2009 05 epitsunkbarkat web

Építsünk bárkát2009. Ígéret hava

„A különbség a között, amit megteszünkés amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.”

2

Építsünk bárkát 2009 - Ígéret hava

Anya és gyermeke Május a legszebb tavaszi hónap. Minden csupa zöld és csu-pa virág, az erdők a madarak énekétől zengenek. És mikor lenne máskor, ha nem májusban, az anya és a gyermek napja.Sokaknak egy szál virág, egy iskolai ünnepség az anyák napja, körhinta, zajos forgatag a gyermeknap. Nekem az a két kis gombszem, aki a kórházban nézett rám először. Aki mélyen a szemembe tekintve megnézett magának.

Vajúdásölem ölelkarom ölelneúgy távolodszhogy közeledszne féljén se félekkilökésedölelés lesz

Manapság a kórházakban orvosok és szülésznők segítenek a vajúdás és a szülés-születés óráiban. Epidurális érzéste-lenítéssel, császármetszéssel jönnek a kisdedek a világra akkor is, ha nem indokolt. A mai nők közül sokan hiúsági kérdést csinálnak a várandósságból, a kismamaságból, nem esznek eleget és rendszeresen, sőt fogyókúráznak! A kilenc hónap alatt, aminek a végeredménye fejletlen, kis súlyú babák születése, akik az anyjuktól távol, inkubátorban kez-dik életüket. Mások nem szoptatják a piciket addig, amíg szükségük lenne az anyatejre, nehogy megereszkedjen a mellük. Aztán amint lehet, bölcsibe rakják őket, mert „nem bírnak otthon ülni”. Hová fajult a világ? Pedig a gyermekek első órái, hetei, hónapjai, évei az egész későbbi életüket meghatározzák. És ne is beszéljünk a meg nem született gyermekekről, akik anyjuktól még esélyt sem kapnak az életre.Persze a modern szingli- és megvalósítom önmagam édes(?)anyák mellett létezik azért a régi anyamodellt köve-tő másik oldal is, ahol még a szeretet uralkodik. A régi családban az édesanya otthon volt a gyerekeivel. Ma úgy mondanánk főállású anya, akit sokszor négy-öt, de volt, hogy még több csemetével áldott meg az Isten. A gyerekek az első perctől ott voltak édesanyjuk körül, aki

ugyan nem halmozta el őket ajándékokkal, mint ma szo-kás, de megtanította őket a munkára, felkészítette őket az életre, tapasztalataival, szeretetével. A régi édesanya nem vágyott városi dáma lenni, jó állásra sem pályázott, csak tette a dolgát. A férje tudta, hogy otthon a dolgok rendben mennek, és bár nem mindennap ettek húst, de mindennap meleg, főtt étel várta haza. És amikor a tisztaszobában új lélek érkezett a házba, arra büszke volt az egész család, és mindjárt áldomást is ittak a kis jövevény tiszteletére. Nevet pedig csak akkor kapott, amikor megkeresztelték. Akkor viszont a nevét kiáltozva

vitték a templomból haza, hogy mindenki hallja, lássa, hogy új tagja lett a családnak.Bába a hagyománybanÉvszázadokon keresztül a szülésnél férfiak nem lehettek jelen, még orvosok sem: „…magyar asszonyok szemérme nem engedi, hogy a férfiak bábáskodjanak”. Helyettük bábák segítették a szülést, ápolták a gyermekágyas asszonyt és az újszülöttet a szülést követő hetekben. A bába lehetett tanult, cédulás, valamint paraszt-bába és felesketett bába. A tanult bábák előta-nulmányaikat a Bábaképző Intézetben végezték,

ahol 1902-től hivatalos tankönyvből tanultak. Az ún. cé-dulás bábák tanfolyamon vettek részt, valamelyik megye kórházi osztályán és engedélyüket a körzeti főorvostól kap-ták, általában egy-egy község területére. A parasztbábák képesítés nélkül, a tapasztalatok hagyományozása útján jutottak tudásuk birtokába, melyben a szülés és gyermek-ágy körüli hiedelmeket, mágikus eljárásokat is továbbvitték nemzedékről nemzedékre. A felesketett bába intézményes oktatásban nem részesült, anyáról leányra szállt tudása, a hagyomány és a tapasztalat alakította tevékenységét. A parasztbábánál több annyiban, hogy a helyi paptól okta-tást, útmutatást kapott a keresztelés módjáról, és esküt tett arra, hogy betartja a bábákra vonatkozó írott és íratlan szabályokat.A bába általános tennivalói a következők voltak: előkészí-tette a szülést, megvetette a gyermekágyas asszony ágyát, a Boldogasszony ágyát, előkészítette a szülés helyét és ah-hoz szükséges eszközöket, tárgyakat. A legkorábbi idõkben tejjel, liszttel, vagy gyolccsal szentelte meg a küszöböt, ahová a szülést megkönnyítendõ a vajúdó asszonyt ültette. A szülõ nõ régen Szülõboldogasszony oltalmába ajánlotta magát, az õ segítségét kérte a könnyû szülés érdekében. Szülõboldogasszony a természet erejét hordozó istenanya,

Építsünk bárkát2009 - Ígéret hava

3

Boldogasszony anyát pártfogoló „arca”, aki az anyát szülé-sekor segíti, majd aki mint természetfeletti gondviselõ védi õt és gyermekét. A csángók Babba Máriának nevezik.Az újszülött világrajövetelekor megkezdõdtek a jósló, va-rázsló, névadó praktikák. Amikor elvágta és lekötötte a köldökzsinórt, azt mondta az új életet kezdõnek: – Légy te egy nagy… – és itt azt a foglalkozást mondta, amit a szülõk óhajtottak. Korábban valószínûleg nem a szülõk kívánsá-gára hagyatkozott, hanem a születésnél minden részletre odafigyelve igyekezett például a burokból, a méhlepénybõl („másából”), a köldökzsinórból (annak csomóiból) a jöve-vény jövõjére következtetni. A köldökzsinór maradványát azután a bába csomóra kötötte, amit hétéves korában bontattak ki a gyermekkel. A gyermek fürdetése után fon-tos szertartás volt a létezõk közé fogadása, amit a bába a kisded földre tételével, a Földanyával megteremtett kap-csolattal jelzett. A bábának valószínûleg az is feladata volt egykor, hogy megállapítsa, vajon az újszülöttel a család, a nemzetség egy elhunyt õsének lelke tért-e vissza, akár he-tedíziglen, azaz hét nemzedékre visszamenõleg, s ha igen, akkor melyik õs az, mert a névadásnál a gyermeknek az õ nevét kellett kapnia. A bába általában kiszabott pénzösszeget kapott szolgálatai-ért, ezt terményben, élelmiszerben is megválthatták. Egyes helyeken a bábának szánt pénzt a gyermek első fürdővizé-be dobták, másutt a keresztelői lakoma alkalmával szedtek bábapénzt, bocskorpénzt. A keresztelő alkalmával ivott áldomást pedig bábapohárnak nevezték. A hagyományok elhalványulásával a tündért is jelentõ bá-bát és a boszorkányt jelentõ vasorrú bábát összekeverték: az idõs gyógyító szülésznõ alakja összemosódott a rontó, varázsló és kuruzsló boszorkány alakjával. Valószínûleg mind gyakrabban tulajdonított a népi hitvilág boszorká-nyos szerepet bábának, mint aki szemmel ver, megrontja a gyermekágyast és az újszülöttet, még ha ugyanakkor gyó-gyítani is tud. A bábákat egy ideig csupán a boszorkányok segítõinek, „fõ cimboráinak” tekintették, majd mind többet tartottak kifejezetten boszorkánynak. A XVI–XVIII. századi boszorkányperek során nagyon sok asszonyt vádoltak meg boszorkánysággal. A vádlottak legnagyobb része ma javas-asszonyok, „tudósasszonyok”, bábák közül került ki. Tudá-sukat roppant veszélyesnek tekintették: „Többet tud, minthat bába”, „Ne tudj olyan sokat, mert bába lesz belõled!” – mondták. Mindebben igen valószínûleg szerepe volt an-nak is, hogy a férfiak számára titokzatos, tehát félelmetes dologgal foglalkoztak.

Ma már tudjuk, hogy a születéssel kapcsolatos tudás nem titokzatos, nem félelmetes, talán nem is természetfölötti. De a bábák mindmáig a szülés és születés, mint a léte-zés, a teremtés egyik legnagyobb csodájának szakavatott segítõi.Bábák napjainkbanNapjainkban tanúi vagyunk a folyamatnak, ahogyan a szülésznõi, bábai mesterség önálló, megbecsült szakmává válik; méltó helyére kerül. Ma már választható a régi ha-gyományokon alapuló otthonszülés is, bábák közreműkö-désével. Az Országos Bábaszövetség 2002. március 28-án alig több mint tíz fővel alakult meg. 2002 novemberében megjelent Bábák, szülésznők című új folyóiratuk, amelyet szülésznők szerkesztenek, és jórészt ők is írnak. Folyama-tosan bővülő taglétszámuk mára már meghaladja a hatvan főt, és húsz külföldi szülésznő is csatlakozott szövetsé-gükhöz. Az alapító szülésznők és a hozzájuk csatlakozó tagok már évekkel korábban elkezdték tanulmányozni a bábamesterség történetét, a születés szokáskörét és a hagyományok mibenlétét. Önmagukat bábának nevezik, és számukra a bába szó választása többet jelent, mint egy régi mesterség tiszteletét. A hagyományok, a folytonosság, a mesterséghez kapcsolódó értékek vállalását jelenti. Azt a törekvésüket, hogy minél inkább közelítsenek az egyén és a közösség érdekeit és igényeit figyelembe vevő, a születés egyediségét kifejező segítségnyújtásra.

Bábák, szülésznők c. folyóirat nyomán

4


MadarainkA fehér gólya

„Gólya, gólya hazaszállj! Fél lábon ne álldogálj! A fészekben feleséged gólyafiakat nevelget.”

A magyar népnek régóta kedves madara a gólya, többféle névvel illeti (gilice, eszterág, Boldogasszony madara). Ezt tükrözi az a számtalan gyermekdal és mondóka is, amelyet hazánk minden táján ismernek, mondókáznak, énekelnek még ma is gyermekeink.

„Amúgy szép madár. Nagy! De azt nem gondúnám, hogy elbírja a gyerököt…ámbár elég nagy szája van.”

A gólya költöző madár, ősszel elhagyja Európát, és Afriká-ban telel. Március végén-április elején tér vissza, ezért más vándormadarakkal együtt a tavasz hírnökének is tekintik. Hazatérése nagyjából kilenc hónappal a nyári napforduló (június 21.) utánra esik, ez az ünnep a termékenységet, házasságot élteti, sok gyermek fogant ezidőtájt. A gólya érkezése tehát sokszor egybeesett a kisbaba érkezésével, és a fejekben összekapcsolódott a két esemény.Egy másik legenda szerint a még meg nem született gyer-mekek lelke vizes területek, tavak, lápok, mocsarak fölött lebeg. Mivel a gólya eredetileg a folyó menti ligetes erdők, sárrétek zsombékos lápok madara volt, kialakult az a vé-lekedés, hogy visszatérve magukkal hoznak néhány szüle-tendő lelket.

„Nekem valamennyi között legkedvesebb Madaram a gólya, Édes szülőföldem, a drága szép alföld Hűséges lakója. Tán ezért szeretem annyira, mert vele Együtt növekedtem; Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor Kerepölt fölöttem.”

Elsőként a hímek, közülük is a legöregebbje jön meg leg-korábban a régi fészekre, ő a fészek igazi gazdája. Ő a fé-szekfoglaló, ő keresi meg a régi fészket, épít újat. A hím a

tojó megérkezéséig nem mozdul el a fészek mellől, hogy megvédje azt, és hogy a megérkező tojó észrevegye őt és az elfoglalt fészket. A tojók 8-10 napos késéssel érkeznek. Azok, amelyek már az előző évben is költöttek, az előző évi fészküket keresik meg. A köztudattal ellentétben tehát nem a párjukhoz, hanem a fészkükhöz hűségesek. A tojó ál-talában április második felében rakja le tojásait, a fészekalj három - öt, de leggyakrabban négy tojás. Felváltva kotla-nak 31-34 napon át.A fiatal gólyák igyekeznek üresen álló fészekbe beköltöz-ni. Nincs vész, ha véglegesen elhagyott fészket foglalnak el, de kitör a verekedés, ha megkésve megérkezik a régi tulajdonos. Hegyes csőrükkel keményen vagdalkoznak, szárnyaikkal nagy ütéseket osztogatnak. A legyőzött gólya, ha nem talál elfoglalható fészket, munkához lát, vadonatúj fészket épít.Hazánkban a mai „gólyahelyzet” nem a legrózsásabb. Öt-ven-hatvan évvel ezelőtt 15-16 ezer pár gólya fészkelt Ma-gyarországon, ma csak ennek harmada, 5000-5 500 lakott fészek található. A gólyák fő táplálékát rovarok, elsősorban sáskák alkotják, de nagyon sok kétéltűt, hüllőt, rágcsálót, sőt madárfiókát is fogyasztanak, vizes élőhelyeken pedig nem vetik meg a halat sem. A vizes- és füves élőhelyek állapotának leromlása, autó-utakkal, autópályákkal történő felszabdalása, és egyéb módon történő tönkretétele miatt folyamatosan csökken a gólyák táplálkozó területe, a települési elektromos hálózat kiépülése után pedig a villanyoszlopok váltak legfontosabb fészkelőhelyeivé. Természetvédelmi Egyesületek kezdemé-nyezésére a belterületi középfeszültségű oszlopokat átala-kították és leszigetelték, hogy legalább a fészkek környé-kén csökkenjen az áramütés miatti sérülés és elhullás.

Huszár Katalin


5

PÜNKÖSDPünkösd a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. Mozgó ünnep, a május 10-e és június 13-a közötti időszakra esik. A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak ugyan, de számos olyan szokás és hiedelem őrződött meg, melyek legfeljebb csak az elnevezésükben köthetők pünkösdhöz. Ilyen például a pünkösdi királyvá-lasztás, pünkösdi királynéjárás, pünkösdi zöldágazás, má-jusfa, valamint pünkösdi mulatságok, táncok, játékok. Rövid, mint a pünkösdi királyság A többnyire lóversennyel vagy más ügyességi próbával vá-lasztott pünkösdi király hatalma egy évig tartott. A győztest és lovát virágokkal és szomorúfűzágakkal borították be. “A pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre,

mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoz-nak a társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik.”Pünkösdi királyné járásE házról házra járó pünkösdi szokás még az 1960-as évek-ben is élő népszokás volt az Alföldön. A lányok fehérbe öltöztek, a legények gyolcsinget, gyolcsgatyát vettek fel, árvalányhajas kalapban, kislajbiban mentek a lányok után. Táncoltak és énekeltek a házaknál. A pünkösdi szövegekben feltűnnek személynevek: András és Szent Erzsébet. Feltételezések szerint András II. Endre királlyal azonosítható, Szent Erzsébet pedig a rózsacsodával kapcsolatos legendája miatt került a pünkösdi szövegekbe, miután a pünkösd közismert jelképe a pünkösdirózsa.

MÁJUS ELSEJEA magyar nyelvterület nagy részén május l-jére virradó éjszaka állították, illetve ál-lítják a májusfát, amelyet pünkösdkor bon-tanak le. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is.A magyar nyelvterületen a májusfa-állítás-nak két jellegzetes formája ismert: az egyik a lányos házakhoz vitt májusfa, a másik a középületek, kocsmák előtt felállított május-fa. Az Alföldön többnyire kisebb, egészében felhasznált fákat állítottak. Egyes helyeken díszítették a fákat szalaggal, üveg itallal, esetleg különféle ajándékokkal, másutt azonban díszítetlenül helyezték el. Helyi hagyományok alakították azt a szokást is, hogy csak egyes lányok kaptak, vagy a falu minden leánya.A májusfák beszerzése mindkét esetben a mindenkori le-gények, legénybandák feladata volt, akik a lányok számára állított májusfát többnyire titokban szerezték be és állítot-ták fel.A legény éjszaka ottmaradt a májusfára vigyázni, nehogy ellopják bosszúból vagy tréfából. Egyes vidékeken ilyenkor szerenádot adtak a lánynak, aki másnap megvendégelte a legényt.

A lányok számára állított májusfa korábbi jelentéstartalma elhomályosulóban van. A májusfa a komoly udvarlási szándék jele volt. Volt olyan falu is, ahol csak az eljegy-zés előtt állók vagy eljegyzettek vittek má-jusfát. A májusfa másik típusa a közösségi május-fa, melyet középületek, kocsmák elé állíta-nak. A közös májusfák kidöntése együtt járt általában nagyobb ünnepélyességgel, tánc-mulatsággal. A májusfa ledöntésének szer-tartásos mozzanata volt a fa körültáncolá-sa, a májusfára mászás. Különösen nehéz volt a lehúzott kérgű, magas fát megmász-ni. Azé lett a tetejére erősített ital, akinek

ez sikerült. Gyakran megtréfálták egymást azzal, hogy az üvegbe paprikás vizet tettek. A hagyományos paraszti életben a májusfa jellegzetes példa az egyén és közösség kapcsolatára. A fa kivágása, a faluba való behozatala, több-nyire még annak a megbeszélése is, hogy ki kinek viszi, az egy korosztályba tartozó legények, legénybandák feladata volt. Amennyiben a fát a lányoknak vitték, ez egyéni érzel-met fejezett ki, de egyúttal a közösség számára is jelzés volt. Jelezte a lány magaviseletét, a legények értékítéletét. A lányok számára az udvarlás jele és szerelmi ajándék volt, amit megfelelő módon kellett viszonozni. Ez a nap a közös mulatság alkalmát is jelentette.

6


„Máma van, máma van Piros pünkösd napja. Holnap lesz, holnap lesz A második napja. András, bokrétás jól megfogd Lovadnak a zabláját, Hogy ne tapossa, hogy ne tapossa A pünkösdi rózsát.”Zöld ág, tánc és szokásokPünkösdkor a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat, leggyakrabban bodzát tűztek ki. Általában a gonosz, rossz szellemek elhárításával magyarázzák, vagy egyszerűen az ünnep jelképezésével, néhol pedig a lányos ház jeleként értelmezik. A májusfa a pünkösdi ünnepeken is fontos sze-repet kapott. Egyes vidékeinken ilyenkor állították a má-jusfát, míg ott, ahol május elseje volt a felállítás hagyomá-nyosan megszabott ideje, az ünnepélyes kidöntésére került sor pünkösdkor.A magyar nyelvterületen mindenütt kedvelték a pünkös-di bálokat. Kalotaszegen a fiatalságnak jeles ünnepe volt, mert háromnapos táncot rendeztek ilyenkor.A gazdasági jellegű szokások közül pünkösdhöz fűződik sokfelé a pásztorok megajándékozása. A helyi szokásoknak megfelelően bizonyos ünnepélyes formák közt a pásztorok bort és kalácsot szoktak kapni a gazdáktól a kihajtott álla-tok számának megfelelő mértékben. Úrnapi hiedelmekA pünkösd utáni második hét csütörtökén úrnapi sátrakat készítettek az oltárak fölé a falu különböző pontjain, újab-ban csak a templom körül. Az úrnapi sátrakat zöld gallyak-kal, virágokkal díszítik. Az úrnapi sátrak díszítményeit, mint

szentelt növényeket később mágikus célra használták – a földművelésben, állattartásban, sőt az ember- és állatgyó-gyításban:Az úrnapi virág szirmából főzött teát torokgyulladás, kéz- és lábfájás, szemgyulladás ellen is hasznosnak tartották.Ha a kisgyerek rontásban volt, akkor azt az úrnapi sást és pókhálót tették a parázsra és ezzel megfüstölték.Az úrnapi gallyak a káposzta közé szúrva elűzik a boga-rakat. Az úrnapi koszorút az istállóba tették, hogy az állatok egészségesek maradjanak. Úrnapi sással füstölték meg a rúgós tehenet. A szemmel vert baromfi, aprójószág gyógyítására is használták a sá-torfüvet. A hiedelem szerint úrnapi kakukkfűvel kell a tejesköcsögö-ket kimosni, hogy el ne vigyék a tehén hasznát.

TavaszigyógynövényeinkAkácvirágAz akác édeskés virágát még a gyerekek is szívesen fo-gyasztják, talán ez a legismertebb ehető virág. Fogyasztás előtt azért nem árt bekukkantani a virág belsejébe, mert a rovarok is kedvelik. S természetesen forgalmas úttól jó messze szedjünk belőle! A frissen szedett vagy szárított virágszirmokból főzött tea csökkenti a hurutos tüneteket,

enyhíti a köhögést. A gyomorsav túltengése ellen is hatá-sos. A kozmetikumokban pedig ráncsimító hatása miatt alkalmazzák. Kényeztethetjük magunkat szépítő fürdővel is, jó sok akácvirág közé elmerülve. Tea: 2 dl forró vízzel leforrázunk 2 teáskanálnyi szárított akácvirágot, majd 5 perc elteltével leszűrjük. Íze kellemes.Akácvirág palacsintatésztában: Készítsünk sűrű tésztát 3 tojásból, 100 g teljes kiőrlésű lisztből , 100g mézből, s annyi tejből, amennyit felvesz a tészta. Ebbe a tésztába keverjük bele az akácvirág szirmokat (kb. annyit, ami megtölt egy másfél literes edényt). Süssük ki forró olaj-ban.


7

CsalánA csalán régóta használatos reumás bántalmak gyógyításá-ra. A gyógykezelést, melynek során a fájdalmas végtagokat a csalán friss hajtásaival csapkodják meg, ma is alkalmaz-zák. A benne található méreganyag órákon át melegérzést adva dolgozik, így a fájdalmat okozó lerakódások és gyulla-dások belülről szüntethetők meg. A régi parasztasszony elővette a csalánt akkor is, ha a tyúk nem kotlott rendesen. Mezítelen mellüket és combjukat veregette vele, amitől azután, a csalán égésétől felzakla-tott vérrel újból kotlani kezdtek. Gyógyteaként rendkívül sokrétű a felhasználási köre. Általános erősítő, vértisztító, vizelethajtó, továbbá hólyaghurut, magas vérnyomás, gyo-morhurut ellen is bizonyítottan jótékony hatással bír. Ülő-fürdőként aranyeres bántalmak kezelésére, borogatóként pedig bőrkiütésekre használják. Mosóvizes változatban kiválóan alkalmas hajhullás és korpásodás megelőzésére, valamint hajzsírosodás ellen. A növény fiatal leveleit arcgő-zöléshez használják, míg a belőlük készült krém bőrtisztító. Klorofill tartalma miatt az élelmiszeripar és a gyógyszeripar gyakran használja színező anyagként. Érdekesség, hogy régészeti kutatások során bronzkori sí-rokban találtak csalánszövetet, ami csaknem olyan erős, mint a vászon. Az első világháborúban kialakult pamuthi-ányt is ezzel az anyaggal pótolták. A csalán zsenge leveleit és gyökerét hasznosítják gyó-gyászati célra. Levelének gyűjtési ideje március-április, gyökérzetét pedig ősszel vagy tavasszal szokták gyűjteni.Tea: Csészénként 3 teáskanálnyi drogot öntsünk fel forrás-ban lévő vízzel, majd 10 perc után szűrjük le. Vértisztító kúrákhoz javasolják, mert alaposan átmossa a veséket. Nagyon jó a csalánleves. A levest a sóskaleveshez hason-lóan főzzük. A csalánt először egy-két percig lobogva fövő vízben puhítsuk, csak azután vágjuk apróra.Csalánfőzelék: A mosókesztyűvel szedett friss növényről szakítsuk le a leveleket, majd mérjünk ki belőle 40 dkg-ot, és váltott vízben alaposan mossuk meg. Utána a szár nélküli leveleket tegyük egy fazékba, öntsünk rá 4 dl vizet, és főzzük 10-15 percig, amíg megpuhul. Közben 2 evőka-nál liszthez adjunk annyi olajat, amennyit felvesz, és élénk tűzön habzásig hevítve készítsünk belőle rántást. Vegyük le a tűzről, hagyjuk langyosra hűlni, majd keverjünk bele 1 dl tejfölt. Ezután a puhára főtt leveleket húsdarálón hajtsuk át, a visszamaradt lébe pedig áztassunk be 1 vékony szeletek-re vágott zsemlét. Melegítsük fel a csalánpürét, adjuk hozzá a jól kinyomkodott zsemlét, szórjunk rá 1 mokkáskanál sót,

fél mokkáskanál bazsalikomot, negyed mokkáskanál őrölt borsot, és alaposan összedolgozva forraljuk fel. Végül a megmaradt lével engedjük fel a tejfölös rántást, és adjuk a főzelékhez. Gyakran megkeverve főzzük még 5 percig, hogy besűrűsödjön. Melegen, feltéttel tálaljuk.GalagonyaA tavaszi domboldalak legszebb fehér ruhás menyasszonya a galagonya, amely a népi gyógyászatban leggyakrabban alkalmazott szívgyógyszerek egyike. A növényt évszázad-ok óta ismerjük. Háborúk és nagy nélkülözések idején virágaiból és leveleiből teát készítettek, őrölt termésével a kávét helyettesítették.A növény serkenti a szívizom-zat vérellátását, jótékony ha-tással bír a túlterhelt, stressz-ben élő szívre. Értágító, a vérnyomást és pulzusszámot csökkenti. Nyugtató hatása miatt krónikus álmatlanság kezelésére is alkalmazzák. A galagonya fehér virágait, zsenge tavaszi leveleit május közepétől szedjük. Árnyékos, szellős helyen szárítsuk meg, így egész évben készíthetünk belőle teát. Bogyóját októberben kell szedni, amiből ízletes lekvár is készíthető.Tea: 2 dl forró vízzel forrázzunk le 1 teáskanálnyi szárított galagonyalevelet, majd 15 perc elteltével szűrjük le. Naponta 2-3 csésze tea fogyasztása javallott. Mivel semmilyen mel-lékhatása nincs, és a szervezetben felhalmozódni sem tud, ezért tartósabb, akár folyamatos fogyasztásra is alkalmas.Galagonyalekvár: A megtisztított piros bogyókat főzés előtt nyomkodjuk szét, és annyi vizet öntsünk rá, hogy egyharmadáig ellepje, tegyük hozzá a cukrot, majd főzzük puhára. Utána szitán törjük át, és lassú tűzön állandóan ke-vergetve, sűrítsük. PásztortáskaA pásztortáska minden kertben megtalálható, a gyerekek szívesen készítenek belőle a táskás terméseket félig lehúz-va „csörgőt”. A népi gyógyászatban orrvérzésnél, anyaméh-vérzésnél, vizelési nehézségnél, hasmenésnél használták. Aranyér elleni kenőcs is készíthető belőle. Magas

8


C-vitamin és kálium tartalmú természetes gyógyszer. Leveleit felhasználhatjuk salá-tákba, levesekbe, főzelékek-be. A növény virágos, leveles szárának felső részét gyűjtik a nyári hónapokban. Szárítva teaként alkalmaz-ható: forrázzunk le 2 dl forrás-ban lévő vízzel 2 teáskanálnyi szárított, apróra vágott növényt, hagyjuk állni negyedórára, majd szűrjük le. A menstruációs ciklus ideje alatt napi 2 csészényi tea fogyasztása ajánlott.Pásztortáska-főzelék: Olívaolajon, vagy vajon megpi-rítunk 1 fej vöröshagymát, rádobunk 2-3 marok apróra vágott pásztortáskalevelet, 1 -2 evőkanál lisztet, majd felöntjük 2 dl zöldséglével. Folyamatosan kevergetve, sű-rűsödésig főzzük. Tehetünk bele 2-3 evőkanál tejfölt is. Fű-szerezhetjük borsikafűvel, majorannával, szerencsendióval. Főtt krumplival, csicsókával, zsemlegombóccal tálaljuk. Pongyola pitypang (gyermekláncfű)Tipikusan gyomnövényként tartják számon, pedig vannak országok, ahol a leveleit ilyenkor a primőr saláták mellett árusítják. Salátákba zsenge leveleit kell leszedni, még mi-előtt a bimbók megjelennének. Később is fogyaszthatóak, bár keserűbbek lesznek. A keserű anyagok segítik az epehólyag és a máj működését. Leveleit leforrázva, székletlazításra, méregtelenítésre, cu-korbajra, ekcémára (külsőleg) is használhatjuk. Jelentős C-, A-, B-vitamin tartalmával járul hozzá a tél végére kiürese-dett raktáraink feltöltéséhez. Leveliben inosit található nagy mennyiségben, amely szerepet játszik a zsírok lebontásában, a vér koleszterin szintjének csökkentésében. Némely vidé-ken gyökerét megpörkölik, ez igen jó pótkávét szolgáltat. Állatgyógyászatban a friss füvet, mint tejszaporítót adják. Levelét tavasztól őszig, gyökerét októberben gyűjtik.A friss leveleket ehetjük salátaként magukban, vagy más, kevésbé markánsabb ízű növényekkel együtt. Tea: Tegyünk egy marék levelet 1l vízbe, forraljuk fel, majd hagyjuk 10-15 percig állni a főzetet. Szűrjük le, tetszés szerint mézzel édesíthetjük. A leszűrt, még meleg leveleket tehetjük a májunk fölé, testünkre pakolásként. Ezzel is se-gítjük a májat méregtelenítő munkájában.Salátaalap: Hidegen sajtolt olívaolajból (3 egység), al-maecetből (1 egység), vagy citromléből kevés só és méz hozzáadásával készítjük. Ízlés szerint lehet még mustárt,

borsikafüvet is belekeverni.Krumplisaláta pitypanglevéllel: A krumplit meghámoz-zuk, felkockázzuk és puhára főzzük enyhén sós vízben. Mi-kor kihűlt összekeverjük a megmosott zsenge levelekkel, felszeletelt lilahagymával, vagy metélőhagymával. Leöntjük a salátaalappal. Krumpli helyett nyers csicsókával is elké-szíthetjük a salátát. Gazdagíthatjuk sajtdarabkákkal, fel-kockázott almával is. TurbolyaA turbolya elfeledett fűszere a mai konyháknak. Értékét és ér-dekes aromáját azonban ismét kezdik felfedezni. Vadon sok helyen találkozhatunk vele már március legelején, de bokrok, épületek, kerítések tövében is tömegesen terem. Az árnyé-kos, nedves helyeket kedveli, kertünkbe magról könnyen ter-meszthetjük. A turbolya könnyen felismerhető csipkeforma, páfrányra emlékeztető, többszörösen osztott, világoszöld leveléről. Sajátos illata az ánizsra emlékeztet, íze pedig a petrezse-lyemhez hasonlítható. Főzés során sokat veszít zamatából, ezért levesekbe, mártásokba, főzelékekbe csak az utolsó 10 percbe tegyük. Ízvilága nagyon jól illeszkedik a fehér szár-nyasok és fiatal bárány húsához. Öreg juhászok még ma is szórnak belőle a bográcsban fővő birkapörköltbe. Jó nyálkaoldó, emésztést elősegítő, vesetisztító és vizelet-hajtó. Levelei sok A-, és C-, vitamint, vasat és magnéziumot tartalmaznak. A népi gyógyászatban arcráncok kezelésére is számon tartott. Frissen szedett leveleit tavasszal, még virágzás előtt érdemes fogyasztani, mert később rágóssá és keserűvé válnak. Ilyenkor ajánlott a föld feletti részét kiszárítani, majd apróra törve eltenni, hogy a későbbiekben is fel tudjuk használni fűszerként. Turbolyaleves: fél liter vízbe szárított zöldségkeveréket szórunk, és felforraljuk. Másik edényben vajon megfutta-tunk 2 evőkanál lisztet, rádobunk kb. 1 marék összevágott turbolyalevelet. Állandó keverés mellett felöntjük előbb 1 dl tejszínnel vagy tejföllel majd a zöldséglével. Összeforraljuk, sózzuk, pirított zsemlekockával tálaljuk. Turbolyasaláta: a főtt tojást felkockázzuk, hozzáadunk főtt krumplit (vagy csicsókát), összevágott turbolyát, me-télőhagymát és leöntjük olajos-ecetes öntettel. Gazdagít-hatjuk összevágott medvehagyma levelekkel és pitypang levelekkel is.


9

A ma ismert alföldi kemencéink kialakulása a 15. század második felében kezdődött el. Természetesen kemencéket már korábban is használtak. Elődeink földbe mélyített ve-remházakban laktak. Ez utóbbiaknak elmaradhatatlan ve-lejárója volt a sarokba épített, kissé a földbe nyúló tűzterű kemence. A korai kemencék mind belülről fűthetők voltak, azaz a szájuk abba a helyiségbe nyílt, amelyet fűtöttek. Az ilyen szobák természetszerűleg füstösek voltak, mivel a ke-mencék semmilyen kürtővel nem rendelkeztek. A török hódoltság utáni gazdasági és társadalmi fellendülés nyomán változások állnak be az alföldi ház fejlődésében. Az épületek lakórésze kívülfűtős kemencével felszerelt szobá-ból és szabad kéményes, oldal- és kö-zéppadkával ellátott konyhából áll. Az Alföldön a boglyakemencét egyaránt, lényeges eltérések nélkül használta a mezővárosi polgár, a falusi zsellér vagy a tanyasi gazda. A kemence falát vessző- vagy nádvázra, sárból építik fel, a ké-szítési módnak megfelelően alakítva a korábban használatos kályhaformákat. A 19. század második felében indul hódító útjára a magyar parasztházakban a takaréktűzhely. Sárból, vályogból vagy téglából készül, és a konyhában vagy a szobában helyezik el. Leggyakrabban a kemence ajtó felőli oldala mellé építik, de előfordul, hogy a kuckó előtti részen kap helyet. Haszná-lata nem szünteti meg a kemencéket, mivel a kenyérsütés miatt azokra továbbra is szükség van.A múlt század vége felé kezdett gyakoribbá válni a padka nélküli kemence. Előnyét abban látták, hogy a melegedők nem piszkolták úgy össze, meszelését nem rugdosták le, mint a padkásokét. Az öregek és a szegények azonban még sokáig ragaszkodtak megszokott ülőhelyükhöz.A 19. század végén a hagyományos lakáskultúra bomlás-nak indul. A változások elsősorban a tüzelőberendezéseket érintik, amelyek közül a legtovább a boglyakemencéket használták. Egyik lényeges momentum, hogy a szabad ké-ményes füstelvezetést felváltó zárt kémények elterjedésé-vel a kemence kezelését és a kürtős füstelvezetést sikerült műszakilag jól összehangolni, a kemence külső fűtését és egyben a konyha füstmentességét egyidejűleg megoldani. A

másik ok, hogy a fűtés mellett a kemencében házilag sütöt-ték a kenyeret - és erről még hosszú ideig nem mondhatott le a paraszti lakosság. A kemencék megtartását segítette elő a kis fűtőértékű, de nagy mennyiségben rendelkezésre álló tüzelőanyag (szalma, nád stb.), amelynek hasznosításá-ra a búbos kemencék voltak a legalkalmasabbak.Lassú háttérbe szorulásuk azonban előbb-utóbb kikerül-hetetlenné vált. A húszas évektől a városi, polgári lakó-házakban hagytak fel használatukkal, majd a harmincas-negyvenes években a középparaszti rétegek lakásaiból is

kiszorultak. Végső eltűnésüket siet-tette a mezőgazdaság átszervezése is, amelynek során a korábban bőségesen rendelkezésre álló fűtőanyagok (szal-ma, nád, kóró stb.) már csak nehezen voltak beszerezhetők. Hozzájárult eh-hez a gyári kenyér elterjedése és vele párhuzamosan az otthoni kenyérsütés megszűnése. A funkciójukat vesztett kemencéket a legtöbb helyen terje-delmességük miatt lebontották, de sok alföldi településen még fellelhetők utol-

só példányai. Idős tulajdonosaik megszokásból, szeretetből ragaszkodnak hozzájuk.Szabadon álló kemencéink története változatos képet mutat. Egyes korszakokban jelentős szerepet töltenek be a paraszti háztartásokban, máskor szerepük elhalványul, háttérbe szorul. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az udvari kemencék valamilyen módon kapcsolatban vannak a lakóház tüzelőberendezésével.A szabadon álló kemencék a régészeti leletek tanúsága sze-rint nagy számban fordultak elő Árpád-kori falvainkban. A külső kemencék rendszerint nagyobbak voltak, mint belső társaik. Tűzterük a talajszint alá nyúlt le, ezért szájuk elé süllyesztett előteret ástak. A kemencék között három típust lehetett megkülönböztetni. Az egyik fajtát sütésre-főzésre használták, aljába hőszigetelés gyanánt cserépdarabokat tapasztottak. Szárításra, pörkölésre szolgálhattak azok a ke-mencék, amelyeknek tűztere alá szalma-, illetve gazréteget terítettek. A harmadik csoportba a füstölőkemencék tartoz-tak. Ezek feneke tapasztás nélküli, egyenetlen volt, és az előbbi kettőénél jóval nagyobb átmérővel készült.

A búbos kemencék kialakulása, története

10


A kemencékben talált hamuból meg-állapították, hogy sütésre és aszalásra alkalmas változataikat fával fűtötték, míg a füstölésre használtakat szalma-szerű, könnyen égő anyagokkal. Kecskemét környéki falvak régészeti ásatásaiból tudjuk, hogy szabadban álló kemencéjük csak azoknak a házaknak volt, amelyek nem ren-delkeztek konyhai sütőkemencével. A szabadon álló kemencék előnye, hogy nyári időszakban nem melegítették fel a lakást, ha sütöttek-főztek bennük. Télen viszont a belső kemencéket használták, mert így védve voltak az időjárás viszontagsá-gaitól, és a sütéskor keletkezett meleg a szobát is felfű-tötte. Ezért a külső kemencéket csak időszakosan, jobbára nyáron használták.A 19. században a külső kemencék szerepe lényegesen nem módosult: kiegészítő sütőhelyekként használták őket. Jelentőségük a 19. század végén, még inkább a 20. század első felében nő meg, amikor a szobai kemencék lassú visz-szaszorulása megkezdődik. Az átalakított lakóházak ud-varán a kenyérsütést, de gyakran a húsfüstölést is a külső kemencékben végzik.A századforduló tájékán az ország egyes területein még élt az a gyakorlat, hogy a falu szélén közös használatú ke-mencéket építettek. Ezekben a sütés meghatározott rend szerint történt, karbantartásukra általában tavasszal került sor. Ilyen kemence együttesek a Szigetköz, a Csallóköz és az Ormánság falvaiban fordultak elő.A külső kemencék leggyakrabban sárkemencék voltak, de építettek kemencéket vályogból, cserépből és téglából is. A kemence alapját téglából vagy valamilyen időtálló anyagból

felfalazták olyan magasra, hogy a ke-mence használata kényelmes legyen.Ezután ezt feltöltötték homokkal vagy föld-del és jól ledöngölték. Az utolsó húsz centit megtöltötték törött üveggel. (Az üveg a hő hatására összeolvad, ami egyenletes hő visszaverést okoz, a nagy tömegű homok pedig sokáig tartja a meleget.) Erre került egy vékony agyagréteg, majd a sütő felü-let. Az lehetett samot tégla, sima égetett tégla, de a sós sárral tapasztott kemence-

fenék is kemény és tartós felületet ad a kiégetés után.Amennyiben kéményt is építünk a kemencéhez, akkor ez következik. A kémény a kemence szája előtt van tehát a füst a kemenceszájon keresztül távozik a tűztérből.A külső kemencék épülhetnek kémény nélkül is. Ezek az úgynevezett banyakemencék. (Fotónkon egy kiskunhalasi banyakemence látható.) Kezdő kemenceépítőknek aján-lott, mert sokkal könnyebb megépíteni és tökéletesen tud működni.A búb építése a leglátványosabb és leginkább munkaigé-nyes része a kemenceépítésnek.A sárkemencék építésének a lényege, hogy valamilyen anyagból (vékony ágak, vesszők, napraforgó, vagy kukori-caszár összekötözve, összefonva, stb.) vázat építenek, majd ezt a külső oldalról betapasztják szalmás sárral 10-15 cm vastagon. Száradás után kiégetik a kemencét, a vázszerke-zet elég és csak az átégett sárfala marad.Az egyéb anyagból épített kemencetest esetén az építő-anyaghoz átgyúrt agyagot használtak kötőanyagként és így falazták fel a kemence búbját a kívánt formára amelyet kívül-belül vékonyan betapasztottak.Forrás: Sabján Tibor A búbos kemence c. könyve

Építsünk kemencét!A mi kemencénk vályogtéglából készült. Ennek megépítése kicsit munkaigényesebb volt, mert a téglákat formára kel-lett vágni. Kötőanyagnak és a tapasztáshoz a tégla anyagát használtuk, amit összetörve beáztattunk és jól átdolgoz-tunk. Körülbelül két hét alatt épült meg a kemencénk, hét-köznap délutánokon és hétvégén csináltuk. Száradás után

lassan, fokozatosan kiégettük. Nem szabad vastag fával, csak vékony rőzsével, kukoricaszárral, kukoricacsutkával tüzelni benne egy-két napig, amíg az agyag nedvességtar-talma elpárolog. Jártak már úgy emberek, hogy megrakták akácfával, mint a kazánt szokás, és szétnyílt az egész, ami a kemence pusztulását okozta. Később is inkább hirtelen ellobbanó vékony anyagokkal fűtsük fel. A mi esetünkben kenyérsütéshez két-két és fél óra szükséges, majd fél óra pihenő a parázs kihúzása előtt, és két óra kell a kenyér-


11

Tabi László:

JátékÚgy hallom, hogy még mindig sok baj van a gyermekjáték-okkal: nem várják be, amíg tulajdonosaik annak rendje és módja szerint elrontják őket, hanem elromlanak maguk-tól, jókora bosszúságot okozva ezáltal a gyermekeknek. Eszembe jutott ez a kérdés tegnapelőtt, amikor egy nagy játéküzlet előtt haladtam el. Odafurakodtam hát a kirakat-hoz, hogy megszemléljem: mivel játszanak a mai gyerekek tulajdonképpen?Hallom, hogy a gumilabdák gyakorta leapadnak. Ilyet a rongylabda nem tett. Házilag készült a rongylabda, nem kellett hozzá más, mint néhány rongydarab, egy fuszekli és spárga. Mestere voltam a rongylabdák készítésének. Olyan feszes rongylabdákat tudtam tömni, hogy még ugrottak is, ha a földhöz vertem őket. A ligeti fáskörben csak rongylabdával fociztunk. Azzal aztán el lehetett sajátítani a legmagasabb technikát is. Nem én mondom, labdarúgó edzőtől hallottam, hogy akkor volt a magyar futball a zenitjén, amikor a gyerekek rongylabdá-val tanulták a futball alapelemeit. Ma már minden hatéves taknyos igazi döngővel játszik; nem is fogjuk megnyerni a világbajnokságot.A lófelszerelés sem tudott elromlani. Viaszosvászonból ké-szült piros hám volt ez csengőkkel, hozzá ostor. Az egyik gyerek magára vette a hámot, a másik ostorral hajtotta, és a gyeplőt tartotta. Kifogástalanul működött; egyetlen esetre sem emlékszem, hogy vissza kellett volna vinni a gyárba.A diabolót fiú nemigen vette a kezébe, de a lányok kedvel-ték. Orsó volt ez, melyet két kis botra kötözött spárgán kel-lett pörgetni, és időnként fel-feldobva elkapni. Nincs. Pedig elromlani nem tudott. Nem volt baj a színes nádkarikákkal sem, melyeket egy bot segítségével hajigáltunk egymás-nak. Ma már ismeretlen. A gombozás kiállta az idők viharát. De hová fajult? Kész gombcsapatokat árulnak, még fényké-pek is vannak rajtuk. Tulajdonképpen nem is gombok, erre a célra gyártott műanyag-micsodák. Mi még annak idején magunk szerveztük meg a csapatot, igazi gombokból, melyeket télikabátról vágtunk le, többnyire titokban. (Én másodikos gimnazista koromban egyszer negyven osztály-társam kabátjáról vágtam le valamennyi gombot, egyetlen tízperc alatt.)Facsiga, golyó, karika, rongylabda... Hol vagytok, ti régi já-tékok?És hol vagytok, ti régi játszótársak?

nek, hogy megsüljön. Tehát az egész szertartás 5 órát vesz igénybe, de megéri, mert a saját kenyér íze egészen más, mint amit a boltban lehet kapni. Nem beszélve a melléra-kott kalácsról, rétesről, lepényről.Mindenkinek ajánlom, hogy bátran fogjon hozzá az építés-hez, hiszen régen átlagos kézügyességgel is meg tudtak építeni egy kemencét. Persze az összetettebb formákhoz komolyabb gyakorlat kell, ezért érdemes egy egyszerű, ud-vari, kémény nélküli banyakemencével kezdeni. Az egyik leghasznosabb segítség a kemence építéséhez, Sabján Tibor A búbos kemence című könyve, melyben részletes leírások, fényképek, rajzok, méretezett tervrajzok segítik a kezdő kemenceépítőket. De érdemes megnézni pár ke-mencét élőben is, mert akkor kap az ember teljes képet. Ha pedig megszületett az elhatározás, akkor el kell kezdeni csinálni. A legrosszabb, ami történhet, hogy újra kell rakni a búbot. Viszont ha sikerül, az nagy örömet okoz a „mes-ternek”. Maga a munka is jó kikapcsolódás lehet a rohanó világból, főleg, ha van jó társaság is. Nyakig sárosan gyúrni és simítani az agyagot, egy kicsit visszarepíti az embert a gondtalan gyermekkorba. Bús József

12


HálaadásKöszönöm Istenem az édesanyámat!Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.Áldott teste, lelke csak érettem fárad,Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, esteimádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban itt e földön senki sem szerethet jobban! Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,Aki oltalmadat, vigaszodat várja.Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Dsida Jenő

Szerkesztette: Búsné Béda Szilvia Levélcím: 6400 Kiskunhalas, Alsóöregszőlők 40183.Drótposta: [email protected] számok megtekinthetők: www.barka.halas.netTördelés: www.sodiz.hu

Szabadon másolható és terjeszthető ingyenes, időszakos kiadvány.

2009 05 epitsunkbarkat web

Documents