46. ZSOLTÁR

Isten a mi oltalmunk és erõsségünk!

Igen bizonyos segítség

a nyomorúságban.

Azért nem félünk,

ha elváltoznék is a föld,

ha hegyek omlanának is

a tenger közepébe,

zúghatnak,

tajtékozhatnak hullámai,

hegyek rendülhetnek meg

háborgásától.

Forrásainak árja

megörvendezteti Isten városát,

a Felségesnek szent hajlékait.

Az Isten õ közepette van,

nem rendül meg;

megsegíti Isten virradatkor.

Nemzetek zajongnak,

országok mozognak;

kiereszti hangját,

megszeppen a föld.

A Seregek Ura velünk van,

Jákób Istene a mi várunk.

Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit,

aki pusztaságokat szerez a földön,

hadakat némít el a föld széléig,

ívet tör, kopját ront,

hadi szekereket éget el tûzben.

Csendesedjetek, és ismerjétek el,

hogy én vagyok az Isten!

Felmagasztaltatom a nemzetek közt,

felmagasztaltatom a földön.

Az Idõk JeleiA KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA 22000022//11..

www.kerak.hu

Imahét

Tar talomIMAHETI FELOLVASÁSOK 2

IMAHÉT A GYERMEKEKKEL 20

KÖNYVAJÁNLÓ 24

Imahét

2

IMAHETI FELOLVASÁSOK2002. január 26.–február 2.

Kedves Testvérek!

A szokásos év eleji imahét segédanyagát ismét Ellen G. White ihletett bi-zonyságtételei alapján állítottuk össze. A témaválasztásban az Istennel és azegymással való közösség helyreállításának, illetve megerõsítésének szándékavezérelt bennünket. Meggyõzõdésünk, hogy az Isten országa felé vezetõúton csak akkor haladhatunk elõre, ha egyéni és közösségi életünkben egy-aránt visszatérünk a mennyei tanácsban megfogalmazott biztos alapokhoz.

Isten segítsen mindnyájunkat abban, hogy nyitott szívvel fogadjuk azÕtõle származó gondolatokat, amelyek védelmet jelenthetnek a rosszalszemben és megerõsíthetnek hívõ életünk gyakorlásában!

Kérjük mindenütt a gyülekezeteket, szórványcsoportokat, hogy a legna-gyobb gondossággal készítsük elõ az imahetet! Elõre szervezzük meg azimacsoportokat, beszéljük meg az összejövetelek helyét és idejét. Ügyel-jünk arra, hogy a gyülekezetbe járni nem tudó testvéreink otthonában isszervezzünk összejövetelt az imahét idején, hogy õk is részesülhessenek atestvéri közösség és a közös imádság áldott tapasztalataiból.

Törekedjünk arra, hogy az imahét várható áldásának minden rajtunk állófeltételét helyénvaló módon teljesítsük: lelkünk csendességében készül-jünk minden egyes alkalomra, érkezzünk pontosan, inkább néhány perccelkorábban, mint késõbb. Ne kössük le senki figyelmét hétköznapi, ügyes-bajos dolgainkkal az imaóra elõtt és után, mert ez elvonhatja a figyelmet észavarhatja az áhítatot. Lehetõség szerint a hét minden napjára szervezzünkima-összejövetelt. Az egyes alkalmak levezetésével elõre bízzunk meg test-véreket, akik így felkészülten végezhetik el majd a felolvasás szolgálatát.

Tanácsoljuk, hogy az alábbi bizonyságtétel gondolataival, imádkozószívvel készüljünk az imaórákra, hogy Isten áldása kísérhesse a közös kö-nyörgés alkalmait!

AZ IMAÓRÁK

Az imaórák legyenek a legérdekesebb összejövetelek! Azonban gyakrannagyon gyengén vezetik õket. Sokan meghallgatják a prédikációkat, de el-hanyagolják az ima-összejöveteleket. E kérdésben is megfontoltságra vanszükség: kérjünk bölcsességet Istentõl, tervezzünk gondosan, és úgy vezes-sük az imaórákat, hogy érdekfeszítõek és vonzóak legyenek. Az emberekéheznek az élet kenyere után, ezért ha megtalálják az imaórákon, odamen-nek, hogy elnyerjék azt.

A hosszú, unalmas beszédnek és imának sehol nincs helye, különösennem a társas összejöveteleken. A becsvágyók, és akik mindig készek beszél-ni, kiszorítják a félénkek és a tartózkodók bizonyságtételeit. Általában alegfelületesebbeknek van a legtöbb mondanivalójuk. Imáik hosszúak és gé-piesek. Elfárasztják az õket hallgató angyalokat és az embereket is. Imáinklegyenek rövidek és a tárgyhoz illõk! A hosszú, fárasztó imákat mondjuk elsaját bezárt szobánkban, ha vannak ilyen hosszú imát igénylõ kéréseink.Engedjétek be szívetekbe Isten Lelkét, és elûz minden száraz formaságot!(Bizonyságtételek IV., 40–71. o.)

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1

Kedves Olvasóink!

Közösségi életünk sok szempont-ból küzdelmesnek mondható évéthagytuk magunk mögött 2001 de-cemberében.

Ennek egyik következményevolt az is, hogy gyülekezeti folyó-iratunkat tavaly csak három szám-ban tudtuk megjelentetni. Ezértezúton is elnézést kérünk a közös-ség egészétõl.

Az idei esztendõben szeretnénkváltoztatni ezen a jónak semmikép-pen nem nevezhetõ gyakorlaton.Terveink szerint az eddig megszo-kotthoz képest kisebb oldalszám-mal (számonként 16–20 oldal), dehavi rendszerességgel kívánjukmegjelentetni Az Idõk Jelei-t.

A folyóirat példányonkénti árát120 forintra mérsékeljük az elõt-tünk álló esztendõben, azért, hogyminden érdeklõdõ megvásárolhassaa lapot.

Kívánjuk, hogy Az Idõk Jelei be-tölthesse küldetését, és közösségiéletünk méltó lámpásává válhassonazzal, hogy alkalmas idõben, alkal-mas lelki táplálékkal segíti életün-ket. A lelki tanításokat tartalmazóírások közlésén túl az egyház gyü-lekezetei, különbözõ osztályai, in-tézményei elõtt is szeretnénk meg-nyitni a lehetõséget a lap hasábjainvaló megjelenésre.

Kérjük mindazokat, akik írá-saikkal kívánják gazdagítani lapun-kat, munkáikat az alábbi címre jut-tassák el: – Keresztény Advent Közösség

1121 Budapest, Remete u. 16/A

– vagy e-mailen: czinkota@westel900.netA leveleken kérjük feltüntetni:

Az Idõk Jelei.Isten áldjon meg mindnyájun-

kat az Úrért végzett szolgálatunk-ban! Testvéri üdvözlettel

a kiadó

Kiadja a Keresztény Advent Közösség1121 Budapest, Remete u. 16/A

Felelõs kiadó: Sonnleitner KárolyFelelõs szerkesztõ: Czinkota András

Nyomtatás: Reménység AlapítványFelelõs vezetõ: Kökéndy Zoltán

Imaheti adományainkkal a mátészalkai gyülekezetvásárlást támogatjuk.

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1

A Szentírás Isten nagy tanköny-ve, az Õ nagy nevelõeszkö-

ze… A legmagasabb rendû tudo-mányt tartalmazza: az üdvösség tu-dományát.

„A tanításra és bizonyságtételrehallgassatok! Ha nem ekként szólnakazok, akiknek nincs hajnaluk.” (Ésa.8:20) E szavak Isten népét a Szent-íráshoz utasítják, amely menedéküka hamis tanítók és a sötétség gonoszszellemeinek hitetõ hatalma ellen.Sátán minden fortélyát felhasználja,hogy megakadályozza az embereketa Szentírás megismerésében, mivelvilágos kijelentései feltárják csalá-sait. A gonoszság fejedelme Istenmunkájának minden megújulásakor,fölelevenedésekor nagyobb tevé-kenységet fejt ki. Most teszi a legna-gyobb erõfeszítéseket a Krisztuskövetõi ellen vívott végsõ harcában.Az Antikrisztus a szemünk elõtt te-vékenykedik. Az általa létrehozottutánzat annyira hasonlít majd a va-lódihoz, hogy a Szentírás nélkülnem láthatjuk meg a kettõ közöttikülönbséget, azért minden állítást éscsodát meg kell vizsgálnunk az Igefényében.

Nem elég a jó szándék, nem elég,hogy azt tesszük, amit egy emberhelyesnek gondol, vagy amit a lel-kész jónak mond, mert lelki üdvös-ségünk forog kockán, azért sajátmagunknak kell kutatnunk, tanul-mányoznunk a Szentírást az igaz-ság megismerésére. Bármilyen erõsmeggyõzõdéssel bízunk abban,hogy lelkészünk tudja, mi az igaz-ság, ez nem biztos alap, amelyreépíthetnénk. Ám olyan térképünkvan, amely feltüntet minden útjelzõta menny felé vezetõ utunk során,ezért nem támaszkodhatunk bi-zonytalan feltevésekre.

Minden értelmes lény elsõ és leg-fontosabb kötelessége, hogy megis-merje a Szentírásból az igazságot,járjon az elnyert világosságban, ésbátorítson másokat is példájánakkövetésére. Tanulmányozzuk, ku-tassuk naponta a Szentírást! Fon-toljuk meg komolyan mindengondolatunkat, és egyik Biblia-szöveget hasonlítsuk össze a má-sikkal. Isten segítségével alakítsukki önálló véleményünket, mintakiknek számot kell majd adnunkaz Úr elõtt.

HOGYAN ÉRTHETJÜKMEG A BIBLIÁT?

A Szentírás tanulmányozásakor fe-szítsük meg minden szellemi képes-ségünket és értelmünket, hogyamennyire lehetséges a halandó em-ber számára, megérthessük Istengondolatait. Azonban ne felejtsükel, hogy a tanuló igazi lelkülete a gyermek fogékonysága és engedel-messége legyen!

A Szentírásban elõforduló nehe-zen érthetõ kérdéseket nem oldhat-juk meg olyan módszerekkel, ami-lyeneket a bölcseleti problémákmegoldására használnak. A Bibliatanulmányozását nem végezhetjükolyan önbizalommal, önhittséggel,mint amilyennel sokan a tudománybirodalmába lépnek be.

Istenbe vetett bizalommal, imá-val, és azzal az õszinte vágyako-zással kell tanulmányoznunk aSzentírást, hogy megismerjük Is-ten akaratát. Alázatos, tanulékonylelkülettel kell bírnunk, hogy is-meretet nyerjünk a nagy „Vagyok”-tól (II. Móz. 3:14). Ha nem így já-runk el, akkor a gonosz angyalokérzéketlenné és keménnyé teszik

szívünket, hogy az igazság ne has-son ránk.

A Szentírást sohase tanulmá-nyozzuk ima nélkül! Egyedül aSzentlélek segítségével láthatjuk át a könnyen érthetõ gondolatok fon-tosságát, és akadályozhatjuk megazt, hogy elferdítsük és félremagya-rázzuk a „nehezen érthetõ dolgokat”(II. Pt. 3:16). A menny angyalainakfeladata az, hogy annyira megértes-sék velünk Isten igéjét, hogy szépsé-ge lenyûgözzön bennünket, intéseifigyelmeztessenek, ígéretei lelkesít-senek, bátorítsanak. Kérjük Istent azsoltáríróval együtt: „Nyisd meg sze-meimet, hogy szemléljem törvényedcsodálatos voltát!” (Zsolt. 119:18) (A nagy küzdelem, 593–600. o.)

Sok kísértés elõtt bezárhatnánkaz ajtót, ha bizonyos Biblia-szöve-geket elménkbe vésnénk. Zárjuk elaz utat Sátán kísértései elõl azáltal,hogy a „Meg van írva” szavakkalszállunk szembe velük. Olyan ne-hézségekkel fogunk még találkozni,amelyek megpróbálják hitünket ésbátorságunkat, azonban e próbákmegerõsítenek bennünket, ha le-gyõzzük azokat a kegyelemmel,amelyet Krisztus készségesen ad ne-künk. Azonban kételkedés nélkül elkell hinnünk és meg kell ragadnunkaz ígéreteket. (Review and Herald,1884. május 13.)

Ha befogadjuk az Igét, lelki-erõnk növekszik, vagyis „növeke-dünk a kegyelemben” és az igazságismeretében. Kifejlõdnek és meg-erõsödnek bennünk az önuralomszokásai. Eltûnnek természetünkbõla gyermekkor gyengeségei: az inger-lékenység, önzés, akaratosság, az el-hamarkodott kijelentések, a szenve-délyes cselekedetek, és helyettükkifejlõdnek a keresztény jellem ke-gyelmi ajándékai. (CPT., 207. o.)

„Bölcsesség által építtetik a ház, ésértelemmel erõsíttetik meg. És tudo-mány által telnek meg a kamarákminden drága és gyönyörûséges ér-tékkel.” (Péld. 24:3–4)

Imahét

3

JJaannuuáárr 2266..,, sszzoommbbaatt

„Az én lábamnak szövétneke a Te igéd…”

„És megépítik fiaid a régi romokat…”

Imahét

4

Isten elrendelt törvénye szerint atest, a lélek és az értelem erõit tö-rekvéseink által szerezhetjük meg,és a gyakorlat fejleszti ki azokat. Is-ten törvényével összhangban gon-doskodott igéjében a szellemi és lel-ki fejlõdés eszközeirõl.

A Biblia mindazokat az alapelve-ket tartalmazza, amelyek az embere-ket alkalmassá teszik a jelenlegi ésaz eljövendõ életre.

Ezeket az elveket mindenkinekmeg kell értenie. Aki értékeli a Bib-lia tanításait, nem olvashat el belõleegyetlen szakaszt sem anélkül, hogyne nyerne valamilyen áldásos gon-dolatot. A Biblia legértékesebb taní-tásait nem alkalmi vagy összefüggés-telen tanulmányozás által nyerjük el.Az igazság magasztos rendszerét aSzentírás nem úgy tárja elénk, hogyazt a felületes, gondatlan olvasó ismegértheti. Sok kincse mélyen a fel-szín alatt rejlik, ezért csak szorgal-mas kutatás és állandó erõfeszítés ál-tal juthatunk hozzá. Azokat az igaz-ságokat, amelyek a nagy egészet al-kotják, ki kell kutatnunk és összekell gyûjtenünk, mert „…itt egy ki-csi, ott egy kicsi” (Ésa. 28:10).

Az egyes igazságokat felkutatvaés összegyûjtve azt tapasztaljuk,hogy azok tökéletesen illeszkednekegymáshoz. Egyik evangélium ki-egészíti a másikat, minden jövendö-lés egy másiknak a magyarázata,minden igazság egy másik igazságkiegészítése. A zsidó istentiszteletirendszer árnyképeit az evangéliumvilágítja meg. Isten szent Igéjébenminden alapelvnek megvan a magahelye, minden ténynek a maga je-lentõsége. Egész rendszere, célja ésannak végrehajtása bizonyságot teszAlkotójáról. Ezt a felépítést a leg-élesebb emberi elme sem tudja ki-gondolni és kialakítani, csak Istenvégtelen értelme.

A Biblia tanulmányozásánakszellemi értéke nemcsak az igazságkutatásából és összegyûjtésébõl áll.Életre hívja azt az erõfeszítést is,amely ahhoz szükséges, hogy a be-mutatott tárgyakat megértsük ésszívünkbe fogadjuk. Ha sohasemerõltetjük meg a gondolkodásunkat,hogy felfogja a magasztos és mélyre-ható igazságokat, akkor egy idõmúlva elveszti a fejlõdéséhez szük-

séges erejét. Ha elménk csak kö-zönséges dolgokkal foglalkozik,akkor elgyengül. Ennek kivédésé-ben és a fejlõdés serkentésében sem-mi sem vetekedhet Isten igéjének ta-nulmányozásával. Mint a szellemifejlõdés eszköze, a Biblia hatásosabbbármely más könyvnél. Témájánakfensége, kifejezéseinek méltóságtel-jes egyszerûsége, jelképes beszédé-nek szépsége felüdíti és megnemesí-ti gondolatainkat, ahogyan ezt sem-mi más nem tudja megtenni. Semmisem nyújt olyan szellemi erõt, mintaz a törekvésünk, hogy megértsük akinyilatkoztatás igazságait. Az em-beri elme így kapcsolatba kerülve aVégtelen gondolataival, egyre nyi-tottabbá válik és megerõsödik.

Még nagyobb a Biblia hatalmalelki természetünk kibontakozásá-ban. Az Istennel fenntartott közös-ségre teremtett ember csak az Õve-le való egységben találhatja meg éle-tének valódi kiteljesedését. Istenarra teremtette az embert, hogy azÚrban találja meg legszentebb, igaziörömét, ezért semmi más nem tudjabetölteni az emberi szív sóvárgását,lelkének éhségét és szomjúságát.Aki õszinte és tanulni vágyó lélek-kel tanulmányozza Isten igéjét, ésigyekszik megérteni igazságait, azkapcsolatba kerül Teremtõjével. Azember csak önmagában találhat aka-dályt fejlõdési lehetõségei elõtt.

Stílusának és témáinak sokféle-ségében a Biblia olyasmivel rendel-kezik, ami minden elmét érdekel ésminden szívhez szól. Lapjain talál-hatjuk meg az emberiség legrégibbtörténelmét, a leghívebb életraj-zokat, az állam kormányzásánakhelyes alapelveit, a családi élet irány-elveit – és mindezek nem emberibölcsességbõl származnak. A legmé-lyebb bölcseletet és a legfenségesebbköltészetet tartalmazza.

A Biblia tanításai felmérhetetle-nül nagyobb értékûek, mint bár-mely emberi szerzõ mûvei – amiazonban a benne található fõ gondo-latot illeti, annak értéke még nagy-obb: végtelen. Ennek a gondolatnaka megvilágításában minden tárgynakúj jelentõsége van. A Szentírás leg-egyszerûbben kifejezett igazságai isolyan alapelveket tartalmaznak,amelyek magasak, mint a menny, és

magukban foglalják az örökkéva-lóságot.

A Biblia központi témája, amelykörül minden más összpontosul: a megváltás terve és Isten képmásá-nak helyreállítása az emberek lelké-ben. Az Édenben kijelentett ítéletelsõ reményteljes ígéretétõl kezdvea Jelenések könyve utolsó, bátorítóüzenetéig – „és látják az Õ orcáját,és az Õ neve homlokukon lesz” (Jel22:4) – a Biblia minden könyvénekés szakaszának célja az ember föl-emelésének és Isten hatalmánakbemutatása, „aki a diadalmat adjanékünk a mi Urunk Jézus Krisztusáltal” (I. Kor. 15:57). Aki megragad-ja ezt a gondolatot, annak értelmeelõtt az ismeretek végtelen sokaságatárul fel, és kezében tartja a kulcsot,amely megnyitja számára Isten igé-jének egész kincstárát.

Erre irányul Urunknak és Üdvö-zítõnknek a figyelme is. Ez az a tu-domány, amelyet a végtelen értelemkigondolt, s „amely örök idõtõl fog-va el volt hallgatva” (Rm. 16:25), s amely a megváltottak tanulmányo-zásának tárgya lesz az örökkévalósá-gon át. Ez a legmagasabb rendû tu-dás, amelyet az ember felfoghat.Nincs hozzá hasonló, amely az ér-telmet úgy megragadná és a lelketúgy fölemelné.

Az a teremtõ erõ, amely létre-hozta a világokat, Isten szavábanvan. Ez az ige erõt ad, életet teremt.Minden parancsa ígéret, amelyet haaz akarat magáévá tesz és a lélek el-fogad, akkor átformálja természe-tünket, és lelkünket Isten képmásá-ra teremti újjá.

Így él az ember azzal az „igével,amely Istennek szájából származik”(Mt. 4:4). Az elme és a lélek abbólél, amibõl táplálkozik, ezért raj-tunk áll, hogy eldöntsük, mivel táp-láljuk. Mindenkinek hatalmában áll,hogy megválassza érdeklõdését,amellyel lefoglalja gondolatait ésalakítja jellemét. Minden ember ki-váltsága, hogy hozzájuthasson aSzentíráshoz.

Isten igéjével a kezében mindenember – bárhová sodorja is sorsa –közösségben maradhat Istennel, haakarja. A Szentírás lapjain beszélge-tést folytathat az emberiség igazihõseivel, és hallgathatja az Örökké-

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1

Imahét

5

való szavát, amint szól az emberek-hez. Ha tanulmányozza és elmélke-dik azokról a témákról, „amelyekbeangyalok vágyakoznak betekinteni”(I. Pt. 1:12), akkor közösségben le-het Istennel. Követheti a mennyeiTanító lábnyomát, és ugyanúgy hall-gathatja szavait, mint a sokaság,amelyet a hegyen, a síkságon vagy atengeren tanított. E világban ismennyei légkörben idõzhet, és el-mondhatja a megszomorítottaknakés megkísértetteknek a reménységés a szentség utáni vágyakozás gon-dolatait, s ezáltal õ maga is mindigszorosabb kapcsolatba kerülhet a

Láthatatlannal. Énokhoz hasonlóan– aki Istennel járt – mindig közelebbjut az örökkévaló világhoz, míg vé-gül a kapuk megnyílnak elõtte és be-léphet oda.

Nem érzi majd magát idegennek.Fülébe csendül a szentek hangja,akik örömmel fogadják õt. Ugyan-azok a hangok köszöntik majd,amelyeket megismert és megszere-tett már ezen a Földön. Akik IstenIgéje által közösségben éltek a meny-nyel, azok otthonosan érzik majdmagukat a mennyei lények társasá-gában. (Nevelés, Szellemi és lelki mû-veltség c. fejezetbõl)

FELHÍVÁS

– Kérjük Istent, segítsen úgy ala-kítani idõnket, hogy legyenlehetõségünk naponta imádkozószívvel tanulmányozni a Szent-írást!

– Fogadjuk el és tegyük magunké-vá Isten akaratát, hogy az ige ál-tal átformálhasson bennünket azÕ képmására!

– Határozzuk el, hogy tudatosanõrködünk lelkünk fölött, és gon-dolatainkat, lelki életünket meg-rontó „táplálékot” nem veszünkmagunkhoz!

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1

Isten szól hozzánk a természet ál-tal, a kinyilatkoztatáson keresz-

tül, gondviselése és Szentlelkénekbefolyása által. Mindez azonbanmég nem elegendõ az Isten és em-ber közötti személyes kapcsolat ki-alakulásához. Nekünk is ki kell ön-tenünk szívünket Isten elõtt. Akkornyerhetünk csak lelkierõt, ha való-ban érintkezésbe lépünk mennyeiAtyánkkal. Gondolataink vonzód-hatnak hozzá, elmélkedhetünkmunkáiról, kegyelmérõl és áldásai-ról – de ez még mindig nem a szóteljes értelmében vett közösség.Életünk dolgairól is beszélgetnünkkell Istennel.

Imádkozni annyit jelent, mintmegnyitni szívünket Isten elõtt –mint barátunk elõtt. Nem azértvan erre szükség, hogy Õ megtudja,kik vagyunk, hanem azért, hogy miváljunk alkalmassá arra, hogy befo-gadjuk tanácsait. Az imádság nemIstent hozza le hozzánk, hanemminket emel fel Õhozzá.

Amikor Jézus Krisztus a Földönjárt, oktatta tanítványait, hogyanimádkozzanak. Arra tanította õket,

tárják Isten elé mindennapi szük-ségleteiket, és vessék rá mindengondjukat (Zsolt. 55:23). A nekikadott ígéret, hogy könyörgéseikmeghallgatásra találnak, számunkrais biztosíték…

Mennyei Atyánk várja, hogyránk áraszthassa az áldások teljessé-gét. Kiváltságunk, hogy igyunk ahatártalan szeretet forrásából. Ért-hetetlen, hogy olyan keveset imád-kozunk! Isten készségesen meghall-gatja gyermekei imáját, a legkiseb-bekét is, s mi mégis oly nyilvánvaló-an vonakodunk Isten elé tárni szük-ségleteinket! Mit gondolnak vajon amennyei angyalok rólunk, szegény,segítségre szoruló, kísértéseknek ki-tett emberekrõl, hogy oly kevesetimádkozunk és oly csekély hitet ta-núsítunk, noha Isten szívének vég-telen szeretetével vágyakozik arra,hogy a segítségünkre legyen, és késztöbbet adni nekünk, mint amit kér-ni vagy elgondolni képesek va-gyunk. Az angyalok boldogan hajta-nak fejet Isten elõtt, szeretnek a kö-zelében lenni, s a legmagasabb ren-dû örömnek tekintik, hogy közös-

ségben lehetnek Õvele. A föld gyer-mekei azonban – akiknek nagyszükségük van arra a segítségre,amelyet egyedül csak Isten adhatmeg nekik –, úgy tûnik, jól érzikmagukat Lelkének világossága, az Õtársasága és jelenléte nélkül.

Sátán sötétsége zárja körül azo-kat, akik elhanyagolják az imát.Bûnre csábítják õket az ellenség kí-sértõ sugallatai. Mindez azért tör-ténhet meg, mert nem élnek azzal akiváltsággal, amelyet az Úr adottnekik: hogy találkozzanak és be-szélgessenek Istennel az imádságidején. Miért is vonakodunk annyiraaz imádkozástól, holott az ima kulcsa hit kezében, amely megnyithatjaelõttünk a menny tárházát, a Min-denható kincseinek kifogyhatatlanerõ- és segélyforrását! A szüntelenima és a gondos õrködés híján azon-ban abban a veszélyben forgunk,hogy megerõsödik bennünk a vigyá-zatlanság, és letérünk az egyenes ös-vényrõl. Sátán folyvást arra törek-szik, hogy eltorlaszolja számunkra a kegyelem királyi székéhez vezetõutat, nehogy kegyelmet és erõtnyerjünk a kísértésekkel szembeniellenálláshoz a komoly könyörgésés hit útján.

Léteznek bizonyos feltételek,amelyeknek a betöltése mellett biz-tosak lehetünk abban, hogy Isten

JJaannuuáárr 2277..,, vvaassáárrnnaapp

„Az imádságban állhatatosak legyetek…”

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1

Imahét

6

meghallgatja imánkat, és választ adrá. E feltételek között az egyik leg-elsõ: tudnunk kell, hogy szüksé-günk van Isten segítségére. Ilyenígéretet adott nekünk: „Vizet öntöka szomjúhozóra és folyóvizeket a szá-razra.” (Ésa. 44:3) Akik „éhezik ésszomjúhozzák az igazságot”, akik vá-gyakoznak Isten után, azok bizto-san „megelégíttetnek” (Mt. 5:6). Szí-vünknek meg kell nyílnia a Lélekbefolyása elõtt, mert e nélkül nemtudjuk befogadni Isten áldásait.

Nagy szükségletünk önmagábanérv, ez szól a legékesebben könyör-gésünk mellett. De keresnünk kellaz Urat ahhoz, hogy megadhassanekünk azt, amire szükségünk van.Õ maga mondja: „Kérjetek és adatiknéktek.” (Mt. 7:7) „Aki az Õ tulaj-don Fiának nem kedvezett, hanemÕt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együttmindent minékünk?” (Rm. 8:32)

Ha elnézõen megtûrjük szí-vünkben a gonoszt, ha bármelyfelismert bûnünkhöz ragaszko-dunk, akkor az Úr nem hallgatmeg bennünket. A bûnbánó és tö-redelmes lélek imáját azonban min-denkor elfogadja (Zsolt. 51:19). Haminden felismert bûnünket rendez-tük, akkor bízhatunk abban, hogyIsten meghallgatja könyörgésünket.A saját jó cselekedeteink sohasemfognak Isten kegyelmébe ajánlaniminket. Krisztus érdeme ment meg,az Õ vére mos tisztára. A mi ré-szünk az, hogy eleget tegyünk a fel-tételeknek, amelyek teljesítése ese-tén Isten elfogadhat bennünket.

Az eredményes imádkozás má-sik fontos eleme a hit. „Aki Istenelé járul, annak hinnie kell, hogy Õ létezik és megjutalmazza azokat,akik Õt szorgalmasan keresik.”(Zsid. 11:6) Jézus ezt mondta a ta-nítványainak: „Amit könyörgésetek-ben kértek, higgyétek, hogy megnye-ritek, és meglesz az nektek.” (Mk.11:24) Szaván fogjuk-e Istent?

Az ígéret átfogó és korlátlan, éshû az, aki az ígéretet tette. Ha nemkapjuk meg, amit kértünk, és nemakkor, amikor kérjük, továbbra ishinnünk kell, hogy az Úr hallottaimádságunkat és választ ad majd rá.Mi emberek oly könnyen tévedünkés annyira rövidlátóak vagyunk,

hogy sokszor olyan dolgokat ké-rünk, amelyek nem lennének áldá-sunkra. Ezért mennyei Atyánk – ép-pen szeretete folytán – sokszor úgyválaszol imádságunkra, hogy azt ad-ja meg, ami a leginkább javunkra vá-lik, amit mi magunk is kívánnánk,ha mennyei fényben és a maguk va-lóságában láthatnánk az összestényt és körülményt. Ha látszólagnem kapunk is választ imádságunk-ra, akkor is bíznunk kell Isten ígére-tében. Bizonyos, hogy a válasz meg-érkezik a kellõ idõben, és az is, hogyazt az áldást nyerjük el, amelyre a leginkább szükségünk van. Elbiza-kodottság azt állítani, hogy Istenminden esetben azon a módon felelimánkra, ahogyan mi ezt óhajtjuk,illetve hogy pontosan azt adja meg,amit mi kívánunk. Isten sokkal böl-csebb annál, hogy tévedjen, és sok-kal jobb annál, hogy megvonja a jótazoktól, akik ártatlanul élnek(Zsolt. 84:12). Ne féljetek hát bízniÕbenne, annak ellenére is, hogynem tapasztaljátok azonnal imátokmeghallgatását! Erre a biztos ígéret-re támaszkodjatok: „Kérjetek, ésadatik néktek.”

Amikor Istenhez jövünk, hogykegyelmet és áldást kérjünk tõle,szükséges, hogy a szeretet és amegbocsátás lelkülete töltse be szí-vünket egymás iránt. Hogyan iskérhetnénk, hogy „bocsásd meg avétkeinket, miképpen mi is meg-bocsátunk az ellenünk vétkezõknek”,ha eközben megengedjük magunk-nak a kérlelhetetlen, engesztelhetet-len lelkületet? Ha azt akarjuk, hogyIsten meghallgassa imánkat, akkornekünk is meg kell bocsátanunkegymásnak, mégpedig ugyanúgy ésugyanolyan mértékben, amint miigényeljük az Úrtól, hogy megbo-csássa bûneinket.

Az imádságban tanúsított áll-hatatosság szintén a meghallgatásfeltétele. Ha növekedni akarunkhitben és tapasztalatban, akkor min-dig imádkoznunk kell. „Állhatato-saknak kell lennünk a könyörgés-ben”, ki kell tartanunk, „vigyázvaabban hálaadással” (Rm. 12:12; Kol.4:2). Péter apostol is buzdítja ahívõket: „Legyetek mértékletesek ésjózanok, hogy imádkozhassatok!” (I. Pt. 4:7) Pál apostol így biztat:

„Imádságotokban és könyörgésetek-ben minden alkalommal hálaadássaltárjátok fel kívánságaitokat Istenelõtt.” (Fil. 4:6) „Ti pedig, szeretteim– mondja Júdás apostol –, imádkoz-ván a Szentlélek által, tartsátok megmagatokat Isten szeretetében!” (Júd.20–21)

A szüntelen ima nem más, mint alélek szakadatlan, háborítatlan kö-zössége Istennel, amely által Tõleszármazó élet árad, melynek nyo-mán belõlünk is a szentség és a tisz-taság folyama árad ki és tér visszaIstenhez.

Szükséges, hogy komolyan, el-szántan akarjunk imádkozni. Ne en-gedjük meg, hogy bármi is vissza-tartson bennünket az imádkozástól!Tegyünk meg minden tõlünk telhe-tõ erõfeszítést annak érdekében,hogy állandóan nyitva tartsuk az élõkapcsolat útját tulajdon lelkünk ésJézus között. Ragadjunk meg min-den alkalmat, amikor elvonulha-tunk az imádkozás szokott helyére.Akik valóban keresik az Istennel va-ló közösséget, azokat mindig ottlátjuk az ima-összejöveteleken is,mert hûségesen végzik kötelességü-ket, és komolyan sóvárognak arra,hogy mindabban az áldásban része-süljenek, amit csak elnyerhetnek.Ezért felhasználnak minden kínál-kozó alkalmat, jelen vannak minde-nütt, ahol magukba fogadhatják a mennybõl származó világosság su-garait.

Gyakorolnunk kell az imádságota családi körben is, de különöskép-pen fontos, hogy ne hanyagoljuk ela titkos imát, mert ez a lélek élete.Lehetetlen, hogy jól legyen dolga alelkünknek, ha mellõzzük az egyéniimádkozást. A családi körben valóimádkozás vagy a nyilvános imaóráknem elegendõek önmagukban. Egye-düllétben kell megnyitnunk lelkün-ket Isten mindent látó, figyelõ te-kintete elõtt. A titkos imát csak azimameghallgató Isten hallja. Kíván-csi fül nem lehet a tanúja annak,amikor Õreá vetjük lelkünk terhétkönyörgésünkben. A titkos ima ide-jén lelkünk mentes a környezet be-folyásától, mentes minden izgalom-tól. Nyugodtan, mégis buzgó igye-kezettel törekszünk arra, hogy Istenjelenlétébe emelkedjünk. Szívet át-

Imahét

7

melegítõ és maradandó lesz az a be-folyás, amely ránk árad Tõle, aki„titkon néz”, és akinek a füle mindignyitott a szív mélyébõl fakadóimádságok meghallására. Nyugodt,egyszerû hit által tarthatjuk fenn alelki kapcsolatot Istennel. Magunk-ba fogadhatjuk a mennyei világosságsugarait, hogy megerõsítsenek ésmegtartsanak minket a Sátánnalfolytatott küzdelemben. Isten a mierõsségünk. (Krisztushoz vezetõ lépések,

Az ima kiváltsága c. fejezetbõl)

Otthon, a gyülekezetben és amisszióterületen egyaránt szükségvan az imára. A komoly ima haté-konysága kevéssé ismert. Ha a gyü-lekezet hûségesen imádkozna, ak-kor nem lenne elmarasztalható any-nyi mindenben, mert a hûséges imagazdag áldásokat eredményez.

Amikor a gyülekezet ráébredszent hivatására, akkor majd sokkaltöbb odaadó és gyümölcsözõ imaszáll fel a mennybe, azt kérve, hogya Szentlélek mutassa meg Isten né-pének a lelkek megmentésére irá-nyuló kötelességét. Biztos ígére-tünk van arra nézve, hogy Isten min-den keresõ lelket magához von.

A gyülekezetnek élõ reménység-re kell újjászületnie „...Jézus Krisz-tusnak a halálból való feltámadásaáltal, romolhatatlan, szeplõtelen éshervadhatatlan örökségre” (I. Pt.1:3–4). Amikor a gyülekezet meg-

érti, hogy minek kell végbemennie a világban, a tagok tusakodni fognakazokért, akik nem ismerik Istentvagy lelki tudatlanságukban nem ké-pesek felfogni a jelennek szóló igaz-ságot. Minden tettünket önfeláldo-zásnak és önmegtagadásnak kellátszõnie! Vigyázzunk és imádkoz-zunk, hogy életünkben semmilyenkövetkezetlenség ne legyen! Nemmulaszthatjuk el bemutatni má-soknak, hogy az imában való vi-gyázás azt jelenti: imáinkat Isten-nél hagyjuk, hogy megválaszolhas-sa azokat.

A gyülekezet állapota akkor nemfog hanyatlani, ha a tagok a kegye-lem trónjához folyamodnak segítsé-gért, hogy együtt tudjanak mûködnia romlás szélén álló lelkek megmen-tésének nagyszerû munkájában. Egytevékeny, élõ gyülekezet tagjai felis-merik, hogy fel kell venniük Krisz-tus igáját, és azt együtt kell hordoz-niuk Vele.

A menny világa olyan megszen-telt eszközökre vár, amelyek által Is-ten megszólíthatja népét, általuk pe-dig a világot. Isten csak megszen-telt, önmegtagadó gyülekezeten ke-resztül tud munkálkodni. Lelkét lát-ható és dicsõséges módon fogjamegmutatni, különösen ebben azidõben, amikor Sátán mesteri mun-kát végez a prédikátorok és a tagokelvesztésére. Ha a prédikátorok

együttmûködnének Istennel, akkorkülönleges módon kísérné õket je-lenlétével, ahogyan a tanítványokkalis tette.

Vajon felismeri-e felelõsségét agyülekezet? Isten arra vár, hogyKrisztus, a legnagyobb misszioná-rius Lelkét adja azoknak, akikönmegtagadó és önfeláldozó oda-szánással dolgoznak. Amikor Istennépe befogadja ezt a Lelket, erõ áradmajd belõle. (59. kézirat, 1898)

FELHÍVÁS

– Tekintsük lelki életünk legna-gyobb szükségletének a komoly,bensõséges imaéletet!

– Legyen fontos számunkra azimameghallgatás feltételeinek tel-jesítése (fejezzük ki, hogy szük-ségünk van az isteni segítségre;ne legyünk elnézõek a bennünklévõ rosszal szemben; legyen bi-zalmunk Istenben és ígéreteiben;vágyakozzunk arra, hogy vissza-tükrözhessük Isten szeretõ szí-vû, igazságos lényét; legyünk áll-hatatosak imaéletünkben).

– Ne feledkezzünk el hálánk kife-jezésérõl, hogy lelkünk így mégközelebb juthasson Istenhez!

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1

Minden keresztény kiváltsága,hogy ne csupán várja, hanem

siettesse is a mi Urunk, Jézus Krisz-tus eljövetelét. Ha mindazok, akikvallják Isten nevét, gyümölcsöt te-remnének az Õ dicsõségére, milyengyorsan bevetnék az egész világot azevangélium magvával! Az utolsóaratás gyorsan beérne, és Krisztuseljönne, hogy begyûjtse a drága ga-bonát.

Testvéreim, könyörögjetek aSzentlélekért! Bibliátokkal a keze-tekben mondjátok: „Úgy cseleked-tem, Uram, ahogy mondtad. Hivat-kozom ígéretedre: Kérjetek és ada-tik néktek, keressetek és találtok,zörgessetek és megnyittatik nék-tek.”

Krisztus kijelenti: „Amit könyör-gésetekben kértek, higgyétek, hogymindazt megnyeritek, és meglészen

néktek.” (Mk. 11:24) „És akármitkértek majd az én nevemben, meg-cselekszem azt, hogy dicsõíttessék azAtya a Fiúban.” (Jn. 14:13)

Krisztus gyorsan szétküldi köve-teit birodalmának minden részébe,hogy közöljék akaratát szolgáival.Gyülekezetei között jár, s arra vá-gyik, hogy megszentelje, felemeljeés nemessé tegye követõit. A bennehívõk befolyása élet illata lesz azéletre e világban.

A Megváltó így akarja elõkészí-teni népét a magasabb rendû szolgá-latra a mennyei gyülekezetben.Nagy munka elvégzését bízta ránk.Végezzük hûségesen! Mutassukmeg életünkkel, hogy mit tehet az

JJaannuuáárr 2288..,, hhééttffõõ

„Vesztek erõt, minekutána a Szent Lélek eljõ reátok…”

Imahét

8

isteni kegyelem az emberiségért!(Bizonyságtételek VIII., 22–23. o.)

A SZENTLÉLEK KIÁRADÁSÁTEGYSÉG ELÕZI MEG

A Szentlélek azután áradt ki, mi-után a tanítványok már nem vetél-kedtek egymással az elsõ helyért,hanem eljutottak a tökéletes egy-ségre. Egy akarat uralkodott közöt-tük, minden nézeteltérést elren-deztek. A Lélek kitöltése után tettbizonyságtételük egységes volt. „Ahívõk sokaságának pedig szíve-lelkeegy volt.” (Ap. cs. 4:32) A hívõkegész gyülekezetét annak Lelke lel-kesítette, aki meghalt, hogy a bûnö-sök éljenek.

A tanítványok nem a maguk szá-mára kérték az áldást, hanem a lel-kek megmentésének terhe neheze-dett szívükre. Az evangéliumot elkellett vinniük az egész világra,ezért imádkoztak az erõ adományá-ért, amelyet Jézus Krisztus meg-ígért. Azonban csak akkor áradt kirájuk a Szentlélek, amikor ezrek tér-tek meg naponta.

Így történhet ma is. A kereszté-nyek tegyenek félre minden vetél-kedést, és szenteljék oda magukataz Úrnak az elveszettek megmen-tésére! Kérjék hittel a megígértáldást, és elnyerik azt. A Lélek ki-töltése az apostolok napjaiban a„korai esõ” volt, amely dicsõségeseredményt hozott. A „késõi esõ”azonban bõségesebb lesz. Milyenígéret szól azoknak, akik az utolsónapokban élnek? „Térjetek vissza azerõsséghez, reménységnek foglyai!Ma is azt hirdetem néktek: kétszere-sen megfizetek néked!” „Kérjetek esõtaz Úrtól a késõi esõ idején! Az Úrvillámlást szerez, és záporesõt ad né-kik, és kinek-kinek füvet a mezõn.”(Zak. 9:12; 10:1) (BizonyságtételekVIII., 20–21. o.)

Életünk és munkánk hasznos-sága attól függ, hogy alárendeljük-emagunkat a Szentléleknek. Istennem kívánja, hogy saját erõnkkelvégezzük el az elõttünk lévõ mun-kát. Gondoskodott isteni segítség-rõl minden helyzetben, amelyben azemberi segítség semmit sem ér. El-küldi a Szentlelket, hogy segítsenszükségünkben, megerõsítse re-

ménységünket és bizalmunkat,megvilágosítsa elménket és meg-tisztítsa szívünket.

Krisztus gondoskodott róla,hogy gyülekezete átalakult közös-ség legyen, amelyet a menny fényevilágít meg, és feltámad rajta Immá-nuel dicsõsége. Célja az, hogy min-den keresztényt a világosság és bé-kesség lelki légköre vegyen körül.Minden jótettre alkalmas lesz azolyan ember, aki énjét félretéve en-gedi, hogy a Szentlélek munkálkod-jék szívében, és teljesen Istennekszentelt életet él.

Mi volt az eredménye a Szentlé-lek kitöltésének pünkösd napján?A Megváltó feltámadásának öröm-hírét a tanítványok elvitték a la-kott föld végsõ határáig. Az apos-tolok szíve telve volt jóakarattal, sez kényszerítette õket, hogy menje-nek el mindenhová és tegyenek bi-zonyságot. „Nékem pedig ne legyenmásban dicsekedésem, hanem a miUrunk Jézus Krisztus keresztjében.”(Gal. 6:14)

Amikor hirdették az igazságot,úgy, amint Jézus Krisztusban van, azemberek engedtek az üzenet erejé-nek. A gyülekezetbe mindenfelõlözönlöttek a megtértek. A bûnösökegyesültek a keresztényekkel, hogymegkeressék a nagy értékû igaz-gyöngyöt. Beteljesedett a jövendö-lés: „Azon a napon olyan lesz köztüka legalábbvaló, mint Dávid, a Dávidháza pedig, mint az Isten, mint azÚrnak angyala õelõttük.” (Zak.12:8) Testvérében minden keresz-tény a szeretet és jóakarat isteniképmását látta. Azonosak voltak azérdekeik, egyetlen törekvés múltfelül minden mást: a hívõk egyedülivágya az volt, hogy jellemükben ki-nyilvánítsák Krisztus képmását ésmunkálkodjanak országának kiter-jesztéséért.

A Szentlélek ígérete ma ugyan-úgy a miénk, mint az elsõ tanítvá-nyoké volt. Isten ma is felruházza aférfiakat és nõket mennyei erõvel,mint azokat, akik pünkösd napjánhallották az üdvösség igéjét. IstenSzentlelkét és kegyelmét ebben azórában is elnyerhetik mindazok,akiknek szükségük van az Úrra ésszaván fogják Õt. (BizonyságtételekVIII., 19–20. o.)

A SZENTLÉLEK MINDVÉGIGVELÜNK MARAD

Krisztus kijelentette, hogy a Szent-lélek isteni jelenléte mindvégig kö-vetõivel marad. Ígéretét azonbannem értékelik úgy, ahogyan kellene,ezért teljesedése sem látható olyanmértékben, amint lehetne. A Szent-lélek ígéretére keveset gondolnak,aminek az eredménye lelki száraz-ság, lelki sötétség, hanyatlás és ha-lál. Az emberek figyelmét kisebb je-lentõségû dolgok kötik le, s így azisteni erõ – amely szükséges a gyü-lekezet növekedéséhez, sikeréhez,és amely minden más áldást magávalhoz – hiányzik, habár Isten végtelenbõséggel ajánlotta fel.

Az evangélium szolgálatát erõt-lenné teszi a Szentlélek jelenléténekhiánya. Képzettség, képességek,ékesszólás, minden veleszületett ésszerzett képesség birtokában, de aSzentlélek jelenléte nélkül az embe-rek egyetlen szívet sem érinthetnekés egyetlen bûnöst sem nyerhetnekmeg Jézus Krisztusnak. Azonban hakapcsolatban állnak Krisztussal, ésbírnak a Szentlélek ajándékával, ak-kor a legszegényebb, legtudatlanabbtanítvány is olyan erõvel rendelke-zik majd, amely megnyeri a szíve-ket. Isten csatornákká teszi õket,amelyeken át a legnagyobb befolyásárad szét a világegyetemben.

A tanítványokat Isten irántibuzgóságuk arra indította, hogy ha-talmas erõvel tegyenek bizonyságotaz igazságról. Vajon ne égjen-e a miszívünkben is ez a lelkesedés, azzalaz elhatározással, hogy elmondjukaz embereknek a megváltó szeretet, a megfeszített Jézus Krisztus tör-ténetét? Vajon ne jöjjön-e el ma Is-ten Lelke, válaszul komoly, kitartóimáinkra, és ne töltse-e be az embe-reket erõvel a szolgálatra? Akkormiért oly gyenge és lélektelen agyülekezet? (Bizonyságtételek VII.,21–22. o.)

Ha a Szentlélek uralja közössé-günk tagjainak szívét, akkor gyü-lekezeteinkben sokkal magasabbszínvonalú beszédet, szolgálatot éslelkiséget látunk majd. A gyüleke-zetek tagjait fel fogja üdíteni az életvize, és a munkások Jézus segít-ségével bemutatják Mesterüket lel-

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1

Imahét

9

kületükben, szavaikban és cseleke-deteikben. Egymást bátorítva halad-nak majd elõre a nagy befejezõmunkában. Egészséges növekedéslátható majd az egységben és szere-tetben, amely bizonyságot tesz azembereknek, hogy Isten azért küld-te el Fiát e világra, hogy meghaljon a bûnösök megváltásáért. Isten igaz-ságát felmagasztalják, és ahogyan azlámpaként világít, mindig jobban ésjobban megértjük. (BizonyságtételekVIII., 211. o.)

Láttam, hogy híjával találjákmajd Isten népét, ha nem tesz erõ-

feszítéseket, hanem arra vár, hogy a felüdülés eljöjjön és eltávolítsahibáit, helyrehozza tévedéseit, meg-tisztítsa testi és lelki tisztátalansá-gaitól, hogy alkalmassá tegye a har-madik angyal hangos kiáltásában va-ló részvételre. A felüdülést és Istenerejét csak azok nyerik el, akik elké-szültek rá azáltal, hogy megtettékazt, amit Isten megparancsolt nekik,vagyis megtisztították magukat„minden testi és lelki tisztátalanság-tól, és Isten félelmében vitték véghezmegszentelõdésüket” (II. Kor. 7:1).(Testimonies, 619. o.)

FELHÍVÁS

– Tanulmányozzuk a Bibliában aSzentlélek kitöltésének feltéte-leit!

– Imádkozzunk mindnyájan azért,hogy bensõséges közösségre jut-hassunk a Szentlélekkel!

– Tegyünk félre minden viszályt,vetélkedést, hogy alkalmassá le-hessünk a Szentlélek befogadásá-ra, illetve arra, hogy Isten mun-katársaiként eredményesen fára-dozhassunk elveszendõ ember-társainkért.

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1

A szombat ünneplése nagy áldástrejt magában, és Isten azt kí-

vánja, hogy a szombat örömnaplegyen számunkra. A szombat a be-iktatásakor is öröm volt. Isten meg-elégedéssel tekintett kezeinek mun-kájára. Minden alkotásáról kijelen-tette, hogy „igen jó” (I. Móz. 1:31).A menny és a föld örömmel volt tel-ve, „amikor együtt örvendezének ahajnalcsillagok, és Istennek mindenfiai vigadozának” (Jób 38:7). Habára bûn bejött a világba és megrontot-ta Isten tökéletes mûvét, Õ mégmindig annak a tanúbizonyságakéntadja nekünk a szombatot, hogy egymindenható, végtelenül jó és ke-gyelmes lény teremtett mindent.Mennyei Atyánk a szombat megün-neplése által kívánja megõrizni azemberek között az Õ ismeretét. Aztkívánja, hogy a szombat gondolata-inkat az igaz, élõ Istenre irányítsa,és az Õ megismerése által életünk ésbékességünk legyen.

Amikor az Úr megszabadítottaIzraelt Egyiptomból, és rájuk bíztatörvényét, megtanította õket, hogya szombat megünneplése megkü-lönbözteti õket a pogányoktól, mintIsten mindenhatóságának elismerõitazoktól, akik nem fogadták el ÕtTeremtõjüknek és Királyuknak.

A szombat a jele az Isten és az Õnépe között fennálló közösségnek;jele annak, hogy tisztelik az Úr tör-vényét. A szombat megünneplésemegkülönbözteti Isten engedel-mes gyermekeit a törvény áthágói-tól, megrontóitól…

A szombatot Isten nekünk isugyanúgy „örök szentségül” adta,mint Izraelnek. Azok számára, akiktisztelik Isten szent napját, a szom-bat annak jele, hogy az Úr elismeriõket népének. A szombat utal Istenígéretére, hogy beteljesíti velük kö-tött szövetségét. Mindaz, aki elfo-gadja Isten kormányzásának e jelét,belép az isteni, örök szövetségbe.Istenhez erõsíti magát az engedel-messég aranyláncával, amelynekminden szeme egy ígéret. (Bizony-ságtételek VI., 349. o.)

„MEGEMLÉKEZZÉLA SZOMBATNAPRÓL”

Az Úr e szavakkal kezdte a negye-dik parancsolatot: „Megemlékezzél!”Tudta, hogy az ember a sok gond ésbaj közepette kísértésbe kerül, hogykimentse magát a törvény mindenkövetelményének megtartása alól,vagy elfelejti annak fontosságát,ezért így szólt: „Megemlékezzél a

szombatnapról, hogy megszenteljedazt.” (II. Móz. 20:8)

A szombat egész héten legyenemlékezetünkben, és tegyünk elõ-készületet a megtartására a paran-csolat szerint. A szombatot ne csakmint a törvény által elõírt dolgottartsuk meg. Értsük meg jelentõsé-gét életünk minden területén.Mindazok, akik a szombatot jelnektekintik Isten és önmaguk között,bizonyságát adják életükben, hogyIsten az, aki megszenteli õket, éskormányzatának alapelveit megva-lósítják gyakorlati életükben. Min-dennap imádkoznak azért, hogy aszombat megszentelõ befolyása ér-vényesüljön az életükben. Minden-nap Krisztus társaságában élnek, ésbemutatják példájuk által az Õ jelle-mének tökéletességét. Világosságuknaponta szétárad másokra jó csele-kedeteik által.

Mindabban, ami hozzájárul Istenügyének sikeréhez, az elsõ gyõzel-meket otthon kell kivívnunk. Ottkell megkezdenünk elõkészületein-ket a szombatra. A szülõk egész hé-ten át gondoljanak arra, hogy ottho-nuk olyan iskola legyen, ahol gyer-mekeik elõkészülhetnek a mennybevaló bemenetelre. Igaz szavakatszóljanak, s ne ejtsenek ki olyanszót, amelyet gyermekeik nem hall-hatnak meg! Ne legyenek ingerül-tek! Szülõk, úgy éljetek a hétköz-napokon is, mint a Szent Isten látha-tó jelenlétében, aki azért adott nek-tek gyermekeket, hogy az Õ számá-

JJaannuuáárr 2299..,, kkeedddd

„Az én szombatjaimat megszenteljétek…”

Imahét

10

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1

ra neveljétek õket. Neveljétek fel azÚrnak otthonotok kicsiny gyüleke-zetét, hogy valamennyien elõkészül-jetek a Szentélyben tartott istentisz-teletre. Minden este és reggel vigyé-tek Isten elé imában gyermekeite-ket, mint akik az Õ véren megvál-tott örökségei. Tanítsátok meg õketarra, hogy legelsõ kötelességük éskiváltságuk, hogy szeressék és szol-gálják Istent.

Amikor a szombatról így emlé-kezünk meg, akkor nem engedjük,hogy a múló földi dolgok elnyomjákmindazt, ami valóban fontos a lel-künknek. A hat munkanapra tarto-zó kötelességek elvégzését nemhagyjuk szombatnapra, és nem me-rítjük ki magunkat annyira fizikaimunkával, hogy túl gyengék le-gyünk ahhoz, hogy részt vegyünkaz istentiszteleten azon a napon,amelyen az Úr megpihent.

Habár a szombatra egész hétenkészülnünk kell, mégis a péntek azelõkészület különleges napja. Mó-zes által az Úr így szólt Izrael népé-hez: „A holnap nyugalom napja, azÚrnak szentelt szombat; amit sütniakartok, süssétek meg, és amit fõzniakartok, fõzzétek meg, ami pedigmegmarad, azt mind tegyétek el ma-gatoknak reggelre.” (II. Móz. 16:23)„Kiment pedig a nép, és szedték amannát, és õrölték kézimalmokban,vagy megtörték mozsárban, és meg-fõzték fazékban, és csináltak abbólpogácsákat, az íze pedig olyan volt,mint az olajos kalácsé.” (IV. Móz.11:8) A mennybõl küldött kenyeretIzrael gyermekeinek el kellett készí-teniük, azonban az Úr megmondtanekik, hogy ezt a munkát pénteken,az elõkészület napján végezzék elszombatra.

Pénteken készüljünk fel a szom-batra: a ruhák legyenek készen, a fõ-zést fejezzük be, a cipõket tisztítsukki, a fürdést is fejezzük be pénteken– mindezt megtehetjük, ha szabállyátesszük családunk számára. Az Úr aszombatot nem a ruházat elkészíté-sére, rendbe hozására, nem az ételekmegfõzésére, nem kedvteléseinkrevagy más világi foglalatosságra adta.Napnyugta elõtt tegyünk félre min-den világi munkát, és tegyünk elszem elõl minden világi újságot.Szülõk, magyarázzátok meg gyer-

mekeiteknek az elõkészület értel-mét, és õk is vegyenek részt abban,hogy a szombatot a parancsolat sze-rint tartsátok meg! Buzgón õrköd-jünk a szombat kezdetén és végén.Gondoljunk arra, hogy a szombatminden pillanata megszentelt idõ!

A készülõdés napján még egyfontos dologra kell ügyelnünk: ezena napon simítsunk el minden né-zeteltérést a családban és a gyüle-kezetben egyaránt. Távolítsatok elszívetekbõl minden keserûséget,haragot és megvetést! Alázatos lé-lekkel „valljátok meg bûneiteketegymásnak, hogy meggyógyuljatok”(Jak. 5:16). (Bizonyságtételek VI.,353–356. o.)

Ne mondjunk és ne tegyünksemmi olyat, amit Isten a szombatmegrontásának tekint, de mond-juk és tegyük meg mindazt, ami-nek az elmulasztásával szinténmegrontanánk az Úr napját. Istenmegkívánja, hogy ne csak mindenfizikai munkától tartózkodjunkszombaton, hanem fegyelmezzük agondolatainkat is, hogy szent dol-gokról elmélkedjünk. A szentszombatot valóságosan áthágjuk ak-kor is, ha világi dolgokról beszé-lünk, vagy könnyelmû, tréfálkozóbeszélgetésbe elegyedünk. Ha mind-arról beszélünk, ami csak eszünkbejut, akkor „hamis” vagy „közönsé-ges” beszédet szólunk szombaton(Ésa. 58:13). Az igazságtól valóminden elhajlás rabszolgaságba éskárhozatba visz bennünket. (Bizony-ságtételek II., 703. o.)

ISTENTISZTELETNAPNYUGTAKOR

A szombatot szentebbnek kell te-kintenünk, mint azt sok állítólagosszombatünneplõ teszi. Meggyaláz-zák Istent azok, akik a szombatotnem tartják meg sem betû, sem lélekszerint. Isten reformációt kíván aszombat megünneplése terén.

Naplementekor gyûljenek egybea család tagjai Isten igéjének olvasá-sára, éneklésre és imára. E téren isreformációra van szükség, mert so-kan hanyagok – amit meg kell valla-niuk Istennek és egymásnak –, vala-mint el kell érnünk, hogy a családminden tagja tiszteletben tartsa azt

a napot, amelyet az Úr megáldott ésmegszentelt.

A családi istentiszteleteken agyermekek is vegyenek részt. Ve-gyék elõ Bibliájukat, és mindegyi-kük olvasson egy-két verset. Majdénekeljenek egy ismerõs éneket, ésutána imádkozzanak. Erre Krisztusadott példát nekünk. Az Úr imájátne ismételjük csupán formailag,mert célja az, hogy arra tanítson,milyen legyen a könyörgésünk:egyszerû, komoly és tartalmas. Egy-szerû imában tárd az Úr elé szük-ségleteidet, és adj hálát irgalmassá-gáért! Így meghívod Jézust ott-honodba és szívedbe, mint szívesenlátott vendéget. A családban nemhelyesek a távoli dolgokra vonatko-zó, hosszú imák, mert az ima órájátfárasztóvá teszik, pedig azt kivált-ságnak és áldásnak kellene tekinte-nünk. Tegyétek az imaórát érdekes-sé és örömteljessé!

Naplementekor, a szombat vé-gén, ima és Isten-dicsõítõ ének je-lezze a szent órák befejezését, éskérjétek, hogy Isten legyen veletek akövetkezõ munkahét gondjai kö-zött. Örök üdvösséget jelent szá-munkra, amikor a szombatot szentülmegtartjuk az Úrnak. Isten így szól:„Akik engem tisztelnek, azoknaktisztességet szerzek.” (I. Sám. 2:30)(Bizonyságtételek IV., 353–359. o.)

A CSALÁDLEGSZENTEBB ÓRÁI

A szombatiskola és az istentiszteletcsak egy részét képezi a szombat-nak. A család számára fennmaradtrészt az egész szombat legszentebbés legértékesebb részévé tehetjük.A szülõk töltsék gyermekeikkel azidõ nagy részét. Sok családban agyermekeket magukra hagyják, hogyúgy szórakozzanak, ahogyan tudnak.Ha a gyermekeket magukra hagyják,csakhamar nyugtalanok lesznek, el-kezdenek játszani, vagy valami rosz-szat tesznek, s így a szombat elve-szíti elõttük szentségét.

Szép idõben a szülõk menjenekgyermekeikkel a mezõkre és a lige-tekbe. A szépséges természetbenmondjátok el gyermekeiteknek, mi-ért adta Isten a szombatot, és be-széljetek nekik a teremtés nagy mû-

Imahét

11

vérõl. Mondjátok el, hogy amikor a Föld kikerült Teremtõnk kezébõl,szent és gyönyörûséges volt. Min-den virág, minden bokor, minden fabetöltötte a Teremtõ által kijelöltcélját. Minden, amit a szem látott,szép volt, és az embert Isten szere-tetére emlékeztette. Minden hangzenéhez hasonlított, amely össz-hangban volt Isten szavával. Mutas-sátok be, hogy a bûn rontotta megIsten tökéletes mûvét. A tövis, a bo-gáncs, a szomorúság, a fájdalom és ahalál mind az Atyával szembeni en-gedetlenség következménye. Láttas-sátok meg gyermekeitekkel, hogybár a földet megrontotta a bûn átka,azonban még most is kinyilvánítjaIsten jóságát. A zöld mezõk, a ma-gas fák, a megvidámító napfény, afelhõk, a harmat, az éjszaka ünnepé-lyes csendje, a csillagos ég dicsõségeés a hold szépsége – mind bizonysá-got tesznek a Teremtõrõl. Mindenlehulló esõcsepp, a világosság min-den sugara, amely hálátlan világunk-ra árad, bizonyságot tesz Isten nagytürelmérõl és szeretetérõl.

Mutassátok meg gyermekeitek-nek az üdvösség útját: „Úgy szeret-te Isten e világot, hogy az Õ egyszü-lött Fiát adta, hogy valaki hiszÕbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” (Jn. 3:16) Ismételjétekel Betlehem kedves történetét. Mu-tassátok be nekik Jézus Krisztustmint gyermeket, aki engedelmeske-dett a szüleinek; mutassátok be minthûséges és szorgalmas fiatalt, aki se-gített a család fenntartásában. Ígymegértethetitek gyermekeitekkel,hogy a Megváltó ismeri az ifjúságpróbáit, gondjait, kísértéseit, remé-nyeit és örömeit, ezért részvétet, se-gítséget nyújthat számukra. Idõn-ként olvassátok fel a Biblia érdekestörténeteit. Kérdezzétek meg tõlük,hogy mit tanultak a szombatiskolá-ban, és tanulmányozzátok át velük akövetkezõ szombatiskolai leckét.(Bizonyságtételek VI., 358–359. o.)

Szombat napján ünnepélyesenszenteljék az egész családot Isten-nek. A szombat parancsolata ma-gában foglalja mindazokat, akik ka-puinkon belül vannak, ezért a házminden lakója hagyja abba világimunkáját, és a szent órákat töltseáhítatban. Egyesüljenek mindnyá-

jan, hogy vidám szolgálat által tisz-teljék Istent szent napján. (Bizony-ságtételek II., 185. o.)

GYÛLJÜNK ÖSSZE, ÉS IMÁDJUK AZ URAT!

Krisztus így szólt: „Ahol ketten vagyhárman egybegyûlnek az én nevem-ben, ott vagyok közöttük.” (Mt.18:20) Ahol két vagy három hívõ él,jöjjenek össze szombaton és ka-paszkodjanak Isten ígéretébe.

Azok a kis csoportok, amelyekösszegyûlnek Isten imádására az Úrszent napján, jogosan igényt tart-hatnak Isten gazdag áldására. Higy-gyék szilárdan, hogy Jézus az össze-jövetelük tiszteletre méltó vendége.Minden igazi imádkozó, aki meg-szenteli a szombatot, tegye magáéváezt az ígéretet: „Hogy megtudjátok,hogy én vagyok az Úr, aki titeketmegszentellek.” (II. Móz. 31:13) (Bi-zonyságtételek VI., 360–361. o.)

A szombat az emberért lett,hogy áldás legyen számára azáltal,hogy gondolatait elvonja világimunkájától, s így elmélkedhessékIsten jóságáról és dicsõségérõl.Szükséges, hogy Isten népe össze-gyûljön, beszéljen Istenrõl, s a hívõkkicseréljék gondolataikat és vélemé-nyüket Isten Igéjének igazságairól,valamint egy bizonyos idõt imáraszenteljenek. Azonban ezeket azidõszakokat szombaton se tegyékfárasztóvá, azaz hosszúvá és unal-massá. (Bizonyságtételek II., 583. o.)

Érezze mindenki, hogy ki kellvennie a részét abból, hogy a szom-bati összejövetelt érdekessé tegye agyülekezet.

Nemcsak formaságból kell ösz-szegyûlnünk, hanem hogy kicserél-jük gondolatainkat, elbeszéljükmindennapi tapasztalatainkat, kife-jezzük hálánkat és az isteni megvilá-gosítás utáni vágyunkat, hogy meg-ismerjük Istent, és akit elküldött,Jézus Krisztust.

A Krisztusról folytatott közösbeszélgetés megerõsíti a lelket azélet próbáira és küzdelmeire. Soha-se gondold, hogy keresztény le-hetsz, ha visszavonulsz és magadbazárkózol! Mindenki része az embe-riség nagy családjának, ezért mindenember tapasztalatát nagymértékben

befolyásolja társainak tapasztalata.(Bizonyságtételek VI., 361–362. o.)

A SZOMBATISKOLA

A szombatiskola munkájának célja alelkek egybegyûjtése. A munkarendhibátlan lehet a gyülekezetben, min-den szükséges felszereléssel rendel-kezhetnek, ha azonban a gyermeke-ket és a fiatalokat nem vezetikKrisztushoz, akkor a szombatiskolakudarcot vall. Ha nem vonzzákKrisztushoz a lelkeket, a formai val-lás befolyása alatt egyre érzéketle-nebbek lesznek. A tanítónak együttkell mûködnie a Megváltóval, ami-kor kopogtat azok szívének ajtaján,akiknek segítségre van szükségük.Amikor a tanulók engednek a Lélekesedezésének és megnyitják szívü-ket, hogy a Megváltó bejöhessen,akkor Õ megvilágosítja értelmüket,s megérthetik Isten dolgait. A taní-tó munkája egyszerû, ám ha Krisz-tus lelkületével végzi, a Szentlélekmunkálkodása által mégis mély éshatásos lesz.

Szülõk, szánjatok naponta egykis idõt a szombatiskola tanulmá-nyozására gyermekeitekkel! Haszükséges, adjátok fel inkább a tár-sadalmi összejöveteleket, de ne ál-dozzátok fel a szent történelem drá-ga leckéinek tanulmányozására szen-telt idõt! E tanulmányozásból szü-lõk és gyermekek egyaránt nagy ál-dást nyernek. A szombatiskolai lec-kével kapcsolatos fontosabb Biblia-szövegeket tanuljuk meg, jegyezzükmeg, azonban ezt ne megterhelõmunkának, feladatnak tekintsük,hanem kiváltságnak. Lehet, hogyemlékezõképességünk eleinte csõ-döt mond, de a gyakorlás által egyreinkább megerõsödik, s egy idõ múl-va gyönyörûségünket találjuk ab-ban, hogy az igazság drága igéit el-raktározzuk elménkbe. E szokásunknagyban elõsegíti majd a hitben valónövekedésünket…

Sajnos, némely szombatiskolá-ban az a szokás uralkodik, hogy a válaszokat a szombatiskolai lec-kébõl olvassák fel. Ez nem helyes,és nem kellene, hogy így legyen,ha a Szentírás tanulmányozásáraszentelnék azt az idõt, amit ha-szontalanul és bûnös módon töl-

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1

Imahét

12

tenek el. Nincs semmi oka annak,hogy a tanítók és a tanulók ne tanul-ják meg a szombatiskolai leckéketugyanolyan jól, mint a rendes isko-lai leckét – sõt jobban tanulják meg,mivel a szombatiskola végtelenülfontosabb tárggyal foglalkozik. Edologban tanúsított hanyagságunknem tetszik Istennek.

A szombatiskolai tanítók mele-gítsék fel és elevenítsék meg szívü-ket Isten igazságai által, és legye-nek az igének cselekvõi, ne csakhallgatói. Táplálkozzanak Krisztus-ból, mint a szõlõvesszõk a szõlõtõ-kébõl. Hulljon rájuk a mennyei ke-gyelem harmata, hogy olyanok le-gyenek, mint az Úr kertjének virá-gai, a drága növények, amelyek rü-gyeiket kibontva édes illatot árasz-tanak. A tanítók legyenek az igeszorgalmas tanulói, és mindig nyil-vánítsák ki, hogy naponta tanulnakKrisztus iskolájában, s másokkal isképesek közölni a világosságot,amelyet a nagy Tanítótól, a világ vi-lágosságától nyertek… Amikor idõ-rõl idõre tisztviselõket választotok,ne a bizonyos személyek iránti von-zalom legyen a döntõ, hanem azo-kat helyezzétek bizalmi állásokba,akik szeretik és félik Istent, és Õtválasztják tanácsadójukká. (Bizony-ságtételek II., 557–558. o.)

„SZABAD SZOMBATONJÓT CSELEKEDNI”

Otthon és a gyülekezetben egyaránta szolgálat lelkületét kell kinyilvání-tanunk. Isten, aki hat napot adottvilági munkáink végzésére, megál-dotta és megszentelte a hetedik na-pot, és elkülönítette az Úr számára.E napon különleges módon megáld-ja azokat, akik odaszentelik magu-kat az Õ szolgálatára.

Az egész menny megtartja aszombatot, de nem érdektelen, kö-zönyös, semmittevõ módon. E na-pon minden lelkierõnket fel kell éb-resztenünk, mert Istennel és Krisz-tussal, a mi Megváltónkkal kell talál-koznunk, aki arra vágyik, hogy fel-üdítsen és megáldjon mindenkit.(Bizonyságtételek VI., 361–362. o.)

Irgalmából Isten úgy rendelke-zett, hogy a betegekrõl és szenve-dõkrõl nekünk kell gondoskod-

nunk. Az értük végzett munkáraszükség van, ezért az nem szombat-rontás. De kerüljünk minden szük-ségtelen munkát! Sokan elhalasztjáka szombat kezdetéig azoknak a kisdolgoknak az elvégzését, amelyeketpénteken, az elõkészület napján kel-lett volna befejezni. Ez nem helyes.Minden munkát, amit nem vé-geztünk el a szombat kezdete elõtt,a szent nap után kell befejeznünk.(Bizonyságtételek II., 184–185. o.)

Kerülnünk kell a fõzést szomba-ton, azonban mégsem kell hidegételeket fogyasztanunk. Hideg idõ-ben a pénteken elkészített ételt me-legítsük fel szombaton. Ételeinklegyenek egyszerûek, de ízletesek,táplálóak és étvágygerjesztõek. Gon-doskodjunk valamilyen kedvelt étel-rõl, amelyet a család nem eszik min-dennap.

Ha szeretnénk elnyerni az en-gedelmeseknek ígért áldást, akkorlelkiismeretesebben, pontosabbankell megtartanunk a szombatot.Félek, hogy gyakran akkor is uta-zunk e napon, amikor elkerülhet-nénk. Összhangban az Úrtól kapottvilágossággal, amelyet a szombatmegtartásával kapcsolatban adott,gondosabban kellene kerülnünk eszent napon a kocsin vagy hajónstb. utazást. E dologban jó példátkellene adnunk gyermekeinknek ésa fiataloknak. Szükséges lehet, hogyszombaton is utazzunk abból a cél-ból, hogy elérjük a gyülekezeteket,amelyek igénylik a segítségünket,hogy elvigyük hozzájuk az üzene-tet, amelyet Isten akaratából megkell hallaniuk. Azonban amennyirelehetséges, vegyük meg elõre a je-gyeket, és minden más elõkészüle-tet tegyünk meg az elõzõ napokon.Ha valahova egyéb okból utazunk,mindent tegyünk meg, hogy neszombaton érkezzünk meg úti cé-lunkhoz.

Ha kénytelenek vagyunk szom-baton utazni, kerüljük azok társasá-gát, akik világi dolgokra terelik fi-gyelmünket. Gondolatainkat irá-nyítsuk Istenre, és társalogjunk Ve-le. Ha alkalmunk van, hirdessük azigazságot. Mindig legyünk készekfelebarátaink szenvedésének enyhí-tésére, és segítsünk a szûkölködõk-nek. Ilyen esetekben azonban Isten

megkívánja, hogy használjuk fel tõ-le kapott értelmünket és bölcsessé-günket. Szombaton ne beszéljünküzleti, hétköznapi, világi dolgokról.Isten megkívánja, hogy minden idõ-ben és minden helyen bizonyítsukhûségünket iránta azáltal, hogy tisz-teletben tartjuk a szombatot. (Bi-zonyságtételek VI., 357–360. o.)

A SZOMBATÜNNEPLÉSÁLDÁSAI

Megmutatták nekem, hogy az egészmenny figyeli azokat, akik elismerikés megtartják a negyedik parancso-lat, a szombat követelményeit. Azangyalok nagyra becsülik az Istenáltal rendelt nyugalomnapot. Azo-kat, akik áhítattal teljes gondolataikáltal megszentelik szívükben azUrat, akik a szent órákat igyekez-nek a legjobb képességeik szerintfelhasználni, s a szombatot gyönyö-rûségesnek hívják, az angyalok kü-lönösképpen megáldják világosság-gal, egészséggel és rendkívüli erõvel.(Próféták és királyok, 704–705. o.)

A menny követelményeineklelkiismeretes teljesítése földi éslelki áldást hoz. (Próféták és királyok,546. o.)

Amíg az ég és a föld fennáll, a szombat mindig a Teremtõ hatal-mának jele marad. Amikor az Édenismét virul majd a megdicsõült újFöldön, mindenki tisztelni fogja Is-ten szent nyugalomnapját, s „szom-batról szombatra eljõ minden testengem imádni, szól az Úr” (Ésa.66:23). (Jézus élete, 283. o.)

FELHÍVÁS

– Határozzuk el, hogy megszívlel-jük Isten szombatünneplésre vo-natkozó reformációra hívását!

– Vegyük számba azokat a szoká-sainkat, amelyek megakadályoz-hatnak bennünket, hogy betölt-hessük a negyedik parancsolatkívánalmait!

– Határozzuk el, hogy imáink tár-gyává tesszük a szombatnapravonatkozó isteni áldás elnyerésétönmagunk, családunk, gyüleke-zetünk életében és Isten egészföldi munkájában!

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1

Imahét

13

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1

Adjuk meg Istennek, ami az övé.Isten üzenetet közölt népével,

amely a mai idõkre szól: Malakiáskönyvének 3. fejezete tárja elénk eztaz üzenetet. Hogyan is fejezte volnaki világosabban és erõteljesebben azÚr a követelményeit, mint ebben akönyvben?

Senki ne feledje, hogy Istennekezek a kívánalmai az Úr összes töb-bi követelményének hátterét képe-zik. Bõkezûen ellát bennünket min-dennel, amire szükségünk van, mipedig az ember és Isten közöttiszerzõdés szerint jövedelmünk ti-zedrészét visszaadjuk az Úrnak. Is-ten kegyesen a szolgáira bízza kin-cseit, de a tizedrõl ezt mondja: Ez azenyém. Az ember kötelessége visz-szajuttatni összes jövedelme pon-tos tizedrészét. Ezt a határozottrendet Isten vezette be.

Ez komoly feladat, amelynek el-végzése örök következményekkeljár, s olyan szent, hogy nem bízhatóaz ember belátására. Ne engedjükmeg magunknak, hogy ezen a térenszabadon azt tegyük, ami nekünktetszik. Isten követelményeinekmegfelelõen rendszeresen tegyünkfélre tartalékot, amelyet munkájá-ra szentelünk.

A TERMÉS ZSENGÉJE

A tizeden kívül az Úr igényt tartminden gyarapodásunk elsõ gyü-mölcsére. Mindezt azért tartja fennmagának, hogy bõségesen jussonföldi munkájának minden területé-re. Nem szabad szûkmarkúan bán-nunk az Úr szolgáival. Nem szabadakadályoznunk hírnökeit az élet igé-jének terjesztésében. Amikor õk azigazságot tanítják, anyagiakkal kellrendelkezniük, hogy a munka fej-lesztésére fordíthassák. A beruhá-zásnak megfelelõ idõben kell tör-ténnie, hogy a legjobb és legüdvö-sebb munkát végezhessük. Gyako-rolnunk kell az irgalom cselekede-teit is. Támogatnunk kell a szegé-nyeket és a szenvedõket ajándékok-

kal és anyagi áldozatokkal, különö-sen az új területeken, ahol elõszörhirdetjük az igazságot.

Ha Isten hitvalló népe – fiatalokés idõsek egyaránt – megtenné köte-lességét, nem állna üresen a pénztár.Ha mindenki pontosan fizetné atizedet, és az Úrnak szentelné ter-mésének zsengéjét, akkor mara-déktalanul el tudnánk látni anya-giakkal a munka valamennyi terü-letét. Azonban nem tiszteljük Istentörvényét, nem engedelmeskedünkannak, ezért anyagi nehézségekkelküzdünk.

GONDOLJATOKA SZEGÉNYEKRE!

Távolítsunk el életünkbõl mindenfényûzést, mert rövid a hátralévõidõ a munkára. Ínséget és szenve-dést látunk mindenfelé, családokéheznek, gyermekek sírnak kenyé-rért. A szegények házaiban nincsmegfelelõ bútor és ágynemû, sokancsaknem üres viskókban élnek. Aszegények kiáltása az egekig hatol.Isten látja, hallja mindezt. Sokanmégis önmagukat istenítik. Míg fe-lebarátaik nyomorognak és éhez-nek, szenvednek a napi élelem hiá-nya miatt, addig õk sokat költenekételekre, és sokkal többet esznek,mint amennyire szükségük van. Elkell majd számolniuk Isten elõtt,amiért ennyire önzõn használják azÚr pénzét! Akik semmibe veszik Is-tennek a szegényekre vonatkozó,gondoskodó rendelkezéseit, azokrájönnek majd, hogy nemcsak fele-barátaikat lopták meg, hanem Istentis, és hûtlenül kezelték javait.

MINDEN AZ ÚRÉ

Minden jó adomány Isten kegyel-mébõl származik. Isten hatalmas ésbõkezû adományozó. Szeretete ab-ban nyilvánul meg mindenki elõtt,hogy bõségesen gondoskodott azemberrõl. Próbaidõt adott nekünk,amelynek leforgása alatt a menny-

ben elfogadható jellemet alakítha-tunk ki. Nem azért kéri javaink egyrészét, mert Õ szükséget szenvedvalamiben.

Az Éden kertjében az Úr terem-tett minden fát, amelyek szépek vol-tak és jó táplálékot nyújtottak, majdmeghívta Ádámot és Évát, hogy in-gyen élhessenek ajándékaival. Egyet-len kivételt tett: azt mondta, ne egye-nek a jó és gonosz tudásának fájáról.Isten önmagának tartotta fenn ezt afát, állandó emlékeztetõül, hogyminden az övé. Így lehetõségetadott nekik, hogy parancsolataiiránti tökéletes engedelmességgelbizonyítsák hitüket és bizalmukat.

Ugyanez a helyzet Isten velünkszemben támasztott követelmé-nyeivel. Az emberre bízta kincseit, s elvárja, hogy tárházába vigyük a ti-zedet. Oda kell adnunk Neki, mintolyat, ami az övé. Ez a rész szent,ezért szent dolgokra kell fordíta-nunk: azok eltartására, akik elviszika megváltás üzenetét a Föld mindentájára. Az Úr fenntartja magánakezt a részt, hogy szüntelenül érkez-zenek anyagi javak a kincstárába, sígy népe elvihesse az igazságot min-denkihez. Ha hûségesen engedel-meskedünk követelményeinek, ez-zel elismerjük, hogy minden az Úré.

Nincs-e az Úrnak joga, hogy eztelvárja tõlünk? Nem adta-e oda egy-szülött Fiát, mert szeretett minketés meg akart menteni a haláltól?Hálaáldozataink nem azért folynaktalán kincstárába, hogy segítsék or-szága építését? Mivel mindenünkIstené, hálánknak önkéntes hála-áldozatokra kellene serkenteniebennünket, amelyekkel elismer-jük, hogy övé a lelkünk, testünk,szellemünk és javaink is. Ha követ-tük volna Isten elgondolását, azanyagiak most is befolynának kincs-tárába, és bõven lenne pénzünk ige-hirdetõket küldeni új területekre, ésmunkásokat, akik az igehirdetõkkelegyütt bontanák ki az igazság zász-laját a világ sötét részein.

A MENNY FÉLREÉRTHETETLENKÖVETELMÉNYE

Mennyei terv az, hogy az emberekadják vissza Istennek azt, ami az Õtulajdona. Ezt olyan világosan jelen-

JJaannuuáárr 3300..,, sszzeerrddaa

„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba…”

Imahét

14

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1

ti ki az Úr, hogy semmi okunk nemlehet a félreértésre, sem arra, hogykibújjunk kötelességeink és felelõs-ségeink alól, amelyeket Isten helyezránk. Akik azt állítják, hogy képte-lenek belátni ezt a kötelességüket,csak azt nyilvánítják ki a menny, agyülekezet és a világ elõtt, hogynem akarják elfogadni e félreért-hetetlen követelményt. Azt gon-dolják, hogy ha eleget tesznek az Úrigényének, anyagi kárt szenvednek.Önzõ lelkük irigysége miatt egészjövedelmüket maguknak akarjákmegtartani, a tõkét és a kamatot is,hogy a saját céljaikra használják.

Isten így szól: „Enyém a világ-egyetem, és ezek a javak is az enyé-mek. Arra szántam a tizedet, hogybelõle eltartsák szolgáimat, akikmegnyitják a Szentírást azok elõtt,akik sötétségben élnek és nem értiktörvényemet. Azzal, hogy kívánsá-gaid kielégítésére használod fenn-tartott javaimat, embereket rabolszmeg a világosságtól, amelyet el akar-tam juttatni hozzájuk. Lehetõségetadtam arra, hogy bebizonyítsd hû-ségedet, de elmulasztottad az al-kalmat. Megloptál, elraboltad fenn-tartott javaimat, »átokkal vagy elát-kozva«.”

Az Úr türelmes és kegyelmes, smég egy lehetõséget ad azoknak,akik eddig ezt a gonoszságot csele-kedték: „Térjetek hozzám, és én ishozzátok térek. De ezt mondják:Miben térjünk meg?” (Mal. 3:9, 7)Javaikat önzõ kívánságaik kielégíté-sére fordítják, mintha minden azövék lenne, nem pedig kölcsönka-pott kincs. Megromlott lelkiisme-retük olyan kemény és érzéketlenlett, hogy nem ismerik fel az elköve-tett bûnt: tettükkel elzárják az utataz igazság terjedése elõtt.

A MEGÍGÉRT ÁLDÁS

Isten megígéri, hogy megáldja azo-kat, akik engedelmeskednek paran-csolatainak: „Hozzátok be a tizedetmind az én tárházamba, hogy legyenennivaló az én házamban, és ezzelpróbáljatok meg engem, azt mondja a Seregek Ura, ha nem nyitom megnéktek az egek csatornáit, és ha nemárasztok rátok áldást bõségesen. Ésmegdorgálom érettetek a kártevõt, és

nem veszti el földetek gyümölcsét, ésnem lesz szõlõtök meddõ a mezõn,azt mondja a Seregek Ura. És bol-dognak mondanak titeket mind anemzetek, mert kívánatos földdélesztek ti, azt mondja a SeregekUra.” (Mal. 3:10–12)

Elõttünk vannak a világosság ésaz igazság szavai. Hogyan merészelivalaki mégis elhanyagolni ezt a fél-reérthetetlen kötelességet? Hogyanmernek engedetlenek lenni Isteniránt, amikor az engedelmesség ál-dásokkal jár, mind a földi, mind alelki dolgokban, az engedetlenségpedig Isten átkát vonja maga után.Isten nem áldhatja meg azokat, akiknem akarnak lelkiismeretes szolgáilenni. Nem tehet mást, mint megen-gedi Sátánnak, a pusztítónak, hogybefejezze a pusztítást. A szerencsét-lenség minden változatát látjuk a vi-lágra törni. Miért történik ez? Mertaz Úr nem gyakorolja a gonoszsághatását mérsékelõ hatalmát. A világsemmibe veszi Isten szavát, az em-berek úgy élnek, mintha Isten nemlétezne. Akárcsak az özönvíz elõttivilág lakói, kihagyják számításaikbólaz Urat, ezért riasztó méretekbenuralkodik a gonoszság, a világ meg-érett az aratásra.

AZ ÚR TISZTELÕI

Malakiás könyve 3. fejezet 16. versé-ben egy másik csoportot is látunk.Azokat, akik összejönnek, hogy di-csõségérõl szóljanak, könyörületé-rõl beszélgessenek. Ezek az embe-rek hûen teljesítik kötelességeiket.Megadják az Úrnak, ami az övé. Bi-zonyságot tesznek, ami örömmeltölti el a mennyei angyalokat. Ezekaz emberek nem panaszkodnak Is-tenre. Akik a világosságban járnak,hûségesek és igazak kötelességeikteljesítésében, azokat nem halljukpanaszkodni és hibát keresni. Õk abátorítás, a remény és a hit szavaitszólják. Azok panaszkodnak, akikönmagukat szolgálják, s nem adjákmeg Istennek, ami az övé.

„Akkor tanakodtak egymással azÚrnak tisztelõi, az Úr pedig figyelt éshallgatott, és egy emlékkönyv íratékÕelõtte azoknak, akik félik az Urat ésbecsülik az Õ nevét. És azon a napon,azt mondja a Seregek Ura, amelyet én

szerzek, tulajdonommá lesznek éskedvezek nékik, amint ki-ki kedvez amaga fiának, aki szolgálja õt. És meg-tértek és meglátjátok, hogy különbségvan az igaz és a gonosz között, az Is-tennek szolgája és aközött, aki nemszolgálja Õt.” (Mal. 3:16–18) (Bi-zonyságtételek VI., 384–390. o.)

Az önkéntes adományok és a ti-zed az evangélium adóját képezik.Isten azokból a javakból, amelyeketaz embernek adott, visszakér magá-nak egy részt: a tizedet. (Bizonyságté-telek V., 149. o.)

A mának szóló igazságot el kellvinnünk a világ sötét részeire, és ezta munkát már otthon megkezdhet-jük. Jézus követõi ne éljenek önzõéletet, hanem Krisztus lelkületévelmunkálkodjanak, összhangban Õve-le. (Bizonyságtételek III., 381. o.)

A nagy munkát, amelynek végzé-sére Krisztus a Földre jött, tanítvá-nyaira bízta. Tervet adott népének,hogy elegendõ összeget gyûjtsenekössze ahhoz, hogy vállalkozásukatönfenntartóvá tegyék. Isten terve atizedrendszerrel kapcsolatban szépa maga egyszerûségében. Mindenkiegyenlõen vehet részt benne hittelés bátorsággal, mert isteni eredetû.Egyesül benne az egyszerûség és ahasznosság. Megértése és végrehaj-tása nem követel nagy tanultságot,mindenki érezheti, hogy részt ve-het az üdvösség drága munkájánakelõrevitelében. Idõs és fiatal az Úrpénztárosa és eszköze lehet a szük-ségletek betöltésében. (Bizonyságté-telek III., 388–389. o.)

FELHÍVÁS

– Gondolkodjunk többet arról,hogy Isten milyen bõkezûen el-lát bennünket mindennel, amireszükségünk van!

– Határozzuk el, hogy hálánk je-léül minden jövedelmünk tizedétpontosan az Úrnak szenteljük!

– Kérjük Istent: tegyen fogékony-nyá bennünket meglátni azt,hogy az Õ földi munkáját a mianyagi áldozatainkkal kívánjaelõbbre vinni!

Imahét

15

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1A

z Id

õk J

elei

200

2/1

Isten Igéje így szólítja meg akeresztény házasságban élõ fele-

ket: „Engedelmesek legyetek egymás-nak Isten félelmében. Ti asszonyok, a ti saját férjeteknek engedelmeseklegyetek, mint az Úrnak. Ti férfiak,szeressétek a ti feleségeteket, mi-képpen a Krisztus is szerette az egy-házat, és Önmagát adta azért.” (Ef.5:21–22, 25)

A családi kötelék a legszorosabb,leggyengédebb és legszentebb kap-csolat a Földön, amelyet az Úr azemberiség áldására szánt, és áldás ismindenütt, ahol bölcsen, Isten félel-mében és a felelõsség tudatában lép-nek házasságra. (Boldog élet, 13. o.)

Isten rendezte az elsõ menyeg-zõt. Tehát a házasság intézményé-nek szerzõje: a mindenség Terem-tõje. „Tisztességes minden tekintet-ben a házasság” (Zsid. 13:4), Istenelsõ ajándékainak egyike az emberszámára – egyike annak a két intéz-ménynek, melyeket Ádám a bûn-beesés után a paradicsomból magá-val hozott. Ha az isteni alapelveketebben a viszonyban elismerik ésazok szerint élnek, akkor a házasságáldás, védi az emberiség tisztaságátés boldogságát, betölti az ember társiránti szükségletét, fölemeli, nemes-bíti lényét testi, értelmi és erkölcsitekintetben egyaránt. (Pátriárkák éspróféták – régi kiadás, 25. o.)

Azok, akik házasságra gondol-nak, fontolják meg, milyen lesz alégköre és a befolyása az otthon-nak, amelyet alapítanak. Amikorszülõkké válnak, szent megbízatáshárul rájuk. Nagymértékben tõlükfügg gyermekeik jóléte ebben a vi-lágban, és boldogsága az eljövendõvilágban. Legfõképpen rajtuk múlikgyermekeik testi és lelki természe-tének alakulása. Az otthon légköré-tõl függ a társadalom állapota,amelyre minden család befolyása ha-tást gyakorol. (Boldog élet, 13. o.)

Élethosszig tartó munka, hogya házassági kapcsolatban valóbanmegértõek legyünk egymás iránt.

Akik megházasodnak, iskolába lép-nek. Amikor az új házasok szembe-találják magukat az élet terheivel,bonyolultságával és gondjaival, eltû-nik az ábrándkép, amely sokszor olyszépségesnek mutatja be a házassá-got a képzeletünkben. Férj és fele-ség megismerik egymás jellemétúgy, ahogyan elõzõleg lehetetlenvolt megismerniük a másikat. Ezéletük legnehezebb idõszaka. Sok-szor felfedeznek egymásban addignem is gyanított gyengeségeket ésfogyatékosságokat, de azok a szí-vek, amelyeket a szeretet köt össze,észrevesznek addig nem látott nagy-szerû értékeket is.

Vonzalmuk lehet tiszta, mint akristály, és szeplõtlenségében szép,mégis felszínes, mert még nem vizs-gálták és nem próbálták meg. Min-denben Krisztus legyen számukraaz elsõ és utolsó, a legfontosabb.Szemléljétek Õt állandóan, és aziránta érzett szeretet naponta mé-lyebb és erõsebb lesz, amint aláveti-tek a megpróbáltatás vizsgájának.Ahogyan növekszik Isten iránti sze-retetetek, úgy mélyül és erõsödik azegymás iránti szeretetetek is.

Ha nehézségek, gondok és csüg-gesztõ körülmények vennének iskörül, se a férj, se a feleség ne foglal-kozzon azzal a gondolattal és ne él-je bele magát, hogy házasságuk té-vedés volt! Határozzátok el, hogyegymás számára azzá váltok, amivécsak lehet! Legyetek továbbra isolyan figyelmesek, mint kezdet-ben, s minden módon támogassá-tok egymást az élet küzdelmeiben!Gondolkodjatok azon, hogyantudnátok elõsegíteni egymás bol-dogságát. Kölcsönösen segítsétekegymást, és legyetek türelmesekegymáshoz! Akkor a házasság nemfogja a szeretet végét jelenteni, ha-nem a szeretet a házassággal kezdõ-dik el igazán. Az õszinte barátságmelege, a szíveket egymáshoz kap-csoló szeretet a mennyei boldogságelõíze lesz.

Sátán mindig kész kihasználni,ha valamilyen nézeteltérés támad,felnagyítja a jellem kifogásolható,öröklött vonásait a férjben vagy afeleségben, s megpróbálja elidege-níteni egymástól azokat, akik Istenelõtt ünnepélyesen szövetséget kö-töttek. Házassági fogadalmukbanmegígérték, hogy egyek lesznek: a feleség megfogadta, hogy szeretnifogja férjét és engedelmeskedikneki, a férj pedig megígérte, hogyszeretni fogja feleségét és gondos-kodik róla. Ha Isten törvényénekengedelmeskednek, a viszály dé-monát távol tartják a családtól, ér-dekeik azonosak lesznek, és nemengedik meg, hogy kihûljön a sze-retetük.

Se a férj, se a feleség ne keressenérvet az egymás feletti uralkodásra.Sokan a szeretet kifejezését gyenge-ségnek tekintik, és olyan tartózko-dást tanúsítanak, amely elriasztja a másikat. Ez a lelkület megakadá-lyozza a jó kapcsolat kialakulását.Ne engedd, hogy a veled összekap-csolt szív éhezzen a kedvesség ésegyüttérzés hiánya miatt!

A mostani idõkben különösenfontos, hogy minden otthon azimádság háza legyen. Hitetlenség éskételkedés uralkodik mindenütt, ésa gonoszság megsokasodott. Aromlottság beözönlik a lelkekbe, ésaz Isten elleni lázadás betör az em-berek életébe. Az emberek a bûnrabszolgái lesznek, erkölcsi erõikSátán önkényuralma alá kerülnek.Lelkünk a kísértés játékszerévé vá-lik, s ha a hatalmas Isten nem érke-zik a megmentésünkre, az emberoda megy, ahová az õscsaló vezeti.

E félelmetes veszélyek korszaká-ban sok hitvalló keresztény mégsemtart családi istentiszteletet. Nemtisztelik otthonukban Istent, s nemtanítják gyermekeiket sem, hogyszeressék és féljék az Urat. Sokanannyira eltávolodtak Istentõl, hogykárhoztatva érzik magukat, amikorközelednek Õhozzá. Nem képesekbizalommal járulni a „kegyelem kirá-lyi székéhez”, „tiszta kezeket emel-vén föl, harag és versengés nélkül”(Zsid. 4:16; I. Tim. 2:8). Nem állnakélõ összeköttetésben Istennel, ezértcsak a kegyesség látszatával bírnak,annak ereje nélkül.

JJaannuuáárr 3311..,, ccssüüttöörrttöökk

„Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében…”

Imahét

16

Az az elgondolás, hogy az imanem lényeges, Sátán legsikeresebbcsalása a lelkek megrontására. Azima összeköt Istennel, a bölcsesség,erõ, békesség és boldogság forrásá-val. Jézus erõs kiáltásokkal éskönnyhullatással imádkozott Atyjá-hoz. Pál buzdítja a hívõket, hogy„szüntelen imádkozzanak”, mindenimádsággal, könyörgéssel és hála-adással tárják Isten elé kívánságaikat(Fil. 4:6; Zsid. 5:7; I. Thessz. 5:17).Jakab apostol is így szól: „Imádkoz-zatok egymásért, mert igen hasznosaz igaznak buzgóságos könyörgése.”(Jak. 5:16)

CSALÁDI ÁHÍTATOK

Õszinte, komoly imájukkal a szü-lõk alkossanak élõ védõsövénytgyermekeik körül! Imádkozzanakteljes hittel, hogy Isten lakozzonbennük, és a szent angyalok oltal-mazzák meg õket és gyermekeiketSátán hatalmától és kegyetlensé-gétõl!

A reggeli és esti istentiszteletnekminden családban legyen meg ameghatározott ideje! Milyen szép,amikor eljön az este és a szülõk mégegyszer Isten elé járulnak gyerme-keikkel, megköszönve az elmúlt napáldásait.

Minden reggel szenteljétek odamagatokat és gyermekeiteket Isten-nek arra a napra! Ne számoljatokelõre a napokkal és a hónapokkal,mert ezek nem a tieitek! Csak egyrövid napot kaptatok, azért úgymunkálkodjatok ennek órái alattMesteretekért, mintha az utolsó na-potok lenne e világon! TárjátokIsten elé minden terveteket, hogykeresztülvigyétek vagy feladjátok,amint gondviselése mutatja! Fogad-játok el az Õ terveit a tiétek helyettmég akkor is, ha ez céljaitok fel-adását jelentené! Így életetek egyrejobban átalakul az isteni mintára, és„az Istennek békessége, amely min-den értelmet felülhalad, meg fogjaõrizni szíveiteket és gondolataitokata Krisztus Jézusban” (Fil. 4:7).

Az apa távollétében az anya ve-zesse az istentiszteletet! Válasszonki a Szentírásból egy érdekes, köny-nyen érthetõ részt, s az istentiszte-let legyen rövid. Ha hosszú fejeze-

tet olvasnak és hosszú imát monda-nak, akkor az együttlétet fárasztóváteszik, s a gyermekek már alig várjáka végét. A szülõk meggyalázzák Is-tent, ha az istentisztelet olyan szá-raz, unalmas és érdektelen, hogy agyermekek rettegnek tõle.

Apák és anyák, tegyétek a családiáhítatot érdekessé! Miért ne legyenez az idõ a nap legkellemesebb, leg-örömteljesebb része!? Ha egy kicsitkészültök rá, akkor áldásossá teheti-tek. Idõnként változtassatok azistentiszteleten. A gyermekek kér-déseket tehetnek fel a felolvasottszövegekkel kapcsolatban, és né-hány komoly, idõszerû megjegyzéstis tehetnek. Az ima legyen rövid és a tárgyhoz illõ! Az imádkozó egy-szerû, komoly szavakkal dicsõítseIstent jóságáért, és így kérje segítsé-gét! Ha a körülmények engedik, agyerekek is olvassanak fel a Bibliá-ból és imádkozzanak! Csak az örök-kévalóságban válik nyilvánvalóvá,milyen áldást hoztak az ilyen isten-tiszteletek. (Bizonyságtételek VII., 424. o.)

Ha a vallásos szülõk mellõzik Is-ten törvényét, s nem parancsoljákmeg házuk népének az Úr útjánakmegõrzését, nem teszik Isten törvé-nyét az élet szabályává. Gyerme-keik, amikor megalapítják sajátotthonukat, nem érzik majd szük-ségesnek, hogy megtanítsák gyer-mekeiket arra, amire õket sem taní-tották meg. Ezért van olyan sokhitetlen család, ezért olyan mélyreható és elterjedt a romlottság.

Amíg a szülõk nem járnak teljesszívvel az Úr törvénye szerint, addignem parancsolhatják meg ezt gyer-mekeiknek sem. Szükség van a re-formációra, mély és átható megúju-lásra e vonatkozásban. A szülõknekmeg kell reformálódniuk. Nagyonnagy szükség van Isten jelenlétére acsaládban. Ahhoz, hogy megváltoz-zék a gondolkodásmódunk, Istenigéjét kell családunk tanácsadójáváválasztanunk. Meg kell tanítanunkgyermekeinket arra, hogy Isten szólhozzájuk, és fenntartás nélkül enge-delmeskedniük kell szavának. Tü-relmesen, kedvesen és fáradhatatla-nul tanítsuk a gyermekeket arra, ho-gyan éljenek Isten tetszésére! Azilyen család gyermekei felkészülneka hitetlenség hamis érveivel való

szembenézésre. Elfogadták hitükalapjaként a Bibliát, s olyan alapraépítettek, amelyet nem söpörhet el ahitetlenség áradata.

Nagyon sok család elhanyagoljaaz imádkozást. A szülõk úgy érzik,hogy nincs idejük reggeli és esti áhí-tatra. Néhány percet sem tudnakszánni arra, hogy hálát adjanak Is-tennek sok-sok jótéteményéért –hogy mindazzal ellát bennünket,ami a munkánkhoz és életünk fenn-tartásához kell. Nincs idejük imád-kozni mennyei segítségért és vezeté-sért, az angyalok oltalmáért és Jézusállandó jelenlétéért. Munkába indul-nak anélkül, hogy egy gondolatuklenne Isten vagy a menny számára.Lelkük olyan drága, hogy Isten Fiaaz életét adta megváltásukért, ne-hogy reménytelenül elvesszenek, denagy jóságát alig értékelik.

Azok, akik azt vallják, hogy sze-retik Istent, a régi idõk pátriárkái-hoz hasonlóan emeljenek oltárt azÚrnak mindenütt, ahol felállítjáksátrukat. Minden otthon legyen azimádság háza – ez sohasem volt idõ-szerûbb, mint ma. A házastársak, a szülõk emeljék fel szívüket gyak-ran Istenhez, és könyörögjenek alá-zatosan önmagukért és gyermekei-kért! Az apa – mint a család papja –tegye Isten oltárára a reggeli és estiáldozatot, amíg felesége és a gyer-mekek együtt imádkoznak, és di-csõítik Istent. Jézus szívesen tartóz-kodik az ilyen családban. (Pátriárkákés próféták – régi kiadás, 111–112. o.)

FELHÍVÁS

– Gondoljunk hálával Isten egyiklegnagyobb áldására, hogy máraz Éden kertjében gondoskodotta család létrejöttérõl.

– A házastársak határozzák el: acsaládi oltárnál mindennap kérikIsten segítségét, hogy igazi segí-tõtársakként egymást boldogab-bá tehessék!

– A szülõk tûzzék önmaguk elé cé-lul, hogy magatartásuk által iga-zolhassák gyermekeik elõtt: Is-ten jelen van családjuk életében.

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1A

z Id

õk J

elei

200

2/1

Imahét

17

Utasítást kaptam, hogy egésznépünknek közvetítsem az

egészségügyi reformra vonatkozóüzenetet, mivel az alapelvek követé-sében sokan eltértek régebbi, hûsé-ges magatartásuktól. Istennek az aszándéka, hogy gyermekei elérjék ateljes férfikort Krisztusban. Ehhezazonban az elme, a lélek és a testminden képességét helyesen kelltudnunk felhasználni. Nem szabadeltékozolnunk szellemi és testi erõ-inket.

Egészségünk megóvása igen fon-tos kérdés. Ha istenfélelemmel gon-dolkodunk errõl, akkor felismerjük,hogy testi-lelki jólétünk szempont-jából az a legjobb, ha a táplálkozásterén az egyszerûségre törekszünk.Vizsgáljuk meg türelmesen ezt akérdést. Igaz ismeretre, valamintjó ítélõképességre van szükségünk,ha ebben az ügyben bölcs magatar-tást akarunk tanúsítani. Ne ellen-kezzünk a természet törvényeivel,hanem igyekezzünk azoknak min-den tekintetben engedelmeskedni!

Mindazok, akik felvilágosításbanrészesültek a húsételek, a tea, a feke-tekávé, a nyalánkságok egészségte-len voltáról, és arra az elhatározásrajutottak, hogy Istennel kötött szö-vetségüket áldozatokkal kívánjákmegerõsíteni, azok nem fogják to-vábbra is tudatosan kielégíteni az ár-talmas ételek iránti vágyaikat, s nemhagyják, hogy ösztönös étvágyukuralkodjék rajtuk. Isten azt akarja,hogy az ilyen kívánságoktól meg-szabaduljunk, és gyakoroljunk ön-megtagadást mindabban, ami károsaz emberi szervezetre. Ezt a munkátel kell végezni, mielõtt Isten népemint tökéletes nép megállhatna Is-ten elõtt.

SZEMÉLYES FELELÕSSÉGÜNK

Isten népét tanítani kell, mert ennekaz üzenetnek a hirdetése a lelkekmegtérését és megszentelõdését

eredményezi. Ebben a mozgalom-ban éreznünk kell Isten Lelkénekerejét. Csodálatos és határozottüzenetünk van, amely az életet je-lenti annak, aki elfogadja, ezért han-gos kiáltással kell hirdetni. Szilár-dan, állhatatosan kell hinnünk, hogyaz üzenet jelentõsége egyre növek-szik, egészen az idõk végéig.

Vannak hittestvéreink, akik a bi-zonyságtételek egyes részeit Isten-tõl jövõ üzenetként fogadják, azon-ban elvetik azokat a figyelmezteté-seket, amelyek elítélik dédelgetettbûneiket. Aki így tesz, az mind a sa-ját, mind a gyülekezet érdekei ellencselekszik. Szükséges, hogy addigjárjunk a világosságban, amíg a mi-énk ez a világosság. Aki az egész-ségügyi reform hívének vallja ma-gát, de magatartásában és minden-napi életében az alapelvek ellen cse-lekszik, nemcsak saját lelkénekokoz kárt, hanem rossz befolyástáraszt a hívõkre és a hitetlenekre is.

ENGEDELMESSÉGÁLTAL ERÕT NYERÜNK

Mindazokra, akik ismerik az igazsá-got, az a szent kötelesség hárul,hogy törekedjenek cselekedeteiketösszhangba hozni hitükkel – életük-nek nemesnek és megszenteltnekkell lennie, hogy elõkészüljenek arraa munkára, amelyet az utolsó na-pokban gyorsan kell elvégezni. Nemtékozolhatják erejüket és idejüket azétvágy kielégítésére. A következõszavak komolyan figyelmeztetnekbennünket: „Bánjátok meg azért, éstérjetek meg, hogy eltöröltessenek bû-neitek, s így eljöjjenek a felüdülés ideiaz Úrnak színétõl, és elküldje JézusKrisztust, aki néktek elõre hirdette-tett.” (Ap. csel. 3:19–20) Sokan van-nak közöttünk, akikbõl hiányzik ahívõ lelkület, és ha teljesen meg nemtérnek, akkor el fognak pusztulni.

A büszkeség és a hit gyengeségesokakat megfoszt Isten áldásaitól.

Sokan lesznek olyanok, akik – hameg nem alázkodnak Isten elõtt –meglepõdve és csalódva fogják hal-lani a kiáltást: „Ímhol jön a võle-gény!” (Mt. 25:6) Ezek az emberekismerik ugyan az igazság elméletét,azonban nincs olajuk a lámpájuk-ban. Ebben az idõben hitünkneknem szabad megállnia ott, hogy ahármas angyali üzenet elméletételfogadjuk és hisszük. Rendelkez-nünk kell Krisztus kegyelménekolajával, hogy szétáraszthassuk azélet világosságát, amely megvilá-gítja a sötétben veszteglõk útját.

Komolyan és halogatás nélkülkell hozzáfognunk, hogy félelem-mel és rettegéssel vigyük véghezüdvösségünket. Sokan nem tudnakhatározott bizonyítékot felmutatniarra nézve, hogy hûek maradtak ke-resztségi fogadalmukhoz. Buzgal-muk megmerevedik a formaiság, avilági becsvágy, a büszkeség és azönszeretet következtében, de nemesnek rá a sziklára, Jézus Krisztusra.Nem jönnek bûnbánó szívvel Isten-hez. Aki az igazi megtérés munkájáttapasztalja szívében, az életében aLélek gyümölcseit termi. Bárcsakmindenki felismerné, hogy az örökéletet csak azok nyerhetik el, akikrészeseivé váltak az isteni ter-mészetnek, s csak õk fognak meg-menekülni abból a pusztulásból,amely az élvezetszeretõ világotutoléri (II. Pt. 1:4).

Egyedül Krisztus ereje képes aszívet és a lelkületet megváltoztatni.Csak Õ tudja elõidézni a változást,amelyet mindazoknak tapasztalniukkell, akik mennyei országában kí-vánnak élni. „Ha valaki újonnannem születik – mondta Jézus –, sem-miképpen nem mehet be Isten orszá-gába.” (Jn. 3:3) Az Istentõl szárma-zó vallás az egyetlen, amely Isten-hez vezeti az embert. Ha helyesenakarjuk szolgálni Õt, akkor istenilélektõl kell újjászületnünk. Ez vi-gyázásra serkent, megtisztítja a szí-vet, megújítja a gondolkodásmódot,és új képességeket ad Isten meg-ismerésére, és arra, hogy szeressükÕt. Készséges engedelmességet ül-tet belénk az Úr minden parancsola-ta iránt. Ez az igazi Isten-imádás.

Isten azt kívánja, hogy népe ál-landóan elõre haladjon. Meg kell

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1A

z Id

õk J

elei

200

2/1

FFeebbrruuáárr 11..,, ppéénntteekk

„A ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma…”

Imahét

18

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1A

z Id

õk J

elei

200

2/1

tanulnunk, hogy az ösztönös ét-vágy kielégítése az értelem tökéle-tesedésének és a lélek megszente-lõdésének egyik legfõbb akadálya.Sokan vannak, akik dacára annak,hogy az egészségügyi reform hívei-nek vallják magukat, mégsem étkez-nek helyesen. Az étvágy kielégítésea legfõbb oka minden testi és lelkimegbetegedésnek. Fõként ennek arovására írható a gyengeség és a ko-rai halál. Mindenki, aki a lelki tiszta-ság birtokába kíván jutni, gondoljameg, hogy Krisztus ereje elégségesaz étvágy uralására!

ISTEN DICSÕSÉGÉRE ÉLNI

Nem állítunk az étkezésre nézvepontos szabályokat, hangsúlyozzukazonban, hogy olyan országokban,ahol gyümölcs, gabona és dióféle bõ-ven található, a húsétel nem megfele-lõ táplálék Isten népe számára. Ok-tatást nyertem arról, hogy a húsételhajlamosítja a természetet az eldur-

vulásra, a szeretet és a részvét gyen-gülésére férfiak és nõk esetében egy-aránt, és elõsegíti az alantas szenve-délyek uralomra jutását az embermagasabb rendû erõi fölött. Ha vala-ha egészséges is volt a húsétel, ez mamár kevéssé igaz. A rákbetegség, akülönbözõ daganatok és a tüdõbe-tegségek sok esetben a hús fogyasz-tása következtében alakulnak ki.

Csak abban az esetben ébredhe-tünk fel teljesen, és ismerhetjükmeg a helytelen életmódból szárma-zó károkat, ha értelmes magatartásttanúsítunk az egészséges életmódalapelvei iránt. Akinek van bátorsá-ga hibáinak felismerése után szoká-sait megváltoztatni, az tapasztalnifogja, hogy e reform keresztülvitelekomoly harcot és nagy kitartást igé-nyel. De ha egyszer kifejlõdött a he-lyes ízlés, akkor ráébredünk, hogyazok az ételek, amelyeket elõzõlegártatlanoknak tartottunk, lassan, debiztosan lefektették az emésztésizavarok és egyéb betegségek alapját.

Most jött el a megpróbáltatás ésa megtisztítás ideje. Jézus Krisztus-ban megkeresztelkedtünk, és haminden tõlünk telhetõt megte-szünk, hogy elszakadjunk attól, amilefelé húz bennünket, akkor erõtnyerünk ahhoz, hogy Krisztusbannövekedjünk, és látni fogjuk Istenüdvét. (Bizonyságtétel a gyülekezetnek,233–242., 247. o.)

FELHÍVÁS

– Kérjük Istent, hogy segítsen hitáltal elfogadnunk Isten megváltótervét testi egészségünkre nézve!

– Nyújtsunk segítõ kezet Istennekaz értünk végzett munkájáhozazáltal, hogy tudatosan õrkö-dünk életünk felett a táplálékmegválasztásával, és azzal, hogyegészséges életmódot folytatunkminden területen.

Az egyház Isten elrendelt eszkö-ze az emberek megmentésére.

Szolgálatra hívta el, és azzal bíztameg, hogy hirdesse az evangéliumota világnak. Isten terve már kezdettõlfogva az volt, hogy egyháza az Õtökéletességét és erejét tükrözze avilág elõtt. A gyülekezet tagjaitIsten a sötétségbõl hívta ki az Õcsodálatos világosságára, hogy hir-dessék dicsõségét. Az egyház a le-téteményese Krisztus kegyelmikincseinek; végül pedig kinyilatkoz-tatja a „mennybéli fejedelemségek éshatalmasságok elõtt” Isten felmérhe-tetlen szeretetét (Ef. 3:10).

Az egyházra utalva a Szentíráscsodálatos ígéreteket tartalmaz.„Házam imádság házának hívatikminden népek számára.” (Ésa. 56:7)„És adok reájuk és az én magaslatomkörnyékére áldást, és bocsátom azesõt idejében; áldott esõk lesznek…

És támasztok nékik drága plántaföl-det, hogy többé meg ne emésztessenekéhség miatt a földön, s ne viseljéktöbbé a pogányok gyalázatát. Ésmegismerik, hogy én, az Úr, az õ Is-tenük, velük vagyok, és õk népem,Izrael háza – ezt mondja az Úr Is-ten. – Ti pedig az én juhaim, legelõmnyája vagytok, emberek vagytok, énpedig Istenetek – ezt mondja az ÚrIsten.” (Ezék. 34:26, 29–31)

„Ti vagytok az én tanúim, így szólaz Úr; és szolgám, akit választot-tam… Én, az Úr, hívtalak el igazság-ban, és fogom kezedet, és megõrizlek,és népnek szövetségévé teszlek, pogá-nyok világosságává. Hogy megnyisda vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcbõl kihozzad, és a fogházbóla sötétben ülõket.” (Ésa. 43:10;42:6–7)

Az egyház Isten erõs vára és me-nedékvárosa, amelyet fenntart eb-

ben a hûtlen világban. Az egyházminden hitszegése: árulás az ellen,aki megvásárolta az emberiségetegyszülött Fiának vére által. A föl-dön már az õsidõktõl kezdve a hû-séges lelkek alkották az egyházat.Minden korszakban voltak az Úr-nak õszinte õrei, bizonyságtevõi.Az intõ felhívást voltak hivatva to-vábbadni, és ha fegyverzetüket lekellett tenniük, mások ismét felvet-ték és folytatták a munkát. Istenszövetséget kötött e tanúkkal, és ígykapcsolta össze földi egyházát amennyeivel. Angyalait elküldte gyü-lekezete szolgálatára, és a pokol semarathatott diadalt felette.

Isten megõrizte egyházát az év-századokon át tartó üldözések, har-cok és sötétség közepette. Egyetlenfelhõ sem borulhatott rá az Õ tudtanélkül. Mûve ellen nem léphetett felolyan ellenséges hatalom, amelyrõltudomása nem lett volna. Mindenúgy teljesedett, ahogyan elõzõleg ki-nyilatkoztatta. Nem hagyta el gyü-lekezetét sohasem, hanem mindazt,ami bekövetkezett, elõbb jövendölé-

FFeebbrruuáárr 22..,, sszzoommbbaatt

„Mint élõ kövek, épüljetek fel lelki házzá…”

Imahét

19

sekbe foglalta. Amit Szentlelke általa próféták egykor kijelentettek, azmind be is teljesedett. Isten véghez-viszi minden szándékát. Trónjánakalapzata: szent törvénye, és a sötét-ségnek semmiféle hatalma nemdöntheti meg. Az igazságot Istensugallja és védelmezi, diadalt aratminden ellenállás felett.

A lelki sötétség hosszú korsza-kain át Isten gyülekezete hegyenépült városhoz hasonlított, amely-ben az egymást követõ nemzedékekalatt, évszázadról évszázadra a tisz-ta, mennyei tanok tárultak fel. Bár-mily gyengének és gyarlónak látszikis a gyülekezet, bizonyos értelem-ben Isten mégis legnagyobb figyel-mében részesíti: kegyelmének szín-helye, ahol készségesen nyilvánítjaki emberi szíveket átalakító hatal-mát. (Az apostolok története, Isten terveegyházával c. fejezet)

Az apostolok a biztos funda-mentumra építettek, az örök sziklá-ra. Erre az alapra helyezték azokat aköveket, amelyeket a világ bányái-ból vájtak ki. Az építõk azonbannem munkálkodhattak zavartalanul.Krisztus ellenségei rendkívül meg-nehezítették munkájukat. Harcolni-uk kellett azok vakbuzgósága, babo-nái, elõítéletei és gyûlölete ellen,akik az ingatag alapra építettek…

Az apostoli korszak óta napjain-kig sohasem szünetelt Isten templo-mának építése. Visszapillanthatunkaz elmúlt évszázadokra, és láthatjuk,hogy az épület élõ kövei mint fény-sugarak világítottak a tévelygés ésbabona sötétségén át. Ezek az érté-kes drágakövek az örökkévalóságonát mindig fokozódó fénnyel fognakvilágítani, hogy bizonyítsák Istenigazságának hatalmát. E finomracsiszolt kövek ragyogó fénye rávilá-gít a világosság és a sötétség, azigazság aranya és a tévelygés salakjaközötti éles ellentétre.

A templom építésében részevolt Pálnak, a többi apostolnak, va-lamint az összes, azóta élt igaz em-bernek. De az épület még most semkész. Ránk, akik ebben a korszak-ban élünk, nagy feladat vár. Azalapzatra olyan anyagot kell he-lyeznünk, amely kiállja a tûzpróbát– aranyat, ezüstöt és drágaköveket,„a templom mintájára kifaragott osz-

lopokat” (Zsolt. 144:12). Az a ke-resztény, aki hûen tárja fel az életigéjét, aki a szentség és békességútjára vezet nõket és férfiakat,olyan anyagból épít az alapzatra,amely mindörökké megmarad. Is-ten országában pedig tisztelik mintbölcs építõmestert.

Az apostolokról ezt olvashatjuk:„Azok pedig kimenvén, prédikálá-nak mindenütt, az Úr együtt mun-kálván velük, és megerõsítvén az igéta jelek által, amelyek követik vala.”(Mk. 16:20) Ahogyan Krisztus ki-küldte tanítványait, úgy küldi ki magyülekezetének tagjait. Ugyanaz ahatalom, amellyel az apostolok ren-delkeztek, számunkra is létezik. HaIsten az erõsségünk, akkor együtt-mûködik velünk, és munkánk nemlesz hiábavaló. Ismerjük fel, hogyarra a munkára, amelyet végzünk,Isten nyomta rá pecsétjét. Az Úrígy szólt Jeremiáshoz: „Ne monddezt: Ifjú vagyok én; hanem menjmindazokhoz, akikhez küldelek té-ged, és beszéld mindazt, amit paran-csolok néked. Ne félj tõlük, mert énveled vagyok, hogy megszabadítsalaktéged!” Azután az Úr kinyújtottakezét, megérintette szolgája ajkát ésígy szólt hozzá: „Ímé, az én igémetadom a te szádba.” (Jer. 1:7–9) Ne-künk is parancsolja az Úr, hogymenjünk ki, és hirdessük azokat azigéket, amelyeket szánkba ad; aj-kunkon érezzük szent kezénekérintését.

Jézus szent kötelességet bízottegyházára. Valamennyi tagja legyenIsten élõ csatornája, amelyen keresz-tül eljuttatja a világnak kegyelmekincseit, Krisztus kimeríthetetlengazdagságát. A Megváltó legfõbb kí-vánsága, hogy képviselõi legyünk,akik megismertetik a világgal lelkü-letét és jellemét. A világnak legna-gyobb szükséglete, hogy az Üdvözí-tõ szeretete emberek által megnyil-vánuljon. Az egész menny férfiakraés nõkre vár, akik által Isten kinyilat-koztatja a kereszténység erejét.

A gyülekezet Isten eszköze azigazság hirdetésére. Isten bízta meg,hogy különleges munkát végezzen.Ha minden parancsolatát teljesíti, éshû marad hozzá, akkor az isteni ke-gyelem bõsége árad rá. Ha engedel-mesen kitart Ura mellett, ha tiszteli

Izrael Istenét, a pokol kapui sem ve-hetnek rajta diadalmat.

Buzgóság Istenért és ügyéért –ez késztette a tanítványokat, hogynagy erõvel tegyenek tanúságot azevangéliumról. Vajon a mi szívünketne késztesse-e hasonló buzgalom,hasonló elhatározás, hogy hirdessüka megváltó szeretetet, beszéljünkKrisztusról, a megfeszítettrõl? Vala-mennyi kereszténynek kiváltsága,hogy ne csupán várja, hanem siettes-se is Krisztus eljövetelét.

Ha a gyülekezet magára öltenéJézus Krisztus igazságát és szentsé-gét, ha mellõzne minden közösségeta világgal, akkor fénylõ és dicsõ naphajnala virradna rá. Az Istentõlnyert ígéretei örök idõkre szólnak,örök gyönyörûségre, örökké tartóörömre. Az igazság elhalad azokmellett, akik megvetik és elutasítják,de végül diadalt arat. Ha idõnkéntlátszólag feltartóztatták is, elõreha-ladását nem akadályozhatták meg.Ha Isten üzenete ellenállásba ütkö-zik, fokozott erõvel ruházza fel,hogy befolyása annál nagyobb le-gyen. Hatalmat ad neki, amely a leg-erõsebb korlátokat is ledönti, ésminden akadályon át diadalmasko-dik. (Az apostolok története, A diadal-mas egyház c. fejezetbõl)

FELHÍVÁS

– Erõsödjünk meg abban, hogy Is-ten népének egyedüli rendelteté-se e világban: az evangélium szó-ban és tettekben való hirdetéseáltal bizonyságot tenni az Õ lé-nyérõl. Kérjük Istentõl, hogy amennyei tökéletesség visszatük-rözése igényével élhessük min-dennapjainkat!

– Határozzuk el, hogy felszámo-lunk mindent, ami az önzés tala-jából táplálkozva akadályt jelent-het küldetésünk betöltésében!

– Legyen életcélunk Jézus Krisztusigazságának és szentségének ma-gunkra öltése!

– Kérjük mindehhez Isten emberiszíveket megváltoztatni, az Õképmására formálni tudó segítsé-gét! Isten áldjon meg bennünketés segítse gyõzelemre az Õ né-pét!

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1

20

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1A

z Id

õk J

elei

200

2/1

Imaheti felolvasások gyermekeknek

Imahét a gyermekekkel2002. január 26.–február 2.

JJaannuuáárr 2266..,, sszzoommbbaatt

Engedelmesség Istennek, a rossz példák ellenére

Olvassuk el: I. Sám. 2:12, 17–18, 26; 3:19.

Sámuel az édesanyja szeretõ gondoskodása mellett is-merhette meg Isten szeretetét. Kicsiny gyermekkéntkerült a templomba, hogy az Úrnak szolgáljon.

„Bár Sámuel ifjúsága a szent sátornál telt el, Istenimádatára szentelve, élete mégsem volt mentes a go-nosz befolyásoktól és bûnös példáktól. Éli fiai nemfélték Istent, s atyjukat sem tisztelték, de Sámuel nemkereste a társaságukat, és rossz példájukat sem követ-te. Mindig azon fáradozott, hogy olyanná váljon, ami-lyennek Isten szeretné látni. Ez minden fiatal kiváltsá-ga. Isten elõtt kedves, amikor már kicsiny gyermekekaz Õ szolgálatára szentelik magukat. Sámuel segítõ-kész és szeretetteljes volt.

Sohasem szerette apa gyengédebben a gyermekét,mint Éli Sámuelt. Amikor Élin úrrá lett az öregség, ésfiai erkölcstelensége miatt félelem és lelkiismeret-fur-dalás gyötörte, Sámuelhez fordult vigasztalásért.

Sámuel évrõl évre fontosabb megbízatásokat ka-pott. Már kicsiny gyermekként kialakult benne a ké-pességeihez mért kötelességtudás. Feladatai kezdetben

igen szerény és nem mindig kellemes kötelességek vol-tak, de õ a legjobb tudása szerint, készségesen elvégez-te azokat. Vallását minden cselekedetébe belevitte. Fá-radozásai kedvesek voltak Isten elõtt, mert indítéka azIsten iránti szeretet, és az Õ akarata végrehajtásánakõszinte vágya volt. Így lett Sámuel a menny és földUrának munkatársa.

Korunk fiataljai éppoly becsessé válhatnak Istenszemében, mint Sámuel volt. Isten mindannyiuknakfeladatot szánt. Sámuelhez hasonló emberekre vanszüksége korunknak. Soha senki nem ért el nagyobberedményt, mint amilyet napjainkban érhetnek elazok, akik hûségesnek bizonyulnak Istentõl kapottmegbízatásukhoz.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták,631–632. o.)

Gondolkozzunk azon, miként lehetséges, hogy ne akörülöttünk élõk magatartása legyen a mintánk?

Tudjuk-e tisztelni azokat, akiknek a hibáit látjuk? Csak azokat kell tisztelnünk, akik hibátlanok? Mások rossz példáját látva nem gondolunk-e arra,

hogy ha õk ezt tehetik, mi is felmenthetjük magunkat azIsten iránti engedelmesség alól?

Imádkozzunk azért, hogy mi is legyünk hasonlóakSámuelhez, aki „semmit az Õ igéjébõl nem hagyott aföldre esni”!

Az imahét lehetõséget ad arra, hogy gyermekeinket is bevonjuk a közös imádságba. Bizonyosak lehetünk benne:

közel az idõ, amikor felnõttek és gyermekek hite egyaránt megpróbáltatik. Ezért választottunk olyan témákat,

amelyek a gyerekeknek is segítséget nyújthatnak a felkészülésben. Ahol több gyermek van a gyülekezetben, java-

soljuk, hogy az imaórák idején beszélgessünk velük. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani a tanítóknak és a szü-

lõknek, hiszen az egyes témák családi körben tartott beszélgetésekhez is felhasználhatók, s szabadon átalakítha-

tók a gyerekek életkorának megfelelõen. A beszélgetések végén imádkozzunk a gyerekekkel, egyszerûen, röviden

– ezzel õket is tanítjuk és késztetjük a személyes imádság gyakorlására.

Gyermekek és fiatalok nehézségek idején

Imaheti felolvasások gyermekeknek

21

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1A

z Id

õk J

elei

200

2/1

JJaannuuáárr 2277..,, vvaassáárrnnaapp

A kislány, aki szerette ellenségét

Olvassuk el a történetet II. Kir. 5:1–3-ban!

Egy héber kislányról olvashatunk itt, aki rabszolgaság-ba került. Nem panaszkodott sorsa miatt, hanem arratörekedett, hogy hûségesen elvégezze feladatait. Ezérturai megbecsülték, és elhitték szavait is, amikor Istenhatalmáról beszélt.

„Ez a kislány otthonától távol raboskodott, de bi-zonyságot tett Istenrõl. Egyike volt azoknak, akik ön-tudatlanul betöltötték azt a célt, amelyért Isten Izraeltnépéül választotta. Amikor e pogány házban szolgált,megszánta gazdáját. Visszaemlékezett Elizeus csodásgyógyításaira, és ezt mondta úrnõjének: »Bárcsak eljut-hatna az én uram a samáriai prófétához, õ majd meggyó-gyítaná bélpoklosságából.« Tudta, hogy Elizeus mennyeierõt kapott, és hitte, hogy ez az erõ Naámánt is meg-gyógyíthatja.

Amikor ezt a kislányt szülei Istenrõl tanították,nem tudták, hogy mi lesz a sorsa. De hûségesen telje-sítették megbízatásukat, és gyermekük a szíriai seregfõvezérének otthonában bizonyságot tett Istenrõl,akit megtanult tisztelni.” (Ellen G. White: Próféták és kirá-lyok, 155. o.)

Gondolkodjunk el azon, hogy Isten fel tud-e így hasz-nálni bennünket azok között, akik velünk ellenségesenviselkednek?

Hogyan bánunk velük, hogyan viselkedünk a jelen-létükben? Tudunk-e irgalmasak lenni hozzájuk?

Hogyan fejlõdhet ki bennünk is az, hogy szeressük el-lenségeinket?

Imádkozzunk azért, hogy környezetünkben mi is a jó Isten eszközei lehessünk mások megmentésében!

JJaannuuáárr 2288..,, hhééttffõõ

Hogyan lett egy elkényeztetett fiúbólbátor, fegyelmezett férfi?

Olvassuk el a történetet: I. Móz. 37:2–4, 12–28.

Biztosan ismerõs számotokra József története, amelyetmost csak egy szempontból gondolunk át: hogyan váltjavára az a kegyetlen bánásmód, amelyben testvérei ré-szesítették?

„Idõközben József a kereskedõkkel útban voltEgyiptom felé. Ahogy a karaván délre – Kánaán határai

felé – haladt, a fiú meglátta a távolban a dombokat, ame-lyek között atyja sátrai álltak. A magányos, fájó szívû fiúszeretõ atyjára gondolva keservesen sírt. Újra felrémlettelõtte a dótháni jelenet. Látta dühös testvérei vad pillan-tásait. Fülében csengtek kétségbeesett könyörgéséreadott gúnyos, sértõ szavaik. Remegõ szívvel gondolt ajövõre. Hogy megváltoztak a körülményei! A szeretet-tel dédelgetett fiúból megvetett, tehetetlen rabszolgalett. Mi lesz a sorsa egyedül, társtalanul abban az idegenországban, ahová megy? József egy ideig teljesen átadtamagát a fájdalomnak és rémületnek.

A gondviselõ Isten kezében azonban még ez a hely-zet is áldására szolgált. Néhány óra alatt megtanulta azt,amire máskülönben évek sem tanították volna meg. Azatyai szeretet, bármilyen erõs és gyengéd is volt, ártottneki elfogultságával és engedékenységével. A helytelenkivételezés felingerelte testvéreit, és oly kegyetlen tett-re indította õket, amely Józsefet elszakította otthoná-tól. E kivételezés hatásai megmutatkoztak jellemébenis. Olyan hibák alakultak ki benne, amelyekbõl ki kel-lett gyógyulnia. Önelégült és követelõzõ lett. A gondosapa gyengédségéhez szokott fiú úgy érezte, képtelenmegbirkózni az idegen és a rabszolga keserves, elhagya-tott életének nehézségeivel.

Azután gondolatai atyja Istene felé fordultak. Gyer-mekkorában megtanították arra, hogy szeresse és féljeIstent. Atyja sátrában gyakran hallott a látomásról,amelyet az otthonából menekülõ Jákób látott. Hallottaz ígéretekrõl, amelyeket az Úr Jákóbnak tett, és hogyazok miként teljesedtek: hogyan jelentek meg a szükségórájában Isten angyalai, hogy oktassák, vigasztalják ésoltalmazzák. Hallott arról is, hogy a szeretõ Isten azember számára Megváltóról gondoskodott. Most ezek adrága leckék fölelevenedtek lelkében. József hitte, hogyatyái Istene az õ Istene is. Akkor és ott teljesen átadtamagát az Úrnak, és azért imádkozott, hogy Izrael Meg-tartója legyen vele számûzetése földjén.

Remegõ szívében megszületett a szent elhatározás,hogy hû lesz Istenhez – minden körülmények közöttúgy fog cselekedni, hogy a menny királyának alatt-valójává váljon. Teljes szívvel szolgálja az Urat, sorsá-nak próbáival bátran szembenéz, és minden feladatotbecsületesen teljesít. Ez a nap fordulópont volt Józseféletében. Az iszonyú csapás az elkényeztetett gyer-meket átformálta: meggondolt, bátor, önmagán ural-kodni tudó férfivá.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták,172–173. o.)

Gondolkozzunk azon, hogyan viszonyulunk azok-hoz a helyzetekhez, amelyek megaláznak bennünket?Kétségbeesünk, és arra gondolunk, hogy Isten elhagyottminket?

Gondolunk-e arra, hogy Isten éppen ezeket a körül-ményeket használja fel arra, hogy jellemünkön munkál-kodjon?

Imádkozzunk azért, hogy a mi életünkben is Isten-nek való átadást és hûséget váltson ki minden meg-próbáló körülmény!

Imaheti felolvasások gyermekeknek

22

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1A

z Id

õk J

elei

200

2/1

JJaannuuáárr 2299..,, kkeedddd

Egy ifjú, aki megvetette a jó tanácsot

Olvassuk el a történetet I. Kir. 12:1–13, 16–17-ben!

A történet Salamon király fiáról és utódáról szól, akinekbalga viselkedése miatt Izrael országa kettészakadt.

„Salamon szerette volna kiválasztott utódát, Roboá-mot lelkileg felkészíteni arra, hogy bölcsen fogadja azIsten prófétája által megjövendölt válságot. Azonbanolyan sok hiba csúszott Roboám gyermekkori nevelésé-be, hogy Salamon már képtelen volt jó irányba fordíta-ni a fiú lelkületét, aki ammonita anyjától ingatag jelle-met örökölt. Roboám idõnként megpróbált Istennekszolgálni, azonban nem volt állhatatos, és végül enge-dett a rossz hatásoknak, amelyek kicsi korától körül-fogták.

Roboámot elkápráztatta az a kilátás, hogy a legfõbbhatalmat gyakorolhatja. Elhatározta, hogy semmibe ve-szi birodalma idõs bölcseinek tanácsát, és a fiatalabba-kat teszi tanácsosaivá. Így történt, hogy a kitûzött na-pon, amikor »elment Jeroboám az egész néppelRoboámhoz«, hogy meghallgassa, milyen irányvonalatakar követni, akkor Roboám keményen válaszolt a nép-nek: »Apám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbéteszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre ben-neteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani.«(I. Kir. 12:12–14)

Ha Roboám és tapasztalatlan tanácsadói megértet-ték volna Isten szándékát Izraellel, meghallgatták volnaa népet, amikor határozott reformokat kért a kormány-zásban.

De így soha többé nem tudták befolyásukat a nagytömegen érvényesíteni. Kinyilvánított elhatározásuk –hogy állandósítják és megnövelik a Salamon uralkodásaalatt elkezdõdött elnyomást – éles ellentétben állt Istentervével. Amikor a király és választott tanácsadói ilyenoktalan és kegyetlen módon akartak hatalmat gyakorol-ni, a ranggal és tekintéllyel hivalkodtak.

A meghasonlás, amelyet Roboám meggondolatlanszavai támasztottak, helyrehozhatatlannak bizonyult.Izrael kettészakadt.” (Ellen G. White: Próféták és királyok,58–59. o.)

Volt-e már az életünkben olyan helyzet, amikor fon-tos döntés elõtt álltunk?

Megtörtént-e, hogy két, egymással ellentétes tanácsotkaptunk?

Melyikre hallgattunk? Mennyivel könnyebb arra hall-gatni, amely az önzésünknek kedvez!

Bárcsak azokat a tanácsokat fogadnánk meg, amelyekmegalázkodásra és szolgálatra késztetnek!

Imádkozzunk azért, hogy ne a rossz befolyás le-gyen erõsebb az életünkben, hanem a jó!

JJaannuuáárr 3300..,, sszzeerrddaa

A bátor és leleményes nõvér

Olvassuk el a történetet: II. Móz. 1:8–17, 22; 2:1–8.

Mózes nõvére, Miriám figyelmes õrködése és talpra-esett viselkedése mindnyájunk számára szép példa.

„Az anyának sikerült három hónapig rejtegetnie agyermeket. De tovább nem tudta biztonságban tartani.Ekkor gyékénybõl készített egy kis ládácskát, gyantávalés szurokkal vízhatlanná tette, azután belefektette acsecsemõt, és a ládácskát elhelyezte a folyó partján a sásközött. Nem mert ott maradni, hogy õrizze, és ezzel agyermek és a saját életét is kockáztassa. A gyermek nõ-vére, Miriám azonban a közelben maradt, látszólag kö-zömbösen, de valójában aggódva, hogy mi történikmajd a kistestvérével. Rajta kívül azonban még más õri-zõk is jelen voltak: az édesanya buzgó imával bíztagyermekét Isten gondjaira, ezért a láthatatlan angyalokserege lebegett a fiúcska rejtekhelye fölött. A fáraó leá-nyát is angyalok irányították a folyópartnak arra a ré-szére. A sásból készített ládácska felkeltette a királylánykíváncsiságát. Amikor megpillantotta a ládácskában lé-võ szép gyermeket, világos lett elõtte a történet. A cse-csemõ sírása felébresztette szánalmát, s együttérzésselgondolt az ismeretlen édesanyára, aki ehhez az eszköz-höz folyamodott annak érdekében, hogy megoltalmaz-za drága gyermeke életét. Elhatározta, hogy örökbe fo-gadja a gyermeket.

Miriám titokban figyelte a királylány minden moz-dulatát. Amikor észrevette, hogy gyengéden tekint agyermekre, közelebb merészkedett, s végül megszólalt:»Elmenjek-e, s hívjak-e egy szoptatós asszonyt a héberasszonyok közül, hogy szoptassa néked a gyermeket?« (II.Móz 2:7) A királylány engedélyt adott erre.

Miriám azonnal az édesanyjához sietett a jó hírrel, éskéslekedés nélkül visszatért vele a fáraó leányához.»Vidd el ezt a gyermeket, és szoptasd fel nékem, s én meg-adom jutalmadat« – mondta a hercegnõ (II. Móz. 2:9).

Miriám fiatal lány volt, de ebben az idõszakban fel-nõttre szabott feladatot kapott. Nagy szerepe volt test-vére õrzésében. Bizonyára állandóan imádkozott, hogyelnyerje Isten segítségét. Fel kellett mérnie, meddig rej-tõzködjön, és mikor szólalhat meg. Ha hibát követ el,testvére elveszhetett volna. Mekkora öröm lehetett Mi-riámnak, hogy visszakapták Mózest! A kicsi felnevelé-sében Miriám a késõbbiekben is édesanyja legfõbb se-gítsége lehetett.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták)

Milyen szívvel fogadjuk azokat az idõszakokat, ami-kor több feladat hárul ránk otthon? Mennyire jellemezbennünket a szüleink iránti segítõkészség? Szívesen vál-laljuk-e, ha vigyáznunk kell testvérünkre?

Imádkozzunk azért, hogy a jó Isten bennünket istanítson meg már gyerekkorunkban felelõsséget vál-lalni egymásért!

Imaheti felolvasások gyermekeknek

23

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1A

z Id

õk J

elei

200

2/1

JJaannuuáárr 3311..,, ccssüüttöörrttöökk

A hálátlan király, aki megölette megmentõje fiát

Olvassuk el a történetet: II. Krón. 22:10–12; 23:1–3,10–11; 24:1–2, 17–25.

Szomorú idõszak volt ez a kor a zsidó nép történelmé-ben. Akházia anyja, Athália pogány származású asszonyvolt. Fia halála után megölte a királyi család minden le-származottját azért, hogy õ uralkodhasson. A kis Joást,a király legkisebb fiát nagynénje megmentette a haláltól.Férjével, Jójada pappal együtt saját házukban, titokbannevelték hat éven keresztül. A hetedik évben Jójadaösszegyûjtette a papokat és a családfõket. A templomterületén tartottak megbeszélést. Az egész nép egyetér-tett abban, hogy Dávid leszármazottját kenjék királlyá.A titokban szervezett ünnepség megtörtént. Hetedikévét töltötte be Joás, amikor király lett. Ezzel véget ve-tettek Athália uralkodásának.

Közvetlenül a királlyá kenés után Jójada vezetésévelaz egész nép elhatározta, hogy az Urat követi. Elvetet-ték a bálványimádást, lerontották a Baál-templomot. AzÚr templomi szolgálatának helyreállítása is megkezdõ-dött. Jójada gondviselõket és ajtónállókat rendelt Istenházába. Ennek célja az volt, hogy semmilyen tisztátalandolog ne kerülhessen még egyszer a templomba. Ezutántörtént meg a templom felújítása, önkéntes adomá-nyokból.

A nép vénei Jójada halála után megkeresték a királyt.Kérésük megpróbálta Joást. Választania kellett: vagy avének kérésének enged, vagy Istenhez lesz hûséges. Saj-nos a vének rávették arra, hogy Izrael népe elhagyja azÚr útját.

Isten nem hagyta magára Izrael gyermekeit, munkál-kodott a megmentésükért. Prófétákat küldött, akik fi-gyelmeztették õket, de nem hallgattak rájuk, hanemfolytatták a bálványimádást. Isten elküldte Zakariást,Jójada fiát, hogy az egész népet figyelmeztesse. Zaka-riás elmondta nekik, hogy ha elhagyják Istent, az Úr iselhagyja õket.

Megdöbbentõ volt ekkor Joás magatartása. Ahe-lyett, hogy megfogadta volna az Úr üzenetét, parancsotadott arra, hogy kövezzék meg jótevõje fiát. Hálátlan-sága elsötétítette lelkét, Isten ítéletekor kell majd felel-nie tettéért.

Gondolkozzunk azon, hogy bûnnek tartjuk-e a há-látlanságot?

Hányszor voltunk hálátlanok másokkal szemben? A Lk. 17:12–19-ben lejegyzett történetet olvasva fel-

tehetjük a kérdést: ennyire hajlunk a hálátlanságra? Vajon tíz esetbõl hányszor fejeztük ki a hálánkat?

Imádkozzunk azért, hogy a másoktól kapott gon-doskodásért, jóért mindig hálásak legyünk!

FFeebbrruuáárr 11..,, ppéénntteekk

Parittyával az óriás ellen

Olvassuk el a történetet I. Sám. 17. fejezetébõl!

Dávid történetébõl most azt a részt gondoljuk át, ho-gyan született meg benne az a hit és bátorság, amellyelkiállt Góliáttal szemben.

„Isten bizalomra is megtanította Dávidot. AhogyanMózest, úgy Isai fiát is felkészítette az Úr a választottnép vezetésére. Dávid a juhok gondozása közben fogal-mat alkotott arról a gondviselésrõl is, amelyben a jóPásztor részesítette legelõjének nyáját.

A magányos dombok és a félelmetes szakadékok,amelyek között Dávid járt, a mezei ragadozók búvóhe-lyei voltak. A Jordán melletti sûrûségbõl vagy a dom-bok közül nemegyszer tört a nyájra oroszlán vagy med-ve. Az akkori szokás szerint Dávid csak parittyával éspásztorbottal volt felszerelve, de azért korán bizonysá-gát adta annak, hogy meg tudja oltalmazni a rábízott ja-vakat. Késõbb ezeket a kalandokat így beszélte el:»Pásztor volt a te szolgád… és ha eljött az oroszlán és amedve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül, elmentemutána és levágtam, és kiszabadítottam szájából.« (I. Sám.17:34–35) Az ilyen élmények edzették meg szívét, éserõt, bátorságot, hitet fejlesztettek ki benne…

Dávid nem ijedt meg a filiszteusok nagyhangú hõsé-tõl. Bátran elõlépett és így szólt ellenfeléhez: »Te kard-dal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a SeregekUrának, Izrael seregei Istenének nevében megyek ellened,akit te gyalázattal illettél. A mai napon kezembe ad tégedaz Úr… hogy tudja meg az egész föld, hogy van IzraelnekIstene. És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kardáltal és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had,és Õ titeket a kezünkbe fog adni.« (I. Sám. 17:45–47)

Dávid hangja félelem nélkül csengett, és arcán márott ült a gyõzelem öröme. Tiszta hangja áthatott a lé-gen, és a csatarendben álló és õt hallgató ezrek világo-san megértették. Góliát haragja nem ismert határt. Dü-hében fellökte sisakjának rostélyát, s homlokát szaba-don hagyva iramodott Dávid felé. Isai fia azonban nyu-godtan készült a fogadására. »És amikor a filiszteus fel-készült, és elindult, és Dávid felé közeledék: Dávid issietett és futott a viadalra a filiszteus elé. És Dávid be-nyúlt a tarisznyába, kivett onnan egy követ, és elhajít-ván homlokon találta a filiszteust úgy, hogy a kõ hom-lokába mélyede, és arccal a földre esék.« (I. Sám.17:48–49)” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták)

Gondolkozzunk el azon, milyen elképzelésünk van azélet küzdelmeire való felkészülésrõl? Mit tartunk fontos-nak: az ismereteket, a fizikai erõt, vagy a tiszta jellemmegszerzését? Fontos-e számunkra Isten megismerése?

Imádkozzunk azért, hogy Isten segítsen megszaba-dulni félelmeinktõl, hogy bátran megvallhassuk Õtaz emberek elõtt.

Imaheti felolvasások gyermekeknek

24

Az

Idõk

Jel

ei 2

002/

1A

z Id

õk J

elei

200

2/1

FFeebbrruuáárr 22..,, sszzoommbbaatt

A királyfi, aki önként mondott le a trónról

Olvassuk el a történetet: I. Sám. 18:1–4; 23:14–18.

Jonathánról szól ez a történet, aki királyfi volt, de alá-zattal elfogadta Isten választását, hogy atyja után Dávidlép majd a trónra. Szívében nem volt irigység, csak sze-retõ ragaszkodás apja által üldözött barátja iránt.

„Jonathán és Dávid testvéri szövetségre léptek egy-mással, és a királyfi »leveté felsõ ruháját, amely rajtavolt, és Dávidnak adta, sõt hadi öltözetét is, saját kard-ját, kézívét és övét« (I. Sám. 18:4).

Bár Dávidra nagy feladatokat bíztak, õ szerény éskedves maradt – ezzel hódította meg az egész népet, ésa királyi családot is. A Jonathánnal való barátságot is Is-ten Lelke lobbantotta lángra, hogy megóvja általa Izra-el jövendõ királyának életét.”

„Jonathán, aki születésénél fogva a trón örökösevolt, tudta, hogy Isten végzése félreállította õt, mégis aleggyengédebb és leghûségesebb barátságot tanúsította

vetélytársa iránt. Dávid életét a saját élete kockáztatásá-val mentette meg. Állhatatosan kitartott atyja mellett, akirály csökkenõ hatalmának sötét napjaiban is, és végüloldalánál esett el. Jonathán nevét nagyra becsülik amennyben, a földön pedig igazolja az önzetlen szeretetlétezését és hatalmát.” (Ellen G. White: Pátriárkák és prófé-ták, 649. o.; Elõtted az élet, 156. o.)

Jonathán olyan önfeláldozó, saját elõnyérõl lemon-dó barát volt, aki beteljesítette az igéket: „Van barát, akiragaszkodóbb a testvérnél.” (Péld. 18:24) „Minden idõ-ben szeret, aki igaz barát, testvérül születik a nyomorú-ság idejére.” (Péld. 17:17)

Dávid így emlékezett meg barátjáról Jonathán halálaután: „Sajnállak, testvérem, Jonathán, kedves voltál né-kem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbbvolt az asszonyok szerelménél.” (II. Sám. 1:26)

Gondolkozzunk azon, hogy készek vagyunk-e lemon-dani személyes elõnyünkrõl azok javára, akik különbeknálunk? Hogyan viselkedünk a barátunkkal szemben?Igaz barátok vagyunk-e, vagy csak kihasználjuk a barát-ságot?

Imádkozzunk azért, hogy irigység és versengésnélkül tudjuk szeretni barátainkat!

Felhívjuk olvasóink figyelmét az év vala-

mennyi napjára egy-egy bibliai igét és Ellen

G. White-idézetet tartalmazó „ISTENÜNK

BESZÉDE MINDÖRÖKRE MEGMARAD” c. könyvre.

A kiadványt mindennapi elmélkedésre, csalá-

di áhítatok alkalmaira ajánljuk.

A 374 oldalas, kemény kötésben megjelen-

tetett könyv ára: 1190 Ft

Könyvajánló