A

HÓRA-TÁMADÁS

TÖRTÉNETE.

I D . G R Ó F T E L E K I D O M O K O S .

SZERZŐ A FORDÍTÁS JOGÁT FBNTARTJA MAGÁNAK.

P E S T , 1 8 6 5 .K I A D J A R Á T H M Ó R .

ELŐSZÓ.

Türténelmi tanulmányaim itt közlött részét többideig tartottam szekrényemben, kétségeskedvén: vajonkorszerű leend-e közlése. Most komolyabb megfontolásután, közrebocsátását nem tartom idő előttinek. Biztosanhiszem,, hogy hazánk nemzetiségeinél, különösön pedigaz oláh nemzetiségnél is az izgatottság csendesült any-nyira, hogy az közleményünkből nem újabb ingert, deüdvös tanulságot merkend: továbbá az oláhok min-den értelmesbbjei meg lehetnek, és remélem meg van-nak győződve, hogy nemzetiségük biztosítása, úgy köz-tünk, mint bárhol, anyagi és szellemi fejlődésektől sjóllétük ily úton eszközölt gyarapításától: egyszóval azonfeltételektől függ, melyek az összes emberi-nem mivelő-désének és haladásának örök törvényeiből folynak. Vala-mint ezen törvények alól nincs kivétel, épen oly világos,hogy hazánk oláh népessége részéről az európai jelencivilizatióval ellenkező minden cselekmény és bármelyerőszak csak fejlődésüket hátráltatná s több kevesebbidőre visszalökné.

I V

Másfelől meg vagyok győződve, hogy hazánk mi-veltebb más ajkú lakosai közt még többen vezéreltetnekazon meggyőződéstől, miszerint Európa jelen viszonyaival,hazánk jólétével és biztosságával csupán oly alkotmányosszerkezet férhet össze, mely hazánk minden nemzetisé-geinek akadálytalan fejlődését lehetségessé teszi és biz-tosítja.

Európa nyugoti államaiban a különböző nemzeti-ségek kisebb nagyobb összeolvasztása már régebbenmegtörtént. Kevés helyt előzte meg e változást alkot-mányos államszerkezet; de nagyobbára erélyes egyed-uralkodók befolyása alatt jött létre az, a közjó elő-mozdítására, az erősbek előnyével; a gyengébbeknekpedig megnyugvásával, legalább mindeddig legtöbb-nyíre hallgatásával.

Európa délkeleti államaiban! a különböző nemze-tiségek egygyéolvasztása vagy épen nem, vagy felettehiányosan történt. Itt azokat két különböző helyzetbentaláljuk. Némelyütt ugyanazon állam külön országaibanvagy kisebb tartományaiban elkülönítve léteznek, má-sutt, valamely országban vagy annak egyes részeibenvannak többé kevésbbé összevegyülve. Az első esetbenhihető, hogy a nemzetiségek különbsége az országokcsoportulásában többé kevesebbé lényeges változásoknakfog okül szolgálni. A másodikban a nemzetiségekkülönválasztása a társadalom teljes felbomlása nélküllehctlen; azonban meg vagyunk győződve, miszerint atársadalmi eszmék fejlődése, s az emberi ész egyik híg-szebb fogamzásának, az alkotmányos képviseleti rend-szernek sikerülnie ott is, hol különböző nemzetiségekelválaszthatlanul vannak valamely országban öszve-vegyítve, ama felbomlást meggátolni, a különbözőnemzetiségeket a társadalom igényeihez simítni, s a

V

polgárosodás magas feladatának, mely a rendnek aszabadsággal való egyesítésében áll, megnyerni. Nincsebben semmi kétség; mert egy fejlettebb korszakbanfog a különböző nemzetiségek részéről hiányoznia szükséges ildom, hogy megadják a közös hazánakazt, mi nélkül nem állhat fenn, s egymástól ne von-janak meg semmit, mi a nemzeti mívelődés biztosításáraés akadálytalan fejlődésére szükséges.

A fennebbi szerepre van, meggyőződésünk szerint,az alkotmányos képviseleti rendszer meghivatva Európadélkeleti részében, hol ugyanazon országokban vagyegyes tartományokban vegyesen létező nemzetiségekegygyéolvadasa nem történt meg.

Ily helyzetben találja magát Erdély is, hol magaaz alkotmány eleitől fogva különböző egyenjogú nem-zetiségeket ismert el, az alkotmány védsánczain kívüllévő népet pedig felolvasztani képes nem volt.

Λ nemzeti fejedelmek korszakában a nemzetiesuralom a felolvasztásra kedvezőleg hathatott volna.Így de ez egész korszakban az ország ereje sokkal in-kább kívülre volt igénybe véve, semhogy oly nagyszerűés huzamos munkát kívánó foglalkozásra akár ereje,akár ideje lett volna. Λ nemzeti fejedelmek megszűn-tével pedig a felolvasztás egyik legfőbb tényezője ismegszűnt, még mielőtt a nemzetiségek jogérzetre ébre-dése következtében a felolvasztási kísérletek kétessé,kivihetlenné váltak.

Ha fennebbi állításaink igazak, s a jelenkornakuralkodó eszméi körül forognak, ha a vázolt viszonyokvalósággal léteznek s legközelebbről önhelyzetünkrevonatkoznak: úgy azok szándékos ignorálásával, vagyelfogult tagadásával önmagunknak ártanánk legtöbbet,

VI

szándékosan bocsátván ki ujjaink közül a vezérfonalat,mely a jövő bonyodalmai közt útmutatásai szolgálhat.

Hogy ez ne történjék, szükség a pár szóval mon-dottakat komoly figyelemre vennünk, s több oldalúvizsgálat és átfontolás következtében eljárásunk gyakor-lati szabályaivá alaki tnunk.

Az alább elősorolandó események hazánk oláhnépessége nagy részének kebelrázó kihágásait adjákelő. Bármily számosan követték legyen is cl ama ténye-ket, mégis távol vagyunk azokat az egész nemzetnekróni fel. Mind e mellett felette szomorító, hogy valahamegtörténtek; még szomorítóbb, hogy ismételve lőnek;de hogy újból előfordulni nem fognak, remélnünk en-gedi nemcsak az oláh nép értei mesbjcinek a szomorútapasztalatokon okult józan esze és érzelme; de azonroppant haladás is, melyet a jogosság és rend érzete azújabb időkben tanúsított, s nem tagadott meg közepettea leghevesebb forradalmi tusáknak sem.

Az 1848-beli vívmányok a hon különböző osztályúés ajkú polgárai közt a választófalakat. megszüntettéks jelenleg az ország bármely lakosa jólétét egyenlőtársadalmi előnyök és hátrányok mellett mozdíthatjaelő. Ily körülmények közt a bárdolatlan erőszakra, akárhozatos kicsapongásokra való visszaesés kétszeresbűnt foglalna magában.

Az előadandó korszak hazánk fontos eseményeit,történelmünk lényeges alkatrészét tárgyazza, s miutána történelem lánczolatát megszakítni, vagy a történteketnem történtté tenni egyaránt lehetlen, ezek elhallgatásavagy leplezgetése legszerencsétlenebb önmystificatiónklenne, mely a múlt tanulságaival együtt a. jelen legbiz-tosabb tanácslataitól fosztana meg bennünket. Mely

VII

nemzet ugyanis nem bír elég erővel múltja előtt szemétfelnyitni, az behunyt szemmel megyén jövője elébe.

Az előrebocsátottak után közleményünk alakjátilletőleg még egyet-mást meg kell említenünk.

A használt okmányok világos megjelölését egytörténelmi mii szerkesztésénél, különösen történelmünkjelen fejlődési állapotában szükségesnek tartjuk. Ezáltal igazolhatja az író a rajzolt tényeket, a mondottállításokat; ez által mozdítjuk elő legbiztosabban tör-ténelmünk tovább fejlődését, midőn a kútforrásokat,melyekből merítettünk, kijelölve, a későbbieknek, a je-lesebbek, s talán szerencsésbeknek, a továbbmerítéstmegkönnyítjük. Az adatok megjelölése által végül,szélesbítjük, mélyítjük, s egyszersmind minél tisztábbáteszszük hazai történelmünk dicső medrét, melyben amúlt, jelen, sőt a jövő, mint a messzi sarkcsillag atiszta folyamban híven tükrözze vissza magát.

E meggyőződésnek, melylyel történetünk előadásimodorára nézve átalában viseltetünk, különös nyoma-tékkai kellett bírnia oly események előadásánál, melyekcsak némi alapossággal és részletességgel mind eddigtárgyalva nem voltak, melyek úgy szólva most előszörállíttatnak a történelem terére.

Megeshetik, bogy közleményünk a hazánkban csakmost, serdülő oláh irodalomnál nemcsak élénk bírálatra,de éles czáfolatokra, sőt izgatottságra fog találni. Bárhaezen különösön meg nem ütköznénk, mindazáltal semmithelytelenebbnek, és egyszersmind czélellenesbnek nemtartanánk, mintha az oláh irodalom vezetői nemzetielégtételt keresnének abban, hogy a Hóra támadásátegy nemes irányú forradalommá emelve, annak főbbvezetőit történelmi jelességekké igyekeznének átalakítani.

VIII

A Hóra és társai, valamint az egész Hóra-támadáskebelrázó kihágásai körül méltányosan felhozható ment-ségektől a cselekvények, a jellemek dicsőítéséig mégfelette nagy a távolság, s az erdélyi jelen oláh nem-zedéknek a mívelt Európa előtti jó neve, nemkülönben,mint a nemzet erkölcsi fejlődésének magasztos érdeke,azt kívánja, hogy míveltebbjeik, hogy íróik, a dicsőí-tendő jellemeket ott keressék, hol azokat valósággalfeltalálják. Kik nemzetük csecsemőkorában annak fejlő-dését talán a legszerényebb visszavonultságban, a hatal-mokban álló, talán legcsekélyebb eszközökkel, de önfel-áldozással és férfias kitartással mozdították elő, kik aszolgaság gyászos korszakában a tunyákat serkentve,a félénkeket bátorítva, a. túlzókat mérsékelve, az elnyo-más és zsarnokság elé gátokat készítettek, ezek méltóka magasztaláéra, nem pedig azok, kik a nehéz körülmé-nyek között a míveletlen, a vad szív bősz dühétől kérvetanácsot, kebelrázó dűl ások és mészárlások által, csupánaz épen oly sajnálatos, mint előrelátható visszahatásraszolgáltattak okot. Bessarionis és Sofroni, s ki tudjamég kik mások, — kiket felkutatni és köztudomásrajuttatni a román nemzeti irodalom legméltóbb feladata— érdemesbek az utókor s a jelen román nemzedék elis-merésére, mint Hóra és mindazok, kik támadásábanlegszerencsétlenebb hírnévre szerzettek igényt.

Hogy az erdélyi oláhok történetének ezen kétség-telenül homályos foltja megírásánál az igazságot améltányossággal egyesítettük, ez iránt bensőnkben teljesenmeg vagyunk nyugodva, s a történetírás e nélkiilüz-betlen kelléke mellett az adatok pontos kijelölése, jóté-konyan kell hogy hasson a netalán közleményünk okoztaizgatottság megelőzésére, legalább mérséklésére. Azigazság minél alaposb és világosabb felderítése, s a

IX

többek előtt talán kellemetlen tények és állítások kut-forrásaihoz való minél könnyebb járulat ás ugyanislegbiztosb mód leend az áligazságok, a csalfa hiedel-mek, a vétkes ámítások meghiúsítására.

Ugyanezen okoktól vezéreltetve, közleményünkbenegy történelmi mű szabatosságára, és előadási csínjárakevésbbé törekedtünk. Ez előnyöket ha képesek is leszünkvala közleményünknek megszerezni, úgy hittük, fonto-sabb tekinteteknek kell alárendelnünk. E tekintetekabban állottak, hogy tanulmányunkat minél inkább amaga eredetiségében bocsátván közre, ez által azonforrásokat, melyekből merítettünk, minél hívebben tűk-röztessük vissza.

Az adatok megjelölését vagy c könyv végén felho-zandó megnevezésükkel, vagy előadásunk során tettidézetek által tehetők. Az első esetben a közértesüléstnagyobb mértékben eszküzölhetők, nemcsak az igénybevett, de a kezünkön forgott és a tárgyra vonatkozóminden adatot megjelölvén az olvasó közönségnek. Amásodik esetben előadásunk felettébb neliezkésitve leszvala, majdnem minden mondatnál idézetet tenni lévénkénytelenek oly események leírása közben, melyeknéla legfőbb vázlatok sem voltak — miként fennebb isérintők — eddig történelmileg megalapítva.

A fennebbi okok miatt, az első módra határoztukmagunkat, annak hiányát azzal pótolván, hogy ott, holnem kellett már létező mutató táblát közölnünk, a szük-séges rövidség szem előtt tartásával az adatok megne-vezésén kívül pár szóban azok ismertetésére is kiter-jeszkedtünk.

Végül nem tartók feleslegesnek némely helyekenaz illető adatokat előadásunk során is idézni.

X

Ha az előrebocsátott elvek és szabályok szem előtttartása mellett sikerült az adatok csoportosításában,valamint itt-ott közbeszőtt ítéletünkben alaposságot ta-nusitni, ha eljárásunk említett mindkét ágában a törté-nelmi hitelesség- és részrehajlatlanságnak eleget tettünk;ha végül az adatok hű visszatükrözése ínellett, olva-sóinknak még némileg érdekes olvasmányt is nyújtot-tunk, ez esetben czélunkat elérve, fáradságunkat bővenmegjutalmazva találandjuk.

TARTALOM.

Lap.

Előszó .............................................................. ....................................... I—XA Hóra-támadás története ........................................................... ............. 1—110

Az erdélyi oláhoknál régi időtől fogva több okok vol-tak egyesülve, melyek csak kedvező alkalomra vártak,hogy mindannyiszor a nyugtalanság és kihágások leg-szomoritóbb jeleneteiben törjenek ki. Λζ ország többilakóihoz aránylagos nagy számuk, fajuknak és vallá-suknak különbsége Erdély többi népei- és hitfelekeze-teitdl s végre az elnyomatás, mely alatt e miveletlennéptömeg folytonosan tartatott, örökös ellentétbe he-lyezte azt az ország érdekeivel, melyben hazájahelyett nyomorának nemcsak színhelyét, de okát isszemlélte.

A szomszéd Moldva- és Oláhországban, hol önfaj-beli elnyomóihoz később pogány zsarnokság is járult,az oláh nép még nagyobb elnyomatásban részesült,mint nálunk; de mint külön országban, az elnyomásmellett is, az államélet külön kifejlődhetésének többkellékei léteztek. E körülmény alkalmas volt az er-délyi oláhoknál is a szerencsétlenségben könnyen csí-rázó vágyakat ébreszteni s fajuk egykori uralma irántvérmes reményeket, táplálni. E vágyak és reményekkésőbb az orosz befolyás terjeszkedése által oly súlytés fontosságot nyertek, minőt azoknak a nyílt ellen-ségeskedés, melyet a török Ausztria ellen folytatott,

2

nem kölcsönzött, s minőre orosz befolyás nélkül soliaszámot nem tarthatnak vala.

Az Ausztriával szövetkezés és barátság, ugyanis,csak mától holnapig tartó, legfelebb évtizedes politikájátképezte Oroszországnak, melynek százados irányaAusztria gyengítésében és teljes túlszárnyalásában fe-küdt. így vonatott az oláh nemzet évek lioszszá soránát a panslavisticus érdekek körébe, igy hátráltak hosz-szasb időre a fajérdekek a vallásiak mögé.

Ez utóbbiak ellen remélt az osztrák kormány tar-tós gátot állítni a birodalom oláhságának vallásosegyesítése által.

Több ildommal és méltányosb jogkímélettel lehet,vala ez irányban egy okos politika kezére játszani; deágy, a mint történt, a felfogásában téves, eszközeibenvétkes törekvés a várakozásnak nem felelt meg.

Az egyesülésnél egyedül a papság megnyerésérelön némi gond fordítva; ellenben mi a nép vallásosbalitéleteit, meggyőződését illeti, ennek irányában akormány eljárása még azon hatást is nélkülözte, me-lyet a tömegre a jól választott külső eszközök szoktakgyakorolni.

Nehány évi kísérlet s az egyesülés pontjait ma-gában foglaló s az egyesült papság előnyeit biztosítóegy két felsőbb rendelet folytán Gyula-Fejérváronl699-ben ment véghez az egyesülés, ünnepélyes dísz-menettel és szertartással, melyben az egyesült püspökönkívül a királyi biztos, az ország némely jelesbjei s több,mint 1000 oláh vett részt.

Ez idő óta a kormány a nemegyesült oláhokatschismatikusoknak, ama községeket és azok tagjait, hapapjaik egyszer bármi módon az egyesülésre hajlan-

3

dóknak nyilatkoztak, viszszaesetteknek tekintette, mihelytaz egyesüléstől idegenkedtek, vagy azon vallástól, me-lyet úgyis csak kénytelenségből fogadtak el, a régirekívántak visszatérni. Ily esetekben a vallásos kény-szergetésnek legjogtalanabb módjai lőnek megkísértve,s jóllehet a felsőbb rendeletek nem ritkán nyilvání-tották, hogy az egyesülés ügyében minden erőszaktávol tartassák, a valóság mindamellett a szavaknak nemfelelt meg.

Az erőszak a kiknél sikerült, majd csak annyi bé-kétlenséget szült, mint a kik visszautasították, s a jogta-lan pártfogás és jogtalan elnyomás egyaránt képtelenvolt megnyugvást eszközölni. Alig ugyanis az enge-delmesek a nyert előnyök által újabbak követeléséreérzik magukat végetlenül felbátorítva, addig az üldö-zöttek a részükbe jutott hátratételben boszujok bővtáplálékát találták.

Ily viszonyok közt az átalános ingadozás és bé-kétlenség az erdélyi keleti egyház keblében több mintfélszázadig tartott, midőn végre 1761-ben budai ó-hitűpüspök, Dénes, Brassóban erdélyi nemegyesült püspökkéigtattatván, két külön görög egyház létezése ténylegel lő 'n ismerve, a nélkül azonban, hogy a vallásos té-rítés jogtalan módjai — habár az eddiginél kisebbmérvben — megszűntek volna.

Ennyi idő alatt a kormány több jogkimélettelés méltánylattal többre megy s inkább czélt ér, ha azegyesülésnek valódilag megnyert kissebb körből hat atömegre.

A főczélnak, hogy az oláh nép, vagy annak egytetemes része a kül és idegen befolyástól elvonassék,egy másik akadálya magukban az egyesülés pontjaiban

4

feküdt. Az egyesült oláh papságnak a római szók-hoz való kapcsolása kétségen túl igen fontos lépésvolt a kitűzött czél felé, de mindemellett — az egye-sülés egyéb agai kevésbbé lényeges és felületes!) pon-tokat foglaltak magukban, semhogy világos és állandóválaszfalat képezhettek volna ugyanazon nemzet kétvallás ágazata közt. Czélszerűbb válaszfalat alkotha-tott volna ennél a kormány, ha az egyesülteket szel-lemi művelődés által igyekszik vala a nemegy es hitektőlelvonni. Valóban ez eszköz, az egész nemzetre alkalmazvais, üdvösb hatással birt volna a vallásos kényszergetésbármely erőszakos módjainál. Nem tagadjuk, hogy akormány fenajánlott törekvésével az összes oláh nem-zet társadalmi helyzetében is nehézségekre talált volna;azonban a létező korlátok közt sem tette meg a kor-mány azt, mi hatalmában állott. Az egyesült oláhpüspökség felállítása, s az e felekczetbelí papság szá-mára alapított egyetlen központi tanoda ugyanis a nem-zet mívelésére irányzott komoly igyekezet bizonyságáulnem szolgálhat.

Nem lehet csodálkozni tehát, hogy a fennebbi ala-pokra fektetett egyesülés a közös nemzeti érdekeketellensúlyozni kezdetben sem volt képes.

Az oláh papság majd esak úgy egyesült, mintóhitű, ugyanazon egyházuralmi (hierarchicus) testületmaradt, mint addig volt. Tagjai — kevesek kivételé-vel — a félmiveltség színvonaláig sem emelkedve, va-lamint maguk igen könnyen a legképtelenebb hitege-tések eszközéül szolgáltak, úgy befolyásukat a népreigen gyakran az erkölcsi elfogultság és babona fentar-tására és káros hatalmuknak ez úton való öregbítésérefordították. Továbbá az egyesült oláhság, s még inkábbpapjainak legnagyobb része, a míveletlenség önhitt-

5

ségével használta ugyan fel a nyert pártfogást óhitű faj-társai boszantására, a nélkül azonban, hogy, különösen azelső, bármikor kész nem lett volna csak iménti ellen-felének kezet nyújtani, valahányszor a közös érdeknek,mely csak részben szenvedett változást, képzelt oltalmakívánta, valahányszor egy harmadik, valahányszor azország ellen elkövetendő merény forgott fenn.

Λ mondottakat igazolta az egyesülés története,igazolták a Bessarionis, valamint a Sofron okozta moz-galmak, nemkülönben, mint az oláh határőrség felállí-tása; mindenekfelett pedig az alább közlendő esemé-nyek. 8 ha az osztrák kormánynak az oláhok irántkövetett politikája már kezdetben hiányosnak mutatko-zott, még kevésbbé lesz az kielégítő ezután, valahány-szor c népnél a fajérdekek a vallásiakat háttérbeszorítják.

Az osztrák kormány eleitől fogva politikája főelveiközé sorozta, a magyar alkotmányos rendszert és an-nak főfentartóját, a nemességet, a köznép és különösena jobbágyság sokszor jogos, de nem ritkán jogtalanpártfogásával ellensúlyozta.

II-dik József császár e százados politikával egyszándékában nemes indulatú, nézeteiben elfogult, elha-tározásában hirtelen, eszközeiben felületes, akaratábanhajthatlan uralkodó egyéni jellemét párosítá. A magyarjobbágyias alkotmány rendszer iránt viseltető lepledenellenszenve, ellene irányzott intézkedései, s még inkábbaz innen folyó hírek s mendemondák, igen alkalmasokvoltak a haza alsóbb osztályait s különösen pedig azoláh nemzetet folytonos izgalomban tartani.

Λ császár 1783-ban május végén és június elejénutazta be Erdélyt, s a népség által kérelem-levelekkel

6

halmoztatott el, melyeknek nagy része az oláhoktóljött. 1783-ban aug. 13-kán a kormányszékhez küldöttlegfelsőbb rendeletben a jobbágyoknak több lényegesjavalmak adattak, s a rövid időn behozandó urbér ki-látásba helyeztetett.

A nemegyesültek üldöztetései és ebből folyó oláhmozgalmak József türelmes uralkodása alatt ugyanmegszűntek; de a határőrkatonaság szaporítása mégfolytonosan foglalkodtatta az elméket. A katonatisztek,s köztük főleg az idegenek, különösen hivatva érzékmagukat József alkotmányellenes tervei előmozdítására.Tartózkodás nélkül daczolván az ország intézvényeivelés a polgári közigazgatással, némelyeknél a korlátlanuralom nyílt pártolása, másoknál éretlen világpolgárieszmék szolgáltak a felsőbb kegykeresés palástjául.

Mily kevés tekintélye volt ekkor is a haza intézvé-nyeinek s a polgári közigazgatásnak a katonaság előttmegtetszik abból, hogy a határőrség már két évti-zed óta fel volt állítva, s mégis csak egy alezredesnekvagy őrnagynak érdemszerzést sovárgó tulbuzgalmais elég volt arra, hogy a besorozásra való csábítás általegész vidék felizgathassák; hogy számtalan oly csalá-dokat lajstromozzanak a határőrség közé, kik az ország,ámbár jogtalan és helytelen, de tényleg mégis érvény-ben levő törvényei szerint a földesurak tulajdonai vol-tak s kikre nézve már előbb a határőrség fölállításánális a tulajdon sérthetlenségét maga a kormány ki-mondotta. Midőn azután nemcsak a katonai legma-gasb elöljárók, hanem maga a kormány az ily, s ehezhasonló törvénytelen tényeket elnézte, vagy nyilvánostiltó rendeletéit ellenkező tényei, vagy titkos parancsai ál-tal megsemmisítette: ezen eljárásnál mi lehete a közrend-és csendre veszélyesebb, a kormányra nézve lealázóbb?

7

Nincs körülmény, mely az ennyire kétszínű belpolitikátigazolhatná, s mégis a kormánynál rendszeresítveláthatjuk azt a határőrség felállításánál, s az elősoro-landó események közt a legfeltűnőbb alakban máso-dikszor találkozunk vele.

A zalatlinai kincstári birtok három kisebb urada-lomra volt osztva. Régebben csak egyikben korcsmá-roltatott a kincstár idegen haszonbérlő által: a máskettőben az uradalom jobbágyai 150 forint haszonbérmellett korcsmároltak. Azonban egy az uradalombanlakó Áron nevű nyugalmazott százados tervet készít-vén arra nézve, hogy a haszonbéri összeg 10—12 ezerreemeltessék fel, e körülmény folytán a korcsmák azegész uradalomban egy örménynek adattak haszonbérbe.A lakosok már ekkor 1782-ben keveset gondolván atisztviselőkkel, előbb gyűléseket tartottak, majd ki-hágásokra vetemedtek, s vétkes kicsapongásuk egycsakhamar szomorú hírnévre jutott egyéniségben érde-mes főnökre talált. — Nyikuláj Ursz a zalathnai ura-dalom Albák (Nagy-Aranyos) helységében született. A„Hóra“ nevet, mely oláhul éneket tesz, gúnynévülkapta, minthogy a korcsmákon korhelység közt jól tu-dott énekelni. — Azon körülmény, hogy Nyikuláj, egyhelység részére kieszközlendő vásári kiváltság tárgyá-ban 1), több versen járt Bécsben, különösen illett azonfeladathoz, melyben az ámításnak főszerepét kellett ját-szani. — Hóra most az ajánlkozó első alkalmat hasz-

1) A helység nevét okadatolva nőm találtuk. Ez azon gyanitásra isszolgálhat okul, hogy Hérának a vásárkiváltság megszerzéséért Bécs-ben járása ugyanazon egy az alább kőiül menyesen előadott bécsiútjával. Az 1791-ben megjelent Hochracisterféle naptárbóli krónikaszerint Héra a brédi vásárvám megnyerése végett járt Bécsben.

8

nálva, a haszonbérbe adott korcsmákért békétlenkedőoláhság élén, a haszonbérlő pinczéjét feltörte, a bor-dók fenekét beüttette, a bort elfolyatta s az uradalmiés megyei tisztek fellépte után sem szűnt meg rendet-lenkedni — elannyira, bogy a felbőszült csoport meg-zabolázására katonai erő volt szükséges. — A főczinko-sok közül egyedül Hóra fogatott el; de a gáldi töm-löczböl, hová társaival záratott, megszökvén1), később,mint a zalatlmai jobbágyok követe, a korcsmák ha-szonbérbe adása ügyében a császárhoz Bécsbe utazott.A kihallgatáson a korcsmát haszonbérlő örmények ellentett panasza végén az oláhoknak a magyarok urasága,a jobbágyság alól leendő felszabadításáért esedezett Hóraa császárnak, s hozzá tette, hogy ha az nem történikmeg, könnyen megeslietik, hogy fel fognak kelni, smagukat közveszéllyel is felszabadítják. Erre Józsefezen súlyos szavakat mondván: „thut ihr das,“ Hóra,hálája jeléül lábaihoz borult. E nagy fontosságú ese-ményt az egykorú Ribiczei alább az adatok közt idézettlevelében azon hozzátétellel említi, hogy ezt íSzodlertől,a toscanai herczeg Károly nevét viselő gyalog ezredegykori hadbírójától hallotta több versen, ki a császárikihallgatáson valami más ügyben jelen volt, s később,mint a tudósitó huzamos időn általi barátja, Zalath-nán halt meg. Az említett közlemény valóságát sokanhitték, részint Ribiczei előadásának körülményességemiatt, részint azon okoknál fogva, melyek a politikaiviszonyokban rejlettek. Úgy vélekedtek, hogy az indu-latosság, melylyel az uralkodó — kitől a hajlam nemes-séfjét senki sem tagadhatta meg — szabadelmű, de át nem

1) Kurz A. röpiratában azt állítja, hogy az itt említett kihá-gásoknál sikerült Hórának szaladással menekülni.

9

gondolt terveihez ragaszkodott, azon hosszasan tápláltellenszenv, melylyel viseltetek a magyar alkotmány ésnemesség iránt, melyben tervei fő akadályait szemlélte,könnyen ajkaira hozhaták a hibás szavakat a nélkül,hogy azok horderejét átgondolta volna. — Hogy akormány a lázadás elnyomásánál felette hosszútűrő volt,az események egész folyamából meglátandjuk. — Akérdés, melyet a történelem máig sem döntött még el,csupán a körül forog, közvetlen folyt-e be a kormány alázadás keletkezése- és elterjedésébe? — vagy csak köz-vetve — vétkes elnézése által? mert a súlyos felelőségbizonyos mértékét — azok után, mik történtek — alegrészrehajlatlanabb bíró sem fogja tagadhatni. Aztazonban meg kell vallanunk, hogy a kezünkön for-gott számos adatok közt olyat, mely a császár és Hóraközti fennebbi jelenetre vonatkoznék, a Ribiczei levelénkiviil egyet sem találtunk.

Hóra Becsből hazaérkezvén, csak alkalomra várt,hogy lángra gyulaszsza fajtársai izgatott kedélyét, kik-nél a külbújtogatók sem hiányoztak. Bessariouis ésSofron szereplése óta az orosz politikának az oláhságravaló befolyása iránt kétség többé nem lehetett. Foly-tonos orosz ügynököknek ez időben különösen a szentképeket áruló oroszokat (ikonosokat) tartották, kiketaz oláhok szívesen fogadván, idegen nyelvük daczáravelők titkon értekezni igyekeztek, s midőn a tisztvise-lők ily tettükért az oláhokat dorgáltak, ezek nem tar-tózkodtak nyilván kijelenteni, hogy bár mennyire isigyekeznek őket az oroszoktól elvonni, Ők ezután istársalognak velők, mert keblükben a legjobb SZÍV ver,s velők ugyanazon hiten vannak1).

1) „Hóra pórhada,“ előadta Mátzisfalvi Götffy Borbára. — Kurz:„Hóra und Closka.“

1 0

1784-ki július hóban a Hátszeghez közel fekvő Gon-czága faluból nehány oláh jelentette magát, az első oláhezred alezredese — Karpnál, készeknek nyilvánítvánmagokat a fegyvert felvenni.

Példájukat követték a jóválcseliek s később többkörülfekvő falvak lakosai.

A Károly-Fejérvárhoz közelebb fekvő falvak lako-sai a vár parancsnokánál jelentették magukat. Mindjárt,kezdetben, midőn 12 herepei oláh jelentette magát, akatonai biztos, Ostmayer, el fogadható sok iránt kérdésttett az erdélyi katonai parancsnokság elnökéhez, Preis-hoz, s tőle azon nyilatkozatot nyerte, hogy az emlí-tett 12 parasztot — azon kijelentéssel, hogy kivána-taiknak ideje még nem jött el — bocsássa haza; de,úgy ezeket, mint másokat, írjon össze. — E rendelethírére nagy számmal sereglett az oláhság Károly-Fe-jérvárra — azzal hitegettetve a katonatisztek, más csá-bítók, s különösen a pópák által, hogy kik magukatfelíratják, eddig bírt telkeiknek örök birtokosaivá lesz-nek, s adójok alább fog szállíttatni. — ily ámításokHunyad- és Zarándmegyében nem ritkán hangoztak aszószékekről a templomokban, — valamint bizonyos azis, hogy a katonatisztek az összeírásra csődült oláhság-nak földes uraik ellen fölhozott panaszait nemcsak szí-vesen meghallgatták, hanem róluk illető elöljáróiknakés az országos katonai főparancsnokságnak tudósításo-kat tettek, honnan e panaszok a kormányszék elébeadatván, több rendbeli nyomozásoknak szolgáltak okul,melyek nyomán azután a panaszok, — bárha olykornem alaptalanoknak, mindazáltal átalában felette túl-zottaknak bizonyultak be.

Az el nem fogadott, de teljesen vissza sem uta-sított katonaösszeírás hírére nemcsak a zaránd-, hu-

1 1

nyad- és fejér-, hanem a küküllőmegyei oláhságnakegy vésze is mozgásba jött Károly-Fejérvár felé.

Félve a rósz következésektől, a liunyadmegyeifolytonos tábla augustus 19-ről az összeírás ellen akormányszékhez feljelentést tett, s a forrongás növeked-tével augusztus 23-káról újabban felírván, kinyilatkoz-tatta, hogy a megyei tábla nem nagyítva, hanem igazánÍrja a dolog állását; a népzavargás a hátszegi és ká-roly-lej érvári elkezdett összeírás által annyira ment,hogy a megkezdendő gyilkolásról, rablásról és gyújto-gatásról nyilván és közönségesen beszéltek; a megyeialtisztek hivatalukat bátorságban nem folytathatják; azadószedésben — mily eljárást kövessenek, nem tudván— a kir. pénztárnokok megakadtak, s a közbátorságveszélyeztetve van, és ha a baj korán nem orvosoltalak,a szikrából nagy gyulás lesz.

E feljelentésre a kormányszék megtalálta az or-szágos katona főparancsnokságot, hogy a katonaössze-irást szüntesse meg s a kerületbe két század gyalogkatonát s ugyanannyi lovast küldjön.

Az irt parancsnokság engedve e felszólításnak,megrendelte a károly-fejérvári parancsnoknak, hogy a hu-nyadmegyei mozgalmak kinyomozására küldött Hal-mágyi Istvánnak mindenekben segédkezet nyújtson. Ahatárőr-katonai elöljáróságnak meg lőn rendelve, hogya törvénytelen összeírást megszüntesse, a hunyad- ésfejér-megyei oláhságot földesuraiknak tartozó köteles-ségeik teljesítésére s átalában rendre utasítsa, hogylássa az oláhság, miként semmi katonai pártolásbannem részesül, s katonáskodási szándéka hiábavaló.

A katonatiszteknek — továbbá — átalában meg-hagyatott, hogy az összeírásra jelentkező parasztokat

1 2

letartóztassák, s ha szándékukhoz vakmerőn ragaszkod-nának, elfogják és földesuraiknak kézbesítsék.

Ilyes összeírásról — folytatja a rendelet — a ka-tonai parancsnokságnak tudomása nincs; tudja ugyan,hogy 10 licrepei jobbágy Károly-Fejérvártt jelentettemagát katonának, de visszautasíttattak és kötelességükteljesítésére igazíttattak.

A parancsnokság e rendelete támogatására a kétgyalog század is megjelenvén, parancsnokuk, Richardszázados, a kormányszéktől kirendelt, polgári biztosBógya Ferencz által közhírré kezdette tétetni a katona-parancsnokság rendeletét,; de midőn a közzétételben akatonatisztek által elkövetett hibák gondosan el lőnekhallgatva, a kihirdetés a nép felvilágosítására, s útba-igazítására hatással nem bírt; a nép ugyanis a hall-gatást a katonaság előbbi eljárása palástolására s párt-fogolására magyarázta.

Sept. 24-kén a hunyadmegyei tisztség a kormány-széknek jelentést tett, mily fogadtatásban részesülteklegyen a katonai összeírás betiltásának közhírré-tétele vé-gett kirendelt biztosok. — A nép több helyt nemadott hitelt az összeírást betiltó parancsnak; nevezete-sen a boldogfalvi vásáron egy osztrói lakos nyíltankorholta a kihirdetőket s rögtön befogatván, az illetőtörvényszékhez való kísértetés végett a hátszegi katona-parancsnokságnak adatott át. — A mácsóiak még lá-zongóbb szellemet tanúsítván, a kihirdető biztosokKarpot megkérték, igyekezzék szép szóval őket le-csendesíteni.

Értesülve az eseményről a főkormányzó, Brucken-thal, felszólította az országos főkatona-parancsnokságot,hogy a fenyegetett helyekre a csend és rend fenntar-

13

tása végett — négy század gyalogságot, s egy osztálylovasságot küldjön téli szállásra; hasonlólag fel lőnszólítva a fogarasi püspök is, hogy a város-vízi pópáthajtogatásáért vonja feleletre, s a vád valósulása ese-tében büntesse meg. Egyszersmind a kormányszékseptemb. 26-ról legfelsőbb parancs nyomán, a zavar-gók szigorú megbüntetése végett kemény rendeletét kö-röztetett. De a főkormányzó — a helyett, hogy erendelethez következetes maradt volna, — oct. 19-kénegy sajátságos és a viszonyok komoly sürgősségétőlmerőben elütő rendeletében a hunyad-megyei tisztség-nek tudtul adta, hogy miután- azon megyéből az oláhjobbágyságnak a katonai összeírásból eredt ellenszegü-léséről és zavargásáról a kormányszékhez többféle ésegymással ellenkező tudósítások tétettek, a napokbanKoszta István kormányszéki titoknokot a végett kül-dötte a megyébe, hogy az említett feljelentésekben fog-laltakat kéz alatt kinyomozván és a dolog valódi ál-lását megtudván, ha a közbátorságot legkevésbé is ve-szedelmezve látja, őt — a főkormányzót — rendkí-vüli futár által is értesítse, ki azonnal személyesen foga zavargások színhelyére menni.

Minthogy azonban az említett titoknok tudósításaszerint a nép lappangó forrongásai már csaknem egé-szen lecsendesedtek, s a netalán kiújuló nyugtalansá-gok iránt a szoros felügyelet a tisztviselőknek köteles-ségükké van téve, — ez okon a kormányzó meghagy ja,hogy a mozgalmak teljes elnyomására intézett Vende-leteket gondosan hajtsák végre, s a főczinkosokat, hafölfedezve, vagy talán már fogva is volnának, 8 napifogság után — semminemű testi büntetéssel nem illetve,— azon intéssel bocsássák szabadon, mikép bármelyellenszegüléstől óvakodjanak; mert különben a legke-

1 4

ményebb büntetésnek teszik ki magukat. Mivel végreazon panaszokra nézve, melyeket a jobbágyok a föl-desurak kihágásai ellen emeltek, melyeknek hadnagyKall ián i közbejöttével kellett kinyomoztatni, a kormány-szék által rendelt kinyomozás irományai eddig semküldettek fel, felterjesztésüket a megye tisztsége leg-feljebb 15 nap alatt tartsa szoros kötelességének; ellen-kező esetben a kormányszék kénytelen lesz a tisztekfizetését felfüggeszteni.

Még mielőtt a fennebbi rendeletnek, mely nyilvá-nos habozást és gyengeséget foglalt magában, károshatása észrevehető lett volna, october 27-ről hunyad-megyei főispán Bornemissza jelentette, a főkormányzó-nak, hogy a kormány intézkedése, s ennek következ-tében a megyében elhelyzett katonáséig tekintélye, va-lamint a vármegyei tisztek eljárása folytán a paraszt-ság teszi ugyan az úrdolgát s nyíltan nem ellen-kezik; de mind e mellett elárulja lázongó hajla-mát, s csak kedvező alkalomra vár, hogy kitörjön. Akatonai összeírást — továbbá — most is a felsősééparancsából történtnek hiszik, de nem az ezt megszün-tető parancsot; a fegyver-nyerhetés iránt még mindigél reményük; a katonai és polgári tisztek intéseit mégmost is a földesurak befolyásának tulajdonítják. Példaerre Algyógy, mely, midőn az összeírást megsem-misítendő katonaság megérkezett, panaszai előadásárarögtön követséget küld, ha Richard százados meg nemakadályozza, továbbá a csikmóiak a kihirdetés alkal-mával engedelmességet ígértek ugyan, azonban miud-járt másnap a szászvárosi heti-vásáron az akmáriakkalegyütt tele torokkal kiabálták, hogy nem hisznek a hir-dető biztosoknak, s a felséghez követséget akarnak kül-deni, mit az akmáriak meg is tettek. Ez azonnal

15

tudtul is adatott az algyógyi katonai parancsnoknak alehető zavaroknak kikerüléséért.

Ez állapot orvoslására a főispán indítványozza,hogy a kormányzó, ki e forrongás színhelyén szemé-lyes megjelenését ígérte, küldjön egy nagy tekintélyűkatonatisztet és egy polgári hivatalnokot, kik a hely-ségek lakóit győznék meg az összeírás megsemmisíté-séről; kéri továbbá, hogy a forrongás fejei keményenmegbüntettessenek, s a katonaság az oláhságot az éjjeligyűlések tartásától tiltsa el.

Kevés napokkal ezelőtt inkább figyelmet ébresztő,mint czélravezető módon biztosok által kerestetett aa kormány egy Salis nevű, hibája miatt elbocsátott ka-tonatisztet. E rejtélyes egyént a közönség „muszkabáró“ név alatt a legveszélyesebb bujtogatónak, s alázadás főindítójának tartotta; a dúlások színhelyéntöbb versen látták, hol — állítólag — többször el isfogatott; — de ismét elillant, — a nélkül, hogy va-laha az igazság boszuló keze utólérhette, vagy csín-jai voltaképen csak világosságra is jöhettek volna1).

Mig az ország alsóbb és felsőbb hivatalai elégte-len eszközökkel kívánták a támadásnak elejét venni, akitörésre már minden készen állott; ugyanis másnapa midőn a hunyadmegyei főispán fölebbi jelentéséttette, Hóra kémje, Krisán Dsurds, herpenyesi lakos éshasonlókig — kincstári jobbágy, a brádi heti-vásár al-kalmával megjelent és magát a Körös hídja alá rejt-vén, több oláhokat magához hivatott, s elhitette velők,hogy Hóra, ő felségétől parancsot hozott, hogy azoláhoknak fegyverek osztassanak. Szavai érvényesí-

1) Kurz A. Salist orosz emissariusnak állítja. Erre látszik mu-tatni a közönség által ráruházottt név is.

1 6

tűsére az ámító egy aranyozott keresztet is mutatottelő, melyről azt állítá, hogy azt neki Hóra, mintő felségétől kapott igazolványt, adta át; egyszersminda jelenvoltaknak meghagyá, hogy a következő vasár-nap, mely oct. 31-kén vala, a mesztákeni templombanminél számosabban megjelenjenek a legfelsőbb parancsmeghallgatására. — Az írt napra és helyre Hunyad-zaránd-megyéből és a zalathnai fiscusi uradalombóltemérdek oláhság csoportosult egybe. — Hóra ottanimegjelenése nem bizonyos; de Krisán jelen volt, vala-mint egy idegen is, ki magát a néppel nem ismertettemeg, s ki alkalmasint a már fennebb említett Salis le-hetett. A későbbi vallomásokból kiviláglott az is, hogyaz említett gyűlésben Hóra, Kloska és Krisán a láza-dás fejeiül ismertettek el, mi világosan már régebb szőttösszeesküvésre mutat. Az írt vallomások — végül —még arról is tanúsítnak, hogy Hóra a magyarok tel-jes kiirtására intézett parancsát a pópák és falusi birákáltal már előre terjesztette. A templomi szolgálatután Krisán szólalt meg s elhitette a néppel, hogy Hé-rának ő felségétől van megbízása az oláhokat Fejérvárravezetni, s a magyarok kiirtása végett felfegyverezni. —Az álnok ámító beszédét azon parancscsal végzé, hogymás napra, u. m. november 1-re minden faluból — afalunak nagyságához képest — ötön, haton, tizen, — il-lendő készülettel gyűljenek Kuréty nevű faluhoz, holbevárja őket, s felfegyvci-zés végett Fejérvárra viszi. —A kitűzött időben egymásra gyűltek az említett faluba,mint a szabadságkeresés helyére, nemcsak a zaránd-vidéki, hanem a maros-melléki oláhok is.

A kurétyi gyűlésen a más két fő czinkos — Hóra,és egy másik, kerpencsi oláh, Kloska — is megjelent, sfekete hosszú papi czondrában, kezeikben kereszttel

17

tüntették ki magokat. Lázasztó beszédeikben a tömegvallásos érzelmére és alattvalói hűségére hivatkozvanyilatkoztatták ki, miként Isten akarja, s a császár pa-rancsolja, hogy a magyarok mind leölessenek.

A Hunyaddal egyesült zarándmegyei tisztség eré-lyes fellépést tarta szükségesnek.

Az írt gyűlés napján alszolgabírák: Gál Mihály,Madocsai József, Naláczi Farkas és Pakott Mihály —maguk mellé veszik Szombati Mihály biztost, KristyoriLajost, Móricz nevű orosz nevet viselő ezredbeli hadon-czot, négy közkatonával, egy vármegye-gornyikot és egyhajdút, s ezekkel együtt Kurétyra mennek s ott KrisánDsurzsot elfogják; midőn azonban vele megindulának,a közelebb álló oláhok jelt adván, a sokaság minden-felől a megyetisztekre rohan, — Gál Mihályt, NalácziFarkast és egy közkatonát megölnek, s a foglyot ki-szabadítják ; mire a többi katona és a megyei tisztek fu-tással menekültek.

Itt veszi kezdetét a gyilkolás, rablás, égetés. — Azoláhság felhagyva károly-fejérvári utjával, megrohantaKristyort, s minden elöl talált magyart leölt; legyilkoltajelesen Krystyoron: Krystyori Gábort, Jánost, Sámuelt,Andrást, Ádámot és Tamást, Kristyori Ádámnét 3 gyer-mekével, Pakott Mihály alszolgabírót. Krystyori Mihálynémenekülni kívánván, ijedtében a szabad ég alatt kettőstszült; de gyengült állapotja miatt a szülöttek közül csakegyiket vihetvén magával, az ott maradt másikat az ebeklegott felfalták. A nyomorult nő, magához ölelt gyer-mekével és a kristyori papnéval, ki szintén két gyer-mekkel menekült, az erdő felé szaladván, Czereczel fa-lunál estek a dühöngőknek áldozatául, kik az emberi-ségnek színét is levetkezve, a két gyereket félholtan

18

vetették a szemük előtt megásott gödörbe, honnankebelrázó nyöszörgésük még több ideig kihallatszott.A rabolva gyilkoló tömeg a megöltek javait zsákmá-nyul vitte. Pakott Mihály leányát erőszakosan a görögvallásra keresztelve, nőül egy kristyori oláhnak adták,s november 2-kán Brádra törtek. Az erről értesültbrádi magyar lakosság a helvéthitűek tornyába mene-kült; de az oláhság feltörvén a templom ajtóját, felhá-gott a toronyba s a menekülteket lehurczolván nagyob-bára megölte, kivéve nehány legyilkolt nejeit és gye-rekeit, kiknek azon feltét alatt adatott kegyelem, haa görögnemegyesült vallásra térnek. — A részint hel-vét-hitűek, részint rom. katholikusok átkereszteltetésemás vallások meggyalázására intézett legalázóbb szer-tartás mellett novemb. 4-kén történt, midőn a gyilko-sok az átkeresztelteknek egyszersmind azon parancsotadták ki, hogy magyarul ne beszéljenek, adósságukatne kérjék, hogy nemes asszonyok voltak és jobbágyok-kal bírtak — ne említsék; elrabolt portékájukat, hatudják is hol van, vissza ne követeljék.

A Brádon több nap alatt legyilkoltak nevei ezek:Brádi Miklós és József, Nemes Mózes leányostul, Szom-bati Mihály, helvét-hitű pap Bakcsi, két aranyosszékihatárőr, egy szabadságos katonáné; Kenderesi Zsófiánakkezeit, lábait vágván le, ezen állapotban hagyták, míglelkét kiadta. — A mészárlás elől nehányan, név szerinta helvéthitű oskolatanító, egy katholikus szabó, KisJózsef, Anka István és György, Nemes János két kisfiával az erdőre menekültek; ezeknek kegyelmet ajánlván,ha hitökre áttérnek, visszatértek házaikba; de a hitsze-gők befogták és nov. 5-kén mindnyájukat leöldösték,Nemes Jánosnak kegyelmet esdeklő két gyerekét tu-lajdon atyjok holt testén végezvén ki.

1 9

A brádi mészárlás alatt egy dühöngő csoport no-vember 3-kán reggel Ribiczét rohanta meg, hol agyilkolás és rablás ismét több napig folyt, a kegyet-lenségben gyönyörködök időt vevén maguknak vad-ságuk végrehajtására, és ezt bizonyos ünnepélyességgelgyakorolván, — talán azért, hogy a felháborodás elsőheve se szolgálhasson mentségül.

Ribiczén nehány magyar nejével Ribiczei Józsefházában vonván meg magát, ott Ribiczei Mózes író-deákja Szalai József, egy Ferencz nevű asztalossal s egykétmás férfival a ház padlásáról reggeltől fogva délutániga legvitézebb ellenállást fejtették ki a tömérdek sokaságellen, — kik jóllehet minden mellék épületeket meggyúj-tottak — a lakóházhoz mégsem közeledhettek, mert azelszánt ostromlottak jól irányzott lövéseikkel már húsz,részint holt, részint sebesülttel apasztották a bőszcsoport számát. Ekkor a közelben, Körösbányán szállá-soló Csépi kapitánytól egy szabadságos katona követüljővén, szabad menetelt kért a pénztárnokhoz őrül kül-dött katonáknak, kikről a százados azt hitte, hogy aházba szorultak; de a kik — mint fennebb láttuk —a szolgabírákkal Kurétyra mentek volt. Az épen olygyáva, mint kegyetlen ostromló csoport békét ajánlottnemcsak az ott képzelt katonáknak, hanem más benn-levőknek is, s egy Bóka György nevű oláh az ablakonkeresztül kezet adott Szálainak. De fogadásukat nemtartották meg, s a házból kijövőket mind rendre leölték. —Itt veszett el Szalai, Ribiczei Ferenczné, Balog Zsig-mondné; Ferenczet, az asztalost, kezét, lábát meg-fogva, a padlásról hányták le a kegyetlenek, mígmások lándzsákat és vasvillákat tartottak alája; ifjabbNemes László, az ablakon kinézvén — már az ostromkezdetén elesett.

20

Ugyanott Ribiczén ölték meg Katona Györgyöt,Ribiczei Gábort, Balogh Zsigmondot, Nemes Áront,Biális Sándort. Másnap ugyanott Biális Ferenczet fele-ségével, Nemes Ferencznét, Borbély Józsefet, Ribiczeilstvánnét, hajadon testvérével, Nagy Mártont, NagyPéternét, Nemes Áronnét egy fiacskájával és két leá-nyával együtt, Orbán Józsefet, két fiát, Nemes Pál fiait,Nemes Józsefet feleségével és két betűs fiacskájával,Orbán Ferenczet leányával, Orbán Imrét vejével ésegyetlen fiával. Ezeket — mint valamely törvényesenhalálra ítélt gonosztevőket, — nagy kísérettel vitték kia falu mellé, s ott az a végre rendelt czigányokkalölették meg. A szegény anyák ölükben vitték gyerme-keiket a vesztőhelyre. Az öregebb és középső NemesLászló, Nemes Imre feleségével és leányaival az erdőremenekülvén, a vákai oláh pap mentességükről jót állotts a kolostorba hítta; az oláhok onnan is kihúzván, Ne-mes Lászlón kívül a többit czigányokkal ölették meg;Nemes Imre két leányát pedig kivévén a ezigányokkezéből, a legaljasabb szertartással — melyben a máshitűek elleni gyűlölségüknek szabad tért nyitottak —az ó-hitre kényszerítették. Ugyanekkor Ribiczén egyszolgáló — azon meggyőződésből, hogy mind meg kellölni a magyarokat, Ribiezei Sándor három hónaposleánykáját a Körösbe vetette. Madocsai László szolgabírómeggyilkoltatása is Ribiczén történt. Ribiczei Istvánnéhajadon testvérét, a fennemlített szép Pulya Zsuzsán-nát, minthogy buja szándékuknak mind végig ellenállott— félhalva hányták a gödörbe, még mozgó testére lá-bukkal nyomván földet.

Ez év tavaszán az erdélyi fő hadi vezérség szá-zados Csépi Lászlót a tolvajok kergetésére és a közcsendfenntartására századjával Zaránd vidékére rendelte. E

2 1

századost mindjárt, a zenebona kezdetén alispán Hollakifelszólította, hogy a bősz csoportnak elibe menvén,igyekezzék azt elszéleszteni. Csépi egy hadnagygyal és45 emberrel le is ment Körösbányáig; de semmit semtett, hanem Körösbányáról nézte a ribiczei mészárlást; sőtmég egy csoport oláhval, kik rablás végett LankárólRibiczére siettek — beszélgetett: katonáival puskáikat akerthez támasztatta.

Kristyornak, Brádnak és Ribiczének elpusztításaután több részekre oszlott a bősz csoport. Egy részeZarándban, Körösbányán, Lunkán, Ocsón, Nagy- ésKis-Hálmágyon, Ácsuván, Acsuzán, Pleskuczán át Ma-gyarország széléig pusztította a nemesek és magyarokudvarait, a szent helyeknek sem kedvezve. Ekkor ölet-tek meg Körösbányán Szentkirályi György, Kis Ger-gelyné, Ribiczei István, Brády József, — Lunkán GencsiJános. A megöletett Gál Mihály özvegyét, miután erő-szakosan görög hitre keresztelték, gyermekszülése után14 nappal egy oláhnak adták nőül. Körösbányán aFerenczrendi papokat is nagy pusztulás érte, kik fu-tással mentették meg magukat; egy otthon maradtszerzetest keményen megvertek; a temetkező helyetfeldúlták és Máriafű László főispánnak megelőző évbeneltemetett holttestével legilletlenebbül bántak; a papokszobáit használhatlanokká tették; szűz Mária képét ösz-szetörték e szavakkal: „ha a magyarok védanyja vagy,most segíts rajtok!“ — a szentelt ostyát földre dobál-ván, összetaposták; a helvéthitűek úrasztali poharábadisznólkodván, azt kiáltották: „ez a magyarok úrva-csorája!“ — Lunkán Gencsi János — tábornok grófGyulai Ferencz gazdatisztje leányát barbár módon egyszabadságos katonához és egy más lunkai oláhhoz

2 2

adták nőül, kik későbben katonai erővel szabadíttattakki az embertelen házasságból.

A lázongók egyik fővezére a fenn is említett Kri-sán Dsurzs az oláhság nagyobb részét november 4-kénRibiczéről Mihelyén s Blezsényen át Topánfalva és Ab-rudbánya felé vezérelte. Mihelyént feldúlván ott CsiszárLászlót, őrült testvérével és két ártatlan gyermekévela legkínosaban ölték meg; az elsőt nője szeme előtt,gyermekeit előbb a kerten vetették át, s azután karók-kal és vasvillákkal szurkálták halálra; az anyjoknak —főispán Hollaki Pál leányának — megkegyelmezvén,Klés Togyérnek — ki férjét és gyermekeit megölte —adták férjhez Blesénynél. A sokaság esküt tett, hogyútjában egy láb magyart, se uradalmi tisztet nem hagyéletben, ha nem a nemegyesült-görög vallásra állanak.Ez esküvés után Szent-András hava 5-dik napján arabló csoport nagy sokasággal beütött Topánfalvára,ott a kamaratisztek házait elrobomlták, a gazdasági- ésaranyváltó pénztárt felprédálták; a pinczéket felverték;a bort, pálinkát elvesztegették, s a kincstárnak mintegy10 ezer forint kárt tettek; — Kis- és Nagy-Aranyosontöbb nyugodtan maradt kincstári oláh jobbágyot, név-szerint Kola Vaszit és Vaszu Dumitrulyt legyilkolták.Ugyanott aranyváltó Bisztrai Györgyöt még ruháibólis teljesen kifosztották; egyesült-görög esperest PópaAvrámot személyében ugyan nem bántották, de min-denétől megfosztották, s egy Szent-Ferencz-szerzetes paplakát a templommal együtt összerontották.

November 6-kán virradólag Abrudbánya felett aVerespatak felőli hegyet mintegy 6000-ből álló lázongócsoport szállta meg. — A megrémült város elejökbe küldmindent ígérve, csak a várost ne dúlják fel; de fele-letül azt nyeri, hogy a magyaroknak mind el kell

23

pusztulniok. Erre 8 óra tájban irtózatos ordítással:„megöljük egy lábig a magyarokat,“ a városba rohan-tak, éktelen sírás, jajgatás és lövöldözés között egészéjszakáig raboltak, dúltak, pusztítottak; azt, mit el nemvihettek, szétrombolták, haszonvehetlenné tették, meg-semmisítették; az épületek vas részeit kifeszegették smagukkal vitték. — A szent helyeknek sem kedveztek.A reformáltak templomában az orgonát, templomi ékes-ségeket szétrombolták; az összehalmozott tömérdek kin-cset elvitték, és kiket a templomban találtak bottalverték agyon, vallásos eltemettetésöket sem enged-vén meg.

Ekkint a magyaroknak világi javait elpusztítván,lelkiösmeretekhez nyúltak: más nap — ugyanis — Ve-res-Patak feldulása után — hol a másik főnök Kloskavezénylett — újból Abrudbányára jővén, a városbannyilván kikiáltatták, hogy ki az istentől és császártól vettparancs szerint az oláh vallásra nem áll, oláh köntösbe nemöltözik, ajtója előtt akasztják fel, vagy nyársba húzzák. Efenyegetések után nemcsak a reformáltakat és unitáriuso-kat, hanem a katholikusokat is átállásra kényszerítették;minek következtében a magyarság — ifjak, mint öre-gek — mindkét városban, biztossági levélkék váltásával,oláh vallásra állván, paraszt ruhába öltözött. — A fen-nebbi módon ó-hitre kereszteltettek: katholikus 65; re-formált, 468; lutheránus 41; unitárius 548. A kár aa városiak hiteles számítása szerint 162,462 forintra,41 krajezárra ment. — Megölettek névszerént: GsányiJános, Eperjesi Sámuel, Zudor János, Szalai József,Pálosi György, Zudor Ferencz, Szappanyos Mihály,Mészáros Ferencz. Hasonló sors érte Mészáros Jánostés Györgyöt, Toscana nevet viselő ezredbeli őrmesterNagy Istvánnal együtt. A rablás és lakmározás közben.

2 4

29 oláh veszett el. — November 9-kén a lázadók azabrudbányai helvéthitűek egyház tetejére és ajtójára oláhkeresztet tettek. A mindenéből kifosztott lakosságot agabona és élelmi szerek árának rögtönös felemelkedésevéginséggel fenyegette s bár merre örömest menekül-tek volna; de az utakat mindenütt rabló csoportok tar-tottók elzárva.

Az alatt, mig Zarándban, Abrudbányán és Za-lathna vidékén ezek történtek, egyik része az oláhság-nak a Káján völgyén Huuyad-vármegyében a Marosmellékére nyomult, folytonosan növekedvén az útköz-ben eső helységek hozzá] ok csatlakozó lakosai által,kiknek, a faluhoz közeledtökkor 3 lövéssel adtak jelta csatlakozásra.

Már november 2-káu tudósította alispán HollakiIstván a hunyadvármegyei táblát a zarándmegyei tá-madásról. Ennek vételére november 3-kán a hunyad-megyei folytonos tábla katonai erő nyerhetése végettfutár által a kormányszékhez folyamodott; egyszer-smind pedig a közelben szállásoló Karp ezredest, Síménés Kallyáni hadnagyokat felszólította, hogy a fenye-gető veszély elhárítása végett fegyveres erővel Dévárasiessenek.

Más nap reggel meg is érkezett hadnagy Kallyáni70-től 80-ig menő gyaloggal, a megrendelt katonaisegély iránt Karp ígéretét is hozván, ki estve felémaga is megjött — a nélkül, hogy ígérete szerint bárcsak egy katonát is hozott volna. Hadnagy Síménazonban lovasaival megérkezett és Kallyáni erősítéséremég több gyalogság jővén, az nap estve 150 gyalogés 30 lovas volt Déván. Ugyanekkor, Karp ezredeskémet küldött ki a Káján völgyére, a lázadók hollé-tét megtudandó. A kém még estve azon hírrel érkezék

25

vissza, hogy mindnyájan részegek; ő is ivott velükegy fogadóban, 40 vagy 50 fegyveres mind levághatnáa Kaján torkában. Kérték Karpot, hogy 100 gyalog-gal és 30 lovassal menjen elejökbe, Dévának őrizetére50 gyalogot hagyván; de ő a szokásos kitérő felelettelélt, hogy csapatjait nem oszthatja meg. Senki azérteléjük nem menvén, november 4-kén éjszaka a Józsi-káék branyicskai udvarára rohantak, ott minden kita-lálhatót véghezvivén — és szokások szerint a szentsé-geknek sem kedvezvén*). — Onnan még azon éjjelM.-Solymosnak fordultak, a hol egyről egyig az udva-rokat és a helvéthitű pap házát felprédálván. Szent-András hava 5-dikén virradatkor Hárrón és Berekszónhasonló dálást és égetést vittek véghez. Azon nap 8órakor Ivéménden, 10 órakor Bánpatakon, Gyertyáno-son és Aranyon, 12 órakor Nagy-Rápolton, 2 órakorBábolnán, 5 órakor Folton, 6 órakor Algyógyon, 8órakor Bokajban, Homoródon prédáltak. — Megölettek:a branyicskai uradalom jegyzője Gőttffy János; a Hol-lakiak solymosi tisztje, Balogh Zsigmond; egy oskola-mester; Kölönte József, algyógyi református pap fele-sége, hajadon testvérével; Bokajban Várady Lajos ésfelesége; Krajnik László anyjával, nejével, 7 gyerme-kével; az illyei helvéthitű pap nejével és fiával; BárSándor gyermekágyban fekvő nejével és két kis gyer-mekével, Gálfi László; Ribiczei János egyetlen leányávalés nejével; a boldogfalvi gazdatiszt Tompos; Vandra

1) Midőn később a fokormányzó b. Bruckenthal a Szebenbe me-nekült b. Józsika Antalt némi gunyorral ekként köszönte: „Szegényfelperzselt, felprédált báró Józsika!“ e magaviselet nem keveset tettarra, hogy a szász főkormányzó kétes eljárása iránti gyanút ésboszankodást öregbítse.

26

György özvegye; Kovács József; Beregszászi Magu-lics János fia; Kölönte István; Nagy Elek, Tóth János,leánya — és Lőrincz János, nejével, Buda László özvegye,leányával.

Midőn a Maros jobb partján Sólymostól Homo-ródig égettek az oláhok, Karp a balparton Dévárólestvére Piskibe, onnan másnap délig Szászvárosra hú-zódott katonáival, mindenütt az útból nézvén a Maro-son tál levő prédálókat, a kiket többnyire részegeklévén — kisebb katonai erővel is minden veszedelemnélkül széllyel lehetett volna verni; de így senki elle-nük nem állván, november 6-kán a Maroson által Ben-czenczre hatoltak.

Ugyancsak az írt napon Dévának felprédálásáragyülekezett az oláhok egy másik csoportja. — Estvefelé ugyanis, mintegy négy óra tájban Maros-Németifelől egy csoport a dévai mezőre béereszkedett és nagykiáltással a város végéig jővén, a Ribiczei Ádámnémajorját felgyújtotta s a bolgárvárosi síkságra nyo-mult. Itt nehány határőr katona elejökbe ment és rá-jok tüzelt; de minden eredmény nélkül, és maguk azoláh foglyok később kivallották, miszerint látván, hogya katonaság tüzelése kártétel nélkül megyen el felet-tük, azért merészelték másnap Dévát ismét megtá-madni; mi talán még azon estve megtörténik, ha a ne-mesek és városiak egy kis csapatja rájok nem üt. Mi-nek következtében nehányan köziilök elestek, a többiekpedig elszéledtek.

Másnap hajnalban kezdettek ismét gyülekezni azoláhok a Maroson túl Hárró felől Dévával szembenfekvő Baláta nevű helységbe, a Maroson Dévára járórév felé. A révet akkor már őrizvén a nemesek, azoláhok általjövetele ellen; dél tájban mintegy 300-ból

27

álló oláh csoport a Maros balpartján Németi felől kez-dett a rév felé jöni, oly czélból, hogy azt fölszaba-dítsa, s a Maroson túl levőkkel egyesülvén, Déváraüssön. Meglátván őket a várból a magyarok, mindjártfélreverték a harangokat és lövéssel is jelt adtak. Avárosban volt ekkor a vármegye alispánja Zeyk János,egy gyenge testalkatú, de szép lélekjelenléttel és bá-torsággal bíró férfi. Ő hallván a várból a jeladást —a városban levő magyar polgárságot és nemességetegyszerre fegyverbe állította, kiket már azelőtti naponcsaládjuk, véreik és hazájuk iránti kötelességük telje-sítésére buzdító szavai által fellelkesített volt. A sze-retett, tisztviselő vezérlete alatt tehát csakhamar a jel-adás után a város vége felé a lázadók elébe indult azelszánt kis csapat, s a Ribiczei Ádámné majorjáhozközel az ország útján reájok talált. Az oláhok mind-járt lőni kezdettek a magyarokra, és szolgabíró SzabóAdámot gyengén megsértették. — A lövésre a magya-rok legott ellenfeleikre rohantak; ők 25, az oláhokmintegy 300-an voltak; de daczára e számbeli arány-talanságnak — csakhamar hátrálni kezdettek. ZeykJános lelkes biztatásai közben, az oláhok nagy részeaz ütközet helyén, a Sólymos és Németi felé le-nyúló térségen, megöletett; nehányan a Maros egyikágán valami szigetbe szaladván, részint ott ölettekmeg, részint pedig a vízbe fúltak. Számosabbanfoglyul estek, kiket az ütközet végén Összeszedvén,estveli szürkületkor a dévai várba vittek. Másnap reá-jok, valamint más foglyokra, a folytonos tábla rögtön-bíróságot tartott, melynek latin ítélete magyarra for-dítva ekkép hangzik: „Miután a közvádlói keresetbenelmarasztalt alperesek, mint nyilvános gyújtogatók,kegyetlen gyilkosok, rablók, a többi fellázadt parasz-

28

tokkal Déva mezővárost ellenség módjára megtámad-ták volna, a helybeli nemesség által az összecsa-pás alkalmával és folytonos üldözés közben fogattakel; minthogy továbbá több foglyok vallomásából ésmások hiteles tudósításából világosan feltehetni, (evi-denti praesumtione deducitur) hogy az irt alpere-sek a többi fellázadt sokasággal bizonyos bujtoga-tónak bűntársai; a bíróság a kormányszéknek folyóév october 6-ról 909. szám alatt kelt kegyes rende-leté folytán szükségesnek látta az alperesekkel rög-tönbíróságilag bánni s őket — mint világos lázadó-kat, közcsendzavarókat, kik ellenséges támadás és ösz-szecsapás közben fogattak el, ámbár a hazai törvé-nyek rendelete szerint élesített (exasperált) halálosbüntetést érdemelnének, csak pallós általi elvesztésreítéli, egyedül azon oknál fogva, hogy a közbátorságérdeke és a jelen körülmények a büntetés enyhítésétteszik szükségessé.“ Ez ítélet következtében még aznap 34-kén kivégeztettek. Ezeken kívül két nő éskét fiú veréssel bűntettetett, 13-kán pedig eskületételután szabadon bocsáttattak.

Hogy az elítéltek a legszigorúbb büntetést megér-demelték, kétséget nem szenved; úgyszintén a bírás-kodók mentségéül szolgálhat azon ingerült kedélyálla-pot, melylyel nagyrészben rokonaik ellen elkövetettégrekiáltó kegyetlenségeik által a lázadók ellen visel-tettek; mind e mellett a dévai eljárást határozottanroszaljuk. Az elítéltek egy már majdnem népláza-dássá vált merénylet nagy részben elcsábított részeseivoltak, s az oly számosokra, kik egyenlően bűnösöknem lehettek, — alkalmazott halálbüntetéstől iszony-nyal fordult el a nemesebb, a higgadtabb kebel. Arögtönbíróságot továbbá önhatalmilag vették igénybe

29

a győztesek. Az idézett felsőbb rendelet ugyanis, mi-kép kétségtelen adatok bizonyítják — egyenesen a fő-bújtogatóra, Salisra szállott. Az ítélet ugyan azt mondja,hogy több foglyok vallomásából és mások hiteles tu-dósításából világosan feltehető, hogy az írt alperesek atöbbi fellázadt sokasággal bizonyos bujtogatónak bűn-társai: úgyde, ha ezen állítás nem csupán feltevés, devalóságos tény lesz vala, még akkor sem lett volnaigazolva, hogy a megnevezett gonosztevőtől külön-válva elkövetett bűntényre azon eljárás alkalmaztassák,mely világosan és egyedül ama főbujtogató ellen volta felsőbb hatalom által kijelölve.

Az adatokból végül úgy jő ki, hogy Ítéletét afolytonos tábla ugyan feljelentette a kormányszéknek;de azt egyszersmind a válasz megérkezte előtt végreis hajtatta1).

A folytonos tábla ugyanis szándéklott eljárásairánt november 7-kéről értesítette a kormányszéket. Efeljelentés november 9-kén érkezett meg a kormány-székhez, mely tiltó rendeletét még aznap elküldötte.Azonban a rögtönbirósági ítélet már 8-kán végre lönhajtva.

Az országos katonai parancsnoksághoz tett tudó-sítás szerint a dévai második csatában is a nemesekenkívül 70 határőr és 14 székelyhuszár is részt vett2).

Bajesdi Vitán Sándor — „Csaták a Hóra köve-tőivel a Dévai mezőn. Pesten, 1825.“ czímű kis köny-vében Zeyk János érdemeiről mit sem emlékezik; demiután szerző a győzelemben magának tulajdonit leg-több érdemet, biztosabbnak tartottuk a dévai esemé-

1) Kemény gyűjteménye. I. kötet. 188. és 427. lap.2) Ugyanott: 184. lap.

30

nyék leírásában közbecsben álló történet-búvárunk,Benkő József kéziratát követni, mire nézve csak saj-nálnunk lehet, bogy a kezünkén forgott példány adévai eseményeken túl nem terjed.

A magyarok elszánt fellépése megmentette ugyanDévát a rablástól; de a megelégedés közé csakhamarkeserűség vegyült; mert a derék Zeyk János, kifejtetterélyessége közben megerőltetvén magát, november10-kén, miután a várban a strázsákat eljárta, éjfélkorvért kezdett köpni, s egy óra múlva a legcsendesebbhalállal jobb életre szenderült. Halálát napája és gye-rekei megölettetéséről vett alaptalan hír is siettette.

Zeyk János neje ugyanis, Naláczi Borbála, már aHóravilág előtt egy évvel meghalt. — Napája BethlenBorbála, egy leány és három fiú-unokájával, Zeyk Já-nos pestyéni kastélyába volt a támadók által bezárvas menekülésüket csupán a bárdolatlan tömeg baboná-jának köszönhetők. Ennivalójuk ugyanis volt; s azoláhok, kik ha kézrekeríthetik, bizonyosan felkon-czolják, felszólításukra naponként vízzel látták el, azisten büntetésétől tartván, ha az ég ingyen-adományáttagadják meg tőlük.

Így menekült meg a legirtózatosabb haláltól alelkes nagyanya, s az ártatlan magzatok és köztük azalig pár éves Zeyk Miklós, korának később egyik leg-tudományosb férfia, ki Enyed közelebbi feldúlásakor agondviselés bámulatos míve által másod ízben mene-kült a legaléltabb testtel, csattogó téli éjen, gyalog —az oláhok dühe elől Tordára, s csakhamar azutánKolozsvárit végzé a tudományoknak szentelt becseséletét.

A dévai győzelem által felbátorodott magyar ne-messég Vajda-Hunyadon, Alsó- és Felső-Pestesen s

3 1

Tamástelkén is szétverte a rablókat, kik már ekkoregész Hunyad-megyében elszéledve, a Maros jobb part-ján felfelé a megye határain tál villogtatták az égetésfáklyáit, a gyilkolás fegyverét, s Alvincznél a Marosonis áttörtek, a nélkül azonban, hogy a helységen tálmerészkedtek volna.

Hátszeg vidékén is Nalácz-vád, Reakernyesd, Klo-potiva helységekben Karp jelenlétében több rabló le-öletett; ezen sors ért Borbátvizén is több lázadót; deVályán Buda Zsigmondné, született Kenderesi, a leg-hösiesb halálnak esett áldozatul. A deli özvegy ugyanisa rablók fertelmes szándékának mindvégig ellene áll-ván, miután a kezében levő nagy késsel többeket agyon-szurt, erejét lankadni érezvén, magát végezte ki.

Hátszegről Henning százados a rablás és pusztí-tás megakadályozására Magyar - Brettyóra küldetvén,semmi hatályos lépést nem tett, s rábeszélés utjáncsupán a Bornemissza udvarát mentette meg, melyetlaktanyául alkalmasnak vélt; sőt egy egyént, kit a kö-zönség Sulisnak vélt, nem fogatott be. — Benczenczenellenben oláh határőr-ezredbeli őrnagy Sztojánics 70emberrel a rablókra csapván, 40-et elfogott, 20-atagyonlő vetett.

Ez események közben történt, hogy Molnár, za-ránd-kerületi szemorvos, az oláhokkal nehány napifegyver nyugvást kötött, kinek parancsából, nem tud-hatni, de a tény kétszeresen ártott a közönségnek; el-sőben, mivel a lázadók becsületes ellenség alakjábanjelentek meg; másodszor azért, mert időt nyertek a za-vargások folytatására újabb készületeket tenni. Ilyfegyverszünet kötés másutt is történt, miként alábbmeglátandjuk.

32

Azon csoport, mely november 6-kán és 7-kén Al-vinczen és Borbereken dúlt; az első helyen Szász Ist-ván, volt város-hadnagyát s özvegy Kovásznainét meg-ölte, gr. Nemes Zsuzsánna, b. Györffi, b. Bánffi Ferencz,Inczédi Pál és Veres Adám udvarait, s ezeken kívül35 udvarházat és szegényebb lakot feldúlt; a má-sodik helyen adófizető Lázár Györgynek arczárói abőrt lehúzta, Józsa Sámuel város-hadnagyot, BábaIstvánt megölte, Inczédi Györgyöt halálra verte, grófBánfii Krisztina, gr. Wass Miklósné, b. Alvinczi Józseftábornagy, özvegy Buda Sámuelné udvarait s ezekenkiviil még 32 udvarházat feldúlt és kirabolt. A fiatalFábián testvéreket, szemérem-testöknek késsel felhaso-gatása és levágása után ölték meg; alispán InczédiSámuel testvérhúgából a gyereket elevenen vágták ki,és emlőjét lemetszették.

Az öreg Barcsai Péter Hunyad-megyéből Szász-Sebesbe menekülvén, az oláhság, mely a szászokat nembántotta, az írt várostól kiadatását kérte; ki is vezet-ték volt a piaczra a bősz csoportnak kézbeadás végett;de egy Szentgyörgyi nevű veres csákós strázsamester,vitézeivel közikbe csapván, az öreget kezükből kivettes kívánságára Dévára hozta, hol a huszárok az utánuknyomult oláhokat a dévai piaczon össze akarták vágni,s egynéhányat le is vágtak, miglen a megmenekültBarcsai lecsendesítette őket.

November 4-kén d. e. 10 órakor vette a kormány-szék a hunyadmegyei folytonos táblának a zaránd-megyében kiütött oláh lázadásról tett — s miként fen-nebb említők — futár által küldött tudósítását. Amegrémült kormányszék legott értesítette a katonaifőparancsnokságot, hogy ő ugyan teljhatalmú biztoskinevezését látná szükségesnek; azonban addig is, míg

33

ez megtörténnék, a folytonos táblához és megyei el-nökséghez rendeléseit megtette. Felszólítja tehát azországos katonaparancsnokságot, hogy a lázadás szín-helyére katonaságot rendeljen, mely a folytonos táblá-val, a főispánnal, és majd a kinevezendő biztossal egyet-értvén, a lázadás elnyomásán működjék 1).

E felszólításra a parancsnokság másnap azt fe-lelte, hogy nem képes azon messze terjedő és csaknemhihetlennek tetsző eseményekre nézve intézkedni kü-lönben, hanemha a kormányszék feleletet ad a parancs-nokságnak October 15-kén hozzá tett kérdésére, melyhelységekben kellene a katonaságot elhelyezni, s minőtartománybiztosi hivatalnok fog róluk gondoskodni.Azonban, hozzáteszi a parancsnokság, az Enyeden ésKolozsvárit szállásoló katonaságnak már megrendel-teiért, hogy magát készen tartsa, s alezredes Karp ésőrnagy Sztojánics oda utasíttattak, hogy a kormány-széki biztossal, a főispánnal és más polgári hivatalno-kokkal egyetértőleg működjenek2).

A parancsnokság e válasza a kétely és vonakodáskétségtelen jeleit hordozta magán. A kormányszékközleményének hitelessége ellen emelt kétség nem voltcsupán helytelen; de egyszersmind sértő is. Nem ta-lálhat több helyeslésre a parancsnokság azou kívánásais, melyszerint intézkedése megtétele előtt a kormány-széktől kívánt értesítést az iránt, mely helységekbekellene katonaságot elhelyeznie, miután ugyanis a kor-mányszék a lázadás színhelyét és körülményeit közölte,a hadiparancsnokság, melynek az ország hadtani fek-

1) Kemény József gyűjteménye. I. köt. 26. 1.2) Ugyanott 179. l.

34

véséről tudomással kellett bírnia, legjobban tudhatta,mely helységek megszállása legszükségesebb.

A kormányszék válasza ily értelemben szólott.Az írt hivatal ugyanis november 8-ról azt írta a pa-rancsnokságnak, miszerint a vett tudósításokból vilá-gos, hogy legjobb ha a parancsnokság határozza el,hová és mennyi katonaságot szállítson; annál is inkább,minthogy nem csupán a bejelentett helyek kérnek fe-dezetet. Egyébiránt a kormányszék tudtul adta, hogya csapatok élelmezéséről van gondoskodva1).

Még a fennebbi átirat vétele előtt közölte a ka-tona-parancsnokság a főkormányszékkel a katonaságnakaz oi’szág fenyegetett vidékein czélba vett újabbi elhe-lyezését. E csapatok az első oláh ezred több század-jaiból, a Hunyadmegye és Aranyosszékbeli határőr-lovasság két századjából, s ezenkívül még nehány sor-ezrcdbcli századból állottak, s a Karp ezredes és Sto-jánics őrnagy parancsnoksága alá voltak rendelve.

Továbbá tudatta a parancsnokság, miszerint intéz-kedett, hogy az első és második székely határőr-ezred-ből is egy-egy zászlóalj mozgóvá tétetvén, Eogaras vi-dékén és Nagy-Sinkszékben száll ásol tassék cl. A ka-tonai parancsnokság ugyanekkor nem csinált titkotbelőle, miszerint a csapat-parancsnokok oda utasittat-tak, hogy Hunyadmegyei főispán, b. Bornemisszával,és a vármegyei hivatalokkal egyetértsenek; azonbanmeghagyatott nékiek, hogy komolyan és csalhatlanulőrizkedjenek minden tettleges fellépéstől2).

Végül kinyilatkoztatja a parancsnokság azt is, mi-szerint a katonaság magára nem képes a rendet helyre-

1) Kemény József gyűjteménye. I. köt. 180. 1.2) Ugyanott 182. 1.

35

állítani, s jó lenne, ha a kormányszék papokat és kül-dötteket bocsátna ki, kik a népet gonosz szándékátólvisszatartani igyekezzenek1). Erre a kormányszék, bi-zonyságául annak, hogy a papság közreműködését isigénybe vette, közli a tartományi katonaparancsnok-sággal nemegyesült püspök, Nikitich, tudósításait, érte-sítvén egyszersmind a parancsnokságot, miszerint akormányszék biztosul kormányszéki tanácsos BruckenthalMihályt nevezte ki, kinek utasítását is közölte a parancs-noksággal, felszólítván azt, hogy a kormánybiztosnakillő fedezetéről gondoskodjék, s a katonaságot a véleleendő egyetértő működésre utasítsa2).

A kormányszéknek egy másik tudósítása a kincs-tárnokságtól jött feljelentés folytán a lázadóknak a ka-marai javak ellen részint elkövetett, részint czélba vettmerényleteiről értesíti a katona-parancsnokságot, s nyíl-tan kijelenti, hogy a lázadás gyors elterjedése méltófélelmet gerjeszt az iránt, miszerint a veszély az országtöbbi részeiben is úgy elterjedhet, hogy a katonaságnem leend képes a sürgető szükségnek megfelelni.Hogy, tehát a kormányszék a maga részéről semmit elne mulaszszon, a közbéke helyreállítására a hatalmá-ban levő egyetlen módot is felajánlja s indítványbahozza, hogy szólíttassék a nemesség és polgárság fel-ülésre, s csatoltassék a katonasághoz. Végül felszó-lítja a kormányszék a katonaparancsnokságot, hogy afennebbi tárgyban véleményét vele közölje.

E fontos közleményre a kormányszék nov. 11-kénazon választ kapta, hogy a sokféle és egymással ellen-kező hírek s a némely vidékeken kalandozó csoportok

1) Kemény József gyűjteménye. I. köt. 182. 1.2) Úgy unott 184. 1.

36

nem igénylik az átalános felkelést, mely úgy egyesek-nek, mint az országnak tetemes költségébe kerülne.A katonaság, a mennyiben a csapatok szétoszthatásamegengedi, feladatának meg kíván felelni; de ba vá-lásul, hogy az oláhok lázadása átalános, akkor magá-tól is fogja tudni a kormányszék, mit tegyen, s csakaz ő akaratától függend, hogy azon helyeken, hová akatonaság nem juthat el, és addig, míg a katonaságmegérkezik, a nemesség a maga biztossága végett fel-üljön1).

A katona-parancsnokság felelete jól volt választvaarra, hogy egyfelől a felülésnek a kormányszék általielrendelését meggátolja, másfelől a felelősséget magáróla kormányszékre hárítsa; de világos, hogy e feleletmerőben ellenkezett a parancsnokság előbbi nyilatko-zatával, melyszerint az önként bevallotta, hogy a ka-tonaság a rend helyreállítására elégtelen. Arról végül,hogy a zaránd- és hunyadmegyei oláhok kicsapongásaiegy nagyobb mérvű lázadást képeznek, semmi kétségesem lehetett a katona-parancsnokságnak, miután a min-denfelé terjedő pusztításokról a kormányszékhez s on-nan a parancsnoksághoz naponként újabb meg újabb tu-dósítások érkeztek.

Ha a katona-parancsnokság fennirt intézkedéseiés nyilatkozatai kevés erélyt és határozottságot tanú-sítottak, azon utasítás sem felelt meg a körülményekkomoly sürgetőségének, melyet a kormányszék a ki-nevezett biztosnak november 9-ről adott2). Ez utasítás-ból kiviláglik ugyanis, miként a kormányszék is mégmindig azt hitte, hogy tartózkodó körültekintés által

1) Kemény József gyűjteménye. I. köt. 187. 1.2) Ugyanott 2l5. 1.

37

a szigort nélkülözhetné teszi, holott a dolgok márakkor ott állottak, miszerint csupán a legerélyesebbfellépés által lehetett volna a későbbi szigort kikerülni,vagy legalább mérsékelni.

Igaz ugyan, hogy a lázadás első és legiszonyúbbdühe csakhamar megszűnt, s a visszatorlás kicsapon-gásai meggátlását nemcsak az emberiség, de igazságérzete is igényelte; de épen azt kell vala úgy a ka-tonai, mint polgári igazgatásnak megfontolni, hogyerélyes fellépése által nemcsak a lázadásnak vethetvala gyorsan véget; de az által gátolhatta volna meglegbiztosabban a boszú és viszszatorlás kebelrázé je-leneteit; mert a visszatorlási vágyat leginkább az táp-lálta és fokozta, hogy a személyében és vagyonábanoly vakmerően megtámadt fél a történtek után méltánkételkedhete azon, a közigazgatás elég erélyt fej-tend-e ki a megmaradtak oltalmára, valamint a vét-kesek megbüntetésére? — A kormányszék erélytelen-ségének egyedül az szolgálhat mentségül, hogy erélyeseljárása csupán a katonasággal egyetértőleg történhe-ték, s méltán tarthata attól, hogy erélye, fellépése általa katonaságnak ellentétes eljárását csak fokozza.

Ama rablócsoport, mely november 6-kán s az eztkövetett napokon Abrudbányán és Veres-Patakon pusz-tított, itt ismét két részre szakadván, az egyik Offen-bányára, a másik Mogos felé ment. Az első egyBéresé Juon nevű szabadságos katona vezénylete alatt,miután Offenbányán különböző dúlásokat tett, s a kincs-tári fogadót kifosztotta, s földig lerontotta, nov. 9-kénSzolcsvára érkezett. Itt az ámító főnök azt kezdéhirelni, hogy majd, ha eljő ő felsége személyese, azo-kat, kik fel nem támadnak földesuraik ellen, saját há-zaik előtt rögtön karóba húzatja. — A szolcsvaiak

38

szinte mind, részint félszből, részint rablásvágyból melléállottak, s legelsőben is Toroczkai Zsigmond udvarátrohanták meg és pusztították el. — Bedelőn ToroczkaiGáspárnak korcsmáját, Gyertyánoson a Toroczkai Jó-zsefét, s Toroczkai Zsigmondnak vasgyárát pusztítottákel. Itt számuk 1600-ra nevekedvén, november 10-kénés 11-kén Toroczkó - Szentgyörgyön nemcsak mindenudvarházat, hanem a református és katholikus templo-mokat is kirabolták; a Franciskánusok residentiáját,gabonását, levéltárát, továbbá a korcsmákat; LitteratusJózsef orvostudor szállását feldálták, az élőfákat a ker-tekből kivágták, a leveleket a felhasitott ládák füzénélégették meg, s a fennirt orvos öt éves gyermekét fej-szével darabolták össze; de az orvos elrejtő magát. —Toroczkón és Szent-Györgyön, a szentgyörgyi unitáriuspap közbejöttével a rabló főnök felszólította a lakoso-kat, hogy minden háztól egy fegyveres ember álljonki terve kivitelére, mert különben karóba huzatnak. —Mielőtt e felszólítás teljesedésbe mehet vala, Enyedrőlegy — 17 nemesből és 24 Toscana nevet viselő ezred-beli lovasból álló — csapat Toroczkóra érkezvén, a rab-lókat szétverte, s az elesteken és hátrahagyottakon kí-vül 140-et vitt Enyedre; a többi a havasokra vonultvissza s onnan fenyegetőzött Enyed ellen, minek kö-vetkeztében Enyed a legnagyobb rémülésben volt; agyermekek és asszonyok a várba mentek hálni s a ne-messég fel üléshez készült.

November 14-én szolgabiró Boros János, 28 gyalognemessel, 42 lovassal és hét huszárral Szolcsvára ütvén,a nélkül hogy valamelyik részről halál történt volna,87 oláhot elfogott. — Csakhamar segítségre érkezettHertelendi százados, és Inczédi hadnagy 40 huszárral,s jelentvén, hogy másutt is fegyverszünetet tartanak a

39

rablókkal, a főhadi-kormányszéknek oly rendeletétmutató elő másolatban, hogy ha a támadókra talál,legelőbb is egyezkedést próbáljon velők oly feltételalatt, hogy házaikhoz viszszatérjenek, ne prédáljanak sHóra nevű vezérüket adják kézbe; egyszersmind pedigazt is jelenté, hogy a Hóra fejére elevenen 2000, halva1000 forint van jutalmát téve, s annak, ki a fegyver-szünet alatt a tolvajokat felfedezi, 100 forint van ígérve.

Midőn a győztes csapat már indulni készült, aszemben levő hegyeken irtózatos sikoltással megjelenteka lázadók, kikhez Hertelendi két huszárt azon jeladássalküldött, hogy bizonyos közlendője van.

Erre a kapitány is a lázadókhoz közeledvén, békéreés hazatérésre intette őket, ígérvén, hogy maga részérőlis, ha előterjesztésének engednek, semmi bántalmakkalilletni nem fogja. E feltételekre a lázadók hajlandóknakígérkeztek, ha a kapitány a foglyokat elbocsátja, mimeg is történt.

A fennebbi ígéret ellenére november 15-én Hóra28-ad magával Marisél faluban — nem meszsze Gyalutól— megjelent; de a már készen álló fegyveres nemességmiatt semmit sem tehetett.

Azon lázadó csoport, mely Abrudbányáról Magos-nak vette útját, november 7-én az irt helyen HalmágyiIstván, háromszéki főkirálybíró fogadóját kirabolta;8-kán Metesd helységben dúlt; 9-kén Igen-Patakán;10-kén Czelnán gr. Teleki Lajosné szakácsát megölvén,s a grófi udvarokat kirabolván, még az nap Magyar-Igenre ütött, s ha egy Toscana nevet viselő ezredbelizászlótartó négy közlegénnyel e város oltalmára idejébenmeg nem érkezik, ezt is hasonló sors éri. — Innenviszszaűzetvén a bősz csoport, Krakkónak vette útját;de mielőtt oda érkezett, székely huszár-főhadnagy Probszt

40

La perem turkuluj nevű helyen azon 4 ökörből, melyeta lázadók püspöki hivatalnok Pap Lászlótól raboltakés levágták, katonáival együtt osztozott és velük együttevett, ellenben a krakkóiak által kért segélyt megta-gadta. — Erre a rablók Krakkóban Halász Zsigmondkocsisát megölték s a nemes birtokosokat kirabolták.Ekkor történt, hogy székely-huszár-alezredes, Schulzcsapatjai élén Tibor nevű falunál a rablókkal találkoz-ván, ott velök pajtáskodott, az általuk mutatott aranyo-zott keresztet megcsókolta, tisztjeivel megcsókoltatta,azon irományt, melylyel a lázadás főnökei a népámítására éltek, felolvasván, nem hogy a népet felvilá-gosította volna, hanem az okmány ezen első szavainál:„Nos Josephus“ — fejét meghajtotta s a pecsétetkereken felmutatta; végül pedig 8 napi fegyverszünetetkötött, s felsőbb helybenhagyás végett bizonyos béke-pontokat vitt magával Szebenbe.

Azonban még a fegyvernyugvás tartama alatt arablók Benedek mezővárosban Biró Miklóst megöltéks ugyan aznap Csákja helységére ütvén, több nemesiudvart kiraboltak s nemes Szotyori István nejét halá-losan megsebesítették.

November 12-én nehányan Felgyógyot támadtákmeg, gr. Toldi László udvarát és pinczéjét rabolták ki.

Végül Lupsa helysége is hasonló jelenetek szín-helye lön, hol a rablók két jobbágyot öltek meg ke-gyetlenül.

A Schulz által Szebenbe vitt békepontok a követ-kezők voltak: 1. Minden erdélyi lakos oláh-hitre keresz-telkedjék. 2. Átalános bűnbánat adassák az oláhoknak.3. Az uraság és nemesség jószága felosztassák közöttük.4. A nemesek is portiót fizessenek; az oláhok is tisz-teknek tétessenek.

41

Megfoghatlan, mikép tehetett ép elméjű emberilyesmit fegyverszünet, sőt béke tárgyává, — mi Sze-benben is a legélénkebb boszankodást szülte... A kor-mányszék felszólította a katona-parancsnokságot, hogySchulz olyanokba, mikkel többet árt, mint használ —ne ártsa magát1), — s meg lőn rendelve, hogy ha arablók a tagadó válaszra le nem csendesednek, erővelveressenek viszsza és üldöztessenek 2).

A zaránd- és hunyadmegyei lázadással öszhangzólaga Bánátban és Aradmegyében is mutatkoztak zavarok,sőt a kormányszéknek bizonyos Erdélyben elfogottaradmegyei tolvajok ügyében oct. 26-án 1784-benaz alsó-fej érmegyei folytonos táblához tett rendeletébőlúgy jő ki, hogy az oláh zavargások Magyarországonaz Erdélyieket megelőzték3). A lúgos-vidéki erdőségeklázadó csoportokkal teltek meg, s Temesvárit is a lázadóklehető megrohanása miatt aggodalomban voltak. Arad-megyében hihetőleg az erdélyi lázadóknak a magyaror-szági határszélekig terjedt és fennebb említett pusztí-tásaival öszszefüggőleg Petrisen kezdődtek meg a kicsa-pongások, honnan a rabló csoport dulások és égetésekközt Sólymosig nyomult elő. Egyik falubelieknek amásik falut kelle felgyújtani, s hogy kicsapongásaiknakvalamely felsőbb tekintélyt kölcsönözzenek, a falu-bírákat mindenütt magukkal vitték. A földesurak szala-

1) Schulz elég meggondolatlan volt az 1791 ki országgyűlésen —midőn, mint tábornok Erdélyben mulatott — közkitüntetésre vágyódni.Honfiúsítása indítványoztatott; azonban a Hóra világ alatt tanúsított.magaviseleté felemlegettetvén, az indítvány mellőzve lőn.

2) Kemény J. I. köt. 38. 1.3) A Fejérmegye felirata kir. biztos gróf Jankovich Antalhoz

1785. január 10-ről.

42

dásban keresvén menedéket, vagyonukat a lázadóknakhagyák zsákmányát.

Néhány nemes birtokosból s azok cselédjeiből,valamint igen kevés katonaságból álló fegyveres csapatSólymosnál a lázadókra csapván, azokat szétverte, töb-beket megölt, 10-et foglyul Aradra vitt, minek követ-keztében úgy látszik, a közigazgatás erélyes fellépéséneksikerült a további pusztításokat meggátolni.

Erdélyben is a katonaságnak az eddiginél valamivelerélyesebb fellépése, a vereségek, melyeket az oláhok asíkabb helyeken mindenütt, hol a nemesség tevékeny-ségre ébredt, szenvedtek, óvatosabbá tették a lázadókat,kik a síkon a rablásoktól tartózkodva, inkább a hegyekközé vonultak; itt azonban bátorságuk annyira ment,hogy a katonaság ellen is támadólag merészeltek fellépni.Egy Orosz-nevet viselő ezredbeli főhadnagy, Mester-házi, 8 legénnyel Hátszegről a havasra küldetvén, azoláhok a tisztet és 4 közlegényt lesből megöltek, sezen felbátorodva, Vajda-Hunyadra izentek, hogy arabokat adják ki, különben a kezeik közt levő nemesasszonyokat egy házba zárva megégetik. Erre a ne-messég 2 gránátos századdal és Czigán százados huszár-jaival, kik századosukkal együtt a rablók üldözésébentöbb alkalommal dicséretes buzgalmat tanúsítottak, azoláhokra menvén, őket éppen akkor támadták meg,mikor a házat felakarták gyújtani, többet 2000-nél fel-konczoltak, s az asszonyokat kiszabadították. Ezekközött volt Székelyné és Csiszárné, ez utósó testvérei-vel együtt, kik a zarándi mészárlások óta voltak azoláhok kezei közt.

Enyedről Bernárd huszár-strázsamester 10-ed ma-gával kémjáratra Ponorra küldetvén, az oláhok körül-vették, a strázsamestert megölték s a legényeket fegy-

43

véreiktől megfosztva és terhesen megsebesítve bocsá-tották el. Ez eseményt megboszulandó, Schulz alezre-des november 28-kán két század Gyulaival, 22 Toscananevet viselő gyaloggal és 52 határőr-huszárral Ponorrament; de a sűrű köd által fedett lázadóktól keményenfogadtatva, 1 halott és 11 sebesült veszteséggel vissza-vonulni volt kénytelen.

Még nagyobb elbizakodottságra mutatott Hóránakdeczember 1-jén követei Mán Abrugyán Juon és RevánAbrugyán Petre által a hunyadmegyei főispánhoz éstisztséghez intézett felszólítása, mely mellett az említet-teket Mgykötésre hívja fel a következő feltételek alatt:

„A megyei birtokosok, minden hozzátartozóikkaloláh vallásra és kereszt alá esküdjenek.

„Nemesség többé ne legyen, hanem ki hol kapkirályi szolgálatot, abból éljen.

„A nemes birtokosok jószágaikból lábaikat végképkivegyék.

„A nemesek szintúgy fizessenek adót, mint mások.„A nemesi földek a nép közt a következő oláh

császár parancsa szerint osztassanak fel.„Ha erre a főispán s a nemesi tábla a birtoko-

sokkal együtt reá áll, békességet igér s ennek jeléülúgy a dévai várra, mint a város kapuira a fehér zász-lót minél hosszabb rudakra kitűzni kész. Sig. Abrud-bánya, decz. 1-jén 1784. Hóra, kapitány“1).

1) Jankovich Miklós, a testvérhon ismeretes régiség-búvára, aTudományos Gyűjteményben, 1821-ki II. köt. 78. lapján a fennebbipontokat, melyoket másutt is volt alkalmunk látni — közölvén, egy-szersmind azon állítással lép fel, hogy Hóra lázadása rendezetebbvolt mint sokan hihetnék. Szerinte a főnők, seregei alkalmazásábana tábori rendszert használta; az összehordott vas- és érczszerszámok-ból a hegyek üregében fölállított hámorokban fegyvereket készíttetett,

44

A fennebbi és ebez hasonló események, valamintazon körülmény, bogy a lázadók, daczára a rajtok vettegyes győzelmeknek még megtörve nem voltak, kevéssécsendesitbeték a támadás első kitörései okozta remegést— annál kevésbbé, mivel a fő bajon: a nyílt lázadásonkívül még más, majd csak oly aggasztó körülményekléteztek.

Az igazgatás többféle intézkedéseket tett a lázadáselnyomására. Zaránd-, Hunyad-, Alsó-Fejér- és Kolozs-

ágyúkat öntetett s az elrabolt aranyból és ezüstből pénzt veretett.Ez utolsó állítása igazolására 3 pénzdarab ábráját is közli Jankovich,molyokon átalában hármas kereszt koronával, vagy pedig karddalátvert szív látható, a következő körirattal, egyiken egyfelől: „Nospro Caesaré,“ (mi a császárért) másfelől: „Hóra Rex Daciae“ (HóraDákország királya). A másikon egyfelől: „Hóra becsi hogyinyestye,“másfelől: „Czára plindzse si plotyestye.“ (Hóra iszik és nyugszik,az ország sír és fizet.) A harmadikon, melynek a képen csak egyikfele látható, ez áll: „R. D. Hóra.“

Jóllehet a tisztelt közlő, állítását azon előrebocsátással közli,miként a Hóra lázadását tárgyazó több becses adatainak közlésétalkalmasabb időre halasztja, mi arra látszik mutatni, hogy régiség-gyűjteménye több még világot nem látott adatokkal bírt; mind-emellett azon nem csekély számú adatok után, melyek kezeink kö-zött forogtak, feljogosítva érezzük magunkat kinyilatkoztatni, mikénta tisztelt régiségbúvár jóval túl ment állításaiban azon határon,melyre a fennebb közlött adatok nyomán feljogosítva érezheté magát.Mennyire értette Hóra minden társaival együtt a tábori rendszerhasználatát, megtetszik azon könnyű győzelemből, melyeket nagy-számú csapatjaikon a nemességnek csekély fegyelmeden, de elszántfegyveres csapatjai minden alkalommal vönek. Ügyességüket a fegy-verek gyártásában, lándzsákon fölül, a kezünkén forgott számosadat, sehogy sem bizonyítja. — Mi végül a pénzverést illeti, a fenn-említett pénzek alakja a rajtok lövő jelvények és köriratok kétségonkívül a járatlanságnak és bárdolatlanságnak legszembeötlőbb bizo-nyítványai; de ha e pénzek átalában léteztek, nem forgalomra szánt,

45

megyék rögtönbírósággal láttattak el1). A kormányszékibiztos a lázadás színhelyén megjelenvén, hogy a zavar-gók felvilágosítására és lecsendesítésére annál többhatása legyen, Nikitich Gedeon oláh nemegyesült püs-pök is melléje adatott, ügy november 18-ról a császár

hanem legfölebb emlékül vert nehány darabok voltak, minő idom-talan emlékek készítésére a bányavidékek elfoglalása a lázadókatképesitheté; különben alig hihető, hogy a kezünkén forgott szám-talan adatokban, a lázadást és Héra merényelt felfejtő úgy hivata-los, mint magán felt erjesztésekben, sőt Héra végítéletében is a fe-jedelmi jognak oly nyilvános bitorlása, minőt a pénzveretés foglalmagában — elő ne fordult volna, annál is inkább, mivel a fenn-emlitett és alább bővebben látandó halálos ítélet a fojcdolmi mél-tóság bitorlásának más nemeit világosan említi.

Fennebbi véleményünkben megerősíttettek azok a felvilágosí-tások is, melyeket· nemzeti múzeumunk pénzgyűjteményének köz-tiszteletű őrje t. Érdi úr szívességéből, a fennemlített pénzek irántitudakozásunkra nyertünk. Szerinte az említett pénzek, melyeket ölátott és elhatározottan gúnyérmeknek tart, Jankovich Miklós urgyűjteményének azon részéhez tartoztak, melyet ő azután szerzett,hogy gyűjteményét a magyar múzeumnak eladta; s jóllehet a szer-ződés oly formán hangzott, hogy későbbi gyűjteményét is a nemzetimúzeumnak átbocsátja, az örökösöknek mindemellett sikerült a gyűj-temény későbbi részét az előbbitől bíróilag elszakítni, miokon a több-ször említett példányok jelenleg a nemzeti múzeum gyűjteményébennem találtatnak. Későbben törvényszéki elnök, méltóságos NagyIstván úr, ki közelebbről halálozott el, s a Jankovich Miklós hagya-tékának gondnoka volt, úgy nyilatkozott nekem, miszerint az irthagyatékban Hóra pénzei nem találtattak; azonban gróf AndrásaiManó pénzgyűjteményében láthatók, mit a tisztelt gróf úr is iga-zolt; látnunk azonban e pénzeket közbejött akadály miatt nem le-hetett. Megemlítendőnek tartjuk még, hogy Dániel Gergely a Mikegyűjtemény 396. száma alatt látható, 1785-ben jan. 5-kén kelt latinlevelében emlékezik Hóra pénzéről.

1) Ez intézkedés, miként alább meglátandjuk, nem ment tel-jesedésbe.

4 6

nevében kelt nyíltparancs azoknak, kik a bújtogatókatelfogják és kézbe szolgáltatják, 30 forintot ígér, azonhelységek bíráit és elöljáróit pedig, kik azokat befogad-ják, a honi törvények értelmében nyársbavonássalfenyegeti. — E nyíltparancsot november 28-án egymásik császári nyilatkozvány követte, mely már a lá-zadás főnökei fejére 300 aranyat tűz ki s megrendeli,hogy a lázasztók ellen kedvezés nélkül minden szigorraleljárjanak. — De a mellett, hogy e rendelések általábaneredménytelennek mutatkoztak, a katonaság eljárása mégkétesebb alakban tűnt fel. — Világos volt ugyanis,hogy a katonaság ugyanazon felsőbb hatalomnak enge-delmeskedett, melynek a közigazgatás is alatta állott,s lehetett-e legkisebb kétség az iránt, hogy miután alázadók a gyakorlatlan nemesség kevés számának éstökélytelen fegyvereinek sem voltak képesek ellent állani,annál könnyebben semmítheti vala meg őket a kato-naság, mihelyt komoly szándéka lesz vala a zenebonánakvéget vetni.

A lázadás — továbbá — még meglehetős szűk körreszorítkozott, Fejérváron felül a Maros balpartjára mégnem terjedt, s e városon, Enycdcn, Tordán és Kolozs-váron, belől a Királyhágóig húzott vonal képezte ahatárát, de ki állhatott jót, hogy erélyes fellépés liiáuyá-ban az tovább nem terjed, annál is inkább, mivel mára lázadás kitörése után kevéssel az ország belsejében isa parasztságnál a békétlenség és ellenszegülés aggasztójelei mutatkoztak. Bizonyságot tesz erről Nagy, alszol-gabirónak november 14-ről tett tudósítása, melybenírja, hogy ő a nemesség kiállítása végett távol lévén,a marosbogáti parasztok házára mentek, s az ottlevő nemeseknek kinyilatkoztatták, hogy elmenjenek,mert nem szenvedik ott hoszszasabban. Őket ne

47

strázsálja senki, mert ők nem félnek, kiki gondoskod-jék magáról.

Hasonló zavargásokról emlékezik tordai főispán,gr. Kálnoki József 1784. deczember 12-ről, alkorlátnokgr. Bánfii Györgyhöz irt levelében Szász-Pénteken. E za-varok következtében a főispán a legközelebb szállásolóezredest Lebzeltern-t nov. 20-án felszólította, de enneknem lévén rendelete a katona-parancsnokságtól, a ka-tonaság csak a főkormányzó közbenjárása és a parancs-nokság rendelete nyomán, nem előbb, mint november28-án jelent meg s nyomta el megjelenésével a za-vargást 1).

A háromszéki rendeknek hason-tárgyú tudósításátalább látandjuk.

A debreczen-vidéki parasztság lázas hangulatárólszóló kószahírek nem valósultak ugyan; mindazáltal alegvilágosabban a kedélyek izgultságára mutattak. Vé-gül azon nem indok nélküli hiedelem is közhiteiretalált, hogy a lázadók némi viszszavonulását a zordonidőjárás is okozza; a kora-kikelettel azonban a dúlásokés gyilkolások ismét meg fognak újulni. Egyik főlázitóFerczala Juon, ki később került kézre — kivallotta,hogy ő el volt határozva, a lázadást jövő tavaszonújból megkezdeni, a végre czinkostársakat toborzott,magát a bánáti oláhsággal érintkezésbe tette, s egymásik czimborájával lappangása főhelyéül Tyina2) hely-séget választó, honnan tutajon három óra alatt Magyar-honban teremhessen. Bebizonyult, hogy a fogoly többekelőtt reményét fejezte ki, hogy mihelyt a Körös-völ-

1) Gr. Bánffy György gyűjteménye. 91. 1.2) Ily nevű helységet az írt vidéken nem találunk; de igen

Tisza nevűt.

48

gyiekkel s a havason tartózkodókkal a lázadást meg-kezdi, a Bánátból Ígérkezett segítség késni nem fog sa lázadást több népséggel és szerencsésebb eredménynyelfogja folytatni, mint Hóra.

Ily körülmények, ily aggodalom közt a gyengébbeka nőnemmel és gyerekekkel biztosabb vidékeken, avárosokban kerestek menedéket. Szeben, a kormány-szék helye, valamint a lázadás színhelyétől messzebbfekvő főleg magyar és székely városok számtalan szeren-csétlennek szolgáltak menhelyül.

Fennebb láttuk, hogy egy szász város mily méltány-lattal viscltcték Barcsai Péter személyében nem csaka honfikötelességek, de a szerencsétlenség igényei irántis. Nem kis örömünkre szolgál másfelől megemlíthet-nünk, hogy Besztercze szívesen feltárta kapuit a szom-széd nemességnek. — Ha ez utolsó város helyzeteSzász-Sebesénél sok tekintetben kedvezőbb volt, mind amellett meg vagyunk győződve, hogy ama város semkoczkáztatja vala önbiztosságát, ha a rablócsoport kö-vetelését merőben viszszautasitja, vagy legalább is min-dent megtesz meghiúsítására.

Mig ekkint egy rész menekülni igyekezett, a lel-kesebbek védelemről, a bőn megtorlásáról, a veszélytovábbi meggátlásáról gondolkoztak, e czélra a törvény-hatósági rendszerben és megyei gyűlésekben keresvénés találván meg a leghatályosb eszközöket. Közgyűlésektartattak és a törvényhatóságok levelezések által értesitékegymást az állapot komoly veszélyességéről s buzditákhonfias erélyre. Kolozs- és Alsó-fejérmegye feliilést hir-detett, Tordamegye készületeket tett, Udvarhelyszékkészen állott, Háromszék lustrát tartott. A nemzeti szel-lem emelése végett az aszszonyságok Kolozsvárt ma-gyarosan magyar főkötőben jártak.

49

Kolozsmegye erélyes tevékenység által különösenkitüntette magát, s lelkes főispáuja gr. Csáki Jánosférfias elszántsággal állván a közügy élére, köztisztelet-ben részesült, sőt, bárha nem is remek, mindazáltalkiérdemelt költői magasztalás tárgyává lett. Az oláh-ság a gyalui havasokra vonulván, Bánfi-Hunyad fede-zésére egy 300 nemesből álló csapat küldetett BánffiGyörgy vezérlete alatt; egy más csapat a főispánnalFenesen állott; egy harmadik Macskási Pállal másuttfedezte a megye szélét. — Közép-Szolnok, Kraszna ésKővár egyesült megyéinek nemessége a Meszes alattvont őrvonalt. — A fegyveres nemességnek részintmár nyugalmazott császári katonatisztek, részint lelkeshonfiak alatti felosztása, a szolgálat katonai sza-bályok szerinti elrendezése, valamint többek által hasz-nált egyenruhák harczias alakot kölcsönöztek a csapa-toknak, melyek, habár rendes katonaság ellen kevesetértek volna, az épen oly bátortalan, mint kegyetlen cso-port ellen, annak távoltartására elégséges hatással bírtak.

A nemesség erélyes fellépése s önbiztossága körültett intézkedése kétségen kívül nemcsak minden jogosellenvetésen felül volt; de sőt a jelen és utókor teljesméltánylatát érdemelte. — Tagadhatlan azonban, hogye lelkesedésnek s a némileg felülkerekedett hatalomnakkihágásai sem hiányoztak s hogy a nemesség nemcsakaz önvédelem; de a büntetés, a megtorlás korlátáitgyakran ott is túlhágta, hol leginkább kell vala a rész-rehajlatlan igazságnak székelni. Világos adatok tanú-sítják, hogy a bírói eljárásoknál is néhol a boszú vadindulatja foglalt helyet. — A Károly-Fejérvártt működőtörvényszék számos halálos büntetéseinél a kivégzésmódjára nézve nem tartá szükségesnek a mérséklet ésnemesb érzelem szabályait követni. — Egy november

5 0

28-ról Enyedről írt levélben olvassuk, miként Fejérvárta folytonos tábla nyárssal, kerékkel öli az oláhságot;csötörtökön egy Hóra-kapitányt nyársbavontak, kettőtkerékkel öltek meg, háromnak fejét vették, péntekenismét vesztettek, a levélíró nem tudja hányat; szomba-ton az az tegnap ötöt nyárssal, kerékkel öltek meg, sezután is fognak naponként kivégezni.

E kebelrázó okmányt mellőzni nem tartók helyes-nek, jóllehet tartalmának teljes hitelessége, méltán kétségalá jöhet. A levél egész hangulata arra mutat, misze-rint írója megelégedését találta híreit minél marczonábbszínekbe öltöztetni.

Egyéb adatokat a fennebbi tényekre nem találunk.A kormányszéknek november 30-ról kelt és alább lát-ható tudósítása azt mondja, miszerint az irt hivatal-nak nincs tudomása, hogy a dévai eset után több rög-tönbírósági eljárás fordult volna elé. Ez azt bizonyítja,hogy a későbbi ítéletek végrehajtása felsőbb megerősítésután történt. Egyébaránt deczember 1-ső napjárólugyancsak a fennebb idézett levélírójának egy másik le-vele által értesíttetünk, hogy Fejérvártt már nem nyár-salnak, s a császártól küldött királyi biztost várják.

A toroczkó-szentgvörgyi rablók közül, mint fen-nebb láttuk, sokan leöletvén, számos sebesültek ésfoglyok Enyedre hozattak. Többen ezek közül az úton,vagy a városon haltak el. Egy az utczán egy kerekeskút mellett adván ki lelkét, ott hevert, mig a bakó,fejét lábaihoz kötvén, egy rúdon kivitte. A többi fog-lyokat a várral szemben a Bodor pinezéjébe zárták,naponként, egy font kenyér és víz mellett. Még e századharmadik évtizedében, midőn e sorok irója, mint tanuló,mulatott Enyeden, átalánosan beszélték, miként az em-beri érzelmet levetkezett egy valaki éjjel a Bodor-pincze

51

ablakait szalmával kívülről betömvén reggel a bebör-tönözött nyomorultak megfulva találtattak.

A higgadt emberi ész, az oláhok által elkövetettirtózatos kegyetlenkedések után a visszatorlás e borza-dabnas jeleneteit a míveletlenebb korszak gyászos bi-zonyítványául tekinti s az emberi természet nem olyrendkívüli kicsapongásai közé sorozza, melyekhez ha-sonlókat a történelem más hasábjain nem találhatni;ily tények mentségére azonban szót emelni nem képes.

A fennebbiek arra mutattak, miként a legirtóza-tosb zavarokra a kevesebb zavaroknak oly ideiglenesállapotja következett, mely ha hatalmas eszközök általrövid időn valóságos renddé nem alakul, a történtek-nél még sajnálásra méltóbb következményekre kelléhogy vezessen. — Világos volt, hogy a nyugtalanságfenyegető éle egy kissé tompult, de hüvelyébe korántsem tért vissza. E meggyőződés a hon minden értel-mesbjei keblét mély aggodalommal töltötte el.

A királyi tábla Marosszék és Küküllő-egyesült-megyék főispánjával és kerületi folytonos táblájával,valamint a Maros-Vásárhelyre menekült nemességgelegybegyülekezve, deczember első napjairól ő felségéhez,a kormányszékhez, s a korlátnoksághoz kérelmet in-téztek, melyben élénk színekkel festették az országsiralmas állapotját. Esedeztek, hogy a csupán szinleghelyreállott némi csend biztosítására s a hamu alattlappangó tűz eloltása végett sikeres eszközökről gon-doskodjanak, mert közhír szerint az oláhság a követ-kező május havát tűzte ki a magyarok kiirtására.Kinyilatkoztatták továbbá, hogy a 300 fegyveresselsegítségökre rendelt alezredeshez, Schulzhoz — semmibizalmuk, miután ő egy volt azok közül, kik a rablóklegyezgetése által magukat leginkább megbélyegezték.

52

A Dévára menekült zarándmegyei nemességnek afelséghez intézett német felirata még kebel rázóbbanszólott, mellyet a szorongatott állapot vázolására bő-vebben közölni szükségesnek tartunk.

„Ha valaha — így szólnak a nyomorultak — ínségés nyomor szánakozást és oltalmat igényelhető, kétség-kívül az egész keresztyénség szánalmára méltó állapo-tunk fel van jogosítva, hogy felségednél, született ke-gyességéhez képest, könyörületre és hatalmas párto-lásra találjon.

„Mi, kegyelmes császár és Urunk! az ide mel-lékelt jegyzék szerint1) a vad oláh nép dühe általrom- és hamuvá változtatott Zarándmegye nemeseiés szabad állapotú magyar lakosai, a haláltól ugyanmegmenekültünk, de ennél keserűbb nyomornak kitéve;kénytelenek voltunk nézni, miként konczolja fel azistent, vallást és felséged nevét megfertőztető és azemberi természetet legkegyetlénebb vérszomjjá változtatóoláh nép vadsága házas társainkat, testvéreinket, szülő-inket, ártatlan gyermekeinket; mint dönti romba, égetihamuvá házainkat, rabolja el minden vagyonunkat. —Azon leírhatlan állapothoz, melyben szíveink a szen-vedés és fájdalom miatt majd megrepedtek, a halálnálborzasztóbb, azon aggodalom is csatlakozott, hogy lcl-keink az ősi keresztyén hit megtagadására, mi pediga legborzasztóbb rabszolgaságra kényszeríttetünk. — Ezállapotban kellett 4 hétnél hosszasabban, gyilkosainkés nyomorgatóink közt élni, míg végre a megnyertkatonai fedezet alatt Dévára hozattunk. Fájdalmunkés szomorúságunk leírhatlan; ínségünk és nyomorunkhatártalan. Mindennapi kenyerünk, a testünk fedezésére

1) E jegyzéket nem láttuk.

53

szükséges öltözet, a beállott zordon évszakban szük-séges fűtés, a nyomon! éltünk legcsekélyebb ápolásáramegkívántató kellékekkel egyaránt hiányzanak, s ezenHunyadmegyében — mely minden vagyonától ésbirtokától hasonlókép megfosztatott. — semmit semtalálhatunk, mi nyomorunkat enyhítse.

„Ily viszonyok között kénytelenek voltunk sor-sunkat a felséges kormányszék segélyébe ajánlani; de,hogy általa vigasz nélkül hagyattunk, kegyeskedikfelséged az ide mellékelt kormányszéki rendeletből át-látni1). Ha ugyanis nyomorunk csupán a visszafizetésiránti kötelezettség mellett nyer orvoslást, ez esetbenínségünk feltartóztathatlan és végelpusztulásunk bizo-nyos; mert miután siralmas éltünknél semmi egyébnem maradt — mit a tisztviselők, kik hasonlókigmindenükből kiraboltattak, jól tudnak — lehetlen, hogyezek, miként a rendelet hangzik, az egykori vissza-fizetésért jót állhassanak.

„Hová folyamodjunk tehát? hol enyhítsük sajgókebleinket? másutt hol keressünk Ínségünkben segélytés könyörületet, mint felséged kegyelemzsámolyánál?Mi, felséged alattvalói, gyermekei! mi egy fellázadtnép vad dühe és kegyetlensége által leírhatlan ínségreés nyomorra jutott szerencsétlen emberek vagyunk. —Felséged, hazánknak örökös fejedelme, az ország ke-gyelmes atyja, és istennek e földön köztünk és felet-tünk a könyörület és jótét végett a királyi székreemelt helytartója. — Könyörüljön hát felséged rajtunk,rendeljen számunkra ruházatot és élelmünkre szüksé-

1) E rendelet nem járt kezünkben; a könyörgök reá vonat-kozó szavai azonban nem csekély világot vetnek annak a nyomororvoslására elégtelen és hiányos voltára.

54

ges táplálékot, nehogy felséged keresztyén és dicsőuralkodása alatt szomorú életünk hátra maradt részeáldozatul essék. — Az ég vezérelje felséged szivét;hallgasson meg mindnyájunkat s adjon felségednek, anekünk nyomorultaknak rendelendő segítségért és olta-lomért hosszú, boldog életet és dicső uralkodást stb.“

A fennírt s ahhoz hasonló, a kormányhoz kü-lönböző ódáiról felhatott, több rendbeli panaszok leg-felsőbb helyen sem lehettek minden hatás nélkül. —Azonban más okok is léteztek, melyek a kormányerélyesebb fellépését, szükségessé tették. A jelenségekátalában oda mutattak, hogy a kormány kezdetbenelég szívtelen és gondolatlan volt, a legbárdolatlanabbnépsöpredék eljárásában a nemesség érdemlett meg-fenyitését szemlélni, mely nemességre ő, alkotmányáhozviseltető ragaszkodásáért nem kevésbbé boszankodott,mint olykori tagadhatlan kihágásaiért. Mind e melletta zavarok hosszú időre nyúlása a kormánynak semlehetett kedvére, annál kevésbbé, mivel a lázadás máris azon fokozathoz ért, midőn annak elnyomásával akormány önérdekei koczkáztatása nélkül hosszasabbannem késhetett. — Egyfelől az oláhoknak szembeszál-lása a katonasággal, másfelől a magyar nemességnélmutatkozó önérzet, mely a legválságosabb körülmé-nyek közt nem gyáva önmegadásra, hanem tevékeny-ségre talált okot s mely régi harczias jellemére emlé-keztetett, — egyaránt oly kellemetlen jelenségek vol-tak, melyeket inkább félbenszakasztani, mint fejlődé-süket tovább tűrni — feküdt érdekében a korín any-unk is.

Az országban azon hír terjedt el, hogy a kor-mányzó helyébe gr. Wallis van kinevezve; hogy királyibiztosul gr. Jankovics Antal jő az országba báró

55

Orczival. — Végre csakugyan deczember 15-én Janko-vics Dévára megérkezett.

Azon utasítás, melyet a császár a kir. biztos elin-dulása előtt dec. 27-én hozzá küldött1), tanúságot teszarról, mi téves szempontból tekintették Bécsben mégakkor is az erdélyi állapotot. Az utasítás elevenen festiaz Erdélyben, különösen a kamarai birtokokban létezőföldesúri leih ág ásókat, élesen kel ki a tisztviselők ellen,kik a viszszaéléseket a császár ismételt parancsai da-czára sem szüntették meg s biztatja a kir. biztost,bogy a hibás hivatalnokokat, akár kamarai akár bá-nyásztisztviselők légyenek, másokkal cserélje fel, mihihetőleg hatályosb módot szolgáltatand a nyugtalan-ságok megszüntetésére, mint a kényszerítő eszközök.

A császár továbbá rendeli, hogy a korlátnoksága zalathnai uradalom panaszos iratait, valamint az er-délyi úrbér tárgyában készült előleges munkálatokatküldje meg a kir. biztosnak annak megítélése végett,mennyiben lehetne azt már most létesítni. Különösenpedig — folytatja az utasítás — a személyes jobbágy-ság, mely a birodalom egyéb tartományaiban már megvan szüntetve, Erdélyben is eltörlendő, ha daczára afejedelem legsürgetőbb rendeletéinek — ezen az emberinemet annyira becstelenítő nyomás iránt még semmise történt.

A császár nézetei és intézkedései általában helyesekvoltak. Azok régebben teljesítve, megeshetik, hogy alázadásnak megelőzésére, vagy legalább mérsékléséreüdvös béfolyással lettek volna. Világos továbbá, hogya lázadás legyőzése után is semmi se volt se sürgetőbbse szükségesebb, mint hogy az erdélyi jobbágyok sor-

1) Kemény Gyűjt. I. köt. 389. 1.

56

sán lényeges javítás történjék. Jelenleg azonban mi-ként a dolgok akkor állottak, mindenekelőtt a csend-es rend helyreállítása volt szükséges, s épen az mu-tatja világosan az utasítás hiányosságát s a fejedelemszempontjának téves voltát, minthogy a rend és csenderélyes eszközeiről nem fordul elé semmi intézkedés alegfelsőbb utasításban. Különös továbbá az is, miszerinta fejedelem bizonytalanságban létét fejezi ki az iránt,történt-e az örökös jobbágyság eltörlésére nézve Er-délyben intézkedés vagy nem. Hogy egy ily fontostényállás iránt egy annyira tevékeny fejedelem homály-ban volt, nagyon sajátságos.

Ugyan azon szellem, melyet a császári utasításbantalálunk, lengette át azon tudósítást, melyet a kor-mányszék az addig történtekről nov. 30-án a császárhozfelterjesztett1).

A kormányszék legfőbb igyekezete oda irányult,meggyőzni a császárt az iránt, hogy a császár kíván-sága és saját belátása szerint mily béketiiréssel ésmennyire szelíd eszközökkel élt az említett hivatal alázadás legyőzésére.

A kormányszék jelenti, miszerint rendeletéből Ni-kitics, görög nemegyesült püspök a kormányszék! biz-tossal a lázadás színhelyén megjelenvén, nem csakmaga a főpap megindult, hanem mindenképpen azonigyekezett, hogy a lázadókat szétbocsátott iratok éskiküldött papok által nyugalomra térítse. A kormány-szék által november 11-én kibocsátott nyíltparancs, melya lázadók előtt cselekedeteik bűnös voltát világosítottafel, kegyelem és bünbocsánat igéréssel volt összekötve.

1) Kemény gyűjt. I. köt. 427. 1.

57

Megérkezvén a katonaság, tábornok Pfefferkornés a kormányszéki biztos egy alkalmas törzstisztet kül-dött ki a lázongók csapataihoz azon nyilatkozattal,hogy ha fegyvereiket lerakják, tűzhelyeikhez vissza-térnek s főlázítóikat kiadják, bocsánatot nyernek; ellen-esetben gyújtogatóknak, rablóknak és gyilkosoknakfognak tekintetni.

Hogy alezredes Schulz eljárásának, melyet a magafejétől tett, mi sikere volt, azt a fejedelem a kormány-szék előbbi tudósítása folytán már tudja.

A kormányszék fájdalommal tapasztalta, hogy atett intézkedéseknek csak igen keveseknél volt valamisikere s miután ő felsége rendelete megérkezett, azonpolgári tisztviselőknek, kik az előnyomult katonasághozazért csatoltattak, hogy a konok bűnösök iránt rögtön-biróilag járjanak el, megrendelte, hogy a lázadókatújból felszólítsák s ígérjenek nekik fennebb említettfeltétel alatt kegyelmet.

E közben érkezett le a 22-én leküldött nyíltpa-rancs1), mely szerint ő felsége nevében átalános bűn-bocsánat lön hirdetve. Ennek értelmében a rögtönbíró-ságok végett tett előintézkedések megszüntettek, a ka-tonaság mellé adott, tisztviselők oda utasíttattak, hogv abiinbocsánat kihirdetése mellett a népet nyugalomra in-tsék s Nikitich fel lőn szólítva, hogy békítő igyeke-zetét kettőztesse.

Hogy a netalán elfogottak büntetése közé boszúne vegyüljön, a kormányszéki biztos oda lőn utasítva,hogy a foglyok vallatását ne csak vezérelje; de szük-ség esetében vegyen részt is abban s csak a világosankijött bűntényeket utasítsa az ő felsége által kinevezett

1) A tudósítás egy alábbi pontja nov. 20-át említi.

58

bizottmányhoz, s míg ez nyomozásait meg nem teszi,a foglyok ellen ítélet ne hozassák.

A dévai kivégzések iránti felelőséget a már fen-nebb is látott tények előadásával merőben elhárítjamagáról a kormányszék.

Hogy a kihágások ne ismétlődjenek, a kormány-szék az illető hivataloknak megrendelé szigorúan, hogya bűnöst az ártatlantól; a kolompost attól, ki nem az;a fegyverest a fegyvertelentől szorosan különböztessékmeg, hogy a kevésbbé hibásokat büntetésük kiállásaután szigorúan megintve, bocsássák haza. A nagyobbbűnösöket tartsák őrizet alatt, vallomásaikat a kor-mányszéknek bejelentvén.

Hogy a dévai kihágások után hasonló rögtön-birósági esetek fordultak volna elő, arról a kormány-széknek nincs tudomása.

Ezek után a kormányszék azon kölcsönös nyilat-kozatokról ád számot, melyek közte és az országoshadparancsnokság között a nemesség felülése irántfolytak.

Az eseményeknek — igy folytatja a kormányszék— több tekintetben helytelen felfogása, hibás okosko-dások és csalfa hírek, mely utóbbiakat igen gyakranmaguk a lázítók terjesztettek, azon balhiedelmet ébresz-tették, mintha a katonaság a lázadók ellen nem akarnaszigorúan eljárni. A hivatalnokok és nemesség ezenmegijedve, állomásaikat és lakóhelyeiket oda hagyták,s kik ezt nem tették, maguk védelmére fegyveres csa-patokba vonultok össze. A kormányszék ennek tulaj-donítja, hogy azon vidékeken is, melyek a lázadásszínhelyétől távol estek, a jobbágyok, különösön azoláhok közül számosabban, a lázadás eseményeire ügyelnikezdettek s több helyeken az úri szolgálatot és közadót

59

megtagadták, mi a hivatalnokok és nemesség félelmétnevelte.

Ez állapot közepeit a kormányszék a tisztviselőknekhivatalvesztés büntetése alatt állomásaik elfoglalásátmegrendelte, s mindent elkövetett, hogy a nemességetönvédelmi kísérleteitől eltartóztassa; azonban a felizga-tott kedélyek lecsendesítése s a megbomlott rend hely-reállítása nem könnyű feladat volt. Most már a hiva-talnokok — kivévén a fellázadt vidékeket — állomá-saikra visszatértek, s a nemesség közül is számosabbanlakaikba vonultak vissza, mitől azonban a nagyobbrészt a lázadás újabb kitörésétől való félelem visszatar-tóztatja.

Hunyadmegyében a Maros balpartján, valamint aszebeni kerületben jelenleg minden csendes. Zaránd-megyében azonban még tart a lázadás, valamint a ka-marai uradalmakban — az abrudbányai esperességetkivéve — honnan azon tudósítás érkezett, hogy a népMórától elállva, hajlandónak mutatkozik jobb útra térni.Ily megnyugtató tudósítás után méltán feltűnhetik, mi-szerint régibb kéréseit megújítja a kormányszék s kéria császárt, hogy több fegyveres erőt küldjön az országbaa nyugtalanságok megszüntetése és az állandó békebiztosítása végett.

Úgy látszik, hogy a fennebb röviden ismertetettutasítás kelése és a királyi biztos megérkezése közt acsászár nézete az erdélyi helyzetről tetemes változásonment át.

A királyi biztos megérkezését megelőző napon egytestőr futár s egy gyors posta jött Bécsből Szebenbe.A futár jövésének oka titok maradt; de a gyors postávaljött levélből már az nap tudták, miként ő felsége saj-nálatát fejezte ki, hogy a lázadás még nem szűnt meg

6 0

s hogy a katonaságból is többen estek áldozatul. Azavargások teljes elnyomását tehát megparancsolja s evégre több katonaságot rendel az országba; úgymint:a Károlyi-, Siskovics-, Würtemberg- és Gyulai Sámuel-ezredek egyes részeit s a Gyulai Ferencznek 3-ikzászlóalját. Hírlék, hogy e csapatok vezényletét gr.Koppenczoller (talán Hohenzoller) tábornok veendi át,ki erőteljes s kora föllépte által a lázadást Aradmegyébenmindjárt kezdetben elfojtotta.

Az erdélyi főhadi parancsnokság már előbb azonkét zászlóaljat, melyeket a két gyalog székely ezred-ből — miként fennebb láttuk — bogaras-vidékére ésNagy-Sinkszékbe rendelt vala a lázadás színhelyére ésannak közelébe parancsolta. E zászlóaljak közűi azelső Kolozsvárit állapodott meg; a második egyenesenKörös völgyére menvén, legelébb is a lázadók általÉrádon fogva tartott aszszonyokat szabadította ki lj,onnan Abrudbányára ment s az útját állani akaróoláhok közűi sokat, levágott, úgy hogy Blezsánbólegyedül 96 esett el. Innen Topánfalvára menvén aszékely katonaság, a rablókat útjában mindenüttnyomta és pusztította.

A királyi biztos mellé Szeben és bogaras egyesültmegyék főispánja és kormány széki biztos BruckenthalMihály lön rendelve s a megyék követeket küldöttek,kik a kár. biztost a dolgok állásáról felvilágosítsák.

A királyi biztos kinevezése utón csakhamar azországos katona-parancsnokság elnöke, Preus, nyugal-maztatván, helyébe a császár Fabric tábornokot nevezte,ki az ország viszonyai megítélésében elődjeénél méltá-

1) Itt világosan más ezredbeli katonaságról van szó, mintfennebb, hol ismét a fogva tartott magyar nők kiszabadításáról voltszó, mi arra mutat, hogy a kettő különböző két eset.

6 1

nyosabb nézettel volt s a zavarok megszüntetésében többjó akaratot és erélyt tanúsított.

A királyi biztos a rögtönbíróságokat megszüntette1).A főczinkosok kivételével azoknak, kik minden erő-szakoskodástól megszűnve, házaikba visszatérnek, atisztviselőknek magukat jelentik, fegyvereiket kiadják sa tizedet s a katonaság által igényelt ölfákat kiszol-gáltatják, közbocsánatot hirdet. Királyi bizottmány lönkinevezve, mely a nemesség által elfogott és bebörtö-nözött nagy számú oláhok közül az ártatlanokat rögtön,a kisebb bűnösöket aránylagos büntetésök kiállása utánszabadon bocsássa, katonabiztosok rendeltettek, kik anem-egyesült oláh püspök kiáltványát az összegyűjtöttfalvaknak a katonaság és helybeli pap előtt felolvassák,a népet kemény büntetés terhe alatt az elrabolt holmikvisszaadására intsék, azok neveit, kik a bebizonyítottrabolványokat teljességei visszaadni nem akarják, afolytonos táblák rítján a biztoshoz feljelentessék s a ha-tárőrök által elrabolt holmikét is a tisztek közbejöttévelösszeírják; a fegyvereket és lőport az oláhoktól elve-gyék és a megyeházakhoz küldjék. A bányamívelésreszükséges lőpor kiszolgáltatása szoros felvigyázat alárendeltetett. A főezinkosok fejére tett jutalmak újbólkihirdettettek s meg lőn rendelve, hogy a kirabolt, va-lamint az oláhok közül a katonaság által kiszabadítottnemesek a közelebbi városokban ingyenszállást, s ezenkívül napjára fejenkint 17 krajczárt kapjanak; a va-gyonosabbak kölcsön, a szegényebbek ingyen. Végül a

1) Ez ellenkezik azzal, mit fennebb a kormányszék DOY. 30-rólkelt felirata mond, mely szerint az említett, hivatal már előbb szün-tette meg a rögtönbíróságok iránt tett előintézkedóseit. Ez arramutat, hogy a kir. biztos csak a régibb megszüntetést ismételte.

62

megyék fel lőnek szólítva, hogy valamint a sérelmekről,úgy a lázadás okairól és a rend helyreállításának esz-közeiről véleményt adjanak.

Bruckenthal Mihály az oláh püspökkel együttTopánfalvára menvén, ott olvastatta fel a császár btin-bocsánatát; de az oláhok nem is hallgattak reá, aztmondván: nem kell nekik pardon, mert nem adják megmagukat. — Erre a biztosok mellett felállított 3000-nyifegyveres csapat vagy ötször a lázadók közé lővén,számosokat elejtett; mire a tömeg megfutamodván,egymást okozta és ölte. — Ezután alezredes SchulzMogoson átmenvén, Mogos és Topánfalva közt adtahírül az oláhoknak a bíinbocsánatot -— a nélkül, hogyaz ő eljárásának is sikere lett volna. — Ez eredményte-len eljárás folytán Bruckenthal Mihály a kormányszék-hez azon tudósítást tette, miként a bünbocsánat kétszerikihirdetésének is semmi sikere nem leven, nincs egyébhátra, mint hogy a zavarok végképeni elnyomása végetta katonaság legott a lázadás színhelyén szállásoltassékel; a havasos helyeken a szétszórt házak vonassanakössze; a zavargókkal szomszédos helyeken a vásárokegy időre tiltassanak be. — Ezen felterjesztés folytánEnyeden, Tordán és Kolozsváron is szorosan meg volttiltva a havasi oláhoknak gabonát adni.

A rabolt holmik visszaadatására rendelt bizottmánynem felelt meg a várakozásnak; az oláh püspök nyíltparancsa pedig teljesen elhibázott s a világi hatalomtekintélyét csökkentő intézkedés volt. A helyett, hogya bizottmány azokra, kik a bebizonyult rabolványtvisszaadni vonakodtak, rögtön kényszerítő eszközt hasz-nálhatott volna, csupa feljelentésre volt kénytelen szo-rítkozni s kezei még inkább meg voltak kötve a határ-őrök által rabolt holmikre nézve.

63

A székely zászlóalj megérkezte alatt decemberközepén Kolozsvárt megyegyűlés (marchalis) tartatván,a királyi kormányszék felszólítására elhatároztatott ugyan,hogy miután azon állomásokat, melyeket eddig a ne-messég tartott elfoglalva, a székely katonaság szálltameg, a nemesség oszolojon szét, legelső alkalomra azonbankészen álljon. Minthogy pedig, folytatják a rendek, Járafelől, honnan az oláhok beütni készültek, nincs őrvonal,gr. Csáky menjen fel az aranyosszéki és tordai neme-sekkel oly rendelet mellett, hogy mihelyt legkisebbmozgalmat vesznek észre, Kolozsvárról segítség menjenutánuk. A költséget a nemesség azon része hordozza,mely helyes ok miatt nem ülhet fel; de kik helyes oknélkül vonták ki magukat, a felülésre újból felszólittat-ván, a törvényes büntetés vétessék fel rajtok.

A Bárczasággal egyesült Háromszéknek hasonlótevékenységéről tudósíttatunk még deczember 20-ról is.E napról a kormányszékhez intézett feliratukban elő-adják a rendek, hogy a lázadásról és arról értesülvén,hogy ha Hóra el nem fogatik, jövő év májusa 24-éna magyarok végelpusztításától lehet tartani; megfontol-ván továbbá, hogy a katonaság a rend biztosításáramég semmit sem tett, ez okoknál fogva a megye összesnemességét különböző helyekre össze hívták oly czélból,hogy a veszélynek, ha közelit, ellene állhassanak s adühöngő oláhokat határaiktól elzárják; megemlítik, hogyScpsi-szék nemeseinek katona-elöljárókat tettek, amegye több nemeseit továbbá a megyei tisztviselőkalatt hagyták; meghatározták egyszersmind azt is, hogylegkisebb veszély esetében a nemesek a folytonos táblafelszólítására a kijelölt helyen és időben jelenjenek meg.Addig is a megye több helységeiben a fegyveres ne-mességből 12 tagú őrség állíttatott, mely a közelebbi

64

helységekre olykor-olykor őrjáratokat tegyen, megtu-dandó, mily pontosan járnak el kötelességükben a kor-mányszék által rendelt őrségek. Végül a megyebeli job-bágyok között is békétlenségre mutató több jelenetekrőltesznek említést, melyek közül a szembeszökőbb-, ésritkábban előfordulókat megbüntették, de a mindennapiakés kevésbbé fontosok irányában szigort követni nem tar-tották czélszerűnek, nehogy több kárt mint hasznotokozzanak, s ha a kormányszék bölcs előrelátásánaknem sikerül a békétlenség magvát a tél folyta alattteljesen kiirtani, aggodalmokat fejezek ki, hogy az erdőkkizöldültével, ha nem is lesz tömeges felkelés, méltántarthatni attól, hogy a közbátorság nagy számú tolvajokáltal lesz veszélyeztetve.

A kir. biztos megérkezése a felizgatott kedélyeketkülönböző oldalról hozta mozgásba. Mi volt ugyan istermészetesebb, mint hogy a császártól küldött magas ál-lású személyben a jobbágyok pártfogójukat keresték. Külö-nösön az oláhjobbágyok nem késtek számtalan könyörgőleveleikkel járulni hozzá. Az ezekben foglalt terhes vádakrészint a közelebbi lázadás következtében irányokbangyakorolt kihágásokra, részint a rendes úrbéri visz-szaélésekre, részint végül a közigazgatás ellen támasztottpanaszokra vonatkoztak s lényegileg ily értelműek voltak:

A lázongok által megkárosított földesurak javaikvisszaadása végett a hely színére mennek, a jobbágyo-kat sokkép ijesztgetik s a rabolványok visszadásáraa károknak természetben, vagy kész pénzben való meg-térítésére kényszerítik s ekként most a községektől,majd a magánosoktól erőszakkal és kemény eszközökkelelveszik a gabonát, bort, marhákat s egyéb előtaláltakat;teljes kárpótlást követelnek; sőt kétszeres árt is csikar-nak fel s így magukat önügyük bírájává teszik és a

65

népet verve, sőt megsebezve elkeserítik. A jobbágyok;a nemesség és katonaság számára különböző termékek-kel, sőt ez utolsó részére élelmi szerek, majorságok ésbarmok kiszolgáltatásával terheltetnek, nyugtatványozás,vagy az adóba betudás nélkül. Több helyütt a katona-ságnak kiszolgáltatott termékekért 5 s még több évekóta is kárpótlás, vagy az adómennyiségbe való beszá-mítás nem történt.

A magyar jobbágyok a közterheket az oláhokkalnem aránylag hordozzák s a jelen körülmények közöttmerőben fel vannak mentve.

Az oláh jobbágyokat a földesurak és magyarjobbágyok rágalmazzák, ócsárolják, sőt veréssel illetik;olykor pedig merőben illetlen, gyűlöletes és keménybüntetésre méltó szólásfonnákkal keserítik; miért azutánlehetlen az oláhoknak a mag-varok közt megmaradnis kérniök kell, hogy elkülöníttessenek és német tisztvi-selőket s úrbért nyerjenek.

A tisztviselők a népet nyomják és kiszívják, smértékfeletti élelmezésen kívül kész pénzbeli zsarolásokatis tésznek.

A jobbágyok az úr dolgára olykor ünnepeken iskényszeríttetnek.

Ha az úrbéri örökségek 8, sőt 12 részre is oszol-nak, mindeniktől külön-külön annyi úrbéri szolgálatkívántatik, mint mennyi az egészért tétetett, s azonfelül 2 forint 33 kr., fél öl fa, egy korsó vaj, vagy ahelyett 12 krajtzár. — Régebben egy egész jobbágyörökség után csak 5 ft. és 57 krt. fizettek, egy középnagyságú sertést kaptak. Némely helyeken rendesentélen 4, nyáron két és több hetet folyvást ur dolgábantöltenek, másutt a hét minden napját szolgálatban töl-tik s ezen kívül minden telektől 22 forintot fizetnek. —

6 6

Az asszonyok és leányok a földes úri lakokban azasszonyi munkákat beszámítás nélkül kénytelenekvégezni.

Némely jobbágyok nejeik után 1 forintot s ezenkívül bizonyos szövés megváltásáért 30 krajczártfizetnek.

Némely birtokbeli jobbágyok, földesuraik gaboná-jának Magyarországra szállítása végett 70—80 szekeretkénytelenek adni s midőn a hosszú út miatt a barmokelpusztulnak, nem nyernek kárpótlást.

Némely helységek kénytelenek legalább 25 forintotérő bort a földesúrtól elfogadni s ha ezt nem is teszik,az árát megfizetni.

Minden ház köteles 6 krt. vagy 60 iczét tevő egyvéka szilvát adni, 60 köböl zabot beszolgáltatni, mindenvékát 9 krba számítva. A papírmalmok számára ron-gyot adnak s ha ez nincs, használható fehérneműt. Aszületés-napokon egy tyúkot, húsvétkor disznóoldalt,vagy a helyett 17 krt; mások Szt.-György napkoregy kövér bárányt, húsvétkor és karácsonkor egy-egytyúkot és tíz tojást. Nyárban 2 csirkét, 2 véka zabot,200 csigát, egy darab szurkot.

A rósz bort a földesurak vagy haszonbérlőikkorcsmárlás végett a birtokbeli jobbágyoknak átadjáka nélkül, hogy azért egy veder után bár csak a 3 krt.megfizetnék, s mégis, ha a bor megromlik vagy eladninem tudják, árának megtérítésére kényszeríttetnek.

A földesurak lakától messzebb fekvő helyeken ajobbágyok telkenkint 1000 szőlőkarót kötelesek készí-teni és a megkívántató helyekre fuvarozni. Azon ürügyalatt, hogy a jobbágyok karácson és húsvét közt taxá-jukat megfizetni ne köteleztessenek, a földesúri lakhe-lyekhez közelebb fekvő falvak lakói köteleztetnek

6 7

karácsonkor barmaikat a földesúr udvarára hajtani s ak-kor e g y és húsvétkor ismét egy hízott ökröt adni aföldesúrnak, általa megszabott áron s ezen kívül min-den két, három jobbágy évenként egy kövér malaczotszolgáltat természetben, vagy vált meg kész pénzzel.Régebben] a sertésekből a tizediket vették, most az5-ikre s ha soványok, minden malacz után 17 kr. jár;minden 10 darab juhból egyet vesznek s ezzel együtta bárányát is.

A boronálásra az embereket is a barmok módjárahasználják.

Két kecske legeltetéséért egy napot tesznek.A makkolásért régebben 3, most 6 krt. fizetnek.A földesurak a szabad embereket tilos módokon

jobbágyokká ejtik; midőn pedig a jobbágy meghal,vagyonát maguknak foglalják le, gyermekeit vagy ka-tonának adják, vagy béresekké teszik.

A halászatot csak néhol engedik meg s ha kéthalat fognak, egyik a földesúré.

A szántóföldeket, réteket és erdőket tetszésük sze-rint elveszik s az erdőktől megfosztott jobbágyok a fátkénytelenek drágán venni s egy öl fáért olykor 30napot tenni, s midőn barmaik az erdőbe mennek, ke-mény büntetést szenvednek.

A sószállítók és más zsellérek, ha nincs is külső-ségök, nagy adóval és taxákkal terheltetnek, kik pedigtaxát nem fizetnek, gyakran hetenként 4 sőt több napotis tesznek.

Van több oly zsellér, kiknek nincs külsőségük skik kevéssel ezelőtt taxa czím alatt 51 krajczárt fizet-tek, — most pedig 4 forintot, sőt mellé 30 krt. isfizetnek s még robotot is tesznek.

6 8

A haszonbérlők felette nyomják a jobbágyokat;többen panaszkodtak, de a felséghez benyújtott folya-modványaikra máig sem kaptak választ s azóta mégkeményebben bánnak velök, s jóllehet a kormányszéktőls az illető folytonos táblától kedvező rendeleteket nyer-tek, ezeknek sikerét mégsem élvezik.

A tisztviselőket a mondottakon kívül még több,hivatalukban elkövetett kisebb-nagyobb hibákkal vádol-ták, például: hogy a rokkant katonákat, jóllehet külső-ségekkel nem bírnak, a közterhekkel és adóval nyo-morgattatják; hogy azon özvegyekre, kik a közelebbilázadás folytán férjeiket egy vagy más okból elvesz-tették, 1785-re is oly nagy adót tettek, mintha férjeikélnének.

Bizonyos, hogy az előszámlált visszaélések na-gyítva voltak. A kedélyek felkorbácsolt állapotja azt két-ségen kívül helyezi. E visszaélések világosan ellen-keztek a legfelsőbb úrbéri szabályokkal, úgynevezettbizonyos pontokkal, melyeket a kormány átalános zsi-nórmértékül rendelt s melyeket hogy nem foganatosított,nagy részben neki hibául felrovandó, annál is inkább,mivel a kormány az országgyűlések nem tartása általnem csak a törvényhozás rendes fejlődését meggátolta,hanem a megváltoztatott kormányzási rendszer követ-keztében a közigazgatásban is egészen szabad kezetvevén magának az üdvös intézkedések elmulasztásamiatt is kétszeresen volt felelős. Igaz, másfelől, hogyaz elősorolt kihágásoknak egy része is elégséges volt,hogy súlyosan nehezkedjék a parasztságra.

A királyi biztos kinyilatkoztatta, miszerint a fen-nebbi sérelmek a hazában átalánosan helyt nem talál-nak, hanem annak egyes részeiben hol egyik hol másikfordul elő; mind e mellett a panaszokat oly rendelettel

69

közölte a kerületek tisztségeivel, hogy azokat kinyo-mozván, megszüntessék; irányukban tett intézkedésük-ről a felséget értesítsék, s a földesúri kihágásokra nézveszoros felelet terhe alatt, magukat az 1669-diki ismere-tes szabályozó pontokhoz, valamint más felsőbb ren-deletekhez tartsák.

A megyék közül többen, úgy maguktól indíttatva,mint a királyi biztos felszólítására, terjedelmes felter-jesztéseket tettek. Különösbb figyelmet érdemelnekezek között Hunyad-, Α .-Fejér-, és Kolozs-megyékéi,melyek a forrongás főszínhelyei voltak. E feliratokélénken festették a történteket; bőven taglalták a láza-dás távolabbi és közelebbi okait s eszközöket és módo-kat indítványoztak a zavarok elnyomására. — Az okokvizsgálatánál főgond Ion fordítva, bebizonyitni, miképa lázadás fel költésében a földesurak jobbágyaik irántimagukviseletének legkisebb része sincs s az ok min-denhol inkább keresendő, mint itt. Szerintök feltűnővolt, hogy például a 7 éves háború alkalmával, midőnaz országból minden katonaság ki vala vive, az oláhokcsendesen maradtak s több századok óta most lázadtakfel legelőbb, mikor az ország rakva van katonasággal.Az oláh népnek — álliták ők — a jóról és igazrólsemmi fogalma. A keresztyén vallás elveit nemcsak aköznép, de papjaik sem értik, — kik ha olvasni, írnis a misét elénekelni tudják, a papságra alkalmasoknaktartatnak. Az oláh nagyobb bűnnek tartja a böjtötmegszegni, mint embert ölni; az esküt csak akkor hiszikötelezőnek, ha önként teszi azt; s így a polgári eskütmegszegni szabadosnak tartja s ez életben bármi roszatelkövet, ha itt büntetés nem találja, a jövő életbenbűnhődéstől mitsem tart, meg lévén győződve, hogypapjaik könyörgéseik által, melyet Szerin dár-nak

70

neveznek, a pokolból is kiszabadítják. Innepnapjaikatnem a vallásos gyakorlatokra, hanem a korhelységreés bűnre fordítják s ez erkölcsi romlottságban csakakkor nem tesznek roszat, midőn a polgári hatóságmeglépésétől és büntetésétől félnek.

Ez okon a régi törvények a legkeményebb bün-tetéseket. szabták úgy az egyes bűnösökre, mint a bűntelkövetett egész helységekre. Régebben is, olykor 40számra menő tolvajcsoportokban tört ki rablási hajla-muk; de rendesen megcsípetvén, illően lakoltak.

A földes uraknak nagy tekintélyük volt felettük,kik pallosjoggal bírván, úri székeken a bűnösökrebüntetéseket szabtak, s birtokaik határán belül ugyan-azon hatalommal lévén felruházva, mint az alsóbbtisztviselők, a kisebb kihágásokat megbüntették sekként a polgári hivatalnokok kevés számát pótolták.

De most tekintélyük megcsökkent úgy a földes-uraknak, mint a tisztviselőknek, midőn az említettek anéptől szabadon bevádoltathatnak, nyomozások rendel-tetnek és vitetnek véghez a nélkül, hogy azokat ítéletkövetné. A zalathnai kincstári zavargók felett tartottnyomozás folytán sem kelt soha Ítélet. — A megsértetttisztviselők és földesurak becsülete így soha helyre nemállittatik s a méltatlan vádlókat soha büntetés nem éri.Jelenleg létezik egy bölcs felsőbb rendelet, mely szerintcsak oly folyamodások juthatnának a felsőbb hivata-lokhoz , melyek az alsóbbakat megjárták; de ezelőttegyenesen és közvetlenül terjesztetett a puszta vád azudvar vagy a főkormányszék elébe s nyomozás végettvisszaküldetvén, a jobbágygyal szembesíttetett a föl-desúr vagy a tisztviselő, s bár a feladás hamisnak ta-láltatott, a feladót büntetés mégsem érte. Régen agyújtogatok, rablók, gyilkosok a nép jelleméhez mért

7 1

halálos büntetéssel lakoltak, most e büntetések ideiglenesbörtönre változtak át s a büntetés szelídsége csak abűnösök vakmerőségét növeli. Sok megyében már helysincs a bebörtönözésre, miért a kisebb bűnösök elbocsá-tatnak, nehogy még roszabb történjék; több megyébenugyanis a foglyok feltörvén a börtönöket, kimenekültekés tolvaj csapatokat állítottak.

A Helyben Hagyott Törvények 3. része, 47. czim10-ik czikke, mely a tolvajokat fel nem adó, velőkegyetértő s a felszólításra őket nem kergető falut 500forinttal, a bírót és hűtősöket pedig, ha a hiba bennükvolna, karóba vonással büntette, az újabb rendeletekszerint oda lőn változtatva, hogy a főczinkosok testibüntetéssel büntettessenek; de midőn az oláhoknak abűnökben szerzett jártasságuk miatt, köztük a főczin-kosokat majd soha sem lehet kikapni, a bűn büntet-lenül marad s a parasztok semmit sem óhajtanak in-kább, mint hogy a bűnt mentői számosabbak által el-követettek bizonyíthassák.

Inczédi Sámuelt 1773-ban jobbágyai kihurczolvánházából, megverték s már azon voltak, hogy megöljék,ha katonasegély által meg nem mentetik, s e parasztoklegfelsőbb helyen kegyelmet nyertek, miből a lett, hogycsak a múlt évben alezredes Ribiczei Ádám udvarátmegrohanták, őt magát megölték, mindenét elrabolták sezek is kegyelmet nyertek ő felségétől, kinek kétszeribennjárása alkalmával a parasztok iránt tanúsítottleereszkedő kegyessége is káros hatással volt reájok.

A földesurak tekintélyének aláásására intézett fen-nebbi események és intézkedések egy idő óta maga afelség iránti legistentelenebb gondolatokra hozták a né-pet s nem átalják nyíltan mondani, mikép ő felsége amagyar nemességet nem szenvedheti, s innen vette a

72

csaló Hóra az alkalmat, a néppel elhitetni, mikép reábízta a felség, a magyarokat az oláhok által úgy el-pusztitni, hogy kö kövön ne maradjon.

Ez előzmények után a zalathnai korcsomák ha-szonbérlése adta az alkalmat a lázadásra; ezt követtea katonaösszeírás, s ama szerep, melyet a katonaságúgy ennél, mint kevéssel később a lázadásnál játszott;a népet istentelen szándokában inkább megerősítette,semhogy eltartóztatta volna.

A jobbágyok tartozásai és szolgálatára nézve az176 9-iki szabályzó pontok meg lőnek tartva, s az úrbéritartozásnál inkább nyomja a parasztot az adó arány-talan nagysága, elannyira, hogy a felhajtásra használtlegszigorúbb eszközök mellett is tetemes része nem haj-tathatott fél s teljesleg felhajthatlanná vált. A magyarés szász jobbágyok nem lázadtak fel s a lázadás főindítói és vezetői nem valamely magán birtokos, hanema zalathnai kincstári uradalom jobbágyai voltak, holottők rendes robotot nem tesznek, de 'szolgálatukat bizonyosfizetés mellett szerződésileg váltják meg s az országlegszerencsésebb vidékén lakva, a legkedvezőbb pénzfor-galom jótékonyságában részesülnek. Hogy továbbá azösszeesküvés nemcsak a nemesek, hanem minden ma-gyar és tisztviselő ellen történt, megtetszik a zalathnaikerület alszolgabírája által tett tudósításból is, melyetaz összeírásra ment oláhságról ezen szavakban tett:„az holott is erős hittel összeesküdtek* hogy ezen utjok-ban, melyre fenséges császárunk parancsából indulnak,egy láb magyart is, vagy tisztet életben nem hagynak.“Ezt igazolja továbbá a kegyetlenkedések folyama is,midőn számtalan polgárok, tisztviselők, sőt magyar pa-rasztok is estek dühök áldozatául, s midőn az ó-hittőlkülönböző minden más vallások ellen dühöngtek, tem-

73

plomokat, szentségeket megfertőztettek s más vallásúakaterőszakkal a nemegyesült görög hitre erőltettek.

Hajdan a robotok elleni panasznak hire sem voltaz országban. Akkor a jobbágyoknak földesuraik irántiszeretete örökölt volt, kik azokat mint élő kincstárukatfenntartani kívánták; jobbágyaik házasságát elősegítettéks azon igyekeztek, hogy jó nőket kapjanak. A tisztvi-selőket, hogy a jobbágyoknak térkőkre ne legyenek,vendégszeretettel fogadták, a katona-végrehajtókat éle-lemmel látták el; midőn a tartomány ínséget szenvedett,jobbágyaikat eleséggel segítették. Ily, és ezekhez hasonlóeszközök által a földmívelőt maguk és az uralkodáshasznára jó karban tartották. — E viszonyt merőbenmegváltoztatták az újabb rendeletek, midőn a jobbá-gyoknak földesuraik bevádlására szabadság adatik, föl-desuraikkal szembesítetnek s a kihágó földesurakatkemény büntetés éri; még szigorú rendeletek tetéznekaz iránt, nehogy a hamis feladókat büntetés találja. Afelsőbb rendeletekben semmi sem fordul oly gyakranelő, mint hogy a jobbágyok, mint az uralkodás élőkincstárai, minden igyekezettel a méltatlanságok ellenoltalmaztassanak s e szempontból a jobbágyok tartozásaijelenleg annyi vizsgálat és gáncs alá jőnek, és a föl-desurak a jobbágyok előtt oly bizalmatlanság és szám-banemvétel tárgyává lettek, hogy ez utolsók kételkednek,vájjon kötelesek-é tenni a robotot és más úri szolgálatot,vagy nem? — igen bajos lévén meggyőzni őket, mitkell törvényszerűleg teljesítniök.

Ha a fennebbi okokból folyó s a legistentelenebbkegyetlenségre fajult lázadás a legerélyesebben el nemfojtatik; ha a főczinkosokat és a főbb szerepet játszotthelységeket a legkeményebb büntetés nem találja, méltán

74

tarthatni, hogy a hon a jövő tavaszon még irtózatosbtények színhelyévé válik; hogy a vallás és nemzetiségpalástja alatt terjesztett eszmék iránt annyira fogékonyoláhság nemcsak a hon többi részeiben; de a Bánság-ban, a határőrvidékeken, sőt a szomszéd Moldva- ésOláhországban is a jelen lázadók példáját, követendi.Az oláhra ugyanis — durva természeténél fogva a ha-lálos büntetéseken kívül a szelídebbeknek, minő a fog-ság — semmi hatása, s a példák bizonyítják, hogyegy bárdolatlan nemzetnél minél keményebbek a bün-tetések, annál kevesebbet szükség büntetni s szerfelettszelíd büntető törvények mellett több vétkes és ártatlanesik áldozatul. Legveszélyesb pedig e nagy kíméletkülháború esetére, midőn a belzavarok az uralkodáserejének kívülre használhatására nézve a legkárosabbakadályt szülhetnék.

A folyamadók kérik tehát a kir. biztost, miszerinta ráruházott legfelsőbb hatalmat arra intézze, hogy amár fogva levő és a tél folytán befogandó főbb czin-kosok és más kitűnőbb bűnösök, az egész nép tanúsá-gára az ország különböző részeiben kemény, és a jelenkörülményekhez mért szigorú büntetést nyeljenek; hogya pópákat, kik a népnél a magyarok kiirtására a vallásürügye alatt istentelen eszméket terjesztettek, — példásbüntetés érje; hogy azon helységekben, honnan a lázadáskiindult, nemcsak a főczinkosok, hanem a bírák és es-küdtek is, kik a titkos forrongást feljelenteni elmulatták,a Helybenhagyott Törvények 47-ik czímében kiszabottés már fennebb is említett módon bűnhődjenek s azoláhoktól minden fegyver beszedessék. — Szükség to-vábbá, hogy az egymástól szétszórva fekvő házak ösz-szevonása által némely falvak, mennyiben ez országrendszere megengedi, rendbeszedessenek, annál is inkább,

75

mivel ezekhez hasonló intézkedéseit a királyi biztosnaka Temesi-bánságban már czélszerü eredmény követte.

Hogy a károsultak kárai, hol máskint nem lehet,legfennebb 5 év alatt megtéríttessenek, a legjogosabbkívánat.

Alsó-Fejérmegye a nagyobb mértékben bűnös falvakmegtizedelését s ezenkívül azt indítványozta hogy arablók eltávolítására Kalotaszegtül Aradig határőrökállíttassanak fel.

Hunyaddal egyesült Zarándmegye később azt adtaezekhez; hogy a lázadásban résztvevők Bukovinábatelepíttessenek s Hunyad- és Zarándmegye, mely külön-ben is a szélen fekszik, láttassák el állandó katonasággal,miután a határőrség nem képes rokonait fékezni.

A nemességnek, kijelentik az irt megyei feliratok,nincs ellenére, hogy az úrbéri tartozásokra nézve egy-formaság hozassák be; azonban, nehogy az oláhság azthigyje, miként e könnyebbséget lázadás által vívta kis más alkalommal hasonló merényre vetemedjék, az úr-béri szabályozás czélszerűleg csak akkor hozathatik be,miután a jelen zavarok gyökerestől kiirtatnak. De mind-ezen eszközök sikeretlenek fognak maradni, ha a föl-desurak és tisztviselők tekintélye helyre nem állittatik sha a határőri katonatisztségnek szigorúan és sikeresenmeg nem lesz tiltva, hogy a polgári hatóság teendőibene avatkozzék.

A törvényhatóságoktól felterjesztett panaszokonkívül több magánosok együtt, sőt egyesek sem késtekkérelmek-, felterjesztések- és tanácsadásokkal járulni akirályi biztoshoz és más magasabb állású hivatalnokok-hoz. — E folyamodások közül a figyelemre méltóbbakily értelműek voltak:

76

Ha a királyi biztos a hazában lakó idegen ajkúkatonatisztektől akar a dolognak végére járni, tévútravezettetik, mert ők ellenségei a nemességnek.

A fellázadt nép sem adhat biztos felvilágosítást,valamint a nemesek sem; mert a hányán vannak,annyiféleképpen fogják a dolgot előadni. Szükség tehátnehány évre visszatérni, akkorra, a midőn Erdélyközigazgatásának alakja megváltozott. A két különbözőigazgatási alakok összevetéséből fedezhetni fel volta-kép a lázadás valódi okait.

Erdély története Ulászló ideje óta most mutatjafel első példáját a parasztság fellázadásának s a ne-mességnek mindenekfelett fáj, miként a vad csoport teletorokkal kiáltotta, hogy az irtózatos merényletet ő fel-sége parancsolatjából teszi, s midőn a szorongatottak akatonasághoz folyamodtak, a segély vagy merőben el-maradt, vagy ha a katonák a tények színhelyére el isérkeztek, tétlenül viselték magukat. 1761-ben, midőn aszélbeli katonaság még nem létezett s a háborús körül-mények miatt legfelebb egy zászlóalj gyalog s egyszázad lovas volt az egész országban, mégis a legnagyobbrend uralkodott, most hemzseg az ország a katonaságtól,mind e mellett patakkal folyt az ártatlan vér s szám-talan falvak égtek porrá.

1761-ig az ország kezelte az adót s midőn azországgyűlés rendelkezése megszűnt, a Bethlen-féle adó-rendszer váltá azt fel. — 1767-ben e rendszer is nagyváltozást szenvedett s az adó önkényszerű kezelése lépetthelyébe.

Egy-két, érdemet vadászó egyen által a vásároshelyek és vidékek jövedelemforrásnak tekintetbe vételenélkül az adó a székelységre és a vármegyékre lőnátjátszva, hol a népesség legnagyobb részét a tunya

77

oláhság teszi, kik jobbágyi nagy illetőségekkel lévénellátva, midőn ezekre illő szorgalmat nem fordítanak,a rájok háramló nagy adó el hordozására merőben kép-telenek s ha a nép a terhek hordozása ellen zúgolódik,az érdemet vadászó egyének elhitetik, hogy a békét-lenséget egyedül a nemesség nyomása okozza; sőt azadószedők által oda munkálnak, hogy a nyomozó bi-zottmányok előtt is a nép a nemességet vallja az egészbaj okának.

1763-ban folytonos táblák állíttattak fel, melyeknem a törvény, hanem a felsőbb parancsok végrehajtóivoltak s általuk a törvényhatóságok és polgári hivatalitestületek tekintélye elenyészett. A főispánok és törvény-hatóságok a folytonos táblák állomásainak betöltésére,a kitűzésen kívül semmi befolyást nem gyakoroltak,hanem pártfogás utján s a vallásos arány szinlett ürü-gye alatt, olykor merőben birtoktalan oly egyéneknyerték el a hivatalokat, kik a paraszt és földbirtokosközt fennforgó ügyekben gyakran nem ítélőbírák, ha-nem az elsők szószóllói voltak. Az említett táblák tag-jai, kik később mint ítélőbírák bíráskodtak, készítékel olykor a parasztok folyamodásait s részrehajló felje-lentéseik nyomán felsőbb helyen sem létezett igazságo-sabb eljárás, és arra, hogy a parasztnak adassák igazfüldesnra ellen, majdnem elég volt, hogy panaszoltlegyen; sőt úgy látszik, hogy a közhivataloknak éstisztviselőknek szívén nem annyira a fennforgó egyenet-lenségek eligazítása feküdt, mint inkább a paraszt bé-kétlenségének nevelése. Mi csuda aztán, ha ily eljárásfolytán a paraszt szarva nőtt és függése merőben el-enyészett.

Az 1769-diki úrbéri pontok az 1714. és 1740-beli királyi rendeleteket megerősítették; de a békétlen-

7 8

séghez szoktatott népet ez sem volt képes elhallgattatnia rósz hírbe hozott nemesség állítólagos kihágásai el-len; melyről már felsőbb helyen is azt kezdék hinni,hogy úgy bánik jobbágyaival, mint a tatár rabjával.1771-ben egy újabb zsinórmérték adaték ki, melynekszigorú szabályai csak a szegényebb sorsú birtokosokranézve mentek teljesedésbe, míg a hatalmasbbakat be-folyásuk mentesíté. Ezt nem a hazának átalában ró-hatni fel hibául; hanem azoknak, kik arra törekedtek,hogy előre kiszámított terveik a hatalmasoknál ellen-zésre ne találjanak. E tervnek kivitelében az erdélyihatárőrség vétetett segítségül s annyira ment a dolog,hogy a véghelyeknek erősítésére s az ország bizton-ságára felállított határőrség, sőt a rendes katonaság ismagát az ország polgári viszonyaiba vegyítvén, aszázadosoknak az ezredesekhez, az ezredeseknek a sereg-osztály parancsnokához, s ezeknek az országos katona-parancsnoksághoz tenni szokott rendes felterjesztéseikfőtárgyát az iránti tudósítások tették, mikép bánnak aföldesurak jobbágyaikkal s rajtok állítólag minő kegyet-lenségeket űznek.

Az idegen nemzetbeli fő és alsóbb katonatisztek,kiknek tollúkon az affélék gyakran megfordultak, nemértették a haza alaptörvényeit; nem tudták, a paraszt-ság mivel tartozik urának; nem vették tekintetbe, hogya mije van, azt földesura földjéből szerzi s az adójátis abból fizeti.

Látván ekkint a parasztság, hogy a katonaságáltal is pártoltatik, hovátovább nagyobb bátorságot vett.

Így következett a sok nyomozás a földesurak ellen,melyek ha merőben alaptalanoknak is nyilvánultak, ahamis feladó parasztokat semmi büntetés nem érte.Legszembeszökőbb példát mutatott erre a 13 szász falu,

79

melyek földesuraik és a megyetisztek ellen az engedel-mességet felmondották. E zavaroknak világos okozóia Trautmannsdorf-ezredbeli kapitányok voltak Alpeckés gróf Lerchenfeld, kik soha meg nem büntettettek,jóllehet a szegény parasztok földesuraikkal sok ezerekbekerült perének következménye az volt, hogy az elsőkminden bírói fokozatokon át fölmentettek s a per vég-eldöntés nélkül most is az udvarnál hever. E falvaklakosai szászok voltak ugyan; de az oláhokkal közkézredolgoztak.

A folytonos táblák és tisztségek a paraszt és föl-desúr közt bármely aprólékos tárgyat végkép nemdönthettek el, hanem mindennek felsőbb helyre kellettfelebbeztetni, midőn a parasztokat ügyeik újabb megújabb felelevenítései szakadatlan izgalomban tartották;ellenben a közgyűlésekről a nemesség által tett felter-jesztések elsikkasztattak, elnyomattak s nem csak anemesség panaszai, de azon egyének is, kik e pana-szok felvilágosítása kőről buzgalmat tanúsítottak, ellőnek nyomva s végre azt kelle hallani, mikép Erdély-ben a közigazgatásra alkalmas egyének nem találtatnak,holott e hamis állítást csak azok koholták, kik előmen-tüket csupán a náluknál képesebb egyének elmozdítá-sától várhaták.

Ha 20 év óta is, miként annakelőtte, a kormányzásélén nagyérdemű, képességű és birtokú honfiak lesznekvala, úgy kétségen kívül elmaradnak a történtek. Mostazonban a közigazgatásnak külszíne megváltozott s aparasztok a kormányszéket sem tisztelik — azt mondván,hogy rendeletei az uraktól és nem a felségtől jőnek.

Ő felsége elsőbb benjártakor tanúsított különöskegyessége, mely szerint a parasztok folyamodásaitsaját kezeivel bevette, szintén veszélyesen hatott a

80

parasztok lelkületére. A bujtogatók keresetet űztek afolyamodások írásával. A parasztok temérdek folyamo-dással ostromolták a felséget, melyeknek olykor tartal-mát sem tudták s el hitték, hogy az alsóbb hivatalok-hoz is hasonló alaptalan vádakkal járulhatnak.

Ő felsége második bennjárása, hasonló okok miatt,hasonlót eredményezett.

1778-ban innen a régibb szokás helyett azon gya-korlat hozatván be, hogy a katonákat a fbldesurakállítsák, ez is a parasztok gyűlölségét éleszté.

A kisajátító bizottmány (expropriatoria principáliscominissio), mely 1783-ban kezdődvén, máig is folytatjamunkálatát, a földesuraknak és nemeseknek örökségeitelvette, és a határőrségnek adta, s azon hiedelemreszolgáltatott a népnél okot, hogy más földesuraktól isel fognak vétetni birtokaik és köztük kiosztatni.

Még a határőrség felállítása alkalmával a szám ésszükség feletti oláh papok használtatván eszközül a néprábeszélésére, azok észre kezdék venni befolyásuk fon-tosságát s valamint ezelőtt, úgy ezután is, minden rószáltalok, az ők bujtogatása következtében történt, kiknem szűntek meg a népet hitegetni, hogy ha a fegy-vert felveszik, nem a fegyvert fogók lesznek a földes-uraknak hatalma, hanem ezek amazok felsőbbsége alatt,sőt a földesurak birtokait is közöttük felosztják, és— a mi még több — az oláhok egész bátorsággalbeszélik azt is, hogy a császár a nemesség iránt megunat-kozott, mely — kiváltságaihoz ragaszkodva — nemadózik s a kincstárnak sincs semmi hasznára.

Az utolsó katonaösszeírásnak a magánosuk folya-modásai is fontos befolyást tulajdonítnak a lázadásra.

A havasi falvaknak szétszórt fekvése, szerintök isnagyon segítette a forrongást; valamint a szabadságos

81

katonák is annak legalkalmasb eszközéül szolgáltak,kik a kincstár könnyebbségére haza bocsáttatván, mintána mezei munkától merőben elszoktak, csak a lézengőkés hajtogatok számát növelik, a lázadók fejeivé teszikmagukat s főleg foldesuraik ellen forralnak bosszút,kik akaratjuk ellen adták őket katonáknak.

Zaránd-vármegyét Erdélytől hegyek különítik el,— folytatják a kérelmesek — s Hóra most is úgyuralkodik ott czimboráival, akkép tartja azt elzárva,mintha külön ország; volna, s annak kebelében a köz-igazgatás is teljesen meg van szüntetve.

Míg az említett megye Hunyadmegyétől különkom lány oztatott, a tisztségnek elég ereje volt a rendet-lenség megzabol ázására; de mióta Hányaddal egygyévan olvasztva, a kevés számú tisztviselők nem elegen-dők befolyni a bárdolatlan nép fékezésére.

Midőn látta, az oláhság, hogy magát az összeírásfolytán szabaddá és a nemesség földjeinek birtokosávánem teheti — elhatározta, hogy következő év mártiusaelején a nemességet kiirtja; de Hóra a lázadást időelőtt kezdette meg.

A magára hagyott nemesség, hogy büntetlenül kine irtassák, fegyverhez nyúlt s a rablócsoportot visz-szariasztotta; de a császári katonaság, mely, midőn öl-ték a nemest, nézte; midőn udvarát égették, késett se-gíteni; midőn sírt, az annyiszor ürügyül használtservicét1) vetette szemére; ha panaszolt, azt mondotta,nem igaz s azt felelte, hogy az ártatlan adózó népetnem kell fogyasztani; mely — végre, midőn a forongáslegnagyobb volt — békességet hirdetett s a gyilkos

*) E szó homályos. Talán a folyamodók a katonaság hiányosellátását értik.

82

népet nem bántotta, azt mondván: nincs parancsolatja;e katonaság a nemességet, midőn végre maga oltalmárafegyvert fogott, lázadással vádolta.

Hogy e zavarok jövőre is sikeresen elnyomassanak,a főczinkosok és bújtogatók példás megbüntetése szük-séges; mert Erdélyben a hány falu, annyi a Hóra.

A rendnek teljes helyreállítása végett kívülről iskatonaságot kell az országba hozni, mert azon havasosés hozzáférhetlen vidékeket, melyek most is a forron-gás színhelyei, számos katonaság nélkül bezárni ni nemlehet. Az oláh határőrség e czélra nem alkalmazható sa székely ezredeknek csak egy részét lehet kihozni, abelrendnek kebelökben fenntartása is őket illetvén.

Az országos katonaparancsnokság az idegen ka-tonaság behozatalát azért akadályozza, mert most isazt igyekezik bebizonyítani, hogy a baj, melyet nagyrészben ő okozott, csekélyebb, semmint sokan hiszik:már pedig tavasz előtt a forrongás teljes elnyomásaszükséges, mivel ellenkező esetben az még irtózatos!)alakban fog kitörni.

E különböző oldalról jövő felterjesztéseket ezél-szeriinek tartók terjedelmesb kivonatban közölni. Alázadás kebelrázó eseményeinek befolyása alatt kelet-kezve, a zavarok elnyomására bennük ajánlott eszközöknagy része nemcsak czélellenes; de egyszersmind ember-telen. Némely alapos észrevételek mellett azonban abennfoglalt téves állítások is a kor ismeretére sajátságostanúsággal bírnak.

A lázadás elnyomására a fennebb látott felterjesz-téseknél és folyamodásoknál többet eredményeztek amazelőnyök, melyeket e közben a lázadás fősz inhelyén afegyveres erő kivívott. A második székely ezredbeli

83

zászlóalj lelkes őrnagya, Kray vezénylete alatt ugyanisa lázadók üldözését erélyesen folytatta s több főbűnösöketelfogván, a tömegeket szétosztásra s vezéreik elhagyásárakényszerítette. Ezek közül Hóra és Kloska, a zordonidő által is üldözve, az albáki határ Galpona nevűhavasán egy ledőlt fa gyökere mellett, egy kis kuny-hóban nyomorogtak. Itt, 1785. január 1-én nehány kama-rai hajdú (gornyik) vezetése mellett fogták el őket aszékelyek s vitték erős fedezet alatt Fejérvárra.

E nagy fontosságú eredmény az üldözéseknek ésbefogatásoknak nem vetett véget, melyek a megindultnyomozások következtében érelyesen folytak s a köz-nyugtalanságot annyira fokozták, miszerint a kormány-szék szükségesnek tartotta, az illető hivatalokhoz ren-delést küldeni, hogy miután a lázadásban különösebbenrészt vett helységek lakosai, bűnök öntudatában a rájokváró büntetés félelmétől vezéreltetve, máig is házaikonkívül az erdőkön és más rejtekhelyeken lappangnak, akirályi bűnbocsánat az említett helyeken akkint tétessékközzé, hogy a lappangóik tudomására jöhessen s azokmegtudhassák, hogy ha haza mennek s fegyvereiket le-teszik, a bűnbocsánatba befoglalt vétkekért őket semmibüntetés sem fogja érni.

Az erélylycl párosult e mérsékletnek jó hatása volt.Némelyek felhagyva a szétszáguldással, vagy bujkálással,lakaikba tértek; mások kezdet óta tanúsított békésmagatartások iránt bizonyítványokat szereztek, vagyazután csendben maradásra kötelezték magukat, pap-jaikat választva közbenjárókul a büntetés elkerülésevégett; mialatt ismét mások földesuraikkal formaszerűszerződéseket kötöttek, melyekben tartozásaik telje-sítéséért cserében bizonyos előnyöket kötöttek ki,

84

vagy végül magukat az okozott károk megtérítésérekötelezték. 1)

A királyi biztos január 25-én a megyékhez küldöttrendeletében a foglyokat osztályozván, az első osztálybatette a főczinkosokat, néplázítókat, gyújtogatókat, szent-ségtörőket; másodikba, kik a lázadáshoz járulván, arabolmányokban részesültek a nélkül, hogy egyéb vét-ségben részt vettek volna; a harmadikba végül azokat,kik vagy együgyűségtől, vagy elvakultságtól vezetve,vagy mások fortélya által besodortatva, a lázongóknakcsak számát növelték, csekélyebb rablásban vettek részt,vagy pedig gyanúból fogattak be. Egy másik rendeletfolytán megparancsolta a teljhatalmú biztos, hogy a3-ik osztálybeli bűnösök, kiállott bebörtönöztetésük bün-tetésül számíttatván, az egyházi és polgári elöljáróságés a földesurak iránti szoros engedelmességre irányzottkomoly intés után szabadon bocsáttassanak. Az 1-sőosztálybeliek bűnvádi perbe fogatván és elítéltetvén,pereik végítélet előtt terjesztessenek ő felsége elébe.

Kik a törvényhatóságok által 2-ik osztályba fog-nak soroztatni, 60 pálczaütést felül nem haladó testibüntetés után, és a fennebbi megintés mellett magánfoglalatosságaik folytatására bocsáttassanak haza.

Mi végül a rabolványokat illeti, miután tulajdo-nosaikról és ezek hollétéről a királyi bizottmány előtttöbben hasznos vallomásokat tettek, mások ellenben anemeseket és tisztviselőket vádolták, a rablással, a királyibiztos e vallomásokat részint a megyékhez tette át,részint a rabolványok visszaszerezhetése tekintetéből akirályi bizottmányokhoz küldötte.

1) Kemény gyűjt. I. kötet 57, 455, 465, 565, 579. lap. II.köt. 41. lap. 329. L

85

A királyi biztos által az első osztályba sorozott24 bűnös ellen a perek a károlyfejérvári folytonos táb-lán, dálnoki Veres Jób, alsó-fej árinegyei közvádló fel-peressége alatt folytak s az ítéletek február 5-től 25-igmondattak ki. A vádlottak egy thoroczkó-szentgyör-gyi Járai János nevű reformált magyaron kívülmind oláhok s egy kolozsmegyein kívül mind óhitűekvoltak Hunyad-, Zaránd- és Alsó-Fej érmegyéből. Avádlottakat különböző, a törvényszéktől kinevezett ügy-védek védették s a védelem szabadsága nem volt gá-tolva. Ketten, kiket egy katonatiszt megölésével vá-doltak, azzal mentették magukat, lmgy ők azon meg-győződésben levéli, hogy a császár érdekében működ-nek, az ellenük fellépő katonatisztet, mint a császár ésmaguk ellenségét ölték meg. Később, márczius 25-énFejérmegye főispánja, b. Kemény Simon, marczius 21-ről 25 ítéletet terjesztvén fel a kormányszékhez, kinyi-latkoztatta, miként a 26-ikat azért nem küldheti fel,mivel abban egy olyan egyén ítéltetett el, kiről kétkatona — mint szemmellátott tanú — azt vallotta,hogy a topánfalvi ispáni lak kirablásánál a tömegető vezérelte; később e vádlott törvényes eskctés folytántöbb tanuk által azt bizonyítván, hogy az egész láza-dás alatt magát dicséretesen viselte, ítéletét fel kellefüggeszteni addig, míg az esketés hitelesítése alkalmávala tanúk közti ellentét kiegyenlíttethetik. Ez is arra mu-tat, hogy a megyei törvényszéknél a formaságok meglőnek tartva.

Az ítéletek indokolással keltek, melynél ka egyebekközt a legterhesebb gyanút is egy-két esetben indokulfelhozva találjuk, ez. inkább hibás kifejezésnek, mintannak tulajdonítható, hogy a bűntények eléggé bebizo-

8 6

nyítva nem voltak; mert ez az akkora mérvben és olynyilván gyakorolt vétkeknél alig képzelhető.

A büntetések a császári bizottmány utasítása, atheréziai büntető-törvénykönyv és honi törvények sze-rint legtöbbnyire súlyosbított halálos büntetés szeli-dítésével egyszerű fővesztésben állottak, mit a főnekkaróba vonása, a testnek kerékre tétele követett. Azonbannémelyekre nézve kerék általi törés, nyársba húzás,vagy kezeknek előleges levágása által van a halálosbüntetés súlyosbítva. Ez utolsó büntetés két olyegyénre volt kimondva, kikre egy császári főhadnagy(hihetőleg a fennebb említett Mesterházi) megölése bi-zonyult !

A két főlázító Hóra és Kloska elítéltetésök előttkemény őrizet alatt a Károly fejérvár körül fekvő fal-vakban széthordoztattak, hogy a nép láthassa őket skétsége az iránt, mintha neveik alatt mások lennénekelfogva, eloszoljék. Ez eljárásra ugv látszik a királyibiztos nagy súlyt fektetett, mert ismételt írogatás foly-tán nyilatkoztatta ki, hogy ebben szándékát nem vál-toztathatja 1).

A két főlázító perében azon udvari bizottmányítélt, mely a zavarok kinyomozására és a nép törvényesutasítása (populi regalem inviationem) végett gr. Jan-kovics elnöklete alatt volt kinevezve. A február 26-ánmegjelent latin szövegű ítélet, magyarosítva így hangzik:

Hóra, máskint Ursz Nyikuláj, zalathnai uradalom-hoz tartozó, nagyaranyosi születésű, mintegy 54 éves,

r) Gr. Bánffy gyűjteménye 107., 109., 113. lap. Köménygyűjt. II. köt. 572. lap. 39. pont.

87

óhitű és házas1) kincstári jobbágyra mindvégig fentar-tott konok tagadása ellenére2) hiteles tanúk vallomásanyomán bebizonyult, hogy a közelebbi évben — külö-nösen Zaránd-, Hunyad- és Fejérmegyékben kiütöttzavargóknak élére állott, nekik alvezéreket rendelt súgy személyesen, mint hű czimborái által megrendelte,hogy minden jobbágyházból egy fegyveres csatlakoz-zék hozzá, hogy így, e hazában találtató minden ne-mesi, polgári vagy alsóbb osztálybeli magyarokatkiirtsanak, házaikat kirabolják, feldúlják s minden épü-leteikkel együtt hamuba döntsék s ily módokon végreaz oláh jobbágyok részére mérsékeltebb adót eszközöl-jenek. E bűnös czélok elérhetése végett Hóra a leg-vétkesebb eszközöktől sem irtózott; többeket a magairánti hűségre felesketett; fejedelmi méltóságot vett ma-gára s hazug nyilatkozataival a népet elámítani töre-kedvén, állitá, hogy ő a legmagasb uralkodótól czéljaikivitelére írásbeli felhatalmazást nyert; sőt hogy leg-bünösebb szándékát a vallás köpenyével is palástolja,egy aranyos keresztet is mutatott elő. Rendeletbe adávégül azt is, hogy a császári sergek közeledtével min-den szomszéd falvak harangjai félreveressenek és akatonaságnak a falvakba való juthatásra az út elzá-rassék.

1) Az adatok Hóra fiáról Nyikulájról is emlékeznek, kit mi-dőn a rabolt pénzzel épen megszökni akart, magok a támadók fogtakel, és szolgáltattak kézbe, s ki ennek folytán Gyulafejérvártt fel-akasztatott *)

a) Azon kivonat, mellyet Hóra és Kloska szabad vallatásárólgr. Kemény József gyűjt. II. köt. 53. lapján látunk, nem maga avádlott, de a tanuk öszhangzó vallomásait foglalja magában.

b) G. Bánfty gyűjt. 123., 127., 128 , 135. 1. — Előkelő egyének levelei8-ik gr. Kornis Zsigmond levele nejéhez Gyulai Krisztinához.

88

Midőn ekként, irt Hóra az országban elkövetettirtózatos bűnöknek főindítója és eszközlője volt, hitelestanúk vallomása szerint különösben reábizonyult az is,hogy Veres-Patakon azon bányák szájait, hová az őkegyetlen serge elől a nemesek vagyonukkal együttrejtőztek, szénával és szalmával ő tömette be és gyúj-tatta meg, hogy ez által a menekülteket vagy kijöve-telre kényszerítse, vagy a legirtózatosbb halállal veszí-tse el.

A 30 éves, ó-hitű, házas és hasonlag a zalatlmaikincstári uradalomból Kerpenyesről származott jobbágyKloska Juonra, ki bűnös tagadásában Horáéhoz ha-sonló konokságot tanúsított, hiteles tanúk vallomásaszerint bebizonyult, hogy a fenn elésorolt istentelen-ségek eszközlésére Hérával és egy Krizsán Ursz nevűfőczimborájával titkos értekezleteket tartott; a közegyet-értéssel meghatározott rablásokat, névszerint Lupsán,Topánfalván, Offenbányán és Abrudbányán végrehaj-totta; különösen pedig a lupsai papot kényszeritette,hogy a sanctum moricntium viatienmot utána Krak-kóba vigye.

Ez okoknál fogva Hóra és Kloska, mint a küz-csendháboritás tervezői, főinditói és előmozdítói, Teré-zia királyné büntető törvénykönyve 62-ik czikkénél-fogva arra ítéltetnek, hogy Károlyfejérvárott a köz-vesz-tőhelyre vitessenek; ott előbb Kloska Juonnak, azutánHóra Nyikulájnak testeik alulról felfelé kerékbe töret-vén, lassanként adassanak át a halálnak, mely utántestük négybe vágatván, fejeikkel együtt azon helyekközelében, hol legirtózatosban dühöngtek, az út mellettvonassanak karóba, szívük és belső részük pedig temet-tessék a vesztőhelyre.

89

A harmadik főlázító, Krizsán is befogatott; dea károlyiejérvári várda alatti tömlöczben egy madzag-gal magát megfojtotta, a nélkül, hogy ez által a bün-tetés végrehajtását meggátolta volna, mely rajta, Hórán,Kloskán és még 11 főczinkoson febr. 20. 1785. 1).Fejérvárott végrehajtatott. — Az ítélet végrehajtója afejérvári bakó Gancsa Rákóczi volt, ki a rendszeresfizetéssel ellátott megyei bakót, minthogy egy kisséelkésett, nem bocsátván a munkához, később díját kö-vetelte s kérése támogatására a kivégzés körül tanú-sított ügyességét s azt hozta fel, hogy legényeivelegyütt a három főczínkos tetemeit, midőn a lég-séklet már elég alkalmatlan volt, Hunyad- és Zaránd-egyesült megyében hordozta szét. A károlyfejérvárifőbíró tárgyalta e követelést, de Fejérmegye, melyheza kérés intézve volt, vonakodott a fizetéstől, miutána kivégzés nem a megye, hanem az egész országérdekében történt s végre a kormányszék utalványoztaa fizetést, a főczinkosokért személy szerint 6 forintot, atöbbiekért 3 forintot.

Hérának a fogság és vallatás alatti magaviseletérőla közönség száján fennmaradt híreket kir. biztos Bru-ckenthal titoknoka, később kir. táblai ülnök, KakuesiJános nyilatkozatai is igazoltak, melyeket a leghitele-sebb kútfőből volt alkalmunk hallani. Ezek szerintHéra úgy vallatása alatt, mint különben — a hozzáintézett kérdéseket megvetéssel utasította vissza; demidőn a kerékkel lábán tett első csapásnál látná, hogya halálos büntetést többé nem kerüli el, felkiáltott,miként most már kész vallani; de ekkor egy melléreintézett csapás szavát végkép elnémította.

1) Hochmeister naptár 1791.

90

Az illustratiókban a mostaninál sokkal járatlanabbés fukarabb ama korszak a kitüntetés e nemét semtagadta meg a főlázítóktól. Héra és Kloska színesmetszetű arczképei megjelentek. A szabályos arczok meg-lepő hasonlata arra mutat, mikép az eredeti vonásokrakevés figyelem volt fordítva; még kevesebb, mint mos-tani fametszeteinknél. Hasonló színes metszetek ábrá-zolták a fennírt főlázítók elfogatását s egy másik je-lenetet, midőn Hóra és Kloska erős fedezet alatt Za-lathnán keresztül vitetvén, egy pópa ezen szavakkallépett a csapatok elé: „No ti nemesek és magyarok!most már bírjátok őt; a mi legjobb flóránkat mostmár megsüthetitek és megehetitek,“ mire az őrizet arajongót legott elfogta és fogságra vitte. Egy har-madik metszvény a főczinkosok kivégeztetését ábrázoljaegész borzalmasságában, a kerék alá kötött bűnhődők-kel, karóba húzott fejeikkel és szétdarabolt tetemeikkel.Ez ábrázolatok az ország hangulatát tükrözték vissza;ellenben merőben más irányú és a lázongok részérehajló észrevételeket tartalmazott az erlangeni hírlapközleménye, melyet nem volt módunk olvasni; de aznem csak az egyes honnak békétlenségére szolgáltatottokot, hanem a törvényhatóságok ügyeimét is annyiramagára vonta, hogy felirataikban is róla megemlékezniméltónak tartották, — Hóra és Kloska képei alatt el-fogatásuk december utolsó napjára tétetik; míg mi másadatok szerint helyesebbnek tartottuk január 1-ső nap-jára tenni.

Mintegy 35, 40 évvel ezelőtt, mint gyerek, láttukHóra, Kloska és Krisztye Nyikuláj (Krizsán) viaszbóligen is csekély ügyességgel készült alakjait, megfélem-lítő vonásokkal, aranyos, czifra magyar öltözetben,melyeket több más viaszbábokkal együtt idegen nye-

91

részkedők hordoztak körül az országban, s a legalsóbbKáposztály és oláhság tömött látogatása folytán szépnyereségnek örültek.

A fennebb említett arczképeknél hűbb képét adjákHérának és Kloskának azon személyes leírások melyeketkét kormányszéki biztos által írva, német nyelvena gr. Kemény gyűjteményében találunk. Az első ígyhangzik:

Hóra, másként Nikula Ursz1) nagyaranyosi szü-letésű az albáki kerületben, mintegy 48—50 éves, nincssemmi birtoka, hanem barátjainál tartózkodik, inkábbkarcsú, mint vastag testű, világos barna kurta hajú,veres kurta bajuszú és szakállú, hoszszúkás ábrázatú,kurta hegyes orrú, felső és alsó szempillái, szemöldökeivilágos veresek; állásában és járásában egyenesen tartjamagát, a zalathnai uradalomban szokásos öltözetet hordja,mely majd térdig érő fekete és kétfelől kéken kiczif-rázott czondrából, inkább szűk, mint bő fehér haris-nyából s belől félig befűzött czipőből áll. Jelenlegszőrével befordított hosszú fehér báránybőr bundát,közönséges fekete kucsmát visel, s kezében vastag ma-gyarófa-pálczát hord.

Úgy látszik, hogy a zalatlma-vidéki viselet, melyetHóra is viselt, talált utánzásra a jelen divatu románöltözetnél.

Kloska személyes leírása következő:Kloska Juan születésére nézve kerpenyesi, a za-

lathnai uradalom szolgáló embere. Körülbelül 40 éves;kicsiny, tagba szakadt testalkatú, ábrázatja barna;orra buta és benyomott, haja sötét barna; bajusza vö-röses-barna; csontalkata erős; beszédje hebegő; hangja

1) Kemény József gyűjteménye. II. köt. 63. 1.

92

inkább éles mint tompa; járása és állása egyenes;közönséges paraszt, öltözetet visel; gyapjával kifordí-tott kurta oláh juhbőr békésben is szokott járni. Gesz-tenyeszin barna jó és könnyű hegyi lovon jár, melyentiszta fekete bárány bőrrel fedett közönséges magyarnyereg van; a ló kantára és a többi lószerszám kö-zönséges fekete bőrből való. Néha az országban diva-tos közönséges fekete báránybőr kucsmát, visel; máskoregy felvágatlan katona föveget (Csákó Haube) hord,felül egy újnyi széles arauysujtással beszegve, hasonlószéles beakasztóval (Schlinge) vitézkötés nélkül1).

A hunyadmegyei tábla és a kormányszék meg-egyező ítélete Pópa Zachariás, Argyelán Vonucz ésKrizsán Merián foezin kosokat hasonlólag kerékre Ítél-vén, ez Ítéletet a császár I I ) évi vasban töltendő fog-ságra és évenkénti 24 pálczaiitésre változtatta. Egymartins 22-én 1785-ben kelt királyi rendelet1) meg-parancsolta, hogy a lázadók elleni további eljárásoknálErdélyben is azon rendelet szolgáljon zsinórmértékül,melyet a fejedelem ugyanazon évi január 11-én Arad-megye elébe szabott2). E rendeletében a császár azaradmegyei törvényszéktől hozott halálos ítéleteket 3évi, a többieket 1 évi fogságra vagy 60 botra változ-tatta s minden további nyomozást és kártérítést meg-tiltott; hanemha a rabolványok még természetbenmegvolnának. Ugyan a martius 22-iki rendelet kelé-sekor 13 főbujtogatónak ítéletét arra változtatta acsászár, hogy megbélyegeztetvén, hajóhúzásra alkalmaz-tassanak.

1) Kemény József gyűjteménye. I. köt. 301. 1.2) Ugyanott Π . köt. 157. l.3) Ugyanott 150. és 161. 1.

93

Rövidebb, hosszasabb fogságra ítélt 32 fogoly akárolyfejérvári börtönből kiszökvén, a károly-fejérvárivár- és térparancsnok és a mérnök százados hivatalaik-ból elmozdíttattak; de a rablók önkint visszatérvén,azon fogadásra, hogy ezután magukat jól viselik, kegyel-met nyertek. A fennebbi kegyelemben részesültek többoly gonosztevők is, kiknek a nyomozás folytán el kel-lett volna fogatniuk, a császár kegyelme végül annyirament, miként a károly-fejérvári tömlöczből egyszerre150 foglyot bocsáttatott szabadon, — kik, miként álli-ták, azzal dicsekedtek, miszerint már látják hogy nemnagyot hibáztak s a magyarok majd megfizetik rabsá-guk árát.. — Ezen megkegyelmezettek Károly-Fejér-várról kimenvén, azon két hajdút, kik a katonákatHérára vezették, háznépestől megölték.

A császár részéről a lázadók iránt tanúsított ezengedékenység a magyar nemesség több tagjainál élénkvisszatetszéssel találkozott. — Igaz ugyan, hogy akegyelem alkalmazása több esetekben nem egészenczélszerűen történt; de miután a késedelem, melylyel alázadás elfojtatott, okozta egy részről a bűnök temér-dek eláradását, a kormány a büntetések körüli nagyszigor által csak önhibáját tetézte volna. Oly nagy kiter-jedésben gyakorlott kihágásokra nézve továbbá, mi-nőkkel a Hóra-támadás öszve volt kötve, a törvényszigorát egész mértékben gyakorolni nem csak helytelen,de kivihetlen is lett volna s nem csak a büntetésekmérséklése, hanem a már is igen hosszúra terjedőnyomozások megszüntetése is maga rendin történt. Haa császár többeknek nem épen megfoghatlanál boszútlehellő vágyait ki akarta volna elégitni, nem csak azirgalom és egészen félre soha sem tehető kegyelmezésijog, hanem az igazság ellen is vét vala. E mérséklettel,

94

sőt engedékenységgel azonban kevéssé fért öszve, s azuralkodó és uralkodás jellemzésére szolgál azon élénkellenszenv, sőt iszony, melylyel a kormány a nemességnekönvédelme végetti felfegyverzése iránt viseltetett s melyetannak külső jelvénye az egyenruha ellen is mutatni eléggyenge volt. Mik e tárgyra nézve a lázadás első kor-szakában történtek, fennebb láttuk. A nemesség azon-ban a lázadás dühének megszűnte után is harcziasmagatartásában némi oltalmat keresett a kétes jövő es-hetőségei ellen. — E miatt a kormány tiltó és fenye-gető rendeletéi egymást követték').

1785. januárius 21-én a kormányszék kolozsmegyeifőispán Csákynak megrendeli, tenne sietve tudósítást amegyében lakó főurak és nemesek közül kik öltöztettekveres esákós huszárokat, kik vettek magukra katonaiczimet, kik gátolják az utasokat, kik veszik el útleveleikets adnak helyettük másokat; sőt néha meg is verik azokat,különösen az oláhokat?

E felszólításra a főispán azt feleli, hogy a főurakés nemesek a forma-ruhát költségkímélésből s a fellázadttömeg megfélemlítése végett csináltatták s a veres sap-kákat csak a táborozáskor viselték; úgy szintén kato-natiszti czimckkel a szükséges fegyelem és rendfenntartásvégett csak táborozáskor éltek a nélkül hogy ez általa katonatisztek tekintélyének legkevésbé is ártani kíván-tak volna. Az útlevélkérés az álútlevelekkel utazók miatttörtént, a vármegye csak, az ilyeneket büntette s azútlevelekért csak 2 krt. vettek. — Daczára a felterjesz-tésnek a kárkutatás és tilalom ismételve lőn, mire

1) Kemény gyűjt. I. köt. 427. 1. Gr. Bánffy gyűjt. 159. 161. 163.167. lap. 79. 47. 51. 1.

95

Kolozsmegye marczius elejéről kelt feliratában tette megmentségét s tiltakozását1).

Miként így szól a felirat, a főhaditanácsnak febr.15-ről a tartományi hadparancsnoksághoz intézett és akormányszék utján a megye rendéivel közlött kibocsát-ványából kitetszik, a fővádpontok abban állanak, hogya megyei nemesség felsőbb engedelem nélkül felülésttartott, egyenruhába öltözött, felfegyverkezett, katona-tiszteket nevezett és magát átalában katonailag szervezte.E pontok közül mindenikre részletesen megfelel a felirat.A megye rendei mindenekfelett első kötelességüknektartották a katonaság segélyéhez folyamodni, bizonyít-ják ezt a királyi kormányszékhez és a vidéki katonaiparancsnoksághoz tett kérelmek; de hogy ezeknek misikere volt, a kormányszéknek múlt évi november25-ikéről 10926. szám alatt kelt feleletéből kiviláglik.A felkért katonaparancsnokság mi kevéssé volt képessegélyt nyújtani, megtetszik a helybeli óbesternek bizo-nyítványából, mely szerint 25 katonánál a megye több-szöri kérésére is több segítséget nem küldhetett.

Ezek folytán hatalmazta fel a megyei tiszteket akormányszék, hogy szükség esetében a nemeseket ésbirtokosokat is a biztonság fenntarthatása végett magukmellé hívhassák.

A Helybehagyott Törvények 3-ik része 76-ik czíme8-ik czikke rendeli, hogy hirtelen veszély esetében anemesség a fejedelem hire nélkül is felüljön. 1735-benBékésvármegyében az adófizetők között lázadás ütvénki, az adómentesek által nyomatott el, s ezek nemhogytörvénytelenséggel vádoltattak volna, de a. következőországgyűlésen a felség méltánylatát fejezte ki eljárá-

1) Gr. Bánffy gyűjt. 67. lap.

96

suk iránt, s azok, kik a lázadás elnyomásában különöstevékenységet tanúsítottak, arany-karpereczekkel aján-dékoztattak meg. Nemkülönben 1761-ben a tatárokbeütése hírére, a nemesség a fejedelemasszonynak leg-kisebb engedelme vagy országos kihirdetés nélkül alegnagyobb gyorsasággal fegyvert fogott s az egészországot elárasztotta.

A nemesség felkelésének — folytatja a felirat —eredménye az volt, hogy Thoroczké-sz.-györgy feldúlásaután a lázadók dühe annyira elnyomatott, hogy a vár-megye s annak szomszédsága a lázadástól egészen mentmaradott. Az egyenruhát főképen gazdasági tekintet-ből és czélszerűség miatt vette fel a nemesség, midőnaz egyenruhákat mindenki szívesen viselte, s sokkalkevesebbe kerültek, mint más költségesb nemzeti öltözetek.

A katonatiszti czímek használatát a fegyelem éskatonai szellem felkeltése és fentartása tekintetéből hasz-nálta a nemesség s a fennemlített tatárbeütés hírére isugyan ezt tette, a nélkül hogy legkisebb szemrehányásraszolgáltatott volna okot, mire annál kevesebb ok vanmost is, mivel a katonaság megérkeztével a feliilés okamegszűnvén, többé az említett nevek sem használtattak.— A mi a fegyverrel való maguk felszerelését illeti,ezt a nemességnél rokonaiknak véletlen légyilkoltatásatette szükségessé, kik közül számtalanok fegyvertelenülestek áldozatául a lázadók dühének.

A vallatásokból kitűnt, hogy a lázadók merény-leteik megújításáról nem tettek le. — E gyanú erőssé-géül szolgál azon körülmény is, hogy az oláhság anemességtől elrabolt fegyvereket vagy épen nem, vagyteljesen elrongált állapotban adta vissza. Az eseményekkívánták tehát, hogy a nemesség magát fegyvertelenülne hagyja, s nem is szerző a fegyvereket oly nagy

97

számmal, mint a feladás történt. — Új fegyvereket csakazok szereztek maguknak, kik a legközelebbi súlyoskörülmények között fegyver nélkül lévén, csupán mezeieszközökkel voltak kénytelenek táborba szállani, másokcsak a negyven évi béke rozsdájától belepett fegyvereikettisztították és igazították ki oly czélból, bogy ha azoláhok dühe ismét kitör, fegyvertelenül ne győzesse-nek le. — Ezzel se tett a nemesség semmi szokatlant.A jelen zavaros idők előtt is karabélyok s más lóhátraalkalmas fegyverek hordozása annyira szokásos volt anemességnél, hogy különösen az előkelőbbek közül aligindult valaki útra a nélkül, hogy hasonló fegyverekkelellátott kíséretet ne vitt volna magával.

Gondolja meg a felség, hogy a nemesség nem avárosokban és a várak falai megett, de falvakon és atörvényhatóságok körében lakik s így bármikor isveszélybe jöhetvén, biztosságát csak fegyverében talál-hatja, melytől ha megfosztatnék, vége volna a nemes-ségnek. — A nemességnek ugyanis aggodalommalkellene tekinteni a jövőre, kétséget nem szenvedvén,hogy az oláhság a fegyvertilalomról értesülvén, bármivakmerőségre képes lenne a nemesség irányában. Vilá-gos innen, hogy a kormány intézkedésének eredményemás fogna lenni, mint mire a felség czéloz s méltántarthatni attól, hogy az oláh nemzet azon téves hiede-lemben, melyet egy idő óta táplál, miszerint ő felségea nemesség iránt átalában idegenséggcl viseltetik —még inkább meg fog erősödni s azon gondolatra vető-mül, hogy a nemesség ellen mindent megtehet.

Végül a nemzetnek oly számtalan alkalmakkortanúsított hűségére hivatkozva, a felírok jövőre is ha-sonló érzelmeik felől biztosítják a felséget; azokra, kika legundokabb vétekkel gyanúsították őket, büntetést

98

kérnek, valamint azért is könyörögnek, legyen szabadegyenruháikat ismét felvenni és fegyvereket szerezni,melynek tarthatása a nemes levelek tartalma szerint ismindekkorig épségben fennmaradt s a nemesi kivált-ságok közé tartozik.

Hnnyad- és Zaránd-egyesült megyék tisztsége ésbirtokossága is, maga mentségére a korlátnokhoz folya-modott.. Érzékenyen rajzolták az oláhok öldökléseit ésrablásait, melyek ellen a nemesség nem iilt fel volta-képen, hanem legszentebb jogai, élete és földi vagyonaoltalmára fogott, fegyvert, miután a katonaságtól el volthagyatva. Önoltalmára kelésével, folytatja a felterjesztés,a kormánynak is hasznot tett a nemesség, mert lm arablócsoportnak sikerül Dévát elpusztítani, akkor akincstár hunyadi uradalmát sem találja jobb sors.

Igaz ugyan, hogy a nemesség az ínségtől kény-szerítve a királyi magtárakból is vett nyugtatvány mel-lett gabonát; de a békés helyeket megvédte, nemhogyterhelte volna. A rablók kivégeztetése a törvények,jelesen Ulászló 1514-iki törvénye, valamint a kormány-széknek sept. 13-án kelt rendeleté folytán, úgyszinténa nov. 8-án felállított rögtönbíróságok ítéletei követ-keztében történt.

Ezek előre bocsátása mellett arra kérték a folya-modók a korlátnokot hogy gr. Eszterházyval, kinek afelirat lmsonlólag meg Ion küldve, egyetértőleg ő felsé-gét a dolog valódi állása felől felvilágosítani, az olysokkép sújtott nemességet, úgy az erlangeni hírlap rá-galmai, mint más bár honnan jövő alaptalan vádakellen oltalomba venni szíveskedjenek.

E mentségek ellenére a kormány túlságos aggo-dalmában megmaradt. A császár 1785. aug. 18-ról6860. szám alatt kelt rendeletében, a főhadi tanács

99

által az erdélyi főhadi kormányzóságnak megparan-csolta, hogy az egyenruhás nemeseket minden különb-ség nélkül fogassa el. — Erre a kormányszék a ka-tonai parancsnokságnak azt válaszolja, hogy a nemességegyforma öltözetet visel, a nélkül hogy az egyenruhavolna; ennélfogva ő felsége további rendeletét kellbevárnia.

Bornemissza János hunyadmegyei főispánnak rangjaés fizetése megtartása mellett kir. táblai ülnökké s he-lyébe Bruckenthal Mihálynak hunyadmegyei főispánnálett kinevezését is a közvélemény a kormánynak alázadók iránti részrehajlásául róvta fel. A higgadt íté-lőbíró azonban az említett főispánban a kormányoknakés felsőbb tekintélyeknek szokás szerint áldozatul esőbűnbakók eléggé szelíd nemét találja fel.

Az orosz képárusokra is — kiket miként fennebbláttuk a közhiedelem már a lázadás előtt a legveszélye-sebb bujtogatóknak tartott — sor került a kormányintézkedései folytán. Többen közülök befogattak; deszorosabb vizsgálat után ártatlanoknak találtatván, ismétszabadon bocsátották őket, miként a kormányszéki biz-tosnak april 28-án a kormányszékhez tett tudósításábólkitetszik 1).

Az utóbbi események alatt gr. Jankovich Antal,királyi biztos már az országon kívül volt. Marcziusvégén Temesvárról kelnek királyi biztosi intézkedéseis Erdélyben az előbbi kormányszéki biztos s későbbJankovich oldala mellé rendelt Brucken thal volt meg-bízva a Hóratámadás utó-bajai közvetlen igazításával,melyek elég számosak és súlyosak voltak.

1) Gr. Kemény Gyűjteménye II. kötet 371. és 374. lap.

100

A kormányszéki biztos 1785. april 17-ről a kormány-székhez tett feljelentésében eszélyesen fejtegette azonszomorú következményeket, melyek minden polgár-há-borút követni szoktak, s melyeknek a Hóratámadásiszonyai után kétszeresen be kellett következniük1). Adulások és égetések egész vidékeken megsemmisítették azélelmi készletet, a közbátorság megszűnése, a köznépegy részének leöletése vagy bujdoklása a következő évtermelésének is nagy akadályára szolgált. E körül-mények káros hatása azon megyékben, melyek a láza-dás színhelyéül szolgáltak, aggasztókig mutatkozott, —az élelmi szerek ára tetemesen felhágott; a szomszédOláhországba való kivándorlások- tömegesen folytak;a tolvajságok és rablások egymást érték. E bajok or-voslásául a kir. biztos a katonaságnak a császári sütő-házakból való élelmezését, a gabonából való pálinkafőzésnek betiltását, a gabonakereskedésnek a városi vá-mok és országos piaczokon divatozó más nyomasztókörülményektől mentté tételét indítványozta.

Miként a néptámadásoknál rendesen történni szo-kott, Hóra-támudásánál is az igazság a megtámadottakkínosabb kimultáért a megtámadók számosabb elveszé-sében vett magának elégtételt.

Úgy a felkonczolt magyarok, mint az elvesztett olá-hokról, azoknak özvegyeiről és árváiról többféle jegy-zékek készültek, melyek bárha nem voltak oly pontos-sággal és hitelességgel szerkesztve minőket az abrud-bányai kimutatásokban találunk; mindazáltal elégsége-sek arra, hogy a legszomorítóbb képét adják a mind-két részről esett áldozatoknak. Ilyenek például az 1784-bennovember havában Hunyad és Zaránd egyesült megyék-

1) Kemény gyűjteménye. II. kötet. 227. és 247. lap.

101

ben fellázadt, oláhság által legyilkoltak és kiraboltak öz-vegyeinek és árváinak kimutatása1).

A lázadók által leöletett magyarok özvegyeinek ésárváinak körülményes névjegyzéke2).

Lisznyói Incze István hunyadi és zarándi egyház-megyék esperestje neve alatti jegyzék3), melyben azok-nak, kik 1784. november havában Zaránd- és Hunyad-nlegyében a fellázadt oláhság által leölettek, valamintazok özvegyeinek és árváinak névsora tál ál tátik.

A szászvárosi oláh esperesség négy helységébőljegyzéke az elveszett férfiaknak, azok özvegyeinek ésárváinak, kik mind oláh nevet viselnek1).

Az abrudbányai oláh esperesség 13 helységéből el-veszett oláhoknak, özvegyeiknek és árváiknak jegyzéke 5).

Jegyzéke a trerztyiai oláh esperesség huszonöt hely-ségéből elveszetteknek, özvegyeknek és árváknak6).

Továbbá a hondoli esperest! kerület 20 helységébőla fennebbiekhcz hasonló jegyzék7).

Hasonló jegyzék a hunyadi, halmágyi, és roskányiegyházi kerületekből8).

A fennebbi jegyzékek összevonása9).Végül Branyieska és Booz helységekből férfi és

nőnevek jegyzéke minden további felvilágosítás nélkül10).

1) Kemény Gyűjt. I. köt. 65. lap. 2) Ugyanott 148. 1.

3) Ugyanott 75. 1.4) Ugyanott 107. 1.

5) Ugyanott 10!). I.6) Ugyanott 118. 1.7) Ugyanott 117. 1.8) Ugyanott 121. 1.9) Ugyanott 125. 1.10) Ugyanott 129. 1.

102

Mi a katonaságot illeti, egy jegyzek szerint akatonaság részéről 28 halt meg, 32 megsebesült, egyeta bősz csoport karóba húzott, egyet megkerekezett,kettőt lassú tűznél égetett meg, kettőt felakasztott. Avértanuk tehát a katonaság részéről sem hiányoztak.

Az országban az özvegyek és árvák száma tömér-dek volt. A kormányszék elégnek tartotta az orszáffostörvények és viszonyok által ajánlkozott eszközöket, me-lyek a fenforgó körülmények közt kétszeresen hiányosakvoltak, használni fel a nyomor enyhítésére.

Az árván maradottak gondviselését a földesuraknakés tisztviselőknek szoros kötelességévé tette s az árvavagyonok mikénti kezeléséről utasítást bocsátott szét.A földesurak felszólíttattak, hogy a régibb gyakorlatszerint, ínséggel küzdő jobbágyaikat segítsék. Némelyekmegrongált önhelyzetüket hozván fel, képtelenségüketnyilváníták; de találkozott oly nemes szívű is, ki asegélyezésre késznek nyilatkozott 1).

Az úrbér béhozatala a lázadás lecsendesítése utánkétségen kívül a kormány legildomosabb, legindokoltabbcselekvénye, leglelkiösmeretescbb kötelessége lesz vala.

Az urbér béhozatala vezetésével kormányszéki biz-tos Bruckenthal bízatott meg, s april havában az etárgyra vonatkozó intézkedések erélyesen folytak.

Az összeírás megkezdetett2) az urbér béhozatalaa főispánoknak is kötelességévé tétetett, — e czélbólazok Szebenbe hívattak3); de itt e tárgy meg is fenek-1 ott. A kormány e vétkes mulasztásáért a megyék s

1) Kemény József gyűjteménye. II. köt. 197. 584. 592. 1.303. pont. 501. 1. 412. pont.

2) Ugyanott 131. 133. 140. 259. 1.3) Ugyanott 251. 1.

103

átalában a nemesség ellenszenve nem szolgálhat ment-ségül. A kezünkön forgott adatok közt csupán Hunyadés Zaránd egyesült megyéknek találtuk elég mérsékelthangon, sőt teljes alázattal szerkesztett ellenvetéseit1).Egyébiránt nyilvánul vala az erdélyi megyék ellen-szenve bármily erélyesen, József császár és kormányatudta magát más esetekben a kiváltságos osztály leg-erélyesebb ellenszenvén is túltenni.

Egy-két megye ellenvetése helyett inkább azt kellvala a kormánynak figyelembe venni, miszerint a leg-kebelrázóbb néplázadás csak alig győzetett le, annakszomorú tanúságai még eleven emlékezetében voltak alegyőzött félnek s mégis a megyei hivatalnokok tudó-sításai a jobbágyoknak a földesúri tartozások irántleggyakrabban előforduló ellenszegüléséről tanúskodtak;sőt a jobbágyok oktalansága annyira ment, hogy né-melyütt az összeíró biztosokat nem akarták bebocsátani.

Hogy mindemellett az úrbér bébozatala fenakadt,annál szembetűnőbb, minthogy József császár 1785.július 14-én kelt leiratának mindjárt homlokzatán isaz úrbért említi mint a rend megszilárdítása legbizto-sabb eszközét.

Helyre állván — így szólalt meg a császár —Erdélyben a nyugalom, ennek jövőben való megszilár-ditására több intézkedések szükségesek. Különösen aföldesnrak és jobbágyok közötti viszonyok kiegyenlítéses az úrbérnek a már előbb kiadott rendelet szerintmielőbbi béhozatala halaszthatatlan. A kiszabott úrbérirendszabályokat mind a földesurak mind a jobbágyokteljesítsék. Minthogy pedig a közelebbi zavarok is leg-

1) Kemény gyűjt. II. köt. 545. 1.

104

előbb a kamarai uradalomban ütöttek ki, az úrbér leg-előbb is ott hozassák létre.

A földesurak és jobbágyok közti önkéntes szerző-elések legfelsőbb helybehagyás alá terjesztendők.

A határőrök közé csakis oly parasztok írassanakbe, kiket a császár erre kijelöl; a kik magukat titkonakarnák felíratni, jelentessenek fel a politikai hivatalok-nak. Es ha a császár által valamely helység határőrülkijelöltetik, ekkor is az összeírásnál a katonai hivatala polgárival együtt működjék.

Az udvari főhaditanács az erdélyi katonaparancs-nokságot értesítse, miszerint a kormányszék kívána-téra mindenkor katonai erőt adjon, de másfelől apolgári hatóságok is a katonaságot csak múlhatlan szük-ség esetében vegyék igénybe.

A régibb s újabban ismételt rendeletek, melyektiltják, hogy a polgári és katonai hatóságok közül bár-melyik a másik körébe vágjon, szorosan megtartandók.

Továbbá látva azt, miszerint az utolsó lázadásfőoka is az oláh népnek úgy vallás mint erkölcs tekin-tetében létező végtelen tudatlanságában feküdt, — elsőteendőnek tartja ő felsége a görög nemegyesültek szá-mára elemi iskolákat állíttatni fel s különösen a szer-felett tudatlan nemegyesült papság részére egy seíniua-rium létesítését rendeli, melynek legalkalmasb helyisé-géül Temesvárt jelölte ki, s a terv készítését a karlo-viczi érsekre bízván, fentartja magának a szükségesköltségekről gondoskodni.

Mi a nemegyesültek számára felállítandó normálisiskolákat illeti, — miután az egyesültek részére Balázs-falván egy főiskola épült s az iskolai pénztárból másiskolák is állíttattak — a nemegyesülteknek ellenben olyalapjok, melyből ily iskolákat lehetne felállítani, nincsen;

105

a két oláh egyház közti idegenségnél fogva pedig nemhihető, hogy a nemegyesültek az egyesültek iskoláitmeglátogassák, ez okon a nemegyesült oláh püspök ésaz iskolaigazgató, Mártonfí, dolgozzanak tervet a nem-egyesültek számára felállítandó normális iskolák és azazokra szükséges tanalap iránt, melyet a kormányszékmegvizsgálván, terjeszsze legfelsőbb jóváhagyás alá; ad-dig is pedig gondoskodjék a kormányszék hogy anem-egyesült iskolamesterek számára legalább egy tri-viális és egyszersmind normális iskola állíttassák.

Az iskolai bizottmány félévenként tegyen tudósításta tanítás ügyének állapotáról az egyesülteknél. Ugyanaztörténjék annak idejében a nemegyesültekre nézve is.

A fennebbieken kívül ő felsége Nikitich Gedeonpüspöknek a lázadás lecsendesítésénél tanúsított buz-galma megjutalmazására 1000 forintot parancsol fizet-tetni a kamarai pénztárból.

Hasonlókig meg jutalmaztatni rendeli a leirat abeteg foglyok gondos ápolásáért, tábori sebész Kellertés a foglyok felügyelőjét Ungvárit.

Az oláh nép nevelését helyesen sorozta a leirat azurbér után második leghatályosabb eszköznek arra, hogya Hóra-támadáshoz hasonló szomorú események kikerül-tessenek; de hogy e részben is mi kevés történt, majdegy század tapasztalata tesz róla szomorú bizonyságot.

Úgy látszik a császár fenebbi leiratát zárszóulszánta vala a lázadásra vonatkozó intézkedéseknél;azonban még a következő évben sem hiányzottak azavar utójelenségei.

1786-ban többen azok közül, kiket az udvari bizott-mány bűnösöknek talált, mindenestől a Bánátba —Pancsova vidékére vitették — megengedtetvén, hogyminden vagyonúikat magukkal vihessék; sőt telkeiken

106

létező javítmányaikat is meg kellett fizetni és felhaj-lott költsön pénzeiket utánok küldeni1).

E foglyok közül következő tavaszon és nyárontöbben visszaszöktek Erdélybe, de a következő télenismét felszedettek és testi büntetéssel fenyítve, újbólvisszavitettek.

A császár végül bánáti útja közben, tapasztalván,hogy a lázadók közül már 160 család költöztetett át,megrendelte a nyomozások és átköltöztetések megszün-tetését, a béfogottak szabadon bocsátását és az okmányokörök feledésbe merítését.

Tisztelt olvasóink természetesnek találandják, havisszavonulásunk előtt még egyszer áttekintjük a gyászostért, melyen nem hajlamunk szerint, de az okulás és tudo-mány érdekében mulattunk oly hosszasan. Több mintháromnegyed század hallgatása után talán nálunk is elég-erősnek érezheti magát a történelem igazságos ítéletetmondani az emberi nem egyik leggyászosabb drámája felett.

Bármennyire igyekezett a nemesség bébizonyítani,hogy a lázadásnak legkevesebbé okául nem szolgált;mi ebben neki nemcsak igazat nem adunk, de a láza-dás egyik főokát a nemességnek a parasztság ellen el-követett jogtalan eljárásában találjuk, mely szerint anemesség elmúlatta a törvényhozás útján a parasztságsorsán segítni s a közte és földesurak közt létező viszo-nyokat a haladó kor kívánatai szerint módosítni, átalakítni.

E törekvésben 1760-ban innen a kormány önkényesfellépése által, mely az alkotmányt merőben felfüggesztvetartotta, három évtizeden át akadályozva volt ugyan anemesség, a nélkül hogy nézetünk szerint meghivatá-sának ez alatt is eleget tett volna, mely abban állott,

1) Kormányszéki rendelet 1786. szám 41., 3549., 4033.

107

hogy a sok tekintetben méltánytalan és igazságtalantörvények által a legalsóbb néposztályra nehezült ter-heket igazságos, méltányos és a kor igényéihez illőeljárásával lehetőleg enyhítse. Nemességünk nem kisrésze a helyett, hogy ezt tegye, kihágásaival magukataz igazságtalan törvényeket is nem ritkán túlszárnyalta.

Azon körülmény, hogy a magyar parasztok nemlázadtak fel, sőt az oláhok közül is a számosabb részcsendben maradt — nem a fönebbi okok létezése ellenszól, hanem legfelebb csak azt bizonyítja, hogy az oláh-ság azon részénél, mely fellázadt, a nemesség helytelennyomásán kívül még más okok is léteztek, melyek ná-luk a lázadást előmozdították.

Ama körülmény azonban, hogy a lázadásra egyikfőokot a nemesség szolgáltatta, a fellázadt oláhság ál-tal elkövetett égrekiáltó vétkeket, rablást, dúlást ésgyilkolást kimenteni korántsem képes, — még akkorsem, ha az oláhság bárdolatlan vadságának okát egyrészről a századokon át szenvedett elnyomásban és jog-talan bánásmódban keressük; mert az elkövetett irtó-zatos kihágásokat és bűnöket egy bárdolatlan nép semtartható szabadosoknak, annál kevésbé a keresztyénvallás tanaival századok óta ismeretes oláhok előtt nemvolt, nem lehetett titok azok undoksága, melyeket őkvad indulatjok fellázadt hevében tagadhatlanul a bűnnektudatával hajtottak végre. Így állván a dolog, úgyhiszszük igazságot cselekszünk, ha elkövetett borzadal-mas tényeikért nem ugyan egyedül, de mindenekfelettőket, a megtámadókat, a cselekvőket teszszük felelőssé;reájuk, különösen pedig bújtogatóikra, ruházzuk elköve-tett vétkeik legnagyobb súlyát.

A lázadás harmadik főoka — kétségen kívül —a kormányban keresendő. Egy alkotmányos, jobbá-

1 0 8

gyias egyeduralkodásban igen sok van, mi a tekinté-lyen, az idő, az intézvények és egyéniségek tekinté-lyén alapul. — E tekintélyek szentelvényeit devalválni,elavitni, más czélszerűekkel felváltani nemcsak lehet;de sokszor szükséges; — a valamennyire lényeges vál-tozások azonban káros rázkódások nélkül, biztosan ésüdvösen csak a létezd alkotmányos formák szerint tör-ténhetnek. — József országlási rendszerében a tekinté-lyeknek — kivéve az uralkodáséit — teljes számba-nemvétele, a létezd formáknak önkényes félrevetése atársadalmi viszonyok megingatására kelle hogy vezes-sen, — melyet nemcsak a kiviteli modor félszegsége,de maguknak az intézkedéseknek belhiánya még tete-mesen nevelt. — A változások helytelenségét, az irán-tuk ébredt ellenszenvet semmi sem igazolható annyira,mint midőn hasznos voltuk és czélszerűségök is kétségalá vonathaték. — A mi pedig a végrehajtási módotilleti, semmi sem tartható a kedélyeket nagyobb izga-lomban, semmi sem szolgálhatni a bujtogatóknak alkal-masabb eszközül, mint oly intézkedések, melyek ke-vésbbé fontos, rögtönös változtatás mellett, roszul tit-kolt nagyszerű átalakítások csiráit látszának magukbanrejteni.

így vált a lázadás közvetett okává a kormányis, melyet némi befolyás vádja is terhel — anélkül, hogy a felettébb szomorú következményeksúlya csak ő reá nehezednék. — Ribiczei által acsászár szájába adott súlyos szavakat már említettük;de ha e szavak a belőlük szülemlett következményekszándéka, sőt megfontolása nélkül ejtettek, vagy épennem is mondattak volna, ez esetben is áll az, hogyaz uralkodás kezdetben a lázadás iránt hibás kí-méletet tanúsított, hogy elmulatta annak elnyomására

109

maga idejében a kezei között levő sikeres eszközökethasználni; — mit hogy kezdetben könnyen lehetettvolna, bizonyítja azon csekély veszteség is, melyet alázadás elnyomásánál a császári sergek később szen-vedtek, midőn a vétkes elmulasztás folytán a baj márnagy tért nyer vala. — S vajon nem még szigorúbbmegrovást érdemel-e a kormány hasonlólag kezdetbentanúsított azon eljárásáért, mely szerint elnézte, vagykésőbbi intézkedéseivel épen elősegítette, hogy előbbirendszabályait alárendelt közegei, hiányosan, sőt oly-kor ellenkező módon hajtsák végre? — Ha e hibás el-járást a kormány az alkotmányos rendszer iránti ide-gességből, a kényuralom érdekében, vagy a gondjairabízott ország legmíveltebb s legtekintélyesebb osztályairánti gyűlöletből követte el, — ezzel is kétségen kívülnem csak helytelen, de egyszersmind káros politikátűzött, tévedése még azon esetben sem lévén ment-hető, ha a lázadás legkisebb befolyása nélkül gyűltvolna lángra, de azt ideig-óráig azért túnt vala,minthogy benne üdvös tanulságot látott a nemességszámára, mely elavult és sok részben igazságtalan jo-gait és kiváltságait nem ritkán kihágásokkal tetézte. —E tanulságok kiszolgáltatására az igazságtalan jogok éskiváltságok átalakítására, és a kihágások megzabo-lázására az oláh lázadásnál kétségen kívül alkalmasabbeszközt szolgáltatott a kormánynak maga az alkotmány,mely egy gyenge kiváltságos osztály oltalma alatt ahelyett, hogy a kormánynyal daczolni lesz vala képes,befolyására a legtágabb utat s a javításokra a legbiz-tosb módot szolgáltatta. — Szokásos bűne az egyed-uralkodásoknak, hogy az alkotmányokban csak a létezőnemzeti intézvények és kiváltságok oltalmát szemléliks nem egyszersmind annak is legbiztosabb eszközét,

110

hogy egy jószándékú kormány a létező intézvényeknekjog- és korszerű átalakítását a lehető legcsekélyebbrázkódással, a legbékésebb úton hajthassa végre. —Midőn pedig az alkotmány félretétetik, vagy megsem-misíttetik, legtöbbnyire elmarad az üdvös czél, melyneka vétkes eszközöket, meg kell vala szentelnie. Igen,mert a tapasztalat szerint az alkotmányos korlátokkalegyütt a kormány legbiztosb támaszától fosztatik megs erkölcsi köteleztetésének élénk érzete tompul el. —De midőn ez most is gyakran fordul elő, alig csodál-hatni, hogy régebben nem volt másként.