a ciszterci rend nagy lajos gimnáziumának diáklapja...hittem, hogy nagyon sok idő lesz, amíg...

2017. TE DEUM24. évfolyam 92. szám

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

12-19. oldal

Tart

alo

mTa

rtal

om

Nyisztor Zsolt: Lajos-nap - Lajos fesztivál 1Poór Veronika (11.D), Soós Anna (12.A), Sebők Aida (8.A),

Erős Eszter (12.D), Tari Enikő (9.D): Ballagók 2-6Gács Krisztián (10.E): Beszélgetés a nyugdíjba készülő Lovas István tanár úrral 7-9

Molnár Bence (12.E): Másodpercenként öt centiméter 10Köntös Réka (10.D): Királyi riport 11

Fehér-Fekete 12-19Sebők Aida (8.A): Média szakkör, avagy Nádor rádió 20

Kilián Balázsné Raics Katalin: Kvantumelektronika szakkör - lézerbarlang építés 21-22Füleki András (11.C): Újra Litvániában jártunk 23

Bárány Miklós, Neu Pál (11.C): Célra tarts! 24Vecsánin Boglárka (11.B): Állásinterjú - az angol nyelvi házi fordító verseny nyertese 25

Antal Emília: Meseautóban - Tarlós Ferivel 26Bocz Virág (10.C): Éremözön a lányoknál 27

Rábai Barna (10.C), Fábián Anna Gertrúd (10.A): Vívósikerek 28-29Poór Veronika (11.D): Mosolygós lányok 30

költőtoll 31historia Domus 32

impresszum

Kiadja:Pro Ludovico Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma

Felelős kiadó:Dobosi László

Főszerkesztő:Czimmermann Csilla

Diák szerkesztők:Köntös Réka (10.D), Sebők Aida (8.A), Tari Enikő (9.D), Poór Veronika (11.D),

Soós Anna (12.A), Erős Eszter (12.D)Címlapfotó: Képek a lajos -napról

Hátsó borító: Sütő Gréta (11.E) fotójaElérhetőség:

7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy • www.crnl.hu • [email protected]

Nyomdai munkálatok:Molnár Nyomda és Kiadó Kft. • 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.

Színes Fehér/Fekete • 24. évfolyam 92. szám 1

Káv

éházi G

on

do

latok

Lajos-nap – Lajos fesztivál?Nyisztor Zsolt

Diákkoromra visszaemlékezve a Lajos-nap a tavasznak egy kiemelkedő eseménye volt. Az iskolából elköszönő akkori 4-esek szünetekben győzködtek bennünket, hogy majd szavazzunk rájuk. Aztán eljött a nagy nap, a királyválasztás. Hosszú, emlékeim szerint közel fél órás műsorokat adtak elő osztályonként tanár paródiákkal, vicces jelenetekkel és rendkívül hízelgő, persze teljesíthetetlen ígéretekkel pl. ingyen büfé, torta az ebédhez, minden nap két lyukas óra, stb. Délelőtt aztán tanár-diák meccsek voltak a pályán és persze nem kellett tanulni.

Mára ez egy „kicsit” átalakult. A legnagyobb változást, úgy gondolom, a főzőverseny jelentette. Mióta van külön sportudvar és díszudvar, nem zavarják egymást a kalóriát pusztító és gyarapító események. A következő újítás a tudomány becsempészése volt a Lajos-napba, amely iskolánk nagyhírű természettudományos tanárnőinek, Mostbacher Éva és Orovicza Márkné-nak volt köszönhető. Az elmúlt években aztán egyre gyarapodtak az újabb és újabb programok. A kerekes-székes érzékenyítést és a rekeszmászást a cserkészek hozták be. Ez utóbbi aztán Borbély tanár úr specialitásává vált.

Régi hagyomány az iskolatörténeti vetélkedő és az iskola együtteseinek koncertjei is, de az elmúlt években rendszeresen volt kézműveskedés is. A lézerbarlang Raics tanárnővel és a denevérekkel mára fogalom lett az iskolában, hasonlóan, mint Pámer tanár úr

minden évben megújuló lovagi tornája is. Az állandó elemek mellett évről-évre próbáljuk a diákönkormányzattal új elemekkel színesíteni a Lajos-napot, hogy mindenki megtalálhassa az érdeklődésének leginkább megfelelő színes programokat. A teljesség igénye nélkül az elmúlt évek legnépszerűbb programjai között volt a Pécsi Állatkert állatsimogatója, kung-fu és judo bemutató, tollas láblabda a Kínai Intézettel, ütközésszimulátor, arcfestés és csillámtetkó készítés, sólyomröptetés, író-olvasó találkozó, Márkus színház előadása…

Úgy gondolom, igazgató úr támogató segítségének is köszönhető, hogy mára a Lajos-nap egy igazi iskolai fesztivállá nőtte ki magát. Remélem, évről-évre mindenki megtalálja ezen a napon azokat a programokat, ami megerősíti benne az érzést: Jó a Lajosba járni!!!

2 24. évfolyam 92. szám • Színes Fehér/Fekete

RiP

ort

ré

BallagókMind az öten különböző célokkal, vágyakkal kezdték meg gimnazista éveiket, éppen úgy, mint mi, alsóbb évfolyamos társaik. Abban mindannyian egyetértenek, hogy elrepültek az itt töltött évek: a nemrég talán még nyomasztó élmények mostanra kedves emlékekké szelídültek. Utazásokról, tanáraikról, rorátékról mesélnek, továbbá arról, hogy ők hogyan élték meg az elmúlt néhány tanévet, és hogy mit remélnek a jövőtől.

Poór Veronika 11.D

Faludi Réka 12.A

P. V.: Miért választottad annak idején ezt az iskolát?F. R.: Először a bátyámnál merült fel az iskolaváltás gondolata hatodik osztály után, aztán egy évre rá bennem is megfogalmazódott, hogy olyan iskolát válasszak, ahol hat évig egy igazi közösség tagja lehetek. Persze az sem volt utolsó szempont, hogy ez az iskola megfelelő alapot biztosít későbbi tanulmányainkhoz. Mindig hallottam valami történetet, élményt a testvéremtől, valamint szerettem volna katolikus közegben lenni, ezért nem is volt kérdés, hogy én is itt tanuljak majd, más iskola szóba sem került. Azt hiszem, jól döntöttünk annak idején!

P. V.: Milyen érzés volt reggelente ebbe az iskolába járni?F. R.: Szerencsésnek érzem magam, hogy ebbe az iskolába jöhettem és nem máshova. Nagyon jó érzés lajosistának lenni. Szerintem nyugodtan mondhatom, hogy minden percét élveztem, amíg ide járhattam. Mindig büszkén viseltem a kis jelvényt a matrózblúzomon, vagy az iskolai pulóvert, és jó érzés látni, ahogy egy külföldi turistacsoport vagy egy osztály elmegy az iskola előtt és megállnak, rácsodálkoznak, valami pozitív megjegyzést tesznek rá. Ilyenkor mindig nagyon örülök, hogy én is az iskola tanulója lehetek.

P. V.: Milyen érzéssel vágtál neki az előtted álló hat évnek annak idején? Voltak olyan terveid, amelyeket sikerült megvalósítanod?F. R.: Nagyon izgatott voltam, hogy gimnazistaként kezdhetem meg hetedikes évemet, azt hittem, hogy nagyon sok idő lesz, amíg itt leszek. Ezzel szemben, ha visszagondolok, olyan, mintha csak nemrég jöttem volna a Lajosba, de már el is ballagtam. Próbáltam mindig lelkiismeretes és befogadó lenni, hogy ezek által fejlődhessek, és azt hiszem, ez sikerült is.

P. V.: Mi volt a legemlékezetesebb élményed a Lajosban? Van kedvenc helyed az iskolában, amihez valamilyen oknál fogva jobban kötődsz?F. R.: Az iskolába kerülésemmel lettem tagja a 47.sz. Szent László király cserkészcsapatnak, így 2011 óta a legtöbb lyukasórámat, délutánjaim egy részét, néha hétvégéket is a cserkészotthonban töltöttem, illetve töltöm, így számomra ez az egyik kedvenc helyem az iskolában. Sok program szervezése bonyolódott itt le, hosszú baráti beszélgetések, cserkeszmegbeszélések színtere volt, ezért nyugodtan mondhatom, hogy ez a hely nagyon közel áll a szívemhez.

P. V.: Mik a továbbtanulási terveid?F. R.: Szeretek utazni, új dolgokat megismerni. Érdekelnek a nyelvek, más népek kultúrái. Emellett szívesen dolgozom együtt másokkal vagy másokért. Alapvetően kreatívnak tartom


RiP

ortr

émagam, és a cserkészetnek köszönhetően megtapasztalhattam a fiatalabbak vezetését, a programszervezést, a tapasztalatátadást. Úgy gondolom, hogy ezek mind arra ösztönöztek, hogy a tanári hivatást válasszam, éppen ezért adtam be jelentkezésemet a PTE-BTK angol-némettanár szakpárára.

P. V.: Mit üzensz az itt maradóknak?F. R.: Használjatok ki minden percet, mert nagyon szerencsések vagytok, hogy még pár évet egy ilyen iskola falai között tölthettek el, ilyen közösségben. Lehet, hogy néha nincs kedvetek az órákra menni, de majd csak az utolsó napokban jöttök rá, hogy milyen jó is lenne még egyszer reszt venni egy adott tanórán, vagy elölről kezdeni az egész itt töltött életeteket.

Soós Anna 12.A

Frim Bálint 12. B

S. A.: Hogyan emlékszel vissza lajosista éveidre? Mi fog a legjobban hiányozni az iskolából? F. B.: Közhely, hogy az idő nagyon gyorsan telik, s ez valóban így tűnhet, hiszen emlékeink közt egyszerre vannak jelen a távoli és a közeli múlt képei. Most is egyszerre látom a szegény megszeppent kisdiákot a feszült hangulatú felvételin és az érettebbnek tűnő, az iskola jól ismert lépcsőin ballagó öltönyös alakot. Egy időben négy osztályéneklési fesztiválon lépünk fel, és számtalan meccset lejátszottunk a Ciszterek magas színvonalú Ligájában. Egyszerre vagyok a barátaimmal és a 8. órák csigákat megszégyenítő módon lassan telő utolsó percei között. Ugyanazon másodpercben beszélgetek udvariasan osztályfőnökünkkel és heccelem osztálytársaimat. Minden és mindenki egyazon pillanatban kavarog emlékeim között, ám egy közös pontot, egy érzést látok, s ez nem más, mint az öröm. Én örömmel töltöttem eddigi életem kettő kilencedét ezen iskola falai közt, és ez az, amelyet sosem fogok elfelejteni, bármerre vetődjek is az élet kátyús útjain. Hiányozni fognak a barátok, a tanárok, az órák, a közös programok, a közös szentmisék, a figyelmesség, a szeretet, de mindörökre szívembe zárom azt a boldogságot, amelyet itt megélhettem.

S. A.: Az angol OKTV döntőjében 17. helyezést értél el és angol tagozaton is tanultál. Mi motivál a nyelv tanulása során? Miért éppen az angol nyelvet választottad? Már korábban is ilyen jól ment a nyelv? F. B.: Bármely idegen nyelv jól megy, de mivel ezt ismerik a legtöbben a világon, főként az angolt szeretem, mert eszköz. Eszköz más kultúrák, különböző perspektívák, s teljesen új emberek megismerésére. No persze a legkülönfélébb filmek, videojátékok, könyvek, illetve az angolszász sajtó eredeti nyelven való megértése is nagy előny. Én már óvodás koromban kezdtem ismerkedni az angollal, bár a színektől hosszú út vezetett a komplex problémákról való értekezésig. Otthon és az iskolában is kitartóan edzettem nyelvtudásomat, ám kétségtelen, hogy annak mai szintje legalább ugyanannyira adottság, mint tanulás eredménye.

S. A.: Mi az, ami még az angol mellett érdekel? Mik a továbbtanulási terveid, hova vezet az utad? F. B.: Az elmúlt négy év során rengeteg mindenbe „belekóstoltam”, akár csak egy-egy elolvasott cikk, esetleg egy szakkör erejéig, de világképem formálódásában az alapvető


RiP

ort

ré

tantárgyi órák is szerepet játszottak. A lista igen hosszú: matematika, irodalom, történelem, informatika, fizika, politika, gazdaság, teológia és így tovább. Azonban a legtöbbel csak felületesen tudtok foglalkozni, időm és akaraterőm is kevés ahhoz, hogy ilyen sok témában elmélyedjek. A továbbtanulásban végül a közgazdaságtanra esett a választásom, e területen képzelem el a jövőmet, ez foglalkoztat a leginkább.

S. A.: Voltak olyan tanárok, akiknek különösen sokat köszönhetsz, akik egyengették a pályádat?F. B.: Ha valakit kiemelnék, úgy tűnne, mintha mások munkáját kevésbé értékelném, mely nem igaz, s ezt nem is szeretném. Hihetetlenül sokat köszönhetek mindannyiuknak, hiszen rengeteget tettek azért, hogy az és olyan ember legyek, aki és amilyen ma vagyok. Remélem, úgy látják, hogy megérte a fáradságot.

S. A.: Ikertestvéred az osztálytársad volt. Gyakran kevertek össze titeket? F. B.: A megtévesztésig hasonló arcok valóban többeknek gondot okoztak, ám ez az ikerpárok nagy részével így szokott lenni, s nálunk is csupán az első hetekben-hónapokban volt jellemző. Ugyanakkor például Levente később is el tudta hitetni Baráti tanár úrral, persze a vicc kedvéért, hogy ő hiányzott, nem én, illetve Pete tanár úr is most a szerenádunk után „ismerte be”, hogy nem tudja biztosan, melyikünk melyik.

S. A.: Rendszeresen részt vettél a pénteki keresztúton és ministráltál még a fakultatív misén is. Otthonról hoztad a vallásos nevelést vagy az iskolától kaptad? Mit gondolsz, a jövőben ez hogyan fog változni?F. B.: Sajnos a családomban nincs kereszténységét ténylegesen megélő személy, így a hit ajándékát Bernát és Péter atya munkájának nyomán és teljesen saját elhatározásból tudtam elfogadni. Ma már, hála Istennek, nem tudom életemet másképp elképzelni, így egészen biztos, hogy minden erőmből azon leszek, hogy ténylegesen hiteles, hívő keresztény emberré válhassak.

Sebők Aida 8.A

Plehel Nóra 12.C S. A.: Miért éppen a Nagy Lajosba jöttél annak idején?P. N.: Nyolcadikosként több iskola is felkerült a listámra, hogy hol is lenne érdemes középiskolai tanulmányaimat folytatni. A választásom azért esett végül a Nagy Lajosra, mert nagyon sok jót hallottam erről az iskoláról, és úgy gondoltam, ha idejövök, akkor nemcsak szellemi, de lelki téren is nagyon jó alapokat fogok kapni. Jól hittem!

S.A.: Biztosan rengeteg felejthetetlen élményben volt részed a négy év során. Van olyan, amit külön kiemelnél?P. N.: Igen, a legkedvesebb emlék számomra a horvátországi osztálykirándulás volt. Úgy gondolom, hogy az osztályunk ekkor kovácsolódott össze igazán. A hajnalig tartó beszélgetések, az izgalmas programok, a gyönyörű panoráma

és az éjszakai fürdőzések mind-mind örök emlékek maradnak, amikre mindig szívesen fogok visszaemlékezni. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani osztályfőnökünknek, Papp Tamás tanár úrnak, aki a négy év során fáradhatatlanul azon dolgozott, hogy kéréseinket teljesítse. Nála jobb osztályfőnököt nem is kívánhattunk volna.

S.A.: Amikor kilencedikesként idejöttél, voltak konkrét céljaid, elvárásaid az iskolával


RiP

ortr

ékapcsolatban?P. N.: Biológia-kémia tagozatra jelentkeztem, mert úgy gondoltam, hogy majd az orvosi pályán fogok elhelyezkedni. Ez a feltevésem viszont már az első két év folyamán megdőlt. Emiatt kicsit csalódott voltam, ráadásul még a tagozatváltás is az eszembe jutott. Végül itt találtam meg a helyem és most már közgazdásznak szeretnék tanulni. Az itt töltött évek alatt a legnagyobb dicsőséget az jelentette számomra, amikor Makkos Katával a TUDOK-on nagydíjat szereztünk. Ezúton is szeretném kifejezni hálánkat Hosszú Csaba tanár úrnak, aki segített és támogatott minket.

S.A.: Mit üzensz az itt maradó diáktársaidnak?P. N.: Olykor szembesülnöm kellett azzal, hogy nem mindig úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elterveztem. Amikor kudarc ért, az mindig megerősített, növelte az akaraterőmet. Szerintem nagyon fontos, hogy elhiggyük magunkról, hogy bármit el tudunk érni, amit célul tűzünk ki magunk elé, csak hinni kell benne és akkor határ a csillagos ég…

S.A.: Láthatunk még téged néha a folyosón? Visszalátogatsz majd?P.N.: Tervezem, hogy visszalátogatok. Ha majd visszajövök és végigsétálok a folyosókon, biztosan rengeteg emlék fog az eszembe jutni. Úgy gondolom, hogy néha jó visszaidézni a múltat, felidézni bizonyos érzéseket, embereket, élményeket. Ezekből mindig tanulhatunk.

Erős Eszter 12.D

Hajas Lilla 12. D

E. E.: Miért a Lajost választottad annak idején?H. L.: Egy énektagozatos osztályba jártam Mohácsra. Amikor nyolcadikos lettem, nagy dilemma volt, hogy zenei pályára menjek-e, vagy gimnáziumba. Körbekérdezgettem az ismerőseim körében, hogy ki milyen gimnáziumot ajánl, és többen is a Lajost hozták szóba. Elmentem hát nyílt napra, és az ott látottak alapján eldöntöttem, hogy ide jövök.

E. E.: Mi volt a legjobb élményed a négy év alatt?H. L.: Erre nehéz válaszolni. Nagyon sok jó élményem volt a négy év alatt a barátokkal töltött hétköznapoktól kezdve a sok utazásig, amelyeken részben a kórussal, részben az osztállyal vettem részt. Emellett nekem az Átán (és egyszer-kétszer Bogádon) töltött napok is sokat jelentenek.

E. E.: Milyennek látod az osztályközösséget?H. L.: Szerintem az osztályunk számára sosem jelentett gondot együtt dolgozni. Persze, kellett egy kis idő, míg mindenki hozzászokott ahhoz, hogy valaki ebben vagy abban jobb és másban kevésbé. De ezt az akadályt az osztály könnyen leküzdötte, és ezért érhettünk el olyan szép eredményeket az osztályéneklési fesztiválokon vagy a sportversenyeken. Emellett 11. végén az Erdélyben töltött egyhetes osztálykirándulás még jobban összekovácsolta az osztályt. Így szerintem egy nagyon jó kis közösség lettünk. Nehéz itt hagyni őket.

E. E.: Mik az elsődleges terveid a jövőre nézve?H. L.: Elsőként, mint mindenki, nagyon szeretném, hogy felvegyenek arra az egyetemre, amit megjelöltem. Ha ez összejön, akkor felköltözöm Budapestre. A zenét semmiképpen


RiP

ort

ré

sem szeretném abbahagyni, ezért valószínűleg jelentkezem egy zenekarba is.

E. E.: Mit üzensz az itt maradóknak?H. L.: Mindenekelőtt azt, hogy használják ki az iskola nyújtotta programokat: a kórust, a lovasíjászatot, a sportlehetőségeket, a néptáncot, stb. Minden ajánlatra mondjanak igent, mert lehet, hogy ezután már nem nyílik lehetőségük hasonlóra. Az iskolával jutottam el én is Németországba, Csehországba és Rómába, és azt kell mondanom, hogy nagyon megbántam volna, ha ezeket kihagyom.

Tari Enikő 9. D

Molnár Bence 12. E

T. E.: Miért éppen a Nagy Lajost választottad annak idején?M. B.: Eredetileg matek-infós osztályba készültem, és a Lajos vagy a Babits között őrlődtem. Végül a Lajos mellett tettem le a voksomat, többek között patinás múltja, központi elhelyezkedése és rendhagyó szellemiségének szokatlan varázsa miatt. Konkrét jövőkép hiányában az E-be jelentkeztem, bízva abban, hogy a négy év alatt megtalálom majd a nekem való szakot.

T. E.: Milyen célokat fogalmaztál meg magadban, amikor idejöttél? Sikerült őket magvalósítanod?M. B.: Legfőbb célként leendő egyetemem kiválasztását tűztem ki magamnak. Ezt részben sikerült is teljesítenem, habár az iskola inkább tágította, mintsem szűkítette

érdeklődési körömet. Minél jobban megismertem az iskolát és barátaimat, annál több terv fogalmazódott meg bennem; sajnos többségükre nem volt elég a négy év.

T. E.: Melyik volt a legszebb élményed az itt töltött 4 év alatt?M. B.: Megszámlálhatatlanul sok apró kedves emléket köszönhetek az iskolának. Tizenegyedikben az Erasmus+ keretében kijuthattam Törökországba, ami hatalmas löketet adott angoltudásomnak. Mégis, legnagyobb nyomot a négy év Rorate-i hagytak bennem. A hajnali misék társaságban igazán felejthetetlenek, szerencsére Krisztina személyében én megtaláltam tökéletes társamat. Hiányozni fognak azok a csípős reggelek, agapés beszélgetéseink és legfőképp részegítő kialvatlanságunk.

T. E.: Úgy hallottam, hogy az egyik nagy szenvedélyed a fotózás. Szeretnél ezzel komolyan foglalkozni a jövőben?M. B.: Szeretek fotózni, bár mostanában egyre kevesebb időm van arra, amit szeretek. A fotózás talán egyik legnagyobb előnye, hogy közelebb hoz a természethez és a többi emberhez. Ennek ellenére nem hiszem, hogy valaha is komolyabban fogok foglalkozni a fényképezéssel: ez inkább csak hobbi, mintsem szenvedély.

T. E.: Mik a terveid az érettségi után?M. B.: Ha minden klappol és felvesznek Szegedre, akkor gazdasági informatikusnak tanulok majd tovább. Diákságom utolsó nyarán megpróbálok majd sort keríteni mindenre, amit eddig halogatnom kellett. Talán egyszer végre eljutok a mitikus Távol-Keletre, akár ösztöndíjjal, akár önerőből.Köszönjük a beszélgetéseket!


RiP

ortr

é„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!”

/Széchenyi István/

Beszélgetés a nyugdíjba készülő Lovas István tanár úrralGács Krisztián 10.E

Lovas István tanár úrnak a pályafutása során ez a 2016/17-es tanévi esztendő a Nagy Lajos Gimnáziumban a 24. és egyben utolsó tanítási éve volt. A szűkös két év, mialatt a tanár urat megismerhettem, rengeteg tudást adott át és legfőképpen emberséget. Olyan emberséget, ami az ő életére jellemző; tiszteletreméltó, becsületes és páratlan.

G. K.: Hogyan került Ön, Tanár úr, a Nagy Lajos Gimnáziumba?L. I.: Annak idején a Keresztény Pedagógiai Műhelyben Orbán atyával tartósabb kapcsolatba kerültem és nekem az a megtiszteltetés jutott, hogy Orbán atyát idős barátomként tisztelhettem. Ő hívott engem ide az iskolába 1993-ban először egy évre óraadónak, majd 1994-től főállásban taníthattam. Hálás vagyok Orbán atyának ezért, hogy ide jöhettem. Meg kell említenem Cézár atyát is, aki - hosszú időn keresztül lelki gondozóm volt, és akit atyai barátomként tisztelhettem. Róluk csak a legjobbakat, legszebbeket tudom mondani, mert ha valami miatt, akkor már miattuk is érdemes volt ide jönni.

G. K.: Matematikai pályafutásáról kérdezem Milyen feladatokat vállalt itt az iskolában, és miért a matematika tanári pályát választotta?L. I.: A matematikus és a matek tanári pálya tőlem nagyon távol állt, igen sokáig. Hat éves koromtól tizenhat éves koromig ministráltam, sok-sok kiváló atyával volt szerencsém megismerkedni, akik a mai napig meghatározzák szemléletemet, életvitelemet, értékrendemet. Ez még az 1950-es évek végén, tehát a II. vatikáni zsinat előtti időkben kezdődött. Csodás emlékeim fűződtek a ministráláshoz. Volt időszak, mikor papnak készültem, de utána, mivel repülős famíliából származom, pilóta akartam lenni. A szemem miatt kiderült, hogy ez nem lehetséges. Majd tengerész akartam lenni, és nagy tiszteletű tanárom döbbentett rá, hogy az nem nekem való. Így a Szegedi Tudományegyetem egyik tiszteletre méltó tanára csábított Szegedre matematikusnak. De ekkor még nem merült fel bennem, hogy tanár leszek. Sok mindennel foglalkoztam, szóba jött a jog, a történelem, még az orvosi pálya is, de végül Szeged hívó szava volt az, ami eldöntötte, hogy matematikusnak megyek.

G. K.: Az egyetem elvégzése után jött szóba Pécs és környéke?L. I.: Az egyetem elvégzése után ide kerültem, Pécsre, mert ide nősültem. A Műszaki Főiskolán kezdtem el felnőtt pályámat, onnan középiskolába tornáztam át magam. Közben elvégeztem a biológia tanárit, és így összesen két középiskolában tanítottam, a Vegyipariban, illetve utána Orbán atya hívó szavára itt.


RiP

ort

ré

G. K.: Matematikus pályáról a középiskola miatt egyből átváltott matematika-biológia szakos tanári pályára?L. I.: Onnan kezdve, hogy a szegedi egyetemet elvégeztem, (sajnos a doktorim a nyelvvizsga miatt nem jött össze) egyértelmű volt, hogy a tanári pálya az, ami a jövőt jelenti számomra, amit egyáltalán nem bántam meg. Igazából, nekem semmi nem jött be, azok közül, amit én eredetileg terveztem. Még annak idején, mikor a Műszaki Főiskolán voltam, pályáztam Algériába, egy felsőfokú oktatási intézménybe. Már elfogadták a jelentkezésemet, de elkeveredtek a papírjaim, tehát nem tudtam kijutni. Az életem során számtalanszor jelentkezett az isteni áldás, itt is ez történt. Algériában polgárháború tört ki, megkezdődött a „muszlim felvilágosodás”, igen sok keresztény áldozatot követelő harcok zajlottak az országban. Minden szempontból mondhatom, hogy a Mindenható jól elrendezte dolgaimat, mert, ha bármi nem úgy alakult volna, ahogyan történt, lehet, hogy én nem kerültem volna ide.

G. K.: Kezdettől fogva, mióta ide került, matematikát és biológiát tanított?L. I.: Igen, biológiát már egy ideje nem, talán 2007-ig taníthattam. A biológiát összességében 20 évig tanítottam a középiskolákban. A matematikát mindig is tanítottam.

G. K.: Hogyan emlékszik vissza erre a hosszú pályafutásra? Leginkább a matematika tantárgy után érdeklődnék: milyen sikereket, eredményeket ért el diákjaival, van-e olyan diákja, akire büszkén emlékezik? L. I.: Elég korán már voltak eredményeim, még a vegyipariban volt egy OKTV 4. helyezettem, aki most az orvosi egyetemen van. A lányomnak az egyik felkészítője én voltam, aki a Nemzetközi Diákolimpián volt aranyérmes, igaz, hogy fizikából, de matematikából is OKTV 3. helyezett lett. Najbauer Esztert is meg kell említsem, aki igaz, hogy kémiából volt olimpiai aranyérmes Tokióban, de azért mindig hangoztatta, hogy matekból és fizikából milyen alapokat kapott tőlünk. 1990-ben kaptam egy miniszteri dícséretet a munkámért, már a rendszerváltás után, éppen Andrásfalvy Péter édesapjától, akkor ő volt az oktatási és kulturális miniszter. 2012-ben kaptam Nagy Lajos-érmet, ezek talán azt jelzik, hogy nem voltam teljesen eredménytelen. De szeretném hangsúlyozni, hogy én legalább annyit kaptam, mint amennyit adtam.

G. K.: A Tanár úr jó ideje tevékenykedik a Rákóczi Szövetségben. Mi volt a kezdete, hogyan csatlakozott a szövetségbe, milyen emlékek fűződnek hozzá?L. I.: Számomra már családi indíttatásból is, nagyon fontos volt a határon túli magyaroknak a helyzete, sorsa. Mikor még nem volt annyira szokás a határon túli magyarokhoz látogatni, Kárpátaljával és Délvidékkel is elkezdtem építgetni a kapcsolatot. Az utolsó 3 osztályomat elvittem Erdélybe és Kárpátaljára, mert Kárpátalja a legelesettebb és legszerencsétlenebb a határon túli magyarokat tekintve. Ha lehet, azt tartom legfontosabbnak, hogy a velük való kapcsolat élő legyen, hogy lássák az itteni diákok, hogy milyen nehéz körülmények között élnek az ottani magyar testvéreink. Nyilván, a többi elrabolt terület is fontos, de őket tartom a legelesettebbeknek, akiknek a legnagyobb segítség kell. A Rákóczi Szövetségbe úgy kerültem, hogy mikor Páva Péter igazgató úr távozott, addig ő foglalkozott közvetlenül a szövetséggel való kapcsolattartással, és ismerve az értékrendemet tudta, hogy hol és milyen kapcsolataim vannak, ezért arra gondolt, hogy én folytassam a továbbiakban ezt a ténykedést. Annak örülök, hogy mi kezdeményeztük a Rákóczi Szövetség baranyai vezetőjével a Remény sétáját amit a délvidéki magyar mészárlás emléknapján, január 23-án teszünk meg. Ilyen az egész országban máshol nincs, jó lenne, ha máshol is emlékeznének azokra a tízezrekre, akik ártatlanul haltak meg 1944-45 telén, Délvidéken a jugoszláv partizánok tevékenysége következtében. Ez adja nekem az alapot, hogyha van lehetőség, viszek csoportokat Délvidékre, hogy az ott élő magyaroktól ismerjék meg a közvetlen múltat, ameddig vannak


RiP

ortr

éott magyarok, akik elmondhatják, hogy mi is volt…

G. K.: Ha jól tudom, a diákokkal rendszeresen szervezett kirándulásokat az évek alatt a Mecsekbe és környékére is?L. I.: A probléma az volt, hogy – most ez lehet, hogy a diákok számára dehonesztáló – néhány éven keresztül valóban kísérleteztünk a mecseki túrákkal, de a probléma az volt, hogy ők nem bírták az én tempómat, én meg az övükét. Sajnos ezek a kísérletek néhány év után elhaltak, pedig a Mecsekben még a pécsiek által is kevésbé ismert gyönyörű területek vannak. G. K.: A Tanár úrnak ezen 2016/17-es tanév hányadik év a tanári pályán?L. I.: Negyven éve vagyok a pályán, de ebben benne vannak az egykori Műszaki Főiskolán töltött évek is. A legutolsó osztályom 2014-ben ballagott el, akkor mondtam én is, hogy a nyolcadik után én is befejezem, mert 8 osztályom volt, mint osztályfőnök az évek alatt.

G. K.: Gondolom mindegyik osztályára szívesen emlékszik vissza, de megkérdezném, hogy van-e olyan osztálya, ami kiemelkedik a többi közül? L. I.: Közhelynek tűnik, de azt tudom rá mondani, hogy minden évfolyamon nagyon kedves osztályokkal találkoztam. Ám van két osztályom, amely minden szempontból a csúcsok-csúcsa volt. Ez a 2006-os és a 2010-es. Ez utóbbira mondta Antal Emília tanárnő, hogy megnézte az évkönyvekben, és mondta, hogy olyan osztály még nem volt a Nagy Lajosban. Najbauer Eszter Tokióban a Nemzetközi Diákolimpián aranyérmes lett, de összesen 14 OKTV döntős volt, és nem egy tárgyból; kémiából, matekból, fizikából, informatikából, biológiából, földrajzból, úgy hirtelen ennyi jut eszembe. Azért 14 OKTV döntős az nem kis dolog, főleg, hogy sok helyezett is lett közülük. Nyilván, nemcsak ez minősít egy osztályt, hanem emberileg is tiszteletreméltóak voltak ezek a gyerekek. 2006-os osztályomban, már ugye, 11 éve érettségiztek, azóta van, aki Miniszterelnöki Hivatalban van, kettő az Igazságügyi Minisztériumban, egy a Fővárosi Főügyészségen, hárman orvosi Phd-sek, tehát az sem volt egy akármilyen osztály. De szeretném hangsúlyozni, hogy ez csak egy szelete az értéknek. A legnagyobb szelete, hogy emberileg milyenek, milyen az értékrendjük.

G. K.: Ön igazán kiváltságos ember, ha ezt most méltóan fogalmazom, de ritka az olyan, hogy az Egyháznak, a világnak egy osztályból két papot is adjon az osztályfőnök, ráadásul mindkettő szerzetes lett, egy ciszterci és egy bencés atya. L. I.: Nagyon szép emlékek fűződnek ahhoz az osztályhoz is, ők voltak az első lajosos osztályom. Baán Izsák atya túlnő, a rendi kereteken, róla már sok helyen írtak, nem tudom mennyire közismert, de ő a Szent Gergely Egyetemen tart kurzusokat Rómában, emellett 8 nyelven beszél és már kántorkodik is. Bérczi Bernát atyát pedig ismeritek; következetes. Örülök, hogy itt van hozzánk közel és vezeti(k) az iskola lelkiségét, büszke vagyok mindkettőjükre. De büszkeség az is, hogy egy asztalnál ülünk Leipold Péter tanár úrral, aki a 2001-ben érettségizett az osztályomban, és most matematika szakos kolléga.

G. K.: Egyfajta jövőbe merészkedő kérdés; mit üzen a jövőnek? L. I.: A konzervatív értékeket őrizzék! Az Isten, a Haza és a Család. Valamint a legfontosabb, ami ezt a hármat körülöleli: a Szeretet. Ezt az értékrendet őrizze és óvja, a régi hagyományokhoz hűen. Persze fontos a mindennapi életben a tudás… tudás, tudás, tudás! Ez az értékrend a legfontosabb, a többi jön magától. Ha valaki ezt az értékrendet befogadja, jól érzi magát abban a közegben, - nekem ez a kényszerképzetem matek órán is -, hogyha jól érzi magát az ember abban a közegben, akkor akarata ellenére is ragad rá abból, ami nem az értékrendjébe tartozik, de hasznos. Ezt őrizzék, óvják és erősítsék!

Köszönöm a beszélgetést!


Lyu

kasó

ra

Másodpercenként öt centiméterMolnár Bence 12. E

Azt mondják, másodpercenként 5 centiméter; ily gyorsan hullik le a cseresznyefavirág szirma. Hogy ez most gyors-e vagy lassú, döntse el magában mindenki. Először belépve az iskola kapuján egy új korszak kezdődött számunkra: lehullott az első szirom. Robosztus falak árnyékában kezdtük utunkat, amik mára már nem idegenek számunkra: részünkké váltak. Sok minden megváltozott; a kor, diáktársaink és tanáraink, kapcsolataink, de legfőképpen mi magunk. Mégis egyvalami változatlan maradt; iskolánk szelleme. Hogy más lesz-e az iskola nélkülünk? – nem hiszem. Iskolánk nem ejt könnyeket értünk, nem marasztal bennünket, ahogy több száz elődünknél sem tette. De mégis mindannyiunkat megjegyez és szívébe vés, el nem feledve mindazt, mit tettünk vagy épp meg nem tettünk. Hisz eljutottunk idáig, még ha nehéz is volt: elsős énünket mára már csak DINA-s képeink őrzik. Kelet felől közeleg a búcsú szele.

Együtt töltött éveink során jó és rossz dolgok egyaránt értek minket, de remélhetőleg főleg az előbbiek. Az izzasztó tanórák és frissítő lelkifröccsök mellett tán lélekben is kikupálódtunk. Tanáraink példát mutattak nekünk; jót vagy rosszat, de mindig törekedtek a jóra. Utolsó évünkben miséink fakultatívvá tétele ellen évfolyamunk egységes távolmaradást hirdetve kívánt tiltakozni, felemás sikerrel. Mégis bennünk történtek a legnagyobb változások. Ez a pár év elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy hitetlenkedve szemléljük elsős éneinket. A többiek segítségével addig ismeretlen oldalunkat fedezhettük fel, közelebb kerülve ezzel önmagunkhoz. Fiatal barátságok születtek, zsenge szerelmek szövődtek; valaki már most megtalálta boldogságát, de olyan is van, aki még csak nem vette észre. Tán majd az első lehulló szirmok felnyitják szemeit.

De mégis, minden nehézség ellenére azt mondhatom, megérte. Az együtt töltött éveink alatt sok mindent kaptunk; tudást, figyelmet, nélkülözhetetlen életbölcsességeket és legfőképpen szeretetet. Habár ez utóbbit egyes tanárok és diákok néha elég érdekesen módon fejezték ki. Talán nem voltak hiábavalók az itt töltött éveink és életünk legszebb éveiként emlékezhetünk majd vissza a középiskolára. Mert valljuk be őszintén, elérkeztünk közös történetünk végéhez. Hamarosan az élet sziromként felkap minket és oly távol sodor minket egymástól, amennyire csak lehet; eggyé vállunk majd az élet édes zűrzavarával. Részesei leszünk valami nagynak és megfoghatatlannak, akár csak egy cseresznyefa-virágszirom a kavargó sziromviharban. „Non plus ultra – azon túl nincs semmi.” Ez a történet is véget ért, de elmondhatom; lehullott az utolsó virágszirom.

Douglas Adams szavaival búcsúzom:

„Viszlát és kösz a halakat”.


Lyuk

asó

ra

Királyi riportKöntös Réka 10. D

Miután elnyerte alattvalói bizalmát, megküzdött ellenségeivel, támogatókat és ezzel együtt szavazatokat szerzett, és még az iskolaudvarra is belovagolt, megérdemelten került Pelles Balázs (12.C) fejére királyi korona a Lajos-napon. Őt kérdeztem a királyságról.

K. R.: Mesélj egy kicsit a kampányról! Mivel készültetek?P. B.: Mi a kampánynak elsősorban nem a bulis részét szerettük volna megfogni, és nem is szerettük volna az előző évek ötleteit másolni, mert úgy gondoltuk, hogy vagyunk annyira egyediek, hogy saját ötlettel is nyerjünk. Éppen ezért nem öltöztünk be semminek sem a héten, autó helyett lóval jöttünk be (ami hatalmas élmény volt), és költeni sem szerettünk volna olyan sokat. Utóbbinak a megvalósulását Hábel Eszter mosolyának köszönhetjük, hiszen rengetegen ajánlottak fel kisebb-nagyobb ajándékokat teljesen ingyen a kampányunk javára. Emellett szerettük volna az alsóbb éveseket minden jóval ellátni, ezért nyitottunk masszázsszalont, illetve minden nagyszünetben megetettük, megitattuk az alattunk járókat.

K. R.: Így az érettségi előtt, ez nem volt nagy vállalkozás?P. B.: De, nagyon fárasztó volt, és nagyon feszült volt az egész osztályunk. Utolsó napokban már csak arra tudtunk gondolni, hogy legyen már vége. Kívülről ez nem látszik, de rengeteg munka van a szervezésben, viszont én olyan szerencsés vagyok, hogy egy ilyen osztály állt mögöttem. Mindenki kivette a részét a feladatokból, és rájuk mertem bízni a kampányt, még akkor is, amikor nem voltam itthon. Az osztályom és az osztályfőnököm nélkül nem nyertem volna, szóval ezúton is nagyon köszönöm nekik. A legfárasztóbb talán az volt, hogy milyen új ötletekkel tudnánk szavazatokat szerezni, rengeteget gondolkoztunk ezen. A végére már annyira beleéltem magam, hogy előfordult Lajos-nap után is, hogy reggel felkeltem, és első gondolatom az volt, hogy ma mit csináljunk, mit lehetne kitalálni, hogy nyerjünk. Utána jöttem rá, hogy már rég vége van. Tanulás szempontjából sem volt egyszerű, de van egy mondás, miszerint „szorgalmas diáknak ünnep a vizsga”, nos, ez rám nem vonatkozik, szóval nekem az utolsó hétre került a tanulás. Próbáltam mindent átnézni, és legjobb barátom a ZanzaTv lett.

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

XXVI. évf. 31. (100.) szám, 2017. Te Deum

A Gondviselés embere

Elköszönő beszélgetés főtisztelendő Kele Pál címzetes apáttal

Antal Emília

„Isten senkit nem hagy el, csak mi tudunk Tőle elmaradni.”

Idén Átán Szent György napon Pámer László tanár úr irányításával finom birkapörkölt készült. Erre az alkalomra Kele Pál atyát is meghívta a tanár úr, aki a birkapörölt hazájában, Karcagon született 1930 áprilisában. Másnap is vittem neki belőle, s egyben tolmácsoltam a jövő évi meghívást. Kele atyát cso-magolás közben találtam. Május közepétől a Szent Lőrinc Otthonban szolgál.

Kele atya, sokak számára Pali bácsi, a Belvá-rosi templomban volt plébános 1980-tól.Misézett, keresztelt, esketett, temetett, közös-séget kovácsolt, zarándokutakra vitte híveit.Nagy szervezőkészségének köszönhetően megszépítette ezalatt a templomot, gondja volt a temetőkápolnára, a Kálvária felújítására. Az orgona és a Széchenyi téren lévő Szenthárom-ság szobor is megújult, de neki köszönhető, hogy elkészült a Szent Bertalan-harang is. 1988-ban címzetes apát lett, 2008-ban Tüke-díjat kapott.Orbán atyával, Cézár atyával Pécsre érkezé-sük után baráti kapcsolatot ápolt, de figyelt az iskolánkban ébredő hivatásokra is. Berecz Tibor és Almási Róbert atyák ezt nagy szere-tettel emlegetik is. Farkas Béla atya vette át tőle a plébánosi tisztet, de Ő továbbra is hit-tel és nagy lelkesedéssel szolgált a Belvárosi templomban, és vállalt részt az egyházmegye feladataiban.

Életútja mutatja, hogy az Úr irányította a sor-sát. Így emlékszik vissza a főbb állomásokra:

„Amióta beszélni tudok, mindig pap akartam lenni. A templomban éreztem jól magam, sok-

szor ministráltam. Az 1930-as évek nehéz évek voltak, a mi családunkban jöttek a betegségek is, sokan voltunk testvérek. Tanulni úgy tudtam, hogy az akkori karcagi káplán saját pénzéből befizetett dupla tandíjjal a református gimnáziumba. Igazgatói engedéllyel a moziban voltunk jegyszedők, így kerestünk egy kis pénzt. 1946-ban egy lelkigyakorlatra Debrecenből jött egy domonkos atya, aki meghatározó volt számomra. Sopronba kerültem, és 6. osztályban felvett a domonkos rend, de hamarosan feloszlatták a szerzetesrendeket. Később a Központi Szemináriumba kerültem, ahol akkor 120 kispap volt! Tudjuk a történelemből, milyen nehéz időszak volt. Egy időre Bélapátfalvára kerültem, ahol egy erdőmérnök mellett dolgoztam. Gyönyörű ősz volt, de én szomorú voltam, úgy éreztem, nem valósul meg gyerekkori álmom, hogy pap legyek. Ekkor olvastam Werfel Halljátok az igét regényét, s ezen keresztül szólt hozzám az Úr. Azt hallottam ki a műből: „Hogyha hívott az Isten, akkor jelentkezni fog! Senkit nem hagy el, csak mi tudunk elmaradni Tőle!”Pécsen a Szemináriumban civil hallgató voltam, majd Győrbe kerültem. Pappá 1954-ben szenteltek. A Pécsi Egyházmegye fogadott be, szolgálati helyeim: Görcsöny, Olasz, Ozora,Ibafa. 1965-ben kerültem Pécsre, először a Gyárvárosi templomba. 1980-tól lettem a Gyertyaszentelő Boldogasszony, azaz a Belvárosi templom plébánosa.

Beszélgetésünket Kele atya hivatásáról később folytatjuk, mert nagyon közel volt már az elköszönő szentmise napja, s az atyának is rengeteg intéznivalója akadt.

2017. május 14. napfényes vasárnap volt. A Széchenyi téren a Vivicitta futásra készülő emberek sokasá-ga, mégis megtelt a Belvárosi templom ünneplőbe öltözött emberekkel.A szentmisét Kele Pál atya mutatta be, koncelebrált Kajtár Edvárd atya a templom kormányzója és a grazi testvérplébánia papja. A homiliában Kele atya utalt az Evangéliumban szereplő kapura, felidézte, hogy mikor lépett be először ezen - a mai napon virágdíszbe öltöztetett - kapun, s ez neki mit jelentett. Beszélt az útról, ami a mai napig vezetett. 28 évig volt itt plébános, s 8 évig kisegítő lelkész Farkas Béla atya mellett, akivel nagyon jól kijöttek. Első püspöke, Virág Ferenc püspök nevezte őt a Gondviselés emberének. Kele atya meghatottan búcsúzott, mondta, nehéz szívvel megy el, de erőt ad neki, hogy a jö-vőben a Szent Lőrinc Otthonban szolgálja az Urat, és vasárnaponként a Prohászka Otthonban is misézik. Megköszönte, hogy a hívek ma különösen szépen énekeltek a misén. A Belvárosi egyházközség tagjaitól egy szép, hímzett albát kapott ajándékba. A meghitt pillanatokat Tamási Balázs (1973) fényképei őrzik.Edvárd atya megköszönte Pali bácsi segítőkészségét, szeretetét, s meghívta a jelenlévőket a Nyolczas Ipoly teremben tartott agapéra, beszélgetésre.A fogadás elején Czeininger Tamás a tantestület nevében köszönte meg Kele atya áldásos tevékenységét, s kívánt neki további tevékeny éveket Isten kegyelmével.A tantestületet a szentmisén Borbély-Bartis János, Dr.Csekőné Kádas Klára, Czeininger Tamás, Kovács László, Mostbacher Éva, Vida Tamás és Antal Emília képviselte.Több régi diákunk és szüleik is jelen voltak.

Drága Kele atya! Hiányozni fog a mindennapokból, de ahogy elhangzott, szívünkben őrizzük!A régi dal áldását idézzük: „Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el,Legyen veled az Isten, kérjük kísérjen el.Kérjük, oltalmazzon meg, és adjon neked erőt,Utadon vezessen, formáljon, szeressen,Legyen a te őriződ.”

2017. Te Deum 2

3 2017. Te Deum

A fotózás bizalom

Beszélgetés Bergics Balázzsal

Antal Emília

Bergics Balázs az osztályomban érettségizett 2008-ban. Már akkor tudtuk, hogy vannak álmai, céljai, és kitartó munkával el is éri. Így volt a népzenével, a fotózással, az utazásokkal, de tudatosan és szeretettel alakítja emberi kapcsolatait is. Értékrendje nem változott.Beszélgetésünknek apropója, hogy ebben az évben minden végzős osztálynak ő készítette a tablóképeit, és a 12.B, 12.D és 12.E osztálynak a tablóját is. Több osztályteremben az ő természetfotókból készült naptára van, a földszint 4-esben pedig két fotója díszíti a falat.Minden végzős és minden tanár ismeri, mégis jó lenne többet megtudni róla.

A. e.: Eltelt már néhány év az érettségi óta, hogyan alakult a pályád?B. B.: Igen, eltelt 10 év azóta, hogy fotózom! Néha magam is elcsodálkozom! Szeretnék az év második felében egy kiállítást „10 év” címmel. Azokat a képeket kezdtem el válogatni, amikhez érzelmileg is kö-tődöm. 50 képnél tartok, de ez túl sok, 30-ra szeretném csökkenteni a számukat, mert nagyobb méretekre gondoltam. Ki lesz a célközönség? Talán azok az emberek, akikkel kapcsolatban voltam és vagyok, azok az emberek, akik szeretik, amit csinálok!11.-ben kezdtem el a fényképezést, és szüleimtől – kérésemre - kaptam egy digitális tükörreflexes gépet. Megismerkedtem mesteremmel, Lévai Gáborral, az ő irányítása alatt tanultam meg tudatosan fényké-pezni és látni. Az érettségi évében 2008-ban megnyertem az Országos Középiskolai fotópályázatot, ez nagyon megerősített abban, hogy ez az én utam.2007 decemberében a Rendház folyosóján volt egy kiállításom Pillanatok címmel. Édesapám hívására érettségi után a Zengő együttes tagja lettem, de felvételt nyertem a PTE BTK szabadbölcsész szakára is. Ez szélesítette ugyan a látókörömet, de nem fejeztem be, hanem a Simonyi Károly szakképző iskolában szereztem fényképész végzettséget. 2010 kiemelkedő év volt számomra, mert Pécs Európa Kulturális Fővárosa volt, a Zengő együttessel 10 országban léptünk fel, mindenhol fotózhattam. Volt egy nagy lehetőség, amikor 8 országból 5-5 fiatal fotóst meghívtak Törökországba 17 napra, ami Ankarában egy kiállítással zárult. Nagy élmény és szakmailag nagyon építő program volt. 2012-ben lettem főállású fényképész, akkor kezdtem a Bock Pincészetnek is fotózni. Ebben az évben mesteremmel volt egy közös kiállításunk a Civil Közösségek Házában Éjszaka utazás címmel. 2013 óta már műteremben is fotózom, azóta foglalkozom tablófotózással is. A tevékenységem 30% műtermi, 70%-ban továbbra is szabadtéren zajlik.

A. e.: A fényképezés melyik területét szereted?B. B.: A fotózás bizalom. Fel kell engedni, meg kell nyílni annak, akit fényképezek, hogy a számára leg-előnyösebb arcát tudjam megmutatni. Legjobban a jegyespárokat szeretem fotózni, mert ott már van egy elköteleződés, egy irányba tartanak. Az esküvőn, bár a legszebb ruhában vannak, sok családtag és barát között, mégis a rárakódott stressz miatt nem tudnak igazán önfeledtek lenni. Jegyes-fotózáskor csak mi vagyunk, a szerelmük és a kamerám, hogy ezt megörökítsem. A tablófotózást is szeretem, mert kihívás számomra megfelelni egy másik generációnak.

A. e: Az iskolával hogyan alakult a kapcsolatod? Milyen tapasztalataid vannak a tablófotózással?B. B.: A ballagásunkat követő évben 2009-ben Dr.Csekőné Kádas Klára, a szervezésért felelős igazga-tóhelyettes hívott fényképezni, és bár sok minden változott, de azóta is így van minden évben, kivéve a tavalyi ballagást, amikor éppen a Camino-n voltam. Kezdetben az alattam lévő évfolyamokat még is-

2017. Te Deum 4

mertem, és a személyes kapcsolat, a bizalom látszik a képeken is. Dobosi László igazgató úr is megkeres alkalmanként, az Inczédy Dénes Laborról is én készítettem a képeket, bár kicsit szomorú szívvel, hiszen az volt a mi osztálytermünk, a Kosztolányi Dezső osztályé!A tablófotózás találkozás! A diákok többsége akkor találkozik először fényképésszel, egy kikényszerített szituációban, futószalag-szerűen, ezért fel kell oldani a hangulatot, hogy a személyes, közvetlen kapcso-lat kialakuljon, hiszen így készülhet jó kép. Így a 15 percből az első 5 perc beszélgetés. A képváloga-tás a leghosszabb. Érdekes megfigyelni, hogy az elkészült képeket nézve mennyire van összhangban a közösség és az egyén véleménye. A Lajosista diákoknál nagy összhang van (ez jó osztályközösségre és önértékelésre utal), a jövőjükről is általában nekik van a leghatározottabb véleményük. Sokat tanultam a diákoktól, nem unalmas munka. Évről évre erősebb a szelfi hatása, rengeteget fényké-pezik magukat, az általuk legelőnyösebbnek gondolt szögből. Így én mínusz 5-ről indulok! Szakmailag is izgalmas feladat!

A. E.: Emberekkel foglalkozni, szolgáltatni nem könnyű. Hogyan tudsz kikapcsolódni?B. B.: A természet nekem régóta nagy szerelem. A kirándulás tölt. Ha csak a Tubesre megyek, már az is öröm. Haladni előre az úton! Tavaly a Caminot megtettem egyedül, most ilyen nagy vállalkozásba nem fogok. Egy barátommal Szekszárdról indultunk a Dél-Dunántúli Kék Túrán, az 540 km-ből 230-at már megtettünk. 4-5 napot szoktunk egyszerre menni, de a szoros időbeosztásom miatt nem könnyű megta-lálni az alkalmas napokat.A zene és az irodalom változatlanul fontos. Annak idején az Évkönyvben Wass Albert Hontalanság hitvallásából idéztem. Ma is vallom: „..testvér minden ember, s egymásra kell Leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar.” Most Garai Gábor: Bizalom című verse is eszembe jut: „S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan./kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül: s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgálhat menedékül.”

A. E: Kedves Balázs, utadon találkozz minél több jósággal és a bizalommal, legyenek eredményes, örömteliek a napjaid! És még sokszor tíz évet a pályán!

5 2017. HÚSVÉT

„Fitt - jelenség”

Mészáros Bence 11.A

Fitt Andrea volt 12. E osztályos tanuló ötödik éve a Lajosban

Andrea 2012-ben csatlakozott iskolánkhoz, Őrfi Gáspár tanár úr osztályában kezdte gimnáziumi éveit. A nyugodt, megbízható kisdiák a 4 év alatt megtalálta azokat a helyeket és embereket, ahol biztonságban érezhette magát. Andreáról tudjuk, hogy nem szereti a nagy változásokat, az állandó és megszokott környezet, a Lajosra jellemző családias légkör az élete részévé vált. Neve több diák számára akkor lett ismert, amikor 2016-ban „ A kolera idejében” című előadásával Első díjas lett a TUDOK-on. Andrea a PTE Bölcsészettudományi karán, német-földrajz tanárszakon tanul, de így is minden csütörtöki és pénteki iskolai misén találkozhatunk vele, a mise előtt pedig belátogat a könyvtárba is. Mindig rá lehet bízni a könyvtárat, ha éppen Emília tanárnőnek fontos elintézni valója van, vagy éppen, ha tanácsra szoruló kis diákok jönnek be a könyvtárba, számíthatnak Andrea segítségére is. A csütörtöki vagy pénteki mise, egy könyvtári beszélgetés Antal Emília tanárnővel és velünk visszaadja a régi szép idők emlékeit. Örömmel látjuk, hogy vannak olyan elballagott diákjaink, akiknek fontosak még az

itt megkapott és megtapasztalt értékek.

65 éves érettségi találkozónk

Debreczeni László (1952)

2017. május 11-én délelőtt volt az 1952-ben érettségizett IV. B osztály 65. érettségi találkozója.A 33 egykori diákból 6-an eljöttek a régi iskolába. Valójában 8-an élünk, de ketten egészségi okokból nem tudtak eljönni. Hat nyolcvanhárom éves „öregúr” találkozott, és elmerengett az oly gyorsan elsza-ladt életen, amelynek egyik legszebb szakasza az az időszak volt, amit a Nagy Lajos Gimnázium falai között töltöttünk.Az ott kapott erkölcsi és szellemi muníció kitartott egy életen át, és megtartott bennünket keresztény magyarnak.Köszönjük az iskola vendégszeretetét és gondoskodását.A találkozón résztvevők névsorban: Abrudbányai István, Cserkuti Rezső, Debreczeni László, Gulyás

István, Illés László, Ratkóczi Iván.A fénykép egykori tantermünkben, a 68-as te-remben készült.

(Kiegészítés: Ebben az osztályban érettségizett a 61 éves korában elhunyt Bán Endre atya, ál-talános püspöki helynök, aki éveken át a Pius templom plébánosa volt, később a Hittudományi Főiskola újraindulásakor a rektora volt. Idejárt Regős Sándor újságíró, aki a Diákszövetség tag-ja volt, és éveken át halálig a Fehér/Fekete szer-kesztője.)

2017. HÚSVÉT 6

Dr. Méhes Károly professzor emlékezete (1936-2007)

2007. január 21-én futótűzként terjedt el szomorú hír a Pécsi Tudományegyetemen és az országban, hogy Méhes Károly professzor, aka-démikus, az Egyetem egyik karizmatikus egyé-nisége nincs többé. Január 20-án halt meg hirte-len, családja körében. A temetést követően a Pécsi Székesegyházban tartott gyászmisén megtelt a katedrális. 1936. február 20-án született Budapes-ten. Édesapja, Méhes Gyula azidőben a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Intézetében, Ti-hanyban dolgozott. A második bécsi döntést köve-tően 1941-ben, amikor Magyarország Partiumot és Észak-Erdélyt visszakapta, a család, amely erdélyi gyökerekkel bírt, visszatért Kolozsvárra, ahol az Egyetemen édesapja katedrát kapott. Ez az inter-mezzo csak 3 évig tartott, hiszen 1944-ben Ma-gyarországot is elérték a háborús események. Me-nekültek a magyarok gyalog, szekereken, ahogy tudtak, s erről ő maga is beszélt, amikor Debrecen közelében bevetés közben láthatták az orosz raké-taütegeket. A család Budapesten keresztül Pécsre érkezett. Itt rögtön alkalmazták, azonban nem volt hajlandó átvenni a Gyógyszertani Intézet vezeté-sét, melyet 1944 májusáig Mansfeld Géza egye-temi tanár töltött be, aki a német Leopoldina Akadémia tagja volt (Európa második, 1652-ben alapított akadémiája) s akinek szülei az ágostai hitvallású pécsi Evangélikus Gyülekezet presbitériumának tagjai voltak. Mivel Mansfeld professzor nyíltan bírálta a német politikát, Auschwitzba deportáltak. 1944. ok-tóber 15-én Magyarország háborúból történő kiugrása nem sikerült, Horthy Miklós kormányzót letar-toztatták, Németországba deportálták. 1944. október 21-én Szálasi vezetésével a nyilasok kerültek a ha-talomra, az általános mozgósítás után elrendelték a magyarországi egyetemekről a tanárok és hallgatók kitelepítését Németországba. A cél a végső győzelem utáni magyar elit oktatása. Az orvostanhallgatók Halleba kerültek, majd a város kapitulációja után kísérő tanáraikkal együtt lassan-lassan visszaérkeztek Magyarországra.

1945. május 8. után a Méhes család Münchenből megtalálta az utat vissza Pécsre, ahol édesapját a Gyógy-szertani Intézet igazgatójává nevezték ki. Méhes Károly az elemi iskola első két osztályát Kolozsvárott, a harmadik osztályt Halleban, illetve, Müchenben fejezte be. 1950–54 között volt a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium tanulója, ahol kitűnő eredménnyel végzett. Már iskolai évei alatt nagyszerűen vívott és kosárlabdázott. Kitüntetéssel országos kémiai versenyt nyert, mégsem vették fel a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészeti tagozatára. Sikeres pótfelvételi után a Pécsi Orvostudományi Egyetemen kezdte meg tanulmányait. A pato-lógia szigorlat után Jobst Kázmér laboratóriumában dolgozott egy ma is izgalmas témán, melyet akkor az intézet igazgatójától, Romhányi György professzortól kapott. Ez a sexchromatin testecskék (Barr body) kutatása volt, s így, már orvostanhallgató korában találkozott élete nagy témájával, a genetikával. Egész fiatalon több közleménye jelent meg a “Nature”-ben, melyeket azóta is idéznek.

7 2017. HÚSVÉT

Közelebbi ismeretségem Méhes Károllyal 1961. augusztus végén kezdődött, akit addig mint nagyszerű sportembert, a vívócsarnokból ismertem. A Pécsi Egyetem Orvoskarán tett sikertelen felvé-teli vizsgám után szólt nekem, hogy lenne egy muzeológusi állás a Kórbonctani Intézetben, s tanácsolta, hogy pályázzam meg. Ott két nagyszerű, szigorú, de igazságos főnököt kaptam. Méhes Károly megbízott bennem és ez nekem nagyon sokat jelentett. Minden igyekezet ellenére, egyszer-egyszer, mégiscsak ki-fakadt Romhányi professzor úr:– Mester, jó, hogy jössz, így senki nem tudott egy jó készítményt eltolni, mint te! Külön tehetség kellett hozzá!Majd miután a „főnök” eltávozott, Méhes Károly biztatott:– Jóska ezt ne vedd szívedre, ő mindig azt szeretné, hogy a dolgok rendben menjenek.Nagyon igyekeztem, hogy a Romhányi professzor és Méhes Károly által felállított követelményeknek megfeleljek. Egy idő után megengedte Romhányi, hogy a gyakorlatok azon részét, amikor a hallgatókkal foglalkozik, jelen legyek, holott én akkor még nem voltam hallgató az egyetemen. Óriási élmény volt és életre szólóan megmaradt bennem! Sőt, az akkor látott és hallott ismeretek későbbi tanári működésemre is meghatározó hatással voltak. A hallottakkal kapcsolatban nagyon sokat kérdeztem Méhes Károlyt, aki mindent türelmesen elmagyarázott. Egy idő után ő is több dolgot visszakérdezett, ami érezhetően, már Romhányi hatása volt. 1962-ben sikeres felvételi vizsgát tettem a POTE Orvoskarán, amihez Méhes Károly még július végén gratulált. Ez időben házasodott meg, s nekem ezt mondta:– Most elutazom Prágába nászútra, de ha visszajöttem, akkor majd adok még jó tanácsokat. Sajnos az élet közbeszólt. Meg kellett szakítania nászútját, mert kiderült, hogy friss tuberkulotikus fer-tőzése van, amely patológiai munkája során szerzett fertőzés volt. Ezután gyógykezelése alatt is, min-dig hallottam egy-egy biztató hírt róla, műtétjéről, elsőszülött gyermekükről. Az első szemeszter után meglátogathattam a I. számú Belklinika fertőző osztályán. Ott elhangzott egy mondata, amely egész életemben megmaradt bennem. Nem saját magával törődött, hanem ezt mondta: – Jóska, szívből, örülök, hogy te nem kaptál tuberkulózist.Méhes Károly mint tanársegéd, a Gyermekklinikán nagyszerű gyakorlatokat tartott, s ami a Romhányi-iskola specialitása, vissza is kérdezte az elmondottakat. Amikor 1969-ben végül is Romhányi professzor munkatársa lehettem, elsőnek ő gratulált. 1964-ben került a Pécsi Gyermekklinikára, ahol Kerpel-Fronius professzor egy kromoszóma labor szervezésével bízta meg. A klinikai genetika így lett tudományos munkásságának alapja. 1971-ben védte meg kandidátusi disszertációját. 1973-ban kinevezték a Győri Petz Aladár Kórház gyermekosztá-lyának vezető főorvosává, amelyet ő Magyarország legmodernebb gyermekosztályává fejlesztett. Már előtte foglalkozott klinikai dizmorfológiával. Osztályának Európa szerte ismert jó hírnevére jellemző, hogy a Balaton mellett nyaraló külföldi családok gyermekeik problémáival nem az egyetemi klinikákat, hanem azt a Győri Gyermekosztályt keresték meg, amelyet ő vezetett. 1978-ban védte meg nagydoktori disszertációját. Rengeteget oktatott és számos jó szakembert nevelt Győrben. Még a mai napig is emle-getik. 1987-ben mint igazgató egyetemi tanár tért vissza Pécsre, a Gyermekklikinára. Több készü-léket vitt magával, hogy itt a legmodernebb színvonalra emelje a koraszülött osztályt. Kutatási területe az alkalmazott orvosi genetika, a veleszületett rendellenességek kóreredete és korai felismerése voltak. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1995-ben rendes tagja lett. 1994-ben a német Leopoldina Akadémia tagjává, majd 1995-ben az Osztrák Tudományos Akadémia levelező tagjává vá-lasztották. Pályája csúcsán, a rendszerváltozás lázas éveiben, amikor már a Pécsi Tudományegyetem Álta-lános Orvostudományi Karában a professzori tanács tagja volt, működését kollégái a „vasököl, bársony-kesztyűben” hasonlattal jellemezték, amit meg nem alkuvó, hiteles személyiségével, bonyolult helyze-tekben is a legjobb kompromisszumok iránti érzékével érdemelt ki. 1997-ben az élet ismét közbeszólt, erdélyi előadó körútján szívinfarktust kapott, s a rá jellemző határozottsággal, 61 évesen lemondott a klinika vezetéséről, megtartva osztályát és a tudományos munkát.

2017. HÚSVÉT 8

Közben elhalmozták kitüntetésekkel: a Széchényi-díj, Szilárd Leó-díj(1998), a Schöpf-Mérei Emlékérem (1989), a Markusovszky-emlékérem (2000), a Kerpel-Fronius emlékérem (2001), és 2004-ben Pázmány Péter Felsőoktatási-díj és a Batthyány-Strattmann László-díj kitüntetettje. Külön köszönettel tartozom emlékének azért, hogy Prof. Dr. Reinhold Schwarz (Rostock) és Prof. Dr. h.c. mult. Stefan Pollak (Freiburg) mellett, elvállalta a Romhányi Györgyről szólókönyvem lektorálását. Sajnos a könyv megjelenését már nem érte meg. Hosszú idő után ő volt az a kiemelkedő magyar orvos, akiről 2011-ben szindrómát neveztek el. Ez a tünetegyüttes tulajdonképpen születési genetikai hiba, a következő tünetekkel: aszimmetrikus arc, jelzésértékű a fülek állása és formája, szellemi fogyatékosság és a szemek kancsalsága.

Prof. Dr. Méhes Károly a Pécsi orvostudományi Egyetem „aranykorszakát” meghatározó karizmatikus professzori kar méltó tagja volt.

Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Makovitzky József a gimnázium egykori diákja (1957-1961 IV.b).

Fodor Artúrt, a Magyar Rádió kürtművészét, aki 1944-ben érettségizett iskolánkban, március 15-én a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Elismeréséhez gratulálunk!


Lyu

kasó

ra

Média szakkör, avagy a Nádor rádióSebők Aida 8.A

Az idei évben indult újra útjára iskolánk rádiója, a Nádor rádió, ahol egy marék lelkes diák munkálkodik a csütörtöki adás létrejöttén. Hétfőnként, nyolcadik órában, amikor már mindenkin felüti a fejét a fáradtság, összeülünk, hogy megbeszéljük, mivel színesíthetnénk az adást. Nagy Katalin Tanárnő terelgeti a csapatot, adja az ötleteket. Általában jó hangulatban, hamar eltelik az a negyvenöt perc, mindenki tudja a dolgát, csütörtökig begyűjti az adatokat, megírja az ajánlókat, a műsor sorrendjét.A szakkörünk lényegében a rádiózásról szól, ebbe a világba kóstoltunk bele a Rádió 1-ben tett látogatásunk során is.

Az imént párszor már emlegetett csütörtöki adás a nagyszüneten szokott hallható lenni, már amikor a technika megengedi.Szekeres Csongor „keni-vágja” minden technikai részét, szóval mi, a többiek már „csak” fel kell, hogy olvassuk a különféle ajánlókat. Az adást általában Czesznak Dalma vezeti, az ő hangját szoktátok hallani, de Tóth Anna és Takár Anada is vállalt már műsorvezetést néhány alkalommal.Én általában a könyv-, vagy színházajánlókat szoktam felolvasni Anadával karöltve.Szabó András az interjúrovatunk állandó és nagyon lelkes szerkesztője.Sorrendben utána Pontyos István szokta felolvasni iskolánk híreit, de nem mindig tudunk új dolgokat mondani, mert nagyon naprakészek vagytok.

Mindenkit, aki szívesen szerepelne a Nádor rádió műsoraiban, sok szeretettel várunk, hiszen jövőre is folytatni szeretnénk a rádiózást. Ha pedig ötleteitek vannak a rádió színesítéséhez, bátran keressétek fel a szakkör tagjait!A stúdió postaládájába Csongor pedig változatlanul várja a zenei kívánságaitokat!

Jó HírekBende Balázs (9. B) a Magyar Írószövetség Arany János versmondó versenyén való kitűnő szereplésének köszönhetjük, hogy iskolánkban Hunyadi- relikviákból nyílt kiállítás május 22-én, amely három hétig megtekinthető.

Felújítás után zarándokházként üzemel a bajai ciszter rendház, ahol megpihenhetnek a városba érkezők.

2017. április 1-én megszületett Papp Tamás tanár úr első gyermeke, Laura. Gratulálunk és jó egészséget, sok boldogságot kívánunk a családnak!


Lyuk

asó

ra

Kvantumelektronika szakkör – lézeres barlang építése a gimnázium pincéjébenKilián Balázsné Raics Katalin

Magyarországon új lendületet kapott a lézerfizika a szegedi ELI szuperlézer építésével. Városunkban a Pécsi Tudományegyetem Fizikai Intézetében is komoly fejlesztőmunka folyik, az ELI egyetlen Magyarországon készülő részegysége készül, a TeraHertz-es másodlagos fényforrás és spektrométer. Jómagam is foglalkoztam lézerspektroszkópiával PhD tanulmányaim alatt.

Két évvel ezelőtt egy osztálynyi 11-es évfolyamos diákkal egy lézeres akadálypálya építését céloztuk meg (a filmekben látható biztonsági rendszerekhez hasonlót) az egyik tanteremben. Délutánonként dolgoztunk a projekten, hosszú hónapokon keresztül. Lézer pointerekkel, saját kezűleg vágott fürdőszoba tükrökkel, sötétítő függönyökkel, füstölővel próbálkoztunk eleinte. A lézerlabirintus kialakításához végül megkaptuk az iskola pincéjét, mely tökéletesen sötét, (optikai kísérletekhez kiváló) ráadásul igazán vadregényes helyszín. A PTE Fizikai Intézet lézerfizikusa, Dr. Sánta Imre (az ELI egyik kezdeményezője) lézeres tükröket és pozícionálható tükörtartókat ajándékozott nekünk, illetve sok hasznos tanáccsal látott el minket. Kölcsönkaptunk egy füstgépet is. Innentől kezdve felgyorsultak az események. Közel 40 diák több héten keresztül tartó kitartó munkájának köszönhetően az iskola pincéjében kiépítettünk egy ideiglenes akadálypályát. A diákok megismerték a gyakorlatban a lézerfény tulajdonságait és a visszaverődés törvényeit. Megtanultak lencsékből teleszkópot építeni, hogy a lézernyaláb párhuzamos legyen. Megtanultak együttműködni, hiszen ha az egyik nyaláb elmozdult, nem jutott fény a másik tükörhöz. Kitartást tanultak, mert nap mint nap újra be kellett állítaniuk a nyalábutakat. Kreativitásuk fejlődött a labirintus kiépítése során. Megtanultak takarékoskodni és költségtervet készíteni, hiszen a lézermutatókban levő elemek hamar lemerültek; akkumulátorokat és töltőket vásároltunk. Fényérzékeny detektorokat is építettünk, melyek sípoló hanggal jelezték a nyaláb megszakítását. A diákok felöltöztették a pincét csontvázakkal és borzalmas, ijesztő zenével, hogy kellően maradandó élményt nyújtson a látogatás.

Az elkészült ügyességi akadálypályán már a 2015-ös Lajos napon több száz diáktársuk ment végig. Évről évre fejlesztésekre került sor a pincében (világítás, vészvilágítás és érintésvédelemmel ellátott konnektorok, újabb fényforrások, optikai és elektronikai játékok). Mindig akadt az iskolában legalább egy osztálynyi lelkes és kitartó diák, aki az akadálypálya kiépítésének hosszas munkálataiban kitartóan részt vett. Tavaly és idén is a jelenlegi 8.A-sokat illeti meg a dicséret.

A projektet újragondoltuk Sánta Imre docens úrral és az iskola vezetőségével: célul tűztük ki egy véglegesen kiépített lézerbarlang berendezését az optika alapjelenségeit bemutató interaktív installációkkal és számítógép vezérelte lézeres kép- és hang effektusokkal. A barlang tehát optikai és elektronikai kísérletek színtere lesz. 2016 őszén „Kvantumelektronika” névvel szakkört hirdettünk, mely feladatköre a lézeres barlang kiépítése tudományos szempontból komoly alapozással, ismeretbővítéssel, mérnöki és kutatói attitűdök kialakításával. A szakkört ketten vezetjük, Dr. Sánta Imre egyetemi docens és jómagam. A kis kutatócsoportunk feladata és tevékenysége messze túlmutat a középiskolás tananyagon.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által indított Útravaló Ösztöndíjprogram, Út a tudományhoz alprogram (Támogatás kódszáma: UT-2016- 0041) ezévi pályázatán 750.000


Lyu

kasó

ra

forintot nyert az iskola ennek a szakkörnek a támogatására, amiből június végére rendezzük be a barlangot úgy, hogy az év bármelyik napján üzembe tudjuk helyezni az optikai, illetve elektronikai installációkat.

A kis létszámú iskolai kutatócsoportunkban folyó munka pályaorientációs célzatú is. Szeretnénk ablakot nyitni diákjainknak a tudományos kutatásra és a műszaki tudományokra az ehhez szükséges alapok, tapasztalatok biztosításával.

A lézeres barlang egy különleges színfolt az iskola életében. A diákok számára egy olyan hely, ahová nem léphetnek be bármikor, mert titkos, zegzugos úton kell oda eljutni, mindig izgalmas. Egy pince, ahol sötét van és mégis világos. Nem egy készen kapott játéktér, hanem egy a diákokkal közösen kigondolt, megtervezett és kialakított barlang, mely megteremtése során az odavezető munka öröme és haszna legalább olyan izgalmas és tanulságos, mint majd a végeredmény használatbavétele. A hely mérete és szelleme természetesen magában hordozza távlatilag a folyamatos munkálkodás és újabb ötletek kialakításának lehetőségét. Az egész projektben pedig mindvégig benne rejlik a játék, ami vonzóvá teszi az amúgy komoly elméleti alapozást és gyakorlati megoldások nehézségét. Remélem, hogy az iskolai lézeres projekt résztvevői közül lesznek olyan fiatalok, akik nem csupán műszaki és természettudományos irányba tanulnak tovább, hanem akár a lézerfizika művelőivé is válnak, az ELI munkatársai lesznek.

Támogatási konstrukció neve: Útravaló Ösztöndíjprogram Út a tudományhoz alprogram 2016/2017. tanévTámogató: Emberi Erőforrások MinisztériumaTámogatáskezelő:Emberi Erőforrás TámogatáskezelőProjekt címe: „Kvantumelektronika szakkör – lézeres barlang építése a gimnázium pincéjében”Támogatás kódszáma: UT-2016-0041Elnyert támogatás összege: 750.000 FtTámogatott időszak:2016. október 1. - 2017. június 30.


Eset-les

Aranyköpések„Jön még kutyára kamion!” (Péter atya)

„Mi ez az inkrepancia a tér-idő szövetén?!” (Bernát atya)

„Hozz egy ásót, a dolgok mélyére ásunk!” (Hosszú tanár úr)

„Minden egyes matekfüzetből kitépett lappal egy matektanárnak áll meg a szíve a világban.” (Leipold Péter)

„Jó társaságban gyorsan telik az idő, … de itt is azért!” (Leipold Péter)

Újra Litvániában jártunkFüleki András 11. C

Aprilis 9-én hajnalban, amikor a tavaszi szünet hivatalosan is végéhez ért, a Laudate kórus útnak indult Havasi Gábor tanár úr vezetésével. Ámbár izgatottan vártuk az utat, felettébb hosszú volt a maga 1500 kilométerével. Egy egész napot átutazva, sajgó tagokkal érkeztünk Lengyelországba első szállásunkra. Kipihenten indultunk tovább másnap kora reggel, hogy délre elfoglalhassuk szállásunkat Vilniusban. Amikor először megláttuk, csalódottság ült ki az arcokra. Egy lelakott, telegraffitizett hotel várt ránk. Meglepetésünkre aztán egy teljesen jól felszerelt, viszonylag modern környezetben találtuk magunkat, amint beléptünk. Elfoglaltuk szobáinkat, megebédeltünk, átöltöztünk és már indulhattunk is első koncertünkre. Nagyszerű élmény volt, gyönyörű helyen fogadtuk remek kórusokkal kiegészülve a tapsvihart.

Másnap Litvánia egyik legnevezetesebb gimnáziuma alapításának 50 éves évfordulója alkalmából kértek fel minket arra, hogy énekeljünk a diákoknak egy kis előadás keretében. A diáksereg nagyon lelkes és hálás közönség volt, főleg amikor litván népdalokat énekeltünk. A negyedik és egyben utolsó napon volt még egy nagy koncertünk. A munka mellett vendéglátóink gondoskodtak szórakozásunkról is. Voltunk kriptavezetésen, városnézésen, táncházban, hatalmas bevásárlóközpontban, amiben még korcsolyapálya is volt. Fájó szívvel, de sok új élménnyel, szép emlékkel hagytuk magunk mögött Vilniust. Krakkóban szálltunk meg hazafelé, de sajnos a várost nem tudtuk megnézni, mert a város szélén volt a szállásunk. Nagyszerű volt világot látni, egy másik kultúrát megismerni, és bizonyossággal állíthatom, hogy mindenki remekül érezte magát.


Eset

-les

Célra tarts!Bárány Miklós, Neu Pál 11.C

Iskolánk csapata (Pap Kristóf 9. A, Füleki András, Bárány Miklós, Neu Pál 11. C) április 27-én vett részt a Célra tarts! elnevezésű versenyen. Ez egy középiskolás diákok részére kiírt vetélkedő, amelynek elsődleges célja az volt, hogy megismertesse a diákokkal a Magyar Honvédség működését és feladatait a MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár szervezésében.

A program reggel 9 órakor vette kezdetét a budapesti Petőfi laktanyában egy ünnepélyes megnyitóval. Ezt követően indult a verseny, amely légpuska lövészetből, műszaki hibás gépjármű mozgatásból és akadálypályából (kúszófolyosó, lőszeres láda cipelés, sebesültszállítás, kézigránátdobás) állt. A lövészet és a gépjármű mozgatása során jól szerepeltünk, az akadálypályán pedig a legjobb időt értük el. A program keretein belül sor került még híradó-informatikai előadásra, valamint alaki foglalkozásra is. Majd a dandárparancsnok látott vendégül minket egy igen finom és laktató ebéddel.

A rendezvény részeként következett a katonai rendészet bemutatója, a katonazenekar előadása, a díszegység performansza. Végül, egy interaktív gépjármű-technikai ismertető után az eredményhirdetéssel zárult a nap. Tisztességes helytállással a tizedikek lettünk. Köszönjük Stankovics Kinga tanárnőnek, hogy elkísért minket erre az erőpróbára!


No

vella

Állásinterjú Részlet Maya Angelou Gather Together in My Name című regényéből

Ha unatkozol nyáron és szeretnéd angoltudásod is pallérozni kicsit, íme egy ötlet olvasnivalónak: Maya Angelou, a 2014-ben elhunyt jeles afroamerikai író- és költőnő önéletrajzi regényéből adunk most ízelítőt. A részlet lefordításával 34 diákunk kísérletezett idei angol nyelvi házi fordítási versenyünkön, melyet az alábbiakban a verseny győztesének, Vecsánin Boglárka 11.B osztályos tanuló tolmácsolásában olvashattok. Eredményéhez gratulálunk!

-Tud Creole-t főzni?A nőre néztem és olyan könnyedén hazudtam, mint ahogy a kés átmegy a vajon.-Igen. Persze. Az minden, amit főzni tudok.A Creole Café ablakában egy kartonpapírra írt felirat ékeskedett, melyen ez állt: „Szakács kerestetik. Heti hetvenöt dollár.”Amint megláttam, rögtön tudtam, hogy tudok Creole-t főzni, bármi is legyen az. Kétségbeesése, hogy szakácsot találjon, minden bizonnyal elvakította az asszonyt, amikor a korom megítélésére került a sor, vagy talán ez csak abból adódott, hogy közel 182 centis magasságom 17 évemet meghazudtoló magatartással párosult. Nem kérdezett sem receptekről, sem a menüről, de hangjában érződött a kétely.-Tud hétfőn kezdeni?-Nagy örömmel.-Tudja, hogy heti hat nap munka van. Vasárnap zárva vagyunk.-Részemről rendben. Vasárnaponként úgyis templomba járok.Rettenetes belegondolni, hogy ez a hazugság az ördögtől származott, de váratlanul csúszott ki a számon és különben is, azonnal bevált. Minden gyanakvás és kétely elillant az arcáról, ahogy mosolyra görbült a szája.-Nos, tudom, hogy jól kijövünk majd. Maga jó keresztény. Ez tetszik. Bizony, hogy tetszik, hölgyem.Álláskeresésem elutasítás helyett telitalálat volt.-Hétfőn mikor?-Ötre jöjjön.Reggel ötre!-Rendben, hétfő reggel ötre itt vagyok.Mrs. Dupree ötven körüli alacsony, telt asszony volt. Haja természetes módon egyenes és nagy tömegű.-És hogy hívják?-Rita.A Marguerite túl komoly, a Maya pedig túl gazdag hangzású. A Rita sötét, fénylő szemek, erős paprika és gitárjátékos, Creole-evős esték hangulatát idézte.-Rita Johnson.-Szép név.Aztán, ahogy az pár embernek szokása, rögtön becenevet adott, hogy rokonszenvét és szimpátiáját kimutassa.-Reet-nek fogom hívni. Megfelel?Persze, hogy megfelel. Lett munkám. Heti hetvenöt dolláros fizetéssel. Reet lettem tehát. Csak Reet. Most már csak az volt hátra, hogy megtanuljak főzni.


Szín

lelő

Meseautóban – Tarlós FerivelAntal Emília

„Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk, és a sors fogja tán a volánt…”

A Színesben gyakran olvashatunk színházról és színészekről szóló írásokat az utóbbi időben legtöbbször Soós Anna tollából, aki maga is szerepelt a Pécsi Nemzeti Színházban.A tavasszal mutatták be a Meseautó című zenés darabot Böhm György rendezésében.Mindenkinek ajánlható ez remek előadás nagyszerű alakításokkal, ötletes díszlettel, jó zenével! Érdemes megnézni, mert derűs estét jelent, igazi kikapcsolódás. Egy kedves baráti házaspár meghívására mentem el, s felejthetetlen élmény volt.De mégsem ezért írok a Meseautóról!Hanem Tarlós Feri miatt! Hallottuk őt sokszor szavalni, idén a Szalagavatón énekelni.Most prózai szerepet játszik, de énekel is – nagyon jól! Általános iskolás kora óta fellép a Pécsi Nemzeti Színházban. A Légy jó mindhalálig című darabbal kezdődött

2009-ben, ahol Nyilas Misit alakította nagy sikerrel. Akkor érinthette meg először a színház légköre, amitől nem szakadt el a gimnáziumi évek alatt sem. Énektanárnője Bukszár Márta jó tanácsai, családja biztatása, a felnőtt színészek és a saját tehetsége segítik a pályán. A főbb szereplők között olvashatjuk a nevét. Aki már látta az előadást tudja, hogy méltó partnere Stenczer Bélának, Unger Pálmának, Stubendek Katalinnak, Lipics Zsoltnak, hogy csak a különleges karaktereket említsem. Feriről sugárzik, hogy élvezi a darabot, a közös munkát, a színpadon él, mosolyog, énekel, táncol. Kedves, szerény és tehetséges fiatalember. Kívánjuk neki, hogy jól alakuljon a pályája, mindig tudja önmagát adni, s ezzel másoknak is örömöt szerezni. Repüljön boldogan a mesék kocsiján!


Sportszelet

Éremözön a lányoknálBocz Virág 10. C

Mint tudhatjátok, iskolánk számos lehetőséget nyújt a mindennapos testnevelés eltöltésére, így a leány foci mellett is lehet dönteni.Nem túl nagy létszámú csapatunk minden héten edz, hogy a különböző versenyeken képviselhesse iskolánkat.

Márciusban részt vettünk a Fair play kupa tavaszi fordulóján itt Pécsen, ahol a 6 csapatból 2.-ként jutottunk tovább a megyei döntőbe. Izgalmas meccseket játszottunk a közeli iskolákkal, és közben a csapat is összekovácsolódott.A következő megmérettetés a diákolimpia volt számunkra, ahol már közel sem gyenge csapatok ellen kellett kiállnunk. Ráadásul edzőnk, Papp Tamás tanár úr egy „áprilisi tréfa” miatt nem is tudott elkísérni minket. Szoros küzdelemben a tízből 7 igazolt játékost tartalmazó Széchenyi csapata jobbnak bizonyult, így a második helyet sikerült megszereznünk.

A Fair play kupa megyei döntőjét április végén rendezték. Nekem, mint PMFC-s igazolt játékosnak kicsit nehezemre esett a saját csapattársaim ellen játszani a tornákon, de legalább taktikai tanácsokkal láthattam el a csapatunkat a többi játékossal kapcsolatban. Szép küzdelmek és izgalmak után első helyen sikerült végeznünk, így iskolánk csapata képviselhette Baranyát a regionális döntőn.

Az eseményt Székesfehérváron rendezték május 2-án, 5 csapat részvételével. Korán érkeztünk a helyszínre, így rengeteg időnk volt bemelegíteni. Az eleje nagyon jól indult, első meccsünket megnyertük a Fejér megyei csapat ellen. Nem tudom, hogy a melegnek, vagy a fáradtságnak, vagy esetleg valami másnak köszönhetően, de a Tolna megyei és a Budapesti csapatokkal szemben nem sikerült győzedelmeskednünk. Az utóbbinál egy hajszál választott el minket a győzelemtől, ugyanis büntetőpárbajban maradtunk alul. Nem adtuk fel, és utolsó mérkőzésünkön a Komárom-Esztergom csapata ellen nyertünk. Így kimerülten és kicsit lepirultan, de büszkén foglalhattuk el a dobogó 3. helyét, és bronzéremmel, kupával és persze sok emlékkel, valamint komplett sportfelszereléssel gazdagodva térhettünk haza.

Júniusban vár ránk még egy megmérettetés, ugyanis a KIDS (Katolikus Iskolák Diák Sportszövetsége) kupán még bizonyítanunk kell Budapesten, hogy a tavalyi győztes csapat ismét képes elnyerni az arany érmet!


Spo

rtsz

elet

VívósikerekRábai Barna 10. C

2017. április 29-én Budapesten került megrendezésre a vívó diákolimpia, amelyre Haraszti Krisztina tanárnő kísért el bennünket. Nagy élmény volt, hiszen először jutottam ki a diákolimpiára. Kíváncsian vártuk, hogy hogyan fog sikerülni a verseny. Késő este volt már, mire a vonatunk beérkezett a végállomásra, gyorsan összeszedelőzködtünk, s úgy fél óra múlva már a szálláson voltunk. Tudtuk: holnap nagy nap lesz. Másnap reggel a felszerelésekkel indultunk a verseny helyszínére, a SYMA csarnokba. Első nap az egyéni versenyeket vívtuk: csoportokra voltunk beosztva, s mindenki vívott mindenkivel. Ez olyan 5-6 asszót jelent fejenként. Az itt szerzett eredményekből összeállítanak egy táblát, ahol egyenes kieséses mezőnyben kell helyt állni.

Másnap következett a csapatverseny. Délután még volt egy kis szabadidőnk mozizásra is. S a csapaverseny után bronzéremmel a nyakunkban indulhattuk haza! Alig 3 tussal csúsztunk le az ezüstről! Csapatunk tagjai: Merkl Levente 9.C, Kovács Bence, Rábai Barna 10.C.


Sportszelet

Jó HírekCsonka Ferenc atyára emlékeztek 2017. március 28-án a Magtárban. A legendás cserkészvezető 1963-ban két börtönben töltött év után kapott amnesztiát. Emléktábláját a Belvárosi templomban 2013-ban avatták.Sütő Gréta természetfotóiból nyílt kiállítás, amelyet Bodáné Gálosi Márta osztályfőnök nyitott meg.Dr. Sárdi Ferenc orvos felkészítésével iskolánk két elsősegélycsapata bekerült az országos döntőbe.

Dikjaink eredményesen szerepeltek a TUDOK országos döntőjében:Szemes Máté és Csák Máté 11.C - orvostudományi szekció – a legjobb 6 között végzett.Szabó Levente 11. A zene- és hangszertörténeti szekció első díj, Árvay Kata 11.D helytörténeti szekció nagydíj és Soós Anna 12. A irodalom és nyelvészet szekció nagydíj.Gratulálunk!

Fábián Anna Gertrúd

Május 13-án, szombaton került megrendezésre a KIDS. Idén minden fegyvernem az iskolánkban versenyzett. Nem csak Haraszti Krisztina tanárnőnek, de nekünk, a szervező iskola diákjainak is rengeteg dolgunk volt: versenyzők útbaigazítása, a terem berendezése, elpakolás. Én még városismereti vetélkedőt is szerveztem az esztergomi barátainknak, akik már pénteken itt voltak. Reggel együtt sétáltunk a verseny előtt, és mire visszaértünk, már el is kezdődött a regisztráció. Innentől kezdve pörögtek az események. Gyorsan beöltöztünk, melegítettünk, megettünk egy tábla csokit és küzdöttünk. Egy kicsit betegen álltam fel a pástra, de ennek ellenére kihoztam a legtöbbet a napból. A harmadik helyen végeztem.


Kö

rk

érd

ésMosolygós lányokPoór Veronika 11.D

Soós Annát (12.A), Hábel Esztert (12.C), Hajas Lillát (12.D), a mindíg mosolygós lányokat kérdeztem.

P. V.: Mi ad erőt reggelente a mosolygáshoz?S. A.: Minden reggel azzal a tudattal igyekszem felkelni, hogy Isten szeret és mindig mellettem van. Bármilyen korán is csörögjön az óra, bármennyire is keveset aludtam vagy rosszat álmodtam, a reggel első érzése mindig a boldogság. És ez a reggeli erő, ami Tőle jön, erőt ad az egész napra és az egész életre. Az ember nem is tehet mást, csak mosolyoghat. Így vidáman telnek a napjaim és ha valami rossz történik - mert szokott - , akkor utána mindig igyekszem visszatérni ehhez a gondolathoz: Isten szeret és ez a legfontosabb.H. L.: Az ad erőt, ha reggelente bemegyek az iskolába, hogy a barátaim ott várnak. Nagyon fontos, hogy a mindennapokban olyan emberek vegyenek körül, akikkal jól érzem magam. Nekem ez különösen sok erőt ad.H. E.: Ha reggelente mosolyogni láttok, az azért van, mert már volt aznap egy sikerélményem: pl.időben beértem a suliba. Őszintén azokra mosolygok, akiknek őszintén megörülök. Szerencsére ilyen emberekből az iskolában sok van. Kissé szétszórt vagyok, hajlamos vagyok elfeledkezni a sok rám váró feladatról, lehet, ezért is mosolygok annyit. Egyébként én sem vigyorgok mindig, sőt, ha bánt valami, akkor túlságosan sokat szoktam rajta rágódni. Ilyen szempontból eléggé szélsőségek között mozgok. Az egyensúlyt sosem találom meg, ebben még fejlődnöm kell. De ilyenkor a barátaim mindig segítenek és mindig mosolyra derítenek.

P. V.: Vannak olyan tippjeitek, amiket másoknak ajánlanátok?S. A: Az igazi mosoly belülről jön. Így akkor lesz igazi, ha valakinek a lelke nyugodt és rendben van. Azt tudom tanácsolni, hogy mindenki tegye rendbe a lelki életét és az Istenkapcsolatát. Ugyanis az igazi szeretet és boldogság Tőle jön. A többi dolog, amit szeretetnek vagy boldogságnak érzünk, gondolunk, az csak pillanatnyi. Egy idő után elmúlik. De ha ennek a boldogságnak a forrása Isten, akkor a mosoly végigkíséri az embert egy egész életen át.H. L: Másoknak mit ajánlanék? Ez nehéz kérdés, mivel mindenkinek más és más okoz örömöt. Az én „tuti tippem” az, hogy minden reggel tűzzünk ki egy pici célt magunknak, például, hogy ma beszélgetek egy olyan osztálytársammal, akivel általában nem szoktam, vagy leülök és játszom egy kicsit a testvéremmel. Ha egy nap legalább ennyit megteszek, akkor ezzel nemcsak saját magamnak okozok örömöt, hanem másoknak is.H.E: Először is mindenképp reggelizzetek! Üres gyomorral nem lehet vidáman kezdeni a napot. Másodszor pedig legyetek nyitottak az apró, pici dolgokra, amik fel tudják dobni azokat a krétaszagú mindennapokat. Velem sem történnek nagy csodák, csak legtöbbször képes vagyok lelkesedni kis dolgokért. Szerintem ez a képesség tanulható. De ahhoz, hogy ezeket észrevegyük, fel kell néznünk a padunkból, a telefonunkból, és inkább csatlakozni egy beszélgetéshez, szólni a padtársunkhoz. Az iskolánk egy kiváló közeg ehhez. Egyszer próbáljátok ki! Problémák, nehézségek mindig lesznek, luxus lenne csak azokra koncentrálni!


Kö

ltőto

llÁprily Lajos

Maraszt alnálak májusomAzúr szemed, látom, már messze néz,sziromhavas lábad indulni kész.

Völgyünk csodája, tündér lányalak,év gyönyörűje, hogy marasszalak?

Mi tudna késleltetve hatni rád?Iszalagokkal kötném meg bokád.

A fáknak szólnék: sűrűsödjenek,útrekesztő bozóttá nőjenek.

Szövetkezném a völgy rigóival,legyen daluk kötő varázsú dal.

Szarvasokat vennék rá, hogy csapatállja el agancsokkal utadat.

Tél - nyűtte testemet vetném eléd,hogy lefogjam lábad lendületét.

Marasztalnálak, mert nem tudhatom:találkozunk még, tündér hónapom?

Radnóti Miklós:

N apt árJúnius

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,az ég derüs, nincs homlokán redő,utak mentén virágzik mind az ákác,a csermelynek arany taréja nős a fényes levegőbe villogójeleket ír egy lustán hősködőgyémántos testü nagy szitakötő.

1941. február 28.


His

tor

ia D

om

us

HISTORIA DOMUSÁprilis

2-7.: Marienstatti partneriskolánk diákjai iskolánkban4.: Digiscool III. –informatikai előadás6.: Bemutatkozunk

11.: Költészet napja alkalmából közös versmondás az udvaron nagy Katalin tanárnő vezetésévelDigiscool IV. – informatikai előadásFogadó óra

13-18.: húsvéti szünet18-25.: Iskolánk kórusának látogatása Litvániában

25.: Szent György napi ürü vágás Átán26.: Ciszterci futás Récsei Rita olimpikonnal27.: Lajos –nap

Május

2.: Orff zenekar évzáró hangversenye5.: Ballagás

8-10: Írásbeli érettségik kezdete Érettségi szünet – osztálykirándulásokAz Erasmus+ program keretében 6 tanár Görögországba látogatott

13-14.: Országos vívóverseny iskolánkban20.: Szülői kaláka Átán23.: Elsőáldozás

Szeretetszolgálat nyitó rendezvénye24.: Kompetencia mérés a 8. és a 10. évfolyamnak

Június

4.: Bérmálkozás6.: Szeretetszolgálat záró rendezvénye

16.: Tantestületi kirándulás Zircre29.: Tanévzáró értekezlet

Te Deum a Székesegyházban

Képek a Bemutatkozunkról

Nyisztor Zsolt: Lajos-nap - Lajos fesztivál 1Poór Veronika (11.D), Soós Anna (12.A), Sebők Aida (8.A),

Erős Eszter (12.D), Tari Enikő (9.D): Ballagók 2-6Gács Krisztián (10.E): Beszélgetés a nyugdíjba készülő Lovas István tanár úrral 7-9

Molnár Bence (12.E): Másodpercenként öt centiméter 10Köntös Réka (10.D): Királyi riport 11

Fehér-Fekete 12-19Sebők Aida (8.A): Média szakkör, avagy Nádor rádió 20

Kilián Balázsné Raics Katalin: Kvantumelektronika szakkör - lézerbarlang építés 21-22Füleki András (11.C): Újra Litvániában jártunk 23

Bárány Miklós, Neu Pál (11.C): Célra tarts! 24Vecsánin Boglárka (11.B): Állásinterjú - az angol nyelvi házi fordító verseny nyertese 25

Antal Emília: Meseautóban - Tarlós Ferivel 26Bocz Virág (10.C): Éremözön a lányoknál 27

Rábai Barna (10.C), Fábián Anna Gertrúd (10.A): Vívósikerek 28-29Poór Veronika (11.D): Mosolygós lányok 30

költőtoll 31historia Domus 32

A gimnázium alapítványa: „Pro Ludovico Alapítvány”

Számlaszám: K&H Bank,

10402427-242140-18-00000000IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000

Adószám: 18300697-1-02

Magyarországi Ciszterci Rend „Incipit Vita Nova Alapítványa”

CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17.Bankszámlaszám:

11100207-19032382-10000001IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001

SWIFT kód: INEBHUHBAdószám: 19032382-1-02

A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának

támogatása.

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig• prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása

• cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók,öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák,folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli

nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása

Cím: 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.Telefon: 72/532-414

a ciszterci rend nagy lajos gimnáziumának diáklapja...hittem, hogy nagyon sok idő lesz, amíg...

Documents