1

Carlos Rodero Író és színházi rendező

Barcelonában született, 1965-ben. Már egészen korán, az általános iskolában és a középiskolában is megkezdte színházi tanulmányait és tevékenységét; említésre méltó Antoine de Saint-Exupery A kisherceg-ében betöltött színészi szerepe. Tanulmányai végeztével, 1984-bn Las Palmas de Gran Canarián telepedett le, és részt vett Cabildo Insular színészeti kurzusán, ahol olyan tanárok oktattak, mint Magüi Mira és William Layton (Método del Actor’s Studio), majd csatlakozott Paco Arroyo La Farándula elnevezésű társulatához, és olyan előadásokban szerepelt, mint Eugène Ionesco Pim, Pam, Pum, Federico García Lorca Lola la Comedianta (A komédiás Lola’), vagy Cervantes Közjátékok című darabjai. Ez utóbbi előadást Országos Színházi Díjban (Premio Nacional de Tatro) részesítették, és az Almagói Nenzetközi Színházi Fesztiválon (Jornadas Internacionales de Teatro Clásico de Almago) is bemutatták, melyet andalúziai turné követett. Itt rendezite meg első előadásait, Alejandro Casona Retablo Jovial (’Derűs tablókép’), valamint Ramón María del Valle-Inclán Farsa Infantil de la Cabeza del Dragón (Gyermeki bohózat az ördög fejéről’) című művét, melyeket a Círculo de Teatro Pérez Galdósban mutattak be. 1987-ben visszatért Barcelonába, és megkezdte felsőfokú spanyol filológiai tanulmányait, az Universidad Central de Barcelonán, ahol három évet töltött, mielőtt végleg a színháznak szentelte volna magát. Színészi tanulmányokba kezdett Fernando Grifell mellett, a La Casonában, a város egyik legnagyobb presztízsnek örvendő színházművészeti magániskolájában, ahol a Sztanyiszlavszkij nevéhez fűződő „fizikai cselekvés módszerét” oktatták olyan professzorok, mint Pepe Castillo, Graciela Casanova, illetve vendégtanárok, mint Jorge Eines, Rogelio Rivel, Miguel de Marchi, Jorge Vera, Ángel Facio vagy Ramon Simó, akik szintén Sztanyiszlavkij módszerét, a lélektani retorikát oktatták.

2

Ezzel párhuzamosan egy fordítói kurzust is elvégzett az Escuela Superior de Intérpretes y Traductores de la Universidad Autónomán, valamint egy drámairodalmi tanfolyamot, Ricard Salvat, a nemzetközi hírnévnek örvendő dramaturg és színház-teoretikus irányításával. Részt vállalt Goethe Faust-jának rendezésében, amelyet az Egyetemi Színházi Napokon (Jornadas de Teatro Universitario) mutattak be. 1988-ban megalapította a MOO TEATRE nevű független színházi társulatot. 1988-tól 1993-ig egy rövid darabokból álló sorozatot írt és rendezett a társulatnak, melyet a Trasmarató de l’Espectacle-on mutattak be, a Mercat de les Florsban, Mujeres Comiendo Sopa (’Levesevő nők’), Algunas aclaraciones sobre la polémica y desconocida juventud de Shylok (’Shylock ismeretlen és vitatott ifjúságának újabb, leleplező erejű részletei’), Nuevo Informe sobre el estado de salud del Dr. Jekyll (’Újabb jelentés Dr. Jekyll egészségi állapotáról’), Algunas ventajas sobre la prostitución en tiempo de entreguerras (’A prostitúció előnyei két háború között’), valamint La insoportable niñez de Bárbara y Rebeca Nightingale (’Barbara és Rebeca Nightingale elviselhetetlen gyermekkora’) címen. Valamennyi darab radikálisan kísérleti jellegű. Színészként szerepelt Albert Camus Caligula, Jean Genet Az erkély, és Sam Shepard Valódi Vadnyugat c. művében. 1990-ben a társulat bemutatta saját, Moorbosis Bazar y Cuentos de Medianoche (’Moorbosis Bazár és éjféli történetek’) című produkcióját, amelyet a Fira Internacional del Teatre de Tárregán mutattak be. Idővel a társulat – Les Cuinetes de MOO TEATRE néven egy gyermek-, ifjúsági és bábszínházra szakosodott csoportot is létrehozott, olyan művekkel a repertoáron, mint a saját kreációjú Un Pollastre sense Sastre (’Szabatlan csirke’), illetve Robert Louis Stevenson A kincses sziget-ének feldolgozása, Silver, Otra vez la Isla del Tesoro (’Silver, avagy ismét a kincses sziget’) címmel. Mindkét művet a gijóni FETEN Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Fesztiválon mutatták be, 1992-ben és 1993-ban. A társulat sikerrel turnézott Katalónia-szerte, valamint az ország többi részén, a különböző autonóm közösségek és városok támogatásával, iskolai kampányok keretében. 1993 és 1994 között egyre nagyobb hangsúlyt helyezett pedagógiai munkájára, amelyet már évekkel korábban megkezdett, számos előadóművészi, testszínházi, szép beszéd-, dramaturgiai, drámaírói és színháztechnikai kurzus, műhely és szeminárium keretében, Barcelonában, Madridban, San Sebastiánban, Sevillában, Granadában, illetve Las Palmas de Gran Canarián, gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. Színészként részt vett Molière A fösvény című darabjában, valamint Friedrich Dürrenmatt színpadra alkalmazott, Egy szamár útja az árnyékban című rádiójátékában. Csatlakozott a José Sanchis de Sinisterra által vezetett dramaturgiai műhelyhez, a barcelonai Sala Beckettben, amely országszerte nagy elismerésnek örvend, nem pusztán pedagógiai tevékenységéért, hanem a drámaírás különféle nyelvezeteinek kutatásáért. Számos katalán társulat megbízásából rendezett darabokat, például Az igaz barátot Carlos Goldonitól a cardonai Traspunt Teatrénak, a Frank V. Comedia de una banca privadat (’V. Frank. Egy privát bank komédiája’) a zaragozai Diamante nevű társulatnak, vagy a Revolta de Bruixes t (’Boszorkányok lázadása’), Josep María Benet í Jornet-tól, a Teatro Municipal de Calongénak. 1995-ben dramaturgiát és színpadi rendezést tanult az Instituto del Teatro de Barcelonában (Barcelonai Színházi Intézet), ahol a legmagasabb pontszámot érte el a felvételi vizsgán, és olyan tanárok oktatjták, mint Sergi Belbel, Joan Abellán és Carles Batlle (dtramaturgiát), Jaume Melendres, Jordi Mesalles, Joan Castells (rendezést), Muntsa Alcañiz (színészmesterséget), Jordi Basora (mozgástechnikát), Rosa Victoria Gras és María Jesús Andany (szép beszédet), Iago Pericot (szcenográfiát), és Manu Aguilar (produkció-szervezést?).

3

Ezekben az években dramaturgiai és rendezői segédmunkatársként dolgozott a Danza Española y Contemporáneánál, olyan társulatok mellett, mint a Búbulus Danza (Carles Salas), melynek előadását a SAT Sant Andreu Teatrében mutatták be, vagy az Increpación (Montse Sánchez és Ramón Baeza), illetve az Y tú no estás (’És te nem vagy itt’) című előadásban is részt vett, Roberto G. Alonso társulatával, melyet a barcelonai Sala Adriá Gualban mutattak be, a Generalitat de Catalunya kulturális bizottságának támogatásával, s a Festival Internacional Danza Valencián (Valenciai Nemzetközi Táncfesztivál) is színre vitték. Egy musicalt is rendezett, Aspectos de Kurt Weill (’Kurt Weill arcai’) címmel, a német zeneszerző dalai alapján. Dramaturgiai és fordítói tevékenységet folytatott (Christoher Marlowe: A nagy Tamerlán, illetve Harold Pinter: A játszma vége), illetve a Penúltimo Ensayo (’Az utolsó próba’) c. dráma szerkesztésén dolgozott. 1997-ben bemutatta Eugène Ionesco Különóra című darabját a Centro Artesá de Graciában, a Színházi Intézet színészeivel, amelyet ő rendezett, és a főszerepet is ő maga játszotta. 1998 végén, kevéssel azelőtt, hogy távozott volna Spanyolországból, bemutatott egy előadást Igor Sztravinszkij A katona története c. művéből, melynek szövegét ő maga írta, és Geronában mutatták be az előadást. Pedagógusként elvégzett egy báb- és színházi maszk-készítő és bábjáték-előadó kurzust. 1999-ben elhagyta Spanyolországot, és Európa különféle országaiban szinte kizárólag drámaírással foglalkozott. Olyan kiadatlan szövegeket fejezett be, mint az Homenaje a Margot Azotada (’Hommage a megkorbácsolt Margot-nak’), Un hombre tranquilo (’Egy békés ember’), Pornografía, illetve El Asalto (’A támadás’). 2000-ben érkezett Budapestre, ahol részt vett a BAOBÁB Bábszínház megalakításában, és bemutatták első rendezését, magyar nyelven, a Három kívánság-ot, a Kolibri Színházban. Az előadás egész évadban műsoron maradt, és több magyar városban is bemutatták. Később egy spanyol változata is született, és Valenciában, a Sala Escalantében került színre. Megredezte Parti Nagy Lajos Ibusár című darabját, spanyol nyelven, melyet professzionális fordítók egy csoportja ültetett át spanyolra, és a két tannyelvű iskolák nemzetközi színházi fesztiválján mutatták be, a budapesti Spanyol Nagykövetség oktatási részlegének támogatásával. A budapesti ELTE Spanyol Tanszékén drámaírói szemináriumokat tartott, majd részt vett a budapesti nemzetközi Kortárs Drámafesztivál művészeti tanácsadó munkájában. 2004 februárjában színpadra alkalmazta, és magyar professzionális színészekkel megrendezte Javier Tomeo Los misterios de la Ópera (’Rejtélyek az Operában’) c. művét, melyet Mester Yvonne fordított magyarra, és a Merlin Színházban került színre, a színház, a budapesti Spanyol Nagykövetség és a budapesti Cervantes Intézet közös produkciójaként, a Kortárs Drámafesztivál támogatásával, mely többnyire fordítások, valamint dramatizált felolvasások létrejöttét segítik elő. Elindította a Proyecto Tragaluzt, amely egy színházi pedagógiai program, olyan fiatalok számára, akik spanyol nyelven folytatják tanulmányaikat a magyarországi két tannyelvű iskolában. A programot a budapesti Spanyol Nagykövetség Oktatási Részlege, valamint a spanyol Oktatási és Művelődési Minisztérium támogatta. Ez a projekt más országokra, a Cseh Köztársaságra, Bulgáriára és Romániára is kiterjedt, ahol intenzív kurzusokat tartott a két tannyelvű iskolák színházi oktatásért felelős tanárainak. Megrendezte Jordi Galcerán Dakota , Max Aub Espejo de Avaricia (’A

4

fösvénység tükre’), Sergi Belbel Después de la lluvia (’Eső után’), Jacinto Benavente Los intereses creados (’Csinált érdekek’), Albert Boadella El Nacional (’A nemzeti színház’), Ernesto Caballero Te quiero, muñeca (’Szeretlek, baba’), Fernando Arrabal Apertura Orangután (’Orángután megnyitás’), Paloma Pedrero La Isla Amarilla (’A sárga sziget’) című műveit. Ezenkívül műveket is írt, melyek címe: Minimmal (’Apró rossz’), Al otro lado (’A túloldalon’), valamint Balada para una noche en silencio (’Egy csöndes éj balladája’). Jelenleg is intenzíven dolgozik az említett programon. 2006-ban megalapította a független, PROSPERO nevű színházi társulatot, megírta és megrendezte az El Quinteto de los Milagros (’Csodavkvintett’) című darabot, Karsai Gábor fordításában, melyet a Pécsi Színházi Fesztiválon mutattak be, a budapesti Spanyol Nagykövetség támogatásával, majd a Tivoli Színházban, illetve a Nemzeti Színházban is színre vittek. Az előadás – a közönség és a kritika körében egyaránt – nagy sikert aratott. 2007 közepén Daniela H. Faithtal megalapította a MISERO PROSPERO elnevezésű egyesületet, amely a társulatot igyekszik előmozdítani, és egy projekt formájában próbál újabb dimenziókat teremteni az elkövetkező műveknek, az ismert nevű koreográfus-táncosnő közreműködésével. A művek a következők: Fragmentos de un diario de trabajo (’Részletek egy munkanaplóból’), melyet 2008 novemberében mutattak be a Millenárison, valamint Matruska (Orosz babák), amely decemberben került bemutatásra, szintén a Millenárison.

Carlos Rodero MISERO PROSPERO Project

1063 Budapest ∙ Szív utca, 18, 2. em ∙ HUNGARY

+36 70 536 07 54 miseroprospero@gmail.com

http://miseroprospero.blogspot.com