a pomáz-csobánkai református társegyházközség...

A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapja

II. évfolyam 4. szám 2013. július – augusztus

„Jó a férfiúnak, ha igát viselifjúságában. Egyedül ül éshallgat, mert felvette magára.Porba teszi száját, mondván:

Talán van még reménység? Or-czáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázat-tal.” (JerSir 3,27-30) „Én pedig azt mondomnéktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másikorczádat is.” (Mt 5,39)

Tartalom1 Annak hinnie kell

Benedek Ferenc gondnok írása2 Erővel, kitartással, szívvel…

Nyilas Zoltán lelkipásztor ünnepi beszéde3 150 éve született Gárdonyi Géza – versek4 Puskás: Ne félj, csak higgy!

Beszélgetés Dr. Szabó István püspök úrral5 Dora Rappard: Ne félj, csak higgy! – vers6 Nyilas Zoltán: A törvény betöltéséről8 PORTRÉ – Hardi Péter: Mi van a reszelt sajt mögött?

Beszélgetés Szedlák Tibor lelkipásztorral10 A mi fohászunk – vers

LEGKEDVESEBB IGÉMSzedlák Rudolfné: Krisztusnak alávetve

11 Sebestényné Jáger Orsolya: JánosSebestényné Jáger Orsolya: versek

12 Haranginé: Vezetés, félrevezetés13 Kurfis Imre: Víz és vér14 Óváryné: Olvassuk együtt a Szentírást!

Külföldi vendégeket fogadtunkMegemlékezés Ásztai Csabánéra

15 Csékó András: Gyermektábor16 Soós László: Jézus a habokon – vers

Soós László: A villámcsapás17 Osváth Zsolt: Címerünk jelmondata18 REFORMÁTUS JELKÉPEINK

Puskás: A búzakalász19 NÁLUNK KERESZTELTÉK20 Kerekes B.: Akár élek, akár halok…

Látogatóban Szekeres Eszternél22 RÉGI HISTÓRIÁK– Könczölné: Iskolaügyek23 Jegyzőkönyv

KÖNYVAJÁNLÓ – Puskás: A Mester itt vanSzűcs Ferenc könyve Nehézy Károly életéről

24 KÖZÖTTÜNK SZOLGÁLNAKPuskás: Az Istenben bízom, nem félekNyilasné Darabos Andrea

25 Gyöngyösi Lászlóné: versek26 Andrásiné: Csobánkán szolgált a Ps. Énekkar

Hardi Judit: Menedék Istennél27 NAPLÓ

ÉS LESZNEK KETTEN EGY TESTTÉ28 Orbán László: Hajdan és ma – vers

ANNO

“Ne félj, csak higgy!”

Új szószék - 2013.06.23.Csobánka

Jó így visszanézni egy év elteltével és meg-látni, mire is képes az ember – Isten segítségével.Egy év elmúltával másként látja a dolgokat, amifontos volt akkor, mára már lényegtelen, de egydolog mindig fontos volt számomra – szá-munkra: minden amit cselekszünk, munkát amitelvégzünk, őt kell hogy dicsőítse.

Nem lehetünk elég hálásak, hogy ez a kisgyülekezet mennyi mindent kapott, testi és lelkiajándékot az Úristentől. „A mi segítségünk az Úrnevében van, aki az eget és a földet alkotta.”(Zsolt 124,8) Igen, sokszor megtapasztaltuk,hogy minden helyzetben rá vagyunk utalva. Atőle kapott erőre, bölcsességre, türelemre, ki-tartásra és nem utolsó sorban a békességre. Ősegített bennünket, hogy minden nehézséget,véleménykülönbséget meg tudjunk oldani, bé-kességgel tudjuk továbbfolytatni munkákat.

Sokszor beszélgettünk arról, hogy mennyi min-denen ment keresztül a gyülekezet, és mégis mind-annyiszor megsegített az Úr. Ő azt várta, és most isazt várja, hogy mindig maradjunk meg az ő útján.„Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján!” (Zsolt

37,34a) Azt várja, hogy hittel rá merjük magunkatbízni, szívünket-eszünket, testileg-lelkileg, és akkor„megjutalmazza azokat, akik őt keresik”.

Merjük elhinni, hogy ő jót akar, és „Nemengedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.”(Zsolt 55,23b) Ezért is jók ezek a „felújítások”(kívül-belül), mert amit vár tőlünk az Isten, aztmegmutathatjuk ilyenkor a „gyakorlatban” is. Példátadhatunk a világ és magunk felé, hogy mi (a gyü-lekezet) mi módon vagyunk képesek a szeretetben,a kitartásban, a türelemben, a tenni akarásban együttlenni. Együtt a hitben, együtt a munkában.

Úgy látom és hallom, hogy a csobánkaiimaház belső felújítási munkái összetartóbb kö-zösséggé formálta a gyülekezetet. Az eredményigazolta bizakodásunkat, hogy Istennel és mindigbenne bízva képesek leszünk munkánkat elvé-gezni. Hisz végig éreztük, ő segített, mindvégigott volt velünk. Az egész gyülekezettel együttörülök annak, hogy ilyen szép hajlékban, „igei-házban” dicsérhetjük, imádhatjuk a mi Urunkat.

Istené a dicsőség!Benedek Ferenc gondnok

ANNAK HINNIE KELL

„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annakhinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsid 11,6)

Áldás, békesség! 2013. július – augusztus

2

ERŐVEL, KITARTÁSSAL,SZÍVVEL A SZENTSZOLGÁLATBAN

Nyilas Zoltán lelkipásztor ünnepi beszéde acsobánkai szószékszentelési ünnepségen

2013. június 23.

Főtiszteletű Dr. Szabó István Püspök Úr!Nagytiszteletű Lelkipásztor Testvéreim!Tisztelt Winkler Sándor Józsefné Polgár-mester Asszony!Kedves Testvéreim! Kedves Vendégeink!

Csobánkai gyülekezetünk a II. világháborúutáni kitelepítés után alakult. Sok erdélyi és felvidékimenekült, illetve több alföldi család költözött aközségbe. Ez időben Gál Mihály egykori püspök-ladányi református gazdálkodót, mint a falu régilakóját választották meg községi bírónak. Az őkezdeményezésére 1946 júniusában gyülekezetünkmegigényelte a jelenlegi imaház épületét.

Demeter József lelkipásztor így emlékezettezekre az időkre: ideköltözésemkor Csobánkáncsupán néhány református család élt. „A lélek-szám azonban 5-ről 120-ra emelkedett.” 1946.

karácsony másodnapján pedig Dr. Ecsedy Aladáresperes felszentelte a jelenlegi hajlékot.

Demeter József, Szűcs Ferenc, Pap László,Pap Lászlóné, Balássy András valamint mene-kült- és kirendelt lelkipásztorok, segédlelkészekés exmisszusok hirdették az első – téglából rakott– szószéken az igét, melynek felirata a következővolt: „Ne félj, csak higgy!” (Lk 8,50 ) és „Az Úra mi Istenünk” (5Móz 4,7).

Így szolgált gyülekezetünk körében 1980szeptemberétől V. évfolyamos teológiai hall-gatóként – Szűcs Ferenc lelkipásztor hatheteskülföldi tanulmányútja alatt – Szabó István püs-pök úr is. A jelenlévő presbiterek közül többenemlékeznek erre az időszakra.

Az ige pedig egyre több emberben végezteel munkáját. Sokak „megrongálódott” élete meg-újult, majd elkötelezett (ma leginkább így fordí-tanám a religio kifejezést) keresztyén életet éltekés élnek. Az elköteleződés pedig szövetségkötéstis jelent. A szövetségkötés pedig felelőssé tesz:felelőse lettem egy lelki családnak, Csobánka re-formátusságának. Sokszor mondjuk: ez az éngyülekezetem, de ez sohasem birtokviszonyt je-lent, hanem azt a közösséget, melyhez magam istartozom. Felelősségemből pedig az is adódik,hogy e hely „Isten háza, mennyország kapuja...”,s ezért önként szolgálok. A Királyok másodikkönyvének 11. és 12. fejezetében részletesen ol-vashatunk (Jójáda főpap és Jóás király törté-netében) minderről.

A lelki építkezés mellett sokan és sokat javí-tották az imaház külső repedéseit is. Elkészült abibliaórás kisterem, új tető került az épületre,

felújításra került a homlokzat. Az elmúlt időszak-ban pedig elkészült a bejárati székely kapu (néhaiHamar János munkája), kialakításra kerültek amosdók és a gyermekfoglalkoztató. 2012. május21-től pedig megkezdtük a belső felújítást. Azeredeti tervek szerint, a falazott szószék egy új,faragott borítást kapott volna; ám másnap kide-rült, hogy szószék téglája is sónedves, salétromos,ezért elbontásra került.

Munkáink, melyeket elvégeztünk: kívül drén-csöves vízelvezetés, belül falszigetelés, lélegző vako-latfelhordás, aljzatbetonozás, villanyszerelés, festés-mázolás, padlózás. A gyülekezet presbiterjei, férfi ésasszony tagjai egy emberként dolgoztak. Ezt is kö-szönjük most Istennek!

A faluban már csak egy függő kérdés volt:„mikor lesz új szószékünk?”.

Személyes kérésem az volt, hogy a szószék felirataa korábbi réznyomattal megegyező stílusban az azonszereplő újszövetségi ige legyen: „Ne félj, csak higgy!”.

Nyilas Zoltán lelkipásztor

Ilyen volt... .... és ilyen lett

Benedek Ferenc gondnoka szószék összeállításánál

Ú


3

Az ige pedig többekben elvégezte a mun-káját. Öten köteleződtek el e faladatra: BenedekFerenc, Mátyás Sándor, Kovács László, SzabóGyőző és Szekeres István. Felelősséggel vállaltönkéntes munkájuk, alkotás. Mátyás Sándor („acsapat szíve”, mint egy művész ember) tervezett,rajzolt, munkája után esténként hidegben-meleg-ben görnyedt és faragott. Benedek Ferenc („ki-

tartó”) az asztalos munkákat végezte, pácolt ésantikolt. Szabó Győző („jószívű”) pedig teret,lehetőséget, műhelyt és alapanyagot adott. KovácsLászló („erő”) a fémmunkákat végezte; ha kellett avasat élében is meghajlította. Az alkotást sokszorSzekeres István segítette legjobb tudása szerint.

A szószék lábazata tölgy, oldala tölgy éstölgy svartni, faragott betétjei diófából készültek.Motívumai elsősorban erdélyi református tem-plomokból ismert minták.

Központi szimbólumai:kehely („A kehely a legismertebb református

jelkép, az egyik leggyakrabban előforduló díszítőábrázolás egyházunkban. Valójában nem is magaa kehely a szimbólum, hanem tartalma, az örökélet és a halhatatlanságitala, a bor, Jézus Krisz-tus kiontott vérének ajelképe. „E pohár az újszövetség az én véremáltal, amely tiértetekontatik ki.” (Lk 22,20b)A nyilvánvaló összefüg-gés miatt azonban ez adíszes, talpas ivóedényvált a reformátusok szá-mára olyan szimbólum-má, mely az énekes-könyvünkön, a gyászje-lentéseken, a sírköveken,a szószékeken, a temp-lomkapukon és még sok más helyen hirdeti akegyelem teljességét. Mert a csordultig telt kehelyIsten végtelen kegyelmére utal.”)

kalász (Az elhaló növény elhullott magjaiújrasarjadnak, a kalász tehát az újjászületésnek isjelképe. A Zsoltárok könyvében a messiási országbőségére és Isten áldására utal ez a sor: „Legyenbőven gabona az országban, a hegyek tetején hul-

lámzó kalászok legyenek olyanok, mint aLibánon; virágozzanak a városok, mint földön afű! (Ps 72,16)”. Az Újtestamentumban a kalászjelképezi a meghaló és feltámadó Krisztust, azutolsó vacsora kenyerét. Jézus példázatában isszerepel: az elvetett, elpusztuló gabonamag,amely majd új, termékeny életre kel. János evan-géliumában is találkozunk a búzával: „ha a búza-

szem nem esik a földbe, és nem halmeg, egymaga marad; de ha meghal,sokszoros termést hoz.” (Jn 12,24). Azegymáshoz simuló kalászok azösszhangot, az egymásrautaltságot, azegyetértést, de a közösség egységét isszimbolizálják.)

kakas (Szabó Imre reformátusesperes a református egyház üldözte-tését tartja e szimbólum meghatározóokának. „Az elnyomás legsötétebb év-tizedeiben a reformátusok a csillagmellett a kakast is a tornyaikra tettékjelvényül, mint az éberség jelképét ésa szunnyadó lelkiismeret ébresztőjét”.A magyar református egyház „három-százados küzdelmében szakadatlanul

ellenséges környezetben, üldöztetés, nyomorgat-tatás, eltiprás veszélyei között élt, nagyon sokszorkerült abba a helyzetbe, amelybe Péter, hogy amaga életét a Krisztus megtagadása árán tarthattavolna csak meg. S nagyon sokszor került abba aveszélybe, hogy lelkiismerete elszunnyadjon smegfeledkezzék arról a küldetésről, amelyet amagyar lélek megtartására megbízatásul kapott.”A kakasnak kell felráznia megfélemlített lelkiis-meretünket az elszunnyadásból, „amikor a hit-valló bátorság e világ megfélemlítése és gúnyo-lódásai között megbénul, vagy ellankad”.)

A templomépítés és templom-renoválásmindig a legszentebb vállalkozás, hiszen ilyenkoraz Úr háza épül, ahol az ő igéje szólít meg ben-

nünket, és ez a hely az, ahonnan az egész gyü-lekezet imái is szállnak az ő mennyi trónusa elé.Szószéket pedig évekre készítünk!

Neki legyen dicsőség, hogy lehetőséget adottnekünk, a csobánkai református egyházközségminden tagjának, hogy erőink szerint részt ve-gyünk ebben a szép és szent szolgálatban.


A csapat

Az imaház felújítás közben

150 ÉVE SZÜLETETT:GÁRDONYI GÉZA

NE FÉLJ!Mintha látnám a fehérruhás Szentet,

amint Jairus házához közelget,s hírül hozzák: Meghalt már a lányka!

Jézus ránéz az elsápadt apára:"Ne félj, csak higyj!"

Ha ránk is így szakad a fájdalom,szerettünket látva a gyászpadon,

s kiáltjuk: Nincs már, nincs, aki megmentsen!törjön át Jézus szava a bús csenden:

"Ne félj, csak higyj!"

ZSOLTÁROK I.Boldog ember ki az Isten útját járja.Láthatatlan angyal az utazó társa.

Kő között se botlik, homályba se téved.Az ilyen embernek a halál is élet.

Boldogtalan ember, ki nem néz az ÉgreSzéltől fújt ballangó az élete képe:virágos mezőn is akadékot talál.

Az ilyen embernek az élet is halál.

BÖLCSESÉG A HULLÁMOKONEgy vén révésznek ócska csónakán

ült hat tudós. És azt beszélgeték,hogy nincs Isten, s mily bárgyú a nép!

A csónak roppant. Szólt a vén:- No lám!... Ha tudnak úszni, hát most

ússzanak! - Jaj Istenem! - kiáltott mind a hat.

AZ UTOLSÓ ÁLOMAz Isten művész-keze évről-évrevirágot sző a mezők szőnyegébe:

s minden fűszálnak szép virága nő.Az ember: fűszál. A virág: nő.

Oh csak én éltem hosszú bőnyarambanvirágtalanul árva-egymagamban.

Körülöttem boldog madárkák daloltak:virágok, füvek egymáshoz hajoltak.

S ím ősz jöttével mikor már a napnem küld virág-nyitó sugarakat,mikor már a dér fehérlik a fákon,

megjelenik az én rég várt virágom!

Egy fehér szegfű: egy fehér leány.És égi szemmel, némán néz reám.

És én is nézem mély szívdobogással,álmot gyanító szent csodálkozással.

- Nekem nyíltál-e?Felelj: - Neked:

az Isten megszánt, - melléd ültetett.


4

– Főtiszteletű püspök úr a mai naponCsobánkán, a megújult imaházban egy újszószéket szentelt fel. Mit jelent megszentelnivalamit, miért szükséges egy szószéket felszen-telni?

– Ahogy a templomot vagy a harangot fel-szenteljük, alkalmanként a szószék szenteléséreis sor kerülhet, amikor nem a templommal együtttörténik ez meg. Fontos és szimbolikus dolog afelszentelés, ami azt fejezi ki, hogy a gyülekezet

nem úgy vesz használatba valamit, mint ahogyegy boltban megvásárolt eszközt, amit kicso-magolunk, a dobozát eldobjuk, a használatiutasítást és a garanciajegyet félretesszük, és máriskipróbálhatjuk, használhatjuk, hanem inkább úgy,mikor ajándékba kapunk valamit. Akkor aztmásképp vesszük kézbe. Ez a szószék ajándék agyülekezetnek, amiért hálát adtunk Istennek. Eza felszentelés lényege.

– Isten ajándéka a szószék, jeleként annak,hogy Isten gondoskodik az övéiről. A „Ne félj,csak higgy!” felirat a szószéken is az isteni gon-doskodást fejezi ki, és arra biztatja az ige hall-gatóját, hogy Istenbe vesse bizalmát, akimegszabadítja félelmeitől. Milyen félelmektőlment meg bennünket a hit?

– Mindenféle félelemtől, hiszen a hit Istenszeretetéhez köt bennünket. Azt mondja Jánosapostol, hogy a „szeretet kiűzi a félelmet”. AholIsten szeretete érvényre juthat az életünkben,vagy – ahogyan hallottuk Szűcs professzor úrtól

– megnyitjuk az ajtónkat és beenged-jük Isten hatalmát az életünkbe, ottsemmiféle félelemnek nincs helye.Lehet ez – elsősorban – a haláltól valófélelem, lehet a betegségektől való féle-

lem, lehet a kudarcoktól való félelem, lehetfélelem attól, hogy lenéznek és megvetnek ahitem miatt. Talán úgy lehetne legjobban ezt asokféle félelmet összefoglalni, hogy egyszerrefélünk a kudarctól és a megszégyenüléstől, a szólegmélyebb értelmében. Az embert antropoló-giailag ez a kétfajta félelemérzet jellemzi a leg-jobban: hogy csődöt mond, nem sikerül avállalkozása, vagy az, hogy emberi mivoltábanmegszégyenül. Nos, az evangélium ereje ezektől

az ősfélelmektől szabadít megbennünket.

– Mindezen félelmeinktől valómegszabadulásunkat hogyan szol-gálja a szószékről az ige hirde-tése?

– Volt valaki, aki egyszermegszámolta (bár nem vagyokbenne biztos, hogy teljesen jól szá-molta meg), hogy 365 esetbentalálunk kifejezést a Bibliábanarra, hogy: „ne félj!”. Persze ezegy kicsit mesterséges számítás,hiszen vannak olyan igék, ahol

egyetlen igeszakaszban háromszor-négyszer sze-repel. De talán nem is az a lényeg, hogy pontosankijöjjön az év napjainak száma (mert akkor mivan a szökőnappal?). A gyakran ismétlődő „nefélj!”, az Isten mindenkori üzenete az emberszámára, aki fél a kudarctól, a megszégyenüléstől,a haláltól, az értelemvesztéstől, a szegénységtől,a betegségtől és még sorolhatnánk, mennyimindentől, még olyanoktól is, melyeket meg semtud nevezni. Ha erre a szószékre az van kiírva,„Ne félj, csak higgy!”, akkor ez egy olyan bá-torító, eszméltető, emlékeztető üzenet, ami aszószéket rögtön össze is köti az igehirdetés fe-ladatával: hogy visszahívjon bennünket az életforrásához, Istenhez, abba az isteni szeretetbe,amelyik Krisztusban lett nyilvánvalóvá. Aminek- ha visszatalálunk - az egyik jellegzetes tüneteaz, hogy megszűnnek ezek a félelmeink. Bátorsá-gunk lesz az élethez például. Bátorságunk leszjót tenni, bátorságunk lesz szeretni, bátorságunklesz elkötelezettnek lenni, bátorságunk lesz

mosolyogni, bátorságunk lesz köszönni a másik-nak (mert lassan ott tartunk, hogy ehhez sincs bá-torságunk).

– Szűcs Ferenc professzor úr Nehézy Károlyreformátus lelkipásztor életéről írott könyvénekelőszavában püspök úr arról írt, hogy milyenmeghatározó volt Nehézy Károly életében az amély kálvini igazság, mely szerint az egész életnekIstennel van dolga, pontosabban, az életnek teljesegészében Istennel van dolga. Ez mit jelent az ige-hirdetés szempontjából?

– Az igehirdetés az az eszméltető, em-lékeztető, intő, buzdító, bátorító - és még sok min-dent lehetne ide mondani – megszólalás, mond-hatnánk azt is, hogy isteni közlés (hiszen azigehirdető mindig Isten szavát hirdeti), amely em-lékezteti az embert arra, hogy neki mindig Isten-nel van dolga. Ott, amikor az igét hallgatja,amikor úgymond vallásos tevékenységet végez,de akkor is, amikor a cipőjét pucolja, akkor is,amikor a munkáját végzi, akkor is, amikor a be-csületéért harcol.

Dr. Szabó Istvánpüspök

„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzia félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig

fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (1Jn 4,18)

NE FÉLJ, CSAK HIGGY!Beszélgetés Dr. Szabó Istvánnal,

a Dunamelléki Református Egyházkerületpüspökével

Az igét az ApCsel27,24-25 versei

alapján hirdette apüspök úr


5

Azt mondja Kálvin, hogy az egész életnek, min-den részletében Istennel van dolga. Ezzel azt fe-jezi ki, hogy nincsen olyan életterületem, amelyreazt mondhatnám, hogy ehhez nincsen köze az Is-tennek, ez nem tartozik az Istenre. Hiszen ha azIstenről, mint a lét forrásáról beszélünk, aki általvagyunk, vagy ahogy Pál apostol mondja, akibenmozgunk, élünk, akkor ugyan mért ne lenne min-den dolgunknak köze az Istenhez, mért ne kelleneezt tudnunk, és mért ne adná az Isten segítségülaz igehirdetést, amelynek elsőrendű módon errekell minket tanítania?!

– Az olyan emberek, akik viszont azt mond-ják, hogy az életemhez márpedig Istennek nincs

köze, a magam ura vagyok, nincs szükségem Is-tenre, „Isten félelmével nem törődnek”.

– Pontosan ezért van szükség igehirdetésre,hiszen az embert önmagát nem eszmélteti, nemébreszti föl, nem riadóztatja. Mindannyian – sajátromlottságunk folytán – elhitetjük magunkkal,

hogy nekünk nincsen semmi bajunk.Mint a beteg, aki hónapokig feküdt azágyban, és végre lemegy a láza, min-denki örül, ő pedig közli önmagával,hogy nincs is semmi bajom, kipattan azágyból, de mindjárt el is esik, mert hó-napokig nem járt, el van gémberedve,meg kell tanulnia újra járni. Tulaj-donképpen a kálvini hasonlat is ezt fe-jezi ki, hogy az Isten nélküli élet, amitulajdonképpen öncsalás és önbe-csapás, oly mértékben legyengíti,elerőtleníti az embert, hogy amikorhitre jutunk, akkor elkezdünk tanulni

újra járni. Ez egyfajta rehabi-litáció. Súlyos baleset után ki az, aki aztmerné mondani, hogy minden csontomösszetört, de benevezek az olimpiára a100 méteres síkfutásban? Tehát tetőtőltalpig minden ízületemnek, csontomnak,idegemnek, inamnak köze van ehhez agyógyulási folyamathoz – erről beszélKálvin.

– Püspök úr az igehirdetésében em-lítést tett arról, hogy 1980-ban, ötödévesteológus hallgató korában – Szűcs Ferenclelkipásztor külföldi tanulmányútjánakideje alatt – a gyülekezetünkben szolgáltexmissusként. Milyen emlékeket őriz errőlaz időszakról?

– Ha szabad ilyet mondanom, na-gyon jól éreztem magam, és nagyonmeghatározó korszak volt számomra azitteni szolgálat. Ezt jelzi az is, hogy énúgy emlékeztem, hogy három hónapigvoltam itt, de a nagytiszteletű úr a korabeli

jegyzőkönyvek alapján kiderítette, hogy csak hathétig tartott. Az ember emlékezete a kellemesélmények idejének hosszát nyilván nyújtani sze-retné. Élénken és nagyon szívesen emlékszemTakács Laci bácsira, az akkori csobánkai gond-nokra, most pedig találkoztam néhány gyü-lekezeti taggal, akik már akkor is gyülekezetitagok voltak itt. Harmincegynéhány év távlatábóla nevek persze már elmosódtak, de arcról min-denkit felismertem. Én még arra a régi kis pa-

rasztházra emlékszem, amely ugyanez volt, csaka mai imaház ki van csinosítva, szépen fel vanújítva. Akkor úgy 10-15 ember jövögetett vasár-nap délutánonként istentiszteletre. Emlékszem ameggyfákra a kertben, emlékszem arra a régiépületre, amely azóta lebontásra került. Az azérdekes, hogy a régi szószékre nem emlékszem,mert ahogy megláttam ezt az újat, a réginek azemléke azonnal eltűnt. Tulajdonképpen így tudokCsobánkára gondolni, hogy az a régi, ami máreltűnt, nem vitt magával minden életet, gyüle-kezetet, hanem lám, megerősödött, kibővült. Egyönmagára odafigyelő gyülekezet van itt, akikannak idején a rabvilágban is kitartottak éshűségesek voltak, és most, a szabad világban pe-dig ízlelgetik, hogy milyen gyümölcsei vannak aszabadságnak. Sok áldást kívánok a csobánka-iakra. Puskás AttilaPap Lászlóné lelkipásztor a

2Kir 23,1-3 versei alapjánköszöntötte a gyülekezetet

DORA RAPPARDNE FÉLJ, CSAK HIGGY!

Ha éjszaka vesz körül és sötétség,s nem látsz utat a pusztaságon át,

Valaki ott van veled és vezérelhűségesen, átszegezett kezével.

Ne félj, csak higgy! Neki gondja van rád!

Bízhatsz benne! Mért csüggednél, remegnél?Engedj néki, ha próbál, tisztogat!

Ismer! Elmondhatsz mindent. Érti, hallja.Ha elfáradtál, hordoz erős karja.

Ne félj, csak higgy, és vesd rá gondodat!

Veled az Úr a szenvedés tüzében.S ahogy az ötvös perceket figyel,

hű tekintete őrködik feletted:drága aranya tűzben el nem veszhet.Ne félj, csak higgy! Idején kiemel.

Régi ismerősök - Dr. Szűcs Ferencés Cseri István

Dr. Szűcs Ferenc pro-fesszor úr a szószéketolyan ajtóhoz hasonlí-totta, amelyet belülről

kell kinyitniJézus Krisztus előtt

Szántó Lajos bácsi harmonikajátékkalkedveskedett a püspök úrnak


6

A Galata levél személyes vonatkozásokkalteli, szenvedélyesen megírt harcos irat. Hol azátkozódásig fokozódó feddés keserű hangján szól,hol meg a gyengéd szeretet sóhajszerű fájdalmá-val. Az alaphang mégis mindenhol az evangéliumöröme. A pásztori indulatok hullámzása folytánolykor a levél gondolatmenete is szaggatott, sőtszökellő. A levél az ellenfeleket, akik Galáciábanaz apostollal szemben hirtelen erős ellenmozgal-mat támasztottak, nem nevezi meg. Nyilvánzsidó-keresztyének, mert a Pál pogánymissziójaellen zsidós öntudattal léptek fel. Pált az apostolifelelősség késztette harcvállalásra s az apostolGaláciában a hit döntő csatáját vívta meg. AKrisztus-prédikáció törvényeskedő meghamisí-tásával szemben alapvető módon tisztázta atörvény és az ígéretek üdvtörténeti viszonyát s azapostoli tekintély teljes latba vetésével ragyog-tatta fel a szeretetben élő ember evangéliumiszabadságát.

A Pál ellen küzdők – miként megtérése előttő is – a törvényben bízva akarják elérni az üd-vösséget (Gal 1,13k; 3,10-13). Ám aki keresztyénlétére körülmetélkedik, az visszaesik a Krisztuselőtti állapotba (Gal 5,1-6).

„Mit jelentsen akkor a törvény? Mi a helyzetakkor a törvénnyel? Mit számít akkor a törvény?”A válasz több egymást követő lépésben hangzikel. A Galata levél fenti gondolatához egy kom-mentár az alábbi megjegyzést fűzi: „Igen drámaipillanat! A törvényt és az ígéretet élesen szem-beállította egymással: az ígéret Istentől van –tehát a Tóra (a törvény) Isten ellenére van! Túllehet-e egyáltalán jutni ezen a zátonyon? A Galatalevél egyetlen más helyén sem csapnak össze agondolatok úgy, mint itt. Sehol sem kell annyiraa sorok közt olvasni, hogy feltárjuk a szövegértelmét”.

Izrael úgy gondolkodott a Tóráról, hogy atörvény a világ alapjai közé tartozik: „Hét dologteremtetett azelőtt, hogy a világot megteremtet-ték: a törvény, a bűnbánat, az Édenkert, a pokol,a Dicsőség trónja, a (az Égi) szentély és a Messiásneve” (h.Pes. 54a).

Pál szemében a törvény történeti jelenség, aszövetséghez viszonyítva mellékes tényező,„közbejött, betoldásként jelentkezett”, Schlier

szavával élve: a törvény „interpoláció”, szerinte„nem a világ lényegéhez, hanem a világ tör-ténetéhez tartozik”.

A törvénynek ezt az alárendelt szerepét ésideig való érvényét bővíti tovább az a megál-lapítás, hogy „a bűnök miatt” (de ezt is jelentheti:a törvényszegések kedvéért, tehát a célt is jelöl-heti, (vö. 1Tim 5,14. Tit 1,11. Júdás 16) iktatódottbe a törvény a Szövetség mellé. A törvény tehátnem abszolút kezdete az erkölcsi tájékozódásnak,így elsődlegesen nem is az istenismeret forrása,hanem a bűnismereté. Azzal, hogy az ember Istenédenkerti szava elől elrejtőzik, világossá válik azaz ellentmondás, hogy bár szeretne a jó és rosszkérdésében maga dönteni, Isten mégis utánamegy és beleszól az „önbíráskodásba”. Az emberugyanis nem lehet önmaga erkölcsi mércéje!

Igaz, hogy emberi viszonylatban a társa-dalom rendjének megóvása érdekében van szük-ség polgári törvényre. De itt nem erről van szó.A páli tanítás összefüggésében arra sem gondol-hatunk, hogy ő a törvény rendeltetését a bűn le-leplezésében látná, abban, hogy általa jussunk elbűneink és bűnös voltunk felismerésére.

A törvény szerepét ő abban látja, hogy a bűnkérdésében az abszurdumig élezi ki a helyzetet:teljességre juttatja a bűnt (Róm 5,20), aktualizáljaés intenzitását a végletekig fokozza (Róm7,7. kk), tapasztalati jelenséggé teszi (Róm 7,13).Pálnak a törvényről alkotott felfogásában nyomasincs Izráel optimizmusának, amely a Tórában a

népet bűn ellen óvó, védelmező, 613 lécből álló„kerítést” lát. Ő a törvényben Isten ítéletes, mégiskegyelmes eszközét látja, amely az ember bűnbenés halálban folyó életét elviszi a végső határig, amaga teljes megoldatlanságában és megoldhatat-lanságában mutatja fel, éppen a halálos törvény-szegés réven.

Tovább folytatja Pál a gondolatmenetet, s atörvénynek Isten munkáiban betöltött szerepétnemcsak a kezdet, hanem a vég felől is el-határolja: a törvénynek az imént említett funk-ciója csak Krisztusig szükséges, s nem is tarthattovább: hiszen a törvény által leleplezett és vég-letekig vitt megoldatlanság éppen benne oldódikmeg; ő veszi el a bűn hatalmát és a kárhozat ere-jét, ő vesz ki az átok alól. Pál szemében mindentörvény epizód, amelynek Krisztussal vége van,míg az ígéret be nem teljesedik (Róm 10,4). Ő azugyanis, akinek Isten – Ábrahámmal együtt adtaaz ígéretet. Eszerint a törvénynek csak időbenkorlátozott feladata van. A zsidó hagyomány ter-mészetesen feltételezi a törvény örök érvé-nyességét, így például a Bár 4,1 szerint: „Atörvény, az Isten parancsának könyve az, amelyörökre megmarad”.

A törvénynek ezt a jellegét nemcsak lényege,hanem eredete is szemlélteti, éppen úgy, mintahogyan az evangéliumról is láttuk. Nem Istentőlveszi eredetét, sem nem Krisztustól. Angyaloktólszármazik, és közvetítő kezére van adva. Az a föl-fogás, hogy a törvény elrendelése „angyalokáltal” ill. az angyalok részvételével történt, nem-csak az Újszövetségben jelenik meg (Csel 7,38;Zsid 2,2), hanem megjelenik már a zsidóság iro-dalmában is. A zsidó írásmagyarázat a Sinai hegytermészeti erőiben gyakran lát angyali hatal-makat. Ezt mutatja az 5Móz 33,2 versébenszereplő leírás szövege a görög Bibliában:

„Az Úr a Sinai hegyről jött,… jobbja felőltüzes törvény vala számukra.” (a héberben /Károli fordítás)

„Az Úr a Sinai hegyről jött,… jobbja felőlvele az angyalok.” (LXX / Septuaginta, a hébergörög fordítása)

Mármost Pál az angyalok jelenlétét negatívanértékeli: a törvény immár nem kizárólag és eredetiformájában Isten szava, nem Isten tiszta ésmeghamisítatlan akarata.

Lucas Cranach: A Törvény és az Evangélium allegóriája (1529)

((GGaall 33,,1199--2266))

AA TTÖÖRRVVÉÉNNYYBBEETTÖÖLLTTÉÉSSÉÉRRŐŐLL


7

A közvetítő pedig Mózes, aki Istentől kapottmegbízatása alapján mindig úgy áll ott Ura és népeközött, hogy emezek megbízásából „tárgyal” Istennel(vö. 3Móz 26,46. 5Móz 5,4. k.). Törvény csak emberitörvényadás útján van, s ez szerez is érvényt atörvénynek. A Sinai törvényadással sem áll máskénta dolog. Hogy mennyire ez az igazság, azt a legjob-ban szemlélteti az, hogy közvetítőről van szó. Aholközvetítő van, ott mindig két fél tárgyal egymással.Isten viszont egy. Itt abban az értelemben, hogy azember sohasem lehet „másik fél”, tárgyaló fél veleszemben. Az ígéretadáskor ez az egyedülálló, szu-verén Isten szólt Ábrahámhoz s közölte vele ígéretét,de ez a diathéké (egyoldalú szerződés) az ő teljesenegyoldalú cselekvése volt: sem Ábrahámot nem tette„másik szerződő féllé” vele szemben, sem közvetítőtnem tett szükségessé.

A törvény nem érvénytelenítheti az ígéreteket?A 21. vers kérdése már feltételezi a választ is. Vagymásként kifejezve, a rákövetkező „egyáltalán nem”válasszal együtt már a következtetést is levonja azelőbbiekből: a törvény „tehát” nem állhat ellentétbenaz ígéretekkel, még kevésbé érvénytelenítheti őket.Ha úgy áll a dolog, ahogy a 19. vers mondja, akkora törvény még csak nem is igazi párja az ígéreteknek,még kevésbé versenytársa.

Azt azonban levelünk még tovább bizonyítja,hogy a törvény nem képes vitássá tenni az ígéretrangját: képtelen arra, hogy életet közvetítsen. Élővétenni kizárólag Isten képes (Róm 4,17). Ezzel szem-ben „a bűn és a halál törvénye” (Róm 8,2) végsőfokon a halálba vezet (Róm 7,10).Mivel sem megigazulást, sem igaz-voltot nem közvetít, nem képesajándékozni az ugyanezeket jelentőéletet sem. Ha Pál a Keresztrefeszí-tettre tekintve egyáltalán valamit ismegértett, akkor az a következő: „atörvényből” nincs megigazulás,hiszen „akkor hiába halt volna megKrisztus” (2,21).

De nem így történt. Sokkal in-kább az a helyzet, hogy „az Írás”mindent és mindenkit (Róm 11,32) abűn börtönébe zárt, ahogy ezt a 22.vers szó szerint mondja. Isten ítéletétPál itt az Írással mondatja ki, minthaaz egy személy lenne – hiszen azIsten szava az. A fő cselekvő tehát Isten.Célja nyilvánvalóan nem az emberhalála, hanem – hangsúlyosan – az ígéret teljesítése.

Hogy Isten e szerint cselekszik és ezt a céltköveti, azt a Róm 11,32 is egészen így fejezi ki: „mertIsten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogymindenkin megkönyörüljön.”

Isten most elérte célját. Előbb azonban a tör-vénynek meg kellett mutatnia saját hiábavalóságát.Ki kellett derülnie, hogy a törvények teljesítése általnem lehet üdvösséget nyerni. Ekkor léphetett a színreIsten az ígéretével és ekkor nyithatta meg Jézus műveáltal a hit útját, ahol senki nem dicsekszik saját tel-jesítményeivel, hanem mindent Istentől vár Krisztusérdemeiért.

Pál Isten szabadító cselekvése szempontjából

kiküszöbölte a különbséget a zsidók és a pogányokközött. Most arra mutat rá, hogy így az egészmegváltásra szoruló emberiség szempontjából azidőbeli kibontakozásnak döntő jelentősége van, mertegy ponton döntő „cezúra” mutatkozik az emberiségtörténetében. Ezt így jelöli Pál: „A hit megérkezése”.Így a törvény és a hit időbeli egymásután viszonyábakerül egymással. Nem azt jelenti ez, hogy ez előtt azidő előtt ne lettek volna olyanok, akik az ígéretekhezvaló ragaszkodás, a hit útját járták volna. Hiszen errevolt példa az előzőkben maga Ábrahám is. De atörténelemben rá lehet mutatni mégis egy pontra,amelyen az üdvösségre vezető új Út, a hit Útja, amelykezdettől fogva el volt Istennél határozva, de el is voltrejtve az emberek elől, nyilvánvalóvá lett, kijelen-tetett. Az ezt megelőző kor tipikusan más, mint azutána következő. Abban más, hogy benne az embera törvény már jellemzett hatalma alatt van s így rab-ságban van (itt: „fogságban van, őrizet alatt van,letartóztatásban van”). Tulajdonképpen megint a képértelme így is világos: a törvény alatt élni annyi, mintrabságban lenni. Ennek a rabságnak a végét jelöli a„hit megérkezése”.

Jézus azért jött, hogy a törvényt betöltse (Mt5,17). Az írott parancs mögött mindig annak mélyebbszándékát keresi (Mt 5,21kk). Ezzel a törvénytradikalizálja. De a törvény radikalizálása éppen aszeretet!

Bár megtartja népének törvényeit, a kultuszi, ri-tuális jellegűeket is. A paphoz küldi a meggyógyultleprást (Mk 1,44; Lk 17,14; vö. 3Móz 14,1kk).

Szombatonként a zsinagógába megy, a nagy ün-nepekre fölmegy a jeruzsálemi templomba (pl. Lk4,16; Jn 2,13; 5,1 stb.). Viseli ruháján az előírt boj-tokat (Mk 6,56; Lk 8,44; vö. 4Móz 15,37kk; 5Móz22,12). Jézus megérkeztétől az Isten országát kellhirdetni, ami együtt jár a törvény gyökeres megszi-gorodásával (Lk 16,16-18).

Tanítványai ugyan nem böjtölnek, de készen kelllenniük a sokkal szigorúbb lemondásra (Mk 2,18-22). A tisztasági törvények külsőleges előírásait talánfigyelmen kívül hagyják, de nagyon kell ügyelniüka belső tisztaságra (Mk 7,1-23).

Miközben mindenkinél szigorúbban radika-lizálja a törvényt, mindenkinél hatalmasabban hirdeti

a megtérés lehetőségét (Mt 9,9-13 par; Lk 15; Jn 8,1-11). A követésre hívása minden törvényességen áttör.„Kegyelmes hívás, kegyelmes parancs. Túl van atörvény és evangélium ellenségeskedésén.” Mert amittett, az a Szeretet, mely nem egy szép érzés, nem egyelv, hanem maga az Isten. „Nem abban van szeretet,hogy Jézus szeret és szenved, hanem abban, hogy őszeret és ő szenved” – mondja Bonhoeffer.

Mi a teljes Szentírás organikus egysége alapjánvalljuk, hogy Isten Igéjében nincs értékkülönbség,éppúgy, mint nincs a kijelentésben sem. Az Ige min-den árnyalatának magyarázója Krisztus, vagy ahogya római levél mondja: a hit szabálya. Az Ige Istennekaz a közlése, amellyel a szövetséget létrehozza éstáplálja. Ez a szövetség szeretetközösség, amely kéttényezőből áll: Isten ad és vár benne. Ajándékoz ésigényel. Adja önmagát és kéri cserébe az embert.Egészen adja önmagát s az embert egészen igényli:azt várja, hogy hozzá hasonlítson.

Legyen szent, mint Ő. Istennek mindazon Igéje,amely ad: az evangélium, és mindaz az Igéje, amely-ben követel, igényel, parancsol: a törvény. Amabbankegyelme jelenik meg, emebben szentsége ésigazsága. mivel a szövetség fogalmából ezt akettősséget kirekeszteni nem lehet, azaz nem lehetelképzelni, hogy a szövetségen belül Isten csak adjonés ne igényeljen, csak követeljen, de ne adjon, mertazzal Isten a megkötött szövetséget bontaná meg: azIge, a Kijelentés mindig törvény és mindig evan-gélium is.

Kell-e nagyobb kegyelem, mint ami megjelenta teremtésben, az első ígéretben;Izráel szabadításában és a törvénykiadásában és kell-e szigorúbbtörvény, mint a hegyi beszéd: úgyfényljék a ti világosságotok... sze-ressétek ellenségeiteket... akielveszíti életét énérettem, meg-találja azt... teremjetek jó gyü-mölcsöket... mert a rossz fa ki-vágattatik és tűzre vettetik stb.

Barth – Kálvinhoz és Ra-vaszhoz hasonlóan – nem anti-tézisként látja az evangéliumot és atörvényt, hanem harmóniában. Aszövetség ládájába volt bezárva atörvény – mondja – és ez azt jelenti,hogy a törvény az evangéliumban,Isten ígéreteiben adatott. Az evan-gélium idikativusza (lesztek) van

előbb és nem az imerativusza (legyetek). Ám e kettő elnem választható.

A törvény ugyanis csak a bűn felismerésére jó,cselekvéséből nem lehet megigazulni (Róm 3,20k;8,3k; 9,31k; Gal 2,16.21). Így csak a Krisztus általmegnyert szabadságban tudunk szolgálni Istennek(Róm 6,18-22; 8,3.21; Fil 3,9). Ez a szabadságtökéletes törvénye (Jak 1,25).

Azt kell mondanunk, hogy az üdvtörténetnek kétnagy fejezete van: egyik a törvényben elrejtett evan-gélium, az Ószövetség; a másik az evangéliumban el-rejtett törvény: ez az Újszövetség. A két szövetség úgyegészíti ki egymást, mint egy gömbnek két fele.


Holbein: Az Ó- és az Újtestamentum allegóriája (1530)


8

És még mondja valaki, hogy Isten útjai nemvégtelenül változatosak! Ahány ember, annyiféletörténet, elhívás az ő szolgálatára. Ha akarja, akára reszelt sajtot is fel tudja használni. Itt vanpéldául Szedlák Tibor története. Emlékeznek mégrá a gyülekezet tagjai? Néha fel-feltűnik ma isPomázon, ám már tíz éve Svájcban él. Nos, az őéletében például a reszelt sajt játszott – ha nemis meghatározó –, de mindenesetre fontos sze-repet. Történt ugyanis, hogy Tibor tizenháromévesen konfirmációi előkészítőre járt. Az órákatmindig szombat délelőtt tartották. Tibor jött ésreszeltsajt-maradványt talált az asztalon. Nocsak,mi lehet ez? Mi történhet itt péntek esténként azifin? Ahol a legkevesebb az, hogy reszelt sajtot isesznek… Csoda-e, hogy alig várta, ő is közéjüktartozhasson?

Előbb azonban le kellett konfirmálni. Akko-riban – 1987-ben – Szűcs Ferenc volt a gyü-lekezet lelkésze, ő tartotta az alkalmakat. S Tiborazokon a szombat délelőttökön habzsolt. Az is-mereteket hitünkről, a Bibliáról. Ezt igazán akkorértékelte, amikor a Debreceni Református Gim-názium – akkor még egyházunk egyetlen kö-zépiskolája az országban – diákja lett. Olyan erős

alapokkal érkezett, hogy a hittan csöppnyi gondotsem okozott neki.

De hogy is van ez? Tibor alig várta, hogy azifi tagja lehessen, miközben a távoli Debrecenbenjárt középiskolába? Igen, mert minden harmadikpénteken, amikor a kollégiumi rend szerint haza-utazhatott, éppen csak zuhanyozott és már indultis a gyülekezeti terembe.

Az ilyesmi persze nem véletlen. Mármint az,hogy valaki a gyülekezet ifijében érezze magátigazán otthon. Kell azért ahhoz a reszelt sajtonkívül más is. Például olyan gyermekkori háttér,amely a gyülekezet felé terelgeti. Tibor esetében

ez a háttér az édesanyát jelentette. Nem, nem volta dolog ellen az édesapja sem, de sokat nem tettérte. Ezt elégelte meg az édesanya, s jelentette ki,amikor Tibor olyan három éves lehetett: „ha jövőhéten nem viszed te a gyereket a misére, akkorviszem én az istentiszteletre”.

A mondatból több minden következik. Igen,először is az, hogy az édesapa római katolikusvolt. Sváb származásúként ez nem is nagyonlehetett volna másképpen. Másodszor következikaz, hogy a vallását nemigen gyakorolta. Harmad-szor az, hogy a fiúkat – később Miklóst is – rómaikatolikusnak keresztelték. Negyedszer, hogyaz édesanya református volt. Ötödször pedigaz, hogy számára fontos volt a vallása. Amitalán természetes következménye volt annak,hogy az édesapja – Tibor nagypapája – agyülekezet harangozója volt.

Igen, mert valamikor ilyen tisztség isvolt a pomázi református gyülekezetben. Aharangozó-lakás a lelkészlak szomszédjábanállt – ma már csak a helye van meg. Itt nőttföl Tibor édesanyja. És innen járt dolgozni akésőbbi Marci boltba, amely akkor mégterményfelvevőhely volt. Oda járt időnként egyfiatalember is az út túloldaláról, a szemben lévőházból. Egyre sűrűbben, olyannyira, hogy atalálkozásokból szerelem lett, a szerelembőlpedig házasság, a házasságból pedig két fiú – ti-zenhét és húsz év múltával. Ilyen előzményekután talán természetes is, hogy az édesanyaszámára fontos volt a fiúk hitben való nevelése.

És akkor most térjünk vissza Debrecenbe –ahová Tibor a fejében erős alapokkal érkezett, áma szívében még le kellett ülepednie az isme-reteknek. Ehhez két évre volt szükség, amikor isegy szombat esti préceszen – istentiszteleten – alelkész a következő igét magyarázta a Zsidókhozírt levél 12. részéből: „Mert akit szeret az Úr,megdorgálja. Megostoroz pedig mindenkit, akitfiává fogad.” Tibor számára a mondat vége jelen-tette a megváltást. Ezt nyugodtan lehet szó szerintis érteni. Igen, hiszen úgy érezte, hogy a lelkész– akinek a nevét sem tudja – egyenesen nekibeszél, neki hozta Isten üzenetét.

Szedlák Tibor ekkor tért meg.Amikor elhagyta az oratóriumot,

boldogságában úgy érezte, a lábanem éri a talajt. Azt azonban nemírnám, hogy Tiborban ekkor érle-lődött meg az elhatározás: lelkészlesz. Nem. Ő azt már ötéves korábanhangoztatta. A családi legendáriumszerint édesanyjának már ekkor isten-tiszteletet tartott, egészen odáig, hogybemondta az énekeket…

Természetes volt tehát, hogy aközépiskola után a teológiára vezetett

az útja, ide, Budapestre, hiszen területileg ide tar-tozott – s mert így kerülhetett közelebb az ifihez.Mert azt nem hagyta volna el, semmi pénzért.Sőt! Ekkor teljesedett csak ki igazán. Ekkor márPap László volt a gyülekezet lelkésze – egészenmás karakter, mint elődje, Szűcs Ferenc. Mitszépítsük, nem volt felhőtlen a kapcsolata azifivel, így aztán egyszer ki is jelentette: „Ha ti job-ban tudjátok, akkor csináljátok!” Hát, csinálták…A pillanatnyi összeszólalkozás persze nem jelen-tette azt, hogy Pap László ne támogatta volnamindenben a fiatalokat.

Amikor Tibor leérettségizett, több mint negy-venen látogatták a péntek esti alkalmakat, 14 éveseképpen úgy, mint harmincasok. Ilyen nagy életkor-különbség már nem tett jót a társaságnak, ezért ket-téváltak. Tibor a 14 és 18 év közöttiek számára tartottúgynevezett kisifit vezette többedmagával.

Két ifjúsági alkalom között pedig Tibornak ottvolt a teológia, amit lassanként befejezett. Minélközelebb került az abszolutóriumhoz, annál biztosabbvolt benne: ő nem lelkész akar lenni – hanem vallás-tanár. Elhatározása annyira megerősödött benne,hogy csupán Boross Géza professzor tanácsára foly-tatta a tanulmányait a teológia elvégzése után asegédlelkészi évvel és a felszenteltetéssel, jóllehetmindezek nem vitték közelebb vallásoktatói álmaibeteljesedéséhez.A másik professzor, aki hatássalvolt élete menetére, Németh Dávid. Javasolta,hogy doktoráljon le. A doktorátushoz pedig kül-földi ösztöndíjon keresztül vezet az út, tehát nehagyja ki a kínálkozó lehetőségeket. Így került kiTibor 1999 szeptemberében Amerikába.

Szedlák Tiborlelkipásztor

Pap Lászlóval egy istentiszteleten

PortréMI VAN A RESZELT SAJT MÖGÖTT?


9

Előbb azonban több gyülekezetben is szol-gált beosztott lelkészként. Budapesten a Salétromutcában és Kelenföldön. És Pap László halálaután a lelkész özvegye mellett néhány hónapot apomázi gyülekezetben is.

Akkor tehát irány Amerika! Aki belülről is-meri a világegyház életét, az akár fel is kaphatjaa fejét: miképpen lehetséges, hogy Tibor vallás-tanári ambíciókkal éppen Amerikába tanulttovább? Hiszen sok mindenhez érthetnek a jen-kik, de a vallásoktatáshoz bizonyosan nem. Nos,ne higgyünk a mendemondáknak, inkább adjunkhitelt Tibornak, aki megtapasztalta: igenis, tudjákaz amerikaiak, miképpen lehet átadni a fiatalok-nak az ismereteket, miképpen lehet őket keresz-tyén hitben nevelni. Legalább is a Virginia állam-beli Richmondban bizonyosan.

Mit tesz az a lelkész, aki ösztöndíjat nyervalamelyik külföldi egyetemre? Bejár az előadá-sokra, utána beül a könyvtárba, jegyzetel, bifláz,esetleg összehoz egy dolgozatot, vizsgázik, kap-csolatot épít, aztán hazajön és folytatja ott, aholabbahagyta. Nem így Tibor. Ő az akadémiaiéletbe nyakig belevetette magát, úgy, ahogy ahelyi diákok is. És közben megszerezte az áhítottvallástanári oklevelet, majd meghívást kapott a

valláspedagógiai doktori programba.Közben pedig a megszerzett tudásáttanársegédként átadta a diáktársainak.

Történt azonban még valami Tiborralezekben az években, ami meghatározta az

életét… Igen, kitalálta az olvasó:keresd a nőt! A nő pedig meg isérkezett Svájcból, Yvonne Michelszemélyében. Tibor meglátta – és tudta,hogy elveszett… Igen-igen, szerelemelső látásra. Nála. Mert Yvonne azértolyan könnyen nem adta magát. Ámsorsát ő sem kerülhette el…

Előtte azonban Tibornak haza kellettutaznia, ugyanis édesapjánál vastagbélrákotdiagnosztizáltak. A műtétek akkor sikeres-nek bizonyultak, így fél év múltán vissza isutazott Richmondba. Milyen hosszú fél évvolt az! Gyötörték a kételyek, vajon emlék-szik-e még rá Yvonne? Hogy el ne felejtseőt, németül írt neki születésnapi üdvözletet.Három napig fogalmazta… 2000 januárjábanlátták ismét egymást – április elsejétől pedig egypár. De ez nem bizonyult áprilisi tréfának, eztTibor nem győzi hangsúlyozni, azóta is együttvannak. Tíz éve, mint férj és feleség. És akkormég úgy tűnt, hogy Tibort semmi sem menthetimeg attól, hogy néhány éven belül a dr. betűk isott díszelegjenek a neve előtt.Azért, hogy az ifjú feleség is befejezhesse

tanulmányait, a pár az al-pesi országban telepedettle Yvonne szüleinél, egyUetendorf nevű falubanBern kantonban. Tibor ahelyi gyülekezet hitoktatólelkészeként szolgált ittkét évig, majd a SvájciMagyarnyelvű ProtestánsGyülekezetek Szövetsé-gének lelkésze lett. Hétszórványból álló gyüleke-zetet jelent ez, hatszáztagot – dunántúlnyi terü-leten. Gyakorlatilag a tel-jes német Svájc magyarprotestáns lelkésze lett, amiből következik, hogytöbbet volt úton, mint otthon. Mindez három évigtartott – ekkor radikális változásra határozták elmagukat, hiszen a doktori dolgozatot az uta-

zólelkészi munka mellett nemlehetett befejezni. Amikor a fe-leségét meghívták gyülekezetilelkésznek Vinelzbe, a berni Tó-vidék egy festői fekvésű falujába,Tibor lemondott az állásáról, hogyvisszatérhessen tudományos mun-kájához. Túl későn...

Mert mi van azzal a bizo-nyos két betűvel a neve előtt? Azbizony elmaradt. Hogy örökre-e?Isten tudja. Tibor csak azt, hogyvan egy kész disszertációja. Hogyakkor miért nem védi meg? Nem

olyan egyszerű az. Nyugaton ugyanis úgy gon-dolják – amúgy egyre inkább mifelénk is –hogy a hallgatónak el kell döntenie, mit akar:gyülekezeti lelkész lenni, vagy tudós. Hol vanaz a szép szokás már, hogy a lelkész szabadidejében kutatott, írta a dolgozatát, aztánamikor elkészült vele – akár húsz év múltávalis – megvédte. Tibor úgy gondolta, hogy majda távolból, a lelkészi szolgálat mellett ledok-torál. Témavezetőjével mindezt megbeszélte –és haladt is a munkájával. Isten azonbanmásképpen akarta: a témavezető balesetetszenvedett, Tibort át kellett adnia másnak – akimásképp gondolta, és az első adandó alkalom-mal megszüntette doktoranduszi státuszát.

„Most férfiként én vagyok a lelkészfeleség.” –rejtélyeskedik, de megmagyarázza: úgy döntöttek,

hogy lehetőségeihez képest igyekszik azt a szerepetbetölteni, amit a lelkészfeleségek szoktak. Amíg a fe-lesége prédikál, ő vezeti a háztartást és rendben tartjaa parókiához tartozó félhektáros birtokot. Miért is ne?

Elképzelésük bevált, a házaspár lassan öt éveosztja meg imígyen egymás között a feladatokat.Mindez persze nem azt jelenti, hogy Tibor ne öltenémagára időnként a palástját – havi rendszerességgelprédikál Svájc (és immáron nem csak a németSvájc!) valamelyik magyarajkú gyülekezetében,vezeti a berni magyar felnőtt bibliaórát is nyolc évemegszakítás nélkül, – ám kettőjük között mégiscsaka felesége viseli gyakrabban – no, nem a kalapot –de a lelkészi öltözetet.

Ráadásként pedig, amikorra e sorok megje-lennek, Tibor visszatérhet oda, ami a szívéhezolyan közel áll: ismét vallásoktató lesz a gyüle-kezet fiataljai között. Hardi Péter

Hamar Enikőesküvőjén

1999. május22-én

Szedlák Tibor és felesége,Yvonne Michel Csobánkán


10

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem lelki-ismeretfurdalás nélkül nehéz kimondani azt a szót,hogy: testvér. Ezt Mennyei Atyánk hagyta meg, hogyJézussal, Jézusban testvérek vagyunk. Azok va-gyunk? Annyi szép evangéliumi szavunkkal csakdobálózunk. Például sokszor, sok helyen kívánunkáldást, de van mögötte hit, szeretet?

Megnyugtat viszont az, hogy Isten tudja dol-gainkat, a külsőt-belsőt egyaránt.

Mostanában is csodálatos igékkel jött felémaz Úr. Magányos életemben sokat gondolkodomIsten dolgairól. Milyen jó és szép lehetett Ádám-nak, amikor az Úr megszólította: „Hol vagy?”.Vagy Káinnak, amikor így szólt hozzá: „miértcsüggesztéd le fejedet? Hiszen ha jót cselekszel,emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel,a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vá-gyódása; de te uralkodjál rajta.” (1Móz 4,6-7)Csodálatos dolog Isten országában állni, és Veleés Fiával párbeszédben lenni. Jó figyelni, beszél-getni az Úrral. Számomra megerősítő, ha beszélhozzám az Úr.

Itt van előttem az 1Kor 13, a szeretet him-nusza. Vajon van bennem annak a szeretetnekcsak egy kicsiny csírája is? Ha nincs, hiábaakarok valaki lenni, nem vagyok senki. Meginteszembe jut, hozza a Lélek az Úri Imát. Élem azIsten országát? Tudok szeretni, legalább magamkörül? A gyülekezetemet nem is nézve? Kívánommindenkinek, hogy élje a szeretet himnuszát,mert ahol nincs szeretet, ott sok minden más van,ami nem a mi Urunké.

Jézus tanításai számomra a „krisztusi végren-delet”. Hisz tudja, hogy elmegy, és mégis: hinnitanít. Ahogy a hegyi beszédben… Milyen jó lennea templom légköréből úgy kijönni, hogy a ha-zavezető úton a tanítás fog-lalkoztasson, hogy az igétvigyük haza, és ne hagyjuk elaz első szeretetünket. „Em-lékezzél meg azért honnétestél ki, és térj meg, és azelőbbi cselekedeteket cse-lekedd” (Jel 2,5a) Ne hagy-juk el Jézust, hisz Ő sem vetki minket soha szeretetéből:„Mert meg vagyok győződve,hogy sem halál, sem élet, semangyalok, sem fejedelem-ségek, sem hatalmasságok,sem jelenvalók, sem követ-kezendők, Sem magasság,sem mélység, sem semmi másteremtmény nem szakaszthatel minket az Istennek sze-relmétől, mely vagyon a miUrunk Jézus Krisztusban.”(Róm 8,38-39)

Az Atya az ő egyszülött fiában, Jézus Krisz-tusban jelenti ki magát: „Mert mindent az ő lábaialá vetett.” (1Kor 15,27a) A születést is, a haláltis. Az örömöt is és a fájdalmat is. Az Úr lábai alávetettek vagyunk.

Tudunk-e egy lélekkel azonosulni az úrva-csorai jegyek igazságával, a fájdalommal, azörömmel? Vagy csak egy szép, megható ünnepialkalom? Bizony, a fájdalmat nem mindig könnyűelhordozni, de Urunk még ezt is felhasználja arra,hogy eszméltessen, magához visszahívjon, hely-reállítsa velünk kötött szövetségét, amit meg-szegtünk, holott nem Ő adja a szenvedést: „Imé,áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te sze-retettel kivontad lelkemet a pusztulásnakverméből, mert hátad mögé vetetted mindenbűnömet!” (Ézs 38,17) Így mentette meg a tékoz-ló fiút is. Mekkora szomj, éhség és magány zú-dulhatott erre a fiatalemberre, hogy felkiáltott:„én pedig éhen halok meg!” (Lk 15,17b) Milyenjó lenne mindig Jézus tanításával-tanításában élni,megtalálni a hazavezető utat, és hazatérni oda,ahol mindig hazavárnak! Kívánom mindannyi-unknak ezt a boldog, alázatos hazatérést.

Sokat imádkozom, hogy maradjon meg ez akegyelmi ajándékom, hogy párbeszédbenlehessek az én Urammal, hogy tőle tanulva tudjakimádkozni. És hogy legyen imatársam is, mivelJézus így tanított, ahol már ketten egy hittel imád-koznak, én ott vagyok köztük. Imádjuk az Urat!

„Imádlak, téged egyedül, Uramat,Nem vetem másba én bizodalmamat.Mikor imádlak, halld meg én számat,Írd be könyvedbe hódolásomat.Ámen”

Szedlák Rudolfné Irén

KRISZTUSNAK ALÁVETVELEGKEDVESEBB IGÉM

A MI FOHÁSZUNKAmit eléd hozunk, ez közös fohászunk,

Kiapadhatatlan áldott Kútforrásunk,Hallgass meg, ha kérünk és végy dicsőséget,Támassz szomjúságot, s adj Uram éhséget.

Minden szomjazónak, minden éhezőnek,Add az élet vizét, add a szent igédet.

A testi, lelki betegnek balzsamot,Kik mélyen gyászban vannak, add a Te vigaszod.

Mezítelennek ruhát és meleg hajlékot,Mindazoknak, Uram, kik még hontalanok.

Sötét vak homályban ragyogj, mint égi fény,Reménytelenségben légy biztató remény.

A megfáradtaknak adj Uram új erőt, Vezesd a jó útra a messze tévelygőt.

Adj gyámolítást a gyámoltalanoknak,Süketeknek hallást, s látást a vakoknak.

Akik még most némák, nyisd meg ajkukat,Hadd zengjék boldogan ők is hálájukat.A mélyen alvóknak adj Uram ébredést,Téged tagadóknak boldog felismerést.

Benned kétkedőknek adj bizonyosságot,Hogy Te váltottad meg a bűnös világot.

Légy békéltetője a gyűlölködőknek,És örök záloga örökéletüknek.

Áldd meg mindazokat, kik téged szolgálnak,Akiknek ajkáról esdő imák szállnak,

Áldd meg a magvetőidet, s az elhintett magot,A talajt is áldd meg, melybe a mag hullott.

Van mit kérnünk, Uram, jól tudod, jól látod,Kincses tárházadból áraszd ki áldásod.

Amely áldást kaptunk eddig is, nem kevés,Most feléd is, felém is hangzik az intés:

Talentumot ha kapsz, jól vigyázz, el ne ásd!Úgy lesz több örömöd, s úgy kapsz még több

áldást.


11

Életünk során olykor átélhetünk valami külön-leges, már-már csodaszerű eseményt. Ma mártudom: nem szabad leragadnunk efölötti csodál-kozásunkban, hanem meg kell látnunk: Istenünktudja a körülményeket is úgy alakítani, ahogy nekikedves – bennünket mégis mindenek előtt igéjévelakar vezetni. Bárcsak meglátnánk a különös mögöttIsten gondviselését, az Ő gondviselésében pedigszavai vezetését.

2007 szeptemberében Isten kegyelméből meg-érthettem, hogy el kell fordulnom addigi életembálványaitól és csakis és egyedül az Urat kell követ-nem. Nem vagyok egyedül ebben: Ő hadakozikértem (2Móz 14,14).

Azodáig bent éltünk a fővárosban, egy négyemeletes ház legfelső emeletén. Lift nem volt, min-den nap nyolcvannyolc lépcsőfokot kellett meg-mászni, néha többször is, nehéz bevásárló táskákkal,előbb pocakomban, majd karomon egy, majd kétgyermekkel. Visszagondolva volt csak szép, akkornehéznek éltük meg, hát döntöttünk férjemmel:valamit tennünk kell. Abban az időben ütött szívena tálentumos történet (Mt 25,14-30). Emlékszemleültem kislányom mellé a földre és felolvastam neki– bárcsak tehetnék valamit Istenért, azzal, amit Őad – sóhajtottam. Valahogy így kezdődött...

Nem voltunk gazdagok, két kincsünk volt csak:Istenbe vetett hitünk és a bennünket körülölelőcsalád szeretete. (Örök köszönet: mindenek előttUrunknak. Azután férjemnek, aki éjjel-nappal dol-gozott értünk. Szüleimnek, akik félretett pénzecs-kéjükkel segítettek, hogy elindulhassunk. Férjemszüleinek, akik lemondtak egy örökségről, egy kisszentendrei házról, valamint azoknak, akik tanácsotadtak a végleges döntés előtt.)

Hónapokon át nézegettük a házakat, talán negy-venet is. Zsófika ekkor volt négy és fél éves és azelső szó, amit el tudod olvasni, így hangzott:ELADÓ. Mindig hangosan kurjantott a hátsóülésen, ha egy-egy ilyen táblára bukkant. Budapestterületén azonban a rendelkezésünkre álló összegbőllehetetlenség volt olyan házat venni, melyben élniis lehet, csak lebontásra szánt romokat kaptunkvolna. Békásmegyer-Ófaluban azután beleszerettünkegy ingatlanba, Kassák Lajos élt itt valaha. Re-ménytelen szerelem volt, jó, hogy nem teljesedettbe. Ekkortájt történt, hogy egyik vasárnap elmen-tünk a Németajkú Református Gyülekezetbe, aholkorábban dolgoztam és Balog Zoltán tiszteletes úrerről az igéről prédikált: „nincsen itt maradandóvárosunk” (Zsid 13,14).

Mentünk hát tovább, elhagyva a várost. Ígyérkeztünk Budakalászra, így találtunk rá az ottho-nunkra. Azon a napon, amikor megtaláltuk, a békás-megyeri ház árát levitték, akár választhattuk volnaazt is. Lépnünk kellett. Imádkozva döntöttünk a bu-dakalászi János utcai ház mellett, amit azóta sembántunk meg. Ez az otthonunk.

December elején még nem költöztünk be – deesténként gyakran útra keltünk, hogy lássuk: hol isfogunk majd élni. Egy havas estén a szomszédos

házból kilépett egy középkorú férfi, leendő szom-szédunk. Az arca végtelenül ismerős volt, de csaknapok múlva jöttem rá miért. Annak idején azesküvőnkre kaptunk egy szobrot, mely egy nyitottkönyvet tartó alakot ábrázol. Talán a könyv miatt,Jánosnak neveztem el, János apostol tiszteletére.

– Szerinted nem úgy néz ki az új szomszédunk,mint a János? – kérdeztem kíváncsian a férjemet.Valóban – a hasonlóság döbbenetes volt. Magunkközött sokáig Jánosnak is neveztük, pedig Lászlónakhívják, és csak jóval később tudtuk meg, hogy a má-sodik neve: János.

December 27-én kötöttük meg a szerződésta házra.

– Tudod milyen nap van ma? – kérdezte este aférjem. Megráztam a fejemet.

– János – mondta mosolyogva, és nevettünk,mint aki ajándékot kapott. Később kiderült, hogy amásik szomszédunkat is Jánosnak hívják, mikéntBudakalász – éppen most távozó – lelkipásztorát is.Sokszor mentünk oda hallgatni az igét, és alkalomrólalkalomra mindig János evangéliuma hangzott el,szavaival gyógyítgatott, tanított, erősített az Úr.

Március 15-én költözhettünk be a János utcába.Férjem szülei pont húsz éve, március 15-én vettékbirtokba házukat.

– Azon a napon esett ám a hó is – emlékezettvissza apósom. 2008 március 15-én, amikormegilletődve álltunk új otthonunk előtt – csendesenhullani kezdett a hó.

Később csodálatos módon állást kaptam aSzentendrei Református Gimnáziumban – pedigcsak bekopogtam az utcáról, és hadd áruljam el,hogy mostani igazgatónk, kire nagy szeretettel gon-dolok, szintén János.

Uram, ha születhetne még egy kisfiunk, Jánoslegyen a neve – imádkoztam még nem is olyanrégen. 2011. július 25-én megszületett SebestényMárton János, akinek születése dátumát csak azértírom itt le, mert családommal a 2011 Budakalász,János u. 25-ben élünk.

Annyi év távlatából még mindig elönt a hála,ha minderre visszagondolok. Uram, szebb ajándékotnem is adhattál volna! Hitemet erősítetted meg. Visz-szavezettél magadhoz. Megmutattad: nemcsak kicsigyermekként jöttél el, de hatalmas Királyként is, akia szívek Ura vagy. Uralkodj fölöttem! Vezessszavaiddal tovább, hogy mások javára fordíthassam,amit adtál.

Sebestényné Jáger Orsolya lelkipásztor

SEBESTÉNYNÉJÁGER ORSOLYA

A MEGDICSŐÜLÉS HEGYÉN(Mt 17)

Halandó léptünkre nem vetültek árnyak,csak követtük szótlan és térdre hullt a hegy.A védtelen csendben álltunk megigézve,mint néma vértanú, ki Érte halni megy.

Mint fekete-fehér filmkockák villannak e képek előttem. Sohasem felejtem el.

Egy frissen ütött seb: felhasad az égbolt, és vérzenek az évek, mind a kétezer.

Mi sátrat akartunk állítani, igen.Emlékszem: amint fáradt mosollyal ül,és néz ránk hosszan, időtlen szemekkel

s már senkit sem látunk, csak Jézust egyedül.

IMÁDSÁG

Az út amin járok, égig ér, bár sár veszi körül, hófehér.

Lábaim alatt, ha moccan a fűámulva lélegzem – oly gyönyörű.

Minden nap megvívom e titokzatos harcot:a legszebb gyöngyöt hoznám, kalligrafált, karcot,hogy kincsemként adjam – s mind Eléd tegyem.

Másnak semmiség – nekem a mindenem.

Az út amin járok, égig ér, bár sár veszi körül, hófehér.

Lábaim alatt, ha moccan a fű,ámulva lélegzem – oly gyönyörű.

HALLGATÁSUNK MÉLYÉN

Hallgatásunk mélyén megbúvik az erdő,csupa titkát csak a szarvasok értik,s a szelíd fűzfák a tóparton állva,

ott ahol éjjel megbabonázvatáncol egy bárka.

Gyere ki a tóhoz, ha már elfeledteda tavaszodó vízen a fényeket.

Én bármerre mentem, mindig kerestemnyomokat a hóban, s a csendben

szunnyadó emlékeket.

Csak a csöndből szőtt álmok válnak valóra, ha aranylón álmodik a szív,hogy tudd: csak az a fontos,

ha kondul az óra:Ő legyen az, ki hazahív.

Alszik erdő, álmodik a tó.Darvak suhanásában rejlik az élet.

Általuk éled s ébred az égbolt,ne bánd, hogy elmúlt, az, ami régvolt,

mert Krisztusban végüla Lényeget érted.

JÁNOS


12

Az Ige megismerése által tanuljuk meg követniIstenünk akaratát. Ha megszületett az elhatározás aszívünkben, hogy csak rá fogunk hallgatni, azt hi-hetjük, hogy innentől könnyű lesz jó döntésekethozni. Lehetnek viszont fel nem ismert bűneink,amelyek mentén megcsal a Sátán.

Rokoni körben több szomorú tapasztalatom isvolt arról, hogy jó reformátusként nem ismerték fel,hogy milyen vezetés alatt vannak. Egyikük, egyszéles műveltségű református asszony, egyszer arrólszámolt be, hogy egy ingával valaki kimérte az ágyamegfelelő helyét a szobájában, és az pont a szoba

közepére esett. Azért fordult ehhez a természetgyó-gyászhoz, mert fejfájás, éjszakai álmatlanság gyö-törték. Az ágy áthelyezésével természetesen ezek apanaszok megszűntek. Később – amikor már rák-betegség gyötörte – éjszakánként a lakás egy konkréthelyéről zajokat hallott, melyekre felébredt, ébren ishallotta, és rettegett emiatt. (Nem állatok és nembetörők okozták a hangoskodást.) „És monda: Ha ate Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatszés azt cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt és fi-gyelmezel az ő parancsolataira és megtartod mindenrendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségekközül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert énvagyok az Úr, a te gyógyítód.” (2Móz 15,26)

Az evangéliumok is úgy mutatják be JézusKrisztust, mint gyógyítót. A betegség a bűnnel jöttbe a világba, ezért nem kerülhetjük ki a gyógyuláskeresésénél azt, aki a bűntől meg tud szabadítani.Akik Jézus Krisztus keze által, hitből gyógyultakmeg, (és ott volt a hála) mindannyian szellemi sza-badulást is nyertek. Jézus a gyógyításainál időnkénteszközt is használt. Tehát van eszköz és ismeret,melyet igénybe vehetünk hálaadással. Viszont azt islátni kell, hogy az Ördög is felkínálja a gyógyulást,mint a világosság angyala. Csak az a kérdés, hogy

mi kihez fordulunk. A 2Kir 1-ben Ahazjá király be-tegségében Baalzebúbot, Ekrón istenét kérdeztettemeg a gyógyulása felől. Illés ezt mondta a köve-teknek: „Talán nincs Isten Izráelben, hogy ti Baalze-búbot, Ekrón istenét mentek megkérdezni?”

Ez az ítéletes történet ma is számtalanszormegismétlődik, csak a gyógyulást osztót ma nemEkrón istenének hívják, ami a lényegen nem változ-tat. Azt látom, hogy hívő ember életén is lehetnekolyan rések, ahol a Sátánnak szabad bejárása van.Lehet, hogy ez egy régi „seb”, mely még nem kerülta bűnlátás és megbánás látóterébe, de előbb-utóbb

Isten odahelyezi, mert Ő a szabadító. Hapedig teret adunk a Sátánnak, egyreerősebb köteleket rak ránk. Így működ-nek a spiritiszta médiumok, akik teretadnak a „lelki vezető” (valóságosan azÖrdög) lelkének, aki rajtuk keresztülnyilvánul meg. Minden sámán, varázsló,indián törzsfőnök átadja a lelki csa-tornáját a szellem számára, aki gyógyít,jövendőt mond, titkos dolgokat jelent ki,(ami a Sátán terve) halottat idéz meg…mindezt azért, hogy félrevezessen. AzÖrdögnek is az ember hite kell, ez táp-lálja és ad jogot a működéséhez.

Amikor a rokonom előtt nemtet-szésemet fejeztem ki az ágy-ügy kapcsán, ő eztmondta: „De én hiszek ebben, hiszen megszűntek apanaszaim.” Kértem, gondolkozzon el, hogy miokozta a panaszait. Ha generálunk egy problémát,igen könnyű azzal örömet szerezni, ha egy idő múlvamegszüntetjük azt. (Ismerik a macskás viccet? Hogylehet neki a legnagyobb örömet szerezni? A farkánálfogva jól megpörgetjük, majd letesszük, és nagyonfog neki örülni!)

Keresztyén hívő misszionáriusok írják, hogyegyes afrikai törzsi területeken mindennaposak azÖrdög megnyilvánulásai. Az elvilágiasodott keresz-tyénségben éppígy legitimitást nyertek azokkult jelenségek. Nem látjuk már a jó ésa rossz határát, mert nem ismerjük Is-tenünket, és az Ő beszédeit.

„Az pedig az örök élet, hogy megis-merjenek téged, az egyedül igaz Istent, ésa kit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17,3)Ezért kell egyénileg is naponta tanulmá-nyozni az Igét, hogy megismerjük Őt,megértsük az akaratát, és ne legyünkfélrevezethetők. Egy ismerősöm, aki ter-mészetgyógyászatot tanult, (vallásos em-ber volt ő is) egyszer azt álmodta, hogy

egy réten sok szép tojást talált, melyeket össze akartszedni, mert az érték. Aztán kiderült, hogy kígyóto-jások voltak.

Isten Igéje minden általános erkölcsi dologbaneligazít. De a Szent Lelkével eligazít akkor is, ha azáltalános elvek nem segítenek! (Van ahol ezt tagad-ják.) Érdemes ebből a szempontból az apostolokéletét végignézni. Milyen módokon kaptak konkrétvezetést Istentől. Pál valóságosan hallotta az Úrhangját, álom által szólt, látomásban szólt, egytanítvány által szólt, a Szent Lélek városról városrabizonyságot tett, (hogy fogság vár Pálra) a Lélekkényszerítette, vagy éppen megakadályozta, (hogyvalahova menjen). Istennek van hatalma, szabadonbeszélni az övéivel, ezért sokféle módon szól. Minélszorosabb a kapcsolatunk vele, annál érzékenyebb afülünk az Ő szava meghallására. „Hiszen szól az Istenegyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!” (Jób33,14) „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Léleka gyülekezeteknek!” (Jel 2,7) Van lelki fülünk? Kér-jünk! „Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanaktiteket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szól-jatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik nék-tek abban az órában, azt szóljátok; mert nem tivagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek.” (Mk13,11) Isten vezetését, tanácsait és válaszait el-sősorban a Szentírásban találjuk meg. A Szentlélekviszont szabad, (de az Írással mindig összhangban)kijelent nekünk személyes üzeneteket is! Kérjünk,és adatik!

Ha a lelki vevőkészülékünk a Szent Lélekrevan beállítva, akkor halljuk tisztán az Úr hangját!Egyébként az Ördög adásai fognak elérni hoz-zánk, és gyanútlanul fölszedegetjük a kígyótojá-sokat. „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a tifiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkábbád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.” (Lk 11,13)

Haranginé Csuta Anna

VEZETÉS, FÉLREVEZETÉS

VANLELKIFÜLÜNK?

Ahazjá király és Illés próféta


13

Krisztus meghalt, végre, úgy, ahogy kívántáknépének fejei, de még utolsó kiáltása sem ébresztettefel őket. Némelyek, mondja Lukács, elmenőbenverték a mellüket: de hát szívek vannak-e ezekben amellekben, amelyek csakugyan azért a nagy szívértvernek, melynek dobogása most állt meg?

De egy idegen, Petronius százados, aki nématanúja volt a kivégzésnek, megdöbben, és ezek aszavak hagyják el ajkát: „- Valóban igaz volt ez azember”.

Nem ismeri az igazi nevét ennek, aki itt meghalt,de annyit legalább biztosan tud, hogy nem voltgonosztevő.

A zsidók nem is gondolnak megbánásra. Inkábbazon jár az eszük, hogy megszentségtelenítik ahúsvétot, ha nem takarítják el rögtön a véres hullákat.

Közeledik az este és mihelyt a nap lenyugodott,megkezdődik a Nagy Szombat.

Elüzennek hát Pilátushoz, hogy töresse meg akivégzettek lábait és temettesse el őket.

A szártörés a kegyetlenség egyik találmányavolt, hogy megrövidítsék a keresztre feszítettek kín-lódását: afféle kegyelemdöfés, amikor sietős a dol-guk. A katonák miután megkapták a parancsot,dorongokkal eltörték, és összezúzták a latrok térdeités combjait. Jézust látták meghalni, ennélfogvafölöslegesnek tartották az ő lábait is összezúzni.

De egyikük - beszéli János -, hogy könnyít-sen lelkiismeretén, hirtelen marokra kaptalándzsáját, hatalmas erővel belevágta az ol-dalába és álmélkodva látta, hogy a sebből vérés víz tört elő. Antik hagyomány szerint, enneka katonának Longinus volt a neve, és állítólag evér néhány cseppje fájós szemeire hullott, ame-lyek hirtelen meggyógyultak. Azt tartják, hogyLonginus e naptól fogva hitt Krisztusban, éshuszonnyolc éven át szerzetes volt Caesareában,míg végül hitéért fejét vették.

Claudia Procula, az irgalmas legionárius,aki utoljára megnedvesítette a halálban ver-gődőnek ajkait, Petronius százados és Longinusvoltak az első pogányok, akik magukba fo-gadták Krisztust azon a napon, amelyenJeruzsálem kidobta magából.

De a zsidók nem mind feledkeztek megróla. Most, hogy halott, megbocsáthatatlanulhalott, most, hogy jéghideg, lélektelen test, hall-gatag száj, szív, mely többé nem dobog, ímemost előbújnak házaikból, ahová tegnap este ótabezárkóztak. A lagymatag hívek, a titkos ta-nítványok, a titkolódzó bámulók, akik éjjel vékaalá rejtik a lámpát és nappal elbújnak. Mind is-mertük ezeket a barátait: ezeket az óvatoslelkeket, amelyek remegnek arra a gondolatra,hogy „mit szólnak majd az emberek?”, ezeket,akik követnek téged, de távolról, akik hozzád

szegődnek, de csak olyankor, mikor senki sem láthatbenneteket együtt, akik tisztelnek, de nem annyira,hogy önmagukon kívül másoknak is megvallanák.

– Te hol tartasz testvérem? Találkoztál márJézussal? Együtt jársz Vele az úton? Vagy mégvárakozol, úgy gondolod, van még időd? –

Ők azok, amikor beáll a halál, kezdődik az ő ün-nepük. Éppen ők sírják a legválogatottabb és a leg-csillogóbb könnyeket, amelyeket szándékosan tar-togattak erre a napra. Éppen ők fonják egyformán

szorgos kezekkel a koszorúk virágait ésa halotti szónoklat virágait, és érdemesvégignézni, micsoda lelkesedéssel ésmicsoda mélységes szomorúsággal igye-keznek halottsiratókká, gyász-szóno-kokká, sírfelirat szerkesztőkké és em-lékünnep-rendezőkké vedleni.

Érdemes végignézni őket: az emberazt gondolná, hogy az elköltözöttneknem volt náluk hűségesebb barátja...

Jézusnak, hogy életében és ha-lálában annál jobban meggyötrődjék,mindig voltak ilyenfajta barátai, és kettenközülük még a péntek szürkületébenfölkerekedtek. Súlyos és jeles két embervolt, Jeruzsálem és a Tanács két ki-tűnősége, két gazdag úr. Arimatiai József

és Nikodémus. Ők, hogy ne szennyezzék be akezüket Jézus vérével, nem mutatkoztak a Tanácsülésén, meghúzódtak otthon, talán egy-egy sóhajt issajtoltak bánatos szívükből, abban a hiszemben, hogyígy megmentik tekintélyüket és tisztázzák lelkiis-meretüket. De nem gondolták meg, hogy a bűn-részesség, még ha szenvedőleges is, őket is gyil-kos-színben tünteti fel, és hogy a tartózkodás, amikoraz embernek módja van legalább szóval ellen-szegülni, annyi, mint a beleegyezés.

Arimatiai József és Nikodémus tehát, ámbártávol voltak és nem mutatkoztak, részesei voltakKrisztus meggyilkolásának. A két éjjeli tanítvány, azsidóktól való félelem miatt, arra gondolt, hogy el-csitítja a lelkiismeret-furdalását azzal, ha gondos-kodik a kivégzettnek eltemetéséről. Kettejük közül abátrabbik, József, „nagy bátran” – mint Márk megj-egyzi, amivel egyúttal kiemeli, milyen szokatlan el-határozás volt ez ebben a nyúlszívű tanácstagban.Megjelenik Pilátus előtt, és elkéri tőle Jézus holttestét.Pilátus megdöbben, hogy máris meghalt, hiszen akeresztre feszítettek gyakran napokig elvergődnek.A helytartó ezen a napon nagylelkű volt, mert a rómaihivatalnokok rendesen megfizettették a hozzátar-tozókkal még a hullákat is.

József miután az engedélyt megkapta, elmentjó darab fehér lepedőt és pólyákat vásárolni, aztánmegindult a Koponyák Hegye felé. Útközben, vagymár odafönt, találkozott Nikodémussal, aki talán egy-forma természetük révén is barátja volt, és akiugyanazzal a szándékkal jött. És amint odaérkezteka kereszthez, ahol a katonák éppen leszedték a kétLatrot, hogy beledobják őket a kivégzettek közössírgödrébe, ők is hozzáláttak, hogy Jézust levegyék,és tisztességgel eltemessék.

„Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!”(Ézsaiás 57,21)

Kurfis Imre

James Tissotfestménye

„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyonváltattatok meg... Hanem drága véren...”

(1Péter 1,18a.19a)

VÍZ ÉS VÉR


14

Bibliaolvasó körünk ezekben a hetekben aKirályok könyvével ismerkedik.

Nagyon izgalmas könyvről könyvre olvasvamegtapasztalni, hogy a Szentírás valóban sokszorönmagát magyarázza. Gyakran rácsodálkozunkarra, hogy még a közismert bibliai történeteket isfelületesen ismerjük, az előzményeket, vagy éppena részleteket figyelmen kívül hagyva.

Néha komoly próbát kell kiállnia a figyel-münknek, amikor oldalakon keresztül nemzet-ségekről, vagy földrajzi nevekről olvasunk. Arettenetes háborúk, vagy a súlyos csapások olykorhitünket is próbára teszik.

Különösen a nehezebbnek tűnő részekrőlnagyon jól esik szabadon beszélgetni, mertilyenkor valóban megtapasztaljuk, hogy „a holketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben,

ott vagyok közöttük”(Mt 18,20). Minden alkalom-mal megtörténik, hogy egyikünk szájából várat-lanul érkezik egy „nagy válasz” valaki számára,ami igazi felismerésre vezet.

Mózes öt könyvének olvasását követően sorkerült az első lelkipásztori beszélgetésre, amelyenlehetőségünk nyílt arra, hogy az időközbenfelmerült kérdésekről beszélgessünk Nyilas Zoltán

tiszteletes úrral. Voltak tipikus, ószövetséggelkapcsolatos kérdések (pl. miért a zsidó nép akiválasztott, vagy a „Ne ölj!” parancsa a vér-bosszúra való felszólítás tükrében), tanakodtunkazon, hogy Józsefet a testvérei, vagy a midianitákadták-e el az egyiptomiaknak, de előkerültek afordítási különbözőségekből eredő kérdések is.

Ahogy haladunk előre, egyre könnyebbenértjük, hogy nem érthetünk mindent. Könnyebb-nek tűnik megvalósítani azt az alapvető cél-kitűzést, hogy a Szentírást olvasva ne a kér-déseket, hanem a válaszokat keressük. Ez komolyalázatra tanít.

Mindenkit, aki kedvet érez bekapcsolódni,szeretettel várunk (a korábbi szerdai napok he-lyett) kéthetente kedden, 19 órától a Bibliaolvasókörben. Óváryné Herpai Dóra

OLVASSUK EGYÜTT A SZENTÍRÁST!

Budapesten tartotta meg az európai ortodox, protestáns, óka-tolikus és anglikán egyházak szervezete, az Európai EgyházakKonferenciája (Conference of European Churches, CEC) a 14.nagygyűlését, magyarországi tagszervezete, a MagyarországiEgyházak ÖkumenikusTanácsa (MEÖT) szer-vezésében. A konferen-ciára érkezett külfölditagegyházak hazánkbalátogató néhány kép-viselőjét gyülekezetünklátta vendégül, akiket ajúlius 7-i ünnepi isten-tiszteletünkön köszöntöt-tünk. Az alkalmon közöttünk szolgál Claire Sixt-Gateuille, aUnited Protestant Church of France lelkipásztora. Köszöntőtmondott Christian Krieger, a Union of Protestant Churches inAlsace-Lorraine lelkipásztora. Istentiszteletünk segítője, tolmácsaSebestényné Jáger Orsolya lelkipásztor volt. Az alkalmat meg-tisztelte jelenlétével Jean-Francois Collange professzor úr, azElzász-Lotaringiai Protestáns Unió (Uepal) elnöke, és felesége,Anne Collange asszony is.

Külföldi vendégeket fogadtunk

MEGEMLÉKEZÉS ÁSZTAI CSABÁNÉRA

Halálának egy éves évfordulóján, június 20-án emlékezettgyülekezetünk kórusa Ásztai Csabáné Katikára, a Psalmus Kórus alapítókarnagyára. A református temetőkertünkben örök nyugalomra helyezettkiváló zenepedagógusra, nagyszerű emberre kedves énekeivel emlékezettsírjánál a kórus.

Claire Sixt-Gateuille ésSebestényné Jáger Orsolya

Jean-Francois Collangeés Christian Krieger


15

„aki szereti Istent, szeresse atestvérét is” (1Ján 4,21) – volt aheti igénk július második hetében,amikor is Mórra mehettünk nyárigyerektáborunkba. A vidám kiscsapat, huszonkét gyermek és tizen-egy kísérő egy felejthetetlen hetettöltött a helyi református gyülekezetáltal fenntartott Szolgáló SzeretetHázában.

„Testvérek, menjünk bátran…” – hangzott fel az ének minden délelőtt a mórireformátus templom padjai között, ahol az áhíta-tok során a „Boldogmondásokon” haladtunk vé-gig, valamint egy-egy szolgáló bizonyságtételéthallgathattuk meg az ő testvéréről, kettejük kap-csolatáról, és kapcsolatukról Istennel. A csoport-foglalkozások során pedig bibliai vérszerintitestvérektől tanulhattunk közösen: Dávid és Éliáb

története alapján a csúfolódásról; Mirjám és ÁronMózes elleni irigységéről; Ézsau és Jákób ki-békülése a megbocsátásról és a bocsánatkérésről;Péter és András, valamint Jakab és János el-hívásáról és Jézus követeséről; Mária és Mártatörténete kapcsán a szolgáló szeretetről.

A nap további részében kézműves foglalko-zások alatt könyvjelzőket, repülőt, papírgömböt,

fakanál bábokat, gyertyatartót készítet-tünk a gyerekekkel. A délutánok sorána táborhelyet elhagyva, Mór neveze-tességeivel (Lamberg kastély, kapuci-nus templom) ismerkedhettünk meg ésmegkóstolhattuk a helyi süteménykü-lönlegességet, a macskapraclit. Felkor-bácsoltuk a móri strand hullámait, majdmegmásztuk a csókakői vár falait,ahonnan néhány lelkes gyermekkelgyalogosan tettük meg visszafelé az

utat Mórra. Külön megemlítendő a hat évesKerekes Barnus, aki a túra hőseként az utat mu-tatva vezetett minket egészen hazáig.

A péntek esti tábortűz mellett a hetünket át-gondolva, megállapíthattuk: „Imé mily jó, milyenkellemetes, ha a testvérek egyetértésben élnek!”(Zsolt. 133,1).

Csékó András

GYERMEK-TÁBOR

2013. JÚLIUS 8-13.


16

Felhőtlen égbolt, ragyogó napsütés. Felvirradtújra az aratás reggele. Vidáman vonultunk ki Fel-sőkörtvélyesen Nagyék búzaföldjére, hogy folytas-suk az előző este abbahagyott munkánkat. HálaIstennek, volt még mit aratni. Szépen beérett agabona, jó termés ígérkezett. Megfentem a kaszát, éskezdtem vágni az első rendet, majd utána a többit.Dőlt a búza. Juliska volt a marokszedő, Pityu akötöző. Abban reménykedtünk, hogy ma nyugodtabbnapunk lesz, mint tegnap, nem kapunk akkorazuhanyt a nyakunk közé, mint a mezei pocok, amikorkiöntik földalatti járatából. Igyekeztünk is, mert azvolt a tervünk, hogy aratás után megajándékozzukmagunkat egy egyhetes balatoni kirándulással. Csakaz a vihar, csak az maradna el! Nem akarunk megintfutni, meg aztán annak sem nagyon örvendezünk,amikor körülöttünk csapkod a villám, mert volt márúgy, hogy annak néha nem lett egészen jó vége.

Éppen kiértünk a sor végére. Letöröltem a verej-tékemet, és a fenőkővel végigsimogattam a kaszát.Éppen nekilendültem volna, hogy kezdjem a kö-vetkező rendet, amikor megpillantottam Lajost, amintsietve kerékpározott felénk, közben hevesen in-tegetett, azt jelezve, hogy maradjunk még. Aztánleszállt a bicikliről, és csendesen ennyit mondott:„Neked kell eltemetned Engyelnét.” Csodálkozó te-kintettel fordultam felé: „Nincs Engyelnének semmibaja. Miért kellene eltemetni?” A válasz ismétcsendesen hangzott: „Most már nincs semmi baja. Ategnap délelőtti viharban agyoncsapta a villám.”Döbbenten álltunk a búzatábla szélén. Lassan le-eresztettem a kaszát, leoldottam a derekamról akaszakövet tartó övet, és szinte megszédülten tá-molyogtam oda a biciklimhez. Csak ennyit mond-tam: „Megyek.” Pityu átvette a kaszát, Lajos beálltkötözőnek, és kezdték vágni a következő rendet, énpedig döbbent arckifejezéssel kerékpároztam Nagy-lókra hazafelé.

Ugyanaz a vihar tört rájuk is Szilfamajorban,amelyik bennünket Felsőkörtvélyesen futásra kész-tetett. Ugyanaz a nagyon éles csattanás – amelytőlKörtvélyesen is megremegtünk – volt annak az elek-tromos kisülésnek a hangja, amelyet a hazafelé futóEngyelné vállán az ég felé meredő vizes acél-pengének a csúcsa vonzott magához. Nem tudom,

miért nem akarta otthagyni a kaszát, azzal futott a síktarlón, amelyen akkor az volt az egyetlen kiemelkedőfémcsúcs, és a fizika ismert törvénye szerint az elek-tromos feszültség kiegyenlítődésének természet-szerűleg ott kellett bekövetkeznie. Hálát adtamIstennek, hogy mi Körtvélyesen a kaszát és min-denünket hátrahagyva igyekeztünk fedél alá jutni.Eszembe jutott egy sor a Bibliából: „Ketten leszneka mezőn. Az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.”(Mt 24,40)

Hatalmas tömeg gyűlt össze a temetésre. Túlzásnélkül lehet mondani, hogy a falu apraja-nagyja ottvolt. Egy szép halleluja ének adta igehirdetésemvezérgondolatát: „Légy éber reggel, bár felhőtlen ég-bolt vihartalan, csöndes napot ígér. Kelhet vihar,szívedben mely a vándort lesújtja, míg honába tér.”(120. ének) Megrendítő erővel tudtam szólni agyülekezethez, szinte az egész falu népéhez Istenfigyelmeztető szavával. Mindig készen kell lennünkIsten elé állni, mert sem a napot, sem az órát nemtudhatjuk, hogy melyik lesz az utolsó ezen a földön.Tegnap reggel még nagyon szép idő volt, aztán egy-szerre mindennek vége.

Az ének folytatódik: „Légy éber délben, míg aföldi zajban az ég békéje feledésbe mén! Óh lelj egypercet lenni egymagadban ima s szeretet hű ölén!”Az időpont nincs előre tudtul adva, amelyben aTeremtő magához rendel, kit mikor akar. Lehet, hogyvakítóan ragyog délben a napfény, ez nem jelenti azt,hogy délután nem következhet be a tragédia. Sőt, azesti csend sem jelenti azt, hogy lankadhat a földi ván-dor, ezért „Légy éber este, míg csend száll a tájra,keresd fel égi hű Barátodat! Úgy fáj a szíve, ha hiábavárna; ha jössz, kitárt karral fogad. Óh szüntelen légyéberen!”

A vihar bármikor kitörhet. „Akkor ketten leszneka mezőn. Az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.”Amikor tegnap kitört a vihar, az én kezemben is kaszavolt, akárcsak Engyelné testvérünk kezében. Mind-ketten ott álltunk a mezőn. Őt magához vette az Úr,hogy földi vándorútját befejezze. Engem még ott-hagyott, hogy eljöjjek ide, és elbúcsúzzam tőle. Légyéber reggel, légy éber délben, és légy éber este, mertnem tudhatod, hogy legközelebb azok között leszel-e, akik ott hagyatnak a mezőn, vagy azok között,

akiket az élet és a halál ítélőBírája magához felemel.

Aztán elhangzott az utol-só temetési ének, és a koporsótcsendben leengedték a sírba.Fiatal Engyelné! Téged márhívott az Úr. Ott, ahova mégy,nem lesz sem vetés, sem aratás,sőt, ott „halál sem lesz többé,sem gyász, sem jajkiáltás, semfájdalom nem lesz többé”, ésott Isten „letöröl minden köny-nyet a szemünkről” (ApCsel21,4) Isten veled!

Soós László lelkipásztor

SOÓS LÁSZLÓ

JÉZUS A HABOKON(Mt 14,22-33)

Hányódott már életed háborgó tengeren,Nem oly kis vizeken, mint itt a Balaton?Még az óceánon is biztosabb az ember,

Mint háborgó lelkében nagy vihar ha tombol.Voltál-e már viharban, nem tavon, tengeren,

Olyan háborgásban, mely megsebzett lelkeden?

Volt Genezáretben egy szép tó a hegyek közt.Világviszonylatban kis kék folt a térképen.

Felette a madárhad boldogan körözött,Ha vize felett lengett gyenge szél szelíden,

De ha zúgva lecsapott északról a vihar,Tombolt a szél, süvített pusztító zivatar.

Egy kis hajó hányódott a zúgó hab felettTizenketten voltak, kik küzdöttek az árral.

A szél süvített és a szívük is remegett,Viaskodtak a széjjeltépett vitorlákkal.

Ők egyedül voltak, és a hajó hányódott,Féltek, mert a hajóról valaki hiányzott.

Volt-e úgy, hogy hányódott elárvult életed,Mintha zúgó tengernek habjain vergődnél,Senkitől nem várhattál semmi segítséget,

Elhagyatva, egyedül a haláltól féltél?Nem találtál megoldást, rettegtél mindentől,

Mert hiányzott valaki vergődő lelkedből.

Amikor már úgy látszott, hogy mindenelveszett,

Odanézett Péter, és látta, hogy a vízenMaga az Úr jön felé. Ő az, nem kísértet.A habokon Ő jár, és Ő szólt ekképpen:

Jövel, Péter! Jöjj felém! Ne félj a vihartól!Itt vagyok én. Várok rád. Baj nem érhet sehol.

Jézus jár a tengeren vészben és viharban,Eljön oda is, ahol letört már az árbóc.

Ahol összetört lelkek vergődnek titokban.A habokon Ő jár, és nyugalmat, vigaszt hoz.

Megszólítja Pétert, és a habokon lépked.Várja azt, ki vár rá. Ő most vár éppen téged.

Így várta Ő Pétert is. El is indult felé. Felette dúlt a vihar, alatta a mélység.De mikorra odaért az Úr Jézus elé,Elhagyta az ereje, elfogta a kétség.

A hite most megingott, és süllyedt a mélybe,De Mestere lehajolt, s ölelte keblére.

Péter itt áll közöttünk. Vihar dúl lelkében.Körülötte zúg a szél. Tombolnak a habok,Olyan sok baj, veszteség, csalódás érte el.

Úgy érzi, hogy elsüllyed. Mindenről lemondott.Ki is ez a Péter? Most ráismersz magadra?

Nem süllyedsz el, feléd nyúl Jézus erős karja.

Pomáz, 2013. július 28.

John Linnell - Aratásviharban (1856)

A VILLÁMCSAPÁS


17

„Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”(Róm 8,31b) – olvashatjuk Pál apostol KároliGáspár fordította szavait a Magyarországi Refor-mátus Egyház címerében. Az újfordításban némi-leg másképp áll az apostoli mondat, ott ígytaláljuk: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”.

A címer és annak minden eleme – így a jel-mondat, amint magában a szóban is benne van –jelkép. Minden jelkép jellemzi a címerbirtokost, ese-tünkben a Magyarországi Református Egyházat.

„Egyházunk címeréül nem vélet-lenül választották meg ezt a képet. Meg-található rajta mindaz, ami reformátushitünkre jellemző.” – írta címerünkről2007-ben „Karácsonyi gondolatok egy-házunk címeréhez” című írásában SimonNorbert, a Sárospataki ReformátusTeológiai Akadémia akkori hallgatója.

A jellemzők közül figyelmünketvessük most csak a jelmondatra. Akárúgy is tekinthetünk rá, mint egyházunk„névjegyére”. Mit mond ez a névjegyannak, aki látja?

Először is azt, hogy a Magyar-országi Református Egyház a bizalomegyháza, mégpedig az Istenbe vetettbizalom egyháza. Ha tudja, honnan vanez a mondat, tudja azt is, hogy a Ma-gyarországi Református Egyház alapjáta Bibliára veti. „Sola Scriptura”, azaz„Egyedül az Írás” – mondja egyik hit-tételünk. Ha azt is tudjuk (vagy akiolvassa, tudja), hogy hogyan került ez ajelmondat címerünkbe, akkor tudja azta jelképi hátteret, azt a jelképes üzenetet,amit ez a mondat hordoz.

Címerünkről tudjuk, hogy sok te-kintetben megegyezik a „legreformátu-sabb magyar város”, Debrecen címe-rével, azonban van a két címer között némieltérés. Ezek közül a leglátványosabb maga a jel-mondat. Ez ugyanis nem látható a debrecenivároscímerben. A Magyarországi ReformátusEgyház Zsinata a címerválasztáskor döntött arról,hogy ez a bibliai idézet legyen a címer jel-mondata.

A sok szentírási ige közül, miért épp ez?Simon Norbert már idézett ünnepi gondolataibanígy ír erről: „Érdekesen fogja össze a pajzsból,az egész címerből kiinduló fodrokat a jelmondat.A feltámadásból fakadó bizonyságtételnek erejevan, mégpedig nem is akármilyen! Azt sugározza,hogy az Isten velünk van, nekünk akarta és akarjakijelenteni magát még egy címeren keresztül is. AJézus Krisztus által elkészített lehetőségnek ereje,hatalma, dicsősége van, amely erőnek kiáram-lását az Ige fonja eggyé, és indít bennünket isútra. „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”(Róm 8,31).”

Erőnk tehát a Szentháromság egy Istenben

van. Gondoljuk meg, 1931-ben – a nagy gaz-dasági világválság közepén, sztrájkok, statáriumés félelmek között –, amikor megszületik ez acímer, micsoda vigasztaló erőt meríthettek hitvalóeleink ezekből a szavakból: „Ha az Isten velünk,kicsoda (ki lehet ) ellenünk?”

Nem először szólt Urunk e szavakkal hoz-zánk, magyar krisztianusokhoz (keresztyének éskeresztényekhez egyaránt).

P. Tóth Béla nagytiszteletű úr így beszélt

erről egyik igehirdetésében: „Ha Isten velünkvan, akkor lehetnek a körülmények mostohák,lehetnek a kilátások sötétek, valahogy mégis vanreménység. Bocskai fejedelem az egész hatalmasHabsburg birodalommal szállott szembe, amikora reformáció hozta bibliai igazságot, és azzalegyütt a vallásszabadságot kívánta Magyar-országnak kiharcolni, és az esélyek nem voltaknagyon kecsegtetőek.

De ő ezt az igét hímeztette zászlóira a Rómailevélből: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?(Róm 8,31) És ezt a hitét, ezt a feltételes módbaöltözött, mégis hatalmas hitvallást Isten elfogadtaés megáldotta, és az 1606-os bécsi békében Bocs-kai a hajdúkkal szövetkezve rákényszerítette aHabsburgokat, hogy elkezdjék tiszteletben tartaniés elfogadni a reformáció egyházait Magyar-országon.

Az ő tiszteletére, és az ő emlékezetéül van ottez az ige a mai napig a magyarországi reformátusegyház címerében. Mert ha Isten velünk van,

akkor a reménysége is ott van velünk, akkor nemreménytelen még a túlerővel való harc sem.”

Bocskai Istvánt – akit az őt Magyarország ésErdély fejedelmévé választó szerencsi or-szággyűlés a Magyarok Mózesének nevezett –sokunk a haza és a vallásszabadság hősekénttiszteli. Bocskait, aki kiállt a keresztény fe-lekezetek egyenlő elismeréséért. Akit hiúságsosem vezérelt, nevezetes volt szerénysége, hatal-mat pedig annyit birtokolhatott volna szinte,

amennyit csak akart, azonban neki nemez volt a célja. Küldetése volt, és ennekfelismerése után megelégedett annyival,ami feladata teljesítéséhez szükségesvolt. Feladatát pedig becsületesen tel-jesítette.

Bocskai István egyike volt azoknaka nagy magyar politikusoknak, akik avallásszabadságért, a vallási türelemérta legtöbbet tették. Az egyetemes val-lásszabadságért harcolt, kivívta az egészprotestáns Európa tiszteletét. Ezért őrziGenfben a reformáció emlékművén azegyik szobor az ő alakját.

Bocskai István reálpolitikus volt,gyakorlatias ember, akit – a közmondástidézve – „nem ejtettek a fejére”. Amikorkibontotta zászlaját, azt a zászlót, amina páli szavakat olvashatták, tudta –ahogy P. Tóth Béla tiszteletes úr mondta–, hogy „...az esélyek nem voltak nagyonkecsegtetőek”. Bocskai István azonbanistenhívő ember volt. Tudta, hogy az,ami neki lehetetlen, az ő Urának nem az.

Tudta ezt I. László király is, aki aróla írt legenda szerint többször idézteaz ellenséges túlerőtől megrettent ka-tonáinak Pál szavait: „Ha az Istenvelünk, kicsoda ellenünk?”

Bocskai, aki egy ideig „László városának”,Váradnak (a mai Nagyváradnak) volt a kapitánya,tudhatott erről, és talán ezért is választotta a ma-gyarság által már akkor is tisztelt lovagkirály apos-toli ihletettségű jelmondatát saját hadi jelmondatául.

Ez az újszövetségi ige, mint az Újszövetségminden igéje, ószövetségi bölcsességet hordoz.A Krónikák 2. könyve 32. fejezetének 7. versébentartalmában valami nagyon hasonlót olvashatunk:„... velünk többen vannak, mint ő vele.”

„Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”Egyházunk ezt az évezredeken átívelő történetiörökséget kívánta, kívánja továbbadni mindany-nyiunknak. Ma is van gazdasági válság, és nem-csak gazdasági válság. Van társadalmi-értékrendiválság, és van magánéleti válság is. Van megret-tenés, elbizonytalanodás és félelem. Az esélyekma sem nagyon kecsegtetők.

De adja Istenünk, sose felejtsük el: „Ha azIsten velünk, kicsoda (ki lehet) ellenünk?”

Osváth Zsolt

CÍMERÜNK JELMONDATA

Bocskai István szobraa genfi reformáció emlékművön


18

A búzakalász szintén olyan Krisztus-jelkép,amelyben valójában nem maga a kalász a jelkép,hanem a benne lévő búzamag. Mivel a magot nehezenlehet képileg megjeleníteni, ezért az egyházi szimbo-likában a kalász fejezi ki azt, hogy a búza magja, azazKrisztus, az élet forrása. A kalász hordozza a búza-szemet, ha azonban üres a kalász, értéktelen, hiába nőa telt kalász fölé. Mert ahogy Tolsztoj szellemesenmondja: üres kalász mindig magasabban áll.

A búzakalász jelképe viszonylag későn, csak aXIX. század elején terjedt el a református egyházban,ezt követően azonban az egyik leggyakrabban ábrázoltszimbólumunkká vált. Tudomásunk szerint az elsőkalászábrázolás a solti református egyházközség1790-ből való terítőjén fordul elő, szőlőfürtökkel, csil-lagokkal és kehellyel együtt, majd rohamosan terjedtel az egész országban. Az úrasztalára faragva, az úrasz-tali felszereléseken, terítőkön, Mózes-székeken, kor-

sókon, kancsókon, az eklézsiák pecsétjébe vésve ésmegannyi más módon rendkívül változatos a kalászmotívumának díszítésként való használata.

A református szimbolikában a búzakalász a feltá-madás, az újjászületés jelképe. Pál apostol a korinthu-siakhoz írt első levelében a test feltámadását ahhoz a

maghoz hasonlítja, aminek előbb el kell halnia, hogyéletre kelhessen: „Amit vetsz, nem kel életre, míg előbbel nem rothad, és amit elvetsz, azzal nem a leendőtestet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagyvalami másét.” „Elvettetik romlandóságban, feltá-masztatik romolhatatlanságban” (1Kor 15,36. 42b).Jézus szavaira utal itt az apostol, aki szenvedéséről ésmegdicsőüléséről szólva mondja: „Eljött az óra, hogymegdicsőíttessék az Emberfia. Bizony, bizony, mon-dom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nemhal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszorostermést hoz.” (Jn 12,23-24) Dicsőséges bevonulásakor,miközben szenvedése már előrevetíti árnyékát, az Úre szavakkal jelentette be termékeny halálát és feltá-madását. Augustinus szerint az elhalva termékenybúzaszemről szóló szavaival Jézus önmagát, mint arégen várt szent búzaszemet nyilatkoztatta ki, az„elsőt”, az „ősmagot”. Ebből a magból új élet fakad.

Isten országának kibontakozását fejezi ki amagától növekedő vetés jézusi példázata, amikor azember elveti a magot a földbe, azután pedig – nemtudni miféle titokzatos erők hatására – kisarjad és nő:„Magától terem a föld, először zöld sarjat, azutánkalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pediga termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert ittaz aratás.” (Mk 4,28-29)

Egy másik, a búza és a konkoly példabeszédébenJézus az igazat a búzához hasonlítja, akinek együttkell nőnie a gonosz által a búza közé vetett konkollyalaz aratás napjáig, amikor is a konkolyt kévébe kötikés elégetik, a búzát pedig betakarítják a csűrbe, azazaz igaz ember Isten országába kerül (Mt 13,30). Mivela tanítványok nem értik, Jézus megmagyarázza apéldázat értelmét: „Az, aki a jó magot veti, az Ember-fia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országá-nak fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, akielvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége,az aratók pedig az angyalok.” (Mt 13,37-39) Az Em-berfia elküldi angyalait összegyűjteni országából agonoszokat ítéletre, az igazakat az életre: „Akkor majdaz igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap.”(Mt 13,43) Jézus minden igazat magához gyűjt, ahogymegígérte: „Még gyűjtök azokhoz, akiket össze-gyűjtöttem!” (Ézs 56,8b)

Faluhelyen, különösen Erdélyben gyakori szokása templomokban hatalmas búzakoszorút helyezni azúrasztala fölé (a menny és a föld között), melyreménységgel hirdeti az Úr ígéretét, hogy így fogösszegyűjteni érett kalászként bennünket is az aratásnapján (a végítélet idején). János evangélumábanJézus a tanítványokhoz szólva mondja: „emeljétek fela szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fe-hérek az aratásra. Az arató jutalmat kap, és begyűjtia termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető ésaz arató. Mert ebben az esetben igaz a közmondás,hogy: más a vető, és más az arató.” (Jn 4,35b-37)

Jézus a samáriai asszony példáján keresztül mutattameg a tanítványoknak, milyen sok az aratnivaló, érettkalászok várják az aratókat, hogy azt arassák, amiértnem ők fáradtak.

A Bibliában József történetében, illetve a fáraóálmában bukkan fel először a kalász jelképesen: „Hétkövér és szép kalász nőtt egy száron. De hét sovány ésa keleti széltől kiaszott kalász is sarjadt utánuk. Asovány kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt.”(1Móz 41,5-7) Józsefen keresztül Isten adott ma-gyarázatot a fáraó álmának: „A hét üres, a keleti széltőlkiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz.” (1Móz41,27b) József ezzel a bőség és az ínség éveit jósoljameg a fáraónak, amit Isten elhatározott. A fáraó Józse-fet Egyiptom felügyelőjévé teszi, aki jó sáfárkéntfeltölti Egyiptom raktárait gabonával, hogy ezzel meg-mentse a népet az éhínségtől. A telt kalász így abőséget is szimbolizálja. A tipológiában a Szentlélekeljövetelének sajátos előképe ez (ApCsel 2,4),jelképezi a harmadik isteni személyen át kapott ke-gyelmeket. A búzakalász jelképe az úrvacsorai kenye-ret is ábrázolja. Az első úrvacsora Jézus utolsópáskavacsora ünnepe tanítványaival. Minden úrva-csorai alkalmon ez ismétlődik meg: az élő Krisztustalálkozik a jelenben élő tanítványaival, úrvacsorai

közösségben van velünk. „Vegyétek, egyétek, ez azén testem!” (Mt 26,26b) „Ez az én testem, amelytiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlé-kezetemre.” (Lk 22,19b) A kenyér Krisztus teste, elfo-gyasztása a Krisztussal való egyesülést jelképezi. Ezaz örök élet megszentelt kenyere: „Én vagyok az azélő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszikebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér,melyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.”(Jn 6,51) Az úrvacsorai közösségben az Úr halá-lát hirdetjük. „Azt hirdetjük, hogy az élet legyőzte

Búzakalász a csobánkai szószéken

Búzakoszorú a magyarvalkóireformátus templomban

(a menny és a föld között)

Református jelképeink

A BÚZAKALÁSZReformátus jelképeink

A BÚZAKALÁSZ


19

a halált és a bűnt, megnyílt börtönünk ajtaja. Győzelmitort ülhetünk, mert Isten győzött, oldalunkon áll,ügyünk nem veszett el.” (Dr. Vladár Gábor) A Krisz-tusban való hit közössége ez, ahogy Pál apostolmondja az úrvacsoráról: „A kenyér, amelyet meg-törünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e?Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akikaz egy kenyérből részesedünk.” (1Kor 10,16b.17)

Az úrvacsorában Krisztus tehát az ő egyházát táp-lálja, mert egy test vagyunk mindannyian, akik Krisz-tusban élünk. A kalászosban Krisztus szeretete érlelia búzaszemeket, hogy azokból kenyeret lehessen sütni,úgy, mint ahogyan arról Augustinus prédikált: „Ebbena kenyérben jelenik meg, hogyan kell szeretnetekegymást. Talán egyetlen magból készült ez a kenyér?Nem inkább sok búzaszemből? De mielőtt kenyérrélettek volna, elválasztották azokat egymástól, smegőrölték őket. Mert ha nem őrlik meg a búzát ésnem vegyítik vízzel, soha nem lesz kenyérré. Így őrölmeg benneteket először a böjtölés gyakorlata, majd aszent ördögűzés. A megkeresztelkedés és a víz jöttekeztán hozzá. Most már a tésztára hasonlítotok, amibőlkenyérformát kell gyúrni. De tűz nélkül nincs kenyér.Mit jelent a tűz? Ez a karizma, mert a tűz olaja aSzentlélek sákramentuma.”

A kenyér az isteni gondviselés, Isten szereteténekszimbóluma, a gondoskodásé, a nép táplálásáé.Ugyanakkor az irgalomé is: „Ha éhezik, aki gyűlöltéged, adj neki kenyeret” (Péld 25,21a). Maga az Úrparancsolja meg népének, hogy a föld termését nearassa le a mező széléig, és az aratás közben elhullottmagot ne szedje fel, „Hagyd ott azokat a nyomorul-taknak és a jövevényeknek” (3Móz 19,10b) Az ígyhátrahagyott kalászt szedegette az aratók után Boázföldjén Ruth is (Ruth 2,3). A férfi szántóföldjén azasszonytól leszedett kalász a termékenység jelképévévált.

A búza áldás annak, aki tiszteli az Urat, mertcsűrjei akkor bőségesen megtelnek gabonával (Péld3,10). De „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él azember, hanem minden igével, amely Isten szájábólszármazik.” (Mt 4,4) Lelki életünk mindennapi táp-lálékát a Bibliából kell magunkhoz venni, mert akenyér nem csupán a test tápláléka. A kenyér mindan-nak a szimbóluma is, ami a lelket táplálja, ezért kellaz Írásokat napról-napra kutatni. Ahogy a kalászbanülő búzaszemek, úgy várják Isten igéi, hogy termésétbegyűjtsék, és élő kenyérként táplálja a lelkeket. „Min-dennapi kenyerünket add meg nékünk ma” (Mt 6,11)fohászunkhoz mindig értsük hozzá: mindennapi bi-zonyságodat add meg nékünk, Uram, akinek ez a névadatott: „az Isten Igéje” (Jel 19,13b).

Puskás Attila

DrobilitsÁron Isten

népéheztartozik

Léhi AminaDiána Isten

népéheztartozik

KissBotondIsten

népéheztartozik

Kaposi-KovácsElzaIsten

népéheztartozik

KollárKamilla ésBarbara

Istennépéheztartozik

KovácsMáté Isten

népéheztartozik

VandrusNikol Isten

népéheztartozik

NÁLUNKKERESZTELTÉK

DrobilitsÁron


20

– A múltkori beszélgetésünk végén megem-lítettük, hogy Imre halála után téged mennyi bajért – és most főleg a betegségedre gondolok.Beszélnél-e nekünk erről az időszakról: hogykezdődött, mi a te betegséged? A történtek mitmutatnak meg Istenből, az Ő nagyságából, ke-gyelméből számodra és a környezeted számára?

– Ez nem titok, Istennél sem az. Nyugodtanés bátran beszélek róla, mert tudom, hogy ővelem van és az ő segítségével hordom. A be-tegségem a tüdőszűrésen derült ki. Jött egy levéla tüdőgondozóból, hogy saját érdekemben jelen-jek meg. Mikor odamentem egy hívő doktornőfogadott egy kártyával: Jézusra nézz! Azt mondta,felfelé kell néznünk, nekünk van egy kegyelmesUrunk, arra tekintsünk. Ő segít hordozni ezt abetegséget. Azt mondta, neki van egy gyanúja,mert egy árnyék van a röntgen képen, ezért kértegy időpontot CT vizsgálatra. Először csak egyhónapra kaptam, de a doktornő segítségével mára következő héten mehettem. Megcsinálták a CT-ét, és vittem a doktornőhöz. Az eredmény igazoltaa gyanúját, akkor kerültem be a kórházba. De adoktornő elindított azzal, ne féljek a betegségtől,mert nem egyedül kell, hogy hordjam. Ésvalóban, Isten minden terhet a vállára vett, és ne-kem csak annyit hagyott, amennyit elbírok.

És azóta is nagyon sok erőt adott a nyo-morúságomban, a betegségemben is. Ami tisztatükörképpé vált előttem, hogy igen, az Úr mind-eddig megsegített és az ő igéje nélkül nem lehetmeglenni. Mert csak az ad vigasztalást, az ad tá-maszt, az ad bátorítást a mindennapok terhét el-hordozni. Mert hiába tudom én azt, meg hiszem,hogy van Isten, de ha a hitemet nem élem, azigéjét nem olvasom mindennap, nem teszem amagamévá, nem szánok rá időt, hogy elolvassam,és arra támaszkodjak egész nap, akkor az a napsemmit sem ér.

Nagyon sokszor megerősített, mikor megmű-töttek 2007-ben. Járnom kellett sugárkezelésre is.Harminc kezelést kaptam. Már tizenöt kezelésenvoltam túl és a tizenhatodikra készültem, de nagyfájdalmam volt, mert a légcsövem begyulladt.Aznap reggel azt mondtam magamban: ma leszaz utolsó, tovább már nem bírom, nincs erőm.Mielőtt elindultam, elolvastam az aznapi igét, amiez volt: „Legyen az Úrban bizodalmad, ezt taní-tom ma neked, bizony, neked.” (Péld 22,19). Úgy-hogy ez tisztán érthető volt, hogy ma nekem szólt.Ma nekem mondja: legyen benne bizodalmam.

Hát akkor miért ingadozom én még? Akkor holaz én hitem, ha nem hiszek benne, amit ígért? Ésamikor bementem, nem szóltam semmit a dok-tornőnek. Azt elmondtam, hogy nem bírok enni,nem bírok nyelni. De az Úr megsegített. Kibírtammind a harminc sugarat. Nem hiába mondta, hogylegyen benne bizodalmam. Most se csalódtam,mert amit ő megmond, az mind igaz, amit őmegígér, azt megteszi.

Ez az ige is igen sokat mondott: „Fiam, nefelejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizzemeg szíved, mert hosszú életet, magas életkort ésjólétet szereznek azok neked!” (Péld 3,1) Mikorezt az igét kaptam, legjobban az maradt meg ben-nem, hogy ne felejtsem el az ő tanítását,parancsait. Amit ő megmond, az igaz és tá-maszkodjak rá, kapaszkodjak belé, amikornagyon lent vagyok. És akkor ő felemel. Énnem a hosszú földi életkorra gondoltam itt,mert betegségemmel arra nem is gondolha-tok. Hogy mennyi van még, az titok, az őnálavan elrejtve, én nem tudhatom. Hanem arra,hogy ezután a földi után lehet hosszú életnála, és ezt ne utasítsam el.

A héten egy konferencián voltam, ott isannyi erőt és bátorítást kaptam. Ott is elhang-zott, hogy nekünk milyen Urunk van: akinemcsak gondoskodik rólunk, hanem ke-gyelmes hozzánk, és az ő kegyelméből meny-nyi mindent áraszt reánk, amiből táplál-kozhatunk. Ez ismét megerősített engemabban, hogy nyugodtan hagyatkozzam őreá.

– A Korinthusiakhoz írt második levelébenírja Pál apostol: „… tövis adatott a testembe: aSátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne biza-kodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogytávozzék az el tőlem. De ő ezt mondtanekem:»Elég neked az én kegyelmem, mert az énerőm erőtlenség által ér célhoz.«” (2Kor 12,7b-9a). Te is így tapasztalod?

– Most már hetedik éve, hogy hordoz engembetegségemmel, nyomorúságommal együtt. Hátmilyen kegyelem ez! Ezt csak így lehet elhor-dozni: vele és az ő igéjével. Mert ő az igéjéveltanácsol, és azzal vezet mindennap. Nagyon sok-szor megvigasztalt, mikor elkeseredtem, megtán-torodtam. Ha kezdtem gyengülni, mindig adotterőt. Mindig volt ige számomra, ami erősített, amilökést adott számomra, hogy továbblépjek. ABibliámban ezek az igehelyek mind-mind fel van-nak jegyezve, az erősítések. Mert nem egyedülkell megküzdenem avval, amit ő megengedett azéletemben. Rájöttem, hogy ezek mind megerő-sítettek engem és minden nap egy lépésselelőbbre vitt. Hálás vagyok neki azért, hogy ennyi-re szeret, mert ő a bűnös embert szereti, csak abűnt gyűlöli. Mindenért övé a dicsőség. Nagyonsok mindenre megtanított engem ez a nyomo-rúság, betegség, hogyan is kéne élnem: hogy csakőbenne bízzak, és akkor soha nem csalatkozom.Az ő kegyelme nagy, abból lehet meríteni min-dennap erőt. Sokszor előfordult esténként, mikorlefekszem, elgondolkozom: Istenem, hogyantudtam ennyi mindent megcsinálni ma, honnanvolt ennyi erőm?

AAKKÁÁRR ÉÉLLEEKK,, AAKKÁÁRR HHAALLOOKKAAZZ ÚÚRRÉÉ VVAAGGYYOOKK

LLááttooggaattóóbbaann SSzzeekkeerreess EEsszztteerrnnééll

Szekeres Eszter


21

Ővele nem is érzem a betegséget, úgy élem azéletemet, mint egy egészséges ember. Ahogy Pálmondta: „Mindenre van erőm a Krisztusban”(Fil 4,13).

– Valóban, kívülről nem igazán lát-szik, hogy beteg lennél. Ha ez nemkerülne néha szóba a gyülekezetben, nemsokan tudnák, hogy te ilyen komolybetegséggel küzdesz.

– Biztos nem. Mai napig is, hafelmerül, sokan csodálkoznak. A hétenis, miután erről beszéltem, utána volt, akiodajött hozzám csodálkozva: Hát magabeteg? Nem is látszik! Olyan pirospozs-gásnak tetszik lenni! Nem látszik, hogyilyen nagy baj van.

– Tényleg, ezzel kellett volna kez-deni: most hogy vagy?

– Hála Istennek jól, nincsen pana-szom. Most nem kell kezelésre járnom, itt-hon szedem a gyógyszereket, van egy szatyorral.

– A János evangéliumának 11 részében,amikor megüzenik Jézusnak Lázár betegségét, őezt válaszolja: „Ez a betegség nem halálos,hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általamegdicsőüljön az Isten Fia” Bár Lázár meghalt,Jézus feltámasztotta. Tudjuk, hogy nekünk isegyszer el kell mennünk ebből a világból, dehisszük, hogy akik a Krisztusban haltak meg, azokvele együtt feltámadnak. Te pont a betegségedkapcsán tettél erről a reménységről bizonyságota többi beteg előtt egy konferencián.

– Azt mondtam el nekik, hogy nem szabadelcsüggedni. Tudjuk, hogy megvan ez a beteg-ségünk, de ezzel élni kell. Nem kell megijedni,hogy most már jön a halál. Mert „akár éljünk,akár haljunk, az Úréi vagyunk” (Róm 14,8b). El-mondtam, hogy az Isten igéje az, ami vezet és tá-mogat. Nekünk ő nem a félelem lelkét adta,hanem segít megküzdeni minden bajjal. Ha bennebízunk, és őt hívjuk segítségül, ő jön. Ahogy aZsoltárban van megírva: „Hívj segítségül engema nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és tedicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15). Elmondtam,hogy nem az én erőm az, ami van, hanem az Úré.Ő adja azt, hogy ezt a betegséget el tudjam hor-dozni. Kérdezték, hogy a leleteim miatt nem izgu-lok? Ha az ember a betegségén gondolkozik, ésnem kér segítséget, akkor hamar mélyebbre kerül,hamarabb leépül.

– Tudsz-e arról, hogy valaki a te bizony-ságtételeden felbátorodva jutott túl a holtpon-tokon, indult el Isten felé?

– Igen, tudok róla, hogy valaki ennek ha-tására vette kezébe a Bibliát és olvassa. Mármásképp fogja fel a betegségét, nem olyan bús,szomorú, mint annak előtte.

– A halálfélelem az egyik legerősebb afélelmeink közül. A betegséged folyamán biztosanszembesültél már a halál közelségével. Ezthogyan élted meg?

–Amikor megtudtam, akkor egy kicsit össze-szorult a gyomrom. Zavart keltett, idegesség,szorongás volt bennem, hogy jaj Istenem, mitől

van ez? Hiszen semmi olyant nem csináltam, amiokozhatta volna ezt. Soha nem cigarettáztampéldául. És akkor rájöttem, hogy ez próba, és ezta mai napig annak látom. Az Isten azért engedte

meg az életemben, hogy másokat is erősítsek,példa legyek mások számára: vele el lehet hor-dozni, teljes életet lehet élni. Sokszor voltak meg-ingások, bukások is benne: ha volt egy rosszabbhír, hogy megint kiújult. Akkor volt bennem egyfélelem, hogy megint kemoterápiával fognakkezelni. Amikor el voltam gyengülve, akkor iscsak könyörögtem: Istenem segíts! Tudom hovakell mennem, de segíts átlépnem ezt a küszöböt.Hogy készen legyek. Ne érjen váratlanul. Nemazt mondom, hogy nem szeretnék még élni, dearra is fel vagyok készülve, ha menni kell. Tu-dom, egyszer eljön majd az az idő.

– Mondtad, hogy ez a betegség egy próba.Hisszük, semmi sem történik véletlenül. Ahogy aza Halleluja-énekben van: „Az Úr csodásanműködik, / De útja rejtve van; / Tenger takarjalábnyomát, / Szelek szárnyán suhan. / Mint titkosbánya mélyiben, / Formálja terveit, / De biztoskézzel hozza föl, / Mi most még rejtve itt.” Az egynagyon erős jel lehetett számodra, hogy egy hívő

doktornő fogadott. Egy betegségnél ezt furcsamondani, de mintha itt minden előre el lett volnakészítve, szinte vártak ott téged.

– Igen, mondhatom, hogy ez egy előkészítettút volt számomra. És a mostani orvosnő is, akihezmost járok a kórházba kezelésre. Amikor meg-műtöttek, másik orvosom volt, de ő közben nyug-díjba ment, és orvost kellett váltanom. Meg-kérdezték, hogy van-e ismerős orvosom, vagy

keressenek egyet? Azt kértem akkor imádságban,hogy Uram te készítsd az utat, és te keríts nekemolyan orvost, akihez mehetek. Akkor kerültemehhez az orvosnőhöz, akinél most vagyok. Én

nem kerestem, és mégis ilyen orvosomvan. A Biblia mindig ott van az asztalán,szavaiból is tudom, hogy ő is az Istengyermeke. Amikor bizonyságot tettem akórházban, ő is megerősített. Ha vanideje, beszélgetünk erről, de amiótafőorvos lett, sajnos ez egyre ritkább.

– Talán fogják olvasni ezt a beszél-getést olyanok is, akik hasonló küzde-lemben vannak, mint te. Az eddig el-mondottakon kívül van-e még valamiüzeneted számukra?

– Van egy kis vers, a címe:

VAN REMÉNY

Ha eltűnik a nap az égről,Attól a hold még ott ragyog.

És ha a hold is eltűnik,Hát ott vannak a csillagok.

Ha csillagok is eltűnnének,Akkor kapcsold fel a lámpát,

És ha áramszünet lenne,Gyújtsál akkor meg egy gyertyát.

És addig, amíg körülöttedVan valamilyen kis fény,

Addig ne add fel a harcot,Addig hidd, hogy van remény!

Ha már körülötted minden sötét,A sötétben egy hang és egy kéz nyúl feléd.

Ő segít és tud fényt adni neked,Mert Jézus nagyon-nagyon szeret téged! –

És kész adni egy új életet.

– Ki írta ezt a verset?– Nem tudom ki írta, a kórházban kaptam

valakitől, de az utolsó versszakot én írtam hozzá.Nekem hiányzott a végéről a befejezés: akkor isvan remény! Jézus a sötétben is meg tud szólítani!Neki mindig nyújtva van a keze felénk, hogyfelemeljen, segítsen. Jézus arra vár, hogy kérjüktőle a segítséget. Ez nem szűnik meg, mindigkészen áll. Van hova kapaszkodni! Ha rábízzukéletünket, ha ki merjük mondani: Tied vagyok,Uram! Te viselj gondot rólam! Ez a hit. És ő tudjajól gyengeségünket, és tudja jól, hogyan kezeljenbennünket. Van remény!

A beszélgetésünk utáni napon Esztertsajnos ismét kórházba szállították, nagyon sú-lyos állapotban. Újra tapasztalhattuk, meny-nyire mély hittel kapaszkodik Urába, akirőlebben a helyzetében is bizonyságot tesz,amikor csak tud. Nem csak betegtársait erősíti,biztatja, hanem még a látogatóit is. Azóta ál-lapota javult. Reméljük, hogy hamarosanismét viszontláthatjuk a gyülekezetünkben.

Kerekes Balázs

Bordás Ibolyával az imateremben


22

Régi históriákaz egyházközség irattárából

ISKOLAÜGYEK1845-1895

A református iskola működése egészen1792-ig megy vissza, de a presbitérium hatá-rozatai és iskolai ügyeket érintő döntései 1845-től vannak meg, attól az időtől, amikor egy-házközségünk önállósítása megtörtént. GöbölGáspárt – aki már 1838-tól itt tanítóskodott –1845. november 7-én iktatta be az egyházügyiközgyűlés. Ekkor az is elhatároztatott, hogy a ta-nítói és lelkészi lakást egy éven belülszétválasztják.

1847. Minthogy a tanító és a pap ugyanabbana házban laknak, sok a viszály közöttük. A tanítószámára külön lakás vételét határozzák el, melyregyűjtést indítanak. Spitzer Mór háza belső te-lekkel 625 váltó forintba került. A paplakban lévőkét szoba, mely ekkor még iskolaként és tanítóilakásként szolgált, átalakíttatik, a közfal kibon-tásával egyetlen szobává köttetni rendelték, shozzá – a házzal egy irányban – kocsiszín és is-tálló építtetik. A tanító élelmezésére gyűjtés indul,aminek az összege 57 ft 30 fillér.

1851. április 27. Az 1792-ben épült régiiskola elbontattatik, és a konyhától folytatóla-gosan a tanítószobával egyenlő vonalban fogfelépülni a tanszoba (tanterem). A fedezetet ille-tően éles vita alakult ki. Mares István főgondnokhevesen ellenzi az elképzelést. Mares indítványátelutasítják, és végül megszavazzák az elképzelést.Felajánlásokat tesznek: Takáts Mihály 3 ft, FáyIgnác 3 ft, Kuliffay József 40 fill., WattayJózsefné 3 ft, Király László 2 ft, Wattay Ágnes 1ft, Wattay Dániel 2 ft, Draskóczy Pál 2 ft, MihályLajos 2 ft. A napszámot a családok adják.

1857. Ezután az egyház köteles gondoskodniaz iskola fűtéséről.

1859. Fáy Ignác 200 ezüst forint éves ka-matait ajánlja fel az iskola javára. Ebből az

összegből jutalmaztassanak az arra érdemes jótanuló és jó magaviseletű tanulók, továbbá tan-eszközök, földgömb, térkép stb. vásárolható, más-ra az összeg nem fordítható.

1862. Wattay Gyula vállalja, hogy élte fogy-táig minden esztendőben 1 öl tüzifával segíti aziskolát, azért, hogy az egyházi kiadásokat a tüzifabeszerzése ne terhelje.

Az iskolai épület szűk volta és egyéb hiá-nyosságai miatt eldöntetik, hogy árverezés útján

értékesítik. Prinz Mátyással megalkusz-nak, hogy 500 forintért telket vásárolnaktőle, hogy azon épüljön meg az új iskola.Prinz Mátyás az eladási ajánlattól végülis visszalép.

1866. László Lajos tanító fegyelmivétsége: Thoma Liburné (Sóvári Erzsé-bet) bepanaszolta a tanítót, mert fiát „olysúlyosan büntette meg, hogy annak későihatása – az ő állítása szerint – a fiú jövő-jére is kihathat…” Az ügyet a panaszosaz egyházmegyei tanács elé kívánta vin-ni, de azt az esperes közbenjárására hely-ben, a presbiteri testület vizsgálta ki

„anélkül, hogy a seb honnan származását consta-tirozta volna”, majd „komolyan felhívja és inti atanító urat, hogy olyan dologtól, mivel vádolvavan, óvakodni mindenkor kötelességének is-merje”. Az orvosi költségek megtérítésére TakátsMihály és Jordán István 6 forintot ajánlott.

1867. Lelkészi indítvány arról, hogy a ta-vanalji 4 hold földet szőlővel ültessék be, s abból

2460 négyszögöl a tanító jövedelmét gyarapítsa.1872. Az ismétlőiskolások foglalkozási

rendje ezután: télen szombaton délután és vasár-nap reggel, tavasz és nyár idején csupán vasárnapreggel lesz.

1878. Az iskolaszék tagjainak megválasz-tása: Kovács Dániel lelkész elnök; tagok: TakátsMihály, Mattyók Bence, Bán Sándor, Tóth Mi-hály és László Lajos tanító.

1879. A csapadék által megrongált iskolai te-tőzet helyreállítása.

1882. László Lajos tanító a tavanalji szőlőtévi 30 forintért bérbe veszi.

1884. Az iskola tetőzetének javítására 80forint, konyha igazítására 60 forint, takarítás 30forint.

1885. Kamonyi Orbán tanító járandósága:lakás: 2 szoba, konyha, melléképület és házikert;3 és kétharmad hold szőlő jövedelme, amiből1890-ig László Lajos özvegyét kártalanítás illetimeg; szérűskert haszonbére 5 ft; 1 öl fa, mely TelekiSándor adománya; tandíj az egyháztól 15 ft; ismét-lőiskolások tanításáért 12 ft; 800 négyszögöl szőlőhaszonélvezete 40 ft; az egyház pénztárából ne-gyedéves részletekben 100 forint; az iskola fűtéséreszolgáló fa összevágásáért 3 forint.

A tanító kötelessége: az osztatlan vegyes iskolavezetése; templomban, temetésen az ének vezetése;orgonálás; legátusok és szuplikánsok ellátása; acanonicai órákon Írásból való „papolás”.

Kamonyi Orbán, ki korábban már he-lyettesként itt működött, egyedüli pályázóként

nyerte el a tanítói állást.1891. augusztus 8. Kamonyi Orbán

hét évi tanítói szolgálat után távozott. Azegyházmegye jóváhagyásával segédtanító,azaz tanító káplán alkalmazásáról születikdöntés. Javadalmazásáról a lelkész gondos-kodik, a kipusztult szőlők területénekhaszonélvezőjeként fizet havonta 100 forin-tot, mosásra, világításra 30 forintot, halottistóla 20 forint. Lakás: 1 szoba. A segédta-nítói rendszer nem vált be.

1894. április. A jelenlegi iskola cél-szerűtlensége miatt sem bővíteni, semjavítani nem érdemes, ezért új telek utánnéznek. A templom szomszédságábanlévő Niklity-féle porta megvásárlásánaktervéről szól az 1895. augusztus 18-ántartott gyűlés jegyzőkönyve.

Könczöl DánielnéCarl Hertel - Osztályterem (1874)


23

JEGYZŐKÖNYVFelvétetett a pomázi ev. reform. Egyház presbiteri-umának 1895. évi augusztus 18-án tartottgyűléséről.

Jelen voltak:

S. Kovács Dániel lelkész, mint elnök, Bodry Jánostanító, mint jegyző, Sárközy István gondnok,továbbá Schláchta Adolf, Takács Mihály, VathayGyula és Papp Sándor presbiterek.

I.Tárgyaltatott az iskola építkezés ügye, mire nézvea következő határozatok hozattak:1. a templom szomszédságában levő Niklity-féleház már régebben kiszemeltetett és ezúttalhatározattá emeltetik, hogy megvétessék.2. az 1. pontban jelzett ház teljesen átalakítandó,hogy tanítói lakásnak alkalmas legyen és ezenkívüla teleknek utczára néző szélére tanterem építendő.Ezen munkálatok kivitelére a Krachler János vál-lalkozó által készített tervezet fogadtatik el alapul;a tervrajzhoz mellékelt költség előirányzat szerintaz összes költségek 3728 frt 60 krra rúgnak: ezenköltségvetést a presbiterium szintén magáévá teszi.3. megbizatik a presb. gyűlés jegyzője, hogy a pol-gári község adófőkönyvéből állítsa össze az egy-háztagok állami egyenes adójának lajstromát, sennek alapján számítsa ki, hogy hány (%) százalékkivetése lenne szükséges a 2. pontban kitett költ-ségek fedezésére.4. az egyháztanács 25 %-ot javasol kivetni az államiadó arányában, s a még hiányzó összeget kölcsönútján tartja fedezendőnek. Egyébként ezen javaslatothatározattá nem emeli, hanem a százalék mérvénekmegállapítását az egy.községi gyűlés elbírálása alábocsátja, úgyszintén a kölcsön felvételét is az egy-házközségi gyűlés határozatától teszi függővé.5. Elnöklő lelkész megbizatik, hogy a legközelebbikét vasárnapon a szószékből egyházközségi gyűlésthirdessen, mire nézve határnapul f.é. szept. hó 8-iknapja tűzetik ki.

II. Esperes úr értesítése szerint az egyházmegyeigyűlés folyó hó 22-én fog megtartatni. Az egyház-tanács ezen gyűlésen Tek. Kontra Kálmán és tiszt.Kovács Dániel urakkal képviselteti az egyházat srészükre megbízó levelet állít ki.

Ezzel a gyűlés bezáratott. Kelt mint fent

Az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Sze-retetotthon ebédlő-épülete helyén állt az a ház, aholSzűcs Ferenc, gyülekezetünk egykori lelkipásztora1942-ben megszületetett, bár akkor még ezt a te-lepülésrészt Őrszentmiklósnak hívták. Szülei azakkori református öregotthon kb. 25 holdas gaz-daságában dolgoztak, így született meg Szűcs Fe-renc az otthon területén, ezért élete már a kezdeténösszefonódott a református egyházzal és az őrszent-miklósi gyülekezettel.

Ide Őrszentmiklósra menekítette át 1947-bena Felvidékről Zsindelyné Tüdős Klára Nehézy Ká-roly kitelepített lelkipásztort, akit a gyülekezetmegválasztott parókus lelkészének. Itt szolgáltnyugdíjba vonulásáig, 1959-ig. Szűcs Ferenc gyer-mekéveit meghatározta Nehézy Károly őrszentmik-lósi szolgálata. Nyolc évig az iskolában nemcsakhittanosa lehetett, de lelki gyermeke is. Nagyszerűpedagógiájának köszönhetően messze az átlag felettismerhette meg a Szentírást és kapcsolódhatott be agyülekezeti életbe, az ő közelében formálta éskészítette fel Isten az életét a későbbi lelkipásztori,teológusi szolgálatra.

Nem véletlen tehát, hogy Szűcs Ferenc egy rólaszóló könyv megírásával adózott Nehézy Károlyemlékének. 2012-ben, Nehézy Károly születésének120. évfordulójára jelent meg, a címe: „…minttyúk a kiscsirkéit” Máté evangélumának 23,37verséből vett idézet, amely jellemzően fejezi ki Ne-hézy Károly gondolkodását a falumisszióról és aszeretetszolgálatról.

1918-ban a felvidéki Marcelházán megválasz-tották lelkipásztornak. Hamarosan megtelt a temp-lom az istentiszteleteken, a parókia a bibliaórákon,imaórákon. Az evangéliumot közérthetően, az egy-szerű falusi emberek nyelvén, az ő gondolkodás-módjuknak megfelelően hirdette. A misszió nála ottkezdődött, hogy szeretni, elfogadni és megbecsülnikell először azokat, akiknek az evangéliumot akarjukhirdetni.

Evangéliumi alapon indult meg az árvaházimunka is. A könyv igen részletesen írja le NehézyKároly tevékenységét a szeretetszolgálatban, a gyü-lekezetben megfogant gondolattól az árvaházakmegalapításán, bővítésén keresztül egészen a ki-telepítésekig. A szeretetszolgálat gyümölcsei meg-mutatkoztak már korábban is a szegények, elesettekgondozásában, de az árvaházi mozgalom példája mais tanulságul szolgálhat arra, hogy nem mindig csaka gazdasági tervezésre vagy megalapozottságra,hanem elsősorban a hitre, mint kősziklára alapozvalehet építeni.

Közben az árvaház igazgatását is ellátó NehézyKárolyt egy nagyobb felvidéki gyülekezet, a kisúj-falui választotta meg lelkipásztorának. Kisújfalu ti-

zenhét éven át volt a kül- és belmisszió központja.Itt alakult meg 1930. szeptember 9-én a BéthelEgyesület is, amely a lelki munkának jogi kereteketadott, és lehetővé tette a kiskoszmályi árvaház, majdkésőbb a lévai és a komáromi árvaházak törvényesműködését. Kiskoszmályon tartották a legjelen-tősebb felvidéki konferenciákat. Az egyik konfe-rencián a bejárat fölött ez a meghökkentő feliratfogadta az érkezőket: „ITT SZERETETET NEVÁRJ!”. Aki ezek után belépett a kapun, felnézveezt olvashatta: „HANEM ADJ!”.

Nehézy Károly komolyan hitt abban, hogy azébredési munka három pilléren áll: a bel- és külmisz-szión, és a ráépülő szeretetszolgálaton, a diakónián.A háromból egyik pillér sem hiányozhat. MolnárMária misszionáriusnő az Admiralitás szigetekenvaló szolgálatához jelentős anyagi támogatást kapotta Felvidékről, ezért 1935-ös magyarországi láto-gatása során elment ide is. Ekkor Nehézy Károlyegy 140 kg súlyú harangot készíttetett, hogy MolnárMária magával vihesse Pitilu szigetére. A harangrapitilui nyelven azt írták fel: „A MESTER ITT VAN,ÉS VÁR TÉGED”. A japán megszállás alatt aztán

Molnár Máriát megölték, a harangot elvitték. Pitiluszigetén ma már csak a „harang” szó maradt em-léknek, melyet a mai napig is használnak a ma-gyarból átvéve.

Könyvének bevételét Szűcs Ferenc egy olyankezdőalap létrehozására ajánlotta fel, amely segíteneabban, hogy Pitilun ismét legyen harang, amelyMolnár Mária és Nehézy Károly emlékét egyarántmegörökítené. Kedves testvéreink, a könyv megvá-sárlásával ennek a harangnak az elkészítéséhez járul-hatnak hozzá.

Puskás Attila

Molnár Mária Nehézy KárollyalKisújfalun, 1936-ban

a harangavatáson

Könyvajánló

A MESTERITT VAN

Szűcs Ferenc könyveNehézy Károly életéről


24

AZ ISTENBEN BÍZOM, NEM FÉLEKNyilasné Darabos Andrea

Közöttünk szolgálnak

Veresegyházról származik a családom, legalább-is édesapám részéről, mert édesanyám a hajdúságiNagyrábén született, onnan költöztek szülőfalumba.A szüleim már itt ismerkedtek meg a 70-es években.Mindkét ágról reformátusok vagyunk, szü-leim hívő emberek. Férjem is itt született. Abarátaink szokták mondani, hogy mi már két-hetes korunktól gyülekezetben voltunk, és ezígy igaz, hisz tulajdonképpen beleszülettünka református közösségbe. Megadatott, hogynekem nem kellett tusakodnom a hitemért, denövekednem a hitben ma is naponként kell.Örülök, hogy követője lehetek őseim hitének.Dédnagyapám és a nagyapám is hosszú időnkeresztül a veresegyházi gyülekezet gond-nokai voltak, ezért heti rendszerességgel for-dultak meg nálunk a lelkészek, részben agondnoki teendőkkel kapcsolatban, de azonkívül is. Minden vasárnap ott voltunk az is-tentiszteleteken és a gyermekalkalmakon.Emlékszem, öcsémmel – amikor már egy kicsitnagyobb volt – mindig együtt mentünk, kíséretnélkül. Nagyobb korunkban eljártunk az ifjúságiórákra, sőt az esti bibliaórákat is szorgalmasan lá-togattam, ami nem volt jellemző a korosztályomra.

Gyermekkoromban Ágai Laci bácsi volt nálunka lelkipásztor. Emlékszem, cukorbeteg volt, és szol-gálata vége felé már egy elképesztően vastagszemüveggel és egy nagyítóval olvasta mindig aSzentírást. Én még nála konfirmáltam 1986-ban.Amikor a betegsége miatt el kellett mennie nyug-díjba, akkor jöttek Koczó Pali bácsiék. Azt, hogy őkoda kerültek nagy kegyelemnek tartom a mai napig.Koczó tiszteletes bácsi volt az a lelkész, akinek azélete megegyezett a szolgálatával. Teljesen hitelesvolt. Zoltánnal az ő idejükben ismerkedtem meg azifiben. Elmondhatom, hogy a mi kapcsolatunk egytipikus gyerekkori szerelem volt. Már régebbről is-mertük egymást, de az ismeretség akkortól alakultát érzelmi kapcsolattá, amikor Zoltán befejezte azáltalános iskolát és gimnáziumba ment. Együtt jár-tunk Tahiba, a konferenciatelepre és együtt jártunka hitben is. Ezután már minden iskolánkat – mond-hatni – egymás mellett végeztük.

Voltak az életemben olyan időszakok, amikorbizony, próbára tette hitemet a Mindenható. Tízéveskoromban elhunyt édesanyám, ami akkor hatalmastörést okozott az életemben. Ezért abban az időbennem is esett jól a gyülekezeti alkalmakra járnom.Nehezen tudtam feldolgozni, miért pont velem,velünk történik ez meg? Nagyszüleim voltak azok,akik ösztönöztek, hogy járjak el továbbra is mindenalkalomra, hisz „akik sírnak, megvigasztaltatnak” aKrisztusban. Lassan magamra találtam, és nekem ishiányzott a közösség. De ezután már másképpenvoltam jelen, mint előtte gyerekfejjel. Érettebben,

bölcsebben, állhatatosabban, ahogy Jakab apostolírja: „a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartástszerez.” (Jk 1,3), amit Péter apostol azzal told meg,hogy a kipróbált hit „sokkal becsesebb a veszendő,

de tűz által kipróbált aranynál” (1Pét 1,7) Úgyérzem, ezután az én hitem kipróbált hit volt. Anyu-kám halálát a vigasztaló ige segített elfogadni Istentől.Mert megtapasztaltam, hogy az ő közelében meg-nyugszik a szív, és jó ott lenni az ő szeretetében. Eztéreztem a közösségben, ez vigasztalt fájdalmamban.„Jobb az Úrban bízni, mint emberekben remény-kedni.” (Zsolt 118,8) Akkor ez az ige adott erőt.

Van egy nagyon kedves igém, ami eddig végig-kísérte az életemet. „Minden féltett dolognál jobbanőrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”(Péld 4,23) Egyébként nagyon sok kedves igém van,de ez mindenek felett áll az életemben. Az esküvői

meghívónkra is ezt írtuk föl. Egész életembenpróbálok erre tekinteni, mert tudom, csak a tisztaszívű állhat meg szent helyén. A gyermekeimnek isaz ige szeretetét szeretném átadni, együtt kiáltva Is-tenhez a zsoltárossal: „Mi módon őrizheti meg

tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednekmegtartása által?” (Zsolt 119,9)

Másik nagy próbatétel az életemben, amikorifjú házasokként sokáig nem kaptunk Istentől gyer-

mekáldást. Elhatároztuk, hogy kiderítjük, van-e ennek valamilyen egészségügyi oka. Egyorvos azt vágta a fejemhez, hogy rossz helyenjárunk, amikor a problémánkkal megkerestükőt, mert ő meddőkkel nem foglalkozik. Sokáignem is tudtam mit kezdeni ezzel a megjegy-zéssel, csak sírtam, sírtam. Nem értettem,miért büntet az Isten? Férjem próbált vigasz-talni, de nem hittem abban, hogy valaha is leszsaját gyermekünk. Átfogta a kezemet ésegyütt imádkoztunk. Aztán elmentünk a KáliIntézetbe. Teljesen véletlenül dr. Kulin Sán-dorhoz kerültünk, aki Kulin Gábor pomázipresbiter rokonságához tartozik. Ő a vizsgálatután azt mondta, hogy nincs magának semmibaja, teljesen egészséges. Nagyon nagy

örömként éltem ezt meg, még most is libabőrösleszek, ha rágondolok. Még nem is tettünk semmit,de az Úristen már megtette a maga munkáját,nagyon hálás voltam neki már ezért az egy mon-datért is. „Ímé, áldásul volt nékem a nagykeserűség” (Ézs 38,17a), hála Istennek, tényleg nemkellett semmilyen beavatkozás, sorban megszületteka gyerekek.

1999-ig éltünk Veresegyházon. Zoltán amikor ateológiára járt, kollégiumban lakott, csak hétvégénés a nyári időszakokban volt otthon. Sokat találkoz-tunk akkoriban Pesten, mert én akkor már ott dolgoz-tam. A munkám mindig adminisztratív jellegű volt.

1999. július 24-én volt az esküvőnk. Akkor mártudtam, hogy lelkészfeleség leszek, mert Zoltán ad-digra túl volt a lelkészképesítő vizsgáján. Az es-küvőnk előtt Szaszák Imrénél voltunk jegyesbeszélgetésen, aki azt mondta, hogy majd meglátod,nem könnyű a papnék élete. Én a – számomra egyiklegkedvesebb – 397. dicséret soraival válaszoltamneki: „Ó Sion ébredj, töltsd be küldetésed!” Mertvalóban küldetésként fogtam fel mindazt, ami várnifog rám. Ezt akkor könnyen mondtam, de valóbanmegtapasztaltam, hogy nem könnyű a lelkészfe-leségek élete. Sokszor kerültem olyan helyzetbe,amit előtte el sem tudtam volna képzelni. Agyülekezetben nagyon sokféle ember van, sok prob-lémával, sok kérdéssel, kéréssel. Amikor ilyenhelyzetbe kerültem, akár itt, akár Szokolyán (mertkerültem néha cifra helyzetekbe), az Úristen mindigadott megoldást és erőt ahhoz, hogy ezeket kezelnitudjam. Egyszer például – itt Pomázon – csöngettek,egy fiatalember állt a kapuban, és azt mondta, hogypisztolyt ad a kezembe, lőjem le, mert tönkre menta családi élete, ezért ő nem akar tovább élni. Behív-tam, beszélgettünk, magamban imádkoztam érte.

Nyilasné Darabos Andrea


25

MINDEN NAP

Mindenható Uram, én Istenem!Reggel, mikor felébredek,Hozzád száll hálás imám,Hogy éjjel vigyáztál ránk.

Megtartottad szeretteimet és engem is,Békés, nyugodt éjszakát adtál.

Azután kérlek, hogy a napunkat is áldd meg,Adj békés, nyugodt, szeretetteljes napot.

Te a kérésemet meghallgatod,S kegyesen mind megadod,

Vigyázol ránk és vezetsz a jó úton.

Este újra dicsérlek az egész napért.Majd újra kérlek,

Légy velünk az elkövetkező éjszakán,Őrködj felettünk,

Adj békés, nyugodt pihenést.Reggel újra dicsérlek,

És kérlek az egész napért,Ez így megy szüntelen.

Te mindig meghallgatod és megadod.Köszönöm hálás szívvel és alázattal

Bőkezű ajándékaidat.

URAM, TIÉD VAGYOK

Én Istenem, én jó Atyám,Most is Hozzád száll az imám.

Benned élek, benned halok,Ezért Uram, Tiéd vagyok!

AZ ÚR SEGÍT

Az Úr segít, s megáld,És vezet szüntelen.

Ha bűn és kín gyötör,Ő fogja kezedet.

Az Úr téged megáld,Csak kérjed hű szívvel,

Habár a vétked sok,Általa egyre fogy,

És Hozzá jutsz közel.

Ha a bűn terhe nehéz,És csüggeszt tégedet,

Jézust hívjad csendben,Majd Ő segít neked.Hisz Ő a keresztetA Golgotáig vitte,

Hogy értünk meghaljon,Minket meggyőzzön a hitnek.

Uram, ha csüggedünk,Te szólíts meg minket.

Csak mondjad azt gyermekem,A teher már könnyebb.

Csak nézz reánk, tekints reánkFénylő trónusodról,

Bár térdünk rogy, végigjutunkA hosszú, keskeny úton.

GYÖNGYÖSI LÁSZLÓNÉSzerintem ezekre a helyzetekre nem lehet előrekészülni, ezeket meg kellett élni, hogy az azokbólmerített tapasztalatok gazdagítsanak. „Az Úrnakáldása, az gazdagít meg” (Péld 10,22a). Mert anehéz helyzeteket is Isten adja a hívő emberszámára, tőle kell kérni mindig a megoldást imád-sággal.

A lelkész élete gyakorlatilag egy nyitottkönyv, üvegfalak között élünk. Én korábban in-kább ennek a nehézségét láttam, de ma már nemzavar. Megszoktam, hogy a nap bármely szakábanbárki becsöngethet, akár kis, akár nagy dologbantanácsot vagy segítséget kérhet. Néha az is elég,ha csak meghallgatjuk az embereket. Már tudom,hogy ez egy gyönyörű szolgálat. Láttuk magunkelőtt, milyen az Isten előtt kedves papi szolgálat,hiszen mindig ilyen lelkészek közelében voltunk,akik példamutatásukkal jelölték ki számunka isaz utat. Ilyen volt például Ágai Laci bácsi, gye-rekkorom meghatározó lelkipásztora. (Az ő egyiklánya Dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr feleségelett.) Nagyon sokat köszönhetünk Koczó Pali bá-csinak és feleségének. Tiszteletes néni a mai na-pig minden beszélgetésünk vagy találkozásunkalkalmával a szívünkre helyezi, hogy nagyon sze-ressük a ránk bízott embereket. De Szaszák Im-rééket is szeretném megemlíteni. Az hogy Szo-kolyán egy énekkart tudtam vezetni, azért voltlehetséges, mert Szaszákné Edit tiszteletes asz-szonyhoz eljárhattam harmóniumon tanulni. Sokidejét rám szánta, csupán szeretetből. Karnagykéntebből táplálkoztam. Már a veresi ifi kórusában isénekeltem, amit Koczó Tiszteletes néni, majd Sza-szák Edit vezetett. Nagyon szeretek énekelni,ezért nagyon örültem, hogy itt is beülhettem azénekkarba. Volt lelkészeinkkel a szoros kapcso-latunkat mutatja, hogy az esküvőnkön SzaszákImre és Koczó Pali bácsi együtt szolgáltak.Mindegyikőjüket nagyon szerettem. Nagy sze-retettel gondolok Fónagy Miklós esperes úrékrais. Nagyapám, mint gondnok, gyakran járt kü-lönböző egyházi összejövetelekre, így őket iskisgyermek korom óta ismerem.

Itt a gyülekezetben a naponkénti szolgálat-ban állás mellett én is a példaadásban látom amagam elsődleges szerepét, feladatát. Minden-ben. Az emberekkel való kapcsolataimban, a gye-reknevelésben egyaránt. Hiszem, hogy az asszo-nyok legfontosabb célkitűzése kell legyen, hogya gyermekeink megmaradjanak az Isten iránti hit-

ben és szeretetben. Az Isten szeretete ott legyena szívükben egész életükben. Erre kell őketnevelni, felkészíteni. Hogy ráébredjenek: nemtudnak Isten nélkül létezni. Annácska nemrégodajött hozzám, és megkérdezte tőlem: „Anya!Ugye milyen jó, hogy az Isten megteremtettengem?” Nekem ez egy annyira szívet melengetőmondat volt, ami boldoggá tett, mert azt tudtammeg belőle, hogy Annácska – akit már mi terel-gettük a hit felé – ezt már komolyan így gondolja:hogy őt Isten teremtette. Néhány napja ő igazítottki engem, amikor azt mondtam neki, hogy:„imádlak”. Azt válaszolta, hogy: „de anya, csakaz Istent imádjuk!”. Valahol ott van már az ő kiséletében a hit.

Boldoggá tesz az is, hogy milyen sok sze-retetet és segítséget kapunk a gyülekezeteinktől.Az asszonyok, bármit kérünk tőlük, jönnek éssegítenek, van, hogy már azelőtt, hogy kérnénkőket. Elmondhatatlanul jó érzés, hogy bizalom-mal fordulhatunk hozzájuk.

A szolgálat nem mindig egy konkrét feladat-ban való részvételt jelent. Az természetes szá-momra, hogy a gyülekezet lelkipásztorát min-denben támogatom és segítem lelkészfeleségként,és az életemmel magam is a gyülekezetemet szol-gálom. A kegyelmi ajándékok azonban sokfélék,tudjuk Pál apostoltól, de a Lélek ugyanaz. Az énszolgálatom is kiterjed a gyülekezeti élet sokféleterületére. Az apró-cseprő dolgoktól kezdveegészen a lelkigondozásig. Szeretném az Úristen-nek a hibátlant megadni.

Megszerveztem és máig is szervezem a va-sárnaponkénti gyermekfelügyeletet. Hiszem,hogy így a szülőket és a gyermekeket is a gyü-lekezethez lehet szeretni. Jézusnak is mindigfontosak voltak a gyerekek. Régi álmom, hogymegszervezzem a gyermekénekkart. Annyi gyö-nyörű zsoltárunk és dicséretünk van. Ágai Lacibácsi idejében nekünk minden vasárnapra fel voltadva egy ének, amit meg kellett a következő al-kalomra tanulnunk. Ezek mind énekeskönyviénekek voltak. Nagyon sokat ebből az időből is-merek. Bíró Kriszti egy-egy alkalomra fölkészítia gyerekeket – ezt nagyon köszönöm –, és az is-tentiszteleteken énekelnek, de jó volna, ha ezfolyamatos lenne. Másnak is említettem már eztaz ötletemet, kaptam is biztatást, de nem tudom,hogy időben ezt hogyan tudnám most megoldani.Majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek... És

akkor talán megvalósul a másik ál-mom is, hogy bejussak a szerdai bib-liaórákra, erre is nagyon vágyom.Mert mindig jó az Úristen közelébenlenni. Én nem tudom máshogy el-képzelni az életemet, csak vele. Nemtudok még gondolni sem arra, hogyne tőle kérjem el a mindennapi dol-gainkat, ne az ő kezébe helyezzem azéletünket. Nekem biztonságot ad,hogy tudom, ő mindig velünk van ésegyengeti az útjainkat. Benne bízom,és nem félek.

Lejegyezte: Puskás AttilaA lelkész család


26

Még tíz perc a mise kezdetéig, mégis hatalmasa tömeg a Csobánkai Szent Anna templom előtt.Parkolóhelyet kereső hívek, vidáman beszélgető cso-portok Isten háza előtt, amibe a lelkes gyülekezetitagok pótszékeket hordanak be. Nem meglepő ahatalmas „érdeklődés”, hiszen Szent Annát, a temp-lom névadóját ünneplik. Ez alkalomból – és az új,templomhoz vezető gyalogos út felszentelésére –meghívott ferences szerzetes, Böjte Csaba testvér tartmisét a csobánkai és a környékről érkezett istenfélőembereknek.

Nem új a kapcsolat az erdélyi Dévai Szent Fe-renc Alapítvány és a pilisi település között. A gyer-mekmentéssel foglalkozó alapítvány itt, nálunk ismenedéket nyújt a rászoruló gyerekeknek és csalá-doknak: az Élet Háza gyermekotthonban mindenkitszívesen látnak.

Nem csoda, Csaba testvérért rajonganak a gye-rekek. És ugyanez igaz fordítva is. Hatalmas a sze-retet, az atya keresztelőt sem tud megtartani anélkül,hogy oda ne rohanna és át ne ölelné az egyikapróság. A templom előtt pedig kígyózó sorokvárják, alig tudom pár percre diktafonvégre kapni– mindenki vele akar beszélni, vagy legalább aszerzetes által írott könyvet dedikáltatni.

De ne szaladjunk ennyire előre! Hogyan isindult a gyermekmisszió? Böjte atya, vagy ahogycsak a csöppségek (na jó, a nagyok is) hívják,Csaba testvér, Erdélyben kezdte missziós mun-káját. Sanyarú sorsú, sokszor az éhhalál széléntengődő apróságokat karolt fel, árvákat és elha-gyottakat egyaránt, vagy akiket a szülei anyagiokok miatt nem tudtak a szükséges, egészséges

körülmények között nevelni. 1992-ben vett előszörmagához pár utcagyereket Déván, ahol a helyi, el-hagyatott ferences kolostor lakatját leverve, új ott-honba költöztek. A román hatóság – természetesen– többször felszólította, hagyják el az épületet, demindhiába. Az árvákat felkaroló szerzetes hírefutótűzként terjedt, nem csak Erdélyben, de annakhatárain túl, Magyarországon is. Azóta Erdélybenhetvenkét ház ajtaján kopogtathatnak a rászorulók.Egy-egy nevelő általában hat-nyolc gyermekkelfoglalkozik, az alapítvány pedig nem csak az alapvetőlétszükségletekről – lakhely, étel, ruházat – gondos-kodik, de nagyon fontos számukra a lurkók oktatásais. Aminek természetesen része a vallási és erkölcsinevelés is. Azóta több ezer gyerek nőtt ki Csabatestvér és segítői szárnyai alól, sőt, az atya azóta, mintmondja, nagytatai feladatokat is ellát.

Pár éve keresték meg a csobánkai missziósnővérek, van nekik itt egy házuk, hatalmas, 3,2 hek-táros területen, festői környezetben, odaadnák, szol-

gálja ez is a gyerekeket, családokat. A ProhászkaOttokár Élet Háza ajtaja 2009 óta áll nyitva mindengyermek, család előtt. „Hál’ Istennek – meséli Csabatestvér – Magyarországon nem olyan nagy a prob-léma, mint Erdélyben. Itt talán kevesebb a rászoruló.De ettől függetlenül bárki zörget nálunk, amit Istennevében kérnek, megadjuk nekik. Mi végezzük el azta munkát ingyen, amit más pénzért sem tenne meg.”Jelenleg tizenhét gyermek él az Élet Házában, min-denféle korú és nemű, jöttek a szélrózsa mindenirányából. Nevelőszülős ház, ami azt jelenti, egynevelő négy-öt gyermekért felel, él együtt. Védik az

érdekeiket, gondoskodnak oktatásukról, ellátá-sukról, nevelgetik őket, foglalkoznak velük, ésami a legfontosabb: szeretik őket, mintha édesgyermekeik lennének. 2011 óta pedig családi nap-közit indítottak hét gyermekkel.

„Na, és milyenek ezek a gyerekek?” –kérdezem az atyát. „Ugyanolyanok, mint bármi-lyen apróságok szerte a világon. Aranyosak, ked-vesek. Hiszen Isten minden gyermeket egyagyagból gyúrt. Volt, akit tovább hagyott amikróban, azok barnábbak lettek, de mindegyikegyformán az Úré.”

Hardi Judit

Böjte Csaba ferences rendiszerzetes, a Dévai Szent

Ferenc Alapítványalapítója

“...mindegyik egyformán az Úré”

MENEDÉK ISTENNÉLBÖJTE CSABA CSOBÁNKÁN

CSOBÁNKÁN SZOLGÁLT A PSALMUS KÓRUS2013. JÚLIUS 28.

Július 28-án vasárnapra a csobánkai SzentAnna napi búcsú rendezvényeinek szervezőimeghívták gyülekezetünk kórusát is, mely felké-résnek kórusunk örömmel tett eleget. A ren-dezvényt a helyi Petőfi Sándor Általános Iskolaudvarán tartották meg. A résztvevők között voltakversmondók, hagyományőrző néptáncosok, voltszájharmonikás, mi pedig vallásos keresztyénénekekkel szolgáltunk. Nagyon meleg volt, ígyörömmel fogadtuk a hűsítő ásványvizet. Ezenkívül pogácsás, süteményes, gulyásos vendég-látással is kedveskedtek. Sokaknak ez jól is jött,

mivel istentisztelet után, rövid próba közbeik-tatásával mentünk Csobánkára, ezért elég későnkerült ránk a sor. Három énekkel, Orbán Laci bácsimagyar történelmi tárgyú versével – melyet magamondott el –, és Orbán János éneklésével szolgáltunk.János Ézsaiás próféta cselekedeteiből vett éneket adottelő gitárkísérettel. A refrén éneklésében kórus-vezetőnk, Bíró Kriszta is részt vett.

A műsorközlő úgy köszönte meg ünnepiszolgálatunkat, hogy boldog érzéssel töltött elmindenkit ez a lélekemelő szolgálat.

Andrási Jánosné Marika

Orbán Laci bácsi és a kórus szolgálataBíró Krisztina és Orbán János


27

ÁLDÁS, BÉKESSÉG!A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapja

Cím: 2013 Pomáz, Hősök tere 1.; – Telefon: 06-26-325-297Csobánkai Gyülekezeti Ház: 2014 Csobánka, Béke u. 19.E-mail cím: [email protected]ím: http://www.pomaz.reformatus.hu

Gyülekezetünk számlaszámai:Pomáz: 10918001-00000034-47170002Csobánka: 10918001-00000034-47170019

Felelős kiadó: Nyilas Zoltán lelkipásztor (e-mail: [email protected])Szerkesztőbizottság: Nyilas Zoltán, Hardi Péter, Mazaray Sándor, GörbeFerenc, Dr. Puskás AttilaSzerkesztő: Dr. Puskás Attila (e-mail: [email protected];Tel.: +36-20-9355-362)Terjesztési felelős: Erdélyi Sándor (e-mail: [email protected];Tel.: +36-20-9325-110)

Megjelenik kéthavonta 400 példányban, ingyenes terjesztésben.

Gyülekezeti újságunkkövetkező száma várhatóan

2013. október 27-énjelenik meg.

NAPLÓAlkalmaink voltak:2013. június 23. – Hálaadó istentisztelet és az új szószék felszenteléseCsobánkán. Közöttünk szolgált Dr. Szabó István püspök.2013. július 7. – Az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) küldötténeklátogatása gyülekezetünkben.2013. július 8-13. – Gyermektábor Móron (Szolgáló Szeretet Háza).2013. július 19. – Ifjúsági éjszakai kirándulás a Pilisben.2013. július 28. – A Psalmus Kórus szolgálata a csobánkai Szent Anna napi búcsún.2013. augusztus 12-16. – Ifjúsági tábor Balatonkilitin.

*Tervezett alkalmaink:2013. augusztus 21-23. – Napközis gyermektábor Pomázon.2013. augusztus 25. – Újkenyérért való hálaadó istentisztelet úrvacsorai közösséggel.2013. augusztus 25. – II. Papkerti hangverseny; presbiteri gyűlés.2013. szeptember 1. – Tanévnyitó istentisztelet a pomázi templomban.2013. szeptember 8. – Gyülekezeti délután a szurdokban (15 órától).2013. szeptember 15. – Szabó András és Petrőczi Éva irodalmi estje a po-mázi gyülekezeti házban, 17 órától (Ars Sacra hét).2013. szeptember 20. – A Praetorius kamarakórus hangversenye templo-munkban, 19 órai kezdettel (Ars Sacra hét).2013. szeptember 28-29. – Zilahi testvérkórusunk érkezése és szolgálata.2013. október 6. – Hálaadás vasárnapja.

*Keresztelő:2013. június 30. – Kiss Botond, Léhi Amina Diána.2013. július 21. – Vandrus Nikol.2013. július 28. – Hidvégi Lilla.2013. augusztus 4. – Kollár Kamilla és Kollár Barbara.2013. augusztus 11. – Kovács Máté.2013. augusztus 18. – Szegedi Norbert (Pomáz); Gulyás Hédi és Gulyás Bálint (Csobánka).

*Házasságkötés:2013. július 20. – Gazsi Csaba és Katona Dorottya házasságkötésénekmegáldása a pomázi templomban.

*Halálozás, temetések:– 2013. május 22-én elhunyt Szabó Istvánné (†98) testvérünk, megem-lékezést tartottunk 2013. június 18-án a csobánkai imaházban.– 2013. június 15-én elhunyt Vincze Zuzsanna (†59) testvérünk, temetése2013. június 28-án volt Szentendrén.– 2013. június 18-án elhunyt Bereczki János (†64) testvérünk, temetése2013. június 27-én volt a pomázi református temetőkertben.– 2013. június 22-én elhunyt Szabó Kálmán (†72) testvérünk, temetése2013. július 3-án volt a pomázi katolikus öregtemetőben.– 2013. július 2-án elhunyt Vad Jenő Antal (†66) testvérünk, temetése 2013.július 11-én volt a pomázi református temetőkertben.– 2013. július 20-án elhunyt Ördög Sándorné (†57) testvérünk, temetése2013. július 25-én volt a pomázi református temetőkertben.– 2013. augusztus 1-jén elhunyt Markovics Lászlóné (†59) testvérünk,temetése 2013. augusztus 8-án volt a pomázi református temetőkertben.

Gyülekezetünk rendszeres alkalmaiHétfő: 9.30 baba-mama kör Pomázon (hónap első és harmadik hétfőjén)

17.00 imaóra (páratlan heteken) PomázonKedd: 18.00 kékkereszt alkalom Pomázon

18.00 bibliaóra CsobánkánSzerda: 18.00 bibliaóra PomázonCsütörtök: 18.00 imaóra (páratlan heteken) CsobánkánPéntek: 19.00 ifjúsági bibliaóra PomázonVasárnap: 9.00 istentisztelet és gyermekistentisztelet Csobánkán az

imaházban10.30 istentisztelet és gyermekistentisztelet Pomázon a temp-lomban, illetve a gyülekezeti házban

ÉS LESZNEK KETTEN EGY TESTTÉ

Július 20-án kötött házasságot a pomázi temp-lomban Gazsi Csaba és Katona Dorottya.

Isten áldását kérjük házasságukra.


28

ANNO

Még csak egy hírmondó semMaradt meg belőlünk.Így ennek érdekében

Intelek titeket,Béküljünk meg Nyugattal

Ameddig még lehet.”Ezzel a hadvezérekEgyet is értettek,És királyuk fejéreKoronát tetettek.A jó egyetértésnekAz lett az áldása,

Magyaroknak sokáigNem volt bántódása.Ez a gyönyörű ország

Azóta is fennáll.Sajnos közben feldúlta

A török és tatár.De az országra nézveMég nagyobb siralom

Az, hogy bekövetkezettA gyászos Trianon.

Orbán LászlóHAJDAN ÉS MA

Hajdan az embert az IstenMikor megteremté,Lakásuk és idejükSorra elrendelé.

Majd a népeknek sorsátKésőbb úgy rendezte,

Hogy magyarnak jutottA Kárpát-medence.

Tetszett e szép kies tájA mi őseinknek,

S a sok vándorlás utánItt letelepedtek.

Bár itten sem élhettekHáborítatlanul,

De küzdöttek sorsukértElszántan, magyarul.Sőt, hogyha harcosaik

Lovaikra ültek,Egész Európában

Nyiluktól rettegtek.István belső harc közt lett

Első magyar király,Uralkodása révén

Megszűnt a sok viszály.A király mindeneketÚgy összpontosított,

Hogy egy szép magyar hazátJól meghonosított.

Bölcs s előrelátó voltSzent István királyunk,S vezéreihez így szólt:

„Jó lesz, ha vigyázunk!”„Mert hogyha Európa

Összefog ellenünk,

Mert akkor nem kíméltékBizony nem is szánták,

Szétszabdalták úgy, mint aPiaci portékát.

Pedig a magyar hazaMindig szent volt nekünk,

Hisz ezer évig védtékEzt a mi őseink.

Ettől fogva árván élEz a kicsi ország.

Így hívják azóta, hogyCsonka-Magyarország.De viharfelhők járnakMég most is felettünk;

S ha Isten nem irgalmaz,Örökre elveszünk.

Ne is legyen emberbenNekünk bizodalmunk.

Mert csak a MindenhatóLehet az oltalmunk.

Ma remény nélkül élnekKöztünk nagyon sokan,Ki vigasztalná szívünk,

Amely boldogtalan?Ha bűneinkre nézünk,

Azok lesújtanak.Alig merjük azt kérni:

„Isten, áldd a magyart!”Ezért a Golgotára

Vetjük tekintetünk,Mely igaz utat mutat,És áldást hoz nekünk.

Budakalász, 2011. június 4.

Gyülekezeti kirándulás KecskemétenSzűcs Ferenc lelkipásztorsága idején

a pomáz-csobánkai református társegyházközség...

Documents