qwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmrt

BEVEZETÉS A BIBLIA TANULMÁNYOZÁSÁHOZ(A Biblia tanításainak rendszere)

2009.12.11.

Hildikó

1. A KÁNON

A BIBLIA A „Biblia” név a görög biblion szó többes száma. Biblion = könyvtekercsA Biblia jelentése tehát: KönyvekAz i.sz. II. századtól fogva kezdték alkalmazni ezt a nevet.Az Ósz-ben egyedül Dániel próféta nevezi „könyvek”-nek a szent iratok gyűjteményét (Dán 9:2).

A Biblia két fő részből áll: Ó- és Újszövetségből.Az Ósz az Izráel népével kötött szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat örökíti meg.Az Úsz a keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat tartalmazza.

Az Ósz 39, az Úsz 27 iratot tartalmaz, amelyek mintegy 1500 esztendő alatt, az i.e. XV. századtól kb. i.e. 400-ig Izráel népe körében, és az i.sz. I. században az őskeresztény egyház körében keletkeztek.A kettő közötti idő → INTERTESTAMENTÁLIS KOR (i.e. IV. századtól az i.sz. I. századig)

A KÁNON A kánon kifejezés görög eredetű: vesszőt, botot, mérővesszőt jelent.Már az ókori klasszikus irodalomban is használták: norma, szabály, példa, minta értelemben.A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva azt jelenti: a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttese, gyűjteménye.A kifejezést először és egyértelműen Athanasius püspök alkalmazta a Szentírásra i.sz. 350 körül.A kanonikus irat azt jelenti, hogy a kánonhoz tartozó bibliai iratról van szó.A kanonikus gyűjtemény kifejezés pedig arra utal, hogy a Biblia teljességében tartalmazza az Istentől ihletett iratokat.Kanonizáció = az egyes iratok kanonikus voltának, a kánonhoz tartozásának fel-, ill. elismerése az egyház részéről.Egy irat azért kanonikus, mert Istentől ihletett kinyilatkoztatás, mert Isten Igéje és nem pusztán emberi szó.

A KANONIZÁCIÓ FOLYAMATA A Biblia tanítása szerint Isten kiválasztott „szent embereit”, a prófétákat használta fel arra, hogy az emberiségnek szóló üzenetét tolmácsolják.A prófétai írások megőrzését és minden néppel, emberrel való megismertetését pedig egyházára bízta.Figyelemre méltó, hogy a bibliai iratok által közölt kinyilatkoztatások csak bizonyos időszakban adattak, mert csak bizonyos időszakban volt alkalmas az egyház arra, hogy a szent iratok ihletett jellegét felismerje és a kanonikus iratokat egybegyűjtse.A Szentlélek láthatatlan munkálkodása volt szükséges a tévedésmentes kánon kialakításához.A kánon sérthetetlenségét mindenekelőtt a bibliai iratok egyedülálló belső, lelki szintje és ereje, valamint az egymással való egysége biztosította.Csak egy minden oldalról megalapozott, a Szentlélektől nyert személyes meggyőződés alapján fogadhatjuk el a Bibliát az isteni kinyilatkoztatás mértékének.

A kanonikus gyűjtemény fokozatos növekedéssel lett teljessé. Amint egy új prófétai irat elkészült és általánosan ismertté lett, kanonizációja azonnal megtörtént az egyházban. Néhány irat kivételt képez, amelyek iránt egyesek részéről kétely támadt, és így bizonyos időt vett igénybe kanonikusságuk megvizsgálása, ill. csak egy idő múlva történt meg annak az ellentmondás nélküli elismerése.

2

Az Úsz esetében az egyes iratok általános elterjedése, ill. ismertté válása is szükséges volt a kánon lezárulásához. A keresztény egyház már az I. században az egész Római Birodalomra kiterjedt, időbe telt, míg az összes irat mindenütt általánosan ismertté lett.

A kanonizáció folyamatát lezáró dátum vagy dokumentum sohasem azt jelzi tehát, hogy addig a szent iratok nem voltak elismertek, mint kanonikus iratok, hanem azt, hogy ez az elérhető biztos történelmi dátum, ill. bizonyító irodalmi emlék arról, hogy a kanonizáció folyamata ekkorra már lezárult, a kanonikus gyűjtemény együtt volt, és együttesen volt elismert, mint Isten Igéje.

Az összes iratot, amelyek a kanonizáció folyamán megvizsgálásra kerültek, 4 csoportba oszthatjuk.

a) Homologoumena (egyértelmű) iratokHomologeo = egyetérteniAzok az iratok tartoznak ide, amelyeket egyhangúlag, azonnal mindenki kanonikusnak fogadott el.

b) Antilegomena csoportAntilego = ellentmondaniOlyan iratok, amelyek a bibliai kánon részei, de ezeknek a könyveknek a hitelességét egyesek kétségbe vonták mielőtt bekerültek a kánonba.

c) A pszeudoepigráf iratok csoportjaPseudoepigrafio = álírás, hamisítványAzok az írások tartoznak ide, amelyeket egyöntetűen mindenki elvetett, mint prófétai, apostoli iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat.

d) Az apokrif iratok csoportjaApokrif = elrejtett → Arra utal, hogy ezeket az iratokat nem volt szabad olvasni a zsinagóga, ill. a keresztény gyülekezet alkalmain.Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket általánosan nem fogadtak el kanonikusnak, egyesek vagy egyes zsinatok azonban igen.

A vitatott iratokat a kanonikusság alábbi ismertetőjeleivel szembesítették: Isten szava tekintélyével szól-e? Prófétikus irat-e, Isten „szent embere”, próféta írta-e? Összhangban van-e a tartalma a többi kanonikus iratéval? Az igazat mondja-e Istenről, az

emberről? Az Isten Igéjére jellemző életátformáló erő nyilatkozik-e meg általa? Isten népe elfogadta-e? Belefoglalták-e korábban a kánonba, olvasták-e, használták-e?

+-------------- --------------------------------------3500 év-----------------------------------------------------------------+

i.e. XV.sz i.e. IV.sz. i.sz. I.sz i.sz.XXI.sz.

---+----------------------+----------+------+---------------------------+- Mózes ↓ Malakiás ↓ Jézus ↓ Ószövetség Intertestamantális Újszövetség (50 és 100 között)

kor

3

2. AZ ÓSZÖVETSÉGI IRATOK KANONIZÁCIÓJA

A KANONIZÁCIÓ DOKUMENTUMAI

1. Mindenekelőtt maguk az Ósz-i iratok tanúskodnak: A legtöbb Ósz-i könyv említést tesz a már létező egyéb szent iratokról, vagy azok gyűjtéséről, és a kánon

fogalmának használata nélkül is egyértelműen utal arra, hogy ezeket abszolút tekintélyű, ihletett kinyilatkoztatásnak ismerték el. Ennek bizonysága az a számos eset is, amikor a próféták szó szerint idéznek korábbi prófétáktól.

Fontos bizonyság a kanonizáció folyamatosságára az is, hogy a történeti könyveket nyilvánvaló módon egymáshoz kapcsolták. Egyik könyv befejezése és a következő kezdete tudatos összefűzéséről tanúskodik.(Mózes – Józsué – Bírák – Ruth; II. Krónikák – Ezsdrás)

Ezsdrás 7:6, 10, 2 alapján arra lehet következtetni, hogy a szent iratoknak valamilyen gyűjteménye Ezsdrás rendelkezésére állt már a babiloni fogságban is.

Lényeges adat Dániel 9:2 is, amely szerint a próféta-államférfinak is valamilyen gyűjteménye volt Babilóniában a szent iratokból, még a kortárs Jeremiás próféta írása is megvolt neki, és ezek kijelentéseit az Isten Igéjének tekintette.

2. Az Ósz i.e. 250 körül Alexandriában elkészített görög fordítása, a Septuaginta tanúsítja, hogy a kánon gyűjteménye akkorra már teljes volt.

3. A valószínűleg i.e. 132-ből való Jézus, Sirák fia könyve bevezetése szerint ez idő tájt már nemcsak egységes gyűjteményként voltak ismertek a szent iratok, hanem az Úsz-ből ismert hármas felosztás is megvolt: a törvény, a próféták és az írások.

4. Az Úsz-i iratok, azon belül különösképpen Jézus bizonyságtétele az Írásokról szintén igen fontos tanúság. az i.sz. I század első felében a szent iratok egységes gyűjteményként voltak használatban, és a kettes („a törvény és a próféták”) vagy a hármas felosztás is érvényben volt.Jézus és az apostolok visszahivatkozásait az Ósz csaknem valamennyi iratára az ünnepélyes „meg van írva” fordulat vezeti be, mely mutatja, hogy a szent iratok kánoni tekintélye szilárdan megalapozott volt a közvéleményben is.

5. Josephus Flavius, zsidó történetíró (kb. i.sz. 37-100) írja:„Bár roppant idő telt el azóta, sem hozzátenni, sem elvenni belőlük, sem megváltoztatni bármit is nem merészelt senki, mert minden zsidóban már születésétől fogva benne gyökerezik az a meggyőződés, hogy ezek Isten végzései…”E fontos dokumentum nyilvánvalóvá teszi, hogy a kánont Artaxexész Longimanusz (464-424) korától – ami azonos Malakiás próféta korával, aki az Ósz utolsó prófétája volt – lezártnak, valamint szentnek és sérthetetlennek tekintették.

6. A palesztinai kánon jelenleg is érvényes sorrendjéről az első dokumentum Melita sárdisi keresztény püspöktől való az i.sz. 170 körüli időből, aki Keletre utazott azért, hogy pontosan megtudakolja az iratok számát és sorrendjét a héber kánonban, és ennek a kutatásnak az eredményét közli.

AZ ÓSZÖVETSÉG ANTILEGOMENA KÖNYVEI

1. Énekek éneke – egyesek érzékinek találták.2. Eszter könyve – Isten neve nem fordul elő benne.3. Példabeszédek könyve – nem logikus, ellentmond önmagának Péld 26:4-5

4

AZ ÓSZÖVETSÉG PSZEUDOEPIGRÁF IRATAI

Kb. i.e. 200 és i.sz. 200 között keletkeztek, bibliai szerzők művének tüntetik fel magukat. Sok közülük álmokat, látomásokat tartalmaz Ezékiel, Dániel és Zakariás stílusában.

AZ ÓSZÖVETSÉG APOKRIF KÖNYVEI

A reformáció óta a protestánsok között az egyesek által ugyan elfogadott, de nem kanonikus iratokat jelöli. Az apokrifok kanonikusságának támogatására felhozott első érv, hogy a Septuaginta ma ismert legkorábbi, kb. az i.sz. IV. századból való kéziratokban benne vannak.Az ősegyházban néhányan, mint pl. Ágoston elfogadtak ezekből néhányat, míg Hieronymus hevesen tiltakoztak a héber kánonhoz kapcsolásuk ellen. A Vulgatába, az Ósz latin fordításába csak Jeromos halála után lehetett bevenni őket.1546-ban a Római Katolikus Egyház tridenti zsinata dogmatizálta az apokrifok kanonikusságát. Az első 4 évszázadban egyetlen egyetemes zsinat sem ismerte el az apokrifokat ihletettnek.Héber eredetijük nincs, csak és kizárólag görög szövegről, ill. fordításról tudunk.

Hiányzik belőlük az Isten tekintélyére való hivatkozás. (Pl. Jézusnak, Sirák fiának könyve – vallási buzgalomból íródott)

Az Ósz könyveivel ellentétes tanítás található benne.(Pl. Tóbiás könyve – babonaságokat tartalmaz, Judit könyve – történelmi tévedések vannak benne, Makkabeusok könyve – a forradalmakat dicséri)

Az Ósz kanonizációjának végpontja – az első írásos emlék a kanonizáció folyamatáról → i.sz. 170. Melita sárdisi keresztény püspök kutatásai eredményének közlése.

5

3. AZ ÚJSZÖVETSÉGI IRATOK KANONIZÁCIÓJA

A KANONIZÁCIÓ DOKUMENTUMAI

1. Maga az Úsz dokumentálja első helyen, hogy a benne foglalt iratokat is igen korán kezdték gyűjteni. Lk 1: 1-4 tanúsága szerint az evangélium írása idején már számos, Jézus életét és tanításait megörökítő írás volt ismert.2Pt 3:15-16 bizonyság arra, hogy Pál apostol leveleinek egy gyűjteménye ismert volt már a keresztény gyülekezetekben, amikor ez a levél íródott. Az is kitűnik ebből az utalásból, hogy Péter apostol és a gyülekezet is kanonikusnak, a többi szent irattal egy szinten állónak tekintették ezeket a leveleket.Júd 17-18 mutatja, hogy e levél keltezésekor írásban ismerték Jézus Krisztus és az apostolok tanításait. Mint ismert és kanonikusnak elismert iratból idéz Péter második leveléből és a 2 Timóteusból.

2. A II. – IV. századi egyházatyák: Papias, Polycarpus, Ignatius, Iréníus is idéznek különböző Úsz-i iratból. A legkorábbi irat, amely idéz az Úsz-i iratokból a Didaché című írás.

3. A régi szír és latin fordítások, amelyek a II. század végén keletkeztek, 22, ill. 23 iratot tartalmaznak az Úsz 27 iratából.

4. Az i.sz. 206-ból való Codex Baroccocio az Ó- és Úsz 66 iratából 64-et tartalmaz, csak az Eszter könyve és a Jelenések könyve hiányzik belőle.

5. Az egyháztörténetíró Euszebiosz (i.sz. 340 körül) az Úsz valamennyi iratát felsorolja, de megemlíti, hogy 6 könyvvel kapcsolatban egyesek ellenvetéseket támasztanak.

6. Athanasius püspök i.sz. 367-ben kelt húsvéti levelében felsorolja mind a 27 Úsz-i iratot, mint amelyeket kizárólagosan szabad használni.EZ A LEVÉL AZ ÚSZ-I KÁNON KIALAKULÁSÁNAK ÉS LEZÁRULÁSÁNAK DOKUMENTUMA.

AZ ÚSZ ANTILEGOMENA KÖNYVEI

Zsidókhoz írt levél – csak a IV. században fogadták el, mivel anonim irat. Jakab levele – Pál megigazulástanával való látszólagos ellentéte miatt kérdőjelezték meg. Péter II. levele – péteri szerzőségét vitatták azon az alapon, hogy stílusában eltér az I. levéltől. János apostol II. és III. levele – személyes jellegük miatt nem terjedtek el széles körben a korai

időkben. Júdás levele – a hiteleség szempontjából vált kérdésessé, mert az Énokh könyve c. pszeudoepigráf

iratból idéz. Nem a szent írások idézésénél használt formulával idézi! Jelenések könyve – a III. század közepéig a homologoumena könyvek közé tartozott. Akkor

Dionysius alexandriai püspök megkérdőjelezte hitelességét, mert a montanisták eretnek irányzata ennek a könyvnek téves interpretációjára alapozta millenista nézeteit.

AZ ÚSZ PSZEUDOEPIGRÁF IRATAI

Számuk igen magas: a IX. században 280-ról tudtak.

AZ ÚSZ APOKRIF IRATAI

Az egyetemes egyház sohasem fogadta el őket, egyetemesen elvetették a kánonba való felvételüket. Semmilyen egyházi fórum nem kanonizálta őket, még a tridenti zsinat sem.

6

4. A BIBLIA KÉZIRATAI – A SZÖVEGÉPSÉG, HITELESSÉG KÉRDÉSE

A könyvnyomtatás feltalálásáig (XV. sz.) a bibliai iratok kéziratos másolatokban terjedt.Mózes I. könyvének megírásától mintegy 3500 év telt el. Az Ósz lezárulása is kb. 2500 évre, de az Úsz is mintegy 200 évre van tőlünk. Felvetődik tehát a kérdés, mi a biztosíték arra, hogy ilyen hosszú idő alatt ezek a szövegek nem torzultak.Az autografák, vagyis az eredeti kéziratok természetesen egyetlen bibliai könyvről sem állnak rendelkezésünkre.

Szíria és Libanon határán 1929 márciusában feltárták az addig csupán történelmi forrásokból ismert, és már az i.e. XII. században elpusztult ókori város, Ugarit romjait. Hans Bauer a publikált ékírásos agyagtáblákról megállapította, hogy Ugaritnak, ennek az élénk forgalmú ókori kereskedővárosnak a lakói már az i.e. XV. században 30 jelből álló tiszta betűírást használtak.A betűírás kezdete és az isteni kinyilatkoztatás írásba foglalásának kezdete tehát egybeesik.

A BIBLIAI KÉZIRATOK EREDETI NYELVE

Az Ósz iratai héber nyelven íródtak. Néhány kisebb arám nyelvű szakasz is található az egyes iratokban (Ezsdrás, Dániel).A héber nyelv a sémi nyelvcsaládba tartozik.

kelet-sémi: akkád (Az Asszír és Babiloni Birodalom nyelve) dél-sémi: arab, etióp észak-sémi: amorita, arám északnyugat-sémi: ugariti, föníciai, moábita, HÉBER

A héber nyel fejlődési szakaszai: bibliai – misnai – rabbinikus – középkori – modernAz Ósz-i kéziratok nyelve a bibliai héber.

A héber írás → quadrát, azaz négyzetes írás, valamint jobbról balra írás. A héber írásban nincs külön kis- és nagybetű, sem magánhangzó. A magánhangzók jelölésére csak az i.sz. VI. századtól alakult ki az ún. punktációs rendszer. Az ún. tibériási punktációs rendszer lett a legelterjedtebb. A magánhangzók kiejtésére nézve az askenázi és a szefárd hagyomány a legelterjedtebb. Az élő héber nyelvben és a bibliai szöveg olvasásánál, valamint a tudományos nyelvtanoknál a szefárd hagyományt követik.

Az Úsz-i iratok görög nyelven íródtak. Jézus korában az arám nyelv volt a köznyelv Palesztina területén, ezen a nyelven beszéltek Jézus és a tanítványai is. A politikai és katonai nyelv a Római Birodalomban a latin nyelv volt, míg a birodalmi köznyelv a görög nyelv volt.A görög nyelv az indo-európai nyelvcsaládba tartozik.

A görög nyelv fejlődési szakaszai: homéroszi – attikai – koiné – bizánci – modern.Az Úsz-i kéziratok nyelve a koiné görög. Nagy Sándor hellén birodalmában, majd a Római Birodalomban világnyelv volt.Jézus egy egynyelvű nagy birodalomban jelent meg, így ott igen gyorsan terjedhetett el a róla szóló evangélium!

7

AZ ÓSZÖVETSÉG KÉZIRATAI

A szent iratok összegyűjtésében Ezsdrás igen fontos munkát végzett.

Talmudi periódus → i.e. 300-500-ig terjedő időszak. A szent iratok már készen voltak, másolatokat készítettek róluk a zsinagógák számára, melyeket nagy gonddal őriztek és tanulmányoztak.

Az Ósz-i iratok autografái nem maradtak fent. 1947-ig, a Holt-tengeri tekercsek megtalálásáig 4 kézirat jelentette a legfontosabb szövegforrást, amelyek teljességében vagy jelentős részben tartalmazták az Ósz-i könyveket.

Kairói kódex – 895 – Moses ben Asher készítette a palesztinai Tiberiásban. Szentpétervári kódex – 916 Aleppói kódex – 930 – Aron ben Asher által javított és punktált szöveg. Szentpétervári kódex – 1008 – a teljes Ósz-t tartalmazza!

Ezek a kéziratok mind egységes, azonos szöveget képviseltek, amelyet maszoréta szövegnek nevezünk. Maszoréták = zsidó hagyományőrző írástudósok, akik az V-IX. században magánhangzó-jelöléssel látták el a szövegeket, kialakították a biztos mintaszövegeket.Megállapították a másolás szigorú szabályait, amellyel ellenőrizni kellett a másolás pontosságát. Ha egyetlen hiba volt egy kéziratban, ami a másolat ellenőrzésénél kiderült, az egészet meg kellett semmisíteni!

Kézirattöredékek: A kairói genizából (kézirattemető) való kézirattöredék – i.sz. VI-IX. századból – 1890-ben találták

meg. Nash-papírusz – i.e. 150 és i.sz. 50 közötti időből

A HOLT-TENGERI TEKERCSEK

A modern idők legnagyobb kéziratlelete – W. F. Albright régész Egy arab pásztorfiú fedezte fel az első tekercseket tartalmazó barlangot egy elveszett kecske keresése közben Júdea pusztájában, 1947 márciusában. 1956-ig 11 barlangot tártak fel. Egy Qumran közelében létesült esszénus közösség könyvtárát tartalmazták ezek a barlangok.

A legfontosabb kéziratok és kézirattöredékek: Ézsaiás A és B tekercs – Ez a legkorábbi ismert kézirat egy teljes bibliai könyvről, teljesen

egységesek, így nem támasztják alá a két szerző elméletét. Kommentár Habakuk könyvéhez Töredék, mely Dán 2:4-et tartalmazza – a héber nyelvről arám nyelvre való átváltás ugyanúgy

megvolt ezen a helyen a szövegben, mint ahogy az addig ismert sokkal későbbi kéziratokban. Töredék, mely Dán 7:28-at tartalmazza – visszavált arámiról héberre. Csaknem valamennyi bibliai könyvhöz találtak töredéket, kivéve Eszter könyvét. Sámuel könyve-töredék - az i.e. IV. századból valónak bizonyult. Ez a jelenleg ismert legősibb

héber kézirattöredék.

AZ ÓSZÖVETSÉG EREDETI SZÖVEGÉNEK KIADÁSA

A könyvnyomtatás feltalálása után már 1477-ben megkezdődtek az előkészületek a héber nyelvű Ósz kiadására. 1488-ben jelent meg először a teljes szöveg pontozott kiadása. Az 1526-os velencei Bamberg-kiadás vált mintaszöveggé.

8

A XIX. században megnőtt az igény egy kritikai kiadás iránt, amely az összes kézirat tanúságát figyelembe véve közli a lehető legjobb, legpontosabb szöveget. Rudolf Kitel 1937-ben kiadott Biblia Hebraica-ja valósította meg végül ezt a célt. A mai napig is a Kittel-kiadású héber Bibliák használatosak a leginkább.

AZ ÚJSZÖVETSÉG KÉZIRATAI

A papiruszok az Úsz görög szövegének legrégibb tanúi. Többségük a III. századból származik, de akad közöttük a II. századból való is.A legrégebbi → a p52 jelzetű, egy kis töredék János evangéliumából → i. sz. 110 körül keletkezett.

Majusculus kódexek → többsége a VI. század után keletkezett, néhány azonban a IV-V. századból származik.

Codex Vaticanus→ a legrégibb fennmaradt pergamen kódex. Alexandriában keletkezett 340 körül.

Konstantin Tischendorf (1815-1874) nagy kitartással kereste a Biblia ősi kéziratait. 1844-ben fedezte fel az egyik legősibb, legfontosabb kéziratot, a Codex Sinaiticust. A Sínai-hegyi Szent Katalin kolostorban talált rá egy kosárban a tüzelésre szánt papírok között.

Codex Alexandrinus→ röviddel 400 után keletkezett, feltehetőleg Alexandriában.

A szövegkritika ma többnyire 4 szövegtípussal számol: Az újszövetségi kéziratok legfiatalabb és legelterjedtebb szövegtípusa a bizánci szöveg.

Antiochiából származik. Alexandriai (egyiptomi) szöveg – a legmegbízhatóbb szövegtípus. Cézáreai szövegtípus Nyugati szövegtípus

A Károli fordítás is a bizánci szövegtípust használja.A szövegvariánsok az Úsz szövegének mindössze 1 ezredrészét érintik!

Jak 1:20→ a Biblia sehol sem pártolja a haragot. Szent harag – egyedül Istené, mert Ő el tudja választani a bűnt a bűnöstől, és csak a bűnre haragszik.

Mt 5:22→”ok nélkül” – csak a bizánci szövegben található emberi betoldás, az eredetiben nem szerepel.

Jn 3:13→ „aki a mennyben van” – ellentmondás Jn 5:4→ népi hiedelem – Isten angyala nem tesz ilyet, ez borzalmas versengés lenne a

gyógyulásért. 1Jn 5:7-8→ Jézus életének egy-egy szakasza – Lélek, víz, vér Jel 6: 1, 3, 5, 7→ „jöjj” – a látomásnak szól, nem Jánosnak. Az „és lásd meg” nem szerepel az

eredeti szövegben.

ÖSSZEGZÉS

A XIX. és XX. század kézirat-felfedezései és azok kiértékelése alapján megállapítható, hogy Isten üzenete, az egykori ihletett szerzők bizonyságtétele sértetlenül maradt ránk oly sok évszázad távolából.A romlandó anyagból készült autografák odavesztek a történelmi viharokban.A sok-sok másolásnál történtek elírások.Nyelvi, helyesírási, írásmódbeli különbségek is fennállnak.DE AMI A TARTALMAT ILLETI, AZ CSORBÍTATLAN MARADT!

9

5. A KÁNONBAN SZEREPLŐ KÖNYVEK

AZ ÓSZÖVETSÉG KÖNYVEI

SZERZŐ KELETKEZÉS TÖRTÉNETKRITIKA TARTALOMMózes 5 könyve – Mózes

i.e. XV. század 4 feltételezett forrásanyagból szerkesztették egybe az i. e. IX-V. században

1. Az emberiség egyetemes őstörténete és Izráel ősatyáinak története.2. Az Egyiptomból való kivonulás története, a törvényadás és a szövetségkötés a Sínai-hegynél, a sátortemplom felszentelése.3. Az áldozati és papi törvények, az évenkénti nagy ünnepek.4. A pusztai vándorlás 40 esztendeje, ezen belül az Isten elleni lázadások története.5. Mózes búcsúbeszédei az Ígéret földje határán, történelmi visszaemlékezésekkel, a törvények elismétlésével, prófétikus kijelentésekkel.

Józsué könyve – Józsué

i.e. XIV. század Ismeretlen szerző munkája, i.e. 600 körül

A honfoglalás (Kánaán elfoglalása) Józsué vezetésével és az ország felosztása a törzsek között.

Bírák könyve – ismeretlen szerző, aki valószínűleg a sámueli prófétaiskolához tartozott

ismeretlen – valószínűleg Dávid uralkodásának első 7 éve alatt, i.e. 1011-1004

Ismeretlen szerző munkája, i.e. 600 körül

Izráel története a bírák (Istentől elhívott, szabadító nemzeti hősök) vezetése alatt, kb. 400 év folyamán.

Ruth könyve– ismeretlen szerző, aki valószínűleg a sámueli prófétaiskolához tartozott

ismeretlen – valószínűleg Dávid uralkodásának első 7 éve alatt, i.e. XI-X. században

Ismeretlen szerző, a babiloni fogság után, az i.e. V-IV. században vagy esetleg közvetlenül előtte

A bírák korából megörökített történet a hűséges szeretetről és a megjutalmazó gondviselésről.

Sámuel I-II. könyve – Sámuel, Nátán vagy Gád próféta vagy a sámueli prófétaiskolához tartozó személy

Sámueltől Salamon uralmáig terjedő időben, az i.e. XI-X. században

Az ún. deuteronómista iskola körében keletkezett, i.e. 550 körül

1. Izráel lelki elesettsége és harca a filiszteusokkal Éli főpap idején, Sámuel próféta szolgálata, Saul királysága, Dávid felkenetése és üldöztetése Saul részéről.2. Dávid királyságának története.

Királyok I-II. könyve – Jeremiás próféta

kb. i.e. 626-580-ban

Az ún. deuteronómista iskola körében keletkezett, i.e. 550 körül

Izráel további királyainak története David fiától, Salamontól kezdve a babiloni fogságig. Salamon fia, Roboám idején az ország kettészakadása, ettől fogva az É-i és a D-i királyság párhuzamos története.

Krónika I-II. könyve - Ezsdrás

i.e. V. század végén

Ismeretlen szerző, az i.e. III. században

1. Dávid uralkodásának története.2. Salamon uralkodása, valamint Júda királyainak története a babiloni fogságig.

Ezsdrás-Nehémiás könyve - Ezsdrás, kisebb részben Nehémiás

i.e. V. század második felében

Ismeretlen szerző,az i.e. III. században

1. Szabadulás a babiloni fogságból Círusz perzsa király rendeletére. Az első hazatérők és a templomépítés története. Ezsdrás hazatérése Artaxerxész rendelete nyomán és

10

az általa indított vallási reformáció.2. Nehémiás Júdába érkezése az Ezsdrás hazatérése utáni időben. Jeruzsálem küzdelmes újjáépítésének és Nehémiás helytartóságának története.

Eszter könyve – Ismeretlen szerző, esetleg Ezsdrás

i.e. V. században Ismeretlen szerző,az i.e. V-IV. században

A Círusz rendeletére haza nem tért zsidók súlyos válsága Perzsiában, az Ezsdrás-Nehémiás hazatérését megelőző időben. Csodálatos szabadulásuk Isten gondviselése, a hívő Eszter és Márdokeus által.

Jób könyve - Mózes

i.e. XV. században Ismeretlen szerző,az i.e. V. században

A pátriárkák korában élt igaz ember, Jób története. Az emberi szenvedés problémáival való vívódás és az isteni kinyilatkoztatás válasza.

Zsoltárok könyve – különböző zsoltárszerzők

i.e. XI-V. században

azonos Isten lelkétől ihletett, mély, személyes hittől átitatott énekek és imádságok könyve.

Példabeszédek könyve – Salamon, Águr, Lemuel

i.e. X. században Több évszázad bölcsei, végső formáját az i.e. V. században nyerte el.

Az erkölcsileg igaz és az erkölcsileg gonosz különbségét élesen megvilágító, bölcs mondások az ifjúság és minden ember hathatós erkölcsi nevelése érdekében.

lPrédikátor könyve – Salamon

i.e. X. században Ismeretlen szerző,az i.e. III. században

Salamon király életszemlélete erkölcsi bukása idején, és későbbi megtérése mindenki számára érvényes tanulságai.

Énekek éneke – Salamon

i.e. X. század Ismeretlen szerző,az i.e. V-III. században

Salamon éneke élete egyetlen igazi szerelmi kapcsolatáról. Tanúságtétel a valódi, tiszta szeretet tulajdonságairól, erejéről és értékéről.

Ézsaiás könyve – Ézsaiás

kb. i.e. 745-685-ig 1-39. fejezet→Ézsaiás,40-66. fejezet→ismeretleni.e. 450 körül

Az Izráel történelme válságos időszakában élt nagy próféta beszédei, bizonyságtételei. Sok vigasztaló jövendölés a Messiás első és második adventjéről, valamint Isten szabadító hűségéről maradék hívő népe iránt.

Jeremiás könyve - Jeremiás

i.e. 627/626-580-ban

Jeremiás A Júda pusztulása idején működő nagy próféta üzenetei Júda fejedelmeihez és népéhez, valamint megrendítő küzdelme azért, hogy Istenhez való megtérésre vezesse ebben a drámai időszakban.

Jeremiás siralmai - Jeremiás

i.e. 586-ban Ismeretlen szerző,i.e. 586 és 538 között

Jeremiás gyászéneke és vívódó gondolatai Isten színe előtt, Jeruzsálem i.e. 586-os teljes pusztulása után.

Ezékiel könyve - Ezékiel

i.e. 593-92-től kb. 570-ig

azonos Jeruzsálem i.e. 597-es ostroma idején fogságba hurcolt próféta bizonyságtételei és jövendölései Babilóniában, a fogoly júdabeliek körében.

Dániel könyve- Dániel

i.e. 605-532-ben Ismeretlen szerző,Az i.e. II. században

Az i.e. 605-ben Babilóniába hurcolt próféta és társai hűsége Isten iránt és szolgálata a babiloni, majd a perzsa udvarban. Jövendölései az egész világtörténelemről, ill. a megváltási terv útjáról az idők végéig.

Hóseás könyve- Hóseás

i.e. 755-725-ben azonos Az északi királyság (Izráel) végnapjaiban működő próféta erőfeszítései és üzenetei, hogy a népet rádöbbentse hitszegő

11

hűtlenségére és a bűnbocsátó Istenhez való visszatérésre kérlelje őket.

Jóel könyve- Jóel

i.e. 830 körül vagyi.e. 620 körül

i.e. IV. században Jövendölések az Úr napja közelségéről, felhívás megtérésre, az ún. korai és késői eső kiárasztása érdekében. A népek végső nagy összeütközése a „Josafát völgyében”.

Ámos könyve- Ámos

i.e. 767-753-ban azonos Az északi királyság elszakadása után működő próféta üzenetei és erőfeszítései, hogy a hitehagyó, bálványimádás felé forduló királyt, a fejedelmeket és a népet intse, megtérésre késztesse. Jövendölések a végső időről.

Abdiás könyve- Abdiás

i.e. 580 körül azonos Prófécia Edom megbüntetéséről és az Úr napja végső, minden népre kiterjedő igazságszolgáltató ítéletéről.

Jónás könyve- Jónás

i.e. 760 körül Ismeretlen szerző,i.e. 430 körül

Egy engedetlen próféta tapasztalata Isten türelméről és megbocsátó készségéről önmaga, valamint Ninive pogány népe iránt.

Mikeás könyve- Mikeás

i.e. 740-700 körül azonos A nemzet súlyos vallási és erkölcsi elfajulása idején mondott feddő, nevelő ítélethirdető bizonyságtételek és vigasztaló messiási jövendölések.

Náhum könyve- Náhum

i.e. 640 körül Nagyobb része: Náhum,i.e. 612 után

Ninive elleni ítélethirdetés és egyben jövendölés az Úr napja minden népre vonatkozó ítéletéről. A gonosztól való végső szabadítás kegyelmes ígérete Isten hívő népének.

Habakuk könyve- Habakuk

i.e. 630 körül Részben Habakuk,i.e. 606 körül

Gyötrődő töprengés és imádság a kevély és kegyetlen babiloni hatalom uralma idején. Isten igazságszolgáltatásának ígérete és dicsőséges, végső szabadítást hozó megjelenésének prófétikus leírása.

Sofóniás könyve- Sofóniás

i.e. 630 körül azonos Júda Babilónia általi pusztulásáról és az Úr napjáról szóló jövendölés. A hívő maradék megtérésre hívása és vigasztalása Isten oltalmának ígéretével.

Aggeus könyve- Aggeus

i.e. 520/19-ben azonos Azok a prófétai intések és bátorító, buzdító ígéretek, amelyekkel az elakadt templomépítés folytatására készítette a próféta a vezetőket és a népet Dáriusz 2. évében, i.e. 520-ban.

Zakariás könyve- Zakariás

i.e. 520-5180-ban A fogság előtt, vagy i.e. 280 és 140 között

A próféta Aggeus kortársaként és munkatársaként mondott bátorító, vigasztaló jövendölései a fogságból hazatért kicsiny, erőtlen és bátortalan maradék számára. Jövendölések a Messiás első adventjéről és az Úr napja ítéletéről.

Malakiás könyve- Malakiás

i.e. 425 körül I.e. 460 körül vagyi.e. II. században

A kegyesség külső formáinak cselekvésével megelégedő és abban önelégültté váló nép feddése és lelki ébresztése. A Messiás eljövetelére való lelki előkészület mibenléte és fontossága.

12

AZ ÚJSZÖVETSÉG KÖNYVEI

SZERZŐ KELETKEZÉS TÖRTÉNETKRITIKA TARTALOMMáté evangéliuma- Máté

40-70 között Ismeretlen szerző,60-70 között

Szemtanú bizonyságtétel Jézus Krisztus földi életéről és szolgálatáról elsősorban, kiemelve a tanításait, főként a nagyobb, összefüggő beszédeit.

Márk evangéliuma- Márk

40-70 között Márk60-70 között

Bizonyságtétel Jézus Krisztus földi életéről és szolgálatáról, elsősorban a galileai időszakról, rövid, tömör leírásban, amely különösképpen Jézus személyiségének az erejét és cselekedeteinek a hatalmas voltát érzékelteti.

Lukács evangéliuma- Lukács

61-63 között Lukács65-70 között

Bizonyságtétel Jézus Krisztus földi életéről és szolgálatáról pontos, lelkiismeretes adatgyűjtés nyomán, sok kiegészítéssel az előző két evangéliumhoz képest. Különösképpen kiemeli Jézus irgalmasságát a gyengék, a bűnösök és az elesettek iránt. Részletesebben szól Jézus ún. péreai szolgálatáról.

János evangéliuma- János

70-100 között azonos,I. sz. végén

Szemtanú tanúságtéttel Jézus Krisztus földi életéről és szolgálatáról, az előző három evangélium kiegészítéseként. Ismerteti Jézus szolgálatának kezdetét Júdeában, megörökíti több meghitt beszélgetését egyes személyekkel és tanítványaival, párbeszédeit az ellenséges indulatú zsidó vezetőkkel. Elbeszél több történetet is, amit a többi evangélium nem jegyzett fel.

Apostolok cselekedetei- Lukács

63-80 között azonos Az ősegyház életének és missziószolgálatának története Jézus mennybemenetelétől Pál apostol Rómába érkezéséig. A könyv második része Főként Pál apostol elhívását, szolgálatát, misszióútjait ismerteti.

Római levél- Pál

55-58 azonos,56/57-ben

Ünnepélyes bizonyságtétel az evangélium lényegéről a világ akkori fővárosában élő híveknek, akikkel az apostol még nem találkozott személyesen, de ahová menni készült. A gyülekezetet konkrétan érintő kérdések, lelki problémák megvilágítása.

1. Korinthusi levél- Pál

57-ben azonos,55-ben

Lelkipásztori levél, amelyben az apostol sorra veszi és megfeddi mindazokat a viszályokat, bűnöket és a gyülekezetben hódító eltévelyedéseket, amelyekről hírek jutottak el hozzá. Megtérésre hívja és szeretettel tanácsolja őket.

2. Korinthusi levél- Pál

57 végén vagy 58-ban

azonos,55/56-ban

Az apostol újabb levele a gyülekezet helyesbítésére, gyógyítására és nevelésére. Az előző levélben feltáruló gyülekezeti válság végső elrendezése.

Galatákhoz írt levél 57/58 telén azonos, Tanító és lelkipásztori levél, amelyben kifejti

13

- Pál 55 első felében a Krisztusról szóló evangélium és a hit általi megigazulás lényegét, valamint az Ó- és Újszövetség viszonyát, mivel e terület hívői téves irányzat hatása alá kerültek.

Efezusiakhoz írt levél- Pál

62-ben azonos,59 körül

Tanító levél, amelynek első részében a megváltási terv nagy eszmei igazságait fejti ki az apostol. A második része pedig gyakorlati, buzdító, nevelő tanításokat tartalmaz a gyülekezet számára.

Filippibeliekhez írt levél- Pál

61-64 között azonos,54/55 tele

A fogoly apostol levele egy szerető, megértő gyülekezethez, amelyben beszámol nekik helyzetéről, tanúságot tesz töretlen, bizakodó személyes hitéről és hasonló hitre, bizalomra, kitartásra buzdítja őket is.

Kolossébeliekhez írt levél- Pál

62-ben azonos,59 körül

Ugyanazt mondhatjuk el róla, mint az efezusi levélről, hozzátéve, hogy ebben a levélben különösképpen a középpontba állítja az apostol Krisztust, mint mindenható Üdvözítőt, aki a keresztény hit középpontja, hogy ezáltal óvja a gyülekezetet az őket környékező tévtanítóktól.

1. Thesszalonikai levél- Pál

51 végén vagy52 elején

azonos,50 első felében

Tanító, nevelő, helyesbítő levél a fiatal keresztény gyülekezetnek, akiknek különösképpen a halottak állapotát és Krisztus második adventje idejét illetően voltak ismeretbeli hiányosságaik és téves elgondolásaik.

2. Thesszalonikai levél- Pál

52-ben azonos,50/51-ben

Egy további félreértés elhárítása az előző témával kapcsolatban. Tanúságtétel arról, hogy Jézus második adventjének még nincs itt az ideje a próféciák szerint, előbb egy nagy hitehagyásnak kell bekövetkeznie. Ezenkívül általános intelmek, buzdítások a gyülekezet számára.

1. Timótheusi levél- Pál

64-ben azonos,63-ban

Pál apostol tanító, tanácsadó levele hozzá legközelebb álló tanítványához és prédikátortársához, amely bepillantást ad az őskeresztény gyülekezet életébe, problémáiba is.

1. Timótheusi levél- Pál

66 őszén azonos,64-ben

Pál apostol utolsó levele, amelyet röviddel mártírhalála előtt írt szeretett tanítványának. Az apostol „lelki testamentumának” is szokás nevezni ezt a levelet, amely az apostol utolsó meghagyatkozásait és halála előtti személyes hitvallomását is tartalmazza.

Titushoz írt levél- Pál

kb. 65-ben azonos,63-ban

Pál apostol levele egy másik munkatársához. Tanácsai a gyülekezeti problémákra vonatkozóan, amelyeknek az elrendezését Titusra bízta. Az evangélium döntő igazságainak kiemelése, amelyet az igehirdetőnek képviselnie kell szolgálatában.

Filemonhoz írt levél- Pál

62-ben azonos,59-ben

Az apostol megbocsátásra és nagylelkű, keresztény rendezésre kérlelő levele egy

14

befolyásos keresztény gyülekezeti taghoz, vétkes, szökött rabszolgája ügyében.

Zsidókhoz írt levél- Pál

63-ban Ismeretlen szerző,70-90 között

Tanítás Krisztusról, mint Isten Fiáról, az egyetlen Főpapról és áldozatról, az Ő közbenjáró, bűnbocsátó és megtisztító szolgálatáról. Az ószövetségi templomi szertartások jelképének beteljesedése az Úsz-ben, Krisztus szolgálatában. Gyakorlati tanítások és buzdítások a Krisztus-hitben való megállásra, és az Ő követésére a mindennapi életben.

Jakab levele- Jakab, Jézus testvére

44-49 között azonos,62 előtt vagy az I.sz. végén

Gyakorlati kereszténységre nevelő levél, amely telibe találó, világos megfogalmazásokkal oktat Isten parancsolatai hitből való megtartására a mindennapi életben.

Péter 1. levele- Péter

66 körül azonos,64 előtt

Tanító körlevél, amely a személyes meggyőződés erejével szól az evangélium nagy elvi és gyakorlati igazságairól.

Péter 2. levele- Péter

67 körül Ismeretlen szerző,80-180 között

Péter apostol „lelki testamentuma”, közeli mártírhalála tudatában. Különösképpen a prófétai írások egyedülálló jelentőségét és értékét hangsúlyozza, a tévtanítók veszélyétől óv, és Jézus visszatérésére való megfelelő lelki előkészületet sürgeti.

János 1. levele- János

I. sz. vége felé azonos,96-110 között

Lelkipásztori levél, amelyben a keresztény hit és élet lényegét summázza a hódító tévtanokkal szemben. Különösképpen hangsúlyozza, hogy a kereszténység Isten parancsolatai megtartásában áll. Csak ez esetben lehet az Isten és egymás iránti szeretet valóságáról szólni.

János 2. levele- János

I. sz. vége felé azonos,96-110 között

Rövid levél egy keresztény tanítványhoz, tévtanoktól való óvással és gyakorlati buzdításokkal, tanácsokkal.

János 3. levele- János

I. sz. vége felé azonos,96-110 között

Rövid levél egy keresztény tanítványhoz hamis munkások befolyásától való óvással, gyakorlati buzdításokkal, tanácsokkal.

Júdás levele- Júdás, Jakab és Jézus testvére

67-70között azonos,70-80 között

Rövid tanító levél a tévtanítók romlottságának leleplezésére, és buzdítással a hitben való állhatatos megállásra.

Jelenések könyve- János apostol

95-96-ban azonos,90-es évekvagy64-70 között

Az Úsz nagy prófétikus könyve. János apostol jelképes prófétikus látomásai Pátmosz szigetén a keresztény egyház további életéről, a nagy küzdelemről Isten megváltási terve és a gonosz munkája között, egészen Jézus dicsőséges hatalomátvételéig. Az utolsó ítélet és a föld újjáteremtése.

15

6. A BIBLIA FORDÍTÁSAI

ÓKORI FORDÍTÁSOK IDŐSZAKA

A SEPTUAGINTA = hetvenes, LXX, Hebdomékonta

Az i.e. III. századig a bibliai iratokhoz csak a héber nyelven tudók férhettek hozzá. A Szentírás ebben a században lépett ki az egynyelvűségből. A legelső fordítás az akkori világnyelven, görögül szólaltatta meg az isteni üzeneteket.A hagyomány szerint II. Ptolemaiosz idején kezdték el az Ósz görögre fordítását, i.e. 250 körül. II. Ptolemaiosz a Nagy Sándor halála után 4 részre osztott birodalomban Egyiptomot kapta. Nagy gondot fordított arra, hogy a világ valamennyi jelentős könyvét beszerezze, ill. lemásoltassa a híres alexandriai könyvtár számára.Neve onnan származik, hogy állítólag Egyiptom uralkodója a 12 zsidó törzsből 6-6 írástudót hívott országába, hogy a fordítás munkáját elvégezzék. A legendás történetről Josephus Flavius is beszámolt.Elsősorban az Egyiptomban élő, elgörögösödött zsidó diaszpóra istentiszteleti céljait szolgálta, de utat nyitott a Biblia elterjedéséhez is.Nagyon rövid idő alatt készült el a fordítás, és az eredménnyel is nagyon meg voltak elégedve, rögtön elfogadták.Az Úsz írói is ebből idézték az Ósz-i igéket. (Az ihletettség nem terjed ki a fordításokra, vitás esetekben az eredeti szöveghez kell fordulni.)

A VULGATA = elterjedt

Latin nyelvű bibliafordítás Eusebius Hieronymus (Jeromos) munkája az i.sz. IV-V. század fordulóján.Az akkori római püspök bízta meg azzal, hogy az addigi elszórt latin fordításokból, a héberből és a görögből hozza létre a Biblia latin fordítását. Az addig létező összes latin fordítást, fordítástöredéket, fordítás kezdeményt egységesítette, és a héberből, a görögből és az addig elszórt latin fordításokból létrehozott egy teljesen önálló művet.A Római Birodalom hivatalos nyelve az i.sz. II. század végétől a latin lett.Nagyobb hatású, mint a Septuaginta. A katolikus egyház ezt tekinti hivatalos bibliafordításnak.

A Vulgata hibái: Genezis (1Móz) 3:15→ asszony magva – az neked fejedre tapos

Az = ipse, ipsa, ipsun - a héber eredetiben hím- vagy semleges nemű. A latin fordításban nőnemű lesz. Az eredeti szövegben a Megváltóra, Jézus Krisztusra való utalás van. A Római Katolikus vallás nem ezt vallja a Vulgáta alapján, hanem azt, hogy Mária az, aki a döntő csapást méri a kígyóra. Középpontba állítja Máriát, Mária is társmegváltó.

Róma 5:12→ „in eo”(latin) = őbenne – mindenki vétkezett; áteredő vagy eredendő bűn. Ádám vétke miatt bűnhődünk, és emiatt haragszik ránk az Isten, mivel ez a bűn öröklődik.„epho” (görög) = mivelhogy – mindenki vétkezett.Nem a bűn öröklődik, hanem a bűnre való hajlam. Ezért követünk el könnyen bűnt. Ez az oka annak, hogy a bűn által bejött a földre a halál is, mivelhogy mindenki vétkezett, vagyis a bűn törvényét senki nem tudta megtörni.Ha születésünk pillanatában bűnösök vagyunk, akkor meg kell menteni ezt a kis lényt pl. a gyermekkeresztségben való részesítéssel. A katolikus teológia azt vallja, hogy ha halála előtt nem részesül a keresztség szentségében, akkor menthetetlenül elveszik.

16

A „térjetek meg” (görögül: metanoiete) fordítása a latin szövegben→ „poenitentiam agite”, azaz gyakoroljatok bűnbánatot. A hivatalos teológia a már a III. században gyakorlattá vált nyilvános egyházi vezeklés ritusához igazítva, „tartsatok bűnbánatot” értelemben használta és használja ma is. Erasmus az egyértelmű „resipiscite” szót javasolta: gondoljátok meg, lássátok be, térjetek észhez, mely pontosan visszaadja a görög ige tartalmát.

TOVÁBBI FONTOS ÓKORI FORDÍTÁSOK

1. Szír fordítás/Diatessaron→ 170 körül, Tatianus fordítása. A 4 evangéliumot fordította le. Az első teljes bibliafordítás a Pessito, Rabbula püspök műve 435-ben.

2. Kopt fordítás→ Egyiptomban készült, az Úsz fordítása i.sz. 200 körül.3. Örmény fordítás→ eredete ismeretlen. Valószínűleg Szent Meszrop készítette el 440-ben.4. Gót fordítás→ Wulfila gót püspök műve 350 körül. Ebből a célból alkotta meg a gót írást.

A VALDENSEK BIBLIÁJA

A Vulgata nevével ellentétben nem vált közkézen forgó fordítássá. A VIII. század végén is még ritkaságnak számított a teljes Biblia. Ezenkívül a nagy tömegek a latin nyelvet nem értették, vagy legalábbis nem olyan fokon, mint azt Hieronymus művelte.Európa népei közül a valdensek készítettek először nemzeti nyelvű bibliafordítást. A reformáció előtt jó néhány évszázaddal már anyanyelvű, kézzel írott Bibliát használtak.

WYCLIF BIBLIAFORDÍTÁSA

A XIII-XIV. századtól a latin nyelv holt nyelv lett. John Wyclif a XIV. században készítette el az első angol nyelvű bibliafordítást, melynek a Vulgata volt az alapja.

A REFORMÁCIÓ BIBLIAFORDÍTÁSAI – XVI. század

A bibliafordítás történetében ez a legfényesebb időszak, amikor nemzeti nyelvekre fordítják le a Bibliát, méghozzá olyan tökéletesen, olyan jól, mint eddig senki.

Tyndale (1484-1536) elsőként fordította az eredeti görög nyelvről angol nyelvre az Úsz-t. Ennek az első kiadása 1526-ban jelent meg.

Luther külön ezért tanult meg héberül. 1522 – Úsz, 1534 – Ósz. Nemzete kezébe adja a Bibliát, méghozzá olyan németséggel, melyből a német irodalmi nyelv is kifejlődik.

Olivetan javította a valdens kéziratokat és készítette elő az 1535-ben megjelent első francia nyelvű Biblia kiadását. Később héber és görög nyelvről fordította le a Bibliát.

A MAGYAR BIBLIAFORDÍTÁSOK TÖRTÉNETE

A huszita Biblia → 1434-39 között Tamás és Bálint mester fordította le Moldvában a Csehországból áthozott nemzeti nyelvű Bibliát.Három kódex őrzött meg belőle töredékeket: Bécsi-kódex – 1466, Müncheni-kódex – 1466, Apor-kódex – XV. század második fele.

Első nyomtatásos protestáns bibliafordítások → egyik sem teljes. Komjáti Benedek – 1533 Pesti Gábor – 1536 Sylvester János – 1541 – Úsz fordítása→ fordulópont Bencédi Székely István – 1548

17

Heltai Gáspár – 1551-55 Méliusz Péter – 1567 Batthyányi-kódex – 1574 Félegyházi Tamás – 1586

Károli Gáspár „Vizsolyi Bibliá”-ja Az első teljes, az eredeti nyelvekről való magyar bibliafordítás 1590-ben.

Káldi György katolikus fordításaA Károli-fordítás gyors elterjedése késztette a magyar katolikus egyházat, hogy saját bibliafordítással álljon elő. A munkát Káldi György jezsuitára bízták, aki munkáját 1605-ben kezdte el, és 1607-ben fejezte be, de csak 1626-ban jelent meg Bécsben. Alapja a Vulgata.Káldinak és egyházának célja nem az volt, hogy a Bibliát a nép kezébe adja. „Elég az, hogy ki-ki a tanítók magyarázattyából azt értse, ami az ő hivatallyához kívántatik.”

A XIX-XX. századi bibliafordítások Káldi fordításának első revíziója – 1834-35 Káldi fordításának második revíziója – 1851 Káldi fordításának harmadik revíziója – 1862-65 → ez a legelterjedtebb Új protestáns fordítás – 1975 Békés- Dallos féle Úsz Csia Lajos-féle fordítás – 1978 → a görög szöveg szó szerinti visszaadása

18

7. A BIBLIA MINT KÖNYV TÖRTÉNETE – Hatása az évszázadok folyamán

A Biblia kinyilatkoztatása szerint az emberiség első 2500 évében nem volt írott kinyilatkoztatás. Szóbeli áthagyományozás útján terjedt.A bűneset után fennállt annak a lehetősége, hogy az isteni törvényeket egyre kevésbé tisztelő emberek megmásítják, eltorzítják a mennyei tanításokat, ezért a kinyilatkoztatás írásba foglalása szükségessé vált.

A BIBLIA IZRÁEL NÉPE TÖRTÉNETÉBEN

A BIBLIA AZ ÓSZ IDŐSZAKÁBAN A zsidók általában fontosnak tekintették a kinyilatkoztatást. Szombat naponként felolvasásokat tartottak a zsinagógákban, de a szent iratok akár egy-egy családnál is rendelkezésre álltak. Az írás-olvasás elterjedt volt ebben az időszakban.Állandó reformációra volt szükség abban a tekintetben, hogy ezeket az olvasmány-élményeket frissen tartsák. A reformáció lényege = visszatérés Isten üzeneteihez.A reformációs időszakok időről időre elkövetkeztek a zsidóság életében, de sajnos sokkal nagyobb azoknak a szakaszoknak a száma, amikor a zsidók elfelejtkeztek a kinyilatkoztatásról.

1. Mózes – i.e. XV. századAz Isten által kőtáblákra írt Tízparancsolatot Izráel vallási központjában elhelyezett szövetségládában kellett elhelyezni. A Mózes által lejegyzett törvénykönyvet a szövetségláda oldalához kellett tenni, minden 7. évben, a sátoros ünnepek idején fel kellett olvasni a nép előtt.A közbeeső időkben az isteni parancsok ismertetése a családokban folytatódott és mélyült.

2. JózsuéA honfoglalás befejeztével Isten ismét megújította a szövetséget. Józsué az általa tartott utolsó országgyűlésen hűségre kötelezte el az izráelitákat.Hat könyv állt az új föld lakóinak rendelkezésére ahhoz, hogy Isten igéjét kutassák.

3. Bírák kora és a királyság korának kezdete– i.e. XII-XI. századIzrael népe elfelejtkezett a javát szolgáló isteni kijelentésekről, hitehagyás jellemezte őket. Sámuel próféta munkássága → ekkor indult el több mint 300 év után az írott kinyilatkoztatás további bővítése (sámueli prófétaiskolák) →hitújításSámueli prófétaiskolák: Célja olyan férfiak képzése, akik képesek mindenkor istenfélelemben vezetni és tanácsolni a népet Fő tantárgya: Isten törvénye Tanulták még a mózesi szabályokat és a szent történeteket, valamint zenét és költészetet

4. Dávid és Salamon királysága – i.e. XI-X. századŐk tették a legtöbbet azért, hogy a zsidó nép elfoglalhassa azt a helyet, amit az Isten kijelölt számára.Ihletett műveikben az Ige dicsőítését és az Ige áldásainak részletezését találhatjuk.

I.e. 930-ban az ország kettészakad. Az É-i országrész i.e. 930-722-ig áll fent, míg a D-i országrész i.e. 930-586-ig.Ismét az Ige mellőzése következett be, eluralkodott a bálványimádás.

5. Az É-i országrész reformja – Illés próféta – i.e. IX. század

19

6. A D-i országrész reformja – Ezékiás és Jósiás király – i.e. VIII-VII. századEzékiás→ az újra bevezetett páskaünnepen elrendelte, hogy olvassanak naponta a törvény könyvéből. Visszatérítette a zsidókat az igazi ünnepléshez. A mózesi rendelkezések megtartása uralkodását virágzóvá tette.Fia, Manassé, szakított apja reformjaival. Az ő idejében történt meg, hogy a Törvénykönyv templomi példánya elveszett.Jósiás→Júda utolsó reform-királya. Ő is kiirtotta a bálványokat. Az ő idejében találta meg Hilkija pap a Törvénykönyvet a templom felújítása alatt. Reformációja csak rövid ideig tartott, nem tudott mélyen hatni.

Ezután következett a babiloni fogság, melynek ideje alatt az izráeliták rákényszerültek arra, hogy Isten prófétáinak szavát komolyan vegyék.

7. Ezsdrás és Nehémiás időszaka – i.e. V. századA fogság után ismét egy reformáció indult meg, aminek az alapja Isten Igéjének a tanulmányozása és tanítása volt minden szinten.

A reformációk általában egy emberöltőnél nem tartanak tovább. Néhány évtized mindössze, amit reformációnak nevezhetünk.40, maximum 50 év, ami egy-egy reformációs időszakra jellemző. Ez végig a történelemben igaz. Itt láthatjuk az emberi természet törvényszerűségét. Ha valaki valami jót akar munkálni, az vagy belefárad, vagy pedig a követői, a következő generáció nem viszi tovább azt az örökséget, amit az az illető kimunkált.

A SEPTUAGINTA HATÁSA AZ ÓKORI GÖRÖG-RÓMAI VILÁGBAN A zsidó nép szétszóródása, amely az asszír, majd a babiloni fogság idején kezdődött, a későbbiekben mind erőteljesebb lett. Magasra emelkedett a diaszpórában élő zsidóság száma.A diaszpóra zsidóság közvetítésével az egész Római Birodalomban elterjedt és ismertté vált a Septuaginta.

A ZSIDÓSÁG VISZONYA AZ ÓSZ-HEZ A KÁNON LEZÁRULÁSA UTÁNI IDŐBEN, JÉZUS KRISZTUS KORÁIG A TALMUD GYÖKEREI

A babiloni fogság után a hazatérő zsidók első csoportja felépítette a jeruzsálemi templomot, melyben i.e. 516-ban újra elkezdődtek az áldozatbemutatások.A második csoportot Ezsdrás vezette, a harmadikat pedig Nehémiás.Mivel a visszatértek zöme Júda törzséhez tartozott, ill. hozzájuk csatlakozott, ez időtől Júdabelieknek (zsidóknak) kezdték őket nevezni.Mintegy 200 évig békés körülmények között éltek a perzsa fennhatóság alatt – i.e. 536-332 között.

Nagy Sándor hódításai következtében görög alattvalók lettek – i.e. 332-323 között.A hellenizmus hatása alatt egyre többen voltak, akik a törvényt csak látszat szerint tartották meg.

Kb. i.e. 200 táján tömörültek azok, akik a törvényhez és az atyai hagyományokhoz ragaszkodtak.→ chásszidok (kegyesek)

IV. Antiochos Epipanes i.e. 168 decemberében beszüntette a jeruzsálemi templomban a hagyományos kultusz végzését, megtiltotta a szombat megünneplését és a körülmetélkedést.

20

Lényeges változás volt a Biblia tanulmányozásának intézményesítése, mely a zsinagóga-rendszeren kívül a zsidó iskolákban és az írástudók főiskoláiban ment végbe. Az i.e. I. században már teljes bizonyossággal megvoltak.A Biblián kívüli, de ahhoz kapcsolódó szóbeli hagyományok szerepe egyre nagyobb lett az idők folyamán.Jézus korában a Talmud, mint rögzített gyűjtemény még nem létezett, szelleme azonban igen.

Tóra→ Mózes 5 könyveMidrás→ szóbeli hagyományMisna→ a szóbeli hagyományok írásba foglalása → ezek együtt a TalmudGemára→ a Misna magyarázata

A TALMUD KIALAKULÁSA – A KARAITÁK – A BIBLIA A ZSIDÓSÁG TOVÁBBI ÉLETÉBEN Jeruzsálem elpusztítása (i.sz. 70) és a Bar-Kochba- féle felkelés leverése (i.sz. 132-135) a zsidóságot szétszóródásra kényszerítette. Jézus Krisztust, és a róla szóló kijelentéseket megtagadta.A Biblia Ósz-i részét formálisan ezután is szent könyvnek tartották, vallási életükben azonban jóval nagyobb teret foglalt el az ősök hagyományát összegyűjtő Talmud.

A Talmud összegyűjtése az i.sz. II. század elején kezdődött és lényegében a IV-V. században be is fejeződött. Azóta természetesen újabb és újabb bővített kiadások jelentek meg.

A Talmud vallási uralma ellen magán a zsidóságon belül is felléptek már a legkorábbi időktől fogva. Ezeket a zsidókat nevezték chasszidoknak.Eredetük a fogság utáni időkbe, az i.e. III-II. századba nyúlik vissza.A Talmud-ellenes kegyesség külön felekezetet is létrehozott: a karaiták mozgalmát.A karaiták egészen közel kerültek ahhoz, hogy az Ósz-i próféciák alapján Jézus Krisztust Megváltónak fogadják el. A döntő lépést azonban ők sem tették meg, így azután tevékenységük valójában kimerült a rabbinizmussal való szembenállásban.

A BIBLIA A KERESZTÉNYSÉG KORÁBAN

A BIBLIA AZ ŐSKERESZTÉNY GYÜLEKEZETEKBEN A zsinagóga-rendszer sokban megkönnyítette az apostolok igehirdetését. Ahol esetleg nem volt zsinagóga, városszéli imahelyeken, felházakban került sor az igehirdetésre.Az őskeresztény gyülekezetek életében az Ige volt az egyetlen mérték, mellyel csalhatatlanul meg lehetett vonni a határt igaz és hamis tanítás között.

A BIBLIA AZ ÓKERESZTÉNY KORBAN (i.sz. II-IV. század) A görög-római kultúra területén mindjobban elterjedő kereszténységre a legnagyobb szellemi veszélyt a görög filozófia és a gnoszticizmus befolyása jelentette.A bibliai tanítás intézményesített oktatásában jelentkeztek a legkomolyabb veszélyek, a gyakorlat során meghonosodott torzulások sodorták bajba az ókeresztény kor hívő közösségét.A legnevesebb iskola a III. század elején alapított alexandriai katecheta iskola volt.Mivel a keresztény iskolák tanítómestereinek nagy része a pogány rhétor-iskolákból került ki, elfogadást nyert, hogy a hitre való nevelésben a pogány szellemű írásoknak is megvan a maguk előkészítő szerepe.A pogány mítoszok tanulmányozásával együtt járt az Írások „rejtett értelmének” keresése.↘ Ebből következik az allegorizáló írásmagyarázati elv: minden bibliai kijelentés mögött valami örök, időtlen igazság fedezhető fel, legyen az éppen pl. egy egyszerű földrajzi név vagy szertartási törvény.Legfőbb képviselője Origenész volt.

A későbbi századokban a bibliának már négyféle értelmezését vallották az egyházi teológusok:

21

1. Történelmi értelmezés →ténybeli oldal2. Allegorikus értelmezés → minden Ósz-i történetnek közvetlen értelmén kívül volt egy második,

rejtett, allegorikus értelme, amely az Úsz-ben leírt eljövendő eseményre utalt.3. Tropológiai értelmezés → erkölcstanító értelmezés, mely az eseményt valamely erkölcsi

magatartás mintájának tekintette.4. Anagogikus, vagyis magasztos értelmezés → a történetben szakrális vallási igazság tárul fel.

Így lett a Biblia a sokféle emberi bölcsesség gyakorlóterepe, így tüntették fel a beavatottak olvasmányának, akik kellő műveltség birtokában „értenek hozzá”.A Szentírást kommentáló művek csakhamar olyan jelentőségre tettek szert, mint a zsidóság életében a Talmud.Már az első keresztény századok folyamán kezdett kialakulni a „szenthagyomány” valamint az „egyházi tanítóhivatal” eszméje.A kinyilatkoztatás 3 forrását kezdték nyilvántartani:

- Biblia- Szenthagyomány- Egyházi tanítóhivatal

A BIBLIA A KÖZÉPKORI EGYHÁZ ÉLETÉBEN (i.sz. IV-XVI. században) A középkor hosszú évszázadai folyamán teljes homály vette körül a Bibliát. Mint könyv, kevesekhez jutott el. A nép előtti megszólaltatása latin nyelven történt, melyet egyre kevésbé értettek.

II-V. század között → a Szentírás folyamatos, teljes megismertetését feltételezhetjük a folyamatos felolvasás révén. Hétről hétre előrehaladva, a teljes Szentírás elhangzott a hívek előtt az akkor még mindenki által értett latin nyelven.V-VI. századtól → az ún. perikópa-rendszer megszületésével már csak bizonyos szövegrészek szerepeltek. A perikópa 3 éves időszakra írta elő a kiválasztott bibliai olvasmányok pontos rendjét, a periódus lejárta után pedig minden ismétlődött elölről.VI-XIII. század között → még van nyoma a Szentírás-olvasás szorgalmazásának. A középkor derekán ezek a buzdítások elhallgatnak, sőt tiltásba fordulnak. A bibliai történetek egy része ismert volt az emberek előtt, a Szegények bibliájának és a képtiszteletnek köszönhetően. A nagy tömegek jobban szerették a látványosságot és a képeket, mint a beszédet. A szent és profán elegyedését mutatták a passiójátékok, az egyes ünnepekhez kapcsolódó egyéb vallásos cselekmények. A biblia a nagy tömegek előtt izgalmas és érdekfeszítő történetek gyűjteménye lett, nemritkán mítosznak, mesének érezték.A papképzésben és a szerzetesek gyakorlatában Augustinus, később Aquinói Tamás műveinek olvasása foglalta el a bibliatanulmányozás helyét.XII-XIII. század → az ún. laikus mozgalmakat, melyek a Szentírás egy-egy részletét a nép nyelvére lefordították, az egyház következetesen üldözte.A néptömegek a papok prédikációjára voltak utalva, ezek viszont a legritkább esetben tűzték ki célul az idézett bibliai részek alapos magyarázatát.

A BIBLIA AZ ELŐREFORMÁCIÓS MOZGALMAKBAN ÉS A XVI. SZÁZADI REFORMÁCIÓBAN A valdenseken (XII.sz. Franciao.) kívül Isten Igéje a nép előtt évszázadokig ismeretlen volt, mert csak a tudós emberek nyelvén létezett.A XVI. században Angliában John Wyclif volt a reformáció előhírnöke. Műve Csehországban folytatódott tovább. Husz János dolgozott az Úsz cseh fordításán, s mindig anyanyelvén hirdette az igét.A XV-XVI. századi humanizmus is sokban hozzájárult a Biblia komolyan vételéhez. Kiadták az Ó- és Úsz eredeti szövegét. Erasmus a szó szerinti értelmezést sürgette.

22

Az 1517-ben megindult reformáció a sola Scriptura elvén nyugodott.A Biblia nemzeti nyelvekre való átültetése és magyarázata mellett meg kellett reformálni az igehirdetést is.A reformáció svájci ágában inkább a Szentírás felolvasását kezdeményezték, míg Luther a prédikációt újította meg, igei alapokra helyezve azt.A biblia egyéni olvasását az egyes könyvekhez írott bevezetésekkel és kommentárokkal segítették.

A TRIDENTI ZSINAT ÁLLÁSFOGLALÁSA A BIBLIÁRÓL A reformáció nem váltott ki gyökeres változást a katolikus igehirdetésben. A római egyház még inkább ragaszkodott addigi elveihez. Azok megerősítése az 1545-1563 között lezajlott tridenti zsinaton történt meg.Azokat a mozgalmakat, melyek a Biblia önálló olvasására buzdítottak, kíméletlenül elfojtották.

A PROTESTÁNS ORTODOXIA ÉS A BIBLIAKRITIKA A protestantizmuson belül is döntő változás következett be. Előbb a protestáns orthodoxiával, később a történetkritikai írásmagyarázat fellépésével.A protestáns orthodoxia olyan kijelentéseket fogalmazott meg a Biblia ihletettségéről, amely túlmegy és nem egyezik több ponton a Biblia saját kinyilatkoztatás-tanával. Az élő Ige helyett merev, dogmatikus tanrendszert csinált a Bibliából.A másik nagy hiba pedig az volt, hogy akaratlanul is alapot vetettek egyfajta „protestáns hagyomány” létrejöttéhez, és annak az Írás mellé állításához.A protestáns orthodoxia utat egyengetett ahhoz, hogy a felvilágosodás szellemiségének befolyására megjelenő teológiai liberalizmus forradalmi hevességgel támadjon nemcsak az orthodoxia ellen, hanem magának a Bibliának a tekintélye ellen is.A felvilágosodás és a francia forradalom szelleme azonban nem csak negatívan hatott a Bibliához való viszonyulásra.A nagy francia forradalom hatására nagy érdeklődés nyilatkozott meg a Biblia iránt. Az új idők gyökeres és megrázó változásai a sorsdöntő korszakváltás hangulatát és sejtését keltették fel.A szabadság felvirradása után szinte rögtön, 1804-ben létrejött a Brit és Külföldi Bibliatársulat, majd 1816-ban az Amerikai Bibliatársulat. E társulatok szervezték a Biblia minél több nemzeti nyelvre való lefordítását, olcsó kiadását és terjesztését.

ÖSSZEGZÉS 1. A Biblia világossága csak ritkán és rövid időkre áradt ki igazán. Csak nagyon kevesen fedezték fel

maguknak az igazi értéke szerint.2. Csoda, hogy a Biblia megmaradt annyiféle heves támadás és a követőit érő súlyos üldözések ellenére is.

Csoda, hogy mégis hatott, mégpedig hatalmasan, ha csak egyesek által is.3. A Biblia erkölcsöt, emberi közösséget, szabadságot, tudományt, művészetet és az élet minden

vonatkozásában valódi felemelkedést teremtett.

23