1. oldal Felsővárosi Harangszó 2015. szeptember

2. oldal Felsővárosi Harangszó 2015. október

Szegedi kirándulás, 2015. szeptember 19.Reggel ¼ 7-kor indult autóbuszunk 47 utassal Dél-magyarországi kirándulásunkra. Rövid megállás után 9 órára Szegedreértünk. A Hősök Kapujaemlékműnél szálltunkle, melynek freskóit 12ezer – elsővilágháborúban –elesett szegedihonfitársunk emlékérefestette Aba-NovákVilmos, s mely 1990-iglevakolt állapotbanvárta helyreállítását.Innen pár perc alatt aszegedi Dómhoz – aFogadalmitemplomhoz – értünk,melyet a szegedipolgárok ésadományozók az 1879.évi hatalmas árvízemlékére emeltek.A templomban Józsefatya szép misét celebrált, ezt Pálinkás Gyöngyi énekművész útitársunk tette még emlékezetesebbé az Ave Maria és aPanis Angelicus eléneklésével. Kondé Lajos plébános atya részletes tájékoztatást adott a dóm múltjáról, jelenéről, illetveközeljövőjéről („kis templom kis gond, nagy templom nagy gond”), hiszen a dóm felújítása néhány nap múlva fejeződikbe (valóban a szentmise alatt is folytonos fúrás-faragást, csiszatolást hallottuk, de ez volt az ára, hogy egyáltalánbemehettünk, s ezt is nagy baráti támogatással). A Magyarok Nagyasszonya Fogadalmi templomot Shulek Frigyes ésFoerk Ernő tervei alapján építették 1913-1930 között neoromán stílusban. A Dómot kívül, belül mozaikok, szobrok,domborművek sokasága díszíti. Legjelesebb alkotása Fadrusz János Krisztus a keresztfán című szobra, amely az 1900-asPárizsi világkiállításon fődíjat nyert. A templom másik érdekessége: a szentély mozaikján Máriát szegedi papucsba ésalföldi szűrbe öltöztetve ábrázolják. A Dóm orgonája egyébként nagyságát tekintve a harmadik Európában.A mise után végigsétáltunk Szeged gyönyörű belvárosán, majd a Móra Ferenc Múzeum következett. A lelkes és jólfelkészült vezető különösen két nagy festményről tartott érdekes tájékoztatást: Vágó Pál művéről, a nagy szegedi árvízről,illetve Munkácsy Mihály Honfoglalás festményének vázlatáról. S ne felejtkezzünk el Giorgio Vasari Angyali üdvözlet címűképéről sem, mely nemrég a raktárból került elő egy lelkes restaurátor kutatómunkája alapján.Az ebédet a Kőrössy Halászcsárdában fogyasztottuk el. A szegedi halászlé igen jól sikerült, de azt hisszük, a tárkonyosleves sem vallott kudarcot.

Örömünket fokozta, hogy ezután 45 perces kisvasutas városnézéstfolytattunk a szép parkok és többségükben szecessziós stílusú palotákközött, továbbá láttuk az egyetemek épületeit is. (GondoljunkSzentgyörgyi Albert Nobel-díjas hazánkfiára, aki a C vitamint fedeztefel.) Szeged újjáépítését a hazai polgárok áldozatvállalásán túlmenőenszámos ország támogatta. A belváros a sikeres felújítások után nemrégEurópa Nostra díjat kapott.Az Alsóvárosi ferences templom és rendház meglátogatásakövetkezett. A szeretetre méltó vezető részletes áttekintés adott,meghallgattuk Pálinkás Gyöngyi szép Mária-énekét, majd végezetülmegszemléltük a kolostor gyógynövény-parkját is.18 órakor elindultunk haza, és ¼ 9-kor meg is érkeztünk. KöszönetKarcsi sofőrnek, valamint Hévey Ági és Laci, Szabó Csilla és TuryMiklós gondos szervezéséért.És az idő is pompás volt! Egy régi mondás szerint, ha angyalokutaznak, szép az idő.

Herczeg András & Marika

3. oldal Felsővárosi Harangszó 2015. szeptember

„Isten bizalmasa” – Miért hiszek?-sorozatA keresztény könyvhéten találtam Beer Miklós püspökatya beszélgetős könyvére. Jó pár gondolata, felvetéseigen érdekes, ezért szeretném ismertetni.A paphiányról: „Igen, van. Ugyanakkor, visszatekintveaz elmúlt évekre, azt látom és úgy értelmezem, hogya Jóisten nagy türelemmel rávezet bennünket, hogy akeresztségben kapott általános királyi papságunkatvegyük komolyan, és mindenki a maga adottságainakmegfelelően, a családban, a munkahelyén, sajáthivatásában érezze azt, hogy Isten szereteténekközvetítője. A Szentatya ebben abizonyos, A mustármag reményecímű könyvében főhivatásúpapként emlegeti azokat, akiknőtlenségükben és afölszenteltségükben sajátosfeladatot kapnak. Na de éppenazért, hogy a többieket, a királyipapságban részesülőket irányítsák,osszák szét közöttük a feladatokat,de ne helyettesítsék őket.”Vagyis nőjünk fel, legyünk felnőttkeresztények, és ne mindentpapjainktól várjunk.Ugyanitt: „Bízom abban, hogymost, amikor a korábbiakhozképest jóval kevesebben vannak aszolgálati papságban, mindenkimegérti, hogy a lelkipásztorokattehermentesíteni kell azadminisztratív terhek alól, hogy őktényleg a tanításra, a liturgiára, aközösség irányítására fordíthassák energiájukat. Anapi egyéb feladatokat pedig nyugodtan rábízhatnáka világi munkatársakra. És akkor kiderül, hogy nincs ispaphiány...”Ahol paphiány van, ott az igeliturgia egyenértékű avasárnapi szentmisével? – „Igen, ezt meg kellettértenünk. Igen, és fontos, hogy ebből a – csúnyaszóval meghatározva – fogyasztói, szolgáltatóiegyházból kinőjünk.”Szemléletváltásról is beszél a püspök atya:„Új szempontom a vasárnapnál, hogy az aSzentháromságnak az ünnepe. Hálaadás a teremtéscsodáiért, Jézus feltámadásának az átélése és aSzentlélek pünkösdi csodája. Ezeket minden vasárnapegyütt ünnepeljük.”„Sok helyen havonta már csak egyszer tudunkmisézni. … Ha nincs lehetőség szentmisére, a közösségmindig ugyanabban az időben jöjjön össze imádságra,hálaadásra, dicsőítésre.”

Az egészségügy helyzetéről: „Egyházmegyénk mindenkórházában van főállású lelkigondozó. …Harmonikusan működnek együtt az orvosokkal ésápolónőkkel. … A fiataloknak szeretném feladatuladni, hogy vállalják szeretetszolgálattal egy-egy idősember gondozását. Látogassák őket, beszélgessenekvelük, vásároljanak nekik, váltsák ki a gyógyszereiket,takarítsanak, segítsenek ügyes-bajos dolgaikban.”„Lehetőség szerint minden család vállalja egy nehézkörülmények között élő család támogatását. … Sokatjelent például a személyes találkozás, a másik

meglátogatása, meghallgatása.”A papi utánpótlás helyzetéről: „Apapképzésben is szükség vanreformokra. Felelős bátorsággal újoktatási formákat kell találni. Maitapasztalatom szerint nem szabadgyerekeket a papnevelésbebevonni. Hagyni kell őketszemélyiségükben megérni és ahitükben is felnőni.”A váci egyházmegyében vancigánymissziós, kórházlelkész,családreferens, ifjúsági referenspap.Az egyház lelki megújulásáról: „Alegfontosabb a családközösségekmegerősítése.”A zenéről: „A zene által olyansajátos benyomásra tesz szert azember, amelyet csaktranszcendens módon lehetértelmezni. … Ez túlmutat a

hétköznapi emberi létállapot keretein.” Ezért Vácon isnagyon él a zenei kultúra.Egyházmegyei és papi találkozók: „Csodálatos dolog,hogy egyre többen ismerik meg egymást, ésbeszélnek közös gondjaikról-örömeikről. … Példáulunos-untalan ismétlem, hogy milyen nagy szükség vana papi közösségekre, hogy beszéljenek egymással, nemagányosodjanak el. … Nem külföldi testvérvárosokravan szükségünk, hanem egy másik egyházközségrepéldául.”Temetésekről: „Mindig nagyon nehezen indultam el atemetőbe. Megszenvedtem, mit mondjak, mi az,amivel a Jóisten a gyászolók fájdalmát enyhíteniakarja… Sokszor említettem mostanában papjaimnak,amire a Központi Szemináriumban Gál Feri bácsitanított meg a hatvanas években, hogy egyetlenszószéket soha nem fognak elvenni tőlünk, és ez aravatal, ahol mindig prédikálhatunk.”

Szeretettel: Hatásné Anikó

A Testvériség AngyalaOktóber a Szűzanya hónapja, ilyenkor az Egyház a rózsafüzér imádkozására biztat bennünket.Amikor közösségben imádkozunk, megtapasztalhatjuk, hogy nem csak a vér szerinti rokonainkkal élhetünk testvérként,hanem az egész imádkozó közösség testvéri közösséggé válik.

4. oldal Felsővárosi Harangszó 2015. szeptember

A Biblia sokszor beszél a philadelphiáról, a testvéri szeretetről.A Testvériség Angyala megmutathatja neked, hogy mennyi fivért és nővért kapsz ajándékul, ha magad is testvérkéntközelítesz hozzájuk.Anselm Grün benedekrendi szerzetes szerint az első keresztények alapvető tapasztalata az volt, hogy a keresztény egyházminden tagja fivérükké és nővérükké vált. Ha mindannyian közös mennyei Atyánkhoz imádkozhatunk, az azt is jelenti,hogy Atyánk keze alatt valamennyien testvérek vagyunk. Maga Jézus „testvérének és nővérének” nevez mindenkit, aki amennyei Atya akaratát teljesíti. (Mk 3,35). Amikor Krisztus köré gyűlünk, és készek vagyunk az Atya akaratát teljesíteni,valamennyien Krisztus testvérei és nővérei vagyunk. Így új család jön létre, amelyben mindenki egyenjogú.A Testvériség Angyala bebizonyítja nekünk, hogy senki sem feljebbvaló a másiknál.Gyakran mások rossz oldalát, negatívumait nézegetjük, jobbnak érezzük magunkat náluk, és lenézzük őket. Így nemvesszük észre, hogy saját gyengeségeinket vetítjük ki rájuk. Az a viselkedésmód, hogy hibáinkat másokra vetítsük, széleskörben elterjedt. Ezáltal különbnek tarjuk magunkat a többieknél, és így védekezünk az ellen, hogy önmagunkrólmegismerjük az igazságot. Aki azonban igazán megismeri önmagát, felhagy azzal, hogy saját hibáit fel akarja fedeznimásokban. Minden ember igazi testvérévé lesz. Mindenkiben önmagára ismer.A Testvériség Angyalát érzelmi kapcsolat fűzi a lelkünkhöz.Helmut Hark evangélikus lelkész és terapeuta azt állítja, hogy érzelmi, bensőséges szeretetkapcsolat áll fenn a lélek és azangyal mint a lélek vezetője között.Ha egy művészeti albumban megpillantunk egy angyalt, gyakran megérint bennünket érzékeinkre ható kisugárzása. Azangyalok sokszor szárnyat kölcsönöznek a léleknek, s így sajátos módon keltik életre a szeretett személyt. Az angyalérzékeinket megmozgató ereje gyógyító hatást gyakorol ránk.Azt kívánom neked, hogy sokszor találkozz a Testvéri Szeretet Angyalával! Azt is kívánom ráadásul, hogy te magad is légya testvéri szeretet bátorító és életadó angyala mások számára, így a mi számunkra is!

Herczegné Marika

A ragyogásA Bibliában igen sokszor szerepel a világosság, a fénymint a sötétségnek, a bűn sötétjének, a tudatlanságés félelem sötétségének ellentéte. A világosság azelső teremtmény, amit Isten jónak látott (Ter 1,3). Azsoltáros szerint maga Isten a fény, ami megvilágosítjaaz ember életét (Zsolt 18,29). A fény a jele azigazságosságnak, a bölcsességnek (Bölcs7,26.29). AzÚjszövetségben a fény Krisztus köré csoportosul, ésösszekapcsolja őt az Istennel, aki a világosság Atyja.Krisztus „az igazi világosság, amely minden embertmegvilágosít” (Jn 1,9), és az ő világossága hozza el azüdvösséget minden nép számára (Lk 2,30). A hívő avilágosság fia lesz (1 Tesz 5,5).Mindezeken a helyeken a latin nyelvű Bibliában a luxvagy a lumen szót találjuk. Mindkettő egyszerűenfényt, világosságot jelent, ahogyan a mai használatuk,továbbélő alakjuk is. Van azonban néhány helye azÚjszövetségnek, ahol hasonló értelemben nem ezeketa főneveket, hanem a claritas szót találjuk. Ez a clarusmelléknévből ered, aminek valószínűleg a legrégebbijelentése az, hogy „világos, világító”, de leggyakoribbjelentése az, hogy „ragyogó”. A lux főnév jelzőjeként„ragyogó fényt” jelent, de előfordul a derült időthozó szelek jelzőjeként is, akkor pedig úgy hangzik,mint a szocializmus korszakának közismert dalában:„fényes szellők”. Beszédre vonatkoztatva a claruslehet „tisztán érthető, ragyogóan felépített”,emberre vonatkoztatva pedig „ragyogó eszű”, ezért„híres, tiszteletet érdemlő”. Felsőfoka (clarissimus) acsászárkorban a consul, a senator, a pontifex hivatalosjelzője lett. Így hát ennek a sokjelentésűmelléknévnek a nőnemű alakjából lett női név, a Klára

az egyik legszebb nevünk: jelenthet ragyogószépségűt, ragyogó eszűt egyaránt.A clarus melléknévből lett claritas főnév is legjobbana „ragyogás” szóval adható vissza magyarul. Érdekes,hogy ott fordul elő, ahol magának Istennek adicsőségéről, szentségéről van szó, annak amegjelenési formája a fény fogalmánál nagyobbfogalom, a claritas. Claritas Dei circumfulsit illos –olvassuk Jézus születésének leírásakor (Lk 2,9). –„Isten ragyogása körülvette őket” (ti. a pásztorokat) azangyal megjelenésekor. A Jelenések könyvében(21,23) ugyancsak claritas Dei (=Isten ragyogása)illuminavit eam – „világítja meg azt,” ti. az ÉgiJeruzsálemet.Ennek a megkülönböztető szóhasználatnak apárhuzamait megtaláljuk a római irodalomban is.Horatius a főisten jelzőjeként használja a clarusmelléknevet az olimposzi isteneknek a rosszatképviselő gigászokat legyőző harca leírásakor.Vergilius, amikor eposzában Aeneast, a rómaiakősatyját mutatja be, azt írja, hogy anyja, Venusistennő olyan széppé tette, hogy „clara in luce”(=ragyogó fényben) jelent meg.De nem is a szóhasználat a legelgondolkodtatóbb itt,hanem az, hogy a görögök és az őket utánzó rómaiakúgy gondolták, hogy az isteni lényeknek, legalábbegynek közülük rendkívüli módon képviselnie kell aragyogó szépséget és a ragyogó szellemet. Ez azeszményi isten lett Apollón (latinul Apollo), akinekmellékneve Phoibosz (latinul Phoebus), vagyis„ragyogó”. Ez a név ismerős lehet a MagyarTudományos Akadémia jelmondatából: Post nubilaPhoebus. „Felhők után a ragyogás” szokott jönni, ezt

5. oldal Felsővárosi Harangszó 2015. szeptember

lehet remélni úgy az egyének, mint a nép életében. Aragyogás megtapasztalása, megcsodálása nyilván aNaphoz fűződött, amely sugaraival éltet, de ölni istud. Apollón így lett a napsugár, ugyanakkor a gyorshalál istene. A klasszikus korban már az értelemfényének a megtestesítője, akihez minden csodáltszellemi tevékenységet kötöttek. Ő irányította ajósokat, hogy segítsenek az embereknek eligazodni ajelen, esetleg a jövő bonyolult kérdéseiben. Az őragyogó elméje ismerte fel a betegségek ellenszereit.Ő hangolta össze az életet szebbé tevő művészeteketvédő istennőknek, a Múzsáknak a tevékenységét. Azigazság titkainak, a tudománynak a kutatása is az őpártfogása alatt történt. Sokan úgy vélik, hogyApollón ennyire sokféle hatásköre már az egyistenhitfelé mutat. Különösen akkor látjuk ezt valószínűnek,ha hozzávesszük, hogy Apollón hívei azt tartották: ez ahatalmas és tiszta isten a lelki szennyet is letörölheti,a bűnösnek csak követnie kell az isten papjai általadott utasításokat. Apollónt sokan tisztelték, sokan

ábrázolták. Legtöbb képzőművészeti ábrázolásaragyogó szépségű ifjúnak mutatja. Ő lett az értelemáltal uralt férfiszépség megtestesítője, de a ragyogástárasztó, minden szépet pártfogoló isten is. Ilyenneklátjuk a budapesti Operaház Lotz Károly által festettmennyezetfreskóján. Ókori ábrázolásain, főleg, haHéliosz napistennel azonosították, sugárkoszorú veszikörül a fejét. Innen származik a keresztény művészetkorong alakú, ragyogó sárga dicsfénye, amellyelKrisztus istenségét jelezték. Később, a barokkfestészetben az egész alakot körülölelő sugárzás lettbelőle.A ragyogás, ami Istenünket jellemzi és jelzi, áradfelénk a monstranciából, ami előtt időzve mintegy„lelki napfürdőt” vehetünk. Magunkba is fogadhatjukaz Eucharisztiában, bensőnket is beragyoghatja. Ésahogy a költő Garai Gábor mondja:„Akinek benső ragyogása van,Sosem lehet végleg boldogtalan.”

(Szőke Ágnes)

Köszönjük Idának az évtizedes hűséges szolgálatot!Isten áldása kísérje életét!

6. oldal Felsővárosi Harangszó 2015. szeptember