bernard lewis buntzie ellis churchill iszlám · isten atyasága, amit az iszlám...

IszlámNép és vallás

Bernard LewisBuntzie Ellis Churchill

A fordítás alapja:Bernard Lewis – Buntzie Ellis Churchill: Islam: Th e Religion and the People.

Pearson Education, Inc., 2009

© Bernard Lewis, 2009

Fordított a © Nagy Mónika Zsuzsanna, 2009

Szerkesztett e: Tárnok Irén

Szaklektor: Dr. Rostoványi Zsolt

Borítóterv: Almássy Csaba

HVG KönyvekKiadóvezető: Budaházy ÁrpádFelelős szerkesztő: Török Hilda

ISBN: 978-963-9686-73-1

Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon –

a kiadó engedélye nélkül közölni.

Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2009Felelős kiadó: Szauer Péter

www.hvgkonyvek.hu

Nyomdai előkészítés: Inic Bt.Felelős vezető: Wetzl Gabriella

Nyomás: Generál Nyomda Kft .Felelős vezető: Hunya Ágnes

Robert és Melanie Dunn-nakMichael és Jessica Lewisnek

Bernard Lewis

Eva Lowell Churchillnek és Daniel StillmannakEric Coolidge Churchillnek és Elka Alice Cloke-nak

Buntzie Ellis Churchill

Szomszédot vásárolj, mielőtt házat veszel! Útitársat keress, mielőtt útra kélsz!

Arab közmondások

Előszó / 9

Bevezetés / 11

1. A hit és a hívők / 17

2. A hit pillérei / 23

3. Írás, hagyomány és törvény / 35

4. A mecset / 47

5. Sokszínűség és tolerancia / 59

6. Szunniták, síiták és mások / 69

7. Egy kis történelem / 79

8. Kormány és ellenzék / 89

9. Az iszlám tágabb világa / 99

10. Az iszlám és a gazdaság / 105

11. Nők az iszlámban / 119

12. Öltözködés / 135

13. Nyelv és írás / 143

14. Háború és béke / 151

15. A radikális iszlám / 161

Tartalom

Összegzés / 171

Mellékletek / 175

Gyakorlati kérdések / 177

Fogalomtár / 187

Köszönetnyilvánítás / 231

Utószó a magyar kiadáshoz / 233

Képjegyzék / 247

Név- és tárgymutató / 249

Előszó

Több mint háromszáz évvel ezelőtt , 1689-ben John Locke angol fi lo-zófus megjelentett e Levél a vallási türelemről1 (A Lett er Concerning

Toleration) című munkáját, amelyben azt állított a: „Egyetlen pogányt, mo-hamedánt vagy zsidót sem szabad vallása miatt az államból kiüldözni.„ Ez-zel egy olyan klasszikussá vált eszme alapjait rakta le, amely mind a francia, mind az amerikai forradalmat megihlett e, és a szabad világ egyik irányadó alapelve lett . A szekularizmusnak is nevezett eszme szerint a vallás magán és személyes természetű, és nem tartozik az állam hatáskörébe; a politikai közösséghez tartozás pedig, és a vele járó összes jog vallástól függetlenül minden állampolgárt megillet, beleértve az ateistákat is.

A vallás azonban erőteljesen befolyásolja az emberek között i viszonyo-kat a köz- és magán-, a társadalmi és gazdasági, a kulturális és művészeti élet szinte minden területén. Nincs olyan társadalomtudomány, amelyik elte-kinthetne a vallási tényezőtől – akár történészek vizsgálják a múltat, akár társadalomtudósok a jelent, vagy bármelyikük a jövőt. A vallás szerepének elhanyagolása vagy akárcsak alulértékelése komoly félreértéseket okozhat és veszedelmes következményekkel járhat. Egy francia államférfi egyszer azt mondta, a háború túlságosan fontos dolog ahhoz, hogy azt a táborno-kokra bízhatnánk. Ugyanígy azt is mondhatjuk, a vallás túlságosan fontos dolog ahhoz, hogy azt kizárólag a teológusokra bízzuk.

1 John Locke: Levél a vallási türelemről. Szövegkritika és előszó Raymond Klibansky. Ford.: Halasy-Nagy József (a latin eredeti alapján kiigazított a Gecse Gusztáv). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982

ISZLÁM: NÉP ÉS VALLÁS10

A vallást sokféleképpen tanulmányozhatjuk, nem csak úgy, ahogy a teo-lógusok. Vannak, akik úgy foglalkoznak vele, ahogy a művészett örténész a festményekkel, mások pedig úgy, ahogy a bakteriológus a baktériumokkal. Mi nem képviselünk bizonyos ideológiát vagy módszert, hanem csak a pár-tatlan tudományosságot követjük, s az emberi élet bonyolult szövetében a vallást csak egy szálnak, esetleg szálak csoportjának tekintjük az összes többi között . Ez a megközelítés nélkülözhetetlen az emberi kapcsolatok és viszonyok megértéséhez. A keresztény – vagy ahogy manapság mondják, a poszt-keresztény – világban a vallás nagyrészt személyes és magánügy. Ezzel szemben az iszlám világban – korszakának tizenötödik századában – a vallás megőrizve központi szerepét, még mindig a közélet egyik legfőbb ereje, s ebből adódóan az identitás, s ennél fogva a lojalitás alapeleme.

Ahhoz, hogy a muszlim világgal foglalkozhassunk, alapvetően fontos, hogy az iszlám sajátosságait megismerjük és megértsük. Ez a megközelítés azonban még meglehetősen ritka. Sokkal gyakoribb, hogy a muszlimokról alkotott elképzelés – olykor előítéletekkel terhelt – tudatlanságon alapul. Ez különösen veszélyes, hiszen az iszlám világ maga is belső küzdelmekkel terhes, amelynek kimenetele a legkevésbé kiszámítható. Reményeink sze-rint a következő oldalakon sikerül átadnunk azokat az ismereteket, ame-lyek hozzájárulnak a világ egyik legnagyobb vallásának – dicső múltjának, zaklatott jelenének és keserű küzdelem árán kibontakozó jövőjének – meg-ismeréséhez és megértéséhez.

Bevezetés

AKorán2 a muszlimok Bibliája. A mecset a muszlim templom. A mollah a muszlim pap. A péntek a muszlim szabbat. E kijelentések mindegyi-

ke igaz, ugyanakkor veszedelmesen félrevezető lehet. Hasonlatosságot, sőt rokonságot mutatnak a keresztény és a muszlim világ között – sok szálon kapcsolódó rokoni viszonyra utalnak a két vallás, illetve az általuk létreho-zott , vallási alapon meghatározott két civilizáció között . Az összehasonlítá-sok így kézzelfoghatóak, és bizonyos mértékig helytállóak is, ugyanakkor lényeges különbségeket fednek el és burkolnak homályba.

Szokás az emberi civilizáció, sőt az emberi történelem nagy választóvo-naláról beszélni, amely a Nyugatot elválasztja a világ többi részétől, azaz a Nyugatot a Kelett ől. Ez valóban fontos határvonal: egy frontvonal Európa és gyermekei jobbára a keresztény civilizációja, illetve a Kelet – az iszlá-mot, továbbá Dél- és Kelet-Ázsia vallásait magába foglaló – civilizációi kö-zött . Ha azonban e kapcsolatokat globális szemszögből, tér és idő tágabb kontextusában nézzük, akkor egy még fontosabb megosztás is megmutat-kozik – méghozzá az iszlám keleti, nem pedig nyugati határai mentén: az iszlám területei és Ázsia többi civilizációi között . Ehhez képest az iszlám és a kereszténység között meglevő különbségek ugyan jelentősek, ám mégis inkább családon belüliek, ahol azonban közösek a görög–római civilizá-cióra, a zsidó–keresztény vallásra, illetve ezeken túl az ókori Közel-Kelet távolabbi civilizációira visszanyúló gyökerek. Még a legsúlyosabb konfl ik-

2 Korán. (Prométheusz könyvek 17.) Ford.: Simon Róbert. Budapest, Helikon Kiadó, 1987


tusok idején is volt lehetőség párbeszédre, vagy legalábbis vitára. Amikor a keresztények és a muszlimok kölcsönösen hitetleneknek nyilvánított ák és a pokol tüzével fenyegett ék egymást, mindenki értett e a másikat, mert egyformán gondolkodtak. Ugyanez a párbeszéd egyik oldalon egy keresz-tény vagy muszlim, a másikon pedig egy hindu vagy egy buddhista között értelmetlen lett volna.

Az olykor „Ábrahám vallásaiként„ is emlegetett judaizmus, keresztény-ség és iszlám, szoros kapcsolatban állnak egymással. Mindegyik ugyanazon a területen alakult ki, és ugyanazokra az elődökre hivatkozik, szemlélet-módjukban és alapvető doktrínáikban is sok a közös vonás, s ezáltal meg-különböztethetők a világ többi vallásától. E három vallást többféleképpen csoportosíthatjuk. Manapság zsidó–keresztény hagyományról beszélünk – ami régi valóság, a kifejezés azonban új. Korábban valószínűleg mindkét oldal erősen ellenezte volna a kötőjelet. A judaizmus és a kereszténység sok közös vonást hordoz. Gondoljunk a héber Bibliára, a keresztények Ótesta-mentumára, a vallási, erkölcsi tanokra és a hagyományokra! Jól ismert példa Isten atyasága, amit az iszlám istenkáromlásként utasít el. Ennek ellenére a judaizmus és az iszlám számos lényeges kérdésben közelebb állnak egymás-hoz, mint a kereszténységhez. Talán a legjelentősebb az a hit, hogy az isteni törvény az élet minden területét aprólékosan szabályozza. Így a zsidók és a muszlimok egyaránt számon tartják a megengedett és tiltott ételek sorát. A szabályok ugyan nem azonosak, de a zsidó kóser, illetve a muszlim halál jelentése jobbára ugyanaz, és a disznóhúsra vonatkozó mindenféle tilalom kiemelten hangsúlyos mindkét vallásban. Amikor a XIX. század elején az első muszlim egyetemisták az állam révén Európába mehett ek, vallási út-mutatásként azt kapták, hogy zsidó ételeket ehetnek, keresztényeket vi-szont nem. Azt tartott ák ugyanis, hogy a zsidók az étkezéssel kapcsolatban a muszlimokéhoz hasonló, bár azokkal nem azonos szabályokat követnek, ezzel szemben a keresztények bármit megesznek és megisznak.

A judaizmus és az iszlám a pacifi zmus kérdésében is különbözik a keresz-ténységtől. A történelem során a keresztények ugyanolyan gyakran és kemé-nyen háborúztak, mint a többi vallás követői, az evangéliumok – oly ritkán követett – világos pacifi sta üzenete ellenére. A Koránban egyáltalán nincs ilyen üzenet, egyetlen ilyen pedig az Ószövetségben messianisztikus ígéret.

BE VEZETÉS 13

Van azonban egy olyan lényeges szempont, amiben az iszlám és a keresztény-ség hasonlít egymáshoz, de ami megkülönbözteti mindkett őt a judaizmustól. A keresztények és a muszlimok számára igazságaik nem csak egyetemes érvé-nyűek, hanem kizárólagosak és végérvényesek is, továbbá minden keresztény és muszlim szent kötelessége, hogy igazságaikat ne tartsák meg maguknak önző módon, mint a zsidók vagy a hinduk, hanem vigyék tovább az egész emberiségnek, legyőzve, eltávolítva vagy lerombolva minden akadályt, ami útjukba kerül (lásd 61-62, 84, 154-155. o.).

Vannak azonban jelentős és mély különbségek is a kereszténység és az iszlám között . Ezek a modern kor folyamán a két világban és azok kapcso-latában végbement változások következtében tovább mélyülnek és még jelentősebbekké válnak. Sok hagyományos hasonlóság látszólagossá vált, az ebből adódó félreértések pedig tovább bonyolított ák a helyzetet. Olyan, egymással rokon vagy éppen azonos kifejezéseket használnak, amelyek ugyanazt a dolgot jelölik, másodlagos jelentésük azonban már nagyban különbözik egymástól. Elgondolkodtató példa a mártírium, ami a keresz-ténységben és az iszlámban egyaránt mélyen gyökerezik, jelentésük azon-ban igen eltérő (lásd 222-223. o.). Hasonló különbség fi gyelhető meg a két civilizációban a „város„ fogalmát illetően is (lásd 114. o.).

Az eltérő értelmezésekből adódó félreértéseket csak súlyosbított a az in-tézmények, illetve a muszlim világban ezeket jelölő terminusok újabb kori, sokszor felszínes nyugatosítása. Ez az új szótár olyan – korábban ismeret-len, ma azonban már elterjedt – szavakat is tartalmaz, mint: alkotmány, választás, elnök, parlament. A kölcsönös félreértés a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet széles skáláját lefedi. A félreértések gyakori for-rásai az értékek és a normák, valamint az ezeken alapuló ítéletek. Gyakori, hogy ami az egyik értékrendben érdem, az a másikban hiba. Elegendő csak néhány példa: a takarékosság fukarságot jelenthet; a nagylelkűség pazar-lást; az udvariasság szolgaiságot, a lojalitás nepotizmust és korrupciót. Ez utóbbi példa különös jelentőséget nyerhet a politikai és a gazdasági életben. Sok muszlim országban a törzsiség ma is hatalmi tényező, a vidéki és városi társadalmakban a hamula formájában maradt fenn. A hamula általában öt-hét nemzedékre visszamenőleg közös őstől származó emberek csoportja, amelynek tagjai vidéken, de városi közegben is egymás mellett élnek. A ha-


gyományos iszlám értékek szerint a rokonok iránti lojalitás alapvető erköl-csi kötelesség, és aki hatalmi pozícióba kerül, s befolyásra tesz szert, és ezt nem a rokonság javára fordítja, megszegi társadalmi és erkölcsi kötelezett -ségét. A nyugati értékrend ezt nepotizmusnak, illetve korrupciónak tartja.

Nehéz általánosítani az iszlámmal kapcsolatban. A múltra vonatkoztat-va az „iszlám„ több mint tizennégy évszázadot ölel fel, napjainkban pedig mintegy 1,3 milliárdan élnek 56 szuverén államban, továbbá Ázsia, Afrika és Európa nem muszlim kormányai alatt kisebbségekben, valamint Észak- és Dél-Amerikában egyre gyarapodó létszámban.

A muszlim világ fontos és megkülönböztető jegye, hogy a vallást még ma is az identitás és ebből adódóan a lojalitás ilyen döntő jelentőségű ténye-zőjének tekintik. Ennek érdekes és egyértelmű példáját láthatjuk a nemzet-közi kapcsolatokban is. Az ENSZ-ben létezik ugyanis egy muszlim blokk, az Iszlám Konferencia Szervezete (Organization of Islamic Conference), amelyet vallási meggyőződésük alapján szuverén államok alkotnak (lásd 205. o.). Ebben a muszlimok egyedülállóak, hiszen a buddhista nemzetek-nek nincs buddhista blokkjuk, ahogy a különféle keresztény egyházak sem alkotnak katolikus, ortodox vagy protestáns blokkot.

A keresztények és a muszlimok közös vonásai: a történelmi és kulturá-lis hátt ér a Közel-Keleten; a felfogások és hitek, például a monoteizmus, a prófécia, sőt a kinyilatkoztatás, de ezek közül talán a legfontosabb az a kö-zös meggyőződés, hogy ők az Istentől az emberiségnek szóló végső üzenet letéteményesei.

A keresztény világról szólva a kereszténység szót két különböző értelem-ben használhatjuk: egyik jelöli a vallást, a hit és az istentisztelet rendszerét, a másik a vallás égisze alatt kifejlődött teljes civilizációt jelenti, benne olyan elemekkel, amelyek nem részei a vallásnak, sőt akár azzal ellentétesek is le-hetnek.3 Az iszlámmal kapcsolatban az „iszlám„ szót mindkét értelemben használjuk, ami a muszlimok és nem muszlimok körében egyaránt zavart kelt. Ez a megkülönböztetés a gyakorlatban sok területre kiterjed. A „ke-

3 Az angol nyelvben a magyartól eltérően két külön szóval jelölik a kétféle értelemben használt kereszténységet: christianity (kereszténység mint vallás), illetve christendom (a keresztény vallás alatt kifejlődött teljes civili-záció). Ez a különbségtétel az iszlám esetében hiányzik. (A Lekt.)

BE VEZETÉS 15

resztény művészet„ a keresztények és nem keresztények számára egyaránt kizárólag vallási elkötelezett ségű művészetet jelöl. Az „iszlám művészet„ ez-zel szemben az iszlám világ művészi tevékenységeinek teljes skáláját lefedi. Ugyanígy beszélünk iszlám matematikáról vagy iszlám csillagászatról stb., amikor az iszlám civilizáció megfelelő területen elért eredményeire utalunk. A „keresztény„ vagy a „zsidó„ jelző ugyanilyen összetételekben értelmetlen. Ez a szóhasználatbeli különbség súlyos félreértésekhez is vezethet. Nincs ember, aki komolyan állítaná, hogy Hitler és a nácizmus a kereszténység mint vallás (christianity) terméke; de senki nem tagadja, hogy a keresztény kultúrkörből (christendom) nőtt ki. Ez a nagyon lényeges különbségtétel mégis többnyire elsikkad azokkal a mozgalmakkal kapcsolatban, amelyek napjaink muszlim világában, illetve a másutt élő muszlimok körében jelen-tek, illetve jelennek meg. Pedig ezek a mozgalmak csak civilizációs értelem-ben tekinthetők „iszlámnak„, szigorúan vallási értelemben nem.

Az iszlám és a keresztény világ különbségei persze nem pusztán verbális jellegűek. Vannak, amelyek már a kialakulás és a kezdeti történetek egy-mással ellentétes körülményeiből fakadnak. Jézust megfeszített ék, követői pedig évszázadokon át üldözött kisebbséghez tartoztak, mire végül megsze-rezték az állam felett i ellenőrzést és hatalmat gyakorolhatt ak. Mohamed, az iszlám alapítója ett ől egészen eltérő életet élt. Nem őt, hanem ellenségeit ítélték halálra, és még életében államot alapított , amelynek ő lett az uralko-dója. A kereszténységen belül Isten és császár, állam és egyház elváltak egy-mástól – olykor összhangban voltak, olykor konfl iktusba kerültek egymás-sal, egyszer az egyik kerekedett felül, másszor a másik, de a kett ő sosem volt egy. Az iszlámban a Próféta, aki elhozta a szent könyvet és megalapított a a hitet, egyútt al a muszlim állam alapítója és feje is lett , kihirdett e, majd érvé-nyesített e is a mindent átfogó szent törvényt. Ezért jöhetett létre a vallás és a politika – a kormányzatot és törvényt, illetve az identitást és lojalitást is érintő – olyan mértékű összefonódása, amelynek a zsidó–keresztény törté-nelemben nincs megfelelője.

A keresztények körében a XVI. és a XVII. század vallásháborúi, illetve vallási üldözései a keresztény államok többségét arra késztett ék, hogy – ha jogilag nem is minden esetben, de a gyakorlatban – elfogadják az állam és a vallás szétválasztásának elvét. Ennek kett ős célja volt: egyfelől, hogy meg-


akadályozzák a kormányokat abban, hogy beavatkozzanak a vallási ügyek-be, másfelől, hogy korlátozzák a vallási vezetőket abban, hogy a kormány kényszerítő hatalmával doktrínáikat és gyakorlatukat másokra erőltessék. Az iszlám múltjában ez nem jelentett problémát: az állam és az egyház szét-választását a muszlimok egy keresztény betegség keresztény megoldásának tekintett ék. Manapság a muszlimok mind nagyobb tábora véli úgy, hogy elkaphatt ák a keresztény betegséget, amelyre talán a keresztény gyógyszer az orvosság.

Att ól kezdve, hogy Kr. u. a VII. század elején Mohamed próféta meg-jelent, a muszlimok nem kételkednek és nem bizonytalankodnak

abban, hogyan nevezzék vallásukat és követőiket. A hitet iszlámnak, kö-vetőiket pedig muszlimoknak nevezik. A két szó ugyanabból a tőből ered. A muzulmán elnevezés is a muszlimból jön. A nem arab muszlimok köré-ben elterjedt, az arabban azonban nem.

De vajon mit jelent ez a szó? Manapság gyakran elhangzik, olykor tel-jesen őszintén, hogy az „iszlám„ szó eredeti jelentése „béke„. Mint annyi minden másban, amit mostanában állítanak az iszlámról, ebben is van igaz-ság, de nem sok.

A félreértések elkerülésében segítségünkre lehet, ha néhány szót ejtünk az arab nyelvről. Az arab a sémi nyelvcsalád tagja, mint többek között a héber, az arámi, az etióp és más ősi, közel-keleti nyelvek, így a babiloni és az asszír.

Akárcsak más sémi nyelvekben, a szókincs az arabban is bizonyos számú hárommássalhangzós szógyökökből származik. Ezeket a szógyököket sok-féleképpen egészíthetjük ki magánhangzókkal, amelyeket azután igazítha-tunk és bővíthetünk, s ennek révén kiterjedt és változatos szókincs jön lét-re. Például a k-t-b hárombetűs gyök alapjelentése „írás„; ebből jön a kataba, „írni„, a kitáb, „könyv„; a kátib, „író„; a kitába, „felirat„; a maktab, „iroda„ vagy „iskola„, vagyis olyan hely, ahol írni szokás; a maktaba, „könyvtár„ vagy „könyvesbolt„; a maktúb, szó szerint „írott „, amely szövegkörnyezet-től függően jelenthet egy „betűt„ vagy „előre meghatározott at„. A modern nyelvhasználat során újabb származékok is keletkeztek, például a miktāb, „írógép,„ és a mukátib, „tudósító„.

1. FEJEZET

A hit és a hívők


Az sz-l-m gyök, amelyből az „iszlám„ szó ered, annyit tesz, hogy „biz-tonságos, sértetlen és csorbítatlan„. Ennek származékszavai a „béke„ és a „megadás„ is. A szógyök talán legismertebb származéka a szalám főnév. A szót általában „békeként„ fordítják, számos jelentéssel, és időnként kö-szönésképpen vagy üdvözlésképpen is használatos. Szalám vagy szalám alajkum, „béke„ vagy „béke legyen veled„ bevett köszöntés a muszlimok között . Az alajhi‘sz-szalám, „béke legyen vele„ forma akkor hangzik el, ha halott ról van szó. Ugyanakkor béke és háború összefüggésében ritkán for-dul elő, inkább használják a nyugalom, biztonság és megadás értelemben (lásd még 155-156. o.). Az iszlám szót – amelynek jelentése „átadni ma-gunkat Isten akaratának, rábízni magunkat Isten akaratára„ – elsősorban az utóbbi értelem határozza meg. Az iszlám: az alávetés cselekedete vagy az alávetett ség állapota. Muszlim pedig az, aki aláveti magát. Az „iszlám„ és „muszlim„ szavakat az iszlám államokban és közösségekben mindig is így értelmezték – Isten akaratának való teljes behódolásként.

A külvilág, elsősorban a kereszténység, furcsa módon hosszú időn keresztül nem volt hajlandó elismerni, sőt használni sem az iszlám elne-vezést. A sorozatos iszlám hódítások során, amikor az új hitet elhozták a korábban keresztény Közel-Keletre és Észak-Afrikába, majd Európába, az európaiak talán soha nem nevezték meg a behatolókat a vallásuk alapján, sem az arabokat – akik először léptek Európa földjére Spanyolországban 711-ben, és akik végső kiűzetésükig, 1492-ig a Pireneusokon átkelve egé-szen Franciaországig jutott ak –, sem később a törököket, akik a Balkán felől érkezve előbb 1529-ben, majd 1683-ban egészen Bécsig hatoltak. Ehelyett etnikumuk alapján tartott ák számon őket, kiemelve azt a népcsoportot, amely a behatolók között domináns szerepet játszott . Ennek megfelelően a keresztényekkel szembekerülő muszlim hódítókat idő és hely szerint úgy említett ék, hogy: szaracénok, mórok, törökök és tatárok. Idővel egyes etni-kumok nevéhez vallási jelentés is kapcsolódott . Így a XVI. századi Angliá-ban az iszlám hitre tértekre azt mondták, hogy turned Turk, azaz „törökké lett „, akkor is, ha az átt érés helyszíne történetesen Arábia vagy Perzsia volt. Amennyiben a szövegösszefüggés megkövetelte a világos vallási megneve-zést, leginkább a „hitetlen„ szóval illett ék őket.

A HIT ÉS A HÍVŐK 19

Amikor végül az európai keresztények kénytelen-kelletlen elismerték, hogy nem barbár hódítókkal kell sorozatosan szembenézniük, hanem rivá-lis világvallással, akkor, abban a hitben, hogy a muszlimok olyasféleképpen imádják Mohamedet, ahogy a keresztények Krisztust, kieszelték a moha-medán, illetve mohamedanizmus szavakat. Ez természetesen tökéletesen téves elképzelés volt. Ezeket a kifejezéseket maguk a muszlimok nem hasz-nálják és nem is használták soha. A muszlim és az iszlám szavak csak mos-tanában terjedtek el a keresztény világban. Érdemes megjegyezni, hogy a muszlimok kereszténységfelfogásában hasonlóképpen nem voltak pontos jelölések. A szent háborúkban hosszú ideig szívesebben utaltak ők is etni-kai megnevezéssel ellenfeleikre – görögök, rómaiak, frankok és szlávok –, és bizonyos fokig ez még ma is így van. Akárcsak keresztény ellenlábasaik, ők is hitetlenekről – arabul káfi rokról – beszéltek. Ha kifejezett en vallási megjelölésre volt szükség, leggyakrabban naszráníkként emlegett ék a ke-resztényeket. Ez az elnevezés Názáret arab nevéből származik. Az elneve-zések hátt érjelentése nyilvánvaló. Az csak viszonylag új fejlemény, hogy a „keresztény„ elnevezést szó szerint lefordított ák arabra, illetve más iszlám nyelvekre. Az arab maszíhí a maszíhból ered, ami az egyaránt „fölkentet„ jelentő héber messiás és a görög krisztosz megfelelője. Az etnikai és vallási identitásnak ez az értelmezése a mai napig fennmaradt és jelen van mind a muszlimok, mind a keresztények körében, legalábbis ahol a két csoport keveredik. Jó példa erre a Görögország és Törökország kormánya között létrejött 1923-as egyezmény, amely a kisebbségeknek a két ország között i kötelező cseréjéről szólt. A történelemkönyvek általában úgy írják le az ese-ményeket, hogy a görögök és a törökök cseréjére került sor: a törökországi görög kisebbséget Görögországba, míg a görögországi török kisebbséget Törökországba küldték. Ez a leírás azonban nem felel meg sem az egyez-mény feltételeinek, sem annak, ami valójában történt. A két kormány által Lausanne-ban aláírt egyezmény szövege ekképp határozza meg a kicseré-lendő csoportokat: „görög ortodox hitű, Törökországban élő, török alatt -valók„ és „Görögországban élő, muszlim hitű görög alatt valók„. A Török-országból Görögországba küldött , úgynevezett görögök között azonban számos török anyanyelvű, de keresztény hitű ember is akadt. Hasonlókép-


pen a Görögországból Törökországba küldött úgynevezett törökök közt is számos görög anyanyelvű ember volt, aki csak kevéssé vagy egyáltalán nem tudott törökül, ám a muszlim hitet gyakorolta. Vagyis nem két etnikai kisebbség hazaköltöztetéséről, hanem két vallási kisebbség deportálásáról volt szó.

Valaha muszlim népesség csak hódítás révén kerülhetett keresztény ura-lom alá. A legrégebbi időkben – így a keresztes hadjáratok korában, majd a keresztény reconquista alatt Spanyolországban – sok muszlim jogtudós és teológus úgy vélte, ha megesik az a szerencsétlenség, hogy hitetlenek ural-ma alá kerülnek, a muszlimoknak kötelességük muszlim országba emigrál-niuk – sőt erre akár kényszeríthetők is –, hiszen hitetlen kormány alatt nem lehet igaz muszlim életet élni. Istennek megfelelő időben vagy ők, vagy le-származott aik az iszlám reconquista során majd visszatérnek.

Ahogy a keresztény reconquista Délnyugat- majd Délkelet-Európában előrehaladt, aztán később, amikor Európa a manapság imperializmusként nevezett folyamat keretében továbbterjeszkedett a muszlim világban, az emigráció doktrínája tarthatatlanná vált. A muszlim jogtudósok, illetve teo-lógusok az adott helyzethez igazított ák szabályaikat, ahol is a muszlimoknak nem muszlim uralom alatt kellett élniük, és lehetőség szerint össze kellett egyeztetniük hitüket a körülményekkel. Az a változat azonban mintha soha nem merült volna fel bennük, hogy muszlimok önként emigrálnak majd nem muszlim országokba.

Ez új helyzet, a muszlimok számára talán még inkább, mint a befo-gadó népek szempontjából, és egész sor sajátos problémát vet fel. Az alapkérdés az, hogy egyazon vallású emberek különböző nemzetiségek-hez tartoznak-e vagy a nemzet tagjai tartoznak-e különböző vallásokhoz. A kérdésre adott válasz az elköteleződésen túl még sok minden mást is meghatározhat.

A nyugati országokban letelepedő muszlimok egyszerre kapnak többet és kevesebbet annál, amit elvárnak és amit jogosnak tartanak. A letelepe-dés, a honosítás, illetve a második generáció születésénél fogva megszerzi a szólásszabadság és a részvétel jogát, amely a muszlim világban csak né-hány országban ismeretes. Másfelől azonban azt szeretnék – de nem kapják

A HIT ÉS A HÍVŐK 21

meg –, ami egykor a muszlim uralom alatt magától értetődően járt a nem muszlim kisebbségeknek: a saját közösségi ügyeik irányításának jogát (lásd 64, 196. o.). Erre azonban a modern nyugati államokban, ahol a jogrend területi és nem közösségi alapokon nyugszik, továbbá ahol világi és nem vallási törvények érvényesülnek, természetesen nincs lehetőség.

Aabaja l. ruházatabd l. rabszolga Abd al-Malik 33Abdul Azíz ibn Szaúd, 155, 182, 223, 225Abdulláh ibn Ibád, 203Abdulláh, Jordánia királya 128Ábrahám 32, 137, 180-81, 206Abú 180-81Abú Abdallah al-Sáfi í 40, 222Abú Bakr 90Abú Hanífa al-Numan 40, 202Afrika 18, 31, 40, 66-67, 71, 74, 83–85,

91, 94, 99–102, 109, 126, 143, 145, 147-48, 152, 156, 178, 180, 185, 191, 205, 208, 213, 217-18, 221, 225, 227, 229, 233

aga (agha)187aga kán 72, 188, 217ágyas 122, 124–27,130, 133, 202, 221Ahmad ibn Hanbal 41, 202ahmadíja 61Áisa 122, 126ajatollah 43, 54, 61, 95, 166, 188, 198, 223,

233ajn 178aktivista hagyomány 95al 178, 227alajhi‘sz-szalám 18

Név- és tárgymutató

alamizsna 30, 190alamizsnaadás (zakát) 23, 26, 30alaviták 72, 188al-Hákim fátimida kalifa 72Alí (Mohamed próféta veje) 69–71, 90alif 177 álim 52, 229al-Ikhván al-Muszlimún l. Muszlim

Testvérekal-Manszúr kalifa 87, 95, 181al-Nár 33al-Sziddík 90 amír (emír) 188-89, 198amír al-muminín 90, 188 Ammár ibn Jászir 228arab

~ helyesírás 177-78~ írás 58, 144–48, 178~ nyelv 17, 36, 58, 90, 143-44, 147-48~ számok 107

átírás 177–79iszm 180–82kunja 180-81lakab 182-83naszab 181, 183niszba 183szógyökök 17-18

Arafat, Jasszer 139, 229arak 189


arámi nyelv 17, 35, 143, 198, 235aszaszinok 72, 82, 158, 189-90, 217, 219Atatürk, Kemál 129, 146, 218, 238aukáf 229Ázsia 40, 67, 71, 73-74, 83, 85-86, 99–102,

106-07, 110, 113, 143, 145–48, 152, 187, 191, 205, 207, 214, 217, 221, 224-25

BBáb-i Álí 199, 230baháí vallás 61-62Baháulláh 61bajram 190baksis 190Banglades 101bazár 81, 109, 111, 191, 195, 247becsületgyilkosság és -csonkítás 126–128beduin 95,140, 191, 224begum 191bej 191, 197, 222béke 17-18, 51, 81-82, 89, 100, 151,

153–59, 162-63,169, 173, 217berber nyelv 143, 147 Biblia 32-33, 35, 80, 82, 141, 144, 167,

180-81, 220bidaa l. újítás

haszana 112 bin Láden, Oszáma 92, 166-67, 199, 238biszmilláh 192Bizánc 31, 33, 143, 155, 197bohora (bohra) 71, 192 bolsevizmus 172-73, 241-42böjtölés 23-24, 26-27, 30, 44, 54, 77, 148,

184, 204, 222burka l. ruházatburnusz 139

Ccéhek 110, 112, 114, 191, 224cukor 129, 192, 199

CScsador l. ruházat

DDaddzsál 33Dánia 44dár al-ahd 156dár al-harb 154dár al-iszlám 154daula 96, 182demokráciák 65, 97-98, 117, 217, 238–41,

243dervisek 30, 75–77, 141, 192diglosszia 148díja 246dínár 193dirham 98, 193disdása l. ruházatdíván 108, 193dohány 26, 185, 194-95, 203dragománok 195drúzok 60, 72duá 24-25dzimma 63–64, 152, 196-97dzimmí 63–65, 196-97, 206Dzú’l-Hiddzsa 27dzsahannam l. pokoldzsanna l. paradicsomDzsidda 29, 202, 226dzsihád 63, 84, 107, 125, 148-49, 153–57,

159, 218-19, 221, 241dzsinn 197, 203-04, 207, 220dzsizja 64, 196-97

Eefendi 188, 197-98emancipáció 129–33emír 91, 188, 198, 222-23eretnekség 59-60étel és ital 30, 185evangélium 32, 63, 152

NÉ V- ÉS TÁRGYMUTATÓ 251

Ffakíh 198fáraó 81-82, 211farmán 198fárszí 145Fátima (Mohamed próféta lánya) 69–71,

91Fátimida kalifátus 71, 192, 217Fátimidák 91, 94fatva 43, 61, 194, 198-99, 214 fátyol/fátyolozás l. ruházatfejfedő l. ruházatfélhold 54-55, 143 fellah 198fez 200Front islamique du Salut (FIS) l. Iszlám

Üdvfront Fóda, Farag 169forradalom 46, 94, 96, 122, 129, 165-66fundamentalizmus 103, 133, 167–69, 238,

242

Ggalabijja l. ruházatgenitália csonkolása 126, 211Goldziher Ignác 126, 235gulúv 60

Hhadísz 37–39, 96, 106-07, 137-38, 148,

159, 200hadviselés 149, 151, 153, 154, 157haddzs l. zarándoklathamula 13, 201hanafi ták 40-41, 202hanbaliták 41, 163, 202hanum (hanim) l. kánumharam 202harám 200, 202hárem 142, 187, 199, 202hartaka 60

Hásim (Mohamed próféta dédapja) 183, 202

hásimiták 73, 202, 226hasisijja 189Haszan (Mohamed próféta unokája) 70,

180–83 hidzsáb l. ruházatHidzsáz 28-29, 84, 89, 164, 202, 226hidzsra 156, 184-85, 202-03hitehagyás 61–62, 153, 169, 215, 228hitel 108, 118hitvallás 23, 30-31, 33, 58, 128, 161hodzsa 209-10holdév 184húka (nargilé) 194, 203, 217humor 30, 37-38, 52-53, 77, 87, 93, 95,

105, 110, 133, 171, 201, 222, 242húrik 203, 220Huszain (Mohamed próféta unokája) 70Husszein, Szaddám 38, 80, 82

Iibádita mozgalom 74ibáditák 74, 203Iblísz 33, 203, 223íd 204Íd al-Adhá 204Íd al-Fitr 204idzstihád 39ikál 139imám 47-48, 53, 70–72, 155, 188, 204,

222, 224imáma 140In sá Allah 204India 31, 40, 44-45, 61, 64, 67, 71, 73-74,

83, 91, 100–02, 106-07, 136, 145-46, 188, 191-92, 203, 214, 217, 225, 227

Indonézia 85, 100-01, 113, 147 indzsíl 32


Irak 31, 40, 70, 73-74, 79, 84, 94, 97, 98, 108, 114, 133, 139, 143-44, 147, 188, 202, 208, 224-25, 236, 240-41, 243

Irán 31, 45, 54-55, 61-62, 71–73, 79-80, 82-83, 91, 95, 97, 122, 127, 129-30, 133, 137-38, 145-46, 156, 165-66, 178, 180, 185, 187-88, 190–92, 198-99, 207, 215, 217, 222, 224, 228, 234, 239, 240, 243

istenkáromlás 12, 29, 57, 61Iszlám Konferencia Szervezete

(Organization of Islamic Conference) 205

Iszlám Üdvfront 205Iszmáíl 71, 180-81, 206iszlám öt pillére l. iszlám pilléreiiszlám pillérei 23–33, 54, 200, 223iszlamizmus 45, 168, 241, 243iszmáíliták 27, 60, 71-72, 91, 188-89, 192,

205, 217 isznád 37 Isztambul (Konstantinápoly) 31, 49, 55,

76, 109, 123, 142, 191, 204, 212, 218, 224, 234, 242

Jjanicsárok 141, 187, 205jaum al-dín 210jaum al-kijáma 210jelzálog 118Jézus 15, 32, 89judaizmus 33, 54, 75, 89, 200, 228

Kkádi 53, 121, 206, 222, 229Kádiszijja 79káf 178kafi jja 138-39káfi r 60, 206, 228 kaft án l. ruházatkalap l. ruházat

kalifátus 69-70, 74, 86, 91–93, 217-18, 227kamat (ribá) 105-06, 108, 118 kán 72, 188, 207, 217kánum (hanum) 207kapitulációk 207-08, 212karavánok 207-08karavánszeráj 207-08kaszba 208kávé 108–10, 185, 194-95, 209Kék Mecset 49Kelet-Pakisztán 101Kemál, Musztafa 218Kemál, Namik 119-20kerengő dervisek 75-76, 192kereskedelmi vállalkozás 221kereskedők 29, 38, 66, 107-08, 110–12,

116, 191, 194, 209keresztény

~ hatalom 85, 110~ hagyomány 38~ség 18-19, 31–33, 42, 54, 59, 62–64,

69, 75, 83-84, 86, 89, 99, 161-62, 173, 200, 219, 237

Khádim al-Haramajn 29khamszín 209Khán, Mirza Abú Tálib 44-45kháridzsiták 74, 203khatíb 51, 209-10khavádzsa 209Khomeini ajatollah 43, 61, 95, 129, 132,

166, 198, 223 khutba 51, 209-10kibla 210kijáma 210kis zarándoklat (umra) 29kiszmet 210Konstantin 31, 89Konstantinápoly l. Isztambulkopt 143, 216Korán 24, 26, 30–33, 35-36, 38, 41, 43, 54,

58, 63, 80–82, 89-90, 95, 120–24, 126, 135, 143-44, 146, 148, 151–55, 168,


178, 180, 185, 196-97, 200, 203, 206, 210, 213, 219–21, 223-24, 226, 228-29

korrupció 116-17, 190körülmetélés 210-11kóser 185, 201Közel-Kelet 17-18, 31, 44, 66, 72-73, 75,

79, 81, 86, 96, 99-100, 102, 109–1, 133, 135-36, 138, 140-41, 144-45, 162, 165, 178, 189–92, 195-96, 200-01, 207–09, 211-12, 214, 216-17, 220, 233–35, 237, 239, 241, 243

Közép-Ázsia 40, 67, 73, 83, 85-86, 100, 107, 146, 187, 191, 207, 217

közösségi autonómia 65, 68k-t-b szógyök 17különbözőség/sokszínűség 51, 59–68, 73,

75, 197, 222, 237-38Kürosz 82kunja 180-81kurd 143, 145–47kvietista hagyomány 95

Llakab 182-83lázadás/lázadók 51, 62, 70, 94-95, 153-54,

157, 227 Levante 42, 211-12levantei 195, 211–13Libanon 31, 61, 72, 74, 95, 97, 166, 216,

224

Mmadrasza 56, 165, 213, 230magánhangzók az arabban 17, 177, 179maghreb 213mahdí 33, 213mahr 122-23, 213Malajzia 100-01, 147málikiták 40, 213mamlúk 213-14 Maneri, Saraf al-Dín 75

mártírium 70maszíhí 19mecset(ek) 24-25, 28, 47–58, 69, 146,

206, 209-10, 214, 230Medina 28, 66, 74, 84, 89, 94, 133, 154,

164, 184, 202, 226, 228 Mehmet, II. 218Mekka 24, 27-28, 47, 49, 66, 84, 89, 94,

154, 161, 164, 184, 200, 202, 204, 206, 210, 223, 226, 228

mevlevi dervisek l. kerengő dervisekmihráb 214 minaret 49–51, 54, 214minbar 51, 214mogulok 100, 191Mohamed próféta 17, 19, 23, 30–32, 35,

44, 63, 69, 80, 89-90, 94, 122, 155, 161, 184, 207

mohamedán 19, 19, 126mohamedanizmus 126mollah 11, 52, 215monszun 214Mózes 29, 32, 63, 82, 89, 137mudzstahid 39Muhammad ibn Szaúd 225mukhtár 215murtadd 215, 228muszlim

~ hatalom 102~ hatóság 211~ naptár 183-84, 202, 222~ terrorista 81~ terület 43-44, 66, 86, 193, 207, 213~ világ 20, 26, 29, 56, 64, 67, 69-70, 85-

86, 91-92, 96, 103, 108, 110, 116, 128, 130, 138, 144, 162, 164, 180, 184-85, 210, 217

Muszlim Testvérek 165, 216-17mutaa 70, 122muzulmán 17, 242müezzin 50, 217


NNabukodonozor 82nácizmus 172-73, 241-42nadrág l. ruházatnagymecset 28, 206nagyvezír 199, 230naptár l. muszlim nargilé l. húka naszab 181, 183naszrání 19nikáb l. ruházatNizár (Fátimida al-Musztanszir kalifa

legidősebb fi a) 71, 192, 217nizári 71-72, 188, 217

NYnyakkendő l. ruházatnyersanyag 109, 112 nyugatosítás 45, 82, 86, 129, 138, 163, 211

Oolaj

~kitermelő 226~kút 115~vállalat 226kő~ 99-100

Omar kalifa 84, 90, 183-84Organization of the Islamic Conference l.

Iszlám Konferencia Szervezeteorientalista 81, 126, 165, 233, 235–37,

239ortodoxia 59Oszmán Birodalom 40-41, 48, 53, 55, 61,

64–67, 73, 86, 123, 131, 142, 187, 191, 193-94, 196, 204, 207, 212, 215, 217-18, 220, 230, 234, 239

Ööltözködés l. ruházatöngyilkosság 158-59, 218-19öngyilkos merénylet(ek) 159, 218-19,

222, 241

öntözés és közkutak 114, 242ördög 33, 110, 194

PPakisztán 74, 101-02, 106, 128, 145, 192,

217papír 107-08paradicsom (dzsanna) 33, 148-49, 156,

159, 203, 214, 219-20, 223paráználkodás 123pasa 182, 190-91, 204, 213, 220Peçevi, Ibrahim 195péntek mint imanap 24–26, 47, 50–52,

210perzsa nyelv 108, 145Perzsia 18, 31, 64, 73, 79, 86, 94, 108, 136-

37, 143, 145, 208pizsama 136pokol (dzsahannam) 33, 159, 196-97, 203,

219-20

Rrabszolga (abd) 66, 95, 101, 109, 120–22,

124-25, 127, 149, 152, 156-57, 187, 193, 202, 213-14, 221

rabszolgaság 46, 64, 89, 125-26, 130, 154, 156, 187, 206, 221

radikális iszlám 45, 161–69Ramadán 26-27, 54, 77, 204, 222részegség 200, 220ribá l. kamatrituális ima 23-24, 49rituális mosdás 211ruházat

abaja 127, 129, 137, 187, 199, 248burka 129, 192, 199csador 129, 192, 199disdása 136, 139fátyol/fátyolozás 128–31, 142, 187,

192, 199, 202, 217 fejfedő 27, 129, 135-36, 138–42


galabijja 136hidzsáb 202kaft án 136, 187nadrág 55, 136–38, 141-42nikáb 129-30, 187, 199, 217nyakkendő 138sapka (kalap) 136, 140–42, 200szandál 142szob 136

Rúmí, Dzsalál al-Dín 192Rushdie, Salman 43, 61, 199

SSzábi 224Sáfi í l. al-Sáfi í, Abú Abdallah Mohamedsáfíiták 222 sah 72-73, 82, 122, 129-30, 188, 222saháda 223 sahíd 222-23Sajtán (Sátán) 33, 203, 223sapka (kalap) l. ruházatsaría 40–46, 53, 118, 122, 126-27, 153,

157, 197-98, 214, 223, 226, 229saríf 223, 225Sátáni versek 43, 198sejk 5, 96, 125, 224síita/síiták 30, 39, 41, 43, 54, 69–77, 91,

121-22, 158, 163, 165, 166, 183, 188, 203–05, 222, 224, 228, 230, 233

Slade, Adolphus 212sors 79, 81, 101, 131, 149, 152, 210

SZszabad akarat 42, 81szábeusok 63-64, 152, 206, 224Szadat, Anvar 81-82Szadr Aazam 230szafavidák 72száhib 225szájhagyomány 36, 200szajjid 216, 225Szaladin 71, 82, 179, 182

szalafi jja 164-65, 217, 219, 225szalám 18, 155-56, 225szalám alajkum 18, 155szalát 23-24szandál l. ruházatszaracén 18, 225Szaúd-Arábia 24, 41, 56, 61, 116, 124, 139,

155, 163, 189, 196, 221Szaúd-Arábiai Királyság 164, 225-26Szelím 91szembeszegülés a kormánnyal 153személyes ima 24személynevek 178–83, 187

szeráj 187, 207-08, 226Szikladóm 33, 56, 247szipoj 227sz-l-m szógyök 18szob l. ruházatSzofóniás 141Szovjetunió 64, 99, 146, 172Szulejmán szultán 55, 207 szulh 155-56szultán 46, 49, 55, 73, 83, 91, 93, 126, 142,

156, 182, 190, 194, 206-07, 213, 215, 218, 227, 230

szunniták/szunnita iszlám 30, 39–41, 58-59, 69–77, 86, 90-91, 121-22, 125, 129, 158, 163, 165-66, 183, 188–90, 203–05, 217, 222, 224, 227-28, 230

Ttadzsik nyelv 146 takfír 61, 206, 228 takijja 70, 215, 228 taklíd 39, 233talák 122tarbús (fez) 142, 200taríka 76taurát 32Templom-hegy ( Jeruzsálem) 33 terrorizmus/terrorista 81, 157–59, 166,

169, 172-73, 199, 217, 242


tolerancia 59–68, 103, 151-52, 222, 225Tóra 32, 63többes szám az arabban 52, 179, 198-99,

203, 213, 229többnejűség 43, 124-25, 133Török Köztársaság 55, 86, 92, 97, 129,

146-47,188, 198, 220 törzsiség 13, 96, 114, 126, 139, 163, 183,

217turbán 137, 139–42, 195, 200

Uújítás (bidaa) 60, 111-12újjáéledési mozgalmak 164-65ulemá/ulamá 52, 141, 194-95, 229Umm 180-81umm valad 221umma 229umra l. kis zarándoklat 29urdu nyelv 101, 145, 227uzsora 105

Vvádi 229vahhábiták 39, 41, 76, 116, 163–65, 185,

193-94, 217, 219, 229vahhábizmus 163, 225vakf 123, 229-30válás 45, 65, 70, 122vallási identitás 19 versengés 36, 97, 111-12, 212, 216 vezír 199, 209, 230vicc l. humor

Zzaiditák 230zakát l. alamizsnaadászarándoklat (haddzs) 23, 27–30, 45, 54,

76-77, 85, 99, 113, 137, 164, 200, 204, 206, 226

Zoroaszter-hit 31zöld mint szimbólum 55zubúr l. zsoltárok

ZSzsoltárok (zubúr) 32

bernard lewis buntzie ellis churchill iszlám · isten atyasága, amit az iszlám...

Documents