A magyarországi romák XXI. század eleji

társadalmi helyzeteÖsszefoglaló tanulmány

Human Contact 2001

Budapest, 2010. december 8.

2

Tartalomjegyzék

I. Kik a cigányok – az „igazi cigány” ..........................................................3I.1. A cigányság meghatározása............................................................ 3

I.1.1. Az indiai eredet........................................................................... 3I.1.2. Az életmód .................................................................................4I. 1.3. A modern, jogi meghatározás ...................................................5

I.2. Nyelv és tagozódás .......................................................................... 5II. Letelepedettségük történeti áttekintése ................................................ 7III. Népességi adatok idői, földrajzi-területi és település szerkezet szerintiáttekintése ................................................................................................. 7

III.1 Idői áttekintés .................................................................................. 7III.2 . Földrajzi-területi elhelyezkedés Magyarországon......................... 8

III.2.1 A területi elhelyezkedésre ható okok ........................................9III.2.2 A cigányság területi megoszlása ............................................11III.2.3 Kemény István és munkatársai kutatásának eredményei aföldrajzi megoszlás szerint: ............................................................... 16III.2.3 Kistérségek helyzete ............................................................... 18

III.3 Település típus szerinti eloszlás ...................................................21III.3.1 Szegregáció ............................................................................ 24III.3.2 Migrációs folyamatok .............................................................. 25

IV. Kormegoszlás és egészségügyi helyzet............................................27IV.1. A népesség kormegoszlása.........................................................27IV.2 Egészségügyi helyzet ...................................................................30

V Iskolázottság ........................................................................................ 32VI. Foglalkoztatottság ..............................................................................45

VI.1 A kistérségek foglalkoztatottsági helyzete....................................49VII. Jövedelmi viszonyok területi eloszlás ............................................... 51Felhasznált irodalom és forrásjegyzék: ...................................................56

3

I. Kik a cigányok – az „igazi cigány”Amint azt Törzsök Judit tanulmányában hangsúlyozza, a cigányok „meghatározása”

a cigányokkal foglalkozó szakirodalom egyik legfontosabb kérdése. A

társadalomtudományokban éppúgy nincs egységes álláspont arról, ki számít

cigánynak, mint a hétköznapi gondolkodásmódban. A kutatók és a jogi szabályozás

legnagyobb része elméletileg és immár gyakorlatilag az önbesorolást tartja

alapvetőnek, az elmúlt évtizedek szociológiai kutatási gyakorlatában azonban

sokszor a környezet meghatározását tartották iránymutatónak – így például Kemény

István ismert és gyakran hivatkozott vizsgálatai. Ezen besorolások tehát jelenleg már

nem tekinthetők legitimnek, de az 1992-es becslés a máig is legmegbízhatóbb tartott

adatokat tartalmazza. A becslést Kertesi Gábor és Kézdi Gábor készítette az

általános iskolai cigány tanulók számának, a KSH 1992. évi továbbvezetett

népességszámainak, valamim az 1993. évi cigányvizsgálatnak az adataira

támaszkodva. Míg például Ladányi János és Szelényi Iván azt a személyt tartják

cigánynak, aki önmagát annak vallja. Egyes kutatók (Neményi Mária) hangsúlyozzák,

hogy amennyiben pusztán etnikai vagy szociális alapon határozza meg egy vizsgálat

a romákat, kihagyja e csoportból az értelmiséghez vagy a középosztályhoz tartozó

egyéneket.

I.1. A cigányság meghatározásaDefiníciók összefoglalása. illetve definíciók történetének rekonstruálása során

Törzsök a cigányság meghatározásának két alapelemét vizsgálja. Az egyik az indiai

eredet, a másik a vándorláson alapuló életmód. Ezt végül a modern jogi

meghatározással egészíti ki.

I.1.1. Az indiai eredet

Felfedezése Vályi István leideni magyar diák nevéhez fűződik a XVIII. század végén.

Nyelvészeti megfigyeléseiről szóló beszámolója 1776-ban jelent meg, amelyben

feltételezte a cigányság indiai eredetet. Ez nyitott kaput aztán ind-cigány

összehasonlító nyelvészeti kutatások előtt. Ezt a feltevést a modern tudományok is

megerősítik, kimutatva, hogy románi legközelebbi mai nyelvi rokona India hivatalos

nyelve, a hindi rádzsasztáni nyelvjárásai. Annak ellenére bizonyított a románi és a

4

hindi rokonsága, hogy a románi számos balkáni mondattani jellegzetességgel és

egyéb kölcsönelemmel rendelkezik. Mindemellett hangsúlyozni kell, hogy ez a

nyelvrokonság nem található meg más cigány népcsoportok nyelvében, mert például

a beások nyelve a román, a jenik nyelve, a jenis pedig germán nyelvnek tekinthető. A

nyelvészeti megállapítások, miszerint a románi szavak ind, perzsa, örmény eredete

alapján próbálják meghatározni, hogy miként, hol és mikor „gazdagodott” ezen

népcsoport kultúrája a vándorlás során, lehetnének fontosak, ha archeológiai vagy

egyéb adatok támogatnák őket. Az indiai eredettel kapcsolatos feltételezések nagy

része sok fiktív elemet tartalmaz. Nehezen megállapítható, hogy mely indiai

népcsoport leszármazottai a mai cigányok, illetve egyáltalán egyetlen népcsoport

elvándorlásának, vagy esetleg több eltérő időben és eltérő földrajzi területről induló

népcsoport leszármazottai. Problémás tehát a származásuk egyszálú

visszavezetésének szándéka.

I.1.2. Az életmód

Mint a meghatározások másik lényeges eleme, amelyet kulturális antropológusok

vetettek fel, miszerint az életmód és kultúra egyes elemei alkalmasabb

”meghatározók”, mint a kevéssé vagy egyáltalán nem meghatározható eredet. Habár

nem tekinthető minden vándorló életmódot élő cigánynak, de amint azt a cigányok is

hangsúlyozzák öndefinícióik szerint, a vándorlás kultúrájuk egyik központi eleme,

még akkor is ha már letelepedettek. A szakirodalom szerint a cigányok peripatetikus

(körbejáró / vándorló) nép, a nomád népek sorába tartozó, de alapvetően nem

élelem termelésből tartják fenn magukat. De tulajdonképp sajátosságuk a több forrás

használata a vándorlásuk során. Számukra a letelepedett munkatevékenység

önmagában nem megvetett munkatevékenység, hanem egy forrásból származó

munkát jelent. Ez az egy forrású életmód számukra nem elfogadható függőséget

helyzetbe hozná őket. Fontos jellemző továbbá, hogy zárt, endogám vándor

közösségek akiknek mozgása kiszámítható, a kereskedelem és esetleg speciális

foglalkozások köré szervezett. Szemben a csavargó életmóddal, aminek jellemzői

közt nem szerepel az endogámia; az útvonalak kiszámíthatósága, „körbenjáró”

jellege; a kereskedelmi tevékenység vagy a speciális foglalkozások űzése; végül az

hogy a vándorlás ellenére van hol aludniuk állandó jelleggel (sátor, szekér).

5

I. 1.3. A modern, jogi meghatározás

Mely szerint pedig nem említi a cigány szót, annak negatív töltete miatt. Tehát a

modern meghatározás szerint „cigányok” azok – jogi értelemben – akik nem

rendelkeznek állandó lakhellyel, illetve akiknek nincs állandó, rendszeres

jövedelmük, mely képessé tenné őket arra, hogy normális életet éljenek (Liégeois, in

Törzsök. E.)

Kemény és munkatársai az 1971-es felmérésben azokat a személyeket sorolta a

cigányok közé, akiket a nem cigány környezetük cigánynak tekintett. Ugyanezt az

elvet követték az1993-as és a 2003-as adatfelvétel során is.

Áttekintve az eddigieket elmondható, hogy a cigányok meghatározása a mindenkori

cigányok és nem-cigányok viszonyának leírása, és nem egyfajta objektív általános

érvényű definíció.

I.2. Nyelv és tagozódás

A magyarországi romáknak nyelvi és történeti szempontból, valamint önmaguk

meghatározása szerint hat nagy csoportja különböztethető meg. A hat csoport közül

három, a magyarcigányok, az oláhcigányok és a beások nagyobb létszámban élnek

Magyarországon, míg három kisebb csoport, a kárpáti cigányok, a szintók és a

román cigányok csupán néhány száz, illetve egy-két ezer tagot számlálnak. A

magyarcigányok és a kárpáti cigányok összefoglaló neve romungrók. A

magyarcigányok a cigány nyelvet már nem beszélik, anyanyelvük a magyar. A

magyarcigányok csoportjába tartozik a magyarországi romák többsége, kb.

kétharmada. Jellemző hagyományos mestersége a cigányzenekarokban való

zenélés („muzsikus cigányok”). A másik jellemző hagyományos foglalkozásuk a

régiség-, ékszer- és használtcikk-kereskedelem (például régiségüzletek). A

magyarcigányok ma Magyarország szinte minden jelentősebb településén élnek.

Magyarországon a kárpáti cigányoknak csak néhány közössége található Nógrád

megyében, Budapest környékén (Piliscsaba, Csobánka) és a Dunántúl egyes

településein. Hagyományos mesterségük szerint főleg muzsikusok, szegkovácsok és

vályogvetők voltak.

6

A szintók nagyon közel állnak a kárpáti cigányokhoz. A szintók általában

ideiglenesen fordulnak meg Magyarországon, mint vándorcirkuszosok.

A többi fő csoporttal szemben az oláhcigányok nem egységesek, hanem tíz-tizenkét

egymástól kulturálisan és nyelvjárásváltozat szerint is elkülönülő csoportjuk van,

amelyek hagyományosan egy-egy mesterség művelőit is jelentették. (Például a

lovárik a magyarországi lókereskedelemmel foglalkoztak. Magyarországon a lovári

nyelvjárás a legelfogadottabb, a legtöbb romani nyelvű kiadvány is ezt a nyelvet

alkalmazza. Önmagukat romának nevezik. Hagyományaik, értékrendjük sok esetben

társadalmi feszültség forrása. A beás nyelvű cigány csoport nem tartja önmagát

romának, saját elnevezésük során ragaszkodik a “cigány” csoportnévhez, számukra

a romák az oláhcigányok, akiket ők egyébként lâkâtarnak (a lakatos szóból) vagy

kolompárnak hívnak.

A beások fő foglalkozása a famegmunkálás (fakanál, teknő stb. készítése) volt. A

hagyományos mesterségek kiszorulása óta többnyire mezőgazdasági

segédmunkások lettek, illetve a férfiak jellemzően az építőiparban dolgoznak.

A magyarországi román cigányok kis lélekszámú csoport, akik a román határ

mentén, néhány románok lakta faluban élnek. Rajtuk kívül gyakran jönnek át román

cigányok Romániából is Magyarországra. Közülük kerülnek ki a magyarországi

városokban kolduló roma asszonyok és gyerekek; a férfiak különböző portékákkal

próbálnak házalni. Önmagukat általában románoknak mondják.

Budapesten megtalálható minden cigánycsoport, tehát a magyar cigány, az oláh

cigány, a beás cigány, valamint a szintók csoportja, számuk mintegy 120 000 lehet.

Magyarcigányok – Budapesten kívül – a Felső-Tisza-vidéken, Szabolcs-Szatmár-

Bereg megyében, a Duna-Tisza közén (leginkább Nógrád megyében és a

Karancsságon) és a Dél- Alföldön élnek hazánkban.

Oláhcigányok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Dél-Alföldön, a Duna-Tisza

közén, illetve a Dunántúlon élnek.

7

II. Letelepedettségük történeti áttekintéseNéhány évszázaddal ezelőtt a magyarországi cigány csoportok elsősorban

helyváltoztató, vándorló életmódot folytattak, s így tudtak bekapcsolódni a korabeli

társadalmi munkamegosztásba, megkeresvén a helyi mikroközösségekben

aktuálisan számukra adódó munkalehetőségeket, megélhetési forrásokat. Erre az

időszakra vonatkozólag ezért területi megoszlási vizsgálatokat nem tudunk

hatékonyan végezni. A Habsburg uralkodók azonban (VI. Károly, Mária Terézia, II.

József) következetes cigánypolitikát folytattak, amelynek célja e népcsoport helyhez

kötése, letelepítése, s ezáltal megadóztathatóvá tétele, illetve a többségi társadalom

normáihoz való közelítése, végső soron asszimilálása volt. Már az 1893. évi

összeírásnál azt találták, hogy a történelmi Magyarország területén élő cigányság

kilenctizede teljesen letelepedett életmódot folytatott. Számuk megközelítőleg 280

ezer fő volt, ebből kb. 65 ezer a mai Magyarország területén élt. A XX. századra a

helyhez kötött életmód gyakorlatilag teljessé vált. A vándorlás, mint sajátos

identitáshordozó jellemző maradt fenn kultúrájukban, önmeghatározásuk szerves,

lényegi részeként.

III. Népességi adatok idői, földrajzi-területi és településszerkezet szerinti áttekintése

III.1 Idői áttekintés

Az 1893 összeírás során 280 ezer főre (ebből kb. 65 000 a mai Magyarország

területén élt). 1944-ben 200 ezerre becsülik a számukat. Az 1980-es népszámlálásisorán a 6404 cigány nemzetiségű személyt és 27 915 cigány anyanyelvűszemélyt számláltak össze. 1990-ben ezzel szemben 142 683 cigány nemzetiségű

személyt és 48 072 cigány anyanyelvű személyt számláltak meg. 2001-es

népszámlálás során pedig 190 046 személy vállalta cigány nemzetiségét és 48685-en anyanyelvüknek is elismerték a cigányt. Ezen adatokat a népszámlálások

önbevallásai alapján állapították meg.

Ezzel szemben Kemény István és munkatársai által végzet 1971-es felmérés során,

azt a személyt tekintették cigánynak, akit a nem cigány környezete annak tartott.

Ugyanezt az elvet követve 1993-ban és 2003-ban is készítettek újabb felméréseket.

A 1993. évi, tehát legutolsó iskolai roma felvétel jelenti azonban máig az egyetlen,

8

statisztikai értelemben vett érvényes alapját az országos roma

népességbecsléseknek. A jogi szabályozás és a népességstatisztika

szemléletmódja, elvárás rendszere gyökeres ellentmondásban áll egymással.

Miközben vitathatatlan az emberek joga a szabad identitásválasztáshoz, a jogi

szabályozás következtében - éppen mert az identitásválasztás szabad - mint az

közismert, a magyarországi cigányságnak közel a fele nincs regisztrálva a

népszámlálási adatok között. A Kertesi Gábor és Kézdi Gábor által végzett, máig a

legalaposabbnak tekinthető roma népességbecslés olyan adatokon alapult, amelyek

a mai jogi környezetben már nem tekinthetők legitimnek, nevezetesen az iskolai

roma felvételek adatain, tehát az idegen személv által meghatározott etnikai

besoroláson. Ez alapján mintavételezéssel készítettek adatbázist és becsülték meg acigányság lélekszámát 1971-ben 320 ezerre, 1993-ban 468 ezerre, 2003-banpedig 570 - 600 ezerre.

A már említett Kertesi-Kézdi féle népességbecslés elkészülte óta bizonyos

időszakonként a népességszám változás forgatókönyvei alapján maximum

extrapolálni lehet a romák lélekszámának változást. Az extrapoláció azonban nem

képes követni a migrációt. A jelzett adatok szerint ma Magyarországon mintegy 620ezer roma él; a területi különbségekre utaló adataink, a megyei eloszlások azonban

több mint egy évtizedesek. Mivel a lélekszám-becslés az ugyancsak egy évtizedes

adatok extrapolációján nyugszik, megbízható népességbecslés a romákra

vonatkozóan legfeljebb 2010-ig készíthető. Amennyiben a mai állapot, a jogi

szabályozás és a népességstatisztika kívánalmai közti hasadás fennmarad, az

évtized végétől kezdve nem fogjuk tudni, hogy hány roma él Magyarországon.

III.2 . Földrajzi-területi elhelyezkedés Magyarországon

A cigányság megoszlása az ország területen belül nem egyenletes. Hosszú időre

visszamenőleg kimutatható, hogy bizonyos területeken, régiókban nagyobb arányban

vannak jelen. A cigányság mai területi eloszlását mind a földrajzi, gazdasági,

társadalmi, mind a történeti folyamatok befolyásolták. S bár főleg a XX. század során

a nagy társadalmi-gazdasági átalakulások rányomták a bélyegüket e népcsoport

megoszlására is, jellegzetes migrációs folyamatokat és irányokat indukáltak, a

letelepedés klasszikus térségei ma is tükrözik ezt a történelmi stabilitást.

9

Ezért mindenekelőtt keressük meg az okait, miért van jelen a cigányság bizonyos

országterületeken, térségekben nagyobb számban és arányban, míg másutt az

össznépességhez viszonyított koncentrációjuk alacsonyabb.

Nehezen találhatunk egy olyan meghatározó okot, amely teljes egészében

megmagyarázná a területi különbségeket. Más-más elemzők más-más tényeket

helyeznek előtérbe a jelenség magyarázatakor. Valószínű, hogy e tényezők

mindegyike akár helyileg is különböző mértékben együtt hatott és együttesen

adhatnak magyarázatot a keresett jelenségre.

III.2.1 A területi elhelyezkedésre ható okok

III.2.1.1 Természetföldrajzi okok

HERMANN Antal az 1893-as cigányösszeírásról írt elemzésében írja, hogy Erdély felől

két sűrűbben lakott terület ágazik be az ország belső térségei irányába. Egyik az

Alföld északi, északkeleti része a hegységperem előterében, másik az Alföld déli

részén a Romániával, s az egykori Szerbiával határos vidék. A szerző elsősorban

természetföldrajzi okokkal magyarázza, miért pont e területeken helyezkednek el

nagyobb számban cigányok: szerinte sem a nehéz megélhetést biztosító hegyvidék,

sem a teljes síkság nem felel meg a "czigány természetnek", s ezzel, a földrajzi

környezet által nyújtott feltételek (a cigány mesterségek űzéséhez szükséges

alapanyagok) meglétével, vagy hiányával magyarázható, mely tájakon telepedtek

meg a cigányok.

III.2.1.2 Társadalmi-gazdasági környezet

A letelepedésben másrészről fontos tényező társadalmi-gazdasági környezet. A

hagyományos mesterségekkel összefüggésben szerepet játszhatott az, hogy mely

területeken találták meg termékeikre a felvevő piacot.

Fontos megemlíteni azt a körülményt is, hogy a Habsburg uralkodók által hozott

rendeletek végrehajtása során az egyes vármegyék, községek közigazgatási

apparátusai egymástól igen eltérő módon viszonyultak a cigánysághoz.

Természetes, hogy a cigányok mindig olyan területre húzódtak, ahol e helyi

10

közigazgatási szervek kevesebbet zaklatták őket, vagy enyhébben hajtották végre a

központi rendelkezéseket.

A megtelepedésben szerepet játszhatott a helyi gazdaság fejlettsége, szerkezete, az

ország különböző vidékei közötti eltérései is. Az Észak-Dunántúlon a

polgárosodottabb társadalmi rend, a fejlettebb ipar, agrárgazdaság, míg a Dél-

Alföldön az intenzív földművelő gazdaság, a helyi kisgazdák puritán életmódja sem

kedvezett a cigány iparnak, s emiatt a vándorló cigány iparosok megjelenésének.

Letelepedésükre hatott a környék lakosságának befogadó készsége, a nemzetiségi

viszonyok is. Jellemző, hogy azokban a településekben, ahol német, vagy délszláv

nemzetiség élt, kevésbé tudtak megtelepedni a cigányok, különösen a német

nemzetiség sokkal zártabb társadalmi szerkezete miatt. Így előfordulhat, hogy egy

településen alacsony a cigányság jelenléte, míg a hasonló területi adottságokkal

jellemezhető szomszédos faluban nagy számban laknak. Például Somogy megyében

Csomán, mely svábok lakta település volt, alig vannak jelen (1,9%), addig a hasonló

lélekszámú, eredetileg magyarok lakta Büssüben ma már a lakosság 49,3%-a cigány

származású.

Mindenképpen fontos szerepet játszottak a történelmi folyamatok, a cigánysággal

kapcsolatos központi állami hozzáállás és intézkedések, valamint a társadalmi-

gazdasági makrokörnyezet változó tendenciái is.. Az erdők peremén lévő telepeikről

a szocialista nemzetiségi politika időszakában, a telepek felszámolása során (amely

1961 után indult meg az 1961. évi, a szociális követelményeknek meg nem felelő

telepek felszámolásáról szóló MSZMP-határozat következtében) elsősorban a

környező településekre, elsősorban falvakba költöztek be. Illetve meghatározó, hogy

a központi igazgatás a megszüntetett telepekről hova költöztette be a csoportot

(elsősorban kistelepülések szélén felépített ún. csökkent értékű lakásokba,

megüresedett majorsági épületekbe, kiürült bányatelepekre, katonai barakkokba,

stb.).

A XX. században a hagyományos cigány mesterségek térvesztésével

összefüggésben, különösen a szocialista iparosítás keretei között egyre kevésbé

hatottak a természeti tényezők és egyre fontosabbak lettek a területi átstrukturálódás

folyamatában a gazdasági meghatározottságok vagy a nagypolitika beavatkozásai.

11

Az 1950-es évektől az erőltetett szocialista iparosítás, az iparvárosok létrehozása a

nagy számú szakképzetlen fizikai munkaerőt felszívó munkahely-kínálatával erős

migrációt indított el az ipari tengely térsége és a főváros irányába.

Ugyanígy a rendszerváltozás után e szocialista ipari bázis összeomlása és nagy

arányú munkaerő-piaci térvesztés, munkanélküliség megjelenése után e területek

kibocsátókká váltak és inkább a falusi agrártérség lesz a vándorlások egy jellemző

iránya.

III.2.2 A cigányság területi megoszlása

A cigány népesség mai elhelyezkedéséről megállapítható, hogy mintegy 20 %-uk a

Dél-Dunántúl megyéiben (Zala, Somogy, Baranya, kevésbé Tolna megye területén),

51 %-uk az északkeleti országrészben (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén,

Szabolcs-Szatmár-Bereg, ill. Hajdú-Bihar megyék), közel 10 %-uk a fővárosban

koncentrálódik. Ezzel ellentétben jól körvonalazódik, hogy a prosperáló területeken,

így az északnyugati országrész megyéiben kis számban vannak képviselve.

A következő két térképek Magyarország településeinek átlagos népességét és az

átlagos népsűrűséget mutatják meg a 2002-es évben KSH 2004-es adatai alapján.

12

1. ábra: A magyarországi települések átlagos népessége(forrás: KSH 2004)

2. ábra: Magyarország népsűrűsége 2002-ben(forrás: KSH 2004)

A következő térkép arról tanúskodik, hogy a cigányok által jelentősebb számban

lakott tájakon jellemzően kistelepüléseket találunk, s ez megint csak összefüggésben

van e népcsoport társadalmi-gazdasági helyzetével, kitörési lehetőségeivel, hiszen

az a kis települések rossz gazdasági szerkezetet, a munkahelyek hiányát, a

vonzáscentrumok foglalkoztatóinak nehéz megközelíthetőségét jelentik a hátrányos

közlekedés-földrajzi helyzet miatt. Jelenti továbbá az oktatási infrastruktúra nehezebb

elérhetőségét, a továbbtanulás, szakmaszerzés nehézségeit, ily módon konzerválva

az alacsony iskolázottság kiváltotta társadalmi hátrányhelyzetet. Egybevetve a

össznépesség területi eloszlásával jól látható mely, egyébként gyéren lakott

országrészeken jelentősebb a lélekszámuk.

13

3. ábra: A cigány népesség területi elhelyezkedése Magyarországon(Forrás: KSH, a 2001. évi Népszámlálás adatai)

Azon területeket, amelyeken tartósan megtelepedtek, akár az előző évszázadok

letelepítési politikája, akár a rendszerváltást megelőző évtizedek törekvései miatt

kialakult, élesebben körülhatárolható elrendezősét a következő térkép mutatja meg.

A cigányság körében lezajlott demográfiai átalakulás a II. világháború után a

hagyományosan cigányok által lakott térségekben egyfajta relatív túlnépesedést

hozott létre. A társadalmi-gazdasági tér átrendeződései mindeközben kihatottak a

vizsgált népcsoport területi elrendeződésére is. Az ország gazdasági szerkezetében

lezajlott változások: az iparosítás, a nehézipari központok fejlesztése, a fővárosban,

valamint a politika által preferált vidéki városokban, és nehézipari térségekben

kibontakozó urbanizációs fejlődés a teljes magyar népesség mellett természetesen a

cigány emberek területi átrendeződésére, migrációs viszonyaira is hatottak.

Elhelyezkedésükben bizonyos fokú súlypont-áthelyeződések játszódtak le az

áttelepülés révén. A migrációs folyamatokban vonzerőként egyik oldalról a jobb

megélhetés reménye, a jobb kereset, a munkahely (iparosítás, nagy beruházások

ideje, építkezéseken segédmunkásként könnyebben el tudtak helyezkedni)

14

jelentkeztek, míg a másik oldalról a taszító erők, a rurális térségek gazdaságának

fejletlensége, a mezőgazdaság kollektivizálása, gépesítése miatt a

munkalehetőségekből egyre inkább kiszoruló cigányság megélhetési nehézségei

hatottak.

A cigányság mai koncentrált elhelyezkedését mutatja az adat, miszerint az ország

terület 15%-án a cigányság 50 %-a él. A következő oldali térkép pedig a cigányok

által leginkább lakott területeket mutatja meg.

15

4. ábra

I. A főváros és környéke

II. Dél-Baranya, Ormánság, Dráva-

mente

III. Zselic, Völgység

IV. Belső-Somogy

V. A Bakony északi előtere

VI. Nógrádi-medence

VII. Cserhát

VIII. Ózd környéke

IX. Aggteleki-karszt, Szuha-völgye

X. Borsodi-medence, Miskolc

környéke

XI. Cserehát, Zempléni-hegység

XII. Bodrogköz

XIII. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

keleti része

XIV. Hajdú-Bihar és Békés megyék

keleti része

XV. Közép-Tiszavidék, Jászság

16

III.2.3 Kemény István és munkatársai kutatásának eredményei a földrajzimegoszlás szerint:

A cigányok létszáma az egyes régiókban

1971 1993 2003

Észak 65 ezer 114 ezer 183 ezer

Kelet 74 ezer 93 ezer 112 ezer

Alföld 51 ezer 56 ezer 54 ezer

Bp. iparvidék 61 ezer 85 ezer 101 ezer

Dél-Dunántúl 64 ezer 107 ezer 100 ezer

Nyugat-Dunántúl 5 ezer 13 ezer 20 ezer

Összesen 320 ezer 468 ezer 570 ezer

A cigányoknak a teljes cigány népességhez viszonyított aránya

1971 1993 2003

Észak 20,4 24,3 32,1

Kelet 23 19,8 19,7

Alföld 16 12 9,4

Bp. iparvidék 19 18,2 17,8

Dél-Dunántúl 20 22,8 17,5

Nyugat-Dunántúl 1,4 2,9 3,5

Összesen 99,8 100,0 100,0

Megyei létszámok és százalékarányok 2003-ban

Százalékarány

az ország cigány a megye összesMegye Létszám

népességében

Bács-Kiskun 11 500 2 2,0

Baranya 28 900 5,1 7,1

Békés 43 300 7,6 10,9

Borsod-Abaúj-

Zemplén

99 300 17,5 13,3

Csongrád 15 800 2,8 3,7

17

Fejér 17 800 3,1 3,7

Győr-Moson-Sopron 11 900 2,1 2,7

Hajdú-Bihar 31 300 5,5 5,7

Heves 52 00 9,2 16,0

Jász-Nagykun-

Szolnok

25 700 4,5 6,1

Komárom-Esztergom 3 500 0,6 1,1

Nógrád 31 300 5,5 14,2

Pest 20 400 3,6 1,9

Somogy 29 600 5,2 8,8

Szabolcs-Szatmár 38 500 6,6 6,6

Tolna 11 900 2,1 4,8

Vas 7 500 1,3 1,8

Veszprém 15 800 2,8 4,2

Zala 13 300 2,3 4,5

Budapest 60 000 10,4 3,5

A táblázatokban látható, hogy az ország területén mindenütt laknak cigányok, de

egyenlőtlen eloszlásban., és vidékenként, valamint megyénként nagyon eltérő a

teljes lakossághoz viszonyított arányuk. 1971-ben a cigányok egyötöde élt az északi

régióban, 2003-an majdnem egyharmaduk. Ennek megfelelően jelenleg nagy a régió

összlakosságához viszonyított arányuk is: Borsod megye 745 ezer lakójából

majdnem 100 ezer, vagyis több mint 13 százalék, Heves 325 ezer lakójából 52 ezer,

vagyis 16 százalék, Nógrád 219 ezer lakójából 31 ezer, vagyis 14 százalék.

1971-ben a cigányok 23 százaléka élt a keleti régióban, 2003-ban egyötödük. Ebben

a régióban kisebb, de az országos átlagnál még mindig nagyobb a régió teljes

lakosságához viszonyított arányuk: Szabolcs 586 ezer lakosából 38 500 vagyis 6,6

százalék, Hajdú 552 ezer lakosából 31 300, vagyis 5,7 százalék, Békés 396 ezer

lakosából 43 ezer, vagyis 10,9 százalék.

Az alföldi régióban csak Jász-Nagykun-Szolnok megyében átlag fölötti ez az arány,

Bács-Kiskun és Csongrád megyében messze elmarad az átlagtól A budapesti

iparvidéken sehol sem nagy a cigányok aránya: csak Fejér megyében éri el a négy és

Budapesten a három és fél százalékot. Dunántúl két megyéjében, Somogyban és

18

Baranyában jóval átlag fölötti a cigányok aránya, és négy és öt százalék közötti

három megyében, Tolnában, Veszprémben és Zalában. Végül nagyon kicsi a

cigányok aránya az ország nyugati részén: Győr-Moson-Sopron megyében 2,7

százalék, Vas megyében pedig 1,8 százalék.

III.2.3 Kistérségek helyzeteA következő térképen bemutatjuk hazánk kistérségeinek általános helyzetét. Jól

látszik, hogy komplex mutatók alapján kategorizálva kistérségeinket, a fejletlen,

illetve igen fejletlen csoportba tartozók az országnak éppen azon részein

helyezkednek el, ahol a cigányság felülreprezentált a lakosság tekintetében.

5. ábra: Elmaradott kistérségek, komplex mutatók alapján vizsgálva

(forrás: MTA RKK 2002)

A kistérségek demográfiai helyzetét összehasonlítva a cigányok által lakott

területekkel vegyes megállapításokat tehetünk. E kistérségek között találhatunk

olyanokat, ahol az országos népesedési átlaghoz viszonyítva jóval kedvezőbb a

demográfiai helyzet (Észak-Magyarország). Valószínűleg ez a helyzet az ott élő

19

nagyszámú cigányság fiatalosabb korszerkezetének is következménye. Találunk az

országos népesedési statisztikába belesimuló kistérségeket (nagyobb számban a

keleti határvidéken, a Közép-Tiszavidéken), valamint kedvezőtlen demográfiai

helyzetben lévő térségeket (főleg a Dél-Dunántúlon, Belső-Somogyban), ahol a

népesség elöregedését, a népesség fogyást, a születések alacsony számát

valószínűleg az aprófalvas településszerkezettel összefüggésben kell elemeznünk. Itt

a cigány népesség jelenléte és a többségi társadalomtól eltérő népesedési jellemzői

sem tudják ellensúlyozni a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat.

6. ábra: A statisztikai kistérségek demográfiai helyzete

(forrás: MTA RKK 2002)

20

7. ábra: A kistérségek lakónépessége(forrás: KSH 2004)

A 11. ábra a kistérségeinek általános helyzete. Jól látszik, hogy komplex mutatók

alapján kategorizálva kistérségeinket, a fejletlen, illetve igen fejletlen csoportba

tartozók az országnak éppen azon részein helyezkednek el, ahol a cigányság

felülreprezentált a lakosság tekintetében.

A következő térkép is arról tanúskodik, hogy a cigányok által jelentősebb számban

lakott tájakon jellemzően kistelepüléseket találunk, s ez megint csak összefüggésben

van e népcsoport társadalmi-gazdasági helyzetével, kitörési lehetőségeivel, hiszen

az a kis települések rossz gazdasági szerkezetet, a munkahelyek hiányát, a

vonzáscentrumok foglalkoztatóinak nehéz megközelíthetőségét jelentik a hátrányos

közlekedés földrajzi helyzet miatt. Jelenti továbbá az oktatási infrastruktúra nehezebb

elérhetőségét, a továbbtanulás, szakmaszerzés nehézségeit, ily módon konzerválva

az alacsony iskolázottság kiváltotta társadalmi hátrányhelyzetet.

21

III.3 Település típus szerinti eloszlás

Az 1893-as összeírás szerint a cigány népesség 13,3 %-a élt városokban, 86,7%

falusi lakos volt. Az előzőekben ismertetett történelmi, gazdasági folyamatok nyomán

nem csak a területi elrendeződésben következtek be változások, de a városlakó

cigányok aránya is fokozatosan nőtt. A cigány népesség városokba irányuló

migrációjának legfőbb indukálói a szocialista időszak iparosítási, urbanizációs

jelenségei, a telepek felszámolására irányuló kísérletek voltak (ez utóbbiak ugyan a

telepek problémáját nem oldották meg, de a cigányság nagy csoportjainak a városok

felé való lökésével azok külvárosi, s a belvárosok lerobbantabb kerületeiben a

slumosodás folyamatát indukálták).

1971-ben 25 ezer cigány lakott Budapesten, a teljes cigány népességnek nem

egészen 8 százaléka. Továbbá 22%-os városi cigányságról számolnak be. Az 1986-

os évben ez az érték már 41,1 % városi, 58,9 % falusi lakost mutatott. Az arány

azonban még mindig elmaradt az átlag magyarországi urbanizációs szinttől (58,9 %

városi lakos), s hasonló az arány napjainkig, amikor az ország összlakosságának

közel 63%-a városokban él.

1993-ban 44 ezer cigány lakott Budapesten, a cigány népesség 9,1 százaléka.

Számuk jelenleg 60 ezer, a cigány népesség 10,4 százaléka. Még nagyobb volt az

eltolódás a vidéki városok irányába. 1971-ben 45 ezer cigány lakott városokban, a

cigány népesség 14 százaléka. 1971 és 1993 között a városlakó cigányok száma

több mint háromszorosára emelkedett, a cigány népesség 30,4 százalékára. Jelenleg

282 ezer a városokban lakó cigányok száma, a cigány népesség 49,7 százaléka

Az urbanizálódás azonban csak részben kapcsolódott költözéshez. 1971 és 1993

között, majd 1993 és 2003 között sok községet nyilvánítottak várossá, sok cigány – és

nem cigány – tehát költözés nélkül vált falusiból városivá. Ez a folyamat egyaránt

érintette a cigányokat és a nem cigányokat. Jelenleg 227 ezer cigány lakik

községekben, a teljes cigány népesség 39,9 százaléka.

Havas tanulmánya alapján Még jelentősebb különbségeket fedezhetünk fel ha a

cigány népesség és a nem cigány népesség település típusok közötti eloszlási

arányait a legkisebb településekre vonatkozóan külön is szemügyre vesszük. A 2000

fő alatti lélekszámú településeken a teljes népességnek csak 16,8%-a, a romáknak

viszont 40 %-a él, míg az 1000 fő alatti lélekszámú aprófalvakban az arányok a teljes

népességre nézve 7,8%, a cigányoknál 20%. A jellegzetesen aprófalvas régiókban

22

(Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl, és a keleti régió, ahol csak Szabolcs-Szatmár-

Bereg megyében találhatók nagyobb számban 1000 fő alatti lélekszámú falvak) még

magasabb az aprófalvakban élők aránya. A cigányság tehát az országnak

jellegzetesen inkább a rurális térségekhez kötődő népcsoportja.

A teljes népesség és a romák település típusok közötti eloszlása

Teljes népesség (%) Romák (%)

Budapesten 19,5 9,1

Vidéki városokban 42,5 30,4

Községekben 38,0 60,5

2000 fő alatti településeken 16,8 40,0

1000 fő alatti településeken 7,8 20,0

Ebből: Dél-Dunántúl

aprófalvaiban20,9 52,5

Északi régió

aprófalvaiban12,1 22,9

Keleti régió

aprófalvaiban5,2 16,2

Hagyományos településterületeiken ma is az országos átlagnál még alacsonyabb a

városlakó cigányok aránya (Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 15,3%, Heves

megyében 15,5%, Baranya megyében 26,4%, ami jelzi azt is, hogy a szülőhelyüket

elhagyó cigányok a múltban általában a megyéjükön kívül eső nagyvárosokat és ipari

koncentrációkat választották lakhelyüknek.

Baranyában is hasonló a helyzet. amíg az 1893. évi első teljes körű cigányösszeírás

során országosan a városban élő cigányok aránya 13,3 % volt, addig 1986-ban már

41,1 %. Baranya megyében ez az arány 26,4 % volt 1986-ban, de a felmérés során

még csak 7 város volt a megyében, jelenleg már 12 városi jogú település található:

Pécs, Pécsvárad, Komló, Mohács, Sellye, Siklós, Szentlőrinc, Szigetvár, Bóly,

Harkány, Sásd és Villány. A régióban található 653 településből 32 emelkedett városi

rangra, míg 621 település rendelkezik községi jogállással. Adataink alapján

elmondható, hogy a régióban az országos átlagot meghaladó nagyságrendben

található a cigány lakosság a településekben.

23

A Baranya megyében az 1980-as népszámlálás során önmagát cigány

anyanyelvűnek valló 4699 személy közül 3356 (71%) lakott községekben. A

kiegészítő adatgyűjtés során ugyanerre az időpontra vonatkozóan cigány

származásúnak tekintett 20 416 főből 15 600 (76%) élt a községekben.

A Dél-Dunántúlon az intenzív iparosítás korszaka előtt a beások többsége még olyan

erdei telepeken élt, amelyeket jobbára az uradalmak jelöltek ki számukra, illetve az

azokkal való megegyezés alapján telepedtek meg, részben fakitermelő munkát

végezve, részben pedig a teknővájáshoz szükséges ligetek közelségét kihasználva.

Ezt a hagyományos elrendeződést egyrészt a cigány mesterségek leértékelődése, az

ország iparosodása nyomán tömegesen létrejött, szakképzetlen munkaerőt felszívó

munkahelykínálat, másrészről a szocialista időszak telep-felszámolási törekvései

bontották meg. Az eredeti lakóhelyektől távol fekvő ipari központok erőteljes

ingavándor forgalmat indukáltak. Az olyan ipari körzetekbe azonban, ahol a cigányok

stabil és kötött munkahelyre leltek, hamarosan megkezdődött a beköltözés a

telepekről, így próbálván védekezni a hosszan tartó, egymástól elszakított családi

állapot ellen, amit korábban az ingázás okozott.

Ez az időszak az, amikor a cigányság térbeli elhelyezkedésében jelentős

módosulások következnek be, de ez még elsősorban nem a falusi térségeket, hanem

az iparvárosokat érintette

A telepen élők körében mindig is megfogalmazódott a falvakba való beköltözés

szándéka. A prosperáló települések esetében azonban nem csak az ott lakók

ellenállása, de a magasabb telek- és házárak is akadályozzák ezt. A telepi lakosság

így előszeretettel vándorolt a az 1980-as években a stagnáló, vagy még inkább az

elszegényedő, népességükben csökkenő falvakba. A másik eshetőség az volt, hogy

a települések elértéktelenedő részein belülre irányultak a költözések. A telepek így

megmaradtak, vagy beköltöztek a falun belülre.

A KSH adatai ugyanezen kérdésben:

A népesség megoszlása a település típusok között, 1970

Létszám SzázalékarányBudapest 1 940 ezer 18,8Többi város 2 708 ezer 26,3Község 5 667 ezer 54,9

24

A népesség megoszlása a település típusok között, 1993

Létszám SzázalékarányBudapest 2 009 ezer 19,5Többi város 4 566 ezer 44,3Község 3 736 ezer 36,2

A népesség megoszlása a település típusok között, 2003

Létszám SzázalékarányBudapest 1 719 ezer 17,0Többi város 4 863 ezer 48,0Község 3 560 ezer 35,0

A cigány népesség megoszlása a település típusok között, 1971

Létszám SzázalékarányBudapest 25 ezer 7,9Többi város 45 ezer 13,9Község 250 ezer 78,2

A cigány népesség megoszlása a település típusok között, 1993

Létszám SzázalékarányBudapest 44 ezer 9,1Többi város 142 ezer 30,4Község 283 ezer 60,5

A cigány népesség megoszlása a település típusok között, 2003

Létszám SzázalékarányBudapest 60 ezer 10,4Többi város 282 ezer 49,7Község 227 ezer 39,9

III.3.1 SzegregációBabusik Ferenc tanulmányaiból kiderül, hogy a magyarországi cigányok közel fele

(44,7%) él elkülönülten, ezen belül a jelentősebb hányad telep vagy gettószerű

körülmények között; a roma népesség mintegy hatszázezres lélekszámát figyelembe

véve, összesen közel 167 000 fő él gettósodottan.

Vegyes lakókörnyezetben, lakhatási szempontból asszimiláltan él a romák

ugyancsak közel fele (47,3%), míg a lakóhelyi szempontból teljes beolvadást jelentő

környezetben elenyésző arányuk (4,1%).

25

Lakóhelyek eloszlása szegregáció szerint (%)

alapeloszlás Budapest megyei jogúváros

város község

Csak romáklakta, de nemtelep

16,9 18,9 10,4 11,2 19,1

Romák laktatelep, „gettó“ 27,8 4,0 32,1 28,4 29,4Vegyeslakókörnyezet

47,3 50,1 40,5 51,0 46,7

Nem lakikmás romacsalád

4,1 6,6 6,1 7,7 2,8

Nem lehetmegállapítani 3,8 20,4 10,9 1,8 2,0

A települések mérete és urbanizációs foka természetesen nagymértékben

befolyásolja azt, hogy milyen lakóhelyek alakultak ki az elmúlt évtizedek folyamán,

illetve milyen mértékben alakultak ki vagy maradtak meg „cigánysorok”, telepek.

Szegregáltan, de nem gettósodott körülmények között Budapesten, illetve

községekben közel azonos, átlagosan 19%-os arányban élnek romák, azonban

Budapesten a gettólét alig jellemző (4%), míg a fővárostól eltekintve az egyes

településtípusokban igen jelentős ez az arány. Figyelemreméltónak találjuk azt a

tényt, hogy az erős urbanizációs fokot jelentő megyei jogú városokban is igen magas

azon romák aránya, akik gettósodott körülmények között élnek. Hasonlóan, míg

Budapesten, illetve kisebb városokban, községekben a cigányság közel fele él

vegyes lakókörnyezetben, addig a megyei jogú városokban ez az arány mindössze

40%.

III.3.2 Migrációs folyamatokA területi elhelyezkedésre, illetve annak változásaira vonatkozó megállapításaink

ellenére elmondhatjuk, hogy a hagyományos földrajzi megoszlás a cigány népesség

esetében kevésbé változott. Ahogy az elmúlt századokban, úgy továbbra is az

Észak-Magyarországi régió, az Észak-Alföld, valamint Dél-Dunántúl területén élnek a

legnagyobb számban. Inkább az egyes területek közötti arányaik megváltozására kell

felhívni a figyelmet az adatsorok alapján.

26

Az 1893. évi összeírás területi elhelyezkedésre utaló adatait a maiakkal összevetve a

dél-dunántúli megyék lényegesen előbbre kerültek a cigányok által leginkább lakott

területek "rangsorában", ami jelzi, hogy erre a területre még jelentős tömegű román

anyanyelvű cigány vándorolt be a századforduló táján és azt követően. (HAVAS G.

1999) Ezt erősítették még az országon belül későbbiekben lezajlott migrációs

folyamatok.

A cigány népesség arányának változása régiónként az össznépesség, valamint a

magyarországi cigány népesség %-ban

A népesség %-a

Alföld Észak-Magyarország

Pest megye Dunántúl

1893 1,3 1,8 0,4 0,8

1984 4,1 8,2 2,4 3,0

Amagyarországicigányság %-a

1893 43 22 6 28

1984 29 27 18 23

Míg az 1800-as évek végén a hazai cigányság fele az Alföldön élt, az 1980-as évek

első felében e táj csak 1/3-ukat koncentrálta, tehát az Alföld csökkenő súlyt képvisel

a hazai cigányság lakóterületében, bár összlétszámuk itt is növekedett, a teljes

cigányságon belüli arányuk csökkent e régióban. A migrációs mozgások fő kibocsájtó

területei Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén megyék elsősorban rurális

térségei, s a migráció iránya Budapestre, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar

városaiba mutat. Észak-Magyarország részesedése a cigány össznépességből

egészen az 1980-as évek végéig (a nehézipar hanyatlásáig) növekedett. Észak-

Magyarországon is jellemző mindeközben a magas természetes szaporodás, így a

lélekszámadatok folyamatosan növekednek napjainkig. Hasonló a helyzet a főváros

körzetében is. A folyamatosan növekvő lélekszám az 1990-es évekig a cigányságon

belüli arány növekedésével járt együtt, de ez a XX. század utolsó évtizedében

megfordult és a főváros már kisebb súly jelent az össz-magyarországi cigánysághoz

viszonyítva. A Dunántúl részesedése a hazai cigányságból folyamatos csökkenést

mutat. Növekvő lélekszám, de a teljes cigánysághoz viszonyított aránycsökkenés

27

jellemző a Dél-Dunántúlon, míg a Nyugat-Dunántúlon arányuk is növekedett. Ezek az

adatok azonban csak a cigány népesség területi elrendeződésének arányváltozásait

mutatják, abszolút létszámuk mindegyik említett ország területen folyamatosan nőtt.

A Dél-Dunántúlról kisebb arányú volt az elköltözés más régiókba, a mozgás inkább a

régión belül a nagyobb városok, szocialista iparvárosok irányába történt.

Az arányeltolódást részletesebben a megyei adatok tükrözik. Az 1893-as felvételkor

azon megyék sorrendje, amelyek legnagyobb számban tömörítettek cigány

népességet a következő: 1. Borsod-Abaúj-Zemplén, 2. Szabolcs-Szatmár-Bereg, 3.

Jász-Nagykun-Szolnok, 4. Bács-Kiskun, 5. Baranya. 1984-re a sorrend a

következőképpen alakult: 1. Borsod-Abaúj-Zemlén, 2. Szabolcs-Szatmár-Bereg, 3.

Győr-Moson-Sopron, 4. Baranya, 5. Pest. Ha a megyék összlakosságához

viszonyított arány alapján vizsgáljuk a sorrendet, 1893-ban 1. Szabolcs-Szatmár-

Bereg, 2. Borsod-Abaúj-Zemplén, 3. Nógrád, 4. Heves, 1984-re 1. Borsod-Abaúj-

Zemplén, 2. Nógrád, 3. Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4. Somogy, 5. Baranya. A

leggyorsabb növekedés 1978-tól Borsodban, Zala megyében és Budapesten

figyelhető meg. Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, Baranya

cigányságának növekedési üteme lelassult és Győr-Moson-Sopronban, valamint

Tolna megyében csökkent is a növekedés üteme.

IV. Kormegoszlás és egészségügyi helyzetIV.1. A népesség kormegoszlása

Kemény István és Janky Béla 2003-as évi cigányfelmérésről készített

tanulmányukban megállapítják, hogy az ország népessége növekedett az 1971 óta

eltelt 32 esztendő első tíz évében, de azóta jelentősen csökkent. 1971-ben 10 millió

352 evet, 1980-ban 10 millió 709 ezer. 1990-ben 10 millió 375 ezer. 2001-ben 10

millió 200 ezer volt. A cigány népesség viszont folyamatosan növekedett. Arányuk az

I97l-es 3 százalékról 1993-ban 5 százalékra, 2003-ban 6 százalékra emelkedett.

Az ezer lakosra jutó élveszületések száma a cigányoknál 1971-ben 32 volt, 1993-ban

28,7. Az 1993-as felmerésről szóló jelentésben azt inuk. hogy a következő 10-20

évben további csökkenés várható. Felmérésünk szerint 2002-ben az ezer cigány

lakosra jutó élveszületések száma 25,3 volt. Ügy látszik tehát, hogy az elmúlt tíz

esztendőben folytatódott a születések számának csökkenése. Tekintetbe kell venni

28

azonban, hogy mintánk nem elég nagy, és azt is, hogy a születések számának

ingadozása következtében egyetlen kiemelt év adataiból nem vonhatók le

megbízható következtetések.

Élveszületések száma a minta háztartásaiban

1993 142 1998 150

1994 162 1999 146

1996 158 2000 144

1996 123 2001 150

1997 153 2002 137

Ez az adatsor a szembetűnő ingadozások ellenére azt mutatja, hogy 1993 után előbb

növekedett, majd az 1996-os visszaeséstől eltekintve stagnált a születések száma,

és a folyamatos csökkenés 1997 és 2002 között következeti be. Elképzelhető, hogy

a gyerek- vállalásért járó szociális lakásépítési kölcsön egy ideig ellensúlyozta a

születésszám csökkenésének tartós tendenciáját. A számok értékelésénél

gondolnunk kell arra, hogy közben folyamatosan növekedett a cigányok száma, tehát

a 2002-es 137 jóval nagyobb népességre vonatkozik, mint az 1993-31 142.

Az 1971 és 1993 közötti 22 esztendőben mintegy tíz százalékkal csökkent az ezer

cigány lakosra jutó élveszületések száma. Felmérésünk szerinti ez a csökkenés

folytatódon 1993 után is. és az ezer cigány lakosra jutó élveszületések száma

jelenleg 15-20 százalékkal kisebb az 1971. évinél. Ennél a csökkenésnél azonban

jóval nagyobb mértékű volt a születések számának országos csökkenése. Az ezer

lakosra jutó élveszületések 1970-ben országosan 15 volt, 1993-ban 11,3, 1997-ben

10 alá süllyedt, és azóta is 10 alatt maradt.

Magyarországon az élveszületések száma 1970-ben 152 ezer volt, 1993-ban 116

ezer, 2001-ben 97 ezer. Az 1993-as felmérés szerint abban az évben 13 ezer cigány

gyerek született, vagyis a teljes magyarországi gyerekszámból 11 százaléknál több

jutott a cigányokra. Felmérésünk alapján a 2002-ben született cigány gyerekek

száma 15 ezer körülire becsülhető, vagyis az ebben az évben született gyerekeknek

több mint 15 százaléka volt cigány. 1971-ben a tanköteles korba lépő gyerekek 6

százaléka volt cigány. 1999-ben 11 százalék volt.

A gyerekszám sokkal nagyobb a cigányoknál, de sokkal nagyobb a halálozások

száma és aránya is. A nagyobb gyerekszám és a nagyobb halálozási szám együttes

29

eredményeképpen a 15 éven aluli gyerekek száma kétszer akkora, mint a teljes

népességben: a teljes népesség 16,8 százaléka, míg a cigány népesség 37

százaléka 15 éven aluli. A 60 évesek és a 60 évnél idősebbek aránya viszont a teljes

népességben ötször akkora, mint a cigányoknál: az előbbiben 20,2 százalék, az

utóbbiban 3.9 százalék.

Babusik Ferenc hasonló következtetésekre jut amikor arról ír, hogy adatszinten

úgyszólván ismeretlen tény a roma és a többségi társadalom demográfiai

szerkezetének eltérése, illetve az ebből fakadó következmények, habár szerinte ezek

köztudottak. „A roma népesség a demográfiai fejlődés más szakaszában van, mint a

nem roma többség. Az első demográfiai átmenet elmélete szerint a roma népesség

még az ún. átmeneti fázis jegyeit mutatja. Fiatal a korösszetétele, magas a

termékenysége, viszonylag magas a halandósága. A roma népesség várható

élettartama átlagosan tíz évvel rövidebb, mint a többségi népességé.”

A cigány háztartásokban élő népesség életkor szerinti megoszlása (%)Korcsoportok 1993 20030-14 éves 35.4 36.8

15-19 éves 11.8 10,3

20-24 éves 9.4 9.1

25-29 éves 7.5 8,7

30-34 éves 8.0

35-39 éves 7.6 6,5

40-44 éves 6,0 6.4

45-49 éves 4,0 5.0

50-54 éves 3.2 3.1

55-59 éves 2,4 2,5

60-64 éves 2.0 1.6

65-69 éves 1.4 1.3

70- éves 1.6 1,0

Kemény és Janky arra következtetett, hogy amennyiben két becslésük közül az 570

ezer fő felel meg a valóságnak, a cigány népességszáma 1993 és 2003 közön évi

tízezer, tíz év alatt százezer fővel növekedett. Ha a 600 ezer fős becslés a reális,

akkor a növekedés évi 13 ezer, tíz év alatt 130 ezer fő. 1971-hez képest a

növekedés az első esetben 250 ezer (78%), a második esetben 280 ezer (87%).

30

Babusik véleménye szerint az ún. demográfiai átmenet fázisában lévő roma

népesség várható élettartama, korösszetétele, illetve az egy főre jutó élveszületések

száma (termékenysége) összefüggő rendszert alkot. Így a demográfiai megközelítés

valid magyarázóelvet nyújt, ugyanis a fiatal korösszetétel, a várható rövid élettartam

és a magasabb gyermek- szám az, ami összefügg. Ha - egy lehetséges demográfiai

forgatókönyv szerint - növekedne a roma népesség várható élettartama, úgy

csökkenne a termékenységi ráta is, tehát a roma alrendszer korösszetétele

közeledne a teljes társadalom korösszetételéhez.

A romák magasabb gyermekszámát a magasabb halandósági ráta és az ennek

következtében beálló erős demográfiai pótlás okozza. A roma népesség rövidebb

átlagos élettartama, ezen belül az idősebb korosztályoknak a többségi

társadalomhoz viszonyított lényegesen alacsonyabb aránya közvetlen függvénye a

romák egészségügyi mutatóinak.

IV.2 Egészségügyi helyzet

A roma népesség várható élettartama átlagosan tíz évvel rövidebb, mint a nem roma

népességé. A rövidebb átlagos élettartama (ezen belül az idősebb korosztályoknak a

többségi társadalomhoz képest való alacsonyabb aránya) közvetlen függvénye a

romák egészségügyi mutatóinak. A magyarországi cigány népesség egyes, magas

halálozási kockázatú betegségcsoportokban (tbc, daganatos megbetegedések, sziv-

és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás) a teljes népesség átlagához

képest 6-12 szeres arányban beteg; ami egyúttal azt is jelenti, hogy vannak olyan

betegségcsoportok (pl. a tüdő megbetegedései), melyek reprezentánsai között a

romák lényegesen nagyobb aranyban vannak jelen, mint a nem romák.

A cigányság körében az egészséget kedvezőtlenül befolyásoló tényezők

halmozottan jelentkeznek, s ebből adódóan a cigányság egészségi állapotára

vonatkozó adatok az országos áltagnál kedvezőtlenebb képet mutatnak. A témával

foglalkozó tanulmányok a krónikus betegségek átlagosnál nagyobb gyakoriságát és

a magasabb csecsemőhalandóságot említik. Mondhatjuk, hogy a cigányok egészségi

helyzete speciális, de azt is tudjuk, hogy nem különbözik karakteresen a

szegényekétől. A megbetegedések arányának oksági elemzése, a marginális,

halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoportokra vonatkozó nemzetközi

31

szakirodalom adatait megerősítve azt mutatja ki, hogy a háttérben egyértelműen

szegénység faktorok (szegregált lakókörülmények, lakásnak alig használható nedves

épületek, a tiszta ivóvíz hiánya, munkanélküliség, rossz táplálkozás, alacsony

iskolázottság, mélyen a létminimum alatti jövedelmek stb.) állnak. A romák között

roppant nagy a megváltozott munkaképességűek, a rokkantnyugdíjasok aránya.

Rövidebb átlagos élettartamuk, ezen belül az idősebb korosztályoknak a többségi

társadalomhoz képest való alacsonyabb aránya, ugyancsak közvetlen függvénye a

romák egészségügyi mutatóinak.

Mindemellett a magyar lakosság rossz egészségügyi jellemzői egyes

betegségtípusokban természetesen a roma kisebbségre is vonatkozik. (Pl.: a

dohányzással és az egészségtelen táplálkozással összefüggő megbetegedések.) A

romák körében is komoly egészségkárosító problémát jelentenek a

szenvedélybetegségek: az alkoholizmus, a dohányzás és a drogfogyasztás.

„A cigányok legtöbb csoportjának életét elsősorban a hiány jellemzi, a megfelelő

kereset és jövedelem, a jó lakás, a kielégítő ruházkodás és étkezés, az egészséges

ivóvíz, az iskolázottság és a nem cigányokkal való versenyképesség hiánya” – véli

Kemény István akadémikus, a hazai cigányság avatott kutatója. És alig van az

életnek, az anyagi világnak olyan területe, ami ne kerülhetett volna be a felsorolásba.

Így az egészség, az egészségügy, az egészségügyi ellátás is.

Az egészség az életmód számos összetevőjével van szoros kapcsolatban. Annál

szorosabb ez a kapcsolat, minél kiszolgáltatottabb az érintett népcsoport. A GDP, az

iskolázottság, a munkaerő-piaci helyzet, a lakókörülmények csak addig fontosak,

amíg alacsony színvonalúak, hiányoznak – addig viszont nagyon. Így van ez a

cigányság esetében is.

Ha elfogadjuk, hogy a romák magas betegségarányai közvetlenül

szegénységfaktoroknak köszönhetőek, e legszegényebb aprófalvak roma lakossága

- mely a teljes roma lakosságból több mint százezer ember - különösen súlyos

helyzetben van; egyszerre sújtja a szegénység, a magas betegségarányok, illetve az,

hogy közvetlenül lakóhelyén nem fér bármikor azonnali orvosi ellátáshoz.

32

V Iskolázottság

Romák és az iskola, a romák és az iskolarendszer lehetséges kapcsolatát sok

kutatás vizsgálta már Magyarországon. E kutatások a romák iskolázottságát, az

iskolázottság és a munkanélküliség kapcsolatát, a munkaerő-piaci esélyeket,

valamint a roma tanulók iskolai hátrányait érintik.

Az MTA Szociológiai intézete által 1971-ben és 1993– 94-ben végzett reprezentatív

vizsgálatok szerint a roma népesség iskolai végzettségének mutatói ugyan javultak,

de tovább nőtt a távolság a romák és nem romák iskolázottsági szintje között. Egy

másik elemzés szerint a roma és nem roma tanulók közötti esélyegyenlőtlenség az

általános iskola utáni továbbtanulás szintjén több mint tizenötszörös, a középiskola

befejezését tekintve több mint ötvenszeres.

A kilencvenes évekig csak a – jórészt mára versenyképtelen szakmákat adó –

szakmunkásképző iskolák nyíltak meg a romák előtt: a gimnáziumokban, illetve a

felsőoktatásban a roma tanulók aránya nem érte el az egy százalékot.

A 80-as évekre a cigány osztályok csődöt jelentettek. A rossz színvonal, a gyengített

tananyag nem szolgálta sem a többségi társadalom, sem a romák érdekeit.

Megszüntették a cigányosztályokat. Ám ekkor hirtelen, ugrásszerűen megnőtt a

kisegítő osztályok száma a magyar iskolákban. Ennek is köszönhetjük többek között,

hogy Magyarországon az Uniós átlag kétszerese, a tanulók megközelítően 6%-a jár

kisegítő osztályba (egy 1998-as Borsod megyei felmérés szerint a kisegítő iskolába

járó tanulók 98%-a cigány volt).

1996-ban felzárkóztatási programokat hirdettek, a hátrányos helyzetű roma

tanulókkal foglalkozó intézmények fenntartói plusz pénzt kaphattak a

költségvetésből. Létrejöttek az úgynevezett felzárkóztató osztályok, amelyek ugyan

már burkoltan, de még mindig cigányosztályok voltak. 2001-ben 3400 oktatási

intézményből 700-nál több helyen működött „cigányosztály”.

Ma a felzárkóztatás helyett az integráció a hívószó.

33

9. ábra: Az elvégzett átlagos osztályszám a 7 évesnél idősebb népesség körében

(Forrás: KSH 2004)

Az iskolai végzettségre vonatkozó adatokat vizsgálva ismét csak átfedést

fedezhetünk fel a cigányság által lakott országrészek, valamint az e szempontból

rossz mutatókat produkáló kistérségek között. Az átfedés egyértelműen annak

köszönhető, hogy a magyarországi cigány népesség nagyon elmaradott

iskolázottsági szerkezettel jellemezhető.

A 19 éves kor feletti magyarországi cigány népesség egészében még közel harminc

százalék nem végezte el az általános iskolát, több, mint harmada csak általános

iskolai végzettséggel rendelkezik. A romák ötöde szakmunkásképzőt végzett, és az

összes érettségivel rendelkezők aránya mindössze 11,4 %. A felsőfokra való bejutás

esélyei roppant korlátozottak. Az egyre fiatalabb korosztályok ugyan nagyobb

arányban fejezik be az általános iskolát, vagy szereznek valamilyen középfokú

végzettséget, a felsőfokú tanintézetbe való bejutás esélyei nem változtak az

évtizedek során. Egy korcsoportos felosztásban követhető, hogy az általános iskolát

el nem végzettek aránya korrétegenként jelentősen csökken, de a mai 19-25 évesek

között is 12,3 %, azaz meglehetősen magas.

34

A 19 éves kor feletti roma népesség egészét tekintve, a férfiakhoz képest a nők

lényegesen nagyobb arányban nem fejezik be az általános iskolát. A szakképzésben

való részvételük hagyományosan alacsonyabb szintű, az érettségizettek aránya

viszont némiképp magasabb, mint a férfiaké. Más felvételekből szerezhető

információk szerint a felsőfokot végzettek többsége is nő, noha az ilyen

végzettségűek abszolút aránya roppant alacsony.

Az általános iskola sikeres befejezésének akadályai meglehetősen közismertek.

Ilyen például a gyermekszülés, gyermeknevelés ténye vagy a családban egy főre jutó

munkajövedelem mértéke. A legmélyebb szegénységben élők közel negyven

százaléka nem fejezi be az általános iskolát, míg a felső jövedelmi tizedbe tartozó

családok fiatal felnőtt tagjainak 34 % -a érettségit szerzett, és (az átlaghoz képest)

igen magas arányban jutottak be felsőfokra.

Az érettségi megszerzését vizsgáló kutatások azt mutatják, hogy a jövedelem hatása

25 %, a gyermek létének hatása 14 %, míg a nem hatása csak 8 %, azaz nemtől

függetlenül a szegényebb családok tagjai (férfiak és nők), ha gyermeket nevelnek,

képtelenebbek leérettségizni.

A települések rangja (urbanizációs foka) és mérete jelentősen befolyásolja az iskola

elvégzését.

A budapesti romák töredéke nem fejezte be az általános iskolát és csak 10 százalék

végzett csak általánost, ezzel szemben 16 % felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Az

iskolai mobilitás lehetőségei Budapesten látványosan jobbak a romák számára, mint

másutt – s ebben a „másutt”-ban az a szomorú, hogy a megyei jogú városok által

kínált lehetőségek, fő arányaikat tekintve alig jobbak a nagyközségekénél.

35

A 15 éves és idősebb népesség megoszlása nemek és életkorcsoportok szerint

az ország teljes és roma népességében

Teljes népesség Roma népesség

Összesen(fő)

8 503 379 144 188

férfi (%) 46,8 50,6

nő (%) 53,2 49,4

15-29 (%) 26,6 42,5

30-39 (%) 15,4 23,4

40-49 (%) 18,0 18,0

50-57(%) 12,6 7,5

58-61 (%) 5,5 2,6

62-X (%) 21,8 6,0

A férfiak és nők aránya közötti különbség az életkori megoszlással függ össze. A

cigány asszonyok éppen olyan korán halnak, mint a cigány férfiak, szemben a teljes

népességben megfigyelhető különbséggel az élettartamban. A romák között az 50

éven felüliek aránya drámaian csökken – mindössze 17 %-uk (!) él ennél tovább, a

teljes népességben 58 éven felül (a nyugdíjazás kori általános életkor) következik be

a törés, de 40 % még 50 éves koron túl is aktív. Különösen drámai a 62 évnél

idősebb népesség arányának eltérése: a teljes népesség több mint egyötöde, a

cigányoknak viszont csak tizenhetede éli meg az általános nyugdíjhatárt. Kizárólag a

fiatal középkorúaknál – a 40-49 éves korosztályban – azonos az arány

Budapesten a demográfiai viszonyok alapvetően hasonlóak, ám némely ponton

pozitívan térnek el az országos képtől.

A 15 éves és idősebb népesség megoszlása nemek és életkorcsoportok szerintBudapest teljes és roma népességében

36

Teljes népesség Roma népesség

Összesen(fő)

1 550 299 11 178

férfi (%) 45,1 50,3

nő (%) 54,9 49,7

15-29 (%) 26,8 41,4

30-39 (%) 14,3 24,4

40-49 (%) 16,1 19,2

50-57(%) 13,4 8,1

58-61 (%) 5,7 2,1

62-X (%) 23,7 4,8

Budapest teljes népessége még az országosnál is „öregebb” valamivel, a cigányság

viszont ugyanennyivel (néhány százalékpont a különbség!) tovább él. Értelmezendő

lenne az a tendenciában megmutatkozó eltérés is, hogy míg országosan –

közismerten – a nők arányszáma jelentősen magasabb a férfiakénál, addig a cigány

népességben ennek ellentéte figyelhető meg: ha nem is jelentősen, de a nők vannak

kisebbségben. S ez mind országosan, mind pedig Budapesten is érvényes.

A 15 éves és idősebb népesség megoszlása iskolai végzettség szerint az

ország teljes népességében

legmagasabb befejezett iskolai végzettség

8-nálkevesebb 8 oszt.

közép éretts.nélkül, szakmaioklevéllel

középiskolaérettségivel

felsõfokú

összesen (fő)

950 286 2 874 746 1 581 315 2 162 996

934

036

összesen (%) 11,2 33,8 18,6 25,4 11,0

férfi (%) 7,7 31,6 26,5 22,5 11,6

nõ (%) 14,2 35,7 11,6 28,1 10,4

15-29 (%) 3,3 34,0 24,3 31,3 7,1

37

30-39 (%) 2,3 21,2 31,8 29,1 15,7

40-49 (%) 2,8 27,6 27,3 27,8 14,6

50-57 (%) 4,1 34,8 18,0 28,7 14,4

58-61 (%) 8,8 57,4 0,6 21,5 11,6

62-X (%) 38,6 41,2 0,0 12,9 7,2

A 15 éves és idősebb népesség megoszlása iskolai végzettség szerint azország roma népességében

legmagasabb befejezett iskolai végzettség

8-nálkevesebb 8 oszt.

közép éretts.nélkül, szakmaioklevéllel

középiskolaérettségivel

felsõfokú

összesen (fő) 56 481 72 213 10 963 3 520 1 011

összesen (%) 39,2 50,1 7,6 2,4 0,7

férfi (%) 32,1 54,4 10,3 2,5 0,7

nõ (%) 46,4 45,7 4,9 2,4 0,7

15-29 (%) 30,5 57,2 9,2 2,7 0,4

30-39 (%) 29,6 57,7 9,7 2,3 0,8

40-49 (%) 43,6 46,8 6,3 2,4 1,0

50-57 (%) 59,1 32,7 3,8 3,1 1,2

58-61 (%) 74,1 23,3 0,1 1,6 1,0

62-X (%) 84,6 13,4 0,0 1,2 0,8

Az általános iskolát nem végzettek aránya az ezredfordulóra még a legidősebb

korcsoportban is 10 % alá csökkent, dominánssá vált az általános iskolánál

magasabb végzettség, a 30-49 éves korosztály több mint kétötöde már érettségivel

vagy felsőfokú oklevéllel rendelkezett. Ugyanakkor a cigány népességben még

mindig meghatározó a legfeljebb általános iskolai végzettség. Még a fiatal

korosztályokban is messze 10 % alatt maradt a középiskolai vagy magasabb

iskolázottság. Radikális változásról – ez a szociológiai kutatásokkal (Kemény, Jánky,

Lengyel, 2004) egybecseng – csak az általános iskolai végzettség elterjedésében

38

beszélhetünk: a legidősebb korosztállyal összehasonlítva csaknem ötszörösére nőtt

az általános iskolát végzettek aránya.

Érdemes figyelni a magasabban iskolázottakra is. A szakmunkás végzettségűek

aránya az idősebbtől a fiatal korcsoportokig tízszeresére nőtt, ám az érettségizettek

és a diplomások aránya (alacsony szinten) lényegében változatlan – alig lépi túl a

regisztrálhatóság szintjét. Ebből többféle következtetést is levonhatunk. Egyrészt azt,

hogy az elmúlt másfél évtized a cigány értelmiség megteremtése érdekében tett nagy

nekibuzdulásai vajmi csekély eredményt hoztak. Másrészt azt, hogy van a roma

népességnek olyan rétege, amely ragaszkodik – a népszámlálásban is kinyilvánított

– etnicitásához, s ez a réteg láthatóan nem bővült radikálisan az elmúlt évtizedek, sőt

tán generáció-váltások során sem.

A 15 éven felüli foglalkoztatottak iskolázottsága jelentősen magasabb, mint a teljes

népességé. Ez nagyrészt a fiatalok nagyobb súlyával van összefüggésben: hiszen

27 %-uk 58 évesnél idősebb, s közöttük igen magas, 47 % az általános iskolát sem

végzettek aránya. Az ilyen alacsonyan iskolázottaknak csak töredéke került a

foglalkoztatottak körébe. A foglalkoztatottak zöme szakképzett és/vagy érettségizett.

Feltűnő a nőknél a magas iskolázottságúak részaránya: 60 %-uk (%) érettségizett

vagy diplomás, míg a férfiaknál 43 % ez az arány. (A teljes népességben – mint

láttuk – alig magasabb a nők aránya ezekben a csoportokban a férfiakénál.)

A cigány népesség foglalkoztatása még a fenti alacsony hányadoknál is jelentősen

rosszabb állapotokat mutat. A teljes népességhez viszonyítva a harmadánál alig

magasabb az arány, ezen belül a nőknél kevesebb mint egyharmada, a férfiaknál

kevesebb mint a fele. Még drámaiabbak a különbségek, ha az Eurostat 2003-as

adataival vetjük össze: a 25 országban átlagosan a 15- 64 éves nők 55 %-a, a férfiak

73 %-a vesz részt a munkaerőpiacon – megfelelő adatok a hazai roma népességben

11 % és 22 %! Fokozhatjuk a lemaradás képét, ha arra utalunk, hogy a cigány

népességnek csak kis hányada (8,6 %) él 58 évnél tovább! Tehát fiatalos

korösszetételű lakosságról van szó, amelyben az idős korcsoport aránya nem „rontja”

a foglalkoztatási esélyeket.

Bár az összeírtaknak csekély hányadát érinti (mindösszesen 17 %-át!), az

iskolázottsági szerkezet itt is előnyösebb, mint a teljes népességé. Azonban láthatjuk

39

azt is, hogy az általános iskolát sem végzettek viszonylag jelentős arányban jutnak

munkához. Valószínűleg olyan munkalehetőséghez, amelyet az alacsonyan

iskolázott nem cigányok számára nem vonzó.

A 15 éves és idősebb népesség megoszlása foglalkoztatottság, nemek ésiskolai végzettség szerint az ország teljes népességében (a foglalkoztatottak

iskolai végzettségének megoszlása)

Legmagasabb befejezett iskolai végzettség

foglal-koztatott összesen

8-nálkeveseb

b 8 oszt.

Közép éretts.Nélkül,

szakmaioklevéllel

középiskola

érettségivel

felsõfokú

összesen

(fő) 3 690 269 29 508

722

983 1 064 352 1 197 601 675 825

összesen(%) 43,4 0,8 19,6 28,8 32,5 18,3

férfi (%) 50,3 0,9 17,9 37,8 26,6 16,8

nõ (%) 37,3 0,7 21,6 18,2 39,4 20,1

A 15 éves és idősebb népesség megoszlása foglalkoztatottság, nemek ésiskolai végzettség szerint az ország roma népességében (a foglalkoztatottak

iskolai végzettségének megoszlása)

legmagasabb befejezett iskolai végzettség

foglal-koztatott összesen

8-nál

kevesebb 8 oszt.

közép éretts.

Nélkül,szakmaioklevéllel

középiskol

aérettségivel

felsõfok

ú

összesen

(fő) 24 092 3 614 13 697 4 408 1 618 755

összesen(%) 16,7 15,0 56,9 18,3 6,7 3,1

férfi (%) 22,0 13,7 57,5 20,9 5,5 2,4

nõ (%) 11,3 17,6 55,6 13,1 9,2 4,5

40

A rendkívül alacsony foglalkoztatási arány valószínűleg elsősorban az alacsony

iskolázottsággal magyarázható, összefüggésben lehet talán a nőknél a

gyermeknevelésre fordított idővel, esetleg kulturális sajátosságokkal, a területi

elhelyezkedéssel, a lakóhelyi települési viszonyokkal is.

A cigány foglalkoztatottak legnépesebb csoportja az általános iskolát végzetteké, de

a férfiak körében a szakmunkások aránya csaknem azonos a megfelelő teljes

budapesti aránnyal. Az érettségizettek és diplomások részesedésében ugyanazt a

tendenciát figyelhetjük meg – csak jóval alacsonyabb szinten – mint a főváros

egészében: a nők között lényegesen többen rendelkeznek érettségivel és

diplomával, mint a férfiak körében. Ez egyébként az ország roma népességére is

érvényes – eloszlatva azt a tévhitet, hogy „általában” a cigány nők a férfiaknál

ritkábban jutnak el a magasabb iskolai szintekig. Másképpen fogalmazva, a roma

nőknek akkor van a férfiakkal azonos esélyük munkához jutni, ha magasabban

iskolázottak, mint a férfiak.

A foglalkoztatottság és az iskolázottság összefüggése az ország teljesnépességében(hány százaléka foglalkoztatott a különböző iskolai végzettségű népességből)

Legmagasabb befejezett iskolai végzettség

Foglalkoz-tatott Összesen

8-nálkeveseb

b 8 oszt.

közép éretts.nélkül,

szakmai

oklevéllel

középiskola

érettségiv

el

felsõfokú

Együtt (%) 43,4 3,1 25,1 67,3 55,4 72,4

Férfi (%) 50,3 5,7 28,5 71,7 59,5 72,6

Nõ (%) 37,3 1,9 22,6 58,5 52,4 72,1

A foglalkoztatottság és az iskolázottság összefüggése az ország romanépességében

(hány százaléka foglalkoztatott a különböző iskolai végzettségű népességből)

41

Legmagasabb befejezett iskolai végzettség

Foglalkoz-

tatott összesen

8-nálkeveseb

b 8 oszt.

közép éretts.nélkül,

szakmai

oklevéllel

középiskola

érettségiv

el

Felsõfokú

Együtt (%) 16,7 6,4 19,0 40,2 46,0 74,7

Férfi (%) 22,0 9,4 23,2 44,7 48,6 73,3

Nõ (%) 11,3 4,3 13,8 30,4 43,2 76,3

Országosan a szakmunkás végzettséggel és a diplomával rendelkezőknek van

legnagyobb esélye munkahelyet találni, a diploma azonban az előbbinél jóval

biztonságosabbá teszi a munkapiaci helyzetet. Feltűnő, hogy a női szakmunkások a

férfiaknál – amellett, hogy arányuk is alacsonyabb a férfiakénál – jelentősen kisebb

arányban vannak a foglalkoztatottak között.

A roma népesség foglalkoztatottságára országosan az jellemző, hogy a csekély

létszámú (1011 fő) diplomásnál a foglalkoztatottság magasabb arányú, mint az

ország összes diplomása esetében. (75 % és 72 %), s még magasabb az arány a

diplomás cigány nőknél (az összesen 476 nő esetében 76 %).

A skála másik végpontján, az általános iskolát sem végzettek esetében ennek a

fordítottja figyelhető meg: a cigány népességben a foglalkoztatott nők aránya fele a

férfiakénak, s még ennél is nagyobb az arányok eltérése az ország teljes, megfelelő

korú népességében.

Ebben a vonatkozásban jogosan vethető fel, hogy ismerve a romák rossz

iskolázottsági mutatóit és a roma tanulók iskolai hátrányait, magas lemorzsolódását,

lehet-e egyáltalán az iskoláról, mint kitörési lehetőségről beszélni. Az adatok azt

mutatják, hogy a romák alacsony iskolai végzettsége újratermelődik, alig mérhető az

érettségizettek és főként a felsőfokú végzettségűek száma és aránya. A jelenlegi

42

tendenciák alapján legalább két generációnyira tehető az az időtáv, amin belül a

romák iskolázottsága megközelíti a többségi társadalomét.

Az iskolarendszer akkor lehet valódi kitörési pont a romák számára, ha a fent említett

adatokat figyelembe vesszük. Más az elvárása az iskolarendszerrel szemben a

fiatalabb roma generációnak és a jobb helyzetű roma csoportoknak. Az eltérő

igényeknek megfelelően több szerepet kell betöltenie az oktatásnak, az egyes

iskolatípusoknak. Nem mindegy, hogy a romák jelenlegi iskolai végzettségi szintjét és

a roma tanulók jellegzetes iskolai kudarcait, azok okait elemezve, milyen stratégiát és

megvalósítható célokat fogalmaz meg az oktatáspolitika. Továbbá, hogy milyen

célokat fogalmaznak meg maguk a romák. A siker érdekében figyelembe kell venni

az egyes roma korcsoportok és társadalmi csoportok eltérő lehetőségeit és céljait. A

rugalmas képzési struktúrákat, az egyes csoportokra célzottan kell meghatározni. Az

egyes roma csoportok eltérő helyzetét figyelembe vevő oktatás- és felnőttoktatás-

politika a hazai romák nagyobbik részét lenne képes „megszólítani".

Fónai Mihály felsorolása a lehetséges célcsoportokról és tanulási terveikről (életkori

csoportokban):

· 18 év alattiak: e korcsoportbeliek számára az érettségi megszerzése és a

diploma is reális lehetőség. A felsorolt lehetőségek közül leginkább a

jogosítvány vonzza őket, amit minden bizonnyal nem szakmai végzettségként

értelmeznek.

· 19–45 évesek: a jogosítvány mellett egyforma súllyal lehetnek az általános

iskolai, a szakmai és a középfokú képzés célcsoportjai. A 26–35 évesek

jelentős része, ha tehetné, diplomát is szerezne.

· 46–55 évesek: ők az általános iskolai és szakmai képzés célcsoportjai

lehetnek – meglepő módon azonban a szakmai végzettséget sokkal inkább

iskolai keretekben és kevésbé tanfolyami formában szereznék meg; ez

összefügghet ennek a korosztálynak az iskolázottsági szintjével és az OKJ-s

tanfolyamok életkori összetételével, ahol az ő korosztályuk már alig vesz

részt.

43

· 56–62 évesek: leginkább a hiányzó általános iskolai végzettséget szereznék

meg, ám az ő életkori csoportjukban a szakmatanulás reális esélye a majdani

munkaerő-piaci reintegráció szempontjából alacsony. Valószínűleg az

általános iskolai végzettség megszerzését az önbecsülés és praktikus okok,

pl. a jogosítvány megszerzése motiválja.

A cigány tanulók oktatásával kapcsolatos problémákat két dimenzió mentén

sorolhatjuk be:

1. A felvetődő kérdések egy része a magyar közoktatási rendszerrel (például az

elégtelen pedagógiai gyakorlattal, a rossz minőségű iskolákkal, a szegregációval,

stb.), más része pedig a cigányság helyzetével kapcsolatos (nyelvi, szociális és

kulturális sajátosságokkal). Az eredményességhez alighanem mindkét tényezőt

figyelembe kell venni.

2. A javaslatok egyrészt a hátrányokra (a szocializáció elégtelenségére, az iskola és

a szülők rossz kapcsolatára, a nyelvi és szociális hátrányra, az óvoda mellőzésére, a

tanulási motivációval kapcsolatos problémákra, a hátrányos megkülönböztetésre, a

cigány oktatási programok nem megfelelő tartalmára, vagy akár ezen okok

településenként különböző kombinációjára), másrészt bizonyos “pluszokra” építenek.

A cigányság eltérő nyelvhasználatát, szocializációját akár deficitként is lehet

értelmezni, és kidolgozható az ezeket kompenzálni szándékozó felzárkóztató

programok sokasága, mégis úgy tűnik, a legeredményesebbek azok az iskolák, ahol

elismerik a romák másságát, és ezeket a sajátosságokat felhasználva, ezekre építve

alakítják ki számukra a tantervet. Bár a multikulturális oktatás paradigmája egyre

elterjedtebb és erősebb Magyarországon, a cigányság integrációja szempontjából

további népszerűsítésre van szükség.

A cigány tanulók oktatásának valóban kitüntetett szerepe van, részben mert ez az

egyik pont, ahol az egymást erősítő és egymásból építkező hátrányok “ördögi körét”

meg lehet törni, részben pedig mert az oktatási sikernek szétsugárzó hatása van, hat

a munkaerőpiaci és szociális pozíciókra is.

44

Az iskolai végzettség szerkezete

A 19 éves kor feletti magyarországi cigány népesség egészében még közel harminc

százalék nem végezte el az általános iskolát, és több mint a e népesség harmada

csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A romák ötöde szakmunkásképzőt

végzett, és az érettségivel rendelkezők aránya mindössze 11,4%. A felsőfokra való

bejutás esélyei roppant korlátozottak.

Az iskolai végzettség szerkezete – nem és fő korcsoport szerint

Az iskolai végzettség korcsoportos áttekintése rávilágít arra, hogy ugyan az egyre

fiatalabb korosztályok egyre nagyobb arányban fejezték be az általános iskolát, vagy

szereztek valamilyen középfokú végzettséget, a felsőfokú tanintézetbe való bejutás

esélyei nem változtak az évtizedek során. Az általános iskolát el nem végzettek

aránya jelentősen csökken, de a mai 19–34 évesek között is 15,2%, azaz

meglehetősen magas.

A 19 éves kor feletti roma népesség egészét tekintve, a férfiakhoz képest a nők

lényegesen nagyobb arányban nem fejezték be az általános iskolát. A

szakképzésben való részvételük hagyományosan alacsonyabb szintű, az

érettségizettek aránya pedig némiképp magasabb mint a férfiaké. Más felvételekből

ugyancsak ismert kép szerint a felsőfokot végzettek többsége nő, noha az ilyen

végzettségűek abszolút aránya roppant alacsony.

alapel-oszlás

férfi nő 19-34év

35-48év

49-62év

63felett

8 osztálynálkevesebb

30,2 24,2 36,1 15,2 30,8 64,4 76,4

Általános iskola 36,4 37,9 34,9 40,6 42,0 21,0 14,7Szakmunkásképző 20,6 26,6 14,7 26,0 17,8 11,4 6,8Összes érettségizett 11,4 10,5 12,4 17,0 7,8 1,7 0,6Egyetem, Főiskola 1,3 0,9 1,8 1,2 1,6 1,4 1,5

45

VI. Foglalkoztatottság

Kemény István tanulmányai nyomán a foglalkoztatottak arányának változása 1971 és

2003 között a cigányok különböző csoportjaiban alapvető változások történtek.

Az 1971-es felmérés adatai szerint a munkaképes korú férfiaknak 85 százaléka

dolgozott. 75 százalékuk volt állandó munkaviszonyban foglalkoztatott, további 10

százalékuknak pedig ideiglenes munkaviszonya volt, vagy önállóként dolgozott. Ez a

85 százalék akkor alig volt alacsonyabb az össznépességben mért megfelelő

arányszámnál. A nyolcvanas években a munkaképes férfiak háromnegyede

dolgozott. Ez az arány 1993-ra 28 százalékra zuhant. A nőknél némileg másképp

festett a helyzet. 1971-ben a munkaképes korúaknak kevesebb mint harmada volt

foglalkoztatott. Ez az arány jócskán elmaradt a 70 százalékos országos aránytól.

Ennek elsődleges oka a cigányoknál tapasztalható magasabb gyerekszámban

keresendő. A hetvenes évek második felére azután jelentősen megemelkedett a női

foglalkoztatottság szintje a cigányok körében. Az arányok a nyolcvanas években

nagyjából változatlanok maradtak. Ekkor körülbelül minden második munkaképes

korú cigány nőnek volt munkája. A rendszerváltást követő nagymértékű visszaesés

hasonló arányú volt, mint a férfiaknál. A foglalkoztatottság szintje a harmadára esett

vissza.

Férfiak és nők foglalkoztatottsága különböző években - a munkaképes korúakszázalékában

1971 1978 1987 1993 2003

% N % N % N % N % N

Férfiak 85,2 na. 773 1421 74.4 1966 28,8 2456 28,0 1616

Nök 303 na. 47,0 1454 493 1922 163 2386 15,1 1718

Együtt na. na. 62,0 2875 62,0 3888 22,6 -S-J 21.4 3334

Az elmúlt években a teljes cigány népesség 19 éves kor feletti tagjainak 25,1

százaléka foglalkoztatott, mindössze 5 százalék tanul kizárólag, a maradék 70

százalék inaktív. Az inaktívak három legnagyobb csoportját a munkanélküliek, a

segítő családtagok, illetve a rokkantnyugdíjasok teszik ki. Az aktívak illetve a

46

munkanélküliek többsége férfi, míg a háztartásban elsősorban a nők

foglalkoztatottak'1.

A gazdasági aktivitás fő összetevőinek eloszlása lakó hely szerint (%)

Nem szegregált Szegregált Gettó

Csak tanul 6,1 3,8 2,7

Foglalkoztatott 31,0 24,2 13,9

Munkanélküli 30,8 36,8 44,2

Gyes, gyed, segítő 10,2 16,6 18,5

Nyugdíjas 5,2 5,7 5,3

Rokkant nyugdíjas 16,7 13,0 15,5

A magyarországi cigányság jelentós hányada nemcsak szegény, de egyúttal olyan

régiókban, illetve olyan településeken él, melyek konzerválják a szegénységet, illetve

meggátolják a kiemelkedést.

A cigányság települési elhelyezkedése mellett – a 7. és 8. ábrák térképei (lásd 18.

oldal) – lényeges információ, hogy 17 százalék él ezer fő alatti aprófalvakban, 35

százalék él kétezer fő alatti, ugyancsak kistelepülésen, illetve a teljes cigány

lakosság 65 százaléka él tízezer fő alatti településen. A magyarországi cigányság

tehát alapvetően falusi, mezőgazdasági régiókban, illetve olyan területeken él, ahol a

szocialista nagyipar összeomlása után megjelenő magas arányú munkanélküliséget

nem váltotta ki a későbbi ipari-szolgáltatóipari vagy mezőgazdasági fejlődés.

47

10. ábra: Mezőgazdasági dolgozók aránya 2000-ben(Forrás: KSH)

11. ábra: Az ipari szektorban dolgozók aránya 2000-ben(Forrás: KSH adatok)

48

A cigányok által magasabb arányban lakott aprófalvak zöme „önhibáján kívül

hátrányos helyzetű" település, tehát olyan, ahol a helyi szociális ellátórendszer

működtetése is komoly gondokba ütközik. A fentiekben leírt strukturális hátrányt a

következő település-demográfiai hátrány csak erősíti: ismert hogy az elszegényedő

falvak lakossága öregszik a fiatalok elvándorlásának következtében, egyúttal a helyi

intézményrendszer is erodálódik, elköltözik az óvoda, iskola stb. Ezzel

párhuzamosan az ingatlanok kiürülnek és leértékelődnek, amelynek következtében

ide költöznek be a legszegényebb romák. A jelenség a legpregnánsabb módon a

Csereháton figyelhető meg (BAZ megye), ugyanakkor azonban BAZ megye más

területein, Baranyában és Somogyban stb. ugyancsak megfigyelhető, elsősorban

azokon a területeken, melyeken egyszerre érvényesül az aprófalvas szerkezet, a

helyi munkaalkalmak hiánya, illetve a hagyományosan magasabb roma lélekszám

arány. Itt érdemes tehát megjegyeznünk, hogy a cigányság magas

munkanélküliségének, inaktivitásának hátterében egyik okként roppant súlyos

településszerkezeti, illetve azzal összefüggő gazdaságszerkezeti hátrány, nehezen

orvosolható strukturális hátrány áll.

49

VI.1 A kistérségek foglalkoztatottsági helyzete

12. ábra: Kistérségek fejlettségi szintjei komplex mutatók alapján

(Forrás: KSH 2002)

Az ország kistérségeinek foglalkoztatási adatait elemezve megállapíthatjuk, hogy a

legkedvezőtlenebb munkaerő-piaci statisztikákkal éppen azon országrészek

jellemezhetők, ahol magas a cigány népesség száma és aránya az összlakossághoz

képest. Ez egy oda-vissza ható mechanizmus. Ezen országrészek hagyományosan

rossz gazdasági szerkezettel és foglalkoztatási mutatókkal rendelkeznek. Kihat ez a

tény arra, hogy ezen kistérségekbe települtek be cigányok, olyan társadalmi

csoportok, amelyek a jobban prosperáló térségekből kiszorultak, azokban nem

találták meg helyüket, munkalehetőségeiket. Másrészről az itt élő cigány népesség

nagyobb része azon társadalmi csoportokhoz tartozik, akiknek alacsony az iskolai

végzettsége, rossz szakképzettségi mutatókkal írhatók le, ebből következően

halmozottan hátrányos helyzetűek a gazdasági szervezetekkel, foglalkoztatókkal

amúgy is gyéren ellátott területeken. A kistérségek foglalkoztatási adatait

ilyenképpen e nagy számban ott élő esélytelen népesség is rontja.

50

13. ábra: A statisztikai kistérségek foglalkoztatás – munkanélküliségi helyzete

(forrás: MTA RKK 2003)

14.ábra: Regisztrált munkanélküliek aránya

(forrás. KSH 2004)

51

Fenti megállapításunkat alátámasztja a következő térkép, ahol a gazdasági

szervezetek területi sűrűségét, a lehetséges foglalkoztatók területi megoszlását

vizsgálhatjuk meg a kistérségek vonatkozásában. Nyilvánvaló, hogy a hátrányos

helyzetű, elmaradott, leszakadó térségek erősen átfedik a cigány népesség által

lakott tájakat.

15. ábra: Gazdasági szervezetek területi sűrűsége 2000

VII. Jövedelmi viszonyok területi eloszlás

Az egy lakosra jutó személyi jövedelemadó alakulására vonatkozó statisztikák jól

tükrözik az ország különböző részeinek fejlettségét, gazdasági helyzetét, illetve az ott

élő népesség életkörülményeit. Jellemzően azon területek, ahol cigány népesség él

az alacsonyabb kategóriákba sorolandók. Itt ismét csak az adott országrészek

hagyományos gazdasági fejletlensége elmaradottsága tükröződik, megfejelve azzal,

hogy a rendszerváltozás után a cigányság nagy része nagyon rossz munkaerőpiaci

52

helyzetbe, s ezzel alacsony jövedelmi pozícióba került, s ez tovább rontja az átlag

népesség statisztikai adatállományát.

15. .ábra: Személyi jövedelemadó egy lakosra

16. ábra: Személyi jövedelemalapot képező jövedelem egy állandó lakosra(forrás: APEH 2004 adatok alapján KSH)

53

Az életkörülmények jellemzése megint csak a cigányok által tradicionálisan lakott

térségek elmaradottságát tükrözi. Az összkomfortos lakások aránya ezen

kistérségekben alacsonyabb, a komfort nélkülieké magasabb. A vezetékes

gázszolgáltatásba, közüzemi ivóvíz hálózatba és a szennyvíz hálózatba bekapcsolt

háztartások aránya alacsonyabb.

17.ábra: Az összkomfortos lakások aránya(Forrás. KSH 2002)

54

18. ábra: A komfort nélküli lakások aránya 2002-ben(Forrás:KSH)

A roma népesség zöme családban él, nem egyedülálló. Éppen ezért az

életviszonyokat a családban elérhető jövedelmek befolyásolják alapvető- en. A

háztartástagok által, az állandó és alkalmi munkával együttesen

megkeresett jövedelmek egy főre eső értéke az az index, amely meghatározza a

család életnívóját, figyelembe véve az inaktívak magas arányát (akik vagy nem

rendelkeznek munkajövedelemmel, vagy egyszerűen még nincsenek keresőképes

korban).

Az egy főre jutó munkajövedelem a roma népesség elképesztő megosztottságát

tükrözi; a legalsó és a legfelső népesség tized között több mint hússzoros különbség

van, egyúttal a roma népesség alsó hét-nyolc tizede a létminimum alatt é, közel fele

pedig mély nyomorban.

Abban az esetben, ha a család gyermeket nevel, az egy főre eső munkajövedelem a

gyermektelen családok hasonló jövedelmének fele-kétharmada. A hiányzó

jövedelmeket ugyan pótolják a támogatások - elsősorban a gyermek után, illetve

szociális támogatásként járók -, e támogatások mértéke a család inaktív tagjai

számának növekedésével ugyancsak nő. A család egy főre eső összes bevétele

55

egyrészt az inaktivitással csökken, másrészt a gyermeket nevelő családokban

alacsonyabb.

A 100 lakosra jutó rendszeres szociális segélyben részesítettek 2000. évbeniszámának adatait tartalmazó térkép összevetése a jövedelmi viszonyokat mutatóvaljól értelmezhető, hogy a legalacsonyabb jövedelmi viszonyokat mutató,hagyományosan cigány lakta területeken a legnagyobb a kifizetett segélyek összege.

19. ábra: 100 lakosra jutó rendszeres szociális segélyben részesítettek száma 2000-ben

(Forrás: KSH adatok)

A cigányság szinte egészét sújtó gazdasági és társadalmi megrekedtsége jelen

összefoglalóból nyilvánvalóvá válik. Az egész magyar társadalom számára feladatot

és felelősséget jelent ezen súlyos szegénységben és kirekesztésben élő népesség

helyzetének javítása, a teljes népesség jövőjének érdekében.

56

Felhasznált irodalom és forrásjegyzék:

Berey Katalin: A cigánytelepek felszámolása és újratermelődése. In: Cigánylét.

(Szerk.: Utasi Ágnes – Mészáros Ágnes) MTA Politikai Tudományok Intézete,

Budapest, 1991

Bíró Boglárka, Cserti Csapó Tibor, Csánicz Szabolcs, Forray R. Katalin, Wilhelm

Zoltán: A dombóvári kistérség cigány lakosságának helyzete (Szakértői jelentés a

Dombóvári Kistérségi Társulás számára). kézirat 1998

Babusik Ferenc: Az esélyegyenlőség korlátai Magyarországon, Státusz, etnicitás,

kirekesztődés az egészségügyben és a szociális szférában. L’Harmattan, Budapest,

2005

Babusik Ferenc: Magyarországi cigányság – strukturális csapda és kirekesztés, in:

Esély 2007/1

Csalog Zsolt: Cigánykérdés Magyarországon 1980 előtt. In: Periférián - Roma

szociológiai tanulmányok. (szerk: Vajda Imre), Ariadne Kulturális Alapítvány, 1997

Cséfalvay Zoltán: A modern társadalomföldrajz kézikönyve. IKVA Könyvkiadó,

Budapest, 1994

Cserti Csapó Tibor: Területi – szociológiai jellemzés a magyarországi cigány

népesség körében, In: Forray R. Katalin (szerk.): Society and Lifestyles – hungarian

Roma and Gypsy communities; Magyarországi cigány/roma közösségek. PTE BTK

Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Pécs, 2008

Cserti Csapó Tibor - Forray R. Katalin: A cigány kisebbség iskolai oktatásának

helyzete a Dombóvári Kistérségben. In: Iskolakultúra 1998/12. sz. pp. 37-44.

57

Cserti Csapó Tibor: Hátrányos helyzetű népesség, cigány lakosság a Duna-Dráva

Nemzeti Park területén.In: Konzerváció, Modernizáció, Regionalitás a Dél-

Dunántúlon. (szerk.: Tóth József-Wilhelm Zoltán) PTE Földrajzi Intézet, Pécs, 2000

Cserti Csapó Tibor (2006): Szociológiai, szociális tényezők a cigány népesség

vizsgálatában. In: Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. (szerk.: Forray R.

Katalin) HEFOP 3.3.1-P.-2004-09-0134/1.0 Bölcsész Konzorcium, PTE, Budapest,

2006. ISBN: 963 9704 21 0, pp. 161-187.

Csongor Anna: A cigány gyerekek iskolái. In: Cigánylét. (Szerk.: Utasi Ágnes –

Mészáros Ágnes) MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 1991.

Dupcsik Csaba: Cigány háztartások jövedelmi viszonyai. In: Magyar Tudomány,

1997/6.

Farkas János: Építészet-, település- és városszociológia. BME Szociológia Tanszék,

Budapest, 1996.

Filó Csilla: A humánerőforrás fejlesztést befolyásoló tényezők az Ormánság

kistérségben. (kézirat) doktori (Ph.D) értekezés, PTE TTK Földtudományi Doktori

Iskola, Pécs, 2007

G. Fekete É. (szerk.)(2002): A tartós munkanélküliség kezelése vidéki térségekben.

Miskolc–Pécs: MTA RKK Vidékfejlesztési Műhely - Havas Gábor: Cigányok a

szociológiai kutatások tükrében. In: A cigányok Magyarországon. Magyarország az

ezredfordulón - Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. MTA

Budapest, 1999

Havas Gábor – Kemény István – Kertesi Gábor (1998) A relatív cigány a

klasszifikációs küzdőtéren, Kritika, 3.

Kemény István - Janky Béla - Lengyel Gabriella (2004) A magyarországi cigányság,

1971-2003. Gondolat Kiadó-MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest

58

Ladányi János – Szelényi Iván (1997) Ki a cigány? Kritika, 12.

Havas Gábor: Cigányok a szociológiai kutatások tükrében. In: A cigányok

Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón - Stratégiai kutatások a Magyar

Tudományos Akadémián. MTA Budapest, 1999

Havas Gábor: A kistelepülések és a romák. In: A cigányok Magyarországon.

Magyarország az ezredfordulón - Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos

Akadémián. MTA Budapest, 1999/B

Hoóz István: A társadalmi folyamatok és a cigánynépesség. In: Cigánylét. (Szerk.:

Utasi Ágnes – Mészáros Ágnes) MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest,

1991.

Janky Béla: Lakóhely-változtatások a cigányok körében. In: A cigányok

Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón - Stratégiai kutatások a Magyar

Tudományos Akadémián. MTA Budapest, 1999

Kállai Ernő: Helyi cigány kisebbségi önkormányzatok Magyarországon, MTA Etnikai-

nemzetiségi Kisebbségkutató Intézet - Gondolat Kiadói Kör, Budapest, 2005, 204 p.

Kállai Ernő: A cigány és nem cigány népesség alakulása a CKÖ kutatás által vizsgált

területen, In:Kovács Nóra, Szarka László (szerk.): Tér és terep. Tanulmányok az

etnicitás és az identitás kérdésköréből, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003

Kállai Ernő: Népszámlálási nemzetiségi adatok - romák, In: Kovács Nóra, Szarka

László (szerk.): Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből,

Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003,

Kende Ágnes: A kudarcok okai: In: Romák és oktatás.Iskolakultúra könyvek 8.

(szerk.: Andor Mihály), Pécs, 2001.

59

Kemény István: A magyarországi roma (cigány) népességről két felmérés tükrében.

Magyar Tudomány, 1997. 6. sz. pp. 644-655.

Kemény István: Tennivalók a cigányok/romák ügyében. In:A cigányok

Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón – Stratégiai kutatások a Magyar

Tudományos Akadémián. (szerk.: Glatz Ferenc) MTA, Budapest, 1999.

Kertesi Gábor: Cigány gyerekek az iskolában, cigány felnőttek a munkaerő-piacon.

Közgazdasági Szemle, 1995. 1. sz. pp. 30-65.

Kemény István – Janky Béla – Lengyel Gabriella: A magyarországi cigányság – 1971

– 2003. Gondolat Kiadó – MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest,

2004.

Kézdi Gábor: A roma fiatalok középiskolai továbbtanulása. In:A cigányok

Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón – Stratégiai kutatások a Magyar

Tudományos Akadémián. (szerk.: Glatz Ferenc) MTA, Budapest, 1999.

Kocsis Károly: Magyarország jelenlegi etnikai térszerkezetének sajátosságai.

Földrajzi Közlemények, 1989. 4. sz.

Kocsis Károly - Kovács Zoltán: A cigány népesség társadalomföldrajza. In: A

cigányok Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón - Stratégiai kutatások a

Magyar Tudományos Akadémián. MTA Budapest, 1999

Ladányi János: Gettósodás a főváros belső kerületeiben. In: Polgári Kalauz,

Budapest, 1993.

Ladányi János: A lakásrendszer változásai és a cigány népesség térbeni

elhelyezkedésének átalakulása Budapesten. In: Periférián - Roma szociológiai

tanulmányok. (szerk: Vajda Imre), Ariadne Kulturális Alapítvány, 1997/A

Pomogyi László: Cigánykérdés és cigányügyi igazgatás a polgári Magyarországon.

Osiris - Századvég, Budapest, 1995.

60

Pomogyi László: Cigánykérdés és cigányügyi igazgatás a polgári Magyarországon.

In: Periférián - Roma szociológiai tanulmányok. (szerk: Vajda Imre), Ariadne

Kulturális Alapítvány, 1997.

Székely Éva: A munkaerő-piac jellemzői Baranya megyében. In: A pályakezdő

cigány fiatalok munkaerő-piaci esélyei és a munkanélkülieket segítő non-profit

szervezetek szerepe az esélyek növelésében a Dél-Dunántúlon. PTE BTK

Romológia Szeminárium, Pécs, 2000.

Szuhay Péter: Cigányok a falu társadalmában. In: Periférián - Roma szociológiai

tanulmányok. (szerk: Vajda Imre), Ariadne Kulturális Alapítvány, 1997

Tóth Pál: A falusi cigányság és az informális szektor. In. Magyar Tudomány, 1997/6.

Törzsök Judit : Kik az „igazi cigányok”? in, Tanulmányok a cigányság társadalmi

helyzete és kultúrája körébol, (Szerk.: Kovalcsik Katalin), Iskolafejlesztési Alapítvány,

2002

Varga Aranka: Cigány gyerekek az oktatásban. In: A roma közösség kulturája és

iskolai pszichológiája. (szerk.: László János – Forray R. Katalin) PTE BTK

Pszichológiai Intézet – Romológia Tanszék, Pécs, 2002.