Magyar Nemzeti Bank

(Látogatás a pénz birodalmában)

Egy bank belső világa, a benne folyó tevékenység mindig izgalmas téma, ami nem is csoda, hiszen itt minden a

pénzről szól, amit mindnyájan szeretünk.

Bár egyesek szerint a pénz nem boldogít, de nem árt, ha jó sok van belőle.

Egy régi dalszöveg pedig így szól: "Az egyik ember gazdag, az övé minden kincs. Van palotája, arany szobája,

csak boldogsága nincs. A másik ember boldog, az övé minden dal, vidám és lelkes, nagyon szerelmes, és közben

éhen hal."

Mielőtt bemegyünk a nemzet bankjába, nem árt néhány fogalmat felidézni. Sokat hallottunk már a „fiskális” és

a „monetáris” pénzügyi politikákról.

Mit is jelentenek ezek? Nagyon leegyszerűsítve a fiskális politikát a mindenkori pénzügyminisztérium irányítja a

költségvetésen keresztül, a monetáris politika befolyásolása a Nemzeti Bank feladata, melynek legfőbb eszköze

a mértékadó kamatszint meghatározása. (jegybanki alapkamat)

A két politikának egymással szoros összhangban kell működni. Természetesen, a fentieken kívül még számos

eszköz áll rendelkezésre a gazdaság irányítására.

Az MNB-nek kizárólagos joga van a bankjegy- és érmekibocsátásra, s ezen keresztül egyedül ez az intézmény

szabályozhatja a forgalomban lévő pénz mennyiségét. Védi a nemzeti fizetőeszköz értékállóságát az árfolyam-

politikán, valamint a deviza- és aranytartalék képzésén keresztül.

Az arany pénzfedezetként történő alkalmazása megszűnt, ennek ellenére sok állam devizájának fedezetéül

napjainkban is tartalékol aranyat. Árfolyamát a kereslet és a kínálat határozza meg.

A Magyar Nemzeti Bank főépülete Budapest jelentős építészeti emlékei közé tartozik. Az eredetileg is

jegybanknak készült épületet 1905 tavaszán adták át az akkori megrendelőnek, az Osztrák-Magyar Banknak. Az

építész, Alpár Ignác, kiváló munkát végzett, a legmesszebbmenőkig figyelembe véve a jegybanki munka sajátos

követelményeit. Minderről mi sem tanúskodhat jobban, mint az, hogy a ház máig a jegybanknak ad helyet,

miközben az épített örökség lehető leghűbb formában maradt fenn.

Sajnos az épület, érthető okokból csak kivételes alkalmakkor látogatható, de a modern látogatóközpontban

megismerhetjük a pénz történetét.

A kiállításon megtekinthetjük a pénznek, mint fizetőeszköznek a történetét, láthatjuk, hogy az ember a történelmi

fejlődés során, folyamatosan kereste a nehézkes cserekereskedelem egyszerűsítésének lehetőségét, hiszen ki

tudná megállapítani, hogy egy tehén hány pár csizmát ér, különösen, ha csak egy párra van szükségem,

mekkora részt kell levágni a tehénkéből.

A cserék lebonyolításának eszköze volt só-tégla, teatégla, kenguru fog, majd kaori kagyló.

A sokféle árupénz közül a csere feltételeinek leginkább megfelelő tulajdonságai miatt előbb-utóbb a

nemesfémek, azok közül is elsősorban az arany és az ezüst vált általánosan elfogadottá.

A nemesfémekből készített pénzérmék egyszerűbbé tették a kereskedelmet, hiszen az érmékkel ki lehetett fejezni

a különböző áruk értékét.

Természetesen itt is adódtak nehézségek, ezt szó szerint is vehetjük, hiszen az arany még az ólomnál is

nehezebb, tehát nagyobb mennyiségű érme szállítása nem volt egyszerű.

A megoldás a papírpénzek bevezetése volt.

Eleinte a kereskedők adtak ki váltókat a fizetési ígéretük hitelesítésére, később a bankok bocsátottak ki ezeket és

innentől bankjegyeknek neveztek. Az ország fizetőeszközének egységesítésére végül az állam vette kézbe a

bankjegykibocsátás egyedüli jogát.

Lényeges volt az államnak az a garanciavállalása, hogy a bankjegyek nemesfémre válthatók át.

Innen származik az angol pénz neve is: Az angol font ('£') az a pénzegység volt, mely egy ún. bástya-fontnyi

valódi ezüstöt ért – ezért hívják az angol pénzt Font Sterlingnek (angol: „valódi”). Ez az aranyszabvány

rendszere a világon csaknem mindenütt elterjedt és legtovább az Egyesült Államokban maradt fenn, 1971-ig.

Magyarország ezeréves pénztörténetét az MNB ötvenezer darabos bankjegy- és érmegyűjteményére alapozva

tárja a látogatók elé.

A gyűjtemény legjelentősebb értékei között szerepelnek a középkori magyar pénzverés emlékei, az első magyar

király, Szent István Lancea Regis feliratú ezüst dénára, Károly Róbert, Nagy Lajos arany- és ezüstpénzei,

Mátyás király aranypénzei, Székely Mózes 5 dukátosa, erdélyi 10 dukátosok, II. Rákóczi Ferenc fejedelem

rézpénzei.

A papírpénzek közül említhetjük a Kossuth-bankót, a korona- és a pengőbankjegyeket, a forint összes hivatalos

változatát a bankjegytervekkel együtt.

A forint a nevét Firenze városáról kapta. Ennek a pénznek a latin neve ugyanis florentinus, azaz „firenzei” volt,

és ebből származik többek között a magyar forint neve is (régi alakja: florint). Az elnevezés az olasz fiorino,

illetőleg fiore, vagyis virág jelentésű szóra utal. Az Anjouk a firenzei liliom képét verették pénzeikre. Erre a

virágdíszes korszakára emlékezik a mi forintunk neve is.

A kiállításon láthatunk korabeli, arannyal telezsúfolt páncélszekrényt, és régi katonai zsoldszállító ládát is.

A játékos kedvű látogatók különleges mérleget is kipróbálhatnak, amelyre ráállva a látogatók megtudhatják,

testsúlyuk hány millió Ft-ot ér aranyban, forintban, euróban. Egy igazi aranyrúd megemelésével azt is

megtapasztalhatják, hogy a filmekben zsáknyi aranytömbbel menekülő tolvajok vagy erőművészek, vagy nem

aranyból készült, amit elloptak. Egy aranyrúd súlya ugyanis több mint 10kg.

Ha jól válaszolsz a pénzzel kapcsolatos különféle kérdésekre, akkor nem mondhatod, hogy a tudásod egy

fabatkát sem ér.

Ha elfogyott az aprópénzed készíthetsz magadnak néhány tallért.

Nézzünk meg egy videót a látogatásról:

http://www.youtube.com/watch?v=kYrsiHb88YE

2013 Február