2. existence 2. - predestined-1-6. fejezet

8/9/2019 2. Existence 2. - Predestined-1-6. Fejezet

1/76


2/76

A BBI G LINES

2

Abbi GlinesPredestined

2013.

Rajongói fordítás


3/76

P REDESTINED

3

A sorozat kötetei:

1. Existence (ExistenceTrilogy, #1) -2011.2. Predestined (Existence Trilogy, #2)- 2012.

2.5 Leif (Existence Trilogy, #2.5) - 2012.3. Ceaseless (Existence Trilogy, #3) - 2012.


4/76

A BBI G LINES

4

A mű eredeti címe:

Abbi Glines - Predestined (Existence Trilogy, #2) -2012.

A fordítás alapjául szolgáló mű:

Abbi Glines - Predestined (Existence Trilogy, #2) -2012.

FORDÍTOTTÁK:Titti

Tinajsz

LEKTORÁLTA: Anikó


5/76

P REDESTINED

5

A keskeny, nyirkos utca lakatlan volt. A távolból hallottam a

Jazz zenét felém áramlani, de a hang gyenge volt. Egyremesszebbre sétáltam a szórt utcai lámpák fénykörétől, és minél beljebb lépkedtem a sötétségbe, a nevetések, az utcán elhaladókocsik és a tradicionális, vibráló zene hangjai – amit csak a BigEasy-ben1 találhatsz meg – szertefoszlottak. Voltam már itt,számtalan alkalommal. Ezeken a sötét utcákon gyakrantalálkozni a Halállal. De ma este nem azért voltam itt, hogyelvigyek egy lelket. Egyéb okokból jártam erre. Okokból,melyeket épp most raktam össze. A bennem tomboló dühötnehéz volt irányítani. Meggondolatlan voltam. Én! Azeszméletlenül mindenható Istenség, engedtem, hogy valami

veszélyes, teljesen észrevétlenül átcsusszanjon a radaromon.Hogy engedhettem, hogy ez megtörténjen? Tudtam a választ.Pagan. Felemésztett engem. A gondolataimat. Vágyaimat. A

céljaimat. Pagan ragyogása elvakított, és képtelen voltam rajtakívül bármi mást meglátni. Most ki kellett találnom miért, ésaztán helyrehozni ezt. Mert Pagan Moore az enyém. Az élete, alelke, a szíve… mindene az enyém.

Semmi sem állhat az utamba. Semmilyen ősi átok.Semmilyen lélektelen srác. És abszolút biztos, hogy egyetlenVoodoo léleklord sem.

1New Orleans egyik „beceneve”. A „Big easy” szó szerinti jelentése „nagynyugi”, mely a várost jellemző lassú, békés hangulatra utal.


6/76

A BBI G LINES

6

1. FejezetFordította: Tinajsz

Pagan

C sak megfordultam, hogy megnézzem a csodaszép léggömbö A rózsaszín volt a kedvencem. Azok a rágógumira emlékeztet Megpróbáltam kitalálni valamit, amit megígérhetek anyunak, homegcsinálom, ha vesz nekem egyet. Talán kitakarítok az ágyam avagy talán sorba rendezem a cipőit a gardróbjában. De csak pmásodpercre álltam meg, hogy ezen gondolkodjak. És most anyukám eltűnt. Könnyek homályosították el a látásomat, és pániesve zokogtam fel. Figyelmeztetett, hogy elveszhetek a tömegbenem tartom vele a lépést. Általában fogtam a kezét, amikor iltömegben voltunk, de ma egy csomó könyvet vitt a kezében. A felelősségem volt, hogy ne veszítsem el őt. De megtettem. Hol faludni? Idegesen pillantottam körbe az emberekkel telezsúf forgalmas utcán. A Művészeti és Szórakoztatási Fesztiv


7/76

P REDESTINED

7

mindenhonnan rengeteg embert vonzott aprócska városunkbFelnyúltam, hogy megtöröljem a szemeimet, és találjak egy rendőrt

segít nekem, aztán szipogtam és egy másodpercre elfelejtkeztem szhelyzetemről, amikor elért a funnel cake illata2.- Ne sírj. Majd én segítek neked.Szemöldök ráncolva tanulmányoztam az előttem álló fiút. Sz

haja rövidre volt vágva, és nagy, barátságos szemei aggodalmaméregettek. Soha nem találkoztam vele korábban. Nem az én iskol járt. Talán turista volt. Akárki is, tudtam, hogy nem segíthet nekemis csak egy gyerek volt.

- Elvesztettem az anyukámat – motyogtam, és szégyelltem magamiért sírni látott.

A fiú bólintott, és felém nyújtotta a kezét. - Tudom. Vissza fogvinni hozzá. Minden rendben lesz, megígérem.

Legyűrve a torkomban keletkezett gombócot, elgondolkodtam

ajánlatán. Tudna nekem segíteni? Azt hiszem, jobb lenne, ha ketkeresnénk rendőrt, mintha egyedül tenném.- Um, ha segítenél keresni egy rendőrt, aki majd megtalálja

anyukámat, az nagyon kedves lenne tőled. A fiú úgy mosolygott rám, mintha azt gondolta volna, hogy vic

voltam. De én nem vicceltem, és semmi okom nem volt mosolyogn- Tényleg tudom, hol van az anyukád. Bízz bennem. – A kezei m

mindig felém nyúltak. Szemöldök ráncolva gondoltam végig az ösindokot, amiért az ajánlatának elfogadása valószínűleg nagyon roötlet lenne. Nem lehetett sokkal idősebb, mint én. Legfeljebb hétlehetett. De úgy tűnt, nagyon magabiztos. Azonkívül, nem ideg felnőtt volt. Nem rabolna el.

2 Funnel cake: tölcsérből forró olajba csorgatott édes tészta.


8/76

A BBI G LINES

8

- Oké – válaszoltam végül, és kezemet az övébe csúsztattam. Útűnt az arca ellazult. Nagyon reméltem, hogy nem fogunk mindket

elveszni miatta.- Hol vannak a te szüleid? – kérdeztem, mert hirtelen ráébredtehogy talán ők tudnának segíteni.

- Valahol a környéken – felelte, és egy apró ránc jelent meghomlokán. – Gyere velem. – A hangja gyengéd, de határozott vEléggé emlékeztetett a felnőttekére.

Tartottam vele a lépést, ahogy utat vágott magunknak a testetömkelegén keresztül. Megpróbáltam felpillantani az emberekre, aelsiettünk mellettünk, hátha felismerek valakit, de nem jártaszerencsével.

- Ott is van – mondta a fiú, ahogy hirtelen megtorpant, és ujjaiva járda felé mutatott.

Tényleg ott volt az anyukám, és nagyon zaklatott volt. Rémü

kifejezés ült az arcán, ahogy megragadta a mellette elhaladó embkarjait, és kétségbeesetten beszélt hozzájuk. Rájöttem, hogy enkeresett. Meg kellett nyugtatnom őt, úgyhogy kihúztam a kezeme fiú ujjai közül, és anyu irányába kezdtem szaladni.

Nagy, kerekre tágult, ijedt szemei megtaláltak, anyu felzokogotutána a nevemet kezdte kiáltani.

- Pagan, Pagan, Pagan!

~• ♥ • ~

A szemeim kinyíltak, és a mennyezeti ventilátor köszöntött.A nap besütött az ablakomon, és a frusztrált anyám dörömbölt aszobám ajtaján.


9/76

P REDESTINED

9

- El fogsz késni az iskolából. Most azonnal kelj fel.- Ébren vagyok. Nyugi – kiáltottam ki, az álomtól még rekedt

hangon, és kényszerítettem magamat, hogy felüljek.- Végre, esküszöm kislányom, téged egyre nehezebb ésnehezebb felébreszteni. Most pedig siess. Palacsintát csináltamreggelire.

- Oké, oké – morogtam, és megdörzsöltem álmos szemeimet.Már megint olyan álmom volt. Miért álmodtam folyamatosan agyermekkoromról, és miért csak most jöttem rá, hogy mindigugyanaz a fiú segített nekem az összes nyomasztóhelyzetemben? Már elfelejtettem azt a fesztiváli napot, amikorelvesztem. De megtörtént. Most már emlékszem. És az a fiú…Ott volt. Miért volt annyira ismerős nekem?

A szobám ajtaja halkan kinyílt, és az összes aggodalmamelpárolgott, ahogy megláttam, hogy Dank lép be a szobámba.

Mostanában elkezdte az ajtómat használni, ahelyett, hogy csakúgy feltűnne valahol és kiijesztené belőlem az életet. Ez csak egyapró kérés volt, amit becsületére legyen mondva, mindigmegpróbált betartani.

- Palacsintát csinál… gondolod, hogy megengedné nekem,hogy én is egyek egy kicsit belőle, amikor érted jövök, hogyelvigyelek az iskolába?

Hangja mély volt és hipnotikus. Sóhajtani akartam, éselmerüli a melegben, amit ébresztett bennem. Felálltam, és bezártam a köztünk lévő kis távolságot. Éppen előtte megállva,kezeimet a mellkasára támasztottam, és felmosolyogtamszikrázó kék szemeibe.


10/76

A BBI G LINES

10

- Amíg Leif újra fel nem bukkan, nem te vagy a kedvence. Deezt te is tudod.

Dank összeráncolta a szemöldökét, és én utáltam, amiért azanyám ennyire nehéz eset volt. Nem szerettem, hogy aszemöldökét ráncolja. De sajnos az anyám engem hibázatott azexbarátom eltűnéséért, mondván, hogy én szakítottam vele egymásik srácért. Nem mintha elmondhatnám neki az igazat. Mertha mégis megtenném, akkor azt hinné, hogy ez alkalommaltényleg megbolondultam, és soha többet nem engednének ki azőrültekházából.

- Hé – mondta Dank, kezei közé fogva az arcomat, – állj le. Eznem a te hibád. Azonkívül mindketten tudjuk, hogy nincsszükségem ételre. Csak annyira hihetetlenül jó illata van apalacsintáinak.

Kezdett egyre könnyebben kezelhetővé és kényelmesebbé

válni, amikor olvasta az érzelmeimet. De olykor a végletekig feltudott idegesíteni vele.- Nos, talán ha elmagyaráznád nekem, hogy pontosan mit

értettél az alatt, hogy „Leif nem ember”, nem érezném magamennyire bűnösnek.

Dank sóhajtott, és az ölébe húzva, leereszkedett az ágyamra.Kék szemei még mindig ragyogtak; olyan lánggal égtek, mintamikor a test halálának idejekor elvisz egy lelket. Karjaimat anyaka köré fontam, és nagyon keményen próbálkoztam, hogy akomoly kifejezést az arcomon tartsam. Amikor ilyen közel volthozzám, mint most, igazán nehéz volt összefüggőengondolkodnom.


11/76

P REDESTINED

11

- Mondtam, hogy nem vagyok teljesen biztos abban, mi isLeif pontosan. Minden, amit tudok, hogy nincs lelke. Ez az

egyetlen dolog, amit biztosan tudok.Egyik sötét hajtincsét a füle mögé tűrtem, és elhatároztam,hogy megpróbálkozom egy duzzogó ajakbiggyesztéssel.

- Nos, te mit gondolsz , mi ő?Dank felvonta a szemöldökeit, és a vigyorától feltűnt az arcán

a szexi gödröcskéje. - Ajakbiggyesztés, Pagan? Komolyan?Ennél azért többet vártam tőled. Mikor vált a csajom ilyensunyivá?

Meglöktem a mellkasát, és kinyújtottam a nyelvemet. - Eznem sunyiság.

Szórakozott nevetése örömteli remegéseket küldött végig agerincem mentén.

- De igen, Pagan, ez az. Nem szeretem, amikor biggyeszted

az ajkadat. Te is tudod.- PAGAN, GYERE LE, ÉS EGYÉL! EL FOGSZ KÉSNI! – Aanyám hangja hangosan száll fel a lépcső aljáról.

- Menj enni. Húsz perc múlva jövök, hogy felvegyelek –suttogta a fülembe Dank, mielőtt megcsókolta a halántékomatés talpra állított. Kezeimet a csípőmre tettem, hogy vitábaszálljak vele, de eltűnt, mielőtt akár egy szó is kicsúszott volnaaz ajkaimon.

- Csak mert te vagy a Halál, még nem jelenti azt, hogy ilyendurván elmenekülhetsz – sziszegtem az üres szobának, arra azesetre, ha még elég közel volt ahhoz, hogy meghallja.

Bosszús hümmögéssel indultam a fürdőszobába, hogyelkészüljek.


12/76

A BBI G LINES

12

~• ♥ • ~

- Nem lesz időd leülni és reggelizni, ha még a csengetés előttszándékodban áll bemenni az első órádra – mondta anyámszemöldök ráncolva, ahogy besétáltam a konyhába.

- Tudom, magammal viszek egy palacsintát – nyúltam kiegyért, amit az anyám egy tányérra halmozott az asztalközepén, és azonnal bűnösnek éreztem magamat, amiért olyanhosszú időbe telt elkészülnöm. Nyilvánvalóan átvariálta anapirendjét, hogy ilyen szép, meleg reggelivel indíthassam anapomat, erre nekem meg csak arra volt időm, hogymegragadjak egy palacsintát, és a suli felé vezető úton, Dank Jeepjében egyem meg.

- Sajnálom, anya. Elaludtam. Köszönöm a reggelit –

mondtam, miközben lehajoltam, hogy nyomjak egy puszit azarcára, mielőtt felkaptam a konyhaasztalon fekvő táskámat.- Adnom kell neked egy ébresztőórát – morogta, és kihúzott

egy széket, hogy leüljön.- Megígérem, hogy holnap harminc perccel korábban kelek

fel. Tedd a maradékot a hűtőbe, majd reggel felmelegítjük amikróban, és együtt elfogyasztjuk őket.

Nem mosolyodott el, helyette összevont szemöldökkelkortyolt bele a kávéjába. A fenébe, tudta, hogyan érheti el, hogyrosszul érezzem magamat.

Kihúztam egy széket és leültem, tudva, hogy kevesebb, minthárom percen belül úgyis felugrok majd, de boldoggá akartamőt tenni, és meg szerettem volna kérdezni az álmomról.


13/76

P REDESTINED

13

- Emlékszel, amikor gyerek voltam és elvesztem a Művészetiés Szórakoztatási fesztiválon?

Letette a csészéjét, és gondolkodás közben összeráncolta ahomlokát. Reméltem, hogy az én homlokom nem fog ígyráncosodni, amikor idősebb leszek. A homlok dologtóleltekintve, nem bánnám, ha én is úgy néznék ki majd az őkorában, mint ő most. A rövid, bubifrizurás haja csillogóvávarázsolta sötét haját, és a lábai állati dögösek voltak a koráhozképest.

- Um… azt hiszem, valamennyire. Oh! Igen, akkor volt tele akezem könyvekkel, és azt hittem, hogy a szoknyámbakapaszkodsz. Istenem, nagyon megijedtem akkor. Emlékszem apillanatra, amikor észrevettem, hogy a szorításod eltűnt, aztánmegfordultam és te nem voltál ott. A szívem azonnal megállt.Valószínűleg elvettél öt évet az életemből azon a napon.

Tehát tényleg megtörtént. Anya sötétbarna szemei akávéscsészéjének pereme fölött köröztek, ahogy belekortyolt azitalba.

Többet akartam kérdezni, de az arcán ülő rosszallásmegállított. A figyelme a vállam fölött állapodott meg, kibámultaz ablakon. Utáltam, hogy azt gondolja, a kapcsolatom Dankkalaz oka Leif eltűnésének. Az igazság az, hogy soha nem voltesélyem szakítani Leiffel. Eltűnt, mielőtt megtehettem volna. Deha ezt elmondanám neki, a dolgok még rosszabbá válnának. Hanem tudnám, hogy Leif nem ember, én is aggódnék, de tudtamaz igazat.


14/76

A BBI G LINES

14

- Mennem kell, anyu. Szeretlek – kiáltottam, ahogy az ajtófelé indultam. Nem akartam meghallgatni az előadását arról,

hogy Leif elmenekült.- Már majdnem itt az idő.Megtorpantam, és ledermedve álltam meg a legfelső

lépcsőfokon. Kinyújtottam a kezemet, és megragadtam a hűvösvaskorlátot. Ismertem ezt a hangot.

- Pagan. – Dank azonnal előttem termett. Felemeltem atekintetemet, hogy a szemébe nézzek és megráztam a fejemet,hogy megtisztítsam a gondolataimat.

- Láttál… láttál valakit, vagy… um, valamit? – A szavakakadozva bukkantak elő a számból, még mindig szédültem aszavaktól, amiket a hang közvetlenül a fülembe suttogott.

Dank kék szemei normális, ragyogó kékből vibrálógömbökké váltak.

- Pagan, a szemeid. – Kinyúlt, és két keze közé fogta azarcomat, ahogy tanulmányozott. A Halálnak nem kellene félniesemmitől; mégis ezt láttam minden egyesszemöldökráncolásában. A tény, hogy a szemei kék lángokkáváltak, jelentett valamit.

- Mi van a szemeimmel? – suttogtam pánikolva.Dank szorosan magához húzott.- Gyerünk, menjünk.Teljesen átadtam magam neki, engedtem, hogy a Jeephez

kísérjen, beültessen az ülésre, sőt még azt is hagytam, hogy bekapcsolja a biztonsági övemet.

- Dank, mondd el nekem, hogy mi a baj – könyörögtem,ahogy gyengéden megcsókolt.


15/76

P REDESTINED

15

- Semmi. Semmi, amit ne tudnék helyrehozni – biztosított, éshomlokát az enyémnek támasztotta. – Figyelj rám, Pagan, nincs

semmi okod aggódni. Kézben tartom a dolgot. Emlékezz, mitmondtam neked. Amit a Halál védelmez, annak semmi nemárthat – mondta, miközben hüvelykujjával simogatta azarcomat. – Te vagy az egyetlen dolog, amit védelmezek.

Úgy tűnt, soha nem leszek képes irányítani a remegést,amikor Dank egy oktávval elmélyítette a hangját, és simává megszexi vált, ami úgy tűnt boldoggá teszi. Mindig ilyen szexinmosolygott rám, amikor reszkettem.

- Oké, de hallottam egy hangot. A fülemben. Mint amikor te beszélsz hozzám, de messze vagy tőlem.

Dank megfeszült, és vett egy mély lélegzetet.- Hallottál?Bólintottam, és figyeltem, ahogy szorosan lehunyta a szemét,

és egy dühös morgás vibrált a mellkasában.- Senki nem kerülhet ilyen közel hozzád.Semmi nem kerülhetilyen közel hozzád. – Megpuszilta az orrom hegyét, aztán becsukta az ajtót, mielőtt beült volna mellém a vezetőülésre.Nagyon reméltem, hogy nem volt annyira elfoglalt, hogy nemfigyelt arra, mit csinál az anyám. Mert ha éppen most nézett kiaz ablakon, a dolgok rendkívül komplikálttá váltak.

- Már bezárkózott a dolgozószobájába, hogy írjon – mondtaDank, ahogy elindította az autót és ráhajtott az útra. Nemkérdeztem, honnan tudta, hogy mire gondoltam. Mostanra márhozzászoktam ehhez. Nem aggódhat semmi miatt anélkül, hogyő ne tudta volna. Megszállottan foglalkoztatta, hogy az összesproblémámat helyrehozza. Normális esetben ez frusztrálna, de


16/76

A BBI G LINES

16

jelen pillanatban ezzel a halványan derengő problémával asarkamban, szükségem volt rá.

- Mit mondott a hang? – A hangja feszült volt, és tudtam,hogy megpróbálja az irányítása alá vonni a dühös sziszegést,ami általában szórakoztatott, amikor a féltékenység miatt jöttelő. Most, nem volt szórakoztató. Egyáltalán nem.

- Már majdnem itt az idő – feleltem, és a reakciójáttanulmányoztam. Bal keze megfeszült a kormányon, míg amásikat a combomon pihentette.

- Azonnal kézbe veszem az ügyet. Nem láttam semmit, deéreztem. Abban a pillanatban, ahogy megdermedtél,megéreztem. Nem egy lélek volt. Nem is egy istenség. Semmiolyasmi, amiben járatos vagyok, de ilyesmire csak néhány dologképes. És megígérem neked, Pagan, hogy ezek közül egy semegyenrangú velem. Szóval, hagyd abba az aggódást. Én vagyok

a Halál, bébi. Emlékezz erre.Nagyot sóhajtottam, és megfogtam a kezét. - Tudom –válaszoltam, és egyik ujjbegyemmel szíveket rajzoltam a bőrére.

- Hiányoztál tegnap este – suttogta rekedt hangon.Lemosolyogtam a kezére, ahogy megfordította azt és ujjait

összefűzte az enyémekkel. Tetszett a tudat, hogy hiányoztamneki.

- Jó.Csak egy szórakozott nevetést kaptam válaszul.


17/76

P REDESTINED

17


Pagan

A mikor Dank beállt az iskola parkolójába, megtettem napiellenőrzőpásztázásomat Leif kocsija után. És éppúgy, mintminden nap, most is hiányzott a helyéről. Ahelyett, hogy valakielfoglalta volna az iskola legnépszerűbb fiújának kijáróparkolóhelyet, a hely üres maradt. Olyan volt, mintha mindenkivárna. Tűnődne.

Az utolsó alkalom, amikor láttam Leifet, az a nap volt,

amikor azt hittem, Dank örökre elveszett a számomra. Gee, egyszállító volt, aki megpróbálta megölni a testemet, és a Halálkezére adni, fura módon a barátommá vált, és sikerült elérnie,hogy kivegyük a lelkemet a testemből a Halál segítsége nélkül.A probléma az volt, hogy mindez túl későn történt. A Halál mármegszegte a szabályokat, és meg kellett fizetnie érte. Engempedig ott hagytak, két választási lehetőséggel. Az egyik, hogy


18/76

A BBI G LINES

18

elveszett, kóborló lélekké válok, a másik pedig, hogyvisszatérek a testembe, és életben maradok. Ráadásul az

egyetlen srác, akit valaha szerettem, szó szerint a Pokol tüzébenégett, mint egy bukott angyal, amiért nem tette a dolgát és vetteel az életemet, amikor eljött az ideje. Gee elmagyarázta, hogyDank sokkal jobban szenvedett volna a Pokolban, ha tudtavolna, hogy elveszett lélek lettem. Azt akarta volna, hogyéletben maradjak. Akkor az áldozata nem lett volna hiábavaló.Én pedig bármit megtettem volna, hogy enyhítsem a fájdalmát.Így aznap reggel visszatértem a testembe, és az életetválasztottam. Érte.

Aztán Dank reggel megjelent az iskolánál és nem találtamalkalmas pillanatot arra, hogy beszéljek Leiffel, éselmagyarázzam neki a helyzetet. Egyszerűen Dankhozrohantam. És miután ő elmagyarázott nekem mindent, és a rám

dobta az azt az irtó nagy bombát, hogy Leif nem volt ember,keresni kezdtük őt. De Leif Montgomery eltűnt. Ennek már egyhónapja.

- Ne ráncold a homlokod. – Dank hangja tört be agondolataimba, ahogy a kezébe fogta az arcomat, éstanulmányozott engem. Meghallhatta a félelmemet. Nem voltsemmi, ami megmagyarázta volna a hirtelenhangulatváltozásomat.

- Vissza fog valamikor jönni?Dank sóhajtott, miközben átpillantott a vállam fölött. - Attól

félek, igen.- Miért tűnik úgy, mintha ez zavarna téged? Tudom, azt

mondtad, Leifnek nincs lelke, de én ismerem őt. Elég sok időt


19/76

P REDESTINED

19

töltöttem vele. Ő nem az ördög. Hanem egy hihetetlenül édessrác.

Azok a kék szemek, amiket annyira szerettem, felszikráztak,és az izzás, amihez már kezdtem hozzászokni, figyelmeztetett,hogy rosszat mondtam. Dank nem kezelte valami jól aféltékenységet. Teljesen új volt neki ez az érzelem, és nem egyolyan dolog, amivel boldogulni tudott.

- Leif az, aminek lennie kell. Megalkották őt, Pagan. Tette adolgát. Nemédes. Nincs lelke.

Előre dőltem, megpusziltam az állkapcsát, aztán halkansuttogtam: – Nyugi, nagyfiú. Mindketten tudjuk, kié az énlelkem.

- Igaz – válaszolta Dank, aztán fogai közé vette afülcimpámat. – És ezt ne felejtsd el.

Megborzongtam, ahogy meleg lélegzete végigsiklott a

bőrömön.A koppanás az ablakon megijesztett, elhúzódtam a szexi barátomtól és megfordulva észrevettem Mirandát, a legjobb barátnőmet, ahogy szórakozott pillantással bámult rám azablakon keresztül.

- Megmentett a legjobb barátnő – mormogta Dank, még egyutolsó csókot nyomva a nyakamra, mielőtt hátranyúlt atáskámért, és kinyitotta a kocsija ajtaját. Mikor kilépett a reggelinapfénybe, úgy nézett ki, mint egy görög isten. A farmertökéletesen lógott a csípőjén, fenségesen körbefogta a fenekét.És Dank viselhetett testhezálló pólókat, amit napirendszerességgel meg is tett. Ma egy sötétkék volt rajta, amitökéletesen kiemelte lenyűgöző mellkasát. Fekete csizmái soha


20/76

A BBI G LINES

20

nem változtak, de én kedveltem őket. Egész szexik voltak. Úgynézett ki, mint egy igazi kemény fiú, még akkor is, ha az én

piros hátizsákomat dobta át a bal válla fölött. Tehetetlenelragadtatásban figyeltem, ahogy megkerülte a Jeepet, hogykinyissa nekem az ajtót. Elég nehezen tanultam meg, hogy nenyissam ki magamnak az ajtót. Dank nem szerette. Éreztemmagamon Miranda szemeit, de nem érdekelt. Felőlemfigyelheti, ahogy a barátomat fixírozom. Azonkívül, teljesenmegértett. Miranda úgy tudta, ahogy a világ többi része is, hogyDank Walker a Cold Soul nevű rock banda énekese volt. Danktényleg énekelt a bandával, de nem volt túl gyakran velük.Miranda rajongott értük.

Dank kinyitotta az ajtómat. Kiszállva kényszerítettemmagamat, hogy elvegyem róla a pillantásomat, és tekintetemtalálkozzon a legjobb barátnőm pillantásával.

- Nos, nektek is jó reggelt – csipkelődött Miranda, miközbenkezét az enyémbe csúsztatta. – Azon töprengtem, mennyi időtfog igénybe venni, hogy abbahagyd a rocker pasid rajongó,kölyökkutya pillantással való méregetését, és egy kicsit engemis észrevegyél.

Belekönyököltem az oldalába. - Fogd be.Miranda csak kuncogott. - Kislány, kérlek, ne mondd, hogy

nem próbálod behatóan tanulmányozni a kéjsóvárpillantásoddal, mert lebuktál. Ez a srác tudja, hogy akarod atestét.

- Fejezd be – sziszegtem.Dank felzárkózott mögém, ami miatt a bensőm felmelegedett

és bizseregni kezdett.


21/76

P REDESTINED

21

- Valószínűleg nem akarja jobban a testemet, mint én az övét.Miranda a kezével kezdte legyezni magát ezekre a szavakra.

- Kedves Uram, legyen könyörületes, mert azt hiszem, talánelájulok.Dank a kezébe fogta a kezemet, és megszorította. - Bent

találkozunk. Elviszem a szekrényedhez a táskádat.Dank mindig annyira rendes volt, adott nekem időt, hogy

kettesben lehessek Mirandával.Bólintottam, és nem érdekelt, hogy mennyire ostoba vigyor

volt az arcomon.Miranda feltolta a napszemüvegét a feje tetejére. Göndör

loknijai tökéletesen voltak beállítva, és tapasztalatból tudtam,hogy órákat vett igénybe az elkészítése. Ez a lányhajcsavarókkal aludt, mintha 1980-at írnánk, vagy ilyesmi.Barna szemei csillogtak, ahogy az iskola belseje felé igyekvő

barátom fenekét stírölte.- Ez a srác egy igazán…- Miranda! – Vigyorogva löktem őt meg, mert természetesen

igaza volt. De attól még nem kellene hangosan is kimondania.- Csak nem féltékeny vagy? – piszkált.Erre csak a szemeimet forgattam.Miranda pillantása Leif üres parkolóhelyére siklott. Nem

magyarázhattam el Mirandának semmit Leifről. Még azt semtudta, hogy látom a halottakat, vagy, hogy Dank szereti elvinnia vándorló lelkeket. Amíg Dank mellettem volt, együtt kellettélnem a titkommal.

- Azon töprengek, hol van most.


22/76

A BBI G LINES

22

Amikor Leif eltűnt, Dank és én elhatároztuk, hogy diszkrétenintézzük a kapcsolatunkat. Csak a múlt héten kezdtünk nyíltan

is együtt lenni. Amikor a hatóság és Leif szülei kérdeztek, aztmondtam nekik, hogy Leif és én éppen akkor szakítottunk.Hogy az egész az ő ötlete volt. Ami nem volt teljesen hazugság;hisz nyom nélkül tűnt el. Ez is a szakítás egyik formája. Előszöra szülei minden nap felhívtak, hogy hallottam-e felőle valamit.Aztán abbahagyták, amikor Leif felhívta, és biztosította őketarról, hogy jól van. Nyilvánvalóan azt mondta nekik, hogy időrevan szüksége, hogy néhány dologgal megbirkózzon. Különös,hogy a hívása után, úgy tűnt, a szülei teljesen kibékültek azeltűnésével. Többé nem jöttek el. Múlt héten láttam az anyját asarki fűszeresnél, aki ragyogóan mosolygott rám, úgy, minthaaz égvilágon semmi gondja nem lenne. A srácok az iskolábanlassan ugyanezt csinálták. Senki nem hozta föl többé a dolgot.

Ez… fura volt.- Szóval, tanultál a trigonometria tesztre? – kérdezte Mirandamosolyogva, mintha nem is aggódott volna Leifért. És ismét…furcsa.

- Igen. Tegnap késő estig.Miranda felnyögött és a haját átdobta a válla fölött. Ez volt az

egyik drámai modorossága, amivel mindig nevetésre késztetett.- Ha megbukok, a szüleim örökre bezárnak a padlásra.

Neked kell majd kaját csúsztatnod nekem az ajtó rése alatt.- Kételkedem abban, hogy ez fog történni. Egyébként is,

tanultál, ugye?Miranda megforgatta a szemeit, és rám pillantott. - Egy kicsit.

Igen.


23/76

P REDESTINED

23

- ACsinos kis hazudozókat nézted tegnap este, ugye?Egy mély sóhajjal, amitől a vállai fel-le mozdultak, Miranda

végül válaszolt: – Ja. A múlt heti és mostani részt is. Nem tudok,mit csinálni. Tudod, hogy odáig vagyok Calebért.Megragadtam a karját, és behúztam az épületbe. - Gyerünk.

A könyvtárba. Van harminc percünk, és nem leszel bezárvahátralévő életedben a padlásra.

Miranda ragyogva nézett rám.- Szeretlek.- Dettó.Remélhetőleg, a könyvtár szellemei ma valahol máshol

csatangoltak. A lelkek, akik mindig ott kóboroltak, igazánzavaróak voltak.

~• ♥ • ~

Dank

F igyeltem, ahogy Pagan a könyvtár felé vezetteMirandát. Egy ideig elég elfoglalt lesz, és nekem is el kellettmennem valahova. Volt egy lélek, és nem akartam, hogy várniakelljen rám. Ott kellett lennem a tényleges halálakor. AmikorPagan belépett a könyvtárba, és tudtam, hogy most egy ideig

biztonságban lesz, távoztam.


24/76

A BBI G LINES

24

~• ♥ • ~

Pagan előtt nem értettem a szerelmet. Pagan előtt könnyűvolt elvinni a lelkeket. Most, ismertem az érzelmeket. Tudtam,milyen a fájdalom és veszteség érzése, és ez megnehezítette afeladatomat. Különösen, amikor gyerekeket kellett elvinnem.Bár tudtam, hogy rövid időn belül új életet kapnak,megértettem a családjuk fájdalmát, amiért elvesztettek valakit,aki kedves volt nekik. Mert bár a gyermek lelke visszatér, márnem lesz ugyanaz. Nem fogják újra megismerni a szeretettgyermeket, amikor a lelke visszatér az új életébe.

- Itt az idő, ugye? – A kisfiú felpillantott rám, ahogy beléptema kórházi szobába. Korábban már beszéltem vele. Valójában jónéhány alkalommal. Azt akartam, hogy tudja, hamarosan megfog halni, de ha követi az útmutatásomat, kap egy új életet. A

lelke tovább él majd. Csak ennek az életének lesz vége. A kisfiúalsó ajka megremegett, ahogy bámult rám.- Igen, itt az idő.- Fájni fog?Megráztam a fejemet. - Megígértem, hogy nem fog, nem

igaz?Bólintott, és közelebb szorította a sötétzöld dinoszauruszt a

mellkasához, egészen az álla alá tolva azt. Már eltelt egy hét,mióta utoljára itt jártam. Az arca most sokkal nyúzottabb, és akarikák a szemei alatt sötétebbek voltak. A betegség átvettefelette az uralmat.

- Anyu szerint jobban leszek. Megpróbáltam elmondani neki,hogy ez nem igaz.


25/76

P REDESTINED

25

A mellkasom elszorult. Könnyen hozzászokott.- Azok, akik szeretnek, nem akarják elfogadni, hogy a tested

ebben a világban már túl beteg ahhoz, hogy tovább élj. Deemlékezz: vissza fogsz térni. Újjá fogsz születni egy új testben,és visszatérsz a családodhoz. Talán nem holnap, vagy azután,de egy napon, vissza fogsz térni.

A kisfiú szipogott, és orrát kedvenc játékállatához dörzsölte.- Igen, de azt mondtad, nem fogok emlékezni erre az életre.

Elfelejtem, hogy ki voltam. Nem akarom elfelejteni anyut ésaput. Nem akarom elfelejteni Jessit, mert még ha néha aljas is, őa nővérem.

És ez az, amiért a Halálnak nem kellene éreznie. A karjaimbaakartam venni a gyereket, és hamis ígéreteket suttogni neki.Bármit, amivel elűzhetném a félelmét, de ez volt az ő sorsa.Hamarosan visszatér. Már kérdezősködtem a lelkéről, miután

először találkoztam vele. A nővére tizenhat volt. Hat éven belülegy fiúgyermeknek ad majd életet, akit az öccse után nevez el,és a kisfiú lelke visszatér.

- Tudom, de bíznod kell bennem. Így működik az élet. Talánnem fogsz emlékezni erre az életre, de a lelked mindigkapcsolódni fog azokhoz, akiket szeretsz. A lelked boldog lesz,és bár nem fogsz emlékezni, de a lelked úgy érzi majd, minthahazatért volna.

A kisfiú bólintott, és letette a dinoszauruszt.- Anyu épp most ment el, hogy hozzon nekem egy kis

jégkrémet. Várhatunk addig, amíg visszajön? El akarokköszönni tőle. – Utolsó szavait fulladozva ejtette ki.


26/76

A BBI G LINES

26

Bólintottam, és hátrébb álltam, ahogy a szobája ajtaja kinyílt.Az édesanyja sétált be a kórterembe. Soványabb lett az utolsó

látogatásom óta, a bánat és félelem lélegzetelállítóan maga alágyűrte. A sötét karikák a szemei alatt majdnem úgy néztek ki,mintha ő volna az, aki ma meghal.

- Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, kicsim. Fel kellettmennem egy emeletet, hogy a kedvenc jégkrémedet hozhassamneked – sietett a fia oldala mellé. A gyűrött ruhák lógtaktörékeny testén. Ő már gyászolt. Talán azt mondta a fiának,hogy jobban lesz, de ő maga tudta az igazat.

- Anyu – a kisfiú gyenge hangja sokkal több erővel szólt, mintvártam. Figyeltem, ahogy az apró gyermekkéz kinyúlt, hogymegfogja az anyjáét. Meg akarta vigasztalni a nőt. A kisfiú testetalán fiatal volt, de a lelke nem. Öreg lelke volt. Olyan, ami mártöbb életet látott. A halál pillanatához közel a lélek elkezdte

átvenni az uralmat az elme felett. Mert bár az elméje még csaköt éves volt, a lelke tudta, hogy az anyjának ebben a pillanatbanszüksége volt rá, hogy erős legyen.

- Szeretlek – mondta a kisfiú, és az anyja testét rázta azokogás. Át akartam ölelni a nőt, hogy segítsek eltüntetni afájdalmát, de nem tehettem. A Halál nem a vigaszt jelenti.

- Én is szeretlek téged, édes kisfiam – suttogta, fia apró kezétaz övébe szorítva.

- Soha nem fogok igazán elmenni, oké? Ne legyél szomorú.Ő is, mint előtte annyira sokan mások, megpróbálta

elmagyarázni annak, akit maga mögött hagy, hogy vissza fogtérni. De mint minden ember, az anyja is sírni kezdett, és


27/76

P REDESTINED

27

tagadóan rázta a fejét. Szembenézni kisfiának elvesztésével, túlsok volt az elméjének ahhoz, hogy megértse.

- Ne beszélj így, kicsim. Harcolni fogunk ezzel a betegséggel– mondta olyan hevesen, ahogy csak egy kétségbeesettédesanya tud beszélni ilyen helyzetben.

- Nem, anyu. Most mennem kell, de megígérem, hogy mindigitt leszek.

Mellé léptem, ahogy az anyja teste befedte apró testét. Kiskezével kinyúlt, hogy megfogja az enyémet, és énmegszorítottam azt. Ő bólintott, és én elvettem a lelkét.

- Mindig a kemény esetekhez rendelsz be engem. Miért vanez? Hmmmm? Mert a barátnőd kedvel, ezért bosszút állszrajtam? – morgott Gee, ahogy besétált a kórterembe.

- Ez nem rólad szól, Gee. Hanem a gyerekről. Vidd el a lelkétmost. A többit nem kell látnia. Fel kell mennie.

Gee lepillantott az anyára, aki a test fölött sírt, ami egyszerotthont adott a fiú lelkének. A zokogás egyre hevesebbé vált, ésnővérek rohantak kiabálva a szobába. Gee azonnal megfogta alélek kezét, és távozott vele a túlvilágra. Talán tüske aseggemben, de nem szívtelen. Ezért volt, hogy mindig őtkértem, amikor ilyen halállal kellett szembenéznem. Egy utolsó búcsúpillantással a gyászoló édesanyára, elhagytam akórtermet. Egy napon nagyon szeretni fogja az unokáját, ésolyan közel állnak majd egymáshoz, hogy mindent elmond nekia nagybácsikájáról. A lélek talán nem emlékszik erre az életre,de tudni fogja mekkora harcos volt a nagybátyja, és azt az életet,amit csak egy rövid ideig volt szerencséje megtapasztalni, soha


28/76

A BBI G LINES

28

nem felejtik el. A következő életében megöregszik majd, és azunokáinak meséli el a történetet.


29/76

P REDESTINED

29


Dank

- S zia – mormogta Pagan halk, szexi, édes hangon,ami azt jelentette, hiányoztam neki. Általában napközben nemszoktam lelket elvinni. Csak a kemény eseteket, vagy akikkelkapcsolatot alakítottam ki. Nem a test halála miatt kellett ottlennem. Hanem azért, hogy kivegyem a belé kapcsolódottlelket. Ezért, bár az emberek a nap minden percében halnakmeg, nem mindig kellett ott lennem abban a pillanatban. Ezértlátták gyakran az emberek a szeretteik „szellemét” pár órávalazoknak halála után. A lélek a testtel maradt, amíg érte nemmentem. Aztán ott voltak azok a lelkek, akik megtagadták azátkelést. Azok, akik nem mentek el. Azok, akik elveszettlelkekké váltak, és az egész örökkévalóságban összezavarodvakóboroltak a földön.


30/76

A BBI G LINES

30

- Olyan… szomorúnak tűnsz – mutatott rá, kinyújtott karját aderekam köré fűzte.

- Csak gondolkodtam – biztosítottam, szorosan amellkasomhoz húzva.- Épp most vittél el egy lelket, ugye? – válaszolta, engem

tanulmányozva.Bólintottam.- Egy gyerek?Újból bólintottam. - Egy kisfiú.Pagan megértette. Korábban már beszéltünk erről. Annyi

dolog volt, amiről tudni akart, és én tehetetlen voltam, amikor őis érintett volt valamiben. Egyszerűen nem tudtam nemetmondani ennek a lánynak.

- Mikor fog visszajönni?- Hat éven belül.

- Ki vitte fel?- Gee.- Oh, jó. Kedveli fogja.Vigyorogtam. Gee nem a legszeretetreméltóbb lény, akivel

valaha találkoztam, de valamilyen különös oknál fogva, Pagankedvelte őt. Még akkor is, amikor azt hitte, Gee egy tini lányvolt, aki skizofréniától szenvedett.

Pagan a fejét a mellkasomra fektette, és felsóhajtott. A halálnem egy olyan dolog, amit Pagan jól tudott kezelni, de tanult,hogy jobban megértse.

~• ♥ • ~


31/76

P REDESTINED

31

Pagan

A fa nem volt túl nagy. Az a hülye Wyatt nem tudott semmitCsak mert én lány voltam, nem jelentette azt, hogy nem tudtam fmászni. Majd én megmutatom neki. Mire ideért, én már majdne feljutottam a tetejére. Nézzen csak ide, ha azt hiszi, hogy a lányok képesek azokra a dolgokra, amikre a fiúk. Ha! Mi sokkal jobcsináljuk őket. Mert egyszerűen menőbbek vagyunk.

Visszapillantottam, hogy lássam anyu figyel-e a konyha ablaká

és miután tisztának láttam a terepet, megragadtam egy egyenetl faágat. Meleg volt és ragadós. Amint mindkét karomat és lábamtökéletesen köré csavartam, elkezdtem magamat egyre följebb és fhúzni. Csak ne nézzek le. Akkor képes lettem volna folytatniutamat, amíg elérem a fa legtetejét. Nem volt okom arra, holenézzek. Az csak összezavart volna. Egy faág belevágott a kezem felkiáltva rántottam vissza azt, hogy megnézzem, vérzett-e. Egy aszálka fúródott bele, ezért a tenyeremet a számhoz nyomtam, hog fogaimmal szedjem ki onnan. Elégedettem mosolyodtam el, és amaz apró, fájdalmat okozó szálkát a fogaim közé kaptam, kirántotaztán kiköptem a kellemetlenséget okozó tárgyat.

Tessék, épp olyan kemény voltam, mint egy fiú. Wyatt és az ostszája azt mondta, gyenge voltam. Na persze! Tovább másztam fel

Talán, ha egyszer látta, hogy mennyivel menőbb voltam nála, m


32/76

A BBI G LINES

32

magasabbra tudtam mászni, mint ő, akkor beenged engem az faházába. Az a „csak fiúknak” jel különben is tiszta hülyeség. A

azt mondta, figyelmen kívül kell hagynom őket, és engednem, ho fiúknak legyen különleges búvóhelyük, de ezt nem engedhettem. nem volt fair, amikor én voltam az, aki elsőként felhozta a faház öt Azonkívül, minden, amit Miranda akart csinálni, az a sminkelés körömfestés volt. Ki akarta ilyen dolgokra vesztegetni az időt? Nem Az biztos.

A lábam megcsúszott, ezért erősebben kapaszkodtam a faágmegpróbálva elkerülni a pánikot. Meg tudom csinálni. A kezeizzadni kezdtek, és szilárd fogásom gyengült. Ez nem volt Megmozdítottam a karomat, hogy keressek valami mást, amkapaszkodhatok, amikor a lábam megint megcsúszott, hátrazuhantam. Megpróbáltam sikítani, de egy hang sem jött kitorkomon. Szorosan behunytam a szememet, és vártam, hogy

hátammal a földre csapódjak. Biztosan fájni fog.- Umf, megvagy – mondta egy ismerős hang, és kinyitva szememet, megpillantottam egy fiút, aki engem bámult. A karjaitartott. Különös. Megráztam a fejemet, felpillantottam a fára, amiéppen most estem le, és megpróbáltam visszaemlékezni, honismertem ezt a fiút. Bevertem a fejemet, és ő felvett?

- Uh – válaszoltam összezavarodva. Lezuhantam. Aztán… ez a tartott a karjában, és beszélt hozzám.

- Mit csináltál ott fent? Az nagyon magasan van.Pillantásomat visszafordítottam a srácra.- Um, én, uh… elkaptál? – kérdeztem hitetlenkedve.Ő rám vigyorgott, baba kék szemei sötétebbnek tűntek.


33/76

P REDESTINED

33

- Igen. Máskülönben miért nem a földön fekszel néhány törcsonttal?

Megráztam a fejemet és ellöktem magamat, hogy felálljak.könnyedén letett, és újra megdöbbentem, mennyire ismerős nekVajon ő is velünk járt iskolába?

- Hogy kerültél ide?Vállat vont.- A közelben voltam. Láttam, hogy túl magasra mász

így idejöttem, hogy lássam, szükséged van-e segítségre.- Ismerlek? – kérdeztem, és láttam, ahogy arcára egy külön

mosoly ült ki.- Azt kívánom, bár ismernél, de nem. Még nem. Nincs itt az idej- Hogy érted ezt?Fura volt, és úgy beszélt, mint egy felnőtt.- Pagan Moore, vonszold ide a fenekedet, ha akarsz vetni e

pillantást a faházamra, mielőtt a fiúk ideérnek. – Wyatt állt az utc

úgy vigyorogva rám, mintha épp most ajánlott volna fel nekeegymillió dollárt. Milyen pillantásról beszélt? Be akartam menni. Nem egy hül

pillantást vetni rá. Visszapillantottam a fiúra, aki elkapott, hogy őakar-e jönni, de eltűnt.

- Már majdnem itt az idő. Már majdnem itt az idő. Már majdneitt az idő. Már majdnem itt az idő.

~• ♥ • ~

Levegőért kapkodva ültem fel az ágyamban, ahogy akántálás lassan elhalványult a fülemben. Ugyanaz a hang, mint


34/76

A BBI G LINES

34

tegnap. Ismertem ezt a hangot. Ugye? És amit a „Már majdnemitt az idő” jelentett.

A kezembe temettem a fejemet és felsóhajtottam. Mi történikvelem? Ezek az álmok annyira valóságosnak tűntek. Minthaelfelejtett emlékek lettek volna. Ugyanaz a fiú. Ugyanaz a hang.

Az ujjaim közötti résen figyeltem az ablakomon gyengén beszüremlő fényt. A nap még nem kelt fel teljesen. Semmi esélynem volt arra, hogy visszaaludjak.

Anya teljesen fel lesz dobódva, amiért ma sikerült időbenfelkelnem ahhoz, hogy vele reggelizhessek. Az álom zaklatnifog. Beszélnem kellett Wyattel arról a fáról. Elmondtam neki,hogy leestem? Nem emlékeztem. Talán ő igen.

Kiszálltam az ágyból, megfésültem a hajamat és az ablakomelé álltam, hogy az öreg tölgyfát tanulmányozzam. Úgyéreztem, van ott egy másik emlék is, ami ahhoz a fához

kapcsolódott, de nem tudtam rá tisztán emlékezni. Letettem afésűt, belebújtam a papucsomba és kifelé indultam. Ki akartammenni oda. Majdnem olyan volt, mintha a fának hirtelenvalamiféle láthatatlan vonzereje lett volna.

A hűvös reggeli levegő miatt megborzongtam, ahogylesétáltam a veranda lépcsőjén és átvágtam a nedves füvön. Egykabát bölcs döntés lett volna, de túlságosan igyekeztem, hogykijöjjek és megnézzem a fát.

Végigkutattam a terültet valami fura és különös dolog után,és még a fát is megkerültem. Ugyanolyan volt, mint mindig.Soha nem változott igazán. Leszámítva talán azt az alsó ágat,amit most könnyebb volt elérni. Azt a helyet tanulmányoztam afán, amiért emlékszem, kinyúltam, mielőtt leestem, és


35/76

P REDESTINED

35

kiszámítottam, hogy valójában mekkorát zuhantam. Tényleg eltudott kapni az a fiú, és nem esett el az ütközéstől? Ez annyira

valószínűtlennek látszott.

~• ♥ • ~

Dank

P agan rémült volt. Éreztem még úgy is, hogy egykontinensnyi távolság volt közöttünk. Visszapillantva Gee-re,összeráncoltam a homlokomat, mert nem végeztünk. Mégnyolcszáznál is több lelket kellett begyűjtenem, mielőtt bejezettnek nyilváníthattam volna a napot.

- Sietnünk kell – csattantam fel elfordulva, hogy otthagyjamazt az ostoba lelket, aki nem volt hajlandó a távozásra.

- Várj, nem fogsz segíteni nekem, hogy meggyőzzük őt azátkelésről? Úgy értem, gyerünk, szerelmes fiú, tudom, hogy

vissza akarsz menni az asszonyodhoz, meg minden, de van egymunkák, amit meg kell csinálnunk.- És ez a darab ostoba. Engedd, hogy az örökkévalóságig a

földön kóboroljon, ha ezt akarja. Én megpróbáltam.Gee összevonta a szemöldökét, és lecsökkentette a köztünk

lévő távolságot. - Jól van? Én elmehetek hozzá. Iderendelhetszvalaki mást…


36/76

A BBI G LINES

36

- Nem. Rám van szüksége. Gyerünk. Ez a lélek veszett ügy.- Uh! Annyira kiborítóan türelmetlen vagy – lőtt felém

szikrákat Gee.- Nincs erre időm. Vidd fel a lelket, vagy hagyd itt. Nemérdekel. – A szükség, hogy mielőbb Paganhez siessek,felemésztett. Nem tudtam koncentrálni. – Csinálj vele, amitakarsz. Találkozunk a következő megállónál. Én addigellenőrzöm Pagant. – Nem vártam Gee válaszára.

~• ♥ • ~

Kint állt a hátsóudvarukban, és felbámult egy öreg tölgyfára.A haja frissen fésült hullámokban lógott lágyan a hátára, aminem volt összhangban pizsamaalsójával és topjával.

- Jól vagy? – kérdeztem, ahogy szorosan mögé léptem, és a

karjaimba zártam őt. Többé már meg sem lepődött. A semmibőlvaló feltűnésem normálissá vált a számára. A gondolatmegmosolyogtatott, de az aggodalma gyorsan letörölte azarcomról a vigyort. Valami felzaklatta. - Miért vagy kint ilyenkorán, és miért nézed annyira ezt a fát? – kérdeztem, államat afeje tetején pihentetve.

- Volt egy álmom. Nem ez volt az első. Azt hiszem… Azthiszem, van valami kapcsolat köztük és a hang között.

Erősebben szorítottam magamhoz, és tekintetemmelvégigpásztáztam a kora reggeli napfényben az udvart. Rajtunkkívül nem volt itt semmi. Biztonságban volt, emlékeztettemmagamat.

- Mesélj nekem az álmokról – bátorítottam.


37/76

P REDESTINED

37

Kezét az enyémre fektette, és fejét a vállamnak döntötte.- Az összes álom valamiféle emlék a gyerekkoromból. Emlék,

amit elfelejtettem. Mindegyikben benne van ez a fiú. Ugyanaz.Mindig segít nekem. Nem emlékeztem rá addig, amíg az álmokel nem kezdődtek, de most, azt hiszem, az álmok igazi emlékek.Nem csak egyszerű álmok. Olyan tisztán emlékszem rájuk,mintha ott lennék. – Szünetet tartott, és az előttünk álló fa egypontjára mutatott. – Ez a fa, egyszer felmásztam rá. Mérgesvoltam, mert Wyatt azt mondta, nem tudom megcsinálni, mertlány vagyok. Be akartam neki bizonyítani, hogy tévedett.Felmásztam rá, de aztán leestem… és ő elkapott.

- Wyatt?Megrázta a fejét. - Nem. Az a fiú. Segített megtalálni az

anyukámat a tömegben, amikor elvesztem, és még jó néhánymás alkalommal is. Láttam őt. Ismertem őt.

A dühös, féltékeny morgás szakad ki belőlem, mielőttmegállíthattam volna.Pagan megfordul a karomban, hogy összevont szemöldökkel

nézzen fel rám. - Mi az?Megráztam a fejemet és vettem egy mély levegőt. A

féltékenység nem olyan érzelem volt, amit jól tudtam kezelni.Azon kezdtem töprengeni, hogy fogom-e egyáltalán valamikoris. Önző voltam és birtokló. Pagan az enyém volt.

- Tényleg azt hiszed, hogy valódi? – sikerül végülmegkérdeznem. Arra kellett koncentrálnom, hogy kézbentartsam a problémát. Utáltam a tudatot, hogy gyerekkorábanvalaki más mentette meg őt. Ez nem igazán nyugtatott meg.


38/76

A BBI G LINES

38

Valami nem volt rendben. Elfelejtette azokat az emlékeket, ésmost visszatértek. A hang. Meg kell találnom a tulajdonosát.

- Igen. Azt hiszem, annak a fiúnak a hangját hallom afülemben. – Megszorította a kezemet. – Hagyd abba a morgást,Dank. Nem állat vagy. Jézusom.

Természetesen igaza volt. De dühös voltam. A birtoklásikényszer, hogy csak a sajátomnak követeljem őt, elsöprő erőveltemetett maga alá. Az a hang túl közel volt hozzá, ha képes volt bejutni az álmaiba. Éjszaka, amíg én távol voltam tőle, a hangelég közel jutott hozzá. Ezen változtatnom kell. Nincs többálom. Csak többet kellene nap közben eljárnom. Utáltam távollenni tőle, amikor ébren volt. De nem sok választást hagytaknekem. Ez… ez a dolog túl közel volt hozzá.

- Többé nem foglak egyedül hagyni éjszaka. Addig nem,amíg véget nem vetek ennek az egésznek.

Pagan összeráncolta a homlokát és megrázta a fejét.- Nem. Nem akarom, hogy nap közben elmenj. Hiányoznifogsz.

Ő is hiányozna nekem.- Nem tetszik, hogy ilyen közel van hozzád. Éjszakánként a

fejedben van, mert én nem vagyok ott, hogy megérezzem. Hogymegállítsam.

Pagan az alsó ajkát rágcsálta és a mellkasomattanulmányozta egy pillanatig, aztán végül ismét felpillantottrám. - Mi van Gee-vel?

- Mi van vele?- Ő velem maradhatna. Mostantól.


39/76

P REDESTINED

39

Megtehetné. Nem őrülne meg a dologért, de Gee éppenannyira kedvelte Pagant, mint Pagan őt. Megbízhatnék Gee-ben,

hogy eljönne értem, ha Pagannek szüksége lenne rám.- Beszélni fogok Gee-vel.Pagan ragyogó mosollyal pillantott rám, és karjait a nyakam

köré fűzte. - Annyira könnyű eset vagy. Szinte soha nem kellvitatkoznom veled.

Megpusziltam az orra hegyét. - Szeretem elérni, hogymosolyogj, Pagan.

- És én szeretem hallgatni a szexi hangodat, ahogy ilyen édesdolgokat mond nekem – válaszolta. - Csókolj meg, Dank –suttogta, ajkait az enyémekhez nyomva. Ez nem olyasmi volt,amire bátorítottam őt. Azon néhány alkalommal, amikorcsókolóztunk, a lelke megpróbált kiszakadni a testéből. Nemtudtam rájönni, hogy miért, és hogyan tudom ezt megállítani. A

csókjaink mindig rövidek voltak. Nos, a többi dolog… rengetegidőt töltöttünk azzal, hogy azokat az egyéb dolgokat csináljuk.- Hmmm… gondolod, hogy ez alkalommal magadban tudod

tartani a lelkedet? – mormogtam az ajkaiba.Kuncogott. - Megpróbálom.Nyelvének édes íze az összes gondolatot kiűzte a fejemből.

Azonban egy vágyam maradt. Egy célom. Pagan. Elégedettségáramlott keresztül rajtam, ahogy nyelvemet végigfuttattam alsóajkán, küzdve a késztetéssel, hogy megharapjam azt. Az a teltajak mindig arra csábított. Egy lágy, apró nyögés visszahozta azérzékeimet, és éreztem, hogy a lelke reagált a felém irányulóvonzásra. Gyengéden megtörtem a csókot, és teremtettemmagunk között egy kis távolságot, amíg éhesen bámultunk


40/76

A BBI G LINES

40

egymásra, és mindketten nagyon gyorsan, rövideketlélegeztünk.

- Sajnálom – suttogta.Megráztam a fejemet, és elmosolyodtam ártatlan bocsánatkérésén. A lelke tudta, hogy az enyém. A tény az, hogyhajlandó lett volna feladni értem, nagyon értékes volt aszámomra. Bár ez extrém mértékű frusztrációt okozott, amikorköré akartam fonni a karjaimat, és órákon keresztül csókolniakartam őt, egészen az öntudatlanságig. De addig, amíg megnem találjuk a választ arra, hogy a lelke miért vonzódik annyirahozzám, ez nem történhet meg.

- Ne kérj bocsánatot, Pagan – mondtam, és kinyújtottam akezemet, hogy megfogjam és az ajkaimhoz vezessem az övét. –Itt az ideje, hogy bemenj és elkezdj készülni. Azt hiszem,megígérted anyukádnak, hogy ma reggel leülsz és vele

reggelizel.Bólintott, és megszorította a kezemet, mielőtt elfordult, hogy bemenjen. Ahogy elérte az ajtót, visszapillantott rám. -Hamarosan találkozunk.

- Mindig – feleltem.


41/76

P REDESTINED

41


Dank

A bban a pillanatban, ahogy Pagan belépett a házba és

becsukta maga mögött az ajtót, megéreztem. Lehunytam aszemeimet és engedtem, hogy az érzékeim átvegyék felettem azuralmat. Lassan nyitottam ki újra őket és végigpillantottam azudvaron, amíg tekintetem megállapodott Pagan álmainakforrásán. Láttam már korábban ezt a kísértetet. Gúnyos, ridegragyogással a szemeiben bámult vissza rám, miközben kihúztaa nem egy, hanem két cigarettát a szájából.

- Mit akarsz Pagantől? – követeltem, megtartva köztünk atávolságot ellenséges pillantásommal. A léleklord talán képesmanipulálni az embereket és azok életét, de fölöttem nem volthatalma. Én tartottam a kezemben az összes kulcsot. Nélkülema halottak voodoo léleklordja semmi nem lenne. Az ereje


42/76

A BBI G LINES

42

azokból származott, akik hittek benne. És minden az énkezeimnél ért véget.

- Ő hozzám tartozik. – Az arrogáns kísértet továbbra is rámfókuszált. Láttam az óvatosságot a szemeiben. Tudta, hogyfelette állok a ranglétrán.

- Nem. Nem tartozik.A léleklord hátrafelé lépett. A mozdulata több siklásnál, már-

már séta volt, ahogy távolságot teremtett közöttünk. Amellkasomból feltörő morgás elérte a füleimet, és megértettem,hogy miért akart hirtelen teret kettőnk között.

- A lány kártérítésként van megjelölve. Az anyja alkut kötött.Tudta az árát.

Mi? Vonakodva szakítottam el a pillantásomat a léleklordról,hogy megnézzem, Pagan figyelt-e minket az ablakából;megtagadtam a kísérletet arra, hogy távolságot teremtsek

közöttünk, és fagyosan meredtem annak a valaminek aszemeibe, amit csak valami démon és ember közötti dolognaklehetett tartani. Azok hite és imádata, akik a voodoo-tgyakorolták, adták meg azt a teret, ahonnan a léleklord nyerte ahatalmát. Nélkülük, ő sem létezne.

- Pagan Moore az enyém. Hagyd őt békén. Te soha nemkeresztezted az utamat korábban, de biztosíthatlak, hogyegyetlen voodoo léleklord sem jelent nagy kihívást a számomra.De ezt te is tudod.

A zavar a voodoo léleklord higgadtságában evidens volt. Őhátrált.

- De a kártérítést be kell teljesíteni.


43/76

P REDESTINED

43

- Nem Pagannal. Bármilyen alkut is kötöttél az anyjával, aztaz anyával kötötted. Pagannak semmi köze hozzá.

- Te soha nem ismerted volna meg őt, ha én nem gyógyítommeg. Elvetted volna a lelkét, miközben ő összegömbölyödvefekszik és haldoklik gyermekként. Én voltam az, aki nem néztevégig egy gyerek halálát. Te nem törődsz azzal, kit viszel el.Pagan Moore miattam van életben. Célom van vele. A fiamszámára mentettem meg őt. Ő vigyázott rá az elmúlt években.

Reszkettem a haragtól, irányításom alá vontam a pusztításutáni vágyamat. Ha megpróbálnék megsemmisíteni egy voodooléleklordot Paganék hátsóudvarán, az az egész Poklot magávalhozná. Ennek a háznak kellett az ő biztonságos helyének lennie.Nem pedig a rémálmai otthonának.

- Hagyd őt békén, vagy velem kell szembenézned.- A lánynak meg kell adni a választás lehetőségét, vagy

másmilyen módon kell megadnia a fizetségemet. Meg kellkapnom, ami megillet – sziszegte.- Jó! Engedjük választani – üvöltöttem.Aztán ő eltűnt, és egyedül maradtam.Az összes istenség nevére, mi a fenét csinált Pagan anyja?

~• ♥ • ~


44/76

A BBI G LINES

44

Pagan

- T ehát a szerelmes fiú turnézni van. – Wyatt, Miranda barátja, és az én gyerekkori barátom, közölte, ahogy letettevelem szemben a tálcáját az asztalra. Felvettem a zsemlét, mertaz volt az egyetlen dolog a tálcán, amit ténylegesen felismertem,és letéptem belőle egy darabot, mielőtt felnéztem volna rá.

- Igen. – Ez volt az egyetlen válaszom, mielőtt bedobtam egydarab kenyeret a számba.- Ne beszélj erről. Totál depressziós – szidta le Miranda

Wyattet, és rácsapott a karjára.Wyatt továbbra is engem figyelt, ami enyhén nyugtalanító

volt.- Mi van? – kérdeztem, ahogy a pillantásom találkozott az

övével.Ő csak vállat vont. - Semmi, csak éppen gondolkodtam

valamin, és meg akartalak kérdezni téged róla, és nos…elfelejtettem. – Megrázta a fejét, mintha a mozdulat kitisztítanáa gondolatait, és megragadta a vizes palackját.

Leif. Leifre gondolt. Lassan Leif mindenki emlékezetében

elhalványodik, és eltűnik. Mindenkiéből, leszámítva perszeengem. Ez miért volt?- Wyatt, emlékszel a faházra, amit építettél, és nem engedtél

oda lányokat bemenni?Wyatt felemelte a pillantását a kajáról, és rám vigyorgott. -

Igen, és te erre átkozottul dühös lettél. Azt hiszem, azt a jeletcsak azért lógattam ki, hogy felidegesítselek téged.


45/76

P REDESTINED

45

Biztos voltam benne, hogy azért tette. Wyatt azért élt, hogyengem felhúzzon. Hatalmas fiú kontra lány csatát vívtunk

utána, mikor visszaértünk a házhoz. Miranda boldog volt, hogy játszhatott a babáival, ami csak még több muníciót biztosítottWyattnek. Miranda elérte, hogy rossz benyomást keltsek. A fiúkazt hiszik, hogy a babák gyengévé tesznek, minket, lányokat, deén egyáltalán nem voltam gyenge.

- Emlékszel a hátsóudvarunkon álló fára, amire felmásztál ésazt mondtad, hogy én nem tudnám megtenni?

Wyatt egy percig összeráncolt szemöldökkel meredt magaelé, aztán újra vigyor szelte át az arcát. - Igen, egy nap egyedülfelmásztál rá, aztán meg leestél, de egy gyerek segített neked,vagy valami ilyesmi. Nem tudom. Már akkor sem hittem el asztoridat, és ez azóta sem változott. Egy kicsit messzirementél… – Tovább folytatta a visszaemlékezést azzal, hogy

mennyire gyorsan tudott felmászni arra a fára, és beszélt anyilvánvaló hősiességéről, de az én gondolataim már másdolgokon jártak.

A fiú igazi volt. Az álom pedig egy emlék. De miértfelejtettem el?

- Megeszed azt? – Wyatt kérdése tört be a gondolataim közé,és én felé toltam a tálcámat. Nem voltam biztos benne, hogy miaz „az”, amire utalt, de az egészen biztos, hogy minden „az” atálcámon, nem fog a szám közelébe menni.

- Szolgáld ki magad.- Édes. Köszönöm. – Megragadta a tálcát, és maga elé húzta.Miranda összerezzent, ahogy lepillantott rá. Az én

gondolataim is pontosan tükrözték az ő remegését.


46/76

A BBI G LINES

46

- Szóval Pagan, mikor megyünk dupla randira veled ésDankkal?

- Um… Nem tudom. Azt sem tudtam, hogy ezt szeretnéd.Miranda oldalra biccentette a fejét, és hitetlenkedőpillantással nézett rám. - Persze, hogy ezt akarjuk. Te vagy az,aki tart tőle.

Nem. Wyatt Leif barátja volt. És nem volt elragadtatva tőlemmeg Danktól. Úgy érezte, mintha megcsaltam volna Leifet, bárelmondtam nekik, hogy ő szakított velem. PillantásomatWyattre irányítottam, aki boldogan ette a kaját, amit nekiadtam, miközben a válaszomra várt. Teljesen elfelejtették Leifet?

- Oh, oké, nos, engedjétek meg, hogy beszéljek vele. Egy kisidőre elutazott, de amikor visszajön, akkor megbeszélem vele.

Wyatt vigyorgott, és belekortyolt a vizébe. Figyelmemet amellettünk álló asztalra fordítottam, ahol általában Leif ült, úgy,

mint egy hatalmon lévő király. Úgy tűnt, senki nem aggódik ahiánya miatt. Még Kendra sem, a lány, akivel évekig együtt járt,mielőtt a nyáron szakított vele. Egyáltalán együtt jártak őkigazából is, vagy Leif csak játszott a fejével?

Kendra hátrahajtott fejjel nevetett valamin, amit az egyik fiúmondott neki, és megigézve figyeltem, ahogy nyíltan flörtölt.Szerencsére mindent elfelejtett, ami közte és Dank közötttörtént, amikor Dank először tűnt el. Így nem kellett azzalfoglalkoznom, hogy flörtölt vele, amikor visszatért. Majdnemolyan volt, mintha nem is léteztem volna, már amennyireKendra foglalkozott velem. Aztán a pillantása találkozott azenyémmel, és a szemeiben felcsillanó tudás egészenledöbbentett, mielőtt tekintete elsiklott mellettem, és az egyik


47/76

P REDESTINED

47

pom-pom lány nevét sikította, aki megközelítette az asztalukat.Mindannyian úgy csináltak, mintha semmi nem történt volna.

Senki nem aggódott többé a sztár hátvédünk miatt.- Meg kell mosnom a fogamat, és újra felkenni aszájfényemet. Jössz velem? – kérdezte Miranda, ahogy felállt.

Bólintottam, és követtem őt kifelé az ebédlőből. - Hé,Miranda, akkor Wyatt már nem annyira zaklatott Leif miatt –próbálkoztam, várva, hogy lássam, hogyan reagál.

Miranda visszalesett rám a válla fölött. - Ki miatt?

~• ♥ • ~

Anya nem volt otthon. Fantasztikus. Egyedül voltam.Becsuktam magam mögött az ajtót és körbenéztem akonyhában, hogy lássam, van-e lebegő, kéretlen látogatóm,

vagy Leif esetében, nem sétál-e a házban. A terep tisztánaklátszott, de ez nem igazán nyugtatta meg az idegeimet.Ledobtam a táskámat az asztalra és odasétáltam a hűtőhöz,hogy kivegyek belőle valami innivalót, és készítsek magamnakegy szendvicset.

Egy taco salátával és ropogós tortillával töltött edény voltgondosan becsomagolva a hűtőben, tetején post-it cetlivel.

Elmentem Rogerrel. Kés ő n jövök. Rendeltem a kedvencedb ő l aLos Tacosból. Jó étvágyat hozzá.

Szeretlek, Anyu


48/76

A BBI G LINES

48

Hozzáadva ezt a tényhez, hogy egyedül hagyott itthon, ésmeg tudtam volna puszilni az arcát. Majd éhen haltam, mivel

ebédre egy zsemlén kívül nem ettem semmi mást. Két gólyátkorrepetáltam iskola után, és akkor nem volt időm enni. Mostmeg már elmúlt hat, és esküszöm, hogy a vastagbelem márelfogyasztotta a vékonybelemet. Kajára van szükségem.Megragadtam a salátát és egy pohár szódát, majd a nappali felévettem az irányt. Miután hallottam, hogy Miranda az e hetiCsinos kis hazudozók részről beszélt, magam is meg akartamnézni.

Leültem a kanapéra a vacsorámmal, a lábaimat magam aláhúztam és bekapcsoltam a tv-t. Hála a jó Rogernek, anyám barátjának, volt egy szép, új síkképernyős tévénk a falon. Rogervolt a vezérigazgatója a helyiLegjobb vétel boltnak, így gyilkosüzleteket kötött. Már ejtettem el célzásokat arra vonatkozóan,

hogy új laptopot szeretnék. A régi már lassan az elektronikaikütyük temetőjében lesz örök nyugalomra helyezve.- Pagan.Sikítottam, eldobtam a villámat, és gyorsan körbekémleltem a

szobában, hogy megkeressem a hang gazdáját.Leif állt a konyhába vezető ajtónál. Nem tűnt kísértetiesnek

vagy furcsának. Úgy nézett ki, mint Leif. Leszámítva, hogy aházamban volt. Hívatlanul. És nem volt lelke.

- Pagan – ismételte.Már nyitottam a számat, hogy megkérdezzem, mi a fene,

amikor eltűnt előlem, ahogy Gee viharzott be az ajtón, minthacsak harcmezőn lenne.


49/76

P REDESTINED

49

- Hol van? Hol van az a szardarab? Éreztem a jelenlétét. Mostpedig, HOL A FENÉBEN VAGY?

Figyeltem, ahogy Gee körbenézett a nappaliban, és besétált akonyhába.- Eltűnt. Átkozott, gyáva féreg – mondta hangosan, ahogy

felvágtatott a lépcsőn.Ledermedve ültem, és arra vártam, hogy Gee megnyugodjon,

és visszajöjjön a szobába. Még mindig szédültem a tudattól,hogy Leif itt volt a házamban, és, hogy Gee szitokszavakatkiabált, miközben átkutatta a ház minden sarkát.

- Jól vagy? – kérdezte aztán, amikor visszasétált a szobába.Megpróbáltam bólintani, de nem jött össze. Helyette, egy„mmm”-t kényszerítettem ki a torkomból. A szívem mégmindig olyan gyors ütemben vert, hogy úgy éreztem, ki fogugrani a mellkasomból.

- Lélegezz mélyeket, Peggy Ann. Vegyél mély levegőt. Neengedd, hogy őfelsége rázúdítsa a poklot mindenkire, aki azútjába kerül, csak mert a csaja halálra rémült.

Színes szóhasználata elérte, hogy egy kuncogás szakadjon ki belőlem, és képes voltam a tanácsának megfelelően mélylevegőt venni.

- Ez az. Így tovább. Jó kislány – bizonygatta egy elégedettmosollyal, és lesüllyedt mellém a kanapéra.

Lebámultam az ölemben tartott salátára, és megpróbáltamfeldolgozni a fejemben azt a tényt, hogy Leif itt volt aházamban. A semmiből tűnt elő. Vagy ez valami más volt, amicsak hasonlított Leifre? Bár az egészen biztos, hogy olyanhangja volt, mint Leifnek.


50/76

A BBI G LINES

50

- Meg fogod azt enni? – Kérdése többnek hangzott, mintegyszerű kérés, ahogy a salátás tálra mutatott, ami csodálatos

módon nem ömlött ki a padlóra az előbbi dráma alatt.Ennem kellett. Egész nap egy falatot sem vettem magamhoz,de az éhségem eltűnt. Most kissé betegnek éreztem magamat.

- Leif volt az, igaz? – kérdeztem oldalra fordítva a fejemet,így láttam az arcát.

- Igen. Az a kis szardarab. Feltűnik, mint egy gyáva féreg, ésígy rád hozza a frászt. Most már nem olyan édes, igaz?

Visszapillantottam arra a helyre, ahol az ex-barátom állt.Nem tűnt ijesztőnek. Inkább aggódónak látszott. Vagy talán bűntudatosnak.

- Dank ki fogja deríteni, mi folyik itt. Szóval, állj le azaggódással. Most pedig, edd meg a vacsorádat, vagy ne, mertnagyon jól néz ki.

Megráztam a fejemet, és Gee hirtelen felkapta az ölemből atálat, és azonnal villát ragadott a kezébe.- Kortyolj bele az italodba, ha betegnek érzed magadat. Nem

akarsz sokkos állapotba kerülni. A cukor segíteni fog.Bólintottam, és egy aprót kortyoltam a hideg, édes

szódavizemből, és úgy tűnt, a gyomrom egy kicsitmegnyugodott.

- Miért volt itt?- Mert beszélni akart veled, azt hiszem – válaszolta Gee,

mielőtt eltüntetett egy újabb villányi salátát a szájában.- A diákok az iskolában, a szülei, mindenki elfelejtette őt.Gee bólintott. - Igen, el. Nincs lelke, Pagan. Emlékezz, te lélek

vagy. A tested csak otthont biztosít a számára. Azok, akiknek


51/76

P REDESTINED

51

van lelke, elfelejtik őt, mert a lelkük soha nem kapcsolódottLeiféhez. Nem tudtak kapcsolódni valamihez, ami nem is volt.

- Akkor én miért emlékszem rá? – Hangom csak suttogásnaktűnt. Majdnem féltem választ kapni erre a kérdésre.Gee letette a villát a tálba és sóhajtott. Ez nem jó jel.- Te más vagy. Neki… Az van, hogy… Ugh, mi a fenéért nem

magyarázta el neked Dankmar ezt az őrült szarságot? – Geeletette a csaknem üres tortillás tálat a dohányzóasztalra és letörtmég egy darabot a tésztából, mielőtt hátradőlt és rám nézett. - Alelkedet megjelölték, amikor gyerek voltál. És Leif igényt tart rá.Most pedig, nehogy kiadj. Dank, több mint biztos, hogykitalálja, hogyan hozza helyre ezt a dolgot, de addig is, amíg ezsikerül neki, Leif képes lesz hozzád kapcsolódni.

Nem tetszett ennek a mondatnak a hangzása. - Hozzámkapcsolódni? – nyögtem ki.

Gee bólintott, és újra beleharapott a kezében tartott tortillába.Annyira lazán kezelte ezt az egészet. Talán nekem is megkellene nyugodnom. Gee nem aggódott. De… hogy hozzámkapcsolódni?

- Hagyd abba a szemöldökráncolást, Peggy Ann. Nemannyira rossz a helyzet. Szóval, itt az igazság: az anyád rosszdöntést hozott. Egy sötét kísértet pedig elhatározta, hogy igényttart rád. Állhatnának rosszabbul is a dolgok – fejezte be egy lazavállrándítással.

- Hogyan? Hogyan lehetnének még ennél is rosszabbak? Egysötét kísértet? – Kinyúltam a poharam után, ahogy a gyomromszaltót ugrott arra a gondolatra, hogy valójában mit jelent asötét kísértet.


52/76

A BBI G LINES

52

- Hogy lehetnének még rosszabbak a dolgok? Nos,kezdetnek, élhetnél a Halál teljes védelmezése nélkül is. Úgy

értem, gyerünk, Peggy Ann. Mit tehet egy sötét kísértet aHalállal szemben? Úgy értem, igazából. – Gee megforgatta aszemeit, és egy utolsó harapással eltüntette a kezébe tartotttortillát a szájában.

Magamba szívtam a szavait, azt kívánva, bárcsakmegnyugtatóbbak lettek volna.

- Van valamilyen jó felvétel ebben az izében? – kérdezte Gee,miközben a távirányítóért nyúlt.

- Um, igen, nézz, amit akarsz – morogtam, és az italombakortyolva azt kívántam, Dank jöjjön haza. Most.


53/76


54/76

A BBI G LINES

54

- Etel ne’er passe’ ezt te is tudod – mondta az öreg hölgy, ahogy polc fölé hajolt, amit apró tároló dobozkák százaival töltöttek

amelyek mindegyike olyan fura dolgokat tartalmazott, amiket nismertem fel. – Amit kérsz, nem számít. Nem, ha a kerülőuválasztod. Kivéve, ha ő azt akarja, hogy a lány éljen. Eléri, hokiáltsunk érte.

Figyeltem az öreg nőt, ahogy körbe-körbe csoszogott, és különdolgokat kevert össze, amiket a polcról vett le, miközben magmotyogott.

- Ki ő? – Hallottam anyám kérdését. Magamban töprengtem. Úgy tűnt, a rejtélyes férfi adja meg, am

az anyám akar, nem az öreg hölgy. Nem értettem, hogy anya mikérte ennek a nőnek a segítségét. Nem úgy nézett ki, mint azokorvosok, akikkel eddig találkoztam. Az utolsó dolog, amire emlékhogy láttam, amikor elaludtam, az a kórházi szoba fehér fala volt,

az elmúlt néhány hónapot töltöttem. Aztán felébredtem, és itt voltEzzel a fura nővel, ebben a kicsi, piszkos házban, ahol különös volt.

- Az egyetlen, aki meg tudja menteni ezt a lányt – mondta, aho felém csoszogott, miközben megkeverte a büdös kotyvalékot, és hkántálni kezdett.

- Hol van? Érte kell mennem? – A pánik az anyám hangjában arkésztetett, hogy küzdjek, és tartsam nyitva a szemeimet. Tudtam, hmeg volt rémülve. Az orvosok nem számítottak arra, hogy felébreHallottam őket suttogni, miközben azt hitték, hogy alszom. A kóegész testem fölött átvette az uralmat. Beteg voltam. Az anyám peszomorú.


55/76

P REDESTINED

55

- Azt hiszed, hogy megcsinálnám ezt, ha ő nem lenne itt. – humor az idős hölgy hangjában nyilvánvaló volt. – Ez a gris-gris n

tehet semmit a lányodért. Csak Ő. Mielőtt anyu újabb kérdéseket tehetett volna föl, az ajtó kinyíltegy fiú lépett be rajta, aki nem sokkal lehetett idősebb nálam. Szemvadul örvénylő, viharos tengerre emlékeztettek, ahogy becsukta mmögött az ajtót. Szőke, bozontos haja a homlokába lógott, eltakarszemeit, és nem úgy nézett ki, mintha az idősebb, sötét hölgytartozna. Ő is beteg volt? Halk mormolás hagyta el a száját, egy olnyelven, amit nem értettem, majd a szoba elsötétedett, és a szemlassan lecsukódtak.

- Itt az idő – suttogta az ismerős hang a fülembe.Levegőért kapkodva egyenesedtem fel az ágyamban.

Napfény ömlött be az ablakomon keresztül, és a sárga szobámragyogó derűje furcsa kontrasztot alkotott a sötét kunyhóval,

amiről álmodtam. De vajon honnan jött? És ott volt még az időshölgy az akcentussal. Erős volt, zavaros… és Cajun? Aztán ottvolt még a fiú is. Ismét megjelent, miközben én beteg voltam.Beteg voltam. Három éves koromban volt egy csodaszámbamenő felépülésem. Ez volt a legkorábbi emlékem arról a fiúról.De ki volt ő? És miért mondta a hang, hogy „Itt az idő”, ahelyetthogy „Már majdnem itt az idő”?

Gee-t keresve körbepillantottam a szobában.- Pagan – Dank állt az ágyam előtt, és lehajolt, hogy a karjaiba

húzzon. – Gee mondta, hogy eljött hozzád. Nem látta, de érezte.Nem tudta megállítani őt, így eljött értem, és ide hozott.


56/76

A BBI G LINES

56

Bólintottam, és engedtem, hogy körülöttem sürgölődjön. Ezpont az a megnyugtató dolog volt, amire jelen pillanatban

szükségem volt. Semminek nem volt értelme.- Visszaemlékeztem valamire. Egy újabb álom. Semmiértelme nincs, de ha valóban megtörtént… az megmagyarázvalamit. Valamit a múltamból.

Dank hátrébb húzódott, és lebámult rám. - Mit? – Afeszültség a hangjában nem ért meglepetésként. Ideges volt.

- Egyszer beteg voltam. Még kiskoromban. Igazán, nagyon beteg. Leukémiám volt, és az orvosok azt mondták anyámnak,hogy ne reménykedjen… aztán, egyszer csak sokkal jobbanlettem. Igazi csoda volt. Később aztán soha nem beszéltünkerről. Anya soha nem aggódott amiatt, hogy a betegségvisszatér. Néhány évvel később véget értek a kontroll-látogatások az orvosomnál, és ez volt a betegségem vége.

Dank szorítása körülettem már-már fojtogatóvá vált. - Mireemlékeztél vissza az álmodban?- Annyira valódi volt, Dank. Még az öreg kunyhó penészes

szagát is éreztem.- Meséld el – bátorított, ahogy ujjait keresztülfuttatta

gubancos hajamon, gyengéden kibogozva belőle a csomókat.- Volt ott egy idős hölgy. Erős akcentussal. Nehéz volt

megérteni mindent, amit mondott. Még abban sem vagyok biztos, hogy milyen akcentussal beszélt. De elvégzett egy…varázslatot, azt hiszem. Az anyám vitt el hozzá. Könyörgöttneki, hogy mentsen meg engem. Aztán a fiú, az, amelyik a többiálmomban is szerepelt, szintén megjelent. Kántálni kezdettvalamit, és utána… Felébredtem, és az „itt az idő” visszhangzott


57/76

P REDESTINED

57

újra és újra a fülemben. – Dank felsóhajtott, és homlokát azenyémnek támasztotta. Nem volt megnyugtató. – Te érted ezt?

Tudod, hogy mi történik velem? Ez az egész azért van, mert Leifigényt tart a lelkemre?Nem válaszolt rögtön. Helyette egyik tenyerét a tarkómra

simította, és fejét a nyakamba temette. Bár mindig élveztem ígyhozzábújni az ágyamon, a habozása elvette tőlem azt a melegmeghittséget, amit általában éreztem ebben a pozícióban.

- Dank – ismételtem meg.- Egy Voodoo doktor volt, akit azon a napon meglátogattál,

Pagan. Az anyád sötét mágiát vetett be, hogy megmentse atestedet.

Mi a…! Lenyeltem a torkomra feltörő keserű epét. Miről beszélt? A Voodoo nem volt igazi, de a félelem, ami átvette azuralmat a testem felett, azt mondta, hinni kellene a Voodooban.

Tudott valamit, amit én nem.- Nem értem – sikerült kinyögnöm a fojtogató félelemellenére, ami elzárta a légutaimat.

- Megtalálom a módját, hogy helyrehozzam. A gonosz igényttart a lelkedre. Az istenségek nem társulnak és szövetkeznekvoodoo léleklordokkal. Ezek a lordok nem túl erősek, de ahatalmukat arra is tudják használni, hogy szenvedést és kínokatokozzanak az embereknek. Kárpótlást kell felajánlani nekik,hogy elküldhessük őket tőled. Meg tudlak védeni, de aléleklord, aki utánad vetette magát, a leghatalmasabb léleklordodakint. Harc nélkül nem fog távozni.

- Leif egy… egy voodoo léleklord? – Ez nem lehet igaz. Leifnem volt gonosz.


58/76

A BBI G LINES

58

- Pagan, azok, akiknek nincsen lelke, csak egy helyheztartozhatnak. A Teremtő nem hoz létre lélektelen

teremtményeket. Nincs szüksége rájuk. A lelket egyes egyedül aTeremtő hívhatja életre. Ezért van az, hogy minden lény, akineknincsen lelke, gonosz. Leif a létező legerősebb gonosz léleklordegyik teremtménye. A halottak Voodoo léleklordja, Ghede, azemberektől származó kántálásoknak és imáknak köszönheti ahatalmát. Leif az ő teremtménye. A gyermeke. Leif a holtakhercege a Voodoo valláson belül. A kapcsolatod hozzá az okaannak, hogy látod a lelkeket. Mielőtt beteg lettél, mielőtt azanyád elvitt téged a voodoo doktorhoz, láttál akárcsakegyetlenegy lelket is?

Nem tudtam visszaemlékezni. Ez túl sok volt. Voodoo? Azanyám a Voodoo segítségével mentett meg? Oh, Istenem.

- Hogyan… hogyan tudod ezt helyrehozni? – kérdeztem,

szükségem volt arra, hogy valaki biztosítson engem, mindenrendben lesz. Talán ez az egész csak egy újabb álom volt. Talánhamarosan felébredek, és újra normális leszek.

Dank elvette rólam a kezeit és felállt. Nem szerettem atávolságot. Azt akartam, hogy a közel legyen hozzám.

- Amikor nem a lelkeket veszem el, keresni fogok valami utat,hogy véget vethessünk ennek. – Szünetet tartott, aztán lekaptarólam a pillantását. – Gee addig idejön, és veled marad, amíg énezzel az üggyel foglalkozom.

Mi? Nem!- Úgy érted, elmész? – Küzdöttem a könnyekkel, amik csípték

a szemeimet, és azzal fenyegettek, hogy hamarosankibuggyannak. Nem tudom végigcsinálni a jelenléte nélkül.


59/76

P REDESTINED

59

Erős és rettenthetetlen akartam lenni, de jelenleg csak arra voltszükségem, hogy mellettem legyen.

Dank felsóhajtott, lehunyta a szemeit, és végigfuttatta akezeit az arcán. Tudtam, hogy megnehezítem számára ahelyzetet, de nem akartam, hogy elmenjen. Még ha szerettem isGee-t, Dankot akartam.

- Nincs másik lehetőség, mivel válaszokat kaphatunk erre,Pagan. Nem hagyhatom abba a munkámat. Még mindiglelkeket kell elvennem. Az összes szabadidőmben arra fogokkoncentrálni, hogy biztonságban tartsalak téged.

- De…- PAGAN! REGGELI! – Az anyám hangja szánkázott fel a

lépcsőn, félbeszakítva a könyörgésre tett kísérletemet.- Menj készülődni, Pagan. Menj iskolába. Nem fogok teljesen

eltűnni. Minden alkalommal, amikor lehetőségem lesz rá, itt

leszek.- Ígéred?- Igen.

~• ♥ • ~

- Rendben, Peggy Ann, hová megyünk először?Elfordultam, hogy Gee-re pillantsak, aki a mellettem landolt,

és észrevettem, hogy nem úgy néz ki, mint egy éteri „szállító”,hanem mint Gee, akivel az elmegyógyintézetben találkoztam.Hosszú szőke haja egyenes, és fakó szőke volt. Szemöldökébeismét piercinget tett, és úgy nézett ki, mintha egy újabb kissávot tett volna bele. A gyémánt az orrában, kétség kívül


60/76

A BBI G LINES

60

nagyon is igazi volt, és természetesen fekete rúzst kent magára.Elérte, hogy mindenki, aki gót kinézetet akart felvenni,

szánalmasan gyenge kísérletet tehessen csupán.- Mit bámulsz, Peggy Ann? Ennyire hiányoztam?- Elfelejtettem, hogy mennyire jól tudod felvenni ezt az őrült,

bajkeverő, fasza-gyerek vagyok kinézetet.Gee hatalmas nevetésben tört ki. - Azt mondtad, fasza. – Gee

meglehetősen hangosan jelentette ezt be, ami miatt egy kicsitösszerezzentem. – Az én kicsi hercegnőm egy kicsit harapós lett.

Megforgattam a szemeimet, és elnézve Gee mellett,megláttam, hogy Miranda Wyattel együtt a szekrénye mellettáll, és rémült arckifejezéssel néz engem. Emlékezett Gee-re azőrültek házából. A szarba. Erre nem gondoltam.

- Um, a barátnőm, Miranda látott téged… tudod, korábban.Mit mondjak neki?

Gee követte a pillantásomat, aztán úgy intett a barátaimnak,mintha hosszú ideje elveszett haverjaival találkozott volnaismét.

- Nem azért bámul rám tátott szájjal, mert emlékszik rám,Pay-gan. Azért bámul, mert nem illek azok közé a fazonok közé,akikkel általában lógni szoktál.

Már belekezdtem a válaszomba, de aztán mégsem szóltamsemmit. Gee-nek igaza volt. Az én barátaimnak nincsenekpiercingek az arcukon, vagy nem viselnek miniszoknyát magasszárú, fekete, katonai bakanccsal együtt. Vagy nem kennekmagukra fekete körömlakkot és rúzst. Gee határozottan magáravonta a figyelmet.

- Szóval, nem emlékszik rád az elmegyógyintézetből?


61/76

P REDESTINED

61

Gee megrázta a fejét. - Nem, Dank gondoskodott róla.Megkönnyebbült sóhajjal indultam Miranda felé. Nem

voltam felkészülve, hogy még több hazugságot mondjak ma.Hálás voltam, amiért nem kellett előjönnöm valamivel, hogylecsendesíthessem Miranda kérdéseit. Bár, valahogy meg kelletttalálnom a módját, hogy rávegyem Mirandát, hagyja abba, hogyúgy bámul Gee-re, mint akinek három szemgolyója nőtt. Geeigazán aranyos volt a ruhájában, úgy nézett ki, mint egy lázadó.Persze káprázatos volt, amikor szállítónak öltözött, de ezt astílust is nagyon jól hozta.

~• ♥ • ~

- Miranda, Wyatt, ő a barátom, Gee. – Aztán leblokkoltam.Nem gondoltam, hogy ennyire messzire megyek.

Miranda kissé összezavarodott, elborzadt tekintetételfordította rólam Gee-re, hogy rajta időzzön el egy kicsiveltovább.

- Gee? – kérdezte Miranda.- Ja, Gee. Nézd, a barátnőd már elmondta a nevemet. Hát

nem nagyszerű? – piszkálódott Gee, nyilvánvalóan kihasználtaa kényelmetlen bámulásból adódó helyzetet. Keményen a bordái közé könyököltem, és figyelmeztető pillantást vetettemrá.

- Gee az egyik városon kívüli barátom. Az, uh, az apja azanyám barátja, és Gee néhány hétig velem marad. – Nyögtem kiakadozva a szavakat. Ha Mirandáék hinnének nekem, igazicsoda lenne.


62/76

A BBI G LINES

62

- Ha vége ennek a lenyűgöző bemutatásnak, akkor megyek,és megkeresem az automatát. Szükségem van egy kólára meg

Snickersre, mivel még reggeli előtt kizavartál a házból – közölteGee, aztán elindult abba az irányba, amerre a Tanári Szobánakkellett lennie. Nem, biztosan nem tenné. Nem, valószínűlegmegtenné, és meg is tette.

- Tehát veled lakik? Mint a házadban? Kérlek, mondd, hogy bezártad a szobád ajtaját, mert ez a csaj úgy néz ki, mint egyőrült. Talán az anyáddal kellene aludnod. Úgy értem, őszinténPagan, valószínűleg börtönben ült, vagy… – Miranda levegőértkapott, és a szája elé kapta a kezét. – Lefogadom, hogy ott volt.Oh, Istenem, annyira lefogadom, hogy ezért van itt! Mit csinált?Ez annyira nem biztonságos…

- Miranda, nyugodj meg – szakítottam félbe a fecsegését, ésmegragadtam a karját. – Nem volt börtönben. Teljesen

ártalmatlan. Csak szereti felhívni magára a figyelmet. Mostpedig hagyd abba az őrült elméleteid gyártogatását, és lazulj el.- Elég dögösen néz ki – szólalt meg Wyatt. Küldtem felé egy

„fogd be” pillantást, és Mirandába karoltam.- Gee különc, de vicces, és jó fej. Szeretni fogod, ha egyszer

túlteszed magad a megjelenésén és a színes nyelvhasználatán.- Színes nyelvhasználat? Oh, nem, sokat szitkozódik?Bólintottam. - Igen, és nagyon szórakoztató, amikor csinálja.

Simán lealázna egy tengerészt.- Én máris kedvelem – mondta Wyatt visszapillantva a

sarokra, ahol Gee eltűnt. – Ugye nem hiszed, hogy bement aTanári Szobába? Mert arrafelé ott van csak automata.


63/76

P REDESTINED

63

Sóhajtottam, és elrángattam Mirandát az első óránk színhelyefelé. - Valószínűleg pontosan oda ment.

- Ez annyira bajkeverős – mondta Wyatt áhítattal, amit egynagyon hangos „umph, au, bébi” követett. Miranda a hegyes kiskönyökével találta el a bordáit.

Először nevettem fel ezen a reggelen, mielőtt eszembe nem jutott Leif, és a jelölés a lelkemen. A mosolyon gyorsanelhalványodott.


64/76

A BBI G LINES

64


Dank

- T udod, gondolkodtam – mondta Gee, ahogy megjelentmellettem. Keresztülsétáltam a sivatagon, elvéve az elesettkatonák lelkeit. Utáltam a háborúkat. Túl sok időmet vették el. –Oó, egyet kihagytál. – Mutatott Gee egy lélekre, amelyik a régenotthonául szolgáló teste mellett állt.

- Egyet sem felejtettem el, Gee. Nem akar távozni –csattantam fel, idegesített, hogy Gee itt volt, amikor Paganmellett lett volna a helye. – Mit keresel itt?

- Nos, először is, szia neked is, Dankmar. Jézus, higgadj márle, Pagan biztonságban vacsorázik a barátja, Miranda házában.Miranda nem kedvel engem. Biztos vagyok benne, hogymegrémült tőlem, és arra vár, hogy vért igyak vagy ilyesmi.


65/76

P REDESTINED

65

Felhorkantam. - Gondolod? Próbálj meg kevésbé ijesztőneklátszani.

- Akárhogy is, figyelj csak, miért van az, hogy nem közlödegyszerűen azzal a léleklorddal, hogy „Hé, hagyd abba a barátnőm kísértését te hülye seggfej”, aztán egyszerűen csaklezárod a dolgot? Észrevettem, hogy az utóbbi napokban azemberekkel lógtál, de Dank, te vagy a Halál. Mi a fene van ezzelaz egész szorongással és féle

2. existence 2. - predestined-1-6. fejezet

Documents