2008

. NO

VE

MB

ER

DONKÓ LÁSZLÓ versei

A szellõFúj a szellõkerekedve,mivel kereka jó kedve.Épp esteligfújdogál.Gurul, gurul,meg nem áll.

Kerek versKerek ez avers is, kerek,kereken mondjasok gyerek.Ha a vers nemkerek volna,gyerekszájból sose szólna!

KESZEG ÁGNES rajzai2

3

KÁNYÁDI SÁNDOR

KerekítõAmott egy nagy kerek felhõ,alatta egy kerek erdõ,kerek erdõn kerek tisztás,közepében kicsi kis ház,abban lakik Kereki,ki az erdõt kerüli.

BALÁZS IMRE JÓZSEF

KerekségAlma, barack, borsószem, boróka,csiga háza, rég várt hazatérés.Teniszlabda, üveggolyó, földgömb –belém költözik egy kerek érzés.

4

LÁSZLÓ NOÉMI

Bunda, láda, zivatarÉgen, földön, erdõ mélyén mi motoz?Bárányfelhõ, facsemete, medvebocs.Esztendõre bunda, láda, zivatar,itat, öntöz, megóv, bújtat, betakar.

Hegyen, völgyön, vízmederben mi inal?Madárfiók, szarvasgidó, ebihal.Esztendõre hajcsat, késnyél, tollpaplan,altat, éltet, megbont, megtart bomlatlan.

Négy fal között, párnák ölén ki kacag?Szemünk fénye, ennivaló gomolyag.Esztendõre komoly képpel kalapál,ládát, bundát, csatot, bicskát eszkabál.

LENGYEL FERENC versei

Legényke-dalÉbredezõ kicsi legény,égnek áll a haj a fején.Jaj, de fáradt, jaj, de álmos,hozzáragadt a párnához.

5

Leányka-dalKókadozik ez a lányka,kívánkozik a kiságyba.Az ágya is õrá vágyik,majd csak eltalál az ágyig.

MÜLLER KATI rajzai

6

Volt egyszer egy háromlábú,hasnélküli, pirosfejû láz.

A három láb azért, hogygyorsabban futhasson oda,ahonnan majd kifutva gyorsab-ban érhessen ide. Innen-oda,onnan-ide. Mindig sok futniva-lója akadt neki.

A piros fej azért, mert õ volta láz. Piros fején piros fül, pi-ros orr, piros szem, s legpiro-sabb a száj, mibõl nagy mele-gek, forróságok jöttek ki. Voltforróság, amelyik piros bubo-rékokban, volt, amelyik piro-sakat szikrázva, volt, amelyikhosszú nyelveket mutatott. Pi-ros volt és forró valamennyi.

Így jött a láz, három lábán.Gyorsabban, mintha kétlábonjött volna. És jóval gyorsab-ban, mintha egylábon jött vol-na.

Lakást keresett, amelyikbebeköltözhetne. Beköltözköd-ni, azt nagyon szeretett a láz,benyitni, végigvonulni komó-tosan, széttekintgetve, fújva apirosakat, a forrókat.

– Blugy-blugy – buborogtaka piros buborékok nagy fejekörül.

Leginkább azokba a laká-sokba szeretett beköltözködni,melyek már prüsszögtek, ször-työgtek, netán köhögtek is.

Húzta maga után a piros bé-kaszemeken görgölõ kofferét,benne a sok ketyerével, ilyen-olyan szerekkel, amik segítet-ték a lázasításban.

Kipakolt a kofferbõl, mi-után becihelõdött Dorkába –mert mondanom sem kell, õttalálta a legmegfelelõbb lakás-nak: reggel óta prösszögõ,

MÁTÉ ANGI

Volt egyszeregy

háromlábú

7

szortyogó házikó – s ott aztán elõszedve láza-sító ketyeréit, fújta nagy piros fejébõl a bubo-rékos, szikrázó pirosakat.

Dorka csak pirosodott, és még jobban piro-sodott. Nagy, piros, forró, laposakat pillogóház lett belõle.

Gyengülõ, lefekvõ, alig muszogó. Rosszat tett neki a háromlábú,

hasnélküli, pirosfejû láz.De ekkor a kamra polcáról

elõlépett a bodza. A szárított, ateának való, a lázcsillapító bod-za. Megsuhogtatta ráncos roko-lyáját, feltûrte cikk-cakk virágúingecskéje ujját, csípõre tette vé-konyka kezét, s ez már elég isvolt ahhoz, hogy a háromlábú,hasnélküli, pirosfejû láz meg-ijedjen.

Hagyott csapot-papot, béka-szemû koffert, s rohant, rohanta bodza elõl, ki az ezidáig leg-megfelelõbbnek talált lakásból.

Felejtette, majdnem, a piros fejét is, s csak aharmadik lábának köszönhette, hogy a bodzanem érte utol, nem cibálta meg piros orrát, fü-lét.

A bodza erõs, a lázakat megcibálja. Ilyen le-gyõzõs.

És Dorka már nem piros. Szuszmog, alszik.

TOMOS TÜNDE rajzai

8

Amesegyártó mûhelytõl ke-letre, a Nevetõ Domb tete-

jén, hupilila, sokablakos faházi-kóban éldegélt Argosz, a tudós-tündér-mester. Orrán hatalmaspápaszem ékeskedett, napbarní-totta ábrázatán a mosoly füléignyújtózkodott. Õ volt a Lomb-gyûrû erdõ egyetlen tudóstündére. Fúrt, fara-gott, tett és vett, törte a fejét reggel és este,hosszú papírtekercsre rajzolgatott, bújta akönyveket rendületlenül.

Történt egyszer, hogy késõ õsszel KapukkiPukka manó megbetegedett. Szipogott éshüppögött, szörtyögött és tüsszögött, bedu-gult az orra, ketyegett a füle, láztól fénylett ap-ró bogárszeme. A hangja akár egy apamed-véé. Doktor Nyúl hiába hozott neki lábmele-gítõt, torokizzasztót, lázelûzõt, orrkidugasz-tót, a kismanó nem lett jobban. Kedve, mintaz õszi esõ. Senkinek nem sikerült felvidíta-nia, meggyógyítania.

Vitték is a hírt az erdõ madarai, hogy nagy

a baj, Kapukki Pukka megbete-gedett.

Argosz, a tudóstündér-mesterhintaszékében szunyókált, ami-kor Pál, a harkály kopogásaütötte meg a fülét: Nagy a baj,nagy a baj, Pukka manó lázas!

Több sem kellett a tudóstün-dérnek. Hóna alá csapta mindentudó barna-könyvét, és Kapukki Pukkához sietett, aCudar Bükkfához. A kis manó mohaágyábanfeküdt, arca lángvörös volt a láztól.

– Mi történt, Pukka? – kérdezte nagy köny-vét bújva Argosz.

– Rossz a kedvem, náthás lettem, nagy a lá-zam, fáj a hátam! – válaszolta Pukka.

– Gond egy szál se, ezen mindjárt segíthe-tünk! – húzta fel a szemöldökét derûsen a tu-dóstündér. – A nagy könyvemben azt írja –magyarázta, orrán pápaszemét igazítva –, lázés náthaszomorúság elûzéséhez nem kellmás, csak egy nagy adag szeretetteljes mo-soly, aztán jöhet a lábmelegítõ, torokizzasztó,

SIMON RÉKA ZSUZSANNA

Argosz, a tudóstündér

színre lép(FERnek)

9

lázelûzõ és orrkidugasztó. – Nagyadag mosoly? – csodálkozott feje-

búbját vakargatva Pukka, amikor halk kopo-gás ütötte meg a fülét.

– Szabad! – kiáltotta Pukka és Argosz.A Bükkfa ajtaja tágra nyílt, Pukka alig hitt a

szemének. Ott állt elõtte Hapci Franci, a tör-pesárkány, Vadmakk, a vadmalac, Sün Sámu-el, Zöld Elemér, a manókirály és a mesema-nók: Manó Péter, Manó Klára, Manó Ágnes,Manó Márta, Manó Feri, Manó Dezsõ, ManóTeri, Manó Bogár. A legjobb barátai ott moso-lyogtak mohaágya mellett. Ahogy megtudták,hogy beteg, azonnal hozzásiettek.

– Látod – mosolygott elégedetten Argosz –,õk hozták neked a nagyadag náthaszomorú-ság-elûzõ mosolyt. Most már jöhet DoktorNyúl, a szomorúság elbujdosott ennyi mosolyláttán, holnapig elillan a láz is, meglátod.

Pukka arcára kiült egy jóllakott mosoly. Ar-gosz tudóstündér-mester tudta, a mosoly min-dig csodákra képes. Gyógyít, és nemcsak amanókat.

SOÓ ZÖLD MARGIT rajza

10

GGyóóggyyuláásstt

kkíívánnookk!!

Kis nyílás

Ide ragaszd a maci talpát

Leírá

s a

12. o

ldal

on

11

Vágd ki errõl az oldalróla kártyát, a 10. oldalról amacit, ragaszd kartonra,

vágd körül. A rajz szerint ragaszd a kár-tyára a maci talpát, és összecsukvaküldd el. Beteg barátod éjjeliszekrényénmajd kinyitva áll.

MACI

12

Vágd ki a kétnõvérkét a 10.oldalról, és ra-

gaszd kartonra, majd vágd körül. Papír-zsebkendõbõl hajtogass szoknyát, ésragasztószalaggal illeszd a derekára.Találj ki, és játssz el egy mesét a mo-solygós és a szigorú nõvérkével.

NÕVÉRKE

Vig

asz

taló

dj,

ki

s bb

ete

g,

igyá

l tte

át,

jó

mme

leg

!

Rövid atorkosság,hosszú abetegség.

Beteg tyúknak

hiába dobnak

kölest.

Mindenbetegségnek

más azorvossága.

Betegnek orvos

a barátja.

13

CÉLBA-

DOBÓS

Betegvigasztalójátékunkat 16 kismûanyagpohárból

készítsd el. Ragaszdõket a rajz szerint egy

kartonlapra, írjmindenik sor mellé

értéket. A takaróra tévegombokkal kell a kis

betegnek a poharakbabeletalálnia.

Vajon hány pontot érel három dobásból?

14

KEREK A JÓKEDVE Ragaszd kartonra ezt az oldalt, és vágd ki aformákat, majd rakj ki belõlük mindenféle képet,

például így:

15

Karikázd be mindenik rajzmellett azt a formát, amelyikre

leginkább hasonlít.

MILYEN ALAKÚ?

16

MARKÓ BÉLA

Bolond idõItt az õsz, s most ment elmindenkinek az esze,meleg bundájából kibújik,s pucéran illeg-billeg a gesztenye.

SZÍNEZD KI!

MÜ

LLE

R K

ATI

rajz

a

17

A gyermekek félkör-ben ülnek, bekötöttszemmel. A játékveze-tõ egyenként adogatja

a tárgyakat (labda, gom-bolyag, hagyma, krumpli,

paradicsom, barack stb.) azelsõ gyermeknek, aki megtapogatja, megsza-golja, és tovább adja a másodiknak. Így ado-gatják kézrõl kézre, míg az utolsóhoz nem ér,aki érkezési sorrendben leteszi maga elé aföldre, a játékvezetõ pedig letakarja egy ken-dõvel. A gyermekek leveszik a kötést a sze-mükrõl, és sorolják a tárgyakat abban a sor-rendben, ahogyan kézhez kapták. Ha valaki-nek sikerül, leveszik a kendõt a tárgyakról,hogy errõl a többiek is meggyõzõdjenek. Akövetkezõ játékban a gyõztes lesz a játékve-zetõ, aki tetszés szerint változtatja meg a tár-gyak sorrendjét.

Lám, Barniéknál a türelem ikertestvéreket ter-mett. November végén, decemberben pedig a türe-lem minden családban adventi megbékélést, majdkarácsonyi örömöt terem. Ezt készítik elõ Szivárvá-nyunk játékai, meséi, versei. Köszönjük, hogy volttürelmetek, kedvetek levelet írni, rajzolni nekünk:Tecãu Iulia Roberta, Kolozsvár; Kertész CsabaNorbert, Szováta; Bodrogi Balázs, Soó Klementi-na, Székelyudvarhely; Ercse Andrea Izabella, Ma-rosvásárhely; László Tímea, Tusnád; Balajti Ad-rienn, Nagyvárad; a székelykeresztúr-fiatfalvi Ug-ri-Bugri Óvoda; a csíkszeredai Napraforgó Óvoda.

POSTA-

Ilyés László, Csíkszentimre

Kerek, de nem alma

18

ZÁGONI BALÁZS

Várva vártéjszaka

Barni ajtócsukódásraébredt. Elmentek volnaapáék? Nem, ez csak afürdõszoba ajtaja volt.

Kilesett a paplan alól: kint még sötét van,anyáék csak a konyhában gyújtották fel a kis-lámpát, és sugdolóznak.

– És a gyerek? – kérdezte Anya.– Alszik, mint a bunda. Ne aggódj, nem éb-

red fel, amíg visszaérek.Barni szemébõl kiszaladt az álom, de nem

mozdult. Apa telefonált. Románul beszélt, deBarni annyi tudott, hogy a „Salvare” az men-tõt jelent. Gyorsabban kezdett dobogni a szí-ve. Tehát akkor ez lesz a nagy nap! Vagyis anagy éjszaka. Most fognak megszületni atestvérkéi! Milyen régóta várta ezt a napot...

Nem akart megszólalni, nehogy Anyáékkésõn érjenek a kórházba. Mikor Anya elin-dult az ágya felé, gyorsan behunyta a szemét,és mélyeket szuszogott. Anya megsimogatta,megpuszilta, aztán felszisszent.

– Már ennyire fáj? – jött közelebb Apa.Barni nem hallott választ, biztos azért,

mert Anya csak bólintott. Az ablakkeret ké-ken villogott, a ház elõl motorzúgást lehetetthallani. Megérkezett a mentõautó, Anyáékkisiettek, és bezárták az ajtót. Barni az ablak-hoz szaladt, de csak résre húzta el a füg-gönyt, nehogy észrevegyék Apáék. A mentõsbácsik Anyát egy ágyra fektették, Apa melléült, és fogta a kezét. Aztán a mentõautó elvi-harzott. Mégiscsak jó lett volna megölelni, smég egyszer megpuszilni Anyát...

Barni egyedül maradt. Felgyújtotta a vil-lanyt, és a faliórára sandított: éjjel fél háromvan. Körülnézett. Na, itt aztán jókora a felfor-dulás! Megjönnek a testvérkéim a kórházból,és az elsõ, amit megtanulnak, a rendetlenség

19

lesz – gondolta Barni.Elõször Apáék ágyát vetette meg. Ezt nem

volt könnyû, mert például a paplan hatszorakkora volt, mint Barni. Aztán elõvette a por-szívót, és felporszívózta a nagyszobát. Mirebefejezte, nagyon megszomjazott, és kimenta konyhába egy pohár vízért. Hûû, itt moso-gatni is kell – mondta magának. A mosoga-táshoz kisszék kellett meg nagy odafigyelés,mert könnyen kicsúszhat az ember kezébõlegy tányér vagy bögre. Aztán visszament aszobába, elõhúzta a babás-macis dobozt azágy alól, és szépen, nagyság szerint felpakol-ta az Anyáék ágyára az összes mackót ésplüssállatot. Így ni, ha megérkeznek a babák,nehogy azt higgyék, hogy egy rendetlen csa-ládba születtek! Aztán fogta az autóit, és min-den baba és plüssállat elé állított egyet. Nembaj, ha a picik minél hamarabb megtanulnakautózni, hogy legyen kivel játszanom – gon-dolta, és leült õ is az ágy szélére, mert na-gyon elfáradt. A szusszanásból alvás lett.

Egyszer csak érezte, hogy Apa megpuszilja,felemeli, és berakja az ágyba.

– Miféle rendrakó tündér járt erre?– Megszülettek a testvérkéim? – pattant ki

Barni szeme.– Még nem, Barni. Azt mondta a doktor né-

ni, hogy jobb, ha még egy pár hetet az anyahasában maradnak, mert túl picik és gyen-gék.

– És Anya?– Nem jöhet haza a kórházból, amíg meg

nem születnek.– És én?– Holnap elutazunk Vásárhelyre. Ne félj, ez

a gyönyörû rend pont így fogja várni a test-vérkéidet, amikor megszületnek.

Barni szerette Vásárhelyen Ika mamáék-nál, de most nagyon vágyódott haza. Még jó,hogy Anya minden este felhívta a kórházból.Aztán egy este nem telefonált. Barni addigunszolta Ika mamát, hogy végül felhívták õk.De Anya nem vette föl. Barni aznap este nem

20

tudott elaludni. Minden telefoncsörgésre fel-kapta a fejét. Éjfél felé járhatott az idõ, ami-kor megint csörgött a telefon. Apa volt az. Ikamama válaszaiból megértette, hogy mindkéttestvére megszületett, egészségesek, szépnagyok, és Anya is jól van.

Na most erre nem az történt, amit az em-ber gondolna: Barni nem aludt el örömmelés megnyugodva, hanem pillanatok alatt fel-öltözött, bedobálta a dolgait a táskájába, otttermett Ika mama elõtt, és nagyon komolyhangon ezt mondta:

– Ika mama, én már elmúltam hat éves, éselsõ osztályos vagyok, és nagy fiú vagyok, éskérlek szépen, engedj haza holnap reggel afél hatos busszal, mert szeretném látni a test-véreimet.

Ika mama tudta, ha nemet mond, abbóligen nagy sírás lesz.

– Barni drága – szólt nyugodt hangon –, énis nagyon szeretném látni a kistestvéreidet,mert õk az unokáim. És Béla tata is nagyon

szeretné látni õket. De nem engedlek hazaegyedül a fél hatos busszal, mert ahhoz túlkicsi vagy. Holnap beülünk mind a Daciába,és elmegyünk Kolozsvárra, jó? Most pedigmenj aludni, mert olyan leszel holnap, mintegy mosogatórongy.

Barni elgondolkozott azon, hogy milyen isaz ember, amikor olyan, mint egy mosogató-rongy. Leeresztette a hátizsákot a válláról. Denehéz most türelmesnek lenni. Hiszen õ hóna-pok óta egyre csak türelmes és türelmes! Ka-pott még egy csupor tejet Ika mamától, vissza-vette a pizsamáját, és bemászott az ágyba.

Ika mama már majdnem elaludt, amikorléptekre lett figyelmes.

– Ika mama, alszol? – suttogott Barni– Még nem...– Csak azt akartam kérdezni, mi a neve a

testvéreimnek?– Dorka és Hanna.– Dorka és Hanna. De szép nevük van... Jó

éjszakát, Ika mama.

21

Kisvártatva megint lépések közeledtek, ésújból kezdõdött a suttogás.

– És Ika mama, még csak azt akarom kér-dezni, hogyan fogom tudni, melyik Dorka ésmelyik Hanna?

– Nem tudom, Barni. Holnap meglátjukõket, és megjegyezzük, miben különböznek,jó? Most már menj aludni.

– De, de, nem lehet az, hogy márisösszecserélték õket az asszisztens né-nik, és még Anya is azt hiszi, hogy Dor-ka Hanna és Hanna Dorka?

– Nem. Mert amikor megszülettek, akarjukra tettek egy szalagot, és ráírták anevüket. Különben is, Anya nem fogjaõket összetéveszteni soha.

– És, és nem szorítja a kezüket az aszalag? Nem fáj nekik?

Erre Barni már nem kapott választ.Ika mama elaludt. Barni bebújt mellé, ésmegpróbálta elképezni a testvéreit.Olyan hasonlóak, hogy anyán kívül

senki nem tudja majd megkülönböztetniõket? Húú, abból aztán sok jó móka kereked-het... Észre se vette, hogyan lepte meg azálomtündér, mert álmában is két húgával ját-szott és kergetõzött egész reggelig, amikorBéla tata ébresztgette, hogy indulni kellKolozsvárra.

UNIPAN HELGA rajza

22

Segítettéltakarítani, ugorj 3-at.

A Mikulás ajándéka:kétszer dobhatsz.

A Jézuskavárás, az Ad-vent idõszaka türelemre, jó-ságra tanít mindenkit. Tár-sasjátékunkat játsszátokegyütt barátaiddal vagy es-ténként szüleiddel, testvé-reiddel. Ha a büntetõ lépé-sekkor nem mérgelõdtök,hanem elgondolkodtok, amások gyõzelmekor nemirigykedtek, hanem õszin-tén örvendtek – ez a játékis segít fényes, tiszta szív-vel érkezni Betlehembe.

Egy dobókockára ésminden játékos számáraegy-egy lépõkére van szük-ségetek. Rendre dobjatok,és figyeljétek a játékmezõt.

Türelmes, vidám játékotkívánunk!

ADVENTILÉPEGETÕS

Öcsi miattad sír,lépj vissza 3-at.

Szorgos vagy,ugorj a készfenyõdíszre.

A kis szakácsmég kettõt léphet.

Válogatsz. Várdbe az utánad jövõt.

Nem fogadtál szót,csak a következõ

körben gyógyulsz meg.

23

BAK SÁRArajzai

Annyit lépj elõre,ahány gyertya ég azadventi koszorún.

Azzal kezdem novemberilevelemet, amivel minden év-ben szoktam: ez az esztendõlegszomorúbban induló hó-napja, hiszen mindjárt else-jén kivonulunk a temetõkbe,hogy rendbe tegyük elhunytkedveseink sírját, és virág-

gal, gyertyalánggal em-lékezzünk rájuk. Isten-nek hála, aránylag kevésgyermek gyászol ezen anapon a felnõttekkel,hisz a legtöbben nem isismerték szüleik, nagy-szüleik kedves halottait.Ezért, mint minden év-ben, idén is arra kérlektiteket, kedves Baráta-im, ne viháncoljatok a teme-tõben, hagyjátok, hogy a fel-

nõttek zavartalanul em-lékezzenek eltávozottkedveseikre.

Igaz, a hónap nemcsak egy napból-kettõ-bõl áll. November else-je-másodika az eltávo-zottakra emlékeztet,de ahogy telnek a na-pok, valamennyiünklelkébe fészket rak a

reménység, a tiszta örömrevaló vágyakozás, amelyikegész évben, így november-ben is ott szunnyadozik a szí-vünk mélyén, és december-ben mindenképpen reánkköszönt.

Mindjárt a hónap elején –5-én este – jön a Mikulás, éshozza ajándékait. Három hét-tel késõbb, december 24-énreánk virrad az esztendõ leg-nagyobb örömünnepe, Krisz-

Fazekas Gergõ, Kolozsvár

24 Móricz Attila, Érbogyoszló

tus születésnapja, amelyet egy-forma boldog érzéssel fogad-nak felnõttek és gyermekek.És mindenki örvend a szegé-nyes vagy gazdag ajándéknak,amelyet azoktól kap, akik a leg-jobban szeretik õt.

A várakozást, az adventetmár novemberben megkezd-jük. Közben, kedves Barátaim,ne feledkezzetek meg Szülei-tekrõl, Nagyszüleitekrõl, akikszorgalmas, kemény munkávalgondtalanná teszik életeteket.Már akár el is kezdhettek gon-

dolkodni azon, mivel szerezhetnétek örömet nekik a sze-retet legszebb ünnepén. Ne feledjétek: nem az ajándék

25

Balogh Renáta, Nagyvárad

Vágd ki a bélyeget, és ragaszd a gyûjtõlapra!

pénzbeli értéke a fontos, hanema szeretet, amivel adjátok! És –kapjátok.

Melyhez hasonló jókat, CSIPIKE

SZIVÁRVÁNY, kisgyermekek képes lapja. XXIX. évfolyam, 319. szám. Kiadja a NAPSUGÁRKft. Szerkesztik: ZSIGMOND EMESE fõszerkesztõ, MÜLLER KATI képszerkesztõ.Arculatterv: KÖNCZEY ELEMÉR. A szerkesztõség postacíme: 400446 Cluj, Str. L. Rebreanunr. 58. ap. 28. C.P. 137. Telefon/Fax: 0264/418001. E–mail: naps.sziv@napsugar.ro Honlap-szerkesztõ: KOMÁROMY LÁSZLÓ; www.napsugar.ro Megrendelhetõ a szerkesztõségcímén. A lapok árát a következõ bankszámlára várjuk: Cont IBANRO45RNCB0106026602080001 B.C.R., SUC. CLUJ S.C. NAPSUGÁR–EDITURA S.R.L. CUI: 210622 Készült a kolozsvári TIPO OFFSET Kft. Nyomdájában. ISSN 1221–776x. Ára 2 lej

E lapszám támogatói: Címlap: KESZEG ÁGNES rajza

26

Egy õzike délelõttKeresi az etetõt.János bácsi sarjút ad,Az õzike jóllakhat.

Kristály Edvárd, Balánbánya

Cica, cica, tarka cica,tarka füle,tarka farka,éles szeme,kényes szája,piros arca,hosszú lába,utoljáracsíkos háta.Pîrlac Eduárd,

BalánbányaBalázs Etelka,Ozsdola

BessenyõdiBeatrix,

Szatmárnémeti

Kolumbán Ágota,Gyergyó-

szentmiklós

Márton Tímea,Marosvásárhely

Õzike, õzike, mindenki kedvence. Az erdõ szépsége,szelíd, békés állata. Az erdõ vidám tõle, öröm ésbüszkeség van körülötte. Nuber Krisztina, Balánbánya

27

Volt egyszer két király, Fehér és Fekete. Barátok vol-tak, amíg egyszer meg nem láttak egy szép királykis-asszonyt. Mind a ketten beleszerettek, és harag lett a vé-ge. Mindenáron a hercegnõ kedvében akartak járni. Vé-gül már elfáradtak, és kezdték feladni. Egy nap egy új ki-rályfi jött a kastélyba, és a hercegnõ beleszeretett. Fehérés Fekete király pórul járt, de kaptak meghívót a lagzi-ba. Szomorúan tértek haza. Kocsis Anita, Szalárd

Élt egyszer egy kisegér a nagymamájával. Cini-nek hívták. Nagyon szerette a csillagokat. Egy es-te így szólt a nagymamájához:

– Imádom a csillagokat! Azt szeretném, ha elér-hetném õket.

Azzal kiment az udvarra, és felmászott egy fa-ágra.

– Jövök hozzátok! Hahó, csillagok! – szólt. – Ittvagyok, ragyogok! Nocsak, nem is egy, de ezercsillag kering az orrom elõtt. Végre boldog va-gyok!

Takács Kriszta, Székelyudvarhely

Kutos Tímea, Kolozsvár

Sólyom Andrea, zilahi tanító néni osztálya aLesi-tónál táborozott. Kartontányérból, színes

papírból készítették az integetõ, mosolygónapocskákat.

RRaa jz–jz–üü zzeneneett

JózsaEszter,Torda

SzászMagor,Nagybacon

DénesBarna,Székely-varság

Albert Kinga Krisztina, Dés