- 1 -

Pécsi TudományegyetemIllyés Gyula Főiskolai Kar

Énkép és önértékelés óvodáskorban

Szakdolgozat

Konzulens oktató: Készítette: Király Gabriella Boros KláraFőisk. Adjunktus főisk. Hallg. Német nemzetiségi óvodapedagógus

Szekszárd, 2005

- 2 -

Tartalomjegyzék:

Énkép és önértékelés óvodáskorban .............................................................................. 1 Bevezetés ................................................................................................................... 3 Az fogalom meghatározás problémái ........................................................................ 4 Az énfejlődés ............................................................................................................. 6 Az énkép kialakulása és fejlődése ........................................................................... 12 Önértékelés .............................................................................................................. 14 A felmérés ................................................................................................................ 15 Korcsoport ............................................................................................................... 16 Cél ............................................................................................................................ 16 Vizsgálati helyzet .................................................................................................... 16 Alkalmazott módszerek ........................................................................................... 17 Értékelés .................................................................................................................. 18 Összegzés ................................................................................................................. 30 Felhasznált irodalom: .............................................................................................. 32

Melléklet ......................................................................................................................... 34 1. számú melléklet: felmérés ................................................................................... 34 2. Számú melléklet: értékelési szempontok ............................................................. 36 3. számú melléklet ................................................................................................... 37

- 3 -

Bevezetés

Az énkép és az önértékelés hatása nagyon nagy az emberek

személyiségére, életére, miközben ezeket gyermekkortól kezdve a környezet

negatív illetve pozitív visszajelzései alapján alakul ki. Éppen ezért tartom nagyon

fontosnak és aktuálisnak a témát, hiszen óvodapedagógusként nap, mint nap

kapcsolatban vagyunk a gyerekekkel, és figyelnünk kell arra is, hogy mi is

hatással vagyunk énképükre, önértékelésükre, ezért szerintem többet kellene

foglalkoznunk ezzel a témával. Meg kéne tanulnunk felismerni azt is, hogy egy

gyereknek nem megfelelő az énképe vagy az önértékelése, hiszen ilyen korban

még megpróbálhatunk helyes viselkedésünkkel változtatni rajta, esetleg a

szülőknek is felvilágosítást adhatunk, ha észrevesszük, hogy gyermekük ilyen

nehézségekkel küszködik, hiszen ez a két tulajdonság végig fogja kísérni az

életét.

De egyáltalán mit is értünk e fogalmak alatt? Az énképet sokan és

sokféleképpen próbálták már meghatározni a legegyszerűbben talán, így lehetne

összefoglalni: „olyan fejlődési folyamat eredménye, melynek során mások

viselkedése és elvárásai képében kapott információt dolgozunk fel”1, melyből

„saját testünkről, személyiségünkről, képességeinkről kialakított kép”2 lesz.

Az önértékelés megfogalmazása ennél sokkal egyszerűbb: „a mentális egyészség

döntő mutatója”3. Tulajdonképpen az ideális én és a tulajdonított én közötti

összhang eredménye, érezhetjük, hogy ha ez az egyensúly valamilyen irányba

eltolódik, már nem beszélhetünk egészséges önértékelésről.

Hipotézisem, hogy az óvodáskorú gyerekek már stabil tulajdonságokkal

írják le magukat. Ezt kívánom alátámasztani egy óvodai csoport felmérésével,

előbb azonban még megvizsgálom az énfogalmakat, ami elengedhetetlen, ahhoz

hogy megértsük azokat az elméleteket, és kutatásokat melyek az énfejlődést

tárgyalják. Erről azért fontos szót ejtenünk, mert ez szükséges, ahhoz hogy

megértsük az énkép és az önértékelés kialakulását és kapcsolatát. Az énfejlődés

1 Internet2 Internet3 Cole és Cole: Fejlődéslélektan

- 4 -

után az énképpel foglalkozom, ezután pedig az önértékeléssel. Az elméleti

megalapozás után fejtem csak ki saját mérésemet, ennek folyamatát és

eredményeit.

Szeretnék köszönetet mondani konzulensemnek Király Gabriellának a

Bátaapáti Napköziotthonos Óvodának és a PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar

Gyakorló Óvodájának ahol a felmérést végeztem.

Az fogalom meghatározás problémái

Nem foghatunk bele az énfejlődés tárgyalásába úgy, hogy nem tisztáztuk

az én, az énkép és az önértékelés fogalmát, ami elég nehéz dolog, hiszen még a

pszichológiában sem egységes. Nézzük először mit ír a Sillamy-féle

Pszichológiai lexikon:

„én: tudatos és határozottan megnyilvánuló személy.

A személyiség egységének tudata a testi növekedéssel párhuzamosan fejlődik. Az

újszülött életének negyedik hónapja végén már a kezét használja, hogy felderítse

a külső világot, valamint saját testét is kezdi felfedezni. Így alakul ki az

elsődleges megkülönböztetés az én és a nem én között, amelyet aztán az anyától

való elválasztás még egyértelműbbé tesz. Két éves kor körül, ha a gyermeket a

tükör elé állítjuk, rámosolyog tükörképére anélkül, hogy tudná, ez ő maga. Csak

egy évvel később kezdi használni az én személyes névmást, állítja szembe magát

másokkal csupán kedvtelésből, és azért, hogy személyiségét kihangsúlyozza. A

továbbiakban az én továbbfejlődik, az érés és a társadalmi, kulturális, valamint

affektív tényezők kettős hatása következtében.

A pszichoanalízis terminológiája szerint az „én” (a német Ich) az egyén

motivációi és cselekedetei színterét és összességét jelöli, amely megteremti a

valósághoz történő alkalmazkodás feltételeit, kielégíti szükségleteit és megoldja

az összeférhetetlen vágyak okozta konfliktusokat. A mindennapi élet tetteiben ez

a funkció a tudat síkján (intellektuális folyamat), illetve a tudattalanban ölt testet

(miközben az elhárító mechanizmus is közbeszól).

- 5 -

A neurotikus beteg énje gyönge: képtelen megoldani a személy belső konfliktusait

(ösztönkésztetéseit), amelyek szemben állnak az erkölcsi tudattal és a valósággal,

ez pedig szorongást idéz elő, és arra készteti, hogy mindenféle paradox

viselkedésformát vegyen fel (kényszeres rítusok, öngyilkosság stb.).”4

Láthatjuk hogy ez a megfogalmazás az énfejlődést foglalja össze, tehát konkrét

rövid választ nem tud adni arra a kérdésre, hogy mi is az én. Hiszen ha csak a

meghatározás első mondatát olvassuk, azt hihetjük, hogy az én csak pozitív

önértékelésű egyénekre jellemző, holott mindenki rendelkezik énnel, mely

egyénenként változik.

Vajda Zsuzsanna ezt a kognitív érzelmi reakciók sajátos, csak az egyénre

jellemző egységbe szerveződéseként írja le5 nagyon pontosan.

Freud az ént a személyiség racionális részének tartja, mely a valóságot

pragmatikusan kezeli.6

Jane Loevinger szerint azonban „elsődlegesen a tapasztalatok

összefogását, egységbe rendezését látja el”.7

Ranschburg Jenő az ént „sajátos „metatudat”- a tudásról való tudás –

kizárólag az emberre jellemző képességnek tartja.8 Láthatjuk, hogy ez a

megfogalmazás, pedig már filozófiai alapokra nyúlik vissza.

Damon és Hart szerint pedig „…objektív létező: az egyes ember

tapasztalatainak sajátos összességét alkotja.”9

Az énkép „azon vonások összessége, melyet magamnak tulajdonítok10”

egy másik megfogalmazás szerint „olyan fejlődési folyamat eredménye, melynek

során mások viselkedése és elvárásai képében kapott információt dolgozunk

fel11”, vagy „az évek során felgyűlt tapasztalatok alapján kialakított jelentés,

amelyet az énrendszer szemantikus memóriája tárol, de a legegyszerűbb és

legközérthetőbb a következő: „saját testünkről, személyiségünkről,

4 Norbert Sillami: Pszichológiai Lexikon. Bp. Corvina, 1997. p.5 Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon Kiadó, 2001. 90. p.6 Charles s. Carver - Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia. Bp. Osiris, 2002. 221. p.7 Charles s. Carver - Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia. Bp. Osiris, 2002. 267. p.8 Ranschbourg Jenő: Az én … és a másik. OKKER, 2003. 5. p.9 Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon Kiadó, 2001. 105. p.10 Inernet 11 Internet

- 6 -

képességeinkről kialakított kép12, bár az önértékelést is magába foglalja a

fogalom, ez „ a mentális egyészség döntő mutatója13”

A fogalom meghatározás nehéz, hiszen a külföldi művekben nem

egységes a fogalmak használata, mint self, me és I, így a magyarra való fordítás

is problémás, hiszen nincs megfelelő szavunk az árnyalt kifejezésekhez.

Irodalmaim alapján később láthatóvá válik hogy nem alaptalan az

összefüggés a fogalmak között, sem hiszen egyik a másiknak feltétele. Először az

én alakul ki, majd az énkép és ennek alakulása szorosan összefügg az

önértékeléssel.

Az énfejlődés

Margaret Mahler a személyiségfejlődés alapja elméletében a szeparáció és az

individualizáció nagy szerepet játszik. Alapgondolata, hogy a pszichológiai

születés nem esik egybe a világrajövetellel. A pszichológiai születés egyenlő az

én megjelenésével, mely egy hosszú fejlődési folyamat eredménye, melynek

lényege az anyától való elkülönülés, a szeparáció és az ezzel párhuzamosan

haladó individualizáció. Szerinte az énfejlődés strukturalizációs folyamatnak

tekinthető, melynek végcélja az internalizált énreprezentáció és a

tárgyreprezentációk kialakulása. Az énfunkciók közül elsősorban az én mint

tárgy kérdésével foglalkozott, de elméletében előkerül az én mint ágens fejlődése

is. Az énfejlődés szakaszai:

- normál autizmus fázis: nincs semmi éntudat (csecsemőkor, 1-4(5)

hónapig)

- normál szimbiotikus fázis: a figyelem a test perifériája felé irányul, így az

én és a nem én csak fokozatosan érzékelődik eltérőként, így kialakul egy

testkép. A gyerek belső szenzációi képzik a self magvát, ezek maradnak

az énérzés kristályosodási pontjai, ekörül alakul majd az identitás érzése.

(csecsemőkor, 1-4(5)hónapig)

- szeparációs individualizációs folyamat:

12 Internet13 Cole-Cole: Fejlődéslélektan

- 7 -

· differenciáció: a vizuális észlelés szerepe döntő a testkép egységgé

szervezésében (4-5-től 7-9 hónapig)

· gyakorlás: testi elkülönülés az apától. Az autonóm egoaparátus

rohamosan fejlődik, ha az anya akkor áll rendelkezésre amikor a gyermek

igényli. Ammon szerint a nácisztikus ellátás a megfelelő, flexibilis

énhatárok kialakulásának feltétele. (10-12-től 16-18 hónapig)

· újraközeledés: ekkor megtörtént a pszichológiai születés, az anyától

elkülönült autonóm személyiség, ez azonban még labilis és viszonylagos.

(15-18-tól 18-24 hónapig)

· az individualitás konszolidációja, az emocionális tárgykonstancia

kezdetei: Két fontos feladata az individualitás és a tárgykonstancia

megvalósulása.

3 éves korra kialakulnak a stabil énhatárok, és a tárgyállandóság.14

Otto Kernberg a személyiségfejlődést internalizációs folyamatként írja le,

melynek a fejlődés minden szintjén három aspektusa van, az én, a tárgy és az

affektus.

Három szempont szerint lehetséges az osztályozás:

- Az elhárító mechanizmusok minősége szerint lehet,

· hasítás

· elfojtás

- Az internalizáció jellege szerint lehet,

· introjekció

· identifikáció

· énidentitás

- Az össz-személyiséget figyelembevevő komplex szakaszolási elv szerint

lehet,

· A normál autizmus, vagy differenciálatlan primer stádium, melyben

fokozatosan kialakul a primer, differenciálatlan én- tárgyképzet.

14 Kulcsár Zsuzsanna: Korai személyiségfejlődés és énfunkiók. Bp. Akadémiai Kiadó, 1996.

- 8 -

· A normál szimbiózis, vagy a primer differenciálatlan én- tárgyképzet

kialakulásának stádiuma, melyben a gyermek a „jó” élmények alapján

olyan komplex képzeteket épít be, amelyek az én- és a tárgyképzeteket

együtt tartalmazzák. Akkor ér véget, amikor az én- és a tárgyképzet stabil

differenciáltá válik.

· Az én- és tárgyképzetek differenciálódásának stádiumában a self- és

tárgyképzetek egymástól való elkülönülésével kezdődik, ezt ellentétes

élmények hatásának tulajdonítja. Szerinte énről akkor beszélhetünk, ha a

gyerek a hasítást már elhárítási céllal képes alkalmazni.

· Az én- és tárgyképzetek integrációjának és az érettebb intrapszichikus

struktúrák kialakulásának stádiuma a harmadik év végén kezdődik, itt

integrálódik a „jó” és „rossz” tárgykép, amelyek ettől kezdve, teljesebb,

valósághűbb reprezentációkká válnak. Itt jelentkezik először az elfojtás és

megjelenik az énidentitás, az énképzetek egységbe szerveződése.

· A felettes én és az énintegráció konszolidációjának szakaszában kialakul

a reális önismeret és mások realisztikus értékelése.15

Daniel Stern kísérletet tett a fejlődéslélektani és pszichodinamikus

irányzatok integrálására. Szerinte preverbális énérzések már a születés

pillanatában, esetleg már az előtt léteznek, de nem feltétlenül járnak

önreflexióval.

Az énérzés aspektusai modelljében:

1. hatóerő érzése

2. a test fizikai egysége

3. kontinuitás (folyamatosság)

4. affektivitás

5. jelentésátvitel

Az énérzés fejlődési szakaszai:

1. a bontakozó én érzése (0-2 hónap)

2. a mag én érzése (2-6 hónap)

15 Kulcsár Zsuzsanna: Korai személyiségfejlődés és énfunkiók. Bp. Akadémiai Kiadó, 1996

- 9 -

3. a szubjektív énérzés (7-15 hónap)

4. a verbális énérzés (15. hónaptól): ebben az utolsó szakaszban képessé

válik rá hogy, az ént tárgyként, a megfigyelés tárgyaként élje meg. Ennek

négy alapvető bizonyítéka van; a tükör előtt mutatott viselkedés sajátos

alakulása, a verbális jelölők használata a saját személlyel kapcsolatban, a

nemi identitás kialakulása, és az empátia megnyilvánulási formái.

Az énérzést és az egoautonómiát Federn egy speciális energia függvényének

tekinti, kialakulása, pedig a nárcisztikus energiával való feltöltődés függvénye. A

nárcisztikus energia az a kitüntetett figyelem és öröm, amellyel a szülő, és

általában a felnőtt a csecsemőt kezeli. Federnnek igaza van hiszen elismerhetjük

hogy a gyermek énképét főleg a külvilág alakítja ki, tehát valóban függhet az

énérzés és az egoautonómia a nárcisztikus energiától.

Sokan látnak kapcsolatot a mozgásíndítás és az énérzés között, mint például

Hartmann, Marton Magda, Dimond, stb.

Az éntudat centrális motoros funkciókhoz kapcsolódik, pl.: hanginger által

kiváltott potenciál amplitúdója jelentősen csökken, ha a hangingert a személy

reakciója generálja.

Vajda Zsuzsanna könyvében olvashatjuk milyen 4 bonyolult, összefüggő

problémához kapcsolódik az énfejlődés kutatása:

1. Milyen belső vagy szociális hatások nyomán alakul ki az én tudata, az én

és az énkép elkülönülése; milyen fejlődési fázisokon keresztül alakul ki

önmagunkról, lelki funkcióinkról alkotott képünk?

2. Milyen jellegű a formálódó én vagy az énre vonatkozó reflexió? Milyen

meghatározó szerepe van a kognitív és az affektív elemeknek? Az énkép

és az önértékelés kapcsolata.

3. Az én kontinuitásának és változásának mértéke és eredete.

4. Mi vezérli az én változásait? Vannak-e az én egyéni fejlődésének

univerzális elemei, ezek milyen eredetűek; van-e az én fejlődésének

univerzális célja, ha van, honnan származik?

- 10 -

Kutatása során legtöbbet keletkezésével foglalkoztak. Ez abból ered, hogy a

determinációs hatások jobban követhetők kisgyerekkorban, az egyes funkciók

vagy differenciálódásakor. Kutatása hagyományosan a tudományos gondolkodás

hermetikus, megértő, az egyedi esetekből kiinduló hagyományához áll a

legközelebb. A kognitív pszichológia szerint énünk léte illúzió, voltaképpen csak

történetek vannak, amelyeket önmagunknak mesélünk önmagunkról. Ennek az

irányzatnak a legjelentősebb képviselője Daniel Dennett. Az ő álláspontján

Brunner is elfogadja a kulturális szempontot is bekapcsolva.

A genetikai szociálpszichológiai nézőpont képviselői feltételezik, hogy az

én kezdetben, az emberi környezetben való elemi önmeghatározás és egyben

elkülönülés.Énelve kettős, tartalmazza az éntés az énre, önmagunkra történő

reflexiót.

Henry James különböztette meg először az ént, ami szemlélő, és az

énképet, ahogy saját magamra tekintek. Az én a tapasztalatok összességét

tartalmazza: a szándékosságot, a kontinuitást, az egyediséget és a reflexiót. Az

énkép többrétegű. Legalacsonyabb szinten a test és a fizikai tulajdonságok

állnak, a középsőn a szociális énkép, a legmagasabbon, pedig a szellemi énkép.

Szerinte mindháromnak van idealizált, és létező változata is, ebből származik az

önbecsülés és az önértékelés.

Baldwintól származik az a feltételezés, hogy az énkép keletkezéséhez

nélkülözhetetlen a szociális környezet, valamint hogy az önmagunk, saját énünk

megértése a másokkal való kapcsolatok előfeltétele. Úgy véli, hogy az én és az

énkép kisgyerekkortól együtt alakul ki, szoros egymásra hatásban, miközben

folyamatosan reflektálnak egymásra. A folyamat során a gyermek felismeri, hogy

mások is rendelkeznek énképpel és utánzás révén ő maga is beépíti saját

énképébe mások tapasztalatait.

Mead szerint a környezet szerepe alapvető, de a gyerek szelektál

környezetének tagjai között: először csak néhány, különösen fontos tag szerepét

tudja beépíteni saját énképébe. Ha megtanul részt venni a szabályjátékokban és

elvárja, hogy a résztvevők a csoport attitűdjét mutassák iránta, ekkor következik

be a második szakasz. A folyamatban az egyén elsajátítja a társadalmi

- 11 -

szabályokat és integrálja a többszörös selfet saját, egységes énképébe. Gondolatát

Henry Wallon fogalmazta újra. Érvelése logikai jellegű: az én elkülönülésével

egy időben el kell különülnie a nem-énnek, hiszen csak a nem-én léte teszi

meghatározóvá, hogy mi az én. Az én formálódása nála meghatározott

szakaszokban történik. A méhen belüli korszak a parazitizmus kora, a születés

utáni első szakasz ez emocionális szakasz itt a gyerek a tárgyi világgal nem kerül

kapcsolatba, hanem érzelmi kapcsolatokra van szüksége, sőt, feltételezi hogy a

gyermek érzelmi szimbiózisban él. Az élet első éveiben fokozatosan fordul a

külvilág felé, melyet kezdetben egységnek képzel. Az én függetlenedését 3 éves

kor körül a dackorszak jelzi. Ezután a gyerek integrálódik a családi szerepbe,

majd 6 éves kor után feloldódik a szinkretizmus. Hasonló nézeteket vall

Vigotszkij, bár szerinte mindent a környezet befolyásol, így annak hatására

fejlődik az én is és a környezet hatását kizárólagosnak tartja, elsősorban a

szociális környezetről beszél.

Az énfejlődésnél beszélnünk kell a pszichoanalízis álláspontjáról is, mely

az én három szintjét különbözteti meg (id, ego, szuperegó), és a libidó

áthelyeződésével különböztet meg szakaszokat a gyermek életében, mely során

az én kialakul. Ezekben a szakaszokban a gyerek konfliktusba kerül szüleivel

nemi vágya és féltékenysége miatt.

A tárgykapcsolat-elmélet követői az én kialakulását az anya gyerek

kapcsolat következtében az anya viselkedésének mechanikai beépülésének

tulajdonítják. Bowlby is hangsúlyozza az anya bánásmódjának szerepét a

gyeremek énfejlődésében.

Az énfejlődést empirikusan is vizsgálják, már Darwin is tett

megfigyeléseket, de az első kísérlet Amsterdam nevéhez fűződik, melyet később

Gallup végzett csimpánzokkal. Ez az un. Rúzsfolt-kísérlet, amikor is a

gyerek/csimpánz homlokára rúzsfoltot tesznek úgy, hogy azt ő ne éstlelje csak

akkor ha a tükörbe néz, énfelismerésről beszélhetünk, ha nem a tükrön, hanem

saját homlokán próbálja meg eltávolítani a foltot. Az énfelismerést eleinte az

egyéves korhoz kötötték, később viszont csak a második életévhez. Lewis és

Brooks-Gunn hasonló kísérletet végeztek, de ők videón és fényképen is mutatták

- 12 -

a gyerekeket saját maguknak, itt az önfelismerés 15 hónapos kor körül

következett be. Vizsgálataik alapján három szakaszt különböztettek meg: 6-8

hónapos korban máshogy reagáltak magukra, mint másokra, 8-12 hónapos

korban már a felismerés jelei voltak tapasztalhatóak, kétévesen, pedig már

biztosan felismerték magukat.

Lewis foglalkozott az én mint identitás kérdésével, nála a az énfejlődés

szakaszai a követkzőképpen alakulnak:

- egzisztenciális identitás, a gyerek első életéveiben valódi identitás, másfél éves

kor körül jelenik meg, ezt jelzi a tükörpróba,

- kategorikus identitás, énkép kialakulása. 16

Az óvodáskorban az énfejlődésnek két fontos meghatározója van az egyik

a metareprezentáció, a másik, pedig az ön- és társjellemzésben bekövetkezett

változások, ahol a külső tulajdonságoké még a fő szerep.17

Még sokan foglalkoztak az énfejlődés problémájával, mikéntjével,

alkottak akár az egész életet átfogó elméleteket, én azonban igyekeztem azokat

kiválasztani, amelyek később is említésre kerülnek, és amelyek előfordulnak a

felmérés kiértékelése során.

Az énkép kialakulása és fejlődése

Az énkép az énfejlődés egyik állomása, kialakulását általában a harmadik

életévre teszik. Ezzel a kérdéssel is számos pszichológiai irányzat foglalkozott,

mely sok könyvben megtalálható, természetesen az álláspontok itt sem értenek

egyet.

Kulcsár Zsuzsanna könyvében is találhatunk néhány énképpel kapcsolatos

megállapítást. Sullivan szerint a gyerek először az anya viselkedését

interiorizálja, majd ebből alakul ki énképe, melynek két oldala van, a jó énkép és

a rossz énkép, illetve, ha az anya elhanyagoló, un. nem-énkép alakul ki.

16Az én és az önmagunkról való tudás In. Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon Kiadó, 2001. 90-106 p.17 Az énfejlődés és a társas kapcsolatok fejlődése In. Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon Kiadó, 2001. 130-131 p.

- 13 -

Winnicott az énkép zavaraira tért ki, melyeket az anya túlzott elmaradására,

illetve törődésére vezetett vissza.

Fairbain az én funkciójának tekintette, hogy jó kapcsolatokat alakítson ki és

ezáltal individuális énkép jött létre, melyben az anyának szintén nagy szerepet

tulajdonított.

Bowlby szerint az énkép az első év vége felé alakul ki a gyerekben, elsősorban a

környezetével történt interakciók során, melyben megjelenik a gondozóról

alkotott kép.

Daniel Sternnél az énkép másfél éves kor körül alakul ki, amikor a gyerek úgy

észleli magát, mint egy tárgyat.

Damon és Hart szerint a gyerek énképét meghatározó tényezők mindvégig jelen

vannak fejlődése során, de bizonyos szakaszokban mindig más lesz hangsúlyos, a

meghatározásnál (fizikai tulajdonságok, képességek, stb.).18

Ranschburg Jenő az énkép fejlődését vizsgálta óvodáskorban. Szerinte a

gyerekek óvodáskor elején fizikai tulajdonságokat használ az önjellemzésre, és

még nem tudja magát stabil tulajdonságokkal leírni, erre majd csak nagyóvodás,

illetve kisiskolás korban kerül sor, többek között ezt is megvizsgálom a

felmérésemben.19

S. Carver és F. Scheier Személyiségpszichológia könyvében találhatjuk

Rogers elméletét az énkép és a védekezési folyamatok összefüggéséről, ahol is az

énkép folyamatosan változik és sohasem ér el valamiféle végső állapotot.

Megkülönböztetnek ideális és aktuális énképet, melyek összefüggései határozzák

meg a személy énképét, attól függően, hogy hogyan függenek ezek össze, minél

kisebb a különbség az ideális és az aktuális énkép között annál nagyobb az

önmagunkkal való megelégedettség.20

Higgins szerint azonban az énképnek három része van, nem pedig csak kettő

mint ahogy Rogers feltételezte. Ő ezt kiegészíti még az elvárt énképpel, aminek

szintén korrelálnia kell az aktuális énképpel a személy megfelelő komfortérzete

érdekében. Míg a depressziót, illetve a levertséget a az ideális és az aktuális

18 Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon Kiadó, 2001. 98-106 p.19 Az „énkép” fejlődése óvodáskorban In. Ranschbourg Jenő: Az én … és a másik. OKKER, 2003. 8-11p.20 Az énkép és a védekezési folyamatok In. Charles S. Carver-Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia Osiris Kiadó, 2002. 382-383 p.

- 14 -

énkép közötti túlzott eltérés, addig a szorongás az elvárt és aktuális énkép közötti

eltérés eredménye.21

Láthatjuk milyen, sokan foglalkoztak a témával és hányféle megközelítésből, bár

részletesebb olvasmányok alapján tisztán látszik, hogy ezek a kutatások is

nagyrészt a felnőttek énképének felmérésére készültek és csak kevesen

foglalkoztak a gyerekekkel, bár elméletek születtek a korai énkép alakulásáról.

Önértékelés

Az énkép és az önértékelés szorosan összefüggenek, ezt láthatjuk majd

abban is, hogy amit Ranschburg Jenő könyvéből a megválaszolandó kérdések

közé felvettem azt megemlíthetném mind az énképnél, mind itt az önértékelésnél.

Az én és az ideális én közötti összefüggésekről van szó, ha ugyanis a kettő

megegyezik akkor öntelt személyiségről beszélhetünk, ha azonban túl nagy a

különbség a két mező között akkor a személy önértékelési zavarban szenved. A

legjobb és legideálisabb az egyén szempontjából, ha a kettő között kis különbség

van. Itt jelenik meg az is hogy az énképet formáló környezet hat a gyerek

önértékelésére is, ami pedig az önjellemzésben jelenik meg a

legnyilvánvalóbban, hiszen azokkal a tulajdonságokkal jellemzi önmagát a

gyermek amiket a környezet használ rá. Ez a környezeti hatás azonban általában

nem a kortársak véleményét jelenti, hanem azokét a felnőttekét, akikhez a gyerek

érzelmileg kötődik. Nagyon fontos tehát hogy hogyan értékeljük a gyereket. Az

óvodában ezért nem szoktuk alkalmazni az elmarasztalást, a büntetést, a társak

előtti megszégyenítést, hiszen ez még egy felnőttnél is önértékelési zavarokat

okozhat, hát még egy gyereknél, aki a mi visszajelzéseink alapján (legyünk akár

szülők, akár pedagógusok) szereti és tanulja meg elfogadni önmagát.

Felmérésemben figyelmet fordítok arra is, hogy a gyerekek hányszor,

milyen kérdésekre és miért mondták, azt hogy ők nem tudnak végrehajtani egy

kérést, és hogy kis bátorításra, megtették-e amit kértem. Ha ugyanis nem tették,

meg, akkor az valószínűleg önértékelési zavarra utal.21 Az énkép-összetevők közti eltérések és az érzelmek In. Charles S. Carver-Michael F. Scheier:Személyiségpszichológia Osiris Kiadó, 2002. 399 p.

- 15 -

Ha azonban a gyereknél önértékelési zavar alakult ki, akkor azt nagyon

nehéz helyrehozni, ugyanis a későbbiekben ellenáll minden pozitív értékelésnek,

hiszen ezt állandóan visszautasítja, lekicsinyíti jelentőségét, míg a legapróbb

kudarcot is felnagyítja. Ezeknél a gyerekeknél tehát fokozottabban kell

ügyelnünk arra, hogy kiemeljük kedvező tulajdonságaikat és a legkisebb

előrelépést is, dicsérjük, ugyanakkor természetesen nem nézhetjük el botlásaikat,

helytelen cselekvéseiket sem, de ezeket ne direkt módon büntessük, hanem más

helyes cselekedetét jutalmazzuk. A gyerekek ugyanis megtanulnak minden

cselekvési modellt, jót is és rosszat is, de általában azok interiorizálódnak

viselkedésébe, amiket a környezet jutalmaz.

Az irodalomban találhatunk még feltételekhez kötött, illetve nem kötött

önértékelést is. A feltételekhez kötött önértékelés azt jelenti, hogy mások

értékelését is beépítjük a saját önértékelésünkbe, és ezt várjuk el magunktól, itt

szintén a szociális környezet hatását figyelhetjük meg.22

Az önértékelés védelme az elhárító mechanizmusokban mutatkozik meg.

Ezek az elfojtás, a projekció, a regresszió, a reakcióképzés és a tagadás. Az

önértékelés fenntartására akkor törekszünk, ha azt valami fenyegeti, például egy

negatív kritika. Növelése akkor jellemző, ha ennek ellentétje, tehát valami jó

történik velünk, például megdicsérnek, vagy egy olyan területen érünk el

sikereket, ahol eddig ügyetlennek gondoltuk magunkat.23

A felmérés

22 Charles S. Carver-Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia Osiris Kiadó, 2002. 379 p.23 Charles S. Carver-Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia Osiris Kiadó, 2002. 384 p.

- 16 -

Bár egyre többet hallunk mostanában az énkép és az önértékelés

fontosságáról, ám amikor ez a téma felmerül szinte mindig csak a felnőttek és a

serdülők problémájaként emlegetik nem megfelelő fejlődésüket, negatív

befolyásolhatóságukat. Az erre vonatkozó irodalom is szegényes, mert többségük

csak a serdülőkorra koncentrál, amikor önértékelésről esik szó, holott elismerik

hogy kisgyermekkorban alakul ki és legfontosabb fejlődési fázisa az óvodáskorra

tehető.

Munkámmal mindezek fontosságát szeretném szem elé tárni és ösztönözni

a szakembereket arra, hogy megfelelő mérési eljárásokat dolgozzanak ki az

önértékelés és az énkép felmérésére gyerekkorban, hiszen sok pszichológiai

probléma alapja ebben gyökerezik.

Korcsoport

Az óvodai nagycsoportot választottam vizsgálatom céljául, nagyrészt

azért, mert a már meglévő kísérletek is erre alapoznak, másrészt, mert itt már

megjelenhetnek egyértelműen az énkép és az önértékelési zavarok, hiszen a

gyerekek már stabil énképpel rendelkeznek valamilyen szinten.

Összesen 20 gyereket mértem fel. 10 lányt és 10 fiút. A gyerekek életkora

átlagban 6 év volt.

Cél

A felméréssel az a célom, hogy megállapítsam a gyerekek melyik fejlődési

szinten vannak énképükben, énfejlődésükben és önértékeléseikben, és vajon ez a

fejlettségi szint az irodalmak alapján megfelel-e az életkori sajátosságaiknak.

Kiváncsi voltam rá vajon a régi elméletek megállják-e a helyüket a

fiatalabb gyerekek körében is vagy ideje lenni újragondolni, esetleg újraalkotni

az új generáció fejlődését, hatásait is figyelembe véve.

Vizsgálati helyzet

- 17 -

A gyerekeket az óvoda területén a csoportszobától nem messze egy külön

szobában vizsgáltam. A beszélgetés elején bemutatkoztam, megmondtam a

nevem és azt hogy én is óvó néni leszek és szeretném jobban megismerni őket,

ezért beszélgetünk és rajzolgatunk. Feszélyezettségüket azzal is próbáltam

oldani, hogy elmondtam bármit válaszolhatnak a kérdésekre, ami eszükbe jut

róluk, mert itt nincs jó vagy rossz válasz, hiszen minden válasz jó amit

mondanak, és ezeket senki más nem fogja megnézni rajtam kívül.

A bátaapáti óvodában a gyerekekkel a logopédusi szobában beszélgettem,

ahol a gyerekek arányának megfelelő szék és asztal állt rendelkezésemre,

valamint az asztallal szembeni falon volt egy tükör, ami azért fontos, mert a

gyerekek közül egy, csak ezen keresztül tartotta velem a szemkontaktust,

egyébként nem nézett rám. Itt 4 gyermeket vizsgáltam. Egy csoport működik itt

és a gyerekek vegyes korcsoportúak. Nagy tér és sok fejlesztőjáték áll

rendelkezésükre a játékhoz és a fejlődéshez.

A Gyakorló Óvodában a gyerekekkel az elkülönítőben beszélgettem. Itt az

asztal és a szék felnőtt méretű volt. A szoba nem volt tágas, de nem is

nyomasztóan szűk, nagy ablaka volt. A gyerekek itt szívesen jöttek hozzám, alig

várták hogy ők kerülhessenek sorra.

A gyerekek mindkét helyen az általam előkészített papírra rajzoltak. A

rajzeszközöket – színes ceruzákat, filcet – az óvoda bocsátotta rendelkezésemre.

Feljegyzéseket készítettem nemcsak a gyerekek válaszairól, hanem

viselkedésükről is. Az összes felmérést nem tudtam ugyanazon a napon

elvégezni, de minden héten ugyanazon a napon és ugyanabban az órában

végeztem őket.

Alkalmazott módszerek

A pszichológia vizsgáló eljárásai közül az interjút, valamint projekciós

lehetőségként a rajzot választottam. A gyerekek először egy általam összeállított

kérdéssorozatra válaszoltak és rajzoltak, majd az Illyésné-féle érzelemvizsgálat

kérdéseit tettem fel nekik. (1. melléklet)

- 18 -

Értékelés

Az értékelést az irodalmak alapján összeállított kérdések és állítások

megválaszolásával, illetve bizonyításával vagy cáfolásával végeztem. A

táblázatokban, grafikonokon a gyerekek nevét megváltoztattam személyiségi

jogaik védelme miatt.

Az értékelés kérdései összefoglalva. (2. melléklet)

1. Önmaga jellemzésére használ-e stabil tulajdonságokat?

Először Ranschburg Jenő könyvéből választottam ki a gyerekek

önjellemzésére vonatkozó állítást. Kíváncsi voltam vajon a gyerekek melyik

fejlődési szinten tartanak24. Vizsgálati szempontjaim:

1, Önmaga jellemzésére használ stabil tulajdonságokat, ez a nagyovodás és a

kisiskolás korra jellemző.

2, Önmaga jellemzésére nem használ stabil tulajdonságokat, ez három éves

korban jelenik meg, az első önjellemzési próbálkozások, ide tartoznak a fizikai

tulajdonságok és a legkedvesebb tevékenység általi önjellemzés is.

Az elemzéshez használt kérdés a kérdőívről:

Milyen vagy? Miért?

A 20 gyermekből 11 használ stabil tulajdonságokat önmaga értékelésekor,

9 gyerek nem használ stabil tulajdonságokat ebből2 a legkedvesebb

tevékenységével írta le magát, 5 fizikai jellemzőkkel, 2 pedig nem válaszolt.

A gyerekek által említett tulajdonságok a következők voltak (gyakoriságuk

sorrendjében): jó, szép, ügyes, rossz, kedves, jókedvű, szomorú, eleven.

A fizikai jellemzők terén a gyerekek a testrészeket sorolták fel, az aktuális

ruházatukat írták le, illetve, a viselt ékszerekre is kitértek.

24 Az „énkép” fejlődése óvodáskorban In. Ranschbourg Jenő: Az én … és a másik. OKKER, 2003.

- 19 -

Akik a legkedvesebb tevékenységükkel írták le magukat azok általában azt

emelték ki, amit az óvodában csinálnak, pl. rajzolás, mesehallgatás,

gyűrűhintázás, stb.

A két kisgyerek, aki nem válaszolt valószínűleg nem értette a kérdésemet, mert

az egyik másról kezdett el beszélni, másik, pedig csak azt hajtogatta, hogy ő nem

tudja, bárhogy is fogalmaztam át a kérdést.

Az adatokból arra következtetek, hogy a gyerekek egy része az önjellemzésben a

saját korához képest le van maradva. Ennek a lemaradásnak többféle oka is lehet,

a tulajdonságok ismeretének hiánya, illetve a tényleges lemaradás. Érdemes

lenne ezt behatóbban megvizsgálni.

2. Kérdésértelmezés.

A második vizsgálati szempontom a Milyen szeretnél lenni? Kérdésre

adott válaszok elemzése. Hét gyerek azzal válaszolt, hogy mi szeretne lenni, ha

nagy lesz, a válaszokban a következő foglalkozások szerepeltek: rendőr,

képkeretező, fogorvos, „gyűrűhintázó”, teherautó sofőr, traktoros,

mozdonyvezető. A gyerekek választását egyértelműen indokolják válaszaik

amiket a „Miért?” kérdésre adtak. Ezekben megfigyelhetjük, hogy szűkebb

környezetükben műveli valaki a szakmát, akihez érzelmileg nagyon kötődnek,

például anya, apa, testvér, nagypapa. Itt felhívnám a figyelmet a gyerekek

érzelmi meghatározottságára és az ezen keresztül történő, nem szándékos

manipulálás megjelenésére. Négy gyerek nem válaszolt a kérdésre, vagy azért

mert nem értette, illetve, mert ugyanolyan szeretett volna lenni a jövőben, mint

most. Hárman szeretnének a jövőben belsőtulajdonságbeli változást, a következő

tulajdonságokat nevezték meg: okos, jó, kedves, vidám, aranyos. Szintén hárman

neveztek meg külső tulajdonságbeli vágyakat az ideális én vizsgálatára szolgáló

kérdés során, ezek a következők voltak: szép, magas, barna haj, piros fülbevaló,

szoknya, pénz, autó. A gyerekek vágyai nem voltak a valóságtól elrugaszkodóak,

csak ezt a kérdést vizsgálva azt mondhatnám, hogy mindegyikük önértékelése és

énképe megfelelő, de lássuk a további kérdések eredményeit.

- 20 -

Nézzük meg hát az előző kérdéselemzés ellentétét, mely a negatív énre

vonatkozik, „Milyen nem szeretnél lenni semmiképpen se?”. Azok a gyerekek,

akik az előző kérdésre foglalkozás megnevezésével válaszoltak azok most is ezt

tették, az említett foglalkozások a következők: bűnöző, asztalos, „hintázó”,

buszos, kamionos, vadász, katona, balettos és felnőtt. Általában az indok itt is az

volt, mint az előző kérdésnél, tehát hogy a rokonságukban találkoztak a

szakmával, és az adott személy véleménye miatt döntöttek így. Itt is láthatjuk a

környezet véleményformáló hatását.

Érdekességként említeném meg hogy erre a kérdésre mindenki adott választ,

tehát minden gyerek meg tudta mondani, hogy mi számára negatív. Ezt talán azt

jelzi nekünk, hogy jobban oda kell figyelnünk a gyerekeket érő negatív

hatásokra, mert ezeket akarva, akaratlanul jobban megjegyzik, tudatosan, vagy

tudat alatt megőrzik.

Akik az előző kérdésre belső tulajdonságokkal válaszoltak, most negatív

tulajdonságokat említettek, amelyek a következők: rossz, buta, szomorú

magányos, utálatos. A fizikai tulajdonsággal válaszolóknál is hasonló volt a

helyzet, ők a következőket tartották negatívnak: csúnya, rövid haj, kicsi, nagy ujj,

duci, koszos.

Mindegyik gyereknél attól függetlenül, hogy milyen típusú választ adott a

kérdésekre a szűk környezet normái jelennek meg.

Azt is megnéztem, hogy a gyerekek indokolták-e válaszaikat. A „Milyen

vagy?” kérdésre adott választ a gyerekek többsége nem tudta megindokolni, itt

csak öten indokoltak.

A „Milyen szeretnél lenni?” kérdésre az arány pontosan fordított volt, csak öten

nem indokolták válaszukat. A „Milyen nem szeretnél lenni semmiképpen sem?”

kérdést csak hárman nem indokolták.

Én ezekből az adatokból arra következtetek, hogy a gyerekek vágyaikat és

félelmeiket jobban meg tudják indokolni, mint saját magukról alkotott

véleményüket, hiszen ezt a környezet hatására alakítják, amiről nekik nincsen

tudomásuk.

- 21 -

3. Kérdések értékelése

Érdekes a későbbi összefüggések miatt megvizsgálnunk azt a kérdést is,

hogy „Mit változtatnál magadon, ha egy varázsló teljesítené a kérésedet?”.

A fiúk fele egyáltalán nem változtatna magán, öten, pedig a következőket

változtatnák: legyek - kisebb.

- kígyó, gepárd, oroszlán.

Ne legyek rossz és ne nőjön meg úgy a hajam, hogy „ördögszarvaim” legyenek.

A lányoknál a tízből heten akartak változtatni, ők általában a hajuk hosszúságán

és színén, valamint belső tulajdonságaikon akartak változtatni. A következő

tulajdonságokra vágynak: kedves, jó szívű, okos, szülei ne legyenek mérgesek rá.

Itt elmondhatom, hogy a gyerekek többsége nincs teljesen megelégedve magával,

és nem csak külső, hanem belső tulajdonságokra is kiterjed ez. Itt is a környezet

hatása érvényesül, az általa preferált tulajdonságokat próbálja a gyermek elérni.

Általában elmondhatom hogy, arra a kérdésre, hogy „Ha megkérdezné a

varázsló, hogy fiú szeretnél e lenni vagy lány, akkor mit válaszolnál?”, a

gyerekek többsége, életkoruknak megfelelően a saját nemét választotta, ami

helyes énképüket és önértékelésüket tükrözi, bár az indoklásukban fellelhetőek

voltak az általános társadalmi elvárások az adott nemi szereppel szemben. A fiúk

általában azért szeretnének fiúk maradni, mert így erősebbek és bátrabbak, mint a

lányok, a lányok, pedig azért szeretnének lányok maradni, mert így szebbek, és

kedvesebbek, mint a fiúk, bár sokuknál megjelent az is indokként, hogy majd

szülhetnek, anyák lehetnek. Csak egyetlen egy kislány válaszolta hogy ő fiú

szeretne lenni, ami elég nagy énkép és önértékelési zavarra utal, hiszen az ideális

és a reális énképe nagyon messze esik egymástól, elérhetetlen, hiszen nemét meg

nem változtathatja.

Érdekes eredményt kaptam, amikor azt a kérdést vizsgáltam, hogy „Kihez

szeretnél hasonló lenni?”. Feltevésem az volt, hogy a gyerekek felnőtteket

- 22 -

fognak megnevezni, az érzelmi viszony miatt és mert ilyenkor a társak

befolyásoló ereje kisebb, legalábbis Ranschburg Jenő állítása szerint25.

A 20 gyerek közül, csak hárman nem szerettek volna hasonlóak lenni senkihez, a

többiek közül tizenegyen szeretnének közeli hozzátartozójukhoz hasonlóak lenni,

ezek közül, csak négyen szeretnének valamelyik szülőre hasonlítani a többiek,

testvérüket, nagynénjüket, unokatestvérüket, keresztapjukat és nagypapájukat

nevezték meg. Öten a csoporttársaikhoz szerettek volna hasonlóak lenni, és ez a

szám, szerintem nem elhanyagolható. Egy gyermek pedig cicához szeretne

hasonló lenni.

Szerintem figyelemre méltó, hogy a gyerekek a szüleik, nevelőik helyett a

csoporttársaikat teszik meg példaképüknek, és a válaszok között van olyan is aki

a csoporttársai közül is fiatalabbat választott magának példaképnek, hiszen,

akihez hasonló szeretnék lenni, annak a tulajdonságaival szeretnék rendelkezni.

Sokmindent elárul a gyerekekről, amikor állatokhoz hasonlítják magukat,

ezért is tettem fel a kérdést, „Ha most jönne egy varázsló és átváltoztatna egy

állattá akkor milyen állat lennél?”, a gyerekek, pedig beszédes válaszokat adtak.

A fiúknál ketten szeretnék, hogy ha szarvassá varázsolná őket a varázsló, a

többiek kutyává, nyuszivá, tigrissé, oroszlánná, kiscicává, kígyóvá, pókká és

bikává szeretnének változni. Azok a gyerekek, akik általában visszahúzódóak

erős, nagy vadállatokat választottak, de akik elégedettek voltak ezzel a szereppel,

azok gyengédebb, magukhoz hasonlóan kedves, visszahúzódó félénk állatokat

választottak, akik nagyobb hangúak, vezető egyéniségek voltak azok elégedettek

voltak betöltött szerepükkel és ehhez igazodóan, erős állatokat neveztek meg,

ahogy az, az indoklásukból is kitűnik.

A lányok közül egy nem válaszolt, négyen szeretnének cicák lenni, ketten őzek, a

többiek, pedig oroszlánt, kisegeret és nyuszit választottak. Megfigyelhetjük azt is

hogy a lányok a női szereppel jobban összeegyeztethető állatokat választottak, és

itt csak egyetlen egy esetben mondhatom, hogy a választott állatával szerette

25 Az „énkép” fejlődése óvodáskorban In. Ranschbourg Jenő: Az én … és a másik. OKKER, 2003.

- 23 -

volna ellensúlyozni önértékelési és énképbeli torzulásait, mert a lányoknál ezt

mutatja az oroszlán választása.

Választásukat, mind a fiúk, mind a lányok indokolni tudták, a fiúk általában

szimpátiával és az állat erejével indokoltak, a lányok, pedig inkább a

szimpátiával.

A „nemszeretem” állatok, amelyekkel arra a kérdésre válaszoltak, hogy „Milyen

állattá ne varázsoljon a varázsló semmiképpen se?”, pedig a következők a fiúk

részéről: ketten választották az oroszlánt, a többiek a vaddisznót, madarat, fekete

párducot, kutyát, őzt, krokodilt, csigát és a tigrist emelték ki.

A lányok, pedig hárman választották az oroszlánt, ketten a kutyát, a többiek,

pedig a nyulat, a kecskét, a lepkét, a sünt és a leopárdot nem szeretnék.

Ezeket a negatív választásokat is mindannyian indokolni tudták, sőt erre a

kérdésre még az a kislány is választ adott, aki az előzőre nem.

Ezek az eredmények így talán kicsit kuszának tűnnek ezért a következő

táblázatban, átláthatóbban rendszerezem őket. (1. táblázat)

Fiú Lánynév Milyenné? Milyenné ne? Név Milyenné? Milyenné

ne?Márk szarvas vaddisznó Petra cica oroszlánBalázs kutya madár Flóra oroszlán nyúlZsigmond nyúl oroszlán Frida őzike oroszlánEde tigris Fekete

párduc

Ágnes kisegér kutya

Tihamér oroszlán kutya Marianna cica kecskeGergely kiscica oroszlán Éva cica kutyaDomonko

s

kígyó őzike Gertrúd nyuszi lepke

Dominik szarvas krokodil Lilla őz sünPéter pók csiga Klaudia ― oroszlánÁdám bika tigris Melinda cica leopárd

1. táblázat

Arra a kérdésre, hogy „Ha kiválaszthatnád, hogy idősebb, fiatalabb vagy

ugyanolyan idős lehetnél, mint most, akkor mit választanál?” érdekes lett az

arány. A fiúk közül csak egy szeretne fiatalabb lenni, míg a lányok közül

- 24 -

hárman. Hasonló az arány azoknál is akik idősebbek szeretnének lenni, ezt négy

fiú és hat lány választotta. Az ok között, akik szeretnének ugyanannyi idősek

maradni, mint most, megfordul az arány, és a fiúk vannak többen, öten, és ezt

csak egy lány választotta. Érdekes megfigyelés hogy a lányok vagy fiatalabbak,

vagy idősebbek szeretnének lenni, tehát ebben a korban elégedetlenek magukkal,

ezt tükrözik indoklásaik is, amiben azt várják, ha idősebbek lesznek, akkor

okosabbak, ügyesebbek, szebbek lesznek és a szülők majd sok mindent

megengednek nekik. A fiúk, pedig nem szeretnének kisebbek lenni, viszont

szívesen maradnának hat évesek.

A gyerekek „Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” kérdésre adott válaszait

a legkönnyebben táblázatban szemléltethetem. (2. táblázat)

Fiú LányNév Mi szeretnél lenni, ha

nagy leszel?

Név Mi szeretnél lenni, ha nagy

leszel?Márk kamionos Petra rendőrBalázs rendőr Flóra óvodavezetőZsigmond rendőr Frida királylányEde fogorvos Ágnes dokotornéniTihamér biztonsági őr Marianna óvónéni/doktornéniGergely cukrászdás Éva képkeretezőDomonko

s

rendőr Gertrúd rendes anyuka

Dominik kocsivezető Lilla anyukaPéter ― Klaudia műkörmösÁdám nagy kocsit vezetni Melinda Anyuka

2.táblázat

Csak egyetlen egy fiú nem adott választ, ő nem tudta hogy mi szeretne lenni. A

felsorolt szakmákat általában a közeli hozzátartozók miatt választották a

gyerekek, illetve a lányok többsége a klasszikus női szerepet választotta, vagy a

mesét, bár a fiús szakma is megjelent náluk, az ö indoklásában az

igazságszolgáltatás szerepelt.

A gyerekek indoklása is érdekes volt, ám az még inkább, amit a „Gondolod,

hogy az leszel?” kérdésre válaszoltak, hiszen egy gyermek kivételével mindegyik

- 25 -

úgy gondolta, hogy ő biztosan az lesz, ami szeretne, indokuk, pedig egyszerűen

az volt hogy azért, mert ők akarják. Látszik, tehát hogy még nem jelenik meg

náluk a teljes realizmus, még nem látják át, milyen akadályaik lehetnek, még

nem tudják felmérni őket.

Az egyetlen egy kislány volt, aki azt válaszolta, hogy ha arra a pályára megy,

akkor az lesz, ha nem, akkor valami más. Ezt a választ Ágnes adta, nála

fedezhetünk fel csak valamilyen kezdetleges realizmust.

Ez az önértékeléssel is összefüggésben van, hiszen a környezetük ezeknek a

gyerekeknek azt erősíti meg, hogy ők bármit elérhetnek. A válaszok között nem

egyszer ott szerepelt az is, hogy, mert anyukám/apukám mondta, hogy az leszek,

tehát mi is tápláljuk a gyereknek, az ilyen irányú túlzott magabiztosságát, ami

ilyen életkorban még nem probléma, de vigyázzunk rá, hogy a gyereket ne óvjuk

túlságosan a realitásoktól, mert az iskolában szembesülni fog vele és esetleg

túlságosan sérülhet.

A leg hosszadalmasabb kérdést hagytam utoljára, méghozzá a gyermekek

vágyaira rámutató „Ha a varázsló teljesítené három kívánságodat, akkor mit

kívánnál tőle? Miért?” kérdést. Ennek elemzését csak azután teszem meg, miután

a válaszokat egy táblázat segítségével ismertettem. (3. táblázat)

Fiú LányNév Három kívánság név Három kívánságMárk Legyek felnőtt, legyen

házam, legyen kutyám

Petra Legyek kutya, legyek jószívű

és kedves, legyenek illatos

virágaimBalázs Társas, ló, kutya Flóra Legyek fiú, a tesóm ne lője a

tv-t, legyen két hosszú ruhámZsigmond Legyek cica, legyen

könyvem, kifestő

könyvem

Frida Amit a születésnapomon

kérek az teljesüljön, többször

dicsérjenek anyuék, minden

ajándékot megkapjakEde Legyek felnőtt, legyen

kutyám, kardom

Ágnes Gyűrű, fülbevaló, nyaklánc

Tihamér Tűnjön el mindenki az Marianna Babakonyha, nőjek fel

- 26 -

országból, legyen

medencénk, jó meleg

víz legyen benne

hamar, anyuék ne

haragudjanak rám

Gergely Oroszlán, macska, ló Éva Legyen anyacicám, a

kutyánk ne dögöljön meg,

minden játék ajándék legyenDomonko

s

Fekete távirányítós

terepjáró, önműködő

autópálya, autópálya

kis kocsiknak

Gertrúd Sok pénz, anyukámmal ne

féljünk a békáktól,

gyógyuljon meg a

nagybátyámDominik Legyen autónk,

játékautóm, készen

legyen a ház meg a

lépcsőház

Lilla Legyek gazdag, legyen

őzikém, szép palotám

Péter Legyen törős-zúzós

távirányítós kocsim,

motor, gördeszka

Klaudia ―

Ádám Legyen játékpuskám,

játékmotorom, kinder

figurám

Melinda Nagylány legyek,

hazamenjek és megint

kimenjek a kocsmába, ―3.táblázat

A fiúk közül szinte mindenki állatot illetve játékot kért. Tulajdonságbeli

változásra egyikük sem gondolt. Mindenki csak a vágyott állatokat és játékokat

sorolta fel.

A lányoknál többen tulajdonságbeli változást is kértek. Az egészen apró

változtatásoktól - legyek kedvesebb, jószívű, okosabb-, az egészen nagy, nemi

identitásukat is megváltoztató kívánságaik voltak. Ezek a tulajdonságok az

ideális én tulajdonságai, mutatják, hogy mivel nincsenek megelégedve.

További elemzési szempontjaimhoz szükség volt e kérdések alapos

ismertetésére és elemzésére, mert ezek adják az értékelés alapját.

4. Az én és az ideális én közötti összefüggések

- 27 -

Ennek a kérdésnek a vizsgálatát azért tartom fontosnak, mert szorosan

összefügg az énképpel, hiszen a már említett fogalmi pontatlanságok miatt, nehéz

elválasztani az én és az énkép határát.

A fent vizsgált kérdések alapján láthatjuk, hogy a gyerekek többségénél nem

tapasztalható nagy eltérés sem egyik, sem másik irányba. Fontos hogy minden

kérdést vizsgáljunk, mert csak a „Milyen vagy?” és a „Milyen szeretnél lenni?”

kérdések alapján nem ítélhetünk, mert a gyerekek gyakran szakmákkal

válaszoltak az egyik, és tulajdonsággal a másik kérdésre, így az ilyen

szempontból nem értékelhető.

Csak egy gyereknél figyelhető meg nagy különbség az én és az ideális én között,

itt a neme változtatása volt az eltérés, lány és fiú szeretne lenni, amit nem egy

válaszban megfogalmaz.

Tizenhét gyereknek normális, tehát kicsi az én és az ideális én közötti különbség,

ők csak kis mértékben szeretnének magukon változtatni vagy külsőleg, vagy

belsőleg.

Három gyereknél állapítható meg, hogy „öntelt” nárcisztikus személyiség, mert

nincs különbség az én és az ideális én között. Ők azok, akik nem szeretnének

változtatni magukon semmit, akik ugyan olyannak írják le vágyott énjüket, mint

saját magukat most.

5. Negatív énkép, önértékelési zavarra mutató viselkedés

Ilyen viselkedésnek számított nálam, ha azt mondta, hogy nem tudja

megtenni és további bátorításra sem rajzolt, vagy válaszolt a kérdésre. Ezekkel a

gyerekekkel még türelmesebben viselkedtem, a kérdéseket elmondtam nekik

többször, többféleképpen is.

Két kisfiú volt, akik nagyon kevés kérdésre válaszoltak, rajzoltak ugyan, de

minduntalan szempontokat, segítséget próbáltak kérni a rajzhoz.

Rajtuk kívül még öten voltak, akik több-kevesebb kérdésre nem válaszoltak,

vagy nem rajzoltak.

- 28 -

Kiemelném hogy bár a vizuális nevelés kötetlen, a gyerek fantáziájának,

kreativitásának kibontakozását, kiélését tűzi ki célul, addig szinte mindegyik

gyerektől hallottam, hogy „Én ezt nem tudom lerajzolni!”. Ezt megpróbáltam

áthidalni azzal, hogy bíztattam őket, biztosan meg tudják csinálni, képzeljék el

amit le szeretnének rajzolni és utána rajzolják, ahogy tudják, biztosan nagyon

szép lesz; de volt akibe így sem tudtam elég bátorságot önteni a rajzbeli

önkifejezéshez. Rajaik többsége, pedig elemzés után nem tükrözné életkorukat,

bár vannak, akik meg is haladnák azt. Egy kislány már szimbólumot használt a

rajzban, amikor lerajzolta, milyen szeretne lenni. (3. melléklet)

6. Megjelenik-e a másokhoz viszonyított énkép?

Cole és Cole fejlődéslélektan című könyvében olvashatjuk, hogy a

gyerekeknél 8 éves kortól jelenik meg a másokhoz viszonyított énkép, ezt az

állítást szeretném megvizsgálni, alátámasztani, illetve cáfolni.

Itt azt a kérdést vehetjük figyelembe, ahogyan a gyerek leírta magát illetve, hogy

kihez szeretne hasonló lenni. Az előbbiben nem jelenik meg a másokhoz

viszonyítás, csak az utóbbiban illetve abban a kérdésben, ahol azt kell

megmondania, milyen szeretne lenni.

Itt tehát az sem mindegy, hogy mit értünk másokhoz viszonyított énképen.

Szerintem a hasonlóvá válni akarás is ezt jelenti, hiszen látunk valami olyan

tulajdonságot az illetőben, ami miatt hasonlítani szeretnénk rá, és ez a

tulajdonság szerintünk bennünk nincs meg a mi énképünknek nem része, tehát a

gyerek lehet hogy tudat alatt, de énképét hasonlítja a másikéhoz.

17 gyereknél jelenik meg e szemlélet szerint a másokhoz viszonyított énkép.

Én tehát azt mondom, hogy a gyerekeknél, már hat éves kor után megjelenik a

másokhoz viszonyított énkép.

7. Az énkép melyik rétege jelenik meg

- 29 -

Ezt a szempontot Kulcsár Zsuzsanna könyvéből választottam, Henri James

elméletében található, mely szerint a gyerek énképének a következő rétegei

vannak:

- testi, fizikai,

- szociális,

- szellemi énkép és ezeknek létezik idealizált, illetve létező változata is.

Ezt a gyerekek által alkalmazott tulajdonságok alapján vizsgáltam.

7 gyerek tart még a testi fizikai szinten, ami a kisóvodás korra jellemző, 13

vannak a szociális szinten, és egy gyermek sem tart még a szellemi szinten, ami

nem baj, hiszen ez már az általános iskolás korra lesz csak jellemző.

Nagyon jó az arány a reális és az ideális változat között, mert 15 gyerek látja

magát reálisan, és csak öt gyereknek van magáról idealizált képe. Azokat

számítottam idealizáltnak, akik nem akartak változtatni magukon és túlságosan

pozitívan vagy negatívan látták önmagukat, illetve az óvónőt is megkérdeztem a

gyerekekről, és az ő elmondásai ütköztek a gyerek képével.

8. Kiemelkedő esetek

Két kislányt szeretnék kiemelni, akiknek a vizsgálati eredménye negatív

önértékelést mutatott.

Az első Flóra, aki mint már többször említettem, több válaszában is

hangsúlyozta, hogy fiú akar lenni. Nála tapasztalható a legnagyobb

elégedetlenség önmagával szemben. Az interjú során derült ki, hogy a két bátyja

és a teljesítményorientált szülők állnak az önértékelés ilyen mérvű eltorzulásának

hátterében. Fél hogy nem tud majd azoknak a követelményeknek megfelelni,

amiket vele szemben támasztanak és szeretne fiú lenni, hogy a testvéreihez

hasonlítson.

- 30 -

Figyelnünk kell tehát felnőttként a gyerekeket érő ilyen jellegű hatásokra is,

természetesen ki kell alakítanunk, a jóra való törekvést, de nem úgy hogy a

tökéleteset várjuk el, már az első lépésnél is.

A második Petra, akinek minden mondatában benne volt az, hogy el akar menni

otthonról. Nála is a nagyobb testvér volt a motiváló. Családi háttere nem

kiegyensúlyozott és nővérének példájára ő is menekülni akar otthonról, bár ő

még ezt így konkrétan nem tudja megfogalmazni, csak azt hiszi az jobb lenne, ha

ő is olyan sokat eljárhatna otthonról. Úgy gondolom erre a kislányra is nagyobb

figyelmet kéne fordítanunk, mert könnyen feloldódhat egyénisége a nővére

utánzása miatt.

Összegzés

Felmérésem tehát több területet érintett, a gyerekek lehetőségük volt nem

csak szóban megnyilvánulni, hanem rajzban is kifejezhették magukat, ami

néhány esetben meglepő eredményeket hozott, sajnos nemcsak pozitív irányba.

Az értékelésből látszik, hogy a gyerekek énképe és önértékelése nagyon

könnyen befolyásolható és sokkal nagyobb figyelmet érdemelne az

óvodapedagógiában. A pedagógusoknak sokkal jobban oda kellene figyelniük a

gyerekek lelki folyamataira, elsősorban pedig a munkámban említett két lelki

jelenségre, mert ezek határozzák meg a gyerek személyiségét, és azt is milyen

emberré válik majd. Hiszem hogy az óvodai életkor egy szenzitív periódus, amin

sokminden múlhat. Ezt bizonyítottnak látom azáltal is, hogy ha a gyerek ebben

- 31 -

az életkorban nem találkozik a beszéddel, akkor később nem fog tudni

megtanulni beszélni. Ezt a szenzitív periódust, pedig nekünk óvónőknek kell

felügyelnünk, hiszen a gyerek az óvodában sajátítja el az alapvető tudást.

Ahogyan a matematika alapjait itt sajátítja el úgy személyiségének alappillérei is

itt rakódnak le, hiszen a környezeti nevelésben bennfoglaltatik, hogy a gyermek

testképét pontosítsuk, segítsük kialakítani, a folyamatot indítjuk el, amikor a

gyerek a tükör előtt állva megtanulja testrészeit, kialakul testsémája, amiből

később az énkép alakul ki, hiszen az énkép alapja a fizikai testkép. Ennek lesznek

aztán későbbi összetevői a tulajdonságok, amikkel a gyerek kapcsolatba kerül.

Megismerkedik követendő és elutasítandó viselkedési normákkal, de ezeket a

környezet határozza meg. Az a kisgyerek, aki azt látta, hogy az erőszakot nem

büntetik, természetesnek fogja tartani a verekedést, és ekkor az óvónő feladata,

hogy elfogadtassa vele a csoport normáit és beépítse ezeket erkölcsi normáiba,

melyek az énkép részei.

A felmérésem alapján azt javasolnám, hogy az óvónők próbálják meg a

gyerekeket minél több tulajdonsággal megismertetni, mert szerintem

jellemzésüknél, nem használtak fel csak alapvető tulajdonságokat és ennél többre

is képesek lennének, de nem ismerik őket.

Itt hívnám fel a figyelmet, az önmagát beteljesítő jóslatra, ami nemcsak

csecsemőkorban, hanem később is megjelenhet. Vigyázzunk arra, hogy mit

mondunk a gyereknek, mert az ő maga fogja beteljesíteni. Ha tehát dicsérjük,

akkor annak megfelelően fog viselkedni, de ha sokat szidjuk, akkor úgy fog

viselkedni, ahogyan nem szeretnénk, ilyen kor az a megoldás, hogy elmondjuk a

gyereknek, hogy elítéljük a cselekvést, de a legkisebb javulást is dicsérjük abban

a viselkedésben, amit helytelenítünk. Ezzel a gyerek önértékelésére tudunk hatni.

Megemlíteném még itt a média, elsősorban a tv hatásait, hiszen a gyerekek

ehhez férnek hozzá. Nem kell a gyereknek horrorfilmet néznie, ahhoz hogy

szörnyűségeket lásson, elég akár a híradót vagy egyes mesefilmeket megnézni.

Sajnos ezek is hatással vannak énképükre. Attól hogy egy rajzfilmnek szépek a

rajzai, nem jelenti azt, hogy a 10. percben nem fognak démonok darabokra tépni

embereket. Figyeljünk erre, felelősek vagyunk, mert a gyerek már másnap a

- 32 -

játékban feldolgozza ezt, mert muszáj valahol kiélnie, és csak úgy röpködnek a

csoport szobában a „Kiszívom a lelkedet!”, és az ehhez hasonló mondatok.

Sajnos egyre több gyerek agresszív és be is vallja, sőt büszke arra, ha ő rossz. Ha

már most ilyen milyen lesz később az énképe?

Az eredményekből látszik hogy alapvetően jó a gyerekek énképe és

önértékelése, de nagyon kell figyelnünk rá, erre figyelmeztetnek a negatív

eredmények. Több figyelmet kellene fordítani az óvodáskorúak énképére és

önértékelésére, mert ha csak serdülőkorban kezdünk el figyelni rá, talán sokkal

nehezebben tudunk majd segíteni a problémán, például az önértékelési zavaron.

Ahogyan fiatalkorban könnyebben tanulnak meg a gyerekek mindent, úgy

könnyebben formálható e két terület is, talán itt is a megelőzés lenne a megoldás,

akkor boldogabb felnőttek válnának belőlük. Adjuk meg nekik az esélyt.

Figyeljünk rájuk e téren is.

Felhasznált irodalom:

Internet

Ranschbourg Jenő: Az én … és a másik. OKKER, 2003.

Norbert Sillami: Pszichológiai Lexikon. Bp. Corvina, 1997.

Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon Kiadó, 2001.

C. S. Carver-M. F. Scheier: Személyiségpszichológia. Bp. Osiris, 2002.

Cole és Cole: Fejlődéslélektan

Kulcsár Zsuzsanna: Korai személyiségfejlődés és énfunkiók. Bp. Akadémiai

Kiadó, 1996

- 33 -

- 34 -

Melléklet

1. számú melléklet: felmérés

Illyésné-féle

Név:………………………………………………….. Életkor:………..

Dátum:………………………

ÉRZELEMVIZSGÁLAT

1. Melyik évszakot szereted a legjobban? Miért?

2. Mit gondolsz mire valók a fák meg a virágok?

3. Melyik állatot szereted a legjobban? Miért?

4. Kihez szeretnél hasonló lenni? Miért?

5. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Miért?

6. Gondolod-e hogy az leszel? Miért?

7. Mit tennél, ha gazdag lennél?

- 35 -

8. Mi a legnagyobb örömöd a világon?

9. Mi a legrosszabb az életedben?

10. Mitől félsz? Miért?

11. Szeretsz e adni abból, amid van?

12. Ha barátod éhes, meg te is éhes vagy, adsz neki ennivalót? Mennyit?

13. Ha látod, hogy valaki fuldoklik a folyóban, mit csinálsz?

14. Kit tartasz te jó embernek? Miért?

15. Megvan mindened, ami kell?

16. Mire van leginkább szükséged?

17. Mire, vagy kire voltál életedben a legbüszkébb?

18. Mit szégyelltél életedben a legjobban és miért?

19. Ki szeret Téged a legjobban?

20. Te kit szeretsz a legjobban?

21. Mit változtatnál meg a környezetedben? Miért?

22. Egy mesében három kívánsága lehet egy embernek, s azt a tündér teljesíti.

Mit kívánnál Te a tündértől, ha teljesítené?

1, Rajzold le magad!

2, Ha valaki nem ismer és megkérne hogy mesélj neki magadról, mond el milyen

vagy, Te mit válaszolnál? Miért?

3, Rajzold le milyen, szeretnél lenni!

4, Milyen szeretnél lenni? Miért?

5, Rajzold le milyen, nem szeretnél lenni semmiképpen sem!

- 36 -

6, Milyen nem szeretnél lenni? Miért?

7, Ha most jönne egy varázsló és átváltoztatna egy állattá akkor milyen állat

lennél?

Rajzold le! Miért pont ilyen, milyen ez az állat? Hasonlít rád?

8, Milyen állattá ne varázsoljon a varázsló semmiképpen se? Rajzold le! Miért?

9, Ha ez a varázsló teljesítené három kívánságodat, akkor mit kívánnál tőle?

Miért?

10, Ha megkérdezné a varázsló, hogy fiú szeretnél e lenni vagy lány, akkor mit

válaszolnál? Miért?

11, Ha kiválaszthatnád, hogy kisebb legyél vagy nagyobb, akkor mit választanál?

Miért?

12, Ha változtathatnál magadon valamit, akkor mi lenne az? Miért?

2. Számú melléklet: értékelési szempontok

1. a, Önmaga jellemzésére használ e stabil tulajdonságokat?

b, Önmaga jellemzésére nem használ stabil tulajdonságokat.

c, Legkedvesebb tevékenységével írja le magát.

d, Fizikai jellemzőkkel írja le magát.

2. Kérdésértelmezés. (Milyen szeretnél lenni?):

a, Azzal válaszol, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz.

b, Mostani állapotát írja le akár külsőleg, akár tulajdonságokkal.

3. Az én és az ideális én közötti összefüggések:

a, Nagy a különbség (önértékelési zavar).

b, Kicsi a különbség (normál önértékelés).

c, Nincs különbség („öntelt” narcisztikus személyiség)

- 37 -

4. Negatív énkép, önértékelési zavarra mutató viselkedés:

a, Állítja, hogy nem tudja megcsinálni, és meg sem próbálja.

6. Megjelenik-e a másokhoz viszonyított énkép?

7. Az énkép melyik rétege jelenik meg:

a, Testi, fizikai adottságok.

b, Szociális énkép.

c, Szellemi énkép.

d, Ezekben a rétegekben az énkép idealizált változata jelenik meg.

e, Ezekben a rétegekben az énkép létező változata jelenik meg.

3. számú melléklet