a dolgok sÛrÛjÉben©szlet.pdf · 2010-11-09 · 1. fejezet a dolgok sÛrÛjÉben korzikán...

1. fejezet

A DOLGOK SÛRÛJÉBEN

Korzikán történt az 1840-es években, egy Levie nevezetû hegyi falucs-kában, hogy Anton-Claudio Peretti arra a következtetésre jutott, hogyfeleségének, Maria Angelinának viszonya van egy másik férfival, sõt,ami még ennél is rosszabb, hogy lányuknak sem õ az apja. Maria közöl-te Antonnal, hogy elhagyja, és Corto nevû bátyjának segítségével megis kezdte az elõkészületeket. Erre, még aznap este, Anton lelõtte felesé-gét és leányát, és a hegyekbe menekült. A magára maradt Cortónaknagy kedve lett volna megölni Antont, de nem találta. Erõszak erõsza-kot követett, a helybeliek nem is találtak ebben semmi kivetnivalót, ésCorto, mivel Antont nem találta, annak bátyját, Francescót és unoka-öccsét, Aristotelót ölte meg.

De történetünk ezzel még nem ért véget. Öt évvel késõbb Giacomo,a meggyilkolt Aristotelo testvére megölte Corto testvérét, hogy meg-bosszulja bátyjának és apjának halálát. Corto apját is meg akarta ölni,de addigra õ már nem volt az élõk sorában, így nem tudott magánakelégtételt szerezni.1 A bosszú láncolatában Giacomo és Corto testvéreközött meglehetõsen távoli volt a kapcsolat: Giacomo Francesco fia,Francesco Anton testvére, Anton Maria férje, Maria pedig Corto testvé-re volt – Giacomo haragja Corto másik fiú testvérére sújtott le.

Az efféle magatartás nem korlátozódik idõben és térben távoli hely-színekre. Íme, egy másik, hozzánk közelebbi példa. 2002 kora nyaránSt. Louis városában, Missouri államban Kimmy, az egzotikus táncosnõsietségében egy ismerõsénél hagyta pénztárcáját, benne aznapi kerese-tével, kilencszáz dollárral. Amikor vissza akarta kérni a tárcáját, az ille-tõnek hirtelen nyoma veszett. Egy hét múlva azonban Kimmy unoka-testvére észrevette a pénztárcát eltulajdonító ismerõs partnerét azegyik helyi boltban, és értesítette Kimmyt, aki nyomban ott termett egy

B. Gy.: Ez a történet Korzikán játszódik, de játszódhatna éppenséggel Szicíliában is. Ha valaki„látványosabbat”, részletesebben kidolgozottabbat szeretne, nézze meg esettanulmánykéntCoppola A Keresztapáját, leginkább a három részbõl álló családtörténet bevezetõ darabját!A legendás kultuszfilm kiváló illusztráció Christakis és Fowler mondanivalójához: a benne áb-rázolt „kapcsolatok” messze túlmutatnak a bosszúállás szokásán.

19

fémrúddal felfegyverkezve, és alaposan elnáspángolta ismerõsének ba-rátját. Késõbb büszkén kijelentette, hogy „jól szétrúgtam [a barátom]partnerének a fenekét, hogy kiegyenlítsem a számlát […] ennél többetnem tudtam volna tenni az adott helyzetben”.2

Az ilyen esetek meglehetõsen elgondolkodtatók, elvégre Anton test-vérének és unokatestvérének, illetve Kimmy barátja barátjának semmiköze sem volt az egészhez. Mi értelme van megverni vagy megölni egyteljesen ártatlan embert? Még akkor is, ha a gyilkos erõszak szinte fel-foghatatlan logikája diktálta ezeket a tetteket, mi értelmük lehetett egyhéttel vagy öt évvel késõbb? Hogyan lehet megmagyarázni ezeket a tet-teket?

Hajlamosak vagyunk ezeket az eseteket, csakúgy, mint például azAppalache-hegységbeli Hatfield- és McCoy-klánok 1878 és 1891 közöt-ti viszályát, a síiták és a szunniták közötti anakronisztikus testvérhábo-rút, az észak-írországi terrorhullámot vagy például az elharapódzóamerikai városi bûnözést, különleges és ritka furcsaságoknak tekinte-ni. Ennek a hátborzongató logikának azonban õsi gyökerei vannak.Nem csupán abban az értelemben, hogy a bosszúvágy és az erõszak,ami a csoporton belüli szolidaritás kifejezõdése, õsrégi („Mi Hatfieldekvagyunk, és gyûlöljük a McCoyokat”), hanem abban az értelemben is,hogy az erõszak – mind viszonylag enyhébb, mind szélsõségesebb for-májában – társadalmi kapcsolatokon keresztül terjed, amióta csak õse-ink megjelentek az afrikai szavannákon. Az erõszak lehet célzott (irá-nyulhat az elkövetõk ellen) vagy általános (irányulhat olyanok ellen,akikkel nem volt korábban nézeteltérésünk). Mindkét esetben azonbanegy gyilkosság láncreakciót indíthat be. Az agresszív cselekedetek álta-lában egy meghatározott pontból indulnak ki, úgy kezdõdnek, mint egykocsmai verekedés: valaki megpróbál megütni egy másikat, aki azon-ban félrehajol, így az ütés egy harmadikon csattan, és hamarosan min-denhol röpködnek a pofonok. (Ez a jelenet azért válhatott klisévé, mertmély meggyõzõdésünk, hogy mindenkiben lappang elfojtott agresszió.)A járványszerûen terjedõ erõszak, akár mediterrán falvakról, akár váro-si bûnözésrõl legyen szó, évtizedeken keresztül pusztíthat.3

Kollektív bûnrõl és az erõszak lavináját elindító kollektív bosszúrólbeszélni csak akkor furcsa, ha a felelõsséget egyéni kategóriának te-

20 · A DOLGOK SÛRÛJÉBEN

………………………………………………………………………………………………

20

kintjük. Sok esetben azonban az erkölcs inkább csoportszintû, mint-sem egyéni kategória. Az erõszak közösségi természetét jól mutatja,hogy általában a nyilvánosság elõtt zajlik, nem az egyén privát szférájá-ban. Az Egyesült Államokban az erõszakos cselekmények kétharmadaharmadik személy jelenlétében zajlik le; ez az arány majdnem három-negyed a fiatalok körében.4

E megállapítások tükrében talán nem meglepõ, hogy az erõszak em-berrõl emberre terjed. Gondoljunk csak bele: „a barátom barátja a bará-tom”, „az ellenségem ellensége a barátom”, ugyanakkor „a barátom el-lensége az ellenségem”. Ezek az állítások nemcsak a viszálykodás ésa szeretetteljes kötelékek természetérõl szólnak, hanem emberi mivol-tunk egy másik alapvetõ aspektusát is megragadják: kapcsolatrendsze-reinket. Bár Giacomo és Kimmy egyedül cselekedtek, tetteik azt bizo-nyítják, hogy a bûn és a bosszú kapcsolataink révén könnyen átterjed-het egyik emberrõl a másikra, majd egy harmadikra.

Az erõszak nem is terjed olyan bonyolult útvonalon, mivel mindjártaz elsõ lépés, a legelsõ személytõl kiindulva, felelõs a társadalmunk-ban tapasztalható erõszak nagy hányadáért. Ha meg akarjuk érteni azerõszakos cselekményeket, meglehetõsen rövidlátó politika kizárólagaz elkövetõre koncentrálni – csak a gyilkos tudatállapotát vizsgálni,amint meghúzza a ravaszt –, mivel a gyilkosság ritkán véletlenszerû,a gyilkos általában ismeri áldozatát. Az USA-ban az emberölések 75%-ában a felek a gyilkosság elõtt is ismerték egymást, sõt, gyakran igen bi-zalmas viszonyban voltak. Ha tudni akarjuk, hogy kik lehetnek a po-tenciális gyilkosaink, csak nézzünk jól körül a környezetünkben!

De kapcsolati hálónk azokat a személyeket is magában foglalja, akikmegmenthetik az életünket. „2002. március 14-én felajánlottam a jobbvesémet a legjobb barátnõm férjének” – jegyezte be Cathy az önkéntes„élõ donorok” internetes fórumába. Az elõzõ nyáron egy bensõségesbeszélgetés alkalmával Cathy megtudta, hogy barátnõje férjének sú-lyosbodott a veseelégtelensége, és csak egy veseátültetés mentheti meg.A segíteni akarástól teljesen áthatva alávetette magát egy sor orvosi éspszichológiai vizsgálatnak, és egyre izgatottabb lett, ahogy egymásután vette az akadályokat és közeledett végsõ céljához, egyik veséje fel-ajánlásához. „Ez volt számomra életem legbeteljesítõbb eseménye”

A DOLGOK SÛRÛJÉBEN · 21

………………………………………………………………………………………………

21

– írta –, „annyira hálás vagyok, hogy segíthettem a legjobb barátnõmférjén. Felesége visszakapta a férjét, fiai visszakapták az apjukat […]mindenki nyert. Mindannyian jól jártunk. Az élet ajándékát adtam.”5

Számos olyan hasonló történetet ismerünk „célzott szervfelajánlá-sokkal” kapcsolatban, amelyben a donorok és a szervátültetésre várókközötti kapcsolat meglehetõsen laza, például, az egyik fél a Starbuckskávéház alkalmazottja, a másik az üzlet egyik törzsvendége. Elõfordul-hat a szervfelajánlásoknak olyan láncolata, amely mutat némi hasonló-ságot a Peretti-gyilkosságokkal. A 62 éves John Lavis, az ontariói Mis-sissaugából, három gyermek apja és négy gyermek nagyapja, 1995-benmajdnem meghalt szívelégtelenségben. Szíve egy háromszoros koszo-rúér-áthidaló mûtét során leállt, és ezért ideiglenesen mûszívre tették.A rendkívüli szerencsének köszönhetõen találtak egy donort, és nyolcnappal mûtétje után, amikorra állapota már válságossá vált, új szívetkapott. Lánya így emlékszik vissza: „Egész családom nagyon hálásvolt… [Az apám] élete legnagyobb ajándékát kapta – visszakapta azéletét.” Az eseten felbuzdulva Lavis gyermekei különbözõ szervfel-ajánlásokat tettek, mert szerintük ez a szimmetrikus gesztus volt a leg-kevesebb, amit tehettek. Késõbb, 2007-ben Dan, Lavis fia elhunyt egymunkahelyi baleset következtében. Nyolc beteg kaphatott új szerveketfelajánlásának köszönhetõen. Az a nõ, aki megkapta a szívét, késõbblevélben rótta le háláját a Lavis családnak, és így fogalmazott: „Köszö-nöm, hogy új életet kaptam!”6 Ugyanebben az évben az Egyesült Álla-mokban egy olyan hasonló, meglepõen hosszú, tíz lépésbõl álló ado-mányozási sorozat alakult ki egymástól függetlenül élõ vesedonorokközött (bár az egészségügyi szervek koordinációja mellett), amelyneksok beteg köszönheti az életét.7

A kapcsolati hálók olyan elõnyökkel is járhatnak az egyén számára– ahogy azt a késõbbiekben látni fogjuk –, amelyek az erõszak szögesellentétei. Ezek mentén az egyének olyan altruista cselekedetekre is ké-pesek, amelyekben viszonzás gyanánt elõre róják le hálájukat. A társa-dalmi kötelékeknek a jó és a rossz cselekedetek elterjedésében játszottszerepe a társadalmi problémák megoldását célzó új stratégiákat hívottéletre. Például, számos amerikai nagyvárosban létrejöttek olyan cso-portok, amelyek az erõszakot szülõ erõszak megfékezésére hivatottak.


B. Gy.: A bekezdés második mondatában a szerzõk az „altruista” jelzõt használják. Ez a szóegyre gyakrabban jelenik meg közgazdasági elemzésekben is. Hámori Balázs Érzelemgazda-ságtan címû könyvében (Kossuth, 1998) egy egész fejezetet szán az altruizmus felértékelõdé-sének. A „merõ jóindulatból” cselekvõ ember képét a közgazdaságtan fõiránya nehezen fo-gadja be, hiszen tanításai az önzõ, saját gazdasági érdekét nézõ ember viselkedésére épülnek.Hámori könyve az altruizmus több válfaját különbözteti meg, és rámutat annak gazdaságiszerepére is.

………………………………………………………………………………………………

22

Ezek az utcát jól ismerõ személyekbõl állnak, gyakran maguk is voltbandatagok, akik azáltal próbálják megfékezni az öldöklést, hogy igye-keznek korlátozni az erõszak terjedését. Felkeresik az áldozatot beteg-ágyánál, vagy annak családját és barátait, és igyekeznek rávenni õketarra, hogy ne álljanak bosszút. Nagyon sok életet menthetnek meg, haakárcsak egy embert is le tudnak beszélni az erõszakról.

Emberi kapcsolataink a mindennapi élet minden aspektusára hatás-sal vannak. Az olyan ritka események, mint egy gyilkosság vagy szerv-felajánlás, csak a jéghegy csúcsa. Szinte minden a társadalmi köteléke-inktõl függ, az, hogy hogyan érezzük magunkat, mirõl tudunk, kivelházasodunk össze, megbetegszünk-e, mennyi a fizetésünk, és elme-gyünk-e szavazni, vagy sem. A kapcsolati hálók csatornáin keresztülboldogság, nagyvonalúság és szeretet árad. Mint késõbb látni fogjuk,kapcsolataink mindig jelen vannak, és hol kisebb, hol egészen drámaihatással vannak döntéseinkre, tetteinkre, gondolkodásunkra, érzelme-inkre, sõt még vágyainkra is. Kapcsolatrendszerünk nem ér véget azok-nál a személyeknél, akiket ismerünk. Saját „társadalmi horizontun-kon” túl akár barátunk barátjának a barátja is elindíthat egy olyan lánc-reakciót, amely végül minket is elér, úgy, ahogy a távoli tengerek felõlérkezõ hullámok a partjainkat nyaldossák.

Tûzoltóbrigád és telefonos hírlánc

Képzeljük el, hogy kigyulladt a házunk! Szerencsére a közeli hûs vizûfolyóból vizet tudnánk meríteni, de teljesen egyedül vagyunk. Vödör-rel a kézben rohangászunk ingajáratban a folyó és otthonunk közt, ésminden alkalommal rálöttyintünk egy vödör vizet az égõ házra. Sajnos,erõfeszítésünk értelmetlen. Segítség nélkül nem vagyunk elég gyorsak,és nem tudjuk feltartóztatni a lángokat.

Ezzel szemben tételezzük fel, hogy nem vagyunk egyedül! Szeren-csére mind a száz szomszédunk hajlandó segítséget nyújtani, és mind-egyiknek van egy vödör a keze ügyében. Ha szomszédjaink elég jó kon-dícióban vannak, rohangálhatnának mindnyájan vödörrel a kézben afolyó és a ház között, és minden alkalommal rálöttyinthetnének egy vö-

TÛZOLTÓBRIGÁD ÉS TELEFONOS HÍRLÁNC · 23

………………………………………………………………………………

Cs. P.: Az altruista magatartás, azaz az együttmûködés kialakulásának egyik fontos vizsgálatimódszere a játékelmélet (néhány hazai vonatkozását lásd itt: http://jatekelmelet.lap.hu),amely a mindennapi emberi szituációk egyszerûsített mintái esetén vizsgálja azt, hogy mi-lyen feltételek, így például milyen emberi kapcsolatrendszerek esetén van lehetõség az altru-izmus megjelenésére. Az együttmûködés és a bosszú körei pszichológiai alapokon, a bizalomépülésével és romlásával is erõsíthetik önmagukat. Ezekrõl az „angyali és ördögi körökrõl” ittlehet többet olvasni: http://csermelyblog.tehetsegpont.hu/node/45.

23

dör vizet a tûzre. Nyilván jobb, ha száz ember oltja a tüzet ezzel a mód-szerrel, mint ha egy. Csak egyetlen gond van: miután mindannyianmegkezdik a mentést, rengeteg idõt fecsérelnek el az oda-vissza rohan-gálásra. Néhányuk bizonyára hamarabb elfárad, néhányuk kilötyögtetia vizet, az egyikük lehet, hogy eltéved, és nem találja az égõ házat. Haegymástól függetlenül cselekszenek, a tüzet valószínûleg nem sikerüleloltani, és leég a ház.

Szerencsére azonban ez mégsem fog bekövetkezni, mert a szomszé-dok összefognak, és feláll a tûzoltóbrigád. Mind a száz szomszédunkláncba fejlõdik a folyó és a ház között, és elkezdik egymásnak adogatnia teli vödröket a ház irányába, az üres vödröket pedig a folyó irányába.Tûzoltóbrigádunk ilyetén elrendezése nemcsak azt jelenti, hogy az em-bereknek nem kell az erejüket arra pazarolni, hogy ingázzanak a folyóés a ház között, hanem azt is, hogy még a gyengébbek is be tudnak segí-teni, akik egyébként nem lennének képesek egy teli vödörrel cipeked-ni. Ha így szervezzük meg száz ember munkáját, lehet, hogy ez kétszázember szervezetlenül, vaktában kifejtett erõfeszítésével is felér.

De mi az oka annak, hogy egy jól szervezett csoport hatékonyabbanmûködik, mint egy ugyanilyen létszámú – sõt nagyobb –, egymástólfüggetlen emberekbõl álló halmaz? Mibõl fakad, hogy az egész több,mint részeinek összessége? Mi az oka ennek a „többletnek”? Meglepõ,hogy az egyének hatékonysága rátermett szervezéssel nagyságrendek-kel növelhetõ. Mi lehet vajon az oka annak, hogy emberek meghatáro-zott szerkezetû csoportjai nemcsak többre, hanem olyan dolgokra is ké-pesek, amelyekre az egyén nem?

Azért, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, még mielõtt rátér-nénk a dolog könnyebbik oldalára, tisztáznunk kell a hálózatelméletnéhány alapfogalmát és alapgondolatát. Ne féljünk, „nem fog fájni”! Azalapfogalmak megértése lehetõvé teszi majd – ahogy feltárjuk az embe-ri létezés teljes spektrumát befolyásoló kapcsolati hálók különleges ké-pességeit – a konkrét esetek és a bonyolultabb koncepciók vizsgálatát.

Elõször is tisztáznunk kell, hogy mit értünk emberek „csoportjain”.Egy csoportot meghatározhatunk egy bizonyos tulajdonsággal (nõk, de-mokrata pártiak, jogászok, hosszútávfutók), vagy egyszerûen rámutat-hatunk az egyének bizonyos halmazára (ott, azok a posta elõtt várakozó


B. Gy.: Az Olvasó, ha van hozzá kedve és akad egy internetre csatlakoztatott számítógépa keze ügyében, itt megállhat egy pillanatra, ellátogathat a YouTube videomegosztó oldalá-ra és megkereshet néhány, a múlt század elején készült filmet a Ford gyár futószalagos rend-szerének mûködésérõl. Ezeket nézve tanúja lehet, hogyan mûködik a fenti tûzoltólánc-modellüzemi környezetben, hogyan hozzák létre kollektíven tanulatlan, ámde kiválóan szervezettemberek a kor egyik legbonyolultabb termékét, a személygépkocsit.

24

emberek). A kapcsolati hálók ezzel szemben egészen más dolgok. Bára háló, bármilyen más csoporthoz hasonlóan, szintén egyének összes-sége, azonban valami mást is tartalmaz: azokat a meghatározott kap-csolatokat, amelyek a csoport tagjai között fennállnak. E kapcsolatok ése kapcsolatok meghatározott rendszere gyakran fontosabb, mint magaaz egyén. Ez teszi lehetõvé, hogy a csoport olyan dolgokra is képes le-gyen, amelyekre az elszigetelt egyénekbõl álló halmaz nem. A kapcso-latokkal magyarázható, hogy miért több az egész, mint részei összessé-ge. A kapcsolatrendszer feltárása alapvetõ fontosságú, ha meg akarjukérteni a hálózatok mûködését.

Az otthonunkat megmentõ tûzoltóbrigád nagyon egyszerû kapcsola-ti háló. Lineáris és nincsenek elágazásai: mindenki (az elsõt és az utol-sót leszámítva) két másikhoz kapcsolódik, az elõtte lévõhöz és az utánakövetkezõhöz. Ez az elrendezõdés nagyon hatékony, ha például vizetakarunk szállítani egyik helyrõl a másikra. De száz ember optimálismegszervezése az adott feladattól függ. Egy száz emberrel végrehajtan-dó tûzoltási feladat leghatékonyabb megszervezése más kapcsolatrend-szert feltételez, mint, mondjuk, egy katonai cél elérése. Egy százfõs ka-tonai századot általában tíz, egymással szoros kapcsolatban álló tízfõsrajból állítanak fel. Ily módon minden egyes katona személyesen is is-merheti bajtársait, és nem csupán az elõtte vagy utána rohangáló bo-korugrónak tekinti õket. A hadseregben mindent elkövetnek azért,hogy a katonák minél jobban megismerjék rajtársaikat, és ha kell, akáréletüket is feláldozzák a másikért.

Vizsgáljuk meg a kapcsolati hálók egy másik példáját: a telefonoshírláncot! Tegyük fel, hogy sürgõsen tudatni kellene száz emberrel,hogy elmarad a tanítás! A modern tömegkommunikáció és az internetmegszületése elõtt ez nem kis fejtörést okozott, mivel nem volt olyannyilvános, percre pontos információforrás, amit mindenki akár otthon-ról is elérhetett (bár hasonló funkciót töltött be az, ha a nagytemplom-ban harangoztak). Így tehát minden embert személyesen kellett tájé-koztatni. Telefonnal könnyebb egy ilyen feladatot elvégezni, bár száztelefonhívás egy ember számára nem kis megterhelés. Ha mégis talál-nánk megfelelõ személyt erre a feladatra, meglehetõsen hosszú ideigtart, mire a listája végére ér, és az is lehet, hogy addigra az utolsók már


………………………………………………………………………………………………

Cs. P.: A hálózatok kapcsolatrendszere által elõidézett „csoportjellemzõ” (emergens) tulaj-donságok minden komplex rendszerre jellemzõk. A kapcsolatrendszerbõl fakadó többlettu-lajdonságok olyan egyszerû (-nek látszó) kémiai rendszereken is megfigyelhetõk, mint a víz,ahol a fagyás vagy forrás jelensége nem következik a vízmolekulák egyedi tulajdonságaiból.Hasonlóképpen a sejtek, az agyunk bármely mûködése, az élet maga is ilyen, a komplex rend-szereknek a (hálózatok kapcsolatrendszerével is leírható) szerkezete nélkül meg nem érthetõtulajdonság.

25

elindultak hazulról. Tehát, ha csak egy embert bízunk meg a telefonál-gatással, az nemcsak megterhelõ, de nem is hatékony.

Ideális esetben arra törekszünk, hogy minden személy egy egész lán-colatot indítson el, annak érdekében, hogy mindenkit el lehessen érnia lehetõ leghamarabb és a legkevésbé megerõltetõ módon. Az egyik le-hetõség az, hogy sorba állítjuk az embereket, az elsõnek kell felhívnia amásodikat, a másodiknak a harmadikat, és így tovább, amíg végül min-denki megkapja az üzenetet, csakúgy, mint a tûzoltóbrigád esetében.Ezzel a ráfordítandó idõt és energiát egyenletesen lehet megosztani azemberek között, bár a századik személy elérése még így is túl hosszúideig tarthat. Az is baj, ha a listán szereplõ egyik személy nincs otthon,és nem tudja felvenni a telefont, mert az utána sorakozók nem fogjákmegkapni az üzenetet.

Egy másik lehetséges szervezõdés a telefonos fastruktúra. Az elsõszemély felhív két másikat, a két másik mindegyike további kettõt, ésígy tovább, amíg csak mindenkit ki nem értesítenek. A tûzoltóbrigádtóleltérõen a telefonos fastruktúra lehetõvé teszi, hogy egy idõben egyretöbb és több embert tudjanak kiértesíteni, tehát beindulhat egy lánc-reakció. A szükséges erõfeszítés a csoport tagjai között egyenlõen osz-lik meg, és akkor sem történik nagy baj, ha az egyik ember nem tudjafelvenni a telefont. Egyetlen telefonhívással egy személy olyan ese-ménysorozatot képes elindítani, amely százakra, sõt ezrekre kihatássallehet – csakúgy, mint az a szervdonor, akinek John Lavis megkaptaa szívét, majd az ezt követõ szervfelajánlásokkal további nyolc emberéletét lehetett megmenteni. A telefonos fastruktúra nagymértékbencsökkenti a csoporton belüli információáramláshoz szükséges lépésekszámát, ezzel minimalizálja annak az esélyét, hogy az információ tor-zul. A hálózat szóban forgó struktúrája fölerõsíti és egyúttal megõrzi azüzenetet. Tény, hogy amikor az USA-ban a telefonkészülékek bekerül-tek az otthonokba, az ehhez hasonló telefonos fastruktúrákat nagyonsok mindenre használták; a Los Angeles Times egyik 1957-es cikke em-lítést tesz arról, hogy a Smithsonian Astrophysical Observatory „Moon-watch” programjában részt vevõ amatõr csillagászok, akiknek az ame-rikai és orosz mûholdak követése volt a feladata, ilyen telefonos fa-struktúrával értesítették egymást.8


………………………………………………………………………………………………

L. L.: A munkacsoportok minél jobb megszervezésével elérhetõ hatékonyságnövelés régi ked-vence a munkafolyamatok átalakításával foglalkozó szakembereknek. A Taylor nevévelfémjelzett elvek eredményeképpen bevezetett futószalag-rendszert a Ford autógyár alkal-mazta kezdetben a legkiterjedtebben – s ez szolgált Chaplin Modern idõk címû remekmûvé-nek alapjául, amely az emberi kapcsolatok ilyen átalakításának visszásságait is ábrázoltaszatirikusan.

26

Sajnos, az ilyen típusú hálózatok teszik lehetõvé azt is, hogy egy ma-gányos csaló több ezreket átejtsen. Egy Ponzi-féle piramisjátékban apénz ugyanolyan hálózatban áramlik „felfelé”, mint a mi telefonos fa-struktúránk. Az újonnan belépõk pénze a „felettük” lévõkhöz vándo-rol, és azért kell mindig új tagokat verbuválni a régiek „alatt”, hogyazok biztosítsák a pénzellátást. Ahogy telik-múlik az idõ, egyre több éstöbb embertõl szednek be pénzt. 2008-ban a szövetségi kormány nyo-mozói feltárták minden idõk talán legnagyobb piramisjátékát, amely-ben Bernie Madoff harminc év leforgása alatt ötvenmilliárd dollártcsalt ki több ezer befektetõbõl. A bosszúállók korábbiakban ismertetettkorzikai hálózatához hasonlóan Madoff befektetési hálózata is olyandolog, amelybõl az emberek többsége ugyancsak szeretne kimaradni!

Az 1.1 ábra (28. o.) diagramjai az eddig ismertetett négy hálózattí-pust ábrázolják. Elõször is, van egy százfõs csoportunk (az egyes embe-reket egy karika, illetve „csomópont” formájában ábrázoltuk), a csoporttagjai között nincsenek kapcsolatok. Ezután lássuk a tûzoltóbrigádot!Itt nemcsak a száz embert vettük fel, hanem a közöttük lévõ 99 kapcso-latot is, minden ember (az elsõt és az utolsót leszámítva) két másikhozkapcsolódik, a kapcsolat kétirányú (ez azt jelenti, hogy az üres és a telivödröket mindkét irányban továbbítani lehet). A telefonos hírlánc szin-tén száz embert és 99 kapcsolatot tartalmaz, de itt mindenki – az elsõés az utolsó személyeket leszámítva – három másikkal áll kapcsolat-ban; van egy bemenõ szál (az õt hívõ személy irányából) és két kimenõszál (az általa hívott két személy irányába). Nincsenek kétirányú kap-csolatok; az információáramlásnak meghatározott iránya van, csakúgy,mint az emberek közötti kapcsolatoknak. A száz katonából álló század-ban a rajokon belüli kötelékek sokkal szorosabbak, mint azok, amelyeka különbözõ rajokban szolgáló katonák között húzódnak; minden sze-mély pontosan kilenc másikkal áll kapcsolatban. Ebben a példánkbana száz ember között 450 kapcsolat van (azért nem 900, mert mindenegyes kapcsolat két embert köt össze). A rajzon feltételeztük, hogy a ra-jok között nincs kapcsolat, de legalábbis a rajokon belüli kapcsolatoksokkal szorosabbak, mint a rajokon átnyúlók. Ez nyilván túlzott leegy-szerûsítés, de jól illusztrálja a kapcsolati hálók által érintett „belsõ kö-zösségek” egy további sajátosságát. Az ilyen „belsõ közösségeket” az


………………………………………………………………………………………………

27

emberek olyan csoportjaként határozhatjuk meg, amelyben az embereksokkal szorosabb kapcsolatban vannak egymással, mint a hálózat egymásik pontján elhelyezkedõ személlyel. A belsõ közösségeket a kap-csolatrendszerek révén határozzuk meg, és nem tagjaik valamilyen kö-zös tulajdonságával.


1.1 ábra Száz ember összekötésének négy lehetséges módja. Mindegyik kör(csomópont) egy-egy személyt ábrázol és mindegyik szakasz (összeköttetés)

egy két személy közötti kapcsolatot. A nyilazott szakaszok azt jelentik,hogy a kapcsolatnak iránya is van; a telefonos hírlánc esetében mindig csak

az egyik személy hívja a másikat. Különben a kapcsolatok kölcsönösek:a tûzoltóbrigád esetében a teli és üres vödrök mindkét irányban haladnak;

a katonai rajok esetében a katonák közötti kapcsolatok kétirányúak

Cs. P.: A valóságban a katonai rajok egyszerûsített példájától eltérõen a társadalmi csoportokkapcsolatrendszere meglehetõsen átfed egymással. A kötet Olvasója sem csak egyetlen, ha-nem egyszerre számos közösség tagja a munkája, a családja és a kedvtelései révén. A csopor-tok átfedései a biológiai hálózatokban is nagyon fontosak, hiszen ezek teszik lehetõvé annaka szabályozását, hogy mi legyen a sejtjeink legfontosabb feladata, vagy hogy milyen feladat-ra mozgósítsa a szervezetünket az agyunk.

28

Nagy általánosságban a kapcsolati hálókat emberek szervezett ösz-szességének tekinthetjük, amelyek kétféle elemet tartalmaznak: emberilényeket és a közöttük fennálló kapcsolatokat. A tûzoltóbrigádtól, a te-lefonos hírlánctól és a katonai századtól eltérõen a spontán kialakulókapcsolati hálók nem felülrõl szervezõdnek. A valóságos, mindennapiéletünkben fellelhetõ kapcsolati hálók organikusan fejlõdnek ki az egyé-nek eltérõ tulajdonságainak táptalaján; az egyik ember kevés, a másiksok barátot gyûjt maga köré; az egyik ember kisebb, a másik inkább na-gyobb családban él; az egyik ember személyesebb munkahelyen, a má-sik inkább személytelenebb munkahelyen dolgozik.

Nézzük például az 1.2 ábrát (30. o.), amelyen egy amerikai egyetemegyik kollégiumában lakó 105 diák között fennálló baráti kapcsolatokatábrázoltuk! Átlagosan egy diákot hat társához fûzi szoros barátság, bárvan, akinek csak egy barátja van, és van, akinek hatnál is több. Ezenfe-lül vannak „beágyazottabb” diákok, ami azt jelenti, hogy vannak olya-nok, akik barátaikon keresztül, barátaik barátain keresztül és így to-vább több emberrel állnak kapcsolatban a hálózaton belül. A hálózato-kat vizuálisan megjelenítõ szoftverek a több kapcsolattal rendelkezõszemélyeket a középpontba, míg azokat, akik kevesebb kapcsolattalrendelkeznek, a hálózat perifériáira teszik, így láthatjuk, hogy ki hol„helyezkedik el” a hálózatban. Ha barátaink és a családunk kapcsolat-rendszere növekszik, mi is több szálon kerülünk kapcsolatba a hálóegészével. Ezáltal „beljebb” kerülünk, hiszen ha barátaink kapcsolat-rendszere növekszik, a szélekrõl a kapcsolati háló belseje irányábamozdulunk el. Nemcsak barátaink és más viszonylataink számávalmérhetjük, hogy mennyire vagyunk a központban, hanem barátainkbarátainak, valamint azok barátainak, és így tovább, a számával is.A tûzoltóbrigáddal ellentétben, ahol mindenki úgy érezheti, hogy hely-zete azonos a másikéval (a tõlem balra álló embertõl kapom a vödröt,amit a tõlem jobbra állónak továbbítok – mindegy, hol állok a sorban),az utóbbi példában minden ember máshol helyezkedik el a hálózatonbelül.


B. Gy.: „…a spontán kialakuló kapcsolati hálók nem felülrõl szervezõdnek” – olvashatjuka fenti bekezdésben. Amikor vállalati vezetõk a szervezeti felállásról döntenek, szervezeti áb-rát rajzolnak, tudatosan próbálnak felépíteni valamilyen kapcsolati rendszert. A formálisrendszer mellett – úgy, ahogy a szerzõk leírják – mindig megjelenik az informális is, organi-kusan, a mindennapos munkahelyi élet során. A formális és az informális hálók eltérései ren-geteg fejfájást okoznak a gyakorló vezetõknek.

29

A hálózatok „kapcsolatrendszere” – vagy ami ugyanezt jelenti: „szer-kezete” és „topológiája” – a hálózatok egyik alapvetõ tulajdonsága. Bára hálózatok felépítését többféleképpen is szemléltethetjük, az a kap-csolatrendszer, amely ezt az alakzatot meghatározza, független az ábrá-zolás módjától. Tegyük fel, hogy kiszórunk a padlóra ötszáz gombot, ésvan kétezer zsinórdarabunk, amelyekkel összeköttetéseket létesíthe-tünk közöttük! Ezután kiválasztunk találomra két gombot, és összeköt-jük õket egy zsinórral. Ismételjük meg ezt az eljárást – kössünk összemindig két véletlenszerûen kiválasztott gombot – egészen addig, amígcsak el nem fogynak a zsinórok. Az eljárás végeztével lesznek olyangombok, amelyekhez több zsinór is tartozik, és lesznek olyanok, ame-


B. Gy.: Az informatikai hálózatokról szóló könyvek szinte mindegyike tartalmaz egy fejezetetvagy szakaszt a számítógépes hálózatok szerkezetérõl, topológiájáról. A szerzõk már többolyan emberi hálózatot írtak le, amelyeknek megvan a számítógépes megfelelõje is.

1.2 ábra 105, egy kollégiumban lakó, közeli barátságban lévõ diák hálózata.Minden kör egy diákot ábrázol, minden vonal egy kétirányú baráti

kapcsolatot. Bár mind A, mind B négy baráttal rendelkezik, valószínû,hogy A mind a négy barátja ismeri egymást (vannak közöttük kapcsolatok),míg ugyanez nem mondható el B barátairól. A-nak nagyobb a tranzitivitása,

mint B-nek. Bár mind C-nek, mind D-nek hat barátja van, a kapcsolatihálóban elfoglalt helyük rendkívül eltérõ. C helyzete központibb, D helyzete

periférikusabb; C minden barátja maga is sok baráti kapcsolattalrendelkezik, ezzel szemben D-nek csak olyan barátja van, akinek kevés

baráti kapcsolata van, vagy egyáltalán nincs D-n kívül más barátja

30

lyeket véletlenségbõl sohasem választottunk ki, azaz nem lesznek másgombokkal összeköttetésben. Az is elõfordulhat, hogy lesz a gombok-nak egy olyan részhalmaza, amelyben a gombok csak egymással állnakösszeköttetésben, más gombokkal nem. Ezeket a csoportokat – beleért-ve a magányos, összeköttetéssel nem rendelkezõ gombokat is – a háló-zat „komponensei”-nek nevezzük. Hálózatok ábrázolásánál igen gyak-ran csak a legnagyobb komponenst vesszük figyelembe (esetünkbena legtöbb gombot tartalmazó csoportot).

Ha a hálózatunk egyik komponensének egyik gombját felemelnénka padlóról, az összes többi gomb, amelyekhez közvetlenül vagy másgombokon keresztül, közvetetten kapcsolódik, szintén felemelkednea levegõbe. Ha a gombokat visszadobnánk a padlóra, valahová másho-vá, a gombok elrendezõdése egész biztosan megváltozna. De a halmaztopológiája – ami a gombjaink hálózatának egyik alapvetõ és belsõ tu-lajdonsága – egy csöppet sem változik, akárhányszor emeljük is fel ésdobjuk vissza a padlóra a gombokat. Mivel a gombok közötti összeköt-tetések nem változtak meg, helyük a hálózatban változatlan maradt.A szemléltetésre kifejlesztett szoftverek ezt két dimenzióban próbáljákmegjeleníteni, úgy mutatva be a kérdéses topológiát, hogy azokat agombszemeket állítják a középpontba, amelyek körül a szálak a legin-kább össze vannak gubancolódva, és azokat helyezik ki a szélekre, ame-lyek csak kisszámú összeköttetéssel rendelkeznek. Képzeljük csak el,hogy megpróbálunk kibogozni egy összegubancolódott vezetéket, ame-lyen karácsonyfaégõk függenek! Bár az összegubancolódott vezetéknekmindig lesznek olyan indái, amelyeket könnyen ki lehet húzni, hiábapróbáljuk meg átforgatni ezt a padlóra fektetett gubancot egyik oldalá-ról a másikra, mindig visszamarad a közepén egy sûrû gombolyag.

Számos oknál fogva – ezeket az okokat nemsokára közelebbrõl isszemügyre vesszük – az emberek mindig egy meghatározott helyet fog-lalnak el az õket körülvevõ, spontán elõforduló és folyamatosan fejlõdõkapcsolati hálókban. A spontánul kialakult hálózatoknak mindig vanstruktúrája, bonyolultsága, funkciója, lendülete; a bennük rejlõ szép-ség hiányzik a mesterségesen létrehozott rendszerekbõl. Létezésüktöbb kérdést is felvet: hogyan jöttek létre, milyen szabályszerûségeketkövetnek és milyen célt szolgálnak?


………………………………………………………………………………………………

L. L.: Fontos kutatási feladat a spontán rendszerek struktúrájának elõállítása mesterségesen– egy szép új magyar teljesítmény ezzel kapcsolatban Lovász László matematikus, valamintPalla Gergely és Vicsek Tamás fizikusok eredménye. Ez egy olyan módszer, illetve szoftver,amellyel a legkülönfélébb tulajdonságú, valós életben elõforduló hálózatokhoz nagyon ha-sonló hálózatok állíthatók elõ.

31

A hálózatban élõkre vonatkozó szabályok

A kapcsolati hálóknak két alapvetõ aspektusa van, függetlenül attól,hogy olyan egyszerûek-e, mint a tûzoltóbrigád, vagy olyan komplexek,mint egy többgenerációs család, egy egyetemi kollégium, egy teljes te-lepülés vagy egy mindnyájunkat összekötõ, egész világra kiterjedõ há-lózat. Elõször is, léteznek kapcsolatok, tehát, hogy ki kivel áll összeköt-tetésben. Ha egy csoport hálózatot alkot, a kapcsolatoknak mindig vanegy meghatározott rendszere, amely összeköti az érintett egyéneket, eza topológia. A kapcsolatok bonyolult dolgok. Lehetnek rövid életûekvagy élethossziglan tartók, lehetnek felületesek vagy szorosak; lehet-nek személyesek vagy személytelenek. Az, hogy miként képezzük le,hogyan szemléltetjük az adott hálózatot, mindig attól függ, hogy ho-gyan határozzuk meg az érdeklõdésünkre számot tartó kapcsolatokat.Általában szeretjük hangsúlyozni a családi kötelékek, a baráti szálak, akollegiális kapcsolatok és szomszédsági viszonyok fontosságát. Ahány-féle társadalmi kötelék van, annyiféle kapcsolati háló létezik. Alapjá-ban véve, ha a hálózati kapcsolatokon keresztül valami átáramlik – pél-dául, nemi betegségek vagy egydolláros bankjegyek átadása történik –,ez az áramlás a személyek közötti közvetlen kapcsolatokon túl a háló-zati kapcsolatok egész rendszerét kirajzolja.

A másik fontos aspektus a terjesztés, ha van egyáltalán valami olyan,amit átadunk kapcsolatainkon keresztül, például vízzel teli vödröket,kórokozókat, pénzt, erõszakot, divatot, szerveket, boldogságot vagyakár a kóros elhízást. Valószínûleg minden áramlat a saját törvénysze-rûségeinek engedelmeskedik. Például, a tüzet nem lehet vödrökben to-vábbítani a folyó felé, a mikrobák nem fertõzhetnek meg valaki olyant,aki immunitással rendelkezik, és az elhízás – amelyrõl a negyedik feje-zetben fogunk szólni – általában gyorsabban terjed az azonos nemûekközött.

Ha meg akarjuk érteni a kapcsolati hálók létrejöttének okait és mû-ködését, szükséges, hogy tisztában legyünk a kapcsolatok és a terjedés– vagyis a szerkezet és a mûködés – néhány alapszabályával. Ezek azalapelvek magyarázatot szolgáltatnak arra, hogy a kapcsolatoknak kö-szönhetõen miért több az egész, mint részeinek összessége.


………………………………………………………………………………………………

32

a dolgok sÛrÛjÉben©szlet.pdf · 2010-11-09 · 1. fejezet a dolgok sÛrÛjÉben korzikán...

Documents