DUE MÉDIAPÁLYÁZAT

Kis Herceg nevű diákújságunk 2. helyezést ért el a DUE (diákújságírók egyesülete) médiapályáza-tán. Az eredményhirdetést a budapesti Millenáris parkban tartották a 19. országos médiafesztivál keretében. A fogadócsarnokban 1200 fiatal töl-tötte meg a nézőteret, utána pedig mindenki szétszóródott, hiszen temérdek látnivaló és élmény várt ránk. A szponzorok kü-lönböző standokat állítottak fel, ahol ismertették magukat, és egy feladatlap kitöltése után kisebb ajándékokat oszto-gattak: lufit, bögrét, pendrive-ot... A lufikat héliummal töltötték meg, így ha elengedték, akkor el is szállt. Úgy tervezték, hogy a program után mindenki egyszerre elengedi a parkban. Persze voltak olyanok, akik addig elintézték saját léggömbjüket: az épületben felengedték, és az el is szállt a tartógerenda és a reflektor közé. A fesztiválon a médiában gyak-ran szereplő emberekkel is találkoztunk. A műsorvezető Pataki Zita volt, az oldal-hajóban Ördög Nórával találkozhattak az újságíró palánták, a padláson pedig Kál-lay-Saunders András és Baricz Gergő adott interjút, és oszto-gatott autogramot, ez utóbbi később fel is lépett a színpa-don. Ez csak kis része a ren-geteg programnak, és persze ezekkel párhuzamosan folyt az eredményhirdetés és a jutalomosztás. A leg-több díjazott a Bodies 2. kiállításra kapott jegyet, és támogatást nyert a DUE nyári médiatáborába. Az egyéni számokban kiemelkedő tanulók notebook-ot is kaptak, az iskolák pedig különféle, sajtóval kapcsolatos könyveket. Mi a 16. Kreatív nagykönyvet kaptuk meg és 6 Bodies-jegyet.

Egy különleges és egyedi program is várt ránk: a Maradj talpon! játék egy kivetítő segítségével. A kihívó Szalay Annamária, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnöke volt, ellenfelei pedig két kollégája és két fiatal újságíró. A kérdések is a média körül forogtak.

Amikor az általá-nos iskolák diáklapjainak

eredményhirdetésén a mi újságunk nevét mondták, vegyes érzelmekkel fo-

gadtam: először is örültem, hogy egyál-talán bejutottunk, másodszor sajnáltam, hogy másodikok let-

tünk. Szörnyű „éppen csak” lemaradni a dobogó legfelső fokáról. De mindent egybevéve érdekes és tanulságos volt. Jó érzés olyan gyerekekkel együtt tölteni egy ilyen napot, akik szintén érdek-lődnek az újságírás vagy éppen a fotózás művé-szete iránt.

Válik Zsanna 8.c

Számunk tartalmából: LADIK-döntő Az utolsó tanév: Palla Edit néni nyugdíj előtt Versenyről versenyre- sikerek matekból és

fizikából Öko-oldalak: Zagyva szakkör és Hódóra A szolnoki vár története Látogatás a Terror Házában

A zenei hét – interjú Magdi nénivel Tudod, mit csinálnak a cserkészek? Interjú Niki nénivel Harminc év a pedagóguspályán – interjú két

tanárunkkal Ablakok- az V. Képzőművészeti versenyről Kis Könyvmolyok sikere – Fiumei Nagy Könyv

2.

LADIK Idén is megrendezték az Új Néplap közre-

működésével a LADIK országos médiavetélkedőt,

amelyre iskolánkból három csapat is benevezett,

és a három levelezős forduló után a mi csapa-

tunk, a „Sajtósokk” jutott be a megyei döntőre. A

csapat öt tagja: Túri Regina, Kormos Kevin, Válik

Zsanna a 8.c.-ből, illetve Halasi Hanna és Réz

Gabi a 7.a.-ból.

Előzetes feladatként egy bemutatkozó

műsort kellett magunkról készíteni. A másik: mi-

nél régebbi Néplapot kellett vinni, és aki a tíz

csapat közül a legidősebbet vitte, az 10, aki a

legfiatalabbat, 1 pontot kapott. Nagy szeren-

csénkre Hanna a nagymamájánál talált egy 1979

júniusában megjelent példányt, és annak ellené-

re, hogy volt ennél éltesebb lap, így is magas

pontszámot kaptunk rá, illetve a legelső, 1950.

január 7-én megjelent újság címlapjának másola-

tát is bevittük, amiért holtverseny esetén plusz-

pontot kaptunk.

A MÁV Csomóponti Művelődési Ház előtt

már ott vártak ránk lelkes szurkolóink egy plakát-

tal felszerelkezve.

Kihúztuk a számunkat, és ezzel együtt a

pólónk színét, sűrű imádkozások közepette, hogy

ne valami ronda színt kapjunk. Imáink meghallga-

tásra kerültek: kék színű csapat lettünk. A zsűri

bemutatása után megkezdődött a vetélkedő.

Számszerinti sorrendben kezdték a versenyzők a

műsorukat, a többieknek pedig ez alatt egy totót

kellett kitölteni. Hamar sorra kerültünk, hiszen a

második csapat voltunk. A bemutatkozásunk egy

verses dolog volt, félkörben álltunk a zsűrivel

szemben. Megemlítettük a suli jelenlegi, felújítás

alatt lévő állapotát, minden csapattagnak szán-

tunk egy-egy versszakot, a Kis Herceg újságunk-

ról is ejtettünk pár szót, és megajándékoztuk há-

rom darab lappal a bírákat, ami szemmel látható-

lag elnyerte a tetszésüket.

A második feladat egy memóriajáték volt:

minden asztal kapott egy ápr. 24-i Új Néplapot,

ezt a legtüzetesebb módon át kellett tanulmá-

nyozni, s 10 perc után egy ezzel kapcsolatos kér-

déssort kitölteni. A harmadik feladat nagyon jól

ment. Tudósítást kellett írni három megadott szó-

ból: virágcsokor, kézbesítő, pelenkázik. Itt nem

csak arra kellett figyelni, hogy okosan építsük

bele a szavakat, hanem hogy megfeleljen a tudó-

sítás műfaji kritériumainak. Sokan ebbe buktak

bele. Vagy csak egy sima fogalmazást írtak, vagy

mintha éppen híradóból beszélnének, holott a

feladatban nyomtatott sajtóban megjelenő cikkre

gondoltak. Mi a hamarosan eljövő ballagásról ír-

tunk, ebbe nagyon jól beleilleszkedtek a szavak.

A megmérettetés utolsó része az volt,

hogy az egyik csapattagot az Új Néplap lapjaival

kellett felöltöztetni. Ennek a feladatnak a végre-

hajtása ment a legderűsebb hangulatban. Zsan-

nát öltöztettük fel, nagyon csinos lett. A verseny-

zők körbevonultak a termen, a zsűri itt az ötletes-

séget és a kivitelezést pontozta. Itt következett

egy kis szünet, majd eljött az eredményhirdetés

ideje. Mi csak azon rimánkodtunk, nehogy utolsók

legyünk, mert az nagyon ciki lenne. Nem lettünk

azok. Egyre sorolták és sorolták a helyezetteket,

de mi még nem hallottuk a nevünket. Mi voltunk

persze a legjobban meglepődve, nem erre számí-

tottunk. Az izgalom, a szívverés egyre fokozódott.

A negyediket is kihirdették már. Úristen… csak ez

jutott az eszünkbe. És a harmadik helyezett…

nem mi lettünk. Megint Úristen…. már azt hit-

tük… végül másodikok lettünk. Az első bejutott

az országos fordulóra, amit egy reneszánsz él-

ménybirtokon tartanak. Egyetlenegy pont volt

közöttünk. Nem baj. Nagyon örültünk. 25 ezer

forinttal és egy csomó tiszteletjeggyel gazdagod-

tunk. A vetélkedő végén pizzával vendégeltek

meg minket. A nyereményünkből az Országos

Ifjúsági Sajtófesztiválon vettünk részt.

Réz Gabriella 7.a diák főszerkesztő

Jövő tanévben a Ladik újra vízre száll… Figyeljétek az Új Néplapot, és vegyetek részt a versenyben!

3.

AZ UTOLSÓ TANÉV

Palla Edit néni, az osztályfőnökünk az utolsó hó-napját tölti az iskolában biológia-testnevelés sza-kos tanárként, mielőtt nyugdíjba megy. Sokan kedves, megbízható személyiségnek ismerhettük meg, akihez mindig bátran segítségért fordulha-tunk.

Ugyanakkor tud kellően határozott és szigorú is len-ni diákjaival. Irigylésre mél-tó, ahogy a zűrösebb ta-nulókkal is megtalálja a közös hangot, és törődik velük. A tan-órák közötti

szünetekben sokszor ér-deklődik a gyerekek fe-

lől. A nehéz sorsú gyerekekkel is gondoskodó, sok segítséget nyújt nekik. Edit nénit a pályájáról kér-deztem.

- Mióta dolgozik itt Edit néni? - 1975-ben végeztem az egri tanárképző főisko-lán. A diplomaszerzés után 1975. augusztus 1-jén helyezkedtem el a szolnoki Ságvári Körúti Általá-nos Iskolában, a mai Fiumei jogelődjében. Az el-telt 37 év alatt 8 osztálynak voltam osztályfőnö-ke.

- Kikre emlékszik a legélénkebben a volt tanítvá-nyok közül?

- A 37 év alatt nagyon sokféle osztály és gyerek fordult meg a kezem alatt. Egy tanár emlékeze-tében igazán a nagyon sikeres és jó gyerekek, illetve az úgynevezett „nehéz” esetek hagyják a legmélyebb nyomokat. Jó érzés látni, hogy 10-12 év múlva a „zűrös” gyerekek mennyit változnak, és hová jutnak saját erejükből, ha van kitartásuk. A pályám során nagyon sok volt tanítványom gyermekét (gyermekeit), sőt az utóbbi időben unokáit is tanítottam. Jó volt hallani tőlük: ha ak-kor, diákként nem is, de felnőttként sok dologban igazat adtak nekem.

- Biztos, hogy az évek nem múlnak el nyomtala-nul. Mi a legkedvesebb emléke?

- Nehéz az emlékek közül a „legkedvesebbet” kiválasztani, hiszen nagyon sok ilyen van. Az első osztályom, ahol osztályfőnök voltam, a 8.e osz-tály, 1981-82-ben. A legelső kosárlabdacsapatom (ma Erős Máté 4.c osztályos tanuló annak a Szalai Gyöngyinek a fia, aki akkor nálam játszott NB I.-es csapatokban, és ma már a fiának ad jó taná-csokat.) Az a két kosárlabdacsapat, akikkel a di-

ákolimpia or-szágos döntő-jén szerepel-tünk az ország

korosztályos legjobb nyolc csapata között. Fiúk közül: Hor-váth Tibor, Tari Levente, Dóra Milán, Szilágyi Róbert, Deák Árpád, Kurucz István, Lakatos Ádám, Weszely Zsigmond, End-rész Dávid. A lányok: Sonyák Zita, Hegedűs Zsófia, Somogyi Lili, Harangi Judit, Pilák Csil-

la, Tóth Zófia, Mészáros Zita, Olcsák Nikolett. Ko-vács Péter tanítványom (2002- 2003-as tanév), aki ma már programozó matematikus, verseghys diákként magyar és matematika tantárgyból OKT-s győztes volt, és az én kedvemért testnevelésből is megpróbálta a maximumot teljesíteni, ami nem volt könnyű neki. Polónyi Tamás (1994-95-ös tan-év) magyar válogatott tízpróbázó atléta, magyar bajnok, akinek nem volt igazán könnyű és egy-szerű gyerekkora, de a sport által megtanult küz-deni és megdolgozni az életben az eredménye-kért. Ő igazán olyan „rosszcsont” gyerek volt. Azok a tanítványaim, akikkel ma már mint kollé-gákkal dolgozom együtt: Füzes Edit, Abonyiné Szalai Rozina, Rab Beatrix, Trébics Sándor.

- Miért fordult Edit néni érdeklődése a biológia felé?

- Mindig is érdekelt a természet, a biológiából főleg az embertant szerettem nagyon. Miután elhatároztam, hogy testnevelő tanár leszek, a testneveléshez kellett egy másik szakot is válasz-tanom (biológia, orosz, földrajz), így esett a vá-lasztás a biológiára. Mióta tanár vagyok, minden tanévben tanítottam ezt a tantárgyat is – főleg a saját osztályaimban. Vallom, hogy a gyereket egész más oldaláról ismeri meg az ember testne-velésórán és egy elméleti tantárgy óráján.

- Edit néni milyen sportot űzött fiatal korában?

4.

- Gyermekkoromtól nagyon szerettem mozogni, vonzottak a kihívások, ezért korán elkezdtem sportolni. Úsztam, atletizáltam, kézilabdáztam, ezeket főleg általános iskolás koromban, a Koltói Anna Úti, ma Belvárosi Iskolában. Középiskolás koromtól (Verseghy Gimnázium) a kosárlabdát választottam. Játszottam itt Szolnokon és Egerben is NB I.-es csapatban. Amikor elkezdtem dolgozni, még két évig játszottam, de a testnevelőség és az aktív sportolás hosszú távon nem fér meg egymás mellett, hisz mind a kettő egész embert kíván.

- Milyen elismeréseket, kitüntetéseket kapott Edit néni a munkájáért?

- Több kitüntetést kaptam pályám során. Egyik részét az úttörőmozgalomban végzett munká-mért, másik része pedig szakmai kitüntetés, így a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Diáksportjáért és a

Magyar Diáksportért Emlékérem, amely országos szintű kitüntetés.

Nagyon büszke vagyok a kitüntetéseim közül azokra, amelyekkel a kollégáim értékelték mun-kámat. Az iskola történetében második ember-ként kaptam meg a tantestület által alapított Is-koláért Emlékérmet, a Dicsérő Oklevelet pedig kétszer kaptam meg. Mégis azt hiszem, egy ta-nárnak legnagyobb kitüntetés a csillogó gyer-mekszem vagy egy meleg szó.

Edit nénit nyugdíjas éveiben is szeretettel várja vissza az iskola minden tanára és diákja, hiszen a DSE-ben még továbbra is tevékenykedik.

Kellemes nyugdíjas éveket kívánunk, Edit néni!

- a tantestület és a tanítványok nevében:

Czinege Nóra 8.a

Kiss Kálmán: Szonett ballagóknak Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep, a szó, a könny, a mosoly s a virág. Körétek gyűlik szinte a világ, s mi néktek adjuk búcsúzó szívünket. Az életet, mely jutalmaz és büntet, s melyben az ember örökké diák, most jelképezi zöld májusi ág, s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet.

Szép lassúsággal, búsan szól az ének, föl-fölrepülne, leszáll, tétováz, a sok kopott pad integet felétek, tán könny is csordul, nem tudni okát. Elsápadva a messzeségbe néztek, s a szívetekben fölzeng, hogy: tovább!

5.

A LEGKÖNNYEBB A MATEK?

A 8.c két tanulója, Száz Martin és Karikó Ádám tíz matematikaversenyen vett részt ebben a tanévben. Eredményeik között megyei 1-2. he-lyezés, országos 3. helyezés is szerepel. A fiúkat Huszár Judit tanárnő készítette fel a versenyek-re, és büszke is a kimagasló teljesítményükre.

Martint és Ádámot először arról kérdeztem, hogy miért a matek a kedvenc tárgyuk.

- Ez a tantárgy a legkönnyebb, nincs sok baj ve-le. Annyit kell készülnöm, hogy tíz perc alatt megírom a leckét - mondta Martin.

Ádám hozzátette:

- Szívesen oldunk meg versenyfeladatokat is, akár órán, akár otthon. Általában azok sem okoznak gondot.

- Melyik a legrangosabb verseny?

- A Zrínyi. Nekünk a Varga Tamás verseny sike-rült a legjobban: a városi és a megyei versenyen is első-második helyezést értünk el.

- Melyik verseny volt a legemlékezetesebb?

- A Matekguru Matematika Csapatverseny, ame-lyen országos 6. helyezést értünk el. Ezt a ver-senyt áprilisban Nyíregyházán rendezték meg. Első napon az állatkertben - az állatkertről - kel-lett feladatokat megoldanunk, másnap pedig a táborban folytatódott a verseny.

- Milyen tábor volt ez?

- A "Kis Vakond" akkreditált tehetséggondozó tábor. Sticz Matyi és Driesz Lajos is tagja volt a négyfős csapatnak. A kemény munka mellett is mindig jó volt a hangulat.

- Huszár Judit tanárnő készített fel benneteket. Miért jó vele dolgozni?

- Mindenkivel rendes, nemcsak a versenyzőkkel, van humora, fontos neki, hogy jól szerepeljünk.

- Hová mentek jövőre továbbtanulni?

- A Verseghy Gimnázium matematika speciális osztályába vettek fel bennünket. Ott biztosan többet kell tanulni majd. Megismerkedtünk már az iskolával, mert két félévben is oda jártunk tehetséggondozó szakkörbe. Ott találkoztunk elgondolkodtató feladatokkal, és láttuk, hogy lesznek, akik jobbak nálunk. Nagyobb lesz a kihí-vás, így talán sikerül leküzdenünk a lustaságun-kat - zárták a beszélgetést.

Túri Regina 8.c

VERSENYRŐL VERSENYRE A 7. a négyfős csapata a Bolyai Országos Ma-tematikaverseny megyei fordulóján első, az országos fordulón pedig ötödik helyezést ért el. Miután gratuláltunk Algay Szabolcsnak, Kiss Attila Csabának, Kovács Dávidnak és Wesniczky Albertnek, megkérdeztük tőlük, hogy sikerült ezt a szép eredményt elérni.

- Balázs Sándorné Ági néni a matektanárunk, ő készített fel bennünket. Minden héten legalább egy verseny-feladatsort megoldottunk, és órá-kon is kaptunk plusz feladatlapokat – mondta Szabi.

- Szeretünk csapatban versenyezni, mert jó a hangulat, megértjük és jól kiegészítjük egy-mást – tette hozzá Dávid.

- A fizikát is szeretjük, ebből a tantárgyból is versenyre készülünk Balog Piroska tanárnő segítségével - egészítette ki Csabi. Bercitől megtudtuk, hogy ő magyarból is sok versenyen vett és vesz részt kiemelkedő eredménnyel, Kis Csabi pedig történelemből ért el országos 6. helyezést.

Sok sikert, fiúk!

Bajnai Marcell 5.a

6.

ISMÉT MIÉNK A VÁNDORSERLEG!

Képünkön: 7.a-s Kiss Attila Csaba, Kovács Dávid, Algay Szabolcs és Wesniczky Albert, akik több tan-tárgyból szereztek kiváló helyezést iskolánknak.

A Fizika Plusz megyei versenyen iskolánk csapata elnyerte a Legeredményesebb Iskola címet, és ismét hozzánk került a kupa.

Balog Piroska tanárnőtől megtudtam, hogy a verseny az iskolai fordulón lezaj-ló válogatással indult.

- Kik vettek részt a megyei fordu-lón?- kérdeztem a győztesektől.

- Piroska néni válogatása alapján a 6-7-8. évfolyam három-három legjobbja. A megyei verseny a Széchenyi Körúti Iskolában zajlott.

- Kik teljesítettek a legjobban? – kérdeztem Piroska nénitől.

- Kiemelkedett a mezőnyből a hetedik a-s Kiss Attila Csaba, aki az évfolyamában első lett. A hatodik b-s Szabó Zsombor és a nyolcadik b-s Kelemen Patrik saját évfolyamukban ötödik he-lyezést értek el. Az összesített pontszám alapján nyertük el a vándorkupát.

- Máskor is kaptunk már hasonló elismerést?

- Igen, a Fizika Pluszon tavaly is első lett az isko-lánk. Ez a verseny még fiatal: második éve ren-dezik meg. Előzménye volt a Fizika próbaver-seny, amin 9 éven keresztül tartottuk az első

helyezést, így az a kupa végleg nálunk is maradt.

- Sokan félnek a fizikától, ennek a tárgynak az átlaga nem a legjobb. Te

miért szereted? – tettem fel a kérdést Szabó Zsombornak.

- Szerintem egy hatodikos gyerek csak annyit tud a fizikáról, hogy ha valamit

feldobnak, az leesik. Számunkra sok matematikai kérdést tar-

talmaztak a feladatok.

A hetedikesektől azt kérdez-tem, minek köszönhető a jó eredmény.

- Az alapos fel-készülésnek. Péntekenként Piroska nénihez jár-tunk fizika szakkörre, ahol összetett, bonyolult feladatokat oldottunk meg. Ha ezeket meg tud-juk oldani, ehhez képest a verseny már szórako-zás. Piroska néninek köszönjük a felkészítésünk-re fordított rengeteg időt és energiát.

A fizikát meg kell érteni, akkor meg lehet szeret-ni, és kedve lesz az embernek sokat tanulni – adták meg a fiúk a receptet a fizika ötöshöz.

Túri Regina 8.c

Balog Piroska tanárnő, akinek felkészítő munkája nyomán ismét elnyertük fizikából a „Legeredményesebb Iskola” cí-

met.

7.

ZAGYVA SZAKKÖR

Iskolánkban év elején megalakult a Zagyva

szakkör. Nagyon megszerettük, mert rengeteg

érdekes kísérletet és vizsgálatot végeztünk a

Zagyva víztisztaságával, állat- és növényvilágá-

val kapcsolatban.

Minden foglalkozást nagyon élveztünk, de

a legjobb mégis az volt, amikor lementünk a

Zagyvához makrogerincteleneket (szemmel lát-

ható gerincteleneket) gyűjteni. Vittünk gumi-

csizmát és kis kézi hálót.

Természetesen az lett a vége, hogy a víz

beömlött a csizmába. Így hát levettük, és mezít-

láb, feltűrt nadrággal kötöttünk ki a folyóban,

ami teljesen értelmetlennek bizonyult, mert

ahogy a szitakötőt kergettük, egyre beljebb

mentünk, míg már derékig vízben álltunk. Ott

természetesen a szitakötő nagy kegyesen rá-

szállt a hálóra.

- Megvan! Megfogtam! – pontosabban ő fo-

gott meg minket. Valószínűleg ő is így gondol-

kodhatott, mert amint beleraktuk a vödrünkbe,

abban a pillanatban elrepült. Próbáltunk még

fogni, de nem sikerült, így hát inkább vízi csigá-

kat szedtünk, ami sokkal hálásabb volt, mert

nekik semmi kedvük nem volt kirepülni a vödör-

ből.

Amikor már elég sok makrogerinctelent és

mederkotorékot szedtünk (és sok tüskét a tal-

punkba), nadrágcsavarások és lábmosás után

valahogy csak visszamentünk az iskolába.

Most következett a kiválogatás, ami elég

nehéz volt, mondhatni tűt kerestünk a szé-

nakazalban. Ha véletlenül találtál egy kis boga-

rat, biztos, hogy azonnal visszaugrott a vödörbe,

és kezdhetted elölről. Nagy nehezen csak meg-

lettek az állatkáink, és végre beazonosíthattuk

őket a biotikus index segítségével. Végül megál-

lapítottuk, hogy a Zagyva vize enyhén szeny-

nyezett.

Sajnos a Zagyva-programnak egyelőre vé-

ge van, de reméljük, hogy az itt szerzett tapasz-

talatokkal mi is hozzá tudunk járulni, hogy az

emberek védjék a Zagyva élővilágát, és a folyó

ennél csak tisztább legyen.

Fábián Blanka és Kovács Krisztina 5.a

8.

HÓDÓRA AZ OBI-BAN

Április közepén osztályunk az OBI-ba tett látogatást. A kétórás program alatt a több mint ötvenéves WWF, a világ legnagyobb természet-védelmi szervezete tartott előadást számunkra. Újabb ismereteket raktározhattunk el magunk-ban az erdőkről, az állatokról és a növényekről.

Nem is gondolnánk, hogy mire 1 kg kenyér az asztalunkra kerül, 1300 l vizet használunk fel. Egy pamutpóló előállításához 2700 l víz szüksé-ges. Magyarországon az egy főre jutó évi víz-szükséglet 750 000 l, ezzel a 126. helyen va-gyunk jelenleg a világon.

Hazánk területének 20 % -át erdők borítják. Tör-vény tiltja, hogy erdőségein-ket pusztítsuk, ezt a számot csökkentsük. Ez a törvény nagyon hasznos, hiszen a fák oxigént termelnek, széndioxidot kötnek meg, táplálékot, lakóhelyet bizto-sítanak az élőlények számá-ra, párologtatják a vizet, és még sorolhatnánk tovább is.

Sajnos rengeteg fát kivágnak, hogy épületek kerüljenek a helyére, bútorokat, papírokat ké-szítsenek belőle. Tehetünk ez ellen! Ha őshonos fajokat, erdőket ültetünk, és persze újrafelhasz-nálunk. A kidobott rongyokból - például a pa-mutpólóból - papírt készíthetnénk. Így nem kéne annyi fát kivágni. Ha a lakóházak kihasználatlan tetejére kis gyökerű növényeket ültetnénk, azzal a levegőt tisztítanánk. Ez még csak két ötlet, amivel jobbá tehetnénk a környezetünket.

Becsüljük meg mindazt, amink van! Te-gyünk együtt környezetünkért! Erre kezdésnek jó a papírgyűjtés is, ami most nemrég zajlott iskolánkban. A PET- palackok gyűjtéséről se fe-ledkezzünk meg!

Iskolaújságunk szerkesztősége úgy járul hozzá a környezetvédelemhez, hogy a lapot

betűtípussal írjuk. Ez sokkal takarékosabban használja a tintát, mint más betűk. Ti is letölthetitek a telepítőprogramját, és otthon is nyomtathattok környezetkímélő, taka-rékos módon.

Kovács Krisztina 5.a

TELEKI PÁL FÖLDRAJZVERSENY - MEGYEI ELSŐ HELYEZÉS!

Kosztyó Dominika a hetedik a-ból nem

„elégszik meg” kitűnő tanulmányi- és sport-eredményeivel, sok verse-nyen indul, köztük volt ez a földrajzi ismereteket igénylő verseny is. Lapusnyik Zoltánné Ma-riann néni volt a felkészí-tő tanár, aki nevezte a megyei Teleki Pál föld-tan-földrajz versenyre, ahol a korosztályában megyei első helyezést ért

el. Dominika a földraj-zot nem igazán szerette,

amíg nem ebben az isko-lában tanult, de itt

nagyon megkedvel-te a tantárgyat,

köszönhetően Mariann néninek. A földrajz mel-lett kedvenc tantárgya a biológia.

A Teleki Pál verseny a „Zöld Ház”-ban zaj-lott. Nagyon sokoldalú volt a verseny, ezért ren-geteget kellett rá tanulni. Jellemezniük kellett a földrészeket, és ismerniük kellett egyes magyar kutatók életrajzát.

Az évfolyamonkénti továbbjutók részt vet-tek az országos döntőn, amely egy rendezvénysorozat keretei között zajlott le má-jus 11-től 13-ig Balatonalmádin. Az első nap egy írásbeli feladatsort kellett megoldaniuk a ver-senyzőknek. A második nap nagy részét a sza-badban töltötték, találkoztak egy geográfussal, kőzetfelismerést végeztek. A harmadik napon jött a szóbeli verseny: tételt kell húzniuk a meg-adott témakörökből, és a kihúzott anyagrészt bővebben ki kellett fejteni. Itt Dominika 13 helyezett lett.

Kormos Kevin 8.c

- Anyu, én nem megyek ma iskolába. Fáj a fejem. - Na, mutasd, hol fáj! - Hát az iskolában. - Anya, én nem tanulok többet! - mondja a kisfiú az anyjának. - Miért? - Mert tegnap a filmben láttam, hogy lelőttek valakit, mert túl sokat tudott!

- Ne haragudjon, az állo-

mást keresem.

- Nem haragszom. Keresse.

9.

KI TUD TÖBBET A SZOLNOKI VÁRRÓL ÉS A TÖRÖK OSTROMRÓL? A Széchenyi Körúti Általános Iskola márciusban versenyt rendezett a szolnoki vár történetéből. Egy 6.b-s és egy 6.c csapatunk is indult. - Hogyan kellett felkészülnötök a versenyre? – kérdeztem a 6.c-s Durni Nikit, Fekete Csillát és Králik Jáz-mint. - El kellett olvasni egy regényt, Bistey András Égő tetők alatt című könyvét. A Szolnok könyve című kiadványból pedig a várról szóló fejezeteket tanulmányoztuk. Előzetes fela-datként verset írtunk a vár elestéről, plakátot és felhívást készítettünk a korabeli szolnokiakhoz,

arra biztatva őket, hogy védjék meg az otthonu-kat. - Nehéz volt a verseny?

- Eléggé. Villám-kérdések, kép-

összerakás, tesztlap is szerepelt a

feladatok között, de a

legnehe-zebb az volt, hogy

jelenetet kellett rög-tönözni az

elolvasott regényből. Bár nem kerültünk az első három közé, izgalmas, jó verseny volt. Ajánlom a jövő évi hatodikosok-nak!

Bajnai Marcell 5.a

A török kori Szolnok az 1562-ben épített első tiszai cölöphíddal.

A hidat Güzeldzse Rüsztem budai pasa építtette. Hossza 110 méter, szélessége 5,5 – 6 méter lehe-tett. Lehetséges, hogy a 15 éves háborúban, talán 1595 őszén pusztult el, amikor Szolnokot a császá-riak megostromolták. A 16. század végén megépítették a második cölöphidat, de annak nyomvonala már nem a várhoz, hanem a városhoz vezetett. Ezt a hidat 1684-ben, majd 1685-ben a jégzajlás ron-gálta meg. A következő oldalon látható festményt Krenák Lajos festette 2010-ben. Így képzeli el a művész a szolnoki várat és a második cölöphidat. A kép címe: A szolnoki vár 1617-ben.

10.

A SZOLNOKI VÁR TÖRTÉNETE Ferdinánd királyunk építtette hajdan, Parasztok, mesterek segítettek abban. Az olasz kőfaragók és a német ácsok, A cseh pattantyúsok és még más jobbágyok. Tisza, Zagyva mély árokban folyt alant, Csónakokkal védték a Tiszán a falat. Megkezdődött a cölöpárok ásása, 1552-re elkészült már Szolnok vára. A várvédők fegyverei ezek voltak: Lőpor, puska, ágyú és tarack. védők zöme spanyol, német, cseh zsoldos, Kevesebbje magyar hajdú s naszádos. Az esküt a spanyol, a cseh és a morva Csak az orruk alatt morogva mondotta. Úgy gondolták, ha az esküt félig-meddig, Morogva mondják, számításba nem veszik. Mert sajnos a szökést tervezték a gazok, Míg a várban alusznak már a magyarok. Mert ők képesek voltak rá, hogy a magyart Ily módon cserbenhagyják: mentsd magad! Az éjszaka leple alatt szép csendesen, Kiszöktek a várból: alig van bent ember. Megszöktek a vízi kapunál a folyón, S örvendeztek magukban: így vagyon jól! Szolnok várát ekképp foglalták el vala: Budai Ali pasa és Ahmed pasa Összevárták egymást Szolnok vára alatt. Sokáig nem támadtak, csak ágyúztattak.

Letelepedtek, a városból raboltak. Majd amidőn megérkezett Ahmed pasa, Fel akartak mászni létrákon a várba. De ez fölösleges volt, megmondom, miért: Másnap a kaput a magyarok nyitva felejték. A török a nyitott kapun betört vala, Ottan nagy öldöklés, felfordulás vala… Jaj! Nyári Lőrinc urat ellőtték vala. Pekry Gáborral őt elvitték fogságba. Évekig rab volt ő Konstantinápolyba. De amint a börtönben mondá az imát, Egy magyar janicsár meghallja a szavát. Magyar volt ő azért, mert őt fiúcskaként Családjától, hazájától elhurcolták rabként. A börtönből Lőrinc urat kiszabadítá. Vele szökött, később is hűséggel szolgálá. Itthon Nyáry Lőrinc újra fegyvert fogott. Kiszabadítójának egy szép falvat adott. Ígyen zárom Szolnok várának históriáját: 1552-ben a törökök elfoglalták Szolnok várát. A falvakat kirabolták, felgyújtották, A sok derék magyart rabságba hajtották. Nyolcszáz mázsa lőpor, több száz puska, És a huszonnégy ágyú veszett akkor oda.

A vár krónikáját megírta:

Polónyi Adrienn, Tószegi Fanni és Vizi Luca (6.b)

11.

TERROR HÁZA

- CSAK NYOLCADIKOSOKNAK! Április 14-én az osztályom, a 8.c Budapestre uta-zott, hogy megnézze az Andrássy úton található Terror Háza Múzeumot. Tudni kell az épületről, hogy 1937-től a nyilaskeresztesek bérelték, és ez az esemény előrevetítette az elkövetkező két évtized kegyet-lenségeit, amelyeknek az épület szemtanújává vált. Az épület Szálasitól a Hűség Háza nevet kapta. A kiugrási kísérlet után a nyilasok átvet-ték az uralmat, ekkor már a Hűség Háza begyűj-tőhely és börtön is lett. 1945 tavaszán befejeződött a 2. világhá-ború, és néhány év alatt kiépült Magyarországon a kommunista diktatúra. Az Andrássy úti ház új gazdát kapott: Péter Gábor, a kommunisták ha-talmát biztosító politikai rendőrség vezetője ezt a házat kérte főhadiszállásnak a szervezet szá-mára. Később az épületet átalakították, mert az ÁVO, a kommunisták politikai rendőrsége (ké-sőbb ÁVH a neve), az egyre növekvő számú ra-bokat nem tudta a cellákban elhelyezni. A kör-nyező épületek alatti pincéket is birtokba vették, és ott pincebörtönöket alakítottak ki. Az ÁVH-székház 1956-ig szolgált az állami terror központjaként. Később irodaházakat üze-meltettek benne, majd 2002-ben múzeummá alakították át, ami emléket állít a terror áldozata-inak, de a terrorista diktatúrák rémtetteire is emlékeztet.

Internetről gyűjtötte: Túri Regina 8.c

Osztálykirándulás a Terror Házában Mindannyian izgatottan vártuk ezt a kirándulást, hiszen eddig csak a történelemkönyvünkben találkozhattunk a terror fogalmával. Ám más érzelmeket vált ki belőlünk az, hogyha saját szemünkkel láthatjuk a terror eszközeit, mintha egy történelemórán feldolgoznák a leckét, és 2 napra rá dolgozatot írnánk belőle. Ahogy a vonaton ültünk békésen, és édességeket ettünk, nem sejtettük, hogy mi vár

ránk. A Hadtörténeti Múzeum meglátogatása után a West End-be mentünk, ahol mindenki szabadon eldönthette, hogy mit szeretne csinál-ni. Úgy egy óra pihenés után újra útnak in-dultunk: irány a Terror háza! Lábaink már ma-guktól tették meg a következő lépést, vállainkat húzták a megpakolt táskák – amiben többnyire csokik, kekszek és gumicukrok kaptak helyet - fő az életben maradás egy ilyen túrán –, lelkesedé-sünk már az utolsókat rúgta, mire megérkez-tünk. Ahogy átengedtek minket a kapun, egy érdekes dolgot fedeztünk fel: egy igazi tank állt előttünk a függőfolyosós, négy oldalról körbezárt épület közepén. Nagysága meghökkentett min-ket, és az érzéseinket még csak fokozta az, hogy a harci jármű fekete olajban állt. Kíváncsian indultunk tovább: teremről teremre járva fokozatosan egyre izgalmasabb és egyre megdöbbentőbb dolgokkal találtuk szem-be magunkat. Megtudhattuk, hogy szinte min-denkit figyeltek: paptól kezdve a szegény embe-rig mindenkit! Egy terem padjai vádiratokkal voltak borítva, a jobb oldali fal teljes hosszát egy könyvespolc borította be, melyeken akták he-lyezkedtek el. „Nem volt nyugta az embernek. Ezek mindenhol ott vannak! Én nem tudnék így élni.” – suttogtam magamnak. Láthattuk azokat a helyiségeket, melyek-ben kihallgatták a bebörtönzött embereket. Hir-telen szorongás fogott el: „tehát így néz ki egy kínzókamra”. S ha ezek a dolgok nem rémítettek volna meg eléggé, a kiállítás végén egy óriási üveglifthez érkeztünk. Míg a lift haladt lefelé, láthattunk egy dokumentumfilmet, amelyből megtudhattuk, hogyan is végeznek ki egy em-bert. Amint leértünk, megnézhettük a cellákat, melyekben egykor rabok laktak, fotóik és nevük a falon lógtak egy képkeretben: ennyi embert végeztek itt ki! Az egyik helyiségben az akasztó-fa volt kiállítva, amin kivégezték őket. Sokkolt a látvány. Meglehetősen fáradtan sétáltunk be a múzeum társalgójába, ahol a csoport legtöbb tagja már helyet foglalt. Egy kis idő után arra lettem figyelmes, hogy néhány lány a csoportból angolul beszél egy nőhöz. Közelebb léptem, és hallgatózni kezdtem. Az amerikai nő kinyújtott lábbal, kávéval az asztalán és könyvvel a kezé-ben üldögélt békésen, s az életéről mesélt. Aztán megkérdezte, hogy hol lakunk, és milyen helye-ken jártunk aznap. „Ez egy nagyon szomorú ré-sze a magyar történelemnek” – mondta a múze-umról.

Szabolcsi Csenge 8.c

12.

AZ 5.A KIRÁNDULÁSAI

Ebben az évben felsősök lettünk. Nagy változá-

sokon mentünk keresztül, hiszen új tanárok taní-

tanak minket, többet kell tanulnunk. Osztályfő-

nökünk, Ákos bácsi elvisz minket mindenhova.

Biciklitúrázunk, mozizunk, pizzázunk és még

bowlingozunk is.

Egyszóval Ákos bácsi

jó fej, mi nagyon sze-

retjük. Múltkor Rákóc-

zifalvára bicikliztünk

el. Elmentünk a Maci-

múzeumba. Utána

nyársalni szerettünk

volna, de tűzgyújtási

tilalom volt. Ezért pá-

ran elmentünk

fagyizni. Hazafelé be-

mentünk a tanösvény-

re. Itt fociztunk, fel-

mentünk a kilátóra, és

fogtunk egy gyíkot.

Ezután visszabicikliztünk az iskolához. Szeren-

csésnek mondhatjuk magunkat, mert nekünk

van az egyik legjobb osztályfőnökünk.

Kovács Krisztina és Nagy Bernadett 5.a

Megújul az iskolánk Megszépül, modernebb lesz, de bizony ez nagy zajjal és felfordulással jár. Mit gondolhat a Kis herceg, aki már hosszú ideje figyeli az iskolát nap mint nap?

- Messzi-messzi bolygóról érkeztem, igen régen. Harminchárom éve még kékköpenyes, tintás kezű kisdiákok ültek mellém, de ahogyan múlt az idő, változtak a gyerekek is. Eljárt az idő az isko-lám felett. Most a „régi jó iskolából” „szép új iskola” lesz. Igen ám, csakhogy egy varázsütésre nem újul meg! Zúgó, csattogó, kalapáló gépeze-

tektől hangosak a termek, folyosók és az udvar. Néha úgy érzem, hogy ennek már sose lesz vé-ge, állandóan fúrnak, faragnak. Persze boldog

pillanatok is vannak a felújításban. Leszigetel-ték, és szépre festették a falakat, s amikor megállnak az emberek az épület előtt, és azt mondják: „milyen szép!” - ha lehet, még jobban kihúzom ma-gam, és szinte dagadok a büszkeségtől. Ezért megérte tűrni, hogy bekerítsenek, építő-anyaggal rakjanak kör-be, markolók, fúrógépek hangját kelljen elviselni. Bizony, az még soká lesz, hogy az egész kert, udvar, épület újan, csil-logva várja a gyereke-

ket, de akkor boldogabb és büszkébb szobor nem lesz nálam!

Lejegyezte: Fábián Blanka 5.a

13.

A ZENEI HÉTRŐL MAGDI NÉNIVEL Nemrég rendeztük meg iskolánkban a zenei he-tet. Magdi nénit, az énektanárunkat kérdeztem:

- Kinek az ötlete volt a zenei hét megrendezése?

- Olga néni javasolta tavaly, és az akkori rendez-vénynek is nagy sikere volt, ezért határoztuk el, hogy évente megrendezzük. Mindig más a prog-ram, hogy változatos és érdekes legyen.

- Idén újdonság volt a megszokott produkciók mellett a tanári zenekar szereplése, ami nagyon jól sikerült. Mennyit próbáltak a tanárok?

- Egy hónappal előbb elkezdtük a próbákat. Na-gyon lelkesek voltak a kollégák, jó volt együtt énekelni. Ez Laura néni ötlete volt. Sokan jelent-keztek, és még így is meg tudtuk oldani a gya-korlást, hogy két épületben tanítunk.

- Mióta van énekkara az iskolának?

- Mióta iskola van, énekkar is van. Oda is önként jelentkeznek a gyerekek, mindig összejön a kó-rus.

Ezután személyesebb kérdéseket tettem fel:

- Mikor szerette meg Magdi néni a zenét? Mikor döntötte el, hogy énektanár lesz?

- Zenei általános iskolába jártam, már akkor sze-rettem énekelni. Mindig is tanár akartam lenni. Kedvenc tárgyaim voltak az ének mellett a ma-gyar és a történelem, ezért választottam a ma-gyar-ének szakot.

- Hangszeren is tetszett tanulni?

- Igen, zongorázni tanultam.

- Miért fontos, hogy zenét tanuljanak a gyere-kek?

- A zenetanulás a jellemet is formálja. Kitartásra, türelemre nevel. Egy társaságot eggyé tud ková-csolni a közös zenélés, tehát segít pozitív vi-szonyt kialakítani az emberek között. Sikerél-ményhez juttat. És persze a szépségével is sok örömet nyújt a hallgatónak és az éneklőnek-zenélőnek egyaránt.

Szabó Zsombor 6.b

14.

PATTOG A PINGPONG… - Miért jó, hogy itt a pingpongasztal?

- Addig sem rosszalkodunk, hanem játszunk. Órák után is ütögetünk 1-1,5 órát. Néha még órák előtt is bejövünk hamarabb – mondja Vajda Attila.

- Valódi sportolás ez vagy csak játék?

- Eredménye is van: a Belvárosi napokon és Diákolim-pián is városi 2. helyezést értem el – mondja Farkas Robi. – Persze, akik edzésre járnak, azok ellen nehe-zebb győzni.

- Jövőre lehet még egy asztal, ha összegyűlik rá a pénz a flakonokból. Ti hoztatok már be?

- Otthon már össze-gyűjtöttem, és hama-rosan behozom – ígéri Fülöp Peti.

- Mindenki fegyelme-zetten játszik?

- Vannak, akik ökör-ködnek, de azt nem szoktuk sokáig tűrni! – mondja Attila, és én el is hiszem. Sajnos, a felújítás elérte a földszinti fo-lyosót, így most már nem lehet játszani. Az viszont tény, hogy érdemes gyűjteni a flakonokat, ha jövőre még egy asztalt sze-retnénk!

A LEGGYORSABB SZOLNOKI FIÚ A változékony áprilisi időben is 1500-an álltak rajthoz az első Vivicitta városvédő futáson, amely a Kossuth térről indult. Iskolánkból 120-an vettek részt a versenyen, amelyen aktív felnőtt

sportolók is szép szám-mal indultak. Nagyon megörültünk, amikor Palla Edit néni az aulaavató iskolagyűlésen bejelentette, hogy a 7.a-s Czinege József a felnőtt atléták között, negyedik helyen futott be a célba. Ő volt az első befutó gye-rek, vagyis ő a leggyor-

sabb diák Szolnokon! Jocót arról kérdeztük meg, hogy mit sportol, ho-gyan tudott ilyen kiemelkedő teljesítményt nyúj-tani. - Egy éve kajakozok, minden héten hat edzésen veszek részt, amelyek kétórásak. Sok futás, kon-dizás, tanmedencézés segített abban, hogy jó erőben legyek, és megfelelő legyen a gyorsasá-gom. Bordács Balázs az edzőm, aki minden spor-tolójára nagyon figyel. Muszáj a tanulást is na-gyon hajtani, mert Balázs bácsi erről is elszámol-tat bennünket. - Hetedikesként biztosan gondolkodtál már arról, hogy hol szeretnél továbbtanulni. - A Széchenyi Gimnázium testnevelés tagozatára szeretnék bekerülni, mert a sport az erősségem, és ezzel későbbi terveim is vannak.

Belic Diána 6.a Ui: Jocó a Májusfafutást is megnyerte!

A LÓ Hirtelen felélénkül a szél, úgy érzed, téged is felkapott, s érzem, amikor vágtázok a lóval. A nemes állat hirtelen kissé felszegi a fejét, s egy a hátán repülsz, messze-messze a végtelenbe. Mindig ezt ugrással elindul. Ezt követik még a talajtól elrugaszkodások, amikor a ló izmai megfeszülnek, s a levegőben újra hosszan repül. Szép és feledhetetlen dolog a vágta, de talán van nála még szebb: a ló. Mert nélküle a világ nem jutott volna előre. Hány ló esett el a csaták zajában, hány lovat hajszoltak az iga előtt, és mégis minden ló fejét feltartja, mintha tudná, hogy az ember büszke rá! Sajnos nem mindenki érez így, van, aki azt hiszi, a ló nem más, mint egy szál-lítási eszköz, egy robot. Nem így van! A lovaknak szívük, lelkük van! Legtöbbször nem is a hátán a legjobb, hanem amikor leülsz mellé egy széna-bálára és simogatod. Ő pedig odafordul, a fejét a vállara támasztja, s hosszan fúj az arcodba, te pedig érzed az édes szénaillatot.

Fábián Blanka 5.a

15.

A CSERKÉSZET

Balog Botondnak és testvéreinek a szülei ajánlot-ták a cserkészetet. Boldogan járnak hárman a foglalkozásokra, amiket szombatonként a rákóczifalvai plébánián tartanak. A foglalko-zások imádkozással kezdődnek, majd pedig változatos programokkal töltik el az időt. Rengeteget játszanak, de e mellett sok hasznos dologgal is megismerkednek. Meg-tanulnak a természetben élni, vigyázni ér-tékeinkre, tájékozódni, elsajátítják az első-segélynyújtás alapjait. Őrzik a népszoká-sokat, népdalokat tanulnak, ismerked-nek a cserkészélet szépségeivel, sza-bályaival. A cserkészek őrsöket alakí-tanak, és az őrsöket általában ál-latokról vagy növényekről nevezik el, pl.: mókus, krokodil, sólyom, panda, vörös skorpió, eper, ma-zsola (de van Napelemes Sötét-ségmérő őrs is). Egy őrs 6-10 tag-ból áll. A fiúk és a lányok külön őrsöket alkotnak. A szolnoki cserkészcsapat 10 őrsből áll. A csapat neve: 196-os számú Damjanich János Cserkészcsapat. Parancsnoka Boros Gábor. Négy-öt év után lesz valakiből nagy cser-kész. Botond két éve nagy cserkész, Hunor egy éve, Kende még kis cserkész, de ebben az évben őt is nagy cserkésszé avatják. A nagy cserkész egyenruhája drapp ingből és zöld nyakkendőből áll. A kis cserkésznek kék-zöld nyakkendője van.

A cserkészet egész évet jelentő elfoglaltság, de vannak évente megrendezett kiemelkedő ese-mények is:

– Kecske Kupa: ez Kecskeméten minden ősszel megrendezésre kerülő foci derbi, ahol a környék cserkészei vívnak nagy csatákat egymással.

– SZOMICS: Szolnoki Mikulás Csata – Toborzó: ide bárki eljöhet, aki be akar pil-

lantani a cserkészek életébe – Portya: háromnapos tábor

- Az év legkiemelkedőbb programja az egyhetes sátortábor, teljesen nomád körülmények között – meséli Botond. - A tábor felállításától kezdve a vízhordáson keresztül a főzésig mindenről ma-

gunknak kell gondoskodnunk. Ez az egy hét rengeteg élménnyel, kaland-dal, izgalommal jár, hiszen sokszor az időjárás viszontagságaival is meg kell küzdeniük a táborlakóknak. A tábor hangulatát fokozza az egész hetet átölelő keretmese, ami min-dig a magyar történelem egy ese-ményét dolgozza fel játékos for-mában. A legutóbbi tábornak a

Rákóczi-szabadságharc volt a téma, élethű kurucokkal és

labancokkal. Rengeteget lehetne még mesélni, de inkább át kell élni mindezt – fejezte be élménybeszá-molóját Botond. A cserké-szek köszönésével búcsú-zott el: Jó munkát!

Akinek felkeltette érdeklődését a cserkészélet, vonzódást érez a kalandok iránt, és elfogadja a mozgalom értékeit, életformáját, megkeresheti Botondot, aki segít felvenni a kapcsolatot a szol-noki cserkészvezetőkkel.

Botondot kikérdezte: Berecz Enikő 5.a

A tanár felelteti a gye-reket történelemórán.

Az első kérdése: - Hol írták alá a Függet-lenségi Nyilatkozatot? - Szerintem a lap alján.

Kolumbusz kiköt Ameriká-ban, és lát a parton két indiánt. Odamegy az egyikhez:

- Mondja, maga inka? - Igen. - És a társa? - Ő még inkább!

16.

APRÓ HAZUGSÁGAINK

Hogy szükség van-e rá? Hát persze! Nincs olyan ember, aki ne mondott volna valótlant. De ebben is megvan a határ. Egy másik ember mi-nél távolabb áll tőlünk, annál kisebb az elárult igazságok száma belső világunkról. Bár még a hozzánk legközelebb állók elől is elhallgatunk néhány dolgot. Néhány olyan dolgot, amiről tud-juk, hogy nem nagy bűn, de nekünk nagy öröm. Én például egykor elhallgattam az eltűnt mogyo-rós csokik történetét, az elvándorolt csokis kek-szek históriáját. De ezt sem vittem túlzásba. Na-pi egy kocka plusz csoki is potenciális öröm lehet tanulás közben. Ennyi elég.

Pillanatkép a folyosón: Kass Eszter és Borgyos Antónia 8.a Ma Kinder tojást kaptunk a suliban. Vajon mit lehet kirakni belőle?

Bőven elég. Nem szabad óriási hazugságfo-lyamokba bocsátkozni, mert egyszer megreped a gát, és minden kiderül. Nagy dolgokat képte-lenség elhallgatni, és csak magunknak teszünk kárt vele, mert nem hagyjuk, hogy segítsenek rajtunk. Viszont ismeretlenekkel szemben (főleg multis játékok) nagyon rossz lehet az őszinteség, mert neten én is mondhatom, hogy 35 éves in-formatikus vagyok. És el is hinnék.

Szabó Zsombor 6.b

BARÁTOK HARAGBAN

A barátok - sajnos - gyakorta veszekednek. Persze ez természetes, és általában ez a kis affér nem szokott sokáig tartani, s a legtöbb esetben jelentéktelen dolgok miatt alakul ki.

Azt, hogy milyen is egy igazi vita, csak az tudja igazán, aki átélt már ilyet. Nagyon kelle-metlen tud lenni az, amikor rosszban vagy vala-melyik barátoddal. Ennél már szinte csak egy rémesebb dolog van: amikor a két legjobb bará-tod haragban van egymással! Ilyenkor általában nem tudsz semmit tenni, mert azt hiszik, hogy ők majd meg tudják oldani, pedig ez nem így van. Az a legrosszabb, hogy ilyenkor válaszút elé állítanak, és amikor te azt mondod, hogy mind-kettőjüket szereted, akkor azt mondják, hogy ez hazugság, és otthagynak egyedül. Mivel már nincs ott nekik a vállad, így keresnek más bará-tokat arra, hogy pótoljanak téged: a másik felü-ket. És ez mennyire idegen helyzet! Nem látod őket együtt nevetni a szünetben, nem tudsz ve-lük karöltve kimenni az iskolából, mert egysze-rűen nem hajlandóak tudomást venni a másikról. Ezek a tények felettébb bántóak tudnak lenni. Gondolataimat összegezve adok nektek egy röpke tanácsot: ne akadjatok fent minden apró kis problémán, mert ha veszekedtek, az nem jó sem a barátaitoknak, sem nektek. Tudjá-tok: a harag rossz tanácsadó! És még valami: remélem írásom ráébresztett minden éppen ha-ragban lévő barátot arra, hogy béküljön ki! További szép és vitamentes napokat min-denkinek!

Halasi Hanna 7.a

Idézetek a barátságról: A barátod az, aki mindent tud rólad, mégis sze-ret. (Elbert Hubbard) Igazi barátod az, aki a hátad mögött is csak jót mond rólad. (Sam Ewing)

Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem? (Karinthy Frigyes) A barátod az, aki ismeri a szívedben rejlő dalla-mot, és vissza tudja azt neked énekelni akkor, ha te már elfelejtetted. (Alexander Milne)

17.

NÓGRÁDI GÁBOR: AZ ANYU ÉN VAGYOK Mesi nagyapja tudós, aki azzal kísérletezik, hogy két állat lelkét kicseréli a másikéra úgy, hogy a testükön nem változtat.

Így eshetett meg az, hogy amikor Mesi (Emese) kiné-zett a kertbe, meglátta, hogy a macska nyávogva ugatott a fán trónoló, ide-gesen ugatva nyávogó kutyára. De a Tata nem állatokkal szerette volna kipróbálni a kísérletet, ha-nem emberekkel. De ami-kor Anyu és Mesi fél órára cserélnek, és már éppen letelt az idő, ideje lenne visszacserélődni, valaki kopogtat az ajtón. Rózsi

néni az, a szomszéd, és két rendőr. Lehet, hogy meglátta a kutyamacskát és a macskakutyát? Mire kimagyarázkodták magukat, és megmutatták Cirmit meg Bodrit, akiket már visz-szacseréltek, addigra megérkezett Apu Ricsivel, és megint nem cserélhettek. Azután Anyunak – aki most Mesi volt – mennie kellett a vidámpark-ba Ricsivel és Apuval, de közben kiömlött a metaforolaj, ami elengedhetetlen volt a vissza-cseréléshez. Amíg anyu a vidámparkban volt, addig Emil jött meg, és Mesi (aki most Anyu volt) „véletlenül” szakított vele. Anyu irtó dühös volt. Most mi lesz? Holnap iskolanap volt, Mesinek tanítania kellett volna, Anyunak meg az iskola-padban ülnie. És holnapután focimeccse volt Mesinek a petőfisek ellen! Vajon hogyan állnak helyt egymás testé-ben? És mikor kerül sor a visszaváltozásra? Eset-leg észreveszi valaki a cserét? Ki tudja?

Tószegi Fanni 6.b

Tamási Áron: Ábel a renge-tegben Sokat vagy otthon egyedül? Nincs élményed? Szereted az állatokat? Akkor neked az Ábel a rengetegben című könyv kell! Te mit tennél egyedül több száz méter magasan? Na és ha egy idióta román a társad?

Kövesd Ábelt, hogyan fedezi fel a Hargitát, hogy szerez barátokat, és hogyan látja el magát!

Varga Csanád 8.c

AZ ÍRÁS ÖRÖME Az írás mindenkinek mást jelent. Van, akinek a szabadságot, van, akinek egyenesen szenve-dést.

Én azok közé tartozom, akik nem találják a helyüket sehol sem igazán. Ha nem a köny-vekbe és az olvasásba, akkor az írásba menekü-lök. Ha akad szabadidőm, tollat ragadok, és le-írom az aznapi eseményeket, érzéseimet, majd a regényem írásával foglalatoskodom. Nagyszerű érzés elrugaszkodni a Földről egy képzeletbeli világba!

Ha megszerettük az írást, megtaláltuk a nekünk leginkább megfelelő formát, az írás olyan eszköz lesz, ami segít megismerni magun-kat. Max Frisch erről így vélekedett a Napló 1946-49 című művében: „Az írás annyit tesz, mint magunkat olvasni.”

Az olvasás után a legfontosabb, amit te-hetünk: írjunk! Írjuk ki magunkból a fájdalmat, az örömöt, a problémát, könnyítsünk a lelkünkön! „A ceruza és a lap a legmegbízhatóbb barát.”

Kormos Kevin 8.c

Végre visszaköltözik az iskolakönyvtár!

Tanító néni kérdezi Pistikétől:

- Ha van százötven forintod, és kérsz hozzá apukád-

tól kétszáz forintot, akkor mennyi pénzed lesz?

- Százötven forintom- válaszolja Pistike.

- Kisfiam, te nem ismered az összeadást!

- A tanító néni pedig nem ismeri az apukámat!

18.

Tellér Tímea 8.a: Színpompás ablak-világ „Ez a kép temperával készült. Azt az érzést fo-galmazza meg, hogy amikor az ablakot kinyit-juk, a világ szinte bejön a szobába, és emiatt hangosabban halljuk a zajokat, elkezdünk fi-gyelni a külvilágra is. Először az „ablakok” téma miatt kicsit megijed-tem, aztán elengedtem a fantáziámat, nem akartam a valósághoz ragaszkodni, így született meg ez a festmény. Az „ablak” témát feldolgozó fotóim közönségdí-jasok lettek. Az egyiken az eső utáni vízcseppek az ablakon, és az abban tükröződő virág látha-tó.”

Tószegi Fanni: Egy darab a világból „Képem egy törött ablakot ábrázol, sőt, az ablak közepén egy lyuk van, azon keresztül látunk ki a kertbe, a virágokra, a virágon egy katicára. Nem szeretem a sötét fest-ményeket, szükségem van a színekre, azért választottam ezt a témát. A szép színek annak is köszönhetők, hogy nem a hagyo-mányos iskolai festékkel dolgoztam. Betti nénitől kaptam ezt a jó minőségű „alkotó-körös” festéket.”

A TÖKÉLETES VILÁG

Titokban mindenki vágyik egy tökéletes világra. Egy világra, ahol nincs szenvedés, fájdalom (ta-lán még suli sincs). Kezdjünk hozzá a tökéletes világ megalkotásához!

Kezdjük az időjárással! Tél: az ember fá-zik. Tavasz: sok az eső, az ember elázik. Ősz: ha nincs tavasz, akkor ősz sem lehet. Tehát az idő-járás: folyton nyár, 25° és napsütés.

Második: az ember kinézete. Nincs szükség nagy különbségre, hisz a különbségek mindig a kikö-zösítés okai lesznek. Ebből adódóan a színekre sincs szükség, hisz így nem lesz probléma abból sem, hogy kinek mi a kedvenc színe. Így az ösz-szes megkülönböztető tulajdonságot elvettük.

Most jönnek az érzelmek. Harag? Semmi-képp nincs rá szükség. Ebből következik az, hogy semmilyen negatív érzés ne érje az embert. Se fizikai fájdalom. Szeretet, szerelem? Az ember csalódhat, óriásit csalódhat, tehát nem 100%-ban jó, pedig a tökéletes világba csak teljesen

tökéletes dolgok kerülhetnek. A bánatot is „ki kell törölni”, mert rossz érzés.

Íme, kész van a hibátlan, teljesen tökéletes vi-lág! Egy steril, praktikus világ, melyből kitöröltek mindent, ami akár egy nagyon kicsit is károsít-hatná.

De nem tökéletes. Egyáltalán nem tökéle-tes! Ha elvesszük a rosszat, nem lesz jó, mert nincs mihez viszonyítani, mert nincs meg a ne-gatív érzés vágyad beteljesülése előtt, ezért nem lesz különleges dolog, aminek nagyon örülni kell, hanem csak egy átlagos, említésre se méltó esemény lesz belőle. Egy dologért minél többet küzdesz, szenvedsz, annál nagyobb értéke lesz, mikor eléred. Amit küzdelem nélkül szerzel meg, az nem okoz akkora örömöt.

Az Emlékek őre nagyon elgondolkodtató könyv, mert tökéletesen rávilágít arra, hogy a felszínes jó alatt több rossz történik, mint leg-utáltabb rémálmainkban.

Szabó Zsombor 6.b

19.

„Ha a szem a lélek tükre, akkor az ablakok lehetnek a házak lelkének tükrei. Az ötletet Betti néni adta, azt kellett továbbfejlesztenem saját elgondolásom szerint. Nem volt nehéz munka, csak a szemeket és a kezeket volt nehezebb kidolgozni.”

A FEKETE-TENGER PARTJÁN

Szemán Luca az idén csak néhány hónapot töl-tött együtt a 6.a-sokkal, az év másik részében Oroszországban él. A Facebookon érdeklődtem Lucától a mindennapjairól.

- Hol laktok? – kérdeztem.

- Szerencsére én pont az "orosz Riviérán" lakom, Szocsiban, ami egy nagyon szép város…bár kis-sé oroszos, de háát… ettől egyedi!!

- Miben különbözik az orosz iskolások élete a miénktől? - Leginkább abban, hogy egyenruhát hordanak, ebédre sosem esznek meleg ételt, hanem ke-nyeret kapnak és valami szörnyű ízű köretet hozzá! És itt a gyerekeknek 18 éves korukig tart az általános!

- Milyen város Szocsi? - A Fekete-tenger partján van, és a tenger gyö-nyörű! Már tavasz végétől fürdeni lehet benne, egészen ősz közepéig! Ha meleg van, mindig kijönnek a partra a medúzák is, amit nekem azért ilyen fontos elmondanom, mert én itt lát-tam először igazi medúzát! Mindig nagyon sok strandoló van a homokos tengerparton, és már nyár elején kinyit minden bolt, a fagyizók, a vi-dámpark, ahol akkora óriáskerék van, mint a London Eye, az éttermek, amik nagyon gyönyö-rűek, és az is jó, hogy lehet karaokizni, és este 10-kor kezdődik minden!

- Beszélsz már oroszul? - Mivel 3 hónapig mindig, minden nap oroszul kell beszélnem, ezért a nyelv már elég jól megy, mivel barátokat is csak így tudtam szerezni!

- Mondj valamit orosz nyelven!

Szeretlek:я люблю тебя!

Jó reggelt!: доброе утро!

Jó estét!: добрый вечер!

Köszönöm: спасибо!

Szívesen: пожалуйста,

lány: девочка,

fiú: мальчик

szia: привет!

viszlát: пока/ до свиданя!

Hogy vagy?: как дело?

iskola: школа,

nekem mindegy: мне всѐ равно!

Belic Diána 6.a

Virágültetés: ahogy a 6.a csinálja

A képen Borsos Kristóf 6.b díjnyertes alkotása: Ablakok, a házak lelkének tükrei

20.

A KIS KÖNYVMOLYOK SIKERE

A Fiumei Nagy Könyv vetélkedő városi döntőjén

különös eredmény született: iskolánk 2.b osztá-

lyos csapata első helyezést ért el, megelőzve

több 3-4. osztályos csapatot!

A képen Dr. Némethné Tarczali Nóra taní-

tó néni és a győztes csapat tagjai: Ács

Dorottya, Bártfai Nóra, Három Léna,

Munkácsi Adél, Oláh László és

Rőczey Sára. Sá-

ra az éves

pontversenyt

is megnyerte,

mind a hat

könyvet elol-

vasta. A 2. b

osztály pe-

dig az osz-

tályok kö-

zötti pontversenyben lett első.

A „Kis könyvmolyok” elmondták, hogy

már óvodás korukban is érdekelték őket a betűk.

Szívesen olvasnak, és örülnek, hogy Nóra néni

időnként a feladatokba is belecsempészi a regé-

nyek részleteit. Ha valamit nem értenek olvasás

közben, megkérdezik a szüleiket, és ők segíte-

nek. Jól tudják, hogy „az okos ember nem unat-

kozik, hanem olvas”. Laci elmondta, hogy amikor

bárányhimlős volt, két könyvet is kiolvasott

a betegsége alatt. A téli tücsök volt a legro-

konszenvesebb szereplő számukra. A vá-

rosi verseny feladatai közül a mutogatás,

a körülírás és a rajzolás tetszett legjob-

ban.

A Nagy Könyv

címet idén a

Bambi és a

Szeleburdi

család nyerte

el, azonos

pontszám-

mal.

Gratulálunk

a győztes

csapatnak, és minden kisdiáknak, aki örömét

lelte az olvasásban!

Dr. Laki Kálmán Kossuth-díjas orvosprofesz-

szor 102 éve ezelőtt született Szolnokon. 1930-ban Szegeden másodéves egyetemi

hallgatóként már Szent-Györgyi Albertnak nemcsak tanítványa, de munkatársa is volt. Felfedezte a vér egyik addig ismeretlen alkotórészét, az úgyneve-zett Laki-faktort.

1948-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Különösen maradandót alkotott a véral-vadás, az izom-biokémia és a rákkutatás területén. 1963-tól az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet Biokémiai Laboratóriumának igazgatója volt. Több mint húsz kutatót fogadott a Debreceni Orvostu-dományi Egyetemről, akik részt vettek kutatási programjaiban.

Dr. Laki Kálmán 1983. február 12-én Was-hingtonban hunyt el. Hamvait felesége hamvaival együtt 1999. május 6-án Debrecenben helyezték örök nyugalomra. Szolnok büszke híres szülöttjére. A város ismert szobrásza, Pogány Gábor Benő javasolta, hogy iskolánk vegye fel Dr. Laki Kálmán nevét.

az interneten megkereste: Kormos Joel 5.a

Olvastad? Nekem nagyon tetszett az Egri csillagok törté-nete, de lehet, hogy a későbbi 6. osztályosok-nak nem keltené fel az érdeklődését. A hosszú, részletes leírások miatt jól el lehet képzelni a helyszíneket, embereket, az egész történetet. Aki nem szeret olvasni, annak ez unalmas le-het. A számítógépes technikának köszönhetően mostanában is inkább meghallgatják, ahelyett, hogy elolvasnák. Bár ez még a jobbik eset. Pá-ran még erre sem veszik a fáradságot, inkább megnézik filmen.

Vizi Luca 6.b Szerintem az Egri csillagokban kevés az izgal-mas rész, túl hosszúak a leírások, sok benne az idegen szó, a végére érve elfelejtem, mit olvas-tam az elején, nehezen haladok vele. Ha kiven-nék belőle a leírásokat, a lényegtelen részeket, és pörgősebben menne a cselekmény, élvezhe-tőbb lenne a történet. Jó benne, hogy Évát szépnek mutatja be, Gergő nem hal meg, és összességében „happy enddel” végződik. Az a rész nem is unalmas, amikor megszöktetnék Török Bálintot, a vége sem, főleg Gergely cse-lei.

Tószegi Fanni 6.b

21.

ABLAKOK

A felújítás okoz-ta kényelmet-lenségek ellené-re sikeresen lezajlott isko-lánkban az V. Képzőművészeti Vetélkedő, ame-lyen 23 iskolából több mint 200 gyerek vett részt. Rab Betti

néni, a verseny szervezője Károlyi Amy Ablak című versét adta gondolatébresztőnek. A fiumeisek nagyszerűen szerepeltek, sokan értek el jó helyezést, ahogy ezt az iskolai honlapon láthatjátok. Betti néni szerint az alko-tókör „jó kis csapat.” A gyerekek különleges technikákkal ismerkednek meg a foglalkozáso-kon, amelyeket a pályázatokon és a versenyeken ügyesen alkalmaznak. Sokuknál párosul a tehet-ség szorgalommal: ők az igazán sikeresek.

Horváth Regina: A félelmek ablaka A képekből és szobrokból gyönyörű kiállítás ké-szült, amelyet június 13-ig láthattok a Damjanich Múzeumban.

Fiumeis sikerek a Megavers 4-en

Driesz Lajos 8.c a Megavers 4. tehetségkutató versenyen 2. helyezést ért el. Közel 90 fiatal vett részt a válogatón. Lajos az 1. elődöntőben Kányádi Sándor Nyergestető, a döntőben pedig

Bella István Anyanyelvem vagy című versét mondta el.

A döntőbe jutott legfiatalabb versenyző, Mommertz Fanny 7.a különdíjat kapott. Szabó Lőrinc Tücsökzene című versciklusából mondott részleteket.

Horváth Regina: A félelmek ablaka - Szoktál félni, Regina? - Igen, ha durva filmet nézek. Azért rajzoltam azt az ablakot, hogy a félelmeinket

ki tudjuk zárni. A szobában jó meleg van, nincs félelem. - Muszáj durva filmet nézni? - Kíváncsi vagyok rá, de ha a tesóm felkészít rá, nem olyan félelmetes. Vele

együtt szoktam filmet nézni. - Mástól nem félsz? - A kígyóktól és a pókoktól is egy kicsit. - Nemcsak a képzőművészetben vagy ügyes. Hogy tudtátok elérni, hogy az or-

szágos Matek Gurun ismét első lett a csapatotok? - Felosztjuk a munkát egymás között, és ha kell, segítünk is egymásnak. Tünde

nénivel nagyon sokat gyakoroltunk.

22.

HARMINC ÉV A PEDAGÓGUSPÁLYÁN

Iskolánk két pedagógusa 30 éve kapott tanári diplomát. E jubileum kapcsán kérdeztem őket: Hol végezte tanár néni az iskoláit?

Marika néni: Szolnoki vagyok, a Tallinnba jár-tam, utána a Verseghy-be. 8 évig voltam orosz tagozatos. A főiskolát Egerben végeztem és a tanár szak mellé mű-velődésszervező dip-lomát is kaptam. Jutka néni: Szolnoki születésű vagyok, az általános és a

középiskolát Szolnokon végeztem. Zenei általá-nosba jártam, és a zenei alapok nagyon sokat segítenek az ének tanításában. Szerettem kó-rusba járni, tanultam zongorázni is, de nem vol-tam túl lelkes a gyakorlásban. A testnevelés óráknak is nagyon örültem, Szécsényi tanár né-nire még ma is szeretettel gondolok, annyira jól éreztük magunkat az óráin. Az érettségi után Jászberénybe kerültem a Tanítóképző Főiskolára. Nagyon büszke vol-tam, amikor kezdő tanítóként 41 kisgyermeket bíztak rám. Tanítóként számtalan továbbképzésen vettem részt, de a legbátrabb próbálkozásomnak tartom, hogy már bőven nem fiatalon jelentkez-tem a Szegedi Tudományegyetem mesterképző-jére és nyelv- és beszédfejlesztő tanárként vé-geztem tavaly. Miért ezt a pályát választotta? M: Nem akartam tanítani, „szabad” elfoglaltsá-got szerettem volna, úgy is alakult, hogy csak később kezdtem el a tanítást. Aztán, hogy miért maradtam mégis? Mert rá kellett jönnöm, itt tu-dok igazán szabad lenni. Ráadásul fiatalon tart. Szerintem tizenévesek közt nem lehet megöre-gedni. Viszont, ha újra kezdhetném, akkor politi-kai elemző, illetve szociológus lennék.

J: Amikor én fiatal voltam, nem befolyásoltak bennünket az anyagi érdekek. Akkor hivatást választott legtöbb ember. Ami-kor óvodás voltam, egy nagyon aranyos óvó néni példájára óvónő akartam lenni. Ez sokáig így is volt. Aztán korosztályt

váltottam a barátnőm hatá-sára, aki tanítóképzőbe

jelentkezett. Milyen tulajdonságo-

kat szeret a gyerekekben? M: Furcsa lesz egy felnőttől, egy tanártól: azt szeretem, ha felnézhetek rá. Engem elbűvölnek a kiváló intellektusú embereket. Ez mindennapi kihívás és felelősség is. Szeretem az igazán „jó-embereket”. Ők nagyon kellenek egy számomra „ideális” világba. J: Nagyon szeretem a ragaszkodásukat. Ennél talán még jobban azt a feltétlen bizalmat, amit a felnőttek iránt táplálnak. A 6-8 évesekben, hogy tágra nyílt szemmel követnek mindent, a 9-10 évesekben a fogékonyságukat. A 6-10 éves kor-osztály még nagyon őszinte, sokan tele vannak jóindulattal. Leghumorosabb története a 30 év alatt: M: Amikor egy kislányt elvittünk Balatonszepezd-re, a nyári táborba, pedig ő csak a tiszaligeti napközis táborba indult. A tévedés csak a Bala-tonnál derült ki. J: Másnak talán humoros, nekem inkább meg-hökkentő volt, amit 32 éves koromban egy elsős tanítványom mondott nekem. Télen a testneve-

Névjegy: Somogyiné Durucskó Mária Csillagjegy: bak Kedvenc szín: „földszínek” Kedvenc étel: Csülökpörkölt Kedvenc könyv: Andrei Makine: A francia ha-gyaték, Ulickaja-regények Kedvenc film: Szeretők Kedvenc zenekar: Reneszánsz és barokk zenekarok… vicceltem: Dire Straits

Névjegy: Földváriné Kupai Judit Csillagjegy: mérleg Kedvenc szín: a kék árnyalatai Kedvenc étel: szeretek enni, így több is van Kedvenc könyv: a magyar klasszikusok, Agatha Christie Kedvenc film: Abigél Kedvenc zenekar: Kaláka, az énekesek közül Palya Bea, Harcsa Veronika, Malek Andrea

23.

lés óra után nem akarta felvenni a harisnyáját. Amikor rászóltam, duzzogni kezdett. - Egy ilyen szép kislány hogy lehet ilyen mér-ges?- mondtam neki. - Nem is vagyok szép!- válaszolta haraggal. - De igen, szép vagy, mint a legtöbb gyermek. Az idősek között is vannak szépek. - Hát mint te, tanító néni - válaszolta a kicsi. Ennyiben maradtunk. Marika néninek van egy lánya: Lili; Jutka néninek is: Lilla, és egy fia: Pisti. Meséljenek róluk! M: Igen. Somogyi Lili. Ő is az iskola tanítványa volt. Vargás diákként került be a Budapesti Mű-szaki Egyetemre. Ma már mérnök – informatikus. Skorpió a csillagjegye, akit érdekel, az tudja, miről beszélek. Az életem legnagyobb teljesít-ménye és csodája. Büszke vagyok rá: kivételes intellektus és remek, jó ember. J: Mindketten jó gyerekek. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szereztek nekem nehéz pillanato-kat. A lányom mindig szorgalmas volt, jól tanult, a művészetek is érdekelték. Járt színitanodába, majd a Budapesti Gazdasági Főiskolán szerzett diplomát, utána pedig elvégzett egy újságíró iskolát. Jelenleg a jogi egyetemen tanul, és régi

álma valósult meg azáltal, hogy szerepel az M1-en a Marslakók sorozatban. A fiam 3 évig ide járt az iskolánkba. Gitá-rozni kezdett 10 évesen. Ezt olyan komolyan gondolta, hogy már zeneművészeti szakközépis-kolában érettségizett. Most diplomázik klasszikus gitár alapszakon. Még sok mindent szeretne ta-nulni, majd meglátjuk, mi sikerül belőle. Három kívánság az aranyhaltól: M: (öt) Értsek valamilyen hangszerhez és zenél-hessek. Beszélhessek angolul. (lusta vagyok) Szeretnék egészségben sokáig élni. Kívánom, hogy a barátaim meg mindenki, aki fontos, itt legyen körülöttem. Sok-sok könyvet, hogy birto-kolhassam. J: Ha őszinte szeretnék lenni, megfordul az em-ber fejében, hogy jómódot kívánjon magának, de ennek már a mesében sem lett jó vége. Amit nagyon szeretnék, hogy a gyermekeim boldogok legyenek egész életükben. Jó lenne, ha az embe-rek nem okoznának egymásnak fájdalmat, és a fiataloknak nem lenne ennyi káros szenvedélye. Köszönöm a tartalmas beszélgetést, további si-kereket kívánok!

Abonyi Tekla 6.b

Chicha Mi jut eszünkbe, ha azt halljuk: kutya? A legtöbb embernek valószí-

nűleg a házőrzés. Egy igazi házőrző legyen nagy, erős, és ha jön a betörő, ugasson, és kapja el. Ám nem minden kutya ilyen…Akadnak plüssállat méretűek is…

A negyedikes Csontos Tíciáná kiskutyájára biztosan mindenki felfi-gyelt. Reggelente iskolába kíséri, délután az iskola előtt várja (Tíciáná anyukájával együtt) a kis gazdáját Chicha (Csiccsa), a mini yorki kutya-lány.

Játékos jószág, de ha korán kel a család, akkor nyűgös. Néha fent alszik Tíciánával az emeletes ágyban, de neki is van saját fekvőhelye, takarója és millió használati tárgya.

Tíciáná imádja az állatokat, főleg a kutyákat. A kutyaruhákat együtt találják ki az anyukájával, és anya varrja meg. A legaranyosabb a miku-lás-ruhája, de van kis nyári trikója is. Hetente fürdetik, de ha sáros az idő,

rögtön megmosdatják, ha felérnek a lakásba. Havonta viszik kutyakozmetikába, ahol megigazítják a szőrét.

A kutyus legnagyobb kalandja: egy este a ház előtt játszottak vele, amikor egy bagoly meg-próbálta elragadni a kis állatkát.

Fábián Blanka és Kovács Krisztina 5.a

- Halló! Jó estét kívánok, tanárnő! Azért telefonálok, mert a fiam nem tud holnap iskolába menni, mert beteg lett.

- És hogy hívják a gyermeket? - Kovács Pistikének – felelik a vonal túlsó végén. - És önt hogy hívják? – kérdezi a tanár. - A papámnak.

24.

VENDÉGÜNK VOLT: NIKI NÉNI Minden felsős ismeri és szereti, hiszen olyan kedves, megértő, fiatal. Úgy magyarázza el a tananyagot, hogy még az is megérti, és ötöst ír belőle, aki nem a legjobb tanuló. Nemcsak az óráin szerzünk élményt és tudást, de órákon kívül is sok programot szervez. Csoportot vitt a Csodák palotájába, az MTV-székházba és a Nemzeti Bankba is. Ő az ÖKO-iskolai program vezetője. A természet és a környezet védelmére nevel bennünket. - Saját életében mivel járul hozzá a környezetvédelem-hez?- kérdeztük.

- Energiatakarékos izzót hasz-nálok, nem mosogatok folyó-vízzel, nem engedem tele a kádat vízzel, hanem tusolok. Ha tehetem, mindenhová gyalog vagy biciklivel járok, nem veszek hajtógázas spray-t. Ha látom, hogy valaki szemetel, udvariasan figyelmezte-tem még az utcán is, hogy véletlenül elejtett valamit. - Iskolánk madárbarát iskola. Ez miben nyilvánul meg?

- A madárbarát szakkörösökkel madáretetőket készítettünk, és gondoskodunk arról, hogy ezek-ben mindig legyen madáreleség. Csütörtök délu-tánonként tartjuk a szakköri foglalkozásokat, amelyeken a madarakról tanulunk, és kísérlete-ket végzünk. - Miért döntött úgy Niki néni, hogy vesz egy ku-tyát?

- Ötödikes koromban kaptam egy kutyát anyu-kámtól. Nagyon fájt a szívem, amikor ez a kutyus elpusztult. Felnőttként is nagyon szeretem az állatokat, és mostanra érett meg a döntés: ve-szünk egy beaglet. Ez egy kistestű fajta, számá-ra megfelelő otthon lehet a második emeleti la-kásunk. Ebike hat hetes korában került hozzánk. Másfél hónapig keresgéltünk az interneten, míg rátaláltunk.

- Milyen Ebike?

- Egy ördög! A beépített tolóajtós szekrényünket ki tudja nyitni, pedig gyerekzár is van rajta. Alul a régi újságokat tartjuk. Egyik nap a bejárati aj-tótól egészen a szobáig csupa papírfecni volt minden. Figyelemre méltó a kreativitása! Ez ab-ból is látszik, hogy csak a Praktika újságokat „akarta elolvasni”.

- De most egy komolyabb téma: Sokan kipróbál-ják a kamaszok közül a cigarettát. Niki néni ho-gyan beszéli le őket erről?

- Biosztanárként tudok nekik olya-nokat mutatni, amitől megretten-nek. Sokan azt mondják: „Ki kell próbálni, hogy tudjam, milyen”. Pedig ez butaság! Elég, ha más kárán tanulunk. Annyi mindent nem tudunk megtenni az egés-zségünk érdekében, akkor lega-lább ne tegyünk ellene! - Nehéz leszokni?

- Ha valaki erős dohányos, akkor is le tud szokni. Ez olyan, mint a

fogyókúra: elhatározás és akarat kérdése. De megspórolhatjuk, ha rá

se gyújtunk!

Kovács Krisztina 5.a

A Kis Herceg készült a Fiumei Úti

Általános Iskolában

Szerkesztette: Kelemen Sándorné és

Vékony István

Diák főszerkesztő: Réz Gabriella 7.a

Felelős kiadó: Rusvai Károly igazgató