Paraeit. htmg. 17. 1984.

A Magyar Parazitológusok Társasága második évtizede·

Dr. KASSAI Tibor az MPT elnöke

"The sec ond decennium of the Hungarian Society of Parasitologists" - Kassai, T .­Parasit. hung. !2.. 127.132. 19'84.

ABSTRACT. Presidential report held at the plenary session of the Hungarian Society of Parasitologists devoted to the twentieth anniversary of its foundation in 1964. Major activities of the HSP are briefly surveyed and major achievements ob­tained during the last decade on the field of veterinary, medical and zoological parasitology in Hungary are outlined . The critical assessment concludes by sug­gestions for further activities of the HSP.

Amikor a 60-as évek elején a parazitológia míl:velésével foglalkozó szakemberek nemzeti tár­saságokba való tömörülésének a mozgalma Európában kibontakozott, hazánkban a parazitoló­gia már jelentős múltra tekinthet vissza mind amedicina, a zoológia, a növényvédelem, külö­nösfn pedig az állategészségügy területén. A KÖ'l;alkalmazottak Szakszervezete Allategész­ségUgyi Szakosztályának keretében már 1960 óta parazitológiai szakcsoport ma'ködött, s ugyan­csak 1 960-ban a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya keretében szerve ­zett Allatorvostudományi Bizottság tanácsadó testületeként létrehoztak egy Parazitológiai Al­bizottságot is. 1961. március 17 -én keltezet~ a KOTLAN Sándor akadémikus kezdeményezé­sére alakult intéző bizottságnak az azelőt-:rJesztése, hogy az MTA keretében önálló parazi­tológiai társaság szerveztessék. 1963. december 16-án került sor az alakuló közgyülésre, az új társaság első elnökéül KOTLAN Sándor professz~t, titkárául pedig NEMESÉRI Lászlót választotta . A Magyar Parazitológusok Társasága igy tulajdonképpen 1964-ben kezdte meg m{fködését.

Az MPT létrejöttére való e rövid visszatekintéssel hajtunk fejet azok előtt, akik megtették az első lépéseket az úton, amelynek a második 10 esztendős szakaszáról, munkánkról, eredmé­nyeinkről és kudarcainkról kívánok számot adni.

A 20 éves évfordulót azonban nem az ünneplésre, hanem a tanulságok megfogalmazására hívó alkalomnak érezzük, abban a szellemben, amelyet az MPT decenniumán LÖRINCZ Ferenc professzor, Társaságunk akkori elnöke így fogalmazott meg: "Nem magunkat ünnepelni va­gyunk itt, hanem a jobb és eredményesebb jövő érdekében magunkat bírálni és jobbitani" (1).

Annak idején, a 1 O éves évforduló alkalmából rendezett közgya'lés két referátuma foglalkozott az MPT első évtizedének az eredményeivel és a jövő feladataival (1,2). Hogyan alakult tudo­mányterületünk helyzete a második évtizedben?

Az itthoni helyzet számbavételét előzze meg egy rövid kitekintés bizonyos nemzetközileg ta­pasztalható tendenciákra.

*~'i~~~~~ az MPT 20 éves jubileuma alkalmából rendezett tudományos ülésen BUdapesten, 1984 . június 14-l5-én.

127

Az állattenyésztésben világszerte kétféle tendencia párhuzamos felerősödését lehet tapasz­talni. Egyrészt fokozódott a készség annak a felismerésére, hogy a parazitás fertőzések - még klinikailag tünetmentes lefolyás esetén is - gazdaságilag jelentős kárt okozhatnak. E veszte '­ségek cSÖkkent~sére korszer(f, széles hatásspektrumú parazitaellenes szerek egész sora került forgalomba, s ezeket sok országban intenzív védekezési programok keretében, az ál­lattenyésztési technológiák szerves részeként kiterjedten alkalmazzák.

Másfelől viszont a válságos közgazdasági helyzet, a nehezedő piaci viszonyok, az exportpia­cokért folyó kiéleződött verseny hatására az állati termékeket előállító gazdaságok - a kis­és nagyüzemek egyaránt - a termelési költségek csökkentésére kényszerülnek. A termelő kénytelen jobban mérlegelni, hogy korlátozott pénzügyi eszközeit állategészségügyi szolgál­tatásokra, vagy a termelés gazdaságosságát jav{tó egyéb célokra érdemesebb-e felhasználni. A kiélezett gazdasági helyzetben az állattartók mind kritikusabbá válnak az ajánlott védeke­zési programokat illetően. Ezért előtérbe került, ill. kerül majd a következő években az ál­lategészségügyi szolgálat, s ezen belül a parazitózisok elleni védekezés gazdasági hasznának a mérése.

Ami a közegészségügyi szempontból jelentős parazitás fertőzések elleni védekezést illeti, ez nem gazdasági kérdés. A háziállat-parazitózisok esetében azonban az eddiginél fontosabbá vált annak a vizsgálata, hogy mi a parazitás fertőzöttségnek az a szint je, amely még össze­egyeztethető a gazdaságos termeléssel. Hazai és nemzetközi vonatkozásban is hiányzanak azok a vizsgálati eredmények, amelyek kellő alapot nyujthatnának a védekezési stratégiákat érintő döntésekhez. Igy számolni lehet azzal, hogy a sokszor nem szembettlnő károkat okozó bántalmak, köztük a parazitás fertőzések elleni védekezésre esetenként olyankor is keveseb­bet költenek majd, amikor pedig ez gazdaságilag nem letine indokolt.

A gazdasági nehézségekhez való alkalmazkodás jele, hogy az intenzív, iparszer<í, szakosított telepek mellett újabban ismét terjed a legelőre alapozott, energiatakarékos tartástechnológi­ák alkalmazása az állattenyésztésben, különösen a szarvasmarha ágazatban. A legelőn nevelt állat azonban jobban ki van téve egész sor élősködő fajjal való fertőzésnek.

Az utolsó 10 év egyik eredménye a magyar mezőgazdaságban, hogy - többnyire állatfajonként szervezett - különféle termelési integrációk, termelési rendszerek jöttek létre, amelyek je­lentős szerepet játszottak a korszer(\' termeléstechnológiák hazai elterjesztésében. Újabban tapasztalható az ágazati integrációval szemben a területi integrációra való törekvés. Az adott terület összes állattenyésztő üzeméré kiterjedő integráció a parazitózisok elleni védekezés­ben is elősegíti a jobb, tartósabb eredmények elérését.

Az elmúlt évtized egyik sajnálatos fejleménye, hogy nagymértékben megnőtt a parazitózisok elleni kemoterápiával, különösen a fürösztő és permetező szerek, légyirtó szerek kiterjedt használatával kapcsolatos környezetvédelmi gondok jelentősége, a maradványanyagok és a gyógyszerrezisztens élősködő-törzsek problémája.

A paraziták által emberben okozott fertőzések földrészünkön ma is gyakoriak ugyan, köz­egészségügyi szempontból mégsem elsőrendű jelentőségüek. Más a helyzet a Föld 120 "fejlő­dőnek" nevezett, több mint 3 milliárd ember által lakott országában, amelyek egynegyede 45 éves várható élettartammal, 16%-os csecsemőhalandósággal a fejlődéS legalacsonyabb fo­I,<án áll. Ezekben az országokban a parazitás fertőzések okozzák a legsúlyosabb, tömeges betegségeket.

Az Egészségügyi Világszervezet által 1955 óta szervezett és anyagilag támogatott malária­eradikációs program eredményei jó ideig a legnagyobb reményekre jogosítottak: 36 ország jelentette az eradikációs program sikeres befejezését, 648 millió ember mentesült a malá­ria-fertőzés kockázatától. Az 1960-as évek közepétől azonban a világ sok részén súlyos visz­szaesés következett be, elsősorban a rovarirtó szerek drágulása, a malária vektorok rovar­irtó szerekkel szembeni, valamint a plasmodiumok maláriaellenes szerekkel szembeni re­zisztenciájának a kialakulása miatt. Napjainkban újra 214 millióra becsülhető a világ malá­riás betegeinek a száma. Európa 197 5-től mentes ugyan az autochton esetektől, mégis évente

128

3 -4 ezer _ hazánkban is újabban évente 10-50 behurcolt maláriás megbetegedést regisztrálnak. A schistosomákkal fertőzött emberek számát 200 millióra becsülik és további 600 millióan vannak kitéve a fertőzés veszélyének. Onchocercosisban mintegy 30 millió, trypanosomiasis­ban több mint 10 millió ember szenved.

Figyelemmel ezekre az elterjedési adatokra, te rmészetes, hogy az Egészségügyi Világszer­vezet a humán parazitósisok elleni védekezést nemzetközileg a legfontosabb tennivalók között tartja számon, s nem meglepő az ember parazitás bántalmai iránti érdeklődés hazánkban újabban tapasztalható bizonyos fokú fokozódása sem.

A Magyar Parazitol6gusok Társasága, m(fködésének második évtizedében is az alapszabály­ban megfogalmazott célpk szellemében, a maga eszközeivel kitartóan igyekezett szolgálni hazánkban tudományágunk fejlődését. Bár kezdeményezéseink nem mindig vezettek eredmény­re, egészében véve az elmúlt tíz esztendő Társaságunk életében tevékeny és sikeres idő-

szaknak tekinthető.

1) Állandó feladatként kezeltük a Társaság szervezeti kereteinek a rendben tartását. Annak ellenére, hogy a tagdíjfizetéssel elmaradt k?-rtársaink tagságát megszüntettük, taglétszámunk az 1974. évi l73-ról 232-re emelkedett. Otrőlll-re gyarapodott pártoló tagjaink száma is. A tőlük kapott anyagi támogatás összege évi 62 OOO, - Ft, ami rendkívül hathatós segítséget jelent a Társaság mŰködésének anyagi megalapozásában . Ezért a támogatásért szeretném köszönetem kifejezni. Társaságunk tagnévsorának új kiadása rövidesen megjelenik.

2) Rendezvényeink sorából kiemelkedik az Állatorvos Parazitológusok Világszövetségének 1981. július 13-17. között Budapesten megrendezett 9. Nemzetközi Konferenciája. Társasá­gunknak ez volt az eddigi legnagyobb erőpróbája. A szervezésben közremdködött tagtársaink lelkes és áldozatos munkájának volt köszönhető, hogy a 32 országból érkezett közel 300 szak­ember részvételével lezajlott rendezvény magas szintű' lebonyolítása a résztvevők körében teljes sikert aratott és tovább e rősítette hazánk és Társaságunk jó hírét a nemzetközi szak­körökben. Elnökségünk a legutóbbi ülésen olyan határozatot hozott, hogy - ha szándékunkat az MTA elnöksége is támogatja - Társaságunk magára vállalja 1988-ban az V. Európai Parazi­tológiai Multikollokvium Magyarországon történő megrendezését.

3) A Jugoszláv Parazitológusok Társaságával közösen 2-3 évenként megrendeztuk az immár hagyományossá vált jugoszláv-magyar parazito16giai találkozókat.

4) Az elnökség munkájának egyik fontos területe, hogy javaslatokat dolgoz ki a parazitológia fejlődését elősegítő tudománypolitikai, szervezeti és gyakorlati kérdések megoldására . E te­vékenység keretében 1976-ban részletes javaslatot dolgoztunk ki korszerii alapkutatási fel­adatok teljesítésére alkalmas parazitológia i osztály felállítására a Magyar Tudományos Aka­démia akkoriban jelentős fejlesztési perspektiva előtt állott Állategészségügyi (ma: Állator­vostudományi) Kutató Intézetében. Meg kell mondani, hogy ez az elgondolás az Intézet akkori _ de azóta pénzügyi alapok hiánya miatt tárgytalanná vált - fejlesztési koncepciójában sem kapott helyet, s az Intézetben folyó parazitológiai kutatások bázisa azóta bővülés helyett in-

kább sz(fkUlt. 5) Az Országos Állategészségügyi Intézet parazitológia i osztályának 1977-ben történt meg­szüntetése után elnökségünk - ugyancsak részletes javaslat kidolgozásával - kezdeményezte az Intézetben a megfelelő szintű parazitológiai tevékenység feltételeinek a helyreállÚását. Örömünkre szolgál, hogy 1983-tól kezdve ismét md'ködik önálló parazitológiai osztály az In­tézetben, s a közeli jövőben várható az osztály munkafeltételeinek jelentős megjavftása.

6) A 'parazitológiai munka hazai szintentartásának és kibontakozásának az esélyeit illetően komoly reményekre jogosított tudományágazatunk 1974 -75-ben elvégzett helyzetelemzése. Az MTA által e célra életre hívott ad hoc bizottság elkészített egy jelentést. Ennek alapján az MTA IV. Osztályának 1975. júniusi osztályülése - a Biológiai Tudományok, valamint az Orvostudományok Osztálya képviselőivel egyetértésben - megállapította, hogy "a jövőben csak akkor várható a parazitológiával szemben támasztott hazai társad:lmi igények kielégítése, ha haladéktalanul hathatós intézkedések történnek a tudományág müvelése feltételeinek a meg-

129

javÚására". Ennek elősegítésére az osztályülés 12 pontból álló javaslatot fogadott el. s eze­ket eljuttatta a végrehajtásukban illetékes főhatóságokhoz. A javasolt intézkedések elsősorban a parazitológus specialista-képzés lehetőségeinek a megjavftását és a hazai p~razitológiai kutatás központi bázisának a létrehozását kívánták szolgálni.

Társaságunk elnöksége részt vett a helyzetelemzés elkészítésében és éveken át szorgalmazta a javító szándékú határozatok megvalósÚását. Sajnos érdemi eredményeket nem érttink el. Ma már megállapúható, hogy bár a helyzetelemzés feltárta a szakterület fejlesztésének a problémáit, javulás helyett a helyzet az utolsó 10 évben tovább romlott.

Főhatóságainknak a parazitológia i kérdések iránti érdeklődését jelzi, hogy az MTA és a MÉM állatorvostudományi bizottsága még ez évben napirendjére til'zi a háziállat-parazitózisok el­leni védekezés helyzetének a megvitatását. Úgy véljük azonban, hogy az érdeklődésnél jóval többre lenne szükség.

7) Elnökségtink megvitatta az új, 28/1981. MÉM sz. állategészségügyi szabályzat tervezetét, és javaslataival segítette a parazitás fertőzések elleni védekezés megfelelő igazgatási kere­teinek a kialakítását.

8) Az elnökség időt és fáradságot nem kímélve foglalkozott folyóiratunk, a Parasitologia Hun­garica körül kialakult súlyos helyzet megoldásával. A már említett 1975. évi akadémiai aján , lások egyik pontja előirányozta a Parasitologia Hungarica fejlesztését és az évi egy kötet he­lyett két kötetben való megjelentetését. Azonban ennek éppen az ellenkezője történt . A Ter­mészettudományi Muzeum főigazgatója megvonta a lap megjelenéséhez addig nylijtott anyagi támogatást. aminek a következtében 1981-ben lapunk nem tudott megjelenni. Társaságunk ar­ra kényszerült, hogy maga gondoskodjék a kötetenkénti mintegy 100 OOO Ft-os előállítási költség előteremtéséről. Elnökségtink. az 1981. decemberi közgy{fléstől kapott felhatalmazás alapján és a lapban fizetett hirdetéseket elhelyező gyárak pénzügyi támogatásával biztosította a lap folyamatos megjelenésének pénzügyi alapját, s lapunk az 1982. évi 14. kötettől kezdő­dően, saját költségtinkön, egyedül az MPT orgánumaként jelenik meg. A lapnak az elmúlt év­ben megjelent külön, gyíl'jteményes tárgymutató kötetével kívántuk segÚeni az olvasóknak a korábbi 14 kötetben megjelent rendkívül gazdag ismeretanyagban való eligazodását. Minden reménytink megvan rá, hogy dr. MURA! Éva tagtársunk odaadó szerkesztő munkája mellett lapunk a jövőben méginkább betölti majd feladatát.

9) 1982. decemberében elnökségtink pály ázatot írt ki állomási és gyakorló állatorvosok részé­re a parazitózisok elleni védekezés gazdasági eredményességére vonatkozó gyakorlati tapasz­talatok feldolgozására . Ezzel a parazitaellenes rendszabály.ok gazdasági hatékonyságának megállapítására irányuló ökonómiai vizsgálatokat kívántuk ösztönözni. A pályázat visszhangja alapján ma már tudjuk, hogy a vártnál csekélyebb eredménnyel.

10) Eredményeink között tartjuk számon, hogy Társaságunk nemzetközi téren is sokoldalú te­vékenységet folytat. nemcsak számos testvértársasággal való kétoldalú kapcsolatai ápolásá­val, hanem azáltal is, hogy a nemzetközi parazitológiai szervezetek vezető testületeibe bevá­lasztott magyar tisztségviselők révén közvetlenül is érvényesÚhetjük befolyásunkat a testü­letek munkájában.

Az elmúlt évtizedben a meglévő lehetőségek kihasználásával lendületes és eredményes mun­ka folyt hazánkban a parazitológia különféle területein. Ezek néhány jellemzőjét szeretném röviden összefoglalni.

Az állategészségilgy területén fontos előrelépést hozott az 1982. jan. l-vel hatályba lépett új állategészségügyi szabályzat. Az íly módon létrejött rendeleti, igazgatási háttér segítségével il korábbinál jóval szervezettebbé vált országunkban a parazitózisok elleni védekezés. , .

Javult a parazitológiai munka általános színvonala a megyei állategészségügyi és élelmiszer­ellenőrző állomásokon. bár e tekintetben a megyék között jelentős különbségek vannak. Az ál­lomások befejezték a mezőgazdasági üzemek parazitás fertőzöttségének a felmérését, amely-

1.30

nek alapján most a célszeríf és gazdaságos védekezési stratégiák kialakÚása és ezek ered­ményeinek az ellenőrzése került előtérbe. Ez a munka fokozott szakmai követelményeket tá­maszt az állomásokon dolgozó igazgatási és laboratóriumi szakemberekkel szemben. Figyel­meztető, hogy az állomási laboratóriumokban elvégzett parazitológiai vizsgálatok száma az 1982. évi kb . 350 000-ről1983-ra mintegy 100 OOO-rel csökkent. Fokozott támogatás sal kell elérni, hogyavizsgá1atok számának a csökkenése ne a parazitózisok elleni védekező munka intenzitásának és színvonalának a gyengülésével, hanem éppen ellenkezőleg, azok javulásával járjon.

Az utolsó 10 e sztendőben jelentősen csökkent néhány parazitózis hazai előfordulása. A szarvas­marha hypodermatosis ellen 1973 · óta országosan bevezetett tervszerlI védekezés eredmé­nyeként a fertőzöttséget a korábbi mintegy 40/0 helyett 1983-ban már csak a szarvasmarhák 0,150/0-ában lehetett megállapítani. Sertésvágásoknál a hólyagférges májak gyakorisága az 1985 . évi 27, 4"/o-ról országosan kevesebb, mint 10/0-ra csökkent, a kistermelői állományban kb . 2,50/0-os a fertőzöttség. A serté s ors6férgessége ellen a telepek közel 700/0-ában rendsze­resen, a technológiába beépitett rendszabályokkal védekeznek. A sertések ors6féreg-fertő_ zöttsége mégis általánosan elterjedtnek mondható. Jelentős tudományos (alapkutatás jelleg{1) és gyakorlati eredmények születtek a hazai halállomány parazitás fertőzöttségének és a para­zitás fertőzés kórtani vonatkozásainak, orvoslási lehetőségeinek a felderítésére végzett ku­tatásokban. Rosszabbodott viszont a helyzet egyes külső élősködők okozta bántalmak terén (szarvasmarha, juh, sertés rühössége). 1978 óta új és súlyos kár okkal fenyegető parazitó­zisként kell számolnunk a mézelő méh ázsiai nagy méhatkák által okozott varroosisával amely azóta országszerte elte rjedt. '

A humán parazitológiai tevékenység hazánkban három fő feladatkörre összpontosul. 1) A ru­tin diagnosztikai vizsgálatok, amelyek zöm é t. évről-évre nagyobb szá.mú vizsgálatot. a köz­egészségügyi-járványügyi szolgálat szaklaboratóriumai és az OKI parazitológiai osztálya végzi. 2) A parazitológiai hálózat feladatát kéI?ezi az import parazitózisok felderítése. sz 11-rővizsgálatok végzése, terápiás tanácsadás és kezelés utáni ellenőrző vizsgálatok ellátása. Az ilyen irányú vizsgálatok száma is növekvő tendenciát mutat. 3) További feladatkör a jár­ványügyi-parazitológiai vizsgálatok. az asszanációs tevékenység, a parazitával fertőzött sze­mélyek környezetsz(J'rő vizsgálata. higiénés vizsgálatok.

A vázolt feladatok teljesítésével járó leKötöttsé g mellett csak kevés idő és energia marad ku­tatásra. Ez a tevékenység is csaknem teljesen alkalmazott kutatás. amely a gyakorlati mun­kával összefüggő kérdések tisztázására. a diagnosztikai módszerek fejlesztésére irányul. Alapkutatásról nem beszélhetünk.

Ismerve a humán parazitológiai hálózat feladatait. nehézségeit. az elért eredmények dícsé­retre méltóak. Az elmúlt évek során országos viszonylatban csökkent az enteralis parazitó­sisok és a fejtetvesség gyakorisága: Újabb. dia.gnosztikai módszerek be vezetésével, a meglé­vők szélesítésével javultak a szöveh paraZltózlsok fehsmerésének, gyógykezelésének az esé­lyei. Az OKI parazitológiai osztálya által összeállított "Módszertani útmutató" jól szolgálta a hálózat diagnosztikai munkájának módszertani és szemléleti egységesítését.

Eredményes 10 évet tudhatnak maguk mögött a zoológiai parazitológia területén mtfködő kar­társaink is. A Természettudományi Múzeum munkacsoportja ezalatt 20 OOO gazdaáll.at (főleg kisemlős) parazitológiai vizsgálatát végezte el. A Hortobágyi és a KIskunsági Nemzeti Park­ban lezajlott faunisztikai viz sgálat eredményeként 384 belső élősködő fajt találtak. közöttük az európai faunára nézve új fajokat is. Az elmúlt évtizedben 10 ezerről 50 ezer fiolára. ill. készÚményre gyarapodott a Természettudományi Mú;.e~m parazitológiai gyil'jteménye. jelen­tős részben a debreceni dr. EDELÉNYI Béla által gyuJtott anyagnak az Állattárban történt el­helyezésével. A Természettudományi Múzeum munkaCljioportja hathatósan segíti az országban szétszórtan mil'ködő. egyes élősködő vagy gazda-csoportokra specializálódott parazitológusok kutató munkáját. akik közül egyesek nemzetközileg is figyelmet érdemlő eredményeket ér­tek el.

Ha tagtársaink szakma szeretete és megfeszít.ett munk,ája révén történt is előrehaladás szak­területünkön. ezek az eredmények nem fedhehk el a sulyos problémákat. amelyek miatt a ha-

131

zai parazitológia nem tud lépést tartani a szakma nemzetközi fejlődésével. Az 1975-ös aka­démiai helyzetelemzés főbb megállapításai ma is érvényesek, ezért itt csak a legfontosabb néhány gondot kívánom megemlíteni.

1) Nincs parazitológia i bázisintézet. Mivel a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Lengyelor­szágban, Bulgáriában több ilyen intézet évtizedek óta mífködik, e tekintetben a szocialista or­szágoktól is elmaradtunk.

2) Hiányoznak a parazitológiai alapkutatásokat anyagilag támogató programok. Megnőtt vi­sZOnt a felhasználók (gyógyszergyárak, állattenyé sztő gazdaságok stb.) igénye a gyakorlatban közvetlenül hasznosítható kutatási eredmények iránt. A jelenlegi érdekeltségi rendszerben még a korábban főleg alapkutatással foglalkozók is kénytelenek alkalmazott kutatást vállalni.

3) Továbbra sem kielégítő a parazitológiai ismeretek oktatása elsősorban az orvosképzésben. Hiányos a szakterület megfelelő tankönyvekkel, jegyzetekkel való ellátottsága, különösen az állatorvosképzésben .

4) A gyógyító orvosi szolgálat ré széről évről-évre nő az igény a humán parazitológiai háló­zat szolgálta tásai iránt. Ezzel azonban a személyi és tárgyi feltételek alakulása nem tartott lépést. Sok helyen van munkaerőhiány és fluktuáció. Ezek mellett a laboratóriumok elhelye­zése a másik alapvető probléma . A KÖJ ÁL-ok feládatai bővülnek, új profilú laboratóriumok létesülnek a meglévő alapterületen a régiek - többek között a parazitológiai laboratóriumok -rovására.

Az elmondottakban nem volt szándékom teljes képet adni Társaságunk tevékenységének min­den területéről. Arról a sok munkáról, erOfeszÚésről sem, amelyet elnökségünk minden tag­ja sok más tagtársunkkal együtt az elmúlt időszakban kifejtett, s ami nélkül eredményeink is jóval szerényebbek lettek volna. Társaságunk a maga dinamikus kezdeményezéseivel, javas­lataival, tudományszervező munkájával az alapszabályok előírta kötelezettségeinek megfele­lően, történetének második évtizedében is eredményesen teljesítette feladatát . Az ebben köz­remdködött minden tagtársunknak szeretnék fáradozásukért kös zönetet mondani. Készségük a szakterületünk előrehaladását szolgáló feladatvállalásra jelentette eddig is, s jelenti a jö­vőben is a legbiztosabb alapját eredményeinknek. V é gül az elnökség nevében szeretném meg­köszönni a Magyar Tudományos Akadémiának, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium állategészségügyi főosztályának, az Allatorvostudományi Egyetem vezetőségének, a me­gyei állategészségügyi és élelmiszer ellenőrző állomások igazgatóinak, pártoló tagjainknak, egyes gazdaságoknak a rendezvényeink szervezéséhez é s egyéb munkáinkhoz nyújtott segft­s é gét.

IRODALOM

1. LŐRINCZ, F. (1974): A Magyar Parazitológusok Társasága tevékenységének első tíz éve.-Parasit. hung. 2,. 15-25. '

2. KASSAI, T . (1974): A jelen gondjai és a jövő feladatai a magyar pal'azitológiában. - Para ­sit. hung. 7 . 27 -37.

Érkezett: 1984. június 20.

132

Dr. KASSAI, T. Allatorvostudományi Egyetem

Altalános Állattani és Parazitológiai Tanszék Landler Jenő u. 2. H-l088 Budapest