BAYER JÓZSEF

A POLITIKATUDOMÁNY ALAPJAI

1

NÉHÁNY ALAPVETŐ POLITOLÓGIAI FOGALOM

A POLITIKA TUDOMÁNYOS DEFINÍCIÓJÁNAK NEHÉZSÉGE

Valószínűtlenné teszik a politika fogalmának egységes meghatározását, általában az egyik vagy másik leglényegesebb vonását emelik ki. Meghatározhatják a célja felől, hogy olyan tevékenység amely a demokrácia vagy szabadság megteremtésére, vagy a helyes rend, a béke kialakítására törekszik. Lehet az államvezetés művészete, az igazgatásban, a társadalom irányításában látják a politika lényegét. Végül lehet az érdekellentétekből fakadó hatalmi harc a politika lényege, mely a javak elosztásáért folyik.

ULRICH ALEMANN csoportosítása, az hogy mit helyez a középpontba a politika.

Guvernamentális definíciók: melynek központjába az állam, a vezetés, a hierarchia áll. „A politika az állam céljairól és megvalósításuk legjobb eszközeiről szóló tanítás”. (Brockhaus)Az állam, vezetés, hatalom és uralom, alá- és fölérendelés mind arra utalnak, hogy a politika lényege az állam vezetése, illetve a parancsolás és engedelmeskedés az állam keretein belül.

Normatív politikafogalmak: amelyek bizonyos értékek, célok megvalósítását tekintik a politika lényegének, mint amilyen a helyes rend, béke, szabadság és demokrácia.„A politika a helyes rendért folyó harc”(O. Suhr)Az értékeket itt normaként, kritikai mérceként állítják szembe a politikai realitással.

Konfliktusorientált definíciók: amelyek az osztályok és csoportok harcát állítják a középpontba.„A politikai olyan társadalmi cselekvés, amely arra irányul, hogy a társadalmi konfliktusokat értékek útján kötelező érvénnyel szabályozza”. (Lehmbruch)A fogalom tartalmi elemei is kombinálhatóak egymással. Amerikai politika meghatározás: a politikát egyfajta elosztási küzdelemnek állítják be. A politika az a tevékenység, amely megszabja, hogy egy társadalomban ki, mit, mennyit, mikor és hogyan kap meg a társadalom által megtermelt javakból.

A politika fogalmának klasszikus, elméletileg megalapozott meghatározása:

A hatalom és az uralom kezdettől fogva a politika fogalmának centrális elemei. A politika lényegének az államcélok és államélet hatalmi szempontok szerinti irányítását tartják.MACHIAVELLI és HOBBES: az államhatalomért folyó politikai küzdelmet elsődlegesnek tekintette, és a jogot csupán a hatalmi harc eszközének tartotta. Azaz a politika azoknak az eszközöknek az összessége, amelyek szükségesek a hatalom megszerzéséhez és megtartásához, és ahhoz, hogy a hatalmat a leghasznosabban használjuk fel. A politika tehát a bánni tudás a hatalommal, ami függ az uralkodó és a nép képességeitől (virtú), és sajátos korviszonyoktól.

A politika hatalomközpontú meghatározásának képviselője MAX WEBER volt. A politika itt távlati célokra tekintő stratégiai gondolkodást és gyakorlatot jelent. (kötőjeles politikák: kultúrpolitika, gazdaságpolitika, biztonság, szociál.) Ezek egy bizonyos terület problémáinak megoldására hivatottak.A konfliktus alapú politika fogalom képviselője SCHMITT államjogász és filozófus, nem a politika tárgyi körülhatárolására, azaz terjedelmi definíciójára törekedett. A lényeges ismérvet kereste, amely megkülönbözteti a politikát a társadalmi jelenségektől. Szerinte minden politikai cselekvés és indíték visszavezethető, az embereknek baráti és ellenséges csoportokra való felosztása. Minden politikává válhat, ha elég intenzív szenvedélyeket vált ki ahhoz, hogy az embereket barát és ellenség csoportra tagolja. A konfliktus egzisztenciális természetű, vagyis nem térhetünk ki előle, és nem oldható fel szabályozó normákkal. (Schmitt)Demokratikus jogállamban a politikai ellenfelek azonos jogrendben állnak, a köztük lévő jogviszony szerint politikai ellenfelek, vitai partnerek. A politika ott ér véget, ahol felszámolják a konfliktusok megvívásának jogszerű közös alapját és a felek erőszakhoz folyamodnak. Modell rendszerelmélet a politikaintegráló-egyesítő, irányító és fenntartó szerepét emeli ki. A konfliktust hajlamos elhajlásnak tekinteni és a társadalom irányítását, önfenntartó szabályozását tekinti a politika lényegének.

2

NIKLAS LUHMANN német szociológus politika fogalma: a politika ma már csak az államra vonatkoztatva határozható meg, amely körül minden politika forog. A politika kötelező erejű döntések meghozatala az egész társadalom számára. Az állam az egész politikai közösségért felel egy jogi személyiség alakját öltve, melyet felróható a cselekedeteinek következményei. A politika nem azonos az állammal de mindig rávonatkoztatva határozható meg. Csak a cselekvés és nem cselekvés egysége alkotja a politikum teljes univerzumát.

Funkcionális rendszer elmélet szerint csak igazgatás, a közös ügyek adminisztrációja létezik amelyben elkülönült politikai rendszer, illetve az azt jogi személyiségként képviselő állam társadalmi rendszer egészét fenntartó szelektív döntései révén biztosítja a rendszer stabilitását és működését.

POLITIKA FOGALMI MEGHATÁROZÁSAI

ÁLLAM ÉS SZUVENERITÁS

Az állam olyan tartós uralmi képződmény, amelyet három ismérvel definiálnak: a határolt államterülettel, és a fennhatósága alá tartozó államnépességgel és az állami erőszak hatalommal. Polgárai számára kényszer tagságot jelent. Az állam szuverén, ha az államhatalom kizárólagos ellenőrzést gyakorolt mind polgárai, mind területe felett. Az állam etimológiailag a latin status publicus és az olasz lo stato szóból ered, nyilvános közügyeket intéző uralmi szervezetet értették rajta.Az államról azóta beszélünk, mióta szétvált egymástól az uralkodó személye és közhatalmi funkciója.

Az államnak két döntő ismérve van:1. Tartósan fennálló igazgatási és jogrend, amelyhez az állami apparátusnak igazodnia kell, s mindenki

cselekvésére vonatkozik, akár tagja az államnak, akár nem.2. A legitim erőszak monopóliuma, amely felett az állam rendelkezik. Bárki más csak annyiban

rendelkezhet az erőszak eszközei felett, amennyiben erre az államtól felhatalmazást kap.

MAX WEBER: államnak nevezzük a politikai intézményes üzemet, ha igazgatási stábja sikerrel veszi igénybe az erőszak monopóliumát a rend érvényre juttatásában. Weber az államot nem a célja felöl közelítette, hanem az alkalmazott és rá jellemző eszközökről vizsgálta. Az állam hagyományosan a politikai gondolkodás középpontjában állt, az állammal szemben igyekezett inkább a polgári társadalom autonomiáját hangsúlyozni. Az állam helyett ezért inkább governmentről azaz kormányzásról beszéltek. Az állam nemcsak uralkodik, szervezi is a társadalom életét, lehetőségeket és feltételeket teremt a civilizált és kulturált életvitel számára. (nemzetállam, jóléti állam) A nemzetállami népnek az állampolgári jogegyenlőség mellett kulturális ön azonosság is fontos eleme, biztosítva a nemzeti közösség egységét. Fontos az állampolgári identitás és a lojalitás szempontjából. Az állampolgári jogok után a szociális jogok a lojalitás erős kötelékével kapcsolja az állampolgárokat a modern államhoz. Ezen állam törekszik a gazdaság forrásainak bővítésére és a válságmentes gazdasági fejlődésre., ezért szabályokkal beavatkozik a gazdaság és a társadalom folyamataiba (intervenciós állam).

HATALOM, URALOM, BEFOLYÁS

A HATALOM

A politikai gondolkodás középpontjában áll. Átszövi az emberi viszonyokat. Max Weber: A hatalom az-az esély, hogy az akaratunkat mások ellenállásával szemben is érvényesíteni tudjuk, bármin nyugodjék is ez az esély. Utal arra , hogy a hatalom cselekvésen alapul és két fél kölcsönös viszonyában realizálódik, valamint kifejezi azt is, hogy a hatalom sohasem abszolút, hanem számolnia kell az ellenállással.

Fajtái (H. POPITZ): 1. Akcióhatalom: fizikai erőszakon fenyegetésen alapul. Az ember esendő, könnyen sebezhető ezért

önvédelemből meg kall hajolnia az előtt, aki testi épségét fenyegeti. Mások fizikai megsemmisítése az erőszakos hatalom tisztelete.

2. Szinbólikus hatalom: Az autoritáson alapul vagyis a másik szellemi tekintélyének önkéntes tiszteletén. Nem azt jelenti, hogy a hatalom jelképes, hanem a jelek közvetítik. A megszerzett presztis hatalmi eszköz nélkül is követésre, igazodásra késztet.

3. Instrumentális hatalom: Forrása a technikai fölény, fejlett technikai eszközök képes behatárolni és ellenőrizni a másik mozgását, korlátozni cselekvőképességét.

3

4. Információs hatalom: Az információ birtoklásán és az adatokhoz való hozzáférés ellenőrzésén alapul. Az információ termelése, elosztása, visszatartása, adagolása, manipulálása.

A hatalom általában nem egyszerűen van vagy nincs, hanem meg kell teremteni.

AZ URALOM

A hatalommal rokon fogalom az autoritás és az uralom.

Autoritás: tekintélyt jelent, az autoritárius uralmat, tekintély uralomnak is nevezzük. Jelentheti a hatóságot is. A politika elméletben a törvényes legitim hatalmat jelenti, vagyis nemcsak kényszeren alapul, hanem az alárendeltek önkényt is elfogadják. Az uralom, a hatalom tartós intézményesülése politikai, szervezeti és kulturális eszközök révén. Tartóssá válásához szervezet rendre van szükség (pozíciók rögzítése, hierarchia). A súrlódásmentes, tartós hatalom gyakorlás feltétele, olyan intézmények létrehozása, amelyek biztosítják az anyagi erőforrások feletti ellenőrzést, elkülönül uralmi apparátust teremtenek, melynek részei a rendfenntartók és fegyveres erők, az igazságszolgáltatás intézményei.

MAX WEBER: Az uralom az az esély, hogy egy társadalmi viszonyban, vagy kapcsolatban megadható személyek köre meghatározott tartalmú parancsoknak engedelmeskedni fog.

HATALOMFELFOGÁSOK

A hatalomnak elméleti értelmezését BEYME írta le:

1. A hatalmi ösztönt és a belső hatalmi törekvés oldaláról közelíti. Hobbest szerint az emberek mindennél inkább a hatalomra vágynak, de nemcsak élvezni akarják, de biztonságba is akarják tudni. A hatalom minden ami félelmet tud kelteni, vagy szeretetet képes ébreszteni.

NIETZCHE: A hatalom akarását kozmikus erővé emelte, amely a világot mozgatja. Az erkölcs mint a hatalom fékje szerinte csak a gyengék védekezése az erősekkel szemben, akik méltók az uralkodásra, a többiek felett. Pszichológiai magyarázat: Az alaphipotézis szerint mindig kevesebb a hivatali és politikai pozíció, mint ahányan versengenek érte. A demokratikus politika mozgatója is az elittek versengése a hivatali hatalom, a döntési pozíciók megszerzésére. A hatalom jelenségét egyoldalúan, a szubjektumok felől ragadják meg, s figyelmen kívül hagyják az objektív hatalmi viszonyokat.

2. A hatalom szubsztanciális elméletei a hatalom lényegét realista módon, a hatalom gyakorlás feltételeiben, dologi formáiban vizsgálják. Ebben elsősorban az államhatalom, s főleg a hatalom eszközeire és erőforrásaira irányul a hatalom.

MORGENTHAU: Hatalom mértéke, geográfiai tényezők, természeti erőforrások, ipari kapacitás, katonai fegyverzet, népesség nagysága, nemzeti karakter, erkölcs, diplomácia és a kormányzat erőssége. A hatalmi potencia nagysága attól függ, hogy az adott állam mennyivel rendelkezik az előbbi tényezőktől. De nem elég csak rendelkezni, arra is szükség van, hogy a hatalom nagyságát mások is észleljék és elismerjék.

3. A hatalom, mint befolyás elmélete, a hatalmi viszonyok empirikus kutatásából eredt, amely a magatartást vizsgálta, egy adott hatalmi konfliktusban.

Robert Dahl: A-nak hatalma van B felett, annyiban amennyiben képes B-t olyan dolgok megtételére késztetni, amelyeket az különben nem tenne meg. A befolyás nagysága mérhető: a kötelességérzet, vagy tekintélytisztelet, barátság és jóindulat, racionális meggyőzés, becsapás, félrevezetés és kényszer.

4. A hatalom funkcionális elmélete, a hatalom viszonyjellegéből indul ki. Hatalmi viszony akkor jön létre, ha az érdekek konfliktusában az egyik fél szankciók fenyegetésének hatására engedni kényszerül. A hatalmi helyzetek tipizálhatóak: fenyegetés, kényszerítés, tekintély, manipuláció. A politika lényege az egész közösség számára kötelező döntések meghozatala, akkor a hatalom birtokosai azok, akik ezeket a döntéseket meghozzák. Ezeknek módjában áll meghatározni a testületek napirendjét. Fontos dolog,

4

hogy elkerüljék a kényelmetlen döntések napirendre tűzését, amely kedvezőtlen az uralkodó érdekek számára.

5. A hatalomrendszer elméleti és komunikációelméleti értelmezése. A rendszerelméletben a hatalom közvetítő-szabályozó eszköz, médium szerepét tölti be, úgy mint a pénz a gazdaságban. A hatalom fizetőeszköz a társadalmi viszonyokban, kölcsönös cserén alapul.

LUHMANN: aszimmetrikus kommunikáció: közlöm veled, hogy ezt megteheted, azt nem különben ….. és jön a szankciók felsorolása. A hatalom birtokosainak érdeke, hogy mérlegeljék a hatalmi eszközöket és optimálisan használják fel, ehhez önmérséklet, önfegyelem szükséges.

Kommunikációs struktúra: DEUTSCH, politikai rendszerben az információk központosítása és újra elosztása történik. A hatalomra szerinte ott van szükség, ahol már csődöt mond a befolyás, megszokás, vagy a cselekvések önkéntes koordinációja. Az az esély, hogy a parancsokat kövessék függ az uralmon lévő képességétől (információ, begyűjtés, feldolgozás, továbbítás, visszajelzés).

Következtetés:- A hatalom nem hierarchikus struktúra, hanem interakciós viszony, a partnerek mindegyike fontos

szerepet játszik (uralmon lévők, alárendeltek).- A hatalom nemcsak a döntések birtoklásában játszik szerepet, de megakadályozásukban is. - Az információknak és a tanulás képességének nagy szerepe van a hatalom eredményes működésében. - Tudomásul kell venni, hogy a hatalom társadalom rendezett életének és a társadalmi rend

fenntartásának jelensége.

A hatalom és uralom nem feltétlenül a szabadság ellentéte, csak az önkényes és ellenőrízetlen hatalom és uralom az.

BEFOLYÁS

PRITTWITZ: A hatalom és befolyás különbsége. 1. A befolyás nem jelenti az akarat teljes érvényesítését, lényegében azon nyugszik, hogy valaki csak úgy

érvényesítheti saját érdekét, ha részlegesen alárendelődik másoknak, s csak így biztosíthatja létét, ha függővé teszi magát. Céljaihoz szüksége van másokra, akikkel rendszeresen kooperál egy alkufolyamat, így kölcsönösen befolyásolják egymást.

2. a befolyás általában eszköz bizonyos politikai célok eléréséhez, míg a hatalom öncél is lehet.3. csak a ténylegesen gyakorolt befolyás létezik, a többi csak képzelgés4. a befolyásolási helyzet aszimmetrikus vagy szimmetrikus egyaránt lehet. A hatalom aszimmetrikus

befolyást jelent.

A befolyás mértéke azon múlik, hogy milyen fenyegetést képvisel a befolyásoló fél, vagy milyen ösztönzéssel tud élni (milyen anyagi források felett rendelkezik). Lényeges a jobb kommunikációs képesség, a nyelvhasználat, a nyilvános közlések feletti uralom.A befolyás főleg a politikának azon a szintjén jelentős, ahol a politikai arénába való bejutásért folyik a harc, arról kell dönteni, hogy mi is kerüljön bele a nyilvános vitába, milyen megfogalmazásban, és mi az amiről hallgatni illik. A média, a társadalmi nyilvánosság intézményei általában a befolyás övezetei, a politizálás inkább a befolyás és nem hatalom körébe tartozik, hiszen nincsen döntési felelősségük, inkább csak a döntéshozókat akarják befolyásolni. A befolyás adott esetben lefordítható a hatalomra, ha hatással van a politikai hivatalok és döntések megszerzésére. Akinek módjában áll a viták nyelvezetét, a megfelelő fogalmak és szimbólumok használatát meghatározni, jelentős befolyásra tehet szert, növelve ezzel hatalmi esélyeit. Semmilyen pusztán hatalmi pozíció megszerzése a médiában nem képes ezt a hatást elérni, amennyiben nélkülözi a szellemi befolyáshoz szükséges kulturális presztízst és a megfelelő kommunikációs kultúrát.

KONFLIKTUS ÉS KONSZENZUS

A konfliktus olyan társadalmi ellentét, amely egymást kizáró társadalmi törekvésekhez kapcsolódik, és igen gyakran a társadalmi struktúrájában gyökerezik. (Dahrendorf)

5

Időnként a konfliktusok néhány nagy kérdés köré sűrűsödnek, amelyek mélyen megosztják a társadalmat. A pártok és érdekszervezetek létrejötte az ilyen nagy konfliktusokhoz kapcsolódik. Lipset és Rokkan szerint, a pártok keletkezését a társadalmi törésvonalakhoz (cleavages) kötötte. A konfliktus minden társadalom folyamatos működésének természetes velejárója.

A konfliktus ellenpárja a konszenzus.

Két jelentése van:1.) a consent, a beleegyezés valamibe, a hozzájárulás egy politikához, melyet a mi közreműködésünk

nélkül határoztak el, de valamilyen okból elfogadjuk.2.) a consensus, a megegyezés, amely két tárgyaló, egyformán aktív fél között jön létre

Soha nem fordul elő, hogy egy társadalomban minden kérdés konfliktusos lenne, illetve hogy teljes lehetne az egyetértés, a mértékek a lényegesek. A politikai kérdés az, hogy hol húzzuk meg a konfliktus és konszenzus határát. Alapvető a konszenzus köre, amely nem képezheti vita tárgyát, ezt az alkotmány rögzíti. Meghatározza a politikai rend alapvető intézményeit, az alkotmányos szervek, intézmények jogkörét, egymáshoz való viszonyát, az érvényes döntéshozatali eljárásokat, az alapvető polgári és emberi jogokat. Alapkonszenzus nélkül a pártok harca szétvetné a a demokráciát. Ahol hiányzik a politikai bizonytalanság fenyeget, ahol pedig nem szabályozott, ott a politikai cselekvés megbénulhat.

LEGITIMITÁS

A legitimitás általában az uralom elfogadottságát, a polgári elfogadottságot jelenti. Minden uralom igazolásra szorul.Weber: Legitim a rend, ha a cselekvők egy érvényes „rend” képzetéhez igazodnak, amelynek törvényességében, jogosságában hisznek.A legitimitás fogalmát, a legitimitáshit különbségei alapján annak három típusát különböztette meg: a tradicionális, a karizmatikus, és a legális-racionális legitimitást.

1.) Tradicionális: a hagyomány és a szokás szentségén és a lojalitáson nyugszik.2.) Karizmatikus: egy vezér rendkívüli képességeibe vetett hiten alapul, s követők veszik körül3.) Legális-racionális: a tételes törvények érvényességébe vetett hiten nyugszik, amelyet racionális

szabályok szerint államhivatalnokok gyakorolnak, kik a törvény szolgáiként lépnek fel.

Beetham: Jogos vagy legitim az a hatalom, amelyet igazolható törvényeknek (rules) megfelelően szereztek meg és gyakorolnak és amely a konszenzus bizonyítékával bír. Szerinte a legitimitás szintjei:

1.) az a kérdés, hogy a hatalom birtokosa mennyire törvényesen szerezte meg a hatalmát, és a törvény keretén belül gyakorolja-e.

2.) a normatív igazolás szintje: vajon a törvény, amelyre a hatalom hivatkozik, mennyire igazolható a társadalomban széles körben osztott erkölcsi meggyőződések és politikai értékek alapján, amelyek jó érvekkel védhetők? Ezen a szinten az ideológiák és elvek csatája zajlik, amelyekkel igazolják vagy vitatják a hatalmi jogcímeket.

3.) Az egyetértés kinyilvánításának szintje: milyen módon demonstrálják a polgárok a támogatásukat?

A legitimitás ellentétei az előbbi három kérdéstől függenek:1.) Érvényes-e a hatalom a törvény alapján? Ha nem akkor illegitim.2.) Megfelel-e a hatalom az emberek erkölcsi érzékének, elvárásainak? Ha nem akkor legitimitás-

deficitről, avagy gyenge legitimitásról beszélünk.3.) Van-e látható jele a hatalom ténykedésével való egyetértésnek, vagy ellenkezőleg? Az egyetértés

demonstratív megvonása a hatalom delegitimálódásához vezet. A hatalmat törvényesen, a közérdek jegyében, és az emberek erkölcsi elvárásainak megfelelően kell gyakorolni, ellenkező esetben elveszhet legitimitása. A legitimitás ennyiben összefügg a politikai és kormányzati stabilitás kérdésével is.

Legitimitásra minden hatalomnak szüksége van, de megszerzésének módja nagymértékben függ az uralkodó politikai tradícióktól és a társadalom fejlettségi szintjétől is.

A legfejlettebb országokban ma a hatalom legitimációjának fő formája az alkotmányos demokrácia, amelyben érvényesülnek a jogállamiság és a demokratikus választás elvei. Ezt procedurális legitimitásnak nevezik,

6

utalva az eljárások központi szerepére, amellyel mindenki egyet érthet akkor is, ha tartalmi kérdésekben konfliktusok vannak közöttük; az alkotmányos rend és a demokratikus eljárások keretében rendezhetik a konfliktusokat. Fontos legitimáló tényező a jóléti állam a maga szociális szolgáltatásaival, amelyek az állampolgárok szükségleteinek kielégítését és szociális biztonságukat szavatolják.

POLITIKAI IDEOLÓGIÁK ÉS ÉRTÉKEK

Az ideológiák olyan eszmerendszerek, amelyek kifejezik a nagy társadalmi csoportok (osztályok) érdekeit és sajátos világlátását, ezért gyakorlati-politikai jelentősséggel bírnak. A társadalmi modernizáció termékei. A közügyek nyilvános megtárgyalása egyre inkább a racionális ideológiák keretében folyik, amelyek a politikai és világnézeti tájékozódás fő forrásaivá váltak. A társadalom és a politikáról folytatott nyilvános diskurzus során jöttek létre és terjedtek el, a sajtó, a könyvkiadás, a társadalmi nyilvánosság fórumaival.Fő feladata a társadalmi konfliktusok tudati feldolgozása és a megoldásoknak általános elvekben és programokban való kimunkálása ésszerű érvek alapján. Fontos a szerepük a modern kor szellemi háztartásában. Ha sok ember vallja ugyanazt a nézetet, annak integráló, csoportképző a hatása. Minden politikai közösség rászorul a közös eszmék és értékek ilyen készletére saját identitása kialakítása céljából. Hatásukat azáltal érik el, hogy értelmezik a történelmet, és elemzik a jelent, képet alkotnak a jövőről, amelynek megvalósulásában hisznek, és mindezek alapján gyakorlati útmutatást adnak a cselekvéshez. Rögzítik az értékek meghatározott hierarchiáját, amelynek alapján a dolgokat meg lehet és meg is kell ítélni. A politika vonatkozásában az ideológia kijelöli az egyes ember helyét, a szellemi vitában pedig rögzíti az érvelés sarokpontjait. Megjelöli az elérendő célokat, nevén nevezi a barátot és az ellenséget, igazolja a saját politikát és cáfolja a másikét, legitimálja a fennálló hatalmi rendet, vagy élesen bírálja, elveti azt.

A politikai elméletek általában sohasem mentesek teljesen az ideológiai és értékválasztásoktól, bár a tudomány feladata ennek az összefüggésnek a kritikai átvilágítása.Az értékek szorosan összefüggenek az ideológia problémáival és a politikában is fontos szerepet játszanak. Érték első sorban az amit szükségleteinkre vonatkoztatva értékesnek tartunk. Az érték azonban nem teljesen szubjektív megítélések függvénye, azt ugyanis hogy mit tartunk értéknek, már eleve meghatározzák az eszmék, amelyek korábbi választások eredményeként rögződtek, hagyományozódtak. A modern társadalomtudomány álláspontjáról nézve ezért az értékek az „előnyben részesítés általános szabályai”, vagy másképp általános orientáló eszmék vagy kategóriák. Az értékkategóriák lehetnek formálisak, amelyek a tartalomról semmit sem mondanak (jó-rossz, igaz-hamis), ezek az értékorientációs kategória-párok. De az élet konkrét területein, sok tartalmi értékfogalommal találkozunk, mint a szabadság, egyenlőség és testvériség, a közjó, a biztonság, a rend és az igazságosság. Politikai magatartásunkat és ítéleteinket áthatják az ilyen értékek. Minden emberi cselekvés értékvonatkozása miatt a társadalommal foglalkozó tudományokban kiéleződött az értékmentesség az értékkötöttség dilemmája.A politikában elkerülhetetlen az értékválasztás, hiszen az egyes politikai erők ennek révén alakítják ki saját identitásukat. Az ideológiák szintetizálják és hierarchizálják az értékeket, ami teoretikusan könnyebben megy, az értékek megvalósításából eredő gyakorlati ütközéseket azonban nem lehet teljesen elkerülni.

A POLITIKA RENDSZERE

A politikai berendezkedés sajátosságait vizsgáló tudomány: government. Az ilyen vizsgálódások középpontjába az állam és a kormányzat funkciói és alapvető intézményei állnak. Az állam- és kormányzati formák sajátosságai az egyes országok összehasonlításából rajzolódnak ki. A politikai rendszer fogalma, amely egységes elméleti keretben értelmezi a politika intézményes világát, az alapvető politikai folyamatokat és törekvéseket, valamint azok belső összefüggéseit.Nemcsak az állam és kormányzat a politika valóságának meghatározó tényezői, hanem maga szervezett, aktív társadalom is, amelynek politikai intézményei és folyamatai közvetítik az állami és kormányzati szervek felé az állampolgárok érdekeit, meghatározva a politika napirendjét, befolyásolva a kormányzati döntéseket. A politikai rendszer kiterjed a polgárok politikai akaratformálásában részt vevő pártok és érdekszervezetek, a társadalmi és politikai mozgalmak, a választói magatartás, a nyilvánosság és média politikai szerepére, illetve a politikai kultúra elemzésére is. Ezek egymással kölcsönhatásban álló, összefüggő rendszert alkotnak.A hagyományos kormányzati rendszertan egy-egy ország konkrét politikai berendezkedését írja le: a kormányzat körébe soroljuk az alkotmányos szerveket, tehát a törvényhozást (parlamentet), a végrehajtó hatalom szerveként működő kormányt és az igazságszolgáltatás szerveit.

7

A politikai rendszer fogalma: tág és nem korlátózódik tisztán az állam területére. Tartalmazza a politika kapcsolatát a külső feltételeit meghatározó gazdasági- és társadalmi folyamatokkal is, bár elsősorban a politikai akaratformálás és döntéshozatal folyamata áll a középpontjában.

A POLITIKA INTÉZMÉNYELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSE

A formalizált politikai hatalom az intézményekben testesül meg. A klasszikus politikai filozófia alapkérdése is az volt, hogy mely politikai intézmények teremtik meg a társadalom legideálisabb rendjét, biztosítva politikai szabadságot és az egyének harmonikus együttműködését. Az intézmények definíciója: egyszerre normatív és empirikus entitások (létezők). Intézményen tartós és az érintettek által elfogadott szabályrendszert értünk, amelynek fő feladata az, hogy rutinná teszik a cselekvést és ezáltal a cselekvőket tehermentesítik a kudarctól. Az intézmények mindig az egyének közös cselekvéséből jönnek létre, és a magatratási előírások, szabályok rögzítésének célja az egyének közötti kooperáció és a csoportokon belüli integráció növelése vagy stabilizálása volt.

A szabályok lehetnek: 1.) formálisak: írásban rögzített statútuma van2.) és informálisak: a szabályok nincsenek írásban rögzítve.

Az intézmények lehetnek:1.) kényszeren alapulók2.) és önkéntesen vállaltak.

Például az állam kényszertagságon nyugszik, más intézmény vegyesen tartalmazza az önkéntesség és a jogi kényszer elemeit (pl. házasság), s vannak amelyek önkéntes alapon nyugszanak. Vannak átlátható (transzparens) és nem átlátható intézmények, amelyek céljai vagy módszerei titkosak.Különbséget kell tenni szervezet és intézmény között: a szervezetek csak eszközök az intézményekben kifejeződő normák megvalósítására. Egyetlen személy is lehet intézmény, az intézményeket rendszerint mégis szervezetek tartják fenn és működtetik.

A hierarchia intézménye, amelynek a viselkedési szabályai elterjedtek: a jogkörök vertikális megoszlása, a szigorú be- és kilépési szabályok, a rögzített előmenetel, erőteljes intézményvédelem, érdekek egyesítése.Ez nagy erőt ad a szervezeteknek, ugyanakkor csekély mértékű reagáló és kezdeményezőképességnek hagy teret. Hasonló intézmény a többségi döntési rendszer: ez gyors reagáló-képességet és innovációs rugalmasságot biztosít a politikai döntéshozatalban. Ide sorolhatóak még a tárgyalási, illetve alkurendszerek. Ezekre a pozíciók egyenlőbb eloszlása, a kölcsönös megegyezés jellemző, amely gyakran informálisan történik. E hálók igen erősek lehetnek. A játék is felfogható egyfajta intézményként, amennyiben egyértelmű szabályok jellemzik, és feltételes zárt világot alkot. A politikát is szokták játszmának nevezni, s valóban a politika szerepjáték is, a játékszabályok betartása és a stratégiai számítások gyakran viszik közel a játékhoz. Ugyanakkor nyilván nem lehet játék. Hiányzik belőle a feltételes zártság, nem lehet belőle komoly veszteségek nélkül kilépni. A modern demokráciát is felfoghatjuk számos intézmény kombinációjaként, amelyek között a képviselet intézménye, az alkotmányban rögzített részvételi jogok, a kommunikációs és alkufolyamatok és a politikai szerepek lejátszása beletartoznak.

Az intézmények legfontosabb eleme a tartósság.

Miből ered? Az emberek többsége úgy érzi, hogy túl nagy bizonytalanságot idézne elő a változás, az új szabályok elfogadása. A politikai intézmények általában nagy történelmi fordulópontokon jönnek létre és szilárdulnak meg, később legfeljebb módosítják őket. Különböző időszakokban kialakult és rétegződött elemekből áll., amelyek egységét kockázatos megbontani. Szilárdságukat a hatalom is erősíti.

Az intézmények határozzák meg hogy egy-egy ország politikai rendjében kik a legitim döntéshozók, hány elismert politikai erő létezhet, és milyen formában vehetnek részt a polgárok a közügyek eldöntésében, min a politikai cselekvés és döntéshozatal törvényes rendje, milyen információkkal rendelkezhetnek egymásról a konkurens politikai erők.

8

A POLITIKA RENDSZERELMÉLETI MODELLJEI

A rendszerelmélet a 20. század természettudományos fejlődésének terméke. Az elmélet szerint minden rendszer az azt alkotó elemek, tárgyak, vagy változók együttese, amelyek kölcsönhatásban, illetve kölcsönös függési viszonyban vannak egymással. A rendszer alapvető kérdése saját belső rendjének – struktúrájának – fenntartása és a határ megvonása azzal a külső környezettel szemben, amelyben fennáll és működik.

DAVID EASTON:

Szerint a társadalom egymással összefonódó alrendszerek komplex együttese.(Tankönyvi ábra: 95. oldal.)

A politikai rendszer azoknak az intézményeknek és eljárásoknak az összessége, amelyek révén a társadalom számára kötelező döntéseket meghozzák és betartásukat kikényszerítik. Tágabb környezetét a társadalom többi alrendszere és a nemzetközi politikai rendszer alkotja, ezen túl a tágabb természeti-ökológiai környezet is meghatározza. A politikai rendszer ténykedésének középpontjába a társadalom és önmaga fenntartása áll. A rendszer és környezete kölcsönhatását az input-output modell keretében vázolta. A társadalomból érkező inputot a választópolgárok által megfogalmazott kívánságok és követelések jelentik, amelyek teljesítéséhez az adózás révén, szavazataikkal, továbbá az állampolgári lojalitás és áldozatkészség formájában segítik hozzá a kormányzatot. A kormányzat erre outputokkal válaszol, a társadalom számára meghozott törvényi szabályozással, a források elosztásával. A kormányzat teljesítményeit az állampolgárok értékelik és újabb inputok formájában visszacsatolt információként eljuttatják a kormányzatnak, amelyre neki reagálnia kell.

A politikai rendszer két fő feladata:

1.) az egész társadalomra nézve kötelező erejű döntések meghozatala, és2.) ezek elfogadtatása a társadalom tagjaival, szankciók terhe mellett.

A POLITIKA INTÉZMÉNYES VILÁGA – POLITY

A POLITIKAI RENDSZER TIPOLÓGIÁJA

Arisztotelész: az alkotmány az állam és a kormányzás rendje a hatalmi ágak és politikai hivatalok, valamint a polgárok egymáshoz való viszonyába, s főleg a legfőbb hatalom tekintetében. Az alkotmány formáit aszerint különbözteti meg, hogy hányan és dominánsan milyen társadalmi csoportok vesznek részt a politikai döntésekben. A legfőbb hatalmat szerinte egy ember, néhány, illetve több és a sokaság gyakorolhatja. Történhet törvényesen és igazságosan, illetve törvénytelenül és igazságtalan módon.

Formái (3 jó és 3 rossz):- a királyság (bazileia)- az arisztokrácia- politeia- türannisz- oligarchia- demokrácia

A kormányzati és politikai rendszerek mai összehasonlító elméletei is sokféle ismérv alapján osztályozhatóak.

Négy fő kérdésre kell válaszolnia:1.) ki hozza meg az alapvető kérdéseket? Ez az uralom struktúrájára vonatkozik, aszerint, hogy egy vagy

több hatalmi központ létezik-e.2.) milyen mélyen hatolnak ezek a döntések a társadalom életébe? Az uralom terjedelmére vonatkozik.3.) Milyen célt követ az uralom: a fennálló rend megőrzésére vagy megváltoztatására törekszik-e?4.) Milyen eszközökkel folyik az uralom gyakorlása? Itt az uralom lehet mérsékelt vagy szélsőséges az

eszközök erőszakosságától függően.

9

A demokráciát és diktatúrát mint a politikai rendszerek két legfontosabb típusát G: BRUNNER főleg az uralom struktúrájának ismérvei alapján ismérvei alapján különbözteti meg egymástól. A demokrácia eszerint pluralista, autonóm és legitim uralom, amelyet a törvény és a hatalommegosztás elve is korlátoz, és mérsékelt hatalomgyakorlás jellemzi. A diktatúrák ellenben monisztikusak, heteronóm és illegitim jellegűek, miközben a hatalom korlátlan, és szélsőséges eszközök alkalmazása a jellemző.

A politikai rendszereket a fejlődés szempontjából ALMOND és POWELL osztályozta. A primitív rendszerekben még nincsenek differenciált politikai szerepek. A tradicionális politikai rendszerekre a társadalom rendi rétegződése, valamint a kezdetleges differenciált politikai struktúra jellemző. Csak a modern politikai rendszerekben fejlődtek ki teljesen a politikai struktúrák, a politikai intézmények és a szervezetek.

AZ ÁLLAMFORMA KÉRDÉSE

Az államformát a főhatalom jellege szabja meg: az hogy miből jön létre és miből meríti a legitimitását.Az államszervezet formája változatos. Az államok többsége centralizált, központosított (unitárius) állam, egységes kormányzati rendszerrel, jogrenddel és centralizált közigazgatással. A szövetségi állam (föderáció) már összetett képződmény, amelyben a fő államhatalmi szervek – a kormány, a törvényhozás, az igazságszolgáltatás – egységesek ugyan, de az egységes tagállamok (tartományok) nagyfokú jogi önállósággal, s önálló kormányzati struktúrával is rendelkeznek. Ez a tagoltság kifejeződhet a törvényhozás két házában, a jogok megosztásában a szövetségi állam és a tagállamok, illetve tartományok között, miközben a szövetségi kormány kifelé rendszerint egységesen lép fel.

A KORMÁNYZATI RENDSZEREK FŐBB TÍPUSAI

A kormányzati formák osztályozásában nem a hatalom terjedelmének és törvényi korlátozásának, hanem inkább a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyainak van döntő szerepe. Egy társadalom intézményesen kialakult uralmi rendjét rezsimnek szokás nevezni. Jelentése hol az uralmi berendezkedés, a politikai rendszer egészére, hol pedig annak pusztán kormányzati rendszerére vonatkozik.

A DEMOKRATIKUS REZSIMEK VÁLFAJAI

Fő típusait az államhatalmi ágak egymáshoz fűződő viszonya, illetve a végrehajtói hatalom egységes vagy összetett jellege különbözteti meg.

Fő változatai: - a parlamentáris demokrácia- az elnöki rendszer- a vegyes rendszer- és a direktoriális kormányzat.

1.) A PARLAMENTI DEMOKRÁCIA

A parlamenti rendszerben a végrehajtó hatalom szerkezete kettős: az államfői és a kormányzati hivatal elkülönül egymástól. Az államfő lehet örökletes uralkodó, vagy választott köztársasági elnök.A végrehajtó hatalom súlypontját ebben a formában mégsem az államfői hivatal jelenti, hanem a kormány: az államfőnek csekély önálló jogköre van, intézkedései rendszerint miniszterelnöki ellenjegyzéshez van kötve. A nemzeti egység jelképeként sok ceremoniális feladatot lát el, és a hadsereg főparancsnokaként látszólag nagy hatalmat testesít meg. A köztársasági elnök személyéről rendszerint a parlament szavaz.A parlamentáris rendszerben a végrehajtó és törvényhozó hatalom viszonyát az jellemzi, hogy a törvényhozás nevezi ki a kormányt, amely tevékenységéért a parlamentnek tarozik politikai felelősséggel. A miniszterek rendszerint parlamenti képviselők, bár a kormány néhány tagját szakértői minőségben is meghívhatják a kormányba. Nemcsak a kormány függ a parlamenttől, hanem a parlament is a kormánytól. (pl. parlament feloszlatása, vagy választások kiírása). A parlament ellenőrizheti a kormányt, interpellációk, állandó bizottságok és eseti vizsgálóbizottságok révén, petíciók és törvényjavaslatok, módosító indítványok révén. A kormány a kormányfrakciókon keresztül gyakorol befolyást a parlamentre. A parlamentáris kormányzati rendszer eredeti alapelve mindenképpen a parlamentnek felelős kormány, az államfőnek csupán jelképes a szerepe.

10

A végrehajtó hatalom súlyának növekedését jelzi az úgynevezett kancellári típusú demokrácia kifejlődése is. A kancellári kormányzás a parlamenti demokrácia keretében a kormányfő kormányon belüli, valamint az államfővel, illetve a végrehajtó hatalom fejeként a parlamenttel szembeni kiemelt szerepére utal. Közjogi helyzete erős jogosítványokat biztosít a miniszterelnöknek. Joga van megszabni a kormány politikai irányvonalát, ő jelöli és ki és csak ő menesztheti a minisztereket, javaslatot tehet a parlament feloszlatására. Konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye a magyar közjog is tartalmaz, ez azt jelenti, hogy a parlament nem hívhatja vissza egyenként a minisztereket hanem csak a kormány egésze ellen nyújthat be indítványt.

2.) ELNÖKI RENDSZER

Az elnöki rendszerben a végrehajtó hatalom monisztikus, azaz a kormány feje és az államfő személye azonos. Pl. USA. A hatalommegosztásnak ebben a rendszerben sokkal nagyobb a jelentősége, mint a parlamentáris demokráciában, ahol a törvényhozó és a végrehajtó hatalom a kormányzati képviselőkön keresztül összefonódik egymással. Vita esetén az elnök megvétózhatja a parlament döntéseit. A törvényeket csak a képviselők hozhatják meg. A képviselőháznak nincs interpellációs joga, az elnök nem felelős a kongresszusnak, s csak nagyon súlyos esetben hozhatnak bírói döntést az elnök leváltására.A kérdés, hogy nem e veszélyes az elnök autonómiája? Ezt korlátozza a hatalom decentralizáltsága, az erős nyilvánosság és a demokratikus politikai kultúra; gátolja továbbá az alkotmánybíráskodás és az elnök újraválaszthatóságának korlátozása is.

3.) VEGYES – félig elnöki, félig parlamenti – RENDSZER

A vegyes rendszerek egyesítik egymással a parlamenti és elnöki hatalom előnyeit. Pl. francia politika. A végrehajtói hatalom itt dualisztikus, azaz egyensúlyban vannak a köztársasági elnök és a kormány kompetenciái. Az elnöki hatalom itt jóval erősebb, mint a parlamentáris rendszerben, nem szükséges minden esetben a miniszterelnöki ellenjegyzés. Az elnöki hatalom függ a politikai erőviszonyoktól és az alkotmányjogi szabályozástól. Az elnököt hosszabb időre választják, mint a parlamentet. Az államelnök nem felelős a parlamentnek, hiszen legitimitását független forrásból, az országos elnökválasztás alapján nyeri. Vétójoggal rendelkezik a parlament egyes döntéseivel szemben. Mégis általában együtt kell működnie intézkedéseiben a kormánnyal. A kormányt és a miniszterelnököt az államelnök nevezi ki, de a kormány működése a törvényhozásban többségi frakció támogatására szorul. Ez a kettős kötöttség bizonyos dinamizmust kölcsönöz, de politikai bizonytalanságot is magába rejthet.

4.) A DIREKTÓRIÁLIS RENDSZER

Már csak egyetlen országra Svájcra jellemző. Itt a végrehajtó hatalom a szövetségi tanácsnak, mint kollektív vezető testületnek a kezében van. Ennek hét tagját a kantonok (tartományok) küldötteiből álló szövetségi gyűlés választja meg. A szövetségi tanács nem tartozik felelősséggel a parlamentnek és nem is váltható le. A szövetségi elnök személye a hétfős testület tagjaiból évenként rotációs alapon változik. A szövetségi tanács mellett létezik ügyvezető kormány is.

A DIKTATÓRIKUS REZSIMEK VÁLFAJAI

1.) AZ AUTORITÁRIUS VAGY TEKINTÉLYURALOM

Az autoritás tekintélyt jelent, tehát az autoritárius diktatúrák a tekintélyuralom rendszerei. A hatalom alapja, a tekintély sokféle forrásból származhat, és a tekintélyuralom is többféle kormányzati rendszerben valósulhat meg.Megkülönböztethetünk hagyományos monarchiákat, teokratikus rezsimeket (papi uralom), valamint oligarchikus rezsimeket, századunkban pedig ellenforradalmi rezsimek és katonai diktatúrák.

2.) A TOTALITÁRIUS DIKTATÚRÁK

A kifejezés arra utal, hogy a hatalom a társadalom totális ellenőrzésének igényével lép fel. Az államhatalom befolyása az .élet minden területére kiterjed, az uralkodó párt az egész társadalmat egységes ideológiai célok jegyében igyekszik átformálni, mozgósítva minden eszközt és szervezeti erőt. Pl. fasizmus, kommunista egypárti uralom.Létrejöttének előfeltétele a modern tömegdemokrácia kifejlődése és a technikai modernizáció volt.

11

A totális diktatúrák közös vonásai (FRIEDRICH - BRZEZINSKI):1.) egyetlen ideológia uralma, amely átfogja az emberi létezés minden oldalát, s amelyet a társadalom

minden tagjának –legalább passzívan- el kell fogadnia.2.) Egyetlen tömegpárt hatalmi monopóliuma, amelyet általában diktátor vezet, e párt magába foglalja a

lakosság azon részét amely hajlandó az ideológiai céljaiért tevékenykedni.3.) Az uralom fenntartásának egyik fő módszere a párt és a titkosrendőrség által fenntartott terrorszervezet.4.) A hatékony tömegkommunikáció eszközei –a sajtó, a rádió, a film- a párt és az állam kezében vannak.5.) A fegyveres harc hatékony eszközei az állam monopóliumai6.) A gazdaság egésze központi felügyelet és irányítás alatt áll, a gazdasági egységet bürokratikus

koordinációnak vetik alá.

A totalitárius rezsimek jelentősen különböznek egymástól mind ideológiájukban, mind az elnyomás és terror mértékét tekintve.

A DEMOKRÁCIA ALAPVETŐ INTÉZMÉNYEI

A demokrácia démosz + kratein görög szóból származik, amely népuralmat jelent.LINCOLN: a demokratikus kormányzás lényege, a demokrácia a nép uralma, a nép érdekében és a nép által.Ma már a demokrácia már csak képviseleti demokrácia lehet, amelyben a népszuverenitás elve a választott népképviselők testületében érvényesül. Ezenkívül a modern demokrácia magába foglalja az alkotmányos jogállam intézményeit, az általános választójog kiterjesztését, és stabilitásához századunkban a szociális és jóléti állam kifejlődése is jelentősen hozzájárult.Korunkban az alkotmányos jogállamon és a jóléti államon nyugvó demokrácia képviseli a politikai fejlődés eddig elért legmagasabb fokát, amely a legnagyobb legitimitást képes elérni polgárai előtt.

A demokratikus kormányzás fő rendszerelveit G. BRUNNER a jogállamiságban, a demokratikus alapelvekben és a szociális államiság elveiben foglalta össze. A jogállamiság elve tartalmazza a jog elsődlegességének elvét (legalitás), vagyis azt a következtetést, hogy a társadalom és a politikai rend az érvényes jogrend alapján működjék. Beletartozik az alkotmányosság elve is, ami a politikai intézmények alkotmány szerinti elrendezését és működését jelenti. Mindehhez hatékony jogvédelem szükséges, amelynek viszont feltétele a bírói függetlenség biztosítása.A demokratikus alapelvek a népszuverenitást és a képviseleti elvet jelentik első helyen. Demokratikus alapelv az általános, egyenlő és titkos választójog, amely minden politikai egyenlőség alapja.A szociális államiság elve a szociális jogok kiterjesztését jelenti, amelynek során a társadalmi élet számos területét jogi szabályozás alá vonják. Az elv érvényesülése magába foglalja az állami szociálpolitikát, a minimálbér rögzítését, a munkanélküli és szociális segélyezés rendszerét, a kötelező társadalombiztosítást, amely az egészségügyi szolgáltatást, a táppénzt a nyugdíjat adja az állampolgároknak. Ide tartozik még az állami gazdaságpolitika, az oktatás- és kultúrpolitika, s a környezetpolitika is.

Az alkotmányos jogállami, képviseletei demokráciában a politikai folyamatok jellemző vonásai: a hatalomért több párt verseng, amely nyílt szabályokon, rögzített eljárásokon alapul.A politikai hatalom tehát nem zárt körök kizárólagos birtoka, szabad belépni a versengésbe, a nyilvánosság fórumaira. A főhatalom kérdése ugyanis időszaki választásokon dől el, amelyek az általános és titkos választójogon alapulnak. Minden érdek szabadon szerveződhet, az érdekcsoportok szabadon működhetnek, törvényes eszközökkel befolyást gyakorolhatnak a kormányzati és parlamenti döntésekre. Az állampolgári szabadságjogokat jogvédelem biztosítja. A hatalmi ágak megosztása is érvényesül: a törvényhozás ellenőrzést gyakorol a kormány felett, és érvényesül a bírói függetlenség.

A HATALOMMEGOSZTÁS FŐ ÁGAI: A TÖRVÉNYHOZÓ, VÉGREHAJTÓ ÉS BÍRÓI HATALOM

1.) A HATALOMMEGOSZTÁS ELVÉRŐL

Lényege a hatalomnak több intézmény közötti megosztása, abból a célból, hogy a törvények meghozása, végrehajtása és betartásuk ellenőrzése ne legyen egy kézben.A törvényhozás, a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás nemcsak funkcionálisan különülhet el egymástól, hanem hatalmunk forrása szerint is, amennyiben más-más társadalmi csoporthoz kapcsolódik.

2.) A TÖRVÉNYHOZÓ HATALOM (A PARLAMENT)

12

A parlamentek a népképviselet szervei, s a modern demokrácia legfontosabb intézményei.A parlament az egyetlen, általános választásokkal legitimált népképviselet, és mint ilyen a népszuverenitás letéteményese. Az alkotmány szerint minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül – népszavazások formájában gyakorolja. A parlament tehát nem mindenható, hatáskörét korlátozza az alkotmány, a hatalommegosztás alkotmányos elve, a közvetlen demokrácia és az önkormányzatok jogai.

A parlament struktúrája

Mintája a XIV. századtól az angol parlament volt. Az angol parlament hagyományosan két házból állt: alsó – és felsőházból. A kétkamarás rendszer eredeti értelme az volt, hogy a főrendi ház a demokratikusan választott, forradalmi jellegű alsóházzal szemben arisztrokratikus-konzervatív ellensúlyt képezzen.

A parlament belsőleg tagolt szervezet, amelynek fő szervei: az elnökség, a bizottságok és a frakciók. Az elnökség (házelnök és helyettesei, a jegyzőkkel) a parlament belső eljárási rendjének betartásán őrködik. Az elnökség képviseli az országgyűlést kifelé és felügyeli a hivatali apparátus munkáját. A bizottságok a törvényhozás munkáját előkészítő testületek. A frakciók a parlament pártpolitikai tagoltságát tükrözik a megszerzett mandátumok arányában

A törvényhozás folyamata

A parlament fő funkciói közül az első. Az egész népet érintő, kötelező erejű döntéseket a parlamentnek kell meghoznia, világos és közérthető törvények formájában. A törvények ma egész jogi csomagokat alkotnak, melyet szakapparátus készít elő, és a kormányzat nyújtja be.Ki nyújthat be törvényjavaslatokat?Kezdeményezhetnek képviselők, képviselőcsoportok, a kormány és néhány esetben a köztársasági elnök. Gyakorlatilag a meghozott törvények döntő többségét eredetileg a kormány nyújtotta be. A benyújtás bejelentése után a törvényjavaslat először az illetékes bizottsághoz kerül, ahol részletesen megvizsgálják annak tartalmát, szakértőket hallgatnak meg, mérlegelik a törvény várható hatását. A jogi bizottság vizsgálja a törvény összeférését más törvényekkel és az alkotmánnyal. Ezután a plénum elé kerül (teljes ülés). A plenáris vita két szakaszban zajlik: az általános vitában a törvény indokait és fő elvi kérdéseit vitatják meg, a részletes vitában pedig az egyes törvényi tételeket. A vita során először meghallgatják a bizottságok véleményét és a kormány álláspontját. A törvényhozási folyamat végén a végszavazás alapján jegyzőkönyvi pontossággal véglegesítik a törvény szövegét, majd nyilvánosan kihirdetik. A törvény a közlönyben való megjelenés napján lép érvénybe.A parlament hatáskörébe tartozik az éves költségvetés elfogadása. Ebben a vitában különösen nyilvánvalóvá válik a végrehajtó hatalom kitüntetett szerepe.

A végrehajtó hatalom ellenőrzése

A parlament kevésbé önálló testületként, mint inkább a kormány törvényhozói szándékainak ellenőreként működik. Ezt az ellenőrző funkciót teljesítik ki a képviselőknek a kormányhoz intézett kérdései és interpellációi. A kérdésekre a parlament külön időt szán, a kérdéseket előre, írásban kell benyújtani, a válaszról nincsen szavazás. Az interpelláció annyival súlyosabb, hogy a válaszról a parlament szavaz.A törvényhozás joga vizsgálatok indítása is homályos ügyekben. Ez vizsgálóbizottságok felállításával történik, melyben kormányzati és ellenzéki tisztségviselők vannak. Betekinthetnek minden aktába, beidézhetnek tanúkat. A cél az igazság kiderítése, s legfeljebb ajánlást tesznek az ügyészi vizsgálatra.A parlament ellenőrzését szolgálja a petíciós jog is, azaz a polgárok panaszainak benyújtása, amelyet egy képviselőhöz intézhetnek, aki azokat a tisztelt Háznak továbbítja, s vita után a törvényhozás közvetíti a kormány véleményét az adott ügyről.A parlament általában nem hozhat kötelező érvényű határozatokat a kormányt illetően (csak bizalmatlansági eljárás keretében)

A politikai hivatalviselők kiválasztása

A kormányhivatalok számáról és rendjéről a parlament rendelkezik. A legtöbb tisztségviselőit a hivataloknak a parlament választja a többségi frakciók ajánlásai alapján, melyet a meghallgatás után az államfő nevez ki.

Mely hivatalokra választ ki személyeket a parlament?1.) a végrehajtói hatalom csúcspontjaira., a köztársasági elnök és a kormányfő

13

2.) a Legfelsőbb Bíróság elnöke3.) az Alkotmánybíróság tagjait4.) az ÁSZ5.) az ombudsman6.) valamint a diplomáciai missziók vezetőit, az Országos Rádió –és Televízió Tanács, a Magyar Távirati

Iroda Rt. Tanácsadói tagjait,

A parlament összetételében optimális esetben egyensúlyban van a folyamatosság és a megújulás a képviselők személyi állományában, ami a politikai stabilitásnak is az egyik fontos biztosítéka.

A parlament integráló-legitimáló szerepe

Az OGY munkája elvben minden demokratikus rendszerben az ország politikai életének középpontjában áll.

A képviselők jogállása

A parlamenti képviselőket az országgyűlési választásokon választják, az egyes pártok jelölései alapján. A képviselőket különleges tisztelet és jogvédelem illeti meg munkájuk jelleg miatt. A jogi biztosíték a képviselők mentelmi joga, melynek két fontos eleme van: az egyik hogy senki nem vonható felelősségre később bíróság előtt azért, hogy képviselőként miként szavazott vagy milyen álláspontot foglalt el, a másik a személyi védelmére vonatkozik. A képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni és ellene csak az OGY előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást indítani vagy folytatni.Az összeférhetetlenségi törvények és rendelkezések célja nem a képviselő korlátozása, hanem a köz szolgálatában való függetlenségének biztosítása, hogy ne legyen kitéve korrupciós hatásoknak.

3.) A VÉGREHAJTÓ HATALOM – AZ ÁLLAMFŐ ÉS A KORMÁNY

A végrehajtó hatalom rendelkezik azokkal a hatalmi és igazgatási eszközökkel és egyéb forrásokkal, amelynek révén az elhatározott politikát meg lehet valósítani.

A köztársasági elnök

A köztársasági elnököt választhatja az ország egész népe, vagy a parlament. Az első esetben erős legitimitású, az utóbbiban gyenge legitimitású elnöki pozícióról beszélünk.Magyarországon az elnököt a parlament választja, kétharmados többséggel. Ha ez két ízben elégtelen akkor harmadszorra már egyszerű többség is elegendő.A köztársasági elnök az alkotmány szerint kifejezi a nemzeti egységet és őrködik az államszervezet demokratikus egysége felett, képviseli a nemzetközi kapcsolatokat, a fegyveres erők főparancsnoka. Önálló cselekvési jogköre azonban igen korlátozott.Az államfő hatalma tehát inkább szimbolikus ő jeleníti meg a közösség egységét az állam és a nemzet ünnepi, ceremoniális aktusaiban.

Főbb alkotmányos jogkörei: - törvényeket kezdeményezhet,- a törvényhozás ülésein részt vehet és felszólalhat,- népszavazást kezdeményezhet- kinevezi a közjogi méltóságokat

Csekélyszámú hivatali apparátussal rendelkezik.

A kormány és szervezete

A kormány a végrehajtó hatalom szerve, amely a kormányfő vezetése alatt ténykedő miniszterekből és azok hivatalaiból áll. Testületileg hozza meg a legfőbb politikai döntéseket, részt vesz a törvényjavaslatok előkészítésében, a végrehajtásuk megszervezésében. Tevékenységéért a kormány a parlamentnek tartozik felelősséggel. A kormány konkrét struktúráját a politikai körülmények diktálják.

14

A kormány élén a miniszterelnök áll. A miniszterelnök általában a legerősebb párt vezetője, s maga is képviselő. Az erős miniszterelnöki hatalom esetén –mint a magyar- a kormányfő válogatja össze a kormány tagjait, s menti fel őket.

Feladata a kormány politikai irányvonalának meghatározása, s egyes minisztériumok munkájának koordinálása. Ebben a törekvésében a Miniszterelnöki Hivatal segíti.A kormány tagjai a miniszterek, akik egy-egy ágazat vezetésével vannak megbízva. Ehhez önálló költségvetési keretet kapnak, s feladatuk ellátására apparátussal rendelkeznek. A miniszter kétféle feladatot lát el: egyrészt irányítja az államigazgatás egy-egy ágát, másrészt a kormány tagjaként részt vesz az általános politika alakításában. A minisztereket általában a parlamenti képviselők közül választják. A fontosabb miniszteri tárcákat az alkotmány tartalmazza.Az államtitkárok a miniszterek mellé rendelt főtisztviselők. Csak a miniszternek és a miniszterelnöknek tartoznak felelősséggel, a parlamentnek nem. Az államtitkári szerepkör kettős: vagy a minisztert képviselik az OGY-ben, vagy egy részterület irányításával vannak megbízva. Megkülönböztetünk politikai államtitkárt és közigazgatási államtitkárt. Az utóbbi az adott terület szakértője az adminisztratív apparátus vezetője, míg a politikai államtitkár a kormányzati frakció tagja.

A végrehajtó hatalom fő funkciói

A kormányzás

A feladatoktól függően változó. A kormány fő feladata az állam vezetése, a legfontosabb közügyek intézése, alapvető politikai döntések meghozása, illetve az új törvények meghozása.A kormány nagyon is aktív, kezdeményező szerepet játszik.

A jogszabályalkotás

A kormány maga is alkot jogszabályokat, alkothat törvényerejű rendeleteket, végrehajtási utasításokat vagy kormányhatározatokat.

Az ágazati irányítás

A közigazgatás –államigazgatás- ágaiban irányító és ellenőrző szerepet tölt be. Ez elsődlegesen politikai jellegű és a kormánypolitika végrehajtásának szervezésére, irányítására és ellenőrzésére irányul, ami a minisztériumokon keresztül történik.A minisztériumok feladatkörét megszabja az alkotmány illetve külön törvények.

A parlament feloszlatása

A parlamenti demokráciában az OGY feloszlatásában és új választások kiírásának joga általában az államfő vagy kormányfő illetékességi körébe tartozik. A parlamenti ciklus megrövidítése bekövetkezhet az erőviszonyok megváltozása vagy éles politikai konfliktus következtében, s rendszerint összekapcsolódik a kormánnyal szembeni bizalmi szavazással.

4.) AZ ALKOTMÁNY ÉS AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG

Az alkotmány a politikai közösség alaptörvénye. A legmagasabb szintű jogszabály, amely törvényként köti a politikai élet minden résztvevőjét, rögzíti a legfőbb politikai intézmények közjogi alapjait, egymáshoz való viszonyukat, valamint az állampolgárok jogait és kötelességeit. Meghatározza a társadalom és az állam viszonyát, biztosítja a személyes szabadságjogokat, a jogegyenlőséget, szabályozza az államszervezet felépítését és működését.

Az alkotmánybíróság

Azért jött létre, hogy védje az alkotmányosság elveit és ellenőrizze az alkotmány előírásának betartását.Az alkotmánybíróság önálló hatalmi ágat képvisel a hartalommegosztás rendszerében. A bíráskodás funkcióját független bírói szervezet csúcsán elhelyezkedő Legfelsőbb Bíróság tölti be.

15

Eljárási rendje:1.) normakontrollt gyakorol, mely a tervezett törvények, jogi normák szabályozására irányul, hogy

beilleszthetőek-e az alkotmányosság rendjébe.2.) Vizsgálja a meghozott törvényeket3.) Az alkotmány értelmezését végzi4.) Alkotmánysértés esetén vádeljár5.) Eldönt szervezeti, hatásköri vitákat6.) Belső jog összhangját vizsgálja7.) Alkotmányjogi panaszokat tárgyal

5.) A BÍRÓI HATALOM

A bíróság igazi hatalom annyiban, hogy önálló a feladata és független a szervezete, továbbá abban is, hogy a bírói döntésnek közhatalmi ereje van; de nem igazi hatalom, abban az értelemben, hogy nem vesz részt az életviszonyok tartós átalakításában, sem a napi pártpolitikai harcokban és politikai felelősség sem terheli.A bírói szervezet fő funkciója az igazságszolgáltatás

Ágai: 1.) polgári peres eljárások2.) büntetőeljárás – személyes biztonságot veszélyeztető bűnesetek3.) közigazgatási bíráskodás- az államhatalom túlkapásaival szemben

A bírói függetlenséget az alkotmány is rögzíti, csak a törvényeknek van alárendelve.A bíróságok egységes rendszert képeznek. Elsőfokú ítéletet a helyi bíróságok hozzák, ezek ellen fellebbezni a másodfokú, megyei illetve fővárosi szerveknél lehet, melyek felett a Legfelsőbb Bíróság áll, s itt fellebbezni már nem lehet.

6.) A KÖZIGAZGATÁS SZERVEZETE

Az állampolgárok a közigazgatási hatóságokon keresztül találkoznak az államhatalommal. A kormány befolyása a centralizált közigazgatásra teljes és korlátlan volt, de a feladatok nagymértékű gyarapodása végett a végrehajtói hatalom kettévált a kormányra és a közigazgatásra. A közigazgatásban általában emberek és eszközök szervezése és irányítása kormányzati célok elérése érdekében.Az igazgatás a közügyek alakítása a maguk napi lefolyásában, s így a igazgatási ágazatok a közügyek fajtái szerint oszlanak.Ágazatok:

1.) rendészeti igazgatás2.) közszolgáltatás3.) szervezeti igazgatás4.) politikai és tervező igazgatás

A dekoncentráció a hatáskörök olyan megosztását jelenti, amelyben fennmarad a központ utasítási joga.A decentralizáció a hatáskörök olyan megoszlása, amelyben a helyi igazgatási egységek önálló jogkörben intézkednek.

7.) HELYI HATALOM, HELYI ÖNKORMÁNYZATOK

A helyi hatalom szerkezete és politikai jogosítványai nagymértékben függenek a nagypolitika intézményes rendjétől, s hat rájuk a társadalmi munkamegosztás fejlődése is, mivel szükségesek speciális szakismeretek.A települési önkormányzatok alkotják a közigazgatás alsó szintjét és a helyi politika alapvető egységeit.

Az új magyar önkormányzati rendszer

16