Budapest Fővárosi Szociális

Koncepciója

2012 – 2020

Budapest,2012. szeptember

1

BEVEZETŐ.................................................................................................................................... 4

Javaslat A szociálpolitikai intézményrendszer fejlesztésének főbb irányaira......5A szociálpolitika helye és helyzete.....................................................................................................5A koncepcióval elérendő célok.........................................................................................................6A koncepció elkészítésének peremfeltételei.....................................................................................6

Magyarország Alaptörvénye.........................................................................................................6A szociális ellátás fontosabb szakmai jogszabályai.......................................................................7A szociális ellátás szervezésének determinációi és céljai...............................................................9

Szociális ellátórendszer...................................................................................................................10Az életminőség biztosításának összetevői..................................................................................10A rendszer fenntarthatósága......................................................................................................11Az „önellátó képességet” erősítő intézmény koncepciója...........................................................12

SZOCIÁLPOLITIKA TERÜLETENKÉNT.................................................................................................13Foglalkoztatáspolitika.................................................................................................................14Segélyezés...................................................................................................................................17Személyes gondoskodást nyújtó ellátások..................................................................................19

Megoldási javaslatok területenként................................................................................................22Jövedelmi deficit kezelése...........................................................................................................22Foglalkoztatáspolitika.................................................................................................................22Segélyezés...................................................................................................................................23Személyes gondoskodást nyújtó ellátások..................................................................................24

Részletes Rész........................................................................................................................... 26FOGLALKOZTATÁS...........................................................................................................................26

Bevezetés....................................................................................................................................26A foglalkoztatási helyzet értékelése............................................................................................26A főváros foglalkoztatás-politikai célkitűzései............................................................................29A stratégia foglalkoztatási szegmensei.......................................................................................29

IDŐSELLÁTÁS..................................................................................................................................31Bevezetés....................................................................................................................................31A koncepció időhorizontja...........................................................................................................31Külső feltételrendszerrel kapcsolatos szempontok.....................................................................32Hosszú távú koncepció tartalmi elemei.......................................................................................32Az intézmények pontos definiálásának paraméterei...................................................................34Idősellátó intézmények finanszírozása........................................................................................35SWOT analízis.............................................................................................................................35hosszú távú koncepció.................................................................................................................36Melléklet:....................................................................................................................................37

FOGYATÉKKAL ÉLŐK ELLÁTÁSA.......................................................................................................41Bevezető.....................................................................................................................................41Emberi jogok védelme.................................................................................................................42A koncepció kedvezményezettjei.................................................................................................42A koncepciónak megfelelő szolgáltatás céljaI............................................................................43helyzetelemzés............................................................................................................................43Lehetőségek a változtatásra.......................................................................................................46Fejlesztési irányok és javasolt intézménytipusok.........................................................................48Autizmussal élőket segítő koncepció...........................................................................................49

PSZICHIÁTRIAI-ADDIKTOLÓGIAI BETEGEK ELLÁTÁSA.......................................................................52Bevezetés....................................................................................................................................52Emberi jogok védelme.................................................................................................................52

2

Támogatási programok...............................................................................................................53A lakosság mentális egészségi állapota és az ebből fakadó betegségteher................................54Szenvedélybetegségek................................................................................................................55Helyzetelemzés............................................................................................................................55Működési környezet....................................................................................................................59Az ellátórendszerek működésével kapcsolatos elvárások...........................................................60Integrált ellátórendszer kialakítása.............................................................................................60Reverzibilitás az ellátórendszerben.............................................................................................61Vertikális integráció az ellátórendszerben..................................................................................62Horizontális integráció az ellátórendszerben..............................................................................62A peremfeltétetelek megváltoztatása.........................................................................................63Szakosított szociális ellátások fejlesztési irányai.........................................................................63Javasolt Pszichiátriai intézménytípusok......................................................................................65Modell-kísérlet............................................................................................................................65Melléklet.....................................................................................................................................67

A szociális ellátási formák (országos adatok...................................................................................67MEGRENDELŐI FUNKCIÓ ÁTALAKÍTÁSA A SZOCIÁLIS ELLÁTÓRENDSZERBEN..................................68SZEMÉLYES GONDOSKODÁST NYÚJTÓ SZAKOSÍTOTT SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYEK FINANSZÍROZÁSA 69

Jelenlegi állapot..........................................................................................................................69Javaslat.......................................................................................................................................69

SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYI STRUKTÚRA FEJLESZTÉSÉNEK IRÁNYAI......................................................71Jelenlegi helyzet..........................................................................................................................71Új szempontok............................................................................................................................71Vertikálisan integrált intézményi rendszer..................................................................................71Regionális foglalkoztatási és szolgáltatási központ....................................................................72Szatellit lakóotthonok kialakítása...............................................................................................72Speciális funkcióval rendelkező, progresszív ellátást biztosító telephelyek.................................73

AZ INTÉZMÉNYI GAZDÁLKODÁS......................................................................................................74Jelenlegi helyzet..........................................................................................................................74A fővárosi szociális intézmények működési költségvetéseinek legfőbb jellemzői......................74Az intézmények gazdálkodásának fontosabb determinációi.......................................................75Szemléletváltás az intézményi gazdálkodásban..........................................................................76Az intézményi integráció kialakításának lehetséges lépései........................................................77

MELLÉKLET......................................................................................................................................81

3

BEVEZETŐBudapest számára a szociális területen ellátandó feladatokat törvények határozzák meg.

Ahhoz azonban, hogy ezeket megfelelően el tudja látni, - a feladatok ellátásához elegendő erőforrással való rendelkezésen túlmenően -, szükséges a területi feladatok adekvát és célszerű meghatározása és felosztása az ágazati szereplők között. A magunk szerepét e kormányzati cikluson belül egy új szociális törvény elfogadását követően és annak keretein belül akartuk tartalommal feltölteni. Ezt egy nyilvános program formájában szerettük volna publikussá tenni, amely egyúttal sorvezetőként is szolgált volna a további feladataink végrehajtásához.

Természetesen az új törvényi szabályozás, mint előfeltétel hiányában saját feladataink meghatározásakor csak a jelenlegi állapot, a jelenlegi jogszabályi keretek jelenthetik a kiindulási alapot. Azonban mindezek mellett is megpróbáltuk felvázolni azokat az általunk optimálisnak vélt peremfeltételeket és szükséges fejlesztési irányokat, melyeket a szociális ágazaton belül meg kellene valósítani ahhoz, hogy az ágazat hatékonyabban láthassa el alapfeladatát, hogy a szociálisan rászorulók a megfelelő feltételek mellett a lehető legmagasabb színvonalú szolgáltatásban részesüljenek.

A stratégia kialakítása során a rövid és középtávú célok kitűzésekor is figyelembe vettük az 1257/2011. (VII.21.) Kormányhatározatban foglaltakat, hiszen az abban foglalt kifejezetten hosszútávú, 30 éves időtávlatban megfogalmazott célkitűzések szakmai tartalma értelemszerűen megjelenik a fővárosi ellátó rendszer átalakításának ennél rövidebb távú célkitűzéseiben is. Az idézett Kormányhatározat 5. pontjában foglaltak a védett lakhatás tervezésén túl kiterjeszthetők általában az intézményi ellátásra, illetve az intézményi ellátást fokozatosan kiváltó egyéb ellátási formákra is, úgymint:

- valósuljon meg a kisebb létszámú, lakókörnyezetbe integrált elhelyezés; - az igénybevevők segítő szolgáltatások igénybevétele mellett folytathassanak önálló

életvitelt;- jöjjön létre az öngondoskodásra való képességre épülő és azt fejlesztő szolgáltatási

rendszer;- valósuljon meg a lakhatás és a napközbeni tevékenységek szétválasztása a

normalizáció elve mentén;- legyen lehetőség a szolgáltatást nyújtók hálózatszerű működésére.

Fontos feladata továbbá a Főváros ágazati koncepciójának, hogy iránytűje legyen a kerületi szintű ellátásokat megszervezők, fenntartók számára. Budapest sajátossága, hogy igen nagy lehetőségek rejlenek a sokszínű – kerületi, civil és egyházi – szolgáltatórendszer, a viszonylag sűrű szociális háló szorosabbá, feszesebbé szervezésében, a lehetséges szinergikus hatások elérésében. Ami ebben az esetben az ellátói felelősségen túl az ahhoz szorosan vett megrendelői funkció szerepének betöltésével is segíthető. Lényeges feladat tehát a kerületekkel történő egyeztetések, összehangoló megbeszélések széles körű lefolytatása is.

Végül nem hiányozhat a Koncepcióból a szociális terület értékeinek, felvállalt elveinek megfogalmazása és amennyiben szükséges, újradefiniálása.

4

JAVASLAT A SZOCIÁLPOLITIKAI INTÉZMÉNYRENDSZER FEJLESZTÉSÉNEK FŐBB IRÁNYAIRA

A SZOCIÁLPOLITIKA HELYE ÉS HELYZETEA szociálpolitikának korunkban olyan társadalmi, gazdasági kihívásokkal kell

szembesülnie, amelyek kezelése kulcstényező lehet Magyarország jövőbeni versenyképessége szempontjából.

A szociálpolitika jelenleg szervesen nem kapcsolódik a különböző egyéb ellátásokhoz, más alrendszerekhez, alágazatokhoz (egészségügy, oktatás, foglalkoztatáspolitika, adópolitika, nyugdíjpolitika) és nincsen egységes problémakezelés.

■ Ebből kifolyólag sem a szociálpolitika, sem az egyéb ágazatok esetében nem érhető el megfelelő szinergiahatás, az egyes intézkedések hatékonysága is alacsony.

■ A szociálpolitikai célkitűzések megvalósításának alacsony hatásfoka az intézkedések elszigeteltségéből is adódik.

Számos új társadalmi és gazdasági kihívásra is felelnie kell a szociálpolitikának napjainkban – ezek eredőjeként a társadalom öngondoskodó képessége csökken.

■ Az európai, így a magyar lakosság öregedése is gyorsuló tendenciát mutat, jelenleg már magasabb a 65-nél idősebbek aránya, mint a 14 évnél fiatalabbaké. Ráadásul a nyugdíj előtt álló lakosok inaktivitási rátája rendkívül magas.

■ Magyarországon a szegénységgel, vagy kirekesztettséggel érintett népesség száma megközelíti a 3 millió főt. Különösen súlyos problémát jelent a gyermekszegénység: a gyermekek 21%-a, mintegy 380 ezer fő él mélyszegénységben.

■ Magyarországon uniós összehasonlításban is rendkívül alacsony a foglalkoztatottság. Míg az uniós munkanélküliségi ráta 10,9%, addig hazánkban 11,5%. Még nagyobb eltérést mutat, ha a foglalkoztatottak arányát vizsgáljuk. Ráadásul rendkívül nagyok a területi, korcsoport szerinti és végzettségbeli egyenlőtlenségek is

■ A világon végigsöprő és Európát különösen mélyen érintő gazdasági válság miatt a költségvetési források folyamatosan szűkülnek. Ezért előreláthatólag az elkövetkező időszakban sem várható jelentős állami forrásbővülés a szociálpolitikai területen. Emiatt is szükséges a rendelkezésre álló forrásokat a szektoron belül más elosztásban felhasználni és a nagy ágazatok közötti szinergiákat jobban kihasználni.

A szociális ágazat alapproblémái összekapcsolhatók a magyar gazdaság teljesítményével. Éppen ezért megoldását is csak ebben a viszonyrendszerben, a gazdasági peremfeltételek figyelembe vételével és más ágazatokkal összehangoltan lehet keresni. A szociálpolitika reálgazdasággal való kölcsönhatása felértékelődött és kulcsszerepe lesz a jövőben.

A fentieken túlmenően pedig lényeges szemléletváltásra is szükség van a szociálpolitikában, ugyanis a jelenlegi megközelítés nem alkalmas az ágazat által kezelni szándékozott összetett társadalmi problémák volumenének érdemi csökkentésére. A jelenlegi szabályozási környezet többnyire nem motiválja a rászorulókat – a segélyezési és támogatási rendszerek, a kapcsolódó szolgáltatások továbbra is „halat adnak, s nem hálót”.

5

Az öngosdoskodás és az önsegítés minimális előremozdatása is kulcsmozzanat a jövő szociálpolitikájában.

A KONCEPCIÓVAL ELÉRENDŐ CÉLOK• A különféle ellátások igénybevételének átláthatóbb feltételrendszere a fővárosban.

• A pénzbeni és természetbeni ellátások, valamint a személyes gondoskodás nyújtásának hatékonyabb és hatásosabb biztosítása, minőségileg egységesebb megteremtése.

• Költséghatékonyabb működtetés elérése a folyamatok újragondolásával (uniós források bevonásával, minőségbiztosítással) - az intézmények működőképességének fenntartása mellett.

• A források hatékony felhasználásával a jelenlegi és a jövőben várható ellátási igényekhez adaptálni a jelenlegi ellátórendszert.

• Hatékony és fenntartható szervezetek és intézmények létrehozása, amelyek a személyes gondoskodást nyújtó ellátások garanciáját jelentik.

• Olyan intézmények és intézményrendszer definiálása, melyekhez a 2014-2020-as EU-tervezési időszakban uniós források rendelhetők!

• A munkaformák és résztvevők számának bővítése (térségi- és intézményi foglalkoztatás, foglakoztatási lehetőségek bővítése), a foglalkoztatás jelenlegi lehetőségeinek feltérképezését követően.

Mindezen célok eléréséhez

• Vizsgálni kell a szükségletek és az igények növekedésének tendenciáit és kezelhetőségének módját;

• Szegmentáltan kell vizsgálni a prevenció, kompenzáció és korrekció, valamint a rehabilitáció szakmailag megalapozott, korszerű lehetőségeit;

• Meg kell vizsgálni az egyes ellátandó csoportok sajátos konkrét szükségleteit, valamint a területi és intézményi ellátás összefüggéseit e szükségletek kielégítésében;

• Részt kell venni az ország EU-tervezési feladatainak ellátásában, jó munka-kapcsolatot kell kialakítani a Kormányzat elképzeléseit kialakító és definiáló szervezetekkel;

• Szoros együttműködést kell kialakítani a szociálpolitikai terület különböző szereplőivel;

• Össze kell hangolni az egyes szolgáltatási szegmenseket.

A KONCEPCIÓ ELKÉSZÍTÉSÉNEK PEREMFELTÉTELEI

MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYE

Az Alaptörvény rendelkezése alapján az állam törekszik a szociális biztonság nyújtására minden rászoruló állampolgár számára. Kimondja, hogy ezt az állam ezen törekvését szociális intézkedéssel és intézményrendszerrel látja el.

Az Alaptörvény meghatározza a szociális biztonság megteremtésének egyéni és családi felelősségköreit is, hangsúlyozva, hogy elsődlegesen az öngondoskodásra kell építeni az új

6

ellátórendszereket. Az új Alaptörvény meghatározza nem csupán a gyermekek, hanem az idősek védelmének alapjait is.

A SZOCIÁLIS ELLÁTÁS FONTOSABB SZAKMAI JOGSZABÁLYAI

1992. évi LXIII. törvény – a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról

1993. évi III. törvény – a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 1997. évi XXXI. törvény - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 1997. évi CXXXV. törvény – a helyi önkormányzatok társulásairól és együtt-

működéséről 1997. évi CLIV. törvény – az egészségügyről 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük

biztosításáról 1998. évi LXXXIV. törvény – a családok támogatásáról, egységes szerkezetben a

végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. Rendelettel 1999. évi XLII. törvény a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek

fogyasztásának, forgalmazásának szabályairól 2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól 2003. évi CXXV. törvény – az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség

előmozdításáról 2004. évi CVII. törvény – a települési önkormányzatok többcélú kistérségi

társulásáról 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános

szabályairól 2009. évi LXXVI. törvény a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és

folytatásának általános szabályairól 2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról 321/2009. (XII.29.) Kormányrendelet a szociális szolgáltatók és intézmények

működésének engedélyezéséről és ellenőrzéséről 30/1993. (II. 17.) Korm. rendelet – egyes pénzbeli szociális ellátások és

elszámolásának szabályairól 32/1993. (II. 17.) Korm. rendelet – a gyermeknevelési támogatás megállapításának

szabályairól, valamint a szociális ellátások igényléséhez felhasználható bizonyítékokról

164/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet – a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről

133/1997. (VII. 29.) Korm. rendelet – a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások térítési díjáról és az igénylésükhöz felhasználható bizonyítékokról

235/1997. (XII. 17.) Korm. rendelet – a gyámhatóságok, a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok, a gyermekjóléti szolgálatok és a személyes gondoskodást nyújtó szervek és személyek által kezelt személyes adatokról

96/1998. (V. 13.) Korm. rendelet – a szociálisan hátrányos helyzetben lévők adósságterhének enyhítéséről és lakhatási körülményeinek javításáról

141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet – a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól

12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet – a lakáscélú állami támogatásokról

7

259/2002. (XII. 18.) Korm. rendelet - a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatótevékenység engedélyezéséről, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedélyről

2005. évi XC tv./305/2005.(XII.25.) számú Korm. rendelet - a közfeladatot ellátó szervek adatszolgáltatási kötelezettségéről

63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet – a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól

112/2006. (V. 12.) Korm. rendelet – a szociális foglalkoztatás engedélyezéséről és a szociális foglalkoztatási támogatásról

226/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet – a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények ágazati azonosítójáról és országos nyilvántartásáról

231/2006. (XI. 22.) Korm. rendelet – a lakosság energiafelhasználásának szociális támogatásáról

239/2006. (XI. 30.) Korm. rendelete – a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások irányított területi kiegyenlítési rendszeréről

331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet – a városi jegyzők és a gyámhatósági illetékességről

340/2007. (XII. 15.) Korm. rendelet - a személyes gondoskodás igénybevételével kapcsolatos eljárásokban közreműködő szakértőkre, szakértői szervekre vonatkozó részletes szabályokról

213/2007. (VIII. 7.) Korm. rendelet - az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetről, valamint eljárásának részletes szabályairól

15/1990. (IV. 23.) SZEM rendelet – a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról

9/1999. (XI.24.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevételéről

1/2000. (I.7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatiról és működésük feltételeiről

8/2000. (VIII. 4.) SzCsM rendelet – a személyes gondoskodást végző személyek adatainak működési nyilvántartásáról

9/2000. (VIII. 4.) SzCsM rendelet – a személyes gondoskodást végző személyek továbbképzéséről és a szociális szakvizsgáról

11/2000. (X. 18.) SzCsM rendelet – a fogyatékos személyek otthonában élő és a rehabilitációs intézményben elhelyezett személyek állapotának felülvizsgálatáról

1/2004. (I. 5.) ESzCsM rendelet – a betegjogi, az ellátottjogi és a gyermekjogi képviselő működésének feltételeiről

31/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet - az egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi tevékenység végzéséhez szükséges oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismeréséről, továbbá az ideiglenes működési nyilvántartásba vétel, valamint az oklevelek és egyéb tanúsítványok külföldi elismertetéséhez szükséges igazolások kiadásának egyes eljárási szabályairól

60/2004. (VII. 6.) ESzCsM rendelet – a pszichiátriai betegek intézeti felvételének és az ellátásuk során alkalmazható korlátozó intézkedések szabályairól

36/2007. (XII.22.) SZMM rendelet a gondozási szükséglet, valamint az egészségi állapoton alapuló szociális rászorultság vizsgálatának és igazolásának részletes szabályairól

9/2008( II.22.) ÖTM. rendelet -az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (600 oldal) módosításáról

8

1257/2011.(VII.21.) Kormányhatározat és STRATÉGIA a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról 2011-2041

A SZOCIÁLIS ELLÁTÁS SZERVEZÉSÉNEK DETERMINÁCIÓI ÉS CÉLJAI

A szociális ellátások optimális szintjét az ellátásokat fenntartó, megszervező, elsősorban az állam és az önkormányzatok mindenkori teherviselő képessége határozza meg, ezért az ellátásokat úgy kell megszervezni, hogy az adott finanszírozási szinten, hosszú távon fenntarthatóak legyenek:

Az ellátások szervezésénél prioritást élvez a területi elv. A magas progresszivitási szintű ellátás szakmailag és gazdaságilag hatékonyan

centrumokban (pl. országos intézmény) történhet.

Determinációk – Budapest előtt álló szociális kihívások A jelenleg megismerhető, országos költségvetés és Budapest tárgyévi

válságköltségvetése, valamint költségvetési helyzete miatt várhatóan a következő években a szociálpolitikai célok megvalósítására nem áll több pénz rendelkezésre;

Budapest demográfiai és népesedési helyzetében számottevő javulás nem várható (továbbra is számolni kell az időskorúak magas és a 18 év alattiak alacsony, a foglalkoztatottak csökkenő számarányával);

A fővárosi lakosok előtt álló szociális kihívások és szegénységi problémák alapvetően nem változnak (kiemelt kockázatok: időskorúak ellátása, lakásrezsi- és lakáshitel adósságkezelés, hajléktalanok ellátása, munkanélküliek ellátása);

A területi, térségi egyenlőtlenség, szegregáció nem csökken: a szegények egyre inkább a szegény/ebb városr-, illetve kerületrészekben koncentrálódnak;

A kerületi-, alapszolgáltatási- és átmeneti elhelyezési formákat nyújtó intézmények jelentős része nem kellően kiépült, illetve nem megfelelően működik (sűrűn találkozhatunk egyes szociális ellátási formák fehér foltjaival) - ezért sem értelmezhető és vizsgálható a tartós bentlakásos intézmények számának meghatározása/csökkentése;

Az alapszolgáltatások és szakellátások közötti kapcsolat, az egymásraépültség szintje jelentősen nem változik (e kérdéskörben új központi szabályozás a közeli jövőben nem várható);

A „családközeli ellátások” és az alapszolgáltatások szolgáltatási hiányosságai, valamint – ebből következően - a bentlakásos intézményekbe várakozók magas száma miatt nem tervezhető a jelenlegi intézményi férőhelyek számának csökkentése;

Megállapítható, hogy a Fővárosi Önkormányzat által fenntartott intézmények országosan a legmagasabb szakmai színvonalon, biztonságos és kiegyensúlyozott pénzügyi gazdálkodással, sok esetben nemzetközi elismertséggel működnek, és - a Megyei Intézményfenntartó Központok (MIK) által fenntartott intézményekkel ellentétben - tartozásuk nincs. Jelenleg a Fővárosi Önkormányzat szociális intézményei esetében a továbbfejlesztés és a modellértékű megoldások széleskörű elterjesztése, míg a MIK által fenntartott intézményeknél a mindennapi működőképesség megőrzése a feladat;

A jelenlegi finanszírozási- és intézményműködtetési rendszer nem segíti és nem kellően integrálja az ellátó egyházi, társadalmi és civil szervezeteket;

9

A szociális ellátást érintő jogszabályok részben alul-, ugyanakkor részben túlszabályozottsága, az igényektől/elvárásoktól-, valamint a pénzügyi feltételektől történt elszakadása gátja (napjainkra már akadálya!) az ellátórendszer kiépítettsége és komplex működése révén várható kedvező társadalmi hatások kialakulásának, a rendszer működésétől elvárható szakmai megújulási folyamat kialakulásának.

Csökkenő szakmai létszám - növekvő ellátási feladatok• Az ellátáshoz kapcsolódó létszámgazdálkodás újraszabályozása – a szakmai

minimumfeltételek/munkafeltételek rendszerének változtatása/átalakítása;• Az ágazat középtávú, stabil finanszírozásának kialakítása, a humánerőforrás

pénzügyi feltételeinek biztosítása, az életpályamodell kidolgozása;• A szakmai képzés és továbbképzés gyakorlati szerepének erősítése (gyakorló helyek

és terepgyakorlatok);• Az ellátáshoz kapcsolódó szakmai képzések, továbbképzések, akkreditált

programok, jó gyakorlatok közzététele;• Az ellátás területén a szakmai együttműködés rendszerének kidolgozása, szakmai

protokollok kidolgozása a szakmai szervezetekkel, szakmai kamara létrehozása;• A „segítők segítése” - a szupervízió és a munkahelyi mentálhigiéné feltételeinek

biztosítása;• Más foglalkoztatási formák kiegészítő rendszerének kidolgozása és ezek

összehangolása (közfoglalkoztatási program, az önkéntesek szerepe, munkaerő-kölcsönzés az intézményüzemeltetés területén, foglalkoztatási együttműködés egyházakkal/civil szervezetekkel ): lakhatási programok kidolgozása, integrált megvalósítása);

• Az ellátás átláthatósága, tájékoztatás, PR tevékenység.

SZOCIÁLIS ELLÁTÓRENDSZERAz ellátórendszer feladata egy alapvetően garantált emberi életminőség biztosítása

minden rászoruló állampolgár részére:

●vegetatív szükségletek kielégítése,

●szociális szükséglet biztosítása.

AZ ÉLETMINŐSÉG BIZTOSÍTÁSÁNAK ÖSSZETEVŐI

1. A rászorultság kritériumainak meghatározása: milyen paraméterek (jövedelmi deficit, fogyatékosság, betegség stb.) alapján kell a szociális ellátórendszer támogatásával biztosítani a megfelelő életminőséget:

önellátásra képesek köre, ahol azonban a lakhatás, vagy a jövedelem nem biztosított az emberi életminőség eléréséhez;

önellátásra képtelenek köre, ahol a lakhatás és jövedelem mellett a személyes gondoskodást nyújtó ellátásra is, vagy éppen csak arra van szükség.

2. A szociális biztonsághoz való jog deklarációja (általános állampolgári jog)

melynek vonatkozásában szükségesnek tartjuk, hogy az egészséghez való joghoz hasonlóan kimondjuk azt, hogy a társadalom egységes kockázatközösségnek tekinthető és a garantált életminőség biztosítása kötelező közfeladat;

legyenek szabályokban rögzítve azok a szociális minimumok, amire a polgárok jogosultak.

10

A társadalom öngondoskodó képességének csökkenése (öregedés, család szerepének változása, gyerekvállalás csökkenése) miatt ennek a kompenzációja nagyobb felelősséget jelent az állam számára.

3. Az állami gondoskodás lehetőségei a gazdaság mindenkori helyzetének függvényében értelmezendőek, mint ahogy ennek következményeként minden olyan összetevő is, amely hozzájárul az életminőség garanciális elemeihez. (Ennek tudomásulvétele elengedhetetlen, de a társadalmi felelősségvállalás ténye alól nem mentesít.)

4. Az életminőséget saját eszközeivel garantáló szociális ellátórendszer feladatai:

a) Jövedelem biztosítása

• elsődlegesen munkával (minden esetben a munkajövedelem élvez prioritást, még a hátrányos helyzetű csoportok pl. fogyatékosok, pszichiátriai betegek stb. esetén is – természetesen a fizikai és mentális állapottól függően)

• másodsorban egyéb szociális transzferrel (segély, családi pótlék, utalvány, stb.)

b) Lakhatás biztosítása

• elsődlegesen a meglevő lakhatás megőrzése a cél (prevenció, életvezetési támogatás, laktatási támogatás, stb.)

• állandó lakhatás támogatása (adósságkezelés, lakástulajdonforma váltása, lakáshitel-támogatási rendszer, stb.)

• ideiglenes lakhatási támogatás (védett lakások, kiléptető lakások, szociális bérlakások, stb.)

• átmeneti szállás biztosítása (csak a fentiek hiányában történhet pl. hajléktalan személyek ellátása)

c) Részleges, vagy teljes önellátásra nem képes személyek számára az ellátás biztosítása (vegetatív és szociális szükségletek biztosítása egyaránt)

• részlegesen önellátásra képtelen állapottól függően, de családközeli támogatási formákkal segíthető (alap- és nappali ellátások rendszere)

• teljes önellátásra képtelen állapotnál tartós bentlakásos, szakosított intézményi szolgáltatások biztosítása

A RENDSZER FENNTARTHATÓSÁGA A rendszer fenntarthatóságának alapja, hogy a szociális ellátásokat az ellátottak

szükségleteire és igényeire támaszkodva, a mindenkori gazdasági lehetőségek függvényében határozzuk meg. Ez másoldalról azt is jelenti, hogy az intézményrendszert a hosszabb távra várható igények és a hosszútávú gazdasági lehetőségek összehangolása alapján célszerű kialakítani, illetve formálni.

A rendszer fenntarthatóvá tételének szükséges elemei:

az állam hosszútávú elképzeléseinek megismerése, szükség és lehetőség szerint a Fővárosra vonatkozóan közép- és hosszútávú megállapodások megteremtése;

központi, országosan szervezett megrendelő beléptetése a rendszerbe; transzparens működés szükséges (az ellátási igények megjelenítése és az

ellátórendszer szervezetének működése tekintetében);

11

különböző ellátó szervezetek (állami, önkormányzati, egyházi, civil szolgáltatók) működésének szakmai szempontú szervezése és összehangolása;

elsőbbséget kapjanak a család- illetve lakóhelyközeli, általában költségtakarékosabb ellátási formák (többnyire alapellátások) és csak ezek elágtelenségét követően kerüljön sor intézeti elhelyezésre;

budapesti szinten megalapozott, hosszútávú fejlesztési program.

AZ „ÖNELLÁTÓ KÉPESSÉGET” ERŐSÍTŐ INTÉZMÉNY KONCEPCIÓJA

Az önellátásra kiterjedtebben építő intézményrendszer kialakításának és működtetésének alapvető célja, hogy:

a működtetés kevésbé függjön a fenntartó gazdasági lehetőségeinek hektikus változásaitól,

az intézmény gazdálkodási feltételeit folyamatosan bővítse a lehetséges külső és belső erőforrások fokozottabb igénybevételével.

Ennek feltétele, hogy a szociális (és más közszolgáltató) intézmények jelentős foglalkoztatóként a vásárolt áruk és szolgáltatások kiváltására tömegesen és minél szélesebb körben legyenek képesek, illetve a társintézmények számára a nekik szükséges árukat és szolgáltatásokat elő tudják állítani.

A feladatellátás feltétele:

A foglalkoztatotti volumen növekedése (nagyobb foglalkoztatotti létszám legyen) Az intézmények gazdálkodási lehetőségei bővüljenek (ehhez a jogi kereteket is

bővíteni szükséges). Az intézmények által létrehozott és előállított áruk és szolgáltatások

nemzetgazdasági szinten is mérhetőek legyen és az intézmények gazdaságosabb működéséhez is hozzájáruljanak.

Egyes intézményeink már ma is környezetük legnagyobb foglalkoztatói, gazdálkodási képességük erősítésével a helyi gazdálkodás fellendítésének fontos tényezőivé váljanak.

Az intézményi önellátóképesség növeléséhez szükséges lépések tervezésénél azonban nem hagyhatók figyelmen kívül az egyes intézmények helyzetéből adódó specialitások és gondolni kell az önellátó gazdálkodáshoz szükséges eszközök, szakemberek hiányára, illetve az alapfeladat ellátásának elsőbbségére is.

Sajátos feltételt jelent az, hogy az intézmények ellátottjai csak korlátozottan vehetők igénybe a gazdálkodásban: az időskorúaknál például csak önkéntesség jöhet szóba, míg az értelmi fogyatékosok, illetve pszichiátriai ellátást igénylők esetében a foglalkoztatás terápiás, illetve rehabilitációs szükséglet is lehet. Ezért a foglalkoztatás érdemi bővítése többnyire külső munkaerő igénybevételével történhet.

Világosan kell látni,hogy az árupiaci versenyben semilyen szociális intézmény sem lesz képes eredményesen önmagában kilépni a nyilt árupiacra, kivéve azt az esetet, ha a szociális szféra csak az "alapanyagot" adja és az árupiaci “megküzdést” pl. egy gesztor-cég végzi. Legfeljebb arról lehet szó, hogy valamilyen eladható áruhoz szolgáltatást kapcsol, vagy egy összetettebb termék készítésébe "bedolgozóként" belép s ezen keresztül lesz versenyképes. Természetesen ezt – gazdaságossági szempontból - sok tényező formálhatja (Pl. ha a kertészetben a földért és a vízért nem kell fizetni és a gondozott munkajutalmat kap, az nyilván a saját konyhára gazdaságos beszállítás lehet.)

12

Az önellátás kialakításához szükséges többletforrások előteremtéséhez többféle pályázati, támogatási lehetőség (pl. aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök) állnak rendelkezésre, de az egyes régiók között ebben is különbségek mutatkoznak (Értsd: a központi régióban lévő intézmények lehetőségei korlátozottabbak lehetnek)!

Teljesíteni kell továbbá azt a szakmai elvárást, hogy a segítségre szoruló felnőtt értelmi akadályozott személy ellátásában közreműködőknek (bármely területen, azaz az intézmény üzemeltetés területén is) személyükben alkalmasnak kell lenniük az értelmi akadályozott személyt segítő attitűd gyakorlására.

A vidéken lévő intézmények esetében a nyílt piacra veló kilépést nehezítheti a tömegközlekedés hiánya, illetőleg a magas szállítási költségek is.

Felvethető, hogy egyes, főként költségvetésből finanszírozott intézmények, cégek (pl. MÁV, VOLÁN, HM, Magyar Posta, stb.), amelyeknél rendszeresen keletkeznek igények olyan  tevékenységekkel előállított árucikkekre, melyeket gondozottjaink, lakóink eltudnak készíteni jelentkezzenek megrendeléssel (bedolgozói, emlék-, dísztárgykészítési, installálási, dobozolási, csomagolási, szortírozási, gépi készárúkészítési, stb. munkák és a rendszeres szolgáltatások meghatározott köre). Elvileg ebben a körben is működhetne hasonló rendszer, mint ami a büntetésvégrehajtási intézmények esetében már a közbeszerzésnél jelen van. Ezen keresztül a közszolgáltatók számára lehessen preferencia az intézményi körben előállított áruk és szolgáltatások megvásárlása - természetesen megfelelő minőségi kritériumok mellett. Első lépésként igazi áttörést jelenthetne ezen a területen, ha a Főváros által működtetett cégek lépnének fel jelentős megrendelésekkel fővárosi szociális intézményeknél.

SZOCIÁLPOLITIKA TERÜLETENKÉNTJelenleg a szociális hálózat nem kínál hatékony választ a társadalmi kihívásokra, ami

azt determinálja, hogy majdnem minden területén markáns változásokra van szükség. Ezek érintik a szabályozási feladatokat, koncepcionális kérdéseket és az ellátásszervezés területét egyaránt. Különösen fontos és aktuális ez a kérdés azért, mert az előttünk álló 2014-től elkezdődő Európai Uniós fejlesztési források adekvát és jó hatásfokú felhasználása szükségszerűen elvárandó cél, ennek megfelelő előkészítése pedig csak most lehetséges. Az így megvalósítható fejlesztések viszont érdemben hozzájárulhatnak a szociális ellátórendszer hosszútávú fenntarthatóságához és a minőségi fejlesztéséhez egyaránt.

A foglalkoztatáspolitika és a segélyezés két olyan terület, amely a rászorulók jövedelmi viszonyait befolyásolva javít a rászorultak helyzetén. Azonban izoláltan erre csak akkor képes, ha a rászoruló öngondoskodó képessége a jövedelmi viszonyait leszámítva intakt. Amennyiben a rászoruló öngondoskodási képessége csökkent, akkor a személyes gondoskodást nyújtó intézményrendszer támogatása elengedhetetlen. Erre azért kell jelentős hangsúlyt fektetni, mert az öngondoskodás képességének hiánya rontja a foglalkoztatáspolitika és segélyezés hatásfokát is, illetve megakadályozza az azzal elérhető célokat.

Azért a foglalkoztatást kell erősíteni elsődlegesen, mert azon keresztül lehet a segélyt kiváltani munkajövedelemmel, illetve azon keresztül orvosolhatók olyan társadalmi problémák, mint pl. a jövedelmi szegénység újratermelődése, a gyermekszegénység. (Lsd. Az 2012. május 29.-i UNICEF Jelentést, mely 35 fejlett gazdaságú országot vizsgál és

13

Magyarországot Romániával, Bulgáriával egybe sorolja 70-50-31%-os nélkülözési rátát mutatva ki.)

Magyarországon több mint három millióan élnek a létminimum alatt. Az egyes jövedelem kategóriákba esők megoszlása (százalékos becslés)*

1992 1996 2000 2005

2009

„Jómódúak” (akiknek a medián kétszeresénél több a jövedelme) 7 9 9 9 8

„Felső-középréteg” (a medián 120–200%-a) 25 23 25 25 27

„Középréteg” (a medián 80–120%-a) 42 35 34 33 31

„Alsó középréteg” (a medián 50–80%-a) 20 21 23 24 22

„Szegények” (50% alatt) 6 12 9 10 12

■ 2011-ben a tipikusnak tekinthető, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás létminimumértéke 243 429 Ft volt havonta, míg az egytagú nyugdíjas háztartásoké 75 547 Ft.**

■ A jövedelmi szegénység küszöbértéke alatt a lakosság 12,3% él, míg a szegénységben vagy kirekesztettségben élők aránya megközelíti a 30%-ot.***

■ A szegénységben élők aránya az elmúlt 20 évben kétszeresére nőtt.

■ A foglalkoztatáspolitika és a segélyezési rendszer nincs összekapcsolva a kormányzat szintjén, miközben mindkettő célja a megélhetéshez szükséges jövedelemszint biztosítása.

* Forrás: TÁRKI: Jövedelem egyenlőtlenség és szegénység Magyarországon 2009.

** Forrás: KSH: Létminimum 2012.

** Forrás: Eurostat

FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA

Jelenlegi helyzetkép:

Foglalkoztatottak számaránya az aktívkorú népesség körében (15-64 év);(%, 2011)*

14

GR

HU IT MT ES BG RO IE SK PL LT LV BE FR PT SI LU EE CZ CY FI UK AT DE

DK SE NL

0

10

20

30

40

50

60

70

80

■ Magyarországon az aktívkorú népesség európai viszonylatban is rendkívül alacsony hányada rendelkezik munkával. A foglalkoztatottak aránya nemzetközi összehasonlításban is rendkívül alacsony.

■ A kutatások azt mutatják, hogy a válság hatására hazánkban az uniós átlag feletti módon szűkült tovább a munkaerő-piaci kínálat.

■ Problémát jelent, hogy a tartós munkanélküliek kimagaslóan nagy arányban alacsony képzettségűek. Különösen fontos, hogy a fiataloknál halmozottan jelentkezik ez a probléma.

■ Hazánkban a női foglalkoztatottak aránya is jelentősen elmarad az uniós átlagtól, ráadásul ebben sem történt érdemi változás.

■ A munkahelyek megőrzésére irányuló programokat a magyarországi vállalatok döntő része - a feltételek bonyolultsága és a pénzforrások szűkössége miatt - nem vette igénybe.**

■ A munkaerőpiaci aktív programok nem jól célzottak, nem megfelelően segítik a rászorulókat.

* Forrás: Eurostat

** Forrás: GKI kutatás

A nemzetközi összehasonlítások is jól mutatják, hogy a kormányzat által megfogalmazott cél, azaz a foglalkoztatás bővítése nélkül a szociális helyzet sem javítható.

Bár foglalkoztatáspolitikai eszközök széles tárházát alkalmazza a kormányzat, ezek eredményessége még csak korlátozottan érzékelhető *

15

Hat hónapon belül elhelyezkedők aránya (%)**

1997-es felmérés

2010-es felmérés

Képzés 45 33 Bértámogatás 71 77 Közfoglalkoztatás 25 23 Kontrollcsoport n.a. 7

■ Magyarországon az aktív munkaerő-piaci eszközökre fordított forrás a környező országokhoz képest kimagaslóan nagy. Ráadásul a kevésbé hatékony közfoglalkoztatási programokra az átlagnál jóval többet költünk, míg magánszektorbeli elhelyezkedést segítő eszközök alkalmazása alacsonyabb.

■ A közfoglalkoztatási programok átértékelése szükséges, ami hozzájárulhat a foglalkoztatottak visszavezetéséhez a munkaerőpiacra. Ennek kézenfekvő területei lehetnek a közszolgáltatások, illetve annak támogatótevékenységei. (Lásd anyagunk későbbi részében!)

■ A programok eredményessége erősen megkérdőjelezhető, a képzések hatása az elhelyezkedésre gyengén pozitív, a közhasznú munkáé pedig negatív volt a felmérések szerint, míg a bértámogatás tűnik a leghatékonyabb eszköznek.

■ Az aktív programok nem jól célzottak, nem vagy nem megfelelően segítik a rászorulókat.

■ Az eljárásrend nem elég rugalmas, így számos esetben nem segíti a foglalkoztatást.** Forrás: Scharle Ágota: Társadalompolitika és intézményrendszere

**Forrás: Munkaerőpiaci Tükör 2011

A jelenlegi foglalkoztatáspolitikai célokat át kell értékelni, és a cél elérése érdekében megvalósítandó lépéseket megfelelően kell koordinálni, benne pedig megjeleníteni a szociálpolitikai, iparpolitikai, képzési célokat, melyeket az elvárt szinergikus hatás érdekében összhangba kell hozni.

Fontos alapvetések:

■ A munkaerőpiac bővítése a gazdaság bővülése nélkül nem, vagy csak erőltetetten lehetséges. A foglalkoztatáspolitikának a keresletre kell reagálnia, így különösen fontos az alacsonyképzettségűek képzése, oktatása.

■ Érdemes a munkanélkülieknek szánt programokat differenciálni, személyre, vagy speciális rétegekre szabott munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtani.

■ Az inaktív lakosságon belül szinte azonnal mozgósítható tartalékok vannak, így kiemelten kell kezelni a nők, idősebb korúak és a fiatalok foglalkoztatásának elősegítését

■ Az atipikus foglalkoztatás elősegítése továbbra is kulcsfontosságú lehet a foglalkoztatottak számának növelése érdekében.

Tekintettel arra, hogy a munkajövedelmeket kezeljük prioritásként a jövedelmi alternatívák közül, elsődlegesen a foglalkoztatást kell erősíteni, mert azon keresztül lehet a segélyt kiváltani munkajövedelemmel, illetve ezen keresztül orvosolhatók olyan társadalmi problémák, mint a gyermekszegénység.

16

Akiknek nem tudunk munkajövedelmet biztosítani, vagy az nem elegendő az életminőség biztosításához, akkor ott rendszeres segélyt biztosítsunk, vagy integráljuk a személyt az ellátórendszerbe, s ott kapjon ellátást.

SEGÉLYEZÉS

A segélyezési politikát elsősorban a foglalkoztatáspolitikával kell harmonizálni, ugyanis hatékonyan képes támogatni a foglalkoztatáspolitikai célok elérését. A segélyezési stratégia átalakítása hatékony eszköze lehet a szociálpolitikai koncepció megvalósításának, mely elsősorban a kijelölt területek támogatása révén fejtheti ki hatását.

A jelenlegi rendszer fontosabb problémái:

■ A szabályozási környezet nem átlátható, túlságosan bonyolult és gyakran módosul. A segélyeket különböző jogcímeken, más-más kedvezményezetti kör kapja. Ráadásul az állami és az önkormányzati segítségnyújtás sincs összehangolva, ebből kifolyólag ösztönző hatásuk minimális.

■ Segélyek rendszere átláthatatlan. Jelenleg 63 féle jogcímen lehet juttatást kapni, ezen segélyek forrása, kedvezményezeti köre igen eltérő lehet. A segélyezési rendszer széttagoltsága miatt sem segélyezői, sem segélyezetti oldalon nem kezelhető egységesen a struktúra. Ebből kifolyólag a segélyek nem motiválják kellőképpen a segélyezetteket, azok a hosszútávú hatásai nem biztosítottak.

■ A segélyezési volumen teljességgel nyomonkövethetetlen, a segélyezésben résztvevők nem tudják, nem tudhatják az egyes személyek számára ténylegesen biztosított támogatások, juttatások nagyságát sem.

■ A feltételes transzfereknek nincs tényleges szerepe, hatása. A feltételhez kötött juttatások esetében sincs megfelelő végrehajtás (pl. munkanélküli segély).

■ Az univerzális, alanyi jogon járó juttatások esetenként nem indokolhatók.

■ Nincs olyan átfogó szerv, amely nyomon követné a segélyek felhasználását, az egyes ellátást nyújtó szervek közötti kommunikáció esetleges. Lényegében hiányzik a kontroll.**

* Forrás: Serafin György: Aktuális kérdések a szociális szolgáltatásokban (2010)

** Forrás: Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció 2011–2020

17

Segélypolitika fontosabb fókuszterületei:

■ A jelenlegi segélyek rendszerének lényeges egyszerűsítése indokolt. Mind a forrásokat, mind a juttatásokat (segélyezési csomagok) érdemes egységesíteni, így a rászorulók és az ellátók számára is átláthatóvá válna a segélyezés. Ennek révén pedig nagyobb hatékonyság érhető el.

■ A segélyek nyújtását több esetben feltételekhez kellene kötni, a feltételes készpénz transzfereknek nagyobb szerepet szükséges szánni. Ezáltal növelhető a segélyben részesülők motivációja, felelőssége, így például célzottabban lehetne visszaterelni az érintetteket a munkaerőpiacra.

■ Érdemes a segélyező szervezetek közötti kommunikációt erősíteni, egységes adatbázisokat létrehozni. Emellett a kontrollt is erősíteni kell, az egyes intézkedések hatását folyamatosan monitorozni kell, és visszacsatolást kell adni. Rendkívül nagy szükség volna az ún. szociális számla bevezetésére.

■ Az aktív (munkaerő-piaci és öngondoskodást segítő eszközök) és passzív eszközök összekapcsolása: érdemes először pilot-jellegű modellkisérleteket indítani és azokat fokozatosan kiterjeszteni.

HelyzetképSZOCIÁLIS JUTTATÁSOK RENDSZERE

18

Pénzbeli ellátások

Természetben nyújtott szociális

ellátásokSzociális

szolgáltatások

Család-támogatások

Fogyatékos-sághoz kapcsolódó ellátások

Segélyek

Nyugdíjak

Munkanélküliek ellátásai

Köztemetés

Közgyógy-ellátás

Átmeneti segély

Lakásfenntar-tási támogatás

Temetési segély

Kiegészítő segélyek

Jövedelempótló támogatás

Időskorúak járadéka

Rendszeres szociális segély

Ápolási díj

Energia-felhasználási támogatás

SZEMÉLYES GONDOSKODÁST NYÚJTÓ ELLÁTÁSOK

A SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK RENDSZERE*

Az ellátás típusa

Az ellátás intézményi formája

Önálló

komplex

Törvényben nevesített

Szervezési,

intézményi megoldás

Alap

étkeztetés, házi segítségnyújtás, családsegítés, speciális alapellátási feladatok

gondozási

központ,szociális

szolgáltatóközpont

falu- és tanyagondnoki szolgálat

Nappali

idősek klubja, fogyatékosok, pszichiátriai- és szenvedélybetegek nappali intézménye, hajléktalanok nappali melegedője

-

Bent-

lakásos

idősek és fogyatékosok gondozóháza, pszichiátriai- és szenvedélybetegek átmeneti otthona, hajléktalanok átmeneti szállása és éjjeli menedékhely

részlegek kialakítása,

vegyes profil,

integrált intézmény

19

Tartó

s

ápolást, gondozást nyújtó otthonok, rehabilitációs intézmények,tartós lakóotthonok

* Forrás: Magyarország egészségügye és szociális rendszere, ESKI

■ A szociális intézményrendszer feladata a személyes gondoskodás révén segíteni a rászorulókat. A 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról öt ellátotti csoportot céloz meg (fogyatékkal élők, hajléktalanok, idősek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek).

■ Az intézményfinanszírozás jelen formája nem fenntartható: jelentős a fenntartói hozzájárulás, amit nem kompenzál a normatív finanszírozás és a személyi térítési díj.

■ Az intézményrendszer nem kellőképpen épít az egyéb alágazatokra ezek tudására, információira, tevékenységére (pl. védőnői hálózat).

■ A szociális ellátórendszer széttagolt és elaprózódott. Az egyes intézmények működtetése során a költséghatékonysági szempontok nem maradéktalanul érvényesülnek.

■ Az intézményrendszer sok esetben reaktív és nem proaktív (lásd hajléktalan ellátás).

■ Szükséges a strukturális átalakítás, a személyes gondoskodást nyújtó intézmények hálózat jellegű kezelése és újraszervezése.

Személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások szervezési elvei

A szociális ellátások optimális szintjét az állam teherviselő képessége határozza meg, ezért az ellátásokat úgy kell megszervezni, hogy azok az adott finanszírozási szinten hosszútávon fenntarthatók legyenek.

A személyes gondoskodást nyújtó ellátások esetén a szükséglet alapú tervezésre kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Ez döntően az állam, illetve az ellátás szervezésére jogosult közigazgatási struktúrák erősödő megrendelői szerepével kell, hogy párosuljon.

■ Az intézményi ellátottságot szükséglet-, illetve igényalapon és nem kizárólag lakosságszám alapján kellene meghatározni. A halmozottan hátrányos településeken így jobban biztosítható lenne a megfelelő szolgáltatás.

■ A szakember-ellátottságot növelni kellene, ennek alapja a képzési rendszer átalakítása és a bérek növelése lehet.

■ Az egyéb ellátókkal (egészségügyi, oktatási) történő együttműködés erősíthető, így a prevenció szerepe növelhető. Emellett az egyházi és magán ellátókra való támaszkodás is kívánatos lehet bizonyos területeken (pl. hajléktalan-, idősellátás).

20

■ Az intézményi szinergiákat jobban ki lehetne használni szakmai oldalon. Esetlegesen ellátói konzorciumok hozhatók létre (területi elven), melyek lefedhetnék akár a teljes ellátási portfóliót.

■ Az egyes ellátók gazdálkodásánál előtérbe kellene helyezni a hatékonyságot (pl. központosított közbeszerzés).

■ Az ellátók közötti információáramlás javítása, ami magába foglalja közös informatikai adatbázisok létrehozását és az ellátási folyamatok kontrollját.

■ Az ellátások szervezésénél prioritást élvez a területi elv. Azonban specifikusabb, magasabb progresszivitási szintű ellátási igények kapcsán értelemszerűen kevésbé lehet biztosítani a lakóhely közeli ellátást. (Quasi „súlyponti” intézmények létrehozásával, de itt fokozottan igaznak kell lenni a professzió minden elemének, és pontosítandó a bekerülés lehetőségének mikéntje is.)

Preventív szemléletPRIMER PREVENCIÓ A szociális rászorultság állapota kialakulásának megelőzése, beleértve a munkaképesség

megőrzését, javítását, illetve szintjének stabilizálását. Tulajdonképpen a társadalom tagjai számára általánosan adott  társadalmi szolgáltatások (oktatás, mentálhygiéne, egészségügy, stb) olyan tudatos szervezése, amely megelőzi az elsődleges biológiai /pszichés  károsodás  kialakulását. Ez tehát még a “szokásos kezelés-gyógyítás szintje.

SZEKUNDER PREVENCIÓ (REHABILITÁCIÓ) A fenti tevékenységek mellett, vagy ezek ellenére is kialakult sérülést, fogyatékosságot

kompenzálja, korrigálja, rehabilitálja úgy, hogy az elsődleges - általában biológiai (egészségi) vagy pszichés - sérülésből ne alakulhasson ki rokkantság, amely már külön társadalmi  intézkedéseket, ellátásokat, intézményi ellátási szükségletet keletkeztet. (Ez gyakorlatilag a teljes területi szociális szakellátást - helyenként  intézményi  szükségletekkel vegyítve – át kellene, hogy hassa!)

TERCIER PREVENCIÓ

A már kialakult, a szokásos integrált társadalmi beilleszkedéssel össze nem egyeztethető  állapotokról (általában rokkantságról) van szó, ahol korrektív módszerek alig, a kompenzatív elemek gyakran, rehabilitative elemek pedig minden esetben szükségesek a társadalom és az individuum kapcsolatának fenntartásához. A szociális ellátórendszer adott progresszivitási szintjén az ellátottak állapotának stabilizálása, a szociális rászorultság várható növekedésének megelőzése, vagy megakadályozása (a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás, az étkeztetés, a házi segítségnyújtás, a családsegítés, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, a közösségi ellátások, a támogató szolgáltatás, az utcai szociális munka, a nappali ellátás) Ezek  nélkül  társadalmilag  izolált  állapot - intézményesen  totális  intézményi  megoldás - jöhet  kizárólag  létre. 

AlapszolgáltatásokAz alapszolgáltatások vonatkozásában erősíteni kell a preventív szemléletet, ezzel ugyanis

könnyebben biztosíthatók a lakóhely közeli ellátások, a meglévő szociális kapcsolatok fennmaradnak, valamint kiváltja a költségesebb nappali illetve szakosított ellátási formákat.

21

Nappali ellátásHajléktalan személyek és elsősorban a saját otthonukban élő, 18. életévüket betöltött,

egészségi állapotuk vagy idős koruk miatt szociális és mentális támogatásra szoruló, önmaguk ellátására részben képes személyek, fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést nem igénylő pszichiátriai betegek, illetve szenvedélybetegek, 3. életévüket betöltött, önkiszolgálásra részben képes vagy önellátásra nem képes, de felügyeletre szoruló fogyatékos, illetve autista személyek részére biztosít lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, valamint az alapvető higiéniai szükségleteik kielégítésére, továbbá igény szerint megszervezi az ellátottak – ide nem értve az idős személyeket – napközbeni étkeztetését.

Szakosított ellátásokSzakosított ellátások tekintetében elsődlegesen elérendő cél, hogy valóban intézményi

ellátást igénylők számára tudjuk nyújtani ezeket az ellátásokat. Akik elláthatók alap- vagy nappali ellátásban, azok ott kapjanak ellátást, mivel az az ellátási forma, amely inkább alkalmas a szociális kapcsolatrendszer megőrzésére. Ezen túlmenően az ellátási igények jelenlegi helyzetét, valamint a szükségletek és az igények változásának tendenciáját figyelembe véve határozzuk meg a szükséges fejlesztési irányokat, kialakítandó kapacitásokat.

Ezen túlmenően ki kell alakítani azokat a képességeket az ellátórendszerben, amelyek az ellátórendszerből hiányoznak, vagy nem megfelelő mértékben, illetve formában állnak rendelkezésre. Itt elsősorban az egészségüggyel határterületet képező feladatokra gondolunk – ilyen például a pszichiátriai betegek hosszú távú rehabilitációja, valamint a fokozott ápolási igénnyel rendelkező, döntően élethosszig tartó ellátásra szorulók köre.

MEGOLDÁSI JAVASLATOK TERÜLETENKÉNT

JÖVEDELMI DEFICIT KEZELÉSE

Kiemelt cél, hogy az emberi életminőség eléréséhez szükséges jövedelem biztosított legyen minden családban.

Prioritást élvez a munkajövedelem biztosítása – nem csak a munkaképesek körében, hanem a fogyatékkal élők és a teljes öngondoskodásra nem képes csoportokban is (természetesen szomatikus és mentális állapotuktól függően).

Munkajövedelem helyett segélyezés csak azokban az esetekben, ahol nem biztosítható a jövedelem, vagy nem elégséges az életminőséghez.

Előzetes kontroll, a befogadás adminisztratív feltételeinek csökkentése, erősebb utólagos kontroll és szankciórendszer kialakítása – megoldási lehetőségek keresése.

Integrált információs háttér fejlesztése, a transzferek, a különböző juttatások áttekinthetőségének érdekében.

FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA

A foglalkoztatáspolitikai változtatásoknak a célja a megfelelő jövedelem és életminőség biztosítása.

■ A foglalkoztatás növelését a piaci viszonyokhoz, igényekhez kell alakítani. A kényszerfoglalkoztatás már középtávon sem jelent megoldást. Ebből kifolyólag cél a kereslet növelése mellett a kereslethez igazodó kompetenciák kifejlesztése.

■ Segélyezési rendszerre való támaszkodás helyett megfelelő munkához jutás: a segélyezési rendszernek minden elemében a munkához jutást kell elősegítenie (ellátói

22

hálózat, képzési rendszer stb.), a rövidtávú segítségnek a hátrányos helyzetből való kilábalást kell megcéloznia.

■ A hátrányos társadalmi csoportok (fiatalok, romák, mélyszegénységben élők) kiemelt kezelése, egyedi igények figyelembe vétele: a hátrányos társadalmi csoportokra vonatkozó célzott munkahely-teremtési programok kidolgozása.

■ A foglalkoztatási programokat az egyéb ágazati politikákhoz kell igazítani: kiemelt szerepe van az oktatási rendszernek, az egészségügyi ellátórendszernek stb.

■ A rugalmas foglalkoztatási formák törvényi támogatása.

■ Uniós források hatékony felhasználása: az egyes intézkedések esetében az átmeneti időszak során érdemes körültekintően kiépíteni az ellátó hálózatot, ezen programok részlegesen finanszírozhatók uniós forrásokból.

Kiemelten kell foglalkozni a közmunka programokkal, mivel a foglalkoztatás volumenének jelentős növelésében kiemelt szerepe van. Ugyanakkor a jelenleg észlelt hatékonysági deficitet a jövőben kezelni kell. A közmunkaprogramok hatékonyságát oly módon kell növelni, hogy azoknak hosszútávon is fenntartható hatása legyen.

■ Foglalkoztatás bővítése – a szociálpolitikának olyan területeken kellene erősíteni a foglalkoztatást, ahol az exportképesség biztosított és növelhető, azaz a belföldi szociális termelés bővítésének hatásait az üzleti szektor kompenzálni tudja az exporttal, erre a gazdaságpolitika tud proaktív eszközöket biztosítani EU forrásból (ilyen terület lehet a növénytermesztés – háztáji, közintézményi rendszer, stb.).

■ Importigényesség csökkentése – a szociálpolitikai foglalkoztatás csökkenti az importigényt s ezzel együtt tudja növelni a foglalkoztatást. Ilyen terület lehet a feldolgozóipar és könnyűipar, ezen keresztül is az önellátás erősítése, ahogy azt a BV intézetek esetében látható (textilipar, faipar, élelmiszer-feldolgozás).

■ Olyan irányba terelni a közfoglalkoztatást, hogy azon keresztül „on the job” típusú képzést is kapjanak a szakképzetlen tömegek, illetve a nem piacképes szakképzett munkaerő, itt is EU forrás bevonásával. Azaz, ne csak foglalkoztassunk, hanem a munkaerő, az adott térség versenyképességét is javítsuk!.

SEGÉLYEZÉS

A segélyezési gyakorlat átalakítása során körültekintően érdemes vizsgálni az egyes programok sikerességét és hatékonyságát.

A jelenlegi segélyezési gyakorlat alacsony hatékonyságú és nem éri el a célcsoportokat. Kutatási eredmények alapján azonban nem fogalmazható meg egyértelműen olyan segélyezési gyakorlat, ami biztosítaná a nagyobb fokú hatékonyságot.

■ Célzottabb programok létrehozása, a segélyezetti kör szegmentálása révén személyre szabott támogatási formák biztosítása.

■ A feltételes transzferek átalakítása, kibővítése csak abban az esetben lehet eredményes, ha fokozatos a bevezetés. A segélyezési rendszer alapjait kutatási eredmények és gyakorlati tapasztalatok alapján lehet csak átalakítani, a finomhangolásnak ebben az esetben is kiemelt szerepe van: érdemes a programokat kisebb körben tesztelni először, a bevezetésnél pedig a területi sajátosságokhoz igazítani azokat.

■ A segélyezési rendszer átalakítása csak abban az esetben lehet eredményes, ha rendelkezésre áll a megfelelő, támogató intézményi háttér.

23

■ Körültekintő tervezés után pilot-jellegű modellkísérletek tapasztalataira támaszkodó átalakítás.

■ Az átalakítás részben fedezhető uniós forrásból.

SZEMÉLYES GONDOSKODÁST NYÚJTÓ ELLÁTÁSOK

Az ellátói hálózat átalakítása során lényeges, hogy az állam, vagy az ellátásra kötelezett valid megrendelő funkciót töltsön be. (ld. később)

AlapelvekAz intézményrendszer átalakítása, fejlesztése során javasolt alapelvek:

■ Az intézmény-átalakítás alapja, hogy a fejlesztési igényeket az egyes ellátási formák szakmai követelményeiből vezessük le (pl. pszichiátriai betegségek megfelelő formáira kidolgozott ellátási, foglalkoztatási, elhelyezési irányelvek).

■ Intézményenként különböző profillal kell működni, az átfedéseket meg kell szüntetni: az alapellátásban integrált ellátási profilok, a szakosított ellátásban, annak speciális területein homogén profilok kialakítása intézményen, illetve intézményrendszeren belül. (Optimalizálható az erőforrás allokáció.)

■ A szociális ellátások optimális szintjét az állam teherviselő képessége határozza meg, ezért az ellátásokat úgy kell megszervezni, hogy azok az adott finanszírozási szinten hosszútávon fenntarthatók legyenek: prioritást élvez a területi elv, azonban a progresszivitási szinteket növelni kell és az alapellátásnak, prevenciónak nagyobb szerepet kell szánni.

■ Az intézmények működésének a külső kapcsolatrendszerükkel összhangban kell lennie (pl. egészségügy, foglalkoztatás, családdal való kapcsolattartás stb).

■ Az intézményrendszernek maximálisan támogatnia kell a szakterületi programokat (pl. feltételhez kötött segélyek esetében szakmai háttér biztosítása).

■ Nélkülözhetetlen egy egységes értékrendszer kialakítása és szolgáltatási minimumok kidolgozása: a pénzbeli és természetbeni ellátások, valamint a személyes gondoskodás nyújtásának minőségileg egységesebb és definiáltabb megteremtése.

■ Az egyházi és a magánellátók kapacitásait jobban be kell kapcsolni az integrált ellátórendszerbe.

■ Azonos pénzügyi forrásból több ügyfél bevonása: a hatékonysági tartalékok kiaknázásának egyik fő eleme az integráltabb gazdálkodási egységek kialakítása.

■ Az adminisztrációs feladatokat csökkenteni és amennyire lehetséges központosítani szükséges.

Strukturális átalakításA szociális intézmények működésére a széttagoltság, elszigeteltség jellemző, ennek oka

részben az, hogy azonos területen és ellátási formák vonatkozásában is nagyszámú fenntartó illetve tulajdonos által működtetett ellátó végezi a feladatát, melyek működése összehangolatlan, másrészt az azonos fenntartóhoz tartozó intézmények is önállóan működnek és gazdálkodnak többnyire.

24

Szükségesnek tartjuk, hogy az intézmények a jövőben hálózatként működjenek és az ellátás szervezés vonatkozásában létrejöjjön az intézmények vertikális és horizontális integrációja.

A terület alapú feladatmegosztás tekintetében csökkenteni kell az adott területen feladatot végző intézmények számát – ez nem jelent kapacitás szűkítést – ami a hatékonyság javulását eredményezi

A vertikális integráció tekintetében törekedni kell arra, hogy az alap-, nappali- és szakosított ellátások esetén szoros és szabályozott kapcsolat alakuljon ki a különböző ellátási formák tekintetében, sőt akár a feladatot egy intézmény keretén belül végezzék.

A horizontális integráció vonatkozásában pedig az azonos területen és ellátási formában dolgozó ellátók tevékenységét kell összehangolni, amiben a szorosabb szabályozásnak és a szigorú megrendelői funkciónak lehet fontos szerepe.

A strukturális átalakításnak a fentieken túlmenően döntő szerepe van abban, hogy hosszútávon fenntartható intézményi rendszert hozzon létre, ami az adott finanszírozási feltételrendszerben, a megfelelő volumenben és a lehető legjobb minőségben biztosítsa a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások különböző formáit az arra rászorulóknak.

25

RÉSZLETES RÉSZFOGLALKOZTATÁSBEVEZETÉS

A fővárosi szociális ágazati közfeladatok ellátásában a foglalkoztatási szegmensnek több területen is jut szerep. Egyrészről ezen ágazat a legnagyobb munkáltató a Fővárosi Önkormányzat hatáskörében. A koncepció egyik célja, hogy a foglalkoztatás jelenlegi lehetőségeinek feltérképezését követően a munkaformák és résztvevők számát egyaránt bővítsük. Másrészről az intézményen belüli munkaerő gazdálkodás nem csak az intézmény, de a térség foglalkoztatására is hatást gyakorol, ennek révén az intézmény bekapcsolódik a helyi gazdaságba. Ehhez kötődik az „önellátó intézmény” koncepciója. Ennek célja, hogy az intézmények által létrehozott és előállított áruk és szolgáltatások hozzáadott értéke növekedjen, s hozzájáruljon az intézmények gazdaságosabb működéséhez is. Elsősorban a Fővárosi Önkormányzat vidéki intézményeinél felmerülő potenciális foglalkoztatás-fejlesztő szegmens lehet alkalmas a térségi/helyi gazdaságba való bekapcsolódásra. A helyi termelőkre, beszállítókra való nagyobb támaszkodás, illetve az intézmény szabad termelő, szolgáltató kapacitásának összehangolása a helyi érdekekkel, lehetőségekkel egyaránt foglalkoztatás növelő hatást fejthet ki a térségben. Kevésbé a foglalkoztatás-politika, mint inkább a mentális és egészségügyi gondoskodás területe az intézmények „munka rehabilitációs” feladatainak fejlesztése.

A FOGLALKOZTATÁSI HELYZET ÉRTÉKELÉSE

Országos szinten Magyarország munkaerőpiacára a 2008. év végén kirobbant globális gazdasági válság

súlyos hatást gyakorolt. A foglalkoztatottak létszáma 2008. IV. negyedévétől 2010. III. negyedévéig csökkent, majd a munkaerőpiacon igen mérsékelt ütemű átrendeződés zajlott. A munkanélküliek száma ezen időszakban dinamikusabban nőtt, majd ezt 2011-től minimális mértékű szezonális csökkenés, illetve stagnálás követte. Ennek jegyében 2011-ben éves átlagban a KSH munkaerő felmérése 30 ezer főt meghaladó növekedést regisztrált a teljes foglalkoztatotti körben. Az 5 fős és ennél nagyobb vállalkozások és nonprofit szervezetek körében – az intézmények statisztikai adatai szerint – 28 ezerrel nőtt, miközben a költségvetési intézményeknél a takarékosabb erőforrás gazdálkodásra ösztönző kormányzati intézkedések eredményeként több mint 10 ezer fővel csökkent az alkalmazásban állók száma.

A válság következtében (illetve részben az aktív munkakeresés korábbinál szigorúbb számonkérésével) 2009-ben mintegy negyedével, 420 ezerre nőtt az ILO hármas kritériuma szerinti (nincs munkája, keresőképes és rendelkezésre áll) munkanélküliek száma. Ez 2010-ben 475 ezerre változott annak ellenére, hogy a foglalkoztatottak száma már stabilizálódott. 2011-ben éves átlagban 468 ezren voltak az ILO-definíciói szerinti munkanélküliek, ami 10,9%-os munkanélküliségi rátának felelt meg. A munkanélküliségi ráta szerinti uniós rangsorban Magyarország 2011 III. negyedévében a 27 tagország közül a 19. volt.

Az inaktívak Magyarországon 2011-ben a 15–64 éves népességből 2.524 ezren voltak a 3.779 ezer foglalkoztatott és 468 ezer munkanélküli mellett. Az inaktívakon belül a legnagyobb, 949 ezer fős csoportot a nyugdíjasok jelentik, jóllehet a rokkantosítási eljárás szigorításával, az öregségi nyugdíjkorhatár fokozatos és folyamatos emelésével a nyugdíjban részesülők aránya az inaktívak érintett korcsoportjában folyamatosan csökkent. A második

26

legnagyobb csoport 794 ezer fővel a nappali tagozatos tanulmányokat folytatóké volt, míg gyermekgondozási ellátásban 281 ezren, munkanélküliségi ellátásban 111 ezren, ápolási díjban 44 ezren részesültek. A fennmaradó, személyhez rendelhető jövedelemmel nem rendelkező 323 ezer főből 40 ezren (nem nappali tagozaton, vagy nem iskolarendszerű oktatás keretében) tanultak, 44 ezren családi kötöttségeik („gyermek, hozzátartozó felügyeletének megoldatlansága stb.”) miatt nem dolgoztak, 35 ezren pedig a munkaerő-piaci távollét okául nem megfelelő egészségi állapotukat jelölték meg.

Fővárosi szinten A fővárosban, a válság begyűrűzése utáni időszakban az országos folyamatokhoz

hasonlóan, a konjunktúra visszaeséséhez kapcsolódó negatív munkaerő-piaci folyamatok bontakoztak ki. A válság során megfigyelhető volt, hogy a fejlettebb konjunktúrával és magasabb foglalkoztatási kapacitással bíró régiókat erőteljesebben érintette a visszaesés az országon belül. Míg 2008-ban a fővárosi 15–64 éves népességnek még 64,5%-a foglalkoztatott volt, addig 2010-ben mindössze 61,5%-os. A 2011. évben a fővárosi foglalkoztatási ráta gyakorlatilag stagnált, 61,3%-os értéken. A munkanélküliségi ráta ellenben meredek emelkedést mutatott a fővárosban a 2008 utáni időszakban. Míg 2008-ban a 15-64 éves mindössze 4,3% volt, addig 2010-re ez az érték már 9,2%-ra, 2011-ben pedig 9,7%-ra emelkedett, vagyis több mint duplájára nőtt.

A fővárosi 15-64 fővárosi népesség gazdasági aktivitásának fő mutatói (2008-2011)

Foglal-koztatottak (ezer fő)

Munka-nélküliek (ezer fő)

Gazdaságilag aktívak

(ezer fő)

Gazdaságilag inaktívak (ezer fő)

15-64 éves népesség

Munka-

nélküliségi ráta (%)

Aktivitási arány (%)

Foglal-koztatási ráta (%)

2008 736 33 769 372

1 141 4,3 67,4 64,5

2009 731 49 780 374

1 154 6,3 67,6 63,3

2010 719 73 792 377

1 169 9,2 67,8 61,5

2011 723 78 801 379

1 180 9,7 67,9 61,3

Forrás: KSH, 2012

A Kormány Konvergencia Programja (Széll Kálmán Terv 2.0. 2012. április) azzal számol, hogy 2012-ben a megelőző évhez hasonló, 4,2% körüli világgazdasági bővülés valósulhat meg az Európai Unión kívül, az Unió gazdasági növekedése a kiújult adósságválság következtében 0,1%-ra eshet vissza. Míg 2013-ban az Unión kívüli gazdaságok növekedése 4,3%-ot érhet el, az EU bővülése ismét 1,4% körüli értékre gyorsulhat. Ami Magyarországot illeti (a Széll Kálmán Terv 2.0 szerint), 2012-ben a világgazdaság átmeneti lassulása, a fő exportpiacok növekedési üteme és a költségvetés strukturális egyenlegének jelentős javítása érdekében tett intézkedések a tényleges növekedést alacsonyan fogják tartani. A kormányzati intézkedések jelentős része a munkaerőpiacot fogja érinteni. Ennek következtében a potenciális növekedés munkaerő komponensének a bővülése hamar meghaladja a válság előtti ütemet és meghatározó forrása lesz a hazai növekedésnek. A feldolgozóipari kapacitások bővülése várhatóan növeli Magyarország potenciális kibocsátását,

27

hozzájárulva a hosszabb távú gazdasági növekedéshez, a makrogazdasági stabilitáshoz és a foglalkoztatáshoz.

A közszférában 2012-ben újabb közmunkaprogramok indulnak, amelyek legalább 200 ezer embernek kívánnak álláslehetőséget biztosítani. A várakozások szerint a közmunkaprogramok, mint az elsődleges munkaerőpiacon történő foglalkoztatást elősegítő átmeneti gazdaságpolitikai eszközök, a rokkantsági nyugdíj megállapításnak a Széll Kálmán Terv részeként meghirdetett felülvizsgálatával párhuzamosan, 2012-2013-ban érik el maximális létszámukat. A közmunkaprogramok bővítésével azonban 2012-ben összességében 4,3%-os, 2013-ban pedig 5,4%-os növekedés valósulhat meg a közszférában. Nemzetgazdasági szinten a versenyszféra mérsékeltebb, illetve a közszféra (átmenetileg) magasabb létszámbővülésének eredményeként a foglalkoztatottak száma 2012-ben már 1%-ot, 2013-ban pedig 2%-ot meghaladó ütemben emelkedik, de szintjében még mindig elmaradva az EU átlagától.

Az Európa 2020 Stratégia három, egymást kölcsönösen megerősítő prioritása az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés. Ennek érdekében 2020-ra uniós szintű célkitűzések kerültek meghatározásra foglalkoztatási, oktatási, szociális, környezetvédelmi, valamint K+F területeken. A foglalkoztatási, valamint oktatási területen a célkitűzések az alábbiak:

- a 20-64 éves korosztály 75%-os foglalkoztatottságának elérése;- az iskolából kimaradók arányát 10 % alá kell csökkenteni, és el kell érni, hogy az

ifjabb generáció 40 %-a rendelkezzen felsőoktatási oklevéllel:- 20 millióval csökkenteni kell a szegénység kockázatának kitett lakosok számát.

A tagállamoknak a célok elérése érdekében az EU-s célkitűzéseket saját helyzetüknek megfelelően nemzeti célkitűzésekre kell lebontaniuk nemzeti reformprogramjaikban.

A magyar foglalkoztatási célkitűzés, hogy Magyarország elérje a 20-64 év közötti korosztály 75%-os foglalkoztatottságát 2020-ra. A 20-64 év közötti népesség foglalkoztatási rátája 2011-ben éves szinten 60,7% volt, ami 0,3 százalékpontos növekedést jelent az előző évhez képest. Magyarország ezzel a romló konjunkturális környezet ellenére, ha mérsékelt ütemben is, de közeledni tudott a 2020-ra kitűzött foglalkoztatási célhoz.

Budapesten a foglalkoztatást segítő szolgáltatások is változtak a 2010-2011. közötti időszakban a gazdasági helyzet igényeire reagálva és a politikai koncepcióváltás következtében. E szolgáltatások jelentős része állami szervezésű, illetve finanszírozású. Ennek érthető oka, hogy a szakfeladat ellátása elsősorban állami kötelezettség. A Fővárosi Önkormányzatnak, illetve szervezeti egységeinek és a kerületi önkormányzatoknak elsősorban a közfoglalkoztatás megszervezése során állnak fenn kötelezettségei, de vannak közös feladataik a munkanélküliek segélyezésének, szűrésének, továbbá a munkaerőpiacra történő kivezetést segítő beavatkozások tervezésének és működtetésének területén is. A Fővárosi Önkormányzat kötelező feladata e területen a hajléktalanokra irányul. Ezen kívül másodlagos az Egyenlő Bánásmód Törvény által rárótt feladat, a település esélyegyenlőségi programjának működtetése, amelynek szintén van hatása a foglalkoztatási ágazatra.

Figyelemmel a Konvergencia Programban foglaltakra, előre láthatólag összességében fokozatosan kibontakozó fejlődési lehetőségekkel számolhatunk. Várhatóan, ezen peremfeltételek mellett, a főváros foglalkoztatási kilátásai az átlagnál kedvezőbben alakulnak. Kissé erőteljesebben a középkorúak, ezen belül némileg markánsabban a férfiak körében, iskolai végzettséget tekintve a szakmunkások és a felsőfokú végzettségűeknél.

28

A FŐVÁROS FOGLALKOZTATÁS-POLITIKAI CÉLKITŰZÉSEI

Stratégiai szinten a főváros és munkaerő-piaci vonzáskörzete foglalkoztatási szintjének emelése az

elsődleges munkapiacon; a fővárosban élő munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetűek,

munkaképességének megőrzése, illetve az elsődleges munkaerő-piacra történő be-, illetve visszajutásához szükséges, helyzetbe hozása és foglalkoztatásuk elősegítése;

Koncepcionális szinten a Fővárosi Önkormányzat által fenntartott intézményeknél nem alaptevékenységet

érintő munkakörökben átmeneti közfoglalkoztatott munkaerő bevonása, elsősorban a tartós álláskeresők és hajléktalanok köréből;

a Fővárosi Önkormányzat által fenntartott szociális intézmények ellátottjai foglalkoztatásának növelése, a többlet foglalkoztatás proaktív kialakítása;

az intézmények térségében a helyi gazdasággal való együttműködés fejlesztésével a foglalkoztatás élénkítése

A STRATÉGIA FOGLALKOZTATÁSI SZEGMENSEI

A fenti főbb célok elérése érdekében az alábbi három területen szükségesek intézkedések:

Közfoglalkoztatás a főváros által fenntartott intézményeken belül

CÉLOK

Igényesebb munkahelyekkel segíteni a foglalkoztatási gondok enyhítését (segély helyett munkát)

Hatékonyabban segíteni az álláskeresőket a munka világába visszavezető úton Támogatott munkaerőt alkalmazni egyes nem szak-specifikus munkakörökbe ( pl.

takarító, konyhai kisegítő, kertész stb.)

FELADATOK

Első lépésben Budapesten a közfoglalkoztatás munkaerő kölcsönzéses formájának bevezetése

Lehetséges lenne egy „szociális közszolgálat” központi közfoglalkoztatási program elindítása a Belügyminisztériummal egyeztetve

Szakmai, módszertani program koordináció a vidéki szociális intézményeknél a helyi közfoglalkoztatás bevezetésére, működtetésére

VÁRHATÓ HATÁSOK Budapesten 10-20, vidéken 40-60 státusz működtetése bértámogatással Évi 5-10 közfoglalkoztatott visszavezetése a nyílt munkaerő-piacra

Intézményi ellátottak foglalkoztatása (munka-rehabilitáció) CÉLOK

Ellátottak mentális (pszichés) kondíciójának javítása (munka terápia) Ellátottak jövedelemszerző képességének fejlesztése

Ennek érdekében

29

Adekvát kézség-fejlesztő foglalkozási lépcsőfok kialakítása Értékteremtő foglalkoztatási lehetőségek kifejlesztése Intézményen kívüli munka világába történő bekapcsolódás esélyének javítása

FELADATOK A munka terápia szélesebb körű beépítése a komplex terápiás rendszerbe A szükséges termelői beruházási, üzemeltetési, szervezési költség igények és

kockázatok felmérése

VÁRHATÓ HATÁSOK Javul az ellátottak közérzete, kondíciója Megnő a belső foglalkoztatási ráta, csökken a korház használat Nő a külső anyagi forráshoz jutó ellátottak száma

Bekapcsolódás a helyi gazdaságba CÉLOK

A helyi gazdaság élénkítése, helyi beszállítok bevonásával Jobb beágyazódás a térség gazdasági környezetébe Gazdasági önellátás elősegítése az adott térségben

FELADATOK A helyi önkormányzatok és a szociális partnerek bevonásával konkrét projektek

kidolgozására és megvalósítására paktumok létrehozása Egy-egy témakör (pl. zöldség, tojás) helyi beszállítási hasznosságának vizsgálata A helyi beszerzést korlátozó tényezők vizsgálata (pl. közbeszerzés)

VÁRHATÓ HATÁSOK

Nagyobb eséllyel fenntartható megoldások A térségi együttműködések szinergia hatása, mely újabb költséghatékonyság növelő

megoldásokat generálhat

30

IDŐSELLÁTÁS

BEVEZETÉSNapjainkban a hazai és az európai demográfiai mutatók, folyamatok és a gazdasági

válságjelenségek a fővárosi szociális ellátás intézményrendszerén belül az idősellátás területén is megvalósítható koncepció megalkotását teszik szükségessé.

A társadalmi-demográfiai változások, a népesség fokozatos elöregedése, a többgenerációs családok felbomlása, a kettős öregedés, a fokozott női munkavállalás és az ezekből adódó gondozási erőforrás csökkenés következtében az idősek szociális ellátásában egyre inkább előtérbe kerülnek az intézményes gondozási formák és szolgáltatások.

Véleményünk szerint további problémát jelent, hogy szociális ellátások tekintetében az egyes ellátási szintek és azok fenntartói is elkülönülnek, az ellátórendszer szegmentált. Ennek következtében a különböző ellátási formák közötti választást sok esetben az ellátók és nem az ellátotti igények determinálják.

A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások körében országosan állami-, egyházi és civil szervezetek nyújtanak szolgáltatást. Ebben az ellátási szegmensben az elmúlt időszakban az állam sajnos nem tudott hatékony megrendelő szerepet betölteni, sok esetben az ellátók determinálták a megrendelést, aminek a következménye egy torz ellátási struktúra lett, ami az ellátotti igényekhez csak részben alkalmazkodik (pl. üzleti-egyházak).

Ezen a körön belül a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő idősek otthonai jól működtek, illetve működnek, ugyanakkor a működési feltételrendszer változása miatt számos nehézséggel találkoztak az elmúlt időben. A források szűkössége, a technológiai fejlődés valamint a fent részletezett társadalmi folyamatok szükségessé teszik intézményeink átalakítását. Fontos szempont, hogy intézményeinket hatékonnyá, piacképessé kell tenni, hogy azok minőségi szolgáltatásokat tudjanak nyújtani és valós ellátotti igényeket legyenek képesek kielégíteni.

A KONCEPCIÓ IDŐHORIZONTJA

Minden koncepció optimális esetben, meghatározott időintervallumban hajtható végre, így ezen koncepció 2012-2020. időszakra alkalmazandó.

Fő cél – alapvetően garantált életminőség biztosítása minden magyar állampolgár részére.

31

Rövidtávú feladatok A meglévő idősotthonokban biztosítani azon garanciális elemeket, melyek megfelelő

életminőséget nyújtanak.

Ehhez szükséges az egységes standardok alkalmazása, megfelelő szakmai képesítések és humánerőforrások racionalizálása.

Hosszútávú feladatokCél: az ellátottak számára nyújtandó, nyomon követhető igénybevétel és átlátható

szolgáltatási struktúra.

KÜLSŐ FELTÉTELRENDSZERREL KAPCSOLATOS SZEMPONTOK

A szakosított szociális ellátást végző intézmények működésének feltételrendszere megváltozott. Ezért fontos, hogy pontos rendszerdiagnózist felállítva adekvátan határozzuk meg azokat a szükséges változtatásokat, mellyekkel az ellátórendszer a korábbinál hatékonyabb módon tud működni és a valós ellátotti igényekhez alkalmazkodni.

a. Magyarországi demográfiai adatok változásaiból és társadalmi szerkezet átalakulásából következő jellemzők

I. kettős öregedésII. egy személyes háztartások, magányosodás

III. hajléktalanok növekvő számaIV. az elszegényedés és eladósodás növekedése

b. Az egészségügyi- és szociális viszonyrendszer miatti változásokI. az alapszolgáltatások és szakosított szociális szolgáltatások

párhuzamosságaiII. kórházi ágyszám változás

III. inadekvát ellátások - többes gondozásIV. a közösségi gondozás hiátusai és konzekvenciáiV. torz ellátási struktúra - kapacitási és szolgáltatási aránytalanságok

c. A humán erőforrás korlátai és lehetőségei (mennyiségi-, javadalmazási és képzési feltételek)

d. Az öngondoskodás- önkéntesség-önsegítés programjae. Családi szerepek és funkciók változásai (pl. Alaptörvény szerinti szülőtartási

kötelezettség, család-közeli ellátások, ápolási díj, stb.)

HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓ TARTALMI ELEMEI

SzinkronitásFontos a szinkronitás az országos ágazati koncepcióval és az intézménytípusok

meghatározása, amelyekkel a feladatokat el kívánjuk látni.

Tekintettel arra, hogy jelenleg publikus ágazati koncepció nem áll rendelkezésre, az ahhoz történő adaptáció jelenleg nem látszik kivihetőnek.

Az intézménytípusok meghatározása működtetése több szempontból is változtatást igényel. Már korábban jeleztük, hogy szociális ágazaton belül célszerű az ellátási formák – alap-, nappali- és szakosított ellátások – vertikális integrációja, ami szervezeti szinten is megvalósítandó. Ezen túlmenően az intézmények közötti feladatmegosztás, a humánerőforrás

32

és technológia-igényes ellátások koncentrált megvalósításának feltételeit lehetővé kell tennünk. Idősellátó intézmények tekintetében a konkrét javaslatunkat később mutatjuk be. Az ezzel kapcsolatos fontosabb szempontok a következők:

I. szakmai erőforrás allokáció létrehozásaII. jelen finanszírozási szinten az intézmények fenntarthatóak legyenek

(méretgazdaságossági szint)III. az intézményi kapacitásokat az ellátási igények determináljákIV. az intézmények létrehozásánál szakmai szempontok domináljanak, különös

tekintettel a határterületi ellátásokra (pl. egészségügy)V. az integrált intézmények kialakítása és szerepének erősítése (pl. Szolgáltatások

Háza, vegyes típusú intézmények, határterületi integrált intézmények, stb.)VI. az ellátási igényeket követő speciális részlegek-, telephelyek kialakítása

(fokozatosan kialakítandó személyi-tárgyi feltételek, speciális oktatás-képzés, piacképesség, PR munka)

SzabályozottságAz ellátási struktúra elemeinek-, szolgáltatásainak meghatározása, valamint az

intézményekkel szemben megfogalmazott elvárások definiálása és az ellenőrzés folyamatossága.

Az ellátórendszer működésének precíz szabályozására kell törekedni, ami kiterjed a szociális ellátórendszer különböző működési szintjeire – alap-, nappali- és szakosított ellátás – illetve az ágazatok közötti együttműködésre, melyek közül kiemelendő az egészségügyi terület. Ez a pontos szabályozás teszi lehetővé a későbbiekben azt, hogy a rendszer működése megfelelően ellenőrizhető legyen és adekvátan tudjunk működésébe beavatkozni.

StruktúraátalakításA változó ellátási struktúrában (preventív szolgáltatások, család-otthonközeli ellátás,

alapszolgáltatások, szakosított ellátás) elsődleges feladat a prevenció erősítése: ez esetben a tájékoztatás, tanácsadás, népegészségügy, képessé tétel, anyagi támogatás, koordináció.

Idősellátás vonatkozásában kiemelt szerepe van az alap- és nappali ellátásoknak, melyek hatékony működtetése lehetővé teszi, hogy az idős ellátottak otthonukban, szociális kapcsolataikat megőrizve kapjanak támogatást, tehát elősegítik a társadalmi integráció megőrzését.

Amennyiben a szociális ellátások minél nagyobb vertikuma látja el egy szervezeten belül a feladatát, annál hatékonyabban működik. Ez alatt értjük részben az ellátotti igényekhez történő hatékonyabb alkalmazkodás képességét, az egymás közti feladatmegosztásban történő jobb együttműködést és a gazdasági értelemben vett hatékonyságjavulást is.

A család-közeli ellátások fejlesztése A család-közeli ellátások fejlesztése (tájékoztatás, képzések, GYSE-bemutatások,

oktatások, népegészségügy, stb.)

Komplex ellátások kialakítása és az ellátások összehangolása A komplex ellátások kialakítása és az ellátások összehangolása (pl. egymásra épülő

pénzbeni- és vagy személyes gondoskodást nyújtó, alapszolgáltatások és szakosított ellátások, stb.)

33

A személyes gondoskodást nyújtó ellátások és a pénzbeni támogatások rendszerének összehangolása véleményünk szerint nem igényli a feladatok egy szervezet szintjén történő integrációját, de mindenképpen szabályozni kell a területek közötti együttműködést és annak optimalizálását.

Integrált intézmények kialakítása és szerepük erősítése Az integrált intézmények kialakítása és szerepének erősítése (pl. Szolgáltatások Háza,

vegyes típusú intézmények, határterületi integrált intézmények, stb.)

A szociális intézmények működéséről általunk mondottaknak megfelelően fontosnak tartjuk, hogy a különböző ellátásokat megfelelő populációnagyságra szervezzük, illetve hosszútávon fenntartható intézményrendszert hozzunk létre. Erről az általános fejezetben írtunk, melyben vizionáljuk egy nagyobb anyaintézmény létrehozását, ami háttér- és támogató tevékenységek, valamint szakmai tekintetben is szolgáltat a periférián működő szatellit intézmények számára.

a. az ellátási igényeket követő speciális részlegek-, telephelyek kialakítása (fokozatosan kialakítandó személyi-tárgyi feltételek, speciális oktatás-képzés, piacképesség, PR munka)

Optimális erőforrás-allokáció létrehozásához szükséges, hogy megteremtsük annak feltételeit, hogy bizonyos fokozott erőforrás igénnyel rendelkező ellátásokat koncentráltan, magasabb szakmai színvonalon és gazdaságilag hatékonyabb formában valósíthassunk meg.

b. szakmafejlesztési tevékenység (módszertan) és kapcsolódó, szakmai jogszabály-változtatások kezdeményezése (lásd mellékletben)

AZ INTÉZMÉNYEK PONTOS DEFINIÁLÁSÁNAK PARAMÉTEREI

Célunk, hogy megfelelő erőforrás-allokáció mellett magasabb szakmai színvonalon és gazdaságilag is hatékonyabban legyen képes az intézményi hálózat a feladatai megvalósítására. Ennek érdekében részben homogén szakmai profillal működő, magas progresszivitású, specifikus feladatokat ellátó, magas technológiai és humánerőforrás-igénnyel működő intézményeket, részben pedig integrált intézményeket hozzon létre, melyek kevésbé specifikált feladatot végeznek, kisebb erőforrásigénnyel.

többszintű szolgáltatást nyújtó intézmények (integrált alap-, nappali és szakosított ellátást nyújtó intézmények)

egyszintű ellátást nyújtó intézmények (részben progresszív intézmények, részben pedig fenntartásuk olyan területen javasolt, ahol a település-szerkezet nem teszi lehetővé az integrált intézmény létrehozását)

KategoriákAz idősellátó intézményeket azok feladata és ezzel párhuzamosan technológiai és

humánerőforrás igényük alapján a következő progresszivitási kategóriákba soroljuk:

1. progresszivitási szint: alacsony gondozási igénnyel, alacsony progresszivitási szinten működő intézmények

2. progresszivitási szint: bizonyos területen specifikus, fokozott ápolási igény kiépítését nyújtó intézmények

34

3. progresszivitási szint: fokozott egészségügyi ellátást biztosító specializált intézmények – nincs foglalkoztató, nem igényli szabadidős tevékenység kialakítását

Az intézmények normatív finanszírozásának a progresszivitási szintekhez kell igazodnia. A személyi térítési díjtól függetlenül kell a specifikus ellátásokban részesülnie az ellátottaknak. (Hasonlóan a pszichiátriai intézmények vonatkozásában is, mint az egészségügy területén).

Az intézmények részletes specifikációjában meghatározandó a humán erőforrás és technológiai elvárás az intézménnyel szemben, valamint az a méretgazdaságossági szint és ellátandó populáció szám, amely mellett az intézmény hosszútávon fenntartható lesz:

Intézménytípus épített környezetének, technológiai feltételrendszerének a meghatározása.

Humánerőforrás szükséglet meghatározása. A szakmai minimumfeltételek definiálása (elhelyezés/lakhatás, foglalkoztatás,

egészségügyi ellátás, szabadidős tevékenység, egyéb szolgáltatások). Méretgazdaságossági szint meghatározása, kapacitások meghatározása. A szolgáltatási környezet körülhatárolása (lakhatás, foglalkoztatás, egészségügyi

ellátás, szabadidős tevékenység, egyéb szolgáltatások).

IDŐSELLÁTÓ INTÉZMÉNYEK FINANSZÍROZÁSA

1. Állami normatíva megállapítása - feladatarányosan progresszivitáshoz igazodva (fejkvóta szerinti finanszírozás).

2. Személyi térítési díj objektív paraméterezése szükséges a szolgáltatás jellege, minősége és spektruma, lakhatás, épített környezet alapján (progresszív ellátások tekintetében a hozzáférés akadálya nem lehet az egyéni teherviselő képesség).

3. Többletszolgáltatás vásárlásának lehetősége (alternatív bevételi lehetőség).4. Fenntartói támogatás (fejlesztési-felújítási költségek) – az intézmények

fenntarthatóságát biztosítja.

EHHEZ SZÜKSÉGES

1. tevékenységek meghatározása,2. idősotthoni férőhelyek piacképessé tétele,3. személyi térítési díjak meghatározása objektív paraméterek alapján,4. kiegészítő szolgáltatások, díjpótlékok bevezetése, alkalmazása,5. ellátási formán belül kialakítható szakmai specialitások (pl. demens, mozgásszervi-,

légzőszervi beteg ellátás),6. szakmai együttműködés, vertikális és horizontális szinteken.

SWOT ANALÍZIS

Lehetőségek• a szociális törvény módosítása, megfelelő működési keretrendszer kialakítása• fővárosi intézmények országos hatáskörű felvételi lehetősége• alap- és szakosított ellátások kapcsolata, verticalis integráció• jogszabályi változások kezdeményezése• jól szervezett PR munka

35

Gyengeségek• országos szociális koncepció hiánya, bizonytalan és követhetetlen jogszabályi

változások• az ellátáshoz kapcsolódó szolgáltatási önköltségek nagy szóródása az

ágazatban• soktényezős szereplők a „piacon”• markáns állami megrendelőszerep hiánya

Erősségek• szükségleti igény – időskorúak számának növekedése (2025-re 35%-os arány)• szakmailag jól működő, magas szintű fővárosi idősellátás• országosan elismert ellátórendszer• meglévő informatikai alapok jó használhatósága

Veszélyek• fővárosi feladatok bővülése, források szűkülése• állami szerepvállalások, egyházi- és civil szerepvállalások változása• egészségügyi-, szociális ellátások párhuzamosságai és az együttműködés

hiánya

HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓ Az idősellátásban célszerű a hosszú távú koncepció tartalmi kérdéseinek a meghatározása,

mely a következő:

1. szinkronitás az országos ágazati koncepcióval2. ellátási struktúra elemeinek, szolgáltatásainak meghatározása, intézményekkel

szembeni elvárások3. prevenció erősítése az otthon közeli ellátások tekintetében4. komplex, egymásra épülő ellátások összehangolása, pénzbeli ellátás, alap- és

szakosított ellátások összehangolása, integrált intézmények szerepének erősítése, figyelembe véve a három javasolt progresszivitási szintet:

I. alacsony gondozási igénnyel működő intézményekII. bizonyos területen specifikus, fokozott ápolási igényt kielégítő ellátás

III. fokozott egészségügyi ellátást biztosító specializált intézmények

36

MELLÉKLET:

Személyi térítési díj meghatározásaKategóriába sorolás: a személyi térítési díj meghatározását csak objektív paraméterek

alapján tartjuk lehetségesnek. Ezek az objektív paraméterek azok, melyekkel beárazzuk a szolgáltatásokat, melyek vonatkozásában az ellátottak vásárlóként, tehát piaci szereplőként lépnek fel. Ezek a szolgáltatások azok, melyek nem az ellátottak szükségleteihez, hanem igényeihez igazodnak.

Kategóriák Pontszámok

I. Kategória 95-100 pont

II. Kategória 94-85 pont

III. Kategória 84-70 pont

IV. Kategória 69-60 pont

1.1. Kategória Pontszám

Az intézmény elhelyezkedése a településszerkezetben, megközelíthetőség.

1-5 pont

Az intézmény épületi, gépészeti adottságai, akadálymentesítés teljes – részleges köre.

1-5 pont

Lakóterek 1-2 ágyas elhelyezés. 5 pont

Lakóterek 3-4 ágyas elhelyezés. 4 pont

4 ágyasnál magasabb elhelyezés. 2 pont

Egészségi állapotnak megfelelő berendezési tárgyak, eszközök megléte.

1-5 pont

1.1. Kategória Pontszám

Közösségi terek, hitéleti terek teljes vagy részleges biztosítása.

1-5pont

37

Az intézményben működik minőségbiztosítási rendszer /teljes vagy részleges/.

1-5 pont

Orvosi rendelő működési engedéllyel történő működtetése vagy kihelyezett rendelés helyszíne, felszereltsége.

1-5 pont

Fertőzéses megbetegedés esetén biztosított a teljes vagy részleges elkülönítés.

1-5 pont

Az intézmény saját főzőkonyhával illetve tálaló konyhával rendelkezik.

1-5 pont

Biztosított a jogszabály szerinti étkeztetés, diétás étkeztetés.

1-5 pont

Az intézmény saját mosodával rendelkezik, vagy külső szolgáltatónál mosat.

1-5 pont

1.2. Kategória Pontszám

A szociális és mentálhigiénés feladatok jogszabály szerint szervezettek, biztosítottak.

1-5 pont

Az ellátotti érdekképviselet biztosított, panasz eljárás nem folyik az intézmény ellen.

1-5 pont

1.3. Kategória Pontszám

Az intézmény rendelkezik a megfelelő képesítésű humánerőforrással.

1-5 pont

A szakképzettség90-100%89-90%

80%

5 pont

4 pont

3 pont

1.4. Kategória Pontszám

Szakmai jogszabályok alapján rendelkezik a valamennyi dokumentációval.

1-5 pont

Az intézmény működőképes, kintlévősége nincs, gazdálkodása teljes vagy részleges.

1-5 pont

38

Az intézmény rendelkezik PR tevékenységgel /honlap, újság, szórólap/, teljes – részleges körű tájékoztatási lehetőség.

1-5 pont

1.5. Kategória Pontszám

Egyéb körülmény mérlegelése 1-10 pont

Specialitások (pl.):

sóbarlang biztosítása, szauna, uszoda, gyógyfürdő közelsége, napi 5 x-i étkezés, állandó orvos alkalmazása, hangoskönyvtár, filmtár, infokommunikációs eszköz biztosítása, jeltolmács alkalmazása, WI-FI

Normatív támogatásA normatív támogatásnak az intézményi feladatokhoz kell igazodnia. Azokban az

intézményekben, vagy azon ellátási formákban, ahol specializált, költségigényes feladatot látnak el – magas humánerőforrás és technológiai igény mellett – magasabb normatívával kell biztosítani az intézmény működését. A normatív finanszírozásnak feladatarányosnak kell lennie.

Progresszivitási szintek Intézmények

1. sz. progresszivitási szint Alacsony gondozási igénnyel, alacsony progresszivitási szinten működő intézmények.

2. sz. progresszivitási szint Bizonyos területen specifikus, fokozott ápolási igény kielégítést nyújtó intézmények.

3. sz. progresszivitási szint Fokozott egészségügyi ellátást biztosító specializált intézmények.

1.) ALACSONY GONDOZÁSI IGÉNNYEL, ALACSONY PROGRESSZIVITÁSI SZINTEN MŰKÖDŐ INTÉZMÉNYEK.

Amennyiben az 1993. évi III. törvény 68. § (1) bekezdésre gondolunk, 100% önköltség megfizetéssel történhet az ellátás a férőhelyszám 15%-áig.

Amennyiben 2008. január 1. előtt felvett ellátottakról van szó /GSZV nem működött 36/2007. (XII.22.) SZMM rendelet/, akkor az 1993. évi III. törvény 66-67. § a mérvadó, így részükre ebben a formában komplex gondozást kell biztosítani.

Intézményi kategóriába sorolás alapján térítési díj 100%.

39

Figyelembe kell venni a jelenleg meglévő intézményekben élő ellátottak gondozási igényeit. Komoly veszélyt jelenthet az otthonok közötti létszámmozgás, ellenjavallt az ellátottak „költöztetése”. Így az alacsony gondozási igényt figyelembe véve csak részlegek jöhetnek számításba, amely szinte egyik napról a másikra változhat, és már a 2. progresszivitási szinten történhet az ellátás.

Ezen progresszivitási szinten a komplex gondozás biztosítása jelen törvényi szabályozottság alapján kötelező. Ehhez az 1/2000. (I.7.) SZCSM rendelet adja a kereteket, tárgy-, személyi feltételek tekintetében.

2.) SPECIFIKUS ÁPOLÁSI IGÉNYT KIELÉGÍTŐ INTÉZMÉNYEK

Ez hosszú távú tervek között jelentkező igény lehet, hiszen a kialakítandó épített környezet – orvosi rendelő –, és személyi feltételek tudják biztosítani a kérelmezők igényeit. Így gondolhatunk:

mozgásszervi betegek idős ellátásra légzőszervi betegek ellátásra demens betegek ellátására.

Jelenlegi helyzetben – rövidtávon, az intézményekben speciális részlegek kialakítása lehetséges.

Fontos figyelembe venni a humánerőforrással történő gazdálkodást, hiszen az 1-2. szint átjárhatóságot tesz lehetővé, pl. az ápoló személyzet esetében. Míg az 1. szinten a gondozás alacsonyabb számú ápolói létszámmal megvalósítható, így a 2. szintre az ápolói létszám átemelhető.

Jelen helyzetben a képzéseknél un. ráképzések történtek, pl. a szociális gondozó és ápolói képesítésre a gerontológiai szakgondozó, vagy a felnőtt szakápolói képesítés megszerzésével.

3.) FOKOZOTT EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁST BIZTOSÍTÓ SPECIALIZÁLT INTÉZMÉNYEK

Hangsúlyos szerepet kap az épített környezet – külső-, belső része –, valamint a felszerelési-, berendezési eszközök. Itt az infrastruktúra az egészségügyi ellátás nyújtására alkalmas kubatúra, valamint eszközpark mellett sokkal kevesebb szociális helységet tartalmaz, valamint például a munkafoglalkoztatás biztosítására szolgáló infrastruktúrát pedig egyáltalán nem.

A humánerőforrás szakmai összetétele, annak aránya nagyon fontos. Az intézmény és az ellátandó feladat által meghatározott képzettséggel és kompetenciával rendelkező humánerőforrás meghatározása és a célfeladathoz rendelése elengethetetlen. Így a fokozott egészségügyi ellátást biztosító részlegeken/ intézményekben ezeket a kompetenciákat kell megjeleníteni. Feltétlen indokolt végig gondolni a komoly kiégési veszélyt (burnout). A specifikus szakterületek résztvevői, mint orvos, gyógytornász, gyógypedagógus, diplomás ápoló jelen kell legyen az ápoló-, gondozó személyzet mellett, amely biztosítja a méltóságot az idős ember számára az élet harmadik szakaszában.

40

FOGYATÉKKAL ÉLŐK ELLÁTÁSABEVEZETŐA Fővárosi Önkormányzat a fővárosban élő értelmi akadályozottsággal élők ellátására

nagyobb részt vidéki településeken, az ellátottak eredeti lakóhelyétől távoli, bentlakásos intézményrendszert működtet. Az évtizedek során kialakított rendszer jelenlegi formájában történő további fenntartása, az ellátórendszer mikro- és makro-környezetében zajló változások miatt tovább nem tartható fenn. Így jelentős változásokat eredményező döntések meghozatalára van szükség. Az intézmény-hálózat alakulása, valamint az igénybe vett eredeti struktúrák (épületek) történeti okokra vezethetők vissza, tükrözve azt az akkoriban hagyományos szemléletet, mely szerint az értelmi fogyatékkal élők esetében jószerével az egyetlen feladat a társadalomtól izolált helyen történő „megőrző”-jellegű alapgondozás. Természetes célként jelentkezett az elmúlt évtizedek jogalkotásában és a praxis szintjén is, hogy az értelmi akadályozottsággal élők is megkapahassák mindazt a segítő (jó esetben konduktív) gondoskodást, mely során a bennük rejlő (akár „maradék”) készségek, képességek kibonthatók és ezáltal az integrációjuk a szűkebb és tágabb értelemben vett társadalmi közegbe biztosítható úgy, hogy a mindenkor szükséges (a kompetenciákat helyettesítő, illetve pótló) segítség professzionális szinten rendelkezésre áll. A jelenlegi ellátó rendszer (egészében és egyes elemeiben, illetve az elemek közötti kommunikáció szintjén) azért szorul revíztióra, mert a jelzett célok megvalósításának nem feltétlenül idális színtere.

A korszerű ellátási szemlélet, mint „humán-infrastruktúra” jelen van a mégoly esetleges és korszerűtlen „fizikai-infrastruktúra” falai között is, ugyanakkor a rendszer szintű átalakítás közelebb viheti az ellátót az ideálishoz. Ezáltal a koncepció kedvezményezettjei - az értelmi akadályozottsággal élők - juthatnak célzott, valós szükségleteken alapuló szakértő segítséghez úgy, hogy életvezetésüket, integrációjukat a kilakuló struktúra személyre szabottan, illetve az akadályozottság jellegének leginkább megfelelő módon szolgálja.

A koncepció kialakítása során figyelembe kell vennünk az alább részletezett feltételeken kívül azt is, hogy hosszú távon biztonságosan (kiszámíthatóan) finanszírozható, standardizált,azaz igénybevevői oldalról is kiszámítható szolgáltató rendszer alakuljon ki.

A megalapozott döntéshozatalt segíthetik a jelen összefoglalóban megfogalmazott, a fővárosi illetékességű értelmi akadályozott felnőtt személyek ellátásával kapcsolatos szakmai elképzelések.

Az emberiség fejlődésének jelen szakaszában is jelentős számban vannak, akik önhibájukon kívüli okok miatt segítségre szorulnak.

Ezt a segítséget nagymértékben a család biztosítja. Társadalmi szükségletként azonban ma is jelen van a családi segítség hiánya miatt a közösség felelősség vállalása iránti igény, melynek megjenési formái - legalábbis elvben - a leginkább személyre szabott gondoskodási formát (segítségnyújtást) képesek prezentálni.

A koncepció megalkotásakor feltétlenül figyelembe veendő szempont, hogy az egészségügyi ellátás fejlődése (különösen a terhesség alatti gondozás, szűrés, korszerű szülésvezetés és intenzív csecsemő-ellátás) ellenére az értelmi fogyatékkal élők száma szignifikánsan nem csökken, azaz az ellátó rendszer egésze szempontjából a ma releváns számok a jövőre is jól vonatkoztathatók. Fontos megjegyezni még, hogy a korszerű, humánus ellátás eredménye – túl természetesen az itt is említendő egészségügyi ellátáson – az, hogy az értelmi akadályozottsággal élők életkora is hosszabbodik, ami az ellátásban az egy személyre

41

vetített ellátási időt is növeli, illetve speciális igényeket is támaszt az ellátó rendszerrel szemben („nyugdíjasok az ÉFO-ban”).

Magyarország Alaptörvénye - XIX. Cikk Szabadság és felelősség

”(1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

(2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg.”

Az erre a célra működtetett rendszerrel szembeni egyik legfontosabb elvárás az alábbiaknak való megfelelés:

„Az emberi méltóságban mindenki osztozik, aki ember, függetlenül attól, hogy mennyit valósított meg az emberi lehetőségből és miért annyit.” (23 / 1990. (X.31) AB határozat)

EMBERI JOGOK VÉDELME

Az értelmi akadályozottsággal élők ellátása során hangsúlyos és kiemelt szempont a jogvédelem, hiszen az akadályozottság jellege az önvédelmi, önérvényesítési mehanizmusokban is jelentkezik, így szükséges, hogy a segítő folyamat (ellátás) teljes vertikumában az emberi- és személyhez fűződő jogok védelme biztosított legyen. Ott, és ahol az ellátott önmaga jogérvényesítésre képtelen az ellátó (intézmény) kell, hogy gondot fordítson erre. Az ENSZ a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló (2006. december. 13. New York) Egyezményéből is eredő kötelezettség, hogy az egyenlő bánásmódot, alavető szabadságjogokat az értelmi fogyatékkal élőkre is korlátozás nélkül alkalmazzuk. Emberi méltóságuk tiszteletben tartása azt is jelenti, hogy külső segítséget kapnak–kaphatnak e jogaik érvényesítéséhez. A fogyatékkal élőket ellátó intézmények kiemelt feladata kell, hogy legyen a jogérvényesítés biztosítása úgy is, hogy a professzionális ellátás szerves része a jogok megismertetése és a jog-gyakorláshoz való hozzájuttatás.

A KONCEPCIÓ KEDVEZMÉNYEZETTJEI

A koncepció kedvezményezettjei a fővárosi illetékességű felnőtt értelmi akadályozott személyek, valamint a Főváros területén élő autisztikus tüneteket mutató, illetve autista felnőttek és gyermekek.

A koncepció készítése során az értelmi akadályozottság meghatározásánál az alábbiakat tekintjük meghatározónak:

Az értelmi fogyatékosság - oligofrénia - a központi idegrendszer fejlődését befolyásoló öröklött, vagy környezeti hatások eredményeként kialakult állapot, melynek következtében az értelmi képesség a népesség átlagától az első életévektől kezdve jelentősen elmarad, ezért az önálló életvezetés számottevően akadályozott.

Két fő kritériuma:

mentális inkompetencia: az átlag alatti intelligenciát jelzi, mérésére az intelligencia tesztek szolgálnak;

szociális inkompetencia: az intelligencia defektus következtében alakul ki és a szociális inadaptáció jelzi, valamint a kommunikációs készség, a szocializáció és az önkiszolgálási készség hiánya.

42

(Hiv.: Czeizel Endre – Lányiné Dr. Engelmayer Ágnes – Rátai Csaba szerk.: Az értelmi fogyatékosságok kóreredete a Budapest vizsgálat tükrében Medicina Bp. 1978.)

Az autizmussal élők esetében – túl az erre jogosult intézmény által rendelkezésre bocsátott diagnózi(ok)on – nem vizsgálunk egyéb szempontot: a segítségnyújtást megalapozó igény megegyezik az értelmi akadályozottsággal élőknél jelzettekkel.

A KONCEPCIÓNAK MEGFELELŐ SZOLGÁLTATÁS CÉLJAIOlyan harmonikus életforma biztosítása, amelyben az akadályozott személyeknek

lehetőségük van

otthonos körülmények közötti lakhatásra: egyéni képességeiknek megfelelő munkakörülményekre és munkavégzésre: tartalmas közösségi tevékenységre, kulturált szórakozásra, és egyéni képességeinek

kibontásár; valamennyi, az akadályozottsággal nem élőket is megillető (oktatási, egészségügyi,

kulturális, ügyintézési stb.) szolgáltatáshoz való hozzáférésre – akadályozottságuk mértéke szerint - oly módon is, hogy szolgáltatásként kíséretet, illetve a szükség szerinti (konduktív) segítségnyújtást biztosítjuk:

figyelembe véve az általános emberi jogokat.

A szolgáltatás megvalósításának jellemzője, hogy a szolgáltatást igénybevevőnek biztosított az önálló döntéshozatal és hogy továbbra is a közösség aktív részese lehet.

Konkrét megvalósítandó célok:

• Olyan életminőség biztosítása, ahol biztosítottak a szolgáltatást igénybevevő jogai, lehetősége van a benne rejlő képességei szerinti önmegvalósításra, megőrzi egyéniségét, méltóságát, ahol függetlenségének csupán mások függetlenségének a tiszteletben tartása és a saját képességei szabnak határt.

• A fővárosi illetékességű fogyatékos emberek korának, egészségi állapotának és egyéni képességeinek megfelelő hosszú távú segítése.

• A szolgáltatásokat igénybevevők igényeiknek és kívánságaiknak megfelelően, a társadalomban elfogadott átlagos életfeltételek szerint tudjanak élni., hogy meglegyen

a fizikai, anyagi jólét és a személyes fejlődés lehetősége;

a társas kapcsolatok minősége és a közösségi élet lehetőségei;

az önbecsülést eredményező képességeinek megfelelő értelmes munkalehetőség;

a rekreáció sokszínű lehetősége;

a társadalmi integráció megvalósítása, önrendelkezés gyakorlása;

a különféle szolgáltatásokhoz való (egyenlő esélyű, biztonságos és akadálymentes) hozzáférés.

HELYZETELEMZÉS

A kerületi, alapszolgáltatási- és átmeneti elhelyezési formákat nyújtó intézmények jelentős része nem kellően kiépült, illetve nem megfelelően működik - ezért nem értelmezhető a tartós

43

bentlakásos intézmények számának csökkentése. A „család közeli ellátások”- és az alapszolgáltatások szolgáltatási hiányosságai, valamint – ebből következően - a bentlakásos intézményekbe várakozók magas száma miatt nem tervezhető a jelenlegi intézményi férőhelyek számának csökkentése sem.

A tervezés további akadálya, hogy az egyes ellátók (szintek és intézmények) közötti kommunikáció elégtelen, az információáramlás esetleges, illetve – bár a hatályos jogszabályokban rögzített – mégsem jelenik meg a praxis szintjén a kompetenciák világos elhatárolódása és az ezekből fakadó feladatok megosztása – még az elvégzésük.is esetleges. Az alapellátás, illetve a nappali intézmények számtalan, a ténylegesen jelentkező igényre nem képesek kielégítő választ adni, így szükségszerűségként jelentkezik, hogy - ha és amennyiben a család már nem képes a fogyatékkal élő ellátására - a bentlakásos elhelyezést célozzák.

A szakosított (bentlakásos) intézmények – a jelen méretekben és struktúrában – koncentráltan és egyben gazdaságosan képesek magas szintű ápolást-gondozást, szükség és lehetőség szerint csoportos és egyéni fejlesztést biztosítani, ugyanakkor kétségtelenül bennük rejlik a hospitalizálódás–hospitalizálás, illetve izolálás veszélye, mely megfelelő szakmai munkával - a „nyitott ház modell” életszerű megvalósításával - ellensúlyozható.

A fővárosi ellátó rendszert jellemzi, hogy Budapesttől távol (150 – 250 km) helyezkedik el az intézmények nagyobb hányada, ezekben az ellátást korábbi kastély épületekben, későbbi új építésű, illetve átalakított épületekben végezzük. A férőhelyek jelentős hányada mára korszerűnek mondható – nemcsak szűken vett jogszabályi értelemben felelnek meg a követelményeknek, hanem valódi életterekként képesek funkcionálni.

A kistelepülési elhelyezkedés előnyöket és hátrányokat egyaránt jelent:

Előny

az átlátható, téri tájékozódást könnyítő méret a falusi szociokultúra hagyományosan jellemző adaptív készsége a személyes kapcsolat-építés lehetősége

Hátrány

a munkahelyek hiánya a szolgáltatások szélesebb spektrumú elérhetőségének nehézsége a szakdolgozók hiánya

Jelen tapasztalatunk szerint a szakosított szociális ellátórendszerbe való bekerülés többnyire irreverzibilis folyamatot indít el - a társadalmi reintegráció lehetetlenné válik.

Munkaerő-piaci korlátok miatt a munka-rehabilitáció lehetőségei korlátozottak.

Uniós elvárások miatt jelenleg a rendszer fejlesztésének feltételei nem adottak, mivel a kitagolt intézmények a hazai finanszírozási szinten nem fenntarthatók a szükséges volumenben és minőségben, azaz a kitagolás következménye, hogy az azonos szintű szakmai ellátás többszörös finanszírozási igényt generálna, valamint az intézményközpontokat olyan szervezési többlet-teherrel sújtjaná, melynek vállalása szintén csak a szakmai teljesítmény rovására történhetne. Azonban természetes és jogos törekvés a nagy intézmények „otthonosítása”, mely - ha és amennyiben a finanaszírozási környezet engedi - a valós integráció irányába segítheti az ellátást. Ez a hosszútávú kitagolási folyamat azonban e rövid- és középtávú koncepcióban nem jeleníthető meg,

Bizonyos területek, így például az autizmussal élők ellátása - legalábbis az érdekvédelmi szervezetek s egyesületek számát tekintve - látszólag megoldott, mégsem

44

elégítik ki a ténylegesen jelentkező igényeket. Nem csak és kizárólag a bentlakásos ellátás vonatkozásában, hanem az alapellátási, otthon-közeli ellátási területeken sem.

A szociális ellátást érintő jogszabályok egyszerre alul- és túlszabályozottsága, az igényektől/elvárásoktól, valamint a pénzügyi feltételektől történt elszakadása gátja – sőt, napjainkra már akadálya - az ellátórendszer kiépítettsége és komplex működése révén várható kedvező társadalmi hatások kialakulásának, a rendszer működésétől várható szakmai megújulási folyamat kialakulásának.

A különböző civil szervezetek, például a TASZ, ÉFOÉSZ, Kézenfogva Alapítvány, Csupaszívek, AOSZ befolyása egyre nő, ugyanakkor nem ismert a fogyatékkal élők családjainak valós igénye, illetve az érdekvédők által tett (gyakran igen sarkos) megállapítások nem ültethetők át a praxisba. Sokszor gyakorlat-idegen, és a szakmaiságot nélkülöző az intézményeket, intézményrendszert érő sommás kritika, amely inkább ártalmas és hátráltató a valódi integráció megvalósítási folyamatában, hiszen a meglévő sztereotip előítéletek mellé újabb negatív spektrumot diktál.

A befogadást, elfogadást, integrációt nehezíti, hogy a társadalom teherbíró képessége csökken, a költségvetési források csökkennek, és ha az ellátás iránti igény változik is, de számottevően nem csökken majd a jövőben.

1993. évi III. törvény – a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról

”57. § (2) A személyes gondoskodás keretébe tartozó szakosított ellátást

a) az ápolást, gondozást nyújtó intézmény,

(3) A (2) bekezdés a), b) és d) pontjaiban meghatározott intézmény legalább tíz fő, legfeljebb százötven fő ellátását biztosítja. Telephellyel rendelkező szociális intézmény esetén a férőhelyszámot az ellátást nyújtó székhelyen és az egyes telephelyeken külön-külön kell vizsgálni. 2011. január 1-jét követően fogyatékos személyek ápolást-gondozást nyújtó intézményi ellátása céljából új férőhelyet csak lakóotthoni formában lehet létrehozni.”

A Kormány 1257/2011. (VII. 21.) Korm. határozata A fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi

férőhelyek kiváltásának stratégiájáról és a végrehajtásával kapcsolatos kormányzati feladatokról, melynek lényege, hogy elindult egy harminc éves folyamat, amelynek végén a tervek szerint megvalósul a sok férőhellyel működő, fogyatékos személyeket ápoló-gondozó intézmények átalakítása. A cél az, hogy az ellátottak az öngondoskodásra építve, önálló életvitelt folytathassanak családjukhoz, saját környezetükhöz közel. Az ellátás szervezés koncepcionális rendszer-szintű átalakítása mégsem igazodhat e menetrendhez, hiszen egy teljes intézményi generáció-váltás következik be a tervezett harminc év alatt. Nekünk a jelenleg ellátásban részesülők számára kell a jelenlegi adottságok optimalizálásával, a kürülmények idealishoz közelítésével, formálásával fenntartható, nagyobb érzékenységet mutató intézményi háttérrel, a fenntartó által is kiszámítható finanszírozási lehetőséggel ellátást (gondozást – ápolást – rehabilitációt) biztosítani.

SWOT analízisERŐSSÉGEK:

A javuló eü. ellátás ellenére nem csökken az értelmi akadályozott személyek születési száma

45

Jól működő, szakmailag magas szintű fővárosi bentlakásos fogyatékos ellátás A szolgáltatás része a jól működő szociális foglalkoztatás Országosan elismert ellátórendszer – központi informatikai alapok megléte Megfelelő mértékű térítési díjak a fővárosi otthonokban

VESZÉLYEK: A fővárosi feladatok bővülése és a források szűkülése (+kríziskezelés) A szektorsemlegesség hiánya Szakmapolitikai irányelvek (kitagolás) Jogvédő szervezetek kompromisszum képességének hiánya Bizonytalan jogszabályi környezet Normatív támogatás elégtelensége Ellátórendszerek szintjei közötti koordinálatlanság Külső források bevonásának lehetetlensége (magánszféra, civilek…) Folyamatosan változó jogszabályok Hospitalizálódás Szociális foglalkoztatás átalakítása

LEHETŐSÉGEK: A Szt. módosítási lehetősége – országos hatáskörű ellátás a fővárosi

intézményeknek Jogszabályi változások kezdeményezése Alap- és szakosított ellátások kapcsolatának a javítása Gyermekotthonok és az intézmények közötti kapcsolat javítása Speciális ellátás és szakmafejlesztés az intézményeknél Összefogás régiós szinten Rehabilitációs szemlélet erősítése PR munka hatékonyságának javítása A speciális igényeknek megfelelő tudású segítők képzése

GYENGESÉGEK

Országos szociális koncepció hiánya Bizonytalan és követhetetlen jogszabályi változások Igénybevevők lakóhelye és a szolgáltatások helyszíne közötti távolság Örökölt, épített környezet A döntési mechanizmus lassúsága Fizetőképesség hiánya Helyi források bevonásának hiánya Pályázati lehetőségek hiánya Humán erőforrás hiánya

LEHETŐSÉGEK A VÁLTOZTATÁSRA

Szakítani szükséges azzal a gyakorlattal, hogy úgy szüntetünk meg ellátási formákat, hogy az azt felváltó szolgáltatást még nem építettük ki.

Jelen pillanatban országos szinten az értelmi akadályozott személyek ellátását biztosító intézményrendszer olyan átalakítására történik kísérlet, amelynek az ellátottakra, és a nemzetgazdaság teherbíró képességére gyakorolt hatása nem ismert. Az úgynevezett kitagolási pályázatok megvalósítása EU-s forrásból éppen most indul, azzal a kikötéssel, hogy a programban résztvevő intézmény valamennyi lakóját lakóotthonban kell elhelyezni és valamennyi meglévő ingatlanját be kell zárni.

46

A jelen szakmai koncepció készítői azzal egyetértenek, hogy a lakhatás körülményeinek átalakítása a társadalmi integráció megvalósítása és az önálló döntéshozatal lehetőségét is biztosító ellátás új formáinak kialakítása sürgető feladat. Ugyanakkor az ellátást igénybevevők és az ellátásra várok nagyobb része képességeik, sérültségük okán egész élethossziglan támogatásra, segítségre szorul.

Célszerűnek látszana egy, a mai intézményrendszert fokozatosan felváltó, a fővárosi igényeknek hosszútávon megfelelő és finanszírozás szempontjából fenntartható ellátás megtervezése és a megvalósítás körülményeinek a kialakítása.

Emlékeztetünk az Alkotmánybíróság egyik emblematikus mondatára: „Az emberi méltóságban mindenki osztozik, aki ember, függetlenül attól, hogy mennyit valósított meg az emberi lehetőségből és miért annyit. Az ellátást biztosítók felelőssége az „és miért annyit”!

Hosszú távú feladatokAz ellátórendszer átalakítására részletes koncepció kidolgozása:

- Bizottság: fenntartó, értelmi fogyatékosok érdekvédelmi szervezet

képviselő, gyógypedagógiai szakértő, működtető

- Szolgáltatási igények felmérése

- oktatási intézményekből kikerülők

- nappali ellátásban részvevők köréből várható igény

- megvalósítás a holisztikus szemlélet alapján (a fizikai szükségletek kielégítése mellett az egyéni képességek kibontásának, az egyén önmegvalósításának az esélyét megteremteni)

Az új ellátási forma kialakításáig a jelenlegi rendszer működőképességének javítására van mód.

Rövid távú feladatok• Férőhelyek racionalizálása

• Férőhelyek átalakítása pszichiátriai szükségletek kielégítésére

• Jelentkező új igényekre (pl. autizmus) válaszként alkalmassá tétel

• Helyi igények befogadása (országos hatáskör)

• Integrált intézményi működtetés keretében helyi szociálpolitikai feladatokban

szerepvállalás (kimondottan gazdasági megfontolások alapján)

• Képző intézményekkel szerződés, gyakorlati helyként gyakornokok alkalmazására

• Önkéntesek bevonása

AZONNAL MEGKEZDHETŐ FELADATOK

Működtetéshez szükséges források számítása

Jelenlegi rendszer működtetésének racionalizálása, az ellátó rendszer nagyságából

adódó előnyök kiaknázása

Adminisztrációs feladatok csökkentése, központosítása

47

Egységes értékrendszer kialakítása, szolgáltatási minimumok kidolgozása

Munkafoglalkoztatási kötöttségek megszüntetése

Munkafoglalkoztatás profit termelő képességét növelő támogató szervezeti egység

fővárosi szintű megteremtése

Munkaerő képzésben egységes piaci szereplőként fellépés fogyatékos munkavállalók

esetében.

Nyílt munkaerő piaci elhelyezkedés gyakorlati segítése

FEJLESZTÉSI IRÁNYOK ÉS JAVASOLT INTÉZMÉNYTIPUSOK

Az értelmi akadályozottsággal élők ellátásának fejlesztéséről gondolkodva figyelembe kell venni az ellátás komplex voltára való szakmai törekvéseket, valamint a valós, és egyenlő esélyeket biztosító életlehetőségekre való törekvést is A jelenlegi ellátó rendszer elemeinek átalakítására oly módon van szükség, hogy az átalakulás ne további sérülés(ek) okozója legyen, hanem időben és térben tekintetbe vegye az akadályozottságból következő adaptációs nehézségeket, és kiterjedjen az ellátó rendszer valamennyi elemére (épített környezet, humán erőforrások) és az ellátó rendszert körülvevő (szűkebb és tágabb értelmű) társadalmi közeg számára is biztosítson felkészülési, áthangolódási lehetőséget.

Téves kiinduló pont, hogy ha és amennyiben jogszabályi szinten lebontjuk a mássággal kapcsolatos előítéleteket, akkor ez a társadalmi környezet mindennapi valóságában is automatikusan végbemenő folyamat! A fejlesztés, változtatás irányának kijelölésekor figyelembe kell venni a környezeti rigiditást, illetve azt a tényt, hogy a változást befogadó közeg tehetetlensége csak lassú átalakulási folyamatot tud a célnak megfelelően befogadni. (Tapasztalati tény, hogy egy csupán 10 fős lakóotthon létesítése is akár egy egész község ellenállását is kiváltja!).

Fejlesztési irányok az infrastruktúra fejlesztésének iránya: a családi környezethez leginkább hasonlító (de

az önellátási képességeket mindenkor figyelembe vevő) otthonok létesítése; védett lakhatási program keretében CSAK azok ellátása, akik csekély segítséggel

képesek az önálló életvezetésre – ebben a formában megszervezendő a segítő szolgálat (folyamatos elérhetőséggel, rendszeres, illetve alkalmi jelenléttel);

a nagyobb intézmények élettereinek alakítása oly módon, hogy a lakótér:otthon megfeleltetés elérhető legyen, a kiszolgáló infrastruktúra viszont képes és alkalmas (intézményi jelleggel) nagyobb létszámú ellátott szükségleteit is kielégíteni;

a speciális (halmozott) sérüléssel/fogyatékkal élők számára olyan intézményi környezet kialakítása, melynek első sorban nem az izoláció a célja, de védettséget képes nyújtani és a magas szintű ápolási feladatok elvégzésére is alkalmas,

JAVASOLT INTÉZMÉNYTIPUSOK (SZINTEK)1. FOKOZAT: REHABILITÁCIÓS CÉLÚ

- 1.a. rehabilitációs otthon/ lakócentrum: 25 – 50 fő- 1.b. rehabilitációs ház (max. 12 fő ellátására)- 1.c. védett lakhatást biztosító (lakó)egység

48

2. FOKOZAT: ÁPOLÁSI-GONDOZÁSI CÉLÚ

- 2.a részlegesen rehabilitálhatók otthona (10-25 fő)- 2.b.teljes körű gondozást (ápolást) igénylőket ellátó otthon 25 – 50 fő

3. FOKOZAT: SPECIÁLIS ELLÁTÓ EGYSÉGEK

- 3.a. autizmussal élők otthona (max 10 fő)- 3.b. halmozottan sérültek otthona ( 12 -50 fő)

Modell kísérletekMár a jelenlegi struktúra is alkalmas arra, hogy a tervezett - idealizált irányba mutató) -

átalakítások egyes elemeit a fogyatékos ellátásban, védett körülmények között modellezzük. A modell kísérletek célja, hogy a lakhatással, foglalkoztatással, egyéni fejlesztéssel kapcsolatos előzetes szakmai elképzelések megvalósíthatóságát kipróbálja. Kísérletezőnek természetesen ebben a vertikumban is magát az akadályozottsággal élőt tekintjük, aki számára a külsődleges körülményeket, illetve a támogató szisztémát biztosítjuk ahhoz, hogy képességei kibontását – újszerű környezetben – kipróbálhassa anélkül, hogy az ellátás adott biztonságát elveszítené.

1. mentorált lakhatás: az önálló élettér kialakítása lehetőség szerint intézményi területen történik, de biztosított a „külön-bejárat”, és az önálló életszervezés lehetősége; a mentori feladat a tervezésben való segítségnyújtás, igény esetén tevőleges segítés, interaktív kontroll és reflexió a fogyatékkal élők és az intézmény felé.2. mentorált foglalkoztatás: piaci szereplőhöz történő munkába állítással; a

mentori szerep a támogató közreműködés a felkészülésben, valamint a tényleges munkahelyen.

3. önellátó (’farm’) gazdálkodás

AUTIZMUSSAL ÉLŐKET SEGÍTŐ KONCEPCIÓ

Az autizmu (ASD: autista spektrum zavar) az össznépesség mintegy 2%-át érintő probléma. Az autizmussal élőket segítő szolgáltatások sok esetben az értelmi akadályozottsággal élőkével egyeznek, illetve ahhoz nagymértékben hasonlók – köszönhetően annak a komorbiditásról szóló tapasztalatnak, mely szerint az autizmus sok esetben társul értelmi fogyatékkal.

Fontos megjegyezni, hogy az autizmussal élők mind a bentlakásos, mind a család-közeli ellátásokban sajátos csoportot képeznek, így koncepcionálisan is sajátos ellátási modellt kell tervezni számukra.

Budapest Főváros már 2011.-ben megalkotta az Autizmussal Élőket Segítő Koncepcióját, mely természetesen része a Fővárosi Szociális Koncepciónak, abba szervesen illeszkedő egység.

E részkoncepció megalkotásakor arra törekedtünk, hogy a diagnosztikától a terápián át a segítő beavatkozásig érvényesüljön az az együttműködő szemlélet, mely szintetizálja az egészségügyi – pedagógiai/oktatási – szociális szolgáltatói cselekvő jelenlétet, mely nem csupán és nem első sorban tudományos és kutató tevékenysség formájában tekint az

49

autizmusra és az autizmussal élő emberre, hanem a diagnosztikán alapuló terápiával, és az állapot sajátosságaira válaszolni képes segítő praxissal.

Az autizmussal élőket segítő koncepció elemei1. Korai dignosztika 2. Egészségügy3. Oktatás4. Munkába állítás5. Szociális ellátások

KORAI DIAGNOSZTIKA

Az autizmus ellátásban kiemelten fontos, hogy a korai diagnózis (a lehető legkorábban) megszülessen, mert ez alapozza meg a későbbi érdemi segítségnyújtást, illetve az egyéni fejlesztés tervezését. A „hagyományos” ellátó rendszerben nem volt elégséges a diagnózist felállítani képes és jogosult intézmények száma, így a tervezés során ezt a lehetőség-spektrumot ki kell tágítani.

EGÉSZSÉGÜGY

Az egészségügyi ellátók kevés, vagy elégtelen ismerettel rendelkeznek az autizmussal élőkről, ezért gyakori, hogy szomatikus ellátásukra nem képesek, vagy elutasítják azt. Kijelölésre kerültek azok az ellátóhelyek, melyekben – megfelelő érzékenyítést és ismeret-közvetítést követően - az ellátás megoldottá válhat (Szent János Kórház: felnőtt, Heim Pál Kórház: gyermek ellátás). Fontos – rövidtávon megvalósítandó – feladat az egyéb egészségügyi ellátók számára korrekt ismeretanyag rendelkezésre bocsátása, illetve a figyelem felhívás, mely alapja lehet annak, hogy az autizmussal élők is aazonos szintű egészségügyi gondoskodásban részesülhetnek.

OKTATÁS

Az oktatási intézmények (a speciálisan erre szakosodottakon kívül) a tapasztalatok szerint idegenkednek, vagy képtelenek az autizmussal érintetteket ellátni. Az integrált forma - a sajátos probléma miatt - egyébként sem célravezető minden esetben, ezért egyéni elbírálással, és az intézmények kellő felkészítésével kell szervezni az integrált oktatást. Koncepcionálisan – közép, illetve hosszútávú célként – megfogalmazható, hogy létre kell hozni egy autizmus terápiás centrumot/módszertani központot, mely a komplex gyógypedagógiai fejlesztést végzi, illetve megkeresi a legoptimálisabb közoktatási intézményt az igénybevevő részére.

MUNKÁBA ÁLLÍTÁS

A munkába állítással kapcsolatban – szintén a létrejövő módszertani központ feladataként - a készségek–képességek–kompetenciák mérésén alapuló segítségnyújtást kell megvalósítani úgy, hogy a tényleges munkaerőpiaci igényeket és a jelentkező (autista) egyéni képességeit és lehetőségeit figyelmebe véve állítsuk munkába őt. Távlati cél természetesen minden esetben a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedés, ugyanakkor egyértelmű tény, hogy az akadályozottsággal, illetve autizmussal élők számára ideálisnak a védett munkahelyeken való munkavégzés lehetősége tekinthető.

SZOCIÁLIS ELLÁTÁSOK

A szociális ellátások tervezése során figyelembe kell venni, hogy mind a család-közeli, mind az intrézményes ellátásban csak nagyon szűk autizmus-specifikus ellátási keresztmetszet áll rendelkezésre. Gyakori hiba, hogy az autizmussal élőket (egyéni állapottól függetlenül) az értelmi akkadályozottsággal élőkkel együtt látják el olyan intézményekben, ahol az autizmus-specifikus komplex gyógypedagógiai fejlesztés, illetve egyéni fejlesztés nem megoldható. A

50

család-közeli ellátások közül a támogató szolgálatok csak bizonyos tipusú segítő szolgáltatást látnak el és jószerével teljesen hiányzik a ’felügyelet’,’kísérés’ típusú szolgáltatás, mely fajlagosan nagy költségű, ugyanakkor megelőzője lehet a bentlakásos ellátásba kerülésnek.

Modell kísérletek és megvalósult (kísérleti)elemek1. Egészségügyi intézmények kijelölése és felkészítése az autizmussal élők szomatikus

ellátására (résztvevők: AOSZ, FŐÉFO Tordas, Szent János Kórház, Heim Pál Kórház)2. Telefonos szolgálat és ügyfélforgalomra képes iroda beindítása és üzemeltetése

(FŐPMH, FŐÉFO Tordas)3. Kísérés – (gyermek)felügyelet – ügyintézés, mint család-közeli szolgáltatás (FŐÉFO

Tordas)4. Időszaki programok, támogató alkalmak (napközis tábor autista gyerekek részére,

családi nap, családi tábor FŐÉFO Tordas)

Fejlesztési irány, javasolt intézménytipusok (ellátó szolgáltatások)

A Fővárosi Autizmussal Élőket Segítő Koncepció valamennyi felsorolt területen megfogalmazta, rögzítette azokat a fejlesztési irányokat, amelyek a professzionális, ellátott-centrikus segítő-rendszer kiépítéséhez szükségesek. Egyben azok a feladatok (cselekvési rész) is kitűzésre kerütek benne. melyek első sorban a humán erőforrás („szellemi-infrastruktúra”) fejlesztésével hatékony és célzott ellátást képesek nyújtani. Fontos e területen is hangsúlyozni, hogy a fejlesztés–fejlődés irány első sorban a család-közeli, illetve integráló ellátások irányába mutat, azaz nem cél az autistákat ellátó intézmények (intézményhálózat), mint bentlakásos forma kiépítése, illetve csak olyan mértékben az, hogy ahol az otthoni (családi) ellátás ellehetetlenül és az autizmussal élő nem integrálható, illetve önálló életvezetésre képtelen, ott álljon rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű bentlakásos férőhely.

JAVASOLT INTÉZMÉNY-TIPUSOK AZ AUTISTA ELLÁTÁSBAN:1.szint: teljeskörű gondozást (szakszarű ápolást is) nyújtó otthon: 10 fő

2.szint: lakócentrumban védett lakhatás (önellátásra képesek részére)

3.szint : (autistákat) támogató szolgálat , mind otthon-család-közeli ellátó

51

PSZICHIÁTRIAI-ADDIKTOLÓGIAI BETEGEK ELLÁTÁSABEVEZETÉS

A fővárosi szociális koncepció jelen fejezetének kidolgozásakor igyekeztünk figyelembe venni az elmúlt években a tárgykörben született kormányhatározatokat, illetve egyéb publikus kormányzati anyagokat, valamint a szaktárca illetékes államtitkárságai által képviselt és megismerhető koncepciókat, továbbá a jelenleg érvényes különböző EU-szintü és országos szakmai és támogatási programokat is.

Munkánk során az EU-s és a hazai korszerű elveknek megfelelően igyekeztünk meghatározni a mentális betegek egészségügyi és szociális ellátásának a közösségi alapú ellátás irányába történő fokozatos elmozdulásában a szociális intézményrendszer helyét és valójában folyamatosan változó szerepét.

A koncepció elkészítésének egyik legfontosabb célkitűzése azoknak a kiemelt fejlesztési irányoknak a meghatátozása is, melyek egyben lehetővé teszik az európai uniós források adekvát és hatékony felhasználását a következő, 2014-2020-as uniós tervezési időszakban. Ezért a meghatározott fejlesztési irányoknak a hazai igényeknek megfelelő és hosszútávon fenntartható szociális ellátórendszerrel szemben támasztott követelményeknek való megfelelés – mint legfőbb célkitűzés - mellett tekintettel kell lenniük az Európai Uniós elvárásokra Is.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a főváros tartós bentlakást nyújtó szakosított szociális intézményeinek fenntartható jövőképe - mind gazdasági, mind szakmai, jogi, etikai és társadalmi szempontból - kizárólag az átalakulóban lévő szociális és egészségügyi intézményrendszer többi elemével összhangban tervezhető és képzelhető el.

Kellő biztonsággal állíthatjuk, hogy a közösségi, lakóhely közeli ellátások elkerülhetetlen fejlesztése nem teszi feleslegessé hosszú távon sem a bentlakásos intézményeket. A bentlakásos intézmények tekintetében viszont felmerülő igény, hogy biztosítsák a különböző ellátási formák és szintek közötti szabad mozgás lehetőségét, ezzel azt a reverzibilitást, ami lehetővé teszi, hogy mindenki az állapota által indokolt, a számára legkedvezőbb ellátási formát vehesse igénybe. Többek közt ezzel összefüggésben is célszerű felülvizsgálni a főváros és a kerületek kompetenciáját és érdekeltségét a szociális alap- és szakellátások rendszerében.

Az egész fejezeten végigvonnul, ezért e helyen külön is kiemeljük, hogy alapvető paradigmaváltásra van szükség a krónikus mentális betegséggel élők egészségügyi és szociális ellátásában, mely a habilitációt és rehabilitációt, a lehetséges mértékű felépülést célzó és azt szolgáló, az institucionálistól a közösségi alapú megközelítés felé, az egyoldalú biológiai-medikális szemlélettől a pszicho-szociális szemlélet felé való elmozdulást jelenti.

EMBERI JOGOK VÉDELME

A pszichiátriai betegek ellátása során különösen kitüntetett figyelmet kell fordítani az emberi jogok védelmére. Ennek hátterében számos indok húzódik meg, így többek között az, hogy önérvényesítő képességük általában csökkent, illetve hogy stigmatizált helyzetben vannak. De az is igaz, hogy a múlt kedvezőtlen tapasztalatai miatt a hazai és nemzetközi figyelem középpontjában van a pszichiátriai betegek és az ellátásukra hivatott intézmények hazai helyzete. Számos kormányzati és nem kormányzati, civil szervezet foglalkozik velük és folytat rendszeres vizsgálatokat, készít a témában rendszeres jelentéseket. A pszichiátriai betegekkel foglalkozó intézményrendszer alakítása során ezekre is célszerű tekintettel lenni.

52

A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Együttműködési Egyezményből fakadó nemzetközi kötelezettségek teljesítése

A 2006. december 13-án elfogadott Egyezményt a magyar jogrendbe a 2007. évi XCII. törvény ültette át, így annak hatályba lépését, 2007. VII. 6.-át követően az Egyezmény a Magyar Államra az Egyezményből fakadó nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítését rója.

Az Egyezmény által közvetített paradigmaváltás lényege a fogyatékosság új, emberi jogi megközelítése, valamint az orvosi modellt felváltó társadalmi modellnek az elfogadása.

A cél valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő gyakorlásának, valamint az emberi méltóság tiszteletben tartásának előmozdítása, védelme és biztosítása.

Jelenleg vizsgálja az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Bizottsága, hogy Magyarország eleget tesz-e az Egyezményben vállalt kötelezettségeinek.

Külön idézünk a magyar Alkotmánybíróság immáron 20 éves határozatából, mely olyan szépen fogalmaz, hogy akár a jelen fejezet mottója is lehetne:

–„…a méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő. […] Emberi méltósága és élete mindenkinek érinthetetlen, aki ember, függetlenül fizikai és szellemi fejlettségétől, illetve állapotától, és attól is, hogy emberi lehetőségéből mennyit valósított meg, és miért annyit.” Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.)

TÁMOGATÁSI PROGRAMOK

Az intézményredszer fejlesztéséhez, strukturális átalakításához, korszerűsítéséhez, az emberi erőforrások fejlesztéséhez mindenképpen külső források bevonása szükséges. Ez a látható jövőben lényegében az uniós pályázati források igénybe vételét jelenti. Ezért a jövőbeni célok, a fejlesztési elképzelések megfogalmazásakor kulcsfontosságú az uniós támogatási rendszerek célkitűzéseit áttekinteni és azokat a tervezés során figyelembe venni.

Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP)A dokumentum nyíltan megfogalmazza, hogy a reszociálizációhoz szükséges

empowermentre való törekvést az ápolási intézményben eltöltött (és a tünetek első jelentkezése óta eltelt) idő negatívan befolyásolja az ezekben uralkodó paternalisztikus és kusztodiális szemlélet miatt.

Ezért a támogatás része kell legyen „a személy legalapvetőbb problémáját kiküszöbölő segítség biztosítása is, ... a fogyatékossággal élő, szenvedélybeteg, pszichiátriai beteg embereknél pedig ezen túlmenően a rehabilitációt támogató programok elérhetővé tétele.”

Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP)A program egy korszerű szociális ellátórendszerről szólva megállapítja, hogy a korszerű

szociális intézmény rendszer alapvető jelentőségű az aktivitás növelésében, a méltó életkörülmények megteremtésében. Célként határozza meg a hátránnyal küzdők életminőségének, jogaik érvényesülésének, lehetőségeiknek javítását a szociális ellátórendszer integrált fejlesztésével.

Az intézmények korszerűsítéséhez illeszti azokat a fejlesztéseket, amelyek a rászorulók otthonában nyújtott ellátásokat biztosítják, ezekkel a fejlesztésekkel egyúttal a nagyarányú bentlakásos intézményi elhelyezést is vissza szándékozik szorítani.

53

Olyan integrált ellátórendszer térségenkénti kialakítását támogatja, amelynek középpontjában az intenzívebb ápolást, gondozást, rehabilitációt végző bentlakásos intézmény áll, amelyhez nappali intézmények és egyéb szolgáltatások csatlakoznak, hogy mindenki a szükségleteinek leginkább megfelelő ellátáshoz jusson.

A LAKOSSÁG MENTÁLIS EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA ÉS AZ EBBŐL FAKADÓ BETEGSÉGTEHER

Európában csak a kardiovaszkuláris betegeségek gyakorisága és halálozása magasabb a különböző mentális betegségekénél.

A leghosszabb időn át az életet befolyásoló betegségek között számos pszichiátriai betegség van. Sorrendben: 1.:unipoláris depresszió, 5.:alkoholdependencia, 7.:szkizofrénia, 9.:bipoláros zavarok. (WHO Report 2011.)

A rokkantságban leélt összes életévek terén (Years Lived with Disability, YLD) a mentális zavarok részesedése Európában 43%-ra tehető. Vezető oka az unipoláris depresszió (részesedése 11,9%), de az első húsz ok között található még a kóros szerhasználat, a szkizofrénia és a bipoláris zavar is.

A súlyos mentális zavarok a GNP 3-4%-ának megfelelő összeget emésztenek fel a fejlett országokban. Ennek kétharmad részéért az érintettek és az őket ápolók kiesett produktivitása, mint indirekt költség a felelős.

Magyarországon a neuropszichiátriai betegségcsoporttal kapcsolatos költségek 2004-ben meghaladták az 1000 milliárd Ft-ot (250 Ft/€ árfolyamon számolva). Ebből a közvetlen egészségügyi kiadások 50%-ot, a közvetlen nem-egészségügyi költségek 39%-ot, a közvetett költségek pedig 11%-ot tettek ki. (Forrás: Vitrai J., Mihalicza P.: Egészségi állapot. In: Kolosi T, Tóth IGy, Vukovich Gy (szerk.) Társadalmi Riport 2006. TÁRKI, Budapest 2006.)

Fontos körülmény, hogy nem csupán az érintett személy, hanem a családtagok életminősége is romlik. Ebben nagy szerepet játszik a magas ápolási, gondozási igény, amely a súlyos mentális zavarok esetében a napi átlag 6-9 órát is eléri. Az oktatási és foglalkoztatási hátrányok az érintettek szegénységéhez vezetnek, a szegénység fokozza a stigmatizáció veszélyét, a stigmatizáció pedig hozzájárul a szociális izolációhoz.

A szkizofréniából fakadó betegségteherNemzetközi adatok alapján a lakosság mintegy 0,8-1,0 % érintett szkizofréniában. A WHO

a szkizofréniát a legdrágább betegségek között tartja számon, melynek oka a betegség gyakorisága, krónikus jellege és az önálló életvitelre való képességet jelentősen befolyásoló volta. A szkizofrénia a legköltségintenzívebb pszichiátriai megbetegedés! A költségei összehasonlíthatóak az olyan népbetegségekével, mint a diabetes mellitus, vagy az ischaemiás szívbetegségek.

Az alkoholfogyasztás betegségterheVilágszerte az összes halálozás 1,5%-a, a munkaképesség csökkenés 3,5%-a tulajdonítható

az alkoholfogyaztásnak. A magasabb halandóság mögött az öngyilkosságon túl a kardiovaszkuláris betegségek, a diabétesz, az elhízás és szövődményei állnak vezető helyeken. A súlyos mentális zavarok 8-20 évvel csökkentik a beteg várható élettartamát!

A nyolcvanas évtized kezdete óta a magyar májzsugor halálozásban rendkívüli emelkedés következett be, a világon – e tekintetben is - a legrosszabb a statisztikánk: 94 százezrelék a férfiak, 35 százezrelék a nők körében.

54

Emelkedő tendenciát mutat a gyermek és serdülőkorúak alkoholizálása. Az átlag populációhoz mérve jelentősen gyakoribb a kóros szerhasználat.

A mentális megbetegedésekben szenvedők közül átlagosan kétszer többen dohányoznak, mint a mentálisan egészségesek között. A dohányzás, ill. nikotin-függés szorosan kapcsolódik az alkohol abúzushoz, és mindkettő lényegesen gyakoribb depressziósokban.

Bizonyított tény, hogy a pszichiátriai betegek lényegesen rosszabbul működnek együtt a szomatikus kezelésekkel (is) és csökkent immunfunkciókat mutatnak, amely növeli vulnerábilitásukat és hozzájárul idő előtti halálozásukhoz.

SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK

A lelki egészséget veszélyeztető legjelentősebb kockázati tényezők között vannak a különböző szerfogyasztásból eredő veszélyeztető faktorok.

Az alkohol-függők és problémás alkohol-fogyasztók száma Magyarországon egyes becslések szerint eléri a 800 ezer főt. A szövődmények egyre súlyosabbak, és ezek egyre korábbi életszakaszban jelennek meg. Az alkohol-probléma az egyén egészségének károsításán túl súlyos lelki egészségkárosodást okoz a családban, az ivó szűkebb és tágabb környezetében.

Az ivó nők száma gyarapszik, az ivási mintázatuk a férfiakra jellemzőéhez közelít. Az alkohol-fogyasztás a fiatalok körében nő, a lerészegedések előfordulása egyre korábbi életkorban jelenik meg, a rendszeresen ivó fiatalok aránya minden korcsoportban növekedett, Elsősorban a tömény italok fogyasztása emelkedett a fiatalok körében.

Az illegális szerek fogyasztása elsősorban a fiatalok körében jellemző, ezzel évtizedekre előre meghatározva az utódgenerációk lelki egészségét. A szereket kipróbálók arányszáma évről évre növekszik, ezzel együtt a problémás szerfogyasztók száma is emelkedik.

A hazai pszichiátriában tapasztalható általános helyzethez képest az addiktológiában még aggasztóbbak a kapacitáshiányok és a működési problémák. A súlyos addiktológiai állapotok nem csak detoxikációs kezelést, hanem osztályos ellátást is igényelnek, és onnan a területi gondozás, vagy a rehabilitáció felé szervezett terápiás utak kellene, hogy vezessenek.

Az addiktológiai kórképek esetében a progresszivitás, az aktív – krónikus – rehabilitációs ágy, illetve tevékenység a többi orvosszakmától eltérően értelmezendő fogalmak. Ezért is indokolt lehet a többszörösen visszaeső, komorbid betegségben szenvedő pszichoaktív-szerhasználók külön ellátásának kialakítása. 

HELYZETELEMZÉS

Jelenleg a hazai ellátórendszerben a szociális alap-, nappali- és szakosított ellátások, valamint az egészségügyi ellátórendszerben nyújtott különböző ellátási formák között nincs megfelelő kapcsolat. Ez azt eredményezi, hogy az ellátások izoláltan valósulnak meg és nem adnak lehetőséget arra, hogy az ellátási igényeknek legmegfelelőbb formában vehessék igénybe a betegek az adott szolgáltatásokat. Éppen ezért szemléletváltásra van szükség olyan értelemben, hogy ellátás kapcsán valóban ellátó rendszerben tudjunk gondolkodni, annak minden elemével – legyen az szociális- vagy egészségügyi területen –, ne pedig egyes ellátási formákban, azok feladatait izoláltan értelmezve és kezelve.

A Fővárosi Önkormányzat pszichiátriai betegeket ellátó intézményrendszere alapelemeiben 50-60 éve adott, a pszichiátriai otthonok zöme az elhelyezendők lakhelyétől (a budapesti Ráday utcai otthon kivételével) 200-275 km-re találhatók (kistelepüléseken, kisvárosokban),

55

Az épületek többsége nem szociális intézményi funkcióra épültt (pl. gyár, kastély, kolostor), de jelentős fenntartói ráfordításokkal az elmúlt évtizedek alatt alkalmassá váltak a szakfeladatok ellátására.

A kis, vidéki településeken lévő intézményeknek integrált szolgáltatás biztosítására nem minden esetben van lehetőségük, mivel a település lélekszáma miatt nem szükséges egyéb ellátást nyújtani, illetőleg azt a helyi önkormányzat intézményei nyújtják.

A tapasztalok szerint a bentlakásos intézményekbe nem csak a szociális törvény 71.§. szerinti krónikus pszichiátriai betegek kerülnek, hanem gyakran olyanok is, akik időnként, vagy rendszeresen önmagukra, vagy környeztükre veszélyt jelentenek. (Természetesen krónikus pszichiátriai beteg kerülhet veszélyeztető állapotba, azonban ezen intézmények működését a nem megfelelő elhelyezési forma veszélyeztetheti!) Ez a jelenség különösen kifejezetté vált az elmúlt években a pszichiátriai ágyszámok csökkentését, különösen az OPNI bezárását követően, így ez a pszichiátriai ellátórendszer szétzilálásának, meggyengülésének egyik indikátoraként is tekinthető. Ezért (is) különösen sürgető a szaktárca terveiben egyébként megjelenő krónikus high security intézmény, illetve részleg létrehozása. Ugyanakkor ennek minimálisan elégséges kapacításának meghatározásához szükséges lenne egy előzetes igényfelmérés nem csupán a pszichiátriai egészségügyi intézményekben, hanem a főváros szakosított szociális intézményeiben is. Már e tervezési időszakban meg kell teremteni az igénybejelentés lehetőségét egy központi krónikus high security intézménybe, vagy ennek előreláthatóan szűkös kapacításai esetén elő kell készíteni egy fővárosi ilyen részleg létrehozását.

Az ellátási iránti igény folyamatos: jelentős és viszonylag állandónak tekinthető az intézményi elhelyezésre várók száma (500 fő körüli), a várakozási idő intézményenként néhány (2-3) év. Az intézményekbe történő bekerülés az esetek döntő többségében élethosszig tartó elhelyezést jelent, ilyen értelemben vett fluktuáció a szakosított pszichiátriai betegellátást végző szociális intézményekben nincs. Ugyanakkor a legtöbb elhelyezésre váró számára a jelen körülmények között és a belátható jövőben is ezen intézmények jelentik az utolsó életesélyt.

A szkizofrénia formakörében alakul ki a legtöbb krónikus és maradvány állapot. A legtöbb ilyen állapotba jutó és szociálisan lehetetlen helyzetbe került pszichiátriai beteg számára jelenleg és a belátható jövőben is a tartós benntlakást nyújtó szociális intézmények jelentik az egyetlen kiutat. Ezért közeljövőben az intézményi férőhelyek iránti igény nem fog érdemben csökkenni.

Ebből a krónikus állapotból van a legkisebb esélye a rehabilitációnak, ezért a már tartós benntlakásos szociális intézményekbe került emberek többsége nem vezethető vissza a társadalomba teljes mértékben. Sokuk azonban védett lakókörnyezetben, nagyobb önállósággal lakhat, teljesebb életet élhet.

A jövőben a krónikus ellátásokon belül nagyobb szerepet kell kapjon a visszafordíthatatlan állapot kialakulásának megelőzése és a társadalmi reintegrálhatóság képességének megőrzése. Bár ez a visszafordíthatatlan állapot nem minden esetben előzhető meg, de a szociális otthonokban az életminőség még ezekben az esetekben is lényegesen javítható.

A rehabilitált krónikus pszichiátriai betegek száma az eddigi gyakorlatban – óvatos becslések szerint - még a bentlakásos intézményi keretek között lakók 1 %-át sem éri el és ezután is állandó, illetve rendszeres segítésre, gondozásra, támogatásra szorulnak. A pszichiátriai betegek tekintetében elmondható, hogy betegségük szinte mindig krónikus természetű, ugyanakkor állapotuk folyamatosan változik, ami éppen ezért más és más kezelési eljárásokat és támogatási formákat igényel az ellátó rendszerektől. Ennek megfelelően, az

56

aktuális állapotuknak megfeleltethetően kell biztosítanunk folyamatos kezelésüket és támogatásukat az ellátórendszer különböző szintjein. Az ő esetükben tehát a rehabilitáció nem a teljes gyógyulást jelenti, hanem azt, hogy további kezelésük illetve ellátásuk más – alacsonyabb progresszivitási szinten – formában folytatódik, és a társadalmi reintegrációjuk nem az ellátó intézményen belül, hanem azon kívül, lényegesen nagyobb szabadságfokkal valósul meg.

A valódi rehabilitációt megnehezíti, hogy az intézménybe került pszichiátriai betegek családja általában már nem elfogadó – olyannyira, hogy részben ez a beutalás egyik, gyakran fő indoka -, és az intézményi bekerülést követően a még meglévő családi szálak, kapcsolatok is beszűkülnek. Ez jelentős részben annak köszönhető, hogy nem kapják meg azt a megfelelő támogatást a környezetükben, ami részint egészségi állapotuk javításával, illetve társadalmi kapcsolataik és környezetük megfelelő támogatásával segíthetné szociális kapcsolatrendszerük fenntartását. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy ezek az intézmények többségükben távol vannak a családtól. Ezért a jövőben olyan ellátásokat is ki kell kialakítani, illetve a meglévőket úgy kell fejleszteni, hogy azok a családi gondoskodást támogassák, a családokat jobban bevonják a gondozásba, illetve lehetővé tegyék az esetleges családi rehabilitációt.

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a pszichiátriai betegek társadalmi kapcsolatai és életvitelük – munkahely, munkavégzés képessége, lakhatás – megfelelő kontrollja és támogatása elengethetetlen ahhoz, hogy kezelésük hatékony lehessen. Erre vonatkozóan javaslatot teszünk az anyag későbbi részében.

Szakmai szempontból gyakran problémaként vetődik fel, hogy kik kerüljenek az ilyen intézményekbe: a jelenlegi bekerülési gyakorlattal szemben felmerül egy olyan, több szakterület képviselőiből álló központi felvételi bizottság felállításának lehetősége, melybe a civil társadalom képviselőit, az érintett betegszervezeteket is be kellene vonni. E bizottság működését a Magyart Pszichiátriai Társaság projekt-teamje és egy multidiszciplináris szakértői csoport is segíthetné. Továbbá szakmailag indokolt lehet a limitált idejű (pl. 3 év) intézményi elhelyezés jogi és szervezeti lehetőségének megteremtése is. Mindezen javaslatok megvalósítása azonban a jelenlegi rendszer gyökeres átalakítását igényelné.

Tekintettel arra, hogy a szakosított szociális intézmények finanszírozása három lábon áll - állami normatíva, fenntartói hozzájárulás és személyi terítési díj –, éppen ezért az intézmény bevételeit jelentős mértékben befolyásolja az ellátott – és családja - teherviselő képessége, ami meghatározza a személyi térítési díjat.

Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy az utóbbi 2-3 évben intézményi elhelyezést nyertek jövedelmi és vagyoni helyzete kifejezetten szerény – egyre nagyobb számban nincstelenek, illetve hajléktalanok –, ezért nem képesek az intézményi térítési díj megfizetésére. A családi kapcsolatok beszűkülése miatt is egyre kevesebben vállalják a kiegészítő díj megfizetését. Az elmúlt évek lényegében inflációt-követő díjemelései ellenére a jelenlegi intézményi térítési díjak egyébként is az intézményi önköltség csupán kb. felét-egyharmadát fedezik - ezekből a bevételekből az intézményrendszer fenntarthatatlan.

Az intézményekben lakó krónikus pszichiátriai betegek közül – alapbetegségük jellege és stádiuma, kisérőbetegségeik, illetve életkoruk, általános állapotuk miatt - csupán mintegy 20 % képes napi 4-5 órai munkavégzésre.

Alapvető problémának tartjuk, hogy az intézmények helye, szerepe, feladata nem definiált megfelelően. Ez azt jelenti, hogy az intézményekkel szembeni elvárások nem meghatározottak az ellátórendszer szintjén, az ellátórendszer szereplőinek egymáshoz való viszonya szabályozatlan, ami értelemszerűen működési deficitet eredményez. Ennek

57

következménye, hogy éépen ezért az intézmények technológiai, infrastrukturális és humánerőforrás szükségletei sem meghatározottak jelenleg adekvát formában.

Az intézmények megfelelően képzett szakember ellátottságában egyre nagyobb problémák mutatkoznak. Ennek hátterében elsősorban bérfeszültségek állnak, hiszen a jelenlegi költségvetési keretek között gyakorlatilag nincs különbség a kezdő és a 30 évet ledolgozott ápolónő, illetőleg a fissen végzett szociális gondozó között. Ugyanakkor ehhez a helyzethez lényegesen hozzájárulnak szabályozási anomáliák is, hiszen a jelenlegi szabályozásban a szociális intézményekben dolgozó egészségügyi végzettségüek kifejezetten hátrányos helyzetűek.

SWOT analízisERŐSSÉGEK

Jól működő, magas szintű fővárosi ellátás Hatékony, együttműködő intézményhálózat (adott szegmensben és működési

környezetben) Betegspecifikus, egyénközpontú ellátás A szükség kényszerítő ereje: hosszú várakozás, sok várakozó Meglévő jelentősen felújított, valamint újonnan épült modern otthonok

GYENGESÉGEK

Nem jól definiált feladatok Egyrészt a szociális és az egészségügyi ellátások pontos elhatárolásának, másrészt

a szükséges szakmai kapcsolódások és az átmenet hiánya Az ellátórendszer különböző szintjei és formái között minimális kooperáció

(szabályozási és szervezési probléma) Hosszútávú rehabilitáció hiánya (sem a szabályozás, sem a feltételrendszer nem

adott) Az ellátórendszerben a reverzibilitás hiánya (sok az elkerülhető hospitalizáció) Infrastruktúra nem megfelelő (nem erre a funkcióra készült épületekben valósulnak

meg az ellátások és jelentős részben nem, vagy csak részben sikerült alkalmassá tenni azokat)

Humánerőforrás minőségi és mennyiségi korlátai (szabályozottság hiánya, nem definiált működésből adódóan, alulfinanszírozottság okán)

Működési feltételrendszer korlátai (pl. munkarehabilitációs tevékenység korlátai) Fizetőképesség hiánya Helyi források bevonásának hiánya Pályázati lehetőségek hiánya Humán erőforrás hiánya Infokommunikációs rendszer alulfejlett PR hiánya

LEHETŐSÉGEK

Szociális közmunkaprogramok Egyházak szociális törekvései Összefogás régiós szinten Rehabilitációs szemlélet erősítése Képzések helyben történő megvalósítása A Szt. módosítási lehetősége – országos hatáskörű ellátás a fővárosi

intézményeknek

58

Alap- és szakosított ellátások kapcsolata Speciális ellátás és szakmafejlesztés az intézményeknél Jogszabályi változások kezdeményezése Jól szervezett PR munka

VESZÉLYEK

Normatív támogatás elégtelensége Ellátórendszer szintjei közötti koordinálatlanság Szigorodó EU követelmények az intézményekkel szemben Külső források bevonásának lehetetlensége (magánszféra, civilek…) Folyamatosan változó jogszabályok Hospitalizálódás Szociális foglalkoztatás leépülése

MŰKÖDÉSI KÖRNYEZET

A szakosított ellátások közül a krónikus pszichiátriai betegek szociális otthonokban való ellátása mutatja a legszorosabb elvi kapcsolatot az egészségügyi ellátórendszerrel. Éppen ezért sajnálatos tény, hogy napjainkra sem alakult ki a pszichiátriai betegekkel foglalkozó egészségügyi és szociális területek, valamint az ellátórendszerek különböző szintjei és az intézmények között sem szabályozott kapcsolat és feladatmegosztás – a két ellátórendszer gyakorlatilag teljesen, az ellátási szintek pedig nagy mértékben elkülönültek, a betegek mindenkori állapotuknak megfelelő áramlása körülményes, esetleges, nagy mértékben nehezített.

A kerületi, alapszolgáltatási- és átmeneti elhelyezési formákat nyújtó intézmények jelentős része nem kellően kiépült, illetve nem megfelelően működik. Együttműködésük a szakosított ellátóintézményekkel nem megfelelő. Jelentős részben ebből fakadnak a „család közeli ellátások” és az alapszolgáltatások szolgáltatási hiányosságai.

A pszichiátria területén az előző évtized második felében leépített ellátó-kapacitások miatt érezhetően nagyobb lett a szociális ellátórendszer terhelése, amely részben a várakozók számában és állapotuk súlyosságában, részben az akut állapotrosszabodás miatti áthelyezések nehezítettségében nyilvánul meg. A mindezek miatt megnövekedett ellátás iránti szükséglet intenzívebb ápolási-gondozási igény kielégítését teszi szükségessé az intézményekben. Ehhez azonban az egészségügyi ellátórendszer oldaláról nem kapott a terület megfelelő támogatást.

Évtizedes tapasztalatok alapján kimondható, hogy a szakosított szociális ellátórendszerbe való bekerülés többnyire egy olyan irreverzibilis folyamatot indít el, melynek következményeként a társadalmi reintegráció még egyébként megfelelő szakmai erőfeszítések mellett is gyakorlatilag lehetetlenné válik.

Krónikus pszichiátriai betegek vonatkozásában társadalmi reintegráció alatt, az értjük, hogy a kezelt személy nem egy intézményen keresztül kapcsolódik a társadalomhoz, hanem megfelelő támogatás mellett, változó mértékben ugyan, de önállóan alakítja és tartja fenn ezeket a kapcsolatokat. A reintegrációs képesség megőrzése, viszont ennek a kapcsolatrendszernek az újraépítését teszi lehetővé.

A pszichiátriai betegek felépülését, reintegrációját különösen nehezíti, hogy az ellátásukra szolgáló intézményrendszer fekvőbetegellátó kapacításainak lecsökkenésével összhangban nem bővültek a krónikus betegek gondozását végző egyéb intézmények (pl. gondozók, alapellátás), nem terjedt el a korszerű közösségi pszichiátriai szemlélet, illetve az egészségügyi oldalon a hosszú időtartamú rehabilitáció feltételei nagyrészt hiányoznak.

59

A zömükben munkaképes korban intézménybe kerülő pszichiátriai betegek jelentős részének pszichés állapotának javításában lényeges a rendszeres alkotó tevékenység, a munkavégzés különböző formái. Ezért lenne kitüntett szerepe a pszichiátriai betegek felépülésében és reintegrációjában a tényleges munka-rehabilitációnak, amelynek a lehetőségei igencsak korlátosak a munkaerő-piaci helyzet általános jellemzői miatt. Ezt a folyamatot támogathatná a bevezetőben leírt szemléletbeni változás, ami – többek között - a szociális transzefereknek – segélyeknek – munkajövedelmekké alakítását tűzi ki célul.

További cél a hazai finanszírozási szinten, hosszú távon fenntartható intézményi struktúra létrehozása

Jelentős feszültségforrás, hogy az európai uniós elvárások és a következményes fejlesztéspolitika miatt jelenleg a szakosított szociális intézményrendszer fejlesztésének feltételei lényegében nem adottak, mivel a fejleszteni kívánt ún. kitagolt intézmények a hazai finanszírozási szinten előreláthatólag nem fenntarthatók a szükséges volumenben és szolgáltatási minőségben.

AZ ELLÁTÓRENDSZEREK MŰKÖDÉSÉVEL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSOK

Az egészségügyi- és szociális ellátórendszerek közötti kapcsolat jelenleg nem definiált, feladatikat nem együttműködve végzik, valamint az ellátási szintek közötti kooperáció sem megoldott. Mint a bevezetőben említettük, a társadalmi reintegrációs képesség megőrzése a pszichiátriai betegek tekintetében elengedhetetlen feltétele annak, hogy a szociális- és egészségügyi ellátórendszer számukra reverzibilisen átjárható maradjon, és esetükben a hospitalizációt el tudjuk kerülni.

Az egyik alapvető elvárás a „védett élet” feltételeinek megteremtése, mely az ellátott igényeinek és érdekeinek megfelelően a kiszámítható, biztonságos környezet kialakítását jelenti (védett lakhatás, védett munkahely), valamint a szociális kapcsolatok megfelelő kontrollját, aminek része a vele éppen érintkező ellátórendszer is. Ennek során döntően a szociális ellátórendszer feladatrendszere kerül meghatározásra.

A krónikus pszichiátriai betegről való gondoskodás másik alapvető pillére a „kontrollált életvitel” feltételeinek megteremtése, mely az ellátott állapotának megfelelő felügyeletet jelenti, ami mind az ellátott, mind a környezetében élők biztonságának megteremtését szolgálja. Ebben a vonatkozásban az egészségügyi ellátórendszer szerepe a domináns, elsősorban az ellátott egészségügyi állapotának megfelelő kontrolljával és szinten tartásával a tercier prevenció az elérendő cél.

INTEGRÁLT ELLÁTÓRENDSZER KIALAKÍTÁSA

Az ellátórendszer működésének megfelelő szabályozása teheti csak lehetővé már rövid távon is azt, hogy az ellátandó az állapotának leginkább megfelelő ellátsában részesüljön, és az ellátórendszer azon szintjén kapja meg ezt az ellátást, ahol ez a legcélszerűbb. Ennek megvalósítása részint az ellátórendszer különböző szereplői feladataik összehangolásával és szabályozásával valósítható meg, részint pedig a különböző ellátási szintek működésének integrált szervezésével, ami a rendszer működését önszabályozó módon képes hatékonnyá tenni.

Annak érdekében, hogy a krónikus pszichiátriai beteg természetszerűleg változó mindenkori állapotának megfelelő egészségügyi és szociális ellátásban, támogatásban, szervezett segítségben részesülhessen és hogy az esetében lehetséges mértékű reintegráció és pszicho-szociális rehabilitáció megvalósulhasson, a következő évek során az intézményrendszert az alábbi irányokban kell célzottan fejleszteni:

60

1/ Biztosítani kell, hogy szükség esetén az ellátórendszer a progresszivitási szinteknek és ellátási formáknak megfelelően kellően átjárható legyen: reverzibilitás feltételeinek megteremtése.

2/ El kell érni, hogy az ellátórendszer különböző ellátási formái és progresszivitási szintjei egymással érdemben kapcsolódjanak: vertikálisan integrált ellátásszervezés.

3/ Össze kell hangolni az egészségügyi és szociális ellátórendszer működését, feladataikat alapvetően a betegek érdekeinek figyelembe vételével célszerűen és a mindenkori lehetőségekhez mérten rugalmasan meg kell osztani: horizontálisan integrált ellátásszervezés.

REVERZIBILITÁS AZ ELLÁTÓRENDSZERBEN

A krónikus pszichiátriai betegségek többségének természetes lefolyása is jelentős ingadozásokkal jár, melyet továbbá lényegesen befolyásol az aktuális élethelyzet, a megélt konfliktus és az alkalmazott gyógyszeres, vagy egyéb terápia is. Ezért az évtizedek alatt erősen változó pszichés, mentális és szomatikus állapota miatt a pszichiátriai beteget időszakonként eltérő ellátás-, gondozás iránti szükséglet jellemzi, melyet a vele foglalkozó komplex egészségügyi és szociális intézményrendszernek aktuálisan mindig le kellene képeznie.

Mindezek alapján az intézményrendszer átalakításával lehetővé kell tenni, hogy szükség esetén az ellátórendszer a progresszivitási szinteknek és ellátási formáknak megfelelően kellően átjárható legyen, mégpedig mindkét irányba. Ez utóbbi kiemelése sarkallatos kérdés, hiszen a jelenlegi rendszer egyik legfőbb gyengesége éppen az egyirányúsága, amely végső soron a szakmailag indokolt és lehetséges mértékű reintegrációs törekvések gátja.

Vagyis a reverzibilitás megteremtésének végső célja a szükségtelen hospitalizáció elkerülésével a társadalmi reintegrációs képesség lehetséges leghosszabb ideig történő megőrzése.

Ebben a folyamatban az egyik kritikus pontot a szakosított szociális intézmények jelentik, pontosabban eddigi, illetve jelenlegi működésmódjuk és intézményes kapcsolataik a szociális és egészségügyi ellátórendszer többi szereplőjével. A szakosított szociális intézményekre vonatkozásában a fő probléma a rehabilitációs kapacitások hiánya volt, ugyanis a pszichiátriai ellátást végző szakosított intézmények kapacitásainak kevesebb mint 5%-a foglalkozik rehabilitációval. Ez azt jelenti, hogy az ellátórendszerben a pszichiátriai betegek hosszútávú rehabilitációjának feltételei jelenleg nem adottak, az intézmények ezzel a képességgel nem rendelkeznek, így az oda bekerülők döntő többsége elveszti társadalmi reintegrálhatóságukat.

Mindezek alapján a következő években a lehetséges társadalmi reintegráció elősegítése érdekében a reverzibilitást az alábbi eszközök alkalmazásával teremthetjük meg:

1/ Megfelelő betegszelekció – rehabilitációra alkalmas betegcsoport kiválasztása és rehabilitáció megvalósítására alkalmas intézménybe juttatása

a/ az intézménybe való bekerülés előtt a ellátás iránti tényleges igény felmérésével,

b/ az intézményben megfelelő módszerekkel a rehabilitálhatóság megítéléséhez.

2/ Lakóhelyhez közeli ellátások fejlesztése a szociális kapcsolatok megőrzése érdekében; azonban bizonyos esetekben - pl.addiktológiai betegeknél – fordítva, ahol a szociális kapcsolatok éppen gátolják a társadalmi reintegrációt, itt a szociális kapcsolatok elvágásával, lakóhelytől távoli rehabilitáció révén.

61

3/ Lakóotthonokban, védett lakásokban történő elhelyezés előtérbe helyezése, lakóotthonok, védett lakások létesítésének támogatásával, a támogatott lakhatás feltételeinek megteremtésével.

4/ Munkarehabilitáció feltételeinek javítása, intézményen belüli és intézmények közötti eszközökkel, valamint a szabályozási és finanszírozási feltételek megváltoztatásával, bővítésével.

VERTIKÁLIS INTEGRÁCIÓ AZ ELLÁTÓRENDSZERBEN

Ahhoz, hogy a pszichiátriai beteg mindenkori ellátás iránti szükségletének és adott élethelyzetéből fakadó igényeinek megfelelő helyen kerüljön ellátásra (alap-, nappali-, szakosított benntlakásos ellátásban a szociális oldalon, illetve gondozói, nappali-, illetve fekvőbeteg ellátásban az egészségügyi oldalon) a szociális és egészségügyi ellátórendszert integrált módon kell megszervezni és működtetni, az egyes ellátási formák és progresszivitási szintek szakmai kapcsolódásainak megfelelően.

Az ellátórendszerek működésével kapcsolatos elvárások megfogalmazása során már leírtuk, hogy milyen alapvető, funkcionális elvárásaink vannak az ellátórendszerekkel kapcsolatban. A különböző ellátási szintek lehetővé teszik az ellátotti igényekhez történő hatékony alkalmazkodást is. Itt mindenképpen törekedni kell arra, hogy az ellátás azon a szinten valósuljon meg – bármilyen ellátórendszerrel is legyen szó – ahol az ellátott a lehető legnagyobb szabadági fokkal, integrálódhat a társadalomba. A „védett élet“ és „kontrollált életvitel“ megvalósítása, tulajdonképpen kijelöli az elvárásokat mindkét ellátórendszer irányában és jelzi azt is, hogy az ellátás elégtelen amennyiben az ellátott azt csak az egyik oldalról – vagy szociális, vagy egészségügyi – kapja meg.

A vertikális integráció egyben a reverzibilitás egyik alapvető feltétele!

HORIZONTÁLIS INTEGRÁCIÓ AZ ELLÁTÓRENDSZERBEN

A krónikus pszichiátriai betegek számára gondozásuk során - évtizedeken át - jó minőségű életfeltételeket csak a megfelelő szakmai minőségű egészségügyi ellátás, a lehetőség szerint egyéniesített szociális ellátás és a változatos munka-foglalkoztatás biztosíthatja együttesen az ellátórendszer adott szintjén

A „védett élet“ és „kontrollált életvitel“ megvalósítása, tulajdonképpen kijelöli az elvárásokat mindkét ellátórendszer irányában és jelzi azt is, hogy az ellátás valójában elégtelen amennyiben az ellátott azt csak az egyik – vagy szociális, vagy egészségügyi – oldalról kapja meg. Az ellátások horizontális integrációja keretében össze kell hangolni a közösségi pszichiátria tapasztalatainak felhasználásával újraértelmezett ideggondozók és a szociális alapellátás feladatait és működését:

1) Pszichiátriai gondozó: állapot kontroll, tercier prevenció; szociális alapellátás: védett lakhatás, védett munkahely, szociális kapcsolatok fejlesztése.

2) A nappali ellátások fejlesztése során az előbbi tevékenységek mellé még a munkarehabilitáció feltételeit is meg kell teremteni.

3) Az integrált és egyéniesített ellátás megteremtése érdekében kiemelten fontos a pszichiátriai fekvőbeteg ellátás és a szakosított szociális ellátás feladatainak és működésének összehangolása:

a) Egészségügyi ellátásaktív fekvőbeteg ellátás: akut állapotromlás kezelése;

62

pszichiátriai rehabilitáció: rövid távú és döntően az egészségi állapot javítására alapozott rehabilitáció;

b) Szociális ellátásszakosított szociális ellátás:

hosszú idejű rehabilitáció - komplex formában az egészségi állapot, a szociális kapcsolatok bázisán és a munkarehabilitáción keresztül (bio-pszicho-szociális modell);

élethosszig tartó ellátás – az önellátásra képtelen és a tényleges rehabilitációra alkalmatlan ellátottak esetén.

A PEREMFELTÉTETELEK MEGVÁLTOZTATÁSA

Az ellátórendszerek működésének javulását támogató környezet kialakítása elengedhetetlen a jövőben. Ez döntően a működést meghatározó szabályozás átalakítását illetve hiánya esetén annak kialakítását jelenti. Ennek a szabályozásnak részint a törvényi- jogszabályi változásokon, részint a rendszer működését felügyelő hatóságok működésén keresztűl kell érvényre jutnia.

Ennek a szabályozásnak természetesen ki kell terjednie az ellátások szervezésére, a feladatok megszervezésének elvi szabályozására elsősorban ellátórendszeren belül, valamint az ellátórendszerek közötti együttműködésre. Természetszerűleg ehhez kell rendelni azt a megfelelő finanszírozást, ami a feladatok ellátását az adott területen jó színvonalon biztosítja.

1/ Terület alapú integrált ellátásszervezés megvalósítása: alap-, nappali- és szakosított ellátások (Fontos lesz megteremteni a megfelelő kapcsolódást a tervek szerint megalakuló Lelki Egészség Központokkal, illetve a szociális koordinátori hálózattal);

2/ A szociális ellátások harmonizálása az egészségügyi ellátásokkal: ellátások szintenkénti és szintek közötti összehangolása, közös feladatok racionális megosztása, egységes folyamatszabályozás;

3/ Feladat arányos finanszírozás: a pszichiátria és addiktológiai ellátás vonatkozásában a komplex rehabilitáció kiemelt finanszírozását jelenti normatíva szintjén (lakóotthoni elhelyezés, munkafoglalkoztatás, több és képzettebb humánerőforrás az ellátásban - a személyi térítési díj itt az egyéni teherviselő-képességtől és nem az elhelyezés módjától függ).

SZAKOSÍTOTT SZOCIÁLIS ELLÁTÁSOK FEJLESZTÉSI IRÁNYAI

A következő évek alapvető feladata a krónikus pszichiátriai betegek hosszú időtartamú pszicho-szociális rehabilitációjához szükséges feltételek fokozatos javítása, illetve sok esetben a megteremtése:

1/ Lakóhely közeli elhelyezés

2/ Lakóotthoni elhelyezés

3/ Munkarehabilitáció lehetőségének megteremtése

4/ Megfelelő minőségű- és mennyiségű, korszerű tudású humánerőforrás biztosítása

Ezek nem egymást kizáró és nem egymás utáni feltételek, illetve feladatok, csak együttesen alkalmasak a kor színvolanának és a hazai és nemzetközi elvárásoknak megfelelő lakókörnyezet és szakmai szolgáltatások biztosítására.

63

A meglévő intézmények szakmai hetékonyságának, valamint a bennük élő betegek életminőségének javítása érdekében szükséges a komplex rehabilitáció és az élethosszig tartó ellátás szétválasztása (egyes intézmények teljes kitagolása, más intézmények funkcionális megosztása, rehabilitációs feladatokkal való felruházása, lakóotthonok, illetve lakócentrumok létesítése, támogatott lakhatás megvalósítása, stb).

Hangsúlyoznunk kell, hogy jővőben olyan integrált intézmények kialakítása látszik célszerűnek, amelyek lényegében viszonylag nagy számú ellátottnak élethosszig tartó ellátásokat biztosító, központosított háttér és támogató szolgáltatásokkal rendelkező bázis intézmények és hozzájuk szatellit lakócentrumok, lakóotthonok, védett lakások és változatos foglalkoztatási lehetőségek, így védett munkahelyek is csatlakoznak, amelyekben döntően komplex rehabilitációs feladatokat látnak el.

Felmerül a továbbfejlesztés lehetőségei között, hogy egyes benntlakásos intézményekben nappali szociális ellátást is ki lehetne alakítani (pl. demensek nappali otthona), amely javíthatja a költséghatékonyságot is.

Az intézményrendszer korszerűsítéséhez a szerkezeti, szervezeti, szabályozási változásokon túlmenően szervesen hozzátartozik az intézményekben folyó szakmai munka minőségének további javítása is. Ehhez korszerű, tudományos bizonyítékokon alapuló módszerek és eszközök bevezetésére és alkalmazására van szükség. Ilyenek a megfelelő állapotfelmérő skálák és más mérőmódszerek alkalmazása, a pszichoedukáció, a kommunikációs és szociális kompetenciatréning, a fejlesztő csoportközegekben történő foglalkoztatás, kis csoportos közeg kialakítása, valamint a kreatív terápia bevezetése.

Az intézményeken belüli foglalkoztatási lehetőségek fejlesztése, bővítése elengedhetetlen, mivel a védett környezetben folyó hasznos munka terápiás tényező, valamint hozzájárul a jobb társadalmi-gazdasági beágyazódáshoz és – csekély mértékben ugyan, de - az intézményrendszer fenntarthatóságához is.

A jövőben a korábbinál nagyobb szerepet szükséges szánni a munkaterápiás módszereknek, ezek kiemelt fejlesztésével, az ehhez szükséges szervezeti, jogi, finanszírozási keretek bővítésével, illetve megteremtésével.

A egyéniesített és szükségletalapú ellátások nyújtásának érdekében a létszámnormatívák áttekintésével és a finanszírozási rendszer átalakításával lehetővé és fenntarthatóvá kell tenni az intézményekben nyújtott speciális, korszerű és szakmailag indokolt szociális és egészségügyi szakellátások nyújtását.

A "kitagolás" célját szolgáló pályázati források felhasználása mellett – már amennyiben rendelkezésre áll ilyen -, törekedni kell az intézményeken belüli, kisebb terápiás közösségek létrehozására, a lakók komplex felülvizsgálaton nyugvó szükségletalapú átcsoportosításával.

A jövőben a fővárosi intézményrendszer eddig inkább elszigetelten működő elemeit egyre inkább egy sokszínű, de egységes hálózattá lenne célszerű alakítani a különböző ellátási módok összekapcsolásával, munkamegosztás kialakításával és átjárhatóság biztosításával, a betegek utánkövetésével, és szükség esetén az utánnyúló, felkereső ellátással.

Az intézményekben tapasztalható, a képzett munkerőt érintő egyre kifejezettebb humán erőforrás probléma (kiöregedés, kiégés, el- és kivándorlás) középtávú kezelése elengedhetetlen az intézményrendszer működőképességének megőrzése érdekében. Ennek egyik elemeként előreláthatóan hamarosan szükség lesz a szociális intézmények egészségügyi személyzetének bérét az egészségügyben dolgozók béréhez emelni. A probléma összetettsége és a megoldás várható időigénye miatt is célszerű lenne egy humán erőforrás stratégia

64

megfogalmazása a szociális szférában dolgozók számára, melynek része kell legyen egy rájuk vonatkozó életpályamodell is.

A pszichiátriai betegeket ellátó intézményekben folyó szakmai munka minőségének javítása érdekében el kell érni, hogy a csak szociális gondozói, illetve a szociális gondozó és ápolói szakképzettséggel rendelkezők kizárólag a pszichiátriai betegek gondozásához megfelelő kompetenciát nyújtó szakképesítéssel rendelkező személy közvetlen irányítása és felügyelte mellett dolgozhassanak tartósan ilyen itézményben. Hosszú távon még az egészségügyi végzettséggel rendelkezők esetében is szükséges a középfokú pszichiátriai szakápolói képzésben történő részvétel megkövetelése és támogatása a kompetensebb szaktudás megszerzése érdekében. Ugyanilyan okokból lényeges korszerűsítésre szorul az 1/2000 (I.7.) SzCsM rendelet mind a létszámnormatíva tekintetében, mind a szakképesítések terén, ezért a rendeletmódosítás kezdeményezését javasoljuk. A  képzési-továbbképzési rendszer átalakítása során pedig meg kell teremteni az átjárhatóságot az egészségügy és a szoc. ágazat között. Elő kell segíteni, hogy az intézmények legyenek a képzések gyakorlati terephelyei, természetesen kellő akkreditációt követően.

Az intézményrendszer fejlesztése, korszerűsítésítése lehetetlen a benne dolgozók szemléletének átalakítása, célzott képzésük, korszerű továbbképzésük nélkül. Ezért egy kidolgozott, egységes koncepció mentén és átfogó keretbe helyezve egyszerre szükséges a szemléletformálás és az oktatás is. A külső képzőhelyekkel együttműködve kihelyezett képzések, illetve házon belüli továbbképzések indítására van szükség, lehetőleg pályázati források felhasználásával.

A krónikus pszichiátriai betegek intézményen belüli életminőségének javításához döntő mértékben tud hozzájárulni a nagyobb és korszerűbb szakértelemmel bíró személyzet, ezért mindent meg kell tenni intézményi szinten és rendszerszerűen is ezek kiválasztása, „kinevelése”, alkalmazása, megtartása, folyamatos képzése, a „kiégés” megelőzése, illetve kezelése, illetve mentálhigiéniájuk biztosítása érdekében.

JAVASOLT PSZICHIÁTRIAI INTÉZMÉNYTÍPUSOK

I. KATEGÓRIA

Általános ápolást igénylő pszichiátriai betegek – ezen belül szenvedélybetegek részlege

II. KATEGÓRIA

a) Fokozott ápolást igénylő pszichiátriai betegek (fekvő, illetve kevésbé mobilis betegek)

b) Demens pszichiátriai betegek

III. KATEGÓRIA Rehabilitációs intézmény / részleg

(kevesebb ápolószemélyzet, több pszichológus, terapeuta, mentálhigiénés szakember, gyógytornász)

Megjegyezzük, hogy a progresszivitási szintekhez nemcsak magasabb térítési díjakat kell hozzárendelni – ismét felhívjuk a figyelmet arra, hogy a személyi térítési díj itt az egyéni teherviselő-képességtől és nem az elhelyezés módjától függ -, hanem magasabb állami normatívát is, valamint a humán erőforrás megfelelő alakítását is.

MODELL-KÍSÉRLET

65

Alapvető kérdés a változásokat tervezve, hogy egy akkora intézményrendszer, mint a fővárosi szakosított szociális ellátást nyújtó intézmények rendszere a mérete miatt mekkora „tehetelenséget” hordoz magában potenciálisan, mely a bármilyen változás iránti ellenállás, illetve a beindulás nehezítettségének veszélyét jelentheti. Ezenkívül egy ilyen nagy rendszer nehezebben tekinthető át, mely megnehezíti a változások monitorozását és a hatásainak elemzését.

Ezért a koncepció bevezetéseként, illetve a szükséges végső finomítások érdekében azt javasoljuk, hogy elfogadása esetén első lépésként csupán néhány jól megválasztott, jellegzetes intézmény (ellátó) bevonásával kerüljön bevezetésre.

A kísérleti bevezetés (modellezés) lényegi eleme, hogy valamennyi, a koncepcióban érintett szegmens (egészségügy, alapellátó, szakellátó, stb) megjelenítésre kerüljön benne, épüljenek ki „mikro”-szinten, a finanszírozhatóságot is figyelembe véve és még vállalható, minimális anyagi kockázattal azok az elemek és működésmódok, melyek kiterjesztése, generalizálása jelentheti majd végső soron a koncepció bevezetését a teljes fővárosi intézményrendszerben.

66

MELLÉKLET

A SZOCIÁLIS ELLÁTÁSI FORMÁK (ORSZÁGOS ADATOK – 2011. December)

PSZICHIÁTRIAI BETEGEK ELLÁTÁSA - FÉRŐHELY ADATOK (11063 FŐ)

lakóotthona PB. otthona Rehab.

Int.közösségipszich.

alapellátásNappali ellátás

átmeneti

otthona

Állam

i

Nem állami

Állam

i

Egyházi

Nem állami

Állam

i

Nem állami

Állam

i

Egyházi

Nem

állami

Állam

i

Egyházi

Nem állami

Állam

i

Nem állami

324

36

7365

262

1020

112

111

25 0 51 5

6920

58

685

16

4

SZENVEDÉLYBETEGEK ELLÁTÁSA – FÉRŐHELY ADATOK (4385 FŐ)

átmeneti otthona lakóotthona Szenvedélybetegek otthona

Rehabilitációs intézménye

Állami

Egyházi

Nem

állami

Állami

Egyházi

Nem

állami

Állami

Egyházi

Nem

állami

Állami

Egyházi

Nem

állami

10 28 107 46 34 53 1304 21 74 308 47 294

közösségi alapellátás nappali ellátás alacsonyküszöbű ellátás

Állami Egyházi Nem

állami Állami Egyházi

Nem állami

Állami

Egyházi

Nem állami

1 0 74 492 532 840 0 40 80

A FŐVÁROSI ÖNKORMÁNYZAT FENNTARTÁSÁBAN MŰKÖDŐ INTÉZMÉNYI ELHELYXEZÉSRE VÁRAKOZÓK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA

int.tipus/év 1992

2001

2002

2005

2006

2007.

2008.

2009.

2010.

2011.

Idősek Otthonai 534 234

42518

2583

2598

2398

1044

1220

1236

1204

Értelmi Fogy. Ott. 43 69 87 88 86 68 22 32 39 41

Pszic.Betegek O. 28 376 439 796 512 507 495 517 524 521

Összesen 605 2789

3044

3467

3196

2973

1561

1769

1799

1766

67

Forrás: BP. FPH. Eü.-Szocpol. Főo. Szociálpolitikai Osztály adatbázisa 2011

MEGRENDELŐI FUNKCIÓ ÁTALAKÍTÁSA A SZOCIÁLIS ELLÁTÓRENDSZERBEN

Jelenleg konfliktusos, hogy a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások vonatkozásában a megrendelői funkció egyrészt gyenge, másrészt pedig a megrendelő és az ellátásra kötelezett eltérő struktúra része. Gyenge azért, mert a megrendelés nem valós és empirikusan leírt, szakmailag megalapozott felmérésen alapul, valamint a múltban jellemzően az ellátási spektrumban sok esetben maguk a szolgáltatók determinálták. Az ellátást megrendelő szerv és az ellátásra kötelezett szerv különbözőségéből fakadó konfliktust az okozza, hogy a megrendelő döntéséért az ellátásra kötelezettnek kell felelősséget vállalnia (lásd. Arany Alkony probléma).

Ennek feloldására javasoljuk:

1. Megrendelői funkció erősítése- A megrendelésnek szakmailag alátámasztott és empirikusan megalapozott

döntésen kell alapulnia. - A közfinanszírozott kapacitásokat a valós igényekhez kell igazítani, a

rászorulók tényleges igényei alapján kell meghatározni.2. A megrendelő és az ellátásra kötelezett szervnek azonosnak kell lennie

- A tényleges megrendelésekért az ellátásra kötelezett vállalja a felelősséget a jövőben.

- Ez a jövőben erősíteni fogja a felelős megrendelői szerepet.

A megrendeléseket a jövőben objektív paraméterekhez kell igazítani, ami lehetővé teszi a megrendelések felett gyakorolt megfelelő kontrollt és a megrendelések objektív előszűrését. Az alább felsorolt szempontok együttes figyelembe vételét javasoljuk kötelező jelleggel a jövőbeni megrendeléseknél.

Alapvetés: az ellátást területi elven és az ellátás vonatkozásában racionális populációnagyságra kell szervezni, ami ellátási formánként és szintenként eltérő lehet.

Ellátási igény kielégítésére alkalmas infrastruktúra és humánerőforrás megléte. Az ellátandó populáció szükségleteihez képest arányos kapacitás biztosításához járul

hozzá az adott intézmény. (Túlzott kapacitások létrehozása ne történhessen meg!) Jelen finanszírozási szinten, hosszútávon fenntartható működést biztosító

kapacitások (megfelelő méretgazdaságossági szint). Gazdasági értelemben hatékonyabb és magasabb színvonalú szolgáltató a

finanszírozható kapacitásokon belül előnyt élvez, melynek alapja objektív paraméterekkel rendelkező versenyhelyzet biztosítása. (Megfelelő értékelési skála – gazdaságossági és szakmai paraméterek – alapján)

68

SZEMÉLYES GONDOSKODÁST NYÚJTÓ SZAKOSÍTOTT SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYEK FINANSZÍROZÁSA

JELENLEGI ÁLLAPOT

A személyes gondoskodást nyújtó – idősellátó, fogyatékos ellátó és pszichiátriai beteg ellátó – intézmények finanszírozása jelenleg három lábon áll.

Állami normatíva, mely lehet normál szintű, emelt szintű, vagy az emelt komfortfokozatú helyek esetén csökkentett:

normál szintű normatíva: idős ellátás esetén, ha az ellátott nem súlyosan demens, illetve nem emelt komfort fokozatú az elhelyezése

csökkentett, ha emelt komfortfokozatú elhelyezésben részesül emelt normatíva jár a pszichiátriai betegek, a fogyatékosok és a súlyos fokban

demensek ellátásáért

Személyi térítési díjról az intézmény fenntartója, vagy tulajdonosa dönt. Ennek nagysága intézményenként azonos, de komfortfokozatonként eltérő. Erre általában az intézményvezető tesz javaslatot, miután megvizsgálta az ellátottak jövedelmi viszonyait, vagyoni helyzetét.

Fenntartói vagy tulajdonosi hozzájárulás, A főváros vonatkozásában ez az összeg az intézmények működéséből hiányzó összeg, valamint a megvalósítandó fejlesztések, felújítások fedezete.

JAVASLAT

Javasoljuk külön választani a működés, valamint a felújítás, fejlesztés megvalósítására szolgáló keretet. Ugyanis ez teremti meg későbbiekben azt a finanszírozási mozgásteret, mellyel a struktúra az ellátást finanszírozó oldaláról alakítható, szabályozható lehet.

Rászorultsági elv alkalmazásaA működés finanszírozásának elvi alapja álláspontunk szerint, hogy az ellátások

vonatkozásában ugyanazt a rászorultsági elvet kellene alkalmazni, amit az egészségügyi ellátások tekintetében alkalmazunk. Ez azt jelent, hogy azok esetében akiknél a rászorultság határozza meg az ellátás igénybevételét, a társadalom, mint egységes kockázatközösség, legyen továbbra is meghatározó a finanszírozás tekintetében, míg azok esetén, akiknek rászorultsága kisebb és inkább kényelmi szolgáltatást vásárolnak, a szolgáltatások igénybevétele esetén váljanak meghatározóvá a piaci mechanizmusok.

Ez azt jelenti, hogy a pszichiátriai ellátás, fogyatékos ellátás, valamint a fokozott ápolást igénylő idősellátás finanszírozása továbbra is rászorultsági elven történne, ugyanis az ebben a szegmensben történő ellátások esetén meghatározó a beteg állapota. Itt az ellátási szükségletet az igénybevevő állapota határozza meg és az ellátást alapvetően az ellátott állapota, mint ellátás iránti objektíválható szükséglet és nem pedig a szubjektív igénye határozza meg.

Feladatfinanszírozás bevezetéseBe kell vezetni a feladat alapú finanszírozást, azzal párhuzamosan, hogy

meghatározzuk azt, hogy melyik intézménytől milyen ellátást várunk, azaz ellátórendszeren belül milyen feladatot vállaljon és végezzen.

69

Az erre való áttérés a következő lépéseket igényli:

Az ellátók által végzett feladatok számbavétele, egy egységes feladatkataszter összeállítása.

A feladatkataszter egyes elemeinél alkalmazandó tervezési módszertan rögzítése. Naturáliák meghatározása. A tervezési és beszámolási folyamat kialakítása. Tervezési (és beszámolási) táblák kialakítása.

Javaslat a normatívákra1. Fogyatékos ellátás – normatíva szint megfelelő, éves infláció mértékével emelendő2. Pszichiátriai ellátás

a. Élethosszig tartó ellátás – normatíva szintje megfelelő, éves infláció mértékével emelendő

b. Pszichiátriai rehabilitáció – normatíva szintje 30%-kal emelendő, maximum három évig adható

3. Fokozott ápolást igénylő idősellátás – jelenlegi emelt normatíva szintje megfelelő, de az igénybevehetőség körét növelni kell. (A súlyosan demensek mellett ki kell terjeszteni a fizikális egészségügyi állapotuk miatt fokozott ápolásra szorulókra, pl. mozgásszervi-, légzőszervi stb. betegekre is.)

Az alacsony gondozási igénnyel rendelkező idősellátások vonatkozásában az ellátások tekintetében az egyéni igények, a kényelmi szolgáltatások igénybevételének lehetősége felértékelődik. Ebben az esetben az igénybevétel tekintetében meghatározóak lehetnek a piaci szempontok. Itt a személyi térítési díj meghatározását csak objektív paraméterek alapján tartjuk lehetségesnek. Ezek az objektív paraméterek azok, melyekkel beárazzuk a szolgáltatásokat, melyek vonatkozásában az ellátottak vásárlóként, tehát piaci szereplőként lépnek fel. Ezek a szolgáltatások azok, melyek nem az ellátottak szükségleteihez, hanem igényeihez igazodnak. (Ilyen paraméter lehet: épített környezet, elhelyezés – ellátottra jutó négyzetméter, közös helységben elhelyezettek száma, szabadidős tevékenységek stb.)

Az intézmények ilyen jellegű kategorizálása szükséges a jövőben. Itt az állam egy finanszírozási minimumot határoz meg és ehhez képest az igénybevevő szempontjai alapján a piacról vásárolhat, illetve az intézmény pozícionálhatja magát a piacon.

Javasolt a jelenlegi normatíva volumenének megtartása és reálértéken tartása.

70

SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYI STRUKTÚRA FEJLESZTÉSÉNEK IRÁNYAI

JELENLEGI HELYZET

A jelenlegi szociális intézményi hálózat döntően a XIX, század második felétől kezdve fokozatosan alakult ki. Ez a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő intézmények vonatkozásában is így van. A Kamaraerdei úton működő idősotthonunk már a XIX. században szegényházként működött, ugyanakkor adtunk át új telephelyen létesített intézményt 2012-ben is (az Alacskai útit).

Az intézményekkel szemben támasztott igények – mind a szorosan vett szakmai, mind pedig a szociális ellátórendszer egészét tekintve – átalakultak és nem megfeleltethetők a jelenlegi állapotnak.

ÚJ SZEMPONTOK

A jelenlegi intézmények bázisán kialakuló, új intézményi hálózattal szemben meg kell fogalmaznunk azokat az elvárásokat, melyek nyilvánvalóvá teszik az általunk optimálisnak tartott végállapotot, melyet el kívánunk érni. Az itt megfogalmazott szempontok képezik a bázisát a strukturális átalakításnak, melynek eredménye lehet a jövőben egy hatékonyabb és magasabb minőségű ellátást nyújtó, ugyanakkor hosszú távon fenntartható intézményrendszer.

• Hatékony feladatmegosztás legyen az intézmények között és a különböző ellátási szintek vonatkozásában is.

• Optimális forrásallokációs potenciál, a szűkös és jövőben valószínűsíthetően nagyságrendileg nem növelhető források hatékony felhasználását biztosítsa.

• Minőségi javulás, az intézmények a kor színvonalának megfelelően működjenek.

• Új fejlesztések esetében, - melyek az ellátórendszer kapacitás-fejlesztését, illetve átrendezését szolgálják -, fontosnak tartjuk, hogy a jelenlegi finanszírozási szinten fenntarthatóak legyenek.

• Más ágazatokkal hatékony együttműködési potenciált biztosítson, egészségügyi vonatkozásban a fokozott ápolási igénnyel rendelkezők élethosszig tartó ellátását, pszichiátriai betegek ellátását, rehabilitációját nyújtsa.

• Új funkciók behozatalát tegye lehetővé, a foglalkoztatás bővítésével az intézmények funkciója is jelentősen bővülhet, átalakulhat a jövőben.

A következőkben meg kívánjuk jelölni azokat a kiemelt célokat melyek a fejlesztésekkel elérendők.

VERTIKÁLISAN INTEGRÁLT INTÉZMÉNYI RENDSZER

Jelentős hatékonysági javulás érhető el abban az esetben amikor a területi ellátás megvalósítása azonos típusú, de különböző progresszivitási szinten nyújtott szolgáltatásait egy intézmény valósítja meg. Ennek oka, hogy maga az intézmény is érdekelt lesz abban, hogy a leghatékonyabb formában biztosítsa a rászorulónak az ellátást, tehát ez a megoldás támogatja az optimális kliens-utak létrehozását.

Ez az intézményi típus tehát segíti az alap-, nappali- és szakosított ellátások kapcsolatának javítását és az ellátási szintek közötti együttműködést a szervezet oldaláról

71

is célszerűvé teszi. Segíti annak a célnak a megvalósítását, hogy mindenki lehetőség szerint a lehető legalacsonyabb progresszivitási szinten, a leghatékonyabban kapja meg azt a megfelelő minőségű ellátást amire szüksége van.

REGIONÁLIS FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOLGÁLTATÁSI KÖZPONT

A szociális ellátó intézmények vidéken, alacsony lélekszámú településen eddig is kiemelten nagy foglalkoztatónak tekinthetők. Kiemelt és elérendő, valamint a kormányprogrammal összhangban lévő célnak tarjuk, hogy ezen intézmények keretei között a foglalkoztatási képességet növeljük. Ennek kitüntetett területe véleményünk szerint a közszolgáltatásokat támogató háttértevékenységek köre:

Élelmezés Mosatás Takarítás Létesítmény fenntartás, karbantartás Köztisztaság biztosítása Útkarbantartás Élelmiszer előállítás és feldolgozás Intézményi körben felhasznált kisipari termékkör (pl. asztalosmunka, seprű

készítés stb.)

Ezen szolgáltatások köre ma részben intézményi körben van, részben kiszervezett. Célként fogalmazhatjuk, meg, hogy ezeket a tevékenységeket „insourcing”-olni kellene a jövőben és az intézményen belül megvalósítani, ugyanakkor az intézményeket is érdekeltté kell tenni ebben a folyamatban. Az intézmények akkor érdekeltek ebben, ha a gazdálkodásuk javul és könnyebben fenntarthatóvá válnak. Ennek feltétele, hogy a foglalkoztatás bővítés az intézmény számára ne legyen teher és a szolgáltatással megfelelő piacra be tudjon lépni.

Ehhez a jövőben el kell érni, hogy

a közfoglalkoztatási és ehhez kapcsolódó képzési programok támogassák az intézményekben a foglalkoztatás bővülést a fenti körben, valamint

a közszolgáltatók számára legyen preferencia az intézményi körben előállított áruk és szolgáltatások megvásárlása (BM programhoz hasonlóan pl. közbeszerzési preferencia) - természetesen meghatározott minőségi kritériumok mellett.

Ennek várható eredményeként

bővül a foglalkoztatás; nőnek az intézmények bevételei, fenntarthatásuk könnyebb (ráadásul az eddigiektől

eltérő források bevonását is lehetővé teszi az ágazatban). javul az intézmények fenntarthatósága, ezzel elmozdul az önfenntartó intézményi típus

felé. egyenszilárdságú árú és szolgáltatás kínálat érhető el országosan, ami a teljes

közszolgáltató szektort érinti – szociális terület, oktatás, egészségügy stb.

SZATELLIT LAKÓOTTHONOK KIALAKÍTÁSA

A jelenleg érvényben lévő feltételek szerint csupán a konvergencia régióban lévő személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények pályázhatnak uniós fejlesztési forrásokra, amelyek kizárólagosan a teljes intézmény lakóotthoni formában történő kitagolására használható fel. Ez azonban a jelenlegi finanszírozási szinten működő intézményeket a jövőben fenntarthatatlanná teszi, mivel egyrészt a kitagolással jelentősen megnő a szakfeladatot ellátó humánerőforrás igény, másrészt a központi kubatúrában a

72

szakfeladaton túlmenően többnyire a háttér és támogatótevékenységek is helyet kaptak, ami javította az intézmény működési hatékonyságát, mely így elveszik.

Tekintettel az ellátotti kör szegmentálható és homogénnek nem tekinthető ellátási igényére, fenntarthatónak gondoljuk a lakóotthoninál nagyobb létszám elhelyezésére alkalmas kubatúra fenntartását, amennyiben az ott elhelyezettek számára ez nem jelent ellátás tekintetében - szakmai szempontból - hátrányt. Ezek a nagy létszám elhelyezésére alkalmas felépítmények a háttér- és támogatótevékenységek biztosításával, a fajlagosan alacsonyabb szakmai létszám miatt gazdaságosabban nyújtott ellátásokkal lehetővé teszik szatellit lakóotthonok létrehozását, a gazdaságtalan felépítmények kiváltását és kitagolását.

Ez a struktúra az intézmények fajlagos költségeit nem, vagy csak kismértékben emelik, biztosítva a hosszú távú fenntarthatóságát nem javuló finanszírozási környezetet feltételezve, mindemellett pedig lehetővé teszi az ellátási igények szegmentált kielégítését.

SPECIÁLIS FUNKCIÓVAL RENDELKEZŐ, PROGRESSZÍV ELLÁTÁST BIZTOSÍTÓ TELEPHELYEK

A személyes gondoskodást nyújtó szakosított szociális intézmények feladatai között vannak olyanok, amelyek speciális, kisebb ellátotti számot érintő, ugyanakkor költségesebb – magasabb és képzettebb humánerőforrás igénnyel, drágább technológiát igénylő és a kubatúra tekintetében is speciális követelményeket meghatározó – ellátási formát jelentenek.

Ezekre a speciális ellátásokra az igény jóval kisebb, mint a kevésbé speciális ellátásokra, így ezek megszervezése nagyobb populációra, illetve centralizált formában racionális. A központosított humánerőforrás és a technológia, valamint a speciális kubatúra központi kialakítása rendszer szinten olcsóbbá teszi ezen ellátások megszervezését, ráadásul más intézményeket ezzel tehermentesít.

A speciális ellátások tekintetében azonban tudomásul kell venni, hogy éppen az ellátás költségessége és az elvárt magasabb színvonalú szolgáltatások miatt csak a lakóhelytől relatíve távolabb biztosíthatók.

SPECIÁLIS ELLÁTÁSOK KÖRE

1. Pszichiátriai rehabilitáció2. Fokozott védelmet igénylő pszichiátriai betegek ellátása3. Fokozott ápolási igénnyel rendelkező idősellátás

a. Mozgásszervi betegek ellátásab. Légzőszervi betegek ellátásac. Egyéb fokozott ápolást igénylő betegek ellátása

4. Fokozott ápolási igénnyel rendelkezők élethosszig tartó ellátása

A fenti ellátások köre akár önálló telephelyen, akár meglévő telephelyen önálló kubatúrában. vagy annak egy részében kialakítható.

SPECIÁLIS ELLÁTÁSOK FELTÉTELEI

Relatíve nagyobb létszám ellátására alkalmas telephely, illetve szervezeti egység létrehozása. (min. 50 fő – a 3 és 4. pontokban felsorolt ellátások értelemszerűen összevonhatók)

Fenntarthatóságukat biztosító emelt szintű finanszírozás, ami a hosszú távú működőképességüket lehetővé teszi.

73

AZ INTÉZMÉNYI GAZDÁLKODÁS

JELENLEGI HELYZET

A szociális ágazat és ezen belül a személyes gondoskodást nyújtó, szakosított szociális intézmények működésének és gazdálkodásának keretfeltételeit az országban végbemenő gazdasági – társadalmi változások, a költségvetés helyzete alapvetően befolyásolta.

Ennek következtében az utóbbi években:

a beszűkülő önkormányzati/fenntartói forrásokkal párhuzamosan a szociális ellátás formáihoz nyújtott állami normatív hozzájárulások összegei 2005 óta folyamatosan csökkentek, ugyanakkor a hektikusan változó jogszabályi előírások folyamatosan növelték az ellátásra kötelezett intézménylétesítő/intézményfenntartó terheit, valamint a szigorodó szakmai minimumfeltételek elvárásait és forrásoldali kiadásait;

az önkormányzatok korlátozott anyagi lehetőségeik miatt képtelenek voltak teljesíteni ellátási kötelezettségeiket, amelyek jogszabályi szankcionálása is lehetőséget kínált a kötelező szociális feladatok ellátatlansága mellett más önkormányzatai feladatok számára átirányítani meglevő forrásaikat;

exponenciálisan növekedtek az intézményfenntartás működtetési költségei, az ellátó intézményi kiadások terheit az inflációs hatások miatti energia-, gyógyszer- és élelmiszer, valamint a bérköltségek növekményei emelték;

folyamatosan növekedtek az önkormányzatok/fenntartók költségvetési terhei és egyre szűkültek a külső pénzügyi források bevonásának lehetőségei (pl. uniós források a humánszolgáltatások fejlesztésére), amelynek következtében tendenciaszerűen visszaszorultak költségvetéseik kiadási oldalain a kötelező ellátási feladatokra fordítható pénzügyi források – bár a gazdasági válság nyomán fellépő lakossági elszegényedési hullám éppen a gondoskodási formák szélesítését igényelték volna többletfinanszírozással.

A Fővárosi Önkormányzat a szociális ellátás (hajléktalan ellátással együtt) feltételeinek biztosítására évente és átlagosan költségvetése ~ 3%-át-, évi ~ 15 milliárd Ft-ot fordít – ennek az összegnek harmada fenntartói támogatás, harmada állami hozzájárulás és maradó harmada térítési díj-befizetés.

A FŐVÁROSI SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYEK MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGVETÉSEINEK LEGFŐBB JELLEMZŐI

Szociális intézményeink szolgáltatástípusait érintő normatív, állami hozzájárulások az előző évihez képest nominálisan nem változtak, azonban reálértékben az infláció mértékével és hatásaival csökkentek. Az elmúlt évek során végrehajtott, folyamatos pénzügyi megszorítások miatt intézményeink csak szigorú takarékossági intézkedések betartásával tudták megőrizni működőképességüket, de ennek a működőképességi szintnek a folyamatos fenntartása már csak a szakmai színvonal csökkenésével volt lehetséges. A fővárosi szociális intézmények működőképességeik határán, tartalékok nélkül kénytelenek gazdálkodni, ezért az elmúlt évben több intézménynek előrehozott

74

ellátmányt kellett biztosítani, illetve az év végén 6 intézmény kapott pótelőirányzatot a működőképessége fenntartása érdekében.

A Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő 21 tartós bentlakásos szociális intézmény éves költségvetése (2012. év) 13,2 milliárd Ft előirányzatot tartalmaz, melyből legnagyobb részarányt az intézményi működési bevételek (5,3 milliárd Ft), a normatív állami hozzájárulás 4,2 milliárd Ft-tal, valamint a Fővárosi Önkormányzat kiegészítő támogatása (3,6 milliárd Ft) jelentik.

AZ INTÉZMÉNYEK GAZDÁLKODÁSÁNAK FONTOSABB DETERMINÁCIÓI

1. Az ágazatot érintő, átlagos 10%-os létszámhiány intézményeinkben is érvényesül, otthonaink költségvetéseiben a személyi juttatások és a munkaadókat terhelő járulékok átlagosan 65,7 %-os részarányt képviselnek, a garantált bérminimum és a minimálbér összegét érintő bérkompenzáció dolgozóink 87%-át érintették.

2. A személyi juttatások és a munkaadókat terhelő járulékok előirányzatának csökkentése miatt az év közben megüresedő álláshelyek egy részét nem töltik be az intézmények. Több intézmény az üres álláshelyekből adódó előirányzat megtakarítást csoportosíttatta át a dologi kiadások tételére, hogy a közüzemi számlák kifizetésének eleget tudjon tenni – amely azonban rövidtávon sem tartható.

3. A drasztikusan emelkedő összegű közüzemi számlák kifizetésére már a tervezéskor sem áll rendelkezésre elegendő forrás. Rendszerint a tervezéskor látható, hogy az előző évi eredeti költségvetési előirányzat szintjét sem lehet ezeken a tételeken előirányzatként megjeleníteni.

4. Az élelmiszerek ára évek óta az inflációt meghaladó mértékben növekszik, ezért mielőbb az élelmezési norma emelésére lenne szükség a jelenlegi tendenciaszerű csökkentésekkel szemben, így sajnos az eddig elért megfelelő színvonal feladására kényszerültek az otthonok.

5. A költségvetési megszorítások miatt a karbantartási feladatokra évek óta szinte egyáltalán nem tudtak előirányzatot tervezni az intézmények, illetőleg az egyéb üzemeltetési kiadási tételen is hiány mutatható ki. Folyamatosan és egyre emelkedő összegben nyújtanak be az intézmények a fenntartó fellé a „Vis maior keret” terhére kifizetendő karbantartási számlákat.

6. Az ágazat beruházási és felújítási kerete is folyamatosan csökken, ezért nem jut forrás a folyamatos üzemeltetésből adódó meghibásodások helyreállítására, és olyan infrastrukturális beruházásra, korszerűsítésre sem, melyek az intézmények működésének hatékonyságát javítanák.

7. A beszűkült pénzügyi lehetőségek eredményeként a jogszabályok által előírt több szakmai követelménynek nem képesek hiánytalanul eleget tenni az intézmények (tisztálkodáshoz szükséges szerek, dolgozók munkaruhája, védőruhája, az ellátáshoz nélkülözhetetlen ágynemű, egyéb ellátotti textília selejtjének visszapótlása, egyre teljesíthetetlenebb teher a jövedelemmel nem rendelkezők részére az incontinencia betétek beszerzése).

75

8. A folyamatos forráskivonás, az egyre növekedő és kifizetendő anyagi terhek, valamint a szigorodó szakmai minimumfeltételek miatt az intézmények tartalékai teljesen kimerültek. Az évi gazdálkodás során egyre csökkenő összegű pénzmaradvány már csak az áthúzódó, következő év elejei számlák kifizetésére nyújt fedezetet és olyan összegeket tartalmaz, amelyek kötelezettségvállalással terheltek, illetőleg pályázati kiírásokban meghatározott feladatok végrehajtására kapta az intézmény.

Az intézmények az 5 esztendeje tartó és állandósult forráskivonás miatt működőképességük határára érkeztek, melynek hatására az ellátási színvonal folyamatosan romlik, és a dolgozók oly mértékben alulfizetettek és túlterheltek, hogy émár nem csupán a budapesti-, illetve a főváros-közeli intézményekben magas a fluktuáció.

Az ágazatból történt forráskivonásokkal párhuzamosan nem jelenik meg feladatcsökkenés, ezért a hiányok a nyújtott szolgáltatások színvonalának folyamatos csökkenését eredményezték/eredményezik. Csupán a szigorú takarékossági intézkedések, és a fegyelmezett gazdálkodási szemlélet hatására maradtak működőképesek az intézmények, ugyanakkor elmaradtak/elmaradnak a szükséges karbantartások és fejlesztések.

A leírtak nem tipikusan a fővárosi-, hanem országosan is jellemzői a szociális intézmények jelenlegi működési/működtetési feltételeinek, szabályozási környezetének, illetve finanszírozási módjának.

SZEMLÉLETVÁLTÁS AZ INTÉZMÉNYI GAZDÁLKODÁSBAN

A jelenlegi intézményi keretek – önállóan működő és gazdálkodó költségvetési intézmények – között és a fenti feltételek mellett az intézmények gazdálkodása jó színvonalon és felelősségteljesen folyt, melyhez nagyban hozzájárult a gazdálkodási területen dolgozók szakmai felkészültsége is.

Az intézményrendszer felkészülten tudta kezelni az elmúlt években végrehajtott szervezeti változásokat (összevonások) és a felgyorsult jogszabályi változásokat is. Az egyes működésében lévő tartalékok az elmúlt években azonban kimerültek.

Ennek megfelelően a további gazdálkodási tartalékok mobilizálásának érdekében fel kell tárni az intézményi rendszer egészének tekintetében értelmezhető működési tartalékokat, melyek az intézmények szorosabb gazdasági és szakmai együttműködésével érhetők el.

Cél: intézményi rendszer szintű integráció a gazdálkodás javítása, illetve az azonnali beavatkozási lehetőségek növelése érdekében.

Az átalakításnak el kell érnie:

az intézményrendszer optimálisabb működési rendjének és szerkezetének lehetséges átalakítását;

az intézmények költségvetési helyzetének stabilizálását;

a költséghatékonyabb működtetési formák kidolgozását;

76

az intézményrendszer szintjén értelmezhető tartalékok feltárását és kihasználását;

az intézményi rendszer szintű integráció létrehozását a gazdálkodás további javítása illetve a fenntartó által megkövetelt azonnali beavatkozási lehetőségek növelése érdekében.

AZ INTÉZMÉNYI INTEGRÁCIÓ KIALAKÍTÁSÁNAK LEHETSÉGES LÉPÉSEI

Az intézmények gazdasági integrációja több lépésben mehet végbe, melyek szigorúan egymásra építendők. Ez részben feltétele annak, hogy a fenntartó – ha több intézménnyel rendelkezik – tényleges irányító és kontroll funkciót töltsön be az intézmények tekintetében.

I. Az intézmények működését átláthatóvá kell tenni: valós idejű, valid adatokat kell generálni az intézményi rendszerben, hogy a gyors beavatkozás lehetőségét meg tudjuk teremteni.

II. Puha gazdasági integráció: az intézmények szervezetét nem érintő változások, melyek döntően az intézmények beszerzési, közbeszerzési feladatainak központosítását jelentik.

III. Kemény gazdasági integráció: az intézményekben a háttér és támogató tevékenységek központi megszervezése intézményrendszer szinten.

Intézményi gazdálkodás átláthatóságaAz intézmények gazdálkodásának átláthatósága az intézményi rendszer egységes

szemléletű megközelítését teszi lehetővé. Ennek célja, hogy az intézmények működése átlátható, egymással összehasonlítható legyen. Továbbá, hogy ezzel lehetővé tegye a beavatkozás és korrekció lehetőségét, ugyanakkor az összehasonlításra is módot adjon.

Ezt a folyamatot természetesen a fenntartónak kell determinálnia és az általa megfogalmazott szempontrendszernek kell benne érvényesülnie:

1. az egységesség a gazdálkodásban,2. valós idejű, valid információk álljanak rendelkezésre a gazdálkodásról,3. a kötelező, vagy önkéntes közérdekű nyilvántartások rendszere.

I/1. EGYSÉGESSÉG A GAZDÁLKODÁSBAN

A hatályos jogszabályok alapján kialakított intézményi gazdálkodási rendet (számvitel, pénzügyi adatszolgáltatás) össze kell hangolni, hogy azt átláthatóbbá és teljes mértékben összehasonlíthatóbbá tegyük.

Egységes gazdálkodási irányelvek meghatározása, egységes adminisztráció kialakítása szükséges.

Egységes tervezési alapelvek, feladatalapú, okozatnak megfelelő tervezés. Releváns információk biztosítása a támogatás felosztás előtt és folyamán.

Egységes számlatükör és cikktörzs létrehozása. Az intézmények által kialakított számlatükör alábontásokkal történő

egységesítése.

77

A cikktörzsekben azonos számok és megnevezések használata.

Egységes készletgazdálkodás kialakítása. Az intézményrendszernek számos egynemű beszerzése van. A dologi

kiadásaira rendelkezésre álló források felhasználásának hatékonyabbá tételéhez szükséges a beszerzések egységesítése.

Egységes intézményi humánerőforrás gazdálkodás és munkaügyi adminisztráció. Létszámszükséglet, méret-hatékony szakmai és technikai létszámkeretek

meghatározása az ellátási formáknak, ellátotti összetételnek, és a progresszivitási szinteknek megfelelően.

Intézményi ellátottak foglalkoztatása. Bekapcsolódás a helyi gazdaságba termékek, szolgáltatások terén.

Egységes energiagazdálkodás. Központi közbeszerzés önkéntes csatlakozás alapján. Elmaradott energetikai rendszerek fokozatos felszámolása.

Egységes informatika kialakítása. Integrált informatikai rendszer használata. VIR biztosítása, közös szerver használata.

I/2. VALÓS IDEJŰ, VALID INFORMÁCIÓK A GAZDÁLKODÁSRÓL

A felgyorsult jogalkotási folyamat és a jelentkező finanszírozási nehézségek miatti a fenntartó gyors beavatkozási lehetőségét megteremthetjük az

Intézményi rendszerre épített kontrolling és vezetői információs rendszer kialakításával:

Azon adatok körének kijelölése, majd összegyűjtése, amelyek leginkább segíthetik a döntéshozatalt.

Az adatok leolvasása gyakoriságának, adatgazdák, információk helye, érintettjeinek meghatározása. (Kontrolling koncepció)

Kontrolling szervezet létrehozása.

Intézményi rendszerre épített VIR: A kontrolling feladatok hatékony ellátásában nagy szerep hárul az

informatikai alkalmazásokra, célja, hogy a szükséges adatokhoz való hozzáférés biztosításával, ezen adatok megfelelő tárolásával, valamint sokoldalú elemzési lehetőségekkel támogassák a döntéshozatalt.

Hosszú távon az informatikai megoldások az információ előállításának költségét is csökkenthetik.

I/3. A KÖTELEZŐ, VAGY ÖNKÉNTES KÖZÉRDEKŰ NYILVÁNTARTÁSOK RENDSZERE

A jogszabályi előírások szerint az intézmények ma különféle nyilvánosságot biztosító lehetőségekkel élnek. A nyilvánosság eszközeit erősíteni és egységesíteni szükséges, mely a következő területeket érinti:

78

rendeletben szabályozott intézményi alapdokumentumok, működési alapelvek bővítése, egységesítése;

közadat nyilvántartás; közbeszerzési hirdetmények megjelenítése; szerződések nyilvánossága (5 millió Ft felett); honlapok lehetőségének kiaknázása; intézményi kiadványok terjesztése; elégedettségi felmérések eredményeinek közzététele; közvélemény tájékoztatása a tömegkommunikáció eszközeivel.

Puha gazdasági integrációAz intézmények szervezetét nem érintő változások, melyek döntően az intézmények

beszerzési, közbeszerzési feladatainak központosítását jelentik. Az intézmények gazdálkodási önállósága ezzel a lépéssel már csökken, de dominálóan megmarad. A gazdálkodás önállóságának csökkenése természetesen úgy kell, hogy megvalósuljon, hogy az valójában a hatékonyság javulását eredményezi.

Az eltérő beszerzési módozatok, szolgáltatásvásárlások helyett a lehetőségek, illetve a racionalitás függvényében útmutatás, lehetőségek biztosítása az intézményeknek.

Ennek folyományaként a következő lépéseket kell megtenni::

Közbeszereztethető áruk és szolgáltatások körének közös meghatározása (élelmiszer, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, energia, mosatás, takarítás, őrzés-védelem, stb.). Minden vásárolt áru és szolgáltatás vonatkozásában természetszerűleg döntést igényel, hogy a csoportos közbeszerzés körébe bekerüljön-e? További döntést igényel, hogy az adott intézménynek célszerű-e az adott áru, vagy szolgáltatás vonatkozásában bekapcsolódnia, vagy pl. vidéki intézmények élelmiszer beszerzése történjen-e a helyi piacokról stb.

Közbeszerzések intézményrendszer szintű összehangolása.

Központi pályázatfigyelés, koordináció.

A személyi térítési díjak megállapítási rendszerének módosítása az új feladatmegosztás, feltételrendszer, valamint a lefektetett objektív paraméterek függvényében, hogy a szolgáltatás arányos személyi térítési díjak valódi vásárlói szerep kialakulását eredményezzék azon a területen, ahol arra lehetőség van.

Szolgáltatások nyújtása intézményrendszeren belül (in house szolgáltatások) – kihasználva a meglévő kapacitásokat és igényeket.

Kiszervezett intézményi feladatok lehetőség szerinti fokozatos visszaintegrálása.

Rövid, közép, és hosszú távú beruházási és felújítási tervek készítése ágazati szinten intézményi bontásban – prioritások felállítása tulajdonosi és üzemeltetési szempontok szerint.

79

Kemény gazdasági integrációAz integráció ezen szintje az intézmények gazdálkodási önállóságának megszüntetése

mellett megteremti a háttér és támogató tevékenység egységes szemléletű megszervezését. Ennek során a területi követelményeknek megfelelően kialakítandó:

az egész intézményrendszer szintjén centralizálható tevékenységek köre,

területi alapon szervezhető tevékenységek rendje,

helyben megvalósításra kerülő tevékenységek összessége.

80

MELLÉKLET

81

A Fővárosi Ön kormányzat által fenntartott szakosított szociális intézmények

Idősek Otthonai Pszichiátriai Betegek Otthonai

Értelmi Fogyatékosok Otthonai

Hajléktalanok ellátása

1047 Bp. Baross u. 100. (137 fh.)

1046 Bp. Béla u. 18. (30 fh.)

1046 Bp. Csokonai u. 38. (56 fh.)

1064 Bp. Rózsa u. 67. (121 fh.)

1092 Bp. Knézits u. 14. (50 fh.)

1071 Bp. Dózsa Gy. út 82/b. (79 fh.)

1068 Bp. Benczúr u. 46. (50 fh.)

1161 Bp. Pálya u. 27. (39 fh.)

1102 Bp. Halom u. 31. (40 fh.)

1103 Bp. Óhegy u. 48. (73 fh.)

1213 Bp. Tapló u. 1. (60 fh.)

1103 Bp. Gergely u. 85. (160 fh.)

1112 Bp. Kamaraerdei út 16. (400 fh.)

1112 Bp. Rupphegyi út 7. (126 fh.)

1115 Bp. Bánk bán u. 12-20. (120 fh.)

1125 Bp. Kútvölgyi út 20-22. (135 fh.)

1031 Bp. Ányos u. 3. (75 fh.)

1124 Bp. Mártonhegyi út 53-57. (56 fh.)

1121 Bp. Zugligeti út 58. (34 fh.)

IO 1201 Bp., Virág B. u.

36. (138 fh.)

IO 1192 Bp. Mészáros L. u. 26. (50 fh.)

PBO 1182 Bp. Ráday G. u. 3. (140 fh.)

1173 Bp. Pesti út 117. (544 fh.)

2100 Gödöllő, Dózsa Gy. út 65.

(192 fh.) - 30 km

2100 Gödöllő, Dózsa Gy. út 65.

8048/2 hrsz( 50 fh.) - 30 km

2113 Erdőkertes Petőfi S u. 49 -52 fh)

5701 Gyula, Vértanúk útja 1-5.

(425 fh.) – 222 km

8153 Polgárdi-IpartelepekSomlyói u. 2. (165 fh.) – 80 km

9700 Szombathely, Bogáti út 72. (140 fh.) – 217 km

2635 Vámosmikola, Ipolysági út 9-11. (150 fh.) – 75 km

2025 Visegrád, Mogyoróhegy út 10. (95 fh.) – 43 km

9971 Szentgotthárd, Hunyadi u. 29. (720 fh.) –

243 km

9970 Szentgotthárd, Május 1. út 19. (14 fh.)

6422 Tompa, Szabadföld út 47. (150 fh.) – 177 km 9919 Csákánydoroszló, Fő u.

11. (255 fh.) – 222 km

8713 Kéthely, Magyari u. 35. (140 fh.) – 212 km

8713 Kéthely, Hunyadi u. 61-14fh8713 Kéthely, Hunyadi u. 93-20 fh8713 Kéthely, Ady E. u. 55. -40 fh

8331 Sümeg-Darvastó Foglalkoztató Intézet

(255 fh.) – 166 km8331 Sümeg-Darvastó Lakóotthonok (24 fh.)

2463 Tordas, Gesztenyés út 1. (200 fh.) – 30 km

2463 Tordas, Hangyasor 255/4. (60 fh.)

2463 Tordas, Somogyi B.u. 35. (12 fh.)

9476 Zsira, Rákóczi F. u. 12. (186 fh.) – 201 km

9476 Zsira, Flórián u. 54. (8 fh.)9476 Zsira, Fő u. 1. (10 fh.)

9476 Zsira, Peresznye külterület (76 fh.)

1134 Bp. Dózsa Gy. út 152. ÁSZ: 326 fh, ANY: 14 fh, CSÁO: 12 fh, ÉM: 150 fh.

1097 Bp. Külső mester u. 84. ÁSZ: 129 fh

1105 Bánya u. 37. ÁSZ: 64 fh.

1104 Bp. Vaspálya u. 56. ÁSZ: 66 fh

1105 Bp. Előd u. 9. ÉM:140 fh

1081 Bp. Alföldi u. 6-8. ÁSZ:221 fh.

1087 Bp. Könyves K. krt. 84. ÉM: 100 fh, NM: 100 fh.

1102 Fehér köz 2. NM: 120 fh

1097 Bp. Táblás u. 31. ÉM: 80 fh.

1089 Bp. Kálvária u. 23. ÁSZ: 48 fh.

1119 Bp. Kocsis u. 26. ÁSZ: 150 fh, Mszáll: 200 fh.

1047 Bp. Rákosszeg park 4-6. CSÁO: 80 fh, Mszáll: 70 fh.

1091 Bp., Gyáli út 23.ÁSZ: 150 fh, Mszáll: 200 fh.

1153 Kőrakás park 1-8.ÁSZ: 150 fh, Mszáll: 150 fh

Szobabérlők: 244 fh

Integrált Intézmények

ÉFO 8925 Búcsúszentlászló, Arany J. u. 17. (100 fh.)

– 227 km

PBO 8741 Zalaapáti, Deák F. u. 3. (191 fh.) – 187 km

BMSZKI

A 15–64 éves népesség gazdasági aktivitása nemenként Magyarországon (2008-2011)

Év

Foglalkoz- tatottak

Munka-nélküliek

Gazd. aktívak

Gazd. nem aktívak

15–64 éves népesség

Aktivitá-si ráta

Munka-nélküliségi ráta

Foglalk. ráta

ezer fő %

2008 3.849 329 4.178 2.616 6.794 61 8 57

2009 3.751 420 4.172 2.599 6.771 62 10 55

2010 3.750 475 4.225 2.545 6.769 62 11 55

2011 3.779 468 4.247 2.524 6.770 63 11 56

Forrás: KSH, 2012

82

83

A fővárosi 15-64 fővárosi népesség gazdasági aktivitásának fő mutatói (2008-2011)

Foglalkoz- tatottak

Munka-nélküliek

Gazd. aktívak

Gazd. nem aktívak

15–64 éves népesség

Aktivitá-si ráta

Munka-nélküliségi ráta

Foglalk. ráta

2008 736 33 769 372 1 141 4,3 67,4 64,5

2009 731 49 780 374 1 154 6,3 67,6 63,3

2010 719 73 792 377 1 169 9,2 67,8 61,5

2011 723 78 801 379 1 180 9,7 67,9 61,3

Forrás: KSH, 2012

A 15-64 éves népesség gazdasági aktivitást kifejező fő összehasonlító mutatók értékei (2011)

Munkanélküliségi ráta (%)

Aktivitási arány (%)

Foglalkoztatási ráta (%)

EU-27 9,5 71,4 64,6Magyarország 11 62,7 55,8Közép-

Magyarország 8,9 66,1 60,2

Budapest 9,7 67,9 61,3Forrás: KSH, 2012Foglalkoztatási és munkanélküliségi adatok főbb korcsoportok szerint (2011)

 

Foglalkoztatási ráta Munkanélküliségi ráták,

EU-27Magyarors

zág EU-27Magyarorszá

g15-24 33,6 18,3 21,3 26,125-49 78,0 73,6 9,0 10,250-64 57,5 47,2 6,9 8,915-64 64,3 55,8 9,7 11,0

Forrás: KSH 2012

84

A fontosabb makrogazdasági mutatók várható alakulásaa 2012. évi Nemzeti Reformprogram alapján

Forrás: Széll Kálmán Terv 2.0

85

A regisztrált álláskeresők fontosabb országos adatai

Év

Regisztrált

álláskeresők

száma,ezer fő

Ebből:pályake

zdőezer fő

Pénzbeli ellátásbanrészesülők száma

(ezer fő)Ellátásban

nem részesülő állás-keresők száma,

ezer fő

Hátrányos helyzetű álláskeresők száma (ezer fő)

Járadékos

és segélyes

szociálistámogat

ott

fiatalok

15-24 éves

idősek55-64

éves

legfeljebb

alapfokú

2003. 357 31 117 116 124 60 24 152

2004. 376 34 130 120 126 60 28 159

2005. 410 41 138 133 139 67 31 172

2006. 393 39 131 122 140 65 30 165

2007. 427 40 135 133 159 69 34 181

2008. 442 41 137 148 158 71 36 192

2009. 562 49 197 156 209 89 47 225

2010. 583 53 186 168 229 88 57 229

2011. 583 53 157 182 243 87 65 235

2012. máj.

535 52 60 198 277 76 69 216

Forrás: Nemzeti Munkaügyi Hivatal (NMH)

Regisztrált fővárosi álláskeresők számának változása

86

kerületenként (fő)

(Forrás: NFSZ, 2012)

87

-

500

1 000

1 500

2 000

2 500

3 000

3 500

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23

425

1124

29603133

5741022

1869

3333

16161853

2679

803

3185

2813

2440

1612

2113 2236

1407

2138

2616

1363

804

2008 12. hó

2011. 09 hó