richard wiseman - 59 másodperc
Post on 23-Oct-2015
298 Views
Preview:
TRANSCRIPT
59 másodperc
Az elme kerekei
•
MEGJELENT KÖTETEK
Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás M. Scott Peck: Hazug emberek: a gonoszság lélektana
Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Az áramlat Oliver Sacks: Zenebolondok Mesék a zenéről és az agyról
Jerame Groopman: Hogyan gondolkodnak az orvosok? Oliver Sacks: Az elme szeme
ELÖKÉSZÜLETBEN
Martin Seligman: Amin változtathatsz ... és amin nem. Átfogó kalauz a sikeres önfejlesztéshez
Martin Seligman: FLOURISH - Élj boldogan! A boldogság és a jóllét radikálisan új értelmezése
Paul Bloom: Élvezetek titka. Miért szeretjük azt, amit szeretünk
Richard Wiseman
59 MÁSODPERC
Egy kis ésszel sokra mész
� �
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Richard Wiseman: 59 Seconds. Think a Little, Change a Lot. Macmillan, 2009
Fordította Nagy Mónika Zsuzsanna
ISBN 978 963 OS 9070 9
Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja
1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu
Első magyar nyelvű kiadás: 2011
© Richard Wiseman, 2009
Hungarian translation ©Nagy Mónika Zsuzsanna, 2011
©Akadémiai Kiadó, 2011
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.
Printed in Hungary
Egy nagyon jó barátnak, változások idején
Tartalom
Köszönetnyilvánítás . . 9
Bevezetés ...... . ll
Terítéken az önsegítés, Sophie kérdése, illetve a gyors változás lehetősége
l. Boldogság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Miért fullad olyan gyakran kudarcba a pozitív gondolkodás, hogy kerül a
boldogsághoz vezető útra a ceruza, a tökéletes napló, az apró kedvességek
és a hálaállapot
2. Meggyőzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
Miért hatástalan a jutalom, hogyan nyújthatunk tökéleteset egy állásinterjún,
hogyan segíti elő társas kapcsolatainkat egy-egy hiba elkövetése, hogyan érjük
el, hogy soha többé ne vesszen el a tárcánk, és miként győzhetünk meg bárkit
bármiről egy házibéka bevetésével?
3. Motiváció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67
A vizualizáció árnyoldala, hogyan érjünk el gyakorlatilag bármit tökéletes terv
elkészítése révén, hogyan győzzük le a halogatást, valamint a "duplagondol"
bevetése
4. Kreativitás A brainstorming mítoszának eloszlatása, hogyan kerüljünk kapcsolatba
a bennünk rejlő Leonardóval pusztán modern művészet szemlélése vagy
heverészés révén, vagy azáltal, hogy egy növényt tartunk az íróasztalunkon
7
. . . 89
5. Vonzerő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109
Miért ne játsszuk azt, hogy nehéz bennünket megközelíteni, miként lesz része a kifinomult csábításnak egy egyszerű érintés, a hullámvasút és a műfenyő
6. Stressz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131
Miért nem érdemes rugdosni és kiabálni, hogyan oldható fel pár perc alatt a neheztelés, miként hasznosítsuk négylábú barátaink erejét, és hogyan csökkenthető gondolati úton a vérnyomás?
7. Kapcsolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149
Az "aktív figyelem" veszélyei, hogyan segíthet a tépőzár abban, hogy egy pár együtt maradjon, miért hangosabb a szó, mint a tett, és miért változtathat meg
rnindent egyetlen fotó
8. Döntéshozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169
Miért nem jobb két fej, mint egy, hogyan érjük el, hogy soha többé ne bánjunk meg egyetlen döntésünket se, hogyan védekezzünk a leplezett rábeszéléssel szemben, és honnan tudhatjuk, ha valaki hazudik nekünk
9. Gyermeknevelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193
A Mozart-mítosz, hogyan válasszunk jó nevet a gyerekünknek, hogyan jósoljuk
meg három pillecukor segítségével gyermekünk jövőjét, és hogyan tudjuk hatékonyan értékelni az ifjúi elmét
.
10. Személyiség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213
Miért ne bízzunk a grafológiában, hogyan szerezzünk ismereteket a csodával határos módon a másik személyiségéről kezének ujjai és hobbiállata alapján, valamint abból, hogy mikor tér nyugovóra
Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233
Válasz Sophie-nak: tíz módszer 59 másodpercben
Jegyzetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237
Köszönetnyilvánítás
Ennek a könyvnek a megjelenését sokak segítsége és támogatása tette lehetövé. Először is ügynököm, Patrick Walsh, a szerkesztők, Richard MUner és John Butler, valamint a sajtóguru Dusty Miller nagyszerű tanácsaiért és útmutatásáért szeretnék köszönetet mondani. Köszönet illeti még Clive Jefferst és Emma Greeninget, akiktől a könyv megírásának minden stádiumában lényeglátó visszajelzéseket kaptam, Portia Smith-t, aki mindenben kulcsszerepet játszott, Jim Underdownt és Spencer Marksot, amiért annyi híresség kezét lernérte nekem, Roger Highfieldet, aki a vezetéknevek pszichológiájának feltárásában segített, Rachel Armstrongot a szívügyekkel kapcsolatos bölcs megjegyzéseiért, valamint Sam Murphyt, aki a vonzerő és a sport kapcsolatának vizsgálatában volt segítségemre. És végül, mint mindig, külön köszönetet mondok a csodálatos Caroline Wattnak mindent felülmúló segítőkészségéért. Köszönöm.
9
Bevezetés
Terítéken az önsegítés, Sophie kérdése, illetve a gyors változás lehetősége
Ki ne szeretne javulást elérni élete valamely fontos területén? Van, aki
fogyna, más a tökéletes párt keresi, jobb állásról álmodik, vagy egysze
rűen csak boldogabb szeretne lenni. Próbálkozzunk ezzel az egyszerű
gyakorlattal:
Hunyjuk be a szemünket, és képzeljük el önmagunkat, tökéletesen megújulva! Képzeljük el, milyen jól fogunk kinézni abban a testhez álló, divatos farmerben, Brad Pitt vagy Angelina J olie oldalán, képzeljük el magunkat vezérigazgatóként, egy luxuskivitelű bőrfotelben ülve, vagy pifta coladát szürcsölve egy karibi üdülöhelyen, ahol a meleg tengervíz lágyan nyaldossa a lábunkat.1
A jó hír az, hogy efféle gyakorlatokat már évek óta ajánlgatnak az önsegí
tő ipar képviselői. A rossz hír viszont az, hogy a számtalan kutatás eredménye szerint az ilyen gyakorlatok legjobb esetben is csak hatástalanok,
rosszabb esetben azonban kártékonyak. Igaz ugyan, hogy ha elképzeljük
a tökéletes énünket, attól egy ideig jobban érezzük magunkat, az effajta mentális eszképizmus azonban olyan szerencsétlen mellékhatásokkal is
járhat, hogy nem készülünk föl kellőképpen a sikerhez vezető rögös úton
elénk kerülő nehézségekre, miáltal megnövekszik annak az esélye, hogy az első akadályt kitartás híján nem tudjuk elhárítani, és belebukunk. Ha
a földi mennyországról ábrándozunk, talán mosoly ül az arcunkra, de
álmaink valóra váltásában ez vajmi keveset segít. Más kutatások megerősítik, hogy ugyanez igaz az élet egyéb területein
ajánlott önsegítő módszerekre is. Ha úgy akarjuk "boldognak gondolni
magunkat': hogy közben elnyomjuk negatív gondolatainkat, épp az vál-
ll
59 MÁSODPERC
hat a rögeszménkké, amitől boldogtalanokká váltunk. A csoportos brainstorming kevesebb és kevésbé eredeti ötleteket eredményez, mint ha az egyének magukban dolgoznak. A párna püfölése és a hangos kiáltozás ahelyett, hogy csökkentené, csak növeli a düh és a stressz rnértékét.
Aztán ott van a hírhedt "Yale Goal Study" ("Életcél-vizsgálat a Yale-en"). Egyes szerzők szerint 1953-ban egy kutatócsoport interjút készített a Yale Egyetern végzős hallgatóival, és megkérdezték tőlük, hogy leírták-e, rnilyen célokat szeretnének elérni az életben. Húsz évvel később aztán a kutatók megkeresték ezeket az embereket, és azzal szembesültek, hogy az a 3 százaléknyi egykori egyetemista, akinek annak idején volt meghatározott célja, nagyobb személyes vagyonnal rendelkezett, rnint az évfolyamtársak fennmaradó 97 százaléka. A történet fantasztikus, és az önsegítő könyvek és szernináriurnok nem győzik idézni a célkitűzés erejének illusztrálására. Az egésszel kapcsolatban csupán egy aprócska probléma rnerül föl - amennyire ez megállapítható, ezt a felmérést egyáltalán nem végezték el. 2007-ben Lawrence Tabak, a Fast Company magazin számára próbált utánajárni a vizsgálatnak, fölvette a kapcsolatot több olyan szerzővel, akik erre hivatkoznak, a Yale 1953-as végzőseinek évfolyarntitkárával, továbbá más kutatókkal, akik szintén ki akarták deríteni, hogy a vizsgálatot valóban elvégezték-e. 2 Senki nem tudott semmiféle bizonyítékkal szolgálni, arniből Tabak arra következtetett, hogy az egész felmérés valószínűleg csak városi legenda. Az önsegítő guruk éveken át lelkesen idéztek egy vizsgálatot, anélkül, hogy az adatait ellenőrizték volna.
Napjaink rnítoszaira a nagy nyilvánosság és az üzleti világ egyaránt vevő, és ezzel, meglehet, céljaik és ambícióik elérésének valószínűségét csökkentik. Ennél is rosszabb dolog azonban, hogy az ilyen kudarcok azt a képzetet keltik az emberekben, hogy nem tudják kézben tartani az életüket. Ez viszont azért is különösen sajnálatos, rnert a kontroll kis mértékű elvesztésének érzete is drámai hatással lehet az ernberek biztonságérzetére, boldogságára és élettartarnára. Ellen Langer, a Harvard Egyetern kutatója végezte azt a klasszikusnak számító kisérletet, amelynek során egy idősotthon lakóinak szabájában egyforma növényeket helyeztek el, és a lakók felét úgy inforrnálták, hogy ők maguk gondozzák a növényeket, rníg a lakók másik felét úgy, hogy a személyzet 3 Fél évvel később azok a lakók, akiket életük e kicsiny területének ellenőrzésétől is
12
BEVEZETÉS
megfosztottak, sokkal kevésbé voltak boldogok, egészségesek és aktívak, mint a másik csoport tagjai. Ennél is elszomorítóbb azonban az, hogy a növényeket nem gondozó lakók 30 százaléka meghalt az eltelt idő alatt, míg a másik csoportnak 15 százaléka távozott az élők sorából. A kutatók számos más területen - oktatással, szakmai pályafutással, egészséggel, kapcsolatokkal és fogyókúrával összefüggésben - kaptak hasonló eredményeket. Az üzenet világos - aki nem érzi, hogy kézben tartja az életét, az kevésbé sikeres, testileg-lelkileg kevésbé egészséges, mint azok, akik érzik ezt a kontrollt.
Pár évvel ezelőtt együtt ebédeltem egyik barátnőmmel, az éles eszű, sikeres, harminc-egynéhány éves Sophie-val, aki egy vezetői tanácsadó cég magas beosztását töltötte be. Ebéd közben Sophie elmesélte, hogy nem sokkal korábban megvette egy közismert önsegítő guru könyvét, amely arról szól, hogyan lehetünk boldogabbak, és megkérdezte, mit gondolok erről az iparágróL Azt válaszoltam, hogy egyes módszerek tudományos hátterét illetően komoly fenntartásaim vannak, és elmondtam, hogy ha nem sikerül változtatni az életünkön, az milyen lelki károkat okozhat. Sophie aggodalmasan nézett rám, és azt kérdezte, vajon a tudós pszichológusoknak léteznek-e tudományosan jobban alátámasztott módszereik arra nézvést, miként lehet jobbá tenni az emberek életét. Erre nekiálltam, hogy beszámoljak neki egynémely, a boldogságot a vizsgálata tárgyául választó és meglehetősen bonyolult kutatásról. Úgy negyed óra elteltével Sophie leállított. Udvariasan annyit mondott, hogy mindez igazán érdekes, de ő elfoglalt ember, és az érdekelné, hogy tudok-e neki ajánlani olyan hatékony módszert, amelybe nem kell ennyi időt fektetnie. Visszakérdeztem, hogy mennyi időt ad. Sophie az órájára pillantott, elmosolyodott, és ezt válaszolta: "Mondjuk egy percet?"
Sophie megjegyzése elgondolkodtatott. Sokakat érdekel az önfejlesztés, mert életük különféle kérdéseire gyorsan elsajátítható és könynyű megoldást ajánlanak a módszerei. Sajnos a pszichológia tudománya e kérdésekkel vagy nem foglalkozik, vagy lényegesen időigényesebb és bonyolultabb válaszokat kínál (emlékezzünk csak Woody Allen Hétalvó
című ftlmjére, amelyben a Woody Allen által alakított figura arra ébred, hogy 200 évet átaludt, mire felsóhajt, és azt mondja, ha egész idő alatt terápiás kezelés alatt állt volna, akkor mostanra minden bizonnyal meggyógyul). Kívánesi lettem, vajon meglapulnak-e a tudományos folyóira-
13
59 MÁSODPERC
tok oldalain olyan gyorsan kivitelezhető tippek és módszerek, amelyeket
a tapasztalat igazolt.
Pár hónap leforgása alatt gondosan áttanulmányoztam a pszicholó
gia számos területén végzett kísérletek leírását publikáló lapok végtelen sokaságát. Ahogy kutattam, ígéretes kép kezdett kibontakozni előttem,
mivel olyan, egymástól meglehetősen távol eső területeken dolgozó ku
tatók munkáira bukkantam, akiknek a módszerei úgy segítik az embe
reket céljaik és ambícióik megvalósításában, hogy az csak pár percet, és
nem több hónapot vesz igénybe. Több száz tanulmányt gyűjtöttem össze
a viselkedéstudomány különböző területeiről. A hangulattól a memóri
áig, a meggyőzéstől a halogatásig, a rugalmasságtól a kapcsolatokig megannyi területet felölelő témáikkal egyetemben a gyors változás új "tudo
mányát" képviselik.
Létezik egy régi történet, amelyet az idő kitöltése céljából gyakran
mesélnek tréningeken. A történet egy olyan emberről szól, aki meg akar
ja javítani a bojlerét. Több hónapig próbálkozik, de minden erőfeszítése
hiábavalónak bizonyul. Végül feladja, és kihív egy szakembert. A szerelő
megérkezik, kicsit megkocogtatja a bojler egyik oldalát, majd hátralép,
és vár, amíg a szerkezet magához tér. Ezután a szerelő benyújtja embe
rünknek a számlát, aki azt mondja, ő csak egy ennél szerényebb összeget
hajlandó fizetni, tekintettel arra, hogy a munka alig pár percig tartott. A
szerelő erre szelíden elmagyarázza, hogy nem azt az időt kell megftzetni,
amit a bojler megkocogtatásával töltött, hanem azt a sokévnyi tapaszta
latot, amelynek folytán most tudja, hol kell kocogtatni. No, hát ahogy az
anekdota bojiert kocogtató szerel ő je, úgy a könyvemben leírt módszerek
is arról tanúskodnak, hogy a hatékony változás nem feltétlenül emészt fel
sok időt. Sőt talán még egy percbe sem telik, és gyakran csak azon múlik,
tudjuk-e, hol kell kocogtatni.
14
l. Boldogság
Miért fullad olyan gyakran kudarcba a pozitív gondolkodás, hogy kerül a boldogsághoz vezető útra a ceruza, a tökéletes napló, az apró
kedvességek és a hála-állapot
Miért olyan fontos, hogy boldogok legyünk? Értelemszerűen legalábbis azért, hogy jobban érezzük magunkat. De azért ennél többről van szó. A boldogság nem pusztán annyit tesz, hogy jobban élvezzük az életet, hanem arra is kihat, hogy a személyes és a szakmai életünkben mennyire vagyunk sikeresek.
Pár évvel ezelőtt a Kaliforniai Egyetemen kutató Sonja Lyubomirsky és munkatársai arra a gigászi feladatra vállalkoztak, hogy áttekintenek több száz olyan kísérletet, ahol a kiválasztott személyeket felvidították, majd az új keletű örömök további hatásait vizsgálták.4 A résztvevőket számtalan módon igyekeztek jókedvre deríteni, például úgy, hogy frissen vágott virágot szagoltattak vagy pozitív, megerősítő kijelentéseket olvastattak föl velük ("Igazán remek teremtés vagyok"), de voltak, akik csokitortát ettek, táncoltak vagy vicces filmet néztek. A kísérlet vezetői olykor trükkökhöz folyamodtak, például azt mondták a kísérletben részt vevőknek, hogy különösen eredményesek voltak egy intelligenciateszten, vagy elősegítették, hogy "véletlenül" pénzt találjanak az utcán. Függetlenül attól, hogy melyik módszert alkalmazták, a végeredmény világosan kirajzolódott- a boldogság a sikernek nem csupán következménye, hanem oka is.
250 OOO kisérleti alany adatait áttanulmányozva Lyubomirsky arra a fölismerésre jutott, hogy a boldogság igen impozáns előnyökkel jár. A boldogságtól az emberek barátságosabbak és önzetlenebbek lesznek, jobban kezelik a konfliktusokat, és az immunrendszerük is megerősödik. A halmazati hatás pedig az, hogy kapcsolataik sikeresebbekké válnak,
15
59 MÁSODPERC
nagyobb megelégedésükre szolgálnak, az egyes egyének karrierjüket ki
teljesedettnek tartják, valamint hosszabb életet élnek, jobb egészségben. A boldogság érzelmi és kézzelfogható előnyei láttán nem meglepő,
hogy mindenki szeretne magának egy szeletet a tortából. De vajon hogyan érhető el a leghatékonyabban, hogy ne hervadjon le az arcunkról a mosoly? Akárhány embert kérdezzünk is meg erről, a legvalószínűbb válasz két szóból áll: több pénzzel. Megannyi felmérés tanúsítja, hogy a
vastagabb pénztárca iránti igény a boldogsághoz szükséges tényezők lis
táján előkelő helyen áll. 5 De vajon megvásárolható-e a boldogság? Vagy inkább a kétségbeesésbe visz a pénz utáni vágy?
A kérdést részben megválaszolja egy figyelemre méltó kísérlet, melyet Philip Brickman és munkatársai folytattak az 1970-es években a North
western Egyetemen. 6 Brickman arra volt kiváncsi, mi történik az emberek
boldogságával, ha pénzügyi álmaik valóra válnak. Valóban örök mosolyt varázsol orcájukra a hatalmas fordulat, vagy a kezdeti izgalom gyorsan
tovatűnik és az újsütetű vagyon megszokottá válik? Brickman olyan em
bereket keresett meg, akik nagyobb összegeket nyertek az illinois-i állami lottójátékon, köztük olyanokat is, akik megütötték az egymillió dolláros
főnyereményt. A kontrollcsoport tagjait véledenszerűen választotta ki az illinois-i telefonkönyvbőL A kutató arra kérte a résztvevőket, értékeljék, milyen boldogok az adott pillanatban, illetve hogy mire számítanak, a jö
vőben milyen boldogok lesznek. Ezenkívül azt is megkérdezte tőlük, milyen mértékben lelik örömüket az olyan mindennapi élvezetekben, mint
egy baráti beszélgetés, egy jó vicc vagy egy bók. Az eredmény boldogság és pénz meghökkentő kapcsolatára derít fényt.
A közkeletű hiedelemmel ellentétben a lottó nyertesei nem voltak
sem boldogabbak, sem kevésbé boldogok, mint a kontrollcsoport tagjai. A két csoport a jövőbeni boldogságukra vonatkozó elvárásaikat tekintve sem különbözött számottevően. Valójában egyeden eltérés mutatkozott
- a kontrollcsoport tagjai a lottónyertesekhez viszonyitva több örömöt találtak az élet egyszerű dolgaiban.
Mivel az korántsem bevett, hogy valaki lottón teremtse meg az anyagi biztonságát, pszichológusok olyan emberek esetében is megvizsgálták a jövedelem és a boldogság közötti kapcsolatot, akik megdolgoztak a vagyonukért.
16
L BOLDOGSÁG
E vizsgálatok között találunk olyan, nagyszabású, nemzetközi felmé
réseket is, melyek során a vizsgálati alanyok a saját boldogságukat értékelték (rendszerint a szokásos tízpontos skála segítségével, amelynek
egyik végpontja a "nagyon boldogtalan'', míg a másik a "nagyon boldog"
érték), majd összehasonlították egy-egy ország átlagos boldogságértéke
lését a nemzeti össztermékkel (GNP).7 Az eredményekből az derül ki,
hogy ugyan a nagyon szegény országok lakói nem olyan boldogok, mint
a gazdag országok polgárai, ez az összefüggés azonnal eltűnik, mihelyt
egy ország viszonylag szerény GNP-vel már rendelkezik. A fizetés és a boldogság lehetséges kapcsolatát vizsgáló kutatások is hasonló mintát
fedeztek föl. Ha az emberek az alapvető létfeltételeiket képesek megte
remteni, az e fölötti bevétel növekedése már nem eredményez lényegesen
boldogabb életet.
Vajon mi lehet ennek az oka? Részint az a jelenség, hogy ahhoz,
amink van, igen gyorsan hozzászokunk. Egy új kocsi vagy nagyobb ház vásárlása rövid időre valóban megdobja a jó hangulatunkat, ám hamaro
san megszokjuk, és örömszintünk visszasüllyed a vásárlás előtti időszak
szintjére. Ahogy David Myers pszichológus fogalmazott egy ízben: "Hála annak a képességünknek, hogy hozzá tudunk szokni az egyre nagyobb
hírnévhez és vagyonhoz, ami tegnap még luxus volt, mára szükségletté
válik, holnap pedig már relikvia lesz:'s De ha pénzen nem vásárolható meg a boldogság, vajon mivel lehet a legjobban hosszú távon mosolyt
varázsolni az arcunkra?
A rossz hír az, hogy a kutatások szerint a boldogságérzet összességében 50 százalékig genetikailag meghatározott, és megváltoztathatatlan.9
Az már jobb hír, hogy van 10 százalék, amely általában a körűlmények
függvénye (iskolázottság, jövedelem, illetve hogy házas-e az adott egyén vagy egyedülálló stb.), bár e körülményeket nem könnyű megváltoztatni.
A legjobb hír pedig az, hogy a maradék 40 százalék a mi saját napi viselkedésünkből adódik, valamint abból, ahogyan magunkról, illetve má
sokról gondolkodunk. Kevés háttértudással ezt a nagy hányadot gyorsan
megváltoztathatjuk, miáltal pár másodperc leforgása alatt lényegesen
boldogabbakká válhatunk Az önsegítő könyvek egyike-másika által adott tanácsokkal az a baj,
hogy nemigen állnak összhangban a tudományos kutatások eredményeivel. Vegyük például a pozitív gondolkodás hatalmát. Vajon valóban csu-
17
59 MÁSODPERC
pán attól függne a boldogságunk, hogy sikerül-e száműzni a fejünkből a negatív gondolatokat? Ami azt illeti, a kutatások azt támasztják alá, hogy a gondolatok ilyenfajta elnyomása inkább növeli, semmint csökkentené
a boldogtalanságot. Az 1980-as években Daniel Wegner, a Harvard pszichológusa rá
akadt egy ködös, ám elgondolkodtató Dosztojevszkij-idézetre az író Téli
feljegyzések nyári élményekről című útirajzából: "Próbáljunk csak arra
a feladatra összpontosítani, hogy ne gondoljunk a jegesmedvére! Mindenki meglátja, hogy az az átkozott jószág minden percben az eszünkbe
jut majd:' Wegner elhatározta, hogy egy egyszerű kísérlet segítségével kideríti, vajon igaz-e az állítás. Egy együttműködő önkéntesekből álló csoport minden tagját arra kértek, hogy egymagukban üljenek be egy
szobába, és bármire gondolhatnak, csak Dosztojevszkij fehér macijára
NEM. Majd mindenkit arra kértek, csöngessenek, valahányszor a tiltott medve az eszükbe villan. Pillanatokon belül egész csengőkoncert jelezte, hogy Dosztojevszkijnek bizony igaza volt - egy meghatározott gondolat elnyomására tett kísérlet arra készteti az embert, hogy észveszejtve pontosan arra gondoljon, amire nem akar.
Egy másik kísérlet azt mutatja meg, hogy ez a hatás miként működik a való életben. A New York-i Hamilton College-ban Jennifer Borton és Elzabeth Casey vezetésével folytatott kísérlet drámai erővel példázza,
hogyan befolyásolja ez a jelenség az emberek hangulatát és önértékelését.10 Borton és Casey arra kérte a kisérleti alanyokat, hogy írják le az ön
magukra vonatkozó legelkeserítöbb gondolatukat, majd a csoport egyik felének azt a feladatot adták, hogy a következő tizenegy nap során próbálják meg száműzni ezt a gondolatot a fejükből. A többi résztvevőtől azt kérték, éljék tovább az életüket a megszakott módon. A résztvevők minden este följegyezték, hogy aznap mennyi időt töltöttek azzal a bizonyos elkeserítő gondolattal, értékelték a hangulatukat, az önbecsülésüket és azt, hogy mennyire voltak idegesek. Az eredmények elvi síkon hasonlóan
alakultak, mint Wegner jegesmedvés kísérletében: az a csoport, amelyik aktívan törekedett a gondolatok elnyomására, valójában többet gondolt rájuk. Azzal a csoporttal összevetve, amelyik vitte tovább a megszakott
életét, a gondolat elnyomására kért csoport tagjai idegesebbeknek és lehangoltabbaknak értékelték magukat, és az önbecsülésük szintje sem
érte el a másik csoportét Több mint húszévi kutatómunka azt mutatja,
18
1. BOLDOGSÁG
hogy ez a paradox jelenség a mindennapi élet számos területén előfordul, így például amikor a fogyókúrázókat arra kérik, hogy ne gondoljanak a csokoládéra, végül még többet fogyasztanak, amikor meg arra kérik a nagyérdeműt, hogy ne válasszanak meg futóbolondokat kormányzati pozícióba, csak arra buzdítják őket, hogy George Bushra szavazzanak 11
Ha tehát a gondolatok elnyomása nem megoldás, mit lehet tenni? Az egyik út a figyelmünk elterelése lehet: töltsük az időnket családi körben, menjünk el bulizni, ugorjunk fejest a munkánkba, keressünk valami új hobbit. Noha ez az eljárás rövid távon gyakorta hatékony lehet, nem eredményez hosszú távú megelégedést. E célra a kutatások szerint íróeszközre van szükség, valamint arra, hogy tisztában legyünk azzal, mik a tökéletes naplóvezetés ismérvei, hogyan kedveskedjünk másoknak, és hogyan alakítsuk ki a hála-állapotot
A tökéletes napló
Életünk során mindannyiunknak jutnak kellemetlen és traumatikus események: ilyen lehet egy szakítás egy hosszabb kapcsolat végén, szeretteink halála, ha fölöslegessé válunk, netán egy igazán rossz napon a három egyszerre. A józan ész azt diktálja, és bizonyos pszichoterápiás irányzatok is azt tartják, hogy a fájdalom megosztása a leginkább célravezető. A
"probléma megosztásával enyhül a probléma" elv képviselői úgy vélik, hogy az érzelmek kibeszélése katartikus élmény, és segít megszabadulni a negatív érzelmektől, illetve továbblépni. Az elképzelés szép, és vonzereje első pillantásra igen nagy. A vizsgálatok valóban azt mutatják, hogy az emberek 90 százaléka úgy hiszi, könnyít a fájdalmán, ha valakinek elmondja traumatikus élményét. 12 De vajon valóban ez a helyzet?
Hogy erre fényt derítsen, Ernmanuelle Zech és Bernard Rime elgondolkodtató és fontos kísérletet hajtott végre a belga leuveni egyetemen. 13
Résztvevők egy csoportját arra kérték, idézzék fel egy negatív élményüket a múltjukból. Hogy a vizsgálat a lehető legvalószerűbb legyen, arra is megkérték a kisérleti alanyokat, hogy kerüljék az olyan triviális eseteket, amikor egy vonatot késtek le, vagy amikor nem találtak parkolóhelyet Ehelyett olyan emléket idézzenek föl, amely "érzelmileg életük leginkább elkeserítő élménye volt, amely időnként még mindig eszükbe jut, és amelyről még mindig beszélniük kell". Haláleset, válás, betegség, zak-
19
59 MÁSODPERC
latás - csupa súlyos eset került terítékre. A résztvevők egy csoportja ezek
után hosszan elbeszélgetett az eseményről a kísérletben dolgozó egyik
kutatóval, míg a résztvevők egy másik csoportja sokkal könnyedebb té
máról, egy átlagos napjáról társalgott. Egy héttel, majd két hónappal ké
sőbb minden résztvevő visszatért a laborba, és egy, az érzelmi állapotát
felmérő kérdőívet töltött ki.
Akik a traumatikus eseményről beszélgettek, úgy gondolták, segítségükre volt a társalgás. A kérdőívek azonban egészen másról tanúskod
tak. A beszélgetésnek valójában semmiféle hatása nem volt. A résztvevők
ugyan úgy vélték, jótékony hatású volt, hogy megoszthatták valakivel a
negatív érzelmeiket, ha azonban azt nézzük, mennyiben befolyásolta ez a beszélgetés azt, hogy miként tudnak megbirkózni a negatív élménnyel,
akár egy átlagos napjukról is beszélgethettek volna.
Ha tehát puszta időpocsékolás egy együttérző, de laikus személlyel beszélgetni valamely rossz élményünkrőt vajon mi tehetünk, ha enyhí
teni szeretnénk egy bennünket a múltban ért fájdalmunkon? Mint e feje
zet elején láttuk, a negatív gondolatok elfojtása is épp ilyen rossz lehet.14
Helyette választhatjuk, mondjuk a "kifejező írást':
Több olyan kísérletet is elvégeztek, amelyek során arra buzdították a korábban valamilyen traumatikus élményt elszenvedő résztvevőket,
hogy mindennap töltsenek néhány percet azzal, hogy naplószerű feljegy
zéseket készítenek az élménnyel kapcsolatos legbensőbb gondolataikról és érzéseikről.15 Példának okáért az egyik kísérlet résztvevőitől, akiket
akkor tájt bocsátottak el állásukból, arra kérték, hogy az állásuk elvesz
tésével kapcsolatos gondolataikra és érzéseikre reflektáljanak, beleértve
azt is, hogy az esemény miként hatott magánéletükre és szakmai pályafutásukra.16 Jóllehet ezek a feladatok nem időigényesek és egyszerűek is,
az eredmények arról tanúskodtak, hogy a résztvevők testi-lelki állapotuk
jelentős javulását élték meg, így csökkentek az egészségügyi problémáik, és nőtt az önbecsülésük, illetve boldogabbakká váltak. Az eredmények
komoly fejtörést okoztak a pszichológusoknak Vajon miért van az, hogy ha az emberek traumatikus élményükről beszélnek, az gyakorlatilag ha
tástalan, míg ha írnak róla, az ilyen áldásos hatást fejt ki? Lélektani szempontból beszélni és írni két, egymástól igen eltérő fo
lyamat. A beszéd gyakran strukturálatlan, szervezetlen, netán kaotikus
is. Az írás ezzel szemben arra késztet, hogy egy eseménysort alkossunk,
20
l. BOLDOGSÁG
amelyet úgy strukturálunk, hogy mások számára is értelme legyen annak, ami történt, továbbá egyfajta megoldás felé visz. Vagyis míg a beszéd a zavar érzetét növeli, az írás szisztematikusabb, megoldást célzó megközelítést tesz lehetövé.
Mindez nyilvánvalóan segít azoknak, akik sajnálatos módon valamilyen traumát szenvedtek el az életükben. De vajon alkalmazható-e ez az elgondolás a mindennapi boldogságunk elősegítésére is? Három különféle, ám egymással összefüggő kutatás arra enged következtetni, hogy igen.
A hálaállapot
Vegyük először is a hála pszichológiáját. Ha valakit állandó hang-, képvagy szaghatásnak teszünk ki, egészen különös jelenséget tapasztalhatunk. Az egyén fokozatosan hozzászokik a hatáshoz, amely végül teljesen eltűnik a tudatábóL Ha például egy szobába lépve frissen sült kenyér illata csapja meg az orrunkat, azonnal feltűnik a kellemes érzés. Ám ha csak pár percet töltünk el a szobában, az illat mintha megszűnne. Sőt, ha újra akarjuk éleszteni az érzetet, ki kell mennünk a szobából, majd újra vissza kell térnünk. Pontosan ugyanez az elv érvényes életünk számos más területére, így a boldogságra is. Valami miatt mindenkinek van oka a boldogságra. Mondjuk, van szerető párja, jó egészsége, remek gyermekei, jó állása, szívbéli barátai, érdekes hobbija, gondoskodó szülei, tető a feje fölött, tiszta ivóvize, dedikált Billy Joel-albuma, vagy éppen van mit ennie. Az idő múltával azonban, ahogy mindehhez hozzászokunk, épp mint a friss kenyér illatához, e csodás tulajdonok kitörlödnek a fejünkből. Ahogy a régi mondás tartja, csak akkor tudjuk értékelni a dolgainkat, amikor már nincsenek.
Két pszichológus, Robert Emmons és Michael McCullogh arra volt kiváncsi, mi történik az emberek boldogságérzetével, ha a kenyérillattal teli szoba elhagyásának, illetve az oda való visszatérés konceptuális megfelelőjének végrehajtására kérik a kisérleti alanyokat. A kutatók azt vizsgálták, milyen hatással van az emberekre, ha eszükbe juttatják azokat a jó dolgokat, amelyek állandóan jelen vannak az életük.ben.17 Három csoportot kértek meg arra, hogy minden héten töltsenek pár percet írással. Az első csoport öt olyan dolgot jegyzett föl, amiért hálás volt, a második
21
59 MÁSODPERC
öt olyat, ami bosszantotta, míg a harmadik öt olyan eseményt, ami az
előző héten történt vele. A következőkről esett szó: a "hálás" csoport tagjai a nyári naplementétől barátaik nagyvonalúságáig tartottak említésre
méltónak dolgokat; a "bosszús" csoport adókról szólt és a gyermekeikkel folytatott vitákról; az "eseményes" csoport pedig reggeli készítéséről és munkába menetelről írt. Meghökkentő eredménnyel járt a kísérlet.
A "bosszús" és az "eseményes" csoporthoz képest azok, akík a hálájukat
fejezték kí, végső soron boldogabbak lettek, a jövőjüket illetően lényegesen optimistábbak, egészségesebbek, sőt a teljesítményük is jelentősen
javult.
A tökéletes belső én
Amikor a boldogabb életre törekedve naplót írunk, a hála kifejezése csak a jéghegy csúcsa. Az is ránk vár, hogy kapcsolatba kerüljünk a tökéletes
belső énünkkel. A bevezetőben már említettem, hogy számos vizsgálat
azt mutatja, a csodás jövő vizualizálása nem nagy valószínűséggel növeli céljaink elérésének esélyét. Más kísérletek azonban arra engednek kö
vetkeztetni, hogy az effajta gyakorlatok arra sokkal inkább alkalmasak,
hogy mosolyt varázsoljanak az arcunkra. A Déli Metodista Egyetemen Laura King vezetésével elvégzett klasszikus kísérletben a résztvevőket
arra kérték, hogy négy napon keresztül töltsenek mindennap pár percet
az ideális jövőjük elképzelésével. Arra is felhívták a figyelmüket, hogy ne szakadjanak el a valóságtól, de mindent a lehető legjobb forgatókönyv
szerint képzeljenek el, és persze úgy, hogy céljaikat elérték. Egy másik
csoportot arra kértek, egy korábbi traumatikus élményüket idézzék föl, míg egy harmadik csoport feladata a napi terv rögzítése volt. Az ered
mények azt mutatták, hogy a lehető legjobb jövőképet leírók lényegesen
boldogabbak voltak, mint a másik két csoport tagjai.18 Egy utánkövető vizsgálat során King és munkatársai megismételték a kísérletet, ezúttal
arra kérve a résztvevőket, hogy életük legnagyszerűbb élményeit írják
le. 19 Három hónappal később az értékelés azt az eredményt hozta, hogy a kontrollcsoportokhoz képest a nagyon boldog pillanatokat újraélők lényegesen boldogabbak voltak.
22
1. BOLDOGSÁG
Szeretetteljes írás
Végül egy másik kutatás a "szeretetteljes írás" elgondolását vizsgálta. Az
talán nem meglepő, hogy szerető partnerkapcsolatban élni testi-lelki
egészségünknek egyaránt jót tesz. De vajon e jótékony hatások annak
köszönhetők-e, hogy szeretetet kapunk, annak-e, hogy szeretetet adunk vagy mindkettőnek? Ezt próbálta kideríteni munkatársaival az arizonai
állami egyetem kutatója, Kory Floyd, aki önkénteseket arra kért, gon
doljanak egy szerettükre, és töltsenek 20 percet annak leírásával, hogy
miért jelent olyan sokat nekik ez az ember. A kontrollcsoport tagjait arra
kérték, írjanak valamiről, ami az előző héten történt velük. Ez az egyszerű eljárás is drámai hatást váltott ki, azok esetében ugyanis, akik pusztán
pár percet töltöttek szeretetteljes írással, kimutatható volt a boldogság növekedése, a stressz csökkenése, sőt, még a koleszterinszintjük is alább
szállt. 20
Röviden, ha a mindennapi boldogság azonnali beállításáról van szó, bi
zonyos írásfajták meglepően gyors és jelentős eredményt hoznak. A hála
kifejezése, a tökéletes jövő elképzelése, valamint a szeretetteljes írás mű
ködése tudományosan igazolt, és mindehhez nem kell más, csak toll, egy
darab papír és pár perc az életünkből.
23
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Segíteni szeretnék abban, hogy az olvasó bevezethesse a hatékony írástechnikát az életébe, ezért összeállítottam egy meglehetősen rendhagyó naplót. A múlt lejegyzése helyett ez a napló inkább arra ösztönöz, hogy a boldogabb jövő megteremtésének témáját járjuk körül. A naplót a hét öt napján kellene vezetni, és minden bejegyzésre csak pár percet szánni. Vezessük egy hétig a naplót! Kutatások igazolják, hogy mind a hangulat, mind a boldogság mértéke gyorsan és észrevehetően változik, és e változások hónapokig kitartanak. 21 Amikor pedig a hatás gyengülését érzékeljük, egyszerűen ismételjük meg a feladatot!
Hétfő: hálaadás
Számos dologért lehetünk hálásak az életünkben. Ide tartozhat, hogy vannak jó barátaink, hogy szeretetteljes kapcsolatban élünk, támogató család tagja vagyunk, jó egészségnek örvendünk, fedél van a fejünk fölött, és mindig van mit ennünk. Vagy lehet olyan állásunk, amit nagyon szeretünk, szép emlékeink a múltból, nemrég kellemes élményben lehetett részünk, mondjuk ittunk egy egészen különleges kávét, ránk mosolygott egy idegen, örömmel
üdvözölt hazatértünkkor a kutyánk, valahol jót ettünk, vagy megálltunk, hogy megszagoljunk egy virágot. Gondoljunk vissza ez elmúlt hetekre, és soroljunk fel három ilyen dolgot!
l .......................................................... .
2 .......................................................... .
3 .......................................................... .
Kedd: szép napok Elevenítsük fel életünk egyik legboldogabb korszakát! Egy olyan pillanatot,
amikor hirtelen elégedettnek éreztük magunkat, szerelmesek voltunk, valamilyen magával ragadó zenét hallgattunk, láttunk egy kitűnő előadást, vagy jól éreztük magunkat a barátaink körében. Válasszunk ki egyetlen ilyen él
ményt, és képzeljük el magunkat akkor! Töltsünk pár percet azzal, hogy leírjuk magát az élményt, és azt, hogy éreztük magunkat! Ne foglalkozzunk a
helyesírással, központozással, se a nyelvtan nal! Csak írjuk le a gondolatainkat a papírra.
24
L BOLDOGSÁG
Szerda: a fantasztikus jövő Szenteljünk pár percet annak, hogy lejegyezzük a jövőbeli életünket! Képzeljük el, hogy minden a lehető legjobban alakult. Ne szakadjunk el a valóságtól, hanem azt képzeljük el, hogy keményen megdolgozunk a céljainkért, és végül mind elérjük. Képzeljük el, hogy azzá váltunk, akivé szerettünk volna, és hogy a magán- és szakmai életünket egyaránt álmaink valóra válásának érezzük. Mindez a célok elérésében nem biztos, hogy segít, abban azonban igen, hogy jobban érezzük magunkat, és mosoly üljön ki az arcunkra.
Csütörtök: Kedves .... Gondoljunk valakire, aki fontos nekünk. Ez a valaki lehet a párunk, közeli barátunk vagy családtagunk. Képzeljük el, hogy egyetlen esélyünk van, amikor elmondhatjuk neki, mennyire fontos a számunkra. írjunk rövid levelet ennek a személynek, írjuk le, mennyire szeretjük őt, és milyen hatással van az életünkre!
Péntek: helyzetértékelés Gondoljunk vissza az előző hetünkre, és jegyezzünk le három olyan dolgot, ami igazán jól sikerűlt! Lehetnek ezek az események egészen banálisak, például, hogy sikerült parkolóhelyet találni, vagy nagyobb horderejű dolgok, mint például hogy új állást vagy lehetőséget ajánlottak nekünk.
A vásárlás hatalma
Bánatunkban eszünkbe ötlik két szó, az egyik a "vásárlás"
a másik a "terápia': És pár perc múlva már a legközelebbi cipőbolt vagy valamilyen kütyüs áruház felé baktatunk, abban a biztos hitben, hogy vásárlásunk boldogabb életet eredményez nekünk. De vajon tényleg ez a helyzet? Valóban jobban érezzük magunkat, ha vettünk egy pár cipőt vagy egy legújabb hi-tech lejátszót? És ha így van is, vajon meddig tart ki az új keletű örömünk? A közelmúlt kutatásai e kérdésekre világos és egyöntetű válasszal szolgáltak. De ami talán ennél is fontosabb, azt is fölfedezték, hogyan költhetjük el a legokosabban a pénzünket, hogy mosoly üljön az arc unkra.
Két pszichológus, Leaf Van Boven és Thomas G ilovich vezette azt a kutatást, amely azt vizsgálta, hogy ha boldogságat szeretnénk vásárolni, valamilyen árucikkre érdemesebb-e költeni (egy divatos ruhára vagy
25
59 MÁSODPERC
valamilyen impozáns okostelefonra), vagy inkább valamilyen élmény
re (étteremben elköltött vacsorára, koncertjegyre vagy utazásra). Egyik
munkájában a pszichológuspáros országos felmérést végzett, melynek során arra kérték az embereket, gondoljanak egy tárgyra vagy egy él
ményre, amelyet azzal a céllal vásároltak, hogy jobban érezzék magukat, majd azt kérték tőlük, értékeljék, milyen mértékben javított a vásárlás
a közérzetükön. Egy másik kísérletben a kutatók véletlenszerűen két
csoportra osztották a kísérlet résztvevőit, majd az egyik csoport tagjait
arra kérték, gondoljanak egy nemrégiben vásárolt tárgyra, míg a másik
csoport tagjait arra, írjanak le egy élményvásárlásukat (például egy nya
ralást); majd az aktuális közérzetüket kellett értékelniük, méghozzá két
skálán, az egyiken -4 és +4 között "rossz" -tól "jó" -ig, a másikon szintén
-4 és +4 között "szomorú" -tól "boldog" -ig. Mindkét kísérlet eredménye
azt mutatta, hogy rövid és hosszú távú boldogság szempontjából egy
aránt az élmény vásárlása a kifizetődőbb. 22
Hogy miért? Mert az élményeinkre vonatkozó ernlékeink idővel
könnyen módosulnak (a borzalmas repülőutat kiretusáljuk az ernléke
zetünkből, és csak a vízparton, napsütésben töltött áldásosan pihentető
mozzanatok maradnak meg). Egy-egy árucikk azonban elveszti vonz
erejét: régi, elnyűtt, idejétmúlt lesz. Az élmények ráadásul elősegítik az egyik leghatékonyabb boldogsággeneráló viselkedést, nevezetesen azt,
hogy időnket mások társaságában múlatjuk. A társasági lét lehet része
magának az élménynek, de jelentheti azt is, hogy utóbb elmeséljük vala
kiknek. Ezzel szemben egy legkorszerűbb vagy legutóbbi divat szerinti,
méregdrága holmi akár el is szigetelhet bennünket a barátainktól és a családunktól, ha azok, mondjuk irigykednek a tulajdonunkra.
Az árucikkel szemben az élmény előnyben részesítése azonban nem
minden, amikor boldogságat akarunk vásárolni. Itt jött el az ideje egy rövid kérdő ívnek. 23 Szánjunk pár percet arra, hogy elolvassuk az alábbi tíz
állítást, és mindegyik esetben jelöljük, melyik értékelés írja le a legjobban a mi hozzáállásunkat. Ne gondolkozzunk túl hosszan egy-egy állításon,
válaszoljunk őszintén, és ne kacsintgassunk a válaszok felé.
26
1. BoLDOGSÁG
Értékelés
l = egyáltalán nem értek egyet 5 = teljesen egyetértek
l Imponálnak nekem azok az emberek, akik l 2 3 4 5
drága kocsival, lakással rendelkeznek.
2 Hajlamos vagyok a tulajdonom alapján l 2 3 4 5
megítélni azt, hogy hogyan boldogulok az életben.
3 Szeretek olyan holmikat vásárolni, melyekre l 2 3 4 5
valójában nincs szükségem.
4 Szeretem, ha drága holmik vesznek körül. l 2 3 4 5
5 úgy gondolom, jobb lenne az életem, ha több l 2 3 4 5
luxuscikkem lenne.
6 Olykor zavar, hogy bizonyos luxuscikkeket nem l 2 3 4 5
engedhetek meg magamnak.
7 Ha drága dolgokat veszek, elégedett vagyok l 2 3 4 5
magammal.
8 Mintha nagyobb hangsúlyt fektetnék az anyagi l 2 3 4 5
kérdésekre, mint a barátaim és a családtagjaim többsége.
9 Hajlandó vagyok márkás holmikra lényegesen l 2 3 4 5
magasabb összeget áldozni.
l O Szeretem, ha olyan dolgaim vannak, amelyeket l 2 3 4 5
mások csodálnak.
Most adjuk össze a pontj ainkat! l O és 20 között a pontjaink alacsony, 21 és 39 között közepes, 40 és 50 között magas pontszámok
De miről is van itt szó? Talán nem meglepő, hogy ez a kérdőív szándéka szerint azt méri, mennyire vagyunk anyagiasak. Azok, akik magas pontszámot érnek el, nyilvánvalóan nagy jelentőséget tulajdonítanak a tulajdonszerzésnek, gyakran boldogságuk alapkövének tekintik, sikerüket és mások sikerét is a tulajdon alapján ítélik meg. Ezzel szemben azok, akik alacsony pontszámot érnek el, többre értékelik a tulajdonnál az élményeket és a kapcsolatokat. És, ahogy az lenni szokott, a középmezőnyre senki se figyel oda.
Sok időt töltöttek azzal kutatók, hogy az emberek effajta kérdőíveken elért pontszámai és a boldogság közt összefüggést találjanak. 24 Az eredmény legalább annyira egybehangzó, mint amennyire aggasztó- a magas pontszám a boldogtalanság és az élettel való elégedetlenség érzetével
27
59 MÁSODPERC
társul. Persze ez nem feltétlenül igaz minden anyagias emberre, úgyhogy ha az olvasó netán magas pontszámot ért volna el, attól még lehet épp a szerenesés és üdítő kivétel. (Ám mielőtt erre a következtetésre jutnánk, gondoljunk arra, hogy a kutatások szerint valahányszor negatív eredményt kapunk egy tesztben, rendkívül találékonyan tudjuk meggyőzni magunkat arról, hogy mi vagyunk a szabályt erősítő kivétel.)
Vajon mi magyarázza ezt az általános érvényű jelenséget? Azt hihetnénk, talán annak a vágyunknak az anyagi következményeiben kell keresnünk a választ, hogy folyton a legmodernebb holmikat akarjuk megszerezni. A probléma azonban nem magából a pénzköltésből ered. Hanem abból, hogy ki profitál a pénzből.
Az anyagias emberek általában énközpontúak. Egyes kísérletek szerint ők egy elképzelt, 20 OOO fontos összeget átlagosan háromszor inkább tárgyakra költik, mint másokra. De ha azt kérjük tőlük, hogy arra vonatkozó állításokat értékeljenek, mennyire törődnek másokkal (,,Szívesen látok vendégeket az otthonomban''; "Gyakran kölcsönadok dolgokat a barátaimnak"), még inkább önző válaszokat kapunk. Mint az Elizabeth Dunn által a British Columbia Egyetemen elvégzett kutatás tanúsítja, ez még végzetesebb hatással van az emberi boldogságra.
Dunn és munkatársai több kutatásban vizsgálták a jövedelem, a költekezés és a boldogság kapcsolatát. Egy országos fölmérésben a résztvevőket arra kérték, értékeljék a boldogságuk mértékét, adják meg a jövedelmüket, és részletesen írják le, mennyit költenek ajándékra a maguk, illetve mások számára, valamint jótékony célra. Egy másik fölmérésben Dunn alkalmazottak boldogságát és költekezési mintáját vizsgálták 3000
és 8000 dollár közötti nyereségrészesedés szétosztása előtt, majd utána. Újra meg újra ugyanazt az eredményt kapták. Akik nagyobb százalékban költöttek másokra, sokkal boldogabbak voltak azoknál, akik csak magukra szántak pénztY
Jöhetnek persze a szkeptikus anyagiasak azzal, hogy a kutatók elvétették az ok-okozati összefüggést, és nem a másokra való költés a boldogság oka, hanem a boldogság okozza, hogy másokra költünk Érdekes fölvetés, és épp ezt vizsgálta Dunn és csapata egy szellemes kísérletben. Egy egyszerű, ám ötletes vizsgálatban 5 vagy 20 dollárt tartalmazó borítékot kaptak a résztvevők azzal a feladattal, hogy aznap délután ötig költsék el az összeget. A kisérleti alanyokat véletlenszerűen két csoportra osztották.
28
l. BOLDOGSÁG
Az egyik csoport tagjaitól azt kérték, költség magukra a pénzt (mondjuk, vegyenek maguknak valami kényeztető ajándékot), míg a másik tagjaitól azt, hogy a "talált pénzt
" valaki másra költsék (vegyenek esetleg
valami ajándékot egy barátjuknak vagy családtagjuknak). A "boldogabb emberek többet költenek magukra
" elv híveinek jóslata megalapozatlan
nak bizonyult. Épp ellenkezőleg, akik a barátaikra vagy a családtagjaikra költötték a pénzt, azok lényegesen boldogabbak lettek, mint azok, akik magukat lepték meg valami luxuscikkeL
De vajon miért van ez így? A válasz, úgy tűnik, mélyen az agyunkba ágyazódik. William Harbaugh neurokémikus és munkatársai, az Oregoni Egyetem kutatói l 00 dollárt adtak a kisérlet résztvevőinek egy virtuális bankszámlán, akik ezután befeküdtek egy agyszkennerbe. A kísérleti alanyok először azt látták, hogy a pénzükből a kötelező adózás útján egy rászoruló kap, majd megkérték őket, döntsék el, vajon a fennmaradó összeg egy további részét is jótékonyságra költik-e, vagy megtartják. A szkenner eredményei arról árulkodtak, hogy az agy evolúciós szempontból ősi részei - a caudate nucleus és a nucleus accumbens - aktiválódtak, amikor a kísérlet résztvevői azt látták, hogy a pénzük rászorulókhoz kerül, és különösen akkor "iparkodtak
" ezek a terüle
tek, amikor a vizsgált személyek önként adományoztak. 26 Az agy e két területe aktiválódik akkor is, amikor a legalapvetőbb szükségleteinket elégítjük ki, például amikor valami ízleteset eszünk, vagy ha úgy érezzük, mások értékelnek bennünket. Ez arra enged következtetni, hogy a másoknak nyújtott segítség és a boldogságérzet között közvetlen agyi kapcsolat áll fenn. Tudományosan fogalmazva, ha igazi vásárlási terápiára vágyunk, úgy segítsünk magunkon, hogy másokon segítünk. Ez ugyanis közvetlenül hat az agyunkra, miáltal boldogabbnak érezzük magunkat.
Erre mondhatjuk azt, hogy nincs elég pénzünk, hogy másokon segítsünk. A segítségnyújtás azonban akkor is "kéznél van': Pár évvel ezelőtt Sonja Lyubomirsky boldogságkutató és munkatársai egy csoport tagjai számára azt a feladatot adták, hogy hat héten keresztül hetente hajtsanak végre öt, nem pénzügyi természetű jótéteményt. Csupa egyszerű dologról volt szó, mint egy köszönölevél megírása, véradás vagy baráti segítségnyújtás. Volt, aki egy nap egy jótéteményt végzett el, volt, aki megtette mind az ötöt egyetlen nap alatt. Akik naponta egy jótéteményt hajtottak
29
59 MÁSODPERC
végre, azok "boldogságszintje" csak kissé növekedett meg. Azoké azon
ban, akik egy nap alatt vitték véghez mind az ötöt, hihetetlennek tűnő,
40 százalékos növekedést mutatott. 27
Az anyagiasság gyökerei
Mitöl válnak anyagiassá az emberek? Vajon a tulajdon szeretete a személyiségük, a gyermekkoruk vagy későbbi események következménye? Két pszichológus, Lan Nguyen Chaplin és Deborah Roedder John által végzett kutatás szerint az anyagiasság a korai gyermekkorban gyökerezik, és többnyire alacsony önértékelés a mozgatója. 28
Egy kétrészes vizsgálatban a kutatók előbb arra kértek nyolc és tizennyolc év közötti gyerekeket, hogy töltsenek ki egy szokásos önértékelési tesztet (olyan állitásokat kellett értékelniük, mint "Elégedett vagyok azzal, ahogyan kinézek"). Ezután a gyerekeket egy állványhoz vezették, rajtuk rengeteg képpel, melyek a következő öt főbb témakört ölelték föl: hobbik - mint kempingezés vagy skateboardozás -, sportok - rögbi, kosárlabda stb. -, emberek- barátok, tanárok -, eredmények- egy jó jegy vagy zenetanulás. A kutatók arra kérték a gyerekeket, hogy nézzék meg az állványon látható képeket, és szabadon válogatva közülük készítsenek egy kollázst "Ami engem boldoggá tesz
" címmel. Ez a szórakoztató feladat lehetövé
tette a kutatók számára, hogy az állványról elvett, anyagi természetű dolgokat ábrázoló képek százalékos arányát kiszámolva fólmérjék, mennyire anyagiasak a gyerekek. Az eredmény szoros összefiiggést mutatott az önértékelés és az anyagiasság között: az alacsony önértékeléső gyerekek lényegesen anyagiasabbnak bizonyultak a társaiknál.
De vajon lehet-e, hogy épp fordított az ok-okozati viszony? Okozhatja-e az anyagiasság az alacsony önértékelést? E lehetőség feltárása érdekében a kutatók megkérték a gyerekeket, hogy írjanak egymásról kedves dolgokat egy papírtányérra, majd mindegyik gyerek megkapta a maga tányérravaló dicséretét és pozitív visszajelzését. Pusztán ez a "tányérnyi megerősítés
"
jelentösen növelte a gyerekek önértékelését, ám ennél is fontosabb azonban, hogy következésképpen fele annyi anyagias tárgyú képpel is beérték, amikor elkészítették az "Ami engem boldoggá tesz
" círnű kollázst, mint
előzetes megerősítés nélkül. Összességében ez meggyőzö bizonyíték arra, hogy az alacsony önértékelés anyagias hajlamokat vált ki, és hogy e hajlamok kisgyermekkorra vezethetök vissza. A kísérlet arra is rámutat, hogy akárcsak a kisebb összeg másokra költése vagy néhány kedves tett, pár másodperc és egy papírtányér is elegendő, hogy az ember másképp gondolkodjon és viselkedjen.
30
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Élményeket vegyünk, ne cuccokat. Boldogságot akarunk venni? Akkor nehezen szerzett pénzünket élményekre költsük! Menjünk el vacsorázni! Menjünk koncertre, moziba, színházba! Utazzunk el! Tanuljunk meg rúdtáncolni. Vagy paintballozni. Vagy fizessünk be bungee jumpingra. Mindenesetre csináljunk valami olyasmit, ami által lehetőségünk lesz másokkal együtt lenni, majd ezt meséljük el minél többeknek. Ha a boldogság a tét, jusson eszünkbe, hogy igazán az élmények érik meg a rájuk költött pénzt.
Jobb adni, mint kapni. A hosszú távú boldogság persze nem csak abból áll, hogy egy rúdon vonaglunk valami tinglitangli zenére, vagy levetjük magunkat a magasból, és közben visongunk, akár egy csecsemő. Ha azt kérdezzük embertársainktól, vajon akkor boldogabbak-e, ha magukra, vagy akkor, ha másokra költik a pénzüket, a döntő többség azzal fog egyetérteni, hogy akkor, ha magára. A tudományos kutatások azonban épp az ellenkezőjét támasztják alá - az emberek sokkal boldogabbak azután, ha másnak vettek valamit, mint amikor maguknak. A jó hír azonban az, hogy nem kell túl nagy összeget jótékonyságra, barátokra, családtagokra vagy munkatársakra szánni a bevételünkbőL Valójában a legkisebb ajándék is meglepően nagy és hosszan tartó változást idéz elő a boldogságunkban. Már pár font is, amit másokra költünk, életünk egyik legjobb befektetése lehet. És ha igazán nem engedhetjük meg magunknak, hogy nehezen szerzett pénzünkből adakozzunk, jusson eszünkbe, hogy boldogságunkat egyetlen napra időzített öt, nem anyagi természetű kedvesség is jelentősen felturbózza.
A boldogsághoz csak egy ceruza kell
Bizonyos érzelmek és gondolatok átélésekor az emberek meglehetősen kiszámítható módon viselkednek Ha szomorúak, sírnak. Ha örülnek, mosolyognak. Egyetértésük jeleként bólintanak Ebben eddig semmi meglepő nincs, ám a "proprioceptív pszichológiának" nevezett kutatási terület szerint ugyanez a folyamat megfordítva is működik. Ha rávesz-
31
59 MÁSODPERC
szük embertársainkat valamilyen viselkedésre, azzal bizonyos érzelmeket, gondolatokat váltunk ki bennük. Az elképzelést kezdetben sokat vitatták, ám szerencsére szám os meggyőző kutatás igazolta. 29
Egy mára klasszikussá vált kísérletben két csoport azt a feladatot kapta, hogy számokat adjon össze. Az egyik csoport tagjait arra kérték, hogy a feladat végrehajtása közben vonják össze a szemöldöküket (vagy, ahogy a kutatók mondják, húzzák össze a szemöldökráncoló izmot), míg a másik tagjait arra, hogy arcukon könnyű mosollyal dolgozzanak (húzzák szét a járomizmot). Pusztán arcizmok használata meghökkentő hatást gyakorolt arra, milyen nehézségűnek értékelték a résztvevők az összeadásokat: a szemöldökráncolók meggyőződése szerint sokkal több erőfeszítést igényelt a feladat, mint a mosolygók szerint.
Egy másik kísérletben arra kérték a résztvevőket, hogy egy nagymére-__,
tű számítógépes képernyőn megjelenő különféle, összevissza mozgó ter-mékekre koncentráljanak, és jelezzék, melyik holmi tetszik nekik. Egyes dolgok függőlegesen mozogtak (miáltal a résztvevők bólintó mozdulatot tettek, míg figyelték), mások vízszintesen (ami a fej egyik oldalról a másikra való mozgatását eredményezte). A résztvevőknek jobban tetszettek a függőlegesen mozgó holmik, de nem voltak tudatában az "igen': illetve "nem'' jelentésű fejmozdulatnak, ami pedig kulcsszerepet játszott a döntésükben.30
Pontosan ugyanez érvényes a boldogságra is. Az emberek mosolyognak, amikor örülnek valaminek, de boldogabbak is lesznek pusztán attól, hogy mosolyognak. És ez mindenképpen működik, akár tudatában van annak valaki, hogy mosolyog, akár nincs. Az 1980-as években végzett kísérletükben Fritz Strack és munkatársai arra kértek két csoportot, értékeljék, mennyire találják mulatságosnak Gary Larson Far Side karikatúráit, valamint azt, mennyire érzik boldognak magukat két meglehetősen bizarr helyzet egyikében. Az egyik csoport tagjai a feladat végrehajtása közben egy ceruzát tartottak a szájukban úgy, hogy a ceruza ne érjen az ajkukhoz. A másik csoport az ajkával tartotta a ceruzát, a fogával nem. A ceruzát foggal tartó kisérleti alanyok tudtukon kívül a mosoly mozdulatát végezték, míg akik az ajkukkal tartották a ceruzát szintén tudtukon kívül - ráncolták a homlokukat. A kísérlet eredményei azt mutatták, hogy a résztvevők annak megfelelő élményt éltek meg, amit az arckifejezésük tükrözött. Akik mosolyogni voltak kénytelenek, boldogabbnak
32
1. BoLDOGSÁG
érezték magukat, és sokkal mulatságosabbnak találták a karikatúrákat, mint azok, akikre a homlokráncolást mérték.-'1 Más kísérletek azt is kimutatták, hogy a boldogságban ekképp bekövetkező pozitív változás nem szűnik abban a pillanatban, amikor az emberek abbahagyják a mo
solygást. Tovább hat, és sokféle formában befolyásolja a viselkedést, így
a másokkal való kapcsolat is pozitívabb lesz, és az is valószínű, hogy az adott személynek inkább az élete boldog pillanatai jutnak eszébe. 32
Ezek a vizsgálatok meglehetősen egyszerű üzenetet közvetítenek ha
boldogok akarunk lenni, viselkedjünk úgy, mint aki boldog.
33
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Mosolyogjunk! Számos olyan boldogsággeneráló viselkedésforma létezik, amely könnyedén beépíthető a mindennapi életünkbe. Először is, mosolyogjunk többet! De ne csak olyan félmosolyt eresszünk el, amit meg se érzünk, és amely pislogásban végződik. A kutatások alapján arra törekedjünk, hogy 15-30 másodpercen át tartsuk fenn az arckifejezést. És hogy a mosolyunk meggyőző legyen, igyekezzünk elképzelni olyan helyzetet, amely valódi mosolyt csal az arcunkra! Meglehet, épp csak az imént találkoztunk egy jó barátunkkal, vagy hallottunk egy remek viccet, netán kiderült, hogy mégse látogat meg az anyósunk Érdemes kitalálni valami jelzést, amely eszünkbe juttatja, hogy rendszeresen mosolyogjunk. Állítsuk be az óránkat, a számítógépünket vagy a mobilunkat, hogy adott időpontban megszólaljon, de alkalmazhatunk véletlenszerű emlékeztetőt is, ami lehet mondjuk az, ha épp megszólal a telefonunk.
Húzzuk ki magunkat! A testtartás is legalább ilyen fontos. Tomi-Ann Roberts vezette a Colorado College-ban azt a kísérletet, melynek során a résztvevőket véletlenszerűen két csoportra osztották, és az egyik csoport tagjait arra kérték, három percen át üljenek egyenesen egy széken, míg a másikat arra, hogy hanyag tartással üljenek ugyanannyi ideig. Ezután minden résztvevő matematikapéldákat oldott meg, illetve értékelte a hangulatát Az egyenesen ülők lényegesen boldogabbnak bizonyultak a punnyadóknál, és a matekpéldákat is jobban oldották meg. Érdekes módon azonban ez az eredmény sok női résztvevő esetében nem volt érvényes, amiből Roberts arra következtetett, hogy egyenesen ülve a nők kidüllesztették a mellüket, és ettől öntudatosnak érezhették magukat. 33
Viselkedjünk úgy, mint mikor boldogok vagyunk! A bielefeldi egyetem kutatója, Peter Barkenau, illetve más kutatók is megfigyelték, hogy a boldog emberek mozgása nagyban különbözik a nem boldog emberekétőL 34
Ezen információ birtokában növelhetjük a boldogságérzetünket azáltal, ha úgy cselekszünk, mint a boldog emberek. Igyekezzünk lazábban járni, lengessük kicsit jobban a karunkat, és legyenek ruganyosabbak lépteink Beszélgetés közben tegyünk szélesebb gesztusokat, bólogassunk, amikor mások beszélnek, hordjunk színesebb ruhákat, használjunk gyakrabban
34
1. BOLDOGSÁG
pozitív töltésű szavakat (főleg "szeressünk"
és "kedveljünk" minél töb
bet), ne utaljunk annyit magunkra (vagyis legyen kevesebb a beszédünk
ben az "engem", a "magam
" és az "én
"). Intonáljunk tágabb határok közt,
beszéljünk kícsit gyorsabban, és legyen határozott a kézfogásunk. E visel
kedésmintákat a mindennapjainkba építve boldogabbak lehetünk.
Egy kis erőfeszítés
Két kutató, Kenneth Sheldon és Sonja Lyubomirsky szerint a boldogságot nem adják könnyen. 35 Tó bb kísérletet is végeztek olyan résztvevőkkel, akiknek életük friss élménye volt kéttípusú változás valamelyike. Az egyik típus a "körülmények megváltozása" címkét kapta, és olyasmik tartoztak ide, amik az adott személy körülményeiben általában jelentős módosulást hoztak, mint például egy költözés, fizetésemelés vagy egy új kocsi vásárlása. A másik címke a "szándékolt változás': és ide olyasfajta változásokat soroltak, amelyekhez egy cél elérése vagy egy tevékenység kezdeményezése érdekében erőfeszítéseket kellett tenni, mint például egy új klubtagság megszerzése, új hobbi felvétele vagy pályamódosítás. Mindkét csoport tagjait arra kérték, hogy több héten át értékeljék, mennyire boldogok. Az eredmények egyöntetűen azt mutatták, hogy bár mindkét csoport tagjai boldogságérzetük azonnali fokozódását élték meg, ám akiknek az életében környezeti változás ment végbe, gyorsan visszatértek a korábbi boldogságszintjükre, míg azok, akiknek az életében szándékolt változás történt, lényegesen hosszabb időn át boldogok maradtak. Vajon miért?
Sheldon és Lyubomirsky szerint ez a "hedonista habituáció" néven ismert jelenség következménye. Abban semmi meglepő sincs, hogy az embereknek sok örömük származik bármely pozitív tapasztalat egy új formájábóL Ha azonban ugyanaz a csodás élmény ér valakit újra meg újra, gyorsan hozzászokik az új örömforráshoz, és már korántsem szerez neki akkora örömöt, mint eleinte. Sajnálatos módon a körülmények megváltozása gyakran eredményez hedonista habituációt. Jóllehet előszörre egy új ház, a fizetésemelés vagy egy új kocsi nagyon klassz, a változás okozta pozitív érzés ugyanolyan marad, ezért a kezdeti öröm idővel megkopik. A szándékolt változás ezzel szemben a folyton változó pszichés környezet megteremtésével mintha kivédené a hedonista habituációt Akár új hobbiba fogunk, vagy belépünk egy szervezetbe, kezdeményezünk valamit, új embereket ismerünk meg, esetleg megtanulunk valamit, az agy állandóan
35
59 MÁSODPERC
változó pozitiv élmények formájában olyan táplálékot kap, amely megakadályozza a megszokást és meghosszabbítja a boldogságot.
Annak érdekében tehát, hogy boldogságunkat maximalizáljuk, részesítsük előnyben a szándékolt változást a körülmények változásával szemben. Tegyünk erőfeszítéseket, hogy új hobbink legyen, vágjunk bele valami nagy horderejű dologba, vagy próbáljunk ki olyan sportokat, melyeket korábban soha. Olyan tevékenységeket válasszunk, amelyek megfelelnek személyiségünknek, értékeinknek és képességeinknek. Segíthet, ha végiggondoljuk, rni az, amit szeretünk csinálni, próbáljuk megállapítani, mely elemei teszik élvezetessé számunkra e ténykedéseket, majd keressünk olyan más tevékenységeket, melyekben jelen vannak ezek a bizonyos elemek. Ha például szeretünk olajjal festeni, próbáljuk ki a vízfestéket Ha jól teniszezünk, kipróbáÍhatjuk a tollast vagy a squasht. Ha jól megy a sudoku, kísérletezhetünk keresztrejtvényekkeL De bánninek kezdjünk is neki, igyekezzünk elkerülni a hedonista habituációt azzal, hogy szándékosan megváltoztatjuk, amit csinálunk, méghozzá amikor mi akarjuk. Első hallásra mindez talán nem tűnik könnyűnek, a kutatások azonban azt igazolják, hogy a boldogság nagyon is megéri az erőfeszítéseket.
36
2. Meggyőzés
Miért hatástalan a jutalom, hogyan nyújthatunk tökéleteset egy állásinterjún, hogyan segíti elő társas kapcsolatainkat egy-egy hiba
elkövetése, hogyan érjük el, hogy soha többé ne vesszen el a tárcánk, és miként győzhetünk meg bárkit bármiről egy házibéka bevetésével?
Hogyan tudjuk rávenni csemeténket, hogy megírja a házi feladatát, egy alkalmazottat, hogy jobban teljesítsen a munkahelyén, az embereket pedig arra, hogy ügyeljenek jobban a környezetükre? Sokan úgy vélik, az a leghatékonyabb eljárás, ha a lehető legvonzóbb jutalmakat helyezzük kilátásba. De vajon kísérletek is alátámasztják-e, hogy a jutalom valódi
ösztönző vagy csupán egy mítosszal állunk szemben? Egy klasszikus vizsgálatban Mark Lepper stanfordi pszichológus és
munkatársai két csoport iskolást rajzoltattak 36 Mielőtt a gyerekek munkához láttak volna, az egyik csoportnak egy szép "jó játékos" érmet ígértek jutalmul, míg a másik csoport tagjainak semmit sem ajánlottak fel. A kutatók pár hét múlva visszatértek, ismét kiosztották a papírt és a ceruzákat, és azt figyelték, mennyi ideig foglalkoznak velük a gyerekek. Meglepő módon azok, akik érmet kaptak az első alkalommal, most lényegesen kevesebb időt töltöttek rajzolással, mint a társaik.
Vajon mi lehet ennek az oka? Lepper szerint azok a gyerekek, akik jutalmat kaptak, valahogy így gondolkodhattak "Hogy is van ez? A fölnőttek általában jutalmat ígérnek, ha olyasmire akarnak rávenni, amit nem szeretek csinálni. Ha a rajzolásért jutalmat adnak, az azt jelenti, hogy nem kell, hogy szeressek rajzolni:' Ezt a hatást számtalanszor kimutatták, a következtetés pedig világos: ha a gyermeket általa kedvelt tevékenységért jutalmazzuk, a jutalom csökkenti a tevékenység élvezeti értékét, és
elveszi a motivációt. A játékból pillanatok alatt munka lesz. Fölvetődik a kérdés, hogy ez csak az élvezetes tevékenységekre vonat
kozik-e, és a nemszeretem feladatok esetében vajon a jutalom jelent-e
37
59 MÁSODPERC
valódi biztatást? Ezt az elméletet akartam próbára tenni pár éve, amikor két csoportot egy olyan kísérletben való részvételre kértem, melynek során a vállalkozók egy délutánt töltöttek szemétszedéssel egy londoni parkban. 3' Azt mondtuk nekik, azt vizsgáljuk, hogyan lehet a leghatékonyabban rávenni az embereket arra, hogy vigyázzanak a közparkra. Az egyik csoport tisztes fizetséget kapott a ránk szánt időért, míg a másik
csoport csak egy jelképes összeget. Nagyjából egy órát töltött mindenki
ezzel a derékfájdító és unalmas munkával, amikor is értékelniük kellett, hogy mennyire tetszik nekik a délutáni elfoglaltság. Előzetesen azt hihetnénk, azok, akik nagyobb összeget markoltak fel, pozitívabban ítélték meg a tevékenységet, mint azok, akik csak egy kis összegért áldozták ránk az idejüket.
Az eredmény azonban ennek épp az ellenkezője volt. A rendesen meg
fizetett csoport tagjai csupán 2-re értékelték a tevékenység élvezet ét a tízes skálán, míg a szerényebben fizetett csoport tagjainak átlagos értékelése elérte a 8,5 pontot. Mintha azok, akiket jól megfizettek, így gondolkodtak volna: "Többnyire azért fizetnek meg, hogy elvégezzek olyan feladatokat, amelyeket nem szeretek Mivel sok pénzt kaptam, bizonyára nem is sze
retek parkat takarítani:' Ezzel szemben, akik kevesebb pénzt kaptak, azt gondolhatták, hogy "Nem is kell annyira megfizetni azt, amit szívesen csinálok. Mivel nagyon keveset kaptam a szemétszedésért, bizonyára élveztem a munkát:' E vizsgálat eredményei szerint a túlzott jutalmazás végzetes hatással van az embereknek a feladatukhoz való viszonyára.
További kísérletek során ez az eredmény újra meg újra megismétlő
dött. Szinte függetlenül a jutalom és a feladat természetétől, azok, akik anyagilag jól jártak, többnyire gyöngébben teljesítettek, mint azok, akik nem várhattak semmit_38 Egyes vizsgálatok ugyan átmeneti javulást mutattak ki a teljesítményben, hosszabb távon azonban a jutalom inkább
rosszat tett pont annak a viselkedésformának, amelyet elősegíteni kívántak általa.
Mint láttuk, a jutalom ígérete éppenséggel nem motivál igazán. De vajon mely ösztönző a legeredményesebb? Ha azt akarjuk elősegíteni, hogy az emberek több munkát végezzenek élvezettel, próbáljuk ki, hogy időnként apró meglepetésekkel jutalmazzuk őket, az elvégzett feladat után,
esetleg méltassuk munkájuk gyümölcsét. Ha valami olyasmit kell végrehajtaniuk, ami nem élvezetes, hatékony lehet a reális, de semmiképpen
38
2. MEGGYŐZÉS
sem túlzott jutalom a feladat elkezdésekor, majd érdemes jóleső megjegyzésekkel bátorítani őket a folytatásra ("Bár mindenki ilyen nagyszerű parktakarító polgár lenne!
").
Persze léteznek az azonnali rábeszélésre más lehetőségek is: mint a dicséret, a szerény jutalom és egy-egy kedves megjegyzés. A gyors és hatékony megoldások érdekében - legyen bár szó tárgyalásról vagy sürgős
segítségről, netán apróbb szívesség(ek)ről - olyanokban érdemes gondolkodni, mint hogy " betesszük lábunk az ajtórésbe': próbáljuk megérteni a csoportgondolkodást, vagy azt, hogy miért jobb adni, mint kapni.
A tökéletes állásinterjú
Egy régi vicc szerint ezt mondták a jelentkezőnek az állásinterjúján: "Erre a posztra olyasvalakit keresünk, aki vállalja a felelősséget:' Rövid gondolkodás után a férfi így válaszolt: "Akkor én vagyok az emberük.
Az előző munkahelyemen gyakran mentek rosszul a dolgok, és mindig azt mondták�ogy én vagyok a felelős:' Sajnálatos módon, a valódi állás
interjúkan is gyakoriak a katasztrofális válaszok, ám ez esetben van segítség. Az elmúlt harminc évben sokat vizsgálták a pszichológusok, hogy
mely alapvető tényezők hatnak a munkáltatókra. A vizsgálat több olyan technikát tárt föl, amely gyorsan és hatékonyan növeli az esélyünket arra, hogy elnyerjük álmaink állását.
Ha megkérdezzük a munkáltatókat, vajon minek alapján választanak ki valakit másokkal szemben, azt fogják mondani, hogy az állás szem
pontjából a legjobb képesítéssel és készségekkel rendelkező jelöltet ve
szik föl. Hogy az eljárás minél racionálisabb és igazságosabb legyen, sokan listát készítenek a megfelelő jelölt esetén szükséges készségekről,
átnézik az önéletrajzokat, hogy kinél szerepeinek ezek, majd személyes beszélgetés során próbálnak még több információhoz jutni. Egy Chad Higgins (Washingtoni Egyetem) és Timothy Judge (Floridai Egyetem)
vezette kutatás azonban arra enged következtetni, hogy az állásinterjú készítői hajlamosak becsapni magukat abban a tekintetben, hogy miként
döntenek, valójában ugyanis tudat alatt rejtélyes és nagyhatalmú erők térítik el őket. 39
Higgins és Judge több mint száz hallgató pályafutását követte nyomon,
amikor az egyetem elvégzése után az első állásukat keresték. A vizsgálat
39
59 MÁSODPERC
kezdetén a kutatók minden egyes hallgató önéletrajzát áttanulmányozták,
és azt a két tényezőt mérlegelték, amelyről a munkáltatói részről az állásin
terjút készítők egybehangzóan azt állítják, hogy kulcsszerepet játszik a pá
lyázók sikerében, illetve sikertelenségében: nevezetesen a végzettséget és
a tapasztalatot A hallgatók minden egyes interjú után standard kérdőívet töltöttek ki a saját viselkedésükről, így olyasmikről, mint hogy sikerült -e
bemutatniuk erősségeik nagy részét, érdeklődtek-e a cég iránt, és megkér
dezték-e, milyen személyiséget keres a cég. A kutatók az állásinterjúk ké
szítőivel is kapcsolatban voltak, és arra kérték őket, adjanak visszajelzést
egyes tényezőkről, köztük a jelölt teljesítményéről, hogy mennyire illene a
szervezetbe, rendelkezik-e az álláshoz szükséges készségekkel, a legfontosabb kérdés pedig az volt, vajon felajánlják-e neki az állást.
Az adatok nagy tömegének elemzése után a kutatócsoport kénytelen
volt eloszlatni az azzal kapcsolatos mítoszokat, hogy milyen alapon vá
lasztanak munkatársat az állásinterjú készítői, és igen meglepő dolog
gal szembesültek. Vajon az állás felajánlása valóban a képesítéstől füg
gött? Vagy a munkahelyi tapasztalattól? Az a helyzet, hogy egyiktől sem.
Egyetlen fontos tényező számított: hogy a jelölt eléggé megnyerő szemé
lyiség-e. Akiknek sikerült megkedveltetniük magukat, azoknak jó esély
lyel felajánlották az állást; a sikert pedig többféleképpen bűbájoskodták ki maguknak a jelöltek. Voltak, akik a munkától független, ám az interjú
készítőit érdeklő témákról csevegtek Mások abba fektettek külön energi
át, hogy mosolyogjanak, és fenntartsák a szemkontaktust. Megint mások a céget méltatták. Ezek a pozitív tényezők kifizetődőek voltak, és meg
győzték az interjúk készítőit arról, hogy a megnyerő és remek társasági készségekkel rendelkező jelölt jól beleillik majd a munkahelyi közösség
be, és így fölajánlották neki az állást.
Higgins és Judge kisérlete világosan bizonyította, hogy ha szeretnénk
megkapni álmaink állását, fontosabb, hogy megnyerőnek mutatkozzunk,
mint az, hogy milyen képzettséggel és tapasztalattal rendelkezünk. (Igaz,
rögvest megismernénk a bájolgás korlátait, ha mondjuk tizenkétszeres
gyilkosként vagy kétszeres csalóként akarnánk kimagyarázni magun
kat.) Ha ez a helyzet, vajon hogyan tudjuk legügyesebben kezelni önélet
rajzunk árnyoldalait? Vajon inkább az interjú elején említsük a gyönge
pontjainkat? Vagy inkább keltsünk jó első benyomást, és hagyjuk a vége
felé a problémás dolgainkat?
40
2. MEGGYŐZÉS
Ezt a kérdést az 1970-es évek elején vizsgálta egy klasszikus kísérlet, melyet a Duke Egyetemen folytatott Edward Jones és Eric Gordon10• Kísérletükben magnófelvételről egy férfi (valójában egy beépített ember) beszélt az életéről, a résztvevőket pedig arra kérték, értékeljék, mennyire volt rokonszenves nekik a férfi. A beszélő többek között arról is beszámolt, hogy egyszer nem fejezett be egy félévet, mert csalásan kapták, és kirúgták az iskolából. A kutatók kétféle szöveget szerkesztettek, és úgy intézték, hogy a kisérleti alanyok fele a szöveg elején, míg a másik fele a szöveg vége felé halljon a fiaskó ról. Ez a kis manipuláció igen jelentős hatást gyakorolt arra, milyen mértékben találták rokonszenvesnek a férfit: amikor a csalás már a felvétel elején elhangzott, sokkal rokonszenvesebbnek találták őt, mint amikor csak a felvétel vége felé került szó a stiklirőL További, más közegben elvégzett munkák pontosan ugyanezt az eredményt hoztálc Például ügyvédek nagyobb hatást értek el, ha a per elején előadtak érvelésükben valamilyen gyöngébb, támadható érvet.41
Úgy tűnik, ha a kezdet kezdetén bevalljuk gyönge pontjainkat, azt a nyíltság jelének tekintik. Ezt a leckét sok politikusnak - köztük Bill Clintonnak - még meg kell tanulnia. Az interjú készítői ilyenkor úgy vélik, olyasvalakivel állnak {z;mben, aki elég erős jellem és kellően tisztességes ahhoz, hogy már az elején tisztázza az esetleges problémákat, míg aki nem így jár el, az félre akarja vezetni őket.
Vajon ugyanez érvényes-e önéletrajzunk pozitívabb vonásaira is? Hát nem. Ugyanennek a vizsgálatnak egy másik részében a résztvevők pozitív indokot hallottak arra nézvést, miért kellett egy félévet kihagynia a beszélőnek ("Egy rangos ösztöndíjjal körbejártam Európát"), ami azonban vagy a szöveg elején, vagy a végén hangzott el. Ezúttal a hatás épp ellenkezője volt, mint az előző kísérletben: akkor volt rokonszenvesebb a férfi, amikor a szöveg vége felé említette a díjat. Mintha a szerénység lényegesebb szempont volna a múltunk pozitívumainak megismertetésekor, mint a becsületesség. Ezek késleltetésével erősségeinket mintegy természetes módon engedjük megnyilatkozni, míg ha azonnal kijátsszuk a kártyáinkat, az dicsekvésnek hat.
Most, hogy kiokosodtunk elbájolástanból, hajlandóak vagyunk előre venni a gyönge pontjainkat, a legjobbakat pedig a végére hagyni, vajon készpénznek vehetjük-e a sikert? Sajnos nem. A legjobb szándékaink és a leggondosabb előkészület mellett is mindannyian hibázunk.
41
59 MÁSODPERC
Előfordulhat, hogy az ölünkbe borítunk egy pohár vizet, akaratlanul is
megsérthetjük az interjú készítőit, és az is megeshet, hogy elmotyogott
válaszunk igen kevéssé meggyőző. Az a helyzet, hogy képesnek kell len
nünk egy-egy derült égből lecsapó katasztrófa elhárítására is. Segítséget
nyújthat ebben Thomas Gilovich, aki munkatársaival a Cornell Univer
sityn végzett kísérletsorozatában Barry Manilow· fotójával díszített pólót
vetetett föl kísérleti alanyokkaL 42
Az egyik jellemző kísérlet során G ilovich úgy intézte, hogy öt résztve
vő egyszerre érkezzen a laboratóriurnba. Mindenkit bevezettek a terem
be, leültették őket egy asztal egyik oldalán, és rnindannyian nekiláttak ki
tölteni egy kérdőívet. A csoport tagjai pipálgatták a kis négyzeteket, nem is sejtve, hogy öt perccel később újabb résztvevő érkezik majd. A későn
jövőt, rnielőtt belépett volna, arra kérték, húzzon magára· egy hatalmas
Barry Manilow-portréval dekorált pólót. Hogy rniért Manilowéval? Hát
rnert egy korábban elvégzett kísérletből - amely a zavar pszichológiáját
vizsgálta -, valarnint egy gondosan kontrollált előzetes tesztből az derült
ki, hogy a Cornell Egyetern hallgatói fővesztés terhe rnellett sem horda
nának Barry Manilowos pólót. Miután a késve érkező szereplő magára
öltötte a pólót, ő is bement a terembe, és egy sor hallgatótársa kapta föl rá a fejét. Pár pillanat rnúltán az egyik rnunkytárs azt rnondta a későn jö
vőnek, hogy mégis inkább kint kellene várakoznia egy ideig, és azonnal
kivezette a teremből.
Ezután két dolog következett. A terernben lévőket arról kérdezték,
feltűnt-e nekik a későn jövő pólójának rnintája. A későn jövőtől ugyan
akkor azt kérdezték meg, rnit gondol, odabenn hány ernbernek tűnt fel a
kínos kép. Egy sor kísérlet elvégzése után az derült ki, hogy a terernben
ülőknek átlagosan 20 százaléka vette észre Barryt. Ezzel szemben a későn
érkezők arról voltak meggyőződve, hogy ennél sokkal feltűnőbbek, és a
csoport felének szernet szúrt a póló. Vagyis a későn érkezők jelentősen
túlbecsülték kínos megjelenésük hatását.
Ezt a téves ítéletet, a "spotlight effect"-nek nevezett hatást szám os más
körülmény közepette is tetten érték. Legyen szó akár egy olyan napról,
mikor bal lábbal kelünk fel, odáig, hogy rosszul szerepeltünk egy megbe
szélésen, azok, akik kínosan érzik magukat, hibájukat lényegesen látvá-
• Amerikai énekes, tényleg vérciki (a szerk. megj.).
42
2. MEGGYŐZÉS
nyosabbnak tartják, mint amilyen az valójában. Hogy miért? úgy tűnik, mi magunk sokkal több figyelmet szentelünk a megjelenésünknek és a viselkedés ünknek, mint mások, és emiatt azok hatását is túlbecsülj ük. Ha tehát valami szarvashibát követtünk el egy állásinterjú során, csak gondoljunk a Barry Manilow-pólós lúzerre, és jusson eszünkbe, hogy talán csak mi érezzük sokkal rosszabbnak a helyzetet, mint amilyen az valójában volt.
43
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Három egyszerű lépéssei növelhetjük az esélyét annak, hogy remekül szerepeljünk az állásinterjún.
Először is, a szeretetreméltóság fontosabb, mint a tudományos eredmények és tapasztalat, tehát ...
• keressünk valamit, amit igazán tudunk szeretni a szervezetben, és ennek a véleményünknek adjunk hangot
• bátran mondjunk valódi bókokat az interjú készítőjének • csevegjünk olyan, a munkától független témákról, amelyek szá
munkra és az interjú készítője számára egyaránt érdekesek • legyünk érdeklődőek - kérdezzünk rá, milyen típusú személyiséget
keresnek az állásra, és hogy a pozíció miként illeszkedik a szervezet egészébe
• legyünk lelkesek az állással és a céggel kapcsolatban • mosolyogjunk, és tartsuk fenn a szemkantaktust az interjú készí
tőjéveL
Másodszor, ha vannak gyönge pontj aink, ne várjuk meg, hogy az interjú során egyszer csak kiderüljenek. Ehelyett - megalapozva ezzel hitelességünket - már valamikor az interjú elején hozzuk őket szóba. És ne feledjük, a pozitív vonások közül a szerénység alapvető, tehát a legerősebb ütőkártyánkat hagyjuk az interjú végére.
Végül pedig, ha úgy tűnne, hogy valami szarvashibát követtünk el, ne reagáljuk túl. Jó eséllyel nekünk magunknak sokkal inkább feltűnt, mint a többieknek, és a túlzott reakciónkkal vagy a bocsánatkérésünkkel csak ráirányítanánk a figyelmet. Nyugtázzuk a dolgot súlyának megfelelően, és lépjünk tovább, mintha mi sem történt volna.
44
2. MEGGYŐZÉS
4 kis tipp a meggyőzéshez
Válasszuk a középutat. Ha növelni akarjuk annak esélyét, hogy egy megbeszélésen jó benyomást keltsünk, az asztal közepe táján foglaljunk helyet. Két pszichológus, Priya Raghubir és Ana Valenzuela A leggyengébb láncszem című kvízjáték epizódjait elemezteY A müsorban a versenyzök félkörben állnak, és egyet közülük minden kör végén kiszavaznak a játékostársak. A félkör közepén állók 42 százaléka jutott el a döntöig, és 45
százalékban nyert. A kintebb állók csak 17 százaléka jutott el a döntőig, és csak l O százalékban nyert. Egy másik kísérletben egy képet mutattak a résztvevőknek, amely üzleti gyakornoki posztra pályázó öt személyt ábrázolt. A kisérleti alanyoknak azt kellett eldönteniük, hogy melyik jelölt kapja meg az állást. A kép közepén elhelyezkedő jelölteket lényegesen gyakrabban választották, mint a két szélen lévőket. A kutatók szerint, amikor ránézünk egy képre, azt az egyszerű tapasztalati szabályt alkalmazzuk, miszerint a fontos ember ül középen -a jelenséget pedig einevezték "színpad közepe"-hatásnak.
K.I.S.S. IC. S. Ó. K. Amikor egy új projekt, kampány vagy termék elnevezésén törjük a fejünket, csak maradjunk egyszerűek. Adam Alter és Daniel Oppenheimer, a Princeton University kutatói nyomon követték egyes cégek tőzsdepiaci szerencséjét, és azt találták, hogy az egyszerű, könnyen megjegyezhető nevek -mint a Flinks Inc. -többnyire jobban szerepélnek részvényeikkel, mint a rémes nevü cégek- mint a Sagxter Inc.44 További kutatások kimutatták, hogy a hatás nem annak tudható be, hogy a nagy cégek általában egyszerű nevet választanak, hanem annak, hogy az emberek természettől fogva jobban szívelik a könnyen megjegyezhető, egyszerűbb szavakat.
Vigyázzunk a nyelvünkrel Kivel ne esett volna már meg, hogy egy jelentésbe vagy levélbe ritka és nagyon bonyolult szavakat csempészett, így akarván különösen intelligensnek és műveltnek tűnni? Daniel Oppenheimer egy másik kísérletében arra jutott, hogy a lexikon iránti fölösleges rajongás épp az ellenkező hatást válthatja ki. 45 Öt vizsgálatból álló sorozatában Oppenheimer szisztematikusan számba vette, hogy különféle szövegrészletek (álláspályázat, tudományos esszé, Descartes-fordítás) szó-: kincse mennyire bonyolult. Azután arra kérte a résztvevőket, olvassák el a szövegrészleteket, és értékeljék a szerző intelligenciáját. Az egyszerűbb
45
59 MÁSODPERC
nyelvezet szignifikánsabban magasabb intelligencia feltételezését váltotta ki, ami azt jelzi, hogy a fölöslegesen használt bonyolult nyelv rossz benyomást kelt. Megfigyeléseit a következő címmel tette közzé Oppenheimer: Az erudíciót irreleváns mértékben emfatikussá tevő nyelvhasználat konzekvenciái: a hosszú szavak fölösleges alkalmazásának problémái. Azt is kimutatta, hogy a nehezen olvasható betűtípus is rontotta a szerző intelligenciájára vonatkozó értékelést, mindebből az következik, hogy pusztán a kézírásunk javításával és egyszerűbb szóhasználattal okosabbnak tűnhetünk föl embertársaink előtt.
Szívességek, bukták, pletykák
A szeretetreméltóság sokat nyom a latban. A Gallup 1960 óta vizsgálja,
hogyan fogadja a közvélemény az amerikai elnökjelölteket, és ennek so
rán az elnöki programok hatására, a pártpreferenciákra és rokonszenv
re összpontosít. 46 E tényezők közill a rokonszenv volt az egyetlen, amely
minden esetben előre jelezte a győztest. Az emberi kapcsolatokat vizs
gálva a Torontói Egyetem kutatója, Philip Noll azt mutatta ki, hogy a
rokonszenves embereknek nagyjából 50 százalékkal kisebb az esélye a
válásra. A szeretetreméltóság pedig akár életet is menthet: a rokonszen
ves pácienseket ugyanis orvosaik többször rendelik vissza ellenőrzésre,
és tartják velük a kapcsolatot.
De vajon hogyan érhetjük el, hogy a legrokonszenvesebbek közé tar
tozzunk? Az önsegítés egyik guruja, Dale Carnegie helyesen mutatott rá,
hogy népszerűségünket növelhetjük azzal, ha őszinte érdeklődést tanúsí
tunk mások iránt. Carnegie lényegében azt állítja, hogy ha két hónapon
át őszinte érdeklődést tanúsítunk a körülöttünk élők iránt, több barátot
szerzünk, mint ha két éven át igyekszünk fölkelteni az érdeklődést ön
magunk iránt. Mások további egyszerű és gyors megoldásokat javasol
nak, köztük az őszinte bókot, hogy hangoljuk össze a testnyelvünket a
beszédstílus unkkal, mutatkozzunk szerénynek, és legyünk nagyvonalúak
az időnkkel, az energiáinkkal és a képességeinkkel. Ezek a józan megfon
tolásan alapuló eljárások kétségkívül működnek. Kutatások azonban azt
igazolják, hogy a finomabb ötletek is segíthetnek abban, hogy barátokat
46
2. MEGGYŐZÉS
szerezzünk, illetve hatással legyünk embertársainkra. Mindez csak Benjamin Franklin egyszerű tanácsán múlik, továbbá azon, hogy olykor tudjunk botlani, és megértsük a pletyka hatalmát.
Benjamin Franklin, a 19. századi polihisztor és politikus egy ízben nagyon szeretett volna együttműködni a pennsylvaniai törvényhozás egyik nehéz természetű, apatikus tagjával. Ahelyett azonban, hogy körbeudvaroita volna, vagy mindenáron a közelébe akart volna férkőzni, Franklio egészen máshoz folyamodott. Tudta ugyanis, hogy ennek a bizonyos embernek a magánkönyvtárában megvan egy igen ritka és különleges könyv, így hát megkérdezte, kölcsön kérhetné-e pár napra ezt a bizonyos
művet. A férfi hajlandó volt a rendelkezésére bocsátani a könyvet, és, Franklin szerint, "Amikor legközelebb találkoztunk a képviselőházban, beszélgetni kezdett velem (ami azelőtt sohasem történt meg), méghozzá igen kulturáltan; és a továbbiakban is mindig késznek mutatkozott, ha valamilyen szolgálatot kértem tőle:' Franklin egy igen egyszerű elvnek tulajdonította a könyvkölcsönzős eljárás sikerét: "Aki egyszer már
tett nekünk valamilyen szívességet, nagyobb hajlandósággal teszi meg a következőt, mint az, akit mi magunk köteleztünk le:' Más szóval, ha
azt akarjuk, hogy valaki nagyobb eséllyel megkedveljen bennünket, kérjünk tőle szívességet. Tolsztoj mintegy egy évszázaddal később, úgy tűnik, egyetértett ezzel a felfogással: "Nem feltétlenül azok miatt a jóté
temények miatt szeretjük embertársainkat, amelyeket ők tettek velünk, inkább azok miatt, amelyeket mi tettünk velük:'
Az 1960-as években két pszichológus, Jon Jecker és David Landy nekilátott, hogy megvizsgálja, vajon a 20. században is működik-e még ez a 200 éves technika:17 Egy kísérlet során úgy intézték a dolgokat, hogy a résztvevők bizonyos pénzösszeget nyerjenek. Majd nem sokkal azután, hogy a kisérleti alanyok távoztak a laboratóriumból, egy kutató néhánynak utánament, és szívességet kért tőlük. Azt mondta, a kísérlethez a saját anyagi forrásait használta, de kifogyott a pénzből, és azt kérdezte, vajon visszakaphatná-e az összeget. A résztvevők másik csoportját egy másik kutató szólította le, a tanszéki titkár, és ugyanazt kérte, mint a kollégája, csak ő azt mondta, hogy a tanszék fmanszírozta a kísérletet, és a tanszék anyagi helyzete ingatag. Ezután minden résztvevőtől megkérdezték, mennyire volt rokonszenves a kutató, aki megkereste őket. Ahogy
azt Franklin és Tolsztoj oly sok évvel korábban előre jelezte, azt a kutatót,
47
59 MÁSODPERC
aki személyes segítséget kért, lényegesen rokonszenvesebbnek találták a
résztvevők, mint azt, aki a tanszék képviseletében kért szívességet.
Talán furcsálljuk, de ez a különös jelenség, mely a Franklin-hatás ne
vet kapta, elméletileg szilárd lábakon áll. Az emberek viselkedése többnyire gondolataikból és érzéseikből fakad. Ha boldogok, mosolyognak,
és ha valakit vonzónak találnak, vágyakozón néznek a szemébe. De en
nek fordítottja is működhet. Ha mosolyra bírunk valakit, máris boldo
gabbnak érzi magát, és ha arra kérünk valakit, nézzen a másik szemébe,
máris rokonszenvesebbnek fogja találni az illetőt. Ugyanez érvényes a szívességekre. Ha azt akarjuk, hogy valaki megkedveljen bennünket, kérjünk tőle szívességet.
***
A Franklin-hatás nem az egyetlen olyan mód, amellyel kivívhatjuk em
bertársaink szeretetét, és amely ellentmond intuíciónknak Létezik többek között az a technika is, amely az amerikai történelem egyik legnép
szerűbb elnökének, John F. Kennedynek is segítségére volt.
1961-ben Kennedy kiadta a parancsot Kuba Disznó-öbölbeli leroha
nására. A hadművelet teljes kudarcnak bizonyult, a történészek a mai
napig óriási katonai baklövésnek tartják. A fiaskó után végzett országos felmérés azonban azt mutatta, hogy a lakosság, a katasztrofális döntés
ellenére jobban rokonszenvezett Kennedyvel. E látszólag különös eredmény két tényezőnek tudható be. Kennedy nem próbált mentséget ke
resni, sem másra kenni a kudarcba fulladt hadműveletet, hanem azonnal vállalta a felelősséget. Egészen addig Kennedyt szuperhősnek tekintet
ték - elbűvölő, jóképű nagyhatalmú férfinak látták, aki nem tud hibázni.
A Disznó-öböl kudarca emberszerűvé és szerethetővé tette.
A Kaliforniai Egyetemen Elliot Aronson és munkatársai kisérleti úton
közelítettek a kérdéshez, és arra keresték a választ, hogy egy-két hiba el
követése valóban jót tesz-e a népszerűségünknek 48 A vizsgálat egyik ré
szében a résztvevők két magnófelvétel egyikét hallgatták meg. Mindkét
felvétel egy diákról szólt, és egy műveltségi vetélkedőn való részvételét mesélte el, majd maga a diák beszélt a saját hátteréről. A diák igen jól
szerepelt a vetélkedőn, a kérdések 90 százalékára tudta a választ, és sze
rényen életre szóló sikernek nevezte a szereplését. A két felvétel közül
azonban az egyiken az volt hallható, hogy a diák a vége felé magára bo-
48
2. MEGGYŐZÉS
rított egy csésze kávét, tönkretéve új öltönyét. A kísérlet résztvevőit arra kérték, értékeljék, mennyire volt nekik rokonszenves a diák. Annak elle
nére, hogy a két felvétel egyetlen különbsége a kávé állítólagos kiborítása
volt, éppúgy, mint Kennedy esetében a Disznó-öbölbeli fiaskó után, a bénázó diákot lényegesen rokonszenvesebbnek találták a kisérleti alanyok.
E különös jelenség - a "hasraesési effektus" - bejöhet elnökök ese
tében, vagy ha magnófelvételt hallgatunk, de vajon más helyzetekben is működik? Ezt eldöntendő, nemrégiben elvégeztem Aronson kísérletének egy változatát, ezúttal azonban egy bevásárlóközpontban.''9
A vizsgálat egy olyan televíziós műsor része volt, amely a mindennapi
élet pszichológiájával foglalkozott. Kisebb tömeget toboroztunk, és el
mondtuk, hogy két gyakorookot fogunk látni, akik egy újfajta gyümölcs
centrifugával gyümölcslevet készítenek. Az első Sara volt, aki a "tökéletes" gyakornok szerepét játszotta kísérletünkben. Sara az előző estéjét azzal töltötte, hogy megismerkedett az eszközzel, és betanult egy meg
győző szöveget. Gyümölcs a gépbe, rá a tető, gép dolgozik, és kijön a tökéletes ital. A tömeg megérdemelt tapssal jutalmazta a teljesítményt,
és áhítattal várta a másik bemutatót. Ekkor következett Emma, a "ke
vésbé tökéletes" szereplőnk. Ezúttal is gyümölcs a gépbe, rá a tető, gép dolgozik, le a tető - és Emma úszik a gyümölcslében. Végül kitöltötte a
maradék levet a gépből, a tömeg pedig rokonszenvező tapssal kísérte a műveletet.
A vizsgálat első részét befejezve itt volt az ideje, hogy megvizsgáljuk
a rokonszenv kérdését. A közönség tagjait a két bemutatóról kérdeztük. Vajon melyik tetszett nekik jobban. Vajon az első vagy a második bemutató láttán vásárolnák-e meg a gyümölcscentrifugát? A legfontosabb kérdés pedig az volt, vajon Sara vagy Emma volt-e számukra rokon
szenvesebb. Jóllehet a közönség Sara bemutatóját tartotta profibbnak és meggyőzőbbnek, a rokonszenvkört Emma nyerte. Amikor a döntésük
magyarázatát firtattuk, az emberek azt mondták, nehezen azonosulnak
Sara makulátlan teljesítményével, Emma emberi esendősége viszont közelebb áll hozzájuk. A kísérlet, noha korántsem tökéletes (például Emma
és Sara nem egypetéjű ikrek, vagyis a közönséget a külsejük különbsége is befolyásolhatta), megerősíti, hogy társas kapcsolatainknak jót tehet, ha olykor-olykor bakizunk
49
59 MÁSODPERC
A rokonszenv elnyerésének különös formái közill a harmadik, és egyben utolsó egy nagyon is emberi vonást érint - a pletyka iránti vágyat. Az emberek többsége szívesen ad tovább szaftos részleteket kollégáiról és barátairóL De vajon a pletykálkodónak mit hoz a konyhára a viselkedése? A newarki Ohio Egyetemen John Skoworski vizsgálta munkatársaival a rosszindulatú pletykák terjesztésének árnyoldalait.50 A résztvevők olyan videófelvételeket néztek meg, amelyeken a szereplők egy harmadik személyről (barátjukról vagy ismerősükről) beszélgettek. Egyes megjegyzések negatív tartalmat közvetítettek, mint például "Ki nem állja az állatokat. Ma is, boltba menet meglátott egy kiskutyát. Hát nem belerúgott, hogy ne legyen az útjában?!" A felvétel megtekintése után a résztvevőket arra kérték, értékelje a beszélő személyiségét. Érdekes módon, jóllehet a felvételen látott személy nyilvánvalóan valaki mást bírált, a kisérleti alanyok egyöntetűen a beszélőnek tulajdonították a negatív vonást. Ez a hatás - a "spontán tulajdonságátvitel" - a pletykálkodás színét és visszáját egyszerre mutatja meg. Amikor valaki másról pletykálunk, a hallgatók önkéntelenül bennünket társítanak az általunk leírt jellemvonásokhoz, végső soron pedig ránk aggatják őket. Tehát mondjunk szépeket barátainkról és munkatársainkról, és bennünket is kellemes személyiségnek látnak majd. Ezzel szemben, ha hibáik miatt folyton szapuljuk őket, embertársaink önkéntelenül nekünk tulajdonítják majd a negatív vonásokat és az illetéktelenséget.
so
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Az önsegítés fölkent apostolai azt állítják, hogy rokonszenvesebbek lehetünk, ha együttérzőbbek, szerényebbek és nagyvonalúbbak vagyunk. Valószínűleg igazuk is van. Létezik azonban még további három olyan meghökkentő tényező, amely elősegíti népszerűségünket
A Franklin-hatás. Az emberek jobban fognak kedvelni bennünket, ha szívességet tettek nekünk. Ennek a hatásnak azonban megvannak a korlátai, és inkább működik apróbb szívességek, mint nagyobb kérések esetén, amelyeket csak kelletlenül tesznek meg nekünk, vagy - ami még rosszabb - elutasítanak.
A hasraesési effektus. Ha időnként bakizunk, az növelheti az irántunk megnyilvánuló rokonszenvet. De tudnunk kell, hogy ez a hatás csak akkor működik, ha egyébként netán túl tökéletesnek tűnnénk. Aronson kísérletének második részében a kutatók két olyan magnófelvételt játszottak le, amelynek beszélője csak 30 százalékot teljesített a kvízműsorban, majd több közepes eredményről számolt be. Ilyen feltételek mellett az a mozzanat, hogy a beszélő az ölébe borította a kávét, a rokonszenvlista végére utasította őt, mivel immár abszolút lúzernek tekintették
Pletyka. Legyünk tudatában annak, hogy mások bármilyen vonásairól pletykáljunk is, az végső soron visszahullik ránk, és a mi személyiségünk jellemzőjeként értékeli majd a hallgatánk.
Tippek a gyors meggyőzéshez
Legyünk személyeseici 1987-ben 350 OOO fontot adtak össze az emberek, hogy segítsenek egy Texasban kútba esett kisbabán, 2002-ben pedig 24 OOQfont gyűlt össze egy csendes-óceáni hajótörés kutya áldozata számára. Ugyanakkor különféle szervezetek folyamatosan nagy nehézségek árán tudnak csak gyűjteni arra, hogy évente úgy 15 millió embernek ne
51
59 MÁSODPERC
kelljen éhen halnia, vagy az Amerikában évente 10 OOO gyermek halálát okozó autóbalesetek megelőzésére. Vajon rniért? Egy nemrégiben folytatott vizsgálat során a kutatók fizettek a kísérlet résztvevőinek, majd felajánlották nek.ík, hogy egy bizonyos összeggel adakozhatnak a Save the Children gyermekvédelmi szervezet javára. Mielőtt azonban adakozhattak volna, a résztvevők felének statisztikákat mutattak arról, hogy Zarobiában rnilliók éheznek, míg a másik felét egyetlen, hétesztendős afrikai kislány helyzetével ismertették meg.51 Akikkel a kislány történetét ismertették, dupla annyit adakoztak, mint azok, akik a statisztikákat látták. Tűnjön bármilyen irracionálisnak, az embereket sokkal inkább megindítja egyetlen egyén sorsa, mint a tömegeké.
Igen, igen, igen! Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket című könyvében Dale Carnegie azt állítja, hogy ha valakitől már kaptunk igenlő választ, nagy a valószínűsége, hogy a jövőben is egyetért velünk. Az alapvető mű megjelenése után ötven évvel végzett kutatás is megerősítette a pozitív kijelentések jelentőségét. 1980-ban a Déli Metodista Egyetem pszichológusa, Daniel Howard megszervezte; hogy munkatársai véletlenszerűen fölhívott emberektől az iránt érdeklődtek, hogy fölkereshetnék-e őket az 1:.hezők Megsegítéséért nevű szervezet aktivistái, akik kekszet adnának el nek.ík, a befolyt összeget pedig jótékonysági célokra fordítják. 52 A telefonálók fele olyan egyszerű kérdésekkel kezdte a beszélgetést, amelyekre föltehetően pozitiv választ kaptak (pl. "Hogy érzi magát ma este?
") Miként arra számítottak is, az emberek döntő többsége
pozitiv választ adott ("Remekül� "Köszönöm, jól"). Ami azonban igazán fontos, az az, hogy ez a mozzanat jelentős hatással volt arra, beengedik-e a kekszárust a lakásba. A "Hogy érzi magát
" csoportból 32 százalék fogadta
el az ajánlatot, míg a "nemleges válaszúak"
közill csak 18 százalék A kísérlet üzenete az, hogy embertársaink nagyobb valószínűséggel értenek velünk egyet, ha már adtak nekünk pozitív választ.
Ahhoz, hogy felszálihassunk a metróra, egy ötcentes kell, ahhoz viszont, hogy helyünk is legyen, fokhagyma. Egy Gregory Razran nevű pszichológus az 1930-as években fölfedezte, hogy az emberek különösen megkedvelik azokat az embereket, akikkel étkezés közben ismerkednek meg. 53
Ez a hatás talán annak tudható be, hogy az ételtől az embereknek jobb kedvük lesz, és emiatt gyorsabban, inkább benyomásaik alapján döntenek. 54 Nemrégiben kutatók azt is kiderítették, hogy aki épp elfogyasztott
52
2. MEGGYŐZÉS
egy koffeintartalmú italt, azokat könnyebb érvekkel meggyőzni vitás kérdésekröP5 Egyszóval, ékes bizonyítékát kaptuk annak, hogy nincs ingyen ebéd, de még egy ártatlan kávé sincs.
Hogy gyorsabban vedd rá, hát rímben beszéld rá! Friedrich Nietzsche nagyhatású, A vidám tudomány cím ű könyvében azt állította, hogy a rímelő költészet eredetileg azért lehetett olyan vonzó a primitív elme számára, mert mágikus konnotációt hordozott, és az istenekkel való közvetlen beszédet reprezentálta. Jóllehet ez a nézet nem vált általánosan elfogadottá, újabb kutatások igazolják, hogy a rímek meghökkentően hatékonyak. Két pszichológus, Matthew McGlone és Jessica Tofighbakhsh (na erre találjon valaki rimet!) a résztvevöknek közismert rímes szólásokat mutattak (mint "Ki korán kel, aranyat lel
" vagy "Aki tanul, halad, aki lusta, ma
rad"
), illetve rímtelen megfelelőiket ("aranyat ér időben fólkelni': "tanulással előbbre jutunk, lustasággal nem
"), és arra kérték öket, rangsorolják
a mondatokat aszerint, melyík milyen pontosan írja le az emberi viselkedést. 56 A rímelő változatokat sokkal pontosabbnak értékel ték, mint a nem rímelőket A szerzők szerint ennek az az oka, hogy a rímelő szöveg könynyebben megjegyezhető, jobban lehet szeretni és jól ismételhető. A reklámok gyakran kihasználják ezt a hatást ("Ne egye, vegye!� "Hat hét hit, és hat!"), de már a bírósági tárgyalóterembe is behatolt, amikor Johnnie Cochran ekképp védte O. J. Simpsont: "Ez a kesztyű nem jó méret, dukál a felmentő ítélet:'
Mint egyik tojás a másikra. A rábeszéléssel kapcsolatban a kutatók egy igen egyszerű tényezőre is folhívták a figyelmet, nevezetesen a hasonlóságra. A Sam Houston Állami Egyetem kutatója, Randy Garner postai úton kiküldött fólmérést végzett. A tájékoztató kisérőlevelet az esetek egy részében a címzettel azonos, míg a többi esetben eltérő keresztnevü személy jegyezte. 57 Vagyis az "azonos nevü
" változatban a Fred Smith részt
vevő Fred Jones aláírással kapta a küldeményt, az "eltérő nevü"
verzióban pedig egy Julie Green nevü résztvevő mondjuk az Amanda White nevet találta a kísérőlevélen. Ez a pofonegyszerű manipuláció igen jelentős mértékben befolyásolta a válaszadási készséget: az "eltérő nevü
" csoport 30
százalékban küldte vissza a felmérést, míg azok, akik a magukéval azonos nevet olvastak a levélen, 56 százalékban. Más vizsgálatok is azt igazolják, hogy az emberek sokkal inkább hajlamosak támogatni azokat, és egyetérteni azokkal, akik hozzájuk hasonlónak tűnnek. Egy vizsgálat során 6000
53
59 MÁSODPERC
amerikai szavazó értékelte a saját személyiségét, illetve azt, hogy milyennek látja John Kerryt és George W. Bush t. 58 A két oldal szavazói abban egyetértettek, hogy Kerry sokkal nyitottabb az új eszmék és elképzelések iránt, mint Bush, Bush viszont lojálisabb és őszintébb, mint Kerry. És a tu
lajdonságoknak pontosan ugyanez a mintázata rajzolódott ki a szavazók körében is, vagyis Kerry szavazói nyitottabbnak tartották magukat Bush szavazóinál, míg a Bush-pártiak Kerry híveinél megbízhatóbbnak ítélték magukat. Mindegy, hogy a hasonlóság alapja ruházat, beszédmód, családi háttér, életkor, vallás, politikai nézet, italozási, dohányzási vagy étkezési szokások, vélemény, személyiség vagy testnyelv, azokat az embertársainkat kedveljük, akik hasonlítanak ránk, és őket jóval meggyőzőbbeknek találjuk másoknál.
Ejtsünk szót hobbiállatunkról! Amikor mások meggyőzése a tét, próbáljunk könnyedek lenni! Egy Karen O'Quinn és Joel Aronoff vezette kísérletben arra kérték a résztvevőket, hogy egy mütárgy eladásáról aikurljanak az eladóvai.SQ Az alku vége felé az eladó kétféleképpen ajánlotta meg a végső árat: az esetek felében azt mondta, elfogadja a 6000 dolláros árat, míg az esetek másik felében ugyanezt az ajánlatot némi humorral füszerezte (.,Az utolsó ajánlatom 6000 font, és megkapja a békámat is"). Az a pár humoros pillanat jelentős hatással járt: a résztvevők jóval kompromisszumkészebbnek mutatkoztak, ha értesültek a békáról. A humor nőknél és férfiaknál egyaránt müködött, függetlenül attól, mennyivel kért többet végső árként az eladó annál, amit a kísérlet résztvevője megajánlott. úgy tünik, az apró, humoros mellékszál pillanatnyilag jobb kedvre derítette a vevőt, és ettől nagyvonalúbbá is vált. Ha tehát legközelebb el akarunk érni valamit, bátran említsük meg a házibékánkat!
Miért vész el sok bába köz t a gyermek, és mit tehetünk ez ellen?
1964. március 13-án egy Kitty Genavese nevű fiatal nő épp hazafelé tar
tott New York City Queens városrészében lévő otthonába, amikor egy
véletlenszerű és aljas bűncselekmény áldozata lett. Noha lakása ajtajá
tól csupán 300 méternyire parkolt le a kocsijával, a vadidegen férfi, aki
megtámadta, jóval erősebb volt nála, és e rövid gyalogút alatt többször
megszúrta késsel. A súlyos sérülések ellenére Genavesének maradt ereje
54
2. MEGGYŐZÉS
segítségért kiáltani, és elvonszolnia magát a lakása ajtajáig. Ám a támadó utánament, és a második késszúrássorozat már végzetesnek bizonyult.
Március 27 -én a The New York Times címlapon hozta a gyilkosságról szóló beszámolóját, amelyben arról is szó esett, hogy nagy számban akadtak olyan "megbecsült és törvénytisztelő lakók" a környéken, akik vagy szemtanúi voltak a támadásnak, vagy hallották a za jait, és mégsem hívták a rendőrséget. A kirendelt nyomozó jelentésében leírta, hogy képtelen megérteni, a sok szemtanú miért nem tett semmit. A történetet gyorsan felkapta a tömegkommunikáció, és az újságírók többsége arra a következtetésre jutott, hogy a szomszédok nem törődnek annyira egymással, hogy közbeavatkozzanak Az esetben a modern amerikai társadalom útvesztésének szörnyű bizonyítékát látták. A tragikus eset megragadta a nagyközönség képzeletét, és azóta több könyv, film és dal sz ületett ennek alapján, és egy musical, a The Sereams of Kitty Genavese (Kitty Genovese kiáltása) alapjául is szolgált.60
Az eset két, akkoriban New Yorkban élő szociálpszichológus figyeimét is fölkeltette. Bibb Latané és John Darley egyáltalán nem volt meggyőződve arról, hogy az általános apátia valóban az empátia hiányából fakad, és nekiláttak megvizsgálni néhány más olyan tényezőt, amely arra késztethette a szemtanúkat, hogy az eseményeknek hátat fordítva ne ragadjanak telefont. A két kutató úgy gondolkodott, hogy a szemtanúk nagy száma fontos tényező lehetett, és egy sor szellemes kísérletet végeztek el, amelyeket az utóbbi harminc évben megjelent szociálpszichológiai tankönyvekben szinte kivétel nélkül megtalálunk 61
Első vizsgálatuk során egy hallgató epilepsziás rohamot színlelt New York utcáin, ők pedig azt figyelték meg, hogy az arra járók vajon megállnak-e segíteni. Mivel arra voltak kíváncsiak, milyen hatással van a szemtanúk létszáma annak valószínűségére, hogy legalább egyvalaki segítséget nyújt, a kutatók különböző számú ember jelenlétében újra meg újra megismételték a rohamot. Az eredmény épp olyan világos volt, mint amennyire ellentmondott a várakozásoknak A szemtanúk számának növekedésével párhuzamosan egyre csökkent annak valószínűsége, hogy valaki segít. A korántsem magától értetődő hatás azt eredményezte, hogy míg egyetlen szemtanú esetén a diák 85 százalékban kapott segítséget, addig öt másik személy jelenlétében ez az arány már csak 30 százalék körül alakult.
55
59 MÁSODPERC
Egy másik vizsgálat során a kutatók bevonultak az utcáról, és azt vették szemügyre, mi történik egy váróteremben ülők körében.62 Ezúttal azonban nem epilepsziás rohamot színleltek, hanem azzal idézték elő a vészhelyzetet, hogy a váróterem padlója egyszer csak füstölni kezdett, mintha tűz ütött volna ki az épületben. Ezúttal is az történt, hogy minél nagyobb volt a tömeg, annál kisebb lett az esélye, hogy valaki megnyomja a vészcsengőt. A magukban ülők 75 százaléka jelentette a füstszivárgást, ezzel szemben csak 38 százalék, ha hárman ültek a váróteremben. További kisérletek pontosan ugyanilyen eredményt hoztak, függetlenül attól, hogy milyen mértékű segítségre volt szükség. Egy másik kisérletben 145 beépített ember 1497 Iifimenetet tett meg, és minden alkalommal leejtettek egy pénzérmét vagy egy ceruzát. Összesen 4813 emberrel utaztak együtt. Ha csak egyvalaki volt rajtuk kívül a liftben, a kutatók érméit és ceruzáit az esetek 40 százalékában vették föl, míg amikor hat fővel lifteztek együtt, 20 százalékban kaptak segítségetY
Akár egy felbukott rootorosról volt szó, akár véradásról vagy egy bolti szarka bejelentésérőt akár egy segélyhívásról, pontosan ugyanaz a minta ismétlődött minden esetben. Úgy tűnik tehát, hogy a Kitty Genovese elleni támadás nem a különös nemtörődömség vagy önzés példája - csak túl sokan voltak a szemtanúk
De vajon miért csökken a segítőkészség, ha többen tartózkodnak a teremben? Amikor valami szokatlan eseménnyel szembesülünk, mondjuk az utcán összeesik valaki, először is föl kell ismernünk, mi történik. Gyakran több magyarázat is adódik. Lehet, hogy valóban baj van, és az illető epilepsziás rohamot kapott, az is lehet, hogy csak megbotlott, és az sem kizárt, hogy egy szociálpszichológiai kísérlet beépített embereként csak eljátssza az összeesést, vagy hogy valahonnan egy rejtett show-műsor kamerája les ránk, de akár egy utcai pantomimes előadásának a nyitánya is lehet. A számos kínálkozó lehetőség közill gyorsan kell választanunk. De vajon hogyan döntünk? Mondjuk úgy, hogy körülnézünk, mit csinálnak körülöttünk mások. Vajon igyekeznek segíteni, vagy mennek tovább a dolgukra. Sietve mentőt hívnak, vagy ráérősen csevegnek tovább? Sajnos az emberek többsége nem szeret kilógni a tömegből, ezért mindenki a másikban keresi a tájékozódási pontot, és a csoport végül úgy dönt, hogy " nincs itt semmi látnivaló, menjünk tovább". De még ha egészen nyilvánvalóan segítségre van is szükség, ott a felelősség kérdése.
56
2. MEGGYŐZÉS
A mindennapi helyzetek többségében nincs világos protokoll. Nekünk kellene segítenünk, vagy inkább hagyjuk arra a másik fickóra (nem, nem arra, hanem arra ott mögötte)? A csoport minden tagja hasonlóképpen gondolkodik, ami végső soron odavezethet, hogy senki sem segít.
Ha viszont magunk vagyunk, egészen más a helyzet. Abban a pillanatban minden felelősség a mi vállunkra szakad. Mi van akkor, ha az a pali, aki felbukott, tényleg segítségre szorul? Vagy ha tényleg ég a ház? Vagy ha annak a nőnek a liftben valóban nagy szüksége van arra a ceruzára, hogy a fogai közé vegye, mert valami különösen nyomasztó találkozó előtt áll? Tényleg hátat fordítanánk, és elsétálnánk? Ilyen körülmények között az emberek többsége jóval nagyobb valószínűséggel fog meggyőződni róla, hogy tényleg valami gond van-e, és szükség esetén segít is.
Latané és Darley tehát úttörő jelentőségű kísérleteit- melyek az utóbb segítségnyújtási hajlandóság néven ismertté vált jelenség vizsgálatára irányultak - annak a harmincnyolc szemtanúnak a viselkedése nyomán kezdte meg, akik végignézték Kitty Genovese meggyilkolását, de akik nem siettek a segítségére. Érdekes módon az újabb kutatások fölvetik annak lehetőségét is, hogy a korabeli sajtóbeszámolók talán még el is túlozták az apátia mértékét; az egyik megbízott ügyvéd szerint ugyanis csak mintegy tucatnyi szemtanút sikerült találni, azt pedig, hogy Genovesét megszúrják, közülük se látta senki, továbbá legalább egy személy azt állította, hogy még tartott az utcai támadás, amikor már értesítette a rendőrséget.64 Függetlenül azonban attól, hogy akkor éjjel mi történt, a sajtóbeszámolók nyomán megindult kísérletek elgondolkodtató eredményeket hoztak arra vonatkozóan, hogy szükség esetén miért is nem garantált a segítségnyújtás, ha számos idegen vesz is körbe bennünket.
57
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
A segítségnyújtási hajlandóság világos üzenetet hordoz: minél többen
vesznek körbe valakit, aki segítségre szorul, annál kisebb a valószínűsé
ge, hogy valaki segít is.
Ha tehát abba a szerencsétlen helyzetbe kerülünk, hogy segítségre
szorulunk, vajon hogyan növelhetjük az esélyét annak, hogy azt a segít
séget meg is kapjuk? Robert Cialdini, a rábeszélés szakértője azt ajánlja, hogy nézzünk ki magunknak egy rokonszenves arcot a tömegben, és
mondjuk el neki világosan, mi a helyzet, és mit kell tenni. Vagyis annyit
kell mondanunk, hogy úgy gondoljuk, szívrohamot kaptunk, és mentőt
kellene hívni, vagy cukorbetegek vagyunk, és mielőbb cukorhoz kell jut
nunk. Vagyis olyasmit kell mondanunk, amivel megszüntetjük a felelős
ség megoszlását, ami a probléma alapja, és az arctalan tömegbe olvadó
nézelődőből előhívjuk a cselekvő emberi lényt.
Ha tisztában vagyunk a felelősség megoszlásával, az más helyzetekben
is segíthet. Ha például e-mailen keresztül kérünk valakitől segítséget,
semmi esetre se küldjük el az üzenetet egyszerre egy egész csoportnak.
Ha a címzett azt látja, hogy ugyanazt az e-mailt rajta kívül egy csomóan
megkapták, ugyanaz a hatás lép fel, és mindenki azt gondolja, hogy majd
a másik válaszol. 65 Ha növeini akarjuk a segítségnyújtás esélyét, egyesével
küldjük el a címzetteknek az üzen etet.
Az aprópénz is számit
Növelhetjük-e a nemes célú adományok összegét egy tökéletes persellyel? Hogy ezt megtudjam, összefogtam a Borders könyvesboltokkal, és egy egész Nagy-Britanniára kiterjedő, egy héten át tartó vizsgálatot folytattam. A részt vevő könyvesboltok négy perselyt kaptak. A perselyek méretre és formára azonosak voltak, és mind ugyanazt a jótékonysági szervezetet hirdette- a Nemzeti Olvasási Alapot. Mindegyik perselyen szerepelt a következő négy, a pszichológusok által hatékonynak ítélt felirat egyike: "Kérjük, legyen nagyvonalú!': "Minden penny számít': "Minden font számít
", "Önön
is múlik': Az üzletvezetőket arra kértük, véletlenszerűen helyezzék el a perselyeket a boltban, és figyeljék, melyikbe mekkora összeg gyűlik össze.
58
2. MEGGYŐZÉS
Mit gondol az olvasó, vajon volt különbség a különböző üzenetekkel ellátott perselyek bevétele között? Hát volt. A kísérlet végére a négyféle persely igen eltérő összegeket tartalmazott. A legjobban a ,.Minden penny számít" felirat teljesített, ezekben gyűlt össze a teljes adomány 62 százaléka, míg az összbevétel 17 százalékával a negyedik helyre szorult a ,.Minden font számít" felirat. Ugyan mitől lesz ilyen apró különbségnek ekkora hatása? Robert Cialdini, az Arizonai Aliami Egyetem pszichológusa szerint sokan attól tartanak, ha túl kicsi összeget helyeznek a perselybe, zsugorinak tűnnek, ezért inkább egyáltalán nem adakoznak. 66 A ,.Minden penny számít" felirat legitimálja, és ezáltal elő is segíti a legkisebb összegű adományt bedobását. Ezzel szemben a ,.Minden font számít" pont az ellenkező hatást váltja ki: akik kisebb összeget adományoztak volna, egyszerre úgy érzik, hogy az ciki és inkább nem dobnak be semmit.
A vizsgálat egy másik részében a perselyek színét változtattuk, és azt derítettük ki, hogy a piros messze a leghatékonyabb, talán mert a szükség benyomását kelti. Érdekes módon régiónként is nagy különbség mutatkozott az adományok összege között. Amikor az adatokat a vásárlók számának különbségével korrigáltuk, a londoniak bizonyultak a leggálánsabbaknak, a hússzorasát dobták a perselybe annak, mint amit a legkisebb bevételt produkáló birminghamiek.
Mindent egybevetve, vizsgálatunk alapján megállapíthatjuk, hogy kétszázszoros hatékonysággal számolhatunk, ha perselyünket pirosra festjük, a ,.Minden penny számít" felirattal látjuk el, és nagyjából bárhol lerakjuk - kivéve persze Birminghamet.
A hátvakarászás fontosságáról
A Biblia szerint jobb adni, mint kapni. Ezt az elgondolást a rábeszélést kutató pszichológusok is megerősíthetik, noha talán nem pont olyanformán, ahogyan a szent könyv értette.
1970 decemberében két pszichológus, Phillip Kunz és Michael Wooleott talán minden idők legegyszerűbb szociálpszichológiai kísérletét végezte elY Pár héten keresztül karácsonyi üdvözlőlapokat küldöztek. Épp csak nem barátoknak, családtagoknak, ismerősöknek, hanem a helyi telefonkönyvből véletlenszerűen kiválasztott embereknek. A rettenthetetlen kutatókat a kölcsönösség pszichológiája izgatta, és arra voltak kí-
59
59 MÁSODPERC
váncsiak, vajon elég sokan rászánják-e magukat a válaszra attól, hogy egy vadidegentől üdvözlőlapot kaptak. A válasz határozott igen. Kunz és Wookott a teljesen ismeretlen emberek jegyzékéről véletlenszerűen kiválasztott címzettek többségétől kapott viszontüdvözlőlapot.
A kölcsönösség elvét a rábeszélés tudományát kutatók tárták föl. Talán az sem meglepő, hogy a kutatás középpontjában nem az állt, hogy vadidegent miként lehet rávenni karácsonyi válaszüdvözlőlap küldésére, hanem azt vizsgálták, vajon ugyanezzel a technikával befolyásolhatók-e az emberi viselkedés fontosabb tényezői.
Az 1970-es években egy Dennis Regan nevű pszichológus azzal kért fel a kísérletéhez résztvevőket, hogy annak célja az esztétika és a művészet megfejtése. Önkénteseket hívtak el egy kiállításra, egyszerre egyet, és azt mondták nekik, hogy érkezéskor egy másik résztvevővel fognak találkozni. Ezután az lesz a dolguk, hogy együtt értékeljék a kiállított festményeket.68 Ha valaki szociálpszichológiai kísérlet résztvevője, és arra is kérik, hogy ismerkedjen meg egy másik résztvevővel, az bátran föltehet egy dollárt arra, hogy az újdonsült barát valójában a kísérletet végzők egyike. A papírformának megfelelőerr Regan esetében is ez volt a helyzet. A beépített ember alapos instrukciókat kapott. Ahogy járták körbe a kiállítást a valódi résztvevővel, a beépített ember hirtelen megszomjazott, és megindult az ingyen italt osztogató asztal felé. Felfrissülve tért vissza, az esetek felében azonban üres kézzel, míg az esetek másik felében vitt egy üveg kólát a valódi résztvevőnek is.
Ha mármost pszichológiai kísérlet résztvevői vagyunk, és más "résztvevők
" bármiféleképpen is segítenek nekünk, akkor maradék dollárjain
kat nyugodtan föltehetjük arra, hogy pár perc múlva szívességet kér tőlünk. No, hát Regan ebben sem ment szembe a papírformávaL Miután minden képet értékeltek, a beépített ember azzal fordult a valódi résztvevőhöz, hogy sorsjegyeket árul, 25 centbe kerül egy, és már csak pár darab maradt, és ha sikerülne eladnia az összeset, 50 dollárt nyerne. Majd jött a kérés: "Bármennyit veszel, nekem segítség, de minél többet, annál jobb:' Jóllehet a kóla a beépített embernek egy vasába sem került, mégis nagy hatást gyakorolt a résztvevők viselkedésére: azok, akik a "hoztam neked is egy üveggel
" csoportban voltak, kétszer annyi sorsjegyet vettek, mint
azok, akik nem kaptak kólát.
60
2. MEGGYŐZÉS
Számos más kísérlet is igazolja, hogy a nyilvánvalóan spontán szíves
ségek nagy erővel késztetnek bennünket arra, hogy viszonozzuk őket. Egy
különösen elegáns és frappáns kísérlet során egy David Strohmetz nevű
pszichológus a munkatársaival pincéreket kért arra, hogy amikor viszik a
számlát a vendégnek, hol mellékeljenek a számlához valami édességet, hol
pedig ne; ők maguk pedig az édesség borravalóra gyakorolt hatását vizs
gálták 69 A kontrollcsoport vendégei mindig a rövidebbet húzták, esélyük
sem volt édességet kapni. A második csoport egyetlen édességet kapott.
A kontrollcsoporthoz képest itt 3 százalékkal magasabb borravaló ütötte
a pincér markát. A harmadik csoport esetében minden vendég két édes
séget kapott, itt a borravaló már 14 százalékkal volt több. Ez azért nem
rossz. De a nagy ötlet csak itt következik. A negyedik, utolsó csoportban a
pincér mindenkinek egy-egy édességet mellékelt a szárnlához, ám ahogy
elfordult az asztaltól, a zsebébe nyúlt, és gyorsan mindenkinek átnyújtott
még egy szem édességet. Ami az édességek számát illeti, a vendégek épp
annyit kaptak, mint a harmadik csoportban, pszichológiai szempontból
azonban ez nagyon más helyzet volt. A pincér úgy kedveskedett, hogy az
nem lett volna szükségszerű, és emiatt a borravaló jelentősen megugrott,
a kontrollcsoporthoz képest 23 százalékkal volt magasabb.
Ugyan miért van ekkora hatásuk ilyen apró szívességeknek?
A szociológusok szerint egy társadalom jólétéhez csak pár elengedhe
tetlen szabály szükséges. Ezek a szabályok szinte minden kultúrában je
len vannak, és a közösség életének zökkenőmentességét szolgálják. Talán
a legjobban ismert ilyen szabály az, hogy "ne öld meg embertársad pusz
tán szórakozásból", és rögtön ezt követi, hogy "ne akarj szexuális életet
élni közvetlen hozzátartozóiddal vagy azok szeretteivel': Noha léteznek
olyan emberek is, akiknek nehézséget okoz a betartásuk, elég világos, mi
ért segít mindkét szabály a társadalom összetartásában. Akadnak azon
ban olyan szabályok is, amelyek ugyan inkább tudat alatt működnek, a
csoport jóléte szempontjából azonban épp ilyen lényegesek A viszonos
ság elve az egyik legfontosabb.
A társadalom egyben tartása érdekében az embereknek együtt kell
működniük, és segíteniük kell egymást. Egyesek azonban mindig többet
adnak, mint amennyit kapnak. Vajon honnan lehet tudni, kinek kell se
gíteni, és kit kell figyelmen kívül hagyni? E bonyolult döntés meghozata
lában alapvető szerepet játszik egy igen egyszerű gyakorlati szabály- aki
61
59 MÁSODPERC
segített nekünk, annak segítünk. Más szóval, én megvakaram a te hátadat, te pedig az enyémet. Így aztán mindkettőnk háta meg lesz vakarva, és kerek lesz a világ. Ha minden viszonosság ilyen azonnali és egyenlő volna, nem sok tere maradna a kizsákmányolásnak, ami pedig úgy lenyűgözi a rábeszélés pszichológiájának kutatóit. Szerencsére a kutatók szemszögéből a való életben a hátvakarászás ennél kicsit bonyolultabb. Ha én megvakaram a hátad, azzal azt üzenem, hogy kedvellek, megbízom benned, és olyan jó fej vagyok, hogy szükség esetén igazán megérdemlern a segítséget. Ezek a tényezők együttesen olyan erőt képviselnek, hogy az emberek gyakran lényegesen többet adnak, mint amennyit kapnak. A képtárban végzett kisérlet esetében a kóla ingyen volt, mégis arra késztette a kisérletben részt vevőket, hogy a zsebükbe nyúljanak, és vásároljanak pár sorsjegyet A vendéglőben folytatott kísérletben az ajándék édesség valójában csak pár pennyt ért, mégis azt eredményezte, hogy a vendégek jelentősen több borravalót adtak.
Szeretjük azokat, akik segítenek nekünk, és akiket szeretünk, azoknak segítünk. Ami viszont a szívességeket illeti, meghökkentően kevés elég ahhoz, hogy valakit megkedveljünk, és hogy milyen sokat képesek vagyunk adni azért a kevésért. Úgy tűnik, ha azt akarjuk, hogy valaki segítsen nekünk, előbb mi segítsünk neki.
62
59 VAGY MÉG KEVESEB B MÁSODPERCBEN
Szám os kutatás tanúskodik arról, hogy ha valakinek szívességet teszünk, gyakran lényegesen többet kapunk vissza. Vajon ez azt jelenti-e, hogy minden szívesség túlzottan adakozó és segítőkész magatartást vált ki? További kutatások azt derítették ki, hogy néhány finomabb tényező is befolyásolja, mikor a leghatásosabb egy szívesség.
Az a szívesség a leghatásosabb, amely két, egymást kevéssé ismerő személy között megy végbe, és ha a szívesség csak apró, de ötletes. Ha túl nagy erőfeszítést teszünk, hogy segítsünk, a másik felet többnyire nyomasztja, hogy viszonoznia kell. Ha tehát túl nagy szívességgel indítunk, nehéz helyzetbe hozzuk a másik felet, mert a viszonosság törvénye értelmében túl kell szárnyalnia az eredeti szívességet. A motivációnk azért nagyon fontos, mivel akiknek szívességet teszünk, esetleg önbecsülésükben sérülnek, ha azt hiszik, azért kaptak segítséget, mert maguk nem boldogulnának/0 vagy ha mögöttes szándékot sejtenek. 71 Ha tehát a maximumot akarjuk elérni mint rábeszélők, a szívességeinket idegeneknek tartogassuk, és ne feledjük, hogy az ötlet a fontos, és az, hogy úgy látszszan, a szívesség szívből jön.
A viszonosság mértékét részben kulturális tényezők befolyásolják. Michael Morris és munkatársai végezték azt a vizsgálatot, amelynek során több országból érkezett embereket faggattak arról, milyen tényezők befolyásolják őket abban, hogy segítenek-e egy munkatársuknak, ha megkéri őket.72 Az amerikaiakat erősen befolyásolta a viszonosság elve ("Segített-e már nekem valaha ez a kolléga?"), a németeknek inkább az számított, hogy a ténykedésük összhangban van-e a cég szabályaival, a spanyolokat főleg a barátság és a rokonszenv alapvető tényezője vezérelte, míg a kínaiakat a munkatárs pozíciója hatotta meg a leginkább.
Végül pedig, ha befektetésünk maximális megtérülése a cél, kérjünk mielőbb viszontszívességet. Francis Flynn, a S tanford Egyetem kutatója egy nagy amerikai légitársaság ügyfélszolgálati részlegének alkalmazottait vizsgálta, és arra jutott, hogy egy szívesség rögtön azután fejti ki a legnagyobb hatást, hogy azt megtettük 73 Úgy tűnik, ha sokáig várunk, az emberek vagy elfelejtik, mi történt, vagy meggyőzik magukat arról, hogy tulajdonképpen nem is szorultak segítségre.
63
59 MÁSODPERC
Hogy eztán ne hagyjuk el a tárcánk
Pár hete elhagytam a tárcámat. Először pánikba estem, aztán megnyugodtam, újra végigmentem azokon a helyeken, ahol jártam, de nem találtam meg a tárcám, ekkor megint pánikba estem, aztán megint lehiggadtam, és nekiláttam letiltani a hitelkártyáim. Az eset hozadéka, hogy van szép
új tárcám, sokkal szebb, mint az a régi, viseltes. Az új tárcámhoz minden
esetre nagyon ragaszkodom, meg nem is gyakran válok meg a dolgaimtól, kívánesi lettem hát, mit kellene a tárcámba tenni ahhoz, hogy minél jobb legyen az esélyem arra, hogy visszakapj am, ha elhagynám.
Kiderült, nem én vagyok az első, aki elgondolkodik azon, mi készteti arra a megtalálót, hogy visszajuttassa az elveszett tárcát. Az 1960-as évek
végén, 1970-es évek elején a segítségnyújtás pszichológiája iránt érdek
lődő kutatók több olyan vizsgálatot is végeztek, amelynek során nyüzsgő utcán tárcákat ejtettek el, és azt figyelték meg, mekkora arányban juttatják vissza őket. A tárcaelhagyók között a legtermékenyebb talán a Co
lumbia Egyetem kutatója, Harvey Hornstein volt. Hornstein éveket töltött annak szisztematikus vizsgálatával, hogy
mely tényezők befolyásolják a tárca visszajuttatását. Az egyik kísérlet
során például azt vizsgálta, hogy nagyobb-e az esélye a tárca visszajuttatásának, ha az pozitív érzéseket kelt, mint akkor, ha negatív érzéseket
gerjeszt. 74 Mint Hornstein annyi más kísérlete, ez is egy elég sajátos történetet foglalt magában, azt a benyomást keltve, mintha a tárcát nem is
egyszer, hanem kétszer veszítették volna el. A történet szerint a tulajdonos elvesztette a tárcát, ezt valaki megtalálta, és egy rövid üzenet kísé
retében borítékba rakta, és a borítékot megcímezte a tulajdonos nevére. Postára menet azonban a jó szándékú megtaláló véletlenül elejtette a borítékot, így a tárca újra elveszett. Akik tehát nem beavatottként vettek részt Hornstein kísérletében, egy leragasztatlan borítékra bukkantak, amelyben egy tárca volt, egy üzenetbe bugyolálva, és azt kellett mérlegelniük, hogy feladják-e a borítékot az eredeti tulajdonosnak. Az üzenetek
fele pozitív hangvételű ("örülök, hogy segíthettem ... és igazán nem jelentett gondot:'), míg a többi üzenet lényegesen negatívabb hangvételű
volt ("Meglehetősen felbosszantott, hogy vissza kell küldenem a tárcá
ját, és remélem, értékeli, hogy ennyi energiát áldoztam magára"). A levél
megfogalmazása jelentős hatást gyakorolt a megtalálók viselkedésére: a
64
2. MEGGYŐZÉS
pozitív üzenettel elcsomagolt tárcák 40 százalékát postára adták, míg a
negatív üzenettel kísért tárcáknak csak 12 százalékát. Elismerve, hogy Hornstein igen érdekes eredményre jutott, valahogy
el nem tudnám képzelni, hogy folyton-folyvást egy vidám hangú üze
netbe bugyolált tárcával járkáljak Sajnálatos módon ugyanez érvényes a tárcaelhagyás tudományos vizsgálatára is: elméletileg ugyan megalapozott, de nem különösebben gyakorlatias. Nem zavartattam magam,
és az ismerőseim körében közvélemény-kutatást tartottam, hogy hasz
nálhatóbb ötleteket kapjak arra nézve, mit tegyek a tárcámba. Számos
javaslatot gyűjtöttem be, volt, aki azt ajánlotta, tegyek bele fényképét egy kisbabáról, egy kutyáról vagy olyasvalamiről, ami arra utal, hogy igen
kedves ember vagyok. Hogy kipróbáljam, melyik a legjobb ötlet egy Hornstein-típus ú kísérlettel próbálkoztam.
Vettem 240 tárcát, és teletömtem őket ugyanazokkal a mindennapi belevalókkal, vagyis sorsjegyekkel, vásárlási kedvezményre jogosító ku
ponokkal, és hamis tagsági kártyákkal. Ezután négyszer negyven tárcába
négy különböző képet helyeztem el. A fotók egyike egy mosolygós babát ábrázolt, egy másik egy helyes kiskutyát, a harmadik egy boldog családot,
míg a negyedik egy idősebb házaspárt. További negyven tárcában egy
olyan kártya is lapult, amely azt igazolta, hogy a tulajdonos nemrégiben jótékony célra adományozott, míg az utolsó negyven tárca lett a kontroll,
ezekben nem volt semmi plusz. Az egyedi tartalmak minden tárcában egy átlátszó rekeszbe kerültek, ahol azonnal látni lehetett őket, ha valaki
kinyitotta a tárcát. Ezután véletlenszerűen sorba raktuk a tárcákat, és pár
hét alatt észrevétlenül eldobtuk őket Edinburgh forgalmasabb utcáin, de távol postaládáktól, szemetesektől, hányástól és kutyaürüléktől.
Egy héten belül a tárcák 52 százaléka került vissza, méghozzá nyilvánvaló rendszer szerint. A kontrollcsoportból csupán 6, a jótékonysági
kártyásból pedig 8 százalék talált vissza. Az idős pár, a helyes kiskutya és
a boldog család képét tartalmazó tárcák alig valamivel bizonyultak sikeresebbnek a maguk ll, 19 és 21 százalékos megkerülésével. A mezőny
ben azok a tárcák hozták a legimpozánsabb eredményt, amelyekben egy
kisbaba mosolygott a képen, ezeket 35 százalékban juttatták vissza. Vajon mitől teljesített ilyen jól a kisbaba fotója? A válasz valahol az
evolúciós múlt mélyén szunnyad. Az Oxfordi Egyetem tudósai képalkotó
eljárásokkal vizsgálták kisérleti alanyaik agyát, és azt figyelték, mi törté-
65
59 MÁSODPERC
nik a fej ükben, ha kisbabákról, illetve ha felnőttekről készült fényképeket
mutatnak nekik.75 Noha mindegyik fotó tetszetős volt, a közvetlenül a
szem mögött elhelyezkedő agyi terület (hivatalos nevén a "mediális or
bitofrontális kéreg") aktivitása a kisbabák fotójának megpillantása után egyheted másodperccel megugrott, míg a felnőttek képe láttán nem.
A válasz túl gyors volt ahhoz, hogy tudatosan kontrollálható legyen, az
érintett agyterület pedig összefüggésbe hozható azzal, amikor a kellemes
jutalomban részesülünk - például nagy tábla csokit kapunk vagy nye
rünk a lottó n. Szám os tudós úgy véli, hogy ez a babafüggés az évezredek
során alakult ki, és a jövő nemzedékek túlélését szavatolja azzal, hogy az
emberekből kellemes érzést vált ki egy sebezhető és védtelen csecsemő
látványa. Más kutatások arra jutottak, hogy a gondoskodó attitűd nem
csak a kisbabák körüli sertepertélésre terjed ki, de annak valószínűsé
gét is növeli, hogy bárkinek segítünk, aki rászorul. Innen nézve azok a résztvevők, akiknek a kisbabás tárca jutott, nem tudták meggátolni, hogy
az agyuk automatikusan reagáljon a nagy szemek, a széles homlok és a
turcsi orr látványára. A másodperc tört része alatt a mélyen beágyazott
evolúciós mechanizmus arra késztette az embereket, hogy igen gyorsan
kapcsolatba kerüljenek a bennük rejlő szülővel, boldogabbak és gondos
kodóbbak legyenek, így annak is megnőtt a valószínűsége, hogy vissza
juttatják a tárcát.
Mindegy is azonban, hogy mi a magyarázat, a praktikus üzenet vi
lágos: ha javítani akarjuk az esélyét annak, hogy visszajuttassák a tár
cánkat, amennyiben elveszítjük, csak tegyük bele a lehető legbájosabb
és legboldogabb csecsemő képét, amit csak találunk, és gondoskodjunk
arról is, hogy a képet a tárcában jól látható helyen tartsuk.
66
3. Motiváció
A vizualizáció árnyoldala, hogyan érjünk el gyakorlatilag bármit tökéletes terv elkészítése révén, hogyan győzzük le a halogatást,
valamint a "duplagondol" bevetése
Az elmúlt negyven év alatt számos könyv, hangfelvétel és tréning ígért
segítséget abban, hogy az embereknek sikerüljön belátniuk az azonnali örömszerzésben rejlő veszélyeket, és képesek legyenek elérni hosszú távú céljaikat. A vizualizációtól az önmegerősítésig, azt kapunk a pén
zünkért, amit választunk. Csak egyetlen aprócska probléma van: nem
egy tudományos munka szerint e gyakorlatok nem érnek semmit. Vegyük például a könyvem elején leírt, egyszerű vizualizációs gyakorlatot. Talán még emlékszik rá az olvasó, hogy arra kértem, hunyja be a szemét, és képzelje el tökéletesen megújult önmagát. Azt, hogy milyen remekül érzi magát új, testhez álló farm erében, vagy hogy egy hatalmas irodában ül, egy vállalat vezetőjeként, vagy koktélt szürcsöl, míg lábujjai közt forró
karibi homokszemek peregnek. Az önsegítő ipar hosszú éveken át előszeretettel alkalmazta az efféle gyakorlatokat, azt állítva, hogy ez e technika segít abban, hogy lefogyjunk, hogy leszokjunk a cigarettáról, meg
találjuk a tökéletes párt, vagy hogy egyre nagyobb sikereink legyenek a pályánkon. A kutatók többsége mára sajnálatos módon inkább azon az
állásponton van, hogy ez a technika abban talán segít, hogy adott pilla
natban jobban érezzük magunkat, de összességében a legjobb esetben is csak hatástalan.
A Kaliforniai Egyetem két kutatója, Lien Pham és Shelley Taylor vezette azt a vizsgálatot, melynek során arra kértek egyetemi hallgatókat, hogy a pár nap múlva esedékes évközi vizsgáig mindennap töltsenek né
hány percet azzal, hogy jó jegyet vizualizálnak maguknak. 76 Az volt a feladatuk, hogy világos képet alkossanak lelki szemeik előtt, és elképzeljék,
67
59 MÁSODPERC
milyen jól éreznék magukat. A vizsgálatha egy kontrollcsoportot is bevontak, az ő feladatuk az volt, hogy tegyék a dolgukat a megszakott rend szerint, és ne vizualizálják azt, hogy különösen jól szerepeinek a vizsgán. A kísérletet végzők mindkét csoport tagjaitól azt kérték, jegyezzék föl, naponta hány órát tanultak, majd megnézték az osztályzataikat Noha az álmodozás feladata csak pár percet vett igénybe, a hallgatók viselkedésére jelentős hatást gyakorolt, ugyanis kevesebbet tanultak, és gyengébb jegyeket szereztek a vizsgán. A gyakorlat következtében talán jobban érezték magukat, de ez céljaik elérésében nem segítette őket.
Egy másik vizsgálatban Gabride Oettingen és Thomas Wadden, a Pennsylvaniai Egyetem két kutatója olyan túlsúlyos nőket kísért figyelemmel, akik súlycsökkentő programban vettek részt. 77 A vizsgálat során arra kérték a nőket, képzeljék el, hogy viselkednének, bizonyos, étellel kapcsolatos helyzetekben, például ha meghívja őket egy barátjuk, és ízletes pizzával kínálja őket.
A válaszokat kategorizálták, a nagyon pozitívtól (amely mondjuk valahogy így szólt: "Jól viselkedem, és messzire kerülöm a sütiket és a fagyit
"), egészen a nagyon negatívig ("Őszinte leszek, nemcsak a sajátomat,
a mások adagját is felfalnám''). Egy évig követték a nők testsúlyát, és az derült ki, hogy akik pozitív választ adtak, átlagosan 12 kilót fogytak, kevesebbet, mint a negatív választ adók.
Oettingen vizsgálata kimutatta, hogy számos más helyzetben is hasonló a hatás. Egy másik vizsgálatában a kutató olyan egyetemistákkal dolgozott együtt, akik bevallották, hogy titokban nagyon szerelmesek valamelyik évfolyamtársukba. A feladat az volt, képzeljék el, mi történne, ha egyszer korán érkeznének a tanterembe, ott ülnének egyedül, majd nyílik az ajtó, és belép szívük választottja. A fantáziákat ezúttal is értékelték, ezúttal azonban az egyik szélső értéket azoknak a válasza jelölte ki, akiknek a világa a Júlia-regények legedzettebb olvasóit is pirulásra késztetné ("Találkozna a pillantásunk, és mindketten azonnal tisztában lennénk vele, hogy ilyen szerelern az életben csak egyszer adatik meg
"), míg a másik véglet egy negatívabb forgatókönyv ("Mindketten
szabadok és szinglik vagyunk. Odalép hozzám, mosolyog, és megkérdi, hogy vagyok. Mire én, magam sem tudom, miért, azt válaszolom, hogy van barátom''). Öt hónappal később az derült ki, hogy a pozitív fantáziákat táplálók kisebb valószínűséggel beszéltek vágyuk célpontjának ér-
68
3· MOTIVÁCIÓ
zelmeikről, de a közeledés bármely más formájára is kevesebbszer került
sor az ő esetükben!8 Ugyanez érvényes a szakmai sikerekre is. Oettingen arra kérte végzős
hallgatóit, jegyezzék le, milyen gyakran fantáziálnak arról, hogy az egye
temről kikerülve megkapják álmaik állását. A kétéves követéses vizsgálat arra derített fényt, hogy akik gyakrabban álmodoztak a sikerről, azok
kevesebb állásra pályáztak, kevesebb állásajánlatot kaptak, és lényegesen
kisebb volt a fizetésük, mint a többi évfolyamtársuknak
Vajon miért tesz ilyen rosszat az álmodozás a céljaink elérésében? A kutatók úgy vélekednek, hogy akik csodás életről álmodoznak, talán
kevésbé vannak felkészülve azokra a buktatókra, amelyek a sikerhez
vezető rögös úton gyakran elébük kerülnek, vagy netán annyira élve
zik az eszképizmus nyújtotta örömöket, hogy céljaik elérése érdeké
ben nem teszik meg a szükséges erőfeszítéseket. Bármelyik magyará
zat legyen is helytálló, a tökéletes világról való fantáziálástól meglehet,
jobban érezzük magunkat, de abban nem segít, hogy álmainkat valóra
válthas suk.
Szerencsére azonban a motiváció kutatói nem csupa borúlátó ered
ménnyel szolgálnak. Számos vizsgálat jutott arra, hogy egyes technikák
segítenek az emberek életének hosszú távú, pozitív megváltoztatásában.
A fogyástól a dohányzásról való leszokásig, a pályamódosítástól a töké
letes pár megtalálásáig léteznek gyorsan ható és fájdalommentes techni
kák, amelyek valóban segítségünkre lehetnek. Minden csak a tökéletes
terven múlik, meg azon, hogy legyőzzük a halogatás kényszerét, illetve a
"duplagondol" egy különös formáján.
Hogyan készítsünk tökéletes tervet?
Idézzük fel azt, amikor legutóbb próbáltunk elérni valami fontos célt.
Mondjuk szerettünk volna fogyni, vagy meg akartunk szerezni egy új
állást, vizsgára vagy egy sorsdöntő interjúra készültünk. Milyen tech
nikákat használtunk? Olvassuk el a következő állításokat, és pipáljuk ki
az "igen'' vagy "nem" mezőt, attól függően, hogy mely techniká(ka)t al
kalmaztuk. Ne töprengjünk túl sokáig a válaszon, és igyekezzünk minél
őszintébbek lenni!
69
l
2
3
4
5
6
7
8
9
10
59 MÁSODPERC
Amikor életem egy fontos részét próbálom megváltoztatni, akkor többnyire:
lépésről lépésre tervet készítek
azzal motiválom magam, hogy egy általam kedvelt személyre összpontosítok (egy ismert személyre vagy nagy vezetőre)
mesélek másoknak a céljaimról
azokra a rossz élményekre gondolok, amelyek akkor érnek, ha nem érem el a célomat
azokra a jó dolgokra gondolok, amelyek akkor történnek velem, ha elérem a célomat
igyekszem einyornni a barátságtalan gondolatokat (például nem gondolok egészségtelen ételekre vagy a cigire)
megjutalmazom magam, ha tettem valamit céljaim elérése érdekében
az akaraterömre bízom magam
följegyzéseket készítek az előmenetelemről (naplót vezetek vagy táblázatot készítek)
arról fantáziálok, milyen jó lesz nekem, ha elérem a célomat
Igen Nem
Kétféle pontozással értékeljük a válaszainkat. Az A típusú pontozás
során l pontot adjunk magunknak az 1., 3., 5., 7. és 9. kérdésre adott
"igen" válaszért. A B típusú pontozás során l pontot adjunk magunknak
a 2., 4., 6., 8. és 10. kérdésre adott nemleges válaszért. A többi választ ne
vegyük figyelembe! Végül adjuk össze pontszámainkat, és így O és 10 kö
zötti értéket fogunk kapni.
***
Pár éve két nagy mintán végzett tudományos vizsgálatot folytattam,
melynek a motiváció volt a tárgya. A programban a világ minden tájáról
több mint 5000 résztvevőt kísértünk figyelemmel, akik különféle célokat
akartak elérni, mint lefogyni, új képesítést szerezni, új kapcsolatra lép
ni, leszokni a dohányzásról, új karriert kezdeni vagy környezetbarátabbá
válni. Az egyik csoportot fél évig követtük nyomon, a másikat egy évig. A
program kezdetén a résztvevők döntő többsége meg volt győződve róla,
hogy jól fog teljesíteni. A kiszabott idő végén mindenkit megkértünk
70
3· MOTIVÁCIÓ
arra, számoljon be, milyen technikákat használt, és milyen sikerrel. Vé
gül mindössze 10 százalék érte el a célját. A fenti kérdőív a kísérletben részt vevők tíz leggyakrabban alkalma
zott módszerét tartalmazza. Van köztük olyan, amely józan ésszel mér
legelve értelmesnek tűnik, és olyan is, amely gyakran felbukkan önsegítő könyvekben, illetve tréningeken. Jóllehet a módszerek mindegyike hihe
tőnek tűnik, adataink szerint csupán ezek fele növeli jelentősen a siker esélyét, míg a többi hatástalan. Már csak az a kérdés, melyik melyik?
Vizsgálatunkban azok a résztvevők, akik a kérdőíven páros számmal
szereplő technikákkal éltek, nemigen érték el a céljaikat. Ha tehát valaki Elle Macpherson vagy Charles Bronson képével dekorálta ki a hűtőszekrényét, nem nagyon jutott el az áhított ruhaméretig, és nem érte
el a vágyott üzleti sikert. Hasonlóképpen azok, akik az akaraterejükre hagyatkoztak, és arra törekedtek, hogy elnyomják a krémes süti vagy a csokifagyikehely képét, vagy azokra a rossz dolgokra gondoltak, amelyek
akkor történnek velük, ha nem érik el a céljaikat, esetleg álmodoztak, csak az idejüket pocsékolták E technikák még meghökkentöbb példák
azokra a motivációs mítoszokra, amelyek megakadályozzák az embere
ket abban, hogy kézben tartsák az életüket.
Viszont egészen más kép rajzolódott, amikor azok adatait vettük szemügyre, akik a kérdőív páratlan számú állításait alkalmazták Ezen eszközök mindegyike jelentősen növelte a célok elérésében a siker esé
lyét. Nézzük hát szép sorjában ezeket a technikákat!
Először is a vizsgálatunkban sikeresen szereplők mindegyikének volt terve. Zig Ziglar' egy nevezetes megjegyzése szerint olyan nincs, hogy
valaki céltalanul császkál, és egyszerre a Mount Everest tetején találja
magát. Ugyanígy, akik céltalanul csellengenek az életben, azok sem valószínű, hogy aztán majd hirtelen új vállalkozásba fognak, vagy ledobnak
egy csomó kilót magukról. A sikeres résztvevők végső céljukat számos
közbülső célra bontották, így lépésről lépésre kialakítottak egy olyan folyamatot, és ezáltal megszabadultak azoktól a félelmektől és megingások
tól, amelyeket a nagyobb célok váltanak ki belőlünk. E tervek különösen hatásosnak bizonyultak, amikor a közbülső célok konkrétak, mérhetőek
' Zig Ziglar (1926) a motiváció témájával foglalkozó üzletember és szakíró (a szerk. megj.).
71
59 MÁSODPERC
és időalapúak voltak. Ha mondjuk a sikeres és a sikertelen résztvevők egy új állás megszerzésében jelölték meg a céljukat, az lett sikeres kö
zülük, aki gyorsan megfogalmazta, hogyan írja újra az önéletrajzát még
az első héten, majd az elkövetkező fél év során kéthetente megpályázott egy újabb állást. Ugyanígy többen azt a célt akarták elérni, hogy jobban
élvezzék az életüket, ám azok jártak sikerrel, akik azt is megfogalmazták,
hogy ezt úgy képzelik, az elkövetkezőkben heti két estét töltenek a barátaikkal, és minden évben ellátogatnak egy új abb országba.
Aztán a sikeres résztvevők nagyobb valószínűséggel beszéltek a cél
jaikról a barátaiknak, családtagjaiknak és a munkatársaiknak. A kudarc
tól való félelmet ugyan enyhíti, ha céljainkat megtartjuk magunknak, ám úgy tűnik, azt is megkönnyíti, hogy mégse változtassunk az életünkön, és
visszatérjünk régi szakásainkhoz és rutinjainkhoz. Ez a megfigyelés egy
bevág számos alapvető pszichológiai eredménnyel. Az emberek jobban
ragaszkodnak nézeteikhez és ígéreteikhez, ha nyilvánossá tették őket. Egy klasszikus vizsgálat során egyetemistákat kértek arra, hogy egy pa
pírtömbre rajzolt vonalak hosszúságát becsüljék meg. Ezt vagy nyilváno
san kellett véghezvinniük (egy papírra lejegyezve a becslésüket, majd a papírt aláírva beadni a kísérlet vezetőjének), vagy megtartották maguknak a véleményüket.79 Ha a résztvevőknek azt mondták, hogy a becslésük
nem helyes, azok, akik nyilvánosan közölték a véleményüket, sokkal jobban ragaszkodtak hozzá, mint azok, akik nem mondták meg senkinek.
Más kísérletek is azt igazolják, hogy minél szélesebb nyilvánosság előtt
tesz valaki egy kijelentést, annál inkább motivált céljai elérésére. 8° Ha elmondjuk másoknak a céljainkat, az segít azok elérésében, ugyanis ami
kor a dolgok nem mennek simán, a barátok és a családtagok sok esetben
megadják az oly szükséges támogatást. Egyes kutatások tulajdonképpen arra engednek következtetni, hogy ha vannak mellettünk barátok, at
tól könnyebbnek tűnik az élet. A Plymouth-i Egyetem kutatója, Simone
SchnaU végezte azt a kísérletet, amelyben a résztvevőket egy hegy lábához vitték, és az volt a feladatuk, becsüljék meg a hegy meredekségét,
illetve hogy milyen nehéz lehet feljutni a tetejére. 81 Ha a résztvevők egy
barátjukkal együtt jöttek, 15 százalékkal könnyebbnek ítélték a hegymá
szást, mint ha egyedül voltak, vagyis pusztán az, hogy a barátjukra gon
doltak, megmászhatóbbnak láttatta a hegyet.
72
3· MOTIVÁCIÓ
Aztán azok, akik folyton változtatták az életüket, gyakran az eszükbe idézték azokat az előnyöket, amellyel céljuk elérése járhat. Ekkor azonban nem a tökéletes önmagukat képzelték el, hanem egy többé-kevésbé objektív listát arról, hogyan válhat jobbá az életük, ha elérik a céljukat. Ezzel szemben a sikertelen résztvevők inkább azokra a negatívumokra összpontosítottak, amelyeket az életük megváltoztatására irányuló kísérlet kudarca esetén az adott helyzetükben továbbra is el kell viselniük Ha mondjuk azt kérték tőlük, sorolják fel az új állással járó előnyöket, a sikeres résztvevők egy kielégítőbb és jobban fizető munkáról beszéltek, míg a sikertelenek inkább arról, hogy a kudarc következtében csapdába kerülnek, és boldogtalanok lesznek. Ha pedig fogyás volt a tét, a sikeres résztvevők azt említették meg, milyen jól fognak mutatni az egy számmal kisebb ruhában, míg a sikertelen résztvevők inkább azt ecsetelték, hogy amennyiben nem sikerül fogyniuk, továbbra is elégedetlenek lesznek a külsejükkel. Míg az előbbi hozzáállás arra készteti a résztvevőket, hogy örömmel nézzenek a pozitívabb jövő elébe, addig az utóbbi attitűd elkedvetlenít azzal, hogy a nem Itielégítő eseményekhez és tapasztalatokhoz pányváz.
A negyedik pont a jutalom kérdése. A sikeres résztvevők tervének része, hogy minden közbülső cél elérését valahogyan jutalmazták Ez többnyire valami apróság volt, amely sohasem ütközött a végső céllal (tehát az egyheti egészséges étrend megtartásakor ez nem egy nagy tábla csokival történő ünneplést jelent), de mindenképpen olyasmi, ami örömet szerez, és ami az eredményesség érzetét kelti.
Végül pedig a sikeres résztvevők a terveiket, az előmenetelüket, az előnyöket és a jutalmakat többnyire a lehető legkonkrétabb formába öntötték azzal, hogy leírták őket. Sokan kézzel írt naplót vezettek, mások számítógépet használtak, de voltak páran, akik a hűtőszekrényt vagy egy üzenőtáblát aggattak tele grafikonokkal vagy képekkel. A forma mindegy is, de az írás, a gépelés vagy a rajzolás maga jelentős mértékben hozzájárult a siker esélyéhez.
73
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Ahhoz, hogy céljainkat elérjük, hogy törekvéseink sikeresek legyenek, négy alapvető technika nyújthat segítséget: ha van egy jó tervünk; ha beszélünk róla a barátainknak és a családunknak; ha a várható előnyökre összpontosítunk; továbbá ha minden lépés után megjutalmazzuk magunkat. Annak érdekében, hogy e technikákat életünk részévé tehessük, kialakítottam egy sajátos motivációs naplót, amelyet bármikor használhatunk, ha az életünkben valamin változtatni akarunk.
l. Mi a v égső cél?
A végső célom ...
2. Készítsünk lépésrőllépésre tervet
Bontsuk végső célunkat maximum öt lépésre! Minden lépéshez tartozzon konkrét, mérhető, reális és időben behatárolt céL Gondoljuk végig, hogyan érjük el az egyes célokat, és hogy milyen jutalomban részesítjük magunkat, ha teljesítettük őket. Bármi lehet a jutalom, amit szeretünk, akár édesség, új cipő vagy új ruha, egy legújabb hi-tech kütyü, egy könyv, éttermi vacsora vagy egy masszázs.
l.lépés
Az első közbülső célom: ... úgy gondolom, ezt a célt el tudom érni, mert ... Annak érdekében, hogy ezt elérj em, a következőket teszem: ... Ezt a célt a következő dátumig érem el: ... A cél eléréséért kitűzött jutalmam: ...
2. lépés
A második közbülső célom: ... Úgy gondolom, ezt a célt el tudom érni, mert. .. Annak érdekében, hogy ezt elérj em, a következőket teszem: ...
74
3· MOTIVÁCIÓ
Ezt a célt a következő dátumig érem el: ... A cél eléréséért kitűzött jutalmam: ...
3. lépés
A harmadik közbülső célom: ... Úgy gondolom, ezt a célt el tudom érni, mert ... Annak érdekében, hogy ezt elérjem, a következőket teszem: ... Ezt a célt a következő dátumig érem el: ... A cél eléréséért kitűzött jutalmam: ...
4. lépés
A negyedik közbülső célom: ... úgy gondolom, ezt a célt el tudom érni, mert ... Annak érdekében, hogy ezt elérj em, a következőket teszem: ... Ezt a célt a következő dátumig érem el: ... A cél eléréséért kitűzött jutalmam: ...
5. lépés
Az ötödik közbülső célom: ... Úgy gondolom, ezt a célt el tudom érni, mert ... Annak érdekében, hogy ezt elérj em, a következőket teszem: ... Ezt a célt a következő dátumig érem el: ... A cél eléréséért kitűzött jutalmam: ...
3. Milyen előnyökkel jár a végső célunk elérése?
Jegyezzünk föl három előnyt, arra összpontosítva, hogy miként lesz jobb az életünk, illetve a körülöttünk élők élete. Összpontosítsunk a vágyott jövőre vonatkozó előnyökkel, és ne azokra a negatívum okra, amelyeket a jelenlegi helyzetünkből szeretnénk kiiktatni.
l. sz. előny: ............................................... .
2. sz. előny: ................................................ .
3. sz. előny: ................................................ .
75
59 MÁSODPERC
4. Vállaljuk nyilvánosan!
Kinek beszélünk a célunkról és a közbülső céljainkról? Barátainknak,
családunknak vagy munkatársainknak? Netán blogolunk róla, vagy jól
látható helyre kiírjuk akár otthon, akár az irodánkban?
Így vállalom nyilvánosan: ................................... .
Halogatás és a Zeigarnik-hatás
Kutatók szerint az emberek 24 százaléka krónikus halogatónak tartja magát. Ez a szám talán még alá is becsüli a probléma kiterjedtségét, tekintve, hogy ez csak awknak a véleményét tükrözi, akiknek sikerült időben kitölteniük a kérdő ívet. Függetlenül azonban a tényleges számoktól, nyilvánvaló, hogy a halogatás valóban komoly probléma, és ettől sokan későn tizetik be a számláikat, nem fejezik be időre a projektjüket, és nem készülnek fól megfelelően egy fontos vizsgára vagy állásinterjúra. A halogatás meghökkentően összetett jelenség, és számos oka lehet, így a la,1darctól való félelem, a perfekcionizmus, a csekély önkontroll, az, hogy valaki a projekt egészét nézi, és nem bontja kisebb elemekre, az unalomra való hajlam, az az érzés, hogy az élet túl rövid, és nem érdemes látszólag lényegtelen feladatok miatt aggódni, vagy egyszerűen annak a képességnek a hiánya, hogy pontosan fólmérjük, mennyi időt vesz igénybe elvégezni valamit.
A probléma azonban legyőzhető, méghozzá egy olyan technikával, amelyre pincérek nem hivatalos megfigyelése során derült fény. A fáma szerint az 1920-as években történt, hogy a végzős fiatal orosz pszichológushallgató, Bluma Zeigarnik egy bécsi kávézóban ült a témavezetőjével Lévén mindketten az emberi természet tanulmányozói, szemügyre vették, hogyan viselkednek a pincérek és a vendégek, és egy különös jelenségre lettek figyelmesek. Amikor a vendég a számlát kérte; a pincérek minden gond nélkül fól tudták idézni a fogyasztást. Ha awnban a vendég már fizetett, és pár perccel azután érdeklődtek náluk, hogy mit szolgáltak fól, a pincéreknek igencsak meg kellett erőltetniük a memóriájukat. Mintha a.
76
3· MOTIVÁCIÓ
fizetés ténye a pincérek agyában a záróakkord lett volna, és törölte volna az emlékezetükből a rendelést.
Zeigarnik kívánesi lett, és laboratóriumban vizsgálta az elképzelését. Egyszerű feladatok végrehajtására kérte a résztvevőket (mint például zsetonok halmokba rakása vagy játékok belehélyezése egy dobozba), egyes esetekben azonban megállította őket, mielőtt végeztek volna a feladattal. Akárcsak a pincérek esetében, Zeigarnik itt is azt tapasztalta, hogy a befejezetlen feladatok jQbban megragadtak az emberek fejében, és sokkal könnyebben emlékeztek vissza. 82 Zeigarnik szerint egy új tevékenység elkezdése egyfajta pszichés izgalmat vált ki. De ha a tevékenységet letudtuk, az agyunk öntudatlanul fellélegzik, és az egészet elfelejtjük. Ám ha megakadályoznak bennünket a feladat befejezésében, az izgatott agy csöndben mindaddig nyaggat bennünket, míg be nem fejezzük, amit elkezdtünk.
De mi köze ennek a halogatáshoz? A halogatók gyakran azért tologatják a kezdés időpontját, mert túl nagynak látják az előttük álló feladatot. Ha viszont sikerül rávenni őket, vagy ráveszik magukat arra, hogy csak
"pár percig" szagoljanak bele a feladatba, sokszor egyszerre készte
tést éreznek arra, hogy be is fejezzék a teendőjüket. Kutatások szerint ez a "csak pár percig" trükk igen hatékony módszer a halogatás leküzdésére, és nagy segítség a legfáradságosabb feladatok végrehajtásában is. 83 Ugyanakkor ez Zeigarnik megfigyelésének tökéletes alkalmazása is - pár percnyi tevékenység izgatóttá teszi az agyat, amely azután nem nyughat, míg a munkát el nem végeztük.
A befejezetlen tevékenységekkel kapcsolatos kutatás Zeigarnik nagyszefú életművének csupán egyetlen példája. Egy másik alkalommal arra tett kísérletet, hogy helyreállítsa a hisztéria következtében megbénult betegek mozgását, méghozzá úgy, hogy egy beépített ember katonai egyenruhában lépett a terembe, és megparancsolta a betegnek, hogy álljon fól. Sajnos ennek a vizsgálatnak az eredményei az idő homályába vesztek, egy nemrégiben készült életrajz szerzője szerint pedig ezt a kísérletet ma már aligha lehetne megismételni, ugyanis manapság nem nagyon találni olyan embert Oroszországban, aki kellő tiszteletet tanúsítana a katonák vagy a politikusok iránt. 84
77
59 MÁSODPERC
Duplagondol
Ennek a fejezetnek az elején írtam arról, hogy a Pennsylvaniai Egyetem kutatója, Gabride Oettingen kimutatta, milyen negatív hatással van ránk a vizualizáció fontos céljaink elérésében. Más vizsgálatai azonban arra engednek következtetni, hogy nem sokba kerül ezeket a fantáziákat a javunkra fordítani. Az egész pusztán az orwelli duplagondol kérdése.
George Orwell vezette be 1984 című regényében a duplagondol fogaimát, olyan jelentéssel, miszerint valaki egyidejűleg észben tart két, egymással ellentétes vélekedést, és mindkettőt elfogadja. Orwell regényében a totalitárius kormány ezt a technikát arra használta, hogy folyton átírja a történelmet, és így tartsa ellenőrzése alatt a lakosságot. Nemrégiben azonban kutatók kimutatták, hogy Orwell ötlete produktívabban is használható, és segíthet abban, hogy elérjük céljainkat, megvalósítsuk törekvéseinket. Oettingen úgy gondolkodott, hogy az a leghatékonyabb mentális állapot, ha optimistán állunk céljaink eléréséhez, ugyanakkor az esetlegesen fölmerülő problémák tekintetében realisták vagyunk. Hogy elképzelését próbára tegye, a kutató egy sajátos folyamatban arra biztatta vizsgálata résztvevőit, hogy tartsák észben mind a két gondolatkört, majd egy sor eljárással értékelte ennek hatékonyságát.
Az eljárás igen egyszerű volt. Arra kérte az embereket, gondoljanak valamire, amit el szeretnének érni - mondjuk fogyásra, valamilyen új készség elsajátítására, italozási szokások megváltoztatására. Aztán az volt a dolguk, hogy elképzeljék, milyen lesz az, ha elérik a céljukat, és jegyezzenek le két olyan előnyt, amely a teljesítményük eredménye lehet. Ezután még újabb pár percet kellett eitölteniük azzal, hogy belegondoljanak a törekvéseik megvalósítása közben adódó esetleges akadályokba és nehézségekbe, majd ezek közül is lejegyezték a két legfontosabbat. És itt jön a duplagondoL Arra kérték ugyanis a résztvevőket, hogy részletezzék, miként válna kellemesebbé az életük az első számú előny révén. Rögtön ezután a siker legfőbb akadályával kellett foglalkozniuk, arra összpontosítva, mit tennének, ha előállna ez a bizonyos probléma. Aztán az eljárást megismételték a második legpozitívabb előnnyel, valamint a második legnagyobb lehetséges nehézséggel.
Oettingen számos kísérlettel igazolta, hogy ez az eljárás a lehető leghatékonyabb. Amikor kisérleti alanyai meglévő, ám javítani vágyott
78
3. MOTIVÁCIÓ
partnerkapcsolataikra összpontosítottak, a duplagondollal operálók lé
nyegesen sikeresebbnek bizonyultak, mint akik csupán fantáziáltak, vagy
a negatívumokra koncentráltak.85 Maradva a romantika témájánál, Oet
tingen bevetette a duplagondolt olyan hallgatóknál is, akik titkos sze
reimet tápláltak valaki iránt. Akik a fantázia-valóság technikáját alkal
mazták, sikeresebbek lettek, mint azok, akik csak álmodoztak a tökéletes
párról, vagy akik a valódi érzéseik feltárásának nehézségein rágódtak.86
További kutatások azt mutatták, hogy a duplagondol a munkahelyen is
hatékony lehet, arra ösztönzi ugyanis az alkalmazottakat, hogy részt ve
gyenek továbbképzéseken, hatékonyabban osszák meg a feladataikat, és
jobban kezeljék az idejüket. 87
A kutatások szerint tehát igenis lehet motivációs tényező a vizualizá
ció. Az egész csak egyensúly kérdése, amelyet az eredménnyel járó elő
nyök és a menet közben adódó problémák reális fölmérésével teremthe
tünk meg. Magyarán a duplagondollal.
79
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
A következő gyakorlat a duplagondol technikáján alapul, és céljaink el
érésére motivál, továbbá arra is, hogy a nehézségekkel szemben is állhatatosak maradjunk.
l. Mi a célunk?
2. A lehetséges előnyök és nehézségek
a) Jegyezzünk le egy olyan szót, amely azt fejezi ki, hogyan lesz jobb az életünk, ha elérjük a célunkat!
b) Jegyezzünk le egy olyan szót, amely céljaink elérésének egyik fontos akadályát fejezi ki!
c) Jegyezzünk le még egy szót, amely azt fejezi ki, hogyan lesz jobb még valamiben az életünk, ha elérjük a célunkat!
d) Jegyezzünk le még egy szót, amely céljaink elérésének egy másik fon
tos akadályát fejezi ki!
80
3· MOTIVÁCIÓ
3. Kidolgozás
Egy új lapon (dokumentumban) dolgozzuk ki a fentiekre adott vála
szainkat!
• Dolgozzuk ki az a kérdésre adott válaszunkat!
Képzeljük el az összes előnyt, amely ebből az eredményből fakad!
• Dolgozzuk ki a b kérdésre adott válaszunkat!
Képzeljük el, hogyan gátol célunk elérésében ez az akadály, és írjuk le,
milyen lépéseket teszünk a leküzdésére!
• Dolgozzuk ki a c kérdésre adott válaszunkat! Képzeljük el az összes előnyt, amely ebből az eredményből fakad!
• Dolgozzuk ki a d kérdésre adott válaszunkat! Képzeljük el, hogyan gátol célunk elérésében ez az akadály, és írjuk le, milyen lépéseket teszünk a leküzdésére!
Evés-ivás
Felmérések kimutatták, hogy élete egy bizonyos szakaszában minden ember kísérletezik fogyókúrával vagy azzal, hogy kevesebbet igyon.
Ugyanezen felmérések azonban azt is kimutatták, hogy a döntő többség nem jár sikerrel, és általában a motiváció hiányát okolják a kudar
cért. A problémát részben az okozza, hogy az emberek nem követik az
ösztöneiket, hogy mikor kezdjenek el valamit, és mikor álljanak le vele, ehelyett számos olyan tényező befolyásolja őket, amelyeknek nincsenek
tudatában. A Cornell Egyetem kutatója, Brian Wansink annak szentelte tudományos pályafutását, hogy megértse néhány különös tényező mű
ködését, eredményei pedig azt igazolják, hogy az étkezőasztalt csupa irracionalitás lengi körül.
Egyik vizsgálatában Wansink abból indult ki a munkatársaival, hogy
az emberek azt a dilemmát, miszerint folytassák-e az evést vagy ne, tu-
81
59 MÁSODPERC
dat alatt meglepően egyszerű kérdések alapján döntik el, mint például: "Megettem az ételt?
"88 Ezért Wansink készített egy speciális aljú leveses
tányért, amelyet egy rejtett cső segítségével titokban folyamatosan újra
tudott tölteni. A kísérlet résztvevői egy asztal körül ültek, és húsz percen át beszélgettek és eszegették a levest, majd véleményt mondtak a levesről
a kísérlet vezetőjének. Nem voltak tudatában annak, hogy a résztvevők
fele "feneketlen': míg a többi közönséges tányérból eszik. Figyelemre méltó, hogy akiknek a feneketlen tányér jutott, azok több
mint 75 százalékkal több levest fogyasztottak, mint a társaik. Ráadásul,
akik többet ettek, nem tudták, mekkora mennyiséget nyeltek le, és nem mondták magukat éhesebbnek a normál adagot fogyasztóknál.
Az azonban némi vigaszt nyújthat, hogy ha megértünk pár olyan rej
tett tényezőt, amely a fogyasztást befolyásolja, gyors és hatékony techni
kákat alakíthatunk ki annak érdekében, hogy csökkentsük étel- és italfogyasztásunkat
82
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
A lassúság hatalma. Egyes kutatások szerint, ha lassabban eszünk, az segít abban, hogy kevesebbet fogyasszunk, talán azért, mert ezzel lóvá tesszük az agyunkat, amely így azt hiszi, hogy többet ettünk, és több időt hagy az emésztésre. 89 Ezt az ötletet a Penningtoni Biomedikai Kutatóintézet (Pennington BioMedical Research Center) kutatója, Corby Martin és munkatársai azzal spékelték meg, hogy túlsúlyos résztvevőket figyeltek meg, akik ebédelésének gyorsasága volt eltérő: az egyik csoport résztvevői normál sebességgel ettek, a másik fele tempóban, a harmadik normál sebességgel kezdte, majd fele tempóra váltotU0 A fele tempó férfiak esetében azt eredményezte, hogy kevesebbet ettek, a nők esetében viszont nem. Abban a csoportban azonban, ahol normál tempóval kezdtek enni, majd lelassultak, mind a nők, mind a férfiak kevesebbet ettek. A normál-lassú tempójú étkezés tehát hatékonyabb, mint a lassú étkezés, ami arra enged következtetni, hogy a jóllakottság érzetének eléréséhez normál sebességgel érdemes elkezdeni az étkezést, de aztán minden egyes falat ízét ki kell élvezni!
Legyen magas és karcsú! Brian Wansink és Koert van Ittersum, a Cornell Egyetem két kutatója arra kérte a diákjait, hogy töltsenek maguknak egy pohár whiskeyt.91 Akik alacsonyabb, de nagyobb átmérőjű pohárba töltöttek, azok 30 százalékkal több italt mértek ki maguknak, mint azok, akiknek magasabb és kisebb átmérőjű pohár jutott. Úgy tűnik, töltéskor az italoszlop magassága jelezte a hallgatók számára a mennyiséget, és azzal nemigen foglalkoztak, hogy az egyik pohár lényegesen nagyobb átmérőjű, mint a másik. A kutatók ezután tapasztalt csaposokkal ismételték meg a kísérletet, és azt találták, hogy ők átlagosan 20 százalékkal töltöttek többet az alacsonyabb és nagyobb átmérőjű pohárba. Ha tehát csökkenteni kívánjuk az italfogyasztásunkat, tartózkodjunk a köpcös poharaktól, és válasszuk a magas és karcsú poharakat!
Ha nem látom, nem kívánom. Kutatások igazolják, ha látóterünkből eltávolítjuk az ételt és az italt, vagy akár csak pár méterrel távolabb rakjuk, már ezzel nagy hatást gyakorolhatunk a fogyasztásunkra. Számos olyan kísérletet végeztek, amelynek során irodákban jól meghatározott straté-
83
59 MÁSODPERC
gia alapján helyeztek el csokisdobozokat, majd megfigyelték, mekkora
mennyiségek fogynak. 92 Az egyik vizsgálatban azt hasonlították össze,
mi történik, ha a csoki a kisérleti alany asztalán van, és mi akkor, ha két
méterrel arrébb. Egy másik vizsgálatban a csokitartó vagy átlátszó, vagy
opálos üvegből készült. Azok az irodisták, akiknek az asztalán volt a cso
ki, átlagosan hattal több szeletet ettek, míg az átlátszó üvegből 46 szá
zalékkal fogyott gyorsabban az édesség, mint az opálosbóL Hasonló elv
érvényes a háztartásban előforduló ételekre is. Egy másik vizsgálat során
(amelynek leírás a "Mikor fogy gyorsabban az ételkészlet? A vásárlást
követő fogyasztás eseteinek és mennyiségének kényelmi-láthatósági ke
rete" frappáns című tanulmányban olvasható) a kutatók nagy vagy mér
sékelt mennyiségű konyhakész ételt halmoztak föl a résztvevők otthoná
ban, és azt tapasztalták, hogy ahol nagy mennyiségű étel volt raktáron,
ott kétszer gyorsabb volt a fogyás. 93 A bevitel csökkentése érdekében te
hát helyezzük látókörön kívülre vagy nehezen elérhető helyre, mondjuk
a konyhaszekrény tetejére vagy a pincébe a csábító ételeket.
Figyelem, figyelem, figyelem. Az emberek általában sokkal többet esz
nek, ha elvonják a figyelmüket étkezés közben, és így nem az ételre ma
gára összpontosítanak Egy kísérlet során kiderült, hogy a mozilátogatók
esetében a ftlmnek szentelt figyelem összefüggött azzal, mennyi patto
gatott kukoricát fogyasztottak a ftlm nézése közben. Akiket jobban le
nyűgözött a film, lényegesen több kukoricát ettek.94 Egy másik kísérle
ten pedig azok, akik evés alatt krimit néztek, 15 százalékkal ettek többet
azoknál, akik csöndben étkeztek 95 Ha evés közben elterelődik a figyel
münk, mondjuk televíziózással, olvasással vagy beszélgetéssel, akkor
többet fogyasztunk.
Óvakodjunk a nagy tányéroktól! Vajon befolyásolja-e a tányér és a ka
nál mérete azt, hogy mennyit eszünk? Pár évvel ezelőtt Brian Wansink
huliba hívta a barátait, és közben titokban egy kísérletet is elvégzett.96
A vendégek véletlenszerűen kaptak olyan tálkákat, amelyekbe 40 vagy
80 dekányi, illetve olyan kanalakat, amelyekbe öt- vagy hét és fél dekányi
étel fért egyszerre. A vendégek maguknak szedtek fagylaltot. Az első falat
elfogyasztása előtt azonban a kísérletet végzők elragadták a tálkákat, és
megmérték őket. Az eredmények azt mutatták, hogy akiknek a nagyobb
84
3· MOTIVÁCIÓ
kanál és tálka jutott, azok átlagosan 14, illetve 31 százalékkal szedtek több fagylaltot maguknak, mint a szerényebb méretű evőeszközökkel fölszerelt vendégek. Andrew Geier, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója munkatársaival azt is kimutatta, hogy ez a hatás nem korlátozódik a fagylaltra és a bulikra.97 Az ő vizsgálatukban egy apartmanház folyosóján helyeztek el egy tál M&M édességet, benne kanállal. A tálkán ez állt: ,;vegye és egye: kérjük, az önkiszolgáláshoz használja a kanalat:' Egyes napokon evőkanál méretű merőkanál került a tál mellé, más napokon nagyobb. Az eredmények azt igazolták, hogy a nagyobb kanállal az emberek csaknem kétszeres mennyiségű édességet szedtek ki maguknak. Tehát azzal megpróbálhatjuk csökkenteni a fogyasztásunkat, ha lecseréljük az evőeszközeinket.
Vezessünk étkezési naplót! A Kaiser Permanente's Center for Health Research kutatása szerint segíthet a fogyásban, ha följegyezzük, menynyit ettünk. 98 Egy vizsgálat során azok a résztvevők, akik naplót vezettek, kétszer többet fogytak. Persze annak érdekében, hogy ilyen előnyöket élvezzünk, nem kell Samuel Pepysnek* lennünk: elég, ha egy fecnire lekörmöljük, mit ettünk, vagy küldünk róla egy e-mailt magunknak, azzal is ugyanazt a hatást érjük el. Emögött pedig az az elképzelés húzódik meg, hogy ha tudatában vagyunk a napi fogyasztásunknak, könnyebben szakítunk a régi szokásainkkal és sikerül kevesebbet ennünk.
Megbánás és tükörkép. Nem vagyunk elégedettek a testünkkel, de nem tudjuk rávenni magunkat, hogy elmenjünk a konditerembe? Próbáljuk meg hasznosítani a megbánás erejét és kerülni a tükröket. Charles Abraham és Paschal Sheeran vezetésével zajlottak azok a kísérletek, amelyek kimutatták, hogy ha csak pár percig belegondolunk, mennyire megbánjuk, ha nem megyünk el a kondiba, az már önmagában segíthet lekászálódni az ágyról és felkapaszkodni a szobabiciklire.99 És ha már a szobabiciklin ülünk, igyekezzünk elkerülni a tükörfalat Egy másik vizsgálat során, melyet a McMaster Egyetemen végzett a munkatársaival Kathleen
• Samuel Pepys (1633-1703) angol politikus. Naplója fontos kortörténeti dokumentum. Pepys személyes életének mozzanatai mellett feljegyezte a kor jelentős eseményeit: megörökítette a második angol-holland háborút, a londoni pestisjárványt és a nagy londoni tűzvészt (a szerk. megj.).
85
59 MÁSODPERC
Martin Ginis, a résztvevők szobabicikliztek, de volt, aki tükörrel, és volt, aki csupasz fallal szemközt. Az eredmények azt mutatják, hogy akik folyamatosan látták magukat, végül kimerültebbnek érezték magukat, mint azok, akik csupasz fal előtt tekertek A kutatók úgy vélik, a tükör arra készteti az embereket, hogy korántsem tökéletes testükre összpontosítsanak, így több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt.100
Használjunk több energiát. Gondoljuk végig, hogyan égethetnénk több kalóriát pusztán azáltal, hogy apró változtatásokat vezetünk be mindennapi életünkbe. Olyan egyszerű dolgokról van szó, mint hogy a házimunkák során a spray helyett vakszot használunk fényezéshez (a dörzsölés lényegesen energiaigényesebb, mint a spray-vel történő befújás), lépcsőzzünk többet (ne használjunk liftet, vagy amikor házimunkát végzünk, járkáljunk többet az emeletek között), esetleg ütemes zenével segítsük elő az élénkebb mozdulatokat, ha sétálunk vagy füvet nyírunk
Tükröm, tükröm a konyha falán. Az Iowai Állami Egyetem két kutatója, Stacey Setyrz és Brad Bushman szerint a konyha falán elhelyezett tükör segíthet el tüntetni a fölösleges kilókat. 101 Szám os vizsgálatot végeztek, amelyek során a résztvevőknek lehetőségük volt egészséges és egészségtelen ételeket fogyasztani. Az egyik vizsgálat során egy bevásárló-csarnokban közell OOO vásárlónak kínálták föl a lehetőséget, hogy válasszon a magas zsírtartalmú és a zsírszegény margarin köz ül. Az esetek felében jól megfontolt módon a margarinok mögé tükröt helyeztek el, hogy a vevő láthassa magát. Az esetek másik felében ez a tükör nem volt ott. A tükör jelenléte mintegy 32 százalékkal csökkentette azok arányát, akik a zsíros margarint választották, ami jelentős különbség. A kutatók szerint, tehát ha látjuk magunkat, jobban tisztában vagyunk a saját testünkkel.
A fogyókúrás adagok csapdája. A szupermarketetek polcai sokszor tele vannak kis adag, "fogyókúrás" édességcsomagokkal és rágcsálnivalókkal, amelyek majd segítenek kordában tartani a mohóságunkat, és így kevesebbet eszünk. De vajon tényleg segítenek ezek a csomagok abban, hogy kevesebbet együnk? A holland Tilburg Egyetem kutatói vizsgálták ezt a
86
3· MüTIVÁCIÓ
kérdést, és ennek érdekében a résztvevők két teljes, vagy kilenc fogyókúrás csomagot kaptak, hogy tévézés közben eszegessék.102 Mielőtt azonban a nassolásnak nekiláthattak volna, minden résztvevőt tükör előtt megmértek, ezáltal alakítva ki a "fogyókúrás alapállást". Az eredmények azt mutatták, hogy akik diétás csomagot kaptak, azok kétszer annyit ettek, mint akik nagy csomagot. A kutatók úgy gondolják, hogy a diétás cso
magot kapó résztvevők úgy vélhették, nincs szükségük különösebb önkontrollra, így végül is többet ettek, mint a társaik.
Milyen előnyökkel jár, ha önmagunkat magasztaljuk
Charles Dickes Karácsonyi ének dm ú regényében három szellem látogatja meg Ebenezer Scrooge-ot. Az első kettő, az elmúlt karácsonyok szelleme, és a jelen karácsonyának szelleme azzal szembesíti őt, hogyan tette magányossá és szánalmassá Scrooge-ot saját önzése. Azt azonban csak a jövendő karácsonyok szelleme éri el, hogy Scrooge jelleme megváltozzék, és adakozóbb és együttérzöbb ember váljék belőle, mégpedig azzal, hogy megmutatja neki elhanyagolt és elfeledett sírját. Dickens azt vizsgálta, miként hatnak ránk a hosszú távú kilátások, illetve a halál utáni élet elképzelése. Számos pszichológus elvégzett hasonló kísérleteket, és eredményeik arra engednek következtetni, hogy a regénybeli Scrooge átalakulása a valóságban is megtörténhet.
Egy vizsgálatban az utcán megállított embereket arra kértek, tízpontos skálán értékeljék, milyennek találják a számukra legkedvesebb jótékonysági cselekedetüket. ("Mennyire használtak vele a társadalomnak?", "Milyen mértékben van szüksége a társadalomnak erre a jótékonyságra?': valamint "Mennyire kívánatos [a megkérdezett személy számára] a jótékonyság?
").103 Egyeseket temetkezési vállalkozások épülete előtt állítottak
meg, másokat kicsit távolabb, semleges épületek előtt. Amikor a temetkezési vállalat előtt kérdezték meg az embereket, a kutatók úgy álltak meg, hogy a kérdezett bizonyosan meglássa a hatalmas feliratot "Howe Temetkezési Vállalat': Az eredmények Scrooge esetével összhangban hatásról tanúskodtak: akik a saját halálukkal néztek szembe, azok lényegesen jóindulatúbbak voltak, mint azok, akiket semleges épület előtt állítottak meg.
87
59 MÁSODPERC
A Michigani Egyetem kutatója, Christopher Peterson úgy véti, ha az
emberek belegondolnak, hogy miként.szeretnének mások emlékezetében megmaradni a haláluk után, az igen jóféle motiváció lehet, így hosszú távú céljaikkal is jobban tudnak azonosulni, és képesek fölmérni, milyen mértékben haladtak előre azok megvalósitásában.104 Úgyhogy ne teketóriázzunk, hívjuk elő a saját jövendő karácsonyokért felelős szellemünket!
Képzeljük el, hogy egy közeli barátunk a sírunknál áll és méltat bennünket. Írjuk meg barátunk beszédét! Mit szeretnénk igazán hallani tőle? Nem kell szerénykedni, de legyünk reálisak! Milyen leírást szeretnénk a személyiségünkről, az eredményeinkről, személyes erényeinkről, családi életünkről, szakmai sikereinkről és a másokhoz való viszonyunktól? Ha végeztünk, olvassuk el önmagunk méltatását, és legyünk őszinték magunkhoz: a jelenlegi életünk és viselkedésünk vajon alátámasztja a jellemzést, vagy még jócskán van mit tennünk?
88
4. Kreativitás
A brainstorming mítoszának eloszlatása, hogyan kerüljünk kapcsolatba a bennünk rejlő Leonardóval pusztán modern művészet
szemlélése vagy heverészés révén, vagy azáltal, hogy egy növényt tartunk az íróasztalunkon
Az 1940-es években Alex Osborn hirdetési igazgató azt állította, hogy a
kreativitás növelhető azáltal, ha egy csoportra való ember összegyűlik egy szobában, és betartanak néhány egyszerű szabályt. Például hogy a lehető legtöbb gondolattal álljanak elő, ne hallgassák el a legelrugaszko
dottabb ötleteiket se, és ne bírálják, ne értékeljék egymás ötleteit. Osborn azzal igyekezett eladni üzleti szemléletét, hogy azt állította, "egy átlagos
ember kétszer annyi ötletet termel, ha csoportban dolgozik, mint akkor, ha egyedül, és, talán ez sem meglepő, új szemlélete villámgyorsan meghódította a világot. 105 Az azóta eltelt évek során a világ szervezetei ilyen
típusú problémamegoldási szernléletre biztatták alkalmazottaikat A kutatóknak sok fejtörést okozott, hogyan tegyék próbára a brain
storming hatékonyságát. Egy jellemző kísérletben a résztvevők egy cso
portban érkeznek. Ezután a társaságnak véletlenszerűen kiválasztják a felét, ők egy terembe kerülnek, "csoportos munkát
" végezni. A szokásos
brainstorming-szabályok alkalmazása mellett egy bizonyos probléma megoldása a feladatuk (mondjuk, egy új reklámkampányt kell megtervezniük, vagy állandósult közlekedési dugók oldására kell valamit kitalálniuk). A résztvevők másik felét arra kérik, hogy külön teremben, egyedül
kezdjenek neki ugyanazoknak a feladatoknak, és álljanak elő megoldási javaslatokkal. Ezek után a kutatók a két különböző feltétel mellett született ötletek számát, egy szakértő pedig azok minőségét értékeli. Vajon ezek a vizsgálatok azt igazolják-e, hogy a brainstorming hatékonyabb az egyéni munkánál? Számos kutató erről koránt sincs meggyőződve.
A canterburyi Kent Egyetem kutatója, Brian Mullen húsz olyan vizsgá-
89
59 MÁSODPERC
latot elemzett a munkatársaival, amelyek a csoportos brainstorming hatékonyságát mérték, és legnagyobb meglepetésükre azt találták, hogy a kísérletek döntő többségében a magukban dolgozó résztvevők több és jobb ötletekkel álltak elő, mint a csoportok.106
Más kutatók szerint a brainstorming részben a "társas lógásnak" (social loafing) nevezett jelenség következtében bizonyul sikertelennek Az 1880-as évek végén egy francia mezőgazdasági mérnök, Max Ringelmann nagy erőkkel igyekezett munkásait a lehető legnagyobb hatékonyságra bírni.107 Több száz kísérlet után teljesen váratlanul botlott bele abba a hatás ba, amely azután egy egész évszázadra munkát adott a pszichológusoknak. Egyik kísérletében Ringelmann arra kérte az embereit, hogy kötél segítségével egyre nagyobb tömegeket emeljenek meg. Talán nem egészen indokolatlanul Ringelmann azt várta, hogy akik csoportban végzik a munkát, azok keményebben dolgoznak. Az eredmény azonban azonban ennek épp az ellenkezőjét támasztotta alá. A munkások egyedül nagyjából 85 kilót emeltek meg, míg csoportban csak 65-öt. További kutatások feltárták, hogy ez a jelenség -akárcsak a Meggyőzés című fejezetben leírt segítségnyújtási hajlandóság (54. oldal) -a felelősség megoszlásának következménye. 108 Amikor az emberek magukban dolgoznak, sikerük is, kudarcuk is teljes egészében a saját képességük és munkájuk következménye. Ha jól teljesítenek, övék a dicsőség. Ha elbuknak, övék a szégyen. Ha azonban további emberek is képbe kerülnek, egyszerre senki sem hajt majd annyira, hiszen mindenki pontosan tudja, ha a csoport jól teljesít, azért senkinek nem jár személyes dicséret, ha pedig rosszul teljesít, azt mindig rá lehet kenni a többiekre.
Kutatók szerint ez a jelenség számos helyzetben felbukkan. Ha például lármázás a feladat, az emberek magukban jóval nagyobb zajt csapnak, mint csoportban. Ha számokat kell összeadni, minél több embert vonunk be, annál lassabban megy. Ha pedig ötletelni kell, távol a tömegtől jóval kreatívabbak az emberek. A jelenség annyira általános, hogy bárhol végezték is a vizsgálatot - Amerikában, Indiában, T haiföldön vagy Japánban - mindig ugyanazt az eredményt kapták.
Egyszóval, az elmúlt több mint hetven év során végzett, számos kísérlet azt mutatja, hogy a brainstorming meghökkentő módon nemhogy ösztönözné, de inkább tompítja a résztvevők kreativitását. A közös mun-
90
4· KREATIVITÁS
ka nem rootivál arra, hogy a munkára rászánjuk a nagy ötletekhez szükséges energiát és időt, és végül nem jut eszünkbe semmi átütő.
Ha tehát a kreativitás a tét, egyszerűen tartsuk távol magunkat a bandáktól? Ne. További vizsgálatok szerint több gyorsan ható és meglepően
eredményes technika is a rendelkezésünkre áll, ha valóban kapcsolatba
akarunk kerülni belső Leonardo da VincinkkeL Nem kell hozzá más, csak egy pillantás a megfelelő kortárs műalkotásra, leheveredni, henyél
ni vagy virágot helyezni az íróasztal unkra.
A kreativitás próbája
A pszichológusok számos különös és nagyszerű módszert alakítottak ki a kreativitás tesztelésére. Például a kisérleti alanyok kapnak egy téglát és pár percet, hogy annyi alkalmazást találjanak ki, amennyit csak tudnak. Vagy egy ceruzát kapnak meg egy kockás lapot, azzal, hogy minden kockából más tárgyat rajzoljanak (mondjuk tévét, akváriumot, könyvet stb.). Végül mindkét esetben összeszámolják az ötleteket, és összevetik öket egymással, ekképp állapítva meg, mennyire eredetiek. A kutatók gyakran használnak laterális gondolkodást igénylő vizuális és verbális problémákat. Tegyük próbára a kreativitásunkat az alábbi feladatok segítségéve!!
l) Helyezzünk át egy gyufaszálat úgy, hogy az egyenlőség igaz legyen.
r-! r r r--
r r_! r rr:J-r
2) Két indián üldögél a patak partján, majd az egyik megszólal. - Uff, kicsi Réti Szellő, te vagy az én fiam! Erre a másik mondja: - Uff, Sebes Sólyom, viszont te nem vagy az én apám! Hogyan lehetséges ez?
91
59 MÁSODPERC
3) Egy kosárban öt alma van. Az almákat úgy kell elosztani öt ember között, hogy mindenki kapjon egy almát és a kosárban is maradjon egy. Hogyan lehetséges ez?
4) A nagyapám mesélte, hogy francia nagyanyja naplójában olvasta, hogy a nagyapám nagyanyja meg a nagyapám nagyapja egyszer szinházban voltak, és mivel nagyon unalmas volt a darab, a nagyapám nagyapja elaludt. :appen a francia forradalomról álmodott, és már a feje ott volt a guillotine alatt, amikor véget ért a darab, és a nagyapám nagyanyja - hogy felébressze - megbökte a nyakát, mire a nagyapám nagyapja szívrohamot kapott, és szörnyethalt. Vajon roennyire hihető a történet?
Válaszok
l)
2) Sebes Sólyom Réti Szellő anyja.
3) Az ötödik ember a kosárral együtt kapja meg az almát.
4) A történet ott sántít, hogyha az illető álmában szörnyethalt, akkor senki sem tudhatja, hogy mit álmodott.
92
4· KREATIVITÁS
Hallgassunk a halk szavúra!
A szürrealista Salvador Dalí időnként egészen különös módszerekkel hívta elő magából festményei ötleteit. Lefeküdt a heverőjére, és egy poharat tett a padlóra, majd egy kanál egyik végét a pohár szélére helyezte, míg a másik végét lazán a kezében tartotta. Amikor elaludt volna, a keze természetes módon elernyedt, és elengedte a kanalat. A pohárba pottyanó kanál zajára pedig Dalí felébredt, és azonmód leskiccelte azt a bizarr képet, amely épp kezdett megjelenni félig alvó, félig tudatos elméjében. Tekintettel arra, hogy számos ötlete nem különösebben praktikus (gondoljunk csak a homár-telefonra), ezt a módszert nyilvánvalóan nem tudja mindenki alkalmazni, de azt se mondhatjuk, hogy a tudattalanunk ne lenne a kreatív gondolatok erőműve.
Sőt számos kutatás szerint, ha arról van szó, hogy innovatív módon nézzünk a világra, sokkal több minden megy végbe a tudattalan unkban, mint azzal tisztában vagyunk. Egy egyszerű kísérletben demonstrálta ezt Steven Smith a Texas A&M Egyetem kutatója, amikor is önkénteseknek olyan rejtvényeket mutatott, amelyeknek közkeletű kifejezések voltak a megoldásai, és az volt a feladat, hogy minél többet megoldj anak. 109 Többek között olyan kifejezések felismerése lehetett a feladat, mint amilyenre a következő szósor utal:
TE MARADJON ÉN
A megoldás "maradjon köztünk': Most, hogy világos a feladat, próbálkozzunk meg a következőkkel!
NANA
TALP VALÖ
z
p
A válaszok: "párna", "talpalávaló
" és "aprópénz
". Amikor Smith kí
sérletében az önkéntes nem tudta megoldani a rejtvényt, 15 perc pihe-
93
59 MÁSODPERC
nőt kapott, majd újra próbálkozhatott. Második nekifutásra a rejtvények több mint harmadát megoldották. Míg pihentek, az önkéntesek tudatosan nem foglalkoztak a rejtvényekkeL Tudatalatti gondolataik azonban új és használható nézőpontokat alkottak a rejtvényekhez.
Újabb vizsgálatok azonban azt igazolják, hogy még 15 percnyi problémamentesen töltött idő se szükséges, elég csak pár perc ugyanahhoz az eredményhez. Az Amszterdami Egyetem két pszichológusa, Ap Dijksterhuis és Teun Meurs egy sor, a kreativitásra és a tudattalama irányuló rendkivüli és impozáns kísérletet hajtott végre. 110 A tudattalan természetére vonatkozó elképzelésük könnyen érthető. Képzeljük el, hogy két ember tartózkodik egy szobában! Az egyik igen kreatív, ám szemérmes. A másik okos, nem annyira kreatív, és jóval dominánsabb. Most képzeljük el, hogy bemegyünk a szobába, és arra kérjük őket, adjanak ötleteket egy újfajta csokoládé hirdetési kampányához. A beszélgetést - a papírformának megfelelően - a nem annyira kreatív figura fogja uralni. Nem hagyja szóhoz jutni a csendesebbet, és az elhangzó ötletek ugyan jók lesznek, de nem különösebben innovatívak.
Képzeljünk el ezek után egy némiképp másféle forgatókönyvet is! Ezúttal is belépünk a szobába, és karnpányötletet kérünk. Most azonban a nagyszájú ember figyeimét lekötjük egy filmmel. Ilyen feltételek mellett a halk szavú tudja hallatni a hangját, és így egy egészen más, jóval kreatívabb ötletcsomaggal távozunk. Az elménk és a kreativitásunk kapcsolatát illetően sok szempontból helytálló az analógia. A halk szavú ember szimbolizálja a tudattalanunkat. Csodás ötletekre képes, ám olykor nehéz meghallani a hangját. A nagyhangú alak a tudatos elménket szimbolizálja - okos, nem annyira kreatív, és nehéz kiűzni a fejünkből.
Ap Dijksterhuis több kísérletet is végzett annak kiderítésére, hogy kreatívabbá válhatunk-e, ha elvonjuk tudatos elménk figyelmét. Talán a legismertebb vizsgálata során önkénteseket kért arra, hogy új, kreatív tésztaneveket eszeljenek ki. Segítségül öt új nevet ismertettek velük, amelyek mindegyike i-re végződött, vagyis tipikus tésztaféle nevének hatottak. Egyesek három perc gondolkodási időt kaptak. A "két ember egy szobába'' analógia szerint ezek az önkéntesek a nagy hangú, de nem annyira kreatív alak hangjára figyeltek a fej ükben. A résztvevők egy másik csoportja ezzel szemben 3 percre félretette a tészta problémáját, és mentális erőfeszítést igénylő feladatokat végzett, például nyomon kellett követniük egy képer-
94
4· KREATIVITÁS
nyőn mozgó pöttyöt, és megnyomniuk a szóköz billentyűt, valahányszor a pötty színt váltott. A szoba analógiája szerint ezt a feladatot úgy találták ki, hogy elvonják a nagy hangú figyelmét, és esélyt kapjon hangját hallatni a halk szavú. Ennek a csoportnak a tagjait csak akkor kérték fel ötletadásra, amikor túl voltak ezen a nehéz és figyelmet igénylő feladato n.
A kutatók egyszerű, értelmes és szellemes módszerrel döntötték el, hogy az önkéntesek által kitalált tésztanév kreatív vagy sem. Áttekintették a javaslatokat, és gondosan számba vették, hány esetben végződik a név i-re, illetve ettől eltérő betűre. Mivel a kísérlet kezdetén megadott példák mind i-végűek voltak, úgy értékeltek, hogy az i-re végződő nevek azt igazolják, kitalálója pusztán a bevett mintákat követte, nem volt kreatív, míg a más betűre végződő neveket innovatívabbnak minősítették.
Meghökkentő eredményt kaptak. Azok, akik tudatosan törték a fejüket a tésztanéve n, több i -végű ötlettel álltak elő, mint azok, akik a képernyőn futó pöttyöt tartották szemmel. Amikor pedig azt vizsgálták, hogy kik ajánlottak több különleges nevet, azt találták, hogy a pöttyhajhászok kétszer anynyi ilyen nevet javasoltak, mint a másik csoport tagjai. Ezzel kisérleti úton igazolták, hogy ha sikerül elterelni a nagyhangút, a halk szavú kreatív is szóhoz jut. Épp ahogy azt a "két ember egy szobában'' elmélete megjósolta.
E meghökkentő eredmények figyelemre méltó betekintést engedtek a kreativitás és a tudattalan kapcsolatába. A "pöttykövetők" úgy érezték, hogy minden figyelmüket, szellemi erőfeszítésüket a számítógép képernyőjén bolyongó pöttynek szentelték. Tudattalanjuk azonban az előttük álló problémán dolgozott. De ami ennél is fontosabb, hogy nem pusztán reprodukálta azt, amit tudatos elméjük elvégzett volna, hanem egészen más módon gondolkodott. Innovatív volt. Új kapcsolatokat teremtett. Valóban eredeti ötleteket hozott létre.
A kreativitással foglalkozó, számos alapvető szöveg a kikapcsolás jelentőségét hangsúlyozza. Azt ajánlják az embereknek, hogy ne görcsöljenek rá egy problémára, hanem szabaduljanak meg bátran a fejükben kavargó gondolatoktól. A holland kutatók ennek épp az ellenkezőjét javasolják. Az eredeti kreativitás abból fakad, ha pár percig lefoglaljuk a tudatos elménket, így megakadályozzuk, hogy beavatkozzon a tudattalanunkban keringő fontos és innovatív gondolatok dolgába. Mindenki lehet kreatívabb. Csak le kell foglalni a fejünkben a nagy hangú t, és esélyt biztosítani a halk szavúnak, hogy szóhoz jusson.
95
59 VAGY MÉG K EV ESEBB MÁSODPERCBEN
Ha legközelebb kreatív megoldást akarunk egy problémára, próbálkozzunk a következő technikával, és meglátjuk, mi jut az eszünkbe. Persze ha nem vagyunk odáig az alább közölt szókereső rejtvényért, egy nehezebb keresztrejtvény, sudoku vagy más olyan feladat is megteszi, amely teljes egészében lefoglalja a tudatos elménket.
A Milyen problémát akarunk megoldani? B Keressük meg az alábbi tíz szót az alatta található rácsban. A szavak vízszintesen, függőlegesen és átlósan is elhelyezkedhetnek, és balról jobbra, illetve jobbról balra is futhatnak Az egyes szavak betűi átfedhetik egymást.
SIX TY SECONDS
CREATIVITY BOOST QUI CK RAPID TH INK
CHANG E NEW
FRESH
}1V I STN s HTY E1XI T! F R E S H E S,DI
1 \S IQ H D GIT lA _y_IE�R A N SiS F y l TIE A OQE T TI TiT H o C\0 X H o
A c B E E l c l N E H I Q s C H N l R ArPif D K EIK Al c S l T Q W T _II[]
96
4· KREATIVJTÁS
Megoldás:
C Most pedig minden különösebb teketória nélkül jegyezzük le azokat
a gondolatokat és lehetséges megoldásokat, amelyek a megoldandó prob
lémára válaszként felötlenek bennünk.
Upjünk kapcsol;atba a belső gorillánkkal
Pár éve írtam egy könyvet Did You Spot the Gorilla? (Feltűnt a gorilla?) címmel. Négy olyan technikát írtam le benne, amely segít abban, hogy rugalmasabban és a szokásostól eltérően tudjunk viselkedni. Alább a négy technika összefoglalása található, olyan gyakorlatok leírásával együtt, amelyek segítenek megvalósításukban.
Előfeszítés (priming). Készítsük (feszítsük) elő az elménket oly módon, hogy intenzíven foglalkozunk egy problémával, de azután kapcsoljuk ki
magunkat valami gyökeresen más tevékenységgel. A kikapcsolódás alatt elménket új és másféle élményekkel tápláljuk, mondjuk menjünk el egy múzeumba vagy képtárba, lapozzunk át egy roagazint vagy újságot, üljünk vonatra vagy kocsiba, és utazzunk el, esetleg bogarásszuk ötletszerűen az internetet. Egyszerűen merüljünk el valamilyen új ötletben, tapasztalatban, és hagyjuk, hogy az elménk kapcsolatokat találjon, és látszólag váratlan eseményeket idézzen elő.
97
59 MÁSODPERC
Nézőpont. A nézőpontváltás is segít újfajta megoldások kialakításában. Próbáljuk meg elképzelni, hogyan közelítené meg a problémát egy gyerek, egy félkegyelmű, egy barátunk, egy művész vagy egy könyvelő. Esetleg gondoljunk két analóg helyzetre, és alkalmazzuk az "olyan, mint" szabályt (pl. több embert megnyerni az üzletemnek olyan, mint amikor egy utcai művész próbál tömeget vonzani magához). Hogyan oldanák meg a problémát ezekben a helyzetekben, és az ötlet alkalmazható-e a mi problémánkra? Végül gondoljuk el, hogy az eddig kialakított megoldásoknak épp az ellenkezőjét csináljuk.
Játék. Amikor túl komolyak vagyunk, az elménk korlátok közé szorul. Adjunk új lendületet a kreativitásunknak egy kis szórakozással. Tartsunk negyedórás szünetet, nézzünk meg egy vicces filmet, ha legközelebb megbeszélésünk van, vagy telefonon tárgyalunk, szőjük bele mondatainkba a "csíz" vagy a "fánk" szavakat, esetleg digitálisan torzítsuk el egy kollégáok fényképét, minek folytán a kedves szaki mondjuk egy bagolyhoz válik hasonlatossá.
Érzékelés. Amikor a világ túlságosan ismerőssé válik, agyunk automata üzemmódra kapcsol, és a továbbiakban azt sem vesszük észre, ami kibőki a szemünket. A világ iránti kiváncsiság segítségével próbáljuk meg az agyunkat kézi vezérlésre átállítani. Minden héten tegyünk fól magunknak egy érdekes kérdést! Hogyan hidalja át az elefántok kommunikációja a több száz kilométeres távolságot? Miért nevetnek az emberek? Miért sárga a banán? Hogy kpeés az anugyk mteérgnei ezt a mtodaont, nhoa a szvnaaakk csak az eslő és ulstoó bűjtee van a mfellgeeő hlyeen? Szánjunk némi időt és energiát a kérdések megválaszolására, ha csak a gondolkodás kedvéért is.
Szólít a természet
1948-ban George deMestral szülőhazájában, Svájcban vidéken kirándult. Hazatérve arra lett figyelmes, hogy a ruháját megannyi apró bogáncs borítja. Nekilátott hát a bosszantó feladatnak, hogy egyesével eltávolítsa őket, ám közben elhatározta, arra is rájön, mitől tud a bogáncs úgy beleakaszkodni a ruhába. Az alaposabb vizsgálat fényt derített arra, hogy
98
4· KREATJVITÁS
a bogáncs felszínén apró kampók helyezkednek el, amelyekkel könnyen beleakadnak a ruha szövetébe. Ez a pofonegyszerű ötlet indította deMestralt arra, hogy eltűnődjék, vajon ugyanezen elv alkalmas-e felületek összekapcsolására is. Ebből az elképzelésből született meg a tépőzár.
DeMestral történetét gyakorta idézik a kreativitás egyik legfontosabb alapelvének bizonyítékaként: ez annak felismerése, hogy egy ötlet vagy technika egyik helyzetből átvihető egy másikba. Ez az alapelv értelemszerűen az átütő gondolatok számos példájában felbukkan. Így Frank Lloyd Wright esetében is, akit az imádkozó kéz formája ihletett templomtető tervezésére. Persze ugyanakkor számos más, hasonlóan fontos, rejtett tényező is működhetett.
Megannyi kutatás vizsgálta már a természetes környezetnek az emberi gondolkodásra és viselkedésre tett hatását. A vizsgálat szerint már a legkisebb rekettyés is meghökkentően sokat számít, ha az a tét, hogy a világ jobb hely legyen. A kórtermük ablakából fákra látó betegek lényegesen jobban gyógyulnak, azok a rabok pedig, 111 akiknek cellaablaka termőterületre vagy erdőre néz, kevesebb egészségügyi problémával küzdenek, mint társaik.112 Ez a hatás azonban nem korlátozódik a betegekre és a rabokra, hanem minden élőlényre érvényes. Más felmérések a zöld környezet és a bűnözés kapcsolatát vizsgálták. Ezek közül talán a legszellemesebb az volt, amelynek során a kutatók egy nagy chicagói bérházberuházást állítottak figyelmük középpontjába.113 A fejlesztés két szempontból különösen is érdekes volt. Először is, a bérházak egy része olyan helyen épült, amelyet viszonylag kiterjedt ligetes, fás terület övezett, míg más részeket olyan környezetben húztak fel, amelyre a betondzsungel elnevezés illik leginkább. A másik érdekes szempont, hogy a lakóknak véletlenszerűen jelölték ki a lakásokat, tehát a kétféle közegben a bűnözés mértékében mutatkozó különbségeket nem lehetett betudni bevételnek, háttérnek vagy más tényezőknek. A vizsgálat impozáns eredménnyel zárult. A zöldövezetben álló bérházak lakói körében 48 százalékkal alacsonyabb volt a tulajdon elleni, és 52 százalékkal alacsonyabb az erőszakos bűncselekmények aránya, mint ott, ahol csak a beton nőtt ki a földből. A kutatók úgy okoskodtak, hogy a növények látványa segíthetett az emberek jó hangulatának megőrzésében, és ezért nem követtek el annyi bűncselekményt
99
59 MÁSODPERC
Mindamellett, hogy a zöld növények látványa, úgy tűnik, csökkenti az antiszociális viselkedés veszélyét, még a kreativitást is elősegíti. Két japán pszichológus, Szeidzsi Sibata és Naoto Szuzuki egy kísérletsorozatban különféle kreatív feladatok elvégzésére kért embereket, gondosan ellenőrzött irodai környezetben. Az egyik vizsgálatban az irodák egy részében a résztvevők elé vagy mellé cserepes növényeket helyeztek el, míg a többi irodában nem volt semmiféle zöld. Egy másik vizsgálatban azt vetették össze a kutatók, milyen hatással jár, ha a növényt hasonló méretű újságtartóra cserélik. Újra meg újra az az eredmény született, hogy a cserepes növény növeli az emberi kreativitást. E kirnódolt vizsgálatok eredményével, úgy fest, összhangban állnak a valósabb környezetben végzett kutatások megfigyelései. Egy munkahelyi kreativitást vizsgáló, nyolc hónapos felmérés - melynek vezetője a texasi A&M Egyetem kutatója, Robert Ulrich volt - azt mutatta, hogy a z irodákban elhelyezett virágok és zöld növények hatására a férfi alkalmazottak 15 százalékkal több ötlettel álltak elő, a nők pedig rugalmasabb megoldásokat javasoltak Egy másik vizsgálat során a kutatók azt derítették ki, hogy ha a gyerekek zöld környezetben játszhatnak az udvaron, lényegesen kreatívabb elfoglaltságokat találnak maguknak, mint azok, akik kopárabb terepen vannak a szabadban. 114
Vajon mitől lehet egy talpalatnyi természet ilyen hatásos? Egyes elméleti szakemberek szerint a magyarázatért évezredekkel ez
előttre kell visszanyúlnunk Az evolúciós pszichológusok azon az alapon igyekeznek magyarázni a viselkedésünket, hogy a nemzedékek során át mi segítbette elő a gyarapodást és a túlélést. Szerintük az egészséges fák és növények látványa a nyugalom ősi érzetét váltja ki, mert azt a képzetet kelti, hogy a közelben bőségesen található ennivaló, ami csökkenti abbéli aggodalmunkat, hogy honnan szerezzük be a következő étkezéshez szükséges ennivalót. Az ilyen kellemes érzések pedig segítőkészebbé, kedvesebbé és kreatívabbá teszik az embert.
Tehát a kreatív energiák áramlásához legalábbis egy hosszú vidéki sétára vagy egy jól elhelyezett cserepes növényre lenne szükség? Andrew Elliot a Rochesteri Egyetemen egy nem mindennapi kutatást végzett munkatársaival, amelynek során a kreativitás és a környezetünkben szinte csak szubliminálisan jelen lévő színek kapcsolatát vizsgálta.115 A kutatók azt feltételezték, hogy mivel a piros színt általában a veszélyérzettel és a hibával társítjuk (gondoljunk csak a piros közlekedési lámpára vagy
100
4- KREATIVITÁS
a tanárok piros tollára), a zöldet pedig valami pozitívval, valami megnyugtatóval (gondoljunk a zöld közlekedési lámpára és a természetre), e színek puszta alkalmazása gátolhatja vagy elősegítheti a kreativitást. A résztvevők egy standard anagrammagyűjteményt kaptak, amelynek
minden oldalán ott szerepelt a sarokban a résztvevő kódja piros vagy zöld színnel. A résztvevőket arra kérték, hogy minden oldalon ellen
őrizzék, rendben van-e a szám, aztán megkérték őket, menjenek végig az anagrammákon. Noha a számokat mindenki csak pár másodpercen át nézte, akiknek a száma piros tintával volt az oldalakra jegyezve, csak harmadannyi anagrammát oldottak meg, mint akik zöld tintával írt kó
dokat láttak. Az eredmények tehát arra engednek következtetni, hogy ha a kreativitás a tét, jobb, ha a zöldet választjuk
101
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Kreatív gondolatok előmozdítása érdekében helyezzünk a szobánkba növényeket és virágokat, és ha lehet, gondoskodjunk róla, hogy az ablakunk fákra, fűre, ne pedig betonra és vasra nézzen. Ne próbáljunk csalni! A vízesés képe nem segíti elő az ötletességet, de még a HD képernyőn fi
gyelemmel kísért természetfilmek sem kapcsolják ki jobban az embert.116 Úgyhogy ha végképp nem tudunk egy kis természetet csempészni a környezetünkbe, menjünk ki a legközelebbi zöldbe! És ha a szabánkat dekoráljuk, ha szeretnénk, hogy kreatív és innovatív gondolkodásra ösztökéljen, kerüljük a pirosat, helyette használjunk zöldet.
Ugyanez érvényes akkor is, ha másokból szeretnénk előcsalni a kreatív erőket: helyezzünk elébe zöld színt (zöld mappát, zöld széket vagy egyszerűen öltözzünk zöldbe).
Székfoglaló
A csoportdinamika és a kreativitás felfogásának két iskolája létezik. Az egyik arra esküszik, hogy egy csoport tagjait nem szabad változtatni, mert összeszokott csapatban otthonosabban érzik magukat az emberek, ezért szívesebben állnak elő - a kreativitás védjegyének is tekinthető - különös és nagyszerű ötletekkel. A másik iskola ezzel szemben úgy véti, hogy a tagok folyamatos cserélődése révén idézhetők elő új gondolkodási minták.
Annak eldöntésére, hogy melyik álláspont jobb, a Kaliforniai Egyetem két kutatója, Charlan Nemeth és Margaret Orrniston végzett megvilágosító erejű vizsgálatokat.117 A kísérlet első részében arra kérték a résztvevők csoportjait, hogy valós problémákra - például a San Francisco-öböl turistaforgalmának föllendítésére - találjanak újszerű megoldásokat. Ezután a csoportok felének tagságát megtartották, míg a másik felében cserélték az embereket, folyton új csoportokat hozva létre. Akik együtt maradtak, barátságosabbnak és kreatívabbnak ítélték a csoportjukat, mint azok, akik körbejártak Ami azonban a kreativitást illeti, az eredmények ennek ellentmondtak, vagyis a megújuló csoportok a résztvevőkből lényegesen több ötletet hívtak elő, és ezek az ötletek később kreatívabbaknak is bizonyultak.
102
4· KREATIVITÁS
Más kísérletek szerint akár egyetlen új személy megjelenése is nagy különbséget jelenthet. Egy Hoon-seok Choi és Leigh Thompson által vezetett vizsgálatban háromfős csoportokat arra kértek, hogy a papírdoboz alkalmazásának annyi módját eszeljék ki, amennyit csak tudnak.118 Ezután a kísérlet vezetői a csoportok felében állandónak hagyták a résztvevőket, a másik felükben pedig egy személyt változtattak. Újra megkérték a csoportokat a papírdobozos feladat elvégzésére, és azok a csoportok, ahol egy embert kicseréltek, ezúttal is lényegesen kreatívabb megoldásokat öt! öttek ki. További elemzések azt mutatták, hogy az újonnan érkezett személy hozzájárult a két eredeti csoporttag kreativitásának növekedéséhez.
Ha tehát egy csoport kreativitása a tét, az üzenet világos: játsszunk székfoglalót! Ha még oly jól dolgozott is korábban egy csoport, azzal maximálhatjuk a lehetséges új és érdekes gondolatok számát, ha minél gyakrabban változtatjuk a csoportok összetételét.
A kis dolgok hatalma
Vajon apró kulcsok lehetnek-e meglepően nagy hatással az emberi gon
dolkodásra? A holland Nijmegeni Egyetem két kutatója, Ap Dijksterhuis és Ad van Knippenberg egyik vizsgálatában a résztvevők pár mondatos
leírást kaptak egy tipikus futballhuligánról és egy tipikus professzorról.119
A kutatók azt a meghökkentő fölfedezést tették, hogy amikor a leírás elolvasása után a résztvevőknek általános ismereteket igénylő kérdésekre kellett válaszolniuk, azok, akik a huligánról olvastak, 46, míg azok, akik
a professzorról, 60 százalékban adtak helyes választ. Más vizsgálatok azt mutatták ki, hogy sok más helyzetben is megjelenik az előfeszítés hatá
sa. Ha olyan számítógép elé ültetünk embereket, amely képernyőjének háttere dollárjelekkel mintázott, önzőbben és barátságtalanabbul fognak viselkedni, kevesebb pénzt adnak jótékony célokra, és távolabb ülnek
másoktól. 120 Ha az interjúkészítők jegeskávét isznak, tudat alatt ridegebb
nek és barátságtalanabbnak találják az interjúra behívott személyt.1�1 Ha épp csak érezhető a levegőben valamilyen tisztítószer szaga, az emberek
alaposabban rendbe szedik környezetüket.1n Ha egy tárgyalás során egy
103
59 MÁSODPERC
pénztárca kerül az asztalra, a tárgyaló felek versengőbbé válnak.123 Minden jel szerint egy kicsi dolog is nagyon sokat számíthat.
Az előfeszítés is növelheti a kreativitást. A Brémai Nemzetközi Egyetem pszichológusa, J ens Förster vezette azt a kutatást, amelyben a résztvevöket arra kérték, írjanak le pár mondatot arról, hogyan viselkedik és hogy néz ki egy tipikus punk, illetve milyen az életstílusa (a kutatók magyarázata szerint azért választották épp a punkokat, mert ök "anarchisták és radikálisak''). Más résztvevők feladata ugyanakkor egy tipikus mérnök leírása volt ("konzervatív és logikus
").124 Ezután minden részt
vevő standard kreativitástesztet töltött ki. Az eredmények alapján azok, akik a punkok leírásával töltöttek pár percet, lényegesen kreatívabbnak bizonyultak, mint akik a tipikus mérnökön agyaltak. Anélkül, hogy ez tudatosult volna bennük, az emberek kreativitásra való képessége jelentős mértékben megváltozott pár egyszerű és gyors gondolat hatására. Érdekes módon ez a hatás csak olyan általános sztereotípiák esetében működik, mint a punkok vagy a mérnökök. Ha arra kérünk valakit, hogy pár percig foglalkozzon olyan híres alakokkal, mint Leonardo da Vinci, kreativitásuk forrása abban a pillanatban inkább elapad, mint nem. 125
úgy tűnik, ha túl magasra kerűl a léc, az emberek hajlarnosak tudat alatt a zseniéhez hasonlítani a maguk szerény tehetségét, amitől elbátortalanodnak, és nem is próbálkoznak.
2005-ben Förster a kreativitás előfeszítésének egy újfajta kísérletét vezette be, amely az azonnali változásra nézve hozott új eredményeket. Abból indult ki, hogy egy modern műalkotás látványa, amelyet arra terveztek, hogy a hagyományok felrúgásának érzetét keltse, önmagában is kreativitásra készteti a szemlélöjét. Förster úgy tesztelte az ötletet, hogy kísérlete résztvevőit standard kreativitási feladatok elvégzésére kérte ("találja ki egy tégla felhasználásának minél több módját
"). A feladat
végrehajtása közben a résztvevők két, spedálisan tervezett műalkotás valamelyikének képe előtt foglaltak helyet. A két kép nagyjából egyruéteres volt, és csaknem azonos mintázatú: halványzöld háttér előtt tizenkét nagy kereszt volt látható rajtuk. Az egyik képen mindegyik kereszt sötétzöld, míg a másikon tizenegy sötétzöld, a tizenkettedik sárga. A kutatók úgy okoskodtak, hogy a résztvevők tudattalanja úgy érzékeli a sárga keresztet, mint amely elüt konzervatívabb és hagyományosabb zöld társaitól, és ez radikálisabb és kreatívabb gondolkodásra sarkall. Az
104
4· KREATIVITÁS
eredmény lélegzetelállító volt. Jóllehet a résztvevők tudatosan észre sem
vették a képeket, akik a "kreatív" alkotás előtt ültek, a tégla lényegesen több alkalmazását találták_ki. Egy szakértő csapat szerint ötleteik sokkal
kreatívabbak is voltak. Az üzenet világos - ha rövid idő alatt kreatívabb gondolkodásra akarunk serkenteni egy csoportot, használjuk ki a vizuális előfeszítés hatalmát.
Más kisérletek viszont arról árulkodnak, hogy a kreativitás nem pusztán abból áll, hogy egy különös modern műalkotás képe előtt ülünk. Szoros kapcsolatban áll egymással a szorongás és a kreativitás. Ha valaki
aggodalmaskodik, erősen koncentrál az előtte álló feladatra, és kockázatkerülő lesz, a jól bevált szokásokra és eljárásokra támaszkodik, így
kevésbé kreatívan szemléH a világot. Ezzel szemben, aki egy helyzetben ellazult, jobb eséllyel fedez föl új, és nem bejáratott gondolkodásmódokat
és viselkedésformákat, szélesebb a horizontja, inkább vállal kockázatot,
továbbá kreatívabban gondolkodik és cselekszik. E kapcsolat ismeretében lehetségesnek kell lennie annak, hogy az em
berek kreativitását a feszültség oldásával növeljük. Együttműködő önkén
tesek bevonásával kutatók számos szorongásoldó eljárással kísérleteztek,
köztük hosszas relaxációs gyakorlattal, szórakoztató film megtekintésévet és Vivaldi Négy évszakának meghallgatásával. Az eredmények azt iga
zolták, hogy az embernek kreatívabb és érdekesebb ötletei támadnak, ha otthonosan érzi magát egy közegben, jóllehet a hatás elérése érdekében bevetett technikák többnyire időigényesek Mivel az idő mindig fontos
tényező, két pszichológus, Ronaid Friedman és J ens Förster gyors és szakatlan eljárást dolgozott a relaxált állapot elérése érdekében. A fölfedezés
jól megérdemelt mellékhatásaként eljárásuk a kreativitást is növeli.126 Ha tetszik nekünk egy tárgy, többnyire magunk felé húzzuk. Ha vi
szont nem tetszik, inkább eltoljuk. Ezt az egyszerű húzó-toló mozdulatot születésünktől fogva gyakoroljuk, méghozzá föltehetően napi szin
ten. Ezért aztán agyunkba erősen belevésődött asszociációként a húzó
mozdulathoz pozitív, a toló mozdulathoz lényegesen negatívabb érzések
társulnak. Friedman és Förster arra volt kiváncsi, hogy ha emberek ezeket a mozdulatokat végzik, az önmagában elegendő-e a hozzájuk társuló érzések kiváltására, és ekként befolyásolja-e a kreatív gondolkodást.
A kutatók arra kérték az önkénteseket, hogy egy asztal körül ülve standard kreativitásteszteket oldjanak meg, vagyis például egy tárgy mi-
105
59 MÁSODPERC
nél több lehetséges használatát sorolják föl, vagy oldjanak meg bizonyos, laterális gondolkodást igénylő rejtvényeket. Az önkéntesek felét arra kérték, hogy a feladat megoldása közben az asztalt, jobb kezüket alá helyezve húzzák enyhén maguk felé, ezzel azt a finom jelzést adva agyuknak, hogy tetszik nekik a közeg. Az önkéntesek másik felét arra kérték, hogy az asztalt, jobb kezüket a tetejére helyezve nyomják lefele, azt a tudattalan benyomást keltve ezzel agyukban, hogy fenyegetve érzik magukat. A húzás és tolás elég enyhe volt ahhoz, hogy az asztal ne mozduljon el, és hogy az önkéntesek ne is sejtsék, hogy a mozdulat befolyásolhatja a kreativitásukat. Míg egyik kézzel az asztalt nyomták vagy húzták az önkéntesek, a másikkal a feladatot oldották meg. Friedman és Förster arra jutott, hogy a mindennapi tárgyakra vonatkozó kreatív ötletek, illetve a fontos "aha" pillanatok előidézése tekintetében azok, akik húzták az asztalt, lényegesen jobban teljesítettek, mint azok, akik tolták.
Íme, egy egyszerű, különös, de hatékony technika. És ez nem is az egyetlen kutatás, amely azt tárta fel, milyen különös hatással lehet a testünk agyunk kreativitására. Egy másik kísérlet során- melyet Ron Friedman és Andrew Elliot vezetett a Rochesteri Egyetemen - arra kérték a kisérleti alanyokat, hogy nehéz anagrammákat oldjanak meg, vagy öszszefont karral, vagy kezüket a combjukon pihentetve.127 Ahogy a húzás és a tolás mozdulata tudat alatt ahhoz kapcsolódik, hogy valamit kedvelünk vagy sem, úgy az összefont kar a makacssághoz és a kitartáshoz. Vajon ez az egyszerű mozdulat rábírja-e a résztvevőket, hogy tovább próbálkozzanak az anagrammák megoldásával? Igen. A feladatot összefont karral végző önkéntesek csaknem kétszer annyi ideig küzdöttek, mint azok, akiknek a karja a combján pihent. Ami ennél is fontosabb, hogy ezért aztán lényegesen több anagrammát oldottak meg.
Más vizsgálatok tudományosan igazolták a talán legnépszerűbb cselekvésformát - hogy munka közben érdemes lefeküdni. Darren Lipnicki és Don Byrne vezette azt a kísérletet, az Ausztrál Nemzeti Egyetemen, amelynek keretében a résztvevőket ötbetűs anagrammák megoldására kérték - és ezt vagy állva, vagy egy ma tracon fekve hajtották végre. m Az anagrammák változatosak voltak, akadt köztük viszonylag egyszerű, de nehezebb is. Érdekes módon a horizontális helyzetű résztvevők 10 százalékkal gyorsabban oldották meg a rejtvényeket, így végső soron jobb eredményt értek el az adott idő alatt. Vajon mi okozhatta a különbséget?
106
4· KREATIVITÁS
Lipnicki és Byrne szerint a válasznak köze lehet az agy locus coeru
leusnak nevezett területéhez (a latin elnevezés "kék foltot" jelent). Amikor aktiválódik, már egészen szerény szám ú gondolat noradrenalin nevű hormont termel, amely növeli a pulzusszámot, serkenti a véráramlást a szervezetben, és energiát szabadít fel. Amikor állunk, a gravitáció elvonja a vért a felsőtestünkből, aminek következtében növekszik a locus coe
ruleus aktivitása, míg fekvő testhelyzetben csökken. Egyes kutatók úgy vélik, a noradrenalin gátolja az agynak bizonyos fajta gondolkodásra, így a kreativitásra való képességét, valamint az anagrammák megoldásához szükséges rugalmasságát is. Úgy tűnik, a fölegyenesedett tartás drámai módon befolyásolja a testünkben száguldozó kémiai anyagokat, és agyunkat egészen más típusú működésre készteti, például abban a tekintetben is, hogy képesek vagyunk-e áttörni az adott kereteken.
107
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Előfeszítés. Úgy készíthetjük elő agyunkat a kreatív gondolkodásra, ha pár percet eltöltünk a tipikus zenész vagy müvész elképzelésével. Vegyük sorra a viselkedését, az életstílusát és a külsejét. Esetleg kövessük Förstert, és kihasználva a minták és a kreativitás kapcsolatát, az alábbi ábrák valamelyikét hívjuk segítségül eredeti gondolatok ébresztéséhez. Akár modern müalkotássá is változtathatjuk őket, és tárgyalók, tanácstermek falát díszíthetjük velük. Vagy képernyő hátterének is megtehetjük, esetleg finom mintaként alkalmazhatjuk olyan papírtömbökön, amelyekre ötleteket szokás följegyezni. Bármelyik megoldást választjuk is, ennél könnyebben és egyszerűbben nem idézhetünk elő kreativitást.
ttt
tlt
ttt
e ee ee e ee
Csapatmunka. Ha legközelebb kreatívak akarunk lenni egy megbeszélésen, enyhén előredőlve húzzuk magunk felé az asztalt. Amikor élesedik a helyzet, fonjuk össze a karunkat, hogy kitartóbban tudjunk szembeszállni a bukással, és ha ez sem segít, feküdjünk le. Ha pedig bárki lustasággal vádolna bennünket, csöndesen magyarázzuk el a munkaadónak, hogy épp a locus coeruleusunkat vetjük be a merev gondolkodás ellen.
108
5- VONZERŐ
5. Vonzerő
Miért ne játsszuk azt, hogy nehéz bennünket megközelíteni, miként lesz része a kifinomult csábításnak egy egyszerű érintés,
a hullámvasút és a műfenyő
Képzeljük el, hogy kapunk egy üvegben tíz kekszet azzal, hogy vegyünk
ki egyet, és értékeljük a minőségét és az ízét. Most képzeljük el ugyanezt
a feladatot, csak úgy, hogy az üvegben csupán két keksz található. Joggal gondolhatjuk, hogy a kekszek száma nem befolyásolja az értékelésünket. Joggal gondolhatjuk ugyan, de tévedünk. A hilói Hawaii Egyetem pszi
chológusa, Stephen Worchel vizsgálata szerint a csaknem üres üvegből
kínált keksz lényegesen jobban ízlett a résztvevőknek, mint ugyanaz a
keksz, amikor a teli üvegből kínálták.129 De vajon miért? Hogy mennyire vágyunk valamire, és mennyire tart
juk értékesnek, az attól is függ, milyen könnyű megszerezni. A teli üveg
azt a képzetet kelti, hogy a tartalma bőséggel rendelkezésre áll. Ezzel szemben a csaknem üres üveg azt sugallja, hogy a keksz ritkaság, ezért kívánatosabb. Worchel kísérletében ez az egyszerű gondolat befolyásolta
a résztvevőket annak megítélésében, milyen könnyen szerezhető meg a keksz, és mennyire ízlik nekik.
Pontosan ugyanez a magyarázat arra is, hogy gyűjtők miért hajlandók
milliókat költeni egy-egy limitált kíadású bármire, hogy miért vonzó a tiltott könyv vagy film, és a kereskedők miért hangsúlyozzák, hogy valamiből már csak korlátozott mennyiség van raktáron. Vajon ugyanez
érvényes-e a randevúzásra? Amikor vonzónak akarunk feltűnni a lehetséges partner szemében, érdemes-e aktívan tenni azért, hogy a vágyott randi létrejöjjön, vagy inkább arra kell törekednünk, hogy minél nehezebben legyünk elérhetők?
109
59 MÁSODPERC
Ez a kérdés a világ legnagyobb elméit is foglalkoztatja. Szókratész, a klasszikus görög filozófus, tanácsot adván egy Theodota nevű prostituáltnak, határozottan a "rúgj bele és hagyd könyörögni" elméletet képviselte, és ezt ajánlotta:
Akkor vagy a legkedvesebb, ha csak a vágyakozónak nyújtasz az ajándékaidból. Mert jól tudod, hogy a legfinomabb étel sem esik jól, ha előbb esszük meg, minthogy az étvágyunk megjött volna, sőt a jóllakottat egyenesen csömör fogja el tőle, de ha valaki korgó gyomorral lát neki az ételnek, akkor is élvezni fogja, ha kevésbé jóízű.·
Pár száz évvel később a nagy római költő, Ovidius is egyetértett vele:
Balga te, ha néked nem kell a menyecske, vigyázz rá s őrizd nekem, jobb szeretem magam úgy.
Nem tetszik, mi szabad; s mi tilos, vágyunk azután tör. ( ... ) Csenjen üres tengerpartról homokot, ki a balga
nőjét egyszer akár tudja szeretni ..
A randevúzást tárgyaló számos kortárs könyv visszhangozza Szókratész és Ovidius bölcs szavait. Újra meg újra azt javasolják az embereknek, hogy viselkedjenek ridegen potenciális szerelmükkel, és futtassák meg őket. De vajon tényleg bejön, ha azt játsszuk, hogy nehezen vagyunk megközelíthetőek?
A Hawaii Egyetem kutatója, Elaine Hartfield munkatársaival egy sor érdekes és olykor igencsak különös vizsgálatot végzett. 130 Az első kísérlet résztvevőinek tinédzser párok képét és életrajzát mutatták meg, és arra kérték őket, értékeljék, mennyire tartják vonzónak a pár tagjait. Az életrajzokat gondosan úgy alakították, hogy a tinédzserek egy részéről az derült ki, pár randi után szeretett bele a párjába ("könnyen megszerezhető"), míg másokról az, hogy ez több időt vett igénybe ("nehezen megszerezhető"). A kutatók várakozásaival ellentétben a hallgatók jóval többre értékelték azokat, akik röviddel partnerük megismerése után kinyilvánították nem múló szerelmüket, amiből a vizsgálatot végzők azt a
• Xenophón filozófiai és egyéb írásai, Budapest, Osiris, 2003, 199. p. (fordította Németh György).
"Publius Ovidius Naso: Szerelmek. Második könyv, 19. Túl könnyű szerelem. Budapest, Tertius Kiadó, 1998, 62., 63. p. (fordította Karinthy Gábor).
110
5. VONZERŐ
következtetést vonták le, hogy a szerelmest az egész világ szereti. A ren
díthetetlen kutatók ezután egy másik, immár valóságközelibb vizsgálatot végeztek.
Ezúttal egy kutatócsoport egy társkereső ügynökségnél regisztrált
nőket hívott segítségül. Azt kérték tőlük, hogy amikor egy férfi fölhívja őket, kétféle válasz közül az egyiket alkalmazzák Az esetek felében a
meghívásokra azonnal válaszoltak ("könnyen megszerezhető"), míg az
esetek másik felében 3 másodpercet vártak, mielőtt igent mondtak ("ne
hezen megszerezhető"). A hívás után a férfiaknak azt mondták, hogy ők egy kisérlet résztvevői ("a nő csak szerepet játszott
"), majd ezután meg
kérték, hogy értékeljék őt. A kutatócsoport azt találta, hogy a "nehezítés"
nem befolyásolta az értékeléseket Ezután arra lettek kíváncsiak, hogy a
három másodperces hezitálás vajon félreérthető-e, és ezért úgy döntöt
tek, világosabbá teszik a helyzetet. Egy új abb vizsgálat során a társközve
títőhöz bejelentkezett nők vagy azonnal elfogadták a randevúmeghívást ("könnyen megszerezhető"), vagy várakoztak, elmondták, hogy számos
ajánlatot kaptak, és vonakodva inkább csak egy kávémeghívást fogadtak el ("nehezen megszerezhető"). Az eredmény ezúttal igazán árulkodó volt. .. ugyanis semmi hatás nem volt kimutatható.
Az elkeseredett kutatók ekkor azt tették, amit annyian, ha a randizás
kőkemény világában nehezen mennek a dolgaik - prostituáltakhoz for
dultak. Egy figyelemre méltó, ám kevéssé ismert szociálpszichológiai kisérlet
során kutatók arra vettek rá prostituáltakat, hogy két típusú beszélgetés
közül hol az egyiket, hol a másikat folytassák klienseikkeL Az egyik vál
tozatban mielőtt az üzletre tértek volna, míg italt töltöttek, egy szót sem szóltak ("könnyen megszerezhető
"), míg a másik változatban könnye
dén azt mesélték, hogy hamarosan elkezdik főiskolai tanulmányaikat, és
csak azokkal a kliensekkel foglalkoznak, akik a legrokonszenvesebbek a
számukra ("nehezen megszerezhető"). A kutatók ezután figyelemmel ki
sérték, hogy a kliens a következő egy hónapban hányszor lépett kapcso
latba a prostituálttal, és ezúttal se találtak semmiféle kapcsolatot a "nehéz megszerezhetőség
" és visszatérések aránya között.
Hattleld és csapata arra akart rájönni, hogy ez a mítosz miért tartja
magát ilyen masszívan, és ezért férfiakat kérdeztek arról, vajon olyas
valakivel randiznának-e szívesebben, aki odavan egy kapcsolatért, vagy
lll
59 MÁSODPERC
olyasvalakivel, aki megugráltatja őket. A férfiak többsége azt válaszolta, hogy mindkét változatnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. A megkérdezettek szerint a "könnyű" nőkkel vidám és ellazult az együttlét, de nyilvánosság előtt zavarba ej tőek lehetnek. Ezzel szemben a nehezebben megkapható nők jót tesznek az egónak, de sokszor barátságtalan ok, hidegek, és hajlamosak megalázni a párjukat a barátok előtt. Az interjúk eredményeképpen a kutatók úgy gondolták, az a legjobb stratégia, ha azt a benyomást keltjük abban, akivel randevúzni fogunk, hogy általában nehezen vagyunk megszerezhetőek (vagyis ritkaságszámba megyünk és érdemes bennünket választani partnerként), ugyanakkor nagyon lelkesedünk a másik félért. Az elképzelést nagyjából hasonló eljárásokkal tették próbára (bár ezúttal prostituáltak bevonása nélkül), és meggyőző bizonyítékokat kaptak.
Ahhoz azonban, hogy a másik fél számára vonzóak legyünk, nem elég a mágikus "válogatós vagyok, és téged választottalak" benyomást kelteni. A párkapcsolatok pszichológiáját kutatók szerint szám os más, hasonlóan gyorsan ható és eredményes módon válthatjuk ki másokból a kölcsönös érzelmeket. Nem kell hozzá más, csak egy könnyed érintés, egy délután egy kalandparkban, és magabiztos érdeklődés afelől, hogy kinek mi a kedvenc pizzafeltéte.
Az érintés hatalma
Nicolas Guéguen francia pszichológus egész pályafutását a mindennapi élet kevésbé mindennapi jellemzőinek kutatására tette föl, és talán nem is lehetne más olyan nem mindennapi, mint a mellet középpontj ába állító, úttörő kutatása. A pszichológusokat mindig is lenyűgözte a női mellnek a férfi agyra gyakorolt hatása, és számos olyan vizsgálatot végeztek, amely tudományosan igazolta, hogy a férfiak a nagy mellű nőkhöz vonzódnak. Ennek a kutatásnak - noha érdekes és meglepő (ha nem is mindenestül) - van egy hátulütője. Jobbára a laboratórium mesterséges közegében végezték, és általában különböző kebelméretű nőket mutattak férfi résztvevőknek, akiket arra kértek, válasszák ki a számukra legvonzóbbat. Így aztán valahányszor ilyen kutatásokról egy-egy konferencián beszámoltak, a többi tudós mindig ugyanazt a kérdést tette föl:
112
5· VONZERŐ
"Szép, szép, de vajon a férfiaknak a nagy mellű nők iránti vonzalma a való életben is létezik?"
Lássuk Nicolas Guéguent. Guéguen két olyan vizsgálatot folytatott, amely a mellméret és a fér
fiak viselkedésének kapcsolatát valósághűbb közegben tanulmányozta. Ezek egyike - melyet azután A női mellméret és a férfiak udvarláskez
deményezése című dolgozatában adott közre-úgy zajlott, hogy egy fiatal nő, akinek a látható mellméretét módszeresen változtatták, beült egy bárba, és azt figyelték meg, hány férfi szólítja meg.131 A nőt a kisérleti jelentés szerint azért választották, mert A kosarú melltartót hordott, és a férfi hallgatók átlagosan vonzó külsejűnek találták. Az volt a feladata, hogy nagyjából egy órán át üljön egy éjszakai szórakozóhelyen, és
vágyakozó tekintettel nézze a táncparkettet. Eközben az álruhás kutató
gondosan számlálta, hány férfi hívta őt táncba. A tizenkét hetes kísérlet alatt a kutatók latexbetét segítségével változtatták a nő kebelnagyságát B és C méret között. A hatás épp annyira elementáris volt, mint amennyire kiszámítható. A latexbetét nélküli változatában egy este tizenhárom férfi ment oda a nőhöz. Amikor a kebelmérete B-re változott, ez a szám tizenkilenere nőtt, ám amikor C méretre váltott, a nőt megszólító férfiak
száma negyvennégyre ugrott. Persze erre könnyű rávágni, hogy a kutatók cinkelt lapokkal játszot
tak. Elvégre egy bárba leginkább azért mennek a férfiak, hogy nőkkel találkozzanak, és van idejük több embert is megnézni, mielőtt valakihez odamennek. De mi történik akkor, ha ezeket a tényezőket eltávolítjuk? Ha szexuálisan kevésbé inspiráló a közeg, és a férfiaknak csupán pár másodpercük van arra, hogy elszánják magukat? Hogy ezt kiderítse,
Guéguen egy másik kísérletet is elvégzett: Kebelméret és stoppolás: terep
tanulmány.132 Ezúttal a változtatható mellméretű nőt arra kérték, hogy
egy forgalmas út mentén stoppoljon. Közben az út túloldalán két kutató ült egy kocsiban, és számolta, hány férfi és nő hajt el, és közülük hányan állnak meg, hogy felajánlják a nőnek, hogy elviszik. 100 kocsi után a kisérleti stoppos fölvett vagy levett egy réteg latexet, megváltoztatva ezzel a kebelméretét. A 426 női sofőr esetében a keblek méretének semmiféle hatása nem volt arra, hogy megállnak-e: függetlenül attól, hogy a stoppos éppen A, B vagy C jelű melltartót viselt, az elhaladók nagyjából 9 százaléka fékezett le. Ezzel szemben a 77 4 férfi sofőr esete látványosan más
113
59 MÁSODPERC
mintát adott ki. A latexbetét nélküli változatban 15 százalék állt meg a
stopposnak, B méret esetén 18 százalék, míg a C méret látványára 24 szá
zalék A kutatók mindebből arra következtettek, hogy a férfiagy számára
a mellméret kevésbé buja közegben is feltűnik.
Guéguen egy másik kutatásában az érintés erejét vizsgálta.133 Számos
tanulmány kimutatta, hogy a felkar egy-két másodperces megérintése
meglepően nagy hatással van a megérintett fél segítségnyújtási készségé
re. Egy kísérlet során amerikai kutatók az utcán odamentek a járókelők
höz, és egy tízcentest kértek tőlük. Ha eközben könnyedén megérintették
a járókelők felkarj át, 20 százalékkel nőtt a valószínűsége annak, hogy meg
is kapják a kétcentest Hasonló vizsgálatok azt is igazolták, hogy ugyanez
a fmom érintés jelentősen növeli a valószínűségét egy petíció aláírásá
nak, annak, hogy a pincér borravalót kapjon, hogy valaki kipróbáljon
egy terméket egy szupermarketben (amelyet azután nagyobb eséllyel vásárol meg), többet igyon a bárban vagy bekapcsolódjék valamely jóté
konysági munkába. De vajon a sikeres udvarlás esélyét is megnöveli?
Ezt kiderítendő Guéguen egy húszéves fiatalembert kért meg arra,
hogy három héten keresztül egy éjszakai szórakozóhelyen szólítson meg
nőket, összesen 120-at. Az eseményeket gondosan kontrollálták, hogy a
körülmények mind a 120 nő esetében ugyanolyanok legyenek. Minden megszólítás lassú szám alatt történt, a fiatalember odament a kiszemelt
nőhöz, és ezt mondta: "Szia, Antoine vagyok. Jössz táncolni?" Az esetek
felében könnyedén megérintette a nő karját. Ha a nő elutasította, akkor
ezt válaszolta: "Kár. Esetleg később?" Ezután továbbállt, és egy másik
nőnél próbált szerencsét. Amennyiben a nő kötélnek állt, a fiatalember
bevallotta neki, hogy épp egy kísérletet folytat, és átadta neki a vizsgálat
részletes leírását. Még mondja valaki, hogy kiveszett a romantika!
Guéguen egy másik kísérletében három férfit vetett be, akik az ut
cán mentek oda nőkhöz, és igyekeztek megszerezni a telefonszámukat.13"
Persze mindhárom férfinak vonzónak kellett lennie, mivel a vizsgálat le
írása szerint "az előzetes felmérésekből az derült ki, hogy egy fiatal nőtől
nehéz megszerezni a telefonszámát az utcán" (ez most komolyan a tudo
mányos kísérlet része?). A három férfi összesen 240 nőt szólított le az
zal, hogy nagyon csinosnak találják, és javasolták, igyanak meg egy italt
valamikor a nap folyamán, majd elkérték a telefonszám ukat. Akárcsak az
előző kísérletben, a nők felét ezúttal is megérintették a karjukon, miköz-
114
5- VONZERŐ
ben beszéltek velük. Az utasítás szerint ezt követően a férfiak 10 másodpercet vártak, és mosolyogva nézték a megszólított nőt. Aki elutasította a
kérést, azt szó nélkül elengedték Aki elfogadta, annak a kutató sebtiben
elmagyarázta, hogy egy kísérlet résztvevője volt, átadott neki egy leírást, és így búcsúzott tőle: "Köszönöm, hogy részt vett a kísérletben, sajnál om,
hogy az idejét raboltam. Remélem, még találkozunk. Viszlát:'
A két kísérlet eredménye igen meggyőző. A szórakozóhelyen a nők
43 százaléka ment volna táncolni, ha nem érintették meg a karjukat, de
már a legfinomabb érintés esetében is 65 százalékuk. Az utcán a kutatók érintés bevetése nélkül a nők 10 százalékától szerezték meg a telefon
számot, ha viszont érintés is volt, csaknem 20 százalékuktóL Vagyis egy könnyed érintés mindkét esetben drámaian növelte a siker esélyét.
Vajon miért van az érintésnek ekkora hatása a flörtölés során? Szá
mos pszichológus úgy véli, a válasznak a szexhez és a státushoz lehet
köze. Megannyi kutatás igazolja, hogy a nők többre értékelik a magasabb státusú férfiakat, mint az alacsonyabban állókat. Evolúciós szempontból ugyanis a magasabb státusú férfiak minősülnek ideális társnak, mivel ők
szűkösebb időkben is képesek gondoskodni a párjukról és az utódokról. De ugyan hogy döntenek a nők egy idegen státusáról pár percnyi isme
retség után?
A válasznak része az érintés. Számos bizonyíték létezik arra, hogy az érintést a magas státus jelének tekintik.135 Ha például egy képen egy em
ber megérint egy másikat, a kép szemlélői következetesen az érintő sze
mélyt ítélik a megérintettnél lényegesen magasabb státusúnak. Különösen igaz ez abban a rendkívüli jelentőségű helyzetben, amikor férfi érint
meg nőt. A nők többsége tudatosan nem is érzékeli az érintést, tudat alatt
azonban ettől többre értékelik lehetséges gavallérjukat A nők gyakran vádolják felszínességgel a férfiakat, akiket könnyen
befolyásol egy méretes kebelpár. Guéguen kalandja a stoppos Jánnyal és
a latexbetéttel kétségkívül alátámasztja ezt a vélekedést. A nők elcsábítá
sának lélektanára irányuló további kutatómunkája azonban azt mutatja, hogy a nők romantikus döntéseire is hatással vannak fizikai tényezők,
feltéve, hogy azok a magas státus jelei. E kísérletek valódi üzenete talán
az, hogy lelkünk mélyén csöppet mindannyian sekélyesebbek vagyunk annál, mint amit szívesen bevallanánk
115
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Ha azt akarjuk, hogy valaki segítsen nekünk, próbálkozzunk egy könynyed érintéssel a felkarj án. Ugyanez a gesztus annak valószínűségét is növeli, hogy egy nő vonzónak talál egy férfit, feltéve, hogy az érintés rövid, a felkarra korlátozódik, és a bókkal vagy a kéréssel egyidejűleg történik. Érdemes azonban óvatosnak lenni, mert könnyen visszássá válhat ez a mozdulat. Az érintés erős szociális jel, és pár centin múlhat, hogy a megérintett személy ezután leül velünk egy kávéra vagy inkább rendőrt hív.
Mérjük fel, hogyan szeretünk
Több mint harminc év pszichológiai kutatása feltárta, hogy az emberek többsége lényegében néhány, egymástól nagyon eltérő módon viselkedik romantikus kapcsolataiban. Ez a stílus az egyén élete során nem változik, és alapvetően meghatározza a kapcsolatait. Az alábbi kérdőív rávilágít, hogy a három legjellemzőbb szerelmi stílus közül melyikhez tartozunk. 136
Szánjunk pár percet az alábbi a következő kilenc kijelentésre, olvassuk el őket, és értékeljük, mennyire jellemző ránk. Egyes kijelentések adott kapcsolatra, mások általános vélekedésre irányulnak. Amikor csak lehetséges, úgy válaszoljunk, hogy közben jelenlegi partnerünket tartjuk észben, vagy ha ilyen épp nincs, a legutóbbit. Akinek még nem volt párkapcsolata, az annak megfelelően válaszoljon, hogy mit gondol, hogyan gondolkodna vagy viselkedne. Ne sokat töprengjünk egy-egy válaszon, és igyekezzünk minél őszintébbek lenni.
�rtékelés l = egyáltalán nem értek egyet 5 = teljesen egyetértek
l. Találkozásunk pillanatában azonnal kötőrltem 2 3 4 5
a partneremhez.
2. Egy bizonyos típust tartok vonzónak, 2 3 4 5
és kapcsolataimban a partnerern megfelel ennek a képnek.
3. Partneremmel úgy érezzük, egymásnak 2 3 4 5
lettünk teremtve.
116
5· VONZERŐ
--
4. Az olyan szerelmi viszonyt értékelem igazán, l 2 3 4 5
amely mély barátságból alakul ki.
5. Nem tudom biztosan, mikor esem szerelembe; l 2 3 4 5
általában hosszabb időt vesz igénybe.
6. A szerelern egyáltalán nem rejtélyes érzés, l 2 3 4 5
inkább a szeretet és a barátság szélsőséges formája.
7. A partnerern nem örülne, ha bizonyos l 2 3 4 5
dolgaimról tudomást szerezne.
8. Nincs ellenemre, hogy egyidejűleg több l 2 3 4 5
partnerern is legyen.
9. Többnyire könnyen helyrerázódom egy l 2 3 4 5
félresikerült szerelern után.
Pontozás: A fenti kérdőív a három legjellemzőbb szerelmi stílust méri. Azon az elképzelésen alapul, amelyet Platón alakított ki, és ma pszichológusok magukért beszélő nevekkel utalnak rájuk, úgy is mint Eros (görögül "szerelem"), Ludus ("játékosság") és Storge ("törődés"). Az egyes stílusok eredményeit a következő állítások pontszámainak összeadásával kapjuk meg:
1., 2. és 3. állítás = Eros
4., 5. és 6. állítás = Storge
7., 8. és 9. állítás= Ludus
Az a meghatározó szerelmi stílusunk, amelyiknél a legmagasabb pontszámot értük eL
Eros. Az ilyen szerelmesek gondolatait erősen lekötik partnerének azok a testi és lelki jellemzői, amelyek után vágyakozik. Ha ilyen típusú emberek találkoznak, abból sokszor első látásra szerelern lesz, és ha minden jól megy, intenzív érzelmi kapcsolatba kerülnek. Az ilyen viszonyok általában pár évig tartanak, de gyakran ingataggá válnak, ahogy a felek az idő múltával változnak, és már nem felelnek meg párjuk szigorú elvárásainak. Amikor ez bekövetkezik, a szenvedélyes Eros szerető újra nekilát, hogy megkeresse tökéletes lelki társát. Ezek a szenvedélyes szerelmesek, lévén extrovertáltak és adakozóak, biztosak a kapcsolataikban, és hajlandóak közel kerülni a másik félhez. Bármely kapcsolat elején többnyire belehabarodnak a másikba, és amíg a szenvedélyes szerelern fogva tartja őket, álmukban sem hűtlenkednek.
117
59 MÁSODPERC
Storge. Az ilyen szerelmesek többre tartják a bizalmat, mint a testi vágyat. Nem tökéletes partnert képzelnek el maguknak, hanem lassacskán építik ki baráti hálózatukat annak reményében, hogy a törődés idővel mély elköteleződéssé és szerelemmé alakul. Ha egyszer elköteleződöttek, lojálisak és támogatóak, és életük során legföljebb egy-két hosszú távú romantikus kapcsolatot létesítenek. Rendkivüli módon altruisták és nagyon megbíznak a másikban. Az ilyen emberek gyakran nagy családban nevelkedtek, és nem áll távol tőlük, hogy mások támogatásától függjenek
Ludus. Az ilyen szeretőknek nincs ideáljuk, inkább lehetőség szerint bejátsszák az egész pályát. Keresik az újdonságot és az izgalmat, nem érzik jól magukat, ha el kell köteleződniük, és rövid távú kapcsolataikból gyorsan odébb állnak egy másikba. Nagyjából az tetszik nekik, aki épp kéznél van. Ezek a kóbor szerelmesek a vadászat izgaimát szeretik, és nem sok jeiét adják az elköteleződésnek és a lojalitásnak. Neurotikusabbak és öntudatosabbak más embertársaiknál, és nincs bennük túl sok empátia. Szívesen kockáztatnak, szerelmi stílusuknak sok esetben .meghatározó jegye az elhagyatástól való félelem - ezt a helyzetet azzal előzik meg, hogy senkihez se kerülnek túl közel.
A kutatások szerint egy kapcsolatban a lelki hasonlóság jól előrejelzi a hosszú távú elégedettséget, vagyis ha egy pár mindkét tagja ugyanazt a szerelmi stílust képviseli, jobb eséllyel maradnak meg egymás mellett, mint két különböző stílusú szerető.
A villámrandi tudománya
A villámrandi egyáltalán nem bonyolult dolog. Egyetlen este alatt meg
annyi vadidegennel találkozunk szemtől szembe. Minden egyes találkozás
csupán pár perc, és ez idő alatt kell eldönteni, hogy szeretnénk-e a másik
féllel újra találkozni. Az eljárás egy rabbitól származik, az 1990-es évekből,
aki így akart segíteni egyedülálló zsidóknak, hogy partnert találjanak. Az
ötlet gyorsan terjedt országról országra, és manapság az egyik leggyakoribb
módja annak, hogy emberek esetleges lelki társra találjanak. De vajon ho
gyan lehet ezeket a sorsdöntő pillanatokat kihasználni, hogy jó benyomást
tegyünk akár életünk szerelmére, legföljebb három percben? Tegyünk egy
118
5· VONZERŐ
fmom utalást a Ferrarinkra? Tárjuk fel a lelkünk, és bízzunk a legjobbakban? A vonzalom rejtélyének utóbbi időkben végzett kutatásai szerint érdemesebb pizzafeltétekről beszélni, visszatükrözni a másik fél gesztusait, illetve szerénynek lenni, és jobb, ha nem teszünk egyszerre több lóra.
Pár évvel ezelőtt az Edinburgh-i Nemzetközi Tudományos Fesztiválra két pszichológus kollégámmal, Jams Haurannal és Caroline Watt-tal egy olyan kísérletet folytattunk, amelynek során azt vizsgáltuk, melyek a legjobb gyorsrandiszövegek. Ötven-ötven egyedülálló férfit és nőt trombitáltunk össze, véletlenszerűen párba rendeztük őket, és háromperces beszélgetésre kértük őket. Ezután mindenkit arra kértünk, jegyezze le, milyen szövegekkel igyekeztek imponáini egymásnak, értékeljék, milyen vonzóak ezek a szövegek, majd próbálják ki egy újabb személyen. Hogy kiderítsük, melyek a legjobb szövegek, összevetettük, hogy a partnereik mely szövegeit értékelték különösen vonzónak a beszélgetések résztvevői, és melyeket különösen ellenszenvesnek
Azoknak termett a legkevesebb babér, akik az olyan lerágott csontokkal jöttek, mint "Gyakran jársz ide?': vagy akik olyan megjegyzésekkel akartak imponálni, hogy "Nemrég doktoráltam informatikából:' A tehetségesebb csábítók a partnerüket beszéltették, méghozzá sajátos és szórakoztató módon, a legtöbbre értékelt férfiszöveg a következő volt: "Kit játszanál el a Sztárok szerintünk* -ben?
", míg ennek női párja: "Milyen pizzafeltét lennél
a legszívesebben?"
Az ilyen típus ú kérdések azért sikeresek egy villámrandi esetében, mert nem kelti azt az érzetet a résztvevőkben, hogy valami Idétlen időkig-típusú csapdába estek, és folyton ugyanannak a párbeszédnek a szereplői. Ha sikerül megnyitnunk a másik felet úgy, hogy kreatív, szórakoztató és szakatlan módon beszéljenek saját magukról, ezzel a közelség benyomását alakítjuk ki kettőnk közt, és vonzónak hatunk.
Ráadásul létezik a " majmolás"
finom tényezője. Kutatások kimutatták, hogy tudattatanul hajlunk a másik utánzására. Anélkül, hogy tudatosulna bennünk, utánozzuk a beszélgetőtárs arckifejezését, testtartását és szóhasználatát. Számos pszichológus úgy véli, hogy az utánzás azzal támogatja meg a kommunikációt, hogy általa a másik félhez hasonlóan
• Stars in Their Eyes - a Granada televízió tehetségkutató szériája !990 és 2006 között, amelyben a versenyzők az üzleti élet közismert alakjait jelenítették meg (a szerk. megj.).
119
59 MÁSODPERC
tudunk gondolkodni és érezni. Ugyanakkor annak mértéke, amennyi
re beszélgetőtársunk utánoz bennünket, meglepő módon befolyásolja a vele kapcsolatos érzéseinket.
Ennek a hatásnak az erejét szépen illusztrálja egy egyszerű, de nagy
szerű vizsgálat, melyet egy holland pszichológus, Rick van Baaren vég
zett munkatársaival a Nijmegeni Egyetemen.137 A kutatócsoport egy kis
étterembe szállt ki, és pincéreket hívott segítségül. Miután a vendégek
helyet foglaltak, a pincérek fölvették a rendelést, méghozzá kétféle eljá
rás valamelyikével. Az esetek felében udvariasan figyeltek a vendégre és
végig pozitívan reagáltak: "Rendben': "Azonnal hozom'' stb. Az esetek
másik felében megismételték a vendég rendelését. Ez az utóbbi eljárás figyelemre méltó hatást gyakorolt a borravaló mértékére.
Akik a saját szavaikat hallották vissza a pincértől, 70 százalékkal ma
gasabb borravalót adtak, mint akiket a "udvarias és pozitív"
pincér szol
gált ki. További vizsgálatok azt mutatják, hogy az utánzásnak nem csak a
magasabb borravaló lehet áldásos következménye. Ugyanez a kutatócso
port egy másik kísérletében kimutatta, hogy az utánzás annak mértékét
is befolyásolja, hogy mennyire találjuk vonzónak a másik felet. tJs Ebben
a kísérletben egyvalaki mint piackutató vett részt, az utcán állított meg embereket azzal, hogy részt vennének-e egy fölmérésben. Az esetek fe
lében a kutató diszkréten utánozta a megállított személy testtartását és
mozdulatait, mialatt az a kérdésekre válaszolt, az esetek másik felében úgy viselkedett, ahogy szokott. Későbbi megkeresés során a megkérde
zettek közül azok, akiknek gesztusait tükrözte a kutató, a másik csoport
hoz képest a kutatóval közelebbi érzelmi kapcsolatról számoltak be, és fogalmuk sem volt róla, hogy a saját viselkedésüket látták viszont általuk.
Az üzenet pedig: ha arról akarunk meggyőzni valakit, hogy erős a vonzó
dásunk hozzá, tükrözzük vissza a mozdulatait. Hajoljunk előre, ha előre
hajlik, tegyük keresztbe a lábunkat, amikor így tesz, és tartsuk úgy a kezünket, ahogyan ő. Ezeknek az apró, de fontos mozdulatoknak a segítsé
géve!, anélkül, hogy ő erre rájönne, elérjük, hogy úgy érezze, osztozunk
vele abban, amit a francia így mond: je ne sais quo.·
Ezek szerint a sikeres villámrandi csupán pizzafeltét és visszatükrözés
kérdése volna? Nem. Más kutatások arra engednek következtetni, hogy
• Nem is tudom, mi (a szerk. megj.).
120
5· VONZERŐ
fontos tényező a szelekció képessége. Pár évvel ezelőtt Paul Eastwick, a Northwestern Egyetem kutatója munkatársaival több mint 150 hallgató bevonásával folytatott kísérletsorozatot a villámrandival kapcsolatban. Minden randi után megkérdezték a hallgatókat, mennyire találták vonzónak a másik felet. 139 Az eredmények azt mutatták, hogy aki a partnerek nagy hányadát találta vonzónak, azt a többiek többnyire nem találták vonzónak. Azt gondolhatnánk, ennek az eredménynek nyilván az lehet az oka, hogy a különösen csúnyák esélyeik növelése érdekében minden szembejövőt vonzónak találnak. De nem hiszem, hogy az olvasó ennyire előítéletes lenne, másfelől meg tévedne is. A kutatók arra kértek egy csoportot, értékeljék az összes résztvevőt aszerint, hogy mennyire találják vonzónak. Ez esetben is ugyanaz a minta rajzolódott ki. Úgy tűnik, a villámrandik világában a résztvevők előtt pillanatok alatt lelepleződik az, aki egyszerre több lóra tesz, és nem is jár sikerrel. Általánosságban igaz, hogy minél több embert kedvelünk, annál többen kedvelnek bennünket. Ha azonban a szerelern a tét, az eljövendő partner különlegesnek akarja érezni magát, és különös érzékkel szúrja ki azokat, akik az egész pályát be akarják játszani.
Végül egy figyelmeztetés a férfiaknak: óvatosnak kell lenniük, nehogy a "túl szép, hogy igaz legyen" csapdájába essenek. Simon Chu pszichológus munkatársaival a Central Laneashire-i Egyetemen olyan vizsgálatot folytatott, melynek során nőket arra kértek, hogy hatvan férfiról fotók és rövid bemutatás alapján mondják meg, hogy egy tartós kapcsolatban mennyire tudják őket partnerükként elképzelni.1"'0 A bemutatásban a kutatók tervszerűen változtatták az állítólagos foglalkozást, szándékosan olyan foglalkozásokat jelölve meg, amelyek vagy nagy presztízst jelentenek (vállalatigazgató), vagy közepeset (utazási ügynök), vagy alacsonyat (pincér). Általánosságban a jóképű férfiakat vonzóbbaknak találták, mint a kevésbé jóképűeket. Hasonlóképpen a nagy presztízsű állások is többnyire tetszetősebbnek hatottak a csekélyebben javadalmazóaknáL Ebben nincs is semmi meglepő. Fontos eredmény azonban, hogy a jóképű és jó állású férfiakat a tartós kapcsolatot tekintve viszonylag kevésbé találták vonzónak a nők. Ch u és munkatársai úgy vélik, a nők azért kerülik ezt a típust, mert jó eséllyel válnak hűtlenné, lévén sok nő számára vonzóak. Ebből pedig a villámrandira nézvést az következik, hogy a jóképű és jó állássa!, kövér bankszámlával rendelkező, pazar életvitelü férfiak, ha tartós kapcsolatot szeretnének kialakítani, legalábbis egy-két vonzó vonásukat igyekezzenek véka alá rejteni.
121
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Egy villámrandi alatt pár percünk van, hogy jó benyomást alakítsunk
ki magunkról. Ha tehát a leghatékonyabban szeretnénk kihasználni a rendelkezésünkre álló időt, gondoljunk ki olyan szövegeket, amelyek
kel a másik felet arra késztetjük, hogy kreatív, szórakoztató és szakatlan
módon beszélhessen magáról. Az utánozzuk (persze ésszerű határokon
belül) azt, ahogyan a másik fél ül, a kezét mozgatja, valamint a szóhasználatát és arckifejezését. Ne tegyünk egyszerre több lóra! Ahelyett, hogy
a maximális számú partner megszerzése reményében egy csomó esetleges személynél beikszeljük az "igen, szeretnék veled újra találkozni
" sort,
koncentráljunk arra az egy vagy két főre, akiknél valóban megmozdult
bennünk valami. Végül pedig, ha rendkívül jóképű és sikeres fickó valaki,
ne feledje, hogy sok nő szempontjából úgy a "túl szép, hogy igaz legyen" kategóriájába kerül. Ha arról szó sem lehet, hogy egy-két műforradással
segítsen az ábrázatán, a sikerek egy részét érdemes kisebbíteni. A többi
eknek meg jó kapaszkodót kínál az elmélet ahhoz, hogy megbirkózzanak az elutasítással: ha zsinórban kosarat kapnak, vigasztalhatják magukat
azzal, hogy a maguk örömére olyan átkozottul jóképűek és sikeresek.
Nemek és sportok
Amikor a férfiak imponáini akarnak egy nőnek, gyakran különösen ügyelnek arra, hogy rendkívül gondoskodónak és altruistának tűnjenek föl. A kutatók azonban úgy látják, hogy ezek a férfiak valószínűleg tévednek.141 Ha arról kérdezik a nőket, hogy mely vonásokat részesítik előnyben barátok, futó, illetve tartós kapcsolatok esetében, a kedvesség mindig valahol a lista elején szerepel. A bátorság azonban minden esetben túlszárnyalja. Ha a szerelern a tét, úgy tűnik, a nők többre tartják a bátorságot és a kockázatvállalási hajlandóságot, mint a kedvességet és az önzetlenséget. Vagyis a férfiak jobban teszik, ha nem fáradhatatlanul folytatott jótékonysági cselekedeteikkel próbálják megnyerni maguknak szívük választottját, hanem inkább arról mesélnek neki, mennyire szeretnek ejtőernyőzni, milyen fontosnak tartják, hogy kiálljanak amellett, amit helyesnek gondolnak, és kövessék a szívüket, bárhová vezesse is őket.
122
5. VONZERŐ
Ez a jelenség egy online vizsgálatból derült ki, amelyet Sam Murphy fitneszszakértővel folytattam, hogy fölmérjem a sport és a szexuális vonzerő kapcsolatát. Vajon jobban tetszenek a férfiaknak azok
-a nők, akik fociznak
és hegyet másznak? A nők vajon a testépítőkért és a jóga megszállottjaiért vannak oda? Több mint 6000 ember számolt be arról, hogy mely sportág művelése teszi számára vonzóbbá a másik nem képviselőit. Az eredmények szerint a nők 57 százaléka találta vonzónak a hegymászást, miáltal női szemszögböl ez lett a legszexibb sport. Közvetlenül ez után következtek az extrém sportok {56 százalékkal), a futball {52 százalékkal) és a természetjárás. A sereghajtó a golf és az aerobic, 13, illetve 9 százalékkal. Ezzel szemben a férfiak számára az aerobikozó nők a legvonzóbbak {70
százalék), majd következnek a jógázók {65 százalékkal), és a konditerembe járók {64 százalékkal). A sort a golf (18 százalék), a rögbi (6 százalék) és a testépítés (5 százalék) zárja.
A nők választása azokat a lelki minöségeket tükrözi, amelyeket egyébként is vonzónak találnak - ilyen a bátorság és a kockázatvállalási hajlandóság-, míg a férfiak inkább a fitt nőket részesítik előnyben, akik azonban a túlzott erejükkel hosszú távon nem teszik próbára az ö egójukat. Mindenesetre úgy fest, a golfozókra egyik nem se bukik.
Hogyan szervezzük meg a tökéletes első randit?
1975-ben William Proxmire szenátor megalapította az Arany Gyapjú-díjat olyan esetek kipellengérezésére, amikor az amerikai kormány - a szenátor véleménye szerint - léhaságokra herdál el közpénzeket. Proxmire az első alkalommal a Nemzeti Tudomány Alapítványnak ítélte a díjat egy olyan kutatás támogatásáért, amely azt vizsgálta, miért lesz szerelmes az ember. Döntését így kommentálta: "úgy vélem, a 200 millió amerikai szeretné, ha az élet bizonyos dolgai megmaradnának rejtélynek, a listavezető pedig azon dolgok között, amelyekről nem akarunk tudni, pontosan az, hogy miért szeret bele egy nő egy férfiba és fordítva:· Még szerencse, hogy a szenátor véleményét nem osztották túl sokan, és az időközben eltelt évek során a szerelern és a vonzerő számos összetevőjét vizsgálták a pszichológusok. A legérdekesebb vizsgálatok egy része a mindent eldöntő első találkozás mögött meghúzódó pszichológiai folyamatokra irányult.
123
59 MÁSODPERC
Az első randi mindig elég rázós. Mi lehet a legjobb helyszín egy randevúnak? Miről lehet beszélgetni? Vajon már az elejétől érdemes odaadónak tűnni, vagy inkább a nehezen megszerezhetőt kell játszani? Csak nyugi, kéznél a segítség. Az elmúlt harminc évben épp eleget bíbelődtek pszichológusok ilyen kérdésekkel, és nem egy gyorsan ható és egyszerű technikát találtak ki, amellyel besegíthetünk Ámor nyilának, hogy célba találjon.
Vegyük az első fogós kérdést, hogy ugyanis hova vigyük a lehetséges partnert. Sokan úgy vélik, hogy egy csendes vendéglő vagy egy vidéki séta egyaránt beválhat. Két pszichológus, Donald Dutton és Arthur Aron kutatásai szerint azonban ezzel jó messzire járunk a valóságtól. Mielőtt nekifogtak volna a kutatásuknak, több kísérlet megerősítette azt, amit a költők már rég sejtenek: ha vonzó személlyel találkozunk, gyorsabban ver a szívünk. Dutton és Aron abból indult ki, hogy ennek a fordítottja is igaz lehet: vagyis akinek a szakottnál gyorsabban ver valamiért a szíve, annak könnyebben megtetszik valaki.142
Ezt a feltevést igazolandó két női kutató ment oda férfiakhoz a brit kolumbiai Capalino folyó két erősen különböző hídján. Az egyik bizonytalanul himbálózott 60 méter magasan egy sziklás fölött, míg a másik lényegesen alacsonyabb volt, és szilárdabb alapokon állt. Pár szokásos közvélemény-kutatói kérdés után a kutató megadta a telefonszámát a megkérdezett férfiaknak azzal, hogy bátran érdeklődjenek, ha a kutatással kapcsolatban vannak kérdéseik. Azoknak, akik az ingatag hídon keltek át, erősebben vert a szívük, mint azoknak, akik a másikon. Amikor a nő odament hozzájuk, a férfiak nem a hídnak, hanem a nő vonzerejének tulajdonították a szaporább szívverést, és jóval nagyobb valószínűséggel tettek lépéseket azért, hogy utóbb feltárcsázzák őt.
No persze egy dolog, hogy ez a hatás idegenekkel a hídon működik, de vajon valósághűbb közegben, valódi párok között is ugyanez-e a helyzet? Ennek pár éve Cindy Meston és Penny Frohlich, a Texasi Egyetem két pszichológusa járt utána. Két nagy texasi vidámparkba látogattak el, a hullámvasutak mellett várakoztak, és nem is nagyon volt náluk más, csak egy írótábla és egy átlagos kinézetű nő, illetve férfi képe. Szerelmespárokat kérdeztek meg pár perccel azelőtt vagy azután, hogy halálra rémítették volna magukat a hullámvasúton. A kutatók arra kérték őket, hetes skálán értékeljék, milyen vonzónak tartják a párjukat, illetve a ké-
124
5· VONZERŐ
pen látható személyt. A kísérlet végző i azt várták, hogy akik a hullámvas
utazás után vannak, azoknak szaporább a szívverése, mint azoknak, akik csak készülnek felülni, így a "szaporább szívverés = vonzóbbnak látom a másikat" elmélet értelmében vonzóbbnak találják a párjukat és a fotón szereplő személyt.
"Szerelem első látásra" című dolgozatukban a kutatók elismerték, hogy várakozásaik csak részben teljesültek.143 Akik túl voltak a hullám
vasúton, lényegesen vonzóbbnak találták a fényképen mutatott személyt, mint azok, akik még a sorukra vártak. Amikor azonban a partnerüket kellett értékelni, ettől teljesen eltérő minta rajzolódott: a hullámvasutas kaland után ugyanis valamivel kevésbé tartották vonzónak, mint előtte. Amikor a kutatók ennek okairól töprengtek, arra voltak kíváncsiak, vajon ezt az értékelést befolyásolhatta-e a partnerük abból adódó zavara,
hogy arra gondoltak, a vonzerejüket értékelve társuk éppen most adott nekik a vártnál alacsonyabb pontszámot ( "Egészen pontosan mit értesz azon, hogy egy pontot adsz?") Azt a lehetőséget is megfontolták, hogy a hullámvasútról leszállva az emberek kevésbé csinosak, mivel "izzadtak,
kócos a hajuk, és az arcukon még ott a szorongás nyoma". Ugyanakkor egy hasonló kutatás, amelyben azt vizsgálták, vajon fennáll-e ez a ha
tás akkor is, ha egy pár valamilyen izgalmas filmet néz meg, nyilván
való bizonyítékkal támasztotta alá az elméletet. A kutatók azt figyelték meg, hogy különböző műfajú filmek után, moziból kijövet hogyan viselkednek a párok, és azt találták, hogy egy feszült thriller után különösen gyakran jöttek ki kézen fogva, vagy egymáshoz érve.144
Persze a tökéletes randi nem csak szapora szívverés kérdése. Annak is nagy a jelentősége, hogy mit mondunk, és mikor.
Pár évvel ezelőtt Arthur Aron (a két hídnál végzett kísérletből) és munkatársai azt vizsgálták, vajon felgyorsítható-e a két ember közöt
ti vonzalom kialakulása bizonyos beszédtémák révén. 145 Természetesen minél jobban ismeri egymást két ember, annál valószínűbb, hogy sze
mélyes dolgokról is beszélnek. Aron és csapata ennek a fordítottjára volt kiváncsi, vagyis hogy ha személyes információt osztunk meg valakivel, ettől közelebb érezzük-e magunkat ahhoz a bizonyos személyhez. A vizs
gálatha olyan párokat vontak be, akik korábban nem ismerték egymást, és azt kérték tőlük, hogy egyre személyesebb kérdésekről beszéljenek. Egy sor előre meghatározott kérdés megbeszélésére 45 percet kaptak a
125
59 MÁSODPERC
párok ebben a "kitárulkozó" játékban. A sor elején olyan kérdések áll
tak, amelyek egy vacsora melletti ismerkedés szokásos nyitó mondatai is lehetnek ("Ha ez lehetséges volna, melyik történeti személyiséggel talál
koznál a legszívesebben?"), de aztán gyorsan haladt a társalgás a "jó ba
ráttal egy kocsmában" terepe felé ("Mit gondolsz, hogyan és mikor fogsz
meghalni?"), majd elért a "fiatal pár bensőséges próbál lenni" mezejére
("Mikor sírtál utoljára mások előtt?").
Aron tisztában volt vele, hogy bármely téma hozzásegíthet a köze
ledéshez, így fiatal párok egy másik csoportja kontrolltémákról beszél
("Mik a műfenyő előnyei és hátrányai?", "A digitális vagy az analóg órát
szereted jobban?"). A beszélgetések után mindegyik pár tagjaitól meg
kérdezték, mennyire találták vonzónak beszélgetőtársukat. Talán nem
meglepő, hogy akik a műfenyőről és az órákról társalogtak, nem érezték,
annak a bizonyos végzetes vonzerőnek a kialakulását. Ezzel szemben, akik a kitárulkozás játékban vettek részt, olyan fokú bensőségességet
alakítottak ki, amely rendesen több hónapot vagy éveket vesz igénybe.
A kutatók egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy több résztvevő is
telefonszámot cserél a kísérlet után.
Ha tehát a mindent eldöntő első randira kerül sor, menjünk valami
ijesztő helyre, és bátran válasszunk személyes témákat a beszélgetés tár
gyául. A józan ész azt diktálja, hogy a partnerünk kicsit hibbantnak talál
majd. A tudomány szerint viszont ellenállhatatlannak
126
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Csak szaporázd, csöndes szívem. Elősegíthetjük egy randi sikerét olyan tevékenységgel, amelytől valószínűleg szaporábban ver a szívünk. Tehát ne lassan hömpölygő klasszikus zenei koncerteket vagy nyugis vidéki sétát válasszunk. Inkább nézzünk meg egy olyan fUmet, amit jól végig lehet izgulni, menjünk el egy kalandparkba vagy biciklitúrára. Az az elmélet húzódik meg e mögött, hogy a partnerünk nekünk és nem a tevékenységnek tulajdonítja majd a hevesebb pulzus t, s így meggyőzi magát, hogy különlegesek vagyunk.
Kitárulkozás játék. Ha kitárulkozás játékot játszunk, egyszerre csak egy lépést tegyünk. Feltéve, hogy minden újabb lépés megfelelő, a kutatások eredményei alapján érdemes megadni magunkról valamilyen személyes információt, majd arra bátorítani a párunkat, hogy ő is tegye ugyanezt, miáltal jóval hamarabb jutunk el az oly fontos bensőségességig. Alább tíz olyan kérdés olvasható, amely Aron kitárulkozás játékának fölvetésein alapul, és elősegíti ezt a folyamatot:
l. Képzeljük el, hogy egy tökéletes vacsora házigazdái vagyunk. Bárkit vendégül láthatunk, aki valaha élt a földön. Kit hívnánk meg?
2. Legutóbb mikor beszéltünk magunkban? 3. Mondjunk két dolgot, ami miatt szerenesésnek tartjuk magunkat! 4. Mondjunk valamit, amit mindig is ki akartunk próbálni, és mondjuk
el, miért nem próbáltuk ki! 5. Képzeljük el, hogy kigyullad a lakásunk, és csak egyvalamit mene
kíthetünk ki. Mi lenne az? 6. Meséljük el életünk egyik legboldogabb napját! 7. Képzeljük el, hogy jó barátok leszünk azzal, akivel randizunk Mi a
legfontosabb, amit tudnia kell rólunk? 8. Említsünk meg két olyan dolgot a partnerünknek, amit kedvelünk
benne. 9. Meséljük el életünk egyik legkínosabb pillanatát!
10. Mondjuk el valamilyen személyes problémánkat, és kérjük a partnerünk tanácsát abban, hogyan lehetne megoldani.
127
59 MÁSODPERC
Tuti tippek randi esetére
A mások fényében. Kutatások kimutatták, hogy a nők vonzóbbnak értékelik azt a férfit, akire egy másik nő rámosolyog, vagy a társaságában jól érzi magát.146 Ha tehát egy férfi imponáini akar egy nőnek egy bárban vagy egy buliban, kérje meg egy jó barátnőjét, hogy menjen oda hozzá, látványosan nevessen nagyokat a viccein, majd lépjen le a színről. És persze esküdjön meg, hogy hallgat az összeesküvésről.
Nagyobb a szemünk, mint a szánk. Sok evolúciós pszichológus úgy véli, hogy az éhes férfiaknak jobban tetszenek a testesebb nők, mert a méret az ételhez való hozzáférést jelzi. Ezt az elképzelést igazolandó kutatók arra kértek ebédelni készülő hallgatÓkat egy egyetemi étkezdében, hogy egész alakos képek alapján értékeljék, mennyire vonzóak különféle testalkatú nők.147 Az éhes diákok számára a teltebb lányok vonzóbbak voltak. Ha tehát egy "hagyományos felépítésü" nőnek megtetszik egy férfi, a mindent eldöntő italt étkezés előtt fogyassza el vele, ne pedig utána. Vagy pár órával étkezés előtt találkozzon vele, majd ragaszkodjon a salátamenühöz.
V ita, aztán egyetértés. Talán van, aki úgy véli, egy ember szívéhez a folytonos dicséret és bólogatás útján jutunk el. Egyes kutatások azonban arra engednek következtetni, hogy ez talán nem is igaz, ugyanis úgy találták, embertársaik szemében vonzóbbak azok, akik eleinte langyosabbak, majd a randi vége felé egyre lelkesebbé válnak.14a Tehát jobb, ha nem vigyorgunk ezerrel egész este, a randi kezdetétől, hanem az első órában kicsit nehezebben megnyerhetők vagyunk, majd a hazaindulási g egyre bájosabbra váltunk. Továbbá ahelyett, hogy rnindkettőnk által kedvelt témáról beszélgetnénk, beszéljünk nemszeretem dolgokról. A frappáns, Az interperszonális vonzerő megteremtése negativitás révén: a másokhoz való negatív hozzáállás megbeszélésével kialakuló kötődés címü tanulmányban közölt vizsgálat során kutatók arra derítettek fényt, hogy az embereket jobban összekovácsolja, ha valamit közösen nem szeretnek, mint az, ha valamit mindketten szeretnek.149
Valódi mosoly mímelése. Több mint egy évszázados az a felismerés, hogy bár a valódi és a mümosoly egyaránt a két szájzug felhúzásával jár, a szem körül csak valódi mosoly esetén jelennek meg ráncok. Ennél frissebbek azok a kutatások, amelyek a mosolygás finomszerkezetét vizsgálják, és
128
5. VONZERŐ
többek között azt próbálják kideríteni, mi alapján tekintünk egy mosolyt a flört jeiének. A kezdeti eredmények alapján az a mosoly, amely hoszszabban (több mint fél percig) ül az emberek arcán, nagyon vonzónak hat, különösen, ha a mosolygás közben a fej kissé a másik fél felé hajlik.150
Szerelern vagy testi vágy. Gian Gonzaga munkatársaival az első randijuk alkalmával készített vicleót párok beszélgetéséröl, majd arra kérte a résztvevőket, értékeljék, hogy a beszélgetés számukra a szerelemről vagy inkább a testi vágyról szólt.151Amikor a párok inkább szerelemnek érezték a történteket, a felvétel tanúsága szerint a két fél egymás felé hajolt, sokat bólogatott és mosolygott. Amikor azonban a testi vágyat találták döntőnek, a felek többet nyalogatták a szájuk szélét. Ha tehát meg akar
juk tudni, mi jár a fejében annak, akivel randizunk, erre a két kulcsmotívumra figyeljünk. Míg a bólogatás és mosoly lehet a rokonszenv és egy esetleges szerelern előjele, addig a száj időnkénti nyalogatása egy forró éjszakát ígérhet.-
·
Korábbi partnerek. Ez mindig kényes pont egy randin. Már minden a legjobban alakul, aztán egyszer csak felüti csúf fejét a korábbi kapcsolatok témája. Egyszerre megannyi kérdés tolul fel bennünk: vajon jobb-e, ha válogatósnak mutatkozunk, és azt állítjuk, hogy alig egy-két szexuális kapcsolatunk volt? Vagy az a kedvezőbb, ha a tapasztalt szerető színében runünk fel, és sokkal több partnerről adunk számot? Az Arizonai Állami Egyetem kutatója, Doug Kendrick vezette vizsgálat szerint az egyensúly a legfontosabb. 152Kendrick a felmérés résztvevőinek főiskolai hallgatók fényképét mutatta meg, a fotókhoz pedig más-más számú partnerről beszámoló profUt társított, majd arra kérte a kísérlet résztvevőit, értékeljék a képeken látható személyek vonzerejét. Az eredmények szerint a nők esetében a férfiak vonzereje nullától két korábbi partnerig nőtt, kettőnél több korábbi partner esetén azonban már nem volt vonzó a férfi. Ezzel szemben a férfiak számára egy nő vonzereje nullától négy korábbi partnerig egyre nőtt, négynél több korábbi partner azonban már sok volt.
129
6. Stressz
Miért nem érdemes rugdosni és kiabálni, hogyan oldható fel pár perc alatt a neheztelés, miként hasznosítsuk négylábú barátaink erejét,
és hogyan csökkenthető gondolati úton a vérnyomás?
Sigmund Freud, a híres pszichoanalitikus úgy gondolta, hogy a pszichének három fő alkotóeleme van: az id, az ego és a szuperego. Az id az elménk állatias része, impulzív és alapvető ösztönöktől vezérelt, a szuperego képviseli a dolgok morális oldalát, míg az ego igyekszik összebékíteni a két ellentétes erőt. A három rész többnyire egymással összhangban működik, és minden szép és kerek. Olyankor azonban, amikor nagyobb összeütközésbe kerülnek, annak oka, mint annyiszor az életben, szexualitás vagy erőszak.
Hogy kellőképpen értékeljük Freud elméletét, képzeljük el, hogy egy szobába zárnak egy tinédzsert (id), egy papot (szuperego) és egy könyvelőt (ego), és ott van a szobában egy pornóújság. A lélek állati oldalát megtestesítő tinédzser rávetné magát az újságra, mire a pap megpróbálná kitépni az erkölcstelen ifjú markából a lapot, hogy megsemmisítse. A könyvelő nagy küzdelem elé néz, hogy megtalálja az előrevezető békés utat. Végül mindhárman lehiggadnak, és talán úgy döntenek, legjobb lesz úgy tenni, mintha a lap nem is létezne. Így a tinédzser nem esik kisértésbe, hogy mocskos fotókat nézegessen, és a papnak sem kell folyton az erkölcs jelentőségéről prédikálnia. A kompromisszumban megnyugodva a három szereplő mondjuk a szőnyeg alá rejti az újságot, és igyekszik megfeledkezni róla. Ezt azonban könnyebb mondani, mint megtenni. A tinédzser újra meg újra bele akar kukkantani az újságba, de a pap minduntalan a kezére csap. Végül feszültté válik a helyzet, és mindenki egyre idegesebb lesz.
131
59 MÁSODPERC
Freud szerint sok esetben belső küzdelmeinket a belső tinédzser és a belső pap vitája okozza, az egyik azt mondja, amit tenni szeretnénk, a másik azt, amit tennünk kellene. A tinédzser házasságon kivüli kapcsolatra vágyik, a pap viszont a házasság fontosságát hangsúlyozza. A tinédzser be akar húzni egyet annak, aki elkeserítette, mire a pap jön a megbocsátássaL A tinédzser belemenne valami gyanús ügyletbe, a pap viszont amellett érvel, hogy törvénytisztelő polgárnak kell lenni. Az esetek többségében úgy teszünk, mintha a probléma nem létezne, igyekszünk eltemetni jó mélyen a tudatalattiba. A mentális stressz miatt azonban, amelyet metaforánkban a szőnyeg alá rejtett pornóújság testesít meg, végül frusztráltak, idegesek és dühösek leszünk.
Nem egy pszichológus szerint a legjobb megoldás, ha biztonságos és társadalmilag elfogadható formában kiengedjük magunkból az elfojtott érzéseket. Öklözzünk meg egy párnát. Üvöltsünk és sikítozzunk. Toporzékoljunk. Bármi megteszi, ami segít abban, hogy lehiggasszuk a tinédzsert, mielőtt belerúgna az ajtóba. Ez a katartikus dühkezelés széles körben elfogadottá vált. De vajon igaza van-e Freudnak?
Pszichológusok éveken keresztül vizsgálták, hogy mi történik akkor, ha embereket stresszhelyzetnek tesznek ki, majd arra biztatják őket, hogy bátran üvöltözzenek és sikítazzanak Pár éve Brad Bushman az Iowai Állami Egyetemen 600 hallgató bevonásával folytatott egy kísérletet, amelyben arra kérték a diákokat, írják le, mi a véleményük az abortuszról. 153 Aztán összegyűjtötték az esszéket, és a diákok tudomása szerint odaadták más hallgatóknak értékelésre. Az esszéket valójában maguk a
kísérlet végzői minősítették, és a diákok minden esetben rossz jegyet és negatív megjegyzéseket kaptak, a kézzel írt szöveg így szólt: "Ilyen vacak írást még életemben nem olvastam:' Talán nem meglepő, hogy a diákokat bosszantotta ez a fajta értékelés, és dühösek voltak arra, akitől ezt állítólag kapták.
Egyes hallgatók lehetőséget kaptak, hogy kiadják magukból agreszszív érzéseiket. Bokszkesztyűt bocsátottak a rendelkezésükre, megmutatták az állítólagos értékelő fotóját, aztán azt mondták neki, hogy egy harminckilós homokzsákon kitölthetik a dühüket, ha akarják. A kísérlet végző i egy mikrofon segítségével hallgatták és számolták, ki hányszor üt bele a homokzsákba. A másik csoportba tartozó diákok nem kaptak
132
6. STRESSZ
bokszkesztyűt és homokzsákot, hanem arra kérték őket, hogy két percig üldögéljenek egy csöndes szobában.
Ezután mindenkinek ki kellett tölteni egy standard hangulatértékelő kérdőívet, amely többek között azt mérte, mennyire mérgesek, dühösek és frusztráltak. Végül a résztvevők párban játszottak, amelynek a végén a győztes akkorát ordíthatott a vesztes képébe, amekkorát akart. Azt a győztes dönthette el, mekkorát és meddig üvölt, de mindezt egy számítógép rögzítette.
Vajon kevesebb volt-e az agresszivitás azokban, akik a homokzsákot püfölték, mint azokban, akik a csöndes szabában ücsörögtek? Vajon a "bokszolók" nagyobbat üvöltöttek-e?
Akik bokszkesztyűt kaptak és tetszésük szerint püfölték a homokzsákot, utána lényegesen agresszívabbaknak bizonyultak, és hosszabban és hangosabban üvöltöttek társaik arcába. Nagy különbségek mutatkoztak a két csoport hangulatában és az üvöltés mértékében is, az eredményt pedig többen is kimutatták. A düh kiadása nem oltja el a lángokat. Sőt, mint Brad Bushman tanulmányában megjegyzi, sokkal inkább olaj a tűzre.
De ha a püfölés és a kiáltozás nem segít a stressz és a frusztráció legyőzésében, akkor mi segít? S mit tehetünk, hogy az életünk nyugodtabb legyen? Vajon egy végeláthatatlan dühkezelő kurzus vagy sokórányi elmélyült meditáció a válasz? Az a helyzet, hogy léteznek egyszerű és gyorsan ható megoldások, amelyeknek része az a képesség, hogy felismerjük a semmittevés áldásos hatásait, valamint négylábú barátaink erejének megzabolázása is közéjük tartozik.
Az előnyök keresése
Mindenkinek vannak negatív élményei. Elkapunk betegségeket, ki kell bírnunk egy hosszú távú kapcsolat megszakadását, rájövünk, hogy párunknak van egy másik kapcsolata, esetleg fülünkbe jut, hogy egy jó barátunk sértő pletykákat terjeszt rólunk. Érthető módon az ilyen esetek az embereket frusztrálják, elszomorítják, és rossz napokat szereznek nekik. Sokan gondolnak úgy a múltjukra, hogy azt kívánják, bár másképp történtek volna a dolgok. Ha valaki más a szenvedéseink oka, gondolataink hajlamosak a bosszú, a visszavágás felé terelődni. Az ilyen élmények gyakran haragot, keserűséget és agressziót váltanak ki belőlünk. De ha a
133
59 MÁSODPERC
homokzsák püfölése csak ront a helyzeten, vajon hogyan kezeljük ezeket az érzéseket?
Az egyik lehetőség, hogy viselkedjünk a dühvel összeegyeztethetetlen módon. Nézzünk meg egy vicces ftlmet, menjünk buliba, játsszunk egy kiskutyával, vagy fejtsünk meg egy nehezebb keresztrejtvényt. De elterelhetjük a figyelmünket sporttal, műalkotás létrehozásával vagy azzal, hogy baráti, családi körben töltünk egy estét. Ez a viselkedés azonban, ha abban segít is, hogy a kisebb megrázkódtatások okozta stresszhatást csökkentsük, komolyabb, hosszú távú frusztráció esetén nem valószí
nű, hogy tartós hatást eredményez. De a tartósabb hatás eléréséhez sincs szükség arra, hogy hosszú órákat töltsünk terapeutánál, akinél kibeszéljük nyomasztó élményeinket. Csak pár percet vesz igénybe, és hatásosnak bizonyult már olyan emberek esetében, akiknek leégett a házuk, akiket kiraboltak, akik szívrohamot kaptak, katasztrófa áldozatai lettek, vagy akiknél reumás ízületi gyulladást állapítottak meg.154 Az eljárás neve "keressük meg az előnyét"!
Ezt az eljárást illusztrálja a Michael McCullough és munkatársai által a Miami Egyetemen elvégzett kutatás. 155 300 egyetemi hallgatót először is
arra kértek, emlékezzenek vissza egy olyan élményükre, amely bántotta, sértette őket. Hűtlenség, sértés, elutasítás, feleslegessé válás, mind-mind szerepelt a megemlített események között, és a hallgatók csupa olyasmit idéztek föl, ami emésztette őket.
A résztvevők harmadát arra kérték, részletesen írják le az esetet, arra összpontosítva, mennyire voltak dühösek akkor, és hogy az élmény mi
lyen negatív hatással volt az életükre. Egy másik csoport tagjai ugyanezt a feladatot kapták, azzal a különbséggel, hogy ők arra összpontosítottak, milyen előnyeik származtak az élményből, beleértve azt is, hogy erősebbek, bölcsebbek lettek. Végül a harmadik csoport tagjainak egyszerűen a
másnapi programjukat kellett lejegyezniük A vizsgálat végén minden résztvevőt megkértek arra, hogy töltsenek
ki egy kérdőívet, amely azt mérte, milyen gondolatokat és érzelmeket táplálnak az iránt, aki elszomorította vagy megbántotta őket. Az eredmények azt igazolták, hogy csupán pár perc is, amit azzal töltöttek a résztvevők, hogy megpróbálták számba venni a látszólag bántó esemény pozitív hozadékait, segített legyőzni a helyzet okozta bánatot és dühöt. Lényege-
134
6. STRESSZ
sen megbocsátóbbak voltak azok iránt, akik vétettek ellenük, és kevésé akartak bosszút állni rajtuk, vagy kerülni őket.
A negatív élményekből származó előnyök keresése olyasminek hat,
mint a vágybeteljesítő gondolkodás. De bizonyított, hogy effajta előnyök léteznek. Például kutatások kimutatták, hogy a 200 l. szeptember ll-i terrortámadást követően Amerikában erősödtek az olyan karaktervonások, mint a hálára való képesség, a remény, a kedvesség, a vezetői szerep
vállalása és a csapatmunka.156 Ráadásul további kutatások arról számol
nak be, hogy számos testi betegség növelheti a bátorságot, a kíváncsiságot, a korrektséget, a humor és a szépség értékelésére való képességet. '57
Ami a dühkezelést illeti, ha bokszkesztyűt húzunk, és egy homokzsák
püfölésébe kezdünk, vagy párnát pofozunk, ettől nem igazán fog csök
kenni az agresszivitás unk, sőt inkább növekszik. Azzal viszont jelentősen csökkenthetök az ilyen érzések, ha a dühünket kiváltó, látszólag negatív
események áldásos velejáróira összpontosítunk
135
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Ha olyasmi ér bennünket, ami fel dühíthet, próbáljuk ki a következő gyakorlatot, hogy enyhítsük a fájdalmat, és könnyebb legyen továbblépni.
Szánjunk pár percet arra, hogy végiggondoljuk, milyen pozitív hatásai voltak annak az eseménynek, amelyet olyan bántónak találunk. Például, segítette-e abban, hogy
• erősebbé váljunk, vagy tudatosítsuk valamilyen erényünket, amellyel addig nem voltunk tisztában?
• jobban értékeljük az életünk bizonyos aspektusait, mint annak előtte? • bölcsebbé váljunk, vagy megerősítsünk egyik kapcsolatunkat? • jobban ki tudjuk fejezni az érzéseinket, magabiztosabbak legyünk,
vagy véget vessünk egy rossz kapcsolatnak? • együttérzőbbé vagy megbocsátóbbá váljunk? • megerősítse a kapcsolatunkat egy olyan személlyel, aki megbántott
bennünket?
Írjuk le, milyen előnyünk származott a tapasztalatból, és miként vált jobbá az élet a történtek következtében. Ne tagadjunk el semmit, és legyünk minél őszinté bbek!
Négy negyedórás tipp a stressz leküzdéséte
Amikor veszélyt szimatolunk, a szervezetünk készenléti állapotba kerül,
hogy elmeneküljünk vagy helytálljunk. A modern élettel járó állandó stressz miatt azonban sajnálatos módon ez a rendszer szinte állandó impulzusokat kap. Akár azért, mert nincs parkolóhely, vagy mert sok a probléma a gyerekekkel, manapság az embereknek túlzottan is rutinszerüvé vált, hogy megnyomják a pánikgombot Csekély mértékü stressz ugyan még segíthet is abban, hogy egy adott feladatra koncentráljunk, ám a problémákkal való folytonos küzdelem megbosszulja magát, a stresszmérő végül kiakad, és a következmény magas vérnyomás, koncentrációzavar, állandó aggodalom, súlygyarapodás és az immunrendszer legyengülése.
136
6. STRESSZ
Létezik azonban a vérnyomás visszatérítésének néhány egyszerű és hatékony módszere.
Imádkozzunk másokért, segítsünk magunkon. Neal Krause végezte a Michigani Egyetemen azt a kutatást, amely szerint jót tesz az egészségünknek, ha másokért imádkozunk. 158 Több mint ezer embert kérdeztek meg imáik természetéről, anyagi helyzetükről és egészségi állapotukról, és ennek alapján Krause arra jutott, hogy a másokért elmondott ima csökkentette az imádkozó anyagi gondjait, és javította a közérzetét Érdekes módon azonban az anyagi dolgokért - mondjuk egy új kocsiért vagy jobb lakásért - elmorrnoh ima nem nyújtott ilyen védelmet.
Tanulmányozzuk a klasszikusokat! Sky Chafm, a Kaliforniai Egyetem kutatója munkatársaival azt vizsgálta, hogy stresszhelyzetet követően mely zenék csökkentik a vérnyomást.159 A kísérlet során azzal bosszantották föl a résztvevőket, hogy 2397-től tizenhármasával kellett hangosan visszaszámlálniuk, vagyis ekképp: 2397, 2384 ... Hogy a helyzet még vacakabb legyen, a kísérletvezető félpercenként valamilyen negatív megjegyzéssel ("rajta, igyekezzünk") noszogatta őket, hogy gyorsabban számoljanak Ezután egyes résztvevőket magukra hagyták, csendben, míg másoknak klasszikus zenét játszottak (Pachebel Kánonját, Vivaldi Négy évszakjának első, "Tavasz" dmű tételét), vagy dzsesszt (többek között Miles Davistől a Flamenco Sketchest), vagy popzenét (Sarah McLachlantól az Angelt, a Dave Matthews Band's-től a Crash Into Me-t). A vérnyomásmérés azt az eredményt hozta, hogy a popzene és a dzsessz hatása pont olyan mértékű a normális vérnyomás helyreállításában, mint a teljes csönd. Ezzel szemben akik Pachebelt és Vivairlit hallgattak, lényegesen gyorsabban megnyugodtak, és sokkal hamarabb visszatért a vérnyomásuk a normális értékre.
Süss fel nap! Matthew Keller, a Virginiai Pszichiátriai és Viselkedésgenetikai Intézet kutatója munkatársaival a napsütés és az érzelmek kapcsolatát vizsgálta.1!i0 A kutatócsoport fölfedezte, hogy a magasabb légnyomással járó magasabb hőmérséklet jobb kedvre hangolja az embereket, javítja a memóriájukat, de dakis akkor, ha legalább fél órát töltenek szabadban. Aki ennél kevesebbet töltött kinn, annak még rosszabb lett a kedve, mint volt. A szerzők úgy vélik, talán azért, mert az emberek nem szeretnek bezárva lenni, amikor jó az idő.
137
59 MÁSODPERC
Lépjünk kapcsolatba belső bohócunkkaU Nevess, és veled nevet a világ! Sírj, és nagyobb lesz az esélyed az infarktusra! Legalábbis ez a végkövetkeztetése egy olyan kutatásnak, amely a nevetés és az ellazulás kapcsolatát vizsgálta. Akik spontán módon humorral lesznek úrrá a stresszen, különösen egészséges immunrendszerrel rendelkeznek, és 40 százalékkal kisebb az esélyük arra, hogy infarktust vagy agyvérzést kapjanak, a fogorvosnál kevésbé érzik a fájdalmat, és 4,5 évvel tovább élnek.161 2005-ben Michael Miller a Marylandi Egyetem kutatója munkatársaival olyan filmjeleneteket mutatott kísérlete résztvevőinek, amelyek várhatóan feszültté teszik őket (mint a Ryan közlegény megmentésének első harminc perce) vagy megnevettelik (mint a Harry és Sally "orgazmus" -jelenete). A résztvevők véráramlása a stresszelő film nézésekor 35 százalékkal visszaesett, a vicces filin esetében 22 százalékkal nőtt. Ennek alapján a kutatók azt ajánlják, hogy naponta legalább 15 percet nevessünk.
Figyelemre méltó mancsok
Egy kutya sokféleképpen járulhat hozzá jobb közérzetünkhöz. Például
egy kiadós pörkölt alapanyaga is lehet. De vajon tényleg jobban érez
nénk magunkat egy pörkölttől, vagy lelkiismeret-furdalás lenne az utóíz? A kérdést eidöntendő egy neves egyetem kutatói. .. Csak vicceltem. Is
mereteim szerint a kutyapörkölt pszichológiai hatásának feltérképezése
még várat magára. Azt azonban már vizsgálták, rnilyen más áldásos hatással járhat egy négylábú barát.
Az egyik legismertebb kutatást Erika Friedrnann folytatta rnunka
társaival a Marylandi Egyetemen, méghozzá a kutyatartás és a szív- és
érrendszeri funkciók lehetséges kapcsolatát vizsgálták.162 Gondosan kö
vették szívinfarktuson átesett betegek felépülési arányát, és arra jutottak,
hogy kutyátlan ernbertársaikhoz képest a kutyagazdák csaknem kilencszer nagyobb valószínűséggel élték túl legalább egy évvel az infarktust.
Ez a figyelemre rnéltó eredmény arra ösztönzött több kutatót, hogy a ku
tyatárs jelenlétének más lehetséges jótékony hatását is feltárja, így került
sor olyan vizsgálatokra, amelyek kimutatták, hogy a kutyatulajdonosok jobban tűrik a rnindennapi stresszhatásokat, az élet dolgaival kapcsolat-
138
6. STRESSZ
ban kiegyensúlyozottabbak, jobb az önbecsülésük, és ritkábban diagnosztizálnak náluk depressziót.1"3
Nem szabad alábecsülni e jótékony hatások jelentőségét. Az egyik vizsgálat során az után mérték kutyatulajdonosok vérnyomását és pulzusát, hogy végrehajtottak két, stresszt okozó feladatot (hármasával számoltak visszafelé, egy ezres nagyságrendű számtól indulva, illetve egy vödör hideg vízben tartották a kezüket) a kutyájuk vagy a házastársuk jelenlétében.104 Azoknál, akik a kutyájuk jelenlétében végezték a visszaszámlálást, lényegesen alacsonyabb pulzusszámot és vérnyomást mértek, és jóval kevesebb hibát is követtek el, mint azok, akik a partnerük társaságában voltak. Íme, a tudományos bizonyíték, ha szükséges egyáltalán, arra, hogy a kutyánk jobbat tesz az egészségünknek, mint egy férj/feleség.
Érdekes módon a macskákról nem mondható el ugyanez. Egyes kutatások ugyan kimutatták, hogy a macska enyhítheti a rosszkedvet, de az nem valószínű, hogy különösen jó kedvre hangolna,165 mások szerint pedig a macskatulajdonosok másoknál nagyobb valószínűséggel halnak meg a szívinfarktust követő egy év alatt.11;6
Bármilyen ígéretesek is az eredmények, egy nagy probléma mégiscsak van ezekkel a kutatásokkal. Jóllehet akinek kutyája van, kiegyensúlyozottabban látja a világot, és egészségesebb a szíve és az érrendszere is, ám nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindennek a kutyatartás az oka. Ugyanis általában bizonyos típusú személyiségek tartanak kutyát, és meglehet, a személyiség maga a hosszabb és kevésbé stresszes élet magyarázata.
Az okozati viszony megállapítására törekedett Karen Allen, a buffalói New York-i Állami Egyetem kutatója, amikor hiánypótló vizsgálatát elvégezte.167 Magas vérnyomással küszködő városi tőzsdeügynököket hívott össze, és véletlenszerűen két csoportra osztotta őket. Az egyik csoport tagjainak egy-egy kutyáról kellett gondoskodniuk. Mindkét csoport résztvevőinél fél éven át nyomon követték a vérnyomása alakulását. Az eredmények azt mutatták, hogy a kutyás brókerek lényegesen nyugodtabbak voltak, mint a kontrollcsoport tagjai. Ami a mentális stressz csillapítását illeti, a kutyák hatékonyabbnak bizonyultak, mint az egyik leggyakrabban alkalmazott vérnyomásgyógyszer. Ennél is fontosabb észrevétel azonban, hogy a véletlenszerűen a "kutyás" és "kutya nélküli"
brókerek csoportjai között általánosságban a személyiségjegyek tekinte-
139
59 MÁSODPERC
tében semmiféle különbség nem volt, tehát az eredményt nem lehet ennek betudni. Érdekes módon a mellett, hogy csökkent a stresszérzetük, a megrögzött városlakók érzelmileg is kötődni kezdtek a kutyájukhoz, oly annyira, hogy a kísérlet végeztével egyikük sem élt azzal a lehetőséggel, hogy visszaszolgáltassa újsütetű pajtását.
Számos elmélet próbálta magyarázni, miért tesz nekünk jót a kutya. Egyik lehetőség, hogy az a testmozgás, amit a napi séta jelent, jó hatással van a testi-lelkí egészségünkre. Mások szerint a kutya játssza az ideális, nem ítélkező barát szerepét, aki türelmesen odafigyel a legbensőbb gondolatainkra, és soha nem fecsegi kí a titkainkat Innen nézve a kutya az odaadó terapeuta, jóllehet, szőrös a füle, nedves az orra, és rövidek a lábai. Egy további elmélet szerint a kutya megérintése és simogatása önmagában megnyugtató és jótékony hatású, amire az is bizonyíték, hogy ha egy beteg kezét a kezében tartja a nővér, pusztán ettől jelentősen csökken a beteg pulzusszáma. 168
Azt azonban a kutatók döntő többsége elismeri, hogy a kutyatartás egyik legfontosabb tényezője, hogy társasági velejárói igen jótékony hatásúak. Elég csak kís időt eitölteni egy olyan parkban, ahol szívesen sétáltatják kutyájukat a gazdák, és azonnal szembeötlik, hogy az ember legjobb barátja miként késztet vadidegeneket is beszélgetésre ("Ö, milyen édes! És milyen fajta?",
"De helyes kutyus! Milyen idős?",
"Nahát, mibe
léptem bele! Ö csinálta?"). Azt számos kutatás igazolja, hogy a mások társaságában töltött idő a boldogság és egészség fontos forrása, és a kutyák egyáltalán nem szándékos, ám annál hatékonyabb képessége, hogy tudniillik összehozzanak embereket másokkal, minden valószínűség szerint jelentős mértékben hozzájárul a gazdik jó közérzetéhez.
De vajon mennyire jók a kutyák abban, hogy ilyen találkozásokat elősegítsenek, és mely fajok a legjobb hálózatépítők? A belfasti Queen's Egyetem kutatója, Deborah Wells erre kereste a választ abban a kísérletében, amelynek során rávett egy kutatót, hogy ebédidejét számos alkalommal is azzal töltse, hogy különféle kutyák társaságában fel-alá sétál ugyanazon az útszakaszon.169 Minden séta addig tartott, míg a kutatóval 300 gyalogos nem jött szembe. Egy másik kutató pár lépés távolságból követte a kutyasétáltatót, és följegyezte, hogy a szembejövő rámosolygott-e a kutatóra, vagy megállt-e vele beszélgetni. A három séta alkalmával előbb egy sárga labradorkölyköt sétáltatott a kutató, aztán egy fel-
140
6. STRESSZ
nőtt labradort, majd egy felnőtt rottweilert. A kontrollséta alkalmával
a kutató három másik napon egyedül sétált, vagy egy félméteres barna
plüssmackóval a kezében (a macit úgy választották ki, hogy megragadja
az emberek figyelmét: nagy barna szeme volt, rövid végtagjai és magas
homloka), vagy egy cserép yukkával. 1800 szembejövővel és 211 beszélgetéssei késöbb az eredmények azt
mutatták, hogy a plüssmaci és a yukka ugyan sok vizsla tekintetet von
zott, de nem váltott ki mosolyt, sem társalgást. A rottweiler sem készte
tett túl sokakat beszélgetésre, talán mert agresszív fajként él a köztudat
ban, és az emberek jobban szeretik, ha a torkuk ép és teljes mértékben
működöképes. Ezzel szemben minden tizedik ember szóba elegyedett a
kutatóval, amikor a felnőtt vagy a kölyök labradort sétáltatta. Nem ez az egyetlen olyan vizsgálat, amely megerősíti azt az elképze
lést, hogy az emberek szívesen leállnak beszélgetni az állattulajdonosok
kal. Egy korábbi kísérlet kapcsán arról számoltak be, hogy egy női kutató
egy parkban padon ülve több figyelmet kapott a járókelöktöl, amikor egy
nyuszi vagy egy teknős volt mellette, mint akkor, amikor magában szap
panbuborékokat fújt, vagy egy működö tévékészüléket tettek mellé.170
141
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
E kutatás két fontos üzenetet közvetít. Először is, a kutyatartás csökkenti a mindennapi stresszt és feszültséget, részint azáltal, hogy elősegíti a társas kapcsolatokat. Másodszor pedig, ha maximalizálni kívánjuk az ilyen típusú találkozások esélyét, inkább labradort válasszunk, mint rottweilert, plüssmackót, yukkát, tévékészüléket vagy szappanbuborék-fúvókát.
Ha azonban az életvitelünk nem teszi lehetövé, hogy kutyát tartsunk, még mindig van két lehetőségünk szert tenni a négylábú barát nyújtotta előnyökre.
i-dog. Valódi kutya helyett beszerezhetünk robotkutyát. Marian Banks végzett nemrégiben egy kutatást munkatársaival a Saint Louis Orvosi Egyetemen, amelynek során azt vizsgálták, milyen hatással vannak a robot- és valódi kutyák a hosszan tartó kezelésben részesített betegek magányosságára.171 A kutatócsoport heti rendszerességgel vitte a betegekhez az élő kutyát vagy egy Sony AIBO-t, és minden alkalommal nagyjából fél órát töltöttek ott. Nyolc hét alatt a betegek mind a két típusú kutya iránt azonos erősségű érzelmi kötődést alakítottak ki, és a két típusú kutya azonos mértékben csökkentette a betegek magányosságérzetét
Kapcsoljunk a kutyatévére. Egy igen ötletes kísérletben Deborah Wells azt vizsgálta, vajon állatokról szóló videók puszta megtekintése is járhat -e ugyanolyan megnyugtató és egészség-helyreállító hatással, mint ha a társaságunkban él az állat?172 Wells három rövid vicleót készített (tíz hal úszkál egy növényekkel teli akváriumban, tíz törpepapagáj egy röpdében, illetve tíz majom üldögél fákon), és megmérte a résztvevők vérnyomását a filmek megtekintése előtt, illetve utána. Az egyik kontrollcsoport tagjai egy ismert szappanopera egyik epizódját nézték meg, a másik kontrollcsoport tagjai pedig az üres képernyőt bámul ták. A kísérlet két lényeges eredményt hozott. Az egyik, hogy fiziológiai értelemben a sorozat hatása csaknem azonos volt a csupasz képernyőéveL A másik, hogy a kontrollcsoportokhoz képest mindhárom állatos videó megtekintése után a résztvevők jóval kisimultabbnak érezték magukat. Vagyis ha nem egészen egy perc alatt akarjuk csökkenteni a pulzusszámunkat és a vérnyomásunkat, menjünk fel az internetre, és nézzünk meg egy vicleót egy aranyos állatról!
142
6. STRESSZ
Csökkentsük a vérnyomásunk semmittevéssel
Pár évvel ezelőtt egy sajátos kísérletet végeztem az alkoholfogyasztás lélektani összefüggéseivel kapcsolatban. A vizsgálat egy televíziós műsor
része volt, és egyetemisták bevonásával készült, akik haveri körben egy estét töltöttek el egy bárban. Nem volt nehéz rávenni a őket a közremű
ködésre, mivel az italt mi biztosítottuk, az alku egyetlen hátulütője az volt, hogy kisérleti nyulainknak az este folyamán rövid teszteken kellett átesniük. A kísérlet estéjén, rögtön azután, hogy mindenki megérkezett,
máris lezajlott a teszt első köre. Minden egyetemista kapott egy számsort, és az volt a dolguk, hogy amennyit csak tudnak, jegyezzenek meg belőle, aztán végig kellett sétálniuk egy vonal mentén, amelyet a padlón
jelöltünk ki, illetve alávetettük őket egy reakcióidő-próbának is, amely
többek között abból állt, hogy egy vonalzót fogtak a hüvelyk- és a mutatóujjuk között, aztán elenged ték, és abban a pillanatban kellett elkapniuk, amikor megmozdulni látták.
Az első teszt végeztével neki is láttunk az est legvonzóbb részének, az italozásnak. A hallgatókat véletlenszerűen két csoportba, a "kékek''
vagy a "pirosak" csoportjába osztottuk, ennek megfelelő kitűzöt kaptak,
majd élhettek az ingyen pia lehetőségéveL Egyetlen szabályt kellett csak
betartaniuk, nevezetesen azt, hogy mindenkinek magának kellett kérnie italt a pultnál, és senki nem vihetett innivalót a barátainak. Azt est folya
mán gyakran megszakítottuk a beszélgetést, és elvégeztük újra meg újra
ugyanazt a memória-, egyensúly- és reakcióidő-próbát, mint a legelején. Ahogy nőtt az erekben csörgedező alkohol mennyisége, úgy vált a
társaság mind lármásabbá, lényegesen vidámabbá és sokkal nagyobb
hajlandóságot mutatott a flörtre. A tesztek eredményei objektív módon kimutatták a változást, és az est végére a többség alig volt képes egynél
több számot felidézni a listáról, következetesen elvétették a padlóra raj
zolt vonalat, és jó 60 másodperccel azután zárták össze az ujjaikat, hogy a vonalzó a padlón csattant. Elismerem, kicsit túloztam a hatás kedvéért,
de a tendencia világos. Annál meglepőbb azonban, hogy a kék és a piros
kitűzős csoport eredményei alig különböztek egymástól, ugyanis mindkét csoportot szándékosan átvertük
A kék csoport tagjai csupán azzal nem voltak tisztában, hogy nekik
az este folyamán egyetlen korty alkohol sem ment le a torkukon. A ki-
143
59 MÁSODPERC
sérlet kezdete előtt a bár fele készletét olyan italokkal töltöttük föl, amelyek ugyan kinézetre, ízre és illatra olyanok voltak, mint a valódi szeszes
italok, ám épp csak az alkoholtartalom hiányzott belőlük. A bárpultosoknak szigorúan tekintettel kellett lenniük a kitűző színére, és annak
megfelelően a piros kitűzősöknek valódi, alkoholos italt felszolgálni, míg
a kék kitűzősöknek alkoholmentes hamisítványt. Annak ellenére, hogy
a kék kitűzősök egész este egyetlen csepp alkoholt sem fogyasztottak, mégis produkálták az összes olyan tünetet, amit azok szoktak, akik ala
posan felöntöttek a garatra. Vajon csak színlelték a reakcióikat? Nem.
Meg voltak róla győződve, hogy sokat ittak, és a gondolat önmagában
elég meggyőzőnek bizonyult ahhoz, hogy az agyuk és a testük "ittasként"
gondolkodjon és viselkedj en. Az est végén persze elárultuk a turpisságot.
Az érintettek jót nevettek, azonnal kijózanodtak, majd rendben, jókedvűen távoztak.
Ez az egyszerű kísérlet jól mutatja a placebohatás erejét. A résztvevők
azt hitték, hogy alkoholt fogyasztanak, és ennek megfelelően gondolkod
tak és viselkedtek. Pontosan ugyanezt a hatást tapasztalták egyes orvosi
kísérletekben, amikor is a résztvevők úgy tudták, mérges szömörce hatá
sának tették ki őket, és ennek megfelelően ki ütések jelentek meg rajtuk, akik koffeinmentes kávét kaptak, éppúgy fölélénkültek, mint a valódi
kávétól, azok a betegek pedig, akiken áltérdműtétet hajtottak végre, ar
ról számoltak be, hogy csökkent a "műtött"
ínszalag fájdalma. Amikor a
kutatók a valódi gyógyszerek és a cukorkák hatását hasonlították össze,
azt találták, hogy a gyógyszerek hatása valahol 60 és 90 százalék között a
placebohatás függvénye. 173
A testmozgás mindenképpen hatékony vérnyomáscsökkentő, kérdés,
hogy mennyiben dől el fejben ez az összefüggés. A Harvard Egyetem két
kutatója, Alia Crum és Ellen Langer úttörő jelentőségű és igen eredeti
vizsgálatot végzett hét szálloda több mint nyolcvan kisegítőjének bevonásával.174 Azt eleve lehetett tudni, hogy a kisegítő személyzet jelentős
fizikai igénybevételnek van kitéve. Egy-egy ilyen alkalmazott naponta át
lagosan tizenöt szobát takarított és szolgált ki. Egy-egy szoba rendbetétele 25 percet vett igénybe, és eközben állandóan emelgettek vagy cipeltek
valamit, kúsztak-másztak, olyannyira, hogy a legelszántabb konditerem
lakót is ette volna a sárga irigység. Crum és Langer azonban úgy gon
dolkodott, hogy kísérleti alanyaik nincsenek tisztában avval, hogy test-
144
6. STRESSZ
mozgás tekintetében milyen aktív életet élnek, és arra voltak kiváncsiak,
mi történik akkor, ha felvilágosítják őket a munkájukkal járó előnyökrőL Vajon azt gondolják-e majd ettől, hogy fittek, és ez a hit megmutatko
zik-e a testsúlyukban és a vérnyomásukban is? A kutatócsoport szállodai kisegítőket véletlenszerűen két csoport
ba osztotta. Az egyik csoportnak elmondták, milyen előnyökkel jár a munkájukból adódó testmozgás, és hogy mennyi kalóriát égetnek el egy
nap alatt. A kísérletet végzők gondosan kiszámolták, hogy egy 15 per
ces ágyneműcsere 40 kalóriát emészt föl, a porszívózás ugyanennyi idő alatt 50 kalóriát éget el, míg egy negyedórás fürdőszoba-súrolás további 60 kalóriát vesz el. Hogy az információk kellőképpen megragadjanak a kisérleti alanyok emlékezetében, mindenki kapott egy kiadványt, amely a fontosabb tényeket és adatokat tartalmazta, továbbá a személyzeti pihe
nőben egy posztert is kitettek az üzenőfalra, ugyanezekkel az informáci
ókkal. A testmozgás előnyeire vonatkozó általános ismereteket a kontrollcsoport tagjaival is megosztották, őket azonban nem tájékoztatták arról, hogy az egyes mozgásformák mekkora kaláriafelhasználást jelentenek.
Ezután minden résztvevő kitöltött egy kérdőívet, amely azt firtatta, va
jon munkaidőn kívül is végeznek-e valamilyen testmozgást, milyenek az étkezési, italozási, dohányzási szokásaik, továbbá több egészségügyi vizs
gálatnak is alávetették őket.
A kutatók egy hónappal később újra megkeresték a kísérlet résztvevőit. A szállodavezetés igazolta, hogy a "Nocsak, mennyi testmozgással
jár a munkám!" csoport és a kontrollcsoport terhelése azonos volt. Ezután a kísérlet vezetői arra kérték a résztvevőket, hogy ismételten töltsék
ki ugyanazt a kérdő ívet, valamint elvégezték ugyanazokat a vizsgálatokat
is, mint egy hónappal korábban, végül elemezték az adatokat. A két csoport tagjai nem kezdtek a munkájukon kivüli testmozgásba, és nem vál
toztattak étkezési, dohányzási és italozási szokásaikon sem. Vagyis életmódjukban nem következett be olyan változás, amely ahhoz vezethetett volna, hogy az egyik csoport fittebbé váljon, mint a másik.
A kutatók az egészségügyi vizsgálatokra összpontosítottak Azt a figyelemre méltó jelenséget tapasztalták, hogy azok, akiknek elmondták, mennyi kalóriát égetnek el naponta, jelentősen lefogytak, csökkent a testtömegindexük és a derék-csípő arányuk, valamint a vérnyomásuk is.
A kontrollcsoport tagjainál nem történt hasonló javulás.
145
59 MÁSODPERC
Mi okozhatta hát az egészségi állapot ilyen látványos javulását a jobban informált csoportban? C rum és Langer szerint az egész a placebohatásra vezethető vissza. Miután tudatosult a személyzetben, hogy napi szinten mennyi testmozgást végeznek, megváltozott az önmagukról alkotott képük, és a szervezetük úgy reagált, hogy valóra váltotta ezt a hitet. úgy tűnik hasonlatos ahhoz, ahogy az emberek beszéde egyre kásásabb lesz, ha azt hiszik, hogy ittak, vagy éppen kiütést kapnak, ha azt képzelik, hogy betegek, éppúgy a napi testmozgás puszta gondolata is egészségesebbé tehet.
Bármi legyen is a magyarázat erre a rejtélyes hatásra, ha az egészségi állapotunkat kedvezően befolyásolja, talán már ezzel megtesszük a megfelelő erőfeszítést. Az egész csak megvalósulás kérdése.
146
6. STRESSZ
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Crum és Langer kutatása ugyan vitatható, ám ha igazuk van, az arra enged következtetni, hogy ha mindennap tudatosan végzünk energiaigényes tevékenységeket, az jót tesz nekünk. Az alábbi táblázat azt adja meg, hogy egy átlagos testsúlyú ember hány kalóriát éget el egy-egy szokásos ténykedés során (a nagyobb vagy kisebb testsúlyú emberek arányosan több vagy kevesebb kalóriát használnak fel). A táblázat segítségével kiszámíthatjuk, hogy nagyjából hány kalóriát égetünk el egy nap.
Tartsuk kéznél a táblázatot, me rt erről eszünkbe jut, hogy milyen "láthatatlan" gyakorlatokat végzünk el nap mint nap, és - az elmélet szerint legalábbis- meg kell látnunk, hogyan csökken a stressz-szintünk a semmittevés révén.
A B c D Percenként Végzünk Ha igen, A teljes elége-elégetett ilyen tevé- körülbelül tett kalória-
Tevékenység kal ó ri a kenységet hány percet mennyiség egy átlagos töltünk ez- (A oszlop x
hétközna- zel hetente? C oszlop) pon?
Szokásos séta 3
Energikus séta 6
Kerékpározás 5
Könnyü házimunka 3
Vasalás 3
Mosás 3
Fünyírás 5,5
Kocsiillosás 5,5
Felmosás 5,5
Kertészkedés 5
Olvasás 1,5
Vásárlás 3
Íróasztalnál ülés 1,5
Tévénézés 1,5
147
59 MÁSODPERC
Szexuális együttlét 2
Vezetés 1,5
Alvás l
Telefonálás l
Étkezés 0,5
Zuhanyzás 5
Felállás 1,5
Lépcsőzés 8
Játék gyerekekkel 4
ÖSSZESEN:
148
7. Kapcsolatok
Az "aktív figyelem" veszélyei, hogyan segíthet a tépőzár abban, hogy egy pár együtt maradjon, miért hangosabb a szó, mint a tett,
és miért változtathat meg mindent egyetlen fotó
Egyes szakértők szerint a jó házasság egyik titka az a fajta interakció,
amelyet "aktív figyelemnek" hívunk. Ez a fajta kommunikáció azt jelen
ti, hogy a felek újrafogalmazzák egymás mondanivalóját, majd beleélik
magukat a másik szerepébe. Képzeljünk el egy olyan tanácsadást, ahol a feleség elmondja, hogy mérges a férjére, amiért az rendszeresen része
geskedik, alkoholtól bűzlik, amikor hazatér, és késő éjszakáig ott terpesz
kedik a tévé előtt. Az aktív figyelem tana szerint a férj a maga szavaival
megfogalmazza a feleség panaszát, azután mindent megtesz, hogy meg
értse, miért olyan mérges rá a felesége. Ez az első pillantásra tetszetős technika igen népszerű. De vajon az aktív figyelem tényleg a jó kapcsolat
lényeges eleme, vagy ez is csak mítosz? Az 1990-es években John Gottman pszichológus, a stabil házasság tit
kának világhírű szakértője a Washingtoni Egyetemen épp ezt akarta ki
deríteni munkatársaival, és ennek érdekében hosszas és alaposan átgondolt kísérlethe fogott.175 Több mint száz friss házast trombitáltak össze,
és arra kérték őket, hogy a kamerájuk előtt 15 percben beszéljenek meg
valamit, amiben akkor épp nem értettek egyet. Ezután a kutatócsoport
másodpercről másodpercre, tüzetesen szemügyre vette a filmet, minden egyes megjegyzést kielemeztek. Az elkövetkező hat évben folyamatosan
kapcsolatban maradtak a párokkal, és figyelemmel kísérték, hogy együtt
vannak-e még, és ha igen, mennyire boldog a kapcsolatuk. Az aktív figyelem hatékonyságát vizsgálandó, minden olyan pillanatot
külön is megnéztek, amikor az egyik fél valamilyen negatív érzelmet feje
zett ki, vagy negatív megjegyzést tett, mint "Nem tetszik a viselkedésed"
149
59 MÁSODPERC
vagy "Ki nem állhatom azt, ahogy a sz üleiddel beszélsz': A kutatócsoport lejegyezte a másik fél válaszát, és azokat a jegyeket keresték, amelyek az "aktív figyelem
" kategóriájába sorolhatók, vagyis a megértésre utaló átfo
galmazásokat és az együttérzést. Majd összevetették, hogy milyen gyakran fordultak elő ilyen típusú jegyek az együtt maradó pároknál, illetve
olyan pároknál, akik utóbb elváltak, továbbá boldog, illetve boldogtalan kapcsolatban élőknél, így tudományosan értékelhetövé vált az aktív fi
gyelem ereje. Az eredmény meglepő és sokkoló volt Gottmanék számára. Alig for
dult elő aktív figyelemre utaló jegy, és egyáltalán nem jelezte előre a kap
csolatnak sem a tartósságát, sem a boldogságát. Eredményeik értelmében az aktív figyelemnek semmi köze a boldog házassághoz.
Megfigyeléseiktől letaglózva a kutatók egy másik adag vicleót vettek
elő, egy új abb ötlet vizsgálatához. Egy korábbi kísérlet során a párok egy másik csoportját tizenhárom éven át követték figyelemmel, és ezeket a videókat is hasonló vizsgálatnak vetették alá. Az adatok hasonló mintát adtak ki, és még a legjobb, tartós és boldog kapcsolatokban is csak igen
ritkán volt felismerhető a párok viselkedésében valami, ami az aktív figyelemre emlékeztet.
Gottman szerint túlságosan nehéz feladat azzal próbálkozni, hogy átfogalmazzuk partnerünk mondanivalóját, és aztán együtt érezzünk vele,
amikor az bennünket kritizál. Ez a fajta viselkedés olyan "érzelmi tor
nagyakorlatot"
igényel, amire csak kevesen képesek. Jóllehet a kutatócsoport eredményeit sokan vitatják - elsősorban azok a párkapcsolati tanácsadók, akik fölesküdtek az aktív figyelem módszerére -, más kutatásoknak sem sikerült igazolniuk, hogy az aktív figyelem a jó kapcsolat sarkalatos pontja lenne.176
Vajon mi visz előre egy kapcsolatot, ha az odafigyelés és a partnerünk megjegyzéseire adott válasz, úgy tűnik, nem? Gottman kutatásai arra engednek következtetni, hogy a tartós, boldog, heteroszexuális kapcsolatok konfliktus idején elég sajátos mintát mutatnak. A párból többnyire a nő
fölvet egy komoly problémát, elemzi, és mond egy lehetséges megoldást. Azok a férfiak, akik ebben a helyzetben képesek elfogadni legalább az ötletek egy részét, és így azt az érzetet keltik, hogy megosztják partnerükkel a felelősséget, sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek képesek fenntartani a kapcsolatukat. Ezzel szemben azok a párok, amelyekben
150
7· KAPCSOLATOK
a férfiak csak az időt húzzák, esetleg lenézően viselkednek, előbb-utóbb nagy valószínűséggel szakítanak.
Jóllehet a párok megtaníthaták arra, hogy változtassanak azon, aho
gyan zűrös időszakokban egymásra reagálnak, ez mindenképpen idő
igényes és nehéz feladat. Létezik azonban néhány olyan technika, amely meglepően gyorsan elsajátítható, és segít abban, hogy azután a párok
boldogan éljenek. Csupán szerelmes levelet kell tudni írni, elhelyezni egy
fotót a kandalló fölött, és képesnek lenni arra, hogy az idő kerekét visszaforgassuk az első randiig.
151
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Mérjük fel a kapcsolatunkat
A John Gottmao vezette kísérlet szerint az, hogy mennyire ismerjük partnerünk életének triviális részleteit, jól előrejelzi egy kapcsolat tartósságát. Az alábbi kérdéssor segít abban, hogy felmérjük, mennyire ismerjük egymást a párunkkaL Az a feladat, hogy megpróbáljuk kitalálni a párunk válaszát. Aztán a párunk megmondja, mi a válasza valójában, és ennek alapján értékelhetjük magunkat, minden helyes válasz egy pontot ér. Aztán szerepcsere, és megismételjük az eljárást. Végül adjuk össze a két fél által szerzett pontszámokat, így O és 20 között kapunk egy számot.
Kérdés
l. Milyen ftl.met néz legszívesebben a partnerünk? Horrort, vígjátékot, akcióftlmet vagy drámát?
2. Mi volt a partnerünk első állása? 3. Általában melyik sportot szereti nézni a tévében a párunk? Biliárdot,
rögbit, bokszot vagy atlétikát? 4. Hol született a párunk? 5. A következő klasszikusok közill melyiket olvasná a legszívesebben
a párunk? A Mester és Margarita; Vörös és fekete; Tíz kicsi néger; Jane Eyre.
6. Mi a partnerünk nyakmérete (férfi), ruhamérete (nő)? 7. Milyen típusú vakációt részesít előnyben a párunk? Tengerpartit, sí
zést, túrázóst vagy városnézöst 8. Mi a partnerünk legjobb barátjának keresztneve (leszámítva önma
gunkat)? 9. A következő történeti személyiségek köz ül kivel találkozna legszíve
sebben a párunk? AdolfHitlerrel, J. F. Kennedyvel, Mahatma Gandhival vagy Winston Churchill-lel?
10. Milyen színű a párunk szeme?
152
7· KAPCSOLATOK
A kötődés jelentősége
1980 vége felé a massachusettsi ClarkEgyetem kutatója, James Laird a munkatársaival olyan embereket keresett, akik hajlandóak részt venni egy meglehetősen különös, az érzékeken túli érzékelés lehetőségét vizsgáló kísérletben.177 úgy szervezték a vizsgálatot, hogy olyan férfiak és nők érkezzenek a laborba egy időben, akik korábban nem ismerték egymást, és egy elég különös eljáráson mentek keresztül. A kutatók elmondták, hogy a telepátiateszt előtt a két résztvevőnek mindenképpen át kell esnie egy harmóniaépítő gyakorlaton, ezért arra kérték őket, néhány percig nézzenek egymás szemébe. Ezután külön-külön szobába vezették őket, és egyiküknek képeket mutattak, míg a másik megpróbálta kitalálni, milyen természetű képet néz a másik fél.
A kísérlet végén Laird végignézte az adatokat, és arra a fölismerésre jutott, hogy nincs bizonyítéka a misztikus erőre. Kérdés, hogy csalódott -e? Egyáltalán nem. A kísérletnek ugyanis semmi köze nem volt az érzékeken túli érzékeléshez, az állítólagos telepátiateszt csak jól kifundált fedőtörténet volt, amely lehetövé tette a kutatók számára, hogy a szerelern pszichológiájának egy úttörő kísérletét elvégezzék.
Sokan úgy vélik, hogy beleszeretni valakibe igen bonyolult dolog, és külső, személyiség, "kémia'' és szerencse kibogozhatatlan elegyének függvénye. Laird azonban más véleményen volt. Azt akarta kideríteni, hogy vajon ez a különös és rejtélyes érzés nem lehet-e lényegesen egyszerűbb annál, mint amilyennek első pillantásra tűnik, és hogy mesterségesen előállítható-e néhány gondosan megtervezett pillanat megteremtéséveL Igen egyszerű föltevésből indult ki. A mindennapi tapasztalatokból nyilvánvaló volt számára, hogy a szerelmesek meglehetősen sok időt töltenek el azzal, hogy egymás szemébe néznek. Laird tehát kipróbálta, hogy a dolog fordítva is működik-e. Föl lehet-e lobbantani a szerelmet azáltal, hogy két idegent arra késztetünk, egy ideig nézzenek egymás szemébe?
Ha valaki idegeneket bámul, azt a legjobb esetben különösnek, a legrosszabb esetben pedig agresszív dolognak hat. Lairdnek mesterséges, ám mégis hihető okot kellett kieszelnie arra, hogy két idegen hosszú szerokontaktust tartson, így került képbe a telepátiateszt mint fedőtörténet. Anélkül, hogy ezt a résztvevők tudatosították volna magukban, az állítólagos érzékeken túli érzékelés-kísérletben egymás szemébe néztek a
153
59 MÁSODPERC
felek, és ezzel úgy viselkedtek, mintha vonzónak találnák egymást. Laird úgy gondolta, ennyi elég kezdőlökésnek a szerelern és a gyöngéd érzelmek beindításához.
Az állítólagos telepátiakísérlet után a résztvevőknek föltették azt a kérdést, vajon táplálnak-e gyöngéd érzelmeket a kísérletben melléjük rendelt személy iránt. Az adatok Lairdet igazolták a résztvevők újsütetű lelki társuk iránti valódi érzelmekről és vonzalomról számoltak be.
A kísérlet a gyöngéd érzelmek értelmezésének új szemléletét képviseli. Az emberi viselkedés e szemlélete szerint nemcsak a gondolataink és érzelmeink befolyásolják a cselekedeteinket, hanem a cselekedeteink is befolyásolják a gondolatainkat és érzelmeinket.
Laird nincs egyedül olyan eljárások fölfedezésében, amelyek e szemlélet révén segítik hozzá a kutatókat a szívügyek jobb megértéséhez. Egy másik vizsgálat - melynek vezetője Arthur Aron volt, Stony Brookban, a New York-i Állami Egyetemen végezték el- arra a következtetésre jutott, hogy ez a szemlélet a már meglévő párok kapcsolatának szarosabbra fűzésében is segít.1'8 A szerelmi kapcsolatok eleinte általában nagy izgalommal járnak, mindkét fél élvezi az élet újdonságát, amit az új partner jelent. Hipp-hopp elszáll húsz év, és a kép teljesen átalakul. A pár két tagja már alaposan ismeri egymást, az élet csupa megszokás. Ugyanazokba az éttermekbe járnak, ugyanoda mennek nyaralni, és ugyanazokat a beszélgetéseket folytatják. Ami ismerős, egyfelől megnyugtató, de unalmassá is válhat, és aligha valószínű, hogy megint úgy dobogjon a szív, mint hajdanán.
Aront az érdekelte, hogy hasonló módon, mint amikor vadidegenek egymás szemébe mélyedtek és ettől vonzalom ébredt bennük, vajon viszsza is csempészhető egy kapcsolatba a szerelern olyan párok esetében, akik már átélték az udvarlás izgalmát. Pontosabban az, ha egy pár szakít a házasélet monotóniájával, és valami újat és szórakoztatót csinálnak együtt, vajon eredményezheti-e azt, hogy a két fél újra vonzónak találja egymást? Aron először is újsághirdetést adott fel, amelyben párokat keres egy olyan kísérlethez, melynek célja a "kapcsolatot befolyásoló tényezők" feltárása.
Amikor az önkéntesek megérkeztek a laboratóriumba, kitöltöttek egy, a kapcsolatukra vonatkozó kérdő ívet, majd a párokat véletlenszerűen két csoportba osztották. Ezután a kísérlet vezetői lerakták az asztalokat meg
154
7· KAPCSOLATOK
a székeket, leterítettek pár tornamatracot, és kezdetét vette a kísérlet második része.
A párok fele egy tekercs tépőzárat kapott azzal a magyarázattaL hogy
egy különös játék résztvevői lesznek, és ahhoz lesz rá szükségük. Ha a
párok szeme felcsillant, és jelentőségteljesen egymásra néztek, a kutatók azonnal elvették tőlük a tépőzárat, és megkérték őket, hogy menjenek el. A többi párt a kutatócsoport tagjai az egyik oldalukon csípőben, illetve
bokában egymáshoz rögzítették. A kutatók egy méter magas szivacsot helyeztek el a terem közepén, és
mindegyik pár kapott egy párnát. Az volt a feladatuk, hogy négykézláb másszanak el a szivacsig, másszanak föl rá, a másik oldalon le róla, mász
szanak el a terem végéig, majd tegyék meg ugyanezt az utat visszafelé, a kiindulási helyükig. Hogy a dolog érdekesebb legyen, a párná t végig meg kellett tartaniuk a testükkel egymás között (a kezüket, karjukat, fogukat
nem használhatták), és l percük volt a feladat teljesítésére. Hogy senki ne legyen csalódott a végén, a kutatók mindenkitől elvették az órájukat ("nehogy már ilyesmi miatt sérüljenek"), és mindenkinek azt mondták,
hogy belefértek a kiszabott időbe. A másik csoportba sorolt párokat ennél hétköznapibb feladatra kér
ték. Az egyik félnek négykézláb a terem közepén kijelölt pontig kellett görgetnie egy labdát. A másik fél a terem széléről nézte, majd amikor a labda célt ért, szerepet cseréltek, és ő visszajuttatta a labdát az eredeti helyére.
A kísérletet végzők azt feltételezték, hogy a párok döntő többsége ko
rábban nem túl sok időt töltött azzal, hogy szivacsakadályt másszon meg, vagyis a tapasztalat újszerű, szórakoztató és viszonylag izgalmas lesz a számukra. Lehetőséget kaptak arra, hogy valamilyen közös célért együtt küzdjenek, és hogy egymást új és szakatlan szemszögből láthassák. Tulajdonképpen olyasfajta élményt élhettek át, mint annak idején, ami
kor találkoztak, és az élet még sokkal izgalmasabb volt. Ezzel szemben a kontrollcsoport tagjai hétköznapibb feladatot hajtottak végre, és nem kellett közös erőfeszítést tenniük.
A kísérlet után minden pár több kérdőívet is kitöltött (köztük a ke
véssé romantikus, "A romantikus szerelern tünetjegyzéke"
elnevezésüt is), és például olyasmiket kellett értékelniük, hogy mennyire "bizsergette
meg" és "töltötte el boldogsággal" a párja. Ahogy az várható volt, azok a
155
59 MÁSODPERC
párok, amelyek a szivacshegyet vették be, jóval nagyobb szerelmet érez
tek egymás iránt, mint azok, akik a labdával bíbelődtek. Pár perces új
szerű és izgalmas közös tevékenység szinte csodát tett.
Az első eredményektől föllelkesülve Aron és kutatócsoportja megis
mételte a kísérletet, ám ezúttal a házastársi elégedettség más mércéjét
használták a kísérlet utáni kérdőívben. A kísérlet után ugyanis filmre
vették, hogy a párok megtervezik a következő nyaralásukat, vagy meg
beszélik, hogyan korszerűsíthetnék az otthonukat. Kutatók egy másik
csoportja gondosan összeszámolta, hány ellenséges megnyilvánulást
mutatnak a felek a filineken. A tépőzáras társaság lényegesen pozitívabb
megjegyzéseket tett, mint a labdások. A ron eredményei ismét csak arra utalnak, hogy a viselkedésünk jelen
tős hatással van a gondolkodásunkra és az érzéseinkre. Ahogyan kölcsönös vonzaimat ébreszt két vadidegen között, ha egymás szemébe néznek,
ha egy pár olyan tevékenységet folytat, amely valamilyen módon a kap
csolatuk kezdetére emlékeztet, az segíthet fölidézni a régi szenvedélyt is.
E kísérlet tanulsága szerint a romantika életben tartásához nem kell
más, csak egy tépőzár, egy óriási szivacsakadály és nyitott szellem.
156
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Aron kísérlete arra enged következtetni, hogy a tartós kapcsolatban élő
párok jobban vonzódnak egymáshoz, ha rendszeresen folytatnak olyan
új és izgalmas közös tevékenységeket, amelyek során valamilyen közös
cél érdekében együtt kell működniük. Ezt az elképzelést alátámasztja több felmérés eredménye is. Ezek arra jutottak, hogy a boldog tartós kap
csolatban élő párok nagyobb valószínűséggel választanak közösen olyan
szabadidős tevékenységeket, amelyek nem teljesen kiszámíthatóak, iz
galmasak és inkább aktív, mint passzív részvételt igényelnek.
Mindegy, hogy ez a közös tevékenység valamilyen sport, amatőr szín
játszás, sziklamászás, ismeretlen helyek fölfedezése, egy új tánc megta
nulása vagy utazás valamilyen különleges helyre, a szivacsakadály elé ke
rülő párok ragaszkodnak egymáshoz.
Egyszeriisitett románc
Nemrégiben folytattam egy széleskörű online felmérést, amely a romantikus gesztusokat vizsgálta. Rachel Armstrong· íróval olyan kérdőívet állftottunk össze, amely romantikus gesztusok sokaságát írta le, mint például »nyugtató fürdő készítése párunknak egy nehéz munkanap után': "kabát fólajánlása a párunknak, amikor fázi!(, vagy "párunk elcipelése valahová egy izgalmas hétvégére': Tóbb mint 1500 brit és amerikai töltötte ki a kérdőívet, az eredmény pedig segített abban, hogy fóltárjuk a romantika mögött meghúzódó titkos lélektani rugókat A nők gyakran panaszkodnak, hogy a férfiak egyáltalán nem romantikus lények. Kérdés, hogy megerősítette-e a fólmérés ezt a gyanút?
Arra kértűk a nőket, olvassák el a jegyzéket, és jelezzék, milyen gyakran fo_rdul elő, hogy a párjuk az egyes gesztusokat gyakorolja. Az eredmény meglehetősen lehangoló volt. A nők 55 százaléka mondta azt, hogy a párja egy nehéz nap után még soha nem készített neki fürdőt, 45 százalékuknak nem ajánlotta fól a kabátját, amikor fázott, 53 százalékukat pedig soha nem vitte el egy izgalmas hétvégére. lme, az objektív bizonyíték az
• www.rachelarmstrong.me
157
59 MÁSODPERC
eredendő női panaszra. De vajon mi lehet az oka ennek a gyászos teljesítménynek?
A fölmérés egy másik részében férfiakat kértünk meg arra, hogy olvassák el a romantikus gesztusok jegyzékét, és értékeljék tízpontos skálán, szeríntük mennyire tartaná romantikusnak egy nő a felsorolt gesztusokat. Ugyanakkor a női válaszadókat arra kértük, hogy szintén tízpontos skálán értékeljék, mennyire találnák romantikusnak, ha a párjuk gyakorolná az egyes gesztusokat. Az eredmények azt mutatták, hogy a férfiak igencsak alábecsülik még a legegyszerűbb cselekedet romantikus értékét is.
Példának okáért azt a kijelentést, hogy "nem ismerek nálad csodálatosabb nőt" a férfiaknak míndössze ll, míg a nőknek a 25 százaléka értékelte maximális ponttal. Aztán azt a gesztust, hogy
"fürdő készítése a párunk
számára egy nehéz nap után" a férfiak 8, a nők 22 százaléka értékelte l O
pontra. Színte a lista egésze ezt a míntát mutatta, ami arra enged következtetni, hogy a férfiak nem puszta lustaságból nem gyakorolnak efféle romantikus gesztusokat, hanem azért, mert alábecsülik azt, hogy mennyire tartaná romantikusnak a nő az adott gesztust.
Végül pedig a fölmérés eredményei abban is segítenek azoknak a férfiaknak, akik szeretnék meghódítani szívük hölgyét, hogy a nőls: mely gesztusokat tartják a legínkább és a legkevésbé romantikusnak. Alább látható azon l O gesztus listája, amely a nők szerínt a legínkább romantikus, és az is, hány százalékuk értékelte 10 pontra a "mennyire romantikus" skálán.
l. A férfi befogja a nő szemét, és egy kedves meglepetéshez vezeti öt -40 százalék.
2. A férfi elviszi valahová a nőt egy izgalmas hétvégére - 40 százalék.
3. A férfi egy dalt vagy verset ír a nőről - 28 százalék.
4. A férfi azt mondja a párjának, hogy nem ismer nála csodálatosabb nőt - 25 százalék.
5. A férfi fürdőt készít a párjának egy nehéz nap után - 22 százalék.
6. A férfi szerelmes e-mailt küld a nőnek, vagy üzenetet helyez el az ott-honukban - 22 százalék.
7. A férfi ágyba visz reggelit a nőnek- 22 százalék.
8. A férfi felajánlja a kabátját a nőnek, amikor az fázik - 18 százalék.
9. A férfi egy csokor virágot vagy egy doboz bonbont küld a nőnek a munkahelyére- 16 százalék.
10. A férfi válogatást készít a nőnek a kedvenc zenéiből- 12 százalék.
158
7· KAPCSOLATOK
Érdekes módon a lista elejére olyan gesztusok kerültek, amelyek eszképizmust és meglepetést hordoznak magukban, aztán olyanok következnek, amelyek mélyebb gondolkodást tükröznek, és a végén állnak az otromba, anyagias gesztusok. lme, a tudományos bizonyíték arra, hogy romantikus kérdésekben a gondolat számít igazán.
Öt az egyhez: amikor a szó hangosabb, mint a tett
Próbáljuk kiszúrni az alábbi ábrán a boldogtalan arcot!
Az emberek túlnyomó része meglepően könnyűnek találja ezt a feladatot, mintha kiválna a tömegből a boldogtalan arc. Kutatások kimutatták, hogy általában ugyanez a hatás befolyásolja mindennapjaink számos vonatkozását. Amikor arról van szó, hogyan gondolkodunk és viselkedünk, a negatív események és tapasztalatok sokkal feltűnő bbek, és nagyobb hatást fejtenek ki, mint pozitív párjaik.179 Az ember rossz hangulatban azonnal a negatív élményeit idézi föl, például egy szakítást vagy azt, amikor fölöslegessé vált, ha azonban jókedvű, sokkal inkább ernlékezik az első csókra vagy egy szép nyaralásra. Egyetlen hazugság vagy
159
59 MÁSODPERC
tisztességtelen tett aránytalanul befolyásolhatja bárkinek a jó hírét, és könnyen tönkreteszi az évek nehéz munkájával kialakított pozitív képet.
Dale Carnegie Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket című inspiratív könyve szerint ugyanez az elv érvényes azokra a megjegyzésekre is, amelyeket a barátainknak és partnereinknek teszünk. Carnegie úgy véli, hogy a legenyhébb kritika is rettenetesen káros hatással lehet egy kapcsolatra, és arra biztatja olvasóit, hogy a hozzájuk közel
állókat és szeretteiket dicséretekkel árasszák el. A könyv megjelenése óta eltelt évek során megannyi szerző visszhangozta Carnegie gondolatait, köztük Helen Rowland amerikai humorista is, aki egy ízben megjegyezte: "A nő hízelgése akár még a férfi fejébe is szállhat, a bírálata azonban egyenesen szíven találja, és úgy megragadja, hogy soha többé nem érez annyi szeretetet a nő iránt, mint annak előtte:'
De vajon megerősítik-e ezeket az elképzeléseket a legújabb tudományos eredmények?
Korábban már említettem John Gottmant, aki pszichológusként harminc éve foglalkozik azoknak a kulcsfontosságú tényezőknek a feltárásával, amelyek előrejelzik, hogy egy pár együtt marad-e, vagy különválik.180 Sokat vizsgálta azokat a megjegyzéseket, amelyeket a párok beszélgetésük során a kapcsolatukra vonatkozóan tettek. Az évek során különös érdeklődést tanúsított a pozitív megjegyzések (amelyek például egyetértést, megértést vagy megbocsátást tükröztek), illetve a negatív (ellen
séges, bíráló és lenéző) megjegyzések szerepe iránt. Gondosan rögzítette az ilyen megjegyzések gyakoriságát, majd nyomon követte, hogy a kapcsolat mennyire bizonyult sikeresnek vagy sikertelennek Eredményei igen érdekesek, és határozottan megtámogatják Carnegie gondolatait. A sikeres kapcsolat titka, hogy a pozitív megjegyzéseknek nagyjából öt az egy arányban felül kell múlniuk a negatívaka t. Más szóval öt egyetértő és támogató megjegyzés teheti jóvá az egyetlen bíráló megjegyzés okozta károka t.
Gottman a mellett, hogy bebizonyította a negatív hozzáállás erejét,
azt is vizsgálta, miért olyan romboló hatású az ellenségesség és a kritika. A pozitív és negatív megjegyzésekre adott reakciókat vizsgálva két eltérő
mintát fedezett föl. Ha valaki támogató megjegyzést tesz ("Jó a nyakkendőd"), a másik fél általában szintén pozitív megjegyzéssel válaszol
(Kösz. Neked meg jó a ruhád"). Korántsem ilyen kiszámítható mintát
160
7. KAPCSOLATOK
követ a válasz, ha az eredeti kijelentés pozitív megjegyzések egész sorát
tartalmazza (Jó a nyakkendöd, meg tetszik a ruhád is, és milyen klassz a pulóvered"), sőt többnyire nem is díjazzák kedves viszontmegjegyzés
sel ("
Mennyi is az idő?"). Ezzel szemben a negatív megjegyzésekre adott
válaszok jóval kiszámíthatóbbak, a legenyhébb bírálat is ("
Jól meggondoltad azt a nyakkendöt?") könnyen negatív válaszok egész áradatát in
dítja el ("
Nekem tetszik, ha neked nem is. Egyébként miért érdekelne, mit gondolsz a nyakkendömröl? Mintha te olyan jól öltözködnéL Abban,
ami most rajtad van, úgy nézel ki, mint egy életre kelt madárijesztő. Eb
ből elég, megyek is"). Egy párkapcsolat akkor boldogul és marad fenn,
ha kölcsönös támogatás és egyetértés az alapja, és a legapróbb kesernyés
szájízzel járó megjegyzést is nagy-nagy szeretettel és odafigyeléssel kell
megédesíteni. Azt elérni, hogy a két fél ellenőrizze és megváltoztassa a nyelvhaszná
latát, amikor egymással beszélnek, nehéz feladat, és viszonylag sok időt
és nagy erőfeszítést igényel. A kutatók azonban felismerték a szóhaszná
latnak olyan módozatait, amelyek rövid idő alatt és hatékonyan javíthat
nak egy kapcsolaton.
Vegyük például az austini Texasi Egyetem két pszichológusa, Richard
Slatcher és James Pennebaker vizsgálatát.J81 Slatcher és Pennebaker ismerték azt a korábbi kutatást, amely arra jutott, hogy ha valakit, aki na
gyobb traumán esett át, rábírnak arra, hogy leírja az esettel kapcsolatos érzéseit és gondolatait, ezzel megelőzhető a depresszió kialakulása,
ráadásul mindez imrnunrendszer-erösítő hatással is jár. A két kutató
arra volt kiváncsi, hogy a párkapcsolatok is javíthatók-e ugyanígy. Ezt
Itiderítendő több mint nyolcvan friss párt hívtak össze, és véletlenszerűen két csoportba osztották öket. Az egyik csoport párjainak egyik tag
ját arra kérték, hogy három egymást követő napon 20 percet töltsenek
azzal, hogy leírják, mit gondolnak az aktuális kapcsolatukról, és milyen
érzelmeket ébreszt bennük. A másik csoportba soroltaktól csak annyit
kértek, írják le, mi történt velük aznap. Három hónappal késöbb a ku
tatók minden résztvevővel beszéltek, és azt is megkérdezték, tart-e még a kapcsolatuk. Figyelemre méltó, hogy pusztán annak, hogy a pár egyik
tagja leírta a partnerével kapcsolatos érzéseit, igen jelentős hatása volt. Azoknak, akik ebbe a
"kifejező" írással megbízott csoportba tartoztak, 77
161
59 MÁSODPERC
százalékuk három hónap múltán is együtt volt a párjával, míg akik a napi tevékenységüket jegyezték le, azoknak csak 52 százalékuk.
Hogy kiderítsék, mi lehet e drámai különbség hátterében, a kutatók
összegyűjtötték és elemezték azokat az SMS-eket, amelyeket a párok a
vizsgálat három hónapja alatt küldtek egymásnak. Gondosan számba vették az üzenetekben található pozitív és negatív töltetű szavakat, és arra
jutottak, hogy a kifejező írással megbízott csoport tagjainak SMS-ei lé
nyegesen több pozitív értelmű szót tartalmaztak, mint a másik csoport üzenetei. Az eredmény arra példa, hogy egy látszólag jelentéktelen tevékenység milyen meglepően nagy hatású lehet. Pusztán az, hogy egy pár
egyik tagja három egymást követő napon 20 percen át írt a kapcsolatáról,
hosszú távú hatást gyakorolt mind arra a nyelvezetre, amelyet a pár tag
jai egymás közt használtak, mind annak a valószínűségére, hogy együtt
maradnak. Egy másik kutatás arra jutott, hogy még napi 20 perc sem szükséges
egy kapcsolat egészségének helyreállításához. Vessünk egy pillantást az
alábbi ábrára!
•• • •
•
·0· ••
• • •
A bal oldali rajz középső köre nagyobbnak látszik, mint a jobb oldali.
Valójában a két kör azonos méretű, csak azért tűnnek különbözőeknek, mert az agyunk automatikusan a környezetéhez hasonlítja a köröket. A bal oldali fehér kört kis körök szegélyezik, így azokkal összevetve na
gyobbnak hat. Ezzel szemben a jobb oldali kört nagyobb körök szegélyezik, ezért azokhoz képest kisebb.
Bram Buunk, a Graningeni Egyetem kutatója munkatársaival arra volt kiváncsi, hogy vajon ugyanez a fajta "összehasonlítá gondolkodás" használható-e arra is, hogy általa a párok jobb véleménnyel legyenek a
162
7· KAPCSOLATOK
saját kapcsolatukról.1"2 Buunk ezt úgy vizsgálta meg, hogy tartós kapcsolatban élő párokat hívott a laboratóriumába, és arra kérte őket, hogy
bizonyos módon gondoljanak a párjukra. Az egyik csoport tagjaitól egy
szerűen azt kérte, írjanak le pár szót, amelyek magyarázatot adnak arra,
miért tartják jónak a kapcsolatukat. A másik csoporttól viszont azt kérték, előbb gondoljanak egy olyan párra, amelyiknek szeriotük nem olyan
jó a kapcsolata, mint az övék, majd azt írják le, hogy az övék mitől jobb.
Elvi síkon a második csoport feladata megfelel a bal oldali rajznak. Mi
ként az várható volt, pusztán attól, hogy a kapcsolatukat mentálisan körbe vették kisebb körökkel, a résztvevők sokkal pozitívabban viszonyultak
a párjukhoz.
Végezetül essen szó két pszichológus, Sandra Murray és John Holmes
kísérletéről, amely arra enged következtetni, hogy egyetlen szó is sokat
jelenthet.183 Vizsgálatukban interjút készítettek a résztvevőkkel partne
reik legjobb és legrosszabb tulajdonságairól. Ezután a kutatócsoport egy
éven át nyomon követte a résztvevőket, és azt figyelték, mely kapcsola
tok maradtak fenn, és melyek bomlottak fel. Ekkor megvizsgálták, hogy
milyen nyelvezetet használtak az utóbb sikeresnek, illetve sikertelennek
bizonyuló párok az interjú alatt. Talán a legnagyobb különbséget egyet
len szó jelentette, és ez a "de". Amikor a partnerük legnagyobb hibáiról
beszéltek, azok, akik utóbb sikeresnek bizonyultak kapcsolatukban, haj
lamosak voltak enyhíteni a bírálatot. Az ilyen nő férje lusta, de jó a hu
mora. Az ilyen férfi felesége rettenetesen főz, de így gyakran járnak vendéglőbe. A férj introvertált, de számos más módon kifejezi a szeretetét.
A feleség olykor meggondolatlan, de azért, mert nehéz gyerekkora volt.
Ez az egyszerű kis szó képes csökkenteni a partner vélt hibáinak negatív
hatásait, és kiegyensúlyozni a kapcsolatot.
163
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
A következő, háromnapos gyakorlat hasonló ahhoz, amelyet abban a kí
sérletben is alkalmaztak, amely arra derített fényt, hogy ha szánunk rá némi időt, és írunk a kapcsolatunkról, annak számos jótékony testi és lelkí következménye van, ráadásul a kapcsolat tartósságát is elősegíti.
ELSŐNAP
Szánjunk l O percet arra, hogy leírjuk aktuális szerelmünkkel kapcsolatos legmélyebb érzéseinket. Bátran tárjuk fel gondolatainkat és érzéseinket!
MÁSODIKNAP
Gondoljunk egy ismerősünkre, aki a miénknél valamilyen tekintetben rosszabb kapcsolatban él. írjunk le három okot, ami miatt a mi kapcsolatunk jobb
l. ............................................................ .
2 ............................................................. .
3 ............................................................. .
HARMADIK NAP
Nevezzük meg párunk egy fontos jó tulajdonságát, és írjuk le, miért jelent nekünk sokat ez a tulajdonság.
Most nevezzük meg partnerünk egy olyan tulajdonságát, amelyet hibának tartunk (valamit, ami a személyiségének része, szokása vagy viselkedésformája), majd említsünk meg egy olyan nézőpontot, ahonnan ez a hiba megbocsáthatónak vagy szerethetőnek tűnik.
164
7· KAPCSOLATOK
Szoba kulccsal
Képzeljük el, hogy egy vadidegen ember nappalijába léptünk. Semmit nem tudunk erről a bizonyos személyről, és csak pár percünk van arra, hogy körülnézzünk, és megértsünk valamit a személyiségéből. Vessünk egy pillantást a falon lévő reprodukciókra meg a kandalló fölötti fotókra. Vegyük észre, hogy hevernek szanaszét a könyvek meg a CD-k. Miről árulkodik mindez? Vajon extrovertált vagy introvertált a lakás lakója? Ideges természetű vagy lazább? Kapcsolatban él? És ha igen, boldog? Na jó, ideje lelépni. Mindjárt itt van a fiktív tulaj, és szörnyű haragra gerjed, ha itt talál.
Újabban komolyan kezdenek érdeklődni a pszichológusok az iránt, hogy lehet -e valakinek a személyiségére, kapcsolataira következtetni az otthona vagy az irodája alapján. Pár éve az austini Texasi Egyetem kutatója, Sam Gosling egy olyan vizsgálatot folytatott, amelynek során a résztvevők standard személyiségtesztet töltöttek ki, majd ezek után Gosling képzett megfigyelőket küldött ki, hogy számos szempont alapján írják le a résztvevők munkahelyét és otthonát.184 Rendetlen-e a szobájuk, vagy rend van náluk? Milyen plakátok vannak a falon? Tart-e az illető növényeket, ha igen, mennyit? A kutatás például azt az eredményt hozta, hogy a kreatív emberek hálószobájában semmivel sincs több könyv vagy újság, mint másoknál, viszont a tematikájuk lényegesen tágabb spektrumot fog át. Aztán a munkahelyen az extrovertált emberek irodája barátságosabb és hívogató bb, mint az introvertáltaké. Gosling arra jutott, hogy a környezet valóban tükrözi az emberek bizonyos személyiségjegyeit.
Mások meg azt vizsgálták, vajon lehet-e a környezet alapján egy ember kapcsolatára következtetni. Új abb gyakorlat ideje jött el. Ez azonban csak annál működik, aki épp kapcsolatban él, vagyis a szinglik ezt kénytelenek lesznek kihagyni. Bocs. Előnye viszont, hogy gyors, nem kell sokat várakozni.
Először is, válasszuk ki, a lakásunk melyik helyiségében kivánunk vendéget fogadni. Most képzeljük el, hogy annak a helyiségnek a közepén ülünk, és nézzünk körül (persze aki pont ott ül, egyszerűen nézzen körül). Egy papírdarabra írjuk föl, mi ebben a helyiségben az öt kedvenc tárgyunk Ez lehet plakát, reprodukció, asztal, szék, szobor, növény, játék vagy bármilyen kütyii. Bármi, amit szeretünk. Most gondoljuk végig,
165
59 MÁSODPERC
hogyan jutottunk a listán szereplő tárgyakhoz. Ha a párunk vette, vagy közös szerzemény, pipáljuk ki. Végül a papíron szerepel majd öt tárgy, valamint nulla és öt közötti számú pipa.
Hogy mit árul el a kapcsolatunkról a pipák száma? A Clarernont Egyetem pszichológusa, Andrew Lohmann és munkatársai úgy vélik, sok mindent.185 Lohmann több mint száz párt vont be a vizsgálatába, megkérte őket, hogy végezzék el a fenti gyakorlatot, majd azt a kérdést is föltette, ki milyen közel érzi magát a párjához. Az eredmények arról árulkodtak, hogy a nagy szám ú pipa közelebbi és egészségesebb kapcsolathoz társult, ezek az emberek inkább tekintették hosszú távúnak a kapcsolatukat, és nagyobb hajlandóságot mutattak, hogy időt és energiát fektessenek be a kapcsolat jó működése érdekében. Ha tehát legközelebb a barátainknál járunk, és megkérdezzük, hogyan jutottak hozzá a helyiség legjelesebb darabjaihoz - meglehet, többet árulnak el nekünk a kapcsolatukról, mint gondolnák.
Olyan tárgyak jelenléte, amelyek a párunkat juttatják eszünkbe, felidézhetnek boldog emlékeket, és így jó érzéssel töltenek el. De különösen érzelemdús vagy vidám pillanatokat is előhívhatnak. Egyes újabb kutatások szerint azonban ennél sokkal többre képesek. Igen eredeti, a szerelern hatalmát kutató vizsgálatot folytatott munkatársaival a Floridai Állami Egyetem kutatója, Jon Maner, melybe több mint száz, komoly kapcsolatban élő egyetemi hallgatót vont be, és arra kérte őket, hogy a másik nem képviselőit ábrázoló fotók közül válasszák a számukra legvonzóbb portréját.186 Ezután a résztvevők fele egy olyan időszakról írt esszét, amikor különösen erős szerelmet érzett a párja iránt, míg a kontrollcsoport tagjai arról írtak, amiről akartak.
Arra is megkérték a diákokat, hogy az esszéírásnál felejtsék el az előtte kiválasztott vonzó személy fotó ját. Viszont azt is kérték tőlük, hogy valahányszor mégis eszükbe jut a fotó, tegyenek egy pipát a margóra. Persze amikor arra kérik az embert, hogy ne gondoljon valamire, az rendszerint felhívás keringőre. És a kontrollcsoport esetében valóban ez is volt a helyzet, ennek tagjai átlagosan négy pipát helyeztek el esszéjük minden oldalának margóján. Akik viszont a szerelmükről írtak, azok sokkal könnyebben űzték ki a fejükből a vonzó személy képét, az ő esszéikben átlagosan minden második oldalra jutott egy pipa.
166
7- KAPCSOLATOK
A kísérlet egy későbbi szakaszában aztán mindenkitől azt kérték,
idézze föl a kiválasztott fotót, amilyen részletesen csak tudja. A "szerel
mes" csoport inkább az általános jellemzökre emlékezett, például a fotó n
szereplő személy ruhájának a színére, vagy a kép helyszínére, de a fizikai
vonzatrnat kiváltó vonásokat, a csábító szempárt vagy a csodás mosolyt
elfelejtette. A szerelmes hallgatók nagyjából harmadával kevesebb vonzó
vonásra emlékeztek, mint a kontrollcsoport.
Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy ha csak
pár percig is felidézzük a párunk iránt érzett szerelmünket, jelentősen
csökken a szemünkben a másik nem csábos képviselőjének vonzereje.
A kutatócsoport elképzelése szerint ez a mechanizmus évezredek so
rán alakulhatott ki azért, hogy segítsen együtt tartani a párokat Ennél
praktikusabb az az üzenet, miszerint bármely olyan tárgynak, amely a
párunkat ránk emlékezteti, fontos lélektani hatása lehet. Egy fotótól a
karikagyűrűig, vagy egy nyakláncig, amelyet egy jól sikerült külföldi út
ról hoztunk, mind abban segít, hogy a párunkat előnyben részesítsük a
versenytársaival szemben.
167
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Ha körülvesszük magunkat olyan tárgyakkal, amelyek a párunkat juttatják eszünkbe, azzal jót teszünk a kapcsolatunknak. Lehet az olyan tárgy, amelyet magunkon viselünk: egy gyűrű, egy medál vagy egy nyaklánc. De tarthatunk jól látható helyen a párunktól kapott ajándékot otthon is, és az irodánkban is. Vagy betehetünk egy kettőnkről készült képet a tárcánkba. Bárhogyan járjunk is el, ne feledjük, hogy ezek a tárgyak nem pusztán a szerelern zálogai, hanem fontos lélektani szereppel is rendelkeznek. Nemcsak arra jók, hogy újra meg újra felidézzenek szép emlékeket és pozitív gondolatokat, hanem arra is, hogy aktiválják azt a mélyen gyökerező evolúciós mechanizmust, amelynek segítségével a kísértés sem ér el olyan könnyen bennünket.
168
8. DÖNTÉSHOZÁS
Miért nem jobb két fej, mint egy, hogyan érjük el, hogy soha többé ne bánjunk meg egyetlen döntésünket se, hogyan védekezzünk
a leplezett rábeszéléssel szemben, és honnan tudhatjuk, ha valaki hazudik nekünk
Amikor az emberek fontos döntést hoznak a munkahelyükön, sok eset
ben egy csapat tájékozott és megfontolt munkatárssal vitatják meg a kér
dést. Ránézésre ez is tűnik ésszerűnek. Végtére is, nem nehéz elképzelni,
hogy amikor eldöntünk valamit, hogyan segíthetnek hozzá bennünket a különféle hátterű, tapasztalatú és szakértelmű emberek tanácsai egy át
gondoltabb és kiegyensúlyozottabb nézőponthoz. De vajon tényleg többet ér több fej, mint egy? E kérdésben több száz kísérletet végeztek már
pszichológusok, eredményeik pedig a csoportkonzultáció legelszántabb híveit is meglepték.
Az ilyen típusú kísérletek közill talán az a legismertebb, amelyet az
1960-as évek elején kezdett el a Massachusettsi Műszaki Egyetem (Mas
sachusetts Institute of Technology) friss diplomása, James Stoner, aki a
kockázatvállalás kényes témáját vizsgálta. m Abban nincs semmi meglepő, hogy a kutatások szerint egyesek szívesen táncolnak borotvaélen,
mások inkább kerülik a kockázata kat. Staner azonban arra volt kiváncsi,
hogy az emberek csoportban inkább vagy kevésbé hajlamosak kockáza
tos döntéseket hozni. E célból egy igen egyszerű, ám annál zseniálisabb
kísérletet eszelt ki. A felmérés első részében Staner arra kérte a résztvevőket, hogy játsz
szák el egy életvezetési tanácsadó szerepét. Killönféle helyzeteket vázoltak
föl nekik, amelyekben valaki valamilyen dilemmával néz szembe, és az volt a feladatuk, hogy több lehetőség közill válasszák ki azt, amelyik sze
rintük az illető számára a leginkább előremutató. Staner ügyelt arra, hogy a választható lehetőségek mindegyike eltérő mértékű kockázatot hordoz-
169
59 MÁSODPERC
zon magában. Az egyik helyzetben például egy Helen nevű írónak eszébe jut egy regényötlet, ahhoz azonban, hogy ezt megírja, félre kell tennie
az olcsó thrillereket, ami viszont bevételkiesést jelent számára. A mérleg egyik serpenyőjében ott a lehetőség, hogy regény nagy áttörést hozhat, és ez sok pénzt jelenthet. A másik serpenyőben viszont ott az a lehetőség,
hogy a regény megbukik, és akkor hiába volt a rengeteg idő és energia. A résztvevőket arra kérték, médegeijék Helen dilemmáját, és határozzák meg, mennyire kell Helennek biztosnak lennie a regénye sikerében ahhoz, hogy felhagyjon a kevés, de rendszeres bevételt hozó thrillerek írásával.
A nagyon konzervatív résztvevők szerint Helennek csaknem 100 százalékig biztosnak kell lennie a sikerben. A lényegesen kockázattűrőbbek már a siker l O százalékos valószínűségét is elfogadhatónak találták.
Ezután Stoner ötfős csoportokba osztotta a résztvevőket. Az volt a feladatuk, hogy vitassák meg a helyzetet, és jussanak közös nevezőre. Ered
ményei arról tanúskodtak, hogy a csoportok lényegesen kockázatosabb döntéseket hoznak, mint az egyének. A csoportok menetrendszerűen azt
ajánlották volna Helennek, hogy adjon fel mindent, és álljon neki a re
génynek, míg az egyéni ajánlások inkább a thrillerírás folytatására biztatták volna Helent. Több száz további vizsgálat kimutatta, hogy ez a hatás nem önmagában a kockázatosabb döntésről szól, hanem a polarizációról. Staner klasszikus kísérletében különféle tényezők hatására hozta a
csoport a kockázatosabb döntést, más kísérletekben viszont a csoportban konzervatívabbá váltak a résztvevők, mint egyénileg. Röviden, a csoport mindig eltúlozza az egyéni döntéseket, ezért szélsőségesebb döntés szü
letik, mint amilyet az egyes egyének magukban hoztak volna. Az egyének eredeti hajlamaitól függően a csoport végső döntése vagy szélsősége
sen kockázatos vagy szélsőségesen konzervatív lesz.
Ez a különös jelenség megannyi különféle helyzetben megjelenik, és
sokszor riasztó következményekkel járt. Ha faji előítéletes emberek egy csoportba kerülnek, együtt a legszélsőségesebb döntést hozzák faji kérdéssel terhelt ügyekben.188 Ha olyan üzletemberek kerülnek össze, akik
készek bukásra ítélt projektekbe fektetni, együtt sokkal nagyobb eséllyel hajítják ki a pénzt az ablakon.189 Ha agresszív tinédzserek verődnek ösz
sze, csapatban még inkább agresszívvé válnak. Konok vallási vagy politikai ideológiával rendelkező emberek együtt sok esetben szélsőségesebb és gyakran erőszakos álláspontot fognak képviselni. A hatás még az in-
170
8. DöNTÉSHOZÁS
terneten is felbukkan, akadnak ugyanis, akik a fórumok és beszélgetős oldalak vitáiba beszállva szélsőségesebb véleménynek és szemléletnek adnak hangot, mint amilyet egyébként képviselnén ek.
Vajon mi lehet az oka ennek a különös, ám következetesen érvényesülő jelenségnek? Ha olyan emberekkel kerülünk egy társaságba, akiknek véleménye és szemlélete a miénkhez hasonló, akkor az a mi meglévő vélekedésünket több szempontból is megerősíti. Új érveket hallunk, és egyszerre nyíltan kifejtünk egy álláspontot, amelyről addig csak homályos sejtésünk volt. Talán azért is lappangott a gondolat, mert különcnek, szélsőségeseknek vagy társadalmi szempontból elfogadhatatlannak találtuk. Ám ha a miénkhez hasonló felfogású emberek vesznek körül, ezek a titkos gondolatok felbugyognak, ami a többieket is megerősíti abban, hogy bátran álljanak elő szélsőséges érzéseikkeL
A polarizálódás nem az egyetlen olyan jelenség a csoportgondolkodásban, amely befolyásolhatja az együtt lévő egyének eszét és szívét.19" Más kísérletek kimutatták, hogy az egyénekhez képest a csoportok általában dogmatikusabbak, inkább képesek igazolni irracionális tetteiket, nagyobb valószínűséggel tekintik rendkívül erkölcsösnek a lépéseiket, és igencsak hajlamosak sztereotípiákat kialakítani a kívülállókróL Ráadásul egy-egy erős akaratú ember a megbeszélés élére állhat, nyomást gyakorolhat a többiekre, hogy alkalmazkodjanak, illetve hogy alkalmazzanak öncenzúrát, és ezáltal megteremtheti az egység illúzióját
Két fej nem feltétlenül jobb, mint az egy. Több mint ötven év kutatási eredményei arról tanúskodnak, hogy csoportdöntések esetén megjelenik az irracionális gondolkodás, ami pedig a vélemények polarizálódásához, valamint a helyzet erősen előítéletes értékeléséhez vezethet.
De ha nem a csoport a megoldás, akkor hogyan tudjuk meghozni a legjobb döntést? Kutatások szerint a jó döntés annak függvénye, hogy elkerüljük a gondolkodásunkat gyakran beárnyékoló különféle hibákat és csapdákat. A nehézséget az okozza, hogy a racionális döntéshez szükséges technikákhoz sok esetben a valószínűség és a logika mélyebb megértése szükséges. Egyik-másik ilyen technika azonban akár pár perc alatt elsajátítható. Vegyük például azt, miként védhetjük meg magunkat az eladók leggyakoribb trükkje ellen, vagy hogyan dönthetjük el, hogy valaki hazudik-e nekünk, és hogyan érhetjük el, hogy soha de soha többé ne bánjuk meg egyetlen döntésünket sem.
171
59 MÁSODPERC
Ajtórésbe tett láb, orrunk előtt becsapott ajtó
Kezdjük egy gyors kérdéssel: képzeljük el, hogy két állásajánlatot kapunk. A munkaórák, felelősség, hely és karrierlehetőség szempontjából a két állás, A és B egymással teljesen azonos. Egyetlen eltérés azonban mégis van közöttük, mégpedig a nekünk ajánlott és jövőbeli munkatársak fizetésének különbsége. A állás esetében a megajánlott éves bér 50 OOO font, a munkatársaké 30 OOO. B állás elfogadása esetén 60 OOO fontot keresnénk, míg munkatársaink bére 80 OOO font. Vajon az olvasó melyik állást fogadná el? Az A-t vagy a B-t? Kutatások igazolják, hogy az emberek többsége az A állást választaná.191
Pusztán pénzügyi szempontból a döntés teljesen irracionális, hiszen a B állás éves szinten 10 OOO fonttal többet jövedelmez. Ám ha van valami, amiről az emberi természet tudományos tanulmányozása mond nekünk valamit, az éppen az, hogy korántsem vagyunk racionálisak. Viszont társas lények vagyunk, és számtalan olyan tényező létezik, amely könnyen befolyásol bennünket, ilyen például, hogy hogyan érezzük magunkat, hogyan látjuk magunkat, és miként jelenünk meg mások előtt. Ha objektívan nézzük, a B állás jobban fizet, mint az A, az A állásban viszont 20 OOO fonttal többet keresünk, mint a munkatársaink, és a felsőbbrendűség érzése, amely a fizetések különbségéből adódik, bőven kompenzál a B állás biztosította többletkeresetért.
Ez a finom, és gyakran nem is tudatos hatás vásárlási szakásainkat is befolyásolja.
Még ma is emlékszem arra az árubemutatóra, amit életemben először láttam egy hatalmas áruházban. Nyolcéves voltam, és a szüleim elvittek Londonba. Ahogy beléptünk az áruházba, azonnal lenyűgözött egy férfi, aki lelkes bemutatót tartott a konyhakés-technológia legújab b, áttörő fejlesztésébőL Ez a csodaszerszám mindenre képes volt, amit csak elvárhattunk tőle, és jó pár olyan dologra is, amit egyáltalán nem várunk el tőle. Például arra, hogy félbevágjon egy kólásdobozt. A műsor vége felé a férfi csöndesen tájékoztatta a nézőit arról, hogy a kés 10 fontba kerül.
Ezután azonban valami egészen különös dolog történt. Az előadó a szemünk láttára átalakult másvalakivé, aki képtelen ellenállni a kísértésnek, hogy nagyszerű üzletet ajánljon. A kés végül is csak 8 ... nem is, 5 fontba kerül. Sőt ilyen nagyszerű közönségnek akár 3 fontért is odaadja.
172
8. DÖNTÉSHOZÁS
És amikor már nem is hittünk a fülünknek, hogy ekkora szerencse ért bennünket, akár egy jól koreografált tűzijáték végén, előállt a görögtűzzel. Ad még egy olyan kést, mint amilyet bemutatott, és nem kér érte plusz pénzt, majd előkapott öt kisebb kést, ami ingyen van, és beletette egy bőrtokba, amely önmagában is többet ér l O fontnáL Az egymást követő nagyvonalú gesztusok ugyancsak meglepték és elbűvölték a közönséget. De ami a legfontosabb, hogy többségüket - köztük az én szüleimet is - rábírta arra, hogy kést vegyenek, ami pedig eszük ágában sem volt, amikor az áruházba beléptek. De a feketeleves még hátra volt. Hazaérkezve ugyanis azonnal kipróbáltam a kólásdobozszelő csodakést És azzal a mozdulattal le is esett a nyele.
A szüleimet és engem is lóvá tett az a technika, amelyet a pszichológusok ekként emlegetnek: "és ez még nem minden': Az eladó spontán módon egyre jobb ajánlatokat tesz, míg végül teljesen ellenállhatatlanná válik. A legkisebb árengedmény vagy a legapróbb ajándék is hatásos. Egy vizsgálat tanúsága szerint egy tartácskát és két kekszet 75 centért az emberek 40 százaléka vette volna meg, ám 73 százalék nyúlt a zsebébe, amikor a tartácskát hirdették 75 centért, a két keksz pedig "ajándékként
"
járt hozzá.192 A rábeszélés e gyakran alkalmazott elveinek vizsgálata mellett a
pszichológusok más, ezeknél szokatlanabb, mindazonáltal igen hatékony technikákat is megvizsgáltak. Létezik például az úgynevezett "piszka'' -technika, amelynek az a lényege, hogy egy kérés a különösségével kelti föl az emberek figyelmét, és növeli a kérés teljesítése iránti hajlandóságot. Michael Santos, a Kaliforniai Egyetem kutatója végezte munkatársaival azt a vizsgálatot, amelynek során egy koldus (valójában egy kutató) egy negyeddollárost vagy 37 centet kért az utcán járókelőktől.193 Lényegesen többen adakoztak, amikor a szakatlanabb összeget kérte.
Ehhez kapcsolódik a "megszakítás és újrafogalmazás"
(disrupt-then-reframe, DTR) technikája, amelynek az a lényege, hogy egy pillanatra meglepjük a másik felet, miáltal kibillentjük a megszakott kerékvágásból, majd egy normális kéréssel fordulunk hozzá. Egy kísérletsorozatban a kutatók jegyzettömbökkel házaltak, amelynek bevételét jótékony célra fordították.194 Az egyik forgatókönyv szerint azt mondták, hogy "Csak 3 fontba kerül a jegyzettömb. Nagyon megéri:' A DTR-változatban így szólt a szövegük: "300 penny, vagyis 3 font. Nagyon meg-
173
59 MÁSODPERC
éri:' Ez a különös és meglepő változtatás csaknem megkétszerezte az
eladást. A gyors és hatékony technikákra irányuló kutatások nagy része két elv
re összpontosít: az ajtórésbe tett lábra és az orrunk előtt becsapott ajtóra. Az 1960-as évek elején Jonathan Freedman és Scott Fraser, a Stanford
Egyetem pszichológusai a rábeszéléssel kapcsolatos, úttörő jelentőségű kísérletet végeztek195 A kutatócsoport először is véletlenszerűen fölhívott 150 nőt azzal, hogy a Kaliforniai Fogyasztói Csoporttól keresik őket.
A kutatók azt a kérdést tették föl, hogy vajon a hívott fél részt venne-e egy
különleges fölmérésben, amely a háztartási cikkek használatára irányul, és amelyet a The Guide kiadványban közölnének A versenytársakkal el
lentétben a The Guide valóban a dolgok mélyére kíván nézni. Lehetséges
volna-e, hogy egy hatfős csoport kiszálljon a hívott fél otthonába, és egy pár órás vizsgálattal fölmérje, mit rejt a konyhaszekrénye. A kutatás igen
alapos lesz, mindent számba vesznek, ami csak felhalmozva áll a ház
tartásban, a szappantól a mosogató- és tisztítószereken át az öblítökig
mindent megnéznek Talán nem meglepő, hogy a nők negyede sem kí
vánta, hogy a háztartását effajta, törvényszéki jellegű vizsgálatnak vessék
alá. Ez azonban csak a kísérlet egyik momentuma volt. Nők egy másik
csoportját ugyanígy fölhívták, de nem azzal, hogy a kutatók a helyszínen mindenbe beleütnék az orrukat, hanem azzal a szöveggel, hogy részt
vennének-e egy gyors telefonos felmérésben, mely az általuk használt
háztartási cikkekre irányul. Szinte mindenkí kötélnek állt. Amikor azon
ban három nappal később őket is fölhívták, hogy a hatfős csoport kiszállna hozzájuk, ebből a csoportból a nők több mint fele egyezett bele a
vizsgálat ba. Egy utánkövetéses vizsgálatban ugyanez a kutatócsoport arra volt ki
váncsi, rá tudnak-e venni embereket arra, hogy egy "Vezess óvatosan!"
feliratú óriásplakátot elhelyezzenek a kertjükben. Jóllehet a tábla nyil
vánvalóan azt a célt is szolgálta volna, hogy a sofőrök ott helyben lassabban menjenek, szinte senki nem állt kötélnek Ezután a kutatók egy
másik csoportot is megkerestek, és tőlük azt kérték, hogy egy lényegesen
kisebb, alig tízcentis, négyzet alakú táblát hadd tennének ki náluk. Ezút
tal szinte mindenkí beleegyezett a tábla kírakásába. Két héttel később a kutatók visszatértek, és megkérdezték, nem bánnák-e a ház tulajdonosai,
174
8. DÖNTÉSHOZÁS
ha a kis táblát egy nagy plakátra cserélnék Csodálatos módon ezúttal 76 százalékuknak nem volt kifogása, és elfogadták az ajánlatot.
Ezek a kísérletek az "ajtórésbe tett láb" technikájának erejét jelzik. Az emberek sokkal inkább hajlamosak eleget tenni egy nagyobb kérésnek, ha korábban egy kisebb kérést már teljesítettek
Több mint negyven év kutatásai igazolják, hogy ez a technika igen sok helyzetben működik.196 Ha egyszer valakitől sikerült kapnunk egy szerényebb összeget jótékony célra, azt majd nagyobb összeg is követi. Ha az alkalmazottak egyszer elfogadták a munkakörülményeik kisebb mértékű megváltoztatását, a nagyobb változást is könnyebben lenyelik. Ha megszokják, hogy a normál izzó helyett energiatakarékosat használnak, nagyobb eséllyel állnak rá, hogy az energiatakarékosság érdekében komolyabb változtatásokat is véghez vigyenek az életstílusukban.
Végül pedig kutatók, ha éppen nem beteszik a lábukat az ajtórésbe, többnyire arra buzdítják az embereket, hogy vágják be az ajtót a mások orra előtt. Míg az előbbi technika úgy fest, hogy valami apróságból indul ki, és arra építkezik, az utóbbi egy olyan elképesztő kéréssel kezdődik, amelyre nyilvánvalóan határozott nem lesz a válasz, majd egy lényegesebb szerényebb kérést már nem utasítanak el az emberek. Az ilyen irányú kutatások közül talán az a legismertebb, amelyet Robert Cialdini folytatott a munkatársaival az Arizonai Állami Egyetemen.197 Klasszikus vizsgálatában a kutatócsoport tagjai a Megyei Ifjúsági Tanácsadó Program képviselőinek adták ki magukat, és egyetemi hallgatókat kérdeztek arról, vajon nem bánnák-e, ha egy csoport fiatalkorú bűnözőt kellene kísérni egy napon át az állatkertben. A kutatókat nem lepte meg, hogy az egyetemistáknak kevesebb, mint 20 százaléka élt a lehetőséggel, hogy egy napot vadállatok közt töltsön.
A kutatók azonban nem zavartatták magukat, és más taktikához folyamodtak. Ezúttal egy másik csoporttól kértek lényegesen nagyobb szívességet, azt tudniillik, hogy az elkövetkező két év során rászánnának-e heti két órát arra, hogy fiatalkorú bűnözőknek a társadalomba való visszailleszkedésében segítsenek. A kérés általános elutasításra talált. Miután azonban ezt a kérést nem akarták teljesíteni a megkérdezettek, a kísérlet végzői egy lényegesen szerényebb kéréssel álltak elő. Az olvasó már nyilván kitalálta, azzal, vajon hajlandóak lennének-e elkisérni a fiatalkorú
175
59 MÁSODPERC
bűnözőket az állatkertbe. Ilyen körülmények között az egyetemisták több mint fele hajlandónak mutatkozott a feladatra.
Francia kutatók szolgálnak egy másik példával. Az ő vizsgálatukban egy fiatal nő egy étteremben rájön, hogy nincs nála pénz, és egy másik vendéget kell megkérnie, hogy rendezze a számláját.198 Amikor csak pár frankot kért, a megkérdezettek l O százaléka volt hajlandó kisegíteni. Amikor azonban onnan indított, hogy kifizetnék-e az egész számláját, és innen jutott el a pár frankig, az emberek 75 százaléka nyúlt a zsebébe. Vagyis ez a technika igen sok helyzetben hasznosnak bizonyulhat. Tárgyaljunk akár egy lakás áráról, akár munkaóráról, fizetésről vagy hitelkeretről, ha mi vagyunk az eladók, érdemes magasról indítani.
A rábeszélés nem más, mint hogy betesszük a lábunkat az ajtórésbe, becsapjuk az ajtót a másik orra előtt, meglepjük egy szokatlan kéréssel, és hogy remek vételi lehetőségek végtelen sorával árasztjuk el a kiszemelt vevőt. És ami nem mellékes, hogy a kutatások szerint ezek a technikák pontosan 47 másodperc alatt elsajátíthatók. De akár 30 alatt is. És abban már benne van az ajándék ötdarabos késkészlet
176
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Nem vagyunk azok a racionális lények, akiknek szeretjük gondolni magunkat, és számos olyan gyorsan elsajátítható és hatékony technika létezik, amelynek segítségével könnyű valamire rábeszélni bennünket. Óvakodjunk azoktól, akik az "ez még nem minden" elvét alkalmazzák, és spontán módon egyre nagyobb engedményeket és nagyszerű vételeket ajánlanak, hogy megnyissák a pénztárcánkat. Ugyanígy legyünk óvatosak azokkal is, akik egy apró kéréssel kezdik, majd arra építenek nagyobbakat, vagy épp ellenkezőleg, valami nagyon naggyal kezdik, és hirtelen átváltanak valami "elfogadható ra': Persze az is lehet, hogy mi használjuk ugyanezeket a technikákat a mások meggyőzésére. Ez rendben is van, csak jussanak eszünkbe Obi-Wan Kenobi híres szavai, miszerint újonnan fölfedezett erőnkkel nagy hatást gyakorolhatunk a gyöngébb elmékre, ezért legyünk óvatosak, és csak jó célra használjuk.
Hogy többé egyetlen döntést se bánjunk meg
Amikor kisebb horderejű döntést hozok, mindig jó kalandnak találom számba venni az érveket és az ellenérveket.
Amikor azonban létkérdésekről van szó ... a döntésnek a tudatalattiból, valahonnan egészen belülről kell jönnie.
Sigmund Freud
Képzeljük el, hogy a főnökünk azt mondja, szerinte nagyon sivár az irodánk, és megkérdezi, vennénk-e egy drágának látszó modern reprodukciót, hogy feldobjuk a helyiséget. Vesszük a kabátunkat, elmegyünk a legközelebbi galériába, ahol kiderül, hogy csak négy reprodukciójuk van.
Hogy döntünk? Az egyik lehetőség, hogy végiggondoljuk minden egyes darab esetében az előnyöket és a hátrányokat, akként, hogy tekintetbe vesszük a főnökünk személyiségét, a cég imázsát, és a már meglévő irodai dekorációt. Vagy egyszerűen az ösztöneinkre hallgatunk, és azt választj uk, amit jónak "érzünk': Netán egy másik technikára bízzuk magunkat, amely a legújab b kutatások szerint lényegesen jobb eséllyel vezet helyes döntéshez.
177
59 MÁSODPERC
Pár évvel ezelőtt két pszichológus, Ap Dijksterhuis és Zeger van Olden egy hasonló poszterválasztó eljárás révén figyelemre méltó kísérletet vég
zett. '99 Vizsgálatukban arra kérték a laborjukba érkezőket, hogy tekintsenek meg öt posztert, és a három technika egyikének segítségével döntsék el, me
lyik tetszik nekik a legjobban. Az egyik csoport tagjait arra kérték, másfél
percen keresztül mindegyik posztert tanulmányozzák, és sorolják fol a legfontosabb érveket, amiért az egyes darabok tetszenek nekik vagy sem. Gon
dosan elemezzék a gondolataikat, majd hirdessenek eredményt! A második csoport tagjai megnézték az öt képet, és kiválasztották azt, amelyik a leg
jobban tetszett nekik. A harmadik csoport tagjainak gyors egymásutánban
megmutatták a posztereket, majd öt percen keresztül nehéz anagrammákat oldattak meg velük, még egy második gyors pillantást vetettek a poszterek
re, és ekkor arra kérték őket, hogy válasszanak. A döntés után a résztvevők az összes posztert értékelték aszerint, hogy mennyire tetszik nekik.
Miután mindenki meghozta a maga döntését és az értékeléssel is vég
zett, a kutatók egy előre nem jelzett nagyvonalú gesztussal mindenkinek nekiadták - úgymond a részvételért - az általa kiválasztott posztert Végül, amikor a kísérleti alanyok már indultak volna haza a laborató
riumból, magukhoz vették a hengerbe tekert zsákmányukat, a kísérlet
vezetője mintegy mellékesen megjegyezte, jó lenne, ha meghagynák a telefonszámukat, ha netán valami probléma adódna a számítógépek me
móriájával, és újra el kellene végezni a kísérletet.
Aki pszichológiai vizsgálatban vesz részt, és a kutatók a merevlemez
esetleges problémáira hivatkozva elkérik a telefonszámát, az biztosra veheti, hogy a kísérlet végzői valamire készülnek. Méghozzá az a legvaló
színűbb, hogy a kísérletnek koránt sincs vége, valamikor a közeljövőben majd fölhívják a résztvevőt. Ez a hívás számos formát ölthet. Meglehet,
hogy az éjszaka közepén csöng a telefon, és egy piackutató érdeklődik,
hogy a hívott fél részt venne-e egy szappanokra vonatkozó felmérésben. De az is lehet, hogy egy állítólagos, rég nem látott barát jelentkezik, és találkozót kér. Netán- mint ebben az esetben - a kutatócsoport egyik tagja
az, köszön, és azt kérdezi, vajon elégedettek vagyunk-e a poszterrel.
Nagyjából egy hónappal a kísérlet után a kutatók minden résztvevőt
felhívtak, és megkérdezték, mennyire elégedettek a poszterrel, és hány
euróért adnák el. Amikor kiválasztották a posztert, azok, akik a laborban alaposan átgondolták a poszterek előnyeit és hátrányait, egészen biztosak
178
8. DÖNTÉSHOZÁS
voltak benne, hogy jól döntöttek. Lényegesen biztosabbak, mint azok,
akiknek csak pár percük volt a választásra, vagy akik anagrammával bí
belődtek, mielőtt döntöttek volna. Négy héttel később azonban egészen
más kép bontakozott ki. Azok voltak a legelégedettebbek a döntésükkel,
akik anagrammák megfejtésével múlatták az időt, és utána választottak
posztert, és jóval többért váltak csak volna meg tőle, mint a többiek. Most lehet érvelni azzal, hogy az effajta vizsgálatok választásai aligha
foghatók azokhoz a bonyolult döntésekhez, amelyeket az emberek a való
életben kénytelenek hozni. Az a helyzet, hogy a kutatók minduntalan
szembesülnek ezzel a különös hatással. 200 Akár egy lakás ki bérléséről van
szó, akár egy autó megvásárlásáról, netán arról, hogy milyen részvénybe
kellene befektetni, azok az emberek, akiknek megmutatják a választási
lehetőségeket, majd komoly szellemi tevékenységet folytatnak, mindig
jobb döntést hoznak, mint a többiek.
De vajon mi lehet ennek az oka? Dijksterhuis és van Olden szerint a
dolog a tudattalan megzabolázásáról szól. Amikor két olyan lehetőség
közül kell választanunk, amelyek csak egy-két szempontból különböz
nek egymástól, a tudatos elménk kitűnőerr képes arra, hogy racionálisan
és józanul szemügyre vegye a helyzetet, majd meghozza a lehető legjobb
döntést. Annyiban azonban korlátozott, hogy egyidejűleg csak kevés szá
mú tény és adat figyelembe vételére képes, vagyis ha bonyolultabb dolog
ról van szó, akkor már kevésbé megbízható. Ilyenkor ugyanis a tudatos elme nem a helyzet egészét nézi, hanem többnyire csak a legnyilvánva
lóbb elemeket veszi tekintetbe, és így elvéti az összképet. Ezzel szemben a
tudattalan agy lényegesen jobb, ha bonyolult, az életünk több vonatkozá
sát felölelő döntésre kerül sor. Dijksterhuis és van Olden úgy magyarázza
ezt a hatást - az úgynevezett tudattalan gondolat elméletével -, hogy a
bonyolult döntések meghozatalához feltételeznek egyfajta köztes terepet Ha egy kérdésről megfeszítetten gondolkodunk, az sok szempontból épp
olyan rossz, mintha azonnali döntést hozunk. Az a jó eljárás, ha tisztába
jövünk azzal, hogy miről kell döntenünk, majd eltereljük a figyelmünket, és hagyjuk, hadd dolgozzon a tudattalanunk De vajon hogyan vehetjük
rá a tudattalanunkat, hogy egy problémával foglalkozzék? Mint ahogy a
kreativitásról szóló fejezetben láttuk, az egyik ilyen technika az, hogy a
tudatos elme figyeimét valamilyen nehéz feladattal - anagrammák meg
oldásával vagy hármasával való visszafelé számlálással - eltereljük
179
59 MÁSODPERC
Persze ha egy nehéz helyzetben olyan döntést akarunk hozni, amelyet utóbb nem bánunk meg, nem az az egyetlen módszer, hogy a döntés előtt nehéz anagrammák megoldásával foglaljuk el magunkat. A kutatók szerint ennél gyorsabban is biztosíthatjuk a legnagyobb valószínűségét annak, hogy utóbb -hogy a híres sanzonénekesnő szavával éljünk- nem bánunk meg semmit.
A Cornell Egyetem kutatója, Thomas G ilovich több mint egy évtizede tanulmányozza a megbánás pszichológiáját. Lenyűgöző eredményeket hozott nyilvánosságra. 2°1 Munkássága nagyrészt abból áll, hogy embereket arra kért, meséljék el, visszatekintve mit bánnak a legjobban az életükben. A válaszadók körülbelül 75 százaléka általában olyasvalamit bán a leginkább, amit nem tett meg, ezen belül is a három "dobogós" bánat: a kellőképpen kemény tanulás elmulasztása az iskolában, valamilyen nagy lehetőség megragadásának elmulasztása, illetve a családokra és barátokra szánt nem elégséges idő. Az embereknek csak 25 százaléka bánt meg olyasvalamit, amit megtett, mint például egy karriert érintő rossz döntést, nem szerelemből kötött házasságot, az élet nem megfelelő pillanatára időzített gyermekvállalást.
úgy tűnik, a probléma része az, hogy valaminek, ami megtörtént, viszonylag könnyen fölismerhetőek a negatív következményei. Ha hoztunk egy rossz döntést a karrierünk során, benne ragadhatunk egy olyan állásban, amelyhez nem fűlik a fogunk. Korán jöttek a gyerekek, így nem állt módunkban a barátainkkal együtt lógni. Rosszul házasodtunk, és folyton veszekszünk a partnerünkkeL A negatív következmények ismertek, és bár lehet épp elég okunk a megbánásra, az okok száma mégiscsak korlátozott. Egészen más azonban a helyzet azokkal a dolgokkal, amelyek nem történtek meg. Ez esetben a lehetséges pozitív következmények száma szinte végtelennek tűnik. Mi történhetett volna, ha azt a bizonyos állásajánlatot elfogadjuk, ha van bátorságunk életünk szerelmét randevúra hívni, vagy ha nem járunk annyit az iskola mellé? Ebben az esetben a lehetőségeknek csak a képzeletünk korlátai szabnak határt.
Gilovich nagyszerű kutatásai tudományosan is alátámasztják a
17. századi amerikai költő, John Greenleaf Whittier szavait: "Ajkunkat el nem hagyhatja, tollunk le nem írhat szomorúbb szavakat ezeknél: Lehetett volna:'
180
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Anagrammák és a tudattalanunk. Amikor egyszerű döntést kell hoznunk, bízzuk a tudatos elménkre, hogy gondolja végig az előnyöket és a hátrányokat, és mérlegelje racionálisan és józanul a helyzetet. Bonyolultabb döntések esetén azonban inkább hagyjuk pihenni a tudatos elménket, és a tudattalant dolgoztassuk. Az alábbi feladat Dijskterhuis és van Olden kutatásán alapul, és a döntéshozás folyamatának elősegítése a célja.
A. A Miféle döntést kell hoznunk?
B. B 5 perc alatt oldjunk meg az alábbi anagrammák közül minél többet. Ha elakadunk, ne gyötrődjünk sokáig, ugorjunk a következőre. (Rövid és hosszú magánhangzók fölcserélhetőek.)
Anagramma l. Posta 2. Lámpa 3. Nappal 4. Madár 5. Nagy tipp 6. Hangya 7. Kozák sas 8. Haladó vita 9. A morc ideák
10. Hársmagárus ll. Piti akol 12. Gyapjas Ilona Rt. 13. Régi sebem
14. Lustaságom 15. Ösz testvér lop
Kulcs Lépked valamin Délszaki növény Takaró Színpadi mű Sárga virágú növény Nemtörődöm Szellemi sport Aliami pénzbegyűjtő Népuralom Atlétikai sportág Közügyek intézése Kortárs magyar író Az összes valaha élt nő, férfi és gyerek Vicces Sportág
181
Válasz ..... . . .........
. ...... . ........
. . . ...... . ......
. . ..... . ........
. .. . . ........ . ..
· · · · · · · · · · · · · · · ·
. ...............
· · · · · · · · · · · · · · · ·
. ...............
. ...............
.. . ...... . . . ....
. ... . . . .........
. .... . . . .... . ...
. ...............
. ..... . . .. . ... . .
59 MÁSODPERC
A. C Most pedig, rövid gondolkodás után írjuk le ide a döntés ünket:
Megoldások
l Tapos 2 Pálma 3 Paplan 4 Dráma 5 Pitypang 6 Hanyag 7 Sakkozás 8 Adóhivatal 9 Demokrácia 10 Hármasugrás ll Politika 12 Parti Nagy Lajos 13 Emberiség 14 Mulatságos IS Sportlövészet
A megbánás e/kerítése. Kutatások azt mutatják, hogy az emberek többsége, amikor visszatekint az életére, inkább azon bánkódik, amit nem tett meg. Ám ha ezt sikerül tisztázni, léteznek olyan gyorsan elsajátítható és hatékony technikák, amelyek segítségével elkerülhetjük a megbánást.
Először is, ahhoz, hogy ne kelljen utóbb megbánnunk valamit, a lehetőségekhez úgy viszonyuljunk, hogy "megragadom': Ahogy Max Lucado* ajánlotta: "Tegyünk erőfeszítéseket! Szánjuk rá az időt! Írjunk levelet! Kérjünk bocsánatot! Utazzunk ellVegyünk ajándékot! Tegyük meg! Ragadjuk meg az öröm lehetőségét! Mert amit elmulasztunk, azt utóbb megbánjuk:' Aztán ha olyasmit bánunk, amit nem tettünk meg, gondoljuk át, tudunk-e segíteni a helyzeten. Írjuk meg azt a levelet, emeljük föl a telefont, töltsünk több időt a családunkkal, hozzuk helyre megszakadt kapcsolatainkat, menjünk vissza a főiskolára, és szerezzük meg azokat a jegyeket. Legyen a megbánás az ébresztő, és egyfajta motiváció. Végül, ha nincs mód helyrehozni a dolgokat, vegyük körbe afféle mentális kerítéssel azokat a nagyszerű előnyöket, amelyek a képzeletbeli "mi lett volna ha" folyományai, és amelyek egyébként lefoglalják a gondolatainkat. Ahelyett, hogy azokon a pozitív dolgokon rágódunk, amik megtörténhettek volna, inkább jelen helyzetünk három pozitív vonásán gondolkodjunk el, és keressünk három negatívumot, amely akkor történt volna meg velünk, ha meghozzuk azt a döntést, amelynek elmulasztásán most bánkódunk.
*Max Lucado (1955) amerikai író, misszionárius (a szerk. megj.).
182
8. DöNTÉSHOZÁS
Maximalista vagy megelégedö?
Szánjunk pár percet arra, hogy elolvassuk az alábbi tíz állítást, és mindegyik esetben jelöljük, melyik értékelés írja le a legjobban a mi hozzáállásunkat.202 Ne gondolkozzunk túl hosszan egy-egy állításon, és válaszoljunk őszintén.
Értékelés
l = egyáltalán nem értek egyet 5 = teljesen egyetértek
l. Amikor tévét nézek, inkább váltogatok a csatornák l 2 3 4 5 közt, és nem ragaszkodom egy programhoz.
2. Nem szeretek vásárolni, mert csak akkor veszek l 2 3 4 5 meg valamit, ha az pont olyan, mint amit elképzeltem.
3. Hosszasan válogatok a videotékában, mert sok film l 2 3 4 5 közill akarok választani.
4. Olykor eszembe jutnak életemnek azok a l 2 3 4 5 lehetöségei, amelyeket kihagytam.
5. Mielőtt döntést hozok, szeretem megfontolni az l 2 3 4 5 összes lehetőséget.
6. Nem szeretek megmásíthatatlan döntéseket hozni. l 2 3 4 5
7. Miután meghozok egy döntést, sokat töprengek l 2 3 4 5 azon, mi lett volna, ha egy másik lehetőséget választok.
8. Nehezemre esik a második legjobb megoldást l 2 3 4 5 választani.
9. Amikor internetezek, hajlamos vagyok szörfólni, l 2 3 4 5 ugrálni egyik oldalról a másikra.
10. Ritkán vagyok elégedett azzal, amim van, mert l 2 3 4 5 könnyen el tudom képzelni, hogyan lehetne valami még jobb.
Most adjuk össze a pontjainkat! 10 és 20 között a pontjaink alacsony, 21 és 39 között közepes, 40 és 50 között magas pontszámok
Kutatók szerint az emberek életük számtalan vonatkozását alapvetöen két stratégiával közelítik meg - maximalista vagy megelégedő módon. A szél-sőséges maximalizálók hajlamosak az összes szóba jöhető lehetőséget átgondolni, hogy bizonyosak legyenek benne, a legjobb változat mellett döntöttek. Ezzel szemben a szélsőséges megelégedők csak addig keresgél-
183
59 MÁSODPERC
nek, amíg nem találnak valamit, ami megfelel az igényeiknek. Ennek következtében a maximalizálók objektív mércével mérve többre jutnak, de tovább tart, míg megtalálják, amit akarnak, és többn}'ire azzal is kevésbé elégedettek, mert hajlamosak azon agyalni, hogy mi lehetett volna.
Egy vizsgálatban a kutatók tizenegy egyetem több mint 500 hallgatójáról eldöntötték, hogy maximalizálók vagy megelégedők, majd nyomon követték az álláskeresésüket 203 A maximalizálók átlagosan 20 százalékkal magasabb fizetéssel járó álláshoz jutottak, de kevésbé voltak elégedettek álláskeresésükkel, inkább előfordult velük, hogy döntésüket megbánták, valamint hajlamosabbak voltak pesszin1izmusra, idegeskedésre és depresszióra.
Aki maximalizáló, és túl sok időt tölt a tökéletes árucikk keresésével, annak segíthet, ha korlátozza ai egyes tevékenységekre fordítható erőforrásokat (például harminc percet ad magának arra, hogy születésnapi üdvözlőlapot válasszon a barátjának), vagy ha megmásfthatatlanná tesz bizonyos döntéseket (mondjuk eldobja a blokkot).204
Egy régi közmondás szerint a boldogság titka, hogy azt kell akarni, amink van_. és nem azt megszerezni, amit akarunk. úgy tűnik. a 1llaximalizálók még akkor sem feltétlenül azt akarják, amit megszereznek, amikor sikerül megszerezniük, amit akarnak.
·
Hogyan dönthetjük el, hogy valaki a teljes igazságot
és csakis a teljes igazságot mondja nekünk
Mit gondol az olvasó, hogyan viselkedik az, aki épp hazudik neki? Vegyük az alábbi viselkedésjegyzéket, és minden állítás után pipáljuk ki,
hogy szerintünk "igaz"
vagy "hamis':
Amíkor az emberek hazudnak, általában ... Igaz Hamis elkerülik a szerokontaktust
sokatrnosolyognak
ha ülnek, izegnek-rnozognak, ha állnak, toporognak
izzad a kezük és az arcuk
kezükkel eltakarják a szájukat
184
8. DöNTÉSHOZÁS
hosszú és összefüggéstelen válaszokat adnak a kérdésekre válaszaik zavarosak és strukturálatlanok sokat bólogatnak sokat gesztikulálnak megnő az orruk
Az emberek gyakran kreatívan bánnak az igazsággal. A Daily Telegraph számára készített fölmérésemben a válaszadók negyede mondta azt, hogy az elmúlt 24 négy órában mondott valami hazugságot. További vizsgálatok szerint az emberek elképesztően magas, mintegy 90 százaléka hazudott randevún, és a népesség 40 százalékának nem okoz gondot, hogy hazudjon a barátainak. Komoly probléma, hogy a munkahelyük.ön is becsapják egymást az emberek, 80 százalékuk mondott már valami hazugságot állásinterjún, és az alkalmazottak csaknem 50 százalékával
fordult már elő, hogy fontos kérdésben hazudott valami vaskosat a főnökének. 205
A hazugság általános elterjedtségének ismeretében nem meglepő, hogy hány meg hány eljárást alakítottak már ki e turpisságok leleplezésére. Hajdanán létezett például az igen népszerű forrópiszkavas-próba. Az eljárás során - amelyet joggal nevezhetünk földi pokolnak- a vádlottnak tűzön izzított piszkavasat kellett háromszor megnyalnia. Az volt az elképzelés, hogy az ártatlanoknak elég nyál gyűlik össze a szájukban ahhoz, hogy megakadályozza a nyelvük égési sérülését, a bűnösök nyelve azonban száraz marad, így a piszkavashoz ragad.
A történelemkönyvek tanúsága szerint a spanyol inkvizíció hasonló, bár talán kevésbé barbár eljárást alkalmazott. Egyik ilyen alkalommal a vádlottnak árpakenyeret kellett ennie sajttal, míg a körülállók Gábriel angyalhoz imádkoztak, hogy amennyiben az illető hazudott, ne hagyja, hogy rendesen le tudja nyelni az ételt. Tudomásom szerint a két eljárás egyikét sem vetették alá megfelelő tudományos próbának, gondolom, részint azért sem, mert nehéz lenne elnyerni a résztvevők, valamint Gábriel angyal részéről a szükséges és a kellő tájékozottságon alapuló hozzájárulását. Ha azonban mégis sort kedtenének ilyen kísérletekre, az esetleges pozitív eredmények csupán a hazugságra vonatkozó, egyik legáltalánosabban képviselt elméletet támasztaná alá, nevezetesen az idegesség hipotézisét (Anxiety Hypothesis).
185
59 MÁSODPERC
E szerint az emberek nagyon idegesek lesznek, amikor hazudnak, és számos, az idegességre jellemző tünetet produkálnak, például kiszárad a szájuk, amitől hozzáragad a nyelvük a forró piszkavashoz, illetve nem tudják lenyelni az árpakenyeret. Az elmélet ugyan ránézésre tetszetős, ám korántsem egyszerű megbízható bizonyítékokkal alátámasztani, egyes kutatások szerint ugyanis a hazugok semmivel sem idegesebbek, mint azok, akik igazat mondanak. Például Richard Gramzow, a Southamptoni Egyetem kutatója munkatársaival nemrégiben folytatta azt a kísérletet, amelynek során a részt vevő hallgatókat először összekötötték egy géppel, amely a szívverésüket mérte, majd egy akkoriban letett vizsgájukon mutatott teljesítményükről kérdezték őket206 Az interjú során többek között arra kérték a diákokat, hogy meséljék el, milyen jegyeket szereztek az elmúlt évek során, és hasonlítsák össze a saját képességeiket az évfolyamtársaik képességeivel. A diákok azt nem tudták, hogy ezek után a kutatók utánajártak a tényleges eredményeiknek, így megállapíthatták, hogy ki mondott igazat, és ki esett túlzásokba. Érdekes módon az derült ki, hogy a hallgatóknak nagyjából a fele szépített az egyetemi előmenetelén. Ennél is érdekesebb azonban, hogy akik az alkalom kedvéért javítottak a tényleges eredményeiken, semmivel se stresszeitek jobban, mint igazmondó évfolyamtársaik. Ha különböztek egyáltalán, akkor inkább mintha ellazultabbak lettek volna.
Az idegesség mérésére szolgáló hi-tech eszközök bevetésével végzett vizsgálatok eredményei a legjobb esetben is vegyesek. Ennek ellenére a közvélemény továbbra is osztja azt a nézetet, miszerint azt emberek nagyon idegessé válnak, amikor kreatívan bánnak az igazsággal. Meglehet, a számtalan ftlm és tévéprogram, ahol a hazugok izzadó tenyérrel jelennek meg, a szívük pedig szaporán ver, sokakra olyan hatással van, hogy a csalás biztos jelének tekintik az idegesség velejáróit.
Több kutatócsoport is hosszú órákat töltött azzal, hogy összevetett hazudozókról, illetve igazmondókról készült ftlmfelvételeket, képzett megfigyelők gondosan lejegyeztek minden egyes mosolyt, pislogást és gesztust. A felvételek egy-egy percét többórás elemzésnek vetették alá, az eredmények viszont lehetövé teszik a kutatók számára, hogy összehasonlítsák a hazudozáshoz, illetve az igazmondáshoz társuló viselkedést, és akár a legkisebb különbségre is fényt derítsenek Megállapításaik lenyűgözőek. De tényleg.
186
8. DÖNTÉSHOZÁS
Tekintsük át az alfejezet elején közölt kérdőívet. Hány pipát tettünk azt "Igaz
" oszlopba? A kérőívben felsorolt viselkedésformák mindegyi
ke olyasmi, amit az emberek idegességükben csinálnak: vagyis kerülik a
szemkontaktust, ültükben izegnek-mozognak, izzadnak, és összevissza beszélnek. Azon kutatók szerint, akik sok órát töltöttek azzal, hogy leírják a hazudozók és az igazmondók viselkedését, a táblázatban felsorolt jelenségek között egy sincs, amelyik megbízhatóan társítható lenne
a hazugsághoz, Sőt aki hazudik, jó eséllyel épp úgy a szemünkbe néz, mint aki igazat mond, nem matat idegesen a kezével, és nem fészkelő
dik ültében. Az emberek, mivel többségük fenntartja ezeket a mítoszokat, ugyan
csak rosszul ítélik meg, mikor hazudik nekik valaki. Ha videón olyan embereket mutatnak nekik, akik igazat mondanak, illetve olyanokat, akik hazudnak, és az a feladatuk, hogy jöjjenek rá, ki hazudik, találati
arányuk alig jobb, mintha véletlenszerűen böknének rá a hazudósokra. Ha gyerekről készült felvételeket mutatunk felnőtteknek, amelyeken a gyerekek felváltva mesélnek valóban megtörtént, illetve elképzelt esete
ket, a felnőttek képtelenek lesznek eldönteni, melyik melyik. 207 Ha arra kérünk valakit, hogy párját, akivel tartós kapcsolatban él, győzze meg arról, hogy egy fotón látható vonzó személy nem is vonzó, meghökkentően sikeresen teljesíti a feladatot. 208 Még jogászokbó l, rendőrökből, pszichológusokból és szociális munkásokból álló csoportok is képtelenek voltak megbízhatóan tetten érni a hazugságot. 2°9
De hát akkor mi árulkodik ténylegesen a hazugokról? Jóllehet a hazugság nem teszi feszültté az embereket, az elméjüktől általában azért sápot szed. Ugyanis aki hazudik, kénytelen azon törni a fejét, hogy vajon a másik fél mit tud már, mi az, ami megfogható, és ami összhangban áll a korábban elhangzottakkaL Ezért aki hazudik, hajlamos úgy viselkedni, mint aki erősen gondolkodik egy problémán vagy egy kérdésen. Nem nagyon jár a kezük-lábuk, kevésbé gesztikulálnak, újra meg újra használják ugyanazokat a kifejezéseket, tovább tart, míg elkezdik a válaszukat, beszéd közben gyakrabban tartanak szünetet és többet haboznak. Ráadásul arra is van bizonyíték, hogy mintegy távolságot tartanak a hazugságuktóL ezért személytelenebbé válik a nyelvhasználatuk. Ennek következtében kevesebbszer használják az "én'', "engem
", "enyém
" szava
kat, és az emberek neve helyett inkább személyes névmásokat - ő, övé
187
59 MÁSODPERC
-használnak. Végül pedig aki hazudik, inkább csak kerülgeti a forró ká
sát, a kérdésekre nem ad kimerítő választ, témát vált, vagy éppenséggel kérdéssel válaszol.
Ha le akarjuk leplezni a hazugságot, ne a feszültség, az idegesség vagy
a szorongás jeleit keressük. Aki hazudik, inkább úgy néz ki, mint aki
erősen gondolkodik, de rosszban sántikál, furcsán személytelen stílusra
vált, és úgy kerüli az egyenes beszédet, hogy az egy politikust vagy egy
használtautó-kereskedőt is pirulásra késztetne.
188
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Testnyelv. Ahhoz, hogy tetten érhessük a hazugságot, meg kell szabadulnunk az idegesség hipotézisét övező mítoszoktól, el kell felejtenünk a mítoszok által sugallt viselkedésformáktól, és inkább azokra a jelekre kell figyelnünk, amelyek normális esetben a megfeszített gondolkodásra utalnak. Hagyjuk a csudába azt az elképzelést, miszerint aki hazudik, annak izzad a tenyere, fészkelődik, és kerüli a szemkontaktust. Ehelyett inkább azt figyeljük, hogy a másik fél nem mozog-e hirtelen kevesebbet, és nem fogja-e vissza a gesztusait. És tanuljunk meg figyelni! Vegyük észre, ha hirtelen kevesebb részletről hallunk, ha több lesz beszéd közben a szünet és a habozás, ha egyszerre kerülni kezdi a beszélő az egyes szám első személyt, és egyre több lesz az "ő". Ha a másik fél el-elkalandozik, ragaszkodjunk hozzá, hogy egyenes választ adjon. 210
Ha ki akarjuk szúrni az esetleges csúsztatásokat, próbáljuk megállapítani, hol húzódik az, amit a kutatók "őszinteségi alapvonalnak" neveznek. Mielőtt olyan kérdéseket tennénk föl, amelyekre esetleg kitérő választ kapunk, kérdezzünk olyanokat, amire a másik fél nagy valószínűséggel őszintén felel. Így a kezdeti válaszok alapján, a testnyelv és a szóhasználat megfigyelésével kialakithatunk egy képet arról, hogy beszélgetőtársunk hogyan viselkedik, amikor igazat mond. Aztán a kényesebb kérdéseknél arra figyeljünk, hogy változik-e a viselkedése.
És arról se feledkezzünk meg, hogy ha mindezeket a jeleket együtt látjuk, még az sem utal felétlen ül hazugság jelenlétére. Ellentétben az adókkal meg a halállal, a hazugság esetében semmi sem olyan biztos. Ezek a jelek inkább csak arra hívják fel a figyelmet, hogy meglehet, nem minden stimmel, és érdemes egy kicsit a dolgok mélyére nézni.
E-mailezz! Jeff Hancock, a Cornell Egyetem kommunikációs szakértője és munkatársai arra kértek egyetemi hallgatókat, hogy egy hétvégén készítsenek följegyzéseket minden fontosabb négyszemközti beszélgetésükről, telefonhívásukról, SMS-ükről és e-mailjükről, majd jelöljék meg, melyik tartalmazott hazugságot211 A kutatók azt az eredményt kapták, hogy az e-mailek 14, az SMS-ek 21, a négyszemközti beszélgetések 27 és a telefonhívások 37 százaléka tartalmazott hazugságot. Hancock szerint
189
59 MÁSODPERC
az emberek e-mailben azért nem nagyon hazudnak, mert annak nyoma van, vagyis a szavaik számon kérhetők. Ha tehát azt szeretnénk, hogy a lehető legkevesebbet hazudjanak nekünk, kérjük azt a másik féltő!, hogy
e-mailezzen.
Meddig fog tartani?
Az időkezelésre irányuló szellemes vizsgálatában Roger Buehler, a Wilfried Laurier Egyetem kutatója arra kért egyetemi hallgatókat, mondják meg, szeriotük mikorra fejeznek be egy fontos házi dolgozatot. 212 A hallgatók úgy gondolták, hogy átlagosan l O nappal a határidő lejárta előtt beadják a munkát. Utóbb azonban túlzottan optimistának bizonyultak, és ténylegesen úgy egy nappal a határidő előtt fejezték be a dolgozatot. Ez a "tervezési torzítás" (planning fallacy) néven ismert jelenség nem csupán akkor lép föl, amikor egyetemisták próbálják megbecsülni, mennyi időre lesz szükségük egy dolgozat megírásához. Kutatások szerint az emberek nagyon is hajlamosak alábecsülni, hogy mennyi ideig fog tartani egy projekt, csoportok pedig különösen irreális elvárásokat képesek támasztanL213 Még amikor törekednek is arra, hogy reálisak legyenek, az emberek akkor is úgy képzelik, hogy minden terv szerint megy majd, és nem számolnak váratlan és elkerülhetetlen késleltető tényezőkkel, sem előre nem látható nehézségekkel.
Buehler kutatása azonban a probléma legyőzésének gyorsan elsajátítható és hatékony módszerét is ajánlja. Amikor ugyanis arra kérték a hallgatókat, idézzék föl, korábban mennyi idejüket vette igénybe egy hasonló munka elvégzése, akkor a jövőbeli határidő betartását lényegesen pontosabban becsülték meg. Úgy tűnik, akkor tudjuk pontosan megbecsülni mennyi idő szükséges egy feladat elvégzéséhez, ha egyszer már végrehajtottunk hasonló feladatot, és azt figyelembe tudjuk venni.
Amennyiben ez nem válna be, még mindig próbálkozhatunk azzal a technikával, amelyet az urbana-champaign-i Illinois-i Egyetem két kutatója, Justin Kruger és Matt Evans vizsgált.214 Kutatásuk során a résztvevők megbecsülték, mennyi ideig fog nekik tartani egy viszonylag bonyolult tevékenység, mint mondjuk az, hogy felkészüljenek egy randira. Az egyik csoport tagjait arra kérték, becsüljék meg, mennyi időre lesz szükségük, míg a másik csoport tagjai azt a feladatot kapták, hogy mielőtt mondanak
190
8. DöNTÉSHOZÁS
egy időtartamot, bontsák le a tevékenységet az összetevőire (zuhanyzás, öltözködés, pánikolás). Akik az elméleti lebontást elvégezték, lényegesen pontosabb becslést adtak meg, mint a többiek. Ha tehát arra vagyunk kí
váncsiak, mennyi időbe telik elvégezni valamit, válasszuk külön az egyes lépéseket, és csak utána becsüljük meg, mennyi időbe telik majd mindez.
191
9. GYERMEKNEVELÉS
A Mozart-mítosz, hogyan válasszunk jó nevet a gyerekünknek, hogyan jósoljuk meg három pillecukor segítségével gyermekünk
jövőjét, és hogyan tudjuk hatékonyan értékelni az ifjúi elmét
Wolfgang Amadeus Mozart 1756-ban született, megalkotta a világ kornolyzenei termésének legjavához tartozó rnűveit, majd 1791-ben, föltehetően akut reumás láz következtében meghalt. Zseni volt. Egyesek pedig azt képzelik a zenéj éről, hogy az agy olyan részeit képes elérni, amelyeket más zenészek alkotásai nem, és hogy intelligensebbé tehet bennünket. Ráadásul ezek az ernberek arról is meg vannak győződve, hogy ez a hatás különösen erősen érvényesül a fiatal, képlékeny agyak esetében, ezért azt ajánlják, hogy a lehető legjobb eredmény érdekében a csecsernőkkel naponta hallgattassanak a szüleik Mozartot. Üzenetük igen széles körben elterjedt. De vajon Mozart varázslatos zenéje valóban képes arra, hogy megnövelje a legifjabbak agyi kapacitását?
1993-ban a Kaliforniai Egyetern kutatója, Frances Rauscher rnunkatársaival megjelentetett egy tudományos írást, amely megváltoztatta a világot215 36 főiskolai hallgató bevonásával végzett vizsgálatukban a résztvevőket véletlenszerűen három csoportba osztották, és az egyes csoportok tagjait három különböző, egyaránt 10-10 perces feladat elvégzésére kérték. Az első csoporttól azt kérték, Mozart két zongorára írt D-dúr szonátáját hallgassák meg, a második csoportnak egy standard relaxációs szalagat játszottak le, rníg a harmadik teljes csöndben ült. A feladat elvégzése után rnindenki kitöltött egy standard tesztet, amely az intelligencia egy bizonyos aspektusát rnérte, mégpedig a térbeli információk rnentális kezelésének képességét (lásd az illusztrációt). Az eredmények azt mutatták, hogy akik Mazartot hallgattak, lényegesen jobban teljesítettek, mint
193
59 MÁSODPERC
akik relaxációs szalagot hallgattak, vagy csöndben ültek. A szerzők azt is megfigyelték, hogy a hatás átmeneti, mintegy l 0-15 percig tart.
Ilyen típusú feladatok szerepelhetnek a térbeli információk kezelésének képességét mérő tesztekben. A felső sorban egy papírdarab látható, amelyet félbe hajtottak, majd két darabot levágtak belőle. A résztvevőknek az volt a feladatuk, hogy az alsó sorban szereplő négy forma közill válasszák ki azt, amelyik megfelel a megvágott és széthajtogatott papírnak.
Két évvel később ugyanez a kutatócsoport folytatta a kísérleteit, ezúttal több diák bevonásával, és több napon át.216 A diákokat ezúttal is véletlenszerűen három csoportba osztották. A kísérlet első részében az első csoport Mozartot hallgatott, a második csoport csendben ült, míg
a harmadik egy Philip Glass-felvételt hallgatott (a Music with Changing Parts címűt). Ismét erőteljes különbségek mutatkoztak: akik Mozartot
hallgattak, a másik két csoportnál jobban teljesítettek a mentális papírhajtogatásban. Később a Philip Glass-zenét egy történet és transz zene felvételére cserélték le. Ezúttal a Mozartot hallgatók és a csendben ülők csaknem azonos teljesítményt nyújtottak, míg azok, akik történetet vagy
transz zenét hallgattak, a harmadik helyre szorultak. Ez arra utal, hogy
Mozart zenéje kis mértékű és rövid távú hatást gyakorol az intelligencia egy bizonyos aspektusára.
194
9. GYERMEKNEVELÉS
Újságírók hamarosan közzétették a kutatás eredményeit. A The New
York Times zenekritikusa, Alex Ross (nyilván nem kevés iróniával) jegyezte meg, hogy immár tudományosan bizonyították, hogy Mozart jobb zeneszerző, mint Beethoven. Egyes szerzők azonban hamarosan igencsak eltúlozták az eredményeket, kijelentve, hogy pár perc Mozart az intelligencia lényeges és hosszú távú javulását váltja ki.
Az elképzelés futótűzként terjedt, mígnem az 1990-es évek második felében a történet újabb mutációja még tovább távolodott az eredeti kutatástól. Eladdig nem létezett olyan vizsgálat, amely Mozart zenéjének a csecsemökre gyakorolt hatását vizsgálta volna. Egyes újságírók azonban, akiknek sehogyan sem volt ínyükre, hogy a tények útját állják egy jó szalagcímnek, arról számoltak be, hogy Mozart hallgatása után a csecsemők okosabbak lettek. És ezek a cikkek korántsem a trehány újságírás elszigetelt példái. Az 1990-es évek végén a médiában megjelent beszámolók nagyjából 40 százaléka említette meg ezt a csecsemökre gyakorolt állítólagos jótékony hatást. 217 Az immár Mazart-hatásként aposztrofált jelenség folytonos jelenléte a közmédiumokban még a szadálpolitikára is befolyással volt. 1998-ban Georgiában állami támogatásból ingyenes klasszikus zenei CD-ket osztogattak az újszülöttek édesanyjának, Florida állam pedig törvényt fogadott el olyan, államilag támogatott napköziközpontok felállításáról, ahol napi rendszerességgel játszanak klasszikus zenét.
Mozart állítólagos hatása tehát városi legendává nemesült, és a népesség egy igen jelentős hányada élt abban a hitqen, hogy Mozart zenéjétől az intelligencia minden aspektusa javul, hogy ez a hatás tartós, és hogy még a csecsemők esetében is fennáll. Amikor aztán az 1990-es évekből átléptünk a huszonegyedik századba, a dolgok kezdtek rosszul alakulni. Előbb Christopher Chabris, a Harvard Egyetem kutatója szedte össze az összes olyan kutatás eredményeit, amelyek Rauscher eredeti kísérletét kívánták megismételni, és arra jutott, hogy ha létezik egyáltalán a hatás, akkor az lényegesen kisebb, mint gondoltákm. Azután más kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ha van egyáltalán valamiféle hatás, az nem a Mozart-szonáta különleges sajátosságainak tudható be, hanem sokkal inkább általában az ilyen típusú komolyzene által kiváltott örömérzet következménye. Egy kísérletben például a kutatók Mozart zenéjének hatását egy jóval szomorúbb darabéval (Albinoni: G-moll Adagio orgonára
195
59 MÁSODPERC
és vonósokra) hasonlították össze, és ezúttal is az derült ki, hogy Mozart hatásosabb a másiknáP19 Amikor azonban a kutatócsoport kontrollvizsgálatot végzett azzal kapcsolatban, hogy a zenétől mennyire érezték boldognak és feldobottnak magukat a résztvevők, akkor aMozart-hatás azonnal semmivé lett. Egy másik vizsgálat során pszichológusok Mozart hallgatásának hatását a Stephen King The Last Rungon Ladder (A létra utolsó foka) című novellájának hallgatása által kiváltott hatással hasonlították össze. 22° Azok a résztvevők, akik jobban szerették Mozartot, mint Kinget, a mentális-manipulációs tesztet akkor teljesítették jobban, ha a zongoramuzsikát hallgatták. Akik viszont Kinget szeretik jobban, azok akkor teljesítettek jobban, amikor King novelláját hallgatták.
AMozart-hatással kapcsolatos közhiedelem tehát csak mítosz. Gyakorlatilag nincs olyan meggyőző, tudományos bizonyíték, amely szerint, ha csecsemőknek Mozart zongoramuzsikáját játsszuk, az hosszú távon kimutatható hatással lesz az intelligenciájukra. Akkor tehát elmondhatjuk, hogy a gyermekek intelligenciáját nem növelhetjük a zene révén? Hát nem. A zene jótékony hatására vonatkozó bizonyítékok ugyanis léteznek, ehhez azonban el kell hajítani a Mozart-lemezt, és gyakorlatiasabb alapállást kell fölvennünk
Egyes kutatások szerint azok a gyerekek, akik zenélni tanulnak, okosabbak osztálytársaiknáL Persze ebben az esetben elég nehéz megkülönböztetni a korrelációt az ok-okozati összefüggéstőL Lehetséges, hogy a zenetanulás elmésebbé tesz, de az is lehet, hogy az okosabb vagy jobb helyzetű gyerekek nagyobb eséllyel tanulnak zenélni. Pár évvel ezelőtt egy Glenn Schellenberg nevű pszichológus elhatározta, hogy megpróbálja kibogozni a szálakat. 221
Schellenberg először is újsághirdetést adott föl a helyi lapban, amelyben hatéves gyerekek számára ingyenes művészeti oktatást kínált. Több mint 140 gyermek szülei jelentkeztek. A növendékeket véletlenszerűen négy csoportba osztották. Három csoportot több mint egy hónapon át oktattak a torontói Királyi Konzervatóriumban, míg a negyedik csoport lett a kontrollcsoport, amelynek az oktatását a vizsgálat befejeztéig nem kezdték el. Akik jártak zeneórára, azoknak az egyharmada billentyűs hangszeren tanult, egyharmada énekelt, míg a harmadik harmada drámaórákra járt. Órák előtt és után a gyerekek standard intelligenciatesztet töltöttek ki.
196
9. GYERMEKNEVELÉS
Az eredmények tanúsága szerint azoknak az intelligenciája, akiket billentyűs hangszerekre vagy énekelni tanítottak, nyilvánvalóan javult, míg azok, akik drámaórára jártak, nem különböztek a kontrollcsoport tagjaitól. Vajon mi lehet ennek az oka? Schellenberg véleménye szerint a zenetanulás számos olyan alapvető készséget mozgósít, amelyek fejlesztik a gyermek önfegyelmét és gondolkodását, továbbá tartós és koncentrált figyelmet, gyakorlást és memorizálást igényel.
Bármi legyen is a magyarázat, ha utódaink elmeélét kell csiszolni, vegyük ki a lejátszóból azt a Mozart-CD-t, és kezdjen inkább a gyermek klimpírozni.
Játék a nevekkel
A szülők sokszor meglepően nehezen adnak nevet születendő gyermeküknek, mert tisztában vannak vele, hogy a gyermek aztán egész életén át viseli döntésük következményeit. Kutatások támasztják alá, hogy igazuk lehet, mert számos vizsgálat eredménye szerint az emberekre különös, olykor egészen súlyos hatást gyakorol a nevük.
Előző, Quirkology című könyvemben leírtam egy felmérést, amelyből az derült ki, hogy ha az emberek lakóhelyet választanak, arányukhoz képest nagyobb számban költöznek Florence-ek Floridába, George-ok Georgiába, Kennethek Kentuckyba, és Virgilek Virginiába.222 Sőt a házastársak vezetéknevének kezdőbetűi is több pár esetében azonosak, mint a véletlen egybeesés indokolná. Még az is lehetséges, hogy bizonyos fokig az emberek politikai nézeteit is alakítja a nevük. A 2000-es amerikai elnökválasztás idejéből való az adat, miszerint a B betűs vezetéknevűek inkább Bush, míg a G betűsök inkább Gore karnpányához járultak hozzá.
Azóta jómagam elvégeztem egy másik kutatást, amelyből kiderült, hogy a vezetéknevünk más módokon is befolyásolják az életünket. Nemrégiben Roger Highfielddel, a Daily Telegraph tudományos szerkesztőjével azt vizsgáltam, hogy vajon azok, akiknek a neve az ábécé elején található betűvel kezdődik, sikeresebbek-e mint azok, akiknek a neve az ábécé vége felé lakó betűvel kezdődik. Vagyis, hogy az Abbotsoknak és Adamseknek nagyobb-e az esélyük, hogy többre viszik az életben, mint a Youngoknak és Yorkoknak.
197
59 MÁSODPERC
Okkal feltételeztem, hogy van ilyen összefüggés. 2006-ban ugyanis Liran Einav és Leat Yariv, két amerikai közgazdász vezetéknevük szerint elemezte az amerikai közgazdasági tanszékeken dolgozó tudósokat, és arra jutottak, hogy akik előrébb vannak az ábécében, nagyobb valószínűséggel jutnak be a legjobb tanszékekre, válnak az Ökonometriai Társaság (Econometric Society) tagjai vá, és kapnak Nobel-díjat.213 A Journal of
Economic Perspectíves című lapban közzétett eredményeik okait kutatva azzal érveltek, hogy az "alfabetikus diszkrimináció" akár arra is visszavezethető, hogy a tudományos lapokban a szerzők többnyire ábécésorrendben jelennek meg, így azok, akik az ábécé elején vannak, jobb pozícióba kerülnek, mint azok a kollégáik, akiket az életben pusztán nevük kezdőbetűje is kihívások elé állít.
Érdekelt, vajon ez a hatás a közgazdaság világán kívül is érvényesül-e. Végtére is azok, akiknek a neve az ábécé első fertályába tartozó betűvel kezdődik, hozzászoknak, hogy az iskolában, az állásinterjúkan és a vizsgákon mindig előbb kerülnek sorra. Ha valaki egy lista élén áll, pozíciójához a győztes képzete társul, ha a végén, ahhoz a vesztesé. Vajon ezek az apróságok akkumulálódnak-e? Lesz-e hosszú távú hatásuk?
A kísérletben részt vevők elárulták a nemüket, korukat, vezetéknevüket, és értékelték, mennyire tartják sikeresnek magukat az élet különböző területein. Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akik nevének kezdőbetűje az ábécé elejére esik, sikeresebbnek tartották magukat, mint azok, akiknek a neve később következő betűvel indul. A hatás különösen kifejezett a szakmai karrier sikerességét illetően, amiből az következik, hogy az alfabetikus diszkrimináció a munkahelyen is érvényesül.
Mi lehet ennek a különös jelenségnek az oka? Az adatokból kialakuló egyik minta ad kulcsot. A vezetéknévhatás az életkor előrehaladtával növekszik, ami arra enged következtetni, hogy a hatás nem gyermekkori élmények következménye, hanem az évek során fokozatosan alakul ki. Mintha az, hogy valaki folyton egy lista elején vagy végén áll, lassan megváltoztatná azt is, hogy miként tekint önmagára. Ezen eredmények alapján vajon van-e okuk aggodalomra azoknak, akiknek a vezetékneve az ábécé végére esik? Lévén Wiseman a nevem, az ábécésorrendek végén töltött egész életem tapasztalatával mondhatom, számomra megnyugtató a tény, hogy bár a hatás elvileg meggyőző, esetemben a gyakorlatban kevéssé érvényesül.
198
9. GYERMEKNEVELÉS
Egyesek még akkor is nehezen boldogulnak a névadással, amikor már listát készítettek a lehetséges nevekről, és kikérték barátaik és családtagjaik véleményét. Vajon mi a jobb? Ha hagyományos, vagy ha inkább modern nevet adnak utódj uknak. Jó ötlet, ha egy híresség után kap nevet a
kicsi? Mi a fontosabb, hogy könnyen kimondható legyen a gyerek neve, vagy hogy kiváljon a tömegből? A pszichológia ennek eldöntésében is segíthet.
Korábbi kutatások igazolták, hogy azok az emberek, akiknek nevéhez pozitív gondolatok társulnak, jobban boldogulnak az életben. Például a tanárok is jobb jegyeket adnak a kedvesebb (például Rózsa) nevű diá
koknak,224 míg főiskolások, akiknek a neve nem túl kellemes asszociációkat ébreszt, igencsak elszigetelődnek. Akiknek a neve pedig kifejezetten negatív csengésű (Kicsi, Apró vagy Görbe*), azok különösen hajlamosak
kisebbrendűségi érzésre. 225
Az Edinburgh-i Nemzetközi Tudományos Fesztivál résztvevőinek bevonásával készítettem azt a felmérést, amely arra irányult, vajon a
huszonegyedik században mely neveket tartják különösen sikeresnek. Ebben a vizsgálatban 6000 ember vett részt, és adta meg online, hogy bizonyos, Nagy-Britanniában használatos, népszerű személynevek szeriute sikeresek és vonzóak-e. Határozott trendek rajzolódtak ki. A királyi
családhoz kötődő, hagyományos neveket (mint a James vagy az Elizabeth) igen sikeres és intelligens neveknek minősítették. Ezzel szemben a legvonzóbb női neveknek a lágy hangzású, "i" hangra végződő neveket találták (pl. Sophie, Lucy), a legszexisebb férfineveknek pedig a rövid, és gyakran karcos hangzású neveket választották (pl. Jack, Ryan). A skála
másik végén a legkevésbé sikeresnek a Lisa és a Brian név találtatott, a legkevésbé vonzónak pedig az Ann és a George.
Aztán ott van még a monogramok kérdése. Mint a Quirkology lapjain jeleztem, a Kaliforniai Egyetem Kutatója, Nicholas Christenfeld és mun
katársai szerint a monogram élet-halál kérdése lehet. 226 Több millió kali
forniai lakos halotti bizonyítványát tartalmazó adatbázis elemzése során arra jutottak, hogy a pozitív monogramú (ACE, HUG vagy JOY .. ) fér
fiak az átlagosnál négy és fél évvel tovább, míg a negatív monogramúak
• Short, Little, Bent (a szerk. megj.). •• Jelentésük: "ász
" "ölelés': "öröm':
199
59 MÁSODPERC
(PIG, BUM vagy DIE•) három évvel rövidebb ideig éltek. A pozitív monogramú nőknek három évvel hosszabb élet adatott meg, míg a negatív monogram nem volt káros hatással az élettartamukra.
200 7 -ben Leif Nelson és Joseph Simmons egy újabb vizsgálatot végzett el, és azt találták, hogy ez a hatás nem korlátozódik azokra, akík
nevének kezdőbetűi véletlenül pozitív vagy negatív jelentésű szót adnak ki. 227 Kutatásuk szerint a monogram által csupán sugallt pozitív vagy negatív jelentés is jelentős hatást gyakorolhat az emberek életére.
Bizonyos helyzetekben akár egyetlen betű is összefüggésbe hozható sikerrel vagy kudarccal. Ennek leginkább közismert és sok tekintetben legfontosabb példája a vizsgaosztályzat. A tesztek egy jelentős részben azok, akik jól teljesítenek, A vagy B osztályzatot kapnak, míg a gyengébben teljesítők C-t vagy D-t. Nelson és Simmons arra volt kiváncsi, hogy vajon azok, akiknek a neve a két legjobb osztályzat betűjével kezdődik, tudat alatt motiváltabbak-e a jobb vizsgateljesítményre, míg azok, akiknek a neve C-vel vagy D-vel kezdődik, esetleg meg se próbálnak olyan jó osztályzatot elérni. E föltevés igazát kiderítendő, a kutatók egy nagy amerikai egyetem 15 évfolyamnyi hallgatójának átlagos eredményeit elemezték Igencsak figyelemre méltó eredményt kaptak, ugyanis azok a hallgatók, akiknek a vezeték- vagy a személyneve A-val vagy B-vel kezdődött, lényegesen jobb átlagot értek el, mint azok, akiknek a neve C-vel vagy D-vel kezdődött.
A kezdeti sikereken felbuzdulva Nelson és Simmons vizsgálni kezdték, milyen befolyással lehet ez a hatás az emberek életére. úgy gondolták, hogy ha az A és B kezdőbetűs hallgatók a vizsgákon jobb eredményt értek el C-s és D-s társaiknál, akkor az első csoportba tartozók jobb felsőoktatási intézményekbe jutnak be, és ennélfogva az életben is sikeresebbek lesznek. Ahhoz azonban, hogy ezt a föltevést ellenőrizzék, olyan adatbázisra volt szükségük, amelyben rákereshettek a hallgatók monogramjára, illetve arra, hogy melyik egyetemre járnak. Hosszas keresgélés után rá is találtak a megfelelő forrásra - az American Bar Association online adatbázisára. A kutatócsoport kifejlesztett egy olyan számítógépes programot, amely az online információk között rá tudott keresni a 170 jogi egyetem hallgatói között a kritikus monogramúakra. Miután a
• Jelentésük: "disznó", "senkiházi': "meghal
" (a szerk. megj.).
200
9. GYERMEKNEVELÉS
U.S. News and World Report adatai alapján rangsorolták az intézményeket, és ezt összevetették csaknem 400 OOO jogász adataival, a két kutató megkapta az eredményt. A jogi egyetemek minőségének csökkenésével egyenes arányban csökken az adott intézménybe iratkozó A és B kezdőbetűs hallgatók aránya. Mint tanulmányuk végén megjegyzik: "úgy tűnik, az Adlai vagy Bill nevű emberek jobb jogi egyetemekre mennek, mint azok, akiket mondjuk Chesternek vagy Dwightnak hívnak:'
201
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Kutatások szerint azok az emberek, akiknek a neve az ábécé elején található betűvel kezdődik, sikeresebbek az életben, mint azok, akiknek a neve a kezdőbetű alapján hátrébb sorolódik. A sikeres vezetéknév megválasztására persze korlátozottak a lehetőségeink, hacsak nem egyoldalú szerződéssel megváltoztatjuk a nevünket, vagy aki nő, aszerint megy férjhez, hogy a jövendőbeli neve elöl van-e az ábécében. Amikor azonban gyermekünknek választunk keresztnevet, támpontot adhatnak további kutatások. A királyi családhoz köthető, hagyományos neveket különösen sikeresnek és intelligensnek tartják az emberek. Végül ne becsüljük alá a monogram erejét. Ne adjunk olyan nevet a gyermeknek, amelynek a kezdőbetűje a vezetéknévvel együtt negatív töltetű szót ad ki, és segítsük hozzá a jobb vizsgaeredményekhez azzal, hogy A-val vagy B-vel kezdődő nevet választunk neki, de kerüljük C-t és a D-t.
Dicsérjünk!
Szinte minden nevelési kézikönyv kiemeli a dicséret jelentőségét, egyes önsegítő guruk pedig egyenesen azt állítják, hogy gyermekünk önbecsülésének kialakításáért az egyetlen dolog, amit tehetünk, a folyamatos bókolás. Csodáljuk intelligenciáját, ha letesz egy vizsgát. Gratuláljunk művészi képességeikhez, ha egy szép rajzot készítenek. Ünnepeljük sporttehetségét, ha gólt lő, vagy megnyer egy versenyt. E szemlélet szerint a negatívumokat száműzni kell, és a hangsúlyt igen erőteljesen a -bármily kicsiny - sikerre kell helyezni.
Az elképzelés ránézésre igen tetszetős. Hajtagassuk azt a kicsinyünknek, hogy milyen csodálatos, és minden bizonnyal boldog és magabiztos felnőtté cseperedik. Ez eddig rendben is volna. Csakhogy az emberi psziché efféle, meglehetősen utópisztikus felfogásával van egy aprócska probléma. Hogy a kutatások szerint a legrosszabb dolog, amit tehetünk, ha azt sulykoljuk gyermekünknek, hogy milyen okos és tehetséges.
Az 1990-es évek végén a Columbia Egyetem két kutatója, Claudia Mueller és Carol Dweck nagyszabású vizsgálatban vette górcső alá a dicséret pszichológiáját.228 Kísérleteikbe több mint 400, tíz és tizenkét év
202
9. GYERMEKNEVELÉS
közötti gyereket vontak be, akik eltérő etnikai és társadalmi-gazdasági
háttérrel rendelkeztek. Az egyik jellemző felmérésben a gyerekek olyan
intelligenciatesztet töltöttek ki, amelyben különféle formák álltak egymás
mellett egy sorban, bizonyos logikai rend szerint, és az volt a feladat, hogy
találják ki, melyik forma következik. Amikor végeztek, a kutatók beszed
ték a munkafüzeteket, kiszámolták a pontokat, de a gyerekeknek nem az eredményeiknek megfelelő visszajelzést adtak. Azt mondták, mindenki
jól teljesített, és a feladatok 80 százalékát helyesen oldotta meg. A visszajelzés mellett a gyerekek egy csoportjának még azt is megje
gyezték, hogy ennyi feladatot csak nagyon okos gyerekek képesek megol
dani. A másik csoportnak dicséret helyett mély csend dukált. A dicséret
pozitív erejét hirdető önsegítő guruk szerint csupán pár percnyi dicséret drámai hatással lehet a gyermekek önbecsülésére. Az eredmények iga
zolták őket, bár talán nem úgy, ahogy várható lett volna. A kísérlet következő szakaszában a kutatók azt ajánlották föl a gye
rekeknek, hogy kétféle feladat közül választhatnak. Azt mondták, hogy
az egyik feladat meglehetősen nehéz, az is lehet, hogy nem tudják meg
oldani, de nagy kihívás lehet a számukra, és akkor is tanulnak belőle, ha nem járnak sikerrel. A másik feladat viszont sokkal könnyebb, tehát
valószínűleg meg tudják oldani, de kevesebbet tanulnak belőle. Akiknek
azt mondták, hogy okosak, azoknak a 65 százaléka választotta a köny
nyebb feladatot, ezzel szemben, akiket nem dicsértek, azoknak a 45 szá
zaléka. Akiknek azt mondták, hogy okosak, sokkal jobban kerülték a
megpróbáltatással járó feladatot, és ragaszkodtak a könnyű sikerhez. Hát
ez nem valami jó hír a dicsérettel nevelés képviselőinek. De hátra volt
még a feketeleves. A kísérlet következő szakaszában a kutatók újabb rejtvényeket adtak
a gyerekeknek Ezúttal jóval nehezebbeket, mint az első feladatban, így
a gyerekek többsége nem teljesített különösebben jól. Ezután minden gyermeket megkértek, értékelje, mennyire élvezte a feladatokat, és hogy
otthon is szívesen csinálnának-e ilyeneket. A két csoport drámai különb
séget mutatott. Akiknek csak egyetlen mondattal megdicsérték az intel
ligenciáját, a nehéz fejtörőket sokkal kevésbé élvezték, mint a társaik, és
lényegesen kisebb valószínűséggel töltötték volna hasonló fejtörőkkel az
idejüket otthon is.
203
59 MÁSODPERC
A dicséret szószólói számára a kísérlet harmadik része további rossz hírekkel szolgál. A nehéz fejtörő után a kutatók még egy utolsó teszt kitöltésére kérték a gyerekeket Ez az utolsó feladatgyűjtemény olyan nehézségű volt, mint az első. És bár a kísérlet elején a két csoport hasonló pontszámot ért el, az utolsó tesztnél adódott némi különbség. Méghozzá pont az ellenkező képlet szerint, mint ahogy azt az önsegítő guruk megjósolták volna. Azok a gyerekek, akiket biztosítottak róla, hogy milyen okosak, sokkal kevesebb pontot értek el, mint a másik csoport tagjai.
De vajon miért jár a dicséret épp ellenkező hatással, mint várnánk, és miért ilyen kontraproduktív? Mueller és Dweck szerint ennek több oka lehet. Ha egy gyereknek azt mondják, hogy okos, attól jól érzi magát, de egyúttal a kudarctól is félni kezd, ezért kerüli a kihívást jelentő helyzeteket, mert rosszul venné ki magát, ha nem lenne sikere. Emiatt kevésbé lesz motivációja arra, hogy megfelelő erőfeszítéseket tegyen, és így még valószínűbb lesz a kudarc. Sajnos, ha ezek után rossz jegyet kap, a motiváció még inkább szertefoszlik, és erőt vesz rajta a tehetetlenség. A rossz jegy ugyanis azt jelenti számára, hogy mégsem olyan okos, mint mondták neki, és ezzel nincs mit tenni. A rossz eredmények hatását sem szabad alábecsülni. Mueller és Simmons vizsgálata során egy ponton mindenkit megkértek, hogy mondják el a többieknek, hogyan boldogultak a tesztekkel, köztük a nehéz fejtörőkkeL Azoknak a gyerekeknek, akiket dicsértek, csaknem 40 százaléka lódított az eredményéről, míg a másik csoport tagjainak csak 10 százaléka.
Azt jelentené mindez, hogy mindenfajta dicséret káros? Eddig a Mueller és Dweck kísérletében két csoportról száltam csak. A mindenkire kiterjedő "szép volt, 80 százalékot teljesítettetek" értékelés után egy harmadik csoportnak egyetlen dicsérő mondatot mondtak. Ezúttal azonban a kutatók nem a képességet, hanem az erőfeszítést értékelték, megjegyezve, hogy bizonyára keményen dolgoztak, ha ilyen jó eredményt értek el. Ezek a gyerekek a másik két csoporttól gyökeresen eltérő viselkedést mutattak. Amikor a könnyű és a nehéz feladat között kellett választani, közülük csupán l O százalék választotta a könnyűt. Azokkal a gyerekekkel ellentétben, akiket megdicsértek, illetve akiknek semmit nem mondtak, ennek a csoportnak a tagjai élvezték a nehéz feladatokat, és szívesen vállalkoztak rá, hogy szabadidejükben is foglalkoznak velük. Végül pedig a
204
9. GYERMEKNEVELÉS
könnyű feladatokból a kísérlet végén ez a harmadik csoport lényegesen jobban teljesített, mint az első menetben.
Az eredmények tehát azt mutatják, hogy egészen más dolog a képességei, mint az erőfeszítései miatt dicsérni valakit. Mueller és Dweck szerint az erőfeszítéseik dicséretével a gyerekeket arra ösztönözték, hogy nekifussanak a nehéz feladatnak, tekintet nélkül az eredményre, és ne féljenek a kudarctól. Ennek következtében a tanulás lehetősége fontosabbá vált számukra a rossz jegytől való félelemné!, és szívesebben vállalkoztak a nagyobb próbatételre, mint a könnyű feladatra. Értelemszerűen ezek a gyerekek motiváltabbak arra, hogy komoly erőfeszítéseket tegyenek egy jövőbeni vizsga érdekében, és a sikerre is nagyobb az esélyük. És még ha valamikor kudarcot vallanak is, a rossz jegyet majd inkább annak tulajdonítják, hogy nem tettek meg mindent a jó eredmény érdekében, és így nem alakul ki bennük a tehetetlenség érzete, mint akkor, ha a rossz teljesítményt a gondolkodásra való képtelenségnek tudják be.
Mueller és Dweck tíz-tizenkét évesekkel végezte a kísérletét, de más kutatások hasonló eredményt találtak kisebb gyerekek, illetve kamaszok körében is. 229 Abban mind egyetértenek, hogy a dicséretek nem egyformák. Egyes dicséretek rettenetes hatással lehetnek a gyerekek motivációjára, míg más típusú dicséretek nagyon is jót tehetnek. Ha megmondjuk egy gyermeknek, hogy bizonyos képességgel rendelkezik, mondjuk okos vagy tehetséges, az a lelki egészségének nem tesz jót, mert a kihívást jelentő helyzetek elkerülésére ösztönzi őt, nem tesz komolyabb erőfeszítéseket, és könnyen eikedvetlen edik, ha valami nem megy könnyen. Ezzel szemben az erőfeszítés dicsérete arra ösztönzi az embereket, hogy odategye magát, keményen és állhatatosan dolgozzon, ha nehézségek adódnak.
205
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Túl könnyű abba a csapdába esni, hogy a gyermekünkben kellemes érzéseket keltsünk képességeik és tehetségük dicsérete révén. A kutatások azonban azt mutatják, hogy az effajta dicséret romboló hatású, és hogy sokkal jobban tesszük, ha az erőfeszítést, a koncentrációt és a szervezettséget emeljük ki. Így például ha lányunk jó jegyet hoz haza, azt kell látnunk, milyen keményen megdolgozott érte, és milyen jól beosztotta az ismétlésre szánt időt, illetve hogy milyen jól teljesít, ha nagyobb nyomásnak van kitéve. Ha pedig a fiunk első helyezést ér el a focicsapattaL dicsérjük a sok munkát, amit az edzésekbe fektetett, és azt, hogy milyen jó csapatjátékos. Az ilyen dicséret további erőfeszítésekre, kitartásra és állhatatosságra ösztönöz a kudarcok ellenében. Hogy elősegítsük a további koncentrációt, kérdezgessük a csapat által alkalmazott technikákról, stratégiákról ("Mit szerettél az egészből a legjobban?': Hogyan oldottad meg a fölmerülő problémákat?"), a dicsérettel pedig legyünk minél konkrétabbak ("Ma nagyon jól játszottál", és ne azt mondjuk, hogy "Jó focista vagy"). 2>0
Az önfegyelem titkos tudománya
Kezdjük egy rövid gondolatkísérlettel! Képzeljük el, hogy egy órára beülünk egy előkelő cukrászdába. A pultban megannyi csábító torta és süti kínálja magát. Az adagok kicsik, ám hihetetlenül finomak. Fussunk végig lelki szemeinkkel a választékon, és kérjük a kedvencünket - egy szelet parfétortát, csokitortát vagy valami különlegességet. Majd képzeljük el, hogy miután a rendelést leadtuk, a pincér megjelenik a kedvencünkkel, egy apró, de igen gusztusos adaggal. Képzeljük el az édességet, immár magunk előtt, ahogy ellenállhatatlanul és ínycsiklandón várja, hogy elfogyasszuk. Aztán mikor épp nekilátnánk, megszálai a pincér, hogy a cukrászda különleges ajánlatát tolmácsolja. Választhatunk, hogy most azonnal elfogyasztjuk a csemegét, vagy várunk fél órát, és akkor dupla adagot kapunk. No, ki mit tenne? Vajon várnánk, vagy meg se várva a pincér mondókájának végét, rávetnénk magunkat a nyalánkságra?
206
9. GYERMEKNEVELÉS
Az 1960-as évek végén a Stanfordi Egyetem pszichológusa, Walter
Mischel a fenti forgatókönyvből impozáns kísérletet végzett el, valós
keretek között.231 Mischel kutatócsoportja egy zsák pillecukorral és egy
csengettyűvel fölszerelkezve betért egy közeli óvodába, és négyéveseket
állított a fenti dilemma elé. A kísérlet vezetője egyesével egy terembe
hívta a gyerekeket, ahol is egy asztalra egy szem pillecukor volt kitéve,
egy csengettyű, valamint két további pillecukorka társaságában. Minden
gyereknek azt mondta, hogy most neki ki kell mennie pár percre, de ha
az alatt a gyermek képes megállni, hogy hozzányúljon az asztalon talál
ható finomsághoz, akkor megeheti a két pillecukorkát. Még azt is meg
hagyta a kísérletvezető, hogy bármikor visszatér, ha a gyermek csönget,
de ebben az esetben csak egy pillecukrot ehet meg.
A gyermekek tehát kevésbé kecsegtető választás elé kerültek, mint az
imént fölvázolt cukrászdai jelenet. Csengethetsz, és akkor csak egy cu
korkát kapsz, vagy vársz egy darabig, és dupla jutalmat kapsz. Ez a meg
tévesztően egyszerű teszt pontosan méri, hogy hol állnak a gyermekek
önfegyelem dolgában. Nagyjából harmaduk azonnal felkapta a pillecuk
rot, egy másik harmaduk kicsit várt, majd megnyomta a csengettyűt, és
végül egy harmaduk kivárta a kísérletvezető visszatértét, majd megette a
jól megérdemelt két pillecukrot
Mischelt azonban nem csak az érdekelte, hogy a gyerekek hány száza
léka képes ellenállni a kísértésnek. Hanem - csakúgy, mint azok a gyere
kek, akik kivárták, hogy két pillecukorkájuk legyen- hosszú távon gon
dolkodott, és egy igazán impozáns vizsgálatot eszelt ki. Tíz évvel később
ugyanis Mischel újra fölvette a kapcsolatot a szülőkkel, legalábbis azok
kal, akikkel sikerült. Kikérdezte őket a gyermekekről, akik addigra már
kamaszkorúak lettek. Hogy boldogulnak az életben? Terveznek-e előre?
Hajlamosak-e föladni valamit, ami nem megy könnyen? Az a pár perc,
amit évekkel korábban három szem pillecukor és egy csengettyű társa
ságában töltöttek, meghökkentően jó előrejelzőnek bizonyult. Akik ki
várták a kísérletvezető visszatértét, hogy megkapják a két cukorkát, azok
kamaszkorukra remekül tudták magukat motiválni, jól szervezett volt a
személyiségük, meg tudtak küzdeni a fölmerülő nehézségekkel, és állha
tatosak maradtak kudarcok idején. Ezzel szemben azokat, akik azonnal
rávetették magukat az egy szem cukorkára, könnyű volt kizökkenteni,
kevésbé voltak rootiváltak és igen szervezetlen volt a személyiségük.
207
59 MÁSODPERC
A fontos célok és ambíciók elérésében alapvetően fontos az a képesség, hogy késleltetni tudjuk az azonnali jutalmazás iránti vágyunkat, és képesek legyünk a távolabbi sikerre összpontosítani. Kutatások kimutatták, hogy az iskoláskorúak önfegyelmének foka jobban előrejelzi jövőbeni tudományos előmenetelüket, mint az intelligenciateszten elért eredményük.232 Az osztályterem falai közill kilépve, például a fogyókúrázók is hamarabb veszítenek a testsúlyukból, ha képesek ellenállni egy ínycsiklandó sütinek, jobban vizsgáznak azok az egyetemisták, akik kibírják az ismétlés megpróbáltatásait, azok a sportolók pedig, akik több órát hajlandók edzéssei tölteni, több érmet nyernek. Mischel eredményei szerint ez a képesség igen korán kialakul, és egészen felnőtt korig változatlan marad. Vizsgálata arra is enged következtetni, hogy a gyerekek nagyon nagy hányada szívesebben befalja az egy pillecukrot azonnal, mint várjon pár percet a kettőre, és megküzdjön azért, amit az élettől szeretne.
És ha egyszerre pillecukor után ácsingózó apróságok hada vesz körül bennünket, vajon hogyan segíthetünk nekik abban, hogy legyőzzék a késztetésüket, és viselkedjenek? Az a jobb, ha jó zsarut játszunk ("Lennél olyan drága, hogy csak fél órát töltesz a számítógép előtt?
"), vagy ennél
fenyegetőbben lépjünk föl ("Ha nem szállsz le, de rögtön a számítógéprőt mindjárt a te OSB-portodban köt ki az optikai egered"). Jonathan Freedman, a Stanfordi Egyetem kutatója az 1960-as években végzett és ezt a problémát vizsgáló kísérlete során meglepő eredményeket kapott. 233 Kísérletébe úgy negyven, hét és tíz év közötti fiút vont be, akik egy helyi iskolába jártak Kaliforniában. Egyszerre egy fiút hívott be a laborba, és mindegyiküktől azt kérte, hogy O (nagyon, nagyon vacak) és 100 (nagyon, nagyon jó) között társítsan egy számot öt játékhoz aszerint, hogy mennyire tetszik neki. Az öt játék közill négy teljesen mindennapi volt: egy olcsó műanyag tengeralattjáró, egy gyerek-baseballkesztyű, egy játék traktor meg egy Dick Tracy-játékpuska. Az ötödik azonban sokkal drágább és izgalmasabb volt: a játékok játéka, egy elemes robot, az 1960-as évek technikai csodáinak képviselője.
Az értékelés végeztével a kutató azt mondta, hogy dolga van, ezért egyedül hagyja a gyermeket, aki az ő távollétében a négy játékkal nyugodtan játszhat, de a robothoz nem szabad nyúlnia. A fiúk felét azzal hagyta magára a kutató, hogy rossz dolog történik, ha a fiú nem engedelmeskedik neki ("Nagyon mérges leszek, ha játszol a robottal, és an-
208
9· GYERMEKNEVELÉS
nak következménye lesz"), míg a fiúk. másik fele "szelídebb
" szemléletű
utasítást kapott ("Ne játssz a robottal, mert az helytelen dolog"). Aztán a kutató kiment, és magára hagyta a fiút, aki vágyakozva pislogott a robotra, és villogó "gyere, játssz velem'' -tekintetű szemére. úgy öt perccel később a kísérletvezető visszatért, megköszönte a fiúnak a részvételt, és elenged te.
Vajon megadták magukat a kísértésnek a fiúk? Ennek kiderítésére a kutatók egy olyan kis eszközzel szerelték föl a robotot, amely jegyezte, hogy bekapcsolták-e a játékot. Az adatok szerint csak két fiúnak volt anynyi önfegyelme, hogy békén hagyja a robotot. Az egyik abból a csoportból került ki, amelyiknek büntetést helyeztek kilátásba arra az esetre, ha hozzányúl, a másik abból, amelyiket szelídebben intettek. Vagyis a kutató távollétében a robottal való játék tiltását kifejező mindkét attitűd hatástalannak bizonyult.
Freedman azonban rövid távon nem is várt lényeges különbséget, sokkal inkább az érdekelte, lehet -e a kétféle hozzáállásnak hosszú távú hatása. Nagyjából hat héttel később elküldte egy kolléganőjét az iskolába, hogy egy - látszólag - másik vizsgálatot elvégezzen ugyanazokkal a fiúkkal. A kutató mindegyiküket behívta egy terembe, és azt kérte tőlük, hogy rajzoljanak. A terem sarkában ott volt ugyanaz az öt játék, és amikor a gyerekek végeztek a rajzolással, akkor lehetőséget kaptak, hogy pár percet játsszanak bármelyik játékkal. Ezúttal egyik sem volt tiltott, bármelyikre lecsaphattak. Az eredeti felállás szerinti két csoport tagjai között óriási különbség mutatkozott. A "mérges leszek, és annak következménye lesz
" csoportból a fiúk. 77 százaléka játszott a robottal, míg a
szelídebben intett csoportból csak 33 százalék. Érdekes, hogy a kísérletvezető hetekkel korábbi instrukciójának egy apró különbsége utóbb ilyen jelentős hatással volt a fiúk viselkedésére, és a szelídebb megfogalmazás lényegesen nagyobb fokú engedelmességet eredményezett.
De miből adódik a különbség? Több lehetséges magyarázat is létezik. Egyes kutatók szerint az ember így viszonyul a fenyegetéshez. Normális esetben csak akkor kell valakit fenyegetni, ha valakik nem akarják, hogy valamit megtegyen, amit viszont ő meg akar tenni. És minél inkább akar valamit, annál nagyobb fenyegetés kell, hogy ebben megakadályozza. E nézet szerint azok a gyerekek, akik az erőteljesebb fenyegetést hallották, öntudatlanul azt gondolhatták, hogy "Nahát, így csak akkor fenyege-
209
59 MÁSODPERC
tőznek az emberek, ha tényleg meg akarok csinálni valamit, amit ők nem szeretnének, úgyhogy bizonyára nagyon akarok játszani azzal a ro bottal:' Ugyanezen logika alapján amikor nyugodtan kérték meg a fiúkat, hogy ne játsszanak a ro bottal, az arról győzte meg őket, hogy valójában nem is nagyon akartak játszani vele.
Más kutatók azt áHítják, hogy a fenyegetés azonnal a tiltott gyümölcs státusát kölcsönözte a robotnak, és azt az ősi hajlamot piszkálta fel, hogy az ember, ha valami tilos, csak azért is meg akarja csinálni. Jóllehet arról folynak tudományos viták, hogy ezt a hajlamot kiváncsiság, bajkeresés, lázadó szellem váltja-e ki, abban mindenki egyetért, hogy a hatás jelentős és megbízhatóan létrejön, és magyarázatot kínál arra, miért üt vissza, ha tinédzsereknek tiltják a dohányzást, az alkoholizálást és a gyorshajtást234
Az önfegyelem titkos tudományában az az igazság, hogy egyes gyerekekben szinte velük születetten ott van az önkontroll készsége, míg másoknak nehéz ellenállni az azonnali kielégülés vágyának. Annak érdekében pedig, hogy belecsepegtessük az önfegyelmet azokba, akik ahelyett, hogy kivárnák a két pillecukorkát, rögtön lecsapnak az egy szemre, a nagyobb hatás érdekében nyilvánvalóan inkább a kisebb fenyegetést kell alkalmazni.
210
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
A pillecukorteszt. A pillecukortesztet könnyű elvégezni a saját gyermekünkkel és a barátainkkal. Válasszunk egy olyan étket, amelyet nagyon szeretnek, és ajánljuk föl, hogy megkapják azonnal a kis adagot, vagy várnak a nagyobb adagra 10 percet. És ha elvégezzük ezt a kevés időt igénylő és szórakoztató felmérést, gondoskodjunk róla, hogy kisérleti nyulacskáinknak a 10 perc alatt végig a látóterében legyen mindkét adag étel. Mischel kutatása arra enged következtetni, hogy a kísérlet akkor igazán sokatmondó, ha a kisérleti alanyokat végig kísérti a kedvenc étel látványa.
Fej és lábujj. Míg a pillecukorteszt az impulzivitást méri, más kutatók az önfegyelem azon formáit állították kutatásaik középpontjába, amelyek ahhoz szükségesek, hogy gyerekek hallgassanak az utasításokra, figyeljenek, és azt csinálják, amit kérnek tőlük, ne pedig azt, ami épp eszükbe jut. Az egyik ilyen vizsgálatot Megan McClelland végezte munkatársaival az üregani Állami Egyetemen, és több száz, négy- és ötéves gyermek bevonásával végezték, akiket a "Tetőtől talpig" nevű játékra kértek meg.235 A játék alatt a kutatók olyanokat mondtak a gyerekeknek, hogy "Érintsd meg a fejed!" vagy "Érintsd meg a lábujjad!" A gyerekeknek pedig az volt a dolguk, hogy megérintsék a lábujjukat, ha azt az utasítást hallják, hogy "Érintsd meg a fejed!", illetve hogy megérintsék a fejüket, ha azt az utasítást hallják, hogy "Érintsd meg a lábujjad!" Kutatók szerint a kisgyerekeknek ebben a feladatban elért találatai jól előrejelzik az olvasási és matematikai képességeiket. Ha a saját gyerekünkkel akarjuk játszani a játékot, magyarázzuk el neki a szabályokat, és gyakoroltassuk pár kör erejéig. Aztán véletlenszerűen adjuk az egyik vagy a másik utasítást, és 2 pontot kapjon a gyermek, ha habozás nélkül jól teljesíti a feladatot, l-et, ha rosszul kezd, de korrigálja magát, és O-t, ha rosszul teljesít. Nézzük meg, 10 próbából hány pontot szed össze! A hároméves gyerekek átlagosan 3 pontot érnek el, a négyévesek nagyjából 10-et, míg az ötévesek úgy 14-et. Ha gyermekünk nem éri el ezeket az értékeket, akkor sem kell kétségbe esni. Bizonyos keretek között teljesen normális a gyerekek teljesítménye, de a túl alacsony pontszám esetleg azt jelentheti, hogy a gyermeknek javára válhatnak az alábbiakban leírt játékok.
211
59 MÁSODPERC
Fókuszáljunk a fókuszral Kutatások szerint bizonyos játékok segíthetnek a gyerekeknek a koncentrációban, az utasítások követésében és az önkontroll gyakorlásában. 236 A szaborjátékban a gyermekek zenére mozognak, majd ha leáll zene, abban a pillanatban megállnak. A játék első részében a gyerekek lassú zenére lassan mozognak, aztán gyors zenére gyorsan. Amikor azonban már ez jól megy nekik, az ellenkezője lesz a feladat. Hasonló játék a "Zenekarosdi': amelyben gyermekünknek adunk egy - bármilyen - zeneszerszámot, mi pedig fogunk valamit, ami megteszi karmesteri pálcának. A játék első felében a gyermeknek azt az utasítást adjuk, hogy amikor vezényel ünk, akkor játsszon valamit a hangszerén, ha letesszük a pálcát, ő is hagyja abba a zenélést. Ezután kérjük tőle azt, hogy annak megfelelően, hogy gyorsan vagy lassan vezénylünk, ő is játsszon gyorsan vagy lassan. Végül pedig az legyen a feladata, hogy mindent ellenkezőleg csináljon. Ezek mellett még számos más módja is létezik annak, hogyan segíthetünk a gyermekünknek megérteni, értékelni és kialakítani az önfegyelmet. Például megkérhetjük, hogy írja le a nevét a nem domináns kezével, sorolja föl a hónapokat vagy a hét napjait fordított sorrendben, vagy egy bizonyos kategóriába tartozó dolgokból (pl. zöldségek, hobbiállatok, országok) fél perc alatt nevezzen meg, amennyit csak tud. Vagy ha azt látjuk, hogy gyermekünk erősen koncentrál valamire, bátorítsuk arra, hogy reflektáljon a viselkedésére, például kérdezzük meg, mit gondol, mennyi ideje koncentrál (így felhívjuk a figyeimét arra, hogy amikor összpontosítunk, repül az idő), vagy milyen érzés volt, amikor megszakították (hívjuk föl a figyeimét arra, milyen fontos visszatérni a feladathoz, ha valaki kizökkent).
Kerüljük a fenyegetőzést! Rövid távon ugyan hatékony a fenyegetés, hosszú távon azonban kontraproduktív lehet. Ha azt hangsúlyozzuk, milyen szörnyű dolgok fognak történni, amennyiben valamit megtesz, csak annál vonzóbbá tesszük számára azt a bizonyos tevékenységet. Próbálkozzunk inkább a robotos kísérletben alkalmazott szelídebb alapállással. Közöljük a gyermekkel, hogy nem szeretnénk, ha valamit megtenne, majd hagyjuk magára. Ha mindenáron tudni szeretné, miért nem engedünk meg neki valamit, igyekezzünk vele kimondatni pár lehetséges indoko t.
212
10. SZEMÉLYISÉG
Miért ne bízzunk a grafológiában, hogyan szerezzünk ismereteket a csodával határos módon a másik személyiségéről kezének ujjai és
hobbiállata alapján, valamint abból, hogy mikor tér nyugovóra
2005-ben a világ vezetői nagyszabású gazdasági megbeszélésen vet
tek részt Svájcban, ahol Földünk legsúlyosabb problémáiról esett szó.
A mélyszegénységtől a magánosításig, a kapitalizmustól a klímaválto
zásig semmi sem kerülhette el e befolyásos elmék vizsla tekintetét. De
fajsúlyos kérdések ide vagy oda, a média azt az egyetlen papírlapot kapta fel, amelyet az egyik résztvevő hagyott ott véletlenül az asztalon egy
sajtótájékoztató után. Az újságnak sikerült megszereznie az oldalnyi irkafirkát, amelyet tör
ténetesen Tony Blair jegyzett le az esemény során. Több grafológust is
felkértek, hogy a kézírása alapján adjanak pszichológiai értékelést a brit miniszterelnökről. A grafológusok pillanatok alatt felnőttek a feladathoz,
és kimutatták, hogy a megszakított betűvezetés, a jobbra lejtő sorok és a Ds különös kapcsolásának tanúsága szerint "Blair szeret dolgozni':
ugyanakkor küszködik, hogy a világot ellenőrzése alatt tartsa, álmodozó,
mindig a legjobbat reméli, nem képes befejezni a megkezdett feladatokat, és tudat alatt politikai karrierje végét várja.
Akkoriban Blair számos politikai problémával és botránnyal próbált
megbirkózni, többek között választások előtt állt, és alig volt többsége, így a megfigyelők igencsak alapos betekintést nyerhettek a személyiségébe. Pár nappal később azonban a helyzet már korántsem volt ilyen rózsás,
a Downing Street ugyanis bejelentette, hogy az az irkafirka a papírlapon nem Blairtől származik, hanem egy másik résztvevőtől, és a világ egyik
legsikeresebb üzletemberétől, a Microsoft alapítójától: Bill GatestőL
213
59 MÁSODPERC
A grafológia szószólói azt állítják, hogy Blair és Gates összetévesztése csak apró makula a bizonyítványukon, és általában egy kézírás lenyűgözően pontos képet ad a személyiségről, intelligenciáról, egészségi állapotról, de még a bűnös szándékokról is. 237 Ezeket az állításokat igen sok személyzeti osztályon komolyan veszik, amire bizonyság, hogy felmérések szerint állásfelvételek során a brit és az amerikai üzleti élet szereplőinek 5, illetve 10 százaléka rendszeresen alkalmaz grafológusokat az alkalmatlan jelöltek kiszűrésére.
De vajon tényleg van benne valami, vagy a grafológia is csak mítosz? Geoffrey Dean igen sok időt szentelt a téma kutatásának, a grafológiáról szóló több száz tudományos munkát gyűjtött össze, hogy megvizsgálja, amit ennek az ősi szakterületnek a képviselői állítanak. Az eredmény hátborzongató.
Egyik elemzésében Dean a grafológiával foglalkozó tizenhat, a munkahelyi grafológia tárgykörében született tudományos írást vizsgált. Öszszevetette a grafológusok előrejelzéseit azokkal az értékelésekkel, amelyeket az alkalmazottak felettesei adtak a betanulási időszak sikeréről. Az eredmények a grafológusok előrejelzése és a munka sikeres végzése között igen kicsi összefüggést tártak fel. A grafológusok nagyjából annyira bizonyultak pontosnak, mint a kontrollcsoport, amelynek tagjai grafológiai tapasztalattal egyáltalán nem rendelkező laikusok voltak.
Egy másik elemzésében Dean olyan vizsgálatokat nézett meg, amelyek grafológusok által készített karakterrajzokat hasonlított össze az adott személy tudományosan hiteles, standard személyiségteszten elért eredményeivel. Dean összegyűjtötte az újságcikkeket (ezúttal ötvenhármat), és elemezte az eredményeket. Nemcsak az derült ki, hogy a grafológusok gyakran mellélőttek, hanem az is, hogy a kontrollcsoport laikusai, akik semmiféle képesítéssel és háttérrel nem rendelkeztek a tekintetben, hogyan olvasható ki a kézírásból a személyiség, csaknem olyan találati arányt értek el, mint az úgynevezett szakértők.
Ha tehát a grafológia segítségével akarunk képet kapni a mások személyiségéről, borítékolható a kudarc. Blair és Gates összekeverése nem pillanatnyi zavar, hanem mindazon tudományos kutatások szimbóluma, amelyek tárgya a grafológia. A szószólók állításaival ellentétben a kutatások szerint a grafológia nem nyújt lenyűgözően pontos és megbízható
214
10. SzEMÉLnSÉG
képet a személyiségről, és nem lenne szabad erre támaszkodni, amikor egy alkalmazott jövőbeli teljesítményét kell megbecsülni.
De ha a kézírás alapján nem lehet képet kapni egy személyiségről, akkor hogyan lehet? A válasz része a "Big Five" -nak, vagyis "nagy ötösnek"
nevezett elképzelés, a híres, 18. századi nőcsábász, Giacomo Casanova, valamint minden matrica, melyet az emberek a kocsijukra ragasztanak.
A nagy ötös
A világ legjelentősebb gondolkodói próbálták már megérteni az emberi személyiség összetettségét. Freud úgy vélte, az embereket annak alapján lehet legjobban kategorizálni, hogy mely testnyílásuk okozza nekik a legnagyobb élvezetet, a maga útját járó viktoriánus tudós, Sir Francis Galton a koponyadudorokat vizsgálta, Jung pedig arról volt meggyőződve, hogy a személyiséget az egyén születésekor aktuális csillagállás határozza meg.
Míg Freud, Galton és Jung azzal múlatták az idejüket, hogy az álmokat kutatták, a koponyát matatták, vagy az eget kérnlelték az inspirációért, más tudósokat ennél józanabb, és végső soron gyümölcsözőbb megfontolások vezéreltek238 E kutatók abból indultak ki, hogy az emberi psziché titkos szerkezete a nyelv mélyén szunnyad eltemetve. Úgy gondolkodtak, hogy az emberek önmaguk és mások leírására azért használják épp azokat a szavakat, amelyeket használnak, mert azok pontosan tükrözik a személyiség alapvető dimenzióit. És úgy gondolták, hogy ha ez igaz, akkor ezt az alapvető struktúrát a személyiség leírására használt összes szó összegyűjtésével és egybevetésével föl lehet tárni.
A vállalkozást az 1930-as években kezdte el egy elszánt kutatócsoport: gondosan átfésülték egy teljes szótár minden egyes oldalát. Kiválogatták az összes olyan szót, amely alkalmas a személyiség jellemzésére. Az amusing ('szórakoztató') szótól az abhorrentig ('undorító'), a benigntól
('jóindulatú') a belligerentig ('békétlen') végül egy 18 OOO szóból álló listát állítottak össze. Ezután végigmentek a gyűjteményen, és 4000 olyan szót találtak, amely viszonylag állandó és központi karaktervonásokat ír le. Az 1940-es években egy másik kutatócsoport folytatta a munkát, és ezt a rövidített listát a számítógépes analízis egy korai formájának segítségéve! 200 szára redukálták. Az elkövetkező, nagyjából negyven év
215
59 MÁSODPERC
során több ezer embert bevonásával készültek felmérések, melyek során a résztvevők az e jelzőkből kialakított különféle csoportok szerint értékelték önmagukat és másokat, és a kutatók egyre kifinomultabb statisztikai technikákkal elemezték az adatokat, miközben arra törekedtek, hogy megállapítsák, mely kulcstényezők mentén különböznek egymástól az emberek. A konszenzus az 1990-es évekre alakult ki, amikorra számos különböző kultúrájú országban elvégeztek hasonló, nagyszabású vizsgálatokat, melyek eredménye megerősítette a személyiség öt alapvető dimenziójának meglétét. 239
Ez az öt faktor együttesen jelenti a személyiségkutatás szent kelyhét, összességükre pedig a "Big Five" ("A Nagy Ötös") elnevezéssel utalunk. Az öt dimenzió az évek során több elnevezést is kapott, de leggyakrabban a "nyitottság" (Openness), "lelkiismeretesség" (Conscientiousness), "extraverzió" (Extraversion), "barátságosság" (Agreeableness) és a neuroticizmus (Neuroticism) szavakkal jelöljük őket (ami könnyen megjegyezhető az angol kifejezések kezdőbetűiből összeálló OCEAN vagy CAN OE betűszó alapján). Mindegyik dimenziót egy folytonos skálán kell elképzelni, amely magas értéktől alacsonyig tart, és mindenkit öt olyan pontszám segítségével írhatunk le, amelyek az adott személyt az egyes skálákon elhelyezi. További vizsgálatok kiderítették, hogy az egyes dimenziókat a gének és a gyermekkori tapasztalatok kombinációja határozza meg, életünk során nagyjából változatlanok maradnak, és viselkedésünk minden vonatkozását befolyásolják, beleértve a kapcsolatainkat, a munkahelyi teljesítményünket, a szabadidős tevékenységeinket, fogyasztási szokásainkat, politikai meggyőződésünket, kreativitásunkat, humorérzékünket és a halálunkat.
Mi lenne tehát ez a három dimenzió, és mit jelent az egyes skálákon elért magas és alacsony pontszám.
A "nyitottság" annak mértékét jelzi, hogy az adott személyiség menynyire keresi és értékeli az új, érdekes és szokatlan tapasztalatokat. A magas pontszám kíváncsiságot és széles látókört jelez. Az ilyen emberek általában könnyen megunnak dolgokat, viszont kifejezetten jól tűrik az ambivalenciát, és különös tehetségük van ahhoz, hogy egy-egy problémát több különböző nézőpontból lássanak. Kreatívak, eredetiek, okosak, viccesek, jó a fantáziájuk és nem konvencionálisak. Gazdag belső életet élnek, szeretik az új elképzeléseket, gyakran emlékeznek az álmaikra, és
216
10. SzEMÉLnSÉG
a hipnotizálás jó alanyai. Ezzel szemben, aki alacsony pontszámot ér el, többnyire konvencionálisabb, földhöz ragadtabb, jobban tud koncentrálni a dolgok praktikus oldalára. Jobban érzi magát ismerős terepen, szívesebben eszik megszakott ételeket, és a problémákat lépésről lépésre oldja meg.
A "lelkiismeretesség" a célok elérésében mutatott összeszedettség, kitartás és önfegyelem mértékét jelöli. Aki ebben magas pontszámot ér el, az nagyon összeszedett, megbízható, keményen dolgozik, állhatatos, és képes feladni a rövid távú sikereket a hosszú távú célok érdekében. A munkahelyén általában jól teljesít, megtartja az újévi fogadalmait, és rendkívül pontos. Általában lényegesen tovább is él az átlagnál, mivel nem kezd túl kockázatos dolgokba, tehát nem vezet ész nélkül, nagyobb valószínűséggel sportol, kiegyensúlyozottan táplálkozik, és rendszeresen eljár orvosi felülvizsgálatokra. Aki viszont alacsony értéket ér el, általában kevésbé megbízható, könnyedebb és hedonistább. Az ilyen embert nehéz motiválni, viszont rugalmasabb, ha a környezetében valamilyen változás megy végbe.
Az "extraverzió" azt tükrözi, hogy milyen mértékben van szüksége az egyénnek stimulációra a külvilágtól és más emberektől. Aki ebben a dimenzióban magas pontszámot ér el, az szórakoztató társaság, impulzív, optimista, vidám, élvezi a mások társaságát, és kiterjedt baráti és ismeretségi körrel rendelkezik. Szívesebben vezetnek, mint követnek másokat, kedvelik az agresszív és szexuálisan szókimondó humort, többet isznak, ügyesek több feladat párhuzamos végzésében, azonnali Icielégülésre törekszenek, több szexuális partnerük van, mint másoknak átlagosan és nagyobb valószínűséggel csalják meg párjukat. Aki viszont alacsony pontszámot ér el, az jóval megfontoltabb, fegyelmezettebb és visszafogottabb. Társasági élete viszonylag kisszámú, sz ük baráti körre korlátozódik, és este szívesebben olvas, mint hogy elmenne otthonról. Érzékenyebb a fájdalmakra, jól összpontosít egyetlen feladatra, jobban kedveli az intellektuális humort, például a szóvicceket, és szívesebben dolgozik irodájába zárkózva, ahol nem nagyon háborgatják.
A "barátságosság" annak mértékét jelzi, mennyire vagyunk barátságosak másokkal. A magas pontszám megbízható, altruista, kedves, törődö, és - talán mindenek felett - szerethető személyiséget jelez. Ök azok, akik kevésbé valószínű, hogy elválnak, akiket az állásinterjún előnyben
217
59 MÁSODPERC
részesítenek, és akiket nagyobb valószínűséggel léptetnek elő. Az alacsonyabb pontszám agresszívabb, ellenségesebb és kevésbé együttműködő vonásokat takarhat. Olyan embereket, akik leginkább csak a saját szemszögükből látják a dolgokat, akik többre értékelik, hogy igazuk van, mint azt, hogy törődjenek mások gondolataival és érzéseivel, jobban teljesítenek olyan helyzetekben, amelyekben az elszántság döntő tényező, és nem valószínű, hogy mások kihasználnák őket.
Az ötödik, és egyben utolsó dimenzió a " neuroticizmus", amely azt tükrözi, hogy az adott egyén mennyire stabil érzelmileg, és mennyire képes megbirkózni egy nyomasztó helyzetteL Akik itt magas pontszámot érnek el, azok különösen hajlamosak arra, hogy aggodalmaskodjanak, alacsony az önértékelésük, irreális vágyakat kergetnek, és gyakran és sokféle negatív érzést - például bánatot, ellenségességet és irigységet - élnek meg. A szeretet utáni erős vágy, párhuzamosan az alacsony önbecsüléssei olyan párkapcsolatba sodorhatja őket, amely túlságosan is birtokló jellegű függőségi viszony. Az alacsony pontszám nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, a kudarcok és az érzelmi biztonság tekintetében rugalmasabb személyiségre utal. Az ilyen embert a negatív történések nem zökkentik ki, képes humorral oldani a saját és a mások feszültségét, jól megbirkózik a szerencse forgandóságával, és olykor a stressz még ösztönzi is.
A pszichológusok többsége manapság úgy véli, hogy a személyiség összetettsége puszta illúzió. Az emberek csupán öt alapvető dimenzió variációit hordozzák magukban. Ha ezeket a dimenziókat megértjük, alapos képet nyerünk a viselkedésünkről és a gondolkodásunkróL És ha a körülöttünk élők személyiségét is gyorsan megértjük, könnyebb megértenünk a tetteiket és azt is, hogyan kommunikáljunk velük. A legújabb kutatások szerint Freud, Galton és Jung tévedett, és a személyiség megértése a nyelvünkbe és életünkbe mélyen beágyazádá az öt alapvető faktortól függ.
218
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Az öt nagy dimenzióval kapcsolatos válaszok gondos mérésére több kérdőívet is összeállítottak már pszichológusok. Ezek azonban, sajnálatos módon, igen nagyszámú kérdést ölelnek föl, kitöltésük pedig meglehetősen sok időt vesz igénybe. Készült azonban egy gyorsan elvégezhető, könnyű változat is, amely legalábbis abban segít, hogy nagyjából elhelyezzük magunkat az öt nagy dimenzióban. 240 Persze ez a teszt nem nyújt tökéletes leírást, de hasznos útmutatót kapunk azzal kapcsolatban, hogy milyen alapvető erők alakítják személyiségünket.
A kérdőív kitöltéséhez az alább megadott skálát használjuk, bejelölve rajta, hogy mennyire illik ránk az adott állítás. Aszerint értékeljük magunkat, amilyenek vagyunk, ne aszerint, amilyenek lenni szeretnénk a jövőben. Öszintén értékeljük magunkat, tekintettel arra, hogy a saját korosztályunk azonos nemű képviselőjéhez képest milyennek látjuk magunkat. Most még ne vegyük figyelembe a négyzetek jobb felső sarkában található számokat.
219
N N o
Meglátásom szerint én ... Egyáltalán Inkább nem Valamennyire Egyik Kissé Többé-kevésbé Teljesen nem értek értek egyet nem értek sem egyetértek egyetértek egyetértek egyet egyet
l. a bulik lelke vagyok l 2 3 4 5 6 7
2. törődöm másokkal 7 6 5 4 3 2 l
3. mindig készen állok l 2 3 4 5 6 7
4. könnyen kizökkenthető vagyok l 2 3 4 5 6 7
5. remek ötletekkel állok elő l 2 3 4 5 6 7
6. nem beszélek sokat 7 6 5 4 3 2 l
7. érdeklődöm az emberek iránt l 2 3 4 5 6 7
8. gyakran elfelejtem visszatenni 7 6 5 4 3 2 l a dolgokat a helyükre
9. többnyire nyugodt vagyok 7 6 5 4 3 2 l
10. nehezen értek meg elvont 7 6 5 4 3 2 l gondolatokat
Pontozás
Nézzük meg, milyen szám szerepel az 5. és a 10. állítás ("remek ötletekkel állok elő': illetve "nehezen értek meg elvont gondolatokat
") esetében a kipipált négyzet jobb felső sarkában. Adjuk össze a két számot, és kijön
a pontszámunk a "nyitottság"
dimenzióra. Ha ennek értéke 10 alatt van, az alacsonynak számít, míg 10 fölött magasnak. Adjuk össze a szemközti oldalon találhatóak szerint a pontj ainkat, és annak megfelelően pipáljuk ki a "magas
" vagy "alacsony
" négyzeteket.
\J1 \O
s:: >· "' o o "' l"
�
10. SzEMÉLYISÉG
Nyitottság
Az 5. és a 10. állítás pontjainak összege: __
D Alacsony (10 pont és az alatt) D Magas (10 pont fölött)
Most ismételjük meg ugyanezt az eljárást a fennmaradó négy dimenzió
esetében:
Lelkiismeretesség
A 3. és a 8. állítás pontjainak összege: __
D Alacsony (ll pont és az alatt) D Magas (ll pont fölött)
Extraverzió
Az l. és a 6. állítás pontjainak összege: __
D Alacsony (9 pont és az alatt) D Magas (9 pont fölött)
Barátságosság
A 2. és a 7. állítás pontjainak összege: __
D Alacsony (10 pont és az alatt) D Magas (10 pont fölött)
Neuroticitás
A 4. és a 9. állítás pontjainak összege: __
D Alacsony (9 pont és az alatt) D Magas (9 pont fölött)
221
59 MÁSODPERC
Gyors elemzés és pár hasznos megjegyzés a találatok alapján
Nyitottság. Aki itt magas pontszámot ér el, az többnyire fantáziadús és
kreatív, de könnyen el unja magát, ezért folyton új gondolatok és tapaszta
latok szerzésére törekszik. Az alacsony pontszám földhöz ragadtabb sze
mélyiséget jelez, aki olyan helyzeteket keres, amelyekben már meglévő
ötleteket lehet megvalósítani, inkább kis lépéseket tesz, nem kezdemé
nyez radikális változásokat, és követi a jól bevált mintákat, szabályokat.
Lelkiismeretesség. A magas pontszám módszeres, rendezett és köteles
ségtudó személyiségre vall. Az ilyen emberek erősen strukturált és ki
számítható közegben teljesítenek a legjobban, ahol mindennek megvan
a maga helye, és minden a helyén is van. Aki itt alacsony pontot ér el, az
lazább, nem esik nehezére az élet élvezete, ám elkél nála a segítő kéz, ha
önfegyelemre van szükség.
Extraverzió. Aki itt magas pontszámot ér el, azt a mások társasága élte
ti, bagoly típus, és inkább jutalommal semmint büntetéssel motiválható.
Ezzel szemben, akinek itt alacsony a pontszáma, az szívesebben dolgozik
egyedül, csendes közegben, a kakasokkal kel, és inkább motiválja a bün
tetéstől való félelem, mint a jutalom ígérete.
Barátságosság. Itt a magas pontszám megbízható, barátságos és együtt
működő személyiséget jelez, akinek azonban kerülnie kell az olyan hely
zeteket, amelyekben mások kihasználhatják túlságosan is adakozó ter
mészetét Az alacsony pontszám agresszívebb és versengőbb karaktert
takar, aki alapos gondolkodást és egyenes beszédet igénylő helyzetekben
tud igazán kibontakozni.
Neuroticizmus. Aki itt magas pontszámot ér el, az hajlamos a bizonyta
lanságra és a lehangoltságra, kerüli azokat a helyzeteket, amelyeket el
keserítőnek talál, mert nehezen szabadul a negatív érzelmektőL Aki ke
vés pontot gyűjt, az lazább, nem annyira érzelgős, kevésbé hajlamos a
lehangoltságra, és helytáll olyan helyzetekben, amelyek mások számára
nyomasztóak.
222
10. SzEMÉLYISÉG
Ami a "nagy ötös" mögött van
Kutatások arra engednek következtetni, hogy az agyműk.ödés és a neveltetés különbségei állhatnak a személyiség alapvető dimenzióiban mutatkozó különbségek mögött.
Az extraverzió és az agyi aktivitás között például létezik összefüggés. Ha felnyitnánk egy ember koponyáját, egy nagy, gyűrött szövetmasszát találnánk benne - az agykérget. Ez teszi ki az emberi agy tömegének 80 százalékát, és elképesztő mennyiségü, mintegy l 00 milliárd neuronból áll. Minden agykéreg arousal-alapbeállítása más és más, hasonlóan ahhoz, ahogy a tévékészüléknek is megvan egy alap hangereje, amit aztán bekapcsolás után változtathatunk Agyszkennerrel kiderítették, hogy akik alacsony pontot értek el az extraverzió dimenziójában, azok alapjáraton magas arousalszinttel rendelkeznek. Ezért aztán kerülik az olyan helyzeteket, amelyekben az amúgy is készenlétben lévő agyuk további stimulációnak lenne kitéve, vagyis jobban érzik magukat, ha nyugodt körülmények között, kiszámítható tevékenységet kell folytatniuk Az erősen extrovertált személyiségekre ennek épp az ellenkezője igaz. Az ő agyuk arousalszintje alapvetően alacsony, ezért állandó stimulációra van szükségük. Emiatt kifejezetten élvezik a mások társasága, a kockázatvállalás és az impulzív viselkedés által biztosított állandó ösztönzést.
Más vizsgálatok a személyiség és a neveltetés kapcsolatára összpontosítottak. Például a Kaliforniai Egyetem pszichológusa, Frank Sulloway úgy véli, hogy a nyitottság szintjét legalábbis részben meghatározza, hogy az adott személy legnagyobb vagy legkisebb gyermek. 241 Sulloway elmélete szerint a kisebb testvérek, mivel nem alakitották ki magukban a nagyobb testvér képességeit és készségeit, új módozatait keresik annak, hogy elnyerjék szüleik szeretetét és figyelmét, ennek mintegy mellékhatásaként pedig nyitottabb, kreativabb,. a hagyományostól inkább eltérő, kalandorszellemübb és lázadóbb emberek lesznek. Az elméletet ellenőrizendő Sulloway több mint 6000, különféle életpályát bejárt, közismert ember életrajzát elemezte, és azt állítja, hogy perdöntő bizonyítékokra bukkant. Megjegyzi például, hogy az amerikai elnökök túlnyomó többsége (köztük Jimmy Carter, George W Bush és Bill Clinton is) elsőszülött, mig a forradalmak vezéralakjai, mint Jefferson, Marx vagy Castro kisebb testvérek. A tudomány terén is az jellemző, hogy az elsőszülöttek betagozódnak a tudományos életbe, és inkább a kisebb testvérek - miként Kopernikusz vagy Darwin - állnak elő a radikálisan új elméletekkel. Ha ez így van, meghökkentő biwnyíték lehet arra, hogy a gyermekkorban megélt igen finom különbségek milyen meghökkentő és drámai hatással lehetnek a személyiségre.
223
59 MÁSODPERC
A Casanova-effektus
Képzeljük el, hogy úgy döntünk, otthagyjuk a munkahelyünket, és profi tenyérjósként új hivatást választunk magunknak. Befektetünk a szükséges lila köpenybe, és felállítunk egy bódét a legközelebbi tengerparti város egyik forgalmas sétányán, aztán szorongva várjuk az első kuncsaftot. Pár perc múlva be is lép egy férfi, leül, és pénzt nyom a tenyerünkbe. Gondosan szemügyre vesszük a kezét, és igyekszünk találni rajta valamit, amitől belelátunk az életébe. Puha bőre vajon irodai munkára utal? Talán azért rágta le a körmeit, mert nemrég elvesztette az állását? Kérges tenyere vajon arról árulkodik, hogy sokat jár tornaterembe, vagy arról, hogy nagy szüksége lenne egy barátnőre? Egyes pszichológusok szerint el lehet felejteni a puha bőrt, a lerágott körmöket meg a kérges tenyeret, és leginkább a mutató- és a gyűrűsujj hosszának érdemes szentelni a figyelmünket. Érvelésük elég érdekes, és kapcsolatot teremt a híres tizennyolcadik századi nőcsábász, valamint a legnevesebb brit focisták között.
Színes életrajza szerint Casanova bejáratos volt számos európai királyhoz, püspökhöz, költőhöz és művészhez.242 Valahol elbeszél egy történetet, amely akkor esett meg, amikor Anton Raphael Mengs német festővel múlatta az idejét. Egy idő után vitába keveredtek, Mengs azért kárhoztatta Casanovát, amiért az nem tartja be vallási kötelezettségeit, Casanova pedig azzal vádolta Mengset, hogy alkoholista, és veri a gyerekeket. Ahogy a helyzet egyre durvult, Casanova egyszer csak becsmérelni kezdte Mengs festményeit. Mint mondta, az egyik központi férfialak mutatóujja hosszabb a gyűrűsujjánál, ezért anatómiailag hibás, hiszen a férfiaknak a gyűrűsujjuk hosszabb a mutatóujjuknál. Mengs azzal védte a művét, hogy megmutatta, a saját mutatóujja bizony hosszabb a gyűrűsujjánál. Casanova csak ragaszkodott az érvéhez, és megmutatta, hogy neki
viszont a gyűrűsujja hosszabb, és azt állította, a legtöbb férfié ilyen, vagyis az ő keze olyan, mint Ádám minden leszármazottjáé. A megalázott Mengs erre azt kérdezte, vajon "Akkor szerioted én kitől származarn ?", mire Casanova így felelt: "Fogalmam sincs. De egy biztos, te nem az én fajtámból való vagy': Ahogy szó szót követett, végül l 00 aranypénzben fogadtak, és hogy eldöntsék, kinek van igaza, magukhoz intették a festő szolgáját. Elég volt egy gyors pillantást vetni a szolga kezére, máris kide-
224
10. SzEMÉLYISÉG
rült, hogy Casanovának van igaza, Mengs pedig legföljebb abban lelhe
tett vigaszt, hogy legalább valamiben különleges. John Manning evolúciós pszichológus, a Central Laneashire Egyetem
professzora tudományos pályafutásának tekintélyes részét éppen a gyűrűsujj és a mutatóujj Casanova által leírt hosszkülönbségének szentelte,
és állítása szerint ez az apró eltérés izgalmas és fontos dolgokat árul el az emberi pszichéről.Z'3 Manning és munkatársai megmérik a mutatóujj és
a gyűrűsujj hosszát, majd az előbbi és az utóbbi hányadosa megadja a 20:40 (második ujj: negyedik ujj - second digit: fourth digit) arányt. Ha a két ujj azonos hosszúságú, ez az arány 1,00 lesz. Ha azonban a gyűrűsujj
hosszabb, mint a mutatóujj, az arányszám 1,00-nél kisebb, ellenkező esetben pedig, tehát ha a mutatóujj a hosszabb, akkor 1,00-nél nagyobb lesz.
A kutatások meggyőzően igazolják, hogy a Casanova által leírt ujj
hosszmintázat lényegesen nagyobb százalékban jellemző a férfiakra, mint a nőkre. A férfiak átlagos 20:40 arányszáma 0,98, míg a nőké 1,00 körüli érték. Vagyis a férfiaknak általában a gyűrűsujjuk hosszabb, mint a mutatóujjuk, míg a nőknek ez a két ujja általában azonos hosszúságú.
Vajon mi lehet ennek az oka? Manning szerint a magyarázat az egyéni élet kezdetére visz vissza, és szoros kapcsolatban áll a magzati élet során
a méhben kialakuló tesztoszteronszinttel. A fogantatás után nagyjából
hat hét elteltével megváltozik a méhben a tesztoszteronszint, és azok a magzatok, amelyek nagyobb adag hormonnak vannak kitéve, több fér
fias karaktervonást, míg azok, amelyek kevesebbnek, több női sajátságot fejlesztenek ki. Manning szerint a tesztoszteron az egyén mutatóujjméretének meghatározásában is döntő szerepet játszik, méghozzá úgy, hogy nagyobb mennyisége viszonylag hosszabb gyűrűsujjat eredményez. Amennyiben Manningnek igaza van, a 20:40 arány arra utal, hogy az adott egyén milyen tesztoszteronszintnek volt kitéve az anyaméhben, és
jól előrejelzi, hogy testi és lelki tulajdonságai inkább maszkulin, vagy inkább feminin jellegűek lesznek. Ezen elmélet szerint az alacsony 20:40
aránnyal rendelkező emberek inkább rendelkeznek maszkulin vonásokkal, mint embertársaik, míg a magas 20:40 aránnyal rendelkezőkben a
feminin vonások erősebbek. Az elképzelést sokan vitatják, és meglehetősen sok bírálat is érte.244
Szószólói azonban azt áHítják, hogy immár számtalan kutatás igazolja az elméletet, többek közt olyan is, amely a fizikai erőt és a sportteljesítményt
225
59 MÁSODPERC
vizsgálta. Az egyik ilyen kutatás során megmérték a férfiak ujjhosszát, majd arra kérték őket, hogy végezzenek el néhány erőpróbát, így váll
nyomást, fej fölé, illetve fekve nyomást. 245 Az eredmények megfeleltek a
várakozásoknak Azok a férfiak, akiknek a 20:40 aránya alacsonyabb volt, nagyobb súlyt tudtak kinyomni, mint azok, akiknél ez az arány ma
gasabb volt. A különbségek sok esetben egészen markánsak. A 0,91-es
20:40 arányszámú férfiak átlagosan ll kilóval nagyobb súlyt tudtak a
fejük fölé nyomni, mint azok, akik esetében ez az arány több mint 1,00. Egy másik, egyetemista futók körében végzett vizsgálat egyértelmű ösz
szefüggésre derített fényt; 100, 800 és 1500 méteren egyaránt azok bizonyultak gyorsabbnak, akiknek a 20:40 aránya alacsonyabb volt.246 Man
ning és munkatársai egy további, jelentős vizsgálatban szám os híres és jól
képzett brit focista ujjhosszát mérték meg.247 Ellátogattak arra a centenáriumi ünnepségre, amely a 100. angol kupaidényt zárta, és a kutatóknak
több mint 300 játékost sikerült rábeszélniük arra, hogy fénymásolatot
készítsenek a kezükről, majd az ujjhosszuk arányát összehasonlították
500 olyan férfiből álló kontrollcsoport adataival, akik nemigen merész
kednek a focipályára. A 20:40 arány a focisták körében lényegesen ala
csonyabb volt, mint a kontrollcsoportban. Nagy különbség mutatkozott
a különféle játékoscsoportok között is, például a legendás klubjátékosok (mint Kenny Oalglish, Trevor Francis és Paul Gascoigne), illetve azok
között, akik a nemzetközi mezőnyben játszottak - ez utóbbiakra ugyanis
különösen alacsony arány jellemző. Más vizsgálatok szerint a 20:40 hatás bizonyos lelki-szellemi voná
sokra is kiterjeszthető. Nagy számú kutatás igazolja, hogy a férfiak ál
talában jobban teljesítenek a nőknél olyan feladatokban, amelyekben
térbeli információkat kell mentálisan kezelniük (talán ez lehet a magya
rázat arra az állítólagos jelenségre, hogy a nők következetesen fordítva
szeretik kézbe venni a térképet). Ezekkel az eredményekkel összhangban
Manning úgy gondolja, hogy az kisebb 20:40 aránnyal rendelkező (és így, elmélete szerint "maszkulinabb" agyú) férfiak az ilyen feladatokban
jobban teljesítenek társaiknál. 248 Olyan munkákat is idéz, amelyek szerint
azok a nők, akiknek kisebb a 20:40 aránya, olyan személyiségvonásokat
mutatnak, amelyeket a kutatók inkább férfiaknak tulajdonítanak, pél
dául rámenősebbek és kockázatvállalóbbak.249
226
10. SzEMÉLYISÉG
Manning úgy véli, ez a hatás még a zenében is jelentkezik. Abból kiin
dulva, hogy körülbelül tízszer annyi a férfi zenész, mint a női, Manning
azt állítja, hogy a zenei képesség inkább a férfi, mint a női agyhoz kö
tődik, ezért a képzett előadóknak különösen alacsony 2D:4D aránnyal
kell rendelkezniük. Az ötlet tesztelése érdekében egy jól ismert brit szimfonikus zenekar ötvennégy férfi tagjának az ujjhosszarányát ellenőrizte.
A zenekar egyes szekciói hierarchikus rendbe sorolódnak, és a kulcsfontosságú pozíciókat a képzettebb zenészek töltik be. Manning azt találta,
hogy a kulcsfontosságú pozícióban lévők 2D:4D aránya valóban alacsonyabb, mint a többieké.250
Ha tehát betekintést kívánunk nyerni úgy a magunk, mint a mások
rejtett életébe, úgy tűnik, jobb, ha elfelejtjük a hagyományos tenyérjóso
kat, és inkább a mutató- és a gyűrűsujj - ezek szerint - nagyon is jelentős, egymáshoz való arányára figyelünk.
227
59 VAGY MÉG KEVESEBB MÁSODPERCBEN
Egyes kutatók szerint a mutató- és a gyűrűsujj egymáshoz viszonyított hossza sokat elárul a lelki-szellemi és fizikai képességeinkrőL Hogy magunkat fölmérjük, vegyük magunk elé a jobb kezünket, és nézzük meg a mutató- és a gyűrűsujjunkat. Az a kiindulási pont, ahol az ujjunk a tenyerünkhöz csatlakozik. Több ránc is húzódik a mélyedésben. A vonalzó nulla pontját helyezzük a mutatóujjunk tövénél lévő ráncok közepébe, és mérjük meg, hány milliméter innen az ujjunk (és nem a körm ünk) hegyéig. Aztán ismételjük meg az eljárást a gyűrűsujjunkkal is. A 2D:4D arányt úgy kapjuk meg, ha a mutatóujjunk milliméterekben mért hosszát elosztjuk a gyűrűsujjunk hosszával.
Kutatások szerint az átlagos férfi érték 0,98, a 0,94 körüli érték pedig különösen férfiasnak tekinthető, míg az 1,00-es arány inkább feminin. A nők átlaga 1,00, a 0,98 körüli érték inkább maszkulin, míg az 1,02 érték különösen nőies.
Celebujjak
Amikor először szembesültem olyan kutatásokkal, amelyek szerint a 2D:4D arány jól előrejelzi a sporttehetséget és a zenei kiválóságot, érdekelni kezdett, hogy vajon ugyanez a hatás érvényesül-e awk közt is, akik más területen szereztek maguknak nevet. Persze gazdag és híres emberek ujjait méricskélni, hát ez nem tűnt problémamentes vállalkozásnak, így ezt az
ötletemet begyömöszöltem a "jó eséllyel soha meg nem valósuló dolgok" mentális fiókjába. Aztán úgy évvel ezelőtt láttam a tévében egy amerikai autós körutazást bemutató filmet, és hirtelen támadt egy jó ötletem. A film egyik jelenetét ugyanis Los Angelesben vették fól, és többek között a Hollywood Boulevard-on sétáló emberekkel beszélgettek. A háttérben megláttam a híres, Grauman-féle Kínai Színházat, és leesett a tantusz.
Az 1920-as évek óta ez előtt a színház előtt öntik betonba világhírességek kézjegyét, illetve kéz- és láblenyomatát. Az jutott eszembe, vajon le lehet-e pontosan mérni a betonba öntött kéznyomokat, és ezáltal kideríteni a show-biznisz számos ismert alakjának 2D:4D arányát. Azonnal meg-
228
10. SzEMÉLnSÉG
lódult az agyam. Mi lehet a helyzet a komikusokkal? Az ő sikerük sokkal inkább múlik a verbális készségeiken és a kreativitásukon, semmint azon, hogy mennyire jóképt1ek - vajon ez meglátszik a 2D:4D arányukon is?
Már csak egy nehézséget kellett leküzdeni - én ugyanis Londonban tartózkodtam, a betonöntvények viszont Los Angelesben találhatók. Persze pár ezer kilométer nem állhat a kutatás útjába, igy kapcsolatba léptem Jim Under�own l._(ollégámmal. Jim, az egykori, chicagói stand-up komikus ma a Center for Inquiry munkatársa - ez az amerlkai intézet a paranormális jélenségek szkeptikus és tudományos vizsgálatával fQglalkozik. Jim a Los Angeles-i szervezet. igazgatója, "és számos érdekes-kutatási programban v� részt, vizsgálta többek között az UFO-észleléseket.
frtam egy e-mailt Jimnek, és megkérdeztem, nem segítene-e. �észen pontosan azt kérdeztem meg, nem tudna-e beszerezni pár mérőeszközt az ujjmérésheZ, és megbízni egy kollégáját (aki nem ismeri a 2D:4D arány elméletét), hogy mérjen le minél több }cézlenyomatot Jim nem utasított el Pár héttel később irt, Qogy már meg is vették a mérőeszközöket, és össze.fogott egy Inisik kutatóval, Spencer Marksszal, akivel együtt pár naP;át arra szánta, hogy a pocsólyákat és a biztonsági őröket kerülgetve összegyűjtse az első adatokat, amelyek harminchét jól ismert férfi színész és kilenc komikus ujjméreteit ölelték fel.
A világhírt1 szfneszek listája afféle filmipari Ki kicsoda, köztük volt Paul Newman, Bruce Willis, Johnny Depp, John Travolta, Warren Beatty és Jack Nichoison. Korábbi kutatásokból tudtuk, hogy a férfiak átlagos 2D:4D aránya 0,98. A neves színészek jobb és bal kezén ez az arány egyaránt 0,96, ami arra utal, hogy különösen tesztoszteron-üzemanyagú népek. A vizsgált komikusoké nem kevésbé ragyogó társaság, köztük minden idők legviccesebb alakjaival, mint George Burns, Peter Sellers, Bob Hope vagy Robin Williams. Az ő esetükben a jobb kéz 20:40 aránya meglepően magas, 1,01 átlagértéket adott ki.
Ez a kutatás még gyerekcipőben jár, az első eredmények azonban legalább olyan érdekesek, mint amilyen ígéretesek. Ha a jelenség· valóban ilyen meghatározó, akkor elég lesz egy ember kezére nézni ahhoz, hogy megtudjuk, rendelkezik-e azzal a bizonyos X-faktorral.
229
59 MÁSODPERC
Tippek ahhoz, hogyan lássunk bele mások személyiségébe 60 másodperc - vagy még rövidebb idő - alatt
Kérdezzük az embereket hobbiállataikróL Pár éve végeztem egy nagyobb szabású online felmérést, melyben a hobbiállatok és gazdáik személyiségének lehetséges kapcsolatát vizsgáltam. Különböző szempontok szerint több mint 2000 állattulajdonos értékelte a maga és az állatkája személyiségét (pl. társaságkedvelés, érzelmi stabilitás, humorérzék). A felmérés résztvevői azt is megadták, hogy mióta van meg az állatuk A halgazdák bizonyultak a legboldogabbaknak, a kutyatulajdonosok a legszórakoztatóbb társaságnak, a macskások a leginkább függő és érzelmileg sérülékeny, míg a hüllőtulajdonosok a leginkább független személyiségeknek. Különös módon az eredmények jelentős különbséget mutattak az állatok humorérzékének megítélésében. Tulajdonosaik szerint a kutyák 62 százalékának van humorérzéke, a halaknak ezzel szemben csak 57, macskáknak 48, a lovaknak 42, a madaraknak 38, míg a hüllőknek O százaléka rendelkezik ezzel a képességgel.
Az eredmények komoly hasonlóságot mutattak a tulajdonosok és az állatok személyisége között. Érdekes módon ez a hasonlóság az évek előrehaladtával növekszik, ami arra enged következtetni, hogy az állatok lassan hasonulnak a tulajdonosukhoz - vagy fordítva. Az állattulajdonosok mindig is azt állították, hogy állatuk különleges személyiség - és a kutatásaim nemcsak arra utalnak, hogy igazuk lehet, de arra is fényt derítenek, hogy az állatok tükrözik gazdáikat. Ha tehát olyasvalakinek a személyiségéről szeretnénk percek alatt képet kapni, aki kutyát sétáltat, kérjük meg, hogy jellemezze négylábú barátját.
Matricák a lökháritón. William Szlemko munkatársaival arra gondolt, hogy mivel sokan úgy formálják a maguk képére a kocsijukat, hogy teleragasztják a lökhárítót vagy a szélvédő t matricákkal, ez akár a territorialitás jele is lehet; és vajon ha a közutakon együtt kell közlekedniük másokkal, az vajon arra készteti-e ezeket a sofőröket, hogy autóversenyzésbe kezdjenek?13' Ennek kiderítésére több száz főt kérdeztek meg arról, hogy hány matricájuk van a kocsijuk lökhárítóján, illetve szélvédőjén, majd arra is megkérték őket, hogy értékeljék önmagukat, mennyire agresszív sofőrök Az eredményekből az derült ki, hogy a többmatricás sofőrök agresszí-
230
10. SZEMÉLYISÉG
vabb vezetőnek tartják magukat, beleértve azt is, hogy jobban rámásznak az előttük menőkre, és gyakrabban koccannak. Ha tehát egy olyan kocsi mögött találjuk magunkat, amelynek a lökhárítóján és a szélvédőjén sok a matrica, jobban tesszük, ha kicsit nagyobb követési távolságot tartunk.
A hüvelykujjon múlik minden. Az agy általában kétféle üzemmódban működik. Az egyik (amelyet többnyire "jobb félteke dominanciájúnak'' neveznek) intuitívabb, vizuálisabb és kreatívabb. A másik (amelyet többnyire "bal félteke dominanciájúnak
" neveznek) logikusabb, következe
tesebb és nyelvalapúbb. A két agyfélteke egymás melletti létezése olyan, sok tekintetben olyan, mintha egy művész és egy könyvelő vitázna a fejünkben, mi meg a kettő közt cikázunk Mindannyian működünk mindkét alkalmazásban. De természettől fogva mindenki vagy az egyik vagy a másik felé hajlik inkább. A jobb kezesek kipróbálhatják a következő kis tesztet, hogy megállapítsák, inkább a jobb, vagy inkább a bal agyféltekéjük a domináns. Ha összekulcsoljuk a két kezünket, felülre valamelyik hüvelykujjunk kerül. Ha a jobb kéz hüvelykujja kerül felülre, az azt jelenti, hogy a bal agyfélteke a domináns, az ilyen emberek verbálisabbak és analitikusabb szemléletűek.m Ha viszont bal kéz hüvelykujja kerül felülre, az a jobb agyfélteke dominanciájára utal, az ilyen emberek vizualitást, kreativitást és intuíciót igénylő feladatok megoldásában jobbak.
Éjjeli bagoly vagy hajnali pacsirta? Ha a legjobb formánkat szeretnénk futni, és tetszésünk szerint kelhetünk fel, a napnak bármely szakában, vajon mikor kászálódnánk ki az ágyból? 7-kor, 8-kor, 9-kor vagy csak 10-kor? És mi a helyzet a nap végével? Ha szabadon dönthetnénk, mikor mennénk aludni? 10-kor, éjfélkor vagy csak l-kor? Az iménti két kérdésre adott válaszunkból kiderül, hogy inkább reggeli (korán fekvő és kelő) vagy esti (későn fekvő és kelő) típusok vagyunk. Újabb kutatások szerint ez a válasz sokat elárul a személyiségünkről és a gondolkodásmódunkról is.253 Egy 350 fővel elvégzett kérdőíves felmérés eredményei azt mutatják, hogy a reggeli típusúak inkább a konkrét információkat szeretik, semmint az elvont gondolkodást, és szívesebben támaszkodnak a logikára, mint az intuíciójukra. Általában introvertáltak, fegyelmezettek, és mindenáron jó benyomás keltésére törekednek Ezzel szemben az esti típusúak jóval kreatívabban nézik a világot, szívesebben vállalnak kockázatokat, függetlenebbek, nem konformisták és kissé lobbanékonyak.
231
ÖSSZEGZÉS
Válasz Sophie-nak: tíz módszer 59 másodpercben
Könyvem elején arról írtam, hogy pár éve Sophie barátnőmmel ebédel
ni mentem. Beszélgetés közben Sophie elmesélte, hogy vett egy könyvet, amely arról szól, hogyan segíthetjük elő a boldogságunkat, én meg
erre az önsegítő iparral kapcsolatos szkepticizmusomnak adtam han
got. Amikor aztán a boldogságról hosszas fejtegetésbe kezdtem, Sophie
udvariasan félbeszakított, és foltette azt a lényegre törő kérdését, mely
mintegy katalizátora lett ennek a könyvnek: léteznek-e olyan, tudomá
nyosan alátámasztható módszerek, amelyektől az emberek boldogabbak
lehetnek, de amelyek nem vesznek igénybe egy percnél több időt. Sophie kérdése, amelyre nem tudtam válaszolni, fölpiszkálta a kíváncsiságomat.
Számtalan újságban megjelent több ezer tanulmány átbogarászása után
rájöttem, hogy a megannyi területen dolgozó viselkedéskutatók igenis
kidolgoztak ilyen módszereket.
Sophie, álljon itt az a tíz legérdekesebb vizsgálat, amelyet bár ismertem volna, mikor a kérdésed föltetted. Egy jobb napomon, azt hiszem,
akár mind a tízet elmagyarázarn nem egészen egy perc alatt.
Alakítsuk ki a hálaállapotoll Ha három olyan dolgot felsorolunk, amiért hálásak vagyunk az életnek,
vagy három olyan eseményt felidézünk az elmúlt hétről, amikor különö
sen jól mentek a dolgaink, azzal vagy egy hónapig jelentős mértékben
boldogabbá tehetjük magunkat. Ráadásul optimistábban látjuk a jövőn
ket, továbbá az általános egészségi állapotunk is javul tőle.
233
59 MÁSODPERC
Helyezzük egy kisbaba fotóját a tárcánkba! Ha egy mosolygós kisbaba képét helyezzük a tárcánkba, 30 százalékkal
növeljük annak az esélyét, hogy visszakapjuk a tárcát, ha netán elveszte
nénk. A kisbaba hatalmas szeme és turcsi orra olyan mélyen szunnyadó
evolúciós mechanizmusokat indít be, amitől az emberek gondoskodóbbá válnak, és ez növeli a valószínűségét annak, hogy visszajuttatják a tárcát.
Tükröt a konyhába Ha tükröt teszünk az emberek elé, amikor különféle ételekkel kínál
juk őket, meghökkentő módon 32 százalékkal kevesebbet fogyasztanak
egészségtelen ételekbőL Ha ugyanis látják a tükörképüket, jobban tisztá
ban vannak a testükkel, és valószínűbb, hogy számukra hasznosabb éte
leket esznek.
Neveljünk cserepes növényt az irodánkban l Cserepes növények jelenlétében 15 százalékkal több kreatív ötlettel áll
nak elő a férfi alkalmazottak, a nők pedig eredetibb megoldást találnak a fölmerülő problémákra. A növények ugyanis oldják a stresszt, jókedvre
hangolnak, miáltal elősegítik a kreativitást.
Érintés a felkaron Ha valakit könnyedén megérintünk a felkarj án, az sokkal nagyobb esély
lyd tesz eleget a kérésünknek, mert az érintést az emberek tudat alatt a magas pozíció jelének tekintik. Egy randihelyzetben végzett kísérlet so
rán ez az érintés azt eredményezte, hogy 20 százalékkal többen fogad
ták el a táncba hívás t egy éjszakai szórakozóhelyen, illetve l O százalékkal
többen adták meg a telefonszámukat vadidegennek a nyílt utcán.
Írjunk a kapcsolatunkról! Azok, akik csak heti pár percet eitöltenek azzal, hogy a kapcsolatukra
vonatkozó legmélyebb gondolataikat és érzéseiket papírra vetik, 20 szá
zalékkal növelik annak esélyét, hogy ragaszkodni fognak egymáshoz. Ez
a fajta "kifejező írás" azt eredményezi, hogy a két fél pozitívabb hang
nemben beszél egymással, és kapcsolatuk is egészségesebb lesz.
234
ÖSSZEGZÉS
A valószínű hazudozók ellen hunyjuk be a szemünket, és kérjünk tő
lük e-mailt!
A legmegbízhatóbban úgy szűrhetjük ki, hogy valaki hazudik nekünk,
ha a szóhasználatát figyeljük. Aki hazudik, hajlamos átsiklani a részleteken, többször hagyja el a száját olyasmi, hogy "hm" meg "ah", kerüli az önmagára utalást (engem, enyém, én). Ráadásul a telefonáláshoz képest
20 százalékkal kisebb az esélye, hogy e-mailben hazudnak az emberek, mivel a lejegyzett szavak utóbb is kisértenek.
A gyerekeket az erőfeszítéseikért, és ne a képességeikért dicsérjük!
Ha a gyerekeket inkább az erőfeszítéseikért semmint a képességeikért di
csérjük ("szép volt, megdolgoztál érte"), az arra ösztönzi öket, hogy pró
bálkozzanak, tekintet nélkül a következményekre, így nem fognak félni a kudarctól. Ezáltal különösen jó eséllyel látnak neki a problémák megol
dásának, több örömet lelnek benne, és igyekeznek időben a végére járni.
A cselekvést képzeljük el, ne az eredményt!
Akik a céljuk eléréséhez szükséges praktikus lépések megtétele közben
képzelik el magukat, azok sokkal nagyobb valószínűséggel érnek el si
kereket, mint azok, akik álmuk valóra válásáról ábrándoznak. Egy kü
lönösen hatékony módszer a harmadik személyű szempont fölvételével operál: aki úgy képzeli el magát, ahogyan mások látják, az 20 százalékkal
sikeresebb, mint azok, akik első személyű nézőpontot választanak.
Gondoljunk a hagyatékunkral
Ha csupán egyetlen percet szánunk arra, hogy elképzeljük, mit mondana
a sírunknál egy közeli barátunk a személyes és szakmai teljesítményünkröl, az sokat segít abban, hogy hosszú távú céljainkkal azonosuljunk, és
megbecsüljük, mennyit léptünk előre e célok megvalósulása felé.
235
JEGYZETEK
BEVEZETÉS
A kísérletet a "Motiváció" círnü fejezetben írom le, a 67. oldalon.
L. Tabuk: IfYour Goa! is Success, Don't ConsuJt the Gurus. Fast Company, 2007.
december 18.
J. Rodin és J. E. Langer: Long-term Effects of a Control-Relevant Inteevention
with the Institutionalized Aged, Journal of Personali ty and Social Psycho/ogy, 35
(12) 1997, 897-902. p.
l. BOLDOGSÁG
S. Lyubomirsky, L. A. King és E. Diener: The Benefits of Frequent Positive Affect.
Does Happiness Lead to Success? Psyhological Bulletin, 131, 2005, 803-855. p.
Lásd pl., D. G. Myers: The Funds, Friends, and Faith of Happy People, American
Psychologist, 55, 2000, 56-57. p.
P. Brickman, D. Coates és R. Janoff-Bulman: Lottery Winners and Accident Vic
tims. Is Happiness Relative? Journal of Personality and Social Pshyology, 36, 1978,
917-927. p.
Idézi D. G. Myers: The work relating to the relationship between GNP and hap
piness involved examining data from the World Bank and the happiness and life
satisfaction scales from the 1990-1991 World Values Survey, 2007.
Uo.
S. Lyubomirsky, K. M. Sheldon és D. Schkade: Pursuing Happines. The Architectu
re ofSustainable Change, Review of General Psycho/ogy, 9, 2005, 111-131. p. A bol
dogság genetikai összetevőjének azonosítása érdekében egypetéjü és kétpetéjü ik
reket kértek arra, hogy értékeljék, mennyire boldogok. Az egypetéjü ikrek azonos
génkészlettel rendelkeznek, míg a kétpetéjüek nem, így a két csoport adatainak
gondos összehasonlításával lehet következtetni a boldogság genetikai alapjaira.
237
59 MÁSODPERC
10 J. L. S. Burton és E. C. Casey: Suppression of Negative Self-Referential Thoughts.
A Field Study, Self and Iden ti ty, 5, 2006, 230-246. p 11 A vizsgálat áttekintéséhez lásd D. M. Wegner: White Bears and Other Unwant
ed Thoughts. Suppression, Obsession and the Psycho/ogy of Mental Control. New
York, Viking, 1989.; A csokoládés vizsgálat leírása: J. A. K. Erskine: Resistance
Can Be Futile. Investigating Behavioural Rebound, Appetite, 50, 2007, 415-421.
p. A Geroge Bushra vonatkozó adat tőlem származik. 12 E. Zech: Is It Really Helpfui to Verbalize One's Emotions? Gedraf en Gezondheid,
27, 1999,42-47.p 13 E. Zech és B. Rimé: Is Talking About an Emotional Experience Helpful? Effects
on Emotional Recovery and Perceived Benefits, Clinical Psycho/ogy and Psycho
therapy, 12, 2005, 270-287. p 14 S. Lyubomirsky és C. Tkach: The Consequences of Dysphoric Rumination. In
C. Papageorgiou és A. Ells, ed.: Rumination. Nature, Theory, and Treatment of
Negative Thinking in Depression. Chichester, England, John Wiley & Sons, 2003,
21-41. p. 15 A. Pascual és N. Guéguen: Door-in-the-Face Technique and Behavioral Compli
ance. An Evaluation in a Fi el d Setting, Psychological Re ports, l 03,2006, 97 4-978. p. 16 A. Dijksterhuis és Z. Van Ol den: On the Benefits ofThinking Unconsciously. Un
conscious Thought Increases Post-Choice Satisfaction, journal of Experimental
Social Psycho/ogy, 42, 2006, 627-631. p.
17 Lásd pl. T. Betsch, H. Plessner, C. Schwieren és R. Gütig: I Like it but I Don't
Know Why. A Value-Account Approach to Implicit Attitude Formation, Per
sonality and Social Psycho/ogy Bulletin, 27, 2001, 242-253. p. és A. Dijksterhuis,
M. W. Bos, L. F. Nordgren és R. B. van Baaren: On Making the Right Choice. The
Deliberation-Without-Attention Effect, Science, 311, 206, l 005-1007. p. 18 L. A. King: The Health Benefits of Writing About Life Goals, Personality and
Social Psycho/ogy Bulletin, 27, 2001, 798-807. p 19 C. M. Burton és L. A. King: The Health Benefits of W riting About Intensely Posi
tive Experinces, journal of Research in Personality, 38, 2004, 150-163. p.
2° K. Floyd, A. C. Mikkelson, C. Hesse és P. M. Pauley: Affectionate Writing Re
duces Total Cholesterol. Two Randomized, Controlled Trials, Human Communi
cation Research, 33, 2007, 119-142. p.
n M. E. P. Selingman, T. Steen, N. Park és C. Peterson: Positive Psycho! ogy Progress.
Ernpirical Validation of lnterventions,American Psychologists, 60, 2005, 410-421. p.
22 L. Van Boven és T. Gilovich: To Do or to Have. That Is the Question, journal of
Personality and Social Psycho/ogy, 85, 2003, 1193-1202. p.
238
JEGYZETEK
23 A kérdőív a következő tanulmányban leírtakon alapul: M. L. Richins, és S. Dawson: A Consurner Values Orientation for Materialism and Its Measurement. Scale Development and Validation, Journal of Consurner Research, 19 (3), 1992, 303-16.
24 Uo. 25 E. W Dunn, L Akin és M. I. Norton: Spending Money on Others Promotes Hap
piness, Science, 319, 2008, 1687-1688. p. 26 B. T. Harbaugh, U. Mayr és D. Burgahrt: Neural Responses to Taxation and Vol
untary Givig Reveal Motives for Charitable Donations, Science, 316 (5831) 2007, 1622-1625. p.
27 S. Lyubomirsky, K. M. Sheldon és D. Shkade: Pursuing Happiness. T he Architec
ture of Sustainable Change, Review of General Pshychology, 9, 2005, 111-131. p. 28 L. N. Chaplin és D. R. John: Growing up in a Material World. Age Differences
in Materialism in Children and Adolescents, Journal of Consurner Research, 34, 2007,480-494.p
29 A kísérlet áttekíntéséhez lásd J. D. Laird: Feelings. The Perception of Self New York, Oxford University Press, 2007.
30 J. Förster: How Body Feedback Influences Consumer's Evaluation of Products, Journal of Consurner Psychology, 14,2004,415-425. p.
31 F. Strack, L. L. Martin és S. Stepper: Inhibiting and Facilitating Conditions of the Human Smile. A Nonobstrusive Test of the Facial Feedback Hypothesis, Journal
of Personali ty and Social Psychology, 54, 1988, 768-777. p. 32 S. Schnall és J. D. Laird: Keep Smiling. Enduring Effects ofFacial Expressions and
Postures on Emotional Experience, Cognition and Ernotion, 17, 2003, 787-797 p. 33 T. A. Roberts és Y. Arefi-Afsha: Not Ali Who Stand Tali Are Proud. Gender Dif
ferences in the Propioceptive Effects ofUpright Posture, Cognition and Ernotion,
21, 2007, 714-727. 34 Érdekfeszítő áttekíntés a kísérletről S. Gosling: Snoop: What Your Stuf!Says About
You. London, Profile Books, 2008. Az itt ismertetett eredmények olyan mozdulatokra, tulajdonságokra és karaktervonásokra alapulnak, amelyek az extravertáltakra jellemzőek. Más munkák erőteljes összefüggést találtak az extraverzió és a boldogság között.
35 K. M. Sheldon és S. Lyumbomirsky: Is it Possihle to Become Happier? (And If So, How?), Social and Personality PsychoZagy Cornpass, l, 2007, 129-145. p. Lásd még K. M. Sheldon és S. Lyumbomirsky: Achieving Sustainable Happiness. Change Your Actions, Not Your Circumstances, Journal of Happiness Studies , 7, 2006,
55-86. p.
239
59 MÁSODPERC
2. MEGGYŐZÉS
36 M. R. Lepper, D. Greene és R.E. Nisbet: Undermining Children's Intrinsic Inter
est With Extrinsic Reward. A Test of the "Overjustification" Hypothesis, Journal
of Personali ty and Social Psycho/ogy, 28, 1973, 129-137. p.
37 A kísérlet a BBC The People Watchers című televíziós programjának része volt.
Hasonló, a kognitív disszonanciát vizsgáló kísérletek szolgáltak alapjául. A 'kog
nitív disszonancia' kifejezés arra utal, amikor az embernek az a kényelmetlen ér
zése, hogy két, egymásnak ellentmondó elvet kénytelen egyszerre észben tartani.
38 A kísérlet áttekintéséről lásd A. Kohn: Punsihed by Rewards. The Trouble W ith
Gold Stars, Incentive Plans, AS, Praise and Other Bribes. Boston, Houghton Mif
flin Company, 1993.
39 C. A. Higgins és T. A. Judge: The Effect of Appiicant Influence Tactics on Re
cruiter Perceptions of Fit and Hiring Recommendations. A Field Study, Journal
of Applied Psycho/ogy, 89, 2004, 622-632. p.
40 E. Jones és E. Gordon: Timing ofSelf-Disclosure and its Effects on Personal At
traction, Journal of Personali ty and Social Psycho/ogy, 24, 1972, 358-365. p.
41 K. D. Williams, M. J. Burgeois és R. T. Croyle: The Effects of Stealing Thunder in
Criminal and Civil Trials, Law and Human Behaviour, 17, 1993, 597-609. p.
42 T. Gilovich, V. H. Medvec és K. Savitsky: The Spotlight Effects in Social Judge
ment. An Egocentric Bias in Estimates of the Saliance of One's Own Actions and
Appearance, Journal of Personality and Social Psycho/ogy, 78, 2000, 211-222. p.
43 P. Raghubi és A. Valenzuela: Centre-of-Inattention. Positions Biases in Decision
Making, Organisational Behaviour and Human Decision Processes, 99, 2006,
66-80. p
44 A. Alter és D. M. Oppenheimer: Predicting Short-Term Stock Fluctuations by
U sing Processing Fluency, Proceedings of the National Academy of Science, USA,
103,2006,9369-9372.p.
45 D. M. Oppenheimer: Consequences of Erudite Vernacular Utilized Irrespective
of Necessity. Problems With Using Long Words Needlessly, Journal of Applied
Cognitive Psycho/ogy, 20,2005, 139-156. p.
46 A szerethetöségnek a politikára, a kapcsolatokra, az egészségre és munkahelyre
gyakorolt hatását vizsgáló kutatásról lásd T. Sanders: The Likeability Factor. New
York, Crown Publishers, 2005.
47 J. Jecker és D. Landy: Liking a Person as Function of Doing Him a Favour, Human
Relations, 22, 1969,371-378. p.
48 E. Aronson, B. Willerman és J. Floyd: The Effect of a Pratfall on Increasing Inter
personal Attractiveness, Psychonornic Science, 4, 1966, 227-228. p.
49 A vizsgálat a BBC The People Watchers című sorozata számára készült.
240
JEGYZETEK
50 J. J. Skowronsky, D. E. Carlston, L. Mae és M. T. Crawford: Spontaneous Trait
Transference. Communicators Take on the Qualities they Describe in Others,
journal of Personality and Social Psychology, 74, 1998, 837-848. p.
51 D. A. Small, G. Loewenstein és P. Slovic: Sympathy and Callousness. The Impact
of Deliberative Thought on Donations to Identifiable and Statistical Victims, Or
ganisational Behaviour and Human Decision Processes, 102, 2007, 143-153. p.
52 D. J. Howard: The Influence ofVerbal Responses to Common Greetings on Com
pliance Behaviour. The Foot-in-the-Mouth Effect, journal of Applied Social Psy
chology, 20, 1990, 1185-1196. p.
53 Lásd pl. G. H. S. Razran: Conditonal Response Changes in Rating and Appraising
Sociopolitical Slogans, Psychological Bulletin, 37, 1940,481. p.
54 G. V. Bodenhausen: Emotions, Arousal and Stereotypic Judgements. A Heuristic
Model of Affect and Stereotyping. In: D.M. Mackie és D. L. Hamilton (eds): Af
fect, Cognition, and Stereotyping. San Diego, CA, Academic Press, 1993.
55 P. Y. Martin, J. Laing, R. Martin és M. Mitchell: Caffeine, Cognition, and Persua
sion. Evidence for Caffeine lncreasing the Systematic Processing of Persuasive
Messages, journal of Personali ty and Social Psychology, 35, 2005, 160-182. p.
56 M. S. MeGJone és J. Tofighbakhsh: Birds of a Feather Flock Conjointly. Rhyme as
Reason in Aphorisms, Psychofogical Science, ll, 2000, 424-428. p.
57 Described in R. Gamer: Post-It Note Persuasion. A Sticky Influence, journal of
Consurner Psycho/ogy, 15,2005,230-237. p.
58 G. V. Caprara, M. Vecchione, C. Barbaranelli és R. C. Fraley: When Likeness
Goes With Liking. The Case of Political Preference, Political Psycho/ogy, 28, 2007,
609-632. p.
59 K. O'Quin és J. Aronoff: Humor As a Technique of Social Influence, Social Psy
chofogy Quarterly, 44, 1981,349-57. p.
60 A támadás körülményeinek pontos leírását, valamint az eset médiában és tan
könyvekben megjelenő ismertetésének megbízhatatlanságát alaposan tárgyaló
szöveget olvashatunk itt: www.kewgardenhistory.com/kitty _genovese-00 l.html. 61 A vizsgálat áttekintését lásd B. Latané és S. Nida: Ten Years of Research on Group
Size and Helping, Psychofogical Bulletin, 89 (2) 1981, 308-324. p 62 B. Latané és J. M. Darley: Group Inhibition of Bystander Intervention in Emer
gencies, journal of Personali ty and Social Psycho/ogy, 10, 1968, 215-21. p.
63 B. Latané és J. M. Dab bs: Sex, Group Size and Helping in Three Cities, Sociometry,
38, 1975, 18-94.
64 R. Manning, M. Levine és A. Collins: The Kitty Genovese Murder and the Social
Psychology of Helping. The Parable of the 38 Witnesses, American Psychologist,
62 (6) 2007, 555-562. p.
241
59 MÁSODPERC
65 N. J. Goldstein, S. J. Martin és R. B. Cialdini: Yes! 50 Secrets from the Science of
Persuasion. London, Proftie Books, 2007.
66 R. B. Cialdini és D. A. Schroeder: Increasing Compliance by Legitimizing Paltry
Contributors. When E ven a Penny Helps, journal of Personali ty and Social Psy
chology, 34, 1976, 599-604. p.
67 P. R. Kunz és M. Woolcott: Season's Greetings: From My Status to Yours, Social
Science Research, 5, 1976, 269-78. p.
68 D. T. Regan: Effects of a Favor and Liking on Compliance, journal of Experimen
tal Social Psychology, 7, 1971,627-639. p.
69 D. B. Strohmetz, B. Rind, R. Fisher és M. Lynn: Sweetening the Tili. The Use of
Candy to Increase Restaurant Tipping, journal of Applied Social Psychology, 32,
2000, 300-309. p.
70 M. E. Schneider, B. Major, R. Luhtanen és J. Crocker: W hen Help Hurts. Social
Stigma and the Costs of Assumptive Help, Personality and Social Psychology Bul
letin, 22, 1996,201-209. p.
71 R. Goei, A. J. Roberto, G. Meyer és K. E. Carlyle: The Effects ofFavor and Apol
ogy on Compliance, Communication Research, 34, 2007, 575-595. p.
72 M. W. Morris, J. Podolny és S. Ariel: Culture, Norms, and Obligations. Cross
national Differences in Patterns oflnterpersonal Norms and Felt Obligations To
ward Co-Workers In: W. Wosinska, R. B. Cialdini, D. W. Barret és J. Reykowski,
(eds): The Practice of Social Influence in Multiple Cultures. Mahwah, New Jersey,
Lawrence Erlbaum Associates, 2001,97-123. p.
73 F. J. Flynn: What Have You Done For Me Lately? Tempora! Changes in Subjectíve
Favor Evaluations, Organizational Behavior and Human Decision Processes, 91
(l) 2003�38�50. p.
74 H. A. Hornstein, E. Fisch, és M. Holmes: Influence of a Model's Feeling About
His Behavior and his Revelance As a Comparisan on Other Observers Helping
Behavior, Journal of Personality and Social Psychology, 10 (3) 1968, 222-226. p.
75 M. L. Kringelbach, A. Lehtonen, S. Squire, A. G. Harvey, M. G. Craske et al.:
A and Rapid Neural Signature for Parental Instinct, PLoS ONE, 3(2): el664
doi: 10.137l/journal.pone.0001664, 2008
3. MOTIVÁCIÓ
76 L. B. P ham és S. E. Taylor: From Thought to Action: Effects of Process-Versus
Outcome-Based Mental Stimulations on Performance, Personality and Social
Psychology Bulletin, 25, 1999, 250-260. p.
77 G. Oettingen és T. A. Wadden: Expectation, Fantasy, and Weight Loss. Is the Im
pact of Positive Th inking Always Positive? Cognitive Therapy and Research, 24,
1991, 167-175. p.
242
JEGYZETEK
78 G. Oettingen és D. Mayer: The Motivating Punction ofT hinking About the Fu
ture. Expectations Versus Fantasies, journal of Personali ty and Social Psycho/ogy,
83,2002, 1198-1212.p.
79 M. Deutsch és H. B. Gerard: A Study ofNormative and Information Social Influ
ences Upon Individual Judgement, journal of Abnormal and Social Psycho/ogy,
51, 1955,629-636.p.
80 S. C: Hayes, I Rosenfarb, E. Wolfert, E. Munt, Z. Kom és R. D. Zettle: Self-Re
inforcement Effects: An Artifact of Social Setting? journal of Applied Behavior
Analysis, 18 (3) 1985,201-214. p.
81 S. Schnall, K. D. Harber, J. K. Stefanucci és D. R. Proffitt: Social Support and the
Perceptiorr of Geographica! Slant, journal of Experimental Social Psycho/ogy, 44,
2008, 1246-1255.p.
82 B. V. Zeigamik: Über das Behalten von erJedigten und unerledigten Handlungen
(A befejezett és a befejezetlen tevékenységek észben tartása), Psychologische For
schung, 9, 1927, 1-85. p.
83 B. A. Fritzsche, B. R. Young és K. C. Hickson: lndividual Differences in Academic
Procrastination Tendency and Writing Success, Personality and Individuality Dif
ferences, 35 (7) 2003, 1549-1557. p.
84 A. V. Zegarnik: Bluma Zeigamik: A Memoir. Gestalt Theory, 29 (3) 2007, 256-
268. p.
85 G. Oettingen, H. Pak és K. Schnetter: Self-Regulation of Goa! Setting. Tuming
Free Fantasies About the Future into Binding Goals, journal of Personality and
Social Psycho/ogy, BO, 2001, 736-753. p.
86 G. Oettingen: Expectancy Effects on Behavior Depend on Self-Regulatory T hought, Social Cognition, 18,2000, 101-129. p.
87 G. Oettingen és P. M. Gollwitzer: Self-Regulation of Goa! Pursuit. Tuming Hope
T houghts into Behavior, Psycho/agical Inquiry, 13, 2002, 304-307. p. 88 B. Wansinnk, J. E. Painter és J. North: Bottomless Bowls. W hy Visual Cues of Por
tion Size May Influence lntake, Obesity Research, 13, (l) 2005,93-100. p.
89 Lásd pl. R. B. Stuart: Behavioral Control of Overeating, Behaviaral Research and
Therapy, 5, 1967, 357-365. p.
90 C. K. Martin, S. D. Anton, H. Walden, C. Arnett, F. L. Greenway és D. A. Wil
liamson: Siower Eating Rate Reduces the Food In take of Men, but Not Women.
lmplications for Behaviaural Weight Control, Behaviour Research and Therapy,
45,2007,2349-2359.p.
91 B. Wansink és K. van Ittersum: Shape of G lass and Amount of Akohol Poured.
Comparative Study of the Effect of Practice and Concentration, British Medical
journal, 331,2005,1512-1514. p.
243
59 MÁSODPERC
92 J. E. Painter, B. Wansink és J. B. Hieggelke: How Visibility and Convenience In
fluence Candy Conumption, Appetite, 38 (3) 2002, 237-238. p. B. Wansink, J. E.
Painter és Y. K. Lee: The Office Candy Dish: Proximity's Influence on Estimated
and Actual Candy Consumption, International Journal of Obesity, 30 (5) 2006,
871-875. p.
93 P. Chandon és B. Wansink When Are Stockpiled Products Consurned Faster?
A Convenience-Salience Framework of Post-purchase Consumption Incidence
and Quantity, Journal of Marketing Research, 39 (3) 2002, 321-335. p.
94 19. B. Wansink és S. Spark: At the Movies. How External Cues and Perceived
Taste Impact Consumption Volume, Food Quality and Preference, 12 (l) 2001,
69-74. p.
95 F. Bellisle és A. M. Dalix: Cognitive Restraint Can Be Offset by Distraction, Lead
ing to Increased Mea! ln take in Women, American Journal of Clinical Nutrition,
74,2001, 197-200. p.
96 B. Wansink, K. van lttersum és J. E. Painter: lee Cream Illusions. Bowl Size, Spoon
Size, and Self-Served Portion Size, American Journal of Preventive Medicine, 31
(3) 2006, 240-243. p.
97 A. B. Geier, P. Rozin és G. Doros: Unit Bias. A New Heuristic that Helps Ex
plain the Effect of Portion Size on Food lntake, Psychologkal Science, 17, 2006,
521-525. p.
98 J. F. Hollis, C. M. Gullion, V. J. Stevens et al.: Weight Loss During the Intensive
Intervenhon Phase of the Weight-Loss Maintenance Trial, American journal of
Preventative Medicine, 35 ,2008, 118-126
99 C. Abraham és P. Sheeran: Deciding to Exercise. The Role of Anticipated Regret,
Britishlaurnal ofHealth Psychology, 9, 2004,269-278. p. 100 K. A. Martin Ginis, S. M. Burke és L. Gauvin: Exercising With Others Exacer
bates the Negative Effects of Mirrored Environments on Sedentary Women's
Feeling States, Psychology and Health, 22, 2007, 945-962. p. 101 S. M. Sentyrz és B. J. Bushman: Mirror, Mirror on the Wall, Who is the Thinnest
One of Ali? Effects of Self-Awareness on Consumption of Fatty, Reduced-Fat,
and Fat-Free Products, Journal of Applied Psychology, 83, 1998, 944-949. p. 102 R. Coelho do Vale, R. Pieters és M. Zeelenberg: Flying Under the Radar. Perverse
Package Size Effects on Consumption of Self-Regulation, Journal of Consurner
Reasearch, 35, (3) 2008, 380-390. p. 103 E. Jonas, J. Schimel és J. Greenberg: The Scrooge Effect: Evidence that Mortality
Salience Increases Prosocial Attitudes and Behaviour, Personality and Social Psy
chology Bulletin, 28,2002, 1342-1353. p. 104 C. Peterson: A Primer in Positive Psychology. Oxford, Oxford University Press,
2006.
244
JEGYZETEK
4. KREATIVITÁS 105 A. F. Osborn: Applied Imagination. New York, Scribner, 1957.
'06 B. Mullen, C. Johnson és E. Salas: Productivity Loss in Brainstorming Groups.
A Meta-Analytic Integration, Basic and Appii ed Social Psychology, 12, 1991, 3-23. p. 107 M. Ringelmann: Recherches sur les moteurs animés. Travail de l' homme, Annales
de !'Institut National Agronomique, 12, 1913, 1-40. p. 108 S.J. Karau és K. D. Williams: Social Loafing. A Meta-Analytic Review and Theo
retical Integration, Journal of Personality and Social Psychology, 65, 1993, 681-
706. p.
109 S. M. Smith: Getting into and out of Menta Ruts: A Theory of Fixation, Incuba
tion and lnsight. In: R. J. Sternberg és J. E. Davidson, (eds): The Nature oflnsight.
Cambridge, Massachusetts, MIT Press, 2002, 229-251. p. 110 A. Dijksterhuis és T. Meurs: Where Creativity Resides. The Generative Power of
Unconscious Thought, Consciousness and Cognition, 15,2006, 135-146. p. 111 R. S. Ulrich: View Through Window May Influence Recovery from Surgery, Sci
ence, 224, 1984, 420-421. p. 112 E. O. Moore: A Prison Environment's Effect on Health Care Service Demands,
Journal ofEnvironmental Systems, ll (l) 1982, 17-34. p. 113 F.E. Kuo és W. C. Sullivan: Environment and Crime in the Inner City: Does Veg
etation Reduce Crime? Environment and Behavior, 33, 2001, 343-365. p. 114 A. F. Taylor, A Wiley, F. E. Kuo és W. C. Sullivan: Growing Up in the Inner City:
Green SpacesAs Places to Grow, Environment and Behavior, 30, 1998,3-27. p. 115 A. J. Elliot, M. A. Maier, A. C. Moller, R. Friedman és J. Meinhardt: Color and
Psychologkal Functioning: The Effect of Red on Performance in Achievement
Contexts, Journal of Experimental Social Psychology, 136, 2007, 154-L68. p. 116 P. Kahnjr, B. Friedman, B. Gill, J. Hagman, R. Severson, N. Freier, E. Feldman,
S. Carrere és A. Stolyar: A Plasma Display Window. The Shifting Baseline Prob
lem in a Technologically Mediated Natural World, Journal of Experimental Social
Psychology, 28,2008, 192-199. p. 117 C. J. N emeth és M. Ormiston: Creative Idea Generation. Harmony Versus Stimu
lation, European Journal of Social Psychology. 37,2007, 524-535. p. 118 H. K. Choi és L. Thompson: Old Wine in a New Bottle. Impact of Membership
Change on Group Creativity, Organisational Behaviour and Human Decision
Process, 98,2005, 121-132. 119 A. Dijksterhuis és A. van Knippenberg: The Relation Between Perception and
Behavior, or How to Win a Game of Trivial Pursuit, journal of Personali ty and
Social Psychology. 74 (4) 1998,865-877. p.
245
59 MÁSODPERC
120 K. D. Vohs, N. L. Mead és M. R. Goode: The PsychologyConsequences ofMoney,
Science, 314, 2006, 1154-1156. p. 121 Idézi B. Carey: Who IsMinding the Mind? The New York Times, 2007. július 31. 122 R. W Holland, M. Hendriks és H. Aarts: Smells Like Clean Spirit. Nonconscious
Effects of Scent on Cognition and Behavior, Psychological Science, 16 (9) 2006,
689-693. p. 123 A. C. Kay, S. C. W heeler, J. A. Bargh és L. Ross: Material Priming. The Influence
of Mundane Physical Objects on Situational Constmal and Competitíve Behav
ioral Choice, Organisational Behaviour and Human Decision Process, 95, 2004,
83-96. p. 124 J. Förster, R. Friedman, E. M. Butterbach és K. Sassenberg: Automatic Effects of
Deviancy Cues on Creatíve Cognition, European Journal of Social Psycho/ogy, 35,
2005, 345-359. p. 125 A. Dijskterhuis, R. Spears, T. Postmes, D. A. Stapel, W. Kooman, A. van Knip
penberg és D. Scheepers: Seeing One Th ing and Doing Another. Contrast Effects
in Automatic Behavior, Journal of Personality and Social Psycho/ogy, 75, 1998,
862-871. p. 126 R. Friedman és J. Förster: The Influence of Approach and Avoidance Motor Ac
tions on Creatíve Cognition, Journal of Experimental Social Psycho/ogy, 38, 2002,
41-55. p. 127 R. Friedman és A. J. Elliot: The Effect of Arm Crossing on Persistence and Per
formance, European Journal of Social Psycho/ogy, 38,2008,449-461. p. 128 D. M. Lipnicki és D. G. Byrne: Thinking on Your Back. Solving Anagrams Faster
W hen Supine Th an W hen Standing, Cognitive Brain Research, 24,2005,719-722. p.
5. VONZERÖ 129 S. Worchel, J. Lee és A. Adewole: Effects of Supply and Demand on Ratings of
Objects Value, Journal of Personali ty and Social Psycho/ogy, 32, 1975, 906-914. p. 130 E. Hatfield, G. W Walster, J. Pillavin és L. Schmidt: Playing Hard to Get. Under
standing an Eiusive Phenomenon, Journal of Personality and Social Psycho/ogy,
26, 1973, 113-121. p. 131 N. Guéguen: Women's Bust Size and Men's Courtship Solicitation, Body Image,
4, 2007, 386-390.p 132 N. Guéguen: Bust Size and Hitchhiking. A Field Study, Perceptual amd Motor
Skills, 105,2007, 1294-1298. p. 133 N. Guéguen: The Effect of a Man's Touch on Woman's Compliance to a Request
in a Courtship Context, Social Influence, 2, 2007, 81-97. p. 134 Uo.
246
JEGYZETEK
135 B. Major és R. Heslin: Perceptions of Cross-Sex and Same-Se Nonredprocal
Touch. It is Better to Give T han Receive, journal of Nonverbal Behavior, 6, 1982,
148-162.; D. L. Summerhayes és R. W. Suchner: Power Implications ofTouch in
Male-Female Relationships, Sex Roles,4, 1978, l 03-11 O.
136 C. Hendrick és S. S. Hendrick: A Theory and Method of Love, journal of Person
ality and Social Psycho/ogy, 30, 1986, 392-402. p. leírása alapján.
137 R. van Baaren, R. Holland, B. Steenart és A. van Knippenberg: Mimicry for Mon
ey. Behavioral Consequences oflmitation, journal of Experimental Social Psychol
ogy, 39, 2003, 393-398. p. 138 A. F. Taylor, A Wiley, F. E. Kuo és W C. Sullivan: Growing Up in the Inner City:
Green SpacesAs Places to Grow, Environment and Behavior, 30, 1998, 3-27. p. 139 P. W Eastwick, E. J. Finkei, D. Mochon és D. Ariely: Selectíve Versus Unselective
Romantic Desire. Not Ali Redprocity Is Created Equal, PsychoJogical Science, 18,
2007,317-319. p. 140 S. Chu, R. Harciaker és J. E. Lycett: Too Good to Be "True"? The Handicap of
High Sodo-Eeonornic Status in Attractive Males, Personality and Individual Dif
ferences, 42,2007, 1292-1300. p. 141 S. Kelly és N. Dunbar: Who Dares Wins. Heroism Versus Altruism in Female
Mate Choice, Human Nature, 12,2001,89-105. p. 142 D. G. Dutton és A. P. Aron: Some Evidence for Heightened Sexual Attraction
Under Conditions of High Anxiety, journal of Personali ty and Social Psycho/ogy,
30, 1974,510-517.p.
143 C. M. Meston és P. F. Frohlich: Love at First Fright: Partner Salience Moderates
Roller-Coaster-Induced Excitation Transfer, Archives of Sexual Behavior, 32,
2003, 537-544. p. 144 B. Cohen, G. Waugh és K. Place: At the Movies. An Unobtrusive Study of Arous
al-Attraction, journal of Social Psycho/ogy, 129, 1989,691-693. p. 145 A. Aron, E. Melinat, E. N. Aron, R. Vallone és R. Bator: The Experimental Gen
eration of Interpersonal Closeness. A Procedure and Some Preliminary Findings,
Personality and Social Psycho/ogy Bulletin, 23, 1997, 363-377. p. 146 B. C. Jones, L. M. DeBruine, A. C. Little, R. P. Burriss és D. R. Feinburg: Social
Transmissions ofFace Preferences Among Humans, Proceedings of the Royal So
ciety of London B, 271 (1611) 2007, 899-903. p.
147 V. Swami és M. J. Tovee: Does Hunger lnfluence Judgements of Female Physical
Attractiveness, British journal of Psycho/ogy, 97 (3) 2005, 353-363. p. 148 E. Aronson: A társas lény. Ford. Erős Ferenc. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2008.
(Legutóbbi kiadás.); E. Aronson és D. Linder: Gain and Loss of Esteern as De-
247
59 MÁSODPERC
trminants of Interpersonal Attrac ti ven ess, Journal of Experimental Social Psycho l
ogy, l, 1965,156-171. p. 149 ]. K. Bosson, A. B. Johnson, K. Niederhoffer és W. B. Swann ]r.: Interpersonal
Chemistry Through Negativity. Bonding by Sharing Negative Attitudes About
Others, Personal Relationships, 13,2006, 135-150. p. 150 E. Krumhuber, A. S. R. Manstead és A. Kappas: Tempora! Aspects of Facial
Displays in Person and Expression Perception. The Effects of Smile Dynamics,
Head-Tilt and Gender, Journal of Nonverbal Behavior, 31, 2007, 39-56. p. 1s1 G. C. Gonzaga, R. A. Turner, D. Keltner, B. C. Campos és M. Altemus: Romantic
Love and Sexual Desire in Close Bonds, Emotion, 6, 2006, 163-179. p. 1s' 24. D. T. Kenrick, ]. M. Sundie, L. D. Nicastle és G. O. Stone: Can One Ever Be Too
Wealthy or Too Chaste? Searching for Nonlinearities in Mate Judgement, Journal
ofPersonality and Social Psycho/ogy, 80,2001,462-471. p.
6. STRESSZ
J sJ B.]. Bushman: Does Venting Anger Feed or Extinguish the Flame? Catharsis, Ru
mination, Distraction, Anger, and Aggressive Responding, Personali ty and Social
Psycho/ogy Bulletin, 28, 2002, 724-731. p. 1s4 H. Tennen és G. Affleck: Benefit-Pinding and Benefit-Reminding. In: C. R. Sny
der és S. ]. Lopez, (eds:) Handbook of Positi ve Psycho/ogy. Oxford, Oxford Univer
sity Press, 2001, 584-597. p. Jss M. E. McCullough, L. M. Root és A. D. Cohen: Writing About the Benefits of
an Interpersonal Transgression Facilities Forgiveness, Journal of Consuiting and
Clinical Psycho/ogy, 74, 2006, 887-897. p. 1s6 4. C. Peterson és M. E. P. Seligman: Character Strengths Before and After Septem
ber ll, Psychological Science, 14,2003,381-384. p. 1s7 5. C. Peterson, N. Park és E. P. Seligman: Greater Strength of Character and Re
covery from Illness, Journal of Positive Psycho/ogy, l, 2006, 17-26. p. Jss N. Krause: Praying for Others, Financial Strain, and Physical Health Status in
Late Life, Journal for the Scientific Study of Religion, 42, 2003, 377-391. p. 1s9 S. Chafm, M. Roy, W. Gerin és N. Christenfeld: Music Can Facilitate Blood Pres
sure R ecovery from Stress, British Journal ofHealth Psycho/ogy, 9, 2004, 393-403. p. 160 M. C. Keller, B. L. Fredrickson, O. Ybarra, S. Cote, K. Johnson, J, Mikels, A Con
way és T. Wager: A Warm Heart and Clear Head. The Contingent Effects of
Weather on Mood and Cognition, Psychological Science, 16,2005,724-731. p. 161 H. M. Lefcourt: Humor. In: C. R. Snyder és S. ]. Lopez, (eds): Handbook ofPositive
Psycho/ogy. Oxford, Oxford University Press, 2001,619-631. p.
248
JEGYZETEK
162 E. Friedmann és S. A. Thomas: Pet Ownership, Social Support, and One-Year
Survival After Acute Myocardiallnfarction in Cardiac Arrhythmia Suppression
Trial (CAST), American Journal ofCardiology, 78, 1995,1213-1217. p. 163 D. L. Wells: Domestic Dogs and Human Health. An Overview, British Journal of
Health Psycho/ogy, 12,2007, 145-156. p. 164 K. Allen, J. Blascovich és W B. Mendes: Cardiovascular Reactivity and the Pres
ence of Pets, Friends, and Spouses. The Truth About Cats and Dogs, Psychoso
matic Medicine, 64,2002,727-739. p. 165 Lásd pl. D. C. Turner, G. Rieger és l. Gygax: Spouses and Cats and Their Effects
on Human Mood, Anthrozoös, 16, 2003, 213-228. p. 166 E. Friedmann és S. A. Tohomas: i. m. 167 K. Allen, B. Shykoff és J. Izzo: Pet Ownership, but not ACE Inhibitor Therapy,
Blunts Home Blood Pressure Responses to Mental Stress, Hypertension, 38,2001,
815-820. p. 168 Lásd pl. J. J. Lynch, S. A. Thomas, M. E. Mills et al.: The Effects of Human Con
tact on Cardiac Arrhythmia In Coronary Care Patients, Journal of Nervous and
Mental Disease, 158, 1974,88-89. p. 169 D. L. Wells: The Facilitation of Social Interactions by Domestic Do gs, Anthrozoos,
17 (4) 2004,340-352. p. 170 S.J. Hunt, L. A. Hart és R. Gomulkiewicz: Role of Small Animals in Social Inter
actions between Strangers, Journal of Social Psycho/ogy, 132, 1992,245-256. p. 171 M. R. Banks, L. M. Willoughby és W A. Banks: Animal-Assisted Therapy and
Loneliness in Nursing Homes. Use of Robotic Versus Living Dogs, Journal of
American Medical Directors Association, 9, 2008, 173-177. p. 172 D. Wells: The Effect of Videotapes of Animals on Cardiovascular Responses to
Stress, Stress and Health, 21, 2005, 209-213. p. 173 Idézi A. J. Crum és E. J. Langer: Mind-Set Matters. Exercise and the Placebo Ef
fect, Psychologica l Science, 18, 200 7, 165-171. p. 11• Uo.
7. KAPCSOLATOK
175 J. M.Gottman, J. A. Coan, S. Carrere és S. Swanson: Predicting Marital Happiness
and Stability from Newlywed Interactions, Journal of Marriage and the Family,
60, 1998, 5-22. p. 176 Lásd pl. K. Hahlweg, L. Schindler, D. Revensdorf és J. C. Brengelmann: The Mu
nich Marital Therapy Study. In: K. Hahlweg és N. S. Jacobson, (eds): Marital In
teraction. Analysis and Modification, New York, The Guilford Press, 1984. N. S.
Jacobson, K. B. Schmaling és A. Holtzworth-Monroe: Component Analysis of
249
59 MÁSODPERC
B ehavioral Marital Therapy. 2-Year Follow-up and Prediction ofRelapse, Journal
of Martial and Family Therapy, 13, 1987, 187-195. p. 177 J. Kellerman, J. Lewis és J. D. Laird: Looking and Loving: The Effects of Mutual
Gaze on Feelings of Romantic Love, Journal of Research in Personality, 23, 1989,
145-161. p. 178 A. Aron, C. C. Norman, E. N. Aron, C. McKenna és R. Heynman: Couples'
Shared Partici pation inNovel and Arousing Activities and Experienced Relation
ship Quality, Journal of Personali ty and Social Psycho/ogy, 78, 2000, 273-283. p. 179 R. F. Baumeister, E. Bratslavsky, C. Finkenauer és K. D. Vohs: Bad Is Stranger
Than Good, Review of General Psycho/ogy, 5, 2001, 323-370. p. 180 J. Gottman: Why Marriages Succeed or Fai/. New York, Simon and Schuster. 181 R. B. Stateher és J. W Pennebaker: How Do I Love Thee? Let Me Count The
Words. The Social Effects of Expressíve W ri ting, Psychological Science, 17, 2006,
660-664. p. 182 B. P. Buunk, F. L. Oldersma és C. K. W de Dreu: Enhancing Satisfaction Through
Downward Comparison. The Role of Relational Discontent and Individual Dif
ferences in Social Comparisan Orientation, Journal of Experimental Social Psy
cho/ogy, 37, 2001, 452-467. p. 183 S. L. Murray és J. G. Holmes: The (Mental) Ties that Bind. Cognitive Structures
that Predict Relationship Resilience, Journal of Personality and Social Psycho/ogy,
77,1999, 1228-1244.p. 184 S. D. Gosling, S. J. Ko, T. Mannarelli és M. E. Morris: A Room with a Cue: Judge
ments of Personality Based on Offices and Bedrooms, Journal of Personali ty and
Social Psycho/ogy, 82, 2002, 379-398. p. 185 A. Lohmann, B. Ximena, X. B. Arriga és W Goodfriend: Close Relationships
and Placemaking. Do Objects in a Couple's Home Reflect Couplehood? Personal
Relationships, 10, 2003,437-449. p. 186 J. K. Maner, D. A. Rouby és G. Gonzaga: Automatic Inatlention to Attractive Al
ternatives: The Evolved Psychology of Relationship Maintenance, Evolution and
Human Behavior, 29, 2008, 343-349. p.
8. DÖNTÉSHOZÁS
187 J. A. F. Stoner: A Comparisan ofindividual and Group Decisions Involving Risk.
Publikálatlan szakdolgozat. Massachusetts Institute of Technology, 1961. 188 D. G. Myers és G. D. Bishop: Enhancement of Dominant Attitudes in Group Dis
cussion. Journal of Personality and Social Psycho/ogy, 20, 1971, 386-391. p. 189 G. Whyte: Escalating Commitment in Individual and Group Decision-Making.
A Prospect Theory Approach. Organizational Behavior and Human Decision
Process, 54, 1993,430-455. p.
250
JEGYZETEK
190 Az ebben a bekezdésben tárgyalt kísérletek nagy részét leírja I. Janis: Groupthink.
Boston, Houghton-Mifflin, 1982, 2. kíadás. 191 S. J. Solnick és D. Hemenway : ls More Always Better? A Survey on Positional
Concerns, journal of Economic Behavior and Organization, 37, 1998, 373-383. p. 192 J, M. Burger: Increasing Compliance by ImproYing the Deal. The That's Not Ali
Technique, journal of Personali ty and Social Psycho/ogy, 51, 1986, 277-283. p. 193 M. Santos, C. Leve és A. Pratkanis: Hey, Buddy, Can You Spare Seventeen Cents?
Mindful Persuasion and Pique Technique, journal of Applied Social Psycho/ogy,
29,1994,755-764. p. 194 B. P. Davis és E. S. Knowles: A Disrupt-Then-Reframe Technique of Social Influ
ence, journal of Personality and Social Psycho/ogy, 76 (2) 1999, 192-199. p. 195 J. Freedman és S. Fraser: Compliance Without Pressure. The Foot-in-the-Door
Technique, journal of Personali ty and Social Psycho/ogy, 4, 1966, 195-202. p. '96 A. L. Beaman, C. M. Cole, B. Klentz és N. M. Steblay: Fifteen Years of the Foor-in
the-Door Reasearch. A Meta-Analysis, Personali ty and Social Psycho/ogy Bulletin,
9, 1983, 181-196. p. 197 R. Cialdini, J. Vincent, S. Lewis, J. Catalan, D. Wheeler és B. Darby: Reciprocal
Concessions Procedure for Inducing Compliance. The Door-in-the-Face Technique, journal of Personality and Social Psycho/ogy, 31, 1975, 206-215. p.
198 A. Pascual és N. Guéguen: Door-in-the-Face Technique and Behavioral Compliance. An Evaluation in a Fi eid Setting, PsychoJogical Reports, 103,2006, 974-978. p.
199 A. Dijksterhuis és Z. Van O Iden: On the Beneths ofThinkíng Unconsciously. Un
conscious Thought lncreases Post-Choice Satisfaction, journal of Experimental
Social Psycho/ogy, 42, 2006, 627-631. p. 200 Lásd pl. T. Betsch, H. Plessner, C. Schwieren és R. Gütig: I Like it but I Don't
Know Why. A Value-Account Approach to Implicit Attitude Formation, Person
ality and Social Psycho/ogy Bulletin, 27, 2001, 242-253. p. és A. Dijksterhuis, M. W. Bos, L. F. Nordgren és R. B. van Baaren: On Makíng the Right Choice. The
Deliberation-Without-Attention Effect, Science, 311,206, 1005-1007. p. 201 Lásd pl. T. G ilovich és V. H. Medvec: The Experience of Regret. What, When and
Why, PsychoJogical Revew, 102, 379-395. p. és T. Gilovich és V. H. Medvec: The Tempora! Pattern to the Experience of Regret, journal of Personali ty and Social
Psycho/ogy, 67, 1995,357-365. p. 202 Az leírás alapjául szolgáló munka: B. Schwartz, A Ward, J. Monterosso, S.
Lyubomirsky, K. White és D. R. Lehman: Maximizing Versus Satisficing. Happiness is a Matter of Choice, Personality and Social Psycho/ogy Bulletin, 83 (5) 2002,
1178-1197. p.
251
59 MÁSODPERC
203 S. S. Iyengar, R. E. Wells és B. Schwartz: Doing Better but Feeling Worse. Look
ing for the B est Job Underrnines Satisfaction, Psychological Science, 17, 2006,
143-149. p. 204 C. Peterson: A Primer In Positive Psycho/ogy. Oxford, Oxford University Press,
2006, 191. p. 20s Forrásaim: R. Highfield: How Age Affects the Way W e Lie, Daily Telegraph, 1994.
március 25., 26. p.; A. Vrij: Detecting Lies and Deceit. Chichester, John Wiley
and Sons; a Royal and Sun Allience Insurance Company által végzett felmérés
(2007). 206 R. H. Gramzow, G. Willard és W B. Mendes: Big Tales and Cool Heads. Aca
demic Exaggeration Is Related to Cardiac Vagal Reactivity, Emotion, 8, 2008,
138-144. p. 207 L. A. Stromwall, P. A. Granhag és S. Landstrom: Children's Prepared and Unpre
pared Lies: Can Adults See Through Their Strategies? Applied Cognitive Psychol
ogy, 21, 2007,457-471. p. 208 Idézi B. M. DePaulo és W. L. Morris: Discerning Lies from Truths. Behavioral
Cues to Deception and the Indirect Pathway of Intuition. ln: P. A. Granhag és
L. A. Stromwall (eds): The Detection of Deception in Forensic Contexts. Cam
bridge, Cambridge University Press, 2004, 15-40. p. 209 P. Ekman és M . O'Sullivan: Who Can Catch a Liar? American Pschologist, 46 (9)
1991,913-920. p. 210 A V ri j: Why Professionals Fail to Catch Liars and How They Can Improve? Legal
and Criminologica/ Psycho/ogy, 9, 2004, 159-183. p. 211 J. T. Hancock, J. Thom-Santelli és T. Ritchie: Deception and Design. The Impact
of Communication Technologies on Lying Behavior, Proceedings, Conference on
Computer Human Interaction, 6, 2004, 130-136. p. 212 R. Buehler, D. Griffin és M. Ross: Inside the Planning Fallacy. The Causes and
Consequences of Optimistic Time Predictions. In: T. Gilovich, D. Griffin és D.
Kahneman (eds): Heuristics and Biases: The Psycho/ogy of Intuitive ]udgement.
Cambridge, Cambridge University Press, 20042,250-270. p. 213 R. Buehler, D. Messervey és D. Griffin: Collaborative Planning and Prediction.
Does Group Discussion Affect optimistic Biases in Time Estimation, Organisa
tional Behaviour and Human Decision Processes, 97, 2005, 47-63. p. 214 J. Kruger és M. Evans: If You Don't Want to Be Late, Enumerate. Unpacking Re
duces the Planning Fallacy, journal Experimental Social Psycho/ogy, 40, 2004,
586-598. p.
252
JEGYZETEK
9. GYERMEKNEVELÉS 215 F. H. Rauscher, G. L. Shaw és K. N. Ky: Music and Spatial Task Performance,
Nature, 365, 1993,611. p. 216 F. H. Rauscher, G. L. Shaw és K. N. Ky: Listening to Mozart Enhances Spatial
Temporal Reasoning. Towards a Neurophysiological Basis, Neuroscience Letters,
185, l995,44-47.p. 217 A. Bangerter és C. Heath: The Mozart Effect. Tracking the Evolution of a Scien
tiile Legend, British Journal of Social Psycho/ogy, 43, 2004,615-623. p. 218 C. F. Chabris: PreJude or Requiem for the "Mozart Effect"? Nature, 400, 1999,
827. p. 219 W. F. T hompson, E. G. Schellenberg és G. Husain: Arousal, Mood, and the Mo
zart Effect, Psychological Science, 12,2001, 248-251. p. 220 K. M. Nantais és E. G. Schellenberg: The Mozart Effect. An Artifact or Prefer
ence? Psychological Science, 10, 1999, 370-373. p. 221 E. G. Schellenberg: Music Lessons Enhance IQ, Psychological Science, 15, 2004,
511-514. p. 222 B. W Pelham, M. C. Mirenberg és J. K. Jones: Why Susie Sells Seashells by the
Seashore. Implicit Egotism and Major Life Decisions, Journal of Personality and
Social Psycho/ogy, 82, 2002, 469-487. p. 223 L. Einav és L. Yariv: What's in Surname? The Effects of Surname lnitials on Aca
demic Success, Journal of Economic Perspectives, 20 (l) 2006, 175-188. p. 224 H. Harari és J. W McDavid: Name Stereotypes and Teachers' Expectations, Jour
nal of Educational Psycho/ogy, 65, 1973, 222-225. p. 225 W F. Murphy: A Note on the Significance ofNames. Psychoanalytical Quarterly,
26, l957,9l-l06.p. 226 N. Christenfeld, D. P. Phillips és L. M. Glynn: What's in a Name. Mortality and
the Power of Symbols, Journal of Psychosomatic Research, 4 7 (3) 1999, 241-254. p. 227 L. D. Nelson és J. P. Simmons: Moniker Maladies. When N ames Sabotage Success,
Psychologica l Science, 18, 200 7, ll 06-llll. p. 228 C. M. Mueller és C. S. Dweck: Praise for lntelligence Can Undermine Children's
Motivation and Performance, Journal of Personality and Social Psycho/ogy, 75, 1998, 33-52. p.
229 A kutatásról rövid összefoglaló: C. S. Dweck: Caution-Praise can Be Dangerous,
American Education, 23, 1999,4-9. p. 230 A. Cimpian, H.M. C. Arce, E. M. Markman és C. S. Dweck: Subtie Linguistic
Cues Affect Children's Motivation, Psychological Science, 18, 2007, 314-316. p. 231 Y. Shoda, W Mischel és P. K. Peake: Predicting Adolescent Cognitive and Self
Regulatory Competences from Preschool Delay of Gratification, Developmental
Psycho/ogy, 26 (6) 1990, 978-986. p.
253
59 MÁSODPERC
232 A. L. Duckworth és M. E. P. Seligman: Self-Discipline Outdoes IQ in Predicting
Academic Performance of Adolescents, Psychological Science, 16,2005,939-944. p.
233 J. L. Freedman: Long-Term B ehavioral Effects of Cognitive Dissonance, Journal
of Experimental Social Psychology, l, 1965, 145-155. p. 234 D. Filley: Forhidden Fruit. When Prohibition Increases the Harm it Is Supposed
to Reduce, Independen t Review, 3, 1999, 441-451. p. 235 Lásd pl. C. E. Carneron Ponitz, M. M. McClelland, C. M. Connor, A. M. Jewkes,
C. L. Farris és F. J. Morrison: Touch Your Toes! Developing a Direct Measure of
Behavioral Regulation in Early Childhood, Early Childhood Research Quarterly,
23, 2008, 141-158. p. M. M. McClelland, C. E. Cameron, C. M. Connor, C. L.
Farris, A. M. Jewkes és F. J. Morrison: Links Between Behavioral Regulation and
Preschoolers' Literacy, Vocabulary, and Math Skills, Developmental Psycho/ogy,
43, 200?, 947-959. p. 236 S. Tominey és M. M. McCLelland: '�nd When T hey Woke Up, They Were Mon
keys!" Using Classroom Games to Promote Preschoolers' Self-Regulation and
School Readiness. Az emberi fejlődésről kétévente tartott konferencián Indiana
polisban (IN) előadott anyag.
10. SZEMÉLVISÉG
237 B. L. Beyerstein: Graphology - A Total Write-Off. In: S. D. Sala ed.: Tali Tales
About the Mind and Brain: Separating Fact From Fiction. Oxford, Oxford Univer
sity Press, 2007, 233-270. p. 238 A személyiség ilyen szemléletének áttekintéséhez lásd G. Matthews, I. J. Deary
és M. C. Whiteman: Personality Traits. Cambridge, Cambridge University Press,
2003, 2. kiadás 239 L. R. Goldberg: T he Structure of Phenotypic Personality Traits, American Psy
chologist, 48, 1993, 26-34. p. 240 E kutatásról további információért lásd http://ipip.ori.org/. 241 F. J. Sulloway: Born to Rebel. Birth Order, Family Dynamics, and Creatíve Lives.
New York, Pantheon, 1996. E munka egyes részeit azonban megkérdőjelezték.
Lásd pl. T. Jefferson, J. H. Herbst és R. R. NcCrae: Association Between Birth
Order and Personality Traits. Evidence from Self-reports and Observer Ratings,
Journal of Research in Personality, 32, 1998, 498-509. p. 242 G. Casanova: History of My Life: Giacomo Casanova, Chevalier de Seingalt, vol.
ll. Baltimore, Maryland, T he Johns Hopkins University Press, 1997. Angol ford.:
Willard R. Task. Giacomo Casanova emlékiratai. Budapest, Atlantisz, 1998. Ford.
Szerb Antal
254
JEGYZETEK
243 Erről a vizsgálatról ragyogó leírást ad J. Manning: The Finger Book. Sex, Behav
iour and Disease Revea/ed int he Fingers. London, Faber and Faber, 2008. 244 Lásd pl. D. A. Putz, S. J. C. Gaulin, R. J. Sporter és D. H. McBurnley: Sex Hormons
and Finger Length. What Does 2D:4D Indicate? Evolution and Human Behaviour,
25,2004, 189-199.p. 245 J. T. Manning és D. Sturt: 2nd to 4th Digit Ration and Strength in Men. Pub
likálatlan tanulmány, idézi Manning: The Finger Book. id. mű. 246 J. T. Manning, P. Bundred és R. Taylor: The Ratio of the 2nd and 4th Digit Length.
A Prenatal Correlate of Ability at Sport, Kinanthropometry, 8, 2003, 165-174. p. 247 J. T. Manning és R. P. Taylor: 2nd and 4th Digit Ratio and Male Ability in Sport.
Implication of Sexual Selection is Humans, Evolution and Human Behavior, 22,
2001, 61-69. p. 248 Uo. 249 B. Pink, J. T. Manning és N. Neave: Second to Fourth Digit Ratio and the "Big
Five" Personality Factors, Personality and Individual Differences, 37, 2004, 495-
503. p. E. J. Austin, J. T. Manning, K. Mclnroy és E. Mathews: A Preliminary
Investigahon of the Association B etween Personality, Cognitive Ability and Digit
Ratio, Personality and Individual Differences, 33, 2002, 1115-1124. p. G. D. Wil
son: Finger-Length and Index of Assertiveness in Women, Personality and Indi
vidua/ Differences , 4, 1983, 111-112. p. 250 V. Sluming és J. Manning: Second to Fourth Digit Ratio in Elite Musicians. Evi
dence for Musical Ability as an Honest Signal of Male Fitness, Evolution and Hu
man Behaviour, 21,2000, 19. p. 251 W J. Szlemko, J. A. Benfield, P. A. Bell, J. L. Deffenbacher és L. Troup: Territarial
Marking as a Predictor of Driver Aggression and Road Rage, Journal of Applied
Social Psycho/ogy, 38 (6) 2008, 1664-1688. p. Y. Ida: The Manner of Hand Ciasp
ing and the Individual Differences in Hemispheric Asymmetries, Japanese Jour
nal of Psycho/ogy, 58, 1987,318-321. p. 252 Y. Ida: The Manner of Clasping the Hand and Individual Duferences in Per
ceptual Asymmetries and Cognitive Modes, Psychologia, 31, 1988, 128-135. p.
C. Mohr, G. Thut, T Landis és P. Brugger: Hands, Arms and Minds. Interaction
between Posture and Thought, Journal of Clinical and Experimental Neuropsy
chology, 25, 2003, 1000-1010. p. 253 J. F. Diaz-Morales: Morning and Evening Types. Exploring Their Personality
Styles, Personality and Individual Differences, 43, 2007, 769-778. p.
255
A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó Zrt. igazgatója
Felelős szerkesztő: Sisák Gábor A szöveget gondozta: Csontos Erika
Termékmenedzser: Egri Róbert Tördelés: Subway Group Kft.
A nyomdai munkálatokat az Akadémiai Nyomda Kft. végezte Felelős vezető: Ujvárosi Lajos
Marton vásár, 20 ll
Kiadványszám: TK100088 Megjelent 16 (A/5) ív terjedelemben
top related