a latin inflexiós morfológia a klasszikus latin inflexiós ... · allomorfia közvetlenül...

A latin inflexiós morfológia

� A klasszikus latin inflexiós morfológia teljes leírása (elsısorban allomorfiák tekintetében)

� A fonológiai környezetek egységes rendezésealapján (magánhangzós skála)

� Lényegesen egyszerőbb leírás, mint ami az irodalomban található

� Heteroklízis fı típusai

� A magánhangzók szonoritása?

Mi ebben az új?

� Az intuíció régóta jelen van, vö. a tıtípusok osztályai (a-tövek, i-tövek, msh-tövek...)

� Hagyományosan etimológiai alapú osztályozás, ezért nem egységes és tele van irreleváns információval

� Az újabb irodalomban helyenként indokolatlanulbonyolult morfológiai szerkezet, és/vagy a fonológiai környezetek indokolatlanult bonyolult leírása

Mi ebben az új?

Itt:

� Igei és névszói morfológia egységes leírása

� Az összes allomorfia binárisként való elemzése

� A környezetek egységes kezelése

� Σ: lényegesen egyszerőbb elemzés a korábbiaknál

� + A magánhangzók szonoritásának szokatlan funkciója?

Az ige: általánosságok

• Minden finit igealak két tı valamelyikébıl (imperfectum, perfectum, + supinum tı, abból csak nem finit alakok)

• A tövek végén levı szegmentum néha tekinthetıképzınek, de csak néha, és az inflexiószempontjából teljesen mindegy (1 kiv.)

– secare ‘vág’: csak impf, amare ‘szeret’: csak ige, nare ‘úszik’: mindig, fugare ‘megfutamít’: fn-képzı, denominális ige

• Tematikus mgh-nak nevezni (impf) szokás, de félrevezetı

• A három tı viszonyával nem foglalkozunk

Az imperfectumi alakok szerkezete

A perfectumi alakok szerkezete

Allomorfia közvetlenül impf-t ı után

Tıosztályok: -ā (I.), -ē (II.), -ī (IV.), -i, -u, -C (III.)

i → e / _# (capi → cape)

i → e / _r (capi+re → capere...)

a → ∅ / _V (ama+e-, ama+o → ame-, amo)

i → ∅ / _ī (capi+ī →capī)

A tıvégi szegmentumok mint környezetek

A 14-bıl 11 két nagy típus valamelyikébe esik:

1. típus

C_ u_ i/ī_ ē_ ā_

2. típus

NB. Az u-tövőek egyáltalán nem viselkednek magánhangzós tövekként: tribuunt ‘osztanak’..., [uw]? Vö. még fu-/fore ‘lenni’

Az i-töv őek elemzése

• A fentebbi négy fonológiai kiigazításból három az i-tövőeket érinti

• Nincs egyetlen alakjuk sem, ami ne esne egybe vagy az ī-tövőek, vagy a msh-tövőek megfelelıalakjával

• Tehát elemezhetık heteroklitikus igékként

→ Nincs i-tövő ragozás, hanem az ī-tövőek egy részhalmaza bizonyos alakokban szisztematikusan msh-tövő

• (tkp. az ókorban is valahogy így írták le)

Allomorfia közvetlenül impf-t ı után, 2. verzió/1 (vö. kiosztvány 3)

Allomorfia közvetlenül impf-t ı után, 2. verzió/2 (vö. kiosztvány 3)

Allomorfia közvetlenül perf-t ı után

Allomorfia közvetlenül perf-t ı után: formai típusok (vö. kiosztvány 2)

Allomorfia közvetlenül perf-t ı után: tıvégzıdések

• Az impf.-ban lexikális tulajdonság, hogy mire végzıdik a tı → nagyobb változatosság

• A perf.-ban kisebb: a tı csak msh-ra vagy [u]-ra végzıdhet, és van két [ī]: ī- ‘megy’ (ire), desī-‘abbahagy’ (desinere)

• Egyéb mgh-s tıvég csak a fakultatív v-törlésmiatt alakul ki:

dēlē(v)- ‘eltöröl’, nō(v)- ‘tud’, probā(v)- ‘elismer’

Lexikálisan variábilis a hajlandóság a v-törlésre, de csak akkor lehetséges, ha toldalék


Ugyanaz a két nagy típus, mint impf-ban:

1. = is-

C_ u_ i/ī_ ē_ ō_ ā_

2. = er-


A nem alternáló toldalékok /1: -ī, -it

Lehetséges elıttük a v-törlés, de csak -īv- végőperf. töveknél:

audīvi(t) ~ audii(t) ‘hallotta(m)’finīvi(t) ~ finii(t) ‘befejezte(m)’novi(t) ‘tudta(m)’amavi(t) ‘szerette(m)’


A nem alternáló toldalékok /2: -imus

Nem lehetséges elıtte a v-törlés, de -ī- végő perf. töveknél rendszerint -mus:

abī-mus ‘elmentünk’, de

audīv-imus ‘hallottunk’

→ tkp. marginálisan alternáló toldalék,vagy alternáló toldalék, csak nem jöhet létre magánhangzós környezet a számára


még két apróság:

• az abiisse-típusú alakok marginálisan léteznek

• s-szel toldalékolt perf. töveknél marginálisan elıfordulnak az is-toldalékok mgh utáni variánsai:

– divisisse ~ divisse ‘felosztani’, dixisti ~ dixti‘mondtad’, traxisse ~ traxe ‘húzni’

(a többszörös s-ek törlése vagy szótagszerkezeti kiigazítás, vagy a perf. -s- toldaléka is törlıdik ugyanúgy, mint a -v-)

Allomorfia közvetlenül perf-t ı után (kiosztv. 4)

Allomorfia b ıvített t ı után

Azaz személyragok nem közvetlenül impf. vagy perf-tı után; csak [r b i ā ē], tehát 1. típus:

Az igei allomorfiák összefoglalása

Az igei allomorfiák (helyi anomália / 1)

agantagent

agatisagetis

agamusagemus

agataget

agasages

agam←agam(*agem h.)

Coni. -a-Fut.Ind. -e-

Az igei allomorfiák (helyi anomália / 2)

egerint←egerint(*egerunt h.)

egeritisegeritis

egerimusegerimus

egeritegerit

egerisegeris

egerimegero

Praes.Perf.Coni -eri-

Fut.Perf. -er-

A névszóragozások

• szerkezetileg egyszerőbb, mint az igeragozás (nincsenek bıvített tövek, csak tı+eset/szám-rag)

• morfofonológiailag viszont bonyolultabb

• (a nyelvtani nem jelölésérıl itt most nem lesz szó)

A névszóragozások

• lehetséges tıvégzıdések:

-ă -ŏ/ŭ -ē -ū/ŭ -ĭ -C

• az i-tövőek heteroklitikusak:

– civi- ~ civ- ‘polgár’, urbi- ~ urb- ‘város’...

de máshogy, mint az igék, mert

– nem rendszeres (kiszámíthatatlan, hogy konkrétan mely alakok milyenek)

– nem szimmetrikus (nincs tiszta i-tövő névszó)(NB. itt sem etimológiai alapon osztályozunk! pl. -ēs)

Sing Nom és Acc (kiosztvány 6)

Sing Gen, Dat és Abl (kiosztvány 7)

Plur Nom és Acc (kiosztvány 8)

Plur Gen és Dat/Abl (kiosztvány 9)

A névszói allomorfiák összefoglalása

Névszói + igei inflexió együtt (kiosztvány 10)

A magánhangzós skála

a o(/u) e i,u C

Kérdés:

• ez azonos-e a hangzóssági skálával (szonoritás)?

• mi a helyzet a zárt magánhangzókkal?

A magánhangzók szonoritása

Fonológiailag:

– alsó–felsı kontraszt, centrális–szélsı kontraszt

Fonetikailag:

– intenzitás, idıtartam, toldalékcsı nyitottsága, akusztikai energia, szájüregi nyomás

Funkció/megnyilvánulás:

– szótagsúly (moraikusság), hangsúlyozhatóság, zöngétlenedés


A latin magánhangzós skála?

Fonológiailag:

– alsó–felsı kontraszt igen

– centrális–szélsı kontraszt nem releváns

Fonetikailag:

– intenzitás, idıtartam, toldalékcsı nyitottsága, akusztikai energia, szájüregi nyomás – ezek nem vizsgálhatók, bár némi jele mintha volna annak, hogy a felsı mgh-k (legalábbis az [i]) rövidebbek voltak, vö. Sen (2014)


A latin magánhangzós skála?

Funkció/megnyilvánulás:

– szótagsúly (moraikusság), hangsúlyozhatóság –ezek irrelevánsak, az összes mgh egyformán viselkedik (eltekintve a hosszúságtól)

– zöngétlenedés a latinban nincs

→ a skála egyetlen funkciója az inflexiós morfológiában figyelhetı meg, annak tkp. a központi szervezı elve


Hasonló példák nehezen találhatók;

– udihe (tunguz): más allomorfok felsı és nem felsımgh-k után – ez 1 db bináris kontraszt

– finn: PlurGen rag variabilitása a mgh nyíltságának függvénye – ez egyetlen rag egy gazdag inflexiós rendszerben, és más tényezık is szerepet játszanak (szóhosszúság, szótagsúly)

De a nyíltság központi szerepe és az egyszerőség amellett szól, hogy ezt a mgh-s skálát és a szonoritást ne tekintsük két külön dolognak

→ szokatlan funkció!


A felsı nyelvállású magánhangzók hogyan viszonyulnak egymáshoz?

Névszói + igei inflexió együtt (kiosztvány 10)


A felsı nyelvállású magánhangzók hogyan viszonyulnak egymáshoz?

Ha nem ugyanakkora a hangzósságuk, akkor az [u]-nak kellene, hogy nagyobb legyen

• a névszóknál mindig egyformán viselkedik az [i]-vel

• az igéknél mindig egyformán viselkedik a mássalhangzókkal

→ ha az igéknél ezek a tövek [uw]-ra végzıdnek, akkor a probléma eltőnik, szon [u] = szon [i]

Összefoglalás

A latin nyelv teljes inflexiós rendszere leírható

• a magánhangzók szonoritási skálája alapján

• lényegében bináris allomorfiák halmazaként

• amelyeket az egybefüggıség (kontiguitás) jellemez

– vagyis ha a skálán két nem szomszédos környezethez ugyanaz az allomorf tartozik, akkor a köztük lévı összes környezethez ugyanaz az allomorf tartozik

a latin inflexiós morfológia a klasszikus latin inflexiós ... · allomorfia közvetlenül...

Documents