Hittudományi Főiskola Eger

Az egyház társadalmi tanítása

Összeállította

Dr. Török László2013. 2020.

1

1. Alapfogalmak(Levelezőn a 4.-től a 6.1.2.-vel bezárólag nem vizsgaanyag)

1.1 A szociológia fogalma, felosztása és módszere- Az elnevezés Comte-tól származik (socius + logos): a társadalmi

jelenségekkel és törvényszerűségekkel foglalkozó tudomány.- A társadalmi jelenségeket az ész természetes fényénél vizsgálja, nem

veszi figyelembe a kinyilatkoztatás tényét. Eredményeit azonban az egyház is felhasználja.

- Felosztása:o Tágabb értelemben: a társadalmi élet minden jelenségével

foglalkozik, pl.: politika, közgazdaság, etika, filozófia, stb.o Szűkebb értelemben: a társadalmi élet lényegi kérdéseit vizsgálja, a

társadalmat, megismerést, közösséget, tömeget.o Segédtudományként szinte valamennyi szaktudomány foglalkozik

anyagával szociológiai szempontból: családszociológia, vallásszociológia, szociálteológia, kriminálszociológia, stb.

- Módszere: empirikus, tapasztalati leíró tudomány.- Jelentősége: segít a társadalmi folyamatok megértésében, előkészíti a

döntéshozatalt.

1.2 A szociálteológia- Nemcsak a természetes ész fényénél vizsgálja, hanem az isteni

kinyilatkoztatás figyelembevételével, és a teológia tudományát felhasználva kutatja a társadalmi jelenségeket.

- Forrásai:o Szentíráso Szenthagyományo Az Egyház hivatalos tanításao Pápai enciklikák és megnyilatkozásoko Teológusok tanítása

2

1.3 Az Egyház szociális tanítása- A szociológia és főként a szociálteológia eredményeit felhasználva,

konkrét kérdésekben, aktuális útmutatásokat ad az egyház, sőt az egész világ társadalma számára. Ez az egyház szociális tanítása.

- Ezt a tanítást a szociálteológia mint szaktudomány ismételten felhasználja, értelmezi, tudományosan megalapozza és képviseli a társadalmi vitákban.

1.4 Az egyház illetékessége társadalmi kérdésekben- A szekularizált világ alkalmanként vitatja az egyház megszólalási jogát

társadalmi kérdésekben. A hit világát teljesen a magánélet szférájára korlátozza.

- A hívő ember miközben a társadalomban él, nem tagadhatja meg hívő értékrendjét.

- Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata garantálja minden ember gondolati, lelkiismereti és vallási szabadságát, amivel az a jog is együtt jár, hogy meggyőződését mindenki mind egyénileg, mind együttesen kifejezésre juttassa (18.cikk.).

- További kérdés, hogy megnyilatkozásaiban nem avatkozik-e illetéktelenül az Egyház a szaktudományok körébe?

o Az egyház elismeri a szaktudományok autonómiáját, de azt is vallja, hogy azok soha sem kerülhetnek igazi ellentétbe a hittel, hisz a földi valóságok és a hit valóságai ugyanattól az Istentől erednek (Gaudium et spes 36.). Az egyház a szaktudományok igazolt ismereteit felhasználja.

o Az autonómia elismerése soha nem jelentheti az Istentől való teljes függetlenséget. Az abszolutizált szaktudomány könnyen Istentelenné és embertelenné válik. A szociálteológia feladata, hogy a szaktudományok eredményeit az emberi közösséggel és az Istennel való kapcsolatban értelmezze.

o Az értelmezésen túl erkölcsi kritériumokat is megfogalmaz, hisz a társadalmi problémák gyökerében a bűn, és az erkölcsi felelősség hiánya rejtőzik.

1.5. Az egyház szociális tanításának szerepe a teológia oktatásában- Quadragesimo anno (XI. Pius 1931.): A pogányságba süllyedt világban

fontos, hogy a kispapok alapos társadalomtudományi képzés által megértsék a világi folyamatokat, és megtalálják azokra a válaszokat.

3

- Mater et magistra (XXIII. János, 1961.): Kötelező tárgyként kell bevezetni az egyház szociális tanítását a hittudományi főiskolákon és a katolikus egyetemeken. A világiak szerepét külön is méltatja, akik sokat tehetnek annak megismertetéséért, és megvalósításáért a világban szavukkal és példamutatásukkal.

- II. Vatikáni Zsinat: A teológiai tudományok mellett a papságra készülőknek a világi tudományokban is jártasnak kell lenniük, és meg kell ismerniük annak a népnek kultúráját, gazdasági- társadalmi viszonyait, ahol küldetésüket teljesíteni fogják (Gaudium et spes 62.).

- Irányelvek az egyház társadalmi tanításának tanulmányozásához és oktatásához a papképzésben (Nevelésügyi Kongregáció 1989.): Kötelezően előírja az egyház szociális tanításának oktatását a hittudományi képzésében mind a papnövendékek, mind a világiak számára, mert ez a tárgy segítséget nyújt az evangelizációhoz, és a világgal való párbeszédhez.

2. Az egyház szociális tanításának története

2.1. A Szentírás üzenete a társadalom számára- A Szentírás könyvei magukon viselik keletkezési, szerkesztési koruk

társadalmi vonásait. Kérdés: a mai eltérő társadalmi berendezkedésű időkben adhat-e hiteles választ a társadalmi problémákra?

- A Szentírás nem társadalomtudományi szakkönyv, mondatai alapján nem lehet egyetlen politikai rendszert vagy ideológiát abszolutizálni.

- Erkölcsi alapelvei azonban útmutatást adnak minden kor számára, amelyek alapján a Szentlélek segítségével és a tiszta ész használatával megtalálhatjuk a helyes válaszokat a társadalmat érintő kérdésekre és problémákra.

2.2 A Szentírás legfontosabb erkölcsi alapelvei- Az emberi méltóság (Ter 1,26)- A bűn életromboló átka (Ter 3-4)- A szabadsághoz való jog (Kiv)- Az igazságosság, mint társadalmi alapelve (törvények).- A szegények és kiszolgáltatottak védelme- Társadalmi idill a messiási kor prófétai várakozásában (Iz 11).

4

- Jézust nem vezeti társadalmat felforgató szándék „Adjátok meg a császárnak…”(Mt 12,13-17).

- Mégis új országot, az Isten országát hirdeti meg, amely bennünk van, és a szív megtérésével érhető el. Alaptörvénye a szeretet parancsa, normája a Mennyei Atya tökéletessége.

- Szent Pál egyenlőség eszménye a megváltásunkból fakadó következmény: „Nincs többé görög…” (Gal 3,26-28).

- A rabszolgaság kérdése a Filemonhoz írt levélben.- Az ApCsel jeruzsálemi „kommunizmusa” mint kötelező példa (4,32-27)?

2.3. Az egyházatyák társadalmi tanítása- Az első hat század atyái nem alkottak egységes társadalmi rendszert,

aktuális kérdésekkel foglalkoztak- Nem tudományos, hanem buzdító jellegű megfogalmazások- Különös hangsúlyt kap a karitász, az özvegyekről, árvákról, szegényekről,

betegekről és a társadalom egyéb peremre szorult tagjairól való gondoskodás.

2.3.1. Jelenlét a társadalomban- A keresztények életformája vonzó érték, kovászként járja át a társadalmat.- Néhány példa:

o A Diognétoszhoz írt levél (Kr.u.230) (41.oldalról idézet)o A Didakhé (130 körül) kiemeli az ellenségszeretetet (41.o. idézet)o A Didaszkália (250 körül) jogi keretek között az árva gyermekek

neveléséről intézkedik: egy család fogadja örökbe, a lányokat később a püspök adja férjhez, a fiúk tanuljanak mesterséget és dolgozzanak.

2.3.2. Szent Ágoston államszemlélete- A konstantini fordulat után kezdenek el foglalkozni az atyák az állam

szerepének teóriájával, az állam és egyház kapcsolatával. Meghatározó mű: Szent Ágoston (354-430): De civitate Dei. Teológiai és nem politikai dimenziókban gondolkodik.

- Az állam szerepét abban látja, hogy az embert felkészítse az örök éltre. Ezzel szembehelyezkedik Platón véleményével (Az állam című művében fejti ki), amely szerint az egyéni élet célja az állam szolgálata.

5

- Az állam másik feladata Ágoston szerint, a béke és rend biztosítása (tranquillitas ordinis). Ez az igazságosság elvének betartásával valósítható meg. Igazságosság nélkül az állam csak rablóbanda.

- Az állam a családi közösségekből alakult ki, erőszak jellegét az áteredő bűn következményének tartja: halálbüntetés, háborúviselés.

- Foglalkozik az „igazságos háború” kérdésével is, amit szükséges rossznak tart. Feltételeit próbálja meghatározni, de ha az állam és benne minden tagja megtartaná Isten törvényeit, a háború elkerülhető lenne.

- A Civitas Dei-hez azok tartoznak, akik Istent szeretik, magukat megvetik, velük szemben áll az „ördög társadalma”, Civitas diaboli, amelynek tagjai önmagukat szeretik, és Istent megvetik.

2.3.3. A magántulajdon és gazdagság kérdése - Aranyszájú Szent János (344-407) elfogadhatónak tartja a

magántulajdont, de figyelmeztet: a földi javak igazi tulajdonosa az Isten. Ha elvesz tőlünk valamit, a sajátját veszi vissza.

- Szent Ambrus (333-379) a magántulajdont az eredeti bűn következményének valja.

- Szent Ciprián szerint: önmagában nem rossz, de könnyen rabul ejtheti az embert, és elvonja figyelmét a természetfelettiről.

- Szent Ágoston: a gazdagság eszköz, amivel a szegényeket segíteni kell. Ezt megkívánja az igazságosság erénye is.

2.4. Aquinói Szent Tamás (+ 1274) társadalombölcselete- Az alábbi művekben foglalkozik társadalmi kérdésekkel: Summa

Theologica, Summa contra Gentiles, Nikomakhoszi etika, Politica. - Minden cselekvést az „Örök törvény” (Lex aeterna) irányít, ami nem más,

mint az isteni Bölcsesség terve, előrelátása. A teremtmények különböző módokon részesülnek benne:

o Általános részesedés: Minden teremtmény (az ember is) a sajátos szubsztanciális formája szerinti lényeget kapott. Ezek a természetes hajlamok (inclinationes naturales), faj specifikus irányultságok (virág, gyümölcs, állati ösztön, stb.)

o Sajátos részesedés: csak az emberre jellemző. Az ész segítségével felismeri az isteni előrelátást, az örök törvényt, és képes arra, hogy ennek fényében szabályokat és mértéket szabjon cselekedetének (lex naturális).

6

- A társadalmi együttélés alapelve: suum cuique. Ebből fakadnak az alapvető jogok az: élethez, testi épséghez, becsülethez, igazmondáshoz, és a tízparancsolat egyéb értékeihez.

- Az ember természeténél fogva társas lény. Értékeit csak a közösségben tudja kibontakoztatni és kamatoztatni.

- Az állam feladata a földi jólét biztosítása és örök célunk elérésének megkönnyítése. Az állam és egyház a maga illetékességi területén függetlenek egymástól. Viszont, kölcsönösen segíteniük kell egymást. Erkölcsi kérdésekben az Egyház jogosult kritikát gyakorolni az állam felett.

- Ha az állam nem a közjót szolgálja, jogos a felkelés, de ez veszélyes eszköz is.

- Az államforma kérdésében az egység miatt fontos egy király vagy fejedelem megválasztása, de legyen nép által megválasztott tanácsadó testülete. Az a helyes kormányzás, ha valamilyen módon mindenki részesedhet abban.

- A magántulajdon jogos, és hasznos három szempont miatt:o Az emberek több gondot fordítanak a magántulajdonra, mint a

köztulajdonra.o Jobban megismerik általuk az emberek egyéni kötelességüket és

felelősségüket is, mintha csak köztulajdon lenne.o A közös birtoklásból gyakran vita támat. Ezt a vitát az igazságos

magántulajdonnal lehet megelőzni.- A földi javak használatából azonban senkit sem szabad kizárni. A

magántulajdon csak addig tekinthető jogosnak, amíg mások élethez való jogát nem sérti. Ezért nem követ el bűnt, aki ínségében más tulajdonát elveszi, mert a javak egyetemes használatának törvénye felül írja a magántulajdon törvényét.

- A középkor társadalmi szemléletében, amelyre hatása volt Szent Tamás tanításának is, az ember a közösség részeként értelmezte magát, amit a feudális rend, vagy a céhrendszer jelentett. Ez a rend nem biztosított társadalmi jogegyenlőséget. Az egyén a rangjának megfelelően épült a társadalom rendjébe, és a közjóból is annak megfelelően részesült.

2.5. Az újkori társadalmi szemlélet kialakulása- Kiindulópontja az individuum és nem az „örök törvény”, valamint a ráció,

amely a tapasztalatra épül, nem veszi figyelembe a kinyilatkoztatást, és tagadja a változhatatlan igazságok létét.

7

- Az embernek harcolnia kell azokért a jogokért, amelyek mint személyt megilletik.

- Eszmei alapja a felvilágosodás

2.5.1. Az állam és az emberi szabadság- Thomas Hobbes (1588-1679): államelméleti műve: Leviathan (1651).

Szerinte az ember alapvetően durva ösztönlény (homo homini lupus), ami állandó háborúskodáshoz vezet. A rend kedvéért az emberek lemondanak az erőszak jogáról, és a Leviathant, az államot ruházzák fel vele. Az uralkodó élet és halál ura, az egyén joga a magán élet szűk területére korlátozódik. Az uralkodó a vallást is meghatározhatja. A diktatúra jobb, mint a hatalom hiánya.

- Johannes Locke (1632-1704): A kiindulópont a teljes egyenlőség, az állam szerződéssel jön létre, a közös szabadság megvédése érdekében. A törvényhozó hatalom birtokosa a nép, a végrehajtó hatalomé pedig az uralkodó. A szabadságjogok közül legfontosabb a tulajdonhoz való jog, ami a függetlenség alapja. Az államnak meg kell védenie a magántulajdont, de nem avatkozhat a gazdasági életbe.

- Jean Jacques Rousseau (1712-1778). Kiinduló pont az eredeti egyenlőség, aminek a magántulajdon vetett véget. Az állam hallgatólagos szerződéssel jön létre. A legfőbb jogforrás a közakarat (volonté général), ami nem a többség akarata, hanem az egyének fölött álló közérdek. A hatalom forrása a nép (népfölség elve). Ezt a hatalmát a nép átruházza a királyra, vagy más kormányzó szervre. Az államformát a nép határozza meg.

- Francisco Suarez SJ (+1617). A közösségi élet az ember természetes igénye. Az állam közmegegyezéssel jön létre. Vallja ő is a népfelség elvét, ami teremtett létünkből fakad, tehát Istentől ered, mint a nép által megválasztott államhatalom is. A jogalkotás alapja a természetjog, ami felülírja a népjogot és a polgárjogot.

2.5.2. A liberalizmus eszméje és a kapitalizmus.- A felvilágosodás eszméit viszi tovább a XIX. század fő irányzata a

liberalizmus, mely a társadalmi és gazdasági életet törekszik átalakítani, úgy, hogy abban a mindenkit megillető szabadság jogok kifejeződjenek. Két fő iránya:

- 1. Politikai liberalizmus:o Csökkenteni igyekszik az államnak a társadalomra való hatását.

Biztosítania kell, hogy a politikai vélemény, emberi gondolatok,

8

mozgalmak, kultúra, szabadon kibontakozhassanak és áramolhassanak. „Éjjeliőr”-ként védi ezeket az értékeket, de tevékenységükbe nem avatkozik be.

o Biztosítani akarja a jogállamiságot, aminek alapja a három hatalmi ág szétválasztása.

o Sajátos színezete a nemzeti liberalizmus, mely a nemzetek politikai függetlenségét tűzi ki célul az elnyomó idegen hatalommal szemben.

o Veszélye: teret ad romboló eszmék terjedésének is. A parlament megszavazhat olyan törvényeket is, amelyek nem képviselik mindenki javát, vagy amelyek szembe mennek az isteni és természettörvényekkel.

- 2. Gazdasági liberalizmus: Az állam szerepe, hogy biztosítsa a gazdasági szabadságjogokat főleg három területen:

o A személy szabadsága: az ember korlátlanul rendelkezik önmagával, így munkaerejével is.

o A tulajdon szabadsága: Korlátlan rendelkezés a saját tárgyi és pénztőke fölött.

o A szerződés szabadsága: bárki adásvételi szerződést köthet a munkaerejére és tulajdonára vonatkozóan.

- A liberalizmus szerint a társadalmi jólétet a szabad piac biztosítja, erre nem kell az államnak figyelnie. Bár az egyéneket az önérdek vezérli, az önérdekek szerveződése mégis spontán módon létrehozza a közjót is, a kínálat és a kereslet egyensúlyának megteremtésével.

- Ez a gondolat megbukik, következménye a 30-as évek válsága. Ezután az ún. neoliberalizmus már nagyobb teret biztosítana az állami irányításnak és ellenőrző szerepének: a közjó érdekében progresszív adózásra van szükség, a monopóliumokat meg kell törni.

- Korunkra a liberalizmus globalizációs szakasza jellemző: a piacgazdaság egyre jobban kibújik a nemzetgazdaság ellenőrzést biztosító kereteiből és a világban szabadon terjed. A folyamat, ha ellenőrizhetetlenné válik, egyre jobban terjed a munkanélküliség és az új szegénység.

- Az egyház tanítása: o Az ember szabadsága nem abszolút szabadság, figyelembe kell

venni az Isten által teremtett rendet.

9

o Nem az ember szabja meg az erkölcsi rendet. Az ember szabadsága azt jelenti, hogy értelmével felismerheti ezt a rendet, és szabadon alkalmazhatja.

o A tapasztalat megmutatta, hogy a piac nem biztosítja sem a közjót, sem a zavartalan gazdasági életet. Egyesek meggazdagodtak, nagy tömegek viszont elszegényedtek.

o XIII. Leó a Rerum novarumban (1931) az állam szerepére figyelmeztet. A közjó biztosítása az állam feladata. Védenie kell a munkásságot, hogy olyan fizetést kapjon, amiből tisztességesen meg tud élni a családjával.

o XI. Pius a Quadregesimo anno kezdetű enciklikájában (1931) elutasítja a féktelen gazdasági versenyt, amelyben egyesek már nemzeteken átnyúló gazdasági és politikai hatalomra tettek szert, a nemzetközi imperializmus kialakulóban volt. Az állam feladata, hogy a szabad versenyt korlátok közé terelje, és megteremtse a szociális igazságosságot.

o A II. világháború utáni gazdasági versenybe egyes országok gazdasági előnyre tettek szert. A technológiát importálva más elszegényedő országokat gazdasági függőségbe vontak. XXIII. János a Mater et magistra kezdetű enciklikájában (1961) a szolidaritásra hívja fel a figyelmet: a gazdag országoknak segíteniük kell a szegényebbeket.

o VI. Pál Popolorum progressio (1967): a szabad piac akkor működik jól, ha gazdaságilag egy szinten álló országok kötnek alkut. Ha azonban az egyik fél szegényebb, az mindig hátrányba kerül, így kétségbe vonható a liberálkapitalizmus jólétet ígérő programja.

o Boldog II. János Pál Sollicitudo rei socialis (1987): A liberális szellem, a profit utáni kizárólagos vágy bűnös társadalmi struktúrát hozott létre, amelyben egyesek gazdagabbakká, mások egyre szegényebbekké válnak. Igazi fejlődést nem a liberális kapitalizmus, hanem a szív megtérése, az Isten és embertársaink felé fordulás adja. A Szentlélek segítségével az ember úrrá lehet a profitéhségen és hatalomvágyon, ami a bűnös struktúrákat létrehozza.

10

2.5.3. A szocializmus eszméje és a kollektivista társadalom- A szocializmus a liberalizmus ellenhatásaként jött létre. A formális

szabadság nem jelenti mindenki számára ugyanazokat a lehetőségeket. Meg kell teremteni az igazi egyenlőséget és az igazságos társadalmat. Főbb irányzatai:

- Utópista szocializmus: a gazdasági liberalizmus túlzott individualizmusával szemben a közjó szempontjait hangoztatja. Alapvetően magántulajdon ellenes. Gyökeres, forradalmi társadalmi változásra van szükség, amit békés úton, az emberek megnyerésével kíván megteremteni.

o Claude Henri Saint-Simon (1760-1825) francia politikus: a gazdasági liberalizmus anarchiához vezet. A gazdasági és társadalmi folyamatok tervezhetők. A feszültség oka, hogy az uralkodó osztály nem hajlandó átadni a vezetést a dolgozóknak, tudósoknak és iparosoknak, ezért fel kell őket világosítani. A termelést centralizálni kell a tömegek ellátása érdekében. Új kereszténység című művében új vallási közösséget kíván alakítani, amely megvalósítja a munkásosztály felszabadítását.

o Charles Fourier francia filozófus (1772-1837): harmonikus társadalom kialakítására törekedett. Rendszerét „garantizmusnak” nevezte el, amelyben az állam garantálná mindenki jólétét. Az embereket kétezres „falankszterekbe” telepíteni, amelyben felváltva végeznének mezőgazdasági és ipari munkát.

o Robert Owen angol politikus (1771-1858): a termelés tervszerű irányítása gazdasági növekedéshez vezet, amely megoldja a társadalmi problémákat is. Kisebb kommunák felállítását javasolta. Próbálkozásai: „Új Harmónia” telep az USA-ban 1824-28. „Harmony Hall” telep Angliában 1839-1845. Megszüntette a pénz használatát, a munkabért munkaórákban határozták meg és az áruk értékét is ebben számoltak a szövetkezetekben. „Londoni bazár” 1832-1834 csere bazár volt, de kelendő áruk hamar elfogytak, mások felhalmozódtak. Megvalósult gondolatai: munkás termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek, szociális törvényhozás, munkavédelmi törvények.

o Pierre-Joseph Proudhon (1806-1864) francia politikus: anarchisztikus utópista. Műve: „Mi a tulajdon?” (1840). A tulajdon szerinte lopás (a nagytőkére gondol). A kistulajdonosok

11

megerősítésében látott védelmet a nagytőkével szemben. A kizsákmányolás megszüntetése érdekében meg kell szervezni az áruk közvetlen, pénz nélküli cseréjét.

o Az anarchizmus 1840-60 között Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban terjedt el. Szélsőséges baloldali rendszer, amely tagadja magának az államnak a létjogosultságát is, így a proletárhatalomét is. Az egyén felszabadítását hirdette közvetlen akciók, a „tett propagandája” által, ami uralkodók, államférfiak elleni terrorcselekményeket jelentett. Legismertebb képviselője Bakunyin volt (+1876), aki orosz származású, de részt vett több európai forradalomban, és főleg Itáliában terjesztette az anarchista eszméket. Ennek mai továbbélő csoportjai pl. a „Vörös Brigádok”

- A tudományos (marxista) szocializmus: az elnevezés Marxtól származik, szerinte eszméi nem utópiák, hanem tudományosan igazolhatók. Alapelvei:

o „A lét határozza meg a tudatot”. A történelmi haladás mozgatója a gazdasági alap, és nem valami eszme, filozófia. A gazdasági alap két része: termelőerők (eszközök és emberi testi-szellemi erő) és termelési viszonyok (a termelési folyamatban kialakuló alá- és felé rendelési kapcsolat az emberek között, ami főleg a termelőeszközök birtoklása által alakul ki). A kettő együtt határozza meg a termelési módot: ősközösségi, rabszolgatartó, feudális, és tőkés követte egymást a történelemben.

o A tőkés társadalomban a vezető tőkések elvesztették uralmukat a fejlődés következtében elszabadult társadalmi folyamatok felett, ezért meg kell változtatni a termelési viszonyokat: a termelőeszközöket társadalmi tulajdonba kell adni és be kell vezetni a tervgazdálkodást. Ezáltal kialakul az emberek közötti egyenlőség, mindenki szükségletei szerint részesül a javakból, és nem lesz szükség természetfeletti segítségbe vetett hitre, vallásra.

o Osztályharc: a termelőerők fejlődése új osztályokat hoz létre: burzsoázia és proletáriátus. A kizsákmányolást osztályharc által kell megszüntetni, a proletáriátusnak forradalmi úton magához kell ragadnia a hatalmat, kíméletlen harcok árán.

o A magántulajdon eltörlése: minden termelőeszközt a nép tulajdonába kell adni. Mindenki szükségletei szerint vételezhet a

12

közjóból, így megszületik a társadalmi béke, és az állam szerepe is megszűnik.

- Egyházi értékelés: o Centesimus annus (1991): a szocializmus bukásának oka nem

gazdasági, hanem antropológiai. Alapvető tévedése: a személyt alárendeli a közösségnek, így a személy nem lesz más, mint a társadalmi kapcsolatok egy láncszeme, és elvész individuális jellege, a személy, amely felelősen cselekszik és dönt.

o Rerum novarum: elutasítja az osztályharcot. Az állam feladata, hogy óvja a szegények jogait, és szolgálja a társadalmi igazságosságot. A magántulajdon jogosságát védelmezi: az ember, aki műveli a rábízott földet, rányomja személyiségének bélyegét is. Ez a bélyeg feljogosítja arra, hogy az általa művelt földet birtokolja is. A magántulajdon erősíti a családi köteléket, munkára és hazaszeretetre ösztönöz.

o Quadragesimo anno: tapasztalati alapon elutasítja a kommunizmust, miután kegyetlenségei ismerté váltak. Elméleti síkon támadja a szocializmus eszméit, mert az egyén érdekeit alávetik a közösségi érdeknek.

o Mater et magistra: elutasítja a vad erők alkalmazását. A jogos emberi törekvéseknek békés úton kell érvényt szerezni. Egyik megoldás lehet, ha a munkások részvényesekké, vagyis tulajdonossá válnak a gyárban, ez fokozza a termelékenységet, és csökkenti kiszolgáltatottságukat.

o Centesimus annus: az egyház nem ítéli el a munkásság jogos harcát, és maga is küzd az igazságtalanságok felszámolásáért. De elítéli az olyan harcot, amely nem tartja tiszteletben a személy méltóságát, kizárja az ésszerű egyezséget, és az ellenség megsemmisítésére törekszik.

- Kereszténydemokrácia és szociáldemokrácia: békés irányzatok, amelyek elvetik az osztályharcot. Az államnak kell szociális törvényhozással biztosítania a munkások jogait.

o Ferdinand Lasalle (+1864) német politikus, pártja: „lasalleanisták”. Hegel tanításából nem a dialektikát, hanem a szintézisre való törekvést vette át. A társadalmi osztályok közötti ellentétet az államnak kell feloldani, amely osztályok feletti szervezet. Bírói feladata van a társadalmi béke érdekében.

13

o Eduárd Bernstein (+1932) a szociáldemokrata mozgalom megalapítója. Revízió alá vette a marxizmust, és azt követelte, hogy nézeteiket szembesítsék a politikai valósággal. Marx nem vette figyelembe az eszmék erejét a társadalom életében. Beleesett a hegeli dialektika csapdájába, és mindent abba akart belegyömöszölni. Bernstein szerint az anyagi javak elterjednek a munkásság körében is, és emiatt erősödik a polgárosodás, így a társadalmi ellentétek nem éleződnek, hanem gyengülnek. Elutasítja a forradalmat, és elfogadja a parlamenti többpártrendszert, amelyben a szociáldemokrácia is uralomra juthat, és érvényesítheti elveit a parlamentben. A Magyar Szociáldemokrata Párt 1890-ben Bernstein alapelvei mentén jött létre.

- Szociáldemokrácia a napjainkban. A munkáskérdés megváltozott, helyzetük jelentősen javult, a fejlett országokban kialakult a szociális piacgazdaság. A vitás kérdéseket tárgyalásokon, érdekegyeztető tanácskozásokon oldják meg. Kialakult a szociális törvényhozás. Ma fogyasztói társadalomról beszélünk. Megszűnt a zárt munkásosztály, helyét középrétegek (értelmiségiek, állami alkalmazottak, szakmunkások vezető rétege) és alsóbb rétegek (szakmunkások alsóbb rétege, segédmunkások, vendégmunkások, munkanélküliek) vették át. Igen súlyosak a harmadik világ szociális problémái, amelyek megszüntetésére nemzetközi erőfeszítések szükségesek, világméretű segélyprogramok kiépítése szükséges (Sollicitudo rei sociális 1988).

- Összefoglalás: Az egyház szociális tanításában rámutat a liberalizmus és szocializmus értékeire, de súlyos tévedéseire is. Nem alkot önálló társadalmi rendszerelméletet, hanem felmutatja az evangéliumi értékrendet, aminek alapja Krisztus, az igazság. Az igazság szabaddá tesz arra, hogy elutasítsuk a világ kísértéseit, a hatalmat és a dicsőséget, és szeretettel forduljunk minden embertárs felé. „Az egyház útja az ember útja.” (Cent. Ann.)

3. A társadalom vizsgálata szociológiai szempontból- A szociológiai vizsgálódás alapja a „valóság”, a tapasztalati adatok

összegyűjtése, leírása és rendszerezése. A helyes értelmezéshez szükség van modellek alkotására a pozitív tudományok eredményeinek felhasználásával. A továbbiakban ezeket a modelleket vizsgáljuk és

14

értékeljük, de előbb megismerkedünk a szociológia tudományának meglapítóival.

3.1. Comte a szociológia, Quetélet és Le Play a szociográfia atyja- Auguste Comte (1798-1857) francia pozitivista filozófus alkotta meg a

szociológia fogalmat (valójában szociálfizikának akarta nevezni, de a másik által használt terminus terjedt el).

- Fő műve: A pozitív filozófia rendszere (1830). Tanítása: Ismereteink egyedüli forrása a tapasztalat. A szellemi élet tényeit is(vallás, erkölcs, jog) a természeti adottságokból vezeti le ez a rendszer, tehát mindennek a törvényszerűségét, működését a pozitív tudományok segítségével fel lehet térképezni, előre lehet tervezni. Így van az a társadalmi élet szabályaival is.

- Az emberi történelmet három korszakra osztja: 1. teológiai: a jelenségek okait természetfeletti erővel magyarázza, vezető embere a pap. 2. metafizikai kor: a jelenségek okát elvont erőkben vélték felfedezni (pl. lényeg, forma, ideák stb), vezető embere a filozófus. 3. pozitivista kor: Magyarázó elveit tapasztalati úton, a természet megfigyeléséből vezeti le, vezető embere a természettudó, a mérnök.

- A szociológiát két részre osztja. 1. statikus szociológia: a társadalmi élet egyetemes feltételeit vizsgálja az egyén, a család és a társadalom életében. A társadalmi életet az erkölcsi törvények irányítják, ezeket tehát a pozitivista vallásnak meg kell terveznie és tanítania az embereknek.

- 2. Dinamikus szociológia: az emberi társadalom fejlődésének a törvényeit vizsgálja. Az emberiség vad ösztönlényből egyre racionálisabbá lesz, életét az ésszerű érdekek mentén szervezi.

- Comte értékelése: pozitivista rendszere leszűkíti a társadalmi jelenségek megismerésének körét és eszközét.

- Adolph Quetélet (1796-1874) belga matematikus és Férdréric Le Play (1806-1882) francia bányamérnök a matematikai, statisztikai szoliológia, vagyis a szociográfia megalapítói.

- Előzmények. Népszámlálások persze már korábban is voltak, főleg a haderő felmérése miatt. Angliában a XVII. századtól elterjed a politikai mennyiségtan. Quetélet, aki Párizsban valószínűség számítást tanult, ezt a módszert kezdte alkalmazni a szociológia területén is. Konkrét feladatokat teljesített: segítséget nyújtott számításaival a népszámlálásnál, biztosító intézetek számára végzett táblázatokat az elhalálozási arányról, 1828-ban

15

statisztikai kézikönyvet adott ki Németalföld lakosságáról, 1832-ben a lakosság fizikai állapotáról stb.

- Quetélet rendszeralkotó könyve a Szociális rendszer és törvényei (1869), amely már a nagyközönség előtt mutatja be és népszerűsíti a szociográfia módszereit és eredményeit. Felállítja az átlagember modelljét (83.oldal). Megalkotja az átlag ember erkölcsi értékrendjét is, amelyet szerinte mint általános normát terjeszteni kell. Helytelenül úgy vélte, hogy aki fizikailag „átlagember”, az erkölcsileg is a legtökéletesebb típus. Nem vette figyelembe a személyiség egyedi értékeit.

- Le Play a fejlődő kapitalizmus szociális igazságtalanságainak feltárására vállalkozott. A katolikus egyház elvei alapján kívánta a szociális problémákat megoldani.

- Hatkötetes műve az Ouvriers européens (1855), amelyben megteremtette a szociológiai felmérés módszertanát. Leírja benne Európa különböző családtípusait, köztük a Tisza parti jobbágy és a selmecbányai ércolvasztó munkás családját is. 1856-ban Hatvan városában végzett felméréseket.

- Összegzés: Comte az átfogó elméletek, Quetélet és Le Play a gyakorlati felmérések, a kutatás embere volt. Mindkettő fontos a szociológiában. Az elmélet a tények adatai nélkül sokszor utópiává válnak, viszont a felmérések önmagukban nem adnak útmutatást, ehhez elméleti célkitűzések, rendszerezés szükséges.

3.2. A társadalmi életet bemutató modellek

3.2.1. A biológiai irányzat- Képviselői a társadalmi változásokat az élővilág kialakulásához

hasonlították. A társadalom hasonló törvényszerűségek szerint fejlődik, mint ahogy Darwin a fajok kialakulását leírta. Főbb elvei:

o Természetes kiválasztódáso Az emberek adottságaiknak megfelelő feladatokat látnak el.

- Herbert Spencer (1820-1903) angol szociológus. Az államnak nem szabad beleszólnia a társadalom természetes fejlődésébe, amely kiselejtezi az alkalmatlan intézményeket és egyéneket, és segíti az alkalmasabbak és legrátermettebbek túlélését.

o A társadalom élő szervezet: 1. tápláló a munkásosztály, 2. elosztó a kereskedők, 3. irányító a vezető réteg. (A papságban az elhízott idegsejteket vélte felfedezni).

16

- Joseph Artur Gobineau gróf (1816-1882) francia történész és politikus, a „modern rasszizmus” atyja. Darwinnal szemben a fajok különálló eredetét vallotta etnográfiai kutatások alapján. Három faj: fehér, fekete és sárga. Az árja fehér faj a fejlődés hordozója, mert értelem, akarat és erkölcs tekintetében fölötte áll a többi fajnak.

- Ludwig Gumplowicz (1838-1909) osztrák szociológus. Darwin alapján a fajok harcát tekintette a történelem mozgató erejének: a természetes kiválasztódást és a létért való küzdelmet. Ezért a háborúk történelmi szükségszerűségek. A gazdaságban is ez a kíméletlen Taigetosz törvény érvényesül. Az állam a győztesek uralmát jelenti a legyőzöttek fölött. Az állam kettős konfliktusban él: belő konfliktus a legyőzöttekkel, és külső konfliktus más államokkal.

- Friedrich Nietzsche (1844-1900), az „élet filozófusa”. Az élet ösztönös megismerését vallotta az intuíció révén. Az ösztönök kiélését hirdeti. Az ember eredetileg „szőke bestia”, de a gyengék összefogta ellene, és az erőt rossznak, a gyengeséget jónak nyilvánították. Így a kereszténység az önmegtagadás révén megrontotta a társadalmat. Új ideálra van szükség az „Übermenschre”, aminek jellemzője a hatalom akarása.

- Összefoglalás: A rendszer eltúlozza a fejlődés és a fajok szerepét a társadalomban, hiszen az azonos fajhoz tartozó társadalmak egy időben eltérő képet mutatnak. A biológiai tényezők hatnak ugyan a társadalmi formákra, de nem determináló jelleggel.

3.2.2. Rendszerelméletek- Vilfredo Pareto (1848-1923) lausanne-i egyetemi tanár. A társadalmat az

atomok rendszeréhez hasonlítja. Az egyes részecskék között állandó mozgás, kölcsönhatás érvényesül. Ez a belső mozgás és az ellentétek kiegyenlítődése biztosítja az atomok rendjét. A társadalom általában az egyensúly állapotára törekszik, ezt azonban megzavarják a belső konfliktusok: bűncselekmények, forradalmak, háborúk.

o Az egyén az „atom”, amire szociális erők hatnak. Ezek nem logikus racionális erők, hanem ösztönös tendenciák: főleg az önzés, az agresszivitás és a ravaszság.

o Elmélete az „elit” vagyis a vezető réteg körforgása. A vezető elit folytonos harcban van a feltörő új elittel, így nincs semmiféle haladás egy jobb társadalom felé.

- Ferdinánd Tönnies (1855-1936) német szociológus rámutat a társadalom és a közösség különbözőségére. A társadalom az ipari forradalom

17

terméke, amelyet az önkény jellemez a közösséget összetartó szolidaritással szemben. Ahol az önkény elhatalmasodik, nincs igazi közösség. A foglalkozási ágakon alapuló szövetkezeteket kell erősíteni, amelyek működése közösségi jellegű. A modern társadalomban a személyes kapcsolatokra épülő közösségek háttérbe szorulnak, és helyüket a társadalmi szervezésű személytelen kapcsolatok kerülnek előtérbe.

3.2.3. Pszichológiai irányzatok- Pszichoanalitikus irányzat. Két ént különböztetnek meg az emberben:

tudatos és tudatalatti.- Sigmund Freud (1856-1939): Az ember viselkedését a szexuális ösztönök

határozzák meg. Ha a felettes én, amely a társadalmi törvények szerint működik, elnyomja az ösztön követeléseit, akkor az lelki konfliktushoz vezet. A vallás az ősapa meggyilkolásából fakadó bűntudat.

- Carl Gustam Jung (1875-1961): két tudattalan részt különböztet meg: 1. személyes tudattalan, 2. kollektív tudattalan: ősképek, archetípusok. Az egyik ilyen fontos archetípus a vallás, amelyekben azonban valóságos istenmegtapasztalások jelennek meg. Ezek hatnak a társadalmi berendezkedés kialakulására is.

- Viselkedéselméleti irányzat az ember viselkedését a közösség külső hatásaival magyarázza.

- Gabriel Tarde (1834-1904), francia bíró. Szerinte a társadalmi élet szervező ereje az utánzás. Az ember viselkedése általában ösztönös utánzás, és csak ritkább esetben visszautasítás, társadalmi ellenállás. Az utánzás főbb törvényei:

o A társadalmi hierarchia felső szintjeiről halad az alsóbb szintek felé: a falusiak utánozzák a városiakat, a szegények a gazdagokat, a műveletlenek a művelteket.

o A belső tartalom felől halad a külső forma felé. Vallási tanokból vallási rítusok, elméletekből gyakorlat.

o Terjedési sebességi hatványozottan növekszik. Divat.o Mintáját általában a meglévő kultúra adja, az idegen kultúrák

elutasításra találnak.o Az újítás konfliktusos utánzás.

- Ellenérv: az utánzási ösztön nem magyaráz meg mindent. Az egyéni kezdeményezés is legalább ilyen fontos.

18

3.3. A modern szociológia klasszikusai- Kialakul a szociológia módszertana, és elméletek születtek a felmért

jelenségek mélyebb összefüggéseinek megértésére.

3.3.1. Émile Durkheim (1858-1917) francia - A szociológiát egyetemi bölcseleti tárggyá tette.- Fő művei: A szociológia módszertana (1895), Az öngyilkosság (1896)- Alapelvei:

o A társadalom több, mint a részek összessége (ház-tégla)o A társadalom magasabbrendű összetartó ereje: a közös cél, amit

„kollektív öntudatnak” nevez. Baj akkor van, ha nem világosak a közös célok.

o Elítéli a marxista osztályharcot: az ellentéteket szolidaritással fel lehet oldani.

o A legerősebb összetartő erőt a vallási szertartások jelentik. Ahol a régi vallásokat elvetik, „civil” vallások születnek: zászló, dalok, dicsőség.

o A társadalomnak szocializáló ereje van: az egyén magáévá teszi a társadalmi normákat. Ez állandó folyamat: család, munkahely, baráti kör, vallási csoport, stb.

o Az átvett társadalmi normák formálják az egyén lelkiismeretét.- A társadalom formáló ereje és az egyéni lelkiismeret kapcsolatát jól

szemlélteti az Öngyilkosságról megjelent műve. A kérdés azért foglalkoztatja, mert 1870 után Franciaországban megnőtt az öngyilkosságok száma. Három típust különböztet meg.

o Egoista típusú öngyilkosság: egyéni problémák hatására (betegség, alkoholizmus, családi bajok). A társadalom integrációs ereje nem képes hatni az egyén életére, probléma megoldására. A vallás és a család integrációs ereje viszont jelentős (Katolikusok és zsidók között jóval kisebb az arány, mint a protestánsoknál. Rendezett családban kevesebb, mint szétzilált családban.)

o Altruista öngyilkosság: kisebb közösség túlzott hatására az egyén úgy érzi öngyilkosnak kell lenni (katonai becsület, szekták). Itt tehát a csoport integráló ereje túl erős.

o Anomiás öngyilkosság: forradalmak idejére jellemző „exlex” állapotból fakad, a régi törvények elvesztik jelentőségüket, az újak

19

még nem alakultak ki, az ember elveszti tájékozódási képességét. Mindezt csak stabil értékrenddel lehet kivédeni.

- Durkheim érdeme: rámutat a kisközösségek társadalmi, megtartó erejére, a vallás és a család pozitív szerepére.

3.3.2. Max Weber (1864-1920) német- Szociológiai alapelvei:

o Megértő szociológia: a szociológusnak meg kell értenie a társadalom tagjai cselekedeteinek mótívumát, és azokat a szubjektív szempontokat, amelyek embereket összekapcsolnak.

o Értékmentes ítélet: a társadalom kutatónak függetlenítenie kell magát az erkölcsi értékítéletektől, hogy objektív képet alkothasson. Amit egy felmérő jónak tart, nem biztos, hogy jó az egész társadalom, vagy a társadalom egy csoprtja számára.

- Etikai értékelés módszerei:o Tradicionális módszer: a hagyományos társadalmi értékek szerint.o Érzelmileg motivált módszer: alapja valamilyen tekintélyhez való

kötődés.o Értékracionális módszer: feltétele, hogy legyen biztos erkölcsi

értékrend (tudomány). Ezt fogadjuk el mi is.o Célracionális (utilitarista) módszer: a cselekedet következménye a

meghatározó az erkölcsi megítélésben (politika, üzleti haszon).- A vallások szerepe a társadalmi fejlődésben: A nyugaton lezajlott

gazdasági fellendülés a keresztény eszmének tulajdonítható. Erre más vallások nem képesek.

o Luther „hivatás” értelmezése sokat segített ebben a folyamatban: az ember a munkáját hitéből fakadó kötelességérzetből végzi. Ez az egyetlen út Isten tetszésének az elnyeréséhez. Ebből fakad a helyes „életvezetés” és aszkézis.

o „Életvezetés”: az ember figyelme a természetfeletti célra, az üdvösségre irányul, és ennek a célnak minden földi tevékenységet racionálisan alárendel.

o Ez az elárendelés önmegtagadást igényel az embertől.o A kálvinista szempontok mégerősebbek. A predestináltság jele, ha

valaki sikeres életet él, jól végzi munkáját.

20

3.4. Korunk kiemelkedő szociológusai- Adorno tekintélyelvű gondolkodás okait, Habernas a társadalmi

nyilvánosság, Rawls pedig az igazságosság eszmélyét kutatta.

3.4.1. Theodor Adorno (1903-1969) - A baloldali „Frankfurti iskola” egyik tagja. A háború alatt Amerikába

emigrált és végzett kutatásokat a társadalmi előítéletek, az antiszemitizmus és a négerellenesség okainak feltárására. (Van-e erkölcsi alapja a négergyűlölő Amerikának a fasizmus ellen harcolni?)

- Fő műve: Az autoritáriánus személyiség (NY 1950).- A tekintélyelvő viselkedés gyökereit a neveltetésben látja: a szülők nem

képesek kifejezni szeretetüket gyermekeik iránt, ridegen és szigorúan bánnak velük. Az így nevelet gyermekek szorongásokkal küzdenek, és merev viselkedéssel ellensúlyozzák sérülésüket. A különböző helyzeteket csak sablonszerűen tudják kezelni. Mindent, ami eltér a sablontól zavart jelent számukra.

- A tekintélyelvű személyiség főbb jellemzői:o Két csoportra történő leegyszerűsítő gondolkodás: „mi” és „mások”

(Ingroup-Outgroup)o Konvenciókhoz való ragaszkodás: nem belső meggyőződésből,

hanem a hagyományok alapján ragaszkodik a farizeusi erkölcshöz.o Behódolás a hatalmilag erősebb előtt, belső meggyőződés nélkül.o Gyűlöletátvitel a bűnbakokra. A vezetéssel szembeni győlöletet

áttevődik azokra a gyengébbekre, akiket a társadalom bűnbakoknak kiált ki.

o Kérlelhetetlen szigor az erkölcstelenséggel szemben.o Keményszívűség másokkal szemben (farizeusok, bűnös asszony).

- Az egyház véleménye a tekintélyelvűségről: a felvázolt tekintélyelvűséget az egyház is elutasítja. Vallja ugyanakkor a hiteles tekintély létezését, amit a kellő tudás és szavahihetőség alapoz meg. Az emberi tekintély mindig relatív Isten tekintélye mellett.

3.4.2. Jürgen Habermas (1929-), „Frankfurti iskola”- A nürnbergi perek kapcsán ráébred, hogy egy poilitikailag bűnös

társadalomban élt, ezért kutatni kezdte az etikai társadalom alapjait.- Megoldás: a „diskurziós etika”, amely az ellentétes nézetek

ütköztetésében , az elért konszenzus szerint alakítja ki az etikai normákat. Nem fogad el „a priori” etikai értékeket.

21

- Alaműve: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása o A görög városállamokban és a római jogban fontos szerepet játszott

a nyilvánosság.o A császárok, királyok korában ezt felváltotta a „reprezentatív

nyilvánosság”. Az alatvalók nem vesznek részt a döntéshozatalban, az uralkodó előttük mutatja ki hatalmát: jelvények, gesztusok, külsőségek.

o A polgári forradalmak visszahozzák a nyilvánosság szerepét, de a választójog csak a tehetős polgárokra terjed ki.

o A II. világháború után létrejövő demokráciák egyre inkább biztosítják az általános választójogot, a széles nyilvánosságot.

o NSZK és USA vizsgálatok mutátják: a nyilvánosság egyre inkább manipulált és szűkűlő lett.

A bürokratikus állam szinte észtevétlenül rátelepszik a nyilvánosságra.

Az állampolgárok publicisztikai eszközökkel dezintegrált és alakítható közössége jött létre, amelyet igénybe lehet venni a politikai döntések legitimizációjához, anélkül, hogy igazán részt venne a döntésben.

Ebben a folyamatban az ideál a politikailag közömbös „fogyasztói típus”, aki a reklámokhoz igazodik, nincsenek elvei, csak kevés munkával jól akar élni. Lényegében a gyakorlati materialista ember.

A parlamentarizmus shaw-műsorhoz hasonlít. A publicitás elveszti kritikai funkcióját, és helyébe a demonstratív funkció lép. A látszólagos nagyfokú nyílvánosság mellett az igazi publicitás sérül.

o Megoldás: a kritikus szociológia, amely a kritikai nyilvánosság által bírálja a manipulált nyilvánosságot. A hatalmat újra és újra beszámolásra és számadásra kell kényszerítenie a közvéleménynek.

- Az egyház véleménye a nyilvánosságról:o II. V.ZS.: „A társadalomnak joga van, hogy információt kapjon

mindarról, amit akár mint egyéneknek, akár mint csoportok tagjainak, hasznos tudniuk.” (Inter mirifica 8).

o KEK: „a közvélemény manipulálásával az embereket megfosztják a döntési szabadságtól” (2498).

22

o CIC: „A krisztushívőknek joguk van arra, hogy szükségleteiket, különösen a lelkieket, valamint kívánságaikat feltárják az Egyház pásztorai előtt.”(212. Kánon 2.).

3.4.3. John Rawls (1921-2002) amerikai filozófus- Szembeszáll az utilitarista etikai modellel. Fő műve: Az igazságosság

elmélete (1971).- Tanítása: A társadalom akkor igazságos, ha annak szabályait, erkölcsi

elveit a társadalom minden tagja elfogadja.- Ez az általános elfogadás nehéz, mert a természet „lottója” mindenkit más

adottságokkal látott el. Ezért a „tudatlanság fátyla” mögött lehetne igazságos törvényeket létrehozni, vagyis anélkül, hogy az ember tudná, milyen szerepe lesz a következő társadalomban, amelynek törvényeit meghozza.

- Általános szabályok:o Politikai jogok: minden embernek a legkiterjedtem

szabadságjogokkal kell rendelkeznie, amely összeegyeztethető a többi ember legkiterjedtebb szabadságával.

o Társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek: Csak akkor fogadható el, ha a legrosszabb helyzetűek számára is is a „legelőnyösebb”, vagyis jobb helyzetbe kerülnek, mint korábban voltak, és az egyenlőtlenségek ellenére is lehetővé válik, hogy minden ember ugyanolyan tisztséget, hivatalt töltsön be.

- Egyházi értékelés: valóban fontos, hogy az utilitarista szempontok helyett, a törvényalkotásban küönös hangsúlyt kapjon a társadalmilag kiszolgáltatottak védelme. A tudatlanság fátyla mögött hozott törvények azonban nem kerülhetnek szembe az isteni törvényekkel.

4. Az Egyház szociális tevékenysége

4.1. Az Egyház szociális gyakorlatának kialakulása- A szeretetparancsból fakad az embertársak, különösen is a szegények

szolgálata.- ApCsel: diakónusok, szeretetközösség- Szent Pál: gyűjtés a jeruzsálemi egyháznak (2Kor)- Cornélius pápa idején (251-253) a római egyház 1500 özvegyet és

rászorulót táplált.

23

4.2. A szeretetszolgálat szentjei- Fogolykiváltó rendek: - Trinitáriusok. Alapította: Mathai Szent János (+ 1213) és Valois szent

Félix (+ 1212) a Párizs melletti Cerfroid-ban, 1198-ban. III. Ince pápa még ebben az évben jóváhagyta az új rendet. Magyar földön a XVIII. században telepedtek meg: Illava, Sárospatak (1694), Pozsony (1697), Komárom (1712), Nagyszombat (1716), Eger (1717) és Óbuda (1738). A magyar trinitáriusok száma kb. másfélszázra tehető. Az első magyar rendtag, Marsovszky György 1695-ben öltözött be Illaván, az utolsó, a székely Sziker Damján 1811-ben hunyt el. A rendet II. József törölte el Magyarországon. Ma a trinitáriusok a társadalom peremére szorultakat szolgálják előszeretettel, de szívesen indulnak bárhová ahol karizmájuknak megfelelően szolgálatára lehetnek az Egyháznak. 1989-es adatok szerint a trinitárius szerzetesek száma 96 házban 609.

- Mercedariusok. Alapította: Nolaszkói Szent Péter (1182-1249 vagy 1256) 1218-ban Barcelonában. Pápai jóváhagyás: 1235. A rend 158 házában 790 mercedárius fáradozik a modern kor "rabszolgái" fölszabadításán (1989-es adat).

- Betegápoló rendek:- Szent Antal-rend, antoniták, Hospitalarii S. Antonii: Gaston frank nemes

hálából, mert fia Remete Szt Antal közbenjárására meggyógyult az orbáncból (Szent Antal tüze), 1095: betegápoló társaságot alapított a dauphinéi St. Didier-de-la-Mothe helységben, ahol Szt Antal ereklyéit őrizték. 1218-tól a társ. tagjai szerz. fog-at tettek; A r. virágkorában 369 ispotályt tartott fönn Eu-ban, elsősorban az említett betegség gyógyítására, de zarándokok elszállásolására is. Mo-on a szepességi Darócon és Pozsonyban volt ktoruk. - Ikgr. Képeken a fekete taláros, bal oldalt kék antalkeresztet viselő ~ mellé gyakran festettek kis harangot és disznót. A harangocska figyelmeztette az egészségeseket a fertőzés veszélyére, a disznó utalás volt Szt Antalra (attrib-a), s az ~ szabad legeltetési kiváltságára. H.F.

- Szentlélek Ispotályosok Rendje (lat. Ordo Hospitalarius SS. Spiritus OSSp): 1190: Montpellier-i Guidó alapította szegények és betegek ápolására. Pápai jóváhagyást III. Incétől (ur. 1198-1216) kaptak, aki rájuk bízta a római S. Spirito in Sassia kórházat. Eu-ban közel 1000 kórházat tartottak fenn. A fr. ágat 1789: a forr. megsemmisítette, a rendet IX. Pius 1854: feloszlatta. - Mo-on 1292: Nagyszebenben, 1330: Budán tűnt föl

24

először. Adatok híján nehéz eldönteni, hogy Nagyvárad (1339), Kassa (1363), Lelesz (1405), Pécs (1497), továbbá Lőcse, Sárospatak, Gyöngyös, Sajólád kk. Szentlélek-ispotályait szintén a ~ alapította-e, v. csak ihlette őket. Biztos azonban a pécsi dominikánus (1497), továbbá a szegedi prem. apácák (1511) kolostorainak, ill. ispotályainak a S. Spirito in Sassiával való kapcsolata.

- Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1235)- Ward Mária (1585-1645)- Páli Szent Vince (1589-1660):Lazaristák, Szeretet leányainak Társulata

(vincés nővérek)- Bosco Szent János (1815-1888).

4.3. Az Egyház szociális munkája a XX. században.- A szekularizációs folyamat révén az állam eltulajdonította az egyházi

bírtokokat, és ezzel az egyház karitatív intézményei is ellehetetlenedtek. Új alapokra kellett helyezni a karitászt.

- Az első karitász szervezet Németországban jött létre. Alapítója: Lorenz Werthmann, aki 1897-ben egységes szervezetbe fogta össze a helyi karitász-csoportokat „Deutscher Verband” néven. Kórházak, otthonok, iskolák, segélyhelyek.

- 1925-től a freiburgi egyetemen megkedődött a karitász-munkatársak egyetemi képzése.

- A német példa nyomán létrejött a többi nemzeti karitász szervezet: Ausztria 1903, USA 1910, Svájc 1920, Mo. 1938.

- A Nemzetközi Karitász (Caritas Internacionalis) 1924-ben, az amszterdami Eucharisztikus Kongresszuson alakult meg. Központja először Svájc, majd 1951-től Róma. Ma 80 nemzeti karitász a tagja.

- A Magyar Katolikus Karitász a II. Világháború után megszünt, 1990-ben alakult újjá.

- Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat: 1950-ben a püspöki kar hozta létre, az idős beteg papok és szerzetesek gondozására.

- Magyar Máltai Szeretetszolgálat: 1989.

5. Az Egyház társadalmi tanításának etikai alapja- A legtöbb hivatkozás az egyház tanításában etikai alapelvekre történik.- Meg kell ismernünk ezeket a legfontosabb alapelveket.

25

5.1. Személyközpontú a keresztény etika

5.1.1. A személy és az emberi természet a Szentírás szerint- A kinyilatkoztatás a „személy” és „természet” elvont fogalmakat az

emberre vonatkoztatva nem ismeri még.- Isten és az ember is személyként jelenik meg a Bibliában. Az ember

tisztában van kitüntetet helyzetének. Társakat keres. Családot alapít. Képes önös érdekeiről lemondva áldozatot hozni másokért. A saját és a közérdek miatt törvényeket fogad el. Szövetségre lép Isten és ember.

- Az értelemmel felismert értékek nincsenek ellentétben az emberi természet alapvető vágyaival. De az áteredű bűn miatt a természet sérült, így képes az ember a rosszra is vágyni, és képes a tévedésre.

- Újszövetség: Isten Fia személyként lépe a világba, egy lesz közülünk, testvérünk, barátunk.

- Szent Pál természet törvénye (Róm 2). A pogány is felismeri a törvényt.- A törvény nem hajthatja igába az embert: A szombat van az embertét és

nem az ember a szombatért. Ld. Szent Pál törvényértelmezése.

5.1.3. A személy és a természet értelmezése a keresztény hagyományban- Személy az etruszk Phersu szóból ered, ami a színjátszásban használt

maszkot jelentette. A természet phüsis görög eredetű, sajátosságot, hajlamot, lényeget jelent. A két fogalom a szentháromságtani és krisztológiai dogmák révén honosodott meg a teológiában a IV-VI. században.

- Boethius (480-525) személy fogalma: értelmes természetű egyedi szubstancia.

- Aquinói Szent Tamás: a személy: „subsistens in rationali natura” vagy individuum rationalis naturae”

- Az ember eszes természete képessé teszi őt arra, hogy a természetével adott jóra irányuló törekvéseit felfedezze, és értékrendet fogalmazzon meg önmaga számára.

- Minden cselekvést az „Örök törvény” (Lex aeterna) irányít, ami nem más, mint az isteni Bölcsesség terve, előrelátása. A teremtmények különböző módokon részesülnek benne:

o Általános részesedés: Minden teremtmény (az ember is) a sajátos szubsztanciális formája szerinti lényeget kapott. Ezek a természetes hajlamok (inclinationes naturales), faj specifikus irányultságok (virág, gyümölcs, állati ösztön, stb.)

26

o Sajátos részesedés: csak az emberre jellemző. Az ész segítségével felismeri az isteni előrelátást, az örök törvényt, és képes arra, hogy ennek fényében szabályokat és mértéket szabjon cselekedetének (lex naturális).

- Az emberi hajlamok hármas szintje, ahol az emberi értelem az ember javát képes előmozdítani Szent Tamás szerint:

o önfenntartás: conservatio sui esseo fajfentartás: coniunctio maris et feminaeo közjó: bonum communae

- Perszonalizmus: az emberi személyt az emberi kapcsolatok és a kibontakozás oldaláról közelíti meg, jobban felhíva a figyelmet az ember társadalmi és történelmi voltára. Eszerint az egyed (individuum)az emberi kapcsolatok kiteljesedése által válik személlyé.

- Johannes Messner personalista gondolkodó (1891-1984) hét exixtenciális célt fogalmaz meg, amelyek által az emberi személy kibontakozik.

o Önfenntartás: testi sértetlenség és alapvető emberi jogoko Önmegvalósítás: pszichikai és lelki képességek kibontakoztatásao Ismeretek bővítésének célja: értékekben való gazdagodáso A szeretetben való kiteljesedés: barátság, házasságo Jólétből való részesedés: lelki és anyagi értékeko Közjó: béke, rend, magántulajdon, kultúrao A világ megismerésének célja: szerepünk a világban

5.1.4. A természeti törvény és az ember alapvető jogai- A természetes erkölcsi törvény értékekeket állít, az ember alapvető jogai

pedig biztosítják ezeket az értékeket, és kötelezik az embert azok tiszteletben tartására.

- Az alapvető emberi jogokat az egyházi dokumentumok közül először a Pacem in terris enciklika írta le (1963), ezért úgy tekintünk rá, mint az alapvető emberi jogok egyházi „Magna Chartájára”. Melyek ezek:

o Az élethez való jog. Ehhez hozzátartoznak az alapfeltételek: táplálék, ruházat, lakás, gyógyászat, oktatás, stb.

o Vallásszabadság. A trancendentális irányultság elfogadása és tolerálása.

o Családalapításo Társadalmi jogok: munka, magántulajdon, szervezetek létrehozása,

lakóhely megválasztása, politizálás.

27

5.1.5. Az alapvető emberi jogok társadalmi kifejezése- Római jog: egyik alapja a természetjog. Alaptétele: ha a tételes jog nem

intézkedik egy jogi esetben, a bíró kötelessége, hogy a természetjog alapján ítéljen. Néhány természetjogi alapszabály:

o Res clamat ad dominumo Res fructificat dominoo Volenti non fit iniuria

- Magna Charta 1215-ben adta ki Földnélküli János: A 63 cikkelyt tartalmazó Magna Carta Libertatum összességében biztosította az egyházi és világi bárók, valamint a városok jogait, kiváltságait személyi és vagyoni biztonságát. Rendelkezéseket tartalmazott továbbá a kereskedelem, a vám- és pénzügyek területén, elrendelte a súlyok és mértékek egységesítését. Egy 25 tagú bizottság volt hivatva arra, hogy a rendelkezéseket az uralkodóval betartassa.

Aranybulla 1222. II. András. (I. p.) Akarjuk azt is, hogy sem mi, sem utódaink bármi időben le ne tartóztassák s el ne nyomják a nemeseket valamely hatalmasnak kedveért, hanem ha előbb megidéztették és törvény rende szerint elmarasztaltattak.

(II. p.) Továbbá semmi adót, semmi szabad dénárokat nem szedetünk a nemesek örökségén; sem házaikban, sem falvaikban meg nem szállunk, hanem ha meghivatunk. Az egyházak népeitől is teljességgel semmi adót sem szedetünk.

(III. p.) Ha valamely nemes meghalálozik fi nélkül, lányát illesse birtokának negyedrésze; a többiről tetszése szerint rendelkezzék és ha a halál közbejötte miatt nem rendelkezhetik, a hozzá közelebb álló rokonra szálljon; és ha teljességgel semmi nemzetsége nincsen, szálljon a királyra.

(IV. p.) Ha a király sereget akar vinni az országon kivül, a nemesek ne tartozzanak vele menni, hanemha az ő pénzeért. Ellenben, ha sereg jönne az országra, mindnyájan tartozzanak menni.

(VII. p.) A nádor országunk minden emberei felett különbség nélkül biráskodjék; de a nemesek főben-és birtokbanjáró ügyeit a királynak tudomása nélkül el ne végezhesse.

(VIII. p.) Ha külföldiek, tudniillik tisztességes emberek, jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül méltóságokra ne emeltessenek. (XI. p.) Fekvő birtok az országon kivülieknek ne adományoztassék.

(XVI. p.) Ezen négy főuron, t. i. a nádor, a bán, a király és királyné udvarbíróin kivül, két méltóságot senki se viselhessen.

(XXIV. p.)Hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek. Pénzváltó, kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbéli nemesek legyenek. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek.

(XXVI. p.) Egész vármegyéket vagy bármely méltóságokat örök birtokul nem adunk. (XXX. p.) Hogy ezen engedményünk és rendelésünk mind magunk, mind utódaink

idejében örökké érvényes legyen, hét oklevélpárba irattuk és arany pecsétünkkel megerősítettük; úgy, hogy egy pár küldessék pápa úrnak, második a János vitézeknél, harmadik a templomosoknál, negyedik a királynál, ötödik az esztergomi káptalanban hatodik a kalocsaiban, hetedik a nádornál őriztessék, úgy hogy ez az irást mindenkor szeme előtt tartván, se ő ne tévedjen le a felebb mondottak valamelyik pontjáról, sem a

28

királyt vagy a nemeseket vagy másokat ne engedjen letévedni. Hogyha pedig mi, vagy utódaink valamelyike bármikor ezen rendeletünk ellen véteni akarnánk, álljon szabadságukban ezen levél erejénél fogva, minden hűtlenségi vétek nélkül, mind a püspököknek, mind más uraknak s az ország nemeseinek, öszvesen és egyenként, jelenleg és a jövőben nekünk és utódainknak ellenállani és ellenmondani örökre.

(XXXI. p.) Kelt Klétusnak, az egyház prépostjának keze által a megtestesült igének ezer kétszáz huszonkettedik esztendejében.”

- 1776. Amerikai Függetlenségi nyilatkozat.- 1789. A francia forradalom nyilatkozata az ember és a polgár jogairól.- 1781. II. József vallási türelmi rendelete

- A Jobbágyrendeletet II. József magyar királyadta ki 1785. augusztus 22-én. A rendelet közvetlen előzménye az 1784-es erdélyi parasztfelkelés volt. A román jobbágyok felkeltek földesuraik ellen a nagy adóterhek miatt, és ez nyilvánvalóvá tette II. József számára, hogy a rend megteremtése érdekében szükség van a jobbágyok sorsának javítására. A rendelet értelmében az örökös jobbágyság intézménye megszűnt, továbbá eltiltotta a jobbágy megnevezést és a parasztok jogait jelentősen megnövelte. Így a parasztok szabadon házasodhattak és költözhettek, nem lehetett őket telkük használatában zavarni, törvénytelenül nem űzhették el őket, ingóságaikkal szabadon rendelkezhettek, szabadon járhattak iskolába és tanulhattak mesterséget, valamint peres ügyeikben a vármegyétől kaphattak ügyvédi segítséget.

- 1948. dec. 10. ENSZ: az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Elfogadása az ENSZ tagság feltétele.

- 1966 ENSZ: a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyeszségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. Mo. is elfogadta 1976-ban törvényerejű rendeletben. Fontos kitétele a vallásszabadság megfogalmazása: „Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és vallás szabadságára. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy meggyőződését vallásos cselekmények és szertartások végzése útján akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, gyakorolhassa és taníthassa. Az Egyezségokmány részes államai kötelezik magukat a szülők és adott esetben a törvényes gyámok ama szabadságának tiszteletben tartására, hogy gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák.”

1975. az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmánya (Helsinki Záróokmány). A Záróokmányban az aláíró államok elfogadták a jövőbeni kapcsolataikat szabályozó 10 alapelvet:

29

1. Valamennyi állam szuverén egyenlőségét;2. Az erőszak alkalmazásának és az azzal való fenyegetésnek a tilalmát;3. A határok sérthetetlenségét;4. Az államok területi egységének megőrzését;5. A konfliktusok békés rendezésének elvét;6. A belügyekbe való be nem avatkozást;7. Az emberi jogok tiszteletben tartását, beleértve a gondolat, a lelkiismeret a vallás és a személyes meggyőződés szabadságát;8. A népek önrendelkezési jogát;9. Az államok együttműködésének szükségességét;10. A nemzetközi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését.

- 1990. Párizsi Charta. Az európai állam és kormányfők talákozójának nyilatkozata. az első nemzetközi egyezmény, mely a hidegháború végét követően jött létre. A Chartában a résztvevő államok megerősítették, hogy elkötelezettek a demokrácia, az emberi jogok, a szabad piacgazdaság iránt.A Párizsi Charta egyben az EBEÉ (Európai Biztonsági Együttműködési Értekezlete) intézményesülésének fontos állomása; létrehozta a Külügyminiszterek Tanácsát, a Vezető Tisztségviselők Bizottságát és a Titkárságot. Felállították a Konfliktusmegelőző Központot és a Szabad Választások Hivatalát. Ezek gyümölcse Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ)

- 2012-es alkotmány.

5.2. A szociáletika megalapozása más elvek szerint

- A szociáletikával foglalkozó tudósok közül sokan kiindulási pontnak nem kinyilatkoztatást és az emberi természetet tartják, hanem más alapelveket.

5.2.1. Az „egyetemesség elve”: Immanuel Kant etikai rendszere

- Az emberi természet a „tiszta ész” segítségével nem ismerhető meg, ezért az nem lehet az emberre vonatkozó jogok és törvények alapja.

- Az emberre jellemző „gyakorlati észnek” nem az ember lényegéből, hanem a jelenségekből kell kiindulnia, az erkölcsi döntéseket egyénileg, a nagykorúságra jellemző szabadságot átélve, az értelem segítségével kell meghoznia.

- A döntés alapelve az „egyetemesség”: vagyis az egyes embernek az adott szituációban úgy kell döntenie, hogy döntési elve (maximája) mindenki számára, aki hasonló helyzetben van, mint ő, egyetemes törvény lehessen. Ezt az elvet nevezi „kategorikus imperatívusznak”.

- Kant értékelése:

30

o fontos felismerés, hogy az emberi cselekvést nemcsak az ösztönök, hanem az értelem irányítja.

o Fontos elv, hogy az etikai döntés nem csak az egyén érdekét nézi, hanem mindenki javát kell hogy szolgálja.

o Hiányosság: a kategorikus imperativus csak formai elv, konkrét szabályokat nem tartalmaz, így nehezen alkalmazható a hétköznapi életben.

5.2.2. A „társadalmi szerződés” elve

- Képviselői azon a véleményen vannak, hogy az emberi természet vagy eleve romlott, vagy a kultúra hatására torzult el.

- Thomas Hobbes (1588-1679): a társadalomban egy mindenki által elfogadott uralkodót kell választani, aki megszabja a társadalom értékrendjét. Az uralkodó tehát nem „Isten kegyelméből”, hanem egy nép által létrehozott szerződés folytán uralkodik.

- Jean Jacques Rousseau (1712-1779): nála a közös akaratot nem a király, hanem a társadalom által választott állam határozza meg.

- Karl Marx ezt a hatalmat a proletár diktatúrára ruházza.- Értékelés:

o Fontos a többség véleményére való figyeléso Egy cselekedet lehet akkor is értékes, ha nem ismeri el a társadalomo Nem biztos, hogy a nép vezetői a nép érdekeit képviselik.o Nem igaz, hogy a többség erkölcsi ítélete megfelel az „igazságnak”.

5.2.3. A „hasznosság” elve

- A cselekedet értékét a következménye határozza meg. A következményeket pedig hasznossági szempontok szerint kell megítélni. A cselekedet értékét tehát az határozza meg, hogy mikor hozza a lehető legnagyobb hasznot. Ez ésszerű kalkulációval kiszámolható.

- Kritikája:o Ellentmond az igazságosság elvének.o Bizonytalanságot rejt magában, hogy csak megsaccolni tudjuk a

következményeket.o A hasznosságot mindenki más elvek szerint ítélheti meg.o Ami egy csoport, vagy a nagy átlag számára hasznos, az egy másik

csoport számára súlyos hátrányt jelenthet.

31

5.3. Az igazságosság erénye

5.3.1. Fogalma és fajtái

- Szent Tamás Szerint: az igazságosság egy olyan erény, amely arra irányul, hogy a cselekvő ember mindenkinek megadja azt, ami a jog szerint neki jár.

- Ez feltételezi:o létezik az „igazság”, vagyis egy olyan értékrend és jogrend, amely

jelzi, hogy egy adott személynek, egy közösségnek, vagy a teremtett dolgoknak mi jár,

o ez az értékrend az Isten által ajándékba kapott értelem segítségével felismerhető:

- Fajtái:o Általános igazságosság (iustitia generalis), vagy törvényhozói

igazságosság (iustitia legalis): a polgároknak az állammal szembeni jogait és kötelességeit határozza meg.

o Részleges igazságosság (iustitia particularis): a társadalom egy részére vonatkozik. Ezen belül:

„csereigazságosság” (iustitia commutativa): az adásvételt szabályozza, hogy senki se kerüljön hátrányos helyzetbe.

„osztó igazságosság” (iustitia distributiva): a társadalmi javak elosztása a társadalom tagjai között.

„büntető igazságosság” (iustitia vindicativa): a bűn és a bűntetés súlyozása

„részesedést vállaló igazságosság” (iustitia contributiva): hozzájárulás a közösség javának gyarapodásához.

5.3.2. A szociális igazságosság elve

- Elsőként a Quadragesimo anno enciklika említi. Vannak emberek, akik a versenyben lemaradnak, és a társadalom peremére szorulnak. A gazdaságot ne csupán a szabadverseny irányítsa, mert az egy vak energia, hanem vegye figyelembe a szociális igazságosság és a szeretet követelményét. Vagyis: a gazdasági rendszer kialakításánál nemcsak a profitot, a tőkések érdekeit, hanem az egész társadalom javát, a közjót is figyelembe kell venni.

- Fogalma tehát: az az igazságosság, amely a társadalomban élő emberek közös javát szolgálja úgy, hogy nyomatékosan kifejeződik benne a szegények iránti elkötelezettség, a nehezebb sorsú emberek érdekeinek védelme.

32

5.3.3. A szociális szeretet elve

- Fogalomtisztázás:o Szeretet és szociális szeretet kapcsolata: A szeretet jóakarat, amely

által az egyik ember segítséget ad a másiknak, hogy a személyiségét a legteljesebb módon ki tudja bontakoztatni. A szociális szeretet által viszont ez a szándék nem egy személy, hanem a társadalom részéről nyilvánul meg. A társadalom jóakaratú intézkedéseivel segíti egyes tagjait.

o Szociális igazságosság és szociális szeretet kapcsolata: az előbbi inkább a törvényt, a jogot veszi figyelembe, a szeretet viszont törvényben nem garantált karitatív tevékenységet és áldozatkészséget jelent. A szeretet az alapelv, az igazságosság a rendező elv (Johannes Messner). A szeretet felülmúlja az igazságosságot, mivel olyan cselekedetekre is vonatkozik, amit a jog nem ír elő, sőt olykor szembe is kerülhet a joggal.

- Az igazságosság korlátai (Josef Pieper szerint): o Az ember teremtmény. Legfőbb feladata, hogy a teremtő Isten

szeretetére választ adjon, és nem az, hogy jog szerint cselekedjen.o Az ember tökéletlen. Nem képes arra, hogy az emberi természetnek

megfelelő jogait hiánytalanul felismerje és megfogalmazza.o Az ember bűnös. Szüksége van pozitív törvényekre, de az csak a

cselekedet határozza meg, és nem a szándékot.

5.3.4. A szolidaritás elve

- Fogalma: A szolidaritás a társadalomban megnyílvánuló jóaakarat, törekvés, amely minden ember javára irányul.

o Nem pusztán érzelem, együttérzés, hanem eltökélt akarat, állandó gondoskodás a közjóért, azaz mindenkiért külön-külön és összességében.

o A társadalmi erkölcsben: olyan tövényeket hoznak, amelyek a szegényeket segítik karitatív szervezetek létrehozása

o A személyes kapcsolatokban: konkrét tettekben kifejezni a szegények iránti szeretetet és elkötelezettséget

- Céljai: Az igazságtalanságok felszámolásao Az emberi méltóság védelmeo Az emberi munka megbecsüléseo A javak igazságos elosztása

- Formái: anyagi segítségo erkölcsi támogatás

33

o demonstrációk- Korlátai: a másik ember szeretetével, jóakaratával vissza is lehet élni.

o Vannak akik a társadalomtól kapott segítséget nem arra használják fel, hogy saját lábukra álljanak, hanem beletörődnek a helyzetükbe, és állandó igényt tartanak a társadalom segítségére.

o Kialakulhat a „paternalista” állam, amely nem indokolt esetekben is segítséget nyújt az embereknek, és nem serkenti őket a nagyobb szellemi és fizikai erőkifejtésre.

o Ha túl sok adót von el az állam a munkáltatóktól a szolidaritási alap megteremtéséhez, azok kevesebbet forgatnak vissza a fejlesztésbe és munkahelyteremtésbe.

o A kockázat miatt így is előfordul, hogy a vállalkozások nem forgatják vissza a hasznot a fejlesztésbe, hanem a bankba teszik, vagy kiviszik az országból, ezért ösztönözni kell őket a fejlesztésre.

- Lehetőségei a munkahelyteremtésre: o Ésszerű szociális adó meghatározása o A dolgozók képzése, átképzéseo A munkaidő csökkentése

5.3.5. A szubszidiaritás elve

- Fogalma: A társadalom vagy egy nagyobb társadalmi csoport segítséget ad egy kisebb társadalmi csoportnak, úgy hogy figyelembe veszi annak önállóságát, szabadságát, egyéni érdekeit, és nem használja ki azt „magasabb” társadalmi célok elérése érdekében.

- Elve: az alacsonyabb szinten jelentkező problémákat nem szabad magasabb szinten megoldani, mert ott a helyi sajátosságok már nehezebben érzékelhetők, és a felülről meghozott döntést, az emberek nem érzik sajátjuknak.

- Módjai: o anyagi segítségo szemléletmód átadás, ami segíti a helyes értékelést, jövőképet és

döntést- Történelmi példák:

o A Bibliában: Mózes apósa tanácsára megosztja a bírói hatalmato Ábrahám Lincoln 1854: „A kormányzat kötelessége megtenni

mindazt, amit egy közösség önmagában, saját erejéből nem tud megtenni, de abba ne avatkozzon bele, amit a közösség a kormányzat segítsége nélkül is képes megtenni.”

o Quadragesimo anno: a fasizmus és a kommunizmus diktúráinak uniformizáló törekvéseivel szemben felszólít arra, hogy tartsák tiszteletben a kisebb közösségek önállóságát és jogait.

34

5.4. A közjó

- Fogalma: azoknak az etikai elveknek és társadalmi eszközöknek, intézményeknek az összessége, amelyek segítik mindenki közös javát, és egyéni boldogulását.

o Szent Tamás: az emberiség legfőbb java az, amit Isten kíván számára. Az ember úgy tudja a közösség javát szolgálni, ha Isten akaratához igazodik.

o Gaudium et spes: A közjónak „célt” kell az emberek elé állítania, amely lelkesíti őket, másrészt biztosítania kell azokat az „eszközöket” amelyek segítségével céljukat elérhetik. Ez az állam feladata.

- A közérdek és az egyéni érdek kapcsolata. o A közösség érdeke megelőzi az egyének érdekét, ha azonos értékről

van szó.o Különböző érték esetén viszont az egyén érdeke megelőzheti a

közösséget: pl. az élet fontosabb mint a jólét, vagy kényelem. Senkit nem lehet megölni, vagy becsületében tönkretenni a közösség előnyei miatt.

- A közjót veszélyeztető irányzatok.o Liberalizmus: a közjó akor valósul meg, ha a gyengék és erősek

érdekei szabadon ütköznek egymással, a végén kialakul egy egyensúlyi állapot. Valójában a gyengék még gyengébbek, az erősebbek még erősebbek lesznek.

o Kollektivizmus: Az egyént alá kell vetni a közösség érdekének. Ebben a szemléletben az egyén nem önérték, értékét a közösségi kapcsolatokban leli meg, elévsz a személy.

o Egoizmus: a társadalmi élet minden szintjén megjelenik. A szülők nem törödnek a gyerekekkel, csak a karierrel és fordítva. A pártok csak a pártérdeket nézik, a gazdag országok kihasználják a szegényebbeket, stb.

- Az egyház tanítása. Sollicitudo rei socialis (II. János Pál) rámutat a liberalizmus és a kapitalizmus veszélyeire. Az egyház nem harmadik utat akar kijelölni, hanem rámutatni az emberi lét igazságaira a társadalomban és nemzetközi életben, a hit és a hagyomány fényénél.

5.4.1. Az állam feladata a közjó biztosítása

- Az állam meghatározás: a társadalom politikai szervezete, amelynek az a feladata, hogy a társadalom minden tagjának kibontakozását a legteljesebb mértékben biztosítsa.

- Egyházi kiegészítés:

35

o A közösség java nemcsak az anyagi javakat jelenti, hanem a szellemi, lelki értékeket is, tehát természetfeletti irányultsága van.

o Az állam léte az Isten által teremtett emberi természetből fakat, ezért az állam polgárainak lelkiismereti kötelessége, hogy a közösség érdeketi képviselő állam törvényeinek engedelmeskedjenek.

- A demokratikus jogállam jellemzői: o Demokratikus: a többség szabadon dönt, hoz törvényeket, irányít,

ítélkezik. Veszély: a többség figyelmen kívül hagyja a természet törvényeket, és az egytemes isteni törvényeket.

o Jogallamiság: az állam az alkotmány szerint biztosítja az ember alapvető jogait. Ide tartozik az ember transzcendentális irányultságának figyelembe vétele, vagyis a vallás szabad gyakorlásának joga is.

5.4.2. A politika feladata a közjó szolgálatában.

- A politika értelmezése a történelem folyamáno Görögök: a politika a városállam (polisz) irányítását jelentette,

amibe mindenkinek bele kellett kapcsolódnia.o Szent Tamás: a politika a közösség ügyeinek vezetését jelenti,

amely a közösség javára irányul. Meghatározó szerepe van az uralkodónak, a szabad polgároknak pedig egyéni céljaik megfogalmazásakor figylembe kell venniük az uralkodó akaratát.

o Keresztény végletek: az egyik a politikát alárendeli a vallásnak: feladata, hogy Isten országának megvalósulását segítse a földön (Szent Ágoston), más szélsőségek teljesen elutasítják a politikát, az egyháznak csak a lélek belső dolgaival kell foglalkoznia (pl. quietizmus).

o Macchiavelli (1469-1527): a politika az államhatalom megszerzésére, kiépítésére és biztosítására irányuló tevékenység. Célja: a hatalomért folytotatott harc, amelynek érdekében át lehet lépni a keresztény etikai értékeket is.

o Kant (1724-1804): a politikának az a feladata, hogy az értelem segítségével olyan rendet hozzon létre, amely minden polgár számára optimális lehetőséget biztosít egyéni szabadságának és érdekeinek a képviseletére.

o Marx (1818-1883): a politika lényege az osztályharc, amely során a társadalom többségét kitevő munkásosztály hatalomra kerül, ezzel megszűnnek az alá- és fölérendeltéségi viszonyok, és az állam elhal.

o Max Weber (1864-1920): a politika lényege a hatalomért való harc az államok, az osztályok és a csoportok között. A politika a

36

különböző felfogások miatt értéksemleges kell legyen, ezzel nem tagadja az értékek létezését, de nem azzal kell foglalkozni, aminek lenni kellene, hanem ami van.

- Az egyház tanítása a politikáról: A politika a közösség javáért való fáradozás. Három feladat:

o Be kell mutatnia a célokat: pl. nemzeti kultúra gazdagodása, családok, környezetvédelem, szociális programok, stb.

o Meg kell teremtenie a feltételeket a célok megvalósításához: intézmények és törvények létrehozása

o Megvalósítás: érdekegyeztetés, konfliktuskezelés, hatalommal való visszaélés megakadályozása.

6. Az egyház szociális enciklikái

- Szociális enciklikáknak nevezzük azokat a pápáktól származó körleveleket, amelyek az egész Egyházhoz szólnak, és társadalmi kérdésekkel foglalkoznak.

6.1. Bevezetés a szociális enciklikákhoz

- Az egyes enciklikák tárgyalása előtt felvázoljuk a pápai enciklikák tárgylásának módszerét, és megszületésüknek előzményeit.

6.1.1. Az enciklikák tárgylásának módszere

- Bemutatjuk azt a kort, amelyben a dokumentum megszületett- Ismertejük az enciklikák felépítését és rövid tartalmát, kiemelve a

sajátosan új tanítást.- Kiértékeljük a dokumentumot

6.1.2. Az enciklikák megszületésének előzményei

- Németország: Wilhelm Emmanuel Ketteler mainzi püspök (1811-1877):o Jogi végzettségel állami álkalmazottként kezdteo 1837-ben a kölni érsek letartóztatása miatt lemondott állami

megbízatásáról és papi pályára lépett.o 1848-ban adventi beszédsorozatban szólt a munkásság nyomoráról.o 1871-től parlamenti képviselő, 1850-től mainzi püspök.o A karizász szerinte nem jelent igazi szociális megoldást. A

munkásságot úgy kell tőkével támogatni, hogy összefogással termelőszövetkezeteket hozhasson létre, és így a maga ura lehessen a tökével szemben.

37

o Írásaiban síkraszállt a megfelelő érdekvédelemért és munkástörvényekért. Ehhez állami beavatkozásra van szükség.

o Művei: A munkáskérdés és a kereszténység (1864); A katolikusok és az új német állam (1873)

o Lelkipásztori jelentésében a püspöki karnak az államtól a következő jogok biztosítását várja:

Gyermekmunka megszüntetése Az egészségre káros munkehlyi körülmények javítása Női munkakörök szociális szabályozása A munkaidő korlátozása A vasárnapi munkaszünet betartása nyugdíj biztosítása Szakszervezetek jogainak biztosítása Állami ellenőrzés a törvények betartására

o (az 1839-es munkásvédő törvény érdekes előírásai: Tilos 9 évesnél fiatlabb gyermeket alkalmzni A 16 évnél fiatalabbak munkaideje nem haladhatja meg a 16

órát (1853-ban ezt 12-re maximalizálják)o Ketteler érdeme: világosan megfogalmazta a munkásság

legfontosabb követeléseit (Marxizmussal egyidőben). A német Centrum Párt (1870) és a Német Katolikus Nagygyűlések (1848) elfogadták szociális követeléseit, a kulturharc miatt sok kérdés mégis csak később nyert megoldást. XIII. Leó utal személyére a Rerum novarumban.

- Boldog Adolf Kolping (1813-1865): az ipari tanuló munkásosztály felé fordult. A városról városra vándorló tanoncok számára otthonokat szervezett, ahol erkölcsi nevelést, szakismereteket kaptak (Kolping egyesületek. Kölnben indulnak.).

o Magyarországon Szabóky Adolf piarista alapította meg az első Kolping Egyesületet 1856-ban. Aztán Katolikus Legényegylet néven terjedt el a mozgalom, a kisipari tanulók egyesületeivé váltak. 1946-ban feloszlatták, akkor 136 plbániai központjuk működött többezer taggal.

Franciaország

- Joseph-Marie De Maistre (1753-1821) jezsuita neveltetéső filozófus, később jogvézett szenátor, a forradalom okait kutatva rámutatott a szociális bűnökre és keresztény elvek szerinti megoldásokat sürgetett.

- Francois René Chateaubriand (1768-1848) író és pilitikus a romantika nagy alapja. Egyházi jellegű művei: A kereszténység szelleme, Vértanúk, újra felfedezik és terjesztik az alapvető keresztény értékeket, főleg a felebaráti szeretetet.

38

- Frédéric Ozanam (1813-1853) a Sorbonne irodalomtörténet professzora, a laikus karitászmunka francia megalapítója. Kifejtette a katolikus tanítás szociális elveit. Megszervezte a Szent Vince Konferenciákat Páriszban. Ma világszerte Szent Vince Egyesületek néven 103 országban mintegy 400 000 taggal működnek. Feladatuk a karitászmunka. Módszerük: családlátogatás, környezettanulmány, hatékony és hosszútávú szociális segítség.

- Henri Lacordaire (1802-1861). Ateista ügyvédként kezdte működését Párizsban. Chateaubriand műveinek hatására megtért, és pap lett. A L’Avenir című lapban küzdött az oktatás szabadságáért, az Egyház szólásszabadságáért. 1835-ben kezdte meg híres konferenciabeszédeit a Notre Dame-ban. Ezzel műfajt teremtett. Többezren is hallgatták egyszerre beszédeit. Később Olaszországban belépett a domonkos rendbe, majd hazatérve újra szervezte a rendet hazájában is. Beszédeivel sokat tett a francia Egyház újjászületéséért. Az egyházat mint az igazság és a szabadság forrását mutatta be honfitársainak.

- Gaspard Mermillod (1824-1892) genfi püspök, svájci fribourgi székhellyel. A svájci Bundesratban a francia katolikus terület képviselője lett. 1885-ben megalakította a „Fribourgi Uniót”, egy katolikus társadalomtudományi és közgazdasági egyesületet. Előkészítették a Rerum Novarum kiadását. 1890-től Mermillod római kuriális bíboros. Az unió tagja volt a magyar Esterházy Miklós Móric is. Az Unió irányzatai:

o Paternalista (Le Play): „atyáskodó” családias közösségek kialakítása. Ez lehetetlen volt a nagyüzemek légkörében.

o Korporációs (Vogelsang: Elveti az osztályharcot, a vitás kérdéseket érdekképviseleti szervek tárgyalásai útján kívánja megoldani.

o Szociálrealista(Ketteler és Fanz Hitze): gyökeres társadalmi reformokat sürgetett erős állami beavatkozással (szociális piacgazdaság).

Ausztia

- Karl Vogelsang (1818-1890): porosz állami hivatalnok. Ketteler hatására megtér, és Innsbruckban katolizál. Politikus és publicista. Bécsben telepedett le, ahol a Vaterland újság szerkesztője lett. 1879-ben folyóíratot indított a szociális reformokért: Monatschrift für christliche Sozialreform. Magaköré gyűjti a szocilis reformok elkötelezettjeit. A korporációs elméletet képviselik.

o 1872-1875 között Pozsonyban Apponyi György gróf megbízásából lapszerkesztő lesz, ahol számos szociális kérdéssel foglalkozó cikket jelentet meg.

39

o 1883-ban szociográfiát ad ki: A munkásosztály helyzete Ausztriában. Statisztikai adatokkal világtja meg a munkásosztály problémáit.

o Sürgette az állami beavatkozást. A közgazdasában pedig az erkölcsi elvek érvényesítését a pusztán haszonelvvel szemben. A társadalmat az igazságosság, a szolidaritás és a szeretet alapján kell felépíteni.

o „Közös nemzeti tulajdon” fogalmát bevezeti. Ez a javak igazságosabb elosztását célozza. A munkásokat tulajdonossá kell tenni.

o Elveit az 1880-ban alapított Keresztényszocialista Párt magáévá tette.

6.1.3. Általános ismertető az enciklikákrólAz enciklika szó eredete és az enciklikák címei

- A pápától származó és általában az egész Egyháznak szóló körleveleket görög kifejezéssel enciklikának nevezzük.

o Már Péter első levele is ilyesmi.o Mai értelemben I. Márton pápa használja az elnevezést (649). o Utána sokáig más nevek szerepelnek: pápai brévék, bullák,

dekrétumok, exhortációk, apostoli levelek, instrukciók, motu propriók, pápai beszédek, dogmatikai konstituciók.

o Az enciklika elnevezést XIV. Benedek pápa használja újra a XVIII. században. Elnevezésük kezdő szavaikkal történik.

- Megszólítása: A régebbi körlevekelnél: „a patriarcháknak, prímásoknak, érsekeknek, megyéspüspököknek, akik az Apostoli Szentszékkel békességben és közösségben vannak”

o XXIII. János a Pacem in terrisben „minden jóakaratú emberhez” fordul.

o VI. Pál és II. János Pál: „tisztelendő testvéreimnek és szeretett gyermekeimnek”

- Az enciklikák tekintélye: hacsak külön nem jelzik, általában nem tévedhetetlen tanítást közölnek, de hiteles, autentikus útmutatást nyújtanak egy hitbeli vagy erkölcsi kérdésben. Így tanításukat engedelmességgel kell fogadni. De, komoly teológiai érvekkel vitába is lehet szállni velük.

- Az enciklikák megjelenése, nyelve: hivatalos nyelve a latin, néhány ritka kivétellel (Mit brennender Sorge (1937). A hivatalos pápai lapban, Acta

40

Apostolicae Sedis-ben jelenik meg. Újabban a félhivatalos lapban: L’osservatore Romanoban latinul és olaszul. Hét nyelven történik ma hivatalos fordítás: olasz, német, francia, angol, spanyol, portugál, lengyel. Magyar fordításnál a hivatalos latin szöveget kell alapul venni.

- A körlevelek fejezetbeosztása: kezdetben csak egy-két római számmal jelzett részre tagolódtak. Ez megnehezítette a pontos helymegjelölést idézéskor. Ezért újabban fejezetbeosztással és számozással készülnek.

- A körlevek szövegkiadásai: a lismertebb a német kiadás: Utz-Galen: Die katholische Sozialdoktrin in ihrer geschichtlichen Etfaltung. A 15. századtól gyűjti össze a pápai dokumentumokat. Latin eredeti és német fordítás 4 kötetben. Aachen 1976). francia és angol fordításban is elkészült. A négy kötetben 30 témakörben találhatók a körlevelek, nem kronológikus sorrenben.

- Magyar nyelven a Szent István társulat 1993-ban adta ki az Egyház társadalmi tanítása címmel egy kötetben a legfontosabb szociális enciklikákat.

41

6.2. XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikájaMegjelenésének ideje: 1891. május 15.

6.2.1. Az enciklika létrejöttének előzményei- Gazdasági és politikai előzmények:

o Ipari forradalom: vasgyártás, nagyüzemi termelés, növekvő kereskedelem, információáramlás felgyorsulása.

o Megszületett a munkásosztály, amely egyre radikálisabban követelte a jogait: sztrájkok, párizsi Kommün (1871), chicagói felkelés (1886), első május 1-je Franciaországban (1891)

o Munkásmozgalmak létrejötte: trade unionizmus (Anglia), laselleanizmus (Németország), proudhonizmus (Franciaország). Ésszerű munkásmozgalmak voltak, elvetették az osztályharcot.

o Kommunisták szövetsége: a proletariatus uralmát akarták megvalósítani erőszakos úton.

- A munkásmozgalmak és az egyházo A munkásmozgalmaknak sok esetben egyházellenes színezete volt,

az egyházat az uralkodó rendszer kiszolgálójának tekintették.o Ez az idő az egyház számára a kulturharc ideje, lekötötték saját

problémái, küzdelmei társadalmi szerepének, intézményeinek megmaradásáért (pl. államállamosították az iskolákat, csak a betegápoló szerzetes rendeket engedték működni Poroszországban, stb.).

o Ennek ellenére, mint láttuk, sokan felszólaltak és küzdöttek a munkásság érdekeiért.

- Az enciklika előkészítése:o XIII. Leó pápa már perugiai érsek korában körlevelet adott ki a

munkáskérdésről Kultúra és Egyház címmel.o Fontos szerepet játszott a Fribourgi unió, amelynek tagjai 1886-

ban megjelentek a pápánál, és beszámoltak tevékenységükről, amit a pápa igen fontosnak értékelt, és kérte további beszámolóikat. Az unó emlékiratot terjesztett a pápa elé (1888) a következő kérdések tiztázását kérve körlevélben: 1. Az ember és a munka; 2. A magántulajdon és annak használata; 3. Az állam szerepe a gazdasági és társadalmi életben; 4. Nemzetközi együttműködés a munkabér, a közerkölcs, a termelés kérdésében.

42

o Az unio paternalista szárnyának képviselői a vagyoni egyenlőtlenségben az isteni akarat megnyilvánulását látták, melyet az elnyomott népnek türelemmel kell elviselnie. A szociális szervezkedés szerintük szembehelyezkedés Isten akaratával. Ezért mindent megtettek, hogy az enciklika ne jelenjen meg.

o A korporációs irányzat azonban fontosnak tartotta az igazságtalanságok feltárását, és nem kívánta azokat az isteni gondviselés számlájára írni. A pápa ennek a szellemében járt el: az igazságtalanságok törvényes megszüntetését követelte az állami törvényhozástól.

6.2.2. Az enciklika felépítése és tartalmaI. A társadalmi, gazdasági élet problémái

A tulajdon jogossága:

- Óv az utópista szocialisták véleményétől, amely a tulajdon teljes eltörlésében látják a megoldást.

- A munkás munkájával jogot nyer a tulajdonhoz, amit szabadon használhat.

- A tulajdonnal társadalmi kötelességek is járnak. A felesleg a közjót kell, hogy szolgálja.

Az emberek közötti egyenlőtlenségek

- Az emberi adottságok, tehetségek, különbözőek. Ez a különbözőség a közösség hasznára válik. Demoktratikus társadalomban is vannak vezetők és vezetettek.

Az „osztályharc” kérdése

- Az osztályharc nem szükségszerű: sem a munka tőke nélkül, se a tőke munka nélkül nem állhat fenn.

A munkás jogai és kötelességei

- Munkát szabadon és méltányos szerződéssel vállalhat.- Joga van az igazságos munkabérre.- Joga van vallásának gyakorlására, vasárnapi munkaszünetre.- Munkakörölményei emberségesek legyenek.- A gyermekmunkát meg kell szüntetni.

43

- A női munkaerőt megfelelő munkakörbe kell beosztani.

A munkaadó jogai és kötelességei

- Becsületes munkát kívánhat az igazságos bér után.- Vitáikat tárgyalással oldják meg.- Törekedjenek arra is, hogy alkalmazottja félre is tehessen valamit

fizetéséből.

II. A szociális kérdés orvoslásának módjai

Az egyház szerepe:

- Tanítói tevékenységében buzdít a kinyilatkoztatott törvényeinek megtartására, az erkölcsi rend tiszteletben tartására.

- Példát ad a szociális nyomor megszüntetésére a karitász által.

Az állam szerepe:

- Feladata a közjó biztosítása- Tartozik alattvalóinak jogait megvédeni, főleg a munkásokét, akik

nehezen tudnak védekezni a tulkapásokkal szemben.- Gondoskojon a szegények ügyeiről és érdekeinek védelméről.- Az igazságosság megkívánja, hogy a munkások, akik a nemzeti

jövedelmet legnagyobbrészt előteremtik, kellően részesedjenek is abból.- Se az állampolgárt, se a családot ne akarja „elnyelni”- A törvényhozás gondoskodjon jobb munkakörülményekről, a munkaidő

betartásáról. A gyermekmunkát szüntesse meg, és javítsa a nők munkakörülményeit.

- Munkaszerződésekben mind a vasárnapi, mind a napi pihenést biztosítani kell.

- Mozdítsa elő, hogy a megállapított munkabér legyen elégséges a munkás tisztességes megélhetéséhez.

A szakszervezetek szerepe:

- Dicséri és sürgeti a szakszervezetek megalakulását.- Az emberi természetből is következik, hogy biztosabban áll meg a lábán,

ha másokkal szövetkezik. Ezért az ember természetes joga magánegyesületeket létesíteni, az állam pedig a természet jog védelmére és nem elfojtására hivatott.

44

- Ezen az alapon létrejött vallásos és karitatív egyesületek működését sem szabad akadályozni.

- A munkások igyekezzenek keresztény szellemű szakszervezeteket alapítani, ahol a vallási továbbképzésnek is helyet kell adni, hisz az ember földi tevékenységei közben sem feledkezhet meg végső céljáról.

6.2.3. A Rerum novarum történeti értékelése- Nagy volt a hatása a későbbi társadalmi kérdésekkel foglalkozó

körlevelekre és megnyilatkozásokra. Minden enciklika a RN történeti értékelésével kezdőik, abbból indítja gondolatai. Megjelenésük az évfordulóhoz kötődik: Quadragesimo anno, Octogesima adveniens, Centesimus annus.

6.2.4. A Rerum novarum hatása MagyarországonProhászka Ottokár (1858-1927)

- Esztergomi dogmatika tanár és spirituális korában az általa újjáalakított „Magyar Sion” folyóíratban jelentős cikkeket írt XIII. Leó szociális érzékenységének szellemében.

- Hetilapot is indított „Esztergom” címmel. Ebben a Katolikus Néppárt politikáját támogatta, amely 1895-ben alakolt meg Zichy Nándor vezetésével.

- Eszergomban ő alapította meg a Katolikus Legényegyletet 1889-ben.- 1903-ban megalapította a Regnum Marianum nevű papi egyesületet az

ifjúság nevelésére.- 1904-től pesti dogmaprofesszor, 1905-től székesfehérvári püspök.- 1908-ban Farkas Edittel megszervezte a Szociális Misszió Társulatot.

Főleg a szegénygondozás, nővédelem, gyermekgondozás képezték feladatukat, de női börtönök lelki gondozását is végezték. Több mint tízezer munkatárs segítette a nővérek munkáját 1950-ben történt feloszlatásukig. 1990-ben a társulat újjáalakult, ma inkább idősek gondozásával foglalkoznak.

- 1920-tól országyűlési képviselő. Sürgette a földreformot a szegény zsellérek érdekében. A püspökség birtokából 1000 hold földet parcelláztatott szét a rászoruló gazdák között. Sajnos követői nem akadtak a püspöki karban.

- 1891-ben kiadta a pápa megnyilatkozásainak magyar fordítását, XIII. Leó pápának beszédei és levelei címmel, amelyben az új körlevél kivonatos formában szerepel.

45

- Hires konferenciabeszédeiben is foglalkozott ezzel a kérdéssel.

Giesswein Sándor (1856-1923)

- A piaristák majd a győri bencések növendéke. A teológiát Bp-en és Bécsben végezte.

- 1881-től a győri katolikus tanítóképző tanára, majd püspöki titkár- Tudományos tevékenységében a Biblia hitelességével, összehasonlítő

vallástudománnyal és nyelvészettel foglalkozott.- 1895-től Győr városának tanácstagja, 1905-től országnyűlési képviselő. - Győrben 1898-ban megszervezte az első Keresztény Munkás Egyesületet,

amely keresztény szellemű érdekvédelmi szervezet volt.- 1907-ben megalapította a Keresztényszocialista Pártot, amelynek

képviselője volt a parlamentben élete végéig. Prohászkával együtt küzdött a földreformért.

- Művei: Társadalmi problémák és keresztény világnézet (1907), A szociális kérdés és a keresztényszoializmus (1914).

- A háborús légkörben a béke megmentésén fáradozott, nemzetiségi kérdésben a megegyezés híve volt.

- Politikai örökségét a Barankovics István vezetésével, éppen Győrben megalapított Demokrata Néppárt kívánta tovább vinni a háború után (1947), de a pártot két év múlva beszüntették.

Vass József (1877-1930)

- Székesfehérvári egyházmegyés pap, teológiai tanár.- 1920-tól néppárti képviselőként miniszterré választják, előbb közlekedési,

majd népjóléti miniszter.- Gondoskodott a „vagonlakók” lakáshoz jutásáról (Trianon után több

tízezer menekült tartózkodott így Bp-en, akik az elszakított területekről érkeztek).

- Kialakítottt tbc-seket gondozó intézeteket, szanatóriumokat. Ingyenessé tette a tüdőbetegek kezelését.

- Árvaházakat létesített, gondoskodott a hadi rokkantakról és hadi árvákról.- Először a bányászok részére alkotta meg a nyugdíj és betegbiztosítást,

majd a postások betegbiztosítását, végül 1929-ben az un. „Lex Vass” egységes betegségi és biztosítási rendszert teremtett. Ettől kezdve működött az OTI, aminek jogutódja az SZTK.

46

6.3. XI. Pius Quadragesimo anno kezdetű enciklikájaMegjelenésének ideje: 1931. május 15.

6.3.1. Az enciklika létrejöttének előzményeiGazdasági, társadalmi helyzet

- A kapitalista gazdaság krízise. 1929. okt. 24. new yorki fekete péntek, a tőzsde összeomlása, gazdasági világválság.

- A válság miatt megnőtt a munkanélküliség, ami a munkásmozgalmak megerősödéséhez vezetett.

- Gazdagodtak a szakszervezetek formái is, a keresztény munkások is szakszervezeteket hoztak létre.

Politikai helyzet

- I. világháború és az azt követő diktatúrák.- XI. Pius pápa megpróbált konkordátumokat kötni az egyes államokkal,

hogy a katolikus hívők vallási életét biztosítani tudja.- 1922-ben a pápa létrehozta az Actio Catholicat, amely a világiakat arra

biztatta, hogy aktívan vegyenek részt a társadalmi életben.

Az enciklika megszületése

- Az enciklika elkészítéséhez a pápa munkatársakat választott. Legnagyobb segítsége, aki a megfogalmazás túlnyomó részét végezte, a német jezsuita Nell-Breuning (+1991).

6.3.2. Az enciklika felépítése és tartalmaI. A Rerum novarum enciklika hatásának bemutatása

Az Egyház életére:

- Kialakult a katolikus társadalomtudomány- Szociális gyűlések, körök és kiadványok- Az egyház a gyakorlatban is törekedett az enciklika elveinek

megvalósítására, hogy amunkásosztály helyzete javuljon.- Katolikus szellemű munkásegyesületek és önsegélyező szervezetek jöttek

létre.

Az állam tevékenységére

47

- Kialakult a jogtudomány új ága, a munkajog, amely állami törvényhozás által biztosítja a munkásság jogait.

II. Az Egyház szociális és gazdasági tanításának alapelvei

A magántulajdon egyéni és közösségi jellege

- A Föld javaihoz minden embernek használati joga van. Végső szükség esetén ez a jog lép a magántulajdon jog helyébe.

- Ha tagadjuk a magántulajdonnal járó közösségi kötelezettségeket, akkor az individualizmus tévedésébe esünk, haviszont a tulajdon egyéni jellegét tagadjuk, a kollektivizmus zsákutcájába jutunk.

- A nagy magánvagyon megadóztatása ezért igazságos, a nagy jövedelmeket pedig munkaalkalmak teremtésére, vállalkozásokba kell fektetni, és jótékonyságot kell velük gyakorolni.

A tőke és a munka kapcsolata

- Megerősíti a RN állítását, miszerint a kettő között nincs feloldhatatlan ellentét.

- A tőke által nyereséget helyesen osszák el, hogy a közjó kárt ne szenvedjen.

A proletariátus jogainak elismerése

- A RN szellemének sürgeit a proletárok sorsának javítását.- Külön kiemeli a mezőgazdasági bérmunkások (nálunk zsellérek, cselédek)

nyomorúságos helyzetét, amin változtatni kell magántulajdonhoz juttatás által.

- Ha ez nem történik meg, a közrend és a társadalom békéje a forradalmi erőkkel szemben nem lesz megvédhető.

Igazságos munkabér

- Ne annyira egyéni egyezkedések döntsenek ebben a kérdésben, hanem inkább társadalmi szerződés (kollektív szerződés) formájában történjen az igazságos munkabérek megállapítása.

- Három szempontot kell figyelembe venni: a munkásnak és családjának helyzetét, a vállalat teherbíró képességét és a közjót.

- Javasolja a családi bér bevezetését.

A társadalmi rend megújítása

48

- Szubszidiaritás elve: az állam lassan magára vette mindazokat a terheket, melyeket régen a kisebb közösségek végeztek. A társadalmi élet annyira szétesett, hogy végül csak az egyének és az állam maradt. A pápa azt javasolja, hogy az állam engedje át a kisebb ügyeket a kisebb közületeknek, és maga csak kisegítőként szóljon bele ezekbe.

- Korporációk létrehozása: szakmai testületek jöjjenek létre, amelyben a munkások és tőkések képviselői közösén vitatják meg a problémákat. De, helyesnek tartja a szakszervezeti érdekképviseleti modelt is.

- Kritizálja a fasiszta korporációkat és szakszervezeteket, amelyek állami irányítás alatt álltak, és a sztrájkhoz való jogot nem ismerték el.

A gazdasági életet szabályozó elv

- Elítéli a szabad versenyt.- Az új rendező elv a szociális igazságosság és a szociális szeretet legyen.

III. Válasz a kor aktuális kérdéseire

A kapitalista rend megváltoztatása

- A szabad versenyt állami törvényekkel és a keresztény szeretet szellemében korlátozni kell, mert félelmetes gazdasági, valóságos zsarnoki hatalom halmozódott fel egyeseknél.

A kommunista és szocialista eszmék elítélése

- A kommunizmust elutasítja, mert nem fogadja el a magántulajdont, és kíméletlen osztályharcot hirdet.

- A szocializmus tanítása nem egyeztethető össze a katolikus egyház hittételeivel.

Erkölcsi megújulás

- A törvényhozói és kölcsönös igazságosság kevés, szeretetre, vagyis kölcsönös jóakaratra is szükség van.

- Elismeréssel szól a papokról és világi hívekről, akik a munkásszervezetekben jó munkát végeznek, külön kiemeli az Actio Catholica szerepét.

- Előírja, hogy a papnövendékek alapos társadalomtudományi képzésben részesüljenek.

49

6.3.3. Az enciklika értékelése történelmi szempontból- Mo-on már 1932-ben megjelent a fordítása, és rövid időn belül több

kiadást is megélt. Könyvek jelentek meg értelmezéséről és jelentőségéről- A proletariatus felemelése: összhangban a RN-mal újra hansúlyt kap a

proletariatus „megváltása”. Ezt a problémát sokáig agyonhallgatták, vagy megoldását bűnnek tartották. Az enciklika rámutat: ez lehetséges is és kötelező is.

- A szociális igazságosság fogalmának bevezetése- A szubszidiaritás elvének bevezetése

6.4. XII. Pius pápa tevékenysége a béke érdekében

6.4.1. XII. Pius pápa (1939-1958) és kora- Megválasztása után a pápa jegyzékben fordult a politikailag szembenálló

felekhez, és figyelmeztette őket a világháború veszélyeire: „A békével még nem veszett el semmi, de a háborúval minden elveszhet.”

- Nem adott ki szociális enciklikát, a háborús időben a béke szolgálata volt a feladata.

- 1951-ben a RN 50 évfordulójáról pünkösdi rádióbeszédében emlékezett meg. A legnagyobb problémát a háború következményei jelentették.

6.4.2. XII. Pius karácsonyi rádióbeszédei a béke érdekében19 karácsonyi beszédben fordult a világhoz a legjelentősebbek:

- 1939: Bírálja a liberális korszakot, mely sok igazságtalanság forrása volt. Szólt a nemzetközi jogi és erkölcsi elvekről, melyik biztosítják majd a nemzetközi békét.

- 1940: Felemelte szavát a hadifogjok érdekében, és megemlékezett a Szentszék hadifogoly-kereső szolgálatáról. A háború utáni Európa új rendjéről is szólt, melyet a nemzetek közötti kölcsönös igazságosság kell, hogy megalapozzon.

- 1941: a háború borzalmairól beszélt, melyben az emberiség szinte önmagát pusztítja el. A borzalmak forrása a győlölet, a nemzetek közötti versengés a hatalomért. A megoldást csak a hithez és az igazsághoz való visszatérés jelentheti. Védelmébe vette a kis nemzetek életét és szabadságát. Elitéli a totális háborút, a fegyverkezést, melyek mérhetetlen szenvedést zúdítottak az emberiségre. Az új Európában nemzetközi szerződések, és azok betartása biztosíthatják a tartós békét.

50

- 1942: a társadalom rendjének és nyugalmának alapelveit fejtette ki Szent Tamás tanítása és a természetjog elvei alapján. A háborús önkényeskedésekkel szemben beszél az emberi személy méltóságáról és jogairól, a család védelméről, a munkások jogairól, a jogrend helyreállításáról. Elítéli a jogpozitivizmus elméletét,mely minden jog forrásául az állami vezetés sokszor önkényes döntéseit tekinti. Az „uralkodás legmélyebb értelme és végső egyetemes jogalapja a „szolgálat”.

- 1943: az igazságos béke kérdésével foglalkozott. „Adjátok vissza minél hamarabb a békét az elgyötört emberiségnek, mert csak a béke állíthatja helyre az emberi nem becsületét önmaga és a történelem előtt. Olyan békét adjatok, melynek bölcsőjénél nem villámlik a bosszú lángja, a visszafizetés féktelen ösztöne, hanem ahol a világközösségnek hajnala dereng.

- 1944: a demokrácia kérdése. 1. A demokráciában élő állampolgár tulajdonságai. Két alapvető joga van: Kötelességeinek és áldozatainak kérdésében szabadon kinyilváníthatja véleményét. Nem köteles engedelmeskedni olyan törvényeknek, amelyeket megkérdezése nélkül hoztak. 2. A demokratikus vezetők jellemvonásai: legyen felelősségtudó, tárgyilagos, pártatlan, becsületes, nagylelkű és megvesztegethetetlen. Jellemezze a hozzáértés és a közügyek iránti önzetlenség. A béke megteremtésének kérdésében egy nemzetközi testület létrehozását sürgette, mely a vitás kérdések megtárgyalásának fóruma lenne.

6.5. XXIII. János pápa Mater et magistra kezdetű enciklikájaMegjelenésének ideje: 1961. május 15.

6.5.1. Az encilkika megírásának előzményeiGazdasági előzmények

- A II. Világháború után 3 tömbű lett a világ: az USA vezette kapitalista és a Szovjetúnió vezette szocialista országok mellett létrejött az ún. „harmadik világ”, amelyhez a „fejlődő országok” tartoztak.

- A gyarmati sorból felszabadult fejlődő országok gazdasági függősége erős volt. A törzsek között villongások keletkeztek, amelyeket a nagyhatalmak megpróbáltak kihasználni.

- A népesség növekedése és az elmaradott gazdaság miatt nagy volt a nyomor és az éhinség a fejlődő országokban: a föld lakosságának 65%-a

51

tartozott, ugyanakkor az élelmiszerek 25%-ban részesedtek, és az ipari termelés is csak 18%.

- A fejlett nyugati országokban a technika fejlődése miatt a termelékenység rendkívüli módon megnőtt. Kialakult a jóléti állam és a fogyasztói társadalom.

- Nőt a gazdasági különbség az ipírosított város és a mezőgazdaságből élő falu között.

XXIII. János pápaságának kezdete

- 1959-ben, megválasztása után néhány hónappal bejelentette, hogy római egyházmegyei zsinatot, majd egyetemes zsinatot kíván összehívni, hogy megújítsa az Egyházat.

- Ezt a célt szolgálta első szociális körlevele is, amely 1961. május 15-én, a RN megjelenésének 70. évfordulóján született meg.

6.5.2. Az enciklika felépítése és tartalmaI. A RN tartalma és kifejtése a pápák tanításában. A méltatás után a II. világháború utáni időket mutatja be az alábbi pontokban.

- Tudomány és technika területén: műszaki fejlődés, atomenergia békéscélú felhasználása, TV, közlekedés gyorsulása, világűr meghódítása.

- A társadalmi élet terén: tovább fejlődött a társadalombiztosítás. Megnőtt a szakszervezetek szerepe. Elterjedt a népoktatás. Ellentétek a mezőgazdaság és ipar, város és falu, fejlett és elmaradott országok között.

- Politikai élet területén: az állam befolyása sokszor túságosan erősödik a gazdasági életben. A gyarmati országok függetlenné váltak.

II. A RN tanításának folytatása

- Az állam ne nyomja el a magánkezdeményezéseket a gazdasági élet területén, hanem a szubszidaritás elve alapján támogassa a kisebb közösségeket, önkormányzatokat.

- Méltatja a kisipar és a termelőszövetkezetek tevékenységét, amelyek a nagyipar mellett árnyaltabban és gyorsabban tudják a lakosság sokféle igényét kielégíteni, fölkeltik az igényt a minőségi munkára, erősítik a társadalmi felelősségérzetet és a szolidaritást.

- A magántulajdon területén sürgeti a tulajdon elterjesztését nyereségrészesedés vagy vállalati részvény formájában.

III. Újabb társadalmi kérdések

52

- A mezőgazdasági dolgozók helyzete: elvándorlás a falvakból az iparosodott nagyvárosokba. Javítani kell a szolgáltatásokat a falvakban: útépítés, közlekedés, lakásépítés, orvosi ellátás, jó ivóvíz, korszerű munkaeszközök, munkaalkalmak teremtése. Be kell vezetni a mezőgazdaságban is a társadalombiztosítást. Hiteleket kell biztosítani a fejlesztéshez. A mezőgazdasági termékek árát meg kell védeni. Ipart kell telepíteni vidékre. Létesítsenek mezőgazdasági üzemeket.

- A gazdaságilag elmaradt országok megsegítése: a nélkülözést meg kell szüntetni. Első lépésként a feleslegből kell juttatni az éhező országoknak. Aztán tudományos, műszaki segélyt kell nyújtani, hogy tudjanak gondoskodni magukról.

- A népességszaporodás és a gazdasági fejlődés: Elítéli azt a véleményt, amely születésszabályozással akar gátat vetni a népességrobbanásnak, mondván a gazdasági fejlődés nem tud lépést tartani a népességgyarapodással. A pápa rámutat, hogy a tudományos ismeretek és technikai eszközök birtokában fokozni lehetne a gazdasági termelét, hisz a föld jóval több lakost is képes eltartani intenzív termelés mellett. Több jutna a termelésre, ha nem fegyverkezésre költenék a javakat.

IV. A közösség újjáépítése az igazság, a jog és a szeretet alapján

- Az egyház társadalmi tanítását kötelező tárgyként tanítsák a főiskolákon. A gyermek és ifjúságnevelésben is ki kell térni a társadalmi kötelezettségek ismertetésére.

- A keresztények mutassanak példát a szociális kérdések megoldásában.

6.5.3. Az enciklika történelmi értékelése- Fontos terület, a harmadik világ problémáinak feldolgozása. Sajnos a

felvetett problémák méginkább elmélyültek, és VI. Pál Popolorum progregressio kezdetű enciklikája is ezzel a kérdéssel kényszerül foglalkozni.

- Az enciklika az előzőkhoz képest többet foglalkozik a mezőgazdaság helyzetével, jelezve, hogy a vidéken végzett munka és az ottaniak élete nagyobb figyelmet érdemel.

6.6. XXIII. János Pacem in terris kezdetű enciklikájaMegjelenésének ideje: 1963. április 11. Nagycsütörtök.

6.6.1. Az enciklika kiadásának előzményeiPolitikai előzmények

53

- Kubai válság: Fidel Castro vezetésével a forradalmárok előzték Kubában az Amerika-barát Battista kormányt. Az USA blokáddal vette körül a szigetet. Kuba a Szovjetunióhoz és Kínához fordult segítségért. A Szovjetúnió rakétarendszert akart kiépíteni Kubában,amit az USA katonai blokáddal megakadályozott 1962. október 24-én. 13 napon át riadókészültségben volt a NATO és a Varsói szerződés. A válságot Kennedy és Hruscsov megállapodása zárta le. A szovjet elnök megígérte, nem telepít támadó rakétákat Kubába, az USA elfogadta Catro rendszerét.

- Berlini fal felépítése 1961. augusztus 13-án kezdődtek a szögesdrót kerítések, majd a fal kiépítése a számos disszidálás miatt. A fal Kelet és Nyugat ellentétének a jelképe lett.

- A pápa 1963. április 11-én, nagycsütörtökön adta ki körlevelét. Alcíme: Az igazságon, igazságosságon, szereteten és szabadságon felépítendő békéről a nemzetek között. Megszóltása: Minden jóakaratú emberhez. A pápa Suenens bíboros által az enciklika egy példányát elküldte az ENSZ főtitkárának. A bíboros elmondta: A pápai okmány…úgy van megszerkesztve, mint nyílt levélt az egész világhoz, mint párbeszéd valamennyi jó szándékú emberrel.

6.2.2. Az enciklika felépítése és tartalmaI. Emberi jogok és kötelességek (összhangban az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatával 1948. dec.10.)

1. Jog az élethet, testi épséghez, táplálékhoz, ruházathoz, lakáshoz, pihenéshez, gyógykezeléshez, öregségi nyugdíjhoz.

2. Jog a becsülethez, a szabad kutatáshoz, a vélemény kinyilvánításhoz, nyilvános eseménykről való tájékoztatáshoz.

3. Jog a tudáshoz, a képzséhez.

4. A vallás egyéni és közösségi gyakorlásának joga.

5. Az életállapot megválasztásának joga: jog a családalapításhoz vagy a papi, szerzetesi állapot vállalásához. A család monogám és felbonthatatlan házasságon alapuljon, ezért a társadalom biztosítson védelmet a családoknak.

6. Szabad munkavállalási jog: megfelelő munkakörülmények megteremtése, a női munka összhangban legyen az anyai hivatással.

7. Jog a szabad gazdasági tevékenységhez.

54

8. Tulajdonhoz való jog: a társadalmi kötelességekkel együtt.

9. Békés célú társaságok alapításának joga.

10. Jog a szabad költözködéshez, jog a kivándorláshoz szükség esetén.

11. Az államügyekben való részvétel joga: aktív és passzív választójog.

12. A jogszolgáltatás biztonsága minden önkényes támadással szemben. Kötelességek, melyek e jogokkal együtt járnak: más jogainak tiszteletben tartása, becsületes élet, az igazság kutatása, az igazságos törvények betartása.

II. Az állam tekintélye és feladata

- A közjó biztosítása. Az államformák tekintetében nem kíván állást foglalni. A hatóságoknak három rendje van: törvényhozás, végrehajtás, bíráskodás.

III. A nemzetközi kapcsolatok és a béke kérdése

- Négy etikai alapalvre kell építeni: igazság, igazságosság, szeretet és szabadság.

- A vitás kérdéseket tárgyalással és nem fegyverekkel kell megoldani.- Elítéli a fajüldözést, és helyes kissebbségi politikát kíván.- Elő kell mozdítani a kuturális, orvosi, művészeti és sport kapcsolatot a

nemzetek között, ami a békét jobban szolgálja.- Fájlalja a súlyos kiadásokat jelentő fegyverkezési versenyt. Az

atomfegyverek felhalmozása miatt a nemzetek állandó rettegésben élnek. Ajánlja az atomfegyverekkel való kísérletezés beszüntetését, atomcsend-egyezményt. A fegyverkezési verseny megszüntetését hatásos és kölcsönös ellenörzés biztosíthatja. Meg kell teremteni a bizalom légkörét.

IV. Az ENSZ faladata

- A pápa nagyra értékeli az ENSZ munkáját, de hathatósabb intézkedéseket vár tőle, amellyel a békét tudja biztosítani.

V. Részvétel a közéletben, az együttműködés kérdése

- Buzdítja a híveket, hogy buzgón vegyenek részt az állam ügyeiben, és járuljanak hozzá az egész emberiség javához, kellő jóakarattal és szakmai tudással.

55

- A katolikusok múködjenek együtt a többi kereszténnyel és a nem hívőkkel is szociális, egészségügyi és kulturális területen.

- A béke feltételei: 1. A belső, lelki béke megteremtése. 2. Az említett négy feltétel érvényesülése a nemzetközi kapcsolatokban. 3. A munka mellet imádságban Krisztust kell kérni imában, aki az igazi béke szerzője, aki a mi békességünk, és aki eljött, hogy „békét hirdessen a távollevőknek és békét a közelieknek” (Ef 2,14).

6.6.3. Az enciklika történelmi értékeléseA RN után ennek volt a legnagyobb történelmi visszhangja. Okai:

- Az ember alapvető jogaira hivatkozott, amelyet minden ember elfogad- A kor legégetőbb kérdésével, a békével foglalkozott- XXIII. János egyéniségével és személyiségével is a béke közvetítője volt.

6.7. VI. Pál pápa Popolorum progressio kezdetű enciklikájaMegjelenésének ideje: 1967. március 26. Húsvét.

6.7.1. Az enciklika létrejöttének előzményeiPolitikai és gazdasági helyzet

- A II. világháború után a népek fejlődése nagyon egyenlőtlen volt. A szegény országok gazdaságilag egyre kiszolgáltatotabbakká váltak. Ezek a népek sokszor az egyháztól várták a segítséget. Az egyházon belül létrejött az ún „felszabadítás teológiája”, amely elsősorban a latin-amerikai országokban vált erőssé, és váltott ki ellentétes véleményeket.

- A fejlődő országok megsegítésére nemzetközi szervezetek jöttek létre: FAO (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Világszervezet) és az UNCTAD (Egyesült Nemzetek Konferenciája a kereskedelem és fejlődés növekedése érdekében.

- VI. Pál a körlevél kiadása előtt alaposan tájékozódott, járt Latin-Amerikában, Afrikában és a Közel-Keleten is, ismerte a gazdasági kérdésekkel foglalkozó irodalmat. Főleg Chenu, J. Maritain és Lebret műveiből meritett.

- A körlevél 1967. húsvétján jelent meg. Ez is minden jóakaratú emberhez szól.

6.7.2. Az enciklika felépítése és tartalmaI. Az egyes ember sokoldalú fejlődése

56

- Az egyéni fejlődés külső jegyei: Kitörni a nyomorból, biztosabb megélhetéshez jutni, egészségesen élni és biztos állásban dolgozni, képzettebnek lenni. De az élet sokakra mégis olyan körülményeket kényszerít, amelyek között a jogos vágyak nem többek puszta ábrándnál.

- Az egyház sohasem mulasztotta el, hogy az emberi felemelkedés útján is támogassa a népeket, amelyekhez elvitte Krisztus hitét. Ezt történelmi visszapillantásban értékeli.

- A fejlődés meghatározása: „A fejlődés nem szorítkozik a puszta gazdasági növekedésre.” Teljes értékű, integrális haladásra van szükség, amely magában foglalja az egyén szellemi, lelki fejlődését és az egész emberiség haladását is.

- A fejlődés eszköze a nevelés és önnevelés.- A fejlődés munkálói: Nemcsak technikusokra van szükség, hanem inkább

minél több gondolkodó emberre, akik azt kutatják, hogy mi az új humanizmus. Az ember találjon rá a szeretet, a barátság, az imádság, az elmélkedés értékeire és önmagára is.

- Az államosítás kérdése: Bár a magántulajdon a természeti törvényből származik, mégsem képez feltétel nélküli abszolút jogot. Indokolt lehet az államosítás, ha egy nagybirtok már antiszociális (pl. Dél-Amerika).

- A forradalmak erkölcsi megítélése: indokolt lehet, ha nyilvánvaló és huzamos ideig tartó önkényuralom ellen irányul, amely sérti az emberek alapvető jogait, és súlyosan károsítja a közjót. Egyébként a forradalmi megmozdulások további jogfosztásokat szülnek, ismét csak egyenlőtlenségeket teremtenek, és újabb rombolásokat indítanak el.

- A humanizmus értelmezése: A humanizmus az ember képességeinek kibontakoztatását tűzte ki maga elé. Ez a kibontakozás azonban csak akkor teljes, ha az Isten felé irányul. Lubacot idézve: „Az ember Isten nélkül csak az ember ellen tudja megszervezni a földi életét”, ezért az abszolút humanizmus embertelen humanizmus.

II. Az emberiség szolidáris fejlődése

- Világalapítványt kell létrehozni a szegény államok megsegítésére. Nemcsak az éhezést kell legyőzni, hanem önálló életre kell segíteni.

- A kereskedelmi kapcsolatok legyenek méltányosak. A nyersanyagok árát inkább dotálni kell, hogy a mezőgazdasági országok ne szegényedjenek el az ipari országokkal szemben.

57

- A világ sebeinek gyógyítása: csak evangéliumi szeretet által történhet, ami sokféleképpen nyilvánulhat meg: idegenek befogadása, a vendégmunkások sorsának könnyítése, ösztöndíjak rendszere, stb.

- A béke új neve a fejlődés: mely nyitott a természetfeletti értékekre. A béke nem erőegyensúlyon nyugszik, hanem napról napra állandó munkával épül, ha közben szemünket a világ Isten akarta rendjére szegezzük, amely rend az igazságosság tökéletesebb formáját követeli az emberek között. Erre a munkára hív minden jóakaratú embert.

6.7.3. Az enciklika történelmi értékelése- Felhívja a figyelmet arra, hogy a fejlődés akkor szolgálja az ember javát,

ha az a személyiség teljességére vonatkozik, ebben beletartoznak a természetfeletti vágyak is.

- Alapgondolata nem vált valóra, miszerint a fejlődés biztosítani fogja a békét. A bűn által megsebzett világ ugyanis a technikai fejlődést és a gazdasági növekedést nem minden esetben az emberiség javára használja fel, ahogy erre II. János Pál utal a PP 20 évfordulóján kiadott Sollic.R.S-ban.

6.8. VI. Pál pápa Octogesima adveniens kezdetű apostoli leveleMegjelenésének ideje: 1971. május 15.

6.8.1. Az apostoli levél létrejöttének körülményei- A politikai feszültségek csökkentek, a gazdasági helyzet javult.- Társadalmi probléma: urbanizáció. A városok felduzzadtak, életük

nehezen áttekinthetővé vált. Nőtt a szegénység és a bűnözés.- A II. VZS párbeszédre hívta fel a figyelet a szocialista országokkal is.- VI. Pál külföldi útjain azt tapasztalta, hogy a keresztények helyzete, a

társadalmi problémák országonként változnak, ezért egyetemes megoldásokat igen nehéz adni.

- A kiadás dátuma: 1971. május 15. Címzettje: Maurizio Roy kardinális, a Justitia et Pax Pápai Bizottság és a Laikus Apostoli Munka Bizotttság prefektusa. Ezzel jelezte a pápa, hogy főleg e két bizottságot bízza meg a körlevél tartalmának megismertetésével és utasításainak végrehajtásával.

6.8.2. Az apostoli levél felépítése és tartalmaI. Új társadalmi problémák

- Urbanizáció. Megapoliszok jöttek létre, amelyek lakossága eléri a 8-10 milliót. Ezekben a városokban megszünnek az emberi élet korábban

58

kialakult struktúrái: a család, a szomszédság, a keresztény közösség. Kialakult a nagyvárosi proletariatus, amelynek jellemzői: bűnözés, kábítószerek, alkoholizmus, prostitució. A pápa javaslata: A lakónegyedekben új társadalmi hálózatokat kell létrehozni, amelyek kielégitik az ember közösség utáni vágyát. Ebben mutassanak példát az egyházközségek.

- Fiatalok helyzete: a szűk lakásokból az utcára szorulnak, és ellenőrizetlen társaságokba keverednek. Nehezen tudnak új otthont teremteni, szaporodik a válások száma.

- Új szegényrétegek alakulnak ki a nagyvárosokban: csökkentmunkaképességüek, lelki sérültek, öregek, kisnyugdíjasok. Az egyház segíteni és védelmezni akarja őket a „teljesítményi társadalom” kegyetlenségével szemben.

- Vendégmunkások helyzete is bizonytalan a nagyvárosokban.- A természet és a környezet védelme: a természet meggondolatlan

kizsákmányolása azzal a kockázattal jár, hogy az ember lerombolja a természetet, és maga is a rombolás áldozatává válik.

II. Korunk eszmeáramlatai és a keresztények

- A haladás legyen teljes értékű haladás. Nem lehet pusztán a termelt és fogyasztott javak mennyiségének állandó növelése. Az emberi kapcsolatok minősége, az igazság megismerésére való törekvés, és a felelősség foka sem kevésbé fontos a fejlődés szempontjából.

- Az emberi jogok rendszerét az államok alkormányában biztosítani kell. Nevelni kell az embereket mások jogainak tiszteletbentartására.

- Az ideológiák megítélése: általában leegyszerűsítik a valóságot, és a társadalmi kérdéseket előre gyártott sablonokra erőltetik rá. Főbb ideológiák: szocializmus, marxizmus, liberalizmus, pszichologizmus és szociologizmus. A pápa óv mind a kollektivista, mind a szélsőségesen individualista ideológiák követésétől. Óv az utópisztikus elképzelésektől is. Az utópiák nagy veszélye, hogy megkerülik a jelen feladatait, és egy elképzelt jövőbe menekülnek a konkrét feladatok elől.

III. A keresztények magatartása az új problémákkal kapcsolatban

- A teljesértékű haladás érdekében a keresztényeknek küzdeniük kell a javak igazságosabb elosztásáért mind nemzeti, mind nemzetközi szinten.

59

- A struktúrák változása lelki változás nélkül nem hoz igazi eredményt, hiszen így csak a vezetők változnak, de a vezétés stílusa nem. Tudatosítani kell mindenkiben, hogy a politikai hatalom célja a közjó megvalósítása.

- A döntésekben való részvétel jogos igénye az embereknek. A technokrácia túltengésével szemben meg kell találni a modern demokrácia formáit, és az embereket valóban a döntések részeseivé kell tenni. Az emberek csoprotjai így fokról fokra közösséggé alakulnak.

IV. Felhívás a cselekvésre

- Az egyháznak a modern kérdések megoldásában kettős feladata van: 1. Megvilágítja az igazságot és utat mutat a megoldáshoz. 2. Példájával a szolgálat szellemében terjeszti az evangélium erejét a megújuláshoz.

- A világiak öntevékenyen vegyék ki részüket ebből a munkából. Ne várjanak mindig utasítást a hierarchiától. Buzdítja a papokat és híveket, hogy helyi szinteken törekedjenek a problémák megoldására.

6.8.3. Az apsotoli levél értékelése- Felhívja a figyelmet az különböző ideológiák alapvető veszélyeire: egy

elméletet próbálnak a valóságra rákényszeríteni. Helytelen alkalmazás esetén a pszichológia és a szociológia és ideológiává válhat.

- A gyakorlati életben teret enged a pluralizmusnak, mivel a keresztény hit különféle elkötelezettségekhez vezethet.

- Többet beszél a korábbiakhoz képest a világiak szerepéről, és jobban kiemeli a helyi egyházak fontosságát.

6.9. II. János Pál pápa Laborem exercens kezdetű enciklikájaMegjelenésének ideje: 1981. szeptember 14.

6.9.1. Az enciklika létrejöttének előzményei- Az ipari forradalom után a munkanélküliség állandó és megoldatlan

problémává vált, a munkanélküliek köre egyre bővült.- A munka alárendelődött a tőkének. A kapitalizmusban a munkaerő csak

egy eszköz, amit az ember „bérbe ad” a tőkésnek. A szocializmusban a kollektivista szemléletmód megakadályozta a kreatív munka elterjedését.

- A pápa a szeminárium megkezdesée előtt maga is munkásként dolgozott egy kőfejtőben, majd víztisztítóként egy szódagyárban. Utazásai során mindig odafigyelt a munkások helyzetére.

60

- A megjelenés dátuma 1981 május 15-re volt tervezve, a RN 90. évfordulójára. A pápa elleni merénylet (május 13) miatt csak szeptember 14-én, Szent Kereszt ünnepén jelent meg.

6.9.2. Az enciklika felépítése és tartalmaI. A szociális kérdés és a munka

- Visszatekint az eltelt 90 év szociális megnyilatkozásaira. A szociális kérdés mára már nem csak a munkásosztály problémája, hanem világméretűvé vált. Most a munka kérdéséről kíván szólni a hívekhez.

II. A munka és az ember

- Minden korra vonatkozó parancs: „hajtsátok uralmatok alá a földet!” A munka tehát Isten akaratának teljesítése, de az ember kiteljesedésének is az eszköze: kreatív munka.

- A munka kettős értelmű. Objektíve: tevékenység, amely által az ember terméket hoz létre. Ezt a tevékenységet segíti a technika. Szubjektíve: a munkát végző, és ezáltal önmagát kibontakoztató emberi személy. A munka minősítésének alapja tehát nem a végzett munka fajtája, hanem az, hogy emberi személy végzi azt. Ezért „a munkának kell szolgálnia az embert, és nem az embernek a munkát”.

- Az ember a munka révén kapcsolatot tud teremteni más emberekkel is, a közösség javát tudja szolgálni. Így a munka másokért vállalt áldozatos tevékenység.

III. A munka és a tőke közötti konfliktusok napjainkban.

- A kapitalista termelési mód a tőke gyarapodását a termelés egyik legfontosabb jellemzőjének tekinti. E szemlélet szerint a munkás könnyen a növekedni akaró tőke eszközévé válhat. Valójában a tőkét kellene eszköznek tekinteni, és nem a munkást, így a kizsákmányolás nem következett volna be. A tőkének ugyanis eszköz jellegűnek kell lennie, a munkának viszont személyes jellegűnek.

- A tulajdon kérdéséről szólva nem teszi magáévá sem a kollektivizmus, sem a kapitalizmus tulajdonfogalmát. Bizonyos esetekben indokolt lehet a túlságosan nagy vagyonok köztulajdonba vétele, főleg oly módon, hogy a munkás is részesüljön a tulajdonban (Vö. Mater et Magistra).

IV. A munkások jogai

61

- A dokumentum különbséget tesz „közvetlen munkaadó” és „közvetett munkaadó” között, ami lehet egy multinacionális vállalat, vagy maga az állam.

- A foglalkoztatottság biztosítása: A munkanélküliséget minden erővel fel kell számolni. Az állam a munkanélkülieknek munkanélküli-segélyt biztosítson, de főleg teremtsen munkaalkalmakat, ha kell nemzetközi összefogással is.

- A munkabér és más szociális juttatások: a családi bér fizetését javasolja, hogy az anyák gyermekeiket nyugodtabban nevelhessék. Fontos a betegbiztosítás és a hétvégi pihenéshez való jog.

- A szakszervezetek kérdése: céljuk nem a mások elleni küzdelem, hanem a munkások jogos érdekeinek védelme. Követeléseik nem szolgálhatnak önző csoportérdekeket.

- A paraszti munka problémái: Biztos megélhetés, szociális biztosítás nekik is jár. Főleg a földosztás fontos megvalósítandó feladat.

- Rokkantak, vendégmunkások helyzete: A csökkent munkaképességűeknek is biztosítani kell a munkához való jogot. A vendégmunkások nem szenvedhetnek hiányt semmiben.

V. A munka lelki értékéről

- A munkának lelki érétke is van. A teremtő Isten művében való részesedés: kreatív munka.

- Krisztus is munkás életet élt, és ezzel a dolgozó ember példaképe lett. Szent Pál is tanít a becsületes munkáról.

- A munka és a kereszt: a dolgozó ember engedelmeskedik. - Isten országa épül az ember becsületes munkájával.

6.9.3. Az enciklika történelmi értékelése- Az első olyan szociális enciklika, amely a munka teológiájával, vagy

másszóval a „munka evangéliumával” foglalkozik. - Rámutat: ha a munkát a tőke eszközének fogjuk fel, akkor a munkát

végző ember is a tőke eszközévé válik. Ha pedig az ember elidegenedik az eszköz jellegű munkájától, akkor megvan a veszélye annak, hogy saját magától is elidegenedik.

- Először használja a „közvetlen munkaadó” és a „közvetett munkaadó” fogalmát. Az utóbbi az állam, amelynek kötelessége a munkások jogainak a védelme és így a közjó megvalósítása.

62

63

6.10. II. János Pál pápa Sollicitudo rei socialis kezdetű enciklikájaMegjelenésének ideje: 1987. december 30.

6.10.1. Az enciklika létrejöttének előzményei- Azokra az okokra keresi a választ, ami miatt a világban megosztottság

van, keresi az igazi fejlődés felételeit, és aktívabb társadalmi részvételre kíván felszólítani. Rá akar mutatni a kollektivista szocializmus és a liberális kapitalizmus veszélyeire, és velük szemben megfogalmazza az egyház által hirdetett erkölcsi alapelveket.

- A Popolorum progressio megjelenésének 20 éfordulója alkalmával a pápai Justitia et pax bizottság körkérdést intézett a püspöki karokhoz, hogyan lehetne az évfordulót méltón megünnepelni, tanítását továbbfejleszteni.

- A beérkezett válaszok alapján a 40 oldalas tervezetet maga a pápa készítette el, majd szakértőkkel megvitatta. Így az enciklika az egész világra kiterjedő konzultáció gyümölcse.

6.10.2. Az enciklika felépítése és tartalmaI. Bevezetés

- A PP megjelenésének 20. évfordulója alkalmat kínál arra, hogy a pápa napjaink szociális gondjairól szóljon a hívekhez és minden jóakaratú emberhez. Teológiai elemzés segítségével a jelen problémákat kívánja pontosabban feltárni és a fejlődés fogalmát meghatározni.

II. Új gondolatok a PP enciklikában.

- Az enciklika a fejlődéssel foglalkozik. A fejlődésnek erkölcsi és kulturális jellege is van, melyben az egyház illetékes.

- VI. Pál körlevelével minden jóakaratú emberhez fordult, akárcsak XXIII. János a PcT körlevélben. Ezt az indokolja, hogy a szociális kérdés világméretűvé vált, tehát nem csupán egyes rétegek nyomoráról van már szó.

- Az enciklika szerint a „fejlődés a béke új elnevezése”. Ebből következik, hogy a háború vagy annak előkészítése a fejlődés legnagyobb ellensége.

III. A mai világ képe

- A mai világ képe sötétebb, mint az 20 évvel ezelőtt, a fejlődésben bízó szakemberek várták. Tovább mélyült a szakadék a fejlett északi országok

64

és az elmaradott déli országok között. Ugyanakkor a nyomor a gazdag országokban is jelen van a nép egyes rétegeiben.

- Problémát jelent az emberi jogok korlátozása: vallási, faji, politikai diszkriminációk, írástudatlanság.

- Fontosnak tartja az egyéni gazdasági kezdeményezés, a vállalkozás jogának biztosítását.

- Egyetlen politikai csoport vagy párt sem jogosult a hatalmat magához ragadni, mert ez is a közösség életét rontja meg.

- Negatív jelenség az urbanizációval együttjáró lakáshiány, és a növekvő munkanélküliség. Az iparilag fejlett országokban ez a szám elérte a 29 milliót.

- Súlyos problémát jelent egyes nemzetek növekvő eladósodása. A kölcsönök, amelyeket a fejlődés előmozdítására szántak, sokszor a visszájára fordultak bizonyos pénzügyi mechanizmusok miatt. Így a szegény országok még szegényebbek lettek.

- Aggasztónak tartja, hogy a világ nagyrésze két tömbre szakadt: Keletre és Nyugatra, melyek társadalmi rendszerét kétféle ideológia határozza meg: a liberális kapitalizmus, illetve a marxista kollektivizmus. Ezek két szembenálló fegyveres tömböt hoztak létre. A leszerelés enyhítheti a köztük lévő feszültséget. Minkét ideológia korrekcióra szorul, ezért az egyház kritikával illeti és elutasítja mindkettőt.

- Konkrét problémák között sorolja fel a fegyverkezési versenyt, a nemzetközi fegyverkereskedelmet, az atomfegyverek felhalmozását, a terrorizmus terjedését, a politikai menekültek tömegét és a népességfejlődés kérdéseit. Elitéli a társadalmilag kényszerített születésszabályozást.

- Korunk pozitív vonásai: világszerte növekszik az emberi jogok fontossága. Terjed az emberek között az összetartozás és a szolidaritás vágya, és az igazságos békére való törekvés. Sokan felismerik a környezet- és természetvédelem fontosságát.

IV. Az igazi fejlődés

- A javak és szolgáltatások puszta felhalmozása, még ha a többség hasznára is szolgál, nem elegendő az emberi boldogulás megvalósítására.

- Szól a fogyasztói társadalom pazarlásáról és környezetszennyezéséről, mely az elmaradott országok nyomorúsága mellett elfogadhatatlan.

65

- Sürgeti a teljes értékű fejlődést, mely nem a birtoklásban látja a lét célját, hanem az erkölcsileg tökéletesedő létezésben.

- Teológiailag elemzi a fejlődés tartalmát, mely az Istenhez való hasonlóság kibontakoztatásában, illetve a teremtmények fölötti helyes megőrző uralomban valósul meg.

- A fejlődésnek a szolidaritás és a szabadság keretében kell haladni, és az Isten és felebarát iránti szereteteten kell alapulnia, mert csak így valósulhat meg a „szeretet civilizációja”.

V. A modern problémák teológiai elemzése

- A fejlődést „bűnös struktúrák” gátolják. Ezek mélyén személyes bűnök láncolata húzódik meg: a profit utáni kizárólagos vágy, ill. a hatalomvágy. Ezek a bűnös mechanizmusok csak erkölcsi döntésekkel háríthatók el. Ezért a fejlődés nagyrészt morális feladat: őszinte megtérésre és igazi szolidaritásra van szükség, ami „eltökélt akarat és állandó gondoskodás a közjóért”.

VI. Néhány különleges eligazítás

- Ebben a részben elemzi a pápa az egyház szociális tanítását és a szociálteológiát.

- „Az egyház szociális tanítása nem ideológia, hanem szorgalmas megfontolások gyümölcsének pontos megfogalmazása az emberi lét bonyolult társadalmi igazságairól a hit és az egyházi hagyomány fényében.”

- „Az egyház szociális tanításának előadása az egyház evangelizációs munkájához tartozik…Nem ideológia, hanem teológia.”

- Az egyház szociális tanítása nem akar harmadik út lenni a kapitalizmus és a kollektivista marxizmus között. De feladatához tartozik, hogy az evangélium fényében segítséget nyújtson a fejlődést gátló bűn legyőzésében, és a „szeretet civilizációjának” kiépítésében.

- A pápa fontosnak tartja, hogy az egyház egyértelműen a szegények érdekében kötelezze el magát, mivel ők alig tudják érdekeiket képviselni.

- A világ javai mindenki számára szólnak, ezért szinte szociális tartozásként hansználatra kapjuk ezeket Istentől.

VII. Befejezés

66

- A felsorolt problémákat csak a teljes értékű anyagi és lelki fejlődés képes megoldani, amelyhez kegyelemre is szükség van. Ebben a munkában együttműködésre szólítja fel a pápa a különféle vallások híveit és a keresztényeket, hiszen a problémák megoldása csak nemzetközi szolidaritással lehetséges.

6.10.3. Az enciklika történelmi értékelése- A fejlődő országokban nagy lelkesedést váltott ki, a gazdagabb kapitalista

országokban sokan erősnek tartották, amit a pápa a társadalom bűnös struktúrájáról mondott.

- A kommunizmus bukása előtt a pápa jól rámutat a két ellentétes politikai rendszer hibáira.

- Fontos szempont a fejlődés érdekében az etikai elvek figyelembevétele és betartása, és a szolidaritás.

6.11. II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetű enciklikájaMegjelenésének ideje: 1991. május 1.

6.11.1. Az enciklika létrejöttének előzményei- A RN 100 évfordulóján a pápa felhív arra, hogy olvassuk újra az

enciklikát, fedezzük fel benne a társadalom életére vonatkozó alapelveket. Nézzünk szembe az „új dolgokkal”, amelyek eltérnek azoktól az eseményektől, amelyek a XIX. század végét jellemezték.

- A közvéleményt a kommunista világrendszer felbomlása foglalkoztatta.- II. János Pál 1991. május elsején adta ki az új körlevelet, amelyben az

eseményeket értékelve a mélyebb antropológiai és teológiai okokra akart rámutatni.

6.11.2. Az enciklika felépítése és tartalmaI. A RN jellegzetes vonásai

- XIII. Leó elindította az egyház szociális tanítását, amelynek meghirdetése és terjesztése evangelizációs feladatához tartozik. Az „új evangelizáció” gondolata szervesen hozzátartozik az egyház szociális tanításához, hiszen az evangélium hiteles hirdetése nélkül nem oldható meg a mai szociáilis kérdés.

II. Napjaink „új dolgai felé”

- A RN helyesen ismerte fel a munkáskérdés megoldásának veszélyeit. A korabeli szocializmus az osztályhrc élezésével a társadalomnak is ártott,

67

hiszen a kollektív gazdaság eröltetésével magát a munkásságot is az államkapitalizmus rabszolgájává tette.

- Ennek a társadalmi tanításnak téves alapja antropológiai természetű volt, hiszen tagadta az egyén személyes jogait, ateizmusával pedig tagadta az ember transzcendentális méltóságát is.

- Korunk problámáit is az emberről vallott helyes tanítás alapján lehet megoldani. Sem a modern ateizmus, sem a szélsőséges liberalizmus nem biztosítja kellően az ember teljes szellemi, lelki szabadságát és értékelését. Ehhez ugyanis az Istennel való kapcsolat is hozzátartozik.

- A fogyasztói társadalom, amennyiben gyakorlatilag materialista, szintén nem tudja a társadalmi problémákat világviszonylatban megoldani. Erre csak egy szociálisan mérsékelt piacgazdaság képes, mely tiszteletben tartja az ember szellemi, lelki igényeit és jogait is.

III. Az 1989. év.

- Nagy jelentőségű változásokat hozott Európában, de végleges ítéletet az eseményekről még nem lehet alkotni. A kommunista rendszer bukásának okai.

- 1. Az emberi jogok huzamos megsértése, semmibevétele.- 2. A gazdasági centralizmus csődje, a hatékonység hiánya.- 3. Az isteni Gondviselés kegyelmi működése, az egyház szenvedése és

imái. Történelmi személyiségek megjelenése és szerepe.- 4. Sikerült megtalálni az erőszak nélküli hatalomváltás módjait. Ez

ugyanakkor óriási áldozatokat is követel az érdekelt államoktól, ezért indokolt, hogy lelki és anyagi „újjáépítésüket” a fejlett országok támogasság. Az egyáz újra kiépítheti intézményeit, és segítheti a teljes értékű haladást és a vallási élet újjászületését.

IV. A magántulajdon és a javak egyetemes rendeltetése

- Isten a földi javakat minden ember számára rendelte, de jogos az igazságos tulajdon birtoklása is. Új tulajdonformák is megjelennek a föld, a pénz és az ingatlan mellett: a tenchnológia, a szaktudás, a vállalkozói készség.

- A tulajdon megszerzése főleg a hatékony gazdaság által történhet. Ezért szükség van a vállalkozói erények gyakorlására és a kezdeményezőkézség intenzitásának növelésére.

68

- Ilyen vállalkozói erények: másokkal való együttműködés, szorgalom, munkakedv, ésszerű kockázatvállalás, megbízhatóság, tisztesség, hűség.

- Az átálással sok társadalmi probléma is felmerül: munkanélküliség, nagyobb tömegek elszegényedése, infláció. Szolidaritás és szociális gondoskodás szükséges az új szegényrétegekkel való törődéshez.

- A piacgazdasághoz való visszatérés nem jelentheti a múlt századi rideg kapitalizmus hibáinak megismétlését. A munkaadók és a munkavállalók közötti ellentéteket a szociális partneri tárgyalásokkal kell feloldani.

- Elsőként az enciklikák közül, foglalkozik az ökológiai problémával. Ennek oka, hogy az ember mérték nélkül fogyasztja a Föld és saját életének erőforrásait. „Az ember Isten helyébe lép, és így elősegíti az általa inkább elnyomott, semmint kormányzott természet lázadását, ahelyett, hogy a teremtés művében Istennel működne együtt.”

V. Az állam és a szellemi kultúra

- A pápa újra elítéli a totális államot, és helyette a valódi demokrácián alapuló jogállamot tartja kívánatosnak.

- A politikai semlegesség nem jelenthet erkölcsi semlegességet: „Ha egy demokráciából hiányoznak az alapvető értékek, az előbb-utóbb totalitarizmusba fordul, miként ezt a történelem is bizonyítja.”

- A szabadság anarchiába fordulhat, ha elszakad az erkölcsi igazságoktól. Elítéli az erkölcsi agnoszticizmust, illetve indefferentizmust.

- Kulturális, lelki, közösségi igények nem mérhetők az anyagi profit alapján. Így az állam illetve a közösségek feladata, hogy ezek a fontos lelki tényezők is támogatásban részesüljenek. Az államok igazi kultúráját éppen ezek a vallási, művészi, kulturális értékek képezik, amelyekre pénzt kell biztosítani a költségvetésből.

VI. Az ember és az egyház útja

- Az egyház szociális tanításának célja és központja az ember, teljes lelki és testi valóságában. „Az ember valódi önazonosságát egyedül a hit tárja fel, és ezért éppen a hit az egyház szociális tanításának kiindulópontja.”

6.11.3. Az enciklika értékelése- Figyelmeztett arra, hogy a helytelen antropológiára épülő rendszerek

magukban hordozzák a bukásukat. A szocializmus alapvető tévedése volt, hogy az egyént alárendelte a társadalmi és gazdasági mechanizmus működésének. A helytelen antropológia másik megnyilvánulási formája

69

az ember transzcendentális törekvésének tagadása. Ennek az irányultságnak elfojtása lelkileg üressé teszi az embert.

6.12. XVI. Benedek pápa „Caritas in veritate” kezdetű enciklikájaMegjelenésének ideje: 2009. június 29. Jelentése: „A szeretet az igazságban”

6.12.1. Az enciklika létrejöttének előzményeiA pápa eredetileg a „Popolorum progressio” (1967) negyvenedik

évfordulójára szándékozott megjelentetni, amit a „Rerum novarumhoz” hasonlítható úttörő munka, ami érdemes a tovább gondolásra és aktualizálásra. Ez a munka már Szent II. János Pál pápa „Sollicitudo rei socialis” kezdetű enciklikájával elkezdődött. Ezt a munkát akarja XVI. Benedek folytatni.

6.12.1. Az enciklika felépítése és tartalmaI. A Popolorum progressio üzenete

- A II. Vatikáni Zsinat szellemiségének talaján áll, különös tekintettel a „Gaudium et spes” kezdetű konstitucióra. Két alapgondolat: 1. Az egyház amikor Krisztus követve tanít és szeretetben cselekszik, az emberiség „fejlődését” szolgálja. 2. Az egyház „fejlődésen” az egész ember fejlődését érti a személyiség minden dimenziójában és vonatkozásában, nemcsak gazdasági vagy tudományos vonatkozásban. Ehhez nélkülözhetetlen az ember transzcendentális vonatkozása és örök élet távlata.

- VI. Pál egyéb tanítói megnyilatkozásait is kapcsolatban vannak az enciklika gondolataival:

o Az „Octogesima adveniens” kezdetű enciklika (1971) figyelmeztet azokra a veszélyes ideológiákra, amelyek a fejlődés kerékkötői lehetnek: 1. A „technokrácia”, amely pusztán a technika fejlődésére fókuszál, és minden megoldást tőle vár, figyelmen kívül hagyva az ember egyéb dimenzióit. 2. Ennek ellenpólusaként terjed a technikai fejlődést elutasító gondolkodás, amely emberellenesnek érzi a technikai fejlődés irányát, és mintha nem bízna abban, hogy az ember Istenre figyelve képes kezelni és integrálni ezt a fejlődést.

o A „Humanae vitae” (1968) alapvetően a szexualitás keresztény megközelítéséről és a házasság értékéről szól, amelynek nyitottnak kell lennie az élet elfogadására. Általános alapelve: az élet etikája nélkül nincs társadalmi etika. Fejlődésről sem beszélhetünk az élet, különösen a kiszolgáltatottak és gyengék életének védelme nélkül.

70

o Az „Evangelium nuntiandi” (1975) . Az evangélium hirdetése szoros kapcsolatban az emberek aktuális társadalmi helyzetével, és irányt mutat a fejlődés krisztus szeretettől áthatott irányába.

- Új szempontok PP-ban. o A fejlődés hivatás: Istentől jön a minden embert érintő meghívás a

növekedésre, így célját is Istenben találja meg, és nem önmagában.o A fejlődés hivatása szabad és felelősségteljes választ kíván. Az

ember könnyen elveszíti szabadságát, és a technika rabjává válik, mintha az mindent képes lenne megoldani.

o A fejlődés célja, hogy a népek megmeneküljenek az éhezéstől, nyomortól, járványos betegségektől, és az írástudatlanságtól. Ez gazdasági szempontból minden ország arányos részvételét kívánja a nemzetközi gazdasági folyamatokban, társadalmi szempontból elmozdulást a szolidaritás irányába, politikailag pedig a demokratikus rendszerek elterjedését és megszilárdulását a világban, amelyek biztosítják minden embernek a szabadságot és a békét.

II. Az emberi fejlődés napjainkban

- A gazdasági fejlődés sok országot, és sok millió embert kiemelt a nyomorból, de mind a mai napig vannak olyan torzulásai, amelyek a jelen válságát eredményezik: az önző spekulatív pénzügyi manőverek, a bevándorlási hullám gerjesztése és kezeletlensége, a földi erőforrások szabálytalan kiaknázása.

- Abszolút számokban mérve ma növekszik a világ gazdasága, de növekszenek az egyenlőtlenségek is. Az okok rendkívül differenciáltak, és a határvonalak sem olyan világosan láthatóak, mint a PP korában. Az ún. gazdag országokban is megjelennek a szegénység különböző formái, és a szegény országokban is vannak kiemelkedően jólétben élők.

- Az állam szerepe erősen korlátozottá vált, megköti kezét a nemzetközi pénzügyi köröknek, nagytőkének való megfelelés, valamint a technikai és gazdasági eszközök erős mobilitása.

- A globális versenyben, a piaci előnyökért cserébe, egyre inkább sérül a szociális biztonság és a munkavállalók érdekvédelme, a szakszervezetek szerepe.

- A munkaerő nagyfokú mobilitása segíti ugyan a kultúrák találkozását, de hatalmas méreteket öltve kiszámíthatatlanná teszi az ember jövőjét,

71

megnehezítve a családalapítást. Nem is képes mindenki vállalni a mobilitás, az otthontól való elszakadás lelki terhét. A munkából való kikerülés, a segélyektől való függés, csökkenti a személy szabadságát és kreativitását. Az új világrend megrajzolásánál nem felejthetjük el, hogy a legfontosabb tőke az ember.

- A kultúrák találkozása kapcsán jelentkező veszélyek: 1. kulturális eklekticizmus, amely úgy gondolja, hogy a különböző kultúrák könnyedén egymás mellé állíthatók, lényegüket tekintve azonosak, egymással felcserélhetők. Valójában az eltérő kultúrák mereven elkülönülnek egymástól, nem alakul ki párbeszéd, és nem jön létre az integráció. 2. Kulturális nivellálódás, vagyis más kultúrák szokásainak átvétele annak mélyebb megértése és transzcendentális vonatkozása nélkül, ami kiüresíti és szokássá alacsonyítja le a kultúrát. Mindez alapot ad a manipulációra.

- Számos országban hiányzik még az a társadalmi és intézményi háttér, ami képes lenne minden polgárát megfelelő élelemhez és ivóvízhez juttatni. Ennek elősegítése nemzetközi összefogással lehetséges, így növekedhetne a gazdasági válsággal küzdő nyugati országok felvevő piaca is.

- A fejlődéshez elengedhetetlen az élet tisztelete és védelme. Minden olyan törekvés, amely életellenes intézkedésektől vár gazdasági felemelkedést (abortusz, eutanázia) téves, mert ezek az intézkedések épp a fejlődés motorját akasztják meg, ami az élet kibontakozása lenne.

- Súlyos probléma a vallásszabadság korlátozása, ami összefügg a fundamentalizmussal, terrorizmussal, és az ateista eszmék erőszakos terjesztésével. Ez lehetetlenné teszi a párbeszédet, egymás kölcsönös megértését és támogatását. Erkölcsi érzéketlenséget is okoz, mely embertelenné teszi a fejlődést.

- A fejlődés érdekében a tudományos kutatásnak együtt kell növekednie az erkölcsi érzékkel, és mindkettőnek a szeretet tud ízt adni, ami nem csupán érzés, hanem őszinte odafordulás a másik emberhez.

- Fő újdonság korunkban a globalizáció robbanásszerű növekedése, amely kölcsönös függést eredményez. Ez számos előnyt hordoz, de ha nem hatja át a szeretetből táplálkozó igazságosság nagyon sok kárt is okozhat, elmélyítve a különbségeket és a megosztottságot.

III. Testvériség, gazdasági fejlődés, civil társadalom.

72

- Az igazságosság követelménye a gazdasági tevékenység valamennyi fázisára vonatkozik, mivel az embert és az ember szükségleteit érinti. A források felkutatásának, a finanszírozásnak, a termelésnek, a fogyasztásnak és a gazdasági körforgás összes többi fázisának vannak megkerülhetetlen morális elemei. Következésképpen minden gazdasági döntés erkölcsi jellegű következményekkel jár.

- Szükséges, hogy a piacon belül lehetőség nyíljon olyan személyek gazdasági tevékenységére, akik szabadon úgy döntenek, hogy a tisztán profitorientált szemlélettől eltérő elvek szerint alakítják a maguk tevékenységét – anélkül, hogy emiatt a gazdasági haszon előállításáról lemondanának.

- A globális gazdaság, a kölcsönös előnyökkel járó, szerződésalapú csereviszonyt részesíti előnyben, de szüksége van a politika logikájára, meg a feltétel nélküli ajándékozás logikájára is.

- A vállalkozói magatartás nem lehet egyedül a tulajdonosok érdekeire tekintettel, felelősséget kell viselnie az összes többi, szereplőért is: a munkásokért, az üzleti partnerekért, a beszállítókért és az érintett közösségért.

- A gazdasági segítség mellett olyan segítségre is szükség van, amely a jogállamisági garanciák megerősítésére irányul, a politikailag szétzilált országokban. Az erős és igazságos állam megkerülhetetlen szereplő a fejlődés biztosításában.

IV. A népek fejlődése, jogok és kötelességek, környezet

- Nyomasztó ellentmondást jelent, hogy miközben az egyik oldalról sokan igényt tartanak a feltételezett jogokra, amelyeket aztán az állam garantál, addig a másik oldalról az emberiség jelentős részének elemi jogait önkényesen megvonják és megsértik. A jogok mellett a kötelességek és a felelősség hangsúlyozása is szükséges. A fejlődés motorja csak a felvállalt kölcsönös felelősségtudat lehet, és nem a jogok egyoldalú hangsúlyozása és követelése.

- A gazdasági problémákat nem lehet pusztán a túlszaporodás rovására írni, ahogy ezt teszik számos elmaradott ország kapcsán. Több figyelmet kellene viszont fordítani a gyermekhalandóság visszaszorítására és az átlagéletkor növekedésére a mostanában gazdasági fejlődésnek indult országokban, másrészt felfigyelni a válság nyilvánvaló jeleire az olyan

73

társadalmakban, amelyek a születések számának aggasztó visszaesését mutatják.

- A szexualitást nem szabad csak hedonisztikus játéknak tekinteni, amint a szexuális nevelés sem redukálható pusztán technikai bevezetésre, amelynek egyedüli gondja az, hogy az érintetteket az esetleges fertőzésektől vagy a szaporodás „kockázatától” megóvja. Ez a szexualitás mély értelmének elszegényítésével és lenézésével érne fel. A felelős gondolkodás megtiltja, hogy a szexualitást csupán mint gyönyörforrást szemléljük, mint ahogyan azt is, az állam kierőszakolja a családtervezést.

- Ma divat a különböző szektorokban etikai elveket lefektetni, ami önmagában nagyon dicséretes. De arra kell törekedni, hogy az egész gazdasági és pénzügyi szféra erkölcsös legyen, és ne pusztán elvárt külsődleges viselkedési normákat alkosson.

- A pusztán profit orientált vállalkozások, és a non profit szervezetek mellett, megjelentek olyan vállalkozások is, amelyek szokványos tevékenységük közben segélymegállapodásokat írtak alá elmaradott országok javára. Ez a kör dicséretes módon, nem zárja ki a nyereséget, azt azonban humán- és szociális célok megvalósításának eszközeként szemléli.

- A fejlesztési programoknak kellően képlékenynek kell lenniük, hogy az egyes helyzetekre alkalmazhatóvá váljanak; a segélyek címzettjeit közvetlenül be kell vonni a programok tervezésébe, és főszereplővé kell tenni őket a programok megvalósításának folyamatában.

- Előfordul olykor, hogy a segélyek címzettjei a segélyt adók eszközévé lesznek, és az elesettek arra szolgálnak, hogy költséges bürokratikus szervezetek fennállását igazolják, amelyek saját működésükre túlságosan nagy részét fordítják olyan forrásoknak, amelyeknek valójában a fejlődést kellene szolgálniuk. Ebből a szempontból kívánatos lenne, hogy valamennyi nemzetközi szervezet és nem kormányszervezet nagyobb átláthatóságra kötelezze magát, amelyben az adományozókat nyilvánosan és százalékos lebontásban tájékoztatják az együttműködési programokhoz biztosított pénzek minden részének felhasználásáról, valamint az ilyen programok tényszerű tartalmáról és végül a szervezet kiadásainak összetételéről.

- A természet a szeretet és az igazság tervének kifejeződése. Isten ajándéka a számunkra. Az ember feladata, hogy őrizze és művelje. Az ember és természet szembeállítása új-pogány vagy új-panteisztikus tartalmakhoz

74

vezet, mintha minden, beleértve az embert is, levezethető lenne pusztán a természetből, mint annak egyik szereplője. Az emberi természet, nem pusztán anyagi, hanem szellemi jellegű is, és mint ilyen, transzcendens tartalmakban és célokban gazdag. Az ember kultúrája révén felelősen alakítja és értelmezi természeti környezetét. A teljes körű emberi fejlődést szolgáló programoknak meg kell őrizniük a természetet a következő nemzedékek számára is.

- Külön figyelmet kell szentelni az energetikai problémáknak. A szegény országok fejlődésében jelentős akadálynak bizonyul a nem megújuló energiaforrások felvásárlása egyes államok, befolyásos csoportok és vállalkozások által. Ezek a szegény országok sem gazdasági eszközökkel nem rendelkeznek, hogy maguk teremtsék meg a hozzáférést a rendelkezésükre álló energiaforrásokhoz, sem pedig az új és alternatív források kutatását nem képesek finanszírozni. Mindez kizsákmányoláshoz és nemzetek közötti vagy gyakran országokon belüli konfliktusokhoz vezet. A nemzetközi közösségre hárul a feladat, hogy olyan intézményes megoldásokat találjon, amelyek megállítják a nem megújuló energiaforrások kizsákmányoló felhasználását – és teszik ezt a szegény országok bevonásával, hogy velük együtt tervezzék meg a jövőt.

- Lehetséges és szükséges is, hogy a technológiailag élenjáró országok csökkentsék energiafogyasztásukat. Az energiafelhasználás hatékonyságának javítása ma lehetséges és megvalósítható is, csakúgy, mint az alternatív energiák keresésének szorgalmazása. Azonban az energiatartalékok világméretű újrafelosztása is szükséges, úgy, hogy azok az országok, amelyek nem rendelkeznek saját forrásokkal, hozzájuthassanak azokhoz.

- Tudatában kell lennünk annak a nagyon komoly kötelezettségünknek, hogy a következő generációknak Földünket olyan állapotban kell átadnunk, hogy ők is méltó módon élhessenek, és képesek legyenek tovább művelni azt.

- Komoly kihívás a mai társadalom számára, hogy vizsgálja felül életstílusát, amely a világ számos részén a hedonizmus és a konzumizmus felé hajlik, és amellyel szemben a belőlük fakadó károk ellenére ez a társadalom közönyös marad. Ahogyan a polgári szolidaritás mindenfajta megsértése környezeti károkat vált ki, úgy a környezeti károk a maguk részéről társadalmi békétlenségeket indítanak el. Az elsivatagosodás és számos agrárvidék lepusztulása is az ott lakó népesség elszegényedésének

75

és az elmaradottságnak az eredménye. Milyen sok természeti kincs megy háborúk miatt veszendőbe! Egy nép belső békéje és a népek közötti béke a természet nagyobb védelmét tenné lehetővé. A természeti erőforrások, különösen a vízkészletek felvásárlása súlyos konfliktusokat idézhet elő az érintett népek körében. Az erőforrások felhasználásáról szóló békés megállapodás oltalmazná a természetet, és ezzel egyidejűleg az érintett társadalmak jó közérzetét is szolgálná.

- Ahhoz, hogy a természetet védelmezzük, nem elégséges ösztönző vagy megszorító intézkedésekkel beavatkozni. A meghatározó probléma a társadalom általános erkölcsi magatartása. Amennyiben a társadalomban az élethez és a természetes halálhoz való jogot nem tartják tiszteletben, ha az ember fogantatása, magzati élete és születése mesterséges körülmények között történik, ha emberi embriókat áldoznak fel kísérleti célokra, a humán ökológia fogalma végső soron értelmét veszíti, és vele együtt a környezeti ökológia fogalma is eltűnik a köztudatból.

- Az igazságot és az azt felmutató szeretetet csak befogadni lehet, nem pedig létrehozni. Végső forrásuk ugyanis nem az ember, hanem Isten, aki maga az Igazság és a Szeretet. Így az ember és a népek fejlődésére szóló felhívás sem alapulhat pusztán emberi elhatározáson, hanem része egy előre megírt tervnek. Aki megelőz és megalkot minket – a létező Szeretet és Igazság – azt is megmutatja, mi a jó, és miben áll a boldogságunk. Ekképpen tehát a valóságos fejlődéshez vezető utat mutatja számunkra.

V. Az emberiség családjának együttműködése

- A szegénység oka, akár anyagi, akár lelki természetű, a szeretet hiányában, a szeretetre való képtelenségben van. A szegénység különböző fajtái gyakran Isten szeretetének elutasításából fakadnak. Sokan úgy vélik, elegendők önmaguknak, vagy alábecsülik, jelentéktelennek tekintik saját létüket az univerzumban. Ugyanakkor ma az emberiség interaktívabbnak mutatkozik, mint bármikor is volt. Ennek az egymással való nagyobb közelségnek, a fejlődés érdekében, valódi közösséggé kellene alakulnia, amelyet olyan egyének alkotnak, akik nem egyszerűen csak egymás mellett élnek.

- A kereszténység és más vallások csak akkor járulhatnak hozzá a fejlődéshez, ha Isten helyet kap a nyilvánosság világában, sajátosan tekintetbe véve a kulturális, társadalmi, gazdasági és különösképpen a

76

politikai szempontokat. A vallásnak a nyilvánosság területéről való kizárása ugyanúgy, mint a vallási fundamentalizmus, akadályozza az emberek egymásra találását és az emberiség haladása érdekében való együttműködést. Az értelemnek mindig szüksége van a hit általi megtisztulásra, és ez érvényes a politikai ésszerűség esetében is, amely nem tarthatja mindenhatónak önmagát.

- A szeretet különleges jele a szubszidiaritás elve, ami a személynek a köztes csoportok és társulások révén adott segítség, olyan esetekben, amikor valamit a személyek és társadalmi szubjektumok a maguk erejéből nem képesek elvégezni. Annak érdekében, hogy ne valamiféle veszedelmes egyeduralmi természetű egyetemes hatalom keljen életre, a globalizáció irányításának szubszidiáris jellegűnek kell lennie, éspedig több lépcsősnek és különféle szintekre tagoltnak, amelyek nyomon követhető módon működnek együtt.

- A szubszidiaritás elvének meg kell őriznie szoros kapcsolatát a szolidaritás elvével és viszont. Ezt a szabályt különösen akkor kell figyelembe venni, amikor a nemzetközi fejlesztési segélyek folyósításáról van szó. Ezek néha függőségi helyzetben tarthatnak egy népet, ráadásul a megsegített országon belül erősíthetik a helyi kizsákmányoló hatalom helyzetét. Ezért nem csupán az érintett országok kormányának bevonása szükséges, hanem a civil társadalom helyi gazdasági szereplőinek, kulturális tényezőinek, valamint a helyi egyházaknak a bevonása is. Így elérhető, hogy a gazdaság területén a legfontosabb segélyek, úgy álljanak össze, hogy lehetővé tegyék ezen országok termékeinek fokozatos eljuttatását a világpiacra, és így biztosítsák ezeknek az országoknak a teljes körű részvételét a nemzetközi gazdasági életben.

- A fejlődés érdekében való közös munkálkodásnak jó lehetőségnek kell lennie a kulturális és emberi találkozások számára is. Ha az együttműködés fenntartói nem vállalják a szembenézést a kulturális különbségekkel, nem lesznek képesek mély párbeszédet folytatni a szegény országok polgáraival. Minden kulturális, vallási és politikai párbeszédnek az egyetemes erkölcsi törvény a szilárd alapja, miközben ugyanez teszi lehetővé a különféle kultúrák változatos sokféleségét. Minden kultúrában vannak visszahúzó erők, amelyektől nehéz és fáradságos erőfeszítéssel kell megszabadulni, és amelyek árnyékából ki kell kerülni. A keresztény hit, amely úgy ölt alakot az egyes kultúrákban, hogy túl is lép rajtuk, képes segíteni ezeket abban, hogy a világméretű

77

közös fejlődés javára az egyetemes közösségiséget és a szolidaritást válasszák.

- A fejlesztési támogatások előteremtésének egyik lehetősége az úgynevezett adózási szubszidiaritás hatékony alkalmazásán alapulhatna, amely a polgárok számára lehetővé tenné, hogy az államnak fizetendő adó egy része felett meghatározott célok érdekében rendelkezzenek. Ha a partikuláris torzulásokat kiszűrjük, ez a rendszer hozzásegíthetne ahhoz, hogy ösztönözze az alulról kiinduló társadalmi szolidaritás formáit, miközben nyilvánvaló előnyei mutatkoznak a fejlődés érdekében vállalt szolidaritás területén is.

- A nemzetközi síkon kiszélesedő szolidaritás mindenekelőtt az oktatáshoz való nagyobb hozzáférés további támogatásában nyilvánulhat meg. A „képzés” fogalma nem csupán az oktatásra és a szakképzésre vonatkozik, hanem a személy átfogó alakítására, formálására is. Ha az erkölcsi relativizmus nevében eltekintünk a személyiség pozitív irányba való formálásának lehetőségétől, az a szükséget szenvedő népeknek szánt segélyek hatékonyságára is negatív hatással lesz.

- A nemzetközi turizmus figyelemre méltó forrása a gazdasági fejlődésnek, kulturális gyarapodást is képes előidézni, de a kizsákmányolás és a morális pusztítás alkalmává is változhat. Számos esetben viszont a nemzetközi turizmus romboló jelenség mind a turisták, mind a helyi lakosság számára. Találkozunk erkölcstelen vagy egyenesen perverz magatartásokkal is – amint ez a helyzet az úgynevezett szexturizmus esetében –, amelynek számos ember, különösen fiatalkorúak esnek áldozatául. Fájdalommal kell megállapítanunk, hogy mindez gyakran a helyi kormányok egyetértésével, a turistákat küldő országok kormányainak hallgatása mellett és sokak bűnrészességével játszódik le, akik az ilyen üzletekben tevékeny részt vállalnak. Ezért másfajta turizmusra kell gondolnunk, amely valódi kölcsönös megismerést biztosít, anélkül hogy elvenné a teret a kikapcsolódás és az egészséges szórakozás elől.

- Újabb, a fejlődés szempontjából figyelmet érdemlő kérdés a migráció problémája. Ez a kérdés megköveteli a nemzetközi együttműködés politikáját a migránsokat kibocsátó és befogadó országok részéről egyaránt. A kivándorló személyek és családok szükségleteinek és jogainak biztosítása mellett az emigránsok által választott célország társadalma is védelmet kell, hogy kapjon. Az idegen munkavállalók,

78

munkájuk révén jelentősen hozzájárulnak a befogadó ország gazdasági fejlődéséhez, ebből következően, valamint pénzküldeményeik jóvoltából is, hazájuk fejlődéséhez szintén hozzájárulnak. De nem lehet ezeket a munkavállalókat mint árucikkeket vagy mint puszta munkaerőt szemlélni. Minden bevándorló emberi személy, aki mint ilyen, elidegeníthetetlen alapjogok birtokosa, és ezeket mindenkinek minden helyzetben tekintetbe kell venni

-  A fejlődés kérdésének tárgyalása során hangsúlyozzuk a munka „méltóságának” helyreállítását, hogy a munka a férfi és a nő lényegéből fakadó méltóságának megélési színtere lehessen. Ez szabadon választott munkát jelent, amely lehetővé teszi a munkások számára, nagyra becsüljék őket munkájukért. Olyan munkát, amely lehetővé teszi a család szükségleteinek kielégítését és a gyermekek iskoláztatását. Olyan munkát, amely lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy szabadon szervezkedhessenek és hallathassák a hangjukat; olyan munkát, amely a munkásnak elegendő teret enged, hogy újra fellelje saját személyes, családi és lelki gyökereit, és ami a nyugalomba vonuló munkavállalóknak méltó körülményeket biztosít.

- A munkavállalók szakszervezetei, legyenek nyitottak azok előtt az új kilátások előtt, amelyek ma a munka világában felmerülnek, gondolok itt például a munkavállalók és a fogyasztók között felmerülő konfliktusokra. Az a globális keret, amelyben ma a munkatevékenységet folytatják, azt is megköveteli, hogy a nemzeti szakszervezeti szövetségek, azok felé is fordítsák pillantásukat, akik nem a tagjaik, és különösképpen legyenek tekintettel a munkavállalókra a fejlődő országokban, ahol a szociális jogok gyakran sérülnek.

- Feltétlenül szükséges életre hívni olyan pénzügyi kezdeményezéseket, amelyek esetében a humanitárius szempontok vannak túlsúlyban. Komoly szabályozással meg kell akadályozni a botrányos spekulációkat, és támogatni az olyan pénzügyi formákat, amelyek fejlesztési programok támogatásához vannak rendelve. A pénzügyi mikro-rendszerek támogassák a szegényeket, azzal, hogy új kezdeményezéseket teremtenek társadalom egészének esetleges elszegényedésének idején.

- A világméretű kapcsolatrendszer lehetővé teszi egy új politikai hatalom, éspedig a fogyasztók és szövetségeik felemelkedését. Helyes, ha az emberek tudatában vannak annak, hogy a vásárlás nem pusztán gazdasági tett, hanem mindig erkölcsi cselekvés is. Fontosak a vásárlói

79

együttműködések és fogyasztási szövetkezetek. Továbbá hasznos olyan termékek értékesítésének új formáit támogatni, amelyek a föld elnyomás alatt élő vidékeiről származnak, hogy az ottani termelőknek elfogadható jövedelmet biztosítsanak.

- A népek teljes körű fejlődése és a nemzetközi együttműködés megköveteli, hogy létesüljön egy magasabb szinten a szubszidiaritás elve szerint működő nemzetközi rend a globalizáció irányítására, és hogy ez képes legyen megvalósítani az erkölcsi rendnek megfelelő társadalmi rendet, valamint azt a kapcsolatot az erkölcs és a társadalom illetékességi köre, a politika és a gazdasági és civil világ között, amelyeket már az Egyesült Nemzetek alapokmánya kifejtett.

VI. A népek fejlődése és a technika

- A fejlődés problémája ma szoros összefüggésben van a technológiai haladással és annak a biológia területén történő, különösen meghökkentő alkalmazásaival. A technikában kifejezésre jut és beigazolódik a szellem uralma az anyag felett. Lehetővé teszi az anyag feletti uralmat, a kockázatok mérséklését, a fáradság megtakarítását, az életkörülmények javítását. Ahhoz a megbízatáshoz illeszkedik, hogy „műveljük és oltalmazzuk a Földet”.

- A technológiai fejlődés azt a gondolatot sugallhatja, hogy elegendő a technika maga. Ez az elképzelés ma olyan erőssé teszi a technicista mentalitást, hogy az a valóságosat a megvalósíthatóval azonosítja. Ebből adódik az ember technikával kapcsolatos értelmi felelősségre nevelésének sürgős volta.

- Gyakori jelenség a népek fejlődésének olyan szemlélése, mintha ez finanszírozástechnikai kérdés lenne, a piacok megnyílását, a vámok megszűnését, produktív beruházásokat, intézményes reformokat jelentene csupán. Mindezek a területek különösen fontosak, de el kell gondolkodni azon, vajon mi az oka annak, hogy az ilyen technikai jellegű döntések mostanáig csak részlegesen működtek. Ha a technika abszolutizálása válik elfogadottá, ez a célok és az eszközök felcseréléséhez vezet; akkor a vállalkozó cselekvései egyedüli kritériumának a termelés legnagyobb hasznát fogja tekinteni, a politikus hatalma megerősítését, a tudós felfedezéseinek eredményeit. Így megeshet, hogy gyakran továbbra is fennáll a gazdasági, pénzügyi és politikai kapcsolatok szövedékében a meg nem értés, a rossz közérzet és az igazságtalanság.

80

- Néha a béke is azzal a veszéllyel kerül szembe, hogy technikai produktumként szemlélik – csupán mint a kormányok közötti megállapodás eredményét, vagy mint kezdeményezést a hatékony gazdasági segélyek biztosításához. Az igazi béke megteremtéséhez meg kell hallani az érintett népek hangját, szemügyre kell venni helyzetüket, hogy várakozásaikat megfelelően értelmezzük.

- A technológiai fejlődéssel együtt jár a társadalmi kommunikáció eszközeinek növekvő terjedése. Az ilyen látásmód, amely kifejezetten a média tisztán technikai természetét hangsúlyozza, gyakran valójában annak kedvez, hogy a médiát gazdasági számításoknak rendeljék alá, azzal a szándékkal, hogy a médiában a piacok jussanak uralomra, és nem utolsósorban azt kívánva, hogy a média, kulturális paramétereit feladva, az ideológiai és a politikai hatalom terveit szolgálja. A társadalmi kommunikáció eszközei nem kedveznek sem a szabadságnak, sem a fejlődést és a demokráciát nem teszik globálissá mindenki számára egyszerűen csupán azzal, hogy megsokszorozzák az eszmék találkozásának és áramlásának lehetőségeit. Ahhoz, hogy ilyen célokat lehessen elérni, a társadalmi kommunikációt olyanná kell formálni, hogy az ember és a népek méltóságát támogassa, hogy a szeretet éltesse, és hogy az igazság, a jó, a természetes és a természetfeletti testvériség szolgálatában álljon.

- A technika kizárólagossági igénye és az ember erkölcsi felelőssége közötti kulturális összeütközés legfontosabb és döntő területe ma a bioetika. Különösen kényes és meghatározó szakterületről van szó, ahol az az alapvető kérdés merül fel drámai erővel, hogy vajon az ember maga hozza-e létre önmagát, vagy pedig Istentől függ. Ezeket a drámai problémákat látva a hit és az ész kölcsönösen segítik egymást. Csak közösen fogják megmenteni az embert. A tisztán technikai cselekvés által megbéklyózott ész, hit nélkül arra van kárhoztatva, hogy belevész saját mindenhatóságának illúziójába. A hit pedig az ész nélkül az ember valóságos életétől való elidegenedés veszélyének van kitéve.

- A határokat nem ismerő technikai gondolkodás elvezet az in vitro megtermékenyítés, az embriókísérletek fejlesztéséhez és ösztönzéséhez, az emberi klónozás és genetikai keresztezés lehetőségéhez. A technika mindenhatóság iránti igényének legkeményebb kifejeződését itt találjuk meg. A kultúrának ebben a fajtájában a lelkiismeret csak arra hivatott, hogy a tisztán technikai lehetőséget

81

tudomásul vegye. Nem lehet azonban bagatellizálni azokat az ember jövője szempontjából aggasztó forgatókönyveket és azokat a hatalmas új eszközöket, amelyek a „halál kultúrájának” állnak rendelkezésére. A terhességmegszakítás egyre terjedő tragikus csapásához a jövőben – dióhéjban már most is létező – lehetőségként járul hozzá a rendszeres eugenikus születéstervezés. A másik oldalon az eutanázia tör utat magának, amely meghatározott feltételek között az életet, mint a továbbiakban már értéktelent szemléli. Ezek mögött a forgatókönyvek mögött olyan kulturális felfogás áll, amely tagadja az ember méltóságát. Ki tudná felmérni az ilyen mentalitásnak a fejlődésre gyakorolt negatív hatását? Miközben sokan készen állnak arra, hogy mellékes dolgokon háborodjanak fel, készségesen tolerálják a felháborító igazságtalanságokat. Miközben a világ szegényei még mindig kopogtatnak a bőség ajtaján, a gazdag világ azt kockáztatja, hogy már nem hallja meg a kopogtatások hangját, és lelkiismerete már-már képtelenné válik felismerni azt, ami emberi.

- A fejlődés kérdése szoros kapcsolatban van az emberi lélekről vallott felfogásunkkal is, mivel énünket gyakran pszichénkre redukáljuk, és a lelki egészséget összekeverjük az emocionális jó közérzettel. A fejlődésnek az anyagi mellett a szellemi-lelki növekedést is magában kell foglalnia, mert az ember „test és lélek egysége”. Az ember akkor fejlődik, ha a lélekben növekszik, ha megismeri saját lelkét és azokat az igazságokat, amelyeket Isten csírájukban az elméjébe vésett, amikor párbeszédben volt önmagával és Teremtőjével. Istentől távol az ember nyugtalan és beteg. Egy anyagilag fejlődő, ám lelkileg nyomasztó jóléti társadalom önmagában és önmagáért nem érheti el a valóságos fejlődést. A kábítószerek szolgaságának új formái, és az a kétségbeesés, amelyben sok ember leledzik, nemcsak pszichológiai és szociológiai, hanem lelki okokkal is magyarázható.

- A technikának a kizárólagosságra formált igénye hajlamossá tesz arra, hogy képtelenek legyünk megérteni mindazt, amit nem lehet a puszta anyaggal megmagyarázni. Minden megismerés, a legegyszerűbb is, mindig egy kis csoda, mert az általunk használt anyagi eszközökkel teljes körűen sohasem magyarázható meg. Minden igazságban több rejtőzik, mint amit mi magunk elvárnánk, a szeretetben, amit kapunk, mindig van valami számunkra meglepő. Sohasem akarunk felhagyni azzal, hogy álmélkodjunk e csoda felett. Az ember és a népek fejlődése is hasonló

82

magaslaton áll, ha azt a szellemi dimenzióját szemléljük, amelynek szükségszerűen jellemeznie kell a fejlődést, hogy az hiteles lehessen. Ennek a fejlődésnek fő tájékozódási pontja az igazságban megmutatkozó szeretet.

Befejezés

- Isten nélkül nem tudja az ember, merre kell mennie, és nemegyszer annak a megértéséről is megfeledkezik, kicsoda is ő valójában. Tekintettel arra a számtalan feladatra, amellyel meg kell birkóznunk, fenntartva Isten jelenvalóságát a hit által, mi azoknak az oldalán állunk, akik az ő nevében közösen cselekszenek, és az igazságosságért dolgoznak. Az Isten előtti kitárulkozás megnyit minket, hogy ugyancsak nyitottak legyünk a testvéreinkkel és a világgal szemben, és ezt szolidáris és örömteli feladatként éljük meg. Ellentétben áll ezzel, az Istennel szembeni ideológiai elzárkózás és a közömbösség ateizmusa, amely megfeledkezik a Teremtőről, és ezzel azt kockáztatja, hogy az emberi értékeket is elfelejti: ez a szemlélet ma Istent a fejlődés legfőbb akadályaként mutatja be.

-  A fejlődésnek szüksége van a keresztényekre, akik az imádság gesztusaiban Isten felé emelik karjukat, akik annak a tudatában élnek, hogy az igazság által áthatott szeretet, caritas in veritate, amelyből az igazi fejlődés kiindul, nem a mi művünk, hanem ajándékként kapjuk. Ezért nem csupán tudatosan kell reagálnunk a legnehezebb és legkomplikáltabb dolgokban is, hanem mindenekelőtt az ő szeretetére kell hagyatkoznunk.

6.13. Ferenc Pápa „Laudato sí” kezdetű enciklikájaMegjelenésének ideje: 2015. június 18.

6.13.1. Az enciklika felépítése és tartalmaI. A mi otthonunkban történik

- Az első fejezet összefoglalja a környezetvédelem témájában szerzett legfrissebb tudományos ismereteket, amelyek lehetővé teszik, hogy meghallgassuk a teremtés kiáltását, személyes szenvedéssé alakítsuk azt, ami a világon történik, és így felismerjük, mivel tud minden egyes ember hozzájárulni a környezetvédelemhez. Az Enciklika így veszi fontolóra a jelenlegi ökológiai válság különböző aspektusait.

83

- A víz kérdése: a pápa egyértelműen leszögezi, hogy a tiszta ivóvízhez való hozzáférés lényeges, alapvető és egyetemes emberi jog, mert meghatározza a személyek életben maradását és ezért feltétele a többi emberi jog gyakorlásának. Megfosztani a szegényeket a vízhez való hozzáféréstől annyit jelent, mint tagadni az élethez való jogukat, amely elidegeníthetetlen méltóságukban gyökerezik.

- A biodiverzitás (biológiai sokféleség) védelme: Minden évben növény- és állatfajták ezrei tűnnek el, amelyeket nem ismerhetünk többé, amelyeket gyermekeink nem láthatnak, amelyek örökre elvesztek. Ezek nem pusztán esetleges hasznosítható „erőforrások”, hanem önmagukban véve jelentenek értéket. Ebben a távlatban dicséretre, olykor csodálatra méltók azoknak a tudósoknak és szakembereknek az erőfeszítései, akik az ember által előidézett problémák megoldását keresik, de az emberi közbeavatkozás, amikor a pénzügy és a fogyasztás szolgálatába áll, azt eredményezi, hogy a föld, amelyen élünk, kevésbé gazdaggá és széppé, egyre korlátozottabbá és szürkébbé váljon.

- Az éghajlatváltozások: Az éghajlatváltozások globális problémát jelentenek, súlyos környezeti, társadalmi, gazdasági, elosztási és politikai következményekkel járnak és az emberiség egyik legfőbb jelenlegi kihívását képezik. Ha a klíma közjót jelent, mindenkié és mindenkiért van, akkor megváltozásának legsúlyosabb hatása a legszegényebbeket sújtja, de sokan, akik nagyobb gazdasági vagy politikai erőforrással és hatalommal rendelkeznek, úgy tűnik, hogy főleg a problémák álcázására vagy a tünetek elrejtésére összpontosítanak. Ha nem reagálunk fivéreinknek és nővéreinknek erre a drámáira, az annak a jele, hogy elveszítettük a felebarátaink iránti felelősség érzését, amely minden civilizált társadalom alapja.

- Az ökológiai adósság: a nemzetközi kapcsolatok etikája keretében az Enciklika jelzi, hogy létezik egy valóságos ’ökológiai adósság’, főleg észak adóssága a világ déli részével szemben. Az éghajlatváltozásokkal szemben sokféle szerteágazó felelősség létezik, és a fejlett országoké a nagyobb.

- Ferenc pápa tudatában van annak, hogy ezekkel a problémákkal szemben nagy különbözőségek állnak fenn, ugyanakkor mélyen érinti a reagálások gyengesége annyi személy és népesség drámáival szemben. Annak ellenére, hogy nem hiányoznak a pozitív példák, a pápa felhívja a figyelmet egy bizonyos ellankadásra és könnyelmű felelőtlenségre.

84

Hiányzik egy megfelelő kultúra és az életstílusok, a termelés és fogyasztás megváltoztatására irányuló készség, miközben sürgető szükség van egy olyan normatív rendszer megteremtésére, amely biztosítja az ökoszisztémák védelmét.

II. A teremtés evangélima

- Az előző fejezetben ábrázolt problematikák elemzésére Ferenc pápa újra olvassa a Biblia elbeszéléseit, a zsidó-keresztény hagyomány alapján nyújt összetett áttekintést és kifejti, hogy az embernek szerfölött nagy felelőssége van a teremtett világgal szemben, amely jelenti a minden teremtmény közötti bensőséges kapcsolatot, valamint kifejti azt a tényt, hogy a környezet közjó, az egész emberiség öröksége és mindenki felelőssége.

- A Bibliában a megszabadító és üdvözítő Isten ugyanaz, mint aki a világegyetemet teremtette. Őbenne párosul az érzelem és az erő”. Központi szerepet tölt be a teremtés elbeszélése abból a szempontból, hogy megfontoljuk az emberi lény és a többi teremtmény közötti kapcsolatot és azt, hogy a bűn hogyan töri meg az egész teremtett világ egyensúlyát. Ezek az elbeszélések azt sugallják, hogy az emberi lét három, egymással szorosan összefüggő, alapvető kapcsolaton alapul: az Istennel, a felebarátainkkal és a földdel való kapcsolaton. A Biblia szerint ez a három létfontosságú kapcsolat megszakadt, nem csak külsőleg, hanem bensőnkben is. Ez a törés a bűn.

- Ezért, még akkor is, ha a keresztények olykor nem helyes módon értelmezték az Írásokat, ma erőteljesen vissza kell utasítanunk, hogy abból a tényből, hogy Isten képére lettünk teremtve és abból a küldetésből, hogy hajtsuk uralmunk alá a földet, le lehetne vonni egy abszolút uralmat a többi teremtmény felett. Az emberi lényt illeti meg az a felelősség, hogy művelje és őrizze a világ kertjét (vö. Ter 2,15), annak tudatában, hogy a többi teremtmény végső célja nem mi vagyunk. Ezzel szemben mindnyájan haladnak előre, velünk együtt és általunk a közös cél felé, amely Isten.

- Az, hogy az emberi lény nem a világegyetem ura, nem jelenti azt, hogy egyszintre emelünk minden élőlényt és megfosztjuk őket a rájuk jellemző sajátos értéktől; nem jelenti továbbá a föld istenítését sem, amely megfosztana bennünket attól a meghívástól, hogy együttműködjünk vele és védelmezzük törékenységét. Ebben a távlatban bármelyik teremtmény

85

bántalmazása ellentétes az emberi méltósággal, de Nem lehet hiteles a bensőséges egység érzése a természet többi lényével, ha ugyanakkor szívünkben nincs gyöngédség, részvét és aggodalom az emberi lények iránt. Szükség van az egyetemes szeretetközösség tudatára: ugyanannak az Atyának a teremtményei, mi, a világegyetem minden lénye, láthatatlan kapcsolatban egyesülünk és egyfajta egyetemes családot képezünk, amely szent, szeretettel teljes és alázatos tiszteletre ösztökél bennünket.

- A fejezet a keresztény kinyilatkoztatás központi tanításával zárul: a földi Jézus, a világgal való annyira konkrét és szeretetteljes kapcsolatával feltámadt és dicsőséges, jelen van az egész teremtett világban egyetemes uralmával.

III. A környezeti krízis emberi gyökere

- Ez a fejezet a jelenlegi helyzet elemzése, olyan módon, hogy annak nem pusztán tüneteit, hanem legmélyebb okait is feltárja, párbeszédben a filozófiával és az embertudományokkal.

- A fejezet első sarokpontját a technológiára vonatkozó megfontolások képezik: hálával ismeri el az életfeltételek javulásához való hozzájárulását, mindazonáltal azok számára, akik az ismereteket és főleg a technológia kihasználására lehetőséget nyújtó gazdasági hatalmat birtokolják, döbbenetes uralmat tesz lehetővé az emberi nem és az egész világ felett. Éppen a technokrata uralom logikái azok, amelyek elvezetnek a természet elpusztításához, valamint a gyengébb személyek és népességek kizsákmányolásához. A technokrata paradigma arra igyekszik, hogy uralmát kiterjessze a gazdasági és politikai életre is, megakadályozva annak felismerését, hogy a piac önmagában véve nem biztosítja az átfogó emberi fejlődést és a társadalmi befogadást.

- A modern korban a gyökereknél diagnosztikálható egy túlságos antropocentrizmus: az emberi lény már nem ismeri el többé saját helyes pozícióját a világ viszonylatában és önreferenciális pozícióba helyezi magát, amely kizárólag önmaga és hatalma köré összpontosul. Ebből következik egy „használd és dobd el” logika, amely a leselejtezés minden típusát igazolja, legyen az környezeti vagy emberi jellegű, amely a másikat és a természetet egyszerű tárgyként kezeli és az uralom ezerarcú formáihoz vezet. Ez a logika vezet el a gyermekek kihasználásához, az idősek magukra hagyásához, mások rabszolgasorba döntéséhez, a piac önszabályozó képességének túlbecsüléséhez, az emberkereskedelem

86

gyakorlásához, a kihalófélben lévő állatok bőrével való kereskedelemhez és a „véres gyémántokhoz”. Ez a logikája számos maffiának, a szervkereskedőknek, a kábítószerkereskedőknek és a születendők kiselejtezésének, mivel nem felelnek meg a szülők terveinek.

- Ebben a megvilágításban az Enciklika a mai világ számára két kulcsfontosságú problémával néz szembe. Mindenekelőtt a munkával: Bármilyen átfogó ökológiai megközelítésben, amely nem zárja ki az emberi lényt, nélkülözhetetlen a munka értékének integrációja, csakúgy, mint ahogy rendkívül rossz üzlet a társadalom számára, ha lemondanak arról, hogy a személyekbe fektessenek be azért, hogy minél nagyobb azonnali nyereségre tegyenek szert.

- A második a tudományos haladás korlátjaira vonatkozik, világos utalással a genetikailag módosított élőlényekre (GMO), amelyek összetett jellegű kérdést jelentenek. Bár egyes térségeken felhasználásuk gazdasági növekedést eredményezett, amely hozzájárult néhány probléma megoldásához, jelentős nehézségek tapasztalhatók, amelyeket nem lehet alábecsülni, kezdve a termőföldek kevesek kezében való koncentrációjától. Ferenc pápa itt elsősorban gondol a kistermelőkre és a mezőgazdasági munkásokra, a biodiverzitásra és az ökoszisztémák hálózatára. Szükséges tehát egy felelős és széleskörű tudományos és társadalmi vita, amely képes figyelembe venni minden hozzáférhető információt és nevükön nevezi a dolgokat, kezdve az autonóm és interdiszciplináris kutatás irányvonalaitól.

IV. Átfogó ökológia

- Az Enciklika javaslatának középpontja egy átfogó ökológia, mint az igazságosság új paradigmája; olyan ökológia, amely integrálja azt a sajátos helyet, amelyet az emberi lény ebben a világban elfoglal és kapcsolatait az őt körülvevő valósággal. Valóban, nem tekinthetjük a természetet olyan valaminek, amely tőlünk külön van választva vagy pusztán életünk kerete. Ez érvényes azokra a különböző területekre, amelyeken élünk: a gazdaság, a politika, a különböző kultúrák területére, különösen a legfenyegetettebbekre, sőt mindennapi életünk minden pillanatára.

- Az átfogó perspektíva az intézmények ökológiája számára is kihívást jelent. Ha minden kapcsolatban áll egymással, akkor egy társadalom intézményeinek az egészségi állapota is következményekkel jár a

87

környezetre és az emberi élet minőségére. A szolidaritás és a polgári barátság mindenfajta megsértése környezeti károkat idéz elő.

- Számos konkrét példával Ferenc pápa nem tesz mást, mint megerősíti gondolatát: kapcsolat áll fenn a környezeti, valamint a társadalmi és emberi kérdések között, amelyet soha nem lehet szétszakítani. Ezért a környezeti problémák elemzése elválaszthatatlan az emberi, családi, munkahelyi, városi környezetektől, továbbá minden egyes személy önmagával való kapcsolatától, mivel nem áll fenn két, egymástól független, egy környezeti és egy társadalmi válság, hanem egyetlen és összetett társadalmi-környezeti válságról van szó.

- Ez az átfogó ökológia elválaszthatatlan a közjó fogalmától, azonban konkrét módon kell értelmezni: a mai körülmények között, amikor olyan sok egyenlőtlenséggel találkozunk és egyre nagyobb számban selejteznek le embereket, megfosztva őket alapvető emberi jogaiktól, elkötelezni magunkat a közjó érdekében azt jelenti, hogy szolidáris döntéseket hozunk a szegények iránti megkülönböztetett szeretet alapján. Ez egyben a legjobb módja annak, hogy fenntartható világot hagyjunk a következő nemzedékekre, nem szózatokkal, hanem a mai szegények gondozására irányuló elkötelezettséggel, mint ahogy már XVI. Benedek hangsúlyozta: „A nemzedékek közötti őszinte szolidaritáson túl, ismét le kell szögeznünk, hogy erkölcsileg sürgetően szükség van a nemzedékeken belüli megújult szolidaritásra”.

- Az átfogó ökológia a mindennapi életet is érinti, amelyre az Enciklika sajátos figyelmet szán, különösen a városi környezetben. Az emberi lény nagy alkalmazkodási képességgel rendelkezik és csodálatra méltó személyeknek és csoportoknak a kreativitása és nagylelkűsége, amellyel képesek arra, hogy leküzdjék a környezeti korlátokat, megtanulva, hogyan irányítsák létüket a rendezetlenség és az instabilitás között. Ennek ellenére egy hiteles fejlődés feltételez egy átfogó, mindenre kiterjedő javulást az emberi életben: a közéletben, a lakásviszonyokban, a közlekedésben, stb.

- Testünk révén is közvetlen kapcsolatba lépünk a környezettel és a többi élőlénnyel. Saját testünk Isten ajándékaként való elfogadása szükséges ahhoz, hogy befogadjuk és elfogadjuk az egész világot, mint az Atya ajándékát, és mint közös otthont; ezzel szemben a saját testünkön való uralom logikája átalakul egy olykor törékeny uralom logikájává.

V. Néhány iránymutató és cselekvési vonal

88

- Ez a fejezet azt a kérdést tárgyalja, hogy mit lehet, és mit kell tennünk. Az elemzések nem elegendők: szükség van a párbeszéd és a cselekvés javaslataira, amelyek mozgósítanak mindnyájunkat és a nemzetközi politikát is, és segítenek abban, hogy kilépjünk az önpusztítás spiráljából, amelybe egyre inkább elsüllyedünk. Ferenc pápa számára elengedhetetlen, hogy a konkrét útvonalak kiépítését ne ideológiai szempontok szerint, felületesen vagy a redukcionista felfogásnak megfelelően vegyék fontolóra. Ezért nélkülözhetetlen a párbeszéd, az a szó, amely jelen van a fejezet minden paragrafusának címében. Vannak olyan viták a környezeti kérdésekben, amelyekben nehéz egyetértésre jutni. Az Egyház nem törekszik arra, hogy értelmezze a tudományos kérdéseket, sem arra, hogy a politika helyébe lépjen, de felszólít egy becsületes és átlátható vitára, hogy a részszükségletek vagy az ideológiák ne sértsék a közjót.

- Ennek alapján Ferenc pápa nem tart attól, hogy komoly ítéletet fogalmazzon meg a közelmúlt nemzetközi eseményeiről. Az elmúlt évek környezetvédelmi világtalálkozói nem adtak választ az elvárásokra, mivel politikai döntés hiányában nem eredményeztek valóban jelentős és hatékony globális környezetvédelmi egyezményt. És felteszi a kérdést: „Miért akarnak fenntartani ma egy olyan hatalmat, amelyre azért fognak emlékezni, mert képtelen volt arra, hogy közbelépjen, amikor az sürgős és szükséges lett volna?” Mint ahogy a pápák több ízben ismételték a Pacem in terris-től kezdve, ehelyett szükség van a globális kormányzás hatékony formáira és eszközeire. Szükségünk van a kormányzási rendszerekre vonatkozó egyezményre az ún. közjavak teljes skáláját illetően, mivel a természetvédelmet nem lehet pusztán a költségek és a nyereségek pénzügyi számítása alapján biztosítani. A környezet az egyike azon javaknak, amelyeket a piacmechanizmusok nem képesek megfelelően megvédeni vagy előmozdítani.

- Ferenc pápa hangsúlyozza a becsületes és átlátható döntési folyamatok fejlődésének szükségességét, hogy meg lehessen különböztetni, melyek azok a vállalkozási politikák és kezdeményezések, amelyek elvezethetnek egy valódi átfogó fejlődéshez. Külön kiemeli, hogy a környezeti hatás új projektjének tanulmányozása átlátható és a párbeszédnek alávetett politikai folyamatokat igényel, miközben a korrupció, amely kölcsönös előnyök érdekében elrejti egy projekt valóságos környezeti hatását,

89

gyakran kétes egyezményekhez vezet, amelyek kibújnak a tájékoztatás kötelessége és egy elmélyített vita alól.

- Különösen mélyre ható az a felhívás, amelyet a politikai tisztségviselőkhöz intéz, hogy vonják ki magukat a ma uralkodó hatékonyság és az azonnaliság logikája alól. Ha lesz bátorságuk, hogy megtegyék, ismét felismerhetik a méltóságot, amelyet Isten adott nekik, mint személyeknek, így a nagylelkű felelősség tanúságtételét hagyják majd maguk után, miután véget ért ez a történetük.

VI. Nevelés és ökológiai spiritualitás

- Az utolsó fejezet az ökológiai megtérés középpontjába hatol, amelyre az Enciklika szólít bennünket. A kulturális válságnak mély gyökerei vannak és nem könnyű újra rajzolni a szokásokat és viselkedési módokat. A nevelés és a képzés központi kihívások maradnak. Minden változásnak szüksége van motivációra és nevelési folyamatra, vonatkozik ez minden nevelési környezetre, elsősorban az iskolára, a családra, a tömegkommunikációs eszközökre, a katekézisre.

- A kiindulópontot egy másfajta életstílusra való törekvés képezi, amely megnyitja annak a lehetőségét is, hogy egészséges nyomást gyakoroljunk azokra, akik a politikai, gazdasági és társadalmi hatalom birtokosai. Ez történik akkor, amikor a fogyasztóknak sikerül választásaik révén módosítaniuk a vállalatok hozzáállását, arra késztetve őket, hogy vegyék figyelembe a környezeti hatást és a termelési modelleket.

- Nem lehet alábecsülni a környezeti nevelés útvonalainak jelentőségét, amelyek képesek arra, hogy hassanak mindennapi gesztusainkra és szokásainkra, kezdve a vízfogyasztás csökkentésétől a szelektív hulladékgyűjtésig, egészen odáig, hogy eloltsuk a felesleges lámpákat. Egy átfogó ökológia egyszerű, mindennapi gesztusokból is áll, amelyekben megtörjük az erőszak, a kihasználás, az önzés logikáját”. Mindez egyszerűbb lesz, ha a hitből fakadó, szemlélődő tekintetből indulunk ki. A hívő nem kívülről, hanem belülről szemléli a világot, felismerve a kapcsolatokat, amelyekkel az Atya minden lénnyel egyesített bennünket. Továbbá, növelve azokat a sajátos képességeket, amelyeket Isten adott minden hívőnek, az ökológiai megtérés elvezeti ahhoz, hogy fejlessze kreativitását és lelkesedését.

- Visszatér az Evangelii Gaudium által felkínált irányvonal. A józanság, amelyet szabadon és tudatosan élünk meg, felszabadító, csakúgy, mint a

90

boldogság igényli, hogy képesek legyünk korlátozni bizonyos szükségleteinket, amelyek elkábítanak bennünket, készségesek maradva ezáltal azokra a sokrétű lehetőségekre, amelyeket az élet nyújt nekünk. Így lehetővé válik, hogy ismét érezzük: szükségünk van egymásra, felelősséggel tartozunk a többiek és a világ iránt, valamint érdemes jónak és becsületesnek lenni.

- A szentek elkísérnek bennünket ezen az úton. A többször is idézett Szent Ferenc kiváltképpen példája az örömmel megélt, gyengékre irányuló gondoskodásnak és egy átfogó ökológiának, példaképe annak, hogy mennyire elválaszthatatlanok egymástól a természet iránti aggodalom, a szegényekkel szembeni igazságosság, a társadalmi elkötelezettség és a belső béke.

- A Laudato si’ után, a lelkiismeretvizsgálatnak, annak az eszköznek, amelyet az egyház mindig is ajánlott, hogy életünket az Úrral való kapcsolat világossága felé irányítsuk, új dimenziót kell magába foglalnia, nemcsak azt véve figyelembe, hogy hogyan éltük meg a szeretetközösséget Istennel, másokkal és saját magunkkal, hanem azt is, hogy milyen a kapcsolatunk minden élőlénnyel és a természettel.

6.14. Ferenc pápa „Fratelli tutti” kezdetű enciklikájaAláírása: Assisi, 2020. október 3. Szent Ferenc sirjánál.

6.14.1 Az enciklika felépítése és tartalmaBevezetés

- Melyek azok a nagy eszmék és melyek azok az utak, amelyeket konkrétan végig járhatunk, ha egy igazságosabb és testvéribb világot akarunk építeni a mindennapi kapcsolatainkban, a társadalmi és politikai életben, az intézményekben? Ezekre a kérdésekre válaszol a Mindnyájan testvérek (Fratelli tutti) kezdetű enciklika (6).

- A pápa Assisi Szent Ferenc „Intelmeiből” kölcsönözte a címet, aki ezekkel a szavakkal fordult „minden fivérhez és nővérhez”, hogy „evangéliumi ízű életformát javasoljon nekik” (1).

- Az enciklika célja, hogy előmozdítson egy világméretű törekvést a testvériségre és a társadalmi barátságra.

- A dokumentum hátterét képezi a Covid-19-világjárvány, amelyről Ferenc pápa ezt írja: „váratlanul tört ránk, éppen amikor ezt a levelet írtam”. A globális egészségügyi vészhelyzet bebizonyította, hogy „senki sem menti meg magát egyedül” és hogy valóban elérkezett az idő, hogy „egyetlen

91

emberiségként álmodozzunk”, egy világban, amelyben „mindnyájan testvérek vagyunk” (7–8).

I. Egy zárt világ árnyai- Az első fejezetben a dokumentum felsorolja a mai kor számos torzulását:

a demokrácia, szabadság, igazságosság fogalmainak manipulálása és kiforgatása; az önzés, a közjó iránti közöny; a nyereségen alapuló piaci logika, a leselejtezés kultúrájának túlsúlya; a munkanélküliség, a rasszizmus, a szegénység; a jogok közötti egyenlőtlenség és olyan aberrációk, mint a rabszolgaság, az emberkereskedelem, a nők kiszolgáltatottsága, a kényszerabortusz, a szervkereskedelem (10–24). Globális problémákról van szó, amelyek globális cselekvéseket igényelnek. A pápa felemeli szavát a „falak kultúrája” ellen is, amely kedvez a maffiák térnyerésének (27–28).

II. Egy idegen az utcán- A sok árnyékra az enciklika a Jó Pásztor ragyogó példájával válaszol, a

második fejezetben. Ebben hangsúlyozza, hogy egy beteg társadalomban, amely hátat fordít a fájdalomnak és amely „írástudatlan” a gyengék és törékenyek gondozásában (64–65), mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy közel kerüljünk egymáshoz (81), túljutva az előítéleteken és a személyes érdekeken. Ugyanis mindnyájan együtt felelősek vagyunk egy olyan társadalom felépítésében, amely képes a befogadásra, az integrációra és a szenvedők sorsának enyhítésére (77). A szeretet hidakat épít és mi „a szeretetre lettünk teremtve” (88), teszi hozzá a pápa, arra buzdítva különösen a keresztényeket, hogy ismerjék fel Krisztust minden kirekesztett arcában (85).

III. Gondoljunk el, és hozzunk létre egy nyitott világot.- A szeretetre való képesség alapelve (83) visszatér a harmadik fejezetben

is. Itt Ferenc pápa arra ösztönöz bennünket, hogy „lépjünk ki önmagunkból”, hogy létünk gyarapodjon a másokkal való találkozás révén (88). Nyíljunk meg felebarátunknak a szeretet dinamizmusa szerint, amely az „egyetemes szeretetközösség” (95) felé irányít bennünket. A szolidaritás és a testvériség érzése a családban születik, amelyet védelmezni és tisztelni kell „elsődleges és nélkülözhetetlen nevelési küldetésében” (114)

- A méltó élethez való jogot senkitől sem lehet megtagadni, hangsúlyozza a pápa, mivel a jogok határok nélküliek. Senkit sem lehet kirekeszteni az alapján, hogy hol született (121). A pápa felhívja a figyelmet „a

92

nemzetközi kapcsolatok etikájára” is (126), mert minden ország az idegené is, és egy térség javait nem lehet megtagadni attól, aki szükséget szenved és máshonnan származik. A magántulajdonhoz való természetes jog mindig másodlagos a teremtett javak egyetemes elrendeltetésének alapelvéhez viszonyítva (120). Az enciklika érinti a külföldi eladósodás kérdését is, leszögezve, hogy azt ki kell fizetni, de remélhetőleg ez nem veszélyezteti a legszegényebb országok növekedését és megélhetését (126).

IV. Egy egész világra nyitott szív- Ferenc pápa a migráció témájának szenteli az enciklika második

fejezetének egy részét és az egész negyedik fejezetét. Hangsúlyozza, hogy be kell fogadni a migránsokat, akiknek élete „darabokra töredezett” (37), akik háborúk, üldöztetések, természeti katasztrófák, gátlástalan emberkereskedők elől menekülnek, akiket elszakítottak származási közösségeiktől; védeni és integrálni kell őket.

- A célországokban helyes egyensúlyt kell teremteni az állampolgárok jogainak védelme és a migránsok befogadása és ellátásának biztosítása között (38–40).

- Nélkülözhetetlen, hogy a „súlyos humanitárius válságok” elől menekülők számára egyszerűsítsék a vízumok megadását; nyissanak humanitárius folyosókat; biztosítsanak számukra szállást, biztonságot és alapvető szolgáltatásokat; nyújtsanak lehetőséget számukra munkára és képzésre; segítsék elő a családegyesítést; védelmezzék a kiskorúakat; biztosítsák a vallásszabadságot.

- Mindenekelőtt a migráció globális kezelésére van szükség, amely hosszú távú projekteket indít, túlmutat az egyes eseteken, minden nép szolidáris fejlődése nevében (129–132).

V. A legjobb politika- Az ötödik fejezet témája: A legjobb politika, ami a jótékony szeretet

legértékesebb formáját képviseli. A közjó szolgálatában áll (180) és ismeri a nép mint nyitott kategória jelentőségét, amely készen áll a konfrontációra és a párbeszédre (160). Ez a Ferenc pápa által javasolt „popularizmus” szemben áll a „populizmussal”, amely figyelmen kívül hagyja a „nép” fogalmának legitimitását, a konszenzusokat saját hasznára aknázza ki (159).

- „A legjobb politika” védelmezi a munkát, a „társadalmi élet nélkülözhetetlen dimenzióját” és arra törekszik, hogy mindenkinek

93

biztosítsa a lehetőséget, hogy fejlessze saját képességeit (162). A szegénység elleni igazi stratégia arra törekszik, hogy a szegényeket a szolidaritás és a szubszidiaritás figyelembevételével mozdítsa elő (187).

- A politika találjon megoldást mindenre, ami támadja az alapvető emberi jogokat – mint a társadalmi kirekesztés; az emberi szervekkel, szövetekkel, fegyverekkel és kábítószerrel való kereskedelem; a szexuális kizsákmányolás; a rabszolgamunka; a terrorizmus és a szervezett bűnözés.

- Véglegesen fel kell számolni az „emberiség szégyenét” jelentő emberkereskedelmet, valamint az éhínséget, amelynek okozása „bűntény”, mivel a táplálkozás az ember „elidegeníthetetlen joga” (188–189).

- Olyan politikára van szükség, amely az emberi méltóságra összpontosít, és amely nincs alárendelve a pénzügyeknek, mivel „a piac önmagában nem old meg mindent”: ezt bebizonyították a pénzügyi spekulációk által okozott „mészárlások” (168).

- Különleges jelentőséggel rendelkeznek ezért a népi mozgalmak, az „erkölcsi energia valóságos áradatai”, amelyeket összehangoltan be kell vonni a társadalomba. Így a szegények irányában gyakorolt politikából át lehet térni a szegényekkel együtt folytatott politikára, illetve magára a „szegények által gyakorolt politikára” (169).

- Az enciklikában a pápa kifejti kívánságát az ENSZ reformjára vonatkozóan is: az Egyesült Nemzetek Szervezete valósítsa meg konkrétan, a gyakorlatban a „nemzetek családja” fogalmat, gyökeresen küszöbölje ki a szegénységet és védelmezze az emberi jogokat. Fáradhatatlanul folyamodjon a „tárgyaláshoz, a jószolgálathoz és a választott bírósághoz”, mozdítsa elő a jog erejét az erő jogával szemben (173–175) – szögezi le a pápai dokumentum.

VI. Párbeszéd és társadalmi barátság- A hatodik fejezet olyan nyitott életszemléletre utal, mint a mindenkivel

való „találkozás művészete”, beleértve a világ perifériáit és az őslakos népeket is, mivel „mindenkitől lehet valamit tanulni és senki sem haszontalan” (215).

- A pápa nyomatékosan utal a „kedvesség csodájára”. Hangsúlyozza, hogy vissza kell szerezni ezt a magatartásformát, amely „csillag a sötétségben” (222–224).

VII. Egy találkozás útjai

94

- A hetedik fejezet a béke értékéről és előmozdításáról elmélkedik. A pápa hangsúlyozza, hogy a béke „proaktív”, vagyis előrelátó és olyan társadalom kialakítását célozza meg, amelynek alapja a többiek szolgálata, törekvés a kiengesztelődésre és a kölcsönös fejlődésre. A béke olyan „kézművesség”, amelyben mindenkinek meg kell tennie a maga feladatát, és amely soha nem ér véget (227–232).

- A békéhez kapcsolódik a megbocsátás: mindenkit szeretni kell, kivétel nélkül, olvassuk az enciklikában. Például egy elnyomót szeretni annyit jelent, hogy segítünk neki megváltozni és nem engedjük meg neki, hogy továbbra is elnyomja felebarátait (241–242). A megbocsátás nem büntetlenséget, hanem igazságosságot és emlékezetet jelent. Nem felejtünk, de lemondunk a bosszú pusztító erejéről. „Soha ne feledjük el az olyan borzalmakat, mint a soá, mint a hirosimai és nagaszaki atombombázások, az üldöztetések és etnikai mészárlások – buzdít Ferenc pápa. – Ezekre mindig emlékezni kell, hogy ne altassuk el lelkiismeretünket és életben tartsuk a kollektív tudat lángját. És ugyanilyen fontos a jóra való emlékezés is (246–252).

- A hetedik fejezet egy része a háborúra összpontosít, amely „szüntelen fenyegetést” jelent, amely „minden jog tagadása”, a „politika és az emberiség kudarca”, „szégyenteljes behódolás a gonosz erőinek”.

- A nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek miatt, amelyek számos ártatlan polgári személyt sújtanak, ma már nem gondolhatunk egy „igazságos háború” lehetőségére, hanem erőteljesen és ismételten ki kell mondani: „Soha többé háborút!”. Az atomfegyverek teljes felszámolása „erkölcsi és humanitárius követelmény”.

- A fegyverkezésre fordított pénzből hozzanak létre egy világalapot az éhség felszámolására (255–262).

- A pápa ismételten egyértelműen állást foglal a halálbüntetés ellen: elfogadhatatlan és el kell törölni az egész világon. Hangsúlyozza: „A gyilkos nem veszíti el személyi méltóságát, Isten kezeskedik érte” (263–269). Ugyanakkor leszögezi, hogy szükség van az „élet szent mivoltának” tiszteletben tartására (283), manapság ugyanis „az emberiség bizonyos részei látszólag feláldozhatók”, mint a születendők, a szegények, a fogyatékkal élők, az idősek” (18).

VIII. Vallások a testvériség szolgálatában

95

- Az utolsó, a nyolcadik fejezetben a pápa leszögezi, hogy a terrorizmus nem a vallásból, hanem a vallási szövegek téves értelmezéséből fakad, valamint éhséget, szegénységet, igazságtalanságot és elnyomást létrehozó politikák következménye (282–283).

- Hangsúlyozza, hogy a vallások közötti béke lehetséges, garantálni kell a vallásszabadságot, minden hívő alapvető emberi jogát (279).

- Az egyház szerepére vonatkozóan az enciklika megállapítja, hogy az egyház nem száműzi küldetését a magánszférába, és bár nem foglalkozik politikával, nem mond le a létezés politikai dimenziójáról és az evangéliumi alapelveknek megfelelően figyelmet fordít a közjóra, az átfogó emberi fejlődés előmozdítására (276–278).

- Ferenc pápa végül megállapítja, hogy a 2019. február 4-én Abu-Dzabiban, az Al-Azhar főimámjával, Ahmad et-Tajjebbel együtt aláírt „Dokumentum az Emberi Testvériségről a világbéke és a békés együttélés érdekében” a vallásközi párbeszéd mérföldköve. Új enciklikájában a Szentatya ismételten felhívást intéz annak érdekében, hogy az emberi testvérség nevében a párbeszéd legyen az út, a közös együttműködés a magatartás, egymás kölcsönös megismerése pedig a módszer és a kritérium (285).

96

Tartalom1. Alapfogalmak................................................................................................1

1.1 A szociológia fogalma, felosztása és módszere........................................1

1.2 A szociálteológia........................................................................................1

1.3 Az Egyház szociális tanítása......................................................................1

1.4 Az egyház illetékessége társadalmi kérdésekben.....................................2

1.5. Az egyház szociális tanításának szerepe a teológia oktatásában................2

2. Az egyház szociális tanításának története.....................................................3

2.1. A Szentírás üzenete a társadalom számára.................................................3

2.2 A Szentírás legfontosabb erkölcsi alapelvei................................................3

2.3. Az egyházatyák társadalmi tanítása...........................................................4

2.3.1. Jelenlét a társadalomban......................................................................4

2.3.2. Szent Ágoston államszemlélete...........................................................4

2.3.3. A magántulajdon és gazdagság kérdése..............................................5

2.4. Aquinói Szent Tamás (+ 1274) társadalombölcselete................................5

2.5. Az újkori társadalmi szemlélet kialakulása................................................6

2.5.1. Az állam és az emberi szabadság........................................................7

2.5.2. A liberalizmus eszméje és a kapitalizmus...........................................7

2.5.3. A szocializmus eszméje és a kollektivista társadalom........................9

3. A társadalom vizsgálata szociológiai szempontból.....................................13

3.1. Comte a szociológia, Quetélet és Le Play a szociográfia atyja................13

3.2. A társadalmi életet bemutató modellek....................................................15

3.2.1. A biológiai irányzat...........................................................................15

3.2.2. Rendszerelméletek.............................................................................16

3.2.3. Pszichológiai irányzatok....................................................................17

3.3. A modern szociológia klasszikusai..........................................................17

3.3.1. Émile Durkheim (1858-1917) francia...............................................17

3.3.2. Max Weber (1864-1920) német........................................................18

3.4. Korunk kiemelkedő szociológusai...........................................................19

97

3.4.1. Theodor Adorno (1903-1969)...........................................................19

3.4.2. Jürgen Habermas (1929-), „Frankfurti iskola”..................................20

3.4.3. John Rawls (1921-2002) amerikai filozófus.....................................21

4. Az Egyház szociális tevékenysége..............................................................22

4.1. Az Egyház szociális gyakorlatának kialakulása.......................................22

4.2. A szeretetszolgálat szentjei......................................................................22

4.3. Az Egyház szociális munkája a XX. században.......................................24

5. Az Egyház társadalmi tanításának etikai alapja..........................................24

5.1. Személyközpontú a keresztény etika........................................................24

5.1.1. A személy és az emberi természet a Szentírás szerint.......................24

5.1.3. A személy és a természet értelmezése a keresztény hagyományban 25

5.1.4. A természeti törvény és az ember alapvető jogai..............................26

5.1.5. Az alapvető emberi jogok társadalmi kifejezése...............................26

5.2. A szociáletika megalapozása más elvek szerint.......................................29

5.2.1. Az „egyetemesség elve”: Immanuel Kant etikai rendszere...............29

5.2.2. A „társadalmi szerződés” elve...........................................................29

5.2.3. A „hasznosság” elve..........................................................................30

5.3. Az igazságosság erénye............................................................................30

5.3.1. Fogalma és fajtái...............................................................................30

5.3.2. A szociális igazságosság elve............................................................31

5.3.3. A szociális szeretet elve....................................................................31

5.3.4. A szolidaritás elve.............................................................................32

5.3.5. A szubszidiaritás elve........................................................................33

5.4. A közjó.....................................................................................................33

5.4.1. Az állam feladata a közjó biztosítása....................................................34

5.4.2. A politika feladata a közjó szolgálatában..............................................34

6. Az egyház szociális enciklikái....................................................................35

6.1. Bevezetés a szociális enciklikákhoz.........................................................36

6.1.1. Az enciklikák tárgylásának módszere...............................................36

6.1.2. Az enciklikák megszületésének előzményei.....................................36

98

6.1.3. Általános ismertető az enciklikákról.................................................38

6.2. XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikája...............................40

6.2.1. Az enciklika létrejöttének előzményei..............................................40

6.2.2. Az enciklika felépítése és tartalma....................................................41

6.2.3. A Rerum novarum történeti értékelése..............................................43

6.2.4. A Rerum novarum hatása Magyarországon......................................43

6.3. XI. Pius Quadragesimo anno kezdetű enciklikája....................................45

6.3.1. Az enciklika létrejöttének előzményei..............................................45

6.3.2. Az enciklika felépítése és tartalma....................................................45

6.3.3. Az enciklika értékelése történelmi szempontból...............................47

6.4. XII. Pius pápa tevékenysége a béke érdekében........................................48

6.4.1. XII. Pius pápa (1939-1958) és kora...................................................48

6.4.2. XII. Pius karácsonyi rádióbeszédei a béke érdekében......................48

6.5. XXIII. János pápa Mater et magistra kezdetű enciklikája......................49

6.5.1. Az encilkika megírásának előzményei..............................................49

6.5.2. Az enciklika felépítése és tartalma....................................................50

6.5.3. Az enciklika történelmi értékelése....................................................51

6.6. XXIII. János Pacem in terris kezdetű enciklikája....................................51

6.6.1. Az enciklika kiadásának előzményei................................................51

6.2.2. Az enciklika felépítése és tartalma....................................................52

6.6.3. Az enciklika történelmi értékelése....................................................54

6.7. VI. Pál pápa Popolorum progressio kezdetű enciklikája..........................54

6.7.1. Az enciklika létrejöttének előzményei..............................................54

6.7.2. Az enciklika felépítése és tartalma....................................................54

6.7.3. Az enciklika történelmi értékelése....................................................56

6.8. VI. Pál pápa Octogesima adveniens kezdetű apostoli levele...................56

6.8.1. Az apostoli levél létrejöttének körülményei......................................56

6.8.2. Az apostoli levél felépítése és tartalma.............................................56

6.8.3. Az apsotoli levél értékelése...............................................................58

6.9. II. János Pál pápa Laborem exercens kezdetű enciklikája.......................58

99

6.9.1. Az enciklika létrejöttének előzményei..............................................58

6.9.2. Az enciklika felépítése és tartalma....................................................59

6.9.3. Az enciklika történelmi értékelése....................................................60

6.10. II. János Pál pápa Sollicitudo rei socialis kezdetű enciklikája...............61

6.10.1. Az enciklika létrejöttének előzményei............................................61

6.10.2. Az enciklika felépítése és tartalma..................................................61

6.10.3. Az enciklika történelmi értékelése..................................................64

6.11. II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetű enciklikája......................64

6.11.1. Az enciklika létrejöttének előzményei............................................64

6.11.2. Az enciklika felépítése és tartalma..................................................64

6.11.3. Az enciklika értékelése....................................................................66

6.12. XVI. Benedek pápa „Caritas in veritate” kezdetű enciklikája...............67

6.12.1. Az enciklika létrejöttének előzményei............................................67

6.12.1. Az enciklika felépítése és tartalma..................................................67

6.13. Ferenc Pápa „Laudato sí” kezdetű enciklikája.......................................80

6.13.1. Az enciklika felépítése és tartalma..................................................80

6.14. Ferenc pápa „Fratelli tutti” kezdetű enciklikája.....................................88

6.14.1 Az enciklika felépítése és tartalma...................................................88