bízhatunk-e a bibliában? - szabó ferenc weboldalaszaboferenc.hu/konyveim/bizhat.pdf · abiblia...

Szabó Ferenc

Bízhatunk-e a Bibliában?

Bizhatunk_t.qxd 2006.10.01 21:04

SZABÓ FERENC

BB í z h aí z h at u n kt u n k - e - e a Ba B i bi b l i á bl i á b a n ?a n ?

Szabó Ferenc2006

Bizhatunk_t.qxd 2006.10.01 21:04

TTarar ttaloalo mm

Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7I. NNÉÉHHÁÁNNYY SSZZÓÓ AA BBIIBBLLIIÁÁRRÓÓLL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

II. AA CCSSAAPPOONNGGÓÓ FFAANNTTÁÁZZIIAA SSZZÜÜLLEEMMÉÉNNYYEE ?? . . . . . . . . . . . . . . . .Két, egymásnak ellentmondó teremtéstörténet? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Honnan lett Kainnak felesége? . . . . . . . . . . . . . . . . .Mózes szerint szilárd boltozat az ég? . . . . . . . . . . . .Jónás a hal gyomrában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Emberáldozat a Bibliában? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Egy ismeretlen nép felfedezése . . . . . . . . . . . . . . . . .A város, amelyrõl azt hitték, nem is létezett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Egy ismeretlen uralkodó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Ellentmondás vagy értelmezési kérdés? . . . . . . . . .Jézus két nemzetségtáblázata . . . . . . . . . . . . . . . . . .Lukács mint történész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A Noénak adott feladat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

III. RRÉÉGGÉÉSSZZEETT ÉÉSS BBIIBBLLIIAA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Ábrahám kora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Sodoma és Gomora: léteztek-e ezek a városok? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Tudott-e Mózes héberül írni? . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Az egyiptomi csapások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Lektorálta:Holló Péter, Kecskeméti János

Felelõs kiadó: Szabó Ference-mail: [email protected]

www.szaboferenc.hu

Nyomtatás: ......................, ....................

ISBN 963 06 0904 5

Bizhatunk_t.qxd 2006.10.01 21:04 Page 4

ElEl óó́́ szószó

EE bben a kis könyvben szeretnénk elgondolkodniazon, hogy érdemes-e komolyan venni, érdemes-e ol-vasni a Bibliát? Fontos lehet-e a XXI. század elején egyolyan könyv, amelynek az elsõ részeit csaknem három-ezer-ötszáz éve írták, a végét pedig nagyjából kétezeréve?

Ma mindenki idõhiánnyal küzd. Ez ugyan közhely,de milyen érdekes, hogy már az 1910-es években is a„modern világ rohanó tempójá”-ról írtak – s ma nosz-talgiával tekinthetünk vissza arra az idõre, hogy még-is mi mindenre volt idejük az akkoriaknak, amire ne-künk már nincsen. Olvassuk-e, s ha igen, akkor miért– megéri-e a befektetett idõt és energiát a Biblia? Csak-ugyan mindennél értékesebb-e, mint ahogyan egyesekállítják, vagy olyan értéktelen és fölösleges, mint aho-gyan mások bizonygatják? Különleges könyv lehet,ami ennyire megosztja az embereket.

A Biblia a legtöbb példányban kiadott könyv a vilá-gon, sokan azonban csak a polcukon tartják, nem is-merik igazán. Információhiány és sok-sok elõítélet ne-hezíti meg, hogy komolyan kézbe vegyük a „Könyvekkönyvé”-t.

Kinek-kinek önmagának kell eldöntenie, szán-e idõta Bibliára. Reményeink szerint e döntés meghozatalá-hoz nyújt segítséget kiadványunk.

7

Tartalom

Hol laktak a héberek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Salamon és a régészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Egy ostrom tanulságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Júda királyai a Bibliában és a történelemben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Eszter és kora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A templom újjáépítésének ellenzõi . . . . . . . . . . . . . .Kumrán és a szöveghitelesség . . . . . . . . . . . . . . . . . .János evangéliuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Szakértõk az újszövetségi iratok koráról és hitelességérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV. AA DDÖÖNNTTÕÕ ÉÉRRVV AA HHIITTEELLEESSSSÉÉGG MMEELLLLEETTTT . . . . . . . . . . . . . . . . .Jövendölés Babilon ellen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A Tírusz elleni prófécia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Próféciák Jézus Krisztusról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Néhány jellemzõ részlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A szenvedõ szolga Ézsaiás könyvében . . . . . . . . . .A valószínûség-számítás és a próféciák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Lehetséges, hogy valaki szándékosan teljesítse be a próféciákat? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Az apostolok tanúságtétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Dániel könyve 9. fejezete – az egyedülálló kijelentés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Az igazi Messiás ismertetõjegyei . . . . . . . . . . . . . . .Zárszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6


I . I .

N é h á nN é h á n y s z ó a By s z ó a B i bi b l i á rl i á r óó ll

AA Biblia két részbõl áll: az Ószövetséget az i. e. XV.századtól kb. i. e. 400-ig írták, és 39 iratot tartalmaz, azÚjszövetséget az i. sz. I. században jegyezték le, és 27iratból áll. A Bibliának több mint negyven szerzõjevolt, a legkülönbözõbb foglalkozású emberek, mégisegyedülállóan egységes könyvet alkottak.

Mózes Egyiptom trónörököse volt, Józsué hadvezér,Dávid és Salamon Izrael királyai, Dániel magas rangúállamférfi, Ámós pásztor, Nehémiás királyi udvarbantisztviselõ, Péter halász, Máté vámszedõ, Pál jól kép-zett rabbi. Különbözõ helyeken és körülmények közöttéltek és alkottak: Mózes a pusztában, Dávid bujdosásközben, késõbb a palotájában, Pál utazásai során és arómai börtönben, János Pátmosz szigetén, kényszer-munka közben. Három világrészben keletkeztek ezekaz iratok: Ázsiában, Afrikában és Európában. Háromnyelven írtak a szerzõk: az Ószövetség nagyrészt hé-ber, kis részben arám nyelven, az Újszövetség pediggörögül íródott. Josephus Flavius (….–….) történetíróarról tudósít, hogy az Ószövetséget annyira tisztelet-ben tartották, hogy az évszázadok során senki semmert volna bármit is hozzátenni vagy elvenni belõle.

9



10

Néhány szó a Bibliáról

az, amit az embernek tennie kell Istenért, hogy kegye-it elnyerje – a Biblia szerint pedig maga Isten adott ál-dozatot az emberért, hogy biztosítsa õt a szeretetérõl.

„A Biblia erkölcsi színvonala talán sehol sem mutat-kozik meg nyilvánvalóbban, mint abban a tényben,hogy olyan nyíltan felsorolja legnemesebb, legjobbanszeretett fõszereplõinek bûneit és gyengeségeit.

Valóban: Noé részeg volt; Dávid házasságtörést, sõtgyilkosságot követett el; Péter megfutamodott és ha-mis esküt tett. Mindez igen helytelen volt, de annyiramások voltak ebben, mint mi vagyunk? A Biblia egy-szerûen olyannak mutatja be az embert, amilyen. Alegvonzóbb és legnemesebb ember sem jobb, mint bár-ki más. A Biblia nem olyan, mint egy vasárnapi iskolásfüzetecske: nagyon-nagyon jó gyerekekrõl szóló törté-netekkel, akik általában fiatalon meghalnak. A Bibliaélethû – egészen egyedülálló módon.

Képzeljük csak el, hogy ha a Bibliát egy vallásosklub állította volna össze és adta volna ki – hallanánk-e akkor valamit Ábrahám ravasz hazugságáról, Pétergyáva tagadásáról, Salamon balga bálványimádatáról,Lót szégyenérõl, Jákób csalásáról, a Pál és Barnabásközötti viszályról vagy Mózes önfejûségérõl? Egészenbiztosan nem. Tiszteletreméltó lelkészekbõl álló bi-zottság egy olyan Bibliát adott volna elénk, amely televan feddhetetlen emberekkel, a kifogástalan viselke-dés példaképeivel és szent életrajzokkal – nem egyolyan Bibliát, amelyben valóságos, szegény, nyomo-rult bûnösöket írnak le. De ez a könyv még ennél is to-vább megy: a Biblia néhány írója nem szégyelli leírnisaját bûneit sem, pl. Máté, János és Pál. Milyen más

11

A Biblia vitatott témák sokaságát tárgyalja, de szer-zõi egységesen, mégsem egysíkúan írtak ezekrõl, és Is-tennek az emberiséggel kapcsolatos terveit fokról fok-ra bontják ki. Sokan gondolták azt, hogy ellentmon-dásokra bukkantak a Szentírásban – ám a lelkiismere-tes és elfogulatlan olvasók számára hamar kiderült,hogy itt egy téma különbözõ nézõpontú megközelíté-seirõl van szó, amelyek nem ellentétesek, hanem cso-dálatosan kiegészítik egymást. A kritizálók sok eset-ben nem vették figyelembe a szövegösszefüggéseket,a történelmi hátteret vagy a nyelv sajátosságait. A Bib-lia nem találomra összeszedett iratdarabok egymás-hoz fércelése volt, hanem egy átfogó, egységes mon-danivaló lépésrõl lépésre megvalósuló kibontása, fel-színre hozása. A Biblia bármely része csak a többi rész-szel egységben értelmezhetõ – ez alighanem a legsû-rûbben megszegett írásértelmezési szabály.

A Biblia azért is különleges, mert rendkívül magaserkölcsi színvonalat kíván meg a keresztényektõl: te-gyünk jót mindenkivel, az ellenségeinkkel is, sõt sze-ressük õket – de az életünk ne csak a tetteinkben le-gyen tiszta, hanem a gondolatainkban és az indítéka-inkban is. Jézus hegyi beszéde szerint már a harag is agyilkosság kategóriájába esik, sõt a Tízparancsolat ki-mondja, hogy kívánni sem szabad bizonyos dolgokat.Az ember alkotta vallások (beleértve a kereszténynekmondottakat is) ezt a mércét szívesen félreteszik –amit ezekben meg kell tenni, az emberileg megvalósít-ható, ha nem is könnyen, de véghez vihetõ. A Bibliavallása egészen más. Egyedülálló az is, amit az emberés Isten viszonyáról tanít. Bármely más vallás alapja


Néhány szó a Bibliáról

Induljunk hát a látszólagos ellentmondások nyomá-ba, és vizsgáljuk meg, lehetséges-e egyértelmû és bár-ki számára elfogadható bizonyítékot találni arra, hogya Biblia Istentõl származik?

13


könyv van még, amelynek a szerzõi ilyen figyelemre-méltó, jellemes emberek? E könyv egyedülálló erkölcsijellege visszavonhatatlanul választásra, döntésrekényszeríti az embert. Úgy tûnik, senki sem tud érin-tetlen és semleges maradni a Bibliával szemben.

Talán ez az oka annak is, hogy a Biblia a világon alegnagyobb példányszámban eladott, a legelterjedtebb,a legtöbbet fordított és legtöbbet olvasott, de egyben aleginkább gyûlölt könyv is. Ez az oka annak, hogy so-ha egy könyvet annyira nem támadtak, kritizáltak,vontak kétségbe és semmisítettek meg, mint a Bibliát.Talán ugyanazért gyûlölik sokan a Bibliát, mint a bûnö-zõ a törvényt, amelynek paragrafusai alapján elítélik.

Ennek a fordítottja is igaz: a Biblia a legjobban sze-retett könyv a világon. Krisztus mondta egyszer a ha-mis prófétákról: »Mert gyümölcsérõl lehet megismerni afát… Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, de a rossz fa rosszgyümölcsöt terem.« (Máté 7,16–17) Pontosan ezt lehetelmondani a Bibliáról is. Ha erkölcsi tanítása nemcsakrendkívül érdekes, hanem jó és hasznos is – röviden,ha a Biblia jó könyv –, akkor annak gyümölcsökbenkell megmutatkoznia. Marcus Aurelius, Konfucius ésmás moralisták magas színvonalon álló munkákat ír-tak az etikáról. De ki tudna egyetlen példát hozni,hogy egy ember azért él valóban jó és szent életet,mert e bölcselõk könyveit tanulmányozta? Azok akönyvek csakugyan egy bizonyos ideált nyújtanak, dea gyakorlat azt mutatja, hogy azt az ideált az elbukottember nem éri el, mert hiányzik az ereje hozzá. Szem-mel láthatóan csak a Bibliának van meg erre az ereje.”(Így keletkezett a Biblia, 25–26. o.)

12


I I . I I .

A c sA c s a pa p o n g ó fo n g ó f a na n ttá z iá z i a a s z ü l e m é ns z ü l e m é n y e ?y e ?

AA „Könyvek könyvét” sokan és sokszor vádolták az-zal, hogy pontatlan, ellentmondásos könyv, amely amodern ember figyelmére egyáltalán nem érdemes.Ha végignézzük e támadások történetét, hamarosankiderül: a Bibliának felrótt tévedések közül számtalan-ról bebizonyosodott, hogy az értelmezõk tévedtek,vagy a régészet cáfolta meg az ellenvetéseket. A teljes-ség igénye nélkül nézzünk meg néhány „tévedést”,„ellentmondást” vagy „legendát”.

Kétféle teremtéstörténet?A teremtés könyve elsõ és második fejezete a kritikusokszerint két különbözõ teremtéstörténetet mutat be.Szerintük ez a szöveg különbözõ szerzõk mûve, és ezszolgál egyik alapjául annak az elképzelésnek, melyszerint a Mózes öt könyve több „forrásból” származik.Valóban így lenne? Az elsõ fejezet átfogó módon me-séli el a világ teremtésének fõbb lépcsõfokait. A máso-

14 15


A csapongó fantázia szüleménye?

dõre, és nemzett fiakat és leányokat”. Kain házasságá-nak idõpontját nem tudjuk, így semmi sem zárja ki azt,hogy lehetett felesége a testvérei közül. Isten a testvé-rek közötti házasságot csak jóval késõbb, a zsidóknakadott törvények között tiltotta meg (III. Mózes 18,6–7).

Mózes szerint szilárd boltozat az ég?Néhányan úgy gondolják, hogy a zsidók hite szerintaz ég szilárd és mozdulatlan boltozat, amelyre a csilla-gok fel vannak erõsítve. A Biblia semmi ilyesmirõlnem beszél. A „mennybolt” a Vulgatának, a Szentírásókori latin fordításának egy fordítási hibája, és az I.Mózes 1,6-ban használt kifejezés valójában nem szi-lárd teret jelöl. Arisztotelész és az ókoriak képzelték elaz eget úgy, mint szilárd szférát. Bár a Biblia beszél jel-képesen az ég oszlopairól és alapjairól, de az is szere-pel benne, hogy Isten „terjeszti ki Északot az ürességfölé, és függeszti föl a földet a semmiség fölé” (Jób26,7).

Jónás a hal gyomrábanTermészetesen Jónás történetét is sokan megkérdõje-lezték, mondván, hogy egy bálna nem nyelhet le egyembert, mert a torka olyan szûk, hogy senki nem férneát rajta. De a Biblia nem bálnát, csupán nagy halat em-lít (Jónás 2,1). Az pedig köztudott, hogy például a cá-pák képesek teljes egészében lenyelni egy emberi tes-

17


dik fejezet részletesebben fejti ki az ember teremtésé-hez kapcsolódó részleteket. A negyedik versben „ere-detnek” fordított szó a héber „toledot” (nemzetség),amely 11-szer tér vissza Mózes elsõ könyvében (5,1;6,9; 10,1 stb.). Itt ezt jelenti: íme, ami az ég és föld te-remtését követte; és nem egy, az elsõtõl különbözõ, újteremtést beszél el. A második fejezet nem egy új te-remtéstörténet, hanem a hatodik nap részletezése. Is-tent itt Jahve-Elohimnak hívják, amely Jahvének amegváltással erõsebb kapcsolatban álló címe. I. Mózes2. fejezete kifejti, ami az emberre, két természetére,ideális lakhelyére, állatokkal való kapcsolatára, felesé-gére vonatkozik. A versek rendje nem feltétlenül kro-nologikus, a téma szerint van sorrendbe szedve, ezt amódszert egyébként az irodalom és a filmmûvészet isalkalmazza. Erre utal, hogy másként Istennek elõbbkellett volna megteremtenie az embert (7. vers), mint ahelyet, ahova helyezi õt (8. vers); vagy két ízben kellettvolna ez utóbbit odahelyeznie (8, 15. vers). ElfogadniMózes elsõ könyve 1. és 2. fejezetét mint két, egymás-ra épülõ, egymást kiegészítõ képet, egyáltalán nem tû-nik képtelen gondolatnak.

Honnan lett Kainnak felesége?Gyakran feltett kérdés, honnan lehetett Kainnak fele-sége? Hiszen I. Mózes 4,17 elõtt csak az elsõ emberpár-ról van szó. I. Mózes 5,4 viszont eligazít ebben a kér-désben: a Biblia tudósít arról, hogy „telének Ádámnapjai, minekutána Séthet nemzette, nyolcszáz eszten-

16



kezõ napon hozzáerõsítettek egy emelõszerkezetet agyomorhoz, amit felhúztak a fedélzetre. A tengerésze-ket megrémítette valami, ami benne volt és görcsszerûéletjeleket adott: megtalálták a hiányzó tengerészt,összekuporodva, eszméletlenül. A fedélzetre fektettékés lelocsolták tengervízzel, ami hamarosan magáhoztérítette. A harmadik hét végén teljesen felépült asokkból és folytatta munkáját… Az arca, nyaka és ke-zei teljesen fehérek voltak és pergamenszerûnek néz-tek ki. Bartley megerõsítette, hogy húsotthonában va-lószínûleg egészen addig életben maradt volna, amígéhen nem hal, mivel az eszméletét a rémület miattvesztette el, nem a levegõhiány miatt.” (Gleason L.Archer: Az ószövetségi bevezetés vizsgálata, 379. o.)

Emberáldozat a Bibliában?Isten megtiltotta az emberáldozatot, a kritikusok vi-szont úgy vélik, hogy a Bírák könyve egyik történeteszerint Jefte, Izrael bírája feláldozta a lányát (Bírákkönyve 11. fejezet).

A héber szövegben a chérem szó szerepel. A Hertz-kommentár (Mózes öt könyve és a haftárák) szerint:„Örökre felajánlott dolog: Háromféle chérem volt aszigorúság különbözõ foka szerint: a háborús chérem,a jogi chérem és a magánchérem. Ez a vers (28. vers) azutóbbival foglalkozik. A szentély számára való »fel-ajánlás« ünnepélyesebb volt, mint a puszta adomá-nyozás. Az illetõ ember, állat vagy birtok a »legszen-tebb« – azaz a szentély elidegeníthetetlen tulajdona

19


tet. Az elmúlt ötven-nyolcvan évben többször is meg-történt, hogy bizonyos bálnafajok egészben nyeltek leembereket, egy alkalommal pedig élve sikerült egy halgyomrából kiszabadítani egy halászt, bizonyos JamesBartleyt.

„Korunkban több esetet is jelentettek, amikor embe-rek túlélték azt a megpróbáltatást, hogy elnyelte õketegy bálna. A The Princeton Theological Review (1927. ok-tóber) két ilyen esetrõl is beszámol, az egyik 1758-ban,a másik pedig 1771-ben történt: egy bálna elnyelt egyembert, és nem sokkal késõbb, kisebb sérülésekkel, ki-hányta. R. K. Harrison az IOT 907. oldalán több ilyenesetet is leír.

Az egyik legmegdöbbentõbb történetet Francis Foxírja le a Sixty-three Years of Engineering (London, J.Murray, 1924) c. könyvének 298–300. oldalán, aki el-mondja, hogy két tudós alaposan kivizsgálta ezt azesetet (az egyikük M. de Parville volt, a párizsi Journaldes Debats tudományos szerkesztõje). 1891 februárjá-ban a Star of the East bálnavadászhajó a Falkland-szi-getek közelében hajózott, és a toronyban levõ õrszemegy hatalmas ámbrás cetet vett észre tõlük három mér-földre. Azonnal leeresztettek két csónakot, és az egyikszigonyosnak sikerült is megdöfnie az állatot. A máso-dik csónak is megtámadta a bálnát, de felborult, ésamikor az a farkával felkavarta a vizet, a legénység atengerbe esett. Az egyikük megfulladt, de a másik,James Bartley, nyomtalanul eltûnt. Miután megölték abálnát, a legénység nekilátott baltákkal és szigonyok-kal dolgozni, hogy eltávolítsa a bálnazsírt. „Egész napés még az éjszaka egy részében is dolgoztak. A követ-

18



ték azonban, hogy az Isten által szerzett hatalmas éscsodálatos szabadulást becsülnék le, ha nem teljesíte-nék a fogadást ilyen áldozatvállalás árán is. Bírák11,38–40-ben ezt olvassuk:

„És õ mondta: Menj el. És elbocsátá õt két hónapra. Azpedig elment és az õ leánybarátai, és siratta az õ szüzességéta hegyeken. És a két hónap elteltével visszatért atyjához, ésbetöltötte az õfelõle való fogadást, amelyet tett, és õ soha nemismert férfiút. És szokássá lett Izráelben, hogy esztendõn-ként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsõítsék a gileádbeliJefte leányát esztendõnként négy napon át.” Ha megöltékvolna, aligha csak a szüzességét siratta volna, sokkal inkábbaz életét. A fogadás betöltésérõl ezt olvassuk: „és betöltötteaz õfelõle való fogadást, amelyet tett, és õ soha nem ismertférfiút” – ez egyértelmûen és világosan a szentélyszolgálat-ba való belépésérõl szól.

Egy ismeretlen nép felfedezéseHosszú idõn át a Biblia volt az egyetlen, amely a hetti-tákat, ezt a nagy ókori népet említette (összesen 47-szer), és a bírálók szkepticizmussal beszéltek ezekrõlaz utalásokról. Végül, nyolcvan év fáradságos kutatásnyomán felfedeztek egy óriási jelentõségû dokumen-tációt a hettita birodalomról, nyelvérõl, hódításairól,fõvárosáról, Boghazköirõl (a törökországi Ankara mel-lett), Palesztinához fûzõdõ kapcsolatairól. Nem érde-mes tévedéssel vádolni a Bibliát, amíg a tudományvagy a történelem hallgat azokról a tényekrõl, amelye-ket ez a könyv állít.

21


lett, és a papok birtokába ment át… A 29. versben acélzás olyan személyre vonatkozik, akire a hatalomlegfelsõbb tényezõje, a fejedelem vagy király rendkí-vüli idõkben, például háborúban vagy más különlegesalkalomkor kimondja a chéremet. (…) Az ilyen halálraítélt embernek a kiváltása megengedhetetlen. (…) Azegyénnek nem volt szabad ilyen chéremet gyakorolni.Deut 12,31 megtiltja az emberáldozatot, a rabszolgamegölését pedig Ex 21,20 tiltja meg.”

Jefte megválthatta volna a leányát, ha csak fogadal-mi ajándékot akart volna adni az Úrnak. De õ bizonyá-ra magánchéremre tett fogadalmat, teljesen az Úrnakakarta szentelni azt, amivel találkozik. Ez égõ áldozatlehetett, avagy személy esetében a szentély szolgálatá-ra rendelés. Sámuelt például úgy szentelte Istennek azédesanyja, Anna, hogy elvitte a szentélyhez, hogy ottÉli fõpap mellett szolgáljon teljes életében: „És fogadásttett (Anna), mondván: Seregeknek Ura, ha megtekinted a teszolgálóleányod nyomorúságát és megemlékezel rólam, hanem feledkezel el szolgálóleányodról, hanem fiúmagzatotadsz szolgálóleányodnak, én õt egész életére az Úrnak aján-lom… És történt idõ múltával, hogy terhes lett Anna, ésszült fiat, és nevezte õt Sámuelnek, mert úgymond az Úrtólkértem õt… Anna mondta a férjének: Mihelyt a gyermeketelválasztom, felviszem ot, hogy az Úr elõtt megjelenjen, ésott maradjon örökké.” (I. Sámuel 1,11, 20, 22)

Jefte leánya esetében az Istennek szentelés együttjárt a férjhez menésrõl és így a gyermekáldásról valólemondással, ami ez esetben különösen nagy szeren-csétlenség volt, mert egyben Jefte családjának, nevé-nek a kihalását is jelentette. Jefte is, leánya is úgy érez-

20



az unokát is így hívták (II. Királyok 9,2, 20), vagy vala-mely késõbbi utódot. Az asszír dokumentumokbanJéhut „Omri fiának” hívják, holott csak a trónon követ-te õt.

Ellentmondás vagy értelmezési kérdés?Ellentmondásnak tûnik, de könnyen áthidalható értel-mezésbeli kérdés, hogy II. Sámuel 24,1 szerint a királytIsten indítja arra, hogy népszámlálást tartson, I. Króni-ka 21,1 szerint pedig Sátán. A két szöveg az igazságegy-egy oldalát mutatja be. Sátán éppúgy Isten enge-délyével támadta meg Jóbot (Jób 1,12, 2,6). Sault „go-nosz lélek kezdte gyötörni, mely az Úrtól küldetett”(az engedélyével mûködött, I. Sámuel 16,14, lásd mégI. Királyok 22,19–23).

Jézus két nemzetségtáblázataElsõ olvasásra ellentmondásosnak tûnik Jézus két csa-ládfája Máté és Lukács evangéliumában. Máté (1,1–17)Ábrahámtól Józsefig, Jákób fiáig és Mária férjéig jegy-zi. Ez a törvényes családfa mutatta meg a zsidóknak,hogy Jézus, József fogadott fia, Dávid trónörökösének,Salamonnak az ágáról származik. A Lukácsnál közöltcsaládfa (3,23–38) Krisztustól indul, „aki, mint állítot-ták, a József fia volt, ez pedig a Hélié”, és Nátánon ésDávidon keresztül Ádámig vezet vissza. Úgy hisszük,ez Mária családfája, amely a pogányok számára meg-

23


A város, amelyrõl azt hitték, nem is létezett

Asszíria fõvárosa, „Ninive pedig nagy városa volt azIstennek, háromnapi járóföld” (Jónás 3,3). Azonban ezaz óriási város olyan tökéletesen eltûnt, hogy példáulVoltaire is kigúnyolta a bibliai leírást a fantommetro-polisról. Csak 1842-tõl kezdve, a modern régészettu-domány megszületése után erõsítették meg száz szá-zalékig az ásatások a bibliai állításokat. A város való-ban hatalmas volt, és több mellékközséget is magábanfoglalt. Assurbanipal palotáját is megtalálták, 71 te-remmel és szobával, s egy 22 000 ékírásos szöveget tar-talmazó könyvtárral.

Egy ismeretlen uralkodóDániel 5. fejezete beszéli el Belsazár király történetét,aki felajánlotta a prófétának az uralkodásban „a har-madik helyet”. A történet szerint Belsazárt megöltékegy orgia utáni éjjelen, Babilon bevételekor. A történet-írás teljesen elveszítette Belsazár nyomát, s uralkodá-sának körülményei a kritikusok számára megmagya-rázhatatlannak tûntek. A babiloni archívumok viszontfelfedték, hogy Belsazár az apja, Nabonid mellett volttársuralkodó, következésképpen csak a harmadik he-lyet adományozhatta Dánielnek (16. vers). Az a tény,hogy ezt a személyt Nabukodonozor „fiának” nevezik(18. vers), megfelel az ókori gyakorlatnak. Néha még

22



tényt. Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, ket-tõt-kettõt, hímet és nõstényt. Az égi madarakból is he-tet-hetet, hímet és nõstényt, hogy maradjon utódjuk azegész földön.” (I. Mózes 7,2–3)

„A tiszta állatok közül, és a tisztátalan barmok kö-zül, a madarak közül, és minden földön csúszó-mászóállat közül kettõ-kettõ ment be Noéhoz a bárkába, hímés nõstény: amint Isten megparancsolta vala Noénak.”(I. Mózes 7,7–8)

A böhémáh héber szó, amelyet itt „állatnak” fordítot-tak, az összes szárazföldi gerinces állatra vonatkozik,a remesz pedig a csúszómászókra. Noénak nem kellettmagával vinnie víziállatokat, mert ezek életét az özön-víz nem úgy fenyegette, mint a szárazföldiekét. Azözönvíz nyilvánvalóan a tengeri élõvilágban is nagypusztítást végzett, de mi ne kérjünk számon mást No-étól, mint amit Isten rábízott: a szárazföldi állatok át-mentését. Akváriumoknak tehát nem kellett lenniük abárkán.

Isten különbözõ állatfajokat teremtett, s egyedeiketnagy átalakuló- és alkalmazkodóképességgel alkottameg. Az akkori fajok utódai ma – az emberrel ellentét-ben – sokkal nagyobb csoportot alkotnak, mint az arendszertani kategória, amit fajnak (latinul species) ne-vezünk. Sok esetben azokat a mai fajokat, amelyek egymeghatározott eredeti fajtól származnak, a modern ta-xonómia nemzetségnek (genus) nevezi.

A faj a szokásos definíció szerint olyan organizmu-sok egy csoportja, amelyek egymással párosodnak (ke-resztezõdnek), és ezáltal termékeny utódokat hoznaklétre, de amelyek más faj egyedeivel nem párosodnak.

25


mutatja, hogy Jézus Dávid egyenes ági leszármazottja.Lukács kategorikusan kijelenti, hogy Krisztusnak nemvolt emberi apja; Õ tehát Mária apjának, Hélinek voltaz unokája.

Lukács mint történészLisániás, Abiléné negyedes fejedelme miatt a bírálóksokat csúfolták Lukácsot, mivel Heródes kortársánakállította Lisániást (3,1) – mindaddig, míg fel nem fe-deztek egy feliratot, amely megerõsítette az evangéli-um szövegét. Sokáig kétségbe vonták azt is, hogy va-lóban Poncius Pilátus volt Júdea helytartója. Azonbana régészet talált bizonyítékot erre: egy Cezáreábanmegtalált feliraton szerepel a prokurátor neve.

A Noénak adott feladatA szkeptikusok egyik kedvenc témája Noé bárkája.Feltételezik, hogy nem férhettek rá az állatok, nemvolt elég hely egy a világot reprezentáló állatsereglet-nek (pl. a dinoszauruszoknak), sem a takarmánynak,meg aztán mit is kezdtek ott az ürülékkel? JohnWoodmorappe Noé bárkája: megvalósíthatósági tanul-mány c. könyve részletesen foglalkozik minden gya-korlati kérdéssel – a Kérdések a kezdethez címû könyv isidézi ezt a tanulmányt.

A Noénak adott utasítás így szólt: „Minden tisztaállatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nõs-

24



azonban önkényesen teszik, és a kihalt fajok számátvalószínûleg eltúlozzák.

Mi a helyzet a szauropoduszokkal, a legnagyobb di-noszauruszokkal, amelyek közé a nagy növényevõk istartoztak, mint például a Brachiosaurus, a Diplodocusés az Apatosaurus? Általában 87 szauropodusz-nemzetséget sorolnak fel, de ezek közül csak a 12-t te-kintenek „biztosnak” és további 12-t „meglehetõsenbiztosnak”.

Egy gyakran feltett kérdés: „Hogyan tudta Noé azösszes nagy dinoszauruszt elhelyezni a bárkában?”Elõször is, a 668 vélt dinoszaurusznemzetségbõl csak106 nyomott tíz tonnánál többet kifejlett állapotában.Másodszor, a Biblia nem állítja, hogy az állatok teljesenki voltak fejlõdve. A legnagyobb állatokat valószínû-leg fiatal példányok képviselték. Meglepõnek tûnik,de a bárkán lévõ állatok átlagos mérete egy patkányé-val egyezett meg (Woodmorappe kimutatása szerint),és csak 11 százalékuk volt lényegesen nagyobb egyjuhnál.

Egy másik, az ateisták és a teista evolúcióelméletképviselõi által felvetett kérdés: „Hogyan élhették átaz özönvizet a bakteriális kórokozók?” Ez a kérdés fel-tételezi, hogy a baktériumok több ezer éve éppen an-nyira specializálódottak és fertõzõek voltak, mint ma-napság – ebben az esetben a bárka minden utasának azösszes ma létezõ betegséget el kellett volna kapnia. Dea baktériumok akkoriban minden valószínûség szerintellenállóképesebbek voltak, s még ma is sok baktéri-um vészeli át a kedvezõtlen idõszakokat rovarokbanvagy azok tetemeiben, legyenek bár azok kiszáradt

27


Egy nemzetség vagy család (família) legtöbb faja ese-tén azonban nem ellenõrizték, hogy mely más fajokkalkeresztezõdhet és melyekkel nem. A kihalt fajoknál ezaz ellenõrzés nyilvánvalóan lehetetlen. Valójábannemcsak fajok közötti keresztezõdések ismertek, desok esetben különbözõ nemzetségekhez tartozó egye-dek párosodnak, úgyhogy a „faj” egyes esetekbenolyan magas szintû kategória, mint a „család”. Ha a„fajt” a nemzetséggel azonosítjuk, ez összhangban vana Biblia fogalomvilágával, amely ezeket a fogalmakatúgy használja, hogy az izraeliták könnyen felismerhet-tek egy fajt.

Például a ló, a zebra és a szamár valószínûleg egyet-len lószerû fajtól származik, mivel képesek kereszte-zõdni, bár utódaik többnyire terméketlenek. A kutya,a farkas, a prérifarkas és a sakál mind-mind valószínû-leg egy kutyaszerû õstõl származik. A háziasított szar-vasmarhák (amelyek tiszta állatok) összes különbözõfaja õstulkoktól származik, és így legfeljebb hét vagytizennégy szarvasmarha lehetett a bárka fedélzetén.Elképzelhetõ, hogy az õstulok egy olyan marhafaj utó-da, amely egyben a bölény és a vízibivaly õse is volt.Tudjuk továbbá, hogy a tigris és az oroszlán kereszte-zésébõl hibridek születnek, amelyeket tiglánoknak(angolul liger vagy tigon) neveznek. Ezért õk valószí-nûleg ugyanattól az eredeti fajtól származnak.

Woodmorappe összesen 8000 nemzetséget számoltössze, a kihaltakkal együtt. Így nagyjából 16 000 álla-tot kellett felvenni a bárka fedélzetére. A kihalt nem-zetségek esetén egyes paleontológusok hajlamosakminden új lelethez új nemzetségnevet rendelni. Ezt

26



san benépesülnek kisebb szárazföldi állatokkal, ame-lyek tengeri úton, növénydarabokon, növényszõnye-geken érkeznek meg.

Ha összeszámoljuk a szükséges térfogatot, megálla-píthatjuk, hogy bõven maradt hely a takarmány táro-lásához, a mozgáshoz stb. Az is lehetséges, hogy a ket-receket egymásra rakták, és a takarmányt rajtuk vagymellettük tárolták, hogy minél könnyebben boldogul-janak. Így sokkal jobban kihasználhatták a bárkát, éselegendõ tér maradhatott a szellõzéshez.

Még ha fel is tételezzük, hogy a ketrecek nem voltakegymásra rakva, akkor sem lett volna helyprobléma.Az állatok szállítására törvényileg elõírt helyigényalapján Woodmorappe megmutatta, hogy az összes ál-lat együtt kevesebb helyet foglalna el, mint a bárka há-rom fedélzetén rendelkezésre álló terület fele. Ilyen el-rendezés mellett a lehetõ legnagyobb mennyiségû ta-karmány és víz tárolható a ketrecek tetején, az állatokközvetlen közelében.

A bárka valószínûleg préselt, száraz és koncentrálttakarmányt vitt magával. Noé valószínûleg fõként ga-bonával és némi szénával vagy rostos anyaggal etetteaz állatokat. Woodmorappe kiszámolta, hogy a takar-mánykészletek a bárka össztérfogatának csupán 15százalékát foglalták el. Az ivóvízhez a rendelkezésreálló hely legfeljebb 10 százalékát kellett igénybe venni.Ez a helyigény még kevesebb lehetett, ha Noé fel tud-ta fogni és tárolni tudta az esõvizet.

Hogyan távolította el Noé és családja naponta atöbb ezer állat ürülékét? Az ehhez szükséges munkátjelentõsen csökkenteni lehetett, ha a ketrecek alja ferde

29


vagy megfagyott állapotban. De egy gazda is hordoz-hatja a baktériumokat anélkül, hogy megbetegedne.Azt se felejtsük el, hogy manapság a gazdák degenerá-lódása megkönnyíti a mikrobáknak, hogy betegségetokozzanak, míg a múltban (a ma kórokozói) a gazdabeleiben éltek anélkül, hogy betegséget okoztak volna.

A bárka mérete 300 x 50 x 30 sing volt (I. Mózes6,15), azaz kb. 137 x 23 x 13,7 méter, ami 43 200 m3 tér-fogatnak felel meg. Hogy szemléltessük ezt a méretet,a bárka térfogatát 522 szokásos marhavagon térfogatá-val azonosíthatjuk, amelyek mindegyikében 240 juhfér el.

Ha az állatokat 50x50x30 cm-es, vagyis 75 000 cm3

átlagos térfogatú ketrecekben ill. kalitkákban tartot-ták, akkor a 16 000 állat csak 1200 m2 helyet vagy 14,4marhavagont foglalt el. Még ha ezenkívül egymilliórovarfaj volt is a fedélzeten, az sem volt probléma, mi-vel ezek nagyon kevés helyet igényeltek. Ha mind-egyik rovarpárt egy 10 cm oldalhosszúságú kalitkában(1000 cm3) tartották volna, az összes rovarfaj akkor iscsak 1000 m3 térfogatot igényelt volna, ami további 12marhavagon térfogatának felel meg. Akkor még elfértvolna a bárkán öt, egyenként 99 vagonból álló szerel-vény, és ez bõven elég lett volna Noé családja, a takar-mány tárolása, az állatok „kifutói” és a levegõ számá-ra. Mivel azonban a rovarok nem tartoznak a böhémáhés remesz kategóriákba, Noénak valószínûleg nem kel-lett õket a fedélzetre vinnie, ezek túlélhették az özön-vizet lebegõ növénytakarókon, amint arra számos pél-da van. „Friss” szigetek, amelyek földmozgások vagyvulkanikus tevékenységek után jönnek létre, hamaro-

28


31

I I I . I I I .

RR é g éé g é s z e t és z e t é s Bs B i bi b l il i aa

AA z elõzõ fejezetben említett régészeti felfedezésekenkívül is bõséggel vannak leletek, információk, ame-lyek más forrásból igazolják a Bibliában feljegyzettekvalódiságát.

Ábrahám koraA Biblia bírálóinak egyik kedvenc terepe a pátriárkákkora. Ábrahám korából is vannak azonban leletek,amelyek az akkori szokásokat bemutatva fényt vetnekaz ószövetségi történetek hátterére, a kort jellemzõgondolkodásmódra.

„A következõ példa világosan mutatja, hogyan tá-masztják alá ókori feljegyzések a Bibliai történeteket.Egy Nuziból származó adoptálási szerzõdés tájékoztatbennünket az örökbefogadás szabályairól. EgyNashwi nevû gazdag ember fiává fogadta az ifjúWullut. Az örökbefogadott fiatalembernek kötelezniekellett magát, hogy nevelõapja lányát feleségül veszi,és nevelõapját is annak haláláig eltartja. Nashwi halá-la után Wullu örökli a családi vagyont, beleértve a csa-

vagy rácsos volt, és az ürülék lecsúszott róla vagy át-pergett rajta, majd vízzel leöblítették (víz bõven volt!),vagy az ürüléket komposztálták, és a férgek lebontot-ták. A rácsszerû aljjal és egy alatta elhelyezett ferdedeszkával ellátott ketrecek öntisztítóak. Ha a ketrece-ket jó sok alommal látták el, egy adag talán egy egészévre elég volt anélkül, hogy ki kellett volna cserélni.Az abszorbeáló anyagok (pl. fûrészpor, puhafaforgácsvagy tõzegmoha) csökkenthették a nedvességtartal-mat és így a kellemetlen szagokat is.

Nem volt lehetetlen tehát a Noénak adott feladat.

A biológiának az élõlények osztályozásával foglalkozó ága.


Bízhatunk-e a Bibliában? Régészet és Biblia

32 33

társadalmi viszonyaival. Tény, hogy mindez nem bi-zonyítja történelmileg Ábrahám létezését, azt azonbanigen: életének Bibliai dokumentuma beleillik a kor ké-pébe. Mindenesetre el kell ismerni, hogy a történet õsieredetû, nem lehet késõbbi korokban szándékosan ki-talált elbeszélés. Tekintettel a fentebb említett körül-ményekre, elmondhatjuk, hogy a történetet könnyeb-ben megírhatta volna századunk, a XX. század egy jóképességû szerzõje az ókori Kelettel kapcsolatos régé-szeti eredmények ismeretében, mint mondjuk Ezékiáskirály egy kortársa, aki saját kora viszonyait jelenítet-te volna meg a leírásban, hiszen nem álltak rendelke-zésére letûnt korokból származó emlékek. Wellhausenelõfeltevése szerint a pátriárkákról szóló elbeszéléstörténelmi képtelenség. Most már bizonyított, hogynem az. Ha Ábrahám élt egyáltalán, az csak a Bibliá-ban leírt életkörülmények és feltételek között lehetsé-ges. A történelemkutatásnak meg kell elégednie ezzel.Wellhausent pedig emlékeztetni kellene saját szavaira(Komposition des Hexateuch, 346.): Ha a zsidó hagyományvalóságnak bizonyulna, õrültség lenne más bizonyítékokután kutatni!«” (Siegfried Horn: A bibliai régészet XX.század eleji feltárásai, 9–10. o.)

Sodoma és Gomora: léteztek-e ezek a városok?

1964-ben Paolo Matthiae vezetésével egy régészeti ex-pedíció kezdte feltárni az ókori Ebla városát, s 1974-ben a kutatók egy teljes, agyagtáblákból álló könyvtá-

lád bálványisteneit is, ha Nashwinak nem születik fiaidõközben. Ha fiai születnének, az örökbefogadott fiúa vér szerintiekkel egyenlõ arányban osztozik az örök-ségen, de a családi bálványok a fiak tulajdonában ma-radnak. Más szövegek arról tájékoztatnak, hogy azörökbefogadott fiúnak a nevelõapja lányától születettgyermekei a nevelõapa gyermekeinek számítottak an-nak egész életében. Ha ezt a helyzetet alkalmazzukJákóbra és Lábánra, teljes összhangot találunk a bibli-ai történet és a nuzi szövegek tükrözte állapotok kö-zött. Úgy tûnik, Lábánnak nem voltak fiai, amikorJákób a családhoz érkezett, ezért fiává fogadta. Jákóbfeleségül vette Lábán lányait, de Jákób fiai apósa gyer-mekei maradtak annak haláláig (I. Mózes 31,28, 43).Késõbb Lábánnak fiai születtek (I. Mózes 31,1), és ezmegváltoztatta Jákób és feleségei jogi helyzetét a csa-ládban. Ezért nem volt joguk magukkal vinni a csalá-di isteneket, amikor elhagyták Lábán házát. Ezt a ténytmind Jákób, mind Lábán elismerték (I. Mózes31,30–32).

Az is szokás volt a nuzibeli szövegek szerint, hogya hozomány részeként a férjhez adott leányoknak egy-egy szolgálólányt is adtak, pontosan úgy, ahogy Jákóbis kapott Lábántól mindkét feleségével egy-egy szol-gálólányt (I. Mózes 29,24, 29). Más szövegek is igazol-ták, milyen pontosan illenek a pátriárkák történeteiannak a korszaknak a képébe, amelyben éltek. Ezkésztette Alfred Jeremias Biblia-kritikust az alábbi ki-jelentésre: »Megmutattuk, hogyan egyezik a pátriár-kákról szóló történetek miliõje minden részletében azókori Kelet civilizációjának a kérdéses korra jellemzõ



34 35

Palesztina városaiban. A Sínai-félszigeten is számosbetûírásos feliratra leltek, ami azt mutatja, hogy a hé-ber betûírás általánosan használatos volt éppen azon aterületen, ahol Mózes a könyveit írta. A három évvelezelõtt Ugaritban (Észak-Szíria) talált kis tábla akánaánita írás teljes ábécéjét tartalmazza. Ez igazolta,hogy a héber ábécé a betûk ma ismert sorrendjében lé-tezett az i. e. XV. században. Ezt eddig senki sem tar-totta lehetségesnek. Így ez a felfedezés alapjaiban dön-tötte meg a kritikusok régi elméletét, mely szerint Mó-zes idejében még nem létezett írás, amely lehetõvé tet-te volna öt könyvének megírását.” (Siegfried Horn: Abibliai régészet XX. század eleji feltárásai, 13. o.)

Az egyiptomi csapásokAz egyiptomiak soha nem írtak a vereségeikrõl, s nemrészletezték az õket ért megpróbáltatásokat sem. Ígyaztán nem várhatjuk, hogy a zsidók kivonulásánakrészletes egyiptomi dokumentációja valaha is elõke-rül. Azonban egy különleges ókori feljegyzés a tíz csa-pás emlékének tûnik, amely a kivonulás bibliai idõ-pontjának megfelelõ idõben szól ezekrõl:

,,…különbözõ múzeumokban õrzött papiruszokmegfejtése során kitûnt, hogy akadtak olyan leírások,amelyek számot adtak azokról a különleges esemé-nyekrõl, amelyek a XVIII. dinasztia idejében, vagyisnagyjából i. e. 1500 körül játszódtak le… A szentpéter-vári Ermitázsban õrzött papiruszok egyike szerint: »ANapot fátyol takarja el és ragyogása nem jut el az em-

rat találtak. A táblák keletkezése évszázadokkal Ábra-hám születése elõttre tehetõ. A táblák olyan városne-veket is említenek, amelyekrõl egyesek úgy tartották,hogy csupán legendák, a fantázia szüleményei. „Szi-da-mu-ki (nyilván Szodoma) vagy Sza-dam-ki és Sza-bi-im (Cebóim) is azok közé a városok közé tartoztak,melyekkel Ebla kereskedelmi kapcsolatot tartottfenn… A két város a síksági pentapoliszhoz tartozott,ahol egyébként Lót is lakott az I. Mózes 19-ben leírt is-teni ítélet elõtt. Wellhausen és a forrásfelosztók úgyvélték, Sodoma és Gomora sohasem léteztek, csak a le-genda szerint. Az Ábrahám idejébõl származó, kora-beli feljegyzések tehát ismét rácáfolnak a Wellhausen-iskola szkepticizmusára.” (Gleason L. Archer: Az ószö-vetségi bevezetés vizsgálata, 210–211. o.)

Tudott-e Mózes héberül írni?Mózes kora sem kerülhette el a kritikák össztüzét.„Biblia-kritikusok a XIX. században nyomatékosan ál-lították, hogy Mózes korában a héber írás még nem lé-tezett. Ezt tekintették legerõsebb érvüknek azon állítá-sukat bizonyítandó, hogy Mózes öt könyvét több év-századdal késõbb írták. Ez a nézet persze már régen,még az I. világháború elõtt megdõlt, de a közelmúlt-ban még több olyan anyag került napvilágra, amelyazt bizonyítja, hogy a héber írás sokkal szélesebb kör-ben volt elterjedt Mózes korában, mint azt néhány év-vel ezelõtt lehetségesnek tartották. Számos, a II. évez-red elsõ felébõl származó betûírásos feliratot találtak



36 37

korában. Egy újabb tábla az amarnai irattárból ahabiruk egyik vezérét említi nevének feltüntetése nél-kül, II. Amenhotep Memphisben nemrég felfedezettemlékoszlopa pedig Palesztinából elhurcolt habirufoglyokról tudósít.

Mind több és több tudós fogadja el a feltételezést,miszerint a habiruk a héberek voltak. Ha ez igaz, min-den eddiginél szilárdabb bizonyítékunk van arra,hogy a héberek az i. e. XIV. században özönlötték elPalesztinát, és hogy az amarnai táblák és más kortársfeljegyzések Kánaán elfoglalását mutatják be akánaániták szemszögébõl nézve. Ezt ábrázolja egydombormûtöredék a kb. i. e. 1349–1319-ig uralkodóHaremhauf király sírjából, amelyet trónra lépése elõtt,még hadvezérként építtetett. A dombormûkánaánitákat ábrázol, amint alázatosan bebocsátástkérnek Egyiptomba. A képet magyarázó töredékes fel-irat szerint: »idegenek, más népek kerültek helyükre…pusztítván mind õket, mind városaikat«. A feliratbólazt is megtudjuk, hogy ezek a szerencsétlen emberekéheztek és állati módon tengõdtek a pusztában, mie-lõtt Egyiptomba értek, hogy menedéket kérjenek. Afelirat az i. e. XIV. századból származik, és minden jelszerint kánaánitákra vonatkozik, akiket Józsué és a hé-berek legyõztek, és városaikból, hazájukból számûz-tek.” (Siegfried Horn: A bibliai régészet XX. század elejifeltárásai, 16–17. o.)

„Merneptah fáraó »Izráel-sztéléje«, amelyet Petriefedezett fel Thébában 1896-ban, Kr. e. 1229-bõl szár-mazik, és az egyetlen ránk maradt egyiptomi utalásttartalmazza a zsidó néprõl mint »Izráel«-rõl. Ennek az

berhez. Senki nem élhet, ha a Napot felhõk takarjákel… A folyó kiszárad, még Egyiptom folyója is… AFöld a boldogtalanságba hull. Ez a föld (ország) nyug-talanná válik. Megmutatok neked egy felfordított vilá-got: az történt, ami soha nem történt még megezelõtt!« A leideni múzeumban õrzött Ippuwer-papirusz további fontos adatokkal szolgál: »Csapásokpusztítanak szerte az országban. Mindenütt vér. A fo-lyam is vérbõl áll… Minden romokban! Bizony, a ka-pukat, az oszlopokat és a falakat elemésztette a tûz. Avárosok elpusztultak. Ó, hogy a föld megsemmisülheta hangtól, és a káosz miatt nem létezhet tovább! A fákis tönkrementek. Nincs gyümölcs és fû sem talál-ható… Éhség… A gabona is megsemmisült minden-felé… Az országban nincs fény.«” (Hédervári Péter: Azegyiptomi tíz csapás és az Exodus, Vigilia, 1978. január,19. o.)

Hol laktak a héberek?A héberek Kánaánba településével kapcsolatban isvannak régészeti leletek. „Évekig vitatkoztak a tudó-sok, hogy az amarnai táblákon említett habiruk, akikaz i. e. XIV. században a Jordánon túlról érkezve meg-szállták Kánaánt, valóban a héberek-e vagy sem. A kö-zelmúlt felfedezései megerõsítik a két nép azonos vol-tát. A néhány évvel ezelõtt Beth-Sanban talált emlék-oszlop, melyen II. Ramszesz felirata látható, említi ahabirukat, akik Palesztinának ugyanabban a részébenéltek, ahol a héberek az i. e. XIII. században, a bírák



38 39

Salamon és a régészetAz i. e. XI–X. század is szolgáltat bizonyítékokat a bib-liai beszámolók hitelessége mellett. „A Biblia Sala-mont úgy mutatja be, mint bölcs embert, nagy épí-tészt, nemzetközi hírû kereskedõt. Jeruzsálem több-szöri lerombolása, valamint a templom területénekhozzáférhetetlensége kizárja, hogy ásatások révénnyerjünk bizonyítékokat Salamon impozáns építkezé-seirõl. Megiddóban ellenben felszínre került a Sala-mon korából származó réteg, hatalmas, 500 ló befoga-dására alkalmas istálló romjaival, és a kormányzó, va-lamint a szekerek fõparancsnoka hivatalos helyiségei-vel. Megiddó azok közé az erõsített városok közé tar-tozik, amelyeket a Biblia Salamon kiterjedt építkezése-ivel kapcsolatban említ, és ahol a király szekerei állo-másoztak (I. Királyok 9,15; 10,26; II. Krónika 1,14).

A Biblia arról is tudósít, hogy Salamon hajókat épí-tett Esiongáberben, ahonnan Ofirba vitorláztak, hogya Salamonnal élénk kereskedelmet folytató országbólaranyat hozzanak (I. Királyok 9,26; II. Krónika 8,17).Arról is találunk feljegyzést a Bibliában, hogy azarany, ezüst és bronz nagyobb bõségben volt Salamonuralkodása alatt, mint valaha is elõtte vagy utána (II.Krónika 9,13–14, 27; 4,17–18; I. Királyok 7,46–47). A II.világháború elõtt Nelson Glueck Edomban végzettásatásai feltárták Salamon rézbányáit és egy nagy réz-feldolgozó központot Esiongáberben, a Vörös-tengerészaknyugati csücskében. A 20 város feltárásakor szá-mos, mai modern berendezésekre emlékeztetõ, kür-

egyiptomi királyt (Nagy Ramszesz fáraó fiát) dicsõítõéneknek a végén van egy lista népekrõl és helységek-rõl. A hozzájuk fûzött megjegyzés azt hirdeti, hogyMerneptah megállíthatatlan csapatai ezeket már vagymeghódították, vagy kifosztották. A listán ott látjukfelsorolva a hettiták földjét, magát Kánaánt, a filisz-teus Askelónt, az Ajjalon völgye mellett fekvõ Gezert,a Palesztina északi csücskében található Janoámot(Lais-Dán mellett), Izráelt (ami inkább egy faji megha-tározás, mintsem egy bizonyos város hely szerintimegjelölése) és a hónak földjét.

Ha Merneptah az izraelitákkal még az északi határkörnyékén is már mint Palesztina bizonyos részeinekbirtokosaival találkozott, akkor világos, hogy a zsidóhonfoglalás alapvetõen már Kr. e. 1229 elõtt befejezõ-dött.

Mivel ez a palesztinai hadjárat Merneptah uralko-dásának ötödik évére tehetõ, õ nem lehetett az exodusfáraója, ahogy azt a »késõi idõpont elméletének« kép-viselõi állították. (Ezt a következtetést csak úgy tudjukelkerülni, ha a Genesis feljegyzései ellenére azt feltéte-lezzük, hogy voltak olyan zsidók, akik nem vándorol-tak ki Egyiptomba Jákób háznépével együtt.)Merneptah – nyilvánvalóan – elég nehezen tudott vol-na annak a követelménynek eleget tenni, hogy elõszörelengedi a zsidókat Egyiptomból, majd negyvenévipusztai vándorlás és néhány évig tartó honfoglalásután már mint letelepedett néppel találja szembe ma-gát Palesztinában, uralkodásának ötödik évében!”(Gleason L. Archer: Az ószövetségi bevezetés vizsgálata,208. o.)



40 41

„Harmadik hadjáratomban Hatti ország ellenmentem… Amquarruna város vezetõi, elõkelõi és la-kossága, akik Padit, királyukat Assur ország szövetsé-gesét és felesküdöttjét vasbilincsbe vervén Hazaqiyau-nak, a Iaudi országbelinek [Ezékiásnak, a Júda ország-belinek] adták ki… Egyiptom királyai, íjász harcoso-kat, harci szekereket, lovakat… számtalan seregetgyûjtvén szövetségesül magukhoz, azok segítségérementek… Megütköztem velük és vereségüket okoz-tam… És Hazaqiyau, a Iaudi országbeli, aki nem hó-dolt meg az igámba: 46 erõs városát fallal kerítettet, ésa kis városokat, amelyek ezek környékén vannak,amelyeknek száma sincs, töltés hányásával és ostrom-gép közelvivésével, gyalogos roham harcával, aláásás-sal, réssel, létrával körülzártam, elfoglaltam. 200 ezer150 embert, kicsit és nagyot, férfit és nõt, a lovakat,öszvéreket, szamarakat, marhákat és juhokat, ame-lyeknek száma sincs, a belsejükbõl kivezettetvén azsákmányba számoltam. Õt magát, mint ketrec mada-ra, Ursalimmu város belsejében, királysága városában,olyanná tettem: sáncokat hányatván ellene, a városakapuján kijövõt visszafordítottam gyalázatához…”(Ókori keleti történeti chrestomatia, Tankönyvkiadó,171–172. o.) A bibliai történettel egybeesik Egyiptomemlítése, és az, hogy a hadjáratban, Jeruzsálemhez ér-ve, változás következett be. Ezt írta: „A városa kapu-ján kijövõt visszafordítottam gyalázatához” – miértnem ment be a hódító? A „kalitkába zártam” dicsekvésnem más, mint annak elismerése, hogy az ostrom, el-lentétben a többi városban elért sikerekkel, ezúttaleredménytelen maradt.

tõkkel felszerelt olvasztót fedeztek fel. Salamon va-gyonának nagy részét feltehetõen a rézeszközök, -szerszámok, -fegyverek eladásából, a szomszéd né-pekkel folytatott kereskedelme révén szerezte. Ezeketa réztárgyakat ebben a nagyipari központban,»Salamon Pittsburgjében«, ahogy Nelson GlueckEsiongábert nevezte, állították elõ.” (Siegfried Horn: Abibliai régészet XX. század eleji feltárásai, 19. o.)

Egy ostrom tanulságaiKirályok II. könyve 19. fejezete tudósít Jeruzsálem i. e.701-es, Szanhérib (i. e. 704–681) asszír uralkodó általiostromáról, amely különleges módon végzõdött.

„Azért azt mondja az Úr Assiria királya felõl: Be nem jõe városba, és nyilat sem lõ bele, sem paizs nem ostromoljaazt, sem sáncot nem ás mellette. Azon az úton, amelyen jött,tér vissza, de e városba be nem jõ, azt mondja az Úr. És meg-oltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, énérettem és Dá-vidért, az én szolgámért. És azon az éjszakán kijött az Úrangyala, és levágott az assiriabeli táborban száznyolcvan-ötezret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt holttes-tek hevertek. És elindult, és elment, és visszafordultSénakhérib, Assiria királya, és Ninivében maradt.” (II. Ki-rályok 19,32–36) 1830-ban Ninive romjai között RobertTaylor talált egy hatszög alapú hasáb formájú prizmát,amely Színahhéeriba (Szanhérib) elsõ nyolc hadjáratá-nak leírását tartalmazza. A szöveg Ezékiás királyt ismegemlíti, mint aki ellenállt az asszír hódítási törekvé-seknek.



42 43

zottaknak és a Babilonban számûzetésben tartózkodókirályi személyeknek folyósított ellátmányról szólófeljegyzések, amelyek többek között említést tesznekJojákimról, Júda királyáról és öt fiáról, s azok zsidószármazású házitanítóiról, akiknek olajat és bort véte-leztek. Ez azt bizonyítja, hogy Jojákim király fogolyvolt Babilonban abban az idõben, amikor ezeket a táb-lákat írták (i. e. 592-ben és utána). E felfedezés kapcsánAlbright professzor a következõt mondja: »Az utóbbiidõben talált leletek megerõsítették mind a Krónikákkönyve korai keletkezését (kb. i. e. 400), mind a szerzõgondosságát, amellyel összegyûjtötte anyag t a rendel-kezésére álló régebbi könyvekbõl, dokumentumokbólés a szájhagyományból…«

Ugyanebbõl a korból származik egy papiruszra írtarám nyelvû levél, melyet néhány évvel ezelõtt Egyip-tomban találtak. A levelet Adon, Askelon királya írtaHofra fáraóhoz, ahhoz az egyiptomi királyhoz, akieredménytelenül kísérelte meg az ostromlott Jeruzsá-lem felmentését (Jeremiás 37,5–7). Ebben a levélbenAdon király értesíti a fáraót, hogy a babiloni hadseregPalesztina partvidékén dél felé nyomul és már elérteAfeket. Azonnali segítséget kér Egyiptomból, hogy el-lenállhasson.

A palesztinai uralkodó esete, aki Sedékiás királyhozhasonlóan hallgatott Egyiptom hamis ösztönzésére ésfellázadt babiloni fõura ellen, segít megértenünk, mi-lyen rettenetes csalódás volt Jeremiás kortársai számá-ra az egyiptomi hadsereg tétlensége. Ez a levél is mu-tatja, milyen pontosan teljesedtek Jeremiás próféciái,amelyekkel a Júda körül lakó népeket intette, hogy

Júda királyai a Bibliában és a történelemben

„G. Hölscher azt írja az 1924-ben Ezékielrõl írott köny-vében, hogy addigra már csaknem minden prófétaikönyv a kritikusok kése alá került, Ezékiel kivételével,tehát legfõbb ideje volt sort keríteni erre is. Az Ezékielkönyvére vonatkozó legszélsõségesebb véleményt C.C. Torrey professzor, a Yale Egyetem tanára képviselte,azt állítván, hogy késõbbi korokban létrejött, képzeletszülte, történetileg pontatlan mû. Korábban hasonlómódon nyilatkozott Ezsdrás és Nehémiás könyvérõlis, és tudós társai még Jeruzsálem Nabukodonozor ál-tali elfoglalását is mesének tartották. Jeruzsálem pusz-tulásának megkérdõjelezése egyúttal a babiloni fog-ság, valamint a Círusz idején történt hazatérés kétség-bevonását is jelentette. Az utóbbi évek felfedezéseiazonban megcáfolták e nézeteket. Lákis, Debir és másjúdeai városok ásatásai azt mutatják, hogy ezeket a te-lepüléseket Nabukodonozor napjaiban teljesen lerom-bolták; nem ismeretes, hogy bármelyiket is folyamato-san lakták volna a fogság évei alatt. Jojákim király ne-vével ellátott pecsétlenyomatokat találtak Debirben ésBéth-Semesben, amelyek igazolják ennek a rövid ideig(3 hónapig) uralkodó királynak a létezését.

Ezenkívül sok ékírásos agyagtáblát találtak Nabu-kodonozor babiloni palotájának romjai között, melye-ket közvetlenül a II. világháború elõtt fejtettek meg.Ernst F. Weidner professzor arra az eredményre jutott,hogy ezek az uralkodó raktáraiból az idegen alkalma-



44 45

azt a pénzérmét, amelyet Palesztina területén a koraiperzsa korban használtak. Ez pedig a görög ezüst-pénz, az ún. attikai drachma. A Bibliai elbeszélés egyújabb kicsiny részlete bizonyult hitelesnek. (AzEzsdrás 2,69-ben szereplõ szó az angol Bibliában»dram«, tehát a fenti felfedezés azt igazolta, hogy a»dram« szó nemcsak az ismert perzsa Dárikkal azono-sítható, hanem az abban az idõben a héberek lakta te-rületeken még használatos görög drachma az a pénz-nem, amire a »dram« utal.)” (Siegfried Horn: A bibliairégészet XX. század eleji feltárásai, 31. o.)

Eszter és kora„Nagyon kevés tudós volt hajlandó Eszter könyvénektörténelmi értéket tulajdonítani, hitelességét elfogad-ni. Még a fundamentalisták közül is sokan bizonytala-nok voltak abban, hogy a könyvben a valóságban ismegtörtént dolgokat jegyeztek le. Azt ugyan nem tud-juk bizonyítani, hogy Eszter története történelem, detény, hogy Súsa (a Bibliai Susán) feltárása bizonyította:Eszter könyve írójának nagyon jól kellett ismernie ma-gát a susáni palotát, csakúgy, mint a perzsa udvar szo-kásait és rendjét, mivel a könyvben leírt körülményekfeltûnõen megegyeznek a közelmúlt régészeti kutatá-sainak eredményeivel. Néhány tudósra nagyon mélybenyomást tett ez a tény, és elismerik, hogy csak olyanvalaki írhatta le ilyen korhûen a történetet, aki közvet-lenül ismerte a királyi palotát.

A történetbõl ráadásul az is kitûnik, hogy az I. Xer-

szolgáljanak hûségesen Nabukodonozornak, és figyel-meztette õket, milyen rettenetes következményekkeljárna, ha a babiloni király ellen lázadnának (Jeremiás27,2–11).

Ez a dokumentum ráadásul egy korai példája azarám nyelven írt diplomáciai leveleknek, és mintilyen, nagy meglepetést keltett a tudósok körében.Senki sem gondolta volna, hogy egy filiszteus királyaz i. e. VII. század végén arám nyelven írt Egyiptomkirályának. Mivel ez a levél ugyanabból a korból szár-mazik, mint amelyben Dániel könyvének arám nyelvûfejezeteit írták, nagyon nagy fontosságú a Biblia kuta-tói számára. Volt idõ, amikor Dániel és Ezsdrás köny-veit hevesen támadták, azt állítva, hogy késõbbi erede-tûek, mivel arám nyelvû részeket tartalmaznak. Mamár azonban a tények ismeretében senki sem érvelhetezzel, ugyanis az Egyiptom különbözõ részeiben ta-lált, i. e. V. századból származó arám nyelvû doku-mentumok az ellenkezõjét bizonyítják.

Mindig nehéz volt megmagyarázni, hogyan hasz-nálhatták a Dárikot mint pénzegységet Círusz korá-ban, ahogy azt Ezsdrás 2,69 említi. Történészek szerinta »Dárik« szó nem vonatkozhat másra, mint arra azaranypénzre, melyet I. Dáriusz hozott forgalomba. HaEzsdrás 2,69-ben errõl a Dárikról lenne szó, akkor aztkellene feltételeznünk, hogy Ezsdrás könyvének írójarosszul ismerte Círusz korát, és könyvében a zsidók azidõ tájt tulajdonképpen még nem létezõ pénzrendszerthasználnak. Ez a kérdés is megoldódott az utóbbiévekben: W. F. Albright és O. R. Sellers 1931-ben feltár-ta Beth-zur ókori várost Palesztinában, és megtalálta



46 47

sos tábla támasztja alá. A. Ungnad professzor a II. vi-lágháború idején ezeken a táblákon dolgozva egy szö-vegre bukkant, mely szerint egy Marduka nevû férfi –a Márdokeus név babiloni átirata – magas állami tiszt-séget töltött be Susánban Xerxész uralkodása alatt.Rangja – »sipir« – arra utal, hogy befolyásos tanácsadóvolt. Albright professzor, aki 1948-ban felhívta a fi-gyelmemet erre a felfedezésre, akkor azt mondta,hogy korábban egyáltalán nem hitt Eszter könyvénektörténelmi hûségében, de ez a felfedezés meggyõztearról, hogy a könyvben tárgyalt eseményeknek valósmagjuk van. Ha csupán kitalált történet lenne, hogyantalálhatnánk egy befolyásos állásban lévõ férfit, aki-nek ugyanaz a neve, mint a Bibliában, nevezetesenMárdokeus, ugyanott, Susán városában, és pontosanabban az idõszakban, melyben a Biblia szerint is élt.

Sem a Biblia feljegyzésébõl, sem más forrásból nemáll rendelkezésünkre bizonyíték, ami arra mutatna,hogy Xerxész idejében (i. e. 486–465) az Eszter könyvé-ben említetten kívül más Márdokeus nevû zsidó sze-mély is közismert lett volna. Amikor ez az ember»naggyá lett« a Perzsa Birodalomban élõ »zsidók kö-zött, kedvessé az õ atyjafiainak sokasága elõtt« (Eszter10,3), neve népszerûvé vált a zsidók körében, sok szü-lõ adta gyermekének ezt a nevet. A »Murashu és Fiai«üzletház I. Artaxerxész idejébõl (i. e. 465–424) szárma-zó feljegyzéseiben 61 zsidó személy nevével találko-zunk. Különösen érdekes, hogy a 61 név 60 különbözõszemélyre vonatkozik, és ezek közül 6 különbözõ zsi-dó viselte a Márdokeus nevet. Szemmel láthatólag va-lamennyien röviddel az Eszter könyvében feljegyzett

xész (Ahasvérus) uralkodásának utolsó szakaszábanélõ zsidókat a perzsák kedvezõ bánásmódban részesí-tették. Ezt a következtetést, melyre Eszter könyvealapján juthatunk, az a kereskedelmi levéltár is alátá-masztotta, melyet évekkel ezelõtt Nippur városábantalált a Pennsylvaniai Egyetem expedíciója. A nagynippuri üzletház, a »Murashu és Fiai« bankárok, in-gatlanügynökök, alkuszok és kereskedõk vállalkozásavolt. Terjedelmes, több ezer dokumentumból álló irat-táruk maradt ránk az I. Artaxerxész és II. Dáriusz ural-kodása alatt folytatott tevékenységükrõl. Ezek az üzle-ti okmányok számos zsidó nevet tartalmaznak, olyanizraelitákét, akik kapcsolatban álltak ezzel a híres alsó-mezopotámiai üzletházzal. A feljegyzésekbõl kitûnik,hogy ezek a zsidók jelentõs összegeket adtak kölcsön,nagy földbirtokok urai voltak, nagy értékû árucikkek-kel kereskedtek, vámszedõk és a kerületek kormány-zói voltak. A dokumentumokból nyilvánvalóan lát-szik, hogy Artaxerxész uralkodását megelõzõen a zsi-dók meggazdagodtak és elnyerték a perzsák jóindula-tát, ami arra utal, hogy ezt megelõzõen történnie kel-lett valaminek, ami aztán ilyen kedvezõ viszonyokatteremtett számukra számûzetésük országában. Ezek akörülmények ugyanakkor arra is magyarázatot adnak,hogy miért talált Ezsdrás akkor olyan mérsékelt lelke-sedésre a még Mezopotámiában élõ zsidók körében,amikor hívta õket, hogy térjenek vissza igazi, de ro-mokban heverõ otthonukba. Ilyen módon, bár csakközvetve, igazoltnak tekinthetjük Eszter történetét.

Eszter könyvének történelmi hûségét azonban leg-jobban a Berlini Múzeumban nemrég felfedezett ékírá-



48 49

tározottan és diplomatikusan kellett eljárnia, hogymunkáját egy ilyen félelmetes ellenség szeme láttárabevégezhesse. Az ammonita Tóbiás egy nagyon híresammonita család feje volt, és palotájának romjai mégma is láthatók Észak-Jordániában. Az egyiptomi el-Fajjúm közelében talált Zénón-papiruszok, melyek aptolemaidák korából származnak, úgy említik Tóbiáscsaládját, mint akiknek kiterjedt kereskedelmi kapcso-lataik vannak Egyiptommal. Ismét csak azt láthatjuk,hogy Nehémiás másik ellenfele is több volt, mint egyszomszédos ország közönséges polgára. Befolyásoskörökhöz tartozott, akik nem szívesen látták, hogyJúda újra erõs nemzetté válik.” (Siegfried Horn: A bib-liai régészet XX. század eleji feltárásai, 36. l.)

Kumrán és a szöveghitelesség„Több évvel ezelõtt az Ószövetség valamely részleté-nek héber nyelvû kézirata sem volt ezerévesnél ré-gibb, ami azt jelenti, hogy csaknem 1500 éves volt azûr az eredetiek és a birtokunkban lévõk között. AzÓszövetség tudósai lemondással vették tudomásul,hogy nem lehetnek olyan szerencsések, mint újszövet-ségi kollégáik.

A kritikusok azt állították, hogy sok minden történtaz Ószövetség könyveivel az eredetiek és a birtokunk-ban lévõ másolatok között eltelt hosszú évszázadokfolyamán, ami 1400–2500 évet jelent, attól függõen,melyik könyvrõl beszélünk. Ezért aztán kritikus tudó-sok saját véleményüknek megfelelõen javítgatták a

események után születtek. Egy kicsit késõbb újra csök-ken a név népszerûsége, ami abból látszik, hogy a 46zsidó név között, melyeket ugyanennek a cégnek a II.Dáriusz király (i. e. 424–405) idejébõl származó fel-jegyzései említenek, már nem találunk Márdokeust.Ezekbõl a kereskedelmi dokumentumokból sok máskövetkeztetést is levonhatunk, de a fenti néhány meg-figyelés is elegendõ annak bemutatására, milyen sokközvetett és közvetlen bizonyíték igazolja a Bibliaegyik leghevesebben támadott könyvét.” (SiegfriedHorn: A bibliai régészet XX. század eleji feltárásai, 30–34.o.)

A templom újjáépítésének ellenzõiA jeruzsálemi templom újjáépítése korának két nega-tív szereplõjérõl is tudósítanak a leletek.„Szanballatról az egyik elephantinéi arámi nyelvû pa-pirusz beszél, mint a perzsa tartomány, Samária kor-mányzójáról II. Dáriusz idejében. Ez magyarázatot adarra is, miért volt olyan különösen veszélyes ellenfelea zsidóknak, és hogy ellenségeskedését Nehémiás mi-ért nem hagyhatta egyszerûen figyelmen kívül. A Bib-lia feljegyzéseibõl nem derül ki, hogy õ voltSamáriának, a Júdával szomszédos perzsa tartomány-nak a hivatalos kormányzója. Nehémiás emlékiratai-nak akkori olvasói ezt jól tudták, így nem kellett különis említeni, nekünk azonban nem volt tudomásunk er-rõl a tényrõl. Mióta tudjuk, milyen befolyásos embervolt, számunkra is érthetõbb, hogy Nehémiásnak ha-



50 51

mány hitelességét. Vannak kisebb kihagyások, de ezekössze sem hasonlíthatóak a Septuaginta némelyikkönyvében található hiányosságokkal.«

Albright, aki az elsõk között ismerte fel a kézirat je-lentõségét, és az elsõ fényképeket mutatta róla, mégmielõtt a sajtó értesülhetett volna errõl a felfedezésrõl,a következõket mondta a kézirat fontosságáról a szá-zadokon át folyó másolás megbízhatóságára, pontos-ságára vonatkozóan: »Az Ésaiás-tekercs a mas-zoretikus szöveg õsrégi voltát igazolja, és arra int,hogy ne javítgassunk könnyelmûen, kedvünkszerint.«” (I. m., 50–52. o.)

„Biztosak lehetünk abban, hogy a héber Biblia más-salhangzós szövege… oly pontossággal maradt fenn,amely valószínûleg páratlannak tekinthetõ a közel-ke-leti irodalmi mûvek viszonylatában.” (W. F. Albright,idézi: Vankó–Reisinger: Bevezetés a Biblia tanulmányo-zásához, 61. o.)

János evangéliumaTermészetesen nemcsak az Ó-, hanem az Újszövetséghitelességét is minden lehetséges irányból támadtákaz idõk folyamán.

„János evangéliuma volt az egyik általánosan elnem fogadott könyv. Az Újszövetség tudósainak nagyrésze olyasvalakinek tulajdonította ezt az evangéliu-mot, aki az i. sz. II. század közepén élt, tehát nem Já-nos apostolnak. Ezt a téves feltevést elõször egy isme-retlen szerzõ evangéliumtöredéke ingatta meg, amely

szöveget, míg a konzervatívok fenntartották meggyõ-zõdésüket, miszerint Isten sértetlenül õrizte meg aszöveget egészen a mai napig. Tehát a tudósok egyikcsoportja logikai összefüggésekre építette az érveit, amásik a hitre. De egyik sem tudta tudományos bizo-nyítékkal alátámasztani érvelését.” (Siegfried Horn: Abibliai régészet XX. század eleji feltárásai, 43. o.)

A qumráni leletek azonban nagyon sok kérdésre vá-laszt adtak – arra a legfontosabb kérdésre is, hogy va-jon a Biblia szövegét valóban úgy változtatgatták-e,ahogyan a kritikusok feltételezték.

„Az Ésaiás-tekercs szövege igazolja, hogy keletke-zése – valószínûleg az i. e. II. vagy I. évszázad – ótaÉsaiás könyvének szövege egészen napjainkig semmitsem változott. Az írnok nem volt túl gondos másoló,számos helyesírási hibát ejtett. Az is lehet, hogy vala-ki diktálta az eredeti tekercset, és az írnok ez alapjánírta a másolatot. Ez magyarázat lenne arra, miért cse-rélt fel olyan sokszor hasonló hangzású szavakat, amibiztos nem történt volna meg, ha látja a másolandószöveget.

Millar Burrows professzor, az Ésaiás-tekercs szer-kesztõje néhány elõadást tartott a szöveggel kapcsolat-ban, és tekintve, hogy igen jól ismeri a kéziratot, a vé-leménye mindenképpen mérvadó. Õt idézem:»Viszonylag jelentéktelen kihagyások kivételével azegész könyv a birtokunkban van, és ez lényegébenmegegyezik a maszoretikus szöveggel. Észrevehetõ azalaktani és helyesírási eltérés, de a szöveg vonatkozá-sában feltûnõ mértékû az egyezés. És ebben rejlik afontossága, mivel alátámasztja a maszoretikus hagyo-



52 53

Szakértõk az újszövetségi iratok koráról és hitelességérõl

William Albright, aki a világ elsõ számú bibliai régé-sze volt, így írt: „Már most hangsúlyozottan kijelenthet-jük: semmi biztos alapja nincs annak, hogy az Újszövetségbármelyik könyvét késõbbre datáljuk, mint körülbelül Kr. u.80, és ez jó két nemzedékkel korábbi idõpont, mint amit amai radikálisabb újszövetségi kritikusok megadnak, azaz130 és 150 között… Húsztól ötven évig terjedõ idõszak nemelég hosszú ahhoz, hogy észrevehetõ károsodást okozzon Jé-zus tanításainak lényegi tartalmában, sõt megfogalmazásá-ban is.” (Josh McDowell: Több mint ács, 40., 42. o.)

„Akkor tudjuk igazán felmérni az Újszövetség kéz-iratos hitelességének óriási gazdagságát, ha összeha-sonlítjuk más, jelentõs ókori források szöveganyagával.

Thuküdidész (Kr. e. 460–400) történeti munkájátmindössze nyolc kézirat alapján ismerjük. Ezek Kr. u.900 körül, tehát mûködése után mintegy 1300 évvelkeletkeztek. Hérodotosz történetének kéziratai hason-lóképpen késeiek és csekély számúak, és mégis, ahogyF. F. Bruce írja: »Nincs olyan ókortudós, aki komolyan ven-né azt az érvelést, hogy kétséges Thuküdidész vagy Hérodo-tosz írásainak hitelessége, mivel a legrégibb, számunkra ishasználható kéziratok több mint 1300 évvel az eredeti mû-vek után keletkeztek.«

Arisztotelész Kr. e. 343 körül írta poétikai mûvét, dea rendelkezésünkre álló legkorábbi kézirat Kr. u. 1100-ban, azaz csaknem 1400 évvel késõbb keletkezett, és a létezõ kéziratok száma jelenleg mindössze öt.

a második század elsõ felébõl származik, és a negye-dik evangéliumból vett idézeteket tartalmaz. Ez a fel-fedezés azt bizonyítja, hogy az i. sz. II. század elsõ fe-lében János evangéliuma már ismert volt Egyiptom-ban. Amikor 1935-ben ezt a töredéket megjelentették, atudósok belátták, hogy felül kell vizsgálniuk Jánosevangéliumával kapcsolatos álláspontjukat.

Csak néhány hét telt el, és egy másik, még szenzáci-ósabb leletre bukkantak, mely bizonyította, hogy Já-nos evangéliumát az apostoli korban írták. A man-chesteri John Rylands Könyvtárban egy kicsiny papi-ruszdarabkát találtak, melyen János 18. fejezetének né-hány verse olvasható.

A szakértõk egyetértenek abban, hogy a már né-hány éve a könyvtár tulajdonában lévõ papiruszda-rabkát Egyiptomban írták – ahol találták is –, éspedigaz i. sz. II. évszázad elején, így ez a létezõ legkorábbiújszövetségi kézirattöredék. Ha tehát az i. sz. II. szá-zad elején János evangéliumát már ismerték és másol-ták Egyiptomban, ez azt jelenti, hogy bizonyos idejemár forgalomban kellett lennie. Ahhoz, hogy Kis-Ázsi-ából, ahol a hagyomány szerint írták, a Nílus menti or-szágba jusson, idõre volt szükség.

Ezért logikus a következtetés, hogy ezt a bibliaikönyvet az i. sz. I. század fordulója elõtt, azaz az apos-toli korban írták. A felfedezés óta már olyan híres tu-dósok is, mint Deissmann, Dibelius, Kenyon ésGoodspeed úgy nyilatkoztak, hogy a negyedik evan-gélium az apostoli korból származik.” (SiegfriedHorn: A bibliai régészet XX. század eleji feltárásai, 41–42.o.)



a legkorábbi fennmaradt bizonyíték idõpontjai közötti inter-vallum tehát olyan kicsi, hogy gyakorlatilag elhanyagolható,és most már semmi kétség sem lehet afelõl, hogy a Szentírástlényegében olyan formában ismerjük, ahogyan megírták. AzÚjszövetség könyveinek mind a hitelessége, mind pedig azáltalános egysége véglegesen megalapozottnak tekinthetõ.«

J. Harold Greenlee, az újszövetségi görög nyelv tu-dósa hozzáteszi: »Mivel a tudósok általában megbízható-nak fogadják el az ókori klasszikusok írásait, annak ellenére,hogy a legkorábbi kéziratok oly sokkal az eredeti írások utánkeletkeztek, és a fennmaradt kéziratok száma sok esetben na-gyon kevés, világos, hogy az Újszövetség szövegének meg-bízhatósága ennek megfelelõen garantáltnak tekinthetõ.«”(I. m., 44–45. o.)

A -ki végzõdés ezekben a nevekben egy földrajzi névre mutatószócska volt, melyet nem ejtettek ki.

54 55

Caesar Kr. e. 58 és 50 között írta a gall háborúkrólszóló mûvét, amelynek hitelessége a halála után ezerévvel keletkezett, kilenc vagy tíz másolaton alapszik.

Ezzel szemben az Újszövetség hitelességével kap-csolatban szinte zavarba ejtõ az anyag bõsége. Krisz-tus élete és a második század közötti idõszakot áthida-ló korai papirusz kéziratok felfedezése óta rengetegmás kézirat is napvilágra került. Ma több mint kétezeraz Újszövetség kéziratos másolatainak száma. Az Ili-ásznak, amely kéziratok számát tekintve az Újszövet-ség után a második helyen áll, 643 másolata van.

Sir Frederic Kenyon, a British Museum egykoriigazgatója és fõkönyvtárosa, akinél illetékesebb sze-mély nem adhat szakvéleményt kéziratokkal kapcso-latban, a következõket írja: »Az eredeti fogalmazvány és


57

I VI V. . A d ö nA d ö n t õ é rt õ é r v v

a h i t e l ea h i t e l e ss s é g m e l l e t ts é g m e l l e t t

AA Biblia isteni eredete melletti legerõsebb érvet a bib-liai próféciák jelentik. A prófécia fogalma mára sokatveszített fényébõl, hiszen próféciának nevezik példáulNostradamus ködös és pontatlan jövendöléseit, vagyMalakiás püspök leírásait, amelyek meglehetõsen ön-kényesen értelmezhetõk, ezenkívül jósok tömege kí-nálja szolgáltatásait – egy részük csaló, más részük ok-kult praktikákat ûz –, korunkban a jövendölések döm-pingjét éljük, és ez alighanem egyre csak fokozódik.

Jelentõs különbség van azonban mindezek és a bib-liai próféciák között. A Biblia szerint mi is az, hogyprófécia? Elõször az juthat eszünkbe, hogy a próféciaelõre megmond valamilyen fontos eseményt, mielõttaz megtörténne. Ez így van, de a bibliai jövendöléseknemcsak ezért azért próféciák, hanem mert prófétákmondták el ezeket: olyan emberek, akiket Isten a köve-teiként hitelesített. Ebben különböznek alapvetõen ajövendõmondások és a próféciák. Az Istentõl szárma-zó próféciák a Szentírásban vannak feljegyezve, egyér-telmûek, részleteikben beazonosíthatók, és ami a leg-fontosabb: minden kis részletükben beteljesedtek, il-


A döntõ érv a hitelesség mellett

59


58

Jeremiás által ezt üzente Isten: „És megfizetek Babi-lonnak és Káldea minden lakosának mindazokért a gonosz-ságaikért, amelyeket Sionban cselekedtek a ti szemeitek lát-tára, azt mondja az Úr. Ímé, én ellened fordulok, te romlás-nak hegye, azt mondja az Úr, aki az egész földet megrontot-tad, és kinyújtom reád kezemet, és levetlek téged a kõsziklá-ról, és kiégett heggyé teszlek téged. És belõled nem visznekkövet a szegletre és az alapra, mert örökkévaló pusztaság le-szel, azt mondja az Úr.” (Jer 51,24–26) Ézsaiás próféta ál-tal pedig ezt: „És olyan lesz Babilon, a királyságok ékessé-ge, a káldeusok dicsekvésének dísze, mint ahogyan elpusztítáIsten Sodomát és Gomorát; nem ülik meg soha, és nem lak-ják nemzetségrõl nemzetségre, nem von sátort ott az arábi-ai, és pásztorok sem tanyáznak ott.” (Ésa 13,19–20)

Az ország a Tigris és az Eufrátesz folyók között fe-küdt, földje a magas színvonalú csatornázás folytánrendkívül termékeny volt, Hérodotosz szerint két-há-romszázszoros termést adott az elvetett rozs. Adottsá-gait jól mutatja, hogy a késõbbi Perzsa Birodalomegykilencede volt ez a rész, de jövedelmének csaknemaz egyharmadát adta. A termékenység gazdagságátmég fokozta a kereskedelem. Ilyen ország ellen hang-zott el a jövendölés: „Pusztaság leszel!”

„Ha a Közel-Keleten lett volna egy fõváros, amely-nek meghatározatlan ideig biztosan fenn kellett volnamaradnia, akkor Babilon tûnt a legvalószínûbbnek.Ézsaiás próféciája a saját korában minden bizonnyalannyira abszurdnak tûnt, mintha valamilyenszázadunkbeli „szakértõ” azt jövendölné, hogy a NewYork-i Manhattan helyén egyszer majd egy pusztaságlesz és egyetlen épület sem fog állni. Ettõl függetlenül

letve beteljesednek ezután.Valóban központi helyük lenne a Bibliában a prófé-

ciáknak? Maga a Könyvek könyve tanúskodik ezeksúlyáról. Péter apostol így ír: „És igen biztos nálunk aprófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mintsötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és haj-nalcsillag kél fel szívetekben; tudván elõször azt, hogy azírásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó,hanem a Szent Lélektõl indíttatva szólottak az Isten szentemberei.” (II. Péter 1,19–21)

A Szentírásban két könyv van, amelyeket profetikuskönyveknek neveznek: Dániel könyve és Jelenésekkönyve. A Bibliában összesen tíz úgynevezett vázlat-prófécia van, amely képet ad a világtörténelemrõl,ezenkívül félezernél több úgynevezett pillanatkép-prófécia található benne, amelyek, mint egy pillanat-felvétel, képet adnak a késõbb bekövetkezõ történelmiesemények bizonyos részleteirõl.

A számok is jelentõsek, de tartalmukat tekintve iskiemelkedõen fontosak a Biblia jövendölései.

Jövendölés Babilon ellenA jövendölések egy része népekre, városokra vonatko-zik. Babilon városáról több jövendölés van Jeremiás ésÉzsaiás próféta könyvében – ezek a próféciák a várospusztulásáról, Isten ítéletérõl szóltak egy olyan kor-ban, amelyben el sem lehetett képzelni, hogy ez való-ban megtörténjen.



61


60

levonszom még porát is róla, s kopasz sziklává teszem õt.Hálók kivetõhelye lesz a tenger közepén, mert én szólottam,ezt mondja az Úr Isten, s legyen a nemzetek ragadomá-nya… Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én hozom Tírus ellenNabukodonozort, Babilon királyát északról, a királyok kirá-lyát; lovakkal, szekerekkel, lovagokkal, sereggel és sok nép-pel… És faltörõ kosával ütteti kõfalaidat, s tornyaidat le-rontja fegyvereivel… És prédára hányják gazdagságodat, el-ragadozzák áruidat, letörik kõfalaidat, s gyönyörûséges há-zaidat lerontják, köveidet és fáidat, s még porodat is a víz kö-zepére hányják… És kopasz sziklává teszlek; hálók kivetõhe-lye leszel, hogy többé meg ne építsenek; mert én, az Úr szól-tam, ezt mondja az Úr Isten… Rémségesen cselekszem ve-led és nem leszel; s keresni fognak, de többé örökké meg nemtalálnak, ezt mondja az Úr Isten.” (Ezékiel 26,3–5, 7, 9, 12,14, 21)

Nézzük meg pontról pontra a próféciát:– Tíruszt sok nép zúzza szét,– csak egy szikla marad a városból, ahol a halászok

a hálóikat fogják szárítani,– elõször Nabukodonozor támad ellene,– a város romjait a tengerbe vetik,– nem építik fel többé a várost,– még a nyomát is eltörlik.Teljesedtek-e ezek a jövendölések, és ha igen, ho-

gyan?„Kr. e. 585-ben – tehát egy évvel a prófécia keletke-

zése után – II. Nebukadneccár lerohanta Tíruszt,amely igen kívánatos zsákmány volt a szemében. Aváros a Libanon-hegység tövében terült el, és a földkö-zi-tengeri térség legjobb kikötõje volt az övé. 13 évi

eljött az idõ, amikor Babilont az idegen ellenség nem-csak elfoglalta és megdöntötte a hatalmát, hanem lak-hatatlanná is vált amiatt, mert a környezõ földekettöbb mint két évezreden keresztül az Eufrátesz sós vi-zével öntözték és ezáltal a talaj sótartalma hihetetlenmódon megnõtt. A muszlim hódítások után elkerül-ték, mint egy Allah által megátkozott helyet.

Az arab pásztorokra vonatkozó utalás igen lénye-ges ebben a szakaszban, különösen figyelembe véveazt, hogy a mezopotámiai területeken egészen a Kr. u.7. századig egyáltalán nem éltek arabok. Ennélfogva avaticinium ex eventu elmélete ebben az esetben is tart-hatatlan. Babilon helyét évszázadokon keresztül na-gyobbrészt csak feltételezések alapján állapítottákmeg, és telljét Birsz Nimródnak hívták. Egészen a 19.századig nem sikerült megállapítani ennek az ókorinagyvárosnak a fekvését, amikor is Koldewey kiter-jedt ásatásai végül megadták a helyet, de az EgyesültÁllamok nyugati részének szellemvárosaihoz hason-lóan egészen napjainkig nem lakják emberek, a [turis-tacsalogató helyektõl] eltekintve.” (Gleason L. Archer:Az ószövetségi bevezetés vizsgálata, 612–613. o.)

A Tírusz elleni próféciaIsten a tengerparti kereskedõváros, Tírusz ellen is íté-letet hirdetett Ezékiel próféta által:

„…így szól az Úr Isten: Ímé én, Tírus, tereád megyek, éshozok fel ellened sok nemzetet, miként a tenger fölhozza hul-lámait. És elhányják Tírus kõfalait és lerontják tornyait, s



63


62

tó, többemeletes lövésztornyokat (helopolokat) építe-nek íjászok és könnyû tüzérség számára. Ezek a leg-magasabb ostromtornyok, amelyeket a haditechnikavalaha is ismert: 20 emeletesek, és 50 méteres magas-ságukkal messze a város falai fölé nyúlnak. Hét hóna-pos elõkészület után ezek a szörnyetegek nehézkesen,de feltartóztathatatlanul gördültek Tírusz felé, és ezzelmegpecsételték e város sorsát.

A szomszédos városok, amelyeket pánikba ejtett eza várostrom, ellenállás nélkül megadták magukat.Csak a filiszteus Gáza állt ellen, de két hónapos ostromután ezt is bevették, és ezzel megnyílt az út Egyiptomfelé Nagy Sándor számára.

Mellesleg Nagy Sándornak éppenséggel nem álltszándékában bibliai próféciákat beteljesíteni, mégis –ahogy az történetileg bizonyított – mintegy 250 évvela prófécia elhangzása után Isten ítéletének végrehajtó-ja lett Ótírusz fölött. Ha az 1. és 3. prófécia már II.Nebukadneccár által beteljesedett, úgy Nagy Sándorvolt az, aki által a 2. és 4. prófécia ugyancsak szó sze-rint megvalósult.

Ma, mintegy 2500 év elteltével az egykori Ótíruszhelye még mindig alkalmas lenne egy város számára,de sohasem építették föl újra. Ezen a sík, terméketlenés elhagyatott környéken még mindig halászok terege-tik ki száradni a hálóikat. A 6. próféciának megfelelõ-en a régi Tírusznak még a nyomát is eltörölték. S az 5.prófécia szerint soha többé nem építenek várost ezen ahelyen. Ez a kijelentés tulajdonképpen akár kihívás islehetne az ateisták számára. Pénzt gyûjthetnének,hogy ezen a helyen várost építsenek Látszólag könnyû

ostrom után (Kr. e. 573) II. Nebukadneccár elfoglalta éskifosztotta a várost (Ótíruszt). Ezzel Tírusz bekerült azújbabiloni birodalomba. Azután Kr. e. 539-ben Kürosz(Kr. e. 559–530), a Perzsa Birodalom alapítója és kirá-lya, elfoglalta a Babiloni Birodalmat. Ezzel Kr. e. 539-ben Tírusz perzsa uralom alá került. Az 1. és 3. prófé-cia ezzel beteljesül, de az egykori metropolis maradvá-nyai és a város romjai még léteztek. A 2. és 4–6. prófé-cia beteljesedése még hátravolt.

Negyed évezred múltán a prófécia további részleteiis beteljesedtek. Kr. e. 334-ben, tehát az ítélet elhangzá-sa után 252 évvel, a macedón Nagy Sándor Perzsia el-len vonult, és Granikosznál legyõzte a perzsa satrapá-kat, Kr. e. 333-ban pedig Issusnál III. Darius perzsa ki-rályt. A perzsa király legyõzése után dél felé vonultEgyiptom ellen, és felszólította a föníciai városokat,hogy adják meg magukat, és nyissák meg elõtte kapu-ikat. A városok egymás után kerülnek a kezére, csakTírusz városának a sziklaszigeten épült része (Újtí-rusz) nem adja meg magát. A szigeten fekvõ város jólmeg van erõsítve, és magas falak védik. Sándor figye-lemre méltó és egyedülálló haditechnikát alkalmaz,hogy a szigetet meghódítsa. A szárazföldön fekvõ Ótí-ruszt leromboltatja, és a város romjaiból hatvan méterszéles gátat épít a tengerszoroson át, amely a régi vá-rost az újtól elválasztja. Mivel az egykor hatalmas szá-razföldi Tírusz kövei és törmeléke nem bizonyulnakelegendõnek, a régi város földjébõl is szórat a tenger-be. A közel kilométernyi hosszúságú gát építését úgybiztosítja, hogy mozgatható védõpajzsokkal, ún. „tek-nõsbékákkal” látja el. Az utászok a parton mozgatha-



65


64

megfeszítették Jézust, vették a ruháit, és négy részre osztot-ták, egy részt mindegyik vitéznek, és a köntösét. A köntöspedig varrástalan volt, felülrõl mindvégig szövött. Mondtákazért egymásnak: ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sor-sot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, amely eztmondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot ve-tettek. A vitézek tehát ezeket mûvelték.” (János 19,23–24)

A zsidóságért végzett munkájában Pál apostol újraés újra a beteljesedett jövendölésekkel próbálta ráve-zetni hallgatóit arra, hogy elfogadják Jézust mint Mes-siást, mint a bûnöktõl szabadító Megváltót. „Pál pedig,amint szokása volt, bement hozzájuk, és három szombatonát vitázott velük az írásokból, megmagyarázva és kimutatva,hogy a Krisztusnak szükséges volt szenvedni és feltámadnia halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdeteknektek.” (Apostolok cselekedetei 17,2–3)

Isten a legnagyobb gonddal különböztette meg Fiát,a Messiást, az emberiség Megváltóját mindenki más-tól, aki a múltban, a jelenben vagy jövõben valaha élt,él vagy élni fog. E megjelölések, jövendölések az Ószö-vetségben találhatók – a Bibliának ez a része nagyjábólezer év alatt állt össze, és háromszáznál is több, Jézuselsõ eljövetelére vonatkozó utalást tartalmaz. Jézus aBiblia tanúsága szerint eljött a Földre, megszületettemberként, tanított, és életét adta az emberiségért.Krisztus másodszor is el fog jönni, ekkor már dicsõsé-ges királyként, földi történelmünk végpontján. Errõl isszámtalan jövendölés található a Bibliában. Annak anépszerû elképzelésnek, amelyet ma sokan vallanak,hogy Jézus nem fog eljönni, hanem a világ fejlõdikodáig, hogy egyszer csak beköszöntsön egy aranykor

ily módon szembeszállni a próféciával, de Isten kije-lentett akarata szerint még csak nem is támadhat sen-kiben ilyen szándék.” (Werner Gitt: Meg van írva, 118–119. o.)

Bár a jövendölések csodálatra méltóan teljesedtek, akülönbözõ népekrõl, városokról szóló próféciáknálsokkal jelentõsebbek azok, amelyek a világtörténelem-ben valaha élt legfontosabb személlyel foglalkoznak.

Próféciák Jézus KrisztusrólAz Ószövetségben hatvan jelentõsebb messiási prófé-cia, és körülbelül 270 olyan jövendölésrészlet találha-tó, amelyek mind-mind egyvalakiben, Jézus Krisztus-ban teljesedtek be.

Jézus maga is az ószövetségi írásokra hivatkozott,amikor azt bizonyította, hogy Õ az elõre megígértMessiás. „És elkezdve Mózestõl és minden prófétáktól fog-va, magyarázta nekik minden írásokban, amik õfelõle meg-írattak . (Lukács 24,27) „És mondta nekik: Ezek azok a be-szédek, melyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam,hogy szükséges beteljesedni mindazoknak, amik megírattaka Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban énfelõ-lem.” (Lukács 24,44) „Mert ha hinnétek Mózesnek, nékemis hinnétek; mert énrólam írt õ.” (János 5,46)

Az evangéliumok szerzõi a beteljesedett jövendölé-sekre hivatkoznak, amikor Jézus Messiás voltáról be-szélnek. „És oda jutva lakozott a Názáret nevû városban,hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak, hogy názáre-tinek fog neveztetni.” (Máté 2,23) „A vitézek azért, mikor



67


66

mazik majd. Jeremiás 23,5-ben azt olvashatjuk, hogy aMessiás Dávid házából fog születni. „Ímé, eljönnek a na-pok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat,és uralkodik mint király, bölcsen cselekszik, méltányosságotés igazságot cselekszik e földön.”

Mikeás 5,2-ben Isten a világ valamennyi városa kö-zül a kevesebb mint ezer lakosú Betlehemre mutat aMessiás szülõhelyeként: „De te, Efratának Betleheme, bárkicsiny vagy a Júda ezrei között: belõled származik nékem,aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitõl fogva,öröktõl fogva van.”

A Messiásnak útkészítõje is lesz, a „pusztában kiál-tó szó”, az Úr ösvényének egyengetõje, Keresztelõ Já-nos.: „Ímé, elküldöm az én követemet, és megtisztítja elõt-tem az utat, és mindjárt eljön az Õ templomába az Úr, akitti kerestek, és a szövetség követe, akit ti kívántok; ímé, eljön,azt mondja a Seregeknek Ura.” (Malakiás 3,1, vö. Ézsaiás40,3)

Ez a Biblia-rész, és még néhány másik, idõben is se-gít elhelyezni a Messiás megjelenését – ezek szerint Jé-zus akkor jött el, amikor még állt a templom Jeruzsá-lemben. Ennek óriási jelentõsége van, ha tudjuk, hogya templomot Kr. u. 70-ben lerombolták, s azóta semépítették föl újra – és nem is fogják. Az Aggeus köny-vében szereplõ leírás utal arra, hogy a Megváltó meg-jelenésekor a templom még áll majd, s dicsõsége na-gyobb lesz, mint a babiloniak által lerombolt templo-mé, hiszen ebben maga Isten jelenik meg, Jézus Krisz-tus személyében: „És megindítok minden népet, és eljön,akit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsõség-gel, azt mondja a Seregek Ura. Enyém az ezüst és enyém az

– bár sokak számára vonzó lehetne –, semmilyen bib-liai alapja nincs. Jézus szemmel láthatóan, a történe-lem végpontján, konkrét történelmi eseményként, va-lóságosan eljön követõiért, és mindenki látni fogja Õt.Jézus azt mondta, hogy „akkor sír a föld minden nemzet-sége, és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhõibennagy hatalommal és dicsõséggel” (Máté 24,30). A Biblia te-hát Jézus két eljövetelérõl beszél, és ezt a két eljöveteltkeverték össze és értelmezték félre a korabeli zsidóírástudók.

Az nem lehetséges, kérdezhetné valaki, hogy ezeketa jövendöléseket utólag szabták a korábban megtör-tént eseményekhez? A válasz egyértelmûen nem. A Jé-zus elsõ eljövetelére vonatkozó utolsó próféciák négy-száz évvel az Õ fellépése elõtt hangzottak el, ekkorszületett meg az Ószövetség (idõben is) utolsó irata,Malakiás könyve. A Septuaginta, a héber nyelvû Ószö-vetség görög fordítása Krisztus születése elõtt kb. két-száz évvel készült. Ez a fordítás bizonyítja, hogy leg-kevesebb kétszáz évvel Krisztus elõtt már megvoltak ajövendölések. Az Ószövetség iratait természetesenmár jóval a fordítás elõtt lejegyezték, és ezek bárki szá-mára beazonosítható részleteket tartalmaztak az eljö-vendõ Messiásról.

Néhány jellemzõ részletIsten útmutatásából, amelyet a Messiás származásávalkapcsolatban adott, most csak azt emeljük ki, hogy azÓszövetség szerint a Messiás Dávid családjából szár-



69


68

és a nép utálata. Akik engem látnak, mind csúfolkodnak raj-tam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejüket: »Az Úrrabízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyö-nyörködött benne!«” (22. zsoltár 7–9)

A 41. zsoltár szerint a Messiást el fogja árulni egybarátja – Jézus visszahivatkozott erre a jövendölésre azutolsó vacsorán. Zakariás próféta könyvében azt ol-vassuk, hogy Istent harminc ezüstre becsülik – ennyi-ért árulta el Júdás Jézust. „Akkor ezt mondtam nekik: Hajónak látjátok, adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tart-sátok meg! Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt. AzÚR pedig ezt mondta nekem: Dobd oda a kincsek közé ezt abecses értéket, amire engem becsültek! Fogtam tehát a har-minc ezüstöt, és odadobtam az Úr házának kincsei közé.”(Zakariás 11,12–13)

Egy Dávid király által írott, az i. e. II. évezred legvé-gérõl származó prófécia megjövendöli, hogy ennek azembernek a kezét és lábát átszúrják. A keresztre feszí-tés leírását, a 22. zsoltárt 800 évvel azelõtt jegyeztékfel, hogy a rómaiak alkalmazni kezdték ezt a kivégzé-si módot:

„Mint a víz, úgy kiöntettem, csontjaim mind széthullot-tak, szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ része-im között. Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemheztapadt, és a halál porába fektetsz engem. Mert ebek vettekkörül engem, a gonoszok serege körülfogott, átlyukasztottákkezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csonto-mat, õk pedig csak néznek s bámulnak rám. Megosztoznakruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.” (22. zsoltár,15–19)

arany, azt mondja a Seregek Ura. Nagyobb lesz e másodikház dicsõsége az elsõnél, azt mondja a Seregek Ura, és e he-lyen adok békességet, azt mondja a Seregek Ura.” (Aggeus2,7–9)

Dániel könyve beszél a templom eljövendõ sorsáról,s arról is, mi lesz a Messiás sorsa – mit tesz vele a nép,amelynek az lett volna a feladata, hogy a Megváltó el-jövetelére készüljön és várja Õt. „A hatvankét hét múlvapedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és aszenthelyet elpusztítja a következõ fejedelem népe…” (Dá-niel 9,26/a)

Sok-sok jövendölés szerepel az idézett dánieli pró-fécia mellett Ézsaiás és a Zsoltárok könyvében, ame-lyek leírják a fogadtatást, mellyel Isten küldötte szem-be találja magát: a saját vérei mint nép elutasítják, bárlesznek, akik elfogadják, de nagyobbrészt a pogányokhisznek majd Õbenne. „És Õ néktek szenthely lészen; demegütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának,s tõr és háló Jeruzsálem lakosainak.” (Ézsaiás 8,14) „Én, azÚr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, megõrizlek ésnépnek szövetségévé teszlek, pogányok világosságává.”(Ézsaiás 42,6) „Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákóbnemzetségének megépítésére és Izráel megszabadultjainakvisszahozására: sõt a népeknek is világosságul adtalak, hogyüdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ézsaiás 49,6) „A Dávidházára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelem éskönyörületesség lelkét, és reám tekintenek, akit átszegeztek,és siratják õt, amint siratják az egyetlen fiút, és keseregnekutána, amint keseregnek az elsõszülött után.” (Zakariás12,10) „De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja



71


70

nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szá-jában.

Az Úr akarta õt megrontani betegség által; hogyha önlel-két áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, ésaz Úr akarata az õ keze által jó szerencsés lesz. Mert lelkeszenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igazszolgám sokakat megigazít, és vétkeiket õ viseli. Azért résztosztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt,mivelhogy életét halálra adta, és a bûnösök közé számlálta-tott; pedig õ sokak bûnét hordozta, és a bûnösökért imádko-zott!” (Ésaiás 52,13–53,12 – pontosított fordítás szerint)

Így kezdõdik a jövendölés: „Íme, jó szerencsés leszszolgám, magasságos, felséges és dicsõ lesz nagyon. Mikép-pen eliszonyodtak tõled sokan, oly rút, nem emberi volt áb-rázatja, és alakja sem ember fiaié volt: akképpen ejt ámulat-ba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájukat, mertamit nekik nem beszéltek, azt látják, és mit nem hallottak,arra figyelnek.” Különleges módon kezdõdik a Messiás-ról szóló jövendölés: Isten szolgája elõbb mindenkinélmegvetettebb, utóbb pedig mindenkinél dicsõsége-sebb, megbecsültebb lesz.

Blaise Pascal, a híres filozófus, aki maga is keresz-tény és Biblia-ismerõ volt, így ír a Gondolatok c. mûvé-ben: „Egészen a kereszthalálig megalázott Isten. Mes-siás, aki halálával diadalmaskodik a halál felett… Me-lyik ember tündökölt nála fényesebben? A zsidó nép…õt jövendölte eljövetele elõtt. A pogányság õt imádjaeljövetele után. És mind a kettõ – a pogány és a zsidó– egyaránt középpontjának tekintette. Ennek ellenéreki élvezte kevésbé e roppant feltûnést? Harmincháromesztendõbõl harmincat a világtól elvonulva élt. Három

A szenvedõ szolga Ézsaiás könyvébenÉzsaiás könyve 52–53. fejezete a jövendölések koroná-ja: részletesen beszél a Messiás küldetésérõl, sorsáról.

„Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges ésdicsõ lesz nagyon. Miképpen eliszonyodtak tõled sokan, olyrút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaiévolt: akképpen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyokbefogják szájukat, mert amit nekik nem beszéltek, azt látják,és mit nem hallottak, arra figyelnek. Ki hitt a mi tanításunk-nak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnõtt, mint egyvesszõszál Õelõtte, és mint gyökér a száraz földbõl, nem voltnéki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem volt ábrázatakívánatos!

Utált és az emberektõl elhagyott volt, fájdalmak férfia ésbetegség ismerõje! Mint aki elõl orcánkat elrejtjük, utáltvolt, és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket õ viselte,és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostorozta-tik, verettetik és kínoztatik Istentõl! Átszúrták õt a mi bûne-inkért, összetörték a mi vétkeinkért, békességünknek bünte-tése rajta van, és az õ sebeivel gyógyultunk meg. Mindnyá-jan mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki a saját útjára tért; de azÚr mindnyájunk vétkét õreá vetette. Kínoztatott, pedig alá-zatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, melymészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az õt nyí-rók elõtt; és száját nem nyitotta meg!

Fogság és ítélethozatal nélkül ragadtatott el, és kortársa-inál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élõk földébõl, hogynépem bûnéért lett rajta vereség?! És a gonoszok közt adtaksírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig



73


72

A zsidóság mint nép mind a mai napig élesen szem-ben áll Jézus személyével. Dr. Fischer Árpád budapes-ti orvos 1927-ben ezt írta: „Jézus nevét elõttünk, zsi-dók elõtt egyházunk és történelemtanításunk úgy rej-tegeti, mint bûnök bûnét, mint a bélpoklos fekélyét. Ahivatalos zsidó nevelés és oktatás szerint Jézus nép-ének […] hitehagyott fia, mint ilyen gyûlöletes, és méga neve is átkozott.” (Kiáltvány a zsidósághoz, Bp., 1927,46., 65. o.) Ez a viszonyulás egészen Jézus korába nyú-lik vissza. A Talmud, amely ma gyakorlatilag a zsidóvallás alapja, több évszázad vallási tanítóinak megnyi-latkozásait tartalmazza, köztük az elsõ század tanítói-ét is, tud Jézus személyérõl. Dr. Fischer Árpád írásá-nak elõbbi részlete még rendkívül kulturált és mérték-tartó a Talmudhoz képest – ez Jézust népámítónak ésvarázslónak mutatja be, aki vétekbe ejtette Izraelt, ésaki a gonosztetteinek megfelelõ büntetést szenvediörök korszakokon át. A talmudi tüzes megnyilatkozástbizonyos, hogy csakis rendkívüli személy s az általavégbevitt rendkívüli események indokolhatták.

Az izraeliták számára Isten egy személy, dicsõségesés hatalmas Úr. Nem tudták elképzelni, hogy Isten Fia,aki maga is isteni személy, hogyan ereszkedhetne leegy názáreti ember formájában az emberek közé. Shogy azután ezt az embert elítéljék, majd bûnözõk kö-zött kivégezzék, ez számukra több mint botrányosvolt. Jézus szerintük nem lehetett Isten, mert a Messi-ás nem lehetett dicsõség nélküli valaki, nem lehetettolyan, aki szemben állt az õ vallásos nézeteikkel, ésvégképp lehetetlen volt, hogy gyalázatos halált szen-vedjen. Fényes és dicsõséges királyt vártak, nem egy

év elteltével csalónak tartják, a papok és a fõemberekelvetik, barátai és legközelebbi hozzátartozói megve-tik. Végül övéi egyikétõl elárulva, másikától megta-gadva és mindenkitõl elhagyatva hal meg. Mi hasznavan hát ebbõl a feltûnésbõl? Soha ember nem keltettekkora visszhangot, de embert soha nem ért ennél na-gyobb gyalázat. Híre csupán nekünk vált javunkra,hogy fel tudjuk Õt ismerni. Neki magának semmi semjutott belõle.” (765. és 792. töredék)

Az 53. fejezet 1-2. verseiben így folytatódik a jöven-dölés: „Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek je-lentetett meg? Felnõtt, mint egy vesszõszál Õelõtte, és mintgyökér a száraz földbõl, nem volt néki alakja és ékessége, ésnéztünk reá, de nem volt ábrázata kívánatos!”

A zsidó népnek Jézus korára sajnos már egészenmás elképzelései voltak a megígért Megváltóról, mintamit a bibliai könyvek elfogulatlan tanulmányozásá-val megérthettek volna Róla. Politikai szabadítót vár-tak, királyi hatalmú, nagy tekintélyû valakit, aki segítlerázni a gyûlölt rómaiak igáját, aki elhozza a függet-lenséget a zsidóságnak, és minden nemzet között ve-zetõ helyet biztosít majd nekik. Jézusban csalódtak,mert Õ egészen más küldetéssel jött. „Nem volt ábrá-zata kívánatos” számukra, és a fájdalmas kérdést a ké-sõbbi beteljesedés igazolta: „Ki hitt a mi tanításunk-nak?” – a próféták tanúságtételének? A korábban idé-zett dánieli prófécia is kijelentette: a Messiásnak „sen-kije sem lesz”. A vezetõk halálra adták, a nép inkább agyilkos Barabbást kívánta szabadon engedni, a tanít-ványok elfutottak, Péter megtagadta õt… Jézus való-ban egyedül maradt a keresztfán.



75


74

Jézus is szerette Õt, de hogy mit jelenthetett számukra,hogy ez a szeretetkapcsolat megszakadt, annak mély-ségeibe emberileg képtelenek vagyunk belelátni.Krisztus áldozata egyben az Atya áldozata is volt. Me-lyik szülõ ne szenvedne, ha a gyermeke szenved? AzAtya ugyanúgy megszenvedte a megváltást, mint aFiú. Együtt alkották meg a tervet, és együtt szenvedtékel, hogy legyen jogunk egy megújult élethez, legyenesélyünk arra, hogy megtaláljuk helyünket a minden-ségben, s örök életet nyerhessünk. A mi bûneink min-den súlya a Fiúra, Jézusra nehezedett, amikor a men-nyei Atyának azonosítania kellett Õt a bûnnel, és ítéle-tet mondani felette azért, hogy bennünket ne kelljenelítélnie, ha magunkra nézve elfogadjuk Jézus áldoza-tát. Bennünket jogosan érne a büntetés a bûneink mi-att, Jézus pedig elénk állt, pajzsként, hogy ne bennün-ket érjen a büntetés, hanem életet adhasson nekünk –s erre nem volt más indítéka, csak egyszerûen a szere-tet. Jézus „megsebesíttetett bûneinkért, megrontatott a mivétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az õ sebei-vel gyógyultunk meg”.

„Átszúrták a mi bûneinkért, összetörték a mi vétkein-kért, békességünk büntetése rajta van, és az õ sebeivelgyógyultunk meg” – ez a kijelentés utalás a keresztre fe-szítésre és a lándzsával való átdöfésre is. Négy prófé-cia is megjövendölte a kivégzés módját: „Átlyukasz-tották kezeimet és lábaimat” (22. zsoltár 17), „Átszúr-ták a mi bûneinkért” (Ésaiás 53,5), „Rám tekintenek,akit átszegeztek” (Zakariás 12,10), „Micsoda sebekezek a kezeiden? Azok, amelyeket az én barátaim há-zában ütöttek rajtam” (Zakariás 13,6).

szinte nincstelen názáreti ácsot, egy vándorprédiká-tort, akiben nem volt semmilyen világi ambíció. Akontraszt a várakozás és a valóság között botrányos éselfogadhatatlan volt. Ám ha megfelelõen tanulmá-nyozták és elfogadták volna a szentírás kijelentéseit,felismerhették volna Õt.

Így folytatódik a Messiás jellemzése: „Utált és az em-berektõl elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerõ-je! Mint aki elõl orcánkat elrejtjük, utált volt, és nem gon-doltunk vele. Pedig betegségeinket õ viselte, és fájdalmain-kat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetikés kínoztatik Istentõl. Átszúrták õt a mi bûneinkért, össze-törték a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, ésaz õ sebeivel gyógyultunk meg. Mindnyájan mint juhok el-tévelyedtünk, ki-ki a saját útjára tért; de az Úr mindnyá-junk vétkét õreá vetette.”

Jézus emberként jött el, hozzánk hasonlóvá lett:ugyanazt az emberi természetet vette fel, amelyet mi isörökölünk. Ismeri fájdalmainkat, gyengeségeinket,osztozott a kísértéseinkben. Velünk ellentétben azon-ban Õ soha nem követett el bûnt. Noha ártatlan volt, ami bûneinkért mégis vállalta már az emberi létet is, sazon túl a bûneink büntetését. A jövendölés elején ol-vashattuk, hogy „rút és nem emberi volt az ábrázata”– a kereszten valóban „rút és nem emberi volt ábráza-ta”, mert nemcsak testi, hanem lelki kínokat is szenve-dett.

Jézus így kiáltott fel a kereszten: „Én Istenem, én Is-tenem! Miért hagytál el engem?” (Máté 27,46) – s ez a fel-kiáltás a valóságot fejezte ki. Azt tudjuk, hogy Isten aszeretet, tudjuk, hogy a mennyei Atya szerette Jézust,



77


76

18,38). Az egész „eljárás” az elejétõl a végéig nem voltmás, csak törvénytelenségek példa nélküli sorozata.

„Kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élõk föl-débõl, hogy népem bûnéért lett rajta vereség?!” – kérdezi apróféta, korábban pedig ezt írta: „…és mi azt hittük,hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentõl!” Való-ban: a kortársak közül senki nem értette, mi történikvalójában a kereszten, az ott állók e próféciát beteljesít-ve csúfolták Jézust haláltusájában. „Az arra menõk pedigszidalmazták õt, fejüket csóválva és ezt mondva: Te, ki leron-tod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd megmagadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztrõl! Hasonló-képen a fõpapok is csúfolódva, az írástudókkal és a vénekkelegyütt ezt mondták: Másokat megtartott, magát nem tudjamegtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl,és majd hiszünk néki. Bízott az Istenben; mentse meg mostõt, ha akarja, mert azt mondta: Isten Fia vagyok” (Máté27,39-43).

„És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok melléjutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, ésálnokság sem találtatott szájában.”

Jézus nem tett semmi rosszat, elítéltetése alaptalanvolt. „A gonoszok közt” juttatták a sírba, „bûnösök kö-zé számláltatott” – mondja a prófécia. Köztörvényesbûnözõk között feszítették keresztre azért, hogy ezzelis lejárassák õt az emberek elõtt. „Két rablót is megfeszí-tettek vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl. És beteljesedettaz írás, amely azt mondja: És a bûnösök közé számláltatott.”(Márk 15,27–28) A bûnözõként kivégzetteknek nemjárt tisztességes temetés, Jézus mégis „gazdagok melléjutott”, Arimátiai József új, még nem használt sírjába

„Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitottameg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh,mely megnémul az õt nyírók elõtt; és száját nem nyitottameg! Fogság és ítélethozatal nélkül ragadtatott el, és kortár-sainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élõk földébõl, hogynépem bûnéért lett rajta vereség?! És a gonoszok közt adtaksírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedignem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szá-jában.”

Az újszövetségi beszámolók szerint Jézus valóbannem védekezett a méltatlan vádak ellen. Azért nemszólalt meg, azért nem bizonygatta ártatlanságát, mertez is az önkéntes helyettesítés része volt, el kellett hor-doznia a vádolást, mintha megérdemelte volna.

„Ítélethozatal nélkül” vétetett el Jézus élete. Egy-részt szabálytalan volt az egész eljárás, amellyel meg-próbálták elítélni. A szanhedrin, a vének tanácsa nemhozhatott volna egy éjszaka alatt ítéletet; a gyûlést afõpap házába hívták össze, nem a tanácsterembe, amiugyancsak képtelen dolog volt; nem volt jelen a tanácsminden tagja sem, mert nem értesítették azokat, akik-rõl tudták, hogy esetleg Jézus mellett szólnának (errevolt példa más tanácskozások alkalmával). A tanúk el-lentmondásba kerültek egymással, így a fõpap Jézus-ból akarta kipréselni a saját maga elleni vallomást (ekét mozzanat ismét elképesztõ jogtalanság), végül afõpap megszaggatta ruháját, ami a törvények szerint alegszigorúbban tilos volt. Másrészt Jézus azért is „íté-lethozatal nélkül” halt meg, mert Pilátus kijelentette –akibõl végül mégis kizsarolták Jézus ok nélküli elítélé-sét –, hogy „én nem találok benne semmi bûnt” (János



79


78

Jézus személyének, áldozatának szívbéli elfogadásapedig átformálja az embert, alkalmassá teszi az örökéletre. Csodálatos ígéret és lehetõség ez.

A prófécia utal Jézus feltámadására is: ha „önlelkétáldozatul adja”, akkor „napjait meghosszabbítja”. Nemlesz eredménytelen az önfeláldozása: követõket, „ma-got lát”, „és az Úr akarata az õ keze által jó szerencsés lesz”.

Végül Isten megígéri, hogy „részt osztok néki a na-gyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt”, vagyis Jézushatalommal fog visszatérni a Föld történelmének vég-pontján, hogy magával vigye a mennybe az övéit, akikelfogadták az Õ megváltói munkáját – visszatér azo-kért, akik szembefordultak a bûneikkel, és megválto-zott életükkel alkalmassá váltak a soha el nem bukottlények társaságára.

A valószínûség-számítás és a próféciákDe a jóslatok némelyikét bárki beteljesíthette, mond-hatja erre valaki. Igen, mások életére talán szintén vo-natkoztatható egy-két prófécia, nyilván más is szüle-tett Betlehemben, esetleg Dávid családjából, de nemteljesült mind a hatvan lényeges jövendölés és a 270részlet! Már az ésaiási prófécia is világossá teszi, hogysenki más nem jöhet szóba Jézuson kívül, de a rendkedvéért hívjuk segítségül a matematika tudományát.

A valószínûség-számítás kizárja a véletlen egybe-esést. Ha a modern valószínûség-számítást nyolc pró-féciára alkalmazzuk, azt találjuk, hogy egy a 1017-hezaz esélye annak, hogy a történelem során valaki a mai

temették Õt. Drága illatszerekkel és balzsamozósz-erekkel együtt göngyölték lepedõkbe holttestét – ígycsak a legelõkelõbbeket temették akkoriban. Két zsidófõember rendezte meg így Jézus temetését. Korábbanféltek nyilvánosan megvallani Õt, halálakor azonban –amikor ez valóban veszélyes volt – bátor hitvallókkéntcselekedtek. Egyikük elkérte Pilátustól Jézus testét, ésa saját sírjába helyezte el, a másik drága illatszerekethozott, hogy a legnagyobb kegyelettel és tisztelettel te-methessék el Jézust, akit a fõtanács istenkáromlóként,Pilátus pedig lázítás címén ítélt halálra. Létezhet-eolyan emberi bölcsesség, amely képes lett volna évszá-zadokkal elõre ilyen pontosan, világosan kijelenteni azeseményeket, vagy így alakítani a történéseket?

A prófécia így fejezõdik be: „És az Úr akarta õt meg-rontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, ma-got lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az õ ke-ze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán lát-ni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakatmegigazít, és vétkeiket õ viseli. Azért részt osztok néki a na-gyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy éle-tét halálra adta, és a bûnösök közé számláltatott; pedig õ so-kak bûnét hordozta, és a bûnösökért imádkozott!”

A Szentháromság személyei együtt alkották meg azember megmentésének tervét – ha lett volna más, egy-szerûbb út, nyilván azt választották volna. De nemvolt. Bûntelen ember nincs, a bûn büntetést kíván, azember önmagában gyönge a jóra – nem lehetne örökéletet adni neki, mert nem tudna élni a lehetõséggel.Így azonban Jézus magára vállalta a büntetést, ígymindannyiunk számára megnyílt az út az örök életre.



81


80

egy golyónak, akkor sem tudnánk elõállítani a képze-letbeli ládánkat, csak 27 370 darab univerzumból ösz-szesen.

A véletlennek tehát semmilyen szerepe nem lehet.

Lehetséges, hogy valaki szándékosan teljesítse be a próféciákat?

Újabb ellenvetés lehet, hogy Jézus bizonyára szándé-kosan igyekezett beteljesíteni a próféciákat, hiszenpontosan ismerte õket. Mindenekelõtt azt tartsukszem elõtt, hogy ezek a próféciák nem olyanok, hogyegy részük teljesül, más részük nem. Éppen arról lehetfelismerni a Messiást, hogy Vele kapcsolatban mindenjövendölés beteljesedik. Az a kifogás, miszerint Jézusszándékosan teljesítette be a próféciákat, csak addiglátszik hihetõnek, amíg nem látjuk meg, hogy a Messi-ás eljövetelének sok részletét emberi igyekezettel egy-szerûen nem lehetett beteljesíteni.

Amikor Heródes megkérdezte a fõpapokat és azírástudókat, hol kell a Krisztusnak megszületnie, ígyválaszoltak: „Júda Betlehemében… mert így jövendölt apróféta.” (Máté 2,5) Eljövetelének ideje, születésénekhelye, Júdás árulása, halálának módja, a nép viselke-dése – a gúnyolódás, köpködés, bámészkodás, sorsve-tés a köntösére stb. –, ezekre Õ nem lehetett semmi-lyen befolyással. A próféciák jelentõs részét képtelenlett volna saját erõbõl beteljesíteni. Nem csoda, hogyJézus és az apostolok a beteljesedett jövendölésekkelérveltek Krisztus állításának igazsága mellett.

napig mind a nyolc próféciát beteljesítse. Ez annyimint 1 a 100 000 000 000 000 000-hoz (százbilliárdhoz).

Az összehasonlítás kedvéért vessük össze ezt a való-színûséget egy másikkal: egy lottó ötös esélye, ha min-den lehetséges kombinációt figyelembe veszünk, egyaz 5 274 000 000-hoz, vagyis ennyi szelvényen lennebiztosan egy ötös. Ha a két valószínûséget a lehetõ leg-egyszerûbben összehasonlítjuk, azt kapjuk, hogy ak-kor egyezne ez a két esély, ha valakinek élete során többmint tizennyolcmillió-kilencszázhatvanezer öttalálatosszelvénye lenne – persze minden héten más és más. Azilletõ háromszázhatvannégy évig minden egyes hétenegy-egy öttalálatos szelvényt töltene ki – ez egyszerûenlehetetlen, és nem csak a hosszú idõ miatt.

Ám a Bibliában nem nyolc beteljesedett prófécia,hanem 3278 olyan szakasz van, amely megvalósult jö-vendöléseket tartalmaz. Werner Gitt számítása szerintezek véletlenszerû beteljesedésének esélye még akkoris rendkívül magas, ha nem vesszük figyelembe a be-teljesedések sorrendjét (ami természetesen újabb jelen-tõs egyszerûsítés). Az általa kapott érték a 2,737 *10164. Mit is jelent ez? Ha elmozgatjuk a tizedesvesz-szõt, akkor a 2737-es szám után még 161 nullát kelleneírni – ez aránylik az egyhez.

Ha lenne egy akkora ládánk, amelybe ennyi golyóbelefér, és lenne közöttük egyetlenegy, amelyet megje-löltünk, akkor keverés után, becsukott szemmel azt azegyet kellene elsõre kihúznunk, így teljesülne ez a va-lószínûség. Az összehasonlítás kedvéért érdemes tud-ni, hogy az általunk ismert világmindenségben össze-sen 1080 darab atom van. Ha minden atom megfelelne



83


82

legkisebb eltérésre is, azt valószínûleg megfontolják, mert el-lenséges érzületû tanúk is jelen voltak a hallgatóságban.«

Lawrence J. McGinley (Saint Peter’s College) ezt ír-ja a feljegyzett eseményekkel kapcsolatban az ellensé-ges tanúk értékérõl: »A kérdéses események szemtanúimég éltek, amikor a hagyomány már teljesen kialakult; ezenszemtanúk között sokan voltak az új vallási mozgalom elke-seredett ellenségei. Mégis, a hagyomány egy sor jól ismertcselekedetrõl és nyilvánosan tanított elvekrõl állította, hogyigaz, s mindezt egy olyan idõszakban, amikor a hamis kije-lentéseket kétségbe tudták vonni és kétségbe is vonták.« (…)

Will Durant történész kutató, aki egész életét ókoriforrások elemzésének szentelte, így ír: »Az evangélis-ták… nagyon sok olyan esetet feljegyeztek, amelyeket apuszta kitalálók elhallgattak volna – ilyesmiket például,hogy az apostolok vetélkedtek a Királyság elõkelõ helyeiért,hogy Jézus letartóztatása után elmenekültek, hogy Pétermegtagadta Jézust, hogy Jézus Galileában nem tudott csodá-kat tenni, hogy kihallgatói néhol bolondnak tartották… hogyvoltak csüggedt pillanatai is, vagy hogy a kereszten kétség-beesetten felkiáltott. Ezeket a jeleneteket olvasva senki semvonhatja kétségbe a bennük szereplõ alak valódiságát. Az,hogy néhány egyszerû – méghozzá egyetlen nemzedékheztartozó – ember csupán kitalálta volna ezt az erõteljes ésvonzó személyiséget, ezt a magasztos etikát, és az emberitestvériségnek ezt a lelkesítõ látomását, az az Újszövetség-ben feljegyzetteknél sokkal hihetetlenebb csoda lenne. A bib-liakritika két évszázada után is teljesen világosak maradtakKrisztus életének, jellemének és tanításainak a körvonalai, ésa nyugati világ történelmének leglenyûgözõbb részétalkotják.« (Josh McDowell: Több mint ács, 48–50. o.)

Az apostolok tanúságtételeJézus legszûkebb tanítványi köre az életével tett tanú-ságot amellett, hogy Jézus valóban Isten Fia volt, feltá-madt és a mennybe ment. Senki sem adná az életét, hanem lenne biztos benne, hogy vele van az igazság. Azapostolok közül János kivételével mindenki erõszakoshalált halt – nem kellett volna más, csak megtagadnihitüket, és élhettek volna tovább. Õk azonban annyirabizonyosak voltak annak igazságában, amit képvisel-tek, hogy vállaltak minden következményt. Állhata-tosságuk és a történelmi körülmények alapos végig-gondolása arra a következtetésre vezet minket, hogyaz evangélium történetei a lehetõ legpontosabban tar-talmazzák mindazt, ami akkoriban Izraelben történt.

„Az újszövetségi feljegyzések elsõdleges forrásérté-kérõl a következõképpen nyilatkozott F. F. Bruce, aki aManchesteri Egyetemen a bibliakritika és exegézisprofesszora: »És a korai prédikátoroknak nem csupán ba-rátságos szemtanúkkal kellett számolniuk; sokan voltak ottkevésbé jóindulatúak is, akik szintén jól ismerték Jézus szol-gálatának és halálának lényeges tényeit. A tanítványok nemengedhettek meg maguknak pontatlanságokat (a tényekszándékos manipulációiról nem is beszélve, hiszen az ilyes-mit ezek azonnal és igen nagy örömmel leleplezték volna).Ellenkezõleg, az eredeti apostoli prédikációk egyik erõsségeéppen abban állt, hogy magabiztosan a hallgatósághoz for-dultak; nemcsak azt mondták, ’Mi vagyunk ezen dolgok ta-núi’, hanem ezt is: ’amint magatok is tudjátok’ (Cselekede-tek 2,22). Ha esetleg mégis hajlottak volna a tényektõl való



85


84

tét. Ezek mellett tartalmaz a Biblia sok ún. pillanatkép-próféciát is, amelyek egy történelmi idõpontban egyjövõbeli eseményt villantanak fel, az akkori és a késõb-bi esemény közötti párhuzamosságok segítségével.

A Biblia harmadik vázlatpróféciájának egy része tö-mör és pontos eligazítást ad a Messiás fellépésével éssorsával kapcsolatban. Ez a rész Dániel könyve 9. feje-zet 24–27. verseiben található:

„Hetven hét szabatott le a te népedre és szent városodra,hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék abûn, s hogy eltöröltessék a hamisság és elhozasson az örökigazság, bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenet-tessék a szentek szentje. Tudd meg azért és vedd eszedbe: aJeruzsálem újraépíttetése felõl való szózat keletkezésétõl aMessiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van, és újramegépíttetnek az utcák és a városfalak, mégpedig viszontag-ságos idõkben. A hatvankét hét után pedig kiirtatik a Messi-ás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztít-ja egy következõ fejedelem népe; és vége lesz mintegy víz-özön által, s végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.

És egy héten át sokakkal megerõsíti a szövetséget, de a hétközepén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, ésa templomban pusztító utálatosság lesz, míg az enyészet ésami elhatároztatott, a pusztítóra szakad.” (Pontosított for-dítás szerint)

Elsõ olvasásra nyilván nehezen érthetõ ez a szöveg,de a kulcsot a megfejtéséhez maga a Biblia szolgáltat-ja. Hogy megérthessük e jövendölésrészletet, szükségvan az elõzmények áttekintésére.

Isten már a szövetségkötéskor felhívta a zsidó népfigyelmét arra, hogy ha hûtlenek lesznek a szövetség-

Dániel könyve 9. fejezete – az egyedülálló kijelentés

Azok számára, akik még több bizonyítékra vágynak,Isten olyan azonosításról gondoskodott, amelyet lehe-tetlen eltéveszteni. A Bibliát megismerni kívánó embe-rek számára Isten pontosan megjelölte, hogy Krisztusmikor fog fellépni, meddig tanít és mikor hal meg. Eza jövendölés Dániel könyvében található. Huber Li-pót, egy század eleji katolikus teológus szerint a zsi-dók az ujjukon számolhatták ki, mikor jön el a Messi-ás. Õ egyértelmûen azonosította az itt leírt egyik jö-vendölést. Nagy kár, hogy felismerése sem a katolikus,sem az általában vett keresztény köztudatba nem ke-rült be.

A Biblia próféciarendszerérõl érdemes tudni, hogy asok pillanatkép-prófécia mellett tíz, egyenként azegész történelmet átfogó, úgynevezett vázlatpróféciáttartalmaz. Ezekbõl négy található Dániel könyvében,egy az evangéliumokban – ez Jézus nagy apokalipti-kus beszéde, amelyet Jeruzsálem pusztulásával kap-csolatban mondott el. A hatodikat a II. Thesszalonikailevél tartalmazza, az utolsó négyet pedig Jelenésekkönyve.

Ezek a vázlatpróféciák egy történelmi idõbõl kiin-dulva a földi történelem végéig tekintik át az eljöven-dõ eseményeket, Isten mûve, Isten népe szempontjá-ból. Azért vázlatpróféciák ezek, mert hosszú idõt fog-nak át, és vázlatosan írják le a fõbb eseményeket, írjákle Isten megváltással kapcsolatos munkájának történe-



87


86

kémek negyven nap után visszatértek, és elcsüggesz-tették a népet, Isten kijelentette, hogy a negyven napmiatt negyven évig fognak vándorolni a pusztában.Ezékiel 4,6-ban egy próféciában ezt mondja Isten aprófétának: „Egy-egy napot egy-egy esztendõül számítot-tam néked.”

Mivel nem volt meg még a kétezer-háromszáz évesidõszak kezdõpontja, nem lehetett elhelyezni a törté-nelemben. Dániel arra is gondolhatott, hogy Isten ta-lán meghosszabbítja a fogságot erre a rendkívül hosz-szú idõre, mert a nép állapota ezt szükségessé teszi.

Az Úr azonban nem sokkal ezután újabb kijelentéstadott a prófétának, támpontot nyújtva a korábbi kije-lentés megértéséhez. Az angyal ezt mondta Isten üze-neteként: „Hetven hét szabatott le a te népedre és szent vá-rosodra.” 70 hét, 70x7 nap = 490 nap, ami a prófétainap-év elv szerint 490 év. Ebbõl a 2300 évbõl tehát,amit a próféta hallott, 490 év vonatkozik a zsidó nép-re. Azt is megtudjuk ebbõl a kijelentésbõl, hogy a kétidõszak, azaz a 2300 és a 490 év kezdõpontja azonos, a2300-ból leszabatik, levágatik a 490 év.

Az angyal megadja a kezdõ idõpontot, és három fõrészre osztja fel ezt a 70 hetet: „A Jeruzsálem újraépítte-tése felõl való szózat keletkezésétõl a Messiás-fejedelemig héthét és hatvankét hét van, és újra megépíttetnek az utcák és avárosfalak, mégpedig viszontagságos idõkben. A hatvankéthét után pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És avárost és a szenthelyet elpusztítja egy következõ fejedelemnépe; vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a hábo-rú, elhatároztatott a pusztulás. És egy héten át sokakkalmegerõsíti a szövetséget, de a hét közepén véget vet a véres

hez, akkor idegen népek fogságába kerülnek (V. Mó-zes 28,36). Az i. e. VI. század idejére Izrael népe bál-ványimádásba merült, és szükségessé vált a történel-mi fenyíték életbe léptetése, hogy Isten a zsidó népetfeleszméltethesse a hitehagyás mélységeibõl. A Babilo-ni Birodalom serege, Nabukodonozor király vezetésé-vel meghódította Izraelt, és a népet fogságba hurcolta.

Néhány nemesi származású fiatalt a király kiképez-tetett hivatalnoknak, közéjük tartozott Dániel prófétais, aki élete végéig magas tisztségeket töltött be az egy-mást követõ királyi udvarokban.

Belsacár, az utolsó babiloni uralkodó idejében ka-pott Dániel próféta egy kijelentést Istentõl, amely igenhosszú idõszakot határolt be a történelemben: „kétezerés háromszáz estéig és reggelig, azután kiderül a szenthelyigazsága” (Dániel 8,14). Azonban a próféta nem kaptameg azt a kijelentést, hogy mikortól kezdõdik ez azidõszak. Azzal azonban tisztában volt, hogy ez az idõnem egy kb. hatéves idõszak – ha a 2300 napot eloszt-juk 365-tel, csaknem hat és fél évet kapnánk. Már Jere-miás próféta megjövendölte, hogy hetven esztendõ-nek kell eltelni Jeruzsálem omladékain, vagyis eddigtart majd a fogság. Lehetetlen tehát, hogy a kijelentéscsak néhány évet fogna át. Arról is beszélt a prófécia,hogy hét hét alatt fog újjáépülni Jeruzsálem. Ezt ismétlehetetlen szó szerint venni, 49 nap alatt nem épülhe-tett újjá egy város. Ez a kétezer-háromszáz nap, amely-rõl olvastunk, kétezer-háromszáz évet jelent. Ezékielkönyvében, de Mózes könyvében is látunk példát ar-ra, hogy Isten jelölheti kijelentéseiben az éveket nap-ként. IV. Mózes 14,34-ben olvashattuk, hogy amikor a



89


88

A prófécia nem ér véget a Messiás halálával. Mi tör-tént a „hét”, azaz a hét év végén? Ez az esemény nemvolt más, mint István diakónus megkövezése (Aposto-lok cselekedetei 6,8–7,60). Ezzel a zsidó nép végképpvisszautasította a Messiást, és mindazokat, akik tanú-ságot tettek róla. Ekkor járt le a nép kegyelmi ideje, ed-dig lett volna lehetõségük elfogadni a nekik küldöttMegváltót. Ezután már nem választott nép többé a testszerinti Izrael, feladatait, kiváltságait a lelki Izrael, aKrisztushoz tartozók közössége vette át.

A most idézett próféciában burkoltan benne van afeltámadás is. Ennek a hét évnek a felén Jézus meghal,önmaga feláldozásával véget vet a régi áldozati rend-szernek, beteljesíti a jövendöléseket és az elõképeket.A hét év második felében hogyan erõsítheti meg a szö-vetséget sokakkal? Csak úgy, hogy az Atya nem hagy-ja Jézust a halál, a sír fogságában, hanem feltámasztjaÕt.

A prófécia szerint a nép keménységének szomorúkövetkezménye lesz: „A várost és a szenthelyet elpusztít-ja egy következõ fejedelem népe; és vége lesz mintegy víz-özön által, végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.”

Milyen szózat, vagyis milyen rendelet hangzott elJeruzsálem újraépíttetésérõl? A zsidó nép, amikor ha-zatért a fogságból, több rendeletben is jogot kapott azújjáépítésre: elõbb a templom, késõbb pedig az egészJeruzsálem újjáépítésére. I. e. 536-ban Círusz, a PerzsaBirodalom királya engedélyezte a templom felépítését,nem sokkal késõbb megakadt a munka a környékbelinépek áskálódása miatt. 520-ban Dáriusz, a Perzsa Bi-rodalom ura megerõsítette a rendeletet. Ezek a rende-

áldozatnak és az ételáldozatnak, és a templomban pusztítóutálatosság lesz, míg az enyészet és ami elhatároztatott, apusztítóra szakad.” (Dániel 9,25)

Az angyal szavai szerint lesz egy rendelet, egy „szó-zat” Jeruzsálem újjáépíttetésérõl. Ezután eltelik 7 hét –azaz 49 év –, és ennyi idõ alatt épül újjá Jeruzsálem, állhelyre a nemzet élete. Ezt követi egy 62 hetes, azaz 434éves idõszak, amelyrõl ez a prófécia most nem beszél,és ezt követõen fog fellépni a Messiás fejedelem.62+7=69 hét, marad tehát még egy egyhetes idõszak.A maradék egy hét eseményei a következõk: egy hétenát a Messiás sokakkal megerõsíti a szövetséget, tudni-illik azokkal, akik hisznek Õbenne. A hét felén, azazhárom és fél év után véget vet a véres áldozatnak és azételáldozatnak. Ez arra utal, amit Pál fejteget a Zsidók-hoz írt levélben, hogy az ószövetség Jézus Krisztuselõképe volt. Ha pedig eljön a valóság, nincs szükségtovább a jelképekre, az elõképekre. Az ószövetségi ál-dozati rendszer Jézus Krisztusra mutatott, és ennek ta-nulmányozásával jobban meg lehetett ismerni Õt. Jé-zus, az Isten báránya életét adta az emberiségért. AMessiás sorsát is tömören és drámaian írja le a prófé-cia: népe megtagadja, kiirtatik a Messiás, és senkijesem lesz.



91


90

– ez is beteljesedett. Jézus többször is kijelentette, hogymég nem jött el az Õ órája. Miért mondhatta ezt? AMegváltó pontosan tudatában volt mindannak, amitDániel próféciája elmondott. Tudta, hogy három és félévig tanítania kell, mert a szolgálata, küldetése csakakkor lesz eredményes.

Az Üdvözítõt alig néhány hónappal a fellépése utánmáris meg akarták ölni, Õ azonban került minden ösz-szeütközést, ezért is vándorolt egyik országrészbõl amásikba. Lukács evangéliumában (9,51) olvashatjuk,hogy Jézus egyszer elhatározta, Jeruzsálembe megy,mert tudta, hogy közel van az Õ órája. Az északi or-szágrészben, amikor a legtöbben követték – mondhat-ni, amikor úgy tûnt, ez munkájának leggyümölcsö-zõbb idõszaka – határozta el, hogy Jeruzsálembemegy. Miért? Mert pontosan tudta, hogy néhány hó-napja van, és Nisán 14-e elõestéjén Jeruzsálemben ke-reszthalált kell halnia, hogy megválthassa az elbukottemberiséget.

Mindezt elmondta a tanítványainak is, Máté 16. fe-jezetétõl kezdve olvashatunk errõl. Elõször CezáreaFilippinél jelentette ki Jézus, hogy Jeruzsálembe kellmennie, ott a fõpapoktól elárultatni, megöletni, deharmadnapra feltámad. Nem hittek neki. A tanítvá-nyok ezekbõl a szavakból csak egyvalamit értettekmeg: hogy Jeruzsálembe kell menni. Azért vetélkedtekakkor olyan sokat az elsõ helyekért, mert ha a MessiásJeruzsálembe megy, akkor biztos, hogy most valaminagy dolgot tesz majd, s ha ez így van, akkor melletteõk is lesznek valakik! Jeruzsálembe megy – erre felfi-gyeltek. Meg kell halnia – ezt nem hallották meg. Fõ-

letek a templomról szólnak. A próféciánk azonbannem a templom, hanem Jeruzsálem újjáépíttetésérõlbeszél. Egyetlen rendeletet ismerünk, amely a temp-lom felépítése után Jeruzsálem újjáépítésérõl, és azegész júdabeli közigazgatás helyreállításáról rendelke-zik, ez elolvasható Ezsdrás könyve 7. fejezetében. Ar-taxerxes Longimanus perzsa uralkodó rendelete ez,amelyet i. e. 457-ben adott ki: ebben megengedte a zsi-dóknak, hogy újjáépítsék fõvárosukat, Jeruzsálemet,és helyreállítsák az egész júdabeli közigazgatást.

Ha ebbõl az i. e. 457-bõl levonjuk a 70 hetet, ami490-év, akkor az idõszámításunk 0 pontján túllépve elfogunk jutni i. sz. 33–34-ig, s ha ebbõl visszafelé levon-juk az egy hetet, megkapjuk 26–27-et mint Jézus fellé-pésének a dátumát, és a 3,5 évet hozzáadva megkap-juk Jézus kereszthalálának dátumát, i. sz. 31 tavaszát(31 Nisán havát).

Ezek az idõpontok pontosan így teljesedtek. Ami-kor Jézus Krisztus fellépett, mintegy harminceszten-dõs volt – olvashatjuk Lukács evangéliumában. Jézusfellépését 26–27-re teszi a prófécia. Köztudomású,hogy a valóságban Jézus nem az idõszámításunk 0pontján született: Dionysius Exiguus szerzetes, aki aVI. században egyesítette a perzsa, római, görög ésegyiptomi idõszámításokat, tévedett négy-öt évet. Jé-zus i. e. 5 õszén vagy 4 elején született – így 27-ben,ahogy Lukács evangélista mondja, mintegy harminc-éves volt.

Jézus tanításáról János evangéliumában olvashatjuka legpontosabb idõi kijelentéseket, a húsvéti utakat Je-ruzsálembe, s láthatjuk, hogy három és fél évig tanított



93


92

címû mûvében olvashatunk arról, hogy Titusz nemakarta lerombolni a templomot, de a népe dühét,pusztító szándékát nem tudta visszafogni. Egy „követ-kezõ fejedelem”, Titusz csapatai rombolták le 70-benJeruzsálemet. Titusz ekkor még nem volt uralkodó,Vespasianus volt az, Titus közvetlenül utána lett csá-szár, azaz fejedelem.

A jeruzsálemi templom lerombolásától fogva a zsi-dó nép máig diaszpórába kényszerült. A templomotnem építették fel újra, de már nincs is rá szükség. Bé-ke sem lesz soha a világnak azon a részén, így mond-ta a próféciánk: végig tart a háború, elhatároztatott apusztulás.

A negyedik: ez a prófécia beteljesült Jézus elsõ eljö-vetelével, órára pontosan, mert Jézus nem véletlenülmondta, hogy ezért az óráért jött a világra. Nisán 14-eelõestéjén, délután 3-kor Jézus nagy fennszóval kiál-tott, és kiadta lelkét. Azon a napon, három és fél évután, a húsvéti bárány megáldozásának elõestéjén ami húsvéti bárányunk megáldoztatott értünk – I.Korinthus 5,7-ben mondja ezt Pál apostol. Ha ez betel-jesedett, még valaminek be kellett teljesedni: ha az i. e.457-bõl kivonjuk a 2300-at, 1844-hez jutunk (0 évugyanis nincsen). Mi teljesedett be? „Kétezer-háromszázestéig és reggelig, és kiderül a szent hely igazsága.” Így is lehetne fordítani: megtisztíttatik a szent hely. Eb-ben a kis könyvben nem tudunk errõl részletesen be-szélni, de a Biblia tanulmányozása nyomán megért-hetjük ennek a mondatnak a jelentését. Ennek betelje-sedése már Jézus második eljövetelével van szoroskapcsolatban.

papoktól elárultatni – el sem merték képzelni. Har-madnapra feltámad – semmit sem tudtak kezdeni ez-zel. Jézus azonban mindezeket pontosan tudta, hiszenmeg volt jövendölve, hogy neki „ki kell irtatnia” azélõk közül – Õ azért az óráért jött a világra, hogy azemberiség bûnadósságát egy összegben lefizesse.Azért jött, hogy meghaljon az emberekért, s ezzel utatnyisson nekünk egy új élethez, a bûnök rendezéséhez,a bûntõl és a haláltól való szabaduláshoz.

Dániel próféciájának rendkívüli a jelentõsége. AzÓszövetségben van egy idõi kijelentés, amelyrõlHuber Lipót azt írta, amint már említettük, hogy az iz-raeliták az ujjukon számolhatták ki, mikor jelenik mega Messiás. A vallási vezetõk elküldték-e a napkeletibölcseket, hogy menjetek el, mert nem most kell aMessiásnak megszületnie? Nem ezt olvassuk Mátéevangéliuma 2. fejezetében. Még Heródes is és a fõ-papok is tudták, hogy ez a messiási idõszak, mert Dá-niel jövendölését nem lehetett megkerülni. Tudták aztis, hogy hol kell megszületnie: Betlehemben.

Miért fontos ez a prófécia?Elõször is azért, mert kiderül belõle, hogy Isten

messzemenõen felkészítette a zsidó népet és az embe-riséget Jézus Krisztus eljövetelére.

Másodszor az is benne foglaltatik, hogy az Úr kije-lentette: Isten a saját életét adja azért, hogy nekünk éle-tünk lehessen.

Harmadszor: Isten világosan kijelentette azt is,hogy a zsidó nép küldetési, kegyelmi ideje lejár, ez-után Jeruzsálem elpusztul, mégpedig egy „következõfejedelem népe” által. Josephus Flavius A zsidó háború



nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Kimegjelentem kezdettõl fogva a véget, és elõre azokat, amikmég meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és vég-hezviszem minden akaratomat.” (Ésaiás 46,9–10)

Beteljesedés után kitalált próféciák.Forrás: Josh McDowell: Több mint ács, Timótheus Kiadó, Budapest.Egymás utáni ötösök esélye sokkal kisebb, mint egyetlené, különös-képpen az ilyen nagyságrendûé jóval túlmutatna minden felfoghatószámon, ezért az egyszerûség kedvéért ezt itt nem kalkuláltuk bele.Werner Gitt: Meg van írva…, 120–132. o.Huber Lipót: A Messiás megjelenésének ideje Dániel próféta szerint, Hit-tudományi Folyóirat, 1902.A zsidók az évet tavasztól tavaszig számították, ezért kell így jelöl-nünk a szóban forgó éveket.

95


94

Az igazi Messiás ismertetõjegyeiNem sorolhatjuk fel a háromszáznál több próféciát,csak néhányat. Dávid családjából kell származnia, Bet-lehemben kell megszületnie, és Názáretben nevelked-nie. Pontosan 27 õszén kell fellépnie Palesztinában,amikor még áll a jeruzsálemi templom. 31 Nisán hó-napjának 14. napján kell meghalnia. Bûnözõk közöttfeszítik keresztre. Nem a saját, kizárólag csak a másokbûnei miatt kell meghalnia: tiszta és ártatlan áldozat-ként, s három nappal késõbb feltámad. Ezek és az ösz-szes többi jövendölés egyetlen emberben, és senkimásban, Jézus Krisztusban teljesedtek be. Ezek a jö-vendölések minden elõítélet-mentesen gondolkodótmeggyõznek arról, hogy Isten létezik, mert más nemtudta volna kijelenteni az eseményeket elõre, s így aBiblia valóban Istentõl származó kinyilatkoztatás.Blaise Pascal szavaival zárjuk le vizsgálódásunkat:„Különféle, egymással ellentétes vallásokat látok, kö-vetkezésképpen mind hamis, kivéve egyet, amelyiknem az. Mindegyik a maga tekintélyére hivatkozvaköveteli, hogy higgyenek benne, és fenyegeti a hitetle-neket. Ezen az alapon tehát nem hiszek bennük. Mertezt akárki mondhatja, akárki kijelentheti, hogy õ pró-féta. Ám azt látom, hogy a keresztény vallásban betel-jesedett jövendölések vannak, ezt pedig egyik semmondhatja el magáról.” (Gondolatok, 693. töredék,Põdör László fordítása)

Isten így szól hozzánk Ésaiás könyvében: „Emlékez-zetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és


Zárszó

96 97

dunk majd a tanulmányozással, választ kapunk a kér-déseinkre.

Milyen fordítást válasszunk? Leginkább Károli Gás-pár fordítása ajánlható, mert a legszebb, legkifejezõbbfordításunk, bár kissé régies a nyelvezete, de ehhezhamar hozzá lehet szokni. A Károli-féle mellett érde-mes több fordítást is megnézni egy adott szakaszhoz,sok esetben világosabbá válik a mondanivaló.

A rendszeres Biblia-olvasás során tapasztalni fog-juk, hogy a világ legrendkívülibb könyvét vettük a ke-zünkbe. Fogjunk hozzá bátran.

Mindazonáltal a különbözõ fordításokkal érdemes óvatosnak lenni.A katolikus Biblia ószövetségi részébe a középkor idején betettek né-hány könyvet, amelynek semmi keresnivalója ott, másrészt vanolyan Biblia-vers, amely hiányzik a szövegbõl (Apostolok cselekede-tei 8,37), mert némely gyakorlat nem igazolható vele. Emellett a feje-zetcímek sok-sok helyen úgy vannak megszerkesztve, hogy egybenértelmezések is (az eredeti kéziratokban nincsenek fejezetcímek, eztkésõbb, a fejezetbeosztás után tették hozzá – ahány fordítás, annyifé-le fejezetcím). A Jehova Tanúi-féle fordítás ismét csak egy koncepci-ón alapul, a Jehova nevet tették be mindenhová, ahol nem szerepelaz eredetiben (nem is szerepelhet a görögben semmiképp, de a hé-berben sem létezik „Jehova” név, és igazán senki sem tudja, hogy Is-ten négybetûs nevét, a JHVH-t hogyan is kellene kiejteni). Ez a fordí-tás látszólag törekszik a szöveghûségre, az eredmény mégsem azigazi, mert a fordítóbizottság sok helyen a saját szája íze szerint for-málta a szöveget, s nem egy újszövetségi tudós, akire a fordítók hi-vatkoztak, tiltakozott az ellen, ahogyan visszaéltek a nevével illetvea Biblia szövegével. A protestáns fordításokkal mindössze annyi aprobléma, hogy egy színtelen szöveg lett fordítás végeredménye, ésa Károli-féle fordítás hibáit kivétel nélkül benne hagyták a szöveg-ben.

Z á rZ á r s z ós z ó

Ha úgy találtuk, hogy a Biblia bizalomra méltó, mit te-gyünk most? A világ legegyszerûbb dolgát: nyissuk ki,és kezdjük el megismerni. Mivel a Biblia Istentõl szár-mazik, jól megérteni is Isten segítségével lehet: fordul-junk Hozzá bizalommal, kérjük az Õ segítségét egy-szerû szavakkal, hogy megérthessük a könyvét. Ol-vassuk, és engedjük, hogy a könyv is olvasson minket.Bizonyára sok esetben találva érezzük majd magun-kat, és az önmagunkról megismert igazság a szívünk-be hasít, de ne feledjük: aki feltárta rólunk az igazsá-got, az segíteni is fog, ha a jót akarjuk követni. Istennem erõ, energia, hanem személy, és személyes kap-csolatot szeretne kialakítani minden emberrel.

A Biblia segít megismerni Istent és önmagunkat. AzÍrás kincseit csak kitartó munkával lehet felszínre hoz-ni: rendszeresen szánjunk idõt a tanulmányozására.

Hol kezdjük? A könyveket az elején szoktuk kinyit-ni, de ha most ismerkedünk a Szentírással, akkor cél-szerûbb a könnyebben érthetõ részekkel kezdeni,hogy megszokhassuk a könyv nyelvezetét, gondolko-dásmódját. Érdemes az evangéliumokat olvasni elõ-ször, vagy a Példabeszédek könyvét, amely tömör böl-csességeket tartalmaz.

Rohanni nem érdemes, egy rövid szakasz többszöriátolvasása után gondoljuk át, mit értettünk meg, mi-lyen kérdéseink maradtak, s ahogy egyre elõrébb hala-


Felhasznált irodalom

98 99

Werner Gitt: Meg van írva…, Evangéliumi kiadó, Bu-dapest, 1995Szûcs Ernõ: Beteljesült jövendölések, Magyar Reformá-tus Külmissziói Szövetség, Budapest, 1936Stramszki István, Nagy Viktória: A megváltás történe-te, Sola Scriptura Teológiai Fõiskola, jegyzet

FelhasználFelhasznált irt ir oo dalodalo mm

Jó Hír, bibliai folyóirat, 1994/3., Oltalom Alapítvány, BudapestDon Batten, Ken Ham, Jonathan Sarfati, Carl Wie-land: Kérdések a kezdethez, Evangéliumi Kiadó, Buda-pest, 2003.Benedikt Peters, Bruno Schwengeler: 100 kérdés a Bib-liáról, Ethos, Budapest, 1998Vankó Zsuzsa: Megvalósítható-e a prekoncepciók nélküli exegézis a Jefte-történet esetében?, Sola Scriptura teoló-giai folyóirat, 2001/1–2. Vankó Zsuzsa: Az „Úr Szolgájának” szenvedése és meg-dicsõülése – Ésa 52,13–53,12 írásmagyarázata, SolaScriptura teológiai folyóirat, 2006/1. Josh McDowell: Több mint ács, Primo Kiadó–Timó-theus társaság, Budapest, 1991Így keletkezett a Biblia, Evangéliumi Kiadó, Budapest,1995Gleason L. Archer: Az ószövetségi bevezetés vizsgálata,Keresztyén Ismeretterjesztõ Alapítvány, Budapest,2001Siegfried Horn: A bibliai régészet XX. század eleji feltá-rásai, Budapest, 1953Vankó Zsuzsa, Reisinger János: Bevezetés a Biblia ta-nulmányozásához, Bibliaiskolák Közössége, Buda-pest, 1993


100


bízhatunk-e a bibliában? - szabó ferenc weboldalaszaboferenc.hu/konyveim/bizhat.pdf · abiblia...

Documents