Sz. Bérczi Margit

BÁTHORY ERZSÉBET BALLADÁJA

Az igazságszeretõknek

7

A törött szárnyú madár

Két gyerek halad a veteményeskert felé. Egy nagyobb fiúcs-ka, tizenegy év körüli, és egy hatévesnek látszó kis leány,akinek lépteit szaporáznia kell, ha lépést akar tartani a fiú-val. Néha lelassít a fiú, látva a kislány igyekezetét. A nyárinap verõfénye szikrázik a lápon. Méhek zümmögnek, fa-kó sárga pillangók röpködnek, rigók fütyörésznek ver-senyt a reggel idilli csendjében.

A veteményest málna, ribizli és pöszmétebokrok veszikkörül. Itt, a bokrok között van a gyerekek búvóhelye, hamegszabadulhatnak Imola kisasszony kezei közül, az útvégétõl csak néhány méterre. A veteményes egy kis különsziget, mint a vár halma is az óriási lápon. István vállán egyvászonterítõ van, amit a dajkájuk, Ráchel, mindig ráerõltet,most a kissé nyirkos fûre kerül. Ráchel, a bizalmasuk jószí-vû, és a kisasszonynál jóval megértõbb. Erzsó, így becéziIstván a húgát, már le is ült, majd csodálkozva felkiáltott:

– István, egy madár van itt!A fiú odanézett, és már nyúlna is a madár felé, de az

ijedten menekült a bokrok belseje felé, maga után húzvafájó szárnyát.

– Szegény, eltörött a szárnya – mutatja Erzsónak a töröttszárnyat.

– Meg kellene gyógyítani… – válaszol a kislány, és meg-simogatja a madár fejét. – Tegyük a kosárba.

– Szedek füvet, hogy puhább legyen.– Segítek.– Te csak vigyázz rá, nehogy elszaladjon.Erzsó két kezében fogja a madarat, amaz nyugodt, csak

apró madárszemén látszik némi izgalom, mint aki nembiztos abban, jó kezekbe került-e.

A kosárka néhány perc alatt félig megtelt fûvel. A ma-dár a puha fûben biztonságban érzi magát, már nyugod-tabb a tekintete, mintha sejtené, sorsa jobbra fordul, lábaitmaga alá húzva piheg, gyorsabban szedi a levegõt a kelle-ténél. István észreveszi a bajt, és ki is mondja bölcsen:

– Szomjas ez a madár. – S már szalad is a híd felé, kezéta vízbe nyújtaná, de az rövidnek bizonyul.

A hídról a lápra lépni tilos, ismerik jól a szabályt, a talajsüpedõs, néhol igen mély a víz, ki tudja, mi történne, ha avízbe lépne.

Visszamegy a pöszmétebokorhoz. A madár továbbra isnyitogatja, csukja a csõrét. István homlokát ráncolva gon-dolkodik. Majd, mint aki sugallatot kapott valahonnan, el-indul a veteményes egyik ágyása felé. Nézelõdik jobbra-balra, s észrevesz egy kisebb gödröt az ágyások közöttiárokban, melynek fenekén víz csillog. Visszafelé már sza-ladva teszi meg az utat.

– Hozd a kosarat, találtam vizet!Erzsó szaporán követi bátyját, izgalmassá válik mind-

kettõjük számára a madár sorsa, meg tudják-e õt itatni.Mindketten a víz fölé hajlanak, Erzsó is érzi a maga fontos-ságát, de a megoldást István találja ki.

– A kezembõl itatom meg. – És már le is hajol a vízhez,kezével kimer egy marék vizet.

– Látod, így kell ezt csinálni. Vedd ki a madarat, éstartsd a kezem fölé!

Erzsó kicsit ügyetlenül, vigyázva a törött szárnyra kive-szi a madarat. István újból a víz fölé hajol, a madár pedig avíz láttán gurgulázva, mohón szippantja csõrével a vizet.Háromszor nyúlt a vízbe István, és a madár gyomra megte-lik vízzel. Látszik is rajta, a víz békét teremt a kis madár olyigénytelen világában, hiszen eddig sem a szárnya miatt pi-hegett, nagyon szomjas volt, és most elégedettnek látszik.A gyerekek végighevernek néhány percig a fûben, de mégnincs rendben minden. Ezt fõleg István érzi. Ki fogja a ma-dár szárnyát helyére tenni? Ezen gondolkodik. A kosárcsak ideiglenes menedék.

8

9

– Talán a lódoktor ért a madarakhoz is.Erzsó hallgat. Õ is szeretné, ha újra röpülne a madár, de

fogalma sincs, mit kellene tenni.– Igen, el kell vinnünk a lódoktorhoz. – Ismétli meg Ist-

ván. – Gyere, Erzsó, ne késlekedjünk, még ebéd elõtt vi-gyük el a doktorhoz.

Visszafelé szaporábban szedik a lábukat, a kosarat mostIstván viszi, másik kezével húga kezét fogja. A várudva-ron ugyanolyan lótás-futás fogadja õket, mint máskor, agyerekekre senki sem figyel.

Ambrus doktort könnyen megtalálják. Csodálkozvahallgatja István beszámolóját, nézi a törött szárnyú mada-rat, tetszik neki a gyerekek protezsáló igyekezete.

– Meg kellene gyógyítani, Ambrus úr, – kezdi Erzsó akérelmet, István nagyfiúsan, szakavatottan beszél:

– Adjon Isten, Ambrus uram. Ezt a madarat a vetemé-nyesben találtuk, eltörött a szárnya. Talán, Ambrus úr he-lyére tudná tenni.

A doktor kiveszi a madarat, felemeli a szárnyát, nézege-ti a sebet, majd huncut mosollyal válaszol:

– Hát lehet errõl szó, vissza lehet varrni, de a gyógyulásnapokba telik. Hagyjátok itt a kosárral együtt, ha már re-pülhet, szólok.

– Hálásan köszönjük. Imola kisasszony látja a gyerekeket az emeletrõl, már

mindenütt kereste õket.– Stefan, Elisabeth! Jöjjenek ebédelni!A gyerekek engedelmesen indulnak a lépcsõ felé. Az

ebédlõpalotában már gõzölögve várja õket az ebéd.

10

Örömünnep Ecseden

A várudvar, ahol a gyerekeket az imént láttuk, az ecsedivár udvara. A várúr ecsedi Báthory György, a vár nagyasz-szonya pedig, somlyói Báthory Anna.

A vár ebben az idõben nehéz harcok után újjáépítveemelkedik ki kettõs tornyával az ecsedi láp sík vidékébõl.Kétszintes, kõbõl, téglából épült, körfolyosókkal, boltívesszobákkal, a belsõ udvarról falépcsõk vezetnek az emelet-re. Biztonságosabb a hegyek ormain épült váraknál, merta láp mocsaras vize védi az ellenségtõl. Tõle nyugatra akülsõ várvédõ erõdítmény, sarkain ágyúbástyákkal, amelya katonák szálláshelye. Kelet felé van az a bizonyos vete-ményes, ahol a gyerekek a törött szárnyú madarat találták.Ez azonban csak egy keskeny sáv az ott emelkedõ szige-ten. Ecsed, a falu a vártól három kilométerre fekszik, szépkésõgót templomával már abban az idõben is jelentõs tele-pülés volt.

Ha pedig még messzebbre tekintünk a történelem viha-ros évszázadaiban, Ecsed már a honfoglalás idején is is-mert település, Anonimus is írt róla a Gesta Hungaroru-mában.

„A honfoglalás idején Tas vezér vonula a Szamos folyófelé, ott egy láp alatt Tas sok népet gyûjtött össze. Nagy ár-kot ásatott, s igen erõs földvárat épített. Tas várának ne-vezték.”

Ezt a földvárat a tatárok 1241-ben elpusztították a hoz-zátartozó monostorral együtt. Anjou Károly engedélytadott a Gutkeled nembeli Barek fiainak, Jánosnak és Mik-lósnak egy vár építésére, amit Hûség várának neveztek el,késõbb a láptól Ecsedvár nevet kapta. A leszármazottakmagukat egy idõ után Báthoryaknak nevezték, és két ágra

szakadtak, ecsedi és somlyói ágra. A Báthory név számoscsatában gyõztes „bátor” vitézek magatartását jellemzi,melyet fõként a törökellenes harcokban szereztek.

A vár 1347-ben vált lakhatóvá, de ez a vár is elpusztult,s csak egy évszázad múlva 1446-ban lett ismét lakható. Bá-thory István országbíró fiai lakják. Szapolyai János a mohá-csi vész után elfoglalja, mivel a Báthory nemzetség Habs-burg párti. Majd fia, János Zsigmond veszi birtokába, aki-tõl csak 1564-ben sikerül visszafoglalni.

A várban minden nap nagy a nyüzsgés, különösen dél-elõtt. Ez a nap azonban a szokottnál is hangosabb, vidá-mabb. Kétszeres örömünnepet ülnek a vár lakói, mert anegyvenéves idegen uralom után ismét a Báthoryaké a vár,eltûntek az ostrom nyomai, és most újjáépítve pompázik anyári napsütésben. Másrészt ma ünnepli a várúrnõ, Annaasszony a neve napját. A vendégek hangoskodása, neveté-se veri fel a lépcsõk, folyosók csendjét. Itt vannak az országminden részérõl a meghívott rokonok, jó barátok népes csa-ládjukkal, akik a várúr hívására örömmel jöttek ünnepelni.

Különösen nagy tisztelettel veszik körül Anna asszonytestvérét, Báthory Istvánt.

A szobákat nagy gonddal tették lakályossá, széppé. A fa-lakra új kárpit került, ezeket Bécsbõl hozatták, s látszik israjtuk az új módi, az új eszmeáramlat mûvészi szándéka.István már valamennyire ismerõs tanulmányai révén azókor mitológia világában. Egyik, másik falikárpit történe-tét elmeséli Erzsónak. A kislány fogékony a mesék iránt,újból és újból kéri Istvánt: „Ezt is meséld el!”

Most kezdi élni a vár az új fényûzõ korszakát, a rene-szánsz számtalan jele már észlelhetõ, nemcsak a bútorok,kárpitok és a ruházat révén, hanem a kultúra, a mûvészet-pártolás is most kezdi szárnyát bontogatni. A gyerekeketImola kisasszony nyelvekre tanítja, Anna asszony Tanodátlétesített Erdõdön, ahol az alapfokú ismeretek mellett avallásos nevelés ugyanolyan fontos.

Már az ebédnél kezdetét vette az ünnep. Több fogásváltja egymást, és a szakácsok már napok óta készítik az

11

12

étkekhez való nyersanyagot, mert ki kell tenni magukért,így rendelkezett a fõasztalnok.

A nap kiemelkedõ folytatása azonban az estebéd. Az ét-kek fogyasztása közben tetézett a jókedv, különösen akkor,amikor beadták az asztalnokok a borokat. György úr buz-gón kínálja a vendégeket, egyik bort a másik után.

– Igyanak, Kigyelmetek! Ez még régibb! – De az újbor-nak is nagy a keletje, különösen az asszonyok között.

A finom fogások, a jó borok, a gyertyák fénye, a virá-gokkal díszített asztalok, a török sípok és hegedûk vidám,gondûzõ muzsikája beteljesítették a hétköznapoktól me-nekülõ vendégek vágyát, minden felõl hangos beszéd,gond nélküli mulatozás, nevetés hallatszott.

Aztán kezdetét vette az igazi tivornya, mert a borok segí-tettek feledni harcot, török igát, a német császár nehezen vi-selhetõ hatalmaskodását, az adókat. Most a magyar a ma-gyarral, rokon a rokonnal örvend, mulat együtt. A felcsen-dülõ dalok, és a tánc oldja a szívekben a gondot, a bánatot,az életük most a dal és a tánc révén magasabb régiókba szár-nyal, e nélkül a szárnyalás nélkül bizony alig lenne érdemesélni, különösen egy hadszíntérré változott országban.

István és Erzsó Imola kisasszony felügyelete alatt ör-vendenek a vendégekkel, õk ugyan nem táncolnak, de haismerõs dal csendül, õk is énekelnek, arcuk is kipirult, ha-sonlóan a vendégekéhez, különösen az Istváné, mert Mik-lós bácsikája hozott neki egy kis pohár vörösbort. Odajötthozzájuk Báthory István is, és druszájának el kellett me-sélnie, hol tart a tanulásban, milyen a kollégiumi élet. Tud-e már deákul levelet írni? Megelégedéssel hallgatta a be-számolót, hogy jó a kollégium, és õ már kisebb latin versetis próbált írni.

– Aztán a magyar versírásra is gondod legyen! Mert alatin a tudást szolgálja, de a szívednek magyarul kell do-bogni, érezni, írj inkább magyar versikét, fiam. – Ki tudja,István úr intése maradt meg a fiatal diáknak követendõpélda, mert koros éveiben magyar imaverseket írt.

13

Ezután a kis Erzsóhoz fordult:– Hát mit tárgyaltatok délelõtt a lódoktorral? Láttam az

emeletrõl.Erzsébet Istvánra nézett, elmondhatja-e titkukat, bátyja

igent intett szemével.– Egy madarat találtunk a veteményesben, eltörött a

szárnya, és elvittük Ambrus úrhoz.– Derék dolog… – mosolyodott el István úr, meg mintha

meg is hatódott volna, látva a gyerekek kíváncsi tekintetét,helyesli-e vajon. Nagybátyjuk most felállt. Látszott rajta,hogy örvend nõvére gyermekeinek. Erzsébetet külön ishosszan nézte, látta arcán a jellemzõ „Báthory” vonáso-kat. Felemelte, és a padra állította.

– Egy kis figyelmet, Uraim! Itt egy fiatal Báthory-sarj. Is-merjék meg õt, ahogy én látom. Nézzék ezeket a nagyokos szemeket, a magas homlokát… le sem tagadhatná aszármazását. Mennyi tartózkodást árul el a tekintete, s mi-lyen ártatlan, kedves. Mennyi titok rejtõzik ebben a kis ko-ponyában… de ne akarjuk megfejteni. Hiszen ez lesz az õértéke egyszer – és homlokon csókolta a kislányt.

Anyja meghatottan hallgatta fivérét, odament a gyere-keihez, még mielõtt István úr visszajött volna az õ aszta-lukhoz.

– Erzsó, énekelj nekünk!A kislány zavartan nézett körül. Énekelt már máskor is,

de ez most más… Nagybátyja szavai feszélyezték, meg eza sok idegen arc. Csak állt zavarában leszegzett fejjel.György úr is felállt, és a gyerekeihez jött.

– Semmit ne félj! A Báthoryak bátor harcosok, senkitõlse félnek, legyenek bátrak a gyerekeik is! – Anyja védte akislányt:

– Nagy ez a publikum, hiszen kicsi még… – Erzsó mind-két véleményt elhárítja magtól. Õ nem fél, és nem is olyankicsi, csak hát le kell gyõzni a szívdobogást. Odahajol any-ja füléhez, anyja elmosolyodik.

– Nekem akar énekelni, ezzel az énekkel köszönt ne-

vem napján. Már megbocsássanak, Kedveseim… – A ven-dégek tapsukkal fejezik ki tetszésüket. Így illik ez, legyenajándék a kislány dala. Aztán csend lesz. Egy-két perc foj-tott izgalom után Erzsó énekelni kezd.

Szól a kakas már,Majd megvirrad már,Zöld erdõben, zöld mezõbenSétál egy madár.Micsoda madár? Micsoda madár?Kék a lába, zöld a szárnyaEngem oda vár.Várj madár, várj!Te csak mindig várj!Ha az Isten nékem rendelt,Enyém leszel már.Várj madár, várj!Te csak mindig várj!

Erzsébet korához képest gyermekségét felülmúló, mélyátérzéssel énekelt. A gyönge gyermekhangon keresztül abús magyar sors szárnyalt, amit õ nem tudhatott, de azurak átélték… hogy a harcokban elfecsérelõdik az élet szép-sége, harmóniája, csak vágy a szerelem… És ez nem egy-két hónap keserve, ilyen a magyar élet…

A török sípok halkan, merengõn felsírtak, ismételték adallamot a síposok, amikor a kislány elhallgatott. Majdugyancsak halkan, titkolt könnyekkel szemükben vala-mennyien énekelni kezdtek… A szavakban elmondhatat-lant énekelték. A gyerekek is érezték, itt most valamitörténik… Az örömünnep után folytatódik az élet, lassanpirkadni kezd a hajnal.

Sugarai hírül adják, vége az egymásra találásnak, indul-ni kell, vár az otthonuk, folytatódik a harc, a háború, vagydönteni kell tanácstermekben, mi lenne jobb, hogyan sza-badulnának meg a bilincsbe vertségtõl. És ez a döntés sok-szor élet-halál kérdése.

14

A már-már fojtogató csendben Báthory István felállt.Tudta, hogy a bús magyar sors lopakodott közéjük. Õ ma-ga is egész szívvel átérezte, mégis felülemelkedett benne anagyra törõ, a jövõt is látó ember derûje.

– Fel a fejjel Urak! Hiszen örömünnepet ülünk! Csakrajtunk múlik, hogyan alakul sorsunk és Erdély-országsorsa. Majd úgy formáljuk, hogy lehulljanak a rabiga bilin-csei! Kísérje útjukat áldás és békesség!

Másnap délelõtt Ambrus úr kopogtatott a tanulószoba aj-taján. Imola kisasszony csodálkozva nézte a doktort, mega kosárkát a kezében.

– Bocsánat, Kisasszony. Engedelmével elhoztam a ma-darat a gyerekeknek. Még néhány napig etessétek, itassá-tok, aztán vigyétek vissza a veteményesbe. Jobb lesz nekiott kezdeni új életet – mondta, és átadta Istvánnak a kiskosarat. A hálálkodást már csak az ajtóból halotta.

István kettejük közé tette volna a kosarat, de ezt a kis-asszony nem engedte meg.

– Elizabeth! Vidd a madarat az asztal végére! Ne zavar-jon titeket tanulás közben.

Két nap múlva már nem lehetett a kosárban tartani,meggyógyult, verdesett a szárnyával, ki akart röpülni.Bármennyire sajnálták, délután a doktor tanácsa szerintelvitték a veteményeskertbe. A madár pedig néhány pró-bálkozó szárnycsapás után, mintha sohase lett volna ven-dég az ecsedi várban, gyors szárnycsapásokkal elrepült.

15

A sárvári látogatás

Ez a kis emlék gyermekkorából Erzsébet számára is hosz-szú éveken át emlék maradt, bár gyermekévei, amikor Ist-ván a városba került, sivárabbak lettek. A kisasszonnyaltöltött órák terhesek voltak. A fõúri világ viselkedési sza-bályai, az illem, az erkölcsi követelmények neki csak azunalom óráit jelentették, Imola pedig ezekre fektette ahangsúlyt. Mivel német volt az anyanyelve, ezt Erzsébetjátszva tanulta tõle, igazában akkor volt örömteli a dél-elõtt, ha egy-egy könyvet hozott, s õt hallgatta, hogyan ol-vas. Ezek a könyvek többnyire versek, históriás énekekvoltak magyar vagy német nyelven írva.

Váratlanul érte a vár lakóit Báthory György halála. He-teken át minden erre a halálra emlékeztetett. Anyját ezek-ben a napokban alig látta, szobájában vagy a férje ravata-lánál töltötte napjait. A gyász egyrészt csendet, szomorú-ságot jelentett, még az ebédlõben is síri csend fogadta,másrészt idegenek jövését, menését, akik együttérzésüketrótták le a várúrnõnél. Erzsébetet apja halála megrendítet-te, a halál tette számára tudatossá, ki volt szülõatyja. Az el-távozott igazi hiányérzetet keltett benne, pedig az élõt gyer-mekként alig látta. Siratni mégsem tudta õt úgy, ahogyszerette volna, csak egyszer, amikor elõször látta meg a dí-szes koporsóban. Anyja ott térdelt a koporsó mellett, át-ölelte Erzsébetet, és akkor anyjával együtt elsiratta azt, akiolykor gyöngéd volt hozzá. Ezeket a ritka alkalmakat vet-te számba a gyász napjaiban. Számvetésében azt is a halottapa javára írta, hogy érezhetõen õ volt a kedvence, titok-ban kicsi Erzsóknak becézte, az elsõ kedves bábúját is tõlekapta ajándékba. Akkor még ereje teljében, messze ettõl amerev, sápadt öregembertõl.

16

17

Csak hetek múlva temették el, nehéz volt kivárni, deutána megkönnyebbült. Anyja is felszabadultabban járt,kelt, intézte férje helyett a birtok ügyes-bajos dolgait. Az-tán szinte vidám lett, amikor Anna asszony egyik este be-jött szobájába s titokzatos, mosolygó arccal elmondta:

– Útra kelünk, Erzsó, néhány nap múlva. Elviszlek Sár-várra, bemutatlak Kanizsai Orsolya asszonynak, Ferencanyjának.

Báthory Anna férje halála után szerette volna elrendez-ni lánya sorsát, hiszen õ sem él örökké. A siralommal,gyásszal teli hetek után Erzsébet örült az utazásnak. Aztmár régebben is tudta, hogy szülei még alig kétéves korá-ban megegyeztek Nádasdy Tamással és Kanizsay Orsolyá-val, hogy gyermekeiket bizonyos vagyongyarapítási szán-dékkal majd összeházasítják. Késõbb azt is megtudta any-jától, hogy Ferenc nem lesz otthon, mert nem szakíthatjameg bécsi tanulmányait. Ennek a hírnek is örült, talán ma-ga sem tudta volna megindokolni, de valamiképp tartott aFerenccel való találkozástól. Anna asszonyt azonban a hírkellemetlenül érintette, mert õ szerette volna megismernileendõ vejét. Az utazást azonban semmiképp sem akartaelmulasztani, talán érezte, ez az utolsó lehetõség, hogy lá-nya ne idegenként kerüljön a Nádasdy várba. Valóban jóvolt az elõérzete, mert Orsolya asszony egy év múlvameghalt, s nem sokkal késõbb Anna asszony is.

A találkozás szép emléket hagyott Erzsébetben. Kani-zsay Orsolya örömmel fogadta a vendégeket, Erzsébetetmelegen magához ölelte. Õ is kíváncsi volt már fia ifjúmátkájára és nem csalódott. Erzsébet ugyan tartózkodóvolt, de ez még tetszett is neki, azt viszont a szemébõl ol-vasta ki, hogy nyílt és õszinte. Azt is észrevette, hogy Er-zsébet erõs akaratú. Anyjával volt valami vitája ruha ügy-ben, de Erzsébet nem engedte befolyásolni magát. Elvitteõt Ferenc szobájába, s ott hagyta egyedül, fia helyett lássaaz õ környezetét, hiszen ezek is mondanak valamit. Erzsé-bet, amikor egyedül maradt, leült a fiú székébe, behunytaa szemét, s megpróbálta elképzelni… Ez az álmodozás ar-

ra volt jó, hogy megelõlegezze mátkájának mindazt, amitszeretett volna viszontlátni benne.

Amiket elképzelt, különös módon illik is Ferencre…mert úgy gondolta, hogy az nem indulatos, és nem iserõszakos… kicsit talán hasonlít Istvánra… Szereti a csen-det mint õ, talán vidámabb, de az jó, hiszen õ is szeretnesokszor vidámabb lenni, ám ez alig sikerül neki.

Felállt és az ablakhoz ment, hadd lássa, amit Ferenc látinnen, ha kinéz. Az ablak a halastóra nézett. A délután vé-ge felé járt, a nap lemenni készült… a színek alkonyi derû-je benne is valami csendes derût keltett, mintha megsejtet-te volna, hogy asszonyi élete Ferenccel nyugodt és derûslesz, mert õ, mint erõs férfi majd az élet zavarait, visszás-ságait távol tartja, elûzi otthonukból. Az asztalhoz menveott egy írást talált, nem tudott ellenállni a kísértésnek,hogy el ne olvassa. Azonban latinul volt írva, így mégsemismerhette meg a tartalmát, csak annyit tudott meg, hogytizenkétéves volt, amikor írta.

Megnézte még a polc alján kopottas, régi játékait. Lám,nem dobta el a színes lovacskákat, fakardját, sípját, ott voltaz ezüstös szablyája is. Mosolygott a játékok láttán, örült,hogy kisgyermekként is találkozott vele. Látta könyvei kö-zött Tinódy históriás énekeit, a Cronikát, s ez szinte kapocslett kettõjük között, mert ezt õ is olvasta. Az a délután, me-lyet mátkája szobájában töltött, talán többet is ért, minthatalálkozott volna vele. Így a képzelete csapongott, a tár-gyakkal beszélgetett, meghitt együttlét volt ez, és hálásvolt érte Orsolya asszonynak.

Amikor a szobából lejött, az aggódó anya is látta, jóldöntött, hogy így ismertette össze õket egymással. Erzsé-bet arcán a derûs mosoly elárulta érzéseit, gondolatait, aszoba jó hatással volt rá, bizonyos lett abban, hogy ez a kis-lány szeretni fogja az õ fiát, és ez mindennél fontosabbvolt számára. Leendõ mennyét még nagyobb szeretettelvette körül. Erzsébet megérezte ezt a gondoskodásában.

Az utolsó estén kinn ültek a parkban egy padon a tómellett. Egy hattyúcsalád úszkált a holdfényes tavon, Er-

18

zsébet etette õket, öt kicsi hattyú kapkodta a kenyérdarab-kákat. A telihold békés fényével megnyugtatta a két anyaszívét. Az õ gondolataik is csapongtak, látni vélték ajövõt… Õk elmennek a halandók útján, ki tudja, talánnem is soká, de a gyerekeik, unokáik majd itt Sárváron aháború veszedelmei közepette talán békés, elkülönítettéletet élhetnek.

Erzsébet felkészült az anyaságra, így gondolták mind-ketten. Még szinte gyermeklány, de már látszik rajta agondoskodó szeretet, ahogy eteti a fiókákat és békét tudmajd sugározni, ez látszik a tekintetén, amely most meg-pihent a holdfényes tavon.

Kanizsay Orsolya búcsúzó szavait a kislány megõriztehosszú éveken keresztül:

– Szeresd majd helyettem is az én Ferkómat. Isten áldá-sa kísérjen mindkettõtöket az életúton, lánykám.

Báthory Anna nem élte meg a varannói kézfogót. Halá-la nagyobb ûrt hagyott maga után Erzsébetben, mint apjahalála. A koporsója mellett nehezedett rá a tudat, hogybátyja, István az egyetlen, akire számíthat, aki még hozzátartozik. Õ lett a gyámja is Báthory Miklóssal, nagybátyjá-val együtt.

19

A források és a napló

A krónikás szeretné elõrebocsátani, hogy a történeti ada-tokkal, Erzsébet életének eseményeivel nem sáfárkodhatúgy, mint szeretne. Ezek Báthory Erzsébet életét illetõenigen hézagosak. Az egyik dokumentum a következõ.

„Ecsedi Báthory György és somlyai Báthory Anna 1560-ban született Erzsébet nevû lányának neve legelõször1570-ben bukkan elõ hivatalos dokumentumban NádasdyFerenc kiszemelt arájaként. A bécsi udvari kamara 1570február 3-án kelt oklevelében Báthory György, Szatmár ésSzabolcs megyék fõispánja és felesége Rozgonyban SzássyMihály mester elõtt hit alatt ígérik, hogy miként özv.Nádasdy Tamásné Kanizsay Orsolya asszonnyal meg-egyeztek, leányukat, Erzsébetet Nádasdy Ferenc részéremegõrzik, Minden Szentek napjáig, de ha valami háború-ság vagy betegség közbejön, tovább is megõrzik.”

Egy másik e korból származó dokumentum egy levél,melyet Erzsébet gyámja Báthory Miklós írt Nádasdy Fe-rencnek Fogarassal kapcsolatos birtokügyben: „ Azért ímvajda uramnak mindjárast írok az dologról [BáthoryIstvánnak], mert nem tudok mást, ki az Kegyelmed dolgátoly nagy szeretettel elõmozdítaná…” [1572 július.]

Egy harmadik forrás szintén egy levél, melyet Erzsébettestvére írt Kassára egy ötvösnek. „Húgunk és NádasdyFerenc kézfogójára szüksége lenne két ötvös legényre.”

A krónikás a továbbiakban a regényt két síkon folytat-ná, úgy, hogy a regény aktív résztvevõjévé teszi BáthoryErzsébetet. Egyes fejezetekben õ maga vall életérõl,mintha naplót írna. (Ezeket a részeket dõlt betûs szedés-sel különböztettük meg.) A napló intimitásához ki kellettrajzolódnia a jellemnek. Ehhez segítségül szolgáltak le-

20

velei, a róla készült festmény, a grafológiai jellemrajz,mély istenhite.

A krónikás által kialakított jellemrajz akkor lett teljes,amikor megtudta születési dátumát is (1560 augusztus 6.).Így a horoszkópja az asztrológia segítségével jellemétpontosította, a tudományos megközelítés síkjára terelte.Az asztrológia évszázados tudomány, mely biztonsággalközelíti meg a kialakult jellemet.

A grafológiai jellemrajz megegyezik horoszkópjával ab-ban, hogy Erzsébet szilárd jellemmel bíró, erõs egyéniség,akit nem lehet szándékaiban, kialakított véleményébenkorlátozni, sem megváltoztatni. Szereti a rendet, köteles-ségtudó, ambiciózus, igazságszeretõ. Szenvedélyes sze-retõ, szadizmus és más defektus nélkül, magasan környe-zete felett áll.

A grafológia szerinti „ridegség” a horoszkópjából hi-ányzik. De színezik a jellemét a csillagjegye szerint a kö-vetkezõ vonások: optimista, õszinte, bizalmat kelt, remektanári képességek, királynõi megjelenés, tisztelet veszi kö-rül, a szervezett vallás keretén belül marad.

Nádasdy Ferenc jelleme is horoszkópja segítségével lettmegrajzolva (1555. október 6.). Az elismert hadvezér, akiszámos véres csatában gyõzelmet aratott, s aki el sem kép-zelhetõ másnak, mint katonának, jellemét illetõen, kedve-li a szépség minden formáját, a mûvészetet, az irodalmat,a klasszikus zenét. Kiváló stratéga, diplomatikusan és in-telligensen juttatja kifejezésre akaratát, igazságra törekvõ,jóindulatú. Élvezi a kellemes, harmonikus környezetet,mindenben egyensúlyra törekszik. A csodával határos,hogy horoszkópjaik bizonysága szerint, a két jegy együtt-élése ajánlott, valóban egymásnak lettek teremtve, nohaszüleik határozták el házasságukat.

Erzsébet naplója ennek a kialakított jellemrajznak se-gítségével íródott, de valójában az egész életrajz is.

Segítette Takáts Sándor is a Régi magyar nagyasszonyok cí-mû könyvében Báthory Erzsébet jellemzését, ez is meg-erõsítette a krónikást jellemét illetõen.

21

„A házasságuk igen boldog volt. Báthory Erzsébet kitû-nõen nevelte gyermekeit és kiváló gazdasszony hírébenállott. Fõúri asszonyaink részérõl nagy tiszteletnek és sze-retetnek örvendett. Igen sokan leveleztek vele, s még töb-ben látogatták õt.”

A napló emlékezéseiben, vallomásaiban vannak fiktívesemények, neki tulajdonított érzések, gondolatok, de ezelkerülhetetlen volt. A naplóírásban az a szándék vezetett,hogy a becsületében oly mélyen megalázott és meggyalá-zott asszony, tisztultabb légkörben váljon ismertté, hogyBáthory Erzsébet igazsága e vallomásokban közelebb hoz-za õt azokhoz, akik az egykor élt, tiszteletérdemlõ asz-szonyt szeretnék megismerni.

A regényben vannak fiktív személyek is. Ilyen minde-nek elõtt Ráchel.

22

23

A kézfogó

Valami belsõ indítatás arra késztet, hogy ne hagyjam elhatalma-sodni az olykor rám nehezedõ szomorúságot, melyet a magánysugall. Külsõ körülményeim adottak. Sokszor vagyok egyedül, éj-jel álmatlanság gyötör, lenne okom, idõm, emlékeim, élményeimleírására.

Ferenc élete tevékeny élet, közéleti gondokkal, megbízatásokkalteli, vagy a török iga harcai szakítják el õt otthonától sokszor he-tekre. Ha itthon van, teljes szívvel osztom vele a gondokat, lehetmondani egy húron pendülünk a politikai kérdésekben, vagy in-kább így: a haza szeretetében. A mûvészetek szeretete is egyfor-mán hevít mindkettõnket. Együtt örülünk az új könyveknek,festményeknek, drukkolunk a sárvári nyomdában készülõ köny-vekért. Olykor zeneestéket rendezünk, meg táncmulatságot,hogy tartalmasabb, vidámabb legyen együttlétünk. Folytatniakarjuk a vár renoválását is, egy új erõs falgyûrû fogja majd kö-rül a várat, melyet egyszerû olasz bástyák biztosítanak majd. Ezta munkát még Tamás úr és Orsolya asszony kezdte el, apánk ésanyánk, így mondta Ferenc, s nekem jól esett, hogy õ közös szü-lõkként emlegeti õket.

Igen, életem legszebb ajándéka, hogy Ferenccel lelki közösség-ben élünk. Nincs hatalmi harc, õ az én gyöngébb asszonyi vol-tomnak támasza, a bajban vigasztaló, nem uralkodik felettem, ha-nem gyöngéd társ, aki a betegséget szelíd simogatással gyógyítja.A fejfájások sokszor elveszítik erejüket, ha õ mellettem van, hamesél, ha panaszkodik. De ha a bécsi urak hatalmaskodása miattõ búsul, és tenni szeretne ellene, akkor én állok mellette, olykor azén szavam segít az õ nehéz döntéseiben.

Azonban, ha messze van, magányos vagyok, kétségeim van-

24

nak, lesz-e gyümölcse szerelmünknek. Õ neheztel ezekért a gon-dolatokért, és bölcsen int, hiszen még fiatalok vagyunk, elõttünkaz élet. Az éjszakai, borús gondolatokat ûzném el e vallomások-kal, és tölteném meg az emlékezéssel, most is, hogy õ messze van.És ez nem egy beteg lélek panasza, hanem emlékezés arra, hogyanlett életem, reményeim beteljesítõje.

Amiket vártam és amire vágytam vele kapcsolatban a sárvárilátogatáskor szobájában ismerkedve vele, az valóság lett. Orsolyaasszony gondoskodását, ahogy közel hajolt hozzám, Ferenc sze-relmében most is érzem.

S ez már a kezdet kezdetén is így volt.Igen, a kezdet kezdetén, akkor, amikor elõször álltunk egymás-

sal szemtõl szembe a varannói kézfogón. Csak az ujjhegyek érint-kezhetnek, amikor egymásnak nyújtja kezét a mátkapár. Nemkézfogás! Csak érintés, s milyen bölcs ez a réges-régi szokás… hi-szen a pár összetartozása, az a delejes érzés, melynek fel kell tör-nie a lélek mélyébõl, az mindkettõnkben jelen volt az érintkezés-kor. Ez, a talán felülrõl alászálló kegyelem, hogy nem a szüleinkakarata csupán a majdani nász, hanem felülrõl kapott összetarto-zás-tudat, amit úgy is lehet mondani: „egymásnak lettünk te-remtve”. Mert hiszen mi más lett volna az a furcsa remegés, az amegmagyarázhatatlan sejtés, ami uralni kezdte belsõ valónkat.

Aztán egymás mellett állva, ezt az eredendõ, a lélek mélyérõlfeltörõ bizonyosságot áldotta meg a prédikátor. „Örvendj Istennépe, s akik az Urat keresitek, jöjjetek és merítsetek az õ vigaszta-lása forrásából.”

A menyegzõ

Hosszú, hosszú, hónapok teltek el, míg újra láthattam, pedigvágytam erre. Néha írtunk egymásnak. Azt hiszem az én levele-im gyerekes irományok voltak, hiszen akkor még alig tudtam fel-nõttként gondolkodni. Ám Ferenc levelei felzaklattak, szinte re-megve tartottam kezemben, és futottam a szobámba. Az õ leveleiis nélkülözték a becézést, vagy valami, a mátkaságot semmibe ve-võ kijelentést. Mégis õ már akkor tudta, hogy hogyan örvendez-tessen meg. Ilyen egyszerû kijelentéssel, „szeretném, ha közelebblennék hozzád”, „vigyázz magadra”. Beszámolt a Bécsben történtdolgairól is, ami az én egyhangú életemet felderítette. Szinte át-éltem vele azokban a napokban mindazt, ami vele történt.

A kettõnk között lévõ kötelék szerepét töltötték be ezek a leve-lek, vagyis hogy a levélben lévõ szavak, az õ szavai egyben az õközelsége… kettõnk titokzatos eggyéválása. Mintha a becézésnem is lenne fontos, mert a távolságot pótolja a szó, valóban pó-tolta és több is volt annál. Nem tudom szavakba foglalni, valamikülönös érzés a szív körül, a szívben…. Hogy Ferenc hozzám tar-tozik, s hogy neki én fontos vagyok.

Azon a napon, amikor megjött a levél, csak merengtem tétle-nül szobámban. Talán akkor kezdõdött el álmodozással, a fellegektovavonulását bámulva, amit a világ szerelemnek nevez. Nohaakkor még én éretlen voltam, de azt hiszem azok az érzések, hi-szen csak érzések voltak, és csak a szívem jelezte a változást, a tes-tem még hallgatott, mégis valamiképp a szerelem hírnökei voltak.A leveleket kincsekként õriztem, rejtegettem, újból és újból elol-vastam.

Minden levélre válaszoltam, de az érzéseimrõl hallgattam,csupán utánoztam az õ óvásait. Õ azért bátrabb volt, és valószí-nûleg õ okozott több örömöt nekem, noha minden levele így kez-dõdött, „igen megörvendeztettél soraiddal.”

25

Azt hiszem, akkor már benne is ébredezett a szerelem, amit olybensõségesen ébren tart még ma is.

A lakodalom közben egyre közelebb jött. Mennyi hálával tarto-zom Ráchelnek, hogy árvaságom terhét felvállalta, és a készülõ-dést a kelengye ügyében, meg az udvarmesternek adandó utasí-tásokat hiánytalanul intézte szinte éjt nappallá téve. Látva az éntudatlanságom, a döntések terhét is magára vette, és elintézte.Engem a maga módján vigasztalt, mintha érezte volna, hogyörülök is meg félek is attól, ami elõttem áll, az asszonyi léttõl.Mindez talán kisebb félelem lett volna, ha anyám mondhatta vol-na el az asszonyi sors megannyi titkát.

Aztán, hogy közeledett a nagy nap, az elõkészületek zavarossietséggel teli idõszaka is elcsendesedett, és a félelmeket a Fe-renccel való találkozás lehetõsége töltötte be. Mintha Ráchel biz-tatása, „Boldog leszel, kincsem”, hatott volna rám. Igen, úgylátszott mégiscsak felnõttem a feladathoz, hogy asszonya leszekegy alig ismert idegennek testestõl, lelkestõl, akit mégiscsak kö-zelinek érzek.

A jegyruha, vagyis a kelengye vadonatúj ládákban készen állt.A lakodalmi ruhák, négy-öt rend drágakövekkel ékesítve, boglá-rokkal díszítve. Párták, fõkötõk, elõkötõk a szivárvány színeibenvárták velem együtt, hogy az a nap, amely sorsunkat összekötiszétszakíthatatlan szálakkal, eljöjjön.

Mindent itt hagyok, gondoltam el álmatlan éjszakáimon, csaknéhány szolgálót és Ráchelt, a szeretõ dajkám viszem magammal.Õ majd tanúja lesz az új életemnek, s úgy, mint eddig velemegyütt sír majd, és velem együtt nevet…. ha felvirrad majd az énszép napom.

Végre felvirradt. Megteltek a vendégszobák, és Ferenc is meg-érkezett néhány nappal elõbb, noha az elõírások szerint csak a la-kodalom napján érkezhetett volna a võfénnyel, mert a menyasz-szony csak a menyegzõ napján láthatta mátkáját, de Miklós bácsi-kám engedményt tett, megszegve a szokások hosszú sorát. Ferencugyan így is távol volt tõlem, de mégse az ország másik felén.

István nagybátyám ebben az évben lett fejedelemsége mellettlengyel király, õ nem tudott eljönni, de kedves levelet írt, és szépajándékot küldött. Anyám helyett szeretett akkor, s gondjai köze-

26

pette is fontos voltam neki. Tudtam, hogy igazak szavai, mert õmindég, országos gondjai mellett, a családját szeretõ gondosko-dással vette körül. Levelében anyám helyett áldott meg bennün-ket új életünk kezdetén, mintha érezte volna, milyen nagy szük-ségem van az õ szeretetére és áldására.

Ferenc szüleit is nagybátyja, Nádasdy Kristóf és felesége, ChoronMargit asszony pótolta, s láttam, milyen bensõséges szeretet kötiõt hozzájuk. De képviseltette magát Miksa császár és magyar ki-rály, valamint a fõhercegek is, szép, értékes ajándékokkal.

A vendégek hangosan örvendeztek a „ceremóniák” végén, amiszép rendben, a hagyományokhoz híven megtörtént. Engemezeknek a szokásoknak hosszú sora fárasztott, alig vártam, hogyvége legyen, és egymás mellett ülhessünk a vacsoraasztal mellett,Aztán ez is megtörtént. S akkor Ferenc átfogta a vállam, hozzámhajolt kópésan, mint egy nagy gyerek:

– Hál Istennek, vége van… – s engem ismét megörvendezte-tett hasonlóságunk, hogy õ is várta a hosszú ceremóniák végét

– Szép vagy… a legszebb ebben a sokadalomban. – De ezt márnem kópésan, hanem õszinte melegséggel mondta.

Mindketten legszívesebben már megszöktünk volna a szá-munkra rendezett vacsora elõl, sajnos a vége még igen messzevolt. Igaz, rövidíteni vétek lett volna, hiszen a vendégek a finomfalatokért szívesen töltenek itt órákat, és a hangulat is most kez-dett emelkedni. Akkor már bõven fogyott a bor, vidámság, öröm,nevetés minden felõl. A zenészek andalító, halk muzsikával fo-kozták ezt az emelkedõ jókedvet. Majd kezdetét vette a tánc, amibetetõzte a felfokozott hangulatot. Én igazában akkor engedtemfel, megszabadultam a feszültségtõl, és a test ritmikus hajlongá-sa közben, szívemet csak egy érzés töltötte be, hogy most már iga-zán Ferenchez tartozom.

A menyasszonyi tánc közben olykor érintkezett a kezünk, s adelejes érzés ebben a boldog önfeledtségben hatványozottan átjárt.Igen, azt hiszem, életem egyik kivételes, mámoros érzése volt…mentes minden földi esendõségtõl… mintha megnyílt volna az ég,s áldással harmatozva az üdvözült örömöt elõlegezte volna ne-kem, s azt hiszem Ferencnek is, hiszen a szemünk egymást keres-te, ha a tánc törvénye eltávolított bennünket egymástól.

27

Amikor a võfény és a nyoszolyólány átkísért bennünket Ferencszobájába, és elköszöntek minden szépet és jót kívánva, végreegyedül voltunk. S akkor õ megfogta a kezem:

– Ne félj, most már csak mi vagyunk ketten. Mi dönthetünkkedvünkre… most csak az a fontos, hogy szeretjük egymást…Mert úgy-e szeretsz?

Én komolyan bólintottam.Ekkor õ felkapott, mert erõs volt már akkor is, és körbe szalad-

ta velem a szobát… azt hiszem, többször is.– Hát csak ez a fontos. Én már akkor szerettelek, amikor

anyám elmondta, hogy élénk szemû kislány vagy… kicsi, fehér ésnagyon szép. Anyám boldog volt, hogy megismerhetett, és meg-szeretett azon nyomban… Én pedig látatlanul kezdtelek szeretnianyám szavai nyomán, kicsi Erzsó. Nem Erzsébet, és nemElizabeth… nekem kicsi Erzsó leszel mindörökké…

28

29

Sárvár és a Nádasdyak

Báthory Erzsébet és Nádasdy Ferenc a varannói menyeg-zõ után Sárváron, a Nádasdyak várában telepedtek le, éséletük nagy részét ott is töltötték, noha több várat bir-tokoltak, és lehetõségük volt változtatni lakóhelyükön.

Sárvár már a római hadiútnak is fontos állomása volt.Savaria felõl erre vezetett Pannónia fõvárosába, Aquin-cumba az út. Késõbb királyi palánkvár.

l328-ban kiváltságos város, városi jogokkal. Az akkorivár feltárása szerint várfal vette körül, melyhez három-szintes toronyépület csatlakozott.

A XlV. században Zsigmond a Kanizsayaknak adta Sár-várt. Õk a palotarész kétszeres bõvítését végezték el. A to-ronyszerû épülethez csatlakozott a század végén kialakí-tott palotájuk. A következõ építkezések-bontások miattkevés maradt meg a gótikus épületbõl. A kaputornyot isõk kezdték építeni.

Kanizsay Orsolyával Sárvárt is megkapta Nádasdy Ta-más. Ebben az idõben apja, Nádasdy Ferenc foglalkozott aház ügyeivel, aki Mátyás király seregében volt ezredes ka-pitány. 1532-ben a török ostromolja, de sikertelenül. Azapa Tamás fiának írja: „Nagyságod mondjon köszönetet,megõriztük a mezõvárost…”

A jegyváltás után 1532-tõl állandóan javították, épült,szépült a vár, a nemzeti mûvelõdés középpontja lett. A várvédõmûveit is kijavították, a várárok medrét szabályozták,és megerõsítették a várost.

A vár védõöve földsáncokkal épült palánkvárból állt, deminden oldalról, jól védett ötszög alaprajzú szegleteinnagyméretû ó-olasz földbástyákkal. A kaputorony alapja-it is megerõsítették, hogy magasítani tudják. A váron belül

30

német, olasz, magyar mesterek dolgoztak, csinosítják azépületeket, majd újakat emelnek. Ekkor készül el a szépreneszánsz nyitott folyosó, melynek földszinti része ma islátható.

Nádasdy Tamás nemcsak a vár védelmére viselt gon-dot. Ifjú korában itáliai egyetemeken tanult, sok híres tu-dóssal került kapcsolatba, tudta, hogy a „tudomány” éb-resztése milyen fontos, s mivel udvarában sok ifjú és leánytanult, ezért Újszigeten 1534-ben kõbõl és téglából „közsé-gi” iskolát alapított. Iskolamesternek Sylvester Jánost hív-ta meg. Õ jeles protestáns tudós volt, aki Melanchton pél-dájára latin nyelvtant készített, s az elsõ példa mondat ígyhangzott: „Ídes a hazának szerelme.” Õ fordította le az ÚjTestamentumot magyar nyelvre. Nádasdy Ferenc értékel-te munkáját, és Krakkóból meghívta Abádi Benedeket, ajeles nyomdászt, és az ideiglenesen felállított nyomdábankinyomtatta.

Gyakori vendég volt a várban Tinódi Sebestyén, a költõ is.A várúr eszközölte ki számára a nemességet. A Nádasdy ud-varban kapott menedéket Dévai Bíró Mátyás prédikátor ül-döztetése idején. Õ is az újszigeti iskola egyik mestere volt.

Az egykori források tanúsága szerint a sárvári udvartársadalmi, politikai, katonai és kulturális szerepe nemcsökkent azt követõen sem, hogy Nádasdy Tamás ésKanizsay Orsolya helyét Nádasdy Ferenc és Báthory Er-zsébet foglalta el. Sárvárott naponta tizennégy asztalnálhetven-nyolcvan fõbõl álló udvartartás étkezett.

Nádasdy Ferenc idején a védõmûveket kezdték elkõbõl építeni, mivel 1588-ban súlyos török támadás érte avárat. Az építkezést csak 1615-ben fia, Pál fejezte be. Ekkorépültek fel a kõfalak és a kõbástyák a régi favázas vár he-lyén. A várúr keveset lakott Sárváron, a török elleni harcokhuzamosan távol tartották, de az iskolát fenntartotta, és akiváló embereket õ is pártfogolta. Amikor Magyari Istvánudvari prédikátor lett, második könyve, az elhíresült: „Azországban való sok romlás okairól” címû mûve is a sárvárinyomdában lett kinyomtatva.

31

S noha Nádasdy Ferencnek az ország védelme volt azelsõ, de a mûkincsek, az értékes festmények, ötvös mun-kák, könyvek éppen úgy gyarapodtak a várban, mint apjaéletében.

A család minden tagja gyarapította a kincsesházat.Pál fia, a harmadik Ferenc két palotaszárnyat építetett, s

ezzel teljesen körbezárta az udvart. Az ötszögû várban egyötszögû kastély épült. A kaputornyot a várépülethez kap-csolta, és pompás díszkertet alakított ki mellette. A hom-lokzatot egységesítette, és a háromszintes épületet kétszin-tesre alakította át.

Nagyapja, a „fekete bég” híres csatáit Hans Rudolf Mil-ler bécsi festõvel megfestettette. Nemcsak a családi dicsõ-ség ábrázolása vezette, hanem Zrinyi Miklós szellemiörökségét akarta folytatni, a török elleni harcra buzdítani edicsõ gyõzelmekkel. „A múlt példáival lelkesíteni, a törökelleni harcra összefogni Magyarország erõit.” Tényke-déseiben azt a hagyományt követte, mely dédapjátólkezdõdõen kialakult Sárváron, a lutheránus egyház in-tézményeinek támogatása, és a humanista irodalom pat-ronálása. Azonban 1643-ban katolizált, így a protestánsokelveszítették mecénásukat. Õt lefejezték 1671-ben, az is-mert Wesselényi összesküvés miatt. Az unoka a nagyanyja,Báthory Erzsébet nyomdokain jár, hiszen õ is életével fize-tett, ártatlanul szenvedett éveken keresztül.

A Nádasdy birtokokat elkobozták. Négy millió koronaértékû aranykincs lett az udvari kamara haszna. A császár-nak jól jött a várúr lefejezése.

Az igazi veszteséget mégsem az aranykincs jelentette,sem könyvtárának széthordása, becslések szerint 2500kötet, bár ez is pótolhatatlan volt, hanem az, hogy a méltat-lan halál megfosztotta az országot egy hazáját és egyházátmindennél jobban szeretõ fõúrától, aki másoknál messzebblátott, és hazáját, egyházát szolgálta volna még évekig.

Kettõnk szerelme

Mint amikor a nap szelíd sugarai hetekig aranyozzák a láthatárt,békét hintve hegyekre, ligetekre, a vársétány mellett bontakozóvirágokra, úgy kapott fényt, melegséget minden bennünk, körü-löttünk a kezdet kezdetén. Le tudom-e írni mindazt a derût, amittalán nem kérkedés boldogságnak nevezni, s ami Ferenccel kötöttházasságom révén életem része lett.

Amikor Varannóról elindultunk Sárvár felé, már az a kevés fé-lelem is eloszlott bennem, ami eleinte kettõnk összetartozásátmegkérdõjelezte. Ferenc a békességet és a harmóniát mindennéljobban szerette, egész lénye ezt sugározta, s nekem csak el kellettfogadnom ezeket a kincseket. Kedvessége, irántam tanúsítottgyöngédsége, attól kezdve, hogy egyedül maradtunk szobájábanVarannón, úgy vett körül engem, mintha egy rossz helyen nõttvirág lennék, akit õ átültet a jó talajba, s ezzel a legfontosabb tör-ténik meg kettõnk együttélésében.

Ha azt mondanám, hogy Ferenc jó embernek tûnt a kezdetkezdetén, keveset mondanék el róla. Õ tisztaszívû volt, igazsá-gos, a dolgokat mérlegelni tudó, és döntéseit mindég józanmegfontolás után hozta meg. Ezek a tulajdonságok most is min-den gubancot, félreértést, ami adódhat két ember között, áthi-dalnak.

Igaz, õ volt az idõsebb, jelleme kialakultabb, többet is tanult,mint én, ezért bizonyos fokig irányított engem, de sohasem úgy,mintha ehhez joga lenne, tekintélyét sohase akarta rám erõltetni.Mindég megkérdezte: „Úgy-e te is így gondolod?” Kettõnk össze-tartozása ezekben a szép napokban növekedett. Mindez nem je-lenti azt, hogy ez csak eleinte volt így. Õ nem változott meg, ígyvan ma is, de le kell írnom, mert a bennem ébredezõ öröm, a kez-deti idõszak ébredezõ boldogsága igen korán, szinte az elsõ közösesténktõl lelkem mélyéig hatolt.

32

Gyerekéveim sötét felhõi már akkor szétfoszlottak. Melyek ezeka felhõk? Leginkább szüleim halála, ez akkor még közeli volt. Ist-ván távollétét is nehezen viseltem el, mert nélküle magányos let-tem. Imola kisasszony idegen maradt számomra, szigorúságaúgy tûnt, mintha szíve se lenne. Egyedül Ráchel maradt nekem,aki szeretett és vigyázta lépéseimet, olykor tanácsot is adott.

Ferenc betöltötte azt a távolságot, mely köztem és a világ kö-zött tátongott attól kezdve, hogy megkérdezte tõlem: „Úgye, sze-retsz?” Nemcsak õt kezdtem el szeretni, hanem mindent és min-denkit, aki, és ami része volt életemnek… Ilyen a szerelem… sod-ró ereje jobbá teszi azt, aki képes elfogadni a másikat testestõl,lelkestõl. Pedig talán azokban a kezdeti idõkben én még messzevoltam az érzések beteljesedésétõl, de Ferenc ölelése az elsõ estétõlkezdve nekem épp olyan fontos volt, mint lelkének kincsei.

Szeretném hangsúlyozni ez a vallomás vele kapcsolatban éve-ken keresztül igazolódott. Vagyis távol van attól a mondástól, „aszerelem vak”. Én ma is boldog asszony vagyok, és õ hiányzik ne-kem minden nap, ha távol van, repesve várom érkezését. Szinterejtegetni szeretném az örömöt, ha megérkezik. De ez igazságta-lan és bántó lenne, hiszen õ is örül nekem. Olykor még mindég amagasba emel, ha megérkezik… Kedvessége pillanatok alatt be-tölti azt a hiányt, amit távolléte okoz.

33

34

Csejte felé

A nyár beköszöntésével Ferenc egyik este, amikor különö-sen elviselhetetlen volt Sárváron a nappalról ottrekedt hõ-ség, megkérdezte vacsora közben Erzsébetet, lenne-e ked-ve Csejtén tölteni a nyarat. Erzsébet maga is szenvedettnapközben a nap áldott melegétõl, örült a kérdésnek, ésgondolkozás nélkül igennel válaszolt. Tudta, hogy Csej-tén, a kastélyban hûsebb a levegõ, a hegyekbõl alászállószelek jótékonyan hatnak a tomboló, nyári melegre.

Másnap kora reggel indultak, néhány lovas és szolgálókíséretében. Ferenc is lovon ült famíliárisai között az útkezdetén. Nem siettek, épp hogy csak ügettek komótosanhegyeken, völgyeken, városokon át. Az úrnõ szerette volnamindazt, amit lát, szívébe zárni, mint kezdõdõ, új élete ha-tárköveit, s a lágyszívû dominusz, Nádasdy Ferenc az óha-ját örömmel fogadta, érezte, ez az út most kettejük harmo-nikus életének a kezdete, s talán ilyen marad még sokáig.

Együtt szívják be majd a hegyek felõl jövõ erdõk illatáta hegyi lejtõkön, együtt örvendeznek a fenyvesek titokza-tos suttogásának… Esténként az egymást túlszárnyalniakaró madárcsicsergésnek, amely olykor lélegzetelállítóhangversenyhez hasonló, mégis más, egyszerûbb, de ép-pen ezért meghittebb, pihentetõ… a lelket magasba emelõszimfónia.

Pozsonyban megpihentek, a Nádasdyak palotájábantöltötték az éjszakát, de már kora reggel tovább indultak.Már a Vág völgyében jártak, a nap ismét minden melegéta földnek ajándékozta. A folyó partja állandóan változott,bokrok, fák, legelõk vagy távoli dombok tûntek fel, s ma-radtak el pillanatok alatt. Ha elidõztek egy-egy látványon,ezek a messzi fenyvesek, hívogató ligetek voltak, mert dél

35

felé járt az idõ, s még jókora távolság választotta el õket acéltól. Egy kisebb fenyõerdõ csábításának nem is tudtakellenállni.

Ferenc megállította a menetet, leszállt lováról. Elõkerülta kosarakból az úti elemózsia, asztalt terítettek a zöld fü-vön. Igaz, sohasem lehetett tudni ezekben az idõkben,még a határokon belül sem, honnan, mikor kerül elõ egyportyázó török csapat, hiszen hadszíntér volt az ország, ésitt néhány békés magyar falatozott. Bár, voltak közöttükfõurak is, akiket rabságba ejteni nem kis hasznot ígér, ésNádasdy alig húszéves, még nem harcedzett katona, s no-ha kísérete felfegyverzett, harcra kész, mit ér az a néhányember egy ellenséges csapattal szemben.

De nincs ok az aggodalomra, az erdõben mélységescsend honol, csupán néhány okvetetlenkedõ harkály ko-pácsol. Aztán evés közben a jó hír is megérkezett, egy kisforrás csobog nem messze. A borosüvegekbe visszakerül-nek a dugók, a nyári, tikkasztó melegben legtöbben a frissforrásvizet itták a sült báránycomb és az almás rétes után.

Erzsébet és Ferenc a kísérõ uraktól távolabb ültek egyóriás fenyõ árnyékán. Ferenc most kérdezte meg elõszörfeleségét, van-e kedvenc virága. Amaz letépett egy szál fe-hér szirmú virágot, mielõtt felelt volna.

– Egyszer, még kisgyerekkorunkban Ráchellel felmen-tünk a hegyre Varannón. Õ tanítgatott a vadvirágok isme-retére. Ehhez hasonló virágot mariska-virágnak nevezett,de annak másféle levelei voltak.

– Bécsben ehhez hasonló, nagyobb szirmú a margaréta.Én a rózsát szeretem, a piros rózsa a kedvenc virágom.

– A lápon néhol vízililiomok nõnek, én azokat szeretem.Ha István vigasztalni akart, mert valami miatt megbántód-tam, hozott nekem sárga liliomot. Ma sem tudom, hogyanszerezte, igaz, a láp ott volt a legsekélyebb, ahol ezek az íri-szek nõttek.

A délutáni napsütés elõl Ferenc is a hintóba menekült.Lassan az alkony is teregetni kezdte szárnyát, és már kö-zeledtek Csejte felé. A faluba érve, éppen az esti harang-

36

szó kondult. A házak elõtt és az ablakokban a falu népe kí-váncsian nézte a közelgõ lovasokat, kocsikat.

Legtöbben tudták, hogy a fiatal Nádasdy jön feleségé-vel a kastélyba. A hír már napközben bejárta a falut, azt istudták, hogy az úr, ezen a tavaszon házasodott, és a fiatalgrófnõ az erdélyi Báthory István fejedelem unokahúga, salig tizenöt éves.

Ferenc még a hintóból megmutatta a kopár hegyen ma-gasló várat feleségének. Azt is elmesélte, hogy a vár és a fa-luban lévõ kastély csupán tíz éve Nádasdy birtok. A várat1566-ban kapta özvegyként ajándékba Kanizsay Orsolya akirálytól. Õ anyja halála után örökölte meg.

A vár a tatárjárás után épült 1260-ban. Egyik ura CsákMáté volt. Csejte a török idõkben nem számított jelentõserõdítménynek, mert nehezen közelíthetõ meg, urai is afaluban lévõ várkastélyban laktak. S noha a kõvár nagy ki-terjedésû, lakható része jóval kisebb. De az ebédlõ palotá-ban és az úr szobájában kristályüveg az ablak és fehér, má-zas kemence van.

A sárvári vendégek is a kastélyban laktak hetekig, deFerenc feleségével már másnap felment a várba, s ott töl-tötték az éjszakát is.

Csejtei idill

Sok emlékezetes napot megörökíthetnék, és szép emlékként meg-maradna vallomásaim kiemelkedõ részeként. Egy napot azonbanmindenképp ki kell emelnem a sokból… és ez a csejtei várban töl-tött napunk, házasságunk kezdetén.

A kastélyból csekély kísérettel indultunk el, amíg a nap csakgyenge sugarakkal jelezte a reggelt, kíséretünk pedig, távolról kö-vetett. Ez a nap, együttlétünk, kettõnk összetartozásának egyiklegerõsebb pillére lett.

Mit is mondhatnék róla? Hiszen a hegy kopár. Sziklás talajáncsupán itt-ott található bozótos növény, egy-egy vadvirág, né-hány szál fû kíséretében. Ezeket a ritkán nõtt virágokat foszto-gatták a méhek, darazsak igen szép számban, és a pillangók semhiányoztak. Mi lovainkról leszállva, kézen fogva mentünk, mintkét nagy gyerek, akik felfedezõ útra indultnak, mert még sohasemláttak belülrõl hegyen épült várat. Én valóban nem láttam. A vál-lalkozás kalandosnak ígérkezett, mi pillangókat kergettünk, a da-razsak, méhek minket kergettek, olyan volt az egész, mint amikorIstvánnal jártunk felfedezõ úton kora gyermekségünkben. Oly-kor Ferenc kergetett engem, amennyire az emelkedõ hegy enged-te, fel is kapott, s így vitt tovább. Azt mondta kópésan, Csejte úr-nõje nem járhat gyalogosan… Õ lett a kóbor lovag, aki meg fog-ja hódítani a vár asszonyát, és a behódolás után õ lesz a vár ura.

Az õrség tisztelettel és rokonszenvvel fogadott bennünket. Be-lül azonban a vár kongott az ürességtõl. Sehol egy lelket sem lá-tott az ember. A pitvarból nyíló helységek cselédsége messze volttõlünk. Elõször az alagsort jártuk végig. Itt voltak a börtön cellái.Megnéztük a kínzókamrát is, és a kínzóeszközöket, amelyekkelkínozzák a vallatók a szegény bûnösöket. Vastag kötelek, fogók,vasláncok, kövek, melyeket a csigákra felhúzott rabok lábára erõ-sítenek, spanyolcsizmák és egy vasszûz. Ezek a szörnyû vallató

37

eszközök azt a célt szolgálták, hogy a „bûnös” azt is vallja be,amit el sem követett. Vagy ha valóban bûnös, bûnhõdjék iszonya-tos kínok között, s bánja meg tettét.

Innen elsiettünk, két emelettel feljebb, a szép kilátást ígérõ pa-lotába. Az ablakerkélyre kilépve, elénk tárult a hegyvidék ködbe-veszõ hegyeivel. Én Ferenc vállára hajtva fejem rejtegettem a bör-tönélmény döbbenetét, de õ megérezte, és megsimogatott.

Az úr szobájában frissen húzott, szuperlatos ágy fogadott, szí-nes ládák, bõrrel bevont támlás székek, a fehér, mázas kemenceszinte világított. Ferenc, hogy elhessegesse borús gondolataim,megkérdezte:

– Nem éhes a vár úrnõje?Én nevetve bólintottam, s õ karonfogva levezetett a konyhába,

útközben kioktatott, hogy az ebéd intézése a várúrnõ feladata.Persze ez is csak a móka kedvéért volt. Kíváncsian várta, tudok-eönállóan intézkedni, ahogyan illik, s én játszottam a saját lábánálló nagyasszonyt. Határozott hangon mondtam:

– Ebédelni szeretnénk az ebédlõ palotában.Az ebéd, mint a „Térülj, térülj asztalkám” mesében, percek

alatt ott gõzölgött az elsõ asztalon, hiszen tudtak az érkezésünk-rõl, vártak bennünket, és valóban mi voltunk ennek a hatalmasvárnak az urai. Komótosan, illedelmesen ettünk, nagyokat kor-tyolva a jéghideg borból. Igazi, ünnepi ebéd volt, sültek, borok,mézes sütemény, még dinnye is az ebéd végén.

Az „úr” szobájában pihentünk aztán, elfelejtve börtönt, kín-zást, török háborút… Csak mi voltunk abban a hatalmas várban,a tiszta, napfényes, hûs szobában és a szerelmünk, amely mármentes volt a tudatlanságtól és a félelemtõl, mert a másik ismert,szeretett társ, és barát, aki mindkettõnk számára felülrõl rendel-tetett…

Késõ délután ébredtünk éhesen, szomjasan, és az ebédlõbenmár várt az estebéd. Aztán ránk köszöntött az alkony, a szobábólnyíló ablakerkélyen.

Ott ültünk hosszan, a csend végtelenné tágult. A távoli he-gyek mögött a lemenõ nap sugarai még láthatók voltak. Pirosfényben úsztak a felhõk… Szinte égett a láthatár… Aztán a he-gyek mögött eltûnt a nap, sötétlila ködöt hagyva maga után, de

38

39

még felvillant egy-egy sugár a felhõk járása közben… végül min-den lágy, barnáslila színben nyugodott, várva az esthajnalcsillagjöttét, amely fel is tûnt rövidesen… Így a sötétség mégsem gyõ-zött. A naplemente mintha átköszönt volna a holdfénynek, a csil-lagoknak… ki tudja, hány percen, órán belül, mert mi alig érzé-keltük az idõ múlását.

Élveztük a létezés, az összetartozás, ünnepi esténk csendjét…Alig, alig ejtettünk szót… és ez is természetes. A rendkívüli

pillanatokat mindég mélységes csend kíséri. A holdfénytõl és acsillagoktól ékes estén észrevétlenül köszöntött ránk az éjszaka.Nem választottunk csillagot magunknak, mert az éj mindenfénylõ csillaga nekünk ragyogott ezen az éjszakán…

Ferenc a karjában vitt a szobába, s a kristályüvegen keresztüláradó holdfény társaságában folytatódott az ünnepünk.

Talán leírni sem szabad azt a tiszta csendet… örömöt… ket-tõnk egymást akarásának vágyát úgy, ahogyan éreztük… Mertaz élet igazi örömei megtörténnek… adatnak… Nem szabad aszavak nyûgét rájuk erõltetni… nehogy a fenséges csendbõl alá-hulljanak…

Maradjon az a ünnepi óra, az éj csendje… a beköszönõ fénykét ember titka… melyet híven õriznek éveken át, talán egészen ahalálukig…

40

Sárvári hétköznapok és az ünnepek

Újra olvasva vallomásaimat, úgy tûnik csupa öröm, szárnyalásvolt házasságom elsõ éve. Ez pedig, az igazságnak egy része csu-pán. Az élet legtöbbször a hétköznapok zsúfolt tennivalói, elvég-zendõ feladatok, melyek sokszor nem is testre szabottak: rend, kö-telességek sora, büntetés, gyógyítás, kerti munka, és a lelkünketsújtó adottságok: betegség, egyedüllét, álmatlan éjszakák, valaki-nek a hiánya, felsorolni is nehéz, ami az életet terheli, jobban,mintsem el tudnánk viselni.

Túlságosan is váratlanul ért, mint várúrnõt a feladatok soka-sága és az én testi, lelki adottságaim, de fõként tudatlanságom ré-vén a siker bizony késett. Lányságom felelõtlen, nagyobbrészt ta-nulással, hímzéssel vagy csupán olvasással, merengéssel teltnapjai Sárváron tennivalókkal telítõdött. Felelõsség terhelt a várügyes-bajos dolgaiban. Én voltam az úrnõ fiatal korom ellenére,akit kérdeztek, s akinek tudnia kellett a helyes választ. Felügyelnia cselédeket, ellenõrizni, vagy mérlegelni a vádaskodást, olykorbüntetni a tolvajt vagy egyéb bûnöket.

A legnehezebben elviselhetõ Ferenc távolléte volt. Miután Csej-térõl visszatértünk Sárvárra, õ mint a fiatal nemes úrfik ura,nevelésükért felelõs volt, és a hadviselés megannyi tudnivalóitgyakorolta velük. Bár ezeket az éveket a béke éveinek nevezték, devalójában nem volt mentes az életünk a háborgatásoktól, a rablá-soktól, és ezt a rabló, portyázó életet törökök, németek, magyarokegyaránt gyakorolták.

Eleinte nem is értettem, ha nem támad az ellenség, miért kellheteken át járni a vidéket, idõnként lest vetni, a török területérõlfoglyokat hozni. Ferenc mosolygott együgyûségemen, s válaszavégül is meggyõzött, amikor elmagyarázta, ez csak válasz a törökgazságokra, mert õk a szerzõdések ellenére rabolnak, és nemcsakélelmet, állatokat, hanem fiatal lányokat, fiúkat, akiket rabszíjra

41

kötve visznek el édes hazájukból, a fiúkból janicsárokat nevelnek,és saját hazájuk ellen vetik õket harcba. Õk bizony nem ismerneksem Istent, sem embert, mert a céljuk az ország teljes megsemmi-sítése.

Ezekben a harci cselekvésekben, portyázásokban Ferenc is so-kat tanult, néhány év alatt a bátor katonák közé sorolták, a hadakvezére lett. De én ezért a dicsõségért nagy árat fizettem, hiszennéha hetek, hónapok teltek el, míg viszontláthattam. Ilyenkor fe-ledve lett minden, és õ pótolni akarta a férj minden gyöngédsé-gét, visszavarázsolni arcomra a mosolyt, betölteni az ûrt, melyettávolléte oly szomorú gondolatokkal, érte való aggódással telített.

Feladatom volt a várban élõ nemes – és polgárlányok nevelésé-nek, tanulmányaiknak ellenõrzése, sõt bizonyos fokú nevelése is.A varroda lányait himzõfonallal, textil anyagokkal ellátni, ezeketbeszerezni, arról nem is beszélve, hogy menyegzõ elõtt a kelengyeelkészítésének szorongatott idõszakában még éjszaka is közöttükdolgoztam én is. Mégis, talán ez a feladat volt számomra legke-vésbé terhes.

De mindennél nehezebben tanultam bele a betegségek, gyógyí-tások sokféle ismereteibe. Évek teltek el, míg képes voltam akár-csak nézni is a vérzõ sebeket, elgennyedt tagokat, fekélyeket. Jár-ványok idején a várban gyógyultak, vagy haláloztak el a fertõzéstkapott lányok, gyerekek, és ilyemkor kellett volna barátkozni ahalállal, de erre bizony képtelenek vagyunk. A gyógyítás nélkü-lözhetetlen a gyógyfüvek ismerete nélkül, ennek tanulása idõigé-nyes feladat. Szerencsére mindég voltak a várban vénaszszonyok,akik szívesen, és avatottan végezték a füvekkel való gyógyítást.A patikus is jó emberem volt, sokat tanultam tõle, tanácsot adott,ha orvost nem tudtunk keríteni.

Ezekben az években kezdõdtek a fejfájásaim, s ezek egyre job-ban megkínoztak. Néha, napokon át szenvedtem, olykor ágynakis vetett. Ferenc komolyan vette a bajt, még Bécsbe is elvitt egyorvoshoz. Sokat õ sem segített rajtam. Adott valami szeszt együvegecskében, de azt mondta, hogy ki kell takarítani a fejbõl a bo-rús gondolatokat, s helyette örvendezni minden szépnek, jónak.Azt is ajánlotta, keressem a jó levegõt, sétáljak sokat a parkban,és semmit se erõltessek, engedjem el magam egészen. Így aztán a

42

kertet is többet látogattam. A várasszonyoknak ebben az idõben akert, a veteményes és a gyümölcstermelés volt a legkedvesebbfoglalatosság, versenyeztek egymással, ki termel legkorábbanzöldség – félét vagy gyümölcsöt. Még az uralkodó is részesültezekbõl a korai magyar termékekbõl, nemesített gyümölcsökbõl, sállítólag igen örvendeztek ezeknek, különösen a gyümölcsöknek.

Mindezeket, melyeket felsoroltam, mint rám háruló feladat, amagyar nagyasszonyok vígan, gondtalanul végezték, sõt öröm-mel is. Én viszont eleinte csak nyögtem e feladatok sokasága mi-att. És bizony, ha nincs Ráchel, mi lett volna velem, aki nemcsaktanácsolt, döntött is helyettem, és tanítgatott a „felnõtt” életre,valójában az ügyefogyott nagyasszonyt helyettesítette.

Istenem, mennyi mindent köszönhetek neki! Mondtam istöbbször, „Te vagy a várúrnõ, Ráchel.” De ezt csak Ferenc tudta,bár lehet, hogy a cselédség is sejtette. Ferenc olykor ajándékkaltért haza útjairól, és sohase feledkezett meg Ráchelrõl sem.

Ilyenek voltak az én terhekkel átszõtt hétköznapjaim, de nemhiányoztak az ünnepek sem, s ezek tették színessé az életet. A szi-gorú kötelességeket is olykor fénnyel vették körül. Zeneesték,táncmulatságok, mint a lakodalom, óévbúcsúztató, farsang, sze-rettem az utazásokat is, hol a birtokainkra, ritkábban az ország-gyûlésre, Pozsonyba utaztunk.

Ferenc az õ kényszerû útjaira, birtokok ellenõrzésére, felmerü-lõ gondok elintézésére engem is magával vitt. Ezek az utak kárpó-tolták a távolléteket. Ha egy vár, vagy birtok hívta õt hivatalosügyben, együtt szálltunk be a hintóba, vagy a lóra, s én is résztvettem az õ munkájában vagy csupán az utazásban. Lassan is-merni kezdtem a nagykiterjedésû Nádasdy birtokot, a várakatmegbízott uraival, asszonyaikat, de valójában legjobban az uta-zást élveztem, a vidék állandóan változó látványát. Ecsed sík vi-déke után alig tudtam betelni a Kárpátok hatalmas hegyvonula-taival. Legtöbbször, míg õ intézte az ügyeket, én a vidékkel ismer-kedtem, a vár valamelyik bástyájáról vagy egy torony magasábólszemléltem az elém táruló tájat. Máskor egész délelõttöt eltöltöt-tem a várral való ismerkedésben. Az udvarmester mesélt a régiuraságokról, s szinte megelevenedett elõttem a vár dicsõ múltjavagy szomorú tragédiája a török idõk viszontagságaiban.

43

Kivételes örömben volt részem, ha Pozsonyba indultunk azõszi vagy a tavaszi oktávákra. Ezekre, ha volt rá lehetõségem, újruhát is varrattam. Az is boldoggá tett, hogy Ferenc még akkor isragaszkodott az én kíséretemhez, ha én gyöngélkedtem.

– Útközben meggyógyulsz – szokta mondani, s ez valóban leg-többször meg is történt. Az a változás, amit a város, pozsonyi há-zunk jelentett, csak tetézte várakozásomat. Ilyenkor visszafiata-lodtunk, noha még nem volt erre szükségünk, de nagyon igaz amondás, a változás gyönyörködtet.

Igazi élmény az országgyûlés volt. Én az asszonyok között, akarzaton ültem, sok fõurat személyesen is ismertem feleségeikkelegyütt, akik eljártak Pozsonyba, és barátságot kötöttem velük.Minden érdekelt, ami elhangzott, de ha tudtam, hogy Ferenc isfelszólal, szívdobogva vártam, s a legtöbbször büszkeség töltöttel, ilyen fiatal szónok asszonya vagyok, aki fiatalsága ellenéremindég az igazság mellett, annak érdekében emel szót, és énegyetértettem véleményével. Ezekben a felszólalásokban legtöbb-ször a haza ügye, a pórnép sorsa, vagy a felettünk hatalmaskodóidegen nép hamiskodása került szóba. Most, a legutolsó pozsonyidiétán a végváraknak magyar kapitányokat követelt Ferenc. Arcakipirult, de indulatosságtól mentesen, higgadtan, mégis határo-zott hangon gyõzte meg az országgyûlés urait, hogy ez a mi ha-zánk, és csak nagyon elvétve fordul elõ, hogy egy idegen szárma-zású kapitány, legyen az, német, francia úgy képviselné a vársorsát, az életlehetõséget, mintha egy magyar tenné ezt. Sokszorazért esik el a megtámadott vár, mert az idegen kapitány nemtesz meg mindent a vár megmaradásáéért. A magyar urak han-gos tapssal jutalmazták a bátor felszólalást.

Nem hiszem, hogy a Ferenccel való együttérzésem csupán asz-szonyi elfogultság volna. Mert engem is az igazság és a méltá-nyosság szít belül. Ferenc minden szava igaznak tûnt, és a hazajavát szolgálta.

Másféle ünnepek voltak a zeneesték, különösen, amikor másországból, leginkább Bécsbõl érkeztek muzsikusok, akiket Ferenchívott meg, ismerve hírüket.

Ecseden én is tanultam zenét Imola kisasszony felügyelete

44

alatt. A virginán néha, ünnepi estéken be is kellett mutatnom ze-nei gyakorlataim gyarapodását, de ezek csak olyan tessék-lássékzenélések voltak, a gyermek próbálkozásai. Mégis volt értelmük,ezt Sárváron, a zeneestéken értettem meg, mert utat nyitott a ze-ne bensõséges átélésére.

Ezt a zene hallgatása közben kezdtem tapasztalni az önfeledt-ségben, és az önmagamtól való eltávolodásban. Szinte megszûntkörülöttem a világ, s olyan, eddig ismeretlen valóság felé sodró-dott a lélek, mely mentes volt minden érzékelhetõtõl, kézzelfogha-tó dologtól. Ki tudná ezt szavakba foglalni? De szükséges és a létszebbé, jobbá válásának titka… Boldogság, hiszen a lélek szár-nyalását teszi lehetõvé…

Tudtam, hogy Ferenc is élvezi a hegedûsök melódiáit, hiszenezért hívta meg õket, de azt is tudtam, hogy a zene hallgatásábankülön utakon járunk, érzelmeinkre való hatásában ismerkedünkbelsõ világunkkal, amely leginkább jellemünk sajátja, itt csak kö-zeledni lehet egymáshoz… eggyé válni sosem.

Sohasem tudtam szavakba foglalni az eltávolodást az élet gond-jaitól, ám az átélés kiváltságos pillanatokkal ajándékozott meg.

A táncmulatságokra is örömmel emlékezem vissza, ezek is ün-nepnapok voltak. Megszüntették mindenestõl a szomorúságot,kiforgattak egészen önmagamból. Semmi sem képes annyira fel-szabadítani a gondtalanságra, az élet élvezetére, a vidám átválto-zásra, mint a tánc.

A lakodalmak, farsang vagy a gyümölcsszüret adott alkalmata vidám mulatozásra, a táncra. Szerettem táncolni, talán egy ki-csit jobban, mint illett volna, de hiszen még olyan fiatal voltam,a várasszony szerepre tudatlan. Botlásaimat csak a tánc tudta fe-ledtetni. Különösen, ha Ferenc kért táncra. Alig lehetett a várnépelõtt rejtegetni a boldogságot, amely ilyenkor osztályrészünk lett.Mert Ferenc is feledni akarta ilyenkor az ország rabigáját, a por-tyázások keserveit, hiszen hóban, fagyban is kinn dideregtek éjsza-kákon át, s hol van még a vér és a halál, ami megpecsételte olykore vállalkozásokat. Az én szorgos, felelõsségteljes életem is tova-tûnt minden hiányosságával, tudatlanságával egy szempillantásalatt, és távol is maradt, amíg tartott a tánc bódulata, az esztelenrészegség, mely mégis oly fontos volt mindkettõnk számára.

45

A prédikátorok – alig volt kivétel – sokat „dörögtek” a tánc el-len. Mondván: „Felszabadít az erkölcstelenségre, utat nyit a bûn-re, megmérgezi a testet is és a lelket is, kikapcsolja a tudatot min-denestõl.” Ebben egyetértettek a pápisták, a lutheránusok, és akálvinisták is.

Pedig Jézus a vizet borrá változtatta Kánaánban. Lehetõségetadott az élet vidám, gondtalan élvezetére. Nem volt életellenes.Hiszen a tánc a vidám, talán lehet így is mondani, a gondtalanélet része. Erre épp olyan szükség van, mint a napsütésre és acsillagokra, melyek életünket boldoggá teszik.

Ezt csak a farizeusok tagadják. De Jézus nem volt farizeus.

46

Báthory István és Homonnai Fruzsina menyegzõje

Szép ünnep köszöntött ránk István bátyám és Homonnai Fruzsi-na menyegzõjén Ecseden. Négy éve jöttem el Ecsedrõl szinte méggyermeklányként mint Ferenc asszonya Sárvárra, és felnõtt asz-szonyként, ismerve már a világot a lehetõségek és a kötelezettsé-gek sokféle viszonylatát tértem vissza gyermekéveim színterére.

Az utazásnak Ferenccel együtt örvendtünk, de amikor Ecsed-hez közeledtünk, gyorsabban kezdett dobogni a szívem. Az isme-rõs táj kiforgatott önmagamból, akkor tudatosult bennem, szeret-tem itt mindent, hiszen itt csodálkoztam rá a világra… itt vol-tam gyerekként önfeledt, gondtalan, akirõl szeretõ szülõkgondoskodtak.

Csak amikor már benn a vár felé közeledtünk, s a lápon tükrö-zõdõ tájban gyönyörködtem, fogott el valami ismeretlen érzés, azemlékezés öröme. Hányszor néztem gyerekként a vízinövényeketIstvánnal. Õ oktatott engem, maga sem ismerve még a világot,de éppen ezért voltak szavai becsesek számomra, mert a hozzámhasonló okosabb gyerek mondta el a békákról, a távoli hegyekrõl,a fenn fénylõ csillagokról, mindazt, amit õ is a képzelet világábólmerített, s így bennem is a képzelet szárnyalását indította el.

Mindezt aztán együtt is felidéztük, amikor Istvánnal és Fru-zsinával, négyesben sétáltunk el a leginkább kedvelt veteményes-kert felé. Mi Istvánnal elõl mentünk, lassan, andalogva. Az est iskegyes volt hozzánk, derült ég borult fölénk, langymeleg éjszaka,és a csillagok õrizték a föld békéjét.

Az este csendjét csak a békák hangos kórusa tette élõvé, de eztmi már megszoktuk, nem is zavart. A csillagok fénye szívünketderûvel töltötte el, hátunk mögött hallottuk Fruzsina és Ferenchangos nevetését, mi azonban saját gondolatainkkal voltunk el-

47

foglalva, mintha csak így, csendesen ballagva hozná vissza emlé-keinket a múltból valami titokzatos, rajtunk kívül álló hatalom,olyan elevenen, boldogítóan, ahogyan akkoriban részünk voltbenne.

Csak amikor a málna- és pöszmétebokrokhoz értünk, szólaltmeg István:

– Itt találtuk meg azt a törött szárnyú madarat… Emlékszel?– Milyen örömmel repült el, amikor elengedtük napok múl-

va… – mondtam én. Egy közeli padra ültünk, és a párok felcseré-lõdtek. Ferenc Istvánnal beszélgetett, panaszolta a dunántúli lu-theránus sérelmeket, a megreformált hit semmibevevését.

– Írtam egy levelet Draskovich püspök úrnak. Nem tûrhetjüktovább, hogy még mindég küldi az archidiakónusát a gyülekeze-tekbe vizitációra, mintha még mindég õk, a régi püspökök lenné-nek illetékesek a pásztori felügyeletre, de félõ, hogy az anyagiakjobban érdeklik õket. Úgy tevékenykednek, mintha semmi semtörtént volna az utóbbi évtizedekben. István helyeselte Ferenc fel-háborodását.

– Nálunk ilyesmi már nem fordul elõ… bár vannak próbálko-zások a térítésre. Itt az unitáriusok a rámenõsebbek, elég sok gyü-lekezetben tevékenykednek, és sokszor kíséri útjukat siker. Ennekellenére, vagy tán épp ezért elmondható, Erdély vallásszabadságaegyedülálló egész Európában.

Beszélgetésük folytatódott, mi pedig Fruzsinával egymás mel-lett ülve próbáltunk közelebb kerülni egymáshoz. Nekem fontosvolt tudni, vajon olyan jó házasság elé néz-e a bátyám is, mint azén házasságom. Fruzsina kedves, vidám teremtés volt. Úgy lát-tam, ha egy s másban különböznek is egymástól, az összhang ket-tõjük között harmonikus. Fruzsina élénksége, gyakorlatiassága jólkiegészíti majd István elmélyülésre hajlamos természetét. A leg-fontosabb, hogy Fruzsina is mentes az anyagiak szeretetétõl, ésfelül tud emelkedni a hétköznapok dolgain. Mindez abban lettnyilvánvaló, hogy örömmel beszélt nekem István irodalompárto-lásáról, s hogy Ecsed lassan a keleti országrész kulturális közép-pontja lesz. István ezeket az adottságokat nehezen nélkülöznéélettársában.

48

Mi ketten ugyan megértettük egymást, de igazán közel nemkerültünk egymáshoz, ehhez az kellett volna, hogy hosszan, csakmi ketten beszélgessünk valami csendes zugban, amikor lélek aléleknek vallani tud mindenrõl, még az élet intimitásairól is. Ta-lán egyszer lesz még erre alkalmunk.

Késõn tértünk nyugovóra, de békés volt az éjszaka, és e nélkülaz este nélkül csonka lett volna ünnepünk.

Másnap a menyegzõi sokadalomban anyánk hiánya miatt Fru-zsinának sok intézni valója akadt, de õ élvezte ezeket, úgy láttam,jobban fog boldogulni a várasszony szerepében, mint én annakidején. Igaz, õ érettebb is volt, és sok megoldhatatlannak látszókérdést könnyebben átlátott.

A menyegzõi ceremónia most is hosszadalmas volt, ám a kül-sõ szemlélõ szerepében sok mindent jobban megértettem, és fon-tosabbnak láttam, mint saját menyasszonyi szerepemben. A gaz-dagon terített asztalhoz éhesen ültünk le, élveztük a jobbnál jobbfalatokat. Ferenc vidámnak és gondtalannak látszott. Nem istudtam, hogy ennyire szeret énekelni, a lakodalmi túlfûtöttség-ben csodálkozva hallgattam mindenkit túlszárnyalni akaróhangját.

Talán észre sem vette, hogy felállok, és kimegyek, de nem jöttutánam, s ennek most örültem, mert igazában el akartam mene-külni a hangos, víg társaságból valami csendes, magányos helyre.

Késõ éjszaka volt. Tudtam ez az egyetlen lehetõség, hogy visz-szatérjek a tovatûnt évek emlékeihez, amiket hálátlanul hagytamitt annak idején… Pedig az egyetlen, igaz, bensõséges kapcsolat atermészet világával gyermekéveink színtere, mindazzal, ami kö-rülvesz, még akkor is, ha emlékezünk annak az idõnek viszontag-ságaira is és szomorú perceire… Hiszen Imola kisasszony cse-pegtetett az én poharamba keserûséget is. És ha sírtam, s elvá-gyódtam a világból akkoriban, ezt neki köszönhetem.

Akkor este a lápi hídon sétálva elhessegettem ezeket az emléke-ket, és csak a gyermeki élet varázsa uralt… ahogyan régen képze-letem ki tudott szakítani a kötöttségekbõl, és úgy jártam-keltem avilágban, mintha minden az enyém lenne, nem birtoklásképpen,hanem a gyermek szabadsága révén, aki bármikor maga mögött

49

hagyhatja a valóság nyûgét és egy varázslatos világban élhet,melyet maga teremt, ezért annyira csodálatos… feledhetetlen.

Mert hiszen a pillangó, a málna, a vízinövények, a fecske min-den, minden nemcsak van, hanem azért van, hogy neki, a gyer-meknek örömöt szerezzen…

Még felmentem a szobámba, ahol minden a régi helyén volt,István érintetlenül hagyta. Kihúztam az egykori „kincses” fióko-mat, és megkerestem emlékeim között a kis papírlapot, anyámemlékét. Gyermekírással az esti imádság az egyik oldalon, a hát-lapon anyánk kedves éneke, a 42. zsoltár: „Mint a szép híves pa-takra a szarvas kívánkozik…” És halkan dúdolni kezdtem, visz-szaidézve õt. Éneklés közben mindig megváltozott az arca, derûslett. Anyámtól is búcsút vettem… hiszen gyermekként õ tereltszelíden Isten felé.

Két nap múlva hagytuk el Ecsedet.Jó volt elbúcsúzni. Mert emlékeim olyan elevenen, olyan bol-

dogítóan csak annak a fiatalasszonynak jöhettek vissza, aki mégfogékony volt számba venni a gyermekévek varázslatát, ami sem-mihez sem hasonlítható.

50

Invocavit vasárnapja

1586-ot írt a kalendárium azon a nagyböjti elsõ vasárna-pon, február havának végén.

Az annyira vágyott télvégi, tavaszt váró langymeleg kö-szöntött Sávárra, ami minden évben, olykor a szürkés ég-bolt ellenére, a rigócsicsergés ígéretével ad hírt az emberiszívnek, s ezzel együtt reményt is sugall, hogy eljön a vár-va-várt napsugár.

A várkápolnában is látni lehetett ennek a bizodalomnaka jelenlétét.

Az énekek szárnyalóbban vitték a szívek áhítatát felfelé,ama Úr felé, aki a háborús rablások, a pusztító pestis, melySárváron is szedte áldozatait, és a téli fagy után, most leakarja törölni népének szemérõl a könnyeket.

Vidos Lénárd, Sárvár prédikátora is átérezte hívei só-várgását, a békességvágyat. A kijelölt szent ige, és az oda-fentrõl kapott útmutatás révén ígérte a kegyelem jelenlététés beteljesedését, mely Isten leginkább felismerhetõ prin-cípiuma ma is, holnap is, és mindvégig, míg járjuk e földizarándokutat.

Invocavit vasárnapja, pedig mindenképp feljogosít ar-ra, hogy ebben a kegyelemben ne kételkedjen Isten népe,ez a gyülekezet sem, hiszen Krisztus Urunk nemet mon-dott megkísértésekor a Sátánnak. „Távozz tõlem, mertmeg van írva, a te Uradat, Istenedet imádd, és csak nekiszolgálj.” A szeretett Fiú legyõzte a Kísértõt, és elindult aGolgota felé vivõ úton, hogy ennek a kicsiny gyülekezet-nek is üdvösséget szerezzen a golgotai kereszten.

Báthory Erzsébet is valami különös balzsamot érzett reg-gel a levegõben, amikor a várkápolna fel igyekezett. Márnapok óta zavart és nyugtalan, nemcsak azért, mert Ferenc

két hete távol van, Most a nyugtalanság belõle áradt, vala-mi bizonytalan félelem a jövõtõl, idegei vibráltak, olykorszédülést érzett, mélyebben aludt, de mégis fáradtan éb-redt. Olykor émelygett a gyomra, éhesen várta az ebédet,aztán az étket mégsem fogadta a gyomra örömmel.

Most itt a kápolnában õt is magukkal ragadták az éne-kek, mintha a gyülekezet együttesen részesült volna ab-ban a kegyelemben, aminek titkát az ember sohase értheti.Nyugtalansága lecsendesedett, szívbéli békének adva he-lyet.

De amikor az úrvacsora után a padja felé közeledett, hir-telen szédülést érzett, és ösztönösen megkapaszkodott apadban, leült és ráborult, kavargott a gyomra. A kápolná-ban lévõ várnép észrevette, valami nincs rendben, asszo-nyuk rosszul van. Ráchel felállt, és asszonyához sietett. Er-zsébet sápadtan emelte fel fejét.

– Jöjjön, kedvesem… Felsegítette, és kivezette õt a frisslevegõre. Épp hogy csak kiértek, Erzsébetnek felfordult agyomra. Szobájában lefektette csak úgy ruhástól. Az asz-szony arcába lassan visszatért az élet, nyugodtabban léleg-zett.

Ráchel õrizte õt, ne háborgassák a kíváncsi cselédek.Vidos Lénárd tiszteletes is eljött, nem csak kíváncsiságból,Nádasdyné kedves híve volt, tudta, hogy hitéhez való ra-gaszkodása szívébõl fakad, és nem hiányzik belõle a jóin-dulat sem a rászorulók iránt. Ráchel elõtte is szabadkozott:

– Nincs semmi baj, Tiszteletes úr, de Asszonyom éppenelszunnyadt. – A prédikátor megértette, hogy a vénasz-szony õrzi kedves asszonyát a zaklatásoktól.

– Kérlek, add át jókívánságaimat!Ráchel csak az ebédjelzõ harangszóra ébresztette fel, s

akkor mondta el sokéves tapasztalatát az élet eme nyil-vánvaló jelenségérõl.

– Hát csodálkoznék, kincsem, ha ez a rosszullét nemegy kis Nádasdy jelentkezése lenne…

Erzsébet felült az ágyon. Gondolatai zavarosan kava-rogtak… Hát persze, õ is napok óta érzi, nincs rendben,

51

valami idegenség nyugtalanítja, valakinek a jelenléte za-varja meg életét… Hát akkor lehet, Ráchel megint bebizo-nyította, hogy mennyivel többet tud nálánál. Csak ezutánkezdet csodálkozni, és válaszolt öreg dajkájának:

– Te mindég többet tudsz, mint én. Kérlek, ne szólj errõlsenkinek, még Ferencnek se. Neki én szeretném elmonda-ni, ha egyáltalán igaz lesz a jóslatod…

Ferenc, mintha érezte volna, haza kell jönnie, késõ estemegérkezett. A hosszú távollét után, mint szokta, fel akar-ta kapni feleségét, ám Erzsébet mosolyogva hárította el akedvességét:

– Vigyázzon, Kegyelmed! Még kárt tesz a kisfiában…Ferenc keze lehanyatlott. Értetlenül nézett feleségére,

csak lassan jutott el a tudatáig, hogy valami örömteli vankészülõben, s akkor felragyogott az arca:

– És ez most már biztos?– Dehogy! Semmi sem biztos… csak gyanús jelek van-

nak, és Ráchel jósol ilyeneket. Ki tudja, lehet, igaza van…S ekkor férje mégis felemelte õt, de nem olyan hevesen,

gyöngéden, mint egy virágszálat.

52

53

Áldott állapot

Ráchel nem tévedett invocavit vasárnapján. Valóban egy gyer-mek készülõdik világra jönni. Anya jelölt lettem, vagy talán máranya is vagyok. A kezdeti rosszullétek, és a szédülések, meg min-den, ami ezzel az állapottal jár, már elmúlóban van. Ferenc úgyvigyáz rám, mintha egy gyenge palánta lennék, akinek még a napis megárthat.

A vár sokféle tennivalóiban is segítséget kaptam, a „nagyasz-szony” nem erõltetheti meg magát. Várady Jánosné, Piroskasegít most nekem, aki majd’ egyidõs velem, egy keresztúri öz-vegyasszony, s nála jobb segítõt nem is kaphattam volna. Job-ban is érti a tennivalókat, kertet, vendégvárást, varrodai intéz-kedéseket. Jól ismeri a gyógyfüveket is. Mindezeket én évekenát hiányos tudással próbáltam intézni, sok hibás döntéssel. No-ha tíz év alatt azért elõbbre jutottam, hogy csak a füveket említ-sem, már sokat ismerek formájáról, illatáról, s azt is, melyikmire való.

Mégis Ferenc döntése leveszi a terhek nagy részét rólam, egykicsit nyugodalmasabb életet élek a „fiú-leány” születése elõtt Pi-roska segítsége révén. Õ most a jobb kezem. Ráchel féltékeny kis-sé, de én így szívem egészével az áldott állapot örömét élvezhe-tem. Szeretnék megfelelni a feladatnak, magamra is vigyázok,nincs is egyéb fontos dolgom, mint õt, aki oly sokára jelentkezett,egészséges gyermekként világra hozni.

Ez a „másság” valóban áldott állapot, a teherhordozáson túl.Amikor a szerelem birtokba vette szívemet, igaz volt a felismerés,hogy leomlott valami fal-féleség, ami eddig a világtól elválasztott.

Most pedig olyanná váltam gyermekemmel a szívem alatt,mint a gyümölcshozó fák vagy a csillagok az égen… Belekerül-tem a világot uraló rend birtokába, ahol mindennek elõre kijelöltcélja van. A magam számára most alig van igényem, nem kapni

54

akarok, hanem adni, szívdobbanásom is a bennem élõ magzatotszolgálja.

Mindég bizonytalanság kínzott, amit teszek, vajon helyes-e, éssokszor éreztem bûntudatot. A várúrnõ intézkedéseit állandó té-pelõdés kísérte, vajon megfelel-e ez az út a krisztusi útnak, mertcsak ritkán éreztem azt a boldogságot, ahogyan õ boldognakmondja a szelídeket, az irgalmasokat, a tiszta szívûeket.

Az anyaság ezektõl a kétségektõl megszabadított. Azonban ez-zel együtt egy másfajta terhet kaptam, vagyis tudomásul kellettvennem, hogy a várakozás sem passzív állapot, hiszen minden agyermek körül forog, elsõbbség illeti meg, akár akarja az emberakár nem. De e közben a belsõ harmónia oly fokon vesz birtokába,ami bizonyossága annak, áldott állapot az, amikor mi, anyákgyermeket hordunk szívünk alatt.

Vagyis nemcsak azért áldott, mert egy új élet készül világrajönni, hanem a belsõ világunk derûje folytán is. Különös jóakaratural, mostanában még szándékaimban sem akartam semmi rosz-szat. Az anyaság kötelezett el erre a mindeddig ismeretlen útra,saját akaratomtól függetlenül. És tele vagyok mindenki iránt bé-külékenységgel, mintha felülrõl kaptam volna ezt az ajándékot,saját döntéseimtõl függetlenül.

A szívemben uralkodó béke a dolgok és acsarkodások föléemel, most már hónapok óta. Lehet, túlságosan költõien hangzikmindez… talán azért, mert nemcsak egy gyermek készül világ-ra jönni, mi anyák is újjászületünk e nemes feladat aján-dékaként…

55

Nádasdy Ferenc

– Lám mi mindent eltitkol, Kegyelmed, elõlem? És énhogyan védjem meg ezekben?

Talán így neheztelt Erzsébet, amikor férje otthon bete-geskedett azon a nyáron, õ pedig a gyermekáldás boldogharmóniáját élte. Ferenc csak ekkor számolt be nagybáty-ja, Báthory István hozzá írott levelérõl, aki azt tanácsolta,hogy legyen óvatos ezekben az ügyekben, a merész politi-ka következményekkel jár. Ferenc ugyanis valami államtit-kot közölt Erzsébet nagybátyjával.

Talán nem fölösleges a századvég politikai, társadalmiviszonyainak ismertetése. Mi jellemezte a magyar neme-sek politikáját, hogyan viszonyultak a török rabigát visel-ve a német uralkodóházhoz? Hiszen Erzsébet is ennek apolitikának áldozata lett. Elsõsorban Nádasdy Ferenc poli-tikáját kell vizsgálni néhány szempontból.

Ferenc õsei és apja, a nádor politikáját folytatta, hiszen acsászári udvarban növekedett tizenkét éves korától, Ru-dolf és Ernõ fõherceg játszótársai voltak. Politikája termé-szetes módon császárpárti volt, szemben az erdélyi ne-messég politikájával, akik törökbarátsággal szerették vol-na megõrizni Erdély önállóságát.

Ennek a politizálásnak volt a híve Báthory István is, nohaaz õ koncepciója jóval merészebb. Õ lengyel királyként is atörök kiûzését tartotta szeme elõtt. Nem a hatalom meg-szerzése miatt gondolt a magyar királyi tróra, hanemMagyarország, Lengyelország és Erdély összefogásávalakarta megszabadítani országunkat a közös ellenségtõl.Ugyanakkor szíve mélyén féltette is népét a testvérharctól,mert ha az összefogás megvalósult volna, a császárpárti

magyarok harcoltak volna a törökpárti magyarokkal németés török zászlók alatt.

Nádasdy, amikor bizalmas államtitkot közölt a lengyelkirállyal, ebben a céljában akarta segíteni. De Báthory Ist-ván féltette õt a közvetítõ szerepében, ezért óvta a hason-ló tettektõl, és hárította el a neki nyújtott szolgálatát. 1586-ban, amikor ezek a kérdések Sárváron elõkerültek, egybenmár meg is pecsételõdött a merész tervezgetés, mert Bá-thory István ebben az évben meghalt.

Ferenc azonban nemcsak császárpárti volt, hanem igazhazafi, aki elsõsorban a hazáját féltette minden ellenség-tõl, a némettõl is és a töröktõl is, mert a harcokban pusztulta magyar, elszegényedett az ország, nincstelen bujdosólett lassanként a jobbágyság, akit talán leginkább sújtottaka háborúk.

Magától értõdõ, hogy az elõbb említett levélrõl tudtakBécsben is, besúgók minden korban voltak. Ferenc kegy-vesztett lett, és hosszú idõbe került, míg visszanyerte acsászáriak bizalmát. Az elismerés ebben a korban is a si-mulékony, elvtelen nemesnek szólt, aki csak a saját karri-erjét tartotta szem elõtt. Ferencnek volt gerince, bátor, igazhazafiként az igazságot mindennél foltosabbnak tartotta.Látta a Habsburg ház németelvû politikáját, és a sérelme-ket a saját bõrén érezte, ezért állt ki hazája igazságáért.

1582-ben csak azzal a feltétellel fogadta volna el a Du-nántúli Fõkapitányságot, ha a Bécsi Udvar a katonaság el-maradt zsoldját kiutalja, és ígéretet tesz a rendszeres jutta-tásra. Mivel ez nem történt meg, nem vállalta el a kitünte-tõ elismerést. Egy év múlva egy feliratot intéztek azuralkodóhoz Batthány Boldizsárral, s ebben figyelmeztet-ték õt a magyar sérelmekre. Batthányval és Zrinyi György-gyel egyezség kötötte össze Nádasdyt, e szerint a háromhíres törökverõ hõs védelmezi egymást az udvar esetlegesletartóztatásával szemben. A kegyvesztettség jele volt azis, hogy noha az országgyûlés Nádasdyt választotta megÉrsekújvár kapitányává, azt a kitüntetést nem kaphattameg, mert az uralkodó nem járult hozzá.

56

Szívbeli jó barátjának, Pálffy Miklósnak köszönhette,hogy a bizalom közte és az uralkodóház között mégishelyreállt a lengyel király halála után. Ennek egyik jele,hogy a legbizalmasabb magyar tanácsosok közé õt is bevá-lasztották.

Nádasdy Ferenc azonban nem csak a bécsi udvar bizal-mát élvezte, hanem a magyar rendekét is. Abban a tizen-két tagú országos küldöttségben is részt vett, melyben amagyar nemesek sérelmeiket terjesztették a király elé.

Az ország helyzetét tisztán látó, és a sérelmeket bátrankimondó diplomata nemcsak a politikai életben ért el sike-reket, egyre növekedett a híre a hõs katonának is a török-kel vívott portyázásokban. Még a Fényesarcú Padisach is„Kedves Fiamnak” szólította levelében, amikor magáhozakarta édesgetni, hogy neki szolgáljon.

Ez a hírnév akkor kezdett igazán csillogni, amikor a ti-zenöt éves háborúban már élet-halál harcot vívott a kisszá-mú magyar sereg a hatalmas török túlerõvel szemben.

57

Anyai örömök

Az õsz már téliesre fordult, reggelente deresek voltak a fáka kertben, és a park dísznövényei, amikor egy kis csecse-mõ, Anna, hangos sírással adott jelt Sárváron a lakótoronyegyik szobájában világra jöttérõl. A kis újszülött sírása in-dokolt keserv volt, mint minden gyermeké, hiszen órákonát küzdött, hogy kis bölcsõjében nyugodalmat leljen e vi-lág keservei között, amely, íme ez órában kezdetét vette.

Apja, miután megfürösztve, bepólyázva átvette, nemadta át feleségének, a magasba akarta õt emelni, de anyjalátva mozdulatát, ijedten felkiáltott:

– Ne emeld fölfelé! Vigyázni kell rá! Hozd ide hozzám!Az apa bûnbánóan engedte le karjait, gyöngéden átfog-

ta a csecsemõt, de csak percek múlva adta oda Erzsébet-nek. Nézte a vonásait, nem önzõen, mint sokan teszik, ke-resve saját vonásaikat az újszülöttön. Õ a feleségével valóhasonlóságot kereste az arcon, csak azután adta át.

– A szája egészen olyan, mint a tiéd. Báthory ajkak.A kicsi arcán valóban inkább a Nádasdyak vonásait le-

hetett felfedezni. Ezt Ferenc is észrevette, de jó szívvel,kedveskedve, magát háttérbe szorította, hiszen akit õ an-nyira szeret, órákon át, szenvedett. Erzsébet a gyermekétkarjába vette, úgy érzett õ is, mint a legtöbb anya, feledtea hosszú vajúdást egy szempillantás alatt. Csak nézte An-nát, mint valami csodát. Akkor már a baba behunyt szem-mel szunnyadt, feledte õ is a megpróbáltatásokat, a meg-születés törvényszerû keserveit.

– Anna a te vonásaidat örökölte, Ferenc, de azért nemegészen…

A nevét már régen eltervezték. Anyai nagyanyja nevétkapta, Báthory Annáét.

58

Azóta hónapok teltek el. Anna jó kislány, csendes, alu-székony. Eleinte éjjel sírdogált, de ez már a múlté. Mostmár ismerni kezdi övéit. Ha anyja fölé hajol, mosolyog rá,ismerõsként üdvözli, s Erzsébet szíve átmelegszik a kis te-hetetlen kedves ragaszkodásától. Mosolyában már ismeriaz anyai örömök egyik legfontosabbikát, mely öntudatlankötõdés minden anya-gyermek kapcsolatban. Valószínû-leg e mosoly az egyike az elszakíthatatlan köteléknek, aho-gyan az anyák mindenképp, minden rosszat elviselni ké-pesek gyermekeiktõl, sokszor a felnõtt gyermek gonoszsá-gát is. Megbocsátani mindent, szeretni viszonzást se várvamindvégig és önzetlenül, az anyákat jellemzi leginkább.

A várban szinte már rendes kerékvágásban folyik az élet.Igaz a várúrnõ sok minden tevékenységtõl most mentvevan Piroska révén. Õ most elsõsorban gyermekét dédelgetõanya, néhány nagyasszonytól eltérõen õ maga szoptatja akis Annát, bölcsõje is az õ szobájában van, a gyermek tölti kinapjai nagy részét. Eleinte Ferenc is több idõt töltött otthon,de amikor látta, Erzsébet már a régi, talán erõsebb is, és ke-vesebbet kínozza a fejfájás, visszatért a hadviseléshez, telje-sítve hazafiúi kötelességét hûen, mint annak elõtte.

Felesége neheztel ezért? Nem. Erzsébet anyaként is ör-vend, ha Ferenc megérkezik, de a várakozás mostanábanmégsem olyan kínzó. A családdá válás természetessé tette,hogy már nem érzi egyedüllétnek a férje távollétét. A kis-baba ragaszkodása, ahogyan mostanában már utána for-dul, ha eltávozik, boldog meghatódást vált ki belõle, sietvissza hozzá, kevesebbet mereng, gondolatait a gyermektölti ki egészen.

Az önfeledt jóra igyekvés, mely a terhességgel vettekezdetét, folytatódott a bölcsõ mellett is. Kicsit persze ön-zõen, mert ez most elsõsorban gyermekét veszi körül.

A vár ügyes-bajos dolgai távolibbak lettek, még a tragi-kus események is veszítettek borújukból. Halálhír, beteg-ség, Ferencért való aggódás kisebb területre szorult.

59

Farsang a várban

Az ablakot nyitotta éppen, s lenn, a várudvaron látta ahopmestert néhány cseléddel, akik egy szekérrõl fenyõ-ágakat raktak le. Elõször nem tudta mire vélni a fenyõer-dõben végzett pusztítást, Piroska jött a szobába, õ mondtael, hát itt van a farsang a nyakunkon, fel kell díszíteni azebédlõpalotát.

A farsang igézetében mozdult meg a várnép, ám ez a te-vékenység mentes volt a fáradtságtól, örömöt, vidámságotjelentett már a készülõdés is. Mert a farsang minden év-ben a gondoktól való szabadulás. A konyhában napok ótasürög-forog a kisegítõ személyzet, az ünnepre a fenyõága-kon kívül, sõt talán azoknál is fontosabb a jó eszem-iszom,hogy a szív derûjét a gyomor is megelégedéssel fogadja.Ami mégis a legfontosabb, a várható dínomdánom, a kö-töttségekbõl való felszabadulás, s ha itt Sárváron még nemis divat a maskara, sem az álorca, a várnép derûje beara-nyozza azt a napot. És ez kijár a dolgos népnek!

Végre eljött a várva-várt nap. Az ebédlõ feldíszítve fe-nyõillattal telítõdött. A színes papírszalagok is fokozták a vi-dámságot, láncra fûzve ívelték át a boltíveket. Az ünnepiestebéd pontosan öt órakor az asztalokon gõzölgött a fris-sen vasalt, fehér damaszt abroszokon, s ez is emelte a han-gulatot. A fogások választéka bõséges volt, és a tálak gyor-san követték egymást. A bor pedig, már délelõtt is veszen-dõben volt, mert nem csak a nyári forróság teszi szomjassáa férfinépet, ilyenkor a várakozás izgalmát, no meg a kezdõ-dõ jókedvet kell levezetni, meg fokozni is, s ebben alig voltkivétel. Még a vár ura is betársult a korán borozgatók közé.

Este a vacsoránál jóval több gyertya égett, s a zenészek,akik délelõtt csak gyakoroltak, cincogtak, most estére ki-

60

tettek magukért. Az õ vidám, harsány muzsikájuk szítottafel a jókedvet. A díszesen megrakott asztalokról tünedez-tek a tálak, már a gondosan formált tortáknál tartottak, sbizony kiderült, kevesebbet kellett volna enni, mert máralig volt hely az édesség számára gyomrukban. A hétköz-napok gondját vidám nevetés, hangos énekszó feledtette.Várták a táncot, ami majd a földön túlra repíti õket, és aszívekben bontakozó hála felszítja a reményt, ami min-dennél fontosabb, hogy mégiscsak szép az élet.

Tánc közben hangosan csattantak a tenyerek, harsá-nyan énekeltek, túl akarták szárnyalni a zenészeket is. Er-zsébet is táncolt, õt is magával ragadta a tanulólányok vi-dámsága. Anna már aludt Ráchel szobájában, õ is feledte akötelezettségeket, mintha a régi lányos énje ébredt volnafel néhány órára.

Ferenccel táncolt, arca kipirult, amaz nézte õt, s újramegfogalmazódott benne az a boldog tudat, hogy feleségeszép, okos, felelõsségét komolyan viselõ anya, de íme tudönfeledt is lenni, ahogyan táncol, s õ mindezekért örökkéhálás marad az égnek, és szereti most is úgy, mint az elsõtalálkozáskor…

Alig gondolta végig ezeket, Erzsébet forgás közbenmegszédült, ha utána nem kap, talán el is esett volna. Át-fogta derekát, és az asztalhoz vezette. Inni adott neki. Kispihenés után felesége menni akart, már nem tudott ebbena sokadalomban örvendezni.

Szobájában fekvés közben jobban érezte magát. Ráchelott állt ágya mellett, amikor felnyitotta szemét.

– Sápadt vagy, kincsem… – ha aggódott érte és kettenvoltak, még mindég tegezte, mint gyermekkorában. Kuta-tó szemmel figyelte kedvencét, majd levetkõztette, vízzelitatta, s úgy ült mellette, mint aki egyedül kell, hogy dönt-sön valami fontos ügyben. S mert okos öregasszony volt,sokat tudott, látott az életben, semmit sem felejtett el, mostis látta, amit látnia kellett, s ösztönösen, tapogatózva gon-dolta végig a véleményét. Tudta, hogy amit mondani akar,azt az asszonyának nem lesz könnyû elfogadni. Nem is

61

62

sietett, csak fogta Erzsébet kezét. Megsimogatta haját, mi-elõtt megszólalt volna.

– Hát bizony, azt hiszem, ismét egy kis Nádasdy kopog-tat az ajtón… Ha akarjuk, ha nem, be kell bocsátani.

Erzsébettel nagyot fordult a világ. Mit beszél itt, Ráchel?Egy árnyalattal még sápadtabb lett. De hiszen ez lehetet-len! Gyorsan számolt magában, kis Anna még csak most,alig néhány napja töltötte be elsõ évét. Két gyereket ho-gyan szoptasson? Nem! Honnan veszi ezt Ráchel? Miértrémiszti õt?

Ráchel tudta, hogy meg kell egy kicsit nyugtatni, hiszenneki van igaza bizonyos fokig. Gyönge asszony még mostis, a szíve az erõsebb.

– Nyugodj meg, nem dõl össze a világ. Majd csak elbí-runk vele is… Kicsit korán jön Annácska után… de hát, hajön, és azt hiszem, útban van, illendõen kell felkészülni,hogy fogadhassuk õt. Erzsébet még mindég hitetlenkedvehallgatta öreg dajkáját. Az õ szíve még kislánya gondosko-dó szeretetével volt tele. Hogyan is lehetne õt kiutasítaniágya mellõl, csupán azért, mert egy kistestvér akar a he-lyére jönni?

Ferenc éppen akkor jött vissza, az ebédlõben Ráchelrebízta feleségét. A vénasszony a fülébe súgta az õ szerényvéleményét. Ferenc meghökkent, de csak egy pillanatra, smáris örvendezni kezdett, hogy micsoda ajándék a máso-dik gyermek. Növekszik a család! Ez az õ leghõbb vágya.Legszívesebben szokásához híven felkapta volna felesé-gét, de azért azt érezte, Erzsébetnek meg kell barátkozniaa gondolattal. Az asszony látva férje örömét egy kicsitmegnyugodott, és méltatlankodva zsörtölõdött:

– Ni, csak! Kegyelmed már nem is félt engem?– De hiszen, Te már egy erõs, terheket viselni tudó asz-

szony vagy, szeretõ anya, és egyre inkább az leszel.Erzsébet sóhajtott. Most még tele volt aggályokkal…

félt az elõtte lévõ hónapoktól. Csak lassan barátkozott mega kis jövevény érkezésének gondolatával.

Anna, Orsolya, Kata

Az évek szárnyakon szállnak. Évek teltek el, s mintha csak tegnaplett volna, hogy utószor írtam.

Amikor Orsikot hordtam szívem alatt, Anna járni kezdett,gondolataim szinte béklyóba voltak kötve. Hiába volt a segítség,Anna minden rezdülését én is látni akartam, és boldoggá tett akötõdése hozzám. Mellette voltam, és felsegítettem, ha elesett. Énültem õrzõn bölcsõje mellett éjszakánként, ha rossz álom vagy be-tegség tette nyugtalanná.

Olyan tartalmat kapott az életem, mely édes volt és néha kese-rû. A végeredmény azonban az anyai boldogság. Mindez az életkiteljesedése számunkra, mert mit sem számít a gond, a fáradt-ság abban a felismerésben, hogy csak mi adhatjuk elsõ szakaszá-ban gyermekünknek az élet örömét, a biztonságot, ha segélykérõnnyújtja kezét, ki más foghatná meg úgy, mint aki ismeri az okátis, és a segítés akkor megnyugtató a gyermek számára, ha aztanyjától kapja.

Úgy merültem el Anna növekedése közben teendõim sokasá-gában, mintha egy vadvirágos mezõn, szellõfuvallat közben veleegyütt szedegettem volna a pipacsot és a búzavirágot.

Orsika születésekor ezt a virágos mezõt ott kellett hagynom,arra azonban vigyáztam, hogy Anna ne érezze árvának magát.Talán sikerült a jó szándék, és Anna örült a kistestvérnek, bár aszoptatások végét türelmetlenül várta, s lehettek olyan tapaszta-latai is az anyai szeretet õrzése közben, melyek elkerülték figyel-memet.

Orsika anyánk, Kanizsai Orsolya nevét kapta, s talán a név-vel együtt a nagyszülõ kedves mosolyát is.

– Egészen olyan a mosolya, mint anyámé volt… – mondta Fe-renc. Növekedése közben kiderült, a fürgeségét is örökölte, meg asegítõ készségét, és a jó szívét is.

63

Lépten, nyomon ott téblábol Katóka körül akár én, akár dajká-ja pólyázza õt, és segíteni akar. Ha sír, Orsi beszalad hozzá, ésnyugtatja, dalocskát dudorászik neki, ringatja, és Kató sír utána,ha elmegy, s akkor Orsi visszaszalad:

– No, ne sírj! Itt vagyok, Katóka…Harmadik lányom csak néhány hónapos, még a bölcsõben töl-

ti napjait. Talán õ örökölt a legtöbb Báthory-vonást, most mégnem lehet tudni, mivé lesznek ezek növekedése közben. Igaz, jo-gait követeli már most is, és türelmetlenebb testvéreinél, de jól al-szik õ is, alig sír fel, vele békésebbek az éjszakáim.

Betegségek most sûrûbben adódnak, különösen tél idején, a há-rom közül egyik mindég beteg, olykor, járvány idején mind ahárom. Hál Istennek, most már többet tudok a gyógyításról, és apatikus is segít, ha kell.

Ferenc Kató születése elõtt titokban fiút remélt, de Ráchel jóslatamost is bevált, õ jó elõre tudta, ismét kislány kerül a bölcsõbe. VégülFerenc épp oly örömmel fogadta, mint Annát és Orsolyát, szeretimindhármukat, szóba se hozza a fiú elmaradását. Még mindég úgyhiszem, õ az én rendelt társam, életem támasza, boldogtalan lennék,ha nem érezném, hogy ketten egy szív, egy lélek vagyunk.

Anna azért közelebb került Ferenchez mostanában, hiszen õmár a betûvetést, és az olvasást tanulgatja. Ha apja megérkezik,ha elpihent kicsit, Anna a közelében van, mert tudja, most jön a„mese”, melyet apja a tarsolyában rejteget, s aztán az apa és a lá-nya meghitten éli át újból a csatákat, Anna szeme éppúgy csillog,mint a mesélõé, és közbeszól:

– És akkor a török elfutott!– El az, de még hogy… – nevet Ferenc, s odavan az örömtõl,

hogy Anna érti az õ szíve szerinti dolgait, a csatákat, a harcokérthozott áldozatát, s persze azt hiszi, Anna már most is, gyermek-ként magyar szívvel érez, bár ki tudja… talán így is van.

Szerencsére azokat a gondokat, aggodalmakat még nem érti,melyek engem emésztenek. És ezek a gondok mostanában még fo-kozódnak is, hogy beléptünk a 90-es évekbe. Most már a portyá-zásokat igazi háború váltotta fel.

Az elmúlt héten az egyik éjjel álmatlanná tett a telihold. Kön-töst vettem magamra és kimentem a folyosóra. Kellemesen me-

64

leg, kora õszi éjszaka fogadott. A holdfény mesébe illõvé varázsol-ta a vár környékét. Fénylett a halastó, ezüsthíd szelte át… Me-rengve szemléltem a tájat, szívemet rég tapasztalt béke tartottafogva, s ebben az önfeledt merengésben, amikor az ember még ahadakozás rémeit is feledni tudja, hangos lódobogás verte fel azéjszaka csöndjét.

Szemem a vár bejáratát kereste, s jól felismerhetõ lovas csapattódult be a kapun. A lovasok Ferenc familiárisai voltak, õt kísér-ték haza és segítették le a lováról, ami máskor szükségtelen. Ebbõlrögtön tudtam, valami nincs rendben, mert a segítés a lóról le-szállt „sebesültet” támogatóan vette körül. Hozzájuk siettem rém-képektõl gyötörten.

Hál Istennek Ferenc nem lõtt sebbel, hanem betegen érkezetthaza, ezért támogatták. Ziháló lélegzettel, lázasan érkezett. Az iskiderült, már egy hete beteg, megfázott, mert a vitéz hadfi alig ér-zékeli az éjszaka kihûlt talaj hidegét. Ferenc tüdeje már jó idejeérzékeny, a gyulladások egyre gyakoribbak.

A lõtt sebre gyanakvás nem asszonyi túlzás, mert a háborúegyre nagyobb méreteket ölt, sebesülésekkel számolni kell, sajnosegyre inkább. A török császár hadai nagy részét ez ideig Perzsiá-ba küldte, nagyobb területet akart bekebelezni, a világ ura akarlenni, de a hadjárat nem volt sikeres, csupán a katonáit tizedeltemeg. Most lemondott a keleti hódításról, ismét a mi szegény ha-zánkat támadja, de megsokszorozta erõit. Nem elég, hogy az or-szág szívében trónol, hogy nincstelenné lesz lassan szegény ha-zánk, váraink romokban, úgy látszik az újabb támadással azegész országot le akarja igázni.

Ferenc betegen harcolt Sziszeken, majd a környékét is vissza-foglalták az ellenségtõl. Segesd alatt is csatát nyertek, de ehhez agyõzelemhez arra volt szükség, hogy Ferenc ne hagyja magárakatonáit. Újból és újból elmondja nekem, vezér nélkül nincs gyõ-zelem. Hadvezér mivoltát most már Bécs is elismeri, és egyre na-gyobb hírnév veszi körül. Ennek örülnöm kellene, és örülök is, hanem gyötörne a tudat, hogy így, hírneves hadvezérként élete ál-landó veszélyben forog.

Ezért voltam oly izgatott, még a lábam is remegett, míg Ferencközelébe értem, s megtudtam a jó hírt, csak beteg, nem sebesült.

65

Most itt a jó alaklom, itthon lesz, míg meg nem gyógyul, s én vi-gyázhatok rá, gyógyíthatom. Lassan csak ilyen örömök jutnakosztályrészemül. Istenem, mondani is szörnyû, a betegség öröm,mert ez jelenvalóvá teszi családja körében.

Akkor éjjel ágyba fektettük, sápadtságát két ragyogó szempárékesítette, mely a láztól is, meg a gyõzelem mámorától is fénylett,íme megvédték katonái vele együtt az édes hazát. Hát így telneknapjaim.

Boldog anyaként, akinek mostanában a gyermekmosoly az életkiteljesedése, és aggódó feleségként, aki férje életét állandó ve-szélyben látja.

Ha nem lenne bizodalmam a magasságos Úristenben, elsodor-nának az élet veszéllyel teli hullámai. De én most is egyedül ben-ne bizakodom, tõle kérem szeretteim megtartását, eddig még nemcsalódtam jóságában.

Ferenc a láztól, és a fáradtságtól, no meg az itthoni puha ágyá-ban hálatelt szívvel, békésen alszik.

Én ismét a folyosóról nézem az eltûnt éjszakát. Pirkad. Márcsak halvány emlék a telihold. Vörös fényben úsznak a felhõk, bí-borfényben a sárvári láthatár. Pihennem kell valamennyit… hi-szen nem tudom, mit hoz a mai nap…

66

Az 1596. esztendõ

Az egyik év olyan, mint a másik, mondják az együgyûek.Mindegyik tartogat örömöt, bánatot, meggazdagodást ésveszteséget, lehet nem egyforma mértékben, de igaztalan,aki másképp ítél.

E „világnézet” azért megkérdõjelezhetõ. Az 1596-os éveta csillagászok egy üstökös megjelenésével emelték ki azévek egyhangú folyamatából. Az asztrológia szerint a koz-mikus jelenség titkos jeleket hordoz. Ezek a jelek birodal-mak bukását, háborúk vesztes, vagy gyõztes kimenetelét,Messiás megjelenését – mint Jézus születése – jelzik, hittékaz emberek évszázadokon keresztül. Az asztrológia tudo-mányos voltát nem kérdõjelezve meg, kérdezhetjük: va-jon a júliusban megjelenõ üstökös valóban befolyásolta-eaz év eseményeit? Zárójelben jegyezzük meg, Eger elesett.De valóban befolyásolta-e a magyar politikai, hadi esemé-nyeket, s ami számunkra ennél is fontosabb, a Nádasdycsalád életét?

Nem tudjuk.Csak megpróbáljuk felsorolni, mi is történt ebben az

évben. Május 24-én kelt levelében Báthory Erzsébet a gyere-

kekrõl számol be férjének. A levél részlete: „A gyermekekfelõl Kegyelmednek azt írhatom, hogy az Anna és az Orsikegészségbe vannak, de az Katóka az szájával igen gono-szul vagyon, mert az rothadás az szájába esett és még azfogcsontba is benne az rothadás, az vassal az foga kö-zepibe szinte el-felmegyen az borbély, azt mondja hogyszerencse, ha edníhán foga ki nem hull… Magam felõl Ke-gyelmednek azt írhatom, most mégis jobban vagyok, hogy-nem mint az elmúlt napokban… Im értem az Kegyelmed

67

levelébõl, melyben Kegyelmed írja hogy csaknem Erdély-be küldték… […] Én pediglen mitül fogva hallottam, elégkeserûséggel szenvedtem…” A levél címzése: „Az én sze-relmes uramnak…”A levél tartalma szerint egy gyermeke-ivel törõdõ, férjét szeretõ, érte aggódó asszony levele.

A másik levele július 8-án keltezett.„Az gyerekek felõl Kegyelmednek írhatom, hogy az An-

na, Istennek legyen hála, egészségbe vagyon, az Orsiknakaz szemei igen fájnak, s Katónak ismét megveszett a szája.Magam Istennek legyen hála, egészségbe vagyok, csak-hogy az szemeim fájnak.”

Májusban még csak Katóka beteg, jól vannak a gyerekek. Júliusban már Orsik is valami szembajban szenved.

Nem tudható, hogy a szemgyulladás jelzése-e valami na-gyobb bajnak, esetleg valami más betegség támadta meg.Csak a tény ismert, ez a betegség végzetes volt Orsika szá-mára.

Augusztust írt a naptár. Tombolt a nyár. A háború ellené-re virágosak voltak a mezõk, roskadoztak a gyümölcsfák aterméstõl, még a vár vastag falait is átmelegítette az áldottnapsugár. A fecskefiókák már szülõi felügyelet alatt pró-bálgatták a röpködést, amely minden évben a méhek züm-mögése, a darazsak duruzsolása és a madarak élénk csivi-telése közben nyaranta beteljesíti a természet és az élõvi-lág gyõzelmét a mulandóság felett.

Csak a Nádasdy család nem tud örülni a megannyi kin-cset rejtegetõ nyárnak. A család dalos madara beteg. MertOrsika volt sokszor az örömszerzõ, énekével betöltötte akomor szobákat, és a folyosókat is. Most szomorú mélabútanyáz a várban.

Az óra éjjel tizenegyet ütött. Hûs szellõ fújdogál, mint-ha idõváltozást jelezne, ami ráférne a nyár melegétõl eltik-kadt emberiségre, de különösen a betegre, aki párnái kö-zött jobban szenved a melegtõl mindenki másnál.

Anyja az ágya mellett ül éjjel, ha el is szunnyad Orsik, õvigyázza az álmát. Cserélgeti a borogatást a fején, vagy va-lami itallal kínálja, ha nyöszörög. A várban majd egy éve

68

egy új dajka, Darbúlia Anna vigyázza a gyermekek egész-ségét és gondozza õket. Tudós füvesasszonyként lett elis-mert, emellett rendszeretõ, szigorú a cselédekkel és úgyhíresztelik, hogy a láthatatlan hatalmakkal is valami titok-zatos kapcsolata van. Erzsébet most már rábízza felelõs te-vékenységeit, melyek éveken át annyira megterhelték õt.

De Orsika betegségén Darbúlia Anna sem tudott segíte-ni. Orvos is látta, orvosságot is írt neki, de ez sem segített,a kislány egyre halványabb, szemei beesettek. Örökké vi-dám arcán most valami baljós szomorúság… valami ki-védhetetlen támadástól való félelem látszik.

Anna ott ül ágya mellett, nappal anyját helyettesíti. Õ vi-gyáz Orsikára, lesi a kívánságát, s ha kinyújtja kezét, meg-simogatja, olykor mesél neki a várban történt dolgokról.Ha Kuvaszról, mindkettejük kedvenc kutyájáról szól a me-se, Orsi elmosolyodik. De ma, ez sem segít… ma rossznapja van…

Kató virágot hoz. Hol pipacsot, hol rózsát, hol meg vio-lát, ezek Orsi kedvencei, de ma a rózsáknak sem örül. Kikell vinni, nem bírta elviselni az erõs illatot. Mintha a ró-zsaillat tetézte volna azt a harsány örömöt, amit a nyár ésaz élet jelent… és õ talán öntudatlanul, talán tudatosan el-utasította ezt magától, hiszen õ lassan búcsúzik itt min-dentõl és mindenkitõl.

Katót meg akarta vigasztalni a virágok elutasítása miatt,ezért kérte, énekeljen valamit. Kató kérdõen nézett Anná-ra. Anna kezdte el az éneket:

Erdõ mellett estvé lettem,Subám fejem alá, tettem,Összetettem két kezemet,Úgy kértem jó Istnenemet.

„Én Istenem adjál szállást,” ennél a sornál Orsi arcánkönnycseppek jelentek meg, s az ének végén Anna és Ka-tó együtt sírt a haldoklóval… Búcsúztak a testvérüktõl,anélkül, hogy tudták volna. Nádasdy Ferenc akkor lépett a

69

betegszobába, amikor befejezõdött az ének. Hallotta, látta,mi történt, s õ, az erõs katona, aki annyi halált látott, akisokszor huszárok százait mentette meg okos stratégiával ahaláltól, gyermekén nem tudott segíteni. A beteg ágyamellõl az anya hiányzott csupán. Így öten együtt talánutoljára lehetnek… Anna fülébe súgta:

– Hívd anyádat!Amikor Erzsébet megérkezett, Orsi a keze után nyúlt és

megcsókolta:– Köszönök mindent, Édesanyám.Anyja az arcát csókolta, mosolyt erõltetve simogatta ha-

ját, tudta, sírni most még nem szabad, bár Orsi észrevetteszemében a könnyeket.

Azon az éjszakán mindnyájan a betegszobában virrasz-tottak, de eljöttek, a dajkák is búcsút venni. Anna asszonykésõbb elvitte a gyerekeket szobájukba, és lefektette õket.Késõ éjjel a sárvári prédikátor is megérkezett. Felolvasta a25. zsoltárt, majd imádkozott és megáldotta a kislányt.

Hajnaltájt, amikor a napsugarak gyõzedelmeskedtek azéjszaka sötétje felett, Orsolya szíve megszûnt dobogni…Anyja úgy látta, hogy abban a pillanatban a kislánya arcakisimult, mintha megkönnyebbült volna.

A lét és a nemlét határán félelmét, szomorúságát a meg-érkezés vigasza töltötte be… Ez a megenyhült arcvonásmaradt a búcsú engesztelõ vigasza, ilyen kisimult arccallátták õt másnap testvérei is a ravatalon.

Lékán, a családi sírboltba temették el.Erzsébet Lékáról visszatérve nemcsak a hiányát érezte

elviselhetetlennek, a messzeséget is. Talán, ha a közeledõ,új gyermekáldás nem figyelmeztette volna, nem szabadátadni magát a vigasztalan szomorúságnak, alig is viseltevolna el.

Még mindig 1596-ot ír a naptár. Ezen az õszön Ferenc ke-vesebb idõt töltött a hadakozással. A mezõkeresztesi csatá-ban sem vett részt, mely vereséggel végzõdött. Már jó ide-je, mintha megfordult volna a magyarok szerencsecsilla-

70

ga, a tizenöt éves háború kezdeti sikereit most egyre-más-ra vereségek, várak, feladása követte. A hadtörténelem Fe-renc távollétét azzal magyarázza, hogy tartozott neki a bé-csi udvar a katonák zsoldjával, s ez igen tekintélyes összegvolt, s õ nem tudott többet hitelezni.

De lehet egy más magyarázata is az elmaradásának. Ezaz õsz felesége számára a haláleset miatt nehezen elvisel-hetõ volt, és talán most az egyszer családja került elõtérbe,annál is inkább, mert Erzsébet gyermeket várt ezekben ahetekben, s az állapota igen elõrehaladott volt.

A gyermek meg is érkezett, mire lehullottak a falevelek,és télies zúzmara borította a várkertet. S mintha Orsolyaveszteségét kárpótolni akarták volna az égiek, a régen vártfiúcska sírt fel, aki alig okozott fájdalmat anyjának, olyangyorsan jött, nagyobb és erõsebb volt lánytestvérinél. Szü-letésekor apja távol volt a harcmezõn, csak a hír érkezettmeg néhány napos késéssel, s amikor végre láthatta, tit-kolni sem tudta régen várt örömét.

Erzsébet is örült fiának, s látva férje boldogságát, moso-lyogva mondta:

– Most aztán lesz kit tanítani a hadviselésre.Nádasdy Andriskát szülei, testvérei, és az egész várnép

ajándéknak tekintette, aki az Orsika miatti gyászt és bána-tot enyhítette elsõsorban édesanyja számára.

71

Egy nyugodalmas tél Keresztúron

1598. január havát írja a naptár, s mi Keresztúron töltjük a telet.Én szeretem Keresztúrt kezdettõl fogva. Szívesen élnék itt. Talánezért is oly rég tapasztalt nyugalom van bennem, mintha házas-ságunk kezdetének öröme tartaná fogva szívem. Még november-ben Ferenc ismét betegen érkezett haza, most a lába mondta fel aszolgálatot. Így a fájdalmakat leszámítva, még mintha õ is élvez-né a hazai kosztot, de ennél is jobban a családi légkört, olykor arégi, fiatalos Ferenc mosolyog rám, gyermekei körében még in-kább látszik a gondtalan ember önfeledtsége.

András ezen a télen kezdett el járni, és mintha apjának akartvolna örömöt szerezni, elsõ lépéseit felé irányította. Igaz, erõsendülöngélve, de azért néhány lépés után odaért apja kitárt karjaiközé, s látva az apai örömöt, õ is elmosolyodott a teljesítményén,majd egyet gondolt, tetézni akarván az elismerést, felém indult,de mivel én messzebb voltam, az újabb próbálkozás nem sikerült.Õ azonban mit sem törõdve a kudarccal, felállt a földrõl, és mégis-csak megtette a hiányzó lépéseket felém.

Ferenc most gyermekei között tölti napjai nagy részét. Intézi ará háruló országos ügyeket is, leveleket ír, a futárok jönnek-men-nek, nem hanyagolja el a saját dolgait, de mintha ez a betegségazt is tudatosítaná benne, hogy gyermekei szinte apa nélkül nõ-nek fel, s ez a kényszerû betegség ajándék számára a sorstól, hogyörvendhessen gyermekei növekedésének.

Én meg az együttléten kívül különösen annak örültem, hogyaz Erdélyi Királyi Helytartó kinevezést így, a betegség miatt lekellett mondania. Ezt én nagyon nem akartam, és azt hiszem, õse. Ebben egyetértettünk.

Az imént, hogy közöttük jártam, éppen Kata ült az ölében, s azapa hallgatta lánya olvasását. Kata már olvas, szépen, folyéko-nyan, igen szorgalmas. Aztán, hogy Andriskát elvitték aludni, a

72

lányaival átsántikált a könyvesszobába, Annának mutogatta akönyveket, itt is vannak könyvek, bár ezek meg sem közelítik a sár-vári könyvtárat. Annának kezébe nyomta Pesti Gábor latinbólmagyarra fordított „Esopus Fabulái” címû könyvét, melyet õ gyer-mekként olvasott, s tudom, szerette ezeket az állatmeséket. Annamár szinte nagylánynak számit, én ilyen koromban már eljegyzettvoltam. Jó, hogy Ferenc gondolt erre, hogy Annának ismernie kellíróinkat, mert Anna ideje nagy részét Andrással tölti, anyáskodikvele, jó segítség a dajkáknak.

Ki tudja, igaza van-e azoknak, akik Ferencet a harc és a háborúmegszállottjának mondják, aki ízig-vérig katona?

Én ezt nem merném mondani.Amikor Anna kezébe adta a könyvet, belelapozott, mintha egy-

kori emlékeit akarta volna feleleveníteni. Én tudom, õ nem csakpártolója a tudománynak, az irodalomnak és a mûvészeteknek.Nem csak azért folytatja az apja által létesített nyomdában akönyvek nyomtatását, mert gyarapítani akarja könyvtárát, ha-nem azért vásárol külföldrõl drága pénzen könyveket, értékesdísztárgyakat, festményeket, mert szereti az irodalmat, a mûvé-szeteket. Ki tudja, ha nem lenne háború, hogyan élné az életét.Azt hiszem, többet lenne könyvei között, mint kortársai, s ez éppúgy boldogítaná, mint a gyõztes csaták.

Csak kevesen tudják, de az egyházért való sok fáradozása, szi-nódusok összehívása, hitvallási iratok fordítása és kiadása, nemcsak a vallása iránti mély, belsõ szomjúságból fakad, hanem a hitigazságait számon tartó, a teológiát szeretõ, s azt fontosnak tartófõúr fáradozása is.

Õ beszélte rá Magyari István prédikátort, fordítsa le magyarnyelvre J. Beust „Enchiridion” címû mûvét. Felismerte Magyari-ban a jó teológust, aki emellett a latin nyelvet kitûnõen fordítja.A könyv már készülõben van, Sárváron fog megjelenni Ferencköltségén „A jó és boldog halál mesterségérõl” címen. Most, a há-ború kellõs közepén, amikor olyan olcsó az emberi élet, milyen kö-zelivé vált a hirtelen jött halál félelme, a halálra való készülés aharcosok komoly kérdésévé vált. Bizonyára Ferenc kérdése is, ámõ nemcsak elolvasta a könyvet, de közkinccsé is teszi kinyomtatá-sával.

73

Ugyancsak messze kalandoztam a könyvtárban látottaktól.Magamat utoljára hagytam. Az én osztályrészem sem kevés-

bé fontos neki. Esténként, ha elcsendesedik a várnép, ha a gyere-kek már aludni tértek, kettõnké a világ. Oly meghitten hosszúideje nem beszélgethettem vele, mint itt Keresztúron. Mintha arégi, kezdeti idõk, egymásra találásunk bensõséges ideje tért vol-na vissza.

Nem is tudom, de újból le kell írnom, vajon mivel érdemeltemki a sorstól Ferencet, hogy ilyen kivételes szeretettel szeret mégmindég. Én az õ közelségében elfelejtem félelmeim. A félelmekmost a háború miatt vonnak fekete felhõt a látóhatár fölé. Sokszorkínoz a halálos veszedelem félelme, hogy elveszítem õt. Ezeket ittKeresztúron õ feledteti velem.

A minap künn jártunk a behavazott utakon. Õ csak rövid sé-tát tehet, de erõltetni kell neki a járást. Bicegve jár. Anna és Katóelõttünk szaladgált, hógolyóztak. Ekkor Ferenc átkarolt, megálltés a fülembe súgta:

– Te vagy az én életem öröme még mindég… Meg a gyerekek.Sohase lehetek elég hálás Istennek értetek.

Az ilyen kivételes percek oly gyorsan tovatûnnek, mint azúszó felleg a tavaszi égbolton. Áprilisban visszamegy a csatatér-re. Nemrég jött a hír, hogy Gyõrt bevették a mieink. A gyõzelmetmegünnepeltük, mert ez az egész ország öröme. Egy nagy újsága családban, Ferencet dunántúli kapitánnyá választották. Az asok küzdelem, harc közben szerzett betegség, a nélküle felvirradtnapok üressége egy kicsit kárpótolva lett. Tudom neki ez a kitün-tetés azért jelent sokat, mert így a harcok irányítása, a döntés jo-ga jobban megilleti. Mert a gyõzelemhez a mérlegelni tudás, aho-gyan õ mondja, a stratégiai döntés is elengedhetetlen.

Hát most már hivatalosan, fõkapitányként állhat a csapatok élén.

Még mindig a megkezdett esztendõ. De már Sárváronvagyunk, és lassan az év is végéhez ér. Hallottam, hogy 1598 amegkezdett háború egyik legsikeresebb éve. Gyõzelmek lépten,nyomon! Azt hiszem, a család számára is sikerekben, megle-petésekben bõvelkedik.

74

Egyik nem várt meglepetés, hogy Ferencet június 28-ánGyõrött az Aranygyapjas Rend lovagjává ütötték. Annát és Katátis elvittem Gyõrbe, lássanak világot, meg azért is, hogy így isõrizzék apjuk emlékét, aki annyi áldozatot hoz ezért a szegény ha-záért. Anna még érzékeny az élet ünnepnapjai iránt, egész szívvelátélte az apját ért kitüntetést. Láttam, könnytõl csillogott a szeme,amikor kezet csókolt apjának az ünnepség után. Katón a kislánygyerekes öröme látszott.

Én is meg voltam hatva ilyen nem várt, és csak keveseknekszóló elismeréstõl. De nehezen viseltem el a hosszú ceremóniát,ismét áldott állapotban voltam. Mátyás fõherceg akasztotta a nya-kába a rend ajándékát, amely egy arannyal ékesített gallér.

Azóta már megkönnyebbültem terhemtõl. A család ismét nö-vekedett. Pál fiacskám került a családi bölcsõbe, Andriska pedig,a rácsos ágyba. Különös módon András, amikor megtudta, kisfiúvan a bölcsõjében, igen vidám lett, de hogy valójában érti-e a sze-rencsés véletlent, hogy Palkó növekedésével fiú játszótársa lesz,nem tudom.

A két leány és a két kisfiú jól megférnek egymással, el lehetmondani, most már gyermekzsivajtól hangosak Sárvár szobái.

És Ferenc gyõztes csatáit talán a családi örömök is segítik.Mostanában igen ritkán van közöttünk, de ha betoppan, akárcsak egy napra is, a kis Palkót úgy nézegeti bölcsõjében, minthamost már mindent megkapott volna az élettõl, amire vágyott, hi-szen két lánya és két fia van. Így megszaporodván a gyermekekszáma, új dajkát kellett keresni. De úgy látom, az a bensõségesviszony, ami engem Ráchelhez fûzött, és még ma is tart, az ebbena mostani világban nem olyan meghitt.

Jó Ilona Pál mellé lett felfogadva, de Katát is gondozta, aztazonban nem látom, hogy Kata hiányolná, keresné õt mint anya-pótlékot. Fickó még régebben került a várba, András mellé játszó-társnak, inasnak.

75

Tornyosuló felhõk

Május hava volt, bontakozó nyár, amikor a langymelegolyan kellemes közérzetet ad az emberi szívnek, a szigorútél után nyarat ígér.

Erzsébet Ráchel társaságában künn a parkban élvezte anap melegét. Palkó egy árnyas fa alatt délelõtti álmát alud-ta, András Katóval lepkéket kergetett, olykor messze futot-tak, ha a lepke könnyed szárnyalással elcsalogatta õketanyjuk közelébõl.

Ráchel sápadt volt, mint az öregek szoktak lenni a télinaphiány után. Õ aki életében szinte alig volt beteg, mosthetekig nyomta az ágyat, csak alig néhány napja nyertevissza egészségét. Most sem akart kijönni a friss levegõre,de Erzsébet hívásának nem tudott ellenállni, mert õ voltmég mindig a legkedvesebb neki a világon.

A langyos tavaszi szellõ a parkban mégis felvidította, atermészet tavaszi élni akarása, színpompája oldotta benneaz öregség és a betegség komor hangulatát. Nemcsak a ta-vasz vidámsága járta át, de az öröm is, hogy meggyógyultés Erzsébet közelében lehet. Igen rég beszélgettek õk ket-ten egymással bizalmasan. Az érett asszony már nem szo-rult Ráchel tanácsaira az utóbbi években. Ennek örült ismeg fájlalta is, úgy érezte, õ már nem is tehet semmi jótezen a világon, csak nyûg mások nyakán.

Hogy védence kinõtte a fiatalság sok megoldhatatlan-nak tûnõ kérdését, s már régen eligazodik a dolgok és atörténések fonákságai között, ennek örült. Sõt, talán, amitRáchel észre sem vett, Erzsébet mint Sárvár és más várak,uradalmak úrnõje, sokkal jobban betöltötte a várasszonyszerepét, mint várni lehetett egy elkényeztetett ecsedi kis-asszonytól, és ez az õ egyéniségével függött össze.

76

Amit Ráchel nem tudott, és Erzsébet is csak lassan ér-tett meg, vagyis, hogy a szerep, melyet be kellett töltenie,rá van méretezve, mint akinek a csillagok állása szabtameg valóban a sorsát. Egy idõ után, a gyerekek szaporo-dásával, és az ügyek bonyolultsága ellenére, felügyeltmindenkit, irányította és nevelte gyermekeit, a családotösszefogta, tiszttartókkal tárgyalt, tanácsokat osztott, sezek számára nem voltak terhesek, sõt élvezte a várúrnõszerepét, a hatalmat, mely megadatott neki, hogy rendettartson, hogy eligazíthat másokat, sõt még kegyet is gya-korolhat.

De ami leginkább boldogította, hogy gyermekei nevelé-sét a tudós rektorok mellett õ is segíti, irányítja. Azok adélutánok és esték, amikor szobájukban ellenõrizte tanul-mányaikat, vagy bibliai ismereteiket gyarapította, énekettanított nekik, ezek voltak életének legkedvesebb órái.Ahogyan Báthory Anna õket irányította annak idejénEcseden, hogy ismerjék a jót, és kerüljék a rosszat, ezmost, mint emlék és útmutatás az õ anyai szerepét felma-gasztosította, és termékeny talajra talált nemcsak lányai,Andriska szívében is. Annával külön is beszélgetett, tud-va, hogy elõbb vagy utóbb kikerül a szülõi gondoskodásalól, férjhez megy, azt akarta, hogy Anna ne legyen olyantudatlan, az élet, az asszonyi sors hullámzó történéseiben,mint õ volt. Kicsit õrizte is õt a családi fészekben, hogy netúl korán kelljen asszonyként helytállnia.

Ráchel látta õt sok gondja, tennivalói közben, és örültmindannak, amivé az õ kincse lett. De látott õ, és hallottolyasmit is, amit talán Erzsébet nem tudott, õ pedig öreg-sége, a dolgok-mögé látó bölcsessége révén jobban felfo-gott. Ezért is fogadta el a délelõtti meghívást, mert beszél-getni szeretett volna Erzsébettel, messze a hallgatózó cse-lédektõl.

Kis ideig hallgatagon ültek egymás mellett a juharfa ár-nyékában. Aztán Ráchel törte meg a csendet:

– Szeretnék veled kicsit beszélgetni, Erzsó. – Neki mégmindig Erzsó volt. – Tudod, hogy olyan sokat feküdtem té-

77

len tétlenül, egyet-mást élesebb szemmel láttam meg,mintha munkával teli napokat töltöttem volna el.

– És most, kedvesem, el akarom mondani neked. Mertféltelek. Lehet, rosszul látom a dolgokat, de jobb az ember-nek ébernek lenni. Te a teendõidet egész szívvel, jó szívvelintézed, és úrnõje vagy valóban ennek a várnak. Tisztaszívû, erényes úrnõje.

– De valaki, akinek kemény a szíve, a te felelõsségteljeshivatásodat bitorolni akarja, és te észre sem veszed, vagytalán tudsz róla, de mivel a durvaság tõled távol van, sze-met hunysz, hogy ne kelljen bíráskodással foglalkoznod.

– Kirõl beszélsz, Ráchel? – szólt közbe Erzsébet.– Azt hittem, kitalálod, Darbúlia Annáról. Anélkül,

hogy téged kérdezne, önhatalmúan gyógyít, és fegyelme-zi, bünteti a nemes kisasszonyokat és a cselédlányokat.Igen, tudom, okos õ, ismeri a füveket, téged is meggyógyí-tott, és te hálás vagy neki. Eddig én is elismerem, jó, hogyitt van a várban.

– De vigyázz! Mert Anna asszony, aki épp úgy szereti arendet, mint te, a becsületet védve zord szívvel ítéli meg abûnöst, azokat a lányokat, akik tanulni, életet ismerni jöt-tek ide. Sokat gondolkodtam betegségemben, menteget-tem õt olykor, kell a szigorúság… talán igaza van. De végülis az öregség bölcs belátásra késztetett.

– Darbúlia Anna ezeket a lányokat nem szereti, hiszenszépek, könnyedek, vidámak. Õ pedig megöregedett, éstalán sohase ismerte a beteljesedett szerelmet… Talán csa-lódott, elhagyták, becsapták… vagy sohase becézték szere-tõ szívvel… én ezt nem tudhatom. Azt azonban látom, hal-lom, hogy nemcsak szigorú a gyarló bûnösökkel szemben,de olykor kegyetlen is. Sõt néha az ártatlant is bünteti.

– Te sohase tudnál kegyetlen lenni. És most itt van ez aJó Ilona. Még a neve is inthetné, legyen jó szívû, de hal-lom, a tudós asszony már utódot nevel, már õ is átveszi ahatalmat birtokló asszony módszerét.

– Nyisd ki a szemedet, kincsem… és látni fogsz. Ne en-ged, hogy ezek a cselédek a vár rossz hírét költsék! Talán

78

sokat beszéltem, de ezeket el akartam mondani neked. Neharagudj, tudod, a javadat akarom. Lehet, nem olyannagy a veszély, talán túloztam, de a féltés vezetett. – Azöregasszony elhallgatott.

Erzsébetnek a beszéd végére elromlott a jó kedve, melyide csalogatta. Egy ideig õ is hallgatott, talán meg is döb-bent Ráchel beszédje alatt. Össze kellett szednie gondola-tait, hogy válaszoljon.

– Tévedsz, Ráchel, ha azt hiszed, új dolgokat mondtálnekem. Látom én is ezeket, ugyanúgy, mint te. Már szól-tam egy s más ügyben Annának. Õ azonban védi a magaigazát. Emellett a gyógyítói módszerei sokszor hatásosak,s ezért pótolni õt szinte lehetetlen. Az ítélkezés és a bünte-tések ügyében szabad kezet vívott ki magának. Tudom,ezekben olykor kemény. Én a büntetést nem szívesen gya-korlom, bár õ tanítani akar engem. Be kellett látnom azt is,hogy én, aki a lányokkal és a szolgálóimmal szemben ké-pes vagyok tekintélyt tartani, elõtte nekem csak látszat te-kintélyem van. Talán ki is nevet a hátam mögött, ha õtszép szóval nevelni akarom. Tehetetlen vagyok, és félek, õfog gyõzni felettem.

– Miért nem mondod el ezeket a férjednek? Hiszen õegy test, egy lélek veled, biztosan segítene. Szavai többetnyomnának a mérlegen.

– Ferencnek annyi gondja, baja van. Az õ gondjait nemakarom tetézni. Meg az is lehet, mi ítélünk Anna felett szi-gorúan. Hiszen annyi a fonákság, pletyka, lopások megmit tudom én, mi mindent kell neki megtorolni, jóra ve-zetni a gyarlókat… munkára nevelni a lustákat. Szereti agyógyítást, és én csodálom a tudását és az igyekezetét.

Ekkor nagyot dördült az ég, s amit õk beszélgetés köz-ben észre sem vettek, eltûnt a nap, Sárvár fölé viharfelhõk,fekete fellegek érkeztek. Az idilli, tavaszi hangulatnak vé-ge volt. A dörgéssel együtt már az elsõ esõcseppek is meg-érkeztek, s a hirtelen jött tavaszi zápor verte a fákat, a parkvirágait, no meg a meglepõdött társaságot is. Mindnyájanátázva értek a nyitott folyosóra.

79

A hirtelen kitört viharnak csupán Kata és Andris örült,õk futás közben megálltak, nevetve táncoltak a zuhogóesõben, mert langyos volt és örömszerzõ számukra.

Benn a várban a betegszoba felõl hangos jajgatás fogad-ta õket. Erzsébet még elkísérte Ráchelt szobájába, csakazután sietett vissza a betegszobába. Darbúlia Annátverítékezõ arccal egy fiatalasszony fölé hajova találta, akielõzõ este érkezett egy közeli faluból fekélyes lábakkal.Anna a sebeket tisztogatta a patikustól kapott oldattal.Amikor meglátta úrnõjét, abbahagyta a számára iskellemetlen munkát.

– Asszonyom, fogytán a sebtapasz. Talán még két alka-lomra elég. Kérni kellene a Borbély úrtól.

Erzsébet közelebb ment a beteghez, aki egy asztalonfeküdt.

– Majd kérünk, Anna. Látom, megizzadtál… nem zavar-lak. Bekergetett minket a vihar.

Szobájába érve azon gondolkodott, mi lenne a fekélyeslábúakkal Anna nélkül.

80

Darbúlia Anna

A vihar mintha sorsszerû jelzése lett volna egy nagyobbhorderejû ügynek, melyben Darbúlia Anna az úrnõt is baj-ba keverte, Ráchel sejtése szerint magatartásával.

Magyari István nevéhez fûzõdik ez az ügy. Õ mint jólképzett prédikátor már évekkel elõbb Nádasdy Ferenc ki-választott embere volt a sárvári parókia betöltésére. 1599-ben Vidos Lénárd halála után lett beiktatva a tisztségébe.Magyari István második könyve is ebben az idõben jelentmeg Sárváron.

Magyari így került közvetlen kapcsolatba a várban la-kókkal, mert nemcsak prédikált, hanem lelkipásztora isvolt az eklézsiának. Így ismerte meg Darbúlia Annát is, akia nõi lakosztályban fontos szerepet töltött be. Magyarimegismerte erényeit, hogy kiválóan ismeri a gyógyfüve-ket, tudása révén gyógyítja a vár betegeit. De eljutott hoz-zá az a hír is, hogy a tudós vénasszony szigorúan fegyel-mezi a tanuló lányokat, a cselédeket, sõt olykor kegyetle-nek ítéletei.

Ezek a hírek a prédikátort elgondolkoztatták. Legszíve-sebben az úrnõvel beszélte volna meg ezeket, akit tisztelt,de mivel tudta, hogy a panaszokat õ is ismeri, ez visszatar-totta õt a beszélgetéstõl. Az esperesi tanácskozásonCsepregen azonban szóvá tette gondjait. Azt kérdezteszolgatársaitól, joga van-e meginteni az asszonyt, változ-zon meg, tartson bûnbánatot tettei miatt, és ha nem haj-landó, kizárhatja-e õt az úrvacsorázók közösségébõl. Es-peres társai bátorították õt, joga van ehhez, Magyari még-is heteken át fontolgatta, mit tegyen.

Mivel továbbra is újabb hírek érkeztek a nõi lakosztály-ból, virágvasárnap elõtt egy héttel levelet írt egyik szolga-

81

társának, Zvoranich Mihálynak, s neki is ugyanazt a kér-dést tette fel, joga van-e kizárni a kommúnióból a bûnöst,ha nem gyakorol bûnbánatot. Azt is kérte Zvoranichtól,kérdezze meg e felõl Pytireus Gergelyt is, aki szintén aNádasdy birtokon volt prédikátor.

A két megkérdezett prédikátor helyeselte Magyari dön-tését.

Ezek a levelek az Evangélikus Levéltárban megtalálha-tók. De hiányzik az a levél vagy irat, amely bizonyítaná,hogy Magyari a tervezett lépést valóban megtette volna.

Egyetlen adat lehet a támpontunk erre, vagyis hogy azintés megtörténhetett. Egy sárvári nemes ember, Bornem-issza Ferenc vallomása nyolc évvel késõbb, 1610-ben, ami-kor tanúvallomásokat gyûjtöttek Báthory Erzsébet peré-vel kapcsolatban, hogy õt el lehessen ítélni kegyetlen, gyil-kos fegyelmezése miatt.

Ráchel sejtése, íme beigazolódott, „ez az asszony bajthoz rád”, vagyis Anna. Bár õ akkor már halott volt, de tet-teinek ódiumát Erzsébetnek kellett viselnie. Bornemisszavallomását itt most nem ismertetjük, tele van rosszindu-lattal Erzsébet iránt, és az egykori tényeket meghamisítot-ta, vagyis, hogy annak idején Darbúlia asszonyt terhelte aszóbeszéd, ebbõl a vallomásból hiányzik, itt csak az úrnõ,Erzsébet bûnösségérõl van szó, mert hiszen õt kellett bû-nösként megrágalmazni. A vallomás azonban fontos, a vár-ban tudtak arról, hogy Magyari Istvánnak szándéka voltmeginteni Darbúlia Annát, s lehet arról is, hogy e felõlmegkérdezte lelkész társait.

Azonban csak a sötétben tapogatózik, aki Báthory Er-zsébet életrajzában tényként ismeri el az intést. Mert az in-tés és a „bûnös” reakciója ismeretlen. A következõ leírás aképzelet mûve csupán.

A húsvéti ünnepkör virágvasárnappal veszi kezdetét.A nagyhét bûnbánattal teli idõszak, amikor Isten népe az õKrisztusával, mintegy keresztjét hordozva éli át a fájdal-makat, saját bûnei tengerébõl vágyódik a bocsánat, a meg-váltás melegébe, a feloldozásra. Nagypénteken, a lutherá-

82

nusok nagy ünnepén, az Úr szent vacsorájában megtisz-tulva örvend, húsvét hajnalán a feltámadott Krisztus gyõ-zelmét ünnepli, a feltámadott Fiú érdeméért õ is a gyõzte-sek közé került, ama új élet, az örök élet birtokosa lehet, haélete végéig krisztushitben él.

Azon a nagypénteken, 1602-ben Sárvár népe a kápolná-ban felállva, hangosan felelt a gyónó kérdésekre: vallom,bánom, megbocsátottam, igyekezem, hiszem… Vagyis vall-ja és bánja bûneit, megbocsát az ellene vétkezõknek, igye-kezik Isten akarata szerint élni és hiszi, hogy Isten a Krisztu-sért megbocsát a megtérõ bûnösnek.

Anna asszony is ott volt azok között, akik lehajtott fejjelvárták az ostyát, és a bort és örömmel fogadták a feloldo-zást: „Bûneitek meg vannak bocsátva.” Õ is megtisztultszível a helyére ment. A prédikátor intése, jóra buzdításatalán megtörte a jeget az õ szívében is…

A következõ évek, mindössze kettõ vagy három, segítet-ték a bûnbánat foganatosítását, mert megvakult… A vak-ság számkivetetté teszi az embert. A vakok el vannak zárvaa többiektõl, magányuk nagyobb másokénál, és a vakságtisztábban látóvá teszi õket. Anna asszony vakon már csakárnyéka volt régi önmagának. Ki tudja, hogyan fogadtasorsát… Hiszen ez segítség volt, hogy a Kísértõ szálást nevegyen újból a szívében… Talán bánta kegyetlenségeit. Kitudja, volt-e lehetõsége ezeket vakon jóvátenni…

83

Misztériumjáték

Már karácsony elõtt sûrûn hullott a hó Sárváron. Elfedte ameghervadt virágokat, a száraz avart, az utakat, mindent,amit az õsz otthagyott, amikor a tarka színpompából az el-múlás törvényszerû szakaszába lépett. Azért kedves a hó-hullás, mert tisztaságot, fehérséget varázsol a megszomoro-dott, csupasz természet világába. A havas táj, a tél pompájamegörvendezteti az emberi szívet. S ha ez karácsony elõtttörténik, szép karácsonyunk van, ha elmarad, fekete a kará-csony. 1602-ben fehér karácsony köszöntötte Sárvár lakóit.Szenteste délelõttjén vidám hócsata verte fel a park csend-jét, a várbeli gyerekek örvendeztek a hónak. A Nádasdygyerekek is közöttük voltak, még a kis Palkó is. Délután máraz ünnep izgalma érzõdött a várban, mert a szenteste igazimeglepetést tartogatott nemcsak a gyerekek számára, szü-leiknek is.

Magyari István prédikátor most elsõ alkalommal taní-totta be a várbeli gyerekeknek Jézus születésének törté-netét dramatizálva, amely mint misztériumjáték bensõ-séges hívás a gyermek Jézus jászlához. Meg is telt a lo-vagterem a gyerekek szüleivel, de még Újszigetrõl iseljöttek ide karácsonyestet ünnepelni. A fából készültBetlehem egy asztalon állt, benne a szent család és az ál-latok, felette a mennyezeten a fényes betlehemi csillag.Amikor a gyerekek énekelni kezdtek: „Ó, jöjj, ó jöjj,Immánuel…”, a kis betlehemben is parányi fény gyul-ladt, jelezve a játék kezdetét. Az ének végén NádasdyAnna olvasni kezdte Jézus születésének történetét Lukácsevangéliumából. Amikor a pásztorokra került a sor, akikkinn a mezõn õrizték a nyájat, bejöttek sorban a pászto-rok, és lefeküdtek a jászol elé.

84

„És íme az Úr angyala megjelent nékik, és körülragyog-ta õket az Úr dicsõsége, õk pedig nagyon megrettentek”,olvasta az evangélista, a pásztorok ijedten álltak fel. Az an-gyalnak öltözött Kata kezében gyertya fénylett, mely azÚr dicsõségét szimbolizálta, akkor az angyal vette át a ma-ga szerepét:

„Ne féljetek, mert íme nagy örömöt hirdetek néktek,mely az egész népnek öröme lesz, mert Dávid városábanma megszületett nektek az Üdvözítõ, aki az Úr Krisztus.Az pedig a jele számotokra, hogy találtok egy kis gyerme-ket bepólyázva feküdni a jászolban.”

Az angyal szavai után fehér ruhás angyalok jeletekmeg, eközben a gyerekek a karácsonyi énekkel köszön-tötték õket:

Mennybõl jövök most hozzátok, Jó hírt mondok, jer halljátok,Boldog örömöt hirdetek,Méltán repes ma szívetek.

Az angyalok kara is énekkel dicsõítette Istent, amintLukács evangéliumában olvasható:

Dicsõség mennyben az Istennek!Békesség földön az embernek!

Az angyali dicshimnuszt a gyermekek kórusa követte:

Nyílj meg szívem, Fogadd be õt,Az áldott égi csecsemõt.Ki e világ üdvére jött.Borulj le jászla elõtt!

Miután az angyalok elmentek tõlük a mennybe – olvas-ta tovább az evangéliumot Anna, megszólalt NádasdyAndrás, mint a pásztorok egyike: „Menjünk el Betlehem-

85

be, és lássuk meg e dolgot, melyet az Úr angyala kijelen-tett nékünk.”

Azután énekelve körüljárták a kis betlehemet:

Kit sok boldog pásztor dicsért,Hallván angyal égi hírét,Félni többé nincsen miért,Itt a megtartó Király.

Az ének után lefeküdtek könyökükre támaszkodva abetlehem egyik oldalán. Anna folytatta az evangélium fel-olvasását a Napkeleti bölcsek történetével, akik látták az õcsillagát ragyogni az égen. Ekkor bejöttek a napkeleti böl-csek, Gáspár, Menyhért, és Boldizsár énekelve:

Bölcsek ö hozzá indultak,Csillagfényes messzi útnak,S drága kinccsel térdre hulltakItt az újszülött Király!

Majd egy kis versikével mindhárman bemutatkoztak,és hódolatuk jeléül ajándékaikat lerakták a jászol elé, azaranyat, a tömjént és a mirhát.

A misztériumjáték végén a gyerekek és a gyülekezetegyütt énekelte a szép középkori himnuszt: „Édes öröm-ben zengjen, ujjongjon az ének…”

A prédikátor kevés szóval hirdette a karácsonyi öröm-hírt, és intette az örvendezõ gyülekezetet prédikációjá-ban, hogy az élet szenvedéseitõl, megpróbáltatásaitól és ahalálfélelemtõl megkeményedett szívükbe ne mulasszákel a ma született Kisdedet befogadni, mert ezáltal részesül-nek a mennybéli örömben most és majd egykoron.

Az est hátralévõ részét vacsora után saját szobájukba töl-tötte a Nádasdy család. Andrásnak már délután is piro-sabb volt az arca, mint a többi gyermeké. Most is csende-

86

87

sebb volt a szokottnál. Nem vívott apjával, ezen az esténPalkó tanulta elõször a hadfi mesterséget. Egy idõ utánAndris az anyjához bújt, amint kiskorában szokta, fejétanyja ölébe hajtotta. Erzsébet fejét simogatva vette észre,milyen forró, s tudta rögtön, beteg a kisfia, ezért evettolyan keveset az ünnepi étkekbõl is. Le is fektette, és Ilonasegítségével beborogatta õt.

Andris nyugodt lett ágyában, s mikor apja mellé ült,megkérdezte:

– Elég hangosan mondtam a szerepem, Apám?– Értettük jól mi is, nem csak a pásztorok. – Ott maradt

mellette, és rejtegette szomorú gondolatait. Hetek óta kö-hög a fia, és most belázasodott. Ha nem is akarta, a kará-csony öröme tovatûnt… helyét szomorú gondolatok vál-tották fel.

A Nádasdy család gyásza

A láz másnap se csökkent. Hiába borogatták, teáztatták abeteg gyermeket. A második héten hívásukra eljött KõrösiGáspár, a család barátja, orvosa, arca komor maradt a vizs-gálat közben, bojtorján teát és borogatást javasolt, de azérta láz minden délután felszökött makacsul, köhögés köz-ben szinte fuldoklott.

Egyik reggel azonban mosolyogva ébredt. Anyja ültmellette, mikor kinyitotta szemét.

– Anyám, oly különös álmom volt. Idegen földön jár-tam, ahol szép zöld volt a táj, meg tarka virágok hajladoz-tak a szélben… mert fújt a szél, s én csak álltam ott, talánvártam valakit. S ekkor egy kislány közeledett messzirõlfelém… de amikor odaért, mégsem jött közel… csak álltvelem szemben… s akkor kisütött a nap, megvilágítottmindent, de legjobban azt a kislányt… Az meg csak állt ottmosolyogva, és ekkor integetni kezdett, de nem búcsúzó-an, hanem az ujjával jelezve hívott… lehet, csak képzelõd-tem, de a szél mintha hangot is hozott volna felém:

– Gyere… – S akkor én felébredtem.Anyja megrendülten hallgatta fia álmát. Akár akarta,

akár nem, Orsolya jutott eszébe… Orsika halála után né-hány hónapra született Andris… mintha a jó sors akartavolna kárpótolni kislánya elvesztését… S most ki tudja…talán, hogy halálos beteg, hívja odaátra…

A másik szobában Ferenc olvasta barátja, Batthány Bol-dizsár levelét, s szinte azon nyomban bemártotta tollát, smegírta a választ.

Ki tudja, így menekült el fia szomorú haláltusája elõl.Mert 1603. január 29-én már tudták a szülõk, hogy ez a

nap a fiuk utolsó, legnehezebb napja… több virradat nemköszönt rá.

88

89

Szürke, borús, téli délután volt.A levél a dunántúli hadi helyzetet írja le. „Tatár betörés

van kilátásban. Megérkezett Sopronba a vallon és németfelmentõ csapat, ezer lovas és kétezer gyalogos, csak le-gyen mit fõzetni, mert lesz, aki megeszi…” – tréfálkozikerõltetetten. Aztán a muraközi török betörésrõl ír: „nemcsak néhány falucska lakóját vitték el a portyázók, deMosony, Szombathely, Alsólendva nevû várak külvárosaitis felégették, s a környékükön lévõ falvakat sem kímélték,rabjaikat, állataikat Belgrádba vitték…”

Nemzete, népe sorsa az elsõ számára, s csak ezután írsaját magáról röviden, visszafogottan, mint amikor a hazasorsa mellett eltörpül az egyéni sorsok fájdalma. Csupánnégy sor, amit magáról ír a huszonkét soros levélben, de eza lélek és a hit erejének bizonysága:

„Magam állapota, Uram, rakva keserûséggel. Öregbikfiamat, Andrást, kinek vénségemben örülök vala, az Istenszinte ez órában veszi ki ez világból. Nem tart immáronegy óráig élete. Isten, amint akarja, hálaadással kell szen-vednöm.”

Délután négy óra, állapítja meg a levélben a pontosidõt. Még egy óra végignézni a tüdõgyulladástól legyen-gült szervezet végsõ tusáját, a kínok között beálló gyer-mekhalált. Milyen lelkierõ kellett ahhoz, hogy felülemel-kedjék saját fájdalmán, veszteségén és hazája nyomorúsá-gával törõdjék.

A kisfiút Lékán temették el a családi sírboltba. MagyariIstván Jób könyvébõl idézett prédikációjában. Jób, minde-nét elveszítve mondta e szavakat:

„Az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az õ neve.”

90

Az anya gyászéneke

„Az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az õ neve…” mondom,ahogy Te mondatod velem, Uram… A kisfiam koporsója mellettelmondott szavak ezek… A kripta hidege dermesztõ… Megder-med a szív is a halottak birodalmában. Így panaszkodom Neked,Uram…

A prédikátor hinni tanít… vigasztalja az elesetteket. Az õ szí-ve híven dobog. Nem kételkedik az írás igazában. Ezek az igékévszázadokon át, vigasztalták a gyászolókat, a haláltól megder-medt szíveket… Lehet, valamikor ezek a szavak voltak Jób szá-mára is az egyetlen vigasz… Így a hívõ Isten oltalma alatt tudjaa kedvesét, aki eltávozott… A bánat talán csillapul… Lélekbenbízón letérdel az Úr elé… tudván tudja, hogy akit elveszített, Is-ten közelében van.

Az én szívem mintha megdermedt volna, hallgat… könnyeimfolydogálnak kiapadhatatlanul éjjel és nappal. És azt kérdezem,„ miért…”, de csak titokban, mert a hívõnek kérdezni kishitûség.Kérdezni csak titokban lehet, és én az éjszaka csöndjében kérde-zem: „Miért, Uram?”. Hiszen még alig ismerte az örömöt… kisfakardja a koporsóban, meg a betlehemi csákója is… mert oly bol-dogan mondta karácsonyeste: „Menjünk el Betlehembe…” denem mehetett már azután sehova… lázban égett haláláig…

És õ is kérdezett engem:– Meghalok, Anyám?– Nem! Nem! – hazudtam én, mert hazudnom kellett… aztán

elfordulva töröltem könnyem… S oly esdeklõen kértelek Téged, aminden kegyelem Urát:

„Ne vedd el õt, Uram!”Ám a betegség gyõzött felette… Most így hiszem… Hiszen

Õ kegyelmes Atya… A mi gondolataink nem az Õ gondo-latai… A hála még messze van… Csak fél szívvel tudok köszö-netet mondani.

Ajándék volt András Orsi halála után… kibeszélhetetlenajándék. Úgy járt-kelt a várban, mint egy gyõzelmes, kis had-vezér… Apja szemefénye… a dicsõ harcra tanította, meg hazasze-retetre… Most Lékán van nagyszülei és Orsika társaságában, ahideg falak között…

S nekem látni kell mindenütt az üres helyét.Néha jobb perceimben nevetve, kópésan látom… de ez csak tû-

nõ álomkép.Mert, amit valóban látok, az az üres helye… s az üres hely kö-

nyörtelenül visszhangozza felém:„Nincs.” „Nincs.”

91

Sárvári tavasz

A betegség megtelepedett a várban.Alig jöttünk meg Lékáról összetört szívvel, Ferenc ágynak esett.

Ha nem tudtam volna, hogy nagyon beteg, azt hinném, Andráselvesztését gyászolja, ágynak esett, hogy napokig búcsúzhassonszíve örömétõl… mert ehhez joga van.

Ó, én balga asszony!Ferenchez orvost kellett hívni egy hét után. Mert olyan kór la-

kozott testében, mint az én kedves kisfiaméban alig néhány héttelezelõtt. S nekem, aki azt hittem õt ápolva, hogy el sem birok töb-bé ekkora terhet, most viselnem kell Ferenc elvesztésének rémétéjjel és nappal. Mert olyan beteg, hogy felkelni sem tud, nemhogya szobát elhagyni. Talán az orvosi praktika segített, mintha mos-tanában könnyebben lélegezne.

De alig tudom elhessegetni a gondolatot, hogy valami családibetegség terjed itt a mi belsõ szobáinkban. Mert úgy emészti õt isa kór, mint szegény Andrásom… Lázas, fuldoklik köhögés közbenés sípoló hangot ad a lélegzete.

Én pedig ugyanúgy borogatom, gondozom õt, és az erõm fogy-tán. Különösen a lelki erõ. Kishitûen figyelem a sápadtságát, el-ernyedt tagjait… búskomor pillantását.

Hová lett az én erõs, minden terhet viselni tudó Kedvesem?

Kissé fellélegeztem.Ferenc tegnap felkelt, és az asztalnál ebédelt. Igaz, rám tá-

maszkodott járás közben, de mégiscsak a gyógyulás jele, Az újélet reménysége sugározta be a betegszobát. Még mosolygott is éstréfálkozott:

– Csak nem örvendeztél annak, hogy megszabadulsz tõlem? –De látva az én könnyes ábrázatom, gyengéden átölelt.

92

93

És este sem szaladt fel a láza. Úgy látszik, a bécsi doktor mégis-csak érti a dolgát. Vagy pedig Ferenc konok élni akarása gyõzedel-meskedett a kór felett. Ami még eddig nem fordult elõ, a februáriországgyûlésre sem ment fel, igaz, nem is tudott volna. Azon a na-pon igen felhõs volt a hangulata, mert szeretett volna ott lenni.

Mostanában sokat beszélgetünk meghitten együtt,úgy látszik,betegnek kell lennie, hogy közelebb kerülhessünk ebben a zakla-tott világban ismét egymáshoz. Tegnap azzal biztatott, hogy márnem tart soká ez a háború. Bocskai majd kikényszeríti harcával abékét, s végre egy kis nyugalom köszönt erre a megnyomorodottnépre. Ez a béke majd megállítja az új hit elleni erõszakot is, mertaz képtelenség, hogy török ellen, német iga ellen és még hitünkmegnyomorítói ellen is harcoljunk.

Ó, Istenem, legyen áldott a Te neved!Ma künn sétáltunk Ferenccel a parkban. Ez volt az elsõ nap,

hogy ilyen nagy útra vittem. Igaz, a napsütés is csalogatta, mega cinkék hangoskodása. Szóval õ maga kérdezte:

– Erzsó, elkísérsz egy kis sétára engem?– Majd én vigyázok apámra. – Elõzte meg az én válaszom az

ötéves Palkó. Õ akarta támogatni ezt a hatalmas embert, Ferencfelkapta õt, összevissza csókolta. Így hármasban indultunk el, kö-zépen a lábadozó beteg, Palika teljes tudatában annak, hogy apjanélküle nem indulhatott volna el.

Szép délelõtt volt. Az enyhe tavaszi napsütés csak annyi mele-get sugárzott, amennyi a gyógyuláshoz szükséges és a cinkék fe-csegése is alább hagyott, tudván, hogy a messzirõl jött Ferencnekjót tesz a természet csendje. Az nem baj, hogy a virágok teljespompájukban díszlenek, mert a színek, a csend és a szelíd napsu-gár gyógyít… Ferenc arcán kisimultak a ráncok, és még nevetettis, amikor én Palkót emelve egy rögben megbotlottam és majd-nem elestem.

Aztán délután az igazak álmát aludta. Olyan volt, mintha va-lami boldog mosoly játszadozott volna az arcán.

És este pedig, gyöngéd, szeretõ férj volt, mint mindég is, ha aharc, háború, betegség nem árnyékolja be a napok csendes békéjét.

94

Nádasdy Ferenc búcsúja

A hosszú távollét után Ferenc nyár elején tért vissza ahadhoz. Az akkori hadi helyzet Pest-Budára szólította, deõsszel már Csepel szigetén folytak a törökellenes harcok.A történeti adatok szerint 1603. szeptember 27-én csapataélén véres kézitusát vívott. Buda visszafoglalására azon-ban a császári haderõ nem volt elégséges. Így novemberelején Hatvanba vonult csapatával. Ezt a csatát azért kellszámba venni, mert ez volt az utolsó ütközete. Ennél acsatánál már fel kellett õt a lovára segíteni. A csatát meg-nyerték, de dolga végeztével nem hagyta el a csatateret,noha emberfeletti erõ kellett ehhez az utolsó harchoz,mert akkor már halálos beteg volt, hanem a törököketmég elkísérte, nehogy galád módon visszatérjenek.

A gyõztes hadvezér november végén érkezett visszaSárvárra, de nem a saját lábán, vinni kellett õt, amikor a ló-ról leemelték. Az, aki vidáman, örömteli szívvel távozottel, most csak árnyéka volt önmagának, titkolni sem tudta,hogy halálosan fáradt, beteg ember.

Erzsébet „Ó Istenem” sóhajjal fogadta, fürdõvizet, tisz-ta ágyat, könnyû vacsorát készítetett, így próbálta életrekelteni urát, de Ferenc csak erõltette a mosolyt. Állapota agondos ápolás ellenére sem javult, és már közeledtek a ka-rácsonyi ünnepek. December 23-án érkezett meg KõrösiGáspár, aki az ország legismertebb orvosa volt. Hosszanvizsgálta a beteget, arcáról nem sok jót lehetett leolvasni.A vizsgálat után Erzsébetnek elmondta:

– Sajnos komoly a baj, de erõs a szervezete, és remélem,legyõzzük a betegséget. Gondosan kell ápolni, a jó ápoláscsodákat tehet.

95

Erzsébet bízott az orvos szavaiban, hiszen férje márszámtalanszor bebizonyította, hogy akarata uralkodikszervezete felett.

Másnap, a szentestén megismétlõdött az elõzõ évi kará-csony, csakhogy most az édesapa feküdt az ágyban. A csa-lád megszaporodott, Anna võlegénye, Zrinyi Miklós is je-len volt, mert itt töltötte az ünnepeket. A beteg nyugodt,arca örömteli, hiszen szerettei körében lehet ezen a szépünnepen.

Magyari István a betegszobában tartott egy rövid kará-csonyi áhítatott a beteg kérésére. Igehirdetése emlékeztetia családot, hogy „ A karácsony a szeretet ünnepe. Elsõsor-ban Isten szeretetének megvalósulása, aki egyszülött fiátküldte el erre a bánattal, vérrel átitatott földre, hogy mi isfiai lehessünk az Atyának. Ez az örömhír azért fontosabbma, mint bármikor, mert most megpróbáltatások közöttkell hinni a mindeneket szeretõ Atyában.

A mi kétségeink, hogy kire bízzuk az élet vesztõhelyeinsínylõdõ szeretteinket, ki fogja õrizni õket… A betlehemigyermek születése a bizonyosság, bízzuk rá minden kétsé-günket, gondjainkat arra, aki Fiát küldte e világba, veleegyütt mindent javunkra akar fordítani.”

A várúr tudta, hogy a prédikátor elsõsorban neki akartvigaszt nyújtani, tudja, mi az õ legnagyobb szívfájdalma.Melegen megszorította kezét búcsúzáskor.

Az ünnepek után külön beszélgetett gyermekeivel.Anna és Miklós együtt ment hozzá. Az õ mátkaságuk-

nak mindennél jobban örült, Anna sorsa miatt nem kellettaggódnia. Látta szerelmük bontakozását, s ez emlékeztet-te saját egykori boldog napjaira. Megáldotta õket, mielõttelmentek.

Katára bízta Palkót.– Tudom, most is vigyázol rá, szereted õt. Ha árvaságra

jutna, ne hagyd magára. Ne engedd, hogy bántsák. Te márnagylány vagy, maholnap férjhez mész. Magadra is vi-gyázz, csak azt válaszd férjednek, akit egész szívvel sze-retsz, akkor boldog leszel.

A várban Palkón kívül mindenki tudta, hogy a várúrnapjai meg vannak számlálva. Amikor a kisfia anyjával be-jött, és az ágy melletti székre ült, meg se várta apja szavát,õ szólalt meg elõbb:

– Meglátja, édesapám, mire meleg lesz odakünn, majdegyütt sétálunk a kertben, mint tavasszal…

– Lehet, úgy lesz Kisfiam. De most beszélgetni szeret-nék veled, úgy, mintha már nagyfiú lennél. Mond csak,gondolkodtál már azon, mi lesz a legfontosabb neked, hamár nagy leszel, ha egészen felnõttél.

– Hát megölni a törököket!– No, úgy akartad mondani, hogy harcolni akarsz elle-

nük. De azért gondolkodj, van-e valami még, ami fontoslesz neked?

– Hát vigyázni édesanyámra, mert akkor õ már öreglesz…

– Ez szép gondolat. És vigyázz rá nagyon. De én mégszeretnék valami fontosat hallani tõled.

– Már tudom! – kiáltott fel Pál a felfedezés örömével. –Hát szeretni a hazát és harcolni a szabadságért!

– Igen, ezt szerettem volna még hallani… Ne felejtsd el,Fiam.

December 29-én hívatta íródeákját, Jánost és levelet dik-tált neki Thurzó Györgynek címezve.

„…A betegség annyira meggyötört, hogy megértettemaz én kegyelmes Istenem látogatását, mert engem szentfelsége ki akar venni ez árnyék, mulandó világból, és az õszerelmes Fia által rendelt lakóhelyünkben, az igaz hazá-ban, az örök életbe akar elhelyezni. Szeretném Kegyelme-det kérni, hogy az én szeretett feleségemet, édes gyerme-keimet, az én nem kis árvaságra jutott szeretteimet min-den ügyükben igazgassa, legyen gyámolok és igazgassaõket. Kegyelmedet az Úr Istennek ajánlom. Bocsánatátkérve, hogy magam nem írhattam a levelet. P. S.”

Hasonló levelet diktált Batthyány Ferencnek, közeli, fia-tal szomszédjának, hogy segítse az õ árvaságra jutott csa-ládját. Annyira gyönge, elesett volt, hogy még aláírni semtudta a leveleket.

96

Elérkezett az év utolsó napja, melyet máskor nagy víg-sággal ünnepeltek. Most a halálközelség miatt csend ésszomorúság honol a vár falai között. Már a közös estiegyüttlét is fárasztó lenne. Erzsébet õrzi a beteget, késõrejár, Ferenc alszik, õ pedig tudja, hogy a jó ápolás már nemtesz csodát… csak el kell viselni az elviselhetetlent…

A beteg ébredezik. Észreveszi feleségét, mintha mosolysuhanna át arcán.

– Veled maradok, pihenj csak, még nincs itt az éjfél. Haakarod, elfújom a gyertyát, csak az asztalit hagyom égve.Talán elalszol és könnyû lesz az álmod… Lehet, hogy azújesztendõ kegyes lesz hozzád.

– Jó lesz a félhomály és jó, hogy velem maradsz.– Hiszen veled voltam mindég, akkor is, ha messze voltál.Megfogta felesége kezét és megcsókolta.– Igen, tudom, mindég is tudtam, te voltál a hûsége-

sebb. Szerelmed õrzött véres csatáimban… Ezt el akartammondani neked. A csaták után mindég hálát adtam a Min-denhatónak, és téged is megköszöntelek neki, mert tud-tam, hogy a te imáid kísérik napjaim… csendes, poroszká-ló utakon, és a rettenetes vérzivatarokban.

Te hûséges voltál… meg se érdemeltem szerelmedet.– Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen nem tudtalak volna

így õrizni, várni, hogy haza jössz, ha nem tudtam volna,hogy boldoggá tesz az itthonlét.

– Én is errõl szeretnék most beszélni… Életem nagy ré-sze távol tartott az otthonomtól, és sohase éreztem emiattlelkifurdalást… most sem szabadna, mert hiszen a hazáértvolt minden… Most, hogy csendben, magányosan élemnapjaim, fáj a szívem az elmulasztott órákért. A veled valóórákért, a gyerekekkel való törõdésért. Tudom, ezek a gon-dolatok már a halálközelségében születtek… Ne sírj,Erzsó… ki kellett mondanom a szót. Összekuszálódtak arégi, tiszta gondolatok ebben a megfogyatkozott létemben.

És most tiszta szívvel mégis hadd kövesselek meg…Erzsóm, bocsáss meg… bocsásd meg, hogy csak ritkán vol-tam itt a közeledben, hogy nem õriztelek jobban… hogy

97

csak messzirõl szerettelek… hogy magadra hagytalak be-tegségben, közös gyászunkban…

Tudom, te most sem várod a bocsánatkérést, mert te so-hasem vetetted ezt a szememre… de ezzel a bocsánatké-réssel tartoztam neked.

– Nem tartoztál. Az igaz, hogy hiányoztál, sokszor elvi-selhetetlenül nehéz volt, hogy messze vagy. De ha nemilyen önfeláldozó, hazaszeretõ férjem lett volna, talán nemis tudtalak volna így szeretni.

És hadd mondjak még valamit. Amikor velünk voltál,mindég kárpótoltad a szeretetet… Ha megérkeztél, egy-szeriben jó hangulat, öröm sugárzott mindenfelé… talánezért is hiányoztál annyira, mert ez a léteddel összefüggõharmónia hiányzott nekem…

Ferenc, ha ereje lett volna felülni, átkarolta volna felesé-gét. De beteg volt, erõtlen, a beszéd is kimerítette.

Az erõs hadvezér szeme könnyezett, amikor feleségehozzá hajolt.

98

A várúr halála és temetése

Nehéz éjszaka után ünnepnapra ébredt sárvár népe.Templomba hívott a harangszó. Reggeli után a haldoklóvárúr ágya körül gyülekezett a család. Temetésibeszédében Magyari István így emlékezik vissza NádasdyFerenc halálára:

„Azután 4. Janu Anno Dom 1604, mely vasárnap volt, lát-ván, hogy halálára vált volna, mi, akik akkor ott jelen vol-tunk, egy néhány ízben térdre estünk és keserves szívbõlszármazó buzgó könyörgéssel, sírván ajánlottuk Õ Nagysá-gát az Úr Istennek. És végre délután 3 és 4 óra között imád-ság lenne Õ Nagyságáért, azon imádság közben nyugodottel az Úrban, idejének 49 esztendõs korában, betegségétõlfogva a 47. napon.”

Azon a délutánon, a halála bekövetkezésekor ott ültmellette felesége. Amikor utoljára nyitotta szemét, õt ke-reste tekintete, s lehunyva neki is megenyhültek vonásai,mint egykor Orsikáé. Béke és nyugalom látszott az arcán.A megfáradt, a szenvedésteli haláltusától elernyedt betegember elfogadta az elmenetelt, a megváltó halált… Így lát-ta Erzsébet.

Az éjszakát már a ravatallá változott ágy mellett úgytölthette, ahogyan szerette volna, csak õk ketten, hangta-lanul, a halál néma jelenlétében, mely a búcsú intimitásátsegítette. Mert különben mindvégig számítani kellett azegyütt érzõ gyászolók jelenlétére.

Csak akkor, az elsõ halottas éjszakán sírhatott Erzsébetkutató szemek jelenléte nélkül. S akkor el is sírta köny-nyeit… Imádkozni szeretett volna, de csak rövid fohásztö-redékek fakadtak szívében… Amikor a könnyei árjábanemlékezett, olyan elevenné vált a múlt, mintha együtt em-

99

lékeztek volna… Hiszen, aki elment, itt van… lelke veleegyütt járja végig az utat szinte a kezdettõl eddig a végsõ,a test távozásával végzõdõ búcsúig… De mit is számít ameghidegedett test… ha a lélek szinte élve, visszatérve,vagy soha el se távozva itt van vele… Ha megfogja Ferenckezét a hidegség ellenére épp olyan, mint régen. Nem szo-rít vissza, de az õ keze…

Akik bensõségesen együtt járták az életutat, nem is fejez-hetik be az összetartozást a halál órájában, az egymásrautaltság, az összeforrottság hónapókig, vagy évekig is kísért.

Ezen az elsõ halottas éjszakán Erzsébet még nem egé-szen veszítette el Ferencet, mert ott volt, mintha csak el-szenderedett volna, s Erzsébet, mint betegsége alatt ébrenõrizte. A könnyei akkor is meg-megeredtek… és most is…Mi változott?

Aztán pirkadni kezdett. Beköszöntött a józan reggel. Ta-lán kicsit el is szunnyadt abban az együttlétben, melybenszinte élõként szemlélte kedvesét.

Az ébredés, a szürke borulat, a ráváró tennivalók, gyer-mekei vigasztalása, intézni az intézendõket, fogadni arészvétüket kifejezni akarókat, mégis csak felébresztette,és az emlékek helyére a mindennapok józansága betola-kodott, a halottas szoba intimitása megszûnt.

S akkor kezdett el hangosan sírni… mert nem tehetettmást… lavinaként szakadt ki belõle a fájdalom, önmagaáltatása. Kellett ez a kitörés, azért kellett, hogy a hiányát ésa távolságot mégis, akarata ellenére felmérje. Amit nemakart tudomásul venni, és el akart simítani, itt tátong a ha-lotti, néma csöndben…

Az elhunytat a családi temetkezõ helyre, Lékára vitték,ahol a várkápolna alatt keresztboltozatú sírbolt volt kiké-pezve. Az oltárnélküli kápolna eme sírboltjában helyeztékel a Nádasdy család elhunyt tagjait, a felnõtteket epitáfi-ummal és zászlójukkal, a kiskorú gyermekeket pedig, ké-pükkel jelezve.

100

A szertartás a vár gótikus lovagtermében kapott helyett,mert a kápolna a nagyszámú gyászolókat nem fogadhattabe. Magyari István a következõ igeversek alapján méltattaa várúr életét: „Mert én immár… futásomat elvégeztem,hitemet megtartottam. Ennek utána már letétetett nékemaz igazság koronája…” A prédikáció után a laudációt pe-dig így fejezte be:

„Oh édes hazánknak bástyája, a vármegyénknek oszlo-pa, oh szerelmes csillagunk, szemünknek édes világa Istenés Császár Õfelsége után. Pajzsunk és oltalmunk, ki nagyárvaságra hagyád szeretett feleségedet, gyermekeidet, ésazokat, kikért fejedet a mészárszékre és életedet letenninem szántad. Azért a Te tõlünk való eltávolodásodon ke-serves sírást tesznek, nemcsak Nagyságod szeretett házas-társa, édes magzati, attyafiai és jó szolgái, de kesereg egészmagyar Ország is. Nem örül a felséges Római Császár,bánkódik az Ausztriai ház. Bécs tartománya szomorú, ked-vetlen a német keresztyénség, könnyeznek a hadaknakvezéri, sírnak az erõs szívû Vitézek is, és jajgatnak sok sze-gény özvegyek, árvák, kiket tápláltál, s minden rendbelieknagy szomorúságban vannak.”

Báthory Erzsébet január 12-én válaszolt Szuhay Istvánegri püspök vigasztaló szavaira, amely ide kívánkozik,mint gyászában való megnyugvás: „Megadtam magam Is-ten akaratának.”

101

Egyedül

Hónapok teltek el, amióta kiesett kezembõl a toll. Igaz, nem lá-zadtam, mint írtam másoknak, megadtam magam Isten szentakaratának. Ferenc szebben fogalmazta meg a halál miatti szen-vedésben hitét: „hálaadással kell szenvednem”. Felöltöttem agyászruhát, úgy szenvedtem, mint illendõ, de szívem gyászátrejtegettem mások elõtt. Olyanná váltam, mint a madár, akinekhiányzik az egyik szárnya, így már nem madár többé, hiszen nemrepülhet a fákra, a felhõk fölé, nem versenyezhet a széllel… Bele-merültem teendõimbe, hiszen az özvegységgel rám szakadt ezer-nyi tennivalóval kellett megbirkóznom. A várak és uradalmakdolgainak intézése, igaz eddig is rám hárultak ezek, ha Ferenc tá-vol volt, de azért az mégis az õ tanácsával együtt lett eligazítva,az õ okos, mérlegelni tudó meglátásához igazodott minden intéz-kedés. Most rám szakadtak a terhek, és nincs, aki tanácsot adjon.

A létünk is bizonytalanabb, zaklatottabb. A háború felemésztettmár minden tartalékot. A jobbágyaim nincstelenek, se ennivaló-juk, se felölteni való ruhájuk, s ha valamelyik ellenség felégeti a fa-lut, nincs, hol lehajtsák fejüket. Tõlük már elvenni nem lehet, ad-ni kell nekik, hogy emberi módon élhessenek. A kiházasításon kí-vül, meg a éhezõk táplálása mellett már a gyalogok fizetése isgondot jelent, pedig Ferenc ezt mindennél fontosabbnak tartotta.A kasszám kiürül lassan.

Ezek az élet mindennapos terhei.A lelki teher se kevés… Az a félszárnyú madár már alig is látja

a napot, noha tombol a nyár, ám a gondok kamrámba szorítanak,számolni kell éjjel, nappal. S az élet nem könnyebbül… a gondokfedik el a napot.

Olykor mégis adatik vigasz is, amikor a csüggedés határáraérek… Egy-egy álom, amely a valóságot élhetõvé teszi, felold abilincseimbõl. A minap is, talán egy hete… Ferenc jött felém,

102

mintha Keresztúron lettünk volna, amit én annyira szeretek…És mosolygott s én futottam felé, de õ felemelte a kezét tiltón…„Várj csak, hoztam Neked valamit…” Én meg megálltam, és vár-tam, de miért is álltam meg, õ eltûnt, mert az álomnak vége sza-kadt, felébredtem a nagy boldogságtól…

Anna és Miklós menyegzõje õsszel lesz, a készülõdés jót tett,kizökkentett a fásult gondolatokból. Szép ünnep virrad majdránk. Bár azt még mindég fájlalom, hogy egyedül kell Annát el-bocsátanom a szülõi házból. Miklós kedves, õk ketten most boldogszerelmesek, ez szomorúságomat enyhíti, és Miklós olykor segítgondjaimban is.

Palkó viselte a gyerekek közül legnehezebben apja halálát. Demostanában már õ is gyermekként éli az életét, felejti a gyászt,mert hiszen a gyermek könnyen felejt.

Ha valami arra ösztönzött, hogy nem szabad belefásulnom agyászba, nem szabad önzõn kivonulnom a világból, ezt a józanelhatározást gyermekeim szeretete, a róluk való gondoskodás ösz-tönözte, mert az apát pótolni, a harmonikus légkört megvalósíta-ni az én feladatom. A felelõsen szeretõ, intézkedõ asszony így vál-totta fel, és változtatta meg a magára maradt, béna özvegyet.

A könnyeimnek el kellett apadni. S most már a hála is megfo-galmazódott bennem, de most a hála szívbõl jövõ. Harminc bol-dog évet kaptam egy hûséges, szeretõ élettársban, aki lelkem má-sik fele volt, és aki soha, soha nem tagadta meg együvé tartozá-sunkat.

És azt hiszem, Õ épp oly keservesen vált meg tõlem, mint ami-lyen keserves volt nekem megszokni a nélküle felvirradónapokat… a nélküle való életet. És az az elsõ halottas éjszaka sok-szor visszatér, amikor utoljára voltunk együtt… A halott és azélõ… Felhõ csücskében, ha felnézek a végtelen kékségbe, az éjcsöndjében… az álmok titokzatos, balzsamos jótéteményeként Fe-renc sokszor velem van… A szívünk együtt dobog olyankor… s éna tevékeny, felelõs özvegy újból beteljesedettnek érzem az életem…

103

Az özvegy levelei, intézkedései

Nagy László nyomán ismertetni szeretnénk Báthory Er-zsébet özvegyként írt leveleit és intézkedéseit. Ezekbõl is-mertté válik tevékeny élete. Ezek a dokumentumok fonto-sak, a késõbbi vádakat ellensúlyozzák.

Payr Sándor levéltári adatokra támaszkodó tanulmá-nyának tanúsága szerint az özvegy, Pásztori Gergely ésmás tisztek segítségével rendben tartotta uradalmi ügyeit.„Ha leveleit, utasításait olvassuk – írja Payr – egy egészennormális gondolkozású, férjét és gyermekeit szeretõ, jó-szágaira gondot viselõ, s az egyház és iskola javát is szívénviselõ fõúri nõnek a képe áll elõttünk”.

Báthory Erzsébetnek azok a levelei, melyeket özvegy-sége esztendeibõl a Batthyány-levéltárban találunk, Payrkijelentését támasztják alá. Az özvegy több levelet írt Bat-thyány Ferencnek, a Dunántúl leghatalmasabb bir-tokosának.

1605 január 19-én az asszony arról értesíti Bátthyány Fe-rencet, hogy a kért gabonát most nem tudja Kõszegre szál-líttatni, mert jobbágyainak „nincs arra érkezése”. A szom-bathelyi gyûlésre viszont elküldi Megyeri urat a maga ké-pében. Payr munkájából tudjuk, hogy az özvegy néhánynappal ezután földesúri felhatalmazást adott ki két espe-resnek, hogy azok a birtokain lévõ gyülekezeteket szaba-don látogathassák. Ebben elrendelte, hogy a tiszttartók, is-pánok, falusi bírák és polgárok tisztességgel fogadják azegyházi elöljárókat, nekik az egyház jövedelmérõl hûenbeszámoljanak, továbbá, hogy a „lélekkel” való szitkozó-dást szigorúan büntessék. Március 9-én az asszony a Szé-kesfehérvár 1602-es török kézre kerülése idején fogságbaesett Watthay Ferenc vicekapitány kiszabadítása érdeké-

104

ben írt Batthyánynak, kérve õt, mint katonai tisztségvise-lõt, hogy a csererabként vásárolt török bebocsátásában le-gyen Watthayné segítségére. Júniusban, amikor Bocskaifelkelõ csapatai átmeneti sikereket értek el a Dunántúlon,az özvegy többször tanácsot kért Batthyánytól a teendõketilletõen. Arra hivatkozott, hogy „Kegyelmed mind ma-gamnak, mind gyermekeimnek jó akarója”. Várainak ka-tonáit többször figyelmezteti: „…veszteg legyenek és a miKegyelmes urunknak [Rudolfnak] az hûséget meg tartsákéletek fogytáig, mert ha különben leszen, megbánják”. Pa-naszkodik Batthyánynak, hogy minden pénze elfogyott, ajobbágyok pedig nem akarnak fizetni. „Annyira jutottamuram, hogy egyetlen egy jobbágyom szómat nem fogadja,ha százszor parancsolok is nekik, de csak hallani sem akar-ják”. Ám úgy látszik, az özvegy ráfizetett az uralkodó irán-ti hûségére, mert a Sopronból kijött német zsoldosok ezzelnem törõdve rátörtek a keresztúri kastélyára is, és aztágyúkkal „tõbõl kiégették”. Ennek okát nem tudhatja,mert „az élõ Istennél bizonyságom, hogy az én kegyelmesuramnak híve voltam és leszek is míg élek”. Augusztus kö-zepén írt levelében a „nyavalyás” jobbágyai sorsán sajnál-kozott, akiknek a katonák minden barmát elhajtották,„csak az rajtuk valójában marattanak szegény nyavajá-sok”. Ismét felvetette, hogy nem tud gyalogokat fogadni,mert nincs mibõl, „az szegény uramtól nem maradott ki-vel fogadhatnék, mert az mi volt, bizony mind reájuk köl-töttem. Igazat írok Kegyelmednek, szegény uram halálátólfogva csak száz forintot sem tettem el a jövedelembõl, ha-nem szolgáimra fizettem.” November elején írt levelébõlaz derül ki, hogy asszony létére némi katonai ismereteketis elsajátított férjétõl. Saját várkatonaságát összehasonlít-va a vármegye hadával, kifejti, hogy az õ fizetett gyalog-jai „emberséges emberek és fegyveresek, nem úgy, mint avármegye [hada] amelyik egy hétig feltámad, más hétenhaza megyen”.

Egy esztendõvel késõbbi írásában azt tudakolja, mikorkell a képviselõjét a megyegyûlésre elküldeni? Júniusban

105

a prédikátorokkal „egyenlõ értelemben” [egyetértve] asárvári iskolamestert a csepregi iskolák gondviselésérerendelte, meghagyva neki, hogy tudós ifjak felõl tudako-zódjék. Payr Sándor adatai szerint 1609-ben Báthory Er-zsébet két „derék ifjút”, Kis Bertalant és Lethenyei Istvánt,alumnusaiként [ösztöndíjasokként] saját költségén kül-dött ki Wittembergába tanulni. Hutter Lénárd egyetemitanár, a kiváló dogmatikus, e két ifjú érdekében levelet írta dunántúli espereseknek, „dicséretet zengedez a mi hir-hedt Báthory Erzsébetünk nevének” – olvashatjuk Payrtanulmányában. Az özvegy több levelet írt ebben az évbenKisfaludi Balázs viceispánnak. Ezek egyikében arra kérteõt: jöjjön hozzá a szolgabírákkal és esküdtekkel együtt,hogy tanácskozzanak „minemû [csavargó] legények meg-fogása felõl”.

1610 június 28-án Sárvárról írt Batthyány Ferencnek,melyben közös bécsi házukról értekezik. Meg kellene ja-víttatni a tetõszerkezetet.

Három nappal késõbb ismét a két csavargó elfogása mi-att írt a viceispánnak.

Ezekben a levelekben még cselekvõképessége teljes bir-tokában intézkedik.

Szeptember 3-án már egészen más ember képét mutat-ja Báthory Erzsébet a testamentumában.

Mintha erejét, reményét vesztett, a halálra készülõ asz-szony lenne. Azonban akár a tevékeny, hivatását hûen tel-jesítõ asszony szerepében látjuk, akár halálra szántnak,aki „a teremtõ, megváltó és megszentelõ irgalmas uránakIstenének kedve keresésében és hálaadásában akar életevégéig megmaradni”, mint írja testamentumában, mind-két szerepében a családjához, hazájához, és az egyházá-hoz hûséges asszony.

A törvény betartása, a rend minden téren lelki nyugal-ma miatt szükséges, egész életét ez a gondolkodás hatá-rozta meg. De a trancendens cél is felismerhetõ. Gyer-mekei jogait, vagyonát védi, mert a gyermekekre gondotviselni Istentõl kapott feladat, mivel a gyermek Isten aján-

106

déka. A haza és az egyház ügyét, jövõjét azért tartja szá-mon, azért akar tudós papokat egyházában, mert tudja,így biztosítható az evangélium hirdetése és az iskolákbana tudományra és az emberségre nevelés.

E dokumentumok fényében Báthory Erzsébetet nem azönzés, és nem szenvedélyei, és semmiképpen sem szadiz-musa irányítja, ahogyan az õt ért vádak állítják. Még PayrSándor is csodálkozik a Hutter Lénárd professzor levelenyomán kibontakozó személyiségen! De ebbõl nem vonjale a következtetést. Mert az embert cselekedetei, rendelthivatásához való hûsége jellemzi leginkább. Ez az a mér-ték, amely a személyiséget ismertté, átlátszóvá teszi. Vala-ki vagy kötelességtudó, és a köz javát akarja, vagy felelõt-len, önzõ, esetleg gonosz is.

107

Ecsedi látogatás

1605. tavaszán Erzsébet hírt kapott Ecsedrõl, sógornõjé-tõl, Fruzsinától, István bátyja hetek óta ágyban fekvõ be-teg. A látogatás gondolata szinte percek alatt megszüle-tett, mert Erzsébet tudta, a hosszan tartó betegség ritkánvégzõdik gyógyulással. Azt is még a tervezés elején eldön-tötte, hogy Katát és Palkót is magával viszi, hiszen az utób-bi évek zaklatottsággal voltak tele, s saját váraikon, birto-kainkon kívül alig láttak valamit a világból. Szülõföldjét,gyermeksége színhelyét szerette volna megmutatni nekik,s ez a gondolat felvillanyozta õt. Kata és Palkó örültek azutazásnak, õk kevésbé fogták fel, hogy talán halni készülõbácsikájukat látogatják meg.

Az utazás tartotta lázban képzeletüket, és útközben any-juk is észrevette, sokkal jobban élvezik a látnivalókat, mintgondolta volna, és talán nem is volt helyes, hogy az ilyesfaj-ta szülõi kötelesség, a gyermekek újdonság iránti vágyuk-kal szemben így eltörpült a háború kényszerû eseményeimellett.

Már Pozsonyban alig tudtak betelni a város látványá-val, a nyüzsgõ sokadalom, az egymás mellett épült palo-ták különösen Katát lelkesítették, ilyen helyen élni sokkalnagyobb élményt jelent, ismeretséget, barátokat szerez-het az ember. Az esti fények, a kivilágított ablakok is az új-donság varázsával hatottak rájuk. Noha ezek akkor mégugyancsak szegényesek voltak, de az õ képzeletüket még-is megragadták, mert ehhez képest Sárvárt koromsötétvette körül. A Belvárosban lévõ Zöld Házat, az ország-gyûlések helyét úgy szemlélték kívülrõl, mint ahol apjuksok elismerést kapott, mert ezt anyjuk nem mulasztotta elelmesélni nekik. Az éjszakát pozsonyi házukban töltötték.

108

109

A következõ szálláshelyük Beckó vár volt, majd Sirokavárában szálltak meg, késõ este értek ide, és kora reggelmár indulta tovább.

Varannón is megszálltak, ez volt az utolsó állomásuk,Erzsébet itt hosszabb idõt szeretett volna eltölteni, de elégkésõ este érkeztek meg. Vacsora után Kata és Palkó a park-ba indult, de elõbb mégis az istállóban kötöttek ki, mertPalkó szerette volna látni a lovakat is.

Erzsébet az ebédlõben maradt vacsora után az esti fél-homályban. Õ a múlton merengett. Az a fiatal lány, aki Fe-renc mátkája volt egykor, olyan elevenen tért vissza amúltból, mintha tegnap lett volna, hogy õk ketten itt egy-másba szerettek alig ismerve egymást. Körülzsongták azemlékek, a szivárgó könnyek most a bánatos öröm köny-nyei voltak… hogy minden elmúlt, ami egykor olyan szé-pen indult… Még azt a régi, halk muzsikát is hallani vélte,amely akkor oly ünnepivé varázsolta az ebédlõt, s Ferencolyan valóságosan jelen volt, mintha még a keze szorításátis érezte volna… és mintha a régen elhervadt virágok illa-ta töltötte volna be a termet…

Itt találtak rá gyermekei, az árulkodó könnyeket aligtudta elrejteni.

– Édesanyánk sír – suttogta Kata Palkó fülébe.– Gyere, ne zavarjuk õt…A hátralévõ út már rövid volt, másnap délután érkeztek

meg Ecsedre. A lépcsõfeljárónál Fruzsina fogadta õket, denem volt egyedül. Egy fiatal úrfi és egy fehérruhás kislányis várta õket, Báthory Gábor és a kishúga, Anna. Nénjükmost találkozott velük elõször, melegen magához szorítot-ta mindkettõt, tudta, hogy István neveli Báthory Györgyárváit évek óta.

Õk vezették a vendégeket a betegszobába. István felöl-tözve ült az asztal mellett. Erzsébet igen régen látta bátyját,könnyei jogosak voltak, noha a rajta végbement változástis az elsõ percben észrevette. A két testvér egymással voltelfoglalva, a fiatal Báthory sarjak is ismerkedni kezdtek.Rövidesen kialakult közöttük, ki kinek a párja. Gábor és

110

Kata majd egyidõsek voltak, Gábor tizenhat, Kata tizenöt.Látszott mindkettõn, hogy örülnek egymásnak. S noha Ka-ta tartózkodó volt, Gábor vidám csevegésével feloldottabenne a zavart. Anna már az elsõ órában testvériesenanyáskodott Palkó felett, õ kicsit idõsebb volt nála és látta,azok ketten ugyancsak el vannak foglalva egymással.

Vacsora után Erzsébet kettesben maradt testvérével,Fruzsinának még elintézni valója volt a húsvéti ünnepekelõtt. István szabadkozott, de visszakívánkozott az ágyba.Amiket elmondott húgának a betegségérõl, igazolta az õrossz sejtelmeit, nem sok reménye van a gyógyulásra.Végrendeletét már régebben elkészítette, mert gondos-kodni akart az árvákról.

Gábor örökli vagyona nagy részét, de Annát jobban fél-ti attól a sorstól, amely mint árvára vár. Ezért is bízta rá fi-vérére, Gáborra, vigyázza a sorsát és neveljen belõle olyanszent asszonyt, mint az õ édesanyja, Báthory Anna volt.

Jó, hogy közben besötétedett, és esthomály borult a be-tegszobára. A gyertyák fakó fényében rejtve maradt húgá-nak bánata. Íme, aki Ferenc mellett legkedvesebb voltszámára, éppen úgy itt fogja hagyni, mint Ferenc.

Másnap, nagypénteken a vár lakói a várkápolnában gyü-lekeztek az úrvacsorai istentiszteletre. A beteg várúr Erzsé-bettel és feleségével együtt a szobájában vett úrvacsorát,majd együtt ebédeltek. A fiatalok az ebédlõbe mentek, aholaz ünnep miatt is, meg a várúr betegsége miatt még inkábbmost csend fogadta õket, amit õk csak nehezen viseltek el,s alig várták az ebéd végét, hogy künn a szabadban kiél-hessék fiatalos jókedvüket szabadon.

A várhoz tartozó parkban Anna és Palkó most már ösz-szemelegedve labdáztak egész délután.

Kata és Gábor a szigeteket összekötõ hídon sétáltak las-san, andalogva. Mindketten gondolataikba merülve, hall-gatagon. A természet örvendezett a meleg napsugaraknak,mint az élet legnagyobb ajándékának. A tavaszi, szelíd nap-sugár a lápon élõ bogarak, élõsdiek ezreit csalogatta a fel-színre az énekes madarak örömére. Terítve volt nekik is azünnepi asztal.

111

Már a lápi virágok is bontogatták szirmaikat, leveleik,bimbóik színezték a tájat.

Gábor törte meg a csendet. Mesélni kezdett terveirõl,vágyairól, hogyan szeretné élni az elõtte lévõ éveket. Merthogyan is sejthetné egy erõvel, tettvággyal teli ifjú, hogymennyi ideje lesz az elõtte derengõ életben céljai, vágyaimegvalósítására, a vágyott gyõzelemhez. Õk a végtelenidõt szeretnék birtokolni, s azt a tág teret látják magukelõtt, mely szükséges álmaik megvalósításához.

Lassan kezdett el beszélni, halkan, de késõbb arca kipi-rult, haja a homlokába hullt, ám leginkább csillogó szemejelezte, szívvel, lélekkel hiszi, amit elmond.

– Szeretnék a Báthoryak nyomdokába lépni, akik egészszívvel szolgálták Erdélyt, és ezt nemcsak azért mondom,mert István bátyám is erre biztatott, ezt én magam is ígyterveztem el, mert a vérem, az eszem és a szívem is errebuzdít. Most már egészen tisztán látom, mi lenne jó, nohatudom, a tervek változni fognak, ha benne leszek a harcokés a politika sodrásában… akkor majd tisztul a látásomnapról, napra.

– Azoknak a példáját követem majd, akiket már most iscsodálok, meg szeretek is, õk becsülettel szolgálták Er-délyt, s egész életüket odaszentelték a haza ügyének. Leg-nagyobb tekintély elõttem nagybátyánk, a lengyel király-ságig jutott Báthory István. Õ igaz magyar ember volt,messzire látó, s csak egy cél lebegett elõtte a törökök kiûzé-se és az önálló magyar királyság megteremtése közös ma-gyar, lengyel összefogással.

Magyar lelkisége minden tettében meglátszik. Taní-tómtól, Czeglédi Jánostól hallottam sok mindent róla. Aztakarta, hogy magyar legyen a politika nyelve Erdélybenis, ezért csak magyarul volt hajlandó tanácskozni. A né-metekkel latinul beszélt, így is harcolt a német uralom el-len. Az idegen országok követei híresztelték el, hogymindég zeneszó mellett folyt az étkezés. Gyulafehérvá-ron, a fejedelmi udvarban védelmi kérdés volt a vízellá-tás, ezért egy régi, tölgyfavájatba mélyített vízvezetéket

újított fel, amely az épületekben mindenütt biztosította avízellátást.

Hát, persze vannak ellenségei neki is. Azt vetik a szemé-re, hogy lefejeztette a törökkel paktáló nemeseket. Kény-szerbõl õ is megtartotta a névleges barátságot, de a szívemélyén mást akart. Kiûzni mindenestõl a pogány népsé-get! Azt is tudta, hogy ehhez az anyaország egyetértésekell, ezt munkálta még a lengyel földön is. Hitte, hogy Er-dély, a Havasalföld, az anyaország és a lengyel nép össze-fogása révén ez sikerül, együttesen megvalósítható a cél.Sajnos, korábban halt meg, semhogy célját elérhette volna.

Kis szünetet tartott, s mivel Kata szótlanul haladt mel-lette, folytatta terveit, álmait, amik hevítették belül.

– Vannak saját terveim is… István bátyám nagy va-gyont hagyott rám, meg sem érdemelném, ha nem szüle-tett volna bennem olyan elhatározás, hogy a szegénynincsteleneket is segíteni kellene, no meg a velem együttharcoló nemeseket is… Vagyis, hogy úr, hajdú, jobbágy,gondok nélkül, lelkesen szolgálja Erdélyt. A szegény néplassan mindenét elveszti ebben az áldatlan háborúban.Bár õk nincstelenül is harcolnak, csakhogy ez a becsület el-len van. És aki ezt észreveszi, annak tenni kell ellene. Az-zal a vagyonnal, mely most már az enyém, úgy kell sáfár-kodnom, mintha az ország vagyona lenne…

Ha Isten megsegít és a bátor Báthoryak sarjaként lehe-tõségem lesz szolgálni hazámat, így szeretném érdemessétenni magam… nemcsak testi erõvel, fegyverrel, de va-gyonommal is szolgálni hazámat…

Kipirult az arca, miközben ezeket mondta. Aztán beállta csend. Ismét hallgatagon ballagtak. A szelíd napfényközben eltûnt a lápról, a tavasz melegét hûvös, északi szélváltotta fel, õk ketten azonban semmit sem éreztek ebbõlaz alkonyi szélbõl. Gábor talán még továbbszõtte gondola-tait, mint az álmodozók szokták, különösen, ha vágyaikvalami nemes cél érdekében hevítik elméjüket.

Végül mégis õ törte meg a csendet ismét:

112

– És Te, Kata, milyen álmokat szövögetsz, ha feljönneka csillagok az égen? – Katát zavarba hozta a kérdés. Né-hány percig felelni se tudott, de amikor beszélni kezdett,szíve sugallatát követve vallott õ is.

– Ilyen nagy és szép álmaim nekem nincsenek. Valaha,talán majd egy várban valakinek az asszonya leszek…Anyám a példaképem. Õ az egész életét nekünk, családjá-nak áldozta. Most, hogy apánk halott, még inkább nekünkél, értünk fárad, meg a birtokokat irányítja. Amit két em-bernek kellene elrendezni, azt õ egyedül végzi. Igaz, ezneki nem újság, apánk helyett akkor is helyt állt, amikor õa csatákban vitézkedett, most igaz, kényszerbõl teszi.

Bennünket úgy nevelt, hogy a kötelességeinket a csa-lád és a haza iránt mindég szem elõtt tartsuk. De talán alegtöbbet azzal tette értünk, ahogyan példát mutatott ahit gyakorlására… talán nem is jól mondom… olyan utatmutatott, hogy mi is kételyek nélkül higgyünk Istenben…Õ mélyen hívõ asszony, s én úgy látom, Krisztust szeret-né követni az életúton egészen a halálig… s erre az útraszeretett volna elsegíteni minket… Ebben szeretném pél-dáját követni…

– De hiszen a Te álmaid is szépek, nemesek… Miért len-ne ez kevesebb vagy kisebb, mint az én álmaim? Minden-kinek a maga rendelt hivatásában kell a lehetõ legtöbb jóttennie.

Mire a parkba visszaértek, Anna és Palkó már nem volt ott.Vacsora után, este, amikor visszaemlékeztek a hosszú

sétaúton elhangzott vallomásaikra, kettejük külön-különálmaira, úgy érezték baráti módon, testvériesen közelebbkerültek egymáshoz.

A betegszobára is már ráborult az alkony sugara, amikor avárúr felébredt. Hosszan aludt, kimerítette õt a délelõtt.Ébredésekor megszorította húga kezét, aki ágya mellettült, mintha most érkezett volna. Kis idõ multán indultmeg köztük a beszélgetés.

113

– Erzsébet, nyisd ki a fiókom, itt a kulcs. Valamit szeret-nék megmutatni neked. Találsz egy nagy borítékot írások-kal, hozd ide… – Amikor húga átnyújtotta a csomagot, Ist-ván beszélni kezdett. Elmondta, ezek az õ írásai, melyek-ben gondolatait, imáit vetette papírra, vallotta meg hitét.

– Én is harcoltam, viaskodtam a háborúkban bátran, lel-kiismeretesen, ahogy a Báthoryakhoz illik, talán némi hír-nevet is szereztem, de nem sok örömmel… Idõm nagyobbrészét a csend töltötte ki, mert vonzott a magány, s valamitõlem független hatalom arra kényszerített, írjam le gon-dolataimat. Hát leírtam és örömöt találtam e munkámban.Vedd magadhoz, olvasd el! Örülnék, ha halálom elõtt te isismernéd ezeket az írásokat. Öregségem féltett kincseiezek. Nem tudom, mi lesz a sorsuk, de nem is ez a fontos,hanem a gondolat, az elmélkedés, az ima, ami õriz majdengem, hiszen utódok nélkül távozom e világból… ez azén örökségem a fiak helyett.

Erzsébet húsvét hétfõjének hajnalán fejezte be az írásokolvasását, melyek a Szentírást, a hit dolgait boncolgatták.Meditációk voltak, mintha István teológusként akarnátisztázni a hit felvetõdõ kérdéseit, és eközben hívõ szívvelimádkozik. Azt is észrevette, ami kettejük közös élményevolt, hogy anyjuk, Báthory Anna szellemi öröksége, mélyKrisztushite is benne rejtõzködik ezekben az írásokban.

És tudta már, miért kellett eljönnie Ecsedre. Azért, hogyõk ketten ismét ilyen közel kerüljenek egymáshoz, hiszen aföldrajzi távolság, az évek éket vertek közéjük. Semmit semtudott eddig ezekrõl a rejtegetett írásokról, pedig mennyimély gondolat, igaz érzés tükrözõdik bennük. Nemhiábacsodálta fivérét gyermekkoruktól kezdve, íme a bizonyíték.

A hit igazságainak boncolgatása is megragadta õt, külö-nösen a cél, hogy az egyház, anyaszentegyháza lehessenminden hívõnek, függetlenül a reformátorok személyétõl, arégi hit vallóival együtt. De igazán a zsoltárokhoz hasonlóimák hatottak rá. Az a mély bûntudat, bûnbánat, alázat,mely lépten, nyomon olvasható volt. Az emberi gyarlóságmélységének megvallása, az önerõ, az önbizalom teljes hiá-

114

nya. Az ember ne dicsekedjen erényeivel, melyet gyakorol-ni sem tud, hanem a Megváltótól várja a megigazulást.

A írások vége felé olvasta: „Bizony, Uram, megfárad-tam, már nem mi élünk, hanem a Krisztus él bennünk.”Így kellene hinnem nekem is, gondolta el. István zsoltáraimajd segítenek a hinni akaróknak.

Testvére nem volt elismert hadvezér, de íme mégis ma-radandót alkotott. Ebben a vérrel, harcokkal teli idõkben,amikor az új hit is veszélyben forog, egy imádkozó ma-gyar, aki nemcsak hazáját félti, egyházát is.

A húsvéti ünnepek, a találkozás örömöt jelentett mind-nyájuknak, a rokoni szálak erõsödtek. Erzsébet Fruzsiná-val is tudott hosszabban beszélgetni, többször is, s bár márrégen tudja, hogy kultúra és mûveltség tekintetében Ist-ván és Fruzsina egy akarattal, együtt emelik a keleti or-szágrészt, Ecsed épp úgy a kulturális élet középpontja,mint a Dunántúlon Sárvár, s azt is, hogy sógornõje Istvánhalála után egyedül is folytatja ezt a munkát, mégis jó voltvele beszélgetni. A maga özvegyi tapasztalataival õ adotttanácsokat Fruzsinának.

Palkó a búcsúzáskor is kezében szorongatta Anna lab-dáját, amelyet neki ajándékozott. Kata sajnálta, hogy Gá-bor olyan messze lesz tõle. Egy kicsit fellángolt a szívébenegy ismeretlen érzés, amit lehet barátságnak nevezni, devalójában a társkeresés, a szerelem halovány jele. Ezt azérzést Sárváron hónapokig rejtegette szívében. István bú-csúja húgától bensõséges volt, tudta, ez az utolsó találko-zásuk, és Erzsébet sem rejtette el könnyeit, meg ha akartavolna se tudta, hiszen lágyszívû testvér volt.

Az indulásnál Ráchel hiányzott. Unokáját küldte el ma-ga helyett:

– Anyánk maradni szeretne még… kéri szépen, enged-je meg neki, Asszonyom.

– Meddig? – kérdezte Erzsébet.– Hát, ezt maga sem tudja… Igen örvendezik övéi köré-

ben.– Maradjon csak… de ne mindörökre.

115

Történelmi kavalkád

Báthory István temetésére Erzsébet a Sáros megyei Siro-káról ment Ecsedre még azon a nyáron.

Bocskai István szabadságharca félelemmel teli légkörtteremtett Sárvár környékén is, mivel a hajdúi éppen Du-nántúlon dúlták a vidéket. Erzsébet keletre menekült aharcok elõl, noha Bocskai parancsot adott hajdúinak, hogyNádasdyné birtokait ne háborgassák, s ha segítségre szo-rul, segítsék õt. Nagy szívfájdalma volt Erzsébetnek, hogya harcokban szeretett kastélyát, Keresztúrt is felégették acsászári seregek, noha õ hûséges Habsburg-párti volt.

A szabadságharc a következõ évben 1606-ban a Bécsibékekötéssel véget ért. A kivívott gyõzelem biztosította arendek jogait, visszaállította a nádori tisztséget, a protes-tánsok szabad vallásgyakorlatát. Békét írt elõ a törökkel éselismerte az Erdélyi Fejedelemséget.

A háborúk okozta sebek azonban csak nehezen gyógyul-tak, hiszen a tizenöt éves háború, a szabadságharc súlyosgazdasági, társadalmi sebeket hagyott maga után. A va-gyonnal rendelkezõk is nyögtek a terhek alatt, mint Erzsé-bet is panaszolta levelében, üres a kasszája, gyalogjait isalig tudja fizetni, jobbágyaitól már nem lehet többet elven-ni, mert a felégetett falvak, a lepusztult földek õket is teljesnincstelenségbe taszították, csak tengetik az életüket. Éhe-zõk százai várnak a kastélyok, várak elõtt egy tál étel remé-nyében.

Bocskai mint Erdély fejedelme igyekezett orvosolni abajokat. A hajdúkat letelepítette, jogokat adományozottnekik. Végrendeletében a független Erdély fenntartásáttûzte ki célul. Magyarország egységének visszaállítását anemzeti királyság megvalósításában látta.

116

Utódjául a végrendelete Báthory Gábort jelöli ki Erdélyfejedelméül, azonban ezt az utódlást késõbb megváltoztat-ta. Akarata így sem érvényesült, mert amikor már nem szól-hatott bele az utódlásba betegsége miatt, az urak RákócziZsigmondot tették fejedelemmé. Uralma igen rövid volt,szívesen engedte át a kivívott gyõzelmet Báthory Gábor-nak, aki hajdúi segítségével 1608-ban Erdély fejedelme lett.

A fejedelmi beiktatáson ott volt a Nádasdy család. Er-zsébet unokaöccse felfelé ívelõ pályáját testvérét, Istvántképviselve fogadta örvendezõ szívvel. Tudta, ez volt Ist-ván titkos vágya, reménye. Az ifjú Báthory Gábort fiatalsá-ga ellenére, hiszen alig volt tizennyolc éves, az összegyûlttömeg nagy éljenzéssel fogadta.

Gábor nemcsak díszes fejedelmi öltözetében, prémmelbélelt süvegében, s a homlokába hulló fürtjeivel tûnt ki, demég lovon ülve is délceg volt és szép, erõs, a szemet fogvatartotta. Nyugodt arca kipirult, szeme örömtõl csillogott, snoha méltóságteljes maradt, alig tudta palástolni belsõ, lel-ki izgalmát, hogy íme reményei, álmai teljesülõben vannak.

Nádasdy Kata szíve három év után ismét gyorsabbandobogott, amikor meglátta, noha közben feledte a régi,ecsedi sétájukat, azt a szép délutánt, amikor ez a mindenkiáltal éljenzett, fiatal fejedelem neki mesélt távoli álmairól.

Az ünneplés, az éljenzés õszintének látszott. A „Bátho-ry” név sokaknak garanciát jelentett, hogy ez a délceg fia-talember, a híres országbírók, hadvezérek, és fejedelmekutódja, ki tudja, talán épp olyan erõs kézzel teremti meg abékét, biztonságot, mint elõdei tették. Folytatja Bocskaipolitikáját, naggyá teszi Erdélyt.

Báthory Gábor valóban ilyen nagyra törõ tervekkel,elõdeit követni akaró jó szándékkal szerezte meg a feje-delmi trónt. Az álmokat kergetõ, jóindulatú fejedelem ja-vakat, kincseket osztogatott nemeseknek, hajdúknak,jobbágyainak, nem azért, hogy megnyerje õket, hanemsegíteni akart rajtuk. És volt is adottsága, „talentuma”,hogy nagy terveit valóra váltsa, Erdélyt és Magyarorszá-got egyesítse, megszabadítva az idegen hatalmak járma

117

alól. Úgy, mint Erzsébet jellemével kapcsolatban igazoló-dott, hogy a feladat rá volt méretezve, ezt Báthory Gábor-ról is el lehet mondani. Nagy terveihez idõre és bölcs ta-nácsadókra lett volna szükség, akik álmai megvalósításá-ban jó szándékkal és bölcsen mellette állnak, segítik õt, ésnem gáncsolják. A harcokban, melyek nem hiányoztak fe-jedelemsége alatt, gyõzött is és vesztett is, bátor volt éshõsies, hiszen a hõs Gábris vitézt évtizedeken át legendaövezte halála után is harcosai és a nép körében.

A második merénylet, amelyben elhalálozott a fegy-vertelen áldozat 1613-ban, csak következménye volt an-nak a hatalomvágynak, irigységnek, intrikáknak, mely hatéves fejedelemségének véget vetett. Hogy mit érzett táma-dóitól halálra sebzetten, magára hagyva, érzett-e egyálta-lán valamit, csalódást, szégyent, ki tudja… Ruháitól ismegfosztva vérzett el a Pece patak vízében.

Egyetlen hûséges lény, Tacskó kutyája õrizte õt, aki a ha-láltól is hõsiesen védte támadóival szemben a magára ma-radt fejedelmet.

118

Nádasdy Kata és Homonnai Drugeth György

Kata és György valószínûleg Báthory Gábor koronázása-kor találkozott elõször Gyulafehérvéron. Találkozhattakpersze Pozsonyban is, Kata nagylányként már többszörmegfordult a fõvárosban, Pozsonyban, de ezek a találko-zások ismeretlenek, és ha voltak is, futólagosak lehettek.Félig-meddig rokoni szálak is összekötötték õket, ha nemis vérségi, mert György nagynénje, Homonnai FruzsinaKata nagybátyja, Báthori István felesége volt. ValószínûlegKata szõtte elõbb az álmokat a szép, daliás és felfelé ívelõpályán lévõ fiatal Homonnairól, ahogy a férjhez menni ké-szülõ lányok álmodoznak minden realitás nélkül, hiszenálmaik lovagjának fogalma sincs az ábrándok színes felhõ-irõl. Homonnai bizonyára tudta, hogy Kata édesapja isazok közé tartozott, akik ártatlanságáért síkra szálltak Ru-dolf királynál, sõt Nádasdy Ferenc két meleghangú leveletis írt kegyelmet kérve számára. A hála sodorta õt Sárvárra?Ki tudja? Talán az ábrándok hullámai elérték, vagy Katasugárzó fiatalsága hatott rá, vagy mindkettõ? Hogyan kez-dõdött a kapcsolatuk, mert hiszen ez nem elõre elhatáro-zott volt, ezt homály fedi. A jegyváltás azonban megtör-tént, mert 1610-ben Csejtén menyegzõt ült a jegyespár.

Még jegyességük idején történt, Kata névnapját ünne-pelték Sárváron, tánc, zene, jókedv a várban. György is ottvolt, hogyan is mulasztotta volna el a lehetõséget, hogymátkájával együtt legyen. Késõ este kinn jártak a parkban,vonzotta õket a nagy zaj és meleg után a csend és a lan-gyos õszi szél. György átkarolta Katát:

– Ideje lenne, hogy jobban ismerd a múltamat, azokat aszomorú éveket, melyeket anyámmal és nõvéremmel átél-tem. Ez az este alkalmas lenne, holnap már nagy nyüzsgés

119

lesz itt, és Erzsébet asszony is hallhatná. Anyámtól kaptamlevelet, mindkettõnket nagy szeretettel ölel, õ tanácsolta,hogy mondjak el mindent, mert fontos, ha két ember sze-reti egymást, hogy mindent tudjanak egymásról.

Kata ugyan tudta Györgyrõl, hogy ártatlanul lett elítél-ve anyjával együtt fej- és jószágvesztésre, de a részleteketalig ismerte.

Még néhány óra választotta el õket az éjféltõl, amikorGyörgy beszélni kezdet Kata szobájában.

– Apámmal kezdeném, aki heves, indulatos ember híré-ben állt. Anyámat szerette, talán túlságosan is, ennek örül-nöm kellene, de ez a szerelem ragadta el érzéseit, s bizo-nyára hallotta Erzsébet asszony is hírét, hogy gyilkosságbaesett. Egyik vendégét, Tussay Jánost féltékenységében ki-hajította a kastély ablakán, aki a helyszínen szörnyet halt.Tettét bánta, kegyelemért könyörgött, a király meg is ke-gyelmezett neki, Tussay családját pénzzel engesztelte ki.

Sajnos apám neve öregapám nevével is meg lett bélye-gezve. Õt Terebes várából szerette volna kiûzni, mivel anyaiörökségeként a vár övé volt, de nagyapám nem volt hajlan-dó átadni neki. Szerencsére nagyapám nem tartózkodottTerebesen, amikor apám megtámadta a várat, Gerény nevûpusztán volt feleségével, s nagyapámat csak egy szolga se-besítette meg. Mégis a támadás apám birtokainak elveszté-sét okozta volna, ha öregapám feljelenti fiát a bíróságon, deezt õ nem tette meg, mert tudta, akkor a Homonnai birtok aper során a király kincstárába vándorolna.

Nagybátyáimról, Istvánról és Gáspárról is lenne mit el-mondani, õk sem öregbítették a Homonnai nevet, de ezt in-kább elhagyom. Bizony kemény testvérharcról lenne szó.

György néhány percig hallgatott, talán valami kérdésrevárt, csak azután folytatta a család ismertetését.

– Apámat nem a törvény büntette, hanem a sors, vagy afelsõbb hatalom, mert fiatalon meghalt. Anyám özvegy-ként nevelt engem és nõvéremet. Nem is kevés gonddal,de szeretete mindég megõrizte õt az élet nehéz harcaiban.Õ, szegény minden baját, meghurcoltatását özvegységé-

120

nek köszönhette. „Az özvegyet még az ág is húzza.”Mondják, s ez így igaz. Az özvegyet bárki megtámadhatja,elveheti tõle vagyonát, tisztességét, még az életét is, hi-szen õ is halálra lett ítélve velem együtt perünkben. Denem vágok a dolgok elejébe.

Szomszédjainknak irigysége, hatalomvágya törte derék-ba a családunk életét. Ha elmondanám, ki mindenki tettkeresztbe anyámnak, bizony csodálkozna Erzsébet asz-szony. Csak egy nevet említek, Rákóczi Zsigmond a Bod-rog vízének új medret ásatott, s anyám egy reggel arra éb-redt, hogy a malmai szárazon állnak, mert az elvezetett vízmég a vár árkaiból is eltûnt.

De az igazi bajt Zokoly Péter és Bajnóczi Simon okozta,akik minden vagyonától perrel akarták megfosztani agya-fúrt módon. A leleszi konvent hiteles tanúsága, hogy el-hordták a határköveket, kivágták az erdõt, rabszíjra kötöt-ték a majorságot, vagyis a szárnyas állatokat, s lobogózászlóval vitték magukkal a prédát.

Anyám hiába tett panaszt szomszédjai ellen, hiába kértvédelmet, senki sem hallgatott rá. A vár udvarbírója, tiszt-jei és jobbágyai maguk is megsokallták ezeket a támadáso-kat és fosztogatásokat, hiszen õk is károsultak. Amikor énanyámmal a pozsonyi országgyûlésen voltam 1598-ban, il-letve onnan hazatérõben, Zokoly és Bánóczy a jobbágyokrekeszeit és varsáit szétrombolták, pedig õk ebbõl éltek,ebbõl fizették adójukat. Halászó hajóikat is tönkretették, ahalakat elvitték. Végül is Ladóczi, a terebesi udvarbírómegsokalta a garázdaságokat, a jobbágyokkal együtt meg-támadta a két fosztogató gazdát éjjel. Kiverték kúriáikbólõket. E támadásról mi semmit sem tudtunk, hiszen nemvoltunk otthon.

Zokoly azonban az országgyûlésen úgy adta elõ a pa-naszt, mintha a mi tudtunkkal történt volna a támadás.A gyûlés kimondta, meg kell indítani az eljárást DóczyFruzsina és fia ellen. Ez után Zokoly azt kérte a királytól,hogy a törvény kikerülésével kell az özvegyet javaitólmegfosztani. Ezt azonban nem tudta foganatosítani.

121

122

Anyám értesült az ügyekrõl, és ismét írt Rudolfnak, újrakimutatta felterjesztésében teljes ártatlanságunkat, nemmi, hanem Zokoly és társai fosztogatták a Homonnai java-kat, de mivel a király a kincstár részére anyagi javakat re-mélt, a per folytatását írta elõ.

Ami ezután következett minden ármánykodáson túltesz. Zokoly azt híresztelte el, hogy én nem vagyok törvé-nyes fia anyámnak, mert a saját fiát a dajka játék közbenleejtette, és az elhalálozott. Egy faluból hoztak helyettegyermeket, akit most Homonnai Györgynek neveznek azigazi fia helyett. Ez pedig azt jelentette volna, ha igaz,hogy én nem lehetek a vagyon örököse. A vádat senki semhitte el, csak Homonnai Bálint és õ sereggel támadt Tere-besre. Anyám azonban idejében megtudta, és elmenekültNyevickére Bálint elõl, aztán kiderült, hogy ez a birtokunksem jelent biztonságot, s végsõ kétségbeesésében elhatá-rozta, hogy elhagyjuk az országot, és Lengyelországba ke-resünk védelmet. Csak ez az egy lehetõségünk maradt.Mire számíthattunk volna, ha a rokonaink is így bántakvelünk?

Ezt az utat sohase felejtem el. Mintha valóban bûnösöklettünk volna, rejtõzködtünk az emberek elõl, mert a letar-tóztatás réme lebegett fejünk felett. Istállókban, erdõk rej-tekén bujdostunk, egyszer egy barlangban töltöttük az éj-szakát. És bogyókat, erdei gyümölcsöt, gombát ettünk he-teken át… néha a falusiak megszántak egy darabkenyérrel. Így értünk el Lengyelországba. Anyám itt férj-hez ment egy idõ után, de a férje rövidesen meghalt, s is-mét elveszítette vagyonát.

Közben a rendkívüli bíróság kitûzte a tárgyalást, mertZokoly azt is elérte, hogy ne a rendes bíróság tárgyaljaügyünket. A tárgyalásra minket is megidéztek. Anyám en-gem elküldött, de õ nem jött el Pozsonyba. A tárgyalásraén sem mentem el, egy külvárosi házban vártam az ítéletkihirdetését, mert féltem a letartóztatástól. És jól döntöttügyvédünk, hogy távol tartott, mert az ítélet: Dóczy Fru-zsina, Homonnay Drugeth György, és Ladóczi János vád-

lottakat fej – és jószágvesztésre ítélte, valamint a részvevõjobbágyokat is. A Homonnai-javakat lefoglalták, és árusí-tani kezdték.

Sok törvénytelenség, és gonoszság elõfordult Rudolfuralkodása alatt, de a mi ügyünk példátlan, mert a magyarbíróság is ítélkezett ügyünkben.

Magam sem tudom, de a csodával határos, hogy az íté-let kihirdetése után egy évvel a szepesi kamara ezt írta ró-lam:

„Erõszakosságot sohasem mívelt, mások javait sohameg nem támadta, senkinek a házát ki nem fosztotta.Nem is tehetett ilyesmit, hiszen akkor még gyermeksor-ban volt”.

Ezután szinte megmozdult az egész ország értelmisége,a jóérzésû fõurak, katolikus püspökök kértek kegyelmet akirálytól Homonnai György számára, mivel õ ártatlan,mások bûne sodorta õt bajba.

Ezek között volt édesapád is. – Mondta György és meg-csókolta Kata kezét.

– Rudolf ezek után magához rendelt, meg akart ismer-ni, és úgy tûnt, nem tettem rá rossz benyomást, mert meg-kegyelmezett nekem. Úgy látszik, a magyar kamara nyi-latkozata, a kérelmezõ levelek megtették hatásukat.

Most már a történet vége következik. Mivel elnyertem akirály kegyét, írtam édesanyám ügyében neki. Õ is ártat-lan, kegyelmezzen meg neki is halála elõtt.

Mátyás fõherceg 1603. novemberében tanácsot kért apozsonyi kamarától, teljesíthetõ-e a kérelem. Íme a kama-ra válasza: „Dóczy Fruzsinának nincs semmije, tehát nemis lehet elvenni tõle semmit. Most a fia könyörög éretteõfelségénél. Méltányosnak tartjuk, hogy kérése meghall-gatásra találjon s Dóczy Fruzsina kegyelmet nyerjen. Eztannál inkább meg kell tenni, mert Fruzsina asszonyt fõ-benjáró vétek miatt amúgy sem lehetne elítélni.”

Báthory Erzsébet haragtól villogó szemmel kérdezte:– De ha a törvény nevében a szegény asszonyt úgy sem

lehet elítélni, akkor miért üldözték idáig?

123

György az évek megpróbáltatásait lelki szemeivel látvahalkan mondta:

– A vagyonára áhítoztak, s mikor már semmije se volt,hiszen mindenét elveszítette, koldusszegényen élt, akkormegszüntették ellene az eljárást… Eddig az Úristen ke-gyelmébõl tudta elviselni az életet, ehhez most a királyikegyelem társult…

Erzsébet azon az éjszakán az éj nagy részét álmatlanultöltötte. Nem tudott szabadulni az ártatlanul szenvedõFruzsina asszony történetétõl. Hogyan lehetséges ilyesmi?Miért éppen egy magára maradt özveggyel bánik így ahatalom? A férfiak világa…

Hiszen támogatni kellene az özvegyeket, hogy azegyedül viselt teher könnyebb legyen.

Erzsébet akkor még nem tudhatta, hogy a sorsa hasonlólesz a Fruzsináéhoz, sõt még kegyetlenebb is…

124

A tanúvallatások kezdete

A tavasz, ami már napok óta érezteti hatását, langymele-gével, édeskés illatával, madárcsicsergéssel, halványzöldfoltjaival, de mindenek elõtt áldott sugárözönével Erzsé-betet is örömre derítette. Tervekkel telítve kezdte a reg-gelt.

Ez a változás kellett már a vár úrnõjének. Kizökkentetteabból a szomorkás hangulatából, hogy népes családja elfo-gyott mellõle. Már csak fia, Palkó van a közelében, õ azegyetlen családtag, bár õt is alig látja. Serdülõként márnemcsak a tanulás a feladata, hanem ismerkedni a fegyve-rekkel, harci modorral, tanulni a férfi mesterséget az úrfi-ak között, hogy majd a harcokban, háborúkban bátor har-cos legyen, mint apja volt.

Kata elment, és már hetek óta asszonyi életét éli messzeinnen. Elõtte a kelengyekészítés, a menyegzõ közelségehónapokon át betöltötte napjait, még gondolkodni se voltideje. Most meg jóformán csak gondolkodik, szomorko-dik, a megcsendesült élet ráébresztette egyedülvalóság-ára. Kata távozása megüresítette nemcsak a várat, az õ éle-tét is. Tudta, hogy nem szabadna búsulni utána, hiszen ezaz élet rendje, igazában maga sem értette lelkiállapotát.

Ma azonban a tavaszi derû elsöpörte a mélabút, s elha-tározta, a kertben tölti a délelõttöt. Már éppen indulniakart, amikor valaki kopogtatott az ajtón. Jó Ilona lépett aszobába. Õ csak ránézett s máris észrevette, valami baj tör-tént, vagy valami zûrös tennivalót kell elintézni. Jól ismer-te õt, olykor a bizalmasa is õ volt, most hogy Ráchel távolvan. Leültette, bár nem mindég teszi ezt szolgálóival, deIlona olyasmit is elintéz, ami az õ dolga lenne. DarbúliaAnna halála után õ intézkedik a betegszobában. lgaz a

125

gyógyfüvekhez és a gyógyításhoz Dorkó asszony jobbanért, de a híreket és az üzeneteket Ilona közvetíti.

– No, mond csak, látom, valami nem kellemeset akarszmondani, az arcodra van írva. – Ilona kényszeredettenmosolygott, de még mindig zavartan nézte a padlót.

– Hát meddig várjak!– Asszonyom, nem jó hírrel jöttem…– De azért csak kezd el, hátha segíthetek.– Ez most nem a vár ügye… igaz, lehet mondani talán

az is…– No, most már elég! – Az úrnõ türelmetlenül szólt rá az

asszonyra.– Hát, itt a környéken valami tanúvallomásokat vesz fel

a hatóság írásban… és úgy hallani, az úrnõrõl faggatják azembereket.

Erzsébet elsápadt és leült.– De hát mit akarnak tudni?– Hát ezért vagyunk megijedve, mert azzal gyanúsíta-

nak bennünket, hogy akik meghaltak itt a várban, azoknem rendes halállal haltak meg, hanem kínzás, verés mi-att, meg lettek ölve…

Ilona elhallgatott, és percekig hallgatott asszonya is.Döbbenet látszott az arcán, s maga sem tudta hogyan, mi-ért, hirtelen Ráchel jutott eszébe, meg az a szép, tavaszidélelõtt, amikor megjósolta, bajt hoz rá Darbúlia asszony.Ilona még befejezte, amit mondani akart.

– És Asszonyom miatt van ez az egész… valami rosszszándék, mintha bajba akarnák keverni… – Lehajtotta fe-jét, most már mindent elmondott. Egy ideig Erzsébet ishallgatott, gondolatai összekuszálódtak, már szeretett vol-na egyedül lenni, de még megkérdezte:

– És kiket vallatnak?– Név szerint nem tudom. Csak azt, hogy a tisztelendõ

urakat is, meg nemeseket, jobbágyokat… Azt nem tudom,önként mennek, vagy hívják õket…

– Jó, most hagyj magamra…Amikor Ilona elment, Erzsébetet olyan gyöngeség fogta

126

el, mint amikor betegségek idején a halál közelségét sejtet-te meg övéi utolsó napjaiban. Hát ezért volt õ hetek ótaolyan kedvetlen, ezért nem tudott aludni, ezért volt öröm-telen az élete, mert lelke mélyén megérezte a bajt.

De hogy lehet az, hogy eddig senki se hozta meg neki ahírt? És ki áll a dolgok mögött? Ki akarja a vesztét?

S õ hogyan védekezzen, ha a vádakat sem ismeri? Miérta háta mögött áskálódnak, fondorkodnak ellene?

Magára zárta az ajtót. A tavaszi zsongást elfelejtette.Eleinte le s föl járt, majd az asztalra borult… Valami isme-retlen rém elõjele tolakodott a tudatába, hogy elkerülhe-tetlen, ami rá vár… nincs kiút… csapdába esett…

Õ maga sem tudta, hogy szolgálói, Ilona, Dorkó milyeneszközökkel intik, büntetik a vétkest. Illetve, ha tudja is,ezek régen bevett szokások. Botozás, a tolvaj kezébe forróérmét tesznek, hogy ne feledje, lopni bûn. Vagy az asztal-lábhoz kötik, meg az ételmegvonása, de hogy halálra ver-nék, ilyen Sárváron sose fordult elõ.

Megesett, hogy õ maga is büntetett, de ez elkerülhetet-len volt, az engedetlenséget nem lehet semmibe venni.Igen, emlékezett vissza, a Módl menyecske esetére. Nemakart lányruhában felszolgálni az ebédnél Füzéren, ami-kor Homonnai Györgyöt várták lánykérõbe, ott pedig sokszorgos kézre lett volna szükség. „Mert neki már gyerme-ke van, õ már asszony, õ nem vehet fel lányruhát.” Így vé-dekezett a német menyecske. Benne felforrt az indulat,egy fazekat akasztatott a nyakába, egy hasábfát a karjára, sígy kellett a szekéren utaznia, a pihenõ helyeken mellévelszoptatást mímelni.

– Szoptasd csak a gyerekedet! – Azért szégyenítettemeg, mert kellett volna a segítsége, és megszegte a szolgá-lói engedelmességet, nem olyan elviselhetetlen, ha valakiruhát cserél egy napra, még ha újból lánynak is nézik! Dea karjára akasztott fahasáb miatt, nem kellett szenvednie,nevettek rajta. Hol volt abban elviselhetetlen kínzás?

Régebben, amikor a várba került, persze õ is a megszo-kott eszközökkel büntetett, de ebben õ nem lelte örömét,

127

ezért is hagyta rá a büntetéseket szolgálóira, mert nemszeretett büntetni… Õ irányítani szeretett, tanácsokat ad-ni birtokai tiszttartóinak, sokszor azok is tanácsolták õt.Vagy leveleket diktálni, írni, hogy örvendezett, ha Ferencmegdicsérte egy-egy intézkedéséért. Most meg már egye-dül kell boldogulnia, ideje se lenne, csip-csup tolvajlástmegtorolni.

S hogy a halálesetek halálos verések miatt vannak? És õ,mint a lányok hóhérja áll a tanúvallomások hátterében? Kitalálta ki ezt az ördögi dolgot? Ilyet még szolgálói sem tet-tek! És az eszükbe sem jut, hogy betegség, döghalál, pestispusztítja a népet itt Sárváron is, meg mindenfelé az ura-dalmakban, várainkban. Ha éjjel temetnek szolgálóim ti-tokban, a ragályos betegséget titkolják, hogy ne legyen mi-atta pánik.

Éjjel egy szemernyit sem aludt. Csak járt az agya, mint-ha téboly szállta volna meg.

Másnap váratlanul Anna és Zrinyi Miklós érkezett Sár-várra. Anya és lánya egymás nyakába borult és sírtakmindketten, anélkül, hogy említették volna az okot, nohamindketten tudták. Miklós zavartan állt mellettük, majdvigaszként mondta, amit talán õ sem hitt:

– Majd megoldjuk, Anyám… Még nem tudjuk mi sem,mit lehet tenni…

Anna leültette anyját. Õ is zavarban volt, de nem találtvigasztaló szavakat:

– Mi is csak néhány napja hallottuk…– De miért? Mi az oka? – kérdezte Erzsébet.– A két német szolgálólány halála Kata menyegzõjén,

mert másutt, titokban lettek eltemetve. Az a hír járja,hogy nem természetes halállal haltak meg… megöltékõket… – mondta Miklós.

– Ki gyilkolta volna meg õket egy vidám, boldog, zene-szótól hangos éjszaka közepén? A járványos fertõzés vitteel õket, ezért temettük titokban. Nem lehetett a lakodalomkellõs közepén megszellõztetni a hírt, megfutamodott vol-na a vendégsereg.

128

– Ha megkérdezik, elmondom. De engem senki semkérdezett. És miért van ez az álnok hátba támadás?

– Anyám, nem akartuk elmondani, mégis jobb, ha tud-ja… Báthory Gábor ellen is merényletet követtek el,Széken… Besztercére indult, az országgyûlésre.

– Mi történt? Milyen merénylet?– Meg akarták gyilkolni felbérelt gyilkosok… De a terv

nem sikerült.Erzsébet eltakarta arcát. Íme unokaöccse is veszélyben

van. Ekkor kezdett derengeni elõtte saját meghur-coltatása… Õt is el akarják tenni láb alól… most gyûjtik abûnlajstromot… ezek a tanúvallomások majd segítenekkimondani a végsõ szót… Hosszú hallgatás után szólaltmeg ismét.

– Nekem nincs jogom tiltakozni a vád ellen? – Miklósbizonytalanul mondta, mint aki maga sem hiszi, amitmond:

– De van, anyám… És meg is kell tenni…

129

Thurzó György és a képtelen vádak

Thurzó Györgyöt 1609. december 10-én Magyarországnádorává választották. A nádori tisztség minden mástisztséget felülmúlt, királyi hatáskört jelentett. Élet és ha-lál ura lett.

Thurzó nádor már a következõ év, 1610 március 5-énfelszólította Cziráky Mózes királyi fõjegyzõt, hogy gyûjt-sön adatokat tanúvallomások nyomán Báthory Erzsébetellen. Öt nap múlva ugyanilyen felszólítást küldött a ná-dor Keresztúri András fõjegyzõhöz is.

A parancslevél a hivatalos stílusban fogalmazott beve-zetõ után így tér rá a lényegre: „Mivel egyrészt korábban,másrészt ezekben az idõkben különbözõ vidékeken meg-esett dolgok miatt nemes és nemzetes Báthory Erzsébetúrnõrõl… bizonyos igen súlyos panaszok jutottak elfülünkig…” Majd ekként folytatja: „Mert ugyanezen Bá-thory Erzsébet úrnõ, nem tudni miféle lélek által vezérel-ve, Isten – és emberfélelmet háttérbe helyezve, számoslányt és szüzet és az udvarában lévõ más nõszemélyeketkegyetlenül, különbözõ halálnemekkel megölt és elpusz-títtatott, ezért ugyanõrá a fentnevezett tûrhetetlen kicsa-pongások és súlyos bûnök miatt gondot viselni tarto-zunk.”

A kihallgatások március 26-án kezdõ dtek el, és harminc-négy tanút hallgattak ki Csejte környékén, több várme-gyébõl.

Volt egy tanú, aki önként jelentkezett augusztus 19-én avasvári káptalan elõtt, a neve Hernáth Ilona, Zalay Jánosözvegye, és tanúskodott arról, hogy elsõ házasságábólszármazó leánya, nemes Ungvári Zsuzsanna más gyanú-sítás ellenében természetes halállal halt meg Sárvárott a

130

várban. „Néhány rosszindulatú és szószátyár ember,ugyanis azt híreszteli Nádasdynéról, hogy a néhai Zsu-zsannát bár semmiféle vétket nem követett el, halála elõttszörnyû ütésekkel megverte, szolgálóival is megverette, ésbörtönbe vetette. Zsuzsanna emiatt – az elszenvedett ütle-gek és a bebörtönzés következtében – egy hét vagy háromhét múlva meghalt.” Az anya arról is vall, hogy a kislányatestén nem látott ütésnyomokat, csak a holttest szokásosmegkötözésének nyomait. Látta mezítelen testét, és azonsem ütés, sem más kínzás nyoma nem volt látható, csupánaz összekötözött kéz és láb elszíntelenedése, a halott vég-tagjainak összekötözése pedig szokványos eljárás.

Hernáth Ilona volt az egyetlen, aki a sárvári úrnõ ártat-lanságát bizonyítani szerette volna. Nádasdyné azért kér-te az anyát, hogy ne habozzon az igazságról tanúságottenni, mert nem akarja e „szörnyû és hallatlan gyanút sa-ját magán és családján eltûrni”.

Néhány nap múlva, 1610 augusztus 24-én Báthory Er-zsébet a vasvári káptalan elõtt óvást emelt az ellene folyta-tott tanúkihallgatásokkal kapcsolatban. Tiltakozott az elle-ne felhozott vádak ellen. „Képtelen vádak”-nak nevezteazokat.

A vármegyei fõispán tisztségében lévõ, a kiskorúNádasdy Pál helyett intézkedõ anyát, Báthory Erzsébetettisztelettel meghallgatták, és az urak bólogattak, de való-színûleg nem ígérhettek semminemû segítséget neki, mégha együtt éreztek is vele.

Ezen az éjszakán ugyanaz a félelem tartotta fogva, amidélelõtt a káptalanbeli uraságok elõtt kezdõdött el. Igen, azvolt az elsõ bizonyosság ebben a sötét labirintusban, hogyõ már nem az a Báthory Erzsébet, illetve nem az a NádasdyFerencné, aki eddig volt, aki kiskorú fia helyett a fõispánialáírásaival döntéseket hagyott jóvá, felügyelte a várme-gyét.

Elfogadták a beadványát, melyben védte a maga igazát,mint ártatlan, bajbajutott özvegy, akit képtelen vádakkalilletnek, tanúvallomásokat gyûjtenek ellene, de õ sehol

131

sem mondhatja el az igazságot. Végighallgatták felhevültszívvel elmondott panaszát, de néma csend fogadta sza-vait, vagy egy-egy halk „Igen.” „Persze.” De nem ígérteksemmit, mert úgy látszik, nem is ígérhettek, mert nemszállhatnak szembe Thurzó Györggyel, a nádorral, élet éshalál urával, aki, íme így istápolja Nádasdy Ferenc család-ját, erre kérte õt a haldokló utolsó levelében… ez az õ„gondoskodása”.

Hazaérve összeomlott egészen. Bezárkózott szobájábaés csak ült a széken órákig. Gondolatok kavarogtak benne,kiutat keresett, mert sötétség vette körül, de nem talált.Egyetlen bizonyosság kezdet benne mind határozottab-ban kibontakozni, hogy el kell pusztulnia, mert így akarjaa nádor.

Amikor erre rádöbbent, fia, lányai jelentek meg lelkiszemei elõtt. Ha õt galádul eltiporják, már pedig ez vankészülõben, gyermekei is áldozatok lesznek, és az õ szé-gyene, megaláztatása õket is érinti. Ráütik a gyilkos várúr-nõ bélyegét, és a vagyonából részesül a nádor, a bírák, s kitudja, még a bécsi kamara is, a perek legtöbbször így szok-tak végzõdni, s tulajdonképpen ez a cél, amiért mindez,ami történik, igazolva van.

S akkor, ebben a felismerésben letörölte könnyeit. Nem!Ezt nem engedi, a gyermekei nem lesznek áldozatok! Õ le-het, õ már a sír felé halad, õt eltiporhatja a nádor, de agyermekeiért felegyenesedik, a halál pitvarából kilép.

Az igazságát nem tudja kiharcolni, a becsületétõl meglett fosztva, lehet, gyalázatban fejezi be életét… de a gyer-mekeit megvédi, ha nem is anyjuk gyalázatától, de a kol-dusbottól, igen, õérettük felelõs, elsõsorban Ferencnek,meg az Úristennek is. Hiszen ajándékként kapta õket. Azta sok örömöt, melyet õk jelentettek kicsiny koruktól, mígaz elsõ szót ki nem mondták és azután is, ahogyan keres-ték a védelmet nála, egészen addig, amíg nem tudtakeligazodni a világban, hozzá tartoztak. Az anyaság felelõs-ségét most meg kell erõsítenie újból, erejének utolsó fel-lobbanásával a gyermekeit meg kell mentenie. Leginkább

132

133

Pált, aki szinte még gyermek, de a lányait is, a vagyonukatnem engedheti prédául a pénzéheseknek.

Akkor éjjel határozta el a testamentumot. Igen, õszintevolt a szándék, most már a halálára készül, de még tudakarni, még ki tudja játszani a nádor ravasz számítását,mellyel gyermekeit meg akarja rövidíteni, vagy lehet,hogy teljesen kisemmizni vagyonukból. Meg kell írnia atestamentumot, ám az a legfontosabb, hogy a keze közöttmaradjon haláláig! Õ kisemmizi magát minden vagyoná-ból, s abban a tudatban várja a halált, hogy Bárhory Erzsé-betet nem lehetett egészen eltiporni, mert megõrizte gyer-mekei jussát végrendeletében.

S ekkor fellélegzett. Mintha mégis egy csekély fény a la-birintusba hatolt volna… s ez a fény egyre ragyogóbb lett.Gyermekei jövõje, boldogulása biztosítva lesz, ha õ már el-megy a minden halandók útján…

134

A testamentum

Báthory Erzsébet végrendelete:

„Én, a tekintetes és nagyságos Báthory Erzsébet asszony, a né-hai tekintetes és nagyságos Nádasdy Ferenc meghagyott özvegye,az Istennek kegyelmességébõl meggondolván magam felõl immárkoros idõre és erõtlen beteges állapotra jutott ügyemet, melyek azén üdvözült, szerelmes, édes uramnak e világból kimúlásáért ke-serûségem szenvedésébõl napról napra megerõtlenítenek; nyug-hatatlanságos sok gondviselésem is, érkezvén reám az szerelmeshárom gyermekemnek, hajadon két leányom és neveletlen kis fi-amnak özvegy kezemre és gondviselésemre jutván, egész ez ideigIstenem kegyelmes segítségébõl, özvegységemnek szorgalmatosgondviselésével, nem csak jószágok állapotjából és testi táplálá-sukból az õ rendjük szerint viseltem gondjukat anyai szeretetem-bõl; de mikor a felséges Isten az õ kegyelmes jóvoltából szerencsé-jüket a két lányomnak, Nádasdy Annának és Katának megmu-tatta is, kiért dicsértessék az õ áldott szent neve, aki mindenárvákra és özvegyekre kegyelmes gondviselõnk; azokat õ alkal-matos idejében, atyai házukból, szüleikhez illendõ tisztességesköltséggel férjhez is adtam; öregebb lányomat, Annát a tekintetesés nagyságos Zrinyi Miklósnak, Katát azonképpen a tekintetes ésnagyságos Homonnai Györgynek örök házasságra adtam, azokravaló költségeknek szorgalmatoskodásommal.

És nagy gondviselésemmel, fiamnak is, Nádasdy Pálnak neve-lésében õrizésére, tanulására, és idejét az nagy Úristen arra hoz-ván tizenkét esztendeje eltelvén, fõispánságnak tisztére az becsü-letes Vasvármegyében megesküdni, ahhoz illendõ tisztességesmódjával és költségével gondját viseltem Istenem kegyelmes se-gítsége által, kiért dicsértessék az õ áldott szent neve; és hogymindezeknek szorgalmatos gondviselésében fáradoztam, azért isimmár megnehezedett erõmet ismervén, amellett az én Istenem-

135

nek szent malasztja indítatásából, napról napra e világi életemvégérõl, mindeneknek fölötte szüntelen gondolván, arra indítat-tam, melyet teljes szívbõl magamnak elválasztottam, hogy csakaz én teremtõ, megváltó és megszentelõ irgalmas uramnak Iste-nemnek kedve keresésében és hálaadásomban akarok életemnekvégéig megmaradnom. Ugyancsak e világi gondviselésnek szor-galmatosságát hátra vetvén, teszek ilyen rendelést és testamen-tumot, hogy az én gyermekeimnek atyai, minden ingó, ingatlanjószágok gondviseléséül, tartásul, bírásból kezemet kivevén, aka-rok üres lenni mai naptól fogván, mindeneket a tiszttartók ésporkolábok és egyéb rendbeli gondviselõk, akik minden hûségbenforgolódók, gondviselõk üdvözült szerelmes, jó emlékezetû uram-nak voltak, azokat gondviselésben, õrizésben hagytam; mivel pe-dig az atyai jószágról ez ideig az én gyermekeim között osztásnem lett, két leányom is távol lévén mostanában urukkal egye-temben, nálam az én fiam, Nádasdy Pál kezem között lévén, õketa jószágnak uraságában és birodalmában hagytam, kézhez adván,legyen e birodalomban mindaddig, mígnem Isten ezután mind-három gyermekemet egybe gyûjti, és egymással jámbor, istenfélõatyafiak és fõ szomszédurak barátjuk által az jószágot elosztjákszép szeretetteljes atyafiúság szerint végezhetnek.”

A végrendelet folytatásában kéri leányait, hogy öccsüketa nagykorúságig hagyják meg a jelenlegi birtokviszonyai-ban. Továbbá rendelkezik saját szüleitõl örökölt vagyoná-ról, melyet igazságosan háromfelé kíván szétosztani. Végül„arany miveit” Nádasdy Pálnak hagyja, mivel Anna ás Ka-ta már megkapták saját részüket ezekbõl. A végrendeletzáró sorai a következõk:

„Ezek az én rendelésim és testamentumom, melynek bizonyí-tására szabad akaratomból hivattam e testamentum tételre bizo-nyos nemes fõ-személyeket, kik éntõlem ez utolsó rendelésemet éstestamentumomat kezek írása és pecsétekkel velem egyetembenmegerõsítsék, az én számból hallott igéknek rendje szerint, melyezen írásban belefoglalva van, mely testamentumosok nevei ígykövetkeznek: [tizenegy név, lakhely, vagy tisztség, majd adátum]

Kelt és lett e testamentumtételem Keresztúr, 1610 sept. 3.”

A testamentumot nem írta alá, mert így, ha elvész, érvé-nyes és megsemmisíthetõ. Báthory Erzsbébet mindenregondolt, túljárt az õt eltiporni akarók eszén. Kicsit meg-nyugodott, még talán még boldog is volt. Úgy érezte, mostmár készen van a halálra. Igaz, nem kívánta, mert még éltbenne a remény, hogy a hamis vádakat perrel, az igazságkivívásával lemosthatja magáról, de ami ennél is fon-tosabb neki, gyermekeirõl is.

A testamentum hangvétele elárulja Erzsébet erkölcsi éshitbeli felfogását. Erre fel kell figyelni, mert õ ilyenfelelõsségteljesen, Istenre hagyatkozva él és gondolkodik.

Az írás mindig tükre a léleknek.Akár akarja az ember, akár nem, elárulja titkos gondo-

latait, fösvénységét, kapzsiságát, a szívében terpeszkedõrosszindulatot, mások semmibevevését, de színt vall arrólis, hogy igazságos, önzetlen, elismeri a felsõbb hatalmatélete folyásában.

Íme Erzsébet vallomása végrendeletében: „Az én Iste-nemnek malasztja indított arra, mivel szüntelen életemvégérõl gondolkodom, és ezt én teljes szívvel elfogadtam,hogy ezután életem végéig az én teremtõ, megváltó ésmegszentelõ irgalmas uramnak Istenemnek kedve kere-sésében és hálaadásomban akarok élni.

136

Pöstyén, Csejte, Sárvár

A testamentum megírása és hitelesítése Erzsébet szívét, hanem is nyugtatta meg véglegesen, de már nem zavartákannyira éjszakáit a tanúvallomások.

Váratlanul érkezett egy levél Annától, melyben arrakérte anyját, jöjjön el vele Pöstyénbe, ott töltenének egykis idõt, a gyógyvíz mindkettõjüknek jót tenne. Anna va-lóban valami nõi bajban szenvedett, a gyermekáldás isezért késett a Zrinyi családban, meg a reuma is kínozta fõ-ként a hideg, téli napokon. Ez utóbbi anyjának is sok gon-dot okozott, ezért is vették meg a pöstyéni házat még ré-gebben, hogy idõnként gyógyíthassák fájó tagjaikat.

Anna azonban most anyja elõtt is titkolva, a gyógyulá-son túl másra is gondolt. Ki tudja, mit hoz a sors? Miklós,a férje elég sötéten látja a jövõt, s attól félti anyjukat, hogyaz igazi „fekete leves” még hátra van. Elmagyarázta felesé-gének, hogy a tanúvallomások, és a Báthory Gábor elleniszéki merénylet csak a kezdet. Ehhez jött a nyáron Bátho-ry Zsigmond volt erdélyi fejedelem letartóztatása. Õt acsehországi Hradzsin börtönébe zárták összeesküvés vád-jával, noha magányosan, szerényen élt Prágában. Úgy lát-szik a katolicizmussal összeszövõdött habsburg hatalomnem nézi jó szemmel a Báthory család kiterjedt birtokait,és az erdélyi fejedelemség birtoklását, a Báthoryak hatal-mát, s most egyszerre akarják megtörni egymással karölt-ve a királyi Magyarországon és Erdélyben. Koncentrált tá-madást indítottak a család lehetetlenné tételére.

Anna úgy gondolta, talán ez a pár nap lesz anyja utolsógondtalan szabadsága, amikor még mindennek, víznek,napsugárnak, a meghitt beszélgetéseknek gondûzõn ör-vendhet. El is követett mindent, hogy anyja élvezze a ter-

137

mészet nyújtotta örömöket, az esték nyugodalmas csend-jét, s amikor Anna felidézte neki gyermekségük emlékeit,anyja valóban önfeledten nevetett a régi, gyermeki csínye-ken. Azt sem mulasztotta el, hogy apjukról meséljen, s ezkülönösen is meghatotta Erzsébetet, mert azt hitte, csak õemlékezik rá nap, mint nap. Lánya emlékei most élõvé tet-ték számára az apát, aki, ha otthon volt gyermekei között,az apa drága idejébõl lopott el perceket, lám nem sajnálta,ha Anna ilyen híven õrzi emlékét.

Ez az emlékeket felidézõ fürdõzés szinte kicserélte õt.Annyi gondot hagyott Csejtén, eleinte eljönni is félt, milesz nélküle. Eljövetelükkor Beniczky Kata hozta meg ahírt, hogy nem jöhet kísérõül egy leány sem, mert azok, ki-ket elõzõleg gyógyulni küldött fel a várba, most mindrosszabb állapotban vannak. S õ tudta, ez a hír azt jelenti,hogy a baj nem jár egyedül. Mert ha rosszabbodott az álla-potuk, ha újabb lányok halála lesz a járvány következmé-nye, ez csak ronthat az õ helyzetén, és meg is pecsételhetia rosszindulatú híreszteléseket.

Ezeket elfelejtette Pöstyénben. Napokon át, örvende-zett a szabadságának, az õszi verõfénynek, de leginkábbaz Annával való beszélgetéseknek. Ajándékul kapta ezt anéhány napot, az utolsó estén is így köszönte meg Anná-nak, és az égieknek esti imájában.

De hazafelé már rossz elõérzet gyötörte. S ez az elõérzethamarosan be is igazolódott. Még mielõtt Csejtére értekvolna, meg kellett állni, mert a szolgálólányok közül egyleány maghalt. Erzsébet úgy döntött, nem viszik a hulláttovább magukkal, hanem a közelükben lévõ Leszetén apappal eltemettetik. Így is történ, még aznap el lett temet-ve a leány.

De a valóság otthon az elõérzetnél is rosszabb volt.Dorkóra alig ismert rá. A magabiztos, uralkodásra ter-mett asszony sápadt volt, tekintetét kerülte, mintha tit-kolna valamit. Késõbb, kerülõ úton tudta meg, hogy nyolclány halt meg a járványban az elmúlt héten, vagyismindnyájan, akik magas lázzal, feküdtek már az elmene-

138

telekor is. Aztán azt is megtudta, hogy csak három lett el-földelve titokban, öt még a termények vermében van el-rekkentve ideiglenesen. De az igazi rémület akkor lett úr-rá rajta, amikor elmondták neki azt is, hogy a kiskertbenelföldelt leányt a kutyák kikaparták, és szanaszét hord-ták tagjait.

Egész éjjel Annával tanácskozott a történteken, mit kel-lene tenni. Leginkább Palkó távolléte bántotta. Sárvárrakellene mennie és elhozni ide kisfiát, hogy mellette le-gyen, ha valami baj éri. Azt is megtárgyalták, hogy nyilvá-nos temetést a hallottak nagy száma miatt nem lehet mosttartani, mert az csak növelné az ellene folyó híresztelése-ket, a rosszindulatúak hogyan értenék meg, õ itthon semvolt, Dorkó sem tudta a bajt gyógyítani, és járvány idejénmindég több a halott. Végül úgy döntöttek, hogy Erzsé-betnek mindenképp Sárvárra kell mennie, mert az értéke-ket, kincseket is össze kell pakolni, és elhozni onnan. A ha-lottakat pedig titokban kell eltemetni.

Másnap együtt indultak el, Anna hazafelé, Csáktornyá-ra, anyja pedig Sárvárra.

Aztán Sárváron örvendezett fia egészségén, a kincseketis összepakolta, de nem sietett vissza Csejtére. Palkót semakarta tanulmányaiban megzavarni, és amire nem számí-tott, Sárváron megnyugodott kissé. Az a rémület, amelyCsejtén a halálozások nagy száma miatt elfogta, otthoná-ban, a jól ismert falak között csillapodott benne. Palkóugyan semmit sem tudott, de annyira örült anyjának, es-ténként sétáltak a parkban, még kedvezett az õsz is nekik,a fák õrizték megsárgult leveleiket, sárga, piros, arany szí-nekben búcsúztatták õket… Erzsébet érezte, ez az utolsósárvári õsz, amely még örömmel veszi körül…

Az utolsó estén, noha már beköszöntött a tél, csupaszakvoltak a fák és a bokrok, Erzsébet egyedül járta végig a jólismert utakat. A várnépe, és Palkó is már régen nyugovó-ra tért és az éj homálya uralta a tájat… Õ azonban ismertitt mindent… kedves padjukra le is ült, itt szoktak meghit-ten beszélgetni Ferenccel… Ez a park tanúja volt élete

139

szebbik részének, a nyugalmas, békés együttléteknek…gyermekei önfeledt játékainak. A parktól búcsút venni,utoljára simogatni meg tekintetével a kedves fákat, bokro-kat alig lehetett könnyek nélkül.

Nem sokkal karácsony elõtt indult vissza Palkóval és acsaládi kincsekkel Csejtére. Ha Erdélybe akart volna szök-ni, Báthory Gáborhoz, mert ez is a vádpontok egyike volt,ami felségárulás lett volna, nem idõzött volna egészen de-cemberig Sárváron.

Neki azonban tiszta volt a lelkiismerete. A királyáhozvaló hûség Nádasdy Ferenc politikájának folytatása, eztsemmiképp sem változtatta volna meg. És ez nemcsak afeleség alárendelt szerepét jelentette, férje elveihez valóragaszkodást, hanem saját erkölcsi felfogása ez, ami gyer-mekkorába nyúlik vissza. Szülei is tisztelték a királyukat,hiszen ez a legfõbb vezetés az isteni törvényt foganatosít-ja, népére gondot visel, igazságosan ítél, a „szent”kategóriájába tartozik.

Más kérdés, hogy gondot viselt-e II. Mátyás saját népemellett a magyar népre is.

140

Ráchel megérkezik

Már útközben beköszöntött az igazi tél, erõsen havazott, ahintó csak lépésben haladt. A korai indulás miatt, Palkóvégigfeküdt az ülésen, és átaludta a délelõttöt.

Erzsébetet a Sárvárról magával hozott nyugalom uraltavégig az úton. Merengve szemlélte a havazást, amely csaktetézte szívében a békét. Hosszú hetek után egészen a ré-gi önmagára ismert, a mindig bizakodó, az akadályokkalszembe szállni tudó asszonyra, amivé formálta õt az anya-ság és a várúrnõi hatalom. Mert hiszen, ha át engedett isszolgálóinak elintézendõ feladatokat, azért a háttérben ottállt, és uralta a történéseket. Erzsébetet Ferenc ösztönözteerre, még házasságuk kezdetén.

Csejtére késõ este érkeztek meg, váratlanul, mert nemjelezte elõre érkezésüket. De mindent rendben talált. Mégvacsorát is kaptak, noha nem várták õket.

A vénasszonyok végezték munkájukat, ahogyan eddigis, mintha az úrnõ hátuk mögött lenne. Ilona a legrégebbidajka,Beniczky Kata tíz éve mosónõ a várban, igaz mosta-nában besegít a vénasszonyoknak is. Dorkó csak öt éveszolgál a Nádasdy családban, mégis õ lett Darbúlia Annautódja a rend fenntartásában és a betegek gyógyításábanis. Erzsébetnek azonban Ilona a bizalmasa, rajta keresztültud meg minden fontos dolgot, amirõl tudnia kell

Erzsébet már az elsõ nap hívatta Ilonát, történt-e vala-mi, de az megnyugtatta, az októberi események óta csendvan, és minden rendben folyik. Aggodalomra semmi ok,most nincs járvány, csak egy súlyos beteg van, aki elgen-nyesedett sebekkel, anyja kíséretében, kocsin érkezett. Azújvári doktor küldte ide, aki heteken át gyógyította, õ ad-ta az utasításokat is, mert közben meglátogatta volt bete-

141

142

gét. Valami állat csúfosan megmarta, az ülepe, háta két ol-dalról is merõ seb. Dorkónak sok dolgot ad, de már kicsitjavult.

Erzsébet kíváncsi volt rá, átment Ilonával a betegek közé.A dubnici Anna, mert így nevezték, egy széken ült félol-

dalasan. Sebeit látni is szörnyû volt, hátán a mély sebek je-lezték, csoda, hogy életben maradt. Feküdni is csak hasontudott.

– Milyen állat marta meg? – kérdezte Erzsébet.– Valami mérges kutya, de az is lehet, hogy farkas volt.

Hátulról támadta meg, ez a szegény futott elõle. Aztántérdre esve védte az arcát, Amelyik keze a vállán volt, aztis tépte, marcangolta a vadállat, a hiányzó izmok miattszárazkezû marad egész életében.

Õ mindég is irtózott a sebek látásától, most is elfordultés így rendelkezett:

– Adjatok neki enni, inni többet, mint másoknak, – mertlátta a lány sápadtságát, és hogy milyen gyenge és sovány.

Két nap múlva nagy meglepetés érte. Ráchel hosszú évekután Ecsedrõl visszajött váratlanul. Õ már azt hitte, nemlátja többé kedves dajkáját. Bizony felette is eljárt az idõ.Botra támaszkodva járt. Sovány összetöpörödött öregas-szony lett, csak a szeme csillogása õrizte a régi dajkát, akiannyi aggódással kísérte életét.

Ráchel sem tudta rejtegetni szeretetét, csak szorongattaErzsébet kezét némán, könnyekkel szemében, és csak ké-sõbb kezdte el mondókáját:

– Hallottam, mit nem hamiskodnak körülötted… Visszakellett jönnöm, hiszen egy szál magad vagy ennyi gonoszközött… Ó, ha Ferenc úr élne! Szétvágna közöttük! Méghogy Te egy ujjal is képes lennél valakinek fájdalmat, ha-lált okozni… Meg az a sok hamis vád… kínzókamra…vér… gyilkolás…

Látod, kincsem! Igazam lett! Akkor, régen nem hittélnekem… Pedig, hidd el az a Darbúlia Anna hozta rád ezt a

gyalázatot… mert ebbe kapaszkodhatnak a vagyonodraéhesek.

Jó ki van ez fundálva… De ki véd meg téged? Csak nehalt volna meg István úr! Neki lett volna akkora tekinté-lye, szava, hogy a becsületedet megvédje, hogy segítsenneked a király elé vinni az ügyedet… – Ráchel szemét tö-rölgetve elhallgatott.

Erzsébet döbbenten hallgatta dajkáját. A Sárvárról ma-gával hozott nyugalma most szertefoszlott. Sorsa, az elõttelévõ jövõ újra rémekkel telítõdött. Ráchel rádöbbentette,hogy valami iszonyat közeledik felé, s õ egymaga áll a rá-galmak tüzében, s ez a tûz felégeti õt. Mi lesz Palkóval, akisfiával, hiszen még anyai irányításra és szeretetre szorul?Amíg Ráchel beszélt, benne a rejtett vészharang újból ésteljes erõvel kongani kezdett.

Aztán szótlanul az ablakhoz ment. Künn sütött a nap,fénylett az éjjel lehullott hótakaró… és a kinti világ csen-desítette szívét. Hátha túl sötéten lát Ráchel, hiszen máröreg és tehetetlen… az öregek mindég duplán látják a ve-szélyt. És az sem véletlen, hogy dajkája visszajött… itt vanmellette… még ha nem is tudja megvédeni attól a sorscsa-pástól, ami bizony már jó ideje itt áll az ajtó elõtt, de egészszívvel mellette lesz. Ebben bizonyos volt.

– Jó, hogy visszajöttél, Ráchel… Igazad van, tudom, ésfélek is… de most örülök neked, mert te majd úgy, mint ré-gen segítesz elviselni a bajt… a magad csekélyke lehetõsé-geiddel, csekély erõddel… de bátor szíveddel mellettemleszel…

143

Csejtei karácsony

Karácsony napján lassú hóesés kezdõdött ismét. A falut azünnep békével teli csendje töltötte be. Erzsébet is hallgata-gon ment fiával a templom felé. A hallgatást közel a temp-lomhoz õ törte meg:

– Délután elmehetnél szánkázni. Csejtén a szánkóhosszan siklik a lejtõkön lefelé.

Pál nem felelt a kérdésre, de megállt. Mintha az, amitmondani akar, nem akármi lenne.

– Anyám, én is hallottam a vallatásokról… Miért vanez… és mit jelent? Én félek…

Erzsébet megrettent. Õ is megállt… Eddig még nem be-szélt fiával a közelgõ bajról.

– Kitõl hallottad? – kérdezte, s még mielõtt feleletet ka-pott volna, megfogta fia kezét:

– Gyere, ne álljunk itt!– Beszélik Sárváron… megkérdeztem Megyery urat is…– És õ mit mondott?– Hogy ez nem az õ dolga. Meg azt, hogy õ se tudja…

De én tudom, hogy nem mondott igazat… õ tudja az okát,csak nem akarta megmondani…

– Az okát én sem tudom… sok álmatlan éjszaka vanmögöttem… Hidd el, a legjobban téged féltelek, kisfiam…

A templomba vezetõ lépcsökhöz értek. Itt már sok falu-belivel találkoztak, nem lehetett folytatni a beszélgetést.

A templom már szinte megtelt a falu népével. Kará-csonykor csak a tehetetlenek és a csecsemõk maradnakotthon. Az anya fiával az urasági padhoz ment. Erzsébetaz ünnep örömteli, békés gondolatai helyett zaklatottszívvel várta az istentisztelet kezdetét. Pál kérdése újbólfelszínre hozta, amit feledni akart. Mi lesz vele, és mi lesz

144

a fiával? A felcsendülõ énekek, zsoltárok, a felolvasott ka-rácsonyi evangélium mégis enyhítette szorongását, meg-hitt áhítattal töltötte el. A szívbéli békét mindig is felülrõlkapta, ha nagy volt a vész.

Polikénusz, a prédikátor azonban ezt a karácsonyi meg-békélést ismét felbolygatta, szavai mintha csak egyedülneki szóltak volna:

– Igen, a szeretet eljött a világba, és a szelíd lelkek örven-dezhetnek, ma inkább mint máskor. De a gonoszoknak aKisded születése is csak a törvény szigorát hozta el! Mert agonoszság megtorlást von maga után. A gonosznak ítéletethoz a megszületett Gyermek! Kárhozatot, ha meg nem tér.

Amiket ezután mondott, már nem hallotta Erzsébet. A szí-ve, mint valami óriási kalapács vert belül… Máskor is érezte,hogy a pap õt célozza meg szavaival, de most egészen bizto-san tudta. Régebben semmibe vette szavait… de most félt…megrettent szívvel hallgatta õt… Ismét közel jött a hónapokóta tartó félelemteli rettegés…

A szentestén együtt voltak valamennyien úrnõ és szolgái akastély ebédlõjében, mint Sárváron is. Ráchel, akinek mégmindig szívbõl örvendett Erzsébet, mellette kapott helyet,s asszonyuk valami különös érzéstõl indítatva szolgálólá-nyait megajándékozta egy-egy szoknyával, Fickó melegsapkát kapott, mintha ez a karácsony kiemelkedne a régiekközül. Palkó késõ estig Fickóval malmozott. Õ még Andrásszületése után került a sárvári várba, tizenhat éve szolgáljaa Nádasdyakat. Kisfiú volt még, amikor mint árva került elCsejtei Mártonné deáknétól, ahogy õ mondja, erõszakkal,ami azt jelenti, sokat sírt az idegen környezetben, míg nö-vekedvén beilleszkedet a várnép közé. Az igazi neveUjvári János, de mindenki évek hosszú során csak Fickó-ként ismeri.

Majd éjfél felé járt már az idõ, amikor a szép karácsony-esten búcsút vettek egymástól s elénekeltek egy közösenválasztott karácsonyi éneket.

145

146

Báthory Erzsébet még hajnal felé is ébren volt. A szívetakár búval, akár örömmel van teli, fogva tartják az érzései,a jót dédelgeti, a rossztól nem tud szabadulni, s így hosz-szan tart, míg álomba merül a test a fárasztó nap után. Ámha ilyen nap van mögöttünk, mint ez a karácsony, melyközelgõ vészt és örömöket egyaránt tartalmazott, bizonyaz álomba merülés szinte lehetetlen.

Az álmatlan éjszakát hajnal felé szomorú álom követ-te. Eljött hozzá álmában Ferenc, de az arca gondterheltvolt. Egy padon ültek a parkban a hideg csillagos éjsza-kán. A hold azonban nappali fényben tündökölt. Szótla-nul teltek a percek, aztán Ferenc feléje fordult, minthamondani akarna valamit, és õ várt, csak várt… Ekkor egyöregember közeledett feléjük az úton, a vállán egy puskavolt… Ferenc, amint meglátta, felállt, s elment az ellenke-zõ irányba, vissza se nézve…

A karácsony békéjét ez az álom megpecsételte, napokignem tudott megszabadulni hatása alól.

147

A letartóztatás

December 29-én este Palkóval vacsorázott, amikor hirtelenkívülrõl hangos beszéd, kiáltás, fegyvercsörtetés verte fel akastély csendjét, majd szinte dübörögve katonák tódultakbe a kinyitott ajtón szolganép kíséretében, élükön Thurzónádorral. A nádor egyenesen a kastély úrnõje felé tartott,és szigorú arccal, köszönés nélkül megállt elõtte. Nyomasem volt az egykori jó barátnak, akire Nádasdy Ferenc rá-bízta elárvult családját:

– Asszonyom, Báthory Erzsébet, letartóztatom a császárnevében!

A szavak nyomában döbbent csend ülte meg az ebédlõt.Erzsébet ülve maradt, az elsõ gondolata az volt, bekövet-kezett a rém, amitõl hetek óta fél. Palkó azonban felpat-tant, anyja mellé állt, kisfiúsan, sírva dadogta:

– Anyámat nem engedem letartóztatni… – és átfogta avállát. Thurzó lefejtett kezét az anya válláról és szigorúanrászólt:

– Menj aludni, Pál!De Pálkó nem mozdult el anyja mellõl, mintha neki kel-

lene most itt férfiasan helytállnia. Aztán összefolytak, ösz-szegubancolódtak a történések. Erzsébet visszanyerte jó-zanságát, sõt bizonyos fokig meg is keményedett. Lenézõ-en, szótlanul figyelte a nádort, mint aki fölette áll ennek azembernek. Nem õ a meggyalázott, hanem az, aki képes agyalázatot elkövetni.

Gondolatai egymást követték. Tudta, a legfontosabb afiókos kis ládika, a testamentum megmentése. Azt magá-val kell vinnie, bárhová is viszik õt. Amikor Thurzó elfor-dult, mert katonáival volt elfoglalva, odasúgta Palkónak:

– Hozd el a szobámból a leveles ládikámat, oda ne addsenkinek!

148

A ládikát egész este az ölében tartotta, mintha a legdrá-gább kincse lenne. Amikor megtudta, hogy a nádor a vár-ba akarja vinni, azt hitte, ott lesz fogva tartva, mint a várúrnõje. Csak lassan tudatosult benne, szigorú felügyeletalatt, fogolyként lesz ott bezárva. Az élete, íme, végéhezért. Õ, Báthory Erzsébet, fejedelmek sarja, le van tartóztat-va soha el nem követett bûnökért.

Palkó egész éjszaka mellette volt, õ pedig utolsó szavait,intését és biztatását suttogta fülébe:

– Most lettél, kisfiam felnõtt, nagyfiú… Ne hidd el a rosszembereknek, amit majd el akarnak hitetni veled anyádgonoszságáról… csak abban higgy, amit magad is tapasztal-tál. Én, amíg csak élek imádkozom érted… a szeretetemutolsó leheletemig átkarol majd õrzõn… Az is lehet, nem ezaz utolsó együttlétünk… Isten útjai kifürkészhetetlenek.Légy jó, bátor, amilyen édesapád volt, kisfiam…

Palkó hallgatta õt és szégyellte könnyeit, melyek újbólés újból kibuggyantak szemébõl. Hajnaltájban elszuny-nyadt a fáradtságtól és az izgalomtól, anyja a szoknyájávaltakargatta, hogy ne fázzon. Milyen boldog lett volna Bá-thory Erzsébet, ha tudja, hogy Pál éppen úgy fogja õrizniemlékét, mint õ és István õrizte Báthory Anna emlékét.Mert Pál évek múlva írt egy imádságos könyvet, s ez azt ahitbeli hatást, vezetést sejteti, amelyet a hívõ édesanyaoltott belé gyermekkorában.

Másnap a letartóztatást egy látványos bizonyítási eljáráskövette, amit a periratok tettenérésnek neveznek. A kör-nyék nemesei, és jobbágyok lettek összegyûjtve, hogymindenki lássa a letartóztatás jogosságát, az úrnõ vétkét.

Erzsébet már felöltözve állt a hintó mellett. Ekkor egybõrbe csavart hullát tettek eléje, kibontották és felszólítot-ták, ismerje fel, akit õ és bûntársai halálra kínoztak, majdegy harsány hang kiáltását hallotta:

– Íme, a gyilkos és az áldozata!

Õ azonnal felismerte Doricát, aki októberben, a jár-ványban meghalt lányok egyike volt, akkor halt meg, ami-kor õ Pöstyénben fürdõzött Annával. A fagyos, téli föld-ben konzerválódott, bár hullafoltokkal volt tele, mégis azta benyomást keltette, mintha a napokban halt volna meg.Majd az állattól megmart, száraz kezû Annát mutattákmeg mint koronatanút, akinek sebei még mindig gennye-sek voltak, a hiányzó izmok iszonyatot keltettek, a kíván-csian várakozók megdöbbent kiáltását lehetett hallani,majd a megbotránkozást fokozva hangzott el, a színjáté-kot hazugsággal tetézve:

– Ilyesmik történnek a kínzókamrákban… Lássák ki-gyelmetek az igazságot! Báthory Erzsébet és bûntársai ál-dozatait…

Erzsébet révült szemekkel nézte Annát, aki eltakarta ar-cát, szótlanul állt a bámészkodók elõtt.

Mit is tehet ilyenkor az ártatlanul megvádolt „bûnös”?Hiszen senki sem szólította fel, hogy védje magát. És hafelháborodásában védte is volna az igazát, hogy ezt a le-ányt egy vadállat marta meg, ki hallotta volna a hangjátebben a gyalázkodó, vádakat kiáltozó tömegben? Megtalán szólni se tudott volna a döbbenettõl, ami összeszo-rította a torkát, mert rá kellett döbbenie abban az órá-ban, hogy sokkal nagyobb a veszély, mely fenyegeti,mint eddig gondolta. Meg fog-e szabadulni a bilincseitõlvalaha is?

Õ, aki mindig erõs volt betegség, halál, háborúk idején,most belülrõl valami eddig ismeretlen didergést érzett…Egész teste reszketett, de nem a decemberi hidegtõl, mint-ha idegszálai mondták volna fel a szolgálatot… Elsötétültelõtte a világ, de még mielõtt elesett volna a hintóba ka-paszkodott.

S ekkor, hirtelen kinyílott a hintó ajtaja, s Ráchel botor-kált le sietve a lépcsõn. Erzsébet mellé állt és megfogta, elne essen… Úgy állt az õ kincse mellé, mintha õ lenne azegyedül jogosult megvédeni úrnõjét:

149

– Támaszkodjon rám, Asszonyom! Semmi ez! Ez azegész cécó! Most azt hiszi a Nádor úr, hogy megfogta az„aranyhalat”! Mert valóban elfogta! De ne féljen… az igaz-ság mindég kiderül elõbb vagy utóbb.

Ugyanezen a napon a bûntársakat is letartóztatták, UjváriJánost Fickót, Jó Ilonát, Szentesi Dorottyát és Beniczky Ka-tát. S még ott a csejtei vár kínzókamrájában tortúrás kihall-gatásnak vetették alá õket.

Másnap katonai kísérettel Biccsére szállították a vádlot-takat a nádor fennhatósága alá. Ott folytatódtak a tortúrásvallatások.

Hozzátartozik a letartóztatáshoz a nádor feleségéhez írtlevele. Ebbõl kitûnik, hogy Báthory Erzsébet egy elõre ki-tervelt cél áldozata, hogy az „átkozott asszonynak” el kel-lett nyernie méltó büntetését.

„[…] Az mikor a csejtei kastélyba mentek volna be arrarendelt embereink és szolgáink, akkor is egy leánt halvataláltanak a háznál, és egy második sok sebek és kínzásokmiatt halálán volt. Azonképpen egy asszonyember iskínova és sebesedve ült, a többi erõs fogságban, az kiketjövendõ fogságra tart az átkozott asszony. Csak azt várom,hogy az várba vigyék fel az átkozott asszonyt és helyérehelyeztessék.”

Célja érdekében a letartóztatás, mely vacsora közbentörtént, megváltozik. A másnapi „tettenérés” a levél tárgyahazugsággal vegyítve. Két áldozat helyett itt három leányszerepel, és a többi erõs fogságban, kiket a jövendõ kínzás-ra szánt az átkozott asszony. Ez hazugság.

A tények meghamisítása, az átkozott titulus, a befalazásbizonysága, hogy Thurzó György célegyenest halad a bû-nös elveszejtése felé.

150

Polikénusz János levele

Polikénusz csejtei lelkész volt Báthory Erzsébet elsõ vádló-ja. A következõ levelet Lányi Éliás biccsei szuperinten-densnek írta, amely a tiszteletadás után így folytatódik:

„[…] Az ördög azonban mindegyre ûzi kegyetlenségeit az if-jak és leányok között, de reméljük és bízunk benne, hogy a nálá-nál hatalmasabb üdvözítõ által le fog gyõzetni. Mit szóljak, tisz-telendõ férfiú?! Sohasem fognak a harcok és sohasem fognak aversengések megszûnni, és az ájtatos elmének mindég lesz kivelhadakozni. A most elmúlt ádvent elsõ vasárnapján, midõn azestvéli imádság alkalmával a leckét magyarázván valamiPriderovics András az ördögnek ezen élõ eszköze nekem, de mitmondjak, nekem? – magának a tiszta szent léleknek nyilvánosanellent mert mondani, mikor is a mellette álló diákhoz fennhangonígy szólott: »Vajon igazat prédikál-e ezen pap? Én nem értem!« Adiák elébe tartva az Új Testamentumot így felel: »Íme, lásd magáta szöveget.« És kiment a templomból mindenféle gonosz szókatokádva. Másnap még hozzá egy nemes úr, aki jegyben jár, a nél-kül, hogy okot szolgáltattam volna rá, ekképen üdvözölt engemet:»Bestye kurafi plébános, én téged ezen plébániából üstöködnélfogva kivonszollak mint egy kutyát« (tisztesség ne essék,szólván). Én tiltakozva elmentem és ezen ügyet a zsolnai zsinathatározata szerint a hivatali felsõbbnek bejelentettem, ki nekemvédelmét meg is ígérte.

De lásd csak, minden várakozáson felül – jó Istenem – milyváltozás történt! Csodálatos, egyszersmind gonosz dolog ez. A miJezábelünk (Báthory Erzsébetet akartam mondani) az õ gonoszsá-gáért megkapja méltó büntetését. Börtönbe lett vetve. Kõfallal kö-rülzárt örökös börtönbe záratik el. Mit mondjak többet? (Hiva-talos kötelességemnek véltem, hogy egynéhányat paptársaim

151

közül meghívjak, hogy õt vigasztaljuk, imádsággal istápoljuk, ne-hogy kísértésbe essék.)

Alighogy ezen gonosz asszonyt belépésünkkor üdvözöljük ésaz õ esete fölött sajnálkoztunk, mindjárt azt mondja: »Ti pászto-rok, ti vagytok okai ezen fogságomnak«.

Tisztelendõ Zakariás úr, a leszetei pásztor magyarul szabad-kozik, s ennek szabadkozásába megnyugszik és mondja: »Ha tenem is vagy oka, de a csejtei pásztor bizonyosan az. Hisz mindenegyes szónoklatában ellenem dörgött.« Zakariás úr felelé: »Nehiggye ezt nagyságod!« Mire az asszony: »Én tanúkkal is be tu-dom bizonyítani, hogy úgy tett«. Én pedig mondám: »Az Istenigéjét hirdettem és ha valamikor a nagyságod lelkiismerete vádol-va érezte magát, annak nem én vagyok az oka, mert névleg soha-se neveztem«. Mire a fogoly nõ azt felelé: »Neked, neked kellelõbb meghalnod, azután Megyeri úrnak. Ti, ti ketten vagytokokai az én keserves fogságomnak. Mit gondoltok, hogy nem fog-nak-e zavarok támadni e miatt? Hiszen a Tiszán túl felkelés in-dul, és ma holnap itt is lesznek, és a rajtam elkövetett igazságta-lanságot az erdélyi fejedelem úr meg fogja bosszulni.«

Én tolmácsaimtól csak otthon tudtam meg, hogy mit beszéltmagyarul. Arról azonban ezeket mondván sem szólott, hogy kitbízott meg a katonaság megrendelésével. Arról sem szólt, hogykinek a terve ez. Én azt hiszem, hogy õ azoknak szolgálatában bí-zott, kiket segítségül hívott, midõn a fogságba lett vezetve. Sokminden kerül most napvilágra. Különösen és mindenek elõtt aztkell most figyelembe venni, ami az 1610. évben december 29-eelõtt történt. Mielõtt fogságba került volna, elvesztett egy babo-nás imádságot, melyet neki a mijavai majorosné adott volt, s mi-dõn ennek hiányát érzi, megbízta számadóját, aki akkor szolgál-ta, hogy rögtön, – ahogy az imádságot a majorosné szájából hall-ja – írja le s hozza neki el. De a bûbájos mesterségben járatosasszony, nem akarta mindjárt elmondani, hanem éjjelre rendeliaz írást, azután éjfélkor kimegy, nézi a csillagokat és a felhõk já-rását, ezen szavakkal imádkozik és a számadónak parancsolja,hogy írjon:

»Isten segíts! Isten segíts te felhõcske! Isten segíts felhõcske!Adj Isten, adj Istenem egészséget Báthory Erzsébetnek. Küldj,

152

küldj te felhõcske kilencvenkilenc macskát, ezt parancsolom ne-ked, ki a macskák fõura vagy, hogy parancsolj azoknak, és õketegybegyûjtsd, bárhol legyenek is, akár a hegyeken túl, akár a vi-zeken túl, a tengereken túl, hogy jöjjön ez a kilencvenkilencmacska, és menjenek szerte, és Mátyás király szívét harapják, ésa palatínusz uram szívét, és a vörös Megyery szívét is egyékmeg, valamint Cziráky Mózes szívét is, nehogy Báthory Erzsé-betnek bántalma legyen! Szent háromság végezd így el!«

Ezeket és hasonlókat, többek bevallása után tudom, a tiszttar-tó úr bírja írásban.

Lássa Tisztelendõséged, hogyan vakítja az ördög az övéit, ésmiféle eszközökkel vezeti tévútra. Mielõtt azonban a számadó el-jött, s bûbájos szavakat elhozta (úgy parancsolta fejvesztés bün-tetése alatt, hogy amit a majorosné mondani fog, hûen írja le, éshozza el). Már addig a Nagyságos Úrnõt a várba vezették.

Egy Torkos nevû másik ember, ki egy mérföldre lakik Sárvár-tól, ilyen tanáccsal szolgált neki: »Fogj egy fekete tyúkot, és egyfehér vesszõvel üsd agyon, a vért õrizd meg és vele az ellenségei-det kend be. Ha nem tudsz a testükhöz jutni, legalább a ruhátérintsd meg vérrel, és ellenségeid, kiket ezen vérrel bekentél vagycsak érintettél nem tudnak neked alkalmatlankodni« (ártani).

Lásd, Tisztelendõ Uram, mennyi sok bûn terheli ezt a gonoszheroinát. Ennek dacára mégis bízik a megyében és a prédikátoro-kat mondja fogsága okozóinak, ugyanúgy mint a helybéliek, akikaz evangélikus pásztorokat mondják minden zavar és botrányokozóinak.

Tegnap sok dolgom volt vele a várban. Tisztelendõ Zakariás úregyebek közt ezt mondta neki: »Hiszed-e, hogy Krisztus értedszületett, meghalt és feltámadott, hogy bûneidnek bocsánatátmegnyerje?« Mire õ felelé: »Ezt Péter munkásom is tudja.« To-vábbá Zakariás úr egy imádságos könyvet nyújt neki, hogy fog-ságában olvasson belõle, mire õ azt felelte: »Nincsen rá szüksé-gem«. Azután közbeszóltam én: »Tudni akarom, ki az, aki engemnagyságod elõtt annyira lefestett, hogy én vagyok az oka fogsá-godnak«. Mire az asszony így felelt: »Nem vagyok köteles kérdé-sedre válaszolni. Most rám haragszol, nemsokára kettõre fogszharagudni«. Én szóltam: »Nem haragszom, de jogosan akarok el-

153

154

járni és tisztázni akarom magamat, hogy én nem vagyok okozójafogságodnak«. Mire ismét az asszony: »Anyja voltam, úrnõjepapjaitoknak a legfõbbtõl a legkisebbig, és soha igénnyel nem lép-tem fel sem a nagyok, sem a kicsinyek ellen, legkevésbé ellened«.Én kértem õt, hogy rólam jó érzéssel emlékezzék, mert mind ed-dig imádkoztam Istenhez az õ bûneinek bocsánatáért, úgy ezt ez-után is tenni fogom. Mire az asszony így felelt: »Istenhez imád-kozni és Istent kérni mások üdvéért, ez különösen és mindég jócselekedet«.

Ezeket és mindenféle egyebeket beszéltünk, hanem ezt jobbanlehet szóval elmondani, mint papírra leírni. Ezt pedig azértírom, hogy az innen oda (vagyis Biccsére) vitt három vénasszonyés az ifjú Fickó jól ki legyenek hallgatva, hogy vallják meg minõgyönyörûséget élveztek a gyilkolásban ezen gonosz asszonyok ésazt is mondják el minõ szörnyûségeket mûveltek. Nálunk hallot-tuk azon leányok szájából, akik élnek még, hogy tûzön sütött sa-ját testük húsát voltak kénytelenek némelyek enni. Más leányok-nak húsa gomba módra összeaprítva és fõzve fiatal legényeknek –anélkül, hogy tudták volna, mit esznek – volt étekül feladva! Óhthüeszteszi lakomák, ó hallatlan kegyetlenségek! Az én ítéletemszerint aligha voltak nagyobb hóhérok ezeknél a nap alatt. Detürtõztetem magamat, mert lelkem fájdalma miatt nem tudoktöbbet mondani.

Miután sok ellenségem van, fõtisztelendõséged imáiba aján-lom magamat, sõt kérem, hogy õ nagyságát (vagyis ThurzóGyörgy nádort) kérje meg, hogy ha esetleg nekem valami rosszsorsom volna, akár nagyságos Homonnai úrnál, akár a nagysá-gos úrnõ fiánál vagy leányainál, engem pártfogása alá venni neterheltessék. Kiváltképp azért is, mert még az elhalt BerthoniAndrás lelkész elõdöm idejében, kilenc esztendõ elõtt, éjjel titok-ban lettek leányok a templomban eltemetve, ami a csejtei polgá-rok elõtt közismert dolog. Sõt a boldogult Magyari István nagy-tiszteletû úr, méltóságos Nádasdy Ferenc úr házi papja, ki nyolcév elõtt halt meg, Báthory Erzsébet bûneit, gyilkolásait nyilváno-san egy beszédben – mirõl az udvari népség, aki még él, tehet bi-zonyságot, – a szószékrõl szemére vetette. Így történt a dolog,amint itt elbeszéltem.

154

155

De Istennek ajánlom magam, bízva a jó ügy igazában. […]Legyetek boldogok az Úrban!Csejtén az Úr 1611 esztendejében január hó 1-én.Minden szolgálatra készPolikénusz JánosA csejtei egyház lelkésze”

A levél lehetõséget kínál Báthory Erzsébet és PolikénuszJános személyiségének összehasonlítására, de a tanúvallo-másokat is és a befalazást is bizonyos fokig értelmezi.

Polikénusz levelében szinte reflektorfényben áll. A csej-tei prédikátor szlovákul, latinul beszél, és talán héberül,görögül is tanult künnhonban, mint oly sokan ebben azidõben. Ám ezzel együtt a legelvakultabb babonaság rabja.

Ennél az elvakultságnál csak Erzsébet iránti gyûlöletenagyobb. Majd hogy nem a mennybe száll örömében,amikor megtudja, hogy Báthory Erzsébetet a várbörtönbevitték, ahol majd befalazzák. Gonosz heroinának nevezi,és azt is tudni véli, hogy sok bûn terheli.

Úgy tûnik a gyülekezete sem igen kedveli õt. Egyik hí-ve, hangos szóval kérdezi, vajon igazat prédikál-e a pap,majd otthagyja a templomot, „mindenféle gonosz szókatokádva”. Egy nemesember pedig megfenyegeti õt, és a„bestye kurafit”, üstökénél fogva akarja kivonszolni atemplomból, mint egy kutyát.

Ez a nemes ember már a kihallgatások idején támadjameg szavaival Poikénust, aki azt is elárulja levelében, amitnem kellene. „hogy Erzsébet bízik a megyében, és a prédi-kátorokat mondja fogsága okozóinak, ugyanúgy, mint ahelybéliek, akik az evangélikus pásztorokat mondják min-den zavar és botrány okozójának.” Szavai összecsengenekErzsébet szavaival, mellyel fogadta a papokat fogságában:

– Ti két pásztorok, ti vagytok az okai ezen fogságom-nak! – Zakariás leszetei pap szabadkozására a válasza:

– Ha te nem is vagy oka, de a csejtei pásztor bizonyáraaz. Hisz minden egyes szónoklatában ellenem dörgött. Éntanukkal tudom bizonyítani, hogy így tett!

4

156

A levél nyilvánvalóvá teszi, hogy a pap az asszonynakrosszat akar, gyûlölete tettekben, árulásban nyilatkozik meg.

Erzsébet alakja ebben a levélben a pap alakja fölé magaso-dik. Nyugodt méltósággal beszél, még annak ellenére is,hogy elsõ szava indulatos, hiszen az õt ért igazságtalanságezt jogossá teszi. Ismeretekben nyilván felette áll a tanultpap, hiszen a nõk latinul csak elvétve tanulhattak, teológiaiismereteit a szószékeken elhangzott prédikációk alapoztákmeg, mégis kitûnik, jobban ismeri a bibliát, mélyebb, tisz-tább a hite. Elutasítja az imakönyvet, mert van neki, de való-színûleg saját szavaival, szívbõl imádkozik. Polikénusz kér-désére, ki vádolta õt, logikusan, keresztény módon válaszol:

– Most rám haragszol, nemsokára kettõre fogsz hara-gudni.

De nem utasítja vissza az érte imádkozni szándékozópapot:

– Istenhez imádkozni és Istent kérni mások üdvéért, ezkülönösen s mindég igen jó dolog. – A pap képmutató csu-pán, farizeus. Buzgóságot, szeretet mímel, meglátogatja afoglyot, noha szívbõl örvend az õt ért tragédiának. Erzsé-bet utolsó szavai is lelki emelkedettségét vetítik elénk:

– Anyja voltam úrnõje papjaitoknak a legfõbbtõl a leg-kisebbig és soha igénnyel nem léptem fel sem a nagyok,sem a kicsinyek ellen, legkevésbé ellened. – S itt jó, hamegértjük, hogy az ellene „dörgõ” Polikénuszt elmozdít-hatta volna Csejtérõl, hiszen várúrnõ volt, de nem tette.

Ha a testamentumban megnyilatkozó Erzsébetet a fog-ságba került szenvedõvel együtt vizsgáljuk, jelleme a be-csületes embert mintázza, bár ebben a korban sokan sem-mibe vették a becsületet, de voltak olyanok is, akik szerint„a becsület drágább az életnél is”. A testamentumában cél-ként maga elé tûzte, hogy megnehezedett erejét ismervén,arra indítatott, melyet teljes szívébõl magának elválasztott,hogy csak „az én teremtõ, megváltó és megszentelõ irgal-mas uramnak, Istenemnek kedve keresésében és hálaadá-somban akarok életemnek végéig megmaradni.”

Ezt a célt itt a fogságában is híven követi.

157

Befalazva

„A szívnek ünnepek kellenek! Legyen az öröm, ajándék,találkozás vagy bánat, elválás, veszteség, a szívnek dobog-nia kell, a szív nyugalma halál.” Valaki leírta ezeket. Mû-vész, filozófus? Ki tudja? S így van-e valóban?

Azon a hideg decemberi napon, 1610 szilveszterénmegállt egy hintó az ecsedi vár bejárata elõtt, kiszállt azúrnõ, Ráchelbe karolt, és az õrök kíséretében a kapu feléindult. Belsõ indítatásként felnézett a ködös, szürke ég-boltra, vigaszt várva… valami csodát, de semmi rendkívü-li nem történt, közönyös volt a világ, s neki be kellett lép-nie a kapun , amely aztán döngve becsapódott mögötte.

Nagy ünnepe lehetett szívének ez a pillanat, mert han-gos kalapácsként ütötte a szív az élet ritmusát… bizony éltez a szív, sokkal inkább, mint bármikor. Aztán a vigasztalanfelhõk helyett a vigasz nélküli félhomály vette körül. A fák-lyák fénye utat mutatott, az elõtte és utána csörtetõ õrökugyan nem taszigálták, de nem is mutattak sem együttér-zést, sem méltatlankodást, szenvtelen kíséret volt, õket az„akció” végén lakoma és duhaj mulatozás várta, s szabadéletüknek ez a kedves ígérete sietésre sarkalta õket.

A cella az volt, melyet egykor, ama örömteli napon Fe-renccel kívülrõl néztek, mint boldog szerelmesek, szabademberekként, mérföldnyi távolságra a kitaszítottság és út-talanság rémétõl. Ferenc tréfálkozva megkérdezte:

– Bemenjünk? Akarsz néhány percre rab lenni? Az énegyetlen rabom… – nevettek, és tovább mentek egymástátkarolva.

Most a rabság megszûnt számára, mint választható le-hetõség. Egydimenziós lét… fogság, ki tudja meddig. Mél-

tatlan hozzá, mert ártatlanul kell elviselni, talán a haláláig.Ünnep-e szívének? Bár ne lenne az! Lennének inkábbszürke hétköznapok, kötelességek, unalom, betegség, bár-mi, csak ne ez a sötét odú.

Most nézett körül elõször. Olyan volt a cella, amilyen-nek lennie kell: asztal, szék, két fekhely jobbról, balról a fa-lak mellett, valami tisztálkodásra szolgáló edény. Pádi-mentum helyett kiálló kövek, szalmával behintve… és sö-tét kõfalak körös-körül.

Ráchel meggyújtotta az asztalon lévõ mécsest. Az õrökparancsnoka rekedtes hangon megszólalt:

– Itt lesz, asszonyom, a szállása. – Hangja mintha némiegyüttérzést is kifejezett volna.

Erzsébet hallotta a zárban fordulni kulcsot, aztán a távo-zó lépéseket s utána csend lett… mélységes csend… Leültaz asztal mellé, Ráchel átfogta vállát:

– Ne félj, kincsem. Most úgy látszik el kell viselni arosszat, de nem lesz ez mindég így… Megszabadulsz! Gá-bor úrfi, a nagyságos fejedelem eljön és kiszabadít,meglásd…

Az õrök a ládát csak úgy bedobták az ajtón. Ráchelmost az egyszerû emberek mindentudásával, hogy arossz elviselhetõ legyen, rendezkedni kezdett. Mert a szí-ve mélyén azért tudta, hogy a szabadulás bizony mégodébb van. Most ez az odú, ez a hideg cella az õ úrnõje„lakosztálya”. Itt folytatódik derékba tört élete. Az életszebbik fele, amely neki fél évszázadon át kényelmet,megkülönböztetett életet jelentett, megszûnt. Ez a láda,néhány váltó ruhával a vagyona. Hiába vannak várai,kastélyai, kincsei, hiába õ talán az ország leggazdagabbúrnõje, itt most õ nincstelen, szegényebb a jobbágyainális, és rosszabb a sorsa, hiszen rabmadár. Csak a börtön fa-lait látja éjjel és nappal. A vidám napfény, a madárcsicser-gés, a sokszínû, szépséges élet a csillagok milliárdjaivalszámára nincs többé…

– Jó, hogy itt vagy, Ráchel, jó, hogy vigasztalsz, keressvalami melegebb ruhát nekem.

158

Erzsébetben mióta csak a vár alsó labirintusába értek,azok az egykori emlékek kavarogtak, amiket egykor Fe-renccel átélt. Azóta se járt itt, pedig sokszor megfordult avárban. Míg dajkája a ruhák között matatott, az asztalraborult, s talán a fáradságtól, talán szabadulásként egy röp-ke álom vette birtokába az éjjeli virrasztás után.

Különös, ahogyan a szép emlékek még a legtragikusabbhelyzetben is be tudják fedni könnyû, fényes porral a va-lóságot. Álmai szárnyán visszaszállt ama régi, régi emlékeiközé, mintha Ferenc fiatal felesége lenne… valami alig iskövethetõ átváltozás, múltba szállás kerítette hatalmába,mintha akkor mégiscsak vállalta volna a játékot, most fér-jével együtt ült az asztal mellett, mint az õ foglya, s oly bol-dog volt néhány pillanatig, hiszen annak a fiatal férfinek aszerelme lett újra, aki egykor mindennel megajándékozta,amit csak a halandó földi életében megkaphat. S ki tudja,talán valóban ott volt Ferenc, mert az igazi szeretõk nem isválhatnak soha el egészen egymástól. Ferenc „árnya” elakarta feledtetni vele az elviselhetetlent…

Zajra ébredt. Egy szolga hozta az ebédet, és az õr beadta.Az éj nagy részét ébren töltötte el. Gondolatai összeku-

szálódtak, hidegek voltak a falak, de legjobban mégis azáthatolhatatlan sötétségtõl szenvedett. Ha csak egy pará-nyi fény áthatolt volna ezen a sötétségen vigaszul… defény sehonnan sem érkezett.

Aztán azzal biztatta magát, majd eljön a reggel, s akkorRáchel meggyújtja a mécsest. A hajnalokat, a pirkadatot elkell felejteni, pedig hogy szerette a pirosan izzó napkeltét,mely oly sokszor örömre derítette élete során, ha az éjsza-ka lelket rabolt…

159

Az évszázad bûnpere

E fejezet Nagy László: A rossz hírû Báthoryak címû köny-vének Báthory Erzsébet alakja a tudományos írásokban ésmûvészeti alkotásokban címû tanulmányának kivonatosismertetése.

„Ki volt az elsõ vádló? Úgy tûnik, ezt sohasem lehet márteljes bizonyossággal megállapítani. Csupán gyaníthatjukszemélyét.

Az elsõ tanúkihallgatások Thurzó nádor parancslevelealapján elkezdõdtek, s több mint harminc tanút hallgattakki. Ezt követték az 1611 januárjában folytatott kihallgatá-sok, amelynek során Báthory Erzsébet négy kínvallatás alávetett belsõ szolgáján kívül, meghallgattak tizenháromcsejtei lakost is. 1611 júliusában Pozsonyban újabb kihall-gatások voltak, amikor több mint kétszáz tanú vallomásátjegyzõkönyvezték. A kihallgatások során egyesek kény-szer hatása alatt tettek vallomást, ezek a per koronatanúivoltak: Újvári János, Jó Ilona, Szentesi Dorottya, BeniczkyKatalin.

A meglehetõsen kusza, nemegyszer ellentmondó vallo-másokból még az asszony ellen emelt vádakat is nehézpontosan kihámozni. Az elsõ önkéntes vádló PolikénuszJános csejtei lelkész volt, az özvegy ádáz ellensége. Vádja-it, melyek nagyobb része boszorkányság és ördöngõsség,már ismerjük. A kannibál lakomák rendezése, az ember-hús étkül való felszolgálása, elõször mint vád, az õ levelé-ben fordul elõ.

Nem tudjuk, hogy Polikénusz e levélben leírt vádjai mi-kor jutottak elõször a nádor tudomására, de a négy belsõ

160

szolga vallomása sok hasonló elemet tartalmaz a lelkészvádjaival. A tortúra alá vetetteknek a következõ kérdések-re kellett felelniük:

Mennyi ideje, hogy az Asszony [Nádasdyné] mellett la-kott, és mint jutott udvarába?

Attól kezdve mennyi leányt, asszonyt öletett meg?Kik voltak azok, kiket megöletett és honnan valók?Kik voltak azok, akik az asszonyokat és leányokat az

udvarba szerezték és csalogatták?Minemû kínzással és móddal ölette szegényeket?Kik voltak az eszközei a megölésben és kínzásban?A holttesteket hová temették, vagy hová tették, és kik

voltak azok, kik elrekkentettek efféle holttesteket, hová te-mették, mint rekkentették el?

Õ maga, az asszony kínozta-e õket, és ölte-e õket, és mitmívelt akkor, mikor kínozta és ölette szegényeket?

Mind Csejtén, Sárvárott, Keresztúrott, Beckóban és mégmely helyeken ölette és kínozta szegényeket?

Az emberek közül kik voltak, akik tudták vagy láttákvolna az efféle cselekedeteit az asszonynak?

Mennyi idõtõl fogva tudják vagy értették az asszonyiszonyú cselekedeteit?

A vád koronatanúit az alábbi sorrendben bírták vallo-másra: Újvári János [más néven Fickó], Jó Ilona, Nagy Ist-ván özvegye, Szentesi Dorottya, Szõcs Benedek özvegye,Beniczky Katalin Boda Jánosné. A vallomások kínzásokhatására születtek.

Az ilyen tortúrák menetérõl számtalan egykori leírásmaradt az utókorra. Ezekbõl megtudhatjuk, hogy a vád-lottat a hóhér a vallató és a jegyzõkönyvvezetõ jelenlét-ében mezítelenre levetkõztették. Hátratett kezeit összekö-

161

tözték, s a hosszú kötelet a mennyezeti csigán általvetet-ték. Ilyen testhelyzetben magasra vonták, ezáltal a vállizü-letek kifordultak. Már ez is szörnyû fájdalmas lehetett, dea vallatók általában nem érték be ennyivel. A csigára vontszemély lábaira nagy köveket kötöttek, s úgy húzták fel amagasba, ami a deréktájon okozott alig elviselhetõ kíno-kat. A lábakat a hírhedt spanyolcsizmákba fogták, melyek-nek csavarjait szorítva egyre fokozni lehetett a vallatottkínjait. Ha ez sem bizonyult elegendõnek, fáklyákkal éget-ték, tüzes szerszámokkal szurkálták, megtüzesített fogók-kal tépdesték a kihallgatott testét. Valahányszor a boldog-talan elájult a kínzás közben, vízzel leöntötték és folytat-ták a tortúrát.

Enyhébb kínzásnak számított, amikor pálinkát öntötteka vallatott fejére, és meggyújtották, vagy ha szöges desz-kára fektették, és a nemi szervét megkorbácsolták. Né-melykor több liter vizet erõltettek a gyomrába, (olykor trá-gyalét) víztõl felpuffadt hasára deszkát tettek, és azon tán-coltak.

A kortársak fantáziája meglehetõsen találékonynak bi-zonyult, ha kínzásra került a sor. Ilyen tortúrákat senkisem tudott átvészelni akaratának teljes megtörése nél-kül. A kínzásokat ugyanis mindaddig folytatták, míg azalávetett személy azt nem vallotta, amit hallani akartaktõle.

Ilyen kínzások hatására születtek azok a »beismerõ val-lomások« is, amelyekkel a biccsei vár kínzókamrájában»kezelés« alá vett négy személy nem csupán a maga bû-nösségét ismerte el, de a Nádasdyné elleni terhelõ adatokzömét is szolgáltatta.

A megkínzottak a felsorolt kérdésekre még így sem ad-tak egybehangzó feleletet. A megölt lányok számát Fickóharmincötnek, Dorkó harmincnak, Kata ötvennek mond-ta, míg Ilona nem tudott számot mondani. A kínzás módo-zatáról Fickó azt vallotta, hogy a lányok kezét hátrakötöz-ték, és sokszor addig verték, amíg a testük meghasadozott.Egy leánynak, akit a nádor még életben talált Csejtén,

162

163

Dorkó metélte a kezét ollóval. Másoknak talpokat, tenye-reket mindaddig verték, hogy egy végben kétszázat ütöt-tek rajta.

Jó Ilona elismerte, hogy õ volt a lányok fõ kínzója, de afelelõsséget igyekezett Báthory Erzsébetre hárítani, mond-ván, hogy az õ parancsára cselekedett mindent. Elmondá-sa szerint a lányokat hosszú ideig hideg vízben állatták.Máskor megtüzesített kulcsot vagy pénzdarabot nyomtaka kezükbe. Volt olyan, akinek mézzel kenték be a mezíte-len testét, és úgy állították bogarak közé. Aki a kínzás alatteszméletét vesztette, annak olajos papírt dugtak a lábujjaiközé, és azt meggyújtva térítették magához az elaléltat.

Szentesi Dorottya azt vallotta, hogy a lányokat széklá-bakkal és dorongokkal verték. Másoknak tûket szurkáltakujjaikba és az ajkába. E vallomások szerint az is elõfordult,hogy a megölt lányok holttestét ágy alá rakták, »szöszt«dobtak rá, és sokáig így tartották. Oly büdös volt az egészkastély, hogy mindenki érezte. (E vallomás margójáraírandó, ez a nyolc haláleset idején történt, amikor Dorkónem tudta eltemetni a valószínûleg járványban elhalálo-zottakat, Nádasdyné pöstyéni tartózkodása idején.)

Arra vonatkozóan, hogy Nádasdyné személyesen résztvett-e a lányok kínzásában, e vallomások általában igenlõ-ek voltak. Jó Ilona szerint: »Õ maga az asszony verte,kénozta a lányokat, úgy annyira, hogy rajta az ing merõvér volt és mást kellett magára venni. Mosatta a véres kõ-falat is. Dorkó asszony mikor verte (a lányokat), õ maga isott állott az asszony.« »Õ maga verte az asszony a lányo-kat« – állította Szentes Dorottya, s ezt erõsítette BeniczkyKata is. Ujvári János szerint az özvegy »orcáját, mindenétszaggatta a lányoknak és körme között nyakdosta õket«.Szentes Dorottya vallomása szerint, amikor Báthory Er-zsébet betegen feküdt, az ágyához kellett vinni az éppensoron lévõ áldozatot, és az úrnõ »darabokat harapott ki azorcájából és a vállából.« Más alkalommal az özvegy »azégõ gyertyát a mezítelen lánynak a szemérmes testébe sü-tötte«.”

164

A tanúvallomások száma meghaladta a háromszázat,ennek ismertetésére csak összevontan vállalkozunk. Defontosnak tartjuk Nagy László véleményét, aki a forrásira-tokat tanulmányozva írta meg a rossz hírû Báthory Erzsé-bet életét. Õ kétségbe vonja, hogy „Báthory Erzsébetnekakár egyetlen gyilkosságot is hitelt érdemlõen bizonyított-nak lehetne minõsíteni”.

Állítását a következõkben fejtette ki.

„A Báthory Erzsébet személye körüli legendakör kelet-kezéséhez hozzájárult az ellene folytatott eljárás szokatlanvolta, nem utolsó sorban az ítéletlevél. A jogtörténet sokfurcsa esetet feljegyzett, de nem sok olyat ismer, amikor le-tartóztatásban lévõ, sok rendbeli gyilkosságban elmarasz-talt, élõ fõbûnöst ki sem hallgatnak a saját ügyében. Külö-nösen fõrangú személyt a 17. század eleji Magyarorszá-gon. A bécsi békekötés külön pontban szavatolta ezt:nemes személyek elleni büntetõeljárásnál elengedhetet-len jogi kritérium a vádlott szabályos megidézése és meg-hallgatása az ellene emelt vádakkal kapcsolatban.

Nézzük meg, mi történt Nádasdy Ferenc özvegye eseté-ben, aki pedig az ország egyik fõrangú asszonya volt.

1610 decemberének végén a nádor emberei a csejtei kas-télyban rajta ütöttek az éppen vacsorázó asszonyon, akitsem akkor, sem késõbb nem hallhattak ki a vele szembenfelmerülõ vádakkal kapcsolatban. Ehelyett az asszony négybelsõ szolgálóját fogolyként Biccsére szállították, ott 1611.január 2-án kínvallatás alá fogták õket, majd öt nappal ké-sõbb megszületett az alábbi ítéletlevél.

A méltóságos nádor Úr »…nem akarván szemet hunyniés süket lenni azon nõi nemnél a világ kezdetétõl fogvanem tapasztalt iszonyú kegyetlenségre és az emberi vér el-len elkövetett zsarnokságra, melynek részesévé lett Bátho-ry Erzsébet […], melyet ez szobalányain, más asszonyo-kon, és ártatlan lelkeken elkövetett, alapos vizsgálatot ren-delt el õ ellene a Nádasdynéra vádként felhozott vétség

ügyében, melynél a vádlott saját szolgálóinak vallomásai-ból kiderült a vád valódisága.

Ennek tudomásul vétele után Õ Méltósága […] magá-val vivén gróf Zrinyi Miklóst és Drugeth Györgyöt, azemlített úrnõ vejeit, az arra kiválasztott szolgákat,Megyery Imrét nem csekély szolga és katonai kísérettel aCsejte mezõvárosban lévõ kastélyba ment s már a beme-netelnél meggyõzõdött arról, amit a tanuk vallottak. EgyDoricza nevû lányt ugyanis halva találtak ütések és kínzá-sok következtében, más hasonlóképp halálig marcangolthaldokló két lányt is találtak a kastélyban. Itt találták Ná-dasdynét is.

Ez iszonyú, több mint állatias dühöngés és kegyetlen-ségre Õ Méltósága felette felindult, s a vele volt kíséret ta-nácsával összhangzólag Nádasdynét, mint vért szomjazó,szívó istentelen asszonyt, kit a vétségen kaptak, Csejte vá-rába, örök fogságra ítélte és elfogatta. Fickó Jánost, Ilonát,Dorottyát s Katalint mint segédkezõ cinkostársakat, olyborzalmas mészárlás eszközeit, melyet maguk is bevallot-tak, a bíró urak elé állítja, s az õ iszonyatos tetteikért legke-ményebb büntetést kér rájuk szabatni, hogy ekképp azigazságszolgáltatás elégtételt nyerjen, hasonló gonoszsá-goktól mások is elrettentessenek.«

Az ítélet pedig: Ilona és Dorottya ujjainak tövébõl hara-pófogóval való kitépése, majd máglyára vetése. Fickó fia-talkorára való tekintettel, és kevesebb bûnrészesség miattfejvesztésre ítélték, és ezután máglyára vetették õt is. Ka-talin addig tartassék börtönben fogva, míg ellene bizonyít-ható egyéb vétségek fel nem merülnek. Az ítéletet 1611. ja-nuár 7-én végrehajtották.

A Csejtei Krónika szerint a mijavai majorosnét is mág-lyahalálra ítélték mint Bárhory Erzsébet bûntársát néhányhónappal késõbb.

A fõvádlottra, Nádasdynéra a bíróság nem hozott különítéletet, hanem hallgatólagosan jóváhagyta a nádor dönté-sét az asszony életfogytig tartó fogságáról.

165

Az özvegy haláláig a csejtei várnak egy ablaktalankamrájában volt befalazva. A külvilággal csupán egy ak-kora nyíláson át érintkezhetett, amelyen eledelét és italátbeadták neki. Egyetlen vénasszonyt rendeltek szolgálatá-ra, a várnagyokat pedig megeskették, hogy a papokon kí-vül senkit nem bocsátanak be hozzá. Hogyan teltek nap-jai e sivár környezetben – errõl rendkívül keveset tudunk.Csupán annyit, hogy ártatlannak tekintvén magát, nemszûnt meg követelni bíróság elé állítását és szabadon bo-csátását.”

166

A tanúvallomások tanulságai

A tanúkihallgatások 1611-ben is folytatódtak, jó félévvelkésõbb, július 26-ig. A kihallgatásokból leszûrhetõ tanulsá-gokat Szádeczky-Kardos Irma a következõkben fogalmaz-ta meg Báthory Erzsébe igazsága címû könyvében:

„A 224 tanú közül nyolc tanú mondja, hogy semmitsem tud az ügyrõl, további 125 pedig hangsúlyozza, hogysaját maga nem látott, nem tapasztalt, nem tud semmit,csupán azt, amit szerteszét híresztelve hallott: általábankegyetlenkedésrõl és gyilkolásról, vagy egy-egy konkrétesetrõl.

A további 91 tanú némelyike is csak úgy tud valamirõl,hogy a tudomása forrását nem jelöli meg –, de legtöbbenezek közül is azt hangsúlyozzák, hogy azon az egy-egy ta-pasztalaton kívül, melyrõl beszámoltak, minden mást csakhallomásból tudnak. A konkrét tapasztalatok többsége vi-szont a Báthory Erzsébet elfogása és várba szállítása alkal-mával bemutatott holttest és az újhelyi borbélynál gyógyí-tott csonkakezû Anna sebeinek látványához, az esküvõikét lány temetéséhez és a l3 évvel ezelõtti kosztolányijegesfürdõhöz kapcsolódik. No és ide tartozik még az úr-nõt kettesével kísérõ sebesarcú lányok látványának né-hány kétes hitelû elõadása is.

A jegyzõkönyv legfontosabb adatai azok, amelyek aNádasdyné elfogása utáni eseményekre vonatkoznak.Ezek mondják el, hogy a letartóztatást követõ napon, ami-kor a kastélyból a várba, jövendõ fogsága színhelyére szál-lították, kocsiba szállása elõtt a kastélyudvaron mint a tet-tenérés áldozatát mutatták be neki a csatorna alól felho-zott Dorica holttestét. A másik áldozat a szétroncsolt kezû

167

Anna, akit késõbb az újhelyi orvos gyógyít. Az itteni tanúkcsak kettejüket említik, ellentétben az ítélettel és Thurzóleveleivel, melyek rajtuk kívül még egy halódó lányról ésmég több más rabságban lévõ, s a jövendõ kínzásra tarto-gatott nõrõl is szólnak. Ismét olyan lényeges tartalmi elté-rés, mely Thurzó állításának hitelét csökkenti, még a be-mutató trükkjével konstruált tanúvallomások révén is azeljárás koncepciós hátterére terelve a figyelmet. Egyúttalalátámasztják a következtetést, hogy

– szó sem volt tettenérésrõl, vagy mészárlásról,– a tömegnek bemutatott halott nem decemberben, ha-

nem októberben halt meg (és exhumálták),– a sebesült lány nem kínzott áldozat, hanem gyógyított

beteg volt.

A Csejtei Krónika feljegyzése szerint Nádasdynét va-csora közben tartóztatták le, ami egyértelmûen utal arra,hogy nem kínzás közben, nem tettenérve. E tanúvallo-mások errõl ugyan semmit sem mondanak, de abból,hogy szemtanúként csak a másnapi »áldozat-bemutatás-ról« vallanak, egyértelmûen következik az, hogy ezúttal iscsak olyan tanúkat hallgattak ki az elfogás körülményirõl,akik magánál a letartóztatásnál és az állítólagos »tetten-érésnél« nem voltak jelen.

Az is szembeötlõ jelenség, hogy a »szemtanú«-vallomá-sokban az »eleibe tevés«, a »szemeláttára« való bemutatásdominál, ez kapja a hangsúlyt. Még a szavakból is kitet-szik, hogy a holttest bemutatásának az volt a szerepe,»hogy lássa« Nádasdyné is a letartóztatásnak és fogságravetésének indokait: íme itt egy halálra kínzott meg egymegcsonkított leány, eléd tesszük, hogy lásd te is!… Azesemény leírása, egyes beszámolók hangsúlya azt sugallja,hogy a holttest bemutatását nemcsak a nyilvánosság, ha-nem Nádasdyné meggyõzésére is rendezték, neki is szóltez a teátrális bizonyítás. Márpedig akinek így kell az áldo-zatot bemutatni, azt nem annak gyilkolása, kínzása köz-ben fülelték le.

168

Bizonyos volt ennek a nyilvános eleibe tevésnek olyanszerepe is, hogy a környezetet is meggyõzze, az elõtt isigazolja a mindennapinak éppen nem mondható akciójogalapját. Egyúttal az »áldozatok« sebeinek bemutatásá-val szemtanúkat is toboroztak az ügyhöz. Ezeket vonultat-ják fel a rajtaütési akciónak már a »bûntársak« perébõl ismellõzött szemtanú-résztvevõi helyett.

Így tehát nyilvánvaló, hogy az »eleibe tevés« színjáté-ka egyszersmind a tettenérést volt hivatva pótolni, leg-alább is ami a szemtanúk produkálását illeti. A bemutatáshelyettesíti a tettenérést, és a bemutatási jelenet szemta-núi helyettesítik az elõzõ esti események szemtanú ré-szeseit. Akiknek tanúkénti mellõzése egyértelmûen arrautal, hogy mindazok, akik Nádasdyné elfogatásakor ésaz állítólagos kínzóhely felderítésénél jelen voltak, való-jában nem tettenérési szituációról és nem kínzásra vagybûnösségre utaló tapasztalatokról számoltak be. Ezértnem hallgatják ki õket a tanúvallatásnak ebben a szaka-szában sem.

Míg a december 30-iki holttestmutogató »horror show«a szemtanúk produkálásával konstruált bizonyítékot az ál-lítólagos emberölésre, az itteni tanúk kihallgatásáig eltelthónapok idején a vallomásokból is kimutatható hírverés-nek volt ugyanilyen bizonyítékot konstruáló szerepe.Minél többen tudnak minél nagyobb borzalmakról, annálmeggyõzõbb lehet az adattömeg, nemcsak a bûnösség bi-zonyításában, de a közvetlen szemtanúk hiányának elfe-désében is. A mondásnak, mely szerint »amirõl nem be-szélnek, az nincs«, az ellenkezõje is igaz. Amirõl sokat be-szélnek, az valóságerejû tényezõvé válik.

Ahogy a »tettenérés« szemtanúi hiányoznak a kihallga-tottak közül, ugyanúgy hiányolnunk kell az itt emlegetett»megölt lányok« szüleinek, hozzátartozóinak vallomását is.

És ugyanígy hiányoznak az itteni tanúk közül is aThurzóék rajtaütésével megmenekített »kínzásra tartoga-tott«, láncraveretett sértettek – vagy Nádasdyné jövetelé-nek hírére állítólag elbujdosó lányos családok –, mint a

169

»bûntársak« biccsei tárgyalásáról. Mindegyikükrõl csakmások beszélnek, állítólagos szemtanúk és hallomást szö-vögetõk, de egyik sem olyan, aki maga élte át a „mészár-lás” veszedelmét, aki maga ette a lányok húsából sütöttételt, aki maga viselte testén a megkínzás nyomait…”[140–142]

A rávallás hatásáról a következõk olvashatók:

„Deseõ [Dezsõ] és Szilvásy vallomáskészségének […]mondhatni alapvetõ oka is van. […]

A hoppmester Deseõ Benedek és Szilvásy Jakab azokélén állt, akikre a tortúrán rávallottak, mint olyan fõembe-rekre, akik tudtak az úrnõ viselt dolgairól, de nem »szólé-tották meg érette«. Ahhoz, hogy az ilyen »rávallás« jelen-tõségét és hatását érzékelhessük, ismernünk kell a korabe-li inkvizíciós nyomozás metódusát.

A tortúrázás egyik célja az volt, hogy a vádlottból ki-szedjék a feljelentés, vagy egyéb, már rendelkezésre állóterhelõ adatok megerõsítését. Ez többnyire sikerült is!Emellett arra is törekedtek a kínvallatással, hogy az esetle-gesen elhallgatott bûntetteket, vagy mások bûnösségét isfelderítsék. Ha a tortúrának sikerült másokra vonatkozóterhelõ adatot kicsikarni a vádlottból, ez azt jelentette,hogy akirõl szó esett, az maga is gyanúba került, s komo-lyan fenyegette a vádlottá válás és a kínvallatás veszélye.Hatását már láttuk néhány vallomáson.

A nyomozás vádkiterjesztõ célja ki is tûnik a »bûntár-sak« vallató kérdéseibõl. A 10. kérdés kifejezetten azt tuda-kolja, hogy »az fõemberek közül kik voltak, az kik tudtákvagy látták volna efféle cselekedeteit az asszonynak«. […]

Deseõ Benedekre valamennyi kínvallott rávall, Szilvá-syra a három nõ. […]

Hogy meggyõzõdjünk a »rávallás« hatásáról és jelentõ-ségérõl, s arról, hogy vajon meggyõzõdésbõl vagy kény-szerbõl vallottak-e Desõék oly sok rosszat Nádasdynéról,vizsgáljuk meg a tortúrás vallomásokkal való egyezéseketés párhuzamokat. […]

170

A lányok »látott« és »tapasztalt« kínzása Deseõ és Szil-vásy egy-egy részletében szinte ugyanúgy jelenik meg,mint a kínvallott »bûntársak« szavaiban.” [166–167]

Egy másik fontos kérdés, hogy nincs egyezség a halál-esetekkel kapcsolatban. Ehhez az érveléshez a kiindulópont a kamarának a királyhoz küldött jelentése szolgálalapul.

„A jelentésnek a feltételezett emberölési bûnösség szem-pontjából legfontosabb mondanivalója az a fejtegetés,mely azt közli, hogy mind a nemes, mind a nem nemesszemélyek meggyilkolása esetén – amik más-más büntetés-sel, de a súlyosabb esetben is legföljebb csak a hatalmasko-dás következményeivel járnak – a sértettet illeti elsõdlege-sen a perlési jog. A tettesnek a sértettel való jóvátételi ki-egyezése pedig megszünteti a büntethetõséget, még akkoris, ha netán még a fiskus is perelhetné az elkövetõt. […]

Ha ilyen joggyakorlat mellett az állítólagos sértettekkel– túlélõkkel és családtagokkal – sem a letartóztatás elõttNádasdyné, sem azután a családtagok nem egyezkednek,az egyszersmind annak a jele, hogy az emberölési vád tel-jesen megalapozatlan.

Tény, hogy a többszáz évvel ezelõtti megállapodásokiratainak mai hiánya nem jelenti azt, hogy maga a megál-lapodás soha nem jött létre, s nem létezett. Már csak azértsem, mert az írásbeliség ugyan ajánlatos volt, de nem voltkötelezõ. Tehát koránt sem abból az egyszerû ténybõl in-dulunk ki, hogy ma nincs irat ezekrõl a megállapodások-ról. A következtetésünket arra alapítjuk, hogy az egészmonstre ügyben egyetlen nyoma sincs annak, hogyNádasdyné vagy a család ilyen egyezséget kötött, vagylegalább megkísérelt volna.

A vád szerint százával voltak a megöltek. A tortúrávalkicsikart vallomások szerint 37-50 áldozat volt. A »tetten-érés« két áldozatot produkált, s ezek egyike túlélte a »mé-szárlást«. Még sincs egyetlen nyom, egyetlen utalás semolyan kísérletekre, hogy az állítólagos emberölés követ-

171

172

kezményeit a jóvátétellel hárítsák el maguktól. Ezt mégazoknak a vallomásaiban is hiába keressük, akik a saját ro-konuk megölésérõl vallanak. Pedig nekik a rokoni körbenbizonyosan ez is a tudomásukra jutott volna.

Akár többszáz, akár csak ötven, vagy két áldozata volt isNádasdynénak, ha máskor nem is, legalább a letartóztatásután – amikor félreérthetetlenül élesre fordult az ügy me-nete – elemi érdeke lett volna mind Báthory Erzsébetnek,mind a gyermekeinek a sértettek kiengesztelése, és a per-gátló egyezség megkötése. Ez lett volna kezdettõl fogva alegésszerûbb védekezés, nem pedig a »szökés«, vagy a le-tartóztatás kitervelése. S éppen mert a börtönrevetésbenmár igen nagy tétje volt az ügynek, nemcsak az egyszerûkiegyezés, de annak szerzõdésbe foglalt dokumentálása iselemi érdek lett volna. Ha ilyen körülmények között nincsegyetlen dokumentum és egyetlen vallomásbeli adat semaz egyezkedésre, akkor az kellõ hitelességgel bizonyítja abûnösség hiányát s a vád megalapozatlanságát.

És itt nemcsak Nádasdyné kezdeményezési passzivitá-sát kell bizonyítéki értékûnek tekintenünk. Az is bizonyí-ték, hogy az állítólagos sértettek ilyen igényének sincsnyoma. Pedig azzal – ilyen szituációban – meg is lehetettvolna gazdagodni.

Mindezek félreérthetetlen jelei annak, hogy nem voltkivel, és nem volt mirõl vagy miért egyezséget kötni.”[127–128]

Egy szörnyû álom

A várbörtön odújában írok.A napok és az éjszakák összefolynak. Félhomály jelzi a nappalt,

napnélküli csorba fény. Az éjszaka sötétsége holdnélküli, csillag-talan, mert az égitestek csak az út vándorainak világítanak, mega rossz alvóknak az ablakon át. A börtön ablaktalan. Összefoly-nak a hétköznapok és az ünnepek is, noha a rab számára azért tu-dott, hogy Krisztus megszületett, meghalt, feltámadott, felmenta mennybe és pünkösdkor elküldte Lelkét közénk, hogya szívünkel ne gazosodjon a sötétségben.

Ráchel becsempészte ruháim közé Sylveszter János Újtesta-mentumát, s én ezzel táplálom lelkemet naponta. Ha ez nem len-ne, bizony elgazosodott volna szívem. A magány, a csend, ha amindennapok tápláló magánya, csendje, az az élet ajándéka, de aszámkivetettség sötétségében a Kísértõ fegyvere, mellyel támadjaszívünk és kísérti elménket… mintha csak a bûn és a gyalázatvenné körül a hitben szegényt… és a Sátán uralkodik a világ te-rein, a virágos réteken, hegycsúcsok magasában. „Vesd le ma-gad…”, mondta Jézusnak is, de Õ elutasította a Gazfickót, merttántoríthatatlanul bízott égi Atyjában.

Így támad engem is, majd hogy nem naponta, hogy a gyaláza-tom felülrõl való, s itt alant nincs más, csak a sötét labirintus,meg a pusztulás. S ha keresed a kiutat, csak vele, a Szörnnyel ta-lálkozol. De én tudom, hogy az én Istenem jóságos Atya… Krisz-tus szenvedését én is hordozom ebben a sötét világban… és a Lé-lek segít elviselni a csalódásokat.

Mert nem az én irgalmas Istenemben csalódom nap mint nap,hanem azokban, akiktõl segítséget reméltem. Tudom, az enyéimsemmit sem tehetnek, noha van vagyonuk és jóságosak. A felsõbbhatalom az õ jóságukat keményen megtorolná, ha hozzám köze-

173

lednének, hogy rabságom igáját enyhítsék. Pedig mekkora örömlenne látni õket, megfogni fiam kezét, tanácsolni õt, hiszen mégalig igazodik el az élet dolgaiban. De nem! Ilyesmire gondolnisem szabad, mert akkor rám tör a kibeszélhetetlen bánat. Mind-ezekért a Mennyei Atyámat kárhoztatni nagyon gyarló gondolatlenne, mintha õ adta volna ezt a nehéz sorsot… ez az emberi bûnkövetkezménye… ami számon kéretik egyszer, én ugyan nem kí-vánom senkinek…

Mindezt a nádornak köszönhetem, aki gyûlöli a Báthoryakat. Temérdek a bûn ebben a világban. A gyarlóság, a szerzésvágy,

a hatalom akarása elborítja a földet… ezektõl szenved az ártatlan.„Boldogok, akik sírnak, mert õk megvigasztaltatnak”. Ez bizony-nyal igaz, habár tudom, ez a vigasz ama örökkévalóság messziboldogsága. Azt is tudom, ez vár a hûséges lélekre. Ám a sírássorsunk labirintusában mégis vigasz már itt, és mindég nyugal-mat ad a megszomorodott léleknek…. Kicsit kitisztul a láthatár,mintha kisütött volna a nap, fénnyel árasztja el az odút… Fel-emeli a lelket a tisztultabb régiókba.

A Sátán gyakori vendég ilyen „kõ-közé zárt lélek” számára. Devan fegyverem… Áldott legyen az én Istenem!

Ami jobban fáj és nagy csalódás, hogy Erdély fejedelme, Gáboröcsém megfeledkezett rólam. Mert hiszen neki hatalma lenne se-gíteni, vagy legalább vigaszt nyújtani, ha nem is szabadulást. Havalami titkos jelet adna, hogy nem felejtett el, eljön a szabadulásórája, hogy csak várjak türelemmel. Ha jól számolom a napokat,majd két éve töltöm itt napjaim ebben a sötét cellában, és mégcsak hírt sem kaptam tõle, hogy közbejárt volna a királynál az énügyemben. Bár az is lehet, hogy szót emelt éretem, vagy valamiírásban, csak én nem tudom, mert hiszen honnan is tudhat-nám…

Én azonban hiába írom leveleimet Mátyás királynak. Hiábakérem, legyen nyilvános per a vád bizonyítására. Jogom van ne-mes emberként ártatlanságom bebizonyítani! Már többször kér-tem a per megindítását. Hiába! Ilyen hatalmas lenne ThurzóGyörgy? Hatalmasabb a császárnál, Erdély fejedelménél? Ennyi-re gonosz lenne? De hát miért gyûlöl engem? Mert azt érzem,hogy gyûlöl. Hogy bízott benne Ferenc…

174

Vagy olyan háttere van az én fogságomnak, amit én nem isme-rek. Valami magasabb politikai érdek? S én csak egy figura va-gyok a sakktáblán?

Ha mégis elfog a hátralévõ élet kínszenvedésének tudata ebbena kilátástalan rabságban, ezek a gondolatok álmaimat mérgezik.

A minap is… micsoda szörnyû álom!Verítékben fürödve ébredtem fel. A sárvári vár mély alagútjá-

ban nyílt egy nagy helyiség. Jártam ott egyszer. A foglyok számá-ra tartották fenn, de tudtommal Sárváron nem igen tartottakfogva senkit hosszabb ideig. Ebben a börtönben voltam álmom-ban, s hogy, hogy nem, egy hatalmas vérrel teli kádban ültem.Emberek sokasága vett körül, néhány szolgálólány mezítelenülfeküdt a kövön, mintha arra lettek volna kiszemelve, hogy vérükpótolja a kádban lévõ vért… Minden véres volt, a kövek, a falak,még a mennyezet is. Az idegen arcok között csupán Darbúlia An-nát ismertem fel. Egy korbácsot szorongatott a kezében…. Arcándémoni mosoly. Nem! Nem ilyen volt Anna! Úgy tûnt, mintha õlenne itt a parancsnok, aki a vért gyilkolással szaporítja. Ilyetmég a Biccsén megégetett szolgálók sem mondtak… Bár õk olyas-mit is bevallottak, amit az égetett testük, kifordított csípõjük elvi-selhetetlen fájdalma sugallt… Ami a leginkább felizgatott, hogyaz emberek rám mutogattak, egyesek öklüket rázták felém, mint-ha az én bûnöm lenne ez a vérfürdõ, noha Anna tartotta kezébena korbácsot…

Iszonyatos álom volt!Ráchel a sikolyra, mert sikoltozni kezdtem álmomban, hozzám

futott, felébresztett és csillapítani próbált: „Nyugodj meg, kin-csem! Rosszat álmodtál?” Vizes ruhával borogatta szívem…

Mi lenne velem Ráchel nélkül?

175

Ráchel halála

Mi lenne velem Ráchel nélkül?Kérdeztem talán egy évvel ezelõtt. Ráchel elment… Itt ha-

gyott, noha szépen búcsúzott halála elõtt.– Én elmegyek, kincsem… – Megsimogatta fejem. – Már ne-

ked is õszül a hajad… Halálodig akartalak vigyázni… de elfo-gyott az erõm… megpecsételõdött a sorsom… érzem, nem sokvan már hátra…

Amikor kisgyerek voltál, fogtam a kezed, el ne es. Letöröltem akönnyeidet, hosszan síró gyerek voltál, ha bántott valaki, alig le-hetett megvigasztalni. Magadhoz szorítottad a bábudat este, uj-jacskád a szádba tömted, még sokáig szipogva sírtál.

Énekelj, Ráchel! – mondtad, és az ének megnyugtatott mindég,néhány perc alatt elaludtál. Énekkel akartalak átsegíteni itt ebbõla kõ közé zárt világból a túlsó partra, de látod, öreg dajkád alól ki-csúszott a talaj. Úgy-e nem neheztelsz, hogy a szívem mélyén el-vágyom innen… a kõfalak közül.

De bánt engem nagyon, hogy itt kell hagynom téged. Nem tu-dom, ilyen békés lesz-e a te halálod is, mint az enyém. Mert én vá-gyom a szabadulást. De szerettem volna még megélni a Te igaziszabadulásod, nem odaátra, hanem gyermekeid közé. Azt hittem,ezt még megélhetem, hogy téged újra vigasztalnak majd a csillagokaz égen… De most a reményem fogyatkozik… Nem tudom, rádkö-szönt-e a szabadság órája… Pedig kijárna neked a szomorú, szen-vedés teli évek után… Ha mégis meglátod még a napot… a na-pocskát az égen, köszöntsd helyettem is.

Én már hallani vélem a trombitaszót, amely hív. Elfáradtam,kincsem. Téged gyermekemként szerettelek, óvtalak minden baj-tól… Óvjon ezentúl az ég…

Akkor éjjel, amikor ezeket mondta, csendesen elaludt. Talántudta is, hogy ez az utolsó éjszakája. Reggelre halott volt. Én még

176

éjszaka sokáig mellette voltam, de hajnal felé elnyomott az álom.Nem kellett õt átkísérni ama másvilágra, észrevétlenül elment,úgy, ahogy senkinek gondot nem okozva élt. Álmában vette õtmagához az Úr.

Elõtte való napokban, talán két-három héttel elõbb kezdett elgyöngélkedni. Fájt a gyomra, kiadta a rabkosztot, aztán már ke-veset evett, halála elõtt már semmit. Orvos nem látta, a rabnak –mert hiszen rabságot vállalt velem bûntelenül – nem jár gyógyí-tás, gyógytea… Talán lehetett volna rajta segíteni, de erre nemvolt lehetõség.

Övéinek rajtam keresztül üzent. De mivel én is rab vagyok,nem tudom, valaha is átadhatom-e az üzenetét.

A halottat itt Csejtén helyezték örök nyugalomra. Bálint, a bel-sõ õröm mesélte el a temetést, mert engem nem engedtek ki még atemetésére sem. Polikénusz temette, és néhány falusi aszszony vi-rágot is tett a sírjára.

Ráchel életem tanúja volt. Látta a gyermek könnyeit, és a fel-nõtt örömeit. Velem sírt, velem örvendezett a szép napoknak.Mellettem szeretett volna maradni az utolsó órámig, de ez nemadatott meg neki. Hûséges dajkám után talán én is rövidesenelmehetek…

Bár hallanám azt a trombitaszót, amelynek õ halála elõtt ör-vendezett.

Legyen áldott haló poraiban!

177

Kísértés

Ráchel halála után vált a csejtei börtön igazi börtönömmé. Elmene-telével rám szakadt a magány. Nem a gondoskodása hiányzott, ha-nem a jelenléte, a társam, barátom volt, aki megosztotta velem éle-tem legnehezebb megpróbáltatását. Én, aki oly sokszor vágytam acsendet, szerettem az eltávolodást a mindennapoktól, azért is írtamnaplót, most a magány Ráchel nélkül kínzó magány lett, sötétség-gel és sötét gondolatokkal teli magány. Mintha egyszeriben a min-denség sötétséggé változott volna, egyedülvalósággá, melybennemcsak a sötétség uralma kínzó, sokkal elviselhetetlenebb a néma-ság. Hiszen senkise szólt hozzám, és én sem szólhattam senkihez.

Az õrök teljesítik kötelességüket, de gondolataimat nem oszt-hattam meg velük, ez nem szokás a börtönben. Magamra marad-va iszonyatos félelem kínoz éjjelenként.

Míg Ráchel élt, sohase féltem. Álmatlan éjszakáimon ott volt aközelemben. Bármily halkan hívtam, õ már mellettem volt. Mosta sötét, álmatlan éjszakák árnyakkal vannak tele… mintha röp-ködnének körülöttem, félelmetes, olykor villogó szemû lények…Nappal szégyellem ezeket a téveszméket, mert tudom, hogymindez csak a képzelet mûve, éjjel mégis újból és újból megkísér-tenek, s ha felém tart valamelyik, kiver a veríték… Csak dadogvatudom hívni az „égieket”, de õk a dadogást nem értik. Rémsége-sen hosszúak ezek az árnyakkal teli éjszakák. Kezük, szárnyukszinte érinti a testem. Olykor a sikolyra bejön Bálint, a belsõ õr, smegkérdezi, miért jajongok. Mécsest nem gyújthat, de, hogy hal-lom a hangját, kicsit megnyugszom.

És a nappalok sem vigasztalóbbak, kétszer olyan hosszúak,mint régen, s a néma csend megüli a szívem. Míg itt volt Ráchel,beteg se nagyon voltam, most meg hol kelés, hol magas láz, holmeg gyomorpanaszok kínoznak, pedig itt nincs gyógyulásra le-hetõség.

178

Mégsem ezek a legnehezebben elviselhetõk, noha a gennyes sebhetekig kínzott. Még a hideg sem annyira elviselhetetlen, mint azéjszaka rémei. Hol van az én Istenem? Kérdezem olykor könnye-im árjában, hiszen én mindég vele jártam az életutat, engem ed-dig sohase tudott leteperni a Gonosz, de most gyõzött felettem,mert ezek a röpködõ árnyak gonosz szellemek, melyek el akarnaktántorítani az én Istenemtõl, s a hideg, néma odú olykor vad ne-vetéssel telik meg éjjel… Õk nevetnek, az árnyak, a gonosz szel-lemek, akiktõl én mindég védve voltam. Sõt, néha a nappali né-maságot is hahotázva megtörik, s én ijedten ocsúdok, talán azagyam mondta fel a szolgálatot ebben a embertelen létben, s felet-tem már nem a jó Jézus õrködik, hanem ezek a gonosz szellemek.

Mi lesz velem, ha õk gyõznek a harcban?

179

Csillagok az égen

Mostanában, hogy Ráchel nincs, különös változást észleltem bel-sõ õrömön, Bálinton. Mintha ráérzett volna, talán az éjszakai si-kolyok miatt, hogy ez a rab asszony rövidesen búcsút mond a föl-di életnek. Talán azt is tudta Rácheltõl, hogy nem vagyok gonosz-tevõ, õk ketten jó viszonyban voltak, olykor még tréfálkoztak is.A változás bizonyos gondoskodásban nyilvánul meg, mintha pó-tolni akarná Ráchelt, meg talán vigasztalni egyedüllétemben.Hideg idõben megkérdezi, nem fázom-e, vagy gyújtson-e mé-csest. Nemrég is almával kínált. Meghatódtam jóindulatán. Egyvadidegen, akivel én semmi jót nem tettem, szeretné elvisel-hetõbbé tenni a fogságomat.

Tegnap reggel Bálint gondosan bekulcsolta az ajtót belülrõl,odajött hozzám, leült mellém és halkan beszélni kezdett:

– Asszonyom, amit mondani szeretnék, nem szabad senkinekmegtudnia, még akkor sem, ha vallatnák emiatt. Homonnai úrüzeni Asszonyomnak, ma este eljönne ide Homonnai úrasszony.Asszonyomat szeretné látni, de ez szigorúan tiltva van. Én azon-ban el tudom intézni, hogy senki se tudja meg. Nem akarom tud-tára adni, hogyan, de bízhat bennem, és jobb, ha a részleteket nemtudja. Vacsora után a külsõ õröket el fogom bocsátani, ehhez jo-gom van, és akkor felkísérem a felsõ emeletre. Egy órát talán sike-rül ott tölteni. Ha valami közbejönne, akkor elõbb kell visszajön-nie. Ne aggódjon, remélem minden sikerülni fog. – És cinkos mo-sollyal ott hagyott.

Én meg azt sem tudtam, élek-e, vagy halok, hogy egy ilyennem várt ajándékban lesz részem. Jó, hogy egyedül maradtam,mert csak folydogáltak megállíthatatlanul könnyeim…. Hogy azén Mennyei Atyám ilyen jóságos, hiszen még imádkozni se mer-tem ilyesmiért, bár szívem leghõbb vágya volt, hogy halálom elõttmég egyszer láthassam gyermekeimet. Mert titokban azt remél-

180

tem, hogy Kata elhozza Palkót is, ha feljön az esthajnalcsillag, éstalán Anna is itt lesz.

Aztán a könnyeket izgalom váltotta fel, és egy kis félelem is.Mi lesz, ha mégis egy áruló akad, aki feljelenti Bálintot. Hogyvelem mi lesz, az a legkevésbé sem bántott. Az én életembenmár tetõzött a gonoszság, engem már az oduéletnél rosszabbnem érhet.

Délutánra alábbhagyott a félelem is. Úgy készültem az estére,mint egy menyasszony a beteljesedõ boldogságra. A ládámbanvolt egy sötétlila ruha, akkor viseltem, amikor a nagy uraságokaláírták a testamentumot. Ráchel mindenre gondolt, még ünnep-lõ ruhát is berakott ruháim közé. Most örültem a gondoskodásá-nak. Egy fehér gyöngysor meg a letartoztatáskor a nyakambanlógott, és ott is maradt, illetve a ládába került, de öltözködés köz-ben eszembe jutott és ezzel próbáltam a régi Báthory Erzsébetetmegeleveníteni. Ne lássanak a gyermekeim egy hajlott hátú, tö-pörödött öregasszonynak. Szerettem volna szemükben a régi ma-radni, most hogy búcsúzásképen utoljára láthatom õket.

Türelmetlenül vártam az estét, eközben leborultam újból ésújból az asztalra, hálát adni az én kegyelemben gazdag Istenem-nek ezért az ajándékért, mert a lelkem mélyén tudtam, hogy nekiköszönhetem.

Végre értem jött Bálint és indulhattunk. Látva az õ izgalmát,megnyugtattam:

– Ne félj, Bálint, megsegít minket az Isten. – Csodálkozva né-zett rám:

– Örülök, Asszonyom, hogy ilyen nyugodt.Aztán elindultunk felfelé. A lépcsõk, a feljárat ismerõsnek

tûnt. Hát persze, jutott eszembe, hiszen itt mentünk fel Ferenc-cel is az emeletre. Aztán, hogy felértünk arra is rájöttem, hogynem az ebédlõpalotába megyünk, hanem az úr szobájába, az ab-lakerkélyes szobába, ahol, mint fiatal házasok azt a szép napot el-töltöttük.

A folyosó kihalt, csendes volt, de a szobából emberi hangok jöt-tek ki a nyitott ajtón. A szívem hangosan vert, csak el tudjam vi-selni a rám váró boldogságot, ez volt az utolsó gondolatom, s az-tán jött a meglepetések sora.

181

Még csak a küszöbön álltam, s már valaki a nyakamat szorí-totta. Palkó, az én elárvult kisfiam volt az elsõ, aki be se engedett,s már birtokba vett. Mindkettõnknek folytak a könnyei, pedig õaz évek során megnõtt, kész fiatalembernek látszott, de mostmégis kisfiús szeretettel várt rám, az anyjára, akit annyira sze-rettek volna elszakítani tõle rágalmakkal, és ebben a gyöngédölelkezésben azért ujjongtam belül, mert tudtam, ez nem sikerültellenségeimnek.

Eközben egy vékony gyermekhang ütötte meg a fülem.– Miért sírnak? – kinek a hangja ez, kérdezni se tudtam, mert

Katám jött felém egy gyermekkel a karján.– Édesanyám, itt van Erzsébet is, a kis unokád – s a kicsivel

együtt ölelt át.– Mi csak Erzsónak hívjuk… – és karomba adta a kislányt.

Erzsó nem idegenkedett, de nekem sok volt a jóból, mintha erõmakart volna elhagyni ebben a nem várt örömben. Leültem a kisErzsóval egy székre. Néztem az arcát, s láttam a nyílt, nagyBáthory-szemeket, mintha Katát láttam volna gyermekkorában.Keresni kellett a szavakat, hogy a kislányt magamhoz édesgessem.

– Hány éves vagy, Erzsó?Õ az ujjacskájával mutatta a hármat.– És azt is tudod, hogy hívnak?– Homonnai Erzsébet, de van még egy… – és apjára nézett.

György nevetve mondta:– Homonnai Drugeth Erzsébet.– Szép a szalag a hajadban, meg a ruhád is szép… – próbál-

tam tovább közeledni hozzá, s a kislány visszaadta a bókot:– A Te ruhád is szép… meg a gyöngyöd is szép – és kezével

morzsolgatni kezdte a kalárisomat. Én meg boldogan levettem agyöngyöt.

– Neked adom, én már nem is nagyon hordom – és a nyakábaakasztottam. Õ pedig lehuppant az ölembõl, apjához szaladt:

– Szép vagyok? – aztán feleletet se várva, kifutott az ablaker-kélyre, mintha meg akarná mutatni másoknak, bár ott senkit semtalált.

Csak ezután öleltem meg Katát, Györgyöt, akik csendben néz-ték kettõnk ismerkedését. Az asztalon hús, sütemény, bor volt va-

182

csora gyanánt, de annyi beszélnivalónk volt, hogy erre nem ju-tott idõ. Kata elmondta, nem mertek Annának szólni, nehogy fel-tûnõ legyen a szándék. Megtudtam azt is, hogy Báthory Gáborta múlt év decemberében csellel meggyilkolták Váradon. Györgyazt is elmondta, hogy leveleimet a császár megkapta, melyekbena pert kérem magam ellen, hogy az ártatlanságom bizonyíthas-sam, de Thurzó akadályozza a megindítását. Szembeszáll a fel-sõbb hatalmakkal is álnokul. Ha valaki a fogságban akar tartani,hát õ az, mert a saját céljait szeretné elérni, az erdélyi fejedelem-ségre pályázik titokban, lehet a fia számára. Ezért fordult a Bá-thory család ellen, a keze messzire elér… Báthory Zsigmond ismeghalt a börtönben, lehet, megmérgezték.

Én döbbenten hallgattam ezeket, és csodálkoztam, de végül isjó volt, hogy végre minden tisztázódik elõttem, saját sorsom is.György figyelmeztetett, elfogy lassan az idõnk. Õ lement a kapu-õrséghez, nehogy valaki gyanút fogjon.

Mi még néhány percre kimentünk az erkélyre, ezt én kértem.Palkómmal csak itt tudtam még néhány szót váltani, tanuljonszorgalmasan és õrizze apja emlékét, legyen õ a példaképe, õriz-zen engem továbbra is változatlanul emlékeiben. Õ simogatta akezemet s tudtam, felesleges ezekre figyelmeztetnem.

Kicsi Erzsó már anyja ölében szunnyadozott, ujjait szopogat-va, de a szeme még nyitva volt. Én megsimogattam a fejét, õ el-mosolyodott. Kata, míg ágyazott neki, a karomba tette, s ez voltszámomra az a ritka pillanat, az ott töltött idõ beteljesedése, melyheteken át fogva tartotta szívem. Hiszen az unokámat tarthattamkarjaimban…

Künn a távoli hegyek már az éj közeledtét jelezték. A naple-mente épp olyan narancsvörös fényben tündökölt, mint amikorFerenccel ültünk itt, több mint harminc évvel ezelõtt. Szemem el-homályosult… Milyen távoli az emlék, s mégis milyen közel jöttaz az este… Milyen rövid az élet, mennyi naplemente varázsoltaazóta bíbor fénybe a láthatárt. Az idõ mégis mintha most is csakazt jelezné, azt az egyet, hogy minden nap ajándék, ami adatik azembernek… mint adatott ez a nap is nekem, életem sötétjében új-ra a nap fénye, a lemenõ napé, amit köszönteni illenék, ahogyRáchel kért erre halála elõtt…

183

De hiszen már a csillagok is fénylenek a láthatáron… nem iscsak fénylenek, ragyognak, hogy könnyû legyen a búcsú most, ésmajd egykor az utolsó, a végleges….

Kicsi Erzsó már elaludt.Mi elcsendesedve néztük a csillagok sokaságát… én bizonyára

utoljára… tudtam ezt, de nem fájt a szívem.Búcsúm szeretteimtõl, a csillagos égtõl hátralévõ életemet be-

aranyozta.

Amikor György visszatért, letelt az idõm, õ kísért vissza azodumba. Bálint mint hûséges õr õrizte a látszatot, mosolyogvafogadott, mintha õ is örült volna az én szép estémnek szeretteimközött.

Az éjszakát ébren töltöttem, hogyan is tudtam volna aludniannyi öröm után… hiszen a kis unokám tartottam karjaimbanabban a szobában, ahol fiatalon is a megnyílt ég öröme jutott osz-tályrészemül.

A sötét, néma éjszakát, mely eddig félelemmel és rettegésselvolt teli éveken keresztül, most a lemenõ nap sugarai és a csil-lagok ékesítették. Újra átéltem annak a boldog estének mindenpercét, nem tudtam betelni vele… szívem örömteli ujjongásaelkísért egészen a pirosló pirkadatig… melyet ugyan csak lelkiszemeimmel láttam, de láttam azon a reggelen, elõször a be-falazásom óta…

184

Irgalmazz Úristen immáron énnékem

Földi élete beteljesedett azon a csillagfényes éjszakán a fo-golynak. Bálintnak szépen köszönte hátralévõ életében.

Unokája, Erzsébet olyan értéknek tûnt, mintha nélkülecsonka lett volna az élete. A gyermekkel valamiféle meg-hosszabbításnak érezte az életét. Igaz, ez a gyermekei ré-vén is adva volt, mégis a kislány, mint saját vére az õ nevétviseli, mint Anna nagyanyja nevét, ezt tudva kiengeszte-lõdött, a sors nem várt ajándékának tekintette. Mintha, akicsi Erzsébet folytatná azt, amit õ most már abbahagy. Le-het, jobb lesz a sorsa, bár õ sem volt elégedetlen saját sor-sával, csak ez az utolsó négy év, a rabsors szomorította el, svitte idegen utakra, rémlátomásokhoz, kísértésekhez…Amit elõtte évtizedeken átélt, ha voltak is nehéz napjai,betegség, halál, de az összegzés szép és tartalmas élet. Fe-renc és a gyermekei olyan ajándékok voltak számára, ami-ért nem lehet eléggé hálás a Mindenhatónak. Ezt a szépéletet teljesítette be a kis Erzsébet.

Ilyenekkel volt tele a szíve azután a csillagos, nyári esteután. A sötét árnyak, a gonosz szellemek eltûntek végér-vényesen.

Örömének azonban volt árnyoldala is. Családjának, aBáthoryaknak halálát könnyeivel gyászolta éjszakákon át,és látta is maga elõtt az isteni törvényt megcsúfoló halálborzalmát Báthory Gábor és Zsigmond halálában.

Látta unokaöcsét, Gábort sok sebtõl vérezve a patak ví-zében mezítelenül, egyetlen együtt érzõ lény, kutyája tár-saságában, és látta Zsigmondot is a börtön falai között ha-láltusájában, elhagyatva. Mégis ez a két halál nemcsak ár-nyékot vetett, valamiképp a saját gyalázatát, becsületénekelvételét is enyhítette, mert így a Báthoryak elleni összees-

185

küvés része lett, s a fogsága a családért való szenvedésszimbólumává magasztosult. Õ az ellenséggel csak úgyharcolhatott volna, ha a király a perét kiharcolja Thurzó-val szemben.

De ez nem adatott meg neki. És ki tudja, talán majdegyszer, évtizedek, évszázadok multán igazságot szolgál-tat az utókor nekik, Gábornak, Zsigmondnak, és neki. Hi-szen, „az Isten malmai lassan õrölnek”.

Így tudott beletörõdni a becsületüktõl megfosztott Bá-thoryak sorsába. S maradt a hála és a kiengesztelõdés kisunokájában, Erzsébetben.

Utolsó estéjén panaszolta Bálintnak, hogy milyen hideg akeze.

– Semmi az, Asszonyom, feküdj le – válaszolta az õr.Õ pedig a párnát a fejétõl a lábához tette, mert a lába is

fázott. S mivel a lába így sem tudott felmelegedni, sokatforgolódott, álmatlanul töltötte az éjszakát, mert a szíve sevolt rendben. Alig vert, s mintha meg akart volna állni, fáj-dalmasan nyilallt. Ilyenkor szokott Ráchel borogatást ad-ni, de most szinte örült a bajnak, hátha végét járja derékbatört élete. Hiszen nincs ennél forróbb vágya. Aztán múltaka percek, az órák, a múltba kalandozott, könnyeivel társí-totta azt is, ami szép volt, és azt is, ami fájt…

„Boldogok, akik sírnak, mert õk megvigasztaltatnak”.A börtönében felfedezett, kedves igéje jutott eszébe, mertmost a könnyek valóban boldoggá tették, most értettemeg a boldog mondás mélységét… mintha már egy má-sik birodalomból nézné az életét, ami elmúlt… Odaátról,ahová egész szívvel vágyott.

Aztán az éneket vélte hallani, ami végigkísérte életét:„Irgalmazz Úristen…” Elõször csak imádkozta, majd hal-kan dúdolni kezdte, nem akarta zavarni az õröket éjnekidején. Az ének mégis egyre hangosabb lett, mert a szíveirgalomért könyörgött és dicséretet mondott mindenért,ami felülrõl kapott ajándék volt.

186

Bálint felébredt az éneket hallva, és keresztet vetett:– Az úrnõ haldoklik… – mondta társainak.

Irgalmazz Úristen, immáron énnékem,Irgalmazz Úristen immáron énnékem,Mert csak benned bízik, Uram az én lelkem,És tebenned nyugszik, Uram az én szívem.

Az ének egyre diadalmasabban zengett, áthatolt a cellafalán, künn az õrök is hallották, ki tudja, talán a várfalakontúlra… a csillagok felé szárnyalt…

Azért, Uram, Téged én felmagasztallak,Te dicsõségedben hatalmasnak mondlak,Mind e világ elõtt irgalmasnak vallak,És jóakarómnak én tégedet hívlak.

A harmadik versszak halk, a hit szelíd vallomása, elfo-gyott a levegõ is tüdejébõl, a haldokló suttogva énekel:

Én felmagasztalom irgalmasságodat,És mindenkor vallom te igazságodat.

A kegyelem hatósugarában távozott innen odaátra éjjel2 órakor 1614. augusztus 21-én.

188

A koncerpció jegyei, és Báthory Erzsébet alakja

Szádeczky-Kardoss Irma: Báthory Erzsébet igazsága címûkönyvének összefoglalása.

Mindenek elõtt az ördögien kitalált hamis vád. A nyomozás elrendezésének, s ezen belül a foganatosítás-

nak hamis jellege. A bûntársak perének – amely egyben a Nádasdyné elleni

bizonyítékgyûjtõ nyomozásnak is része volt – erõs nádori be-folyást biztosító sajátossága.

A letartóztatás és bebörtönzés ténybeli és jogi megalapo-zatlansága, súlyosan és többszörösen jogsértõ volt.

Ezek a jellemzõk az eljárás irányítottságát, abban a bûnös-ség látszatát keltõ, bizonyíték-manipuláló nádori befolyástjelzik, együtt a koncepció további jegyeivel.

A letartóztatást egyértelmûen rosszhiszemû-csapdaállítás-szerû-elõkészítésével.

A konstruált „tettenérési” szituáció rosszhiszemûségével.A hamis (manipulatív) bizonyítékok konstruálásával.A valódi tényállás bizonyítékainak (pl.„tettenérés” résztve-

võinek az állítólagos „sértetteknek”) a következetes mellõzé-sével, amit csak nyomatékosabbá tesz

A szemtanuk következetes hiánya, és a hírveréssel mani-pulált, hallomással-szóbeszéddel informált tanúkkal valópótlása.

A valóságos tényállás tanúinak és dokumentumainak mel-lõzése, valamint a konstruált tényállás „preparált” tanúivalvaló helyettesítése.

A jegyzõkönyvek – és a vallatókérdések – célzatos szer-kesztettsége, valamint a hitelességi kritériumok hiánya.

A „nagyobb hatalmaskodási” fõvád – a nemesek sérelméreelkövetett emberölési bûnösség – mellett a király és a bírák el-leni merénylet, a boszorkányság és a „szökéssel” valószínûsí-tett hûtlenség – csupa súlyos vád – kompromittáló, hírnév-rontó (halmozott) lebegtetése, végül

A szabályos per és ítélkezés jogsértõ mellõzése.

Íme a koncepció – a konstrukciós vád és jogsértés – klasz-szikus és ma is használatos eszközei. S mellettük a bizonyí-tottság teljes hiánya. Alig kell ennél több, hogy Báthory Er-zsébet állítólagos bûnösségérõl és valóságos egyéniségérõlhû képet alkossunk.

Ezzel kapcsolatban azonban sokan teszik fel a kérdést,hogy ha Báthory Erzsébet ártatlan volt, akkor miért mégis õt,és miért éppen ezzel a váddal – a vérengzés gyanújával – ik-tatták ki a korabeli társadalmi életbõl? Az eljárás koncepciósjellege, az ügy eseményeinek a történelmi eseményekkel va-ló párhuzama, a vád bizonyíthatatlansága mind és együtte-sen arra utalnak, hogy azért érte õt ez a vád, mert a királyiMagyarországban fontos hatalmi és politikai érdek fûzõdöttaz erdélyi fejedelemségben uralkodó Báthory család jó hírne-vének, vonzerejének, politikai tekintélyének és katonai erejé-nek csökkentéséhez. És ezzel az országos politikai érdekkel anádor családi – vagyon- és dinasztia-politikai – érdekei töké-letesen egybevágtak, azok tehát minden bizonnyal serkentõ-en hatottak a nádori fondorkodásra.

Az egész Báthory családban Nádasdyné Báthory Erzsébetvolt az egyetlen, aki a királyi országrészben e kettõs célra tár-sadalmi súlya szerint alkalmas, és egyben utolérhetõ, felhasz-nálható volt. S végül ez a vád, a nemesi jogok sérelmét propa-gáló országra szóló hírverés volt a leghatékonyabb eszköz ar-ra, hogy a Báthoryak mellõl eltávolítsa az Erdéllyel és azerdélyi fejedelem terveivel szimpatizáló nemesi bázist.

Báthory Erzsébet nemcsak a korabeli büntetõjog szabályaiszerint, és nemcsak a nemesek megölésében volt ártatlan, ha-nem abban az értelemben is, amit ma emberiesség címén ahumánum jegyében, az erkölcsi felelõsség körében kérhet-nénk számon tõle, ha – akár csak a jobbágyokkal is – valóban

189

kegyetlen lett volna, vagy túl szigorú büntetésekkel tart fe-gyelmet.

Ezzel a feltételezéssel vagy lehetõséggel szemben – a do-kumentáció alapján – az állapítható meg, hogy Nádasdynésem a saját személyében, sem a cselédsége tevékenységének„eltûrésében” nem volt kegyetlen vagy felelõtlen. Azt ugyannem állíthatjuk, hogy az udvari fegyelmezés, a szolgálók há-zi fenyítése nem volt az õ udvarában is legalább annyira szo-kásban, mint a korabeli fõúri udvarok bármelyikében. Deépp úgy, ahogy más udvarokban sem volt ez különösebb je-lentõségû esemény, vagy például levéltéma, ugyanúgy az õkörnyezetében sem találunk erre írásbeli bizonyítékot. És ép-pen ez az – a köznapi élet írásbeli bizonyítékainak, adatainak,hiánya – ami azt bizonyítja, hogy a Nádasdy udvarban semvolt divat a szokottnál erõsebb vagy keményebb fegyelme-zés. Mert ha itt a büntetésnek a szokottnál nagyobb jelentõsé-ge, kirívóbb gyakorlata vagy követelmény rendszere lett vol-na, akkor annak legalább annyi nyoma lenne az egyes várak,uradalmak irányítása körében keletkezett levelekben, mintvan a gazdálkodási és egyéb – „szociális”, hitéleti – utasítá-soknak, vagy például a gyógyító tevékenység jeleinek.

Azoknak a „kínzásnemeknek” az elemzése, amelyeknek –a korabeli büntetõ vagy gyógyító praxist figyelembe véve –büntetõ vagy gyógyító szerepük is lehetett, elsõsorban aztvalószínûsítette, hogy a tanúvallomások során, különösen azáltettenérés utáni bemutatóval elszabadított rémhírek nyo-mán, olyan szituációkat és „kínzási” módokat örökítettekmeg a jegyzõkönyvek, amelyek sokkal inkább sorolhatók akorabeli népi gyógyítás kezelési módszerei, mintsem az ud-vari büntetési módozatok közé. Ez egyúttal azt is valószínû-síti, hogy mindaz, amit a vád a kegyetlenség és az emberölésfelelõsségével hárít Báthory Erzsébetre, valójában a gyógyítótevékenység szükségszerû vagy elkerülhetetlen velejárójavolt: egyrészt mint kezelési módszer, másrészt mint a gyógy-kezelés sikertelensége.

Amiként a letartóztatásnak is az 1610 októberében – a be-tegségben és Nádasdyné távollétében – meghaltak holttest-tének elõkerítésével konstruált tettenérés volt a feltétele és

190

eszköze, azonképpen az egész emberölési vád a gyógyításközben betegségben meghaltak haláleseteire, s ezek bûntett-nek való beállítására épült. [….]

Báthory Erzsébet azonban ártatlan volt. Nem volt sem sza-dista, sem gonosz, sem bûnös. Áldozat volt. Egy politikai in-díttatású, de talán a személyes érdekektõl sem mentes kon-cepció áldozata. Mint legmagasabb történelmi családjainkegyikének tagja került az akkor adott történelmi szituációbanolyan helyzetbe, amelyben a hatalom mindent elsöprõ kímé-letlenségének eszközeként egyúttal annak áldoztává is vált.Így nem a mesés gazdagsága, és nem is valamiféle tulajdon-sága, szépsége vagy csúnyasága – netán „kegyetlensége” –avagy a kétségtelenül eszes intelligenciája emelte õt a közis-mert történelmi személyiségek sorába, hanem az injúria és akoncepció, ami megbélyegezte õt, és méltatlan rabságbakényszerítette. [286–288.]

Felhasznált irodalom

APOR PÉTER: Metamorphosis Transivaniae, 1736. SzépirodalmiKönyvkiadó, 1987.

BENCZE IMRE: Magyari István. Evangélikus Országos Múzeum, 1995.

MONOK ISTVÁN: A mûvelt arisztokrata, Kossuth Kiadó, 2012.NAGY LÁSZLÓ: A rossz hírû Báthoryak. Kossuth

Könyvkiadó, 1984.NAGY LÁSZLÓ: Az erõs fekete bég Nádasdy Ferenc,

Zrínyi Kiadó, 1987.NEMESKÜRTHY ISTVÁN: Diák, írj magyar éneket 1., Gondolat,

Budapest, 1983.SZÁDECZKY-KARDOSS IRMA: Báthory Erzsébet igazsága. Nesztor

Kft., 1993.TAKÁTS SÁNDOR: Régi magyar nagyasszonyok. Szépirodalmi

Könyvkiadó, 1982.

192

Tartalomjegyzék

A törött szárnyú madár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Örömünnep Ecseden . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10A sárvári látogatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16A források és a napló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20A kézfogó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23A menyegzõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25Sárvár és a Nádasdyak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29Kettõnk szerelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32Csejte felé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34Csejtei idill . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37Sárvári hétköznapok és az ünnepek . . . . . . . . . . . . . . 40Báthory István és Homonnai Fruzsina

menyegzõje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46Invocavit vasárnapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50Áldott állapot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53Nádasdy Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55Anyai örömök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58Farsang a várban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60Anna, Orsolya, Kata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63Az 1596. esztendõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67Egy nyugodalmas tél Keresztúron . . . . . . . . . . . . . . . 72Tornyosuló felhõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76Darbúlia Anna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81Misztériumjáték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84

193

A Nádasdy család gyásza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88Az anya gyászéneke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90Sárvári tavasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92Nádasdy Ferenc búcsúja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94A várúr halála és temetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99Egyedül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102Az özvegy levelei, intézkedései . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104Ecsedi látogatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108Történelmi kavalkád . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116Nádasdy Kata és Homonnai Drugeth György . . . . . 119A tanúvallatások kezdete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125Thurzó György és a képtelen vádak . . . . . . . . . . . . . . 130A testamentum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134Pöstyén, Csejte, Sárvár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137Ráchel megérkezik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141Csejtei karácsony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144A letartóztatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147Polikénusz János levele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151Befalazva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157Az évszázad bûnpere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160A tanúvallomások tanulságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166Egy szörnyû álom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172Ráchel halála . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175Kísértés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177Csillagok az égen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179Irgalmazz Úristen immáron énnékem . . . . . . . . . . . . 184

A koncerpció jegyei, és Báthory Erzsébet alakja . . . . 187 Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191