Bevezetés a nyelvtudományba

11.A nyelvtudomány történetébıl

Gerstner Károly

Magyar Nyelvészeti Tanszék

Általános kérdések a nyelvrıl:

• miben rejlik a jelentés természete?

• miért és miben különböznek a beszédhangok?

• van-e, s ha igen, milyen jellegő a nyelvhelyesség?

• hogyan lehetne a nyelvet „megörökíteni”?

Szubjektív megfigyelések

(Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. 1865.)

KER, elvont gyök, melybıl kerdől, kereng, keres, kerek, kerék, kerge, kerget, kergeteg, kerít, keről, kert, kertecz (ketrecz), kerevet, kerecsen, kerra, a megnyújtott kéreg, és származékaik erednek. Ide tartoznak a fordított reked, rekesz, rekeszt, rekkent. Mind ezekben alapértelem a görbe, kerek, magába visszamenı vagy magafelé visszahajló vonal, vagy ily vonalban mozgás. Lényeges hangjaik a k és r; amaz a vonalnak hajlós, kajcsos, kanyargó alakját fejezi ki; az r pedig azon erıs légmozgást, melyet a terjeszkedı s itt körben mozgó test okoz; amazt t. i. nyelvünknek meggörbitésével, ezt rezegtetésével képezzük.

a kör szóban levı ajakkerekítéses ö-t a szó jelentése „kényszerítette” a szóba

De! német Kreis, ang. circle, lat. circulus, holland kring stb. – nincs ö a szóban!

Ókor

Görögök

Platón(Kr. e. kb. 427–347): Kratülosz (kb. Kr. e. 399-ben keletkezett)a nyelv eredetérıl és a jelentés természetérıl folyó „vita” (párbeszéd)naturalisták ↔ konvencionalisták

Arisztotelész(Kr. e. 384–322): De interpretatione (kb. Kr. e. 350)

szabályosság (analógia) ↔ szabálytalanság (anomália)↓ ↓

paradigma kivétel („logikátlanság”)

„logikátlanságok”Athēnai: többes szám, miközben csak egy Athén vannémet -chen: semleges nemő fınevek → das Mädchen’lány’, valójában

nınemőmagyar fejébe nyomja a kalapot(„logikusan”: fejére)kétszeres tagadás (ez „logikusan” állítás volna...)

Kategóriák

fınév (inkább: alany), ige (inkább: állítmány), kötıszó, névelı

köznév ↔ tulajdonnév

befejezettség ↔ folyamatosság

aktív ↔ passzív

tranzitív ↔ intranzitív

Dionüsziosz Thrax: elsı rendszeres görög leíró nyelvtan (Kr. e. 100 körül)

grammatika’az írás mővészete’

nyelvi norma: ókori klasszikusok (pl. Homérosz)

koiné: több változatban beszélt „köznyelv”

Rómaiak

Varro (Kr. e. 116–27): De lingua latina – a nyelv elsısorban kommunikatív funkciót betöltı társadalmi jelenség

Donatus (Kr. u. 4. sz.): Ars maior

Priscianus (Kr. u. 6. sz.): Institutiones grammaticae

az írott nyelv elsıdlegessége; a beszélt nyelv „csekélyebb értékő”

Indiaiak

a Védáknyelvének megırzése

a nyelv változása = a nyelv megszentségtelenítése

Pāṇini: Aṣṭādhyāyī (’Nyolc könyv’) (Kr. e. 7–5. sz. között)

részletes fonetikai leírás

a nyelvi jel önkényessége

részletes alaktan

explicit szabályrendszer

(a generatív nyelvleírás elıfutára)

Középkor

Donatus, Priscianus nyelvtanai

skolasztikusok: spekulatív grammatika

„De modis significandi”→modisták

a mondattan alapjai

univerzalizmus

ír, provanszál, óizlandi (pontos fonetikai megfigyelések)

Reneszánsz

egyes nemzeti nyelvek leírása

skolasztikai hagyomány és karteziánus racionalizmus

1660, Port Royale: Grammaire général et raisonnée (Ált. és értelmezı nyt.)

földrajzi felfedezések → újabb nyelvek

könyvnyomtatás

Sylvester János (? 1504–1551 után)1527, Rudimenta grammatices Donati (Krakkó)[1527, Puerilium colloquiorum formulae (Krakkó)]

tulajdonnév, közné, magának álló név, mással álló név1539, Grammatica Hungarolatina (Sárvár–Újsziget)

összehasonlító (kontrasztív) grammatika(1541: Új Testamentum magyar nyelven)

Szenci Molnár Albert (1574–1639)1610, Novae Grammaticae Ungaricae ... libri duo

összehasonlító (kontrasztív) grammatikanem követi a latin esetrendszertmondattan(1604: Magyar–latin, latin–magyar szótár1607: zsoltárfordítások1608: Szent Biblia „hanaui biblia”)

A 18–19. század nyelvészete

Egyik fı kérdés a nyelv eredete (monogenezis, poligenezis):

sokféleség és bonyolultság; a társadalom szerepének felfedezése

1746, E. B. de Condillac: Essai sur l’origine des connoicances humaines

1755, J. J. Rousseau: Az emberek közti egyenlıtlenség eredetérıl és okairól

1772, J. G. Herder: Abhandlungen über den Ursprung der Sprache

organikus nyelvszemlélet: keletkezés, virágzás, hanyatlás, pusztulás

nyelvek felfedezése, régi nyelvi emlékek feltárása, nemzeti nyelvek kiteljesedése (romantika): öszehasonlító–történeti nyelvészet; nyelvrokonság; nagy morfológiai fejlıdéselméletek

• Friedrich von Schlegel: Über die Sprache und Weisheit der Indier (1808)

• Franz Bopp: Über das Conjugationssystem der Sanskritsprache... (1816); Vergleichende Grammatik... (1833–1852)

• August Friedrich Pott: Etymologische Forschungen... (1833–36)

• August Schleicher: Compendium der vergleichenden Grammatik... (1861–62)

• Jacob Grimm: Deutsche Grammatik (1819, 1822)

• Wilhelm von Humboldt: Über die Verschiedenheit des menschlichenSprachbaues... (1836)

Sajnovics János – jezsuita szerzetes, matematikus, csillagász, nyelvész

1768, Norvégia; Hell Miksa udvari csillagász

1770: Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse

(Koppenhága, majd Nagyszombat)

Gyarmathi Sámuel – orvos, nyelvész

1799: Affinitas lingue Hungaricae cum linguis fennicae originisgrammatice demonstrata (Göttingen)

Az újgrammatikusok

történeti nyelvészeti alapok – természettudományi módszerek

„a hangtörvények kivételnélkülisége”

Lipcsei Egyetem

Hermann Osthoff, Karl Brugmann, Berthold Delbrück

Hermann Paul: Prinzipien der Sprachgeschichte (1880)

a nyelvváltozást irányító két alapelv:

hangváltozás

analógia

élı nyelvjárások kutatása: bizonyos tételek cáfolata

A budapesti (nyelvtörténeti v. nyelvészeti) iskolaaz újgrammatikus eszmék erıteljes nyelvtörténeti irányú követéseBrassai SámuelSzinnyei JózsefSimonyi ZsigmondKlemm AntalGombocz ZoltánMelich JánosHorger AntalLaziczius GyulaKniezsa IstvánPais DezsıBárczi Géza

A 20. századi strukturalizmus

Ferdinand de Saussure (1857–1913), genfi nyelvész

Cours de linguistique général(1916)

szinkrónia ↔ diakrónia

jel: jelölı (hangképzet) és jelölt (fogalom) kapcsolata; a jel önkényessége

language (a nyelv egész jelenségköre) – langue (absztrakt) – parole (hangzó)

szintagmatikus viszonyok: a mondatot alkotó jelek együttes elıfordulása (parole)

paradigmatikus viszonyok: egyes jelek szembeállítása a nyelvi rendszer más elemeivel

eredmény: a nyelv szerkezetek és egymást kölcsönösen meghatározótulajdonságok (entitások) hatalmas hálózata – nyelvi rendszer

Saussure európai követıi

1926: Prágai nyelvészkör – fonológia, funkcionális szintaxis, a költıi nyelv elmélete

Vilém Mathésius, Roman Jakobson

Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj: Grundzüge der Phonologie

Jan Niecisłav Baudouin de Courtenay (1845–1929), lengyel: fonéma, fonológia

francia iskola: funkcionális fonológia, nyelvtörténet

A. Meillet, A. Martinet

Amerikai nyelvészet a 20. században

A deskriptivizmus elıfutárai

antropológusok: számos indián nyelv leírása – csak szóbeliség

Franz Boas: Handbook of American Indian Languages (1911)

19 nyelv, jellemzıen nem flektálók; az ezeknek megfelelı nyelvészeti terminusokkal írták le ıket

fontos következtetés: nincsenek primitív nyelvek, csak primitív körülmények

Edward Sapir: Language: An Introduction to the Study of Speech (1921)

a mondatok felépítéséhez szükséges kifejezı eszközök minden nyelvben megvannak – a formai megjelenés nyelvenként más és más lehet

nyelvi minta (linguistic pattern) – lépés a generatív nyelvtan felé

Amerikai deskriptív nyelvészet (leíró nyelvészet)

a nyelvi rendszer minden elemének aprólékos leírása, disztribúciós elemzés

„tudományosan szenvtelen” nyelvleírások

Leonard Bloomfield (1887–1949)

1914: Intoduction to the Study of Language

1933: Language

Zellig Sabbatai Harris (1909–1992)

a matematikai és a számítógépes nyelvészet elıfutára

transzformáció: a mondatszerkezet átalakításában szerepet játszó szabályok

A generatív nyelvtan

Noam Avram Chomsky (1928–), Harris tanítványa

korábban: kész nyelvi produktumok elemzése

új elemzés: a nyelvtani szerkezet „mély” és „felszíni” szintje közötti különbség

John is eager to please.’John égett a vágytól, hogy örömet okozzon.’

John is easy to please.’Könnyő Johnnak örömet okozni.’

hasonló mondatszerkezet – különbözı mögöttes jelentés

kompetencia: egy nyelv szabályainak (alkotó) ismerete

performancia: a nyelv tényleges használata

a nyelvhasználat mögöttes mentális viszonyainak feltárása:

generatív (vagyis: létrehozó) nyelvtan

központi szerepő: a mondat

N. A. Chomsky: Aspects of a Theory of Syntax, 1965 – a nyelv modellje a korai generatív elméletben

Cser András nyomán

1957: Syntactic Structures – a generatív grammatika alapmőve

fénykor: 1960-70-es évek

Chomsky szerint van egy „mentális szerv”

nyelvelsajátító mechanizmus (language acqusition device)

De! vajon mi lehet ennek a viszonya a kognitív képességeket lehetıvé tevı, azokat mőködtetı komplex rendszeren belül?

Számos új változat és irányzat; vö.:

Kálmán L.–Trón V.: Bevezetés a nyelvtudományba

Ajánlott irodalom:

Benkı Loránd: Magyar nyelvtudósok a XX. században. Méltatások, emlékezések. Argumentum, Bp., 2010.

Cser András: A magyar nyelvtudomány történetének vázlata. In: Robins, 266–286.

Robins, Robert Henry: A nyelvészet rövid története. Osiris Kiadó – Tinta Kiadó, Bp., 1999.