Abdiás könyve és Edom szerepe Júda elpusztításában*

Takáts Előd

Studia Biblica Athanasiana 2 (1999)

Bevezetés

Az ÓSZ számos könyvében találunk idegen népek ellen írt prófé­ciákat, illetve polémikus hangvételű prózai vagy költői szakaszokat. Ilyen pl. Ezs 13-23 fejezeteinek tekintélyes része, vagy Ez 25k. Abdiás min­dössze egy fejezetből álló könyvét az Edom elleni jövendölés dominálja.

A klasszikusnak mondható bevezetéstani kutatás Abdiás könyvén belül két fő probléma-területet határoz meg, a történeti kontextus és az irodalmi egység helyzetét vizsgálja.

a) Történeti háttérAz első kérdésre válaszolva, vagyis milyen történelmi eseményt

kell keresnünk a könyv hátterében, a legtöbb kutató a Kr. e. 587/6-os eseményeket, a babiloni pusztításban való edomita segédkezést jelöli meg. Miért tört be Edom az országba, miért vette ki a részét maga is az amúgy is félelmetes pusztításból? Fájdalmas pont lehetett ez a bibliai elbeszélő számára, legalábbis erre következtethetünk számos Edom-ellenes meg­jegyzésből (Zsolt 137:7, Sir 4:21 k, Ez 25:12, stb.). Leginkább azonban a szövegnek Jer 49-cel való szoros kapcsolata elgondolkodtató, ez a rész ugyanis néhány ponton szinte szó szerinti egyezést mutat Abdiás könyvé­vel.

Ha egy rövid kutatástörténeti összefoglalást adunk Jer 49 és Abd kapcsolatának vizsgálatáról1, az tűnik fel, hogy Caspari óta (1842)2 Abdiást tekintették primer szövegnek, azt vallották, hogy Jer 49 tőle függ.

* Az előadás 1998. nyarán hangzott el Sárospatakon a Doktorok Kollégiuma ülésén. Köszönet illeti Kőszeghy Miklós kollégámat segítő megjegyzéseiért. Sajnos néhány olyan könyvre ill. folyóiratcikkre is felhívta figyelmemet, amit nem tudtam beszerezni. Egyes megjegyzéseit számozott lábjegyzetben közlöm.

' En CHILDS, B. S., Introduction to Ihe Old Tesláméul as Scripture (Fortress Press, 1979) 412-416. alapján kívánom ezt megtenni, ahol ettől eltérek, számozott jegyzetben közlöm a forrást

2 Sajnos Childs nem ad pontos címet, de az ICC (International Critical Commentary) 1911-ben kiadott klasszikusnak mondható kötete kisegít bennünket: CASPARI, P. C., Dér Prophet Obadiah. (Az ICC-ben Joel-Abdiás kommentár: Julius A. Bewer).

36

Mások természetesen kitették az ellentétes előjelet (így Bonnard, 1928), és Jeremiás próféciáját helyezték az előtérbe. Azután Wolff volt az, aki egy közös orális tradíciót fedezett fe l mind a két szöveg mögött (1977).3 Épp a párhuzamok gondolkodtathatnak el bennünket: ezek azért mégsem fedik egymást tökéletesen, ami egy közös forrás meglétének jele lehet.4 Ha ragaszkodnánk Abdiás prioritásához - jegyzi meg Childs - akkor fel kellene oldanunk még egy problémát: Jer 49 tradicionális datálása5 Jojákim 4. évére esik. De akkor mikorra kellene tennünk Abdiást? Erre megoldási kísérletként valamilyen korábbi eseményt, pl. a Jórám alatt történt edomita összecsapást keresték a háttérben (2Krón 21:8-11). Ezen az úton jár Walter C. Kaiser is, amikor négy lehetséges háttér esemény közül választva kb. 845-öt nevezi meg a keletkezés idejeként, vagyis ki­lencedik századi prófétának tekinti Abdiást, mellesleg Jóéllel együtt. Ezt a nézetet én egyáltalán nem tartom elfogadhatónak, így bővebben nem kí­vánok vele foglalkozni.6 Érdekes, hogy már Kálvin is fogság alatt kelet­kezettnek tekintette a könyvet. Természetesen van más lehetőség is, pl. egy későbbi, jóval az exilium utáni datálás mindkét szakasz számára, így van, aki a Nabateusok Edom feletti diadalát keresi a könyv hátterében, „a Kr. e. 5. sz. első felében”.7 Valóban figyelemreméltó feltételezés, de kénytelen vagyok ezt (jóindulatúan) nyomdahibának tekinteni: az Edomita királyság véget érése ugyanis minden valószínűség szerint Nabonidus 552-es hadjáratának tudható be. A Nabateusok csak évszázadokkal később voltak jelentősek a Holt tenger térségében. Igaz, hogy már 312-ben siker­rel védekeztek Petrában az „Egyszemű” Antigonus támadásai alatt, igazi jelentőségük azonban csak a Kr. e. 2. sz-tól volt (az első ismert nabateus király I. Aretas 170-160).8

b.) Irodalmi egységLeghelyesebbnek az látszik számomra, ha itt is a végleteket eme­

lem ki:

3 Ugyanerről tájékoztat Edward Lipinski is, Enc. Judaica, CD-Rom edition „Obadiah, book of”

4 LIMBURG, J. L., Hosea-Micah (Interpretation) 128.5 Milyen kár, hogy nem nevez meg forrást e mögött!6 A négy lehetséges esemény Kaiser szerint: 1. Sisák támadása 926-ban; 2. Filiszteus

és arab támadás Jeruzsálem ellen, 2Kir 8:20-22; 3. Jóás támadása Amacja ellen 2Kir 14:8- 14; 4. Nebukadneccar támadása. A History oflsrael (1998) 337. Egyébként ezt én a könyv egyik gyenge pontjának tartom, más részek nagyon jól használhatóak.

7 CHILDS, 413.8 GRÁF, D. F„ „Nabateans”, in ABD IV, 970.

37

• a könyv egy egység, elejétől a végéig összefüggő munka. Ezt a gon­dolatot egy prágai tudós, Bic megtoldja azzal a gondolattal, hogy a szöveg kultikus használatú volt, YHWH királyságát ünnepelték vele. Scharbert szintén a kultikus háttér mellett érvel, ő egy kultuszi próféta által készített liturgikus szövegnek tekinti.9

• Legalább fél tucat fragmentumot lehet felfedezni a könyv hátterében - erre a megállapításra Fohrer jutott, Oesterly hét, Robinson pedig nyolc egységet talált.10

Én óvakodnék a túlzott szabdalástól. A könyv két fő egysége el­választhatatlan, önmagában csonka rész.

MEGALÁZTATÁS EdomnakFELMAGASZTALÁS Izraelnek.

Az első 11 versben halljuk a kíméletlen ítéletet, amihez szigorú tiltások kapcsolódnak (12-14. btt) 15-16. Vers magyarázat lehet a korábbi tiltásokra: miért ne tedd mindezt? Válasz: mert közel van az Úr napja (mrr DT1 2Tp "O). A 17. verstől a hangvétel egészen más: ezek a sorok a boldog jövendőt festik le, mégpedig olyan képekkel, amik gyaníthatóan már egy másik aión-ba vezetnek át. A szöveg rövid ugyan, de néhány ponton problematikus. Tükröződik ez az új protestáns bibliafordításon (az 1975. javított kiadásán) is, sajnos több pontatlanságot találunk. A szöveg- romlások egy része a LXX alapján javítható.11 *

Az Edommal szembeni averziók háttere - Edom és a nagyhatal­mak

Edom és Babilon viszonyát tárgyalva először az Újasszír biroda­lom hanyatlására kell tekintenünk, ami néhány évig tartó önállóságot és adómentességet jelentett Edomnak. Ez az állapot Nabukadneccar 605. évi előrenyomulása után ért véget, amikor talán Júdával együtt Edom is Ba­bilon vazallusa lett. Cidkijja uralkodásának kezdetén (Jer 27:3 szerint) Edom, Moáb, Tírusz, Szidón tárgyalásokba bocsátkozott Jeruzsálemben,

9 Lipinski.10 Lipinski. FOHRER, G., Introduction to íhe Old Testament, 1968. Abingdon Press,

azon túl, hogy tényleg hat „mondást” különít el, további tudósokat nevez meg, akik az egység mellett érvelnek. A 9. századtól a 4. sz. közepéig terjednek a datálásra vonatkozó feltételezések - mondja F. - de ő Jeruzsálem 587-es elestét az egyetlen elfogadható háttér­nek tekinti.

11 Jelen tanulmány célja egy történeti probléma feldolgozása, ezért a részletes szö­vegkritikai elemzéstől el kell tekinteni.

38

ekkor vett a próféta igát a nyakába. Azután mikor Júda ténylegesen fellá­zadt (589) Edom ebben nem vett részt.12 Talán ez volt Edom bűne? Talán jobb politikusok voltak, mint Jeruzsálemi „kollégáik”? Vagy: esetleg ők - maximális összhangban a prófétai igehirdetéssel! - belátták, hogy minde­zek az országok most Babilon kezébe kerülnek? Nem tudjuk.13 Az azon­ban bizonyos, hogy nem ártana lassan némi kritikát tanúsítanunk azzal a nézettel kapcsolatban, miszerint Edom gálád módon asszisztált Júda lero- hanásakor. Ez a nézet a prófétai igék kritikátlan olvasásából ered, és azon félreértések közé tartozik, amelyek sajnos máig meghatározóak a Babiloni fogság körülményeinek értelmezésekor. Az Edommal kapcsolatos érzel­mek emlékezetbe idézéséhez nézzünk meg néhány konkrét igehelyet:14 15• Abd 11 „Te is jelen voltál akkor, amikor ellenség hurcolta el kincseit,

és idegenek törtek be kapuján, Jeruzsálemre pedig sorsot vetettek. Te is úgy viselkedtél, mint azok.” (ugyanakkor a harmadik vers Edom „kevélységét” jelöli meg a büntetés okaként! „Megcsalt téged kevély szíved, mert sziklahasadékokban laksz, magasan van lakóhelyed, és ezt mondod magadban: Ki tud ledönteni a földre?”)

• Ez 25:12-13 „így szól az én Uram, az ÚR: Mivel Edom kegyetlen bosszút állt Júda házán, és nagy bűnt követett el azzal, hogy bosszút állt rajta, ezért - így szól az én Uram, az ÚR - kinyújtom a kezemet Edom ellen, és kiirtok belőle embert és állatot. Romhalmazzá teszem, Témántól Dedánig fegyvertől esnek el.” (De Ezékieltől mondhatnánk más példát is, Ez 35:5f és lOf, stb.)

• Zsolt 137:7 „Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeru­zsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!”

• Sir 4:22 „Véget ért büntetésed, Sión leánya, nem visznek többé fog­ságba. De a te bűnödet, Edóm, számon kéri az ÚR, és leleplezi vét­keidet.” Szándékosan hagytam ez utolsót a végére: itt ugyanis egy versen belül szépen együtt jelenik meg Edom pusztulásának és Sión felemelkedésének a gondolata, ahogy Abd esetén is.

Ezeken a helyeken két nagy vétek kerül tehát említésre: (1) Edom területeket szerzett Júda kárára; (2) véres erőszakot követett el. Az, hogy

13 BARTLETT, in ABD II, 292.14 Kőszeghy Miklós két megjegyzése: (a) nem elhanyagolható politikai szempont,

hogy Edom országa Júdánál kedvezőbb helyen feküdt, távolabb a Via Maristól, (b) az összeomló területek vízkészlete felett a környező csoportok törvényszerűen átvették az irányítást.

15 Az új protestáns fordítás szerint, CD Biblia 5.0

39

Edom fegyverrel áll szemben Izraellel régi tradíciókra megy vissza15. Ezen egyébként kár csodálkozni, hisz pl. lKir 11:15k arról számol be, hogy Jóáb 6 hónapig maradt Edom területén, „míg ki nem irtott minden Edómban található férfit”. Valljuk be: érthető, hogy Edom nehezen bo­csátott meg, akkor is, ha ez a megállapítás nyilvánvalóan túlzó. De ne kanyarodjunk el: megállapítható, hogy a bibliai tradícióban Edomot egyre sötétebb és sötétebb színekkel festették le. 2Kir 25:9 egyértelműen arról szól, (csakúgy, mint Jer 52:13) hogy a Babiloni csapatok felégették Jeru­zsálem városát. A 4-3. századra (lEsdr 4:45) még ezt is Edomnak tulajdo­nították! Ugyanekkor ezzel szemben találunk más állítást is: Jer 40:11 arról számol be, hogy Edom júdai menekülteket fogadott be. Természete­sen lehetséges, hogy egyes edomiták hasznot húztak Júda kárára, de nincs bizonyíték arra nézve, hogy Edom formális, katonai segítséget nyújtott a babiloni seregeknek 587-ben. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy Nebu- kadneccar nem intézett támadást Edom ellen, pedig 5 évvel Jeruzsálem eleste után Ammon és Moáb sem kerülhette el sorsát.16 Azt már említet­tem, hogy később Nabonidus alatt érte támadás és jelentős pusztítás Edomot. De vessünk most egy kicsit hosszabb pillantást Júda 587-es álla­potára!

Júda a fogságravitel éveiben

Júda történetének talán legsötétebb korszaka 597-ben kezdődött el, amikor Babiloni birodalom hadserege elfoglalta Jeruzsálemet, és vég­rehajtották az „első deportációt”. Ezt Jojákim király már nem élte meg, három hónappal a város eleste előtt fia, Jojákin került a trónra, akit Nebukadneccar Babilonba vitetett,17 18 és helyette Zedékiást (más átírás sze­rint Cidkijja, Jósiás fia, eredeti neve Mattanja, Kr. e. 597-587) nevezte ki. 594-ben ismét feléledt a remény, hogy Egyiptom hatalma megerősödhet, és így Júda és a többi kis állam visszanyerheti függetlenségét - tudjuk ezért került szembe a „fizetett” próféták nacionalista hangvétele Jeremiás prófétával, aki szerint Nebukadneccar „Isten szolgája” volt (Jer 27:6-7). Persze a remények hiúnak bizonyultak, és Júda nem kerülhette el a pusz­títást. 587-ben Jeruzsálem elesett, és a második deportáció során a megva­

16 4Móz. 20.18 „Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át itt, különben fegyverrel vonulok ki ellened.”, Ám. 1.11 „így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátók meg Edómnak, mert fegyverrel üldözte testvérét, nem ismert irgalmat, szüntelen tombolt haragja, megőrizte dühét mindvégig.”

17 BARTLETT, 293, AHLSTRÖM, History o f Ancient Palestine, 802.18 Ekkor került az előkelő réteg fogságba, többek között Ezékiel is.

40

kított királyt is elhurcolták. Az uralkodó helytartót nevezett ki, Gedalját, akit Micpában, székhelyén gyilkoltak meg.

A fenti adatok közismertek, azonban 597-es hadjárat után eltelt időszak felvet néhány érdekes kérdést. Ezek közül az első elgondolkodtató adat Jojákin fogságával kapcsolatban merül fel: (2Kir. 24.14) „Fogságba vitte a jeruzsálemieket, minden parancsnokot és a haderő minden vitézét, tízezer foglyot; a mesterembereket és a várépítőket is mind. Nem maradt más otthon, csak az ország nincstelen népe.” A kérdés egyszerű: ha ez így volt, akkor Zedékiás (vagy Cidkijja) hogyan szedett össze egy új admi­nisztratív személyzetet? A második kérdés: ha ez így volt, hogy tett szert új hadseregre, aminek segítségével másfél éven át tartani tudta magát Je­ruzsálemben az ostrom idején?18 A kérdésfelvetés azt hiszem nyilvánvaló­vá teszi a választ: a fogság nagyságát leíró számok nem tekinthetőek tör­ténelmi hűségű adatoknak (ahogy ezeknek a fejezeteknek a többi része sem az, de nem is ez volt a szerzők célja). Tegyük tehát most félre ezeket a problémákat, és elégedjünk meg ennyivel: valami oknál fogva Zedékiás fellázadt, amiért nem maradt el a babiloni megtorló hadjárat.

Északról dél felé haladva első megállapításunk az lehet, hogy Benjámin területe gyakorlatilag érintetlen maradt, nem érte jelentős pusz­títás. Ennek két magyarázata lehet, (1) nem érezték fontosnak ezt a részt, (2) itt a parancsnokok gyorsan kapituláltak, így megelőzték a pusztítást.19 Jeruzsálemtől délre és nyugatra azonban más a helyzet: a legtöbb jelentős települést elpusztították, a falvak és kisebb városok azonban érintetlenül maradtak.20 Hogy mi történt 582 után (amikor Nebukadneccar ismét had­járatot vezetett erre a vidékre), arra nézve semmiféle konkrét informáci­ónk sincs babiloni forrásokból.21

Mivel Nebukadneccar Riblát használta főhadiszállásként, joggal feltételezhető, hogy a legrövidebb úton haladt a hadserege dél felé, vagyis Megiddó - Galilea irányába. Aphektől délre talán kettévált a sereg, az egyik rész Jeruzsálem felé fordult (a hegyvidék irányába); a másik tovább ment dél felé (számunkra ez utóbbi lesz az érdekes) Beth-Shemesh, Azekah és Teli ed-Duweir22 elfoglalása nekik tulajdonítható, emellett gondosan elpusztították a kisebb erődöket és a jelzéstovábbítás szem­pontjából fontos pontokat is.23 24

19 AHLSTRÖM, 791, 796. Hophra fáraó segítsége nem sokat ért!20 AHLSTRÖM, 795.21 AHLSTRÖM, 798.22 AHLSTRÖM, 801.23 Általában Lákissal azonosítják.24 AHLSTRÖM, 794-95.

41

Az otthon maradt népről...

Nem tehetem meg - bár nem tartozik igazán szorosan jelen dolgo­zat tárgykörébe hogy nem szólok röviden a foglyok és otthon maradtak helyzetéről, számarányáról. Júda teljes lakossága 200.000 fő körül lehe­tett, Jeruzsálem lakóinak számát tekintve becslésekre vagyunk utalva - nem érdemes komolyan venni a 30.000-nél több lakost feltételező véle­ményeket. Az ókorra vonatkozó számítási kulcsok alapján Júda 200.000- es népessége mellé kb. 800.000 főt kell számolnunk az északi országrész­ben. Most nem kívánok bőven foglalkozni ezzel a kérdéssel,24 csak két modern adatot közlök összehasonlításként: (1) Jeruzsálem óvárosának a mai falakon belül kb. ugyanennyi lakosa volt, (2) az 1931-es, tehát a nagy kivándorlási hullám előtti brit cenzus szerint Palesztinában 1.014.000-en éltek - nehezen tételezhetnénk fel, hogy az ókor bármelyik időszakában az ország ennél több embert tudott volna eltartani.25

2Kir 24:14 szerint 597-ben 10.000 Jeruzsálemi került fogságba - ez egy teljesen figuratív adat, a nagy pusztítást kívánja hangsúlyozni. A 16. vers már csak 7.000 + 1.000 fogolyról szól, Jer 52:28-30 pedig meg­elégszik 4.600-al - összesen! Vagyis teljesen nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ország lélekszám tekintetében változatlan maradt. Ezért számomra nehezen érthető, miért hangsúlyozzák előszeretettel, hogy a Babiloniak nem hoztak idegeneket a területre, nem telepítettek le más nemzetbelieket Palesztinába. Miért tették volna, mikor a nép legalább 98%-a lakóhelyén maradt, élt és dolgozott?! Palesztinában ráadásul nem egy csomó haszna­vehetetlen személy maradt, hanem egy működőképes, csak épp politikai­lag függő helyzetben lévő társadalom.26 27

Edom szerepe 587-ben

Edom dél felől támadt, ha intézett egyáltalán támadást. Nem vé­letlenül ragaszkodom a feltételes mód használatához, ugyanis ha volt ilyen betörés, akkor is babiloni segítséggel zajlott (a hadsereg „déli ágának” közreműködésével, ld. fent). Különben hogy kerülhettek volna pl. babiloni nyílhegyek En-Gedi városfalába? Ha pedig ez a helyzet, akkor már lehe­

25 A népességgel foglalkozóknak induláshoz tudom ajánlani (sok új tanulmány mel­lett) DE VAUX, R., Ancient Israel: Its Life and Institutions , „Population” fejezetét.

26 DE VAUX, 65.27 Önálló előadást kívánna bemutatni Palesztinát 587-538 között. A témához ld.

BARSTAD, H. M., The Mylh o f the Empty Land, Oslo, 1996.

42

tetlen megbecsülni az edomi jelenlétet egy ilyen támadás során.27 Egyéb­ként újabb problémával állunk szemben, ha pontosan akarjuk datálni En Gedi elpusztítását, ugyanis mások ezt az 582-es hadjáratnak tulajdonít­ják.28 Az állítólagos és megbocsáthatatlan edomita segítséget az aradi osztrakonokkal is alá szokás támasztani.29 Valóban említésre kerül Edom ezeken a cserépdarabokon, pl. a 40-es számún, ahol „Edom gonoszsága” van megemlítve. Ez a 8. sz. végéről származik, egy korai konfliktus emlé­két őrzi. Jelen vizsgálódásunk szempontjából az „Eljashib levéltárából” származó anyagot kell figyelembe venni. Eljashib valószínűleg hosszú ideig volt parancsnok itt, talán már Jósiás alatt is. A nevével fémjelzett „levéltár” 597 tájékáról származik, és az 1-18. sorszámú anyagot értjük alatta. Ebben az anyagban azonban nincs megemlítve Edom, bár a #21-en igen, ami ezekkel egykorú. A problémát az jelenti, hogy itt a kontextus ismeretlen, csak az Edom szó vehető ki biztosan. A #24 szintén említi Edomot, ez valóban arról szól, hogy Rammath-Negev veszélyben van és ezért csapatokat kell oda csoportosítani. Ez a cserép a domboldalról került elő, így itt az archeológiái kontextus hiányzik, de a betűforma alapján az Eljashib nevével jelzett levelekkel egykorúnak tekinthetjük.30 Azért tar­tottam fontosnak, hogy kitérjek erre, mert véleményem szerint veszedel­mes dolog csak úgy általában hivatkozni arra, hogy „lám az Arad ostraca is említi” - nem szabad túlértékelni egy ilyen hiányos anyag szerepét.31

A vidék pusztítása nem volt jelentős, de az elhúzódó hadjáratok szép lassan a Sephelah, Negev és a Hebron környéki hegyvidék általános romlásához vezettek. Végül ezek a második templom időszakában Edom területével együtt alkották Idumeát.32 33 Ne felejtsük el azonban, hogy addig még Edomnak is át kellett élnie a pusztítást - bár a népmozgások (értsd: edomiták jelenléte Júda területén, ezek politikai erejéről és helyzetéről még szólnom kell) ennek ellenére nem szűntek meg. Úgy tűnik, hogy Edom már a 7. sz. folyamán befolyással bírt a Negev egy része felett, aminek jelentős gazdasági szerepe volt a rajta átvezető karavánutak miatt.

28 AHLSTRÖM, 795.29 STERN, E„ „Ein Gedi”, in OEANE 2, 222.30 Ezt teszi Lipinski is.31 SMELIK, Writings from Ancient Israel, 103-104.32 A szövegeket ld. RENZ - RÖLLIG, Handbuch dér althebraischen Epigraphik,

1995.33 OFER, A., „Judah”, in OEANE 3, 256. Idumea határainak részletes leírását ld.

HÜBNER, U., „Idumea”, in ABD III, 382-383. Idumea kialakulása - tekintve, hogy a könyv datálásánál én a késő dátumokat nem tudom elfogadni - most kívül esik látókörün­kön, ehhez is tudom ajánlani Hübner cikkét.

43

Érdemes ezért megnézni Tel Masos esetét, ami már Zedékiás alatt el­pusztulhatott.33

Tel Masos fontos települése már a 10. sz. elején elpusztult, aztán a 7. sz. második felében az eredeti telep DNY-i oldalán jött létre egy kis település. Ez a második „falu” csak rövid ideig egzisztált, minden bi­zonnyal karavánpihenő lehetett. Erre utal a telep jellege, a középen álló nagy épülettel együtt. V. Fritz rövid cikkében34 egyértelmű és határozott kijelentést tesz: „a 6. sz. elején lezajlott edomita támadás során pusztult el”. Furcsa, hogy ő ilyet leír, hisz tudvalevő, hogy a vaskor története során nagyon óvatosan kell bánni az etnikai címkékkel.35 Vajon miért tesz egy­értelmű kijelentést bizonyítás nélkül? A válaszom: elképzelni sem tudom. A második kérdés pedig hiszem, hogy ugyanilyen legitim: ha valaki ke­reskedelmi okok miatt elfoglal egy karavánút mentén fekvő fontos állo­máshelyet, miért pusztítaná el? Erre sem tudom a választ. A feltételezett edomita hódítás hátterét azonban meg kell világítanom.

A déli edomita betörés elméletét Israel Finkelstein munkája alap­ján mutatom be.36 Horvat Qitmit telepét a feltáró (Beit-Arieh) Edomita helyként írja le, valamint vallja, hogy egzisztenciája Júda királyságának utolsó éveiben (vagy közvetlenül a pusztítás után) bizonyíték arra nézve, hogy Edom jelentős területeket hódított meg és igázott le a Negev keleti részén Jeruzsálem elestével nagyjából egy időben.37 * Ez a hipotézis nagy­részt a már idézett alapokon áll, vagyis a próféciákon és Arad 0.#24-en, ehhez járul a feltárt kerámia-anyag, ami „Edomita jellegű” és Beersheba - Arad térségéből került elő. Horvat Qitmitet a feltáró edomitának és kulti­kus természetűnek tartja, nagymennyiségű edomita kerámia-maradvány, (kultikus) figurák, epigráfiai leletek, stb. alapján. Számunkra most a hely kultikus volta mellékes, ezért koncentráljunk az etnikai meghatározásra! A nélkül, hogy különösebben belebonyolódnék Finkelstein kritikai érvelé­sébe, vele együtt vallom a következőket: Edom vaskor II. materiális kultú­rájáról limitáltak ismereteink, ezért rendkívüli óvatosságot kíván bármi­féle összehasonlítás. Finkelstein sorra veszi:• kerámia. Valóban teljesen jogos a kritika ezen a ponton: Beit-Arieh

egyszerűen közli, hogy sok edomita cserépmaradvány került elő - nem

34 AHLSTRÖM, 735.35 FRITZ, V., „Masos, Tel”, in OEANE 3, 439.36 Kőszeghy Miklós szerint az anyagi kultúra hasonlósága miatt egyenesen eldönt­

hetetlen egy leletről más forrás hiányában, hogy edómi, vagy júdai (magánbeszélgetés).37 FINKELSTEIN, Living on the Fringe, 1995. 139-144.3S Beit-Arieh tanulmányát Id. BAR 14/2. (1988) 28-41. „New Light on the Edomites”

44

ad meg pontos számokat!38 így nehéz annak is utánanézni, hogy mit ért „magas” és „alacsony” arányon. A másik kritika is teljesen jogos: kerámia alapján nem célszerű etnikai jelzőket kitenni, de még ennél is kényesebb politikai határokat húzni meg ezen az alapon. Jelentős népmozgások történtek ebben az időben, de nem feledkezhetünk meg a kereskedelem szerepéről sem. Egy adott típusú kerámia használata legalább annyira visszavezethető földrajzi és kulturális, mint amennyire etnikai okokra.

• figyelmes analízis kimutatta, hogy az itt talált kultuszi jellegű és egyéb tárgyak (amelyek tényleg rendkívül érdekesek, különösen a híres „Há- romszarvú istennő”) a legkülönbözőbb területek művészetét tükrözik, fellelhetünk palesztinai, de föníciai és transzjordániai elemeket is.

• epigráfiai anyag. Öt darab feliratos cserépről számol be Beit-Arieh, ebből egy kerül ismertetésre - ez egyetlen sor, kibetűzhetetlen és (mi­vel magában áll) jelentés nélküli. Ami azonban kivehető: QWS, va­gyis Qos edomita főisten neve.39 Ez nem sok - a hely természetesen sokféle vallásos igényt kielégíthetett, nyugodtan szolgálhatták itt Qos-t, ez megint nem érv politikai dominanciára.40

Finkelstein szisztematikusan szedte darabokra Beit-Arieh érvelé­sét, számunkra azonban most ennyi is elég. A lényeg így is előttünk áll: régészeti alapon nem feltételezhetünk edomita hódítást. Hozzátartozik a tudományos tisztességhez, hogy megjegyezzem: Beit-Arieh egy új cikké­ben41 42 már sokkal óvatosabban fogalmaz: Qitmitet 1997-ben Júda és Edom kapcsolatának jelzőjeként (indicative of relations) fogja fel, valamint „esetleg Júda egyes területeinek edomita dominenciájára utaló bizonyí­tékként is magyarázúatónak” (feltételes mód!) tekinti; általában az ellen­ségeskedés kérdéséről pedig megjegyzi, hogy Edom megkísérelhette ki­használni Júda gyengeségét.

Összefoglalás - konklúzió

Az elmúlt néhány évben sok minden kiderült, ami alapján árnyal­tabban kell felfogni a teljes fogság-kérdést! Edom „testvérnéphez méltat-

39 A cikket átolvasva remek fényképanyagot találunk (ahogy azt a BAR-tól meg­szokhattuk), az egyik kép egy hosszú, kerámiadarabokkal terített asztalt ábrázol egy türel­mesen rakosgató kutatóval. A képfelirat: A sea of sherds. (Cserépdarabok tengere). 39. Oldal.

40 Edom vallásáról ld. J. A. Dearman tanulmányát: „Edomite Religion”, in: You Shall Nőt Abhor An Edomite.

41 Ebben a felsorolásban én csak a három legfontosabb kritikát emeltem ki.42 „Qitmit, Horvat”, in O E A N E 4, 390-91.

J

45

lan” magatartását 587-ben három alapon szokták bizonyítani: (1) az Edom-ellenes próféciák, (2) régészeti bizonyítékok, (3) biblián kívüli írott források. Az Edommal szemben megmutatkozó prófétai harag kérdéséről már szóltam, az archeológiái érvekről is, így a megdönthetetlennek vélt bizonyítékok közül már csak Arad Ostr. #24 van hátra, pontosabban ennek a cserépdarabnak egyetlen sora: „nehogy Edom oda vonuljon”! Ez alapján Aharoni az egész Negevet Edom kezére juttatja...42 Óvakodni kell az efféle túlértékeléstől, hisz természetesen éltek edomita származásúak a Negevben: de ez nem különlegesség, hisz Júdaiak is éltek Edom területén. Lehettek közöttük kereskedők, de minden bizonnyal akadtak olyanok is akiket ma állandó lakosnak neveznénk, ez azonban semmiképp nem jelent edomita politikai dominanciát. Végül csak zárójelben jegyezném meg: Józs 15:21-32 városlistái alapján szintén azt gondolhatjuk, hogy a 7. szá­zadban aNegev Júda része volt.43 Tovább lépve pedig mindezek fényében ki kell jelentenünk, hogy az Edom ellenes próféciák legnagyobb részének hátterében nem kereshetjük az 587/86-os eseményeket4, egy jelentős edomita támadás ugyanis nem bizonyítható.

Valami azért mégiscsak eredményezte ezt a féktelen haragot, amivel esetenként Edom ellen fordul a Héber Biblia. Abdiás esetében azt kell megjegyezni, hogy a szövegben eszkhatologikus képekkel van dol­gunk. P.D. Hanson Ézs 63:1-6-hoz fűzött magyarázatára szeretnék csak utalni most: abban a próféciában szó van ugyan Edomról, de történetileg teljesen mellékes ez a nép a szakasz szempontjából. Edom lassan YHWH ellenségeinek a szimbóluma lett.45 Abdiás könyve nem egyszerűen győ­zelmet remél Edom fölött, hanem annak teljes pusztulását szeretné látni (18.: 1211? ITO1? THE? n\T tó’l). A 19. vers szerint Izrael fiai birtokbaveszik• a déli vidéket (Negevet) nan• Ezsau hegyét (Edomot) m in• az alföldet rfrswn• a filiszteusok területét• Efraim mezejét □nax

(LXX oros. ígv inkább Efraim hegvét.)• Samária mezejét, inow mtö• Benjámint és Gileádot.

43 AHARONI, Y., The Archaeology o f íhe Land o f Israel (transl. 1982), 279.44 FINKELSTEIN, Liviiig, 144.45 Ezt fogalmazta meg már Ahlström is, 795.46 HANSON, P. D., The Dawn o f Apocalyptic, Fortress Press 1975, 206.

46

Értelmezhetjük ezt a vágyat égtájak szerint, vagyis vissza kíván­ják szerezni a területeket délről, északról, nyugatról és keletről,46 én azon­ban egy másik megoldást javaslok: mikor tartozott mindez a terület egy jeruzsálemi központú királyság alá? Én egyetlen ilyen időszakról tudok: Dávid birodalma idején. Az ellenség elpusztítása ugyanezt hozza majd el. Abdiás könyve így olvasva a reménység könyvévé válik, legalábbis én annak tekintem. Mi mást mondhatnánk egy próféciáról, ami így ér véget: azután az Úré lesz a királyság, rül^űn mrrb nnVTI.

BibliográfiaA h a r o n i, Y .: T h e A r c h a e o lo g y o f th e L a n d o f I s r a e l ( tr a n s l.) , 1 9 8 2 . A h ls tr ö m , G .: H is to r y o f A n c ie n t P a le s t in e f r o m th e P a le o l i th ic P e r io d to A le x a n d e r ’s C o n q u e s t , 1 9 9 3 . B a rsta d , H a n s M .: T h e M y th o f th e E m p ty L a n d , O s lo , 1 9 9 6 . B a rtle tt, J.: „ E d o m ” in T h e A n c h o r B ib ié D ic t io n a r y II. 1 9 9 2 , (A B D ). B e it -A r ie h ,I.: „ N e w L ig h t o n th e E d o m ite s” , in B A R 1 4 /2 ( 1 9 8 8 ) 2 8 - 4 1 . B e it -A r ie h , I.: „ Q itm it , H o r v a t” , in T he O x fo r d E n c y c lo p e d ia o f A r c h a e o lo g y in th e N e a r E a s t IV . 1 9 9 7 , ( O E A N E ). C h ild s , B . S .: I n tr o d u c tio n to th e O ld T e s ta m e n t a s S c r ip tu r e (F o r tr e ss P r e ss ) 1 9 7 9 . d e V a u x , R .: A n c ie n t I s r a e l: I t s L ife a n d I n s ti tu tio n s 1 9 6 1 . D e a rm a n , J. A .: „ E d o m ite R e l ig io n ” in Y o u S h a l l N ő t A b h o r A n E d o m ite 1 9 9 4 . F in k e ls te in , I.: L iv in g o n th e F r in g e , 1 9 9 5 . F oh rer , G .: I n tr o d u c t io n to th e O ld T e s ta m e n t, 1 9 6 8 . F ritz , V .: „ M a so s , T e l” , in T h e O x f o r d E n c y c lo p e d ia o f A r c h a e o lo g y in th e N e a r E a s t III. 1 9 9 7 . G rá f, D . F .: „ N a b a te a n s” , in T h e A n c h o r B ib ié D ic t io n a r y IV . 1 9 9 2 . H a n so n , P . D .: T h e D a w n o f A p o c a ly p t ic . F o r tr ess P r e ss 1 9 7 5 . H ü b n er , U .: „ Id u m e a ” , in T h e A n c h o r B ib ié D ic t io n a r y III. 1 9 9 2 . K a ise r , W .: A H is to r y o f I s r a e l 1 9 9 8 . L im b u rg , J. L .: H o s e a -M ic a h (In ter p r e ta tio n ) 1 9 8 8 . L ip in sk i, E .: „ O b a d ia h , b o o k o f ’, in E n c . J u d a ica , C D -R o m e d it io n 1 9 9 7 . M a iio n , E . D .: „ O b a d ia h ” , in T h e N e w J e r o m e B ib l i c a l C o m m e n ta r y 1 9 9 0 . O fer , A .: „ Ju d ah ”, in T h e O x fo r d E n c y c lo p e d ia o f A r c h a e o lo g y in th e N e a r E a s t III. 1 9 9 7 . R e n z , J. - R ö l l ig , W .: H a n d b u c h d é r a l th e b r a i s c h e n E p ig r a p h ik . D a rm sta d t, 1 9 9 5 . S m e lik , K .: JV ritin gs f r o m A n c ie n t I s r a e l 1 9 9 1 . S te m , E.: „E in

G e d i” , in T h e O x f o r d E n c y c lo p e d ia o f A r c h a e o lo g y in th e N e a r E a s t II. 1 9 9 7 .

47 MÁLLÓN, „Obadiah”, in The New Jerome Biblical Commentary.