A legutóbbi írásombanemlítettem, hogy KnollGyula Bátrak az égen cí-mû könyvében találtamolyan információkat, ame-lyeket fel tudtam használ-ni az egykori magyar jet-pilóta, az 1956-os forrada-lom brutális szovjet eltip-rása után az USA-ban,most már évek óta LasVegasban élõ Kis-VargaSándorral foglakozó cik-kemhez.

Volt azonban a könyv-ben még két olyan repülõ-tiszt, akik személyes kötõ-désük révén ismertek vol-tak chicagói magyarságkörében. Az egyikük v.Csenkey Géza, a MagyarKirályi Légierõk fõhadna-gya, a másik Gyenes Ist-ván, a Magyar Néphadse-reg hadnagya. Mindkettenelhunytak már, tudomá-som szerint rokonaik semélnek közöttünk, nem hi-szem, hogy kellemetlensé-get okozok, ha a velükkapcsolatos történeteketmost elmondom.

A két egykori repülõ-tiszt közül az elsõ v.Csenkey Géza, aki akönyvben az 1918-19-eséveket bemutató részbenmég fõhadnagyi rangbanszerepel, késõbb, a máso-dik világháború alatt ma-gasabb rendfokozatot értel. Az internet alezredestjelölt, de mi Chicagóbanúgy tudtuk, hogy CsenkeyGéza tábornok volt, sõtegy ideig a Magyar Légi-erõk fõparancsnoka, aki aháború után feleségévelegyütt Chicagóban telepe-dett le, itt is hunytak elmindketten. A másik re-pülõtiszt Gyenes Istvánhadnagy, aki az 1956-osforradalom után érkezettChicagóba, majd a rend-szerváltozás után tért vissza feleségével Magyar-országra.

Csenkey Géza történeteazért is érdekes, mert ahõsies cselekedete inkábbcsaládi, mint politikai jel-legû, pedig, mint fent ír-tam, a Horthy-rendszer-ben magas rangú katona-tiszt volt. A sztori a triano-ni béke után kezdõdött,amikor az eredeti magyarhatárokat ránk erõszakoltigazságtalan békeszerzõ-déssel megváltoztatták.

Színmagyar országré-szek kerültek a kisantantnevû államszövetség,Csehszlovákia, Jugoszlá-via és Románia területére,Magyarország pedig elve-szítette területének többmint kétharmadát és la-

kosságának több mint fe-lét. Csenkey Géza meny-asszonya, Maya a Jugo-szláv Királysághoz tartozóBácskában rekedt, és a fia-tal szerelmesek bátor,életveszélyes cselekedetteloldották meg a találkozást.

A fiatal fõhadnagy átre-pült a határt jelentõ Drávafolyó felett, leszállt egyelõre megbeszélt réten,ahol menyasszonya márvárta. Maya gyorsan be-

szállt a gépbe, és az addigelõkerült szerb katonaságpuskatüzétõl kísérve, sér-tetlenül visszarepültekMagyarország területére.Érdekes, hogy CsenkeyGéza sosem dicsekedetthõstettével, inkább Mayavolt az, aki büszkén me-sélte a regénybe illõ törté-netet.

A háború vége Német-országba érte õket, és on-nan jöttek kalandos útonAmerikába, ahol barátaikjavaslatára több évet leta-gadtak a születési adataik-ból. Az egykori katonabaj-társak javasolták, hogy te-gyék fiatalabbá magukat,úgy könnyebb lesz mun-kához jutni, ez a nyugdí-jas kor kezdetén bosszultameg magát, hiszen túl akorhatáron még mindigdolgozni kényszerültek.

Idõsek voltak már, ami-kor a Chicagói MagyarTársaság szervezte szá-mukra az 50. házasságiévfordulót, amelyet bará-taik és bajtársaik körében,a Villa Sweden restaurant-ban ünnepeltek a '80-asévek elején. Számomraakkoriban elképzelhetet-len volt egy ilyen hosszúházasélet, pedig most feb-ruár közepén már a felesé-gemmel mi is az 55. há-zassági évfordulónkat ün-nepeljük.

Géza bácsi a VillaSwedenben már gyengeegészségi állapotban volt,segítség kellett neki, hogymegmássza a sok lépcsõt.Maya vidám volt, és vicce-lõdött: „nézzétek meg –mondta – hogy Géza mi-lyen trotli lett.” A gutaütéskerülgetett, amikor hallot-tam, hiszen Maya is emlé-kezett, amikor Géza bácsi,bátran szembenézve a ha-lállal, átrepült Bácskába,és a szerbek orra elõl el-hozta a mennyasszonyát.

Azóta a trotli szót halla-ni sem akarom, s remé-lem, drága Ilikém sosemhasználja velem kapcso-latban a ronda német szót,pedig manapság már len-ne rá oka. Az igazság,hogy Csenkey Gézáék tör-ténetébõl többre már nememlékszem, s akiket meg-

kérdezhetnék, már azok isátköltöztek a túlvilágra.

A könyvben szereplõmásik magyar repülõs, ajet-pilóta Gyenes Istvánhadnagy az 1956-os forra-dalom után érkezett azEgyesült Államokba, itt,Chicagóban ismertük megFekete Pistával együtt a'70-es években. Az egyko-ri „sztálini sólyom”, ahogysugárhajtású vadászgépekpilótáit nevezték, több-

ször próbált rábeszélnimindkettõnket, hogymenjünk vele ejtõernyõsugrást végrehajtani annálsportrepülõ klubnál, aholoktatóként mûködött.

Valahol egy Chicagótóldélnyugatra lévõ peremvá-rosra emlékszem, talánJoliet környékén lehetett arepülõtér, ahol a sportolókaz ejtõernyõs ugrásokatvégeztek. Jómagam sem-mi kedvet nem éreztem azáltalam veszélyesnek tar-tott ugráshoz, pedigGyenes Pista magyarázta,hogy nincs semmi félniva-lónk, miután õ ugrás elõtthevederrel a saját mellérekötözi az ugrásra vállalko-zó egyéneket.

Az effajta módon be-gyakorlott ugrásnál nincssemmi rizikó, hiszen veleegyütt zuhanunk a földfelé. Engem ez nem nyug-tatott meg, kerek-perecnemet mondtam, úgyemlékszem, Fekete Pistá-nak mindig valami másfontos elfoglaltsága akadt,miközben az ugrás idõ-pontját egyeztették. Egyi-künk se ejtõernyõzött so-ha, a jövõben sem lesz er-re lehetõség, ha másértnem, akkor az idõs ko-runk miatt.

Az Chicagóban meghi-úsult ejtõernyõs ugrá-sunk egy másik régi él-ményt juttatott eszembe,amely az '50-es évek kö-zepén még Budapesten, aPasaréti tér környékéntörtént. 1953 õszén SzegõPista focista barátunk be-vonult katonának, és csi-nos barátnõje, Sz. Zsuzsiegyedül, árván maradt.Na persze, nem igazán,hiszen szüleivel élt, deudvarlóját a néphadseregkét évre kivonta a forga-lomból, és Zsuzsinak ha-marosan személyembenlett új lovagja.

Rövid ideig jártunkcsak együtt, ui. a papá-nak nem voltam szimpa-tikus, vagy inkább megfe-lelõ. A csinos ifjú lány kétévvel volt csak fiatalabbnálam, Zsuzsi édesapjakomolyabb udvarlót sze-retett volna látni lánya kö-rül. A mamának megfelel-

tem, sõt kedvelt és szere-tett is, de azokban azidõkben a papa vélemé-nye volt a döntõ befolyá-sú, aki kész férfit gondolta lányának, nem pedigegy fiatal srácot.

Zsuzsi azután, ha jólemlékszem még, nemsokkal a forradalom elõttférjhez ment, és utánacsak a rendszerváltás utá-ni években találkoztunkújra vele és R. Kata barát-nõjével, a Déli-pályaudvarközelében lévõ Penta ho-telben. Idõközben az elteltközel negyven esztendõalaposan megváltoztatta akülsõnket. A lányoknak,illetve hölgyeknek mond-tam, hogy jó húsban lévõ,õsz hajú ember vagyok,magasságom akkor mégnem sokat változott, gon-doltam, ennyi talán elég islesz arra, hogy felismerjükegymást.

A megbeszélt idõpont-nál jó 10-15 perccel értema hotelba, ahol az elõtér-ben székre ülve vártam ahölgyek érkezését. Kis idõmúlva figyelmes lettem,hogy egy középkorúhölgy az õsz hajú férfiaknyakába ugrik, rögtönmegelégeltem a dolgot ésodaléptem, majd bemutat-koztam R. Katának, és ha-marosan Zsuzsi is megér-kezett.

Kellemes emlékekkelteli órákat töltöttünkegyütt, önfeledt beszélge-téssel, mindhármunknakvolt mesélnivalója bõven,és búcsúzáskor megbe-széltük, hogy ezentúlírunk egymásnak, s ami-kor újra hazajövök, felke-ressük egymást. Ennekidestova már húsz éve, so-ha többé nem találkoz-tunk, igaz, egy darabig le-veleket írtunk egymásnak,majd az is elmaradt. Ma-napság már a címüketsem találom, s ha még él-nek, már mindketten 75-76 évesek lehetnek.

Érdekes, amikor Chica-góba érve elmeséltem azSz. Zsuzsival történt talál-kozást Fekete Pista bará-tomnak, meglepve közöl-te, hogy rövid ideg õ is ud-varolt a csinos, fiatal lány-nak. Furcsa, de otthonnem tudtunk a közöttünklévõ konkurenciáról, pe-dig naphosszat együtt lóg-tunk a haverokkal a Pasa-réti téren.

Negyven év után bújtki a szög a zsákból, és azis javunkra legyen mond-va, egyikünk sem próbáltdicsekedni vagy úgy beál-lítani a dolgot, minthamás is történt volna kö-zöttünk Zsuzsival, azonkívül, hogy a randi végénpuszit adtunk a csinoslány arcára.

Pista barátom kérdez-te, vajon tudtam-e arról,hogy Zsuzsi ejtõernyõssportoló volt, és repülõsklubban foglalkozott azugrással. Mondtam, hogytudtam, de maga a sportnem érdekelt, veszélyes-nek is tartottam, ezértmég nézõnek sem kísér-tem el Zsuzsit a verse-nyekre.

Pista barátom akkor be-vallotta, hogy egy alka-lommal kicsit dicsekedniakart a lánynak, és szenv-telen arccal közölte, õ ma-ga is szokott ejtõernyõvelugrani. Mondanom semkell, az ártatlan füllentéscsak a továbbnyomulásicélt szolgálta, Fekete Pistabarátom sohasem ugrottejtõernyõvel az életében.

Zsuzsi persze rögtönmeghívta a vasárnapi ug-rásokra, de a barátomnakmindig volt valami más

K Ö Z É L E T – 9. oldal2013. február 23. – 9. szám –

Március 17-én vasárnap, de. 11 órakor Szentmise, utá-na Nemzeti ünnep mûsor. Szent István Király templom.

CHICAGÓI KRÓNIKA

KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY

Harmath István

CHICAGÓI PROGRAMAJÁNLÓ

Fizessen elõ a nyugati világ legnagyobb hetilapjára!

Olvassa a Kanadai/Amerikai Magyarságot!

fontos elfoglaltsága a ver-senyek és a gyakorlóug-rások idõpontjaira. Ak-koriban sokat beszélget-tünk az egykori csinos fi-atal Pasaréti lányról, ésChicagóban döbbentemrá, hogy a Pentában Zsu-zsi is többször kérdezett:„és mondd, mi van a Ke-fével?”

A Petõfi Gimnázium-ban – egykori Werbõczy –volt „Kefe” a barátom be-ceneve, érdekes, én sosemhasználtam, nekem min-dig a családban használa-tos „Öcsi” maradt. Kíván-csi leszek, mit szól az el-mesélt történethez. Eset-leg összeszid, hogy öreg-szem, és nem emlékszema pontos részletekre, haakar, írhat egy javított ver-ziót, ami azután majd ná-lam üti ki a biztosítékot.

Mindenesetre örülök,hogy Kis-Varga Sándortólkölcsönkaptam KnollGyula Bátrak az égen cí-mû könyvét, így most kétChicagói krónikát is írhat-tam a benne talált nevek-bõl. Van egy mondás, hakét magyar találkozik egy-mással, akárhol is vannaka világban, néhány percesbeszélgetés után rengetegközös ismerõsre találnak.

Ez történt velem is, hanem olvasom ezt a köny-vet Las Vegas-i látogatá-sunk alatt, valószínûlegbennem maradnak a törté-netek. A két egykori repü-lõtiszt, v. Csenkey Géza ésGyenes István neve és ter-mészetesen Sz. Zsuzsié is,aki számomra Fekete Pis-tát kivéve a legfontosabbvolt a történetben részt ve-võ szereplõk közül.

Repülővel szöktette meg a kedvesét

A program egy egészsor törvényt, illetve végre-hajtási rendeletet módosít,és bizonyos részei hatal-mas könnyebbséget jelen-tenek a nyugati magyar-ság számára.

A miniszteri biztos aprogrammal és az állam-polgársági ügyintézésselkapcsolatban kifejezettena nyugati magyarságra vo-natkozó részekre, a hazaianyakönyvezésre, vala-mint személy- és lakcím-nyilvántartással kapcsola-tos változásokra hívta fel afigyelmet.

Wetzel Tamás elmond-ta, hogy az új szabályo-zás értelmében a magyarútlevél a lejárta után méglegalább egy évvel érvé-nyes az állampolgárságigazolására. Emellettolyan konszolidált infor-matikai rendszer jött létrea magyarországi személyiés lakcím-nyilvántartáskeretén belül, amely alap-ján a külképviseletek ismeg tudják állapítani,hogy valaki magyar ál-lampolgár-e.

Rámutatott, hogy kül-földön élõ magyar állam-polgároknak célszerû kér-ni felvételüket a személy-és lakcímnyilvántartásba,mert akkor évek múltán isegyszerûbben tudják in-tézni a hatósági ügyeiket,mert a nyilvántartás köz-hitelesen igazolja a ma-gyar állampolgárságukat.

Ha hazai anyakönyve-zés történik – ilyen van ti-

pikusan egy gyerek szüle-tésének bejelentésekor –akkor az új magyar állam-polgár már hivatalból ke-rül be a személy- és lak-címnyilvántartásba. Lerö-vidültek a határidõk és le-egyszerûsödtek a forma-nyomtatványok is. Többkérdésre a választ ezentúlhivatalból magának kellmegállapítania a magyarközigazgatásnak, vagyisaz egyik hivatalnak kellmegkeresnie egy másikat.

Wetzel Tamás példa-ként hozta fel, hogy állam-polgársági kérelem eseténa Bevándorlási és Állam-polgársági Hivatal megtudja kerestetni a települé-si anyakönyvi hivatalok-nál az esetlegesen hiányzószületési anyakönyvi kivo-natot.

Az egyszerûsített hono-sításkor bizonyos esetek-ben lehetõvé vált, hogyazok a magyar felmenõk-kel nem rendelkezõ sze-mélyek is egyszerûsítettmódon kérjék a magyar ál-lampolgárságot, akik tízévig éltek házasságbanegy magyar állampolgár-ral, vagy öt évig voltak há-zasok, de a frigybõl egyközös gyerek is született.

A miniszteri biztos je-lenlétében Bostonban ket-ten, New Yorkban 42-en,Washingtonban pedig ki-lencen tették le az állam-polgársági esküt. WetzelTamás pénteken fejezi beegyhetes egyesült álla-mokbeli látogatását.

Wetzel Tamás miniszteri biztos a március 1-jétõl ha-tályba lépõ Magyary Zoltán Közigazgatás-racionali-zálási Programnak a nyugati diaszpórát leginkábbérintõ változásait ismertette az elmúlt héten a Bos-ton, New York és Washington környékén élõ magya-rokkal.

Újabb amerikai magyarok tettek állampolgársági esküt

Könnyítések a nyugati diaszpórának