A gy ermek - és i f jús ág v éd e l em

k i a l aku l ás a

(A gyermekvédelem rendszere kurzus)

Készítette: Milovszky Tamásné

Igazságügyi igazgatási szak, levelező

2 0 1 1

2

1. Bevezetés

Dolgozatomban kísérletet teszek arra, hogy a hazai gyermek- és ifjúságvédelem

kialakulását bemutassam.

„ A gyermekvédelmet koronként és társadalmanként változó emberjogi, filozófiai,

társadalompolitikai és szakmai elvek és ideológiák határozzák meg. A gyermekvédelem

bonyolult rendszer, melyet aligha lehet optimálisra tervezni. Kliensei a legnehezebb sorsú

gyermekek, akiknek hátrányos helyzetét, kiszolgáltatottságát semmilyen gyermekvédelmi

rendszer nem tudja teljes mértékben felszámolni. Ugyanakkor a társadalom szociális

érzékenységének, a demokrácia fejlettségének fokmérője az, hogyan bánik a rászoruló

gyermekekkel. A gyerekes családokkal foglalkozó szakemberek feladata az, hogy munkájukat

felelősségteljesen végezzék és hozzájáruljanak ahhoz, hogy a gyermekvédelem és gyermekjólét

rendszere a jelenleginél jobban szolgálja a gyermekek, a családok érdekeit.”1

Mielőtt a gyermek- és ifjúságvédelem kialakulásának ismertetését elkezdeném érdemes

tisztázni, hogy mi is az a gyermekvédelem.

„A gyermekvédelem elméleti megközelítésben történeti-társadalmi meghatározottságú és

szerveződésű összetett segítő tevékenység, amely arra irányul, hogy az adott társadalom

gyermek- és ifjúsági korúnak tekintett népessége kielégíthesse az élete fenntartásához és

társadalmi érvényesüléséhez nélkülözhetetlen szükségleteit. Olyan szervezett beavatkozási

módokat (intézményeket, foglalkozásokat, módszereket) sorolunk ide, amelyek ezeket a

szükségletkielégítő funkciókat a családon belül vagy azon kívül segítik, támogatják, zavar

esetén korrigálják, helyreállítják vagy ezek eredménytelensége esetén átveszik.”2

A gyermekvédelem fogalmát a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló

1997. évi. XXXI. törvény 14§. (1). bekezdése is definiálja az alábbiak szerint:

„A gyermekek védelme a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítésére,

veszélyeztetettségének megelőzésére és megszüntetésére, valamint a szülői vagy más

hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítására

irányuló tevékenység.”3

1 Szilvási Léna In: Gyermek-család-társadalom /szerk. Szilvási Léna, Budapest: Hilcher Rezső

Szociálpolitikai Egyesület, 1995. p. 21 2 Sámson Tímea: Gyermek- és ifjúságvédelem, 2007. 3 http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700031.TV letöltés ideje: 2011. május 6.

3

2. Gyermeknevelés az őskorban és az ókorban

A gyermekvédelem egyidős az emberiséggel, amely kezdetben a gyermekekről való

gondoskodást jelentette. Ilyen megközelítésben vizsgálva már az őskorban is létezett. A

gyermekek gondozása, felügyelete a közösség feladata volt. A gyűjtögetéssel foglalkozó nők

körül voltak a gyerekek, akik elsajátították az egyes tevékenységeket. Felnőve a fiúk a

férfiakhoz csatlakoztak és részt vettek a vadászatban.

Az ókorban a különböző társadalmakban különböző fontosságot tulajdonítottak a

gyermekek, az ifjúság nevelésének. A sumér gyermekek olvasni, írni tanultak, majd a

művészetekkel és a matematikával is megismerkedhettek. A spártai nevelés középpontjában a

katonai nevelés volt. Az athéni nevelés lényegét Platón szavaiból ismerhetjük meg:

„ A helyes nevelésnek olyannak kell lennie, hogy képes legyen a testet és a lelket a lehető

legszebbé és legderekabbá tenni.”

A római nevelés a politikai tevékenységek oktatására tette a hangsúlyt.

3. A hazai gyermekvédelem kialakulásának kezdetei

A gyermekvédelemmel kapcsolatos elő írásos emlék Szent István Király „Dekrétomainak”

Második Könyvében található, az özvegyek és árvák védelméről:

„Akarjuk nyilván, hogy az özvegyeknek és árváknak is legyen részök a mi

törvényünkben, ily ok alatt: ha valamely özvegynek fiai, leányai maradnak, és azokat

nevelni, mind éltiglen velek lakni fogadkozik, legyen a mi engedelmünkből hatalma, hogy azt

mívelhesse, és senki uj házasságra ne kényszeritse őtet.

1. § De ha megmásolván az ő szándékát, ismét férjhez akarna menni és az árvákat

elhagyná, egyáltalában semmit az árvák javaiból magának ne tulajdonitson, hanem csak

hozzá illendő öltöző ruhát adjanak véle.

2. § Ha pedig magzat nélkül maradt el özvegyül, és házasságtalan az ő özvegységében

való megmaradásra igéri magát, akarjuk, hogy birja minden javát, és valamit azzal

cselekedni akar, cselekedje azt. És az ő holta után szálljanak vissza azon javak a férje

rokonságára, ha vannak rokonai; ha pedig nincsenek, legyen örököse a király.”4

A középkorban az egyházak megerősödésével megjelentek az egyházi menhelyek, ahol

az árvák, idősek, betegek és szegények ellátásáról gondoskodtak.

1711-ben I. József király rendelete szabályozta a vagyonnal rendelkező árvák helyzetét,

majd 1724-ben egy másik királyi rendelet kimondta, hogy minden község maga köteles

gondoskodni a szegényeiről és az árváiról.

4 http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=282 letöltés ideje: 2011. május 6.

4

Sartorius Szabó János rozsnyói születésű evangélikus lelkész 1740 körül a Vas megyei

Nemcsón nyitotta meg az első evangélikus árvaházat, a kőszegi hívek támogatásával.

A XIX. századra hazánkat is elérték azok a gazdasági, társadalmi változások, amelyek a

gyermekvédelem területén is megmutatkoztak. Egyrészt az emberi kapcsolatok átalakultak,

megváltozott a gyermekkor jelentősége. Másrészt a nők munkába állásával megjelent a

gyermekek napközbeni elhelyezésének igénye.

Az első óvodát Brunszvik Teréz nyitott 1828. június 1-én,

Budán, a Krisztinavárosban. 3-6 éves gyermekek nevelését

vállalták. Ők elsősorban nem vagyonos polgárok gyermekei

voltak, hanem olyan csemeték, akiknek szülei nem tudták

megoldani a gyermekeik felügyeletét. Ezekben az

intézményekben oktatás is folyt, így például beszéd- és

értelemgyakorlatokat is folytattak. 1836-ban megalakult a

Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesület, amely országos szervezet volt,

és az óvodák szervezését és fenntartását volt hivatott ellátni. 1837-ben létrehozták az első

óvóképzőt is.

1852. április 21-én, Pesten megnyílt az első bölcsőde. Ezen intézmények feladata volt a

gyermekek napközbeni felügyelete és ellátása, az anya munkaideje alatt. Leginkább a nehéz

szociális helyzetben lévő családok számára volt ez különösen fontos, hiszen ők

kényszerültek rá arra, hogy az anya is dolgozzon.

Az iskolai oktatás kezdetben az egyház által felvállalt feladat volt, majd az állam

igyekezett ezt átvállalni. 1848-ban Eötvös József a forradalmi kormány vallás- és

közoktatási minisztere törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlés elé, amely a

népiskolákról, a tanköteles korról, a tanítás ingyenességéről és az oktatás nyelvéről szólt. A

törvényjavaslat vitája azonban időszerűtlenné vált.

A kiegyezés után jelentős lépés volt a népiskolai közoktatás tárgyában hozott 1868. évi

XXXVIII. törvénycikk elfogadása. Bevezették az általános tankötelezettséget, a népoktatás

ingyenességét, az anyanyelv szerinti oktatást. A jogszabály rendelkezett a hatosztályos

elemi iskolák felállításáról, és a polgári iskolák létrehozásáról. A kisdedóvásról szól 1891.

évi XV. törvénycikk pedig behelyezte az óvodákat a közoktatási rendszerbe. 1884-1903- ig

megnyitották az első javítóintézeteket, és ezzel párhuzamosan létrejött a pártfogó felügyelet

intézménye.

Ezek a XIX. századi intézkedések alapozták meg a jelenlegi gyermekvédelmet.

5

4. Gyermekvédelem a XX. század elején

A gyermekvédelem szempontjából kiemelt fontossággal

bírtak a Széll Kálmán nevéhez fűződő, 1901-ben elfogadott

egységes jogszabályok, az állami gyermekmenhelyekről szóló

1901. évi VIII. törvénycikk, és a közsegélyre szoruló 7 éven felüli

gyermekek gondozásáról szóló 1901. évi XXI. törvénycikk. Az

előbbi a 7 éven aluli, az utóbbi a 7 és 15 év közötti „hatóságilag

elhagyatottnak nyilvánított” gyermekek gondozásáról nyilatkozik.

Eszerint ezeknek a gyermekeknek joga, hogy az állam eltartsa, felnevelje őket. Az állam

kötelezettsége tehát, hogy gyermekmenhelyeket létesítsen. A törvénycikkek folyományaként

gróf Edelsheim-Gyulai Lipót megalapította az Országos Gyermekvédő Ligát5, amely alakuló

közgyűlését 1906. február 25.-én tartották. Itt megfogalmazták a szervezet fő célját,

„elsősorban egy akkora országos gyermekvédelmi alap létesítése, hogy annak

kamatjövedelméből a társadalmi gyermekvédelem összes anyagi szükségletei fedezhetőek

legyenek”, és a gyermekvédelem valamennyi ágának támogatása.6

A züllött, illetve züllésnek indult fiatalok érdekében 1913-ban felállították a fiatalkorúak

bíróságát.

1915-ben megalakult a Stefánia Szövetség, amely az anya- és csecsemővédelem

megteremtését tűzte ki célul. Tíz éves működése alatt 320 anya- és csecsemővédelmi

intézetet, szülőotthont hoztak létre.

A Tanácsköztársaság ideje alatt nagy hangsúlyt fektettek a gyermekvédelemre, a munkás

gyermekek szociális és egészségügyi ellátására, üdültetésére.

A 20-as években Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi

miniszter célul tűzte ki az ország műveltségi színvonalának

emelését. Ezt a népiskolák tömeges felállításával és a népművelés

megszervezésével kívánta elérni. 1925-ben a Stefánia Szövetség

utódaként megalakult a Zöldkereszt Egyesület, majd megkezdődött

a „zöldkeresztes” védőnői képzés. A 30-as, 40-es években

megjelent hazánkban a cserkészmozgalom is.

5 http://ogyl.hu/index.html letöltés ideje: 2011. május 7. 6 A Ligát 1950. április11.-én államosították, majd 1989. február 9.-én újjászervezték.

6

A II. Világháború után hatalmas feladat volt az elárvult, szegény gyermekekről való

gondoskodás, amelyben a társadalmi szervezetek mellett az egyházak is aktívan részt vettek.

5. Gyermekvédelem a szocializmusban

1945-ben megkezdődött az ország újjáépítése és a szocializmus építése. A legfontosabb

feladat volt, az elárvult, csellengő gyermekek összegyűjtése és az ellátásuk megszervezése.

Ezt intézmények hiányában nevelő szülőkkel próbálták megoldani. Még ebben az évben

elrendelték a nyolcosztályos általános iskolai oktatás megszervezését is.

1948-ban megindult a magyar úttörőmozgalom is.

1950-ban Ratkó Anna egészségügyi miniszter elképzelése alapján elkezdték a csecsemő-

és gyermekotthonok alapítását. A nevelő szülőkhöz kiadott gyermekeket visszavették és

ezekben az (általában rosszul ellátott) intézményekben helyezték el, ahol gyakran még

szakember hiánnyal is meg kellett küzdeni. A gondozásba vétel indoka leggyakrabban a

család anyagi helyzete volt, de megjelent az egészségügyi veszélyeztetettség is. A

gyermekvédelem kizárólag az állam feladata lett, az egyházak és a társadalmi szervezetek

nem végezhettek ilyen tevékenységet.

Jelentősebb változásokat hozott a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi

IV. törvény, amely kisebb-nagyobb kiegészítésekkel és módosításokkal ma is hatályban van.

Ekkor törölték el az „elhagyott gyermek” kifejezést és vezették be helyette az állami

gondozott elnevezést. Állami gondozásban 18 éves korukig vehettek részt azok a gyermekek

és fiatalok, akiket szüleik elhagytak, vagy akiknek szülei züllöttség, vagy deviánsviselkedés

miatt alkalmatlanná váltak a gyermekükről való gondoskodásra, illetve azok a gyermekek is,

akiket antiszociális magatartásuk miatt el kellett különíteni a gyermekközösségektől. Ezeket a

különböző körülmények között élő, és különböző

okokból bekerülő gyermekeket összegyűjtötték a

gyermekotthonokban. Később kialakították a

gyermekvárosokat. Ezek az intézmények olyan vidéki

kastélyokban létesültek, ahol 300 fő fölötti létszámban

tudták elhelyezni a gyermeket. Itt nem csak oktatás és

nevelés folyt, hanem a szórakozást és a mindennapi élet szükségleteit is kielégítő részlegek is

kialakításra kerültek. Ezek közül a gyermekvárosok közül a legismertebb a Fóti

Gyermekváros, amelyet 1957-ben hoztak létre. A gyermekek 3-18 éves korukig élhettek

ebben az intézetben, általában a testvéreikkel együtt.

7

1963-ban alakult meg az Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanács. Gyermekvédelmi

körzeteket alakítottak ki, el kezdték szervezni az iskolai gyermekvédelmet és a nevelési

tanácsadókat, valamint javaslatot tettek egy családtámogatási rendszer kidolgozására.

1967-ben bevezették a GYES-t, amely lehetővé tette, hogy az édesanyák 3 évig otthon

nevelhessék gyermekeiket, majd kialakították a családi pótlék rendszerét.

1968-ban megindul a Nevelési Tanácsadó hálózat kiépítése, és az iskolapszichológusi

hálózat felállítása.

1982-ben megalakult a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Felügyeleti és Továbbképzési

Osztály, amely közel 10 éven keresztül adta ki a gyermekvédelem szakmai lapját.

1984-ben az SOS Gyermekfalu

Magyarországi Egyesülete alakult meg, majd

1986-tól el kezdték alkalmazni az első hivatásos

nevelőszülőket, akik még nem voltak

szakképzettek, de már főállásban

tevékenykedtek. 1986. szeptember 27.-én

nyitotta meg kapuit az első SOS Gyermekfalu Battonyán. Ebben az évben nyíltak meg az

első Családsegítő Központok is.

6. A rendszerváltástól napjainkig

A rendszerváltást követően olyan mértékű társadalmi átalakulás kezdődött, amely

szükségessé tette a gyermekvédelemi rendszer működésének átgondolását. A társadalom egy

viszonylag szűkebb rétege hatalmas vagyonhoz jutott, mindeközben megjelent a

munkanélküliség, a gyermekszegénység.

1989. november 20.-án New Yorkban elfogadták a Gyermekek jogairól szóló egyezményt,

amely az 1991. évi LXIV. törvény hatályba lépésével került be a jogrendünkbe.

„27. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek jogát olyan

életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi

fejlődését.

2. Elsősorban a szülők, vagy a gyermekért felelős más személyek alapvető feladata, hogy

lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között biztosítsák a gyermek fejlődéséhez szükséges

életkörülményeket.

3. Az Egyezményben részes államok, az adott ország körülményeit és a rendelkezésre álló

eszközöket figyelembe véve, megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a szülőt,

illetőleg a gyermek más gondviselőit segítsék e jog érvényesítésében, és szükség esetén anyagi

8

segítséget nyújtanak, valamint segítő programokat hoznak létre különösen az élelmezéssel, a

ruházkodással és a lakásüggyel kapcsolatban.”7

Felismerték, hogy a gyermek szempontjából legelőnyösebb, hogy saját családjában

nevelkedjék, és ebből anyagi okok miatt ne lehessen kiemelni. A családvédelmi-rendszer

különböző résztvevőinek feladata, hogy segítséget nyújtson és szükség esetén időben

beavatkozzon.

Hosszas előkészítő munka után megalkották a gyermekek védelméről és a gyámügyi

igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt, amelynek bemutatása egy másik dolgozat

témája lehetne.

7. Összegzés

Dolgozatom nem készülhetett a teljesség igényével, hiszen szinte csak címszavakban

sorolható fel ilyen terjedelemben a gyermekvédelem, a gyermekekről való gondoskodás

történetének főbb állomásai. A témával kapcsolatban számos társadalmi szervezetet,

személyeket lehetne bemutatni. Reményeim szerint mégis sikerült vázolnom azt, hogy jutott

el a gyermekek védelme az őskor közösségi nevelésétől napjainkig. Láthattuk, hogy

kezdetben a gyermekkor nem bírt nagy jelentőséggel a társadalom számára. Később

intézményeket hoztak létre a dolgozó nők családjának segítésére, ahol már nem csak

gondozták, hanem nevelték is őket. Majd eljutottunk a szocializmus gyermekvédelméhez,

amikor is ideológia alapján döntöttek a gyermekek sorsa felöl. A mai szemlélet szerint a

gyermeknek szüksége van a család nyújtotta biztonságra, ezért a gyermekvédelem feladata a

családok segítése. A jelzőrendszer biztosítja, hogy időben beavatkozhassanak, ha a gyermek

érdeke úgy kívánja.

Még egy gondolatot szeretnék hozzá tenni a végére.

Magyarországon a gyerekes családok közül kerülnek ki a

legszegényebbek. A gyermekek 19%-a él a szegénységi küszöb

alatt, és amíg a hírek arról szólnak, hogy a gyermekeket azért

küldik a szülők óvodába, iskolába, mert ott kapnak meleg ételt,

addig a gyermekvédelemnek sajnálatosan sok feladata lesz.

7 http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8824 letöltés ideje: 2011. május 10.

9

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés .................................................................................................................2

2. Gyermeknevelés az őskorban és az ókorban .............................................................3

3. A hazai gyermekvédelem kialakulásának kezdetei ....................................................3

4. Gyermekvédelem a XX. század elején ......................................................................5

5. Gyermekvédelem a szocializmusban ........................................................................6

6. A rendszerváltástól napjainkig ..................................................................................7

7. Összegzés .................................................................................................................8

Felhasznált irodalom

Czirjak Attila: A gyermekvédelem története, az 1997. évi gyermekvédelmi törvény

megszületéséhez vezető út, Tanulmány, 2008.

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700031.TV. letöltés ideje: 2011.

május 6.

Kerezsi Klára: A védtelen gyermek. (Erőszak és elhanyagolás a családban)

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1995.

Rózsás Eszter: Gyermeki jogok tartalma, érvényesülése, és védelme. PhD értekezés

Pécs,2008

Sámson Tímea: Gyermek- és ifjúságvédelem, 2007.

Szilvási Léna In: Gyermek-család-társadalom /szerk. Szilvási Léna, Budapest: Hilcher

Rezső Szociálpolitikai Egyesület, 1995.

Veczkó József: A gyermekvédelem pszichológiai és pedagógiai alapjai.

Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.

www.1000ev.hu

www.vhf.hu/gyermekvedelem/szemelvenyek_a_gyiv_torteneti_reszehez.doc letöltés

ideje: 2011. április 12.