Alistál a poszonyi fı- és a dunaszerdahelyi alesperességhez tartozott. Ösi katolikus egyház. Védöszentje

Toursi Szent Márton püspök, akinek a templomot is felajánlották. A templom eredetileg a 15. századból való, de a Szent István korából származó templom alapjai valószínőleg a templom alatt vannak. Anyakönyvei 1713-ból fennmaradtak, református anyakönyvekrıl van szó, amelyeket 1732-ben a templommal elvettek.

A Series parochiarum et parochorum 1894-ben kiadott könyvben 1675-tıl ismerteti a katolikus papokat.

A 16. században, még a reformáció kezdetén Alistál lakossága a református hitre tért át. 1615-ben már a csallóközi egyházmegye tekintélyes egyháza volt. Az ellenreformáció fél évszázados árvaságra juttatta a gyülekezetet. 1732. április 30-án a templomukat és iskolájukat is erıszakkal elvették, és Csehi Péter lelkészt előzték. II. József türelmi rendelete után újraalakult az egyház. Iskolamesternek Betze Miklóst, prédikátornak pedig a Bécsben idızı kolozsnémai Gyıri Pétert hívták meg. Már elızıleg telket vásároltak, erre felépítették nádból az ideiglenes református templomot, majd késıbb ide épült az új templom is. A XXII. századbeli egyházmegyei kimutatásból tudjuk, hogy az alistáli anyaegyházhoz tartozott a tınyei és felistáli leányegyház.

A zsidó hitközség a faluban valószinőleg a XIV. század elején, 1320 körül alakult. Alapítói nyugatról

származtak ide. A zsidók életérıl kevés emlék maradt fenn, de fejlıdésüket a zsinagóga építése is igazolja. Az ortodox hitre való áttérés a Stern és Paschkun családok nevéhez főzıdik, ös rabbijaik is ezekbıl kerültek ki. 1929-ben 69 családban 259 lelket számláltak. Gazdálkodók, kereskedık és iparosok voltak. A hitközségük életét elımozdította az elemi iskolájuk is.

A község körjegyzıségi székhely volt. Postája és vasútja van. 1925-ben alakult meg az Önkéntes Tőzoltó Szervezet. A község lakosainak fı foglalkozása a földmővelés. A falu 1938-45 között Magyarországhoz tartozott.

Felistál neve, 1291-ben Faliztar, 1463-ban Felystal, 1553-ban Felistál, 1927-ben Horný Štál, németül

Fel Ischtal. Korabinszky 1786-ban így említi: „Fel-Ischtal Al-Ischtallal szemben a Csallóközben a hajdani pécsi és váci püspök Dawid Pál szülıhelye 2 mérföldre Somorjától 1 ¼ mérföldre Szerdahelytıl délkeletre.“ A községet 1291-ben Feliztar néven Bazini Kozma comes birtokaként említik. Egy évvel késıbb Faristar néven szerepel, amikor Bazini Pál comes István fia Lászlónak adományozza. Lakosai nemesi kiváltságokat nyertek. Az 1553-i portális összeírásban Felistál néven szerepel, ahol Serédy Gáspár 4, Mérey Mihály meg 3 portával rendelkezett. 1828-ban 29 háza volt 209 lakossal, 1851-ben 31 evangélikus, 104 református és 7 zsidó lakosa volt. Földesura az Erdıdi család sarja: gróf Pálffy, majd 1848-ig a falu egy része az éberhardi uradalomhoz tartozott. A falu 1938-ban Magyarországhoz csatolták.

Tıne községet 1261-tıl említik Thon és Thungs néven, 1254-55-ben Tuuna, 1381-ben Teu és Tinye néven szerepelt, a bısi levéltár oklevele Tonye néven nevezi, 1927-ben Tône. Az Alistál és Felistál közötti település, fejlıdése nagyban összefonódott a két szomszéd faluéval. 1553-ban a nyúlszigeti, 1647-ben a pozsonyi klarissza apácáké volt, 1787-ben földesura a Királyi Kincstári Kamara, késıbb az Amadék birtoka, majd a Batthyány családélett. A századfordulón Pálffy Béláné Batthyány Blanka grófnınek volt itt nagyobb birtoka. 1828-ban 35 háza és 252 lakosa volt. A lakosság földmőveléssel foglalkozott. Volt egy ısi temploma, amelyet a Pázmány-féle jegyzék is említ. Ma a községben semmi nyoma sincs a templomnak. A faluhoz tartozott a Tınyepuszta és a Papsziget major.

Néhány statisztikai adat tükrében tekintsünk át a falu népességének fejlıdését:

1828 1869 1900 1930 1940 1961 1970 1995

Alistál 928 1085 1098 1119 1764 1915 1909 1958

Felistál 209 269 281 320

Tıne 252 299 372 433

A község lakóinak fı foglalkozása a földmővelés és a termékek eladása. Jellegzetes foglalkozás volt

még a kosárfonás, melynek hírmondói még a 20. század elején is mővelték ezt a mesterséget. Alistálon gazdag közéleti tevékenység is folyt. Itt kell megemlíteni az Alistáli Nıszövetség megalakulását 1948-ban. A Živena elsı elnöknıje Kiss Mária volt. A szervezet 1950-ben kapta a Nıszövetség elnevezést. Ebben az idıben Zsemlye Erzsébet volt az elnöke. Az egyesület célja a faluba a közösségi-közérdekő és a családi tevékenység. 1949. április 4-én megalakult a CSEMADOK.

MŐEMLÉKEK

A Szent Márton r. katolikus templom Alistál közepén egy kis dombon áll. Késı gótikus építmény. Ipolyi Arnold tanulmányaiban azt olvashatjuk, hogy a templom körül védıfal rommaradványai is láthatók, egy része a plébániaépület hátterében még jelentékeny magasságban fönnáll, és lırésekkel is el van látva. Úgy tőnik, hogy ezek a nagyobb mérető bástyafalak egy korábbi kisebb erıd vagy vár maradványai is lehettek, amelyek közepén állhatott a jelenlegi egyház. A Szent Márton r. katolikus templom A r. katolikus templom alaprajza

Erre utal még az a körülmény is, hogy a templom északi oldalán álló és még lırésekkel is ellátott torony a kis templomhoz képest tetemes szélességő. A plébánia levéltárában fellelhetı 17.századi pöriratok szerint a torony négy ágyúval volt felszerelve, a portyázó törökök ellen. A kıfal és a mocsaras vidék oltalmat biztosított a templomnak, és a törökök sem tudták bevenni. Az 1694. évi egyházlátogatási jegyzıkönyvben már a templomot mint egész régi épületet említik, és alapítója ismeretlen. A Szent Márton püspöknek felajánlott templom eredetileg gótikus stílusú, és a 15. századból származik. Fény derült arra is, hogy a poligonális szentélyzáródású egyhajós szakrális teret 1746-ban és a 19. század elsı felében átalakították. Szentélye fölé gótikus keresztboltozat, a hajótér fölé pedig fiókos dongaboltozat kerül. A tér egyhajós, a szentély sokszögő záródásával, a hajó nyugati oldalába épített

karzattal. A templom homlokzatát lizénák és eresz alatti párkány tagolják. Nyugati bejárati portáléja és a szentély díszkapuja a XV. századból való és késı gótikus. Széles, hangnyílásos zömök tornyát flazott gúlasisak fedi. Fıoltára klasszicista, Sz. Márton püspök 18. század végi oltárképével, amelyet Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Margit falképei fognak közre. Ezek szintén a 18. század végérıl valók. A szentély evangéliumi oldalfalán

megmaradt a pasztofórium. Hangsúlyos tornyát gúla alakú, négy kis tornyocskával kiegészített kısisakok fedik. Legutoljára kívőlrıl 1977-ben, belül 1986-ban újították fel. Ez utóbbi munkálatok folyamán találtak rá a déli oldalhajó falában az egykori, félköríves ülıfülkékre.Az ekkori erıdfal már eltőnt, helyette kerítés határolja a templomkertet. A templom a védett mőemléki épületek közé tartozik.

Az Alistáli Mária-szobor vagy alistáli madonna az esztergomi Keresztény Múzeum szoborgyőjteményének egyik legkiválóbb darabja. Az életnagyságú szobor meglepıen érdekes stílusú. Szinte teljesen különválik a többi korabeli szobroktól. Eredetileg a pozsonyi dóm egy szárnyasoltárának fı figurája lehetett, ahonna ismeretlen idıben és okok miatt az alistáli templomba került. A pozsonyi dóm gótikus szentélyét 1476-1487 táján építették,

A plébánia épülete

A r. katolikus templom gótikus szentélye

ekkor épülhetett a templom és a portálé. Tehát ez az idıpont tökéletesen megfelelt az alistáli szobor stílusának, illetve készítése dátumának. Alistáltól vásárolta meg 1941-ben a Keresztény Múzeum, ahol ma is megtekinthetı ez az értékes és ritkaságnak számító faszobrászati alkotás.

A református templom. A küzdelmes éveknek II. József türelmi rendelete vetett véget, és újraalakult az alistáli egyház. Ekkor 566 volt a hívık száma. Prédikátornak Gyıri Pétert hívták meg, ı 1784. május 2-án foglalta el helyét. Telket vásárolt az egyház, és rajta nádból épített egy templomot, melyet 1784. március 21-én vettek használatba. A parókia 1784 nyarán épült. 1784. november 5-én ünnepélyesen leteszik a nádtemplom helyén a mostani templom alapjait. Másfél év alatt fel is épült az új templom, és 1786 ádventjének elsı vasárnapján (dec. 3.) szentelték fel. A református gyülekezet egyre gyarapodott a nehézségek ellenére. Szószéket 1793-ban csináltattak. Aranyosi Csóka Pál prédikátor vezetése alatt 1821-ben tornyot építettek a templomhoz, és 1825-ben egy hárommázsás harangot öntettek Pozsonyban. A nagyharang mellé nagyobbra öntették az 1721-bıl való kis harangot. Amíg nem volt torony, egy fenyıfából készült haranglábon volt elhelyezve.

A református templom A református templom alaprajza

A lélekszámban növekedı gyülekezet számára kicsinynek tőnt a templom, így 1886-ban Pethes Endre lelkész buzdítására teljesen átalakítják, tíz méterrel megnagyobbítják, a falakat s a tetıt is megemelték. Belül új padokat, szószéket és karzatokat építettek. Az elsı világháború idején beolvasztott nagyobb harang helyett 1922-ben öntetnek egy 266 kg-os harangot. 1939-ben Rieger Ottó királyi udvari orgonagyárában 6610 pengı költségével elkészült a kétmanuálos szép orgona. A templomban két emléktábla is látható

Az egyiket 1917-ben helyezték el a reformáció 400. évfordulójának

emlékére, a másik, egy díszes kovácsoltvas kerető márványtábla az I. világháborúban elesett egyháztagok emlékét ırzi. Ez utóbbit a nagy templomjavítást követı templomszentelés alkalmával, 1927. július 10-én leplezték le. 1970—ben a templomot ismét felujították: a fıbejárattal szembeni karzatot eltávolították, és az új szószéket oda áthelyezték. A templom sokszögő lezárású, és sík mennyezető. Sima homlokzatát az eresz alatt karéjos álfríz zárja le. Hmlokzati tornyát sarokpilaszterek és választópárkányok tagolják. Bejárati portálja fölött ikerablakok vannak. Tornyát gúlasisak fedi. Belsı berendezése 20. századi

A református templomban látható emléktáblák

A zsinagóga a szidó hitközség egyik legrégibb épülete volt. 1570-ben épült közadakozásból. Ma már

nincs meg. Valahol a falu közepén egy kis mellékutcában állt. A II. világháborúban lerombolták. Áttelenben a zsinagógával állt egy kis rituális fürd ı, ezt is utolérte a végzete, és lebontották. A zsidó temetı ma is létezik. A község iskoláinak alapításáról még a legöregebb lakosok sem tudnak érdemben felvilágosítást adni. A katolikus iskola a reformáció elıtt létezett, a kántorlakással egy volt, hátrább, északnak egy tanteremmel. Téglalap alapon épült fala vályog, tetızete zsindely volt. Az iskolát a hívek tartották fenn.

A református iskola szintén régi keletkezéső, alapítási ideje ismeretlen. Az bizonyos, hogy 1732 elıtt is volt a reformátusoknak iskolájuk. 1784-ben került ide rektornak Miklós, még Gyıri Péter elıtt. A falu közönséges földjébıl került ki az a hely, ahol azóta is van az iskola és a rektorház, amelyet 1786-ban építették. Ezt az épületet a krónika írója így jellemezte: „Az iskola épületje ált, egy szobából, pitvarból,

Az egykori parókia épülete-elbontva 1986-ban

Református templom orgonája

iskolából, egy kamrából, egy istálóból.“ Az elsı iskolarektor Betze Miklós volt 1784 ben. A ref. egyházközség híveinek száma ez évben 566 fı volt. Késıbb 1789-ben 57 diák járt az iskolába. Az 1890-es években már 2 tanító mőködött, 140 tanköteles diákkal.

Az izraelita iskola 1886-ban alakult újra, egy tanítóval mőködött, és 35 tanköteles gyerek járt ide. 1930-ban már mintegy hetven zsidó család élt Alistálban. A közösségük tartotta fenn az iskolát, és 64 volt a tanulók száma.

A falu építkezési módja még ma is látható a néhány megmaradt házon. Ezek a 19. század végérıl való

három lakóteres agyagházak. Döngölt anyagból és mórtéglából épültek. Nyeregtetısek, szalma- és nádborításúak. A falu közepén található két tipikus parasztház. A tájház a 70. szám alatt van. A mestergerendába vésett évszám arról tanúskodik, hogy a nádfedeles házikó 1848-ban épült. Eredeti tulajdonosa Németh Gyula alistáli lakos volt. A község 1973-ban vásárolta meg, és 1975. június 20-án múzeummá avatta fel.A Szlovák Mőemlékvédelmi Alap nyilvántartásában mint mőemlék szerepel. Fıhomlokzatán aszimetrikusan helyezkedik el az egyetlen ablak, a deszkahomlokzat a tetı elé ugrik. Nyílt udvara be van építve gazdasági épületekkel, s egy gémeskút is van rajta. A tájházban régi mezıgazdasági eszközök, a kosárfonás kelékei és a régi oklevelek másolatai vannak kiállítva.

A tájház

Út menti kereszt. A kıkereszt a padányi út mentén áll, és aránylag jó állapotban

található. Kovács László plébános újíttatta fel.

Az I. és II. világháborúban elesettek emlékmőve a falu fıterén, a

templom mögötti területen áll. Az emlékmővet a komáromi származású Nagy János szobrászmővész készítette, s 1994. október 9-én állíttatta fel az önkormányzat.

Kereszt a templomkertben: keltezés nélküli, több mint valószínő, hogy a XX.

század elıtti.

A padányi út menti kereszt

Az I. és II. világháborúban elesettek emlékmőve

Kereszt a r. katolikus templom kertjében

A II. világháborúban elesettek emléktáblája az alistáli temetı ravatalozójának falán van elhelyezve. 1990-ben készült ez az emléktábla.

Temetıi kıkereszt: Rutkay Rozália allíttatta 1904-ben.

A II. világháborúban elesettek emléktáblája

Kıkereszt az alistáli temetıben

Út menti szoborfülkés képoszlop: a fıút és a faluba letérı út keresztezıdésében áll. Elhelyezésének idıpontja ismeretlen, XX. század elıtti lehet.

A falu alapításának emlékmőve Alistál és Tınye határában áll. Az önkormányzat állíttatta 1992-ben a

falu alapításának emlékére. Az emlékmő Ferdics Gábor dunaszerdahelyi szobrász alkotása. A tőzoltószertár elıtti kis téren állították fel. A három község egyesítését jelképezı szobor.

Út menti szoborfülkés képoszlop

A falu alapításának emlékmőve

Temetıi fakereszt: a tınyei régi temetıben áll. A századforduló táján állították. Temetıi kereszt: a felistáli temetıben 1909-ben emeltette Kanovics Ferenc és Fekete Mária.

Említésre méltók az alistáli temetıben található nevesebb személyek sírjai: Pethes Endre (1833-1902) református lelkész, Ábrahám Kornél (1914-1985) lelkipásztor, Molnár Benı (1858-1916) református kántortanító, Boda Domonkos (1891-1926) református kántortanító, Gyurkovics József (1912-1973) r. katolikus plébános, Bíró Ignác (1843-1882) ügyvéd, P. László Mór (1856-1926) patikus, Martsa Sándor (1887-1929) református lelkész, Padányi László Mihály (1818-1871) földbirtokos, Aranyosi Csóka Pál (1781-1845) református lelkész, Bíró Márton (+ 1867.8.10) orvostudor sírja.

A FALU IPARTÖRTÉNETÉB İL

A Mária-hengermalom a községben és a környéken megtermelt gabonafélék feldolgozására épült. Két malom is mőködött a faluban. A komárom-dunaszerdahelyi fıút mellett találjuk meg a ma is mőködı hengermalmot. A Kahay Józsefné-féle Mária-hengermalmot visszakapták az eredeti tulajdonosai . A malom 1935-ben épült, a belsı berendezését a Bárdos és Brachfeld cég készítette Manheimbıl. A malom technikai mőemléknek is beillik, hiszen még ma is az eredeti gépei mőködnek. Teljesítménye napi 30 tonna gabona feldolgozása, 4-5 fajta lisztet és korpát készített.

Kıkereszt a felistáli temetıben

A Mária-hengermalom Belsı eredeti berendezése

A Fekete-féle kismalom a Mária-hengermalomtól kb. kétszáz méterre állt. Ez volt az elsı malom, de az 1930-as évek táján tőzvész martaléka lett. Már nem újították fel, teljesen elbontották. Napi teljesítménye 12-20 mázsa gabona feldolgozása volt.

A három falura jellemzı volt az iparosok nagy száma. Összesen 35 iparos mőködött.

ALISTÁL SZELLEMI NAGYJAI

Engelmajer Sámuel (?-?) teológiaidoktor, 1732. augusztus 21-tıl 1734. augusztus 18-ig Alistálon volt plébános. 1746-ban egri kanonok, székesegyházi esperes, püspök és nagyprépost. Egyházi író, több kötetnyi egyházi jellegő könyve jelent meg.

Szalay György (? Szilvágy-1767. október 31., Buda) Vas megyében született. 1734. szeptember 3. és

1749. február 5. között alistáli plébános és egyúttal tábori pap. 1749. február 5-én Galántán lett plébános. 1758-ban pozsonyi kanonokká nevezték ki, utána a budai Széchenyi-szeminárium kormányzója. Több egyházi témájú mőve jelent meg.

Edényi (Kondvicska) Márton (1819., Bánhida-1877. március 9., Bajta) Filozófiát és teológiát tanult

Nagyszombatban. 1844-ben szentelték fel, utána vásárúti, majd dunaszerdahelyi káplán. 1848. június 10-tıl Alistál adminisztrátora, 1848. október 3-tól plébánosa. 1872. november 26-ig szolgált Alistálon. Az év végén elkerült a Hont megyei Bajtára, ott halt meg 1877-ben.

Alistáli Farkas Jakab (1630? Alistál?) Ref. lelkész, Alistál szülötte. A gimnáziumot Komáromban kezdte, majd Sárospatakon folytatta tanulmányait, 1647-ben egy évig hallgatta a felsıbb tudományokat. Utána Tokajban tanított. 1650-ben már Utrechtben tanult. Az oktatási témájú értekezéseit Utrechtben írta és adta ki

1652-ben. 1656-ban Göncön volt rektor. Késıbb szınyi lelkész és a komáromi egyházmegye espereshelyettese volt. 1654-ben érdekes tanulmányt írt a politikai értelemben vett nemességrıl.

Szenici Juda (?-1843, Óbuda) A 19. század elején Szenicén mőködött, mint az ottani régi hitközség

rabbija. 1832 elıtt Alistálon szolgált. 1832-ben Óbudán választották meg rabbisági ülnöknek. Stern Salamon (?-1858) A 19. század elsı felében Alistálon mőködött az izraelita hitközségben, mint

apósának, Freidmann Salamonnak utóda, amikor ıt Galgócra hívták meg. Élénk tudományos levelezést folytatott a kor tudósaival.

Padányi Bíró Márton (1693. április. 15. Padány, - 1762. aug. 10., Veszprém) A nyitrai gimnázium után

a nagyszombati akadémián végezte bölcseleti és teológiai tanulmányait. 1744-ben püspök lett. Tanulmányt is írt Padányról és Alistálról.

Alistáli György (?-?) Gályarab prédikátor. Gályáról való szabadulása után Szınyben élt. Neve a

gályarabok debreceni emlékmővén olvasható. Alistáli Márton (?-?) a híres törörökverı, Thury György íródeákja, krónikása. Valószínőleg (Az) vitéz

T. Györgynek holáláról c. históriás ének szerzıje.