D U D Á S L Á S Z L Ó

A KATONÁK ÉS A GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA A X V I I I - X I X . SZÁZAD FORDULÓJÁN

A hajdúdorogi vagy alsó-szabolcsi föesperesi levéltár iratainak rendezése során nagy szám­ban találtam olyan iratokat, amelyek a görög katolikus egyház és a katonák kapcsolatára utal­tak. Ezen iratok nagy többsége a francia-porosz, porosz-osztrák és a napóleoni háborúk idő­szakában keletkezett. Érdekes és tanulságos ezeknek az időknek a történéseit egy föesperesi levéltárban fellelhető dokumentumokon keresztül szemlélni. Előadásomban azokat a terüle­teket érintem, ahol a katonák élete és az egyház szolgálata találkozott egymással.

Corbelli tábornok és a Máriapócsi kegykép kapcsolata

Mielőtt az előadás címében jelzett időszakra rátérnék, hadd emlékezzek meg a magyar gö­rög katolikusok számára oly kedves máriapócsi könnyező Szűz kegyképének csodája kap­csán egy katonáról, Corbelli tábornokról. O a X V I I . század végén a Nagykállóban állomá­sozó császári csapatok generálisa volt. A csoda hírére Pócsra ment, hogy megbizonyosod­jon arról, hogy valóban csodás könnyezésről van-e szó? A csodáról egyértelműen megbi­zonyosodván így tett vallomást: „Én Corbelli János András, Császári és királyi Felsége kamarása, a hadsereg parancsnoka, az Észak-Magyarországi és Erdélyi hadsereg generá­lisa, keresztény hittel és felséges Császáromnak tartozó esküvel adom tudtára mindenkinek, hogy a pócsi ruthén templomban levő Boldogságos Szűz Máriáról festett kép könnyeket hullatott, bizonyítom. Ennek látására és megtekintésére sok katonámmal együtt magam is eljöttem. Velem együtt jöttek Szabolcs vármegye tisztviselői. Vallom továbbá, hogy láttam a Boldogságos Szűz Mária képének könnyhullatás át, mely főleg a szentmise Urfelmutatása idején bőségesebben pergett a kép szeméből. Utána saját kezemmel itattam föl a lepergő könnycseppeket egy tiszta, fehér gyolcskendővel, amelyen valóban meglátszottak a könny­cseppek nedves nyomai.

Ezek után, félretéve minden aggályt elrendeltem, hogy vegyék le helyéről a képet, és mindenkinek - úgy katolikusoknak mint a nem katolikusok - szeme láttára alaposan meg­vizsgáltam, és szemügyre vettem minden részletét, annak okául és bizonyítására, hogy va­lamiféle becsapás ne fordulhasson elő.

Mindezek után semmiféle alapos kétely nem merült fel a kép könnyezésének valódisá­ga, igaz volta ellen.

Mindezek történtek december 8-án, a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatá­sának ünnepén. Melynek hiteléül, elmém teljes tudatában, kiadtam jelen nyilatkozatomat, aláírásommal és megerősítve.

Kelt Tokajban, 1697. január l-jén. gróf Corbelli. "1

1 Egri Érseki Levéltár Archívum Vetus 1800., Budapesti Egyetemi Könyvtár, Hevenesi Gyűjte­mény, XLI . 413.

Corbelli tábornok tanúságot tesz a csodálatos könnyezésről 1696. (Színes üvegablak, Máriapócs, Kegytemplom)

Toborzás - ka tonaújoncok

Miért is állt önként katonának a magyar ember? Erre mutat nagyon szép példát Supula György dorogi obsitos katona levele, melyet valószínűleg 1825-ben írt a Felséges Csá­szári és Királyi Debreczenyi Feö Prieksz Commissarius Keek Ur Eö Nagyságához, amelyben obsitos levelének újonnan való kiadását kéri. 2 „Legméllyebb alázatossággal felfedezni kénteleníttetem, azt Nagyságod kegyes szine előtt: Hogy az el folyt 1794-k esz­tendőben Tekintetes Gömör Vármegyében hellyheztetett Nagy Rötze Várossá részéről, magam jó szántából s Hazám és Felséges Uralkodó Fejedelmünkhöz viseltetett jó indu­latomból Katonának állván a legveszedelmesebb és leg véresebb ütközetekben az akko­ron Báró Alvinczy Nevét viselő Nemzetes Gyalog Regementben, Oberster Offlamiga Eö Nagysága Gróf Almásy Erste Major Smauzer és Companians Kapitány Plach Ura kor­mányzássá és vezérlések alatt a Lapp Batalionban 10 esztendők el forgásáig szolgáltam Felséges Uralkodónkat és Nemes Hazánkat, a hóll is három ismeretes és fájdalmas örö­kös sebeket vagy is plezurokat nyervén az 1814-k esztendőben örökös obschiddal haza bocsájtattam... "

Az önkéntesség mellett azért szükség volt a biztatásra is. Bacsinszky András munká­csi püspök 1796. július 25-én Ungváron kelt levelében a követezőket írja Tarkovics Ger­gely dorogi paróchusnak: 3 „ Kívántatik a franciákkal való hosszantartó és kegyetlen há­ború körülményei között, midőn az ausztriai Egyetemes Fölséges Úr alá vetett tartomá­nyok helyzete és rendjei az atyai vallás és a föld legfőbb fejedelme iránti szeretettől és buzgóságtól és bizonyos hazafias mindenféle megadandó segítségtől való vetélkedéstől égjen, az ékesszólás minden képessége felett méltó és igazságos, hogy egyházmegyém papsága, amely egyébként kimondhatatlan címek folytán ugyanerre a hálaadásra van kötelezve, ugyanezt tegye. E célból tehát elsősorban atyailag megbízom és buzdítom, hogy a paróchusok mindegyike az ifjúságot beszélje rá, hogy a katonaságot válassza Aztán pedig igen megfelelőnek tartanánk, hogy a papságunk nem részenként és egyénen­ként adományozzon pénzt, hanem különlegesen egy összegbe összegyűjtve és az egész papság adományaként ajánlja azt fel. Ez okból és célból, ennek a felajánlásnak az ügyét tárgyalják meg. Jelen levelemmel Uraságodat megbízom, hogy ezeket megkapva kése­delem nélkül levelek által a saját magának alávetetteknek gyűlésébe tűzze ki megtár­gyalni. "

Splényi Gábor gróf Nagykállóból 1796. január 14-én a következő levelet intézte Tar­kovics Gergely dorogi főespereshez: 4 „ hivatalomnál fogva Főtisztelendőségedet is arra kérem, hogy a magas parancsnak engedelmeskedve a kerületébe tartozó paróchus ura­kat súlyosan kérje arra, hogy ismét, amint már előbb is történt, a magyar ifjúságot arra ösztönözzék, hogy a katonaságot önként, jóakaratúlag válasszák, nehogy a pótlás hiá­nya a magyar légiót szétzilálja, másrészt pedig a katonaságot választó magyar ifjúság­nak azok a kegyek jutnának, hogy békekötés után, ha kívánja, mindegyik saját házába térhet vissza."

2 Görög Katolikus Püspöki Levéltár Nyíregyháza. Fasc. 39. No 16. 3 Uo. Fasc. 13. No 1. 4 Uo.

Arra is található forrás a főesperesi levéltárban, hogy a verbuválás hogyan zajlott le, s milyen jutalmat ajánlottak fel a katonaságot vállalóknak. Nagy János a Szabad Hajdú Kerület Fő Nótáriusa a következőképpen ír erről egy 1809. július 19-én kelt levelében: 5

,,A Nagy Méltóságú K.M.H. Tanácsnak Pesten 19-k Júliusban a fojó 1809-k esztendő­ben a 13981-k Számok alatt költ Kegyes Rendelése szerint valamint a több Országbeli Jiurisdictiott, ugy ezen NT Szabad Hajdú Kerületnek is azokon kivül kihez eddig állitot-tanak, valuntarnis az az Szabad akarat Szerent való Lovasokat vagy is inkább másik Rendbeli Insurgens Lovas Sereg kelletik mennél előbb állítani mellynél fogva ezen NT Kerület által is, ezen végre egy Svachon Lovas felosztatott a mostani Gyűlésen a Ns Vá­rosokra, melly szerint

Böszörményre 43 számból álló Recronta esik Nanasra — 36 Szoboszlora — 36 Dorogra — 26 Hatthazra — 24 VPércsre — 9

Summa 174

A Javaslatok mellyeket Eö Felsége ezen Szabad akarat szerent való Lovasokkal ajánl meg tettzik ezen ide rekesztem. Hirdetményből melyet is a Predicalo Székekből Tisztelen­dő Pap és Predicator Urak az egész nép előtt ki hirdetni fognak a következő Vasárnap a mikorra a Czélhoz alkalmazott Predicatió által a nép fel buzdittasson és a mikorra a verbunkott is el indítani, a Zászlókat ki szegezni a Nt Városok köteleztettnek: és minden 15 napra a Tns Fö Kapitány Urak a Recronták számáról Tudósítást tegyenek. "

Bacsinszky András munkácsi püspök egy 1784. október 27-én kelt levelében 6 kéri a hajdúdorogi főesperest, hogy a kerületében levő paróchusok nemcsak az anyaegyház­ban, de a leányegyházakban is rítusuk híveinél a kiküldött összeírókkal működjenek közre, és készségesen és hűségesen mondják be saját házukat és családjukat is. A püspök kéri, hogy a népet előlegzett, felesleges félelemmel ne ijeszgessék, hanem indítsák a hí­veket arra, hogy alázatosan és őszintén engedelmeskedjenek ennek a kegyességes rende­letnek, a katonai hivatalokkal minden együttgondolkodást ápoljanak. Minden egyes pa-róchust, akár kedvetlen, akár - amit nem remél - , ellenállót a felelősség igen nagy sú­lya terheli.

Maguk a paróchusok is készítettek listát a katonaságra kötelezettekről. Lupess István büdi adminisztrátor 1794. október 12-én a következő táblázatot készítette el: 7 „Azon gö­rög szertartású hívek vezeték- és keresztnevei, akik nevüket a hadsereghez adták és a po­rosz háború idejétől a legújabb időkig Mars zászlója alatt országunknak és birodal­munknak ellenségei ellen fegyvert viselnek...

A Devimoriano gyalogezredbe A Vorumzeria.no lovasezredbe Stephanus Polyák Ioannes Torma Georgius Kakutska Ioannes Fi lep Georgius Horváth Michael Oláh Georgius Bodrogh Georgius Polyák Costa Szűts 1793. november 1-től egészen

1794. május végéig ezek. Az Erdődi lovasezredbe Ioannes Nagy A szabad préda lovasai Michael Orosz Michael Kerekjárto Ioannes Varga Ioannes Tuzsan Andreas Nagy Mathias Sztodola

A Barkovi lovasezredbe A Gyulai gyalogezredbe Ioannes Nagy Andreas Soltész Michael Palintza Andreas Szakáts

Ioannes Polyák" A Hadik lovasezredbe Ioannes Lesko Ioannes Torr Ioannes Dorkó

A főesperesi hivatalban készült egy olyan táblázat is amely kimutatja, hogy a főespe-resi kerülethez tartozó paróchiák közül a francia háborúban 1792-1797 között hány gö­rög katolikus vallású katona harcolt.8 Itt néhány helység összesített adatát közlöm:

Nyíradony 5, Balsa 7, Bir 4, Balkány 5, Buly 5, Beitek 8, Bököny 11, Böszörmény 9, Büd 10, Baj 12, Dorog 54, Érkenéz 7, Ábrány 3, Mihályfalva 10, Timár 6, Szabolcs 1, Rakamaz 6, Kalló Semlyén 1, Rátzfejértó 6, Gelse 5, Hugyaj 8, Napkor 7, Nyíregy­háza 14, Oross 6, Pazony 1, Kótaj 5, Kemecse 3, Bogdány 3, Tura 2, Óvencsellő 5, Gáva 2. Összesen 214.

A ka tonák tevőleges segítése

Ebben a segítésben élen járt maga Bacsinszky András munkácsi püspök is. 1787. no­vember 22-én kelt levelében 9 a következőket írja a dorogi paróchusnak: „ ...megbízom a paróchust és munkácsi esperesemet, hogy rezidenciám alsó részében, ha valami üres há­lóhely lesz, abba néhány újoncot beengedjenek, hogy minden bajt elkerüljünk. A kolos­torba pedig, amelyben minden sarok telve van, senkit be nem engedhetnek.

Az előbbiekkel megegyezően az ún. hálóhelyekbe: az irodába és könyvtárba a tekinte­tes algróf hozzám intézett írásbeli kérelmére néhány újonc beengedhető. Mindezeket aka­ratommal nyilvánítottam ki Lázárevits kulcsárnak. "

András püspök továbbra is támogatja a francia háborúban harcolókat. 1795. novem­ber 26-án a következő kéréssel fordul a dorogi főespereshez: 1 0 „Őexcellenciája, a kancel­lár gróf leküldött leveléből megértve azt, hogy O Szent Felségének a francia háború sze­rencsésfolytatásához, dicsőségesen harcoló hadserege számára az egész Magyar Király­ságból másfél millió pozsonyi mérő zabra van szüksége, ezért Kedv éhségednek ezen fönn-séges parancs végrehajtásához és annak a királyi kegynek a megtartásáért, amelyet a pap­ság és egyházmegyém népe O Szent Fölsége előtt már ismételten is kiérdemelt, ezért Fő-esperességed számára minél gyorsabb közlésre ezeket adom tudtul: 1. Mindegyikparóchus a saját és filiális híveit akár a templomban, akár előtte magához hivatván elégségesen oktassa ki, és arra buzdítsa, hogy a jelen hadi szükségben a megkívánt zabot önkéntesen jóakaratúan, tehetségéhez mérten amennyire házi gazdasági megengedi, gyűjtse össze, és mikor a kilenc megye által kiküldött gyűjtő megjelenik, adják meg. "

A továbbiakban a püspök említést tesz az 1793-94-ben összegyűjtött 1578 rénus fo­rintról, amelyet a papságtól kapott. Ezt is hadi célra fordítja. Nincs korlátozva egyik pa­róchus sem, hogy ezenfelül a hívei gyűjtéséhez ő is adjon zabot.

1798. december 15-én József nádor levélben fordult Kricsfalusy János dorogi főespe­reshez is a következő kéréssel: 1 1 ,^4zon homályos fellegek, mellyek az óhajtott Békesség­nek sugarait árnyékba borították, még mind eddig el nem szélljesztethethetvén, és az Or­szágok dolgainak állapottyok megint a háború, és tsendesség között függőbe hozattatván; valamint az egész Monarchiának bátorsága, és következésképpen a mi édes Hazánknak meg-maradása is, ... azt kivánnyák a környúlállások, hogy Magyar Országból 1,500,000 mérő Zab, úgymint 900,000 azon seregnek számára, melly eddig a Rajna mellett álla, 600,000 pedig az Olasz Országban táborozó népnek számára, a ő Felsége akármelly hiv Jobbágyainak, s kedves Hazánk igaz fiainak jó szántából adattass ék, és azon Vármegyék által, a'mellyeknek kebelében laknak, a' Királyi Elésházakba szállíttassék. ...az említett másfél millió mérő zabnak az én gondviselésemre bízott N. Szathmár Vármegyére esendő részét, ezen Vármegyében lévő Birtokaihoz, 's tehetségéhez képest segítségével pótolni, és az illyetén szép példájával, a' szomszédjait is ne sajnállya, meg emlékeztetvén ez által őket is azon természeti szeretetre, mellyel mind önnön magokhoz, mind édes Hazájokhoz viseltetnek."

S a hosszú háború alatt a kérések nem szűnnek meg a hívek felé. Kutka János munká­csi helynök így fordul 1812. augusztus 15-én Bányay Antal dorogi főespereshez. 1 2 „...a mostani körülmények között, amikor a franciák és oroszok között a háború valósággal kitört, a mi fönnséges udvarunk, a francia császárral létrejött szerződés erejében megha­tározott számú katonai segédcsapatokat köteles szolgáltatni, ennek következtében ... a hűség és kegyelet bizonyítékául három dolog kell: katonai újoncok állítása, ugyancsak lo­vak állítása a lovas hadseregbe, a magyar bor adományozása úgy a táborokban, mint a kórházakban a katonák felüdítésére. "

Szökött katonák

A föesperesi levéltár jónéhány irata foglalkozik a szökött katonákkal. Bacsinszky And­rás püspök megtiltja a papoknak, hogy szökött katonákat rejtegessenek. Egy 1785. ok­tóber 15-én, a budai helytartótanácsban Simsits Pál szökött katona ügyében kelt levél szerint13 a helytartótanács azzal bízza meg a püspököt, hogy komolyan dorgálja meg a joghatósága alá tartozó három papot, akik a szökevények védelmezésébe belekevered­tek. A jövőre vonatkozóan egész papságánál azt a rendeletet tegye, hogy az ilyen gya­nús, útlevelüktől megfosztott embereket ne csak saját lakásukba ne fogadják be, hanem bárhol találják meg, azokat a polgári hatóságoknál jelentsék be, aki aztán a megfogotta-kat saját illetékességükben tartják. Ezen levél alapján a püspök körlevélben fordult a papsághoz. „Simsits Pál katonaszökevény... elhagyva munkácsi állomáshelyét, levetve katonai ruházatát... először a makarjai paróchushoz Bereg megyében, aztán a rákod­hoz Ugocsában, aztán Marmatiában a boronyai kolostor birtokára, aztán a darnói pa-róchiára, és végül az uglyai kolostorba szökött, így miután következőleg megfogatott, mindezeket megvallotta. Az illetékes, előbb említettparóchusokat és szerzeteseket.... kü­lönösen pedig a tisztelendő Csopey János makarjai lelkészt, aki ezt a szökevényt mint ilyet nem ismerve néhány napon keresztül folyamatosan megtűrte, és mikor elment né­hány ruhadarabbal megajándékozott, a királyi fennség igen súlyos méltatlankodás a ve­szélyének tette ki magát, hogy ő némely enyhítő körülmény figyelembevételével, s érte való kérések által védelmezve maradt mentes a legsúlyosabb figyelmeztetéstől és bünte­téstől. " A továbbiakban a püspök kéri a papokat, hogy ilyen szökevényt vagy gyanús személyt ne rejtegessenek, hanem jelentsék a civil vagy katonai hatóságnak. Ne vegyék figyelembe sem a rokonságot, sem a barátságot.

Az egyházi fórumokon keresztül is többször meghirdették az általános kegyelmet a szökött katonák felé. Gróf Tige Ferdinánd lovas generális 1796. november 1-i levelé­ben14 tudtára adja mindeneknek, „ ...hogy az hadi Seregedül elszökött fegyver viselők meg bánván Tselekedeteiket viszsza térni oda, a' honnét elszöktenek tellyes szándékkel kívánkoznának, ha elkövetett rosz tétemények büntetés nélkül maradna, és ök azon Tsá-szári Királyi hadi seregekhez, a' mellyek közzül vagy eltsábittattanak, vagy pedig Ne-gérdségbül elpártoltak, viszsza vétetödnének, erre tekintvén ... Eö Felsége... közönséges kegyelmet nyújtani méltóztatott olly formán, hogy Boldog Aszszony havának első nap­jaiul Mindszent havának utolsó napjáig az 1797 dik esztendőben ... mind azoknak, a' kik ... önként viszsza fognak térni, és az ö hadi seregeinél vagy a' Regimenteknél... ma­gukat állandó megmaradásra magokat lekötelezik, ... minden ellen mondás, nehézség, hátrálás nélkül viszsza vétetödgyenek... "

Ugyancsak közönséges pardont juttatott el Gróf Baillet Latour Maximilián hadi prés-es a papsághoz 1805. november 10-én. 1 5 Ebben közli, „ ...hogy az utolsó Háború ideje alatt, és azolta a Tsászári. és Ts. s Kir. Seregektől elszökött Katonaság közül sokan Eu­rópának leg-távolabb-lévö Tartományaiba, sött némellyek a' világ egyébb részeibe - is ki - bujdosván, az 1803-dik Esztendőben kiadott utolsó közönséges Pardonról

semmitse hallottak... elhagyott Zászlójokhoz annál szívessebben viszsza térni kívánkoz­nék, mint hogy.... ezentúl a' Ts. és Ts. Királyi Armadiánál a' holtig tartó Katonáskodás eltöröltetett, és néhány esztendőkre határoztatott hadi Szolgálatnak Kapitulátziója ho-zattatott bé légyen. " A kegyelem hat hónapra szól. Akik visszatérnek azokat bántódás nélkül visszafogadják, s elvett jószágaikat is visszaadják nekik. Azok a visszatérők, akik alkalmatlanok a további szolgálatra „ örökös Birtokiban Ö Felségének szabados tartóz­kodása engedtetik. "

A ka tonák házasságkötése

A katonák házasságának ügyében a papoknak nagyon körültekintően kellett eljárniuk. Ebben a témában Bacsinszky András püspök 1801. december 21-én kelt levelében egy házassági esetet ír le a dorogi főesperesnek. 1 6 Egy katonona felesége, miután férjét a ka­tonasághoz és a háborúba elvitték, férjének haláláról a paróchusnak levelet mutatott, amelyet a paróchus nem eléggé vizsgált meg, sőt maga a főesperes oktalanul elismert, s ugyanez a paróchus őt házasságilag megeskette. Nem sokkal ezután az első törvényes férj visszajött, és feleségét más férfivel már terhesen találta. „Az említett esetből megis­métlem a már levélileg kiadott parancsomat, hogy uraságod, minden területi paróchusát igen szigorúan oktassa ki, hogy a katonák hátrahagyott feleségeit ne oly vakmerően és merjék új házasságban megesketni. " A püspök kéri továbbá a főesperest, hogy minden ilyen halotti levelet először a paróchus vagy a főesperes vagy a katonai hivatalnok, vagy más megyei hivatalnok vizsgáljon meg és írjon alá. Ha a katonai hatóság nem tudja hite­lesíteni, akkor az ilyen írást küldjék fel a püspökhöz.

Ezt a püspöki parancsot bizonyára be is tartották a paróchusok. Erre utal a következő eset. Király József nagykállói alispán levelet írt a dorogi főespereshez, 1 7 amelyben Or-tutai György házasságkötésével kapcsolatban a következőket adja elő. Ortutai György meghatározatlan időre elbocsátott katona házasságkötéséhez engedélyt kért tőle. Az en­gedély megadásához kérte Ortutai Györgyöt, hogy mutassa be neki az elbocsátó levelét, amely igazolja, hogy meghatározatlan időre el van bocsátva, ezen kívül kérje ki a helyi engedélyt is, hogy a házasságkötéssel menyasszonyának a sorsát jobbá tegye. Ez is azt jelzi, hogy a szabályos utat úgy az egyházi mint a világi hatóságok betartották.

A kiválasztott és idézett iratok tartalma bizonyítja, hogy a X V I I I - X I X . század fordu­lóján az egyház igyekezett az egyszerű emberek mellett állni, támogatni és erősíteni azo­kat, akik a katonai sorsot vállalták. Az ő becsületük és hazaszeretetük számunkra is pél­da lehet. Helytállást tanulhatunk tőlük a nehéz időben, s azt, hogy az embernek vállal­nia kell a saját és a hazája sorsát.