A nyelvújítás

„Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de

idegenen sohasem.”

• Bessenyei György: Magyarság (röpirat, 1778)

• A tudomány széles körű elterjesztése csak anyanyelven lehetséges; a magyar

nyelvet alkalmassá kell tenni a modern műveltség befogadására. Bessenyei

ezzel a nyelvújítás szükségességére mutatott rá.

• Magyarország a Habsburg Birodalom része; A tudomány nyelve a latin; II.

József a németet tette hivatalos nyelvvé – megindul a küzdelem a magyar

nyelv védelmében (testőrírók).

• A magyar nyelv nyelvjárások hálózata ekkoriban, nincs egységes köznyelv,

mindenki a saját nyelvjárása szerint ír.

• A nyelvújításban legnagyobb szerepe a szépirodalom művelőinek volt.

Kazinczy Ferenc lesz a mozgalom vezetője, melynek központja Széphalom.

• A szó- és kifejezéskészlet gyarapításában mutatkozik meg leginkább a

nyelvújítás hatása: közel 10.000 szó született ekkor. (Nem mind maradt

használatban.)

• Kazinczy tudatosan gerjesztette a vitát, kiprovokálva a véleménynyilvánítást:

Tövisek és virágok (epigrammagyűjtemény) 1811

• ORTOLÓGUSOK (hagyományőrzők)↔NEOLÓGUSOK (újítók)

• 1813 Somogyi Gedeon: Mondolat (ortológusok válasza), gúnyirat

• Legérdekesebb része: gúnyszótár; a nyelvújítók által kitalált új szavakat

gúnyolja, azok mintájára újakat is alkot: pl. lábtyű, tudákos (matematikus),

zengemény (opera), önnözet (egyén); karöltve, kétkedés, rom, tanulmány, kör

• 1815 Kölcsey Ferenc - Szemere Pál: Felelet a Mondolatra, gúnyirat, pamflet

• 1819 Kazinczy Ferenc: Ortológus és neológus nálunk és más

nemzeteknél – lezárja a vitát.

A nyelvújítók jellemző szóalkotási módjai

• Szóképzés : élő, termékeny képzők (pl. -szt → fogyaszt, -ít → egyesít, -z →

adományoz, -elem → érzelem, -mány, -mény → élmény, -vány, -vény →

kiadvány).

• Új képzőbokrokat is létrehoztak (pl. -ias, -ies → nyárias, -iatlan, -ietlen →

költőietlen).

• Már nem produktív képzőket (pl. -tyú,-tyű → billentyű, -am, -em → állam) és

új képzőket (-da, -de → cukrászda, -ma, -me → gyurma) is használtak.

• Szóelvonás (pl. emlékeztető → emlék, üres → űr, piros → pír)

• Szóösszetétel (pl. helyesírás, hőmérő, alvajáró)

• Elavult/kihalt szavak felújítása (pl. azonos jelentésben maradt kifejezések: tartalom, szerkezet, fegyelem, hon, őr; új jelentéssel visszatért kifejezések: a börtön korábbi jelentése ’hóhér’ volt; többjelentésű szavak, amelyek közül csak az egyiket hagyták meg: hölgy ’nő, menyét’

• Tájszókat emeltek közhasználatúvá: csapat, róna, hullám, betyár, bútor (eredetileg:tarisznya)

• Idegen szavak, szószerkezetek szó szerinti fordítása, magyarosítása: materia(latin) → anyag, Kellner (német) → pincér; francia rendez-vous → légyott, balaena (latin)→bálna

Szóösszerántás

• lég

• csőr

• könnyelmű

• elnök

• robar→rovar

• A szóalkotás során sok olyan kifejezés is született, amelyet bár megalkotóik

zseniálisnak tarthattak, a nyelvhasználat nem fogadta be [pl. Kappanhágó (a

mai Koppenhága), popont ’kettőspont’, szarvorrú ’orrszarvú’, emember

’művelt ember’, foltos nyakorján

• 1819 Kazinczy Ferenc: Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél –

lezárja a vitát.

• „Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind, s

egyességben és ellenkezésben van önmagával.”

• Kazinczy a különböző beszédhelyzetekhez különböző stílust rendel.

• A nyelvújítás eredményei:

• Sok száz szó marad meg nyelvünkben az ekkor keletkezett kb. 10.000 közül.

• Kialakult a választékos, kifinomult irodalmi nyelv, az egységes köznyelv.

Jottista-ypszilonista háború

• Szóelemző írásmód

• látja

• Révai Miklós

• Kazinczy Ferenc

• Kiejtés szerinti írásmód

• láttya

• Verseghy Ferenc

1832 - Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai; Az első hivatalos helyesírási szabályzat,

mely az egész nemzetnek szól. A helyesírás is egységes szabályok alapján kezd működni.

• A nyelvújítás újabb hulláma a Bach-korszakban (1849-1858)- a német nyelv

erős hatása ellen védekeznek az írók, a természettudományok nyelvének

magyarosítására törekedtek.

• 1872 Magyar Nyelvőr (nyelvművelő folyóirat); Szarvas Gábor vezetésével.

Felhasznált irodalom:

• Pethőné Nagy Csilla: Irodalom 10., Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Bp., 2013

• OFI – Magyar nyelv 12., Eszterházy Károly Egyetem, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2016

• Dr. Mohácsy Károly: Irodalom II., Korona Nova Kiadó, Bp., 1997.

• Szikszainé Nagy Irma: Kazinczy Ferenc, a stílus teoretikusa és művésze

• http://e-nyelvmagazin.hu/2009/12/08/kazinczy-ferenc-a-stilus-teoretikusa-es-muvesze/

• Antalné Szabó Ágnes – Raátz Judit: Magyar nyelv és kommunikáció (11-12.), Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2004

• Összeállította: Radócki-Dukai Virág