9

Bevezetés

Az iszlám művészete a muszlim vallású országok hagyományos művészete, a muszlim

kultúra művészeti megnyilvánulása. Fő sajátossága a rendíthetetlen hit, a dogmák szigorú

tiszteletben tartása, sok esetben az iszlám kultúra területi kiterjedésén alapuló területi (helyi)

sajátosságokkal. Az iszlám vallás térhódításával érintkezésbe került a szomszédos, vagy

meghódított területek művészeti hagyományaival: a keresztényekével Jeruzsálemben és

Bizáncban, másrészt a hellenisztikus ókoréval Szíria területén, illetve a Szászánidákéval

Perzsiában (a mai Irán), keleten pedig az Indiai és Kínai kultúrával. E keveredés

eredményeként sajátos művészeti stílusvilág alakult ki, amelyben a világ színgazdagsága

iránti csodálat, a témák és anyagok fantáziadús felhasználása nyilvánul meg.1

Az iszlám és a művészet

Elsődleges fontosságú megemlíteni, hogy a Korán tartalmaz olyan részeket, amelyek

meghatározzák, hogy a muszlim embereknek hogyan kell hozzáállniuk a művészetekhez. Két

féle értelmezést ad.

1. A műalkotás olyan dolog, amin az ember csodálkozik, ezek az adzsa’íb2 néven

váltak ismertté

2. A műalkotás valótlanság, hazugság, mivel olyasvalami benyomását kelti az

emberekben, ami nincs. Ezért elítélendő.

A másik fontos kérdés az élőlények ábrázolása. A Koránban ugyanis nincs olyan

konkrét kijelentés, hogy ez tilos lenne, de tényként beszélhetünk a képtilalomról. Ez

kezdetben inkább társadalmi mintsem ideológiai volt. És valószínűleg az Indiában és Közép-

Ázsiában található gazdag képi világ váltotta ki. Később már teológiai igazolást is nyert. A

képtiltást engedékenyen alkalmazták, és számos más nézet is kialakult ezzel kapcsolatban.

Ennek következtében más módokat találtak önkifelezésre. Ilyen például a kalligráfia, a

szőnyeg- és csempeművesség. Ezen kívül van még egy jelentős téma, ami hatott a muszlim

művészetre, a Paradicsom és kertábrázolások. 3

1 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 35. o.2 Adzsa’íb a csodálatos vagy megdöbbentő szó többes száma3PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 38-39. o.

9

Építészet

A iszlám művészeten belül el lehet különíteni vallási és világi építészetet, bár meg kell

említeni, hogy a világi építészet sokkal jelentősebb volt, mivel a vallás beleivódik a

mindennapi életbe. Számos vallási épülettípust említhetünk meg (mecset, dzsámi, medresze,

minaret, mauzóleum, kolostor, türbe, haram, haus), ezek közül néhányról részletesebben is

írnék.4

A legjelentősebb típus a mecset. A

mecset vagy arabul maszdzsid, szó jelentése

az imádkozás, a földre borulás helye;

lényegében imahely, az iszlám vallási

szertartás kollektív gyakorlásának nyilvános

létesítménye, és már a Koránban is számos

helyen megtalálható az említése. Építészeti

tekintetben többféle változata van. Állhat

egyedülállóan, de a jelentősebb mecsetek

általában a vele funkcionális kapcsolatban álló létesítmény (ekk)el építménycsoportot

alkotnak (előkert rituális kúttal, medresze, esetleg kolostor). A korai mecsetek olyan épületek

voltak, amelyek be tudták fogadni az egész város lakosságát. A kibla5faluk Mekka felé nézett

közepén egy fülkével a mihrábbal (700 körül alakult ki, az épület legdíszesebb része, gyakran

lámpákkal díszítik), amiben állt az imám, aki az imát vezette, a minbar-on vagyis a szószéken.

A mecsetek nem nyújtottak menedéket, és jogi értelemben nem számítottak szent helynek.

Eredetileg ima célját szolgálta, de itt szedték be az adókat is. És a társadalmi, politikai élet sok

eseménye is itt zajlott. A mecsetet eredetileg fal vagy árok választotta el a város többi

részétől. A korai iszlám idején a muszlim közösség kincstára is itt volt.

Fontos épülettípus még a dzsámi(arab: masztzid-e dzuma): más néven: nagymecset,

péntekmecset. Kizárólag ebben lehetett elmondani a pénteki khutbát. A korai időkben

minbarnak6 nevezték. A dzsámi elnevezés a fátimida korban keletkezett. Nem véletlen tehát,

hogy például a híres korai imahelyek is csak mecsetként ismertek. Kezdetben csak az omajjád

állam nagyobb városaiban létesíthettek egy-egy khutba-mecsetet (Bagdad és Kairó

kivételével, ahol a lakosságszám ezt szükségessé tette). Az arab típusú dzsámi horizontálisan

elterülő, karcsú, ívekkel összekötött, gyakran színezett oszlopok csarnokaként jelenik meg. A

4 MICHAEL ROGERS: A hódító iszlám; Helikon kiadó; Bp., 1987. 87. o.5 Kibla : Mekka iránya 6 Minbar: minbarnak a mecseteknek azt az alkotóelemét hívjuk ahonnan a pénteki ima a khutba elhangzott. Ezek magas trónusok háttámlával ellátva. MICHAEL ROGERS: A hódító iszlám; Helikon kiadó; Bp., 1987. 90. o.

2. ábra

9

teret az oszlopsorok osztják hajókra. Az ívek és az oszlopok összetett rendszerben

kapcsolódnak egymáshoz, néhol egész furcsán keresztezik egymást.

Példaként írnék a Damaszkuszi nagymecsetről részletesebben. A damaszkuszi

nagymecsetet I. Al-Valíd

kalifa uralkodása alatt

kezdték el építeni 706-ban. A

mecset építésekor

átalakították az egykori

Jupiter-templom helyén álló

Keresztelő Szent János-

bazilikát, ami heves

tiltakozást váltott ki a helyi

keresztény lakosságból. Az épület tíz év alatt készült el, és felülmúlt minden korábbi

mecsetet. A Jupiter-templom megmaradt külső fala lett a mecset külső fala. A déli oldalon

lévő imaterem három hajóból állt, melyeket két oszlopsor választott el egymástól, emiatt

hasonló a mecset szerkezete a keresztény egyházi épületekéhez, azzal a különbséggel, hogy a

mecset és a keresztény templomok eltérő módon vannak tájolva. (A keresztény bazilika hajói

az apszis felé mutatnak, a mecsetek oszlopsorai viszont a kiblafal előtt keresztben vannak, és

a hívek az oszlopokkal párhuzamosan állnak.)7

Ebben az imateremben találhatóak először boltívek, annak érdekében hogy a

tartóoszlopok minél távolabb kerülhessenek egymástól. Így a hívőknek jobb rálátásuk volt az

imafülkére. Az imaterem közepén, szemben az imafülkével, nagyméretű kereszthajót

alakítottak ki, a négyezet fölött boltozatos kupolával. A kupola alatti területen volt a

makszúra, az uralkodó díszhelye. Az épület a kupolán keresztül, valamint az oldalfalakban

kialakított ablakokon át kap fényt. A 13. század végén a mamlúk uralom alatt egy második

imafülke is épült, amelyet értékes kövekkel díszítettek. Az udvaron a másik három oldalon

egyhajós kerengőket alakítottak ki. A kerengő belsejében lévő mozaikok nagy része jó

állapotban maradt meg, az udvar mozaikjainak azonban már csak kis töredéke látható. Az

udvaron az oszlopok feletti íveket növény- és famintákat ábrázoló mozaikokkal díszítették.

Az udvar északnyugati sarkában fennmaradt a régi kincstár, ami egy kisméretű, kupolával

fedett nyolc oszlopon álló épület. Tartóoszlopainak nincs talapzata az oszlopokat egyszerűen

az udvarba süllyesztették. 8

7 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 69. o.8 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 71. o.

3. ábra

9

Végül, de nem utolsó sorban a vallási épületek közül a medreszéket emelném ki,

amelyek lényegében véve oktatási intézmények voltak. Eleinte egy-egy vallásjogi irányzat

képviseltette magát ezen intézményekben, de később megjelentek olyanok is ahol az összes

iskola képviseltette magát. Ilyen volt például a

bagdadi Nizámijja. Elterjedésüknek időpontja az

aranykorra tehető (8-tól 13. századig terjedő

időszak). Adományokkal támogatott iskolatípus.

Gyakori volt, hogy a medreszén belül is

felépítették a minbárt, és tartottak khutbákat is. A

medreszéknek már a kezdetektől fogva

két típusa alakult ki: az egyiket nyitott

udvar jellemezte, míg a másik esetben az udvart tetővel fedték be. A központi területet

esetenként egy íván9 foglalja el. A század második felében alakul ki ennek a típusnak a

klasszikus formája: az ívánt, a hátsó fal közepére helyezték át (ez az úgynevezett egyívános

elrendezés), melyet két oldalról egy-egy kupolás terem vett közre. A cellák, amelyekben a

diákok laktak és tanultak, az udvar két oldalán helyezkedtek el. Az ívános megoldások

legszebb példái a pistáq-al, azaz monumentális kapuboltozattal ellátott medreszék

Szamarkand Registan terén (15-16. század), ahol három gazdagon díszített medresze (Sír-dár-

medresze, Ulugh-bég-medresze, Tila Kara-medresze), egyedülálló módon keretezi az

egyetemi városrész központját, a Regisztán („poros”) teret.10

A világi építészetben két jelentős épülettípust emelnék ki, a palotákat és a fürdőket. A

paloták az iszlám építészet külön fejezetét alkotják, akár miniatűr városoknak is tekinthetjük

őket, hiszen minden megtalálható volt bennük, istállók, laktanyák, hárem sőt volt olyan palota

ahol még külön temető is volt. Jellemző volt rájuk a pompa és a fény, ami azonban nem a

reneszánsz élethez hasonló életmódról, hanem inkább a magasztos rítust szolgálta, és egyfajta

„színpadi kellék” a diplomácia szempontjából.11

Világhírű példa a granadai Alhambra palotakomplexum, amely a Násziridák granadai

palotája. Neve a spanyolban az arab al-hamra (الحمراء) szóból származik, amelynek jelentése

„a vörös”; teljes neve ugyanis arabul Kaszr al-Hamra: „A vörös erőd” volt. 1223-ban, az első

Naszrida uralkodó, I. Muhammad idején kezdték meg az építkezéseket. Az Alhambra

építészeti szempontból elüt az európai szellemben emelt királyi palotáktól, hiányzik itt az 9 Az íván az iszlám építészetben az udvar felé nyitott, nagyméretű boltozott csarnok. Az iszlám építészet a parthusoktól vette át, akik fényűző palotáikban építettek ivánokat. A legszebb ivánok egyike az iszfaháni Nagymecseté. ZÁDOR ANNA: Építészeti szakszótár, Bp, Corvina Kiadó, 1984.10 KÉRI KATALIN: Allah bölcsessége; Pannónia könyvek; Pécs, 2010. 104-116. o.11 MICHAEL ROGERS: A hódító iszlám; Helikon kiadó; Bp., 1987. 115. o.

4. ábra

9

egységes homlokzat, a főtengely, a különböző

épületszárnyak jelenléte. Az egész épületkomplexumban

fontos szerepet játszott a víz, mely a Darro folyóból

származott. Innen vezették fel a dombra mind a

kertöntözés, mind a fürdés megoldására. Az Alhambra

falain végig lehet sétálni. Összesen 27 torony védi,

melyek a különböző épületrészekből nyílnak és

különböző korokból származnak. Ilyen például az Igazság

kapu, mely előtt hatalmas patkóíves kapu, egyúttal az egész Alhambra bejárata emelkedik,

1348-ban, I. Júszuf uralkodása idején épült. Arab neve Bab-al-Saría (azaz Előtér-kapu) volt, s

a granadai emírek citadellájának főkapujaként szolgált. Zárókövében egy kifaragott nyitott

kezet vehet észre a szemlélődő. A kéz ujjai a Korán 5 alaptörvényére

utalnak. Fontos része a Fellegvár (Alcazaba), amely az Alhambra legrégebbi része.

Stratégiailag fontos helyen áll. A király tornyokkal, falakkal és kapukkal vetette körül, hogy

meg tudja védeni az Alhambra citadelláját és palotáját. De a mai épület már nem teljes

mértékben azonos az eredetivel, annak csak régi külső falai és tornyai maradtak fenn. Az

Alcazaba közel 140 méterrel fekszik magasabban, mint Granada főtere. Az

épületkomplexumnak maga a palotája az iszlám palotaépítés jellegzetes példáját követi.

Három palotája a Mexuar, a Comares-palota és az Oroszlános palota. Az El Mexuár

ülésteremként és törvényszéki kihallgatási teremként funkcionált. A keresztény reconquista

után kápolna lett. Színes csempe borítja falait. A Mexuar-udvaron keresztülsétálva visz az út a

Comares-palota területére, ami az Alhambra magja és dísze. A 14. században I. Júszuf

uralkodása alatt épült nagy kertte, ahol középen kis tavacska, oldalán pedig márványoszlopos

nyílt galéria, a Mirtusz-udvar fogadja a látogatót. Az oroszlános palota pedig a téli

rezidenciaként funkcionált. Közepén a nevezetes Oroszlános udvar áll, melyet minden

oldalról termek vesznek körbe.12

A fürdők (hammámok) egyes állítások szerint perzsa találmányok, de valószínűbb hogy

a Római Birodalom fürdőit másolták le, sőt helyenként egyszerűen átépítették azokat. A

változtatás az volt hogy a hideg vizes medencéket megszüntették, és helyette kibővítették a

vetkőzőket társalgóvá. Ezt leszámítva hasonló volt az elrendezés, langyos és meleg vizes

termek, amelyeket római mintára fűtöttek. Jelentősebb iszlám fürdőt tártak fel például az

Omajjád korból, Kuszajr Amrában, amely körülbelül 771 vagy 715 között épült. A fürdők

12 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 278- 297. o.

5. ábra

9

díszítése általában mozaikokkal történt (márvány és üveg). Kuszajr Amrában például a

bejárati csarnokot festmények is díszítették, többségük sajnos tönkrement.13

Kalligráfia

A kalligráfia igen jelentős az iszlám

művészeten belül. Mivel Allah kinyilatkoztatott

szavai szentek, az írás pedig formát ad a

kinyilatkoztatásnak és hordozza a kinyilatkoztatás

jelentőségét ezért nagyon nagy fontosságot

tulajdonítottak az írás mikéntjének. . Az, hogy az

iszlám hagyományosan tiltja az emberek

ábrázolását, a muszlim művészeket arra

ösztönözte, hogy virág, növény valamint geometrikus motívumokon, valamint az arab

betűkön alapuló díszítőstílust dolgozzanak ki. (Az építészetben ez különösen a hullámvonalas

arabeszkekben14 tükröződött.)

Az arab kalligráfiának számos változatát ismerjük. A korai korszakban a kúfi írást

használták, ami egy szögletes írásforma, amely monumentálisnak hat. Ez a XII. századig

egyeduralkodónak számított. Kezdetektől fogva létezett egy gömbölyűbb írásforma is,

amelyet a mindennapi életben használtak. Általános vélemény hogy ebből az írásformából

fejlődhetett ki a” hat stílus”. Ezek a naszhi, a muhakkak, a ríháni, a taukí, a rikaá, és a szulusz.

Az arab írásnak egyszerű alapformái vannak, ezek arányai azonban asszimetrikusak. A

kalligráfusok arra törekedtek, hogy megteremtsék az írásban az egyensúlyt. Ennek érdekében

például a betűk felső végét levélformává vastagították, vagy az alsó szárakat szintén növényi

motívumokhoz hasonló módon felhúzták. Egyes betűk keresztezhették egymást, sőt egymásba

is csavarodhattak. Ily módon alakulhatott ki a virágos vagy díszes kúfi írás. Az írás hamar

olyan művészeti kifejezésformává vált, amelyet szinte minden területen alkalmazni lehetett,

különösen az épületek díszítésénél.

Miniatúrafestészet

A kalligráfia a könyvek illusztrálásának gazdag művészetét

hozta létre. A könyvillusztráció másik fő ága a miniatúrafestészet 13 MICHAEL ROGERS: A hódító iszlám; Helikon kiadó; Bp., 1987. 125-127. o.14 Az arabeszk (másik nevén moreszk) bonyolult, ám szabályos növényi vagy groteszk díszítés. BOKOR JÓZSEF (szerk.). A Pallas nagy lexikona; Arcanum; Bp, 1998.

6. ábra

7. ábra

9

volt, amely különösen a perzsa szafavidák és az indiai Mogul dinasztia uralkodása alatt

virágzott. Az iszlám művészetének legkiemelkedőbb alkotásai a perzsa miniatúrák.

Szellemüket és egész pompadús ábrázolásmódjukat tekintve ellentmondtak a próféta

tilalmának, amely szerint az emberi alakot ábrázolni nem szabad. A miniatúrafestészet

virágkorát a perzsa szépirodalom fellendülése előzete meg, s ez szolgáltatta az anyagot a

miniatúrafestők számára. Ki kell emelni ezek közül például Firdauszi Sáhnáméját, amelyre

különösen színes motívumrendszer és képi ábrázolás jellemző.

A legrégibb perzsa miniatúrák a kínai, mezopotámiai és szíriai művészet sokféle hatását

tükrözik. Helyenként a szászánida hagyomány is felismerhető. A nagy, erőteljes alakok

betöltik a kép egész felületét, a kompozíciók egyszerűek, kevés alakot ábrázolnak. Nincs

vallásos vonatkoztatása. A mesterek minden erejüket arra öszpontosították, hogy történelmi

mondákat és a népmeséket örökítsék meg. Az elbeszélő költemények illusztrációi heves

harcokat, szorgos építkezéseket, otthoni jeleneteket,

iskolákat, borbélyműhelyeket, zajos mulatozást,

medencében fürdő nőket ábrázoltak. Ezeken a

változatos ábrázolásokon a perzsa festők kedvelt

alaptémájára bukkanunk: egy csodálatos, virágos,

pázsitos kertre, amely sokszínű szőnyegként terül a

néző szeme elé. A muszlimok álmai tükröződnek itt

a paradicsomi élet örömeiről. A nő alakja a perzsa

művészetben is jelentős helyet foglal el. A háremek lakóit vonzóan, hosszú

hajfonatokkal, hajlékony, csaknem lebegő járással ábrázolják. A perzsa művészek nem

érzékeltették a térbeliséget. A perzsa miniatúra síkszerűen terül ki a könyvlapon, a tárgyak

úgy helyezkednek el rajta, hogy alig-alig takarják el egymást.15

Iszlám csempedíszítés

Az iszlám művészet egyik legjellemzőbb vonása, az

épületeken alkalmazott színpompás csempedíszítés. A keleti

iszlám területeken geometrikus, növényi és írásos motívumokkal

díszített csempék borították a kupolákat, falakat, boltíveket. A

15 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 50-53. o.;

8. ábra

9. ábra

9

nyugati területeken, a falakon a geometrikus motívumok uralkodtak, és a csempék a padló

díszítésére szolgáltak.

Az első iszlám kori csempéknél olyan technikát alkalmaztak, hogy a mintákat a mázas

felületre festették különböző fém-oxidokkal, és aztán az egészet újra kiégették. A nyugati-

iszlám területeken a XIV. században volt a csempeművészet virágkora. Ezeken a területeken

jellemző volt, hogy a medreszék és paloták falainak alsó részét színes csempéből készült

bonyolult szalagmintával borították. Ezek

alapvetően zöld, világosbarna és fehér, de időnként sárga,

kék és fekete színvilágúak voltak.16

Jellemző technika volt még hogy a téglalap alakú

csempékből színes frízeket készítettek, hogy

élénkítsék a felületet, de ez bonyolultabb mintákhoz nem

volt alkalmas technika. Emiatt alkalmazták a csempemozaik-technikát (a nagy színes

csempéket apró darabokra vágták, amelyeket mázzal lefelé a tervezett minta szerint kiraktak,

majd hátulról vakolattal vagy valamilyen más anyaggal bekentek, és végül ezt helyezték a

falra). Ez azonban igen költséges eljárás volt. Emiatt a művészek kifejlesztettek egy új

módszert, amellyel olcsóbban, de ugyanazt a hatást tudták elérni. Ez az úgynevezett „száraz

húr” technika, amelynél a nagy csempefelületeket különböző színű mázzal borították, és hogy

ezek a színek ne fussanak egybe a kiégetés során, mangánnal kevert zsíros anyaggal

választották el őket egymástól.17

Textilművesség

Tucatjával vannak a muszlim Közel-Keletről származó, idővel világszerte megismert és

átvett szövettechnikák, -anyagok, és -stílusok. Spanyolországtól Iránig szinte minden muszlim

ország saját maga fedezte textilszükségletének nagy részét, emellett exportált is. A szövetek

zöme természetesen nem műalkotásnak készült, hanem ruházkodásra, bútor-kiegészítőnek, sőt

– sátrak esetében – szállásnak. Amit ma iszlám textilművészet néven ismerünk: elitművészet,

és azért maradhatott meg, mert az újkor előtt a selyemszövetek

kincsképzésre félretett vagyontárgynak, vagy – Európában – drága

ereklyetartónak számítottak. Ugyanez a helyzet a szőnyegekkel: a modern

kor előtt – az imaszőnyegek kivételével – csupán használati értéket

16 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 448-451. o.17 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 448-452. o.

10. ábra

9

tulajdonítottak nekik, így a szőnyegművesség tárgyi emlékeinek a száraz kairói

szeméthalmokban konzerválódott foszlányokon túl nyoma vész.

Értékessé, művészivé – az anyag finomsága mellett – mintázatuk teszi a szőtteseket.

Minta sokféleképpen készülhet: hímzéssel, applikálással, vagy kárpitszövéssel, amely azt

jelenti, hogy a díszítés az alapszövet része. Az igazán drága termékek

díszítése is bonyolultabb. Ezeken a mintát alkotó vetülékfonalak a

szövettest teljes széltében végigfutnak, de a szálakat csak ott vezetik a

láncfonal elé, ahol azt a motívum megkívánja. A

szálak bolyhos csomózásából jön létre a bársony. Brokátselymek

arany- és ezüstszálakkal átszőve készülnek. A legdrágább korai

selymek az Umajjád és az Abbászida Kalifátus udvari

manufaktúráiban készültek, olyan ruhaanyagot biztosítva a kalifának,

amelybe beleszőtték a nevét és titulusát, és amely így

ajándéktárgyként volt adományozható. Egy ilyen szövet vagyontárgy

volt, másfelől a belőle készült viselet a tulajdonos udvari kapcsolatait

jelezte.18

Az iszlám fémművesség

A fémművesség is fontos szükségleteket elégített ki és mindig is

nagy tekintélynek örvendett a muszlimok körében. Az első időkben az

iszlám fémedényeket antik mintára gyártották. Ezeket általában öntötték,

és egyszerű hornyolással19 vagy domborművel díszítették. Az arabok nagy

mennyiségű értékes fémet raboltak VII. és VIII. századi hódító

hadjárataik során. Így tehát a luxus fémtárgyak hamarosan otthonaik

elengedhetetlen kellékeivé válltak. Különösen szépek voltak a nemesfém

kancsók és lámpások, melyeket arabeszkek és állatmotívumok díszitettek.

A szeldzsuk korban kedvelték a bronztükröket, állat alakú parázstartókat, füstölőket,

víztartó edényeket.

A 13. századtól Moszulban, amely már előbb a

fémművesség egyik központja lett, a bronzok

18PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 530- 533. o.19 Hornyolás: fába, fémbe v. más anyagba vésett, gyalult v. marógéppel végrehajtott bemélyítés. A "horony" alakja lehet ívelt, egyenes, fecskefark-alakú stb. Díszítő elemnek is használják, bár célja inkább az, hogy a beleillő résszel együtt a szomszédos részek jobb, (hézagmentes) illeszkedését biztosítsa.

11. ábra

12. ábra

13. ábra

14. ábra

9

ezüstberakása volt a díszítés fő módja. Gyakran használták itt is az arab írás kalligrafikus

motívumait díszítő elmként. A fegyverkészítés a katonai hatalomra épülő iszlám

birodalmakban mindig fontos szerepet töltött be (virágkora a 14-17. sz.). A világhírű

"damaszkolt" pengéket gyakran arany- és ezüstberakásos feliratok díszítik. 20

Összegzés

Az iszlám képzőművészeti stílusáról el lehet tehát mondani, hogy díszes, színpompás,

és - a vallásos művészetek esetében - nem ábrázoló jellegű. A legtipikusabb iszlám

díszítőelem az arabeszk: olyan díszítmény, ill. stílus, amely virág-, levél- és

gyümölcsmotívumokat alkalmaz, néha pedig állat- és emberfigurák körvonalait vagy

geometrikus mintákat, s ezzel hol szögletes, hol hajlított, össze- és szétfutó vonalakból álló,

bonyolult mintázatot hoz létre. Ezt a fajta díszítést, mind az építészetben, mind kisebb

műtárgyakon alkalmazzák. Az iszlám művészetének jellegzetessége az iparművészeti ágak

páratlan virágzása. Ezek sokkal nagyobb szerepet játszottak a muszlim népek képzőművészeti

és esztétikai nyelvének kialakításában, mint a legtöbb más kultúrkörében. Ki lehet jelenti

hogy építészetében a vallás került előtérbe, és ott is igen nagy jelentősége volt az

ornamentikás díszítésnek. Páratlan színvilága egyedülállónak tekinthető mind a mai napig.

20 PETER DELIUS, MARCUS HATTSTEIN [szer.]: Iszlám művészet és építészet; Bp., Vince Kiadó; 2005. 202-205. o.