2010. Október 30.

J. Henry Dunant halálának 100 éves évfordulója

Jean Henri Dunant

1828. május 8-án Genfben született.Buzgó kálvinista családból származott, ahol az

emberek iránti szeretet gyakorlattá vált. Olyan emberek voltak, akik nagyobb súlyt fektettek a jótékonyságra, mint a javak felhalmozására, és szívesen segítettek a szegényeken.

Apja, Jean Jacques Dunant a Gyámügyi Kamara önkéntes tagja volt. Többször magával vitte gyermekét börtönlátogatásaira.

A fiatal évek

Tizennyolc éves korára komoly vallásos érdeklődés alakult ki benne.

Családja csatlakozott az „Ébredés Egyházához”, amely a jótékonyságban testet öltő hitet hirdette.

„Mert éheztem és ennem adtatok; szomjaztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok engem. Meztelen voltam és felruháztatok; beteg voltam és meglátogattatok; fogoly voltam és eljöttetek hozzám.” /Máté: 25. 35-36./

Dunant és a Y.M.C.A.

1849-ben szülei akaratának engedve egy bankban kezdett el dolgozni.

Aktívan részt vett a Keresztyén Ifjak Világszövetségének (Y.M.C.A) megalapításában.

1855-ben felvetette a Y.M.C.A.

Egyetemes Szövetsége megalapításának gondolatát.

Ő volt a Y.M.C.A alapokmányának fő szerzője.

Üzleti ügyek - Algéria

1853-ban Algériába utazott, hogy Sétif svájci kolóniát irányítsa.

Belekezdett egy malom építésébe, de nem tudta beszerezni a koncessziót, amely a malom működéséhez nélkülözhetetlen volt.

Előbb Tunéziába utazott, majd visszatért Genfbe, ahol elhatározta, hogy III. Napóleontól kéri a szükséges okmányok kiadását.

Olaszország - 1859

Ebben az időben III. Napóleon a francia – szárd seregeket vezette az osztrák birodalom Ferenc József vezette seregei ellen Itália északi részén.

Itt próbálta őt felkeresni Henry Dunant.

Solferino - 1859. június 24.

1859. június 24-én a hajnalban a francia-szárd csapatok meg- támadták a fáradt osztrák csapatok katonáit.

A harc 15 órája alatt a katonák küzdöttek az ellenséggel,

az éhséggel, a szomjúsággal és a kimerültséggel.

A csatát követő események

Az ütközetben 320 000 katona harcolt

3 marsall, 9 tábornok, 1566 tiszt, és 20 000 közkatona vesztette életét a harcokban.

40 000 volt a sebesültek, illetve a halottak száma.

Dunant munkához lát

Dunant szemtanúja az eseményeknek. Nagyon megviselték a látottak. Még a császárral megbeszélt találkozójáról is elfelejtkezett.

A sebesültek szenvedésének csökkentése érdekében önkéntes segítőket toborzott a környező települések lakói között.

3 napon keresztül ápoltatta a sérülteket. Jelmondata ez volt:

„Siamo tutti fratelli”„Mindnyájan testvérek vagyunk.”

Solferinoi emlék

Dunant hazatért Svájcba, ahol továbbra is lidérces álomként gyötörte amit Solferinonál látott.

1862-ben megírta a Solferinoi emlék című könyvét, amelyet az év novemberében saját költségén adott ki.

Könyvét elküldte Európa királyainak és emberbarátainak, ezzel is felhívva figyelmüket a háború borzalmaira.

A könyv váratlan sikert aratott.

Dunant javaslatai

Minden országban létre kellene hozni egy segélyszervezetet, amely olyan önkéntesekből áll, akik háború idején a sebesülteket ápolják.

Nemzetközi egyezményt kellene kötni a harcmezőn maradt sebesültek, valamint ápolóik védelméről olyan módon, hogy részükre semleges státuszt biztosítanak.

1863 – Genf - Ötök Bizottsága

Genfben ebben az időben működött a Közjóléti Társaság. Meghívták Dunant-t, hogy megvitassák a könyvében leírt javaslatok megvalósítását. Ennek eredményeként jött létre egy öt főből álló bizottság, melynek tagjai: Henri Dufour tábornok, Gustave Moynier ügyvéd, Dr. Louis Appia orvos, Dr. Theodore Maunoir orvos és Henry Dunant.

Az ügy, amelyért dolgozunk,

nemzetközi kell, hogy legyen,

mivel egyetemes érvényű.

Ez embertársaink javát szolgáló ügy,

amely mindenkire kell,

hogy vonatkozzon.

H. D. : Solferinoi emlék

A Vöröskereszt megalakulása

1863 októberében 16 ország képviselői érkeztek az öt tag meghívására Genfbe.

A konferencia ideje alatt a résztvevők megfogalmazták a segélytársaságok megalapításának feltételeit és elfogadtak egy megkülönböztető emblémát – fehér alapon vörös keresztet – a svájci zászló fordított színeit, a sebesült katonákat ápoló önkéntesek azonosítására és védelmére.

1863. október 23.

a VÖRÖSKERESZT SZÜLETÉSE

1864. I. Genfi Egyezmény

1864. augusztus 8-28. között a Svájci kormány segítségével diplomáciai konferenciát rendeztek Genfben. 16 állam és négy emberbarát intézmény képviseltette magát küldöttekkel a konferencián, mely azzal a céllal ült össze, hogy állandó normákat állapítson meg a hadseregek harcoló katonái egészségügyi ellátására.

A Nemzetközi Bizottság által előterjesztett tervezet alapján 1864. augusztus 22-én 12 ország képviselői aláírták a harctéren megsebesült katonák körülményeinek javításáról szóló Genfi Egyezményt.

Dunant és az üzleti ügyek – Teljes csőd – Veszteségek

Dunant-nak 1867-ben nemzetközi sikerei csúcsán, csődbe mentek algériai vállalkozásai.

Svájci házát, ingóságait, teljes készpénzét, és minden családi vagyonát el kellett adnia, hogy rendezni tudja adósságait.

Bár üzlettársai is hibásak voltak a polgári bíróság bűnösnek találta hűtlen kezelés és megtévesztés vádjával.

39 éves korára morálisan és anyagilag teljesen összeomlott.

Elvesztette a genfi polgárok bizalmát. Megfosztották vöröskeresztes titkári pozíciójától. A következő 30 év során nem tudta visszanyerni

presztízsét.

A nyomor évei

Dunant Párizsban élt, egy szerény szálláshelyen húzta meg magát.

1867-ben a párizsi világkiállításon amelyen a Vöröskereszt is helyet kapott kiállították a babérkoszorús mellszobrát. Ezt ő akkori szerény helyzetére való tekintettel eltávolíttatta.

A párizsi Kommün idején Dunant többször élete kockáztatásával segített.

Felemelte szavát a rabszolgaság és a hadifoglyokkal való embertelen bánásmód ellen.

Később Dunant adományokból tartotta fent magát, miközben beutazta a kontinenst.

„Az ellenség – igazi ellenségünk – nem valamely szomszédos ország, hanem az éhezés, a fázás, a szegénység, a megszokás, a babona és az előítéletek. Ahelyett, hogy összefognánk a szegénység és a tudatlanság legyőzésére, a rivalizálásnak, az elvakult sovinizmusnak, az értelmetlen vérontásnak és a gyilkos vandalizmusnak adunk teret …és békeidőben a tudomány vívmányait igyekszünk a pusztítás mestersége szolgálatába állítani.”

Henry Dunant:

Öregkor

1887-ben egy Heiden nevű svájci faluba költözött.

Később megbetegedett. Egy helyi kórházban

talált rá Georg Baumberger újságíró 1895-ben.

Róla írt cikke bejárta egész Európát.

Dicsőség

A cikk megjelenése után, együtt érző üzeneteket kapott a világ minden részéről.

Ismertté és tiszteltté vált.

1901-ben megkapja a Nobel Békedíjat.

Az utolsó évek

Élete alkonyán elismerték munkáját.

Záporoztak a kitüntetések.

A Nobel Békedíjjal járó összeget adósságai törlesztésére, és heideni szanatóriumi szobájának fenntartására fordította, melyet egy rászoruló szegény sorsú ember kaphat meg.

A vég

Jean Henry Dunant 1910. október 30-án halt meg.

Kívánságára hamvai a zürichi köztemető egy jeltelen sírjában pihennek.

Dunant eszméje világméretű mozgalommá fejlődött!

A mai napon a világon 186 nemzeti társaság tagjai és önkéntesei

emlékeznek meg róla.