BALLADÁSBALLADÁS

Arany János bal ladáitól aArany János bal ladáitól a - ig- ig

A balladaA bal lada• Epikus népköltészeti és műköltészeti műfaj

• Népballada – műballada

• Mindhárom műnem jellemzőit magában hordja

• Sűrített cselekmény

• Szaggatott, homályos, sodró erejű elbeszélés

• Az események s azok előzményei, okai többnyire a szereplők megszólalásaiból derülnek ki

• Drámai párbeszédek, lírai monológok

Három mHárom m ûû nem nem metszéspontjábanmetszéspontjában

• Tragédia dalban elbeszélve. (Greguss Ágost)• Drámai és lírai elemekkel átszőtt elbeszélő

költemény. (Új Magyar Irodalmi Lexikon)• Az az őstojás, amelyből a líra, dráma és epika

kifejlődött. (Goethe) • Epikus, mert: történetet mond el• Lírai, mert: lélekről, lelki folyamatokról vall• Drámai, mert: párbeszédes, feszültségteli,

jelenetekre bontható

A mA m ûû faj eredetefaj eredete• Nem őstojás• A középkori hősének után jelenik meg XIV. század• A középkor végi népi elbeszélő költészet műfaja (világi

irodalom) észak-francia, vallon területről származik• Eredeti népballada: legrövidebb epikus műfaj

– 20-120 sor– Csak énekelt formában élt– Dallama versszakokra tagolódik

– Nem volt külön előadója, mint a hőséneknek– Csoportosan, közösen vagy épp magányosan

énekelték

A mA m ûû faj elnevezésefaj elnevezése• A népballadák dallamai közt sok a táncdal

• Sok helyütt táncoltak is e dallamokra

• ballare (olasz: táncolni) szóból ered a név?

• Ezt a szót azonban nem használták, nem ismerték a műfaj keletkezésétől a 17.sz.-ig

• Angolok, franciák, magyarok körében semmi nyoma a ballada táncolt formájának, sőt:

• Itt kifejezetten nem táncolható dallamtípusok élnek

• A 17. századi angol irodalomban összekapcsolják a rövid, epikus ének fogalmát a ‘ballade’ névvel

• Ballade (fr. Tánc, táncdal): középkori francia versforma – három versszak és egy ajánlás (többnyire a ‘Hercegnek) lásd: Villon

• A ballade műfaj a középkori délfrancia táncénekből származik – eredetileg májusi körtáncok kísérődala a tavaszünnepeken eredetileg férfiak nem vehettek részt a lány szólóénekét egy-két előénekes adta elő, majd a kórus refrénnel válaszolt

Villon: Ballada tűnt idők asszonyairól

Mondjátok, hol van, hova lett Flóra, a szép nõ, Róma fénye? Archipiada hol lehet S Thais, vele egy anya vére? Hol a tapsra, szóra, zenére Tó fölött ébredő Echó Emberfölötti tünde lénye? No de hol a tavalyi hó? Hol a bölcs Heloise, kinek Olyan drága volt az erénye, Hogy Abélard-t, a szerzetest, A bosszú végül kiherélte? Hol a királynő, kinek kénye Zsákba dobatta a mohó Buridánt a Szajna vizébe? No de hol a tavalyi hó?

Haremburgis? és a remek Blanche királynõ, dalok sziréne, Nagylábú Berta s a szívek Allisa és Beatricéje, S Johanna, kit, Rouenben, élve Tűzbe vitt az angol bakó: Hová jutott, Szent Szűz, mi végre; No de hol a tavalyi hó?! Ajánlás Herceg, ha egy hete, egy éve, Ne keresd, hol a szép s a jó, Hogy a refrén vissza ne kérdje: No de hol a tavalyi hó?!

IsmétlésekIsmétlések

• Gyakori sor- és versszakismétlések

• Sokszor egy-egy szó, részlet, szereplő megcserélése adja a balladai cselekmény fejlődését

• A csoportos előadásmód bizonyítéka?

• Más-más költi az egyes sorokat, s a hosszú ismétlések gondolkodási időt biztosítanak a rögtönzéshez (?) a nézet megcáfoltatott.

Anyám, édësanyám, Csohánlegén voltam, Lefeküdtem vala A patak partjáro.

Sárig es kit kígyó Bébújt kebelëmbe, S aki azt kivëszi, Félkarját mëgëszi. Talám, édësëanyám, Talám kend kiveszi.

Mindsábbot ellëgyek A félkarom nélkűl, Inkábbot ellëszëk A legényëm nékül.

Mënj elé, te fiam, Mënj el te apádhoz Mënj el te apádhoz, Talám ő kivëszi.

Apám, édësapám, Csohánlegén voltam, Lefeküdtem vala A patak partjáro.

Sárig es kit kígyó Bébújt kebelëmbe, S aki azt kivëszi, Félkarját megëszi. Talám, édësapám, Talám kend kiveszi.

Mindsábbot ellëgyek A félkarom nélkűl, Inkábbot ellëszëk A legényëm nékül.

Mënj elé, te fiam, Mënj el te bátyádhoz, Mënj el te bátyádhoz, Talám ő kivëszi.

Mátkám, édës mátkám, Csohánlegén voltam, Lefeküdtem vala A patak partjáro.

Sárig es kit kígyó Bébújt kebelëmbe, S aki azt kivëszi, Félkarját megëszi. Talám, édës mátkám, Talám kend kivëszi.

Mindsábbot ellëgyek Az én babám nélkül, Inkábbot ellëszëk A félkarom nékűl.

Jere ide, mátkám, Jere, hogy vëgyem ki! Mátkám, édës mátkám, Sirítsd a fejedët.

/Anyám, édesanyám – Csángó népballada/

TematikaTematika• Alapvetően társadalmi – lélektani problematika• Az ember lélekállapotokban való ábrázolása• Az ember egymáshoz fűződő viszonylatok

összeütközéseiben való ábrázolása• Szeretet – szeretetlenség• Hűség – hűtlenség• Féltékenység• Házasságtörés és annak megtorlása• Megesett lány sorsa• Kényszerített házasság• Erőszakkal elválasztott szeretők• A szerelem társadalmi akadályai• Szegények gazdagok

Európa közös népköltészeti Európa közös népköltészeti mm ûû fajafaja

• Hasonló történetek /történetvariánsok

• Hasonló tipizáló formulák (pl. hasonló kezdés)

• Hasonló ismétlő formulák (versszakok, sorok, refrén)

• De! Tematikai különbségek:

• Lélektani tematika: francia, olasz, magyar vidéken

• Tréfás ballada: angolok, franciák

• Hősi és Tündérballadák: skótok, skandinávok

A mA m ûû bal ladabal lada

• A romantika hatására a XVIII-XIX. század• (nemzeti múlt kutatása s az iránta való

vonzódás, népköltészet ihletforrásként való kezelése, népköltészet utánzása)

• Bürger, Goethe, Schiller, Heine• Németek: inkább balladának nevezett rövidebb

epikus költemények balladai vonások nélkül• Angolok: James Macpherson (=Osszián)• Magyarok: Kölcsey, Vörösmarty • ARANY JÁNOS