börzsönyi helikon - irodalmi, művészeti folyóirat - 2020. januármaradok mindenki felé...

Irodalmi, művészeti, természetbarát folyóirat XV. évfolyam 1. szám, 2020 január

"Áldjon meg az Isten mindenkit, aki az áldatlan magyar ugart tördeli."

BÖRZSÖNYI HELIKON

Losonczy I ldikó: Élet a vö lgyben

2

BÖRZSÖNYI HELIKON XV. évfolyam 1. szám

Tartalom:

Kedves Olvasóink, Szerzőink! 3Dr. Koczó József: Emlékeink az Esztergomi főegyházmegye egykori Honti főesperességénekmúltjából X.; (képes helytörténeti írás) 4-10Petrozsényi Nagy Pál: Smekkerek; (történelmi játék egy felvonásban) 12-49H. Túri Klára:1956 karácsonya;Kicsi Lázár születése elé; (versek) 50-51Csáky Károly: Ipolyhídvég régészeti emlékei; (képes helytörténeti írás) 52-57Debreczeny György:azokon a régi fényképeken; (vers) 58Pohánka Erika:Levedlik; (vers) 59Kiss Anna Mária:A megszomorítottak balladája; 60Székács László:Képes leszek; (vers) 61Csáky Károly:Sorok fejfák alá; (vers) 62Végh Tamás:Mindenható szavaink; (vers) 63Kiss-Simon Miklós:Ki nevet a végin; (írás) 64-72Fetykó Judit:Adventi tűnődés; (vers) 74Csiby Károly:Szikra kutya karácsonya; (írás) 75-76Horváth Ödön:Megenyhülés;Amit a titkok súgnak;Kinn a réten;Őszi kóborlás; (versek) 77Hrubík Béla:Sorsközösségben Istennel; (vers) 78B. Tóth Klára:Súrlódás; (vers) 79Kovács T. István:Derű tanszék; (írás) 80-82Kő-Szabó Imre:A füttyös postás; (írás) 84-86Elbert Anita:Mikulás-talizmán;(írás) 88ifj. Cservenák Mihály György:Mészkőtutaj; (vers) 89Börzsönyi Erika:A test végül; (vers) 90Hörömpő Gergely:Este van, évnek vége; vers) 91Siska Péter:Óvóhely; (vers) 92Beszámoló: XXIV. Nógrád Megyei Őszi Tárlat; 94-116Bemutatjuk:Konrád Viktor, dudás; 117-120Programajánló; 121-122Hírek; 123-127Programajánló; 128Könyvajánló; 129-131Karaffa Gyula:szisziphosz…;héliosz…; (versek) 132Impresszum; 133

E havi számunkat a XXIV. Nógrád Megyei Őszi Tárlaton szereplő festmények képeiveldíszítettük. A fotókat készítette: Bolgár Jonatán. Köszönet és hála a szerzőknek, művészekneka színvonalas kiállításért! A Szerk.

3

Kedves Olvasóink, Szerzőink!

Mint azt bizonyára mindenki észrevette, a tavalyi szeptemberi szám megjelenéseóta nem frissült a Börzsönyi Helikon folyama újabb lapszámmal. Miért is?- kérdezhetiksokan, és joggal, hiszen azt ígértem-reméltem, hogy végre visszaáll a lap megjelenésénekrendje. Az élet azonban közbeszólt. Szeptember 26-án (nem sokkal a legutóbbi számelkészítése után) egy infarktus "levert a lábamról" de olyannyira, hogy négy hetetkórházban töltöttem, ahonnan aztán egy "stent" beültetése és a rehabilitáció után"gyógyultan" távoztam (nehéz lélekkel, és kb. tíz-tizenkét kilóval könnyedebben).

Az itthoni élet nehezen indult be, hiszen az orvosok eltiltottak mindenféle fizikaimunkától, de ugyancsak eltiltottak a streszes, idegeskedésre okot adó tevékenységektőlis. Azt is előírták, hogy az ideális testsúly elérése okán még legalább újabb tíz kilótfogyjak, diétázzak, és minden nap sportoljak: kényszerítsem a szívemet arra, hogydolgozzon, s "visszakapcsolja alapjáratba" az infarktus alatt elhalt szívizmokat. Nos,mindent megteszek, hogy ezen utasításokat betartsam: mióta hazajöttem, több mint2000 kilométert hajtottam a szobabiciklim pedálját, és naponta összesen 2 tonnánálnagyobb súlyt szakítok ki pillanatokra a gravitáció hatása alól. Mindezekhez vitaminokatés az előírt gyógyszereket "csemegézem" el.

Ám, ez a hatalmas életmódbeli változás alaposan átformálta a mindennapjaimat,és a gondolataimat is. Nem volt lelki erőm hozzákezdeni a Börzsönyi Helikonhoz, báridőközben Csáky Károly (állandó szerzőnk) két könyvét is elkészítettük, így karácsonyelőtt megjelent az Emléktáblák, szobrok, emlékhelyek II. kötete, és nyomdába kerültszerzőnk tollából Ipolyhídvég monográfiája, ami hamarosan megjelenik HidwegtőlIpolyhídvégig címmel.

Természetesen, ha azt akartam, hogy pénzt is keressek (két bevétel nélküli hónapután), akkor bőröznöm is kellett, és a "bevállalt" adventi-karácsonyi vásárokat isvégigcsináltam a napi rutin (ügyek intézése, orvosi vizsgálatok, favágás, torna stb.)mellett. Ám ez így természetes.

Hogy mindezt miért osztom meg Önökkel, miért mesélem el Önöknek? Nos,több "helikonos" szerző is kérte-javasolta, hogy mondjam el ezt a történetet, hogy"tudjanak róla a többiek". Mert "egy csapat vagyunk".

Élek! S míg élek, folytatom azt, amit immáron 15. éve elkezdtem. Önökkelegyütt, közösen "letesszük az asztalra" a Börzsönyi Helikont! Ha netán mégiskimaradnának, vagy ritkulnának a lapszámok, az csakis azért lesz, mert... No, remélemnem lesz ilyen!

Maradok mindenki felé tisztelettel, békés, boldog új évet kívánva:

Karaffa Gyula

XV. évfolyam 1. számBÖRZSÖNYI HELIKON

4

Dr. KOCZÓ JÓZSEF

Emlékeink az Esztergomi főegyházmegye egykori Honti főesperességénekmúltjából X.


22. Katolikus restauráció a 18. században

A szatmári békekötés után a katolikus egyház ismét élvezte az államhatalom támogatását. III. Károly(1711–1740) 1715. évi XXX. törvénycikkében a vallás dolgában megújította az 1681. és 1687. évivallásügyi törvényeket, érvényben tartva az Explanatio Leopoldinát is.“1715. évi XXX. törvénycikk: a vallás dolgában megujitják az 1681-ik évi 25-ik és 26-ik s 1687-ikévi 21-ik törvénycikkeketA vallás dolgában innen is, tul is folytatott sokféle tárgyalások s már a megalkotott törvénycikkekközzététele alkalmával a királyi felséghez mindkét oldalról intézett folyamodások után, végre Őcsászári királyi fenntisztelt felsége, kegyességéből s kegyelmességéből elhatározta, hogy az előbbidézett 1681. s 1687. évi törvénycikkeket, ekkorig kifejtett valódi értelmükben, ezután is fenntartsákés igy megujitottaknak és megerősitteteknek tekintsék.1. § S a legkegyelmesebben elrendelte, hogy ha és a mennyiben azok időközben hatályba nemléptek, vagy azokra nézve visszaélések és ellenszegülések következtében bármely részről sérelemesett volna, az ily eseteket a királynak és országnak törvény utján kirendelt biztosai megvizsgáljáks Ő legszentségesebb felségéhez tett előleges jelentésük után, ennek jóságos helybenhagyása alapján,kiegyenlítsék s kellő végrehajtás alá vegyék s mindeneket törvényes állapotba és a királyikijelentésekhez képest, (senkinek ellenmondását figyelembe nem vevén) valódi értelmükrehelyezzenek vissza s abban tartsanak fenn.2. § És az ilyetén határozat ellen, ha valaki az ágostai vagy helvét hitvallásu magánfelek közül,személyében vagy vallásában magát sértve érezné, az ilyen sérelem alkalmából, saját, de nem aközönség nevében, orvoslásért csak Ő királyi felségéhez folyamodhassék.3. § Mely czélra fenntisztelt Ő legszentségesebb felsége saját részéről biztosokká nevezi: méltóságosKoháry István országbiró, Csáky Zsigmond főtárnokmester, Erdődy Sándor királyi magyar kamaraielnök, gróf urakat, belső titkos tanácsosait, s nagyságos Horváth Simonchich János báró, kir.személynök urat és tanácsosát.4. § A karok részéről pedig kineveztetnek: Berényi György, a királyi tábla birája és Sándor Gáspár,Ő királyi felsége tanácsosa, báró urak, és még Révay Mihály és Hellenpach János Godofréd, továbbánemzetes Hunyady András, alnádor, Barlok István, alországbiró, Nagy István, nádori itélőmester,szintén Ő felsége tanácsosai, nemkülömben Szentiványi János, országbirói és Szluha Ferencz, királyiszemélynöki itélőmesterek s tanácsosok; ezeken kivül Sigray József, Megyeri Gábor és KossovichMárton, királyi táblai birák, s hasonlóképpen nemzetes Okolicsányi Pál, Sirmay Miklós, és PoórIstván, továbbá Ráday Pál, Vay László, Kenessey István, Mikházy György és Kántor István.5. § Épen maradván az 1687. évi 23-ik törvénycikk Dalmát-, Horvát- és Szlavonországra nézve.6. § Nemkülömben azok a kiváltságok is, a melyeket némely városok, mezővárosok és községekMagyarországon eziránt szerzettek.”A szatmári békekötés után a katolikus hit terjedése ismét erőteljesebbé válhatott Hont vármegyében is. Azegyház fő törekvése elsősorban Thököly és Rákóczi szabadságharca alatt elfoglalt katolikus templomokvisszavételére irányult. Az 1716-ban Alsórakoncán tartott megyegyűlésen Jaklovics György palástiplébános, honti alesperes a katolikus papság nevében – hivatkozva az érvényes rendeletre – követelte,hogy a protestánsok az 1681. évi állapotba helyeztessenek vissza. Ez alapon a következő – 1674-ben akatolikusok által egyszer már visszavett, de a Thököly- és a Rákóczi-féle kuruc támadások alatt azevangélikusok által ismét elfoglalt – templomok katolikus jogokba történő visszaadására tartott igényt:

5


Dacsólám és fiókja, Szuhány; Középpalojta, Pribel, Cseri, Udvarnok, Teszér, Terény, Ledény, Darázsi,Lissó, Marót, Prandorf /Baka/, Bagyan, Bagonya, Felsőalmás, Csánk, Sipék filiáival. Továbbá Bát ésSelmecbánya evangélikus templomának bezárását, valamint a pásztói és a perőcsényi református iskolábana grammatika tanításának eltiltását kívánta az alesperes. Az Ipoly völgyéből templom visszakövetelésérőlnem esett szót.A katolikus panaszok között említette az alesperes úr, hogy az evangélikus lelkészek parókiáik határán túlis kijárnak híveikhez keresztelni, gyóntatni, temetni; a katolikus parókiákban lakó protestánsoktól stólátszednek anélkül, hogy a katolikus papnak is fizetnének; a darázsi lelkész egy molnár fiát, aki a keresztségelőtt hunyt el, ünnepélyesen temette el. Az ilyen sérelmek ellen orvoslást kérnek.A panaszok kivizsgálására gróf Koháry István országbírótól nyert eskető paranccsal Dvornikovics Miklósalispán, Gosztonyi Farkas szolgabíró, Beniczki Mátyás és Foglár Imre esküdtek küldettek ki, hogy négykérdésre vallassák ki a tanúkat. A pontok a következők:

1. Tudja-e, hallotta-e a tanú, hogy 1681 előtt vagy alatt mely templomokban szolgáltak katolikuslelkészek?

2. Miképpen jutottak azok az evangelikusok kezére?3. Tud-e a tanú eseteket, hogy felsőbb parancs ellenére evangelikus lelkészek háromszor ki nem

hirdetett jegyeseket összeadtak volna?4. Tud-e arról, hogy az artikuláris helyeken kívül az evangelikus lelkész temetett, esketett és keresztelt

anélkül, hogy a stólát a katolikus papnak megfizették volna, s név szerint, kik voltak ezek azevangelikus papok?

A pontokra 55 tanút hallgattak meg, kiknek vallomásait a kiküldött bírák az 1718-ban Paláston tartottmegyei közgyűlésen ismertették. Néhány fontosabb tanúvallomás Hőke közlése alapján:Első tanú: nemzetes Gedei Péter úr, Mere, katolikus, 45 éves. Az első pontra vallja, hogy 1681-ben,vagyis a Thököly revolúció előtt Bagyanban Blahó nevű licenciátus volt a plébánia adminisztrátora; LedénybenGermani kormányzott; Bátban, ahol a tanú akkor iskolában járt, Ovcsarovics volt a plébános, aki azevangélikusoktól is stólát szedett, evangelikus pap akkor ott nem volt; Udvarnokon, Teszéren, Lissón,Sipeken és Terényben az ágostai vallásúak templomait Koháry Farkas királyi biztos a Thököly-félemozgalmak után záratta be. Bátba Egyházas-Marótról maga Thököly vezetett be egy ágostai vallású lelkészt.A darázsi /evangelikus/ templom 9-10 évvel ezelőtt épült.Második tanú: tisztelendő Gregan István egegi katolikus lelkész, 63 éves. A dacsólámi anya- és a szuhányileányegyházban Mihalovic, másként Maszni nevű katolikus pap volt; Pribelen és fiókjaiban Tamcsovicslicenciátus lelkészkedett; Cseriben ő maga, mint csalli plébános gondozta a híveket; Maróton páter PetrócziTamás szolgált, akit a rebellisek Bakabányán megfogtak, kifosztottak, Hatvanban a töröknek eladtak,ahonnan 200 forintért váltották ki. A bagonyai, tótbakai, felsőalmási, derzsenyei eklézsiában a báti és apecsenici plébánosok működtek. A két Csalomját a siráki licenciátus, a felsőrakoncait, mint Alsórakoncafiliáját, páter Lukasovic – akit egy rebellis elrabolt – adminisztrálta; Mikola Börzsönyhöz tartozott. Marosonpáter Hergovitz és mások adminisztráltak; Dacsólámon Balazsovics szenográdi plébánost a lakosok halálraverték, a templomot visszavették 1684-ben, a cserit pedig 1681-ben. A börzsönyi templomot báróHellenbach vette el a katolikusoktól. Boriban a régi templom romjain újabbat építettek a reformátusok; adrénói sem rég épült.Harmadik tanú: Sámbori György bakabányai polgár, ágostai vallású, 70 éves. Prandorfra a Thököly-mozgalmak előtt páter Hanula járt ki sedecimát (a tized plébániát megillető része) szedni, de aztán arebellisek megfogták, s nem tudja hová vitték. A báti, prandorfi, bagonyai és a többi templomot Thökölybiztosai vették el a katolikusoktól.Harminchatodik tanú: Kovács János, római katolikus előkelő táblabíró, mintegy 50 éves. Az első pontranem felelhet, mert akkor Felső-Magyarországon tanult. A második pontra mondhatja, mert akkor grófKoháry István udvarában volt, hogy az Erdődi comissió (megbízás) után Cseriben egy licenciátus szolgált;a pribeliben Kajeli András leánya fölött Deák Bálint licenciátus tartott halotti beszédet.

Negyvenhatodik tanú: tisztelendő Hergovicz András, mintegy 70 éves. Tiszta lelkiismeretére vallja, hogya dacsólámi és a szuhányi egyházat 1678–80-ban ő, a cserit egy licenciátus adminisztrálta. A teszéri

6


templomot Madics Pál alispán és Petróczi Tamás honti alesperes, németi lelkész pecsételte le. A marosiegyházat is Visegráddal átellenben 13 évvel a Thököly revolúció után ő adminisztrálta, s mind amellett,hogy helvét hitvallású tagja is volt az eklézsiának, a stólát a tanúnak fizették.Negyvennyolcadik tanú: Vicsányi Tamás arra emlékezik, hogy amikor a dacsólámiak a katolikus plébánostés mestert elverték, kocsira rakva a határba vitték.Ötvennegyedik tanú: Tenczer Pál Schmideg Mátyás jobbágya és Tenczer János Dvornikovits Miklósjobbágya Vámosmikolán vallják hit alatt, hogy néhai báró Balassa Ádám idejében a pásztói, mikolai ésperőcsényi református templomok lepöcsételtettek.Ötvenötödik tanú: Pásztor Mihály szakállasi lakos özvegy Schmidegné jobbágya hit alatt vallja, hogy amikolai prédikátort néhai báró Balassa hajtotta el, hogy Mikolán a börzsönyi plébános, majd egy Ignácnevű jezsuita misézett, kinek tanú is ministrált. A tanú azt is vallja, hogy a mikolaiak a katolikus iskolamestertelkergették, az oltárt a templomból kétszer is kihányták, miért elsőben a mostani alispán apja Dvornikovics,majd Madocsányi Miklós által megfenyíttettek.1718-ban egy királyi parancs a báti templomot és parókiát – minthogy földesúri telken építették – visszaadtaa katolikusoknak, s az 1647. évi VI. törvénycikkben megnevezett három Úr hajléka: Füzesgyarmat,Viszoka, és Prencsfalva temploma is visszakerült. A katolikus hit terjesztése érdekében gróf KoháryIstván országbíró fejtett ki buzgó tevékenységet, Csallon és Kormosón plébániát szervezett. A bozókiuradalomban a jezsuiták folytatták a térítést, az esztergomi érsek is számos újabb plébániát létesített,többek között Sipéken és Füzesgyarmaton. Ugyanakkor az érseki uradalomhoz tartozó több száz lelketszámláló települések másfél-két évszázadra is filiák maradtak: Dejtár, Baráti és Bernece, Hidvég, Hont,Vece. A települések egy részében a katolikusok meghatározó többségét telepítéssel sikerült elérni: Kövesd,Szob, Damásd, Nosztra és az újonnan létesült Kóspallag esetében tót, Maros, Mikola és Palánk esetébennémet katolikusokkal.1733-ban volt az első esperességi egyházlátogatás, melynek feljegyzéseit a vármegyei levéltár őrizte. Ebbenaz esztendőben a vármegye alsó és felső római katolikus alesperességre oszlott, az előbbi 21, az utóbbi19 plébániával. A kis-honti kerületben azonban nem tudott a katolikus hit gyökeret verni. Az 1761-bentartott számlálás eredményeképpen csupán 297 katolikust találtak, számukra egy templom épült. Arimaszombatin kivül csak Szuhán volt katolikus templom.„Untalan sóhajtva s Istenhez óhajtva enyhítsük sorsunkat” – Koháry István emlékezete„Szomorú kor szülötte volt: míg az ország nagy része török iga alatt nyögött, a nemzet fiai magukis fegyverben álltak egymással szemben és testvér testvért nem átallott irtani politikai nézeteltérésekmiatt. Koháry környezetének hatását és saját meggyőződését követve, a királypárt egyiklegelszántabb harcosa volt s midőn emiatt egy honfi-ellenség fékezetlen gyűlöletének áldozata lett,oly nemes lélekkel s férfias rendületlenséggel viselte sanyarú gyötörtetését, hogy már emiatt istisztelettel hódol meg előtte, aki nem osztozik is politikai nézeteiben.”Egyetértéssel idézve a Regnum portal sorait, hozzátehetem, olyan korban élt, amikor a vallási hovatartozásszintén megosztotta városainkat, falvainkat, nemritkán a családokat is. Míg a füleki reformátusok 2018-ban is a reformáció korában megszerzett hitvallásuk eltipróját látják személyében, addig a Felvidék, aPalócföld katolikusai a mindhalálig kitartó, a fogság, a megalázó kínzás, keserű rabság által hitébenmegerősödött, a mártíromságot is vállaló hithű katolikust tisztelik benne.Csábrági és szitnyai gróf Koháry István, országbíró, hadvezér és költő, a honti táj szülötte (Csábrág,1649. márc. 11.–†Csábrág, 1731. márc. 29.). Apja, báró Koháry István, Hont vármegye örökös főispánja,Szécsény és Fülek végvárának kapitánya, a török elleni harcok résztvevője, 1664-ben Léva ostrománálesett el. Anyja Balassi Judit. Az ifjú István Nagyszombatban a jezsuitáknál, majd a bécsi egyetemen tanult.Bécsben ismerte meg a barokk udvari kultúrát, életformát, pompakedvelést. Apja halála után I. Lipót őtnevezte ki füleki várkapitánynak, e tisztét azonban csak tanulmányai befejeztével, 18 évesen foglalta el.1671-ben engedélyt kért a vár megerősítésére. Bátorsága sikeressé tette hadi vállalkozásait. 1678-banThököly Imre kurucai ostromolták meg Füleket, melyet szerencsésen megvédett. 1681-ben részt vett I.Lipót király soproni országgyűlésén, melyen meghiúsult a kiegyezés a kurucokkal. 1682 őszén Thökölytörök támogatással megostromolta, s elfoglalta Füleket. Koháry fogolyként Regécen, Munkácson,

7


Tokajban, Sárospatakon és Ungvárt raboskodott.Harmincnyolc hónapot töltött keserves rabságban, mert Thököly minden áron meg akarta őt törni, s magáhozhajlítani. De ő megadással tűrte nyomorúságát s hűségesen kitartott császárja mellett. „Dicsértessékistennek szent neve, – írja anyjának Regécről 1682. november 2-án – írom jó igazsággal. Csendesentűröm istenem látogatását; hogy pedig Nagyságodat is megtartotta jó egészségben, áldom szentnevét.”Három év és két hónapi rabságából Caprara császári vezér szabadította ki. Az uralkodótól grófi rangotkapott, hamarosan a Dunán inneni részek és a bányavárosok altábornokává nevezték ki. 1686-ban résztvett Buda ostromában, s visszavétele után annak várparancsnoka. 1687-ben a császári seregekkel Egeralá vonult, a harcokban súlyosan megsebesült, jobb karja örökre béna maradt. A Rákóczi-szabadságharcidején királyhű csapatokat toborzott, de azok a Vág völgyében sikert nem értek el. Koháry királyhűségéértaltábornagyi kinevezést és jelentős birtokadományokat kapott. 1704 őszén a selmecbányai értekezletenrészt vett királyi biztosok egyike. Hont és Nógrád vármegyék örökös főispánja. 1714-ben országbíróváválasztották, s külön törvénycikk engedélyezte, hogy névaláírását ezüst lapra vésett pecsétjévelhelyettesíthette. 1723 után haláláig nőtlenül, többnyire Csábrágon élt. Végrendeletében mintegy 600 ezerforintot hagyott az egyházra, ebből 100 ezer forintot tanulók segélyezésére.Fogsága tette őt költővé. Börtönének fenekén hazája sorsán szomorkodik, istenét dicséri, ájtatosságbangyakorolja magát. Nyomorúságát és istenében vetett erős reményét verses alakban fejezte ki. Hosszú,három soros strófák ezek, s minden lendület és költészet nélkül valók. Nagyon jól érezte, hogy fűzfaverseivel, miként maga mondja, halhatatlanságra nem jut; de hálás volt a verselés foglalkozása iránt, mertenyhítette általa rabsága sanyarúságát. Rabságában írt istenes énekei és erkölcsös versei, axiómái(alaptételei) mind helyzetében nyert hangulataiból fakadtak, bennük csak a fájdalomnak sivársága s azállandó hűségnek magasztos ereje nyer egyszer-egyszer szép kifejezést. Énekeinek öt füzete annyira hasonlítegymáshoz, mint rabságának egyik hónapja a másikhoz. Verseit magában dúdolgatta, mert írószereketnem kapott, s kiszabadulása után emlékezetből jegyezte le. Ezzel enyhítette rabságát:Untalan sóhajtva s Istenhez óhajtva enyhítsük sorsunkat,Világot ismerve s hívságát gyűlölve felejtsük el búnkat,Verseket koholva, s azokat faragva mulassuk magunkat.S jól esett neki, hogy reménységének versében hangot adhat:Nem ejthet kétségtelen, ad isten hitemben, jó reményt szivemnek.Éhségem elmúlik, jólakásra válik, sorsom megfordúlhat,Keserves rabságom s nagy erős fogságom szabadságra juthat,Elveszett értékem, s előbbeni fészkem megint helyreállhat.A legkatolikusabb főúr holttetemét a garamszentbenedeki egyházban nagy ünnepséggel s nagy szomorúságközött helyezték el.

23. Állam és a katolikus egyház kapcsolata a barokk katolicizmus századában

Katus László történész a 18. századot a magyar katolicizmus történetének egyik kiemelkedő korszakának,az újjáépítés, az újjászervezés, a vallási élet felvirágzása időszakának tartja, melynek legmaradandóbbteljesítménye a nagyrészt még ma is meglévő egyházi-vallási infrastruktúra felépítése. Ez utóbbi alatt egyarántérti a szervezeti kereteket, intézményeket és anyagi létesítményeket. „Templomaink, egyházi épületeinknagy része ekkor épült vagy nyerte el ma is látható külsejét. Százával létesültek új plébániák. Alakosság gyors növekedése szükségesé tette a régi nagy területű egyházmegyék felosztását.”Az államhatalom érvényesülése korszakunkban a vallási élet terén a mindenkori uralkodó személyétőlfüggött, és a vallástörvények csak keretet adtak az uralkodó tevékenységéhez. A 17. század vallásügyitörvényei irányt jelöltek meg, és I. Lipót, I. József, valamint III. Károly valláspolitikai elgondolásainaktengelyében ezeknek a törvényeknek a végrehajtása állt. A protestánsok közösségről közösségre, községről

községre szorultak vissza, és lassan feladták hadállásaikat. Ebben a szívós küzdelemben mind az

8


államhatalom, mind a katolicizmus olyan erőbedobással vett részt, hogy az utóbbi közben szinte elfeledkeznilátszott missziós hivatásáról.Sok erőt fektettek be egy-egy parókia visszaszerzésébe, és közben nem gondoltak arra, hogy a megszerzettúj közösségeket belső szervező munkával egyház-igazgatásilag is egybekapcsolják, és az egész katolicizmusrészévé tegyék.III. Károly (1711–1740) hosszas tárgyalások után 1731. évi rendeletével, az ún. Carolina Resolutiovalszabályozta a protestánsok jogállását. Szántó Konrád katolikus egyháztörténete szerint a királyi elhatározás„[...] arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felszabadított területen a protestánsokat nem illetimeg a nyilvános vallásgyakorlat szabadsága, a régi területeken pedig csak az 1681: 26.törvénycikkben felsorolt, ún. articularis helyeken. A magánvallásgyakorlat azonban szabad.Az articularis helyeken kívül élő nem katolikusok az illető hely katolikus plébánosának kötelesekstólát fizetni. A földesurak jogai vallási téren a meglévő törvények szerint érvényesek. A jobbágyokcsak királyi engedéllyel változtathatják meg vallásukat. A protestáns egyházak választhatnakmaguknak szuperintendenst, számukat azonban majd egy későbbi rendelet határozza meg. Aprotestánsok házassági pereiben a katolikus szentszéki bíróság dönt, de azt köteles a protestánsvallás elvei szerint ítélni. A katolikus ünnepeket külsőleg a nem katolikusok is kötelesek megtartani.A bírók, hivatalnokok és ügyvédek vallásfelekezetekre való tekintet nélkül, amikor leteszik a hivataliesküt, ezt katolikus forma szerint kötelesek letenni.”Az uralkodó 1734-ben kibocsátotta a második Carolina Resolutiot, mely a katolikus forma szerint leteendőún. dekretális esküre vonatkozóan elrendelte, hogy az eskü szövegét fel kell olvasni a protestáns tisztviselőelőtt, aki azonban nem köteles az eskü szavait utánamondani. Ezen kívül engedélyezte, hogy az evangélikusokés reformátusok 4-4 szuperintendensséget állíthatnak fel, de a szuperintendensek csak a királyi megerősítésután gyakorolhatják jogaikat.A Helytartótanács Vallásügyi Bizottsága a legnagyobb lendülettel hajtotta végre például az 1731. éviCarolina Resolutio rendelkezéseit, és a Cassa Parochorum segítségével egymás után szervezte meg akatolikus kultúrközpontokat, de a plébániák létszámbeli növekedése kinőtte a középkori egyházkormányzatihatárokat. Új egyházkormányzati szervek felállítására azonban nem volt képes Helytartótanács VallásügyiBizottsága, sem a Cassa Parochorum, mert ezek létrehozását nem lehetett a vallásügyi törvények keretébebeilleszteni.III. Károly és Mária Terézia (1740–1780) az állam vallásának a katolikus vallást tekintette, és messzemenőtársadalmi, politikai és anyagi támogatásban részesítette, jóllehet, a protestantizmus iránt a felvilágosodásszellemétől vezéreltetve bizonyos mértékben türelmesnek mutatkozott.Mária Terézia valláspolitikáját a csendes ellenreformáció jellemezte. Egyházpolitikai intézkedései közülnem egy a katolikus egyház javát szolgálta, például az egyházmegyék átszervezése, a felsőfokú teológiaioktatás reformja. Ugyanakkor eljárásában kifogásolható, hogy előzőleg nem nagyon kérte a Szentszékhozzájárulását, az egyházi javadalmak egyházi célra történő megadóztatásánál pedig kinyilvánította, hogya Szentszék jóváhagyására nincs szüksége.Rendelkezései közül számos mélyen érintette az egyház belső ügyeit: főleg pénzügyi okok miatt évekignem töltött be több püspöki széket; felújította és gyakorolta a királyi tetszvényjogot; a főpapoktól számadástkövetelt, és meghatározta, mennyit kötelesek a lelkészi pénztárba és az új püspökségek javára fizetni; azegyházi alapokat állami felügyelet alá helyezte; korlátozta a zarándoklatokat, csökkentette a búcsújárásokszámát; megszüntette a templomok menedékjogát; maximálta a szerzetesek számát, és kimondta, hogy aszerzetesnövendékek 24 éves koruk előtt nem tehetnek ünnepélyes fogadalmat. A királynő az egy állam,egy vallás elvének megvalósítását azonban csak a meglévő törvényes keretek között rendelkezésre állóeszközökkel kívánta elérni. Ilyen jellegű intézkedései voltak: megerősítette a Carolina Resolutiot; 1751-ben büntetéssel sújtotta a katolikus hitről protestánsra áttérőket, és a vegyes házasságokat a katolikuspüspök engedélyétől tette függővé; 1756-ban a katolikus egyház felügyeleti jogát erkölcsi és anyagitekintetben kiterjesztette valamennyi nem artikuláris helységre. De sem a királyi rendeletek, sem egyespüspökök – mint Padányi Bíró Márton veszprémi püspök – ellenreformációs politikája nem tudtamegvalósítani az egy állam, egy vallás elvét. A felekezeti feszültségek miatt kirobbant összetűzések csak

9


tovább növelték a szakadékot a két vallás hívei között.Tanulságos Katus László 1990-ben elhangzott előadásából – a korabeli katolikus állapotok megítélésérevonatkozó – kortárs szemtanú megállapításait idéznünk:„Giuseppe Garampi bécsi nuncius 1776-ban beutazta Magyarországot, s igen nagy elismeréssel számol beaz itt tapasztaltakról: Elmondhatom, hogy a klérust mindenütt a legjobb rendben találtam, kitűnőintézményekkel ellátva. A papság képzettsége és buzgósága kielégítő, a püspökök nagy figyelmetszentelnek lelkipásztori kötelességeiknek, s a szerzetesek is nagyon hasznosak a lelkek szolgálatában.Mindannyian igen engedelmesek a Szentszék irányában. A katolikus nép igen jámbor és vallásos.Egy másik levelében így dicséri a magyar klérust: Nem tudom, hogy van-e még egy nemzet, a franciaután, amely papság tekintetében olyan jól állna, mint a magyar. Kiemeli, hogy Magyarországon csakazokat szentelik pappá, akikre ténylegesen szükség van az egyházi szolgálatban. A papok mindszemináriumban nevelkednek, néhány évig segédlelkészként működnek, s ha elegendő gyakorlattalrendelkeznek, akkor nevezik ki őket plébánosnak. A kanonokokat a legjobb plébánosok közül választjákki. Senkit nem szentelnek pappá csak a cím vagy a beneficium kedvéért. A magyar püspökök mind igenjól képzettek a keresztény tanításban, és sokkal ragaszkodóbbak a Szentszék iránt, mint a többiörökös tartományok püspökei.A barokk katolicizmus virágzását hervasztotta el fokozatosan a 18. század utolsó negyedében a felvilágosultabszolutizmusnak az a törekvése, hogy a katolikus egyházat teljesen az állam felügyelete és irányítása alávonja, s ezáltal valódi államegyházzá tegye. Mária Terézia 1758-ban felvette az apostoli király címet, sezzel igényt támasztott az egyház ügyeibe való egyre közvetlenebb beavatkozásra. Felújította a királyitetszvényjog (placetum regium) gyakorlását, s udvari történészével, Kollár Ádámmal könyvet íratott előbbMagyarország királyainak főkegyúri jogáról, majd a vallási ügyekben őket megillető szinte korlátlanhatalomról. Az államegyházi politikát radikális formában II. József (1780–1790) valósította meg, s rólanevezi az egyháztörténet ezt a Habsburg Monarchiában a XIX. század közepéig uralkodó rendszertjozefinizmusnak.

Felhasznált irodalom:

BOROVI József: Az esztergomi érseki egyházmegye felosztása. A besztercebányai-rozsnyói-szepesipüspökségek alapítása 1776-ban. Budapest, 2000. METEM Könyvek 25.BOROVSZKY Samu [szerk.]: Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város. Budapest /1906/.Magyarország vármegyéi és városai – Magyarország monográfiája. (A monográfia felhasznált fejezetei ésszerzői: Reiszig Ede: Hont vármegye története; Kudora János: A római katolikus egyház; Krupecz István:A nagyhonti ágostai hitvallású evangelikus keresztyén egyház)Ezer év törvényei. https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torvenyeiHŐKE Lajos: Régiségek Hontvármegye vallásügyi történetéhez a XVI., XVII. és XVIII. században.Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. XXVI. évf. (1883.) 32., 33. és 34. számKATUS László: A magyar katolicizmus a XVIII. és XIX. században (jozefinizmus, liberalizmus és katolikusmegújulás). In A katolikus egyház Magyarországon. Szerk.: Somorjai Ádám és Zombori István. Budapest,1991. Ecclesia Sancta 1.KOHÁRY István – MKL; http://regnumportal.hu/regnum2/node/563https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MagyarIrodalom-magyar-irodalomtortenet-1/kepes-magyar-irodalomtortenet-beothy-zsolt-3180/vallasi-es-nemzeti-harcok-kora-protestans-kor-antireformacio-kora-nemzetietlen-kor-34B3/30-a-xvii-szazad-liraja-erdelyi-pal-37D4/kohary-versei-3816/MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON http://lexikon.katolikus.hu/SZÁNTÓ Konrád, dr., O.F.M.: A katolikus egyház története. II. Budapest, 1988.

10


A piaristák rendháza Selmecbányán, háttérben a plébániatemplom (BOROVSZKY /1906/ 120.)

11


Ag ócs Józs e f: K et t en

12


PETROZSÉNYI NAGY PÁL

SMEKKEREKTörténelmi játék egy felvonásban

SZEREPLŐKRUDI, állástalan nyomdász

AURICA, Rudi élettársa

Suciu, szekuritátés hadnagy

HELGA, Rudi barátnője

Ervin, Aurica kérője

BLAJ, társasházi adminisztrátor

Vágányi, Rudi bal oldali szomszédja

Szellő, Rudi jobb oldali szomszédja

Történik 1988 telén, Nagyváradon.

Szegényesen berendezett garzon a 11. emeleten. Kopott bútorok: egy ruhásszekrény,kétszemélyes rekamié ágyneműtartóval, melyen egy tévé- és kazettás rádiókészüléklátható. A szoba közepén asztal négy székkel. A sarokban hintaszék. A falon tükör ésNicolae Ceauşescu elnök arcképe. A földön összevissza különböző tárgyak hevernek:zoknik, könyvek, dobozok stb. A függönytelen ablak alatt fel tűnően hosszú fűtőtesthúzódik. Ennek ellenére szokatlanul hideg van a szobában. Vasárnap.

Első jelenet(Rudi, Aurica. Alszanak. Hirtelen felberreg az ébresztőóra a… parkettán.)

RUDI (kidugja fejét a paplan alól. Fején báránybőrkucsma). Ébredj, Rica! Takarítani kellene.AURICA. Miért, hány óra? (Ásítva tapogatódzik az ágy mellett sorakozó üvegek közt.) Egészségedre és azövére! (Az elnökre emeli a palackot.)RUDI. Kilenc óra.AURICA. Hukk! Akkor ráérek, a cukrászod úgyis csak dél körül érkezik. Jaj, a fejem, a fejem! Mindjárt szétpattan.RUDI. Miért piálsz, ha ennyire nem bírod?AURICA. És te? Miért piálsz, ha még kajánk sincs?RUDI. Jó, hogy mondod. Csinálnál nekem reggelire egy szalonnás rántottát úgy öt tojásból?AURICA. Csak? Mást nem kívánnál még melléje, például kaviárt, kakaót… Vagy inkább kávét parancsolsz?RUDI. Menj a víz alá!AURICA. Te meg figyelj oda jobban, miről dumálok! Ismétlem: kifogytunk minden kajából, ezért éppen cánkra1

érkezik a tehénkéd.

1 Éppen jókor.

13


RUDI. Kérlek, ne hívd folyton tehénnek! Igaz, hogy nem olyan karcsú, mint te, és a két kiugró szemfogasem a legvonzóbb, de attól még lehet rendes, sőt, művelt asszony is. Utóvégre bécsi nő, ahol olyantanultak az emberek, hogy még az utcaseprők is tudnak németül.AURICA. Hahaha! Hogy te milyen szellemes vagy.RUDI. Ja, hanem most már dologra fel! Tényleg nincs egy árva tojás sem a kamrában?AURICA. Nincs. Épp az este ettem meg az utolsót, hiszen tudod, mennyire szeretem.RUDI. Te a tojást, én meg téged. Hamm! Hamm! (Kezdi ölelgetni Auricat.) Hogy a mennykő ütneebbe a rengeteg ruhába!(Lehúzza a nő bundáját és nadrágját, Aurica pedig a férfiét. Szünet.)AURICA. Na, mi lesz már?RUDI. Nem megy. Fázom, és éhes vagyok.AURICA. Csak ezért? (Csalódottan mered maga elé.) Értem.RUDI. Hé, most mi bajod?AURICA. Eláruljam?RUDI. Nagyon leköteleznél.AURICA. Már rég meg akartam kérdezni. Tulajdonképpen mióta nem szeretsz te engem?RUDI. Uram, Teremtőm, hát nem épp az imént mondtam, hogy szeretlek? Á, nők! (Legyint, kipattanaz ágyból, felöltözik.) Maradt még valami ebből a konyakból? Heil Hitler! (Ő is az elnökre emeli apalackot, majd a szeme közé röpíti.)AURICA. Te tisztára megőrültél! Ennek most annyi. Megvakítottad a ház védangyalát.RUDI. Ott dögöljön meg, ahol megszületett! Entschuldigung, Mutti2! (Keresztet vetve tekint amagasba.) Gyere, eins-zwei, tisztítsd meg az ablakokat, ha már úgyis felébredtél.AURICA. Hideg vízzel? Lefagynak az ujjaim. Oké, megyek. (Gyorsan felöltözik, odabotorkál aradiátorhoz, megtapogatja.) Hideg. (Felkattintja a kapcsolót.) Gondoltam: még mindig vagy mármegint nincs villany. Remélem, nemcsak kaját, hanem shillinget is hoz magával a cukrászod.RUDI. Miért, máskor nem hozott?AURICA. Eddig még hozott, de ki garantálja, hogy ezentúl sem feledkezik meg a lényegről? Hányhónapja is navetázik3 hozzánk a libuska?RUDI. Három.AURICA. Hát ez az! Én bizony egy csöppet sem lennék meglepve, ha éppen ma kérdezné meg tőled:széna vagy szalma, szépfiú? Ma vagy holnap esküszünk?RUDI (megdöbbenve). Egy pillanat! Te azt akarod, hogy elvegyem?AURICA. Akarja a drákú4, de ez is benne van ám a pakliban, mi több, neki ez a terve különben miértzöcskölné magát havonta Bécstől Váradig?RUDI. Neki igen, nekem nem, csak ő ezt még nem tudja.AURICA. Na persze, de azért csak válaszolj!RUDI. Ne aggódj, a nők sosem kérdeznek ilyesmit. Ha viszont mégis, pontosan azt tenném, amit elejétőlfogva kifőztünk: visszaküldeném Bécsbe, és felszednék helyette egy másik libuskát, utána még egyet,amíg nálunk is helyre áll a gazdasági egyensúly.AURICA. Biztos? Nem gondoltad meg magadat? (Csipkelődve.) Azért, ha úgy vesszük, mégiscsak jobban járnál,ha feleségül vennéd a cukrásznőt. Képzeld el, micsoda életed lehetne neked odaát! Mint tipográf, egyből kapnálmunkát a szakmában, miközben itthon már kapusnak sem kellesz senkinek. Elfelejtheted ezt a garzont is. Szerintemlegalább nyolc szobás villába fogsz költözni. Még inasod is lesz, szépfiú, a kertben piszcsina5, partik, dolce vita6. Azegyéb finomságokról már nem is beszélek, elvégre cukrásznő a tehénkéd.

2 Bocsánat, anyu!3 Ingázik.4 Ördög.5 Piscină: fürdőmedence.6 Édes élet.

14


RUDI. Ne cukkolj, kérlek, ne cukkolj! (Kissé teátrálisan.) Még ha nem is hiszed,esküszöm, én még mindig téged komállak. Másrészt bármennyire is utálom ezt azországot, mégsem tudnám máshol elképzelni az életem.AURICA. Aha! Engem komál, mással dug, ami persze ugyancsak benne van a pakliban.Aztán mondd, nagyon jó vele? Mindenesetre többet foghatsz rajta, mint egy olyan girhesnőn, mint amilyen én vagyok.RUDI. Ne légy már ilyen vulgáris. Egyébként ugyanezt kérdezhetem én is tetőled:eljutottatok-e már Ervinnel odáig?AURICA. Mi? Azzal az impotens vén szivarral?RUDI. Vénnek ugyan elég vén, de arról, hogy impotens, most hallok először. Hanemhallod-e, én még mindig nem értem, miért éppen magyarból halásztad ki a kérőid.Utóvégre Magyarország is szocialista állam, ráadásul még nálunknál is szegényebb. Igaz,ők még nem éheznek. Mondom: még, de nem adok egy évet , és Kádár elvtárs is éppúgyjégre viszi az országot, mint most ez a te, bocs, a mi suszterünk. Nem jártál volna jobbanegy német, olasz, angol pasival, vagy ott van Amerika, a nagy lehetőségek országa.Onnan még több csurrant-cseppent volna, ebben biztos vagyok.AURICA. Te könnyen beszélsz. Te tudsz legalább németül, de mit kezdhetnék én amagyar, román nyelvtudásommal?RUDI. Nem sokat . (Gyanakodva.) De miért fontos ez, ha úgyis itt maradsz? Hacsak nemgondoltad meg te magad. Mondd csak ki bátran, végül is nem vagyunk még jegyeseksem… szerencsére.AURICA. Hát… nem is tudom. (Megjátszott könnyedséggel.) Eset leg erre is sor kerül,és akkor még nagyon jól jöhet, ha tudok magyarul. Egyébként sem hiányzok én ittsenkinek. Apám, anyám már gyerekkoromban elhagyott, így aztán nem is ismertem őketjóformán. Jó, állásom, kenyerem még van, de hogy mit akarnak a főnökeim ezértcserében…RUDI. Mit?AURICA (elképedve). Te tényleg ilyen naiv vagy, vagy egyszerűen csak froclizol?Mindegy, egy heccel több vagy kevesebb… Azt azért álmomban sem hittem volna, hogyakivel viszont reszelnék, annak én nem kellek.RUDI (hosszabb hallgatás után). Megyek, kitakarítom a mosdónkat. (El.)(Nem sokkal utána Aurica is el tűnik. Visszatérvén elkezdi törölgetni a falitükröt ésaz ablaküveget. A mosdóból nagy kopácsolás hallatszik, majd Rudi is visszatér aszobába, összeszedi a földön heverő tárgyakat, és messziről belehajítja őket azágyneműtartóba. Egyikük sem szól semmit, hal lgatnak. A csinos arcú, hosszú hajúf iatalember bekapcsolja a tévét, ahol éppen Ceauşescu elnök deklamál.Kisvártatva átdörömböl valaki a szomszédból. A nő idegesen kikapcsol ja akészüléket, és hirtelen elhatározással visszabújik a paplan alá. Szünet. Szipogás apaplan alól. Rudi abbahagyja a rámolást, odaballag a karcsú, szőke leányhoz, éstétován megsimogatja.)AURICA. Sipirc, innen, te fricc-bozgor7!(Az exnyomdász odafekszik melléje, szeretkeznek, majd elszundítanak. Horkolás.Később halk, majd egyre erősödő kopogtatás hallatszik.)RUDI (hirtelen felrezzen). A kutyafáját, már megint nem férnek tőlünk ezek a hülyeszomszédok!AURICA (fülel). Szomszédok? Szerintem az ajtón kopogtat valaki.RUDI (megnézi, hány óra). Hűha, fél kettő múlt öt perccel! Megérkezett az özvegyem!Ugorj ki az ágyból, és ülj arra a hintaszékre ott a sarokban!

7 Német-magyar (ember, pejor.)

15


(Villámgyorsan felöltöznek. A nő valamit dug a szájába, begyűr egy párnát a blúzaalá, a hátára, kikotor a szekrényből egy fekete parókát, majd elnyúlik ahintaszéken, miközben a férf i ajtót nyit.)

Második jelenet

(Helga és az előbbiek.)RUDI. Nini, ki van itt! (Melegen megöleli.) Isten hozott Váradon! Aurica, légy szíves,üdvözöld a kedves vendéget! (Felkapja Helga bőröndjeit, de szinte el is ejti őket,olyan súlyosak.)AURICA (a cukrásznő elé biceg). Küss die Hand, gnädige Frau8! (Térdbók.)HELGA. Ejnye, már megint! Hányszor mondjam már, hogy nem vagyok gnädige Frau.Sem én, sem más. Már réges-rég lejárt a gnädige Frauk ideje, na és persze pukedlizni sepukedlizz, mert megharagszom. Szervusz! (Kezet fog a leánnyal, aztán szuszogvakacsázik az asztalhoz. Leül, pontosabban rogy egy rozzant karosszékbe.) Hogy it tmilyen hideg van! Bocs, elfelejtettem, hol vagyok.(Rudi és Aurica vele szemben foglalnak helyet az asztalnál.)RUDI. Na, és most mesélj! Hogy vagy? Remélem, jól utaztál.HELGA. Sofort, Rúdi, mindjárt, de előbb hadd fújjam ki magamat! (Lassanmegnyugszik.) Fantasztikus helyen laktok, nem mondom. Hogy áram nincs még hagyján,de hogy ablak se legyen egyetlen lépcsőházban sem… Alig tudtam feltapogatózni alépcsőkön. Ugyan, áruld már el, melyik őrült építész agyából pattant ki ennek azultramodern háznak az ötlete?RUDI. Hát az övéből, a mi mindnyájunk által szeretett elnökünk zseniális agyából,merthogy ért ám ő ehhez is, legyen az építészet, mezőgazdaság, tudomány…Őexcellenciája mindenben eligazít bennünket. Bizony. Amint látod, még arra is megtanít,miként fűtsünk egy folyosót villany és víz nélkül.HELGA. Vagy úgy! (Észreveszi a falon függő elnök arcképét.) Csak nem az a hullámoshajú muki ott az ágy fölött?RUDI. De bizony, hogy ő. (Hirtelen felpattan, vigyázzba vágja magát, és szívéreszorított kézzel rázendít a román himnuszra.)Trei culori cunosc pe lume, Amintind deun brav popor,Cei viteaz, cu vechi renume,Înluptă triumfător9.(A bécsi nő kérdően tekint Auricare, aki titokban jelzi, hogy ne vegye komolyan a fiatalembert.)HELGA. Éljen! Rokonszenves dalocska, csupán azt nem értem, mit keres egykommunista főtitkár képe egy garzonban.AURICA. Á, ez csak olyan izé… szimbólum, madárijesztő, vagy minek nevezzem.RUDI. Őrangyalnak.AURICA. Igen. Rudi így hívja, mert aki meglátja…RUDI. Fejezd csak be nyugodtan a mondatot. Hadd tudja meg végre Helga is, Ausztria,Amerika, mindenki, kik vagyunk mi fehéren feketén.HELGA. Fölösleges, tudjuk. Németország és Izráel is tudja már. Egyedül a jenkik… Eh,unwichtig10! Ők mindig extra szempontok szerint ítélnek. Szóval? Mit keres itt ez azőrangyal, mert azt valahogy nem hiszem, hogy időközben ti is komcsikká váltatok.

8 Kezét csókolom, nagyságos asszony.9 Három színt ismerek a világon, mely egy derék, vitéz, híres és a harcban győztes népre emlékeztet.10 Lényegtelen.

16


RUDI (felkacag, s minél inkább igyekszik uralkodni a jókedvén, annál hevesebbenrobban ki belőle a nevetés). Bevált, hahaha, már Helga is beugrott a trükkünknek.HELGA. Miféle trükknek? Már megbocsáss, de beavatnál engem is?AURICA. Azért akasztottuk ide ezt a hebrencs tökmagot…(Egyszerre megszeppen, és félve kémlel körül a szobában.)RUDI. Nyugodtan beszélhetsz! Mondtam már, hogy egy barátom átvizsgálta azapartmant. Nincs itt semmiféle kamera, sem poloska.HELGA. Mein Gott11, micsoda országba csöppentem! Entschuldigung, csak tréfáltam.AURICA. Akkor folytatnám. Azért lóg itt a főtitkár, hogy minket is komcsiknak,pontosabban besúgóknak higgyenek.HELGA. Tiszta sor. Ho…hogy mondtad?AURICA. Az az igazság, hogy ebben az államban minden harmadik lakos a szekubeépítet t embere. Nyugi, kérlek, ne fészkelődj! Kivéve minket, még ha annak isszeretnénk látszani.HELGA. Mert? Különben hagyjuk, igazából már nem is érdekel. (Feláll.)RUDI. Kérlek. (Hidegen.) Kellemes utat! Örülök, hogy meglátogattál. Ezek után, úgysejtem, utoljára tisztelted meg a házunkat.(Aurica a földre hanyatlik.)RUDI. Aurica! (Kigombolja a lány télikabátját.) Semmi baj! Csak egy kicsitmegszédült. Nagyon éhes vagy? (Helgához.) Valószínűleg a koplalás verte le a lábáról.HELGA. Hogyhogy? Nálatok az ügynököket is hagyják éhezni?RUDI. Látom, nem figyeltél eléggé a húgomra. (Nyomatékosan.) Mi nem vagyunktéglák, még ha annak is szeretnénk látszani.HELGA. Mert?RUDI. Na hallod! Egy ügynökkel kesztyűs kézzel bánnak ám az emberek, akáráramleolvasó, vízszerelő, adminisztrátor, tisztviselőféle is az illető. A körzeti rendőrszalutál, de még a tolvajok is kétszer meggondolják, hogy betörjenek-e egy spiclihez.Utálni persze utálják, ámde félnek is tőlük egyúttal, és amíg ez így működik, mi, legalábbmi békében és biztonságban alhatunk. Hát ez a mi nagy trükkünk, édes Helgácska!Gyere, hugi, feküdj ide a rekamiéra, amíg ismét jobban érzed magadat . (Odatámogatjaaz ágyhoz, és lefekteti.)HELGA. Értem, és, kérlek, ne haragudj, amiért ilyen utálatosan viselkedtem. Tehát ezértlóg a falon a Kárpátok géniusza. Bevallom, sosem gondoltam volna, hogy ilyen smink ….,smek … Hogy is mondják errefelé?RUDI. Smekker.HELGA. Smekker, vagyis fifikus vagy, mert mifelénk Bécsben így mondják.RUDI. Ez van. (Vállat von.) Nagyon szégyellem, és ha anyám élne, most biztosanmeghúzná a fülemet, de még mindig jobb, mintha igazi ügynökként szolgálnám a Géniuszt.HELGA. Egyetértek, éppen ezért javaslom, cseréld ki egy újabbra. Kissé kopott azöregúr, sőt, meg is sérült, úgy nézem.RUDI. I…igen, leesett a falról, az angyalát! Mindössze az a gond, hogy egyelőre nincskéznél más portré.HELGA. Akkor szerezz be egyet, de sebesen, és akaszd melléje Gorbacsovot, a nagytestvért is, és egy őrangyal helyett mindjárt kettő vigyáz reátok.RUDI (összehúzott szemmel mered az asszonyra). Te most gúnyolódsz, vagy…. ?HELGA. Nem, komolyan beszélek. Igaz, nálunk, Ausztriában … Na de hát ez egészenmás ország, és én megpróbálom a te szemeddel nézni a dolgokat.RUDI. Ebben az esetben kissé le vagy maradva, mert Sztálin, Lenin és Gorbacsov is

11 Istenem.

17


skartban vannak a Vezérnél. Legalábbis momentán. Viszont ott van Elena, az akadémikusnagyasszony. Igen, majd őt akasztjuk az ura mellé Laresnek12.(A csinos pincérnő feltápászkodik a rekamién.)HELGA. Szegény leány. (Megsimogatja Auricat.) Jobban vagy? Mein Gott , milyenfigyelmetlen vagyok! Csak beszélek, beszélek, ahelyett, hogy kipakolnék a bőröndből.(Felkapja az egyik bőröndöt, odasiet az asztalhoz, és telerakja étellel.) Hölgyeim ésuraim, fáradjanak az asztalhoz!(A férf i és élettársa mohón esnek az ételnek. Helga elégedetten szemléli a falatozóf iatalokat.)RUDI. Remek ez a csirkecomb! És a borocska. Eredeti Chardonnay.HELGA. Egészségetekre! Ahogy elnézlek titeket, nálatok a hentesek még mindig kabátotakasztanak sonka helyett a kampókra.AURICA. Még, amíg mindenki megtanul tudományosan étkezni, utána mehetnek, merthentesekre sem lesz szükségünk.HELGA. Bei meinem Ehrenwort13, nem találok szavakat. Ha nem te mondod, el semhinném az egészet. Azért a falvak rombolása holtpontra jutott, úgy hírlik.RUDI. Csak megtorpant, drága Helga, provizórikusan szünetel. De hogy a barátunkaddig se henyéljen, szép csendben felépítteti a Köztársasági Palotát, a NemzetiKönyvtárat, az Ifjúsági Házat, a Szocializmus Múzeumát…HELGA. Ilyenformán nemcsak rombol, épít is. Jut eszembe! A Köztársasági Palotáról énis hallottam itt-ott pletykálni. Tényleg annyira ízléstelen és gigászi, vagy egyszerűenelefántot csinálnak egy bolhából?RUDI. A Pentagon után a világ legnagyobb objektuma, melybe a berlini Reichstag ötszöris beleférne. Épp ma ír erről egy magazin. (Felkapja az asztalon heverő újságot.)1984-ben kezdték el építeni. 82 m magas, 12 emeletes és atombombabiztos. Azépületben 3100 terem található. Felépítéséhez 1 000 000 m3 márványt, 3 500 tonnakristályt, 700 000 tonna acélt, bronzot, 900 000 m3 fát, 200 000 m3 arany-, illetveezüsthímzésű bársonyt és brokátfüggönyt használtak.HELGA. Figyelemreméltó adatok, melyek hallatán biztosan minden román szívebüszkébben kalapál. A tied hogy kalapál?RUDI. Kkkhm. Bocsánat! Először is tisztázzuk: én nem vagyok román, édesem. Anyámsváb, apám magyar, tehát sváb, helyesebben sváb magyar vagyok. Nem mintha fontoslenne, mégis: maradjunk a tényeknél! Ettől függetlenül nem hiszem, hogy a románok szívebüszkébben verne a Nép Házától. Harminc-negyven év múlva esetleg, hiszen mindenfolyik, minden változik. Akkor akár az is megeshet, hogy akit ma utálnak, holnap mindenidők legbölcsebb államférfijaként tisztelik.AURICA. Nana, ennyire azért ne bizakodj, mert a miénket, meg vagyok győződve, százév múlva is ugyanúgy fogják átkozni.HELGA. Hál’ istennek, nekünk nincsenek ilyen gondjaink. Vranitzky kancellár olyan,amilyen. Mint minden politikusnak neki is van jó és rossz oldala, ám eddig még senki semátkozta el tudtommal. Amúgy volna egy ötletem: hagyjuk a csudába ezt a politikát! Nézd,mit hoztam ajándékba neked, szépfiú. (Kinyitja a másik bőröndöt, és kivesz belőle egyhegedűt.)RUDI (erőltetett vidámsággal). Mamma mia, egy hegedű! Te vagy az én harmadik, nem,első számú angyalom. (Megcsókolja.) Mit szólsz hozzá, Aurica?AURICA. Le vagyok nyűgözve.

12 A római mitológiában a családi tűzhely védelmezői.13 Becsületszavamra.

18


HELGA. Gondoltam, ha már el kellett adnod a hegedűdet, hozok helyette egy másikat.Mert mit ér, hogy érezheti magát egy muzsikus, ha hiányzik a hangszere? Emlékszem,egyszer a férjemnek, bocs, néhai férjemnek is megfújták a hegedűjét, ugyanis ő is zenészvolt. A Volksgartenben játszott, biztosan te is ismerted.RUDI. A Volksgartent vagy a férjedet?HELGA. Mindkettőt, különben mellékes. A lényeg az, hogy szinte belebetegedett aHansika. Napokig úgy járt-kelt otthon, mintha a húgát vagy a gyerekét rabolták volna el.RUDI. Mire te vettél gyorsan egy másikat. Nemes gesztus! És ez ugyanaz a hegedű?HELGA. Ja, de ha zseníroz, én azt is megértem.AURICA. Már miért zsenírozná! Drága portéka? Már úgy értem…HELGA (megütközve). Csak nem akarjátok ezt is eladni?RUDI. Isten őrizz! Inkább éhen halok, esküszöm.HELGA. Szegény barátom! Még mindig nem találtál munkát a városban?RUDI. Nem.HELGA. Mégis miért rúgtak ki? A publikumnak vagy a főnökeidnek nem tetszettél?RUDI (vállat von). A főnökeimnek. Szerintük akcentussal beszélek, és a helyesírásom iscsapnivaló.HELGA. És olyan fontos ez egy zenésznél? De ha már az akcentusról esett szó, a húgodvalóban akcentussal beszél magyarul. Te nem, és érdekes módon nem is hasonlíttokegymásra. Pedig hát testvérek lennétek, nem igaz?RUDI. Nem hasonlítunk? (Zavartan felnevet.) Mi tagadás tényleg nem, de csak azért,mert … Hogy is magyarázzam?AURICA. Sehogy! A dolog pofonegyszerű: mi csak féltestvérek vagyunk, kedvesasszonyom, másrészt ő magyar, én meg román iskolában tanultam.HELGA. Tehát te perfektül beszélsz románul. Még sincs állásod, bár a szocializmusbanállítólag munkanélküliség, következésképp munkanélküli-segély sincs. Ezek után megsem merem kérdezni, hogy tudtok megélni abból a néhány ezresből, amit Rúdi hoznyelvóráival a konyhára. (Ismét kotorász a bőröndben, és kihúz belőle egy párbőrkesztyűt.) Ez a t ied. Viseld egészséggel!AURICA. Jaj, de kedves vagy! Köszönöm! Isten fizesse meg a jóságod. (Megpuszilja.)HELGA. És most, kérlek, hegedüld el nekem a Leise zieht durch mein Gemüt14dalocskát!RUDI. A Leise mit?HELGA. Nem ismered? Lehetetlen, hiszen ez egy nagyon népszerű Mendelssohn-dalocska. Figyelj csak! (Énekelni kezd.) Na, beugrott?RUDI. Ho…hogyne. Így már emlékszem.HELGA. Akkor rajta! Egy, kettő , három! (Újra rázendít.) Leise zieht durch meinGemüt…(Rudi riadtan sandít a leányra, aki időközben észrevétlenül a dundi nő háta mögélopódzott. A lány fülére mutatva jelzi, hogy semmitől sem kell f élnie, mert acukrásznő abszolút botfülű. Erre a férf i is rázendít. Tökéletes hangzavar.)HELGA. Remekül hegedülsz. Kicsit másként, mint mások, de annál profibban. Ugye,játszol még valamit, ha szépen megkérlek?RUDI (vérszemet kap). Szívesen. Saját szerzemény jöhet? Oké! C-dúr szonáta, op. 52.(Nagy beleéléssel, de minden zenei tudás nélkül fűrészel. A nők áhítattal hallgatják.Éktelen dörömbölés a szomszédból.)AURICA. Pszt! A szomszédok!(Rudi – Aurica legnagyobb örömére – bosszúsan hagyja abba a hegedülést.)HELGA. Nahát, ilyen vékonyak nálatok az apartmanok falai!

14 Halkan vonul át a lelkemen.

19


RUDI. Sajnos. Elég, ha böffentünk, vitatkozunk vagy tüsszentünk egyet, még azt ismeghalják. Itt aztán tényleg szó szerint értendő, hogy a falnak is füle van. Egyesekmegszokták. Én szívesebben kiiktatnám, mint akkomodálódnék a dolgokhoz. Nem kellhozzá más, mint egy pisztoly, és volt probléma, nincs probléma. (Elgondolkozik.) Nem isolyan rég pont a mi blokkunk előtt sétált el mindenkori sleppjével a… Na, találd ki, kisétált!HELGA. A megyei párttitkár.RUDI. Langyos.HELGA. Ceauşescu egyik minisztere?RUDI. Maga Nicolae Ceauşescu, a Kárpátok géniusza. Bevallom, még sohasem láttamilyen közelről, és ha akkor lett volna egy stukker a kezemben…HELGA. Hűha, itt nagyobb a baj, mint gondoltam! Persze megértem. Mindnyájan tudjuk,min megy át Románia mostanság. Viszont egy problémát megoldhatunk így is, úgy is,anélkül, hogy mindjárt pisztoly után kapkodnánk, mint a cowboyok a vadnyugatifilmekben.RUDI (lehiggadva, józanul). Ne ijedj meg, nem is fog. Nekem is csak a szám jár, az iscsak titokban, ugyanis a puliszka sohasem robban, legfeljebb pukkan, hölgyeim és uraim.Te milyen megoldásra gondoltál?HELGA. Beadtad a kivándorlási kérvényed?RUDI (majdnem kiejti kezéből a hegedűt). Azt még nem, mert at tól a perctől kezdve,hogy beadom, még csak esélyem sincs, hogy valaha munkát kapjak ezektől. Hiszen egyilyen procedúra egy évig is eltarthat, ha nem kettőig. Küldözgetnek ide, küldözgetnekoda, akták, bélyegek, engedélyek… Ajjaj, még a verejték is kiver, hacsak erregondolok, miközben nemcsak élnem, de még a lakás részleteit is törlesztenem kellvalamiképp. Márpedig pénz nélkül…HELGA. Ezt értsem úgy, hogy visszalépsz, vagy még mindig azon tanakodsz, emigráljvagy ne emigrálj?RUDI (kínosan feszeng.) Micsoda kérdés! Természetesen emigrálok, csak…HELGA (Rudi szájára teszi a tenyerét). Ez a lényeg, a többi csupán pénz és türelemkérdése. (Szájon csókolja, majd derűsen kivesz a retiküljéből néhány bankjegyet.)Elég lesz? Meg tudtok belőle élni egy hónapig?RUDI (felcsillanó szemmel). Apám, mennyi pénz! Nem is tudom, illik-e elfogadnom.(Aurica dühös f intorokat vág a háttérben.)HELGA. Meg akarsz sérteni? Nyugodtan elfogadhatod. Istennek és a cukrászdámnakhála ennyit még megengedhetek magamnak.AURICA. Kisztihand. (Térdbók.) Éljen Ausztria!(Kopogtatnak. A lány kisántikál a szobából.)

Harmadik jelenet

(Blaj és az előbbiek.)BLAJ. Jó napot kívánok! De nehéz magukhoz ide feljutni! (Lihegve törli meg ahomlokát .)RUDI. Üdvözlöm, domnu15 Blaj! Fáradjon beljebb, és fújja el szaporán, mi a baj!BLAJ. Honnan veszi, hogy baj lenne?RUDI. Na hallja, felkaptatott volna ekkora hassal idáig?

15 Úr.

20


BLAJ. Nono, maga csak hagyja békén a hasamat, és válaszoljon inkább néhánykérdésre.RUDI. Nem lehetne máskor, domnu Blaj? Amint látja, nem vagyok egyedül.BLAJ. Jó, nem bánom, de holnap, biztos lehet benne, hogy megint eljövök, ezérttisztelettel megkérem, legyen itthon okvetlenül ilyentájt! (Megnézi a karóráját.) Larevedere! Viszontlátásra! (Elindul az ajtó felé.) Nem, a dracuba! (Visszafordul.) Kivan zárva, hogy én ide megint felmásszak, mert hol maga nincs itthon, hol ez az átkozottlift nem működik.RUDI. Hát ha olyan sürgős, bökje ki, mi járatban van minálunk!BLAJ (kutatóan körülnéz, és megakad a szeme a meghosszabbított radiátoron.)Megengedi? (Odaballag a központi fűtőtesthez.) Első kérdés. (Diadalmasan.) Kitőlkapott engedélyt, hogy kibővítse ezt a kalorifert?RUDI. Miért, ehhez engedély is kell?BLAJ. Ungvári úr. Most mit izél? Mindketten tudjuk, hogy a kaloriferek önkényestoldása szigorúan tilos a blokkokban.RUDI. Én nem tudtam, s mivel az utolsó emeleten lakom, ami nehezebben fűthető,magától értetődőnek tartottam, hogy hozzám nagyobb kalorifert kellett volna szerelni.Csakhogy nem tették, ezért szereltem én engedelmükkel.BLAJ. Pontosítsunk: engedelmünk nélkül.RUDI. Kérdezhetek én is valamit?BLAJ. Tessék, de igazán nem szeretném feltartani a hölgyeket, másrészt ezek az ügyekcsakis ránk tartoznak.RUDI. Ha arra célozz, küldjem el őket, vagy húzzanak el udvariasságból ön miatt, máriskijelenthetem, hogy nem mennek sehova. Tudniillik rokonok, ugyanakkor vendégek,akiket én nem szoktam csak úgy kirúgni.BLAJ (zavartan nevetgél). Jó a humora. Hogy kívánhatnék én magától effélét! Adracuba, azt azért elárulhatná, miért pikkel rám ennyire, domnu Ungvári.RUDI. Pikkelnék? Téved, nem pikkelek. Arra azonban mégis csak kíváncsi lennék,honnan a fenéből tudhatta, mit csináltam a radiátorral, merthogy nem csak most vetteészre, az tutifix.BLAJ. Ja, uram, egy adminisztrátornak mindenről kell tudnia. Ezért adminisztrátor,ugyebár? Apropó, mi újság a közös költséggel? Elég rég nem járt már az irodámban ecélból.RUDI. Ez a második kérdése? Mellesleg jó kérdés. Hogyha én ezt tudnám, domnu Blaj.BLAJ (meghökken.) A dracuba, maga nem akar fizetni?RUDI. Szó sincs róla, fizetnék én boldogan, de miből, drága Blaj bácsi, ha mégmunkahelyem sincs átmenetileg?BLAJ. Bácsi a nagyapja. Fizetni pedig kell, különben egy szép napon még a garzonja isrámehet.RUDI (felhördül). Miii? Az én garzonom? Csak azért, mert nem guberálok le magánaknéhány vacak lejt havonta?BLAJ. Da, da16. A törvény, az törvény. Legrosszabb esetben bizony akár ez is megeshet.RUDI. Vis maior nincs, méltányossági haladék vagy ilyesmi? Legalább addig, amíg ismétállást találok.BLAJ. Én nem tudok róla, úgyhogy domnu Ungvári, fizet, vagy nem fizet?RUDI (dacosan). Nem fizetek.BLAJ. Meg voltam győződve. Ahogy magát ismerem…HELGA (közelebb lép a férfiakhoz). Bocsánat, hogy közbeszólok. Mennyi lenne az a

16 Igen .

21


bizonyos tartozás?BLAJ. Pillanat! (Előveszi a számológépét.) Ötszáz lej, plusz háromszáz az illegálisszerelésért járó amenda17.RUDI. Hogy az a magasságos… ! (Ismét az égre néz, és többször egymás utánkeresztet vet.) Entschuldigung!HELGA. Vissza fogja állíttatni. Azt azért megjegyzem, nekem úgy tűnik, kettőjük közül,nem Rúdi az, aki pikkel a másikra. (Kivesz a retiküljéből nyolcszáz lejt, és átnyújtja ameglehetősen testes ügyintézőnek.) Meg van elégedve?BLAJ. Abszolút. Nyugtát egyelőre nem adok, de ha domnu Ungvári lefárad holnapdélelőtt az irodámba, rögtön megkapja. Hölgyeim! Domnu Ungvári!HELGA. Viszontlátásra! Örülök, hogy megismerhettem. Remélem, a jövőben elnézőbblesz a lakókkal. Sajnos elég nehéz idők járnak ránk mostanság, amit csakis úgyenyhíthetünk némileg, ha nemre, fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül nyújtunk segítőkezet egymásnak. Itt van példának mindjárt az unokatestvérem, Rudika. Szorgalmas, jónevű muzsikus. (Titokban Rudira hunyorít.)BLAJ. Mióta? Hát nem nyomdász az unokatestvére?HELGA. Nyomdász?BLAJ. Az, értesüléseim szerint legalábbis. Hogy aztán emellett muzsikál is, azt, izé…eddig még nem tudtam.

17 Pénzbírság.

RUDI. Nocsak, eszerint mégiscsak van valami, amiről maga sem értesült?HELGA. Megengedik, hogy folytassam? (Szünet.) Köszönöm. Muzsikus, nyomdászegyre megy. A fő az, hogy lelkiismeretes, sokoldalúan képzett dolgozó, aki önhibájánkívül maradt állás nélkül. Erre jön maga, és olyasmiért bünteti, ami még a szocialista etikaszellemének is ellentmond. Pedig még ott a húga is, szegény mozgáskorlátozott testvére,akit szintén ő tart el, ami még a kommunista aranykor hajnalán sem gyerekjáték, Blajelvtárs.BLAJ. Persze, persze, megértem, de… (Gyanúsan méregeti Auricat.) Elnézést! Nemtalálkoztunk mi már valahol?RUDI. Volt szerencsém, köszönöm, hogy meglátogatott. Ami pedig a szocialista etikátilleti, nem ártana komolyabban venni időnként. Ezt a Pártunk és Kormányunk élén hazánknagy fiával, Nicolae Ceuşescu elvtárssal is hangsúlyozta már jó párszor, és ha maga nemért egyet velük, domnu Blaj…BLAJ (gyorsan). Ki mondta? A dracuba, magától értetődik, hogy egyetértek, és én nemis az ellen, hanem annak értelmében járok el, amikor érvényt szerzek a törvénynek.HELGA. Helyes, drága uram, ez is a feladata. (Nagyot tüsszent.)BLAJ. Egészségére!HELGA. Kösz. Persze az sem lényegtelen, mi módon, a szocialista humanizmus vagy akapitalista módszerek szerint járunk el. (Fokozódó pátosszal.) És abba a hitbe seringassa el magát, miszerint még ha így is lenne, ugyan bizony ki tudja, valóban mindig azttesszük, amire egy-egy gyűlésen, értekezleten szoktak esküdni. (Nyomatékosan.)Ugyanis van, aki tudja, Blaj elvtárs, aki mindent lát, hall, s még egy levél sem hullhat le afáról úgy, hogy ő azt meg ne hallaná.BLAJ. Egen, a Jóisten. (Észbe kap.) A, dracuba, dehogyis! Miket zagyvál ittösszevissza, nem értem.RUDI. Pedig egyszerű. Kukkantson a falra, és mindjárt megérti.BLAJ (elfehéredve fedezi fel a falon az elnök arcképét). Aha! Az más. Őexcellenciájatényleg mindent lát. (Megint megtörli a homlokát.)RUDI. Mi az, Blaj bácsi? Csak nincs melege ebben a farkasordító hidegben! (Megnézi a

22


fali hőmérőt.) 11C o . A mennykőbe, ki az a vadmarha, aki még télen is áram, meleg víz ésfűtés nélkül hagy bennünket!BLAJ (teljesen megzavarodik, látszik rajta, hogy nem tudja, hova tegye Rudit és avendégét.) Mit tudom én, illetve… Az az érzésem, hogy nagy smekker maga, fiatalúr.RUDI. Igazán? Aztán miért, bade18 Blaj? (Élesen.) Amiért azt találtam mondani, hogysötétségbe borult a Fény országa, hogy fázunk, és éhezünk…? Magának mi a véleményeezzel kapcsolatban?HELGA (mintegy nyomatékként kétszer egymás után tüsszent) . Úgy látszik,meghűltem. Nem ismer valami jól bevált népi gyógymódot megfázás ellen, nagyfőnök?BLAJ (mogorván) . Nem. (A kijárat felé kolbászol , onnan vissza, és ismételtenmegtörli a homlokát). Ez… ez, kérem, provokáció. Egyáltalán mit akar tőlem hallani?Ei, bine19, felejtsük el azt a radiátort! Én nem láttam semmit, maguk meg hallgatnak.Nézzék, még ezt a háromszáz lejt is visszaadom önöknek.RUDI. Ide vele, és ajánlom, máskor se lásson semmit se, hacsak nem óhajtja, hogymegtudjanak magáról is egyet-mást odafönt.(Blaj még mondani akar valamit, de csak legyint egyet , és köszönés nélkül távozik.Alig lép ki a lakásból, Rudi és a többiek hatalmas hahotára fakadnak.)AURICA. Még egy ilyen balféket! Ez sem teszi be a lábát ide többé, fogadjuk.(Rudi utánozni kezdi az adminisztrátort, mire még nagyobb lesz a derültség.)HELGA. Jaj, fejezd be, mert mindjárt széthasadok a nevetéstől! (Hirtelenelkomolyodik.) Egy dolgot azért én sem értek, Rudika. Miért nevezett nyomdásznaktéged az a balfácán?AURICA. Pszt, halljátok ezt a surrogást?RUDI. Megjött az áram, hölgyeim. Működik a felvonó. (Ceauşescu képe felé hajolva.)Köszönjük, nagypapi. (Mindkét karját az ég felé emeli.) Szeretlek Románia! (Ezutánbekattint a rádióba egy kazettát, s a következő pi llanatban felcsendül VasileAlecsandri Hora Unirii (Az egyesülés hórája) című megzenésített költeménye:Hai să dăm mână cu mânăCei cu inima româna,Sănvârtim hora frăieiPe pământul României!20

18 Bácsi ; kedves19 Jól van!20 Adjunk kezet román szívű társaim, és ropjuk el Románia földjén a testvériség hóráját.21 A debreceni kérőm.22 Lehetetlen! Mit keres ez itt bejelentetlenül? Vajon mit fog mondani, ha meglát így sántán és púposan?Föltétlenül meg kell tőle szabadulnunk.

Szabad? (Odalép Auricahoz, kirántja a szoba közepére, melléje Helgát, és táncolnikezdenek. )(A nő több-kevesebb sikerrel megpróbálja utánozni Rudi tánclépéseit. CsupánAurica csetlik-bot lik meglehetősen groteszk hatást kel tve közöttük.)HELGA. Mondtam már, hogy nem vagytok teljesen komplettek?(Felberreg az előszoba csengője.)RUDI. Ez meg megint ki a franc lehet? Aurica! Volnál szíves utánanézni, ki meri zavarnitánc közben az Ungvári-rezidencia lakóit!(Aurica kitáncol a hallba, majd lángoló arccal siet vissza Rudihoz).Ki volt az?AURICA (halkan). Peţitorul meu din Debreţin.21

RUDI. Imposibil! Ce caută aici neanunţat? Oare ce va spune, dacă te vede aşa şchioapăşi cocoşată? Trebuie să scăpăm neapărat de el.22

23


HELGA. Mi a probléma? Nem kommunikálnátok magyarul, hogy én is megértsem?AURICA. Pardon! Arról beszéltünk, hogy olyan nemkívánatos látogatónk érkezett,akitől mindenképp meg kell szabadulnunk.HELGA. Annyira nemkívánatos?AURICA. Annyira.HELGA. Akkor ne engedjétek be, és semmi probléma.AURICA. Késő. Már megkérdeztem, kit keres.RUDI. A túróba, miért nem néztél ki előbb a kémlelőn, és utána kérdezted volna meg, kitkeres?AURICA (bűnbánóan). Sajnálom. Így alakult.RUDI. Most aztán nyakig benne vagyunk a lekvárban.HELGA. Mégis ki vár kint, hogy így be vagytok rezelve? A rendőrség?AURICA. Nem.RUDI (merész ötlettől vezérelve). Pontosabban olyasmi, csak egy picivel mégrosszabb. (Sokatmondóan néz a leányra.) A Securitate23, gnädige Frau.HELGA (szokatlanul elkomolyodva). Zum Kuckuck24, róluk én is hallot tam. De mitkeresnek ezek nálatok?RUDI. Gőzöm sincs. De még mielőtt megtudnánk, javaslom, pakold be magad ebbe aszekrénybe.

23 Román titkosszolgálat.24 A pokolba/manóba!

HELGA (felháborodottan). Megőrültél?! (Büszkén kihúzza magát.) Én AusztriaKöztársaság szabad állampolgára vagyok, és ha egy újjal is hozzám nyúl valaki, abbólolyan diplomáciai botrányt kavarok…RUDI. Hogy Auricat és engem is rögvest lecsuknak. Remélem, nem akarsz bennünketilyen atrocitásnak kitenni.HELGA. Hogyhogy titeket? Miért nem engem, bár ezt sem igen értem, mi okból.(Újabb, ezúttal hosszabb csengetés.)RUDI. Kérlek! Majd megmagyarázom később, de erre most nincs idő. (Kinyitja aszekrény ajtaját .)HELGA. Jó, jó, bemászok. (Nagy nehezen bepréseli magát a szekrénybe.) Legalábbannyit árulj el, miért csuknának le téged miattam!RUDI. Ez a törvény, Helgácska. Hozzád, mint osztrák állampolgárhoz, nyilván nemnyúlnak. Csupán az a bökkenő, hogy be kellett volna jelentenünk téged a zsaruknak, ésha ez a szekus itt in flagranti kap bennünket, ma éjjel már a rendőrségen alhatok.AURICA. Aztán vigyázz, nehogy eltüsszentsd magadat, mert ha megtalálnak itt asifonban, az isten sem húzza ki Rudit a lekvárból.HELGA. Majd vigyázok. Legrosszabb esetben beletrüsszentek egy kabátba. Mein Gott,micsoda országba csöppentem!

24


AURICA. Csüccs le, Ervinke! (Neheztelően.) Máskor pedig lepj meg mással, ne azzal,hogy csak úgy, ukmukfukk, betoppansz. Még szerencse, hogy itthon találtál, de az iselőfordulhatott volna, hogy a Bihari Havasokban síelek, és akkor… Akkorvisszafordulnál két ekkora táskával?ERVIN. Igazad van: nem nagyon. Elnézést! Még le sem vettem a kabátom.RUDI. Nem is kell. Amint a mellékelt ábra mutatja, mi is nagykabátban fogadtunk.ERVIN. Szörnyű! Ti még mindig itt tartotok? Nekem ugyan semmi közöm hozzá, de márén is alig várom, hogy Ceauşescu is kifizesse a román állam adósságát.RUDI. Kifizeti, ha fizeti, bár én, személy szerint már ebben is kételkedem tekintetbe vévegrandomániás terveit. Kétségtelen, hogy nemrégen még Nyugaton is díjazták emiatt,mindenekelőtt persze amiért „külön utasként” mutatkozott be az uraknak.ERVIN. Külön utasként? Ez nálatok mit jelent?RUDI. Hogy nem mindenben követi a szovjet forgatókönyvek utasításait. Például:gyakorlatilag megszüntette Románia részvételét a Varsói Szerződésben, aztán elítélteCsehszlovákia 68-as megszállását, és sportolókat mert küldeni a Szovjetunió általbojkottált 84-es Los Angelesi olimpiára. De amit most csinál, arra már mintha az USA iskezdene ráunni. Kivéve esetleg a másik nagy testvért, Deng Xiao-ping elvtársat vagy II.János Pál pápát, akiről mostanában az a hír járja, hogy megdicsérte a Kárpátokgéniuszát.ERVIN. Nem hinném. Nem olyan ember az, akit bárki csak úgy átverhet. Mégis mit bírnaegy ilyen scorniceşti-i parasztban?RUDI. Nem sokat, viszont tény és való, hogy betiltotta a fogamzásgátlók használatát.ERVIN (Auricahoz elismerően). Úgy vágja, mintha könyvből olvasná. Persze nemcsoda, ha valaki nyomdában dolgozott. (A markába fúj, melengeti.) Hoznál nekem egyforró feketét, tündérkém!AURICA (bólint, k imegy a konyhába, és visszatér egy tálcával. Teletölt két csészét,és odanyújtja a férf iaknak.) Parancsoljatok!ERVIN. Köszönöm. De hiszen ez tea, rubintos virágom.AURICA. Ez biz az, miután a kávénk már réges-rég elfogyott.ERVIN. Hogy az ördögbe, amikor legutóbb két kilót is sikerült átcsempésznem ahatáron?RUDI. Hja, barátom, nálunk a kávé aranyat ér, ezért tízszeres áron eladtuk.ERVIN. És megvették? (Fejét ingatja.) Ha nem tőled hallom, el sem hinnék ilyesmit.(Kivesz a bőröndből egy üveg skót whiskyt , kis csomag kávét és egy kartoncigarettát.) Ihol az utánpótlás!RUDI (kiveszi kezéből a palackot, és megpuszilja, utána gyorsan Ervint is, amitől azszinte lefordul a székéről.) Ász vagy, fogmester! Hanem a Karavánod… Na ja, azlehetett volna valamicskét testesebb.ERVIN. Elnézést, nem az én hibám. A többit zsebre vágták a román vámosok.(Auricahoz.) Akkor csinálnál nekünk mégis egy kávét, ha nem esik terhedre?

Negyedik jelenet

(Ervin és az előbbiek.)ERVIN (elsőnek nyit a szobába kezében két jókora bőrönddel). Meglepetés!RUDI. Hát te mit keresel itt , Ervinke? (Auricahoz, aki a hallban újra púp és bicegésnélküli leánnyá változott.) Ejnye-bejnye, miért nem értesítettél, milyen kedvesvendéget vársz ebédre? Jaj, de örülök neked, kispajtás! (Kitárt karokkal siet afogorvoshoz, és erőteljesen megöleli a cingár vőlegényt.) Hogy ityeg a fityeg, doktorúr? Látom, szeretsz meglepetést okozni. (Pajkosan meghuzigálja a kecskeszakállát ,és többször arcon paskolja.)

25


AURICA. Naná, hogy csinálok. Két-három perc, és máris itt vagyok. (El.)ERVIN (előzékenyen tölt a whiskyből.) Egészségedre!RUDI. Proszit, sógorkám!(Koccintanak, majd mindketten rágyújtanak egy cigire.)RUDI. Hogy megy a meló? Van elég beteged? Bárcsak én is fogorvosnak tanultam volnavalamikor! Nem, mintha komálnám a szakmádat, de könnyű, tiszta mesterség, a tetejébenháromszor annyit kerestek, mint mi, nyomorult nyomdászok.ERVIN. Háromszor éppen nem, de amit nem keresünk meg a rendelési idő alatt,megkereshetjük utána. Mint mindenki más, aki nemcsak húst, hanem süteményt ésgyümölcsöt is enne ebédre.RUDI. Logikus! Egyébként, megnyugtatlak, mi is ezt tesszük. Mindössze az a különbség,hogy ti ezért pénzt kaptok, minket viszont kirúgnak, mert nálunk mindenféle túlmunkátfekete melónak neveznek. Illetve, bocsánat, még ott a hazafias munka is, a muncapatriotică, de hogy ezért mennyit fizetnek, jobb, ha meg se kérdezed.ERVIN. Te még mindig nem találtál munkát magadnak?RUDI. A szakmámban nem, s miután máshoz nem értek, előbb-utóbb segédmunkási állástkell vállalnom. De hát ez van. Mit lehet itt csinálni? (Elszontyolodik.)ERVIN. Szerencsétlen ország, szerencsét len emberek! Nem azért mondom, újabbannálunk sem kolbászból fonják a kerítést, azért egy vacak adósság vagy akármi miatt nemcsinálunk ki egy fél országot. (Hirtelen elpirul.) Oké, oké, elismerem: 1956. Viszont azakkor volt, és tiszta szívből remélem, hogy maga Kádár sem statuálna ilyen példát mégegyszer.RUDI. Elhiszem, elhiszem, annál is inkább, mert mi speciel felnézünk az öreg harcosra.ERVIN (nem hisz a fülének). Te, hm, elnézést, amiért megkérdezem, te… párttag vagy?RUDI (paprikásan). Doki, doki, ne hekulázz, mert meghúzom a szakállad.ERVIN (riadtan hátrál). Állj! A szakállamhoz ne nyúlj, mert megharaplak.RUDI. Vau-vau! (Most ő tölt az orvosnak.) Allah növessze meg a szakállad!ERVIN. Egészségedre! Finom ez a whisky. Egy betegemtől kaptam ajándékba, s mivel énnem iszom, bedugtam ezt is nektek a bőröndbe. (Gyorsan felhajt még egy pohárral.)Szóval nem vagy kommunista. Akkor tényleg nem értem, mit eszel az „öreg harcoson”,mert nálunk a komcsikon kívül nem sokan szeretik. Persze érthető. Hogy lehet egytömeggyilkost szeretni?RUDI. Nem tudom. Ezen még nem meditáltam. De a tény, az tény: a nagyváradiakzömének imponál. Olyan… olyan szolid ember, nem? Magas posztja ellenére ismegmaradt egyszerű munkásnak, egyszerű ruhákban jár, és még a krumplilevest ismegeszi.ERVIN. Az meg, Deng Xiao-pinggel a pekingi kacsát, Ceauşescuval a krumplis derelyét,Husákkal a sztrapacskát, egyszóval nagy színész az öreg, be is dőlnek neki rendesen.RUDI. Azért a fél országot már nem nyírná ki, mint Ceauşescu, vagy rosszul hallottam?ERVIN. Nézd, a dolog nem olyan egyszerű. Való igaz, hogy mi itt magyarban nem nagyonugrálunk Kádárért. Többek között én sem, mégis hiba lenne egy emberről csak rosszatmondani. Másrészt a körülmények és az emberek is változnak, tehát Kádár sem az, mintamilyennek 56-ban megismertük. Megöregedett, elfáradt, és már főtitkár sem, mertleváltottuk, ergo konyec filmá25, egy szót se többet az öregről.RUDI. Mi úgy tudjuk, lemondott. Különben semmi jelentősége, mert a befolyása állítólagmegmaradt, és még mindig ő kormányozza az országot.ERVIN. Nem hinném. Azért Grósz Károlyt sem a gólya költötte, illetve bocsánat,megfeledkeztem Németh Miklósról, ugyanis per pillanat ő a jelenlegi kormányfőnk.25 Vége a filmnek.

26


RUDI. Szaporán haladtok. Csak nálunk nem változik semmi sem. (Egyre jobbanelkeseredik.) Legfeljebb rosszabbra. (Ő is felhajt egy pohárral.) Hogy az istenpusztítaná el ezt a világot!ERVIN. Nyugalom, fiacskám, nyugalom! Borúra jön a derű, csak ki kell várni szépcsendesen, utána te is más szemmel nézed a dolgokat. (Szünet.) Auricaval semmi gond?Még mindig abban a zűrös bárban ügyködik.RUDI. Zűrös, nem zűrös, megél belőle anélkül, hogy ezért esténként kint az utcasarkonriszálná a fenekét. Bocs! Hülyeségeket beszélek.ERVIN. Ó, hogy az a kaporszakállú… (Felkapja az üveget, és jól meghúzza.)RUDI (ironikusan). Nyugalom, öreg, nyugalom! Borúra jön a derű, csak ki kell várniszép csendesen, utána te is más szemmel nézed a dolgokat.ERVIN. Szerinted szeret engem a húgocskád?RUDI. Kérdezd meg tőle, de előtte jól tennéd, ha megdobnád egy nercbundával. A többinem számít. Még az sem, ha véletlenül nemet mond, mert a végén így is, úgy is hozzádmegy.ERVIN (megrázza a fejét). Tessék? Ja, értem már! Hogy te milyen vicces ember vagy!Pedig én komolyan kérdeztem, tudniillik én tizenöt évvel vagyok idősebb a húgodnál.Ráadásul egy fejjel alacsonyabb, pápaszemes és bizony kopasz is.RUDI. Eh, mit számít ez, ha neki pont ez a zsánere.ERVIN. Hohó, azért ne füllents! Rudikám, miért gúnyolódsz velem, amikor enélkül iseleget eszem magam miatta? Végül is ki tudja, miközben én Debrecenben húzogatom afogakat, ő éppen egy kigyúrt testű sráccal dug valahol.RUDI (elvörösödik). Még csak ez hiányzik! Le is törném azonnal a domnisara26 derekát.ERVIN. Tulajdonképp, neked bevallom, azért állítottam be így bejelentetlenül hozzátok,hogy tetten érjem valakivel. De most már, hála neked, ilyen meglepetésre többé nincsszükség. Köszönöm. (Hevesen megpuszilja.) Ezennel ünnepélyesen fogadom, ha sikerülfeleségül vennem Auricat, téged is magammal viszlek magyarba.RUDI. Engem? Nehezen. Ausztriába, Németországba vagy Amerikába szívesenhagynám, hogy elcsábíts, de magyarban csak cseberből vederbe kerülnék.ERVIN. Ma lehet, holnap… már nem biztos. Elég jó a szimatom, nekem elhiheted.Hunniában valami készül, írta egyszer Ady Endre. Munka, kenyér már van, a földekenvetnek, aratnak, és a gyárakban is füstölögnek a kémények, barátom.RUDI. Micsoda sóder! És még te kérdezed, nem vagyok-e véletlenül kommunista.ERVIN. Nem sóder, bár azzal én is tisztában vagyok, hogy hiába van húsunk, kenyerünk,ha még mindig ott vannak a nyakunkon a komcsik és az oroszok. De már nem sokáig, úgyrémlik. Afganisztánból például máris elkezdték a kivonulást, és ha minden jól megy,nemsokára innen is lelépnek.RUDI (énekel). Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány.

26 Domnişoara (rom.): a kisasszony.27 Puliszka.

ERVIN. Az öreg mindenesetre már nem sok vizet zavarhat, az MSZMP reformál, nemrégalakult a FIDESZ, aztán az SZDSZ, és a kisgazdák is kezdik gatyába rázni magukat.Tudsz róla? Ugye, nem, mert ti csak azt lesitek, mikor pukkan, már ha egyáltalán pukkannálatok a mamaliga27.AURICA. Trá-t rá-trá, itt a kávé, gyerekek! (Felszolgálja a feketét.)RUDI (csettint). Zamatos kávé, s noha egyre kevesebb van belőle, Váradon mégismindenki vígan (kétértelműen) feketézik .(Helga váratlanul eltüsszenti magát a szekrényben. A lány rögtön kapcsol, és úgytesz, mintha ő tüsszentet t volna.)

27


RUDI. Zur Gesundheit! Egészségedre!AURICA. Köszönöm.ERV I N (odamegy a bőröndhöz). Na nézzük, mit eszünk ebédre.(Újabb két tüsszentés.)ERVIN, RUDI (egyszerre). Egészségedre!AURICA. Elnézést! Ezen a télen már másodszor hűltem meg ebben az igluban.ERVIN. Kamillavirágod nincs itthon?AURICA. Dehogy nincs.ERVIN. Akkor mars a konyhába! Egy székfüves inhalálás a legjobb gyógyszer ilyenkor.Van itt a bőröndben kevés citrony is. Főzöl egy teát, és mindjárt jobban érzed magadat.AURICA. Hagyd, majd elmúlik. Különben is már bevettem egy aszpirint.RUDI. Hallgass az uradra. It t ő a szakember. (Titokban jelzi, hogy ne ellenkezzék, éstűnjenek már el a szobából.)AURICA. Oké! Menjünk, uram és parancsolóm!ERVIN (felkapja a bőröndöt). Elnézést! (Mindketten el.)RUDI (gyorsan kinyitja a szekrényajtót). Elmentek. Mássz ki gyorsan a szekrényből!HELGA. Naná, hogy kimászok! Nem is értem, miért nem másztam ki eddig is. Volnálszíves megmagyarázni, ki ez a bakkecske, merthogy nem szekus, az nyilvánvaló. Szekus?Nevetséges. Ez az alak senki más, mint Aurica barátja. Csak azt furcsállom, miért kell ezttitkolni.RUDI. Mert… Később, drága, később mindent tisztázok, de most erre nincs időnk.HELGA. Már megint később? Már megint nincs időnk? Rúdi, Rúdi, was verheimlichstmir, antworte!28.RUDI. Ugyan, mit titkolnék. Csupán az a kérésem, olyan helyre rejtőzz, ahonnan nemhallanak. Talán legjobb lenne kint a balkonon.HELGA. De hát miért , ha nem is szekus a bakkecske? Különben is odakünn méghidegebb van, mint idebent. Azt akarod, hogy megfagyjak?RUDI. Majd bebújsz egy kisztnibe. Ja, van ott egy böhöm nagy láda, oda nyugodtanbemászhatsz. (Odasiet az ágyneműtartóhoz, és kivesz belőle egy takarót.) Ezzeltakarózz be, én meg majd igyekszem megszabadulni a kecskétől. Az egész nem tart öt,legfeljebb tíz percnél. Ennyit csak kibírsz, könyörgöm. (Kinyitja az erkélyajtót.)Parancsolj!HELGA. Nem megyek.RUDI. Neeem?HELGA. Nem. Már megbocsáss, de valahogy nem tetszik nekem ez a történet.RUDI (letörten rogy a hintaszékbe). Kérlek. Nincs erőszak. Akkor foglalj helyet , ésfigyelj, mert mindjárt kezdődik az előadás.HELGA. Miféle előadás?RUDI. Majd meglátod, ha továbbra is itt maradsz.(A cukrásznő leül. Kb. egy percig nem is szólnak egymáshoz.)HELGA (nem bírván a feszültséget izgatottan felpattan) . Nem bánom, a kedvedértoda is bebújok. De csakis a te kedvedért, és ha kiderül, hogy semmi alapja nem volt azegésznek, utoljára másztam fel ebbe a kacsalábon forgó kastélyba.RUDI. Úgy legyen.(Kilépnek az erkélyre, s miután Rudi besegíti Helgát a ládába, megkönnyebbülve térvissza. Kis ideig semmi sem történik. A f iatalember visszaül a hintaszékbe. Lassansötétség borul a színpadra. Aurica és Ervin vitatkozva jönnek vissza a konyhából.)AURICA. Pedig így van, akármit mondanak is az okosok. Milyen sötét van! (Rudihoz.)

28Mit titkolsz előttem, válaszolj!

28


Te meg mit búslakodsz itt a sötétben, ahelyett hogy élveznéd isten, pardon, szeretettelnökünk csodálatos ajándékát? (Felgyújtja a villanyt.)RUDI. Nem búslakodom, csak úgy üldögélek.ERVIN (felf igyel a rádióból kiszüremlő zenére). Á, argent in tangó! A kedvencem.(Aurica felé hajolva.) Szenyoríta29?(Önfeledten, széles mozdulatokkal táncolnak.)RUDI (tapsol). Brávó! (Rejtett iróniával.) Gyönyörű pár vagytok.(Csöngetnek.)Ez nem lehet igaz! Máskor hószámra sem dugja ide az orrát a kutya sem, most tessék,minden órában rám csönget valaki. (Auricahoz.) Küld a pokolba! Ma már senkit semfogadok.(Aurica az előszobába siet. Dühös, egyre hangosodó szóváltás, majd nagy dérrel-dúrral becsörtet Rudi baloldali szomszédja, egy pakombartos, negyven, negyvenötév körüli úriember.)

29 Kisasszony.30 MÁV-ellenőrök.

Ötödik jelenet

(Vágányi és az előbbiek.)VÁGÁNYI. Jó napot kívánok!RUDI. Ni csak, a Vágányi úr! Jó napot adjon isten! Micsoda kellemes meglepetés. Márrégóta nem láttam.VÁGÁNYI (fojtott gyűlölettel). Mondja, magának tényleg az a szándéka, hogymegőrjítse a szomszédjait?RUDI. Aurica, légy szíves, kísérd ki a vendéget, és máskor kérdezd meg, mit óhajt,mielőtt beengedsz valakit a lakásba.AURICA. Kérdeztem, de ő mindenáron veled akart beszélni.RUDI. Igazán? Micsoda megtiszteltetés. Fájdalom most nem érek rá, úgyhogy jöjjönvissza más alkalommal.VÁGÁNYI. Ez az utolsó szava?RUDI. A legeslegutolsó.VÁGÁNYI. Rendben van. Majd meglátjuk, akkor is így válaszol, amikor beidézikcsendháborításért a milíciára. Azért mégiscsak felháborító, hogy maga miatt egy egészemelet tűkön ül. Hát nincs magában semmi belátás? Miért nem rádióznak halkabban vagyfülhallgatóval, hogy ne kelljen nekünk is magát hallgatnunk?RUDI. A zene csak hangosan élvezhető igazán.VÁGÁNYI. Mit mondott?RUDI (lehalkítja a rádiót). A zene csak hangosan élvezhető igazán.VÁGÁNYI. Magának. Nekem halkan, miközben másokat kifejezetten a hangos zeneirritál. Nem beszélve azokról, akik aludnának is, Ungvári úr.RUDI. Nappal, mert hiszen még nappal van?RUDI. Ugyan, ne tegyen úgy, mintha nem tudná, hogy mi, CFR-kontrollőrök30 egy-egyéjszakai műszak után nappal pihenünk.AURICA. És ilyenkor járjunk lábujjhegyen? Beszéljünk suttogva, vagy hogy képzeli?VÁGÁNYI. Nem suttogva, csak halkabban, no és a táncot is mellőzhetnék, ugyebár.Ennyit csak elvárhatunk egy jóérzésű szomszédtól.

29


ERVIN. Bocsánat, amiért közbeszólok, de ezzel azt akarja tudatni, hogy amennyasszonyomban nincs jóérzés?VÁGÁNYI. Ön kicsoda, és milyen mennyasszonyról szövegel?ERVIN. Miután maga sem mutatkozott be, az első kérdést meg sem hallottam. Amennyasszonyom pedig itt áll ön előtt.VÁGÁNYI. Aurica kisasszony? De hát ő Ungvári úr…RUDI (Ervinhez). Hagyd a francba! Mit vitatkozol ezzel a kukacoskodó kalauzzal? Halátnád, mit művel egy-egy ellenőrzéskor a vonaton. Én láttam, ezért nem is vártam tőleegyebet. Még szerencse, hogy csak egy blokkban és nem háztartásban élek ilyen alakkal.ERVIN. Nem vitatkozom, csak elvárom, hogy tisztelettel bánjanak a társaságomban levőhölgyekkel, urakkal. Lehet, hogy Váradon nem ez a sikk, de nálunk odahaza még adnakaz illemre.VÁGÁNYI. Ne te ne! Aztán hol van az az odahaza, és egyáltalán, újra kérdezem:kicsoda maga, hogy ilyen pökhendin mer velem beszélni?RUDI. A francba, még csak az hiányzik, hogy a vendégeimet is kifaggassa! Menjeninkább haza, és vallatgassa a b. nejét vagy a még becsesebb jányait, akik olyan cifránkommunikálnak, hogy a legvagányabb srácok is elbújhatnak mögöttük.VÁGÁNYI. Álljon meg a menet, fiatalember! A családomat hagyja ki a játékból, ha nemakarja, hogy szétverjem a kéglijét.RUDI. Jaj, de begyulladtam! Tessék, kezdje ezzel! (Kezébe nyom egy virágvázát.)Vágja földhöz, utána esküszöm, én töröm be a kobakját. Most mit bámul? Nem hiszi?VÁGÁNYI. Magától minden kitelik. Valószínűleg ezért is rúgták ki a nyomdából.RUDI. Ejha, még egy jól értesült polgártárs! Azt véletlenül nem tudja, bal vagy jobblábbal keltem ki az ágyból ma reggel?VÁGÁNYI. Én csak annyit tudok, amennyit egyik szomszéd a másikról.RUDI. Igen? És mit tudnak a tisztelt szomszédok énrólam?VÁGÁNYI. Azonkívül, hogy kirúgták? Elárulhatom, hiszen nyílt titok, hogy maga alegnagyobb smekker a környéken.AURICA. Rudi. Ketyeg az óra, és ne felejtsd, milyen hideg van odakünn.(Figyelmeztetően mutat az erkély f elé.)RUDI. Hű, ez ki is ment a fejemből! De mégis! Én bizony szeretem tudni, mit pletykálnakrólam az emberek. Ergo smekker vagyok. És miért? Csak azért, mert kirúgtak anyomdából?VÁGÁNYI. Nem, nem azért. Eh, almás, engem elsősorban az érdekel, mikor vetnekvéget ennek a folytonos ricsajnak.RUDI. Tehát nem azért. Akkor miért, Vágányi úr?VÁGÁNYI. Talán azért, mert maguk munka nélkül is megélnek, adnak-vesznek,seftelnek, és nap mint nap mindenféle gyanús alak somfordál magukhoz.RUDI. Ki látta, és miből következtet arra, hogy gyanúsak?VÁGÁNYI. Ne ijedjen meg, én nem láttam. (Sokatmondó hangsúllyal.) De mégláthatom, ha engem is kihallgatnak a rendőrök, mert mint említettem, én igenis feljelentemmagukat. Hacsak meg nem ígérik, hogy csendben, civilizáltan muriznak ezentúl.RUDI. Murizunk?VÁGÁNYI. Rádióznak, tévéznek, egyre megy, csak ne zavarjanak, mert, attól biz isten,begolyózok egy szép napon.RUDI. Puff! (Maliciózusan mosolyog.) Ügyes lövés, de ha úgy érzi, eltalált, ki kellábrándítanom, kalauz, mert az én kezem ugyanolyan tiszta, mint a konstiincám31. Én,uram, vegye egyszer s mindenkorra tudomásul, hogy nem szoktam seftelni, tiszteletben

31 Lelkiismeretem.

30


tartom a törvényt, és mindenben szeretett Pártunk, Kormányunk és Nicolae Ceuşescu,bocsánat, fordítva: szeretett Nicolae Ceauşescu elvtárs, Pártunk és Kormányunkutasításait követem. Még akkor is, ha történetesen azt kéri, hogy sefteljek, vagykülönböző gyanús elemekkel bratyizzak. Maga nem helyesli?VÁGÁNYI (elhalványodik). Isten, akarom mondani a Kárpátok géniusza óvjon megettől!AURICA (türelmetlenül). Jaj, nem halasztanád el ezt a lenyűgözően érdekes politikaikonzultációt máskorra?RUDI. Még egy perc és be is fejeztem. Csupán azt próbálom megértetni az elvtárssal,máskor nézze meg jobban, kit vádol, másfelől tanulja meg, mit jelent a szuverenitás és azegymás belügyeibe való be nem avatkozás törvénye. Úgy ám, kalauz. Noha tény, hogy aszocialista rendszer és azon belül az új típusú szocialista etika mindenek felett áll,bizonyos mértékben tolerálnunk kell más államok, fajok, nemzetek stb. mienktőlkülönböző értékrendjét is. Felfogta? Más értékrendeket. Méghozzá agresszió nélkül,amit a békés egymás mellett élésének vezérelve is előirányoz – hangsúlyozta mélyentisztelt elnökünk, Nicolae Ceuşescu elvtárs az RKP XIII. kongresszusán. Remélem,vágja, hova akarok kilyukadni.(Vágányi, de maga Ervin is tátott szájjal merednek a f iatalemberre. Megintcsengetnek.)AURICA. Kinyissam?RUDI. Eszedbe ne jusson. Nem vagyunk itthon, és alászolgája.(Csend, aztán ismét, ám ezúttal többször egymásután csengetnek.)AURICA. Hátha Blaj úr jött vissza, vagy ajánlott levél, esetleg távirat érkezett.RUDI. Nyomozd ki, ha viszont nem az jött, köszönj el minél hamarabb a komától.

Hatodik jelenet

(Félkarú, himlőhelyes férf i, Szellő Márton lép a szobába.)SZELLŐ. Jó napot kívánok! Ungvári úrhoz van szerencsém?RUDI. Igen. Miben lehetek a szolgálatára?SZELLŐ. Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Szellő Márton vagyok, az új szomszéd.Egy emelet tel lejjebb, éppen itt maguk alat t. (Kezet fog Rudival.) Asszonyom.AURICA. Aurica kisasszony . (Kezet nyújt.)(Az új szomszéd gálánsan csókol kezet a leánynak.)SZELLŐ (Ervin felé). Szellő Márton.ERVIN. Dr. Protész Ervin Debrecenből.VÁGÁNYI. Honnan?RUDI. Maga még nem ment el, Vágányi úr?VÁGÁNYI. Engedelmével felhívnám a becses figyelmét, hogy még nem állapodtunk megegymással.RUDI. Még egy ilyen piócát! (Auricahoz.) Süss már ki valamit, hogy lelépjen.VÁGÁNYI (felfortyan). Na ne! Lehet, hogy maga valamiféle fontos pártember, azértmég beszélhetne udvariasabban is egy olyan emberrel, aki szinte kétszer idősebbmagánál.RUDI. Oké, oké, de most már menjen, és kérje meg a tisztelt nejét a nevünkben, hogymáskor ne küldje magát ide, ahányszor bekapcsoljuk a tévét, rádiót vagy, uram, bocsá’,kidugaszolunk egy üveget.

31


VÁGÁNYI. Honnan tudja, hogy ő küldött? Jövök én magamtól is, és nagyon téved, ha azthiszi, hasra estem a lozinkáitól32.SZELLŐ (köhint). Bocsánat! A világért se szeretnék újabb olajat önteni a tüzükre, de azaz igazság, hogy én is pontosan ez ügyben kerestem fel, Ungvári… elvtársat.RUDI. Aha, ezek szerint magának a békés egymás mellett élés és egymás belügyeibe valóbe nem avatkozás lozinka? (Hirtelen feleszmél. Szellőhöz.) Mit mondott, miért jött?SZELLŐ. Igazán nagyon restellem. Ha csak rólam volna szó, felőlem nyugodtanzenebonázhat, csak boldogtalan édesapám nem bírja, tudniillik idegbeteg. Most is hol afülét, hol a fejét fogja, és jócskán felszökött a vércukra is szegénynek.VÁGÁNYI. Hallotta, fiatalúr? Ez is maga miatt van. Nyugodjon meg, Szellő úr, nemsokáig zenebonáz.SZELLŐ. Dehogyis, nem Ungvári úr miatt. Ő erről nem tehet, sokkal inkább akörülmények, ez az istenverte válság tette ilyen labilissá. Persze kezeltetem, sajnos nemsok sikerrel, mert ehhez egy egész rendszert kellene megváltoztatni.VÁGÁNYI. Juj-juj-juj, óvatosabban az ilyen kijelentésekkel. Hátha Ungvári elvtársegész másképp gondolja. Ebből pedig még baj lehet, főleg, ha mások is megtudják.RUDI. Magyarán? Gyerünk, vágja csak nyugodtan a szemembe, minek tart maga engem,kalauz!AURICA. Szerintem inkább búcsúzzunk. Ti befejezitek a csevegést, mi pedig Ervinnel,kiveszünk egy szobát a Dacia szállóban.ERVIN (elámul). A Dacia szállóban? Minek? A mondás szerint két jó ember elfér egytörülköző alatt is. Legrosszabb esetben kiteríttek nekem egy matracot, és nyugodalmasjó éjszakát!AURICA. Ebben a fűtetlen szobában? Szó sem lehet róla! (Erélyesen.) Fogd a táskád,és induljunk!VÁGÁNYI. Nem akarok szőrözni, de ha a fűtés miatt problémázgat, ennél jobbmegoldást kell kieszelniük, ugyanis Váradon már az irodák, boltok és hotelek fűtésével isspórolnak. Stimmel, kisasszony? Magának tudnia kell, hiszen kegyed is avendéglátóiparban dolgozik.ERVIN. Tényleg? Micsoda balkáni állapotok!RUDI. Nem emlékszem, hogy kikértük volna a tanácsát. Azért szerintem mégmegpróbálhatják.ERVIN. Ne, barátom, ne erőltesd! Ha egyszer ilyen kiemelt, külföldiek által is erősenfrekventált hotelben sincs fűtés, villany, meleg víz, akkor kár a gőzért. Maradok.AURICA (kezdi elveszíteni a türelmét). Én viszont ragaszkodom ahhoz, hogykörülnézzünk a városban. Hiszen jóformán nem is ismered. A múzeumok ugyan márbezártak, de megnézhetjük a városházát, a híres Kanonok-sort, a Szent Lászlótemplomot, bekukkanthatunk egy-két vitrinbe… Nagyon érdekelne például egy csinifarmernadrág.ERVIN. Neked tetszenek a farmerek? Ez új. Miért nem figyelmeztettél soha, hogy hozzakegyet magyarból?AURICA. Á, kit izgatnak a magyar Trapperek? Én igazi nyugati árut akarok. De vehetünkegy-két menő cuccot neked is: rágógumit, orkánkabátot…ERVIN. Váradon? Vasárnap?AURICA. Miért ne! Állítólag létezik egy félkarú kocsmáros Velence környékén. Meg isvan a címe valahol. (Keresgél.) Itt van, megtaláltam! Str. Clujului. 59. Úgy hírlik, nála acigitől a farmerig minden kapható: disznóhús, vaj, nylonharisnya, videokazetták…(Gyanakodva néz Szellőre.) Vélet lenül nem maga az?

32 Jelszavaitól, szlogenjeitől.

32


SZELLŐ. Már hogy lennék az! Én egy becsületben megőszült, szimpla tisztviselő vagyok,s csupán azzal a kéréssel jöttem magukhoz, hogy szórakozzanak kissé halkabban. Addigis fogadja, kérem, szeretet tel ezt a csekélységet édesapa részéről, aki egészséget ésminden jót kíván önöknek. (Kihúz a kezében szorongatott szatyorból egy kartoncigarettát, és átadja Rudinak.)RUDI. Cigaretta. Milyen kedves. (Elérzékenyül.) Ilyen volt az én drága mutim is, istennyugosztalja. (Elmélázik.) Nem volt neki egy rossz szava sem soha senkihez. Engem iscsak a jóra, istenfélelemre tanított. Egyedül a lármát, hangos zenét nem bírta, amire ő isszinte úgy reagált, mint most a kedves papája. Én persze fütyöltem rá.VÁGÁNYI. Akárcsak ránk. Jellemző.RUDI. Ma nem győzöm sajnálni, mert ha akkor hallgatok rá, bizonyára én is tisztábblélekkel nézhetnék Isten és az emberek szemébe.VÁGÁNYI. Hm, elég nehéz magán eligazodni, fiatalember. Mostanáig azt hittem,meggyőződéses kommunista. De ahogy most beszél, már kevésbé látom tisztán, kicsoda,micsoda maga tulajdonképp, amire csak egy dolgot mondhatok: nem lehet egyszerre kéturat szolgálni.ERVIN. Megyünk, drágám? Már így is tök sötét van odakinn. Vagy rögtön indulunk, vagyfelejtsd el a farmered.AURICA (halkan). Várj még egy keveset, hadd húzzanak el előbb a szomszédok. Kisségyanús nekem ez a kalauz. Nézd meg a szemét: szinte alig bír magával. Nem szeretném, haazután térne át a lényegre, miután kitettük innen a lábunkat.RUDI. Köszönöm a tanácsát. Maga mit hozott?VÁGÁNYI. Nem értem a kérdést. Hoznom kellett volna valamit?RUDI. Nem kellett, illett volna megtisztelő kérése pozitív elbírálása reményében. Kb.úgy, mint a milicistáknak és… ellenőröknek, amikor amendálni33 akarnak valakit.VÁGÁNYI (felhördül). Na idefigyeljen, párttitkár elvtárs! Ez volt az utolsó horga, amitmég behúzott nekem ma este. Én készséggel elhiszem, hogy pipás rám, amiért átkopogoknéhanapján a szomszédból, azért még nem vagyok feltétlenül olyan korrupt, mintamilyennek képzeli.RUDI. Miért? Talán nincsenek ilyen ellenőrök, milicisták?VÁGÁNYI. Dehogy nincsenek. Akadnak ilyenek is, Romániában éppúgy, mintmagyarban, németben vagy bárhol a világon. Viszont miből következtet arra, hogy én isközéjük tartozom?ERVIN. Uram, Vágányi, vagy hogy hívják? Engem általában nyugodt, udvarias embernekismernek, és az is vagyok tudtommal, de ha most rám céloz, azt kikérem magamnak.VÁGÁNYI. Maga ellenőr?ERVIN. Nem.VÁGÁNYI. Zsaru?ERVIN. Az sem.VÁGÁNYI. Akkor mit prüszköl? Akinek nem inge, ne vegye magára.SZELLŐ (Ervinhez). Hagyja csak! Vágányi úr nem önre, hanem rám céloz. Pedig én,higgyék el, nem megvesztegetés céljából leptem meg Ungvári elvtársat. Ez, kérem, csakamolyan apró figyelmesség, udvariassági gesztus, nem hálapénz.ERVIN. Hinnye, már maga is kezdi! Ezt viszont én kérem ki magamnak, és engedje meg,hogy felvilágosítsam, én soha, érti, még kivételes esetekben sem fogadok el hálapénzt.Nem volna fair, no és az orvosi hivatással sem igen egyezne, úgyhogy ajánlom, tanúsítsontöbb tiszteletet irántam.SZELLŐ (idegesen rágja a körmeit). Bocsánat! (Kikapja ujját a szájából.)

33 Bírságolni.

33


Gyerekkori rossz szokás. Én… én nem akartam megsérteni. Az orvosi hivatás bizonyszép dolog. Mi lehet nemesebb feladat, mint megmenteni valakinek az életét, illetőlegfogait.VÁGÁNYI (epésen). Főként, ha ezért egy vagyont is elkérnek. Nézzék meg az enyéim!(Rávicsorog az orvosra.) Szinte a gatyám is ráment, s még csak nem is a legszebbek.ERVIN. Ez az államilag meghatározott taksa. Mit tehet erről egy fogorvos?SZELLŐ (csendesen). Semmit, és mennyi minden akad még, amiért sem ő, sem mi nemvagyunk hibásak. (Szomorúan.) Mégis egymást okoljuk, szidjuk, gyötörjük ahelyett,hogy segítenénk egymáson, ha már az Úr ennyire megpróbálja ezt az elesett, sorsüldözöttnemzetet.VÁGÁNYI. Mennyire igaz. Már csak az a kérdés, mit szól hozzá a doktor úr?(Hirtelen megdöbben: felfedezi ő is Nicolae Ceauşescu arcképét.) Egyébkéntmellékes. Minden jót! Most már tényleg itt az ideje, hogy lelépjünk. További kellemesszórakozást, és bocsássák meg, amiért zavarni bátorkodtam önöket. Maga nem jön,Szellő úr?(Rudi és Aurica láthatóan fellélegeznek.)RUDI. Nem zavartak. Legyen máskor is szerencsénk!VÁGÁNYI. Amúgy gratulálok az ízléséhez. Bár mindenki ilyen szép hazafias dalokathallgatna!AURICA. Mint?VÁGÁNYI. A román nemzeti himnusz, România, Hora Unirii, Poporul, Ceauşescu,România és hasonlók.RUDI. Ezt a pálfordulást! Mi történt magával, kalauz?VÁGÁNYI. Velem semmi, egyebekben pedig utólag töredelmesen bevallom, holvicceltem, hol szándékosan provokáltam, más szóval teszteltem önöket.RUDI. Megtisztel. Megtudhatnám azt is, mi célból.VÁGÁNYI. Nézze! Kb. két éve lakunk egymás mellett, nemdebár?RUDI. Három.VÁGÁNYI. Annál jobban szégyellem magamat, ugyanis már réges-rég tiszteletemetkellett volna tennem önöknél. Ezt diktálta volna a jó szomszédsági etikett, plusz azegészséges, józan ész, melynek révén még idejekorán kiderül , milyen indulatú aszomszédunk.AURICA. Miért? E nélkül már nem is élhetünk egymás mellett szeretetben, békében?VÁGÁNYI. Dehogynem, csak hát az óvatosság… Egyszer volt nekem is egy svábszomszédom: csendes szavú, jámbor dolgozó, akiről később kiderült, hogy veszedelmeshírszerző, más szóval spion, aki az NSZK-nak kémkedett.RUDI. Ajaj, ezek szerint ennek köszönhetem a maga látogatását, illetve tesztjét is. Najó, amilyen időket most élünk, már ez sem lep meg igazán. Aztán mire jutott? Engem is aspionokhoz, hazaárulókhoz sorol, vagy csak egyszerű svindlernek, munkakerülőhuligánnak minősít? Ha jól emlékszem, az imént még effélét vágott a szemembe.VÁGÁNYI. Mert akkor még csak teszteltem, de azóta én is rájöttem, és bárki előtttanúsíthatom, hogy ön egy talpig becsületes, Pártunkhoz, Kormányunkhoz, elsősorbanpedig szeretet t főtitkárunkhoz hű kommunista. (Ceauşescu portréja felé biccent.)SZELLŐ (elkomorodik). Tehát innen fúj a szél. Hát, uraim, bocsássanak meg, amiértkerek perec kimondom…VÁGÁNYI. Mennyire örvendünk, hogy ilyen kiváló ember szomszédjai lehetünk.(Zsebéből előhúz egy kvarckarórát). Megismerkedésünk alkalmából, kérem, fogadja eltőlem is ezt a szuvenírt.RUDI (félig viccesen, félig komolyan.) Meg akar vesztegetni?VÁGÁNYI (nevet). Ez jó , jaj, de jó!

34


RUDI. Pazar karóra. (Kedvtelve nézegeti, forgatja.) Üsse kő, elfogadom. Cserébefogadja el maga is… Mit is adjak maguknak?VÁGÁNYI. Semmit. Nem azért adtam, hogy kapjak is. Azt azért persze nem bánnám, haalkalomadtán szólna egy-két jó szót az én érdekemben is odabenn.RUDI. Szíves örömest. Hogy utasítanék vissza egy ilyen aranyos szomszédot? Csakelőbb pontosítsunk: hogy érti azt, hogy odabenn?VÁGÁNYI. Jól adja, viszont semmi értelme, miután ön is, én is pontosan tudjuk, hányóra.SZELLŐ. Na, elég ebből a gusztustalan komédiából! (Elindul az ajtó felé.)VÁGÁNYI. Várjon, ne siessen már annyira! Szeretnék magának is mondani valamit.SZELLŐ. Nem vagyok rá kíváncsi!(Az ellenőr megütődve csodálkozik Szellőre.)RUDI. Viszontlátásra! Még egyszer üdvözlöm a kedves papáját.SZELLŐ. Magára sem. (El.)VÁGÁNYI. Ennek úgy látszik, nem csak a fél karja hibádzik. De mégis, mi üthetettbeléje?(Megnézi az óráját). Doamne34, de elszaladt az idő! Jó éjszakát, és kellemes… tévézést!Ma este Gabi Luncă énekel. Ismeri? Csodálatos hangja van. Képzelje, még magátCeauşescu asszonyt is megríkatta néhányszor. (Énekel.)Foaie verde, mărăcine, Dă, mamă, cu biciun mine.35

RUDI. Halkabban, uram, halkabban! Meghallják a szomszédok.VÁGÁNYI. És? Kinek mi köze hozzá! Mint szabad, szuverén polgár azt és úgy énekelek,ahogy akarok. (El.)RUDI (Keresztet vet). Gott sei Dank, ezektől is megszabadultunk!AURICA. Da, da, dar ce facem cu austriaca36?ERVIN (kissé ingerülten). Már megint románul beszéltek? Ne értsetek félre, én igazánnem vagyok nacionalista, csupán ez a titkolódzás idegesít.AURICA. Ó, bocsánat! Már megint megfeledkeztem magamról, de hát te is tudod, hogyfélig román lány lennék, így önkéntelenül is rájár a nyelvem a románra. Titkolódzásrólazonban szó sincs, esküszöm, hiszen csak annyit kérdeztem a bátyámtól, nem jönnevelünk ő is a városba?ERVIN. Rendben, semmi katasztrófa. Hanem ezek a szomszédok…! Egyik habókosabba másiknál. Legfőképp a kalauz hordott összevissza mindenféle zöldséget. Vajon mirecélzott azzal, hogy ő is, Rudi is pontosan tudják, hány óra.(Rudi és Aurica szeme összevillan.)AURICA. Nem rossz kérdés. Majd a városban ezt is megtárgyaljuk.(Ismét csengetnek.)ERVIN. Csengetnek.RUDI. Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem37. (Lefekszik.)ERVIN (Auricahoz). Nem nézed meg, ki keres?AURICA (énekel) . Foaie verde, mărăcine. (Bekapcsolja a tévét, és Rudi mellé huppana rekamiéra.)(Hirtelen sötétségbe borul a színpad.)

34 Istenem!35Zöld falevél, tüskebokor,/Ostorozz meg, anyám, engem!36 Igen, igen, de mit csináljunk az osztrák nővel?37Híressé vált mondás a Nem kell mindig kaviár című NSZK tv-sorozatból (1977).

35


Hetedik jelenet

(Mikor újból kivilágosodik a színtér, középtermetű, harmincöt év körüli,egyebekben minden szempontból jellegtelen férf i: Suciu hadnagy bukkan fel azajtóban.)RUDI. Hurrá, éljen Iljics lámpása! Most az egyszer nem sokáig tartottak sötétségbenbennünket. Persze még jobban örülnék, ha pontosan tudnám, mikor veszik el a vizet,fűtést, áramot. Teszem fel, megírhatnák az újságok, a Fáklya vagy Crişana, hogy legalábblelkileg felkészülhessünk egy-egy áramszünetre. (Auricahoz.) Te meg mit mutogatszfolyton az ajtóra? (Felfedezi a hadnagyot.) Szép virágos jó estét ! Hát maga, cimbora, akéményen surrant be vagy a kulcslyukon?SUCIU. Csak az ajtón, Ungvári elvtárs, tudniillik nyitva volt.RUDI. A kiskésit! Elfelejtettük bezárni.SUCIU (közelebb jön Rudihoz). Nevem Suciu Alexandru. Parancsoljon, itt a„névjegyem!”(Rudi elolvassa, és elsápad.)Beszélhetnék önnel négyszemközt?(Aurica titokban fejét rázza, és az erkély felé mutogat.)RUDI. Most? Nem halaszthatnánk inkább holnapra?SUCIU. Ahogy óhajtja. De akkor magának kell holnap felkeresnie, tanár úr.RUDI. Gut38, meggyőzött. Aurica, Ervin, volnátok szívesek átfáradni a konyhába?(Aurica, Ervin el.)SUCIU (leveszi a kabátját, aztán meggondolja magát, és újra visszaveszi). Managyon hideg nap volt. Jobb, ha nem veszem le, ha nem haragszik.RUDI. Nem is tanácsos. (A fali hőmérőhöz ballag.)12 C0.SUCIU. Ez van. A hazáért néha áldozatot is kell ám hozni, ugyebár?RUDI. Így igaz, hadnagy úr. Mindent a frontért, vagyis a hazáért, mindent a győzelemért!SUCIU. Hadnagy elvtárs, ha nem haragszik. (Minden felszólítás nélkül helyet foglal.)RUDI (lekapcsolja a tévét) . Egy csésze teát?SUCIU. Miiit?RUDI. Feketét.SUCIU. Jöhet. Konyakkal, ha kérhetem. De aztán vigyázat: nehogy elárulja, ki vagyok!Ez maradjon kettőnk közt, ami viszont parancs, nem kérés. Megértettük egymást, tanárúr?RUDI. Meg, de miért szólít tanárnak? Én nyomdász vagyok, vagyis voltam, amíg lapátranem tettek az elvtársak.SUCIU. Volt is, (nyomatékosan) lesz is, emiatt egy percig se fájjon a feje. Föltéve, hogyegyüttműködik az állambiztonsági szervekkel.RUDI. Visszakapom az állásom? De hisz ez nagyszerű! (Pár pillanatig eltöpreng, aztánhol elpirul, hol újra elsápad.)SUCIU. Most min meditál?RUDI. Hozom a feketét.SUCIU. Hozza, de ismétlem: senkinek egy szót se arról, ki vagyok. Mondja azt, hogy egyúj tanítvány, aki németül szeretne tanulni.RUDI. Igenis. (El. Nem sokkal utána már hozza is a kávét, konyakot.) Parancsoljon!SUCIU. Köszönöm. Foglaljon helyet, Ungvári elvtárs! (Egy ideig csendbenkortyolgatja a kávéját.) Nos? Még nem hallot tam a válaszát : hajlandó-e együt tműködnivelünk, tanár úr?

38 Jó.

36


RUDI (könnyedén). Magától értetődik. Ha a haza ezt kívánja.SUCIU. Ezt. Információink szerint ön sok érdekes emberrel tart kapcsolatot. (Előhúzzsebéből egy noteszt.) Például: Heinrich Bart , mérnök, 2. emelet 7, Vasile Coposu,líceumi történelemtanár, 4. emelet 8, D. Király Károly, állástalan riporter, 9. emelet 1…RUDI (udvariasan). Gratulálok a tájékozottságához, és ahogy magyarul beszél, az semsemmi egy… romántól. Szavamra még jobb a kiejtése, mint az enyém, pedig én…SUCIU. Félig német, félig magyar nemzetiségű. Apja Ungvári Péter, anyja Mária,született Nussbauer.RUDI. Ezt is tudják?SUCIU. Mi mindenről tudunk, barátom. Ebben áll a román Securitate ereje. A kiejtésempedig azért hibátlan, mert egy tiszta magyar faluból származom. Egyébként németül isbeszélek, mert nálunk alapkövetelmény a több nyelvismeret . (Átszellemülten szavalja):Ich weiß nicht, was soll es bedeuten,Daß ich so traurig bin;Ein Märchen aus alten Zeiten,Das kommt mir nicht aus dem Sinn.39

39 Nem értem, e dal mit idéz föl, s hogy oly bús miért vagyok: egy régi-régi regétől nem szabadulhatok. Heinrich Heine: Loreley(Szabó Lőrinc fordítása)

RUDI. Unglaublich: hihetetlen! Fogadja őszinte elismerésem. Mostanáig azt hittem, aszekusok és a milicisták kezet foghatnak egymással.SUCIU. Magyarán: műveletlen parasztok, akik az erőszakon és cselszövésen kívül nemis értenek más nyelven.RUDI. Én ilyet nem mondtam.SUCIU. De gondolta. Felvilágosítom: nem így van. A kollégák zöme borotva eszű, tanulttiszt. Egyikük diplomás vegyészmérnök, a másik pénzügyőr, én magam pedig román-némettanárnak indultam.RUDI. Hogy a végén mégis a Securitatén kössön ki.SUCIU. Igen, és egyetlen pillanatig sem bántam meg, mert a Securitate egyike azonhivatásoknak, mely stabil, nyugdíjas állást, bajtársias légkört és általános társadalmimegbecsülést biztosít. Ugyanez várna önre is, ha belépne informátoraink sorába.RUDI. Ennyi?SUCIU. Kezdetben. A többi csakis öntől függ. Ha van önben ambíció, és a szimplatájékoztatásnál komolyabb szolgáltatást szeretne nyújtani, akár tovább is fejlődhet. Mimindenben támogatnánk, mert mi mindig pártfogoljuk azokat, akik, ha kell, életüket isfeláldozzák a hazáért és Vezérért. Ezért anyagilag sem járna rosszul, biztosítom.(Fitymálóan néz körül.) Egek, hogy lehet lakni ilyen sivár dobozban? Se bútor, semeleg, és az egész apartman egyetlen szobából áll, borzasztó. Legalább kifizette, vagymég mindig a lakáshitelt törleszti?RUDI. Törleszteném, ha volna miből. Szerencsére itt a menyasszonyom, aki nélkül nem issikerülne.SUCIU. Részvétem. Látja, mindez egy csapásra megváltozna, ha most szépen belecsap amarkomba. Nálunk a falumban ilyenkor így szokták mondani: itt a kezem, nem disznóláb.(Kezet nyújt .)RUDI (nem fog kezet a hadnaggyal). Megtisztelő lehetőség. Majd megbeszélem apárommal. Végül is úgy illik, hogy ő is tudomást szerezzen a dologról.SUCIU. Téved. Még ha illik, sem beszélhet erről Auricanak. Ugye, így hívják a kedvesélettársát?RUDI (leverten). Megadom magam. Maguk tényleg mindent tudnak kettőnkről.SUCIU. Netalán kételkedett benne?

37


RUDI. Nem, dehogyis, csak hát tudni és tapasztalni közt van némi különbség.SUCIU. Okos ember. Tehát még egyszer: a maga összes ténykedése mától kezdvehétpecsétes államtitok.RUDI. Megértettem. Aztán konkrétan miből állna ez a tájékoztatás?SUCIU. Tetszik a hozzáállása. Egyelőre csak az a feladata, hogy hetente egyszerrészletes jelentést ír a megfigyelt személyekről.RUDI. Heinrich Bartról?SUCIU. Meg a többiről: Vasile Coposuról, D. Király Károlyról, plusz akiket mégkijelölünk magának. Fogalmazzon tömören, pontosan és időrendben! Valahogy így:Heinrich Bart. Hétfő, 16 óra 30’. A célszemély két látogatót fogadott. Egyikük kb. 50éves,180-190 cm magas férfi. Hangja rekedtes, mozdulatai kimértek. Sötét kabátot ésbarna félcipőt viselt . A második alacsonyabb, 160-170 cm magas nő rókabundában ésbarna, hosszúszárú csizmában. Kora cirka 40. Különös ismertetőjele a bal szemöldökefeletti anyajegy. Amikor azonban – információszerzés céljából – én is csatlakoztam volnahozzájuk, csengetésemre nem nyitottak ajtót, ezért, jelentem, semmit sem sikerült rólukmegtudnom.RUDI. Ajvé, meggondolhatom magamat?SUCIU (megrökönyödve). Hogyan? Nem akarja elvállalni?RUDI. Túl sok a, szinte regénybe illő leírás. Olyanoknak könnyű, akik irodalomtanárnakkészültek, de én még fogalmazásból is gyenge voltam a suliban. Emellett fizikailag iskimerít. Sok vele a lótás-futás, követés, márpedig engem tornából is felmentettekvalamikor.SUCIU. Ne ábrándítson ki, jóember! És hagyja a púdert, amíg profikkal társalog.Ehelyett vallja be kereken, hogy egyszerűen nem óhajt együttműködni a román hírszerzőszervekkel.(Szünet.)Nem válaszol? Attól tartok, rossz vágányra tévedt, barátom. Vagy mindig is ott szaladt,csak éppen engem próbált átverni.RUDI. Jó! Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Kétségtelen, hogy az önökkel valókollaborálás nemcsak kötelesség, hanem óriási tisztesség is számomra, mert van annálizgalmasabb feladat, mint leleplezni a szeretett elnökünk, Pártunk és Kormányunk ellenszervezkedő erőket.SUCIU (összehúzza szemöldökét). Helyesebben külföldi és azok által felbujtatottellenforradalmi erőket: kémeket, szabotőröket, agresszorokat, miután a román népmagától sohasem vetemedne ekkora gazságra. Úgy ám, kolléga. Bárki belelapoz a romántörténelemkönyvekbe, azonnal kiderül, hogy mi mindig tudtuk, mivel tartozunk a népnekés lánglelkű vezetőinek egyaránt.RUDI. Köszönöm a helyesbítést. Én is így értettem. Sajnos van még egy másik bibi is.SUCIU. Ördögöt van! Aki így szereti az elnökét, pártját stb., stb., azt nem riaszthatjavissza semmilyen pipi sem.RUDI. Bibi.SUCIU. Igen? És ez mit jelent?RUDI. Bubă, wunder Punkt. Orvosi nyelven: epilepszia.SUCIU (feláll). Köszönöm a kávét és konyakot. Eddig a percig azt hittem, okosemberrel tárgyalok, akinek nemcsak a szíve, hanem az esze is a helyén van. Rosszulhittem, úgyhogy nem is rabolom tovább az idejét. A magam részéről megtettem akötelességem, amiről nyílván nekem is be kell majd számolnom. Hogy utána hogyanreagál rá a parancsnok, akár maga is kitalálhatja.RUDI. Hogyan?SUCIU. Először is azt a szemét nyitja ki, amit legelőször akkor csukott be, amikor maga

38


is, Aurica is gyanús külföldi személyekkel levelezgettek.RUDI. Mi? Mikor? Kikkel?SUCIU: Soroljam? Helga: Bécs, Mirella: Miláno, Jakab: Budapest, Ervin: Debrecen…Azt már meg sem említem, hányszor firkálnak olyasmiről, amiről okosabb lenne hallgatni.RUDI. Maguk… maguk átvilágítják a leveleinket?SUCIU. Csak a feltűnőbbeket, gyanúsabbakat, és kizárólag nemzetbiztonsági érdekből.RUDI. Nemzetbiztonsági érdekből? Az más. No de Helga, Mirella… (Nevet.) Már azthittem afféle kémekre, diverzánsokra tetszik célozni. Mert ezekhez nekem semmi közöm,hadnagy úr. Amúgy meg szabad levelezni, nem? Vagy újabban már a szerelmi levelezés isbűncselekménynek minősül?SUCIU. Annak nem, de: miért pont külföldiekkel leveleznek? Nincs elég derék, dolgosnő és férfi Váradon, esetleg Belényesen, Szalontán vagy akárhol az országban?Kétségkívül van. Csakhogy maguk nem házasságra, hanem olajra akarnak ám lépni,uraim, amit mi… Eláruljam, minek nevezünk?RUDI (kezdeti biztonságát fokozatosan feladva.) Minek, vagyis inkább ne!SUCIU. A disszidálás burkolt formájának, ami viszont egyértelműen a fennálló rendszertagadásával egyenlő. És ez tudja, milyen következményekkel jár Romániában?RUDI. Ön, kérem, félreérti a helyzetet. Nekünk, de komolyan, eszünk ágában sincsRomániát elhagyni. Ez az egész levelezés nem egyéb ártatlan szerelmi előjátéknál kiskulturális kíváncsisággal fűszerezve.SUCIU. Halt! Öntse csak tovább szépen azt a tiszta vizet a pohárba! És ha már itttartunk, hadd tegyem én is ugyanezt!RUDI. Tegye, drága hadnagy elvtárs! Öntől nem tartok, mert ön talpig úriember, akarommondani úrielvtárs, illetve… (Kétségbeesetten elhallgat.)SUCIU. Nem akarok hencegni, de ami tény, az tény, az vagyok: finom, megértő, viccesrendőrt iszt.(Emelt hangon.) De az istenit a drága jó édesanyjának, értse már meg végre,hogy odabent már senki sem fog magával tréfálni.RUDI (egész maga alatt van, s csaknem sírva kérdezi) . Miért? Mit csinálnak velemodabent?SUCIU. Elevenen megnyúzzák, utána miszlikbe aprítják, beszórják sóval, borssal,paprikával, végül megsütik és megeszik.RUDI (idegességében kezeit tördeli). De hát miért , kérem, amikor még vissza semutasítottam önöket? Egyelőre csak annyit közöltem, hogy van egy kis bibi a dologban. Aztviszont nem, hogy el is utasítom.(Diszkréten kopogtatnak a szoba aj taján.)SUCIU. Menjen, mondja meg Auricanak, hogy német órát tart, méghozzá kettőtegyszerre, úgyhogy ne zavarjanak bennünket.(Rudi teljesíti Suciu kérését, majd ismét visszaül a helyére.)Tehát pipi. És mi volna az?RUDI. Jó, még egyszer bevallom: epilepsziában szenvedek. Nem szívesen ismétlem,általában el is szoktam titkolni, de önnek ezt is elmondtam, mert el kellett mondanom.SUCIU. Helyesen cselekedett, annál is inkább, mert mi előbb-utóbb úgyis mindenrerájövünk. Hát ez elég kellemetlen, de mennyiben akadályozza ez önt a munkában?RUDI. Csak annyiban, hogy amikor rám jön a roham, elkezdek mindenféléről locsogni.Sokszor még arról is, amiről normális állapotban mélyen hallgatok. Nem állítom, hogy ezakkora baj lenne, úgyhogy részemről nem is törődnék a dologgal. Egyedül attól félek,hogy esetleg mást is érdekli, amit ilyenkor összevissza fecsegek.SUCIU (rezzenéstelen arccal, szinte unottan) . Fura betegség, de oda se neki, majd mivigyázunk magára, mi több (kétértelműen): kigyógyítjuk belőle.RUDI (színlelt örömmel). Ilyen ügyesek a szekus orvosok? Ez lenne ám a világszám,

39


ugyanis nekem azt mondták, hogy az epilepszia gyógyíthatatlan betegség. Köszönöm,tiszta szívemből köszönöm. (Elkapja Suciu kezét, és megcsókolja.) Hadnagy elvtárs,számíthat rám: a maguké vagyok testestől-lelkestől.SUCIU (hosszan, vesébe látó szemekkel mered a svindlerre.) Fáin, ezt el is vártukmagától. Akkor fogjunk munkához, és kezdjük a Moszkva utcai nyomdával. Miután ez alakás, plusz az idő sem alkalmas, egyelőre csak úgy, távirati stílusban, és inkább csakazért, hogy kapjon egy kis ízelítőt a szakmából.RUDI. Igenis. És még egyszer köszönöm, amiért elnézték nekem ezt az apró botlást akülföldi csajokkal.SUCIU. Provizórikusan. De ha csak egyszer is csalódunk magában, nyugodjon meg,előbányásszuk a többi apró vétkét is.RUDI. Mégpedig?SUCIU. Van magának írógépe?RUDI. Van egy ócska Erika.SUCIU. Meglátogatták-e néha a „csajai”, akikkel el-eljátszogat? Csak bátran, őszintén,mert ha hazudik, arra úgyis rájövünk.RUDI. Meg.SUCIU. És bejelentet te őket, jóember?RUDI. Be kellett volna?SUCIU. Rögtön, különben akár sittre is vághatjuk.RUDI. Meg vagyok nyugodva.SUCIU. Én meg örülök, hogy sikerült megnyugtatnom. De térjünk vissza a tárgyunkra!Milyen volt a hangulat a Crişana nyomdában, amikor még ott dolgozott?RUDI. Ápertén?SUCIU. Abszolút.RUDI. Nyomott. A szakik kedvetlenek voltak, és egyre jobban magukba zárkóztak. Nemkomázott ott senki senkivel, s a legkisebb sértésre is ölre mentek egymással.SUCIU. Közben szidták a rendszert, mi? Mintha bizony ő, és nem az imperialisták,illetőleg Nemzetközi Valutaalap tehet arról, hogy ekkora nyomás alatt tart húsz millióállampolgárt. Csak azzal nem számol, hogy van nekünk is ám egy lángelménk, aki akkor iskifizeti a román állam hitelét, ha ezért hébe-korba füvet is kell legelnünk.RUDI. Nem a rendszert szidták, hanem egymást, amúgy rendes, törvénytisztelő melósok.SUCIU. Most felsorolok pár nevet , aztán jellemezze őket pár szóban. (Noteszébenlapozgat.) Ara-Kovács Attila, Tóth Károly Antal, Tóth Ilona, Szőcs Géza és KeszthelyiAndrás40.RUDI. Nem ismerem őket. Kicsodák?SUCIU. Nagy Béla, Szilágyi Aladár, Varga Gábor, Nagy L. Róbert, Máté Imre, GittaiIstván, Fábián Sándor, Nikolits Árpád, Zudor János41.RUDI. Igazán sajnálom, de őket sem ismerem.SUCIU. De hallani csak hallott róluk, a fenébe, hiszen ők is nagyváradiak és eléghírhedtek ahhoz, hogy bármelyik nyomdász találkozzék a nevükkel akár a Fáklya, akár aBihari Napló lapjain.RUDI. Eggyel-kettővel talán találkoztam anélkül azonban, hogy bármilyen információmlenne a srácokról. Frankón szólva nem is érdekeltek. Amit a nyomdában rám bíztak,zúgolódás nélkül, legjobb tudásom szerint elvégeztem, azontúl pont. Sohasem dugtam, ésma sem dugom abba az orromat, amihez semmi közöm sincs.

40 Az Ellenpontok című 1982-ben alapított szamizdat folyóirat szerkesztői.41 A Nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör tagjai az 1980-as években.

40


SUCIU. Helytelen. A gyöngeség egyik forrása a tájékozatlanság és naivitás. Ez ellencsakis tájékozottsággal védekezhetünk. Mi, azaz a Securitate is ezt teszi, mert aki manem informált, az elveszett ember, tisztelt kolléga, ezért ha nekünk akar szolgálni, nyissaki jól a szemét és fülét is. Figyeljen, kérdezősködjön, és sohase bízzon a Securitatén kívülsenkiben. Megértette?RUDI. Igenis.SUCIU. Információink szerint ebben a nyomdában rendszerellenes röpiratokatnyomtatnak, és fel akarják támasztani a betiltott Ellenpontok lapot is. A maga feladata azebben a blokkban lakó személyek megfigyelése mellett, hogy a nyomdászok bizalmábaférkőzzék olyan információkat nyújtva, melyek alapján leleplezhetjük az ellenforradalmierőket. Az akció kezdete: kedd reggel hat óra, amint munkára jelentkezik a dirinél.RUDI. Már holnapután? Képzelem, milyen pofát vág majd az igazgató, ugyanis elégviharos jelenet közben búcsúztam el az öregtől.SUCIU. Nem szerette magát?RUDI. Mint kecske a kést és madár a kalickát. Szerinte léhűtő, megbízhatatlan ésgerinctelen parazita vagyok, aki a saját apját is eladná egy tál lencséért.SUCIU (nevet). És nem igaz?RUDI. De hadnagy elvtárs! Isten, akarom mondani Ceuşescu elvtárs nevére esküszöm…SUCIU. Ezúttal nem fog tiltakozni, ne féljen. Sem holnap, sem később, mert maganekünk, nem neki dolgozik. Csak arra vigyázzon, hogy gyorsan, precízen és kérdezésnélkül hajtson végre minden parancsot. Ezt is megértette?RUDI (összeüti a sarkait, és katonásan tiszteleg). Értettem, tábornok elvtárs!SUCIU. Még egyszer hangsúlyozom: minden parancsot, amit maga akkor is végrehajt, hasaját apja ellen cselekszik, mert szép, szép a szülők iránti ragaszkodás, de a haza és aKondukátor iránti hűség még ennél is fontosabb. A bohóckodást pedig lehetőleg kerülje,mert én azt nem díjazom.RUDI. Bocsánat! Úgy lesz, ahogy parancsolja.SUCIU. Mindjárt elválik. Megjegyzem, a konspirálók nagyon óvatosak és ügyesek.Tulajdonképpen még azt sem sejtjük, kik azok. Vezetőjük, bár ez is csak feltételezés, egyUngvári nevű szedőmester. Ez a név sem ismerős magának?RUDI (elsötétült arccal). Az apám, vagyis csak volt, mert az az apa, aki a legnagyobbszükségben cserbenhagyja a családját, az nem lehet az én apám. Eddig úgy tudtam, az őszűrét is kitették a nyomdából.SUCIU. Ellenkezőleg: avanzsálták. Ő lett az igazgató jobb keze.RUDI. Elképzelhető, hogy ugyanabban a csónakban utaznak?SUCIU. Talán igen, talán nem. Maga csak leskelődjék, szimatoljon, és foglalja összeészrevételeit egy raportban, mely minden szombaton ott várjon engem az asztalon.RUDI. Hadnagy úr, illetve elvtárs! Kérhetek öntől valamit?SUCIU. Tessék, de gyorsan, mert mindjárt vége a német órának.RUDI. Nem küldene engem más helyre dolgozni?SUCIU. Az apja miatt?(Rövid szünet.)Ungvári elvtárs, volna szíves válaszolni?!RUDI. Így is mondhatjuk. Egy csirkefogót még lenyelnék, mert mit nem nyelünk le mi,melósok, de két csirkefogó már megfeküdné a gyomromat.SUCIU. Ej, ne legyen már ilyen oktondi! Nem akarok beleszólni a dolgába, de nem vesziészre, milyen adut tart a kezében?RUDI. Én. Milyen adut?SUCIU. Ezt a naivitást! Hát amivel két legyet is üthet egy csapásra: bosszút állhat azöregen, és megleckéztetheti az apját is, amennyiben sikerrel jár az akció.

41


RUDI (inkább fancsali, mint vidám képpel). Jé, csakugyan! Erre nem is gondoltam.Köszönöm a lehetőséget.SUCIU. Nem tűnik túl lelkesnek. Még egy kis apróság, amúgy végszóként, és behívhatjaa kedvesét.RUDI (egy fokkal még fanyarabbul). Állok rendelkezésére. (Cigarettára gyújt.)SUCIU. Igenis, hadnagy elvtárs, vagy ahogy mi mondjuk: am înţeles, să trăiţi!RUDI. Am înţeles, să trăiţi!SUCIU (fejét rosszallóan csóválja). Ezek a mai fiatalok. Alig szerelnek le a seregben,már el is felejtették, mi az a katonai protokoll. (Hanyagul.) Vágja le az őstökét!RUDI (kiesik szájából a cigaretta). Az ős micsodát?SUCIU. Őstökét! Ollója van?RUDI. Igen, de…SUCIU. Akkor mit hezitál? Szabaduljon meg azonnal ettől a kapitalista móditól! Hiszentudja, mélyen tisztelt elnökünk, aki a hadsereg, és most már a maga főparancsnoka is, kinem állja az ilyesmit.RUDI (csöndes eltökéltséggel) . Nem.SUCIU. Ungvári! Maga megtagadja a parancsot?(A férf i előkeres egy ollót, és átnyújtja a hadnagynak.)Köszönöm. (Megvizsgálja az élét.) Nem a legélesebb, de nem fog fájni, ne féljen.(Közelebb lép a nyomdászhoz, aki azonban kimeredt szemmel hátrál a tiszt elöl. Erremegáll, Ungvári úgyszintén. A jelenet kétszer megismétlődik.)Ajaj, ez a kis nyuszi még sohase járt borbélynál! Mindegy, egyelőre hagyjuk! Majdmegnyiratkozik, ha elmentem! (Leteszi az ollót az asztalra.)RUDI. Ó, hát erről van szó! (Megkönnyebbülten fújja ki magát, mint aki éppen mostérkezett fel a 11. emeletre. ) Őstökét , üstökét. Es ist klar42. Üsd a tökét, ne siránkozz!SUCIU. Mit üssek? Beszéljen hangosabban, mert nem értem!RUDI. Behívhatom Auricat?SUCIU. Mindjárt, mester, mindjárt. Egyelőre azon tűnődöm, hogy bízzak meg olyantéglában, aki már az első parancsot megszegi. (Feláll, megropogtatja a csontjait, éssétál egyet a szobában. Az elnöki kép előtt megtorpan.) Doamne dumnezeule43, hogynéz ki ez a reprodukció! Ráma nuku, és még a papír is megsérült . (Letörli a képet, még leis fújja néhányszor.) Pardon! Milyen fess, életerős aggastyán. Ötvennek látszik, pedigalig múlt hetven esztendős.RUDI. Isten nyugosztalja, akarom mondani, éltesse!SUCIU. Nem gondolja, hogy bajusszal még fiatalabbnak mutatna?RUDI. Nem hinném. Szerintem sűrű, fekete hajjal talán, bajusszal, szakállal azonbaninkább korosabbnak fog látszani.SUCIU. Hát… próbáljuk ki! Rajzoljunk igen tisztelt elnökünk orra alá egy kurtabajuszkát, aztán meglátjuk, öregebb lesz tőle vagy fiatalabb.RUDI. Ez komoly vagy valami vicc, hadnagy elvtárs? Elnézést, megyek a ceruzáért.(Előkotor valahonnan egy ceruzát.) Tessék parancsolni!SUCIU. Úgy, ez az! Akkor most rajzolja oda szépen azt a bajuszkát, hogy megfiatalítsukvele a Kárpátok leghíresebb elnökét!RUDI. Parancsára, de… de illik-e? Nekem az elnök arca szent, amihez hozzányúlni nemcsak illetlenség, szigorúan büntetendő is.SUCIU. Aha! Ezért loccsant szét rajta ez a sárgás folyadék, üdítő, rántotta vagy ilyesmi.A fél álla hiányzik, és a szemeit is kiszúrták. Vagy mindez csak úgy magától keletkezett?

42 Világos.43 Úristen!

42


RUDI (apatikusan). Akkor most letartóztat?SUCIU. Egy ilyen tisztelettudó, intelligens ügynököt? Eszem ágában sincs, mazsola.Sokkal értékesebb maga nekünk, ha szolgál, cselekszik, minthogy tétlenül kuksoljon egybüdös kóterben. Szóval? Odakunkorítaná már azt a nyavalyás bajuszkát?RUDI. Kérem a képet! (Erősen habozik.) Nem merem, meg nem is igen látom azértelmét. Ez az egész annyira morbid, gyerekes, vagy minek is nevezzem?SUCIU. Magának. Mit szólna viszont, ha csupán teszt lenne, azzal a szándékkal, hogypróbára tegyük az engedelmességi készségét? Nem állítom, hogy tényleg az, de akár az islehetne. Egy apró próba a millióból, mellyel a Securitate operál. Tehát? Végrehajtja aparancsot, vagy egyszerűen kijelenti, köszöni a megtiszteltetést, de pillanatnyilag nemhajlandó együttműködni a román hírszerző szervekkel.RUDI (gyorsan odakanyarít egy bajuszt a diktátor orra alá) . Parancsoljon!Behívhatom Auricat?SUCIU. Ejha, Hitler-bajusz! Maga minden várakozásomat felülmúlta. Ha ezt aparancsnoknak most megmutatnám.RUDI (hamuszürke arccal). Megmutatná?SUCIU (cinikus őszinteséggel). Attól függ, mennyire leszek elégedett magával. Mostszépen hazamegyek, és bezárom ezt az elrondított, becses ujjlenyomatával ellátott képeta széfembe. Ha a jövőben mindenről pontosan informál, és továbbra is feltétel nélkülteljesíti, amivel megbízzuk, ígérem, nem is kerül elő többé a trezorból.RUDI (saját naivitásán bosszankodva). Egy null a Securitate javára. Most aztánvalóban azt csinálhat velem, ami csak jólesik.SUCIU (kajánul). Sajnálom. Ilyen az élet, kolléga. A németórának vége, behívhatjaAuricat.(A férf i tesz néhány lépést az ajtó felé, aztán liszteszsákként huppan a padlóra.)A nemjóját, ezt meg mi lelte? Ungvári úr! (Megrázza.)(Rudi ügyet se vet a secusra, ehelyett elkezd görcsösen rángatózni.)Atac de epilepsie. Aurica, jöjjenek be gyorsan, rosszul lett a tanár úr.(Aurica és Ervin hanyatt-homlok rohannak a szobába.)AURICA. Mi történt?SUCIU. Úgy tűnik, epilepsziás rohama van.AURICA. Neki? Lehetetlen. Sohasem volt ilyen betegsége.(Ervin megvizsgálja a rángatódzó f iatalembert) .Na? (Komoran.) Mi baja van szegénynek?ERVIN (megvakarja a fejét). Nehéz ügy! A szeme tiszta, légzés, szívritmus szabályos,és még a szája sem habzik még.SUCIU. Más szóval egészséges.ERVIN. Maga orvos?SUCIU. És maga?ERVIN. Én az lennék. (Önérzetesen.) Igaz, hogy csak fogorvos, azért konyítok egykicsit az általános orvostudományhoz is. És ha én valamire azt mondom, nehéz ügy, aznem jelenti azt, hogy minden rendben van.SUCIU. Bocsánat!ERVIN. Aurica kedves, hoznál nekem egy vérnyomásmérőt, hadd mérjem meg a sógorvérnyomását is.AURICA. Vérnyomásmérőt? Az sajnos nincs nekünk.ERVIN. Nagy hiba. Vérnyomás-, koleszterin- és vércukorszintmérőnek egyetlenháztartásból sem kellene hiányoznia.RUDI. Segítség! Eljöttek értem az angyalok. Látjátok, halljátok? Itt röpködnekkörülöttünk a szobában… Ne, jaj, ne hagyjátok, hogy elvigyenek!

43


ERVIN. Ez bizony vízionál és hallucinál. (Tanácstalanul.) Lehet, hogy mégis epilepsziása sógorom?SUCIU. Elnézést, de nekem most mennem kell.RUDI. Viszontlátásra, hadnagy úr! Szombaton viszem az írásbeli jelentést, ugyanissikerült megtudnom a konspirátorok neveit. (Auricára és Ervinre mutat.) Tartóztassa leőket! Ezek is benne vannak. Gyorsan, gyorsan, mert megszöknek!(A hadnagy megkeveredve pislant vissza Rudira, Aurica és Ervin meg a hadnagyra.)AURICA. De Rudikám! Hogy állíthatsz rólunk ilyen zöldséget?ERVIN. Mondtam, hogy félrebeszél.AURICA (Suciuhoz). Akkor nem hadnagy? Bocsánat a kérdésért, de mintha ennekszólította volna a testvérem.(Ebben a pillanatban fel tárul az erkélyajtó, és belép rajta az osztrák nő vastagpaplanba burkolózva, melyet, de Helga szempilláit, szemöldökét is, teljesenbelepett a zúzmara.)ERVIN. Jó estét! Aurica, miért nem mondtad, hogy egy jégtündér is lakik az erkélyen?HELGA. Halt den Mund!44 Hol az a lelketlen gazember, aki elnézte volna, hogy széplassan megfagyjak? (Megakad a szeme a földön fekvő Ungvárin.) It t vagy, te híres! Demit keresel a parkettán?ERVIN. Nem látja? Kissé elalélt. (Epésen.) Talán túl meleg van a szobában. De neaggódjék, szerintem mindjárt jobban lesz. Van valami köze hozzá esetleg, és mit keresmaga ezen a balkonon?HELGA. Jaj, ne! (Odasiet a mozdulatlanul fekvő Rudihoz.) Rúdikám, mi bajod?(Gyöngéden megpaskolja az arcát.)AURICA. Ne paskolgasd, ettől még nem tér tért magához.HELGA. (Ráismer.) Aurica! (Elámul.) Méghozzá púp nélkül! Vagy mégsem ő lenne?(Egész közel lép a nőhöz, és úgy nézegeti, vizsgálja.) Megengedi? (Egyik hajtincsétfélrehajtva felfedez rajta egy anyajegyet.) Semmi kétség, ez bizony a huguci! Púpnélkül, vagy ne érjem meg a holnapot.ERVIN. Na tessék: még egy deliráló páciens! Egyébként nem csoda. Ahogy elnézem,kedves égből pottyant vendégünkre is ráfér némi ápolás.HELGA. Delirál az öreganyja. Nincs egy órája, hogy ez a hölgy itt bicegett púposanebben a szobában.ERVIN. Szóval ráadásul bicebóca is? Aurica, megmagyaráznád, ez hogy lehet, mertnekem itt erősen bűzlik valami.HELGA. Most már nekem is.SUCIU. Megengedik, hogy én is kérdezzek valamit?ERVIN. Maga még itt van? A németórának vége. Menjen haza, hadnagy vagy kicsoda!HELGA. Nem kéne telefonálni a mentőknek?ERVIN. De aggódik érte. Rokonok, és, újra kérdem, mit keresett kinn a balkonon?HELGA. Talán kérdezze meg a jegyesét!ERVIN. Aurica?AURICA. Tudja a tatár, különben sem ismerem.HELGA. Én viszont igen, még ha itt-ott meg is változott, kivéve azt az anyajegyet ott ahomlokán.(A lány ref lexszerűen kap a fejéhez.)Eltrafáltam, mi? Hogy mi szükség volt erre az átváltozásra, sejtelmem sincs, de hogy nemjóban sántikál, azt gyanítom. (Eltűnődik.) Még az is megeshet, hogy nem is a Rúditestvére. De akkor kicsoda, és miért tagadja le magát?

44 Fogd be a szád!

44


(Fütty. Suciu hadnagy füttyentet t.)AURICA. Ervinkém, volnál szíves kitenni a szűrét ennek a farkasfogú lotyónak.HELGA. Ccc, és te mi vagy, te repedtsarkú bártündér?AURICA. Hülye osztrák, majd adok én neked repedtsarkot! (Helga hajába kap.)HELGA. Osztrák? Na ugye, hogy felismert.(A két nő eszeveszet t dühvel esik egymásnak, végül elesnek, de a földön is folytat jáka birkózást, és egymásba karolva hemperegnek a parkettán. A fogorvosmegpróbál ja szétválasztani őket , mire akkorát kap az egyiktől, hogy egyensúlyátvesztve tottyan maga is melléjük. A hadnagy gyönyörködve szemlél i az ádázküzdelmet, különösen, amikor a nők már a ruhájukat is kezdik leszakítaniegymásról. Utóbb gondol egyet, és Rudi mögé lopózva nagyot kiált a férf ira.)RUDI (riadtan ül fel). Madonna mia, mi történt?(A birkózók tágra nyitott szemekkel merednek Rudira.)SUCIU (gúnyosan). Isten hozta közénk, tanár úr! Wie geht’s? Hogy szolgál a kedvesegészsége?RUDI (csüggedten). Kösz, nagyon jól vagyok.HELGA. Te aztán jól megijesztettél bennünket! Már kezdtem azt hinni, hogy valamikomolyabb bajod van. (Suciuhoz.) Maga meg mit vigyorog?RUDI. Látom, bejöttél az erkélyről.HELGA. Még szép, hogy bejöttem. Inkább fagytam volna meg abban a jéghideg ládában?RUDI. Bocsáss meg, a dolgok kicsit másként alakultak, mint terveztük. (Feláll, beül ahintaszékbe, rágyújt egy cigarettára, és elkezd hintázni.)ERVIN (elképedve). Ti ismeritek egymást?RUDI. Hogyne. Mi küldtük ki az erkélyre.ERVIN. Mi? Ki az a mi, és miért küldtétek oda ezt a szépasszonyt?(Aurica f igyelmeztetően köhint.)RUDI. Hagyd, feladtam. Szamárság akkor is harcolni, ha többet veszítünk, mint amennyitnyerhetünk. Hát Aurica meg én. Ja, mi ketten ókumláltuk ki az egészet.(Újabb füt ty. Természetesen megint Suciu füt tyentett .)ERVIN. Megint maga az? Ha nem távozik máris, istenuccse, kidobom.RUDI. Késő. Bár megtettem volna én korábban! (Rezignáltan.) De hát féltem, nemtettem, és most legördül a függöny, vége a darabnak, melyben színészként, íme,megbuktam.ERVIN. Micsoda függöny? Öregem, hogy te milyen hülyeségeket beszélsz időnként.SUCIU. Pardon, pontosan mit jelent az, hogy kiókumlál?RUDI. Kisüt, kieszel.SUCIU. Értem. És mit sütött ki Auricaval?ERVIN (Rudihoz). Az anyját! Hogy ez milyen kíváncsi! Kidobjam?RUDI. Nem lenne butaság. Sajnos nem lehet, ugyanis a barátnőm éppen előle bújt el aferslágban.SUCIU. Maga megint félrebeszél, hiszen nem is ismerem.ERVIN. Maga sem? Hát ez egyre bonyolultabb. Előbb ez a rosszullét, most maga. Még avégén kiderül, hogy mégiscsak zsarut tisztelhetünk az elvtársban.RUDI. Eltaláltad: tényleg az, én meg egy megtévedt, notórius szélhámos.(Általános elképedés. Aurica megpróbál nevetni, de a komoly arcok láttánreménytelenül feladja.)ERVIN. Amennyiben?RUDI. Amennyiben csempészáruval üzérkedem, és ezzel megkárosítom az államot.Emellett tanítok, de azt is illegálisan, mert se némettanári diplomám, se iparűzésiengedélyem nincs.

45


AURICA. Nem tudom, mi bírt rá, hogy itt mindenki előtt kipakolj, de ha már így alakult,azért én mégsem nevezném notórius szélhámosnak magamat. Végül is nézzük, mitforgalmaz a testvérem! 1. kávé. Ez valami kábítószer, mint az ópium, hasis, LSD? Egyiksem. Egyszerű élvezeti cikk, melynek importjáról az állam számomramegmagyarázhatatlan ok miatt egyelőre lemondott. Legalább kartellára adnák, mint avajat , olajat, kenyeret. 2. Antibébitablet ták. Az állam célja a népesség gyarapításahúszmillióról huszonkettőre. Az enyém viszont az, hogy akkor szüljek, amikor akarok.Olyan nagy bűn ez? Utóvégre az én testem itt a tét, azzal meg, már ne is haragudjon aPártunk és Kormányunk, hadd tegyek azt, ami nekem konveniál. 3…SUCIU. Kisasszony, kisasszony, tudatában van annak, mit beszél?RUDI. Keine Rede, szó sincs róla! Egyszerű pincérnő ez, hadnagy úr. Kérem, nézze elneki. Ha valaki hibázott, és felelnie kell a bűneiért, az egyedül én vagyok.HELGA. Eszemben sincs szolidarizálni ezzel a nőcskével, és Rúdi törvénnyel valóösszeütközését sem bagatellizálom, csupán arra kérem a felügyelő urat, mert most márlátom, hogy igazán az, tekintse enyhítő körülménynek, hogy munkanélküli a vőlegényem.Valamiből neki is élnie kell, hadnagy úr, nem szólva erről a garzonról, melynek részleteitszintén fizetnie kell valamiből. Ennek ellenére nyilván sohasem “károsítja meg” azállamot, ha Rúdika munkanélküli segélyben részesül.SUCIU. Érdekes elképzelés. Szinte úgy beszél, mint egy kapitalista.HELGA. Merthogy az is vagyok, kedves uram. Osztrák állampolgár, plusz Rudimenyasszonya, akihez eltökélt szándékom feleségül menni. Ön, úgy nézem, megértő,jóindulatú felügyelő, aki nem venné a szívére, hogy e miatt a szerencsétlen ballépés miatt,veszélybe kerüljön az esküvőnk. (Megfogja a férfi kezét.) Ne félj, Rúdi, veled vagyok.SUCIU. Láthatnám az útlevelét? Köszönöm. (Figyelmesen elolvassa.) Helga Süß,Wien. Persze, ki is lehetne más? Már csak azt magyarázza meg, nem (Auricahoz fordul),inkább öntől szeretném megtudni, miért tetette magát púposnak és sántának!RUDI. Erről is én, csakis én tehetek. Hogy szánalmat ébresszen Helgában, és ezzelnagyobb adakozásra buzdítsa. Na nem azért, jószívű volt ő így is, de hát egymunkanélküli kamráját nehéz ám megtölteni. Hát még ha olyasmiért is tök üres, amiért azalimentárák45, hentes- és egyéb boltok is üresek.SUCIU (gúnyosan). Szép kis vőlegény: fejőstehénnek nézi az aráját.RUDI. Elég durván fogalmaz. Én inkább humanitárius segélynek nevezném, melynekrévén Aurica is, én is élelmiszerhez jutottunk.SUCIU. Meg persze dohányhoz, a házasságlevelet már nem is említem, hogy utánacsapot, Auricat itt hagyva a kapitalistákhoz repüljön. Tudja, milyen magatartásnak hívjaezt a kommunista etika?AURICA. Nem hallgatna meg a felügyelő úr esetleg engem is? (Rövid, de annálgyötrőbb vívódás után.) Ez azért így nem igaz. A pénz, élelem oké, de a házasságlevelettagadom.HELGA (rosszat sejtve) . Konkrétabban?AURICA (Rudihoz). Megsúgjuk neki?RUDI. Most már mindegy, ki vele! Kicsit ugyan fájni fog, amiért máris megkövetem ahölgyeket és urakat, ezzel szemben mindenki megtudja, kinek mi a szerepe ebben adarabban.AURICA (hirtelen elbizonytalanodva). Beszélhetnék vele négyszemközt, hadnagy úr?SUCIU. Nem, sőt, tízszemközt sem, mert velem jön. (Rudihoz.) És maga is. Majd aSec…, őrszobán folytatjuk a csevegést.

45 Alimentară: közért, ABC-áruház.

46


HELGA. Máris bevinné? Annyira biztos benne, hogy hibázott? De még ha hibázott volnais, engem nem érint? Szerintem igen, akkor pedig csak beszéljen. Hadd tudjuk meg mi isaz igazat.ERVIN. Dehogy hibázott! Egy ilyen komoly, gerinces ember, mint Rudika? Ez, kérem,abszurdum. Auricaért pedig pláne, hogy tűzbe teszem a kezemet.RUDI. Meg is érdemli, én viszont nem. Nagyon hálás vagyok, amiért megvédtél, bármindnyájatoknak hazudtam. Talán kezdjük a sort Helgával, már ha a hadnagy úr ismegengedi.SUCIU. Beszéljen! (Megnézi a karóráját.) Kap rá tőlem öt percet. De figyelmeztetem:ha olyasmiről cirpel, ami nem tartozik reájuk, már veheti is a kalapját.RUDI. Köszönöm, ön igazán nagyvonalú rendőrtiszt. Tehát Helgácska. Ezenneltöredelmesen bevallom, hogy sohasem akartam elvenni. Nem emlékszem, hogy ígértemvolna ilyesmit, de ha ígértem volna, sem teszem meg, mert én bizony szeretem a hazámat.(Döbbent csend.)HELGA (dühtől remegő hangon). A gazember! Hát ezért hagyott volna megfagyni. Apénzemet és ajándékaimat bezzeg elfogadtad, mi?RUDI. Azt el. A többivel együtt, ugyanis hasonló célból csaptam a szelet egynémetországi meg egy olasz nőnek is. Emellett azt is be kell vallanom, hogy nem is vagyokmuzsikus, ennélfogva természetesen hegedülni sem tanultam. De miután szeretettex-férjed is zenész volt, gondoltam, ezzel még inkább sikerül belopnom magamat aszívedbe.HELGA. Du… du Heiratsschwindler46! Verjen meg ezért a muterod odafönt. (Odaszalada hegedűhöz, felkapja, és széttöri Rudi kobakján.) Felügyelő úr, tartóztassa le rögtönezt az imposztort! Feljelentem házasságszédelgésért!RUDI (fejét tapogatja). Ujujuj, ez kemény volt! Még szerencse, hogy csak hegedültem,nem tubáztam.ERVIN. Barátom! Ezt sem tételeztem ám fel rólad. Remélem, egyedül tervelted ki azegészet.RUDI. Nyugodj meg, tök egyedül. Kivéve azt az apróságot, hova rejtsük a hadnagy elölaz osztrák nőt. Tudod, nálunk az a szokás újabban, ha külföldit látunk vendégül, aztrögtön be is jelentjük a megfelelő hatósági szerveknél. De hát… izé… elfelejtettem, éshát, igen, most mit hazudjak, attól féltem, hogy lebukunk. Egy szó mint száz, nyugodjmeg, Aurica ártatlan, erre akár meg is esküszöm.ERVIN. Nagy smekker vagy te Ungvári.AURICA (mélyen lesújtva). Ellenkezőleg! Inkább hülye, hülye, hülye. És tudod, miért?Mert saját magad buktattad le magadat.RUDI. Ámen. Felügyelő úr! (Feláll, eldobja cigarettáját, és mindkét kezét Suciu felényújtja.) A magáé vagyok, letartóztathat.(Ebben a pillanatban szokatlan lárma hallatszik. Mintha valamennyi blokklakóegyszerre kapcsol ta volna be a tévét, rádiót . Ugyanakkor kívülről lövéshez hasonlódörrenések szüremlenek a lakásba.)ERVIN. Úristen, mi történt? Kitört a forradalom Romániában?!SUCIU (a telefonhoz iramodik). Alo, Securitatea?… Da… Da… Imposibil47!… Bineînţeles… La ordin, tovarăşu colonel48! (Leteszi a kagylót.). Viszont látásra! Továbbikellemes szórakozást! (Rudihoz.) Ezt az izét pedig égesse el, vagy tegye el emlékbe.(Visszadja Ceauşescu összegyűrt arcképét. El, miközben a szomszéd szobából ismétfölcsendül a Hora Unirii című dal.)46 Házasságszédelgő.47 Lehetetlen!48 Természetesen…Parancsára, ezredes elvtárs!

47


Hai să dăm mână cu mânăCei cu inima româna,Sănvârtim hora frăieiPe pământul României!

(Szerzőnk kérésére közzétesszük Tamási Orosz János recenzióját is, és megjegyezzük, hogy színdarabjátegyetlen magyar , illetve román színház sem tűzte műsorára eddig. A Szerk.)

Tamási Orosz János: Eszmék, rendszerek, smekkerek

Futamok Petrozsényi Nagy Pál darabjáról

Az emberélet útjának felét már rég elhagytam, s gyakorta kapom magam azon a klasszikusérzésen: itt már voltam. Talán álmomban, talán előző életemben, de talán csak egy hasonlókép felvillanása nyomán élem át szinte ugyanazt. Mint egy jelentős pályát befutó karakterszínész,akiben az utolsó „függöny” után végigfut az eljátszot t szerepek sokasága, s rádöbben:bizony hogy összerakható megannyi megtanult jelenetből, monológból az egyedi, amicsak annyira különbözik a sok-sok drámaíró által megformált , színre álmodott sok-sokvalódi avagy fiktív színpadi szituációtól, hogy egyedi módon próbálja ábrázolni s megjelenítenia minden katarzist összekapcsoló hasonlóságot. Mert minden történet mélyén ugyanazhúzódik meg: a remény egy jobb korban, s addig is valahogy élni, túlélni a kortalankorokat . Mert minden olyan kor, mely nem egy mindenki számára élhető , méltányostársadalom felépítésén fáradozik, kortalanul hull a történelem süllyesztőjébe: a múltjátólmaga fordult el, a jövő már tőle teszi ugyanezt – marad kortalan, hisz az idő bölcsességétnem gyarapította tovább.

Legutóbb Petrozsényi Nagy Pál egyfelvonásosát (Smekkerek) olvasván tűnődtem elezen. A darab maga – ha már gyarapodás – tovább gazdagítot ta a Cédrus Művészet iAlapítvány és a Napút folyóirat remek hagyományát , hisz annak rendes éves pályázatánlegutóbb nívódíjjal jutalmazták, s azóta meg is jelent a folyóirat elektronikus felületén. Aszerző testközelből ismeri a darabban felvonultatott karaktereit, ugyanakkor nem szeretnéméletrajzi ihletésű munkának nevezni azt. Mondjuk inkább szerencsének, hogy átélhetteazt a kort (igen, szerencse, hiszen tehetsége által az utókorra örökítette annak „milyenségét”);más kérdés, hogy a mindenkori utókor semmiből sem tanulva szinte „szakmányban” termeliújra s újra az élhetetlen korokat és azokat, akik – szentekként és álszentekként, tisztákkéntés tisztátalanokként, s leginkább bizony smekkerekként csupán a példázatok s példabeszédekhalmazát növelik, avagy az afféle frivol verbális legyintések érvényét, mint eme bizonyos:hogy egymillió légy nem tévedhet…

Már Palivecz kocsmáros utalt erre; de elég volt egy frivol válasza arra a kérdésre, hogyhová tűnt a falról a császár őfelségének arcképe. „Ott lógott, és leszarták a legyek, hátfelraktam a padlásra”, felelte a t itkosrendőr ártat lannak látszó kérdésére – és a háborúvégéig börtönben ült. Hiszen a merénylet napján nyilvános helyen kijelentette, hogy FerencJóskát leszarták a legyek.

48


A Smekkerek-ben is felvillan a jelenet abszurdja, a fő szereplő t a Securitate t iszt jehúzza csőbe, a román diktátor arcképére rajzoltat vele egy Hit ler-bajuszt , majd ezzelzsarolja meg, együt tműködésre bírva. Előt te , persze, főbenjáróbb bűnökkel vádolja,tulajdonképpen nem is alaptalanul; a főhős a Ceausescu-éra évtizedeinek túlélésre berendezkedettszélhámosa, aki nem is igazán nevezhető annak – csupán élni próbál néhány nem egészentörvényes vagy éppen erkölcsös lehetőséggel; s tegyünk különbséget, hiszen azért annakjelzése is felvillan: maga a morális válságát érzékelni sem akaró társadalom sem vet i kimagából, de sokkal inkább kitermeli a hozzá hasonló félig t isztességes, félig nem olyanumbuldákat és azok smekkereit. Petrozsényi főhőse is Hašek tollára illő figura, bár legfeljebbha nyomokban emlékeztet bennünket Švejkre; élethelyzetei sokkal inkább kiszolgáltatottak,esélyeit a túlélésre növelheti ugyan, de minden egyes szituációban bármikor elbukhat.

Mégis innen kell indulnunk – adódik ugyanis a kérdés, hogy a darab alcíme – történelmijáték – megfelel-e a valóságnak? A felelet Hašek esetében sem egyértelmű, történelmiszemlélet és szemlélet között meglehetősen erős különbségek húzódnak, nyilvánvalóannehéz ugyanis kacagtató szat írát olvasni sorsukról az első „professzionális” világháborúmaradandó sérültjeinek. S ha megtanulunk nevetni a történelmen, embertársaink kiszolgáltatottságán,ez a nevetés vajon nem távolít -e el a t ragédiák helyes és pontos ért elmezésétől? Aki anevetés felől érkezik az első világháborút megelőző évek, évtizedek történéseinek értelmezéséig,az vajon valóban érti-e, mennyi jóvátehetetlen történt akkor az emberiséggel; s mennyirekiszolgáltatottá váltak a kisemberek, így Švejk is, koruknak, korának?

Lényeges szempont ez talán Petrozsényi darabját olvasván, hiszen félő, hogy a hozzánksokkal közelebb lévő kor megannyi tapaszt alat a, t örténése még koránt sem állt összemindenki előtt történelemmé, s így találkozván azzal először egy fiatalabb olvasó, esetlegnéző, fel sem fogja a látszólag könnyed s fr ivol események lánco latából összefűződőláncot , béklyót , a pillanatok vasravertségét . Pedig ez az egyet len felvonásnyi – ne adjisten, másfél órás filmszatíra, Menzel vagy Bacsó (utóbbinál a Banánhéjkeringőre, vagy aTitánia, Titániára gondolok) modorában megkomponálva – történet a legfeszesebb drámakiindulópontjait is megvillantja. Hiszen a középpontban álló s látszólag az ügyeskedéseketkiötlő s végrehajtó főhős partnerei nem kevésbé kiszolgáltatottak önmaguk kiutat keresőlétvergődéseinek; talán részben, talán teljes egészében átlátnak a kissé átlátszó helyzeteken– de belelépnek a csapdába, hogy végül ők ejtsék csapdába a cselvetőt . A maga szint jénés pozíciójában mindenki smekker, erre utaló erőteljes szerzői jelzés a cím többes száma– s ha mindenki, akkor (természetesen) a darab nem emelhető el az ábrázolt kor tragikomédiájától.

E ponton a recenzensnek konkrét epizódokkal kellene kirukkolnia, de hát ez illetlenséglenne a leendő nézővel, olvasóval szemben. Annyit persze nevesítsünk: a már említet tutolsó évtized felhalmozódott stratégiáit vonultatja fel a történet, szerepel benne a névházasságút ján külföldre jutás illúziója, vesztegetés, kisipari feketézés, tömbházon belüli román-magyar „rossz- szomszédság”, s hogy a falaknak is, de a radiátoroknak mindenképpfülük van. A háttértörténet pedig pontosan kirajzolódik a dialógusokban; szó esik a magyarországipolitikai változásokról, alakulgatnak már az alternatív szervezetek, pártok, készülődik atörténelem, megismerjük szinte a teljes erdélyi magyar irodalom akkori jeleseit, név szerintis, összerakható tehát a hol, a mikor s a miért. Ahogyan a zárójelenet végül elmeséli azt is,hogy – mi.

Mi történt akkor s ott, s hogy végül is az már vagy az még történelem volt-e? A diktátorokarcképe ugyan összegyűrhető – de a lenyomatok kreatúrái, az emberi lelkek-lenyomatokhogyan élnek majd a szabadság lehetőségével? Nem tudjuk. Ahogyan azt sem, s ez legyenPetrozsényi darabjának itt és most záróakkordja: fölfogjuk-e teljes komolyságában

49


annak jelentőségét, hogy mindaz, amit felvonásvégnek gondolunk, valójában egyetlenszereplőnek sem kínál újrakezdési lehetőséget. De hát soha nincs ez másképp – a történelem,ha nüansznyi különbségekkel is, mindig csak ismétli önmagát. Katarzisok jönnek s mennek,időnk olykor emberkedik, ám leginkább – smekkerkedik.

Forrás: naputonline.hu, febr. 21.

Letöltés: http://www.naputonline.hu/2019/02/21/petrozsenyi-nagy-pal-smekkerek/

Gedeon Hajnalka: Az áldozat

50


H. T Ú RI KL Á RA

v e r s e i

1956 karácsonya

Azt a karácsonyt sosem felejthetemAzt a karácsonyt első szerelmem halála lengte beS november 4 rettenete kezdte volna homályba tüntetni szívembőlAzon a karácsonyon fenyőfánkról jégvillogású sztaniol-papírok mögül a Sátán vigyorgott előS Isten Fia jövetele hírét hamisság torzította fájdalmas bűntudatba

Fölénk az Idő1957 küszöbén molotov-koktélját tartottaS én tudtam ez lesz az az év mely sok-sok magyarnak golgotáját hozza

Attól a karácsonytól visszaút nem vezetettHeródes rendelkezett s szabad utat érhettek irtóztató szabad kezet kaptak bizonyos orvos-igyekezetekS ugyanakkor Jézus az Emberfia a Lélek mélyére rejtezettS Reményt az örök halál ellen hazánknak negyven éven át Föld Anyánk többet nem teremhetett

51


S azóta véres napok nyomán hősök halálán nyert emlékek adventi koszorúján égi szerelem-láng világítja át szívem-s lelkemMinden karácsonyát

Kicsi Lázár születése elé

Amint a neveddelJézus megígérte

A Jóisten megsegítettHála legyen érte

Anyáddal egy légúton járvaÉletet tőle remélve

Az ő szülői szive ritmusáraMiasszonyunk áldását kérveEsküszöm ma a lángokba-

Borult párizsi Notre Dame-ra Sri Lanka száz hívő halottjára

S az egész keresztény EurópáraMely mint egykor Jézus barátja

Ama Kafarnaumi LázárMa szintén feltámasztásra vár

Dédunokák közt mint negyedikreEsküszöm te ártatlan lélek

Rád ma én az őskeresztényekRendíthetetlen hitével gondolok

S megszületéseddel remélekSzebb igazabb s néked Boldogabb holnapot

Isten segítse reményeinket

52


CS ÁKY K ÁRO LY

Ipolyhídvég régészeti emlékei

Településeink alapításának pontos ideje nem mindig ismert, de olykor nem is ez a legfontosabbszámunkra. Néha ugyan túlhangsúlyozzuk egy-egy helység első írásos említésének a szerepét, hisz innendatálható községeink eredete, évkora. Tény, hogy az első írásos említés idejétől az adott falu, város márlakott helynek számít, ám annak története általában régebbi gyökerű. Hisz az okiratos említés előtt is éltekott bizonyára emberek, az írott történelmi korok előtti időkről már nem is beszélve.

Így van ez Hídvég (Ipolyhídvég) esetében is, melyet 1252-ben Hydweg alakban már okirat említ,ám a meg- és letelepedéseket itt is jóval korábbra kell tennünk. A különféle népek, népcsoportokfelbukkanása tehát igen régi, több ezer éves múltú, azaz az időszámítás előtti korszakra tehető.

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a kőkorszakban is éltek emberek, detelepülés állhatott itt a bronzkorban is. A hévmagyarádi kultúra, a hallstatti kultúra és a latén koridejéből is találtak errefelé maradványokat a szakemberek. S ami Hídvég esetében még kiemelendő:a lakottság itt hosszú évezredeken át tartós és folyamatos volt, így az egyes népcsoportok köztvalószínűleg egyféle kulturális-gazdasági kontinuitás is kialakulhatott. Hogy ez így történhetett e községterületén, ahhoz mindenképp hozzájárult a település kedvező geográfiai-stratégiai fekvése, annaksokszínűsége. Hisz találhatók errefelé néhány száz méter tengerszint feletti magasságot is elérő dombok,hegyek; vannak e tájnak erdei, rétjei, legelői, sík területei, homokos dűlői; voltak mindig kisebb tavai,vizei, mocsarai, lazább és kötöttebb talajai stb.A fentieket illetően abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy Ipolyhídvégnek igen gazdag a régészetiirodalma is, így egy elég jó kép alakulhat ki bennünk a legrégibb emlékekről. A mai Besztercebányamegye őskori településhelyeiről, köztük Ipolyhídvégről a kiváló felvidéki magyar régész, Balassa Gézatesz említést egyik kötetében (Balaša, 1960). Tudvalévő, hogy az őskor egyik szakasza a kőkorszak,amely körülbelül két és fél millió évvel ezelőttől az i.e. 4500-ig tartott. Természetesen e hosszú időszaknakis több szakasza volt (paleolitikum, mezolitikum, neolitikum), s Hídvégen elsősorban az újkőkor emberebukkant fel. A neolitikumot a régészetben úgy is emlegetik, mint a kőkorból a rézkorba való átmenetkorát. Bár a kőkorszakot általában a rézkor követte, de az „egyes régészeti műveltségekben más ésmás időpontban, vagy akár teljesen ki is maradhatott, és a kőkort átmenet nélkül követhette a bronz-vagy vaskor“. (Wikipedia) Ezt azért is idéztük itt, mert Hídvégen az átfúrt kőeszközökön kívül előkerültekréz- és vaskori leletek is.

Említett kötetében Balassa kiemeli, hogy a vaskorban Hídvégen egy igen gazdag telephely is volt,mely a kelták eszközeiből, azaz a latén kultúra tárgyi emlékeiből is őriz néhány darabot. Innen a Besztercebányai Megyei Múzeumba is kerültek leletek: egy kiégetett úrna több nem elégett csonttal,egy lapos váza és két középlatén csat (kapocs). Ezek a kiváló ipolysági gimnáziumi történelemtanár, dr.Horváth István gyűjteményéből maradtak fenn. Ő az első Csehszlovák Köztársaság ideje alatt gyakranbejárta az Ipoly mentét, több helyen régészkedett diákjaival, felkeresve Ipolyhídvéget is. Balassa Gézakönyvében néhány Hídvégen előkerült tárgy fotóját is közli. A vaskori tárgyak közt látható néhány kerámia:két alacsonyabb és egy magasabb váza, illetve két vas csat.

Itt jegyezzük meg, hogy a besztercebányai múzeum tulajdonában lévő, Hídvégen előkerült keltaedények közül egy barnás színű lapított váza, egy barnás-vöröses cserépedény és egy alacsonyabbszürkés, vájatolt váza ma az ipolysági Honti Múzeum kiállításán kapott helyet, de van itt egy csiszoltkőeszköz (élesítő) is. (A tárgyak bemutatását köszönöm Pálinkás Tibornak, a Honti Múzeum vezetőjének.)

53


A hídvégi kelta leletekről Anton Točik már 1951-ben egy alaposabb jelentést készített az egyikrégészeti periodikában. Anton Točik (1918-1994) a Szlovák Tudományos Akadémia RégészetiIntézetének első igazgatója, a második világháború utáni szlovákiai régészet kiemelkedő szervező alakja.1948-tól a turócszentmártoni Régészeti Intézetben dolgozott, 1950-től pedig a nyitrai részleg (1953-tól amai intézet) vezetője, 1970-től annak igazgatója lett. Egyik kutatási területe az eneolitikum és a korabronzkor időszaka.

Az említett Točik-jelentésben olvasható, hogy a XX. század közepén az ipolyhídvégi rendőrőrs(SNB-őrs) tagjai megmentettek és átadtak az akkori Túrócszentmártoni Régészeti Intézetnek több keltaleletet, amelyek tulajdonképpen a megbolygatott 7 hamvasztásos sír részleges maradványai voltak.Ezek a Homokosföld nevű dűlőben kerültek elő az ott végzett anyagkitermelés során. Sajnos nagy részüka laikusok által végzett munkálatok során megsérült, s a további eredeti kutatás sem valósulhatott mega helyszínen, technikai okok miatt. Amint a régész írta: a sírok nem egyenlő távolságban helyezkedtek elegymástól, 100-200 cm mélységben voltak, s az adatközlés szerint edényeket (amfórát, tálat),fegyvermaradványokat, bronz- és vastárgyakat tartalmaztak. Az utóbbiak az úrnaedényen kívül voltakelhelyezve, ami „a hamvasztásos temetkezési hely sajátos formája“.Točík külön is leírja a sírok tartalmát: az elsőben egy hüvelyben lévő, másodlagosan átégetett vaskardotés korsómaradványokat (amfóra), a másodikban el nem égett csontmaradványokat, a harmadikbantöbbek közt bronz karkötőt, a következőben vaskardot és kopját találtak. Az ötödik sír 2 cserépedényt,2 vaskapcsot és egy derékszíjat, a hatodik egyebek mellett 1 egyfüles hallstatti vázát, 1 cserép amforát,vaskardot, vaskapcsot és vastöredéket, a hetedik pedig amfórát, tálat, vaskopját rejtegetett. A leletekkapcsán Točik még megjegyzi, hogy a hídvégi kerámiák egy fiatal fejlődési típust prezentálnak. Kiemelkedőaz edények hallstatti formája, de „figyelemre méltó kellékei az itteni kelta emlékeknek a más előkerülttárgyak is“. „A hídvégi hamvasztásos temetkezési helyről előkerült leletek“ pedig „a tárgyaktipologizálása alapján az i.e. II., ill. I. századba tehetők“. Néhány tárgyról fotót is közöl a szerző. Ilyena 6. sírból előkerült hallstatti kultúrkörbe tartozó egyfülü korsó, a latén hamvasztásos sírokbólelőkerült vastárgy-(kopja)maradványok, az alacsonyabb és a magasabb korsók.

Hadd foglaljuk még itt össze röviden a Wikipédia-lexikon alapján a keltákkal kapcsolatosközlendőket: „A kelták szűkebb értelemben egy Közép- és Nyugat-Európában élt ókori indoeurópainép, népcsoport volt, amely ősi indoeurópai nyelveket beszélt. Az ókori kelták mindenhol hasonlómódon éltek, róluk számos görög és római forrás maradt ránk. Hagyományosan a keltákat agallokkal azonosították (a szó latin jelentése nyomán), azonban ez mára elavulttá vált: a gallokcsak egy népcsoportja volt a keltáknak, akik Gallia (a mai Franciaország) területén éltek és a gallnyelvet beszélték, amely például erősen eltért az Ibériai-félszigeten beszélt szintén ókelta keltibérnyelvtől. Az újszövetségi Szentírásban a kelták neve: galaták. /.../

Ahogy a szkíták kelettel kapcsolták össze a Kárpát-medence területét, úgy a kelták nyugattal.Továbbépítették a korábbi népek nagy földvárait, úthálózattal biztosították a kereskedelem és akatonaság mozgását. A kelták és a helyi őslakosság keveredése kitűnik a régészeti leletekből,temetkezési szokásokból, s ez tulajdonképpen változatos színezetet adott az egységes keltaműveltségnek.“ (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kelt%C3%A1k)

A hallstatti kultúráról pedig tudnunk kell, hogy az „egy régészeti kultúrkör, ami az elnevezéséta felső-ausztriai Hallstatt településről kapta, melynek közelében a 19. század közepén több mint900 kora vaskori (i. e. 750-450 körüli időszak) sírt tártak fel. A kultúrkör Nyugat-Franciaországtóla Dunántúlig terjedt, az urnamezős kultúrából fejlődött ki, és elsőként használt tömegesenvasfegyvereket és eszközöket. Kapcsolatban állt a dél-franciaországi görög gyarmatvárosokkal ésaz etruszkokkal. Arisztokráciája hegyormokon vagy meredek dombokon létrehozott nagy kiterjedésűtelepüléseken, 8-10 méter magas faszerkezetű, földsáncokkal megerősített várakban élt. Halottaikatkamrasírokba temették, a férfiak mellé vasból készült fegyvereiket, gyakran lovukat és kocsijukathelyezték.“A fent említett időszak kulturális gazdagságát, régészeti tárgyainak ipolyhídvégi sokszínűségét igazolja aza rézkori szekerce is, mely 1980-ban került elő. A rézkorról, illetve a kőrézkorról annyit illik tudnunk,

54


hogy ez a régészeti korszak a neolitikum (újkőkorszak) végétől a bronzkor kezdetéig tartott. Korábbanrézkornak nevezték, amelynek első fázisaként választották el a kőrézkort. Azonban ma már nyilvánvaló,hogy a rézkor teljes időtartama alatt a szerszámkészítés fő alapanyaga továbbra is a kő maradt. A fémtárgyakdíszítő jellegűek vagy státuszszimbólumok, valódi használati eszközöket tulajdonképpen nem készítettekrézből. Más elnevezése e korszaknak az eneolitikum.

Mint lexikonjainkban is olvashatjuk: „A korszak fő jellemzője, hogy az ember használni kezdteaz első fémeket: a rezet, az aranyat és az ezüstöt. Kialakult a fémolvasztás és fémmegmunkálástechnikája. Nemcsak az aranyból és ezüstből, hanem a rézből készült tárgyak is elsősorban díszítőés vallási célokat szolgáltak, illetve a hatalmat és gazdagságot fejezték ki. Munkaeszközként ésfegyverként a rezet és annak első ötvözeteit vagy nem alkalmazták, vagy csak a kőeszközökkelegyütt. /.../ Általában a kőrézkor jellemzője az írás megjelenése, amely egyértelmű választóvonalaz őskor és az ókor, vagyis a prehisztorikus (történelem előtti) és hisztorikus (történeti) korok között.“https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C5%91r%C3%A9zkor)

Természetesen a felbukkant lelet nem bizonyítja, hogy Hídvégen valamiféle komolyabb, eszközöketis előállító kőrézkori telephely lett volna. A fentebb említett tárgyat Marta Mácelová mutatta be rövidprezentációjában (1981.174.p.). A tárgyról elmondottakat az alábbiakban foglaljuk össze szabad magyarfordításban: „1980-ban az Ipolyszécsénykei Szövetkezet terepmunkája során Hídvégen az Öreghegyalatti térségben Strigač Miklós buldózerista akadt rá a régészeti leletre. A tárgy felülete durva,a nyakánál téglalap alakú átmetszéssel. Az éle enyhén legyező alakú kiszélesedéssel zárul, a nyakhosszában a középső rész felé egy szabálytalan vájattal. Hossza 17,2 cm; éle 4,9 cm; súlya 53 mg,s a hradcei (Prievidzai járás) leletcsoportba tartozik.“ Tehát valóban egyfajta dísztárgyról, azarisztokratikus réteg felsőbbségére utaló jeléről lehetett szó. Talán az Öreghegy tájékán élhetett egy ilyentársadalmi állású csoport Hídvégen? (A régésznő egyébként a nevezett tárgy fotóját is közli a kiadványképmellékletében.)

1961-ben Anton Petrovský-Šichman készített egy nagyívű összefoglaló tanulmányt az 1955-ben végzett Középső-Ipoly menti régészeti kutatásokról, részletesen foglalkozva az ipolyhídvégi leletekkelis. Ebben bemutatja az egyes dűlőkben felbukkant régészeti anyagot. Bevezetőjében megjegyzi, hogyHídvég a „tartósan lakott települések egyike volt“, míg például Tesmag a Magas-heggyel csak előretoltőrhelye volt az errefelé áthaladó és megtelepült népeknek.

A Homokbánya kapcsán elmondja: ott együtt volt a magyarádi, a latén és a haradištei kultúratöredékanyaga. A Pajtikák nevű dűlőről feltételezi, hogy az latén temetkezési hely is lehetett, s felbukkanta lengyeli, valamint a vonaldíszes kultúra egy-egy emléke is.Említést tesz a szkíta-hallstatti kerámiáról is, melynek edényei korongozás nélkül készültek; belső részükdurva volt, a külsőt pedig simára dolgozták, s a fazék alakú edényeket kékesszürke mázzal vonták be. Azitteni temetkezési hely alapján arra következtethetünk, hogy a kelták itt is éltek. A Homokbánya településaz egész latén korszak alatt fennállt. Azt is hangsúlyozza Petrovský, hogy „az Ipoly mentén nincs mégegy másik olyan hely, ahol ilyen hosszú ideig tartósan fennállt volna a lakottság“.

A Rógliszko 1. telephelyet bemutatva megjegyzi, hogy az tulajdonképpen a régi község ésa Homokbánya közti homokterasz. Innen vezetett a legrövidebb út a faluközpontba és az Ipoly-hídhoz.Az új házsort 1955-ben kezdték kiépíteni a falutól nyugatra, a főúttal párhuzamosan. Egy homokgödörkiásásakor nem messzire innen egy összetört szkíta edényt találtak, amiből arra is következtethetünk,hogy itt csontvázas sír is lehetett. A szerző egy kicsit etimologizál is, azt magyarázgatva, hogy a Rógliszkoa groblisko, hroby szóból is eredhet, ami sírokat, tehát temetkezési helyet is jelölhet.

A Rógliszko 2. telephelyről annyit közöl, hogy itt úrnák kerültek elő, az egyikbengyermekcsontokkal. Az edények viszont másak voltak, mint amiket a Homokbányánál találtak.

Az Ipoly-hídhoz közeli kertekkel kapcsolatban mondja el, hogy Hídvégen a Homokbányánkívül a mai község belterülete is lakott volt a régi korokban, bár ez még nincs kellően feltárva. A helykapcsán említést tesz atipikus szkíta edényekről is.

Az Ipolyjárókról megtudhatjuk, hogy itt is előkerültek atipikus cserepek, hallstatt edényektöredékei, melyek azonban más típusúak voltak, mint a Homokbányában találtak. Inkább kvád jellegűeknek

55


mondhatók, s másfajta agyagból készültek, mint a homokbányaiak. Az edények keményen kiégetett, feketefényes felületűek voltak.

A Pajtikák dűlőben neolit és eneolit kori, a lengyeli kultúrkörbe sorolható edények voltak,melyek kontinuitást mutatnak a homokbányai leletekkel. A Hosszúholdak-beli telephely azonos az előzővel,amit a kerámiaanyag is igazol. A szerző egy-egy edény képét is közli, melyeket a Rógliszko és az Ipolyjárókdűlőben találtak.Ipolyhídvég gazdag és sokszínű régészeti emlékeiről szól néhány újabb tanulmány is: bizonyítva az őskorés az ókor vándorló népeinek itteni jelenlétét, a település évezredes lakottságát. (Tóth, 2003.; Brezňanová- Friman, 2015.)

Hídvégi vaskori leletek (Balaša, 1960)

56


Ipolyhídvégi kelta lelet a besztercebányai múzeum tulajdonából. Honti Múzeum kiállítása.Kapuszta Krisztina felv.

Ipolyhídvégi kõeszköz a Honti Múzeumban. Csáky Károly felv.

57


Kelta cserépedény a Honti Múzemból (Besztercebányai Megyei Múzem talajdona) - KapusztaKrisztina felv.

58


DEBRECZENY GYÖRGY

azokon a régi fényképekenhódolat Proustnak

közönyöm még nem volt véglegesmentem a fasorban ahol olyan jó volta legelő akarom mondani a levegőegy éjbe burkolt falu burukkoltaz emberek nagy lila ablakfüggönyöka szívük folyékony arany és vörös smaragdszívükben vérkörökmutatják örömteli meglepetésüketa sétatereken vagy a vonaton

ismerős arcokkal találkoztunka legelőn a régi mesterek képeina márkiné már korán befogatta az időtbecsülte és kereste a legújabbirodalmi és művészeti termékeketde amit ő irodalomnak tartott az ma márelavult ócskaság mondta az ócskása fasorban ahol mentem és olyan jó volthogy olyan ócska

a hazugság hisztérikus kéjérzetéértmondtam hogy közlönyömvagyis közönyöm még nem véglegescsak kezdetleges de magam se hittem elörömteli meglepetésemeta fasor még nem volt névlegeselfelejtették kivágni a fákatnagy lila ablakfüggöny a szívaz ember folyékony arany és vörös smaragdörömteli meglepetés a bánat

mint egy fehér és elmosódó csillagcsoportazokon a régi fényképekenamelyek nem készültek el soha

59


POHÁNKA ERIKA

Levedlik

Ábrák lettekfalon az árnyak…Fenyőktűleveléretűzvepille-álmokNarancs hullgerezdekre…Visszaaludnimár nem lehet,levedlik illatodtélben kongótermeken át…Ajtómbankóbor ebkéregets zene szóljegesedve.

60


KISS ANNA MÁRIA

A megszomorítottak balladája

(Ültem ablakomban, faragtam szívemet,siratom majd én is akasztott lelkemet.)

Lakodalma van ma Gazdag Júliának,kertek alján reszket, lapul a bűnbánat.

Szülőjének hangja édesen is éles.- Öreg vagy már lyányom, majd’ huszonhét éves.

- Onokát áhítok, gyermekkatonákat,fakardokkal játszó, erős fiúcskákat!

Zokogta a szél is, lenhajában párta,hiába szaggatta az eladott mátka.

- Faluvégen, tudom, koldus-bús az élet,édes Jánosodnak nem adlak ki téged!

Szegény Júliának hangja megbicsaklik,kedvesének arca, arcán így haragszik.

(Ültem ablakomban, faragtam szívemet,siratom majd veled akasztott lelkemet.)

Előző éjjelen halk kopogás hallik,megfeszül az ajtó, sóhajtva felnyílik.

Belép a szép legény, sötét, mint a hűs ég,kék szemében kétség, várakozó éhség.

- Júliám, jobb kezem, úgy-e megesküszünk?Rád szabott a sorsom, végül porrá leszünk.

Vánszorog a remény, föl, égi padlásra,anyjához könyörg így - a szerelmes árva.

Szemezte imáját, Istent is hallotta,szívének fájását - mégsem csitította.

Így lett ő szívszobor, Júliában kelve,hajnaltól hajnalig, mindig vele telve.

Él ő láthatatlan, kiszikkadt kenyéren,vénül ablakában, s faragja serényen.

(Ültem ablakomban, faragtam szívemet,siratom majd én is akasztott lelkemet.)

61


SZÉKÁCS LÁSZLÓ

Képes leszek

szememből csörömpölés, zúzmarák,kristályaink, a halmazok magfúziói,és sikít a szél, szűköl belőlem hiányod,becsapta függönytelen tükör ablakait,és mind a szétfröcskölt világot,hogy már értelme sincs szedni,össze, ... még a tenyerembe se

fénytelenre bomlott darabok,mutogatni belőlük, velüka múltat, prizmaképeit, színképeit,girbe-görbeségeit, ... eddigi életemnek

lehettek volna belőlem, talán,isteni harangok hangközeliszínes üveg berakásai is, bomlások,... akár, ... dicsfényre vágyók,de a tükörképem mást torzkodott

fáradt fuvallatok lopnak alakzatokká

inkább újra tavaszi rügy lennék,szerves egész, illattal, színek italává,vagy anélkül, lebegnék,szikráznék a Napnak feleselve,bizony a csodálkozók kábulására,... nézzétek, ... nézzétek, mivé lesz

így is jó, világon kívül, ... kívül,majd egyszeregy igazi tükörbe nézek, a teszemedbe, hogy tudjam,mit is szedjek, és honnan, össze,a se tér se időnkben, a dimenziókon túliisteni kaleidoszkóp képeivé, értünk

várj meg, várj, a kéz a kézben létre

62


CSÁKY KÁROLY

Sorok fejfák alá

a törvényki tudja hányszormegfogalmaztatottosztozott rajtatoka világs ti maradtatokEurópa közepénbús szántóvetőknek

hiába írtátok telireggelenkéntpanaszaitokkal a földetbetűiteketnapnyugtáigbeleptea por

de összeszorítottfogsorotok köztmegmaradtak mindiga szavakmint földre fagyottfűszálak alatta mélyülő gyökerek

(2019)

63


VÉGH TAMÁS

Mindenható szavaink

Van versed mindenre.Rosszra, jóra, kérdésre, válaszra,tegnapi szóra, igényre, marasztalóvágyra, életre-halálra, örök utazásra,helyben maradásra, célra, a hiányra,álomra törő pőre valóságra, kinőtt ruhára,szívszakadásra, sajgó lélek dallamára,vízbe kiáltott múlttagadásra, lenyelt jövőre,holnaputánra, átbúsult estek utánhajnalhasadásra, nyári hóhullásra,kisírt szemekre, boldog olvadásra,mindig akad szó, mit semmi se pótol.A szavak fürdetnek, suhanó színek ívén,lélekre feszülő igékkel átvezetnek.Egy vagy a tegnapból, egy vagyok a mából,van versünk mindenre, ami elvesz és behatárol,napra, holdra, felnövő csillagokra, emlékeidsírhalmain zokogva, zúgó márciusra, őrültáprilisra, termő májuságra, suhanó nyarakra,az ősz aranyhajára, s télben, hófehérben állóvigyázó tündérre, kertünk angyalára.Van vers az emberre, kerül szó a tájra, házakra,hazára, szájról szájra szálló mesékre, igazságra,megmaradásra. Esténként álomba simogat,mint egy régi kéz, letörli bánatod, mert vanversed mindenre, van versed, van…

2019-03-17

64


KISS-SIMON MIKLÓS

KI NEVET A VÉGIN

Hajnali 02 ÓRA 00 Csicsófalva

Már megint éccaka van. Döglesztő meleg. Egy csicsó se tud megmaradni odabe, mert olyan gőzölgés,kipárolgás kínozza a cupákos eresztékeket, hogy csak no. Így hát, jobb híjján a kapuba, kapualjba, utcán múlatják azidőt, ha má ’ így alakult, oszt oda-oda szólogatnak egymásnak :

- Fel vagy haver ? Te se tucc ? – Szevasz komám, hát ebbe a kánikúlába, hogy ? – Szermusz faszám,belőled is folyik a nyirok, meg a fülzsír ? – Ne is mondd ! Má ’ lent vótam alfa nyócba, mikor a kurva kutyafelugatott. Ebbő má’ nem lessz máma éccaka alvás….

Ilyen és ehhez hasonló át-átkiabálások történnek, vagy csak csendben szenvednek ezek a Csicsófalviak, miközbenegyik kapualjban nagyobbacska mozgolódás támad. Maga a Doktor tűnik fel sietve, jó vóna minél előbb felszívódnyialapon. Mer ’ van az úgy, hogy a tudomány se segíthet kérem szépen és kimúlik a beteg. A Doktor is csak ember,kérem szépen, még ha zsivány is. Nyomában két gyászoló kinézetű asszonyság kesereg, rí, bőg :

- Jaj, jaj a lelkem. Tennap mé ’ semmi baja se vót !- Így szokott lennyi drága. – vígasztal egybő ’ a Doktor. – Tegnap semmi baj, máma meg kampec. –

fogalmazza meg a tudományos álláspontot is.- Jaj, jaj az én drágaságom. Drága jó uram, szívem, parancsolóm. – jajveszékel egy mennyasszony féleség. –

Még kilencven se vót ’, oszt mingyá így elvitte őt a Jóisten.(Vagy az ördög – gondolja, de ilyet mégse mondhat orvosilag, így általánosra veszi a vigasztalást CsicsófalvaDoktorandusza.) - Így szokott lennyi aranyos. Tennap nyócvankilenc, máma egy híjján kilencven, oszt kampec.Közben a táskájában kotorászik és előveszi a nyugtatós fioláját. Egy –egy szem tablettát nyom a kezekbe, amit egypohár vízzel ajánlatos bevenni. – Má’ meg ne haraguggyonak, de neki most má’ rohannyi kell, de nagyon, mer’ márisvárják a következő haldoklónál.

- No, nyugodjonak meg békében végre. Az élet má ’ csak ijjen. Aki születik,el is múlik, kérem szépen, így vankitanáva. Erről ő igazán nem tehet. Lelki dolgokban forduljonak a Béláho ’ ( a gyerekkori pajtás , pap,plébános, Kágé Béla Szentatya – a szerk. ) aki most második Pedofíliusz néven a Vatikánban tanáható meg,ha otthon van éppen. Azt má ’ tényleg nem tudja garantálni.

A szomszédban eközben egy másik gyerekkori pajtás jelenik meg, maga Kukkos Lupe a híres kukkoló, a világhíreskihúzható teleszkópos tengerész távcsövivel és máris kémlelnyi kezdi a távolt. Kapóra jön éppen a Dokinak, akikimenti magát a gyászolóktól, mert őneki kérem szépen az élőkre kell most má ’ szigorúan a tudását fecsérelnyi, s márrohan is érdeklődni :

- Mit lácc Lupe ? – csap bele a kérdéskörbe egybő’. – Csak nem a Rézfánfütyülő Bagoly koma röpköd azéccakába ?

- Különös ! Bár nem a Rézfaszú, de nagyon különös. - csipkegyi az állakapcájának a hegyit a nemzetközi hírűkoslató. – Ijjet se lácc, akármikor Doki, az is biztos.

A Lupe cseppet sincsen vicces kedvibe. Nincs idő a tréfára, mikor ijjen komoly a hadművelet. Beazonosítatlantárgykomplexum, helymeghatározó fixálás, mozgáskövető ráállás, miegymás. Komoly dolog ám a műszereskukkolás, koslatás, leskelődés, nem csak ojjan hipsz-hopsz munka.

- Halad az ügy, határozottan halad. Sőt mintha egyenesen erre gyönne.És a meglepődő Doktor kezibe nyomja a finom műszert. Hiába, öregszik a Lupe is. Nem akárkinek adta oda eddiga világhírest, de változik a szitu. A Doki szemi el is fátyolosodik a meghatódástól, meg azt se tuggya hirtelen, hogy kellfogni, hol kell szorítani egy ijjen szerszámot, világhíres kihúzható teleszkópos tengerész távcsövet. Nem mindenbokorban terem az meg, főleg ha csak ez az egy van a világon. De az öreg Kukkos má’ navigálja is a megfelelőirányzékot. Hiába no, a kisújjba van minden tapasztalat, tudás, hogy a zsigeri tehetségről szót se ejtsünk.

65


Az Albertnek nevezett elkezd hát bolhászkodni, vakarózni a lyukas, kockás pulóver alatt, de még nem nagyon tudjahol, merre, honnan ?? – Jessz, jessz – ébredezik azért, bár még nem tudja, mi jessz. Elsőnek felfelé tapogatózik és aszállítmányt ellenőrzi. A nagy pecek éppen a feji felett van, épségben, ahogy elindultak. Megnyugszik a hírre és akörnyéket kezdi szemügyre venni. „Cseppet se hasonlít, cseppet se ismerős.” - morgolódik magában. Bár a dologviszonylagos, hogy úgy mondja relatív, nyugszik meg a képletre, amit ő talált ki. Aztán ismerős momentumok is fel-felsejlenek. Az amott kétséget kizáróan a Kétcsöcsű-hegy, mégha a bimbaja kicsit tompult is, akár egy érettasszonynak. Jobbra meg a burnyás, egyértelmű, aztán a mezőgazdasági monokultúra. De aztán csupa, csupaújdonság. Új stadionok, csarnokok, gyártelepek. Nem győzi olvasni a feliratokot: Tépőzáras Hullazsák Üzem,mellette Cippzáros Blokk, túloldalt még építés alatt „Eredeti Román Lyukasbocskor Manufaktúra „ aztán astadionok: Nemzeti Kútásó Stadion, Országos Libatömő Aréna, előtte Beetető Csarnok. –Ez oszt la ! – csettint anyelvi hegyivel. Ő jön az Újvilágból és itt is egy teljesen Új világ várja. Micsoda fejlődés, meg kell hagyni, no ! Mikoris, hány éve, hogy elment ? Még pont az első rész előtt, arra a nemzetközi konferencijára. Ki emlékszik má’ arra ? Őmegcsinálta a nemzetközi karriert a jenkiknél, sok havert szerzett, de Csicsófalva se szégyenkezhet, no. Bár az ügymindig viszonylagos, hogy azt ne mondja relatív, ezt mindég szem előtt kell tartani. Mindegy is. Hamarosan átölelheti aző kétcsöcsű Katicáját – már érzi is az erős nőstény szagot, jessz – átadja a csicsóknak az ajándékot, az egyedifejlesztésű bombasztikust, amivel akárki fiját elrettenthetik a huncutságtól, szemtelenkedéstől. „ A béke záloga ezerévre. Vigyed csak Albert koma. „ – így engedte őt útnak a Tramplifejű haver, meg Gyuri bácsi. A monstrum oldalán afelirat is erről tanúskodik: „ Szív isz pácem, parabellum !” – ahogy a talján ősök mondogatták. Szóval boldog időkvárnak még itt rájuk – elmélkedett magában tovább – néhány szelet mákos kaláccsal és tőtött káposztával, hacsak ahúszezer éves szlovák történelemkönyvekbe másképp nem írják meg.

*

Valahol Amerika, Északi féltekila, 10 óra 00 perc – grinicsi időjárás Egybesült Államok. Sík vidék, meg dombok. Gazdag ház. Mint a Dzsoki Júingé a Dallaszba. Puccos. Arrafeléhacsijendának hívják. Lehet rezidencija is, vagy farm. De nem, farmert itt nem gyártonak az is biztos. Tuggya azannyalyuka mi a nevi, nem is érdekes. Itt lakik a Gyuri bácsi. Mindig csak vigyorog, a szomszédok „vigyori Gyuribá”nak hívják. De miért is ne vigyorogna, kérem szépen. Gazdag házban gazdag ember lakik. Minden estére jut nekia meleg házi tejecskébe kenyércsücsök, domócska, tunkolgatnyi, mártogatni, hogy még a protkója se törik bele. Apostás minden hónapban hozza a nyugdíjacskát, gond egy szál se erre felé.

- A Megbonthatatlan Zsidó – Palesztin Barátság Teret nézzed. Épp azon mocorog. Mostmá’ – ekkorasegítségadás után – a Doktor is látja a feltűnést, ahogy a koslatott irányba céloz. Vissza is hőköl hirtelennyibeaz éjjeli délibábtól, ahogy feltűnik az optikába.

- Lóhúzta bombasztikus….- tűnődik hangosan a Doki. Szimpla eggyes szállítmány. Most fordul rá az Ukrán –Orosz Testvériség Fasorra.

Ijjen országos méretű nemzetközi fejleményt azonban nem adhat ki a keziből másnak közvetíteni, így máris visszavettea műszert Kukkos Lupe, bár a jelenség szemmel is jól láthatóan, ott magasodott előttük.

*

Furcsa momentum, az is biztos: tizenkét vontató igahúzó, a legkülönfélébb ( lovak, szamarak, öszvérek, ökrök és egyigazi teve) cipekedik négy összekötött társzekérrel, amin hatalmas, óriásos nagy bombaforma szuvenír szomorkodik.Igazi atombombának néz ki, de hát minek is nézne ki egy igazi atombomba. A bakon egy kocsis ül, mellette ősz hajú,nagy bajuszú faszi horkol, mint a tüdővész. Ojjan celeb kinézetű, főzőműsorba való feji van. Csak le ne fordujjon akerekek alá a nagy álmodozásba. Messziről gyöhetnek, mer ’ csupa por az egész poroszkáló csapatmozgás. Akocsis békésen noszogatja a fáradt jószágokat, nincs szükség ostorozásra :

- Höööő, te Kese. Nyeee Ráró, húzzá te is, Riska te, ne csak a farodot riszájjad. Ali Hasszán ne lustákoggyáa kétpupú anyádot, asztat. Közben gyöngéden megböki a mellette ülőt:

- Ébreggy Albert koma ! Törüld ki a csipát a szemedbő ’ , mer ’ mingyá ott vagyónka célfotózásnál.

66


Az udvaron úszómedence, ződ fű a golf lasztinak, a fal mellett két szívlapát, ( biztos a szenet hányják a kazánba –a szerk.) hátrébb csirke ketrec, ( csak úgy csipognak a tyúkháló mögött, mer ’ valaki éppen eteti őköt, piii, piii, piii, piííí) szemben disznóól (bocsika, de itt így hívják, ha épp etetik őket, a disznó az disznó, a cigány cigány, a néger megsötét bőrű büdös nigger, akinek meg nem teccik, annak gyorsan feldugnak a seggibe egy harmincnyócast, oszt’ kész)és röfögnek is szépen, mint a disznók. Orrukkal böködik a karics falát, mer ’ marhára éhesek, oszt’ kéne gyorsanvalami falás. Jogosan háborognak. A disznó már csak ijjen. Ha éhes ordít, követelőzik, mint a nehesség. Neki jogszerint jár a zaba időben, tessék kérem szépen nem megvárakoztatni. Midőn eljön az idő, ő csendben vérét, húsát,életét adja az ügy érdekében, az érdemtelen kulináris ínyencségek oltárán, amiből aztán legtöbbször kolonoszkópikuskaparás juttatja vissza az áldott körforgás zöld mezejére. Mer ’ anyag ugye, az nem, ezt a MarkszKarcsi ismegmondta, elveszni semmi se, legfeljebb vesszen, aminek vesznie kell. Addig pedig tessék neki mindennapmoslékot, de eleget, hadd nyalja ki a vájút, mer ’ ezt kívánja a disznó becsület. Itt oszt’ stressz mentes az élet filozófija,az is biztos. Bár a világhíres Kukkos féle kihúzható errefelé hiánycikk, a kerítés tetőre felszerelt kamerarendszer is megteszi ésvégzi is tisztességgel a melót éjjel, nappal. Figyeli a közelt, s távolt. No tessék – bipp, bipp, bippp- csippan is a nyócasszámú kamera, mert mozgást észlelt. A kapuban fel is tűnik hamarosan egy csomó kamion hirtelennyiben, oszt ’ mármennek is befelé a portára. A helyzet egyenesen fokozódik, ahogy a csőrös, tartályos, konténeres kamionok pöfögika gőzt kifelé Gyuri bácsi portájára. Beparkolnak össze-vissza és mivel semmiféle fogadtatás nem akaródzik,meghúzogatják a kürtököt, harsonákot, ojjan zsivajt csapva, hogy a süket is két kézzel szorítja a fülit, hogy hagyjákmá’ abba. Ki is csapódik a bejárati ajtó, ahonnan egy inasszerű faszi támolyog kifelé, a csipát törülgetve a szemiből.De szakszerű, azt meg kell hagyni :

- Jessz ! Mit keresnek itt ? Eltévedtek ? – kérgyi egybő ’ a kompániát.- Szójjá a Gyuri bácsinak koma, de gyorsan ! – kiált rá egy sötét képű bocskoros cupák, lábát lógatva a

vezérkamijonból.Jácca az eszit, fölényeskedik, semmi udvariaskodás, köszönés, bemutatkozás. Igazi dákó-román beütés, tompavagy hegyes orr,cigányos barnaság, némi bűz. Egyenesen az inas gyerek elé köpi a bagót a szájából. Mint egywestern filmbe, marha izgalom, feszültség, körömrágó jelenetsor.- Mégis, mit mondjak neki ? Kit jelentsek be ? – kérdezi még mindig szépen az inas.- Meghoztuk a szállítmányt. Te is látod koma, csak asztat mongyad neki. – nem hagyja kizökkenteni magát a

pofátlanság bugyrából.- A sorosat ?- Nem. Ha, haa, haaa. – kacag a dákó-román. - Ez soron kívüli.- Nem rendeltőnk soron kívülit, kérem. – vágja rá a tutit az inas. – Mégis mi van benne ? Tud róla a Gyuri bá’

? – folytatná még a tudakolást, eleget téve a munkaköri leírásában lefektetett munkaköri előírásoknak, degyön a felmentő sereg, nem kell tovább kérdezősködni.

Maga Gyuri bácsi jelenik meg az ajtóban, fülig érő szájjal, oszt ’ át is veszi a szerepcserét mindjárt. Oda slattyog afelek közé és már oldja is felfelé a feszültséget, mert ahhoz nagyon ért. Meztelen lábán régi típusú ződfehér gumistrandpapucs, egy ujjas. Fürdőköpeny takarja a kisportolt szürkeállományt, vállán frottír törülköző általvetve.

- Jessz, jessz. – Elmehecc Féliksz fijam. Csak hozzál nekőnk egy italt. Wiszki jó lesz, tripla és a jég is wiszkibőllegyen ám benne. – hiába errefelé így járja, ez a módi, ijjen egy igazi fogadtatás.

Még a román cigány is eltátja a száját a szociális érzékenység eme formájára. De aztán teljesítenie kell a küldetését,muszáj folytatni az átadás-átvételi ceremóniát.

- Kongratülésün Gyuri bá’. Megnyerted a főnyereményt…..- No, no ? – má’ tisztára körbe ér a szája a Gyuri bá’-nak. – Miféle szuvenírt kap a Gyuri bácsi ? –

dörzsölészi a kezeit izgatottan. A jobb felső arany négyesen megcsillan közben a napfény, a mosoly kacajjáerősödik, szmájli gödröcskéket vésve a pofaalsóba . Közben azonban az orrát megcsapja a kamionok felőlszállingózó bűz, elűz alapon. – Bárányok ? Barikák ? – barkóbázik huncutul.

- Nem .- röhög a bocskoros nustyu macesz. – Birkák.- No ? No ? -örvend meg a jó hírnek, meg a wiszkynek Gyuri bácsi, amit a visszatérő inas tálal szeretettel,

wiszkyből fagyasztott jéggel. – Ügyes fijú vagy Féliksz – nem marad el a hirtelen dicséret se. – No, de mégismiféle birkácskák ezek a bűzös szagról szalasztott….- de hirtelen belefagy a versidézet, mert már

67


*

Csicsófalva 02 óra 10 perc

Csicsófalván eközben megtelnek az éjjeli edények és lecsillapodnak az éjjeli kedélyek. A hírre felbolydul ugyan a világ,hogy megérkezett Albert, a világhíres ( aki az első rész előtt hagyott ott csapot-papot, Csicsófalvát, szerelmet, Katicát,haverokot a tudományért és világhírért – a szerk. ) és fantasztikus ajándékot hozott, a béke zálogát, amit a Tramplifejűjenki haver, meg a Gyuri bácsi küldött. Igazi atomisztikus darab, amit leállítottak a burnyásba, hadd legelésszenek ottnyugodtan a fáradt jószágok. Akár egy Trójai faló, úgy áll ott az éccakába, csak fémből, ebből-abból. Miközbenmindenki a kocsmába özönlik a jó hírre és a régi haver fogadására, a burnyásnál máris fokozódik a helyzet. Igazilopakodós jelenetsor van kibontakozóban: szakszerű osonás, szélsebesség mérés, szagminta betájolás, hangtalanszisszenés. Hirtelen hat vagy nyóc oridzsinál feketeség jelenik meg a nemzetközi ajándékkupac mellett és márisanalizálja a matériát. Nincs mese, ezek ők, a rettegett vas- és színesfém figyelő bizottság, többségben lévő kisebbségelit alakulata. Valódi kommandósok. Surranás jobbról, ( - sssiss te Gazsi, mit lácc ?) pisszenés balról, ( - psszz more,montam, hogy kussba nyomjuk Rómejó) kongatás középről (no, mit hallasz Szilvike, bronz ?) és máris bekerítettékaz objektumot. Tíz mindenre elszánt tekintet, vad, bagzó modor. Nem lennék annak a helyibe, akit ezek, az is biztos.Rögtön egy legyet ütnek két csapásra, mer’ nincs mire várni. Jön is az első szakavatott analízis.

- Dikhmá. Haát e natyon komplikát egy ceremónija, fijúk. Bronz is van benne, meg bádoglemez a fedeli, debelül valami ketyeg. Anyám íletire esküszöm, hogy ebbe valami ketyeg.

Ekkor hirtelen észveszejtő sikoltás hasít bele az éjszakába, amikor az igavonókat elemző szakit a teve szemen köpi,majd két lábbal a burnyásba penderíti: – Jajj, jajj, jajj irgalmas kegyelmes Szűzanna apáca nővérőnk. Jajj, jajj nemlátok semmit. Jajj, kimarja a szememet. – Ali Hasszán – méltón a két pupúak nemes vérvonalához – sem szereti, ha aszájába nyúlkálnak és a nyelvét fogdossák, fogait feszegetik. Senki se örülne neki, ha elhúzna ekkora bazi nagyatombombát a világ másik végiből, a jenkiktől Európába, oszt ’ a megérdemelt pihenés helyett egy cigány nyúlkálna apofájában.

szállingóznak is lefelé a sötét képű birkák, akik két lábon közlekednek a közeli növényzethez,veteményeshez és már veszik is elő a csapoló berendezést, leürítve az Afrikából, Ázsiából hozott folyadékot,fügére, kaktuszra, fűre, fára, olivára. – Hoooó ! Hohóó ! – szalad feléjük Gyuri bácsi, mint a JusajánBót, aződfehér slattyogóban. – Álljon meg a fáklyás menet, hékás !Nem huggyozunk a Gyuri bá ’ kaktuszára,koma. – tilzakozik veszettül. Ami sok az sok. Az viszont már egyenesen sokk, amikor letolt gatyávalguggolásznak sorban és eresztik a barna színű kábeleket a golfpályára.

Gyuri bácsi azonban nem veszíti el a lélekjelenlétét, még akkor sem, amikor az asszonykája mellé slattyog a rőzseszínűpapucskában és tátott szájjal sápítozik az újfajta kultúrán.

- No, de Gyurka, miféle küldemény érkezett? Soron kívülit hozattál megint?- Semmi baj szívem. Nyugodj meg nyugodtan ! – vigasztalja a asszonykát, miközben le nem fagy

az arcáról a mosoly. – Szuvenír Ejurópából, de megy is vissza mindjárt a feladóhoz. – suttogja aszép fülecskékbe. - A nagypittyű csicsó gyerek, meg a haverjai viccelődtek cseppecskét. Deviccre viccvel fizetünk angyalkám, s csak kacag, nevet, önfeledten: hahahahaha…Végül azonnala tettek mezejére lép, mert errefelé így szokás : - Féliksz fijam ! szól megint az inasának: -Eriggy gyorsan fel a hálószobácskába és hozz le egy bőröndöt az ágy alól. Elég lesz a legkisebbgurulós, hahahaha….

- Psssz, csendesen Dezsőke. Hát hallgassá má’ el more. Ránk hozod a rendőrököt, annyit kijabálsz. Így nemlehet elemeznyi a fémkongást.- kéri ki a csendet magának a sztetoszkóppal hallgatózó alak.

De aztán gyorsan ő is felsikít, mikor Ali Hasszán a kancákra gerjed és ránt egy hatalmasat a szekérfogaton. Adobhártya beszakadás garantált, ilyen finom műszerrel a fülön. Különösen mikor két hátsó lábával bele is rúg aszállítmányba, párzó mozdulatokat végezve a kancák hátsó fertálya körül. Hiába, rendkívül veszélyes szakma ez.Rengeteg előre nem látható buktatóval, kezdve a teveköpés és rúgás veszélyeitől, a süketülés lehetőségéig, hogy alebukásról ne is beszéljünk.

68


Végül – miután megnyugodnak a kedélyek és az igavonók is elcsitulnak – hosszú töprengés után arra az álláspontrajut a többségben lévő kisebbségi kommandó, hogy itt csak a Zsuzska segíthet. A harminc kilós pöröllyel kell az elejénlévő nagy pecket beverni és akkor valószínűleg atomjaira hullik szét a szerkezet. – Szilvike, szalaggyá gyorsan haza aZsuzsié ’, oszt ’ siessé vissza. – adják ki a mielőbbi utasítást a sorsoláson vesztes cigánynak. Ne is zavarjuk őkettovább az előkészületekben, hiszen egy atombomba fémesítése, hulladék vassá történő darabolása, cseppet semhétköznapi feladat. Az anyagelemzés, objektum meghatározás, állatállomány felmérés precíziós műveletei és apörölyre történő várakozás stresszes hadművelet, nem szeretnénk, ha a többségben lévő kisebbségi szaporulat kárátlátná az ebből fakadó, esetleges spermahozam csökkenésnek és elpuhulásnak.

*

Északi féltekila – Gyuri bácsi rezidenciája 10óra 30 perc

Féliksz most ért vissza éppen a kis kerekes bőröndöcskével, ami még le van lakatolva. De nem sokáig. Arrafelé nemaz járja, hogy sokáig szarakodónk a dolgokkal. Gyuri bá’ má’ veszi is elő a köpenyzsebből a Tutó lakat kulcsot, oszt’bogozza kifelé a titkosítást. Közben meg fülig ér a szája és már mondja is a bocskoros nagyszájú faszinak: - Figyejjémá’ kicsit a Gyuri bácsira, te Kapcás Mircsa ! – szereti nevén nevezni a dolgokat, meg nevet adni is aminek nincs. –Ez a bőröndöcske teji van ződhasú bankócskával. Úgy látom te vagy itt a legértelmesebbnek kikiáltott legényke, hátnagyon figyejjé. Mind a tiéd lehet a bőröndbe való, ha most szépen azt csinálod, amit Gyuri bácsi mond neked.A dákó-román faszi tátott szájjal figyeli a fejleményeket, különösen a gurulós talpú bőröndöt. Mindig is szeretett vóna’egy ijjet, de nem vót’ hozzá mersze, pénze, meg jogsija se. Gyuri bácsi pedig a vigyortól mindinkább kerekedőorcával folytatta a történetet :

- Bebrungattatod az összes kamiont, hadd duruzsoljonak azok a motorok, de mielőtt elindultok az összesszart összeszeditek Gyuri bácsi kaktuszai alól, meg a golfpályámról, aztán beülteted az egész szállítmányt akamionokba a szarral együtt és meg se állotok az Únijó valamellyik countryjáig. Legjobb lenne Csicsófalvánkipakolnyi az összes anyagot, a nagypittyű csicsó legénynek, mert oda úgyis küldtem egy időzítést, azt haeléritek mielőtt muzsikálni kezd, nektek is elhúzza a nótátokot. (Haa-haaa-haaa muszáj elfordulni és afürdőköpenybe röhögnyi, mer’ ojjan nevethetnéki kerekedik Gyuri bá’ –nak, csak össze ne csinájja magát).Közben odakiált az inasának: - Féliksz drágaságom, add oda ezeknek a jóemberek a szívlapátokat, mertmindjárt szedik a szart vele. – No Kapcás Mircsa, csipkedd magad fijam.

- Ne vigyük vissza Afrikába a népesedést ? – kérdezi – csakhogy némi kompetenciát sugározzon- abocskoros legény. – Vagy Ázsijába …?

- Semmi esetre se, drágaságom. Ez a lényeg. Ejurópa az úti cél. Csak akkor adja oda Gyuri bácsi a ződhasúsbőröndöcskét, ha arrafelé veszitek az útirányt. Értve vagyok ? ? – győződik meg visszakérdezéssel atudásszomj elsajátításáról.

Ragyog mindinkább felfelé a dákó-román elmeállapot, ekkora üzleti lehetőség dacára. Nincs is máma ’ jobb biznisz anagyvilágba, mint a szagos kétlábú birkanyáj szállítás. Kapott pénzt azért, hogy elhozza a jenkikhez, most pedig atöbbszörösét kapja, hogy vigye a gőgös, sznob európaiaknak. Sőt a Gyuri bá’ azt is kilátásba helyezte, ha jól oldjameg a feladatot, további megbízások is érkeznek. Kapott is egy ojjan kissebbecske, marokba férő telefónikát, amincsak megkell majd nyomni egy piros gombot , amikor a célhoz érnek és a füléhez se kell tenni, úgyis hallani fogja ahangot. A Gyuri bácsi mondta neki, aki igazi fasza gyerek, mert most is úgy haharászik, hogy Dallaszba is el lehethallani, az is biztos.

*London-Wesztminszter - Bakingem palasz 03óra 00 perc

Ijjen hátulütői vannak kérem szépen a közért végzett munkának - morgolódik magában Polgármesterelvtárs, aki mégebben a kései órában is az ügyeket intézi. Most egyezetett éppen a beindítandó napilap, a Csicsófalvi Turpisz elsőszámának anyagáról. Ő turpiszságok-nak szerette vóna ’ a címet, de a Szerkesztő nem engedett- „ – Polikám, azé

69


Turpisz, mer’ eccerű, mint a bolhafing : a turpiszságok nem fér ki koloniálba, harminchatos betűnagyság, vastagított,miegymás „. No jó, ő a Szerkesztő, ő tuggya, hogy lehet. Egy jó vezető nem szól bele szakmai dolgokba, nemokoskodik. Végül is a címlapon az édesanyjával, ( Boris nénnyével - mindenki csak így hívja a Poli szülőanyát- aszerk. ) készült cikk szomorkodik majd, ehhez is a Szerkesztő ragaszkodott, hát üsse kő. Kit tett a legtöbbet avilágbékéért arrafelé ? No, ugye. Hát akkor csak elmondhatja a drága jó szülőanya, (a BűzösdörgedelmesPottyáncsoma valamikori nagy szerelmi ) miféle gyerek is vót ő, még Tanácselnökelvtárs kora előtt. Bár ahogy acikket olvassa, semmiféle utalás nincs az ő gyerekkorára:

- Hát, aranyoskám, az úgy van, hogy minden reggel hatkor gyön a szél. Ojjankor felrántom a szoknyámot,oszt ’ hess, mehet, amerre lát.

- Mi történt szombat reggel Boris nénnye ? – kérdezi a riporter.- Hát, nem gyött fijam. Hiába várom, má ’ emelem a szoknyát is, de nem gyött. Csavarog odabe ’ , tekereg a

piszok, de ki meg nem gyön.A doktor is megszólalt a kérdéskörben, szakavatott orvosi véleményezés formájában : „ – Sose lehet tugyni kéremszépen. A szél ojjan, mint az időjárás. Kiszámíthatatlan. Eccer ekkor, másszor akkor. „ No, pukk. Má ’ tereli iskifelé a riporter orra alá az elkésett szelet Boris nénnye, a szoknyaalj emelgetésével.De nem ér rá tovább olvasgatni a Poli, mert kopogtatnak és má’ dugja is befelé a fenséges kobakot az ajtónyíláson avárva várt vendég, vendéglátó, maga Örzsi, akivel nagy haverok nagyon.

- Cuppanj be Cicus. – flörtöl máris az öregcsajjal. – Rakd le a segged valahova. – és már veszi is le akoronácskát a fejiről, mer’ imádja fogdosni. A koronát is, meg az Örzsit is.

De most még sincs idő marháskodni, mer’ holnap nagy nap lesz és egy csomó mindent meg kell beszélniük. Koradélben Nottingembe utaznak, ahol a városi szennyvíztelepet fogják Polgármesterelvtársról elnevezni. Kap valamilyenmarha nagy botot is emlékül, de ez annyira nem érdekli. Délután viszont vissza Wesztminszterbe, ahol lovaggá ütik.No, az már igen. A ceremónia cseppecskét idegesíti és erről próbálja faggatni Örzsijét: „- Figyu Cicus. Oszt’ biztos,hogy nem fog fájni, mikor a bazi nagy karddal a vállamra csapsz ? Mer’ marhára nem bírom, ám a fájdalmat.”ismeri be a humán gyengeséget. „ – Gyön az összes haver – számolgatja is magában : egy,a Tramplifejű jenki, kettő, aHidegszemű ruszki Vlagyimir, három a Börtrejnoldsz, meg a Csarlszbronzon, négy, a Régen, meg a germán csaja, azEndzsi, öt, a jappán haverok, hat a Szekszuál Endivén meg valamelyik legújabb Macája, akkor a DezmondtutuAfrikából, stb…..sokan lesznek, no – és nem szeretne lebőgni a szertartáson, ahol akár a válla is eltörhet egy marhanagy kardcsapástól. Mit meg nem kell tenni egy magafajta önzetlen vezető személyiségnek a bamba bimbókért és avilágbékéért – sopánkodik újra kicsikét, miközben a fenséges koronát forgatja a kezében. Neki is kéne egy ijjen,vagyis férfiasabb, nagyobb, formásabb. Örzsinek biztosan van elfekvőben egy neki való. Bevezethetnék Csicsófalvánis a királyságot, mer’ azt már igazán megérdemelné, amennyit ő dolgozik a csicsókért, meg a világbékéért. Ekkorazonban egy fenséges kéz fogja meg a kezét és kezdi húzni az erkély felé, elfeledtetve minden gondot,vágyakozást,önsajnálatot, képzelgést:

- Kamon bébi. Leccgó, leccgó má ’…Mozogj ! Mindjárt négy óra, kezdődik az őrségváltás. Gyere,megnézzük együtt, milyen cukikák a fiúk ! – ránt rajta akkorát Örzsi, hogy kis híján kizuhan az erkélyen.

Csicsófalva hajnali 4óra 00 perc

Miközben Csicsófalva önfeláldozó vezetője a Bakingem palaszban tárgyal, visszaérkezik Szilvike a Zsuzskával,a harminc kilós pöröllyel, de úgy látszik a kommandósok nem bírták a feszült várakozást, mert mindegyik mélyálomba szenderült. Alszanak az igavonók is, veszettül. Kicsit megkocogtatja hát az egyik kocsikereket anagykalapáccsal és a zajra az összes feszült harcos úgy ugrik fel, mintha atomtámadás érte vóna’ őket. „ - Dikmá’ ,visszagyött a Szilvi.” – konstatálják a történést. „ – Hol vótá ijjen sokáig Szilvike ? „ egyik így „ –Fogaggyónk, hogymegbúgtad az asszonyt more! No, ide a rozsdás bökőt-e !” másik úgy , harmadikra meg nincs idő, mert a helyzetmindinkább fokozódik, hamarosan gyön a hajnalhasadás, ,meg a maghasadás, oszt’ akkor mingyá oda lesz a helyzetielőny, meg a meglepetís.

70


- No, ide figyejjetek fijúk ! –szervezi a csapatmozgást az egyik fő martalóc. - Húzzónk megint sorsot, hogy kicsap oda a nagy pecekre. Legjobb vóna a teve púpjára ráállni, mert onnan egyből el lehetne érni egy nagylendítéssel.

- Jó faty má’ more. Tudod ki áll rá, arra a bűzösdörgedelmes szörnyetegre ?! Én biztosan nem . – kontrázzameg a tervet a leköpött Dezsőke.

- Akkor hogy érjük fel asztat a magasságosat morekáim? – érkezik a jogos kérdésfelvetés. – Darut mégsehozathatónk ide éjnek idején.

Még jó néhány ötlet felmerül, igazi brémsztorming , fekete agyvihar tör ki a Csicsófalvi éccakában, míg kitalálják amegoldást. De ne féltsük őket. Az Únió legszakavatottabb Vashulladék- és színesfém figyelő bizottsága ezt aproblémát is meg fogja oldani. Hagyjuk őket ismét magukra, ne zavarjuk meg a gondolkodást. Azt mindenesetreleszögezhetjük, hogy egy atombombát fémesíteni, hulladék vassá darabolni nem hétköznapi feladat és csak alegnagyobbak képesek ilyen kihívásnak ellenállni.

*

A kocsmai hangulat ekkor már a tetőfokán cuppog, no de még mennyire. Albert van a középpontba, mindenki veleakar fotózkodni egy potya pija mellett. Ölelés jobbról, ölelés balról a világhíressel, szelfi a bottal, oszt’ kész azemlékmű az örökkévalóság tárházába. A Metál Csöcsbimbót azonnal áthívták a Bakterral együtt Ökröstótfaluból,megy a talp alá való, zubog a zene, meg folyik a lé. Polgármesterelvtárs kivételével mindenki ott van, aki számít, mégazok is, akik nem. Akkora a hangzavar, mint a zivatar, mindenki egyszerre kérdezgeti a tudományba beleőszült zsenit,hogy: „ – Albert koma, hogy tanátad ki azt a nagy marha elméleted, amit addig senki se tudott ? – Milyenek a jenkicsajok Albert ? Jó dolgód vót ’ a messzi távolba faszám ? Mit esznek arrafelé azok a dagadt hájpacnik ? - Nemkellett néha magadhoz nyúlni, Édes ? Millió és millió kérdés a tudomány rektorának, doktoruszának, a druszának,havernek, szeretőnek, aki csak motyog néha a bajsza alatt, hogy : „ – szerinte a dolog viszonylagos, hogy azt nemondja mindjárt, hogy relatív „ és ez mindenre igaz, sőt mindennek az ellenkezőjére is, de azonnal vizsgálható fordítvais. Mer ugye, ha E=m szer cé, meg még egy hármasat is rákanyarítónk – „ - Albert, drágám !” - kiált oda a söntésbőlKatica, akinek ojjan füle van, mint a mozsárágyú , bármit képes meghallani még a világűrből is – „ – Csak kettest kella cé –re kanyarítani, hányszor mondjam még. Mindig elfelejted cuki pofa. „„ No, mindegy, ezt má’ sose fogja megjegyezni, az is biztos, de akkor is azt kell mondja, hogy tulajdonképpen a dologlényege viszonylagos, sőt igazából relatív és, ha ezt kivetítjük vetítővel bárminek az ellenkezőjére, máris fordítva isvizsgálható a dolog. „ Nagyon tudja ez az Albert csűrni- csavarni a variációt, meg mindenre van nekimegmagyarázó bodorítása, úgyhogy jobb is vele nem összeakasztani a bajúszt, mert az is van neki egészen széppéldány az orra alatt. Katica sertepertél ide-oda az italok kihordásával és ojjankor oda-oda markol a viszonylagosságAlberti helyszínére, meggyőződni a kis huncutka relatív voltáról, de mindannyiszor elégedetten konstatálja, hogy ottbizony akár hármas is lehetne a kettes helyett. Ő megadja a felértékelő osztályzatot az Ő drágalátos Albertjének, az isbiztos. Hamarosan eljön a pudingocska finom kóstolásának próbája, amit már alig vár a nőstényi hormonháztartásbelialkalom. Mivel egyszer mindennek vége szakad ezen a világon, ami valaha is elkezdődött, várható a csicsófalvifogadásra rittyentett ünnepély vége is egyszer csak. Fárad a népesedés – a mákosfehérpusztai Téeszelnökelvtársköszöni szépen, de neki menni kell, mert reggel ellenek a cocák, meg új inszemináló eljárást fejlesztenek éppen és ottakar lenni a Stroszek fedezőkan üzemi próbájánál– szállingóznak lassan elfelé, bár a meleg még mindig tikkasztó. ABakter is elsiet, mert hamarosan bejelez a Szűkös-tanyai sebes vonat, oszt’ nehogy baj legyen a négyes vágányon,mikor átszalad arrafelé. Lassan indulnak a gyári munkások is a Hullazsák gyártó üzemekbe, ahol a napielőirányzottaknak, ha törik, ha szét is szakad az a tépőzár, de meg kell lennyi. Az egyik legjobb üzlet a világon ahullazsák gyártás, úgyhogy a profitot elő kell teremtenyi mer ’ különben válságos lessz a helyzet. No, már éppen ürülnekifelé a kocsmakert, meg belső terem, mikor valaki mégiscsak befelé lohol, mint, akinek elmentek otthonról.Hamarosan kiderül, hogy egyik kommandós az, az elit alakulatból és az Albert bá’t keresi, de gyorsan, mer ’ aSzilvike végre feléri a nagy pecket a Zsuzskával, oszt ’ ő – mármint a küldönc – saját szakállára csak megérdeklőgyi,hogy „- Drága, aranyos Alberbá’ , télleg igaz-e, hogy ha odacsapnak a peceknek, akkor fémesül a szerkezet, oszt’vihetik a MÉH-be azonnal az egész bazi nagy, vagy ötven mázsát ? „

71


Ragyog mindinkább felfelé a dákó-román elmeállapot, ekkora üzleti lehetőség dacára. Nincs is máma ’ jobb biznisz anagyvilágba, mint a szagos kétlábú birkanyáj szállítás. Kapott pénzt azért, hogy elhozza a jenkikhez, most pedig atöbbszörösét kapja, hogy vigye a gőgös, sznob európaiaknak. Sőt a Gyuri bá’ azt is kilátásba helyezte, ha jól oldjameg a feladatot, további megbízások is érkeznek. Kapott is egy ojjan kissebbecske, marokba férő telefónikát, amincsak megkell majd nyomni egy piros gombot , amikor a célhoz érnek és a füléhez se kell tenni, úgyis hallani fogja ahangot. A Gyuri bácsi mondta neki, aki igazi fasza gyerek, mert most is úgy haharászik, hogy Dallaszba is el lehethallani, az is biztos.

*London-Wesztminszter - Bakingem palasz 03óra 00 perc

Ijjen hátulütői vannak kérem szépen a közért végzett munkának - morgolódik magában Polgármesterelvtárs, aki mégebben a kései órában is az ügyeket intézi. Most egyezetett éppen a beindítandó napilap, a Csicsófalvi Turpisz elsőszámának anyagáról. Ő turpiszságok-nak szerette vóna ’ a címet, de a Szerkesztő nem engedett- „ – Polikám, azéTurpisz, mer’ eccerű, mint a bolhafing : a turpiszságok nem fér ki koloniálba, harminchatos betűnagyság, vastagított,miegymás „. No jó, ő a Szerkesztő, ő tuggya, hogy lehet. Egy jó vezető nem szól bele szakmai dolgokba, nemokoskodik. Végül is a címlapon az édesanyjával, ( Boris nénnyével - mindenki csak így hívja a Poli szülőanyát- aszerk. ) készült cikk szomorkodik majd, ehhez is a Szerkesztő ragaszkodott, hát üsse kő. Kit tett a legtöbbet avilágbékéért arrafelé ? No, ugye. Hát akkor csak elmondhatja a drága jó szülőanya, (a BűzösdörgedelmesPottyáncsoma valamikori nagy szerelmi ) miféle gyerek is vót ő, még Tanácselnökelvtárs kora előtt. Bár ahogy acikket olvassa, semmiféle utalás nincs az ő gyerekkorára:

- Hát, aranyoskám, az úgy van, hogy minden reggel hatkor gyön a szél. Ojjankor felrántom a szoknyámot,oszt ’ hess, mehet, amerre lát.

- Mi történt szombat reggel Boris nénnye ? – kérdezi a riporter.- Hát, nem gyött fijam. Hiába várom, má ’ emelem a szoknyát is, de nem gyött. Csavarog odabe ’ , tekereg a

piszok, de ki meg nem gyön.A doktor is megszólalt a kérdéskörben, szakavatott orvosi véleményezés formájában : „ – Sose lehet tugyni kéremszépen. A szél ojjan, mint az időjárás. Kiszámíthatatlan. Eccer ekkor, másszor akkor. „ No, pukk. Má ’ tereli iskifelé a riporter orra alá az elkésett szelet Boris nénnye, a szoknyaalj emelgetésével.De nem ér rá tovább olvasgatni a Poli, mert kopogtatnak és má’ dugja is befelé a fenséges kobakot az ajtónyíláson avárva várt vendég, vendéglátó, maga Örzsi, akivel nagy haverok nagyon.

- Cuppanj be Cicus. – flörtöl máris az öregcsajjal. – Rakd le a segged valahova. – és már veszi is le akoronácskát a fejiről, mer’ imádja fogdosni. A koronát is, meg az Örzsit is.

De most még sincs idő marháskodni, mer’ holnap nagy nap lesz és egy csomó mindent meg kell beszélniük. Koradélben Nottingembe utaznak, ahol a városi szennyvíztelepet fogják Polgármesterelvtársról elnevezni. Kap valamilyenmarha nagy botot is emlékül, de ez annyira nem érdekli. Délután viszont vissza Wesztminszterbe, ahol lovaggá ütik.No, az már igen. A ceremónia cseppecskét idegesíti és erről próbálja faggatni Örzsijét: „- Figyu Cicus. Oszt’ biztos,hogy nem fog fájni, mikor a bazi nagy karddal a vállamra csapsz ? Mer’ marhára nem bírom, ám a fájdalmat.”ismeri be a humán gyengeséget. „ – Gyön az összes haver – számolgatja is magában : egy,a Tramplifejű jenki, kettő, aHidegszemű ruszki Vlagyimir, három a Börtrejnoldsz, meg a Csarlszbronzon, négy, a Régen, meg a germán csaja, azEndzsi, öt, a jappán haverok, hat a Szekszuál Endivén meg valamelyik legújabb Macája, akkor a DezmondtutuAfrikából, stb…..sokan lesznek, no – és nem szeretne lebőgni a szertartáson, ahol akár a válla is eltörhet egy marhanagy kardcsapástól. Mit meg nem kell tenni egy magafajta önzetlen vezető személyiségnek a bamba bimbókért és avilágbékéért – sopánkodik újra kicsikét, miközben a fenséges koronát forgatja a kezében. Neki is kéne egy ijjen,vagyis férfiasabb, nagyobb, formásabb. Örzsinek biztosan van elfekvőben egy neki való. Bevezethetnék Csicsófalvánis a királyságot, mer’ azt már igazán megérdemelné, amennyit ő dolgozik a csicsókért, meg a világbékéért. Ekkorazonban egy fenséges kéz fogja meg a kezét és kezdi húzni az erkély felé, elfeledtetve minden gondot,vágyakozást,önsajnálatot, képzelgést:

- Kamon bébi. Leccgó, leccgó má ’…Mozogj ! Mindjárt négy óra, kezdődik az őrségváltás. Gyere,megnézzük együtt, milyen cukikák a fiúk ! – ránt rajta akkorát Örzsi, hogy kis híján kizuhan az erkélyen.

72


Albert azonnal az ablakon néz kifelé, de ugyanazt látja, amire Kukkos Lupét riasztották újra félálomból aszomszédok : „ Lupe, Kukkos koma, gyere gyorsan, ijjet még nem láttá. Hozzad a kihúzhatót izibe, mert lemaradónka látványról. „ Morog, dörzsöli a szemit a nagy koslató, de nem is kell a kihúzható teleszkópos tengerész távcső, mertszabad szemmel is jól látható a jelenség, amivel így első látásra biztosan bekerül Csicsófalva a Ginessz rekordokkönyvibe.„ – Basszus !” – ámuldoznak mindenfelé. „ - Ekkora gomba, oszt ’ csak nő, nő, egyre csak nagyobbodik. „ Van, akirókagombára tippel első ránézésre, van, aki esküszik, hogy ez igazi, csakis vargánya, vagy szepe lehet…….Nem várjuk meg, mi sül ki belőle……

Ugyanakkor London - Bakinghem palasz

- Jessz. Leccgó, bébi. – húzza magával Polgármester elvtársat Örzsi kézen fogva. Arrafelé ugyanis a négy óra,az négy óra és nincs ismétlés. Amiről lemarad az alattvaló, vagy a fenséges királyi őfelsége, arról ott le vanmaradva. A következő ugyan ötkor kezdődik is újra, de az már ötórai lesz, nem négyes. – Kamon bébi,kamon – sietteti a hullfáradt Polit, akinek ez a marhaság má’ cseppet se hiányzik, de nem akar a régihaverságon lyukat ütni, holmi fáradtság miatt. Egy jó politikus akkor is vigyorog, ha a fogát húzzák,vagy egydülöngélő, hullámok dobálta jakton kell szerelmeskedni éppen. Hát jól van, csak essenek túl minél előbbrajta, aztán részéről a fáklyásmenet.

Amikor azonban kiérnek az erkélyre és átnéz a szomszédos kiszögellésre, ott furcsa jeleneten akad meg a szemirögtön. „- Ne nézz oda Örzsi!” – haverhoz illően azonnal védi a fenséges szemeket és próbálja elállni a kilátást. Amásik erkélyen a gyerekkori cimborával tusakodnak éppen. Maga második Pedofíliusz (valamikori KágéBélaplébános pap – a szerk.) őszencségi áll a kőoszlopnak két kézzel támaszkodva, felhajtott szoknyával, mögötte pedigegy ifjú bíboros féleség, böködi a szent hátsót becsülettel. Nincs idő azonban semmire, mert odalent felsikolt apaparadzátorok hada, villannak a vakuk, nyomkodják felfelé a bika gyulladt heregolyójához hasonlatos nagyságúgömbmikrofonokot, hogy mondjonak má’ valami biztatót a világnak, ha má’ így, ijjen szépen összegyöttek itt a híresfenséges nagyságok ennyien, éjszakának idején.A Poli morgolódik még magában ezen a Béla gyereken, miközben lefelé integet és teli pofával mímeli a vigyorgást.Mekkora disznó lett belőle! Ha jól belegondol, gyerekkorukban is mindig a combjára rakta a kezit, csakhogy „csitítsaaz ifjonti heveskedést, a testvéri tüzet”, ez vót a fedő dumája, mert prédikálni már akkor is nagyon tudott, a piszok.Tulajdonképpen szerencsésen megúszta a gyerekkori molesztálást, esik le a nagy gondolat. Ekkor tűnik fel a pirkadóég alján, egy mindegyre növekvő jelenség, mire KágéBéla felnyög a szomszédban, hogy: „ Csoda !Fel…fel…fel…tá….tá….támadás….” A szentatyai katarzis pillanatának megörökítését kattogások jelzik mindegyrea paparátorok felől. Emlékezetes momentumok az örökkévalóság számára……A másnapi London Tájmsz teljes oldalas fotóval számol be az éjjeli eseményekről. A csicsófalvi gomba sztori még afenséges éjjeli jelenetet is űbereli és címlapra kerül, mint beazonosítatlan csoda képződmény, amit a Szentatya márisvizsgáltat a Vatikánban. Jézus urunk második mennybemenetele, vagy valami ilyesmi….Na, hát ennyi vót ’. Hasztala viszta, meg a Pista legyen veletek lelkecskéim. Ámen !

73


Bardócz Lajos: Vészharang

74


FETYKÓ JUDIT

Adventi tűnődés Kaskötő Istvánnak 2005 karácsonya előtt

Lassan Advent első hetének közepére érvemegrohan számtalan múltbéli karácsony emléke.Kint a hó néha pilinkélget, s el is olvad nyomban,fenn a hegyekben már talán megmarad szín-nyomokban,s az emlékek egyre jönnek, mint messzi, vágyott árnyak,reményt adnak régi fénnyel homályos téli tájnak.Összehajol kopár dió, orgona, tamariszkusz,ágaikon a hajnali dér, mint a csipke-mirtusz.Hajnalban Rorátéra harangoznak, a hang telvebizakodással, s míg beleérünk a fény-ünnepbeátitatódik a jelen a múlttal. Kapaszkodom:s fog, ölel sok régi, emlékkép-tükör karácsonyom:hajnalonta belesett a későn kelő téli nap,megcsillantak a fenyő díszein a fénysugarak;gyermekként még hittem: elég csak behunynom a szemem,és mindjárt ott leszek —, ott, és igen, az már Betlehem…Hol van már az igazi jászol, hol a csillag fénye,s beengednének-e oda, időben visszaérve,vagy csak a jámborok, a hívő mágusok, királyokkiváltsága betérni, meglátni, mit a pásztorok?— Kiutasítjuk házunkból, magunkból barátunkat,s az eltérő hitekbe zárjuk végleg önmagunkat —hol az az istálló, hová lett, hol a jászol,s miért tűnt el a semmibe a három király, pásztor,— felmerül számtalan hiánynak fojtó gondolata,én, te, magunk akarjuk: legyen mindenki egymaga.Csöndben fordul az év, hozza az ünnep üzenetét,neked fényünnep, szilveszter konfettis éji képét,nekem a születés s vele a szeretet reményét;tudom; mást gondol, mást hisz, távolságot tart a másik,— mindenki maga hitében ön-igazára vágyik —,ám ezekben a hetekben naivan várakozom;és gyermeki hittel most, ma megint hinni akarom:ilyenkor, ebben az adventi előkészületbenmegolvad a harag, a dac a távoli szívekbens összerezegnek csak egy napra, egyetlen estéreaz évvége, a fény, a karácsony szép ünnepére.Ismét hó pilinkél, változnak kint egyre az árnyaksejtelmes formát adva az egyhangú téli tájnak;valahonnan diós-mákos kalács illatát érzem,csak az emlék, a régi, az csalt meg, megint, egészen….Várok. A nap egy pillanat, s végtelen csoda-várás,jön egyre jön a tél, ünnep, s vele a napfordulás.„Távoli tájban, abban a házban gyógyíts meg hited,karácsony éjén, napforduló éjén magadért teszed.” —írom üdvözlőlapomra. És kint a hó megeredt,fehér tél-varázzsal, hó-paplanba von várost, teret,kristályból szőtt fehér dunyha alá van a táj bebújva,karácsony jön, évfordulás, elmúlik s fordul újra.

75


CSIBY KÁROLY

SZIKRA KUTYA KARÁCSONYA

A farakást fagyott hó borította, nem lehetett látni, mi van alatta. De biztosan csak kuglira vágottfenyőfa rönkök, amelyek korhadtak is lehettek, ki tudja mióta hevertek ott az udvaron. Az idegenmegszorította a patentos zárópántot a régi, már kibolyhosodott, egyujjas bundakesztyűjének csuklórészén,és a nyelében lötyögő ásóval megpróbálta kiszabadítani a hó alól a rönkdarabokat. A vizes fát még fel iskellett hasogatnia, hogy a ki tudja, milyen állagú hasábok senyvedve-sírva valahogyan elégjenek az öregcserépkályhában, ha meleget akar varázsolni magának a kis ház még kisebb szobájában, ahol meghúztamagát. A hargitai faház tulajdonosa, akitől a házrészt bérbe vette, homályosan célzott rá, hogy valami favan még a hó alatt, ha netán elfogyna a tüzelő a fáskamrából.

Ami hamar elfogyott, hiszen javarésze korhadt fenyőfa volt. Némi bükkfa is volt még, felhasogatva,de az nem tartott sokáig, mert elfűtötte hetekkel azelőtt, amikor nagy hidegek voltak. Most is jó hideg lesz,mert befagyott az orra, ami mínusz tíz fok fölött szokott. Pedig sütött kinn a bágyadt téli nap.

És neki meleget kell teremtenie az újabb ideiglenes otthonában, hiszen közelgett a szenteste. Azünnepi töltött káposztát már az előző napon megfőzte a gázrezsón a mindenüvé magával vitt öregcserépfazekában, az ott várakozik az előszobában a betonon. Ünnepelni egyedül is lehet. Amúgy is mindigegyedül vagyunk valójában: egyedül születünk és egyedül halunk meg, és a kettő között is tulajdonképpenegyedül vagyunk, gondolta magában az idegen, és elkezdte kibányászni az összefagyott rönkdarabokat.

A fáskamra hátsó sarkában volt ugyan némi megmaradt gyújtós és hulladék farostlemez, de ahhoznem nyúlt, mert a kicsinyke kupac közepében volt Szikra kutya vacka.

Szikra kutyát az idegen „megörökölte” amikor a faházat kibérelte. A tulajdonos is megtűrte és enniadott neki néha, mert megsajnálta. Az öreg és szinte teljesen vak kutya az udvarról, ahol a farakás tövébenlakott, behúzódott a nyitva álló fáskamrába, védettebb helyre. Immár kortalan volt, fekete szőre márritkult és fakult, tört fényű szemét, amelyet szürkehályog borított, bizakodva fordította a fény irányábólérkező idegen felé, amikor az enni adott neki egy régi, repedt cseréptálban. A vackáról már nem is nagyonjárt ki, csak a kertvégébe, a szükségét végezni, amit a hóban maradt nyomai mutattak.

Az idegen felhasogatta a hó alól kiszedett fát és egy szétesőfélben lévő, egyfülű vesszőkosárbanbehordta a hideg előszobába, hogy ott olvadjanak ki. A benn szárított és tartalékolt fával begyújtott akályhába, majd, amikor már jó parázs volt és dübörgött a tűz, egyenként elkezdte rárakni a vizes fahasábokat.Jó meleg lett. A jégvirágos ablakba kitett két égő gyertyát. Sokáig nézte őket, beleképzelve az ablakon túliesti sötétbe azt, ami az addigi életéből maradt. Megterített magának a hideg előszobában lévő asztalon,miután kinyitotta a szobaajtót, hogy jöjjön ki valamicske meleg oda is. A kályha tetején megmelegítetttöltött káposztás fazékból kivett magának a tányérra két szép nagy tölteléket és hozzá vágott káposztátmeg egy darab oldalast is, hogy hűljenek ki egy kicsit. Belefúrta az orrát a finom párákba, amelyek eszébejuttatták a régi karácsonyokat.

A puhára főtt oldalas porcos részéből levágott egy jó darabot, úgysem tudott volna annyit megenni,és kivitte az öreg kutyának. Szikra kutya megismerte a lépteit és tisztelettudóan, ha egy kutya esetébenlehet ilyet mondani, fordította felé fénytelen tekintetét. Megérezte a táljába tett hús illatát, de nem vetette rámagát azonnal. Felnézett oda, ahol az új gazdit, az idegent sejtette és vak szemével mintha megköszöntevolna azt, amit kapott. Az idegen megsimogatta a fejét és visszament a házba. Már nagyon csípős volt ahideg, a csillagok is fehéren szikráztak.

A paplanára pótlásként terített jóféle gyapjúcserge teteje tele volt harmatcsöppekkel, amikor másnapreggel megébredt. A vastag takarók alatt békésen és nyugodtan alvó testének kipárolgása kicsapódott acserge felületén. Mert reggelre mindig kihűlt a kályha és ezáltal a helyiség is. A ragyogó napfényben fényletta kis szoba. Az idegen sokáig nézte az ágyból az ablak előtt az ereszről lelógó jégcsapok szikrázó

76


fényorgonáját. A melengető napsütésben a faház öreg ízületei meg-megreccsentek, néha dübörögve csúszottle a meredek tetőről a hó.Az idegen felöltözött, majd kinyitotta az ablakot. A hideg levegőtől azonnal befagyott az orra. Na, ezlegalább mínusz tizenöt fok, gondolta magában, és kiment az udvarra, hogy újabb rönkdarabokat ásson kia hó alól. Amikor elhaladt a fáskamra előtt, bentről valami furcsa, halk nyüszítést hallott. A fáskamra sötétsarkából jött, de nem panaszos vagy fájdalmas volt, hanem hálás. Szikra kutya mellett két másik kutyanyüzsgött. A már süldőkutyává cseperedett kölykei meglátogatták anyjukat, és meleg nyelvükkel tetőtőltalpig végignyalogatták, ugyanúgy, ahogyan ő tette velük rögtön azután, hogy megszülte őket.

Az idegen megilletődött. Nem zavarta meg őket, inkább visszament a házba. Odatette melegedniaz ünnepi húslevest. Amikor már bőven ontotta finom páráját, kivett belőle egy csupornyit és kivitte afáskamrába. Szikra kutya kölykei már elmentek. Beleöntötte a csorba cseréptányérba és megsimogatta azöreg, beteg kutya fejét. Az megnyalta a kezét és a lábához bújt. Csak utána kezdte el lefetyelni a levest.

Teltek a hetek a fagyos hargitai télben. Az idegen írta a könyvét a reggelre mindig kihűlőszobácskájában, főzte az egytálételeit a hideg előszobában a gázrezsón, és időnként járt egyet a falucskafőutcáján. Az öreg kutya egyre gyengébb lett, már alig tudott kijárni a vackából. És egy nap eltűnt. Lehet,hogy, valami ősi ösztönt és rendet követve, amikor a végét érezte közeledni, kivánszorgott a már bezártkaolinbánya meddőhányója melletti domboldal zugába, ahol a magyar királyi honvédség egykori lőszerraktáravolt, hogy ott fejezze be az életét, és ne legyen terhére senkinek. Ahogyan, megmagyarázhatatlan módon,a halni készülő kutyák és macskák is oda vonultak vissza az utolsó óráikra, valami titokzatos belsőparancsnak engedelmeskedve.

És eljött a tavasz, annak is a kezdete, a március. Amikor még nagy volt ugyan a hó és hideg aHegyen, de a nálunk többet tudó és merészelő madarak már elkezdték végrehajtani az ősi forgatókönyvet.Amikor az egyre erősödő nap fénye beszínezte a befagyott ablak előtt az ereszről lógó nyurga jégcsapokat,elkezdődött a kemény telet túlélt énekesmadarak hangversenye és násztánca.

A tűzifáért ki-kijáró idegen észrevette, hogy az immár teljesen kiürült fáskamrában egy fiatal,feltehetően elsőfészkes, és emiatt kellően ügybuzgó, piciny vörösbegy szorgoskodott, ki-be repülve anyitva álló ajtón. Szikra kutya hátrahagyott, elhullott szőrszálait szedegette serényen és vitte a sövényneknyírt fenyők ágai közé épített, biztonságosnak remélt fészekbe. Hogy majd melegítsék a munkáját fentrőlfelügyelő és őrző párjával már megélt nászukból tojt tojásokat és főleg a fiókákat, amelyek majd kiröpülnek,parányi csőrük pirosából hirdetve a csodát, az Életet.

Az Életet, mely örök és szent. Amelyhez Szikra kutya holtában is hozzájárult.

(A szerző A zászló c. kötetéből, AB-ART Kiadó, Pozsony, 2017.)

77

HORVÁTH ÖDÖN

ve rs e i


Megenyhülés

Falunk kiemelkedő templomtornyas a ráeső bíborszínű fény éppeneltűnik a feltámadt szürkeségben,s leheletszerű, finom ködfátyolba

burkolódzik. Az est leszáll. Homálybamerülnek a házak, a kertek; itt-ottmár ég a villany. A csönd éjszakárakészülődik. Az el nem mondott titkok

álom formában majd felszínre jönnek,hogy biztatóbban kezdődjék a holnap.Igen, vágyaink újra rendeződnek,

mert látszólagosan kudarcba fulladtlépéseinket nem szégyelljük többet,új értelme lesz könnyed mosolyunknak.

Amit a titkok súgnak

Legyek hulló véred tanúja. Lássamaz ütött sebek mélyét, gyötrelemtőleltorzult arcod halottsápadtságát,feltámadásod előtti, pokolra

alászálló tested borzalmas kínját,a zsoltárokban vigaszt nem találószent száj kétségbeesett kiáltását:„Uram, Uram, miért hagytál el engem?”

Hallom e szókat, s szörnyű kétségekkeltelítődöm. Legyen hát az ürességtanítóm! Fogjam fel, amit a titkok

árulnak el nyitva maradt fülemnek:miért kell ilyen véres áldozattalmegváltani a teremtett világot?

Kinn a réten

A tarka réten végestelen-végignyárfák nyújtóznak fel a magas égig.A szél, ha jön, jobbra-balra hajlítjaderekukat és ők suhogva ritka

táncba kezdenek, ide-oda lengveillegetik magukat. Jó a kedvemindnyájuknak, hiszen öröm a reggel:minden élő szinte önkívületben

zengi, ünnepli újjászületését,ízleli léte adott édességét,s a fény, idáig sötétbe rejtőzve,

felénk áramlik; sőt, ott suhan föl-leég és föld között, s mindent beragyogvaa szépségeket egymásra halmozza.

Őszi kóborlás

Fenn már mind kifényesedtek a felhők.A ködbe burkolódzó, őszi tájonszilaj szél suhant végig, s a kopáronálló fák között bejárta az erdőt.

Fölriasztotta a vadat: az őzekszökdécselni kezdtek és árkon-bokronátugrálva futottak fel a dombonegész a csúcsig. Ott összeverődtek,

s eszegették az itt-ott már megszőkültrét ízletes füvét. Kecses mozgásúalakjuk, törékenynek tűnő lábú,

éber, mindig résen álló, szép lényükhosszan időzött két kesztyűs kezembenszemeim előtt tartott távcsövemben.

78


HRUBÍK BÉLA

Sorsközösségben Istennel

Innen –onnan, valahonnan,hol bús akácok bólogatnak,elindultunk hosszú sorban, fűszálak alázatábanhozzád Uram.Nem jöttünk mi üres kézzel,tarsolyunkban ezer évvel,virágot hoztunk , fohászt, emberséget,hitben őrzött keresztséget,neked Uram!Láttuk a poros utak sarát,melyből ezernyi fecske épít hazátereszek csendje alatt serényen,előtted Uram.S ha sokszor gyengék is vagyunk,a sorsok útjain összeér majd a karunks e fuldokló világban emeljük fejünketfeléd Uram!S ha majd a pusztulásra ítélt akácok töviseimegsebzik a felkelő napot virrasztó hajnalon,s a kiömlő, aranyló vérbőlkoszorút fon az enyészet e tájra,akkor,csakis akkorha a koszorút egy határkereszt elé letéve,letérdelve még elmormol egy imát valaki e nyelven,akkor, de csakis akkor,ments megminket, Uram!Innen-onnan, valahonnan,hol a harangok összeérnek az éggel,egy kis nép felkiált, felsír, mint a tárogatóKrasznahorka büszke várán,és keresztre feszül,Veled Uram!

79


B. TÓTH KLÁRA

Súrlódás(DL-nek)

Próbálj kicsit kilépni magadból.Mint amikor sablont vágunk kipapírból és ottmarad a negatívja.A hiány, amit a külső matéria őriz,különben eltűnne nyomtalanul.Milyennek látnak téged, milyennekőriznek meg. Nem elszigeteltenélünk,mindig súrlódunk valamilyenfelülettel. Talán az egész élet erre vankitalálva, hogy milyen a súrlódásiegyütthatónk. Ez méretik meg valahol.

80

KOVÁCS T. ISTVÁN


Derű tanszék

Újabban, szinte naponként tűnnek elém a múlt emlékei. A fiatalság kora, köztük a Derű tanszéken töltötttéli délelőttök. Oda jártunk melegedni, tízórai szünetben sült halat enni, s rá nagyfröccsöt inni. Mert mi, bárnem volt szabályos, tízórai szünetet is tartottunk az építkezésen. Az építésvezetőség szemet hunyt, mertmegértették, hogy amit a téli hidegben melegítőnek szánt és vizeskannában egyetlen bádogbögrével kiküldöttteának nevezett löttyöt mi ugyan meg nem isszuk. Nincs hozzá gusztusunk. Inkább az építkezésselszomszédos, Derű nevezetű kocsmát választottuk, amit mi Derű tanszéknek neveztünk el. Részint azért,mert ott egymással évődve, jókat nevetgéltünk, no meg szakmai ismeretekben is gyarapodtunk. MertBéla, a minket brigádjába fogadó idősebb mester itt hívta fel a figyelmet kisebb- nagyobb, szakmaigyengeségeinkre, az általa ajánlott, mesterégbeli fogásokra. Itt tartotta meg az első, az összetartozásunkatmegalapozó beszédét is. Nekünk, egy-két éves szakmai gyakorlatot magunk mögött tudó fiatalembereknek.- Nahát, idefigyeljetek Ti ifjonc murárok! Aki velem akar dolgozni, annak tudomásul kell vennie, hogyodafigyelek a munkájára. Néha tán még a szerszámot is kiveszem kezéből, hogy megmutassam, mint kellvele dolgozni. Mert ti csak másfél évig tanultátok ezt a mesterséget. Annak a felében is tanterembenüldögéltetek. Tehát nincs nagy gyakorlatotok. Én tartom majd a hátamat minden kis hibátokért. Tudom,hogy mielőtt hozzám kerültetek, az egyik építkezésről a másikra helyezgettek benneteket, és igen vékonypénzeket kerestetek. Ha rám hallgattok, akkor még úgy is jobban jártok, ahogy most mondom.- Mint ahogy eddig is tapasztalhattátok, a norma teljesítésének arányában fizetik ki az órabérünket. Jóesetben a száz százalékot, különben arányosan kevesebbet. Tehát össze kell kapnunk magunkat, hogy jólkeressünk. Na már most! - emelte fel a mutatóujját. - Nem lesz egyenlősdi. Megbeszéltem a normással,hogy az én órabérem 8,50 lesz, a tietek 6,30, a Zolié, aki az idén vizsgázott, még egyelőre csak 4,50. Mégígy is mindegyikőtök jobban jár.- Különben meg - folytatta Béla - amit most mondok, azt meg nehogy kipofázzátok. Itt nem csak aszakmát kell ismerni, hanem a dörgést is. Arra szintén oda kell figyelni, hogy mi zajlik a háttérben. Vannakitt olyanok is, akik hétfőnként nagy batyukkal jönnek vissza a falujukból. Van aki a szőlőskertje termésébőlhoz kóstolót, más meg a disznótor után visz ezt meg azt, az irodára. Megfigyeltem, hogy az ilyenekrebízzák a jobban fizető munkákat. Néha még arra is oda kell figyelnem, nehogy a mi teljesítményünkből isezeknek számoljanak el egyet-mást.- Na, de erről amiket most mondtam, egy szót se másoknak - fejezte be az eligazítást Béla.- Tehát, aki akar, az maradhat. És most munkára - mondta végül, majd a mindent eldöntő tízóraizás utánvisszatértünk az új iskola épületét falazni. Hideg volt, fagy volt, de csak a maltert melegítették akeverőtelepben, s délre a nagyfröccs enyhítő hatása már rég megszűnt. Még jó, hogy időben érkezett mega gépkocsin, zárt tartályokban az üzemi konyháról hozott ebéd, amely ideig-óráig segített rajtunk.Nem költöttük sokat a Derűben, mert akkortájt még olcsóbb volt a kocsma, a hal sem volt túl drága.Abban állapodtunk meg, hogy egymás után következve és váltva, mindig csak egyikünk fizette a kört.Úgymond’ ő volt a soros. Ez alól kivétel jelentett Bánó szaki, a művezető, aki csak néha-néha vetődöttoda hozzánk, hogy megbeszéljen valamit Bélával. Olyankor két decit ivott tisztán, a mi kontónkra. Ezértaztán ő sem emelt szót soha a Derű tagozat ellen, csak arra intett; Vigyázzunk, hogy baleset ne legyen!Mert akkor ő is nagyon megüti a bokáját.Már az első fizetéskor észrevettük, hogy a régebbinél jóval vastagabb a boríték. Ezért örültünk a Bélávalkötött egyezségnek, hallgattunk is rá mindannyian. Munka után sokszor került sor a napi dolgok, az elkövetett

81


bakik után egy kis öblögetésre. Mert megengedhettük magunknak, hogy beüljünk a Tücsök kisvendéglőbeis. Ilyenkor Bélát mindig felmentettük a fizetéstől. Itt ezt megengedte. A Derű tagozatban viszont mindigkifizette a kört, ha ő következett a sorban.Az anyaghordó segédmunkások, többnyire fiatal lányok, nem tartoztak a Derű tagozathoz. Ám amikorBéla meghallotta, hogy időként, ha csak a tréfa kedvéért is egyikünk-másikunk követni akarja a régi, rosszhagyományokat, és a malterhordó lányokat úgy biztatja, hogy ringyók-kurvák, maltert, téglát, akkor a mibrigádvezetőnk paprikavörösen rohant a kiáltozóhoz és pofonokat helyezett kilátásba. Megbánod, hamég egyszer ezt a disznóságot meghallom - fenyegette meg az eltévedt szakit.- Vedd tudomásul, te barom - kiabált hangosan a ”tréfálkozóval”, - hogy ezeknek a szerencsétlen lányoknaképpen olyan tisztelet jár, mint mondjuk a te húgodnak, vagy az anyádnak. A falusi szegénység elől menekültekide ezek, és némelyük még alig töltötte be a tizenhatodik évét. Odamész és bocsánatot kérsz! Különbenszétverem rajtad a falazólécet. Odamész és kezet csókolsz. Lássam!A tettesnek muszáj volt oda mennie. Rendezni, amit Béla kért, s többé egyetlen alkalommal sem fordult előa szakmai gőgnek ez a munkástársakat megosztó, gyalázatos hagyománya.Szóval, Béla az a különleges brigádvezető volt, aki nem csak a szakmai, hanem az emberi minőségre isügyelt. Nekünk mondta el az aggodalmait, mikor egy alkalommal Zoli, a legfiatalabb brigádtag nem jött átvelünk a Derű tanszékre.- Nincs nektek szemetek? - vont kérdőre bennünket. - Miközben azt látom, hogy ti szépen gyarapodtok,ez a Zoli ebédidőben félre húzódik. Nincs ebédjegye, azt sem tudom, hogy reggelire eszik-e valamit. Nohamindjárt itt a karácsony, én még mindig csak zakóban látom érkezni a munkába. Biztosan nincs télikabátja.Ti legalább kéthetenként hazautaztok a szüleitekhez, ő meg minden hét végén az albérletében marad. Aztis fizetnie kell, mert neki nem felel meg a munkásszállás. Hát mit csinál ez a pénzével?Béla kérdésére eleinte csak a vállunkat vonogattuk. Minden ember felelős önmagáért - gondoltuk, de Bélanem hagyta annyiban.- Ne az én gondom legyen már ez is, hogy utánajárjatok, mi van ezzel a kis idétlennel - mondta ki abrigádvezetőnk, és azt követelte, hogy vonjuk kérdőre Zolit, mi van dolgai mögött? Gyuri lett a felelős, aBéla után legtekintélyesebb szaktársunk, hogy vonja kérdőre a gyereket.Az persze először csak kikérte magának, hogy a magánügyeibe beleavatkoznak, de mivel Gyuri nemhagyta annyiban, kiderült, hogy ez a fiú nem tud bánni a pénzzel. Haszontalanságokra szórja el azt a fizetésutáni napokban. A Vidámparkban már mindent kipróbált, a kiskocsmákat is sorra látogatja, olyanoknakad kölcsön a fizetési napokon, akiktől sohasem kapja vissza a pénzét. Ha elkopik a cipője sarka, nem viszia suszterhoz. Eldobja a lábbelit és másikat vásárol, aztán a fizetés előtt való héten várja, hogy mindentkezdhessen ismét elölről.Mi, a brigádtagok, csak hümmögtünk-hámmogtunk, míg nagynehezen kigondoltuk, hogy mi legyen módja.Először is elővettük Zolit, hogy mondja el, mit mire költ, de ő kikérte magának, hogy a magánügyébeavatkozunk.- Ha pedig nem akarod, hogy segítsünk, akkor el kell menned a brigádból - érvelt Gyuri, és ez viszont erősérv volt. A gyerek ekkor visszakérdezett. - Mégis, mit akartok?- Először is megkérdezzük a Bélát.- Hm. Hát ennyire nem vagytok önállóak - morgott először Béla, de végül azt tanácsolta: Vegyétek rá,hogy adjon meghatalmazást: - Legalább fél évig mi vesszük fel és osztjuk be a fizetését. Először is egytélikabátra kell összegyűjtenie a pénzt. Ezt a decemberi fizetéséből már meg is veheti. Ha nem lesz elég apénz, januárig kölcsön adunk a különbözethez. Na, mit szóltok?Az ötletet minden brigádtag helyeselte. Csak Zoli kapálódzott ellene, mondván: Az ő dolga, hogy mit,mennyit, mire költ. Az ilyen megoldás törvénytelen is.- Akkor válassz - szólt közbe Gyuri: - Vagy mész, vagy aláírod a meghatalmazást.

82


Addig-addig győzködtünk, míg beleegyezett, és a papírt beadhattuk az építésvezetőségnek.Ladányi Béla építésvezető megértett ugyan bennünket, de közben a fejét vakarta. Ez nem szabályos -mondta, de azért kiadta utasításba a bérelszámolóknak, hogy visszavonásig kezeljék a Zoli pénzét, amitszükség szerint a brigád képviseletében Gyuri vehet át.Nem bánta meg Zoli, hogy aláírta azt a meghatalmazást, mert karácsony előtt egy héttel, ötünk kíséretébenmár mehetett is az Újpesti áruházba, télikabátot vásárolni. Nagy esemény volt az, mert eljött Bélával afelesége is, hogy segítsen a kiválasztásban. Elvégre egy nő sokkal jobban ért ehhez, mint mi, egyébkéntmég nőtlen férfiak.Nem is végeztünk, csak úgy Hűbele Balázs módjára. Mindenkinek volt egy-egy szava a kihordott sokfélefazonú, színű, ruhaneműhöz. Különösen Béla felesége igazgatta, nézegette Zolit, hogy s mint illenek azegyéniségéhez a garmadában kihordott kabátok.- Állj oda a tükör elé! - biztatta a fiút. - Ezt próbáld! Ezt nézd, hogy tetszik!Bizony, szívet melengető emlék maradt az a jelenet mindörökké, ahogy Zoli választott. Nézte, illegettemagát. Mosolyát próbálta leplezni, végül kimondta: - Na akkor menjünk a kasszához.Gyuri úgy ítélte meg, hogy most már be kell fejezni a gyámkodást. Próbáljuk meg, hátha megáll a lábán eza fiú. Ő aztán meg is állt, csak a végén én kerültem bajba.Mert, hogy megörökítsem a nagy eseményt, úgy döntöttem, ezt a történetet megírom az Építők Lapjába.Vesztemre azt a címet adtam a cikknek, hogy: Kertész Zoltán öt apja. Mert, hogy öten kísértük el azáruházba.- Még, hogy nekem öt apám lett volna? Mit képzelsz te az én anyámról!- förmedt rám Zoli, mikor a cikketelolvasta. - Egy apám volt. Az is csak volt, s már rég nincs - mondta szomorúan, s nem bocsátotta meg azakaratlanul elkövetett tapintatlanságomat.Nem volt elég idő, hogy kibéküljünk, mert én is elkerültem a brigádból.Gyuri és én még valamennyire később is tartottuk a kapcsolatot. A vállalat régi munkatársai közül sokanösszejöttünk néha egy budapesti vacsorára.- Mit tudsz Zoliról? - kérdeztem egyszer Gyuritól, aki akkor már főművezető volt.- Zoli nagyvállalkozó lett - mondta. - Nekünk például építőanyagokat szállít.

83


B ögös András: A v idéki gó t ikus

84


KŐ-SZABÓ IMRE

A füttyös postás

Napjaink elmagányosodott világában általában egy emberrel havonta egy-két alkalommal találkozhat avároslakó. Ez az egy ember a postás. Vele mindenki, minden alkalommal vált néhány szót. Van méggázóra-leolvasó, villanyóra és vízóra fényképező. Ők természetesen csak arra járnak, amerre kiépítettékezt a fajta vezetékeket. A sorban első helyen a postás áll.Ki ne ismerné a „füttyös postást”, Fedor Sándort, aki mindig vidáman, udvariasan, szolgálatkészen tűnikfel a város néhány utcájában. Fütyülve kerekez zöld színű kerékpárján, így mindig lehet tudni, hogy éppenmerre jár. Kézbesítési körzete – mint „egyesített kézbesítő”-nek (hivatalos szóhasználattal) – Petőfi Sándorutca páros oldala, Fürst Sándor utca, Budai út, József Attila utcák által határolt, majdnem szabályostéglalap alakú terület. Ezen kerekez végig naponta, természetesen beleértve a köztes Munkácsy Mihály,Piros alma utcákat is. A városban más utcák lakói is régóta ismerik.Megáll velem szemben, átad egy levelet és mintha számadást akarna csinálni, elkezdi kérdezés nélkül.

-Harminckét éve csinálom ezt a foglalkozást! – mondja elégedetten és beszélgetés közben semengedi el a zöld kerékpár „kormányát”. Ő az a „kormányzó”, aki ragaszkodik kormányához. Egyik kezéveltalán néhány pillanatra mégis, amíg megigazítja hatalmas, nyakba akasztott, sokszor a levelektől és egyébkézbesítésre váró papíroktól degeszre tömött postástáskáját.Érzem, nem siet annyira, ezért megkérdezem:

-Milyen volt a kezdet?-Ki emlékszik már arra! – mondja és legyint a kezével. – Na, ne haragudjon, csak vicceltem és

folytatja. – Falusi gyerek vagyok. Ott nem volt munkalehetőség. Egyik ismerősöm csalt a Postához, nembántam meg.Közben, ahogy állunk a 14-es házszámnál a Budai úton, két szomszédnak is int, küldeményük van. Átveszik,aláírnak! Az egyik férfi megveregeti a vállát és annyit mond:

-Jó egészséget Sanyi!Fedor Sándor csak bólint, majd folytatja:

-Hárman vagyunk testvérek, a két öcsém is itt van a Postán. Aztán képzelje el a szülőfalumbólmég hárman, ilyen kézbesítő postások itt a városban. A mi falunk jobban ismeri ennek a városnak a lakóit,mint ők maguk. Képzelheti, milyen történetek látnak ott napvilágot. Kész kabaré vagy éppen tragédiahangzik el ezen a mesedélutánon. Mert ugye ez a hat postás, vasárnap délutánonként a Szepi falusisörözőjének lugasában kibeszélik a városi ember rátartiságát.Legközelebb is összefutunk ennél a bizonyos 14-es házszámnál. Aztán mesél, mert tudja, hogy a múltkornem mondott el mindent.

-Először csomagkézbesítő voltam, aztán táviratokat nyomtak a kezembe, mondván: - Uzsgyi, acímzetthez! Akkor még fiatal voltam, felpattantam a kerékpárra és keresztül-kasul bekerekeztem a várost,az Öreg-hegy kanyargós, homokos utcáit, dűlőit. Az elkoptatott kerékpárok számát már talán meg semtudnám mondani. – Annyit azért összegezni lehet, hogy az elmúlt harminckét év alatt – a napi közel kétszázlevelet számítva – másfél milliót juttattam el a címzetthez, amely olyan tekintélyes mennyiség, hogy néhányzöld színű postás vasúti kocsit megtöltene.

85


Elköszön, először tolja a biciklit, de aztán felpattan rá és megy nagy nyugalommal. A sarkon áll meg, ponta kocsma előtt. Egy alacsony, köpcös férfi lépett ki az ivóból.

-Jó, hogy látlak, pénz áll a házhoz! – mondja Fedor Sándor és a nagy táskából egy óriásira szabottpénztárcát vesz elő. Az utalványt aláíratja, kiszámolja a pénzt. A köpcös férfi a papírpénzeket összehajtjaés a nadrágja zsebébe gyűri.

-Gyere, fizetek egy sört! – invitálja a postást.-Köszönöm, nem lehet! A szolgálat! – teszi még hozzá.-Egy sör az semmi! – erősködik a köpcös férfi.-Persze, aztán elfizetem magam és nézelődhetek. Nem játék ez! – mondja a férfinek. – Te csak azt

látod, itt-ott megállok, bedobok egy levelet, aztán fütyülök és tekerek tovább.-Persze ez a látszat! – teszi hozzá a köpcös egy kicsit megenyhülve.-A sört majd hazafelé, gyalogosan megiszom! – mondja befejezésként Fedor Sándor és ő is a

sörre gondolt.-Rendben, megértelek! – tette hozzá. – Ki lesz fizetve, csak meg kell innod!

Kezet fogtak és a köpcös visszament a kocsmába, Fedor Sanyi pedig kerékpárra pattant és elhajtott.Legalább két hétig nem találkoztam a füttyös Fedor Sándorral. Már délután volt, amikor összefutottamvele. Látszott, hogy a munka végén van, a táskák üresek. Arcát apró izzadtságcseppek gyöngysoraékesítette. Látszott rajta, erre a napra elegendő volt minden. Először szótlan maradt, de aztán minthaelhangzana egy varázsszó, annyit mondott:

-Mára végeztem! Most én mondom, igyunk meg egy sört! – mutatott a sarki kocsma irányába.Meglepődtem, de éreztem, ennek így kell lennie. Elindultunk, kikérte a sört, mellé egy fehér feles erőset.Koccintottunk. Az erős marta a torkomat, Fedor Sándor is krákogott. Az utána következő hideg sörnyugalmat adott. Beszélgetni kezdtünk. Arra voltam kíváncsi, hogy mint postást, nem akarták kirabolni,sohasem? Elmosolyodott.

-Nem is egyszer! – mondta. Ami emlékezetes maradt, az a Gát utcai volt. Helyettesítettem, átlagosnap volt. Két eléggé csapzott fazon állt elém. -Ide a pénzt! – mondta bőrgőzös hangon a szőkébb, nyurgasrác, nem volt több harminc évesnél. A másik, aki eléggé cingár alak volt, elvette a táskámat, pár ezerforint volt benne. Szaladni akart, megfordult, éppen akkor lépett ki a következő házból egy olyan birkózótípusú fickó. Átlátta a hirtelen kialakult helyzetet és a futásba lendítette magát, a tolvajnak kinevező ipsénekgáncsot vetett. Az pedig a hirtelen jött fordulattól arcra esett, ott a betonos járdán. Úgy összetörte magát,hogy a rendőröknek mentőt kellett hívni.

- A másik fickó, a rablótárs? – kérdeztem önkéntelenül.-Elfutott. A Kislapos sörözőben találták meg vagy öt óra múlva. Egy fröccs mellett remegett,

egyedül. Ez volt az egyetlen eset, amely emlékezetes maradt szolgálatom alatt.Négy nap múlva egy ajánlott levelet hozott. Átadta, aláírtam. Rám nézett és beszélt, mert a múltkorieszmefuttatást még folytatni kellett.

-Naponta átlagban nyolc-tíz kilométert biciklizek. Olyan „figurákkal”, hogy két ház közöttfelpattanok rá, ha közel vannak a címzettek, akkor meg tolom magam mellett. A gyors számítás szerint azemlített szolgálati időm alatt, pontosan kétszer megkerültem a Földet az Egyenlítő vonalán – mondjaelégedettséggel.

-Természetesen nem kedvtelésből, hanem munkám végzése közben – tette még hozzá. -Egyszertényleg megnéztem a nagy atlaszban, merre kellett volna kerekeznem. Aztán kiderült, hogy vizibiciklirekellett volna szállnom, mert az óceánok közül az Atlanti, az Indiai és a Csendes, utamat állta volna.Ezen elmosolyodik, majd nevetni kezd.

86


-Olyan országok estek volna utamba, melyről nem is hall az ember. Kár, hogy az Egyenlítő nemérinti Párizst, vagy Londont, mert oda tényleg elkerekeztem volna.Gondolkodik egy kicsit, aztán még hozzáteszi:

-Az Egyenlítőnek Európát kellene átszelnie, mert itt sok olyan dolog van, melyet ki kellene egyenlíteni.Arra a kérdésre, mi a titka annak, hogy jókedve, füttyös hangulata sohasem hagyja cserben, a válaszaegyszerű volt.

-A jó családi háttér. A feleségem megértő és türelmes. A szakmai utódlással van csupán „gond”,mert egy lányom van, aki gyerekkorában kézbesítő útjaimra elkísért. Az unoka is lány, nyári időszakbannéha eljön a nagypapával. Már kérdeztem tőle, mi leszel, ha nagy leszel? Azt válaszolta: - Postás!

G re go r Jó zs e f : B e szé lge t ő k

87


Hert elendy Zsuzsanna: Mátrai hul lámok

88


ELBERT ANITA

Mikulás–talizmán

Szegény, egyszerű parasztházban éldegélt egy kis család. Erdő mélyén, rengetegben hórihorgasfák fészkében fát vágott egy dússzakállú ember. Piros harang volt kabátja. Gomblyukain átfújt a szél.Kormos volt a lábnyoma. A kéményben dolgozott. Nagy pelyhekben kezdett hullni a hó. S a hókristályokráragadtak az ablaküvegre, a gyermekek legnagyobb örömére. A gyermekek fűszálon a pici élek, s avilágtól nem félnek. Kopott ruhájú kisgyermekek, egy kisfiú és egy kislány rajzolt lábnyomokat öklükkisujj felőli részével az ablaküvegre. Így válva kettős a táj: a ház belsejéből az üveg: lábnyom, messzebbrőlnézve a táj: szöveg. A kismadár nem tudja, hogy tükörképe van az üvegen, azt hiszi társa a tükörképe, snekimegy az üvegnek. Az ember ellenben tudja, hogy a tükörkép csupán nyom, nem más, mint önmagajele. Szent Miklós püspök egyszer, régen, segített a szegény népen. Így ugrott be kandallóba, almát hozvakis csizmákba. December 6.–át írunk 2010–ben. Egy kalendáriumból derül ez ki, mi piros betűkkel kacsinta gyermekekre. Édesapa szíve csordultig telve van, nincs mit tegyen kis csizmákba ezen este. Volt egybűvös talizmánja, megdörzsölte, s az pirosan világítva megkérdezte:

– Mit kívánsz tőlem? – kérdezte a talizmán.– Mézeskalácsot, mogyorót, piros almát, s minden jót. – válaszolta az apa.

Beteljesült.

A gyermekek sikongatva örültek. Mind megették, amit láttak, s majd a Mikulás nyomai utáneredtek. Tudták, hogy a kormos lábnyomok a Mikulásé, ki kandallóba pottyantotta gazdag ajándékaitboldogan. Nem tudták a szegény szentek, édesapjuk kormolta össze a havat. A gyermekek majd felnéztekaz ég terebélyes fehérségébe, s a rénszarvasszánt kémlelték figyelmesen. De nincsen meg a szán, csak aszánkónyom, mit az édesapa hagyott a havas rengetegben. Az édesanya szegényes vacsorára hívta agyermekeket. Feketés volt a leves, mint a korom, barna kenyérrel. Az apa még egyet kért:

– Legyen lakoma ma a házamban. – kérlelte a talizmánt az apa.

S lőn minden: kacsasült, szarvashús, vaddisznópecsenye, liba–, pulykacomb, édes bor éspálinka. Azonban a talizmán szót emelt.

– Kívánságaiddal csökken életidőd, ha kívánsz, talizmánod egyre kisebb lesz, s hogyha elfogy atalizmán, meghalsz. – állapította meg szigorúan a talizmán.

Megijedt erre az édesapa, de titkát el nem árulta senkinek. Kért még kicsiny cipőt, inget, s jómeleg ruhát. Kandalló nélkül meleget, s pénzt is egy keveset. A talizmán már majdnem elfogyott.Kisgyermekek ültek az ágyra, s apjuknak azt mondták:

– Édesapám, nekünk nem kell gazdagság, elég, ha együtt van a család, nekünk ez a legnagyobbboldogság. – mondta a kisgyermek az apjának.

Fogta magát az apa, vette a talizmánt, s elásta jó messzire a háztól. Megértette: hiába van megminden ajándék, ha az apa meghal, soha, senki őt nem pótolhatja. Mégis boldog volt, mert a Mikulás; atalizmán révén ma meglátogatta a házukat, s hogy itt járt, az apa tudja csupán kormos lábnyomok alatt.

89


i f j . CSERVENÁK MIHÁLY GYÖRGY

Mészkőtutaj

Üszkös tutajon suhan a megtébolyult,Tanácstalan mám, tüdőbajjal, kehesen.Görcsös rángásokkal pedig - útitársa a szív-,Dobálja a hajót, az Idő-tengeren,Épp csak üvegszilánk vitorla rongya csapja a szeletMinden idők letűnt, kegyes boldogságának,A beteg sikolynak, s te fattyú, te holnap,Minden méregben oldott ármány vagy.

Még vad keleti vihar, farkasordító hidegébenA tegnapom büszke jégtörő-hajó,És parázsló törzse, ropogva siratja önmagát,A holnap; A holnap: lékelt romboló.

Szivárgó orra vére, az édesded szunnyadó kapitány,Az örök bálba fojtott aranydíszes báltermen, a taton,Hunyja be szemét ön is, Veronika.Ezen a roncs hajón ha kell, önnek a világot megmutatom.

Amott tegnapomban van egy kislány,Kinek bájos nevét régen titkolom,És bizony, bármily meglett férfi vagyok,A sötét éjszakán, ha senki nem lát, meg is siratom.Amott holnapomban van egy nagy kő,Sötét, arany gyöngybetűvel szépen faragott,Jó barátja, cimborája, a vidám mélység,Láncra verte a lélek-őrző, rideg barakkot.

Világ vájta lyukakból, nézve nekem túl kicsi a világ,Ahogy a mám még torony-hullámok közt repkedő ladik,Feszített hangon zajong a mélység,Hogy a reménylő holnap, megroppant Titanic.Tatján tengernyi víz mered a fekete végtelenbe,Lobogó véres rongya, mint orra vére elered,Kapitánya e hajónak már a mélységbe mered,És álmodik örök nőiséget, s csókolja a tenger-feneket.

Szivárgó orra vére, édesded szunnyadó kapitány,Az örök bálba fojtott aranydíszes báltermen, a taton,Hunyja be szemét ön is, Veronika.Érzi, ahogyan mint rög, eltűnünk a véráramlaton.

90


BÖRZSÖNYI ERIKA

A test végül

Ha létezik olyan ember, él itt eFöldön, ki meglátja a lelkemet,melyet a lassan sorvadó test elfed, még utoljára, ebben az életbenszeretni társamul szegődhet.Cserébe majd meglátom én isaz ő lelkét, és megszeretemvele együtt az ő lassansorvadó testét. A test megadjamagát az elmúlásnak, deaz ember, ha szerethet, végülfügét mutat a halálnak.

91


HÖRÖMPŐ GERGELY

Este van, évnek vége

Korhadt fakerítések mögötta halál intett a jegenyéknek,valami bagoly huhogottijesztő dalt az éjnek.Egér, patkány rágja mohóna padlás furcsa kincseit,kék holdfény földöntúli, furcsaijesztő fényeket vetít.Régi dobozok. Egyenruhák.Békétlenség sok maradványa.A szobában megszólal gőgicsélvea csecsemő. Hát nem éltünk hiába.

92


SISKA PÉTER

Óvóhely

Olyan, akár egy szökött katona,fáradt és borostás.Azt mondja, mennünk kell,vele, mindenkinek.Nincsenek már kertek,a házak kiégtek,leomlott az ég és a földközti híd –

mi riadtan nézzük.A félhomályban egymáshozbújnak a kisebbek.Hát itt van. Nem ilyennek hittem.

Nincsenek is szárnyai.

93


K lincsok Veronika: Párban

94


BESZÁMOLÓXXIV. Nógrád Megyei Őszi Tárlat

2019. november 15-től 2020. január 31-ig a Városi Művelődési Központ Szabó István Galériája adotthont a Nógrád megyei képzőművészek őszit tárlatának, amelyre idén 77 alkotó adott be művet.Az ünnepélyes megnyitón dr. Pifka-Boda Zsuzsanna Jegyző Asszony köszöntötte a megjelenteket, majdMáté Lászlóné, a Nemzeti Művelődési Intézet Nógrád Megyei Igazgatóságának vezetője nyitotta megszavaival a képzőművészeti tárlatot. Az ünnepi műsorban Golyán Gréta és Bacskai Balázs közreműködött.Sor került a megyei városok által felajánlott díjak, valamint a Művelődési Központ által létrehozott AranyDiploma elismerések átadására, melyek odaítéléséről Bakos Tamara, Földi Gergely és Bakos Ferencalkotta zsűri döntött.Lapszámunkban ízelítőt adunk a tárlat anyagából. A válogatás szubjektív, a teljes anyag még néhány napigmegtekinthető Szécsényben. A fotókat Bolgár Jonatán (BOLGARIDEO) készítetteA szerk.

95


96


B akos Fe renc: Az ö reg

97


Bakos Tamara: El lopott b izalom

98


B arna László : Petra

99


B ot o s Zo lt án : Út a mélység f e lé

Pet rov ics Anna: Végt e len

10 0


B át ori I st ván: Szikkaszt ó nyár

Czudor B eáta : K av ics

10 1


Csernák Ed it : Hajnal

10 2


Gelencs ér János: Hi deg van

10 3


Gyczhy Csongor: Vona las

10 4


Gyczhy György: A házon aj tót nyi tnak

10 5


Gy. Nagypál Zsuzsanna: Őszi hangulat

10 6


Handó Pét er: Tavaszi vágyak szárnya lása I . I I .

10 7


K elemen Józse f: Formák a t ermészet bő l

10 8


Kirá ly Mandi: Csend hangja

10 9


K raszna iné K onczi l i Éva: Hőség

110


Nagy M árt a : Szent Pét er hegy

Szent péteri Ildikó: Nyári szimfónia

111


Pekáryné M indszent i Csi l la : Szent András

112

Pécs i Ágnes: Út on


113

Sándor János: Odale . . .


Te lekn é T őzs ér I rén : F a lu vég én


114

Varga Ág nes: P erőcs ény


115

Óvári János: Flow


116

BEMUTATJUK

K onrád Viktor, dudás

Konrád Viktor vagyok, 1988.03.28-án születtem Vácott. Gyermekkoromat és fiatal koromat a Börzsönyben, Szokolyántöltöttem. Szüleim állattartással és növénytermesztéssel foglalkoztak. Ebben az időben még a falunkban és a környezőtelepüléseken általános volt, hogy valaki állattal, vagy növénytermesztéssel foglalkozzon. Szerencsére én ismegtapasztalhattam e csodákat. Az állatainkat a környező mezőre és rétre hordtam legeltetni. Nem messze onnan ahollegeltettem, volt egy tehenészet. Csodálattal néztem, ahogy a szarvasmarhák legelésznek önfeledt nyugodtságukkal avölgy teljes széltében. Soha nem felejtem a kakukkfű illatát, a pacsirták énekét és a kolompok ritmusos lüktetését. Egyalkalommal szerencsém nyílott arra, hogy találkozzak e gulya őrzőjével, aki kemény és szikár ember volt. Csontos arcán,nyílt és őszinte tekintetében látszott a pásztorélet kemény, de lenyűgöző munkája. Sokat mesélt családjáról, fiatalkoráról.Elmondta azt is, hogy a nagyapja is pásztor ember volt és még annak a nagyapja is. Több alakalommal fütyörészett ésdalolt, olyan nótákat, amik akkoriban még teljesen ismeretlenek voltak számomra. Elmesélte, hogy apjának volt egypásztor barátja, aki dudált. Akkoriban azt se tudtam, hogy mi az a duda, de nagy csodálattal mesélt erről az ördögihangszerről. Sokat tanultam tőle az életről, a természetről és az állatokról. Nem sokkal később ismerkedtem meg afaluban a juhásszal. Ő is mesélt legénykoráról, az ő általa ismert tudós pásztorokról, és hogy apjától tanult furulyázni.Lenyűgöző volt a játéka és játéktechnikája, de sajnos nagyon ritkán vette elő hangszerét. Valahogy itt alakulhatott kibennem a hangszerek felé való érdeklődésem. Néhány évvel később találkozhattam egy dudással, egy tereskei juhász,Pál István személyében. Ekkor a saját szememmel is láthattam, hogy mennyire lenyűgöző ez a hangszer.Körülbelül 10 évvel ezután elértem az életemnek arra a pontjára, hogy a sok tervezgetés után eljutottam egy dudakészítőhöz.Nagy Zoltán első dudám készítője vált első mesteremmé, tanárommá. Tőle tanultam meg a hangszer fújás és a játéktechnikaalapjait. Egy évvel később a kétbodonyi Dudás és Tekerős Szaktáborban tanulhattam Csoóri Sándortól, Lányi Györgytőlés Bese Botondtól. Zalaegerszegi és tihanyi szaktáborokban volt még alkalmam tanulni G. Szabó Zoltántól, VéghAndortól és Istvánfi Balázstól is.


117

Eleinte főleg falunapokon, gyermektáborokban, óvodákban, iskolákban hangszer bemutatással és ismertetésselfoglalkoztam. Nógrád megyében nem tűnt el a duda a közéletből, Pál István munkásságának köszönhetően sokanismerik, igénylik a dudazenét. Főleg emiatt, hamar híre ment, hogy Pista bácsi halála után újra van dudás a megyében.Idővel konferenciákra, koncertekre hívtak vendégszereplőként a Kárpát-medence több pontjára. A Romhányi Dalárdais több alkalommal felkért, hogy kísérjem őket. Az egyik ilyen alkalommal az egri Énekes Hangszeres Szólisták KÓTAAranypáva Országos Minősítésére kísértem őket, ahol a legmagasabb minősítést értük el. Itt kaptam kedvet amegmérettetésre és megszereztem a kiváló, majd az arany minősítést, 2019-ben pedig az Arany Páva Nagydíjat. Adalárdával együtt végzett több éves munkámért részesített Romhány önkormányzata a Bereczki Máté kitüntetéssel.Mindezek mellett a Magyar Dudazenekar tagjaként, illetve szólistaként van szerencsém nem csak az országban, hanemkülföldön is megszerettetni és megismertetni a magyar dudazenét.Az elmúlt években részt vettem Csehországban, Strakonice-ben a nemzetközi dudástalálkozón. Játszhattam aKremsmünsteri apátságban is. Táncházat zenélhettem Firenzében. Hazai események között kiemelném az augusztus20-i kenyérszentelést, ahol évről évre jelen vagyunk, március 15-i állami ünnepségen való vendégszereplést, a Felszállotta páva gálaműsorának produkcióját, nem utolsó sorban a Mohácson megrendezett nemzetközi dudástalálkozót, aminekalkalmával több színpadon is színesítjük a Busójárás zenei repertoárját.Jelenleg a legnagyobb hangsúlyt mikrokörnyezetem zenei felkutatására, tanulásra, és a Pista bácsi féle palóc furulyakészítésének és játéktechnikájának elsajátítására helyezem. A jövőben szeretném segíteni azt a már több évtizedesmunkát, hogy a magyar pásztor és dudahagyomány élőnek maradhasson.

Elérhetőségeim, ha dudálni hívnának:Email cím: [email protected]ám: 06-30/386-04-81


118


119


12 0

PROGRAMAJÁNLÓ


12 1


12 2

HÍREKAmikor egy álom teljesül. Végre elkészült a faházikóm! Megnyitottam a kis galériámat. Nem nagy, de azenyém. Saját erőből, támogatás nélkül. Nem támogatott senki, mert Ludányhalásziban nincs igény erre(mondják jónéhányan). De én hiszek benne, és hiszem, hogy itt is élnek olyan emberek, akik fogékonyaka művészetre, szeretik a szépet. Akik talán értékelik az én munkám. Mert én itt születtem és itt élek.Nekem fontos Ludányhalászi, vannak terveim, álmaim. Nem tudom, hogy a körülményeim mennyire engediezt megvalósítani egyedül, de dolgozok érte. Az általam készített alkotásokkal folyamatosan feltöltve agaléria. Gyere el, nézelődhetsz, vásárolhatsz! Ha kedvet kapsz, meg is tanulhatod a technikát. Mindenhíradást, reklámot megköszönök! Ludányhalászi, Kossuth út 16.

Némethné Jancsi Ilona (textilszobrász (paverpol), goblen-hímző)


12 3


12 4


12 5


12 6


12 7

PROGRAMAJÁNLÓ


12 8

KÖNYVAJÁNLÓ

Megjelent Borsi I. Antal ÍrMAGunk című könyve.

„E könyv lehet, hogy csak egy halom papír, melynek súlya van. Esetleg olyan novellákat találsz benne,melyek élménnyel töltenek fel. De lehet egy könyv, mely számodra misztérium, vagy beavatás. Ismeretek,útmutatások. Életed jelzőtáblái, ha saját utadon jársz, s a Tudatosság megtalálásához vezetnek. Szolgáljaszemélyes vágyadat, hogy megtaláld az isteni részedet. De akár a Valóságod vágya, hogy az istenitapasztalásból a teremtés felé tereljen! Így lesz az élő a Tudatosság, hogy érezd azt, hogy a papírnak súlyavan. Ha úgy kell, akár gyújtósnak használhatod azt.E könyv nem az Igazság-tól jött küldemény, hanem egyik kép a Valódi-ról. Ha azt keresed itt - ebben akönyvben - akkor tévúton jársz, és máris tedd le! Az Igazság az EGY, de végtelen nézőpontból látszik.Abból az egyik viszont, csakis a Tiéd! A Valót nem találod meg a leírt sorokban, hanem azok között leledmeg. Ott töltöd meg a saját életed lényegével:Jelenben lenni – itt és most – aki Vagy! Csak lejegyeztem: Borsi I. Antal”


12 9

Megjelent Végh József mkl. két újabb kötete!

Gárdonyi Géza szerelme: Szarvassy Margit tanítónőés

Nógrádi szlovák gyökereink III. – Háborúk nógrádi hősei és áldozatai

https://www.youtube.com/watch?v=TESYJNKHPXI&feature=share&fbclid=IwAR13uD0Y9DjQOEIPtQTSO9Y8M4zfVzv6w_X6fDrJK8fd_HCmQ_Cq0FltMCg


13 0


13 1


KARAFFA GYULA

sziszüphosz…

nagyapám - miután hazatántorgott ámerikából – a falu szélén vettföldet, egy sovány parlagon hagyott területet kapott, de akár valamigyöngyöt úgy szerette, felszántatta, bevetette s várta az esőt, az életetadót , s várta a termést, munkája gyümölcsét… apámkőművesmunkából élt, de a kertünket minden évben szántatta,bevetette, és több mint 60 különféle gyümölcsfát ültetett… metszetteőket, permetezte, s várta a fák termését, munkája gyümölcsét…amikor megvettük a házunkat, kert is járt vele… minden évbenfelszántattam, s vártam az esőt, vártam az őszt, a betakarítást…fákat is ültettem, metszettem őket, a vegyszerezést elvből kihagytam(inkább kivágtam a kukacost részt minthogy…), és vártam anyarat, meg az őszt, és vártam a munkám gyümölcsét… akkorhagytam abba a szántatást és a fák gondozását, amikor már senkisem művelte a kertjét a miénk körül, így azokból köszönés nélkülmilliónyi levéltetű, hernyó és csiga lepte el a kertünket, sgombafertőzést is hozott a szél a gyümölcstermésünkre… nemszülettem hősnek… mostanában füvet nyírok, s a trágyára dobom afertőzött almákat… néha bekopog a szomszéd, és elmeséli, minyomasztja… meghallgatom…

héliosz…

a szomszéd ház vályogfalát én meszelem, együtt a saját tornácunkkalmikor arra kerül a sor (nem szeretném az elhanyagoltságot látni,bár egyre kevésbé zavar az elmúlásból származó nyomoklátványa) ilyenkor mindig szemgyulladást kapok - a munkámeredményeképpen - a hófehér falról visszaverődő sugaraktól…olvasás közben hátradőlve a fotelban, kellemesen süt be ablakunkon(egészen novemberig letudjuk fűtés nélkül, mert elég annyimeleg az őszi éjszakákban, amit ilyenkor napközben szobánkbabefogunk s megőrzünk a spalettákkal), kíváncsian kukucskál theiagyermeke a mindentlátó héliosz, s lesi, mit olvasok éppen(kakaskukorékolásról, az ég boltozatáról, négylovas kocsiról,keleti és nyugati palotákról, ókeanoszról, meg aranyhajókrólszólnak a mesék), mígnem a szemfárasztó történetektől (vagyörömömben) ki nem csordulnak a könnyeim… azt hisszük azértékes drága, s ami drága az értékes… a plazmatévékreklámsugaraival ránk köszönő világ csábítása erősen vakító, s ezértészre sem vesszük, mennyi mindenünk van, amiért soha, senkineksem kell fizetnünk… köszönjük emese…

13 2

E havi számunk szerzõi:

Börzsönyi Erika ( Pásztó ) Budapest író, költőCsáky Károly mkl. ( Kelenye, 1950) Ipolyság,helytörténész, költő, tanár, néprajzkutatóIfj. Cservenák Mihály György (Szügy) Szügy,költő, slammerCsiby Károly (Kolozsvár, 1955) Kismaros, író-költőDebreczeny György (Budapest, 1958)Budapest, könyvtáros, költőElbert Anita ( ) Veszprém, tanár, író, költőHorváth Ödön (Budapest, 1938) Kismaros,hitoktató, költőHörömpő Gergely (Kisvác, 1945 - Kisvác,2007) református lelkész, költőHrubík Béla (Szécsénykovácsi, 1964)Ipolynyék, költő, politikusKiss Anna Máia (Balassagyarmat, 1964)Gárdony, költőKiss-Simon Miklós ( ) Baglyasalja, író, költődr. Koczó József (Perőcsény, 1950)Vámosmikola, helytörténész, ny. iskolaigazgatóKovács T. István (Füzesgyarmat, 1935) Vác,újságíró, íróKő-Szabó Imre (Orosháza, 1936) Vác, íróPohánka Erika ( ) Balassagyarmat, költőPetrozsényi Nagy Pál (Kolozsvár, 1942)Kecskemét, tanár, íróSiska Péter (Nyíregyháza, 1984) Nyíregyháza,költő,B. Tóth Klára (Budapest, 1955) Budapest,költő, restaurátorH. Túri Klára (Győr, 1939) Tata, író, költő

Impresszum:

Alapító-szerkesztő:Karaffa Gyula

Helytörténet:Végh József mkl.

Képzőművészet:Konczili Éva

Szerkesztőség címe:2645. Nagyoroszi, Petőfi út 19

Telefon:+3630-383-5385

Email cím:[email protected]

Ha támogatná a lapot:Krasznai Gyula 63800018-10017289

Weblapok:

www.karaffamese.freewb.huwww.karaffagye.freewb.hu

www.karaffaboros.freewb.huwww.retsag.net

Terjesztés: kizárólag ingyenesenletölthetõ PDF formátumban.

NMHH CE/7456-5/2018.

Internetes lapunkra is vonatkoznak aszerzői jog védelmének szabályai,

ezért a Börzsönyi Helikonbanmegjelent bármilyen anyag más

felületen, lapban valófelhasználásához az érintett Szerző

előzetes engedélye szükséges!

A Börzsönyi Helikon 2012. március27.-től tagja az Ipoly Eurorégió

Határon ÁtnyúlóEgyüttműködésEgyesületének.

Végh Tamás (Gödöllõ, 1960) Isaszeg, költõ,nyomdász

Székács László (Budapest, 1946) Budapest,nyugdíjas mérnök, költő


13 3

Hideg szél fújt azon a napon Szájbely Zsolt fotója

M aruzsné K ovács Éva: Anya és lánya

börzsönyi helikon - irodalmi, művészeti folyóirat - 2020. januármaradok mindenki felé...

Documents