BERNHARDIÁNA

Radnóti Sándor: A GÁNCSOSKODÓ 1

Kompolthy Zsigmond: THOMAS BERNHARD

ELLÁTOGAT NÉHÁNY BUDAPESTI

SZÍNHÁZBA ÉS UTÁNA

VACSORÁZNI SZERETNE VELEM 2

Marno János: A FÉLÉDES FIVÉR 5

Esterházy Péter:

A SZÍNHÁZCSINÁLÓNÉZŐ 6

Szántó Judit:

A RIPACS POKLOKRA MEGY 8

Kompolthy Zsigmond: HANGOK

A SUGÓLYUKBÓL

1

0(Thomas Bernhard: A színházcsináló)

Györffy Miklós: THOMASBERNHARD „ŐRÜLT" KÜLÖNCEI

12

Forgách András: PASTORICO-

MECHANICO-HISTORICO

(Burgess-Márton:

Mechanikus narancs) 17

Tarján Tamás: HOLT LELKEK 19

(Csehov-Nagy András:

Magyar három nővér)

Kállai Katalin: REVÜ KERETMESÉVEL

(Méray Tibor: Búcsúlevél) 22

Sándor L. István: SÚLYTALAN

JÁTÉKOK

(Egy szerelem három éjszakája:

Júlia kisasszony) 23

Csáki Judit: FESZÜL,

DE NEM SZAKAD

(Csehov: Cseresznyéskert) 26

Kovács Dezső: SEMLEGES

(Shakespeare: Lear király) 28

Nánay István: EGY = KETTŐ

(Ármány és szerelem;

Mese a Fekete cilinderről) 31

Stuber Andrea: KOLOZSVÁR,

MOLLBAN(A kolozsvári színház vendégjátéka) 33

Zappe László: KOZINCEVÉS A SZÍNHÁZ 35

Csáki Judit: A FOTÓ NEM KRITIKA

(Beszélgetés Korniss Péterrel) 39

Szigethy Gábor: MEGY A GŐZÖS...?! 43

AZ 1991-ES ÉV

TARTALOMJEGYZÉKE 45

A színházcsináló a Budapesti Kamara-színházban (6. oldal)

A Cseresznyéskert Szolnokon (26. oldal)

Fotó Korniss (M-A-D-Á-C-H) (39. oldal)

XXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM1992. JANUÁR

Főszerkesztő: Koltai Tamás

A szerkesztőség:Csáki JuditCsomor Mártonné (szerkesztőségi titkár)Korniss Péter (képszerkesztő) MóriczGyula (tördelőszerkesztő) Nánay István(főszerkesztő-helyettes) Sebők Magda(olvasószerkesztő) Szántó Judit

Szerkesztőség:Budapest V., Báthory u. 10. H-1054Telefon: 131-6308, 111-6650

Kiadja az Arany János Lap- és Könyvkiadó Kft.Budapest V., Báthori utca 10. 1055. Telefon:112-7870.Felelős kiadó: Varga Józsefné. Terjeszti a MagyarPosta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő pos-tahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Buda-pest XIII., Lehel út 10/A 1900, közvetlenül vagypostautalványon, valamint átutalással a HELIR215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra.Előfizetési díj egy évre 576 Ft, fél évre 288 Ft.Egy példány ára: 48 Ft. Külföldön terjeszti a Kul-túra Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Buda-pest, Pf. 149.

Szedte a Diamant Kft.Felelős vezető: Bede István ügyvezető igazgatóA nyomtatási és kötészeti munkálatokat azAkadémiai Nyomda végezte (92.20757) Felelősvezető: Freier László igazgató

HU ISSN 0039-8136

A folyóirat Budapest Főváros FőpolgármesteriHivatala színházi alapjának támogatásával ké-szül

Megjelenik havonta

DRÁMAMELLÉKLET:

Thomas Bernhard: A színházcsináló

Fordította: Györffy Miklós

A címlapon: Kozincev, Tarkovszkajaés Trauberg 1925-ben. KeményGyörgyterve

BERNHARDIÁNAdémonikus tébolya puszta banalitásként fogmegjelenni.A

„Der Nörgler" - Karl Kraus nagy tragédiájának,Az emberiség végnapjainak önportré-rezonőrje.Mindig az ő alakja ötlik eszembe KompolthyZsigmonddrámai műveit olvasva. A Kompolthy álnévbeszélő név: egyszerre hajaz a cukrozott lébenfővő gyümölcsre, s a szerves anyagok bomlásarévén nyert keverék trágyára, a név végén per-sze a dzsentri kivagyiság jelével, a thy-nal. Az ál-név legendája, hogy ugyanis a múlt század má-sodik felében élő minores egyikéről volna szó,arra jó, hogy a szerző minden lehető módonmegmerítkezzék a magyar tébolyban - mintegyvisszahelyezve magát annak keletkezésvidéké-re. Mint ahogy onnan veszi adaptációit is, a Kí-sértetcsárdást és az Egy Cziffra-napot. Krúdy(és Jókai) anyaga, nem költészete szolgáltatjaműveinek témáját, hogy létrehozza belőlük két-ségbeesetten ironikus látásmódjának nagy tab-lóit, s telítse (legpregnánsabban a Kísértetcsár-dás Tócsa bácsijának nagymonológjában, s ha-sonló szándékkal az Egy Cziffra-nap Setétke-alakjában) valamifajta tragikus, s ugyanakkormeglepő módon érzelmes modern lírával.

Azt a gondolatot, amely szerzőnket eltölti,olyképpen lehetne megfogalmazni, hogy azegész magyar kultúra, történelem szőröstül-bőröstül operett, népszínmű, cigányzene. Nagyőrület az, amelyben szerencsénk, pontosabbanszerencsétlenségünk van élni. Darabjaiban az aszándéka, hogy ezt az igazságát a téboly és ahülyeség sűrítésével idézze fel. Ezért kell neki akacagányos, helyretyutyutyus couleur Iocale.

Jelen dramolettje azonban, amelyet GáborMiklós (mint Bernhard), Máté Gábor (mint Kom-polthy) és Vallai Péter (mint színi utasítás) remekelőadásában a rádió sugárzott már, nem az ere-detvidéken játszódik. Thomas Bernhardban,mint igen-igen különböző okokból néhány jelen-tős írónk, Kertész Imre vagy Esterházy Péter,Kompolthy is rokon lélekre talált. Hommage-aezúttal is adaptáció: hasonló, végtelenül banálisjelenetében Bernhard rendezőjével, Peymannalmegy el nadrágot vásárolni. Kompolthy is kivá-lasztja az egyik legközhelyesebbet, legsemati-

kusabbat minden lehetséges szituáció közül,amikor a színházi vacsora kiszolgálási hiányos-ságainak keretébe állítja jelenetét. A gyűlölködő,hazáját hevenyül utáló Bernhardot - a magyarszínházat és a magyar viszonyokat látva - el-fogja a sárga irigység: az ő szellemének, az ő be-állítottságának, az ő gyűlölködésének eszmé-nyibb terepe lett volna Magyarország, mintAusztria. Ebben az országban ő mindent cigány-zenének lát, a parlamenti debattériát éppúgy,mint a Himnuszt, vagy Bartók zárótételeit.

Ez az ötlet a kis darab. A két figura lényegébenugyanazt a - ritmikailag megszerkesztett -nagymonológot mondja, a felvillanyozott Bern-hard a nagyobb részét, a kétségbeesésében shiábavaló rendelési igyekezetében kissé meg-kukuló Kompolthy csak visszhangozza. De per-sze az ő apoteózisa a jelenet, hiszen ő él a bern-hardi szellem eszményi helyén - igaz, épp ezértitt az ilyen szellem ki sem formálódhat. A bern-hardi szavakkal „nevetségessé és büntethetővéválna", más egyéb mellett egyetlen folyóirat semközölné le.

Mondhatná valaki, hogy az a puszta tény,hogy a SZÍNHÁZ íme, leközli, a rádió bemutatja,mindjárt ki is húzza a szőnyeget az ilyen provo-katív magakelletés alól. Valójában kétségbee-sett kérdés rejlik eme „apoteózis" mögött, hogynem kell-e az ilyen gáncsoskodó szellemnek,gyűlölködésében szükségképp torzítónak, a ma-gyar kultúrában „féltehetségként", az „irodalmiélet" vagy a „színházi élet" peremén tengetni éle-tét. Hiszen a vértolulás, a túlhabzó dührohamnem jó szolgája az artikulációnak (nyilvánvaló:ezért ír Kompolthy mindig adaptációkat, hogykeretbe kényszerítse lázálmait), s a majdnem azőrületig radikális, teoretikus-ironikus gesztust azfenyegeti, hogy megtervezett effektusait mégakár finom és érzékeny szellemek is egy az egy-ben veszik: teszem dilettantizmusnak, nyelvihisztériának. Karl Kraus, aki maga is ilyen alkatvolt, Offenbachot a hülyeség hatványra emelé-séért dicsérte. Nyersen szólva: félő, hogy a ma-gyar színházi életben a hülyeség hatványraemelése egyszerűen hülyeségként, a banalitás

Ebből következik, hogy Kompolthy folyama-tos őrjöngési nagyrohamának legfőbb céltáblája- persze magán túlmutató szimbólumként - aszínház, ez a „grandiózus / felülmúlhatatlan di-lettantizmus / Rendezni nem tudó rendezők / be-szélni járni és mozogni nem tudó / vagyis ezáltaljátszani egyáltalán nem képes / színészek /Teljes / tökéletes színházelbutulás." Egy BánZoltán András nevű bíráló ostorozza még ilyenengesztelhetetlenül, a radikalizmust számonkérve, né-ha igazságát túlfeszítve, s ezértigazságtalanul a magyar színházi életet ésdrámairodalmat - nem véletlenül ő. DeKompolthy és Bán nincsen teljesen egyedül:Szilágyi Andor színházi kísérleteiben látokhasonló - a magyar múlt tekintetében ishasonló - provokatív törekvéseketmegnyilvánulni. A kőszínház ostroma, melyetmindketten a maguk eszközeivel vívnak, perszeminden radikalizmus mellett bizonyos kontinui-tást feltételez annak tradíciójával. Ami Kom-polthyt illeti, ő olyan mértékben tisztában van ekontinuitással, s - névválasztása is bizonyítja - amagyar tradíció benne is létrejövő kontinuitá-sával, hogy - gyanítom - a műveiben megnyil-vánuló jókora öngyűlölet erre vezethető vissza.

S valóban, a minden irányban vagdalkozó,kétségbeesett düh, mely épp mindenoldalú vol-tából kifolyólag nem igényli a tartalmi telítettsé-get (gesztusa a rámutatás „mindenre": hát nézdmeg, nézz körül!), minden szent dolog lábbal tip-rása, a magyarság egyetemes gyűlölete isérintkezik egy jellegzetes magyarhagyománnyal, amelynek sokat emlegetettaranyi példája, a lássuk, uram Isten, miremegyünk ketten mögött ott szunnyadnak magyarévszázadok. E magatartás lehetőségemindannyiunkban megvan. De nem akaromezzel a megfontolással megbékíteni, mintegymagunkhoz édesgetni Kompolthynekikeseredett, kihívó, utálkozó és önutáló,aránytévesztő és bizonytalan, érzelmes ésszépségre szomjazó, s mindezenközben, mind-ez által élesen látó, mindig érdekes szellemét.Inkább a közönségnek, magunknak mondom,hogy az ilyen szellem tolerálása próba, amelyetki kellene állnunk.

Engedtessék meg ezért, hogy e sorok írójahommage-ként, a szolidaritás jeleként ezúttalkissé megváltoztassa nevét:

Radnóthy Sándor

GÁNCSOSKODÓ

BERNHARDIÁNA

KOMPOLTHY ZSIGMOND

THOMAS BERNHARD ELLÁTOGATNÉHÁNY BUDAPESTI SZÍNHÁZBA

ÉS UTÁNA VACSORÁZNI SZERETNE VELEMHÓDOLAT ÉS VÉRTOLULÁS EGY JELENETBEN

Egy budapesti étteremFüst zaj vad cigányzene

BERNHARD Ezt sohasem gondoltam volnakedves KompolthyVigasztalanEzt a legvadabb álmaimban semgondoltam volna Micsodagrandiózus felülmúlhatatlandilettantizmusRendezni nem tudó rendezőkbeszélni járni és mozogni nem tudóvagyis ezáltal játszani egyáltalán nem képesszínészekTeljestökéletes színházelbutulásVigasztalan

KOMPOLTHY Vigasztalan(Megpróbál inteni egy arra járó pincérnekeredménytelenül)

BERNHARD Teljes szellemi csődKétségbeejtőSe monológot se dialógotse páros se tömegjelenetet írni nem képesa nyelv legelemibb szabályait sem ismerőúgynevezett írókvalójában nyelvmegsemmisítőkúgyszólván anyanyelvgyilkosokTökéletes színházi elbutulásMicsoda tökéletes színház-képtelenségEs bársony és ciráda mindenüttNézőtéri bársony-hisztériaez a bénító-bárgyú ciráda-átlelkesültségFullasztó kedves KompolthyFullasztóÖrökös fulladási rohamoktisztelt úrÖrökös befulladási és megfulladásirohamokezekben a bársonyporos barokk-monarchikuskatolikusangyalkásstukkós-cirádás nézőtéri tébolydaszékekben ezekbena vörösbársony színházi-csapdaszékekben FulladásigörcsökLélegzetvesztési nagyrohamok tisztelt úrEs vizelési ingerekgyötrő székelési kényszerképzetekazonnalazonnal

rögtön a függöny felgördülte után már azelső szavak elhangzásakor Vizelési ésszékelési kényszerképzetekegyidejűleg

KOMPOLTHY egyidejűleg(Ismét megpróbál inteni egy pincérnekismét eredménytelenül)

BERNHARD Fejvakarási és bőrviszketési problémákegyidejűlegezekben a vörösbársony színházi zárkaszékekbenMicsoda tökéletesszínházképtelenségSzínházelcsökevényesedésTeátrális végelgyengülésTeljes teátrális elkriplisedéstisztelt úrFörtelmesbárgyú ellenszínházrendezésszínház- és elmeellenes ellenszínjátszásellenvilágítás és ellensúgásLátási zátonyrafutás egyrészrőlhallási hajótörés másrészrőlLátási és hallási nézőtéri tömegkatasztrófaegyidejűlegSzínházi fegyintézetek kedves Kompolthy

Szigorított színházi darabmunkatáborokkényszerszínházi kényszerpróbatáborok

Hol a söröm kedves KompolthyHol a söröm tisztelt úrKOMPOLTHY Azonnal kedves Bernhard

AzonnalMár szóltam a pincérnek

BERNHARD Aztán egy vacsoraegy úgynevezett színházi vacsoratisztelt úr

KOMPOLTHY Természetesenegy durch und durch színházi vacsoranaturgemäss

Egy arra járó pincér levág egy csikkekkel teli hamutartót az asztalra aztán elro-han

BERNHARD Egyik csapdábóla másik csapdábaEgy színházi csapdábólegy úgynevezett színházi vacsoracsapdábaIstenemHúsz éven át tisztelt úrHúszNem

BERNHARDIÁNA

Harminc éven átgúnyoltam és gyaláztam szakadatlanulérti Kompolthyszakadatlanulpiszkoltam és ócsároltamszidalmaztam és agyonröhögtema bécsi a linzi a salzburgi a graziés az összes többiausztriai színházakatIstenemMicsoda szellemi vakság Micsodabárgyú szűklátókörűség Szellemilátáscsökkenés tisztelt úr Ha mostha most ezekre a budapestiezekre az úgynevezett fővárosiha most ezekre a fővárosi úgynevezett kőszínházakragondolokTévedtem Kompolthyigazságtalan voltam tisztelt úrIstenemHúszNemHarminc éven át gyaláztam és gúnyoltamszakadatlanula bécsi a linzi a salzburgi a graziés az összes többi ausztriaiszínészeket és színésznőketmindenkitmég a gyerekszínészeket és a statisztákat is

KOMPOLTHY méltánytalanul kedves Bernhardméltánytalanul tisztelt úr

BERNHARD méltánytalanul és igazságtalanulha most ezekre

az úgynevezett budapesti kőszínházakravisszagondolokIstenemmég a díszlettervezőket isa női és férfi díszlettervezőketa női és férfi jelmeztervezőkettovábbá a színházi rendezőket és kritikusokatés dramaturgokataz összes ausztriaialsó- és felsőtiroli burgenlandiés steiermarki és karintiai és előalpidrámaszerzőket és drámafordítókat

KOMPOLTHY Nem is szólva az alsó-ausztriaivilágosítókról és jegyszedőkről

BERNHARD továbbá a felső-ausztriai kellékesekrőlés színházi büfésekről

Méltánytalanság volt tisztelt úrIgazságtalanság kedves Kompolthy

KOMPOLTHY Nézzen hát körül kedves BernhardNézzen körülebben az úgynevezett európaipontosabban közép-európaimég pontosabban közép-kelet-európai fővárosbantisztelt úr(Kétségbeesetten üvölt egy pincér utánde nem képes t ú I üvölteni a cigányzenét)Nézzen körül

BERNHARD (üvölt)Hol a söröm KompolthyHol a söröm

KOMPOLTHY (ő is üvölt)Nézzen körül BernhardNézzen körül

BERNHARD Ez a förtelmes cigányzeneez a gyomorfordító magyarnótabárhová fordulunk mindenütt Avisszataszító keringőtéboly ésújévi polkamánia Bécsbenitt meg ez az undorító cigánynótázás

Jódlirohamok ottitt meg ez a gátlástalan hejretyutyutyuSzerződtetniszerződtetni kellene ezt a cigányzenekart

szerződtetni kellene a parlamentbea maguk parlamentjébe tisztelt úra maguk úgynevezett szabad választásokon választottúgyszólván szabadon választott parlamentjébeMinden pártnak külön cigányExtracigány minden frakciónakKöltségvetési vita cigányzeneszóramagyarnótába előadott interpellációkcigányzene az időjárásjelentés alattmagyarnótaestek az állami tébolydákban

és a büntetésvégrehajtási intézetekbenKOMPOLTHY Még a Himnusz is tisztelt úrBERNHARD Még a Himnusz is

még a maguk Himnusza issemmi másmint egy lesujtó és bárgyú módon felpuffasztottcigányzeneszám

KOMPOLTHY (üvölt)cigányzeneszám

Odarohan egy pincér és levág eléjük egy tál porított disznótöpörtyűt

BERNHARD Még Bartók isBartókMég a maguk nagyszerűBartókja is

KOMPOLTHY Még Bartók isBERNHARD Még a maguk zseniális Bartókja is elcigányzenésítette

és eljóebédhezszólanótázta a művészetétVegyük csak a zárótételeket kedves Kompolthy

KOMPOLTHY csak a zárótételeketBERNHARD egyedül csak a zárótételeket tisztelt úr még a legnagyobb

még a legjelentősebb művekben isZene húros-ütőhangszerekrecigányzenés nagybőgőbeugrásKétzongorás szonátaihaj-csuhajnótaNem is beszélvea velejéig romlott Concertórólés DivertimentórólElgiccsesített csodaszarvasokmegnépzenésített tisztaforrásvárosigiccs és természetgiccs egyidejűlegMi ez KompolthyMi ez itt tisztelt úr

KOMPOLTHY Porított disznótöpörtyűBERNHARD Porított disznótöpörtyűKOMPOLTHY Porított disznótöpörtyű

Porított disznótöpörtyűBERNHARD Hol a söröm Kompolthy Egy sört

Egy sört akarok tisztelt úrEs a sör után

KOMPOLTHY Es a sör utánBERNHARD Roston sült balatoni fogastKOMPOLTHY Plattenseefogosch

természetesenBERNHARD Balatoni fogas balatoni fogasKOMPOLTHY Plattenseefogosch

Ein echter Plattenseefogoschselbstverständlich

BERNHARD NemNe mondja nekem azt hogy magátólértetődőne mondja azt hogy természetesenA maguk országában semmi sem természetesA legtermészetellenesebb ellentermészet

A legmagátólnemértődőbb ellenképződményHa Ausztria egy karikatúraa maguk országa ennek a karikatúrának

BERNHARDIÁNA

pusztán karikaturisztikus vázlataegy népszínműtöredék tisztelt úregy karikatúrafragmentumIstenemmicsoda tévedésmicsoda eltévelyedés volt úgyszólvánAusztriába születnemnevetséges félreszületésmellészületés tisztelt úrmellészületés a szó legteljesebb értelmébenItt a maguk országában kedves Kompolthyitt tudtam volna a végletekigúgyszólván a tökélyig fejleszteni a művészetema dramatikus és prózai művészetem egyidejűlega dramatikus és prózai szidalmazóművészetemés gyalázkodásesztétikámat másrészrőlösszeszidó és legyalázó képességeimetitta maguk országábanebben a posztkommunista és utósztálinista

KOMPOLTHY jelenlegposztkommunista és utósztálinista

BERNHARD ebben a jelenlegposztkommunista és utósztálinistaugyanakkor keresztül-kasul féldemokratikusés félkatolikusutónáci és prenyilas országocskábanebben az álnépi és álnemzetiúgyszólván álnép-nemzetipszeudoplebejus és negyedliberálisugyanakkor súlyosan antiszemitaegészsoviniszta és egésznacionalistaországocskában és fővárosocskábana politikai giccsek eme legémelyítőbb giccsecskéjében apolitikai és történelmi bűnözés eme legkisebb szabásúarcképcsarnokában a politikai és történelmiszélhámoskodás eme cigányzeneszóra handabandázószánalmas és gyomorfordítófejetlen és szakadékmélybuta álarcosbáljábanennek a kísérteties operettecskéneklegostobább és legszellembénítóbbfinálécskájábantudtam volna a legtökéletesebb módonkiteljesíteniszidalmazási és gyalázkodási és parodisztikusképességeimet és hajlamaimatebben a rózsaszínbárgyú püspöki kézfejecskékkelszentesítettbíborosi kézcsókokkal telehintett malachaspirosérseki és plébánosi áldásokkal az öklendezésigáldott marcipánországocskában ebben a jelenlegféldemokratikus utókommunistafélliberális és félnyilasfélparaszti és félproletárfélnemzeti és félnépifélantiszemita és félfiloszemitafélkisgazda és félkereszténykatolikus félkomikusés félkatasztrofális országocskábanebben az egészcigányzenétőlés egészoperettől elbutítottaz egésznépszínműtől egészen elvadítottnegyedországocskábantudtam volna kedves Kompolthyképességeimetundorkodási és gyűlölködési adottságaimategészen a tökélyig kifejleszteni Ez azigazság tisztelt úr

KOMPOLTHY Mit képzel kedves BernhardMit képzelMaga nagyon is szépenmondhatni túl szépen lát mindent amaga túlságosan is gemütlich

a maga agyonmézeskalácsozott AusztriácskájábólMit képzelMagát már régen halálraüldöztékés halálrahajszolták volnahalálraüldözték és halálrahajszolták volnaegyidejűlegebben az ausztriamellékiausztriafelseji és ausztriaalsóimagyarországocskábanMagának a legcsekélyebba legparányibb esélye sem lett volnasem akkor sem mosttehát sem az úgynevezett kommunizmus alattisem az úgynevezett kommunizmus utániidőkbenhogy mindezekről egyakár egyetlen szót is ejtsenhogy szidalmait és gúnyolódásaitfolyóiratokban vagy könyvekbenmegjelentesseés ezáltal undorkodási adottságaitösszeszidó és legyalázó képességeitszidalomprózáját és gúnydrámájátúgyszólván a tökélyig fejlesszeNemSemmi esélyeA legcsekélyebb esélye sem lett volnaMaga udvari bolond volt kedves Bernharda maga gemütlich kis ausztriácskájábanmagát elhalmozták hivatalos és nem-hivatalosállami és nem-állami kitüntetésekegész sorozatával tisztelt úrschillingszázezreket és márkatízezrekettömtek a zsebébe egyidejűleghogy szidalmazási és undorkodási hajlamaitgúnyolódási képességeit a tökélyig fejlesszeEzzel szemben ittmég most isezekben az úgynevezett kommunizmus utáni időkbennevetségessé és büntethetővé tennékhaahogy mondani szoktákafféle nemzetgyalázó kijelentésekreragadtatná magátmint ahogy engem ismég nevetségesebbé és ezáltal és egyidejűlegmég büntethetőbbé tennénekhaahogy mondani szoktákafféle nemzetgyalázó kijelentésekreragadtatnám magama legcsekélyebb esélyünk sem lett volnamint ahogy most sincsa legcsekélyebb esélyünk sincs

Közben a pincér letépi az asztalterítőt miközben a zenekara Rákóczi-indu-lót húzza

még arra semhogy ezt a mostani beszélgetésünketezt a színházivacsoracsapda közbenibeszélgetésünketakár egyetlen folyóiratban is leközölhessük

Egyetlen folyóiratban sem tisztelt úr BERNHARDVigasztalan

KétségbeejtőSzentséges állami cigányzene és magyarnótaparlamentáris és szabadon választottféldemokratikus cigányzenehisztériaOrszágdilettantizmusTeljestökéletes elbárgyulás

Közben a pincér fel-le kapcsolgatja a lámpát fel és le le és fel

BERNHARDIÁNA

OrszágdilettantizmusOrszágdilettantizmus

KOMPOLTHY Záróra kedves BernhardZáróra

BERNHARD és színházanalfabetizmusegyidejűleg

KOMPOLTHY Záróra

A pincér áramtalanitja az egész helyiséget

BERNHARD Még nemMég nem fejeztem be

KOMPOLTHY ElégElég kedves Bernhard

BERNHARDMég nem fejeztem bea monológomat

KOMPOLTHY ZáróraZáróra záróra záróra

BERNHARD ZáróraZáróra záróra záróra

Kibotorkálnak az utcára leintik az első taxit és Bernhard költségén kirobognakBécsbe ahol remekül megvacsoráznak a Kárntnerstrassén és utána megisz-nak egy korsó sört

M A R N O J Á N O S

A FÉLÉDES FIVÉRFEJZENE THOMAS BERNHARD EMLÉKÉNEK„Vihar egy pohárban!" - ütötte kávés-csészéjétgnómikus karnagy úra fejemhez, míg magam épp valami verses darabszínre vitelét iparkodtam volt megakadályozni,csendben késleltetni akadályt akadály utángördítve eléje,a késleltetés önmagában már öröm,mikor művészi, mikor művészetellenes öröm, egygyilkosan unalmas színműben,mint amilyennek karnagy úr a zenei felhangjaiérttörte csaknem a fejemet a szennyes kávés-csészéjével, míg én a csendes magábaroskadásáért tettem fejben a lépéseket, egy ilyenszínműben a legvégső szalmaszál kétségkívül aművészetellenes öröm,jellem és tehetség kérdése, hogy ez az örömhogyan vesz erőt az ember tudatán,hasonlóan-e más természetű, brutális ellen-érzésekhez, vagy mintegy barátilag inkább,a karnagy úr szemében brutális örömfény csillant,azt mondta, fejem és a porcelán így együtt őbennea régi erdőket ébreszti,népdalt, madáréneket, gregóriánt,és bár a darab szerinte is rendkívül együgyű, anézőt ez a felhang fel fogja dobni,elvégre a néző mint olyan is van olyan együgyű,mint ez vagy az ennél még sokkalta együgyűbbszínműválaszték, amely a színház belső, valójábanpersze éppoly külső, mint belső emésztőjébőlciklikusan a színpadra kerül, unalom ide, izgalomoda, mondta, ami a művészbejárón be, az aszínpadon ki, ő mint alkalmazott zenei szakembermindenesetre mindent megtesz a negatívfelhangok teljes kiküszöböléséért,méghogyha ennek időnként, a költő szavávalszólva, ahogy a csillag megy az égen, évre évtehát gyomorvérzés is az ára, á! mondtam, márkint, a színház falain kívül, a gyomrom nekem isépp rendetlenkedik, a rekesznél szüntelentónusban van,

rájuk, csupán pedagógiai megfontolásbólmondta azt, hogy haragszik, valójában a szívevérzett ezekért a gyilkos és öngyilkosjelöltutcagyerekekért, akkor a szíve érzelmileg,azóta a gyomra, évre év, fizikailag, egyetazonban kénytelen-kelletlen leterített közülük,hogy a szavának, a költőtől kölcsönzött szónakérvényt szerezzen, mialatt a félédes mimózafivére,azon a címen, hogy ő nem mészárzenész,bezárkózott a hivatali süketszobájába,és jegyzetelte, úgymond, „a világra gyógyírhallucinációit", magyarán, kiáltotta, az a stricise-szőre-se-bőre-steril műzenét szerzett,mialatt ő egy idióta kölyök életétkockáztatta a költői szórend épségéért,méghogy gyógyír hallucinációk!sziszegte, lecsatlakozás a csőcselékhez!ez ismétlődik minduntalan a magas szellemiségkulisszái mögött, a fivére, mondta, egy születettpedagógiai antitalentum,anarchista piperkőc, aki azzal hízeleg magának,hogy ő fejből fújja, amit a másik érez, normálisember ha depressziós, semmit nem érez, de afivérének ez is csak újabb érv a totális művészetmellett,tömeges depresszió és totális művészet,mint zsák és a foltja, őt, mondta, végül is ez akínban született felismerés sodorta ide aszínházhoz, a színművészek közé, az, amitegy velejéig jellemtelen színész bármelyszerepből képes kihozni,igen, mondta, a darab legyen csak minél együgyűbb,jellemtelenség és együgyűség,úgy van, mondta, ez a sínpár visz el mindenemberi művészet deltájához és viszont,minden emberi művészet forrásához,„összecsendül két pohár", nyújtotta nevetvegőzölgő sokadik csésze feketéjét az én kihűlt,általa rendelt feketéscsészém felé, a színház,derült tovább, csupa kéjesen fonódó-rángómaszatos belsőség, esztétikai mészárszék,megengedi, hogy ha a fivére szemszögébőlvesszük, és megindult, remegő hangonvisszatért őstermészeti, őszeneigyermekélményeire, nem tudja megmondani,mondta, hogy miért, de minduntalan a fivére jutaz eszéberólam... talán, tűnődött, hogy engem is ott észlelállni, ahol a part szakad... no persze, zárta lefüggő próbaidőnket, bizonyos felhangoknál nincssemmi zavarbaejtően sűrűbb, édesebb,, mélyebb

mint valamely irdatlan tömegű hegycsúcs,keménykedik, hogy úgy mondjam, mondtam, görcsöl,nagyot röhögött erre, azt mondta, helyben vagyunk,fél lábbal az egyetemes kátyuban már, mint agörcsöl szekér kereke,fröcskölt a szájából az ujházi tyúkleves, devisszatérve a színházra, mondta, ki jár színházbamanapság! vénasszonyok, kurvák éskedélybeteg agglegények járnak színházba,csupa elanyátlanodott népség,ő maga is elanyátlanodott, szembena fivérével, akit az úgynevezett tiszta zeneivilág mind a mai napig a tenyerén hordoz,igen, mondta, az ő félédes fivére egy strici,az abszolút steril műzene stricije,neki elhihetem, ez a rendszer ezen fog megbukni,hogy merő tudatlanságból, a primitív vezetőemberekre oly jellemző kisebbrendűségizavarodottságból inkább pártfogolja, semmint hogyveszni hagyná az egyszerű valóságtól hol egydepresszióba, hol egy presziőz halálfélelembemenekült ellenelméit, persze, a hatalom botfülű,hallásfogyatékos, sem a különbséget, sem a rejtettösszezengést nem hallja meg a közönségespártütők és a szubdomináns destruktőrök között,hogy félig zeneileg, félig politikailag fejezze kimagát, mondta, akkor szakadt meg a fivérével akapcsolata, amikor az mint tiszta művészlecsatlakozott a zendülőkhöz, lecsatlakozott!mondta újból, és hogy én tudom-e, hogy ezmélységesen mit jelent? mit jelentett ott abban akétségbeejtően hamis szituációban?!... nem akar őmost itt a Színház vendéglőben retrospektívjelenetet, csak képzeljem el, amint fegyverrel akezében könyörög egy utcasarkon az álligfegyverben őrjöngő suhancoknak, hogy térjenekészhez, ő mint államvédelmi zenész, a költőszavával szólva, nem ellenük, értük haragszik, sőt,mondta, igazában nem is haragudott

EST ERH ÁZ Y PÉT ER

A SZÍNHÁZCSINÁLÓNÉZŐMagyar lévén, szalmalángtermészetű volnék,

könnyen lángra lobbanó - ha sütne a nap, eztúgy mondanók: szerelmes természetű; esik -,ennek dokumentumát adom itt közre.

Rég nem éreztem már magam olyan jól, mint aKamaraszínházban, Thomas Bernhard darabjátnézve. (Illetve nem is olyan rég, november elejénKurtág-bemutatót hallhattam a Zeneakadémián,Grabstein für Stephan, és ha én Kurtágot hallok,azonnal meghatódom, és rózsás, meglehet fölü-letes következtetéseket vonok le a világ termé-szetére vonatkozóan.)

Majd később letagadom, de most bevallom,én nem nagyon szeretem a magyar színházat(mint olyant, ezt a föld felettit). Minden részletéttudom szeretni, főleg a színészeket, de akár arendezőket is, sugókat, díszlettervezőket, dra-maturgokat, jegyszedő néniket, sőt, kis erőfeszí-téssel a kollégákat is, a drámaírókat, de az egészmeglehetősen hidegen hagy, még a jó előadá-sok is. Mégpedig azt hiszem, azért, mert az az ér-zésem, hogy nem valódiak, csak utalnak valami-re, olyan, mintha egy múzeumban járkálnék, sminthogy e múzeum kiállítási tárgyai értékesek

Bruscon (Sinkó László) és a Bruscon-gyere-kek: Sarah (Réti Szilvia) és Ferruccio (TóthJózsef)

(lásd színészek stb.), ezért mindenki nyugodt,többé-kevésbé elégedett. Mire?!, kérdeznémegy kívül lévő fennhéjázásával, úgyhogy éppideje mindezt letagadni, de legalábbis másrólbeszélni.

A színház (szerintem vagy legalábbis amit énmegértettem belőle) az a MOST - mije is? szol-gája? ünnepe? esélye? fejedelme? (Évezredesperverzitás, súgja Bernhard, hazugok hazugsá-got hazugul hazugoknak; igen.) A színház a mostfennhatósága alatt áll. A mosta színház legitimá-ciója. A színpadon és a nézőtéren ugyanazonidőnek kell lennie.

Evvel a mosttal találkoztam ott este a Kamara-színházban. Lelkesedésemben se szeretnék(nagyon) aránytalan lenni, nem nagy előadástláttam, de egy jót, egy létezőt. Főként ThomasBernhard volt jelen, és ismét elcsodálkozhattam,hogy milyen színes ez a bernhard-fekete. Szó-színház az övé, de a humorosság nem a szóbólszármazik, nem ahogy a dolgokra pillant, hanemahogy megmutatja a dolgokat. Ez sokkal fino-mabb és radikálisabb humor, errefelé elég ritka.(Rögtön kedvem támadt Bernhardokat olvasni,például a Peymannról szóló dramoletteket, ott isműködik ez a ki nem mondott struktúra, struktu-ráltság, amely gazdaggá, nem triviálissá tesziezt az egy-hangúságot, dühautomatizmust,gyalázgépet, ott konkrétan az, hogy elcsúfolja

ugyan Peymannt mindennek - csak épp ott van,nem enyhítésül, nem ellensúlyul, hanem merttény, ott van, hogy ez a két ember egymáshoztartozik. Ami, tudhatjuk máshonnét, nem egy-szerű.)

A nagy Bruscont a nagy Sinkó játssza, hozzamindezt a fekete gazdagságot, szánalmas, piti,kiégett, provinciális, akarnok, kiszolgáltatott,mulatságos, szeretetre méltó és főként satöbbi -mondanám gonoszul: egy apa. Egy klasszikus.Színházcsináló. Timár Éva grandiózusanutálatos. Még az arcbőre is meg van sértődve.Egyszeri vad fölnevetése pedig olyan erőkről be-szél, melyeknek nem szívesen lennénk kiszol-gáltatva. Vallai olyan ismerősen (hungaro-onto-logico) volt tompa, hogy nem is érteni, honnan is-meri ezt egy osztrák szerző. (Honnan, honnan -hát nem mindegy?!) Nem színikritika ez, de azértmég leírom szeretettel Tóth József nevét, mertszeretem leírni a nevét; ő és Réti Szilvia is szé-pen bonyolult gyerekek, megalázva, lázadozva,sunyin egymást is kijátszva. Színház: hazugokhazugoknak és így tovább.

És akkor színház után kivételesen találkoztamnéhány barátommal és barátnémmal, elmentünkvacsorázni, s ott üldögélvén egyszercsakelöntött az öncsalás meleg érzése, mintha egyfantasztikus városban élnénk, de legalábbismintha mi fantasztikusak volnánk; színház.

BERNHARDIÁNA

Mindig ámulattal töltött el, hogy harmadrangúszínházak harmadrangú produkciói-ban harmadrangú színészek - már har-matos ifjúkorukban is - micsoda bizton-sággal kezelik mesterségük technikáját,milyen elhitetőn mímelnek, gesztikulálnak, mi-lyen tévedhetetlenül sütnek el poénokat és spé-teket. Újra meg újra eljutottam, sokak után, a fel-ismeréshez: olyan mesterség ez, amely techni-ka nélkül nem élhet - de a technika sírba viheti.Technika plusz egyéniség - ez volna a re-cept? Még ez sem, mert ebből a legszuggesztí-

A színházcsináló

vebb egyéniség esetében is önismétlések soro-zata születhet. Technika plusz egyéniség pluszörökös megújulási képesség - valahol itt lehet atitok. És ez a titok az, amely a Katona JózsefSzínház külföldi vendégjátékain folyamatosámuldozásra készteti a bírálókat.

Sinkó, a Katona-színész egyike e titok elsőszámú birtokosainak. Bizonygatni fölösleges; hasorra felidézzük például Vojnyicevjét, Übüjét,Versinyinjét, Calvusát, a Három lány kékbencsábító-figuráját, leporellóként tárul elénk skálá-ja. Egyetlen baja, hogy túl sokat tud a technikáról,vagy inkább: mi ismerjük már túlságosan rég-óta ezt a technikát, és ezért - inkább keve-sebb, mint több méltányossággal - kevésbé fe

dezzük fel alakításaiban azt az ösztönösséget,spontaneitást, ami fiatalabb Katonás pályatársa-inál talán csak azért hat ránk elemibb erővel,mert az illetők „technika plusz egyéniség"-étmég nem volt időnk megszokni. Azok - úgy tűnik- mindent tudnak; Sinkó - úgy tűnik - túl sokattud. Például minden bizonnyal ezt a tényt is tud-ja; tudja, hogy neki még többet kell dolgoznia, haeredetiségéről meg akar győzni.

Nos, éppen ez a mesterszínész dolga. És töb-bek között ez a belső feszültség - saját techni-kájának mesterfokú birtoklása és az ezzel szem-beni szorongó bizalmatlanság között - tesziolyan lenyűgözővé e legújabb alakítását ThomasBernhard A színházcsinálójában, ahol mindemekonfliktusokat a maguk eredeti forrásvidékén, aművészegyéniség belső laboratóriumábanszublimálhatja. Sinkó színészt játszik. Egy szí-nészt. A színészt.

Az ezernyi fogásról és trükkről - váltásokról,spétekről, karikírozott reakciókról, a szituáció el-len játszó s ezért kétszeresen hatásos mimikaiés gesztuseszközökről stb. - mimográfiát is le-hetne írni, de ezt a leírásnál sokkal megbízhatób-ban végzi el a képi rögzítés; azt majd tanulmá-nyozhatják későbbi színháztörténészek és színi-növendékek. A kortárs nótárius számára fonto-sabbnak tetszik a megállapítás: ebben az alakí-tásban Sinkó minden tudása, tapasztalata, tech-nikája és filozófiája a színészlét nem tragikomi-kus, hanem tragikus és komikus kétarcúságánakenciklopédikusan aprólékos és epigrammatiku-san tömör összefoglalását szolgálja.

Egy színész. Egy, művészetével jelenlegAusztriában házaló, Bruscon nevű vándor színi-gazgató, aki talán valóban látott dicsőbb napo-kat, de mára már csak tehetségtelen és ihlettelencsaládtagjait vonszolja magával nem művészi,legföljebb családfői tekintélye révén. Aki márnem fiatal, nem is egészséges, aki undorodik asorra látogatott közönyös osztrák falvak hármas,„disznóól, templom, nácizmus"-univerzumától,de még ezzel a környezettel is beéri, hogy jobbhíján itt süthesse el maga írta, maga rendezte,önmagát sztároló és feltehetően borzadályos vi-lágtörténelmi komédiáját.

A színész. Akit a nap huszonnégy órájábanolyan „harminchat fokos láz" emészt, hogyimmár képtelen különbséget tenni színpadi éscivil létezés között, aki a magánéletben isszerepeket oszt magára, aki mérhetetlenülönző, hisztérikus, követelőző, kiszámíthatatlan,rigolyás és demagóg, de közben kétségbeesve,önmagát szakadatlan figyelve hajszolja atökélyt, és ön-ként feszül keresztre aművészetért (bármit értsen is rajta - ez ebből aszempontból érdektelen). Aki feleségétől aztveszi elsősorban rossz néven, hogy az„kelletlen", és nem hajlandó a színpadonpokolra menni. Sartre-t plagizálva: SzentBruscon ő, komédiás és mártír.

Mert hogy milyen színész a színész? Ki tudja.

S Z Á N T Ó JUDIT

A RIPACS POKLOKRA MEGYSINKÓ LÁSZLÓ MINT BRUSCON

BERNHARDIÁNA

Sinkó mindenesetre nem árulja el, és ez alakítá-sának egyik legizgalmasabb - és legbonyolul-tabban megvalósítható - rétege. Látjuk játszania magánéletben - zseniálisan és ripacskodva.Látjuk, amint részleteket instruál vagy mutat be aprodukcióból - zseniálisan és ripacskodva. Egymindent befuttató önirónia és egy mindent befut-tató önimádat sajátos elegyével. Ki mondhatja,hogy egy pillanatra is komolyan veszi, amitcsinál? Ki mondhatja, hogy nem tartja szentnekminden pillanatban, amit csinál? Soha nem tud-juk meg, milyen színész Bruscon; csak azt tud-juk, hogy nagy színész, aki játssza.

Sinkó alakítása díjra gyanús, színpadotbetöltő produkció, amely egyaránt elbűvölte apremier vájtfülűit és a sokadik előadás jórésztabszolút naiv, többnyire fiatal nézőit. De vajonnem könnyebb fajsúlyú-e ez az alakítás (és általaaz előadás is) annál, mint amit a különös szerzőki akart fejezni? Hiszen Bernhard valóban min-dent beleömlesztett már-már monodrámánakmondható művébe és a dolog természeténélfogva elsősorban Bruscon alakjába: az Ausztria -provincializmus és fasizmussal kacérkodókonzervativizmus - iránti Hassliebe viszonyátólaz emberi állapotról alkotott filozófiájáig - mi-közben Sinkó nem játszik egyebet, csak egy szí-nészt, jó, engedjük meg: a színészt. Bernharddarabját látjuk-e még - avagy Sinkó László ava-tott rendezői segédlettel elkövetett öncelebrálá-sát?

Persze elképzelhető a darabnak sokkalabsztraktabb előadása is, mondjuk, commediadell'arte-szerű maszkokkal és tipizálásokkal,elemelve a konkrétumoktól, akár becketti színe-zettel is, ahol a soha meg nem valósuló tökéletesszínielőadás „játszaná" Godot szerepét. Elkép-zelhetők másfajta Brusconok is: nyíltabban tra-gikusak, meditatívabbak, metafizikusabbak.Ezek a Brusconok, ezek az előadások perszenem lehetnének ily elsöprően sikeresek, no deezt a szempontot úgy-e nem illik abszolutizálni.

Tolmár Tamásé egyfajta előadás, Sinkó Lász-lóé egyfajta Bruscon. De ezen belül - függetle-nül attól, hogy a hatás mindenestől magával ra-gadó - létrejön egy relatív teljesség. Ausztria?Kit érdekel - amikor itt és most hasonló lejtőrekerülnek az egykor állami színészek (BogácsiErzsébet hangsúlyozta ezt Népszabadság-belibírálatában), és hovatovább a Hitler-kép kereté-be is van kit (kiket) behelyettesíteni. Az „egy szí-nész" nálunk is lehet „egy színész". Ne adj' isten:még Sinkó László is lehet az. Alakításán leg-alábbis érződik: bele van élve ez a lehetőség is.

A színész? Erről már volt szó. Sinkó, a techni-ka virtuóza és foglya, akit - hadd hencegjek --magam is láttam már civilként szerepjátszani, etárgyban is elmond minden elmondhatót.

Na és az ember? És a filozófia? Sinkó valóbannem Estragon-Vladimir. De hadd utaljak, kissé

pironkodva, ama bizonyos „szegény ripacsnak"az ő „zengő tombolására", amely örök időkre aszínészt az emberi állapot metaforájává koro-názta. Tésztaleves, Römerquelle, tűzoltópa-rancsnok, szívgörcs és köhögőroham, próbák afórumon és a szobában: megannyi stáción át-vergődve készülünk mind a nagy, mindentigazoló előadásra, amelyet aztántörvényszerűen el-

visz a víz meg a tűz. Ha Sinkó László ezt elsősor-ban színészként éli meg - nem helyettünk, nema nevünkben száll-e ripacsként a poklokra?

Thomas Bernhard: A színházcsináló (Budapesti Ka-maraszínház).Fordította: Györffy Miklós. Díszlettervező: Szirtes Já-nos. JelmezterVező: Bartha Andrea. Dramaturg: Hár-sing Hilda. Asszísztens: Svébis György. Rendezte:Tolmár TamásSzereplők: Sinkó László m.v., Timár Éva, Tóth József,Réti Szilvia, Vallai Péter m.v., Kóti Kati.

Sinkó László mint Bruscon

BERNHARDIÁNA

Zavartalannak ígérkező este Thomas BernhardA színházcsináló című komédiájának a Buda-pesti Kamaraszínházbeli bemutatója után. Hő-seink ezúttal különösebb kalandok nélkül jutnakel törzséttermükbe, a Súgólyukba. Azt nem isemlítjük, hogy majdnem a nyakukat szegik az

esőáztatta, galambguanótól síkos,

kutyavizelet-marta járdákon, hogytízpercenként „lelejmolják" őket romániai,jugoszláviai, valamint csecsencföldimenekültek, hogy az aluljárókban zord tekintetűférfiak bocsátják áruba lányukat, feleségüket és

nagymamájukat - mindezeket mintmeglehetősen hétköznapi és unalmas bu-dapesti eseményeket már nem tartjuk említésreérdemesnek. Ott ülnek tehát törzsasztaluknál,csak Furoricus hiányzik, aki a mellékhelyiségbőljövet most csatlakozik a társasághoz

FURORICUS Kétségbeejtő! Uraim, a WC-benleírhatatlan...

FLEGMATICUS ...tudjuk, tudjuk! Ősvilági, gyo-morfordító állapotok...

PRUDENS ...bokáig szennyvízben gázolunk azévek óta rossz vizelőállás felé...

CRITICUS ...az egyetlen törülközőt talán a hon-foglaláskor mosták ki utoljára... FURORICUSÉs mindezt hét forintért! A megha-

tározhatatlan korú és nemű WC-teremfelü-gyelő az ajtó előtti sámlin ülve pacalpörköltettunkol egy ételhordóból oly egykedvűen,hogy meg sem rezdült, amikor odakiáltottamneki: „Meneküljön, aki tud!"

FLEGMATICUS És ahogy én ismerem magát,

nem átallotta még németül is a fülébe ordítani

ugyanezt: „Rette sich, wer kann!"FURORICUS Mi tagadás...

PRUDENS A maga tébolyult Thomas Bern-

hard-rajongása egyszer még komoly verést

fog hozni a fejére, Furoricus...

CRITICUS Ha jól emlékszem, Alte Meister címűregényében a maga Thomas Bernhardja több-oldalas átkokat szóra vadállati bécsi WC-álla-potok miatt.

FLEGMATICUS Na ja, tetszett volna Budapestrejönni...

FURORICUS Jól van, jól van, nem fogok felülni amaguk gúnyolódásainak. Hiszen mégiscsakünnepi este ez a mai. Az első Thomas Bern-hard-premier Budapesten! Javaslom, hogyennek tiszteletére az ihatatlan fröccsök he-

A Vendéglős: Vallai Péter és Ferruccio: TóthJózsef (Koncz Zsuzsa felvételei)

lyett rendeljünk ezúttal egy üveg ugyancsak

ihatatlan pezsgőt!

PRUDENS Csatlakozom. Mit is ivott Molnár Fe-

renc?CRITICUS Mumm, Cordon Rouge.

FLEGMATICUS Nem hiszem, hogy ilyesmi mu-

tatkozna errefelé. Ha meg lenne, nem tudnánk

kifizetni. Igyunk mi csak egyszerű Bébét!

Humán értelmiséginek az dukál.

PRUDENS (miután megrendelték a pezsgőt) Demiért mondja, Furoricus, hogy az első Tho-

mas Bernhard-bemutató? Hiszen a Ritter,Dene, Vosst már játszották tavaly a RadnótiSzínházban.

FLEGMATICUS Mégis igaza van Furoricusnak.Mert olyan katasztrofális volt ez a bizonyoselőadás, hogy a szó szellemi értelmében nemnevezhető Thomas Bernhard-bemutatónak.

FURORICUS És hát - be kell vallani - koránt-

sem tartozik a Mester legjobb drámái közé.

Egyébként ezt a darabot előadni mindenkép-

pen vitatható vállalkozás, Bernhard ugyanis a

Peymann-társulat három vezető színészé-

nek, Ilse Ritternek, Kirsten Denének és Gert

Vossnak írta - ebből következik a cím is. Ma-

gyarországon Egri, Takács, Kozák címen kel-

lett volna előadni, ez viszont képtelenség.FLEGMATICUS A magyar színészek szájából

úgy hangzott Schopenhauer neve, akár vala-mi vaskos káromkodás.

CRITICUS Felejtsük el! És állapítsuk meg, hogya mai, november 9-i bemutató többé-kevésbéméltó volt az osztrák mester szelleméhez.

Közben megérkezik a pezsgő. Rövid, mintegykét-három perces küzdelem a dugóval, és márisa beszélgető kvartett poharában gyöngyözik apezsgőnek csúfolt habzóbor

FLEGMATICUS (miután ivott) Csalódtam. Mertigaz ugyan, hogy a pezsgő ihatatlan, de arramár nem számítottam, hogy langymeleg.

FURORICUS A múltkor már idéztem maguknak Aszínházcsinálóból: „Ez az ország annyit sem ér,mint a papír, melyre a prospektusaitnyomtatják." Igaz, hogy eredetileg Ausztriáravonatkozik, de én mindig Magyarországra isértettem.

PRUDENS Látom már, hogy a maga fékeveszettBernhard-rajongása miből táplálkozik. A magahisztérikus magyarellenessége megtalálta asaját igazolását Bernhard hisztérikus oszt-rákellenességében.

FURORICUS Ez igaz, de finomítani kell ezt a kije-lentést. Bernhard nemegyszer leírta, hogy nemaz osztrák nép, hanem a rajta uralkodó bárgyúés végsőkig lezüllött osztrák állam el-lenirányulnak kirohanásai. Ebben az értelem-benvagyok én szélsőségesen magyarellenes.Bernhard szavakat talált arra ott, hogy mitőlszenvedünk ebben az országban itt.

KOMPOLTHY ZSIGMOND

HANGOK A SÚGÓLYUKBÓLH A R M A D I K

E S T E

BERNHARDIÁNA

CRITICUS Mindamellett, ha jól emlékszem, Fu-roricus, a maga által idézett mondat nemhangzott el a Budapesti Kamaraszínház elő-adásán.

FLEGMATICUS Csodálkozik? Húzás, tisztelturaim, „húzás", vagyis az ún. mai magyar dra-maturgok egyetlen, önnön szakmai hitelüketmég valamennyire életben tartó tevékenysé-ge. Ha a szöveg hosszúnak találtatik, húznikell (márpedig A színházcsináló első pillan-tásra valóban hosszúnak látszik); húzni kell,mielőtt bárki is átgondolná, vajon van-e vala-mi belső, intellektuális indoka a szöveg relatívterjedelmességének? Rengeteget húztak te-h á t - ki tudja, talán a rendező, Tolmár Tamás,talán a kitűnő főszereplő, Sinkó László kíván-ságára -, de annyi bizonyos, hogy megtört abernhardi textus semmihez sem hasonlítható,egyedülálló zeneisége, repetitív szuggesztivi-tása, hidegen izzó retorikája, radikális mono-logikussága, mindazon tulajdonságai tehát,melyek a '45 utáni világ egyik legnagyobbszínházi újítójává tették a szerzőt. Es - per-sze nemcsak a húzások, de a színészek szö-vegmondása miatt is - megsemmisült a drá-ma versritmusa, csak igen ritkán érzékelni abernhardi szabadvers testét.

CRITICUS Bernhard egyik legnagyobb dramati-kus tette ment így veszendőbe, az, hogy ké-pes volt ismét visszavezetni a modern drámátrégi, klasszikus, költői alapjaihoz, vagyisvisszaállítani a drámaköltészet egykor,mondjuk, a naturalizmus fellépéséig, olymegfellebbez-hetetlen rangját. És a magyarszínházi naturalizmus még manapság is vanoly erős, hogy maga alá gyűrje Bernhardradikális-retorikus antinaturalizmusát.

FURORICUS Drámaíró szembe állítva a dráma-költővel - legyünk igazságosak, nem feltétle-nül konzervatív magyar kérdés. Volt eszembea fizetőpincért kiugrasztani Bécsbe, hogyhozza el ma estére a Bernhard-irodalom alap-művét, a Jens Dittmar által szerkesztett és afrankfurti Suhrkampnál kiadott, Thomas Bern-hard Werkgeschichte című kiadványt. Potomhuszonnégy márka, de esküszöm, hogy bibli-ográfiai remekmű. És most engedjék meg,uraim, hogy a könyvecske átvételével egyide-jűleg megrendeljem a második üveg ihatat-lan...

PRUDENS ...és langymeleg!FURORICUS ...ihatatlan és langymeleg pezs-

gőt. De visszatérve a kérdésre, ebből a könyv-ből kiderül, hogy drámaíró és drámaköltő di-chotómiája élénken foglalkoztatta a nálunkjóval modernebb színházi kultúrábantevékenykedő német kritikusokat is. Rolf Mi-chaelis, a Die Zeit egyik vezető kolumnistájapéldául kéttételes nyelvi szimfóniának neveziaz Am Ziel című darabot, azt, amelyben azemlített „meneküljön, aki tud" mondat oly

Thomas Bernhard

döntő szerepet játszik. És általános tenden-cia, hogy az ún. bernhardi „cselekményről"mindenki csak a sajnálkozás vagy néha egye-nesen a gúny hangján szól. Ugyanezt a prob-lémát érinti A színházcsinálóról írt kritikájábanAlexander Marinorió: „Irodalmi szempontbólúgy tűnik, mintha a nyugat-európai drámakezdeteihez tértünk volna vissza, Aiszkhü-loszhoz, aki a második színészt a tragédiábabevezette. A színházcsináló a második szí-nészt az órákon át tartó mondatzuhatagok né-ma figyelőjévé teszi. Bernhard nyelvi hatalom,kétségtelen, ő költő. De hogy drámaíró is egy-ben?"

CRITICUS Nagyon érdekes, amit idéz. Megis-métlem, számomra drámaíró és költő szem-beállítása hamis antinómia. De a másodikszínésszel kapcsolatos gondolat egy újabbkérdést dob elénk erre az agyonhamuzottkocsmaasztalra. A monologikusság kérdésétugyanis. Ez szellemileg mintha Csehovtóleredeztetné gyökerét. Ott is, akár itta radikálisegymás mellé beszélés, a szólamok egymás-ba kapcsolódó zeneisége, vagyis az opera-szerű formálás, a cselekmény „érdekességé-nek és fordulatosságának" radikális megsem-misítése, röviden: a naturalizmus végnapjai.

FLEGMATICUS Csehov-hasonlata tetszetős,de nem egészen pontos. A nagyszerű orosz-nál ugyanis egyenrangú monológok rendsze-réről van szó, metaforikusan kifejezve, egyen-értékű emberi szólamok polifóniájáról. Bern-hardnál azonban már csak egyetlen embermarad, különösen igaz ez azokra a darabjaira,ahol egy végletesen kívülálló, önmagát „zse-ninek" tartó vagy legalábbis ezzel a gőggel el-látott és önmagát az elviselhetetlen külvilág-gal szembe helyező figuráról van szó. Az ilyentudatban párbeszéd már nem lehetséges, és

tartom véletlennek, hogy Bernhard különösenprózájában tudta végzetszerűen megvalósí-tani mindezt: A mészégető megszállott Kon-radja vagy az Igen nem kevésbé mételyesnévtelen magántudósa (és még sorolhatnánk)első személyű tudat (még akkor is igaz ez, haKonrad mondatait csak felidézik egykorihallgatói), és ez az Én képes arra, hogyegyedül is megteremtse regényvilágát és„magánvilágát" is. A dráma azonban sokkalkonkrétabb műfaj, itt a második személy fizi-kai fellépése jóval bonyolultabbá és nehézke-sebbé, szellemileg nehezebben elfogadható-vá teszi az ilyesfajta monologikus formálást. Adráma alapkérdése, melyet Gombrowicz„emberköztinek" nevezett, így megsemmisül,és úgy látszik, hogy az egész külvilág, tehátmindaz, ami a főhős, esetünkben a színház-csináló Bruscon tudatán kívül esik, semmimás, mint a monologizátor látomása. Akár aszolipszista Berkeley ülne a színpadon: min-den és mindenki csak akkor létezik, ha a főhősérzékeli.

PRUDENS Nem véletlen akkor, hogy Bernhardkedvenc filozófusa Schopenhauer: a világ aképzetem. Nos, ha igaz, amit Criticus mond,akkor már érthetőek a rendező nehézségei: aszituáció többnyire csak szavakban él, egyilyen színpadra mégis valami „életet" kell be-vinni. Bár elutasítom, de ezért tartom mégismegbocsáthatónak Tolmár Tamás „túlrende-zéseit". Klasszikus példája ennek Bruscon ésfia, Ferruccio takarítási jelenete. Bernhardszínpadi utasításában csak annyi áll, hogyBruscon megmutatja fiának, a lába alatt ismosson fel. A pesti előadáson azonban Brus-con dührohamot kap és fia arcába önti a vö-dörnyi vizet. Ez megrágalmazza a színházcsi-nálót. Akár az, hogy megpofozza Sarah-t,holott Bernhardnál csak ellöki a lányt.

FURORICUS A legfontosabb mégis: Brusconalakjának értelmezése. Ha ezt megoldjuk,megválaszoljuk a kérdést: miről szólvoltaképpen a darab? Egy zseniális,megszállott művész hajótöréséről, akulturálatlan értet-lenség miattikicsúfoltatásáról a mizerábilis ausztriaiviszonyok között?! Akkor a dráma szatíralenne a szó schilleri értelmében: ellenszenv avalósággal szemben, eszmény és valóságellentéte. Vagy Bernhard öngúnyolóönarcképe, önmagát sem kímélő karikatúrájaegy zsarnoki hajlamú bohócnak? Es való igaz,hogy A színházcsinálóban önéletrajzi elem avészfény kioltásáért vívott küzdelem: a Derlg-norant und der Wahnsinnige salzburgi elő-adásán ugyanis valóban nem engedélyezték,hogy Peymann kioltassa a vészfényt. Avagyegy megszállott dilettánsról van szó, aki esze-lős „emberiségkomédiájában" azt vizionálja,hogy ő lenne Goethe és Shakespeare valódiörököse, és aki nem rest olykor Schopen-

BERNHARDIÁNA

hauerrel azonosítani magát?! („Szellemi ho-

moszexualitás!" - így kiált fel Bruscon, ám ez

ugyancsak kimaradt a pesti előadásból.)

FLEGMATICUS Magam részéről az utóbbi

értelmezésre voksolnék. Hiszen, ha jól

belegondolunk, Bruscon

„emberiségkomédiája", amely minden eddigi

komédiát magába foglal, melyet valaha is

írtak, nos, ez „A Történelem Kereke" oltári

nagy marhaság - ez világosan ki-derül az

önidézetekből.

CRITICUS És itt válik el még világosabban Brus-

con a korábban említett regényhősöktől. Zseni

vagy idióta, lángész avagy dilettáns? - e

kérdés nem dől el sem A mészégető

Konradja, sem az Igen névtelen magántudósa

eseté-ben, hiszen tanulmányaik minősége a

próza-szövegekben egyáltalán nem válik az

ábrázolás tárgyává. Csak saját monológjaikat

érzékeljük, és ezekben nyoma sem lehet a

kétely-nek foglalatosságuk értéke iránt.

Bruscon számára viszont adott a kétely

lehetősége. „Talán nemis olyan jó a

komédiám" - gondolkozik el egy alkalommal.

De ez csak egy pillanat, mely után folyik

tovább a gátlástalan ön-gerjesztés.

PRUDENS Ha dilettáns is, de Bruscon mégis-

csak hős, ha nem tartják túlságosan szenti-

mentálisnak ezt a megfogalmazást. Szenti-

mentális?! Akkor álljon itt még egy Schiller-

idézet: szentimentális az, „aki forró érzéssel

fog át egy eszményt, és menekül a valóság

elől, hogy egy lényeg nélküli végtelenért

küzd-jön".

FURORICUS Ha Bruscon hős, akkor csakis flau-

bert-i értelemben az. Gondoljanak Bouvardés Pécuchet-re! Kétségtelen, hogy mindket-

ten szentséges idióták, de folytonos lázas tö-

rekvésük a valódi nagyságra, a világ

megértésére és értelmezésére mégis

toronymagasan koruk kicsinyessége fölé

emeli őket; komikus heroizmusuk

sokszorosan megáldatik a regény végére.

Úgy gondolom, ők lehetnének Thomas

Bernhard figuráinak szellemi ősei és így

korunk főhősei is egyben.

FLEGMATICUS Akkor hát nem gondolja, hogy

színpadra kellene vinni őket?CRITICUS Úristen! Még egy regényadaptáció!FURORICUS Mindenesetre nem zárkóznék el alehetőségtől...PRUDENS Nocsak. Egyszóval bejelenti igényét a

témára?FURORICUS Mondom, foglalkoztat a dolog.FLEGMATICUS Ez óriási! Furoricus mint re-ménybeli darabíró...CRITICUS Nem értek egyet, de azért erre már

igyunk! Mert már érkezik a harmadik üveg iha-tatlan...

PRUDENS ...és langymeleg!CRITICUS ...ihatatlan és langymeleg pezsgő!

Thomas Bernhard regényeinek és színműveinek

főhősei mind különcök, kívülállók, idegenek, és

egyikük sem mentes patológiás mozzanatoktól.

Akadnak köztük tudósok, művészek, gazdálko-

dók, mérnökök, arisztokraták, színészek, iparo-

sok, de mind magányosak, meghasonlottak, fél-

recsúszottak, rögeszmések, az őrület vagy a

pusztulás küszöbére értek. Némelyikük a

közfel-fogás szerint bízvást szabályos őrültnek

tartható, ámde ez a minősítés itt idézőjelbe

teendő, mert e felfogás érvényét, jogosultságát

Bernhard (vagy inkább a hősei?) kérdesessé

teszi, sőt tagadja. A mészégető című

regényének fő-hősével, Konraddal

kapcsolatban olvasható a következő:

„Mondható erre, hogy ez őrület, ha-nem akkor

már az sem hallgatható el, hogy a világon minden

őrület, de senki sem meri azt állítani, hogy

minden őrület, mert akkor a többiek fogják azt

állítani, hogy aki ezt állítja, őrült,

következésképpen minden magától

felszámolódna, fokozatosan felszámolódna, ezt

mondta Konrad. Az emberek (és az emberiség)

létezését ugyanis éppen a következetlenség (a

végső) biztosítja."'Csakhogy ezt, mint e részletből is kiolvasható,

nem Bernhard állítja, hanem Konrad, helyeseb-ben még csak nem is ő, hanem az, aki őt idézi, ésa regényben ez az idézés ráadásul még kétsze-res áttétellel is történik, mégpedig az első betűtőlaz utolsóig hézagmentesen, úgyhogy nem tud-hatjuk meg, Bernhard semmiféle jelzéssel nemárulja el, mennyire hitelt érdemlőek ezek az állí-tások, mennyire megbízhatók az idéző tanúk,ténylegesen ki őrült és ki nem, mi igaz és mi nem.

Ő kvázi nem tesz egyebet, mint hogy közreadja

egy fiktív tanú értesüléseit, mint szerző nincs isjelen, a szöveg, az idézett szöveg beszélhelyet-te. Következésképp, hogy Konradmondta-e valóban azt, amit Wieser és Froállítása szerint mondott, hogy igaza van-e, shogy ő őrült-e vagy a világ, vagy esetlegmindkettő egyaránt, mely esetbentulajdonképpen már mindegy, hogy ezt amindenkire egyformán érvényes állapotot őrü-letnek nevezzük-e vagy másképp - mindeznem derül ki, de nem is fontos. Mert hiszen ittnem a valósággal, nem az igazsággal kerülünkszembe, hanem csak a nyelvvel, egy nyelvi do-kumentummal, egymástól függő beszédszintek-kel.

Thomas Bernhardnál minden nyelv, mond-hatjuk a szerzőre magára is jellemző túlzó és la-konikus egyszerűsítéssel, szentenciózus tömö-rítéssel, és még annyira sem járunk így messze

az (irodalmi) igazságtól, mint amennyire ő az

ilyen típusú kijelentéseiben, akár szándékosan,

célzatosan is, elveti a sulykot. Ha viszont minden

„csak" nyelv Bernhardnál, beszéd és szöveg, ak-

kor semmi köze a valósághoz, mert - mint egyik

legfőbb tanítómesterétől, Wittgensteintől Bern-

hard tudhatja -, a nyelvi formák nemhogy nem

tükrözik a valóságot, hanem béklyóba verik, „le-

rombolják" még a valóságról való gondolkodást

is azáltal, hogy ez a gondolkodás csak nyelvi

formákban történhet. A Thomas Bernhard-i

szövegben tehát szigorúan véve az „őrült" vagy

az „őrület" csak szavak, melyeket gondolnak és

ki-mondanak vagy leírnak, az irodalmi figurákra

vonatkozó hasonló értelmű minősítések

szintén. Nincs megbízható valóságfedezetük,

azaz jelentésük. Az emberiség létezését

azonban éppen és csakis a következetlenség

biztosítja, mint szintén olvashattuk, és bár ez is

csak egy nyelvi kijelentés, azt következetlenül a

valóságra vonatkoztatva mi sem tehetünk mást

- végeredményben a szintén „ember" Bernhard

nyomán -, mint hogy a mondatokat

értelmezzük, természetesen azoknak a

helyzeteknek a függvényé-ben, amelyekben

elhangzanak. Bernhardnál ezek a helyzetek

mindenekelőtt a következők: a „beszélők"

egymáshoz való, formalizált viszonyai, melyek

kölcsönösen függő viszonyok és a középponti

alaknak a környezetéhez, a világhoz való

viszonya. Ez utóbbinak a jelölésére

kínálkoznak jobb híján olyan fogalmak, mint

őrület, kívülállás, idegenség. Mint látni fogjuk,

ennek a bizonyos „őrületnek" egyik legfőbb oka

és egyben tünete is éppen a nyelv és a

gondolkodás korlátainak felismerése. Bernhard

hősei abba őrülnek bele és az idegeníti el őket a

világtól, hogy meg akarják érteni, meg akarják

magyarázni a dolgokat, de minél makacsabbul,

minél görcsösebben törekednek e cél felé, annál

inkább távolodnak tőle. Minél szorosabbra fonják

a nyelv merítőhálóját, annál inkább kicsúszik

belőle a jelentés, a tartalom.

Mindez a maga teljes kiérleltségében és for-

mai eredetiségében benne van már Bernhard el-

ső regényében, a Fagyban (1963). A Fagy egy

isten háta mögötti alpesi faluban játszódik. Ide

visszahúzódva él, itt tengeti napjait Strauch, a

festő, aki már régóta nem fest. A falu fogadójá-

ban lakik és étkezik, és e vegetatív létezésen túl

nem csinál egyebet, csak naphosszat a környék

útjait, fagyba dermedt erdeit járja, és szemlélő-

G Y Ö R F F Y M I K L Ó S

THOMAS BERNHARD „ŐRÜLT" KÜLÖNCEI

BERNHARDIÁNA

dik, gyötrődik. Szüntelenül mindenféle testi-lelkifájdalmaktól szenved, és kálváriája apokalipti-kus távlatba helyezi minden benyomását és ész-revételét. Fivére, aki sikeres sebész egy kórház-ban, az ország túlsó felében, megbízza egy gya-korlóéves orvosnövendékét, hogy utazzon el afestőhöz, ismerkedjen meg vele és figyelje megegy hónapon át. Megfigyeléseit a jövendő orvosdiagnosztizáló tárgyilagosságával és pontossá-gával kívánatos lejegyeznie.

Ezek a feljegyzések, a festővel töltött huszon-hat nap naplója, alkotják a regényt. Mint Bern-hardnál szinte mindig: valaki beszámol valakiről,valaki idézi valakinek a szavait. BeszélgetésekStrauchhal - lehetne ez a könyv alcíme, a ha-sonló módszerű művek nyomán. Ámde eltérőenBernhard több későbbi művétől, az idéző és le-jegyző fél nem csupán egy név, egy beszédszint,hanem maga is megelevenedő alak: az orvos-tanhallgató önmagáról is beszél feljegyzései-ben, és a festőtől függetlenül, önállóan is végezmegfigyeléseket a faluban. Továbbá nemcsakidézi a festőt, hanem „ábrázolja" is. A Fagy szö-vege tehát végeredményben két rétegből, „be-szédszintből" tevődik össze, amelyek lassan-ként közelednek egymáshoz, s végül csaknemösszeolvadnak: egyrészt Strauch hol egyene-sen, közvetlenül, hol függő beszédben idézettszövegeiből, másrészt az orvostanhallgató elsőszemélyű feljegyzéseiből. Ez az utóbbi rétegmindinkább hasonul az előbbihez, tudniillikStrauch és a környezet démonikus, bomlasztókisugárzásában az orvostanhallgató elbizonyta-lanodik, megzavarodik maga is, és kezd úgygondolkodni és látni, ahogy megfigyelésénektárgya. Ez tükröződik kifejezésmódjában is.Azaz a homály, amely a festő alakját körülveszi,

Thomas Bernhard: Ein Fest für Boris

nemhogy oszlana megfigyelései nyomán, ha-nem inkább sűrűsödik, és egyre fojtogatóbbantelepszik a megfigyelőre és vele az olvasóra is.Az orvostanhallgató maga is a hely hatása alákerül, amint a festőt is nyilván a „hely" ,,őrjítettemeg", és romba dőlnek az orvostudománybólszármazó fogalmai. Nem tudjuk meg tőle, mi afestő titka, mi a magyarázata annak, hogyvisszavonult a festéstől és a világtól, nemtudjuk meg, mit vár attól a fagyos, kietlen tájtólés környezettől, amelynek fogságára ítéltemagát, nem tudjuk meg, hogy végül is megőrült-e vagy sem, s ha megőrült, állapotát hogyanlehet meghatározni.

Megtudunk azért sok mindent Strauchról, kö-vethetetlen bakugrásokkal haladó gondolatme-neteiről, rejtélyes fájdalmairól, szüntelen gya-nakvásáról, s főként mérhetetlen világundoráról,valamint arról a szívós, eszelős igyekezetéről,amellyel érveket gyűjt ehhez a megvetéshez éskívülálláshoz. Abban, ami körülveszi, talál is rábőven igazolást. Ez a környezet valóban meg-szégyenülése, lefokozódása az emberi világ-nak: valósággal kísérleti telepe az élet szörnyű-ségeinek, a testi-lelki nyomorúságnak, ember éstermészet pusztító párharcának, ember és em-ber állati viaskodásának, a fagy, a halál der-mesztő rémuralmának. Újabb változata ez ahelyszín A kastély falujának vagy HermannBroch A kísértő címen ismert „hegyi regénye"Kuppron nevű hegyi falujának. De hiába a gyűlő- s hol a medikus viszonylagos tárgyszerűségé-vel, hol a festő vad és kusza szóhalmozásaiban,rabiátus dörgedelmeiben, szuggesztív halan-dzsáiban megfogalmazódó -- megfigyelések a

falubeli, a völgybeli és azon túl az egész SiralomVölgye-beli élet képtelen és bénító értelmetlen-ségéről, racionálisnak, tudományosnak mond-ható magyarázat nincs, és a festő valahai, ro-mokban talán még létező, de betemetett szemé-lyiségéhez nem tudunk hozzáférkőzni. Őrült tu-dásáról, rendszeréről nem derül ki, „normális"nyelven mit jelent. Sőt Strauch egyre távolabbsodródik az idegenség és a lelki fagyhalál régiói-ba, mígnem a testi fagyhalál is eléri. Az orvostan-hallgató, miután sikerült végül kiszakítania ma-gát a festő és a pokoli fogadó bénító vonzásából,hazatérvén egy újságból értesül róla, hogy: „Afoglalkozás nélküli w.-i G. Strauch múlt csütörtökóta eltűnt Weng község határában. A felkutatá-sára tett kísérleteket, melyekben a csendőrség isrészt vett, az erős havazás miatt be kellett szün-tetni."2 Undorában, lemondásában, önpusztítómegátalkodottságában Strauch már előzőleg istöbbször kis híján megfagyott; lehet, hogy éppenbeszélgető- és sétapartnerének távozása lökteki végképp az emberi világból - bár ez megintcsak olyan pszichológiai magyarázat volna,amely igazában nincs benne a regényben.

Konrad, A mészégető (1970) főhőse, meg-szállott magántudós. A hallást kutatja, azt, hogya különféle hangok, szavak, zörejek miképpenhatnak az emberi fülre. Tolószékhez szögezett,nyomorék felesége szolgál kísérleti alanyául. Avalaha vagyonos férfi egész életét és mindenpénzét erre a kutatásra áldozta. Évtizedeken ke-resztül váltogatta lakhelyét Európa-szerte, míg-nem sikerült megvásárolnia a régóta kiszemelt,használaton kívül helyezett, félreeső, elszigeteltfelsőausztriai mészégetőt, amelyben ideálishelyszínt vélt találni kísérleteihez és a hallásrólszóló alapvető tanulmánya megírásához. Állítá-

BERNHARDIÁNA

sa szerinte tanulmány már rég készen van a fejé-ben, csak kellően nyugodt körülményekre volnaszüksége, hogy egy lélegzetre leírja. Ám itt amészégetőben is szüntelenül megzavarják, hol afeleségét kell kiszolgálnia, hol különféle környék-beliek kopogtatnak be. Így a kutatásaiban mindigoda tér vissza, ahol már évtizedek óta egy hely-ben topog: az ún. „urbancsicsi módszer" alapjánhalláskísérleteket végez feleségén. Ilyen mód-szer a valóságban természetesen nincs, amintvoltaképpen Konrad egész kutatásának megha-tározhatatlan a tárgya. Ha a regényen megint kí-vül helyezkedve, Bernhardtól idegen, úgyneve-zett racionális magyarázattal akarnánk indokol-ni, miért képtelen Konrad leírni a tanulmányát,akkor az okot nem a zavaró körülményekben kel-lene keresnünk, hanem abban, hogy valójábannincs mit leírnia. A kutatás mint rögeszme egy-részt arra hivatott, hogy elterelje a figyelmet alétezés abszurditásáról, a halálról, másrészt an-nak a hiábavaló törekvésnek a képe, amellyel agondolkodó elme mégiscsak minduntalan megakarja ismerni, ami megismerhetetlen. Az őrjítő,monoton kísérletek a hiábavaló racionalizmusszinte vallásos rituáléjaként, önként vállalt rend-szeres penitenciaként hatnak: a létezés abszur-ditásától szenvedő emberek maguk is abszurdmódon viselkednek, így keresik a túlélés módo-zatait. Konradról eszünkbe juthat Camus A pes-tisének Le Grand-ja, az egész életében regényekezdőmondatát csiszolgató hivatalnok. Az ab-szurddal szemben az abszurd állhatatosság bi-zonyulhat a leghathatósabbnak.

Camus és Bernhard között lényeges párhu-zamok mutatkoznak. „Le kell mondani róla, hogyvalaha is újjáteremtjük a meghitt, nyugalmas fel-színt, melytől megbékélne a szívünk. Annyi év-század hasztalan kutatás, annyi hitehagyottgondolkodó után már tudjuk, hogy ez az egészmegismerésre igaz. A hivatásos racionalistákatleszámítva már mindenki lemondott az igazimegismerésről... Megértem, hogy hiába tudom atudomány segítségével megragadni és számbavenni a jelenségeket, a világot sosem tudomfelfogni... Kicsúszik a kezünk közül a világ, mertvisszaváltozik önmagává."3 Ezeket a mondato-kat Camus: Sziszüphosz mítoszából idéztük, deBernhard eljárásaira is vonatkoztathatjuk. Az őtudós hőseinek azonban még annyi esélyüksincs, mint a pestissel szembeszálló Rieux dok-tornak vagy Tarrou-nak. Strauch, Konrad, a Kor-rektur (Korrektura) (1975) Wittgensteinre emlé-keztető Roithamerja, az Igen (1978) első szemé-lyű „beszélője", a Der Weltverbesserer (A világ-jobbító) (1985) című színmű groteszk traktátus-szerzője stb. mind rögeszmés különcök, akik tu-dósként elbuknak vagy nevetségessé válnak.Már eleve nem is igazi katedratudósok ezek, ha-nem inkább magántudósok, akik nem iskolásrendszerekben gondolkodnak, hanem töredé-

kes, nyitott, aforisztikus módon. Életformájuk afilozofálás, a szemlélődés, s megélik - többnyi-re szenvedésként, bűnhődésként - negatív fel-ismeréseiket, levonják egzisztenciális következ-ményeiket. Strauch eltűnik a havazásban, elte-metkezik a fagyban, Konrad - nem először -börtönbe kerül, Roithamer agyonkorrigálja életefőművét, míg teljesen tönkre nem teszi, s akkormegsemmisíti, a Járás (1971 ) Karrerén kitör atéboly, a Ritter, Dene, Voss (1984) című színműfilozófusa, aki nehezen kisilabizálható,rapszodikus jegyzetekben fejezi ki magát,visszaesik a tébolyba, amely valójábantermészetes létállapota. A rendszeres, iskolásracionalizmussal Bernhard már egyáltalán nemszámol, olyan filozófusok foglalkoztatják,akiknek „csak" pascali értelemben vett„gondolataik" vannak. A Der Weltverbessererkibírhatatlanul házsártos és öntelt vén filozófus-prófétájának cáfolhatatlan, bár nem méltányoltüdvtana, a világjobbítás receptje itt csakkarikatúra tárgya lehet. A „komolyabbanveendő", bár karikaturisztikus vonásoktól nemmentes, mindenesetre kétségkívül szenvedésekinspirálta és szenvedésektől gyötört Bernhard-tudósok Pascalt olvassák (Strauch), Schopen-hauert emlegetik (Igen), Wittgensteint formáz-zák (Korrektur) vagy Wittgenstein unokaöccsét,Bernhard személyes ismerősét, aki magánfilo-zófusként a steinhofi elmegyógyintézetben vé-gezte (Wittgenstein unokaöccse, 1982, Ritter,Dene, Voss). De olvashatnák Camus-t is. A halálBernhardnál is az „egyetlen realitás", olyan sö-tétség, olyan hallgatás, olyan űr, amellyel nemboldogul a gondolkodás.

Mindamellett Bernhard nem az egzisztencia-lizmus filozófiájának elkésett irodalmi szószóló-ja, még csak nem is egyszerűen abszurd író.Úgynevezett „filozófiája" nagyjából a Camus-éugyan, de mint említettük, Bernhardnál minden,így a filozófia is nyelvvé válik. „A gondolati moz-gások gyanánt értendő nyelvi mozgások teljesjoggal mindig jobban foglalkoztatták az értelme-zőket, mint az átfogó strukturális szövegfolya-matok, a ,nyelvi tények' inkább, mint a, valóságostények', Bernhardnak a ,szavakról szóló tudósí-tása' inkább, mint az eseményekről szóló."4

Igaz, a tények is beszélnek, a tények is szug-gesztívak. A Fagybeli Weng és lakói: a fogadós-né, a gyepmester, a mérnök, a vadorzók, a mar-hatolvajok, az erőműépítkezés, a balesetek, azistállótűz, a zsákból a söntés padlójára puffanókutyatetem, a véres hó önmagukban is hatásosregénytények. A mészégetőnek mindjárt az ele-jén megtudjuk, hogy kutatásaiban végképp cső-döt mondva Konrad agyonlőtte bénafeleségét. Amészégető mint helyszín nem kevésbé végletesés nyomasztó, mint Weng. A szobák itt is hide-gek, mint a Fagy-beli fogadóban, és csaknemüresek is, mert az évek folyamán Konrad mindenbútort eladogatott belőlük. Mikor nem kísérleteitvégzi Konrad, felolvas, mindig ugyanab

ból a két könyvből felváltva, hol magának Kropot-kint, hol feleségének Novalist. És találunk Bern-hardnál bőségesen kertelés nélkül kimondott,sőt szinte kérkedő nyíltsággal és egyértelmű-séggel megfogalmazott ítéleteket is, szentenció-zus vagy aforisztikus kijelentéseket, kategorikusigazságokat, azaz olyan beszédtényeket, ame-lyek önmagukban is éppen eléggé világosanközvetítik az írónak és hőseinek véleményét a vi-lágról. Ezek az ingerült szuperlatívuszok, ellent-mondást nem tűrő általánosítások, frázisszerűtézisek bizonyos fokig ugyanúgy valóságos té-nyek, mint a konkrét valóság elemei. A szerep-lőkhöz tartozó kellékek is ugyanazt a végletesennegatív világképet is tükrözik. De amint a hely-szín és a szereplők sem „realisztikus valóságté-nyek, úgy ezek a sommás kijelentések és ítéleteksem értendők szó szerint, és ezzel megkezdődika bernhardi írásműben az elrajzolásnak és átté-telezésnek az a művelete, amelynek végénteljesen művi, azaz nyelvi képződménnyel vanmár dolgunk. Végeredményben maga abernhardi regényhős is nyelvvé válik, avalóságtól való el-idegenedésének nyelvijeleként.

„Miért ez a sötétség? Miért ez a mindig egyfor-ma, teljes sötétség a könyveimben?" teszi fel akérdést magának Bernhard egyik könyvében,amely szintén vaksötétet áraszt. „Ennek egyszerűa magyarázata: könyveimben minden művi, azazminden szereplő, esemény, történés egyszínpadon jelenik meg, és ez a színpadtérteljesen sötét. Színpadtérben, színpadi négy-szögben fellépő figurák a körvonalaik révén vilá-gosabban felismerhetők, mint ha természetesmegvilágításban jelennek meg, akárcsak az is-mert egyéb prózai művekben. A sötétségbenminden világosan kivehető lesz. És nemcsak ajelenségekkel, a képszerűvel vagyunk így - eztörténik a nyelvvel is. Tökéletesen sötétnek kellelképzelnünk a könyvek oldalait: a szó így ra-gyog fel rajtuk, így lesz világosan kivehető vagyéppenséggel vakítóan fényes. Ezt a műfogástkezdettől fogva alkalmazom..."5

Mind a stílus, mind a tartalom ilyen művi konst-rukcióként értendő. Bernhard művei mind többé-kevésbé azonosítható osztrák helyszíneken ját-szódnak, de ezek a helyszínek színpadtérré vál-nak, és a mű kontextusában átértelmeződnek.Mára helyszín mániákus ismétlődése vagy lega-lábbis egyazon alaptípuson belüli variálódása iselvonatkoztató értelmű. Akár a Fagy és A mész-égető, az Ungenach (1968), az Alsózás (1969), aMidland Stilfsben (1971), a Korrektur, az Igenismind isten háta mögötti alpesi falvakban, tanyá-kon, illetve vigasztalan, elhagyatott, komor ter-mészeti környezetben, Ausztria „sötétségében"játszódnak. Nem vág ide és bár sokat vitatták,taglalását most itt nem tartjuk fontosnak:mennyire jelölik ténylegesen Ausztriát ezek ahelyszínek, illetve mennyire veendők komolyan

BERNHARDIÁNA

és értendők szó szerint Bernhardnak (helyeseb-ben csaknem mindig valamelyik szereplőjének)az Ausztriát illető sommás és túlzó gyalázkodá-sai, az ausztriai viszonyokat becsmérlő kiroha-násai. Művi, stilizált képződményekről lévén szó,ezek az irodalmi érdekű olvasó szemében olyanabsztrakt tartományban, fiktív szellemi szférá-ban játszódnak, amelyhez Ausztria csupán akülső megjelenési formát adja. A konkrét osztrákvalóságelemek, sőt irodalmi klisék, például azidealizáló-idillikus alpesi „heimatromanok", szü-lőföld-magasztaló, havasi gyopár-emblémájúrománcok még csúfondáros-parodisztikus fel-hangokkal is kísért absztraháló átváltozásonmennek keresztül, és egy világmodellhez szol-gálnak keretül. Az utazási irodák színes pros-pektusainak pazar tájai, hívogató, kies legelői ésfalvai kietlen, fagyos, nyomorító színtérré söté-tülnek. Bernhard negatív világképének egyikgroteszk paradoxona, hogy a környezetvédő„zöldek" természetkultusza idején nála a termé-szet az emberi élet antagonizmusaként jelenikmeg, hatalmas, embertelen, idegen instancia-ként, amely felőrli, megőrjíti, elpusztítja a közelé-be merészkedőket. Együtt élni vele legfeljebbúgy lehet, ha hozzá hasonlóan érzéketlenné, kö-zönyössé és, ha kell, brutálissá válik az ember.

Az absztrakció, az áttételezés úgy történik,hogy a valóságos színhelyet csak alig észreve-hető elrajzolás éri. Elsőrendű eszközei a figurák,mindenekelőtt az „őrült" különcök - valamint atőlük elválaszthatatlan stílus, a művek nyelvi di-menziója, amely szinte azonos a szereplők„őrült" beszédmódjával. Bernhard alakjai anyelvbe menekülnek a pusztító, nyomorító és fel-foghatatlan valóság elől, a nyelv azonban magais fojtogató börtönnek bizonyul. A nyelv képvise-letében a „cselekmény" szintjén gyakran valami-lyen tudomány vagy művészet jelenik meg: Kon-rad, Roithamer, az Igen (el)beszélője, a Witt-genstein-alakváltozatok valamilyen „tudomá-nyos" kutatás eredményeinek végtelen vagy elsem kezdett lejegyzésével/korrigálásával van-nak elfoglalva; Strauch a festés helyett elmélke-dik; A szokás hatalma (1974) című darab sze-dett-vedett kvintettje Schubert Pisztrángötösétpróbálja huszonkét éve, de hiába, ugyanúgyegyre messzebb kerülnek hiteles megszólaltatá-sától, minta tudósok célba vett művüktől; Aszínházcsináló (1984) színigazgatója a sajátnagyságát zengő, hengerlő svádája mögé rejtiművészete teljes csődjét - de a mindenkoritudomány és művészet mindannyiszor a rólabeszélő szöveg formájában van jelen. Az Igenelbeszélője, aki az antirészecskék zavartalankutatása kedvéért vonult vissza teljesen avilágtól, persze hiába, egyrészt Schumannálkeres vigaszt és támpontot, másrészt attól várjamegkönnyebbülését, hogy szavakba öntikétségbeesését. Gát-

Thomas Bernhard: Der WeltverbessererBochum, 1980.

talan szóáradatot zúdít előbb Moritzra, aztán aperzsa nőre, s mindvégig az olvasóra. A semmifenyegető réme elől a megfogalmazásba mene-kül, a nyelv, a logika tiszta, szabályos rácsábakapaszkodik. Ám a nyelv fikciónak bizonyul,fantomnak, a rács árnyéknak, és az ember asemmi-be hullik.

A Verstörung (Megzavarodás) (1967) címűregénynek csaknem kétharmadát Saurau her-ceg monológja teszi ki, aki a napi körútján hozzábetérő orvosnak és fiának lukat beszél a hasába.Az ő legfőbb gondja éppen az, hogy bármit megtud fogalmazni, de egyetlen megfogalmazásátsem tartja érvényesnek, igaznak, magáénak.Valaha csak rögzíteni akarta gondolatait és meg-figyeléseit azzal a céllal, hogy ha majd eljön azideje, rendbe szedi őket. Közben azonban arravár, hogy fia fölszámolja uradalmát, ezt a monst-ruózus anakronizmust, és ezzel az ő saját törté-nete is véget ér, még mielőtt valahogy elrende-ződött volna. A nyelv, a beszéd a történetet is le-rombolja. A Bernhard-hősöknek már nincs törté-netük, csak töredékes életmegnyilvánulásaik.Jegyzetelnek, monologizálnak, idéznek. Azanakronisztikussá vált életformák haldoklásáról,kitörési kísérletek reménytelenségéről szóló Un-genach szintén jegyzetek rendezetlen töredéke-iből áll. A Fagyban Strauch története helyett csak

monológokat, reflexiókat, töredékeket és űrtkapunk. A Verstörungban a herceg monológjael-nyel minden történetkezdeményt. Bernhardagyonbeszélteti vele írásművét, és így az lassanfelfalja önmagát, ahogy Roithamer korrigálásaisemmisítik meg fokról fokra tudományos munká-ját.

Bernhard alakjai érzik,, hogy a kifejezés, anyelv mentsvára ingatag. Úgy igyekeznek meg-szilárdítani, hogy a végsőkig kiaknázzák a nyelvmegnevező képességét. Így jönnek létre a jegy-zetelési mániák, a rögeszmés monológok, avégtelen hosszan kígyózó, többszörösenösszetett mondatok, amelyek alapjában véveegyszerű, világos, áttekinthető szerkezetűek,csak a meg-nevezések rákosan burjánzóismétlődései duzzasztják oly terjedelmesreőket. Néha mintha kérkednének ezek amondatok kártyavárként ki-egyensúlyozottszintaktikai szerkezetükkel. Amíg képesekmagukat elsáncolni a Bernhard-hősök agrammatika és a logika formális védőfalai mögé,amíg gépiesen előkígyózik belőlük ez a szöveg,addig még épnek, sértetlennek hihetik magukat.Ám épp ebben a rögeszmés halmozásban törutat az őrület. A rend, a logika, a hagyatkozásgesztusának eszelős demonstrálása egybenmár kényszerképzet.

A Járás című kisregényben arról van szó, hogyaz első személyű elbeszélő rendszeresen eljársétálni Oehlerrel egy bécsi külvárosba, éshosszú monológban felidézi, mit mond neki„járás" közben ez az Oehler. Oehler viszont amaga ré-

BERNHARDIÁNA

széről szintén minduntalan másokat idéz, sok-szor többszörös közvetítéssel, éspedig Karrer-ről, akit beszállítottak a steinhofi elmegyógyinté-zetbe, mert megtébolyodott. Ugyanis vannak,akik nem tudnak vagy csak ideig-óráig tudnak atények ellenében létezni, és egyszer csak bele-őrülnek a tények felismerésébe. Ilyen bernhardiáldozat ez a Karrer is, ő is ama stigmatizált, elát-kozott lények közé tartozik, akik az életük gépiesautomatizmusába dermedt, érzéketlen átlagem-berektől eltérően belelátnak a létezés őrjítő ésnevetséges értelmetlenségébe. Bernhardnálennek az elátkozottságnak már nincsen semmipátosza, ellenkezőleg, mániákusai tragikomiku-sak, sőt őrült különcségükben néha egyenesengroteszkek, nevetségesek. Micsoda abszurdmódon történik meg Karrerrel is a megvilágoso-dás balesete! Egy pantallóüzletben a végletekigkitart amellett, hogy az a nadrág, amelyet kiválóangol szövetből készült nadrágként akar eladnineki a kereskedő, valójában csehszlovák selej-táru, és ezt azok a ritkás szövésűnek bizonyulóhelyek is tanúsítják, amelyek a fény felé tartottszöveten mutatkoznak.

Nyilvánvaló, hogy az elbeszélőben és séta-partnerében, Oehlerben is csak az tartja már alelket, hogy minderről olyan szabatos mondatok-ban beszélgethetnek, amelyek egyre bonyolul-tabb mondatszerkezetekbe beavató nyelv-könyvben is megállnák a helyüket. A beszéd, ajárás, az életműködések látszata tartja őket élet-ben, noha ez az élet már csak gyötrelem szá-

Thomas Bernhard: A tudatlan és az őrült.Hamburgi Schauspielhaus, 1973

mukra, és bármikor kitörhet rajtuk is az őrület.Bármit mondanak, mintha csak felmondanák.Utánoznák a működő embert, akinek még van-nak történetei. Bernhardnál minden csak idézet,töredékes, verejtékes idézete valaha érvényesmintáknak, például a dolgok mágikus megneve-zésének vagy a történetmondásnak. Ez az alap-ja „többemeletes" függő beszédének, az egy-másba csúsztatott beszédszinteknek. A beszédBernhard szereplői számára: rögeszmés címké-zés. Semmivel sem különb és elmésebb címké-zés, mint amilyen a pantallóüzletben folyik, ésamelynek láttán Karreren kitör a téboly.

A bernhardi beszédnek, mint erre KarlheinzRossbacher felhívja a figyelmet, igen fontos jel-legzetessége, hogy minden ellenkező látszattalés híreszteléssel szemben közel álla hétköznapiélőbeszédhez, még ha művi konstrukciók létre-hozásához szolgál is eszközül.6 A stilisztikummáváló beszédformák: a túlzásokkal és szuperlatí-vuszokkal élő érvelés, az ismétlések és halmo-zások; az egyszerűsítő és poentírozó szentenci-ák és dörgedelmek, a sirámok és öngerjesztőlamentációk, a szidalmak, átkozódások, akizáró általánosítások és topikusargumentációk. „Né-mi korlátozással aztmondhatnánk, hogy Bernhard prózája az írottstílus sok szabályának nem tesz eleget, deéppen ezért a beszélt nyelv

közelébe kerül." Bizonyosan ez is közrejátszottabban, hogy a próza kezdeti hegemóniája után ahetvenes években jelentős szerephez jutottBernhard munkásságában a dráma.

A bernhardi beszéd végeredményben ku-darcra ítélt szabadulási kísérlet. Amíg beszél azember, addig mintákhoz, szabályokhoz igazo-dik, azaz végső fokon az emberek közösségé-hez tartozónak hiheti magát. Addig egyben tartjaés a többiekhez fűzi a nyelv közmegegyezésesváza. Ezzel a nyelvvel indul hadba az ellensé-ges, abszurd világ ellen. Kétségbeesetten hado-nászik, vagdalkozik vele. És egy ponton a be-széd, az artikuláció szembefordul az emberrelvagy az maga fordítja szembe magával mint adestrukció, az elidegenítés, az önpusztítás esz-közét. A rögeszmés artikulációs kényszer ígypecsételi meg a bernhardi őrült különc sorsát:végképp kirekeszti az emberi világból. Strauchotki-űzi a fagyba, Konradot gyilkosságba ésbörtönbe hajszolja, Karrert, Vosstelmegyógyintézetbe juttatja.

JEGYZETEK1. Thomas Bernhard: A mészégető, Magvető, Budapest,1979. Tandori Dezső fordítása2. Thomas Bernhard: Fagy, Európa, Budapest, é. n.Tandori Dezső fordítása3. Albert Camus: Le mythe de Sisyphe, Gallimard, Paris, é.n. Collection idées4. Karlheinz Rossbacher: Thomas Bernhard: DasKalkwerk (1970), in: Deutsche Romane des 20. Jahrhunderts. NeueInterpretationen. Hrsg. von Paul Michael Lützeler. Athenäum, 19835. Thomas Bernhard: Der ltaliener, Salzburg, 19716. Rossbacher: Thomas Bernhard: Das Kalkwerk

FORGÁCH ANDRÁS

PASTORICO-MECHANICO-HISTORICOANTHONY BURGESS-MARTON LÁSZLÓ: MECHANIKUS NARANCS

Mit is csináltam aznap?Elmentem egy külvárosi étterembe, ésa vele határos grundon Szilágyi Lenkévelfotóztattam magam a pécsi műsorfüzetbe- igyekeztem írós pózokba vágni magam (szivar,szemöldök), miközben a legújabb Szomjas-filmforgatásán (Lenke a standfotós) a levegőbeszállt egy gázzal telt disznó és szétrobbant.

Utána egy körúti szállodában találkoztam egySeattle-ből jött úrral, aki a Lulut, Figarót, Ödönvon Horváth-ot és Kroetz-öt fordította amerikai-ra, és meglepően hibátlan németséggel kevertemeglepően választékos angolságát.

Majd a lakásán, néhány kivételezett személytársaságában, meghallgathattam KurtágGyörgynek Monyók Ildikó számára írt (és két he-te Bécsben bemutatott) legújabb művét: egy tíz-perces darabot Beckett Sámuel legújabb szöve-gére (What is the word). Kurtág még nem elége-dett, de engem gyomorszájon vágott. Mindenhangot külön hallani fájni.

Utána feltaxiztam a kiscelli múzeumhoz, és akápolnában megnéztem a Mechanikus naran-csot.

Itt kéne abbahagyni.No, nem azért, mintha nem tetszett volna, bár

sok minden nem tetszett benne, de az egésszelúgy voltam, minta legtöbb Csizmadia-rendezés-sel; kellően zavarba ejtett ahhoz, hogy utólag nehiggyek közvetlen hangulataimnak - utánamnyúlnak és nyugtalanítanak ezek a rendezések,a „rosszabbja" is.

Ha itt abbahagynám, és beérném a tényrögzítésével, hogy láttam az előadást, mostelmond-hatnám, hogy másnap este(szombaton) az Orchestra Lunabúcsúkoncertjén (Kamondy Ágnesnek, aszínésznőnek és nagyszerű színházi zenésznekis a koncertjén) vehettem rész t - igényes,gazdag, tömény zene: Kamondy törékeny volt,kemény, sápadt, haja rómaiasan keményfürtökben állta fején, dísztelen szép fekete ruhá-ban állta színpadon, nagyobb lett önmagánál, sez nem ért váratlanul. hisz semmi sincs ebben a

Burgess-Márton: Mechanikus Narancs(a Budapesti Kamaraszínház produkciója aKiscelli Romtemplomban). Görög László (Alex)és Bor Zoltán a Mechanikus narancs egyikjelenetében

holdzenében, ami ne valódi szenvedés, végigélttudás gyümölcse volna.

De vissza a kápolnába.Már ott kezdődött, hogy zavarba ejtően sok

véleményt hallottam az előző napi premierről: kiállt fel a szünetben, ki rajongott; ki kifogásolta, kihiányolta a kegyetlenséget; ki mit gondolta Már-ton-féle szövegkönyvről, a Pierrot-féle zenéről, aPauer-féle díszletről, a Károly körúti, Kulich ésKálvária téri színészekről, a sztárokról, a közle-gényekről, és a semmibe ugrást kamikaze-ott-honossággal végrehajtó Csizmadiáról; valamintazt is tudtam, hogy írni fogok róla, ami eléggémegnehezíti az ember helyzetét, mert feltettszándékom az volt, hogy akkor is írok, ha netánnem tetszik (pedig ez ellentétes eddigi krédóm-mal, mely szerint engem csak az inspirál, ami tet-szik), mert lassacskán meg kell tanulnunk nem-tetszésünket is formásan, beleérzéssel, vérzőszívvel artikulálni.

De ez az előadás nem nemtetszett. Nemis ha-gyott közömbösen. Nem mondom, hogy felka-vart, ahhoz túl sokat tudok a műről, a filmről, a re-gényről, túl sokáig kacérkodtam a gondolattal,hogy magam is írok belőle valamit. Így hát most

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

Alex barátai a Mechanikus narancsban:Reisenbüchler Sándor (Dim) és GrosszmannPéter (George) (Sárközi Marianna felvételei)

azzal kezdem, hogy le a kalappal Márton előtt.Nem elsősorban a mű szerkezetéért, amibenvannak dramaturgiai hiátusok, hanem azért aszabadságért, amivel egy nyomasztóan öntör-vényű regény és film után (sziámi alkotá-

sokról van szó, összenőttek az időben) valamigyermeki nonchalance-szal tudott új irányba el-indulni, elfogulatlanul és (határozottan állítom)ártatlanul a saját nyelvén megszólalva a zűrza-varról, a hatalomról, a mocsokról beszélni, olyandalszövegeket írni, amikben kényes egyensúlyralép a banalitás a mindentudással. („A tejzamataz finom íz... sok-sok csavargó szeszkazán...szemeteskukák adnak tartalmat a létnek... mű-veld a tilost... a világtól hányok és vérzem...

adok a földnek..." stb.) Az obszcenitásokinfantilizálódnak, aminek köszönhetően azelőadáshoz ténylegesen szükséges színészienergiák szabadulnak fel (falusiaskönnyedséggel rikkantható az ajakéjlakulácicijó,elcseszfosfaszpinupicsulójalásitottát,picsángos pinusítvány, basszafassza stb.), demindez nem kergeti arcunkba a vért (nem is ez acél), ám ugyanez az eljárás egy másik kulcsszóesetében - macskakaó, ami mondjuk a crack (alegolcsóbb, legbrutálisabb kábítószer)szinonimája lehetne, leginkább rajz-filmfigurákhoz illő találmány, lásd Frakk és amacskák - inkább lefokozás. Olykor már annyi-ra szubtilis és „nyelvi" itta nyelv, hogy elvész be-lőle az erő, üresen száll tova: az elektromosangerjesztett hangerő, a gesztusok nyersesége, atérben ide-oda mozgó játék nem kedvez a cizel-lált poénoknak („történelem - zuztánalom" stb.).De a szavak testével való játék, ahogyanmegcsonkított szavak új értelműen, kentaurkéntfolytatódnak a kifejezésben, a másik szájában,az teljesen, összetéveszthetetlenül mártoni, si-kerrel helyettesíti Burgess orosz szószedettel el-látott tömény álnyelvét.

Pauer tere ebben az állítólag soha fel nemszentelt kápolnában, mondhatni, jól működik:középen a négy fehérre mázolt kuka által határoltfekete dobogó; jobbra fent egy oszlopok közti,meredek lépcsőfordulóval megközelíthető fülke,a főhős, Alex lakása; vele átellenben, szinténfent, az Író otthona, vetített, életnagyságnál na-gyobb könyvespolccal; alatta a nyitókép bárja,majd később a börtön, és végül az orvosi labora-tórium. A rideg, fekete-fehér sterilitással párosu-ló szüntelen veszélyérzet jó kiindulópont (állan-dóan féltettem a színészeket a lezuhanástól, kü-lönösen a vakmerő Derzsit - végül Safranek zu-hant le, kaszkadőrmód, egy véres szőnyegbekapaszkodva), a díszlet egyszerre sugall operaitávolságot és nyers-naturális közelséget. Ám akettészelt nézőtérközepi pást túl determiniszti-kus, a „lakófülkék" túl szűkek: a koreográfiát neminspirálta eléggé a kényszer, és ennek következ-tében sem az intim közelség, sem a nagy távol-ságok előnye nem érvényesül. Azt a színházi va-rázslatot, hogy a „nagytotálban" is „premierplánban" látom a színészt, mert „vele vagyok", itttechnikailag, videofelvevő és projektor segítsé-gével állítják elő: Alex kitágult szemeit, miközbenle van kötözve a műtőasztalra, hatásosan vetítikelénk (ám ez direkt idézet a Kubrick-filmből).Mintha a díszlet fele készült volna csak el, minthanem „lakta volna be" a teret igazán a produkció.

A fentebb említett Csizmadia-talányt egy kép-pel tudnám illusztrálni. Az Író feleségét Georgeés Pete (Einstein és Shakespeare maszkjában)szadista kéjjel göngyölik ki a ruhájából, ő a szín-pad közepéig, az orrunk elé forog szipogva, ha-lálos rémületben, és ott „megerőszakolják".

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

Hogy úgy mondjam, ez a megerőszakolósdi ishagy maga után némi kívánnivalót, túl jól látom,hogy mi nem történik - ámbár, mivel afféle ze-nés darabról van szó, ahol a playback-zenét és abehangosítást az orrom előtt végzi négy csöndestechnikus a horzsoltan megvilágított téglafalalatt, valamint a fejgépek kezelőinek feje bukkanfel egy-egy reflektor fölött, és hőseink egyetlenavatott mozdulattal igazítják nyakukról, vállukrólszájuk elé a mikrofont, mint diszpécserek vagypilóták, olykor futás közben, mikor énekelni kez-denek, a naturalizmus, amit a történet és a szö-veg látszólag implikál, mégis stílustörés volna.De a megerőszakolt nő elhagyott teste ott heverelőttünk a négy fehér kuka által behatárolt feketedobogón (a kukákra, ha jól emlékszem, azelőadás eleje táján sprézett a PA DÖ DÖ együt-tes stilizált ivarszerveket), ott hever a fejére csa-varodott fehér selyemruhában, és ekkor valame-lyik narancsfi felkap egy távolabbi kukát, ésráönti a mozdulatlan nőre annak tartalmát, párkiló narancsot, amit a fiúk vad hujjogássalszéttapos-nak. Aztán eltűnnek a sötétéjszakában: marad a mozdulatlan test anarancsroncsok közt, a hideg fényben: anarancsokból, ahogy rátapodtak bakancsaikkal,sugárban fröcskölt szerte a nedv. Ehhez aképhez, melyhez hasonló erejű képek sokaságakellene, látszatra bármilyen könnyűnek tűnik,nem is olyan egyszerű eljutni. Csizmadia mindeneddig általam látott rendezésében jelen van ez azelem: a szépséghez csak a szépségbepiszkolásán, a gyengédséghez a brutalitásonát, a formához a formátlanságon keresztül jutunkel: de hogy ne ennyire kézenfekvően ésdialektikusan fogalmazzak: a megformálásmindig a legközvetlenebb fizikalitás, testekösszeütközése (dörzsölődése, tapadása, nyála-inak keveredése stb.) révén születik meg, akkoris, ha a szövegben, mondjuk, alsóházi urak ülnekkandallótűz és délutáni teájuk mellett. Hozzátar-tozik még egyfajta gyorsaság, erőszakosság,éles fények expresszionisztikus használata, ésnémileg Brechtre emlékeztető pontos hányave-tiség. Végül is bármi megtörténhet - ezt sugall-ja, nem a történet, hanem a forma -, bármi meg-történhet, mert önmaga ellen kijátszható. A for-ma ilyetén kifordítása nem mindig működik a ha-gyományos színházban (Bob Wilsonnál igen,mert minden feltételt ő szab meg), mert vannakmondatok, amiket csak évezredes szabályok fi-gyelembevételével lehet jól elmondani. Kisugár-zó életmű mintha nem állna össze - erő, érzéki-ség, zabolázhatatlan fenegyerekség igen. És ezjó. Gesztusai mindig tágítanak valamit a színházegyáltaláni lehetőségein. És ez nem kevés.

A színészeket vagy elgázolja az ilyen munka,vagy talpra segíti, itt helyt kell állni, ha táncolnitudni nem is muszáj. Mivel epizodikus a szer-kesztés, epizódszereplők előnyben. Kegyetlenülsok dolga van a főszereplő Görög Lászlónak, be-

csületére legyen mondva, talpon marad, holottalig van mire támaszkodnia, mibe kapaszkodnia,de Malcolm Macdowell charme-ja rá is átsugá-roz. A nagy szám egyébként, természetesen, ésszínészeket megszégyenítő módon, a Miniszter-asszonyt játszó Kovács Kati -- egyrészt nekivannak a legjobb számai, másrészt gyönyörű abokája, tiszta a tekintete -, a mulatságos söré-nyű ellenzéki kórus felkötheti a fehérneműt: atapsot a Miniszterasszony aratja le.

Molnár Gál Péter újította fel mostanság a szí-nikritika ama régi jó szokását, hogy színészeketvezetéknévvel, illetve egy „jó volt még" vagy „tűr-hető" mögé listába szedjen. Nekem tulajdonkép-pen tetszik ez az ódon fordulat, de itt most nemélnék vele: ahol én ültem (második sor közepe),csak azt láthattam, hogy mindenki derekasantette a dolgát a szinte rögtönzött feltételek között,„idegen pályán".

A szörnyen összefércelt Alex, akiből még ki-

Csehov színművének cselekményétKosztolányi Dezső és Háy Gyula fordításánakfelhasználásával magyarkörnyezetbe helyezte: Nagy András" 99 -olvasható a színlapon. Az ilyesfajtabeavatkozások elég ritkán szoktak jelentőseredménnyel járni, egyszerűen azért, mert egyorosz (angol, cseh stb.) remekmű az eredetinyelvétől, miliőjétől, utalásrendszerétől függet-lenül eleve megfelelő (azaz: teljes) mértékbenmagyar, dél-afrikai vagy dán is, mivelhogy anagy alkotások lelke világlélekként dobog. Per-sze akadnak a részleges vagy teljes átigazítás-nak öntörvényű, felejthetetlen példái is. Ilyen voltnemrég éppen a Valahol Oroszországban, a Je-les András-féle kaposvári Három nővér-változat.Sajnos Kapás Dezső évtizede érlelődőelképzelése, Nagy András textusa, aJátékszínben meg-valósult Magyar háromnővér-előadás minden összetevője nélkülözi anagyvonalú, koncepciózus radikalizmust. Ezt adarabot már nem Csehov írta, Nagy Andrásviszont még nem írta meg. Lebeg valahol a múltszázadvég Oroszországa és Magyarországaközött: „benne van a levegő-ben", de alig-aligvan „rajta" a színpadon.

lógnak a gumicsövek, végigtámolyog a pályán,míg a kórus a szelíd lelkű (magyar) szerző gon-dolatát üvölti a pofánkba:

A barikád kopjon küszöbbéAmit az erkölcs megtalál

Azt nem lehet agyonhallgatni többé.Valóban.

Anthony Burgess: Mechanikus narancs (A ClockworkOrange) (Budapesti Kamaraszínház).Színpadi változat: Márton László. Zene: Pierrot.Díszlet: Pauer Gyula. Jelmez: Békési Rozi. Mozgás:Virág Csaba. Dramaturg: Bőhm György. Rendezte:Csizmadia Tibor.Szereplők: Görög László, Reisenbüchler Sándor,Grosszmann Péter, Elek Ferenc, Kovács Kati, Safra-nek Károly, Prókai Annamária, Falussi Mariann, LangGyörgyi, 0. Szabó István, Málnai Zsuzsa, Derzsi Já-nos, Jakab Csaba, Kassai Károly, Eszes Sándor, HollJános, Harangozó' György, lllyés Mária, Somfai Éva,Mihók Éva.

Moszkva helyett Pest, Puskin helyett Petőfi,Balzac helyett Kossuth, orosz 1896 helyett ittho-ni millennium - ebből kiformálódhatna a színre-vitel új eszméje, ha nem puszta külsőségkéntműködne az egész, illetve legalább külsőség-ként működne. Szlávik István azonban rosszuláttekinthető, jellegtelen, a pénzszűkére is utalótérrel csúfolta meg azt a pazar díszletet, amelyet(több összehasonlítás nem lesz) 1985-ben a Ka-tona József Színház Három nővéréhez tervezett(azt kell hinnünk például, hogy a CsebutikinbőlCsetnekyvé lett katonaorvos a pincében la-kik...). Szende Bessy (Anfisza-Boriska) öregdajkaként úgy tipeg, ahogy száz évvel ezelőttnyírségi szálák és kis kormányzósági városokszínésznő-matrónái egyformán tipegtek; Szilá-gyi István (Ferapont-Mihály, öreg szolga) az ócs-ka mentéjével és a tájszólásával idehaza van, denincs körötte világ, amelyben ő éppen az a senki,aki; s hogy ne csupán epizodistákat említsünk:Szoboszlay Sándor - a katonaorvos - mit semtörődik azzal, hogy neki ebben az átültetésben átkellene ülnie, és hamisítatlan eszközei beveté-sével hamisítatlan Csebutikint kelt életre (részegmonológja, nagy kézsikálási jelenete, amelyben

TARJÁN TAMÁS

HOLT LELKEKMAGYAR HÁROM NŐVÉR

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

hitvány élete valamennyi bűnét szeretné leva-karni magáról, az előadás szép mozzanatainakegyike); Várnagy Zoltán (Prozorov-Pataky)nagy színészi odaadással és nem magyarul, ha-nem általánosan hízik és komorul el. Papp Jánosa figurák döntő többségénél tartózkodott attól,hogy valóban magyar ruhákba, uniformisokbaöltöztesse őket, s ez egy magyar Csehov eseté-ben érthetetlen.

Az Olga, Mása, Irina hármasa helyett Róza,Márta, Irma „Pest... Pest!... Pest!!!" vágyakozá-sává lett műnek egyetlen olyan pillanata van,amely fölvillantja a Kapás Dezsőék terveiben rej-lő lehetőségeket. Irma szamovár helyett egyszoborként „leleplezett", ormótlan, pocsék, pi-ros-fehér-zöldre mázolt giccsgólyát kap aján-dékba. Akárki készítette vagy találta: mestermű!Ez a kibicsaklott, néma gólya elkelepeli, hogy azamúgy nem is olyan rossz XIX. századi magyardrámairodalom végkifejletének Csehovját mértCsikynek hívták; pillantásából sugárzik: a szeg-letet (a majdnem egyetlen magyar szegletet,ahová a dráma átköltözhetett), a NyírségetKrúdy és Móricz ekkortájt kezdi fölosztani egy-más közt - irodalmi értelemben -, hogy Ka-rinthynak majd legyen mit parodizálnia; s azólomsúlyú gipszgólya minden gólyás versünk,

Jelenet a Magyar három nővér címűelőadásból

gólyás Magyarország-illúziónk, költöző madár-ként tovaröpülő vágyképünk szárnyát lehúzza,eltöri. Anton Pavlovics, aki némely más színmű-vét szerette komédiának titulálni (ezt nem: ezdráma), bizonyára rábólintana a már-már ab-szurd humorra, amiből a nem herendi gólya lec-két ad.

Látnivaló: Kapás nemcsak fogékony erre azábrázolásmódra, de örömest is veszi színésze-itől. Olyannyira, hogy engedi mindegyiket másstílusban játszani. Iglódi István pazar technikávalmegoldott Kuligin-Kubinyija a Kárpát-medencekikerülésével egyenest Abszurdiában ver ta-nyát: az önbecsülés nélküli buta gőg, a közhely-szajkózás groteszkül rángó marionettfigurája aNyírség-Magyarország zsinegeitől függetlenül,az absztrakt Mindenség ütemére ficánkol. Iglódijátéka lehetne alapminta a ionescói Háromnővérthez, amelyben a végletes különbözésellené-re Tóth Auguszta kabaréból kivirító, egy-egy percre félelmetes Natasa-Arankája ismegtalál-hatná a helyét. Szilágyi Tibor(Versinyin-Versényi) már kevésbé: ő aszerepbirtoklás és a sze-

repkarikatúra fölényes együttesével, visszafo-gottsággal és öniróniával indít, amikor azonbanráébred, hogy a produkcióban nincs intellektuá-lis és stiláris összhangzat, átadja magát a rutin-nak. Érdekes, sikerült alak a Szoljonijból Soóssáfűszerezett főhadnagy: Ungvári István hűmaszkkal, mereven is vonagló arccal utánozzaés parodizálja A Magyar Költőt. A Petőfihez ren-delt tulajdonnév ma Barguzin, s ebben a kihanto-lás-őrületben tényleg megszületik az orosz-magyar párhuzam, és megint jelen van a szá-zadfordulós (az akkori és a mostani) abszurditásis. A Soós által lepuffantott Turáni-TuzenbachÁrpád Géza báró, hadnagy sorsa a neveiből és arangjaiból bontakozik ki, és Szakács Tiborbólnem hiányzik az érzék, hogy ezt - viszonylagszűk eszköztára ellenére is - mondjuk, egyGozsdu Elek-regényre emlékeztetően mutassameg. Az ő kettősüket valóban magyar sorssalajándékozta-verte meg Nagy András. JánoskaLajos és Snell László zászlósoknak (Fedotyik ésRode hadnagyok): ifj. Jászai Lászlónak és ZalánJánosnak csak a buzgó jelenlét jutott ki.

A humoros-parodisztikus közelítés olykor tízpercekre is birtokba veszi az előadást. Elvvé,rendszerré mégsem válhat, mert a címszereplőkKapás fölfogásában is drámát élnek meg, s mert

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

a három ifjú színésznő teljes hévvel drámát, Cse-hovot, Három nővért akar játszani. Turóczi Évaszögletessége, monotóniája nem illik rosszul avénlánnyá fáradó Róza szürkébb egyéniségé-hez - az egyhangúság színességét és a színpa-di hely megtalálását azonban még tanulnia kell.Murányi Tünde nem egészen egységes ívű, ámhelyenként átizzó, a negyedik felvonásban ra-gyogó alakítást nyújt Mártaként. Nyitott kérdés,miért fiatalodik-gyerekesedik bele az elválássalvégződő Versényi-kalandba? Az igazi főszerep-lő - I rmaként - Jónás Rita, aki (Murányi Tündé-hez hasonlóan) nagy talentumot sejtet, megra-gadó színpadi jelenség, és mind elementárisab-ban, gáttalanabbul vetve bele magát a figurába,eljátssza azt, amiről még tapasztalata egyáltalánnem lehet, s ami a Magyar három nővér lényegitartalma: miként öregít meg egy sistergően fiatalés a boldogsághoz tehetséges leányt néhány rö-vid esztendő alatta környezet sivársága, az örökhalogatás, a légvárépítés, a távlattalanság, azönmagával való elégedetlenség. Az évszakokatolyannyira hangsúlyozó darabban, illetve elő-adásban Jónás Rita télbe fordítja a tavaszt, kiolt-ja kezdeti, májusi önmagát, és a megőrzött „Élnifogunk"-tiráda ellenére - vagy épp a „Csak tud-nánk, miért...?" szellemében - csöndben eltemetegy még mindig ifjú nemzedéket.

Nagy Andrásnak nem tett jót a túlzott szerény-ség, Kapás Dezsőnek a túlzott eklektikusság,munkájuk ezért alatta marad a fölfokozott vára-kozásnak; a nem fölfokozottnak is. Csekély vi-gasz, hogy az író a távolság- (illetve: Moszkvahelyett Pest) motívumban jobb Csehovnál: aProzorov-lányok oda vágyakoznak, ahol vagy ki-önt a Duna („az árvízi hajós" dicsőségére), vagykiszárad a kánikulában, ahol a győztes belehal alepényevő verseny megnyerésébe, és ahol anagy ködlovag (vagy a nagy ködlovagot köztu-dottan igen kedvelő Kapás) kedvéért minden ut-ca kövén a majdani Krúdy Gyula léptei kopog-nak, ott is a Nyírséget visszhangozva. Kapás bi-zonyos jeleneteket - általában például Márta ésVersényi kettőseit - jó helyen, jó ritmusban ját-szatja el, külön-külön derekasan megtervezveaz egyes szereplőket és alapkarakterüket - aszínpadi tér, a járások azonban minduntalan ki-fognak rajta, világítási megoldásai kidolgozatla-nok, jobb híján belemegy Csehov-sablonokba,és főleg nem teremt egységes hangnemet.

A színházi szakma és az érdeklődő közvéle-mény az egy évvel ezelőtti veszprémi törekvésekfolytatásaként: a „Kapás-osztály" újabb, márnem főiskolás vizsgájaként, s egy kicsit kihelye-zett veszprémi előadásként várta a Játékszínvállalkozását. Az általános rokonszenvet nyilvánnem töri meg, hogy ez a kísérlet meg sem közelítia Bűn és bűnhődés sikerét. Murányi Tünde egy-.

re tompultabb, egyre iszákosabb Mártája, JónásRita karcsúból véznává idősödő Irmája, Turóczi

Szoboszlay Sándor mint Csetneky (Koncz Zsu-zsa felvételei)

Éva „pótanya" Rózája, Tóth Auguszta hiperérzé-ketlen Arankája, a Szakács Tibor, Ungvári Ist-ván, ifj. Jászai László és Zalán János formáltafiatal katonai „klub" egy elvénült (mindegy, mi-lyen nevű) ország holt lelkeiről hoz hírt. E tegnapifőiskolásokon kívül (a nagy tehetségű Alföldi Ró-bert sajnos hiányzott közülük) a színésztársak isholtnak született, halódó és holt lelkeknek adnaktesti burkot.

Miért kellett átírni a Három nővért? - hallanilépten-nyomon a kérdést a szakmai berkekbenem kirándulgató nézőktől. A válasz erre az le-

hetne, hogy mert az eredeti Csehovot ebben aszereposztásban és jelen föltételek közepettenemigen lehetett volna eljátszani. A konklúziópedig az: nem eléggé írták - és rendezték- át aHárom nővért.Anton Pavlovics Csehov: Magyar három nővér (Játék-szín)Csehov színművének cselekményét Kosztolányi De-

zső és Háy Gyula fordításának felhasználásával ma-gyar környezetbe helyezte: Nagy András. Díszlet:

Szlávik István. Jelmez: Papp János. Zene: SáryLászló. Rendezte: Kapás Dezső.

Szereplők: Várnagy Zoltán, Turóczi Éva, MurányiTünde, Jónás Rita, Tóth Auguszta, Iglódi István, Szilá-gyi Tibor, Szoboszlay Sándor, Szakács Tibor, UngváriIstván, ifj. Jászai László, Zalán János, Szilágyi István,Szende Bessy.

Á KRITIKAI TÜKÖR Á

Néhai rendszerünk - mert tetszett avagynemtetszett, ránk oktrojálták, hát így vagy úgya miénk volt - immár végképp lelepleződött.Jóllehet az alapmű, Méray Tibor Búcsúlevélcímű regénye vagy huszonhat esztendővelezelőtt a messzi Párizsban (Vigyázószemetek... stb.) látott napvilágot, a gondolatkikristályosodásának immáron itt és most, azaza jelen történelmi pillanatban lehetünk tanúi.

Hosszú évek óta működő budai teátrumunk,az igazgató jónevű nagyatyjáról elnevezett Ka-rinthy Színház vállalta magára a jól bevált sztáli-nista mintára működő rákosista trupp, valamintkétkezi és szellemi pribékjei végső leleplezését.Lélek- és erkölcsnyomorító ármánykodók, lelki-ismeret-tolvajok, múltrablók, szerelemgyilko-sok, ártatlan ifjúkommunistákat hivatali hóhér-nak kiképző fejvadászok megannyi sematikusszelleme nyüzsög a sematikus színpadon. (Egy

szék és más semmi... Díszlet: Karinthy Már-ton.)

Az ártatlanokért égre kiáltott jajhangnak, avérfagylaló bűnök fájdalmas újralajstromozásá-nak s a közös felelősség nyomasztó súlyánakszínházi megfogalmazására a revü* műfajábantalálta meg az adekvát formát a színpadi változatszerzője (Karinthy Márton) és a rendező (Ka-rinthy Márton). Az elképzelés, miszerint bizo-nyos könnyűműfaji elemek egy mélyrétegű mű-vészi közegben maguk is többrétegűvé, többje-lentésűvé lesznek, nem ismeretlen a színházmű-vészetben (vö. kaposvári operett). Ennek amód-szernek jó esetben megvan az az előnye,hogy mindennemű befogadó, a primér színháziélményre vágyakozó és a háklisabbja egyarántki-elégíthető általa.

Kovács Erzsi a Karinthy Színház Búcsúlevél cí-mű produkciójában (MTI fotó)

Rosszabb esetben egyik se.A könnyűműfajt mindenekelőtt a népszerű ze-

nész, Lagzi Lajcsi van hivatva a Búcsúlevélcíműszínpadi revüben képviselni. Szimpatikus em-ber. Ő az, akit a rendező - feltételezhető szán-déka szer i n t - megpróbál „elemelni" kissé, hogya műfaj, amelyet zenéjével képvisel, túlmutas-son önmagán. Ez a mutatvány azonban seho-gyan sem akar Karinthy Mártonnak sikerülni.Lagzi Lajcsi a nehezebb.

A keretmesévé lefogyasztott történet szerep-lői között vannak statiszták, van egy nótaénekes,a többiek civilben színészek.

Az előadásban két táncosnő (görl) is föllép. Abárjelenetben lendülnek csúcsformába. Ott tán-colnak is. A bajuszos az ügyetlenebb.

Méray Tibor: Búcsúlevél (Karinthy Színház)Színpadra alkalmazta és rendezte: KarinthyMárton. Díszlet: Karinthy Márton. Jelmez: Tor-day Hajnal. Zene: Harsányi Béla, Lagzi Lajcsi,Körmendi Péter.Szereplők: Rékasi Károly, Borbély László, DétárEnikő, Kovács Erzsi, Bicskey Károly, Garai Ró-bert, Kemény György, Szalontai Andrea, KiszelTünde.

* R e v ü : egymásután bemutatott, lazán összefüggő, néha keretmesévelegymáshoz kapcsolt jelenetek sorozata, alkalmilag szatirikus jelleggel,inkább a látványosság irányába fejlesztve, könnyű, népszerű szórakoz-tató zenével, nagy létszámú női tánckarral (görlök) és szólistákkal. Lásdmég: Színházi Lexikon, 1969 - 374. o.

KÁLLAI KATALIN

REVÜ KERETMESÉVELMÉRAY TIBOR: BÚCSÚLEVÉL

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

Egy rendező két előadását láttam. KincsesElemérnek, a marosvásárhelyi szín-házrendezőjének közel azonos időben voltbemutatója a Nemzeti Színházban (Egyszerelem három éjszakája) és a DominóSzínpadon (Júlia kisasszony).

szik. Túlságosan tágas és tagolatlan; nem te-remthetnek benne könnyen kapcsolatot egy-mással a szereplők, nemigen alakulhatnak kiolyan eltérő térbeli pozíciók, amelyek segítenéka szituációk kibontását. Ez a díszlet a játéknaknem teréül, inkább csak a hátteréül szolgál.

Félreértés ne essék, mindez nem a díszletter-vező hibája, hanem a Nemzeti Színház színpa-dán megvalósuló „színházeszményt" jellemzi.Olyan előadást látunk, amelynek lényege az il-lusztráció, s nem a megjelenítés. Olyan produk-ciót, amelyet Hegfeljebb a rutin működtet, s nem atényleges művészi erőfeszítés. A mindenre újbólrákérdező alkotói szándékot a kész válaszok,bejáratott megoldások uralma helyettesíti.

A gondok már a darabválasztással kezdőd-nek. A bemutató inkább hat az alkotók előttitiszteletkörnek, egy félklasszikus magyardarabbal szembeni gesztusnak, semmint egyvérbeli drámai szöveg interpretálásának. Aszínpadraállítás nem törekszik arra, hogykibontsa a mű ma is ér-vényes jelentésrétegeit;fel sem teszi a kérdést, hogy van-e ma közünkehhez a műhöz, nem is

Plantaszínház

A Nemzeti Színházban hull a hó. Majdnem kétfelvonáson keresztül. Hubay Miklós, Vas Istvánés Ránki György darabjának előadásán ez a leg-jellemzőbb hatáselem. Csalhatatlan jeléül annak,hogy a produkción külsődleges, semmit-mondóteatralitás uralkodott el. Ha a színészi játék nemteremt atmoszférát, ha a szituációkban nemszületik meg egy hideglelős, zimankós világhangulata, illetve az ez ellen tiltakozó emberiszépség élménye - akkor mindezen nem segít azsinórpadlásról rendületlenül hullatott műhó.

A második felvonás végén a behívóparancsotkapott Bálint eltűnik katonaládájával a hóesés-ben. Szép lehetne ez a kép, ha az ajtóban nemállna meg egy pillanatra, nem fogná meg az ajtó-félfát, ha nem merevednék pózzá távozó alakja.A színpadi közhely még teljesebb lesz, ahogy aszínen egyedül maradt Júlia beleborzong a tél-be, s a hóesésnek háttal ülve fázósan, szorongvaösszehúzza magát. Üres teatralitás jellemzi azáróképet is (amely ráadásul elkapkodott, kidol-gozatlan is). Bálint ölébe emeli feleségét, s elin-dul vele felfelé a lépcsőn. Így indulnak közhelyesképzetek ifjú férjei újdonsült hitvesükkel a bol-dogság felé. Ezt a néhány pillanatra visszaidézettidillt gépfegyverropogás törli el. A légós lőtt rájuk.Ők azonban nem esnek össze, a kép egypillanatra újból kimerevedik, újból pózzá alakul aházaspár látványa.

Azonban még az ilyen banális képek is ritkák azelőadásban, pedig a versszövegek tömegévelkínálják a képi asszociációkat; ám a rendezőszemmel láthatóan nem kívánta az előadás nyel-vét egyéb, a verbalitást kiegészítő elemekkelgazdagítani. Valójában már maga a díszlet semkínál lehetőséget a színpadi képalkotásra, sőtsokszor még játékra is alkalmatlannak tet-

Götz Anna (Júlia) és Sörös Sándor (Bálint)

S Á N D O R L . ISTVÁN

SÚLYTALAN JÁTÉKOKEGYSZERELEMHÁROMÉJSZAKÁJAJÚLIAKISASSZONY

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

próbálja elhitetni, hogy ma is érdemes beszélniarról, amiről a dráma szól. Erre az előadásnakcsak akkor lenne esélye, ha emberi történetkéntközelítene a darabhoz, ha hitelesen jelennénekmeg a színpadon azok a sorsok, amelyek a törté-nelem kényszerei közepette is elpusztíthatatlanértékeket voltak képesek teremteni, mind a mű-vészetben, mind az emberi viszonyokban. Azalakok csak egyediségükben, személyességük-kel győzhetnének meg a maguk igazáról. A ren-dező azonban hitelesítés helyett általánosításratörekszik. A háborúról, a költőről, a hatalomról, aszerelemről, a barátokról beszél. Sorsok helyettígy pusztán kliséfigurák jelennek meg a színpa-don.

A színészek teljes meggyőződéssel, de sze-gényes eszközkészlettel szolgálják ezt a rende-zői tévedést. Az általuk megjelenített alakoknemcsak átlátszóak, hanem színtelenek is. Sze-repek helyett inkább csak szerepköröket közelí-tenek meg. Sörös Sándor a hősszerelmes pózai-ban feszeng. Láthatóan nem tudja kitölteni ezt aszerepkört. Játékában a költészet csak hősi

A háromkirályok: Ferenczy Csongor, CsíkosGábor, Tolnai Miklós

gesztusként, a szerelem is csak szerepkéntjelenik meg. Götz Anna korábbi szerepkörétfolytat-ja, a naiva eszköztára azonban nem eléga feleség alakjának megjelenítéséhez, aboldogság és a kétségbeesés, a rendíthetetlenösszetartozás és a végzetes szétszakítottságárnyalatainak kifejezéséhez. Tahi Józsefgondterhelt tekintettel játssza a szigorú költőt,Szirtes Gábor enyhültebb mosollyal jelzi aszelídebb poétát. Az előjátékban és azepilógusban inkább kívülálló-ként jelennek meg,holott nekik kellene elsőként sugallniok, hogyközünk van ahhoz, amit látunk. „Akedélyességbe mint mentőövbe kapaszkodó"háromkirályok helyett Csíkos Gábor, FerenczyCsongor, Tolnai Miklós bohócfigurákat hoz szín-padra. A Rubold Ödön által játszott figura ope-rettből lép át: snájdig, gáláns, kicsit bohókás.Többnyire önfeledten kellemkedik. Nekünk iskellemes perceket szerez, ha nem jut eszünkbe

megkérdezni, hogy mit keres ez az alak ebben adarabban. Fülöp Zsigmond és Hámori Ildikó is in-kább az előkelőség paródiáját játssza el. Ők iskedvesek, jópofák; mit tehetnek arról, hogy körü-löttük olyan gonosz a világ! Ebben az előadás-ban általában mindenkit szeretni kell. LegföljebbHenker századosra haragudhatunk kicsit. VéghPéter cinizmusa azonban ugyanúgy felületi, minta többiek kedvessége. Csak a Légóst tekinthet-jük gonosznak. Mihály Pál mindent meg is tesz,hogy efelől ne legyenek kétségeink.

Ez hát az összkép: minden alakítás jelzéssze-rű, minden színész kifelé játszik, minden figurafelszínes. Külsődleges gesztusok, kvázi reagá-lások helyettesítik a tényleges viszonyokat, ameg nem születő kapcsolatokat. A szövegmon-dás is többnyire poénra kihegyezett. Az előadás-ban állandóan jelen van a felszínes humor. Az ígykialakuló kellemes hangulatot időnként a banálishangon megszólaló pátosz igyekszik a tragédia-érzés irányába terelni. Az előadás készítőinekláthatóan nem volt érzékük ahhoz a halálosankomoly és hátborzongatóan mély groteszkhez,

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

Júlia kisasszony. Szakácsi Sándor (Jean) ésBálint Márta (Júlia kisasszony). (SárköziMarianna felvételei)

amely a darab legjobb rétegeiben - elsősorbannéhány songban - megszólal (s amely a művetnéhol Örkény háborús témájú egyperceseivelrokonítja).

Nem nézett szembe az előadása darab műfajiproblémájával sem. Abból, hogy a szereplőkidőnként dalra fakadnak, még nem születik „ze-nés dráma". Különösen akkor nem, ha színpadi-lag szinte minden dal előadása megoldatlan ma-rad. Többnyire statikus, ötletszegény megoldá-sokat látunk, hiányzik belőlük a zenére jellemzőjátékosság, energia, líraiság. Az előadás utánönkéntelenül a Planta-dalt folytatjuk: színháználjobb a műszínház?

Olyan előadást kaptunk, amely inkább a műgyengéit hangsúlyozta, ahelyett, hogy erényeiterősítette volna meg. Át kell látnunk az előadá-son ahhoz, hogy a darab értékei felderengjenek.

Szalonjáték a konyhában

A Júlia kisasszony dominó színpadi előadása isadós marad a darab összetettségének megszó-laltatásával. A színpadon megjelenő világ egy-szerűbb, egyértelműbb, mint a strindbergi műé. Aszereplők fordulatokban gazdag párbeszédesokszor súlytalannak tetszik. Az előadásban in-kább a társalgási darab hagyományai ismerhe-tők fel, semmint a naturalizmus illetlen és kegyet-len megoldásai. (Az a nyílt színi brutalitás példá-ul, ahogyan a szöveg szerint Jean kivégzi a csízt,a színpadon láthatatlan marad. A szereplő el-játssza ugyan a mozdulatokat, de ez inkább ne-vetést vált ki, mint megdöbbenést.) Minden stili-záltabb, jelzésszerűbb, megemeltebb lesz, mint aszövegben. A színpadkép, a látványként von-zóvá tett és átesztétizált konyha is nélkülözi akonyhaszerűséget, a „konyhaszagot", ahogy ajátékban sem jelenik meg a kegyetlen közönsé-gesség. A háttérből hallható steril zene, a pajtá-ban zajló bál beszűrődő hangjai sem járulnakhozzá egy vad varázslatokkal teli éjszakahangulatának felidézéséhez. A színpadonszerelmi enyelgést látunk, nem férfi és nő közöttzajló gyilkos játszmát. Játszik egymással Júliaés Jean, és nem a mélybeereszkedés halálosszertartását végzi. Strindbergnél mindkettenkultúrájuk és tradícióik felszíne alá merülnek,hogy lecsupaszodjanak mindaddig rejtettvágyaik, leplezet-lenné váljanak visszafogottindulataik. Történetükben a vonzás egylényegűa taszítással, egy-másra találásukban ott rejlikegymás legyőzésének szándéka is. Azösszekuszálódott önazonosságuk,szerepzavaruk által meghatározott

folyamatban fokozatosan lefejtődnek róluk szo-ciális és szexuális szerepeik, hogy végül csupa-szon álljanak egymással szemben, nemcsakmint úr és szolga, nő és férfi, szajha és kerítő, ha-nem mint gyilkos és áldozat, mint megszabadítóés kiválasztott is.

Ebben az előadásban azonban minden csakelsődleges síkon történik meg, a mögöttes, a

mélyben zajló mindvégig láthatatlan marad. Arendezés a közvetlen helyzetekből indul ki, snem a darab egészéből. Igyekszik megjeleníteni,kidolgozni a szereplők közötti helyzeteket s azokapró kis elmozdulásait, de hiányzik a mű átfogóértelmezése. Nem érzékeljük a tudatos színpadiépítkezés előre- és visszautalásait. Nem látunkívet az előadásban, minden történés csak a ma-

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

ga helyzetében fontos. Többnyire a színpadihelyzetben megszülető elhatározásokat érzékel-jünk, a szereplők mindig közvetlenül reagálnak amásik fél áttételek nélkül megjelenő szándékai-ra. Ezeknek a szereplőknek nincsenek titkaik. Aszínészileg mégoly aprólékosan kidolgozotthelyzetek sem kapcsolódnak össze az alakokrejtélyes, mégis követhető átváltozásának folya-matává.

Színészszínházzá alakult tehát a Júliakisasszony a Dominó Színpad előadásában. Ajáték fontosabbnak tetszik az eljátszottalakoknál. A színészmesterség inkább tűnikcélnak, mint esz-köznek. Szakácsi Sándor sokmindent eljátszik Jean szerepében. Egyarántvan gesztusa a közönségességre, azalázatosságra vagy a büszkeségre, azagresszivitásra vagy épp a megrendülésre.Technikás alakítás, de a technika eltakarja afigurát, s végső soron a darabot. A rendezőikontroll, az átfogó koncepció hiánya érződik anagy energiákat mozgósító színész játékában. Anői szereplők nem teremtenek figurát, inkábbcsak szerepköröket jelenítenek meg. Bálint MártaJúliája inkább naiva, mint ellentmondásokkal telinő. Védtelenebb, ártatlanabb (szerelmesebb),mint ahogy azt a szöveg sejteti. Nincs bennegyűlölet, nemigen hisszük el, hogy lovag-lóostorral leckéztette volna a vőlegényét, s fur-csán hangzik a szájából, amikor egy embert pat-kánynak nevez. Hangulatváltásai (a dühös szá-monkérés, az affektálás) is hiteltelenek, s az iscsak tetszelgésnek látszik, ahogyan meghalniindul. Venczel Vera Krisztinje megértő csodálko-zással, majd elutasító tartózkodással szemlélimaga körül a megzavarodott világot. Bánatos re-zonőr ő egy semmi jóval sem kecsegtető komé-diában.

A színháznak az a felfogása, amit a DominóSzínpadon láttunk, ez az egyedül a mesterségre,időnként a rutinra alapozó színjátszás végső so-ron csak felhasználja (sőt elhasználja) aművészi képességeket, ahelyett, hogy segítenea tehetséget megújítani.

Hubay-Ránki-Vas: Egy szerelem három éjszakája(Nemzeti Színház)Díszlet: Csányi Árpád. Jelmez: Wieber Mariann. Zeneivezető: Nagy Árpád. Koreográfus: Szögi Csaba m.v.Dramaturg: Bereczky Erzsébet. Rendező: KincsesElemér m.v.Szereplők: Sörös Sándor, Götz Anna, Rubold Ödön,Fülöp Zsigmond, Hámori Ildikó, Végh Péter, SzirtesGábor, Tahi József, Mihály Pál, Csíkos Gábor,Ferenczy Csongor, Tolnai Miklós, Harsányi Attila,Kozma Attila, Gelencsér Adrienne, Barabás Gyöngyi,Dezső Angéla, Szabó Márta.Strindberg: Júlia kisasszony (Dominó Színpad)Fordította: Lontay László. Díszlet: Kemény Árpád. Jel-mez: Dőry Virág. Zene: Sebő Ferenc. Rendező:Kincses Elemér.Szereplők: Bálint Márta, Venczel Vera, SzakácsiSándor.

A Csehov-drámák szakítószilárdsága nagy,bár nem végtelen. A Fodor Tamás rendezteCseresznyéskert Szolnokon a szakadás felétart - nem lendületesen, inkább komótosan.Aztán szintén komótosanlefékeződik, és szép lassan megáll aszakadás-törés előtti ponton.

Mire Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja színrelép, mi, a nézők már túl vagyunk Karátson Gábordíszletének kit sokkoló, kit megmosolyogtató, kitelgondolkodtató hatásán. Az elrajzolt arányú bú-torok nem követik a Cseresznyéskert esetébenmár-már konvencionálisnak mondható „gyerek-arányt": nem pusztán nagyobbak a szokásosnál,hanem fejlődési rendellenességben is szenved-nek. A széknek két ülőkéje van, a lábak száma sestimmel itt-ott, a szekrény monumentális, de aligszekrény, inkább helyiség, fent hátul egy vakszárnyasoltár, melyhez ferdén döntött biliárd-asztal simul; elöl néhány sámliszerű ülőalkal-matosság, melyekről gyorsan kiderül, hogy ezlesz majd a „kert". Arany, ezüst, fehér és fém - adíszlet nemhogy nem játssza el a darabot, ha-nem első látásra annak ellenében hat. Hisz ami aszínpadon van, bármi, csak nem gyengéd emlé-

A testvérek: Kézdy György (Gajev) és TöröcsikMari (Ljubov Andrejevna)

keket ébresztő egykori gyerekszoba.Képzelhet-ni a cseresznyéskertet...

Fodor - és Szeredás András dramaturg -némileg meghúzta a dráma szövegét, ettől aztánelőbb megbillen, majd megváltozik az egymás-ban visszhangzó kapcsolatok érzékeny építmé-nye. Például: Ljubov Andrejevna és testvére,Gajev szimbolikus - a gyerekkori kötődést idé-ző, valójában felületes - megnyilvánulásokkalteli kapcsolatából épp a szimbolikus megnyilvá-nulások tűntek el oly mértékben, hogy a kapcso-lat elvesztette szimbolikus jellegét. Helyette: kétmagába zárt világ a színpadon. Vagy: Dunyasa,Jepihodov és Jasa hiányjelekkel telitömött há-romszögéből szinte csak a hiányjelek maradnak,ettől oda az alapozás Ánya és Petya Trofimov, il-letve Varja és Lopahin másként szerencsétlenszerelmi kísérlete alól. E manőver csöppet semmellékes - és nem is jelentés nélküli - követ-kezménye viszont, hogy az előadás egyik csúcs-pontjává válik Ranyevszkaja és Petya Trofimovnagyjelenete, bizonyítván: ez a két ember érti ittegymást. Fodor sokszor azzal sem törődve vá-lasztotta ki a számára lényeges elemeket, hogynemcsak a legkisebb részletig kidolgozott egészvész el, hanem a pontok sem rendeződnek vo-nallá. S mivel a szövegbe való beavatkozást aszínészi játék is megsegíti, a Cseresznyéskertvalóban a közmegegyezésen nyugvó értelme-

C S Á K I J U D I T

FESZÜL, DE NEM SZAKADCSEHOV: CSERESZNYÉSKERT

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

Törőcsik Mari és Császár Gyöngyi (Varja)

zéstől való különbözéssel tüntet a szolnoki elő-adásban.

Ezek utána kérdés csak az: van-e ennek akülönbözésnek koherenciája. Pontosabbanolyan - mind dramaturgiai, mind gondolati -össze-rendező ereje, amely igazol ja -mondhatni, legitimálja - a kifejezetten durvánaktűnő beavatkozásokat. Ha van - és szerintemvan -, akkor, ha nem is veszteségek nélkül, demégis megszületett egy mai, mostaniCseresznyéskert, melynek egyebek közöttfeltűnő jellegzetessége az is, hogy e„mostaniságot" úgy közli velünk, hogy épít ésszámít e legújabbkori Csehov-kultuszbólkövetkező ismereteinkre.

Lopahinon jól mutat a „fehér mellény" és a„sárga cipő". Lopahin rajongása Ranyevszkajairánt csöppet sem látszik primitívnek (követke-zésképp Lopahin nemcsak azért nem sietfeleségül venni Varját, mert gátlásos szegény,hanem mert - mást szeret). Lopahin ötlete acseresznyéskert megmentésére - mellbevágóanracionális. Ami Lopahin keze nyomán acseresznyés-kert helyén születni fog - attól aszereplőket s

bennünket is mentsen Isten. Lopahint az érzé-keny intellektuelek megformálásában mindigmagabiztos Kozák András játssza.

Ranyevszkaja útja Párizsból mintegy véletle-nül - és hangsúlyozottan átmenetileg - vezetetta gyerekkori cseresznyéskerten át. Ra-nyevszkaját sokkal jobban érdeklik a felbukkanóemberek - Sarlotta trükkjei, Petya Trofimov,Firsz -, minta megoldandó problémák: Anya ésVarja „ügyei", a cseresznyéskert elárverezése.Törőcsik Mari kéthangú játéka nagyon pontosanjelzi a kétféle viszonyulást a helyzethez és a figu-rákhoz. Lélektani realista - a belső hitelességreépítő - gesztusok és hanghordozás kísérik a„fontos", emelt hang, nyújtott mozdulatok, teat-ralitás, azaz stilizáltság a „lényegtelen" vonalat.És a cseresznyéskert elárverezése Fodor értel-mezésében kétséget kizáróan ez utóbbiba tarto-zik.

A harmadik felvonásbéli estélyen Ranyevsz-kaja növekvő idegességgel várja az árverezésrőlérkező Gajevet - Lopahin érkezik. Amikor Ányaegy könnyed táncmozdulat közben sugárzó arc-cal bejelenti, hogy a cseresznyéskertet eladták,majd mikor Lopahin monológjába és örömébebelemámorosodva azt is hozzáteszi, hogy ő vet-

Törőcsik Mari (Ranyevszkája) és Kozák András(Lopahin). (Ilovszky Béla felvételei)

te meg, nem az elveszett kert fölötti fájdalom,ha-nem a jövőtől való félelem az előadásdomináns gondolata. Ranyevszkajától Firszigmindenki demonstrálja, hogy a cseresznyéskertideje le-járt. És a jólfésült, gátlásossága mögöttnagyon is veszedelmes karrieristánakmutatkozó Lopahin diadalittassága nem hagykétséget afelől: borzalom következik.

A nyugodalmasra hangolt negyedik felvonása szereplők tehetetlenségének hangsúlyozásá-val visszatereli a drámát Csehov közelébe. Sen-kinek nincs megváltó ötlete, ki-ki a magavereségét bezsebelve kullog el a helyszínről.Változatos önámítások, újabb illúziók erőtlenfelvillantása előzi meg Firsz szép képbekomponált, csendes halálát.

Nem elég jó a színészi alakítások némelyike. ASztanyiszlavszkijban járatos színészek a kellőpontokon jobban és értelmesebben stilizálnak,mint az ezen felnőtt Stúdió K-sok. Kézdy GyörgyGajevjének szövegéből sok fontos kimaradt, a fi-gura tán ezért halványabb a színésztől megszo-

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

kottnál. Remek Mészáros István kamasz-aggas-tyán Petya Trofimovja, érzékenyen megélt Csá-szár Gyöngyi Varjája. Üresnek látszik Ánya (KissAndrea f.h.), helyénvalónak a kissékarikírozottan öreg Firsz (Győry Emil).

Nem működik a „hang". Lehet, hogy GiorgioStrehlernek igaza van, s a hang pusztán „irodal-mi illúzió", melyet nekünk nem, legfeljebb a sze-replőknek kellene meghallani?

Szakadozott a második felvonás tempója.Előfordul, hogy logikátlan a tér használata(Törőcsik Mari a harmadik felvonásban amásodik fel-vonásbéli „padra" roskad magába).

Jók viszont megint Németh Ilona jelmezei,ki-emelkedő, fájdalmas-szépséges TörőcsikMari

KOVÁCS DEZSŐ

SEMLEGESSHAKESPEARE: LEAR KIRÁLY

ég gyanítom, hogy a kis magyar rendszer-váltás legbensőbb törvényszerűségeitmind ez ideig a legprecízebben egy bi-zonyos angliai illetőségű drámaíró írtameg - úgy négyszáz évvel ezelőtt.

„Shakespeare olyan, minta világ vagy az élet" -írja Jan Kott nevezetes értekezésében; a hatalmimechanizmusok működését, a hatalomváltásokpszichológiáját nála érvényesebben még senkinem írta meg a drámairodalom történetében.

Amikor hírül adták a lapok, hogy Kerényi Imre aLear király megrendezésére készül a Madách

királydrámákba rejtjeleznie üzenetét, hisz sza-bad lett a színház, így a Lear király drámai csa-ládtörténetében arra kíváncsi leginkább, hogyanélik át pszichológiailag a szereplők a bennük éskörülöttük végbemenő rendszerváltozást. Azelőadásnak ekként azt a folyamatot kellene drá-mai erővel megjelenítenie, amelyből kirajzolódik:miféle emberi tragédiák játszódnak le Learben,miután végzetes döntése nyomán elveszíti ha-talmát, miként roppan össze a kitaszítottság sú-lyától, s végül miként pusztul bele lányai hűtlen-ségébe, illetve léha nagyravágyásukba.

Kerényi két részbe sűrítette az ötfelvonásosdrámát, s Mészöly Dezső friss és gördülékenyfordítását felhasználva arra tett kísérletet, hogypolitikumtól mentes, emberi dimenzióiban rop-pant gazdag és látványvilágában is szuggesztív,klasszicizáló Lear-interpretációt hozzon létre. Alegfőbb gondot feltehetőleg a szereposztásokozhatta számára: a Madách Színházban bizo-nyos szerepek - legalábbis az előadás erről ta-núskodik - e pillanatban nem oszthatók ki a kon-cepciót csorbító kompromisszumok nélkül; bizo-nyos figurák rendre megoldatlanok maradnak azelőadásban. Részint sokszor hiányzik a szituáci-ók alapos kidolgozása, a shakespeare-i helyze-tek ok-okozati összefüggéseinek értelmezése, ahierarchikus viszonyrendszer érzéki megjelení-tése, részint egyes figurák súlytalanul vagy arc-talanul simulnak bele valamiféle „általános" drá-maiságba.

Mindjárt az előadás elején választ kellenekapnunk arra a kérdésre, vajon miért mond le ahatalomról Lear, s miért osztja fel birodalmát lá-nyai között úgy, ahogy felosztja. Azért-e, merturalkodástól megfáradt aggastyán, vagy mertidejében akar visszavonulni, emelt fővel, talánmég a csúcson? Netán megérzi, hogy úgyismennie kell, jobb hát, ha önként adja át a koronát,avagy egyszerűen megbuktatják? E dilemmákmegoldása s színészileg is megformált megjele-nítése nélkül nincs igazi Lear-értelmezés; a vég-zetes tett bekövetkezik, elindít egy drámai cse-lekvéssort, de nem tudjuk meg, mi miért történik.Kerényi rendezésében feltartóztathatatlanulműködik, kattog, zakatol a hatalmi gépezet, a ko-rántsem aggastyán Lear önként átadja a hatal-mát lányainak, akik gyorsan a fejére nőnek, s ci-vakodni kezdenek a koncon. Csak épp azt nemtudjuk meg, miért is fordulnak apjuk ellen, Cordé-lia pedig, a színlelni nem hajlandó, kitagadott,konok ellenszegülő, miért marad apja pártján.

A két részre osztott j á t é k - két külön világ. Azelső rész nehézkesen, vontatottan indul, lassútempóját, érzelemszegény játékát nemigen el-lenpontozza a külső forma csillogó látványa, apazar kosztümök eleganciája. Kerényi nem juta-lomjátékul szánta a Lear főszerepét Huszti Pé-ternek, hanem pontosan azért bízta erőteljes fizi-kumú, strapabíró színészre, hogy a figurák vi-

R

Ranyevszkaja-alakítása, és értelmes FodorTamás rendezői elgondolása. E sorok írója hajla-mos rá, hogy ennyivel megelégedjék.

Csehov: Cseresznyéskert (szolnoki Szigligeti Szín-ház).

Fordította: Tóth Árpád. Dramaturg: Szeredás András.

Díszlettervező: Karátson Gábor. Jelmeztervező: Né-

meth Ilona. Koreográfus: Molnár Anna. Szcenikus:Farkas Miklós. Segédrendező: Trömböczky Péter.

Rendezte: Fodor Tamás.

Szereplők: Törőcsik Mari, Kézdy György, Kiss Andreaf.h., Császár Gyöngyi, Kozák András, Győry Emil, Ká-tay Endre, Meszléry Judit, Mészáros István, CsányiJános, Illés Edit, Kerekes László, Czákler Kálmán,Váry Károly, Árva László, Czakó Jenő.

Színházban, eleinte arra gyanakodtam, hogy arendező az elmúlt két év hatalomváltásának, egykorábbi hatalmi struktúra szétesésének és egy újrendszer kiépítésének modelltörténeteként nyúlmajd a Shakespeare-tragédiához, „belekódolva"önnön politikai tapasztalatait, sikereit, csaló-dásait és e folyamatról alkotott véleményét is.Bemutató előtti nyilatkozatában Kerényi arrólbeszélt, hogy a rendszerváltás óta már nem kell

Lear: Huszti Péter

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

szonyrendszere az előadásban a maga erőtel-jességében és gazdagságában ragyoghassonföl. Mégsem „él" igazán a környezet - s ez füg-getlen Huszti Lear-alakításától -; az udvar, azegymással vetélkedő lányok, a Learével párhu-zamosan futó, egymást is értelmező családtör-ténetek rendre vázlatosak, elnagyoltak vagyerőtlenek maradnak.

Kerényi előadásának koncepcionálisan isszerves része, hogy Lear nem összetört, halnikészülő aggastyán, hanem középkorú színészáltal megformált, erőteljes uralkodó. Huszti PéterLear-je pirospozsgás, erőtől majd kicsattanó fér-fi, idősre maszkírozva is akárha skatulyából húz-ták volna elő. Elomlóan finom gesztusai, testtar-tásának ruganyossága benső stabilitásról ta-núskodnak. Learje nyugodtan lehetne „fiatalos"király - csak hát akkor arról is szólna a játék,hogy hogyan válik meg hatalmától egy ereje tel-jében lévő uralkodó. Kerényi rendezőként való-jában a legnehezebb színészi feladatot róttaHuszti Péterre: azt kellene ugyanis elhitetnie ve-lünk, hogy fizikai alkata s habitusa ellenére lelki-leg öregszik meg, s roppan össze a rá nehezedőterhek alatt. A legkegyetlenebb viviszekciót, alegmerészebb színészi halálugrást kellene eh-hez végrehajtania. Huszti Péter Learje ezzelszemben alapvetően reflektált alakítás: gazdagszínészi eszköztárát mozgósítva azt játssza el,hogy egy öregembert játszik, de közben szünte-lenül látni engedi távolságtartását a figurától.Akár a legendás bűvész, aki azzal a trükkel él,hogy időről időre figyelmezteti nézőit: „Csak akezemet figyeljék, mert csalok".

Bő évtizede a miskolci színház akkoriban fris-sen kinevezett ifjú főrendezőjének, Csiszár Imré-nek Lear-előadásában a hetvenegy éves örökifjúaggastyán, Major Tamás lélegzetelállító torna-mutatványt bemutatva szökellt a szédítően ma-gas, imbolygó, koszlott téglafalakon, s prédikáltaszét a külváros népének Lear csúfondáros buká-sát.

Major korosan is fürge szellemű hatalmimanipulátor volt, aki belátta, hogy megbukott, ésnyel-vet öltött a nagy mechanizmusra, amelyletaszította a trónról. Huszti kifinomult arcú,talányosan ifjonti királyt játszik, akiről nem tudjukmeg, valójában miért adja át hatalmát.

Major megrokkant Learje pusztulásában is til-takozott a hatalom elveszítése ellen. Huszti ural-kodójáról azt sem tudjuk, vajon szívéhez nőtt-evalaha is a hatalom.

Major Lear magárahagyottságát és őrületétszürreálissá emelte - a „játszma végéhez" ér-kezett ember kozmikus magányosságaként kiál-totta világgá. Huszti Learje szakszerűen bonyo-lítja az őrület színpadi stációit.

Major tüskés bozótból szőtt töviskoronája alóltébolyba menekült, parázsló szemek könyörögtekhozzánk vádlóan. Huszti gyolcsból tépett

Edgar: Mácsai Pál

fejkötője mögül baleseti sérült tekint visszaránk.

Major fürge volt és szeszélyes - mozgása isharcmodoráról tudósított. Husztiméltóságteljesen settenkedik és nehézkesenjár, mert hát nagyon elfáradt.

Major ripacsériája emberi létezéstechnika-ként tudott úrrá lenni az őrületen, hiszen önmagaesendőségét és pusztulását gúnyolta ki a leg-csúfondárosabban. Huszti szenvedélyes őrületekényesen egyensúlyoz a színészi jellemábrázo-lás és a ripacséria pengeélén.

Major Learje ordenáré bohóc volt. Huszti tra-gikus uralkodója snájdig clown.

Major halálsápadt Learje szeretetért kiáltott,Huszti királya a nézői szíveket kívánja megdo-bogtatni.

A két szerepfelfogást egy egész világ vá-lasztja el egymástól.

Az előadás egyik legfőbb ellentmondása,hogy nem Lear személyiségdrámáját, hanem a

figurák családi viszonyrendszerét szeretné ki-bontani, miközben a király megformálójának nin-csenek igazán méltó partnerei a Madáchszínházi előadásban. Lear lányainak vagyudvartartásának alakítói gyakorta modorosak, srendre megmutatkozik, hogy e színházkorábbról hagyományozódott színészijátéktechnikája, illetve játékfelfogása ugyancsakmegnehezíti a Shakespeare-figurák életrekeltését. Kimunkált és „karbantartott"játékkultúra híján a színészek többségükbenunalomig ismert sablonokból kényszerülnekalakokat építeni.

Koncz Gábor Kentjének jobban áll a tépettrongycafatokba bújtatott, calibani indulatokkal ismegáldott szolga figurája, minta királyáért aggó-dó nemes elszántsága. Juhász Róza hatalomit-tas Gonerilje inkább sekélyes ösztönlény, sem-mint agyafúrtan számító hatalmi sakkjátékos.Varga Mari Reganként roppant határozott ésrá-menős, ám eléggé merev: leginkább annakaz érzékeltetésével marad adós, mitől is lettilyen rideggé és cinikusan kegyetlenné ez acéltudatos asszony. Für Anikó Cordeliája szelídés jóságos,

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

Juhász Róza (Goneril) és Tóth Tamás (Tiszt)(Koncz Zsuzsa felvételei)

csak éppen színészileg haloványan megformáltnőalak, aminek következtében módosul a drámaviszonyrendszere: ha Cordeliának nincs igazidrámai súlya és igazsága nővéreivel szemben,akkor Lear tette sem olyan végzetes, amikor kita-gadja legkisebb lányát. A Bolond - PusztaszeriKornél megformálásában - nem a mindenkinéltisztábban látó bölcs rezonőr, hanem a játékbalopakodó unalmat elűzni hivatott„ színesegyéniség": bohócsipkája ötujjú kesztyűt formái,s né-miképp didaktikusan, önállósulva játsszavégig a drámát. Hol győztes V-betűt mintáz, hollekonyul, hol fenyegető kéz vagy élő felkiáltójellesz belőle, esetleg alamizsnáért esdeklőtenyér. A baj csupán az, hogy nem a figuraalakváltozásai-hoz szabták a bohócsipkát,hanem Pusztaszeri a bohócsipkához illesztihozzá a figurát.

Előadás közben bőven jut idő reménykedni:hátha elevenebb s drámaian súlyosabb figurák isfeltűnnek a színpompás gyülekezetben. Képvi-seletükben időről időre meg is érkezik Edgar(Mácsai Pál), Edmund (Puskás Tamás) és Glos-ter (Koltai János). Mácsai Edgarja az első felvo-násban szürkébb, elmosódottabb, a második-ban markánsabb, csak hát mindvégig érezzük,szegény Tamás figurája „nincs igazán kitalálva".Edmundot, a nagyratörő, cinikus fattyút PuskásTamás szenvedélyesen és érzékenyen jelenítimeg, míg Koltai János igazi emberi drámát él át:a megvakított Gloster fölragyogó arcáról Lear le-olvashatja a kétségbeesés méltóságát, a bele-nyugvás rendíthetetlen közönyét.

Götz Béla csapóajtókkal kazettákra osztott,emeletes deszkafallal határolta a Madách Szín-

ház öblös színpadát, ami építménynek mutatósugyan, s artisztikusan közvetíti a fények-árnyakjátékát - a rendező különböző lépcsők, feljárókbetoldásával ötletesen működteti is a szerkeze-tet -, csak hát funkcionálisan a legkevésbé semszerencsés. (Lear és udvara mint valami ope-rettlépcsőn érkezik fanfárok zengő hangjaira anyitóképben, akárcsak a fáraó a színes, széles-vásznú Józsefben.) A második felvonásban pa-pírhulladék közt botorkálnak a szereplők, időn-ként még a fejükre is potyogtatnak újabbadagokat a zsinórpadlásról - ime, a széthullás, apusztulás víziója, világszínházi ihletettségűdíszlet-ben elmesélve. Rátkai Erzsébet csillogó-villogó bársonykelmékbe és romantikusantépett rongyokba bújtatta a szereplőket; a nőkcombtőig hasított palástja alól a hevesebbmozdulatoknál elővillognak a meztelen combok,a hosszú szárú butikcsizmák - a felszíni, álszentcsillogás alatt ott a nyers, kendőzetlen kéjvágy,sugallják a jel-mezek.

Kerényi rendezése nem aktualizál, kerüli azáthallásokat - hiszen immár nincs kinek „üzen-ni", és nincs is miért: a rendszerváltás óta „min-dent szabad" a színháznak. Maradna tehát a po-litikum nélküli színjátszás, az emberábrázolásartisztikuma, egy sokszálú családtörténet kibon-tása, amely in statu nascendi leképezné, hogyanélik meg a hatalmuktól megfosztottak a hatalomelveszítését. Kerényi határozottan és roppant tu-datossággal kerüli ki a kínálkozó csapdákat:nem sekélyesíti politikai allegóriává Lear végze-tes tévedését. Előadása - számomra - azt bi-zonyítja, hogy rendezői koncepciójának érvény-re juttatásához ezúttal nem voltak igazi partne-rei, s a kényszerű szereposztásbelikompromisszumok újra meg újramegbosszulták magu-

kat a játékban. A jellemábrázolás és a szituáció-teremtés fogyatékosságait a rendező a külső for-ma hangsúlyozásával, az előadás színpompáslátványvilágával, a világítás, a díszletek, ajelmezek eleganciájával vagy sokkolóeffektusokkal igyekezett kompenzálni: fönn, aszínpad magasában dobok peregnek (időnkéntszétnyílik a függöny, láthatóvá téve arésztvevővé emelt zenész hangszeres játékát),valódi, maszkírozott kórus zsoltározza körbe ameghasonlott hatalom szét-hullását(közreműködik a Tomkins Együttes).

Az egykori hatalmasok a szó szoros értelmé-ben „padlóra kerülnek" - előbb kővé mereved-nek, minta szobrok, majd lassan dőlnek el, mintazsák. Az elaggott Lear ott térdel halott lányai Ber-muda-háromszögében, hogy halálában megtér-jen övéihez. Ilyen plasztikus, szcenikailag ismegoldott jelenetekben nem bővelkedik az elő-adás, amely csillogóan látványos és hatásosugyan, ám színészi üresjáratai, modorosságaiés koncepcionális bizonytalanságai révén in-kább sugall ürességet és gondolati sekélyessé-get, mint megélt emberi drámákat.

Az „általános emberit" megcélzó rendezőikoncepció napjaink egyik lehetséges - klasszi-cizálóan depolitizáló - színházi trendjébe illesz-kedik, egyúttal azt is bizonyítva, hogy illékonyideológiák, politikai ráhatások ellenében megél-het a színház, szüntelen szakmai megújulás nél-kül aligha.

Kerényi Imre, aki - többek között János király-rendezésében - egy korábbi korszak hatalmimanipulációinak és politikai jégcsuszamlásai-naksikamlós történetét markánsan és hitelesen írtaszínpadra, most, a jelek szerint, a megváltó-nakkikiáltott artisztikumban véli fölfedezni a ter-mékeny művészi középutat - a szórakoztató-ipari kombináttá alakított Madách Színház élén.Támogató közönsége egyelőre - megint csak ajelek szerint - meglesz hozzá; az új hatalmi elitkülönböző rendű és rangú képviselői jelenlétük-kel voksoltak a bemutatón e színház mellett.(„Micsoda kivonulás - hallom a ruhatárnál -,miniszter és alelnök, lapszerkesztők és önkor-mányzati hivatalnokok - ez az igazi előadás." Saztán: „Azért a műsorfüzetet nem kéne ennyiredrágán adni.")

A hatlapos füzetecske ára kilencvenöt forint.Csillogó, színes borítóba csomagolva - belülszinte semmi. Gondolni sem merek rá; csak nemaz előadást akarták vele „fémjelezni"?

Shakespeare: Lear király (Madách Színház)Fordította: Mészöly Dezső. Díszlettervező: Götz Béla.Jelmeztervező: Rátkai Erzsébet. Zene: Kocsák Tibor.Mozgás: Timár Tamás. Rendezte: Kerényi Imre.Szereplők: Huszti Péter, Juhász Róza, Dunai Tamás,Varga Mária m.v., Vass Gábor, Für Anikó, PusztaszeriKornél, Koltai János, Mácsai Pál, Puskás Tamás,Koncz Gábor, Laklóth Aladár, Tóth Tamás, MészárosKároly m.v., Kelemen István f. h., Tomkins Együttes,Mikó Ilona és Bíró Rudolf ütőművészek.

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

A cím matematikai képtelenség. De ami amatematikában képtelenség, az életben nemmindig az. Így van ez az Arany János Színházesetében is. Ez a színház sajátos helyzetbenvan. Főhivatása szerint a gyerekek és a fiatalokszínháza, de hogy kik számítanak fiatalnak, arranincs korhatár. Elvben tehát nincs akadályaannak, hogy az intézmény egy-szerűenszínházként működjék, minden megkü-lönböztető, kirekesztő jelző nélkül. Másrészt:mivel a kisebb-nagyobb gyerekeknek szólóelő-adásokat főleg délután tartják, szabadok azesték, amikor „felnőtt" darabokat játszhatnak.Harmadrészt a gyönyörűen felújított épülethezegy minden igényt kielégítő stúdiószínház istartozik, azaz egyszerre két helyen is tarthatókelőadások. Mindez együtt azt jelenti:sokoldalúan bővíthető a színház művészi ésműködési köre.

Az Arany János Színház él is e lehetőséggel.Erre utal a cikk címe is. Ugyanis egyazon épület-együttesben tulajdonképpen két színház létezik:egy gyerek- és ifjúsági színház és egy befogadószínház. Az első profil nem igényel különösebbkifejtést, a második annál inkább. Nem mintha ahagyományos gyerekjátékoknál nem volnánakújdonságok - hogy csak egy „apróságra" utal-jak: az eltelt évben a színház e profilja egyre ke-vésbé mondható „hagyományosnak" -, de azigazi szemléletváltozás (ami az új igazgatómunkába állásától számítható) a befogadótevékenységben érhető tetten leginkább.

Ezen belül számos vidéki (például az egri, anyíregyházi) és külföldi (többek között holland,osztrák, francia) színháznak, együttesnek bizto-sítottak játszási helyet. Állandó fellépési lehető-séget kapott a Budapesti Kamaraopera, amelyegy év alatt három bemutatóját tartotta itt (Cima-rosa: A titkos házasság; Gluck: Orpheus; és há-rom mai magyar egyfelvonásos). Emellett szín-házi kooperációkat alakítanak ki. E tevékenységelső két eredménye az XL Színházzal együttmegvalósított Apokrif című műsor (Kanda Pálelőadóestje) és a Madách Színházzal közösenlétrehozott Schiller-bemutató, az Ármány ésszerelemvolt, de más színházakkal is körvonala-zódik, illetve kiszélesedik az együttműködés,mindenekelőtt a televízióval; a Fiatal MűvészekStúdiójával több előadásra szóló, hosszú távúkapcsolatot terveznek. Ezeket a befogadói kör-be tartozó előadásokat többnyire este játsszák,fiataloknak és idősebbeknek, mindenekelőtt azifjú értelmiségieket várva.

Ebben a programban a közös produkciók kü-lönösen jelentősek lehetnek. Hiszen a színházlassan formálódó, alakuló társulatának szakmaiszempontból és önbizalma erősítéséhez egya-ránt nagy szüksége van rá, hogy más színházakművészeivel együtt dolgozhasson. ugyan-

Puskás Tivadar (Cilinder) és AranyosNikolette (Kislány) (Keleti Eva felvétele)

akkor a más társulatokból érkező színészeknekis hasznos egy kevésbé ismert közegben valómegmutatkozás. S nem mellékesen a közönségis jól jár, hiszen jó esetben magasabb színvonalúprodukciók születhetnek e találkozásokból. Az

Ármány és szerelemmint az első ilyen kooperáció azonban csakrész-ben járt minden fél számára haszonnal. Aközös munka szakmai hozadéka természetesenmeg-mutatkozik, de elmaradt az atöbbleteredmény, amelyre az előzményekismeretében számíthatott a néző. Kolos Istvánrendezése tisztesen le-bonyolított, de nem elégerős, nem elég érdekes, nem elég invenciózus.Stiláris, koncepcionális

N Á N A Y I S T V Á N

EGY = KETTŐ

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

Czvetkó Sándor (Ferdinánd) és Györgyi Anna(Lujza) (Sárközi Marianna felvétele)

és szakmai bizonytalankodások rontják le a szé-pen megoldott, hatásos és dekoratív részleteket.Mindez elsősorban a színészi munkában érhetőtetten.

Mensáros László és különösen Nagy Anna (aMiller házaspár) vígjátéki eszközökkel és meg-közelítéssel indítja a darabot, s hiába nyilvánvalóMensáros igyekezete, hogy a mű kibontakozótragikumával szinkronban a maga alakítását isdrámaibbá tegye, a kezdés alaphangja rányom-ja bélyegét a figura egész darabbeli életére.Csankó Zoltán önmagában kitűnően megoldottvon Kalbja egyértelműen karikatúra, de az elő-adásban ez a fajta stiláris megközelítés unikummarad. Mellettük Avar István méltóságteljesen,komótosan és rutinosan játssza a kancellár sze-repét, mintha egy egészen más előadásból lé-pett volna át. (Mennyivel súlyosabb, hitelesebbpéldául a Független Színpad Dybukjában!) Hoz-zá hasonló, de visszafogottságában is teátrálisstílusban alakítja Lady Milford szerepét PirosIldikó.

Az előadás legkevésbé megoldott figurájaWurm, amelyet Schnell Ádám játszik. Nála válikleginkább nyilvánvalóvá, ami a szereplők több-ségénél is tetten érhető, hogy tudniillik a rendezőmagára hagyta színészeit, ezért aztán ki a beválteszközeihez kénytelen folyamodni, ki pedig te-hetetlenül igyekszik életet lehelni szerepébe. Demit tegyenek akkor, ha egy-egy jelenet - példáula kancellár és Wurm cselszövő párbeszédemint legkirívóbb példa - nincs értelmezve. Mintahogy jórészt az is a rendező számlájára írandó,hogy Lujza esetében a szereplöválasztás semigazi telitalálat, márpedig ebben a da-

rabban kulcskérdés: kik játsszák a fiatalokat. Hi-ába teremt igazi, szép és erős pillanatokat Györ-gyi Anna, ha egyszer alkata szerint idegen tőle afigura. Ebben a kavarodásban nehéz helyzetbekerül a Ferdinándot játszó Czvetkó Sándor is, akiazonban a kezdeti elfogultság és szürkébb indí-tás után magára talál és póztalan, mégis igaziromantikus hőssé válik.

Horesnyi Balázs korhűségre törekvő, a be-zártságot hangsúlyozó, ugyanakkora teret jól ta-goló és kitágító díszletében, Szakács Györgyikorhű ruháiban végül is konvencionális, nemeléggé elmélyült előadás született, amelyenazonban átsüt a dráma ereje, s amely még így isa nézhető produkciók közé sorolható ebben aszakmailag-gondolatilag egyaránt sivár évad-ban.

A maga nemében viszont igen sikerült éssikeres produkció a kisgyerekeknek szóló

Mese Fekete cilinderrőlés a szivárványszínű labdáról

Bár Pavel Vasicek darabja meglehetősen vér-szegény, ám alapanyagnak egy kitűnő játékhoznagyon is alkalmas ez a képzeletbeli utazás,amelyet három testvér, három kulcsos gyerekgondol el és él át a játszótéren. Utazás közbenszámos nehézségen kell úrrá lenniük, amíg vé-gül eljutnak Kalapországba, legyőzik a Feketecilinder nevű varázslót, és elnyerik hőn vágyottjátékukat, a nagy, szivárványszínű labdát.

Vas Zoltán Iván rendezése sok ötletteldúsította fel az írott anyagot, s egyszerrevarázslatos és reális közeget teremtett a háromnagyon természetesen viselkedő és játszószereplő köré. Hang Gábor János díszletemindössze három nagy, kétágú piros, kék észöld létra, amelyeken

összekötő pallók szolgáltatják a felső játékszin-tet, a varázsló birodalmát. Egy-egy mászókötél,háló, leplek, no meg a létrák segítségével a ka-landok minden helyszínét meg lehet teremteni. Arendező nyíltan megmutatja miképpen produkál-ja a színpadi csodákat a titokzatos negyedikszereplő, mégis megszületik a varázslat. Hiszenminden, ami a színpadon történik, a fantáziáraapellál, s hiába látjuk a masinériát, a fények, azene, a játék varázsa erősebb: a gyerekek elhi-szik, hogy a varázsló mozgatta kék lepel a folyó,a megvilágított rongydarab magától értetődőenválik számukra vízzé. Sok a játékban a mozgás,a gesztusokkal megjelenített epizód - közülüktalán a legszebb, amikor a nem létező labdávaljátszanak a szereplők, vagy amikor a varázslóföntről, láthatatlan szálakon mozgatja az alattalévő, marionettbábuként táncoló fiút. Ezek szinteönálló betétek az előadásban, anélkül, hogy ki-lógnának belőle.

Minden olyan előadás, amelyben a gyerek-szerepeket felnőtt férfiak és nők játsszák, felold-hatatlan ellentmondásba keveredik, hiszen ez amegoldás sem a gyerekek, sem a felnőttek szá-mára nem válik hitelessé, sőt sok esetben egye-nesen viszolyogtató. Ezúttal azonban cseppetsem zavaró, hogy felnőtt fiatalok a gyerekek.Aranyos Nicolette, Pasqualetti Ilona és KandaPál az első perctől kezdve elfogadtatták magu-kat szerepükben. Gyerekeket alakítottak, deegyszersmind azt is jelezték, hogy szerepet ját-szanak, s e kettősség egyikük játékában semvált szét. A sok alakban megjelenő Fekete cilin-dert Puskás Tivadar és Hankó Attila játssza fel-váltva - kellő gonoszsággal és kellő varázserő-vel.

Ez a könnyen mozgatható, utaztatható pro-dukció azt a gyerekszínházi előadástípust teste-síti meg, amelynek sok-sok megnyilvánulásátszámos országban, főleg Nyugaton, de példáulLengyelországban is, oly irigykedve néztem, samely eddig oly nagyon hiányzott nálunk.

Schiller: Ármány és szerelem (Arany János Színház ésMadách Színház)Fordította: Vas István. Dramaturg: Cziráki Judit. Dísz-let: Horesnyi Balázs. Jelmez: Szakács Györgyi. Zeneiszerkesztő: Galambos Zoltán. Rendezőasszisztens:Gömöri V. István. Rendezte: Kolos István.Szereplők: Avar István, Czvetkó Sándor, Piros Ildikó,Csankó Zoltán, Lengyel Katalin, Mensáros László,Nagy Anna, Györgyi Anna, Schnell Ádám, Zenthe Fe-renc.

Pavel Vasicek: Mese Fekete cilinderről és a szivár-ványszínű labdáról (Arany János Színház)Fordította: Tömöry Márta. Dramaturg: Faragó Zsuzsa.Díszlet: Hang Gábor János m.v. Jelmez: Stache Évam.v. Zene: Szélkiáltó együttes. Mozgás: Juhász Ani-kó. Rendezőasszisztens: Meszéna Mariann. Rendez-te: Vas Zoltán Iván.Szereplők: Aranyos Nicolette, Pasqualetti Ilona, KandaPál, Hankó Attila- Puskás Tivadar.

Á KRITIKAI TÜKÖR Á

gy hétig vendégszerepelt a Kolozsvári Ál-lami Magyar Színház társulata Budapesten,a Nemzeti Színházban. S mint a korábbivendégjátékok ismerői állítják, ez amostani jelentősen különbözött az eddigi-

ektől. Mindenekelőtt abban, hogy a nézők nemtolongtak látni. Hogy általában a színház irántiérdeklődés csappant-e meg, avagy az erdélyimagyar színjátszók jelenlétének „politikai pikan-tériája" múlt el, erre nincs biztos válasz. De két-ségtelenül hiányoztak a nézőtérről a lelkes, csil-logó szemű emberek, akik elszántan, tüntetőlegtapsolták volna pirosra a tenyerüket. Régebbentalán nemzeti identitásukat, hazafias érzéseiket,szolidaritásukat fejezték ki egy-egy ilyen alka-lommal. Most viszont, amikor az erős, jól fejlettmagyarságtudat szinte „kötelező", alighanemcsökkent az emberek igénye, belső késztetéseaz ilyesfajta demonstratív megnyilvánulásokiránt.

A Nemzeti Színház vezetősége mindenesetrefel lehetett készülve a közönyre, mert előre gon-doskodott róla, hogy a nézőtér semmi esetre sekongjon az ürességtől. „Beiskolázták" az összesházat. S aki látott már kirendelt diáksereget szín-házban, az tudja, hogy a vendéglátók milyen ké-tes értékű szolgálatot tettek vendégeiknek. Agyerekek pontosan úgy viselkedtek, ahogy aztmára Nemzeti Színházban is megszokhatták tő-lük. Sutyorogtak, viháncoltak, füttyögtek, tapsi-koltak. S jóllehet az egyik Ahogy tetszik-előadásállítólag kis híján botrányba fulladt, azén tapasz-talataim szerint az ifjak nem rendetlenkedtek azátlagosnál kirívóbban, s megmaradtak az elvi-selhetőség határán belül. Pedig a helyzetüketmég súlyosbították is: pluszterheket róttak rájuk. Adirekció ugyanis úgy tett, mintha a színházbannem az általa beszervezett iskolások ülnének,hanem daloló önkéntesek, akik direkt örülnekannak, ha színházlátogatásukat hosszas proto-kolláris ceremóniákkal fejelik meg. A Bánk bánelső előadása előtt a Magyar Művészetért-díjakátadása nyújtotta a programot, a második esténpedig közel nyolcvanperces Katona József-em-lékműsorral tették próbára a kiskorú közönségtürelmét. Ez még akkor is túlzott megterhelés, hanem diákok ülnek a nézőtéren, hanem csupaolyan felnőtt, aki rajong az efféle megemlékezé-sekért. Jómagam nem rajongok értük. Ellentét-ben Ablonczy Lászlóval, aki láthatóan erősenvonzódik a protokolláris alkalmakhoz és formák-hoz. Igazgatásának első évadát írjuk, de ezt

az egyetlen évadot háromszor nyitotta meg ün-nepélyes külsőségek közepette.

E mostani Katona-emlékműsor - tizenháromszínész kiültetése a színpadra, tanulmányok,versek, a drámaköltő szerelmes levelének, la-káskérvényének és munkaszerződésének felol-vastatása céljából - meglehetősen felesleges-nek bizonyult, már csak azért is, mert eme ne-hézkes nyitány után maga a Bánk bán kerültszínre. Márpedig Katona fő művének bemutatá-sa bizonnyal méltóbb megemlékezés a kétszázéve született íróról, mint a Bánk bánnál valame-lyest kisebb jelentőségű kérelmek és beadvá-nyok ismertetése. Igaz, maga az előadás semnyújtott sokkalta maradandóbb élményt, mint azemlékműsor.

Árkosi Árpád rendező és Bérczes László dra-maturg (vendégként) végzett némi felforgató te-vékenységet a darabon. A békétlenek első jele-netét Ottó és Biberach prológusa elé tették, hát-rább csúsztatták Gertrudis Ottóhoz intézett, el-marasztaló szavait, Bánkot korábban hozták elő arejtekajtó mögül, és sorolhatnám tovább a be-avatkozásokat. A rendezői szándék - a hírekszerint - mindenekelőtt arra irányult, hogy a po-litikum helyett az emberi dráma kerüljön előtér-

László Zsuzsa (Cella) és Rekita Rozália(Rosalinda) a kolozsvári Ahogy tetszikben(Ilovszky Béla felvétele)

E

S T U B E R A N D R E A

KOLOZSVÁR, MOLLBANbe. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a szí-nészek patetikus pózok és szavalás helyett aszereplők közti kapcsolatrendszert építsék ki ésmutassák meg. Amihez nagyon pontos elem-zésre, szituációteremtésre és elmélyült ember-ábrázolásra volna szükség. Az előadás láttánazonban úgy tetszik, hogy a játszókat a nemzetidráma nemzeti hevülete ragadta meg (el) csu-pán. Czintos József jó kiállású, tekintélyes külse-jű Bánk, aki drámaian intonál. De ez minden.Borbáth Júlia Gertrudisként megpróbálkozik azemberi hanggal, ám őt a rendezés gátolja. Ilyen-formán szívderítésül - sajátos módon - nemmarad más, mint egy lézengő ritter. Bíró JózsefBiberachként is képes „bezsebelni" minden fi-gyelmünket és rokonszenvünket. Emberformájavan.

A Bánk bán mellett másik klasszikust is hoztaka kolozsváriak Shakespeare Ahogy tetszik cíművígjátékát. S Tompa Gábor rendezése bizonyosértelemben hasonl ít Árkosiéhoz. Tompa és ViskyAndrás dramaturg ugyancsak rendet vágott adarabban: a méla Jaques híres monológját, a„Színház az egész világ..." kezdetűt kiemeltékeredeti környezetéből, s a leollózott epilógus he-lyére illesztették. Gondolhatnánk, hogy ez az ötletmagát a koncepciót rejti. Ám az előadásbansemmi sem utal arra, hogy a szerepjátszó sze-replőkön kívüli szereplők szerepjátszása kapnakülönös hangsúlyt.

T. Th. Ciupe díszlete arra enged következtet-ni, hogy csak az fontos, ami az ardennes-i erdőben történik. Erősen stilizált rengetegben, idétle-nül röhincsélő dzsigolóhad társaságában múlat-ja az időt a száműzött herceg. S amíg ki nem ju-tunk hőseinkkel a természetbe, addig fel semmegy a vasfüggöny. Egy egész felvonásnyi cse-lekmény játszódik a függöny előtti szűk sávban sa nézőtér aljában. Nemzeti színházi előadás

▲ KRITIKAI TÜKÖR ▲

Biró József és Salat Lehel a Rendőrségben(Birtók József felvétele)

esetében vétkes könnyelműség. Itt csak a föld-szinti nézők élvezhetik a jelentesort, az erkélyenülők számára láthatatlan. Az emeleti diákseregethosszas „rádiózásra" kényszeríti ez a megoldás,s ez némiképp megmagyarázza az iskolásoknyughatatlanságát. Arra is van jó okuk, hogy oly-kor röhincséljenek. Például amikor Corinnusodavizel a színpadra. Nyilván művízel persze, sezt színészkollégái biztosan tudják, tehát utóbbminden gond nélkül belegyalogolnak az ott ma-radt tócsába - s ilyenkor a gyerekhad felröhög,mert elfogadta azt a színházi konvenciót, hogyha odavizeltek, akkor oda van vizelve. Joggalmulatnak a fiatalok azon is, hogy Orlando egydarabig lelkesen szorongatja a Rosalindátólkapott babát, majd színváltáskor leteszi aföldre, és sebtiben távozik. Nem meglepő azértetlenkedő kuncogás akkor sem, amikorRosalinda - az erdőbe érvén - leül, leveszi azegyik bakancsát, s rengeteg homokot szór kibelőle. A másikban meg benne hagyja?

Sok apró gondatlanság tarkítja a produkciót,de nem ez a legnagyobb baja. Súlyosabbteher-tétel, hogy minimum egy kitűnő, fiatalszínésznő kellene a játékhoz. Ha ugyan nemkettő. Ám éppen ez az előadás tanúsítja, hogy atársulat sokkal jobban áll férfiak, mint nőkdolgában. Erős színészek képviselik azidősebb generációt, mindenekelőtt CsikyAndrás és Boér Ferenc. S bírnak fiataltehetségekkel is, akik közül Biró József alegfigyelemreméltóbb, de megjegyzendő BácsMiklós neve is. Biró Orlandót formálja meg azAhogy tetszikben, s rendesen dolgozik, demeglehetősen reménytelenül. Viszont frenetikusalakítást nyújt a Rendőrségben. A Fogoly szere-pére valósággal predesztinálja félcentis haja,

Bánk bán: Czintos József és Tiborc: NagyDezső (Ilkovszky Béla felvétele)

beesett arca, szikár alakja, bárgyú-naiv tekinteteés sajátosan egyéni artikulációja. Ugyanezek azadottságok hátránnyá válnak, amikor Orlandó-ként kellene elfogadnunk őt.

Sajnos a vezető női szerepeket játszó csinosifjú hölgy, Rekita Rozália egyelőre nem rendel-kezik megfelelő színészi eszközökkel egy Rosa-linda-formátumú feladat megoldásához. Melin-daként tisztesen helytáll, ám a Shakespeare-hősnő rafináltsága, érzelemgazdagsága, játé-kos készsége még hiányzik belőle.

Székely János és Mrožek szerepelt még akolozsváriak műsorán: a Caligula helytartója ésa Rendőrség. Mindkét színdarab olyan,sajátosan adekvát mű, mely nagy erővelszólalhatott volna meg az erdélyi magyarszínjátszók tolmácsolásában néhány évvelezelőtt. S itt nem az aktualitásra gondolok, hiszezeket a darabokat nem az élteti, hanem ajátszók bizonyossága, hogy ró-luk és rólunkszólnak, magukról és magunkról beszélnek.

A Caligula helytartójának Tompa Gábor ren-dezte előadásáról Csáki Judit beszámolt a Szín-ház 1990. 5. számában. Maradék feladatom te-hát, hogy a Rendőrségről szóljak, s ennekmaradéktalan örömmel teszek eleget. A Mrožek-előadás kiemelkedő mozzanata voltavendégjáték-nak. Példamutatóan komolyan vettabszurdot láthattunk, mely lenyűgözőszuggesztivitással, elementáris erővel ésfélelmetes hatással elevenedett meg akolozsváriak játékában.

A csatát alkalmasint már Antal Csaba meg-nyerte. Valódi börtönt építtetett a színpadra, smindjárt leültette benne a nézőket is. Kényelmet-len zsámolyokon foglalhattunk helyet, körülöt-tünk vaslépcsők, traverzek, fölöttünk drótháló és

rácsok. Ezek képezték a második szintet, ahol akulcsfontosságú kihallgatási és vallatási jelene-tek játszódtak. Maga a rendező is módfelett él-vezhette a díszletet - ötpercnyi némajáték előz-te meg a darab első mondatát -, s remekülhasználta ki a tér adta lehetőségeket. Oly nyo-masztó környezetbe telepített minket, hogy lehe-tetlen volt szabadulni a hatása alól. Pedig a né-zők igyekeztek: sokáig mosoly bujkált az ajku-kon. Én abban a különleges helyzetben voltam,hogy már az első percben ráhangolódtam azsandárügyi drámára. Részint mert tilos helyenparkoltam le a Nemzeti oldalában, részint mert adarabindító smasszer éppen hozzám közelítettkivont gumibottal, hogy megdöngesse a vasosz-lopot, melynek gyanútlanul nekitámaszkodtam.Mrožek könyörtelenül logikus és racionálisanörült víziója rövidesen tökéletesen hatalmábakerítette a közönséget. Árkosi halálos biztonság-gal talált rá egy szűk ösvényre: szorongást kel-tett bennünk, hogy még velünk is történhetnekszömyűségek ebben a kíméletlen színházban(és tudjuk: színház az egész világ), de nem mentel az elviselhetetlen kegyetlenségig. Engedte,hogy kitérjünk a fenyegetettség elől, ha akarunk.De ha vele tartunk, akkor higgyük el és érezzükát, amit látunk. És nyert. Mikor a kínvallató töl-csérrel töltötte a vizet a Fogolyba, eleinte kíván-csian lestük a jelenetet. S amikor negyedszerlendült meg a vizeskancsó, már nem bírtunk oda-nézni.

A vallatólámpa fénye a Fogolyra irányult, de arácsokon keresztül rávetődött az alant ülő kö-zönségre is. Csíkokat festett a ruhánkra. Minthavalóban börtönbe kerültünk volna valamennyien.És ki tudja...? Elég bizonytalan ma minden.

Katona József: Bánk bán (Kolozsvári Állami MagyarSzínház)Dramaturg: Bérczes László m. v. Diszlet: T. Th.Ciupe. Jelmez: Dobre-Kótay Judit. Zene: DeményAttila. Rendező: Árkosi Árpád m. v.Szereplők: Csiky András, Borbáth Júlia, Bács Miklós,Czintos József m. v., Rekita Rozália, László Gerő,Boér Ferenc, Katona Károly, Bogdán István, PéterfyLajos, Salat Lehel, Lőrincz Ágnes, Biró József, NagyDezső.

Shakespeare: Ahogy tetszikDíszlet: T. Th. Ciupe. Jelmez: Dobre-Kótay Judit.Dramaturg: Visky András, Zene: Demény Attila, MajóZoltán. Táncmester: Velkay Ferenc. Rendező:Tompa Gábor.Szereplők: László Gerő, Bogdán István, SalatLehel, Csiky András, Dehel Gábor, Jancsó Mik-lós, Bács Miklós, Biró József, Márton János, BoérFerenc, Péterfy Lajos, Nagy Dezső, Sata Árpád,Horváth Zoltán, Rekita Rozália, László Zsuzsa,Lőrincz Ágnes, Gáll Annamária.

Mrožek: RendőrségDramaturg: Visky András. Díszlet és jelmez: An-tal Csaba m. v. Zene: Demény Attila. Rendező:Árkosi Árpád m. v.Szereplők: Csiky András, Biró József, Nagy De-zső, Borbáth Júlia, László Gerő, Salat Lehel.

ZAPPE LÁSZLÓ

KOZINCEV ÉS A SZÍNHÁZKinovedcseszkije zapiszki (Filmtudomá-

nyi Jegyzetek) című moszkvai folyóirathetedik számát teljes egészében az ex-centrikus mozgalomnak, azaz a FEKSZ-nek szentelte. A húszas évek elejének ez

a jellegzetes avantgardista csoportosulása fő-képp filmes eredményeivel hívta fel magára a fi-gyelmet, vezéralakjai Grigorij Kozincev és Le-onyid Trauberg voltak. A húszas évek elejénekszovjet kulturális életét keresztül-kasul bejáróösszeállításból kiderül, hogy az excentrikusok,főképp Kozincev, jelentős színpadi tevékenysé-get is folytattak. Kozincev hagyatékában hatszínpadi mű szövege maradt fenn, s manifesztu-mukat is mint „Az excentrikus színházkiáltványát" fogalmazták meg az 1921. december5-én a Volnaja Komédia (Szabad Komédia)színház-ban tartott vitához. Ez utóbbibólkorábban csak részletek jelentek meg, afolyóirat a gépelt eredeti alapján közli aszöveget.

Kozincev és Trauberg darabját, „A FEKSZamerikai mutatványát" a cenzúrázott példánynyomán közlik, amelyen ceruzás húzások látha-tók. Ennek ellenére a Szvobodnij tyeatr (SzabadSzínház) excentrikus péntekjén, 1922. decem-ber 29-én, húzások nélkül mutatták be.

Az excentrikus színház kiáltványa

5 december 5 5december 5 5december 5

NO LÁM CSAK:- feltámad a Művészeti Akadémia. A lenyaltvásznak művészei ünnepelnek: megszabadul-nak a futurista Punyin1 igájától. Táncolnak. visszatérnek óljaikba a Művészet Világa na-poscsibéi a lakáshivatal engedélye nélkül. A pa-pácskáikkal együtt. agyoncsapják Moszkvában az OSZFSZK I.Színházát.' cégtáblákat függesztenek ki - „tánc, kakaó,büfé, kabaré" (a vezetőség hatáskörében) - kételőadás.'- feltámadnak az AK-hullák.4 Bérletek.Ötvenéves évfordulót ünnepelnek. A zongoránál

Dulov.5 TEHÁT feléledtek. Ráülnek az évszázados tradíciókéjjeliedényeire. Örvendeznek.

5 december 5

TI MINDtompa izgalomban lógtatok az akadémizmus és akontárkodás kiszolgált prófétáinak szakállán.

TI MINDméltó újításnak vélitek:a Nagy Drámai Színház fényűző kacatját, a NépiKomédia Színház érdes hűtővályúját (öt kötethagyományos filológia következménye), a Lopede Vegából, Potapenkóból és Rostand-ból ke-vert zagyvalékot a Pétervári Drámai Színházban,

a Peredvizsnyik Gajdeburov6 elaggott csehovitüsszentéseit, a klasszikusok összes műveit (aNyiva mellékleteként) Mgebrov7 színházábanstb.

5 december 55 december 5

Először!EXCENTRIZMUS!

5 december 5az „excentrikusok depójából" kibocsátották azelső mozdonyt.Öt füttyszót adunk le:1.A színésznek. - El az emóciótól a géphez, el

a felindulástól a trükkhöz. A technika, a cir-kusz, a pszichológia, a tótágas.

2.A rendezőnek. - A kitalálás maximuma, a ta-lálékonyság rekordja, a ritmus emelvénye.

3.A drámaírónak. - A trükkök kocsikapcsolója.4.A díszlettervezőnek. - Ugrándozó dekoráció

(jó éjt, Alekszandr Nyikolajevics8).5.A teoretikusnak. - Kozma Prutkov nyomán:

dugaszold be a szökőkutad!

MIT CSINÁLUNK MI:MI megsemmisítjük a színházban a történet ro-hadt fogalmát. MI széttépjük az előadás egysé-ges ritmusát. MI egyetlen előadásbanösszekeverjük az operát a cirkusszal, a drámátaz operettel, a mozit a varietével. Ml büszkénnevezzük magunkat a „ROSSZ ÍZLÉSSZÍNHÁZÁNAK". Pinkerton nekünk meggyőzőbbArisztotelésznél. MI fejbecsapjuk a közönségethajmeresztő trükkjeinkkel. MI üdvözletünketküldjük Marinetti nagypapánknak és munkáhozlátunk

5 december 55 december 5

Ml KIHIRDETJÜK MINDENKIMOZGÓSÍTÁSÁT!

Mindenkiét, akinek vidám horkantása kíséri amodern színházat.

MINDENKINEK! MINDENKINEK! MINDENKI-NEK!és emlékezzetek, az amerikai Mark Twainmondta: „Jobb fiatal kiskutyának lenni, mint öregparadicsommadárnak:!" 9

5 december 5Grigorij KozincevGeorgij KrizsanovszkijLeonyid Trauberg

Az „excentrikus színház" előadásai a Vígoperahelyiségében lesznek (Italjanszkaja 13.).

A FEKSZ AMERIKAI MUTATVÁNYASzerző: Ka Te10

Szereplők:Konferanszié I.Néger II. Minősítő Bizottsági TagSzultán III.Szmenovehista11 I.A Szolgája II ARA12 képviselő

Étolie BizományosCsimpánz Asszony, kutya

Bicikli

Első jelenet

Konferanszié

KONFERANSZIÉ. Óra. Rendelés. Az Excentri-kus Színháznak a Szabadtól. A publikummulattatása harminc percen át. Harminc perca frissítő ostobaság zuhatagában. Harmincperc gyógyító excentrizmus. Boksz, mozi, cir-kusz, music-hall, paródia, tánc, guignol, revü -mindez harminc perc alatt. Kizárólagosan!Egyetemesen! Extravagánsan!

Második jelenet

Szultán

SZULTÁN Tizennyolc hárem, ezer janicsár, milli-árd nargilé, száz adag sörbet, a próféta zöldzászlaja, harminchárom eunuch! Mindez volt,most fityisz van. A nemzetgyűlés felfalta. Osz-mán, te már nem vagy padisah, csak öszvér!Semmilyen orientáció nem segít többé. És alegfőbb: elveszett az odaliszkom, a magántu-lajdonom, és nincs többé Angora.13 Aki meg-találja, megkapja az utolsó font mazsolát.

Harmadik jelenet

Néger

NÉGER Jim Peers New Yorkból. Jim Peerstechnikumot végzett, Jim Peers mérnök. Tízév üzemben, tizenöt perc szabadidő. Tizenötperc családi kényelem. Nő kéne! Jim Peerskap mennyasszony ARA-tól. Meg kell rendel-ni. Halló! Százhuszonegy-százhuszonegy?Jim Peers rádión akar mennyasszony. JimPeers várja a cég képviselőit.

Negyedik jelenet

Néger, I. és II. ARA-képviselő

I. ARA-KÉPVISELŐ (balról jön)Shakespeare.II. ARA-KÉPVISELŐ Byron.NÉGER Jim Peers.I. ARA-KÉPVISELŐ Ruha, élelem, család Ame-rikából.

II.ARA-KÉPVISELŐ Garancia, diszkréció, ké-nyelem.

I. ARA-KÉPVISELŐ Berlinben befizetik adollárt. Péterváron megkapják az árut.

II.ARA-KÉPVISELŐ Garancia! Diszkréció! Ké-nyelem!

A

KOZINCEV

NÉGER Asszony kéne. Kérem az árjegyzéket.I. ARA-KÉPVISELŐ Kétezer-nyolcszáztizenhat

különféle élvezet tizennégy másodperc alatt!A legfejletteb technika! La trés belle! Mlle Ale-xandrine. FEKSZ. Petrográd.

II.ARA-KÉPVISELŐ Garancia! Diszkréció! Ké-nyelem!

NÉGER Kétezer-nyolcszáztizenhat élvezet ti-zennégy másodperc alatt! Hip! hip! hurrá! JimPeers nagyon akar. Jim Peers - Alexandrine.Befizetem a foglalót.

I. ARA-KÉPVISELŐ Shakespeare.II.ARA-KÉPVISELŐ Byron.

Ötödik jelenet

Konferanszié

KONFERANSZIÉ (behúzza a függönyt) Tizen-hat másodperc alatt Berlinből. Orosz irodal-márok! Külföldről! Hatalmas vita! A gyógyulóegyház, avagy a női lélek a szakácsművészetítélőszéke előtt! Rend! Figyelem! (Vonat)

Hatodik jelenet

Szmenovehista

SZMENOVEHISTA Testvérek! Mit jelent az Út-jelzők Kicserélése? Az Útjelzők Kicseréléseaz, amikor az intelligentium... És mi az intelli-gentium? Az intelligentium az... Kérek egyadag salátát! Elvtárs-urak! Az eseményekelőestéjén vagyunk. Egy Útjelzők Kicserélé-se, két Előestén,14 és az egyház mintha élne.A nőkérdés ugyancsak. A nőket korábban... Anőket ma... Veszem magamnak a bátorságot,hogy Lev Tolsztoj szavait idézzem. EgyszerJasznaja Poljanát jártam, és oly kellemes voltnékem. A nap ragyogott, a madárkák énekel-tek, és új cilinder volta fejemen. Megyek és lá-tom: a nagy magasban apró madárka röpdöside-oda, oda-ide, mellettem meg egy kicsi, ki-csi kerítésben áll egy ilyen nagy tehen. És arragondoltam: „Milyen rosszul van ez így! Ilyenkicsi madárocska, és csak röpdös azt a nagytérséget, és ilyen nagy tehen, ilyen kicsi kerí-tésben áll!" És éppen csak végiggondoltamezt, amikor a kicsi madárocska hirtelen le-ereszked, és az új cilinderemre helyez névje-gyét!... Akkor arra gondoltam: „Istenem! Mi-lyen igazságos ezen a világon minden! Mi lettvolna a cilinderemmel, ha a tehén repült vol-na?" És még azt mondom: „Igazságos-e,hogy az ilyen kicsi Kljucsnyikov15 röpködhetegész Oroszországon, az ilyen nagy Előesténpedig Berlinre ücsürög?" És még azt is gon-doltam: „Mi lenne a proletariátus cilinderével,ha az Útjelzők Kicserélése repülne!?" Mind-ezen okok miatt magammal hoztam egy em-lékművet, amelyet ezen a helyen fogok felállí-tani.

Hetedik jelenet

Szmenovehista, a Szolgája, Étoile

SZOLGA Hü-ü! Ki a legszerencsétlenebb állat avilágon?

SZMENOVEHISTA Ki a legszerencsétlenebb ál-lat a világon?

SZOLGA Igen.SZMENOVEHISTA Ki a legszerencsétlenebb...

Tudom! A nagynéném!SZOLGA Miért a nagynénéd?SZMENOVEHISTA Meghalta magát.SZOLGA A te nagynénéd állat?SZMENOVEHISTA Hogy merészeled sértegetnia nagynénémet?

SZOLGA Azt kérdem tőled, ki alegszerencsétlenebb állat a világon?

SZMENOVEHISTA Ki a legszerencsétlenebb ál-lat ? Ó!... Nem tudom.

SZOLGA A csacsi.SZMENOVEHISTA Miért?SZOLGA Egyetlen apja van, és az is szmenove-

hista. Ki háta legszerencsétlenebb állata vilá-gon?

SZMENOVEHISTA Ki a legszerencsétlenebb ál-lat? Ó!... Nem tudom.

SZOLGA Nem tudod?SZMENOVEHISTA Nem.SZOLGA A vakondok.SZMENOVEHISTA Miért a vakondok? SZOLGAMert vak, és nem tudja olvasni az Előestént.

SZMENOVEHISTA Állítsd ide az emlékművet ésne beszélj. Beszédet kell mondani az emlék-mű leleplezése alkalmából. Lev Tolsztoj elv-társ-úr! Te elhagytad. Te elhagytad... Mit ha-gyott el?

SZOLGA A családját.SZMENOVEHISTA Te elhagytad a családo-

dat... És most, tizenkét esztendő múltán ele-venen élnek népünkben magasztos tanításaidarról, hogyan javítsuk a magasztos cipőket.Kedves szerkesztőségi kollégám! Te aztmondtad... Mit mondott?

SZOLGA Élő holttest.SZMENOVEHISTA Te azt mondtad, élő holt-

test!... És most, háromszáz esztendő múltánmi is azt mondtuk: élő holttest.. bűnös, élőegyház... Intelligentium. Osztályfeletti... Ké-rek egy adag salátát! Leleplezzük a nagy LevTolsztoj emlékművét...

SZOLGA Bobriscsev!SZMENOVEHISTA Puskin.16

Nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedikjelenet

Pantomim

Étoile sanzont kezd énekelni. Bejön a Néger,

táncol rá, szerelmeskedik, magyarázkodik.Étoile megsértődik, verekedni kezd vele (Boksz),leüti őt. Bejön a csimpánz biciklin. Étoile lerán-gatja, maga ül a helyére és elhajt. Csimpánz ésNéger táncolnak és isznak.

Tizenkettedik jelenet

Szultán, azután Szmenovehista és Szolga

SZULTÁN Őrizzenek téged a kabarébeli hurik,ismeretlen gyaur! Azt írtad nekem, hogy ő ittfog átmenni. Dédapám arzenáljából egyetlencsapdám maradt. Mohamed segedelmével aszökött odaliszk beleesik. Valaki jön. Rejtőz-zünk el.

SZMENOVEHISTA Orosz intelligentium, menj amagad történelmi útján, egy, kettő; egy, ket-tő... hej!

SZOLGA Ó, álnok asszony! Hagy szorítsalak aszívemre!

SZMENOVEHISTA Testvér elvtárs-úr! Az intelli-gentium egyesülései és a teherfuvaros! Ba-rátom! Testvérem!

SZULTÁN Szakállas öszvér! Te nem vagy a fe-leségem, és én nem vagyok a testvéred.

SZMENOVEHISTA Úgy legyen! De egy azanyánk...

SZULTÁN Akkor eridj belé!SZMENOVEHISTA Elvtárs-úr! Segítek önt meg-

győzni önnek. Törökországnak ki kellcserélnie az útjelzőket. Kereszt a SzentSzófián. Csoportos feltámadás és elevenmecset.

SZULTÁN Beszéded a saslikhoz hasonló... Pél-dául nálunk is mullahok vannak, nálatok ismullahok vannak...

SZMENOVEHISTA Ó, népek barátsága! Osztá-lyok és állapotok különbsége nélkül! Ó, pro-fesszorok internacionáléja! Egész világ mul-lahjai szeressétek az Útjelzők Kicserélését,és fizessetek elő az Előesténre. Testvér elv-társ-úr! Egyesüljünk alkotó kollektívába.

SZULTÁN Azt lehet. De meghódítod nekem, te,hitetlen, Sztambult?

SZMENOVEHISTA Szükségtelen az interventi-um, éljen az Előestén irodalmi melléklete. Miönnel megalapítjuk a demokratikus respubli-kumot.

SZULTÁN És én leszek a trónon?SZMENOVEHISTA És ön lesz a trónon.SZULTÁN Tizennyolc hárem, ezer janicsár, milli-

árd nargilé, száz adag sörbet, a próféta zöldzászlaja, harminchárom eunuch, és te leszel aharmincnegyedik. Gyerünk, alapítsuk meg azoszmán demokratikus impériumot.

SZMENOVEHISTA A becsületes pártonkívülimagas posztot kap. En a török szovjet nép-gazdaságban fogok dolgozni, és horgásznifogok a Boszporusznál, Gallipolinál, sőt a Dar-danelláknál! Ott vitát fogok szervezni.

K O Z I N C E V

A FEKS alapítói: Trauberg, Jutkevics és Kozincev (1922)

Tizenharmadik jelenet

Néger

NÉGER A motorkerékpár kopasz szeretője! Azanzibári marabu feneke! Dugd a farkad a balszemedbe és húzd ki a motor nélküli hidro-aeroplánból! Ó, tíz zanzibár özvegyének tiszta-ságára esküszöm felesben a tömeghatással!Sacré nom d'un chien sans une pipe!17 JimPeers várja feleség. Az orrszarvú szarvát az ARAigazgatója bal combja alá! Nem küldik az asz-szonyt - Jim lőni fog.

Tizennegyedik jelenet

Konferanszié

KONFERANSZIÉ műsorunk következő számakeleti kánkán, előadja a török proletkult munka-nélküli művésznője, Mile Alaxandrine.

Tizenötödik jelenet

Étoile, azután a Minősítő Bizottság I. Tagja, az-után a Minősítő Bizottság II. Tagja és Csimpánz

I. MB-TAG Megtudhatnám, hölgyem, van-e mi-nősítése?

ÉTOILE Fiatalember, ön nem jó helyenkereskedik!

I. MB-TAG Ön félreért engem. Kipróbálták márönt?

ÉTOILE Én tizenkét éve...I. MB-TAG Nem tesz semmit. Én már harminc

éve nem dohányzom. Önt újra kell regisztrál-ni. Gyűlést szervezünk és elvégezzük a pró-bát. Kérem, uraim! Úgy. Mivel foglalkozott anagymamája 1796 előtt?

ÉTOILE Készülődött a megszületésre.

CSIMPÁNZ Isten madárkája nem ismer se gon-dot, se munkát.

I. MB-TAG Mi késztette arra, hogy nőnek szüles-sen?

ÉTOILE Hát természetesen a közvetítő iroda.

CSIMPÁNZ Tudják önök, mi az az ukrán éjsza-ka? Nem, önök nem tudják... I. MB-TAGMondjon el valamit.

ÉTOILE Pusztai hullámok partján álltam én...I. MB-TAG No-no-no-no... Kérem, csak semmi

futurizmus, semmi dekadencia...

ÉTOILE Engedelmet... Puskin...I. MB-TAG Nem kellenek a modernisták... A

technika teljes hiánya, holt végrehajtás, sem-mi temperamentum...

ÉTOILE Hát semmi temperamentum! No, Iám!...

Tizenhatodik jelenet

Szultán, Szmenovehista, Szolga, azután az L és1 1 . A R A - k é p v i s e l ő

SZULTÁN Ide, hű alattvalóim!SZMENOVEHISTA Demokratikus főfelség! Min-den ügyet dákóval kell intézni.

SZOLGA Éljen a republikánus impérium és a tö-rök dob!

SZULTÁN Úgy, úgy, de minden ügyhöz pénzkell.

SZMENOVEHISTA Rendezzünk vitát.SZOLGA Támogatás kellene...SZULTÁN Csönd! Belépünk a fasisztákhoz. Ki-

rabolunk valami gyaurt a rend és a haza sze-retete nevében! Gyerünk, álljunk lesbe!

I. É S II. ARA-KÉPVISELŐ Az ARAválaszút előtt

áll.II. ARA-KÉPVISELŐ Az ARA csődbenvan.I. ARA-KÉPVISELŐ Menyasszonyt Jim Peers-

nek - hol, mikor, honnan?II.ARA-KÉPVISELŐ Tőke, protekció, segély a

mennyasszonyért Jim Peersnek.SZULTÁN Tőke? Előre, hű alattvalóim!SZMENOVEHISTA Testvérek, urak, elvtársak!

Tegyétek le a fegyvert, mint az áldozati bárá-nyok... A gyerekeket előre. Engem, engem.

SZOLGA Adják meg magukat!

K O Z I N C E V

I. ARA-KÉPVISELŐ AII right! Gentlemanek! Mik aköveteléseik?

SZULTÁN Tudd meg, te férgek férge, hogy a pa-disahnak pénzre van szüksége.SZMENOVEHISTA Nagyszerű cél!SZOLGA Republikánus impérium!I. ARA-KÉPVISELŐ Yes! Amerika az amerikaia-

ké, Törökország szintén az amerikaiaké.Egyetértek. Segély: pénz, fegyver, élelem -megadjuk.

MINDHÁRMAN Hurrá!I. ARA-KÉPVISELŐ Gentlemanek! A feltétel: az

ARÁ-nak nő kell. Jim Peers... Hétszáznyolc-vanhatodik megrendelés Menyasszonyt kö-vetel.

SZMENOVEHISTA Menyasszony! Se híre, sehamva! Golgota! Oroszország mentő angya-la! Én, én lesz ez a menyasszony!

SZULTÁN Ez a foglalkozás tetszik nekem. Kere-sünk önöknek menyasszonyt, megmelenget-jük a kezünket, és megrendezzünk Jim Peerslakodalmát.

I. ARA-KÉPVISELŐ Very well! Jim Peers vár. Si-essünk!

Tizenhetedik és tizennyolcadik jelenet

Étoile, a Ill. Minősítő Bizottsági Tag, Asszony do-

bozzal. Kutya rácsos skatulyával. Üldözés

Tizenkilencedik jelenetNéger, I. és II. ARA-képviselő, Szultán, Szmeno-vehista

I. ARA-KÉPVISELŐ Vőlegény. Jim Peers. Nőt-len. Huszonhat éves. Kifogástalan.

SZULTÁN Menyasszony. A megtestesült tiszta-ság és ártatlanság. Szűzi virágszál.

II.ARA-KÉPVISELŐ Van valami akadály?SZULTÁN Nincs.NÉGER Jim Peers nagyon akar... Szabadidőt...

Négy perc van hátra.I. ARA-KÉPVISELŐ Kezdjük.

Huszadik jelenet

Ugyanazok, Étoile

ÉTOILE Én idejében jelentkeztem. Új műfajbanlépek fel: néger táncok. M. Peers, lenne apartnerem?

SZULTÁN Az én szökött odaliszkom!NÉGER Micsoda? Yankee-doodle! Becsaptak!SZMENOVEHISTA Őrség! Az emlékművem.I . É S II. ARA-KÉPVISELŐAz ARA megmenekült.

(Távoznak)NÉGER Csalás! Kivel adták össze Jim Peerst?MIND Ki?SZMENOVEHISTA Republikánus impérium!ÉTOILE Megcsaltál engem, használhatatlanpartner?

SZULTÁN Eunuchok! Fogjátok el a rabnőt és ahárembe vele!

SZMENOVEHISTA Szeressétek a hozzátok tar-tozókat!

NÉGER Egy idiótával adtak össze. A halál vá-laszt el minket. Halj meg, gazember.

SZMENOVEHISTA Testvérek! Uraim! Elvtár-sak! Mi van? Meneküljön, aki tud!

ÉTOILE Szedd magad, vén Lovelace! Nem aka-rom ismerni magát.

SZULTÁN Eunuch! Te vagy mindennek az oka!Halj meg Allah nevében!

ÉTOILE Micsoda? Gyilkos! Megbüntetlek téged,és én halok meg! Jim, Isten veled!

NÉGER Jim Peers. Két perc van hátra. Kihasz-nálom. Voyage a pokolba! (Eltépi a papírt)

Huszonegyedik jelenet

Ugyanazok és a bizományos

BIZOMÁNYOS Őrültek! Hagyják abba! Mit csi-nálnak? Meghaltak, anélkül, hogy kipróbáltákvolna az élet minden gyönyörét. Nem ismertékmeg Knox és Betty higiénikus nadrágtartójá-nak minden gyönyörűségét, hasznát és olcsó-ságát. Knox és Betty higiénikus nadrágtartó-jában jár az új és a régi világ minden köztiszte-letben álló és közismert embere: WoodrowWilson, Behtyerev professzor, FriedrichSchiller, Morris majom, Rabindranáth Tagore,Utyoszov és a római pápa. A higiénikus nad-rágtartó Afrika, Amerika és az összes többibolygó százötvenmillió-nyolcszáznegyvene-zer-háromszázhuszonegy felnövő ifjának ál-ma. Csak Knox és Betty higiénikus nadrágtar-tójában ismerhető meg az igazi boldogság,szerelem, szépség, istenhit és a szabad mű-vészet tisztelete. Ha Napóleon a mi nadrág-tartónkat viselte volna, nem verték volna szélWaterloonál. Knox és Betty nadrágtartójárólmondta Ahmatova, a költőnő: „Az igazi nad-rágtartót semmivel nem téveszthetedössze!..." És ha ennyi ékesszóló bizonyságután sem szerez be Knox és Bettynadrágtartót, akkór ön...

Közös kórus

Utolsó és huszonkettedik jelenet

Ugyanazok és Min. Bizottság

I. MB-TAG Micsoda? Mutatvány minősítés nél-kül? Az előadást nem minősítették erkölcste-len látványosságnak, amely elnéző a közön-ség alantas ízlése iránt.

Csimpánz

Vége1922. XII. 10.

JEGYZETEK

1. 1918-ban megszüntették a Művészeti Akadémiát: belő le jötteklétre a Szabad Művészeti Műhelyek. Az 1921-22-es tanév elején né-hány (úgynevezett baloldali) műhely működését - V. Je. Tatlinét,N. I. Altmanét stb. - leállították. N. N. Punyin művészettörténészt,aki a Szabad Művészeti Műhelyekben tanított, 1921 augusztusá-ban letartóztatták, s bár hamarosan szabadon engedték, a műhe-lyekben gyakorlatilag többé nem dolgozhatott.

2. 1921 októberében bezárták az OSZFSZK I. Színházát, amelyet V.E. Mejerhold vezetett.

3. Azokról a kabarékról és miniatűr színházakról van szó, amelyekesténként két előadást tartottak.

4. „AK" - akkoriban az akadémiai színházak rövidítése volt. Pétervá-ron ilyen volt az Opera és Balett Színház (volt Mariinszkij), a DrámaiSzínház (volt Alekszandrinszkij) és a Kis Operaház (volt Mihajlovsz-kij).

5. M. P. Dulov - ismert zongorakísérő, sok híres hangszeresművész-szel és énekessel lépett fel, köztük a Mariinszkij Színházszólistáival.

6. P. P. Gajdeburov vezette a Peredvizsnyik Színházat.7. 1921 nyarán és őszén A. A. Mgebrov vezette a Pétervári

Proletkult Színházat.8. A. N. Benuáról van szó, aki a Nagy Drámai Színházban 1920-21-ben

megrendezte D. Merezskovszkij Alekszej cárevicsét, Shakespeare Avelencei kalmárját, Goldoni Két úr szolgája című művét s MoliéreBotcsinálta doktorát.

9. A Gyámoltalan Wilson című regény nyolcadik fejezetének mottója.10. Kozincev és Trauberg így szignálta 1922-23-ban

közösen írt cikkeit.11. A Párizsban 1921-22-ben megjelent Szmena veh (Útjelzők

Kicserélése) című folyóirat azokat az emigráns értelmiségiekettömörítet-te, akik a szovjet hatalommal való megegyezés útjátkeresték. A lap címe a Vehi (mérföldkövek, útjelzők) című, 1909-ben megjelent cikkgyű jteményre utal.

12. ARA (American Relief Administration) - Amerikaisegélyszervezet, az első világháború után segítséget nyújtott azeurópai országoknak. 1921-ben az éhinség sújtotta Volga mentiterületen engedélyezték a tevékenységét.

13. Ankara régi neve.14. Előestén (Nakanunye) - szmenovehista irányzatú

orosz újság, 1922 márciusától Berlinben jelent meg.15. Ju. V. Kljucsnyikov - újságíró és drámaíró. A Szmena

veh munka-társa, a Nakanunye egyik szerkesztője. 1922-benhazalátogatott az OSZFSZK-ba; végleg 1923-ban tért vissza,Alekszej Tolsztojjal és a lap más munkatársaival együtt.

16. A Nakanunye egyik munkatársa A. V. Bobriscseb-Puskin volt.17. Francia káromkodás.

MÚLT ÉS JÖVŐ1 9 9 1 . 4 . s z á m

Rabbi Jehósua ben Perahja és Jésu egyvendégfogadóban

(Komoróczy Géza kommentárjával)

Gershom Scholem: A messianisztikuseszme a zsidóságban

Vermes Géza: A zsidó Jézus

Beney Zsuzsa: Mikáel, a zsidó Krisztus

Bálint Endre: Biblia-illusztrációi

C S Á K I J U D I T

A FOTÓ NEM KRITIKABESZÉLGETÉS KORNISS PÉTERREL

- Bele tudja fényképezni a véleményét aképbe? Persze. Hogy szimpatikus-e az illető vagy

sem? Persze. Van erre egy nagy történelmi pél-da: a Kruppról készült Arnold Newman-kép,amelyen rajta var, hogy ez az a pasas, aki oda-láncolta az embereket a gépekhez. Mennyire manipulálható a fotó? Mint az írás. Fel kell már hagyni azzal az

illúzióval, hogy a fotó objektív. Már csak azért is,mert a kémiai folyamatokon nyugvó fotografálástpillanatokon belül fel fogja váltani az elektronikusfotografálás. Akkor már minden korrigálható,vágható, színhelyettesíthető, a képpel gyakorla-tilag bármit meg lehet tenni. Maga fotóriporter. Van-e szakma ezen

belül? Riportfotós, színházi fotós... vagy" csak"fotós? Persze, hogy van. Annak ellenére, hogy

ma a fotográfia olyan színvonalon áll, hogy alap-fokú művelésére egy fókát is be lehetne idomíta-ni. Mert a gépek olyan jók?- Igen. A gép éppencsak hogy nem kompo-

nál. De az igazi fotográfiában a technikának márcsak alapfokú szerepe van. Tudnom kell, mitakarok látnia képen. Most például le kell fényké-peznem egy üzletembert; világos, hogy a képrőlegy sikerembernek kell rám néznie, hisz erről kellszólnia a képnek. Ezt meg kell csinálni. Ehhez

nem elég, ha valaki csak ül a székben. A fényké-pezés gondolkodásmód kérdése. Mindig is fotós akart lenni? Egy frászt. Jogásznak készültem, aztán

'56-ban kirúgtak az egyetemről. Egy ideig fizikaimunkás voltam - még fényképezőgép sem volta kezemben. Aztán, ahogy a régi vicc mondja,egyszerűen kispekuláltam. Szakmát kellett ta-nulni. Elmentem a fényképész-szövetkezethez,felvettek az éjszakai szárításra, három hónapra,Közben kölcsöngéppel néha már dolgoztam.Először külsősként sportot fényképeztem a Ké-pes Sportnak, és kísértem a Fényszöv riportere-it, vittem a lámpát, az állványt. Aztán kaptam ki-sebb munkákat, esküvőt, óvodát, közgyűlést -igyekeztem rutint szerezni. 1958-ban valakimegbetegedett, s nekem kellett kimennem azOperába, a balettintézet vizsgaelőadására. Ezfordulópontnak bizonyult. Fogalmam sem voltróla, hogy a balettet eszik vagy isszák, az elsőnap semmit nem tudtam csinálni. Segítettek -és olyan képeket csináltam, hogy a Fényszövki-rakatot rendezett belőle. Aztán újrajelentkeztek, hogy készítsek velük egy könyvet abalettről. Hat hétig tanultam, hogy mi a tánc.Ilyen értelemben a fényképezés szakma;tudom, mik a pózok, a mozgások, tudom, mihogy torzul a képen, mi

Fényes szelek

hogy mutat. Ami engem illet, hiába gyors ma azélet, a felkészülésre mindig szakítok időt. Most is,mielőtt Szibériába utaztam, hetekig könyveketolvastam; nézze meg, bármivel foglalkoztam,annak a szakirodalma ott van a polcokon.

- A balett utána Huszonötödik Színház jött?- Nem azonnal. A balettintézet után Pécsre

mentem, a baletthez. Ma gyakran elfelejtik, hogya Pécsi Balett-tal tört be először egy régi szín-házépületbe valami modern, korszerű. Négyévet töltöttem velük, én voltam a fotósuk. Azállá-som közben a Fényszövhöz kötött, aztán aNők Lapjához, egészen mostanáig. Pécsett egyideig remekül éreztem magam, mert fontosvoltam ne-kik, miként ők is fontosak voltaknekem. Később ez megváltozott, deszerencsémre találkoztam Novák Ferenccel,akinek szakmai értelemben a fél életemetköszönhetem. Hívott, hogy fényképezzem aBihari Táncegyüttest. Mondtam neki, hogy énehhez nem értek, ez viszont őt nem érdekelte;úgyhogy hetekig ismét tanultam, rajzoltam, srájöttem, hogy a néptánc egészen más, mint abalett. De megtanultam. Odacsapódtamhozzájuk, mert mindig ott szerettem lenni, aholengem szeretnek; attól tudok „hajtani". A követ-kező fejezet Erdély volt, Novák Feri erdélyi ésnéprajzos; én is erdélyi vagyok, elmentünkegyütt Székre. Amikor az első anyagot hazahoz-tam, azt hitték, az Állami Népi Együttest fotóz-tam; senki nem hitte, hogy ez még létezik a való-

FOTÓ KORNISS

M-A-D-Á-C-H

ságban is. Akkor keményen nekiálltam éscsináltam, hogy megmaradjon, ami még van,mert erre semmi nem alkalmasabb, mint a fotó.Ebből lett két kötet: az Elindultam világ útján..és a Múlt idő. Van egy másik albuma, a Vendégmunkás.

Beleillik az akkoriban - meg még ma is - diva-tos trendbe, a szociofotóba. De ebben is érződik,hogy addig dolgozott a riportalanyával, míg is-mét „belül került a körön", érdekelt lett a „ven-dégmunkás" életében. Igen, ez mindig így alakul, nyilván azén

természetem ilyen, másként nem tudokdolgozni.

Ezt a Vendégmunkás-albumot évekig csináltam;eleinte nagyon modern akartam lenni, objektív,távolságtartó, minden; aztán három év után po-koli válságba kerültem, néztem az elkészültanyagot, és úgy láttam, hogy nem jön ki belőlesemmi. Teljesen összeomlottam, de fényképez-tem tovább: egyszercsak világos lett a könyvszerkezete, és az is, hogy az ingázók közül azegyikről akarok valamit mondani. Nagyon szo-ros, közeli viszonyba kerültünk, s végül létrejött akönyv. Lefényképeztem úgy, ahogy mások látjákőt, és úgy is, amilyennek én ebben a kapcsolat-ban megismertem. Próbaképpen elküldtem be-lőle egy anyagot a World Press-nek, és nyertem.Minden ilyen munka sok-sok évbe és rengetegkitartásba kerül, Rengeteg vonatra fel kellett

szállni ahhoz, hogy én azt az egy embert megta-láljam. Nem tudom, hányszor lesz még ennyiévem. Térjünk vissza Erdélyhez. Tizenöt éves munka volt. Mikor vége lett,

felkértek, hogy egy nagyon rangos külföldiesszékötetbe írjak róla. És akkorvégiggondoltam. Népszokások, ünnepek,események, lakodalom, temetés, születés,halál, szüret, húsvét - ezt én mind láttam ottszámtalanszor, le is fényképeztem. Megtanultam,megláttam mögötte az embereket, aviszonyokat, a közösséget - lefényképeztem aztis. És akkor rájöttem, hogy kész, befejeztem.Vége. Hiába megyek el még hatvanlakodalomba, már nem tudok mást mondaniróla, mint amit eddig elmondtam. A többimunkámmal is így volt ez, s talán az sem véletlen,hogy legtöbbször elmúló, letűnő világokat fény-képeztem. Indiánokat, erdélyi kultúrát, ingázó-kat, Szibériát. Beszéljünk a színházról. Gondolom, a Hu-

szonötödikről. Mielőtt erről beszélnénk, mondanék vala-

mit általában. A színházi fotó, az más. Abban isbenne vagyok, de az nem rólam szól. A színházifotózásban alázatosnak kell lenni; mindent bele-adni, persze, de nem tolakodni. Milyen kép készüljön egy rossz vagy unal-

mas előadásról? Értem, mi van a kérdése mögött. Ne szá-

mítson arra, hogy egy előadás unalmasságát akritika helyett a fotó fogja leleplezni. A fotó legyenmindig izgalmas, érdekes. A fotó nem kritika. Akiegy unalmas előadásról unalmas képet csinál,az egy jó előadásról is unalmas képet fog csinál-ni. Erre a Huszonötödik Színháznál jött rá? Én a Huszonötödik Színházban nem a

színházhoz, hanem a közösséghez kötődtem.Eleinte legalábbis; később már úgysem lehetettvagy kellett szétválasztani a kettőt. A színház öt-lete talán a Vasas Művészegyüttes vezető ko-reográfusának, Szigeti Károlynak egy előadásaután merült fel. Egy Lorca-darab volt ez, a DonCristobal a Vígszín házban. Azután - de hadd te-gyek itt egy kis kitérőt. Akkoriban a néptánc kife-jezetten városi s kifejezetten progresszív moz-galom volt, progresszív művészekkel, SzigetitőlGyörgyfalvay Katiig, Novák Feriig. Nagyon jólenne ezt legalább ma, utólag tudomásul venni.Szigeti és Györgyfalvay még a néptáncon belül isaz avantgárdot képviselte - ha lehet ilyet mon-dani. Komoly értelmiségi ügy volt ez; Novák Feriés Szigeti produkcióit nézte például Csoóri, Eörsi,Gyurkó, Jancsó. Azután jött egy újabb Lorca-produkció, a Vérnász; ebben Berek Kati és lglódiPista is részt vett. Ekkor már közéjük tartoztam,edzőtáboroztam velük, „belebeszéltem" a dol-gaikba, a premier után engem is feldobáltak a le-vegőbe.

FOTÓ KORNISS

- Ebben a bizonyos tanulmányban magatöbbek közt azt írja, hogy a feladatok választottákki magát. A Huszonötödik esetében is így volt?

Nem tudom. Álmodozással kezdődött. Be-rek Kati, Szigeti Karcsi, Györgyfalvay, Gyurkó...Lázból, óriási hitből, az együttjátszás örömébőlszületett meg a Huszonötödik Színház, aholGyurkó László lett az igazgató, Szigeti a főrende-ző. Elsőként a Gyászt mutattuk be, s amikor aszínházterem elkészült, akkor jött a Fényes sze-lek. Mindkettő siker volt. Nagyjából a Fényesszelekkel egy időben összeállt a színház alaptár-sulata, amelyhez később még sokan odacsa-pódtak: például Keserű Ilona, Vidovszky, Sel-meczi György. És jött játszani Iglódi, Törőcsik,Garas.

- A Huszonötödik Színház életét belülről éltevégig, de azért le is fényképezte.

Persze. És azt is tudtam, hogy emellettnekem meg kell csinálnom a magam könyveit, amagam munkáját, mert a Huszonötödik képeinem rólam szólnak, hanem róluk. Ezekhez erőt,inspirációt kaptam tőlük. Ilyesmi ma már szinteelképzelhetetlen: a beszélgetések, a mély kap

Kőműves Kelemenné

csolatok, az egymásban való feltétlen bizalom.Olyan emberek között volt ez mind meg akkor,akik - ha még élnek - ma tán szóba se állnakegymással. Életem nagy szerencséjének tar-tom, hogy nekem ezek a kapcsolatok, barátsá-gok, ügyek még megadattak. Élni tudtam velük,és fényképeztem őket. Nem csináltam én semmitrükköt meg kunsztstiklit, valami mégis létrejött. Például magának egy nemzetközi mére-

tekben is rangos karrier. Az is, igen. Felkérések külföldről, World

Press, zsűrik, versenyek, bizottságok. De amunka mindig az maradt, hogy fényképeztem. A Huszonötödik Színház története - furcsa

történet. Amikor vége lett, s ahogyan vége lett -elnyelte egy nagy, profi intézmény -, mintegy„felnőtt" visszafelé. Igen. De ennek a felnövésnek megvolt az

alapja. Gondolja végig, miknek és kiknek adottotthont a Huszonötödik! Játszotta, ugye, a maga

darabjait, amelyek többnyire különcségek vol-tak, ezenkívül otthont adott Sebőéknek, a JózsefAttila-műsornak, Sándor Györgynek, CsehTamás Bereményi-dalainak. Valamint remekközönsége volt, rengeteg fiatal ember, diák. És ha nem jön a Népszínház, mint új

intézmény... Akkor is vége. Egy ilyen kicsi színház nem

maradhat meg sokáig. Betöltötte a hivatását.Nem lehet a végtelenségig felfelé ívelni... A vé-gén már érződött, hogy ez a formáció felélte azo-kat a hittartalékait, amelyekből táplálkozott.Kezdett elfáradni. Erősödtek a problémák, eztéreztem én is, noha az előadásokon ez mégnem fel-tétlenül látszott. Gondoljon a CserepesMargit házasságára, ez az utolsó előtti évbenszületett, aztán átkerült a Várszínházba... Teháta Huszonötödik Színház még az utolsó évekbenis tudott hozni valamit, de már tudtuk, hogy eznem az, ami volt. A problémák elől a színházvezetői megpróbáltak előre menekülni. Nemsikerült. Hogyan vált meg tőlük? Egy évig még velük voltam a Népszínház-

nál, s aztán azt mondtam, köszönöm.

FOTÓ KORNISS

Lear király

- Ez azt is jelentette, hogy a színházból iselég volt?

- Nem szoktam ilyen kategorikusan dönteni.

És utána várta itthon a következő csapa-tot? Már nincsenek csapatok...

Készülni kezdett újabb magányos mun-kákra? Igen.

Rendre olyan témákba vág bele, amelyeka fényképezésen kívül komoly fizikai erőnlétet iskívánnak. Ez így nem tudatos, de szeretem, hogy

így van. Pedig sokszor nagyon nehéz. Vezetnikell

hóban, jégben, sokat, éjjel; izzadni az őserdő-ben, cipelni a gépet, gyalogolni a sárban. Ehhezkell erőnlét is.

Két vonal látszik élesen és párhuzamosana maga pályáján. Az egyik vonalon a közösségek- balett, Erdély, néptánc, Huszonötödik Szín-

ház -, a másikon az indiánok, a jemeni utazás,

az ecuadori dzsungel, Szibéria, illetve a Ven-

dégmunkás. Aztán az egyik szál, az első

mintha lassan elfogyna. A két vonal abban azért közös, hogy a

gép mögött az ember mindig magányos. Amipedig ezt a második vonalat illeti, nekemsokáig szerencsém volta közösségekkel. Aztánmegváltozott a kor, meg nyilván én is. Mafogynak a közösségek, fogynak az ügyek, azemberek haj-

szoltabbak. Néha egyébként úgy érzem - most

éppen nem -, hogy a fotós pályája is olyan, mint a

balett-táncosé: egy idő után abba kellene

hagyni. Nézze meg, a generációmban azon ke-

vesek közé tartozom, akik szeretik és művelik a

kockázatos fotoriportázst. Én, ha kell, mászom a

tundrában, harmincöt kilós felszereléssel.

Pályája, ismertsége alapján biztos lehetnerégen főszerkesztő. Miért nem szerkeszt egyfotóslapot? Mert sose voltak pozíciós ambícióim. A

nemzetközi katalógusokban, könyvekben az

szerepel: Peter Korniss, photojournalist. Nekem

ez elég is, tetszik is.

Hogyan kapja a külföldi megrendeléseit? Nem mindig ugyanúgy, Ha én kezdemé-

nyezek, akkor szükséges, hogy az ember írjon

egy szinopszist, ha azt elfogadják, akkor meg-

kapja a megbízást, s ez azt jelenti, hogy fedezik a

munka költségeit. Ehhez persze hatalmas előze-

tes kutatómunkára van szükség, hisz én nem-

csak a fotós vagyok, hanem bizonyos értelem-

ben az újságíró is: tudnom kell, mi történik, mikor

történik és mi a jelentősége. A Geo Magazinnak

tavaly készítettem egy „sztorit" a történelmi

Moldváról. Ennek része volt, amikor áttörték a

szovjet-román határt. Az esemény időpontját

persze nem röpítették világgá a hírügynökségek;

nekem kellett előre feltérképezni mindent, kiépí-

teni a megfelelő kapcsolatokat, beadni szinop-

szisban - persze angolul -, megcsinálni az

anyagot, s amikor ez nekik nagyon tetszett, meg-

kérdezték tőlem, kivel írassák meg a szöveget.

Ez volt egyébként a harmadik Geo-sztorim.

Ennek a kérdésnek persze van egy másik oldala

is: újra és újra bizonyítani kell. Ha egyszer

„leégek", elterjed. A nemzetközi sikerre nincs

„bérlet". És nincsenek kiváltságok sem: kell

tudni jó képet készíteni a protokolleseményről

és az ingázóról is.

Maga ismert szerte a világon. Egyik albu-mot csinálja a másik után, ha itthon nem, hátkül-földön. Tagja mindenféle nemzetközibizottság-nak, zsűrinek. Miért vállalta, hogyképszerkesztője lesz lapunknak? Mert engem itt szeretnek, s mert én is sze-

retem ezt a csapatot.

Kevés képet készít a lapba. Mert nem akarom mások elől elfényképez-

ni a helyet. És mert vannak jó színházi fotósok.Szeretem, ha egy lap arculatát kevesebb fotós,de határozottabban adja meg. Ezért örülök pél-dául, hogy nálunk „alapember" lett Koncz Zsu-zsa. De ha néha mégis fotózom, boldogan csiná-lom; akkor elmegyek több próbára, megismerema darabot és a rendezőt is, nem csak a színésze-ket. Ez történt például a Száz év magány eseté-ben.

Van-e újabb „ügy" a láthatáron? Van. De: babonás vagyok.

SZIGETHY GÁBOR

MEGY A GŐZÖS...?!Hol kezdődik a vasút? És hol van vége?

Hol végződik az írói füstölgés, és holkezdődik a történetírás?

Másfél évtizede, 1974. május 18-án a PestiSzínház nézőterén csupa vasutas ült. Kedvencszakszervezetük - a vasutas - szer-vezettszámukra közös színházlátogatást: a vas-utasokmegtekintették a legújabb magyar vas-utasdarabot.

Két hónappal korábban volt a bemutató, s ahírlapokban megjelent bírálatok árnyalatokbankülönbözően, de egybecsengően dicsérték Ör-kény István legújabb színpadi alkotását. A szak-lap - Magyar Vasutas - nem bonyolódott rész-letesebb, esztétikus csűr-csavarásba, elegen-dőnek ítélte, ha olvasói - a magyar vasutasok --számára tömören értelmezi a közösen megte-kintett mű eszmei mondanivalóját: „A szereplőkszenvedélyének tárgya a vasút. Olyan korszerűjelkép, melynek sorsa, zavartalan működéseakár civilizációnkat is példázhatja. De behelyet-tesíthető is ez a jelkép. Ahányan csak ülnek anézőtéren, annyiféle »nagy ügy«-et tehetnek avonat, a vasút helyébe."

Örkény Istvánt szemérmes természete meg-akadályozta abban, hogy legkajánabb egyper-ces novelláját megírja. S nem vette észre, üzleti-leg is micsoda lehetőség rejlik a Magyar Vasutascikkírójának ajánlatában: ahány magyar szak-szervezet, annyi teltházas előadás. Csak a szí-nészeket kellett volna megkérni, hogy alkalmi-lag vasutas helyett esztergályost, bányászt,munkásőrt, fodrászt vagy III/III-as ügynököt em-lítsenek.

Még a szocializmus is édes lett volna azon azestén, amikor cukrászok ülnek a nézőtéren.

Merthogy Örkény István Vérrokonok címűdarabjában minden szereplőt Bokornak hívnak,s minden Bokor vasutas. Amiből logikusankövetkezik, hogy a darab nem a vasútról szól, shogy bár lehet sokunk, sőt mindannyiunk neveazonos, de embernek mind különbözőekvagyunk.

Ám ha nem a vasútról szól Örkény Istvándarabja, akkor miről?

Rólunk - fogalmazott 1974-ben egyszerűenaz egyszerű kritikus. A szocializmusról? - kér-dezte halkan a kaján; akármiről - állította anagyokos; szenvedélyeinkről - ecsetelte azóvatos. Mindannyiunk «nagy ügy«-éről - szö-gezte le a Magyar Vasutas. Akkoriban mégakadtak sokan, akik emlékeztek a negyedszá-zaddal korábbi görögtüzes jelszóra: arccal avasút felé. Ezt akkoriban találták ki, amikor azösszes váltót a nagy barát segítségével teljesgőzzel a szakadék irányába állították át.

Rég volt. Elmúlt. S ha ma olvassuk Örkény Ist-ván Vérrokonok című színdarabját, s elmélá-zunk: hol kezdődik a vasút, s hol van vége - azmár irodalomtörténet-írás?

Másfél évtizeddel ezelőtt sem lehetett tudni

pontosan: mit jelent életünkben a Vasút, hanagybetűvel írjuk. És ma?

A Vérrokonok című színdarabnak nem volt ko-rábban elbeszélés- vagy kisregényváltozata. Aszíndarab szövege sem jelent meg a színházibemutató előtt. A próbák közben csiszolódott,alakult, nyerte el végleges formáját a dráma. Márjavában folytak a próbák, amikor a rendező kéré-sére bohóctréfabetétet ír a darabba Örkény Ist-ván. Leveleket fogalmaz a színészeknek: okosszavakkal is világossá akarja tenni számukraszerepük körvonalait.

Es izgatottan várja a bemutatót. Várkonyi Zol-tán, a rendező nem akarja, hogy az író idő előttmegnézze a próbát. Örkény cédulát küld Várko-nyinak: „Én csak azt akarom elmondaniRuttkainak, hogy ő a paradicsom Évája, az ős-asszony és ős-családanya. Őt a világ nagygomolygásából csak a legkisebb közösségérinti, a család, mely az emberiség folytatása.Ezért él, ezért dolgozik, mindent a világonösszekuporgatna értük, egy mosógép vagy együres cérnaspulni egyformán értékes neki."

Egy szemfüles újságíró elkunyerálja Várko-nyitól Örkény kéziratát, 1974. március 16-án aFilm Színház Muzsikában e néhány mondat márolvasható. Közben folynak a próbák, birkóznakszerepeikkel a színészek. Örkény István az utol-só pillanatban még egyszer tollat ragad, és hatnappal a bemutató előtt levelet ír Ruttkai Évának.

„Édes Éva! 1974. III. 22.(látja, már attól, hogy a nevét leírtam, dobogni

kezd a szívem. Mi lehet e mögött, micsoda bokorilobogások, végig se merem gondolni!)

Évám, én rettentő boldog voltam akkor, ami-kor maga elvállalta Mimit. Még ennél is boldo-gabb, amikor a próbák elején azt láttam, hogynemcsak szereti, hanem érzi is ezt a szerepet.Számtalan »ötletszerű« megjegyzése,gondolata ihlető erejű volt, ezért sok helyütt aszövegen is változtattam, és talán Zoli is örült amaga ráérzéseinek. Én biztosan sokatköszönhetek akkori segítségének. Most viszontazaz érzésem, mint-ha ez a szerep a magaszámára vesztett volna a varázsából, aminekem - őszintén megvallva - fáj.

Én ugyanis azt hiszem, hogy Mimi alakja eb-ben a darabban a legelementárisabb erejű, mélyés tragikus szerep, mert a gyermekét (és férjét)vesztett Ősanya jajdul föl benne, az az alapvetőérzése minden anyának, hogy amit ő teremtett,nevelt, lemondással-kínnal, minden szétesik kö-rülötte, s ő egyedül marad, mert korunk kegyet-len törvénye ez.

Mimi egy mélyen boldogtalan ember, akineknincs is megváltása. Ez a szerep alapfelfogása.Egy meghasonlott asszony, akivel minden, amiaz életben szép volt: az Borsán volt, tehát Borsaaz Elveszett Paradicsom. Imádja a lányát, de azmég a főztjét sem kívánja, felnéz a férjére, függtőle, csak általa létezik, de Miklós őróla már csak

annyit tud, hogy a neve: Mimi. Meghasonlottsá-ga azon alapul, hogy igenis van (volt) boldogsága földön - Borsán. De az már csak emlék, nosz-talgia. Onnan őt kitépték, és egy olyan világba»emelték«, ahol már nem ismeri ki magát. Ahogya próbán mondtam: ő csak Borsán »értett a tár-gyakhoz«. Itt már nem. Fogadni merek, hogy egynagyon vacak bőrgarnitúrát vásárolt, méregdrá-gán, aminthogy Miklósnak nem kell a telek sem,még kevésbé a sátor, mely nemis sátor. »Lehet-ne boldogan élni. Hát akkor én miért válok sem-mivé?«- ez Mimi tudathasadása. A vasutat vá-dolja érte, a mitikus Rosszat."

Okosan-pontosan fogalmazott szerepértel-mezés: az író Szeretné, ha a színésznő úgy érte-né-érezné a szerepet, ahogy írás közben őben-ne megszólalt Mimi. Jó és hiteles fogódzó e kéz-irat az irodalom- és színháztörténész számára:így látta saját művét Örkény. S hogy Örkénymegsejti: a színésznő nem úgy szereti szerepét,ahogy azt az író óhajtaná - emberi-írói érzé-kenységét bizonyítja: Ruttkai Éva néhány elő-adás után kilépett a színjátékból. Hogyan, s miért- ez a színháztörténetre tartozik. Az irodalomjelenkori múltjában búvárkodó viszontelmerenghet, ha ma olvassa e levelet, hogymiért nevezi Örkény a vasutat „mitikusRossznak"? Hogyan kell ezt értelmezni? Lehetértelmezni? Mondjuk, a szerep - Mimi -számára a vasút (korabeli értelmezésben: anagy ügy, a szenvedély, az életünk, aszocializmus) mitikus rossz. És a többiekszámára? Vagy ez a darab akkor, 1974-ben arrólszólt, hogy egész életünket körbeabroncsolja,meghatározza valami megnevezhetetlen, amitazért nevez Örkény István vasútnak, mert nevez-hetné bármi másnak?

S ha 1974-ben épp ezért a vasút szó fejezi kilegpontosabban a vasút fogalmát, akkor 1991-ben mit jelent a vasút szó, ami már 1974-ben semvasutat jelentett?

Az irodalom nem filozófia, nem matematika: alehetséges többértelműség varázslatát kínáljaaz egyszeregy kíméletlenül egyértelmű logikájá-val szemben. Az író végtére is nem kötelesmegmagyarázni, még csak érteni sem sajátmunkáját, s a nagyon okos író, mint ÖrkényIstván is, elegendő, ha érzékeny tanácsokkalsegíti a színésznőt szerepe megformálásában.„Egy kar-cos jajszóval kezdi: Judit, hol vagy? Ésaztán úgy érzem, nagyon halkan, alighallhatóan kezdi mondani: Tudják, hol vanBorsa? - Azért hal-kan, mert fél, hogy titkát, ezta nagy nosztalgiát meghallja valaki (Miklós vagy aVasút), és azért is halkan, mert ami emlékeinknémák, alig hallhatóan tünedeznek elő a múltból,az emlék sohase kiabál. Szívszorító csendbenvallja meg titkát.

(Ha ebben zavarja az a két mondat, hogy »énpedig, mint egy hang a pusztában... gyere hajatmosni« stb. azt, ha Zoli is, maga is jobbnak érzi,hagyja ki. Akkor a sikoly után rögtön bemutatko-

• LÁDAFIA •

zik, és már mondja: »Tudják, hol van Borsa?« Eztnem tanácsként mondom, csak mint egy javasla-tot.)

A végén az imát (utólag, és csak akkor mer-tem megírni, mert megtudtam, hogy magavállalta, nagy boldogságomra, ezt a szerepet)ugyan-csak halkan, de mély vallásos áhítattalkell el-mondania. Mi ez? Gyónás. A szövege isaz, a maga vágya is, hogy meggyónja: Félek,nem tudom, mitől félek, csak földöntúlisegítséget remélhetek. Istenem, légy velem."

A színjátékban az ima, azaz gyónás szövegeennél általánosabb, s Isten neve nem hangzik el.Illetve a dráma nyomtatott változatában van egyrövid részlet: „Miklós:/minden erejét összeszed-ve föltápászkodik, a segíteni akaró Mimit félretol-ja, a fáradságtól akadozva/Igen. És én ott leszekholnap a helyemen... ahová a kötelesség szó-lít... és vállalok minden kockázatot./Lecsúszik aföldre/Ha isten velünk, ki ellenünk?" - de ezt azelőadásból - még néhány rövid részlettel együtt

Ruttkai Éva és Tomanek Nándor a Vérrokonokpesti színházi előadásában, 1974

- kihagyták, a kötet elején olvasható megjegy-zés szerint: terjedelmi okokból.

Azt az alig egy oldalnyi szöveget is kihagytákaz előadásból - terjedelmi okokból! -, amely abesúgó vasutas mindenen áthatoló eszköztárátmutatta be, tudatosítva az olvasóban: a vasuta-sok minden lépését ellenőrzik a vasutasok, s ab-ban sem lehetünk biztosak, torzítás nélkül jelen-tik-e a fővasutasoknak a rólunk összegyűjtöttmegfigyeléseket.

Úgy kerek a világ, ha mindenki vasutas.1974-ben. Amikor Örkény István Vérrokonok

című darabját írta. Amikor az egész életünketkörülabroncsoló, megnyomorító, meghatározóvalamit azért nevezi az író vasútnak, mertnevezhetné bárminek.

Aki vasutas, úgy is tudja, mi a vasút.De miért írja Ruttkai Évának levelében 1974-

ben Örkény István azt: a mi emlékeink némák.Mimire, a vasutasokra, miránk - kire gondoltÖrkény?Hol kezdődik a vasút? És hol van vége?1974-ben néhány kritikus megpendítette: a

Vérrokonok azért nem igazán sikerült darabjaÖrkény Istvánnak, mert túlságosan egyértelmű,mire kell gondolnunk, amikor a szereplők a vas-útról ábrándoznak, áradoznak, átkozódnak. Egyszíndarabban, amely - sem a kritikusok, semÖrkény István akkor nem tudhatták: a szocializ-musban mikor és hol van végállomás - színpa-don bármikor eljátszható. Tehát például 1992-ben is.

Tél van, fenemód ronda az idő. Ülök a kályhamellett, teát iszom, Örkény István 1974-ben írott,színházban régen játszott színdarabját olvas-gatom.

Asztalomon vaskos könyv: a menetrend sze-rint jönnek, mennek a vonatok.

Van ennek valami köze a történetíráshoz?

AZ 1991-ES ÉV (XXIV. ÉVFOLYAM) TARTALOMJEGYZÉKE

A színikritikusok díja 1990/91 9/4Cikkek, dokumentumok, esszék,tanulmányokBEKE LÁSZLÓ

Levél Halász Péternek 10-11 /82CSORDÁS GÁBOR

Sok hűhó - mennyiért? 3/3(Pécsi színházi helyzetkép)

EÖRSI ISTVÁNGulágdalok 4/1Emlék és indítvány 10-11 /30

FODOR GÉZAA Halász 10 -1 1 / 14

FORGÁCH ANDRÁS„Valami Figaro-féle alak" 5/20(A Figaro házassága újrafordítá-sáról)Éjszakák a Hebbel színpadán 12/45(Próbákon a Katonával)

GÁBOR MIKLÓSSzeptemberi napló 1/1

GERÉB ANNAEizenstein operája 8/1

HALÁSZ PÉTERNem érdekel, hogy mi lesz holnap 10-11/95

HARASZTI MIKLÓSVetkőzés 10 -1 1 / 52

JELES ANDRÁSLevél az Újvilágba 1 0 -1 1 / 1

KERÉNYI MÁRIAProkofjev zenedrámái 8/4

KOLTAI TAMÁSÉvadváltás 6/1

NÁNAY ISTVÁNGrenzenlos 12/41(A Katona József Színház Berlin-ben)

PÁLYI ANDRÁSEx 10 -1 1 / 84

PERNECZKY GÉZAA zuhanás pillanatképei 10 -1 1 / 68

SÁNDOR L. ISTVÁNAz újjáteremtett történet 1/16(A Száz év magány adaptációja)Formák és figurák 3/41(Magyar mozgásszínházak)„Átkölteni a végzet szigorát" 8/25(A kisebbségi színházak feszti-váljáról)

SPIRÓ GYÖRGYMilyen mafla is az író 10 -1 1 / 26

SZÁNTÓ PÉTERSzórakozunk velünk! 5/33

SZEGŐ GYÖRGYÚj-régi színház 6/5(A szolnoki színházépületről)

SZÉKY JÁNOSNeurózis és bambusz 5/34(A szórakoztató színházról)

TÖRZSÖK JUDITBeckett Némajátéka 3/33

VÁMOS MIKLÓSSzórakoztaténusz 5/36

ZELKI JÁNOSKinek kell a színház? 3/1(Pécsi helyzetkép)

Kritikák

BÁN ZOLTÁN ANDRÁSAz emberiség giccsnapjai 8/19(József és a színes szélesvásznú álomkabát;Godspell; Mária evangéliuma)

BABARCZY ESZTERSzínház a színházért 3/5(Büchner: Lecnce és Léna, Buda-pestiKamaraszínház)Melo 12/10(Jókai Mór: A hulla férje, Buda-pestiKamaraszínház)

BÉKÉS PÁLMolnár otthon 6/17(Játék a kastélyban, Vígszínház)Ez a nő szent, annyi szent 7/2(D. Hare: A titkos elragadtatás. KatonaJózsef Színház)

BÉRCZES LÁSZLÓAlkalmi reflektorfényben? 4/22(Weöres Sándor: A holdbéli csónakos; Test --vér - harc, Arany János Színház)Egy este - két előadás 6/23(T. Williams: A tetovált rózsa, Pécs)Skanzenpokol 7/7(Móricz Zsigmond: Úri muri, Marosvásárhely,Eger)

BUDAI ÉVAAz ügynök pillantása 12/24(A. Miller: Pillantás a hídról, Víg-színház)

BUDAI KATALINAmit nem lehet tudni 2/38(Shaw: Sosem lehet tudni, Vár-színház)Gyógyító nyávogás 4/16(Örkény István: Macskajáték, Veszprém)A deregulált operett 7/19(Mesék az írógépről, József Attila Színház)Színház helyett orfeum 7/25(S. Maugham: Csodás vagy, Júlia, Játékszín)

CSÁKI JUDITDéjá vu 3/40(Szilágyi Andor: Szűz tíz tojással, Studió K.)Úgy félünk, mint a pinty 12/19(S. Mrožek: Striptease, Komédium)

FORGÁCH ANDRÁSAz a békebeli boldog jövő 4/8

(A. Schnitzler: A Bernhardi-ügy,Vígszínház)

FÖLDES ANNAÉl még Bánk 2/33(Katona József drámája a Játék-színben)Darabtemetés 12/6(Szigligeti Ede: Liliomfi, MadáchKamaraszínház)

KÁLLAI KATALINHajóhinta, politika 1/40(S. Mrožek: A nyílt tengeren, Madách Stúdió)Gyalu és bugyi 6/22(Bókay János: Négy asszonyt szeretek,Várszínház)Fekete-fehér, igen-nem 7/17(K. Wojtyla: A mi urunk festője, Pécs)Kapolcsi levlapok 9/42Mert bűnösök 12/5(Sultz Sándor: És a hősök haza-térnek, Eger)

KOLTAI TAMÁSIsten nem felel 4/13

(A. Camus: A félreértés, Szolnok)KOMPOLTHY ZSIGMONDHangok a Súgólyukból 12/26(Legenda A varázsfuvoláról, Szolnok)

KOVÁCS DEZSŐ„Elromlott az idő gépezete" 1/19(García Márquez: Száz év magány, Szolnok)Téli takarítás 3/38(Nádas Péter: Takarítás, József AttilaSzínház)Madách-toursszal Európába? 4/19(Rice-Lloyd Webber: József és a színes,szélesvásznú álomkabát, Madách Színház)Hogyan veszítsünk? 7/13(Dosztojevszkij-A. Wajda: Bűn, bűnhődés,Pinceszínház)

KÚNOS LÁSZLÓA hegy és a síkság 7/10(Ibsen: Peer Gynt, Nemzeti Szín-ház)

MÁRTON LÁSZLÓA világot jelentő süllyesztő 1/34(Shakespeare: Ill. Richárd, Víg-színház)Elég szomorú játék 7/5(Füst Milán: Az árvák, RadnótiMiklós Színház)Író, színészkedj! 12/2(Kornis Mihály estje)

MIHÁLY! GÁBORKupán csapott mítoszok 1/37(Simon Tamás: Don Juan, XLSzínház)

1991-ES TARTALOMJEGYZÉK

NAGY ANDRÁSSzelíd kacsa 5/23(Ibsen: A vadkacsa, Szolnok)Liebe macht frei 6/10(Fassbinder: A fehér méreg, Buda-pesti Kamaraszínház)

NÁNAY ISTVÁNKedélyes végzetdráma 6/25(B. Hrabal: Szigorúan ellenőrzöttvonatok, Nyíregyháza)Egy színházi esszé ellentmondásai 9/40(Székely János: Mórok, Gyula)

ORSÓS LÁSZLÓ JAKABA kifelejtett művelet 2/18(Brecht: Turandot, Katona JózsefSzínház)Mondatelemzés 3/7(Büchner: Leonce és Léna, Buda-pesti Kamaraszínház)Színtan 12/8(Hobó-Mártha István: József Attila)

PÁLYI ANDRÁSKét konvenció - egy előadás 4/4(Valahol Oroszországban,Kaposvár)

P. MÜLLER PÉTERKi szavatol a birodalom tartósságá-ért? 12/21(F. Dürrenmatt: A nagy Romulus,Kaposvár)

SÁNDOR L. ISTVÁNBolondok, de nem bölcsek 1/36(Shakespeare: Vízkereszt, Eger)A semmiről nincs mit mondani? 2/31(Örkény István: Rózsakiállítás, PestiSzínház)Csapdában 4/15(Shakespeare: Macbeth, Zala-egerszeg)Az idő szorításában 5/25(H. Pinter: Régi idők, Dominó Szín-pad)A játék esélyei 6/13(Valle-Indán: Lárifári hadnagy fel-szarvazása,Katona József Szín-ház)Ligetlakók 7/15(Molnár Ferenc: Liliom, Miskolc)A játék végzetes szerelme 9/39(Čapek: A végzetes szerelem játé-ka, Mulatság Társulat)Shakespeare-változatok 12/11(Ahogy tetszik, Pesti Színház; Ro-meo és Júlia, Veszprém;Othello, Miskolc; Sok hűhó semmi-ért, Zalaegerszeg)

STUBER ANDREASzínházmúzeum 1/27(Márai Sándor: A kassai polgárok,Nemzeti Színház)Bánk bán 2/35

(Katona József drámája a Játék-színben)Teststaféta 3/8(Gozzi: A szarvaskirály, Nyíregyhá-za, Miskolc)Koncepciótlan per 5/27(Shaw: Szent Johanna,Veszprém)Szomorú 6/20(Szomory Dezső: Györgyike, drágagyermek, Pesti Színház)

SZÁNTÓ JUDITA professzor problémái 1/25(Márai Sándor: Kaland, RadnótiMiklós Színház)A tisztázatlan tisztás 3/10(Eörsi István: Párbaj egy tisztáson,Veszprém)A fantom is csak ember 5/30(G. Leroux: Az Operaház fantomja,Békéscsaba)Kaposvári fejtörő 7/12(J. Anouilh: Szeret, nem szeret)Felütés 12/17(Marivaux: Véletlen szerelmek ko-médiája, Várszínház)

SZÜCS KATALINÉs mégis érdemes... 1/39(Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi, Ma-dách Kamaraszínház)Végjátékverzió 2/36(Zalán Tibor: Azután megdöglünk,Újvidék)Csao, Horváth úr! 4/21Horváth Péter: Csao, bambino, Jó-zsef Attila Színház)„Nem mese ez, gyermek" 7/23(Békés Pál: A Félőlény, Arany JánosSzínház)„Nem boldog a magyar" 12/3(Kompolthy Zsigmond: Egy Cziffra-nap, Nyíregyháza)

TARJÁN TAMÁSRaszkolnyikov a IV. A-ból 1/32(Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés,Veszprém)S. B.'90 az R. S. 9-ben 2/37(Beckett-szinopszis)Az élet képe 4/11(Csehov: Sirály, Miskolc)Elmegyógy 5/29(M. Moretti: Három majom a pohár-ban, Thália Színház)Szolnoki színjáték 6/8(Szigligeti Ede-Taub János: Lili-omfiék, Szolnok)Mégis bunda a bunda 7/21(R. P. Parchwitz: A revizor, Zalae-gerszeg)Kapolcsi levlapok 9/42Az ember lósága 12/22

(B. Vian: Mindenkit megnyúzunk,Arizona Színház)

ZAPPE LÁSZLÓA halott nem tér vissza 1/41(E. Albee: Mindent a kertbe, Jó-zsef Attila Színház)Öreg ember nem vén ember 2/39(Beaumarchais: Figaro házassá-ga, Nemzeti Színház)A makacs szerző 4/18(Moliére: A képzelt beteg, RadnótiMiklós Színház)

ZÁVADA PÁLAz előttünk szaladó báránytkövetni 12/1(Kertész Imre: Jegyzőkönyv,Kamra)

Interjúk

BÉRCZES LÁSZLÓ„Mély víz, bele kell ugrani" 1/21(Beszélgetés Keresztes Sán-dorral)A művészet nem rejtegethet sem-mit 1/42(Beszélgetés Dan Micuval)Es a hajó megy 3/25(Beszélgetés Eugenio Barbával)Lesz-e színház Szombathelyen? 5/43(Beszélgetés Kiss Józseffel)Két séta gőzfürdő után 10-11/4(Beszélgetés Halász Péterrel)Oppozíció vagy autonómia 10-11/22(Beszélgetés Fodor Tamással)Éles élet 10-11/36(Beszélgetés El Kazovszkijjal)A másság 10-11/42(Beszélgetés Donáth Péterrel)Breznyik szeme 10-11/46(Beszélgetés Rajk Lászlóval)„Ilyen állatfajta nincs" 10-11/50(Beszélgetés Paál Istvánnal)Az önazonosság színháza 10-11/54(Beszélgetés Ascher Tamással)Avantgárd gének 10-11/57(Beszélgetés Jancsó Miklóssal)Határátlépők 10-11/58(Beszélgetés Kőrner Évával)Maszk a valóságon 10-11/86(Beszélgetés Bálint Istvánnal)

CSÁKI JUDITLegyünk észnél! 1/10(Beszélgetés Babarczy Lászlóval)Államtalan színházat! 2/27(Beszélgetés Rajk Lászlóval)Még egy évad - jókedvből 4/25(Beszélgetés Schwajda György-gyel)

J. GYŐRY LÁSZLÓOperarendezők 8/12

1991-ES TARTALOMJEGYZÉK

(Beszélgetés Moldován Domo-kossal, Kerényi Miklós Gáborralés Nagy Viktorral)

KÁLLAI KATALINÍgéret nincs 2/29(Beszélgetés Halasi Imrével)Megbocsátani és... 3/4(Beszélgetés Galgóczy Judittal)

NÁNAY ISTVÁNNépből - Kamara 5/39(Beszélgetés Csizmadia Tiborralés Szücs Miklóssal)Költő és bohóc 10-11/20(Beszélgetés Ruszt Józseffel)Naplórészlet 10 -11/32(Beszélgetés Can Togay-jal)

STUBER ANDREAVisszatért a közönség 4/30(Beszélgetés Huszti Péterrel)

SZÁNTÓ JUDITZavarban vagyok 4/35(Beszélgetés Tábori Györggyel)Valamiről mindig le kell mondani 5/11(Beszélgetés Giorgio Strehlerrel)Enquist Enquistje 6/2(Beszélgetés Per Olov Enquisttel)

WISINGER ISTVÁNÜgyelő szemmel 6/38(Beszélgetés Zsolt Istvánnal)

Magyar színháztörténet

GAJDÓ TAMÁSDirektorsors Magyarországon 5/45(Bárdos Artúr-dokumentumok)

A kenyér mint bécsi szelet 8/31(Vita Sztanyiszlavszkijról, 1953)

NAGY SZ. PÉTERRend és kaland 1/23(A drámaíró Márai Sándor)A Szűz és a Híresek 12/36(Hatvany Lajos színdarabjai)

SZIGETHY GÁBORHiggins professzor búcsúlevelei 6/42(Somló István Latinovits Zoltán-hoz)Premierkártya 7/27(Ruttkai Éva gyűjteményéből)Mezei Mária kamasznaplója 8/28Latinovits Zoltán töredékei 9/1Kislány az asztalon 12/29(Ruttkai Éva)

VÁMOS LÁSZLÓArcok a múltból 12/39(Téri Árpád és Földes Gábor)

Világszínház

BECKER, VON PETERNémetország szegényháza 2/26(Beszélgetés Arnold Petersennel)

Csak a szellemek s a bolondokgyőznek 3/18(Brook A vihar-rendezése)Se író, se kritikus, se közönség 5/17(Beszélgetés Luca Ronconival)

BÉRCZES LÁSZLÓKinek kell a színház? 2/41(Andrei Şerban bukaresti rende-zése)Akkor és most 7/32(A Living Theatre-ről)

BRAUN, KAZIMIERZRózewicz rendezése közben 9/32

Brecht-dosszié 2/2(Benno Besson, Michael Billing-ton és Lamice EI-Amari írása)

FARREL, JOENyers mágia 3/22(Glasgow-i találkozás PeterBrookkal)

FRISCH, MAXHogyan tovább? 8/23(Beszéd a Schiller-díj átvételekor)

FREITAG, GÜNTHERVisszaélés az értelemmel 2/16(A Turandot Budapesten)

GLAUBER, ULRICHPrágai jelentés 7/41

GROTOWSKI, JEFIZYAmi volt 3/12Válasz Sztanyiszlavszkijnak 8/39

HARRON, MARYA vihar titkai 3/20(Beszélgetés Peter Brookkal)

KAJZAR, HELMUTHogyan tovább, a pusztulás után 9/34(Rózewicz és Grotowski)

KARJARIN, JURIJDosztojevszkij -- Ljubimovnak 1/29(A Bűn és bűnhődés szereplői)

KELE JUDITEgy jó boszorkány 7/42(Beszélgetés Deborah Warnerral

KIRÁLY NINAA nemkövetkezetesség és anemtiszta forma színháza 9/27(Tadeusz Rózewicz)

KOTT, JANGrotowski avagy a határ 3/15A rendező avagy a szöveg meg-nyitása 5/4(Swinarski Hamletje)A guillotine mint tragikus hős 6/28(Büchner: A Danton haláláról)Nagyon lengyel Kartoték 9/18(Tadeusz Rózewicz)Kantor post mortem 12/30

KÖTŐ JÓZSEFTompa Miklós nyolcvanéves 2/43

LUCRE, ANDREWLe a koncepcióval! 7/38(Beszélgetés Peter Steinnel)

MAYER, HANSA meteor 5/1(Emlékbeszéd Dürrenmattról)

MAROWITZ, CHARLESSzínészszínház - rendezőiszínház 12/32(A Renaissance Theatre Com-pany)

MICHAELIS, ROLFZene és sok-Sok eső 8/10(A német operáról)

NAGY GERGELYLiving dead 7/34(A Living Theatre előadásaa Szkénében)AII you need is love 10-11/80(Halász Péter-bemutató a PetőfiCsarnokban)

NÁNAY ISTVÁNVan-e még avantgárd? 3/44(A wroclawi fesztivál)Határok nélküli színház? 5/15(Strehler Európa színházi díja)

NUSSAC, DE SYLVIEEzer évre szóló következmények 8/7(Beszélgetés Gérard Mortier-val)Operai problémák 8/10(Beszélgetés Pierre Boulezzel)

PROCHÁZKA, VLADIMÍRA Katona válaszúton? 7/1

Prokofjev önkritikája (1948) 8/6PUZYNA, KONSTANTY

A nyitott drámáról 9/19(Beszélgetés Tadeusz Rózewicz-csel)

REGŐS JÁNOSA Living workshopján 7/30

RÓZEWICZ, TADEUSZA következetlenség színháza 9/16

REY, ANNEStrehler a Chátelet-ban 5/14

SALINO, BRIGITTAVictor Hugo és egy magyar találtgyermek 4/44(Beszélgetés Antoine Vitezzel)

SCHECHNER, RICHARDEgy színház, ahol nem próbálnak 10-11 /78(A Squat)

SHOEMAKER, DAVIDHolstebrói jelentés 3/27

(A Talabot az Odin Teatretben) ŠNAJDER,SLOBODANA sarki éjszaka rivaldafényében 4/39

SPRENG, EBERHARDA legősibb és a legújabb 9/45(Beszélgetés Ariane Mnouchkine-nal)

STEIGERWALD, KARELEgy fej - két arc 4/37

STREHLER, GIORGIOEgy megnyert fogadás 5/13

SUMMARY

(Az Európa Színházról)SZÁNTÓ JUDIT

Ich weiss nicht was soll es bedeu-tet... 4/33(Tábori György: Mein Kampf, Gor-kij Színház, Berlin)

TÁBORI GYÖRGYGraffiti 2/1

TEGYI ENIKŐEnver Hodzsa utálta a színházat 7/35(Beszélgetés Mihal Luarasival)Távol a külvilágtól 12/35(Dramaturgiai kiképzőtábor Ame-rikában)

Titánok duettje 3/24(Peter Brook és Peter Stein nyilat-kozik)

Turandot-dosszié 2/6(James K. Lyon, Ronald Haymanés Emst Schumacher írásai) Turandot-

előadások 2/10UPOR LÁSZLÓ

Örökszínház 4/41(Ariane Mnouchkine előadásai)A másik part 7/43(Három londoni előadás)

WEKWERTH, MANFREDForradalom és restauráció 2/23(Válasz egy körkérdésre)

WILLE, FRANZAz igazság évada 2/25(Beszélgetés Thomas Langhoff-fal)Tíz év bizonytalanság 4/36(Beszélgetés Andrzej Wajdával)

ZAPPE LÁSZLÓEgyszervolt előadás 5/7(Bulgakov: Turbinék napjai Uk-rajnában)

Információk, tudósításokBÉCSY TAMÁS

Egy vita módszeréről 6/27A Fővárosi Önkormányzat Színházi

Alapjának felosztása (1991-92) 8/48Sajtóvisszhang 12/45

(A Katona József Színház berlinivendégjátékáról)

SZÁNTÓ JUDITÜbü Hispániában 1/46(A Katona József Színház vendég-játéka)

RecenzióBARTA ANDRÁS

Hamlet-tanulmányok 1/45(Kéry László: Talán álmodni)

KOMPOLTHY ZSIGMONDHangok a súgólyukból 8/46(Bogácsi Erzsébet: Rivaldazárlat)

MARX JOZSEFKárpit le! 3/47(Balassa Péter: A másik szín-ház)

NÁDRA VALÉRIAEgy „belülálló" szerelmetes val-lomása 1/44

(Gábor Miklós: Kos a Mérlegen)Dráma és színjátszás Szabadkán 4/47(Gerold László: Száz év színház)Egy jelenségről 12/47(Tarján Tamás: Garas)

NÁNAY ISTVÁNÖrkény-analízis 4/46(P. Müller Péter: A groteszk dra-maturgiája)

ZAPPE LÁSZLÓEgy színésznő arcai 12/47(Kállai Katalin: Básti Juli)

DrámákBRECHT, BERTOLT

Turandot avagy A szerecsenmos-datók kongresszusa II.(Fordította: Eörsi István)

FORGÁCH ANDRÁSVitellius

HALÁSZ PÉTERAndy Warhol utolsó szerelme X-X I .(Fordította: Szántó Judit)

HALÁSZ PÉTER - TILLET, SETHŐ, aki valamikor a sisakkészítőgyönyörű felesége volt X-XI .(Fordította: Regős János)

KOMPOLTHY ZSIGMONDEgy Cziffra-nap XII.

NEMETH ÁKOSMüller táncosai VII.

RÓZEWICZ, TADEUSZKartoték (függelék); Temetés len-gyel módra; Bébibaba avagy A ro-mantikus szerelem már az ajtónkopogtat; Mi ez itt; Mi szaporodik,mi fogyatkozik; Prológus vagy epi-lógus; Rendfenntartók (Fordította:Cservenits Jolán) IX.

SPIRÓ GYÖRGYOptimista komédia VI.

SULTZ SÁNDORA várakozóművész V.

SZILÁGYI ANDORBusz; Ketrec III.

TÁBORI GYÖRGYMein Kampf IV.(Fordította: Kurdi Imre)

THURÓCZY KATALINMohács avagy hogyan veszett Ma-gyarország VIII.

DrámabevezetőkDokumentumok (Halász Péterék la-

kásszínházi korszakából) X-XI .EÖRSI ISTVÁN

Bevezető egy politikai darabhoz II.FORGÁCH ANDRÁS

„Semelyik döntésed ne legyenvégleges" I.

HALÁSZ PÉTERHangos levél X-XI .

KOÓS ANNALevelek X-XI .

KAJZAR, HELMUTMi az a „minden"? IX.(Fordította: Cservenits Jolán)

On the occasion of the Budapest ChamberTheatre premiere of Thomas Bernhard's TheTheatremaker, we publish under the title Bern-hardiana a mixed package of writings. TranslatorMiklós Győrffy contributes an essay on Bernhardhimself, author János Marno celebrates Bernhardin a poem, author Zsigmond Kompolthy made upa fictitious satirical dialogue between Bernhardand himself, introduced by aesthetician SándorRadnóti, while the production itself is reviewed byauthors Péter Esterházy, Zsigmond Kompolthyand our collaborator Judit Szántó.

Other productions reviewed this month areClockwork Orange, adapted by László Marton,(Budapest Chamber Theatre), András Nagy's freeTchekhovian adaptation, Three Hungarian Sisters(The Stage), Tibor Méray's Farewell Letter(Karinthy Stage), Hubay-Vas -Ránk i 's musicalThree Night of a Love Story (National Theatre),Strindberg's Miss Julie (Domino Stage),Tchekhov's The Cherry Orchard (Szolnok),Shakespeare's King Lear (Madách Theatre),Schiller's lntrigue and Love and a new play forchildren. Reviewers were András Forgách, TamásTarján, Katalin Kállai, István L. Sándor, JuditCsáki, Dezső Kovács and István Nánay, whileAndrea Stuber contributed an account on theBudapest tour of the Hungarian State Theatre ofKolozsvár (Rumania).

World theatre in this issue is represented byLászló Zappe's study on the early beginnings ofSoviet movie director Grigori Kozintsev as apioneer of Soviet experimental theatre of thetwenties, recent Hungarian theatre history byGábor Szigethy's essay on some unknown detailsof actress Éva Ruttkai's work on her role in a playby István Örkény. We feature also an interview byour collaborator Judit Csáki with anothercollaborator of our magazine, Péter Korniss, theeminent theatre photographer.

In our annex we publish the full contents of our1991 issues.

Gyász - az életben és a Huszonötödik Szín-házban. Korniss Péter erdélyi útján rögzítette avalódi gyász megrendítő és gyönyörű pillana-tát. A gyászoló fiatalasszonyt fehér bögrébőlitatják rokonai, majd ugyanez a fehér bögre,mint artisztikus kellék tér vissza egy megkom-

ponált gyászpillanatban, Németh László Gyászcímű művének előadásában. Valóság és szín-ház azonosságát és különbözőségét paradoxmódon egyszerre, egymás közelségében mu-tatja Korniss Péter két felvétele.