«

: ' i f i

Vasárnap, 1976. október 24. X\

A tudós és pedagógus Nyugalomba vonult Drien Károly

Negyvenöt esztendő óta „szob-rászkodik" Drien Károly. Nem agyagot gyúr s követ farag! Sok-kal-sokkal súlyosabb matériával birkózik: fiatalokat nevel-oktat, jellemet formái-alakit. Csaknem fél százada — vérbeli pedagógus-ként. Még érsekújvári polgári is-kolai igazgató korában tovább-képzési szemináriumokat szerve-zeit, ahol Imre Sándor, Kemény Gábor & a szegedi Tettamanti Béla és Bálint Sándor is előadott.

Nagy tekintélyű művelője a neveléstudománynak — mind-máig. Pedagógia és Neveléselmé-let című tankönyvel — amelyek-nek társszerzője — ma ls a ma-gyar tanárképző főiskolák hiva-talos „jegyzetei". Számos felső-oktatási tanulmányt írt; legutóbb a Felsőoktatási Pedagógiai Ta-nulmányok című sorozat 1976-ban kiadott kötete is közli hosz-szabb, statisztikai adatokkal bő-ven alátámasztott tanulmányát A Csehszlovák Szocialista Köz-társaság felsőoktatási struktúrája címmel. Nem véletlen, hogy épp Drien Károlyra bízták a szer-kesztők e tanulmány megalkotá-sát. S az sem, az általános isko-lai tanulók hazafias és interna-cionalista neveltségének kérdé-séről épp ő értekezett a Magyar Pedagógiai Társaság nevelésel-méleti szakosztályában — annak idején, hat esztendeje. Hiszen e kérdéskörnek máig ő az egyik legszakavatottabb tudósa.

Nemzetközi ankétokat szerve-zett, szoros kapcsolatot tartva fönn a lipcsei nemzetközi ifjúság-kutató intézettfel, a felsőoktatási intézmények szervezeti, tartalmi és módszertani reformja érdeké-ben.

A másik nagy problémakör, amely évtizedeken át foglalkoz-tatta, s amelyre vonatkozóan évekig kutatott, töprengve-vívód-va — a pedagógusképzésben szerzett, húszesztendős tapaszta-latait summázva: a pedagógusok továbbképzésének szervezeti, tar-talmi és módszertani kérdéseivel kapcsolatos tennivalók összege-zése. A posztgraduális stúdium, mint a pedagógusok továbbkép-zésének korszerű modellje című értekezését a szegedi főiskola tu-dományos közleményei 1971. kö-tetében olvashatjuk. A Szegedi Nyári Egyetem 1971-es kiadvá-nyában lelhető az Oj perspektí-vák a pedagógusok permanens továbbképzésében című tanul-mány.

1931 szeptembere óta áll — egyfolytában — a tanári kated-rán, nyilván gazdag tapasztala-taiból volt képes az elméleti kö-vetkeztetések levonására, a táv-latok megjelölésére...

Bőséges tapasztalatok szerzésé-re predesztinálta életpályája, egész életvitele. Nem mindenna-pi élmények, mozzanatok irányí-tották az egykori érsekújvári vasúti pályamunkás gyermekét Kisemberek összefogása eredmé-nyeként juthatott a gimnázium sóvárgott atmoszférájába, s ott ragyogó nevelők kezébe került Egyebek között Krammer Jenő, az ELTE nemrég elhunyt pro-fesszora vezette a tudás és em-berség terrénumaira.

Krammer Jenő a Sarlósokkal állott szoros . kapcsolatban. A csehszlovákiai értelmiségi fiatal-ságnak ez a nagyszerű mozgalma 1928—34. között virágzott, Balogh Edgár állott az élén, s egyebek között olyan, kiemelkedően ha-ladó szellemi munkások alapítot-ták, mint Győry Dezső, Horváth Ferenc, Jócsik Lajos, a Dobos sy-fivérek. Imre és László, Szalatnai Rezsó, Ferencz László.

Drien Károly is lelkesen, tel-jes szívvel vállalt feladatokat a Sarlósok között; Balogh Edgár irányításával szociológiai felmé-réseket végzett Kárpátalján; munkásakadémiákban tevékeny-kedett, s ott leljük az Érsekúj-vári Proletár Testedző Egyesület alapító tagjai között.

„Jegyes" ember lett a fasiz-mus előretörésével, neve a hír-hedt Gestapo, a hitleri politikai rendőrség levelére került 1944-b e n . . . A székesfehérvári Gesta-prf-főnök a levélben tizenhárom antifasiszta harcos őrizetbevéte-lét, s Komáromba való kísérését rendelte el az érsekújvári rend-őrkapitányság fejének. Ezt az át-iratot az érsekújvári, németelle-nes érzelmű rendőrkapitány „el-sikkasztotta": átadta Drien Ká-rolynak, aki elvbarátait azonnal riasztotta, s maga is illegalitásba vonult.

Jócsik I-ajos, a kiváló gazda-ságtudós és közíró így emléke-zik e mozzanatra a Tükör című hetilap 1975. április 1-i számá-ban:

— Drien Károly barátom, aki ugyancsak a letartóztatandók kö-zött szerepe't. adta tudtomra, milyen veszedelem les rám. Még a fővárosból is 'el kellett tűn-nöm . . .

Vele együtt elrejtőzött a riasz-tott Dobossy Imre és László, Horváth Ferenc, Ferencz László, Krammer Jenő, Kovács Endre, s mind a többiek, az érsekújvári Sarlós-vezetők, akikre a halál v á r t . . .

Az életet kaptáié. Megmenekül-tek. Drien Károly a felszabadu-lást követő hónapokban, években a Parasztpárt könyvkiadó válla-

lata, a Sarló Kiadó vezetőigazga-tói tisztét látta el, társadalmi munkaoan, s ilyen minősegében kiadatta — többek között — Er-dei Ferenc, Darvas József, Szabó Pál, Veres Péter müveit. 1946-tól 49-ig a kultuszminisztérium kül-földi kapcsolatokat intéző osz-tályán, 1949—55. között a Buda-pesti Pedagógiai Főiskola orosz tanszékén dolgozott,- majd Sze-gedre került, s a szlovák tanszék vezetését bízták rá. Néhány év múltán a neveléstudományi és a szlovák tanszéket együtt vezette; s ezekben a napokban, 1976 őszén a szlovák tanszék éléről vonul nyugalomba.. .

Negyvenöt esztendő próbás helyt-állásának leglényegesebb stációit áttekinteni — rövidke cikkben — szinte lehetetlenség. Hiszen például külön fejezetet érdemel-ne, hogyan tevékenykedett Drien Károly hosszú évekig a Nevelés-tudományi Szakbizottság elnöke-ként; s mint a szlovák tátiszék vezetője, hogyan Iparkodott, a párt nemzetiségi politikájának szellemében, szlovák szakos taná-rok egész sorát oktatnf-nevelni; miként segített a honvédelmi ne-velőmunka . elvi és gyakorlati kérdéseinek megoldásában. Nem maradt el munkájának elisme-rése sem: kétszer kapta meg a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója kitüntetést, megkapta a Szocialis-ta Kultúráért, a Haza Szolgála-táért Érmeket a Kamenszky-em-lékérmet — a többi között * Nem is olyan rég egykori ta-

nítványa Idézte elém diákélmé-nyeit, emlékezve Drien Károly derűs, férfias arcára, tiszta te-kintetére, szuggesztív nevelői erejére: „Ha Karcsi bácsit Jelle-meznem kellene, egyetlen szót mondanék: Ember. Nagy E-vel."

Ennél többet a jőbarát se* mondhat — a katedrától való búcsúja napjaiban.

DÉR ENDRE

Szeged — fotósszemmel

Tudjuk-e, milyen az a . város, amelyben élünk; amelyik keretet ad életünk mindennapjainak? Is-merjük-e éltető, termékenyítő múlt já t rohanásaink közben tud-juk-e jelene szépségeit-gondjait, sejtjük-e holnapja perspektíváit? Egy-egy régi ház lebontásakor, egy-egy új lakótelep felnövésekor összekapcsoljuk-e agyunkban a fejlődés láncszemeit? őslakók és bevándorlók, mi, a mai Szeged lakói a képeslapok és hétköznapi rohanások mögött ismerjük-e a város igazi arcát, sokszínű tekin-tetét, mába érő tegnapját?

Az áutóbusz panorámaablaká-ból, a hernyóként kúszó villa-mosból elsuhanó utcák új ruhát öltő házai, terek rejtett kincsei, a Tisza-part szépségei, a vasár-napi séták hangulatai, az épülő új falakkal eltakart múlt szép-ségei minden bizonnyal elraktá-rozódnak sejtjeinkben. S néha, ha a fáradtság béklyói felenged-nek, a napi gondok tovasuhan-nak, ezen elmúló képek kontúr-jai felsejlenek emlékeinkben — mint egy emlékeket rejtő album, mint egy titkolt emlékkönyv!

Ismerjük-e eléggé ezt a várost, amely otthonunk egy életre, e parányi földgolyón, a szűkülő vi-lágegyetemben?! Azokat a pilla-natokat, amelyeket elszalasztunk buszon, sétákon, mindennapi sie-tős útjaink során rögzíti, meg-menti számunkra a fotográfia. Amit mi talán észreveszünk, s fel ls sejlik néha emlékezetünk-ben, azt teszi számunkra, s má-sok számára is maradandóvá, lát-hatóvá. közös kinccsé a fotós, aki maradandó képpé formálja a múló pillanatot, a sohasem egy-

Szolnokl András

Érkező ősz HaRod-c a tovafutó nyár lépteit? Kerti kapuk telé már közelít az ősz. Kel a szél, megrázza a lombot és a jóllakott fa elereszti hű levelét.

»

Ne a távozót dicsérd, az érkezőt Illik köszönteni most, aki holnapra lefújja a fák kontyáról a fáradt zöldeket, pattintja a platánok kérgét

elűzi a szitakötőket. Figyeld csak, már jtoraősszel alig lelsz egyet, mikor a szőlőt döngik a méhek. Fordult az ősz felé te ls, fogadd a pusztítót méltón.

Jön már a kegyes bakó, rozsdakoszorús fején megül a szél, hintáz a költöző madár-ncp, körül a kerteken opál kőd ereszkedik, s mint húzott hálóban a hal

fehér hasával villan benne a fény.

forma napsütést és árnyékot, a mindig más, a lüktető várost, az emberekkel teleinjekciózott utcák, terek sokaságát, a meg-örökítésre érdemes részleteket, a soha vissza nem térő impresszió-kat.

A szegedi fotóklub azzal a cél-lal írta ki A város, amelyben élünk című pályázatát, hogy a ma e városban élő fotósok na-polta kattogó blendéi és erzé-keny celluloid szalagjai vallomást tegyenek Szegedről. Múltjáról és jelenéről. Elérhető tegnapjáról, tetten érhető napjainkról és a holnap körvonalairól.

Tizenkét fotós — amatőrök és hivatásosak — érezték patrióta kötelességüknek, hogy e városhoz kapcsolódó legszebb, legszínvona-lasabb alkotásaikat elküldjék e pályázatra. A fotókból kiállítást rendezett a Bartók Béla Műve-lődési Központ. A munkákból ki-rajzolódik Szeged közel egy év-százada képekben, hiteles doku-mentumokban, fotókon megmen-tett pillanatokban. A századelő képeslapjai Tömörkény, Móra, Gárdonyi novelláit, a 70—80 év-vel ezelőtti Szeged korabeli ú j -ságokban fölsejlő életét illuszt-rálják. „A víz it vot 1879. márcz. 12." — idézi egy fénykép az al-sóvárosi templom kapujának las-san százesztendős dokumentum-jelét, mely Szeged történetének egyik legfontosabb, tragikus, s egyben újjászületést is Jelentő dátuma. A kiállításon nagyszerű-en cseng össze e korabeli vése-tet idéző fotográfiával az 1970-es árvíz máig hátborzongató, de ugyanakkor az összefogást, em-berfeletti munkát, küzdelmet idé-ző, nagyszerű képsora. S mesél ez a kiállítás a város alatt meg-búvó gazdagító olajról és földgáz-ról. de nem hallgatja el az ele-mek vulkáni erejét sem. Vall a Tisza-part szépségeiről, halászok-ról és motorcsónak-versenyzők-ről, idézi a" környéken termelt paprikát és a folyóból kifogott halak sokaságát, különböző év-szakokban éri tetten sajátos lá-tószögből műemlékeinket és épü-lő-szépülő ú j városrészeinket. Tá-pé és Dorozsma eredeti hangu-latalt, s egy képsor naevszerűen ütközteti a 70 évvel ezelőtti sze-gedi képeslapokat az ugyanabból a nézőpontból készített mai fény-képekkel. Talán ez a képsor az, mely egyesíti múltat és jelent, melv hídként köti össze s folya-matossá teszi e város történel-mét. e fotográfiákba mentett val-lomásértékű. városhoz fotókban írt himnuszt.

TANDI LAJOS

Llebmann Béla, dr. Lajos Sán-dor, dr. Benedek László, Somo-gyi Károlyné. Gyenes Kálmán és Horváth Dezső felvétele