A neoklasszikus iskola

Marginalista forradalomA pszichológiai, szubjektív irányzat a

közgazdaságtanban

1870-es évek eleje Menger, Jevons, WalrasÖsszeköti őket:

• az értékelmélet központba állítása a közgazdasági elméleti rendszerben,

• az egyénből kiinduló magyarázat és• precízebb, tudományosabb

kategóriarendszer kialakításának igénye

Miért volt szükség új elméletre?

• A klasszikus iskola válsága• Kikezdték elméletileg = a ricardoi rendszer

ellentmondásai (Mill)• Empirikusan (népesedéselmélet)• ↔ a munkaérték elmélet „kellemetlenné”

vált

Knut Wicksell• „A szocialisták (főleg Rodbertus, de még inkább

Marx) kezében az értékelmélet a fennálló rend elleni rettenetes fegyverré vált … hogy a munka a gazdagság egyedüli forrása, ez éppolyan veszélyes, mint amennyire téves tannak látszik, mivel szerencsétlenül fogódzót nyújt azoknak, akik minden tulajdont úgy ábrázolnának, mint ami a dolgozó osztályokat illeti meg, és a mások által kapott részesedést mint rablást vagy csalást velük szemben. Az új … csereérték-elméletnek ezért nemcsak absztrakt elméleti jelentősége volt, hanem elsőrendű gyakorlati és társadalmi érdekké vált; …”

Marx – vulgáris gazdaságtan

• „a nagyipar … az 1825-ös válsággal megkezdi modern életének periodikus körforgását. … A burzsoázia Franciaországban és Angliában hatalmat hódít. Ettől kezdve az osztályharc, a gyakorlatban és az elméletben egyaránt, mind élesebb és fenyegetőbb formákat öltött. Megkondította a tudományos politikai gazdaságtan lélekharangját. Most már nem arról volt szó, hogy ez vagy az az elméleti megállapítás igaz-e, hanem arról, hogy a tőkének hasznos-e vagy káros, kellemes-e vagy kellemetlen, rendőrileg tilos-e vagy sem. Az önzetlen kutatást bérencek kötelőzködése, az elfogulatlan tudományos bírálatot az apologetika rossz lelkiismerete és gonosz szándéka váltotta fel”

Marx – vulgáris gazdaságtan

• A vulgáris gazdaságtan végső formája „a professzori forma, amely ’történelmileg’ lát munkához és bölcs mérséklettel mindenünnen összekeresi a ’legjobbat’, mikor is nem néz ellentmondásokra, hanem csak a teljességre. Ez minden rendszerek elszellemtelenítése, melyeknek élét mindenütt letöri, és melyek békésen megférnek egymás mellett a kivonat-füzetben. Az apologetika hevét itt mérsékli a tudálékosság, amely jóakaróan néz le a nagy gazdaságtani gondolkodók túlzásaira és őket csak mint kuriózumokat úszkáltatja középszerű kásájában.”

A marginalisták előfutárai

• Thünen – ő fedezi fel a határtermelékenységet, meddig menjen el a cég bérmunkások alkalmazásával

• Cournot – gazdaságtudománynak matematikai eszközöket kell használnia – keresleti függvény + keresleti rugalmasságot ő értelmezi először

• Gossen – korában nem ismert – de ő fogalmazza meg a csökkenő határhasznot, amit róla neveznek el, valamint az optimális jövedelemelköltés kritériumát. (Gossen I-II:)

Gossen

• 1854-ben megjelent könyvében megállapításai közül 2 kiemelkedő, ezeket később elnevezik

• Gossen I. törvényének: a folyamatos fogyasztás során az addicionális egységeknek egyén számára való hasznossága csökken = csökkenő élvezet elve

• és II. törvényének: az egyén akkor maximálja a hasznosságot, ha a különböző felhasználásokban egy egység pénz határhasznahaszna azonos nagyságú

Az 1870-es évek marginalista forradalma • 1871. S. Jevons: A politikai gazdaságtan elmélete –

kísérlet a közgazdaság-tudomány explicit matematikai elméletének megalkotására

• 1871. C. Menger: A közgazdaságtan alapelvei – a határhaszon alapján álló szubjektív értékelmélet

• 1874. L. Walras: A tiszta közgazdaságtan elemei – határhaszon elemzés a formális matematika nyelvén, kereslet-kínálat, egyensúly

• Közös pont a határelemzés és ennek bázisán az új értékelmélet – a keresleti oldalból való kiindulás

Új megközelítés: • nem a gazdagság forrását keresik (Smith), hanem az

alapvető probléma az adott erőforrások allokációjához kapcsolódik (optimalizáció)

• rövid távú elemzés• az egyén álláspontján állnak (szubjektív elemzés)• Új módszertan: határelemzés – ezt van aki matematikai

úton, van aki verbálisan vezeti le• Szakítás a munkaérték-elmélettel – szubjektív

értékelméletet alakít ki, amely során a határhaszon határozza meg az értéket – így ez értékforradalom is! Ennek értelmében a javakat elsősorban a fogyasztó értékeli ( a keresleti oldal előtérbe helyezése).

• Továbbra is fenntartja a láthatatlan kezet• Nem tárgyalják a gazdasági növekedést – felvállalják a Say

dogmát (Walras-törvény)

A marginalista forradalom jelentősége

• A triász munkássága az első jele volt a paradigmaváltásnak

• Határelemzés – „a maximalizálás elméletének részletes kifejtése”

• Versengő erőforrások leghatékonyabb elosztása alternatív célok között → optimumban a határértékek kiegyenlítődnek – széles körben alkalmazható elv

A marginalista forradalom jelentősége

• A tökéletes verseny a kiadások és az erőforrások „ekvimarginális” elosztásához vezet

• Érték = tökéletes versenypiaci ár egy objektív, összeadható mértékegység

• Egyszerű alapfeltevések, vonzó, új analitikus technika → az első világháború előtti fél évszázadban az akadémikus közgazdászok dominanciája

A neoklasszikus áttörés• A vezéralak végül is Marshall lett (1890)• J. N. Keynes: a politikai gazdaságtan fogalmai:

1. pozitív tudomány – „közgazdaság-tudomány”2. normatív tudomány3. művészet

• Válasszuk el a pozitív közgazdaságtant a tudomány többi aspektusától

Az értékprobléma újraformulázása1. Abszolút belső érték nincs• Jevons: érték = viszony;

értékelmélet→csereelmélet →árelmélet az értékelmélet helyett

2. A keresleti oldal a meghatározó • „Az érték teljes mértékben a hasznosságtól

függ” (kopernikuszi fordulat)

Az értékprobléma újraformulázása• Marshall a szintetizáló – ollóhasonlat• Több annál: D és S teljes függősége – a használati

és csereérték teljesen integrált rendszere• Fogyasztói hasznosságmaximalizálás → a kereslet

határhaszon elemzésen alapuló elmélete• Termelői profitmaximalizálás → a termelés

határtermelékenységen alapuló elmélete• Árak és mennyiségek kölcsönönös függősége

(keresleti és kínálati görbe metszéspontja) (Walras)

16

William Stanley Jevons(1835 – 1882)

• Liverpoolban született• Természettudományi tanulmányok (kémia, matematika)• Formális tanulmányai után „az Ember tanulmányozását” is elkezdi• 1862 – A politikai gazdaságtan általános matematikai elméletének

rövid vázlata – kis figyelmet kap• 1865 – Szénkérdés – országos elismertségre tesz szert (Jevons

paradoxon: noha az ipari szénfelhasználás egyre hatékonyabbá vált – ezáltal egységnyi szénmennyiségből több termék előállítása vált lehetővé –, az abszolút szénfelhasználás mégis növekedett. )

• 1876 – londoni egyetem politikai gazdaságtan tanára• 1872 – a Royal Society tagjává választják

17

William Stanley Jevons• Főműve: „A politikai gazdaságtan elmélete” – 1871• Kortársai statisztikusként ismerték, sokoldalú egyéniség,

munkásságát két fő téma köré csoportosíthatjuk:– Tudományos módszertani kérdések:

• Szerinte nem feszülnek ellentétek az induktív és deduktív módszereket, mindkettőnek meg van a saját szerepe, kiegészítő jelentősége (1874 – A tudomány alapelvei)

• Egyaránt alkalmazza az elméleti és statisztikai megközelítést– Benthami utilitarizmus: „az emberi cselekvés indítéka a lehető

legkisebb szenvedéssel megszerezhető legnagyobb élvezet”• A közgazdaságtan tiszta matematikai tudomány• Az érték szubjektív, amely megítélésében szerepet kap a „hasznosság

végső foka”• A csere kapcsán határozza meg az egyensúlyi feltételt: két áru cserearánya

egyenlő kell legyen a hasznossági fokok arányával

18

William Stanley Jevons

• Szembehelyezkedett a korábbi kort meghatározó elődökkel:– „a tehetséges, de hibásan gondolkodó” Ricardóval– „a hasonló tehetséges, de tévesen gondolkodó

csodálójával” J. S. Millel• Gondolatrendszere az értékelmélettől eltekintve

nem mutat radikális változást• Az értékelméletet akarta „megreformálni”

19

Carl Menger (1840 - 1921)

• Galíciában született• Bécsben jogot és politikai gazdaságtant tanult, krakkói

egyetemen doktorált• Egyetem után újságíró, majd 1871-től közszolga• 1871-ben jelenik meg főműve, amelyet a bécsi egyetemre ad

be habilitációra: A közgazdaságtan alapelvei (Grundsatze der Volkwirtschaftslehre)

• 1876-tól Rudolf trónörökös nevelője (útjain is elkíséri)• 1879-től a bécsi egyetemen politikai gazdaságtant tanít• 1903-tól visszavonul, csak kutatással foglalkozik, ill.

depressziós lesz

20

Carl MengerMunkásságának kiemelkedő pontjai:• Szubjektív értékelmélet(é)re alapozott gazdaságelmélet:

– A határhaszon-elemzés egyik létrehozója– Meghatározza a javak különböző osztályait és ezek összekapcsolódásának

láncolatát– Elemzésének kiindulási pontja a fogyasztó (szükségleteit elsőrendű javak

elégítik ki), innen halad fokozatosan a termelő, illetve magasabb rendű javak irányába

– A termelési tényezők értékének magyarázatát is a rendszer részévé tette• Metodológiai nézetei:

– Az elméleti elemzés fontosságát hangsúlyozza– Atomisztikus módszer– Logikai, oksági összefüggések láncolata (Arisztotelész)– Kifejtése nem formalizált

• Az osztrák iskola megalapítója• Munka és föld eredeti termelési tényezők, a tőke nem

Osztrák iskola• A csereértékek, az áralakulást genetikus, kauzális módon igyekszik

meghatározni• Kerülték a matematikai levezetéseket és a grafikus ábrázolásokat• A fogyasztók belső tapasztalataira építették az elméletüket;

szerintük az árakat, az értéket a keresleti oldal határozza meg• Radikális szubjektivizmus: az egyénből vezetjük le deduktív módon a

gazdasági törvényeket ↔ német történelmi iskola (Metodenstreit - G. Schmoller)

• A termelési tényezőknek azért van értékük, mert részt vesznek a fogyasztási cikkek előállításában értéküket a velük előállított fogyasztási cikk szubjektív értéke határozza meg termelési költségek nem ármeghatározók a termelési jószág értékének a levezetése a termék értékéből gazdasági beszámítás (Wieser)

• radikális Marx-kritika (Böhm-Bawerk)• termelési rokonságban lévő javak értéke nem saját határtermékük

szerint alakul

A munkát, tőkét, földet felhasználják egy-egy jószág előállításához, de van-e értékük a határhaszon elmélet szempontjából? Azért van szubjektív értékük, mert hozzájárulnak a szükségletek

kielégítésének azáltal, hogy közvetlenül v. közvetve részt vesznek a termelésben. Értéküket az határozza meg, hogy a velük termelt fogyasztási cikknek a fogyasztók szükséglet-kielégítése szempontjából milyen jelentőséget tulajdonítanak.

A termelési költségek tehát nem ármeghatározók, hanem fordítva, az ár által meghatározottak. A termelési tényezők közreműködésének értéke egyúttal az adott termelési tényező jövedelme.

Minden termelési tényezőnek azért van jövedelme, mert termelékenysége révén hozzájárul a fogyasztói szükségletek kielégítéséhez.

A termelési jószág értékének a termék értékéből való levezetését Wieser gazdasági beszámításnak nevezi.

Az értékképzés sorrendje a határtermék határhaszna határozza meg a termelési jószágok értékét ezek határozzák meg a termelés költségeit ezen költségek azon termékek értékét amelyeket ezen termelési tényezőkkel elő lehet állítani tehát ezen termékek értéke nem a saját határhasznukat fejezi ki hanem azon termékekét amelyeket a termelési tényezők egyéb felhasználása mellett elő lehetett volna állítani.

Módszertani vita• Menger és Schmoller között zajlott.• Schmoller az új német iskolához tartozott. Fontosnak tartotta

a gazdaság társadalomba ágyazottságát, a történetiséget, több tudományág vizsgálatát a gazdasági jelenségek vizsgálatához.

• A vita fő kérdései:– Mennyire lehet értékmentesen, absztrakt módon vizsgálni

a közgazdaságtant? (Menger volt az absztrakció pártján).– Mennyire kell a társadalomba ágyazottan vizsgálni a

közgazdaságtant? Menger szerint el lehet különíteni, Schmoller szerint nem.

– Eredménye: az osztrák iskola ekkor lett ismert német területen.

A régi osztrák iskola: Eugen Böhm-Bawerk

• Értékelmélete: a határpárokVevő Eladó

A1 280 B1 110A2 260 B2 150A3 240 B3 170A4 220 B4 200A5 210 B5 215A6 200 B6 250Az ár 215 és 210 közé esik• Kamatelmélete: termelési kerülőút (technológiai),

időpreferencia (fogyasztói értékítélet)

Kamatelmélete• Technológiai jellegű magyarázat: • Termelési kerülőút elmélettel. A természetben két önálló termelési

tényező létezik, ami természeti adottság: a munka és a természeti erőforrások. Megindokolja, hogy miért kell a munkán és a földön kívül tőkejavakat is alkalmazni.

• A tőke nem eredeti termelési tényező. A fogyasztási javak többségét csak a munkaerő és a természeti erőforrások közé közbenső javak beiktatásával (tőkejavakkal) lehet HATÉKONYAN létrehozni, így egy termelési kerülőút keletkezik.

• Minél inkább fejlődik a technológia, annál inkább hosszabbodik a termelési kerülőút.

• Szubjektív elem:• Ahhoz, hogy a tőkejavak létrejöhessenek, le kell mondani a jelenbeli

fogyasztásról a jövőbeni fogyasztás érdekében és meg kell takarítani.

• => Ezért a fogyasztónak, aki lemond a fogyasztásról ellentételezés jár és ez a kamat (időpreferencia, ami Pigou révén került be ez a fogalom a köztudatba).

Az új osztrák iskola• Az új osztrák iskola az 1930-as években alakult ki, elsősorban az

USA-ban. • Mieses szerint is a fogyasztó a gazdasági élet központi szereplője. A

piacot a fogyasztók vágyai irányítják, a gazdaság az ő uralmuk alatt áll, mivel ők döntenek a termelés nagyságáról, a vállalkozók, pedig a fogyasztók vágyainak végrehajtói.

• A tőkés gazdasági tevékenység a profit érdekében folyik, s ezt csak a fogyasztók igényeinek kielégítése révén kaphatják meg.

• Mises a választáselmélet (praxeológia) szerint hangoztatja, hogy minden emberi cselekvés választás, egyfajta csere. A motiváló erő az elégedetlenség, s ezért az előnytelen helyzetet előnyösebbre akarjuk felcserélni. A célkitűzéseket az egyén határozza meg, az eszközöknek, pedig akkora értéket tulajdonít, mint annak a célnak, amit az eszköz révén el akar érni.

• Mieses ezeket a szabályokat történelmi kortól függetlennek tartja, de a kapitalizmusban a nyereséget és veszteséget pénzben jobban ki lehet fejezni.

Praxeológia

• A cselekvés csak racionálisan, azaz az ésszerűség által determinált módon mehet végbe.

• Mieses szerint a vállalkozó mintegy a tőkés alkalmazottja, mert ha nem rendelkezik tőkejavakkal, akkor a veszteséget a tőkejavak tulajdonosa viseli.

• A szocialista vállalat vezetőjének nincsenek a tulajdonában tőkejavak, azokat nem úgy használja, mintha saját javait kockáztatná, a tőkejavaknak nincs piaca, s így nincs piaci ára sem, ez, pedig lehetetlenné teszi a gazdasági számításokat.

• Ellenzi a kormányzat beavatkozását a gazdasági folyamatokba, azt még a monopóliumok kialakulása sem indokolja. A tőkés rendszer nem szorul védelemre.

Friedrich August von Hayek (1899-1991)

• Munkásságának középpontjában az állami beavatkozástól mentes, szabad piacgazdaság optimális működésének bemutatása áll

• Szocializmus ellenesség• Keynes nagy ellenlábasa• „Mr. Keynes gazdasági következményei”• „Út a szolgasághoz”• „Végzetes önhittség”

Friedrich August von HayekSzerteágazóan foglalkozott a különböző tudományágakkal: jogelmélettel,

filozófiával.• Élete végigkísérte az egész századot, ennek ellenére nézetein nem

változtatott az idők során.• A liberalizmus angolszászok által képviselt változatát fogadta el. • Szerinte a társadalom fejlődése csak egy spontán fejlődés mentén mehet

végbe. Kárhoztatta a francia felvilágosodást, mert általánossá tette az ún. konstruktivista tévedést. Ez abban áll, hogy a társadalmat ki lehet ragadni a szerves fejlődés útjából és valamit meg lehet valósítani, amit az ember a rációval elgondol. „Ami kitalálható, az megcsinálható.” --> Az EU fejlődése is itt bukott meg.

• Ezzel szemben Hayek szerint a racionalista hozzáállás a társadalmi gyakorlatban diktatúrát szül (jakobinusok, bolsevikok).

Az osztrák iskola ma• Vannak, akik történeti fogalomként fogadják el. Hayek után az

osztrák iskola igazából történeti fogalom.• Az állami beavatkozás elutasítása miatt ma a libertariánus

iskolával azonosítják. (Libertariánus: az amerikai terminológiában jellemző, szigorú

liberális gondolkodást jelent; ott a „liberális” az európai terminológia szerinti „szociáldemokratát” jelent.)

• A piac, mint ismeret-feltárási folyamat Misestől és Hayektől származik.

• Matematizálás elutasítása.• A radikális bizonytalanság előtérbe helyezése

32

Léon Walras (1834 – 1910)

• Holland családból származott, apja Antoine-August Walras• Többszöri sikertelen kísérlet az École Politechnique-be (hiányos

matematikai ismeretei miatt nem kerül be)• Bányamérnöknek tanul (innen származnak matematikai

ismeretei), majd újságíróként is tevékenykedik• 1860-tól kezd publikálni• 1870-től 1892-ig a Lausanne-i Akadémia politikai gazdaságtan

tanszékének vezetője• A Laussanne-i matematikai iskola megalapítójának tekintik

33

Léon Walras (1834 – 1910)Magnum opus: Éléments d’économie politique pure; ou théorie de la

rischesse sociale – A tiszta politikai gazdaságtan elemei, avagy a társadalmi gazdagság elmélete 1874 1877, 1899, 1926 (Éléments vagy Economie Pure - rövidebb nevén) “az árak meghatározódásának elmélete a tökéletes szabad verseny hipotetikus feltételei között” Legteljesebb mű, négy kiadást is megért Angol nyelvre 1954-be fordítják le

1. Alkalmazott politikai gazdaságtani tanulmányok – 1896 Az ember mint termelő olyan kapcsolataival foglalkozik, amely az ideális

helyzettől eltér Nem egységes kifejtésű, tanulmánykötet

2. A társadalmi gazdaságtani tanulmányok – 1898 A tulajdon, az elosztás és az igazságosság kérdéseit tárgyalja Nem egységes kifejtésű, tanulmánykötet

34

Léon Walras (1834 – 1910)• Általános egyensúlyelmélet

– „A gazdasági egyensúlyelmélet adja Walras halhatatlanságra való jogát, ez a nagy elmélet, melynek kristálytiszta gondolatmente megvilágította a tisztán gazdasági kapcsolatok struktúráját egyetlen alapvető elv fényénél” Schumpeter (1952)

– Világos, precíz, matematikai megfogalmazás– Két típusú piac elemzését integrálja:

• Végtermékek piacát (m számú)• Termelési tényezők piacát (n számú)

35

Léon Walras (1834 – 1910)A modell segítségével megmagyarázza:

• Az m számú termékmennyiség optimális szintjét (x1, x2, ...xm)• Az m számú termék egyenkénti árait. Az egyik jószág ármérce

szerepet tölt be, így azt egységnyinek tekintve tulajdonképpen a relatív árak meghatározására kerül sor, p1=1 (p2, p3, …pm), ezzel kiküszöböli a pénz használatát

• Az n számú termelési tényezőből felhasznált optimális mennyiségeket (y1, y2, ... yn)

• Az n számú termelési tényező árát (i1, i2, ... in)• A termelésben használt ráfordítási technikai koefficienseket

(együtthatókat), az m termék előállítása során egyenként az n termelési tényezőből milyen mennyiségeket használnak fel a termelők. Az aij együttható megmutatja, hogy az i-dik termelési tényezőből (i értéke 1-től n-ig változik) mennyit használnak fel a j-dik termék egységnyi előállításában (j értéke 1-től m-ig változik)

36

Léon Walras (1834 – 1910)Az egyenletrendszereit öt csoportba foglalja össze:

1. Termékek kereslete: (m-1 egyenlet)x2 = f2(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)

x3 = f3(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)

x4 = f4(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)

…xm = fm(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)

37

Léon Walras (1834 – 1910)

2. Ár-költség egyenletek (m egyenlet)1 = a11×i1 + a21×i2 + a31×i3 + ... + an1×in

p2 = a12×i1 + a22×i2 + a32×i3 + ... + an2×in

p3 = a13×i1 + a23×i2 + a33×i3 + ... + an3×in

...pm = a1m×i1 + a2m×i2 + a3m×i3 + ... + anm×in

38

Léon Walras (1834 – 1910)

3. Tényezőpiaci keresleti egyenletek (n egyenlet)y1 = a11×x1 + a12×x2 + a13×x3 + ... + a1m×xm

y2 = a21×x1 + a22×x2 + a23×x3 + ... + a2m×xm

y3 = a31×x1 + a32×x2 + a33×x3 + ... + a3m×xm

...yn = an1×x1 + an2×x2 + an3×x3 + ... + anm×xm

39

Léon Walras (1834 – 1910)

4. Tényezőkínálati egyenletek (n egyenlet)

y1 = f’1(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)y2 = f’2(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)y3 = f’3(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)...yn = f’n(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)

40

Léon Walras (1834 – 1910)5. Ráfordítási technikai koefficiensek egyenletei

(m×n egyenlet)a11 = f’’1(i1, i2, … in)

a12 = f’’2(i1, i2, … in)

a13 = f’’3(i1, i2, … in)

...anm = f’’n(i1, i2, … in)

41

Léon Walras (1834 – 1910)• Az 5. egyenletrendszer nélkül 2m+2n-1

ismeretlenünk és ugyanannyi egyenletünk van

• Meglátása szerint az ismeretlenek és egyenletek számának egyezősége elegendő az ismeretlenek meghatározásához

• A fenti feltétel csak akkor igaz, ha egyetlen termék gyártása sem növekvő mérethozadékú, nincsenek kapcsolt termékek és externáliák, jövedelmi hatás (Kenneth Arrow, Gerard Debreu, 1954)

42

Léon Walras (1834 – 1910)• Az általános egyensúly jellemzői:

– Tökéletes verseny esetén valósul meg, tökéletes és ingyenes információáramlás mellett

– A piaci árak egyenlők a termelési költségekkel, nincs gazdasági profit

• Az általános egyensúlyi állapot létre a tapogatózási (tatonnement) folyamat során jön létre.

• Walras-törvény: Bármely árrendszer esetén (akár nem egyensúlyi árak esetén is) a pénzben kifejezett (árakkal súlyozott) összkereslet megegyezik a pénzben kifejezett összkínálattal. Ha tehát m+n-1 piac egyensúlyban van, szükségképpen a m+n számú piac is egyensúlyban lesz.

Walras törvény: a leggyakoribb megfogalmazás szerint azt mondja ki, hogy a nettó többletkeresletek összege bármely árrendszer mellett zérus. Varian modelljének jelölései átvéve: ahol két szereplő van A és B, két termék 1 és 2 és X ill. W jelöli az egyes szereplők teljes

keresletét ill. indulókészletét. Ekkor a törvény matematikai formulával a következőképpen irható fel:

Ez a formula átrendezhető a következőképpen:

222

111

222

111 BABABABA WWPWWPXXPXXP

0222

222

111

111 BBAABBAA WXPWXPWXPWXP

Az egyenlet bal oldalán az egyes szereplők teljes keresletének összege szerepel, tehát az összkereslet, míg a jobb oldalon a szereplők rendelkezésre álló készlete, vagyis a teljes kínálat. Az enyhén misztifikáló többletkeresleti megfogalmazás helyett

most egy sokkal kézzelfoghatóbb de egyben árulkodóbb formához jutunk.

Az ún. Walras-törvény legáltalánosabban azt mondja ki, hogy "az összes kínált áru pénzértéke egyenlő az összes keresett áru teljes pénzértékével" (Baumol [1968] 403. o.)

Baumol szerint Walras azt feltételezte, hogy "mindenki aki keresletet támaszt valamilyen áru iránt, a definíció szerint hajlandó csereképpen azonos értékű pénzmennyiséget (vagy más árumennyiséget) felkínálni. Hasonlóképpen bárki, aki bizonyos mennyiségű jószágot kínál a piacon csereképpen ennek egyenértékét kéri pénzben, vagy más árukban". (Baumol [1968] 403. o.) – „A Say-törvény első unokatestvére”

A legjobban akkor érthetjük meg a Walras-törvény igazi mondanivalóját, ha megvizsgáljuk, hogy miből származik. Varian a bizonyításhoz felírja az egyes szereplők költségvetési korlátját:

 

 

Ha a két gazdasági szereplő költségvetési korlátját összeadjuk megkapjuk a Walras-törvényt, mint ahogy azt az első módon meghatároztuk.

"Most már látjuk, - írja Varian - hogy honnan származik Walras törvénye, mivel az egyes szereplők túlkeresletének értéke zéró, ezért a szereplők túlkeresletét összeadva is zérót kapunk." (Varian [1991] 583.o.)

22

11

22

11 AAAA WPWPXPXP

22

11

22

11 BBBB WPWPXPXP

46

Alfred Marshall (1842 – 1924)

• Londonban született• Tanulmányait Cambridge-ben végzi• Kezdetben (apja elképzelései alapján), egyházi pályára

készül, de kiváló tanulmányi eredményei alapján Cambridge-ben akadémiai pályán marad(hatot)t.

• 1868-tól politikai gazdaságtant tanított• 1877-től Bristolban tanított• 1882-ben, Jevons halálát követően a figyelem központja

ráirányul• 1884-től Cambridge-be kerül vissza professzori rangot kap• 1890-ben jelenik meg főműve a Közgazdaságtan Alapelvei

(Principles of Economics) • 1903-tól eléri, hogy a közgazdaságtant a történelem és

erkölcstudományoktól leválva tanítsa• 1908-ban vonul vissza

47

Alfred Marshall • Nyomatékosan hangsúlyozta a folytonosságot az elődök

nézeteivel. Integrálja a „Smith-Ricardo-Mill” iskola tudásanyagát és a marginalisták nézeteit.

• Az értékelmélet kérdésében is hasonló integratív szerepe volt: „A vitát arról, hogy az értéket a hasznosság vagy a termelési költség kormányozza-e, ugyanolyan értelmesnek kell tekintenünk, mintha arról vitatkoznánk, hogy az olló alsó vagy felső szára vágja-e el a közé helyezett papírdarabot”

• Szemléletváltás: a vizsgálat tárgya nem a nemzetgazdaság egésze, hanem annak egyes részei, az egyének gazdálkodási kérdései, problémái

• Megjelenésekor nézetei már tanítványai révén ismertek voltak, ilyen értelemben nem hatottak újdonságként. Sokszori „csiszolgatás” után publikálta művét

48

Alfred Marshall• Széleskörű közönségnek szánta• A matematikai precizitás a kifejtésben a logikai struktúrák

kialakításánál és tárgyalásánál van jelen, a technikai részletesség (matematikai jelölések, számítások) főleg függelékekben jelenik meg.

• A modern mikroökonómia fogalmi keretei származnak innen (pl. rugalmasság, marshall-kereszt stb.) (Keynes bélegzi mikroökonómiának)

• Megjelenéskor az I. kötet jelölés szerepelt rajta (tervei szerint egy második kötet tartalmazta volna a külkereskedelem, a pénz, a konjunktúraciklusok az adózás, kollektivizmus, a jövő kilátásainak kérdéseit)

49

Ár- és értékelmélet• A csereérték és használati érték teljesen integrált koncepcióját adja• Tisztázza a keresleti oldal és a kínálati oldal szerepét az áralakulásban:

– Kereslet: határhaszon elemzés– Kínálat: határtermelékenységre alapozott

• Időtényező bevezetése és az áralakulás– Piaci periódus vagy piaci nap (a kínálat adott, nincs lehetőség

visszavonni az árut a piacról) – kereslet határozza meg az árat– Rövid táv (változtatható a kibocsátás, de nem a technológia vagy a

gépállomány) – kereslet és a határköltség– Hosszú táv (a felszerelés is változtatható), a kínálat alkalmazkodik a

kereslethez, a hozadék függvényében a kínálati görbe határozza meg az árat, (de akár negatív meredekségű is lehet bizonyos szakaszon és akár több egyensúlyi pont is lehetséges)

– Szekuláris periódus – minden változik (technológia, szükségletek)• Elemzési technikája a ceteris paribus elv – parciális egyensúlyelemzés .• Az árelmélet mellett a VI. könyvben az elosztás és növekedés kérdéseivel is

foglalkozik