54 | DIPLOMATA

A Kaláka az idén az ötvenedik, jubile-umi évadát ünnepli. A zenekar az el-múlt fél évszázadban páratlan népsze-rűségre tett szert. Több ezer koncertet adtak itthon és külföldön egyaránt. Megzenésített versekből összeállított mű-soraikkal a gyerekek: az óvodások és az iskolások körében, vagy akár egy gyári ebédlő, nővérszállás, illetve egy vidéki kocsma közönsége előtt mindig éppoly’ nagy sikert arattak, mint a legexkluzí-vabb hangversenytermekben.

PP Már a gyerekkorában is meghatá-rozó szerepet töltött be a zene?– Olyannyira, hogy a Lórántffy Zsuzsan-

na Általános Iskola épp’ akkor induló két zenei tagozatos osztálya egyikének a diákja lettem. Budapesten itt tanítottak először a Kodály-módszer szerint, ami voltaképpen egy nevelési koncepció volt. Minden nap volt énekóra és hangszeres képzés. Részt vettünk az iskolai zenekar és kórus munkájában, il-letve a néptánccal is foglalkoztunk. A zene lassacskán belopódzott a bőrünk alá és a lelkünkbe egyaránt. Ráadásul mi magunk is megtapasztaltuk, hogy aki zenét tanul, an-nak a többi tantárgy is jobban megy, és „nor-málisabban” tud viselkedni. Míg az osztály-termekből az órák után a többi gyerek ordít-va rontott ki, mi többszólamban énekelve szaladtunk kifelé.

PP Eleve muzsikuslétre predesztinálta a diákokat ez a nevelési koncepció?

– Á, dehogy! Az iskolából a későbbiek során sokan kerültek zenei pályára. Idejárt Vilmos öcsém és a zenekarunk egy másik tagja, Becze Gábor is. Ám egykori diáktár-saim más területeken is kiválóan megállták a helyüket. Voltak ugyan, akik biztattak, hogy a konzervatóriumban folytassam a ta-nulmányaimat, de a szüleim egy általánosabb műveltséget adó gimnázium mellett tették le a voksukat.

PP …és mi történt az érettségi után?– Akkor is a józanság győzött! Rajzolni

ugyan nem tudtam, de jó voltam matemati-kából – ezért a Budapesti Műszaki Egyetem felé vettem az irányt. Gondoltam a hangmér-nöki karra is, de végül 1968-ban a leendő építőmérnökök között kötöttem ki.

PP A következő évben azonban már megalakult a Kaláka…– Így igaz! Ám úgy gondoltam, ha már

belevágtam a dologba, akkor végig is csiná-lom, és a tanulmányaimat nem hagyom ab-ba. Az egyetemi éveket négy utóvizsgával megúsztam és 1974-ben annak rendje-mód-ja szerint statikusként végeztem.

PP Közben a Kaláka csillaga egyre szebben ragyogott…– Első dalainkhoz a dallamokat a népsze-

rű színész, Mikó István a gitárját pengetve komponálta meg. A gimnáziumban Tóth Árpád volt a kedvencem, majd a zenekari társaimmal egyre több költő verseire „csodál-koztunk” rá. A rádiós műsorszerkesztők ha-mar felfedeztek bennünket és ez nagyot lendített a pályánkon. Úgy saccolom, hogy az évtizedek során cirka ezerháromszáz da-lunk született. Körülbelül a felét nem rögzí-tettük, így nem is szerepel a repertoárunk-ban. A zenekar tagjainak külön, önálló munkái is vannak. Nem tudunk és nem is akarunk mindig együtt szerepelni, hiszen lehetetlen minden zenei ötletünket együtt, „kalákában” megvalósítani. Vilmos öcsém tíz gyereklemezt adott ki, Radványi Balázs-nak is vannak különútjai, és nekem szintén hét önálló albumom jelent meg

Kaláka celebrates its fiftieth anniversary this year. The band gained great popular-ity in the last half century. It had several thousand concerts in this period, both in Hungary and abroad. With their shows composed of melodised poems, they were extremely successful, no matter the audi-ence they played in front of: children from kindergarten or school, a canteen in a factory, a hostel for nurses, a rural pub; they were exactly as popular in these scenes as in the most exclusive concert halls.

PP Did music also play such an impor-tant role already in your childhood?– So much that I actually became a stu-

dent in of the then launched two music classes in Lórántffy Zsuzsanna Primary School. This was the first place in Budapest where the Kodály method was used in teach-ing. Actually, this was rather an education concept. We had singing and instrument classes every had. We were active in the school orchestra and choir, and we dealt with folk dance, too. Music gradually got both “under our skin” and into our soul. What is more, we ourselves experienced that those who also learned singing were better at other school subjects, and somehow “be-haved better”, as well. While other children left the classrooms screaming loud after classes, we ran out polyphonic singing.

PP Did this education method predes-tine the students to become a musi-cian?– Not at all! Many students from the

school ended up later in a career in music. My younger brother, Vilmos and another member of our band, Gábor Bencze also graduated from this primary school. How-ever, my then fellow students proved to be successful in other fields, too. Though there were some who encouraged me to continue my studies in the conservatory, my parents rather decided to send me to a grammar school, where a better level of general culture was provided.

A dolgok esti lélekvándorlásaInterjú Gryllus Dániellel

“By the evening transmigration of things”Interview with Dániel Gryllus

DIPLOMATA | 55

PP Ez annak is köszönhető, hogy szá-mos hangszeren játszik?– Az általános iskolában zongorázni, majd

klarinétozni tanultam, később autodidakta módon ismerkedtem meg újabb hangszerek, a furulya és a citera rejtelmeivel. A hetvenes években újra köztudatba került a citera. Le-mentem a híres citerakészítő mesterhez, Bár-sony Mihályhoz, akitől vásároltam egy remek hangszert. Később az én elképzelésemnek megfelelően új citerát is készített nekem, az akkorra már kialakult egyéni hangszerjáté-komhoz. Első citerás lemezemet, a Weöres Sándor mondatai alapján írott, A teljesség felé című kompozíciót a hatvanadik születés-napomra zeneszerző fiam, Samu meghang-szerelte egy húszfős csapatra. Akkor tapasz-taltam meg igazán, hogy én voltaképpen ösztönösen használom a hangszert. Ha együtt muzsikálunk, akkor ezt a játékmódot még a képzett népzenészeknek is külön meg kell tanulni.

PP A Kaláka már országos hírű, nép-szerű zenekar volt, amikor megjelent az első lemezük. – A rádió a kezdetek óta foglalkoztatott

bennünket. A Hungaroton azonban csak a megalakulásunk utáni nyolcadik évben, 1977-ben adta ki az első Kaláka-albumot. Az állami zeneműkiadó vállalat monopolhely-zetben volt, és a struktúrába mi valahogy nem fértünk bele. Ám amikor a cégen belül meg-alakult az irodalmi szerkesztőség, onnan kezdve a velünk kapcsolatos magatartás is megváltozott.

PP 1990-ben mégis úgy döntött, hogy létrehozza a Gryllus Kft.-t. – Művészlelkekben mindig fennen lobog

a szabadságvágy. A rendszerváltás után én is úgy gondoltam, hogy igyekszem a zenekar ügyeit ilyen módon is kézbe venni. Ám nem-csak a saját CD-jeinket adjuk ki, hanem azo-két is, akik szellemi közösséget vállalnak ve-lünk. Ők szintén vonzódnak a versekhez és az autentikus, illetve a dzsesszes világzenéhez, ezért rendre megkeresnek bennünket. Az el-múlt közel harminc év alatt a Gryllus Kft.-hez mintegy kétszázhúsz kiadvány megjelenteté-se köthető.

PP Hány költő művei ihlették meg a Kaláka-tagok fantáziáját az elmúlt év-tizedek alatt?– Amikor negyvenöt éves lett a zenekar,

akkor készítettünk egy olyan, grafikusan szer-kesztett feliratú pólót, amelyre azon poéták nevei kerültek fel, akiknek a verseit megzené-

PP ...and what happened after you had successfully taken the school-leaving exam?– Rationality found a way again! Unfortu-

nately, I was not good at drawing, but was good at mathematics, so I made my way to the Bu-dapest University of Technology. Applying to the faculty of audio engineering also came to my mind, but finally found myself among the prospective civil engineers in 1968.

PP But in the following year Kaláka was founded...– Correct! But I thought if once I had

decided to do it, then I would go on and finish my studies. I could get through the university years with four re-exams, and graduated as a statistician in 1974 – every-thing went smoothly.

PP In the meantime, the star of Kaláka became brighter and brighter...– The melodies to our first songs were com-

posed by the popular actor, István Mikó. He used his guitar for that. Árpád Tóth was my favourite in my grammar school years, then with my band members “explored” poems by more and more poets. Radio programmers dis-covered us in a very short time, and this gave a boost to our career. If I had to estimate, I think we made about one thousand and three hun-dred songs throughout the decades. Nearly half of them were never recorded, so we do not play them either. The band members have their own, independent productions, too. We cannot – and do not even want to – step on the stage to-gether each and every time, because it is impos-sible to make all our music ideas come true together as “Kaláka”. My younger brother, Vilmos released ten albums for children, Balázs Radványi has his own things to manage, too. As for me, I have seven own albums released.

PP This is ex-plained by the fact that you play a number of in-struments?– In primary

school I learned to play the piano, the clarinet, then dis-covered the myster-ies of other instru-ments, the flute and the zither by myself. In the 70’s zither re-ceived public atten-tion again. I visited

the famous zither manufacturer, Mihály Bársony, and bought a great instrument from him. Later, based on my new ideas, he pre-pared for me another zither, which better fitted my individual instrument style that had already been developed by that time. My first zither album, titled “Towards completeness” (inspired by the sentences of Sándor Weöres), was orchestrated to a band of twenty by my composer son, Samu for my sixtieth birthday. This was the time when I truly experienced that I instinctively played the instrument. If we play together, even professional folk musi-cians need to learn how to play this way.

PP Kaláka had already been a nationwide known band by the time when your first album was released. – We had been engaged with the radio from

the very beginning. However, Hungaroton re-leased the first Kaláka album in 1977, in the eigth year from the date of our foundation. The national music publishing company had a mo-nopoly, and somehow we failed to fit in the structure. But once the literature editorial staff had been set up within the company, the atti-tude towards us also changed afterwards.

PP Anyway, you decided to establish Gryllus Kft in 1990. – There is always a desire for freedom in

artistic souls. Following the system change I decided to take over control and manage the band in this sense, as well. However, we release not only our CDs, but also those of other art-ists who share the same artistic concept intel-lectually. They have the same passion for poems and authentic, jazzy kind of world music, so they contact us from time to time. In the last nearly thirty years more than two hundred and twenty releases can be linked to the name of Gryllus Kft.

56 | DIPLOMATA

PP How many poets’ works have in-spired the fantasy of Kaláka members in the last decades?– When the band celebrated its forty-fifth

anniversary, we prepared a graphically de-signed T-shirt with the names of the poets whose poems we had melodised. Five years ago we counted three hundred names, and this number has only grown ever since...

PP You have already mentioned that Árpád Tóth was your favourite in your student years. In the title of this inter-view I cited a line from the poet’s poem titled “Evening Halo”, because the “evening transmigration of things” is essential to enchant the au-dience. – In addition to the great number of

shows in Hungary, we were invited to forty countries in the last half decade. It is natu-ral that our songs offer a more complete experience for the Hungarian audience, because everyone can understand the lyrics. Some of our concerts look like a mass cel-ebrated in Latin to a foreign audiance. If those people can become attuned to our music with their soul, then the atmosphere of the night and the musicality of the Hun-garian language will simply grab them, too.

PP You started the celebration of this an-niversary with quite intensive work. – Because our activity is so diverse, we do

not plan with a single concert, but rather a whole series of shows. This is a huge task in which we get support from the Ministry of Hu-man Capacities. This is a great help to us. It is the Marczibányi Tér Cultural Centre where we are, let’s say, seated: it hosts our concerts on the last Saturday of every month since 1973. We kicked off our series of anniversary concerts here in late November, too. We were on stage eight-een times in our tour in Transylvania between 7 and 17 December. We played from Szatmár to Brassó, from Déva to Gyergyó. In the last month of the last year we had thirty-two con-certs with nativity scene. On the eve of the day of the Hungarian culture, 19 January, our tour titled “Kaláka 50 – beyond seven borders”, in-cluding fourteen concerts at various venues was launched in Lendva. In this tour we were on stage from Sopron to Beregszász, from Zalae-gerszeg to Nagyvárad. Anyway, the programme of the anniversary year is still subject to chang-es, since we continuously receive invitations. We plan to have a Kányádi night, and we pre-pare a compilation for the 100th anniversary of the death of Endre Ady, as well. In autumn we will play in South America. It will be our fourth visit to the continent.

PP What other plans do you feel excited about these days?– Gryllus Kft. has ten-twelve releases a year

on average. In the near future will be published the CD titled “Happy soakers”, containing the pub songs of István Mikó composed to the wine poems of Pál István Kis. Our French flute art-ist friend, Michel Montanaro commissioned us to release his accordion album, titled “Tango”. I think this is enough for now, because our tour to come will mean a lot of travelling and thus take much energy from me, and will heavily challenge the whole band.

sítettük. Öt esztendeje háromszáz nevet gyűj-töttünk össze, és azóta ez a szám csak szapo-rodott…

PP Említette, hogy diákkorában Tóth Árpád volt a kedvence. A címben a köl-tő Esti sugárkoszorú című versének egyik sorát idéztem, hiszen „a dolgok esti lélekvándorlása” elengedhetetlen a közönség elvarázsolásához. – A számtalan itthoni fellépés mellett az

elmúlt fél évszázadban negyven országba kap-tunk meghívást. A hazai közönségnek a da-laink természetesen teljesebb élményt nyúj-tanak, mert mindenki érti a szöveget. Az idegen anyanyelvű számára egy-egy koncer-tünk olyan, mint a latinul celebrált mise. Ha lelkileg ránk tud hangolódni, akkor már magával sodorja az est hangulata és a magyar nyelv zeneisége.

PP A jubileumi év megünneplését igen intenzív munkával kezdték. – Szerteágazó tevékenységünk miatt nem

egy koncertben, hanem egész évadban gon-dolkoztunk. Ez óriási feladat, melynek a tel-jesítésében nagy segítség a számunkra, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma támo-

gat bennünket. 1973 óta a Marczibányi Téri Művelődési Ház a bázisunk, ahol minden hónap utolsó szombatján fellépünk. Novem-ber végén itt kezdtük az ünnepi koncertsoro-zatunkat is. December 7–17-ig tartó erdélyi turnénkon Szatmártól Brassóig, Dévától Gyergyóig tizennyolc alkalommal álltunk a közönség elé. A múlt év utolsó hónapjában harminckét betlehemes koncertet adtunk. A magyar kultúra napja előestéjén, január 19-én Lendván indult a Kaláka 50 – hét határon át című, tizennégy állomásos koncertsorozat. A turné keretein belül fellépünk majd Soprontól Beregszászig, Zalaegerszegtől Nagyváradig. A jubileumi év programja egyébként még mindig alakulófélben van, hiszen folyamato-san érkeznek a felkérések. Tervezünk egy Kányádi-estet és Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából egy Ady-összeállítást. Az ősz folyamán Dél-Amerikában fogunk muzsikálni, ahová már negyedik alkalommal utazunk.

PP Milyen egyéb tervek megvalósítása izgatja mostanában?– A Gryllus Kft. évente általában tíz-ti-

zenkét kiadvánnyal rukkol elő. A közeljövő-ben jelenik meg a Vidám borisszák című CD,

melyen Mikó István Kis Pál István boros verseire írt kocsmadalait rögzítettük. Francia furulyaművész barátunk, Michel Montanaro minket bízott meg azzal, hogy kiadjuk Tangó című, harmonikás lemezét. Egyelőre ennyi elég is, hiszen az előttünk álló, sok utazással járó koncertturné sok energiámat köti le és alaposan próbára teszi mindnyájunk állóké-pességét.

Szendi Horváth Éva