13. fejmoz lt - nrszh.hunrszh.hu/html/szakmai_oldalak/iranyelvek/13fejaltalanos.pdf · állás, az...

13. fejezet

A mozgásszervekkárosodásai

Géher Pál – Varga Péter Pál

Béleczki LajosFerenc MáriaHéjj GáborJuhász FerencKullmann LajosZáborszky Zoltán

A fejezet célja, hogy bemutassa a mozgásszervek

szervezetben betöltött szerepét, a jellemzô funk-

ciókárosodásokat, objektív kimutatásuk lehetô-

ségeit, a károsodások jellegének és súlyosságának

értékelési módszereit, a károsodások hatását az

adott testi régió, a mozgásszervek és az egész

szervezet egészségére, illetve a funkciókárosodá-

sok hatását az egyén napi tevékenységére, mun-

kavégzô képességére.

A fogyatékosság és rokkantság új szemlélete

alapján a fejezet taglalja a mozgásszervek legfon-

tosabb sérüléseit, betegségeit, s azokat a ténye-

zôket, melyek hozzájárulnak a tartós károsodá-

sok kialakulásához. Az új szemlélet meghatározó

jellemzôje a fogyatékosság, a tartós munkaké-

pesség-változás megelôzése, a károsodott sze-

mély mind maradéktalanabb társadalmi reinteg-

rációját megvalósító rehabilitáció. A fejezet a di-

agnózis és a terápia elveinek, algoritmusszerû sé-

máinak bemutatása mellett figyelmet szentel a

szövôdmények és a károsodások megelôzésének,

az adott funkciók helyreállítását, kompenzálását

megvalósító rehabilitációs ismereteknek.

A fejezet két részre tagolódik, az elsô rész tár-

gyalja a károsodások minôsítésének általános

szempontjait, a felsôvégtag-károsodásokat (trau-

matológiai és egyéb jellegû rendellenességek), az

alsóvégtag-károsodásokat (az alsó végtag sérülé-

seire és egyéb rendellenességeire vonatkozó leg-

fontosabb orvosszakértôi ismeretek) és a moz-

gásszervrendszert érintô legfontosabb szisztémás

megbetegedések értékelési szempontjait. A má-

sodik részben a gerinckárosodásokat, értékelésü-

ket, jelentôségüket, rehabilitációjuk lehetôségeit

ismerhetjük meg.

Bevezetés

Héjj Gábor, Juhász Ferenc

A mozgatórendszer felépítése

és funkciói

Héjj Gábor, Juhász Ferenc

A mozgásszervrendszer elemei a csontrendszer, a

csontokat összekötô ízületek – a csontok érintke-

zési felületeit borító porcokkal és az ízületi szala-

gokkal –, az izmok és az inak. Nem tartoznak

ugyan közvetlenül a rendszerbe az idegek és az

erek, de a vérellátás és a beidegzés révén a moz-

gásszervi funkciók nélkülözhetetlen elemei.

Mozgásszervek alatt a test tartó és mozgató

apparátusát értjük. A tartófunkciót a csontok, a

csontokat összekötô szalagok és az izmok elsô-

sorban a csontrendszer és az ízületek stabilitása

révén valósítják meg. Az egyes testrészek és az

egész test mozgásait, melynek alapvetô feltétele

az ízületek és a csontok mobilitása, a csontok vé-

gén elhelyezkedô ízületek, valamint az izmok

teszik lehetôvé.

Az izmok mûködése biztosítja a gravitációs és

az egyéb külsô erôkkel szembeni ellenállást, az erô-

kifejtést (a külvilág objektumaira való fizikai ha-

tást), valamint az izomtónust.

A mozgásszervrendszer alapvetô funkciói

részfunkciók révén valósulnak meg. Közülük a

legfontosabbak:

• Testtartás. Ide tartozik az állás, a járás, azaz

az egész test mozgatásának koordinált, cél-

irányos megvalósítása.

• Mozgásfunkciók. Lehetnek akaratlagosak,

akarattól függetlenek (reflexesek). Ide tar-

toznak a sztereotípiák, s a különbözô mo-

toros perszeverációk.

• Az izmokból, ízületekbôl eredô, a mozgás-

ból adódó ún. proprioceptív érzékelés a moz-

gásfunkció megvalósulásának elengedhetet-

len része.

• Neuromuszkuláris mechanizmus. A mozgás-

funkció nélkülözhetetlen eleme, hiszen a

vázizomrendszer rostjai kizárólag a köz-

ponti idegrendszerbôl érkezô impulzusok

hatására húzódnak össze, illetve ernyednek

el.

A mozgásszervrendszer által biztosítottmûködések. A felsorolt struktúrák és funkciók

révén tudunk megvalósítani számos olyan tevé-

kenységet, melyek nélkül létezésünk, napi éle-

tünk, munkavégzésünk, részvételünk a szûkebb

és tágabb társadalom életében lehetetlen lenne.

Közülük a legfontosabbak a hely- és helyzetvál-

toztatás, illetve a testhelyzet stabilizálása.

• Az alaptesthelyzetek felvétele és tartása. Ide

tartoznak az olyan mozgást, erôkifejtést és

stabilitást igénylô tevékenységek, mint az

345A mozgásszervek károsodásai13. FEJEZET

1. RÉSZA végtagok károsodásai, szisztémás mozgásszervi károsodásokGéher Pál

Béleczki LajosHéjj GáborJuhász FerencKullmann LajosZáborszky Zoltán

Általános rész

állás, az ülés, a fekvés, a térdelés, a hajlás, az

egyensúlytartás.

• Testhelyzet-változtatás (önmozgatás). Saját

testünk mozgatása ülô, fekvô és egyéb test-

helyzetekben.

• Tárgyak mozgatása különbözô testrészek se-

gítségével, emelés, teherhordás. A kéz-

ügyesség alkalmazása, a tárgyak felvétele,

letétele, manipulálása, forgatása, dobása stb.

• Járás és mozgás. A járás különbözô formái

(sétálás, ütemes járás, futás, ugrás, mászás),

járás különbözô irányban (elôre, hátra, ol-

dalt) és távolra. Helyváltoztatás lakásban,

házon belül és kívül, lakott területen és

nyílt terepen.

A különbözô elsôdleges és másodlagos moz-

gásszervrendszeri funkciók és képességek alap-

vetô, elengedhetetlen feltételei létfontosságú na-

pi és társadalmi tevékenységeinknek.

A mozgásfunkciók hierarchiája. Egy adott

funkció lehet egy testrész, egy régió vagy egy

szerv kizárólagos tulajdonsága. A funkció értékét

ki lehet fejezni az adott testrészre és magasabb

szintre vonatkozóan is annak megfelelôen, hogy

az adott testrész milyen arányt képvisel a szerv

vagy az egész szervezet funkciójából. A hüvelyk-

ujj például sajátos mozgáslehetôségeivel egy

mozgásfunkcionális egységet képez, amelynek

értéke a hüvelykujj mozgásfunkciója vonatkozá-

sában 100%. A teljes hüvelykujjfunkció a kéz

funkciójának 40%-át, a felsôvégtag-funkció

36%-át, s az össz-szervezeti funkció 22%-át je-

lenti. Az egyes funkciószintek egymásba történô

átváltását szorzók és táblázatok segítik.

A mozgatórendszer

funkciókárosodásai

A sérülések, rendellenességek és betegségek a

funkciók hiányát, csökkenését vagy torzulását –

gyûjtôszóval: funkciókárosodását – okozhatják.

A sérülés vagy a betegség önmagában nem jel-

lemzi a károsodást. Egyazon sérülés vagy beteg-

ség a funkciókárosodások széles skáláját eredmé-

nyezheti, jellegüket és súlyossági fokozatukat il-

letôen egyaránt. Az orvosszakértôi tevékenység

egyik legfontosabb feladata a képességek, a

funkciók állapotának megítélése.

A károsodásokat kritériumokkal jellemezzük. E

kritériumok megléte vagy hiánya a károsodás

súlyosságának bizonyítéka. Az eredményes or-

vosszakértôi tevékenység feltétele a károsodási

kritériumok egyértelmû, pontos megfogalmazá-

sa. Figyelembe véve a vizsgálat kétszeresen szub-

jektív jellegét (a vizsgáló és a vizsgált személy ré-

szérôl), s különösen azt a tényt, hogy az igénylô

általában a károsodás megállapításában, s annak

súlyossá nyílvánításában érdekelt, törekedni kell

minél objektívabb és objektivizálható kritériu-

mok alkalmazására.

Emiatt nagyon fontos, hogy a kritériumok jól

meghatározottak, lehetôleg egyszerû eszközökkel

kimutathatóak és objektivizálhatóak legyenek.

A mozgatórendszer mûködésével

kapcsolatos néhány fogalom

Aktív mozgások. A vizsgált személy által aka-

ratlagos izommûködéssel létrehozott mozgások,

melyeknek határt szabhat a vizsgált ízület adott

ponton bekövetkezô fájdalmassága vagy például

a mozgásban részt vevô izmok, inak sérülése.

Passzív mozgások. A vizsgáló által véghezvitt

mozgások, melyek bizonyos mértékig a vizsgált

fájdalmát legyôzve nagyobb mozgáskitérést

eredményezhetnek és értelemszerûen pótolni

tudják a kiesett aktív mozgatófunkciót is (izom-

vagy ínsérülés esetében). Akadályt jelenthet ízü-

leti szabadtest, nagyobb mennyiségû folyadék-

gyülem vagy ízületi kontraktúra, teljes mozgás-

képtelenséget eredményez az ízületi ankylosis.

Kontraktúra. Az ízületi mozgásokat akadályozó

zsugorodás, melynek ízületi eredeten kívül izom-,

kötôszöveti és bôrzsugorodás is lehet az oka.

346 A mozgásszervek károsodásai13. FEJEZET

Funkcionális helyzet. Az az egyes ízületekre

jellemzô középállás, mely spontán kialakult

ankylosis vagy mûtéti merevítés esetén a lehetô

legjobb funkciót biztosítja.

A mozgások terjedelme. Az adott ízületben

létrejövô egy- vagy többirányú mozgások határ-

értékeivel jellemezhetô mozgástartomány.

A mozgásszervi

funkciókárosodások vizsgálata

A károsodások vizsgálatánál több szempont értéke-

lésére támaszkodhatunk:

• Anatómiai elváltozások, melyek különös je-

lentôséggel bírnak például a gerinckároso-

dások értékelésében.

• A klinikai diagnózisok, kórképek értékelése a

mozgásszervrendszer minden szakaszán

használható kiegészítô módszer.

• A mozgásterjedelem vizsgálata az ízületek

alapfunkciójának károsodását értékeli. Érte-

lemszerûen ide tartozik az ízületek instabi-

litásának vizsgálata is.

• A csonkolásos károsodások értékelése.

• Egyre inkább elôtérbe kerülnek a funkcioná-

lis vizsgálatok. Az erôkifejtés és az állóképes-

ség vizsgálata ma már nélkülözhetetlen a

mozgásszervek károsodásainak értékelésében.

A vizsgálatok technikája kidolgozott, felsze-

relésük viszonylag olcsó, alkalmazásuk meg-

bízható, reprodukálható eredményeket hoz.

A vizsgálati lehetôségeket egyénileg adaptálva,

rugalmasan, a vizsgált személy számára mindig a

legelônyösebb formában kell alkalmazni. Egyes

károsodások kimutathatóak egy-egy módszerrel,

más károsodások értékelésénél több módszert

szükséges kombinálni. A módszerek alkalmazása

megfelelô szakmai tudást, felszerelést igényel – e

vizsgálatokat mozgásszervi, orvosszakértôi labo-

ratóriumoknak kell végezni. Az értékelés legfonto-

sabb szempontjai a következôk:

• Az elveszett képességek megítélése mellett

törekedni kell a megmaradt, a fejleszthetô

funkciók kimutatására, melyre a betegek

rehabilitációja építhetô. A megmaradt képes-

ségek kimutatására szolgálnak a funkcionális-

kapacitás-vizsgálatok.

• A károsodások vizsgálata a hagyományos

orvosi kivizsgálásra épül. Az anamnézis sa-

játosságaihoz tartozik a foglalkozási, ergonó-

miai ártalom kimutatása, a munka körülmé-

nyeinek, feladatainak, statikai, erôkifejtési

és mozgásigényének feltárása.

• Az értékelés objektivitása, megbízhatósága. A

károsodások kimutatásának alapvetô köve-

telménye a lehetô legnagyobb mértékû ob-

jektivitás. Ez az igény a mozgásszervek vizs-

gálata esetében általában megvalósítható, bi-

zonyos esetekben azonban – így például fáj-

dalom esetén – nem. Ezért a mozgásszerv-

rendszeri károsodások kritériumai között ál-

talában nem szerepel a fájdalom, viszont

mint a legtöbb rendellenesség velejárója, az

egyes károsodások integratív részét képezi.

A vizsgálatok megbízhatóságáról szólva elmond-

ható, hogy a legmegbízhatóbbak a morfológiai

jellegû „anatómiai” vizsgálatok. Az ízületek moz-

gásterjedelme, a csonttörések, a hegesedések szög-

eltérései, bizonyos fokig az érzésvizsgálatok ki-

merítik az objektivitás követelményeit. Megfele-

lô – többnyire egyszerû, nem drága – eszközök és

tapasztalat birtokában a vizsgálatok megbízhatóak,

reprodukálhatóak. Az ízületek és a gerinc mozgá-

sainak vizsgálatára goniométerek, inklinométe-

rek, szögmérôk használatosak, melyek lehetnek a

legegyszerûbb mechanikai szerkezetûek, de akár

számítógéphez csatlakoztathatóak is.

A mozgásszervrendszer, s különösen a moz-

gás alkotóelemeinek vizsgálata a páciens együtt-

mûködését is igényli. Ez különösen vonatkozik

az aktív mozgásokra és erôkifejtésekre. Ezen

vizsgálatok során a szubjektivitás mind a vizsgált

személy, mind a vizsgáló részérôl érvényesül. A

szubjektivitás lehetôsége csökkenti még ezen vi-

szonylag „objektívnek” tekinthetô eljárások ér-

tékét, hitelességét is. A szubjektivitás bizonyos

mértékû kiküszöbölését szolgálja az aktív moz-

gásvizsgálatok eredményeinek összevetése a

passzív mozgások terjedelmével.


A mozgásterjedelem vizsgálata

Az ágyéki, illetve a háti gerinc hajlásának méré-

sére a Schober-tesztet, az oldalirányú hajlásra az

ujjak végének elmozdulását mérjük a comb oldal-

só felszínén. A nyaki gerinc mobilitásvizsgálatá-

nál az állcsúcs–szegycsont távolság mérése használa-

tos.

Ízületi mozgások esetében különbözô szög-

mérôk használhatók, de a kisízületek kivételével

gyakorlatilag bármely ízület, illetve gerincsza-

kasz mozgásainak mérésére alkalmas a Dom-

ján–Bálint–Bozsóky-féle „Mobimet” készülék.

A mozgásterjedelem vizsgálatát a különbözô

mozgásirányokban kell végezni. A károsodások

vizsgálatának elsôsorban az anamnézisre, a fizi-

kális vizsgálatokra, valamint a mozgásterjedelem

(ROM) vizsgálataira kell épülnie.

Kiegészítô vizsgálati módszerek

Az utóbbi idôben egyre használatosabb eljáráso-

kat (artrográfia, CT, MRI) e vonatkozásban csak

kiegészítô módszereknek kell tekinteni. Alkalma-

zásuk a legtöbb esetben nem eredményezi a

funkcionális károsodás jobb megítélését, ezzel

szemben igen költségesek. Felhasználásuk elôtt

a költség–haszon viszonyokat fokozottan figye-

lembe kell venni; az orvosi, az orvosszakértôi te-

vékenység egyik minôségi mutatója a rendelke-

zésre álló lehetôségek adekvát alkalmazása. Nem

támaszkodunk azonban kellô mértékben az

elektrodiagnosztikai módszerekre, melyek a neuro-

muszkuláris funkció vonatkozásában hasznos, s

az orvosszakértôi tevékenység szempontjából

különös fontossággal bíró objektív adatokat

nyújthatnak (elektromiográfia, különbözô inge-

rületvezetési és neurofiziológiai vizsgálatok).

Általában elmondható, hogy minden egyes

vizsgálati módszernek – elônyei mellett – meg-

vannak a hiányosságai. Ez utóbbiak kiküszöbölé-

se céljából a minôsítés során a különbözô módsze-

reket kombináljuk. A károsodások vizsgálata során

értékeljük az anatómiai és a funkcionális elválto-

zásokat. Mindezek mellett az életminôséggel

kapcsolatos szempontok szükségessé tehetik esz-

tétikai szempontok figyelembevételét is.

Az érzészavarok vizsgálata

A mozgatórendszer mûködése szempontjából

szükséges érzések fajtái:

• fájdalom-, meleg-, hideg- és tapintási érzé-

kelés;

• proprioceptív érzékelés: az ízület helyzeté-

nek és elmozdulásának érzékelése;

• az izomtónus érzékelése.

Az érzészavart minôsége és kiterjedtsége jellem-

zi. Az érzészavarok lehetnek részlegesek vagy

teljesek. Az érzészavar lokalizációja jelentôs a

károsodások súlyosságának megítélésében. Az

érzészavarok vizsgálataira szolgáló különbözô

próbák a Wéber-próba, a Moberg-próba és a nin-

hidrinpróba.

Ø Az érzészavarok fokozatai:

• teljes érzéshiány – 100%-os érzéskárosodás,

• részleges érzéshiány – 50%-os érzéskárosodás,

• normális érzékelés – 0%-os érzéskárosodás.

A mozgásszervi

funkciókárosodások értékelése

Juhász Ferenc

A károsodás funkcióveszteségnek tekinthetô,

melyet az összehasonlíthatóság, az értékelhetô-

ség szempontjából célszerû számszerûleg, az álta-

lánosan elfogadott módszer szerint %-ban kife-

jezni. A károsodás a teljes, érintetlen, 100%-os

funkció elveszett hányadának %-ban kifejezett

értéke. (A mozgásterjedelem esetében a teljes –

100%-os – mozgásterjedelem fokokban kifeje-

zett korlátozottságának %-ban megadott értéke.)

A funkció alapegysége egy adott testrész

adott funkciója (pl. a hüvelykujj abdukciós, op-

pozíciós vagy teljes mozgásfunkciója). Az adott


testrész teljes funkciója egy régió (jelen esetben

a kéz) funkciójának meghatározott arányát ké-

pezi. A régió teljes funkciója ugyancsak megha-

tározott arányú része a szerv (a felsô végtag)

funkciójának. A szerv funkciójából megfelelô

váltószámmal kiszámítható az össz-szervezeti

egészségkárosodás foka. A testrész–régió–szerv–

össz-szervezet funkcionális hierarchiáját követô

arányviszonyoknak egyrészt metodikai jelentôsé-

gük van, másrészt bizonyítják a károsodás érté-

kelésének viszonylagos, matematikai eszközök-

kel is kifejezhetô objektivizálhatóságát.

Multiplex károsodások

Multiplex károsodások esetén az egyes károsodá-

sok értékei összeadódnak (pl. az ujjak esetében,

ahol a kéz funkcióját az ujjak funkciójának az

összege adja meg, ahogyan azt a 13.1. táblázat

bemutatja.) A metakarpofalangeális ízületek

100%-ot, a proximális interfalangeális ízületek

80%-ot, a disztális interfalangeális ízületek 45%-

ot képviselnek a kéz funkciójában – vagyis az

ezen a szinteken történô hipotetikus amputáció

a kéz funkciójának ilyen arányú károsodását

okozná.

Hierarchikus kapcsolat esetében, ahol az

egyes funkciók egy magasabb rendû funkció

meghatározott arányú részét képezik, a károso-

dások a kombinált értéktáblázat alapját képezô

képlet alapján kombinálódnak. A képlet azt feje-

zi ki, hogy a fô károsodást követô károsodások

csak az elôzô károsodások részeként értékelhe-

tôek. Így a károsodások összege sosem haladja

meg a 100%-ot.

Csonkolásos károsodások

A végtagok, s azok részei (pl. az ujjak) esetében

a csonkolás az adott szinten teljes funkcióveszteséget

okoz. A különbözô teljes funkciókárosodások az

adott funkció szempontjából gyakorlatilag olyan

veszteséget okoznak, mintha amputáció történt

volna. A kéz ujjainak teljes érzésvesztését a cson-

kolásos károsodás 50%-ának értékeljük.

Kontraktúrák

A végtagok betegségeiben nagy jelentôsége van

a funkcionális helyzetnek. A funkcionális hely-

zet az adott végtagrész olyan állapotát jelenti,

melyben a végtagrész tartós rögzülése (kontrak-

túrája) esetén a legkevésbé akadályozott a funk-

ció. Kontraktúra esetén a funkcionális helyzet-

ben rögzült ízület adja a legkisebb fokú tartós

károsodást.

A mozgásszervi károsodások

hatása a napi tevékenységekre

(mozgásszervi fogyatékosság)

Kullmann Lajos

A mozgásszervi funkcióknak jelentôs szerepe

van a napi és a szociális tevékenységek megvaló-

sításában. Az autonóm emberi lét egyik alapfeltétele

az önellátás képessége. A tisztálkodás, a testápolás,

a toalett használata, az öltözködés, az étkezés, az

egészség ápolása a mozgásszervek aktív részvéte-


Részarány I. II. III. IV. V.

Metakarpofalangeális ízületek (MP) 100% 40 20 20 10 10

Proximális interfalangeális ízületek (PIP) 80% 20 16 16 8 8

Disztális interfalangeális ízületek (DIP) 45% 9 9 5 5

13.1. táblázat. Az ujjak károsodásainak funkcióhányadai a kéz funkciójában

le nélkül gyakorlatilag lehetetlen. A mozgásszer-

vi károsodások okozta fogyatékosságok jelentôs

része éppen az önellátás képességének korláto-

zottságából adódik. Az önellátás vizsgálatára, il-

letve más tevékenységek mellett az önellátás

vizsgálatára is leggyakrabban használt kérdôívek

Magyarországon:

• FIM (Functional Independence Measure). Kór-

eredettôl függetlenül – Magyarországon

növekvô gyakorisággal, egyes országokban

a finanszírozás alapjaként – általánosan

használt felmérô módszer (6.1. melléklet).

• Barthel-index. Kóreredettôl függetlenül, ál-

talánosan használt kérdôív (6.2. melléklet).

• HAQ (Health Assessment Questionnaire).

Reumatoid arthritiszes betegek funkcioná-

lis indexe (13.2. táblázat).

• WOMAC (Western Ontario and McMaster

Osteoarthritis Index). Artrózisos betegek álta-

lánosan használt felmérô módszere (13.3.

táblázat).


Név: Dátum:

Szeretnénk megtudni, hogy a betegsége hogyan befolyásolja mindennapi életét. Kérjük jelölje meg X-szel az elmúlt

hétre jellemzô megfelelô választ!

Nehézség Kis Nagyobb Nem vagyok nélkül nehézséggel nehézséggel képes rá

1. Öltözködés, testápolás a. Fel tud öltözködni?

b. Be tudja kötni a cipôfûzôjét?

c. Be tudja gombolni a gombokat?

d. Meg tudja mosni a haját?

2. Felkelés a. Fel tud állni karfa nélküli székbôl?

b. Le tud feküdni, fel tud kelni az ágyból?

3. Étkezés a. El tudja vágni a húst?

b. Szájához tud emelni egy tele

csészét vagy poharat?

c. Ki tudja nyitni a dobozos tejet?

4. Járás a. Tud utcán járni sima talajon?

b. Fel tud menni 5 lépcsôfokot?

Használ-e valamilyen segédeszközt az elôbb említett tevékenységekhez? Ha igen, jelölje meg X-szel!

Botot

Járókeretet

Mankót

Speciális járóeszközt

Tolószéket

Speciális vagy magasított széket

13.2. táblázat. HAQ funkcionális index a reumatoid arthritis klinikai aktivitásának mérésére


Használ-e az öltözködéshez segédeszközt? (gombolkozó, cipzárhúzó, hosszú nyelû cipôkanál)

Jelölje meg X-szel azt a tevékenységet, amihez más személy segítségét kéri:

Öltözködés, testápolás

Étkezés

Felkelés

Járás

Nehézség Kis Nagyobb Nem vagyok nélkül nehézséggel nehézséggel képes rá

1. Tisztálkodás

a. Meg tud mosakodni és törülközni?

b. Tud kádban fürdeni?

c. Le tud ülni a WC-re

és fel tud állni róla?

2. A felsô végtag funkciói

a. Eléri a feje fölötti polcot és le tud

onnan venni pl. 2 kg krumplit?

b. Le tud hajolni és fel tud venni

a földrôl egy zsebkendôt?

3. A kéz funkciója

a. Ki tudja nyitni egy autó ajtaját?

b. Ki tud nyitni egy konzerves üveget,

ha azt már egyszer kinyitották?

c. Ki tudja nyitni és el tudja zárni a csapot?

4. Házimunka

a. Be tud vásárolni?

b. Be és ki tud szállni az autóba/-ból?

c. Végez házimunkát

(pl. porszívózást, kertészkedést)?

Jelölje meg X-szel azt a segédeszközt, amelyet az elôbb felsorolt tevékenységekhez használ:

Emelt WC-ülôke

Fürdôkád-kapaszkodó

Fürdôkádszék

Hosszú nyelû eszközök tisztálkodáshoz

Befôttesüveg-nyitó

Egyéb

13.2. táblázat. HAQ funkcionális index a reumatoid arthritis klinikai aktivitásának mérésére (folytatás)

A mozgásszervek károsodásai13. FEJEZET352

Jelölje meg X-szel azt a tevékenységet, melyhez szüksége van más személy segítségére:

Tisztálkodás

Fogás

Tárgy leemelése

Házimunka

Kérjük, jelölje meg egy függôleges vonallal a szakasz két végpontja közt (nincs fájdalom–elviselhetetlenfájdalom), hogy milyen erôs volt az elmúlt hétre jellemzô ízületi fájdalma!

0 10

nincs fájdalom elviselhetetlen fájdalom

13.2. táblázat. HAQ funkcionális index a reumatoid arthritis klinikai aktivitásának mérésére (folytatás)

Név: Dátum:

A továbbiakban a 10 cm hosszú egyenesen jelölje be azt a pontot, mely fájdalmával arányos. Minél enyhébb az ön

fájdalma, annál közelebb jelölje be az egyenes bal, minél erôsebb, annál közelebb jelölje be az egyenes jobb végéhez.

0 10

nincs fájdalom elviselhetetlen fájdalom

AA következô kérdések arra vonatkoznak, hogy milyen erôs fájdalmat érez a csípôjében és a térdeiben.

0. Szobában járáskor nincs erôs

1. Lépcsôn lefelé nincs erôs

2. Éjjel az ágyban nincs erôs

3. Ülés, fekvés közben nincs erôs

4. Állás közben nincs erôs

BA következô kérdések az ön által érzett ízületi merevségérzést vizsgálják. A merevség az ön által az elmúlt 72 órában

érzett térd- és csípôízületi mozgások meglassúbbodását jelenti.

1. Milyen mértékû a reggel, felkeléskor érzett ízületi merevsége?

nincs erôs

2. Milyen erôs a napközben ülés, fekvés, pihenés során érzett fájdalom, merevség?

nincs erôs

13.3. táblázat. WOMAC osteoarthritis index (Western Ontario and Macmaster Osteoarthritis Index)


CA következôkben az ön fizikai funkcióját vizsgáló kérdések következnek, melyek azt vizsgálják, mennyire képes ön-

magát ellátni. Kérjük, jelölje meg csípô- és térdfájdalmainak megfelelôen a mindennapi életfunkció nehezítettségé-

nek megfelelô értékeket.

Mennyire nehezített…

1. a járás lépcsôn lefelé, nem nagyon

2. a járás lépcsôn felfelé, nem nagyon

3. a felállás ülésbôl, nem nagyon

4. az állás, nem nagyon

5. az elôrehajlás, nem nagyon

6. a séta a lakásban, nem nagyon

7. a be- és kiszállás az autóba/-ból, nem nagyon

8. a bevásárlás, a boltba menés, nem nagyon

9. a zokni- és harisnyafelvétel, nem nagyon

10. az ágyból való kikelés, nem nagyon

11. a zokni- és harisnyalevétel, nem nagyon

12. az ágyban fekvés, nem nagyon

13. a be- és kiszállás a fürdôkádba/-ból, nem nagyon

14. az ülés, nem nagyon

15. a WC-re ülés, onnan a felállás? nem nagyon

13.3. táblázat. WOMAC osteoarthritis index (Western Ontario and Macmaster Osteoarthritis Index) (folytatás)

Az önellátás és a társadalommal való kommuni-

káció mozgás, helyváltoztatás nélkül gyakorlati-

lag lehetetlen. A járás- és mozgászavarok, a köz-

lekedési eszközök használatának akadályozottsá-

ga elsôsorban a mozgásszervi károsodások rová-

sára írható, s a fogyatékosok jelentôs hányadát

teszik ki a „mozgáskárosodott” egyének.

A testhelyzet változtatása, a járás és a közleke-

dés felmérése része a 7. fejezetben ismertetett

módszereknek is, de használatosak speciálisan a

járás felmérésére szolgáló módszerek is.

• „Timed walking test”. A 10 méter megtéte-

léhez – a vizsgált személy megszokott segé-

deszközeivel és szokásos tempójában –

szükséges idôt mérik stopperórával, stan-

dard körülmények között. (Egyesek 5 vagy

20 méter megtételét mérik, van, aki ülô

helyzetbôl indít. Lényeges a mindig azonos

feltételek használata.) A módszer érzékeny a

változások követésére, bizonyos prognosz-

tikus értéke is van.

• FAC (Functional Ambulation Category). A

függetlenség fokának felmérésére alkalmas

idegrendszeri sérülés vagy betegség után ki-

alakult járászavarok esetén (13.4 táblázat).

• Russek-skála. Alsóvégtag-amputált emberek

mûvégtaggal való járásának fokozatait, vala-

mint a mûvégtag használatát befolyásoló té-

nyezôket méri fel (13.5. táblázat).


Szám Kategória Útmutatás

0 Képtelen A páciens nem képes járni vagy két (esetleg több) segítôre szorul.

1 Függô – 2. szint A páciens egy személy szilárd, folyamatos támogatásával tud járni.

2 Függô – 1. szint A páciens egy személy könnyû, illetve intermittáló segítségével tud járni.

3 Függô – felügyelet A páciens szóbeli utasításra vagy egy személy segítségre kész jelenlétében

(hozzáérés nélkül) jár.

4 Síkon független A páciens sík talajon függetlenül tud járni, de lépcsôn, lejtôn és egyenetlen

felszínen segítségre szorul.

5 Független A páciens bárhol függetlenül járhat.

13.4. táblázat. FAC (functional ambulation category, funkcionális járási kategorizálás)

Az amputációs csonkok

Pozitív tényezôi Negatív tényezôi

adekvát hossz igen rövid csonk

teljes ízületi mozgások flexiós kontraktúra (térd, csípô)

jól formált lazán lógó lágyrészek

fájdalommentes fájdalmas heg vagy neuroma

nincs csonthoz letapadó heg letapadó vagy behúzódó heg

neuroma nem okoz panaszt beszûrôdés vagy fertôzés

adekvát izomerô izomgyengeség

A páciens


hangulati stabilitás depresszióhajlam

kooperáló rossz kooperáció vagy motiváció

55 év alatti életkor 60 év feletti életkor

krónikus, degeneratív betegsége nincs elôrehaladott artheriosclerosis, diabetes,

kardiális dekompenzáció stb.

panaszmentes másik alsó végtag beteg (pl. iszkémiás) másik oldal

kellô fizikai aktivitás a fizikai állóképesség hiánya

13.5. táblázat. A Russek-skála mûvégtag-ellátást befolyásoló pozitív és negatív tényezôi, a mûvégtaghasználat fokozatai


A protézis és a járástanítás


kényelmes, jó illeszkedés, beállítás, rossz illeszkedés

a szükséges módosításokat elvégzik, terheléskor fájdalom jelentkezik

eredményes csonktorna, a csonk gyors, korai sorvadása

járástanítás, eleséstôl nem fél nem stabil beállítás

túl súlyos mûvégtag

végtaghossz-különbség

nem elegendô járástanítás

az eleséstôl való félelem

A mûvégtaghasználat fokozatai

I. Teljes rehabilitáció; életét változatlanul folytatja (pl. sportol, táncol).

II. Részleges rehabilitáció; csak bizonyos tevékenységekben korlátozott.

III. Önellátás plusz; teljesen önellátó, társadalmi aktivitása beszûkült, bottal jár.

IV. Önellátás mínusz; egyes önellátási tevékenységekben mások segítségére szorul, fáradékony, a mûvégtagot

nem használja egész nap, esetleg ülô munkát végez.

V. Kozmetikai protézisviselô; a protézis csak lakáson belül nyújt mérsékelt funkcionális elônyt, terhelésre hamar

elfárad.

VI. A protézisnek semmi haszna nincs, nem használja.

13.5. táblázat. A Russek-skála mûvégtag-ellátást befolyásoló pozitív és negatív tényezôi, a mûvégtaghasználat fokozatai (folytatás)

A mozgásszervi károsodásban szenvedô egyén

számára nehézséget okoz a szükségletek biztosítá-

sa – a lakás megteremtése és fenntartása, a napi

élethez szükséges javak, szolgáltatások beszerzé-

se. Gondot jelent a háztartás ellátása, a háztartá-

si eszközök használata. Akadályozott mások –

gyermekei, szülei, házastársa stb. – gondozásá-

ban, támogatásában. A felmérésre az elôzôekben

felsorolt módszerek használhatók, Magyarorszá-

gon egyéb módszereket ritkán alkalmaznak.

A mozgási nehézségek akadályozzák az okta-

tásban, a rekreációban, a sportban, a társadalmi

életben való részvételt. A mozgáskárosodás

okozta fogyatékosság hátrányai az egyén, az or-

vostudomány és a társadalom közös erôfeszítése-

ivel enyhíthetôek.


rehabilitációjának általános

kérdései

Kullmann Lajos

A mozgásszervi károsodásban szenvedô emberek

rehabilitációja – hasonlóan a rehabilitáció egyéb

területeihez – teammunka. A team vezetôje egy

mozgásszervi alapszakképesítéssel és rehabilitációs

másodszakvizsgával rendelkezô orvos. (Specializált

profilú osztály esetében helyes az adekvát alap-

szakképesítés megkövetelése.) Az orvos felelôs

az orvosi kivizsgálásért, a terhelhetôség felméré-

séért, a felhasznált szakorvosi módszerek szak-

szerû elvégzéséért, a team munkájának koordi-

nálásáért, a kitûzött rehabilitációs program szük-

séges változtatásainak kezdeményezéséért.

Az ápoló ápolási diagnózist készít, részt vesz az

önellátó képesség felmérésében, általános és spe-

ciális ápolási feladatai mellett segíti az önellátás

fejlesztését, és – ha erre módja van – ebben tá-

mogatja a családot is. A gyógytornász méri fel a

pontos ízületi mozgástartományokat és az izom-

erôt, fejleszti azokat és az egyszerûbb, majd az

összetettebb mozgásokat. Feladata a helyes járás-

módszer és az elérhetô leginkább harmonikus és

energiatakarékos járás kialakítása.

Az önellátás felmérése és fejlesztése elsôsor-

ban az ergoterapeuta feladata. Ô építi be a gyógy-

tornász által elôsegített, kifejlesztett mozgásokat

a mindennapi élet tevékenységeibe. Támogatja a

fogyatékos ember életminôségének javítását.

Igen sok, fôleg súlyos akut, mozgássérülés jár

jelentôs pszichés traumával. Felmérését, csök-

kentését klinikai pszichológus végzi, aki segíti a

családi konfliktusok megoldását is. Központi

idegrendszeri sérülésekben a neuropszichológiai

károsodások feltérképezése és csökkentése a neu-

ropszichológus feladata. A munkapszichológus a ké-

sôbbi élettel kapcsolatos reális elvárások kialakí-

tását segítheti.

Ugyancsak a központi idegrendszeri károso-

dásokra jellemzô a beszédzavar kialakulása. A be-

szédterapeuta (logopédus) végzi ezek felmérését

és a károsodás kezelését.

A szociális munkás részt vesz az otthoni és –

szükség esetén – a munkahelyi környezet felmé-

résében, a szükséges változások tervezésében, a

segédeszközök beszerzésében, vagy javaslatot te-

het azokra.

Az ortopéd mûszerész ortéziseket, protéziseket

készít. Helyes, ha az orvos mellett a gyógytor-

násszal együtt részt vesz azok rendelésében is.

Végül meg kell említeni, hogy Magyarországon

még két speciális fôiskolai végzettségû szakem-

ber segítheti a mozgásterápiát: a konduktor és a

szomatopedagógus. Utóbbi a mozgások mellett az

önellátás kialakítását is segíti, a konduktor a be-

széd fejlesztését is támogathatja. A többi team-

taghoz hasonlóan kompetenciájuk kiterjed a sa-

ját szakterületükön belüli diagnosztikára is,

munkájukat önálló felelôsséggel végezhetik.

Összegezve azt mondhatjuk, hogy a moz-

gásszervi rehabilitáció abban különbözik a moz-

gásszervi alapszakmák tevékenységétôl, hogy a

szerv specifikus kezelésen túl az egész emberért,

jövôjének, lehetôség szerinti jó életminôségének

kialakításáért folyik.

Ebbe beletartozik a károsodott ember to-

vábbirányítása a rehabilitáció nem orvosi terüle-

tei felé is.

Az orvosszakértô feladata

a mozgásszervi fogyatékosság

minôsítésében

Kullmann Lajos

Az orvosszakértônek (az FNO kézikönyv hasz-

nálatával) meg kell határoznia:

• a károsodott funkciókat („b” jelû kódok),

• a károsodott mozgásstruktúrákat („s” jelû kó-

dok),

• a tevékenység és a részvétel korlátozottságát

(„d” jelû kódok),

• az adott fogyatékosság megelôzésére, kompen-

zálására, könnyítésére szolgáló eszközöket („e”

jelû kódok).

• Az egészségügyi igényjogosultságot a különbö-

zô támogatásokra, személyi segítôkre,

egészségügyi jellegû gondozásra.

A fogyatékosság megelôzése, kompenzálása te-

kintetében különleges jelentôséggel bírnak:

• a napi életvitelt elôsegítô eszközök,

• a foglalkoztatást elôsegítô eszközök,

• a magánhasználatú építmények

• a közösségi használatú építmények (iskola,

munkahely) adottságai,

• a kultúra használata, a rekreációt, a sportte-

vékenységet elôsegítô eszközök.



munkaegészségügyi kérdései

Béleczki Lajos

A munkahelyi egészségkárosító

hatások szerepe a mozgásszervi

károsodások kialakulásában

A munkahelyi egészségkárosító hatások – ame-

lyek a munkavégzésbôl és a munkakörnyezet

kóroki tényezôibôl egyaránt származhatnak –

egyrészt foglalkozási megbetegedéseket vagy

munkabaleseteket okozhatnak, másrészt kedve-

zôtlenül befolyásolhatják az egyéb okból kiala-

kult mozgásszervi megbetegedések lefolyását.

Foglalkozási megbetegedések. Ebbe a cso-

portba tartoznak a térdízületi meniscussérülések;

a csontok, ízületek, izmok, inak túlzott, illetve

egyoldalú igénybevétele következtében kiala-

kult betegségek, valamint ide sorolható a csigo-

lyák fáradásos törése is.

A térdízületi meniscussérülés lehet traumás ere-

detû, de okozhatja a munkavégzés közbeni

kényszertartás is. Elsôsorban a térdelô, guggoló

testhelyzetben dolgozók (bányászok, útburko-

lók, parkettázók, jármûjavítók) körében fordul

elô, mert ilyenkor a meniscus vérellátása romlik,

és szövettanilag is igazolható degeneratív jelen-

ségek alakulnak ki.

A csontok, ízületek, izmok, inak túlzott, il-

letve egyoldalú igénybevétele következtében ki-

alakult betegségek közé számos betegség tarto-

zik. A bursitisek akkor minôsülnek foglalkozási

eredetûnek, ha a munkavégzés során fellépô tar-

tós nyomás hatására jönnek létre. A térdelô test-

helyzet miatt a bursitis praepatellaris, a tartós kö-

nyökléssel járó munkavégzés (órások, üvegcsi-

szolók, finom szerelômunkák) eredményeként

bursitis olecrani alakulhat ki.

Az ínhüvelyek, az inak körüli szövetek, ín- és

izomtapadási helyek megbetegedései elsôsorban

a kéz ujjainak ismétlôdô és jelentôsebb erôkifej-

tést igénylô mozgatásával függenek össze. Az

irodalomban „repetitive task injury” vagy „cu-

mulative trauma disorders” néven ismertek. Eb-

be a csoportba tartoznak a heveny vagy idült ten-

dinitisek, tendovaginitisek, a De Quervain-féle tendo-

vaginitis stenotisans, paratendinitisek, enthesitisek.

Korábban a mechanikus írógéppel dolgozókon

léptek fel (a számítógép billentyûzete nem igé-

nyel jelentôsebb erôkifejtést), valamint futósza-

lag melletti munkavégzés során.

A csigolyák fáradásos törése a processus spinosus

vagy transversus szakításos törését jelenti, a rajta

tapadó izmok fokozott terhelése következtében.

Kézi anyagmozgatás, elsôsorban lapátolás ered-

ményeként jön létre, többévi munkavégzést kö-

vetôen. Gyakran panaszt sem okoz.

Munkabalesetek. Az ilyen eredetû foglalkozá-

si korlátozások a jelen fejezet „A gerinc károso-

dásai” címû részében és a részletes részben sze-

repelnek.

Számos olyan foglalkozási megbetegedés is-

mert, amelyekben a mozgásszervek is érintettek.

Ezek közé sorolható a vinil-klorid (acroosteoly-

sis), a fluoridok (osteosclerosis) okozta megbete-

gedések, valamint a Lyme-kór (arthritisek), to-

vábbá a helyileg ható vibráció (aszeptikus necro-

sis, osteochondrosis dissecans), az egésztest-vib-

ráció (discusdegeneratio) és a dysbarismus (idült

osteoarthropathia).

A mozgásszervi károsodások által elôidézett foglalkozási korlátozások, ajánlott foglalkozások, foglalkozási rehabilitáció

A vázizomrendszer károsodását számos betegség

és különbözô balesetek idézhetik elô. A károso-

dások érinthetik a mozgatórendszer valamennyi

elemét, a csontokat, az ízületeket, a porcokat és

ízületi szalagokat, valamint az izmokat és az ina-


kat. Az érintettség külön-külön és különbözô

kombinációkban is megnyilvánulhat. Befolyásol-

ja a korlátozások meghatározását, hogy mely vég-

tagok használata nehezített vagy lehetetlen, ezért

a foglalkozási korlátozások a mozgatórendszer

betegségei esetében csak általánosságban állapít-

hatók meg és csak a leggyakrabban szóbajövôkre

terjedhetnek ki. A balesetek okozta korlátozások

– a legkülönbözôbb következmények miatt –

még ilyen felsorolást sem tesznek lehetôvé.

A mozgatórendszer betegségei által elôidézett

foglalkozási korlátozásokra általában jellemzô,

hogy azok legkevésbé az ülô foglalkozásúakat

érintik. Megfelelô képzettség esetén számos ülô

foglalkozás mûvelhetô.

Jellemzô rájuk a munkavégzésbôl származó

korlátozott terhelhetôség a fizikai, szellemi

(pszichés) igénybevétellel járó munkáknál egya-

ránt. Jelentôs lehet az idôjárás befolyásoló szere-

pe. Az éjszakai munka is korlátozó tényezô,

ugyanúgy bizonyos baleseti kockázattal járó te-

vékenységek.

Külön kell megítélni a korlátozásokat a kéz és

a kar, illetve a láb érintettségénél. A felsô végtag

károsodása esetén figyelembe kell venni, hogy az

esetek egy részében jelentôsebb erôkifejtés nem

lehetséges, más esetekben a finom, precíziós

munka végzése korlátozott vagy kizárt.

Az alsó végtag károsodásánál a tartós állás

vagy a sok járást igénylô munka nehezített vagy

lehetetlen.

Mindezek figyelembevételével általában fog-

lalkozási korlátozást jelentenek:

• nehéz fizikai munka (olyan munkafajták,

ahol a tevékenység energiaigénye 17,5

kJ/min, illetve 1050 kJ/ó – pl. 5 kg-t meg-

haladó súly lapátolása, csákányozás, 15–20

kg hajolgatással összekötött emelése, kézi

teherszállítás 25–40 kg között);

• közepesen nehéz fizikai munka (energiaigény

14,0 kJ/min, illetve 850 kJ/ó. – pl.: ásás, la-

pátolás 5 kg-ig, kézi teherszállítás 15–20 kg

között);

• kézi anyagmozgatással járó munka (terhek –

egy vagy több személy által történô – szál-

lítása, tartása, beleértve azok felemelését, le-

tevését, tolását, húzását, továbbvitelét vagy

továbbítását, vagy egyéb mozgatását);

• tartós kényszertesthelyzettel járó fizikai munka

(görnyedés, térdelés, guggolás, elôre- vagy

oldalhajlás);

• egyes, fokozott balesetveszéllyel járó munkák

(olyan munkák, ahol a fennálló mozgáskor-

látozottság jelent kockázatot, pl. magasban

végzett munka).

A megbetegedések jellegétôl (gyulladásos, degenera-

tív, szisztémás) függôen:

• nedves, nyirkos, párás munkakörnyezetben

végzett munka, vizes technológiával kap-

csolatos, zárt térben végzett munka, pl. a

galvanizálás, vagy a párás munkakörnyeze-

tet igénylô fonás;

• hideg munkakörnyezetben végzett munka

(szabadtéri munkahelyen: ha a várható napi

középhômérséklet +4 °C; zárt térben: ha a

hômérséklet a munkaidô felénél hosszabb

idôtartamban nem éri el a +10 °C-ot);

• szabadban végzett munka.

Az alsóvégtag-károsodás esetén ezekhez társulnak:

• tartós álló munka, amikor a tevékenység

jellege nem teszi lehetôvé a munka megsza-

kítását, a leülést vagy egyéb pihenést;

• sok gyaloglást vagy járkálást igénylô munka,

függetlenül attól, hogy szabadban vagy zárt

térben történik;

• gyakori utazást igénylô munkavégzés, elsô-

sorban a közlekedéssel kapcsolatos foglalko-

zások;

• a lábak, lábfejek használatát igénylô munka

(a korlátozást a lábak, lábfejek fokozott

igénybevételét eredményezô tevékenység

jelenti, pl. pedál mûködtetése, létrán vég-

zett munka).

A kezek károsodásánál az általános korlátozások

mellett az alábbiakat kell figyelembe venni:

• kéz–kar vibrációval járó munka,

• karok, kezek, ujjak fokozott használatát

igénylô munka, pl. kézi kezelôelemek

mozgatása, szerelômunka.


A gerinc érintettsége kapcsán lásd „A gerinc káro-

sodásai” címû részt is.

Ø A felsorolt munkahelyi korlátozó terhelése-

ken belül a kizáró okokat a károsodás jellegé-

tôl, lokalizációjától, valamint attól függôen

kell meghatározni, hogy várható-e a megbe-

tegedés progressziója vagy sem. A többi eset-

ben mérlegelésre nyílik lehetôsége a vélemé-

nyezô orvosnak.

Ajánlott foglalkozások. A mozgásszervrend-

szer betegségeiben szenvedôk számára optimális

munkakörülményeket a zárt vagy temperált

munkatérben végzett szellemi vagy könnyû fizikai

munka nyújt. Ilyen lehetôségek a felsôfokú, de

sokszor akár csak középfokú végzettséggel ren-

delkezôk számára biztosíthatók, illetve megte-

remthetôk. A munka adaptálása sem jelent meg-

oldhatatlan feladatokat.

Szakképzés szükségessége esetén az ajánlható

foglalkozások az elôidézett károsodások lokalizá-

ciója szerint három nagy csoportba sorolhatók:

gerinc, felsô végtag, alsó végtag.

A gerinckárosodásoknál ajánlható foglalkozások

„A gerinc károsodásai” címû részben és a 13.77.

táblázatban szerepelnek.

A felsô végtag(ok) károsodása jelentôsen beszû-

kíti az ajánlható foglalkozások körét, mint ezt a

13.6. táblázat mutatja. Hangsúlyozni kell azon-

ban, hogy az összeállításban valamennyi szóba

jövô és a felsô végtagokat érintô korlátozó té-

nyezô szerepel.

Az alsó végtag(ok) károsodása esetén szóba jövô

foglalkozások listáját a 13.7. táblázat tartalmazza.

A károsodott személy számára kialakított egyedi

munkaszékek biztosítása sokszor tovább bôvít-

heti az ajánlható foglalkozások körét.


FEOR A foglalkozás megnevezése

Irodai, ügyviteli foglalkozások

4291 ügyfél-tájékoztató

4292 telefon-, telex-, telefaxkezelô

(pl. táviratfelvevô)

Szolgáltatás jellegû foglalkozások

5111 kereskedô

5112 eladó

5115 felvásárló, átvevôhely-vezetô

5366 vagyonôr

5392 kölcsönzô

Ipari foglalkozások

7213 növényolajgyártó

7221 szesz-, szeszesital-gyártó

7224 üdítôital-, ásványvíz-, szikvízgyártó

7530 raktárkezelô

Gépkezelô foglalkozások

8111 élelmiszergyártógép-kezelô

8112 italgyártógép-kezelô

8113 dohánygyártógép-kezelô

8134 gyógyszergyártógép-kezelô

8142 finomkerámia terméket gyártó gép kezelôje

8221 villamosüzemi és -állomásgépész és

gépkezelô

8240 csomagológép-kezelô

Szakképzettséget nem igénylô (egyszerû) foglalkozások

9121 portás

9122 éjjeliôr, telepôr

13.6. táblázat. A felsô végtag(ok) károsodása esetén ajánlható foglalkozások*(a „Foglalkozások egészségi tényezôi” c. kézikönyv alapján)

* A táblázatban nem szerepelnek a felsôfokú képzettség

önálló alkalmazását igénylô foglalkozások (2. FEOR cso-

port), valamint az egyéb, felsô- vagy középfokú képzett-

séget igénylô foglalkozások (3. FEOR csoport).



Irodai, ügyviteli foglalkozások

4112 bérelszámoló

4194 irodai sokszorosító

4212 bolti pénztáros

4220 számítástechnikai adminisztratív jellegû

foglalkozások

4291 ügyfél-tájékoztató

4292 telefon-, telex-, telefaxkezelô

(pl. táviratfelvevô)

Szolgáltatás jellegû foglalkozások

5115 felvásárló, átvevôhely-vezetô

5234 távközlési foglalkozások

5313 manikûrös, pedikûrös

5352 háztömbfelügyelô, házfelügyelô, házgondnok

5366 vagyonôr

5392 kölcsönzô

Ipari foglalkozások

7213 növényolajgyártó

7214 tejfeldolgozó

7218 édesipari termékek gyártója

7221 szesz-, szeszesitalgyártó

7224 üdítôital-, ásványvíz-, szikvízgyártó

7230 dohánygyártó

7314 kötô

7325 szûcs, szôrmekonfekcionáló

7333 bôrdíszmûves, bôröndkészítô

7334 kesztyûs

7335 cipész, cipôkészítô, -javító

7336 bôrruhakészítô, -javító

7343 kárpitos

7351 betûszedô, nyomdai szövegszerkesztô

7354 könyvkötô

7356 fénymásoló

7423 forgácsoló

7424 ipari nemesfém-megmunkáló

7511 szôr- és tollfeldolgozó

7513 seprû-, kefegyártó

13.7. táblázat. Az alsó végtag(ok) károsodása esetén ajánlható foglalkozások*(a „Foglalkozások egészségi tényezôi” c. kézikönyv alapján)


7514 játék-, bazáráru-, sportszerkészítô, -javító

7515 hímzô, csipkeverô

7521 címfestô

7523 keramikus

7525 üveggyártó

7526 hangszerkészítô

7530 raktárkezelô

7540 laboráns (minôsítés nélkül)

7638 üvegezô

Gépkezelô foglalkozások

8111 élelmiszergyártógép-kezelô

8112 italgyártógép-kezelô

8113 dohánygyártógép-kezelô

8134 gyógyszergyártógép-kezelô

8142 finomkerámia terméket gyártó gép kezelôje

8221 villamosüzemi és -állomásgépész és

gépkezelô

8240 csomagológép-kezelô

8342 felvonó- és szállítóberendezés-kezelô

Foglalkozási korlátozások

és javasolható munkafajták

az egyes kórformáknál

Csonkolások. A csonkolások okozta korlátozá-

sok foka attól függ, hogy a csonkolás hány vég-

tagot, mely végtago(ka)t, azok mely részeit érin-

ti. A végtaghiányos, illetve csonkolt személyek

foglalkoztathatóságát a megfelelô mûvégtagok

használata nagymértékben javítja.

Az egyik alsó végtag elvesztésénél vagy csonkolá-

sánál a mûvégtag biztosítja ugyan az állást, a já-

rást, ennek ellenére a károsodott személy csak

ülô munkát vagy olyan munkát végezhet, ahol

járásra alig, lépcsôhasználatra pedig egyáltalán

nincs szükség.

Egyoldali felsôvégtag-amputáción átesett személy

olyan munkára alkalmas, ahol nem szükséges

mindkét kéz használata, illetve alkalmas protézis

* A táblázatban nem szerepelnek a felsôfokú képzettség

önálló alkalmazását igénylô foglalkozások (2. FEOR cso-

port), valamint az egyéb, felsô- vagy középfokú képzett-

séget igénylô foglalkozások (3. FEOR csoport).

13.7. táblázat. Az alsó végtag(ok) károsodása esetén ajánlható foglalkozások (folytatás)(a „Foglalkozások egészségi tényezôi” c. kézikönyv alapján)

használata esetén olyan kétkezes munkavégzés is

lehetséges, ahol az egyik kézzel csak könnyû tár-

gyak rögzítésére vagy tartására van szükség, és

erre a protézis alkalmas.

A felkar különbözô magasságában végzett

csonkolása után az egy kézzel végzett munka le-

hetséges. Az alkar különbözô magasságában vég-

zett csonkolása után egykezes vagy olyan kétkezes

munkák végezhetôk, ahol az érintett kéznek a

tárgyat csak csekély erôvel kell megtartania vagy

valamihez odaszorítania.

Az ujjak csonkolásánál a foglalkoztathatóságot

kedvezôen befolyásolja, ha a hüvelykujj ép ma-

rad. Ép hüvelykujjnál egy-két ujj elvesztése szá-

mos foglalkozás gyakorlását teszi lehetôvé, hisz a

megmaradt ujj(ak) nem csupán tartani, odaszorí-

tani, de fogni is tudják a tárgyat.

Végtagdeformitások. A szerzett végtagdefor-

mitások lehetnek sérülések vagy gyulladásos jel-

legû mozgásszervi betegségek következményei.

A deformitások – a csonkoláshoz hasonlóan –

rendkívül különbözô korlátozottságokat ered-

ményezhetnek.

A felkar- és az alkarcsontok deformitásai korlá-

tozzák az olyan munkavégzést, ahol mindkét

karral jelentôsebb erôt kell kifejteni.

A kéz és az ujjak érintettsége esetén a lehet-

séges munkavégzés attól függ, hogy a tárgyak

(munkadarabok) megfogása, tartása lehetséges-e

vagy sem. A hüvelykujj mozgásának korláto-

zottsága ezt jelentôsen nehezíti. A hüvelykujj ép-

sége mellett:

• egy vagy két ujj deformitása az egyik kézen

általában nem befolyásolja a foglalkoztatha-

tóságot,

• három vagy négy ujj deformitása az egyik

kézen olyan, egy kézzel végzendô tevé-

kenységet tesz lehetôvé, ahol a másik kéz-

nek a tárgyak megfogásához, illetve meg-

tartásához nincs szüksége jelentôsebb erôki-

fejtésre.

A mindkét kezet érintô súlyos deformitások fennállá-

sa esetén az írásképesség fenntartására kell töre-

kedni (speciális egyéni segédeszközök, speciális

író- vagy számítógép-billentyûzet).

A vázizomrendszert károsító szisztémásmegbetegedések (reumatológiai megbete-gedések). A generalizált kötôszöveti betegségek

csoportjára (reumatoid arthritis, juvenilis reuma-

toid arthritis, szisztémás lupus erythematosus,

dermatomyositis, vasculitisek) jellemzô, hogy a

betegek terhelhetôsége (fizikai, szellemi, pszi-

chés vonatkozásokban egyaránt) általában csök-

kent. Jelentôs az idôjárás befolyásoló szerepe.

Kizáró körülményeknek tekintendôk:

• nehéz fizikai munka,

• nedves, nyirkos, párás munkakörnyezet,

• hidegben végzett munka,

• szabadban végzett munka, továbbá

• az érintett ízületeket terhelô tevékenység.

Szeronegatív spondylarthritiseknél (spondylitis

ankylopoetica, reaktív arthritis, spondylarthritis

psoriatica, Crohn-betegséghez, colitis ulcerosá-

hoz társuló spondylarthritis) kizáró körülmények:

• kéz–kar- vagy egésztest-vibráció,

• extrém hô- vagy hidegterhelés,

• nedves munkakörnyezet,

• huzathatás,

• kézi anyagmozgatás,

• kényszertartások.

Az arthrosisok attól függôen korlátozzák a mun-

kavégzést, hogy mely ízületeket érintik és hány

ízületre terjednek ki. A felsô végtag ízületeinek

megbetegedése esetén a kétkezes munkavégzés,

a nagyobb erôkifejtés, a finom, illetve precíziós

munka, az ismétlôdô gyors ujjmozgatást igénylô

munka nehezített vagy lehetetlen.

Az alsó végtag ízületeinek károsodása esetén

korlátozó tényezôként vagy kizáró okként lép-

het fel az állandó állást, járást igénylô munka, az

éjszakai munkavégzés, a nehéz fizikai munka, az

idôjárási hatásoknak való kitettség.

Coxarthrosisnál a tartós ülés nem lehetséges, a

lépcsôjárás kizáró ok lehet.

A mozgatórendszer megbetegedéseivel járó

és az annak mûködését érintô balesetek utáni

korlátozottságok elôfordulásakor elsôsorban a

munka adaptációjára kell törekedni. Ezek munkálta-

tói, mûszaki és szervezési intézkedéseket tesznek

szükségessé.


A mozgásszervi betegek foglalkoztatását gyó-

gyászati segédeszközök is elôsegítik. Ebbe a cso-

portba sorolhatók:

• Testközeli (fûzôk, csuklószorítók, gumiha-

risnyák stb.) és testtávoli (mankók, kerekes

szék stb.) eszközök. Ezek közvetve segítik

elô a foglalkozási rehabilitációt.

• Végtagprotézisek.

• Ortopédiai segédeszközök (támasztó, tehermen-

tesítô eszközök, készülékek, cipôk stb.).

• A foglalkoztatást közvetlenül elôsegítô eszkö-

zök, amelyeket gyakorlatilag csak a munkahe-

lyen használnak. Jellemzô példája a felsô

végtag ún. munkaprotézise, amely a mun-

kavégzéshez szükséges toldalékokkal (ho-

rog, gyûrû, kampó) rendelkezik.

E technikai segédeszközök megkönnyítik a

munka adaptációját. A felsoroltakon túlmenôen

a munkáltatónak még számos lehetôsége van ar-

ra, hogy a munkát a károsodott személy képes-

ségeihez alakítsa. Ilyenek lehetnek:

• a munkaeszköz átalakítása,

• a gép kezelôelemeinek áthelyezése,

• a munkaszék, a munkaasztal igény szerinti

kialakítása,

• az álló munka ülô munkává történô átalakí-

tása,

• egy mûszakban történô foglalkoztatás stb.


hatása a munkaképesség átmeneti

csökkenésére

Juhász Ferenc

A mozgásszervi betegségek jelentôségét mutatja

a keresôképtelenség kialakulásában, hogy mind

az esetszám, mind a kiutalt napok, mind pedig a

kiadások vonatkozásában elsô helyen szerepel-

nek a keresôképtelenségi statisztikákban. A

mozgásszervi betegségekkel kapcsolatos táppénz

és betegszabadság jelentette kiadások 2001-ben

meghaladták a 20 milliárd Ft-ot. E betegségcso-

porton belül is döntô jelentôsége van a gerinc-

betegségeknek, melyek a különbözô vonatkozá-

sokban csaknem 80%-os részarányt képviselnek.

A keresôképtelenségi és a fekvôbeteg-statisz-

tikák összehasonlítása során kiderül, hogy a

mozgásszervi betegségek miatti táppénzkiadás

több mint kétszerese a fekvôbeteg-ellátás finan-

szírozási összegének. A fekvôbeteg-ellátás finan-

szírozásban viszont döntô hányaddal bírnak az

artrózisos megbetegedések. Ezek az adatok a já-

róbeteg-ellátás, s fôleg a rehabilitáció jelentôsé-

gére hívják fel a figyelmet a mozgásszervi beteg-

ségek ellátásában.

A sérülések között mind a kiutalt napok,

mind a kiadások vonatkozásában – csaknem

50%-os részaránnyal – vezetô helyet foglalnak el a

törések; az ezekre fordított keresôképtelenségi ki-

adások meghaladták az 5 milliárd Ft-ot. Mind az

esetek száma, mind pedig a kiadások vonatkozá-

sában a lábszársérülések jelentették – 35 ezret

meghaladó esettel és csaknem 3 milliárd Ft-os

kiadással – a legjelentôsebb tételt (13.1. és 13.2.

ábra). A sérülések fekvôbeteg-ellátási és táppénz-

kiadásai lényegében megegyeznek – valamivel

10 milliárd Ft felett vannak. A fekvôbeteg-ellá-

tásban a legnagyobb tételt a csuklótáji, az alkar-

és a combcsonttörések képviselik.

A mozgásszervek traumatológiai jellegû károsodá-

sai elsôsorban átmeneti munkaképesség-csökke-

nést okozhatnak. Tartós károsodás, fogyatékos-

ság, rokkantság csak a súlyos következményekkel

(csonkolás, idegsérülés stb.) járó, illetve a szövôd-

ménnyel gyógyuló sérülések után alakul ki.

Traumás mozgásszervi károsodások esetén a

keresôképességet meghatározó legfontosabb té-

nyezôk:

• A beteg általános állapota (láz, anaemia, álta-

lános legyengülés stb.).

• A sérülés gyógykezelésének sajátosságai, csont-

törések esetén a stabilizáció módja, az im-

mobilizáció szükségessége, idôtartama. Az

utóbbi évtizedekben a konzervatív kezelési

módszerek rovására elterjedtek a mûtéti sta-

bilizációs módszerek, melyek amellett,

hogy tökéletesebb gyógyulást eredményez-

nek, lényegesen lecsökkentik az immobili-

záció, s az azt követô rehabilitáció, vagyis a

keresôképtelenség idôtartamát. Gyakorlati-



Ft/nap-pal

13.1. ábra. A mozgásszervi betegségek keresôképtelenségi statisztikája, a 2001. év adatai alapján

Csoport Esetszám Kiutalt nap Kiadás (1500 Ft/nap-palkalkulálva)

Izomkárosodások 484 12 180 18 270 000

Ízületi gyulladások 699 29 882 44 823 000

Autoimmun kötôszöveti betegségek 1 662 79 400 119 100 000

Szeropozitív reumatoid arthritis 2 754 156 908 235 362 000

Térdízületi betegségek 8 878 446 431 669 646 500

Egyéb ízületi betegségek 9 024 336 839 505 258 500

Kristály okozta arthropathiák 13 091 455 654 683 481 000

Arthrosis 36 084 1 760 517 2 640 775 500

Gerinc-rendellenességek 276 963 11 212 939 16 819 408 500

Összesen 349 639 14 490 750 21 736 125 000


Ft/nap-pal

diszlokáció

diszlokációdiszlokáció

13.2. ábra. A sérülések keresôképtelenségi statisztikája, a 2001. év adatai alapján

Csoport Esetszám Kiutalt nap Kiadás (1500 Ft/nap-palkalkulálva)

Csonkolás 1 846 136 822 205 233 000

Érsérülések 2 759 76 882 115 323 000

Ficam, diszlokáció 49 376 1 864 869 2 797 303 500

Idegsérülések 895 64 970 97 455 000

Izom-, ínsérülés 11 117 514 485 771 727 000

Sérülések, zúzódások 44 969 1 186 933 1 780 399 500

Törések 54 989 3 657 752 5 486 628 000

Összesen 166 008 7 502 713 11 254 069 500

lag ugyanez mondható el a szalagsérülések

vonatkozásában is. A ficamok esetében a

repozíciót követô immobilizáció és a reha-

bilitáció idôtartamára a betegek általában

keresôképtelenek.

• A sérüléssel és az aktív ellátással járó külön-

bözô szövôdmények (vérzés, fertôzés, egyéb

képletek sérülései) jelentôsen megnyújthat-

ják a keresôképtelenség idôtartamát, illetve

maradványtüneteket eredményezhetnek.

• A maradványtünetek (diszlokációval gyógyuló

törések, álízület-képzôdés, kontraktúrák, fo-

kozott callusképzôdés, az ér- és idegképletek

sérüléseinek következményei) hoszszabb-rö-

videbb ideig tartó funkciókárosodást ered-

ményeznek. E funkciózavarok többsége

megfelelôen vezetett rehabilitációval, kor-

rekciós mûtétekkel megszüntethetô vagy

enyhíthetô. Nem lehet eléggé hangsúlyozni

a rehabilitáció jelentôségét a keresôképtelen-

ség idôszakában, ez a traumatológiai eredetû

rokkantság megelôzésének alapvetô módja.

Ha a keresôképtelenségi ellátásokra rendel-

kezésre álló egyéves idôtartam letelik, és to-

vábbi gyógykezeléssel-rehabilitációval a

munkaképesség helyreállása belátható idôn

belül várható, munkával összefüggô balese-

tek esetén a táppénzes idôszak meghosszab-

bítható. Egyéb esetekben 1 éves idôtartamra

tartós munkaképesség-változást kell vélemé-

nyezni. Ezen esetek kompenzációs ellátására

lenne alkalmas a „meghosszabbított” táp-

pénz intézménye, melyre a jelenlegi jogsza-

bályaink még nem adnak módot.

• A beteg munkájának követelményei, körülmé-

nyei. Sajátos ergonómiai terheléssel (hajlás,

guggolás, térdelés, sok járás, fej fölötti mun-

ka, teheremelés stb.) járó munkák esetén a

mozgásszervi sérültek keresôképtelenségé-

nek idôtartama meghosszabbodhat. Ugyan-

csak befolyásolják a munkába állás lehetôsé-

gét a páciens közlekedési képességei.

• A többszörös sérülések jelentôsen meg-

hosszabbítják a gyógyulás idôtartamát, ezen

esetekben a keresôképtelenség elbírálása so-

rán a leghosszabb gyógytartalmú, illetve a

legjelentôsebb funkciókárosodást okozó sé-

rülés az irányadó.

• A felsô végtag sérülésénél a domináns végtag

sérülései tartósabb keresôképtelenséget ered-

ményeznek.

• Az osteosynthesisre szolgáló idegen (fém)

anyag jelenléte a szervezetben általában nem

okoz keresôképtelenséget.

Ø A mozgásszervek legfontosabb sérülései ese-

tén ajánlott keresôképtelenségi idôtartamokat

mutatják be a 13.8–13.11. táblázatok. Az

egyes sérüléseket bemutató részletes fejezet-

ben külön kitérünk a gyógykezelés és a reha-

bilitáció idôtartamaira. Megjegyezzük, hogy

ezek az idôtartamok a szövôdménymentes

esetek gyógyulási idejére vonatkoznak.

A nem traumás jellegû mozgásszervi megbetegedések

jelentôs tételt képeznek a keresôképtelenségi

statisztikában. A mozgásszervi betegségekben (a

gerincmegbetegedések nélkül) 2001-ben csak-

nem 5 milliárd Ft volt a táppénzkiadás. Keresô-

képtelenséget leggyakrabban a különbözô arthro-

sisok okoznak. Ezek a betegségek eredményezik

a mozgásszervi károsodás okán kiutalt betegsza-

badság – a táppénzes napok csaknem felét, s a ki-

adások több mint felét. Mind a kiutalt napok,

mind pedig a kiadások vonatkozásában különös

jelentôséggel bírnak a térdízületi arthrosisok. A

térdízület vonatkozásában általában elmondható,

hogy rendellenességei eredményezik a moz-

gásszervi jellegû átmeneti munkaképesség-csök-

kenés eseményeinek és költségeinek több mint1/4-ét. A térdízületi rendellenességek a gyógyke-

zelés, a rehabilitáció és a keresôképesség elbírá-

lása szempontjából különös figyelmet érdemel-

nek. A térd károsodásainál 50 napot meghaladó

átlagos keresôképességi idôtartam is erre utal. A

statisztikai adatok elemzése során feltûnô a kü-

lönbözô meghatározatlan, „egyéb” diagnózisok

nagy száma, mely a diagnosztikai tevékenység

hiányosságait jelzi.

A mozgásszervi betegek keresôképességét a

betegség tünetei, az okozott funkciókárosodások

jellege, súlyossága, a gyógykezelés és a rehabili-

tációs feladatok elvégezhetôségének módjai, s a

megterhelés korlátozásainak szükségessége hatá-

rozzák meg. Mindezeket a beteg munkájának

követelményeivel, sajátos terheléseivel, körül-



S02.2 1. Orrcsonttörés

• sebészi ellátás nélkül 1–3 3–7

• rhinoplasztika, 14–21 21–28

septumrekonstrukció

S02.4 2. Egyéb arccsontok törése 7–14 14–35 35–56

S12 3. A gerincoszlop törése

• stabil 1–7 21–35

• a Harrington-nyúlvány 120–150 150–180

rekonstrukciója

S22.2 4. Borda-, sternumtörés

S22.3 • 1–3 borda 7–10 14–21 21–35

• háromnál több borda 14–21 21–35 35–49

S42.0 5. Kulcscsonttörés

• zárt 1–7 42–49

• nyílt 7–14 21–35 35–56

13.9. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama a mozgásszervek töréses károsodásainál (ajánlás)

BNOkód

A károsodás helye,jellege

szellemi, könnyû fizikai, ülô

munka

közepesen nehéz fizikai, álló munka

nehéz fizikai munka

A keresôképtelenség idôtartama (nap)

T01 1. Metszett, vágott, szúrt sebek

• kis kiterjedésû 0

• nagy kiterjedésû 1–3 7–14

S68.0 2. A kéz I. ujjának csonkolása 28–35 120–140

S68.2 3. A kéz II–V. ujjának amputációja 28–35 84–120

S68 4. A kéz amputációja 56–70 180–270

S98.2 5. A lábujjak csonkolása 14–21 28–35 28–42

S98 6. A láb amputációja 21–42 120–140

S88 7. A lábszár amputációja 42–56 120–180

T14.5 8. Az erek sérülései

• enyhe 0–7

• súlyos 28–42

13.8. táblázat. A nyílt sebek okozta keresôképtelenség idôtartama (ajánlás)

BNOkód



munka





13.9. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama a mozgásszervek töréses károsodásainál (ajánlás) (folytatás)

BNOkód



munka




S42.1 6. Lapockatörés 1–7 21–42 42–56

S42.2 7. Felkarcsonttörés

• zárt kezelés 3–14 42–49 49–56

• nyitott kezelés 21-28 42–56

S52 8. Radius- és ulnatörés

• konzervatív kezelés 14–21 28–35 42–56

S62 9. A kéztôcsontok törése 7–14 21–35 42–56

S62.2 10. Metacarpustörések

S62.4 • szimpla konzervatív kezelés 2–7 21–35 42–56

• mûtéti kezelés 21–28 28–35 42–56

S62.5 11. A kézujjak törései

S62.7 • konzervatív kezelés 2–7 21–28 42–49

• mûtéti kezelés 7–14 42–49 42–56

S32 12. Medencetörés


• mûtéti kezelés 28–35 56–63 63–77

• arthroplastica 42–84 84–120

S72.0 13. Combnyaktörés


• mûtéti kezelés 28–42 84–120

• a fixatio eltávolítása 7–14 21–28

S72.8 14. Egyéb combcsonttörések

• konzervatív kezelés 14–42 42–56


• a fixatio eltávolítása 7–14 21–28

S82.0 15. Patellatörés 7–14 21–42 42–84

S82.4 16. Fibulatörés



S82.1 17. Tibiatörés




13.9. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama a mozgásszervek töréses károsodásainál (ajánlás) (folytatás)

BNOkód



munka




S82.5 18. Bokatörés

S82.6 • konzervatív kezelés 7–14 28–42


S92.2 19. Tarzális és metatarzális törés

S92.3 • konzervatív kezelés 7–14 35–42 42–56

• mûtéti kezelés 14–21 56–70 70–91

S92.5 20. A lábujjak törése 0–3 7–14 14–21

13.10. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama az ízületek diszlokációs (ficamos) károsodásainál (ajánlás)

BNOkód



munka




S43.0 1. Vállficam

a. akut

• domináns kéz 7–10 7–14 14–21

• nem domináns kéz 7–10 14–21 21–28

b. recidiváló

• domináns kéz 7 14–21

• nem domináns kéz 0–3 7–14

• mûtéti kezelés 21–28 56–84 70–120

S43.1 2. Az akromioklavikuláris ízület ficama

• I–II. típus 1–7 28–42 35–49

• III. típus 21–28 42–56 56–84

S53 3. Könyökficam

• domináns kéz 7–14 21–28 42–49


S63 4. Csuklóficam

• domináns kéz 7–14 42–49 63–77


S63.1 5. A kézujjak ficama

• domináns kéz 0–3 14–21 14–28


S73 6. Csípôficam 21–28 28–35 35–42


13.10. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama az ízületek diszlokációs (ficamos) károsodásainál (ajánlás) (folytatás)

BNOkód



munka




S83 7. Térdficam


• mûtéti kezelés 14–21 42–56 49–70

S83.2 8. Meniscussérülés


• artroszkópia 14–21 42–49 49–56

• arthrotomia 21–35 56–70 84–120

S83.0 9. Patellaficam



S93.0 10. Bokaficam


• mûtéti kezelés 14–21 56–63 56–70

S93.1 11. Lábficam 7–14 21–35 42–49

S43.4 12. Vállízületi distorsio

• enyhe 0 14–21

• mérsékelt 4–7 14–28

• súlyos 7–14 42–49

S43.4 13. Rotatorköpeny-szakadás

• mûtéti kezelés 7–14 49–70 70–120

S53.4 14. Könyökdistorsio

• enyhe 4–7 21–35

• súlyos 7–14 35–49

S63.5 15. Csuklódistorsio

• enyhe 0 0–7


• súlyos 7–14 28–49

S73 16. Csípôdistorsio

• enyhe 0 7–14


• súlyos 7–14 35–49

S83 17. Térddistorsio

• enyhe 0 14–21


• súlyos 14–21 49–56


13.10. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama az ízületek diszlokációs (ficamos) károsodásainál (ajánlás) (folytatás)

BNOkód



munka




S93.4 18. Bokadistorsio

• enyhe 0 7–14


• súlyos 7–14 21–28 28–35

S86.0 19. Achilles-ín-húzódás,

-szakadás

• enyhe 1–3 14–21

• súlyos 3–7 21–28

• mûtéti rekonstrukció 14–21 42–49 49–56

13.11. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama a fôbb mozgásszervi betegségekben (ajánlás)

BNOkód



munka




M33 1. Kötôszöveti megbetegedések:

LE, dermatomyositis 14 21–28 28–35

M00- 2. Szeptikus arthritis

M03 • konzervatív kezelés 7 7–14 14–21

• sebészi kezelés 28 28–42

M10 3. Köszvény 7 7–14

M05 4. Reumatoid arthritis

• aktív fázis 7–14 14–28 21–42

• arthroplastica 21–42 84–120

M15- 5. Arthrosis

M19 • konzervatív kezelés 3–7 7–21

• arthroplastica

• csukló 21–35 84–120

• könyök 21–35 84–120

• váll 42–84 84–120

• csípô 42–84 84–120

M19 6. Egyéb arthropathiák

• konzervatív 3–7 7–21


13.11. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama a fôbb mozgásszervi betegségekben (ajánlás)

BNOkód



munka




M23 7. Krónikus meniscusbetegség

• konzervatív 1–3 3–7

• artroszkópos meniscectomia 7–14 28–35

• arthrotomia, meniscectomia 21–28 56–84 84–120

M92.4 8. Patellachondromalacia

• konzervatív 1–3 7–21 21–35

• artroszkópos mûtét 7–14 28–56

• artrotomiás mûtét 21–28 56–84

M24.0 9. Idegentest az ízületben 7–21 21–28

M12.4 10. Hydrarthrosis


M79.0 11. Ízületi fájdalom


M75.0 12. A vállízület adhezív capsulitise 3–10 domináns kéz: 35–56

nem domináns kéz: 14–21

M75.1 13. Rotatorköpeny-szindróma

• impingement, 3–7 7–14

• konzervatív kezelés fej fölötti munka: 21–35

3–14 21–35 35–56

• acromionplastica 2l–35 domináns kéz: 65–120

nem domináns kéz: 49–77

M70.3 14. Könyöktáji enthesopathia


• sebészi kezelés 0–3 domináns kéz: 35–49

3–10 nem domináns kéz: 21–35

M76 15. Térdtáji enthesopathia


• sebészi kezelés 14–21 35–65

M76.7 16. Bokatáji enthesopathia



M77.3 17. Saroktáji csôrképzôdés




13.11. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama a fôbb mozgásszervi betegségekben (ajánlás) (folytatás)

BNOkód



munka




M65 18. Tendovaginitis, synovitis



M65.4 19. De Quervain-tendovaginitis



M70 20. Bursitis


• bursectomia 21–28 28–42

M67.4 21. Ganglion

• konzervatív kezelés, aspiráció 0–2 2–4

• excisio 1–7 14–21 21–35

M72.0 22. Dupuytren-contractura

• fasciectomia

domináns kéz 14–21 35–49

nem domináns kéz 10–14 28–35 35–49

M72.2 23. Plantáris fasciitis

• konzervatív 1–3 5–10 14–28


M79.1 24. Myalgia, súlyos fájdalom 10–14 14–21 21–28

M80 25. Osteoporosis

• konzervatív kezelés 0 0–14

• kompressziós törés 42–56 56–84

M20.1 26. Hallux valgus

• konzervatív kezelés 0 0–10

• mûtéti kezelés 10–14 21–28 28–42

M21.0- 27. Genu valgum vagy varum

M21.1 • tibiaosteotomia 28–49 70–91

ményeivel szükséges összevetni. Mind a szellemi,

mind pedig a fizikai munka sajátos erôkifejtéssel

vagy ergonómiai viszonyokkal, terhelésekkel járhat,

melyeket az elbírálás során figyelembe kell venni:

• A szellemi munka például kevés izommun-

kát és fizikai erôkifejtést igényel, míg a tar-

tós ülés, a speciális testhelyzet következté-

ben jelentôs lehet az ergonómiai megterhelés,

mely egyes mozgásszervi megbetegedések-

ben problémát okozhat.

• A fizikai munkának is vannak súlyossági fo-

kozatai, illetve sajátos ergonómiai vonatko-

zásai, melyeket a munkaképesség elbírálása

során figyelembe kell venni.

• A munkaképesség átmeneti változásának az

elbírálása során is a funkciókárosodásokra kell

fektetni az alapvetô hangsúlyt. Közismert,

hogy a radiológiai elváltozások nem mindig

tükrözik valósan a beteg állapotát, funkció-

zavarait, ezért nem helyes a keresôképesség

elbírálását a radiológiai státusra alapozni.

• A mozgásszervi betegségek általában fájda-

lommal járnak, melynek értékelése mind a

beteg, mind pedig az orvos részérôl szub-

jektív. A fájdalom mögött a részletes kivizs-

gálással keresni kell a betegség objektív tüneteit,

jeleit, esetleg speciális leleplezési próbákat

kell végezni. A keresôképtelenség tartós (28

napot meghaladó) állapota önmagában a

fájdalomszindrómára nem alapozható.

• A mozgásszervi betegeknél különbözô fokú

mozgáskorlátozottságok figyelhetôk meg.

Tartós mozgáskorlátozottság esetén meg

kell mérni a különbözô ízületek mozgásá-

nak terjedelmét, s regisztrálni szükséges an-

nak változását. 1–2 hetes, jelentôs ízületi

mozgáskorlátozottság esetén a beteget szak-

emberhez (ortopéd szakorvos, reumatoló-

gus stb.) kell irányítani, s a keresôképesség-

rôl (és a gyógykezelésrôl) csak a szakvizsgá-

latok eredményeinek birtokában lehet dön-

teni.

• A mozgásszervi betegek tartós károsodásai-

nak, fogyatékosságainak megelôzésében

döntô szerepe van a rehabilitáció teljes értékû

megvalósításának. Ezért célszerû a tartósan

keresôképtelen beteget (28 napon túli kere-

sôképtelenség) szakvélemény, illetve keze-

lés céljából rehabilitációs szakrendelésre irá-

nyítani. Érvényesülnie kell annak a köve-

telménynek, hogy mozgásszervi betegek csak

a rehabilitációs állapotfelmérés és kezelés után

irányíthatók a tartós munkaképesség-változás

véleményezésére.

• A mozgásszervi betegek munkába állását je-

lentôsen befolyásolja motivációjuk. A moz-

gásszervi panaszok egy részének kialakulá-

sában pszichés zavarok játszanak szerepet –

bizonyított például, hogy a hátfájások, a

myalgiák, sôt az ízületi fájdalmak, panaszok

jó része is pszichés eredetû. Vizsgálatok bi-

zonyítják, hogy minél tovább tart a moz-

gásszervi beteg keresôképtelenségi állomá-

nya, annál valószínûbb a tartós keresôkép-

telenségi állomány, a tartós munkaképes-

ség-csökkenés kialakulása, helyesebben a

rokkantsági nyugdíj igénybevétele. Minde-

zek megakadályozása érdekében, amennyi-

ben a beteg munkavégzés iránti motiváció-

ját az objektív adatok nem egyértelmûen

alapozzák meg, 3–5 hónapos keresôképte-

lenségi idôtartam esetén pszichiáter, pszicho-

lógus segítségét is célszerû igénybe venni.

Ø Általában elmondható, hogy ha azt a beteg

általános állapota megengedi, a funkciók vál-

tozása lehetôvé teszi konkrét munkafeladatok

ellátását, s a munka okozta megterhelés és a

munkakörülmények nem eredményezik a

kóros állapot súlyosbodását és fenntartását,

célszerû a beteget mielôbb keresôképesnek

nyilvánítani – a mozgásszervi fogyatékosság

és rokkantság kialakulásának a legeredménye-

sebb megelôzési módja ugyanis a korai mun-

kavégzés.

A mozgásszervi betegek keresôképtelensé-

gének elbírálása során fokozottan érvényes az

a követelmény, hogy az elbíráló orvosnak is-

mernie kell a beteg által végzett munka kö-

vetelményeit és körülményeit. Ugyanazon

betegségek, károsodások esetén bizonyos

munkák mindenféle korlátozás nélkül elvé-

gezhetôk, míg más munkákat nem tud a be-

teg teljesíteni. A mozgásszervi betegek szá-

mára a mozgáshiánnyal, tartós üléssel járó

munkák végzése is okozhat nehézséget. Az

elbírálás során tekintettel kell lenni a fizikai

erôkifejtés, a teheremelés nagyságára, az

egyes mozgásstruktúrák (ízületek, izmok,

inak) használatát igénylô munkafolyamatok-

ra, különleges testhelyzetekre. A mozgásszer-

vi betegek különlegesen érzékenyek az ext-

rém meteorológiai viszonyokra, ezért az or-

vosnak ezirányban is tájékozódnia kell a

munkavégzés körülményeirôl. A mozgásszer-

vi betegek számára a hideg, nedves, szeles vi-

szonyok között végzett munka káros lehet. A

keresôképtelenség elbírálása során olykor az


évszakot is figyelembe kell venni (pl. közle-

kedés esetében a csúszos utakat stb.).

Ø A keresôképesség elbírálása során a beteg ol-

daláról az alábbi kritériumokat kell figyelem-

be venni:

• Általános tünetek: láz, gyengeség, jelentôs

társuló anaemia, rossz közérzet.

• Akut mozgásszervi tünetek: fájdalom, az ízü-

let jelentôs duzzanata, folyadékgyüleme,

gyulladása.

• A mozgásszervi struktúra károsodása: mozgás-

csökkenés vagy -képtelenség, az izomerô

hiánya vagy csökkenése esetén a munka-

végzés követelményeinek figyelembevéte-

lével keresôképtelenség ítélhetô meg.

Ø A betegség aktivitását, lefolyását, stádiumát

tekintve általában elmondható, hogy akut

megbetegedések, krónikus folyamatok exacerbációi

esetén, s a progresszív betegségek elôrehala-

dott stádiumaiban a betegek keresôképtelen-

nek tekinthetôk.

A mozgásszervek állapotára károsan ható

munkahelyi körülmények (vibráció, jelentôs

terhek emelése, különleges ergonómiai szitu-

ációk) a mozgásszervi betegek számára kerü-

lendôk, így a keresôképtelenség idôtartamát

is befolyásolhatják.

Általános szempont, hogy a gyulladásos jel-

legû elváltozások akut szakaszában a betegek

keresôképtelenek, a betegség kezdeti stádiu-

maiban kerülendô a hideg, nedves helyen

végzett munka. A késôbbi stádiumokban,

amikor funkcionális károsodás lép fel, fizikai

munkára képtelenek. Elôrehaladott állapot-

ban általános, tartós károsodások alakulnak ki.

A degeneratív elváltozásoknál a munkaképesség

a folyamat lokalizációjától, kiterjedtségétôl és

súlyosságától függ.

A szisztémás megbetegedések közül a keresô-

képtelenség szempontjából a köszvénynek van

különleges jelentôsége. Gyakori elôfordulása,

a tünetek „elmosódottsága” miatt ez az egyik

olyan megbetegedés, melyet a munkaképte-

lenség okaként szerepeltetnek, holott vi-

szonylag tartós, a munkák többségét korláto-

zó károsodást ritkán okoz.


13. fejmoz lt - nrszh.hunrszh.hu/html/szakmai_oldalak/iranyelvek/13fejaltalanos.pdf · állás, az...

Documents