A körön kívüli gyermekek, avagy pszichoterror az iskolában?

Vevők vagyunk az erőszakra?

Világunkban együtt élünk az agresszió és a terror valamennyi formájával. A médiák naponta elárasztanak bennünket a világ legújabb terrorcselekedeteivel, a családon belüli erőszak, és a bűnözéssel kapcsolatos legújabb híradásokkal.

Ha a híradásokból hiányozna, akkor „pótlásként” a fizikai és a lelki terror szinte valamennyi rafinált módszerével megismerkedhetünk a horror, a triller, a krimi, valamint az akciófilmek „jóvoltából”. Kísérletekkel bizonyított tény, hogy a tömegkommunikációban, a filmekben, és a videojátékokban eluralkodó erőszak látványa, fokozza az erőszakos viselkedést, mivel az agressziót tanulással is lehet növelni.

Úgy tűnik, hogy megváltozott a régi embereszmény is. Olyan ellentmondásba került a társadalom, és ezen belül a nevelés is, hogy miközben az agressziót és az erőszakot elítéljük, a sikeres emberek többnyire azok, akik céljaik elérése érdekében nem válogatnak az eszközökben, a versengésben a legrámenősebbek, a legagresszívebbek. Ezzel az egyébként negatív minta vonzóvá válik.

Távolinak tűnik az idő, amikor a kis herceg jámboran követelte, hogy bárányt rajzoljanak neki

Sajnálatos tény, hogy a mai gyermekek un, ”Rambó-mániásak”lettek, a Mikulás puttonyában kész fegyverarzenál található, mivel a játékfegyverek száma egyre növekszik. A hozzánk is begyűrűzött legújabb technikai „vívmányok”,az un. interaktív játékok biztosítják gyermekeinknek, hogy egy virtuális pisztollyal akár egy gyilkosságot is, a lehető legvalósághűbb élményként éljenek át. Ennek az „ügyességnek” a jutalmazásával az agresszió kiélését erősítjük meg, és azt sugalljuk, hogy ez a viselkedés a normális.

Nagy baj, hogy a médiákban látott nagy számú gyilkosság, és más erőszakos cselekmények a gyermekeket és a fiatalokat egymás fájdalma, szenvedése iránt egyre közömbösebbé teszi.

 Tehát a társadalomnak le kell csökkenteni, és tennie kell valamit az agresszivitás ellen!

Tudjuk, hogy nem minden agresszió káros, biológiai szinten szükség volt rá a túléléshez. A férfiasság egyik fontos mutatója, értékmérője a nyers erő kiélhető és levezethető sportolásba, versenyzésbe is.

A ma emberének kényelmesebb, gépesített világában kevesebb agresszivitásra van szüksége, tehát a társadalomnak abban kell együttműködni, hogy a „malignus” agresszió és a terror csökkenjen, és az agresszív energiákat jó és nemes célok elérésére fordítsuk.

Az agresszív gyermekből gyakran válik antiszociális felnőtt:

Mindannyian láttunk már dacreakcióban lévő toporzékoló, rugdalódó gyermeket. A kisgyermekek frusztrációik következtében keletkezett indulataikat korai éveikben leplezetlenül mutatják meg. Frusztrációra nyílt agresszióval reagálnak.

Később a frusztrált, beilleszkedési gondokkal is küzdő gyermekek, kudarcaik miatt felhalmozódó ellenséges indulataikat agresszív cselekedetekkel, fizikai bántalmazással, vagy

verbális agresszióval, valamint egyre kifinomultabb, rejtettebb formában megnyilvánuló pszichoterrorral vezetik le. Ezeknek a gyermekeknek a hátterében gyakran rendezetlenek a családi viszonyok, gyakran érzelmi elhanyagoltságban élnek. Megfelelő szülői minták hiányában gyakran sajátos hiányosságokat mutatnak a szociális képességeik, valamint konfliktuskezelési készségeik terén is. Ha a nevelés nem megfelelő, akkor a büntetésként kiszabott fenyítés csak súlyosbítja a problémát, ismételten helytelen agresszív megoldási mintát nyújtva.

 Pszichoterror/ mobbing/ fogalma

Az agresszív és erőszakos cselekedeteknek többféle megjelenési formája van.A „mobbing „ fogalmát először Konrád Lorenz használta. A „mobbing” a csoportnak az egyénnel szemben gyakorolt lelki terrorja. A mobbing magatartás a frusztrációkra kialakuló agresszivitással kerül előtérbe.

A munkahelyeken is jócskán előforduló mobbing-jelenségét az utóbbi években egyre többen vizsgálták, és megállapították, hogy a mobbing jelenléte egy munkahelyen nagy anyagi –gazdasági veszteséggel jár.

Az iskolákban ezt valójában azért nem veszik olyan komolyan, mivel a gyermekek és a fiatalok problémái miatt nem mutathatók ki anyagi problémák.

Pedig a mobbingot, a pszichoterrorizáló magatartást az iskolában sajátítják el a gyermekek!

Ez később társadalmi ártalmakhoz is vezet.

Érdemes lenne megvizsgálni, hogy mennyire járult hozzá egy –egy mobbing-áldozat korai negatív tapasztalata hogy pszichoszomatikus betegséget kapjon, társaságkerülővé és szorongóvá, sértődékennyé, vagy agresszívvé váljon.

Már az óvodában megtapasztalják a gyermekek a mobbingot?

A gyermekek már az óvodában tapasztalják, hogy a „kívülállókkal” történő dolgokat.

1.Hogy szórakoztató a másikkal kitolni.

2.Hogy ezáltal jól be lehet illeszkedni a csoportba.

3.Hogy ezeket a cselekedeteket nem követi jelentős „megtorlás”.

4.Hogy a kívülálló szerepét mindenképpen kerülje.

Ezeket a tapasztalatokat a későbbi iskolás gyermekcsoportokban is igazolva látják.

Akkor, ha ezt a jelenséget, mindig ugyanazzal a személlyel szemben követi el a csoport, akkor pszichoterrorról van szó. Ahhoz hogy pszichoterrorról beszéljünk, annak a feltételnek is fenn kell állnia, hogyha hosszú ideig fennáll.

 Az „elkövetőkre” jellemző, hogy többnyire nem éreznek bűntudatot, és nem vállalják a felelősséget.

Maguk az „áldozatok” gyakran úgy tesznek, mintha nem vennék észre a bántást, sőt továbbra is fenntartják a mobbingot kiváltó nem kedvelt viselkedést.

Legtöbbször az áldozat, a többiek figyelméért, és elismeréséért küzd!

A mobbing egy társadalmi szelep, amivel a felhalmozódótt társadalmi frusztrációt, feszültséget, védtelen áldozatokon veszélytelenül vezeti le.

Ezt a magatartást az unalom, az egyhangúság is kiválthatja!

A pszichoterrort nem könnyű észrevenni! Ha nem látszik, érdemes segédeszközöket alkalmazni. pl. kitűnően mutatja a peremhelyzetet, a körön kívüliséget a pszichometria.

A csoportban zajló folyamatok

A mobbing-magatartás hátterében érdemes vizsgálni a csoportokban zajló folyamatokat. Az osztályokban érvényesülő hierarchia három részre osztható:

1. csoportvezetők/ döntenek, megszabják a normákat/

2. követők / ők alkotják a csoport legnagyobb részét/

3. kívülállók /ők az agresszió áldozatai/

Nehéz a vezetőket észrevenni, mert egyesek az órákon feltűnésmentesen viselkednek, pozíciójuk inkább az órákon kívül mutatkozik meg, de órákon is erősen hatnak a felszín alatt.

Az áldozatok csendben szenvednek, az elkövetők a legritkábban alkalmazzák a tettlegességet, vagy a veszélyeztetést, inkább kegyetlen tréfákat űznek vele, elveszik, eldugják a tanszerét, táskáját, valótlanságot állítanak róla, nem hívják el a társaságukba, gyakran megalázzák, kirekesztik.

A pszichoterror következményeit az áldozatok nehezen, vagy nem képesek elviselni. Ezért menekülésképpen betegséget szimulálnak, vagy valóban megbetegednek.

Intő jel lehet, ha egy tanuló gyakran hiányzik, a betegségek pszichés eredetét gyakran senki nem gyanítja. A kívülálló pozíció akadályozza a társakhoz való kapcsolat kialakulását, ha azt közvetítik felé, hogy nem szeretik, akkor nem tud pozitív önértékelést kialakítani, nem tud önálló, autonóm személlyé válni.

 Gyakran a család sem tulajdonít kellő jelentőséget a gyermek panaszának, pedig ezeknek a jövőjére is jelentős hatást gyakorolnak. Gyakori, hogy a szülők azért nem tudnak segíteni, hó tippeket adni, mert ők maguk is mobbing áldozatként nem tudták megoldani problémájukat. Az állandó otthoni meg nem értettség, az az érzésük, hogy magukra maradtak, biztonságérzetükben okoz komoly zavarokat. Ilyenkor nagyon fontos, hogy bizalmasan el tudjanak beszélgetni a problémáról. Súlyos esetekben szakember segítségét is érdemes igénybe venni, hogy megelőzhető legyen a további súlyos lelki sérülés!

Kiből lesz mobbing áldozat?

A kívülállókra jellemzők bizonyos viselkedési sztereotípiák, melyek a „kívülállóság” kialakulásával egy időben lépnek fel.

Mindenkiből lehet mobbing-áldozat, de egyes személyiségtulajdonság gyakorta válik azzá. Azok, akik valamiben eltérnek az átlagtól. /pl. bevándorlók, testi hibásak, más vallásúak, extravagáns stílusúak./

Mivel nem jó „körön kívülinek” lenni, mindenki harcol a „kívülálló” szerep ellen. A pszichoterror áldozatai jó esetben nem értik, hogy miért nem fogadják el őket a társai, ez számukra megmagyarázhatatlan. Vannak rosszabb esetek, amikor az áldozat magát okolja, vagy érdemtelennek találja magát társai szeretetére.

Van-e haszna a kívülállóságnak?

Bármilyen furcsán is hangzik, de van haszna a közösség számára.Pl. ha egy ellen fognak össze, növeli az osztály kohéziós erejét. A kirekesztéssel a kívülállót igyekeznek megalázni, ezzel próbálják növelni saját megcsappant önértékelésüket, egy projekciós felületként az áldozatra vetítve, nekik tulajdonítva saját rossznak vélt tulajdonságaikat.

Az agresszió kis csoportokban tehát a mobbing áldozatokon, a társadalomban pedig a kisebbségeken vezetődik le. A kirekesztés egyoldalú és előítéletes, leküzdéséhez nem elég a felvilágosítás, az elnyomottak helyzetének élethű ábrázolása,/ akár filmek, irodalmi alkotások bemutatásával/és az érzelmi áthangolódás, az empátia fokozása irányukba, sokat segíthet!

A pszichoterror elleni intézkedések.

Prevenciós lehetőségek

tanár- diák viszony minőségi javítása

közös alapértékek, normarendszerek megteremtése

pozitív teljesítmény-és énképátadás

szociometriai eljárások alkalmazása

Kétségtelenül, a pedagógusok fontos szerepe, hogy megakadályozzák a pszichoterrort az osztályban. Nem könnyű a dolga, és szándéka ellenére van úgy, hogy ő is részt vesz a mobbingban. Még ha tudja is, hogy ki az áldozat, akkor sem biztos, hogy feladatának tekinti az áldozat segítését, mivel éppen a rendzavarásra hajlamos felbolydult osztályokban az áldozat látszik rendbontónak, ezért a csoportvezető mellé áll. Vagy nem avatkozik bele a diákok egymással kapcsolatos konfliktusaiba, vagy ha ő maga is kigúnyolja, bár elnyeri az osztály szimpátiáját, tovább súlyosbítja az áldozattal szembeni diszkriminációt!

Ezért, ha a tanár nem avatkozik be az áldozat oldalán, akkor a diákok ezt megerősítésnek könyvelik el, tévesen ítélve meg cselekedetüket.

A tanár lehetőségei

Őszinte bizalmas, empátiás beszélgetés a mobbing áldozattal.

Intézkedések az osztály bevonása nélkül./ a diák felértékelése frontális osztálymunkában, különböző funkciók megbízásával, olyan feladatok adása, amit a mobbing áldozat várhatóan jól el tud végezni, szorgalmi feladatok előzetes megbízásával, stb./

Lényeges, hogy a többiek ne vegyék észre!

Versenyeken, sportrendezvényeken a kirekesztett tanuló szerepeltetése.

Intézkedések az osztály bevonásával./Az előítéletességről, a mobbingról általában beszélgetni az osztállyal.

„Talkshow” rendezése az osztályban. Játékos riportok , interjú készítése az áldozat bevonásával, a róla addig ismertek kibővítésével javítani a pozícióján, jó alkalom arra, hogy a tanár segítségével megszabaduljon a kényszerűségből ráakasztott szerep alól.

Hasznos lehet, ha a témához illő szépirodalmi műveket, filmeket dolgoznak fel közösen.

5. Kérdőíves módszer annak tisztázására, hogy hogy érzik magukat az osztály diákjai, milyen a légkör, milyen az összetartás, egy ember aki nagyon rokonszenves, stb.

Szociometriás módszerek alkalmazása. Szociogram készítésével, kiértékelésével az osztály kapcsolatrendszerének feltérképezése.

A pedagógusok tudatos munkájával, személyes példamutatásával az iskolai pszichoterror és agresszív cselekedetek csökkentésével sokat tehetnek a tanulók, de az egész társadalom mentálhigiénéjének javításáért, a másság széleskörű elfogadtatásáért.

Győr, 2004. november 24.

Buda Lászlóné

klinikai gyermekpszichológus

EdQ projektszakértő