Bene Edit

1949-ben született. Jelenleg Móron él. 36 évig államigazgatási hivatalokban dolgozott, s mindig a közt szol-gálta. 2006-ban a Fejér Megyei Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal – jelenleg NAV – nyugdíjasa. Akkor kezdett el hobbi szinten foglalkozni az írással és a fotózással. Szereti a közösséget, a természetet. Amatőr szinten, minden olyan dolgokról készít fotókat, amit mások talán észre sem vesznek. Az archivált képei emlé-keztetni fogják, hogy mikor és merre járt, milyen események történtek életében.Vallja, hogy mindegy, hogy a nyugdíjas mit csinál, csak tegye, amiben öröme telik, mert a tétlenség beteggé teszi a lelket.

BevezetőBevezető - képzőművészeti kiállítás A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézete Mátyás utcai galériájában teremt lehetőséget a bemutatkozásra szervezett kiállítás formájában azon munkatársainak, akik valamely művészeti ágban alkotnak.

Ezzel a kiadvánnyal köszönti a NAV NYOSZ elnöksége „A mi világunk lencsén keresztül” fotókiállítás képeinek alkotóit. A szövetségnek és az elnökségnek is feladata, hogy elősegítse a nyugdíjasok szabadidejének hasznos eltölté-sét, tehetségük kibontakoztatását. Ezt célozza a már hagyományos „Élethosszig alkotva”, a tavasszal lezárult „70 éves a forint” és a most először (az elnökség szándéka szerint nem utoljára) megrendezett „A mi világunk lencsén keresztül” című kiállítás. A beérkezett 725 fotó 21 alkotója megmutatja, milyen a mi világunk len-csén keresztül. Ötfős zsűri értékelte a pályázatra beérkezett képanyagot - anonim módon -, és ítélte oda a díjakat. Elnök: Tánczos Imre (NAV NYOSZ), Tagok: Pető Zsuzsa fotográfus, Láng-Miticzky András (NAV Központi Irányítás), Babinszki Zoltán (NAV INIT), Lovasi Róbert (NAV Komárom-Esztergom Megyei AVIG). A kiállított képek bizonyítják, nyugdíjas társaink keze az exponálás alatt nem reszket, szemük éles – és mégis, mást látnak, mint mi. Meglátják az élet apró szépségeit, egy öreg fában, a dér csípte bokorban, a Duna jeges áradatában. Megtanítanak arra, álljunk meg és a lencse segítségével állítsuk meg az elröppenő, csodás pillanatokat. Az elnökség nevében, abban a reményben mondok köszönetet az alkotókon kívül a zsűri tagjainak, a kiállítást fizikailag megvalósítóknak és az érdeklődő nézőknek, hogy két év múlva több alkotó több képével találkozunk.

Tánczos Imretitkár, szervező

Körülbelül 18 éves koromban kezdtem el fotózni akkor még mint mindenki más, analóg géppel. Ezt követte a kétezres évek környékén az első digitális fényképező gép megvételének lehetősége és ezzel még jobban beleme-rültem a fotózás szépségeibe a képszerkesztő programok adta lehetőségeket minél többet és jobban kihasználva. Autódidakta módon tanultam és tudok, amit tudok. Most már, nyugdíjas éveimben ez köti le nappali és éjszakai időm jelentős részét.Szeretem és igyekszem a képeket a lehető legjobb minőségben dokumentálni, tovább adni.

A fotózás régi eleme az életemnek. Kislány voltam még, amikor a család Pajtás típusú fényképezőgé-pével fotózkodni kezdtünk a hú-gommal. Édesapánk egy kis házi labort rendezett be, ott figyeltük a fényképelőhívás varázslatát. Job-ban oda kellett figyelni akkor még mindenre, mivel nem pazarolhat-tuk a drága filmet... Semmit nem tudtam a jó fotó készítésének apró titkairól, sza-bályairól. Mivel ez nem sokat változott életem során, így amatőr képeimmel nem törekedhetek mű-vészi babérokra. Ennek dacára szeretem a termé-szetet fényképezni, megörökíteni szép és érdekes dolgokat a világból, rajongok a humoros képekért, do-kumentumszerűen megjelenítem a nyugdíjas életközösségi esemé-nyeit, de mindenekelőtt a csalá-di fotókra helyezem a hangsúlyt – mindezt abban a reményben, hogy ezáltal másokkal is megoszt-hatom vizuális élményeimet.

Bogschützné Gados JúliaBircsák Adorján

Mindig vonzott a természetfotózás... Ténylegesen azonban felnőttként kezdtem foglalkozni vele. Megörökíteni a visszahozhatatlan pillanatot, hisz az élet oly múlandó.., de a fotók megmaradnak az utókornak. A termé-szet önmagát adja, ezt nekünk csak csodálni lehet!

Csarnó Hedvig

A fotózás, mint egyik hobbim kezdete a legjobb visszaemlékezésem szerint a gimnáziumi tanulmányaim utol-só évére datálódik. Folytatódott a katonaéveim alatt, majd a testületben töltött években, szolgálati időmben is gyakran vettem kezembe a fényképezőgépet. Mint hobbi fotózást a mai napig amatőrként nagy szeretettel és kedvvel folytatom. Témáim között főként a természeti szépségek, a történelmi nevezetességek és a nyugdíjas rendezvények, események, kirándulások megörökítése szerepel.

Borsi Béla

A gimnáziumban kezdtem a fotózást Balassagyarmaton. A fotószakkörben tanultam még a filmes előhívá-sokat. Szakemberektől és az internetről tanulva képeztem magam. Amatőr szinten fotózom, egy-két képem megjelent a helyi médiában és kiállításom is volt a városban. Legnagyobb sikerem, hogy 2009-ben az Év sajtófotói albumban megjelent egy képem!

Farkas István

Nevem Cseh Istvánné Gizike, aki a NAV Egri Adóügyi Nyugdíjas Klubnak vagyok a vezetője. A fotózással úgy kerültem kapcsolatba, hogy több mint 8 éve nyugdíjba vonulásom alkalmából a volt osztályomon dolgozó munkatársaimtól kaptam egy digitális, nagyon jó minőségű fényképezőgépet ajándékba. A klubfoglalkozások és a kirándulásaim során mindig megörökítem képeimmel az összejövetelünk hangulatát, melyet minden egyes alkalommal megosztok klubtársaimmal és volt munkatársaimmal is. Legkedvesebb fotótémáim a természet, a virágok és természetesen a csoportos kirándulások során készített élményfotóim.

Cseh Istvánné

10 éves korom óta fotózok. Főleg a részletek érdekelnek, és a különleges pillanatok. Az utóbbi években az ellesett, különleges, megismételhetetlen, de megörökített pillanatokat alapötletként az olajfestészetemben is felhasználom.

Fogarasi Lászlóné

Fischer Péter vagyok, 53 éves. Édesapám hobbiját folytatva kezdtem fotózni, még analóg mó-don. Érettségi után sikeres fény-képész szakmunkásvizsgát tettem, sokat köszönhetek oktatómnak, dr. Szász Jánosnak. A digitális technika előretörése miatt kevesebb fényképészre volt szükség, így végül a Vám- és Pénz-ügyőrségnek köteleztem el magam, s a munka mellett kedvtelésnek maradt a fotózás. Szeretem meg-örökíteni a mindig más képet mu-tató természetet, az állatvilágot és bármit, ami szép. Élvezem, hogy az új gépekkel akár csodák tehetők sötétkamra nélkül is.

Fischer Péter

Miután sokáig éltem egyedül válásomat követően, 2000-ben megismert párommal sokat utaztunk és útja-inkról Ő fotókat készített. Sokszor láttam, hogy én nem azt, vagy nem úgy fényképeztem volna le. Következő utunkra készülve vettem egy akkor filmes Canon fényképezőgépet, hogy kedvemre fényképezhessem a látniva-lókat. Utána vettem egy digitalis Canon gépet, mert egyszerűbb is volt a számítógépre feltenni a képeket. Most már egyre újabb és újabb igen jó minőségű képet és videót készítő okostelefonommal fényképezek. Szeretem a kertem csodás virágait is lekapni, meg kedvenc cicáimat. Amióta 2012-ben megszülettek iker unokáim, róluk is állandóan készítek képeket. Mindig van valami, ami megörökítésre vár.

Horváth Henriette

1949-ben születtem, a NAV NYOSZ Arrabona Adóügyi Klub Győr tagja vagyok. A fényképezőgép gombját már 14 éves koromtól, első, ajándékba kapott fotobox gépem kézbevétele óta nyomogatom. Ennek ellenére a fényképezés nem hobbim, elsősorban eszköz az általam aktív koromban és most vezetett különböző közösségek eseményeinek dokumentálásában, de azért személyes élményeket, látnivalókat is megörökítik, főleg utazása-ink, balatoni életünk során. Kompakt géppel és mobiltelefonnal lesem a környezetet és néha sikerül számomra szép látnivalót elraktároznom. Talán egyszer fotózni is fogok.

Horváth Attila

Fotózással a középiskolás korom óta foglalkozom, a Smena géppel kezdtem, majd egyre jobb gépekkel jutot-tam el a Nikon D3200-as és a LG G4 nagyszerű telefonig. Aktív pénzügyőr koromban rendszeresen írtam és küldtem fotókat a Pénzügyőrök Lapja és a Határőr újságokba, főleg a felderítéssel kapcsolatban. Hasznos időtöltésnek, hobbinak tartom a fotózást, amelyet élvezek is, mert a rögzített felvételek kellemes ha-tást váltanak ki, az emlékek rezzenésének utólagos szemléje során. Vallom, hogy a céltalan élet nem vezet sehova.

Jáni LajosHorváth Lujza

A fotózás szeretetét számomra a digitális technika hozta el 2006-ban.Egyfajta emlékezetőnek tartom az általam látottakról, ami mások-kal is megosztható.Elsősorban tájakat és épületeket örökítek meg, de az utcán heverő témát sem vetem meg.

Az 1980-as évek elejétől hagyományos fényképezőgéppel családi eseményekről, és kirándulások, utazások al-kalmával készítettem fotókat. A XXI. század elejétől fotózáshoz automata fényképezőgépet használok. Négy-öt éve, mivel a család fotózását a fiatalabb generáció vette át, kizárólag a természet múló pillanatait, szépségeit próbálom megörökíteni.

Kovács Jánosné

Körmenden születtem. 12 éves koromban kezdtem fényképezni édesanyám "Pajtás" fényképezőgépével. Érett-ségi után fényképész szakmát tanultam, majd a Vasi Fényszövnél dolgoztam, de nem jelentett szakmai kihí-vást az igazolványképek elkészítése. Közel 5 évig a Vas megyi RFK Bűnügyi Technikai Csoportjánál kriminalisztikai fényképezéssel foglalkoztam, majd másfél évig két helyi sajtóorgánum fotóriportereként dolgoztam. A Vám-és Pénzügyőrség kötelékében már nyomozóként helyszíni fényképmellékleteket készítettem, a VPOP Nyomozati és Szabálysértési Főosztá-lyán a szakmai sajtóban publikáltam, majd - megalakításától vezettem a VPKBP KÜO Krimináltechnikai Csoportját, ahol elsősorban a testület bűnügyi felderítéseiről publikálható videofelvételeket készítettem az elektronikus médiák számára. 2008-ban szülővárosomba visszaköltöztem, és hobbi szinten próbálkozom megismerni a digitális fotózás rejtelmeit.

Károlyi Barnabás

A Vám- és Pénzügyőrséghez 25 évesen léptem be. Dolgoztam vámhivatalban, régióparancsnokságon és a VPOP-n is. A testülettől mentem nyugdíjba. Nős vagyok, egy gyermekem és két unokám van. Fotózni 2014-től kezdtem. Fotózási témáim: a PSE Természetbarát Szakosztály kirándulásain, a Nyugdíjas Klub prog-ramjain történt élmények, és a családi események.A kiválasztott kép az egyik kedvencem. Címe: EGYÜTT. A kép témája: Állnak ők ott – együtt – a legelő leg-tetején. Jöhet szél, jöhet vihar vagy jégeső, ők összekapaszkodva ott állnak, védve, segítve egymást. Körülöttük már minden egyes egyedül álló fát kitépett a vihar, elpusztított a szárazság, vagy talán az ember gondosan kiirtott. Ők ketten – együtt – ott dacolnak mindennel, sőt még egy védtelen madárpárnak is otthont bizto-sítanak. Amikor majd a kis fiókák megszületnek leveleikkel óvják, takarják őket a nap tűző sugaraitól, vagy védik őket a hevesen hulló záporesőtől. Azt hiszem, azok ott ketten, mi vagyunk: a feleségem és én.Ezt éreztem akkor, amikor ezt a két fát egymásba kapaszkodva megláttam. Muszáj volt megörökítenem őket.

Kovács László

Gyógypedagógus végzettségű vagyok. Negyven évig tanítottam mozgássérült gyerekeket. Fotózni nyugdíjba vonulásom után kezdtem. Témám a család.

Kovácsné Szűcs Klára

Lavner Ferencné

A fotózás a gyermekeim kiskorá-ban kezdődött, a családi képek-kel. Az elmúlt évtizedek alatt sokat utaztunk és az élményeket az ember egy idő után felejti, ösz-szekeveri, ezért megpróbáltam az emlékezetet a képes útinaplóval kiegészíteni. Napjainkban is ez a két fő témám: a családi események és az idegen helyekről hozott emlékek.

A BST megyei Parancsnokságtól mentem nyugdíjba 2000-ben. Gyerekkorom óta fotózom, kezdetben kizá-rólag tájképeket, most leginkább embereket, portrékat. 2004 óta digitális technikával fotózom és újabban a témától függően szívesen használom a fekete-fehér megjelenítést. Olympus és Pentax gépeket használok.

Kunvári Gábor

A művészeti alkotómunkával még iskolás koromban ismerkedtem meg, akkori kitűnő tanáraim révén. A fotó-zással katonakoromban kerültem közelebbi kapcsolatba. Azóta is kisebb-nagyobb intenzitással élek hobbim-nak. A pillanat megörökítése a legnagyobb kihívás számomra. Szűkebb hazám, a Szigetköz rengeteg témával szolgál a fotózás szerelmeseinek, és én élek a lehetőséggel.

Talpas Balázs

Nem kedvelem a beállított fotós témát. Nincs és nem is volt „ko-molyabb” gépem. Először volt egy Pajtás, majd Smena és Kyev típusú gépem, a mostani sem éri el a kö-zepes kategóriát. A ruházatom zse-bében is elférő géppel, pedig „ami Nekem tetszik” azt lefényképezem. Szerintem már nem létezik olyan téma, amit még nem fotózott le senki, ezért témaköreim előre és külön kiválasztva sohasem voltak. Nem mondom azt, hogy indulok fotózni! Kitt-katt! Amatőr képeim (egy-egy fotó láttán erről magunk is megbizonyosodhatunk) esetében sajátos célom az volt, hogy az elé-bünk táruló világból mi az, amit én látok és másokkal is láttatni akarom. Nem kívántam és nem kívánok „művészi”képeket készíteni. A szé-pet, a különlegeset, a furcsaságot, az érdekeset, a pillanat megörökítését szeretem. Előttem lebegjen az, hogy nem mindegy, hogy a „látott téma” pillanatában hogyan döntök. A lá-tásmód szubjektív dolog.

Netye Mihály

Összeállította: NAV Képzési, Egészségügyi és Kulturális IntézeteGrafikai tervezés és tördelés: NAV KI Sajtó és Kommunikációs Főosztály – Izápi Laura