Csoportos döntések

Készítette: Dr. Szűts István

2006. Budapest

Csoport anatómia

1. a csoport körvonala

2. a csoportviselkedés főbb elméletei

3. a csoportnormák és az azonosulás

4. a csoportszerkezet

5. a csoporton belüli kommunikáció

6. a hatékony csoportok jellemzői

A hatékony csoport jellemzői

A csoporthatékonyság két alapeleme:

1. azoknak a szervezeti céloknak az eléréséből, amelyek

létrehozták a csoportot, és

2. a csoportban lévők szükségleteinek kielégítéséből.

A csoportok jellemzői:

1. A csoportfolyamatok lehetővé teszik, hogy szisztematikusan haladjanak végig a döntési folyamat egyes lépésein, valamint a tagok a vizsgált probléma jellegéhez illeszkedő, megfelelő tudással rendelkeznek.

2. A csoport képzett a döntéshozatali stratégiákban és erőfeszítései megfelelően motiváltak.

3. A csoportnak stabil státusz-rendszere van, amely minden tag előtt ismert.

4. A csoport elég nagy ahhoz, hogy végrehajtsa a feladatát, de nem túl nagy ahhoz, hogy a nagysága eltérítse a szervezeti céloktól.

5. A csoport összetartó, az együttműködő interakciókat a tagok között az általában hasonló személyiségjegyeknek lehet tulajdonítani.

6. A csoport elviselhető, de nem szélsőséges stressz alatt működik

McGregor szerint további jellemzők:

1. A csoporton belüli atmoszféra informális, kényelmes és nyugodt.

2. Sok megbeszélés van, ezekben szinte mindenki részt vesz, de a megbeszélés nem kalandozik el a feladattól.

3. A célokat mindenki megérti és elfogadja.

4. A tagok meghallgatják egymást, minden ötletet kifejtenek. Senki nem tart attól, hogy butának fogják tekinteni, még ha szélsőséges ötlettel áll is elő.

5. Vannak nézeteltérések, de az ellenvéleményen lévőket nem torkollják le. Megvizsgálják az ellenkezés okait, és inkább arra törekednek, hogy feloldják azokat, hogy a helyzet ne mérgesedjen el.

7. A legtöbb döntést megegyezéses formában hozzák meg, s így általában hajlandóság mutatkozik a döntés elfogadására. A csoport nem bízik a formális szavazásban, pl. az egyszerű többségben, nem hiszi, hogy az lenne az alapja a legjobb cselekvésnek.

8. A kritika gyakori és nyílt, de nem kényelmetlen és inkább a személyes törődést jelzi.

9. A tagok úgy érzik, hogy szabadon kifejthetik az érzéseiket és gondolataikat, nem csupán a meghozandó döntéssel kapcsolatban, hanem a csoport működéséről is.

10. A kötelezettségek világosak és elfogadják őket.

11. A csoportvezető nem domináns, és nincs hatalmi harc sem, miközben a csoport a feladatát teljesíti.

12. A csoport büszke a saját működésére.

A csoportos döntéshozatal perspektívái

Elvi lehetőségek:

1. A csoport egy kollektív képződmény, amely független tagjai

tulajdonságaitól.

2. A csoport egyének együttese, és a csoportjellemzők az egyéni

csoporttagok tulajdonságainak függvényei.

3. A csoport egy kollektív képződmény, amely az egyének

együtteséből áll össze, és a csoportviselkedést a

csoporttulajdonságok és a tagok tulajdonságai alapján kell

megérteni.

A csoportos döntéshozatal előnyei

1. Nagyobb tömegű ismeret és információ.

2. Többféle problémaközelítés.

3. A döntéshozatali folyamatban való részvétel növeli a

végső döntés elfogadásának esélyeit.

4. A döntés jobb megértése.

A kollektív választás hátrányai

1. A csoportnyomás

2. A megoldások elfogadása

3. Az egyéni dominancia

4. A győztes döntés

A hatékony kommunikáció:

öt vagy héttagú csoportok

1. A páratlan számú tagságból adódóan nem lehet holtpontra jutni (pl. szavazásnál)

2. A csoport többségre és kisebbségre válhat szét és a kisebbségi pozíció nem izolálja az egyedülálló tagot.

3. A csoport elég nagy ahhoz, hogy a csoporton belüli szerepeket át lehessen adni és ki lehessen adni és ki lehessen lépni a zavaró pozíciókból. Ezzel el lehet kerülni a kiscsoportok tipikus problémáját.

4. A csoport elég kicsi ahhoz, hogy a visszahúzódóbb tagok is aktív szerepet játszhassanak a vitában.

A csoportos viselkedés dimenziói:

1. A csoport struktúrája

2. Csoportszerepek

3. Csoportfolyamatok

4. A csoport stílusa

5. Csoportnormák

Döntéshozatali stratégiák

Dimenziók

I. stratégia II. stratégia III. stratégia

Rutin jellegű döntéshozatal Kreatív döntéshozatalTárgyaláson alapuló

döntéshozatal

A csoport struktúrájaSzakértők koordinátorral

(vezetővel)

Heterogén, kompetens

személyek, vezető, aki

kiszolgálja a kreatív

folyamatokat

A választók arányos

képviselete

Csoportszerepek

Független erőfeszítés a

szakértők

szakértelme

Minden ötletet a csoport elé

visznek megvitatás

céljából

Az egyén küldöttnek

tekinti magát

Csoportfolyamatok

A célok meghatározása;

interakció a

koordinátorok és a

szakértők között

Teljes részvételen alapuló

problémamegoldó

folyamat; spontán

kommunikáció,

kötelezettségek

figyelembe vett ítéletek

Szabályozott

kommunikáció,

formalizált

folyamatok;

szavazási eljárások

A csoport stílusa

Erős stressz a magas

minőségi és

mennyiségi

követelmények és

az időkorlát miatt

Nyugodt, stresszmentes

környezet, "én"-

támogató; a szankciók

hiánya

Őszinteség és nyíltság.

Az előírt folyamatok

elfogadása;

egyénieskedés

elkerülése

Csoportnormák Professzionalizmus

Nyíltság a kommunikációban;

konszenzus; az

eredetiség támogatása;

nem hivatali stílus

A megegyezés

elérésének vágya; a

konfliktusok építő

jellege; az

ellentmondás

szabadsága; a

kompromisszum

elfogadása

Konfliktusok a csoportos

döntéshozatal során

1. Versengés a nehezen megszerezhető jutalomért vagy

örömért

2. Különbség a célokban vagy célkitűzésekben

3. Küzdelem a dominanciáért vagy autonómiáért.

Lényegi konfliktus

Érintőleges konfliktus

Bower felismeréseit a konfliktusnak a

csoportfolyamatokra gyakorolt

hatásairól a következőkben lehet

összegezni:

1. A csoport alternatíva keresésének minősége

növekszik a csoportkonfliktussal együtt.

2. Az alternatívák összemérésének és értékelésének

minősége szintén nő a csoportkonfliktussal.

3. A megegyezés elérésének esélye viszont csökken a

konfliktus jelentkezésekor.

4. A csoportteljesítmény minősége konfliktus esetén

egy bizonyos határig növekszik, de aztán nagyon

élesen zuhanni kezd e pont elérése után.

A csoportos döntéshozatal jellege

A döntéshozatali csoportok

osztályozása

1. Interaktív csoport

2. Nominális csoport

3. A Delphi módszer

A csoportos döntéshozatal jellemzői

(a minőség, az elfogadhatóság és az eredetiség)

1. Hatékonyság, vagy az outputnak az inputhoz viszonyított aránya

2. A bukás következményei

3. A megvalósítás egyszerűsége

4. Az az időtáv, amelyben a döntés hatékony

5. Annak a valószínűsége, hogy a döntés hozzájárul az alapcélok eléréséhez

A csoportos döntéshozatali helyzethez

kapcsolódó jellemzők

1. A szakértelem elérhetősége

2. A döntés jelentősége (kisugárzó hatása)

3. A csoporton belüli konfliktus.

A csoporttagság

A döntéshozatali csoportok elvi jellemzői

A csoporttagság

A döntéshozatali csoportok elvi jellemzői

Jellemző változók Interaktív csoport Névleges csoport Delphi csoport

1. Csoportos döntési

kritérium

a. minőség közepestől magasig közepes alacsony-közepes

b. elfogadás közepestől magasig közepes alacsonytól közepesig

c. eredetiség alacsonytól közepesig közepes közepestől magasig

2. A csoport helyzet jellemzői

a. szakértelem elérhetősége alacsonytól közepesig közepes közepestől magasig

b. döntés kisugárzása közepestől szélesig közepes szűktől közepesig

c. csoporton belüli konfliktus közepestől magasig alacsonytól közepesig alacsony

3. Csoporttagság

a. szakértők esetenként gyakran általában

c. munkatársak általában gyakran esetenként

A csoportos és az egyéni

döntéshozatal

Az egyének választásaira ható

tényezők

1. A személyiségjegyei

2. A megismerési folyamataik alapján létrejött elképzeléseik, benyomásaik

3. Az egyéni képességük a bizonytalanság különböző mértékének elfogadására

4. Tudatalattijuk hatása.

5. A csoportos döntéshozatal gyakran jobb, mint az egyéniek átlaga, és ritkán jobb, mint a legjobb egyéni választás. Valójában a csoport jobb teljesítménye lehet az egyik kiemelkedő döntéshozó erőfeszítéseinek eredménye is.

6. A csoporthatékonyság mértékegységének azt az összóraszámot kell megadni, amelyet az egyes tagok a döntéshozatallal töltöttek, összevetve egy egyén hasonló adatával.

7. A csoportos döntést előnyben lehet részesíteni az egyénivel szemben, még ha a hatékonyságbeli előnyét nem is lehet demonstrálni. Ez pl. akkor lehet igaz, ha a döntés elfogadtatása fontos és ha a szervezeti morál lényeges hatótényező.

A döntéshozatal integrált folyamata szempontjából az

alábbi megfontolások tűnnek lényegesnek a csoportos

és egyéni választás elemzésekor:

A célok felállításakor a csoport előnyösebb lehet az egyéneknél, pusztán amiatt, hogy több tudás érhető el a tagság összetettsége folytán.

Az alternatívák feltárásakor sok egyéni erőfeszítés szükséges akár a csoporttagok, akár a munkát segítő stáb részéről, hogy biztosítsák a széleskörű kutatást a különféle alkalmazott területeken.

Az elsősorban egyéni erőfeszítésekkel feltárt alternatívák összevetésekor és értékelésekor a csoport kollektív ítélete, a szélesebb kritikai nézőpont tűnik jobbnak.

4. A csoportos döntéshozatalnál a választás pillanata összekapcsolja azokat, akik keresik a kockázatot, és azokat, akik szeretnék azt elkerülni. Az aktuális választás ezért lehet kockázatosabb, vagy kevésbé kockázatos, mint egy olyan, amelyet egy egyén hoz meg, attól függően, hogy az egyének mennyire fogadják el a bizonytalanságot. Bármely esetnél a csoportos döntést nagyobb valószínűséggel fogadják el eredményként, ha részt vettek a meghozatalában azok, akiket a következményei érinteni fognak.

5. Mind a csoportos, mind az egyéni döntéseket azoknak a vezetőknek kell megvalósítaniuk, akik személyes felelősséggel tartoznak cselekedeteikért. Jól véssük eszünkbe, hogy nem célszerű a csoportot felelősnek tartani a választásért. A felelősség az egyéni vezetőkre hárul.

6. A folyamatok követését és ellenőrzését is a vezető végzi a végrehajtáskor. Természetesen a döntéshozói csoport figyelemmel kísérheti és kell is, hogy kísérje ezeket a folyamatokat. A közvetlen felelősség még inkább biztosítani fogja az eredményt és azt, hogy az eredeti cél számonkérhető legyen.

Döntéselméleti rendező

modellek

Normatív rendező modell

Strukturális jellegű

Statikus

Összetevők tartalmi vonatkozásai

Leíró rendező modell

Döntési folyamatot emeli ki

Értékelés szerepe

Az értékelés fontossága

Leíró rendező modell

A fázis

Probléma felismerés

B és C fázis

Cselekvési változatok feltárása vagy megtervezése, a megvalósítható cselekvési változatok felsorolása

D fázis

A későbbi cselekvés lehetőségeinek és eredményeinek kutatása

E és F fázis

Hasznosságbecslés és kvantifikálás, a változatok átfogó értékelése

G, H és I fázis

A bevezetés, a helyesbítés, és a tapasztalatok

A fázis

A személy szabadségfoka

Problémaválasztás -> nagy szabadságfok esetén mit tart fontosnak

B és C fázis

Több cselekvési változat

Jelenlegi „észlelt” állapot -> kívánatos állapot

Eszköz-cél elemzés eszköznek is van értéke

Célállapot elképzelés hiányában – célok feltárása

célhierarchia

Konfliktálódó célok

Konkrét célok – homályos célok

D fázis

Feltárt cselekvési változatok tova gyűrűző hatásai

Mi történik akkor, ha

Reális változat – nagyobb időtávlatban vizsgálandó

E és F fázis

Valószínűségérték megállapítása

Valószínűség és hasznosság megállapítása

Többszempontos értékelés–hasznosság

Együttes hasznosság

Döntéselméleti

irányzatok

FOKOZATOS HOZADÉK MODELLJE(Szabályozott anarchia modellje)

Klasszikus modell ellentéte

A cselekvési változatokat nem lehet összehasonlítani

Múltbeli hasonló cselekvési változatokhoz hasonlítjuk

Kis különbség (változások kis lépésekben) -> kockázat minimalizálása

Több hatalmi centrum -> különböző nézetek

Problémák felismerése

Pl. felüljáró építése

Zaj problémát lakóbizottság veti fel

Különböző érdekcsoportok – egyének - csoportok

Egyén - homogén értékrend

Csoport - heterogén értékrend

Konfliktus, érdekellentét megoldása

Nagyjelentőségű modell

Célok- eszközök szétválaszthatatlanul összefonódnak

Az optimális és kielégítő

döntések elmélete

Optimális döntés elmélete

Előfeltevések: A döntéshozó számára

1. Ismert az összes cselekvési változat

2. Cselekvési változat -> eredmény ismert

3. Eredmények preferencia sorrendje -> optimális

Teljes információ, egy cél vagy célok egymásra épülő rangsorolása -> eredmények

Objektív racionális feltételei ritkán teljesülnek

Korlátozott racionalitás

Komplex problémák <-> emberi eleme korlátozott kapacitása

Kielégítő döntések elmélete

Korlátozott racionalitás + több cél -> kielégítő döntés

keresése

Tanulási folyamat egy idő után zárja a vizsgálódást a

döntéshozó – függetlenül attól, hogy esetleg létezik

jobb cselekvési változat.

Elmélet – optimalizálás

Gyakorlat – kielégítő megoldások