a stressz És megküzdés vizsga tételek

7/17/2019 A Stressz És Megküzdés Vizsga Tételek

http://slidepdf.com/reader/full/a-stressz-es-megkuezdes-vizsga-tetelek 1/57

1

A STRESSZ ÉS MEGKÜZDÉS VIZSGA TÉMÁK

1. A stressz jellemzők

2. Életszakaszok, krízisek és megküzdés modelljei

3.

A kognitív pszichológiai modell felfogása a gondolkodási torzításokról



2

4. A megküzdés modelljei

OLÁH KÖNYVBŐL (ebben benne van az 5-6-7-es tétel is) A megküzdés modelljei

A megküzdés fogalmának az értelmezésére az elmúlt évtizedekben különbözô pszichológiaimodellek születtek, ennek a fogalamnak a karrierje leghitelesebben mégis egy Lazarus elôtti,és egy Lazarus utáni szakaszolással jellemezhetô. Mr. Coping, ahogy Lazarust szakmán belülemlegetik, színrelépése és munkássága nyomán vált ugyanis a megküzdés fogalma a stressz- ésemóció- kutatásban fôszereplôvé. Történeti sorrendben a legmarkánsabb modellek, a

pszichoanalitikus felfogás vagy a megküzdés ego-modellje (Freud, Anna Freud, Haan); az

állatpszichológiai modell; a trait modell; és a tranzakcionalista felfogások amelyen Lazarusmodellje illetve az azt módosító modellek értendôk.

A pszichoanalitikus felfogás

A klasszikus analitikus értelmezés szerint a megküzdés azokat az ego-manôvereket jelenti,amelyekkel az ego a külvilágból jövô fenyegetéseket kezeli. Az intrapszichikus konfliktusokmegoldásának eszközrendszerét az elhárítómechanizmusok adják. Míg a megküzdés tárgya éscélpontja a külvilág, a külsô veszély és fenyegetettség, az elhárító vagy védekezômechanizmusok a belsô veszélyek ellen védik az egot. A legfontosabb szempont a coping és azelhárítás megkülönböztetésben az, hogy a megküzdés tudatos harc, szembeszállás az ismertkülsô veszéllyel vagy tudatos elkerülése a fenyetô helyzetnek, az elhárítómechanizmusokugyanakkor tudattalanul működnek. Az analitikus irodalom klasszikus vonala, a megküzdés

elemzésével csak érintôlegesen foglalkozott, érdeklôdésének középpontjába azelhárítómechanizmusok működése, kategorizálása és patológiás folyamatokkal valóösszefüggésének tanulmányozása állt. A védekezés fogalmát Freud elsôként 1894-ben "The

Defense Neoropsychoses" c. munkájában definiálta, mint az "ego küzdelmét (struggle of theego) a fájdalmas vagy elviselhetetlen gondolatokkal vagy érzésekkel szemben". Késôbbimunkáiban a védekezést az ösztönharcban illetve a külvilági fenyegetésekkel szembeniküzdelemben a vereségét és tehetetlenségét elismerni vagy a rámért csapást elviselni kénytelenego feszültségkezelô munkamódjaként értelmezi. A "Gátlás, tünet, szorongás" c. munkájában(1926) Freud így ír: "védekezésnek tekinthetô minden olyan technika, amelyet az ego azokbana konfliktusokban alkalmaz, amelyek neurózishoz vezethetnek". Bár magára a coping

fogalomra Freud írásaiban nincs utalás, Freud értelmezése szerint az ego feladata a külvilágiveszélyekkel szembeni küzdelem és helytállás, a veszélyforrások kezelése (mastery), és az egoakkor kényszerül védekezô manôverekre, ha ennek a feladatnak képtelen eleget tenni. A

védekezés, az elhárítómechanizmusok használata valójában a megküzdés kudarcának akövetkezménye. Az analitikus szerzôk közül a coping fogalmát elsôként Anna Freud említi (D.Burlingham, és A. Freud 1944). Anna Freud szerint a mindennapi konfliktusok normáliskezelésének módja feltételezi az érzelmi élet feletti kontrollt, amikor úgy szállunk szembe afenyegetésekkel vagy kerüljük el azokat, hogy közben nem transzformáljuk, nem változtatjukés nem nyomjuk el érzéseinket és nem torzítjuk el a valóságot, ahogy azt a védekezések

alkalmával megtesszük. Anna Freud munkásságának középpontjába az elhárítómechanizmusoktanulmányozása állt, írásaiban több helyen is hangsúlyozta azonban azt, hogy az ego számára



3

más lehetôségek is rendelkezésre állnak a "problémák kezelésére", az "impulzusokkal valófoglalkozásra" (mastery of impulse). Freudhoz hasonlóan azt az álláspontot képviselte, hogyvédekezésre akkor kerül sor, ha más próbálkozások kudarccal jártak. A probléma kezelés éskonfliktus megoldás ezen adekvát, tanulás útján elsajátítható módjainak az elemzô leírásávalazonban ô is adós maradt. Freuddal ellentétben ugyanakkor több helyen is kifejti azt - ahogy

erre L.B. Murphy (1970) is rámutatott - , hogy a védekezés útján való konfliktus kezelés nemf eltétlenül patológiás, és az általa a védekezô mechanizmusok listájához tizediknek "ragasztott"szublimációt a normális személyiség- szférához tartozónak tekintette, inkább mint neurotikus

jelenségnek. Az analitikus szerzôk közül Norma Haan foglalkozott legbehatóbban a copingfogalmának elemzésével, a megküzdés és védekezés közötti különbség meghatározásával(Haan,1977). Haan szerint az általa rendszerbe foglalt ego-funkciókon (kognitív funkciók,reflexív-önérzékelô funkciók, figyelem-összpontosító funkciók, érzelmi impulzusokatszabályozó funkciók) belüli alaptevékenység-formák (diszkrimináció, leválasztás, ok -okozati

megjelenítés, válasz késleltetés, érzékenység, idô visszaállítás, szelektív tudatosítás, eltérítés,

átalakítás) megküzdô (coping), védekezô (defensive) és töredékképzô (fragmentary) módonműködtethetôk az ego által mind extrapszichikus, mind intrapszichikus fenyegetések esetén. Amegküzdô, a védekezô és a töredékképzô ego-funkcionálás az alábbi alapvetô különbségekkel

jellemezhetô: A megküzdés magában foglalja a célt, a választást, a rugalmas váltást, megmaradaz objektív valóság világában, és megengedi a megfelelô érzelmek kifejezését. A védekezéskényszerített, tagadó, merev, torzítja az objektív valóságot és logikát, utat enged a rejtettimpulzusok kifejezésének és megtestesíti azt a várakozást, hogy a szorongástól anélkül ismegszabadulhatunk , hogy a problémával közvetlenül foglalkoznánk. A töredékképzés vagyfragmentálás automatizált, rituális, egyéni szabályokat követô, érzelmileg irányított ésirracionálisan működô abban az értelemben, hogy az objektív valóságot nyílvánvalóan sérti.Haan szerint a megküzdés az egészséges és normális ego működési-mód a konfliktusokkezelésére az összes ego-funkció vonatkozásában, a védekezés neurotikus vagy hosszabb távonneurózist eredményezô ego-manôver, a töredékképzés pedig pszichotikus vagy pszichózishoz

vezetô munkamód. Egy példán érzékeltetve a működési módok különbségét: az ego azt afeladatát, hogy a másik ember csak részben kifejezett érzéseit vagy gondolatait megértse,teljesítheti empátia (coping), projekció (védekezés) és téves elméletalkotás (töredékképzés)útján. Az interperszonális érzékenység, mint alap ego-funkció a realitáshoz való viszony, azemocionális irányítottság, a rugalmasság és az alkalmazkodási eredményesség vonatkozásábana működési módok függvényében realizálódik. Az empátia magas fokán halvány jelzések

alapján is képesek vagyunk megérteni és megérezni a másik ember problémáit. A folyamatlényege hasonló a projekció esetén is, egy erôs élményállapot egy küszöb körüli érzékelésitartományban lévô ingerre mobilizálódik. A projekció áldozatai legtöbbször nem a tisztatekintetű emberek, hanem olyanok akiknek az arcára "ráégett" az ellenségeskedés vonása.Fizikailag is "rajtuk van" a kulcsinger, amibe a negatív érzéseivel mit kezdeni nem tudó ember

belekapaszkodik, ez a kulcsinger aktiválja a negatív ellenséges reagálást. Míg az empátiábanegy finom diszkriminációval észlelt ingeregyüttesre érzelmileg adekvátan reagálunk, a

projekcióban a "végtermék" a reagálás inadekvát. A különbözô ego-folyamatokban megjelenômegküzdô, védekezô és töredékképzô munkamódok azonosítására Haan (1977) mérési eljárástdolgozott ki, ennek ismertetésére a módszerek tárgyalásakor visszatérünk majd.



4

Összegezve az analitikus pszichológián belüli értelmezéseket, azt mondhatjuk, hogy néhány, acoping és a védekezés fogalmát differenciáltan elemzô írás kivételével az általánosan elfogadottanalitikus álláspont az, hogy a fenyegetések elhárítása a konfliktus-megoldás az ego feladata,külvilági fenyegetések esetén a megküzdés dominál (ezt azonban a "mastery" fogalmávalf ejezik ki inkább), az intrapszichikus konfliktusokat pedig védekezô vagy elhárító-

mechanizmusok útján kezeli az ego. A megküzdés tudatos és egészséges, a védekezés nemtudatos és patológiás inkább.

Az állatpszichológiai modell

Az alapvetôen az állatpszichológiai stressz-kutatásokat jellemzô felfogás szerint copingnaktekinthetô minden olyan viselkedéses válasz, amely kontrollálni képes az averzív környezetihatásokat, azáltal, hogy csökkenti az arousalt, a félelmet vagy egyéb drive-okat. Az

állatpszichológiai modell keretében a megküzdô viselkedés, menekülô, támadó és passzív

módjait különítették el, és az állatoknak az elôrejelzett, a random módon megjelenô, akontrollálhatatlan és a kontrollálható fenyegetésekre adott válaszait elemezték, vizsgálva azilyen helyzetekbeli magatartás eredményességének vagy eredménytelenségének szomatikuskövetkezményeit. Eredményes illetve sikeres copingról beszéltek akkor "ha az állat gyomranem sérült meg" a sorozatos stresszhatások alatt. (Levin, Weinberg és Ursin, 1978; Levin ésUrsin, 1980 )

A megküzdés mint vonás, a szeméiyiség és coping összefüggése

A személyiség vonások jelentőségét középpontba állító megküzdési modellek a megküzdéskutatások hajnalán magát a megküzdést a nehézségek kezelésének módját is a személy tartós

jellemzőjének, stabil vonásának tekintették, feltételezve azt, hogy a stresszor tulajdonságaitól,a kontextustól függetlenül az emberek ha stressz állapotban vannak előnybe részesítenek egyesreagálási módokat. A coping trait modellje azt hangsúlyozza, hogy az emberek konzisztens vonásokat, stratégiákat,védekezô manôvereket dolgoznak ki, tanulnak meg a konfliktusok kezelésére, a fenyegetésekelhárítására, és ezeket rájuk következetesen jellemzően alkalmazzák mindenféle stresszelkapcsolatban.

Ez a következetesség megnyílvánulhat pl. abban, hogy egyesek felerősítik, felnagyítják a

fenyegetések és veszélyek jelentőségét, perceptuálisan nyitottabbak a veszélyt jelző ingerekre,vagy ellenkezőleg igyekeznek homályban tartani, perceptuálisan elhárítani a veszéllyel ésfenyegetéssel való szembesülést. A represszió-szenzitizáció (Byrne 1964), a monitoring-

blunting, a vigiláns-elkerülő pólusokkal leírt személyiség jellemzőket kezdetben úgytekintették mint tartós vonásokat amelyek kimunkáltsági szintje jelentősen meghatározza, azthogy egy adott személy hogyan viselkedik fenyegetettség, kár vagy veszteség esetén. Aszenzitizátor, a monitorozó és a vigiláns személy fokozott érzékenységet mutat a veszély

jelzései iránt, nehezen teszi túl magát a megrázkódtatásokon és erősen motivált arra, hogy a bizonytalanságot információ kereséssel szüntesse meg. A represszor, a kognitív elhárítással éshomályosítással jellemezhető személy ugyanakkor igyekszik figyelmét elterelni a veszély

jeleiről, perceptuális küszöbemelkedést mutat a fenyegetésekkel szemben. A szenzitív személy



5

nehezen tolerálja a bizonytalanságot ami minden fenyegetés jellemzője, ezért igyekszikmindent megtudni a veszély természetéről, a represzor személy a veszély tudatával együttjáróvegetatív arousal növekedés kellemetlen élményét viseli nehezen, ezért amíg teheti igyeksziktávol tartani magát a fenyegetéssel való szembenézéstől. A negatív hatásokhoz (kár, veszteség,veszély) való viszonyulás mindkét szélsőséges módjának a szenzitizációnak és a repressziónakegyaránt megvan a maga adaptív értéke a megküzdésben és a sikeres alkalmazkodásban. A

szenzitizáció, a monitorozó információszerzés a fenyegetés természetének feltárását és akezelés adekvát módjainak a kidolgozását szolgálja, a represszió pedig a megrázkódtatásokonés a veszteségeken való túllépést segíti elő. Mindkét stratégia eredményr e vezethet ha a

kontextusnak megfelelően a maguk helyén alkalmazzák. Kihívások és fenyegetések esetén,illetve olyan helyzetekben ahol a megküzdő személy kontrollképes, akkor a szenzitizációval ésa monitorozással érdemes élni, kár és veszteség esetén vagy olyan körülmények között amikora kontroll birtoklására nincs mód a represszióval lehet jobban alkalmazkodni a stresszhez. Aszemélyiség és megküzdés kapcsolatában a vonásokat és a megküzdési stratégia preferenciákat

izoláltan szemlélő megközelítések helyett a 80-nas évektől kezdődően a viselkedést a kontextusfigyelembe vételével szabályozó holisztikus személyiségműködés elemzése került a fókuszba.Ezen szemlélet szerint a személyiségvonások dinamikus kölcsönhatásban a kontextusigényeivel összehangoltan szabályozzák a megküzdést. Egy reziliens személy pl. a helyzetszabta kontroll lehetőségek függvényében választ egy adott kontextusban a represszív vagy amonitorozó megküzdési stratégia közül, amelyek hatékony alkalmazására személyiségekomplexitása függvényében képes. A személyiség alapadottságok behatárolják, kijelölik azon alkalmazkodási formák és szokásokkörét amelyeket az emberek stressz állapotban mutatnak. Az emberek magatartását markánsszemélyiség jegyeik határozzák meg nehezített alkalmazkodási feltételek esetén is. Aszemélyiség kutatást uraló Big Five modell képviselői szerint valódi hajlamaink a stressz alatttárulnak fel leginkább, ezért a megküzdés kutatás csak a személyiségtényezők figyelembevételével lehet eredményes. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a megküzdés a stressz helyzetekbena maga jellegzetes vonásaival jelenlévő individuum tevékenysége. A személyiség ötalapdimenziója (extroverzió, barátságosság, neurotikusság, lelkiismeretesség, nyitottság)meghatározza a fenyegetések jelentőségének megítélését (a neurotikusság pl. erősíti avonzódást a negatív érzelmek megtapasztalásához; az extrovertált személy hajlamosabbkihívást észlelni mint fenyegetést) az információkeresést és a problémacentrikusságot(nyitottság), az önfegyelmet és a kitartást (lelkiismeretesség) valamint a társas támasz

igénybevételét (barátságosság) vagyis mindazon tényezőket amelyek a streszhez valóalkalmazkodás eredményességét meghatározzák. Világosan kell látni ugyanakkor azt, hogy akorrelációk a személyiségvonások és a megküzdési stratégiák között azért olyan magasak merta személyiségvonások definícióik szerint szokások integrált egységei, míg a megküzdésistratégiák olyan szokások amelyeket az emberek stresszhelyezetekben mutatnak.Operacionálisan a megküzdési stratégia tehát nem más mint a vonás építőköveként tekinthetőszokás amit egy személy stresszteli körülmények között alkalmaz ezért nem okozhatmeglepetést pl. az, hogy a barátságosság mint vonás és a társakhoz fordulás mint szokás erősenkorrelál.



6

A kognitív tranzakcionalista coping modell

Ellentétben a megküzdés trait jellegű értelmezésével, Lazarus tranzakcionalista copingmodelljének központi gondolata, hogy a viselkedés a személy és környezet közötti dinamikuskölcsönhatás eredménye, és a coping egyike azon központi változóknak, amelyek ezt atranzakciót nehezített alkalmazkodási feltételek esetén moderálják. Az irodalomban legtöbbetidézett és legáltalánosabban elfogadott lazarusi definíció szerint "megküzdésnek tekinthetôminden olyan kognitív vagy viselkedéses erôfeszítés, amellyel az egyén azokat a külsô vagy

belsô hatásokat próbálja kezelni, amelyeket úgy értékel, hogy azok felülmúlják vagyfelemésztik aktuális személyes forrásait". A coping fogalmát, mint kulcsfogalmat, Lazarus aStressz kognitív tranzakcionalista elmélete (1974) illetve újabban az Érzelem kognitívmotivációs viszony elmélete keretében dolgozta ki. Ezeknek az elméleteknek a másik központifogalma a kognitív értékelés (cognitive appraisal). Lazarus értelmezése szerint egy adottszemély-környezet interakcióban, mind az érzelem erôssége és minôsége, mind a megküzdés

módja a kognitív értékelés következménye. Ez a felfogás alapvetôen eltér a korábbi copingértelmezésektôl, amelyek azt hangsúlyozták, hogy a coping egy olyan válasz, amit az emóciók

pl. a szorongás váltanak ki. Az analitikus modellben pl. az elhárítómechanizmusokat aszorongás aktiválja, az állatpszichológiai és a tanuláspszichológiai coping modellben amegküzdô válasz a feszültséget redukálja, és a magas drive-szint hatására mobilizálódik(Dollard és Miller, 1950). Lazarus modelljében a coping szintén intim módon kapcsolódik azérzelmekhez, részt vesz azok szabályozásában, de a coping is és az emóció is az appraisalkövetkezménye. A személy-környezet tranzakcióban a kognitív értékelés folyamata kétegymáshoz dinamikusan kapcsolódó szakaszra bontható. Beszélhetünk elsôdleges ésmásodlagos appraisalrôl. Az elsôdleges értékelés azt tisztázza, mit jelent, mi a jelentôsége azaktuális személy-környezet interakciónak a személy aktuális jóléte, kényelemérzeteszempontjából, tágabb értelemben az egész életének alakulása szempontjából. A másodlagosértékelésben történik meg azoknak a forrásoknak a számbavétele, amelyek a megküzdés soránmobilizálhatók. A kérdés, mit is tehetek én ebben az interakcióban? Az elsôdleges és amásodlagos értékelés is további komponensekre bontható. Az elsôdleges értékelésben az egyiklényeges komponens az adott környezeti hatás vagy változás motivációs relevanciájának amegállapítása, ami annak tisztázását jelenti, hogy érint-e, és ha igen milyen mértékben,személyes célokat az adott változás. A másik értékelési szál a motivációs kongruencia vagyinkongruencia vizsgálatát jelenti, mennyire egyezik meg vagy milyen mértékben tér el az adott

hatás attól amit a személy akar. Az elsôdleges értékelés harmadik komponense az interakcióego-involváltsági fokának megállapítása. A másodlagos appraisal elsôként az adott változás ésinterakció kiszámíthatóságát, kontrollálhatóságát vizsgálja, továbbá azt, hogy ki vagy mi az

okozója, kézbentartója a változásnak, ki lehet a felelôs azért, hogy a hatás elôállt. A másodikkomponens a másodlagos értékelés folyamatában, a problémacentrikus beavatkozáshoz

bevethetô coping stratégiák számbavétele, mindazon erôforrások és lehetôségek feltérképezése,amelyek az interakció menedzseléséhez igénybe vehetôk. A harmadik komponens az érzelemregulációját szolgáló megküzdési források feltárását jelenti, azoknak a lehetôségeknek amegvizsgálásáról van itt szó, amelyek a helyzethez való pszichológiai alkalmazkodást lehetôvéteszik. A másodlagos értékelés újabb komponense a jövôre vonatkozó elvárásokat elemzi,

becslések történnek arra vonatkozólag, hogy, hogyan alakulhat az interakció az egyes



7

megküzdési stratégiák bevetése esetén, vagy akkor, ha az egyén egyáltalán nem avatkozik be.Folkman és Lazarus (1988) kidolgozott egy eljárást, amellyel különbözô feszültségkeltôkörülmények között mérhetô a megküzdési folyamat. (Ezt a Megküzdési módok kérdôívet amódszerek kapcsán mutatjuk be). Elutasítva a coping leegyszerűsített kimenet-bemenet

modellben való vizsgálatát (lásd pl. klasszikus stressz-kutatások) Lazarust és munkatársaitelsôsorban a folyamat-orientált kutatások érdekelték, és a megküzdô viselkedést is abból aszempontból elemezték, hogy milyen szerepet játszik abban a tranzakcióban, ami a stresszelô,fenyegetô környezet és a benne élô személy között zajlik (Lazarus, 1993). Az 1950 óta végzettvizsgálataik (Lazarus és munkatársai 1952, Lazarus, 1966, Lazarus, 1982, 1985, 1991;Folkman, 1984; Folkman és Lazarus, 1985, 1988, 1990) során gazdag empirikus anyagonmutatták be, hogy a kognitív értékelés alapvetô meghatározója mind az emóciók alakulásának,mind a megküzdés folyamatának. A 40 év kutatási termésének legkonzisztensebb eredményeitaz egyik 1993-as tanulmányában az alábbiakban foglalja össze (Lazarus, 1993). Az emberek alegtöbb alapvetô megküzdési stratégiát használják valamennyi feszültségkeltô helyzetben,

vannak azonban specifikus stresszorokhoz kötôdô megoldások. Az érzelmek regulálása pl.egyértelmű kár és veszteség esetén; a konfrontáció és probléma-orientáció szignifikánsangyakoribb olyan helyzetekben, amelyeket kihívásként értelmezünk. Ha megváltoztathatónaklátjuk a körülményeket, akkor - probléma fókuszú stratégiákkal operálunk, és többnyirekonstruktívak vagyunk; ha kívülrôl irányítottnak definiáljuk a történéseket, akkor passzivitássalés érzelem-csillapító megküzdéssel reagálunk. Egyes megküzdési stratégiák nagyobb stabilitástmutatnak, pl. az a beállítódás, hogy megpróbáljuk pozitív oldaláról szemlélni a dolgokat, bárszemélyiségtôl függôen, de a legtöbb stresszhelyzetben jellemzô ránk, ugyanakkor, a társastámogatás igénylésével, mint megküzdési lehetôséggel, annak függvényében élünk, hogymilyen az aktuális szociális környezetünk. Ha valaki más van bajban, és az számunkra iskellemetlen, akkor igen gyakran kérünk segítséget, ha nekünk nincs lehetôségünk megoldani a

problémát. Minden megküzdési mintázat hasznossága vagy eredményessége változik, attólfüggôen, hogy milyen típusú a helyzet, milyen karakterisztikumokkal jellemezhetô a személyés, hogy milyen területre vonatkoztatjuk a hasznosságot vagy eredményességet (pl. a személykényelemérzete, társas helyzete, fizikai egészsége stb.). Ami az egyik helyzetben működik éseredményes, inadekvát és káros a másikban. Ezenkívül a megküzdési stratégiák változnak akomplex feszültségkeltô helyzet különbözô állomásain, ha ezeket az állomásokat egybemossuk,hamis képet kapunk a megküzdési folyamatról. A szituáció, a személy, a kognitív értékelés ésaz egész tranzakcionális folyamat lényeges aspektusainak ismeretében tudunk csak választ adni

arra, hogy milyen stratégiát választ majd a személy, és az milyen hasznot hoz majd számára. Amegküzdés szoros együttjárást mutat a helyzetben domináló érzelmi állapottal, a pozitív ésnegatív érzelmi állapotok karakterisztikus coping stratégiákat mobilizálnak. A nyolcvanasévektôl, Lazarus a stressz- és emóció- kutatások integrálásának szükségességét hangsúlyozta,megtéve azt az elméleti alapvetést, hogy a stressz úgy tekinthetô mint része annak a nagyobbtárgykörnek, amit emóciónak nevezünk (Lazarus, 1993).



8

5. A megküzdés pszichoanalitikus felfogása

Az analitikus felfogásban a fókusz a védekező mechanizmusokon és megküzdésen van

coping és védekező mechanizmusok tartós személyiségjellemzők

megküzdés= egészséges

Védekezés=patológiás

Haan modellje

ALAPFUNKCIÓK

ego-funkciók

tevékenységi

formái

megküzdő védekező töredékképző

Kognitív

Diszkriminálás objektív

gondolkodás izoláció konkretizáció

kötetlen

gondolkodás intellektualitás intellektualizáció neologizma

ok-okozati

megjelenítés

logikai elemzés

képessége racionalizáció

konfabuláció és

autisztikus logika

Önérzékelő

válasz-

késleltetés

kétértelműség

toleranciája

kételkedés,hezitáció

lemerevedés,

homály,

megdermedés

érzékenység empátia projekció téves

elméletalkotás

idő-

visszaállítás

ego

szolgálatában

lévő regresszió

regresszió dekompenzálódás

Figyelem-

összpontosító

szelektív

tudatosság koncentráció tagadás hebefrén reagálás

Érzelem szabályozó

eltérítés szublimáció áttolás érzelmi túltengés

átalakítás helyettesítés reakcióképzés alternálás

visszatartás elnyomás elfojtás deperszonalizáció



9

Két védekező és két coping faktor azonosítása

Coping faktor= kontrollált megküzdés (intellektualitás, koncentráció,

szublimáció,logikai analízis, objektivitás, elnyomás, helyettesítés)

coping faktor= kifejező megküzdés (empátia, kétértelműség tol. regresszió az én

szolg.,)

védekező= strukturált védekezés (áttolás, racionalizáció, intellektualizáció, projekció,

izoláció, reakcióképzés)

Primitív, antikognitív védekezés ( elfojtás, tagadás, kételkedés)

Kritika a modellel: valószínű sem a megküzdés sem a védekezés nem trait jellegű

Védekezési mechanizmusok kategorizálása (Defense Mechanism Inventory)

Történet alapján milyen védekezési mechanizmust választ az egyén.

Védekezés funkciója: egyén értékvilága, tapasztalatai és külső elvárások közt feszülő

konfliktusok megoldása

Ego:

támad

torzít

szelektíven kezel

Védekező mechanizmusok 5 osztálya:

1. szembefordulás tárgyakkal (külső tárgy ellen)

2. projekció (külső tárgy ellen, okok keresésével)

3. principalizáció (érzelem leszakad a tartalomról pl:izoláció, intellektualizáció)

4. szembefordulás az énnel (mazochizmus, autoszadizmus)

5. reverzálás, megfordítás (konfliktusokat pozitív/semlegesen kezeli mintha nem keltene

benne negatív érzéseket, pl. tagadás, negáció)

Rosenzweig Picture Frustration Test (védekezési hajlam, megküzdési stratégiák

feltérképezésére)

Vaillant: (Védekező Funkció Skála - DSM-IV)

védekező mechanizmusok érettség-éretlenség skálán elhelyezése

magas érettségi szinten álló védekező mechanizmus=megküzdés tudattalan formái



10

mind az egészség megőrzését szolgálják

Megküzdő mechanizmusok kategóriái

szociális támaszkeresés

legtöbb kihozása rossz helyzetekből

külső/belső világ torzítása

Magas adaptációs szinttel jellemezhető mechanizmusok

altruizmus

szublimáció

elnyomás

anticipáció

humor



11

6. A megküzdés, mint vonás, a személyiség és coping összefüggése

7. A kognitív tranzakcionalista coping modell



12

8. A megküzdő viselkedés mérési módszerei

OLÁH KÖNYVBŐL

A megküzdő viselkedés mérési módszerei

Az analitikus fogalomrendszer és mérési eszköztár

Az analitikus felfogás szerint a coping stratégiák és a védekezô mechanizmusok tartósszemélyiségjellemzôként értelmezhetôk, a megküzdés az egészséges, a védekezés a patológiásfeszültségkezelési eljárás. A védekezô manôverek azonban adaptivitás-közeliségük alapjánrangsorolhatók, használják az elsôdleges (represszió) és másodlagos (projekció) lásd pl. (White,1948) vagy az adaptív (áttolás, racionalizáció, projekció, izoláció, reakcióképzés) és nonadaptív(elfojtás, tagadás) kategóriákat a védekezô eljárások közötti különbségek érzékeltetésére (Haan,1977; Hilgard, 1949; Vaillant, 1977). Mint arra korábban is utaltunk, Haan határozottmegkülönböztetést tesz coping és védekezés között, a coping stratégiákat azonosító

kategóriarendszerét az ego-funkciókat szisztematizáló modellje keretében írja le. Ez a modellnégy alapvetô ego-funkciót különít el, és ezen ego-funkciókhoz tíz tevékenységformát rendel.

A tevékenységformák, az adaptivitás dimenziójában rangsorolva ôket, megküzdô, védekezô éstöredékképzô módon realizálódhatnak. A négy alapfunkció a következô: kognitív funkció, önérzékelô funkció, figyelem-összpontosítófunkció és érzelem-szabályozó funkció. A kognitív ego-funkcionálás tevékenységformái: adiszkriminálás, a kötetlen gondolkodás és az ok -okozati megjelenítés.

A diszkriminálás megküzdô realizálása, vagyis coping alkalmazási módja az objektivitás, az

objektív gondolkodás, ami azt jelenti, hogy a személy képes elválasztani a gondolatait azérzéseitôl és gondolatait a gondolataitól, hogy objektíven értékelhesse a helyzetet, ha a szituációezt kívánja. A személy képes érzéseiben is diszkriminálni, pl. amikor kétféle módon látjaugyanazt a dolgot, de tudatában van annak, hogy ezt teszi. (A diszkriminálás, védekezô egofunkcionálás esetén izolációval, töredékképzés esetén, konkretizációval történik). A kötetlen gondolkodásnak, mint kognitív ego-funkciónak a megküzdô formája azintellektualitás, ami azt jelenti, hogy az egyén képes kötetlenné válni olyan érzelmileg terhelôhelyzetben is, amely pártatlan elemzést és tudatosságot kíván. (A kötetlen gondolkodásvédekezô formája az intellektuálizáció, töredékképzô változata pedig a neologizma). Az ok-okozati megjelenítés, megküzdô ego-funkcionálás esetén, a logikai elemzésre való

képességet jelenti. (Védekezô ego-funkcionáláskor racionalizáció, törededékképzés esetén,konfabuláció és autisztikus logika a jellemzô).

Az ego önérzékelô funkciójához tartozik, mint alap tevékenységforma a válasz-késleltetés, azérzékenység és az idô-visszaállítás képessége. A válasz-késleltetés megküzdô "ego-üzemmódja" a kétértelműség toleranciája, ami azt jelenti,hogy az egyén képes bánni a kognitív és emocionális komplexitással, képes érzékelni "ahalványnál is fehérebb árnyékot", nemcsak fekete-fehérben gondolkodik. Nincs rá szüksége,hogy félreérthetetlen választásokra vegye rá magát bonyolult helyzetekben, mikor a választás

lehetetlen, és kezelni tudja azt is, ha valamirôl kétféle véleménye van. Képes tolerálni azelkerülhetetlen, bonyolult negatív és pozitív érzéseket mások iránt. (A válaszkésleltetés



13

védekezô formája a kételkedés és hezitáció, töredékképzô módja pedig a lemerevedés, homályés megdermedés). Az érzékenységnek mint ego-funkciónak a megküzdô változata az empátia. Ilyenkor a személyérzékenyen beleéli magát a másik helyzetébe, képes elképzelni, hogyan érez és gondolkodik a

másik, interperszonális kapcsolataiban számol mások érzéseivel és gondolataival. (Azérzékenység védekezés esetén projekcióban, töredékképzés esetén téves elméletalkotásban jutkifejezésre). Az idô-visszaállítás megküzdô funkcionálás esetén az ego-szolgálatában álló regressziót jelenti.Ilyenkor a személy olyan érzéseket, gondolatokat hasznosít, amelyek nem adódnak közvetlenüla helyzet explorálásából. Lényegében tudatelôttes működését hasznosítja az egyén, gazdag ésflexibilis módon, mivel én-határai megengedik az idô-keret gyors és eredményes visszaállítását.(Védekezô funkcionálás esetén az idôvisszaállítás regresszióval történik, töredékképzés eseténdekompenzálódás figyelhetô meg).

Az ego figyelem-összpontosító funkciójának az alaptevékenység-formája a szelektívtudatosság. A szelektív tudatosság gyakorlásában a megküzdô alkalmazás a koncentráció. A személy képesarra, hogy félretegye a zavaró vagy kecsegtetô érzéseit vagy gondolatait annak érdekében, hogya megoldandó feladatra koncentráljon. (A védekezô szelektív tudatosság lényege a tagadás, atöredékképzésé a hebefrén reagálás).

Az ego érzelmi szabályozó funkciójának alap tevékenységformái az eltérítés, az átalakítás és avisszatartás. Az eltérítés megküzdô változata a szublimáció. Ilyenkor a személy önmaga számára kielégítô,szociálisan elfogadott alternatív csatornákat és módokat talál arra, hogy néha meglehetôsen

primitívnek nevezhetô érzéseit kifejezze. (Az eltérítés defenzív módja az áttolás, töredékképzôváltozata az "érzelmi túltengés".)

Az átalakítás megküzdô változatban helyettesítést vagy "jó reakcióképzést" jelent. Ilyenkor azemberek mértékletes, szelídített módon fejezik ki érzéseiket. A differencia a reakcióképzés ésa helyettesítés között az, hogy a helyettesítés helyénvaló, hajlékony, kiszámított és tervszerű, areakcióképzés, ami az átalakítás védekezô formája, kényszerített, öntörvényű és mágikus. Azátalakítás töredékképzô módja az alternálás. A visszatartás megküzdô változata az elnyomás. A személy a nem megfelelô és nem

r ealizálható érzéseit és érzelmi válaszait függôben és kontroll alatt tartja, mindaddig, amíg amegfelelô idôt, helyet és alkalmas tárgyat meg nem találja. (A visszatartás védekezô formájaaz elfojtás, töredékképzô módja pedig a deperszonalizáció). A tíz megküzdô stratégia és a tíz védekezô manôver viselkedés-rating pontértékeitfaktoranalizálva, Haan (1963) 2 coping és 2 védekezô faktort azonosított. Az egyik copingfaktorba, amit kontrollált megküzdésnek nevezett az intellektualitás, a koncentráció, aszublimáció, a logikai analízis, az objektivitás, az elnyomás és a helyettesítés sorolódott, amásik faktorba, ami a kifejezô megküzdés nevet kapta, az empátia, a kétértelműség toleranciájaés a regresszió az én szolgálatában került. A védekezô manôverek elsô faktorát strukturáltvédekezésnek nevezte, idetartozik az áttolás, a racionalizáció, az intellektualizálás, a projekció,az izoláció és a reakcióképzés. A másik védekezô faktor a primitív, antikognitív címkét kapta,



14

idesorolódott az elfojtás, a tagadás és a kételkedés. A viselkedés-rating pontszámokkalkifejezett megküzdô és védekezô konstruktumainak érvényességét Haan (1963) a Rorschach, aCPI és az MMPI változóit használva ellenôrizte, feltételezve azt, hogy a coping stratégiák

preferenciája a CPI skáláival, a védekezésre való hajlam pedig az MMPI és a Rorschach patológiás folyamatokat jelzô mutatóival jár együtt. A sok változóra kiterjedô elemzés ahipotézisek nyolcvan százalékát egyértelműen igazolta, jelezvén azt, hogy a megküzdés útjánvaló funkcionálás a kompetens, a jól strukturált ego munkamódja. A kognitív ego funkciókmegküzdô vezérlése magas korrelációt mutatott a Stanford-Binet IQ pontszámokkal. Haan(1974) ugyancsak tesztelte saját ego modelljének általános érvényességét, összevetve azt azego-f ejlôdést azonosító Loevinger -féle és a morális fejlôdést tesztelô Kohlberg-féle modellel.Egy San Francisco-i hippi populációban végzett vizsgálatsorozat alkalmával azonban csakmérsékelt összecsengést tudott kimutatni, a három, az ideális ego-funkcionálást meghatározni

próbáló modell között. Joffe és Naditch (1977) a Haan által leírt 10 coping stratégia mérésére aCPI tétel állományából, a 10 védekezô mechanizmus azonosítására pedig az MMPI tételeibôl

szerkesztett skálákat. Az új skálák mind a reliabilitás, mind a validitás próbák tanúsága szerint pszichometriailag elfogadhatóak, a CPI és az MMPI alapskáláival pl. a várt irányúösszefüggéseket mutatják. Haan modelljével kapcsolatban a kritika alapvetôen arrakoncentrálódik, hogy sem a megküzdés, sem a védekezés valószínű nem tekinthetô trait- jellegűváltozónak (lásd pl. Parker és Endler 1992). Ugyancsak analitikus gondolatrendszerben fogant és a védekezési stratégiák kategorizálására,mérésére használt, széleskörben elterjedt eljárás a Defense Mechanism Inventory (DMI) Gleser

és Ihilevich (1969). A teszt alkotói szerint a védekezési mechanizmusok legalapvetôbb funkciója azoknak akonfliktusoknak a kezelése, amelyek egy egyén értékvilága, az általa tapsztaltak és a velekapcsolatos külsô elvárások között feszülnek. Az ilyen konfliktusok esetén az ego vagy támad,vagy torzít, vagy szelektíven kezeli a külsô és belsô hatásokat, igényeket, vágyakat. Az egoezen tendenciái öt mechanizmusban, öt stratégia-osztályban manifesztálódnak, vagyis aklasszikus védekezô mechanizmusok öt dimenzióba rendezhetôk. Az elsô dimenzió aszembefordulás a tárgyakkal. Ebben az esetben a konfliktust és a feszültség levezetését afrusztráló tárgy elleni támadással oldja meg az ego. A klasszikus elhárítási módok közül azazonosulás az agresszorral és az áttolás tartozik ebbe a dimenzióba. A második dimenzió a projekció, olyan mechanizmusok tartoznak ide, amelyek során szintén atárgy felé irányul az agresszió, a személy azonban elôször megtalálja az indokát, akár létezik

ilyen akár nem, annak, hogy támadhasson. A harmadik osztálya a védekezô stratégiáknak a principalizáció. Az idetartozó mechanizmusoklényege, közös vonása, hogy az érzelem valamilyen sajátos elv alapján leszakad a gondolatitartalomról és elfojtás alá kerül. Az intellektualizáció, az izoláció és a racionalizáció tartozikebbe a dimenzióba. A negyedik védekezô stratégia cluster a szembefordulás az én-nel. A konfliktus feszültségét azönmaga ellen fordított agresszív megnyílvánulásokkal oldja fel az ego. A mazochizmus és azautoszadizmus sorolható ide. Az ötödik védekezô mechanizmus csoport a reverzálás, vagy megfordítás. A konfliktusokat

pozitív vagy semleges reagálással kezeli az ego, úgy viszonyul a frusztráló tárgyhoz, mintha aznem provokálná benne a negatív reagálást. A negáció, a tagadás, a reakcióképzés és az elfojtás



15

sorolható ide. A DMI 12 különbözô típusú konfliktust (autoritással szembeni, a függetlenségetfrusztráló stb.) leíró történetre adott válaszok alapján diagnosztizálja a vizsgálati személyvédekezési stratégia preferenciáit a vázolt öt dimenzióban. A teszt stabilitás mutatói 0.85 és0.89 között mozognak, ami arra utal, a vizsgálati személyek következetesek a védekezésimechanizmusok használatát illetôen. A teszt cross-validitás mutatói az MMPI skáláival és aHaan által leírt védekezô dimenziókkal a várt irányú összefüggéseket mutatják, amezôfüggôség-mezôfüggetlenség és a DMI dimenzió közötti korrelációk szerint, a primitívebbelhárítási formák mint pl. az ego-felé irányított agresszió és a reverzálás (negáció, elfojtás) amezôfüggôséggel, a strukturáltabb védekezési módok (tárgy felé fordított agresszió, projekció)használata pedig a mezôfüggetlenséggel jár együtt (Ihilevich 1968). A Magyarországon széleskörben elterjedt Rosenzweig Picture Frustration Test (Rosenzweig

1950) a védekezési hajlam preferenciák (kifelé és befelé irányított agresszió, reverzálás)valamint a megküzdési stratégiák (az "e" válasz mint támaszkérés instrumentális okból, az "i"válasz mint konstruktív megküzdés, az "M" válasz mint empátia mutató) azonosítására egyaránt

alkalmasnak látszik, megfelelô pszichometriai kimunkálás után, és a PFT fogalomkészletekönnyen "áthangszerelhetô" a modern coping kutatásban használt terminusokra (pl.extrapuníció = emóciókiürítés, intrapuníció = önvádlás, impuníció = önmérséklés, stb.).

Az akadémikus megközelítések és az analitikus nézőpont össszeegyeztetésére vállalkozóVaillant (1992) elfogadva a védekező mechanizmusok érettség-éretlenség kontinuumon valóelhelyezhetőségének elvét azt fogalmazza meg, hogy az érettség és az adaptivitás magas

szintjén álló védekező mechanizmusok mint a megküzdés tudattalan formái ugyanúgy azegészségfenntartást és megőrzést szolgálják mint a szándékosan és tudatosan alkalmazottcoping stratégiák. Elmélete szerint a megküzdő mechanizmusok három nagy kategóriájátkülönböztethetjük meg. Vannak olyan módszerek amelyek által egy individuumsegítségnyújtást vált ki a megfelelő személyekből: ez a szociális támaszkeresés. Másodszorvannak a tudatos kognitív stratégiák amelyeket az emberek szándékosan alkalmaznak abból acélból, hogy a legtöbbet hozzák ki egy rossz helyzetből. Harmadszor vannak a nem szándékostudattalan mentális mechanizmusok amelyek torzítják a külső és belső valóság percepcióját aszubjektív distressz csökkentése érdekében. A DSM-IV egy hierarchik us Védekező FunkcióSkálába rendezi az adaptivitás és az érettség kontinuum mentén a nem tudatos védekezésistratégiákat és a magas adaptációs szinttel jellemezhető mechanizmusok közé sorolja azaltruizmust, a szublimációt, az elnyomást, az anticipációt és a humort. Az altruizmus mint érett

adaptív mechanizmus lényegi jellemzője, hogy azáltal szerzünk örömöt magunknak, hogy aztadjuk másoknak amit mi magunk szeretnénk kapni. A szublimáció adaptív jellegét az adja, hogymások számára is objektív értéket teremtve szelíditjük meg, alakítjuk át tömény ösztönkésztetéseinket, hasonlóan ahhoz ahogyan limonádét csinálunk a citromból. Az elnyomás azáltal véd adaptívan, hogy a vágyak sürgető hatását nem hagyjuk érvényesülni és csak akezelhetőség szintjéig adagoltan tudatosítjuk mind indulatainkat mind terheinket. Azanticipáció a jövővel kapcsolatos megpróbáltatásokra való szisztematikus előkészület mind alehetséges válaszok kidolgozása mind az érzelmek edzése terén. A humor adaptivitása abban

jelentkezik, hogy lehetővé teszi az érzelemkifejezést a személyes kellemetlenségérzés és amásokra gyakorolt kellemetlen hatások nélkül. Az érett védekező mechanizmusok alehetőségekhez igazodva maximalizálják a kielégülést és elősegítik a konfliktusban lévő



16

késztetések közötti egyensúly kialakulását. Szemben a kevésbé adaptív védekezőmechanizmusokkal az érett formák inkább magasabb egységbe foglalják és gyengítik nem

pedig eltagadják és eltorzítják az emberi viselkedés egymással konfliktusban álló forrásait ésdeterminánsait: a lelkiismeretet, a valóságot, az interperszonális kötődéseket és az érzelmeket.Az adaptív védekező mechanizmusok legjobb definíciója az, hogy valami olyan értéket viszneka világba ami korábban nem volt benne. Az érett adaptív mechanizmusok működése révénképesek vagyunk arra, hogy a legtöbbet hozzuk ki egy rossz helyzetből és épülésünkre fordítsukaz átélt megpróbáltatásokat, képesek vagyunk „aranyat csinálni az ólomból”. Az érettvédekezések hatásmechanizmusa abban áll, hogy megóvják az embereket a hirtelen érzelmi,valóságbeli, kapcsolatbeli vagy lelkiismeretbeli változásoktól és automatikusan garantálják azt,hogy ne legyünk kitéve tartós, érzelmi és indulati elárasztottságnak. Az érett védekezésimechanizmusok olyan lelki lengéscsillapítók amelyek megóvnak a lelki szerk ezet

szétrázódásához vezető szélsőséges, túlfűtött mentális működési módoktól. Vaillant (2000) javaslata szerint az érett védekező mechanizmusok fejlettségi szintje a mentális egészség olyan

megbízható mutatója mint amilyen megbízható indikátora pl. az IQ a mentális kapacitásnak. Avédekező mechanizmusok relatív érettségét leképező mérőeszközök (pl.a Védekező FunkcióSkála) Vaillant felfogása szerint alkalmasak lehetnek a pozitív lelkiegészség elméletiképletének kvantifikálására. Több évtizedet átfogó prospektív longitudinális vizsgálatokeredményeinek felhasználásával Vaillant (2000) egyértelműen igazolta, hogy az érettelhárítómechanizmusok (elnyomás, altruizmus, humor, anticipáció, szublimáció)alkalmazásának gyakorisága szoros együttjárást mutat a testi és lelki egészség indikátoraival, aszjubjektív jóllét és az élettel való megelégedettség mértékével, a fizikai erőnlét objektívmutatóival és az élet négy területén (házasság, gyerekek, munka, barátok) megélt sikerek éseredményesség mértékével.

Összegezve az analitikus pszichológia keretében megmutatkozó "stratégia feltáró"erôfeszítéseket, megállapíthatjuk, hogy a fókusz a klasszikus védekezô mechanizmusokleképezésére irányul, az eszközök között a projektív eljárások dominálnak, de a 90-nes évektőlmegjelennek az önbeszámolós eljárások és előtérbe kerül az egészségfenntartásban ésmegőrzésben valamint a lelki öngyógyításban szerepet játszó, érett adaptív védekező de nemtudatos megküzdés működésmechanizmusainak tanulmányozása és mérési eszközeinekkimunkálása.



17

9. A kérdőíves coping kutatás

70-es évek: paradigmaváltás: védekező mechanizmusok helyett a stresszel való tudatos

megküzdés feltérképezése

A megküzdés vizsgálata

Deduktív vizsgálati stratégia: racionális megfontolás alapján kérdőív tételek

létrehozása (és operacionalizálás)

Induktív vizsg. módszer: széles körben felmért coping erőfeszítéseket stat.eljárásokkal

osztályozzák majd értelmezik (a legtöbb dimenzió így készült kivéve egy két

legáltalánosabbat pl.: érzelmi- probléma fókuszú)

A védekezés vizsgálata

teoretikus megközelítés

Két féle megküzdés típusban konszenzus

Probléma centrikus/feladatorientált

Emóció fókuszú/ személy orientált

Kutatások

Pearlin és Schooler

mindennapi konfliktusmegoldás

2300 felnőtt interjú alany

17 coping stratégia azonosítása

3 dimenzió:

o helyzet megváltoztatása (probléma fókusz)

o stressz jelentés megváltoztatása

o kellemetlen érzések regulálása (emóció fókusz)

McCrea

118 tételes kérdőív

stresszor típusa befolyásolja e a megküzdő magatartást (fenyegetés, veszteség, kihívás)

27 stratégiából lehetett választani a stresszorok ellen (pl.: ellenségeskedés, nyugtató

szedés, visszahúzódás, adaptálódás…stb)

o Fenyegető helyzet: bizakodás, ábrándozás, próbálnak tenni valamit

o Veszteség: fatalisztikus érzés, sorscsapásnak érzik, nyugtatót szednek

o Kihívás: racionális, humoros, optimisztikus

Megküzdés személy szituáció kölcsönhatástól függ



18

Lazarus Folkman

Megküzdési módok listája/ megküzdési módok kérdőíve

A kérdőív

o 66 kérdés

o 8 skála (konfrontálódás, távolítás, self -kontroll, szoc. támaszkeresés, felelősség

vállalás, menekülés, tervszerű problémamegoldás, optimista újraértékelés)

o állapot és vonás változatban egyaránt használható

Miller

Viselkedési Stílus skála

32 tétel (elméleti alapú)

2 stratégia

o Infó kereső (monitor)”to see”

o infót homályban tartó (blunter) „not to see”

Pl.: betegségek kialakulásának kezdeti szakaszában: a blunter stratégia csökkenti a

szorongást,később azonban gátolhatja a cselekvést

Epstein Meier

Coping stratégia taxonómia

konstruktív gondolkodás a legeredményesebb megküzdés (rugalmasság)

64 tétel

Dimenziói

o emocionális coping

o viselkedéses coping

o kategorikus gondolkodás

o babonás gondolkodás

o naiv optimizmus

o pesszimisztikus gondolkodás

Globális konstruktív gondolkodás jobb előrejelzője a sikerességnek mint az IQ

Carver Scheier Weintraub

COPE kérdőív

52 tétel

14 skála

o 4 probléma fókusz



19

o 4 emóció reguláló

o 5 viselkedés és kognitív elkerülés

State és trait változata is működik

Amirkham

Coping stratégia indikátora

probléma fókusz, támasz keresés, elkerülő

cross validálása még nincs

Endler Parker

Coping kérdőív stresszhelyzetekre

70 tétel

3 dimenzió

o feladat orientált

o emóció orientált

o elkerülő

Skinner

coping kérdőívek áttanulmányozása

11 dichotóm csúcsdimenzió

o Probléma fókusz – emóció fókusz

o Megközelítés – Elkerülés

o Elköteleződés - Visszavonulás

o Kontroll – Menekülés

o Elsődleges kontroll - Másodlagos kontroll

o Asszimiláció – Akkomodáció

o Alloplasztikus – Autoplasztikus

o Akaratlagos – Akaratlan

o Viselkedéses – Kognitív

o Társas – Magányos

o Közvetlen – Közvetett

o Adaptív – Maladaptív

Céljuk az egységes kategóriák létrehozása, az eddigi eredmények összhangba hozása.

12 magasabb rendű coping dimenzió



20

OLÁH KÖNYVBŐL

A hetvenes évektôl kezdôdôen mintegy paradigmaváltásként a coping kutatások középpontjábaa védekezô mechanizmusok vizsgálata helyett a stresszel való megküzdés során tudatosanalkalmazott megoldási módok tanulmányozása került. Ennek a tudatosság és kogníció centrikus

kutatási hullámnak az attitüdjét legadekvátabban bemutató coping definíció Stone és Neale(1984) megfogalmazása, amely szerint "megküzdésnek tekinthetô minden olyan cselekvés vagykognitív művelet, amelyet egy egyén tudatosan alkalmaz egy stresszteli szituáció kezelésérevagy az anticipált fenyegetés hatására keletkezô feszültség feldolgozására". Ezekben akutatásokban deduktív és induktív vizsgálati stratégiákat alkalmazva próbálnak eljutni ahhoz alegérvényesebb coping stratégia taxonómiához, amely mind az elméleti, mind a gyakorlativaliditás kritériumait teljesíti. A deduktív eljárás esetén racionális megfontolások alapjánkategóriákat hoznak létre, amelyeket vagy operacionalizálnak, mint kérdôív tételeket, vagy

besorolási szempontként használják azokat a különbözô megküzdési erôfeszítésekosztályozásánál. Az induktív vagy empírikus taxonómia-készítés esetén a széles körben felmért

coping erôfeszítéseket valamilyen statisztikai eljárás (többnyire faktoranalízis, esetleg clusteranalízis) segítségével csoportosítják, és a csoportosulás racionális értelmezésére vállalkoznak.Természetesen a két megközelítés összhangban is alkalmazható, azonban a statisztikauralmának köszönhetôen a coping stratégia taxonómiákat - leszámítva egy-két általánosdimenziót (pl. emóciófókusz, problémafókusz) - főként induktív módon készítettek. Avédekezô mechanizmusok esetében viszont a teoretikus megközelítés dominált. Az elmúltévtizedek gazdag vizsgálati termése két fô megküzdési dimenzió vonatkozásában mutatkonszenzust, mind az empirikus, mind az elméleti hozzáállás szerint a megküzdési stratégiákkét nagy csoportja különíthetô el: beszélhetünk, problémacentrikus vagy feladatorientált és

emóció fókuszú vagy személy orientált megküzdésrôl. Parker és Endler (1992) "Coping withcoping assessment" c. összefoglaló tanulmányában 25 olyan többdimenziós, szélesebb körbenhasznált coping kérdôívet mutat be, amelyek fô dimenziója vagy másodrendű faktora a

problémafókusz és az emóciófókusz. Számos kérdôívben leggyakoribb dimenzióként aszociális támogatás jelenik meg (Amirkham, 1990; Folkman és Lazarus, 1985; Patterson ésMcCubbin 1987), ez a fogalom azonban, ahogy arra Parker és Endler (1992) is rámutat inkábbmegküzdési forrás mint coping stratégia. A taxonómia-alkotás igényével is fellépô, elsôszéleskörű emprikus vizsgálatot, amit a coping stratégiák azonosítására terveztek Pearlin ésSchooler (1978) végezte. 2300 egészséges felnôtt interjú-anyagából, amely azt tudakolta, hogya mindennapi konfliktusokat hogyan oldják meg, 17 coping stratégiát azonosítottak, amit

faktoranalizálva három dimenziót kaptak. Az elsô faktor azokat az erôfeszítéseket tartalmazta,

amelyek a helyzet megváltoztatására irányultak (probléma fókusz), a második faktorba a stressz jelentésének a megváltoztatására irányuló válaszok kerültek, a harmadik faktor pedig akellemetlen érzések regulálására és csillapítására szolgáló megoldásokat tartalmazta (emóciófókusz). McCrea (1984) 27 elméleti alapon kidolgozott coping stratégia vizsgálatára alkalmas118 tételes kérdôívet szerkesztett, azt vizsgálva, hogy a stresszor típusa befolyásolja-e az

emberek megküzdô magatartását. A vizsgálati személyek a 27 stratégiából választották kiazokat, amelyeket inkább fenyegetésekkel, veszteségekkel vagy kihívásokkal kapcsolatbanszoktak használni. A 27 stratégia a következô volt: ellenségeskedés, racionális cselekvés,

segítségkérés, perszeverálás, az érzelmek tagadása, fatalizmus, optimizmus, szórakozás,menekülô fantáziálás, az érzések szabadjára engedése, intellektuális tagadás, önbecsmérlés,



21

lépésenkénti beavatkozás, társas összehasonlítás, nyugtató szedés, helyettesítés, önmérséklés,erô- merítés a bajból, elkerülô viselkedés, visszahúzódás, adaptálódás, ábrándozás, aktívfelejtés, humor, passzivitás, tétováskodás, bizakodás, vádaskodás. McCrea eredményei szerintaz emberek fenyegetô helyzetekben gyakrabban bizakodnak, ábrándoznak és próbálnak tennivalamit, míg veszteség esetén fatalisztikus érzéseket fogalmaznak meg, sorscsapást éreznek ésnyugtatókat szednek, kihívások alkalmával pedig racionálisak, optimisztikusan gondolkodnakés humorosak. A vizsgálat egyértelmű bizonyítékát adta annak, hogy a megküzdés egy személy-

szituáció kölcsönhatás függvénye. A legtöbb vizsgálatban használt és a leggyakrabban idézettkérdôívet Lazarus és Folkman (1980) szerkesztette. Ennek két változata ismert a Megküzdésimódok listája (Ways of Coping Checklist) és a Megküzdési módok kérdôíve (Ways of CopingQuestionnaire). A kérdôív legutóbbi 66 kérdéses változata (Folkman és Lazarus 1988) nyolcskálát tartalmaz. A nyolc megküzdési mód a következô: konfrontálódás, távolítás, self -kontroll,

szociális támaszkeresés, felelôsségvállalás, menekülés, tervszerű problémamegoldás, optimistaújraértékelés. Ez a kérdôív pszichometriailag az egyik legalaposabban kimunkált eljárás, state

és trait változatban egyaránt használható, Parker és Endler (1992) a megbízhatósági mutatókelmaradását és a standardizáltság hiányát kéri számon az alkotókon. Az elméleti alapozásúskálaszerkesztés iskolapéldájának tekinthetô a Miller viselkedés stílus skála (Miller 1980,1987) (Miller Behavioral Style Scale MBSS). A 32 tételbôl álló kérdôív két elméleti alapon

képzett coping stratégia az információt keresô (monitor) és az információt homályban tartó(blunter) megküzdési mód azonosítására szolgál. A "to see" vagy a "not to see" attitüd ésinformáció kezelô stratégia döntôen befolyásolja a fenyegetéssel való bánást elsôsorban amegküzdési periódus különbözô szakaszaiban. A betegségek kialakulásának kezdetiszakaszában pl. az információ-homályosítás csökkenti a szorongást, a szükségszerűkonfrontáció után azonban gátolja cselekvô megküzdést. Ugyancsak elméleti alapvetésűEpstein és Meier (1989) coping stratégia taxonómiája. Szerintük a konstruktív gondolkodás alegeredményesebb megküzdési mód, amelynek lényege a rugalmasság és a helyzetszempontjaihoz való igazodás. Tekintettel azonban arra, hogy a megküzdési mintákfeszültségteli helyzetekben formálódnak, könnyen generalizálódnak és alakulnak ki érzelemvezérelte általánosítások és beállítódások, amelyek nem intellektuális tényezôk, mégismeghatározzák a gondolkodás alakulását, és mindennapi alkalmazkodási automatizmusokat

gerjesztenek mint pl. a kategorikus gondolkodás (valami vagy jó vagy rossz, babonásgondolkodás, naív optimizmus). A 64 tételbôl álló kérdôív, amely az elméletetoperacionalizálja a faktoranalitikus vizsgálatok szerint egy emocionális coping, egy viselkedés

coping, egy kategorikus gondolkodás, egy babonás gondolkodás, egy naív optimizmus és egy pesszimisztikus gondolkodás dimenziót fog át. A diszkriminációs érvényesség-vizsgálatokszerint a globális konstruktív gondolkodásra való hajlam független az intelligenciától,ugyanakkor megbízhatóbb elôrejelzôje az életbeli sikereségnek mint az IQ. Klinikai vizsgálatokszerint a konstruktív gondolkodás preferenciája negatív korrelációban áll a pszichopatológiaimegnyilvánulásokkal. Az induktív és deduktív megközelítést kart karba öltve alkalmazvadolgozta ki klasszifikációs rendszerét Carver, Scheier és Weintraub (1989), munkájukat azáltalános dimenziók finomításának igénye motiválta. Az 52 tételbôl álló kérdôív 14 skálájából4 a probléma fókuszú megküzdést (aktív megküzdés, tervezés, a versengô aktivitások kiiktatásaés a segítségkérés a megoldás érdekében), 4 az emóció-reguláló próbálkozásokat (önmérséklés,együttérzés-keresés, érzelmi kiürítés, elfogadás) és 5 pedig a viselkedéses és kognitív elkerülést



22

méri (tagadás, viselkedéses elkötôdés, szellemi elkötôdés, alkohol és gyógyszer fogyasztás, pozitív átértelmezés). A COPE rövidítéssel "forgalmazott" kérdôív egy adott helyzetbelimegküzdés (state változat) és a megküzdés speciális formáira való hajlam (trait változat)mérésére egyaránt használható. A kérdôív változóinak egyéb, a megküzdés szempontjábólreleváns személyiségtényezôkkel való összefüggését elemezve az eredmények szerint a

probléma-centrikus megküzdés pozitívan korrelál, a kontroll képességgel, az optimizmussal, azönértékeléssel és a Type A viselkedéssel, és negatívan korrelál az alkati szorongással. A helyzetelhagyására való törekvés ugyanakkor ugyanezekkel a tényezôkkel erôs negatív kapcsolatbanáll kivéve a szorongást, amivel pozitívan korrelál. Az irodalmi hivatkozások tanúsága szerintgyakran alkalmazott mérési eljárások Amirkham (1990) Coping stratégia indikátora (CopingStrategy Indicator, CTI) és Endler és Parker (1992) Coping Kérdôív Stressz Helyzetekre(Coping Inventory for Str essful Situations, CISS) nevű módszere. Amirkham kérdôíve azelméleti és tapasztalati tesztalkotás kombinációjának a terméke, a faktoranalízis útjánazonosított három skálája a probléma fókuszú, a támaszt keresô és az elkerülô megküzdési

erôfeszítéseket azonosítja. A teszt erénye a pszichometriai tisztaság, a cross-validálása azonbanmég nem történt meg. Parker és Endler kérdôíve 70 tételbôl áll és szintén három dimenziót fedle, amit azonban a szerzôk más elméleti keretben értelmeznek mint Amirkham. A szinténfaktoranalízissel azonosított elsô faktor a feladat-orientált coping nevet kapta, a második faktoraz emóció-orientált megküzdéseket tartalmazza, a harmadik faktort pedig az elkerülô copingcimkével látták el. A teszt konstrukciós validitását a Basic Personality Inventory-val valóösszevetés során ellenôrizték, a BPI (Jackson, 1989) egy 240 kérdésbôl álló személyiségteszt,amelynek három dimenziója pszichiátriai szimptómákat, depressziót és szociális szimptómákatellenôriz a vizsgálati személyeknél. Endler és Parker (1992) eredményei szerint a feladat -

orientáció mindhárom dimenzióval negatív korrelációt mutat, az emóció fókusz pedig magasankorrelált a pszichiátriai tünetekkel és közepes mértékben a szociális alkalmazkodási zavarokkal.Az elkerülés irreleváns volt valamennyi szimptómát illetôen a felnôtt kanadai populációban.

Egy évtizeddel Endler és Parker (1992) alapos módszertani szemléje után Skinner és mtsai(2003) száz többdimenziós kérdőívet és coping stratégiákat kategorizáló rendszertáttanulmányozva 12 különböző dichotóm fő kategóriát és 400 olyan megküzdési módalkategóriát azonosítottak amelyek az egyes coping kérdőívekben mint alskála címkékszerepeltek. A 11 dichotóm csúcsdimenzió gyakorisági sorrendben a következő volt:Problémafókuszú-Emóciófókuszú coping; Megközelítés-Elkerülés; Elköteleződés-

Visszavonulás; Kontroll-Menekülés; Elsődleges Kontroll-Másodlagos Kontroll; Asszimiláció-

Akkomodáció; Alloplastikus Coping-Autoplastikus Coping; Akaratlagos-Akaratlan;Viselkedéses-Kognitív; Társas-Magányos; Közvetlen-Közvetett; Adaptív-Maladaptiv. Ezeket

az ún. fő dimenziókat az egyes interpretátorok (empirikus kategória rendszer esetén) éselméletalkotók (racionális kategória rendszer esetén) funkcionális (probléma vagy emóciófókusz), topológiai (kognitív vagy viselkedéses) hierarchia (elsődleges vagy másodlagos) éskövetkezmény szempontok mentén alkották meg. A 400 különböző al és fő megküzdésikategóriát eltérő összetételben kialakító kategóriarendszerek összehasonlító elemzése alapjánSkinner és mtsai (2003) 12 un.magasabbrendű kategóriát javasolnak amellyel lefedhető azösszes megküzdési mód amit az elmúlt évtizedek kutatásai „kitermeltek” és amelyekmindegyike megfelel a kategóriákkal szemben támasztott alábbi követelményeknek: A kategória-definíciók legyenek fogalmilag világosak. A kategória-tagság kritériuma legyen

pontos és egyértelmű.



23

A kategóriák kölcsönösen zárják ki egymást. Minden megküzdési mód egy és csak egykategóriához tartozhat. A kategóriák összessége átfogó és kimerítő legyen. Minden alapvető megküzdési mód legyenelhelyezhető a kategóriák összességében. A kategóriák legyenek funkcionálisan egyneműek. Minden megküzdési mód egy kategórián

belül ugyanazt a funkció-együttest szolgálja. A kategóriák legyenek funkcionálisan különbözők. A kategóriák különbözzenek egymástólabban, milyen funkció-együttest szolgálnak. A kategóriák legyenek generatívak. Tegyék lehetővé azoknak az alacsonyabbszintűmegküzdési módoknak az azonosítását és levezetését, melyek az adott kategóriához tartoznak. A k ategóriák legyenek rugalmasak. Lehessen alkalmazni őket különböző stresszorok,körülmények és életkorok esetén is. A fenti kritériumoknak eleget tevő 12 un. magasabb rendű coping dimenzió a következő:problémamegoldás (stratégiakészítés, instrumentális cselekvés, tervezés) információkeresés (olvasás, megfigyelés, mások megkérdezése), tehetetlenség (érzelmi zavarodottság, kognitívzavar, kognitív kimerülés) menekülés (kognitív elkerülés, viselkedéses elkerülés, tagadás,

vágyteljesítő gondolkodás) önbizalom (érzelemszabályozás, viselkedésszabályozás,érzelemkifejezés) , támaszkeresés (kontaktuskeresés, komfortkeresés, instrumentális segítség,spirituális támogatás) delegálás (maladaptív segítségkeresés, panaszkodás, önsajnálat) izoláció(társas visszahúzódás, rejtőzködés, mások kerülése) akkomodáció (elterelés, kognitívújrastrukturálás, minimalizálás, elfogadás) tárgyalás (alkudozás, rábeszélés, prioritásokfelállítása) alárendelődés (rágódás, merev ragaszkodás valamihez, betolakodó gondolatok)szembehelyezkedés (más hibáztatása, projekció, agresszió).



24

10. A megküzdési eredményesség személyiség faktorai

A kérdőíves coping kutatás eredménye: nemcsak stratégiák vagy azok preferenciáinak

meghatározása fontos, hanem plusz tényezők vizsgálata is. Olyan tényezők amik a személy-

környezet interakcióban erősítik a személyt a fenyegetéssel szemben.

Új irány a kutatásban: a stresszel szembeni védelmet biztosító személyiségtényezők feltárása.

Stressztűrő személy jegyei:

1. Kontrollképesség

Nehéz elkülöníteni a copingtól:

o megküzdés eszköz a kontroll gyakorlásához

o megküzdéshez kell bizonyos fokú kontroll

Nagyon fontos szükséglet, az egészséges személyiségfejlődés alapja (Maslow,

DeCharms, Adler, White:effektancia intrinsic szükséglet)

Fajtái:

o külső környezet kontrollja

o belső körny kontrollja

Típusai:

o Viselkedéses

stresszhatást konkrét cselekvéssel kezeli

o kognitív

információra vonatkozó

o döntési

választási lehetőségekre

További felosztás

o Elsődleges (ha konkrét beavatkozással,tervvel)

o Másodlagos (helyzet elviselhetővé tétele)

Kontroll fajtája Elsődleges Másodlagos

Prediktív események előrejelzésének

képessége, reális tervek

megpróbálom de nekem

úgysem fog sikerülni



25

Illuzórikus véletlen által determinált

helyzetben is kompetensnek

érzi magát

babonás mágikus

gondolkodással igyekeznek

úrrá lenni a helyzeten

Vikariációs konkrét viselkedéssel

hatással lenni a hatalmon

lévő személyekre (vagy

utánozzák őket)

nagy emberek árnyékában

úgy érzi ő is alakítója az

eseménynek

interpretációs befolyásoló tényezők

feltérképezése

magyarázat készítés: miért

úgy van ahogy van

Kontrollhit is fontos

Külső- belső kontroll

2. Tanult leleményesség

Olyan képességek és kognitív elvárások készlete a személyiségen belül, amely

segítségével az egyén az aktuális viselkedését gördülékennyé teszi, illetve belső

f olyamatai fölött ellenőrzésre képes.

Hatékony önszabályozás = Self reguláció

Fajtái:

automatikus önszabályozás (tudattalan, fiziológiai folyamatok uralják)

Self-control (tudatos, kognitív)

Szabályozás kognitív fázisai (kb ugyanaz mint Lazarus kogn kiértékelés modelljénél.)

reprezentációs szakasz

self monitorozás

önértékelési szakasz

elvárások

Mérni a Self control kérdőívvel lehet.

Fejleszthető tanulás útján.

3. A „keményen helytálló” személyiség

Hardy personality= lelkileg edzett, küzdőképes személyiség

Jellemzői

Elkötelezettség (mély hit abban hogy értékes amit csinál)



26

Kontrollképesség (hit abban hogy ésszerű határok közt befolyásolni tudjuk a

velünk történő dolgokat)

Kihívások vállalása (a változást fejlődési lehetőségnek tartja)

Megtalálja élete célját, optimista, aktív, elébe megy a dolgoknak

Lelkileg fizikailag egészségesebbek

Interperszonálisan hatékonyabbak

Mérési eszköz a Hardiness Test

4. Diszpozicionális optimizmus

Optimizmus: általános elvárás, hogy jó dolgok fognak történni (fontos

viselkedés folytatása vagy feladása szempontjából)

Mérése: LOT Life orientation test (élet szemlélet teszt)

Betegségekből műtétekből hamarabb épül fel az optimista

5. Koherencia érzés

Összefüggések megértése, magabiztos érzése annak, hogy a külső és belső környezet

változásai megjósolhatóak

Komponensei:

Felfogóképesség (külső/belső ingerek differenciált felfogásának képessége)

Források kezelésére valóképesség (forrás felkutatása, használata)

értelmesség (mennyire érzi hogy az életének értelme van) Kulcskomponens!

Koherencia érzék nem coping stratégia

Fókuszált emóciók sokkal jobbak az instrumentális problémamegoldáshoz.

Koherencia magas fokán összhang van az agyféltekék, érzelmek és kogníciók közt

6. Éntudatosság

Két fajtája van

Személyes

o hajlam önmagunkba mélyedésre, saját motívumokra

valóérzékenység

o tisztában van saját magában lejátszódó folyamatokkal

o reális belső térkép önmaga irányításához

Társas

o én publikus aspektusok hatásait monitorozza



27

o társas tájékozódás

Coping potenciálok és a protektív dimenziók együttesen alkotják a pszichológiai

immunrendszert

OLÁH KÖNYVBŐL

hogy a megküzdési eredményesség rejtélyének a megfejtése úgy tűnik túl mutat astratégiák és a stratégia preferenciák meghatározásán, és igényli további, elsôsorban olyantényezôknek a vizsgálatát, amelyek a személy-környezet interakcióban erôsítik a cselekvôszemély fenyegetéssel szembeni pozícióját. A megküzdéskutatásban jelentős fordulatot hozotta salutogenikus megközelítés megjelenése. Az Antonovsky (1989) nevéhez köthető paradigmaváltás lényege egy fókuszváltás a stressz kutatásban amely során a patológiás következményekvizsgálata helyett a figyelem a stresszel szembeni védelmet biztosító személyiségtényezők

feltárására irányult. A személyiség protektív, egészségfenntartó tényezőit egymástól izoláltankülönböző „mini teóriák” keretében vizsgálták, az alábbiakban röviden áttekintjük alegjelentősebb dimenziókat amelyeket a stessztűrő személy jegyeként azonosítottak:

A kontrollképesség

A kontrol és coping egymással intim kapcsolatban álló fogalmak, diszkriminálásuk sokfejtörést okoz a stressz- és emóciókutatás művelôinek. A megküzdô cselekvés valójában azeszköz ahhoz, hogy kontrollt gyakorolhassunk, hogy kontroll képesek legyünk, ugyanakkorminden coping elôfeltétele egy bizonyos fokú kontrolláltság vagy annak megélése. Akontrollálhatóság másrészt a környezet objektív sajátossága is, sok olyan folyamat ismert,amely fölött képtelenek vagyunk ellenôrzést gyakorolni, bármennyire is humán szükséglet,humán sajátosság a kontroll gyakorlásának megteremtése. Adler (1956) szerint a kontroll "azélet szükségessége", White (1959) szerint az effectancia motívum egy intrinsic szükséglet akörnyezet feletti kontroll gyakorlására, DeCharms (1968) pedig a kontrollra törekvést az ember"elsôdleges motivációs hajlamának" tekinti. Maslow (1947) humanisztikus felfogása szerint akontrollálható és kiszámítható környezet az egészséges személyiségfejlôdés alapfeltétele. Akontroll a copinghoz hasonlóan vonatkozhat a külsô környezet történéseire és a sze rvezeten

belüli folyamatok feletti ellenôrzés gyakorlására (önkontroll), Rodin (1986) például azon a

véleményen van, hogy a kontrollt a self -determináció egyik aspektusaként kell kezelni. Akontroll típusainak leírására több próbálkozás történt (Averill, 1973; Rothbaum, Weisz and

Snyder 1982; Bryant 1989, Steptoe, 1989). Averill (1973) viselkedés kontrollt, kognitívkontrollt és döntési kontrollt különböztet meg. A viselkedés kontroll esetén az objektívstresszhatást konkrét cselekvés kezeli, kognitív kontrollnál, a hatások alakulásának a folyamatátismeri a személy, ezt nevezhetjük információ kontrollnak is; a döntési kontroll pedig acselekvônek az a tényleges lehetôsége, hogy választhat alternatív beavatkozások között. Ezt alistát Tompson (1981) a retrospektív kontroll fogalmával egészíti ki, ami alatt azokatelméleteket érti, amelyeket az események történte után az okokkal kapcsolatban fabrikálunk.Egy ilyen elmélet, arról, hogy mi, miért is történt, olyan érzéseket kovácsol, hogy legközelebbképesek leszünk a kontrollra. Az emberek nehezen emésztik meg azt, hogy valami



28

sorscsapásként adódik, inkább az áldozatot hibáztatják, és készek elméleteket gyártani arra,hogy mit is kellett volna tenni. Rothbaum, Weisz és Snyder (1982) aszerint értékeli a kontrollerôfeszítéseket, hogy a személy milyennek érzi vagy látja a helyzetet: kezelhetônek vagykezelhetetlennek. Elsôdleges kontrollról beszélhetünk akkor, ha konkrét beavatkozásokkalvagy tervekkel befolyásolni akarja a személy a történteket, amelyrôl azt hiszi, hogy

megváltoztatható. Másodlagos kontroll esetén a helyzet elviselhetôvé tételére tesz kísérleteketa személy, mert érzi, hogy direkt módon képtelen kontrollt gyakorolni. A másodlagos kontrollravaló törekvésünk Rothbaum, Weisz és Snyder (1982) szerint az adaptációs igényünkbôl fakad.Prediktív, illuzórikus, vikariációs és interpretációs kontrollt különböztetnek meg és mindegyikelsôdleges és másodlagos módon realizálódhat. Az elsôdleges prediktív kontroll az eseményekelôrejelzésének képessége, reális tervek készítése. A másodlagos kontroll az eseményekkelkapcsolatos elvárások olyan megfogalmazására való törekvés, hogy a csalódás mindenképpenelkerülhetô legyen. A "megpróbálhatom, de nekem úgysem fog sikerülni" attitűd ilyenmásodlagos kontrollnak tekinthetô, siker esetén ugyanis senkit sem érdekel, hogy mi volt az

elvárása a személynek, kudarc után viszont hivatkozhat arra, hogy ô elôre megmondta, hogynem fogja tudni megcsinálni. A Carter adminisztráció idején, amikor az amerikaiakat túszulejtették Iránban, ilyen nyilatkozatokat tett a kormány: "nem engedhetjük meg magunknak, hogy

bízzunk a tárgyalások sikerében mindaddig, amíg a túszok fel nem szállnak a repülôre". Azilluzórikus kontroll elsôdleges változatának lényege, hogy a személyek véletlen általdeterminált helyzetekben is kompetensnek érzik magukat, például szerencsejáték alkalmával,vagy mágikus erôt tulajdonítanak maguknak. A másodlagos illuzórikus kontrollnál, aszerencsét, a kiválasztottságot úgy tekintik mint születési adottságot, például "én szerencséscsillagzat alatt születtem". Babonás, mágikus viselkedéssel próbálnak úrrá lenni akontrollálhatatlan helyzeten. A vikariációs kontroll elsôdleges formájában a személyekmegpróbálják konkrét viselkedéssel befolyásolni azokat a hatalmon lévô személyeket, akikenkeresztül kontrollálhatják az eseményeket, vagy próbálják utánozni ôket, esetleg azonosulnakvelük. A másodlagos vikariációs kontroll lényege, hogy az emberek keresik a hatalmasságoktársaságát, az ismeretséget az ilyen figurákkal, és a nagy emberek árnyékában úgy érzik, hogyôk is alakítói az eseményeknek. Az interpretációs kontroll elsôdleges formája az emberekerôfeszítése a helyzet megértésére, a befolyásoló tényezôk feltérképezésére. A másodlagoskontroll magyarázat készítés arra, hogy miért is fogadható el úgy a helyzet ahogy az van. Akontroll és a coping potenciál kapcsolata szempontjából azok az eredmények fontosak, amelyekrávilágítanak arra, hogy a kontroll gyakorlásának lehetôsége növeli a hozzáértés, a személyes

kompetencia és az énhatékonyság érzését, facilitálja az instrumentális megküzdést; s a negatívesemények fölötti tényleges vagy vélt kontroll egyaránt minimalizálja a stresszhatásokbóladódó tartós negatív következmények valószinűségét (Averill, 1973; Miller, 1980; Parkes,1989; Lazarus, 1991). A kontrollban való hit mint személyiségdimenzió Rotter (1966) szociálistanulás elméletében jelenik meg elsôként. A külsô- belsô kontroll attitüd egy olyan kontinuum,amelynek egyik végpontján a személy úgy értékeli a helyzetet, hogy az események általairányítottak, a másik végponton a szerencse, a véletlen vagy a hatalmon lévô potentátokmozgatják a történéseket. Hogy ez az attitüd milyen irányban formálódik az az egyénszocializációs tapasztalatainak, helyzetmeghatározó siker/kudarc egyenlegének a függvénye. Akülsô vagy belsô kontrolláltság foka - mint elôzmény faktor - nagy mértékben meghatározzaazt, az elsôdleges értékelésen keresztül, hogy egy adott hatást, mennyire tekintünk



29

kiszámíthatónak, kezelhetônek. A coping stratégiák megválasztása, mint tudjuk, ennek a külsô-

belsô kontroll attitüd által befolyásolt elsôdleges értékelésnek a függvénye, ezért aszemélyiséghez köthetô kontroll tényezôk közül a K -B kontroll attitüd az egyik legfontosabbcoping potencial. (Magyar nyelvű összefoglalást a K -B kontroll attitüdrôl és mérésérôl lásd:Oláh, 1982).

Tanult leleményesség

A tanult leleményesség fogalmát Rosenbaum (1988) a következôképpen definiálja: "a tanultleleményesség a képességek és a kognitív elvárások azon készletét integrálószemélyiségrepertoár, amely révén az individuum az aktuálisan zajló viselkedésgördülékenységét garantáló belsô folyamatait szabályozza" (Rosenbaum, 1988, 483. o.). A

személyiségrepertoár, Staats (1975) fogalma, ami alatt olyan viselkedések, érzések és

képességek készletét érti, amelyek együttes, folyamatos interakcióban állnak a személy fizikaiés szociális környezetével. Rosenbaum a hatékony önszabályozást biztosító kognitívképességek interaktív szervezôdését, a Folyamat-reguláló kogníciók "process-regulating

cognitions" (PRC) néven jegyzett, self -controll modell keretében elemzi. A self -reguláción belül különbséget tesz "automatikus ön-szabályozás" és "self-control" között. Az automatikusszabályozás tudattalanul zajlik, és fiziológiai folyamatok uralják, a self -control ugyanakkor

tudatos és kognitív vezérlésű. A szabályozás kognitív fázisai a következôk: a reprezentációsszakaszban történik meg a személy-környezet viszony megváltozásának kognitív érzékelése, amásodik szakasz a self -monitorozás és a változás értékelése kívánatos vagy nem kívánatosvégpontok között. A következô az önértékelési szakasz, amely a beavatkozás lehetôségeit, azén-apparátus forrásait vizsgálja meg, és az én-hatékonyságára vonatkozó becslésekettartalmazza. Végül elvárások fogalmazódnak meg az én és a tervezett viselkedéseredményességére vonatkozólag. Ezek a kognitív történések folyamatos interakcióban állnak aself-regulációs folyamatokkal, amelyek két típusba rendezhetôk. Beszélhetünk reformatív self -regulációról és redresszív self -controllról. A redresszív (helyreállító) regulációt a környezetbôl

jövô változások hívják elô, a reformatív reguláció self iniciatívák által mobilizálódik. Azegészség megôrzését célzó saját elhatározású életmód változtatások pl. ilyen reformatív self -controllt igényelnek. A tanult leleményesség a kívülrôl vagy belülrôl gerjesztett self -folyamat

változások olyan kognitív szabályozása, amely a viselkedés folyamatosságát és hatékonyságát

garantálja. Ez a személyiségrepertoár a megküzdési folyamat alakulását a kezdetektôl befolyásoló tényezô, ún. személyiségbeli elôzményfaktor, forrástényezô, amely a stratégiákmegválasztásán keresztül határozza meg a coping eredményességét.

Konstruktuma mérésére Rosenbaum Self-control kérdôívet (Self -Control Schedule, SCS,

Rosenbaum, 1980) szerkesztett, amelynek a következô tartalmi "áreái" vannak: a/ kognitívinstrukciók és önutasítások az érzelmi és fiziológiai folyamatok ellenôrzésére, b/

problémamegoldó stratégiák alkalmazása nehezített helyzetekben, c/ a kielégüléselhalasztásának képessége, d/ erôs hit a hatékony önszabályozás képességét illetôen. A 36kérdésbôl álló kérdôív pszichometriailag magas szinten kimunkált, a kérdések a faktoranalíziseredményei szerint három dimenzióba rendezôdnek: egy probléma fókuszú coping, egyhangulat és fájdalom kontroll és egy externális hatékonyság faktort alkotnak. A konkurrens



30

validitás-vizsgálatok szerint az SCS magasan korrelál a belsô kontroll attitüddel, azönértékeléssel, a Cattell PF G faktorával, ami szintén önkontrollt mér, és nem korrelál aszociális kívánalmak skálával. A tapasztalati érvényességet ellenôrzô vizsgálatok azt mutatták,hogy a tanult leleményességben magas értéket mutató személyek hosszabb ideig képesektoler álni a hideg stresszhatást, "tünetmentesebbek" az ejtôernyôzés tanulási szakaszában (Gal-Or and Tennebaum 1985), eredményesebbek az egyes pszichiátriai zavarok (pl. epilepsziásroham) járulékos tüneteinek kontrollálásában (Rosenbaum és Palmon); és egy szülô nôkkörében végzett vizsgálat (Groves 1986) szerint hatékonyabbak a szülés folyamatánakirányításában, eredményesebbek a folyamat irányításához szükséges kontroll technikák(légzésszabályozás, izomrelaxáció stb.) alkalmazásában. Rosembaum a "tanult" jelzôt azért "ragasztja" következetesen a leleményesség fogalmához,mert meggyôzôdése, hogy ennek a személyiségrepertoárnak a képesség komponensei tanulásútján fejleszthetôk. Példaként említi Meichenbaum (1977) terápiás programját, amely a stresszelleni védettség kialakítását célozza meg, mint olyan eljárást, amelynek sikeres teljesítése a

tanult leleményesség fokozódását eredményezi. Ennek a "stressz elleni oltást" adó programnaka fôbb állomásai a következôk: 1./ a maladaptív érzések, gondolatok és viselkedés stratégiáktudatosítása, 2./ probléma fókuszú megküzdési stratégiák megtanítása, 3./ érzelem szabályozóés feszültségkezelô technikák kialakítása.

A "keményen helytálló" személyiség

A "hardy personality" a lelkileg edzett, küzdôképes személyiség fogalma a személyiségegzisztenciális elméletében jelent meg (Kobasa és Maddi, 1977). A fôbb jellemzôit ennek aszemélyiségtípusnak az elkötelezettség, a kihívásokra való reagálás és a kontrollképesség

jelenti. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy a személy mélyen és ôszintén hisz annak az

értékességében amit csinál és teljes odaadással, személyiségének minden szféráját involválvavégzi feladatait. A kontrollképesség erôs hit abban, hogy ésszerű határok között képesekvagyunk a velünk történtek ellenôrzésére befolyásolására és mi vagyunk a felelôsek a velünktörténtekért. A kihívások vállalására való képesség azon a meggyôzôdésen alapul, hogy az élettermészetes rendje a változás, inkább mint a stabilitás, és a változás lényege a fejlôdésilehetôség. A "hardy personality" fogalom továbbfejlesztése az egzisztencionalizmus autentikusszemélyiség fogalmának, az autentikus személy egy jelentésteli, értelmes éltstílussal

jellemezhetô, aki megtalálta életének jelentôs célját, értelmét és meghatározója, kézbentartója

élete alakulásának. A kontrollképesség és a kihívások elfogadása az autentikus személy bátorságát jelenti, az egzisztencialista gondolkodók szerint a kaotikus, fenyegetô világgalszemben egyedül a bátor fellépés, a kemény kiállás a megfelelô attitüd. A keményen helytállószemélyiség az optimista és aktív az állandó változásban lévô és fenyegetéssel teli világban,nem szemlélôje és lereagálója az eseményeknek, hanem elébe megy a változásoknak. A"hardiness", a "lelki keménység", egy konstellációs karakterisztikum, a kihívás elfogadásáravaló képesség az elkötelezettség és a kontrollképesség magas kimunkáltsági szintje, a méréséreszerkesztett Hardiness Test (Kobasa, 1982) is ezt a három vonást próbálja letapogatni. A teszttapasztalati validitás-adatai szerint a "lelki edzettzettségben" magas pontértéket mutatószemélyek, lelkileg és fizikailag egyaránt egészségesebbek, (Kobasa, Maddi és Courington1981; Kobasa és Pucetti, 1983; Kobasa, Puccetti és Zola, 1985) interperszonálisan



31

hatékonyabbak (Magnani, 1986) és preferált megküzdési stratégiáik a konstruktív, problémaorientált beavatkozás (Wiebe és McCallum, 1986; Schlosser és Sheeley, 1985), mígaz alacsony pontszámú személyek inkompetens (Hill, 1982) és regresszív statégiákat mutatnak(Kobasa, 1982). Az ugyancsak az egészséges ember modelljét megrajzoló humanisztikusfelfogás központi fogalmának a mérésére szerkesztett Personal Orientation Inventory (POIShostrom (1963) és a Hardiness Test közötti összefüggést, Cambel és mtsai (1989) vizsgálták.Maslow (1970) az önmegvalósításban sikeres személyt elemezve megállapítja, hogy az ilyenember észreveszi az élet kihívásait, flexibilis, kreatív és bátor és magas önbizalom jellemzi.Maddi (1980) a motívumok kiteljesítését középpontba állító elméleteket két osztályba sorolja.A közös vonás bennük, hogy valamennyien egy központi motívumra építik modelljüket és azéletet ezen motívum kiélésének, kiteljesítésének a folyamataként szemlélik. Az aktualizációselméletekben a lényeg minél magasabb és magasabb fokon aktualizálni a képességeket ameglévô potenciálokat a fejlôdési erô, növekedési motívum által (Maslow, Rogers, Goldberg),a perfekcionista felfogás szerint (Adler, White, Allport, Fromm és egzisztencialisták Frankl,

May, és Maddi) a központi késztetettség egy ideális élet kiteljesítését energizálja. A HardinessTest is ilyen perfekcionista, idealisztikus felfogás keretében fogant. Az egészséges személyiségkét eltérô modelljét operacionalizáló tesztek korrelációja azonban magas értékeket mutat.

A diszpozicionális optimizmus

A negatív következmények elvárása és a negatív következmények iránti érzékenység vizsgálatarégóta központi kérdés a stressz és coping kutatásban, a pozitív kimenetekkel kapcsolatosattitüdök megküzdésre gyakorolt hatásának a tanulmányozása azonban csak az utóbbi években

került az érdeklôdés középpontjába. Scheier és Carver (1981, 1983) a viselkedés self -regulációsmodelljének a kimunkálása során a tervezett cselekvés várható következményeire vonatkozóelvárást centrális tényezôként tekintette, amely meghatározza azt, hogy a rendelkezésre állóviselkedés repertoárból mit választ és azt milyen perzisztensen alkalmazza a személy.Feltételezték azt, hogy az optimizmus, amely egy általános elvárása a jó dolgok

bekövetkeztének, stressz helyzetekben is a lehetséges pozitív következmények felé tereli afigyelmet, így fontos faktor lehet a stresszel való küzdelemben, különösen egy adott viselkedésfolytatása vagy feladása szempontjából. Az optimisztikus orientáció mérésére egy nyolctételbôl álló kérdôívet munkáltak ki, amelyet Élet Szemlélet Teszt-nek (Life Orientation Test,

Scheier és Carver, 1985) neveztek el. A LOT tételei a következôk: 1. Bizonytalan helyzetekben

is általában a legjobbat várom. 2. Ha valami rossz történhet velem, az be is következik. 3.Mindig a dolgok jó oldalát látom. 4. Mindig optimistán tekintek a jövômre. 5. Nehezen tudomelképzelni, hogy a dolgok számomra valaha is kedvezôen alakulnának. 6. A dolgok sohasemúgy mennek, ahogy én szeretném. 7. Hiszek abban, hogy a "felhôk felett mindig kék az ég". 8.Ritkán számítok arra, hogy jó dolgok történhetnek velem. A skála pszichometriailag a jólkimunkált módszerek közé sorolható, pozitívan korrelál a belsô kontroll attitüddel, azönértékelést mérô kérdôívekkel, negatívan a depresszió skálákkal, az elidegenedésk érdôívekkel és a reményvesztettséggel. A szociális kívánalmaknak való megfelelni akarás nem

befolyásolja a kitöltést. A tapasztalati validitás-vizsgálatok egyik hipotézise az volt, hogy azoptimizmus hozzájárul a jó fizikai közérzet és a kedvezô fizikai állapot kialakulásához, pl.műtétek, betegségek után gyorsabb a felépülés optimizmus esetén. Scheier és Carver (1985)



32

egyetemisták körében végzett vizsgálatot, a legkeményebb idôszakban, vizsgák idején töltetteki velük a Fizikai Tünetek skálát és az optimizmus kérdôívet. Eredményei a hipotézisnekmegfelelôen azt mutatták, hogy a LOT kérdôívben magas pontszámot elérôk kevesebb tünetrôlszámoltak be mint a pesszimisták. Egy másik vizsgálatban Scheier és mtsai (1986) szívműtétbőlműtétbôl való felépülés gyorsaságát és eredményességét vizsgálták az optimizmusfüggvényében. A felépülés eredményességét objektív mutatókkal ellenôrizték. Eredményeikszerint az optimisták szignifikánsan ritkábban mutattak újabb Q-hullámokat a műtétet követôEKG-ék alkalmával, és a vérükben szignifikánsan kevesebb szabad SGOT enzim halmozódottfel mint a pesszimista társaik esetében. A Q-hullám a miocardiális infarctio (MI) jele, a szabadSGOT enzim pedig az általános izomkárosodással mutat összefüggést. Az optimisták sokkaltöbb tervet szôttek a felépülési szakasz utáni életükkel kapcsolatban, míg a pesszimistákat azaktuális tüneteik foglalkoztatták inkább. Az optimizmus és a megküzdési stratégiákösszefüggését vizsgálva Scheier és Carver (1987) magas korrelációt állapított meg a

problémacentrikus megküzdés és az optimizmus között, míg a pesszimistáknál az emóció-

csillapító stratégiák választása volt a jellemzôbb. Más, szintén coping potenciálkéntszámontartott személyiségtényezô és az optimizmus közötti kapcsolatot ellenôrizve Scheier ésCarver (1985) pozitív korrelációt mutatott ki a tanult leleményesség, a "lelki edzettség"(hardiness) és az optimizmus között. Az egyre gyarapodó vizsgálati eredmények egyértelműenazt mutatják, hogy az optimizmus mind az egészségmegôrzés mind a megküzdési hatékonyságszempontjából kiemelten kezelendô, stabil forrástényezôje a személyiségnek. A koherencia érzés

Antonovsky (1979), a koherencia érzés fogalmának megalkotója a Health, stress and coping(1979) c. munkájában kifejti, hogy eddig a pszichológiában a patológiás orientáció uralkodott,arra keresték a választ, hogy miért betegednek meg az emberek. Paradigma-váltásként az ômegközelítése úgy teszi fel a kérdést, hogy mi az egészségesség titka. A salutogenikusorientáció az egészségesség gyökereinek a megismerésére fókuszál, annak a misztériumnak amegfejtésére, hogy miért maradnak egészségesek az emberek a patológiás feltételek ellenére.Az 1988-as könyvében már az egészségesség misztériumának a megfejtését igéri. A stresszelvaló konfrontáció mindig feszültséget eredményez, amit kezelni kell, hogy az eredmény

betegség, neutrális következmény vagy az egészségesség fennmaradása lesz-e, azon múlik,hogyan bánunk a feszültséggel. Az egészség tudományok számára a kulcskérdés azoknak afaktoroknak az ismerete, amelyek a feszültséggel való eredményes megküzdést meghatározzák.

Vannak a stresszel szemben általános védettséget adó források (pl. énerô, kulturális stabilitás,szociális támasz, pénz és hasonlók), ezek mobilizálása és eredményes felhasználása afeszültséggel való bánás során a koherencia érzék közvetítése révén valósulhat meg sikeresen.A koherencia érzék az összefüggések megértésére, megérzésére való képesség, magabiztosérzése annak, hogy a belsô és külsô környezetünk változásai elôrejelezhetôk és nagy a

valószínôsége annak, hogy a dolgok úgy alakulnak, ahogyan az ésszerűen elvárható. Akoherencia érzék három fô komponensbôl integrálódik: a felfogóképességbôl, a forrásokkezelésére való képességbôl és az értelmességbôl. A felfogóképesség arra vonatkozik, hogy

valaki milyen differenciáltan képes észlelni és elrendezni a külsô és belsô környezetében zajlótörténéseket, és milyen mértékben tartja elôrejelezhetônek megérthetônek a vele kapcsolatoseseményeket. A források kezelésének képessége vonatkozik a források felkutatásának és



33

felhasználásának képességére valamint a források feletti dispozicionális kapacitás mértékére. Aképesség magas fokán álló személyek nem az események áldozataként hanem hôseként,kihívásra reagáló harcosként definiálják magukat. Az értelmesség arra vonatkozik, hogy azadott személy mennyire érzi át azt, hogy az életének értelme van, milyen mértékben talál olyancélokat, amelyeket érdemesnek lát elérni, amelyekkel kapcsolatban értelmét látja azerôfeszítésnek. Antonovsky szerint a koherencia érzés kulcskomponense az értelmes életbenvaló hit. Antonovsky az egészség titkának a megfejtése után nyomozva olyan személyekkelkészített interjúkat, akik életük során nagyon sok megrázkódtatáson mentek keresztül(koncentrációs tábor, kitelepítés stb.), és ennek ellenére integrált, egészséges emberek. A velükfolytatott beszélgetések és az interjúk tartalmának az elemzése gyôzte meg Antonovskyt arról,hogy a stresszel szembeni általános védettség alapvetôen a koherencia érzék és annak háromkomponense, által meghatározott. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a koherencia érzékaz nem coping stratégia, a SOC annak a stratégiának a kiválasztását irányítja amely aleghatékonyabb az aktuálisan ható fenyegetéssel szemben. A SOC a megfelelô forrás

aktualizálását garantáló tényezô, a források mobilizálásának irányítója. Meg kell jegyezni, hogyegy adott fenyegetéssel kapcsolatban a megfelelô coping forrás kiválasztása és instrumentálisalkalmazása még nem biztosítja automatikusan az érzelmek regulációját. Hogyan segíti akoherencia érzék a sikeres megküzdést az érzelmekkel? Elôször is meg kell különböztetnidiffúz és fókuszált emóciókat. A fókuszált emóció sokkal adekvátabb motivációs és kognitív

bázis olyan cselekvésekhez, amelyek az istrumentális problémamegoldást szolgálják. A magasSOC-kal jellemezhetô személyek fókuszált érzelmi viszonyulásokkal, ennek következtébeneredményesebben kezelhetô emocionális működéssel jellemezhetôk. A fókuszált emóciókbanaz érzések relatíve világosabb célokhoz kapcsolódnak, a magas SOC diferenciáltabbcélképzetekkel és kifinomultabb érzelmi érzékenységgel jár együtt. Az alapvetô feladatazonban annak megválaszolása, hogy a SOC milyen csatornákon keresztül szolgálja azegészség fennmaradását. Antonovsky egyetért Kaplan (1984) azon megállapításával, hogy egytanulmány, részletezze az akármilyen pontossággal a coping stratégiákat, kis jelentôségű, hanem tudja pontosan bemutatni azt az utat amelyen keresztül ezek a stratégiák az egészség"fenntartóivá magasztosulnak". A SOC és az egészségesség összefüggését magyarázvaAntonovsky, Schwartz (1979) azon megállapításából indul ki, amely szerint az agy azegészséget óvó és gondozó szervrendszer. Az egészségesség elsô alapfeltétele ezért, az agyelemi működési formáinak összhangja. A SOC biológiai alapja a két félteke közötti harmonikusegyüttműködés. A koherencia érzék magas fokán álló személy képes saját világa

összefüggésrendszerét értelmileg és érzelmileg integrált egységben felfogni, a kéthemiszférium összhangja következtében. Magas SOC esetén a két félteke fiziológiailag azonoshullámhosszon van. Antonovsky megfogalmaz egy másik hipotézist is arra vonatkozóan, hogya SOC közvetlenül a fiziológiai folyamatok befolyásolásán keresztül, hogyan fejti ki hatását azegészségességre. Ebben a hipotézisben Solomonnak (1985) a központi idegrendszer és azimmunrendszer kapcsolatát magyarázó tételeire épít. Solomon (1985) szerint, azok a hormonokamelyek a központi idegrendszer által szabályozottak, befolyásolják azimmunmechanizmusokat. Bizonyos viselkedés-megnyilvánulások és élményállapotok pl.

boldogság, biztonság, kontroll érzékelés és fôként a pozitív érzelmek fokozzák az immunitást.Antonovsky szerint a SOC révén a fenyegetések kihívásokként értelmezôdnek és a kihívásokeredményes kezelése, a pozitív érzelmekhez hasonló "fiziológiai környezetet" eredményez, ami



34

az immunitás fokozódását eredményezi. A SOC ezért úgy tekinthetô, mint az organizmusimmunológiai kompetenciájának mozgatója és ezen keresztül az egészségesség stabilizálója.

Antonovsky meggyôzôdése szerint egyetlen "zárt" kérdôív vagy teszt eljárás nem képesátfogni azt a hatásegyüttest amit a SOC mint konstruktum integrál, a tudományos

játékszabálynak megfelelôen azonban ô is szerkeszett egy 31 tételbôl álló skálát, amely akoherencia érzék legfontosabbnak vélt aspektusait "fényképezi le". A kérdôív három alskálájaa SOC három fô komponensét, a felfogóképességet, az értelmességet és a forrás kezelésiképességet azonosítja. A skálák megbízhatósági mutatói kielégítôek (Antonovsky, 1987), a

teszt tapasztalati érvényessége meggyôzô. Az empirikus validitás-vizsgálatok során azegészségesség statusát ellenôrzô, különbözô tesztek pontértéke és a SOC összesített pontszáma,magas korrelációkat mutatott, a konkurrens validitás-vizsgálatokban pedig a várt irányúösszefüggést állapították meg a külsô- belsô kontroll, az optimizmus, a lelki edzettség, a tanultleleményesség, az énerô és a koherencia érzék között.

Az éntudatosság

Az éntudatosságot mint személyiség-dimenziót Fenigstein és mtsai (1975) definiálták.Két aspektusát írták le, megkülönböztetve személyes és társas éntudatosságot. A személyeséntudatosság hajlam és tehetség az önmagunkba való elmélyedésre, a "belül lejátszódófolyamatok" nyomonkövetésére, fogékonyság saját érzelmi állapotunk, indítékaink,motívumaink monitorozására, ellenôrzésére. A személyes éntudatosság magas szintjén állószemély tisztában van viselkedésének indítékaival, hatékonyan képes kontrollálni érzelmeit,elfogadja és szocializálja emocionalitását. A személyes éntudatosság egy reális belsô térképet

jelent, amit a személy tudatosan használ fel önmaga irányításához. A társas éntudatosság énünk publikus aspektusának a hatásmechanizmusait monitorozza, a szociális éncselekményekkövetkezményeit integrálja és hasznosítja a társas tájékozódásban. A személyes és társaséntudatosság együttesen magas kimunkáltsági szintje garantál hatékony és eredményesalkalmazkodást. A személyes éntudatosság a konstitúció szabta késztetések és igényekfelismerését és érvényesítését szavatolja, a társas éntudatosság pedig az interakció partnerekhezvaló igazodást "ügyeli". A személyes éntudatosság mint coping potenciál az adekvát copingforrások monitorozása és megválasztása révén járul hozzá a megküzdési hatékonysághoz. Azéntudatosság hatásmechanizmusát ellenôrzô korábbi vizsgálataink (l. Oláh, 1991összefoglalóját) egyértelműen igazolták, hogy az éntudatosság révén valósul meg alkati

erényeink ént szolgáló kiaknázása és pszichés működésmódunk alkatiságunkból fakadótörvényszerűségeinek a felismerése és az eredményes alkalmazkodás szolgálatában történôfelhasználása.

A protektív faktorként számontartott személyiségtényezôket áttekintô fejezetzárómondatában felsorolásszerűen utalunk még azokra a konstruktumokra amelyek szintén amegküzdés hatékonyságát szavatolhatják, ilyennek tekinthetô többek között Bandura (1977)én-hatékonyság (self -efficacy), Barron (1968) én-erô (ego-strenght) és White (1959)kompetencia fogalma és Snyder és mtsai (1991) reményképesség konstruktuma is.



35

11. A személyiség "pszichológiai immunrendszere"

A személy coping potenciáljait és protektív személyiség tényezőit együttesen pszichológiai

immunrendszernek nevezzük, amely a személyiségen belül egy integrált r endszert alkotnak.

A PI hatása:

személy környezet interakcióban erősítik a személyt

irányt szab a megküzdési folyamatnak

o fenyegetés értékelése

o adekvát stratégia kiválasztás és alkalmazás

Képessé teszi az egyént a stressz tartós elviselésére,úgy hogy a személy integritása ne

sérüljön, inkább gyarapodjon

Pszichológiai immunitás: aktív védettség

Három alrendszere van

o Monitorozó – Megközelítő Alrendszer

fizikai és szoc.körny megismerése

kontroll

o Alkotó – Végrehajtó Alrendszer

választott célhoz való eljutás

önmaga és környezet változtatása a célért

leleményesség, probléma megoldás

o Önregulációs Alrendszer

figyelmi rendszer és tudati működés irányítása

érzelmi állapotok kontrollálása

Három alrendszer dinamikus kölcsönhatása

A betegségek patológiás állapotok a rendszer és a pszichológiai immunkompetencia

gyengeségével függnek össze

Az egészség a pszichológiai immunkompetenciával korrelál pozitívan

Tesztelése:

o alkoholbetegek, krónikus betegek vizsgálata

o flow élmény gyakorisága

o pszichikus szomatikus tünetek gyakorisága

Vizsgálata:

Pszichológiai Immunkompetencia Kérdőív 80 item



36

16 skála: pozitív gondolkodás, kontroll képesség, koherencia érzés, öntisztelet,

növekedésérzés, rugalmasság és kihívásvállalás, empátia és társas monitorozás,

leleményesség, én-hatékonyság, társas mobilizálás képesség, szociális alkotóképesség,

szinkronképesség, kitartás, impulzivitáskontroll, érzelmi kontroll, ingerlékenység

gátlás.

OLÁH KÖNYVBŐL

Az individuum megküzdési forráskapacitását alkotó személyiségtényezôk egy integráltszemélyiségen belüli rendszerként foghatók fel, amit pszichológiai immunrendszerkéntdefiniálhatunk. A fenti fejezetben különállóként kezelt, coping potenciál vagy protektívdimenziók (kontrollképesség, tanult leleményesség, lelki edzettség, optimizmus, koherencia

érzék) egységes rendszerként való felfogását indokolhatja, a közös hatásmechanizmusuk és avizsgálati eredmények alapján bizonyított magas korrelációjuk. Hatásmechanizmusuk közösvonása, hogy a személy-környezet interakcióban erôsítik a személy pozícióját a megküzdésifolyamat kezdeti pontjától az ellenállóképesség növeléséig bezárólag, és irányt szabnak amegküzdési folyamatnak a fenyegetések értékelésétôl az adekvát viselkedés stratégiákmegválasztásáig és "üzembe helyezéséig". A pszichológiai immunrendszer fogalma azoknak aszemélyiségforrásoknak a megjelölésére szolgál amelyek képessé teszik az egyént astresszhatások tartós elviselésére, a fenyegetésekkel való eredményes megküzdésre úgy, hogya személyiség integritása, működési hatékonysága és fejlôdési potenciálja ne sérüljön, inkábbgazdagodjon, a stresszel való aktív foglalkozás során szerzett tudás, élményanyag és tapasztalat

interiorizációja következtében. A pszichológiai immunitás egy olyan aktív védettség amely egykomplex kognitív eszközrendszer (Pszichológiai Immunrendszer, PI) birtoklásával, ezenrendszer azonnali aktiválásának képességével írható le minden olyan helyzetben amikor az

integrált pszichikus működés külső vagy belső akadályoztatása, az egyén pszichikus fejlődését,céljainak realizálását veszélyeztető külső vagy belső körülmény valamint az életműködésellenható tényező lép fel. A PI természetére és struktúrájára vonatkozó kiinduló elméletimodellünk szerint a PI- be integrálódó személyiség komponensek közös vonása, hogy: a pozitívkövetkezmények anticipálására hangolják a kognitív apparátust, az énhatékonyság érzéstfokozzák a megküzdési folyamatban, a célelérési szándékot és az önszabályozási hatékonyságoterősítik a nehezített alkalmazkodási feltételek esetén is. A fenti jellemzőkkel bíró személyiség jegyeket egységesítő PI tagoltságára vonatkozóan azt

feltételeztük, hogy a PI három alrendszerből épül fel amelyek azonos funkciókat teljesítő„pszichológiai antitesteket” tömörítenek.A Monitorozó-Megközelítő Alrendszer a fizikai és a szociális környezet megismerésére,megértésére, kontrollálására, a lehetséges pozitív következmények monitororozására hangoljaa kognitív apparátust. Az optimizmus, a koherencia érzék, a kihívás keresés képessége és akontrollképesség alkotja ezt az alrendszert. Az Alkotó-Végrehajtó Alrendszer azokat a személyiségjegyeket integrálja amelyekaktualizálásával a nehezített alkalmazkodási helyzet körülményei megváltoztathatóak ésamelyek birtokában a személy igényeinek megfelelően képes eljutni a választott céljaihoz,továbbá képes arra, hogy akár az önmaga megváltoztatására akár a fizikai vagy szociáliskörnyezet átalakítására szőtt terveit szándékainak megfelelően valósítsa meg. A leleményesség,a problémamegoldó képesség, az énhatékonyság, a szociális forrást mobilizáló képesség és aszociális alkotóképesség illeszkedik ebbe az alrendszerbe.



37

Az Önregulációs Alrendszer a figyelem és a tudati működés feletti kontrollt biztosító,(szinkronképesség = a figyelem irányításának képessége a kívánt tevékenységre) a célelérésbena perzisztenciát (kitartásképesség) szavatoló, az akadályok, kudarcok és veszteségekkövetkezményeként kialakuló érzelmi állapotok kontrollálását garantáló (ingerlékenységgátlás,impulzivitáskontroll, érzelmikontroll) az önszabályozás dinamikus kontextushoz illeszkedő

módját szavatoló coping potenciálokat, protektív személyiségjegyeket integrálja. A három alrendszer dinamikus kölcsönhatásban egymás működését szabályozva biztosít egyszenzitíven a pozitív és éntszolgáló információk és hatások monitorozására és asszimilálásárairányuló, az énfejlődést támogató hatások integrálását facilitáló, az önkiteljesítést akontextushoz igazító rugalmas szervezeti működést és alkalmazkodást. Tekintettel arra, hogy az egészségesség valamint a hatékony és jól működés „titka”(Antonovsky 1987) a stresszel szembeni eredményes fellépés, a stresszel való megbirkózás,feltételezhető, hogy a pszichológiai immunkompetencia amely a PI-t alkotó személyiségkomponensek fejlettségének és működési hatékonyságának a függvénye szoros összefüggéstmutat az egyének betegség/egészség dimenzión mutatott státuszával, konkrétan fogalmazva a

patológiás állapotok (testi és lelki egyaránt) a pszichológiai immunkompetencia gyengeségével,a tünetmentesség és az egészségesség pozitív mutatói (jó közérzet, pszichológiai jóllét, azélettel való megelégedettség, a flow élmény gyakoriság) pedig a pszichológiaiimmunkompetencia erősségével korrelálnak. A PI modell tapasztalati érvényességénekigazolásaként fogadhatjuk el azt, ha empirikus vizsgálatokban ezeket az összefüggéseketigazolni tudjuk. A PI modell tapasztalati érvényességét ezért krónikus betegek (szívbetegek,rákbetegek) alkoholbetegek körében végzett vizsgálatokkal, a flow élmény gyakoriság és a PIkonstruktumainak a fejlettségi szintje közötti együttjárások empirikus tesztelésével, valamintnormál populációban a pszichikus és szomatikus tünetek gyakorisága és a pszichológiaiimmunitás szintje közötti kapcsolat vizsgálatával ellenőriztük.

A pszichológiai immunkompetencia vizsgálatára egy 80 itemes kérdőív a PszichológiaiImmunkompetencia Kérdőív szolgál. A kérdőív 16 skálája az alábbi konstruktumokoperacionalizálására készült:

Pozitív gondolkodás A pozitív következmények a kedvező változások elvárására és elővételezésére való hajlam. Amagas pontértékű személy sikerorientált és tapasztalataiból építkezve optimista nehezítettalkalmazkodási feltételek esetén is.

Kontroll képesség A személy azon megggyőződését jelenti, hogy többnyire rajta múlik mi fog történni azokbanaz élethelyzetekben amelyekben résztvesz. A magas pontértékű személy aktív erőfeszítéseket

tesz a kontroll megszerzésére és megtartására és a számára új helyzetekben is kontrollra készenviselkedik.

Koherencia Érzés

Az összefüggések megértésére, megérzésére való képesség, annak érzése, hogy a külsőkörnyezet változásai előre jelezhetők és erőteljes hit abban, hogy a dolgok úgy alakulnak,ahogyan az ésszerűen elvárható. Három fő komponense van a koherencia érzésnek afelfogóképesség (a környezeti történések differenciált észlelése és elrendezése), a forrásokkezelésének képessége (források felderítése és adekvát felhasználása) és az értelmesség (az életértelmének érzése és értelemteli életcélok találása). A magas koherencia érzékkel bíró személyaz élet nehéz pillanatait leküzdendő kihívásoknak tekinti ahelyett, hogy értelmetlenszenvedésként értékelné azokat; amikor konfliktussal találkozik , elkezdi keresni a helyzet

értelmét, nem menekül el a megpróbáltatások elől. Öntisztelet



38

Önmagunk pozitív értékelésén túl egy aktív értékmegóvó az önjutalmazásra is figyelmet fordítómagatartás. A magas pontértékű személyek értékesnek ítélik önmagukat, kifejezésre juttatják

jogos büszkeségüket, és mértéktartó figyelmet fordítanak önmaguk “gondozására”,megbecsülve és reálisan értékelve mindazt amit létrehoztak.

Növekedésérzés

Saját fejlődésének folyamatosságát, önkiteljesedésének eredményeit reálisan szemlélve azegyén önmagát egy folyamatos megújulásra és növekedésre képes személyként definiálja. Asikeres önmegvalósítás elvárása motiválja a személyt arra, hogy minél többet asszimiláljon azúj tapasztalatokból.

Rugalmasság, kihívás vállalás A kihívások vállalása, a tevékenységekbe való belemerülés az új iránti fogékonyság ésnyitottság valamint a változás és fejlődés igenlése jellemzi a magas pontértékű személyeket.Minden változásban a személyes fejlődés lehetőségeit keresik.

Empátia, társas monitorozás képessége

Annak mértékét mutatja, hogy a személy mennyire képes a társas környezet információitérzékenyen és szelektíven észlelni, valamint adekvátan felhasználni az aktuális és távlati célokmegvalósítására.

Leleményesség A személyiség kreatív kapacitása tervek, alternatív megoldások, eredeti ötletek kimunkálására,a tanult ismeretek olyan átstrukturálására való képesség, hogy azok alkalmas forráskéntszerepelhessenek a megküzdési folyamatban, az élet problémáinak a megoldására. A tanultleleményesség a jég hátán való megélés művészete.

Énhatékonyságérzés

Az egyénnek az a szilárd meggyőződése, hogy képes azokat a viselkedéseket végrehajtaniamelyekkel az általa kitűzött célt megvalósíthatja. Társas mobilizálás képessége

Ennek birtokában az egyén sikeres mások irányításában, képes kiaknázni mindazt amimásokban rejlik, el tudja érni, hogy támogassák a céljai megvalósításában. Eredményesek ameggyőzésben és a kapcsolatteremtésben. Szociális alkotóképesség Képesség a másokban szunnyadó rejtett képességek feltárására és hasznosítására azegyüttgondolkodás folyamatában. A magas pontértékű személyek csoportokat szervezve oldjákmeg az élet azon problémáit amelyekhez nem elegendőek a személyes forrásaik. A szociálisalkotóképesség magas szintjén az emberek tudományos iskolákat alapítanak, mozgalmakatvezényelnek, olyan társulásokat képesek létrehozni amelyek önként követik és elfogadják azt agondolkodási formát, távlati célt vagy tudományos programot, amit ők dolgoztak ki vagy amitők fontosnak ítélnek.

Szinkronképesség Az egyén azon kapacitása, hogy képes együtt vibrálni a környezeti változásokkal ha erreelszánta magát. Képes pszichés energiáit maradéktalanul a szándéka szerinti tevékenységrekoncentrálni. A figyelem és a tudati működés feletti kontroll képessége.

K itartás képesség Az egyén akadályok keletkezése esetén is képes folytatni az elhatározott viselkedést, ebben afrusztrációs tolerancia magas szintje és a késleltetésre való képesség is erősíti az egyént.

Impulzivitáskontroll A viselkedés racionális kontroll és mentális programok által történő vezérlésére való képesség.A várható következmények elemzésével a kontextuálisan leghelyénvalóbb magatartás éskontrolláltsági fok megválasztására való képesség.

Érzelmi kontroll



39

A kudarcok és fenyegetések keltette negatív emóciók uralásának konstruktív viselkedésbe valótranszformálásának képessége.

Ingerlékenységgátlás

Az indulatok, a düh és a harag érzelme feletti racionális kontroll gyakorlásának képessége, a

düh konstruktív módon való felhasználásának képessége.



40

12. A Pszichológiai Immunrendszer modell empirikus tesztelése

A pszichológiai immunrendszerre vonatkozó elméleti modell állítása miszerint a pszichológiai

antitestek (azonos funkciókat szolgáló különböző személyiségjegyek) három alrendszerbe

tömörülnek igazolást nyert faktor analízissel

Egyértelműen elvált a három alrendszer

PIK az egészséges személyiség funkcionálásának kérdőíve

Általánosíthatóság tesztelése

különböző kultúrákhoz tartozó csoportok eredményein is faktor analízis (német olasz,

jemeni, svéd, izraeli, román)

Itt is jól elkülönült a három alrendszer

A PI komponenseinek konvergens és diszkriminatív érvényessége

A legismertebb személyiségmodellekben javasolt személyiségdimenziók és PI

komponensek viszonya

Összehasonlítás a következő személyiségmodellekkel

EPQ

Gray

BFQ

Cloninger féle TCI

SSS (Zuckerman)

Eredmény: mérsékelt,de tartalmilag elvártaknak megfelelő korrelációs értékek

Egészség mutatók és PI kapcsolata

a PIK az egészséges személy funkcióit méri:

Az egészséges funkcionálás kérdőívei

Pszichológiai Jóllét k

Self szinkronicitás

Flow kérdőív

Összevetve más módszerekkel (EPQ BFQ TCI) elmondható, hogy az egészséges személyiség

funkcionálás mértékét legjobban a PIK tudja bejósolni.



41

OLÁH KÖNYVBŐL

A Pszichológiai Immunrendszerre vonatkozó elméleti modell azon állítását, hogy a rendszer„pszichológiai antitestjei” (az azonos funkciókat szolgáló különböző személyiségkomponensek) 3 alrendszerbe tömörülnek confirmatory faktor analízissel teszteltük (N=1073).

Ez az elemzés az apriori feltételezést igazolta ahogyan az az 1. Táblázaton látható, atapasztalatilag elkülönült három faktor, -a faktort alkotó komponensek pszichológiai tartalmaalapján- egyértelműen a Megközelítő-Monitorozó, az Alkotó-Mobilizáló-Végrehajtó és azÖnreguláló funkciók mentén rendezi csoportba a vizsgált protektív komponenseket.

1. táblázat

A Pszichológiai Immunrendszer Komponensei

Megközelítő, monitorozó Mobilizáló, alkotó

rendszer végrehajtó rendszer

Pozitív gondolkodás 0.83

Célorientáció 0.82

Növekedés érzés 0.79 Énhatékonyság 0.88

Kontrollérzés 0.78 Kreatív énkép 0.87

Koherencia 0.77 Találékonyság 0.84

Kihívás és változás keresés 0.77 Szociális forrás-

Szociális forrás monitorozás 0.76 mobilizálás 0.82

Szociális forrás- 0.81teremtés

Self-reguláló rendszer

Szinkronképesség 0.89

Impulzivitás kontroll 0.83

Ingerlékenység kontroll 0.81

Érzelmi kontroll 0.80



42

A modell általánosíthatóságának tesztelésére a különböző kultúrákhoz tartozó csoportokbólképzett összesített minta, kérdőív adatain is elvégeztük a confirmatory factor analízist. A 2.Táblázatban található eredmények azt mutatják, hogy az a feltételezés miszerint a PI három,funkcióiban jól elkülöníthető alrendszerből épül fel, a tapasztalati elrendeződéssel összhangbanvan és kulturális hatásoktól függetlenül, általánosíthatóan igazolható.

2. Táblázat

110 német, 94 olasz, 167 jemeni, 69 svéd, 87 izraeli és 89 román 15-19 éves személy adatain végzett

confirmatory faktor analízis alapján adódó faktor szerkezet a PIK komponenseire

Pozitív gondolkodás

Koherencia érzék

Növekedés érzés

Kontroll érzés

Kreatív énkép

Énhatékonyság

Célorientáció

Találékonyság

Lelemén esé

Kihívás keresés

orientáció

Megközelítőrendszer

Mobilizáló

Alkotó

Végrehajtó rendszer

.86

.79

.83

.77

.86

.82

.81

.80

.77

.73



43

(X=897.06 df=97, CFI=967, Bentler-Bonett Normed FIT index: 0.969

A PI komponenseinek konvergens és diszkriminatív érvényessége

A PI komponenseiként tételezett pszichológiai konstruktumok konvergens és diszkriminatívérvényességének az ellenőrzésére olyan vizsgálatokat végeztünk amelyekben a legismertebbszemélyiségmodellekben javasolt személyiségdimenziók és a PI komponenseinek a viszonyáttárhattuk fel. A 3. Táblázatban található korrelációs együtthatók a PI alrendszereinek

(Megközelítés Monitorozás; Mobilizálás, Alkotás, Végrehajtás; Önszabályozás) és az Eysenck(Extroverzió, Neuroticizmus, Pszichocitizmus), Gray, (Gátlás, Aktiváció) Cloninger(Fájdalomkerülés, Újdonságkeresés, Jutalomfüggőség, Kitartás, Önirányítottság,Együttműködés, Öntranszcendencia) és Zuckerman (Kalandkeresés, Élménykeresés,Gátolatlanság, Unalomhajlam) által leírt biológiai alapú személyiség dimenziókkal valamint alexikális modellekben javasolt Big Five faktorokkal (Caprara és mtsai: Energia, Barátságosság,Lelkiismeretesség, Érzelmi Stabilitás, Nyitottság) való kapcsolatát írják le. A mérsékelt detartalmilag az elvártaknak megfelelő korrelációs értékek azt bizonyítják, hogy a PI skálái jólkonvergálnak az alap-személyiségdimenziók tartalmilag releváns változataihoz (pl. Nyitottság,Újdonságkeresés korrelál a Megközelítés és Monitorozás PI alrendszerrel vagy azÖnszabályozás Alrendszer korrelál az Érzelmi Stabilitással és a Lelkiismeretességgel és

negatív kapcsolatban áll a Gátolatlansággal és a Neuroticizmussal) de ez a tartalmi átfedésmegfelel a konvergens érvényesség kritériumának. A PI skáláinak irrelevanciája azalapdimenziók többségéhez a konstruktumok diszkriminatív érvényességét támasztja alá.

Pszichológiai Immunkompetencia

Kérdő-

Ívek Skálák Megközelítés

monitorozás MobilizálásAlkotás

Végrehajtás

Ön-szabályozás

E

PQ

Extroverzió 0.18+ 0.12 0.01

Neuroticizmus -0.20+ -0.23* -0.22*

Pszichoticizmus -0.22* -0.18 -0.12

GRAY BIS (Gátlás) -0.23* -0.21* -0.18

BAS (Aktiváció) 0.24* 0.18 0.06B Energia 0.14 0.21* 0.14

Szociális forrásmonitorozás

Szociális forrásmobilizálás

Szociális forrás teremtés

Szinkronképesség

Impulzivitás kontroll

Érzelmi kontroll

Ön-

Szabályozó

rendszer

.72

.71

.89

.85

.84

Ingerlékenység kontroll

.89

.83



44

F

Q

Barátságosság 0.11 0.08 0.19+

Lelkiismeretesség 0.09 0.17 0.21*

Érzelmi stabilitás 0.01 0.10 0.21*

Nyitottság 0.25* 0.13 0.01

T

C

I

Újdonságkeresés 0.28** 0.24* 0.01

Veszélykerülés -0.19+ -0.14 -0.28**

Jutalomfüggés 0.18+ 0.15 0.01Kitartás

0.11

0.18+ 0.21*

Önirányítottság 0.23* 0.27** 0.12

Együttműködés 0.02 0.04 0.07

Öntranszcendencia -0.03 0.13 0.00

S

SS

Kalandkeresés 0.24* 0.01 -0.11

Élménykeresés 0.14 0.01 0.01

Gátolatlanság 0.12 -.12 -0.26*

Unalomhajlam -0.19+ -.17 0.12

+ p < 0.1 EPQ: N= 187, Kor átlag=29.5

* p < 0.05 Gray: N= 204, Kor átlag=27.6

** p < 0.01 BFQ: N= 211, Kor átlag=32.4TCI : N= 202, Kor átlag=35.3

SSS : N= 177, Kor átlag=24.63. táblázat

Egészségmutatók és a Pszichológiai Immunitás kapcsolata

Tekintettel arr a, hogy a Pszichológiai Immunrendszer Kérdőívet az egészséges és hatékonyszemélyiség funkcionálás mérőeszközeként definiáltuk, fontosnak éreztük annakellenőrzését, hogy a PIK milyen diszkriminációs erővel bír az egészséges

személyiségfunkcionálásra vonatkozóan összehasonlítva a személyiség alapdimenzióinak atesztelésére hivatott kérdőívekkel. Az egészséges személyiségfunkcionálás markereként aPszichológiai Jóllét magas pontértékét (Ryff 1996, Well- being skálájával mérve) a Self -Szinkronicitás magas szintjét (a Self -Szinkronicitás, Oláh (1999) kérdőívével mértük:magasself-szinkronicitás esetén az egyén képes autentikus, az igazi énjének megfefelően,„eudaimoniában”, lelki békében élni) és a Flow élmények napi magas gyakoriságáttekintettük. A Flow élmény gyakoriság vizsgálatára a Flow Kérdőívet használtuk (Oláh,1999). A 4. Táblázat azt mutatja be, hogy lépésenkénti diszkriminancia analízist alkalmazvaaz egészséges személyiség funkcionálás mértékét (gyenge-átlagos-kiváló) az alkalmazottmódszerek közül (EPQ, PIK, BFQ, TCI) a tapasztalati értékekhez legkorrektebben igazodvaa PIK alapján tudjuk megítélni. (Pl. a legkiválóbb egészségi állapotot a PIK az esetek 84.4

százalékánál pontosan azonosítja míg az EPQ erre csak az esetek 51 százalékánál képes). Az4. Táblázat korrekt besorolási értékei alapján megállapítható, hogy a PIK tapasztalatilagérvényes és szignifikánsan hatékonyabb módszer az egészséges funkcionálás megítéléséremint a klasszikus személyiségdimenziók vizsgáló eljárásai.

4. Táblázat

Az egyes kérdőíveken alapuló korrekt besorolások százalékaránya az egészséges funkcionálás dimenzión

(Lépésenkénti diszkriminancia-analízis alapján)

Egészséges funkcionálás



45

Módszer

Gyenge Átlagos Kiváló

EPQ 64,2 56,2 51,0

PIK 73,2 70,5 80,4

BFQ 67,6 63,4 60,5

PIK 75,3 73,2 84,4

TCI 70,3 69,3 67,4

PIK 74,4 70,5 85,2

Az egészséges funkcionálás mérőeszközei: Well- being kérdőív (Ryff, 1996), Self -szinkronicitás kérdőív (Oláh, 1999), Flow kérdőív, (Oláh, 1999)



46

13. A pszichológiai immunitás patológiás állapotokban

Kül patológiás állapotokban a PIK -nek az átlagosnál alacsonyabb értéket kell hogy

felvegyen

Krónikus betegek mutatnak e esetleg valamilyen pszichológiai immunvonás

mintázatot?

Alkoholbetegek :

16 immunvonásból 15 esetében alkoholbetegek alacsonyabb értékek (12

szignifikáns)

legmarkánsabb eltérés:

o kontroll képesség

o találékonyság

o kihívások vállalása

Tehát probléma fókuszú megküzdés, konfrontáció, kihívás vállalása helyett az

alkohol feszültségcsökkentését választják. Ezzel tartják egyensúlyban magukat

Szívbetegek és Rákbetegek

Szívbetegek 7 skálán alacsonyabb mint a magyar standard

Rákbetegek 12 skálán alacsonyabb mint a magyar standard

diff diagnózisban való alkalmazhatóság szempontjából:

Rákbetegek: jóindulatúbb, béketűrőbb, empatikusabb, de tehetetlenebb,

önszabályozásra jobban törekszik Hasonlít a C-típusú személyiségre

Szívbetegek: ellenségesebb, akaratosabb, indulatosabb, kontrollmegtartásra

törekszik Hasonlít az A-típusú személyiségre

Ez az eredmény ígéretes a kérdőív differenciáldiagnosztikai alkalmazhatóságát illetően

OLÁH KÖNYVBŐL

A PI modell operacionalizálásaként tekinthető PIK tapasztalati érvényességénekellenőrzésénél kézenfekvő az a feltételezés, hogy a különböző patológiás állapotokban a

pszichológiai immunkompetenciát tükröző skála értékeknek az átlagosnál alacsonyabb

értékeket kell mutatnia különösen azokban a dimenziókban amelyek a patológiatermészetével szorosabb összefüggésben állnak. A krónikus (szívbetegek, rákbetegek) ésaz alkoholbetegek pszichológiai immunitás szintjének a vizsgálatával egyrészt a PI modell

tapasztalati érvényességét kívántuk ellenőrizni, másrészt arra is kíváncsiak voltunk, hogya krónikus betegek nem mutatnak -e jellegzetes, pszichológiai immunvonás mintázatot. Az5.. Táblázat 60 alkoholbeteg és 60 illesztett kontroll egészséges személy PIK skálán elérteredményeinek az összehasonlítását mutatja be



47

5. táblázat

Alkoholbetegek és egészséges személyek pszichológiai immunkompetenciájánakösszehasonlítása

A 16 immun vonásból 15 esetben az alkoholbetegek alacsonyabb értékeket mutatnak 12 esetben

ebből az eltérés szignifikáns. A legmarkánsabb eltérés az énhatékonyság érzésben,(t= 6.47**)

a kontroll képességben (t=4.47**), a találékonyságban(t=5.68**) és a kihívások vállalásában

(t=5.13**) jelentkezik, jelezvén, hogy az alkoholbetegek a problémákkal való konfrontatív éskonstruktív szembenézés az önbizalomra épülő vállalkozói és reformatív törekvésekkel

jellemezhető alkalmazkodás helyett a probléma fókuszú megküzdés helyett a feszültségcsökkentő alkohol támogatásával tartják egyensúlyban magukat, ennek a stratégiának aviszonylagos stabilizációs eredményét jelzi az a tény, hogy az önszabályozásban nem mutatnakszignifikáns deficitet a kontroll csoporthoz képest.

A 6. Táblázat a szívbetegek és rákbetegek PIK profilját mutatja be. A 6. táblázat eredményeiszerint a szívbetegek 7 skálán, a rákbetegek 12 skálán mutatnak szignifikánsan alacsonyabbértékeket a magyar standardnál. (A táblázat a T-értékeket mutatja, az 50-nes T-érték asztenderdizálásban résztvett magyar populáció átlagértéke az egyes skálákon).

6. táblázat Szívbetegek és rákbetegek immunvonásainak összehasonlítása és a magyarsztenderd átlagához való viszonyának bemutatása



48

A PIK differenciál diagnózisban való alkalmazhatósága szempontjából értékes eredménynektar tjuk a két csoport PI alrendszer skálákon mutatott értékeinek inverz alakulását. A 6. Táblázatkinagyítva mutatja azt, hogy a rákbetegek jóindulatúbbnak, béketűrőbbnek, empatikusabbnakugyanakkor tehetetlenebbnek és önszabályozásra jobban törekvőnek mutatják magukat, míg aszívbetegek (akik 83 százaléka infarktuson átesett személy) ellenségesebbnek, akaratosnak,indulatosabbnak és a kontroll megtartására törekvőnek diagnosztizálhatók a PIK skálák értékeialapján.



49

7. táblázat Szívinfarktuson átesett (n=48) és rákbetegek (n=68) pszichológiai immunrendszer alfaktorainak

mintázata

Megközelítő-

monitorozóalrendszer:Pozitív gondolkodás

Kontroll érzés

Koherencia érzés

Növekedés érzés Kihívás orientáció

Szociális forrás-

monitorozás Célorientáció

Mobilizáló-

Alkotó- Végrehajtó

Alrendszer

Énhatékonyság

Kreativitás

Mobilizáló képességSzociális forrástteremtő képesség

Találékonyság

Önregulációs Alrendszer Szinkronképesség

Impulzivitás kontroll Ingerlékenységkontroll

Érzelmi kontroll



50

„A” típusú

személyiség

„C” típusú

személyiség

A két eltérő személyiségképből az olvasható ki, hogy a rákbetegek PIK mintázata erősen

hasonlít a „C” típusú személyiség konstellációjához, a szívbetegek profilja pedig az „A” típusúszemélyiség irodalomból ismert vonás kelléktárával mutat megegyezést. A két leggyakoribbkrónikus betegségre hajlamosító személyiségmintázat inverz jellegét a Megközelítő-

Monitorozó, Mobilizáló-Alkotó-Végrehajtó és Önszabályozó immunvonások területén a PIKigen karakterisztikusan képes azonosítani, ami ígéretes eredmény a kérdőív differenciáldiagnosztikai alkalmazhatóságát illetően.



51

14. Az optimális élmény jellemzői

Optimális élmény (flow)

Csíkszentmihályi a 90es években írta le az áramlat-élményt

Jellemzői:

tudatban rend uralkodik

pszichikai energia és a figyelem reális célok felé fordul

készségek és lehetőségek arányban vannak egymással

teljes figyelem igénybevétele

maga a tevékenység miatt végezzük a cselekvést

Nemcsak sportban hanem játékban művészetben munkában hobbigyakorláskor

zenehallgatáskor is élhetünk át áramlat élményt

Az optimális élmény feltételei:

képességekhez illeszkedő feladat találása (nem túl alacsony, nem elérhetetlen)

Fokozatos fejlődés lehetősége

Koncentráció

o saját testre (sportban)

o figyelem fordítása a játékra

Világos célkijelölés

o korai zárás: vívódás, töprengés elmaradása, később megbánjuk

o identitásdiffúzió (nincs semmilyen cél, halogatjuk a döntést)

Egyértelmű visszajelzés

o saját testből érkezők

o külvilágból érkezők

Koncentrálás a feladatra

o másdolgok kiszorulnak a tudatból

Kontroll érzése

o tudja hogy amit csinált, jól csinálta

o kiszorulnak a tudatból a saját magával kapcsolatos aggodalmak

Időélmény megváltozása

o felgyorsul

o lelassul

Autotelikus élmény

o önmagában jutalmazó értékű élmények Az optimális élmény megtanulható



52



53

15. Áramlat élmény és pszichológiai immunitás

Csíkszentmihályi modellje szerint a legadaptívabb megküzdési mód az áramlattevékenység

(flow)

Lehet:

magunk választotta cél

az élet hozta problémák kihívásként felfogása

problémák megoldását biztosító új képességek fejlesztése

Áramlat élményben:

Személyiség kiteljesedik

képességeink gyarapodnak

tökéletes élményünk van

pszichológiai és biológiai immunrendszerünk erősödik

PI alrendszerei és flow élmény erősen kötődnek egymáshoz

Monitorozó megközelítő: célok kitűzése,kihívások

Alkotó végrehajtó: serkenti és szabályozza a képességek fejlődését

Önregulációs: teljes belemerülés biztosítása, segít az élményben maradásban

Fejlettebb P. immunkompetenciával rendelkezőknek nagyobb esélye van flow dús életet élni

Pszichológiai immunitás és megküzdési preferencia

Ha a PIK jól mér mutasson magas korrelációt a konstruktív megküzdési stratégiák

preferenciájával, a flow képességgel, a flow megélésének gyakoriságával

1. Eredmények

A fejlett Pszichológiai immunkompetencia pozitívan korrelál a

problémafókuszú támaszkereső-felkutató megküzdéssel

Negatívan korrelál a belenyugvással és az emóció kiürítéssel

2. Eredmények

Flow Kérdőív felvétele amellyel Flow és antiflow élményekre való

fogékonyságot mérnek. (szituáció- reakció kérdőív amely 4 kül. élethelyzetben

vizsg. a flow/antiflow élmény gyakoriságát)

Vizsgálták a protektív személyiségvonások kapcsolatát flow fogékonysággal

16 személyiségjegyből 15 +-an korrelál a tökéletes élménnyel és 15 negatívan a

szorongással apátiával (antiflow)



54

Alátámasztást nyert, hogy akik eredményes pszichológiai immunrendszerrel

rendelkeznek azok gyakrabban élhetnek át flow-t.

Cirkuláris okság a PI és a Flow között: a PI komponensei segítik a flow élmény

kialakulását, de a flow élmény építi a PI-t

Vizsgálatok más népeknél (német görög svéd) hasonló eredményeket hozott.

Well- being és ego-reziliencia modellekkel összevetve a PI modell volt képes a legjobban

bejósolni hogy a személy milyen gyakran él át Flow-t és milyen gyakran lesznek szomatikus

tünetei.

PI modell tehát egy versenyképes, jó tapasztalati érvényességű modell amelyet jól lehet az

egészségpszichológiában használni.

OLÁH KÖNYVBŐL

A PIK tapasztalati érvényességének egyik kritériumaként fogalmaztuk meg azt az elvárást,hogy a PIK skálák mutassanak magas korrelációt a mindennapokban megélt áramlat élményekgyakoriságával. A flow-teli élet megteremtésére való képesség és a pszichológiai immunitáskapcsolatát az alábbi gondolatmenet szerint értelmezhetjük. Csíkszentmihályi (1998) modelljeszerint a legadaptívabb megküzdési mód az áramlattevékenység - legyen az kihívás keresés (amagunk választotta célok kitűzése) az élet hozta megpróbáltatások transzformálása(kihívásként való értelmezése), vagy a követelmények teljesítését a problémák megoldását

biztosító új képességek kifejlesztése - mivel az áramlattevékenységgel megteremtett flow-állapotban a problémákat úgy oldjuk meg, hogy a megoldási folyamatban személyiségünkkiteljesedik képességeink tára gyarapodik és olyan pozitív élményállapotot (tökéletes élmény)is teremtünk egyben, amely pszichológiai és biológiai immunitásunkat egyaránt erősíti.A pszichológiai immunrendszer mindhárom alrendszerével erősen érintett a flowba kerülésszabályozásában. A Monitorozó-Megközelítő alrendszer komponensei azáramlattevékenységeknek (mint a leghatékonyabb megküzdési stratégiáknak) az aktiválásábanvesznek részt. (Kihívások keresése, maga választotta célok kitűzése, “olyan lehetőségekmeglátása amit mások nem képesek észrevenni” stb.) Az Alkotó-Végrehajtó Alrendszerserkenti és szabályozza az egyre növekedő kihívások kezelését eredményesen ellátni tudó egyremagasabb és magasabb szintű képességek kimunkálásának folyamatait valamint az önmagunk“átalakításának” műveleteit, flow-t szolgáló manővereit. Az Alkotó-Végrehajtó Alrendszerk omponensei a képességek folyamatos fejlesztését menedzselve teremtik meg a folyamatosannövekvő kihívások és a velük való megküzdésre alkalmas egyre magasabb és magasabb szintűképességek viszonyában azt a törékeny egyensúlyt amely az áramlatélmény megvalósulásánakcentrális eleme. Az Önregulációs Kompetenciákat Integráló alrendszer komponensei azáramlatélményben való maradást, a tökéletes élmény prolongálódását szabályozzák, biztosítvaa feladatba való teljes belemerülés lehetőségét, a pszichés energia tevékenységre valómaradéktalan koncentrálásának feltételeit (pl. szinkronképesség) a tartós figyelemráfordítást(perzisztencia) azáltal, hogy kizárják a feladatidegen, a tevékenységtől elvonó gondolatok,érzelmek megjelenésének lehetőségeit (impulzus kotroll, ingerlékenységgátlás, érzelmi

kontroll).



55

A flowba kerülés és a pszichológiai imunrendszer itt vázolt összefüggéseinek az ismeretébenkézenfekvőnek tűnik az a feltételezés, hogy az erősebb pszichológiai immunkompetenciávalrendelkező, a fejlett protektív képességekkel bíró személyek nagyobb eséllyel rendelkeznek aflow- ban dús életre mint a társaik. A Flow gyakoriság az anti-flow élmények (szorongás,unalom, apátia)és a pszichológiai immunitás kapcsolatát egy 1286-fős populáció adatai alapján

elemeztük.A tökéletes élmény illetve az antiflow élmények (szorongás, unalom, apátia) napigyakoriságának a felméréséhez egy általunk készített Flow Kérdőívet használtunk (Oláh,1999), amelynek néhány elemét Csíkszentmihályi és Larson (1984) Flow Questionnaire- bőlvettünk át, a szerzők hozzájárulásával. Ez a mérési módszer egy szituáció -reakció kérdőívamely négy különböző élethelyzetben (az iskolában, a családban, a barátok társaságában és azegyedül végzett tevékenységek helyzetében) vizsgálja a flowra, az unalomra, az apátiára és aszorongásra utaló élmények előfordulási gyakoriságát. A kérdőív alkalmazása lehetőséget kínálaz élethelyzetek flow és antiflow élmények alapján történő jellemzésére, rangsorolására ésannak megállapítására, hogy az egyes vizsgálati személyek, milyen hajlamot mutatnak azunalom, az apátia, a szorongás mint antiflow élmények és a tökéletes élmény átélésére önmaguk“flowba” hozására. Külön vizsgálható az is, hogy az egyes élethelyzetekben az emberek milyengyakran kerülnek a flow, az unalom, az apátia vagy a szorongás “élmény csatornájába”. Avizsgálati személyek a négy élethelyzetben (iskola, család, barátok, egyedül) egy ötfokú skálán

jelzik a különböző élményállapotuk (flow, unalom, szorongás, apátia) gyakoriságát. A stresszrezisztenciát biztosító személyiségvonások és a flow valamint az antiflow (szorongás,unalom, apátia) élmények gyakorisága közötti együttjárás eredményeit a 9. táblázattartalmazza.

9. TÁBLÁZAT

A PROTEKTÍV SZEMÉLYISÉG VONÁSOK KORRELÁCIÓJA A FLOW ÉS AZ ANTI-FLOW

(SZORONGÁS, UNALOM, APÁTIA) ÉLMÉNYEK GYAKORISÁGÁVAL

(N = 1286)

Protektív személyiség vonások Flow Anti-flow

Pozitív Gondolkodás 0,39** -0,21**

Kontroll képesség 0,28** -0,13**

Koherenciaérzék 0,42** -0,32**

Kreatív énkép 0,39** -0,12**

Növekedésérzés 0,36** -0,26**

Kihívásvállalás 0,37** -0,18**

Társas monitorozás képessége 0,28** -0,06*

Leleményesség 0,38** -0,09**

Énhatékonyságérzés 0,45** -0,25**

Társas Mobilizálás Képessége 0,23** -0,13**

Szociális Alkotóképeség 0,34** -0,08**

Szinkronképesség

0,21** -0,25**Célorientáció 0,32** -0,32**



56

Impulzivitás Kontroll 0,18** -0,22**

Érzelmi Kontroll 0,03 -0,05

Ingerlékenység Kontroll 0,10** -0,15**

P*<.05; p**<0.01

Az eredmények szerint a vizsgált 16 személyiségjegyből 15 pozitívan korrelál a tökéletesélmény gyakoriságával, 15 negatívan korrelál a szorongással, az antiflow élményekkel. Azeredményeket értelmezve azt mondhatjuk, hogy az értelmes cselekvés lehetőségét látó, a magukelé értelmes célokat állító, az életüket értelemtelinek érző (magas koherencia érzés), sajátképességeik hatékonyságában és fejleszthetőségében bízó (magas énhatékonyság), önmagukatkontrollképes, pozitívan gondolkodó és leleményesként definiáló, a kihívásokat kereső,céljaikért kitartóan küzdő személyek szignifikánsabban gyakrabban képesek önmagukat atökéletes élmény állapotába hozni mint a társaik. A szinkronképesség, amely a figyelem és atudat feletti kontroll garanciája szintén szignifikánsan korrelál a flow-dús élményekkel mind a

négy vizsgált élethelyzetben. Az önregulációs képességek közül a kitartás és az impulzivitás

kontroll játszik centrális szerepet a flow-élmény fenntartásában. Az elvártaknak megfelelően a pszichológiai immunitás alacsony foka a szorongás élmény és az önbizalomhiányelhatalmasodásával jár együtt (ld. negatív kor r elációk).A pszichológiai immunkompetencia és a tökéletes élmény kapcsolatára vonatkozólag acirkuláris okság magyarázatát tekinthetjük a legrelevánsabbnak. A pszichológiaiimmunrendszer komponensei facilitálják az áramlattevékenységek megindulását,hozzájárulnak a kihívások és képességek törékeny egyensúlyának a megteremtéséhez,elősegítik az áramlat élmény fennmaradását, ugyanakkor a tökéletes élmény tartósságaépítőleg, támogatólag hat a pszichológiai immunkompetenciára, a személyiség protektívdimenzióinak (optimizmus, énhatékonyság érzés, kontrollképesség, koherencia érzés,

szinkronképesség stb.) megerősödésére. A nagy populációban végzett magyar vizsgálatokhoz,hasonló összefüggéseket tártak fel, a német, görög és svéd mintában felvett Flow és PIKkérdőívek skáláinak interkorrelációi. Az eredmények általánosíthatóságát támogató és a PIKtapasztalati érvényességét alátámasztó korrelációs értékeket a német, görög és svéd mintára a

10. Táblázatban mutatjuk be. 10. Táblázat

A PROTEKTÍV SZEMÉLYISÉG VONÁSOK KORRELÁCIÓJA A FLOW ÉS ANTI-FLOW

(SZORONGÁS, UNALOM, APATI A ) ÉLMÉNYEK GYAKORISÁGÁVAL HÁROM KÜLÖNBÖZŐ

K ULTÚRÁBAN

Német (N=110) Görög (N=57) Svéd (N=69)

FLOW Anti-Flow

FLOW Anti-Flow

FLOW Anti-Flow

Pozitív Gondolkodás 0,43** -0,33** 0,64** -0,60** 0,60** -0,28*

Kontrollképesség 0,15 -0,08 0,51** -0,59** 0,37** -0,17

Koherenciaérzék 0,24** -0,19* 0,20 -0,26* 0,29* -0,33**

Kreatív énkép 0,25** -0,08 0,76** -0,76** 0,61** -0,23*

Növekedés érzés 0,35** -0,33** 0,32* -0,45** 0,26* -0,53**

Kihívás vállalás 0,09 -0,04 0,68** -0,67** 0,58** 0,11

Társas monitorozás 0,14 0,03 0,53** -0,53** 0,37** 0,07

Leleményesség 0,15 0,05 0,73** -0,67** 0,47** 0,19

Énhatékonyság 0,21* -0,19* 0,66** -0,64** 0,65** -0,13



Társas Mobilizálás 0,25** -0,02 0,14 -0,02 0,35** -0,06

Szociális

Alkotóképesség

0,15 0,10 0,59** -0,62** 0,51** 0,16

Szinkronképesség 0,20* -0,39** 0,20 -0,11 -0,13 -0,55**

Célorientáció 0,16 -0,27** 0,61** -0,57** 0,18 -0,25*Impulzivitás Kontroll -0,05 -0,24** 0,06 0,00 0,00 -0,36**

Érzelmi Kontroll -0,08 -0,08 0,29* -0,13 0,12 -0,17

Ingerlékenység Kontroll -0,08 -0,22* 0,06 0,03 0,28* -0,29*

*P> 0.05, **P> 0.01

a stressz És megküzdés vizsga tételek

Documents