PrológusRemegés rázta meg a bolygót.A halálból kipattanva erőteljes

hullám formájában szabadult el, azonnallehatolt a bolygó magjáig, és átsugárzottaz édes ízű atmoszférán, hogy megrázzamagukat a csillagokat. Sidious a rengésepicentrumában állt a kezét elegánsan amajdnem teljesen áttetszőablakpárkányon nyugtatva. Az energiákcsordultig töltötték, olyan mélyre merültaz Erőben, hogy attól tartott, eltűnikbenne, és soha többé nem tér vissza. Ámez a pillanat nem a véget jelentette,sokkal inkább a rég esedékes igazikezdetet. Kevésbé átalakulás volt, mintinkább felerősödés - mindent felforgatóváltozás.

Közeli és távoli, a jelenből és amesszi múltból származó hangok orkánjafojtotta el a gondolatait. Adicshimnuszokat és könyörgéseket zengőhangok az ő uralmát hirdették, és az újrend bevezetését ünnepelték. Sárgaszemét az éjszakai égboltra emelve látta,hogy a pislákoló csillagok felragyognak,és a lelke mélyén érezte, hogy a sötétoldal uralkodóvá emelte őt.

Lassan, szinte vonakodva magáhoztért, a tekintetét gondosan ápolt kezéreszegezte. A jelenbe és az anyagivalóságba érkezve észrevette, hogyzihálva lélegzik, és hogy a háta mögött, aszobában megkezdődött a rendhelyreállítása. A légcserélők felzúgtak,az értékes faliszőnyegek lustán

hullámoztak a megidézett szellőben. Améregdrága kárpitok összezárták aszálaikat, hogy a kiömlött folyadékok nefurakodhassanak közéjük. A droidzavarodottan csoszogott ide-oda.Sidious megfordult, hogy szemügyrevegye a felfordulást. Az antik bútorok azoldalukon hevertek, a festményekelferdülve lógtak a falakon. Minthaforgószél söpört volna végig ahelyiségen. Yanjon, a Dwartiitörvényhozó bölcsei egyikének szobra apadlón feküdt, arcra borulva.

Plagueis is a padlón hevert, véznatagjait szétvetve, hosszúkás fejét oldalrafordítva. Elegáns díszruhát viselt, minthaegy városi estélyre készült volna.

És halott volt.

Vagy mégsem?Sidiousban feltámadt a

bizonytalanság, a tekintetébe haragköltözött. Finom rezgést észlelt, de nemtudta eldönteni, hogy ő maga idézte-eelő, vagy az Erő akarta figyelmeztetnivalamire.

Lehetséges, hogy a ravasz muunbecsapta őt? Lehet, hogy Plagueismegfejtette a halhatatlanság titkát, és atörténtek ellenére életben maradt? Igazánkicsinyes és aljas húzás lett volna tőle, abölcstől, aki mindennél fontosabbnaktartotta a Nagy Tervet. Lehet, hogyPlagueis belekerült az irigység és abirtoklási vágy hálójába, amit ő magaszőtt, és áldozatául esett a sajátmesterkedéseinek, a saját

gyengeségeinek?Ha nem kellett volna aggódnia a

saját biztonsága miatt, Sidious talánszánta volna ezért a mesterét.

Óvatosan megközelítette a muuntestét, és az Erő segítségével a hátárafordította. Ebből a szögből nézvePlagueis majdnem úgy nézett ki, mintakkor, amikor ők ketten évtizedekkelezelőtt első ízben találkoztak: sima,kopasz fej, horpadt orr, amelyneknyergét mintha egy sokklabda lapítottavolna szét, míg a hegye majdnemrányomódik a felső ajakra, előreugróállkapocs, mélyen ülő szem, amelymintha még most is fenyegetéstsugározna. Ezek a vonások ritkántalálkoztak egy muunban, de hát Plagueis

sosem volt hétköznapi muun, semsemmiféle hétköznapi teremtmény.

Sidious továbbra is éberen figyelt,a tudatát és az érzékeit tágra nyitva.Alaposan szemügyre vette a testet, éslátta, hogy Plagueis máris elkékült bőrekisimult, az arcizmai elernyedtek.

Éppen csak tudatában a légcserélőkzúgásának és a fényűző lakosztálybabeszűrődő külvilági zajoknak, folytatta avizsgálatot, Aztán megkönnyebbülten,teljes magasságában kihúzta magát ésfellélegzett. Nem talált trükkre utalónyomokat. Semmi sem jelezte, hogy amestere csak színleli a halált. Mindenarra utalt, hogy a teremtmény, akiévtizedeken át tanította és irányította őt,eltávozott.

Sidious fanyar örömmel hunyorgott.A muun valószínűleg még száz évet

élhetett volna, teljesen változatlanformában. Talán örökké élt volna, hasikerül eredményesen befejeznie akutatásait. De végül, noha többeketmegmentett a haláltól, saját magát nemtudta megmenteni.

Sidious abban a tudatban, hogyóriási eredményt ért el, büszkénkidüllesztette a mellkasát, míg agondolatai szédítő gyorsasággalkergették egymást.

Nos, ez korántsem volt olyan rossz,mint amilyennek hittük...

Mindenesetre az események ritkánzajlottak le úgy, ahogyan előzőlegelképzelte. A jövőbeni események

rendje mindig is változékony volt.Valahogy úgy, ahogyan a szelektívemlékezet átformálta a múltat, a jövőeseményei is mozgó célpontok voltak.Az értelmes teremtmények csakisösztönösen cselekedhettek,megragadhatták a tökéletesnek érzettpillanatot, hogy akcióba lendüljenek.Egy szívverésnyi késés, és az univerzummáris átalakult, és nem létezett az azakaraterő, amely megállíthatta volna afolyamatokat. Az élőlények legfeljebbfigyelhettek és reagálhattak. Ameglepetés eleme hiányzott valamennyiperiódusos rendszerből. Akulcsfontosságú elem a hiányzóösszetevő. A játékszer, amellyel az Erőelszórakoztatta magát. Emlékeztető az

összes értelmes lénynek, hogy bizonyostitkokat sosem lehet megfejtem,

Sidious, bízva abban, hogy teljesülta sötét oldal akarata, visszatért alakosztály ablakfalához.

Két teremtmény a Galaxismegszámlálhatatlan milliárdjai közül...de az, ami ebben a helyiségben történt,mindannyiuk életére befolyást gyakorol.Az egyikük születése máris átformálta aGalaxist, és a másik halála megintátalakítja. De vajon másutt is megéreztéka változást? Az ő esküdt ellenségeitudatában vannak, hogy az Erővisszavonhatatlanul megváltozott? És ezelég lesz ahhoz, hogy kirángassa őketönelégült tespedésükből? Sidiousremélte, hogy nem. Mert a bosszú

gépezete csak most pörög fel igazán...A tekintetével megkeresett egy

emelkedő csillagképet, amely hatalomrólés változásokról mesélt az égbolton,hiába fog eltűnni hamarosan a kelő napelső sugarainak fényétől. Egyelőrealacsonyan állt, alig valamivel a láthatárfelett. Csak az láthatta, aki tudta, hogyhová és hogyan nézzen, és egy merészjövőt jelentett be. Sokak számára talánúgy fog tűnni, hogy a csillagok és abolygók ugyanúgy mozognak, mint eddig,arra ítélve, hogy alakzatokbarendeződjenek, amelyeket már jóvaltüzes születésük előtt kiszámítottak. Ámaz egek valójában felbolydulnak, a sötétanyag új formákba húzza őket. Sidiousvér ízét érezte a szájában, míg a

mellkasában azt, hogy a szörnyetegfelemelkedik, kibukkan az árnyékosmelységekből, félelmetes alakot ölt, ésfelkészül arra, hogy megmutassa magát avilágnak.

A sötét oldal réges-régen birtokbavette őt, és ő most maga mellé állította asötét oldalt.

Alig kapott levegőt, de nem azerőkifejtéstől, hanem mert egyszeribenmélyen átérezte, hogy micsoda rettentőhatalmat kapott a kezébe. Elengedte azablakpárkányt, és hagyta, hogy aszörnyeteg úgy tomboljon a testében,akár a síkságok betöretlen vadállatai.

Érezte már valaki ilyen áthatónakaz Erőt?

Sidious sosem tudta meg, hogy

Plagueis mestere hogyan halt meg. VajonPlagueis végzett vele? És Plagueis ishasonló diadalmámort érzett, amikor azegyetlen létező Sith Nagyúr lett belőle?Benne is feltámadt a végítélet fenevadja,hogy megnézze magának a meghódítandóvilágot, abban a biztos tudatban, hogyhamarosan kiszabadul a fogságából?

Sidious ismét felnézett az égre. Aválaszok odakint voltak, fénybe kódolvaszáguldottak át téren és időn. Folyékonytűz özönlött végig az erein, a múltról és ajövőről szóló látomások tódultak azelméjébe, és megnyitotta magát azátalakult Galaxisnak, mintha arra tenneerőfeszítést, hogy lehámozza azévtizedeket...

Első részToborzás

67-65 évvel a yavini csata előtt

Első fejezet: Az alvilágbanNegyvenhét standard évvel

Palpatine Császár rémuralma előtt

Bal’demnic nem volt több, mint egyembrióállapotú világ a Külső GyűrűAuril-szektorában. Hüllőszerű értelmeslények lakták, akik ugyanolyan kevéssétűrték az idegeneket, mint egymást.Évtizedekkel később a bolygó szerepetjátszott a galaktikus eseményekben,rövid időre bekerült a köztudatba, deazokban a kezdeti években, mielőtt méga Köztársaság óhatatlanul belecsúszott ahanyatlásba és a zűrzavarba, aBal’demnic csupán a xenobiológusokatés a térképészeket érdekelte. Még DarthPlagueis figyelme is elkerülte volna,holott ő különös vonzalmat érzett atávoli, ismeretlen bolygók iránt, ha amestere, Tenebrous nem fedez fel valamikülönlegességet.

- Darth Bane méltányolná azerőfeszítéseinket - jelentette ki a Sith-mester, aki a tanítványa mellett álltabban a kristályüregben, amely magáhozvonzotta őket a csillagmezőkön túlról.

A bith majdnem olyan magas volt,mint Plagueis, és csaknem olyancsontvázsovány is. Az emberekszemében zöldes árnyalatú bőre miattugyanúgy betegnek tűnhetett, mint asápadt képű muun, holott valójábanmindketten kiváló egészségnekörvendtek. Noha a Galaxis közösnyelvén kommunikáltak, folyékonyanbeszélték egymás anyanyelvét.

- Darth Bane a korai éveiben -válaszolta Plagueis a szűrőmaszkjánkeresztül -, amikor még az ősi tanokat

kutatta.A szintén védőmaszkot viselő

Tenebrous rosszallása jeléülféloldalasan elhúzta ráncos száját. Alégzőkészülék aránytalanul kicsi volt afejéhez képest, és a domború maszkmiatt szemhéj nélküli szemének laposkorongja egy-egy mély lyuknak tűnt.

- Bane termékeny éveiben -javította ki a tanítványát.

Plagueis nem törődött a finomrendreutasítással. Több éve szolgáltamár tanítványként Tenebroust, mintamennyit egy átlagos ember élt, de amestere még most is talált hibát, ha úgyakarta.

- Mi lehetne megfelelőbb módjaannak, hogy bezárjuk a kört, mint ha

utánoznánk a Sith'ari termékenyerőfeszítéseit? - folytatta Tenebrous. -Belefonjuk magunkat az általa teremtettszőnyeg bonyolult mintázatú szövetébe.

Plagueis megtartotta magának agondolatait. A találó nevet viselő DarthBane, aki átalakította a Sith-rendet azzal,hogy korlátozta a Nagyurak és Úrnőkszámát, illetve elrendelte, hogy aSitheknek titokban kell küzdeniük,fiatalkorában kortózist bányászott azApatroson, mielőtt megismerte a sötétoldal tanításait. A halála óta eltelt ezerévben Bane sokak szemében már- máristenséggé vált, és legendás hatalmattulajdonítottak neki.

És valóban, az utódai hol iszárhatnák be illőbb módon a kört -

mondta magának Plagueis mint aBal’demnic kék Északi-tengerét határolósziklafal mélyén.

A két Sith védőruhát viselt, amelymegóvta őket a perzselő forróságtól és amérgező gázoktól. Körülöttük apadlózatból, a falakból és amennyezetből kibukkanó óriásikristályok meredeztek a tér mindenirányába, amitől az üreg egy színpadimágus fényesen csillogó lándzsákkalátszúrt varázsládájára emlékeztetett.Egy, a közelmúltban lezajlott szeizmikusesemény alaposan megmozgatta aszárazföldet, ami miatt abarlangrendszerből eltűnt azásványokban gazdag víz, ám amagmakamra, amely évmilliók óta

hevítette a vizet, még most is úgyfelforrósította a nyirkos levegőt, hogymég Tenebrousnak és Plagueisnak isvédőruhát kellett öltenie, máskülönbennem sokáig bírták volna idelent. Aközelükben egy zömök, lánctalpas droidállt, ez ellenőrizte a fúrószondát, amelyegy kortózisban gazdag telér után kutatottegy akna mélyén. A mesebeli érc -egyesek így nevezték a ritka előfordulásamiatt, de még inkább azért a természetesképességéért, amelynek révéncsökkentette a Jedik fénykardjánakhatékonyságát. Úgyanezen okból a Jedikbármeddig elmentek, hogy korlátozzák azérc kitermelését és finomítását. Ha nemis jelentett csapást a Rendjükre nézve, akortózis mindenképpen bosszantotta

őket, mert a létezése nem tett jót állítólagellenállhatatlan fegyverük hírnevének.

Tenebrous érdeme volt, hogy aSithek hamarabb szereztek tudomást aBardemnic gazdag telérjeiről, mint aJedik, akik egy, a KöztársaságiSzenátussal kötött szerződés értelmébenazonnal rátették a kezüket az újonnanfelfedezett kortózislelőhelyekre,pontosan úgy, mint az Adegan-kristályokra és valamennyi nép Erő-érzékeny fiataljaira. CsakhogyTenebrous és elődei kiterjedtkémhálózatuk révén - amiről aszenátorok és a Jedik mit sem tudtak -sokféle információhoz hozzájutottak,többek között bányakutató csapatok ésfegyvergyártók titkos jelentéseihez.

- A kapott adatok alapján -jelentette be a bányadroid - az ércnyolcvankét százaléka alkalmas arra,hogy fegyverálló kortózis- páncéltgyártsanak belőle.

Plagueis a mesterére nézett, akielégedetten biccentve megjegyezte:

- Igen, megmondták, hogy ennyireszámíthatok.

- Ki mondta, mester? - érdeklődöttPlagueis,

- Annak nincs jelentősége -mormolta Tenebrous.

A forró alagútban törött fúrószárak,kiürült gázpalackok és eltömődöttszűrőmaszkok hevertek mindenütt. Ahasznavehetetlen tárgyakat akutatócsapat hagyta hátra, amely néhány

standard hónappal korábban lemélyítetteaz aknát. Az akna tág torkolatából afúrószonda hidraulikus ütvefúróinakritmikus dübörgése és csat-togásahallatszott - zene Tenebrous fülének,ebben Plagueis biztos volt.

- Nem kívánod megosztani velem afelfedezéssel kapcsolatos terveidet?

- A megfelelő időben, DarthPlagueis - válaszolta Tenebrous, azzaljobbra fordulva odaszólt abányadroidnak: - Utasítsd a szondát,hogy vegyen mintát a másodlagostelérből, és értékelje ki!

Plagueis a droid lapos fejéreerősített képernyőt tanulmányozta.Sokféle adat látszott rajta, egytérképvázlaton a szonda mozgását

lehetett figyelni, másutt az áthatolókutatósugarak adatainak grafikusábrázolását - a sugarak mostanra amagmakamra felső határát pásztázták.

- A szonda analizálja a kapottértékeket - jelentette a bányadroid.

Mialatt a szonda ütvefúróinakcsattogása ide-oda visszhangzott akristályüregben, Tenebrous köröznikezdett az akna körül, és csak akkortorpant meg, amikor a dübörgésváratlanul elhallgatott.

- Miért állt le? - kérdezte, mielőttPlagueis megtehette volna.

A droid azonnal válaszolt:- Az M2 egység közli, hogy gázzal

teli üreget talált közvetlenül az újfúrólyuk alatt. - Néhány pillanatig várt,

majd hozzátette: - Sajnálattal jelentem,uraim, hogy a gáz a lethane egyikkülönösen gyúlékony változata. Az M2számításai szerint a hidraulikusütvefúrók által generált hő nagy erejűrobbanást fog előidézni.

Tenebrous gyanakodvamegjegyezte:

- A jelentésben szó sincs lethane-ról.

A droid elforgatta a fejét, mígnem afotoreceptora a Nagyúrra irányult.

- Erről semmit sem tudok, uram. Deaz M2 egység rendkívül határozottanközölte a véleményét. Ezenfelül azt kellmondjam, a saját adattáram szerint nemszokatlan jelenség lethane-nal teltüregekre bukkanni a kortózisérc

közvetlen közeiében.- Kérdezd meg a szondát, hogy ki

tudja-e kerülni azt az üreget! -rendelkezett Plagueis,

- Az M2 pontosan ezt a stratégiátajánlja, uram. Utasítsam, hogy folytassaa munkát?

Plagueis a mesterére nézett, akiszótlanul bólintott.

- Add ki a parancsot, hogy haladjontovább! - mondta Plagueis. Amikor ismétfelhangzott a ritmikus csattogássalvegyes dübörgés, a tekintetét a szondamozgását jelző térképre szegezte, ésnéhány másodperc elteltével rászóltabányadroidra: - Mondd neki, hogyálljon le!

- Miért íéptél közbe? - morogta

Tenebrous, és tanítványa mellé sietett.Plagueis a képernyőre mutatva

magyarázta:- A térkép szerint azon a helyen,

ahol most fúr, még nagyobb a gázsűrűsége.

- Igaza van, uram! - erősítette meg adroid. - Utasítom a szondát, hogyazonnal szüntessen be mindentevékenységet.

Ennek ellenére a dübörgésfolytatódott.

- Droid! - csattant fel Plagueis. - Aszonda nyugtázta a parancsot?

- Nem, uram. Az M2 egység nemválaszol.

Tenebrous hirtelen felegyenesedett,amitől majdnem beverte a fejét az egyik

vastag kristályba, és megkérdezte:- Az adó-vevő hatósugarán belül

van?- Igen, uram.- Akkor ellenőrizd a

kommunikációs rendszert!- Már megtettem, uram, és minden a

gyári szabványok szerint működik. Adroid azért nem reagál... - válaszolta abányadroid, de hirtelen elhallgatottnéhány másodpercre, majd ismétmegszólalt: - Úgy tűnik, uram, hogy aszonda szándékosan nem válaszol.

- Kapcsold ki! - parancsoltaTenebrous. - Azonnal!

A csattogások ritmusa lassult, végülteljesen megszűnt, ám a csend nem tartottsokáig,

- Az M2 egység felülbírálta aparancsomat, uram - jelentette abányadroid.

- Lehetetlen - válaszolta Tenebrous.- A jelekből ítélve nem az, uram.

Sőt valószínű, hogy a szonda egy mélyenbeágyazott alprogramot hajt végre,amelyet nem vett észre senki.

Plagueis a mesterére pillantvamegkérdezte:

- Honnan kaptuk a szondát?- Erre most nincs idő. Hamarosan

eléri a gázzal teli üreget!A Sithek a kerek akna pereméhez

siettek, ahol előbb letépték a kezükről avédőkesztyűt, aztán a sötét mélységreszegezték hosszú ujjaikat. A következőpillanatban kék villámok törtek elő az

ujjaik végéből, amelyek a nyílásbazúdulva szaporán villogó fényárbaborították a szonda által kivájtfüggőleges járatot. A lyukból pattogássalvegyes sistergés hallatszott, még jóvalazután is, hogy a Sithek beszüntették atámadást.

Aztán ismét felhangzott azütvefúrók csattogása.

- Az érc miatt van - dörmögteTenebrous -, túl nagy odalent azellenállás.

Plagueis tudta, hogy mit kelltenniük.

- Lemegyek! - kurjantotta, és mármajdnem beleugrott az aknába, amikorTenebrous megragadta a vállát, ésrászólt:

- Nem! Visszamegyünk a legfelsőüregbe.

Plagueis habozott, aztán csakbólintott egyet.

- Ahogy óhajtod, mester.Tenebrous a droidhoz fordult:- Folyamatosan próbálkozz tovább,

amíg nem sikerül leállítanod azegységet.

- Megteszem, uram. De ennekérdekében itt kell maradnom.

- És? - kérdezte a fejét oldalrabillentve Tenebrous.

- Ha nem tudom leállítani, arobbanás egészen biztosan megsemmisít,uram.

Plagueis értőn bólogatott, éskijelentette:

- Hasznos voltál, droid.- Köszönöm, uram - válaszolta

szenvtelen hangon a gépezet.- Ne vesztegessük az időt! -

förmedt tanítványára a mester.Tenebrous olyan gyorsasággal

indult el, hogy csaknem feldöntöttePlagueist, akinek már ahhoz is mélyenkellett merítenie az Erőből, hogy nemaradjon le. A barlangrendszer bejáratátés a kristályüreget összekötő alagútbanfutottak, vagyis ugyanazokban ajáratokban, amelyekben nemrégibenleereszkedtek. Plagueis felfogta ugyan,hogy bármelyik pillanatbanbekövetkezhet a robbanás, de nemértette, hogy a mester miért rohan már-már ész nélkül a felszín felé. Tenebrous

a múltban ritkán adta tanújelét annak,hogy kínosan érzi magát, hát még annak,hogy elfogta a félelem. Szóval miféleveszélyt érzékelt, mi késztette erre azőrült hajszára? És ők ketten a múltbanmikor menekültek el bármiféle veszélyelől? Egy, a sötét oldal hatalmávalfelvértezett Sith aligha félt a haláltól,mivel annak szövetségese volt. Plagueiskiterjesztette az érzékeit, hogy azonosítsaa mestere rettegésének forrását, ám azErő hallgatott.

Tíz méterrel előtte a bith hirtelenlehajolt, hogy átbújjon egy, a falbólkiálló kőtömb alatt. Csakhogysietségében túl hamar egyenesedett fel, abal vállát végigrántotta az érdes felületűszikladarabon, amitől a védőruhája

legalább húsz centiméter hosszanfelszakadt.

- Mester, engedj előre! - kértePlagueis, amikor utolérte Tenebroust.Csak egy kicsivel mozgott fürgébben,mint a bith, de jobban látott a sötétben,és a térérzéke is jobban működött, márpersze a természetes, amelyik nemfüggött az Erőtől.

Tenebrous, akinek a büszkeségejobban megsérült, mint a válla,türelmetlenül legyintve elutasította azajánlatot.

- Ne feledd, hogy hol a helyed! -morogta ingerülten, és az egyensúlyát,illetve a lélekjelenlétét visszanyerveismét futásnak eredt. Ám az alagút egyikelágazásánál rossz irányba fordult.

- Erre, mester! - kiabálta Plagueis amásik járatból, és megállt, hogy átadja avezetést.

A felszín közelében a járatokkatedrális méretű üregekbe torkolltak. Afalakat simára csiszolta és sok helyüttmélyen kivájta az esővíz, ami aBal'demnic hosszú évének bizonyosszakaszaiban csorgott le ide. Atermészetes kőmedencékben pangó aprótavakban különféle fajú vakhalakúszkáltak. Odafent rémültsólyomdenevérek cikáztak a mennyezetreépített fészkeik körül. A távolbanfelderengő természetes fény méggyorsabb futásra ösz-tönözte a Sitheket,de még így ís elkéstek néhánymásodperccel.

A gázrobbanás akkor érte utol őket,amikor elérték a legfelső üreget,amelyben a csillaghajójuk várta őket. Azútvesztő mélyéről éles gépsikolyhallatszott, és ezzel egy időben, mintha abarlangrendszer lélegzetet vett volna,erős szél süvített be az üreg domborútetején lévő nyíláson. Fojtott, de asziklafalakat is megrázó dörrenéskövetkezett, aztán megérkezett a mélybőlfeltörő, kavargó tűzlabda - a labirintusperzselő lehelete. Tenebrous az éppencsak elhagyott járat torkolata feléfordult, és Erő-pajzsot idézett magaköré. A sötét oldal energiái megóvták őta tűzvihartól, amelyben lángolósólyomdenevérek százai örvénylettek,akár a szélfútta parázsdarabok.

Néhány méterrel odébb Plagueishasra vetette magát. Atsöpört rajta alökéshullám, aztán, miután a fergetegpillanatok alatt szét-foszlott, éppenidejében emelte fel a fejét ahhoz, hogylássa, amint a fölébük boruló, kupolaformájú mennyezet repedezni kezd. Acsillaghajójuk pontosan a leválósziklatömbök alatt állt.

- Mester! - kiáltotta, azzal talpraugrott, és mindkét karját előrelökte, hogyaz Erő segítségével megpróbálja alevegőben tartani a köveket.

Tenebrous megpördült, azonnalmegértette a helyzetet, és a kezétfellendítve bekapcsolódott aküzdelembe. A mögötte sötétlőtorkolatból kicsapott még néhány

lángnyelv, amelyek végignyalták a hátát,és az üreg közepe felé űzték.

A sziklapadló folyamatosanremegett, és a lökéshullámok újra megújra végigvágtak a máris meggyengültmennyezeten. A középütt tátongónyílásból repedések indultak ki, amelyekújabb omlásokat indítottak elmindenfelé. Plagueis éles reccsenésthallott a magasból, és a fejét felkapvameglátta, hogy újabb, gyorsan szélesedőrés nyílik odafent, majd egyiksziklaréteget a másik után kettéhasítvalefut az üreg íves falán.

A mennyezet egy jókora darabjaszinte egyszerre leszakadt - ezúttalpontosan Tenebrous felett.

Plagueis ebben a pillanatban tudta,

hogy Tenebrous az imént mit érzett meg:a saját halálát.

És talán azt is tudta, hogy atanítványa fog végezni vele.

Mialatt Tenebroust lefoglalta az,hogy a levegőben tartsa a kőtömböket,amelyek máskülönben összezúzták volnaa hajójukat, Plagueis gyorsan iránytváltott, felemelt kezét a mestere felézuhogó kövekre szegezte, és a karjáthirtelen lerántva úgy felgyorsította atömböket, hogy azok maguk alá temettékTenebroust, még mielőtt megérthettevolna, hogy mi történik vele.

Plagueis a lábát megvetve állt akőpor örvénylő felhőjében. Kisebb-nagyobb szikladarabok ezrei záporoztaka hajóra, de nem tö-rődött vele. Sikerült

ráomlasztania a mennyezetetTenebrousra, és ezzel bebizonyította,hogy a bith lassúvá, figyelmetlenné ésfeláldozhatóvá vált. A mestermáskülönben tudta volna, hogy miféleveszély leselkedik rá, és akkor most Ő, atanítvány hevert volna a sziklapadlóhozszorítva. Az ő feje hasadt volna szét,akár egy földhöz vágott tojás héja, és aző mellüregébe fúródott volna egylehullott függőcseppkő...

Odarohant Tenebroushoz, agyorsaság legalább annyira azizgatottságnak volt betudható, mint azaggodalomnak.

- Mester... - recsegte, mialattletérdelt, és levetette a saját, illetveTenebrous légzőkészülékét. Puszta

kézzel felemelt és oldalra hajított néhánykövet, hogy valamennyire csökkentse abith-re nehezedő nyomást. ÁmTenebrous egyetlen tüdeje kilyukadt, míga szájából vér csordult ki minden egyeslélegzetvételkor. A védőruhája és azalatta viselt öltözete foszlányokraszakadt, így látni lehetett a bőrét díszítő,titokzatos jeleket ábrázoló teto-válásokat.

- Fejezd be, tanítvány! -parancsolta erőlködve Tenebrous. -Minden erődre szükséged lesz.

- Hozok segítséget! Még van idő...- Haldoklom, Darth Plagueis - szólt

közbe Tenebrous. - Csak erre van idő.Plagueis rezzenéstelen arccal állta

a bith fájdalmas tekintetét.

- Megtettem mindent, amit lehetett,mester...

De nem folytathatta, mertTenebrous ismét közbeszólt:

- Ha valakit mélyen áthat az Erő, azegy dolog. De ha azt hiszed, hogy ahatalmad korlátlan, te magad idézedmagadra a katasztrófát. Ne feledd, hogymég abban az éteri birodalomban,amelyben mi lakunk, még ott ismegtörténhet az, amit nem látunk előre. -Görcsös köhögés hallgattatta el néhánymásodpercre, aztán hozzátette: - Talánjobb is így, mintha te végeztél volnavelem.

Ahogyan Darth Bane előírta -gondolta Plagueis, és megkérdezte:

- Kitől vettük a fúrószondát,

mester?- A Subtexttől - felelte elhaló

hangon Tenebrous. - A SubtextBányavállalattól.

Plagueis bólintott, és határozottankijelentette:

- Megbosszulom a halálodat,mester.

- Valóban? - kérdezte a fejét kisséoldalra mozdítva Tenebrous.

- Természetesen.Ha a bith hitt is neki, nem árulta el,

inkább témát váltott:- Arra ítéltettél, hogy termőre

fordítsd az elődeid minden munkáját.Rád hárul a feladat, hogy térdrekényszerítsd a Jediket, és megmentsd aGalaxis értelmes lényeit saját maguktól.

Oly hosszú várakozás után - mondtamagának Plagueis - átkerül a vállamra amester köpenye.

- De figyelmeztetnem kell téged, -folytatta Tenebrous, ám a mondatközepén hirtelen elhallgatott.

Plagueis érzékelte, hogy a bithrendkívül fejlett agya lejátssza az elmúltpercek eseményeit, esélyeket számít, éskövetkeztetéseket von le.

- Mire figyelmeztetsz, mester?Mialatt éjfekete szeme sárga fényre

gyúlt, a mester felnyúlt a szabad kezével,és megragadta a tanítványavédőruhájának zárt gallérját.

- Te! - hörögte Tenebrous,Plagueis gyors rántással letépte a

plasztikszövetről a bith vékony, erőtlen

ujjait, és már-már szégyenlősenvigyorogva válaszolt:

- Igen, mester, én okoztam ahalálodat. Te magad szoktadmondogatni, hogy a céltudatosság és azelszántság az út a győzelemhez. Azzal atudattal szállj a sírba, hogy te voltál arégi rend utolsó képviselője, te tartottadmagad utoljára a Kettő Szabályához.Mostantól a rendünk megújul, és ezerévig az én irányításom alatt marad.

Tenebrous vért köpködve köhögött,majd nagy nehezen megszólalt:

- Hát akkor még egyszer, utoljára atanítványomnak nevezlek. Ésmegdicsérlek, amiért ügyesenkihasználtad a meglepetés és afigyelmetlenség adta lehetőséget.

Valószínűleg tévedtem, amikor azthittem, hogy nem lesz hozzá bátorságod.

- A sötét oldal vezérelt engem,Tenebrous - magyarázta Plagueis. -Előre megérezted, de mert nem hittélbennem, a gondolataid elködösültek, ésrosszul ítéltél meg engem.

- Ereztem, még mielőttmegérkeztünk a Bal'demnicre - ismerteel nehézkesen bólogatva Tenebrous.

- És mégis eljöttünk ide - jegyeztemeg Plagueis.

- Mert ez volt a sorsunk -magyarázta Tenebrous, aztánszempillantás alatt izgatottá válvafelnyögött: - De várj csak! A hajó.,.

- A sziklák összezúzták, akárcsaktéged.

Plagueis éles szúrást érzett, amestere haragja már-már úgy döföttbele, mintha tőrpenge hatolt volna azoldalába,

- Mindent kockára tettél azért, hogyvégezz velem! - fakadt ki dühösen a bith.- A Sithek egész jövőjét! Hát mégiscsakhelyesnek bizonyultak a veledkapcsolatos megérzéseim!

Plagueis elhajolt a mesterétől, ésbár közömbösnek mutatta magát,valójában jeges harag áradt szét benne.

- Hazatalálok, Tenebrous, ahogyante is! - vágott vissza, azzal a bal tenyereélével rávágott a mestere nyakára, ésezzel az erőteljes ütéssel eltörte anyakcsigolyáit.

Tenebrous megbénult, és elvesztette

az eszméletét, de egyelőre nem halt meg.Plagueisnak nem állt szándékában, hogymegmentse őt - még akkor sem, hamegtehette volna -, annál jobbanérdekelte, hogyan viselkednek a bithmidikloriánjai az élet megszűnésénekperceiben. A Jedik szimbiótánaktartották ezeket a cellulárisorganizmusokat, ám Plagueisbetolakodónak tekintette őket, a sötétoldal energiáit megcsapolóélősködőknek, amelyekmegakadályozzák abban, hogy közvetlenkapcsolatba lépjen az Erővel. Évekenkeresztül folytatott kísérletek ésirányított me-ditációk útján kifejlesztettmagában egy képességet, amelynekrévén érzékelte a midikloriánok tetteit,

bár manipulálni egyelőre nem tudta őket.Például rávenni Őket arra, hogy

meghosszabbítsák Tenebrous életét.Az Erőn keresztül szemlélve a

bithet, észlelte, hogy a midikloriánokmáris pusztulnak, akárcsak a Tenebrousterjedelmes agyát alkotó neuronok,illetve a szívizmainak sejtjei. A széleskörben elterjedt téveszme szerint amidikloriánok Erőt hordozó részecskékvoltak, holott valójában egyfajtatolmácsként funkcionáltak, az Erőakaratának közvetítőiként. Plagueistrégóta lenyűgözték ezek a láthatatlanorganizmusok, és ezt a vonzalmátugyanolyan természetesnek tartotta, mintTenebrous rögeszméjét a jövőformálásáról. Ámíg a bith intelligenciát

a földhöz ragasztotta a matematika és azörökös számítgatás, addig a muunintelligenciát a haszonszerzés vágya amagasba repítette. Plagueis muun létérebefektetésnek tekintette az Erővel kötöttszövetségét, amely egy napon, a kellőerőfeszítések megtétele után rendkívülihasznot hoz majd. És persze hiába ért eljelentős sikereket az elmúlt évtizedekfolyamán, a muun gondolkodásmódnakés hagyománynak köszönhetően sosemfogadta bizalmába Tenebroust.

A bith haldokló midikloriánjaisorban kihunytak, akár az energiátóllassan megfosztott lámpák, ennekellenére Plagueis továbbra is érzékelte amesterét az Erőben. Bármi áron megakarta tanulni, hogy hogyan

kényszerítheti rá az akaratát amidikloriánokra. De ezekre atöprengésekre és kísérletekre most nemkeríthetett sort. Már nem érhette elTenebroust és mindazt, ami ő életébenvolt.

Az utolsó perceit élő mester melletttérdelve azon gondolkodott, hogy vajona Jedik is így távoznak-e ebből avilágból? Egyáltalán: az életük során amidikloriánok ugyanúgy viselkednekbennük, mint a sötét oldal híveiben? Aző mikroorganizmusaikat másfajtaindítékok éltetik, másfajta vágyakkésztetik cselekvésre? Hosszú életesorán sok Jedivel találkozott, de egyszersem próbálta úgy tanulmányozni őket,ahogyan most Tenebroust, mert attól

tartott, hogy ha megmutatja a sötétoldaltól kapott hatalmát, lerántja a lepleta Sithek létezésének titkáról. Persze ajövőben ez is meg fog változni...

Mialatt éberen figyelt, Tenebrouscsendesen kiszenvedett, anélkül hogymég egyszer magához tért volna.

Darth Bane korában egy Sithnektartania kellett attól, hogy haldokló társaaz utolsó pillanataiban megpróbálkozik alélekátvitel szertartásával, hogymegkísérli átköltöztetni a tudatát a másiktestébe. Ám azok az idők rég elmúltak,és elvesztették jelentő-ségüket, mióta atanításokat szabotálták, és a módszerfeledésbe merült. Az utolsó Sith, akimég birtokolta ezt a tudást, megma-gyarázhatatlan módon átállt a világos

oldalra, aztán megölték, és a titkaitmagával vitte a sírjába...

Másodikfejezet: A belső tájképPlagueis utóbb nem tudta

megmondani, hogy mennyi időt töltött ahalott Tenebrous mellett. Mindenesetreelég sokat ahhoz, hogy amikor végülfelállt, a lába remegett, és a robbanástólfelkavart por java része már leülepedett.Tett néhány lépést hátrafelé, és ekkor jöttrá, hogy ő sem úszta meg sértetlenül azeseményt. A vészterhes pillanatokban,valószínűleg akkor, amikor agyilkosságra összpontosított, egyszikladarab eltalálta a háta alsó részét,és most a védőruhája alatt viselt vékony

ujjas vérben úszott.Az örvénylő porral nem törődve

mélyet lélegzett, amitől éles fájdalomhasított a mellkasába, aztán köhögöttegyet, és vért köpött a forró levegőbe.Az Erőből merítve érzéketlenné tettemagát a fájdalommal szemben, ésmegbízta a testét, hogy amennyire csaklehet, korlátozza a károkat. Amikor asérülés már nem kötötte le a figyelmét,egy helyben állva lassan körbefordult,hogy felmérje a környezetét. Apadlózaton megégett és összetörtsólyomdenevérek visítoztak kínjukban,és karmukkal a sziklát kaparvavonszolták magukat ide-oda. Odafent, amagasban széles fénykéve sugárzott be akupola nyílásán - ami szintén egy

korábbi omlás során alakult ki. A tágaslyuk alatti kőhalomtól nem messze álltTenebrous kisebbfajta, de elképesztőendrága csillaghajója, Rugess Nome egyikremekműve. Csupán a kecses vezérsíkokés a tompa orr meredt ki abból a durva,formátlan mauzóleumból, amelyet adetonáció teremtett. És végül a roncstólnem messze ott feküdt Tenebrous,szintén sziklák alá temetve.

Plagueis közelebb ment a hajóhoz,hogy felmérje a burkolaton kívüliegységekben - a pajzsgenerátorokban, anavigációs műsze-rekben, ahűtővezetékekben, a szenzorokban és azantennákban - keletkezett károkat.Tenebrous valószínűleg meg tudta volnajavítani a berendezések egy részét, de

Plagueis nem is akarta meg-próbálni,mert nem csupán a bith finommotorosmozgása hiányzott belőle, de a hajórendszereit sem ismerte. Noha egyedidarab volt, a briliáns tervezés csodája,senki sem deríthette ki, hogy kinek atulajdonában van, miután hamisadatokkal szerepelt a nyilvántartásban.Elképzelhetőnek tűnt, hogy a vészjeladómég üzemképes, de Plagueis vonakodottaktiválni. Titokban érkeztek aBal’demnicre, és ugyanígy akart távozniinnen.

De hogyan?Ismét felsandított a nyíláson

beragyogó fénybe. Még egy Erő-ugrássem repíthette fel odáig a padlózatról,hogy egyszerűen kiszökkenjen a

felszínre. Ehhez legalább egy háti rakétakellett volna, márpedig ő és a mesterenem tároltak ilyen eszközt a hajófedélzetén. Végigjáratta a tekintetét afelívelő sziklafalakon. Úgy számította,hogy képes lenne felmászni akapaszkodókkal teli ho-morú felületen,de hirtelen rájött egy ennél sokkal jobb,kényelmesebb megoldásra - amivelráadásul egyszerre két feladatotteljesíthet.

Elhelyezkedett a hajó és a lyukalatti kőrakás között, körülbelül félúton,majd megidézte magában az Erőt, és akezét ütemesen jobbra-balra mozgatva, asötét oldal energiáinak segítségévelelkezdte átrakni a köveket a hajóról atörmelékhalomra. Gyors ütemben

dolgozott, és csak akkor hagyta abba,amikor kiszabadí- lotta a hajó személyizsilipjét, illetve biztosra vette, hogy amegmagasított halom tetejéről már képeslesz kiszökkenni az üregből.

Megpróbálta kinyitni a zsilipet, áma zárófedél mozdíthatatlanul beszorult.Végül néhány Erő-ütéssel bezúzta apilótafülke ablakát, és bekúszott ahajóba. Végigjárta a fedélzetet, közbenmacához vette útizsákját, amely többekközött tartalmazott egy adó-vevőt, afénykardját, egy váltás ruhát és mégszámos hasznos apróságot. Tenebrousadó-vevőjét és fegyverét is magáhozvette, és gondosan törölte a navigációsszámítógép memóriáját. Miutánkimászott a hajóból, lehámozta a testéről

szakadozott védőoltözetét és véráztattaruházatát, majd fekete nadrágot, illetveugyanilyen színű ujjast, puha bőrbőlvarrt csizmát, valamint csuklyás köpenytöltött magára.

Mindkét kardmarkolatot aderékszíjára erősítette, aztánbekapcsolta az adó-vevőjét, és előhívottegy, a Bal'demnicet ábrázoló térképet. Abolygó körül csupán maroknyi műholdkeringett, így nem létezett globálishelyzetmeghatározó rendszer, de a térképsegítségével mindent megtudott akörnyékről, amit tudnia kellett.

Végül még egyszer, utoljárakörülnézett. Nem tűnt valószínűnek, hogya helyi lakosok valaha islemerészkednek ide - miért is tették

volna? - és még kevésbé tűntvalószínűnek, hogy egy másik csillagközilátogató rátalálna erre a helyre, de mégígy is rászánt néhány másodpercet arra,hogy tárgyilagosan, mintegykívülállóként megszemlélje a helyszínt.

Egy részben összezúzódott, deértékes és roncsmentésre érdemescsillaghajó. Egy bith űrutazó bomlóteteme. Egy robbanás következményei...

Egy szerencsétlen baleset helyszíne- egy olyan baleseté, amely mindenstandard évben százával fordul elő aGalaxisban.

Plagueis elégedetten felugrott akőhalom tetejére, majd egy újabbszökkenéssel a tetőn tátongó lyukon át afelszínre.

A Bal'demnic főnapjának sugaraifelforrósították a ruháját és a bőrét, azállhatatos parti szél folyamatosanrángatta a köpenyét. Nyugatra és délre,ameddig csak ellátott, a kéklő óceánterült el, a szegélye fehérben játszott ott,ahol a hullámok a partokat ostromolták.A távolban barátságtalan, kopár hegyekvesztek a tengeri ködbe. Plagueiselképzelte azt a korszakot, amikor mégerdő borította a tájat, még mielőtt abennszülött kon'mék kivágták a fákat,hogy építőanyagra és tüzelőre tegyenekszert. Mostanra már csak a barnásszürkehegyeket elválasztó mely szurdokokbanmaradt növényzet. Komor szépség -tűnődött Plagueis - a bolygó talán többetis nyújthatna, nem csupán kortó-

zisércet.Plagueis a felnőttkora java részét a

Muunilinsten töltötte, így azóceánvilágok nem voltak ismeretlenek aszámára. De a legtöbb muuntól eltérőena civilizációs központoktól távoli,fejletlen bolygókhoz szokott hozzá,mivel a gyermek- és kamaszkorát ilyenhelyeken élte le.

Napnyugtakor azzal párhuzamosan,hogy a fény egyre halványodott, a szélfokozatosan felerősödött, és ahőmérséklet csökkent. Az adó-vevőbőlelőhívott térképet szemlélve Plagueismeg-állapította, hogy a bolygólegnagyobb űrkikötője alig néhány százkilométerre van tőle, déli irányban.

Tenebrous szándékosan kikerülte az

űrkikötőt, amikor megérkeztek, és inkábbaz északi jégsapka, semmint a tengerfelől közelítette meg az úti céljukat.Plagueis úgy számította, hogy másnapestére elérheti az űrkikötőt, ami aztjelentette, hogy egy teljes standard hetelesz arra, hogy visszatérjen aMuunilinstre, és házigazdaként résztvegyen a sojourni Gyűlésen. Ám azt istudta, hogy menet közben át kell vágniasűrűbben lakott területeken is, az alsó ésa felső osztályhoz tartozó kon'méklakhelyein egyaránt, ezért elhatározta,hogy éjszaka fog mozogni, hogy netalálkozzon az ingerlékeny természetű,idegengyűlölő hüllőfélékkel. Nemakarta, hogy holttestek szegélyezzék azútját, nem lett volna sok értelme.

A köpenyét a felsőteste körécsavarta, alaposan meghúzta az övét, ésútnak indult. Kezdetben lassan haladt,aztán egyre gyorsult, míg végül egy, atávolból szemlélődő teremtményelmosódott foltnak látta volna - minthaegy kósza porördög száguldott volna asivár tájon. Négy-öt kilométer megtételeután rátért egy éppen csak felfedezhetőösvényre, amelyet az őslakók tapostakki, és megállt, hogy szemügyre vegye anyomokat. Azonnal látta, hogy azokatmezítlábas, vagyis az alsó néposztályhoztartozó bennszülöttek hagyták magukmögött, valószínűleg halászok, akik nagyszámban éltek a partok mentén. Anyomok alapján megbecsülte, hogymilyen magasak és nehezek lehettek az itt

átvonuló teremtmények, és azt is, hogykörülbelül mikor jártak erre utoljára.Végül felegyenesedett, a környéketfürkészve szimatolt, és rögtön aztkívánta, hogy bárcsak neki is olyan jóorra lenne, mint amilyen Tenebrousnakvolt. Déli irányba elnézve egydomboldalon a gazdag kon'mék kupolaformájú kőházait pillantotta meg.

Ismét futásnak eredt, hamarosanfelvette a korábbi iramát, és röviddelezután sűrű sötétség telepedett a tájra.Az óceán ezüstszínben ragyogott acsillagok fényében, az éjszaka nyílóvirágok erős és kellemes illatokkaltöltötték meg a páradús levegőt. Azőslakók az utolsó szálig levadászták azészaki szigetek és kontinensek

ragadozóit, ám a mély szurdokokbanmilliónyi vérszívó rovar élt, amelyekfelhőkben támadtak rá, mialatt a fákatkerülgetve csörtetett a sűrűaljnövényzetben. Csökkentette atesthőmérsékletét, és lelassította alégzését, hogy megváltoztassa a kileheltgázok összetételét, de ezzel nem vette ela rovarok harci kedvét. Végül feladta akilátástalan küzdelmet, és megadón tűrte,hogy az arcát, a nyakát és a kezét ellepveszabadon szívják a vérét.

Jól van, zabáljátok csak fel a jóöreg Plagueist - mérgelődött magában.

Ennek a fejletlen világnak a sötéterdőiben, mialatt sószagú szél susogott afák levelei között, és a távolból az óceánhullámainak morajlása hallatszott,

Plagueis kiemelkedett abból azalvilágból, amelyben a Sithek oly régótaéltek. A sötét oldal felébredt ezerévesszándékos álmából, immáronújjászületve, és tudta, hogy ő fogjavéghezvinni a messzi múltban kovácsolttervet.

Egész éjszaka futott, csak akkorhúzódott be egy parányi barlangba,amikor a hajnali köd oszladozni kezdett.A kék pikkelyes őslakók már ezen akorai órán is talpon voltak, kiballagtaknádfedeles kunyhóikból, hogy a partmenti hullámverésbe vessék a hálójukat,vagy csónakba szállva elevezzenek azátonyokig és a közeli szigetekig.Plagueis tudta, hogy mi történik, miutánvisszatérnek a napi fogással: a legjavát

elviszik a hegyek közé, hogy a gazdagoktömhessék meg vele a gyomrukat, azokaz előkelőségek, akik a Bal’demnicpolitikai és gazdasági jövőjéért feleltek.A halászok távoli, torokhangú kiáltásaibeszűrődtek az üregbe, amely úgy borultPlagueisra, akár egy sír, és ő megértettenéhány szavukat.

Vágyta ugyan az álmot, de azelkerülte, és bosszantotta a tény, hogymég manapság is szüksége van alvásra.Tenebrous sosem aludt, bár az igaz, hogya bithek nem is szoktak aludni.

Éberen feküdt az izzasztó hőségben,és lejátszotta magában az előző napeseményeit. Még most is eléggé meg voltdöbbenve attól, amit tett. Az Erőnemrégiben azt suttogta neki: hamarosan

eljön a te pillanatod. Vedd el azt, amitéged illet. Cselekedj most, és minden atiéd lesz.

Ám az Erő csupán tanácsot adott,nem diktálta a tetteit, és nem irányította akezét. Egyedül kellett megtennie,egyedül kellett végigcsinálnia. Amagányos és a Tenebrous társaságábanlebonyolított utazásai révén jól tudta,hogy nem ő a sötét oldal egyetlen híve aGalaxisban - még csak nem is azegyetlen Sith Nagyúr, mivel aGalaxisban hemzsegtek azok, akikmagukénak követelték ezt a címet demost már ő volt az egyetlen, aki Banevonalából származott. Az egyetlen igaziSith, és ettől a gondolattól márisfelkavarodtak a bensőjében a sötét

energiák.És mégis...Amikor kiterjesztette a tudatát, és

megvizsgálta az Erőt, észlelte egy, azövéhez hasonló hatalommal felvértezettvalaki vagy valami jelenlétét. Ez vajonmaga a sötét oldal? Vagy csupán a sajátbizonytalanságának maradványa?Olvasta a Bane-hez fűződő legendákat.Bane-t valaha egy darabig kísértettékazok, akiket megölt annak érdekében,hogy megszabadítsa a Sith-rendet abelviszályoktól, és hogy valódihegemóniát teremtsen a Renden belül aKettő Szabályának bevezetésével: egymester, aki birtokolja a hatalmat, és egytanítvány, aki sóvárog a hatalom után.Sőt a legendák szerint Bane-t

nemzedékek óta halott Sith Nagyurakszellemei is kísértették, akiknekmeggyalázta a sírjait, mialatt lázasankutatott holokronok és másfajta, bölcstanításokat és útmutatást nyújtó ősrégieszközök után.

Ezek alapján talán Tenebrousszelleme az a hatalomforrás, amitérzékel? Létezik egy rövid időszak azélet után, amelynek során egy igazi Sithképes befolyást gyakorolni az elevenekvilágára?

Mintha a Galaxis teljes tömegeráereszkedett volna a vállára. Egyalacsonyabb rendű teremtmény talánösszeomlott volna, de Plagueis titkossírjába zárva olyan súlytalannak éreztemagát, mintha a mélyűrben lebegett

volna.Biztosan tudta, hogy le fog győzni

mindenkit, aki a jövőben szembeszállvele.

Órákkal később, amikor a hangokelhalkultak, és a kiéhezett rovarok isméttámadásba lendültek, szúró fájdalomverte fel Plagueist gyötrelmes, nyugtalanszendergéséből. Az ujjasa úgy rátapadtfeldagadt húsához, mint egy nyomókötés,de a sebből vér szivárgott, és átáztatta azöltözetét.

Csendesen kisurrant a barlangból,egy darabig bicegett, amíg sikerültkirekesztenie a tudatából a kínjait, aztánfutni kezdett. Kopasz fejérőlizzadságcseppek csorogtak, majd azarcán lesza-ladva bevették magukat a

gallérja alá, kibomlott köpenye úgylobogott mögötte, akár a zászló az élénkszélben. A folytonos erőkifejtéstőlmegéhezett, és fontolóra vette, hogybetör az egyik halászkunyhóba, ésfelfalja egy alsórendű kon'me tojásait,vagy talán kiszívja a lakók vérét.

De hogy ne keltsen feltűnést, inkábbvisszafogta a pusztítás iráni vágyát, ésdenevérekkel, valamint partra vetettdöglött halak rothadó maradványaivalűzte el az éhségét.

A sötét, homokos parton rohanvaalig néhány méterrel húzott el néhánymegkövült koralltömbökből emeltkunyhó mellett, de csupán egyetlenőslakót pillantott meg, aki meztelenülelhagyta a házát, hogy könnyítsen magán,

és úgy meredt rá, mintha kísértetet látottvolna.

Odafent, a part menti sziklák tetejénmesterséges fények pislákoltak, ésPlagueis tudta, hogy hamarosan eléri agazdagok ott-honait, illetve az űrkikötőt,amelynek lámpái messziről is jólláthatón kivilágították a leszállózónát.

Az úti célja közelébe érve a partrafelfutó hullámok visszhangot vertek abensőjében, és a sötét energiák korábbansosem tapasztalt erővel áradtak végigrajta. Az idő összefonódott szálaiszétváltak, és ő bepillantást nyert aBal’demnic jövőjébe. A világtöbbfrontos háborúba keveredett, egygalaktikus háborúba, részben akortózistartaléka miatt, de sokkal inkább

egy nagyszabású, titokzatos játszmagyanútlan áldozataként, és azengedelmes alávetett kon'mékrátámadtak azokra, akik eónok ótauralkodtak felettük...

Plagueis a tűnődéséből kizökkenveéppen csak észrevette azt a masszívhullámtörő gátat, amely a part vonalátkövetve ívelt dél felé. A mögötteelterülő tágas, csendes öbölbe kecseskőmólók nyúltak, azokon túl meglepőennagy város terült el a környeződombokon. Az utcákon főleg kon'mékmozogtak, de szép számmal akadtakközöttük más népekhez tartozóteremtmények is. Az idegenek zömmel aközeli csillagrendszerekből érkeztek, denéhányan távolabbról, például egyenesen

a Magból. A város déli határánálműködő űrkikötő moduláris rendszerűépületekből állt. Az előre gyártottraktárak és hangárok sorain túlileszállózónát magas oszlopokra szereltlámpák borították fénybe.

Az elszigetelt világokat nem ismerőteremtmények számára egy, azűrkikötőben tett körséta szinte időutazáslett volna, de Plagueis otthonosanmozgott a silány szállodák, félhomályoscaf- mérések és ócska kocsmák között,amelyek mélyén a szórakozás drága volt,míg az élet olcsó. A csuklyáját a fejérehúzta, és igyekezett az árnyékokbanhaladni, mert már egyedül atestmagassága miatt is felhívta volnamagára a figyelmet. A biztonsági

intézkedések gyakorlatilag teljeshiányának jóvoltából gond nélkülkörözhetett a betonon álló hajók között.Nem törődött a rendszeren belülihasználatra szánt kisebbfajta gépekkel,csak a hosszú hatótávolságú teherhajókatkereste, de még közülük is csak azokat,amelyek - legalábbis ránézésre - jóállapotban vannak. Hosszú utazásválasztotta el a Muunilinstől, és csak egymegfelelő hiperhajtóművel felszereltgéppel érhetett oda tűrhetetlenül nagykésés nélkül.

Egyórai keresés után talált egyet,amely elnyerte a tetszését. A magvilágigyárak egyikében készült teherhajólegalább ötven standard éves volt, delátszott rajta, hogy gondosan

karbantartják, továbbá felszereltékkorszerű szenzorsorokkal és fény alattihajtóművekkel. A burkolatán nemszerepelt a neve, csak az azonosítószáma. Az LS-447-3 valamivel hosszabbvolt, mint széles. A tatjából keskenyfüggőleges vezérsík állt ki, apilótafülkéje az orr alatt kapott helyet,míg a szokatlanul nagy rakodózsilip arrautalt, hogy a gép terebélyesszállítmányokkal is szokott repülni.

Plagueis begépelte az adó-vevőjébe az azonosítószámot, és akikötőhatóság épülete felé vette azirányt. Ezen a késői órán a rozogaépítmény teljesen elhagyatott volt,leszámítva két vastag nyakú kon'me őrt,akik a kötelességüket elhanyagolva

mélyen aludtak a bejárattól jobbra,illetve balra álló székükön. Plagueismeglazította a köpenye övét, hogyszükség esetén könnyen hozzáférjen afénykardjához, majd átsurrant az őrökközött, és belépett az épületbe. Majdnemmindenütt teljes sötétség uralkodott, csakegy-egy üres irodából vetült némi fény afolyosókra. A második emeleten talált ráa nyilvántartó irodára, amelynek ablakaia legnagyobb leszállózónára, illetve azazon túli nyugodt öbölre néztek.

A helyiségből egy kisebb irodanyílt, és ebben egy legalább húszéves,rég elavult számítógép feküdt azíróasztalon. Plagueis le-tette mellé azadó-vevőjét, és hamarosan behatolt azűrkikötő számítógép-hálózatába. Némi

keresgélés után megtudta, hogy a gépnekvalójában van neve - Woebegone éshogy az Ord Mantellről származik. Arepülési tervben az állt, hogy másnapreggel indul hétfős személyzettel, illetveegy droiddal az Auril-szektor többvilága felé, és hogy friss tengeri halatszállít. A bizonylatok szerint a rakománymár átment a vámkezelésen, és azóta egyhűtőhangárban várta, hogy átvigyék ahajóra.

Plagueis számára a legjobb hírt azjelentette, hogy a Woebegone végcéljaaz Ithor, a Hydia-út távoli végében.Onnan már csak egy rövid utat kellettmegtenni a Muunilinsthez, és remélte,hogy a személyzet ezt nem fogja túl nagykerülőnek ítélni.

Előkereste az adattárból a teherhajóEllin Lah nevű kapitányának képét.Teljesen megnyitotta magát az Erőnek,és néhány pillanatig elmélyültentanulmányozta a nő arcát. Végül lassankifújta a levegőt a tüdejéből, eltüntette abehatolásának minden nyomát, és aköpenyének egyik belső zsebébesüllyesztette az adóvevőjét.

A Woebegone várta őt.

Harmadik fejezet: WaebeganePlagueist nem tévesztették meg a

Bal’demnickel kapcsolatos megérzései.A bolygó azzal a vad szépséggel bírt,amely vonzotta a kalandvágyó ésélvhajhász természetű emberi lényeket,és sejteni lehetett, hogy egy napon meg

fognak érkezni ide annak a népnek agazdagjai, hogy sütkérezzenek a melegnapsütésben, mezítláb gázoljanak apartokat borító tiszta és finomhomokban, ússzanak az élettől hemzsegőtengerben, és megkóstolják a helyihalakból készült egzotikusínyencfalatokat. De emberek manapságmég ritkán fordultak meg a KülsőGyűrűnek ezen részében, a legtöbblátogató a Hutt-űrből és a PeriemiKereskedelmi Út távolabbi zugaibólérkezett a Bal’demnicre. Így aztán EllinLah kapitány togruta volt, az első tisztjepedig egy Maa Kaap nevű zabrak. AWoebegone pilótája balosar volt, anavigátora dresseli, míg a személyzethárom tagja egy klatooine-i, egy kaleesh

és egy aqualish, a quara alfajból.„Majdnem emberek" mindannyian, azzala szépítő kifejezéssel élve, amely aközelmúltban terjedt el a Magban, ahol afajgyűlöletet és kirekesztést művésziszintre fejlesztették. Az elevenszemélyzethez tartozott még egy kétlábon járó, számos pótkarral felszereltdroid, amit a modellszáma alapjánmindenki csak 11-4D-nek nevezett.

A Bal’demnic csupán egy volt amegszokott törzshelyeik sorában.Hasonló gyakorisággal fordultak meg aVestralon, a Sikkem IV-en vagy aCarlix's Follyn. Ezek a helyszínekkivétel nélkül megegyeztek abban, hogyLah kapitány és a társai csak annyitlattak a bolygókból, amennyi az

űrkikötők öt kilométeres körzetébe esett,és a helyi lakosok közül nem érintkeztekmásokkal, csupán az űrkikötőhivatalnokaival, kereskedőkkel,információkereskedőkkel és aszórakoztatóipar dolgozóival.

Kényes üzletágban dolgoztak, egyolyan korszakban, amikor kalózokgarázdálkodtak a csillagközikereskedelmi útvonalak mentén, amikoralig akadtak hipertéri jeladók, és egyrossz vagy késedelmes helyzetfelméréskönnyen katasztrófához vezethetett. Azüzemanyag ára a csillagokig ért, korrupthivatalnokok tartották a markukat szintemindenütt, és az import-export adókfolyton változtak, hogy senki sem tudtanyomon követni a mozgásukat. A késés

azt eredményezte, hogy a szállítottélelmiszer elvesztette a frissességét,holott ebben rejlett a legfőbb vonzereje,vagy mindenestől megromlott. AWoebegone személyzetére ezer veszélyleselkedett, és nem kerestek valami jól.Csak azok vállalták ezt a fajta munkát,akik szerették, vagy menekültek valamielől - a törvény, saját maguk vagyvalami más elől.

Részben az éjszaka folyamánelfogyasztott irgalmatlan mennyiségűhelyi grog jóvoltából, részben azért,mert túl sokat játszott el kínkeservesenmegkeresett kreditjeiből - és talán azért,mert az eltúlzott mulatozás miattbűntudata támadt az utazás miattiaggodalmak úgy törtek fel Lah kapitány

elméjének mélyéről, ahogyan a víz alányomott labda pattant fel a felszínre.

- Ebben a körben nincs elnézés! -figyelmeztette szelíden a társait, mialatta gépeket kerülgetve tartottak a sajáthajójuk felé.

A tény, hogy ugyanazt a kifejezésthasználta, mint nemrégiben Blir’, hogycsökkentse a saját maga által előidézettkatasztrófaközeli helyzet hatásait,harsány röhögésre késztetett mindenkit -kivéve a balosart, aki szégyenkezéstszínlelve lehajtotta a fejét, míg kétfejcsápja sötét árnyalatúra váltott.

- Értjük a célzást, kapitány -válaszolta Maa Kaap. - Semmifigyelmetlenség...

- Helyrehozhatatlan hiba - szólt

közbe PePe Rossh, a kaleesh.- Ostoba tévedés! - tódította Doo

Zuto, akinek befelé hajló tekintélyesagyaraira már rég ráfért volna egyalapos sikálás.

A kapitány hagyta, haddszórakozzanak még egy-két percig, aztána Woebegone leeresztettrakodórámpájához érve rájuk szólt:

- Komolyan beszélek! Újraelmondom: ezen a hajón demokráciavan. Én vagyok a kapitány, mert éntudom a legjobban, hogy ki mihez ért. -A balosarra pillantott, és megkérdezte: -Megmondtam neked valaha, hogy hogyanvezesd a hajót? - Aztán Semasallihozfordult: - Kételkedtem valaha azugrópontokkal kapcsolatos

döntéseidben?- Nem, kapitány! - válaszolták a

kérdezettek tökéletesen egyszerre.- Tehát úgy beszélek, mint egy

egyszerű tagja annak, aminek ütőképescsapatnak kéne lennie, és nem, mintparancsnok - folytatta Lah, és akkorátsóhajtott, hogy a csápjai megrázkódtak.

- Vagy haszonnal zárjuk ezt az utat,vagy meg kell gondolnunk, hogyelmenjünk-e a huttokhoz egy újabbkölcsönért.

A nyomasztó kilátástól mégWandau is felnyögött, holott ő többetüzletelt a huttokkal, mint a többiekegyüttvéve.

- Így van - mondta Lah a magasklatooine-inak és senki se ringassa

magát abba a tévhitbe, hogy felvehetünktisztességes kölcsönt. Nincs az avalamirevaló bank, amelyik aWoebegone-t elfogadná zálognak.

Maa Kaap és Blir' gyors pillantástváltottak, majd a zabrak megszólalt:

-Már elnézést, kapitány, hogymegemlítem, de nekem úgy tűnt, azéjszaka folyamán nem aggódtálkülönösebben a kreditek miatt...

- Vigyázz a szádra! - intette Lah azelső tisztjét, de közben alig tudtamegállni, hogy ne kezdjen el vigyorogni.

- Már azt hittem, odaajándékozod ahajót annak a kölyöknek

- csatlakozott az ugratáshoz PePe.Lah elutasítón intett, és közölte:- Csak játszadoztam vele.

- Igen, a játék a megfelelő kifejezés- hümmögött Maa Kaap , mert a kölyökelég fiatal volt ahhoz, hogy csakjátszadozzon bizonyos dolgokkal.

A kapitány csípőre tette a kezét, éskijelentette:

- Tudjátok, ha akarom, rendkívülmeggyőző tudok lenni!

- Ó, az már biztos! - kurjantottaZuto, mire megint mindannyian nevettek,egészen addig, amíg beértek a főutastérbe, ahol 11-4D várta őket.

- Minden rendben? - kérdezte Lah agépezettől.

A droid három fémkarjávaltisztelgett, és jelentette:

- Csúcsformában, kapitány!- A szállítmány a fedélzeten, és

megszámolva?- A fedélzeten és megszámolva,

kapitány.- Ellenőrizted a hőmérőket?- Az összes rekeszben, kapitány.- Akkor minden rendben - nyugtázta

Lah a jelentést, és elégedetten bólintott.Ezt követően a csapat szétvált, és

mindenki ment, hogy elvégezze afelszállás előtti feladatait. Blir' ésSemasalli a pilótafülke léié indultak,Zuto, Wandau és PePe a tat felé, hogyellenőrizzék a rakomány rögzítését. MaaKaap és 11-4D szinten hátrafelétartottak, hogy lezárják a hajót. Lahkapitány pedig letelepedett akommunikációs konzolhoz, hogyfelszállási engedélyt kérjen a

Bal’demnic Űrforgalmi Irányitóközpontjától.

Félórával később a hajó mindenhűhó nélkül maga mögött hagyta a melegvilágot, aztán a fagyos éterből a hipertérsemmijébe ugrott. Lah továbbra is akommunikációs pultnál üldögélt, amikorBlir' a zárt láncú adó-vevőn keresztül őthívta.

- Meg kéne nézned valamit.- Mióta szorultok ti az én

segítségemre? - érdeklődött a kapitány.- Ezt most komolyLah elindult az orr irányába, és

amint belépett a pilótafülkébe, Semasalliszó nélkül rámutatott a hajó belsőállapotát ellenőrző műszerek paneljére,amelyen egy jelzőfény villogott. A

parányi vörös lámpa alatti fémlapon a„4-es rekesz hőmérséklet" feliratszerepelt,

- Túl meleg vagy túl hideg? -kérdezte Lah a dresselitől.

- Túl hideg.Lah a mutatóujjával megkocogtatta

az égőt, de az tovább villogott.- Tudom, nevetségesnek hat, de

rendszerint beválik - dünnyögte a fejétcsóválva, majd Semasallira pillantvamegkérdezte: - Te mit gondolsz?

A dresseli szipogott, és végighúztaa tenyerét kopasz, ráncos fején, amelyhíven tükrözte a benne rejtőző agybarázdált felszínét.

- Hát, talán a rekesz termosztátjabemondta az unalmast.

- Vagy pedig?- Vagy kinyílt az egyik konténer.- Magától?- Talán az ugrás alatt - jegyezte meg

a pilótaülésben ülő Blir'.- Jól van, akkor megyünk és

megnézzük - jelentette ki a kapitány,majd előbb Blir'-re, aztán Semasallirapillantott, és a fejét értetlenül csóválvamegkérdezte: - És mi az, amit eddig nemmondtatok el nekem?

Kettejük nevében Blir' válaszolt:- Emlékszel arra a zabrakra, akivel

Maa beszélgetett a kocsmában?- Melyik kocsmában? - kérdezte

Lah, de nyomban hozzátette: - Várj,emlékszem rá. Fuvart keresett.

- Így van - felelte bólogatva

Semasalli. - Egy teherhajón szolgált, dekirúgták. Nem mondta meg, hogy miért,de Maa bajt szimatolt, és azt javasolta,hogy ne vegyük a fedélzetre a fickót.

Lah gondolatban végigment azelhangzottakon, és kurtán bic-centett:

- Szóval arra gondoltok, hogy vanegy potyautasunk.

- Csak egy ötlet - dörmögte adresseli.

- Ezért akartatok beszélni velem,mielőtt elindultok hátra.

- Pontosan.Lah a homlokát ráncolta, amitől az

majdnem olyan lett, mint Semasallié, ésa műszerfalra mutatott.

- A központi számítógép szóltvolna, ha valaki megbabrálta volna a

betöréselhárító rendszert.- Hacsak a fickó nem a

rakománnyal érkezett - jegyezte megBlir’.

- Úgy érted, az egyikszállítókonténerben?

Blir' bólogatott.- Hát akkor mostanra olyan merev

lett, mint egy jégcsap - vélekedett akapitány, és ismét Semasallira pillantott.- Működik a kamera a négyes rekeszben?

- Adom a képet - felelte Semasalli,azzal az ülésével együtt az állapotjelzőképernyő felé fordult.

Lah a pultra tette a tenyerét, éselőrehajolt, közben a dresseli amonitorra varázsolta a rekesz kissészemcsés képét. A távirányítású kamera

végül megtalálta azt, amit kerestek: egynyitott szállítókonténert, amelyből ahűtőanyag fehér felhője szállt fel. lislátni lehetett, hogy a konténer tartalma,az értékes haluszonyok máris olvadásnakindultak.

- Hogy az a magasságos... - kezdteLah, mialatt a kamera lassan jobbrapásztázott, aztán a látvány hatására atorkán akadt a szó.

Blir' szaporán pislogott, ésmegkérdezte:

- Ez az, amire gondolok?Lah nyelt egyet, és megtalálta a

hangját.- Annyi bizonyos, hogy nem a

zabrak.Plagueis egy kisebb

szállítókonténeren üldögélt, amikor arekesz ajtaja nyílni kezdett. Miután aWoebegone a hipertérbe ugrott, előbújt arejtekhelyéről, azóta teljesen magáhoztérve, türelmesen várta, hogy aszemélyzet rátaláljon, most pedig letoltaa fejéről vékony, véres köpenyénekcsuklyáját.

Amikor az ajtó besiklott aválaszfalba, megpillantotta a hajókapitányát. A togruta nőtől jobbra egyizmos zabrak férfi állt; balra egy foltosbőrű klatooine-i, aki majdnem olyanmagas volt, mint egy átlagos muun;mögötte pedig egy aqualis a kétszeműváltozatból, valamint egy vöröses színű,pikkelyes bőrű kaleesh, akinek az arca aBal’demnicen megevett denevérekre

emlékeztette Plagueist, és akinektestébői feromonok erős szaga áradt.Mind az öten sugárvetőt hordoztak, decsak a klatooine-i tartotta a kezében, ésszegezte a muunra a fegyverét.

- Hahó, idegen, nem szerepel arakománylistán - jelentette ki Lahkapitány, mialatt belépett a rekeszbe, ésminden szavánál fehér párafelhőgomolygott elő a szájából.

Plagueis ártatlanul mosolyogvaszéttárta a karját.

- Bevallom, kapitány, potyautasvagyok.

Lah óvatos léptekkel közelebbmerészkedett, és a néhány méterreltávolabb álló, nyitott konténerremutatott.

- Hogyan maradt életben odabent?Plagueis utánozta a nő

kézmozdulatát, és közölte:- Azok a tengeri teremtmények

meglepően kényelmes ágynakbizonyultak.

A zabrak előrerontott, és dühösenfelcsattant:

- Mi azokból a tengeriteremtményekből élünk! És most márnem érnek egy nyavalyás kreditet.

Plagueis a férfi szemébe nézvehiggadtan és udvariasan válaszolt:

- Bocsánatot kérek, amiérttönkretettem a szállítmányuk egy részét.

- A fagy - szólalt meg ezúttal éleshangon Lah -, azt hogyan élte túl?

- Nekünk, muunoknak három

szívünk van - magyarázta Plagueis, ésátvetette a jobb lábát a balon. - Kettőtképesek vagyunk irányítani azakaratunkkal, így aztán módomban álltfenntartani a vérkeringésemet, illetve anormálishoz közeli értéken a testemhőmérsékletét.

A quara a nyitott konténerhez lépett,belenézett, és megjegyezte:

- Ha már a véréről beszélünk, egyrészét itt hagyta.

Plagueis odapillantott, és meglátta,hogy valóban, néhány halat vékony,megfagyott vérkéreg borít.

- Egy szerencsétlen balesetkövetkezménye - válaszolta a vállátvonogatva. - De köszönöm, hogy szólt.

Lah mindeddig a konténert

fürkészte, de most a potyautashozfordult.

- Van egy droidunk, ami agyógyításhoz is ért. Megnézetem vele asérülését.

- Ez igazán kedves öntől, kapitány -hálálkodott szerényen mosolyogvaPlagueis.

- Elég messzire elkeveredettBraxant-ágtól - állapította meg akaleesh. - És tudja, sok mindenreszámítottunk, de arra aztán végképp nem,hogy egy muunt fogunk itt találni.

- Azt elhiszem - felelte egyetértőnbólogatva Plagueis.

- A Kon'mcas űrkikötobőlrendszeresen indulnak személyszállítójáratok a Bimmisari felé - tette hozzá a

zabrak. - Nem tudott várni, vagykifogyott a kreditekből?

- Megmondom őszintén: szerettemvolna elkerülni az általános útvonalakat.

Lah és a zabrak kétkedő pillantástváltottak egymással, majd a kapitánymegkérdezte:

- Netán szökevény? Körözik?- Nem, szó sincs róla - tiltakozott

Plagueis a fejét rázva ugyanakkor nagyraértékelem, ha minél kevesebbteremtmény- nyel találkozom.

- Azzal még nincs is baj - szólaltmeg a quara -, de lássa be - a vérestengeri állatok felé intett, - hogy ez azértnémileg aláássa a szavahihetőségét.

- Mit keresett a Bal'demincen,muun? - kérdezte a klatooine-i, mielőtt

Plagueis megszólalhatott volna.- Nem áll módomban beavatni

önöket a tevékenységem részleteibe.- A Bankklán befektetéseit intézi -

jelentette ki a száját megvetőenlegörbítve a klatooine-i -, vagy pedigügyvéd. Az összes muun ezt csinálja,kapitány.

- Igaza van? - kérdezte Lah apotyautastól.

- Nem minden muun bankár vagyügyvéd. Mint ahogyan nem mindentogruta békepárti.

- Pedig jobb lenne, ha pénzügyivarázsló volna - jegyezte meg mogorvána zabrak -, könnyebben elkerülhetné,hogy kivágjuk a hajóból.

Plagueis a tekintetét Lahon tartva

válaszolt:- Nézze kapitány, én igazán

megértem, hogy önnek és aszemélyzetének számtalan kérdése vanhozzám. De az egyszerűség kedvéérttalán jobb lenne, ha maga és énnégyszemközt beszélnénk. - Látta akapitányon, hogy tétovázik, és gyorsanhozzátette: - Szigorúan annak érdekében,hogy kölcsönösen kedvezőmegállapodást kössünk.

Lah végignézett a társain, majdösszepréselte a két fogsorát, és bólintott.

- Nem tart sokáig - szólt oda azabraknak, mialatt az elhagyta a rekeszt.- De azért figyeljetek minket amonitoron.

A zabrak késéles pillantást vetett a

potyautasra, és vészjósló hangonválaszolt:

- Ha sokáig tart, hamarosanbejövünk érted.

Plagueis megvárta, amíg kettesbenmaradt a nővel, majd meg-szólalt:

- Köszönöm, kapitány.- Elég az udvarias locsogásból! -

förmedt rá Lah. - Gyerünk, ki vele! Kimaga, és miért nem azon a hajón hagytael a Bal'demnicet, amelyiken odautazott?

Plagueis hosszan sóhajtott, és afejét csóválva felelt:

- Mielőtt belemélyednénk ebbe,szerintem nem ártana tisztáznunk ahelyzetet. Elrejtőztem a hajójukon abbana reményben, hogy gyorsan eljutok aMuunulinstre. - A közös nyelven

beszélve nem ejtette ki a bolygó nevénekmásodik n hangját. - Mindkettőnkszerencséjére olyan helyzetben vagyok,hogy módomban áll bőségesenmegjutalmazni önt az utazásért, éstermészetesen hajlandó vagyokmegtéríteni a rakományban keletkezettkárt. Csak mondjon egy ésszerű összeget,és megegyezünk. Biztosíthatom,kapitány, én mindig állom a szavam.

Lah résnyire vonta a szemét, ésgyanakodva méregette az utasát.

Akkor pillanatnyilag tegyük félre akérdést, hogy ki maga, tudja, a fontosdolgokat. Hogy elvisszük-e magunkkal,azt meg kell beszélnem aszemélyzetemmel.

Plagueis őszintén meglepődve

pislogott. Attól tartok, nem értem -válaszolta. - Ön a Woebegone kapitánya,nem igaz?

- Igen, de ezen a hajón egyenlőkvagyunk - magyarázta Lah. - Nem hozokfontos döntéseket, amíg nem kérem ki atársaim véleményét, vonatkozzanak adöntések akár a szállítandórakománynyra, akár annak rendeltetésihelyére. És mialatt azt próbáljaeldönteni magában, hogy nemes lélekvagyok-e, vagy csupán futóbolond, haddtegyem hozzá, hogy nem érdekel, mitgondol erről a szokásunkról. Ahogy önaz imént mondta: ez a helyzet. Ez van.

Ebben az esetben - felelte Plagueis,és elmosolyodott, anélkül hogykivillantotta volna a fogait - alig várom

a csúcstalálkozó végeredményét.Lah némiképp megenyhülve

folytatta: Addig ne mozduljon innen.Szépen, nyugodtan üldögéljen itt.

Plagueis azonnal, gond nélkülelfogadta a feltételt. Tárgyaljanak,ameddig csak jólesik - felelte a vállátvonogatva. - Minél közelebb kerülünk azIthorhoz, annál közelebb vagyok azotthonomhoz.

A szavai nyomán Lah megdermedt,és hirtelen megkérdezte: - Honnan tudja,hogy az Ithor felé tartunk?

- Úgyanonnan, mint azt, hogy az önneve Ellin Lah - válaszolta a nőmegrökönyödésén derülve Plagueis. -Nem, Lah kapitány, nem vagyok telepata.Miután kiválasztottam a hajóját a

Ieszállózónában, betörtem a Bal’demnicűrkikötő központi számi tógépébe.

Lah oldalra billentette a fejét, ésrészben kíváncsian, részbenaggodalmasan megkérdezte:

- És miért a Woebegone-ra esett aválasztása?

Plagueis ismét sóhajtott egyet, éselkomolyodva válaszolt:

- Nem szoktam hazardírozni,kapitány, hacsak nem tudom biztosan,hogy minden esélyem megvan agyőzelemre.

- Az nem hazardírozás - mordult felLah, azzal kisietett a rekeszből.

11-4D a fő utastérben figyelte aszemélyzet tagjainak társalgását, miótaazok visszatértek a 4-es rekeszből. A

Woebegone fedélzetén eleven orvoshíján a droid felelt a személyzetegészségéért, így aztán réges-régenrászokott arra, hogy kihallgassa abeszélgetéseiket, valahányszorlehetősége nyílt rá. Az idők folyamángondot fordított arra, hogy a szívverés, alégzésszám, a testhőmérséklet, aszóhasználat, az arckifejezés és ahangsúlyozás alapján egyéniegészségügyi aktákat hozzon létre.Ezekben a percekben pontosan tudta,hogy a betolakodó felfedezése jelentősmértékben megnövelte Maa Kaapstressz-szintjét.

- Láttatok már valaha olyat, hogyegy muun ilyent csinál? - vetette felingerülten a zabrak.

- Láttál már valaha eleven muunt, teszerencsétlen? - kérdezett visszaWandau.

- Jó, rendben, akkor úgy kérdezem;hallottatok már valaha arról, hogy egymuun ilyet csinál?

Mielőtt Maa Kaap vagy bárki másválaszolhatott volna, a kapitány belépettaz utastérbe. A történtek nyilvánvalóanösszezavarták, bár minden tőle telhetőtmegtett, hogy ezt palástolja. 11-4Dugyanakkor észlelte, hogy Lahérzékszervként is szolgáló fej csápjaibanfelgyorsult a vér áramlása, valamint abőre árnyalata is megváltozott - atogruták gyakran azzal reagáltak az idegimegterhelésre, hogy akaratlanuligyekeztek felvenni a környezetük színét.

- Szóval...? - dünnyögte Maa Kaap,és feltápászkodott.

A személyzet tagjai éberenfigyeltek, mialatt Lah kapitány ösz-szefoglalta a potyautassal folytatottrövid beszélgetést. Elmondta, hogy amuun továbbra sem árulta el, hogykiféle-miféle, még a nevét sem volthajlandó közölni. Nem adottmagyarázatot arra, hogy mit keresett aBal’demnicen, és nem számolt be asietős távozásának okáról. És ami alegfontosabb: nem árulta el, hogy hogyansérült meg, és milyen sebet kapott. Nembeszélt másról, csakis arról, hogyszeretne eljutni a Muunilinstre, erre atávoli Uraxant-ág mentén keringővilágra, amelyen az Intergalaktikus

Bankklán vállalati központjai működtek.- Mit mondanak róla az ösztöneid,

kapitány? - kérdezte PePe, miközbenhegyes füle meg-megrándult akíváncsiságtól.

Lah kapitány visszanézett a 4-esrekeszhez vezető folyosóra, és rövidtöprengés után válaszolt:

- A fickó ugyanolyan sunyi, mint azösszes többi muun, és ez már így ismarad. Vagy visszavisszük aBal'demnicre, és ezzel kockára tesszük aszállítmányunkat, vagy kirakjuk az elsőmegállónál, hogy másvalakinek fájjonmiatta a feje.

- Vagy most rögtön kivágjuk ahajóból - tette hozzá Wandau.

- Nem tudhatjuk, kinek mondta el a

Bal’demniccn, hogy elrejtőzik agépünkön - vetette ellen a fejét rázvaLah. - Ha szólt valakinek, aztán megeltűnik, komoly bajba kerülünk.

- Akkor mi legyen? - erőltette akérdést Maa Kaap.

Lah összepréselte a száját, amitőlaz csupán egy vékony vonalnak tűnt,majd kinyitotta, és megfontoltan felelt:

- Szerintem meg kell szabadulnunktőle, amilyen hamar csak lehetséges.

Wandau és Zuto összenéztek, majdaz előbbi megkérdezte:

- Nem is tárgyalunk vele aviteldíjról?

- Még sosem jártam a Braxant-ágban - mondta Lah, - hát ti?

A személyzet tagjai kivétel nélkül

megrázták a fejüket.-Hajlandó kifizetni a tönkrement

rakományt? – kérdezte PePe.- Azt mondta, igen.- Akkor talán vigyük el az Ithorig -

folytatta a kaleesh. - Ha nem lesz velegondunk, megfontolhatjuk, hogy elvigyük-e egészen a Muunilinstig.Biztosan nem ártana, ha megismernénk aGalaxisnak azt a zugát.

- Nem tudom... - mormolta Lah, ésa felső fogsorát az alsó ajkábamélyesztette.

- Én még egy lépésseltovábbmegyek - szólalt meg Zuto, ésjelentőségteljes pillantásokkalvégignézett a társain. - Az jár afejemben, hogy ezzel a muunnal talán

megütöttük a főnyereményt. Nemrég aztmondtad, kapitány, hogy egyetlen banksem fogadná el zálognak a Woebegone-t.A Muunilinst nem más, mint egy óriásibank, és ez a muun lehet az a zálog,amire szükségünk van.

- Ez lenne a jutalmunk, amiértéveken át tisztességesek voltunk -tódította PePe.

- Mire gondoltok? - mordult felLah, és szigorú pillantást vetett a kétteremtményre. - Tartsuk fogva, éskérjünk érte váltságdíjat?

Zuto behúzta a nyakát, és rántottegyet a vállán.

- Nem lenne muszáj annak nevezni -dörmögte.

- Felejtsd el! - förmedt rá Lah. -

Még sosem csináltunk ilyesmit... na jó,talán egyszer. De az biztos, hogy sohatöbbé nem fogjuk megtenni,

- Egyetértek - szólt közbe MaaKaap.

- Jómagam is - tette hozzá nagyokatbólogatva Wandau.

- Jól van, jól van, csak hangosangondolkodtam - visszakozott PePe.

- Van itt még valami - mondta ekkorMaa Kaap, és vaskos kezét felemelveintett IMD-nek. - Mondd csak el akapitánynak azt, amit nekünk mondtál!

A droid a személyzet tagjai közément, és fémábrázatát Lah felé fordítvabelekezdett:

- Kapitány, én csupán rámutattam,hogy a muunok nem szoktak kíséret

nélkül utazni, hacsak nincs rá nyomósokuk. Mi több, a muunok vonakodnakelhagyni a Muunilinstet. Legfeljebbakkor teszik, amikor fontos üzletitárgyalásokat kell lebonyolítaniuk.

- Na, ezért beszéltem én a zálogról- szólt közbe PePe. - A potyautasunknyilván pénzügyi dolgok miatt utazott aBal’demnic- re. Alighanem egy komolyberuházás miatt, amiből mi isrészesedhetnénk. Talán egy nagyszabásúépítkezés...

- Hadd fejezze be! - förmedt atársára Maa Kaap.

- Folytasd! - mondta Lah, a droidrapillantva.

-Hogy a muun mibe keveredett, aztegyelőre nem tudjuk. Ugyanakkor tegyük

fel, hogy az üzlete negatív hatástgyakorol majd a Bal'demnicre. Ha ajövőben elterjedne a hír, hogy aWoebegone személyzete segített amuunnak, hogy illegálisan elhagyja abolygót, mi lesz a jó hírünkkel az Auril-szektorban? Talán ezt is számításbakellene venni, kapitány, amikor aviteldíjról tárgyal.

Maa Kaap összefonta a karjátvaskos hordómellkasán, és megkérdezte:

- Ez a mi potyautasunk hajlandóeltartani minket életünk vériig abban azesetben, ha többé senki sem tart igényt aszolgálatinkra ebben a szektorban?

Arról sem ártana beszélni - szólaltmeg ismét Zuto -, hogy mit tehet velünk amuun, ha nem visszük el. Ezeknek hosszú

ám a kezük, elér egészen a Galaxismásik végéig!

Wandau örömtelen nevetésthallatott, és megkérdezte: - Miért, mitfognak csinálni velünk? Leminősítik azértékpapírjainkat? Befagyasztják aszámláinkat? Lerontják ahitelminősílésünket? Az egyetlenvagyonunk ez a hajó, és jó hírünk,miszerint végrehatjuk azt, amitelvállalunk.

- Legalábbis általában... - jegyeztemeg halkan Maa Kaap. PePe atenyerével a combjára csapott, és emelthangon javasolta: - Térjünk vissza arra,amit az előbb mondtam, vagyis hogysokkal többet kell kérnünk, mintamennyit ő tisztességes árnak mond.

Ezek a bankárok foggal-körömmelkapaszkodnak minden eggyeskreditjükbe. Csakhogy van nálunk egyeleven muun, és nem számít, hogykicsoda ő, és hogy kinek adja ki magát.Garantállom nektek, hogy tízszer annyitér, mint amennyit tíz év alattmegkereshetünk, ha halakkal éslábasfejűekkel kereskedünk.

Rövid hallgatás következett, acsendet végül Maa Kaap törte meg:

- Kapitány?- Engem mindez egy kicsit sem

ingat meg - közölte fojtott hangon Lah. -Meg akarok szabadulni a fickótól.

Zuto zavarodott képet vágott, ésmegkérdezte: - Veszélyesnek tartod?

- A muunok gyávák az utolsó szálig

- szólt közbe megvetően legyintve PePe.- A kreditjeiket használják fegyvernek.

Lah mélyet lélegzett.- Azt előbb azt kérdeztétek, mit

mondanak az ösztöneim - felelteaggodalmasan. - Hát ezt.

- Van egy ötletem - mondta MaaKaap - egyfajta köztes megoldás.Kilépünk a hipertérből, és adó-vevőnfelvesszük a kapcsolatot a Bal'demnichatóságaival. Ha akármilyen okbólkörözik a muunt, visszatérünk, akárveszélyeztetjük ezzel a rakományt, akárnem. Ha a fickó tiszta, eldöntjük, hogyelvisszük-e az Ithorig, de nem tovább. -A kapitányra nézett, és megkérdezte: -Ebbe hajlandó vagy belemenni?Megbeszéled vele?

Lah lassan válaszolt, mintha agondolatai messze megelőzték volna aszavait.

- Rendben, ez ésszerűnek hangzik -felelte, de ülve maradt.

- Szeretnéd, ha... ööö...elkísérnénk? - vetette fel Wandau,miután eltelt néhány másodperc, és Lahtovábbra sem mozdult.

- Nem... nem kell - jelentette ki akapitány, azzal végre talpra állt.

11-4D hallani vélte, hogy Lahgondolatban biztatja magát: én vagyok akapitány. Aztán lejjebb irányította afotoreceptorait, és meglátta, hogy Lahlopva ejtett mozdulattal a derekán függősugárvetőhöz nyúl - a következőpillanatban a hüvelykujjával

kibiztosította a fegyverét.- Egy darabig még jégen tartjuk

magát - közölte Lah, amikor belépett a 4-es rekeszbe. A potyautas nem mozdult apadként használt konténerről, deidőközben szétnyitotta a köpenyét, ésmost a kezét a térdén nyugtatva, kisséelőredőlve üldögélt.

- Ez azt jelenti, hogy nem sikerültmegállapodniuk? - kérdezte higgadtan.

- Ezt azért nem mondanám - felelteLah. - Úgy határoztunk, hogy tudnunkkell, ki maga, mielőtt eldöntjük, hogyelvisszük-e. És miután ezt nem hajlandóelárulni, beszélünk a Bal'demnichatóságaival.

Plagueis csalódottan lenézett magaelé, és a tekintetét a padlóra szegezve

válaszolt:- Kapitány, már mindent

elmondtam, amit tudniuk kell.A Woebegone finoman megrándult,

mire Lah bejelentette: - Kitörtünk ahipertérből.

Plagueis felidézte magában DarthTenebrous egyik intelmét: nekünk, akikaz Erőben lakozunk, a hétköznapi életszinte csak színlelés. Csakis azontetteink bírnak jelentőséggel, amelyeketa sötét oldal szolgálatában hajtunkvégre.

- Ezt nem hagyhatom, kapitány -mondta halkan a nőnek.

A kapitány hirtelen zordon arcotvágott, és határozottan kijelentette:

- Attól tartok, kénytelen lesz.

Plagueis a beszélgetés kezdete ótatudatában volt annak, hogy Lah még avisszatérése előtt kibiztosította asugárvetőjét. A kapiány most afegyverért nyúlt, közben résnyire nyitottaa száját, kivillantva éles metszőfogait.Plagueis már-már felsóhajtott. Valóbanazt hitte, hogy sikerül egyezséget kötniea Woebegone szelt személyzeténekforrófejű, éretlen gondolkodásútagjaival? A sorsuk már akkormegpecsételődött, amikor őmegpillantotta a hajót a leszállózónában.A lehetőség, hogy másfajta eredményszülessen, mindvégig elméleti volt. Attólaz első pillanattól kezdve mindannyianbelekerültek az óhatatlanul bekövetkezőesemények sodrába, ahonnan nem

szabadulhattak. Az Erő hozta össze őket,az Erő akarta, hogy konfliktusbakerüljenek. Ebből talán még Lah ismegérzett valamit.

- Ne tegye, kapitány - kérte halkanPlagueis.

Ám egy pillanattal elkésett afigyelmeztetés.

Negyedik fejezet: A halál jelentéseA Woebegone éppen visszatért a

valós térbe, amikor 11-4Daudioszenzorai furcsa hangokat észlelteka tat irányából: fémes kattanást, energiaelnyújtott sistergését, váltakozófrekvenciájú búgást, és hirtelenmegszakadó, halk hördülést. Eztkövetően forró levegő csapott ki a

rekeszekhez vezető folyosóról, amit akárszélrohamnak is lehetett volnaértelmezni. Egy fél másodperccelkésőbb elmosódott körvonalú sötét foltsuhant be az utastérbe. A droid sietveállított a fotoreceptorai felbontásán,illetve élességén, ekkor meglátta, hogy afolt nem más, mint a fekete köpenyt ésnadrágot, illetve lábszárközépig érőpuha csizmát viselő muun férfi.

Maa Kaap, PePe, Wandau és Zutoegyszerre fordultak oda, amikor a muuna fizika törvényeit megcáfolva,négyüktől néhány méternyire,szempillantás alatt megtorpant. A jobbkezében vörös pengéjű energiafegyverttartott - a droid adattára szerintfénykardot, vagyis egy olyan eszközt,

amelyet szinte kizárólag a Jedi-rendtagjai használtak. És mégis, a felismerésbizonytalanságot ébresztett 1 l-4D-ben.Úgy tudta, hogy a Jedik a béke és azigazság őrzői, márpedig a muuntámadóállásban állt, hosszú karjátszéttárva, az állát harciasan előredöfte, aszeme sárga fénnyel izzott - és ezek ajelek sok mindenre utaltak, csak békésszándékra nem. Ami pedig azigazságszolgáltatást illette, a droid nemtuDott arról, hogy a személyzet tagjaiolyasmit követtek el, ami haláIbüntetéstvont maga után.

A muun leeresztette a kardot, apadlózatnak szegezte a hegyét, majdmozdulatlanul állt, csak a testtartásaárulkodott aljas szándékairól. Cserébe a

személyzet tagjai, rádöbbenve, hogytévesen vádolják őket, talpra ugrottak, ésegyszerre kaptak a derekukra, illetve acombjukra szíjazott fegyverekhez. Hogya muun ezt tétlenül nézte, az újabbrejtélyt jelentett 11-4D számára, mígnemrájött, hogy a potyautas így csábítjaharcra kiszemelt ellenfeleit.

A droid azon töprengett, hogy Lahkapitány vajon mit mondott vagy tett,amivel ilyen haragra gerjesztette amuunt. Azt tudni, hogy a kapitány élesreállította a sugárvetőjét. Vajon úgydöntött, hogy azzal tudja alegegyszerűbben megoldani a problémát,ha megöli a potyautast, de teljesenrosszul ítélte meg őt? Ettől függetlenülúgy tűnt, a muun a hajó teljes

személyzetét Lah cinkosának tekintette,és úgy döntött, saját maga méri ki abüntetést, méghozzá a legsúlyosabbat.11-4D feltételezte, hogy ez őrá is.vonatkozik, és nyomban elindított egysor adatrögzítő és tárolótartalékprogramot, hogy megbízhatófelvételt készítsen mindenről, amitörténni fog.

Az utastérben tartózkodó eleventeremtmények még egy pillanatigmozdulatlanul álltak, aztán Wandau, akivalaha egy híres - hírhedt hutt testőrekéntszolgált, akcióba lendült: előrántottasugárvetőjét, és tüzet nyitott, közbenrohant, hogy beugorjon egy válaszfalmögé. A másodperc tört részével későbbMaa Kaap is felemelte a fegyverét, és

folyamatosan lőtte a rejtélyes idegent.Ugyanebben a pillanatban Zuto és PePelekuporodtak, majd kétfelé vetődtek,hogy körülzárják és gyilkos kereszttűzalá vegyék a muunt.

A pilótafülkéhez vezető folyosórólBlir', a pilóta, illetve Semasalli, anavigátor szapora lábdobbanásaihallatszottak. 11-4D tudta, hogy őkketten a belső hálózat monitoránfigyelték a raktérben zajló eseményeket,így valószínűleg látták, hogy a potyautasmilyenfajta büntetésben részesítette Lahkapitányt.

Amikor a muun reagált az össztűzre,a droidnak be kellett vetnie mindenprocesszorkapacitást, ami arendelkezésére állt, hogy feldolgozza és

elemezze a látványt. Az idegentestmozdulatok és kardcsapásokszélvészgyors kombinációival hárította afelé száguldó energianyalábokat, vagykitért előlük. A lövedékek egyregyengülve ide-oda pattogtak aválaszfalak, a fémpadló és a mennyezetközött, közben beindítottak néhányérzékelőt. Szirénák visítottak,aktiválódott a vészvilágítás, amennyezeti szórófejekből zuhatagokformájában ömlött a tűzoltóhab. Ámint abalosar és a dresseli berontottak azutastérbe, az ajtók bezárultak, így mársenki sem menekülhetett ki a csatatérrévált kabinból. 11- 4D teljes sebességgeldolgoztatta elektronikus agyát, hogykiszámítsa a lövedékek röppályáit, és az

adatoknak megfelelően reagálva kitérjenelőlük - csak így úszhatta meg, hogyvalamelyik töltet eltalálja.

A muun, amint megpillantotta Blir'-tés Semasallit, feléjük hajította afénykardját. A sebesen forgó pengelevágta a balosar feje tetejét, ésnyomban tovább pördülve lehasította aráncos dresseli bal vállának java részét.Mialatt a szirénák tovább jajongtak, ésaz oltóhab folyamatosan ömlött amennyezetről, Blir' összeroskadt, ésarcra borulva elterült a fedélzet síkosfémlemezein, míg Semasalli fájdalmábanüvöltve összeesett, majd az oldalánfekve kapkodott megmaradt jobb kezévela leválasztott végtagja felé.

A fénykard alig röppent ki a muun

markából, amikor Wandau kiszökkent afedezékéből, tüzet nyitott, és MaaKaaphoz hasonlóan egyik sorozatot amásik után zúdította az idegenre. Ezúttalazonban a muun csak kinyújtotta a balkezét, és elkapta a lövedékeket. 11-4Dszenzorai észlelték, hogy az energiavégigárad a teremtmény kezén, átvágkeskeny mellkasán, majd végigszalad afénykard fogadására felnyújtott jobbkarján, végül kék villámok formájábanelőtör keskeny, hosszú ujjainak végéből.A kisülések telibe kapták Wandaut,felrepítették a mennyezetig, majd akkoraerővel vágták a padlóhoz, hogy a testeszétterült, akár egy géltócsa, minthaminden csontja porrá zúzódott volna.

A vészvilágítás villogó, vörös

fényénél Maa Kaap végignézte a társarepülését és lezuhanását. A sugárvetőjeenergiacellája kiürült, ekkor előrántottegy vibrotőrt a derékszíjából, ésrohamra

Indult. A tőrt a jobbjával magasraemelve nyomult előre, a bal kezételőrenyújtotta, hogy megmarkolja vele amuun vékony nyakát.

A muun elkapta visszatérőfénykardját, de ahelyett hogy Maap ellenfordította volna, csak félreszökkent alesújtó tőr útjából, majd ide-odatáncolva kitért a zabrak ütései és rúgásaielől, végül egy oldalazó rúgással telibetalálta Maa Kaap hasát. A zabrakátrepült a kabinon, a válaszfalnakcsapódott, és lecsúszott a padlóra. 11-

4D audioszenzorai tisztán észlelték MaaKaap gerincének eltörését, illetve averőereinek elpattanását kísérő halkhangokat.

Akkor Zuto és PePe kétfelőlrávetették magukat a muunra, és nekikvégre sikerült elkapniuk - ám ateremtmény mintha kőszoborrá változottvolna. A kaleesh és a quara foggal-karommal tamadták, de nem értek elsemmiféle látható eredményt. Aztán amuunnak elege lett, ekkor rézsútosanmaga elé emelte a fénykardját, éspördült egyet, közben levágta PePearcát, és kettéhasította Zuto előreugróállkapcsát. 11-4D szaglószenzorai erősferomonokat észleltek, amelyek akaleesh halálát jelezték. A droid

ugyanakkor arra a megállapításra jutott,hogy Zutót - noha a saját vérétőlfuldokolva hörgött, és hangosan nyögöttkínjában - még valószínűleg meg lehetnementeni, ha idejében megkapná aszükséges ellátást.

A széles terpeszben álló muunfelegyenesedett, kikapcsolta fénykardját,és jeges nyugalommal végignézett ateremtményeken, akiket megölt vagymegcsonkított. Egy pillanatra 11-4D-revetette sárga szemét, aztán a derékszíjáraakasztotta a kardmarkolatát, és alegközelebb fekvő áldozatához, DooZutóhoz sietet. Fél térdre ereszkedettmellette, és éberen figyelte a quara meg-megránduló testét - hogy pontosan mitfigyelt, azt a droid nem tudta

megállapítani. Zuto kidülledőhalszemével könyörögve nézett atámadójára, de a muun nem tett semmit,hogy elállítsa a vérzést, vagy másfajtaelsősegélyben részesítse a sebesültet.

Még néhány pillanatig a quaramellett maradt, majd gyors léptekkelodament Maa Kaaphoz, akinek bezúzottmellüregéből minden egyes szaggatottlélegzetvételnél vér bugyborékolt. Amuun ismét végigjáratta a tekintetét azáldozata testén, Maa Kaap tetováltarcától jókora lábfejéig. Aztán lehunytaa szemét, és olyan testtartást vett fel, amierős összpontosításra vagy meditációrautalt. Néhány másodperccel később MaaKaap magához tért, és rettegve nézett felaz idegenre. 11-4D ráhangolta a

szenzorait a zabrak pulzusára, ésszabályosnak találta, de csak egy-kétpillanatig. Aztán Maa Kaap szíve újra ésújra kihagyva, egyre lassuló ritmusbandobogott, míg a lélegzete meg-megakadt.

Pillanatokkal később a zabrakkiszenvedett.

A muun csalódottnak tűnt, aztánmég csalódottabbnak, amikor rájött,hogy időközben Blir’ is meghalt.Semasalli vizsgálatára alig néhánymásodpercet áldozott, majd odamentWandau-hoz, aki ugyan eszméletén volt,de deréktól lefelé megbénult.

- Meggyaláztad a szellemiörökségedet és a fegyveredet, Jedi -préselte ki magából nagy nehezenWandau. - Használhattad volna... az

Erőt, hogy ránk kényszerítsd azakaratodat. Nemcsak láttam márilyesmit, de át is éltem.

A muun megvetően fmtorgott.- Ha ennyire gyenge az akaratod -

válaszolta Wandau népének nyelvén -,akkor nem veszem hasznodat, klatooine-i!

Miután befejezte a mondatot,pattintott egyet az ujjaival, és ezzelvalahogyan véget vetett Wandauszenvedésének.

Az oltóhab zuhatagai fokozatosanelapadtak, és elhallgattak a szirénák. Amuun befejezte a vizsgálódást, felállt, éslassan a droid felé fordult.

- Milyen névre hallgatsz? - kérdeztetőle.

- 11-4D, uram.-Tudod vezetni a hajót, 11-4D?- Igen, uram - felelte a droid, és

rövid hallgatás után megkérdezte: -Kívánja, hogy az orvosi kabinbaszállítsam a túlélőket, vagy, hogyeltávolítsam a fedélzetről a holttesteket?

A muun ismét megszemlélte aművét.

- Hagyd őket ott, ahol vannak -válaszolta, azzal kibújt elázottköpenyéből, és leterítette egy székre,akkor a droid meglátta, hogy egy másikfénykardot is hordoz a derékszíján. - Lahkapitány említette, hogy értesz agyógyításhoz.

- Így van, uram.A muun hátat fordított a droidnak,

felhúzta vérfoltos ujjasát sebesültderekáról, és megkérdezte:

- Ezt helyre tudod hozni?A droid érzékenyebbre állította a

fotoreceptorait és a szaglószenzorait,elemezte a beérkező adatokat, ésközölte:

- A seb a fertőzés és a bomlás jeleitmutatja, uram, de igen, helyre tudomhozni.

A muun leeresztette az ujjasát, és aköpenye egyik zsebéből elővette az adó-vevőjét. Bekapcsolta a készüléket,betáplált egy adtatsort, aztán úgyfordította a készüléket, hogy a droidláthassa annak apró képernyőjét.

- Számíts ki egy útvonalat ezekhez akoordinátákhoz, és állítsd rá a hajót -

parancsolta nyugodtan, de határozottan -,aztán gyere a kapitány kabinjába, ottfogod ellátni a sebemet.

- Óhajt még valamit, uram? -kérdezte 11-4D.

- Hozz enni- és innivalót! - tettehozzá a muun. - Teljesen kiéheztem.

Mialatt a Woebegone a hiperűrbenszáguldott, Plagueis hason leküdt akapitányi kabinban, a hátsebétbaktatapasz takarta. Az összecsapástkövetően megpróbálta meghosszabbítania túlélők életét, és most ezen kísérletentöprengett. Jóllehet sikerült helyrehozniaa megsérült véredényeket és szerveket,az eredmény csak átmeneti lett, mivelsehogyan sem tudta rávenni a

midikloriánokat, hogy támogassák atörekvéseit. Az Erő segítségévelbefoltozta a szétszakadt artériákat ésizmokat, továbbá összeforrasztotta acsontokat - ez nem okozott számáranagyobb nehézséget, mintha kőtömböketlebegtetett volna. Csakhogy mindezzelnem gyakorolt hatást a teremtményekéteri burkára, ami lényegében amidikloriánok birodalma volt.

A hajó személyzetének tagjai közülLah kapitányt hatotta át a legmélyebbenaz Erő, csakhogy rajta már nemsegíthetett, mire odaért hozzá. Avérveszteségnek, a fáradtságának és afigyelmetlenségének, valamint a togrutavillámgyors reflexeinek köszönhetően afénykard nem csupán a nyaki gerincvelőt

vágta át. A nő a találat pillanatábanmegpördült, így a vörös pengeszabályosan lefejezte. A zabrakmidikloriánszáma is magasabb volt azátlagosnál, de nem eléggé ahhoz, hogyérzékelje az Erőt. Mennyire más voltmegfigyelni az ő midikloriánjainakviselkedését, mint alig két nappalkorábban a Darth Tenebrousban élőparányi teremtményekét!

A Jedik vérvizsgálatokat végeztek,hogy ellenőrizzék a tanítványnakkiszemelt jelöltek midikloriánszámát, dePlagueis már túljutott azon a határon,hogy ilyen durva eljárásokra lett volnaszüksége. Nem csupán észlelte az Erőtegy másik teremtményben, hanemérzékelte a midikloriánokat is, amelyek

egyedivé varázsolták az Erő-érzékenylényeket. Ez a sötét oldalhoz kötődőképesség tette lehetővé nemzedékek ótaa Sithelc számára, hogy megtalálják ésbeavassák az újoncokat. A test halálánakpillanataiban a midikloriánok - jobbkifejezés híján – kérlelhetetlenülszétszóródtak. Úgy tűnt, hogy aWoebegone személyzetével vívottelkerülhetetlen összecsapáshozhasonlóan a halál ténye is valahogymegmásíthatatlanul rögzítve van a térbenés időben. Lah kapitány és a többiekbizonyos értelemben véve már akkormeghaltak, amikor ő megpillantotta ateherhajót. Ebből eredően a velükállítólag szimbiózisban élőmidikloriánok minden bizonnyal már

azelőtt felkészültek arra, hogyvisszatérjenek az életerő óriásigyűjtőmedencéjébe, vagyis az Erőbe,mielőtt ő elrejtőzött a hajó rakterében. Akísérletei, hogy megmentse a hajózókai -hogy meghosszabbítsa ezt a szimbiotikusállapotot -, ahhoz hasonlítottak, mintamikor valaki egy deszkával próbál gátatvetni egy dühöngő folyónak. És mégis, aletűnt korok Sith Nagyurai állítólagképesek voltak meríteni a halálpillanataiban felszabaduló energiákból,hogy meghosszabbítsák a saját életükei,vagy éppen másokét. Sajnálatos módon,ahogyan a lélektranszfer szertartása, úgyezek az eljárások is feledésbe merültek.

Plagueis érezte, hogy a hajóvisszatér a valós űrbe. Felkelt a

priccsről, felöltözött, és elindult az orrirányába. A fő utastérben a tetemekugyanott hevertek, ahol hagyta őket. Apadlólemezeket csúszós habrétegborította, helyenként megalvadt vérfoltoksötétlettek, és a levegőben a halál bűzeterjengett. A személyzet egyik tagja, azimmár félkarú dresseli még élt, dekómás állapotban volt.

A droid mozdulatlanul állt azirányítópultnál. A páncélüveg ablakokontúl milliónyi csillag pislákolt az űrvégtelen feketeségében.

- Uram, hamarosan elérjük az önáltal megadott koordinátáéit - jelentette11-4D, anélkül hogy hátranézett volna.

Plagueis letelepedett a pilótaülésébe, amely éppen csak befogadta

hosszú testét.- Hogyan kerültél a Woebegone

fedélzetére? - kérdezte a műszerfalatfürkészve.

- Korábban egy egészségügyilétesítményben dolgoztam, az Obroa-skain.

- Milyen minőségben?- Kutatási területen, uram.

Különféle sebészeti beavatkozásokathajtottam végre számtalan faj egyedein.

Plagueis végigmérte a droidot, ésmegállapította: - Innen származnak hát apótkarok.

- Igen, uram. De azokat, amelyeketjelenleg viselek, akkor szelelték fel,amikor Lah kapitány tulajdonábakerültem, hogy jobban szolgálhassam a

Woebegone személyzetét.- És hogyan kerültél a kapitány

tulajdonába? - érdeklődött Plagueis.Azt hiszem, uram, fizetség helyett

adtak Lah kapitánynak, amiért átvett egybizonyos rakományt. Sejtésem szerint acserét átmenetinek szánták, de...

- De Lah kapitány úgy döntött, hogymegtart téged - fejezte Plagueis amondatot a droid helyett.

- Így van, uram. A kapitány úgyhatározott, hogy megtart. Sajnálattalközlöm, hogy nincs tudomásom a döntéseokairól, és sosem merészeltemmegkérdezni,

- Ez igen dicséretes tulajdonság egydroidban - helyeselt bólogatva Plagueis.

- Értem, hogy miért az, uram -

felelte 11-4D,- Akkor most mondd el nekem,

droid, hogy milyen következményekkeljár, ha egy pau'an testében lecsökken atheloxinszint - parancsolta Plagueis.

11-4D késlekedés nélkülbelekezdett a magyarázatba:

- Az egyik lehetséges következményaz oxidáció felgyorsulása, ami egyexophthalmikus golyva kialakulásáhozvezet, ami aztán befolyást gyakorol alutiaarymirigy elülső lebenyének roaa-mintermelésére.

-És?- Az eredmény az óriásnövés lesz,

uram. Az ilyen egyed jelentősennagyobbra nő, mint az átlagos pau'anok.

- Továbbá? - kérdezte Plagueis.

- Az autonóm idegrendszert alkotóés a belső elválasztású mirigyeketellenőrző ganglionok felgyorsíthatják azemésztőrendszer körkörös záróizmainakmozgását, ami xerophthalmiáteredményez.

- Ezek szerint diagnoszta is vagy.- Korlátozott mértékben, uram.Az ablakon túl gyűrűvel övezett

óriási bolygó derengett a messzeségben,előtte csillogó űrállomás lebegett egykráterekkel teli hold közelében. Azegymáshoz kapcsolt kupolás modulokzűrzavaros sűrűjéből két hosszú,szögletes kar nyúlt ki, amelyekenkülönféle típusú és méretű csillaghajókállomásoztak. Plagueis előhívott egyadatsort az adó-vevőjéből, és odamutatta

a képernyőt a droidnak.- Add le ezt a kódot adó-vevőn! -

parancsolta.11-4D végrehajtotta az utasítást,

majd mindketten csendesen vártak, amíga fülke hangszórói sisteregve életrekeltek.

- Azonosítatlan teherhajó, itt aMélyűri Bontóállomás - jelentkezett egymély hangú férfi. - Fogadtuk a kérésüket.Kis türelmet kérünk, amíg hitelesítjük aziménti adásukat.

- Csak kapaszkodjatok erősen,amikor megkapjátok az eredményt -mormolta halkan Plagueis.

- Teherhajó, engedélyt kap adokkolásra! - közölte néhánymásodperccel később a

forgalomirányító.- Enyém a hajó - szólt oda Plagueis

a droidnak, és előredőlve megmarkolt abotkormányt.

A forgalomirányítás merőóvatosságból a nagyobbik kikötőkarlegtávolabbi végére küldte őket.

- Velem jössz a dokkba - mondtaPlagueis a droidnak, amikor a leszállástkövetően lekapcsolta a rendszereket. -Csukd be mögöttünk a rámpát, ésaktiváld a behatolásvédelmet. Senki semléphet a Woebegone fedélzetére, hacsakén nem adok rá utasítást.

- Értettem, uram.A félhomályos dokkban egy nikto

nő, valamint egy vöröses bőrű fiatal dugférfi várakozott, mögöttük különféle fajú

fegyveit. teremtmények álltak. Plagueismenet közben letolta a fejéről csuklyát;mire a nikto nő egész testébenmegmerevedett, majd gyorsan intett akísérőinek, hogy haladéktalanul hagyjákel a dokkot.

- Üdvözlöm, Damask igazgató -köszönt aztán a közös nyelven - nem volttudomásom...

- Nem hivatalos látogatásraérkeztem - vágott közbe Plagueis.

Értem, igazgató úr... mindazonáltal,óhajtja, hogy értesítsük Cabra főnököt amegérkezéséről?

- Az állomáson tartózkodik?- Nem, uram. De adó-vevőn

bármikor elérjük.- Arra nem lesz szükség - felelte

Plagueis. - Majd én félveszem vele akapcsolatot.

- Ahogy óhajtja, igazgató úr -hadarta készségesen a nikto nő.

- Miben állhatunk szolgálatára?Plagueis a mögötte álló teherhajóra

mutatva válaszolt;- Zárják le ezt a hajót, és olvasszák

be.- Anélkül hogy kiemelnénk belőle a

még hasznosítható egységeket? -kérdezte a dug.

- Azt mondtam, zárják le, ésolvasszák be - felelte Plagueis, és szemesarkából a férfira pillantva hozzátette: -Ki ez az éretlen kölyök?

- Kölyök? - horkant fel a dug,mielőtt a nő közbeavatkozhatott volna.

- Cabra főnök legifjabb ivadéka,uram - közölte sietve a nikto, közben abal karját oldalra lendítve visszafogta adugot, aki már indult volna a vendégfelé. - Nem akart tiszteletlenülviselkedni

Plagueis végigmérte az ifjút, éslenéző hanghordozással meg kérdeztetőle:

- Mi a neved, kölyök?A dug megfeszítette a lábizmait az

ugráshoz, de a nikto gyorsan felépördült, és nyitott tenyérrel keményenképen vágta, majd a baljával torkonragadta.

- Válaszolj neki! - bömbölte a nő avicsorogva küszködő ifjonc képébe. -De illő tisztelettel!

A dug meghunyászkodott, és halkannyüszített, bár nyilván valóan inkább amegaláztatástól, semmint fájdalmában.

- Darnada - nyögte ki végül.-Darnada... - ismételte a nevet

vontatottan Plagueis, majd ismét aniktóhoz intézte a szavait: - Talán nemártana betömni az ifjú Darnada száját,hogy ne veszélyeztesse az apja üzletikapcsolatait.

- Az elhamarkodottsága csupán atapasztalatlanságát tükrözi igazgató úr -mentegette a fiút a nikto, majd fenyegetőpillantást vetett rá, és ismét a jövevényfelé fordulva folytatta: - Biztosíthatom,igazgató úr, hogy a hajóra vonatkozóutasításait maradéktalanul végrehajtjuk.

- Szükségem lesz egy váltás ruhára,

és egy feltöltött hajóra, pilótával együtt -közölte Plagueis.

- Megadhatjuk előre az úti célt apilótának? - érdeklődön a nikto.

- A Muunilinst.-Természetesen, igazgató úr. És a

droiddal kapcsolatosan mik azutasításai?

- Utasításaim?- Olvasszuk be a hajóval együtt?Plagueis félig oldalra fordulva

visszanézett 11-4D-re, és megkérdeztetőle:

- A memóriádból mennyit lehettörölni anélkül, hogy a beavatkozásérintené az orvosi protokolljaidat?

- A memóriám a testemhezhasonlóan moduláris felépítésű, uram -

felelte a droid. - Az adattáraim teljesenvagy akár részlegesen is törölhetőek, atetszőlegesen megadott paramétereknekmegfelelően.

Plagueis néhány pillanatraelgondolkodott, majd ismét megszólalt:

- Maradj a hajó mellett, amígbeolvasztják. Készíts hang- ésképfelvételt a teljes folyamatról!

11-4D nyugtázás gyanánt felemeltea jobb oldali karjainak egyikét, és fejethajtva válaszolt:

- Szolgálatára, Damask igazgató!

Ötödik fejezet: HazaérkezésAzok a szerencsések, akik a

Klónháborút megelőző évtizedekben

megfordultak a Muunilinsten, gyakranmegjegyezték, hogy ennek a bolygónak alegszebb az égboltja az egészGalaxisban Hogy megőrizzék ezt a tiszta,kéklő birodalmat - hogy ne csúfítsák elpillanatonként érkező-távozó teherhajók,kompok és egyéb űrjárművek a muunokmegépítették a legdrágább, legpazarabbűrliftet, amelyhez hasonlóakat legfeljebba Magban lehetett látni. Aszeretetteljesen Pénzcsatornakéntemlegetett űrlift ugyanolyan hatékonyvolt, mint amilyen fényűző, és a Főkikötőnevezetű orbitális várost kötötte össze abolygó fővárosával, Harnadiannal, azIntergalaktikus Bankklánidegközpontjával.

Mialatt a büszke torony látszólag a

muunok esztétikai érzékét és akörnyezetvédelem iránti érzékenységéthirdette, valójában arra szolgált, hogytávol tartsa a látogatókat a Muunilinstfelszínétől, ezáltal megóvja a bolygóásványkincseit, valamint a tápláléklánccsúcsára felkerült teremtmények fényűzőéletének titkait.

A Külső Gyűrű egyik eldugottzugában keringő Muunilinst lakóibefolyást gyakoroltak az egész ismertűrre. A Régi Köztársaságmegalapításának idején megteremtettBankklán kormányzatokat pénzelt,telepeket támogatott, pénzügyi segítségetnyuj tott számtalan kereskedelmiszövetségnek, ipari vállalkozásául éshajózási társaságnak. A szó

legszorosabb értelmében véve az IBKirányította a gazdasági folyamatokat aMagtól kezdve egészen a Külső Gyűrűig.Jószerével egyetlen épületet sememeltek a Coruscanton a Bankklánjóváhagyása nélkül. Jószerével egyetlencsillaghajó sem hagyta el a Kuat, aBilbringi vagy a Fondorszerelőcsarnokait, amelynek gyártásátnem az IBK pénzelte, és jószerévelegyetlen választást sem tartottak aKorélián vagy a Commenoron anélkül,hogy ne egyeztettek volna a muunokkal.

A muunok mindezen eredményeketazzal a lelkiismeretes békeséggel értékel, amely alaposan rácáfolt matematikusagyuk Iázas működésére. Leszámítvaazokat az eseteket, amikor lejárt

adósságokat hajtottak be, első ránézésrehiggadt és békés teremtményeknektűntek, bár eléggé gőgösnek.Önmegtartóztató természetüket nemcsupán karcsú testük tükrözte hűen, de avárosaikra jellemző egyszerű, ámharmonikus építészeti stílusuk is.

A bolygó felett stacionárius pályánálló Főkikötő Űrközpont magábanfoglalta a teremtői kedvenc építészetielemeit: a kupolás belső tereket, acsúcsíves, magas ablakokat, a barázdáltoszlopokat, a cifra díszeket nélkülözőféldomborműveket és párkányzatokat.

A műkőből emelt épületek közöttkisebb-nagyobb csoportok mozogtaksietség nélkül, de céltudatosan. Amuunok folyamatosan társalogtak a saját

nyelvükön, ami egyes látogatókat talán agondolkodó gépek beszédéreemlékeztetett. Különféle droidokkisérrték őket, továbbá vendégmunkások,akik a Bescane-ról, a Jacmusról, azEntralláról és más közeli világokrólszármaztak. Egy látogató bármelyiknapon megpillanthatta a tömegben aYagai, a Gravlex Med vagy a Kaleeköveteit, vagy éppen a Drixo és Proggahutt nemzetségek küldötteit. De asokaság java részét természetesen aBankklán tagjai alkották, pénzügyitanácsadók, könyvelők és ügyvédek, akikkivétel nélkül a jellegzetes Palo üzletiöltözetet viselték: testhez álló zöldnadrágot és puha szárú csizmát, felülkörgallérban záródó zöld ujjast, és

félvállra vetett köpenyt. Egyeseketzömök alkatú, sötét bőrű, lapos orrúkatonák kísértek, akik az Iotra bolygórólszármaztak, és akik rikító páncélzatotviseltek, illetve díszfegyverekethordoztak.

Ezen a napon fekete köpenyt ésfekete fejéket viselő muunok ék alakúcsoportja vágott át a tömegen - a látványmessziről nézve úgy hatott, mintha egyragadozó teremtmény úszott volna egyzöld tenger felszínén. A muunokat fehérhajú echani harcosok kísérték, akikezüstszínű szemükkel éberen pásztáztáka környezetüket, és akiknek áttetszőbőrét csillogó fémöltözet takarta. Az ékelülső csúcsán görnyedt hátú, idős muunhaladt, egyenesen a Főkikötő

vámállomása felé vezetve a csapatát.Hego Damask - Plagueist ezen a

néven ismerte mindenki, a néhai DarthTenebrous kivételével - a fogadópultnálvárakozott 11-4D társaságában,biztonsági őrök gyűrűjében.

- Azonnal jöttünk, amint aBevándorlási Hivatal értesített minket -hadarta köszönés helyett Larsh Hill, acsapat vezetője. - Ha a MélyűriBontóállomásról értesített volna minket,küldtünk volna önért egy hajót, és nemszorult volna Cabra főnökvendégszeretetére.

- Úgy tűnik, senki sem hiszi elrólam, hogy képes vagyok egyedülhazatalálni - állapította meg Damask.

- Attól tartok, nem értem - felelte a

homlokát ráncolva Hill.- Nem is kell értenie. Elég annyit

mondani, hogy ha hajót küldtek volnaértem, még később értem volna ide -felelte Damask, akik Hillhez, illetve afél tucatnyi kísérőjéhez hasonlóanszorosan illeszkedő fejéket viselt kopaszfején, míg fekete köpenyének szegélye afényesre csiszolt padlót seperte.

- Már napokkal ezelőtt meg kellettvolna érkeznie - mondta Hill kissészemrehányó hanghordozással.

- Előre nem látható eseményekmegakadályoztak abban, hogy hamarabbideérjek - válaszolta az állát felszegveDamask,

- Feltételezem, azért az utazásasikeres volt.

- Helyesen feltételezi - válaszoltakurtán Damask.

Hill szemmel láthatóan megenyhült.- Akkor talán ne időzzünk itt tovább

- javasolta. - A hajója már várja.Hill intésére a fekete köpenyes

muunok az űrlift felvonóállomása feléindultak. Négy ezüstös öltözetű katonafelzárkózott Damask és a mögöttelépkedő droid mögé.

- Ha jól látom, sántít - állapítottameg aggodalmasan Hill. - Megsérült?

- Gyógyulófélben - felelte Damask.- Többé ne hozza szóba!

- Elhalaszthatjuk a Gyűlést -ajánlotta Hill.

- Nem. Minden az ütemterv szerinthalad tovább.

- Ezt megkönnyebbülten hallom,igazgató úr - felelte kurtán biccentveHill miután számos vendégünk már aSojourn felé tart.

Félúton jártak a fel vonóállomásfelé, amikor hivatalnokok kisebbcsoportja vágott elébük, és megállásrakényszerítette őket. A csoport vezetője,egy középkorú muun kilépett a társaiközül, és fejet hajtva megszólalt:

- Üdvözlöm, Damask igazgató!Milyen meglepetés, hogy itt lalálkozunkönnel, a csőcselék soraiban!

- Leszámítva természetesen önt,Tonith elnök - felelte Damask ii sijátszűk mosolyra húzva.

- Mi csupán áthaladunk itt -válaszolta önérzetesen Tonith.

- Akárcsak mi - közölte Damask atöbbiekre mutatva.

- Utazgat, igazgató úr? - érdeklődöttTonith.

- Üzleti úton vagyok, elnök úr.- Hát persze - hadarta sietve

Tonith, és ezúttal ő mosolyodott el. - Deebben az esetben talán nem hallotta,hogy a Szenátus hamarosan újabbszabadkereskedelmi zónákat teremt aKülső Gyűrűben. Tudomásom szerint önkomoly erőfeszítéseket tett, hogymegakadályozza, ám ennek ellenére aszállítmányozási társaságokat a csődréme fenyegeti, de még ha ez nem iskövetkezik e, ádáz versenyreszámíthatnak a feltörekvő vállalatokjóvoltából. A Mag és a Külső Gyűrű

világainak egyaránt részesülniük kell azúj helyzet áldásaiból, nem gondolja?

Damask helyeselve bólogatott,majd így felelt:

- Nem hallottam róla, Tonith elnök.Kinek köszönhetjük ezt a váratlanfordulatot? Kinek sikerült megingatnia aszabadelvűeket?

- Többek között a Jedik gyakoroltaknyomást a törvényhozó testületre -közölte Tonith.

- Akkor minden bizonnyal így lesz alegjobb - jelentette ki Damask.

- Igen, azt hihetnénk - válaszoltalassan, megfontoltan Tonitli, -leszámítva azt a tényt, hogy cserében aKereskedelmi Szövetség teljes szavazatijogot kap a Szenátusban.

- Ah, értem. Az effajta, békítőszándékú megállapodásokat mindig belekell számolnunk a Szenátus ügyeibe -vélekedett Damask.

Tonith kissé előrébb hajolt, azigazgató irányába, és jóval hal kabbanfolytatta:

- Úgyanakkor, köszönöm, hogy aztjavasolta: fektessünk be a Külső Gyűrűés a transzperemi csillagközi szállításba.Az eredmény minden várakozásunkatfelülmúlta.

- Mindig és mindenhol szívesenállok szolgálatára, elnök úr -udvariaskodott Damask.

Tonith kiegyenesedett, ésünnepélyesen kijelentette:

- A klánatyja büszke lenne önre,

igazgató úr.Damask az elnök szemébe nézett, és

kurtán biccentve válaszolt:- Ezt bóknak veszem.- Mi másnak vehetné, igazgató úr?Miután a Bankklán hivatalnokai

folytatták útjukat, és Damask csoportjaismét mozgásba lendült, az igazgatóHillre pillantott, és fojtott hangonmegjegyezte:

- Egy szép napon letaszítjukTonithot arról a magasságos trónjáról

- Remélem, megérem azt a napot -mormolta derűsen hunyorítva Hill. - Ésaz tény, Hego, hogy az apja büszke lenneönre. Akár gúnyolódott Tonith, akárnem.

- Ezt ön mindenkinél jobban tudja -

felelte Damask.A felvonóállomáshoz érve Hill

mindenkit elhessegetett a közeléből,hogy csak ő és az igazgató szálljanak beaz egyik kabinba, de Damask megszólalt:

- A droid is velünk jön.Miután mindhárman beléptek a

fülkébe, Hill végignézett 11-4D-n, ésmegkérdezte:

- Új szerzemény?- Egyfajta váratlan jutalom -

válaszolta Damask.Hill nem feszegette a témát, inkább

áttért egy másikra:- A családi birtokra utazik, vagy az

Aborahra?- Egyenesen a szigetre - közölte

Damask. - A droid is velem jön.

- Megteszem a szükségesintézkedéseket.

- Itt biztonságban vagyunk? -kérdezte a hangját suttogásig halkítvaDamask,

- Tökéletes biztonságban.Damask szembefordult a nála

magasabb és idősebb muunnal, - aszemébe nézve bejelentette:

- Rugess Nome halott.- A bith? - bökte ki megrökönyödve

Hill. - Hogyan? Hol?- Annak nincs jelentősége - felelte a

fejét csóválva Damask.- Nome vagyona végül miránk

száll, de az még beletelik némi időbe,miután nem valószínű, hogy bárkirábukkan a holttestére.

Hill nem akarta megismerni az ügyrészleteit, inkább máris a tendőköntöprengett.

- Várunk egy standard évet -mondta rövid gondolkodás után. - Aztánkérvényt nyújtunk be a hagyatékibíróságnak. Követelni kell azonvagyonelemek átadását, amelyek aszerződéseink értelmében a mieink.Végső soron ön a végrendeletivégrehajtó, nem igaz?

- Így van - felelte bólintva Damask.- Idővel felszámoljuk a vagyon javarészét. De van ott néhány... érdekesrégiség, amelyeket szándékomban állmegtartani. Majd előkészítek egymegfelelő tárolót. De addig is arrakérem, ismerjen meg alaposan egy

Bal'demnic nevezetű bolygót. Miután ezmegtörtént, szerezzen bányászati jogot afő szárazföld egész északkeletifélszigetére. Vásároljon fel annyi földet,amennyit csak tud, a partvidéktől kezdveegészen a központi felföldekig.Hamarosan a rendelkezésére bocsátom aszükséges koordinátákat.

Hill elbizonytalanodva sandított azigazgatóra, és megkérdezte:

- Akkor most bemerészkedünk abányaüzletbe?

- Majd amikor eljön a megfelelőperc - válaszolta Damask.

- Használjon közvetítőket, akikenkeresztül nem talál el hozzánk senki.Gyanítom, hogy a Bal’demnicen el kelljutnia egészen a csúcsig, hogy

megszerezze azt, amire szükségünk van.A helyi lakosokkal nem lesz egyszerűtárgyalni, de bízom abban, hogy megtudjuk győzni őket. Alkudjon, amennyirecsak lehet, de szükség esetén adjonannyit, amennyit kell.

- Ennyire fontos a Bal'demnic? -kérdezte csodálkozva Hill.

- Csak egy megérzés - felelte kurtánDamask.

Az űrlift kabinja gyors ütembenereszkedve fehér, tiszta felhőrétegekenvágott át, míg végül az utasokmegpillantották odalent a kék óceánt, avilágosbarna síkságokat és az örökzölderdőket, És pontosan lefelé nézvelélegzetelállító látvány tárult a szemükelé: Harnadian városa, tele

neoklasszicista épületekkel, amelyekugyanolyan magasra tornyosultak fel,mint a várost körülölelő vulkáni kúpok.Ez a művészi és mérnöki remekműÖtvenmillió muunnak adott otthont, éssokak szemében a legtöbb bolygófővárosellenpontja volt: egy anti-Coruscant, egyanti-Denon.

- Mit várhatunk a Gyűléstől? -vetette fel Damask, hátat fordítva alátványnak.

- Gardulla meghallgatást kér.- Nem szokásom huttokkal tárgyalni

- jelentette ki megvetően Damask.- A segítségét kéri, nevezetesen,

hogy közvetítsen egy vitában.- Ki a másik fél?- A Desilijic-klán.

Damask magabiztosan bólintott,mint aki tisztában van a helyzettel.

- Igen, ez már fortyog egy ideje -mormolta. - Mi van még?

- A Yinchorr képviselői is ottlesznek.

- Helyes. A holoadásoknak ismegvannak a maguk korlátai.

- A Kereskedelmi Szövetség és aGran Protektorátus tagjai is tiszteletüketteszik - sorolta tovább Hill.

- Nekik a legkevésbé sem örülök -morogta Damask, azzal néhány pillanatraa gondolataiba merült, majd folytatta: -Van még egy kisebb ügy, amit el kellintéznünk. Küldjön névre szóló meghívóta Subtext Bányavállalat tulajdonosainak.

Hill megdörzsölte szakállas állát,

és töprengve válaszolt:- Nem emlékszem, hogy üzleteltünk

már velük. Ennek a Bal’demnichez vanköze?

Damask elengedte a füle mellett akérdést.

- Régebben tanácsadókéntdolgoztak Nome-nak. Értesse meg velük,hogy mi teljességgel bizalmi alaponműködünk.

- Ha a bith társult velük, akkorrendkívül megbízhatónak kell Ienniük -vélekedett Hill.

- Igen, azt hihetnénk - mormoltaDamask, azzal hátat fordított Hillnek, éslenézett a városra, - de valójában nemjósolok nekik nagy jövőt.

A Galaxis ismert világainakjelentős részét a Magból származó fajokfedezték fel és népesítették be, ezektőleltérően a Muunílinst saját értelmeslényeket nevelt ki. Az ősi muunokegyszerű gazdálkodók és halászok lévénmit sem sejtettek arról, hogy milyenkincseket rejteget a bolygójuk, egészenaddig, amíg a csillagközi utazásáltalánossá vált, és a nemesfémekalkották a galaktikus gazdaság gerincét.Szerencsére a korai terjeszkedés békéskörülmények között zajlott le,máskülönben a muunok talánfegyverkezésre fordították volnamindazt, amit a természettől kaptak, ígyviszont ellenálltak a kincsekkiaknázására tett kísérleteknek, és a

sorsuk uraivá lettek. És mégis, amikorábban gazdasági áldás volt, idővelteherré változott. Miután a muunokmegtanulták megbecsülni azt, amitkorábban magától értetődőnek vettek,ádáz konoksággal kapaszkodtak avagyonukba, míg a lelkükben már-máragorafóbiás ragaszkodás alakult ki abolygójuk iránt.

A Muunilinst sekély óceánjaibanugyanaz a vulkáni tevékenység, amelytermékennyé tette a hatalmas síkságokat,számos helyen megemelte atengerfeneket, és nemesfémeket hozott afelszínre, elegendő mennyiségben ahhoz,hogy azok a gazdasági fejlődésüzemanyagául szolgáljanak. A bolygókérgének repedéseinél hegyek nőttek ki a

tengerekből, amelyekről kiderült, hogyelképesztő gazdagság tárházai. Ahalaktól, rákoktól, kagylóktól és sajátfénnyel derengő növényekkel teli,melegvizektől övezett füstölők - ahogyana vulkáni szigeteket nevezték - egyszerreváltak a Muunilinst leghatalmasabb éslegvagyonosabb családjainak forrásaiváés kincstáraivá.

A szárazföldtől távol eső Aborahnemzedékek óta a Damask- klántulajdonába tartozott, illetve azonjellegzetes füstölők köze, amelyekneksűrű erdővel borított kúpjai a Nyugati-tenger nyugodt vizeiből meredtek ki. Ahegy gyomra ezernyi természetes alagutatés üreget rejtett, a kiugró sziklaormokrólpatakok vize zuhogott alá, és a tömjénfák

illatossá varázsolták a mélyen fekvővölgyek sós levegőjét.

Plagueis hosszú hatótávolságúsiklóval érkezett az Aborah északitoronykomplexumába, majd elindult,hogy megmutassa 11- 4D - nek afolyosókat és üregeket, amelyek akutatóbázisának szem és sérthetetlenelszigeteltségét biztosították.

A fogadásukra felsorakozottdroidok felé intve megszólalt:

- Úgyanolyan otthonosnak fogodérezni ezt a helyet, mint én.

- Bizonyára úgy lesz, Damaskgazda - felelte 11-4D, ésfotoreceptorának egyetlen pillantásávaltucatnyi típusú droidot észlelt:memodroidokat, GNK energiaszolgáltató

droidokat, sőt még az ubrikkisebészdroidok egyik prototípusát is.

- A közeljövőben kicseréltetem azeredeti pótkarjaidat - folytatta Plagueis -, hogy hatékonyabban dolgozhass, ésmegszolgáld a fenntartásod költségeit.

- Örömmel várom, gazdám -válaszolta a droid.

A körséta a külső helyiségekbenkezdődött, amelyeket a Galaxis összesszektorából származó kiváló minőségűbútorokkal és műalkotásokkal rendeztekbe és díszítettek fel. Ám Plagueist nemfűtötte olyan gyűjtőszenvedély mint aneimoidikat, és nem kérkedett avagyonával, mint a huttok. Így aztán ő ésa 11-4D hamarosan csúcsminőségű adó-vevőkkel és holovetítőkkel felszerelt

adattárakban jártak, majd galériák alattvágtak át, amelyeken a polcok ősrégitekercsek és kötetek súlya alattroskadoztak - a legkülönfélébbadattároló eszközök sorakoztak itt, afakéregből készített tekercsektől, apapírokon és a műanyag lapokon átegészen az adatkristályokig ésholokronokig. A muunokról aztbeszélték, hogy irtóznak az irodalomtól,és legfeljebb üzleti könyveket,biztosítási statisztikákat, illetvetörvényszéki iratokat gyűjtenek, ésmégis, Plagueis birtokolta a Galaxislegnagyobb, legjobb könyvtárát,amelyhez foghatót legfeljebb az Obroa-skaion, és a jedi Templomban lehetettlátni. A Rakata és a Vjun Ősi históriái; a

Palawa Híveinek, a Káoszakadémiánakés a Dai Bendu Rendnek szentelt iratok;régi tekercsek, amelyek valaha aMalreaux-család tulajdonába tartoztak; aTund varázslóinak és az onderoniAmanoa Királynőnek krónikái;ysalamirikről, vornsk- rokról és a Va'arttaozinjairól szóló biológiaitanulmányok... Bizonyos népek,amelynek egyedei hosszú eletet éltek - avukik, a huttok, a falleenek és a toydarik- egy-egy külön galériát kaptak.

Mélyen a hegy gyomrában alaboratóriumok következtek, aholPlagueis a valódi kutatómunkát végezte.A ketrecekben, sztázis- mezőkben,bioreaktorokban és baktatartályokbankülönféle élőlények raboskodtak,

amelyek más világokról kerültek aMuunilistre - némelyik a Galaxislegtávolabbi zugaiból. A legtöbbközönséges vadállat volt, de akadtakközöttük félig értelmes lények is, 11-4Dnémelyiket azonnal felismerte, némelyikviszont úgy nézett ki, mintha más lényekrészeiből varrták volna össze a testét.Egy részük nemrég született vagy kelt kia tojásból, mákokról lerítt, hogy a halálküszöbén állnak. A teremtmények javarésze jelenleg is kísérletek alanyakéntszolgált - ezen kísérletekélveboncolások, illetve fajok közöttikeresztezések lehettek másokathibernáltak, vagy más módonfelfüggesztették az életjelenségeiket. 11-4D megfigyelte, hogy az állatok többsége

távvezérelt műszereket visel a testén,amelyek biometrikus ellenőrzőberendezésekkel kötötték össze őket, mígmás lényekkel specialista droidokfoglalkoztak. Másutt, a hegy természetesüregeiben zárt üvegházakat alakítottakki, amelyben különféle növényekburjánzottak mesterséges megvilágításmellett, nemesgázokból összeállítottlégkörben. Plagueis és a droid mégmélyebbre hatolva elérték akutatóközpontot. Ezeket a helyiségeketzsúfolásig megtöltötték a bonyolultgépezetek, illetve az üvegfalúhűtőegységek, amelyekben kémiaielemeket és vegyületeket tároltak,továbbá növényekből és állatokbólszármazó alkaloidákat, vér- és

szövetmintákat, valamint több százteremtmény belső szerveit.

Plagueis utasította a droidot, hogyjárja végig a galériákat és alaboratóriumokat, aztán térjen visszahozzá, és számoljon be a ta-pasztalatairól Négy órával később adroid megjelent, és jelenteti:

- Azt felismertem, hogy ön azélőlények élettartamával és a hibridekelőállításával kapcsolatos kísérleteketvégez. De be kell vallanom, az ittösszegyűjtött növények és állatok jórésze ismeretlen számomra, míg akönyvtárában számos titokzatos iratotláttam, amelyekről nem tudok semmit.Az adatbázis feltöltésre kész állapotbanvan?

- Egy része mindenképpen - feleltePlagueis -, a többit neked kellbetáplálnod a memóriádba.

- Ez a feladat évekig eltarthat,igazgató úr - közölte a droid.

- Ennek magam is tudatábanvagyok. Noha nem érünk rá, azértrohannunk sem kell.

- Értem, uram. Mit óhajt, milyenadatokkal kezdjem?

Plagueis elővett egy kristályt aköpenyének mellzsebéből, és azt a droidfelé nyújtva válaszolt:

- Ezzel. A Sithek történelmével.11-4D rááldozott egy pillanatot,

hogy átkutassa az adattárát.- Ezen címszó alatt több bejegyzést

találtam, uram - jelentette aztán. - Az

egyik szerint a Sith egy ősi szekta,amelynek tagjai az Erőtanulmányozásának szentelték azéletüket. Hasonlítottak a Jedikhez, demás elvek vezérelték őket.

- Igen, van benne valami -válaszolta bólogatva Plagueis.

- Damask igazgató úr, bocsássameg a merészségemet, de meg kellkérdeznem: mi az Ön végső célja?

- A célom, hogy a végtelenségigmeghosszabbítsam az életemet. Hogylegyőzzem a halált.

A droid a gazdájára szegezte afotoreceptorait, és rövid töprengés utánválaszolt:

- Az adattáramban szerepelnekbejegyzések az úgynevezett „életelixír"-

ről, illetve a „fiatalság forrásáról, uram.De az élőlények végül meghalnak, nemigaz?

- Jelenleg, 11-4D, jelenleg -mormolta Plagueis.

A droid tovább gondolkodott, majdismét megszólalt:

- Széles körű tapasztalatokatszereztem a szervátültetés, a génsebészetés a karbonitos mélyfagyasztás területén.De ez minden.

Plagueis bőszen mosolygott, és azállát gőgösen felszegve válaszolt:

- Hát akkor még csak a felszíntkapargatod.

A beszélgetést követően 11-4Dadatolvasó és - feldolgozó üzemmódba

kapcsolta magát, Plagueis pedig elővettegy kémcsövet, elemzésnek vetette aláannak tartalmát - a saját vérét. Nohautóbbi időben a hatalma jelentősenkiteljesedett, nem érzékelte, hogy aBal’demnicen történtek ótamegnövekedett volna amidikloriánszáma, és a vérmintaelemzésének eredménye megerősítette agyanúját. A kutatásai során régkiderítette, hogy hiába adja be Erő-érzékeny teremtmények vérét aközönséges élőlényeknek, az Erőhözkötődő különleges képességek nemszálInak át a befogadóba, noha a magasmidikloriánszám miatt átmenetilegerősebbek és rugalmasabbak lettek. Ateljes vérátömlesztéssel végzett

kísérletek kudarcba fulladtak, ésvégzetes következményekkel jártak abefogadókra, ami arra utalt, hogy azErőkeményen megtorolja, ha valakikontárkodik vele. Úgy tűnt, amidikloriánok tudták, hogy melyikegyedhez tartoznak, és a sajátgazdatestükön kívül leállították atevékenységüket.

Az adatok szerint a midikloriánokellenállást fejtettek ki azonmanipulációkkal szemben, amelyekveszélyeztették az Erő egyensúlyát,viszont passzívak maradtak, sőtengedelmessé váltak, amint egy gyengeakaratú teremtményt manipulált egyolyan valaki, akit mélyen áthatott az Erő.Plagueis úgy gondolta, talán ez a

magyarázata annak, hogy miért tudkönnyebben gyógyítani az Erősegítségével másokat, mint saját magát.És ezek alapján úgy vélte, az életemeghosszabbításához csupán rá kellvennie a midikloriánokat, hogy újsejteket teremtsenek, hogy az akaratánakengedelmeskedve többszörösérenöveljék a számukat, és meggyógyítsák,vagy újakra cseréljék a beteg, sérült,működésképtelen sejtjeit. Rá kellkényszeríteni őket, hogy a testeszükségleteit szolgálják, hogy szükségesetén erőt adjanak, hogy legyőzzék asérüléseket, vagy megakadályozzák asejtek elöregedését...

Ha hinni lehetett a régi írásokban ésholokronokban szereplő meséknek, az

ősi idők Sith Nagyurai tudták, hogyanhajtsák végre mindezt. Csakhogy azolyan Sithek, mint Naga Sadow és ExarKun, sokkal nagyobb hatalmatbirtokoltak, vagy csupán kihasználták atényt, hogy a sötét oldal lényegesenerősebb volt azokban a letűnt korokban?Egyes elemzők azt állították, hogy ahalál legyőzésének képessége azokrakorlátozódik, akik értenek a mágiához ésaz alkímiához, és hogy ezen praktikákhasználata megelőzi azt a kort, amikor aSötét Jedik megérkeztek a Korribanra.Ám azok a Sithek nem arra használták avarázslataikat, hogy meghosszabbítsákaz életüket, hanem arra, hogytévképzeteket teremtsenek, fenevadakatalkossanak, és feltámasszák a holtakat. A

legnagyobb Sith-mágusok állítólagképesek voltak sötét energiákkal átitatniegy bolygó légkörét, vagy éppenfelrobbantani egy csillagot, vagytömeges bénulást előidézni, ahogyan azt- megint csak állítólag - Exar Kun tette aKöztársasági Szenátus kiválasztotttagjaival. Mások csupán eszköznekhasználták a varázslatokat, hogy jobbanmegismerjék a régi Sith-tanokat,szertartásokat és jelképeket.

Darth Bane úgy hivatkozott amágiára, mint a sötét oldal legtisztábbkifejeződésére, ennek ellenére nem tudtaúgy a szolgálatába állítani azokat azenergiákat, mint egykori tanítványa,Zannah. Bane tanítványai úgy tartották,hogy az atyamesterük egy még nagyobb

jelentőségű eljárással kísérletezett: alélekátvitellel, amit azután sajátított el,hogy felkutatta Darth Andedduholokronját. Az eljárás lényege abbanállt, hogy egy egyén átköltöztette atudatát egy másik egyén testébe, vagybizonyos esetekben egy talizmánba,templomba vagy szarkofágba. Így aztán alegnagyobb hatalmú régi Sithek tudatatúlélte a testük pusztulásai, hogy aztánkísértsék és zaklassák azokat, akikbemerészkedtek a sírjukba.

De ezen eljárás nem biztosította atest fennmaradását.

Plagueis nem óhajtott láthatatlan éstestetlen szellemé változni, amicsapdába esve lebeg két világ között, ésnincs hatalma befolyásolni az anyagi

világot, legfeljebb egy-egy gyengeakaratú teremtményen keresztül, akitmegfélemlítéssel, megtévesztéssel v agymás módon rákényszerít arra, hogymegtegyen neki valamit.

És nem óhajtotta átköltöztetni atudatát egy másik testbe, sem egytanítványéba, ahogyan állítólag Banetette, sem holmi tartályban tenyésztettklónéba. Nem érte be kevesebbel, csak atestének és a lelkénekhalhatatlanságával.

Az örök élettel.Sajnálatos módon csupán ennyit

tudott kinyerni a könyvtárában tároltszövegekből, kristályokból ésholokronokból. A döntő fontosságútudásanyag elveszett, amikor egy rövid

ideig Darth Gravid volt a mester, ésmivel a Sith felkészítés fontos elemeit amesterek szóban adták át atanítványaiknak, nem sokan jegyezek fela tanításaikat. Ami ennél is fontosabb,Darth Tenebrous keveset beszélt ahalálról.

Plagueis a kutatóközpontjánakmélyén, ezen az elszigetelt helyen, ahol akísérleteit végezte - csakis ezekre adolgokra mondhatta, hogy szereti őket -hirtelen mélyen átérezte, hogy mi vár

A Bal'demnicen történtekkövetkezményei úgy tornyosultak felelőtte, akár egy felmérhetetlenül óriásimonolit. Eletében először úgy érezte,hogy az Erő sötét oldala nem csupánkedvező szél, amely egy sétahajó

vitorláit dagasztja, hanem hurrikán,amely mohón várja, hogy a pusztításviharát zúdítsa a roskadozóKöztársaságra és az elpuhult Jedikre.Egy gyilkos vihar, amely Ierombolmindent, ami elavult és romlott, éskikövezi az utat egy új világrendnek,amelyben a Sithek elfoglalják jogoshelyüket, a galaxis uraivá lesznek, akikelőtt az értelmes lények meghajolnakmajd, de nem csupán félelmükben,hanem mert hálásak lesznek azért, mert aSithek visszarántották őket a szakadékszéléről.

Az előtte álló feladat új erőkkeltöltötte fel, egyszersmindelcsüggesztette, és ennek a mindentleromboló ciklonnak a nyugalmi

középpontjában állva hallani vélte ahangjukat mindazoknak, akik lerakták aSith világuralom, a Nagy Terv alapjait.Azokét, akik az életükkel és aleheletükkel teremtették és táplálták afergeteget: Darth Bane-ét és Zannahét ésszámtalan utódjukét, többek közöttCognusét, Vectivusét, Ramage-ét ésTenebrousét. Száz évvel korábbanTenebrous twi'lek mestere apró nyílástvágott az Erő szövetébe, amivel lehetővétette, hogy a Jedik nyolcszáz év óta elsőízben megérezzék a sötét oldal jelenlétét.Az volt a nyitány, a Sithek bosszújánakkezdete. És most eljön az idő, hogy ő,Darth Plagueis tátongó lyukká tágítsa azta rést, hatalmas szájjá, amely elnyeli aKöztársaságot és a Jediket.

Hatodik fejezet: A vadászok holdjaA délutáni szellő frissen kiontott

vér szagát hordozta. A kín és a halálsikolyai hallatszottak minden irányból, agreelfák göcsörtös ágai közöttködnyúlványok tekeregtek. Régi és új,tűz- és energiafegyverek dörrenései,csattanásai és süvítései verődtek visszaaz ősi erődöt nyugatról határolósziklafalról - a rendszer központi napjaéppen most tűnt el ezen fal mögött.

Hego Damask a legmagasabbbástyán állt, a mozdulatlansága, és atesttartása révén a szentélyekben láthatókomor istenszobrokra emlékeztetett.Fekete köpenye halk susogással lobogottmögötte, de ő elsősorban a környékhangjaira figyelt - a gyilkolás hangjaira.A csapatok ezekben a percekben tértekvissza az erdőből! A vadászok

jókedvűen kurjongattak, ősi dalokatharsogtak, vagy titokzatos verseketkántáltak. A ruházatuk különféle színű ésállagú vérben úszott. Az elejtett vadakkizsigerelve hevertek a lebegőhordágyakon, máris készen arra, hogy anyársra húzzák, és belső udvarbanlobogó máglyákon megsüssék őket, vagypedig a tapasztalt preparátorokmunkához lássanak rajtuk. Vermokok,nexuk, mongworstok, kraytsárkányok,acklayk, reekek... minden, ami afegyvercsövek elé került.

A Sojourn eltörpült a bolygóhozképest, amely valaha megszülte, ám anevét suttogva ejtették azok, akik tudtakróla egy keveset, de még azok is, akik azévszázadok folyamán rendszeresen

felkeresték. A rendszer szerepelt anyilvántartásokban, de csak azoktalálhatták meg, akik tudták, holkeressék, és hogyan fejtsék meg ahelyzetét eláruló adatokat.

Ezen a holdon Damask, illetve aDamask Vállalatot alkotó tucatnyi muunminden standard évben egyszer vendégüllátta a Galaxis legbefolyásosabbteremtményeit. Ezen illetők nevét taIánmég ismerték néhányan, de a köznépgyakorlatilag mit sem tudott akülsejükről, így nyugodtan mozoghattakmindenfelé. Senki sem ismerte fel őket,holott ők voltak a felelősök - és nem kismértékben - a Galaxis történelmétformáló eseményekért. Titokban utaztaka Sojournra, olyan hajókon, amelyeket

Rugess Nome tervezett és Hego Damaskbirtokolt. Meghívás nélkül senki sem jöttide, mert azzal az azonnali haláltkockáztatta. A vendégek kivétel nélkülosztoztak Damask azon hitében, melyszerint az anyagi haszon sokkalfontosabb, mint a hírnév, a politika vagyaz általános erkölcsök.

A Sojournon működő telepetévtizedekkel korábban alapítottták azIntergalaktikus Bankklán tagjai, éskezdetben a leggazdagabb ügyfeleiküdülőhelyeként szolgált - egy kismellékes jutalom volt akiváltságosoknak. Később, mialatt azidősebb Damask, Hego biológiai apjaült az IBK elnöki székében, a holdmásfajta szerepet kapott: időről időre itt

gyűjtötték össze a legnagyobbjátékosokat, hogy elmondják azötleteiket, és megvitassák a fontoskérdéseket. Itt, a Sojournon határoztákmeg a galaktikus kredit értékét; ittvetődött fel első ízben, hogy EixesValorumot kellene a főkancellári székbeültetni, itt szervezték át a KereskedelmiSzövetség direktorátusát. Aztán, amikorHego Damask átvette az elnöki széket, aSojourn megint valami más lett.Onnantól kezdve nem üdülőhelykéntvagy ötletgyárként szolgált, hanem egy, atársadalmi alkímia területén tett merészkísérlet színhelyeként. Egy hely, ahol azigazi hatalmasságok terveket szőttek ésstratégiákat alakítottak ki, hogykiragadják a Galaxis történetének

alakítását a véletlen markából. Aholvalaha iotrai katonák gondoskodtak abiztonságról, ott most echamnapgárdisták őrködtek. Hatalmasköltségek árán vörös greelfákatcsempésztek ide a Pii III-ról, és ültetteka módosított talajba. Az erdőkbekiónozott vadakat és egzotikusteremtményeket telepítettek, az Ősierődöt egyfajta vadászteleppéalakították. Az előkelő vendégek ócskakunyhókban laktak, amelyek olyanneveket viseltek, mint Fészek, Barlang,Búvóhely vagy éppen Szakadék.Plagueis azért rendezte mindezt így, hogyhasonló gondolkodásmódra szoktassa avendégeit abban a reményben, hogy ezvégül szokatlan, új stílusú

együttműködéshez vezet.Damask a bástyán maradt, amíg a

természetes fény elhalványult, és asötétség lassan ráborult az erődötkörülzáró erdőre.

Odalent, az udvarban a máglyák akorábbinál magasabb lánggal lobogtak, alevegőt sülő hús szaga járta át. Avendégek szertelenül vedelték a szeszesitalokat és fogyasztották a különfélebódítószereket. Az udvar számos pontjántwi'lek és theelin lányok táncoltak. Asokaság egyre lármásabb lett, az ittasalakok mind vadabbul viselkedtek.Minden egyes csapattól megkövetelték,hogy mutassa be és darabolja fel azelejtett vadakat - hogy mindenkibevérezze a kezét vagy másfajta

végtagját. A meghívottak között akadtakolyan teremtmények, akik nemfogyasztottak húst, csakis gabonafélékenés más növényeken éltek, de őket isbevonták, vagy inkább belerángatták aféktelen kicsapongásba. Plagueis tudta,mi várható: éjféltájban rosszallómegjegyzések fognak elhangzani aKöztársaságról, és a kiemelkedőszenátorokat - a jelenlévők kivételével -kegyetlenül kigúnyolják majd. Hogy aszertartások Sith szertartások elemeit,míg az erőd falain látható díszek Sithjelképeket tartalmaznak, azt egyedülDamask tudta.

Hirtelen megérezte, hogy Larsh Hillés két másik muun közeledik felé, ekkorhátat fordított a mellvédnek, és a

jövevényekre nézett.- A hutt csillagnyugta óta vár -

jelentette Hill.- Ez az ára a velem való

találkozásnak - felelte a legteljesebblelki nyugalommal Damask.

Hill úgy nézett rá, mint aki régótagyötrődik valami miatt, és fejcsóválvaválaszolt:

- Ha ezt a hutt nem tudná, régelment volna.

Damask intett a három muunnak,hogy induljanak, és követte őket. Gyorsléptekkel leereszkedtek egy hosszúlépcsőn, és beléptek a tágasfogadóterembe, amelyet vastag,tarkabarka szőnyegek és falkárpitok,valamint a kandallóban lobogó lángok

otthonosan meleggé varázsoltak. IdősebbGardulla Besadii, a bűnözőfejedelem ésmegrögzött szerencsejátékos egy, améreteinél megfelelő lebegőágyon fekveérkezett a helyiségbe, rodiaiháznagyának, titkárainak és testőreinekgyűrűjében. Damask őrei sietveátterelték a szomszédos váróterembe akíséret tagjait.

Gardulla vaskos, erős farkáratámaszkodva felgörbítette a testét, éscsupasz, zömök karját a tűz felé nyújtvamegszólalt:

- A vendégművészei láttán éshallatán őszinte csodálat tölt el, igazgatóúr. Különösen a theelin énekesekértlelkesedem. Talán segíthetne, hogymagam is szerződtessek néhányat.

- A hölgyeket egy twi'lekmegbízottunk hozta ide - válaszol taDamask, miután letelepedett trónnak isbeillő karosszékébe. - Vele kellbeszélnie.

Gardulla észrevette, hogy aházigazda kissé éles hangon beszél, éssietve javasolta:

- Akkor talán térjünk rá az üzletre.- A sűrű napirendem kevés időt

hagy az udvariaskodásra - válaszoltaDamask, és mentegetőzve széttárta akezét.

A hutt nem szokott hozzá az egyenesbeszédhez, ezért most ne hány pillanatigkissé ingerülten meredt az igazgatóra,majd elnyomta az indulatait, és higgadtanbejelentette:

- Azt tervezem, hogy kimarkolokegy darabot a Tatuinból, es azért jöttemönhöz, igazgató úr, hogy a támogatásátkérjem.

- Egy sivatagos világ a KülsőGyűrű Arkanis-szektorában - mondtahalkan az igazgató karosszéke mögöttálló Hill.

- Gondolom, a támogatás alatt pénztértünk - jegyezte meg Damask.

Gardulla más testhelyzetbefészkelődött a lebegőágyon, és kissézavartan felelt:

- Tudatában vagyok annak, hogy önhelyteleníti a fűszer- és a rabszolga-kereskedelmet, de a Tatuinon másmódon akarok krediteket keresni.

- Szóval nem párafarmokkal.

- Ön gúnyolódik velem! - mordultfel Gardulla, és haragosan meredt azigazgatóra.

- Csak ugratom, Gardulla -válaszolta Damask hanyagul legyintve. -Keveset tudok a Tatuinról, aztleszámítva, hogy valamikor a messzimúltban ökológiai katasztrófa sújtotta, ésóriási kiterjedésű sivatagaibanmanapság csak szegény gazdálkodók ésjelentéktelen bűnözők élnek, illetvenéha-néha megfordul ott néhánynyomorult űrcsavargó. Úgy hallottam, aTatuinnal nem lehet kezdeni semmit, éshogy az ott élő teremtmények idő előttmegöregszenek.

Damask azt is tudta, hogy az ősiSithek valaha állomáshelyet tartottak

fenn a Tatuinon, de ezt megtartottamagának.

- Szerencsére mi, huttoktermészetes adottságaink révén hosszúéletet élünk - felelte Gardulla. - De nemóhajtok újabb ellenségeket szereznimagamnak, igazgató úr. Olyanellenségeket, akik mit sem szeretnénekjobban, mint mihamarabb hírt kapnitemetésemről.

- A Desilijic-klán - mondtabólintva Damask.

- Pontosan ők az okai annak, hogyszeretnék elköltözni a Nal Huttáról -közölte Gardulla. - Hogy minélmesszebb legyek Jabba Desilijic Tiure-tól és a hozzá hasonlóktól. Az önpénzügyi támogatásával módomban áll

megvalósítani ezt. Tudomásom szerintbaráti kapcsolatokat ápol a planetárisszomszédságában élő huttokkal.

- Az igaz, hogy Drixo és Proggaremekül boldogulnak a Comrán - ismerteel Damask -, de a sikereikért komolyárat kellett fizetni. Ön mit tud felajánlania befektetéseinkért cserébe?

A hutt sötét, ferde szemébenfelgyúltak a mohóság fényei.

- Egy fogatpályát, mint amilyen aMalastare-on működik. A kisebbversenyeken felül minden standardévben rendeznénk egy nagy bajnokságot,amely tízezrével vonzaná aszerencsejátékosokat a Tatuinra, éscsordultig töltené a pénzesládáimat. -Elhallgatott néhány pillanatra, majd az

igazgató szemébe nézve hozzátette: - Éshajlandó vagyok bevenni önt társnak.

- Csendestársnak - egészítette kiDamask.

- Ahogy óhajtja - egyezett belegondolkodás nélkül Gardulla.

Damask összetámasztotta hosszúujjait, és a kezét előreugró álláhozemelve megfontoltan válaszolt:

- A haszonból nekem járó részenfelül önnek el kell intéznie, hogy Cabrafőnök szabadon dolgozhasson a NarShaddaán,

Gardulla hitetlenkedve pislogott, ésmegkérdezte:

- A dug bandavezér?- Tudja, kiről van szó! - förmedt

Hill éles hangon a huttra.

A hutt szemmel láthatóan erősenvívódott, mielőtt megszólalt;

- Nem ígérhetek semmit, igazgatóúr. A Fekete Nap mélyen beásta magát aNar Shaddaán, és a vigók azonügyködnek, hogy Alexi Garyn vehesse áta szervezet irányítását. Aligha fogjákméltányolni vagy engedélyezni,..

- Ezek a feltételeink, Gardulla! -vágott közbe Damask. - Találja meg amódját, hogy Cabra megállapodhasson aFekete Nappal, és mi támogatni fogjuk aTatuinnal kapcsolatos terveit. - A erődudvara felé intett. - El tudom intézni,hogy már ma este találkozzon az AargauBank jelen lévő képviselőivel, akikelőre a rendelkezésére bocsátják azt azösszeget, amelyre szüksége van

Gardulla legalább fél percigtöprengett, míg végül bólintott.

- Elfogadom a feltételeit, Damaskigazgató. Nem fog csalódni bennem.

Miután a hutt kikormányoztalebegőágyát a teremből, a Nap gárdakatonái féltucatnyi hüllőszerű értelmeslényt kísértek be, akik két vastag lábonjártak, és akiknek arca előtt széles,lecsüngő ormány lengedezett. Damaskmindeddig csak holoadás formájábanérintkezett a yinchorrikkal, és mostkíváncsian előrehajolva figyelt. Ayinchorrik a terem közepére érvemegálltak, majd kilépett közülük aszóvivőjük, aki először közölte, hogy őQuayhuk, a Vének Tanácsának elnöke,azzal máris belevágott panaszos

szóáradatába. A közös nyelvettöredékesen, nyersen beszélve vádolta aSzenátust, amiért az nem hajlandóbefogadni a Yinchorrt a Köztársaságba.A társai harcias kurjantásokkal biztattákőt, mialatt a nyomaték kedvéért a jobböklével a bal tenyerébe csapkodvaelmondta, hogy bár a világukat már többszáz éve felfedezték és feltérképezték aköztársaságiak, a Yinchorr elnyomott éselmaradott világ maradt, holott sokkaljobb bánásmódot érdemel.

- Valaki a vérével fog fizetni ezértaz igazságtalanságért! - fenyegetőzöttvégül indulattól recsegő hangon.

Larsh Hill türelmesen megvárta,amíg Quayhuk befejezi, majd halkanmegjegyezte:

- Azt hiszem, ezekre még a Szenátussincs felkészülve.

Damask szemrebbenés nélkül álltaQuayhuk vészjósló tekintetét, mialattintett a bal kezével, és kijelentette:

- Önöknek nem áll szándékukbanképviselőket juttatni a Szenátusba.

Quayhuk megrökönyödve pislogott,és megkérdezte: - Mi másért tettük volnameg ezt a hosszú utat?

Damask ismét intett, ésmegismételte: - Önöknek nem állszándékukban képviselőket juttatni aSzenátusba.

Quayhuk zöld bőrű kísérőirepillantott, majd Hillhez fordult, steljesen összezavarodva megkérdezte:

- Damask igazgató süket talán, vagy

megromlott az egészsége?Damask alig tudta palástolni a

megdöbbenését. A hír igaznak bizonyult:a jelekből ítélve a yinchorrikra valóbannem hatnak az Erő-sugallatok. De hogyanlehetséges az, hogy egy ilyen viszonylagcsekély értelmű teremtménymidikloriánjai képesek olyan védőfalatemelni, amelyik ellenáll egy Sith Nagyúrakaratának? Ez talán valami önvédelmieljárás - a midikloriánok azzal óvják agazdatestet, hogy nem engedikmanipulálni az ahhoz tartozó tudatot?Damask nyomban elhatározta, hogyszerez magának egy ilyen teremtményt,hogy kifürkészhesse a titkait.

- Talán hajlandóak leszünk segíteniönöknek, hogy képviselőket juttassanak a

Szenátusba - mondta végül, - ám ez afolyamat évekig, esetleg évtizedekigeltarthat, és nem vagyok meggyőződvearról, hogy önöknek van hozzá türelmük.

Quayhuk az orrnyílását kitágítvamélyet lélegzett, és jócskán lehiggadvaválaszolt:

- Mi egy évtized, amikor márévszázadok óta türelmesen várunk? Mitalán nem vagyunk értelmes lények?Vagy azt várják el tőlünk, hogy ne csakelfogadjuk a feltételeket, de mégrajongjunk is értük?

- Senki sem követeli meg, hogytapsoljanak ehhez az egészhez -jelentette ki a fejét csóválva Damask.

Quayhuk szemlátomást megenyhültkissé.

- Hát akkor megállapodtunk? -kérdezte fojtott hangon.

- Hamarosan megköthetjük aszerződést - válaszolta Damask, - deaddig biztosítékot kérek öntől arra, hogyha a szükség úgy hozza, megtesz nekemegy személyes szívességet.

- Személyes szívességet? -ismételte Quayhuk, és meghökkenvenézett az igazgatóra. - Mifélét?

- Olyanfélét, amilyent éppen kérek -felelte a két tenyerét felmutatva Damask.

A yinchorrik vezetője bizonytalanpillantásokat váltott a társaival, de végülbólintott egyet.

- Vegye elintézettnek, igazgató.- Szívességet? - kérdezte halkan

Hill, mialatt az őrök kikísérték a

yinchorri küldöttséget.- Csupán próbának szántam -

magyarázta Damask.Ekkor két gran lépett be a terembe.

A nagyobbik, egy Pax Teem nevűköztársasági szenátor, a GranProtektorátust képviselte, Teemjóformán le sem ült, amikor máriskijelentette:

- Meg kell ígérnie, Damaskigazgató, hogy nem köt egyezségetGardullával!

- A huttokkal közös dolgaink -válaszolta neki Hill - nem kevésbébizalmasak, mint az önökkel közösügyeink, Teem szenátor,

A gran három vastag szemkocsányameg-megrándult az idegességtől.

- Úgy hírlik, Gardulla azt tervezi,hogy felújítja a Tatuinon valaha létezettfogatversenyt, és ezzel nyílt versengésbekezd a Malastare-ral.

Damask szenvtelenül nézett aszenátorra, majd a fejét kissé oldalrafordítva válaszolt:

- Bizonyára nem azért utazott ide,hogy pletykákkal szórakoztasson.

Teem megmozgatta erős állkapcsát,és határozottan felelt:

- Önök ígéreteket tettek, igazgatóúr,

- És teljesítettük is azokat - vágottvissza Damask, és jóval higgadtabbanhozzátette: - Hogy ellensúlyozzuk afogatversenyből származó bevételeikcsökkenését, talán felemelhetjük a

Malastare - ról származó üzemanyagárát.

A gran fontolóra vette az ajánlatot,majd kijelentette: - Ez inkábblehetőségnek hangzik, semmintgaranciának.

- A kormányzó bizottság elévisszük az ügyet - felelte a vállátvonogatva Damask. - De most tekintsüktárgyalási alapnak. - Hátradőlt a székén,tetőtől talpig végigmérte Teemet, ésmegkérdezik : - Mi aggasztja még,szenátor?

- Az a részrehajlás, amit önök aKereskedelmi Szövetség iránttanúsítanak.

- Mi csupán segítünk nekik, hogyteljes jogú képviselethez jussanak a

Szenátusban - válaszolta Hill az igazgatóhelyett.

- A direktorátus teljes képviseletnélkül is remekül elboldogul! - fortyantfel Teem. - És cserébe mi történik?Lemondanak a Külső Gyűrűben élvezettszállítási monopólium egy részéről?

- Ami tisztességes, az tisztességes -jegyezte meg Hill.

Teem metszően éles pillantástvetett rá, és dühösen tiltakozott: Szósincs itt semmiféle tisztességről!Magukat csak az érdekli, hogy adirektorátus minden parancsukat teljesítia Coruscanton. - Hirtelen talpra ugrott,és szögletes fogait csikorgatvahozzátette: - Még ha emelkedik is amalastare-i üzemanyag ára, abból a

Damask Vállalat és a KereskedelmiSzövetség nagyobb hasznot húz majd,mint mi!

A gran azzal hátat fordított amuunoknak, és döngő léptekkelkiviharzott a teremből. A kísérőjenéhány pillanatig még feszengve üldögélta székén, aztán ő is felállt, és a főnökeután sietett Hill pillanatokig csak tátogottmeglepetésében, majd kibökte: - Ezt nemteheti...

- Hadd menjen - vetette közberidegen Damask. Az idősebb muunszorosan összepréselte a száját, aztánmélyet lélegzett, és megszólalt:

- Nézze, Hego, ha részesednikívánunk a Szenátusban birtokolthatalmukból, meg kell találnunk a

módját, hogy megbékítsük őket.- Ezzel nem értek egyet - jelentette

ki Damask. - Inkább arra kell módottalálnunk, hogy megmutassuk Teemnek:feláldozható.

Mire az őrök bekísérték a SubtextBányavállalat tulajdonosait, úgyfelszökött benne a harag, hogy szinte aszájában érezte az ízét. Négy gossam álltelőtte, négy patás lábú, halfejűteremtmény. A nyakuk aránytalanulvékony volt a testükhöz képest - Damaskgyanította, hogy akár két ujjával is eltudná törni, és szívesen meg is tettevolna.

- Bevallom őszintén, meglepődtünk,amikor megkaptuk a meghívót - jelentetteki a Subtext vezérigazgatója. -

Fogalmunk sem volt arról, hogy rajtavagyunk az önök radarernyőin.

Damask szűkös mosolyra húzta aszáját.

- Igyekszünk nyomon követni agalaktikus eseményeket - válaszolta. -Remélem, élvezik az ételeket és aműsort.

- Jobban, semmint gondolná -felelte a vezérigazgató jelentőségteljesenvigyorogva. - Vagy talán jobban,semmint be mernénk vallani.

Damask ugyanolyan vigyorterőltetett az arcára.

- Jobban, semmint gondolnám... -dünnyögte, majd hirtelenmegkomolyodva folytatta: - Akkor mosthadd mutassuk meg, hogyan intézzük a

bizalmas ügyeket a Gyűlésen.A gossamok meglepődve pislogtak

egymásra, majd a vezetőjük közölte:- Megtisztelve érezzük magunkat.Damask felállt, és intett négy

napgárdistának, akik körül vették agossamokat, miközben ő, Hill, és kétmásik muun az ősrégi liftállomás felévezette őket.

- Az igazán nagy dolgok odalenttörténnek - magyarázta a beszállás utánDamask, és egy kurta intésévelelindította a kabint

Hallgatagon ereszkedtek kétemeletet, majd amikor a fülke ajtajakinyílt, egy tágas föld alatti csarnokbaléptek ki. A félhomályos terem közepétszámos nagy platform foglalta el,

amelyet hidraulikus oszlopok mozgattakfel és le. A berendezéseket verejtékbenúszó, folyamatosan szuszogó ugnaughtokkezelték. Az egyik platform éppen lefelétartott, egy jármű vagy droid kiégettroncsa hevert rajta. Odafentről, a magasmennyezet egyik nyílásából lelkeséljenzés és tapsvihar hallatszott. Aszomszédos emelő berendezésen egybilincsekkel és láncokkal gúzsba kötött,bantha méretű fenevad küszködötthangosan fújtatva és vicsorogva.

Pontosan a központi udvar alattvagyunk - magyarázta Damask, mialatt aszörnyeteg emelkedni kezdett. -Valamennyi rakomány a Köztársaságegy-egy undorító vonását jelképezi -azokat a szokásokat és eljárásokat,

amelyeket sokan szeretnénkmegváltozatni.

Miután elhallgatott, a platformelérte az udvar szintjét. A tömegelcsendesedett néhány pillanatra, ekkorenergia sistergését és süvítését lehetetthallani, majd ismét kitört az ordítozás ésa harsány röhögés.

- Azok a töltetek lézerágyúkbólszármaztak - közölte Damask, eléghangosan ahhoz, hogy a gossamokhallják a szavait, mialatt a platform elégalacsonyra ereszkedett ahhoz, hogy látnilehessen a szörnyeteg helyén füstölgő ín-és csonthalmot. Az igazgató akkorgonosz mosolyt villantott a bányavállalattulajdonosaira, és hozzátette: - Tudják,ez csupán színház. A tömegek

szórakoztatására.- Ön nyilvánvalóan ért hozzá,

hogyan járjon a tömegek kedvébe,igazgató úr - jegyezte meg nagyokatnyelve az egyik gossam.

Damask széttárta a karját.- Hát akkor önök is vegyenek részt

az előadáson - mondta fennhangon, és azállával az egyik platform felé bökött,amelyet a napgárdisták időközbenkörülvettek. - Rajta, másszanak fel oda.

A gossamok döbbenten meredtekrá.

- Gyerünk! - szólt rájuk Damaskimmár teljesen megkomolyodva. -Kapaszkodjanak fel oda!

Két gárdista meglóbálta asugárvetőjét.

A gossam vezérigazgató egyikmuunról a másikra nézett, közbenfélelmében egyre tágabbra nyitotta aszemét.

- Tettünk valamit, amivel magunkraharagítottuk, igazgató úr? - kérdezteremegő hangon.

- Jó kérdés - dörmögte Damask. -Tettek?

Ezt követően a gossamok szó nélkülfelmásztak a platformra, majd avezérigazgató megkérdezte:

- Egészen pontosan hogyanfigyeltek fel ránk?

- Egy közös barátunk hívta felönökre a figyelmünket - válaszoltaDamask. - Egy Rugess Nome nevű bith.Önök nemrégiben eladtak neki egy

kutatójelentést és egy fúrószondát.A platform emelkedni kezdett, és a

gossamok hosszú nyakukat nyújtogatva,rémülten néztek felfelé.

- Kárpótolhatjuk önöket! - kiáltottaegyikük könyörgő hangsúllyal.

- Hát akkor gyorsan közöljék azajánlatukat! - javasolta Damask amennyezetre pillantva. - A lézerágyúkautomatikusan tüzet nyitnak.

- Plazma! - visította valamelyikgossam. - Egy kiaknázatlanplazmatároló! Ezer világot is elláthatenergiával!

Damask intett az ugnaughtoknak,hogy állítsák meg a platformot, ésfelkiáltott a magasba:

- Hol van? Melyik bolygón?

- A Naboo-n - válaszolta az egyikgossam, és hirtelen felordítvamegismételte: - A Naboo-n!

Hill fojtott hangon közbeszólt,jóllehet feleslegesen.

- Egy elzárkózó világ a KözépsőGyűrűben, a Chomell-szektorfőbolygója. Viszonylag közel van aTatuinhoz. Részben onnan származnak aveermokok, amelyeknek klónjaitszabadon engedtük odakint, az erdőben.

Damask hagyta, hogy Hillbefejezze, majd felszólt a gossamoknak:

- Kinek a megbízásából végeztéteka kutatást?

- Az uralkodó ellenzéke bérelt felminket, igazgató úr! - kiabálta egyikük.

- Esküszünk, hogy így történt! - tette

hozzá egy másik.- Ezt a Naboo-t egy uralkodó

irányítja? - kérdezte Damask.- Egy király - felelte a

vezérigazgató. - A politikai ellenfeleiszeretnék megnyitni a bolygót agalaktikus kereskedelemnek.

Damask elsétált a platformtól.Fontolóra vette, hogy kínvallatásnak vetialá a gossamokat, és kiszedi belőlük, kibízta meg őket a Tenebrous elleniszabotázzsal, de úgy döntött, hogy eztegy másik napra hagyja, mivel jól tudta,hogy a bithnek számos ellensége volt.Végül megfordult, és ráparancsolt azugnauhtokra, hogy eresszék le aplatformot.

- Az a plazmatároló valóban olyan

nagy, mint amekkorának mondjátok? -kérdezte a gossamoktól, miutánvisszaértek a padlószintre.

- Egyedülálló, uram, még soha nemtaláltunk hozzá hasonlót - feleltemegkönnyebbülten a vezérigazgató,mialatt ő és a társai megborzongtakDamask dermesztő tekintetétől.

Damask egy darabig hallgatagonfürkészte őket, majd a napgárdistákparancsnokához fordult:

- Szállítsák őket a Tingel-karlegtávolabbi világára, a lehetőlegmesszebbre minden lakott bolygótól,és további utasításig tartsák őket ott!

Damask pihenni küldte a kísérőit, őpedig felment az erőd keleti bástyájára,

hogy megnézze a csillagkeltét. Atársaihoz hasonlóan ő is elfáradt, deelégedetlen volt a Gyűléseredményeivel, szinte biztosra vette,hogy nem tudna elaludni. Arra az esetre,ha kiderülne, hogy a kiaknázatlanplazmamező érdekli a KereskedelmiSzövetség állandóan zsémbes vezetőit -és pillanatnyilag nem törődve azzal,hogy az új forrás miféle hatástgyakorolhat a Malastareenergiaexportjára -, mielőtt elváltHilltől és a többiektől, utasította őket,hogy tudjanak meg mindent a Naboo-rólés annak elzárkózáspárti uralkodójáról.

Miután elintézte a SubtextBányavállalat vezérkarát, Damask ésmuun kísérői tárgyaltak az úgynevezett

kormányzó bizottsággal , amelynektagjait politikusokból, lobbistákból,iparmágnásokból és bankárokbólválogatták össze. Szerepeltek benne aSestina, az Aargau és a Mag Bankpénzügyi mágusai; a Ferde Kör vezetői,a Kereskedelmi Szövetségdirektorátusának tagjai; valaminttehetséges hajótervezők, mint példáulNarro Sienar, akit Plagueis támogatnikívánt azon törekvésében, hogyelfoglalja a SantheSienar Hajógyárelnöki székét. A bizottság rendszeresenösszeült - bár a Sojournon ritkán, hogybiztosítsák a nagyvállalatoknak kedvezőtörvények gyors beiktatását; hogymegállapítsák az olyan közszükségletiáruk árát, mint a tibannagáz, a

páncélüveg és a csillaghajóküzemanyaga; és hogy a Coruscantontartsák a szenátorokat, és ezzeleltávolítsák őket a Magon kívül zajlóeseményektől.

Nem mindenki értett egyet azzal,hogy a muunok „rejtőzködő taktika"stratégiája a legjobb módszer arra, hogyállandóan kibillentsék egyensúlyából aKöztársaságot, és ezáltal tegyékmanipulálhatóvá. Ám Damaskragaszkodott ahhoz, hogy közös céljuk,az oligarchikus kormányzás, vagyis akiválasztott kevesek uralkodásapontosan akkor fog megvalósulni, ha azegyes lépeseket nem sokan látják, sőtegy részüket még a tagok sem.

A csillagok fénye meg-megcsillant

az utolsó távozó hajók héjazatán.Damask megnyugvást talált abban agondolatban, hogy a vendégeik azthiszik, részesei lettek valaminagyszabású, fontos dolognak, és hogyhamarosan olyan műveletekbe kezdenek,amelyek látszólag az ő érdekeiket, devalójában a Sithek ügyét szolgálják.

Összehangolt apró lépések -ezekből állt össze a Nagy Terv.

Hirtelen szirénák visítása hasított ahajnali csendbe.

Damask résnyire vonta a szemét, ésa tekintetével a környező erdőt pásztázvakereste a riasztás okát. Átlépett az északimellvédhez, hogy onnan figyeljen,amikor a háta mögött két napgárdistarohant fel a lépcsőn.

- Igazgató úr, betolakodó a keletizónában! - jelentette zihálva az egyik.

Az erőd falain kívül nagyteljesítményű reflektorok gyúllak fel, ésőrdrónok kezdtek száguldozni a fákkoronái között. Néha megtörtént, hogyegy-egy vadállat betévedt a biztonságizónába, megszólaltatta a riasztókat, de atávvezérelt kamerák képsorain semlehetett látni semmit.

- Lehetséges, hogy az egyikvendégünk odakint maradt – vetette fel amásik gárdista. Néhány pillanatigcsendben maradt, és a sisakjába építetthangszóróból hallatszó üzenetre figyelt,majd közölte: - Úgy tűnik, találtunkvalamit, uram. Óhajtja, hogy önnelmaradjunk, vagy távozzunk?

- Menjenek - parancsolta Damaskde folyamatos tájékoztatást kérek.

Miután az őrök lesiettek a lépcsőn,kiterjesztette a tudatát, és nekilátott azerdő felderítésének. Tisztán érezte, hogyvan odakint valaki, de nem azon aterületen, ahol a gárdisták keresik. AzErőn keresztül ráhangolódott a fák közülérkező neszekre. Netán graanokráküldtek egy orgyilkost? Ha igen, akkortaláltak egy igen ügyes harcost, akiképes volt félrevezetni a napgárdistákat.

Damask úgy vélte, vagy ő acélpont, vagy egy másik muun, lévénhogy a betolakodó nem az erőd felétartott, hanem éppen ellenkezőleg,távolodott tőle. Kivárt még néhánypillanatot a hallgatózásra, aztán, akár

egy bosszúálló szellem, leszáguldotthárom lépcsősoron, és kirohant azősöreg kapun az ébredező erdőbe. Futásközben szétnyitotta köpenyét, és a balkezét fénykardjának markolatán tartotta.A felvert madarak és vadak tucatjávalrebbentek fel a fészkeikről ésvackaikról, majd rikácsolva-bömbölvefigyelmeztették az erdő többi lakóját:ragadozó jár a környéken. Méghozzá alegveszélyesebb fajta - tette hozzágondolatban Damask. - Egy olyan,amelyik értelmes lényekre vadászik.

Néhány másodperc leforgása alattmár mélyen járt a biztonsági zónán kívülálló öreg greelfák között, ám hirtelenmegérzett valamit, aminek hatásáraszempillantás alatt megtorpant.

Mozdolatlanul állt, még a lélegzetét isvisszafojtotta, mialatt az Erőt figyelte,hogy ellenőrizze az iménti baljósmegérzést.

Egy Erő-használó!Egy Jedi kém? - tette fel magának a

kérdést.A Jedik már többször is

megpróbáltak áttörni a telep védelmirendszerén az előző Gyűlések idején. Dehacsak nem egy olyan hajón érkeztek,amelyet Darth Tenebrous tervezett ésépített, észrevétlenül semmiképpen semérhették el a felszínt. Most viszontsikerült valakinek. Damask levette akezét a kardmarkolatról, álcázta azErőben való jelenlétét, és beleveszett azanyagi világba.

Aztán elindult, hogy még mélyebbrehatoljon az erdőbe. A fák közöttkanyarogva haladt, meg sem próbáltnesztelenül járni, hogy a Jedibecserkészhesse őt, közben gondolatbanlehordta magát, amiért elhamarkodottancselekedett. Most már rájött, hogy hacsapda várja, és kénytelen leszfénykarddal védekezni, akkor eláruljamagáról, hogy Sith. Hagynia kellettvolna, hogy a napgárdistákfoglalkozzanak a betolakodóval...

Ám egy Jedi miért aktiválta volna abiztonsági zóna riasztórendszerét, hogyaztán gyorsan visszavonuljon? Ők nemszoktak efféle hibákat elkövetni. Ésakárki van odakint, biztosan nem számítegy muun felbukkanására, ha másért nem

is, akkor azért, mert a muunok semszoktak efféle hibákat elkövetni. Hátakkor mit akar az idegen?

Damask messze elölről azaktiválódó fénykard jellegzetes, sistergőbúgását hallotta, és meglátta, hogy afegyver pengéje feldereng a szállongóködben. A következő pillanatban atulajdonosa kilépett egy vastag törzsű famögül. A fegyvert a jobb kezébentartotta, a penge hegyét a süppedőstalajra szegezve.

Vörös energiapenge a vöröserdőben...

Plagueis azonnal a bal kezébekapta, és bekapcsolta a saját kardját,közben az alak teljesen kibontakozott aködből: egy magas, vékony, világos bőrű

teremtmény, akinek homlokán mély árokhúzódott függőlegesen, míg az arcánaránytalanul nagy, szemöldök nélkülszempár sötétlett...

Egy bith! - döbbent rá Plagueis, ésnyomban feltette magánál a kérdést: -Tenebrous?

Egy pillanatra megingott. Nem, azlehetetlen. De akkor kicsoda? Tenebrousgyermeke talán... Egy ivadék, amely amester laboratóriumában tárolt genetikaianyagokból származik, mivel a bith fajegyedei természetes úton nemszaporodhattak, csakis mesterségesen, aSzámítógépes Párosító Szolgálatelőírásainak és intézkedéseinekmegfelelően. Tenebrous vajon ezért nemakart beszélni a midikloriánokról és az

élet meghosszabbításáról? Mert az időkfolyamán módot talált arra, hogy Erő-érzékeny örököst teremtsen magának?

- Tudtam, hogy kicsalogatlak azerődödből, Darth Plagueis - közölte aköszönést mellőzve a bith.

Plagueis felhagyott mindenszínleléssel. Szembefordult azidegennel, és kijelentette:

- Alapos felkészítésben részesültél.Érzem benned az Erőt, de a sötét oldaltnem.

- Ezért Darth Tenebrousnaktartozom köszönettel.

- A maga képére teremtett téged. Tea bith tudomány terméke vagy.

- Te pedig egy vén bolond - vágottvissza harsányan felkacagva a bith, -

Tenebrous rám talált, és tanított.Plagueisnak hirtelen eszébe jutott,

hogy a mestere figyelmeztetni akartavalamire a halála előtt.

- A tanítványává fogadott? -kérdezte.

- Darth Venamis vagyok.- Darth? - ismételte a szót megvető

hangsúllyal Plagueis. - Azt majdmeglátjuk

- A halálod fog feljogosítani a címviselésére - jelentette ki önteltenVenamis.

Plagueis oldalra billentette a fejét,és megkérdezte:

- A mestered parancsolta, hogyvégezz velem?

- Igen - felelte bólogatva a bith -,

jelenleg a visszatérésemre vár.- Aha... vár téged - dünnyögte

Plagueis. Noha megdöbbentette, hogyTenebrous egy másik tanítványt isfelkészített, ő is rejtegetett némimeglepetést Venamisnak. Vett egy mélylélegzetet, kimondta: - Tenebrousmeghalt.

A bith szemlátomástelbizonytalanodott, de aztán dacosankijelentette:

- Csak szeretnéd, hogy így legyen.Plagueis előrenyújtotta a balját, és

a fénykardját vízszintesen tartvahozzátette:

- Mi több, én végeztem vele.- Lehetetlen! - tiltakozott a bith.Plagueis gúnyosan kacagott, és

megkérdezte:- Mekkora lehet a hatalmad, ha még

a mestered halálát sem érezted meg? Agondolataid még most, ezekben apillanatokban is elkalandoznak!

Venamis fellendítette a fénykardját.- A megöléseddel megbosszulom a

halálát, és valóra váltom DarthTenebrous reményeit. Én leszek az a SithNagyúr, aki remélte, hogy te leszel.

- Az, akivé akarta, hogy legyek -javította ki Plagueis. - De elég ebből.Hosszú utat tettél meg, hogy megküzdjvelem. Rajta, ne várj tovább!

Venamis rohamra indult.Plagueis úgy tartotta, hogy a

fénykardpárbajok fárasztó ügyek, teleelpocsékolt érzésekkel és felesleges

ugrálással. Tenebrous viszont, akibevezette őt a kardvívás művészetébe,mindig is élvezte a jó harcot, és ezt alelkesedését szemmel láthatóanátörökítette a másik tanítványára is. Mertamint a pengéik összeütköztek, Venamisa legváratlanabb irányokból ésszögekből sújtott le, meglepőgyorsasággal forgott és szökkent, egyikkezéből a másikba dobta a kardot, éssűrűn váltogatta, illetve vegyítette astílusokat. Egy alkalommal felugrott egylecsüngő ágra, és miután Plagueislevágta az ágat, a levegőben lebegett -ami önmagában véve is komolyteljesítmény volt és tovább küzdött,mintha egy kőfalon állt volna. AmiPlagueist még rosszabbul érintette,

Tenebrous felkészítette Venamist az ővívóstílusára, így aztán a bith előremegérezte a csapásait, és hatékonyanhárította valamennyit.

A párbaj kezdete után alig kétperccel Venamis áttörte a védelmét, és apengéje olyan közel húzott el nyakához,hogy megégette a bőrét.

Az ádáz összecsapás alatt ide-odamozogtak a fák között, sekély patakokongázoltak át, és egy régi, összeomlottőrállomás kőhalmain harcoltak. Plagueisegy pillanatra eltöprengett azon, azerődből vajon látják-e őket, és elfogta azaggodalom, de aztán arra gondolt, atávoli nézők valószínűleg azt hiszik,hogy villámok cikáznak az erdőaljnövényzetében.

Hamarosan rájött, hogy a csata akára végtelenségig is eltarthat, ezért kiszállta testéből, és azt mintegy kívülállókéntszemlélve úgy mozgatta, akár egy bábot.Innentől kezdve nem kezdeményezett,csupán válaszolt Venamis döféseire éscsapásaira. A bith fokról fokramegértette, hogy valami megváltozott -ami az imént még élethalálharc volt, azmost már vívóedzéshez hasonlít. Ettőlfelbőszülve megkétszerezte azerőfeszítéseit, még keményebben éselszántabban küzdött, egyre több erőtadott bele a csapásaiba, és végül feladtaa pontosságot. Az egyik rohamánaktetőfokán Plagueis hirtelen visszatértönmagába, és olyan dühödt lendülettelmozgatta a fegyverét, hogy egy

közönséges szem csupán elmosódottfénysávnak láthatta a az energiapengét.Egy mélyről indított, függőlegescsapással teljesen meglepte azellenfelét. A penge nem hatolt elégmélyre ahhoz, hogy kettévágja a bithtüdejét, de az álláig felhasította amellkasát. Mialatt aránytalanul nagy,hasított feje hátracsapódott, Plagueishatalmas erővel lesújtott, és kiütötte akardot Venamis kezéből, közbenmajdnem lemetszette az ujjait is.

Venamis azonnal megpróbálta amásik kezébe rántani a fegyvert, dePlagueis a másodperc tört részévelmegelőzte, így a markolat az ő jobbkezébe röppent. Ekkor megérezte, hogy abith erőt gyűjt magába, hogy Sith-

villámokat idézzen meg, mire kereszteztemaga előtt a pengéket, és felkiáltott: -Add meg magad!

Venamis megdermedt, aztán, mialatta bensőjében erősödő viharelcsendesedett, térdre hullott, pontosanabban a pillanatban, amikor a Sojournnapjának első sugarai felvillantak a fáklombjai fölött.

- Meggadom magam, DarthPlagueis - mondta halkan, és lehajtotta afejét -, elfogadom, hogy te vagy amester. Kérlek, fogadj tanítványoddá!

Plagueis kikapcsolta Venamispengéjét, és a derékszíjára akasztottamarkolatot.

- Túl sokat képzelsz, Venamis -felelte megvetően. - Ha magam mellé

veszlek, folyton figyelnem kell ahátamra.

Venamis felnézett rá, ésmegkérdezte:

- Igazat mondtál, mester? DarthTenebrous valóban meghalt?

- Halott, és megérdemelte a halált -válaszolta Plagueis, és lépett egyet a bithfelé. - A Sithek jövőjét immár nem avakmerőség határozza meg, hanem aravaszság és a politikai ármánykodás.Az új Sithek nem nyers erővel fognakuralkodni, hanem azzal, hogy félelmetébresztenek másokban.

- És velem mi lesz, mester? -kérdezte Venamis. Plagueis úgy félpercig merev arcot vágva szótlanultanulmányozta legyőzött ellenségét.

Aztán körülnézett, egy lelógó ágróllevágott egy sárga, szarv alakú virágot,amit Venamis elé dobon a földre.

- Edd meg! - parancsolta.Venamis lenézett a virágra, majd

fel a muunra, és az arca eltorzultfélelmében.

- Ismerem ezt a virágot - motyogta -, halálos méreg van benne...

- Úgy van - erősítette megvégtelenül közönyösen Plagueis, - Degondoskodni fogok róla, hogy ne haljmeg.

Hetedik fejezet Megszokott helyekVenamis az Aborah mélyén egy

baktatartályban lebegett, keskenymellkasához, nyakához és kopasz fejéhezvezeték nélküli szenzorok tapadtak.

- Talán te leszel a legértékesebbajándék, amit Tenebroustól kaptam -mormolta Plagueis, mialatt agyógyhatású folyadékban ide-odasodródó bithet nézte.

- Az agya még most is a kómátelőidéző alkaloidák hatása alatt áll -jelentette a laboratórium távolabbirészében álló 11-4D. - Az állapotajelenleg stabil.

Plagueis továbbra is Venamisontartotta a tekintetét. A bith kardja általokozott égési sérülés már begyógyult, dea halvány heg látványosan emlékeztetteőt a halandóságára.

- Az nem baj, mert az elméje amúgysem érdekel - felelte halkan.

A droid tisztelgés gyanánt kerekfejéhez emelte az egyik sebészetitoldalékát.

Venamis vérének elemzése magasmidikloriánszámoi mutatott ki, amiPlagueis számára azt jelezte, hogy hiábaszunnyadnak különleges képességekvalakiben, az illető attól még lehetostoba, tudatlan, és alkalmatlan a nagytettekre. Vajon Venamist érezte meg azErőben Tenebrous meggyilkolása után?Egy Jedi sokkal érdekesebb kísérletialany lett volna, de a sötét oldal egyikhíve talán jobban megfelelt a céljainak.És Plagueis biztosan tudta, hogy aszomszédos baktatartályban hamarosan

egy, az Erőnek ellenálló yinchorri foglebegni.

A Sojourn erődjében lezajlottösszecsapást követően Plagueisutasította a napgárdistákat, hogykeressék meg Venamis csillaghajóját, ésmiután ez megtörtént, a gépet és amegmérgezett bithet az Aborahraszállíttatta. Larsh Hill és más muunoknagyra értékelték, hogy a betolakodófogságba esett, és többé nem kell tőletartani, de ők csak erről tudtak. A hajóátvizsgálása során olyan adatok kerültekelő, amelyeken még a gépet kölcsön adóDarth Tenebrous is meglepődött volna.Úgy tűnt, jóval azelőtt, hogyszembeszállt Plagueisszal, és tudomástszerzet mestere sorsáról, maga Venamis

is tanítványok után kutatott. Plagueislenyűgözőnek találta ezt, bár ezzelpárhuzamosan elfogta az irigység. Azifjú bith remekül boldogult volna Banekorában. Mára viszont a nézeteielavultak, akárcsak néhai mestereeszméi.

Hogy Tenebrous kijelölte őtcélpontnak, azon Plagueis nem döbbentmeg. Ő és a bith az elmúlt évtized soránsemmit sem tettek, hogy megvalósítsák aSithek világuralmát. A Galaxis egyiklegősibb civilizációjának termékekéntTenebrous abban hitt, hogy a győzelmeta sötét oldal hatalmát, illetve a bithtudományt megfelelően párosítva lehetkivívni. Hitt abban, hogy csúcsminőségűszámítógépek és jósképletek

segítségével ki lehet számítani a Galaxiskülönféle teremtményeinek viselkedését,és abban is hitt, hogy a Jedi-rendfokozatosan elerőtlenedik majd, mígvégül nyomtalanul eltűnik. Tenebroussokszor megpróbálta meggyőzniPlagueist arról, hogy az Erő nemszerencsejátékos, hogy bár a sötét oldalgyőzelme előre megjósolható, afelemelkedését a Sithek nem képeseksem befolyásolni, sem siettetni.

A muunok ugyanolyan szilárdanhittek a képletekben és a számításokban,mint a bithek, de Plagueis nem hitt asorsban. Biztosra vette, hogy Tenebrousvalóban briliáns egyenleteiből hiányzika döntő fontosságú tényező, és a vitáksorán azzal érvelt hogy a jövőbeli

események - akár gépek jósolták megőket, akár látomások - gyakran ködösekés megbízhatatlanok. Ami ennél isfontosabb, őt abban a hitben nevelték fel,hogy félre kell állítania az útjából avetélytársait, márpedig a Jediketpontosan azoknak tekintette. Úgy tartotta,hogy a rendjük nem holmi riválisvállalat, amelyet titokban fel lehetvásárolni, és csak úgy győzhetik le, hameggyengítik, lerombolják ésszétszaggatják. Csak úgy győzhetnek, haaz utolsó szálig kiirtják a Jediket.Korábban úgy landolta, hogy idővel megtudja győzni Tenebroust, ám a mestere ajelekből ítélve nem tartotta őtalkalmasnak a Sith Nagyúr szerepére, ésmás jelöltet keresett.

Az értelmes lények fékezhetetlenvágyai áldást jelentettek a Sithekszámára, ugyanis ezen vágyak bőséggelteremtettek elvakult és vakmerőszemélyeket, akiket fel lehetett használniaz ügy érdekében. A mestere annakidején utasította Plagueist, hogy keressena céljaiknak megfelelő illetőket, ahogyanmaga Tenebrous is tette, amikorfelfedezte Venamist. Tenebrousvalószínűleg megfelelő megoldásnaktartotta az aljas orvtámadást, függetlenülannak eredményétől. Ha Venamis győzöttvolna, megérdemelte volna a mesterköpenyét, és ha nem, akkor Plagueistalán elfogadta volna a mester-tanítványviszony valódi természetét.

Régi történet, amelynek ő maga nem

sok értelmét látta... Viszontmagyarázattal szolgált arra, hogyTenebrous miért viselkedett furcsán aBal'demnicen történteket megelőzőhetek, hónapok során. Azt sehogyan semlehetett kideríteni, hogy Venamis ismeddig tervezte a támadást, deTenebrous minden rideg elkülönüléseellenére, nyilvánvalóan aggódott adöntése miatt. A Bal’demnicen hagyta,hogy elterelődjön a figyelme, és ezért ahibájáért az életével fizetett. De azokbana végső pillanatokban, amikormegértette, hogy Plagueis milyenszerepet játszott, már a határán jártannak, hogy felfedi Venamis létezésénektitkát. Mindez ma már persze semmitsem számított, sőt Plagueis

megvetendőnek tartotta a bithhatározatlanságát.

Ugyanakkor a jelek arra vallottak,hogy hozzá hasonlóan Tenebrous iselfogadta a tényt, hogy a Darth Baneáltal megalkotott Kettő Szabálya régelavult. A múltban kevés Sith Nagyúrtartotta hozzá magát, méghozzá nyomósokkal, amit Plagueis világosan értett. ANagy Terv végcélja a bosszúállás volt,valamint a Galaxis feletti uralommegszerzése. Csakhogy, mialatt a Bane -t követő Nagyurak a maguk módjánigyekeztek meggyengíteni aKöztársaságot, az erőfeszítéseiknek nemannyira az önzetlenséghez és a Szabálybetartásához volt köze, mint inkább agyengeséghez és a hozzá nem értéshez.

Talán próbálták tartani magukat Baneparancsához, ám valamennyienáldozatául estek a gyarlóságuknak és aszeszélyeiknek, így nem tudtak bosszútállni a Jedi - ken. Plagueis világosanértette mindezt. Ő maga sosem lett vol naképes tétlenül várni, és nem óhajtottapusztán annak szentelni az életét, hogykedvező helyzetbe hozza a következőNagyurat.

És akkor sem elégedett volna megazzal, hogy tanítványként Tenebrousárnyékában marad, ha a bith sikertaratott volna ott, ahol a többiek elbuktak.

Tenebrous minden bölcsességeellenére hogyan is nem értette meg, hogybenne, Plagueisban hág a tetőfokára azévezredes bosszúvágy? A bith hogyan is

nem fogta fel, hogy a Végzet őt jelölteki?

Tenebrous ezt egy alkalommal mégki is mondta: „Ahogyan a tektonikus erőknéha a folyóba taszítanak egy sziklát, ésezzel mindörökre megváltoztatják a vízáramlását, az események felemelnekegyeseket, akik az Erő folyamába lépvemegváltoztatják a történelem folyását. Teis egy ilyen teremtmény vagy."

A mester vajon Venamist is effélelénynek tekintette? Ha igen, azzallealacsonyította önmagát.

A csillaghajón talált adatokból nemderült ki, hogy Venamis hány éves volt,amikor Tenebrous rátalált, és nem derültki semmi a felkészítéséről. Plagueis eztsem bánta, amúgy is elavultnak tartotta a

felkészítés módjának pontos, merevmeghatározását.

Úgy gondolta, hogy a doktrínák aJediknek valók. Amíg a Jedik udvaroltaka hatalomnak, addig a Sithek sóvárogtakutána. Amíg a Jedik azt hitték, hogyismerik az igazságot, a Sithekbirtokolták. Az igazság a sötét oldalonrejtőzött, így végső soron csakis Őkismerhették meg.

Az elmúlt ötszáz év folyamán Banevonalának Nagyurai kerülték, hogygyermekeket válasszanak tanítványnak,mert sokkal előnyösebbnek tartották, haolyan teremtményeket vesznek magukmellé, akiket az élet már megsebzett ésmegedzett. Plagueis azonban kivétel voltez alól.

A muunok nem követték másokpéldáját, amikor a Harmadik NagyTerjeszkedés Őrületében a Mag és aBelső Gyűrű világainak lakói elindultak,hogy benépesítsék és megszerezzék afelfedezett bolygókat. Az ok egyszerűvolt: bár a muunok olyan mesés vagyontbirtokoltak, amely túlszárnyalta másnépek legvadabb álmait, ésmegvásárolhatták a legjobb minőségűcsillaghajókat, nem akarták felügyeletnélkül hagyni az otthoni birtokaikat,gyáraikat és bányáikat. És az öncélúgyarmatosítás sem érdekelte őket, hogyszétszórják a magvaikat mert minél többmuun élt a Galaxisban, annál kevesebbvagyon jutott egy főre.

Végül azonban a lelkükben azönellátás és az elszigetelődés irántiigény helyét átvette a vágy, hogylétfontosságúak legyenek a Galaxisszámára, és elkezdtek telepeket pénzelni,amelyeket más népek vagy éppenfüggetlen csoportok alapítottak. Így aztána Braxant-ág távoli végében élőtelepesek egyre inkább a Muunilinsttámogatásától függtek, kölcsönöketvettek fel abban a reményben, hogyelőbb-utóbb gazdag ércteléreket vagynemesfém lelőhelyeket fedeznek fel avilágaikon. Amikor viszont nem találtakrá a remélt készletekre, vagy a piacoktelítetté váltak, ami alacsony árakateredményezett, a telepek elcsigázottlakói azon kapták magukat, hogy

reménytelenül eladósodtak a Muunilinstbankjainak, és kénytelenek voltakelfogadni a muunok közvetítiellenőrzését.

Így történt, hogy Plagueis klánatyja,Caar Damask a Mygeeto nevű kincsesvilág kormányzója lett.

A Muunilinstcsillagszomszédságában, illetve egynovákat, porfelhőket és gyenge minőségűAdegan-kristályokat bőségesen termőszektor közelében keringő Mygeeto - amiaz ősi muunok nyelvén Ékkövet jelentett- a legkevésbé vendégszerető bolygókközé tartozott, amelyeket a muunokvalaha megkaparintottak. Az örök hó ésjég fogságába zárt világ kevés sajátlétformával dicsekedhetett. A

folyamatosan dühöngő viharok hegyméretű kristálytömböket halmoztak fel afelszínén. Ettől függetlenül a muunokirdatlan költségek árán létrehoztaknéhány önellátó várost és kincstárat,amelyekhez az energiát magukból akristályokból nyerték. A körülöttelebegő aszteroidagyűrű miatt a Mygeetomegközelítése még a legjobbkörülmények között is komoly ki híváselé állította a pilótákat, ám azaszteroidák másodlagos akadállyáváltak, miután az IntergalaktikusBankklán átvette az ellenőrzést ajégmezőkön és gleccsereken zajlóbányaműveletek felett. Onnantól kezdvemég a Jedik is csak külön engedéllyellátogathatták meg a bolygót.

Az idősebb Damask - maga isrégóta az IBK tagja volt - kisebb részbenazért fogadta el a megbízatást, mert ezzelszemélyes szívességet tett MaisTonithnak, a Bankklán elnökének,nagyobb részben pedig azért, hogyelőremozdítsa megrekedt pályafutását, ésvégre kitörjön a középszintű vezetőkközül. Damask haragudott akörnyezetében élőkre, amiért nemismertek fel a zsenialitását, és elhagytaelső feleségét, illetve a klántársait, hogymegkíséreljen felépíteni, ha nem is egyúj életet, legalább egy új karriert azon atávoli jégbolygón. Hamar beletanult abányaműveletek irányításába, sikertsikerre halmozott, ám az elegedettségmég sokáig elkerülte. Egészen addig,

amíg tíz évvel a munka megkezdése utánmegérkezett a Mygeetóra egy alacsonyrangú muun nő, aki előbb az asszisztenselett, majd a pótfelesége, és az ehhezszükséges idő elteltével fiút szült neki,akit Caar klánatyja után Hegónakneveztek el.

Hego egy kupolavárosban nőtt fel,örökösen fagyott környezetben, így azélete számtalan módon eltért a muunokjellegzetes gyermekkorától, és mégis,nem csupán elviselte a körülményeket,de remekül elboldogult. Az anyja másokáltal eltúlzottnál tartott érdeklődéstmutatott a fejlődése iránt, gondosanfeljegyzett mindent, ami történt vele, ésarra biztatta, hogy ossza meg vele még alegtitkosabb gondolatait is. Az asszonyt

különösen Hego és az Ő különfélefajokhoz tartozó játszótársainak viszonyaérdekelte - gondoskodott arról, hogyállandóan legyenek bárátai, és mindeneste kifaggatta a fiút, hogy mit érez atöbbi gyerek hant. Caart ugyant eléggélekötötte a munkája, de még ő is szakítottidőt arra, hogy odaadó, gondos apalegyen.

Hego még az ötödik életévét semtöltötte be, amikor érezni kezdte, hogymás, mint a többiek. Nem csupánokosabb volt a játszótársainál, dekönnyűszerrel rávette őket gyakorlatilagbármire. Ha akarta, megnevettette atársait, és ugyanolyan gyakran meg isríkatta őket. Ha akarta, megvigasztalta,de ugyanolyan könnyen felbosszantotta

őket. Megtanulta kifürkészni aszándékaikat, és olvasni atestbeszédükből. Amikor megérezte,hogy valaki nem kedveli, nagylelkűnekmutatta magát az illető irányában, és haazt érezte, hogy valaki túlságosankedveli, akkor undokul viselkedett vele,hogy próbára tegye a viszonyuk határait,Előre megérezte a trükköket és acsalikat, de gyakran eljátszotta azáldozat, a balek szerepét, nehogyfelkeltse valakiben a gyanút, vagy pedighogy ne kényszerüljön felfedni akülönleges adottságait.

A képességei fejlődésévelpárhuzamosan a többi gyerek inkábbjátékszer lett számára, semmintjátszótárs, de Hego ebben is örömét

lelte. Egy délutánon az egyik muunifjonc, akit egyre kevésbé kedvelt,elnyomakodott mellette, hogy elsőnekérjen a Damask ház udvarára vezetőlépcsőhöz. Hego elkapta a fiú felkarját,és megszólalt: „Ha ennyire sietsz, akkorugorj ki az ablakon!". Aztán a társaszemébe nézve megismételte a tanácsot,és az áldozat megfogadta. Röviddelezután a felnőttek felfedezték a fiúösszetört testét az udvaron, és alaposankikérdezték Hegót, de ő csak az anyjánakárulta el az igazságot. Az anyja újra ésújra, egyre részletesebben elismételtettevele történetet, míg végül így szólt;„Régóta gyanítottam, hogy különlegesadottságaid vannak, akárcsak az apádnakés nekem, és most már biztosam tudom.

Ez egy különös, csodás hatalom, Hego,és benned bőségesen megvan. Az apádés én egész életünkben titokban tartottuka képességeinket, és meg kell ígérned,hogy a jövőben nem beszélsz rólamásnak, csak nekem vagy az apádnak.Később, az életed folyamán jószolgálatot tesz majd neked, de másokmég egy jó ideig nem tudhatnak róla."

Mivel Hego már évek óta egyfajtakettős életet élt, teljesen természetesnekvette azt, hogy csak a szüleivel osszameg a titkait, Senki sem hibáztatta őtazért, amiért a játszótársa kiugrott azablakon, de a barátok addig állandófolyama fokozatosan elapadt. Ennél isrosszabbul érintette, hogy az apja kezdetteltávolodni tőle, dacára annak, hogy úgy

érezte, egyre inkább az ő világánakrészévé válik. Megfordult a fejében,hogy Caar Damask talán hazudott,amikor azt állította, hogy hatalommalbír, vagy valamilyenfajta szörnyetegnektartja őt. És mégis, gyakran észrevette,hogy az apja a különleges képességeivelgyőzi meg és manipulálja az ügyfeleit azüzleti tárgyalásokon.

A Muunilinsthez hasonlóan aMygeetót is felkeresték fontos látogatók,és Hego néha úgy érezte, hogy ahelyetthogy elutazna és felfedezné a Galaxist, aGalaxis jön el hozzá. Az apja gyakrantalálkozott Jedi-lovagokkal éspadavanokkal, akik a gyakorlófénykardok készítéséhez használtAdegan-kristályokért jöttek.

Hego addigra réges-régentökéletesítette azon képességét, amellyelelrejthette a hatalmát. Anélkül hogyfelfedte volna az igazi természetét aJedik előtt, érzékelt bennük egy, amagáéhoz hasonló hatalmat, de azt is,hogy őket nyilvánvalóan más szándékokvezérlik, mint őt. Hamar rájött, hogysosem fog közéjük tartozni, ésiszonyodni kezdett a velük valótalálkozástól, bár ennek okait fel nemfoghatta. Aztán még jobbanösszezavarodott, amikor a sajátjáévalszinte azonos hatalmat érzékelt egyRugess Nome nevű bith látogatóban.Nome nem Jedi volt, hanem hajómérnök,és egy saját tervezésű, pazarcsillaghajóval érkezett. Nem kellett

hozzá sok idő, és Hego gyanítani kezdte,hogy az anyja az oka Nome gyakorilátogatásainak. A gyanú, hogy vanvalami kettejük között, haragot ésféltékenységet ébresztett benne, míg azapja egyre jobban elcsüggedt.

Hego éppen rászánta magát, hogybeveti a hatalmát annak érdekében, hogymegoldja az elviselhetetlen helyzetet,amikor Nome egyik látogatása alatt azapja irodájába hívták, ahol az anyja,Caar és a bith várták. Caar, anélkül hogyránézett volna a feleségére, egyszerűenkijelentette: „A mi vérünk vagy, Hego,de többé nem nevelhetünk agyermekünkként."

Hego egyre rémültebben nézett holaz apjára, hol az anyjára, és rettegve

hallgatta a következő szavakat. Az apjaNome felé bólintott, és hozzátette:„Valójában, és olyan okokból, amelyeketkésőbb fogsz megérteni, hozzá tartozol.”

Egy évtizeddel később Hegomegtudta, hogy mialatt Caar minden tőletelhetőt megtett, hogy titokban tartsa azErő-képességeit, Nome felfigyelt rá,amikor ők ketten véletlenül találkoztak aFőkikötő Űrközpontban. Néhány évvelkésőbb Nome rátalált Hego anyjára, ésmaga mellé vette, noha nem tanítványnak- ahhoz az Erő nem hatotta át elégmélyen hanem segítőnek. Röviddelezután megbízta az asszonyt, hogycsábítsa el Caart, essen teherbe, éshordja ki viszonyuk gyümölcsét: egygyermeket, akiről Nome és a bith

tudomány azt jósolta, hogy rendkívüli jóképességekkel fog rendelkezni. A szülőkőrizték a titkot, egészen addig, amígHego hatalma kezdett megmutatkozni.Valamivel később újabb üzlet köttetett:az ifjú Hegóért cserébe valóra válhatottCaar Damask élete álma, amikor isbebocsátást nyert az IntergalaktikusBankklán legfelső köreibe.

Öt évvel az irodában lezajlottbeszélgetés után Caart visszahívták aMuunilinstre, és kinevezték az IBKkincstárágának Igazgatójává. A feleségeeltűnt, soha többé nem látta sem ő, sem afia. Hego pedig Darth Tenebrous SithNagyúr tanítványa lett.

Rugess Nome széles körbenelismert merész mérnökként és

hajótervezőként dolgozott, de közben őirányított egy árnyékszervezetet, amelyévtizedeken keresztül adatokat gyűjtöttmajdnem az összes bűnözőről,csempészről, kalózról és potenciálisterroristáról, aki nyomot hagyott aGalaxison. Az ifjú Hego a mesterekönyvelőjének adta ki magát, így a kétSith beutazta a Galaxist, összeesküvéstszőttek a legelvetemültebb alakokkal, észűrzavart okoztak mindenütt, ahol csaktudtak.

„Mi, Sithek egy láthatatlan ellenzékvagyunk" - mondta Tenebrous ifjútanítványának. - „Egy rejtőzködőveszély. Amíg a Sithek valaha páncélthordtak, addig mi manapság köpenyt éselegáns ruhákat viselünk. Ám a

láthatatlanságunk révén a sötét oldal mégerősebben hat rajtunk keresztül.Jelenleg, minél tovább rejtőzködünk,annál nagyobb hatalomra teszünk szert.A bosszúnk nem leigázással fogbeteljesedni, hanem káros befolyással."

Tenebrous azt is elmagyarázta,hogy az ezer évvel korábban lezajlottháború előtt és alatt az akkori SithNagyurak minden tőlük telhetőtmegtettek, hogy megbuktassák aKöztársaságot, de sorozatosan kudarcotvallottak, míg a Jedik megerősödvekerültek ki az összecsapásokból. DarthBane végül úgy döntött, a Sitheknek elkell rejtőzniük, hogy aztán titokbanhalmozzanak fel vagyont és szerezzenektudást, szintén titokban létesítsenek

kapcsolatokat, és szövetkezzenek olyancsoportokkal, amelyek egy naponalapjául szolgálhatnak egy, aKöztársasággal és a Jedi-renddelszembeni, az egész Galaxisra kiterjedőellenzéknek. Minden beszámoló szerintazokban a korai évszázadokban a Sithekkomoly kihívás elé kerültek, míg a Jedikújra elfoglalták előkelő helyüket. Ám aSitheknek megadatott az a fényűzés, hogytávolról tanulmányozhatták a Rendet,míg a Jedik még csak nem is sejtették,hogy a legfőbb ellenségeik továbbra isléteznek.

A Jedik megérezték azt a hasadást,amelyet Tenebrous twi'lek mesterenyitott az Erő szövetén, és máris kezdtékaz óvatosság illetve az élénkülés jeleit

mutatni. A régi Nagyurak aKöztársaságot is meggyengítették azzal,hogy korrupció útján megrontották aszenátorokat, valamint szították azelégedetlenséget a Külső Gyűrűben,amely az idők folyamán a Magszemétlerakójává vált.

Miután a Galaxis nyomorultjait máraz elődei megnyerték az ügyének, mostPlagueisra várt a feladat, hogy magaköré gyűjtse a hatalmasokat, és avezetőjükként manipulálja azt amaroknyi fontos személyiséget, akik többmilliárd teremtmény viselkedésétirányították és ellenőrizték.

Nyolcadik fejezet: A saját magukáldozatai

Venamis felkészítése soránTenebrous nyilvánvalóan hitt abban,hogy a Nagy Tervet szolgálja. ÉsVenamis is rajta tartotta a szemét néhányErő-érzékeny jelöltön, akiket vagy őfedezett fel, vagy Tenebrous. Mostazonban Plagueisnak kezdenie kellettvalamit ezekkel a potenciálisvetélytársakkal, ha másért nem is, akkor

azért, hogy kiküszöbölje egy újabbrajtaütés kockázatát.

Venamis hajójának számítógépe hatteremtményről tartalmazott adatokat, ám11-4D a vizsgálat során kiderítette, hogyaz egyik időközben természetes okbólelhalálozott, egy másikat kivégeztek, ésegy harmadikat megöltek egy kocsmaiverekedésben. A maradék hárombólkettőnek még a neve sem szerepeltsemmiféle nyilvántartásban, dePlagueisnak és 11-4D-nek sikerültmegtudnia róluk annyit, amennyitVenamis tudott, miután megfejtették azt arendkívül bonyolult kódot, amellyel abith az adattárát védelmezte. Hogy ajelöltek hogyan kerülték el a Jedikfigyelmét, az újabb rejtélyt jelentett, de

ennek aligha érte volna meg utánajárni.Plagueis csak annyit akart tudni, hogyveszélyesek-e rá vagy a Nagy Tervrenézve.

Muunokat ritkán láttak alkoholositalokat vedelni a Rywen's Keserveelegáns bárjaiban, finomított fűszertfogyasztani a zártkörű klubokban, vagyizzadva küzdeni hajnalig tartószabakpartikban. A HoloHálózathírességekről szóló pletykaműsoraibansem bukkantak fel twi'lek táncosnőkkarcsú karjaiban, nem merészkedtek azerdőkbe, a tengerekre vagy a hegységekbe pusztán a kaland kedvéért, vagy azért,hogy sportoljanak.

Plagueis azonban arra készült, hogymegtörje ezt a hagyományt, ugyanis

Venamis első jelöltjének nyomai egykaszinóba vezettek, amely LiannaCityben működött, a távoli Tion-halmazszívében.

A Colliders Kaszinó kövérkéssullusti igazgatója minden izébenremegve, nikto biztonsági őrökkíséretében sietett át a fényűzőelőcsarnokon a fogadópult felé, aholPlagueis és 11-4D várakoztak. A droid amegszokott sebészeti toldalékai helyettmost két sokoldalúan használható kartviselt, amelyek közül a jobb oldalibanegy álcázott sugárvető rejtőzött, mígPlagueis a Bank - klán tagjainakmegszokott öltözetéhez hasonló, bár attólkissé világosabb árnyalatú és lazábbszabású ruhát viselt.

- Üdvözlöm, uram, üdvözlöm -hadarta az igazgató remegő hangon. -Megtisztelve érezzük magunkat, hogyvendégül láthatjuk, bár bevallomőszintén, ön az első a Muunilinstrőlérkező teremtmény, aki a kaszinónyilvános bejáratán lépett be. Akülönleges vendégeknek fenntartottbejárat...

- Nem banki ügyletek miatt vagyokitt - szólt közbe a kezét feltartvaPlagueis.

- Akkor ez most nem egy váratlanellenőrzés? - kérdezte meg rökönyödveaz igazgató.

- Magánügyben járok - közöltekurtán Plagueis.

Az igazgató krákogott néhányat,

kihúzta magát, és jóval magabiztosabbanszólalt meg:

- Akkor talán kezdjük a nevével.- Hego Damask vagyok.A sullusti ismét remegni kezdett, és

már-már sípolva vet te a levegőt.- Da... Damask igazgató úr? -

hebegte. - A Damask Vállalattól?Plagueis némán biccentett.Bocsásson meg, amiért nem

ismertem fel, uram - mentegetőzött asullusti. - Az önök nagylelkűsége nélküla Colliders rég csődbe ment volna. Amiennél is fontosabb, Lianna Citymanapság nem lenne fontos központ és aTion-halmaz büszkesége.

Plagueis szívélyesen mosolygott.- Akkor talán betérhetnénk az ön

irodájába...- Természetesen, uram,

természetesen - hadarta a sullusti, azzaljelzett az őröknek, hogy álljanakvédőalakzatba a vendég körül, majdintett Plagueisnak és a droidnak, hogykövessék. - Erre parancsoljon, uram!

A turbólift egyenesen egy tágasirodába vitte őket, amelynek afelvonóval szemközti falát egyetlenpáncélüveg tábla helyettesítette.

Az óriási ablakon át a kaszinófőtermét lehetett látni, amelyben ezen akorai órán is hemzsegtek a vendégek. AKözépső és Külső Gyűrű népeinekképviselői ültek az asztaloknál és ajátékautomatáknál, vagy éppen szorosanösszezsúfolódtak a szerencseforgók,

űrkerekek és a másfajta berendezésekkörül. Az igazító rámutatott egy magasháttámlájú elegáns fotelre, és miután avendége helyet foglalt, maga isletelepedett fényesen csillogó íróasztalamögé. 11-4D a gazdája mellé lépett, ésmegállt annak oldalán.

- Az imént mintha magánügyrőlbeszélt volna, Damask igazgató - kezdtea sullusti.

Plagueis összefonta az ujjait a hasaelőtt, és megfontoltan válaszolt:

- Tudomásom szerint a múlt hétfolyamán valaki hatalmas nyereménnyeltávozott a Collidersből.

- Hát igen, a rossz hírek gyorsanterjednek - felelte a sullusti, gyászosképet vágva csóválgatta a fejét. - Nos,

igen, az illető majdnem teljesenkifosztott minket. Káprázatosszerencsesorozat volt.

- Biztos benne, hogy csak aszerencsén múlt? - vetette fel Plagueis.

A sullusti elgondolkodott néhánypillanatra, majd megszólalt: - Azthiszem, értem, hogy mire céloz, de haddmagyarázzak el valamit. A telepatikusképességekkel rendelkező népek tagjainem játszhatnak a Collidersben, ahogyana legtöbb kaszinóban sem.

Ezenfelül, mindig abból afeltételezésből indulunk ki, hogy az Erő-érzékeny teremtmények kilencvenkilencszázaléka a Jedi-rend tagja, márpedig aJedik sosem játszanak szerencsejátékot.Ami azt az egy százalékot illeti, azokat,

akik átjutottak a szitán, ha szabad ígyfogalmaznom, nos, a legtöbbjükvalószínűleg jó cselekedeteket hajtvégre, vagy kolostorokba zárvaelmélkedik az univerzum rejtélyeiről.

- És a maradék?A sullusti lekönyökölt az

íróasztalra, és előredőlve válaszolt,- Azon ritka alkalmakkor,

hangsúlyozom, nagyon ritkaalkalmakkor, amikor gyanítjuk, hogy egyvendégünk az Erőt használja,megköveteljük tőle, hogy vesse alámagát vérvizsgálatnak.

- És lelepleztek már valaha Erő-használót? - kérdezte Plagueis.

- Húsz standard éve vezetem ezt azintézményt, azóta egyszer sem -

válaszolta az igazgató. - Természetesenebben a szakmában gyakran hallunkkülönféle történeteket. Például a Kenemegyik kaszinójában állítólag alkalmaznakegy Erő-érzékeny iktotchit, akiúgynevezett hűtőként dolgozik, és az afeladata, hogy megszakítsa a nyerősorozatokat. De erős a gyanúm, hogy eza történet a képzelet szüleménye. Mi itt,a Collidersben a jól beváltmódszerekkel biztosítjuk, hogy azesélyek mindig nekünk kedvezzenek.Ettől függetlenül időről időre érnekminket meglepetések. - Elhallgatott egymásodpercre, majd megfontoltanfolytatta: - De be kell vallanom, évek ótanem láttam olyan nyerő sorozatot, mint amúlt héten. Hónapokba fog telni, mire

összeszedjük magunkat.- Elvégezték a vértesztet a

nyertesen?- Igen, Damask igazgató,

elvégeztük. Ám a saját elemzőnkhatározottan állítja, hogy az illető vérenem tartalmaz... ööö... semmit, amit azErő-használók vére tartalmazni szokott.Bevallom, nagyon keveset tudok ezekrőla dolgokról.

- Jómagam is azt kívánom, bárcsaktöbbet tudnék - dörmögte halkanPlagueis, majd emelt hangon hozzátette:- Nincs véletlenül egy képük anyertesről?

- Igazán nem akarok kíváncsiskodni- felelte az igazgató a homlokátráncolva, - de megkérdezhetem, hogy

miért érdekli ez az illető?- Adóügyek - felelte kurtán

Plagueis.- Akkor természetesen van - felelte

jobb kedvre derülve a sullusti. Néhánypillanatig szorgalmasan gépelt azasztalába épített billentyűzeten, és azegyik fali képernyőn megjelent egyweeqay képe.

Plagueis csalódottan észavarodottan fürkészte az idegen arcot.A Venamis hajóján talált adatok alapjánő egy quarrent keresett. A MonCalamariról származó teremtmény azErőt felhasználva fosztogatta akaszinókat vagy tucatnyi világon, aCoruscanttól kezdve a Tarisig, a NarShaddától a Carratosig.

A jelekből ítélve a weeqay, akibankot robbantott a Colliders-ben,egyszerűen szerencsés volt. Plagueis máréppen közölni akarta véleményét 11-4D-vel, amikor az íróasztalon álló zártiáncúadó-vevő halkan sípolt, mire az igazgatóapró dugót illesztett a fülébe.

- Nem, az lehetetlen! Még egyszernem történhet meg! - kiabálta feldúltannéhány másodperc múlva. - Rendben,állítsanak rá egy biztonsági egységet!

Plagueis türelmesen várta amagyarázatot, ami nem is maradt el.

- Újabb nyertes sorozat - mondta azigazgató. - Ezúttal egy kubaz!

- Szeretném elkísérni abiztonságiakat - jelentette ki Plagueis, ésfelállt. - Nem fogok közbeavatkozni.

Csupán kíváncsi vagyok a csalókleleplezésére alkalmazott módszereikre.

- Természetesen, uram - feleltekészségesen az igazgató, bár látszottrajta, hogy gondolatban máshol jár. -Talán felfigyel valamire,, amit mi mégnem vettünk észre.

Plagueis egyszerre ért oda aturbólifthez a két bothai biztonsági őrrel,akik egyszerű, de elegáns öltönytviseltek, és velük maradt mindaddig,amíg az asztalok között kanyarogvaátvágtak a tömegen, és megérkeztek akaszinó egyik Ütköztetőjéhez. A nagy tétjátékosok tucatjait vonzotta oda, akikmost három réteg mélységben vettekkörül a berendezést, így Plagueis egypillantást sem vethetett a szerencsés

kubazra, amíg oda nem ért a krupiémögé. A sötét bőrű, hosszú orrú kubazférfi pontosan az asztal másik végébenült. Különféle fajú nők vették körül, akikhiábavalóim próbálták felhívni magukraa figyelmét, míg előtte az asztalon magaszsetontornyok sorakoztak. Az Ütköztetőnevezetű játéknál az asztalba építettgyorsítóban keletkező szubatomirészecskék típusára és pályájára lehetettfogadni úgy, hogy a részecskéi mozgásátmég véletlenszerűen ki-be kapcsolódóelektromágnesek is befolyásolták. Azütközések eredményénekkiszámíthatatlansága miatt a kaszinócsupán csekély előnyt élvezett - már hanem bütykölték meg ügyesen agyorsítókat ám a kubaz egyik győzelmet

a másik után aratta úgy, hogy csak arészecskék pályára fogadott, míg atípusukra egyszer sem.

Mialatt a gyorsító halkan búgvaéletre kelt, és a kubaz elhelyezte a tétjét,Plagueis óvatosan kiterjesztett a tudatát.Erős, intenzív összpontosítást érzékelt akubaz felől, aztán pszichikus energiákszélsőségesen erős hullámát, A kubazvalóban az Erőt használta, de nem arra,hogy végigkormányozza a részecskéket akiválasztott pályákon, hanem arra, hogysemlegesítse az elektromágneseket, ésjelentősen lecsökkentse a részecskékvalószínű röppályáinak számát.

Az összegyűlt vendégek ujjongvatapsoltak az újabb győzelemnek, és akrupié zsetonhalmot tolt át az asztalon,

tovább növelve a nyertes máris milliósnyereményét. Annak érdekében, hogymég mélyebben belenézhessen akubazba, Plagueis megnyitotta magát azErőnek, és azonnal észrevette, hogy akubaz érzékelte a behatolást. A férfiolyan hirtelen állt fel, hogy majdnemfellökte a körülötte csoportosuló nőket,és megkérte a krupiét, hogy fizesse ki.Aztán, anélkül hogy körülnézett volna,átvette a beváltható kötelezvényt, éselsietett a legközelebbi bár irányába. Abothai biztonságiak a nyomábaszegődtek, de előtte még megígértékPlagueisnak, hogy értesítik, ha a kubazmegpróbálja el hagyni a kaszinót,

Plagueis visszaért az emeletiirodába, ahol 11-4D továbbra is a

karosszék mellett várakozott, míg asullusti igazgató a saját székéberoskadva, nagyokat fújtatva törölgetteverejtékes homlokát Plagueismegkérdezte tőle, hogy a Collidersbenőriznek-e adatbázist azokról ajátékosokról, akik kaszinókfosztogatásával szereztek hírnevet, ésnem csupán a Liannán, de más világokonis, melyeken a szerencsejáték kedveltidőtöltésnek számít. Néhánymásodperccel később a fali képernyőnarcképek váltogatták egymást, ongree,askaji, zabrak, togruta, kel dor, gotal,valamint niklo nők és férfiak képei, mégegy alakváltó clawdite is akadt köztük.

- Ezek a leghírhedtebbek - közölteaz igazgató, amikor egy neimoidi képe

jelent meg a monitoron. - Azok, akik aSzerencsejáték Felügyelet gyanújaszerint lebukás biztos csalásimódszereket fejlesztettek ki.Biztosíthatom önt, hogy a Collidersbeegyik sem teheti be a lábát.

Plagueis szemügyre vette az utolsóképeket, majd a sullustihoz fordult:

- Köszönöm a segítségét. Ön és azalkalmazottai rendkívül segítőkésznekbizonyultak. A továbbiakban nem fogomháborgatni.

Mialatt lefelé ereszkedtek aturbólifttel, Plagueis megkérdezte adroidját, hogy észrevett-e valamifurcsaságot a csalók sorában.

- Érdekesnek találom, hogyvalamennyien, ha szabad így

fogalmaznom, muunoid kétlábúak -válaszolta 11-4D a gazdájára nézve. - Atestfelépítésük nagyon hasonló, és amagasságuk csaknem megegyezik.Egészen pontosan egy méter nyolcvancenti. Lehetséges, hogy egyetlenszemélyt láttunk különböző megjelenésiformákban?

- Netán egy clawdite-ot? - kérdezettvissza elégedetten mosolyogva Plagueis.

- Éppen erre céloztam, uram.Ugyanakkor tudomásom szerint azalakváltók csupán rövid időre képesekmás fajok alakját felölteni, mert hahuzamosabb ideig teszik, egyrerosszabbul érti magukat. Viszont tény,hogy az adattárban szerepelt egyclawdite.

- Vagy egy olyan teremtmény,amely egy clawdite alakját öltöttemagára - tette hozzá Plagueis.

11-4D meglepett hangon válaszolt:- Egy shi'ido, igazgató úr! Venamis

szemmel tartott egy shi'ido jelöltet!A Laomon bezárkózó, telepata

népről keveset lehetett tudni, leszámítvaazt, hogy képesek utánozni alegkülönfélébb értelmes lények külsejét.A legügyesebbek állítólag még fának, sőtszikIának is álcázhatták magukat. A Banekorát megelőző időszakban egy BeliaDarzu nevű shi'ido nő Sith Úrnő volt, ésa legendák szerint technoszörnyek egészhadseregét teremtette meg, amit aztán asötét oldal energiáival irányított.

- Ez magyarázattal szolgálna a

vérteszt negatív eredményére fűzte hozzá11-4D rövid töprengés után.

- Gyanítom, hogy ez az Erő-használó shi'ido megtanulta, hogyanváltoztassa meg a vérét - feleltebólogatva Plagueis. - Vagy csupánmegzavarta az elemző elméjét, ésrákényszerítette, hogy ne vegye észre amagas midikloriánszámot.

Éppen beléptek a főterembe,amikor az egyik bothai biztonsági őrodarohant hozzájuk, és jelentette:

- Damask igazgató úr, éppen mostértesítettek, hogy a kubaz távozik.

- Átutaltatta a nyereményét egybankszámlára? - kérdezte Plagueis.

- Bemutatóra szólókreditkötelezvényt kért - válaszolta a

bothai. - Sokan teszik ezt, hogy titokbantartsák a kilétüket.

Plagueis köszönetet mondott azőrnek, majd intett a droidnuk

- Gyerünk, 11-4D. Induljunk,mielőtt a fickó túl nagy előnyl szerez.

Kisiettek a főbejáraton, ésbelevetették magukat a csillogóökumenopoliszba. Fényárban úszófelhőkarcolók és toronyházukmagasodtak fölébük, körülöttük ajárdákon a Perlemi KereskedelmiÚtvonal valamennyi szakaszárólszármazó teremtmények hemzsegtek, mígfelettük az égbolton ezernyi járműcikázott. És akármerre néztek, mindenütta Santhe nevet látták - az épületekbejáratai felett, a gigászi fénytáblákon

futó reklámokban, a siklók és hajókoldalán. Ez az előkelő család birtokoltaszinte az egész Liannát, és az elmúltharminc év folyamán ádázul küzdött,hogy részvénytöbbséget szerezzen aLianna egyik legfőbb vállalatában: aSienar Gépgyárban, amelynek képviselőrészt vetlek a legutóbbi sojourniGyűlésen.

Plagueis és 11-4D biztonságostávolságot tartva követték a kubazt, egyikforgalmas járdáról a másikra, aztán átegy díszes hídon, amely a Lona Cranithfolyó felett ívelt át Liannatestvérvámsába, Lola Curichba.Elhaladtak a Tion Történeti Társaság ésa Fronde Légsiklósainak székháza, majdegy Thorip Norr nevű bár előtt... A

kubaz egész idő alatt folytonhátrapillantgatott a válla felett, majd alépteit megszaporázva tartott egygyalogos alagút felé.

- A shi'ido viselkedése arra utal,hogy tudatában van, hogy követik -jegyezte meg 11-4D, a fotoreceptorait acélszemélyre szegezve.

- Az alagútban akar lerázni minket.Az lesz a legjobb, ha a kijáratnál várunkrá - felelte Plagueis, majd gyorsankörülnézett, és hozzátette: - Erre!

Gyors iramban átvágtak az alagútfelett álló épületek között, éppen ottbukkantak ki, ahol az alagút egyéttermekkel és üzletekkel szegélyezetttérbe torkollott. 11-4D élesített azoptikai receptorain, és a feljárót figyelve

közölte:- Az utolsó ismert haladási

sebessége alapján a shi'idónak körül-belül most kell ideérnie.

- És meg is érkezett - válaszoltaPlagueis. - Irányítsd a figyelmedet arraaz erős testalkatú askajira, aki mosthalad el az Aurodium Kanál előtt.

A droid kissé elfordította afotoreceptorait, és kijelentette:

- A shi'ido alakot váltott azalagútban.

- Gyanítottam, hogy ezt fogja tenni -mormolta Plagueis.

- Nekem is jól jönne egy, az Erőhözhasonló eszköz, igazgató Úr.

Folytatták a titkos megfigyelést,árnyékként követték az askajit egy

kacskaringós útvonalon egyre mélyebbrehatolt Lola Curich városába. A hosszú,sietős gyaloglás az IntergalaktikusBankklán egyik automata fiókjánál értvéget, amely egy állatorvosi rendelőmellett állt. Plagueis megállt, és ll-4D-rebízta, hogy adatokat szolgáltasson acélszemély tevékenységéről.

- Letétbe helyezi a kötelezvényt,uram - jelentette hamarosan a droid. -De a számlaszámot sajnos nem tudommegadni. Még az én szenzoraimnak ismegvannak a maguk korlátai.

- Az nem lesz gond - feleltenagyvonalúan legyintve Plagueis.

Megvárták, amíg a shi'ido elhagyjaaz automata fiókot, majd ők maguk isbementek az apró épületbe. A Plagueis

által megadott IBK kódok segítségével11-4D hamarosan kiderítette nem csupána számlaszámot, de még a tulajdonosnevét is.

- Ifjabb Kerred Santhe.Plagueis úgy meglepődött, hogy

néhány pillanatra megnémult. Santhemegörökölte a SantheSienar Vállalatfőtulajdonosi részvénycsomagját azidősebbik Kerredtől - aki Plagueisszámára azért volt nevezetes, mert őtgyilkolta meg elsőnek, miután DarthTenebrous védőszárnyai alá került. Dehogy egy olyan gazdag iparmágnásnak,mint Santhe, mi szüksége volt egyszerencsejátékos nyereményére, azt felnem foghatta. A shi'ido talán tartozottSanthénak. Talán ez a Tenebrousszal

való áttételes kapcsolat magyarázta azt,hogy Venamis hogyan figyelt fel azalakváltóra?

- Mennyit tudsz a shi'idókélettanáról? - kérdezte Plagueis adroidtól.

- Néhány évvel ezelőtt az Obroai-skaion hosszas kísérleteket folytattakshi'ido alanyok részvételével -válaszolta 11-4D. - A testük és az egészszervezetük rendkívül rugalmas. Azízületeik és ínszalagjaik szinte tetszésszerint átalakíthatóak, és vékony, de erőscsontjaik könnyedén megtartják azizmaikat, a belső szerveiket, valamintterjedelmes testfolyadék-tárolóikat.

- A szenzoraid képesek észlelni aztaz állapotot, amikor egy shi'ido

alakváltásra készül?- Igen, de csak a shi'ido közvetlen

közelében.- Hát akkor ne vesztegessük az időt!Akkor érték utol a célszemélyt,

amikor éppen beért egy térre, majdgyorsan megelőzték, és besietettek azelőtte nyújtózó alagútba. Száz méterre atorkolattól egy félhomályos, néptelenszakaszon találták magukat. Plagueisfeltételezte, hogy a shi'ido át akarátváltozni, ezért a droiddal együttmegállt, és türelmesen várt.

Nem kellett csalódnia amegérzéseiben. A shi'ido rövidesenmegérkezett, és abban a pillanatban,amikor kezdett átalakulni - valószínűlegegy ongree vagy egy gotal alakját akarta

felölteni - 11-4D aktiválta a jobbkarjába rejtett sugárvetőt, és kisenergiájú lézernyalábot lőtt a shi'idoagyalapjába.

Az átmeneti állapotban lévő, többfaj vonásai viselő szörnyeteg felvisított,az alagút padlójára roskadt, ésnyöszörögve fetrengett kínjában. Agazdája utasítására 11-4D egy mégsötétebb helyre vonszolta, ahol Plagueismegállt a lény felett, és végignézettannak eltorzult fején, felemás vállán éspúpos hátán.

- Miért utaltad át a nyereményedetKerred Santhénak? - kérdezte azalakváltótól.

A shi'ido megpróbált válaszolni, deformátlan szája görcsösen rángatózott, és

nem engedelmeskedett az akaratának.- A Szerencsejáték Felügyelettől

van? - nyöszörögte végül.- Velük jobban járnál, mint velem -

felelte ridegen Plagueis.- Újra megkérdezem: miért küldted

a pénzt Kerred Santhénak?- Eladósodott - motyogta alig

érthetően a shi'ido, és a szájából nyálkacsorgott a kövezetre. - Szerencsejátékotjátszott, és rengeteg kredittel tartozik aFekete Nap vigóinak meg másoknak.

- Santhe a Galaxis egyikleggazdagabb személye - vitatkozottPlagueis. - Mi szüksége lenne arra apénzre, amit te szedtél ki a kaszinókbólinnen a Coruscantig?

- Milliókkal tartozik - felelte az

alakváltó. - Mióta meggyilkolták azapját, egyfolytában vedel és játszik.

- Zseniálisan gyilkolták meg -gondolta Plagueis, és kijelentette:

- A Fekete Nap akkor sem mernémegtámadni!

A shi'ido dudorokkal teli nyakáttekergetve és nyújtogatva felnézett avallatójára.

- Ezt ő is tudja - válaszolta. - De avigók megfenyegették, hogynyilvánosságra hozzák az információikat.Egy botrány hatására a SantheSienarigazgatótanácsa megfosztaná őt azigazgatói széktől, és Narro Sienartnevezné ki a helyére.

Plagueis meglepetten, deelégedetten felkacagott.

- Hát ezt jól tennék, alakváltó! -mondta aztán. Hirtelen felegyenesedett,elfordult, és tett néhány lépést, majdvisszaszólt:

- Sokat segítettél, ezértmegkímélem az életedet,

- Nem hagyhat itt így! - nyöszörögtea shi'ido.

Plagueis megállt, visszatért azáldozatához, és közölte vele:

- Ha terroristákat pénzelnél, vagyfegyvereket vásárolnál, valószínűleghagynám, hogy tovább fosztogasd akaszinókat. De azzal, hogy a Fekete Nappáncélszekrényeit tömöd, és az egyikbarátom ellenségének hírnevét véded,engem is az ellenségeddé tettél. -Fenyegető morgássá fojtotta a hangját, és

hozzátette:- Akkor most gondolkodj el ezen:

van egy utolsó lehetőséged, hogy az Erő-képességeidet kamatoztatva nyerj egyhalom kreditet, mielőtt az az ocsmányképed a főhelyre kerül a csalókadatbázisában a Galaxis összeskaszinójában. Azt javaslom, bölcsenhasználd fel a nyereményedet, és kezdjúj életet valahol, ahol SzerencsejátékFelügyelet nem talál rád, és akkor énsem fogok a nyomodba eredni.

Ha valaki azt állította, hogy aSaleucami a rendszerének legelevenebbrésze, azzal még keveset mondott, miutána féltucatnyi légkör nélküli, sivár világközött egyedül ezen a bolygón létezhetett

élet. A saját eleven területei nem azok aterületek voltak, amelyek - mint aztvalaki gyaníthatná - egyelőre nem estekmeteortalálatok áldozatául, hanem azok akráterek, amelyek a szüntelen égibombázás miatt keletkeztek. Mert ahol ameteorok becsapódtak, ásványokbangazdag vizek törtek fel a mélyből,kalderatavakká változtatva a krátereket,míg azok környezetei növényekkel telioázisokká.

Azoknak a kék bőrű, sárga szemű,két lábon járó teremtményeknek, akik aMag túlsó oldaláról, a Wroona nevűvilágról érkeztek ide, hogy elsőnekgyarmatosítsák a Saleucamit - a névoázist jelentett a nyelvükön a bolygócsupán egy volt azon világok sorában

amelyeket hosszú utazásuk soránfelkerestek. A későbbiek folyamánweeqay, gran és twi'lek csoportokérkeztek, bátor és erős telepesek, akikvagy háború elől menekültek, vagy elakartak bújni a nagyvilág elől, ésnekiláttak, hogy megműveljék a szürke,száraz földeket. Sokáig csak azokon azízetlen gumós növényeken éltek, amelyekfolyton elhervadtak a nappaliforróságban, és keményre fagytak azéjszakai fagyban. Azonban kitartottak, ésszívós munkával egyre jobbkörülményeket teremtettek maguknak,míg végül egy várost és egy űrkikötőtépítettek az egyik kalderató mellett,amelyeknek ellátásához geotermikusenergiát használtak.

Az utóbbi évek folyamán másfajtabevándorlók utaztak a SaIeucamira:fiatal teremtmények olyan távolivilágokról, mint a Glee Anselm és azArkania. Kopott és rongyos ruházatotviseltek, és minden vagyonukat a hátukonhordozták. Álmodozó vándormadarak ésa boldogságot kereső csavargók érkezteka Külső Gyűrűben szolgáló ócskaszemélyszállítókkal és roncstelepre valóteherhajókkal. Férfiak és nők - azutóbbiak háromszor annyian, mint azelőbbiek -, akiket az különböztetett megaz átlagos teremtményektől, amit egyeseknyughatatlan tekintetnek, mások tébolyultpillantásoknak neveztek. A helyitelepesek kezdetben nem tudták, hogy mitkezdjenek ezekkel a mihaszna

vándorokkal, de később egész iparágépült arra, hogy kielégítse egyszerű, bárnéha különös igényeiket. Szálláshellyelés élelemmel várták a jövevényeket,akiket aztán kiszállítottak a sivatagba,ahol a megvilágosodás várta őket, amitegy olyan teremtménytől reméltek, akiállítólag a jövőbe látott.

Ezen a napon egy muun isfelbukkant közöttük, aki egyszerű,csuklyás köpenyt, sötét nadrágot, ésjócskán elhordott csizmát viselt. Másközösségekben egy muunmegjelenésének hatására azonnalszóbeszédek kaptak volna szárnyra arról,hogy az Intergalaktikus Bankklán készülmegszerezni a bolygót. Ennek a hordánaka fiataljai éppen csak egy futó pillantást

vetettek rá, máskülönben nem törődtekvele. Miért is törődtek volna, amikor atömegben máris jelen voltak rynek ésfoshok és más egzotikus fajokképviselői. Miért is törődtek volna vele,amikor magát a Saleucamit is csupán egymásik, szebb világhoz vezető út egyikszakaszának tekintették.

Plagueis a Sy Myrthen hagyta 11-4D-t, és egy teherhajón utazott ide, hogyne keltsen feltűnést. A prófétáról kevésadat került elő, bár Venamis feljegyezteróla, hogy a Belső Gyűrűben született, éscsak három évvel korábban érkezett mega Saleucamira. A helyi telepesekelviselték az ő, valamint a köré sereglőhívek jelenlétét azzal a feltétellel, hogyodakint, a sivatagban tartják a

gyűléseiket.Plagueis negyven teremtmény közé

ékelődve ült a túlzsúfolt siklóbuszon, ésunalmában a vulkáni kúpokkal éskráterek kopár sziklafalaival telielhagyatott tájat nézte. A halványvörös,felhőtlen égbolton vakító fényekvillóztak szüntelenül, és az ötórás utazásegyhangúságát csupán egy-egy apró faluvagy magányos párafarm enyhítette. Azút egy kisebbfajta kalderatónál ért véget,amelynek partjain sátrakból és ócskaviskókból álló telep terült el - ebbenlaktak az előző találkozók itt ragadtveteránjai.

A Kiválasztottak, így nevezték őket.Miután Plagueis kiszállt a buszból,

csatlakozott az új jövevényekhez egy

rövid sétára, amely egy alacsony falúsekély kráterig, egy természetesamfiteátrumig tartott, ahol egyeseknekszéttört meteordarabok szolgáltakülőhelyül. Mások a hátizsákjukratelepedtek le, vagy egyszerűn elnyúltak aköves talajon. Röviddel ezután egyrehangosabb zúgás kíséretében felszínisiklók karavánja közeledett. A gépekszemmel láthatóan kiváló állapotbanvoltak, bár vastag porréteg borította aburkolatukat, és az erős napfény régkifakította a színeiket. Azamfiteátrumban szinte mindenki felállt.A teremtmények kezdeti csendesizgatottsága lázas lelkesedésséerősödött, amikor az egyik járműből egyiktotchi nő lépett ki, akit az övéhez

hasonló, egyszerű ruhát viselőtanítványok gyűrűje vett körül,

Plagueis elképzelni sem tudottvolna olyan teremtményt, amely jobbanillett volna egy efféle szekta vezériszerepére. A két lábon járó nő feje kétoldaláról vaskos szarvak íveltek előreés lefelé, a homloka erősen kiugrott, ésvastag, szívós bőrén látszott, hogyremekül ellenáll a szülőbolygója vadszeleinek. Ugyanakkor a arcán ülőharcias kifejezés a legkevésbé sem illetta népét jellemző érzelmes természethez.Ám, ami a legfontosabb, az iktotchikbizonyítottan rendelkeztekjósképességekkel.

A nő magányosan elsétált egy, azamfiteátrum színpadaként szolgáló

terebélyes kőtömbhöz, fellépett rá, ésmiután a tömeg elcsendesedett,ünnepélyes és komor hangon belekezdetta szónoklatába:

- Láttam az eljövendő sötétséget, ésa teremtményeket, amelyek rászabadítjákazt a Galaxisra. - Várt néhány pillanatot,hogy mindenki átérezze a szavai súlyát,és tovább beszélt: - Láttam aKöztársaság összeomlását, és láttam aJedi-rend széthullását.

Méltóságteljes lassúsággalfelemelte a jobbját, és a távoli hegyekreszegezte a mutatóujját. - A horizontonfeldereng egy, az egész Galaxist tűzbe ésvérbe borító háború képe. Ezt a háborútötvözetgépek és hús-vér gépek fogjákmegvívni, és ártatlanok millióinak

halálát okozza majd.Járkálni kezdett a kőtömbön, és

jóval halkabban folytatta, mintha csaksaját magának magyarázott volna:

- Láttam leigázott világokat, ésláttam megsemmisült világokat. És akáoszból új rend születik, szörnyűfegyverek tartják fenn, amelyekhezfoghatót senki sem látott ezer éve. AGalaxis egy könyörtelen zsarnok igájaalá kerül, aki a pusztítás és a sorvadásszolgája. Végül pedig láttam, hogy csakazok maradhatnak életben, akiketmegedzett ez a cáfolhatatlan igazság. -Végignézett a hallgatóságán, éshozzátette: - A háborút és a zűrzavartcsak azok élhetik túl, akik hajlandóakmások ellen fordulni, és hasznot húzni

mások balszerencséjéből.A hívek döbbent csendben ültek.

Az iktotchikról az a hír járta, hogy minélmesszebbre kerülnek aszülőbolygójuktól, annál lobbangyengülnek a jósképességeik, ám ezzel anővel nem így feslett a helyzet.Bizonyára azért nem - vélte magábanPlagueis -, mert fogékony az Erőre. Nemcsoda, hogy Venamis megfigyelte.

- Az én küldetésem az - folytattaismét emelt hangon a jósnő , hogyleromboljam a fényes jövő irántivágyaitokat és hitetekéi, és segítseknektek hadat viselni a jó szándék és atiszta eszmények ellen. Hogymegtanítsalak titeket arra, hogyanfogadjátok el a tényt, hogy még ebben a

látszólag áldott korban, az értelmeslények történelmének ebben aszempillantásnyi szakaszában, azalapvető ösztöneink uralkodnakfelettünk. Az én küldetésem az, hogyelmondjam nektek: még maga az Erő iscsupán az önmagukat megtévesztőszerencsétlenek tünékeny ábrándja lesz,egy ósdi tévképzet, amely azonnal füsttéválik, amint lecsapnak az új kortisztítótüzének lángjai.

A jósnő megint elhallgatott néhánymásodpercre, és amikor tovább beszélt,a hangja már-már fenyegetést hordozott:

- Ennek az átalakult Galaxisnakolyan teremtményekre lesz szüksége,akik nem félnek önzőnek, gőgösneklenni, és akiket a mindenáron való

túlélés ösztöne hajt. Itt, az énútmutatásommal megszabadulhattak régiönmagatoktól, és erőt meríthettek, hogyduracél keménységű teremtményekkéformáljátok magatokat, olyancselekedeteken keresztül, amelyekrőlsosem hittétek volna, hogy valaha isképesek lesztek megtenni. Én vagyok ajövőtök révkalauza! - Széttárta a karját,mintha át akarta volna ölelni a tömeget. -Most nézzetek egymásra! Nézzétek megazokat, aki tőletek jobbra és balra ülnek,és akik előttetek és mögöttetek ülnek...

Plagueis engedelmeskedett.Ártatlan és dühös tekinteteket látott,rémült és komor arcokat.

- ... és gondoljatok rájuk úgy, mint akiteljesedésetek fele vezető út

lépcsőfokaira - folytatta az iktotchi,miközben felmutatta mindkét kezét. - Azérintésemtől végigárad rajtatok azenergia, és elfordít egy kapcsolót, amitőlkezdetét veszi az utazásotok azátalakulás felé. Ha a kiválasztottak közéakartak tartozni, jöjjetek hozzám!

A tömegben rengetegen álltak fel,és indultak a színpad felé. Sokanfélretaszítottak másokat az útjukból, ésádázul harcolni , hogy elsőnek érjenekoda a jósnőhöz. Plagueis nem sietett,beállt az egyik kialakuló sorba, éstürelmesen várt. Noha vonzónak találta agondolatot, hogy könnyedénmegszerezhetne egy, a sötét oldalhíveiből álló kész hadsereget, az iktotchiolyan eszméket vallott, és olyan üzenetet

terjesztett, amely bukásra ítélte a régiidők Sithjeit, azokat, akik Banereformációja előtt éltek, mert lehetővétette a gyilkos belharcokat, amelyek avégpusztulás felé vitték a Rendet. Amegfelelő üzenet úgy hangzott volna: Ahívek mondjanak le azon igényükről,hogy ők irányítsák a sorsukat, ésfogadják néhány kiválasztottfelvilágosult vezetését.

A Saleucami napja már alacsonyanjárt az égen, mire Plagueis odaért akőtömbhöz, és szemtől szemben állt aziktotchival. A nő széles kezévelmegfogta a kezét, és vastag ujjait ráfontaaz ő keskeny tenyerére.

- Egy vagyonos és előkelő muun... -mondta halkan -, az elsö, aki eljött

hozzám.- Kiválasztott voltál - felelte

Plagueis.A nő néhány pillanatig állta a

tekintetét, aztán bizonytalan kifejezésjelent meg a szemében.

- Tessék?- Kiválasztott voltál - válaszolta

fojtott hangon Plagueis - anélkül hogytudtál volna róla. Ezért kellettszemélyesen találkoznom veled.

A nő meredten bámulta, és alighallhatóan motyogta:

- Nem azért vagy itt...

- Ó, dehogynem!Az iktotchi megpróbálta elhúzni a

kezét, de Plagueis szilárdan

megmarkolta.- Nem azért vagy itt, mint a többiek

- mondta a nő. - Te hordozod magadbana jövőbeli sötétséget. Én vagyok az, akikerestelek téged. Én vagyok az, akinek ate hívednek kell lennem.

- Sajnos, nem megy - suttogtaPlagueis. - Az üzeneted ostobaság, ésveszélyes az én ügyemre.

- Hát akkor hadd tegyem jóvá! -kérte a jósnő. - Engedd meg, hogyalávessem magam az akaratodnak.

- Pontosan azt fogod tenni -válaszolta Plagueis, azzal Sith-villámokat küldött a nőbe, de mivel akezük összeért, ezeket senki sem láthatta.Az iktotchi szeme felizzott, a vérefortyogni kezdett. A bőre átforrósodott,

és már majdnem meggyulladt, amikorvégre elszállt a testéből az élet, éshirtelen összerogyott. Plagueis a szemesarkából látta, hogy egy twi'lek tanítványfutva tart kettőjük felé, ekkor elengedte anő kezét, és elhátrált az utolsókatvonagló testtől.

- Mi történt? - kérdezte rémülten atwi'lek, mialatt más tanítványok isindultak, hogy segítsenek a vezetőjüknek.- Mit csináltál vele?

Plagueis könnyedén intett a balkezével, és mély, nyugodt hangonválaszolt:

- Nem csináltam semmit. A mesterelájult.

A twi'lek pislogott, és odaszólt atársainak:

- A muun nem csinált semmit. Amester elájult!

- Nem lélegzik! - kiáltotta valaki.- Segítsetek neki - javasolta

Plagueis ugyanazon a hangon.- Segítsünk neki! - kurjantott a

twi'lek. - Segítsünk neki!Plagueis elfordult a kőtömbtől, és

az izgatott teremtmények hirtelen felélóduló áradatával szemben lassúléptekkel tartott az egyik siklóbusz felé.Az éjszaka meglepően gyorsanközeledett, a sötétség pillanatok alattbirtokba vette a tájat. A háta mögött azamfiteátrumban csodálkozó éselkeseredett kiáltások visszhangzottak. Asokaságon egyre jobban eluralkodott apánik. A hívek a kezüket tördelték, a

csápjaikat és más függelékeiketlengettek, körbe-körbe járkáltak, ésdöbbenten motyogtak vagy rémültenjajgattak.

Plagueis egymaga szállt fel asiklóbuszra. Azok, akik vele együttérkeztek, és a Kiválasztottak, akik a tómelletti telepen laktak, vaktábanbelerohantak a sötétségbe, minthaelszánták volna magukat, hogybelevesznek a kősivatagba.

Plagueis és 11-4D egy a néhaiRugess Nome által tervezettcsillaghajóval utaztak a Középső GyűrűBedlam nevezetű világára amely azugyanolyan nevű ezüstfehér pulzárközelében keringett. Plagueis azt

gondolta erről a valós tér szöveténkeletkezett lékről, erről az állítólagostranszdimenzionális lények játszótérről,erről a fénylő kozmikus jelenségről,hogy tökéletes díszlet a szanatóriumnak,amelyben Venamis utolsó jelöltje, egynautoli az utóbbi öt évet töltötte.

Az Elmebeteg Bűnőzök BedlamiIntézetének magas főbe járatánálegyenruhás gamorreai őrök vártak rájuk.Felvezették őket a főfelügyelő irodájába,ahol egy ithori előbb udvariasanköszönt, aztán figyelmesen, de szemmelláthatóan idegesen hallgatta Plagueismagyarázatát a váratlan látogatás okáról.

- Szóval egy végakaratban NaatLare-t nevezték meg haszonélvezőnek? -kérdezte végül.

- Egy kisebb vagyonról van szó -felelte bólogatva Plagueis. - Mint avégrendelet végrehajtója, már jó idejekeresem őt.

Az ithori előre-hátra billegtette afejét, míg hosszú, dudoros végű ujjaivalgyors ritmust dobolt az íróasztalán.

- Sajnálattal közlöm, hogy Larenemrégiben eltávozott.

- Meghalt?- Még az is meglehet. De az imént

úgy értettem: eltűnt.- Mikor?- Két hónappal ezelőtt.- Eredetileg miért zárták a

Bedlambe? - kérdezte Plagueis.- Visszaküldtük a Glee Anselm

hatóságaihoz, de végül arra ítéltek, hogy

itt töltse le a büntetését, aholtanulmányozhatjuk.

- Mi volt a bűne? - érdeklődöttPlagueis.

- Inkább: mik voltak a bűnei. Larehosszú ideje élvezetét leli másokkínzásában, bár ezt általában kisebbfajtaállatokkal teszi. Ezenkívül piromániábanszenved, és elkövetett egy sor kisebbbűncselekményt, főleg lopásokat,továbbá többször kapták kábítószer-fogyasztáson. Mindezeket jellemzőenolyan teremtményeknél tapasztaljuk,akiket gyermekkorukban szexuáliszaklatás ért, vagy szörnyű körülményekközött nevelkedtek. Naat Lare azonbanszerető családban nőtt fel, és rendkívülintelligens, dacára annak, hogy tucatnyi

iskolából kizárták.Plagueis alaposan megfontolta a

következő kérdését, majd feltette:- Veszélyes?Az ithori ismét dobolt egyet az

asztalon, mielőtt megadta volna aválaszt.

- Noha nem szeghetem meg apáciens személyiségi jogait, annyit talánelárulhatok, hogy potenciálisanveszélyes, illetve hogy vannakbizonyos... mondjuk úgy, különlegesképességei, amelyik kel az átlagosteremtmények nem rendelkeznek.

- Ezen képességeit felhasználvasikerült megszöknie? - kérdeztePlagueis.

- Talán. Bár úgy gondoljuk, hogy

kívülről segített neki valaki.- Kicsoda?- Egy bith orvos, aki érdeklődött

iránta, mint különleges orvosi eset iránt.Venamis? - gondolta Plagueis, és

hátradőlt a székén.- Felvették a kapcsolatot ezzel az

orvossal?- Megpróbáltuk, de a

munkahelyéről és a lakhelyéről megadottadatok hamisnak bizonyultak.

- Ezek szerint az illető nem is voltorvos - állapította meg Plagueis.

- Sajnos, így állunk - válaszoltabólogatva az ithori. - A bith valószínűlegbűntárs volt.

- Van valami elképzelése arról,hogy Naat Lare hová mehetett?

- Feltéve, hogy a maga erejébőlhagyta el a Bedlamet, a lehetőségeieléggé korlátozottak voltak, tekintetbevéve, hogy mifelénk ritkán járnakcsillaghajók. Az első megállója aFelucia, a Caluula vagy az Abraxinlehetett. Értesítettük a hatóságokatazokon a világokon. Sajnálatos módonpénz hiányában nem kezdhettünknagyszabású keresésbe.

Plagueis jelentőségteljes pillantástvetett 11-4D-re, azzal felállt, éselbúcsúzott:

- Nagyon köszönjük azegyüttműködést, főfelügyelő úr.

- Mindenesetre reménykedünkabban, hogy a Jedik megtalálják Lare-t -tette hozzá az ithori, amikor Plagueis és

a droid mái az ajtónál jártak.Plagueis azonnal megpördült, és

megkérdezte:- A Jedik?- Naat Lare különleges adottságai

miatt kötelességünknek éreztük, hogykapcsolatba lépjünk a Renddel, amintfelfedeztük a betegünk eltűnését.Nagylelkűen beleegyeztek, hogysegítenek nekünk a keresésében -magyarázott a főfelügyelő, majd rövidtöprengés után hozzáfűzte: - Ha igényttart rá, értesíthetem, ha megtudokvalamit...

- Ó, köszönöm - hálálkodottmosolyogva Plagueis. - Megadom ahívószámomat a titkárnőjénél.

Plagueis és 11-4D mély hallgatásba

burkolózva tértek vissza a hajójukhoz.Mialatt a rámpa leereszkedett, Plagueishalkan megszólalt:

- A Naat Lare-hez hasonlóteremtmények nem sokáig képesekbujkálni. Kutasd át a HoloHálózatot ésmás forrásokat. Nézd át a főfelügyelőáltal említett világok híreit, és ha találszvalamit, ami összefügghet aszökevénnyel, azonnal szólj.

A hajó még alig emelkedett ki aBedlam légköréből, amikor 11-4Dbelépett a pilótafülkébe, és jelentett:

- Egy apróság az Abraxinról, uram,különös egybeesésekről szólótörténetekbe ágyazva. A hatóságijelentések szerint az elmúlt hetek sorántöbbtucatnyi mocsári szellemet

gyilkoltak meg a déli kontinensen, egybarabel falu melletti lápvidéken, Amocsári szellemnek nevezett nagy testű,kétlábú teremtmények nem tartoznak azértelmes lények közé. Falkábanvadásznak, és állítólag az Erőt használvaterelik a prédát a nyílt területekre. Ababonás barabelek úgy hiszik, hogy egyúgynevezett Átok a felelős atömegmészárlásokért

Plagueis a tenyerével a combjáracsapott, és kijelentette: - A mi nautolinka házi kedvencek kínzásáról áttért azErő-érzékeny állatok gyilkolására. Ésbiztosra veszem, hogy a Jedik is erre akövetkeztetésre fognak jutni.

- Ha nem tették meg máris, uram.Plagueis az állát dörzsölgetve

töprengett, majd megszólalt: - Ebben afickóban nemcsak egy árnyalatnyi van asötét oldalból. Nem csoda, hogyVenamis meglátogatta. Számítass ki anavigációs rendszerrel egy útvonalat azAbraxinhoz. Visszatérünk Tion-halmazba.

Egy standard nappal későbbleszálltak a felszínre, nem messze onnan,ahol a helyiek megtalálták a mocsáriszellemek tetemeit. A barabel falu abolygó űrkikötőitől távol terült el, egyóriási mocsár határán, amelynekkanyargós partvonalát vízkedvelő fáksűrű sorfala szegélyezte. Egy a lápszintjénél valamivel magasabbanelnyúló földnyelven néhány előre

gyártott építmény, valamint nádfedeleskunyhók álltak, amelyeket a magas fűbevágott keskeny ösvények kötöttek össze.A pikkelyes bőrű, hüllőszerű őslakóképpen csak annyi ruhát viseltek, hogyeltakarják a szaporítószervüket, amozdulatlan levegőben rothadónövények émelyítő bűze terjengett. Banekorában a sötét oldal még mélyenáthatotta az Abraxint, de Plagueis érezte,hogy az azóta eltelt évszázadok folyamána láthatatlan erők jelentősenmegfogyatkoztak.

Ő és a droid körülbelül egykilométerre távolodtak el a hajójuktól,amikor találkoztak néhány barabellel,akik éppen négy mocsári szellem tetemétvonszolták ki a sűrű, zöld vízből. Az

iszonyatos bűzt árasztó hullákon késselejtett vágások és szúrások nyomailátszottak, továbbá a szemüket iskimetszették. Első pillantásra úgy tűnt,lefejezték őket, mivel apró fejükmeghökken tőén mélyen ült púposvállaik között. Plagueis úgy találta, hogya barabelek szaga semmivel semkellemesebb, mint a lemészároltszellemeké, de legalább eléggé ismertéka közös nyelvet ab hoz, hogymegválaszolják a legutóbbigyilkosságokra vonatkozó kérdéseit.

- Ez a négy ugyanabban a falkábanvadászott - magyarázta az egyikhüllőszerű lény és a múlt éjjel ölték megőket.

Egy másik, aki valamiért

elveszítette a farkát, és az új farka mégcsak most kezdett el nőni, szaporánbólogatva hozzátette:

- Az Átok csinálta! - Hosszúkarommal felfegyverzett, vaskos ujjaivalaz egyik tetem fekete szemüregéremutatott. - Mifelénk úgy tartják, hogycsak az Átok vájja ki a szemet.

Plagueis és a droid folytattákútjukat a faluhoz vezető árnyasösvényen, Néhány perc elteltével a muunlevetette és a bal karjára hajtotta aköpenyét. Röviddel ezután kiértek egykanyarulatból, és ekkor meglátta, hogynem ő az egyetlen látogató, aki nem azéghajlatnak megfelelően öltözött felTőlük nem messze két Jedi állt.Mindketten a rendjük hagyományos,

barna köpenyüket viselték, és egybarabellel alkudoztak egy laposmotorcsónak bérleti díján. Plagueisszempillantás alatt álcázta a jelenlétét azErőben, ám a fiatalabbik Jedi, egyzabrak ifjú így is megfordult, ésvégigmérte őt és a droidot, mialattelhaladtak mögötte.

Plagueis kurta biccentésselválaszolt a Jedi fürkész pillantásaira,majd lassítás nélkül lépdelt tovább, éscsak akkor tért le az ösvényről, amikorodaértek egy kisebbfajtapiaccsarnokhoz, amelyből még látnilehetett a két Jedit, illetve a motorcsónaktulajdonosát. Plagueis többé-kevésbéismerte a barabelek nyelvét, ígymegértette, hogy miről beszélgetnek a

mocsárból származó halakkal,madarakkal és rovarokkal megrakotttálcák mögött ülő kereskedők.Mindannyiukat a mocsári szellemeklemészárlása foglalkoztatta, illetve azÁtokkal kapcsolatos babonák. Ám aJedik megérkezését jó jelnek vették, mertrégóta tisztelték a Rendet, amiért vagyezer évvel korábban segített rendezniegy klánvitát a Barabelen.

Plagueis a csarnok bejáratáhozhívta 11-4D-t, és utasította, hogy állítsará a fotoreceptorait a Jedikre, akikidőközben már-már megállapodtak amotorcsónak tulajdonosával. Aztán vettegy mély lélegzetet, és merített azErőből.

- Mindketten reagáltak - jelentette a

droid. - A cereáni elnézett a piac felé,de nem önre irányította a tekintetét.

- Csak azért nem, mert egy nautolitkeres és nem egy muunt - mormoltaPlagueis.

Röviddel ezután, mialatt Plagueisés 11-4D átvágtak a falun, valakiodakiáltott nekik a közös nyelven:

- Úgy tűnik, nemcsak mi vagyunk atelepen!

Plagueis oldalra kapta a fejét, ésmeglátta, hogy a cereáni Jedi szólítottameg, aki ebben a pillanatban lépett kiegy étkezde ajtaján, a kezében egyjókora korsóval. Pillanatokkal később azabrak kölyök is megjelent, majd kétpoharat tett le egy árnyékos helyen állóasztalra.

- Jöjjön, csatlakozzon hozzánk! -kérte a cereáni, és kúpos fejével az üresszékek felé biccentett.

Plagueis odament hozzájuk, de nemült le.

- Helyben főzött sör - mondta azabrak, mialatt megtöltötte a két poharata korsó tartalmával. - De láttam odabentegy palack Abraxin brandyt, ha aztjobban kedveli.

- Köszönöm, de most egyiket sem -válaszolta Plagueis. - TaIán majd akkor,ha végeztem a munkával.

A cereáni magára mutatott, ésközölte:

- Én Ni-Cada mester vagyok, őpedig Lo Bukk padavan. Mi szél hozta azAbraxinra, tisztelt...

- Mikrokölcsönök - vágott közbePlagueis, és nevet nem közölve folytatta:- A Bankklán azt fontolgatja, hogymegnyitja itt az Aargau-bank egy új ágát,hogy felfejlessze a helyi gazdaságot.

A Jedik rejtélyes pillantástváltottak egymással a poharuk peremefelett.

- És magukat mi szél hozta azAbraxinra, Ni-Cada mester? -érdeklődött az udvariasság kedvéértPlagueis. - Ha jól sejtem, nem a helyihalételek.

- A közelmúltban történtgyilkosságok ügyében nyomozunk -válaszolta a zabrak, talán a mestereakarata ellenére.

- Á, hát persze. A droidom és én

láttuk annak a négy szerencsétlenteremtménynek a holttestét, mielőttelértük a falut.

A cereáni elkomorodva bólogatott,és kijelentette:

- Legkésőbb holnapig leszámolunkezzel az úgynevezett Átokkal.

- Hát ez igazán remek hír! -kiáltotta kellemes meglepődést színlelvePlagueis. - Nincs rosszabb annál, mintamikor a babonák megbénítanak egygazdaságot. További kellemes időtöltést,uraim!

11-4D megvárta, amíg elégmesszire távolodnak, ahol a Jedik márnem hallhatják a szavaikat, ésmegkérdezte:

- Elhagyjuk az Abraxint, uram?

- Addig nem, amíg nem találommeg a nautolit - felelte a fejét rázvaPlagueis. - Nincs más választásom, megkell próbálnom előcsalogatni arejtekhelyéről.

- De ha merít az Erőből, arra aJedik is felfigyelnek - jegyezte meg adroid.

- Talán megéri vállalni akockázatot.

A délután folyamán ide-odajárkáltak a faluban, és a helyiekbeszélgetéseit kihallgatva rájöttek, hogya gyilkosságok helyszíneit tekintve NaatLare - akár tudott róla, akár nem - egybizonyos mintát követett. Ezek utántöbbé-kevésbé be tudták tájolni, hogyhol fog újra lecsapni.

Sötétedés után elindultak, éskörülbelül hat kilométerre a falutól, avérszívó rovaroktól hemzsegő feketemocsár partján Plagueis levetette anadrágját, az ujjasát és a fejékét, majdhalkan belesiklott a zavaros vízbe. Alégzőkészülékét a foga közé szorítvaleúszott a fenékig. Ott, a kocsonyásanlágy iszapon guggolva telicsenmegnyitotta magát az Erőnek, és azonkeresztül a nautolit szólította, akinek aszaglószerve, valamint az Erő-érzékeivalószínűleg azt sugallták, hogy mindenmocsári szellemek atyja tőlekarnyújtásnyi távolságra várja, hogyvégezzen vele.

Annak idején Exar Kun szolgálatraalkalmasnak ítélt egy Dossa nevű nautoli

nőt - ki tudhatta, hogy Naat Lare miféleképességekkel rendelkezik?

Plagueis ismét álcázta a jelenlététaz Erőben, felúszott a felszínre, majdegy hangosan zümmögő rovarfelhőtőlkísérve kiugrott a partra. Pillanatok alattfelöltözött, és befészkelte magát egyterebélyes fa síkos gyökerei közé.Röviddel ezután visszhangot érzékelt azErőben, és körülbelül tíz méterrel odébbfodrozódást látott a vízen. A halványcsillagfényben zöldes-kéknek látszóhajfürtök jelentek meg a felszínen, majdegy vörösesbarna, szemhéj nélküliszempár. Aztán a Glee Anselm kétéltűteremtménye teljes magasságábankiemelkedett a vízből, hason fekve, mintvalami csúszómászó, felkúszott a partra,

majd talpra állt, és Plagueisra szegezte atekintetét.

Ezzel egy időben gyorsan közeledőmotorcsónak zúgása hallatszott a mocsármélyéről, és Plagueis érzékelte, hogy aJedik tartanak felé.

- Te nem Venamis vagy - mondtaNaat Lare a közös nyelven, és a jobbcombjára szíjazott vibrotőrhöz eresztettea kezét.

- Venamis segített neked megszöknia Bedlamről, aztán ide küldött. Amit ittcsinálsz, az a felkészülésed része -felelte Plagueis.

- Ki vagy te? - morogta Lare, ésmegmarkolta a tőr nyelét.

Plagueis kihúzta magát, és gőgösenközölte: - Venamis mestere vagyok.

A nautoli zavarodottan pislogott, decsak néhány pillanatig. Aztán térdrevetette magát a sárban, és a fejét lehajtvasuttogta: - Nagyuram...

A motorcsónak zúgása egyreközelebbről hallatszott egy, a mocsárbanyúló félszigeten túlról, amelynek végétalig száz méter választotta el attól ahelytől, ahol ők ketten álltak.

- Két Jedi rájött, hogy hol bujkálsz- mondta fojtott hangon Plagueis.

Naat Lare a fejét oldalra fordítvaelnézett a keskeny földsáv felé.

Plagueis visszahátrált azárnyékokba, és ráparancsolt a nautolira:

- Öld meg őket, és azzalbebizonyítod, hogy méltó vagy hozzámés Venamishoz!

- Igenis, nagyuram - hadartagondolkodás nélkül Lare, azzalfelpattant, és a nyálkás vízbe vetettemagát.

Plagueis a fa gyökerei közéhúzódva várakozott. Kisvártatvaelhallgatott a motorzúgás, aztán vízcsobbant, valaki meglepetten felnyögött,míg a távolban fények kezdtek táncolni asötétben. Plagueis nem látta, hogy mitörténik ott, csak a hangokat hallotta:

- Mester!Hangos hördülés következett, majd

egy fájdalmas ordítás...- Lépj félre, padavan!- Mester, ez itt...Újabb ordítás, ezúttal sokkal

magasabb és élesebb.

- Ne, mester, ne!A lesújtó fénykard sistergő búgása,

egy üvöltés, aztán egy súlyos testcsobbanása...

- Életben van? El még?Rekedtes nyögés...- Várj!Apró hullámok ütköztek a partnak

Plagueis rejtekhelye köze lében.- Mester?- Vége van, padavan. Meghalt.

Kilencedik fejezet: Kiaknázatlanforrások

A Damask Vállalat több mint ötvenéve foglalta el Harnadian rgyik

legpompásabb felhőkarcolóját. Ha azépítmény nem is tornyosult olyanmagasra, mint az IntergalaktikusBankklán büszke tornyai, megvolt az azelőnye, hogy a város egyiktermáltavának partjára épült, és egyzártkörű, pazar fürdőlétesítmény istartozott hozzá. Az igazgatótanácstermének ablakai a tóra és az azt övezőhőforrásokra néztek. Hego Damask,Larsh Hill, valamint a Damask Vállalatigazgatói ebben a kétszázadik emeletielegáns helyiségben gyűltek összekéthetente, hogy megtárgyaljak a folyóügyeket- Ezen a napon a terem közepénálló hatalmas holoasztal felett egykörülbelül fél méter magas fényalakderengett, és a közös nyelven szónokolt

az összegyűlt muunoknak.Az átlagos magasságú ember férfi

hátrafésülve hordta a haját, amivelkiemelte kissé csapott homlokát. Sűrű éshosszú bajuszt, illetve szakállt viselt,világoskék szeme szinte világítottszabályos, de eléggé jellegtelen arcán.Gazdagon díszített ruhát viselt, többekközött ősi írásjelekkel telehímzettmellényt, térdig érő brokát felöltőt,valamint magas szárú, fényesen csillogó,alacsony sarkú csizmát. Az Ars Verunanevű férfi ugyan nem tartozott a Nabookirályi kormányzatához, viszont az egyikuralkodójelölt, Bon Tapalo nevébenbeszélt, és valószínűnek tűnt, hogy akövetkező naboo-i választás után ő leszTheed városának kormányzója.

- A kampányunk nemrégibenmegrekedt bizonyos főnemesekvádaskodása miatt - közölte Veruna azösszegyűlt muunokkal, - Tennünk kellvalamit, hogy visszanyerjük alendületünket, még hozzá gyorsan. Egyismeretlen jótevőnk ellenvádakat hozott

nyilvánosságra, amivel sikerültjelentősen mérsékelni a sajtóközlemények által okozott kezdetikárokat, de az elektorátuson eluralkodottaz idegesség és az óvatosság, ami aelsősorban a tartományi ellenfeleinkpozícióit erősíti.

- Mikrofont kikapcsolni! - utasítottaaz egyik muun a holorendszert, és miutánaz ember nem hallhatta azt, amit mondanikészült, a társaira pillantva folytatta: - A

Naboo-n mindenki ilyen faragatlan, mintez a Veruna? És mindenki ilyen cifránöltözködik?

- Hagyománytisztelők - válaszoltaLarsh Hill a hajviseletük tekintetébenugyanúgy, mint a politikai nézeteikben.Az öltözetük stílusával és szakállukkalElsinore den Tasia királynő emlékénektisztelegnek, aki négyezer évvel ezelőttmegsemmisített egy emberi expedíciósflottát. Néhány naboo-i még manapság isa legendás uralkodó egyenes ágileszármazottjának vallja magát.

- De legalább nem olyan szőrösek,mint a vukik - jegyezte meg valaki.

Hill helyeslőn mordult egyet, éstovább magyarázott:

- A Naboo-n él egy gungan

nevezetű nép is. Szőrtelen kétéltűek.Talán bennszülöttek, talán nem, desemmi esetre sincsenek abban ahelyzetben, hogy képviseljék a bolygót agalaktikus ügyekben.

Plagueis háttal ült az ablakon túlilátképnek, és a gondolataiba merülvetanulmányozta Veruna fényalakját.Általában véve gyűlölte a politikusokat amesterkélt viselkedésük és a modorosbeszédmódjuk miatt, valamint azért atévhitükért, miszerint a vagyon és abefolyás biztosítja az igazi hatalmat.Ugyanakkor szükséges rossznak tartottaőket, és ez a Veruna szinte égett amohóságtól és a becsvágytól, ami aztjelentette, hogy szükség eseténmanipulálható.

Plagueis még most is sokattöprengett a Liannán, a Saleucamin es azAbraxinon végrehajtott küldetéseken.Filozofikusan szemlélve a dolgokatmegértette, hogy az őt megelőző SithNagyurak miért képeztek tanítványokat,akiknek átadták az Erő sötét oldalávalkapcsolatos tudásukat, abban a biztostudatban, hogy a tanítvány egy naponmegvív velük a mesteri címért. De most,amikor a Nagy Terv elérte acsúcspontját, nem látta értelmét annak,hogy hozzá hasonló hatalmúteremtményekkel csatázzon ésmeggyilkolja őket, hacsak nemjelentettek veszélyt a saját sorsára. ASithek igazi vonala csakis rajta keresztülfolytatódhatott, vagy sehogy. Így aztán

inkább egy társra lett volna szüksége,semmint egy szolgára, vagy még inkábbegy kisebb hadseregre, amely segíteneneki felállítani az utolsó felvonásdíszleteit. És persze régóta hitt abban,hogy amikor eljön az ideje, a sötét oldalmegadja neki mindezt.

Plagueis nem számított arra, hogyilyen hamar a Naboo-ra kell irányítaniaa figyelmét, de a KereskedelmiSzövetség még mindig morgott amiatt,amiért támogatta a Külső Gyűrűszabadkereskedelmi zónáit, továbbá agranok egyfolytában nyugtalankodtakazért, mert Gardulla miatt elveszíthetik afogatversenyekből származó bevételeikegy részét, így aztán bőven volt oka arra,hogy munkához lásson. Ami ennél is

fontosabb, régóta keresett már egybolygót, amelyet a Damask Vállalat és akormányzó bizottság műveletitámaszpontnak használhat. Továbbá szépreményekkel kecsegtette a lehetőség,hogy egy jövőbeni uralkodó készségesenteljesíti majd az utasításait, és még azolyan rossz hírű játékosok is, mint Cabrafőnök, hasznot húzhattak abból, ha amuunok megszerzik maguknak a Naboo-t.

Mialatt messze járt a Muunilinsttől,Larsh Hill és még néhány muunkapcsolatba lépett a Naboo trónjáértversengő csoportok egyikével. Aközelgő választáshoz való pénzügyi éslogisztikai támogatásért cserébe aDamask Vállalat kizárólagos jogokatkért annak a plazmabányának

kitermeléséhez, és a plazmaelőállításhoz, amelyet a SubtextBányavállalat fedezett fel nemrégiben afővárost tartó kéreglemez alatt. A Naboonépének jó része nem rajongott agondolatért, hogy bekapcsolják abolygójukat a csillagközienergiakereskedelembe, és egy nemesicsoport Tapalo legfőbb vetélytársa mögéállt.

Plagueis visszakapcsoltatta amikrofonokat, és megkérdezte:

- A főnemesek milyen jellegűvádakat hangoztattak?

- Először is, kiszivárogtatták azáltalunk végrehajtott bánya kutatásokhírét - felelte Veruna -, ám ezzel nemérték el a kivánt hatást, mert az

elektorátus egyes tagjai nem bánnák, hamegnyitnánk a Naboo-t a galaktikuskereskedelemnek. Aztán, amikormegtudták, hogy tárgyalásokat kezdtünk aDamask Vállalattal a nemesek azzalvádoltak minket, hogy eladjuk a bolygótannál aki a legmagasabb ajánlatot adja,illetve, idézem: egy homályos hátterűcsillagközi kartellnek, amit könyörtelenbűnözők irányítanak. - A férfielhallgatott egy pillanatra, majd továbbbeszéli - Azt feltétlenül tudnia kell,igazgató úr, hogy a népünk évezredek ótairtózik minden külső befolyástól. Afőnemesek közül sokan felismerték, hogya kereskedelem érzékeny téma, és mostazért szónokolnak, hogy a Naboo-nakkell felügyelnie a plazma kitermelését és

szállítását. De őszintén szólva ahhoz,hogy ez valóra váljon, hiányzik a tőkénkés a szakértelmünk.

- A nemesek hogyan szereztektudomást arról, hogy mi és önöktárgyalásokba kezdtünk? - kérdeztePlagueis.

- A forrást egyelőre nem tudtukmegtalálni - válaszolta Veruna.

Plagueis kikapcsoltatta amikrofonokat, és Hillhez fordult.

- El kell gondolkodnunk azon, hogytalán a mi szervezetünkben van az, akikfelelős ezért a kiszivárogtatásért.

Hill és az igazgatótanács tagjaiegyetértve bólogattak. Plagueis aktiváltaa mikrofonokat, és emelt hangonfolytatta:

- Fel kell hívni a főnemesekfigyelmét arra, hogy nem tanácsosbeleugraniuk a transzgalaktikusszállítmányozásba. A Naboo-nakpénzügyi és logisztikai támogatásra vanszüksége, márpedig pontosan ezek azoka területek, amelyeken a DamaskVállalat közvetítőként szolgálhat. Aszükséges tőkét az IntergalaktikusBankklán biztosítaná, míg más vállalatoksegítenének a Naboo-nak akitermelésben, illetve egy akkoraűrkikötő megépítésében, amely képeslenne fogadni a szállításhoz szükségescsillaghajókat.

Veruna háromszög formájúszakállát simogatva elgondolkodott.

- Bon Tapalo nyilván meg akarja

majd vitatni ezeket a pontokat azelektorátussal.

Plagueisnak tetszett az, amit hallott,és így szólt:

- Az imént ellenvádakat említett,amelyeket egy ismeretlen csoport hozottfel.

- Igen, és bevallom, az információkminket is ugyanúgy megleptek, mintmindenki mást. Úgy tűnik, nem a micsoportunk az első, amely másvilágokról kér tanácsadást és támogatást.Nagyjából hatvan évvel ezelőtt azemberek és a gunganek közötti háborútetőfokán megölték az uralkodónkat, ésmost kiderült, hogy pontosan azok afőnemesek, akik most Tapalo legfőbbellenlábasai, titkos megállapodást

kötöttek egy zsoldoscsapattal, hogyavatkozzanak be a háborúba, ésokozzanak károkat az embereknek.Szerencsére sikerült külső segítségnélkül lezárni a konfliktust. Mi több, aháború eredményeként az uralkodóinkazóta nem örökli, hanem választás útjánnyerik el a címüket.

- Azt mondja, az információmeglepte önöket - folytatta Plagueis.

- Igen, és csakis az ellenzéksoraiból származhatott - feleltebólogatva Veruna.

Ezúttal Larsh Hill kapcsoltatta ki amikronokat, majd így szólt:

- Veruna igazat mond. Sikerültmeghatároznunk a forrást: az egyiknemes fiatal fia. Abban a reményben,

hogy elkerülhetnek egy botrányt, amelymegosztaná az elektorátust, a családfőazzal a hazugsággal reagált, hogy Tapalocsoportja véletlenül bukkant rá azinformációra, majd nyilvánosságrahozta, holott kizárólag olyan valakifedezhette fel, aki hozzáfért a családiarchívumhoz.

Plagueisban feltámadt azérdeklődés, és megkérdezte:

- Mi a neve ennek a családnak?- Palpatine.- És a fiúnak?- Úgyanez. Csak a családi nevet

viseli.Plagueis hátradőlt, elgondolkodott

néhány pillanatra, aztán ismétmegszólalt:

- Talán találtunk egy potenciálisszövetségest. Valakit, aki hajlandótájékoztatni minket az uralkodójelöltekválasztási terveiről.

- Egy ügynököt - tette hozzá Hill. -Egy belső embert, hogy úgy mondjam.

Plagueis aktiváltatta amikrofonokat, és kijelentette:

- Szeretnénk felkeresni a Naboo-t,hogy szemtől szemben tárgyalhassunkezekről az ügyekről.

Veruna szemmel láthatóanmeglepődött, de hamar összeszedtemagát, és jobb kedvre derülve válaszolt:

- Amennyiben önök megjelennénekaz itteni nyilvánosság előtt,könnyűszerrel megcáfolhatnánk a titkosösszejátszásról szóló vádakat.

- Hát akkor valamennyien nyernénkvalamit - állapította meg Plagueis.

Veruna mélyen meghajolva felelt:- Hatalmas megtiszteltetés

számunkra, hogy vendégül láthatjuk önt,Damask igazgató.

Utóbb a Naboo-n élő emberek ésgunganek egyaránt azt állították, hogynem emlékeznek keményebb télre, mintamilyen az volt, amelyik Hego Damaskőszi látogatását követte. A folyók és aTheed alatti zuhatagok befagytak; aszelíden hullámzó alföldeket és a magaserdőket három méter vastag hótakaróborította; plazmikus rengések rázták mega Gallo-hegységet és a Tóvidéket, aSzent Helyet, és Otoh Gunga víz alatti

városát; és a bolygó testét átszövő vízalatti alagutak bejáratainak egy részétjégtáblák torlaszolták el.

Tapalo és Veruna ragaszkodtakahhoz, hogy elküldjék a muunokért aNaboo egyik csillaghajóját. A karcsúnubiai cirkáló a Theed űrkikötőben szálltle, egy kisebbfajta létesítményben,amelyet legalább a hússzorosára kellettbővíteni ahhoz, hogy a Naboo egy naponrészt vehessen a galaktikuskereskedelemben. Maga a város szinteminden vonásában elütött Harnadiantól.Míg a Muunilinst fővárosát a magas,szögletes és dísztelen épületekjellemezték, addig Theedet alacsony,gömbölyű és csinos építmények. Avárosképet rotundák uralták, amelyeket

patinás kupolák vagy lapos tetőkkoronáztak, valamint lépcsőzetestornyok, amelyeket felül legömbölyítettkülső pillérek támasztottak meg. Theedetegy folyó, valamit annak számosmellékága szelte át, amelyek felettkarcsú hidak íveltek, és amelyeknek vizeegy fenséges szakadék peremén átbukvazuhatagokban hullott a lenti, zöldellősíkságra.

A fekete ruhás muunok siklókkalutaztak az utcákon, amelyeket inkábbgyalogosoknak terveztek és méreteztek,mígnem megérkeztek egy ősrégi palotabelső udvarába, ahol az uralkodójelöltBon Tapalo és Veruna, továbbátanácsadók és leendő miniszterekvárakoztak. A tetőtől talpig

csillámselyembe öltözött szőke Tapalomáris úgy viselkedett, mint egy király -jóllehet egy másodosztályú világ királya.Ülve maradt, mialatt bemutatták nekiHego Damaskot és a többi muunt, ésrikító díszegyenruhát viselő, régidíszfegyvereket hordozó őrök álltakmögötte. Veruna viszont azonnalfelzárkózott Damask mögé, amikor avendégeket bekísérték a főépületbe.

- Ahogyan azt a legutóbbibeszélgetésünk során mondtam - kezdteVeruna megtisztelve érezzük magunkat,amiért felkeresett minket.

- És ahogyan én mondtam önnek:valamennyien nyerhetünk valamit -felelte Damask, azzal a fejét kissé balrafordítva lenézett a férfira, és hozzátette:

- Különösen ön, ha jól sejtem.Veruna a saját mellkasára bökött a

mutatóujjával.- Nézze, én...- Ne most - szólt közbe halkan

Damask. - Ha eljön a megfelelő perc,maga és én négyszemközt fogunkbeszélgetni.

A vendégek és a házigazdákáthaladtak egy széles boltív alatt, majdegy csillogó kővel burkolt előcsarnokon,végül megérkeztek egy második, azelőzőnél kisebb átriumba, ahol számos,étellel - itallal roskadásig megrakottasztal állt. A muunokat a legnaobbhozültették le, és amint helyet foglaltak,megjelentek a pincérek, és elkezdtékfelszolgálni az ételeket, többek között

különféle húsokat, amelyeket a muunokudvariasan visszautasítottak. Damask azidők folyamán megtanulta elviselni azemberi lényeknek azon szokását, hogyétkezés közben tárgyaltak üzletiügyekről, de titokban szívből gyűlölte.

És az emberek társaságát isgyűlölte, hosszú-hosszú évek óta. Azemberek, ezek a barbár húsevők alegfejlettebb fajok közé tartoztak.Tekintetbe véve természetesintelligenciájukat és egyébképességeiket, megérdemelték, hogyugyanazzal a tisztelettel bánjanak velük,mint amit a muunok vívtak ki maguknak.És mégis, a Galaxis értelmes népeinekjó része egyenlőnek tartotta magát azemberekkel, akik ezért csakis saját

magukat hibáztathatták. A muunokkalellentétben nem átallottak leereszkedni akevésbé fejlett teremtmények szintjére -a lassú észjárású, elmaradott,önmagukról gondoskodni képtelennyomorultakhoz-, nem átallottakegyenlőséget színlelni, és hajlandóakvoltak együtt dolgozni és verejtékeznivelük. Ahelyett hogy büszkék lettekvolna a felsőbbrendűségükre, gyakranhagyták magukat lerángatni aközépszerűségbe. Egy muun sosem álltvolna be csillaghajó-pilótának vagycsempésznek, hacsak nem a népénekigényei kényszerítették erre. Azembereket viszont meg lehetett találniminden szak mában. Ám igazánkülönlegessé és érdekessé az tette őket,

hogy minden látszat szerint szét akartakszóródni az egész Galaxisban, annaklegtávolabbi végéig, méghozzá anélkülhogy igazán értettek volna azirányításhoz és a tervezéshez. Bármiáron, de kutattak és hódítottak, egyikvilágot a másik után merítették ki -mintha fékezhetetlen, ősi ösztöneikparancsára tették volna. Ami ennél isfontosabb, úgy tűnt, az Erő nem csupánengedi nekik ezt az zabolátlanterjeszkedést, de egyenesen támogatja.Damask gyanította, hogy a Galaxis világijövője az emberi lények kezében van.

Az inasok még javában töltögették aNaboo virág- és gyümölcs borait,amikor a muunok belekezdtek gondosanmegtervezeti műsorukba. Az udvar

holovetítője felett egy kép jelent megamely Theedet és a közeli városokatábrázolta a tíz évvel későbbi, elképzeltállapotukban. Az előadó felállt, ésismertette a tervet. Először is, az IBKrendelkezésre bocsátja a plazmakitermeléséhez szükséges tőkét. Ezzelegy időben a Külső Gyűrű Építő- ésSzerelővállalat - Cabra egyikérdekeltsége - felépít egy óriásifinomítót a helyszínen, egy jelenlegizöldterületen, a Verdugo- vízeséstőszomszédságában úgy, hogy akülönféle berendezéseket egyneoklasszicista stílusú, háromkupolásépítmény fogja rejteni. A szónokrészletesen ismertette, hogy hogyanfogják stabilizálni a sziklafalakat, és

hogyan fogják elterelni a Solleu-folyómellékágait, anélkül hogy megzavarnákTheed földalatti alagút- hálózatánaklétező elrendezését. Eközben a sziklákalatt a Kereskedelmi Szövetség kibővítia város űrkikötőjét, megépít egy óriásileszállózónát, amely követni fogja aszakadék természetes ívét, továbbámegnyitnak egy második kereskedelmiűrkikötőt Spinnukernél.

Mire a beszéd véget ért, Tapalolesújtottnak látszott.

- Az nyilvánvaló, hogy önökalaposan átgondolták a tervet - mondtaLarsh Hillnek - de abban nem juthat helynaboo-i vállalatoknak?

- A legkevésbé sem akarjuk, hogyezeket az építkezéseket bárki egy idegen

megszállás jeleinek tekintse - válaszoltaHill. - Az üzletfeleink készek szorosanegyüttműködni a Naboo sajátPlazmaenergia Gépgyárával és a TheedCsillaghajó Gyárral annak érdekében,hogy a fejlesztéseket mindenki közöserőfeszítéseknek érezze. Miután azépítkezési szakasz véget ér, a finomító ésaz űrkikötők teljes egészében az önökirányítása alá kerülnek.

Tapalo sápadt arcába visszatértnémi szín.

- Az ellenfeleink azt állítják, hogy aNaboo mindörökre eladósodik aBankklánnak és a KereskedelmiSzövetségnek - mondta aztán.

- Csak addig, amíg a plazma elkezdömleni - jelentette ki mosolyogva

Damask. - Nézze, én igazán megértem azaggodalmait. De a kérdés, amit fel kelltennie magának, így szól: képes-emegszerezni a koronát a támogatásunknélkül?

Az asztalok körül ülők egymás feléfordultak, és lázas suttogásokba kezdtek.

- Azt hiszem, igen, igazgató úr -felelte Tapalo, és gyors intéssel jelezte,hogy csendet kér. - De talán jobb lennevállalni a vereség kockázatát, semmintbecstelenül elfoglalni a trónt.

- Becstelenül? - ismételte a szótsértődött hitetlenséggel Hill. - Azértutaztunk át a Galaxison, hogy önöksértéseket vágjanak a fejünkhöz?

- Várjon! - kérte Veruna, azzalfelállt, és nyugalomra intette az

embereket. - Nem állt szándékunkbanmegsérteni a Damask Vállalatot. -Szembefordult Tapalóval, valamint atanácsadókkal és miniszterjelöltekkel, ésfennhangon folytatta: - Igen, törődnünkkell a jelenlegi elektorok aggodalmaival,de nem hagyhatjuk, hogy néhány ijedthang elvegye tőlünk annak esélyét, hogycsatlakozzunk a galaktikus közösséghez,és jobb képet fessünk az egész Chomell-szektorról. Azt javaslom, cselekedjünkmerészen! Hogy elkerüljük annaklátszatát, hogy engedtünk a nyomásnak,azt mondom, használjuk fel a DamaskVállalat előzmény nélkül állólátogatását, és jelentsük be nyilvánosan,hogy mi, és csakis mi vagyunk képesekmegegyezésre jutni az Intergalaktikus

Bankklánnal, amely lehetővé teszi, hogya Naboo átrendezze azadósságállományát, hogykedvezményezett státust szerezzünk aMagban, aminek révén csökkenhetnek azadók és a vámok, valamint korlátlanmunkavállalási lehetőségeket kapunkmind a saját bolygónkon, mind másvilágokon. - A nyomaték kedvéértökölbe szorította a kezét, és elszántanhozzátette:

- Meg kell ragadnunk ezt apillanatot, mielőtt elmúlik.

Tapalo és a társai néhánymásodpercig döbbenten ültek, aztánsorban bólogatni kezdtek.

- Kíván hozzáfűzni valamit,Damask igazgató? - kérdezte végül

Tapalo.Damask széttárta a karját, és

elmosolyodva válaszolta:- Csak annyit, hogy jobban és

szemléletesebben mi magunk semfoglalhattuk volna össze a helyzetet, mintahogyan Theed leendő kormányzójatette.

- Úgy van, úgy van! - kiáltottaTapalo egyik tanácsadója, és megemelteborral teli kristályserlegét Veruna fele.

A többiek követték a példáját, majdmindannyian fenékig ürítették akelyhüket.

És Damask ezalatt azt gondolta: egynapon, a nem is túl távoli jövőbenVeruna lesz a Naboo királya.

A terv úgy szólt, hogy a muunokTheedben töltik az éjszakát, es reggelfolytatják a megbeszéléseket. Mialatt aházigazdák elkísérték Hillt és atöbbieket a szálláshelyükre, Plagueiskimentette magát, és gyalogosan indult aváros másik végében lévő egyelem felé.Menet közben zöldellő parkokon és kéthídon vágott át, tornyok és obeliszkekelőtt haladt el, majd átkelt a Palota térközepén, a diadalív alatt. Az egyetemközponti rotundája, amelynek tetejét egyembert ábrázoló szobor díszítette, aSolleu egyik mellékágának közelébenállt, körülötte kisebb-nagyobb terekkelelválasztott, méltóságteljes épületeksorakoztak. Plagueis megkereste adiákközpontot, és odament a

fogadópulthoz, amely mögött egy fiatalszőke lány állt, aki a szemét tágra nyitvanyíltan megbámulta őt, mialatt közeledettfelé.

- Egy Palpatine nevű hallgatótkeresek - mondta a közös nyelvenPlagueis.

- Ismerem - felelte bólogatva alány.

- És tudja, hol találom most? Netánelőadáson van?

A lány fújt egyet, és a fejét ingatvaválaszolt:

- Jön-megy egész nap. De minthaláttam volna az egyik Ifjúsági Programépületénél.

- Mintha...- Igen... azt hiszem, ő volt az.

Emberek - gondolta Plagueis, ésmegkérdezte:

- Megtenné, hogy útbaigazít?A lány válasz gyanánt egy vékony

plasztiklemezre nyomtatott térképétnyomott a kezébe, amelyet felhasználvaPlagueis percek alatt átvágott azegyetemvároson, és hamarosanmegtalálta a Törvényhozási IfjúságiProgram székházát. Fiatal lányok és fiúkrajzottak körülötte, egyesek észre semvették, mások irányt váltottak, hogyközelebbről is megnézhessék. Újra ésújra kérdezősködött, és sikerültleszűkíteni a keresést egy oszlopsorraldíszített könyvtár előtti térre. Alig kétperccel később megpillantotta az ifjút - aHilltől kapott holoképeknek

köszönhetően azonnal felismerte.Palpatine fürge léptekkel vágott át atéren, egy legalább negyvenéves,hivatali öltözetet viselő szakállas férfitársaságában. Maga Palpatine feketenadrágot és rövid szárú csizmát viselt,valamint bő szabású inget, amit egészena gallérig begombolt. Az átlagosmagasságú fiú vörös haja lágyhullámokban omlott le, az orra messzekiemelkedett keskeny arcából, amelyeiaz emberek valószínűleg barátságosnaktartottak. A hátát egyenesen tartotta, afelsőtestéhez képest a keze kissé hosszúvolt, továbbá könnyed kecsességgelmozgott.

Plagueis egy darabig távolrólfigyelte, és csak akkor indult el az ifjú

felé, amikor az elvált az idősebb férfitól.Palpatine akkor vette észre, amikor máralig néhány lépésnyire járt tőle, mirehirtelen megfordult, és az ellenkezőirányba ment tovább.

- Fiatalember! - szólt után Plagueis,és megszaporázta a lépteit. - Egy pillanatfigyelmet kérek!

Amikor az ifjú továbbra semtörődött vele, még jobban felgyorsított,és felkiáltott: -Palpatine!

Palpatine lassított, majd megállt, ésvisszanézett a válla felett.

- Honnan tudja a nevemet? -kérdezte eléggé mogorván.

- Sokat tudok rólad, nem csupán anevedet - válaszolta Plagueis, és végrebeérte a fiút.

Palpatine részben kíváncsian,részben óvatosan méregette őt, éskijelentette:

- Általában rosszul viselem, havalaki azt állítja, tud rólam valamit, demert én is tudok valamit önről,visszafogom magam.

Miért, különben mit tenne? -tűnődött Plagueis, és elmosolyodvamegkérdezte:

- No, és mit tudsz rólam?Palpatine türelmetlenül fújt egyet,

és belekezdett:- Maga Hego Damask. A Damask

Vállalat igazgatója. Az apám szerintazért jött a Naboo-ra, hogy tárgyaljonBon Tapalóval. A maga csapata őttámogatja a trónért folyó küzdelemben.

- Az apád mondta azt, hogy talánveled is találkozni akartam

- Miért mondta volna? Egyébkéntmeg mit akar tőlem?

- Azt hiszem, van bennük valamiközös.

- Na, azt erősen kétlem.- Talán ez is ok arra, hogy

összeismerkedjünk.Palpatine körülnézett, mintha

menekülni akart volna, és bár nem indultel, mélyen hallgatott.

- Ki volt az a férfi, akivel az előbbbeszélgettél? - érdeklődött Plagueis.

Palpatine kinyitotta a száját, hogybeszéljen, de gyorsan becsukta, végülmégiscsak válaszolt:

- A mentorom az ifjúsági

programban. A neve: Vidar Kim. ANaboo köztársasági szenátorának titkára,és valószínűleg az utóda lesz. - Zordonpillantást vetett a muunra, és hozzátette:- És nem Tapalo támogatója.

Plagueis gondosan mérlegelte, hogymit feleljen.

- Érdekel a politika azon túl is,hogy részt veszel a TörvényhozásiIfjúsági Programban? - kérdezte végül.

- Egyelőre nem tudom biztosan, mitakarok csinálni az egyelem után.

- De némileg érdekel a politika.- Nem ezt mondtam. Azt mondtam:

nem tudom biztosan.Plagueis bólogatott, és könyvtárt

fürkészve válaszolt:- Tudod, most járok először

Theedben. Mi lenne, ha megmutatnádnekem a várost?

Palpatine megrökönyödve tátogott.- Nézze, én...- Csak egy rövid séta, rendben? -

vágott közbe Plagueis.

Semleges témákról beszélgetvesétáltak a folyó mentén a koncert csarnokés Yram Királynő Obeliszkje felé, aztánátkeltek egy gyalogoshídon, és a palotairányába folytatták útjukat. Larsh Hillszerzett ugyan néhány holoképet az ifjúPalpatine-ról, de a hátteréről kevésanyagot sikerült összegyűjtenie.Palpatine apja, nőin nem viselt hivatalt,gazdag és befolyásos főnemes volt, ésabban a hírben állt, hogy a Naboo

folytatólagos függetlenségét ésbezárkózását pártolta. A család vagy egya nemesi családokban használatos régicímről kapta a nevét, vagy a Nabooegyik ősi tartományáról.

- Theed gyönyörű város - jegyeztemeg Plagueis, amikor egy keskeny utcavégére érve kiléptek a Palota térre.

- Hát, ha szereti a múzeumokat -felelte kissé fölényesen Palpatine.

- Téged nem érdekelnek aművészetek? - kérdezte Plagueis.

Palpatine a szeme sarkából amuunra pillantott, és a vállát vonogatvafelelt:

- De, szeretem a művészetet. Deafféle minimalista vagyok.

- Minden tekintetben?

- Szeretném, ha Theed nem lenneennyire zsúfolt. Szeretném, ha a telekenyhébbek lennének. Szeretném, ha akirályunknak kevesebb tanácsadója ésminisztere lenne.

- Ez úgy hangzik, mint egy politikaiálláspont.

- Egyszerűen csak a személyesvéleményem.

- A kettő nem zárja ki egymást.Palpatine hirtelen megtorpant, és

éles hangon megkérdezte:- Mondja, igazgató úr, mit akar

kiszedni belőlem?Plagueis egy közeli pad felé intett.

Az ifjú néhány pillanatig tétovázott, deaztán megenyhült, és helyet foglalt.Plagueis letelepedett mellé, és

belekezdett:- Tudomásomra jutott, hogy te vagy

a felelős bizonyos információkkiszivárogtatásáért. Olyaninformációkért, amelyek Tapalótsegítették.

Palpatine arcán megjelentek azőszinte meglepődés jelei.

- Honnan...- Az most nem fontos - vágott közbe

a kezét feltartva Plagueis. - Ami fontos,hogy az apád, a mentorod és a családodnéhány tagjának óhaja ellenérecselekedtél így.

- És ezt most ön elterjeszti?- Mi történne, ha megtenném? -

kérdezett vissza Plagueis az ifjú arcátfürkészve.

- Először is, az apám megölne.- Szó szerint?Palpatine nagyot fújt, és

kijelentette:- A legkevesebb, hogy kitagadna.- Ezek szerint igaz... Te és az apád

ellenkező véleményen vagytok a közelgőválasztás fő témáit illetően.

Palpatine a lába elé, a kövezetreszegezte a tekintetét.

- Az lenne a csoda, ha bármibenegyetértenénk - válaszolta keserűen, ésfelnézett a muunra. - Azt akarom, hogy aNaboo szakítson a múlttal. Azt akarom,hogy a tágabb Galaxishoz tartozzunk.Olyan nagy baj, ha valaki vagy egy népfontos szerepet kíván játszani aKöztársaság történetében?

- A kormányzatok jönnek és mennek- bölcselkedett nagyokat bólogatvaPlagueis.

- Van ötlete, hogy hogyan lehetnejobban irányítani a Galaxist?

- En csak egy öreg muun vagyok -felelte derűsen kuncogva Plagueis akimit sem tud ezekről a dolgokról.

Palpatine azonban átlátott rajta, éshorkantott egyet.

- És mégis, mennyi idős?- Emberi években számolva rég

elmúltam száz.Palpatine füttyentett egyet, és

elismerően megjegyezte:- Látja, ezért szívből irigylem.- Miért?- Mindazokért, amiket már tett, és

amiket még megtehet.- Te mit tennél?- Sok mindent - felelte kurtán

Palpatine.Felálltak a padról, és lassan

ballagtak vissza az egyetemváros leié.Plagueis mélyre merült az Erőben, hogytanulmányozza a fiút, de nem sokrajutott. Az emberi lények tudatát még alegjobb esetben is nehéz volt kiolvasni,de Palpatine elméjében komoly zűrzavaruralkodott. Mennyi minden történikabban a kis agyban - csodálkozottmagában Plagueis. - Mennyi érzelmiáramlat, mennyi önzés. Annyira más,mint a Külső Gyűrű kiszámíthatóteremtményei, különösen azok, akiket acsordaösztön vezérel...

Palpatine megállt egy élénk színű,hegyes orrú, három vezérsíkkalfelszerelt sikló mellett, amely ahajtóműve méretei alaptan elég erősnektűnt ahhoz, hogy akár egy rakodódroidotis elbírjon.

- Ez a tiéd? - kérdezte Plagueis.- Egy járőr fokozatú Flash - közölte

Palpatine, és a szeme büszkénfelragyogott. - Hivatalos versenyekenindulok vele.

- És szoktál nyerni?- Mi másért versenyeznék? -

kérdezett vissza Palpatine, azzal beugrotta siklóba, és elhelyezkedett a kormánymögött.

- Van nálam egy apróság, amivelfeldíszítheted a visszapillantó tükrödet -

mondta Plagueis, azzal kihalászott amellzsebéből egy hosszú láncon függő,tiszta aurodiumból vert érmét, amit azifjú markába ejtett. - Igazi régiség!

Palpatine szemügyre vette azajándékot, és megjegyezte:

- Még sosem láttam ilyesmit.- A tiéd - felelte kurtán Plagueis,

majd Palpatine kérdő pillán tása láttánhozzátette: - Ki tudja, egy szép napontalán belépsz a bankszakmába.

- Az eléggé valószínűtlen, Damaskigazgató - felelte megkönnyebbültennevetve Palpatine.

- Gondolom, jobb módját isismered annak, hogy krediteket keress -vélte a muun.

- Engem nem érdekel a pénz -

tiltakozott a fejét csóválva az ifjú.- Kezdek kíváncsi lenni arra, hogy

akkor mi érdekel - válaszolta Plagueis.Palpatine már szóra nyitotta a

száját, de meggondolta magát, éslenyelte azt, amit mondani akart.

- Figyelj rám, Palpatine - kérteekkor Plagueis -, azon tűnődöm, volna-ekedved nekünk dolgozni? Úgy értem, aDamask Vállalatnak.

- Milyen minőségben? - kérdezte aszemöldökét összehúzva Palpatine.

- Őszintén és nyersen kifejezve:mint egyfajta kém - felelte Plagueis, ésmielőtt a fiú megszólalhatott volna,gyorsan folytatta: - Azt nem állítom,hogy te és én ugyanazokat a dolgokatakarjuk a Naboo-nak, mert az

nyilvánvaló, hogy a kormányzattalszembeni ellenszenved dacára szereted avilágodat. Az én csoportomat viszontnem a Naboo kormányzata, hanem aplazmája érdekli, és az, hogy a plazmamit hozhat nekünk a piacon.

Palpatine úgy nézett, mintha a tisztaigazság újdonság volna a számára, aztánközölte:

- Ha máshogy fejezte volna ki ezt,kapásból elutasítottam volna azajánlatát.

- Tehát elfogadod? - csapott lenyomban Plagueis. - Hajlandó vagytájékoztatni minket az apád csapatánakterveiről és politikai manővereiről?

- Csak akkor, ha közvetlenül önnekjelenthetek.

Plagueis ismét megpróbálta az Erőnkeresztül érzékelni az ifjút, közbenmegkérdezte:

- Ez a kívánságod?- Igen - válaszolta komoran

bólintva Palpatine.- Hát akkor csakis nekem fogsz

jelenteni - felelte Plagueis. -Gondoskodom a szükségeselőkészületekről. - Azzal ellépett asiklótól.

Palpatine beindította a hajtóművet,néhány másodpercig némán meredt aműszerfalra, majd felnézett a muunra, ésmegszólalt:

- Ha szeretné, holnap reggelelvinném egy körutazásra. Ha tud rá időtszakítani. Megmutatom Theed többi

részét és a környékét.- De csak ha megígéred, hogy nem

hajtasz túl gyorsan - válaszoltaaggodalmat színlelve Plagueis.

Palpatine gonoszul vigyorogva,emelt hangon felelt:

- Csak olyan gyorsan, hogyszórakoztató legyen!

Tizedik fejezet: Az erőszak ciklusa

Palpatine fürge siklója egyméteresmagasságban száguldott a Theed alattelterülő síkságon, hosszú, kanyargósösvényt hagyva maga mögött a magasfűben. A nap fényesen ragyogott, a virág-porral teli, meleg levegőben ezernyirovar röpködött.

- Mámorító - jelentette ki azutasülésen ülő Plagueis, miutánPalpatine végre levette a lábát agyorsítópedálról.

- Talán hivatásos versenyző leszek.- A Naboo népe alighanem többet

vár a Palpatine-ház legidősebb fiától.- Nem érdekelnek mások elvárásai

- felelte eltökélten Palpatine.- Ez a sikló az apád ajándéka? -

érdeklődött Plagueis.

~ Megvesztegetésnek szánta -morogta az ifjú, - de ezt az egyetelfogadtam.

- Helyesli, hogy versenyzel?- Az apám évek óta nem foglalkozik

velem - válaszolta keserűen a fiú.- Nem tudja, mit hagy ki.- Ennek semmi köze a

képességeimhez - közölte Palpatine, és amuun felé fordult. - Pár évvel ezelőttelütöttem két gyalogost. Mindkettenmeghaltak. Akkoriban az apám azzalfenyegetőzőn, hogy soha többé nemenged vezetni, de végül megenyhült.

- Mitől gondolta meg magát?- Addig küzdöttem vele, amíg

belefáradt - felelte ismét előrefordulvaPalpatine.

- Sajnálom - dörmögte Plagueis. -Ezt nem tudtam.

Valójában tudta. 11-4Dsegítségével megismerkedett Palpatinezűrös múltjával. A fiút egyikmagániskolából a másikba küldték, inertkisebb bűncselekmények sorozatátkövette el, amiért egy átlagos polgár fiátnevelőintézetbe küldték volna. Ám azapja, aki osztozott a fia erőszakoshajlamaiban, újra és újra felhasználta abefolyását, hogy kimentse Palpatine-t azigazságszolgáltatás markából, és ezzelmegelőzze a családi botrányokat.Plagueis számára viszont ezek a vétkekazt jelentették, hogy a fiú valóbankivételes egyéniség. Íme, itt ült melletteegy ifjú ember, aki máris

felülemelkedett a társadalma erkölcsein,és elég különlegesnek ítélte magát ahhoz,hogy saját erkölcsi nézeteket alkosson.

Palpatine egy távoli facsoportramutatott.

- Van ott néhány ősi rom, bár azmár a gunganek felségterülete.

- Volt már velük valamilyen ügyed?- Személyesen semmi. De láttam

néhányat, akik kereskedni jöttekMoeniába.

- És mit gondolsz róluk? -érdeklődött Plagueis.

- Azonkívül, hogy hosszú fülű,nyálkás nyelvű, primitívszerencsétleneknek tartom őket?

- Igen, azonkívül.- Nem érdekelnek különösebben -

válaszolta a vállát megvonva Palpatine,- mindaddig, amit ott maradnak a vízalatti városikban és alagútjaikban.

- Amíg nem kerülnek az utadba.- Pontosan. Az itteni emberek

megérdemlik, hogy uralják a bolygót.Plagueis nem tudta megállni, hogy

ne mosolyodjon el, mialatt kijelentette:- A Galaxisban számos olyan világ

akad, amelyen az uralom kérdése, hogyúgy mondjam, eléggé vitatott.

- Azért, mert a legtöbb teremtményfél vállalni a felelősséget, Gondoljoncsak bele, hogy a Köztársasági Szenátusmit érhetne el egy erőskezű teremtményirányításával.

- Néhányszor már elgondolkodtamerről - vallotta be bólogatva Plagueis.

~ Mert mivel is reagálnak aszenátorok minden egyes újonnanjelentkező válságra? Odaküldik aJediket, hogy állítsák helyre a rendet,aztán továbblépnek, anélkül hogytörődnének az adott problémagyökereivel.

Plagueis szórakoztatónak találta afiú ifjúkori tudatlanságát.

- A Jedik képesek lennénekirányítani a Köztársaságot, ha akarnák -válaszolta néhány pillanatnyi töprengésután. - Azt hiszem, hálásak lehetünk,amiért a békének szentelik magukat.

- Én nem így látom - közölte a fejétrázva Palpatine. - Szerintem a Jedik aváltozás megfékezésének éskorlátozásának szentelik magukat.

Megvárják, hogy a szenátorokmegmondják nekik, hol és mikoravatkozzanak közbe, amikor az Erősegítségével rákényszeríthetnék azakaratukat az egész Galaxisra. És ha ezttennék, sokkal jobban tisztelném őket.

- Á, ezek szerint jobban tiszteltedaz apádat, miután rád kényszerítette azakaratát? - vetette fel Plagueis.

Palpatine hirtelen megszorította abotkormányt, és a fejét rázva tiltakozott:

- Az teljesen más ügy. Elsősorbanazért nem tisztelem, mert feleolyanintelligens, mint amilyennek képzelimagát. Ha képes lenne bevallani agyengeségeit, legalább sajnálhatnám. -Hirtelen megállította a siklót, és ismétPlagueis felé fordította dühtől

elvörösödött arcát. Kettejük között, avisszapillantó tükörre akasztva, otthimbálózott az aurodium érme.

- Nem kell hozzá sok idő, és ez azember az enyém lesz - állapította megmagában Plagueis.

- A Palpatine-ház gazdag - folytattaaz ifjú -, de közel sem olyan gazdag,mint néhány másik ház, és közel sincsakkora befolyása az uralkodóra és azelektorátusra, mint másoknak, holott azapám minden tőle telhetőt megtesz, hogyvezető szerephez jusson a főnemesekközött. Hiányzik belőle az a politikaiéleselméjűség, ami ahhoz kellene, hogyfelemelje a házunkat egy valódijogosultságokkal járó rangra. Ésmegfelelő érzékek híján nem ismeri fel,

hogy eljött az ideje annak, hogy a Nabookiaknázza páratlan forrásait, éscsatlakozzon a modern Galaxishoz.Ehelyett ő és a cimborái az ostobaságukés tökéletes alkalmatlanságuk miatt amúlt ketrecében akarnak tartani minket.

- Az anyád is az apád nézeteitvallja? - kérdezte Plagueis.

Palpatine kényszeredett nevetésthallatott - Igen, de csak azért, mert nekinincsenek saját nézetei. Csak azért, mertapám alázatossá és engedelmessénevelte őt, akárcsak az én jómagaviseletű fivéremet és nővéreimet,akik úgy bánnak velem, mint egybetolakodóval, és az apám számáraképviselnek mindent, ami én sosemleszek.

Plagueis egy darabig némántöprengett azon, amit hallott, majdmegjegyezte:

- Ennek ellenére megtiszteled aházat azzal, hogy nevét viseled.

Palpatine kissé lehiggadvaválaszolt:

- Egy időben arra gondoltam, hogyfelveszem egy távoli vérvonalunk nevét.Nem a dinasztiát akartam elutasítani,amelybe beleszülettem. Hanem amásodik nevet, amit ők adtak nekem.Nem holmi nagy, látványos okok miatt.Valójában éppen ellenkezőleg. Ésbiztosan veszem, hogy ha valaki, akkorön megérti ezt.

Ez lesz az... - állapította megmagában Plagueis a megtévesztő

hanghordozás, a hízelgés, a vonzerőbevetése, és a gyors visszavonulás, akáregy kardpárbaj gyors cselei ésmanőverei. Az igény, hogy ártatlannak,szerénynek és együtt érzőnek tűnjön. Egyifjú, aki nem vágyik belépni anagypolitika világába, pedig erreszületett,

Tenebrous kezdettől fogva aztmondta neki, hogy a Köztársaság aSithek közreműködésével egyremélyebbre fog süllyedni a korrupció és afejetlenség zűrzavarába, és eljön még azaz idő, amikor egy felvilágosult Vezérerejére kell majd támaszkodnia, akiképes megmenteni az alacsonyrendűektömegeit attól, hogy a féktelenszenvedélyeik, irigységeik és vágyaik

irányítsák őket. A bith arról is beszélt,hogy a hétköznapi teremtmények egyközös ellenséggel szembekerülve -legyen az akár valós, akár kitalált -félreteszik majd a nézetkülönbségeiket,és vakon engedelmeskednek bárkinek,aki szebb jövőt ígér nekik. Lehet, hogyez a Palpatine megfelelő útmutatásmellett képes lesz előidézni éslevezényelni egy effajta átalakulást?

Plagueis ismét megpróbáltbelenézni az ifjúba, de ezúttal sem jártsikerrel. Palpatine elméjétáthatolhatatlan pszichikai falak védték,ami már önmagában véve is ritkaszemélyiséggé tette őt. Lehet, hogymegtanulta elrejteni a hatalmát - tette felmagának a kérdést Plagueis -, ahogyan

annak idején én magam is?- Természetesen megértelek -

válaszolta végül.- De... amikor fiatal volt,

kételkedett valaha szándékaiban, azindítékaiban, főleg, amikor azokszembementek mindenki máséval?

Plagueis szemrebbenés nélkül álltaaz ifjú kihívó tekintetét, és nyugodtanválaszolt:

- Én sosem kérdeztem meg, hogy„miért van ez", „miért van az", sempedig, hogy „mi lenne, ha". Egyszerűencsak reagáltam, a saját érzéseim ésgondolataim alapján.

Palpatine hátradőlt, és mélyetsóhajtott, mintha hatalmas súly kerültvolna le a válláról

- Néhányunknak meg kell tennünkazt, amit mások nem tehetnek meg - tettehozzá egy cinkos hunyorítás kíséretébenPlagueis.

Palpatine szó nélkül bólintott,Plagueis egyelőre nem akart többet

kideríteni azokról amegrázkódtatásokról, amelyek miattPalpatine ravasz, titkolózó természetűlett. Már csak azt kellett megtudnia:fogékony az Erőre ez az emberi lény?

Plagueis két standard nappalkésőbb a Malastare-on tartózkodott,azon a változatos felszínű világon, amelykiemelkedő szerepet játszott a Hydia-útvonal mentén. Még a száguldó fogatokfülszaggató lármája, és az elégett

üzemanyag bűze sem volt elég ahhoz,hogy elterelje a gondolatait Palpatine-ról. A Damask Vállalat találkozót kértPax Teem szenátortól, és a GranProtektorátus vezetői a muunokrendelkezésére bocsátottak egy páholyt aPhoebos Emlékfutam idejére. Egyenesena Naboo-ról érkeztek ide, abban ahitben, hogy üzleti ügyekről fognaktárgyalni, ám a granokat, a dugokat, a xicharrikat és szinte mindenki mástPixelito városában csak a verseny és afogadás érdekelt.

- Eldöntötte már, hogy kire fogad,igazgató úr? - érdeklődött Pax Teem,miután két fogat elhúzott a hosszanelnyúló lelátók között.

Plagueis a Naboo-val kapcsolatos

gondolataiba veszve szórakozottandörmögte:

- Igen, azt hiszem...Úgy tűnt, a kettejük beszélgetése

megnyitott valamiféle érzelmi gátatPalpatine elméjében. A muun küldöttségéppen csak elhagyta a Naboo-t, amikormáris megérkezett az első jelentés,amelyben az ifjú beszámolt a BonTapalo jelöltségének aláaknázására szőtttervekről. Plagueis figyelmesenvégighallgatta, de a fiú valójában nemsok újdonsággal szolgált. Miutánnapvilágra került a gunganek elleniháború alatt kötött titkos megállapodástörténete, Palpatine apja zárt ajtókmögött tanácskozott a társaival, és mégazt is megtiltotta a fiának, hogy

egyáltalán beszéljen a közelgőválasztásról. Tapalo kampánya éppenellenkezőleg, jócskán fellendült annakkövetkeztében, hogy nyilvánosságrahozták az Intergalaktikus Bankklánnalkötendő szerződés tervét. Az ifjúsietségéből Plagueis arra következtetett,hogy Palpatine már kötődik hozzá, ésnem csupán a titkos munkaadójánaktekinti, hanem a potenciálistanácsadójának is. A fiatalember HegoDamaskban meglátta azt a vagyont éshatalmat, amelyet oly régóta vágyottmegszerezni a Palpatine-háznak. Bízvaabban, hogy Palpatine később is hasznoslesz, miután valóra válnak a DamaskVállalatnak a Naboo-val kapcsolatostervei, Plagueis úgy döntött, hogy nem

metszi el a fiú kötődésének szálait.- Miért nem látunk soha embereket

a fogatokban? - kérdezte Teemtől.A gran elutasítóan intett hatujjú

kezével.- Nincs hozzá tehetségük. A mai

favorit az a dug, aki a kék fogatot vezeti.Plagueis néhány pillanatig nyomon

követte a fogatot a tekintetével. A páholyalatt a lelátón több ezer dug állt, vagy anégy vég-tagján vagy a lábán vagy éppena két kezén, és mindannyian ordítvabiztatták a kedvencüket.

Plagueis nyomasztónak találta aMalastare erős gravitációját, és a granokmég inkább. Ezer évvel ezelőtt érkezteka bolygóra telepesként, és azóta alávetetthelyzetbe hozták a dugókat. A

Protektorátus úgy megerősödött, hogytúlszárnyalta a Kinyent, a granokszülőbolygóját, komoly hatalmatbirtokolt a Szenátusban, és széles körűbefolyással bírt a Középső, illetve aKülső Gyűrűben.

A Plagueis balján ülő Larsh Hillelőrehajolt, és odaszólt a szenátornak:

- Gardulla talán képes leszembereket fogatpilótának csábítani, haújra rendez versenyeket a Tatuinon.

Teem felháborodva horkantott, éskifakadt:

- Tehát igaz! Önök támogatják ahuttot!

- Ez csupán üzlet - felelte Hill.Teem azonban nem higgadt le.- Ez tehát a látogatásuk célja:

feltépni a még be sem gyógyult sebeket?- Igen - ismerte be színtelen hangon

Plagueis.Teem feléje fordította mindhárom

szemét, és felmordult:- Én nem...- Mint mondtam, nem személyes

ügy - vágott közbe Hill, - ne vegyesértésnek.

Teem olyan képet vágott, minthanem értené.

- Kitől szerzett tudomást a Nabooiránti érdeklődésünkről? - kérdeztehirtelen Plagueis.

A gran a társaira nézett, de azokmély hallgatásba burkolózva meredtekmaguk elé.

- Kitől? - ismételte éles hangon

Plagueis.Teem mélyen, lemondóan sóhajtott,

és így felelt:A Subtext Bányavállalat

megkeresett minket, miután a tulajdonosikör néhány tagja megmagyarázhatatlanmódon eltűnt, gyanítom, hogy azok,akikkel a Sojournon találkoztam.

- Amikor elhagyták a Gyűlésszínhelyét, tökéletes egészségnekörvendtek - jelentette ki Hill.

- Ebben nem kételkedem -dörmögte bólogatva Teem.

- Miért kereste meg magukat aSubtext? - kérdezte Plagueis.

Teem tétovázott néhánymásodpercig, de ismét őszinténválaszolt:

- Tájékoztattak minket, hogy önökmeg akarják szerezni a Nabooplazmakészletét.

- Bízva abban, hogy önmegpróbálja keresztülhúzni aszámításainkat azzal, hogynyilvánosságra hozza az értesüléseit -tette hozzá Hill.

- Maguk először alkut kötöttekGardullával - vágott vissza ingerültenTeem, - amely a Tatuinnak kedvez aMalastare-ral szemben, és most a Nabooplazmája ragadja meg a figyelmüket,holott felajánlották, hogy megemelik aMalastare-on termelt energia árát. Miértne értesítettük volna az önök naboo-iellenzőit, ha maguk is ugyanezt tettékvolna a helyünkben?

Plagueis megvárta, amíg a szenátorbefejezi, majd azt is, amíg egy fogatelhúz a lelátó előtt, aztán végigjárattatekintetét a páholyban ülő granokon, ésmegszólalt:

- Azzal, hogy megkíséreltékmeghiúsítani a terveinket, nagy bajtokoztak maguknak. A Protektorátusrészesedhetett volna a Nuboo-nmegtermelt haszonból, ahogyan aKereskedelmi Szövetség részesedni fog,de ezek után szó sem lehet rólal

Pax Teem nagyot dobbantottterjedelmes lábával a páholy padlóján,és haragosan felcsattant:

- Visszautasítjuk, hogy ígylealacsonyítanak minket! Ismétemlékeztetem, Damask igazgató, hogy

ígéretek hangzottak el!Plagueis kis híján elmosolyodott.

Néhai mesterének voltak tervei a grannalkapcsolatban. Pax Teem egy darabigalkalmasnak tűnt arra, hogy a Sithek afőkancellári székbe ültessék, és távolrólmanipulálják, hogy elkövesse azokat ahibákat, amelyek térdre kényszerítik aKöztársaságot. De ő maga ma már máslehetőségek után kutatott.

- Szép számmal vannakszövetségeseink és barátaink aSzenátusban! - folytatta sértődöttenTeem. - Megakadályozzuk, hogy azönöknek kedvező törvényjavaslatokátmenjenek a Szenátuson, vagyelintézzük, hogy a benyújtott számláik ésajánlataik évekig heverjenek íróasztalok

mélyén. A saját társunkat juttatjuk afőkancellári pozícióba. És megtagadjuka szállítási jogot a KereskedelmiSzövetségtől a Kinyenen és aKereskedelmi Gerinc mentén. Ésrászabadítjuk a dugokat a muunokra. -Fenyegetően meredt Plagueisra, éshozzátette: - Sosem kapja meg azt, amitakar, igazgató!

- Éppen ellenkezőleg - mondtaPlagueis, mialatt a többi muun egyszerrefelállt, - máris megkaptam, amit akartam.

Fülsértő lárma csapott fel a lelátón,amikor egy toong pilóta megelőzte a dugfavoritot.

Miután a muunok elhagyták amagánpáholyt, Plagueis körül nézett,majd Hillhez fordulva fojtott hangon

kiadta a parancsot:- Utasítsák a gárdistákat, hogy

hozzák vissza a Tingel-karból az ottőrzött bányatulajdonosokat. Végezzék kiőket, és hajítsák a hullájukat a Subtextkoréliai székházának kapuja elé!

Plagueist és Hillt egy vadonatúj,Capital-osztályú cirkáló vitte visszaNaboo-ra. A Hoersch-Kessel és aGwori hajógyárában készült gép egylapos hasú, megnyújtott fogatrahasonlított. Széles vízszintesstabilizátorok meredtek ki a tatjából,ahová a nagy teljesítményű hiperhullámúadó-vevőt építették. A fedélzetén aDamask Vállalat vezérkarán kívül azIntergalaktikus Bankklán néhány tagja isutazott, többek között Tonith elnök

unokaöccse; mindannyian tetőtől talpigaz IBK hivatalos öltözetét viselték.

Egy hónap telt el Plagueis elsőlátogatása óta, és azóta ő és Palpatinetöbb alkalommal beszéltek aHoloHálózaton keresztül. Noha az ifjúember kevés információt adott, ezeklehetővé tettél Plagueis és Hill számára,hogy egy lépéssel a naboo-iellenlábasaik előtt járjanak, és ennekkövetkeztében Bon Tapalo némi előnytélvezett az elektorátusnál.

A muunok már a Naboo Űrkikötőbevándorlási pultja felé tartottak, amikorbőrujjast, magas csizmát és széleskarimájú kalapot viselő biztonsági őrökfeltartóztatták őket. Az utasokat együvegfalú váróterembe kísérték,

amelynek minden kényelmi felszerelésenéhány padból, valamint egymosdóhelyiségből állt. Ezt követően amuunok több mint két órát vártak,mígnem belepett hozzájuk két palotaőr,és azt tudakolták, hogy melyikük HegoDamask.

Plagueis jelezte, hogy ő az,megnyugtatta Larsh Hillt, hogyaggodalomra semmi ok, és követte azőröket, akik az utas csarnokon átvágvaegy gömbölyű orrú Gian típusú siklóhozvezették. A kormánynál ülő palotaőrfelszólította Plagueist, hogy üljön anyitott gép hátsó ülésére, és miutánengedelmeskedett, a kísérőinek egyikebeszállt mellé. Fogalma sem volt, hogymit akarnak tőle, de nem adta meg az

őröknek azt az örömöt, hogy aztmondhassák: hamarosan megtudja, vagyehhez hasonló, ilyen esetekben szokásosmondatokat. Néma csendben ült apárnázott ülésen, és gondosan ügyelt,hogy a meglepődése ne látsszon rajta,amikor a pilóta nem Theed felé vette azirányt, hanem a közeli zöldellő síkságfelé, amelyen nemrégiben Palpatinetársaságában járt.

- Nyugodtan helyezze magátkényelembe - szólt rá végül az utastársa.- Körülbelül két órát fogunk utazni.

Plagueis biccentett, és felszínestranszállapotba süllyesztette a tudatát,hogy felkészüljön, akármi várja is az úticélnál. A szelíden hullámzó síksághamarosan emelkedni kezdett, és a

távolban egy hegység rajzolódott ki aNaboo ragyogó, kék égboltjával aháttérben. Hamarosan már egy bujánzöldellő dombokkal övezett szélesfolyóvölgyben repültek, amelynekpartvidékén rövid lábú shaakoklegelésztek és játszadoztak. A gép aztánegyre magasabban száguldott, ezzelpárhuzamosan a folyó szűkült, és mindgyorsabban áramlott a vize, amit kétoldalról zuhatagok és kristálytisztapatakok tápláltak. Hófehér, tiszta felhőkkezdtek kialakulni a magas hegycsúcsokkörül, amikor a pilóta egy óriási mezőfölött lefelé vitte a gépét, majd letetteegy Theed gömbölyű kupoláinak éskecses tornyainak stílusában épültfenséges palota mellé. A leszállás után

az őrei felvezették Plagueist egy széleslépcsősoron, és egy kellemesen hűvös,félhomályos előcsarnokban egyszerűenmagára hagyták. Először csodálkozvanézett utánuk, aztán a falakra függesztettfestményeket, illetve az alacsonytalapzatokra állított szobrokat szemlélveátsétált a terem másik végébe, ahol akerek tetejű, a padlótól a mennyezetigtartó ablakokon keresztül széles teraszra,illetve azon túl egy jókora tóra nyíltkilátás. A terasz egyik asztalánál egyfőnemesi megjelenésű, középkorúasszony, valamint egy alattomos képű,Palpatine-nál valamivel fiatalabb fiú ült,és ők ketten szemmel láthatóan nagyonkomoly beszélgetést folytattak. Akörnyező hegyek lejtőin leszaladó szellő

felborzolta a tó vizét, amitől az úgycsillogott, mintha milliónyi mygeetóidrágakő lebegett volna a Jel színén.

Plagueis elfordult a tótól, ekkor egyfaliszőnyeg ragadta meg a figyelmét,amelybe ugyanazt a családi címertszőtték, mint amit Palpatine ujjasánlátott. Három állatot ábrázolt: egyveermokot, egy aiwhát és egy zalaacát.

Váratlanul megérezte, hogy valakiközeledik hozzá hátulról, de továbbfürkészte a szőnyeget.

- Gyönyörű munka, nem igaz? -kérdezte tőle egy mély hangú férfi, akiakcentus nélkül beszélte a közös nyelvet.

Plagueis ekkor megfordult, és egymagas főurat pillantott meg szomszédosterembe vezető átjáróban.

- Akárcsak a látvány - felelte szélesmozdulattal a tó felé mutatva.

A kényelmes otthoni - bár így iselegáns - öltözetet viselő őszhajú férfibelépett az előcsarnokba, és kijelentette:

- Örülök, hogy úgy döntött,elfogadja a meghívásomat, Damaskigazgató.

- A fegyveres őrök jelenléte aztsugallta, hogy nincs más választásom,Cosinga Palpatine.

- Ők az ön védelmére voltak ott.- Meg sem fordult a fejemben, hogy

a Naboo veszélyes világ.- Egyeseknek az - válaszolta az

idősebb Palpatine, - de most, hogymegérkezett, engedje meg, hogykörbevezessem.

A körséta folyamán tucatnyiplüsskárpitokkal és képzőművészetialkotásokkal díszített termet tekintettekmeg. A látványt mindenütt a kő uralta,míg a bútorokat a Galaxis legdrágábbnemesfából készítették. Mire kiléptek ateraszra, az asszony és a fiú eltűntek,továbbá a szellő jócskán felerősödött, ésa távolban viharfelhők gyülekeztek.Cosinga Palpatine egy közeli szigetremutatott, amelynek partján tekintélyesméretű ház állt.

- Az ott Varykino - magyarázta aTóvidék ékköve. Valaha Omar Berenkóévolt, a költőé, jelenleg a Naberrie családtulajdonában van. - A muunra pillantott,és megkérdezte: - Ismeri esetlegBerenko remekművét, a Naboo

védelmét?- Sajnos nem.- Ha gondolja, szívesen küldök egy

lefordított változatot.- Az eredeti szöveggel is jó lesz.

Folyékonyan beszélem a nyelvüket.Hogy próbára tegye őt, Cosinga

Palpatine a naboo-i nyelvre váltvakijelentette:

- Igen, tudok arról, hogy ön azutóbbi időben a belpolitikánk szakértőjelett.

Mielőtt a vendége válaszolhatottvolna, elhúzta a kezét egy szenzor előtt,amivel három inast hívott a teraszra,mindhárman ételekkel és italokkalmegrakott tálcát hordoztak.

Plagueis fáradtan sóhajtott. Megint

étel - dohogott magában, még többszaglószervi inger az emberi orroknak.

Egymással szemben foglaltak helyetugyanannál az asztalnál, amelyiknélnéhány perce az asszony és a fiú ültek,és hallgatagon vártak, amíg az inasokletették a tálcákat.

- Friss gyümölcsök, zöldségek ésgabonafélékből készült ételek - jegyeztemeg Palpatine a terítékre mutatva. -Sehol semmi hús.

Plagueis mosolyt erőltetett azarcára.

- A következő talán az lesz, hogynekilát elsajátítani a muun nyelvet.

A házigazdája a homlokát ráncolta,majd hátradőlt, hogy az egyik inas ételtszedhessen a tányérjára. Nem kezdett el

enni, amíg az inasok nem távoztak, denéhány falat után határozottan letette azevőeszközeit, mintegy jelezve, hogy amaga részéről befejezte az étkezést.

- Hadd mondjak el egy rövidtörténetet Bon Tapalóról és ArsVerunáról - kezdte a beszédet, mialattzordon pillantásokkal fürkészte avendégét. - Hetven évvel ezelőtt,nagyjából két évtizeddel a velünk vívottháború után a gunganek azok kaptákmagukat, hogy a túlélésért küzdenek egyzsoldos sereg ellen. Szerencsére agunganek győztek, de rengeteg társukatelvesztették, és néhány víz alatti városukszinte teljesen megsemmisült. Nagyonkevés került a nyilvánosság elé arról,hogy miért tört ki a háború, és hogy ki

fizette a zsoldosokat, de én hajlandóvagyok beavatni önt a Naboo egyiklegsötétebb titkába abban a reményben,hogy tanul belőle. A háború oka aplazma volt, és a házak, amelyek alegtöbbet áldozták a zsoldosokfelbérlésére, a Tapalo és a Veruna házakvoltak. Amikor a nagyapám ezt megtudta,becsületpárbajra hívta Tapalo apját, ésvégül belehalt azon sebeibe, amelyeketTapalo pengéje ejtett rajta. - A terasszalhatáros gyepszőnyegre mutatott, éshozzátette: - A párbaj pontosan ottzajlott le.

Plagueis a helyszínre pillantott.- Ó, milyen végtelenül romantikus

és emberi...Cosinga kissé elvörösödött.

- Talán nem értette meg a történetlényegét, igazgató úr mondta. - Tapalót,Verunát és a bandájuk többi gazemberétcsak is a hatalom és a vagyon érdekli,függetlenül attól, hogy az mibe kerül aNaboo-nak. A Theed alatti plazmatárolófelfedezése a legrosszabb dolog volt,amit történhetett velünk. És ők most kiakarják termelni az egészet, az önhözhasonló befolyásos teremtményektámogatásával. Ezért aztán Tapalo sohanem lesz király.

Plagueis úgy tett, minthamegfontolná az elhangzottakat, majdmegjegyezte:

- Nekem úgy tűnik, az elektorátusnem ért egyet önnel.

- Pillanatnyilag valóban nem -

ismerte el kimérten bólintva Palpatine. -De azt tervezzük, hogy magunk mögéállítjuk a elektorátust. Először isbejelentjük, hogy Tapalo megállapodástkötött a Bankklánnal.

- Erről magam sem tudok - vallottabe színtelen hangon Plagueis.

Palpatine folytatta, és egyreindulatosabban beszélt:

- Mit gondol, miért akadályoztukmeg, hogy maga és a társai belépjenekTheedbe? Elég hatalmunk vanmegakadályozni, hogy megvethessék alábukat a Naboo-n. És tudja mit,igazgató, akár a többit is hallhatja.Értesítettük a Köztársasági Szenátustarról, hogy a Muunilinst megpróbálbeavatkozni a bolygónk belügyeibe, és

megpróbálja aláásni a szuverenitásunkat.- Elhallgatott, és miután a muun nemválaszolt, hozzáfűzte: - Egy naboo-ilegenda szerint hat áttörhetetlen kapuőrzi a káoszt. A Palpatine-ház egyikeazoknak a kapuknak, Damask!

- És mi, muunok vagyunk a káosz -mondta Plagueis nem kérdő, hanemkijelentő hangsúllyal.

Palpatine előrehajolt, és jóvalnyugodtabban folytatta:

- Nézze, mi nem ellenezzük, hogy aNaboo csatlakozzon a galaktikusközösséghez, ha eljön az ideje. De nemmost, és nem így. Tapalo ígéretei azadócsökkentésről és a magvilágokkalfolytatott kereskedelemről,., pontosan ezaz a taktika, amellyel a Köztársaság a

forrásaik átadására csábítja azelmaradott világokat. - Megrázta a fejét,és látszott rajta, hogy ismét elönti aharag. - A Naboo népe a filozófusokatcsodálja, igazgató, nem a bankárokat ésaz üzleti világ ügyeskedőit. Ha Tapalokerülne a trónra, az katasztrófáhozvezetne.

- A Naboo védelme - feleltehűvösen Plagueis -, a költemény, amitemlített.

- Mi van vele?- Mi lett a szerző... Berenko sorsa?Cosinga Palpatine résnyire vonta a

szemét.- Ismeretlen támadók elrabolták, és

soha többé nem került elő - válaszolta,és a székéről félig felemelkedve

felcsattant: - Fenyegetni merészel? Itt, asaját házamban?

Plagueis békítően intett.- Azt hittem, a történelemről

beszélgetünk. Csak azt akartammegkérdezni, hogy mi történne, haönöknek nem sikerülne... távol tartani akáoszt, és minden erőfeszítésük ellenéreTapalo győzne?

- Már megmondtam, hogy ez nemtörténhet meg. És azt is megmondom,hogy miért: mert ön meg fogja mondani abarátainak a Bankklánnál és aKereskedelmi Szövetségnél, hogyelvesztette a Naboo iránti érdeklődését.Hogy jobb társaságra talált a KülsőGyűrű huttjai, rabszolga-kereskedői ésfűszercsempészei között. - Elhallgatott

néhány pillanatra, majd ismétmegszólalt: - Nagyon messze jár aMuunilinsttől, Damask igazgató.Nyomatékosan javaslom, hogy térjenvissza a hajójára, és hagyja el aChomell-szektort, amilyen gyorsan éscsendesen lehetséges, nehogy áldozatáulessen egy véletlen balesetnek.

Plagueis kinézett a tóra.- Értem, miről beszél, Cosinga

Palpatine - mondta, anélkül hogyvisszafordult volna a házigazdája felé.

- És van még valami - válaszoltafelbátorodva Palpatine. - Nem tudom,hogy miért érdeklődik olyan élénken afiam iránt, vagy ő maga iránt, de többénem érintkezhet vele.

Plagueis ekkor ránézett, és halkan

kijelentette:- A fia rendkívül tehetséges.- Tehetséges, és én nem akarom,

hogy ön vagy az önhöz hasonlókmegrontsák. Mindenesetre elvisszükvalahová, ahol maga nem érheti el.

- Én egészen mostanáig abban ahitben voltam, hogy a Naboo-t nyitottemberek lakják. Bár tény, ami tény, ezzelvalószínűleg a gunganek sem értenénekegyet.

Palpatine lendületesen felállt,szinte felpattant.

- Ebből elég. Őrség! - kiáltotta, ésmiután három őr besietett, rájukparancsolt: - Tüntessék el a szemem előlezt az alakot!

Tizenegyedik fejezet: A halandóság

megtestesítőjeA Chandrila bolygó kormányzata

fenntartott egy nyári üdülőhelyet aTörvényhozási Ifjúsági Programrésztvevőinek. Évente egyszer számosvilág fiataljai érkeztek ide, hogyszenátort játszva a mentoraik általvezetett üléseken és meghallgatásokonvegyenek részt, megtekintsék a Chandrilaóriási gazdaságait Hannavárosban ésannak környékén, valamint bejárják abolygó vadonjait, korallzátonyait ésparkjait. A Gladean-park nevűpartvidéki vadrezervátumban történt,hogy Plagueis váratlanul meglátogatta azifjú Palpatine-t - de ő maga lepődöttmeg.

- Tudtam, hogy jön, igazgató úr -

közölte Palpatine, amikor a muun és 11-4D beállítottak a rezervátum egyikvadlesére.

- Honnan tudtad?- Tudtam, és kész.- Milyen gyakran bizonyulnak

pontosnak a megérzéseid?- Szinte mindig.- Érdekes - jegyezte meg 11-4D,

mialatt Palpatine elsietett, hogy kimentsemagát a társainál.

Plagueis az idősebb férfibanfelismerte a fiú mentorát, Vidar Kimet,és megérezte, hogy a csinos, fekete hajúnő Kim szeretője. Palpatine kapkodómagyarázkodásának végén Kimelfordította a fejet, és rosszallópillantást vetett a muunra, majd a

barátnőjével együtt elsétált.- A mentorod nincs valami jó

véleménnyel rólam - jegyezte megPlagueis, miután az ifjú visszatért hozzá.

- Mert nem ismeri magát - feleltePalpatine hanyagul legyintve

Több standard hete nem beszéltekegymással. Palpatine a hangulatábólítélve semmit sem tudott a Tóvidékenlezajlott találkozóról, ennek ellenéreizgatott volt, talán azért, mert az apjavalamilyen módon ellenőrizte aholoadásait, vagy megakadályozta, hogyérintkezésbe lépjen másokkal. Mialatt aDamask Vállalat ügynöke hallgatott, azellenfelek teret nyertek. Tapalo ugyantagadta, hogy alkut kötött a Bankklánnal,de a muunokra kirótt beutazási tilalom

elültette a kétely magvait az elektorokfejében, és a trónért folytatott küzdelemnapról napra hevesebbé és durvábbávált. Ami ennél is rosszabb, a Bankklánegyre kevésbé érdeklődött a Nabooiránt.

- Rövidre kell fognunk ezt atalálkozót - közölte Plagueis a fiúval,mialatt lassan sétáltak az ösvényen,amely a vadlest kötötte össze a parkegyik paraszti stílusú kunyhójával. -Lehet, hogy az apád megfigyelőketállított rád.

Palpatine elutasította a felvetést,- Ellenőrizteti a holoadásairnat,

ezért nem hallott felőlem, de még ő isokosabb annál, semhogymegfigyeltessen.

- Alábecsülöd őt, Palpatine -figyelmeztette az ifjút Plagueis, ésmegállt az ösvény közepén. - Beszéltemvele a Convergence-ben,

- A... a tóparti háznál? - kérdeztemeglepetten tátogva Palpatine. - Mikor?Hogyan...

Plagueis intett neki, hogy várjon,aztán részletesen elmagyarázta atörténteket. A beszámoló végére érvehozzátette:

- Azzal is fenyegetőzött, hogyelvitet téged egy olyan helyre, ahol nemérhetlek el.

Miközben Plagueis beszélt,Palpatine körbe-körbe rohangált akeskeny csapás mellett, a fejét ráztadühében, és folyton ököl be szorította a

kezét.- Ezt nem teheti meg! - fakadt ki

végül. - Ehhez nincs joga! Nem hagyom,hogy megtegye!

A dühe szinte mellbe vágtaPlagueist. Az ösvény mellett nyílóvirágok becsukták kelyhüket, és akörülöttük röpködő rovarok mérgesenzümmögtek. Még 11-4D is reagált,többször is megingott, mintha erőselektromágnes hatása alá került volna.Ez az ember tényleg hús-vér szülőktőlszármazik? - kérdezte magátólálmélkodva Plagueis. - Amikorvalójában olyannak tűnik, minthamagából a természetből pattant volnaelő?

Palpatine hirtelen megtorpant,

szembefordult a muunnal, és felkiáltott:- Segítenie kell nekem!- Hogyan segíthetnék? - kérdezte

Plagueis. - Ő az apád.Mondja meg, hogy mit tegyek! -

követelte a fiú. – Mondja meg, hogymaga mit tenne!

Plagueis az ifjú vállára tette akezét, és miután elindultak, beszélnikezdett:

- Felhasználhatnád ezt az incidenstarra, hogy önállósítsd magad.

- A Naboo-n nem így működnek adolgok - tiltakozott a fejét csóválvaPalpatine -, amíg nem töltöm be ahuszonegyedik évemet, az apámparancsol.

- Engem a nagykorúság törvényi

háttere nem érdekel, és neked sem kénetörődnöd vele. Én arról beszélek, hogyszabadítsd fel magad. Fejezd beönmagad újjáteremtését, amit akkorkezdtél el, amikor elutasítottad azt anevet, amit adtak neked.

- Úgy érti, ne engedelmeskedjekneki?

- Ha el mersz menni odáig... ésanélkül hogy gondolnál akövetkezményekre.

- Én csak azt...- A bizonytalanság az első lépés az

elhatározás felé - vágott közbe Plagueis.- A második a bátorság.

Palpatine megrázta a fejét, talánabban a reményben, hogy ettőlkitisztulnak a gondolatai, és

megkérdezte:- Mit tegyek?- Mit akarsz tenni, Palpatine? -

kérdezett vissza Plagueis. - Mit lennél,ha a döntés a tiéd volna, és csakis atiéd?

Az ifjú tétovázott néhánymásodpercig, majd kijelentette:

- Nem akarok úgy élni, mint azátlagos teremtmények.

- Különlegesnek tartod magad? -kérdezte Plagueis, fürkész pillantástvetve a fiú szemébe.

Palpatine jól láthatóan zavarba jött.- Inkább úgy fogalmaznék - bökte

ki, hogy különleges életet szeretnék élni.- Sose kérj bocsánatot a vágyaidért.

Milyen értelemben külön legeset?

Palpatine elfordította az arcát, ésnémán nézett a messzeségbe.

- Miért fogod vissza magad? Haálmodozni akarsz, álmodozz szabadon! -mondta Plagueis, azzal hallgatott néhánypillanatig, majd ismét megszólalt: -Nemrégiben azt mondtad nekem, hogynem érdekel a politika. Igaz ez?

- Nem teljesen - válaszoltaPalpatine, és szorosan összeprésel te azajkait.

Plagueis ismét megállt, és továbbfaggatózott:

- Mennyire érdekel? Milyenpozícióra vágysz? Mi szeretnél lenni?Köztársasági szenátor? A Nabookirálya? A Köztársaság főkancellárja?

Palpatine a muunra pillantott, és

fojtott hangon felelt:- Ha elmondom, bolondnak fog

tartani.- Most engem is alábecsülsz, mint

az apádat.Palpatine mélyet lélegzett, és

mialatt a szemében elszánt kifejezésjelent meg, emelt hangon kimondta:

- Én akarok lenni az erő, amielőidézi a változást. Uralkodni akarok!

Ez az! - gondolta elégedettenPlagueis. - Beismeri! És ki lennealkalmasabb egy embernél, hogy viseljea hatalom maszkjait, mialatt titokban egyhalhatatlan Sith Nagyúr uralkodik!

- És ha ez nem következik be? Milesz, ha nem uralkodhatsz?

- Ha nem szerzek hatalmat, minél

nagyobb hatalmat - válaszolta a fogaitcsikorgatva Palpatine, - akkor nem kellsemmi.

- Tételezzük fel - felelteelmosolyodva Plagueis -, hogy aztmondom: hajlandó lennek szövetségrelépni veled. Hogy együtt próbáljunkminél nagyobb hatalmat szerezni.

Palpatine hirtelen kifogyott aszavakból Csak bámulta a muunt, majdnagy nehezen kipréselte magából akérdést: - Mit várna el cserébe?

- Semmi mást, mint hogy kötelezdel magad azon szándékodnak, hogyfelszabadítod magadat. Hogyfeljogosítsd magad arra, hogy mindentmegtegyél, amit csak kell, hogy valóraváltsd a vágyaidat, akármilyen veszélyt

jelent ez az állítólagos jólétedre. Éshogy tudatában legyél annak: ha sikerülelérned mindezt, magányos leszel.

Már a kunyhó közelében jártak,amikor Plagueis karon fogta es beterelteaz ifjút egy nyári lakba, amely egygyönyörű park közepén állt.

- El kell mondanom valamit amúltamról - kezdte aztán, amikorletelepedtek egy padra. - EÉn nem aMuunilinsten születtem és nevelkedtem,hanem egy Mygeeto nevű világon, ésnem az apám első felesége szült, hanema második, akit a muunok pótfeleségnekhívnak. Bizonyos okok miatt márgyerekként felnőtté váltam, még mielőttaz apámat visszahívták a Muunilinstre,és végre megismerhettem azt a bolygót,

amelyen a népem élt. A Muunilinstensajátos törvények szabályozzák aszaporodást, és ezeknek köszönhetőenegy, az apáménál kisebb befolyássalbíró muun nem vihetett volna oda egynem helyben született gyermeket,nemhogy egy olyant, amelyiknek az anyjanem klántag. Ugyanakkor az apámcsaládjának tagjai afféle jöttmentnektartottak, akit nem illetnek meg azok ajogok, és az a társadalmi elismertség,amelyek azoknak járnak, akik aMuunilinsten születtek és nevelkedtek.És ha van valami, amit a muunok még apénzpocsékolásnál is jobban gyűlölnek,akkor azt, aki kilóg a sorból. Márpedigén a legkevésbé sem illettem közéjük.

- Ők persze mintapolgárok voltak,

az én drága fivéreim és nővéreim:korlátolt, öntelt, egyengondolkodású,elképesztően zsugori, pletykásteremtmények. Engem pedigmélységesen felháborított és dühített,hogy miután a Galaxis szegényeibefogadtak, ezek az önző nyomorultakkitaszítottak maguk közül. Nagy-nagybosszúságukra el kellett fogadniuk, hogya klán teljes jogú tagja vagyok, ésugyanakkora részhez van jogom az apámvagyonából, mint nekik. De mint az elitklánok valamennyi tagjának, nekem is bekellett bizonyítanom, hogy méltó vagyoka státusra, azzal, hogy sikeres pénzügyielőrejelzéseket készítek, és alávetemmagam a kormányzó kiválasztottakítéletének.

- Átmentem a vizsgákon, kiálltamminden próbát, de röviddel ezután azapám megbetegedett. A halálos ágyánfeküdt, amikor a tanácsát kértem, hogymit kezdjek a helyzettel, ő pedig aztfelelte, hogy tegyek meg mindent, amitkell, mivel a puszta létezésem forogkockán. Azt mondta, az alacsonyrendű ésostoba teremtményeknek útmutatásra vanszükségük, néha pedig büntetésre is, éshogy ne habozzak bevetni bármilyeneszközt azért, hogy megvédjem azérdekeimet. Mert tartozom ennyivelönmagamnak, a népemnek, és magánakaz életnek.

Plagueis elhallgatott néhánymásodpercre, majd folytatta:

- Az orvosok az apám korai

halálának okaként egy ritka genetikairendellenességet neveztek meg, amelybefolyásolta három szívét, és amelyet afivéreim és nővéreim is örököltek. Énviszont nem, mert egy másik anya szült.A féltestvéreim a korai halál rémképétőlpánikba esve átkutatták a Galaxist, hogyelőkerítsék a legjobb genetikusokat, ésvégül találtak is egyet, aki állította, hogyismeri a rendellenesség gyógymódját.Alávetettel magukat a kezelésnek,sorban, valamennyien, a klánanyámat isbeleértve, aztán abban a szilárd hitben,hogy kicselezték a családi átkot,visszatértek az elsődlegesszenvedélyükhöz, nevezetesen hogytörvényes keretek között kiutáljanakengem a családból.

Plagueis tartott egy újabb rövidszünetet, majd komoran meredt az ifjúra,és tovább beszélt:

- Fogalmuk sem volt arról, hogy énbéreltem fel a genetikust, és hogy azáltala kitalált kezelés ugyanolyan hamis,mint a bizonyítványai. Így aztán az időmúlásával az én drága féltestvéreimsorban megbetegedtek és meghaltak,kivétel nélkül, én pedig kárörvendőnvigyorogva távolról figyeltem, sőtelszórakoztattam magam azzal, hogyszomorúságot színleltem a temetéseken,majd közönyt az örökösödésiszertartásokon, amelyek során átadtáknekem elhunyt féltestvéreim vagyonábóla nekem járó részt. Végül mindannyiukattúléltem, és mindent én örököltem.

Miután befejezte a valós tényeketés a képzeletének termékeit vegyítőtörténetet, Plagueis felállt, kihúztamagát, és összefonta vékony karját amellkasán. Cserébe Palpatine a nyári lakfapadlójára szegezte a tekintetét.Plagueis halk surrogást hallott, ami aztjelezte, hogy 11-4D az ifjúra irányítottaa fotoreceptorait.

- Most biztosan szörnyetegnektartasz - mondta rövid hallgass után.

Palpatine felnézett, és a fejétingatva válaszolt:

- Alábecsül engem, Damaskigazgató.

Hannaváros űrkikötőjében zűrzavaruralkodott, mialatt az ifjúsági program

résztvevői elindultak közeli és távoliotthonaik felé.

A Jafan III nevű naboo-iutasszállító fő utasterében Palpatine ésegy, a Kerenről érkezett fiatal fiú azelmúlt heti tapasztalatikról készítettjegyzeteiket hasonlították össze. Azelmúlt napok alatt a politikainézetkülönbségeik dacára szorosbarátságot kötöttek, és éppen nekiláttakmegvitatni a Naboo közelgőválasztásának eseményeit, amikor azegyik utaskísérő odament hozzájuk, ésbejelentette, hogy Palpatine-nakhaladéktalanul vissza kell térnie azűrkikötő indulási csarnokába. A csinosfiatal nő nem tudta, hogy erre miért vanszükség, de Palatine, amint belépett az

összekötő folyosóba, az őt váró zordonképű férfiban azonnal felismerte az apjaáltal a közelmúltban felbérelt biztonságiőrök egyikét.

- Palpatine úr nem megy vissza agépre - közölte az őr az utaskisérővel.

Palpatine értetlenül tudakolta, hogymiért kellett leszállnia a hajóról.

- Az apja ott várja önt - válaszoltaaz őr, miután az utaskísérő visszasietett afolyosón. A megtermett férfi apáncélüveg oldalára pillantva kimutatotta leszállózónába, amelynek távolabbivégében egy, a Palpatine-ház címerétviselő karcsú cirkáló állt.

- Mikor érkezett meg? - kérdeztemeglepetten pislogva Palpatine.

- Egy órája. Az anyja és a testvérei

is a fedélzeten tartózkodnak.- Nekem egy szóval sem mondták,

hogy idejönnek.- Én erről nem tudok semmit -

felelte az őr. - Ön már átment achandrilai vámvizsgálaton, úgyhogymehetünk egyenesen a hajóhoz.

- Maga csak parancsokat teljesít,igaz? - kérdezte Palpatine komorpillantást vetve az őrre.

A férfi hanyagul és közönyösenrántott egy a vállán.

- Figyelj, kölyök, ez a melóm -dörmögte. - Ennyi az egész történet.

Palpatine-t feldühítette a terveitfelborító fordulat, de azelkerülhetetlenbe beletörődve követte azőrt a folyosók útvesztőiben, mígnem

elérték azt, amelyik a családi hajótkötötte össze az utascsarnokkal. Azidősebb Palpatine a légzsilipnélvárakozott.

- Erről nekem miért nem szóltatok?- kérdezte felháborodottan Palpatine.

Az apja intett az őrnek, hogy zárjabe a zsilipet, és megszólalt.

- Az anyád és a testvéreid hátulvannak. Amit végrehajtjuk az ugrást, énis odamegyek.

Azzal kikerülte a fiát, és besietett apilótafülkébe. Palpatine a zsilip feléfordult, és azt fontolgatta, hogymegszökik, amíg van rá lehetősége, deaztán másként döntött, és elindult a tatfelé, ám nem ment el az utastérig, hanemfélúton betért a kommunikációs fülkébe.

Beszíjazta magát az egyik ülésbe, és afelszállás, illetve az ugrás alatt dühösenfortyogott magában. Amikor a cirkálómár a hipertérben száguldott, kicsatolta ahevedereket, felállt, és járkálni kezdett akabinban. Még akkor is lendületesenmozgott ide-oda, amikor néhány perccelkésőbb az apja belépni a kabinba, ésbejelentette:

- A Chomell Minor felé tartunk.Palpatine megtorpant, és az apjára

meredve várta a folytatást.- A belátható jövőben a Greejatus

családnál fogsz lakni. A ruháid, és azoka használati tárgyaid, amelyekről úgygondoltam, hogy szereted őket, már ittvannak a gépen - közölte CosingaPalpatine, és miután a fia nem válaszolt,

hozzátette: - Te és Janus jól kijöttetekegymással, amikor utoljárameglátogattuk őket. Jól fog tenni akörnyezetváltozás.

- Anélkül döntöttél erről, hogymegbeszélted volna velem? - préselte kimagából végre Palpatine. - Mi lesz azegyetemi tanulmányaimmal? Mi lesz azifjúsági programmal kapcsolatoskötelezettségeimmel?

- Mindent elrendeztem.Beszállhatsz Janus mellé a ChomellMinor programba.

- Ezek szerint nem bánod, hogy aGreejatusok gyűlölik az idegenteremtményeket.

- Nem helyeslem, de ezzel együtt issokkal többre tartom őket, mim a

jelenlegi barátaidat.- Nem... nem... - nyögte Palpatine,

és csóválni kezdte a fejét.- Mindez a te érdekeidet szolgálja -

felelte szigorúan az apja.- Minden hazugságok atyja -

mormolta Palpatine, azzal felkapta afejét, és kifakadt: - Honnan is tudhatnád,hogy mi a jó nekem? Érdekelt valaha?Ez a történet a Hego Damaskkal valóbarátságomról szól, igaz?

Az apja gúnyosan felhorkant, ésvisszakérdezett:

- Hát ezt képzeled? Hogy abarátod? Damask csupán kihasználtéged. Eszköz vagy a számára, amelyenkeresztül titkos információkat szerez aválasztási stratégiánkról.

- Hát persze!Cosinga meglepődött, de hamar

összeszedte magát, és halkan felelt:- Tehát tudod... és mégis tovább...

barátkozol vele.- Amit te a Naboo elleni

erőszaknak tartasz, az szerintem egykulcsfontosságú előrelépés, és HegoDamask egy áldás a népünknek.Nagyhatalmú, befolyásos, és valóságoslángész. Sokkal több esze van, mint azegyetemi tanáraimnak. Messzetúlszárnyal téged és a szövetségeseidet!

Cosinga megvetően legörbítette aszáját, és kijelentette:

- Kezd úgy tűnni, hogy ez a vitanemcsak a politikai nézetkülönbségekrőlszól.

- Nagyon jól tudod, hogy így van! -vágott vissza Palpatine.

- Kifogásnak használod a helyzetet,hogy ismét a markodba kapj!

- Amire nem volna szükség, ha aleghalványabb tanújelét adnád annak,hogy képes vagy tisztességesenviselkedni.

- Á, a bűneim hosszú sora - feleltebőszen Palpatine, - nem vagyok hajlandóáttérni erre a témára.

- Túl könnyen veszed magad,tekintetbe véve, hogy kis híján mekkoraszégyent hoztál ránk.

- Nem hoztam nagyobb szégyent acsaládra, mint te magad!

- Most nem rólam vitatkozunk -válaszolta a fejét ingatva Cosinga.

- Rendben! - kiáltotta Palpatinemindkét kezét feltartva, mintha megadnámagát. - Hagyj ott a Chomell Minoron.De nem fogok ott maradni.

- Gondoskodom róla, hogy ottmaradj - válaszolta higgadtan az apja.

- Rám állítod a verőembereidet,hogy ott tartsanak? Sokkal okosabbvagyok náluk, atyám.

Cosinga előbb szorosanösszepréselte a száját, majd kinyitotta,és határozottan felelt:

- Azok után, amiket máriselkövettél, hogy meghiúsítsd a Tapalolegyőzésére szőtt terveinket, a botrányárnyéka sem vetülhet ránk. Van fogalmadarról, hogy mi forog kockán a Nabooszempontjából?

- És a te szempontodból - tettehozzá ravaszul vigyorogva Palpatine. -A szeretőd fivére egyszer király lesz, tepedig magas állást kapsz, amire mindigis vágytál, de sosem érdemeltél meg.

Cosinga mélyet lélegzett, éskegyetlen fesztelenséggel válaszolt

- Annyira jó, hogy eltűnsz otthonról.- Végre bevallasz legalább ennyit.Cosinga hirtelen csüggedtnek tűnt,

és már-már megtörten mormolta:- Manapság is ugyanolyan rejtélyes

vagy számomra, mint amilyengyerekkorodban voltál.

- Csak azért, mert te sosem voltálképes arra, hogy megérts - válaszoltakeserűen mosolyogva Palpatine.

- Grandiózus, mint mindig... -

jegyezte meg keserűen Cosinga.- Valóban az, apám. Fogalmad

sincs, mire vagyok képes. Senkineknincs.

Cosinga vett egy mély lélegzetet, ésjócskán lehiggadva beszélt: - Azt tudom,hogy a vérem vagy, mert ellenőriztettema biztonság kedvéért. De valójábanelképzelni sem tudom, hogy honnanjöttél... hogy kinek vagy minek aleszármazottja vagy. - A fiúra pillantott,és bólintott egyet. - Igen, ez az. Ez agyilkos tekintet, amivel tizenhét standardéve meredsz rám. Mintha meg akarnálölni. Már folyton ez jár a fejedben, igaz?Csak arra vársz, hogy valakifelhatalmazást adjon a cselekvésre.

- Nekem nincs szükségem másoktól

kapott felhatalmazásra - vágott visszadacosan Palpatine.

- Pontosan. A szíved mélyénvadállat vagy.

- A vadállatok királya, apám -javította ki az állítást Palpatine

- Tudtam, hogy egyszer eljön ez anap. Azóta tudom, mióta előszörpróbáltalak bepólyázni, de te olyanerővel küzdöttél, amekkora nem illettsem a korodhoz, sem a méreteidhez.

Palpatine résnyire húzta a szemét,de aztán felszegte az állát, és büszkénválaszolt: Engem a természet szült,atyám, teljesen felnőttnek, és tegyűlöltél, mert megértetted, hogy énminden vagyok, ami te sosem lehetsz.

- Jobban gyűlöllek, semhogy

felfoghatnád - recsegte Cosinga, éslátszott rajta, hogy már alig képesuralkodni az indulatain. - Annyira, hogymár a születésed óta meg tudnálak ölni!

Palpatine ismét felszegte az állát,és éles hangon felelt: - Tessék, akármost is megpróbálhatod!

Cosinga tett egy lépést a fia felé, dehirtelen hátralódult, és nekivágódott akommunikációs kabint a fő utastértőlelválasztó falnak. A túloldalról ijedtkiáltás hallatszott: - Mi volt ez?

Cosinga sziszegve tapogatta sérültvállát, meglepetésében és féIelmébentágra nyitotta a szemét, és egészébenvéve úgy festett, mint egy csapdába esettvadállat. Oldalra lendítette a kezét, hogylecsapjon a nyitópanelre, de Palpatine

megakadályozta ebben, anélkül hogy egyujját mozdította volna. Cosingamegpördült, rázuhant az egyik ülésre, ésmert lefejelte az egyik kartámaszt, azarcát elöntötte a vér.

Odakint a folyosón valaki püfölnikezdte az ajtót.

- Őrség! - ordította Cosinga, deamint kimondta, a válaszfalnak az aszakasza, amelynek támaszkodott,hirtelen behajlott, és akkorát taszítottrajta, hogy elterült a padlón, és azütéstől minden levegő kiszorult atüdejéből

Palpatine úgy állt, mintha a lábagyökeret vert volna a fedélzet duracéllemezeibe. Dermedten bámulta féligfelemelt, remegő kezét, az arcán döbbent

és lesújtott kifejezés honolt. Hirtelenfelkapta a fejét, az ajtó felé pördült, ésfelkiáltott:

- Ne gyere be! Ne gyertek aközelembe!

- Mit művelsz? - kiabálta rémültenaz anyja. - Mit csináltál?

Cosinga négykézlábra emelkedett,és mászva próbált menekülni,vérfoltokat hagyva maga mögött apadlón. Palpatine minden ízébenreszketett, de elindult az apja felé.

- Ha az Erő szült téged, akkormegátkozom az Erőt! - csikorogtaCosinga. - Megátkozom!

- Akárcsak én - morogta Palpatine.Mögötte az ajtó besiklott a falba, és

meghallotta annak az őrnek a hangját, aki

leszállította őt a Jafan III-ról.- Hagyd abba! Állj!- Cosinga! - sikította Palpatine

anyja.Palpatine a halántékára szorította a

tenyerét, aztán kísértetisen hallgatva azajtóhoz ment, berántotta az őrt az ajtón,és áthajította a kabin másik végébe.Amikor a tagbaszakadt férfi lecsúszott afalról, és elterült a padlón, Palpatine amennyezetre fordította az arcát, éskétségbeesetten felüvöltött:

- Most már mindenki benne van!

Az Aborah mélyén dolgozóPlagueis és 11-4D lehettek volnakínzómesterek is. Mindketten aműtőasztalon fekvő Venamis fölé

hajoltak, aki még most is mesterségeskómában volt. A droid karjaiból véresszikék, fogók és sebkampók meredeztek.Plagueis műtősruhát viselt, az arcátsebészmaszk takarta, és bár az árnyéka apadlóra vetült a reflektorok fényétől,valójában nem az anyagi világban járt.Mélyen belesüllyedt az Erőbe, és nemtörődött azokkal az apróbb-nagyobbsérülésekkel, amelyeket 11-4D szikéiejtettek a bith belső szervein. Mindenfigyelmét arra fordította, hogy közölje azakaratát egyenesen az Erő közvetítőivel,mialatt a droid a sejttevékenységetellenőrizve kutatott olyan jelek után,melyek igazolták volna, hogy az életmeghosszabbítását célzó manipulációkkiváltották a kívánt hatást.

Plagueis hirtelen megérezte, hogyszétáradnak benne a sötét oldal energiái.Az érzés még annál is erősebb volt, mintamit Darth Tenebrous halálakormegtapasztalt, a tudata csordultig megtelta múlt, a jelen és talán a jövőeseményeinek képeivel. A zavar elégerősen hatott rá ahhoz, hogy kirántsa atranszállapotból. Végrehajtotta aszertartást, megkapta a megerősítést.Félig - meddig arra számított, hogyamikor kinyitja a szemét, Venamis márülni fog a műtőasztalon, ezzel szembenazt látta, hogy 11-4D a műtőkommunikációs pultja felé tart.

- Hill? - kérdezte Plagueis.- Nem, uram. Az ifjú ember.

Palpatine. Mélyűri adás.

Plagueis a pulthoz sietett. Achandrilai találkozó óta nem beszéltek,de ő türelmesen várta, hogy amesterkedése termőre forduljon. Úgytervezte, hogy ha nem ez történik, akkorszemélyesen tesz lépéseket annakérdekében, hogy felgyorsítsa a Naboo-játszmát. Belépett a holokameráklátóterébe, és szemügyre vette az előttederengő háromdimenziós képet.Palpatine arca egy műszerfal villogó,színes fényében fürdött, és volt valamiúj, valami más a szemében - egy árnyalatvagy izzás, amelyet korábban nemlehetett látni. A muun gyors pillantástvetett a pult koordináta- kijelzőjére, ésmegkérdezte:

- Hol vagy most?

- Nem tudom biztosan - feleltePalpatine jól érzékelhetőenzavarodottan, és hirtelen oldalra nézett.

- Egy csillaghajóban, annyibizonyos.

Palpatine bólintott, nyelt egyet, ésrátalált a hangjára.

- A családi cirkálón.- Olvasd fel hangosan a navigációs

számítógép koordinátáit! - rendelkezettPlagueis.

Miután a fiú engedelmeskedett,Plagueis a droidra pillantott.

- A Hydia-út mentén, Exodeenközelében - közölte 11-4D.

Plagueis megemésztette azinformációt, és ismét megszólalt:

- Riaszd a napgárdistákat!

Készítsenek fel egy hajót, és te magad iskészülj, mert elkíséred őket.

- Igenis, igazgató úr.Plagueis a pult felé fordult, és

megkérdezte:- Képes vagy tartani a jelenlegi

irányt?Palpatine oldalra hajolt, megnézett

egy műszert, és válaszolt:- Robotpilóta vezeti a gépet.- Rendben, akkor most mondd el,

hogy mi történt!Palpatine mélyet lélegzett, és

belekezdett:- Az apám váratlanul megjelent a

Chandrilán. Kiszállíttatott az ifjúságiprogram hajójából, és a családicirkálóra vitetett. Az anyám és a

testvéreim már a fedélzeten voltak. Afelszállás után megtudtam, hogy aChomell Minorra visznek. Pontosan aztörtént, amire ön előre figyelmeztetett.Apám és én vitatkoztunk, aztán... aztánnem tudom, mi történt...

- Mondd el! - parancsoltahatározottan Plagueis.

- Megöltem őket! - kiáltottafelindultan a fiú. - Mindenkit megöltem,még az őröket is.

Plagueis nehezen állta meg, hogy nemosolyodjon el, mert tudta, hogy aNaboo most már biztosan az övé lesz.Egyszer s mindenkorra. És most továbbkellett lendítenie a fiút, hogy a jövőbenis hasznos legyen.

- A Chandrilán látta valaki, hogy

beszállsz a családi cirkáló ba? -kérdezte sietve.

- Csak az őr... de ő halott. Mindenkimeghalt.

- Visszavitetlek a Chandrilára,gyorsan és csendesen. Küldöksegítséget, többek között a droidomat.Senkinek ne beszélj a történtekről, mégha vallatnak sem. Csak kérdés nélkülkövesd az utasításaimat.

- Maga nem jön velük? - kérdezte aszemét tágra nyitva az ifjú.

- Hamarosan találkozunk, Palpatine- felelte ridegen a muun

- De hát a hajó... a... abizonyítékok...

- Elintézem, hogy eltűnjenek. Sohasenki sem szerezhet tudomást erről az

esetről. Megértetted?- Igen, uram - felelte bólogatva

Palpatine. - Bízom önben.Plagueis viszonozta a bólintást, és

hozzátette:- És Palpatine: gratulálok, hogy

végre nagykorúvá váltál!

A Quantum Collosus, azosztályának egyik különlegesenkifinomult képviselője karcsú ésáramvonalas volt, mint az a mélytengeriteremtmény, amelyről mintázták. Hetenteközlekedett a Coruscant és az Eriaduközött, és számos világnál megállt aHydia-út mentén, hogy utasokat vegyenfel és rakjon ki. Plagueis fakózöldcsillámselyem ruhába öltözve a

Koréliánál szállt be. Megvárta, amíg ahajó a hiperűrbe ugrik, majd egyturbólifttel felment a felső szintre, és aPalpatine számára lefoglalt kabinhozsétált.

- Azt mondta: hamarosan - csattantfel az ifjú, amikor az ajtó besiklott afalba. - Egy standard hétre nemmondanám, hogy ha-marosan.

Plagueis belépett, levette aköpenyét, gondosan félbe hajtva letetteaz egyik szék háttámlájára, ésközönyösen válaszolt:

- Sok dolgom volt... - Hirtelen a fiúszemébe nézett, és megkérdezte: - Azthitted, mindent eldobok, és rohanok,hogy kihúzzalak a szorult helyzetből,amibe sikeresen belekeverted magad?

Palpatine pillanatokig némánmeredt a muunra.

- Elnézését kérem, amiért abba ahitbe ringattam magam, hogy együttvagyunk ebben az ügyben.

- Együtt? Miért is?- Nem én vagyok az ön naboo-i

ügynöke?Plagueis a fejét csóválva válaszolt:- Adtál nekünk néhány

hasznavehető információt. Ennyi.Palpatine elbizonytalanodva

fürkészte a muun arcát, majd kijelentette:- Ennél többet tettem, igazgató úr,

és ezt maga nagyon jól tudta Atörténtekért önt ugyanannyi felelősségterheli, mint engem.

Plagueis letelepedett az egyik

székre, átvetette a jobb lábát a balon, éstűnődve megkérdezte:

- Valóban csak egy hét telt el? Mertte sokat változtál, annyi bizonyos.Ennyire durván bántak veled achandrilai és a naboo-i hatóságok?

Palpatine továbbra is eltökéltenméregette őt, és kissé megenyhülveválaszolt:

- Ahogy maga ígérte, minden eltűnt.Ha nincsenek bűnjelek, nincsbűncselekmény. Addig elmentek, hogyroncsvadászok és kalózok segítségétkérték, hogy felkutassák a hajót, de nemtaláltak semmit. - Hirtelen elkomorodott.- De maga az, aki megváltozott. Dacáraannak, hogy előre látta ezt az esetet.

Plagueis a mellkasára mutatva

megkérdezte:- Gyanítottam, hogy te és az apád

össze fogtok veszni? Természetesen. Ámez mindenki számára nyilvánvaló volt.De úgy tűnik, az imént arra céloztál,hogy én valahogy előre tudtam, hogy avitátok erőszakba torkollik.

Palpatine elgondolkodott néhánypillanatra, majd megvetően felhorkant:

- Hazudik! Akár úgy is vehetjük,hogy ön vezetett el odáig. Vagy talánkényszerített.

- Érdekes módon fejezed ki magad- dörmögte Plagueis. - De mertkapiskálod az igazságot, tartozom egyvallomással. Igen, szándékosanösztökéltelek, hogy megtedd.

- Azért utazott a Chandrilára, hogy

az apám kémjei együtt lássanak minket.- Megint csak jól gondolod. Büszke

lehetsz magadra.Palpatine nem törődött a

dicsérettel, vádló hangon felfortyant.- Kihasznált engem!- Nem volt más megoldás - felelte

higgadtan a muun.Palpatine hitetlenkedve rázta a

fejét, és dühösen megkérdezte:- A féltestvéreiről szóló történet

igaz?- Egy része. De ez most aligha

számít. A segítségemet kérted, és énsegítettem. Az apád megpróbáltameghiúsítani a terveidet, te pedig a sajátszabad akaratodból cselekedtél.

- És a megölésével

megszabadítottam önt egy ellenségétől -fűzte hozzá Palpatine, és rövid hallgatásután ismét megszólalt: - Az apámnakigaza volt magával kapcsolatban. Magaegy bűnöző.

Te pedig szabad vagy és gazdag -vágott vissza Plagueis. – És mi leszmost, ifjú ember? Én továbbra is sokatremélek tőled, de addig nem mondhattamel sok mindent, amíg nem szabadultálmeg valamitől.

- Mitől?- A félelemtől, hogy megmutasd a

valódi énedet.- Semmit sem tud a valódi énemről

- felelte indulatosan Palpatine, azzaltávolabb ment, de aztán megállt, és isméta muun felé fordulva megjegyezte: - Nem

kérdezett semmit a gyilkosságokról.- Sosem rajongtam a véres

részletekért - válaszolta Plagueis, de haki akarod beszélni magadból, hogy ezzelmegszabadulj a tehertől, végighallgatlak.

Palpatine felemelte a kezét,begörbítette az ujjait, amitől azok jókorakarmoknak látszottak, és felkiáltott:

- Ezzel végeztem velük! És azelmém erejével. Viharrá váltam,igazgató úr. Fegyverré, amely elég erősvolt ahhoz, hogy válaszfalakathorpasszon be, és átrepítse a testeket egykabinon. Én akkor nem voltam más, mintmaga a halál!

Plagueis dermedten ült, és ezúttalnem színlelt, valóban megdöbbent.

Most már a teljes sötét

dicsőségében láthatta Palpatine-t. A hargés a gyilkolás lerombolta a falakat,amelyeket az ifjú talán gyemekkorábanemelt, hogy megóvja a titkát. De mostmár nem palástolhatta: az Erő mélyenáthatotta! Tizenhét standard éven átelnyomta, magába zárta veleszületetthatalmát, de az végül élőtört, és sohatöbbé nem lehetett gátat vetni neki.Elfojtással, megaláztatással,jelentéktelen bűnökkel teli évek után anyers érzések kirobbantak, ésmegmérgeztek mindenkit, akimegkóstolta vagy megérintette őket. Áma fiú haragja alatt ott bujkált egyalattomos ellenség: a rossz előérzet.Palpatine frissiben újjászületve nagyveszélybe került. De csak azért, mert

egyelőre nem jött rá, mekkorahatalommal bír, és még mekkorahatalmat szerezhet. Segítségre szorult,hogy befejezhesse régi önmagamegsemmisítését, segítségre szorult,hogy újjáépíthesse azokat a falakat, ésmegint elrejthesse a valódi énjét.

Ó, milyen óvatosan kell megfékezni- álmélkodott magában Plagueis. - Demicsoda szövetséges lehet belőle...Micsoda szövetséges!

- Nem tudom, mit gondoljak erről adologról - mondta végül - Mindig isbenned volt ez a hatalom?

Palpatine fehérre sápadt, a lábaremegni kezdett.

- Mindig... mindig tudtam, hogy... -bökte ki nagy nehezen, - hogy képes

vagyok megidézni.Plagueis felállt, és óvatosan

közelebb ment hozzá.- Íme, ez az a pont, ahol az út

kettéválik, ifjú ember - mondtakomolyan, már-már ünnepélyesen. - Ittés most el kell döntened, hogymegtagadod-e a hatalmadat, vagy bátranés lelkiismeret-furdalás nélkülbemerészkedsz az igazságbirodalmába...a következményekkel nemtörődve.

Ellenállt a késztetésnek, hogyvállon ragadja Palpatine-t, inkábbeltávolodott tőle.

- Szentelheted az életed hátralévőrészét annak, hogy megpróbálodmegérteni ezt a hatalmat - mondta,

anélkül hogy vissza nézett volna. - Vagyfontolóra vehetsz egy másik lehetőséget.- Kiszámított lassúsággal szembefordultaz ifjúval, és folytatta: - Van egy sötétösvény, ami egy úttalan vadonba vezet,ahonnan csak kevesen tértek vissza.Legalábbis útmutatás nélkül. De ezegyben a legrövidebb, leggyorsabb út ama és a holnap közön

Plagueis hirtelen rájött, hogynagyszabású, sorsdöntő játszmábakezdett, de már nem hátrálhatott kibelőle. A sötét oldal hozta összekettejüket, és a sötét oldalnak kelletteldönteni, hogy Palpatine az ő tanítványalesz-e vagy sem.

- A tanulmányaid folyamán -mondta óvatosan - tanultál valamit a

Sithekről?Plagueis pislantott egyet, mintha

mostanáig máshol járt volnagondolatban, és megszólalt:

- Egy Jedi szekta, ugye? Egyvalamilyen fajta belviszály eredménye.

- Igen, igen, ebben van valami. Dea lényeg, hogy a Sithek csodásleszármazottak. Arra ítéltettek, hogyvisszatérjenek, és megbuktassák aJediket.

Palpatine belenézett a muunszemébe, és színtelen hangonmegegyezte:

- Tudtommal a Sitheket gonosznaktartják.

- Gonosznak? - ismételte a szótkérdő hangsúllyal Plagueis. - Az mit is

jelent? Pillanatokkal ezelőtt viharkéntjellemezted magad. Azt mondtad, magavoltál a halál. Akkor most gonosz vagy,vagy csupán sokkal erősebb ésöntudatosabb másoknál? Ki járult hozzátöbbel az értelmes lények történelméhez?A jók, akik ragaszkodtak amegszokotthoz és az igazhoz, vagy azok,akik megpróbáltak felrázni másokat akábulatukból, és dicsőségre vezetniőket? Igen, vihar vagy, de egy olyanfergeteg, amelyre nagy szükség van, hogyelsöpörjön mindent, ami régi ésönelégült, és hogy letépje a Galaxisról ahalott ágakat.

Palpatine részben haragos, részbenfenyegető vigyorra húzta a száját, ésmegvetően megkérdezte:

- Ezt a fajta bölcsességet kínálja felnekem? Holmi ősi kultusz tanításait?

- Meg kell ismerkedned velük, hogyeldönthesd, akarod-e őket, - válaszoltaPlagueis.

- Ha akartam volna, évekkel ezelőttrákényszeríthettem volna a szüleimet,hogy adjanak oda a Jediknek, ahelyetthogy egyik magániskolából a másikbaküldenek.

Plagueis csípőre tette a kezét, ésÖrömtelen nevetést hallatvamegkérdezte:

- És szerinted a Jedik mi hasznátvennék egy magadfajta teremtménynek?Könyörtelen vagy, becsvágyó,fennhéjázó, alattomos, és fogalmadnincs, mi az a szégyen, és mi az

együttérzés! Sőt gyilkos vagy! -Szemrebbenés nélkül állta Palpatinevészjósló tekintetét, és látta, hogy az ifjúéktelen haragjában ökölbe szorítja akezét.

- Óvatosan, fiú! - tette hozzá néhánypillanattal később. Nem te vagy azegyetlen teremtmény ebben a kényelmesszalonban, aki gyilkos hatalommal bír.

Palpatine hirtelen tágra nyitotta aszemét, lépett egyet hátra, és döbbentensuttogta:

- Igen... érzem...Plagueis gőgösen kacagott, és

kijelentette:- Amit most érzel, csupán töredéke

annak, amivel rendelkezem!Palpatine másodpercek alatt

meghunyászkodott, és a szemét lesütvemegkérdezte:

- És a Sitheknek hasznos lehetek?- Lehetséges - válaszolta Plagueis,

- mit több, valószínű. De várnunk kell,aztán meglátjuk.

- Hol vannak a Sithek?- Jelenleg csupán egyetlen létezik -

válaszolta elmosolyodva Plagueis. -Hacsak nem akarsz csatlakozni hozzám.

- Szeretnék csatlakozni önhöz -felelte bólogatva Palpatine.

- Akkor térdelj le előttem, ésesküdj, hogy a sorsodat mind örökre aSith Nagyurak rendjéhez akarod kötni! -parancsolta Plagueis.

Palpatine a padlóra meredt, majd

letérdelt, és fojtott hangon, dehatározottan letette az esküt:

- A sorsomat mindörökre a SithNagyurak Rendjéhez akarom kötni.

Plagueis méltóságteljes mozdulattalkinyújtotta a kezét, és a tenyerét rátetteaz ifjú fejére.

- Hát akkor bevégeztetett - mondtaünnepélyes hanghordozással. -Mostantól fogva, egyszer s mindenkorraa neved: Sidious.

Intett az ifjúnak, hogy álljon fel,aztán megfogta a vállát, és ismétmegszólalt:

- Idővel meg fogod érteni, hogy egyvagy az Erő sötét oldalával, és hogy ezmilyen csodálatos hatalommal vértez feltéged. De egyelőre, amíg nem

rendelkezem másként, az alázatosengedelmesség az egyetlen utad azéletben maradáshoz és a végsőgyőzelemhez.

Tizenkettedik fejezet: A sötét oldalcsábítása

Az engedelmes szolga dideregveállt a hóviharban. Körös-körül csorbafogakra emlékeztető jéghegyeksorakoztak, a metszően hideg szél

üvöltve vágott át közöttük. Plagueis atanítványa közelében várakozott.Hópelyhek és jégkristályok örvénylettekkörülötte, de egy sem telepedett rá, mindelolvadt, mielőtt hozzáérhetett volna.Sidious vékony védőöltözetet viselt,vele elleniéiben a Sith Nagyúr csupánegy köpenyt, szűk nadrágot, csizmát ésalig tenyérnyi sapkát,

- Ezen a világon történt, hogy elsőízben tudatára ébredtem az Erőhözfűződő képességeimnek, és a sötétszándékaimnak - közölte a mester, eléghangosan ahhoz, hogy túlkiabálja a szélsüvítését. - A mérsékelt Muunilinsthezképest a Mygeeto könyörtelen ésmegalkuvást nem ismerő, de énmegtanultam alkalmazkodni a durva

feltételekhez, és még a nyolcadikéletévemet sem töltöttem be, amikorkimerészkedhettem a legvadabb viharbaúgy, hogy vékonyabban öltöztem, mintmost te. De nem ezért hoztalak ide, hogya múltamról meséljek. Ha egy olyan népfia volnál, amelyik akklimatizálódottehhez a környezethez, akkor egy sivatagivilágba vittelek volna. Ha víziteremtmény lennél, száraz homokravetettelek volna. A Sithek és a Jedikmásképp viszonyulnak az Erőhöz, ám amódszereik és a hitük közöttiszakadéknak kevesebb köze van asötétség és a fény közötti különbséghez,mint - a te esetedben - a fagy és a melegközötti különbséghez. Mint a kín és akényelem, vagy az entrópia és a

kiszámíthatóság közötti különbséghez. -Plagueis elhallgatott néhány pillanatra,végigmérte a tanítványát, és továbbmagyarázott: - A véred hamarosanmegdermed. Ha még sok időt töltesz itt,meghalsz. Ezt fogod gondolni kezdetben,amikor a sötét oldal felfedez magának,és odasettenkedik hozzád. Azt fogodgondolni: meghalok, a sötét oldal megölengem. És ez igaz is, meg fogsz halni, decsak azért, hogy újjászüless, Mélyenbele kell vésned magadba, hogy ez mitjelent: átalakulást. A csontjaidban kellérezned, mert mindörökre így lesz.

Plagueis hirtelen felkacagott, majdfolytatta:

- Talán úgy beszélek, mint a bölcsfilozófiaprofesszorok azon a kiváló

egyetemeden, Theed városában.Csakhogy ez nem előadás, és ne is testiedzésnek fogd fel. Fel kell készítenünktéged arra, ami vár rád annak érdekében,hogy felébreszd a sötét oldalérdeklődését magad iránt. Fel kellkészülnöd a közelgő félelemre ésörömre, a megaláztatásra és a hatalomra,a képességeid kibontakozására, amivelpárhuzamosan azt fogod érezni, hogykihasználnak, mintha csupán eszközlennél. Arra, hogy kiválasztott leszel, ésmégis beleolvadsz egy mindent átfogónagyságba.

Hirtelen vicsorogni kezdett, akáregy ragadozó, közelebb lépettSidioushoz, és felszólította;

- Most pedig mondd el újra,

tanítványom! És még részletesebben!Sidious ismét felidézte az emlékeit,

és újra átélte az eseményt - ahogy egyideje nevezte magában. Az apja ernyedtés véres teste... A testőrök bezúzottkoponyája... A keze az anyja vékonynyakára szorul - de nem a valóságban,hanem a képzeletében. A gondolataivalfojtotta meg. A testvéreinek holtteste...az egyik itt fekszik, a másik ott...

Attól, hogy újra és újra elmondta atörténetet, hogy újra és újra átélte, végülvalamilyenfajta hatalmat szerzett azesemény le lett, és már csak annak látta,ami volt, érzelmek nélkül, ítélkezésnélkül. Úgy érezte, évekkel ezelőtttörtént, nem csupán néhány hónapja, ésmintha valaki más követte volna el a

bűnt. Amikor eljött ez a sorsdöntőpillanat, újfajta hatalom ébredezettbenne. Sötét volt, akár a csillagoknélküli űr, a gyűlölet és a félelem szülte,de átformálta őt, és meríthetett belőle.

- Nagyon jó - mondta Plagueis,miután Sidious elkékült, reszketőajkaival eldadogta a történetet. - Érzembenned a változást. Érzem, hogy ahatalmad kezd kibontakozni. Nemtűrhetjük, hogy az akaratodat sajnálkozásvagy együttérzés tompítsa. Te vezetésreés parancsolásra születtél. Ennélfogvanem tekintheted másnak az élőlényeket,mint eszközöknek, amelyek arra valók,hogy felemeljenek téged, hogyeljuttassanak a neked járó helyre. Ez ami Galaxisunk, Sidious, a mi

valóságunk. Ezen a könyörtelen helyen,itt teremtjük meg hatalmadat.

Egy Jedi, ha a félelem vagy agyűlölet hajtja, képes átlépni a Rendtanításaival kiszabott határokon, ésfelfedezni a mélyebb, áthatóbb erőket.De egyetlen Jedi, aki megérkezik erre ahelyre, aki felülemelkedik a béke ésigazság iránti elkötelezettségén, egyetlenJedi sem képes valóban megszerezni azErő sötét oldalát. Igyekeznek meggyőznimagukat arról, hogy átálltak a sötétoldalra, vagy pedig, hogy a sötét oldalirányította a tetteiket, ám ezek csupánszánalmas magyarázkodások. A Sithekmár a kezdet kezdetén átadják magukat asötét oldalnak, és a hatalmukgyarapítására összpontosítanak. Mi nem

keresünk kifogásokat, A Sithek tettei azénből fakadnak. Mi becserkésszük azErőt, akár vadászok, ahelyett hogyközönséges prédaként megadnánkmagunkat titokzatos szeszélyeinek.

- Értem, mester - préselte kimagából Sidious reszkető hangon.Plagueis gonosz vigyort villantott rá.

- Valaha én is ezt mondtam amesteremnek, amikor valójában semmitsem értettem. Csupán véget akartamvetni a kínjaimnak válaszolta, - azzalvillámgyors mozdulattal letépte Sidiousvédőruhájának elejét. - Megkínozlak,Sidious! Hamarosan minden tőledtelhetőt megteszel, hogy a kedvembejárj, és minden egyes hazugságodtól,minden egyes kísérletedtől, amelyet arra

teszel, hogy a szerepünk felcserélődjön,még fényesebben fogsz ragyogni, akáregy aurodium érme, a sötét oldalszemében.

- Hát járj a kedvemben, Sidious!Meséld el újra, hogy hogyan ölted megőket!

Sidious hason feküdt a meredekpartfalon. Az éles kövek kegyetlenülszúrták véres tenyerét, könyökét ésreszkető térdét. A legszívesebbenbelevetette volna magát a majdnemfüggőleges szakadék alatt elterülőkristálytiszta vizű jéghideg tóba, háthaattól enyhülnek a kínjai. Plagueis néhányméterrel felette ült egy lapos tetejű,kiugró sziklatömbön. A hátát mutatta atanítványa felé, és a tekintetét -

legalábbis a látszat szerint - ahegycsúcsot borító, vakítóan fehérhótakaróra szegezte.

- Ha eddig nem is akartál megölni,majd akarsz, mielőtt a felkészítés végéreérünk - jelentette ki a muun. - Akésztetés, hogy végezz a mestereddel,teljesen természetes, a vállalkozásunkjellegéből és a viszonyunkból fakad. Azén kétségbevonhatatlan hatalmam felkeltibenned az irigységet. A bölcsességemtüzeli a vágyaidat. Az eredményeimfelszítják benned a sóvárgást. Így megyez már ezer éve, és így fog menni,mígnem az útmutatásom mellett egyenlőjogú társammá válsz. Ugyanis, Sidious,mindent meg kell tennünk annakérdekében, hogy megakasszuk azt a

folyamatot, amelyet valaha Darth Baneindított el, mert szükségünk les egymásraannak érdekében, hogy megvalósítsuk alegfőbb céljainkat. Végül nem lehetnektitkaink egymás előtt, kettőnk között nemlehet irigység vagy bizalmatlanság. Mertbelőlünk fog fakadni a Sithek jövője, ésa Galaxis teremtményei jobbá válnakáltalunk. Addig viszont küzdened kell,tanúbizonyságát kell adnod arátermettségednek, és nem csupánnekem, hanem a sötét oldalnak is. Megkell ragadnod az irántam érzettgyűlöletedet, és hatalommá kellformálnod. Hatalommá, hogyfélresöpörhess mindent, ami az utadbaáll, hogy legyőzz minden akadályt, amit asötét oldal eléd állít, hogy próbára

tegyen.Sidious jószerével alig figyelt a

mesterére. A lehető legóvatosabbmozdulatokkal kapaszkodókat keresett akezének, támasztékot a lábának. DarthPlagueis hetek óta nem hagyta aludni,sem enni, sem inni. És most úgy érezte,ha elérhetné a muunt, csillapíthatná aszomját és az éhségét, és a sebeibegyógyulnának. Az ingatag kövektöbbször is kibillentek már a lába alól,és félig gurulva, félig a hasán vagy ahátán csúszva lesiklott majdnem a tópartjáig. A sziklák véresre horzsolták abőrét, és zúzódások keletkeztek atestének szinte minden tenyérnyi foltján.És mindez csak azért, hogy aztán ismétnekivághasson a szakadéknak. Némán

fortyogva sikerült még egy méterrelfeljebb küzdenie magát, közbenmegidézte az Erőt, hogy segítsen nekimegőrizni az egyensúlyát.

- Ostoba bolond! - szidalmaztagunyoros hangon Plagueis. - A siker nemabból fakad, hogy támogatást kérsz azErőtől, hanem abból, hogy az uralmadalá vonod, és feltáplálod vele a bennedrejtőző hatalmat. - Hangos, eltúlzottsóhajjal kiengedte a levegőt a tüdejéből,és folytatta: - Ettől függetlenül, némilegbíztatónak találom, hogy sikerültfelkúsznod idáig. Most már csakcentiméterekre vagy tőlem, szintekarnyújtásnyi távolságban. Hamarosanérezni fogom a leheletedet a nyakamon,és érzékelni fogom a haragod forróságát

- a vágyadat, hogy végezz velem, mint-ha azzal megszerezhetnéd a hatalmat,amit én testesítek meg.

Elhallgatott néhány másodpercre,de nem mozdult, még csak nem is nézetthátra. - Meg akarsz fojtani, ahogyan azt aszegény, tudatlan anyádat, szét akarszszaggatni, mint azokat a testőröket, ezzelnincs is semmi baj. De ahhoz, hogymegtedd, jobban kell igyekezned,tanítványom!

Sidious felszökkent a szakadékból,és mint valami macskaféle ragadozórávetette magát a mesterre. Mindkétkarját előrenyújtva Plagueis torka felékapott, ám ahelyett hogy begörbített ujjaibelemélyedtek volna a muun vékonynyakába, a két keze csupán a levegőt

szelte, és összecsattant, míg ő magahasra zuhant a kiszögellésen. Akövetkező pillanatban valahonnan jobbfelől meghallotta a mester gúnykacaját.Plagueis vagy gyorsabban mozgott,semhogy ő követni tudta volna, vagy amimég rosszabb, egy pillanatig sem ült akiugró sziklán.

- Nagyon könnyenmegtévesztettelek - jelentette kiPlagueis, igazolva ezzel, hogy a másodikváltozat az igaz. - Csak az időmetpazarlom. Még egy-két ilyen, és a sötétoldal sosem fog érdeklődni irántad.

Sidious megpördült, és megintrávetette magát a mesterre, ám egyláthatatlan hullám mellbe vágta,méghozzá akkora erővel, hogy hanyatt

esett, és megint elterült a fagyosköveken.

Dühödten sziszegve felemelte afejét, és meglátta maga felett Plagueist; alábát szétvetve, a karját a mellkasánösszefonva állt.

- Ha azt akarod, hogy egyszerre éljmindkét birodalomban folytatta a mester-, az anyagi világban és az Erőben, megkell tanulnod, hogyan fordítsd előnyödrea ravaszságodat, és hogyan ismerd felazt, amikor mások akarnakmegtéveszteni. - Anélkül hogykinyújtotta volna a kezét, talpra rángattaa tanítványát, es határozottankijelentette: - Ha még néhány napigéletben maradsz ennivaló, víz és alvásnélkül, talán hajlandó leszek tanít a ni

téged.

Sidious négykézláb mászvavergődött előre a síkságon. A testevalósággal izzott a fénykard által okozottégési sérülésektől. Felnézett a muunra,és könyörgő hangsúllyal megkérdezte:

- Meddig tart még, mester?Plagueis kikapcsolta a fegyverének

vörösen izzó pengéjét, és a homlokátráncolva válaszolt:

- Talán egy pillanatig, talán azörökkévalóságig. Most ne gondolj ajövőre, rögzítsd magad a jelenben, éscsak azzal törődj. Egy Sith-tanítványtökéletes ellentéte a Jedi padavannak,aki a Templomban nevelkedik, ésgyakorló fénykardokkal harcol

távvezérelt gömbök ellen. Egy Sith már akezdet kezdetén megismerkedik afájdalommal, és a fájdalom okozásávalis. A Sithek a torokra támadnak, ahogyante magad is tetted a családi cirkálótokon.

Sidious továbbra is merőn bámultaPlagueist, és a fejét rázva felelt:

- Úgy értettem, a felkészülésemmeddig fog még tartani?

A muun végigmérte őt, ésmegfontoltan magyarázott tovább

Azt nehéz megítélni. Az emberek alegádázabb ellenségei saját maguknak. Atested nem alkalmas arra, hogyellenálljon az igazán komolyigénybevételnek. Könnyen megsérül éslassan gyógyul. A szaglószerved és atapintóérzéked viszonylag fejlett, ám a

hallásod és a látásod rendkívülkorlátozott.

- Nekem nincsenek erősségeim,mester?

Plagueis fél térdre ereszkedettSidious mellett

- Neked ott van az Erő,tanítványom, és a vezetői képességeid.Ami ennél is fontosabb, egysorozatgyilkos vérszomja dolgozikbenned, bár azt kordában kell tartanunk,hacsak nem vetjük be valamilyenkülönleges cél érdekében. Mi nemvagyunk mészárosok, Sidious, mint aletűnt korok Sith Nagyurai közülnéhányan. Mi a jövő tervezői ésépítészei vagyunk.

Sidious nyelt egyet, és nagy

nehezen kibökte:- Meddig?Plagueis felállt, aktiválta a

fénykardját, és közölte: - Legalább tízstandard évig, egy nappal sem kevesebbideig.

Második részA hatalom tanítványa

54-52 évvel a yavini csata előtt

Tizenharmadik fejezet:

ViharlovasokA két Sith - mester és tanítványa

immár tizenegy éve - a prédát üldözveszáguldottak a füves síkságon. Rövidköpenyük va-dul csapkodva lobogottmögöttük, a kezükben hosszú pengéjűvibrotőrt tartottak, és csupasz alkarjukonvér vöröslött; vér száradt az emberhosszú haján, és a muun kopasz fején.Körülöttük hosszú nyakú, barnásfeketeszőrű, négylábú állatok örvénylettek. Afürge teremtmények tökéletesenegyszerre mozdultak, mintha egyetlentudat irányította volna őket: egyszerreszökkentek, váltottak irányt, miközbenide-oda viharzottak és keringtek azalacsony fűvel borított pusztaságon.

- Ez nem hajsza - kiabálta futás

közben Plagueis -, hanem Idézés! Be kellhatolnod a célpontod tudatába, és el kellérned, hogy a vágyai tárgya legyél.Ugyanez igaz arra, amikor az Erőt hívod:kívánatossá, lenyűgözővé, vonzóvá kelltenned magad, és megkapod mindazt ahatalmat, amelyre szükséged van.

Az állat, amelyet Sidiouskiválasztott, tökéletesen beleolvadt acsordába, hétköznapi teremtmény nemtudta volna megkülönböztetni a többitől.Ám Sidious behatolt az elméjébe,megszállta azt, eggyé vált vele, és a lényszemével látott. Az állat hirtelen kiugrottmellé, mintha ösztönösen megéreztevolna a véget, és oIdalra fordította afejét, hogy felkínálja izmos nyakát.Abban a pillanatban, amikor a vibrotőr

lesújtott, a lény szeme befordult azüregébe, és elhomályosult. A sebébőlvér fröcskölt, de hamarosan már csakcsorgott. Az Erő távozott a haldoklóteremtmény testéből, és Sidious mélyenmagába szívta az energiákat.

- Most egy másikat - parancsoltaelismerő hanghordozással Plagueis. -Aztán még egyet!

Sidious ismét mozgásba lendült,mintha egy láthatatlan erő vagy orkánerejű szél taszította volna meg.

- Érezd, hogy a sötét oldal erejeátáramlik rajtad! - kiáltotta neki a hátamögül Plagueis. - A természet érdekétszolgáljuk azzal, hogy megritkítjuk acsordát, míg a sajátunkat azzal, hogyfejlesztjük és élezzük a képességeinket.

Mi vagyunk a ragadozó falka!Az alacsony gravitációjú bolygót

Buoyant néven ismerték. Meghökkentőengazdag növény- és állatvilága egykísérlet eredményeként alakult ki. Ezt akísérletet egy rég elfeledett faj végezte:felgyorsították a bolygójuk eredeti,természetes forgását, valaminttámogatták a buja őserdők és a füvessíkságok terjeszkedését. A gépeik mégmanapság is ott álltak mindenfelé, mitöbb, működtek, és a más világokrólidetelepített állatok az elmúlt ezer évalatt jócskán elszaporodtak. ABuoyanton semmi sem mozgott lassanvagy nehézkesen, még a nappal és azéjszaka sem, sem pedig a légkörtrendszeresen feldúló heves viharok.

A Sithek a bolygó más részein - asűrű erdőkben, száraz pusztaságokon, abeltengerek felszíne alatt - márszámtalan állat életét vették el:megedzették, kiélesítették, tartósítottákmagukat a sötét oldal energiáinakkipárolgásával.

Kilométerekre onnan, aholelkezdték a négylábú növényevőkvadászatát, Plagueis és Sidious leültekegy óriási fa alá, amelynek törzse elégszéles volt ahhoz, hogy elnyeljen egyfelszíni siklót, és amelynek vaskos ágaitvirágzó parazitanövények súlya húzta le.Erősen zihálva, verejtékben úszva,hallgatagon üldögéltek, miközben éhesrovarok egész felhői gyülekeztekkörülöttük. A muun áttetsző bőrén, a

nyaka tövénél látni lehetett háromszívének lüktetését, mialatt tisztaszemével a menekülő csorda cikázómozgását követte nyomon.

- A népemből kevesen tudják,milyen gazdag vagyok - mondta végül -,mivel a vagyonom java része olyantevékenységből származik, amelyneksemmi köze a hétköznapi üzlethez vagypénzügyekhez. A környezetemben élőkévekig tűnődtek azon, hogy miért nemházasodtam meg, míg végül arra akövetkeztetésre jutottak, hogy amunkámmal házasodtam össze. Persze,fogalmuk sincs, hogy ez mennyire igaz.Fogalmuk sincs, hogy az én jegyesem, azén társam az Erő sötét oldala. Az, amitaz ősök Bogannak neveztek, így

különböztetve meg az Ashlától. Azt méga Jedik is felismerték, hogy semmihaszna olyan teremtményekkel társulni,akik képességek híján sosem érthetikmeg, milyen érzés az Erő markábanlenni, így aztán a Rend dogmákkal tiltjaa házasságot, hogy a Jedik - ahogyan őkmondják - szolgálhassak az Ashlatisztaságát.

- Csakhogy az Ashla egy téveszme -folytatta rövid hallgatás után a mester -ugyanis a sötétség mindig megelőzi avilágosságot. Az alapgondolat úgyfestett, hogy meg kell ragadni az Erőhatalmát, és azt az értelmes életszolgálatába kell állítani. Az ősök - amennyeiek, a rakaták - nem mondtakítéletet a műveikre. Bolygókat

mozgattak, csillagrendszereketszerveztek át, megteremtették a sötétoldal olyan gépeit, mint a Csillagkohó,ha úgy látták jónak. Ha a tetteikkelmilliók halálát akarták, akkor úgytörtént. A legtöbb teremtmény élete aligszámít, és a haláluknak nincsenekkövetkezményei. A Jedik ezt képtelenekmegérteni. Annyira lefoglalja őket az,hogy életeket mentenek, és küzdenek,hogy egyensúlyban tartsák az Erőt, hogyszem elől tévesztik a tényt: az értelmeslényeknek fejlődniük kell, nemtespedhetnek az elégedettségposványában. - A szeme sarkábólSidiousra pillantott, és tovább beszélt. -Semmi kétség, azon írásokban,amelyeket átadtam neked

tanulmányozásra, többször is szerepel azúgynevezett Potentium-elmélet, amelyszerint az Erő-használó szándékai döntikel, hogy a világos oldalhoz tartozik-evagy a sötéthez. Ez azonban az igazságújabb elferdítése, és azok hangoztatják,akik azt akarják, hogy az Erőhözláncoljuk magunkat. A víz ereje és a tűzereje teljesen más. A gleccserek és avulkánok egyaránt képesek átformálni atájat, de amíg az egyik úgy teszi ezt, hogyeltemet mindent, ami elébe kerül, addiga másik kőzetet okád, amivel újterületeket teremt. A Sithek nem békéscsillagok, hanem szingularitások.Ahelyett hogy csendes céltudatossággalizzanánk, eltorzítjuk a teret és az időt,hogy a saját terveinknek megfelelően

alakítsuk a Galaxist.- Hogy egyike legyél ezeknek a

meghatározó erőknek, nem elégszolgálatkészség. Konoknak éskitartónak kell lenned. Azért kellállandóan érzékelned és befogadnod asötét oldal áramlatait, mert nem számít,milyen találékony és bölcs vagy, vagymilyennek képzeled magad, az Erő nemfog megkönyörülni rajtad. Ahogyan aztmár megtanulhattad, a tested pihenhetugyan, de az elméd sosem alhat.

Plagueis talpra állt, maga elényújtotta hosszú, vékony karját, és Sith-villámok viharát zúdította a tájra. Akisülések több helyen lángralobbantották a füvet.

- Ha egy Jedit eléggé áthat az Erő,

megtanulhatja, hogyan idézzen meggyenge másolatokat, de igazi Sith-villámokat sosem lesz képes előállítani.Sith-villámokat, amelyek nem csupánbénítanak vagy ölnek, de még azáldozatuk testét is átalakítják, Avillámokhoz olyan erő kell, amelynekcsak mi, Sithek tudunk parancsolni, mertcsak mi fogadjuk el a következményeketés vetjük el a könyörületet. Olyanhatalomvágy kell hozzájuk, amelyet nemegykönnyen lehet kielégíteni. Az Erőmegpróbál ellenállni a mohó lelkekhívásának, ennélfogva be kell törni,igavonó állattá kell változtatni. Rá kellkényszeríteni, hogy engedelmeskedjen azakaratunknak.

- Ám az Erőt nem lehet

hódolatteljesen kezelni - tette hozzá,mialatt még néhány utolsó, apró kisüléspattogott az ujjai közöli - Annakérdekében, hogy megtanuld megfelelőenmegidézni és használni a villámokat, egynapon meg kell tapasztalnod, hogy miveljár a találat, érezned kell magadban azenergiájukat.

Sidious egy darabig némán figyeltea lassan kihunyó tüzeket, majdmegkérdezte:

- Az én testem is át fog alakulni?- Úgy érted: túl korán elaggott, fakó

bőrű, rekedt hangú, sárga szeműszörnyeteggé válsz? Mint az, aki előttedáll? - kérdezett vissza magára mutatvaPlagueis, és visszaereszkedett ülőhelyzetbe. - Bizonyára ismered már az

ősforrásokat: Ommint, az Onderonkirályát, Darth Siont és Nihilust. Hogyveled is megtörténik-e, azt nem tudommegmondani. Azt viszont tudom,Sidious, hogy a sötét oldal hatalma nemgyengíti el a Sitheket úgy, ahogyan ahiánya gyengévé teszi a hétköznapiteremtményeket. - Gonosz vigyorra húztaa száját, és hozzáfűzte:

- A sötét oldal hatalma egy olyanbetegség, amelyből egy vérbeli Sithsosem akar kigyógyulni.

A Hyporin ők ketten voltak a préda.Fekete zeydszövetből varrt csuklyásköpenyt viseltek, a hátukat a másikhátának vetve álltak a droidokgyűrűjűben. A Baktoid-páncéllal

felszerelt, különlegesvezérlőprogrammal ellátott gépezetekegy része két lábon járt, másoklánctalpakon gördültek, megint másoklebegtető rendszerrel repültek, és alegkülönfélébb fegyvereket hordozták, akézi sugárvetőktől kezdve egészen arövid csövű szonikus agyúkig. Plagueisegy évvel ezelőttig nem engedte meg atanítványának, hogy fénykarddalgyakorlatozzon, de Sidious most márvadonatúj kardot tartott a kezében,amelyet természetesen ő készítettphrikötvözetből, aurodiumból, illetveegy, a pengét előállító szintetikuskristályból. A saját hosszú, finomujjaihoz méretezett kard - legalábbannyira műalkotás, mint fegyver -

hangosan, kihívóan búgott, amikormeglengette maga előtt.

- Minden fegyvernek, akármelyiknép gyártsa is, megvannak a jellemzői éskülönlegességei - magyarázott Plagueis,mialatt a pengéjét az álvárosbetonpadlózata felé tartotta, mintha egygyújtózsinórt akart volna meggyújtani. -Hatótávolság, átütőerő, tűzgyorsaság...Bizonyos helyzetekben azon múlhat azéleted, hogy képes vagy-e a fegyverre,és nem annak hordozójáraösszpontosítani. Meg kell tanulnodazonnal felismerni a különfélefegyverekéi, hogy az a BlasTech termékevagy a Merr-Sonné, a Tenlossé vagy aPraxé, mert akkor fogod tudni, hogyanállj és mozogj, és hogyan háríts a

leghatékonyabban egy jól irányzottlövést.

Plagueis a következőmásodpercekben a gyakorlatban isbemutatta a felvázolt elméletet, amikor alegbelső gyűrűben várakozó droidokelindultak feléjük, és tüzet nyitottak. Amuun a tanítványa körül keringett, apengéje tévedhetetlen pontossággalhárította az energiatölteteket, amelyekaztán vagy a droidokba csapódtak, vagya környező álépületek homlokzatába.Plagueis néha nem tartóztatta fel anyalábokat, csupán elhajolt, vagyelcsavarta a testét, így a lövedékek alignéhány centiméterrel elhúztak mellette.A két Sith körül egyik droid a másik utánroskadt össze, vagy robbant szilánkokra.

Kilyukadt vezetékeikből hűtő- éskenőanyagok folytak a betonra, amaradványaikból fekete, maró szagú füstszállt fel.

- A következő gyűrű a tiéd! -rendelkezett Plagueis.

A vad, lakatlan Hypori a TechnoUnió tulajdonába tartozott, amelynekskakoi elnöke, Wat Tambor a DamaskVállalatnak köszönhette szenátori székétA bionikus humanoid cserébe bármikorkölcsönadta a Hyporit gyakorlóterepnekaz echani napgárdisták számára, illetvebeszerezte a szükséges mennyiségű harcidroidot. Hego Damask egy másikszívesség alapján elkérte a városnakberendezett kupolát, ahol Plagueis és atanítványa szabadon használhatták a

fénykardjukat - bár itt és most inkábbcsak a lövedékek hárítását gyakorolták,semmint a végzetes csapásokat ésdöféseket.

Amikor Sidiousra került a sor, hogybizonyságát adja a felkészültségének,Plagueis folyamatosan beszélt hozzá aháta mögött, hogy elterelje a figyelmét,holott így is fennállt egy véletlen találatveszélye.

- Egy, a gyilkolásban jártas személynem fogja megvárni, hogy kiválaszdcélpontnak, vagy hogy párbajra hívd,mint valami harc művészeti versenyen.Fel kell készülnöd arra, hogy bármitörténjék, azonnal reagálj, és haláloscsapással, mert te Sith Nagyúr vagy, akitmegjelölt a halál.

A droidok kitartóan közeledtek,egyik gyűrű a másik után, míg nemkörös-körül füstölgő roncsok hevertek.Plagueis egy hangos parancsszóval végetvetett a támadásnak, és kikapcsolta afény kardját. A hirtelen beálló csendbencsak a hűlő fémlemezek pattogását,vezetékekből távozó gázok sziszegésétés süvítését, valamint meghibásodottszervomotorok erőlködő, ki-kihagyózúgását lehetett hallani. Ötvözetlábakrángatóztak, fotoreceptorok sötétedtekel. Az újrafelhasznált levegőben izzófémek és megolvadt műanyagok bűzeszállongott.

- És most nézz körül! Szemléld mega művedet! - parancsolta Plagueis,széles mozdulattal körbemutatva.

Sidious engedelmeskedett, majdkikapcsolta a fegyverét, és a vállátmegvonva közölte:

- Én nem látok mást, csak egy rakástönkretett droidot.

Plagueis bólintott.- Darth Bane mondta valaha: egy

napon a Köztársaság elbukik, és a Jedikmind egy szálig eltűnnek. De ez nem fogbekövetkezni addig, amíg nem állunkkészen arra, hogy magunkhoz ragadjuk ahatalmat.

- Mikor? - kérdezte Sidious. -Miből fogjuk tudni, hogy mikor jön el ami időnk?

- Közel járunk ahhoz, hogymegtudjuk - felelte megfontoltan amester. - A Sithek ezer éven át hagyták,

hogy a legendák és népmesék alakjaiváváljanak. Mivel megfelelt a céljainknak,nem tettünk semmit, hogy megcáfoljukazon nézetet, amely szerint mi a Jediktorzképei vagyunk, gonosz mágusok, agyűlölet, a harag ós a vérszomjmegtestesítői, de még arra is képesekvagyunk, hogy a hatalom helyszíneinhagyjuk gonoszságunk és szörnyű tetteinkmaradványait.

- Miért nem látogatjuk meg azokat ahelyeket, mester? Miért csak olyanvilágokat keresünk fel, mint a Buoyant ésa Hypori?

- Türelmetlen vagy! - intette atanítványát Darth Plagueis, és szigorúpillantást vetett rá. - Nem ismered fel,mennyire értékes, ha mindent megtanulsz

a fegyverekről és a robbanóanyagokról,az Erő-sugallatokról vagy a gyógyításmesterségéről. Arra a hatalomraáhítozol, amelyről azt képzeled, hogymegtalálod a Korribanon, a DromundKaason és a Zigoolán. Hát akkormegmondom neked, mit találsz azokon azősi helyeken: Jediket, kincsvadászokatés legendákat. Igen, a Korribanon a SötétNagyurak Völgyében ott vannak még asírok, csakhogy azokat rég kifosztották,és manapság csupánturistalátványosságnak jók. Ugyanez igaza Dxunra, a Yavin-4-re, a Ziostra. Ha atörténelem az, ami megragadja aképzeletedet, mutathatok neked százvilágot, ahol az építmények falai és akultúra titkos Sith-jelképeket rejtenek.

Vagy untathatlak Freedon Nadd, BeliaDarzu és Darth Zannah hőstetteiről szólómesékkel, vagy Sith-tudattal átitatottűrhajókról szóló történetekkel. Eztóhajtod, Sidious? Szobatudós akarszlenni?

- Csak tanulni akarok, mester!- És úgy is lesz. Tanulni fogsz, de

nem hamis forrásokból. Mi nem holmikultusz vagyunk, mint a Tetsu Varázslóia Tundon. Darth Bane-től származunk,mi vagyunk azon kevés kiválasztottak,akik nem tűrik, hogy az Erő hordozzonminket, inkább mi hordozzuk az Erőt.Ezer év alatt alig harmincan voltunk, mígtöbb ezren akadtak olyanok, akikmegfeleltek Jedinek. Bármelyik Sithképes együttérzést és álszentséget

színlelni, és elsajátítani a Jedik tudását,ám ezer Jediből csupán egy alkalmasarra, hogy Sith Nagyúrrá váljon, mert asötét oldal csakis azoknak való, akiktöbbre értékelik a szabad akaratotmindennél, amit a létezés nyújthat. Azelmúlt ezer esztendőben csak egyszerfordult elő, hogy egy Sith Nagyúráttévedt a világos oldalra, és egy naponel fogom mondani neked az ő történetét.De ami a jelent és a jövőt illeti, fogaddel a tényt, hogy a Bane által hozott KettőSzabálya annak idején megmentettminket a pusztulástól, mert véget vetett abelharcoknak, amely révén a Jedikjelentős előnyhöz jutottak. A jövőbenfeladatunk lesz felkutatni ésmegsemmisíteni a magukat Sithnek tartó

Erő-használókat, akik veszélytjelentenek a mi végső céljainkra.

Sidious néhány másodpercighallgatott, aztán megkérdezte:

- És ahhoz sem vagyok eléggémegbízható, hogy megismerjem a Sithholokronokba zárt tanokat?

- Ez nem a megbízhatóságról szól -válaszolta a fejét ingatva Plagueis. - Aholokronok különleges, és a készítőjükrejellemző tudást tartalmaznak. A valóditudás mesterről tanítványra száll ilyentanítások formájában, mint ez a mostani.Semmit sem kódolunk, semmit semjegyzünk le, és ezáltal nem hígítjuk fel.Ennélfogva nem lehet elfelejteni. Eljönmég az idő, amikor tanulmányozhatod arégi mesterek holokronjait, de addig

jobb, ha nem befolyásolnak. A magadmódján kell felfedezned a sötét oldalt, ésa magad módján kell tökéletesítened ahatalmadat. En csak annyit tehetek, hogysegítelek, hogy megmaradj az utadon,mialatt mindketten rejtve maradunk azellenségeink fürkész tekintete elől.

- Melyik égitest lehetne csodásabb,mint egy szingularitás - mondtaünnepélyes hanghordozással Sidiousközönséges szemnek láthatatlan, dehatalmasabb minden másnál.

- Á, Darth Guile-t idézed -állapította meg vigyorogva Plagueis.

- A folytatásban rosszindulatúsejtekhez hasonlítja a Sitheket -válaszolta Sidious. - Túl kicsik ahhoz,hogy akár a legkorszerűbb műszerekkel

vagy más módon felfedezzék őket, deképesek csendben elszaporodni,szétterjedni, és megszállni az egészszervezetet. Az áldozat kezdetben csupánnem érzi jól magát, későbbmegbetegszik, végül pedig meghal.

Plagueis a tekintetét a tanítványaszemébe fúrva felelt:

- Vedd fontolóra, hogyangondolkodik egy anarchista, aki azttervezi, hogy egy napon feláldozza magátszent ügye érdekében.

- Hetek, hónapok, esetleg évektelnek el addig a napig, amíghődetonátort szíjaz a mellkasára, ésvégrehajtja a feladatát. Ezen idő alattabban a titokban él, amelyet hordoz, azad neki erőt, mialatt mindvégig tudja,

milyen árat fog fizetni a tettéért. Hasonlóa helyzet velünk, Sithekkel is. Titokbanlétezünk ezer éve, szent tudásbirtokosaiként, és tisztában vagyunkazzal, hogy milyen arat kell fizetnünk atetteinkért. Ez ad hatalmat, Sidious.Ezzel szemben a Jedik olyanteremtmények, akik az egészségesekközein járva eltitkolják, letagadják atényt, hogy halálos betegségbenszenvednek. Ám az igazi hatalomnaknincs szüksége karmokra is agyarakra,nem kell hörgésekkel és vérszomjasüvöltésekkel hirt adnia magáról. El lehettakarni csillámselyemmel, céltudatosszemélyes varázzsal és politikairavaszsággal.

A Sithek által Kursidnak nevezettbolygó adatait ügyes kezek már a messzimúltban eltüntették a Köztársaságfeljegyzéseiből, és ez a világ mintegyhatszáz éve különleges eseményekhelyszíneként szolgált. Bane vonalánakmesterei és tanítványai elégrendszeresen keresték fel ahhoz, hogyegy kultusz alakuljon ki azon a részén,ahová az égi látogatók időről időrevisszatértek. A Sithek nem törődtekazzal, hogy a Kursid őslakói mitgondolnak róluk - talán isteneknek vagydémonoknak tekintik őket mivel ahumanoid teremtmények még odáig semjutottak el, hogy nevet adjanak aviláguknak. Ugyanakkor az előbbtanítványként, később mesterként itt járó

Sith Nagyurak a feljegyzéseikbenmegemlítették a helyi civilizáció lassúfejlődésének jeleit. A korai látogatásokidején az őslakók még fabunkókkal ésparittyából ki lőtt sima kövekkel védtékmagukat. Kétszáz év leforgása alattnéhány apró falu kisebb várossáfejlődött, helyenként durván meg munkáltkőtömbökből emelt vallási központoképültek, míg a társadalom többfelétagozódott: uralkodó, papi, kereskedői,illetve harcos osztályokra. A városokategyre több kezdetleges hajító fegyvervette körül, és a védőfalak meredekoldalait festett mágikus őrszimbólumokdíszítették. Valamikor, a DarthTenebrous első látogatását megelőzőkorszakban az őslakók Sith űrhajók

másolatait helyezték el a csatatérkéntszolgáló fennsík közepén, és csak alevegőből látható gigászi totemalakokatraktak ki ökölnyi méretű fehér kövekmillióiból. Plagueis első ízbennagyjából ötven évvel ezelőtt járt itt,akkor azok a harcosok, akikkel ő ésTenebrous szembekerültek, íjakkal és afém hegyű lándzsákkal fegyverkeztek fel.

A Sithek soha nem követeltek mást,csak csatát, ám ez nem akadályozta megaz őslakókat abban, hogy ne próbáljanakaz idegenek kedvében járni. Ételeket ésitalokat hagytak a csillaghajók állandóleszállózónájában, továbbá primitívműalkotásokat, amelyeket értékesnekvagy szentnek tartott anyagokbólkészítettel

Ám a Sithek egyszerűen nemfoglalkoztak az ajándékokkal, csupánmegvárták, amíg a harcosok csatarendbeállnak a fennsíkon - ahogyan most istették.

Hogy bejelentsék amegérkezésüket, alacsonyan szállvatettek néhány kört a közeli város felett,majd leszálltak, és hat standard napigvártak. Körös-körül harci kürtök bőgéseverte fel a természet csendjét, acsatatérre néző domboldalakonőslakosok egyre nagyobb csoportjaigyűltek össze.

- Emlékszel még, mint mondottDarth Bane az ártatlanok gyilkolásáról?- kérdezte Plagueis.

- A küldetésünk - idézte Sidious -

nem az, hogy halált hozzunk azokra, akikméltatlanok az életre. Mi csak az igazicélunkat szolgálhatjuk: a Rendünkmegőrzését, és a Sithek fennmaradását.Azért kell küzdenünk, hogy gyarapítsuk ahatalmunkat, es hogy ezt elérjük,kapcsolatot kell teremtenünk számtalannép egyedeivel számtalan világon. Ésvégül a létezésünk híre elér a Jedikfüleihez.

Hogy véletlenül se kezdjenekesztelen gyilkolásba, Plagueis és Sidiousenergialándzsával fegyverkeztek fel. Afőleg az echanik es a szenátusi őrök általhasznált tömegoszlató fegyverekkábítómodulja erős elektromos töltetetbocsátott ki, amely rövid időre kiütötte alegtöbb értelmes lény idegrendszerét, de

nem okozott maradandó sérülést.- A következő órák próbára teszik a

fürgeségedet, a gyorsaságodat és apontosságodat - magyarázta Plagueis,mialatt a legnagyobb termetű, legbátrabbharcosok - a testüket növényekből,agyagból és a talajból kivont festékekkelmázolták be - kezdtek kiválni atömegből. - De ez nem csupán egynagyszabású gyakorlat, sokkal többannál. Ez egyfajta szertartás ezenteremtmények számára, és mivel őksegítenek nekünk eljutni a végsőgyőzelemig, bizonyos értelemben a sötétoldal szolgái. A jövőben nyilvántovábbfejlődnek majd, és tűz-, illetveenergiafegyverekkel támadnak ránk. Deaddigra mi is tovább fejlődünk, és talán

nem is lesz szükség erre a rítusra. Taláncsak tisztelgő látogatásokra fogunkidejönni, és nem azért, hogy megvívjunkvelük. A hatalom révén győzelmetaratok, a győzelem révén a láncaimlehullnak. Vagyis a hatalom csupáneszköz arra, hogy megvalósítsuk acéljainkat.

A harci dobok vad dübörgése és anézők jajongó ordításai közepette aharcosok a fegyvereiket rázták,csatakiáltásokat harsogtak, és támadásbalendültek. Plagueis biccentésére a kétSith rohanni kezdett, hogy megütközzönaz őslakókkal. Úgy cikáztak ésszáguldoztak a teremtmények között, akára bosszúálló kísértetek, nyilak éscsillogó lándzsafejek elől szökkentek

félre, csatabárdok csapásai elől tértekki. Az őslakók néha egyesével, áminkább kettesével-hármasával támadtak,de sorban elzuhantak az energialándzsákérintéseitől, míg végül több száz vonaglóés rángatózó test hevert a köves talajon.Mindössze egyetlen harcos maradt állva.

Plagueis ekkor félredobta alándzsáját, és aktiválta a fénykardját,mire gyászos jajongás szakadt fel adomboldalakat ellepő tömegekből.

- Ha egyet kivégzel, ezreket tartaszrettegésben - mondta a mester atanítványának.

A muun egy Erő-taszítással atalajra lökte a harcost, a pengéjévelügyesen felhasította a mellkasát, majdbenyúlt a mellürege be, és kitépte onnan

a még dobogó szívet.A tömeg jajgatása fejhangú

visítássá változott, mialatt Plagueisfelmutatta a szívet, aztán a fülsértő lármaegy csapásra elhallgatott. A hosszúranyúló csendben a leterített harcosoksorban feltápászkodtak, felsegítettékegymást, és a csoportok oszladoznikezdtek. Az őslakók bánatosak voltak, debátorságot adott nekik a tény, hogyteljesítették a kötelességüket. Kürtökbőgtek, és a távozó teremtmények komorés ünnepélyes gyászéneket zengtekPlagueis tudta, mi következik: afővárosban hamarosan kőoszlopotemelnek a halott harcos tiszteletére,aztán a nép elkezdi számolni a napokat aSithek következő visszatéréséig.

Letette a szívet a teremtménymellkasára, a köpenye szegélyévelletörölgette a vért a kezéről, illetve azalkarjáról, majd megszólalt:

- Réges-régen, noha tudatábanvoltam annak, hogy a muunok magasabbrendű teremtmények, zavarba jöttem,valahányszor más teremtmények átadtáknekem az ülőhelyüket, vagy akár a sárbais beleléptek azért, hogy félreálljanak azutamból. Ám röviddel azután, hogytanítvány lettem, rájöttem, hogy azalacsonyabb rendű lények nem csupánazért adnak utat, mert muun vagyok,hanem azért, mert minden lehetségesértelemben magasabb rendű vagyoknáluk. Mi több, minden jogom meglettvolna arra, hogy ne csupán elengedjenek,

de egyenesen rájuk lépjek, hogy eljussakoda, ahová akarok, mert mi, a Sithekvagyunk az ő megmentőik, az egyetlenigazi reményük. Mert a későbbiekfolyamán jobbá tesszük az ő, illetve azutódaik életét, tartoznak nekünk mindenudvariassággal, minden áldozattal, akáraz életükkel is.

- De közülük sokakra sötét időkvárnak, Sidious. Hosszú háborúskodáskell ahhoz, hogy megtisztítsuk a Galaxistazoktól, akik hagyták leromlani. Arothadásra nincs gyógymód, azt atisztítótűz lángjaival kell elpusztítani. Ésa Jedik a legfőbb bűnösök. Azegyüttérzés megbénítja őket, azengedelmesség bilincsbe veri őket - azengedelmesség a mestereiknek, a Jedi

Tanácsnak, az imádott Köztársaságuknak-, ráadásul az egyenlőség mítoszáthirdetik, és úgy szolgálják az Erőt,mintha az egy beléjük plántált vallási hitvolna. Úgy bánnak a Köztársasággal,akár az elnéző szülők, hagyják, hogy agyermekük következmények nélkülkísérletezhessen a választásilehetőségekkel, és támogatják az ön-fejűséget csak azért, hogy megőrizzék acsalád egységét. A köpenyükbenbotladozva rohannak, hogy fenntartsanakegy évszázadok óta korhadó galaktikuskormányzatot. Amikor csak annyitkellene tenniük, hogy kinyilvánítják; mitudjuk, hogy mi a legjobb nektek, ésegyszerűen átvennék a hatalmat.

- A Galaxist nem lehet a megfelelő

irányba állítani, amíg nem döntjük meg aJedi-rendet és a velejéig romlottKöztársaságot. A Sitheknek előbb azalapokig le kell rombolniuk a düledezőépítményt, csak aztán láthatnak neki azújjáépítésnek. Ezért támogatjuk acsillagrendszerek rivalizálását, és azokata csoportokat, amelyek zűrzavart ésanarchiát okoznak. Mert a rombolás, amindenfélefajta rombolás segít nekünk,hogy valóra váltsuk a terveinket.

Plagueis elhallgatott, amíg ismét akezébe vette a harcos szívét, majd újrafelegyenesedve folytatta:

- Mi képesek vagyunk befogni éshasznosítani a káosz erőit. A sötétkorszak nem fog csak úgy ránkköszönteni, Sidious. Felvilágosult

teremtmények, bölcs és ravasz elmékúgy manipulálták az eseményeket, hogyvihart idézzenek elő, amely a hatalmategy elit csoporthoz sodorja. Olyanteremtmények kezébe, akik hajlandóakmeghozni azokat a nehéz döntéseket,amelyektől a mai szenátorok rettegnek. AKöztársaság polgárai megválaszthatjákugyan a vezetőiket, de minket az Erőválasztott.

A tanítványára pillantott, éshozzátette:

- Azt viszont sose feledd, hogy egyravasz politikus sokkal nagyobbpusztításra képes, mint két Sith Nagyúr,akár vibrotőrökkel, akárenergialándzsákkal, akár fénykarddalszerelkeznek fel. Ezért kell politikussá

válnod, mialatt én a háttérből segítek atanácsaimmal.

- Elég nagyok vagyunk mi ehhez? -kérdezte Sidious.

- Azt akarod kérdezni: elégkegyetlenek vagyunk ehhez? - válaszoltabőszen mosolyogva Plagueis. - Nem azóriások korában élünk, Sidious. Deahhoz, hogy legyőzzük az ellenségeinket,fenevaddá kell válnunk.

Azzal harapott egyet a harcosszívéből, és a tanítványa fele nyújtotta avérrel teli szervet.

Tizennegyedik fejezet: Árnyalak- Úgy látom, ízlik a pecsenye,

nagykövet úr.- Kitűnő - felelte Palpatine, és a

másodperc tört részével tovább nézett anő szemébe, mint kellett volna.

A hölgy már a harmadik pohárboránál tartott a vacsora kezdete óta, ésPalpatine mosolyát engedélynekértelmezte arra, hogy teljesen feléfordulva tegye fel a következő kérdését:

- Nem túl vadízű?- Éppen csak egy árnyalatnyit.A fekete hajú, kék szemű ember

szépség valamilyen módon a Malastare-on működő eriadui nagykövetséghezkötődött, és jelenleg a Vinta-verseny duggyőzteseinek tiszteletére adott

díszvacsora háziasszonyaként szerepelt.- Üzleti ügyben tartózkodik a

Malastare-on, vagy a szórakozáskedvéért?

- Némi szerencsével mindkét céllal- válaszolta Palpatine, és a szalvétájávalfinoman meg-megérintette a száját. -Kinman Doriana és én Kim szenátorcsapatához tartozunk. - Elegánsmozdulattal a mellette ülő simáraborotvált képű, kissé már kopaszodófiatal férfi felé intett.

- Elbűvölő - állapította meg a nő.- Ön aztán nem tréfál - állapította

meg szélesen mosolyogva Doriana.A nő ekkor elnézett a szomszéd

asztal felé, ahol Vidar Kim ült a GranProtektorátus képviselőivel, illetve a

közeli Sullustról, Darknellről és SluisVanról érkezett politikusokkal.

- Kim szenátor az a kissé különösszakállt viselő, magas úr?

- Nem, ő az, akinek három szemevan - felelte Doriana.

A nő pislantott néhányat, aztánjókedvűen kacagva közölte:

- Nemrégiben egy barátnőmérdeklődött nálam Kim felől. Egyébkénta szenátor nős?

- Évek óta boldog házasságban él -válaszolta Palpatine.

- Na és ön? - kérdezte a nő ismét anagykövet felé fordulva.

- Én ahhoz túl sokat utazom.Az estély háziasszonya incselkedő

pillantásokat vetett rá a borospohara

pereme felett.- Ezek szerint a politikával

házasodott össze?- A munkával - felelte Palpatine.- Hát akkor, a munkára! - szólt

közbe Doriana, és köszöntőre emelte apoharát.

Az alig huszonnyolc éves Palpatinea naboo-i államférfiak hagyományainakmegfelelően hosszúra növesztette vöröshaját, és kifogástalanul öltözött. Sokan,akik találkoztak vele, úgy írták le, mintkiváló ízlésű, karizmatikus fiatalembert,akiből egyfajta csendes, nyugodt erőárad. Ezenfelül elmondták róla, hogyremek hallgatóság, mindig higgadt, apolitikai éleslátása párját ritkítja, ésmeglepően jól tájékozott ahhoz képes,

hogy alig hét éve szállt be a játszmába.Igazi előkelő főnemes volt egy olyankorszakban, amikor ezt kevesenmondhatták el magukról, és arra ítéltetett, hogy magasra jusson. Rengetegetutazott, részben azért, meri a Nabooáltalános nagyköveteként dolgozott,részben pedig mert ő örökölte aPalpatine-ház teljes vagyonát. Régkiheverte a tragédiát, amely egyévtizeddel ezelőtt sújtotta a családját, detalán azért, mert tizenhét éves korábanárván maradt, magányos alakbenyomását keltette. Egy férfi, akiszeretett néha elvonulni a vi lág elől -ami azt sugallta, hogy a személyiségénekvan egy rej tett oldala is.

- Árulja el, nagykövet úr - kérte a

nő, és letette a poharát ön is azok közé aférfiak közé tartozik, akiket barátokvárnak minden egyes űrkikötőben?

- Mindig is örömmel szerzek újbarátokat - dörmögte Palpatine mélyhangon, amitől a nő hirtelen elpirultebben a tekintetben ön és énugyanolyanok vagyunk.

A nő élveteg alsó ajkábamélyesztette hófehér metszőfogait, ésismét az italáért nyúlva megkérdezte:

- Maga talán egy nagykövetiálruhába bújt gondolatolvasó

Jedi?- Minden, csak az nem - tiltakozott

Palpatine.- Sokszor eltűnődöm azon, hogy a

Jediknek vannak-e titkos kapcsolataik -

folytatta, a hangját cinkos suttogássátompítva a háziasszony. - Ide-odacsavarognak a Galaxisban, és talán azErőt használják, hogy elcsábítsák azártatlanokat.

- Ezt semmiképpen sem tudhatombiztosan, de őszintén szólva, kétlem,hogy ilyesmire vetemednének - jelentetteki Palpatine.

A nő kíváncsian méregette őt,mintha fel akarná becsülni, aztán a kezétfelemelve gondosan ápolt körme hegyétvégighúzta a nagykövet állán, ésmegjegyezte:

- Az Eriadun egyesek úgy tartják,hogy a hasított áll azokat jellemzi, akiketaz Erő eltaszított magától.

- A puszta szerencsén múlt - felelte

Palpatine komolyságot színlelve.- Csakugyan a szerencsén -

válaszolta a nő, azzal a nagykövet felécsúsztatott egy névjegykártyát. - Envagyok az est háziasszonya, nagykövetúr, ennélfogva el kell látnom akötelességeimet. De éjfél után rá fogokérni.

Palpatine és Doriana sokáig nézteka gyönyörű nő után, aki kisséimbolyogva távozott, mígnem eltűnt azegyik átjáróban.

- Szép játszma volt - közölteelismerően Doriana. - Figyeltem ésjegyzeteltem.

Palpatine odacsúsztatta neki akártyát.

- Tessék, egy kis ajándék.

- Amikor te érdemelted ki? -csodálkozott Doriana, és megrázta afejét. - Ennyire nem vagyok kiéhezve.Legalábbis előre.

Mindketten derűsen felnevettek.Doriana elbűvölő mosolya és ártatlankülseje alaposan rácáfolt veszedelmestermészetére, amellyel néhány évvelezelőtt felhívta magára Palpatinefigyelmét. A Naboo-n zűrös múlt voltmögötte, és talán annakkövetkezményeként olyan képességekretett szert, amelyek révén hasznosnálígérkezett. Így aztán Palpatineösszebarátkozott vele, és lopvabehálózta, a mestere azon utasításánakszellemében, amely szerint, mindig tartsanyitva a szemét, és igyekezzen

szövetségeseket gyűjteni maga köré.Hogy Doriana nem érzékelte az Erőt, aza legkevésbé sem számított. Palpatinetizenegy éve volt tanítvány, ezalattszéltében-hosszában beutazta a Galaxist,és egyetlen Erő érzékeny teremtménnyelsem találkozott, aki ismeretlen vagykihasználatlan maradt.

A szomszédos asztalnál Vidar Kimés a többiek szemmel láthatóan remekülérezték magukat, bár hogy min nevettek,azt nem lehetett hallani, mert az asztalhangtompító ernyője minden szavukatelnyelte. Palpatine-t irigység emésztette,mialatt Kimet figyelte... irigyelte tőle aGalaktikus Szenátusban élvezett helyei,hogy a Coruscanton élhet, hogy olykönnyen beférkőzött a Galaxis elitjébe.

Ugyanakkor tudta, hogy várnia kell, mertPlagueis csak akkor fogja áthelyeztetni agalaktikus fővárosba, amikor nyomósoka lesz rá.

Noha Plagueis gyakran hangoztatta,hogy a kettejük megismerkedésévellejárt a Kettő Szabályának kora, a muunbirtokolta a hatalmat, míg ő sóvárgott ahatalom után. A megtagadás továbbra iskulcsszerepet játszott a Sith-felkészítésben. Kulcsszerepet játszottabban, hogy a tanítványt átformálja -vagy betörje, ahogyan Plagueis szoktamondani - az Erő sötét oldala. Néhakegyetlen és fájdalmas eszközökkel. DePalpatine így is hálás volt, meri érezte,hogy az Erő sötét hatalmat birtoklóteremtménnyé alakítja őt, továbbá titkos

személyiséget ad neki. Az életmódja - aPalpatine-ház fejeként, államférfiként ésnagykövetként élt élete nem volt más,mint a rejtett énjének díszes kelléke; avagyonit menedékként szolgálta, mígjóképű arca maszkként.

Az Erő birodalmában a gondolataiparancsoltak a valóságnak, és az álmaielőkészítették a Galaxist a mindentfelforgató, átfogó változásokra. Sötétcélok és szándékok megtestesülése lett,segített valóra váltani a Sithek NagyTervét, és fokozatosan megtanulturalkodni magán, hogy egy napon - amestere szavai szerint átvehesse azellenőrzést egy másik teremtmény felett,aztán egy egész csoport, egy rend, egyvilág, egy nép, végül a Köztársaság

lelett.Akkor zökkent ki az álmodozásból,

amikor Doriana a könyökével oldalbabökte, és halkan odaszólt neki: - JönKim.

- Ne higgye, hogy nem láttam -közölte a szenátor, amikor odaérthozzájuk.

Palpatine zavarodottságot színlelvepislogott. Azt a kis kártyát, amit a hölgycsúsztatott oda magának - folytattaVidar. - Gondolom, elszórakoztatta aszokásos nagy szövegekkel.

Palpatine megvonta a vállát, ésártatlan képet vágva válaszolt:

- Valami olyasmit mondtam neki,hogy szeretném megismerni a Galaxist.

- Úgy érti: a Galaxis összes nőjét -

kotyogott közbe Doriana.Kim derűsen felkacagott, és a kezét

széttárva felelt:- Hogyan juthattam el odáig, hogy

van néhány szárnysegédem, akikhódításokkal szegélyezett ösvénythagynak maguk mögött, és van egy fiam,aki a Jedi Templomban elmélkedik azErőről?

A világi politika tekintetébenelsősorban Kim szolgált Palpatineszámára mentorként, sokkal inkább, mintPlagueis. A kapcsolatuk tizenöt évvelezelőtt kezdődött, amikor Palpatine-t aszülei beíratták egy theedimagániskolába, és Kim éppen befejeztetanulmányait a TörvényhozóProgramban. Kim azóta megnősült, és

született három fia, akik közül azegyiket, a Palpatine- nál hat évvelfiatalabb Ronhart még csecsemő korábanátadták a Jedi-rendnek. Amikor Plagueistudomást szerzett erről, arra biztattaPalpatine-t, hogy kössön még szorosabbbarátságot Kimmel, arra számítva, hogyPalpatine és Ronhar útjai előbb-utóbbkeresztezik egymást,

- Parancsolj a jövőnek azzal, hogysokat gondolsz rá - javasolta gyakran amester.

- Jöjjön, nagykövet úr, üljön áthozzánk egy időre! - kérte Kim.

Palpatine felállt, felzárkózott mellé,és máris elindultak a nagyobb asztalfelé.

- Egy napon ön fog a helyemre

lépni - mondta halkan a szenátor -, ésminél hamarabb megszokja azt, amiezzel jár, annál jobb. -Jelentőségteljesen sóhajtott egyet, éshozzátette: - Ki tudja, néhány óraszenátori pletykálkodás talán elég leszahhoz, hogy elrettentse attól, hogybelépjen a galaktikus nagypolitikavilágába.

A jókora kerek asztal körültucatnyian ültek, kivétel nélkül férfiak,de nem mindannyian emberi lények. Afőhelyeket a Gran Protektorátusbólérkezett Pax Teem, és a titkára, Aks Moefoglalták el. Tőlük jobbra és balrasullusti és sluissi szenátorok ültek. Jelenvolt továbbá Ranulph Tarkin, az Eriaduszenátora, és a szárnysegédje, Bor

Gracus; a Darknell nagykövete, Cabrafőnök és a fia, Darnada; továbbá afogatverseny győztesei és a legutóbbisojourni Gyűlés néhány résztvevője.

Palpatine mostanra háromszor járt aVadászok Holdján, de csak azért, hogymegfigyelje az eseményeket, ésmegismerkedjen a Galaxiskulcsfontosságú játékosaival. Plagueismint Hego Damask mindent megtettannak érdekében, hogy ne ismerjék felbenne Palpatine jótevőjét. Csak Tapalokirály legfontosabb minisztere, ArsVeruna tudta, hogy Damask egyengeti afiatalember út ját a galaktikus politikavilágában, és a muunnak tett személyesszívesség gyanánt kinevezte Palpatine-t aNaboo utazó nagykövetének.

- Á, friss hús - jegyezte meg PaxTeem, miután Kim minden kinekbemutatta Palpatine-t.

- Nagyon élveztem afogatversenyeket - jelentette kiPalpatine, mialatt helyet foglalt.

Teem megmozgatta falevél formájúfülét.

- Maga még túl fiatal, nem láthatta aversenyeket fénykorukban. Mielőtt aTatuin sikeresen megragadta a rajongókképzeletét, - válaszolta, és úgy ejtette kia Tatuin nevet, akár egy szitokszót.

Palpatine tudott arról, hogyPlagueis a felelős a Tatuinfelemelkedéséért, akárcsak a Malastareegykor jövedelmező üzem- anyag-kereskedelmének meggyengüléséért. A

mestere azzal érte el mindezt, hogysegített hozzáférhetővé tenni a Nabooplazma- forrását más világok számára.

- A kötelessége szólította arra aszörnyű helyre? - érdeklődött Aks Moe.

- Igen, alig két hónapja történt -felelte bólogatva Palpatine.

- És milyennek találta? - kérdezteCabra.

Palpatine a kétes hírű dug feléfordult.

- Nem mondanámkiegyensúlyozottnak az ottaniviszonyokat. Mivel a Desilijic és aBesadii huttok versengenek azirányításért.

A válasz többeket helyeslőmormolásra késztetett.

- A Gardulla és Jabba Tiure közöttirivalizálás egy napon talán a Malastarefeltámadását eredményezi - vélekedettTeem, és a dugok felé fordította aszemeit. - Bár abban biztos vagyok, hogyCabra főnök Gardullát támogatja, amiérta hutt hölgy segített neki a Nar Shaddán.

Az ifjú Darnada felkapta a fejét, ésindulatosan kifakadt:

- Akármit értünk el a Nar Shaddán,a magunk erejéből értük el! Csakkérdezze meg a Fekete Nap bármelyik...

Mielőtt folytathatta volna, Cabraközbeavatkozott:

- Örökké adósai leszünkGardullának az érdekünkben tetterőfeszítéseiért.

Kim némán figyelte a dugókat, majd

hanyagul legyintve megszólalt:- A Tatuin túl távol van, és túl

fejletlen ahhoz, hogy komoly befolyástgyakoroljon a galaktikus eseményekre. AKöztársaság polgárainak inkább aKereskedelmi Szövetség tevékenységemiatt kellene aggódniuk. Nézzék csakmeg, mit művelt a Szövetség a Naboo-val.

Hirtelen mindenki Kimre nézett.Noha folyamatosan és nyíltan bíráltaTapalót és Ars Verunát, azok mégishagyták, hogy tovább dolgozzon aSzenátusban, hátha ezzel sikerüllecsendesíteni az uralkodó ellenfelsorakozott főnemeseket.

- Tudomásom szerint a Nabooelfogadta a megállapodást - jegyezte

meg Ranulph Tarkin.- Néhányan - dörmögte Kim.- Senki sem tagadhatja, hogy a

világuk sokat fejlődött az utóbbi időben- fűzte hozzá Teem.

- Igen, fejlődött - ismerte el Kim -,de korántsem olyan mértékben, mintlehetett volna. Ha nincs az az alku, amitHego Damask hozott tető alá aBankklánnal, a KereskedelmiSzövetséggel és a... - hirtelen Cabrárapillantott - Külső Gyűrű Építővállalattal,a Naboo mára olyan gazdag lenne, mint aKuat vagy a Chandrila.

A dug hallgatott, így Kim továbbbeszélt:

- A plazmát tízszer, néha hússzorannyiért értékesítik a piacon, mint

amennyit a szövetség a Naboo-nak fizetérte.

- Ezt a szörnyeteget magunkteremtettük - dörmögte Tarkin. - AKereskedelmi Szövetség nem a KülsőGyűrű kizsákmányolásával tett szerthatalomra. Támogatta az eriaduiValorum-ház, a Tagge-ház, és mások is.

- Akkor talán eljött az idő, hogy aközvélemény elé tárjuk azelégedetlenségünket - válaszolta Kim, ésvégignézett az asztal körül ülők arcán. -A muunok csupán mohók, de aKereskedelmi Szövetség akár mégveszélyes is lehet.

- Egyetértek a Naboo derékszenátorával - jelentette ki a sullustiküldött. - A Kereskedelmi Szövetség

jelenleg is azon fáradozik, hogyszenátusi helyet szerezzen akliensvilágainak, hogy tovább erősítse aszavazótömbjét. A Mechis, a Murkhana,a Felucia, a Kol Horo, az Ord Cestus, aYinchorr... a lista egyre bővül.

A sluissi szenátor rosszallóanhorkantott egyet, és remegés futott végighumanoid felsőtestén, amikormegszólalt:

- Azért csak ne vegyük könnyen azta szerepet, amit a muunok játszottakebben az egészben. A Yinchorr aDamask Vállalatnak köszönheti aszenátusi székét. - Cabrára nézett, ésmegkérdezte: - Nem így áll a helyzet?

A dug széles, izmos vállátmegvonva dünnyögte:

- Nem vagyok abban a helyzetben,hogy tudjam.

Az asztal körül ülők egyszerrenevettek fel, míg Darnada éppen csakannyira húzta szét a száját, hogykivillantsa az agyarai hegyét.

A sluissi ekkor Kimre és Palpatine-ra pillantva folytatta:

- A Fekete Napnál talán semmitsem tudnak arról, hogy a DamaskVállalat ügyvezető igazgatójának, LarshHillnek a fia fogja váltani Tonithot aBankklán elnöki székében.

Tarkin az asztalra könyökölveelőrehajolt.

- Hallottam bizonyos pletykákatarról, hogy Damask találkozott akereskedelmi szervezetek, a

Vállalatszövetség és az Iparszövetségvezetőivel. Vajon minek aforgalmazásáról lehet szó, ha Damaskösszehozott egy megállapodást köztük ésa Kereskedelmi Szövetség között?

- Igen, ez itt a lényeg! - jelentette kiKim. - Ha meg akarjuk akadályozni,hogy a Kereskedelmi Szövetség és amuunok még több hatalomhoz jussanak aSzenátusban, össze kell fognunk, ésegyütt kell szavaznunk, hogy megállítsuka beterjesztett törvényjavaslatokat.

Mielőtt Kim bármit hozzátehetettvolna, Tarkin odaszólt Palpatine-nak:

- Egyetért azzal, nagykövet úr, hogyegy kissé nem ártana visszafogni aKereskedelmi Szövetséget?

A nagykövet Kimre pillantott, aki

biccentett egyet.- Nyugodtan beszélhet.- Kim szenátor és én tökéletesen

egyetértünk a témában - közöltePalpatine -, és már jó ideje. Egyetlennagyvállalatnak sem engedhetjük meg,hogy túl erőssé váljon, főleg nem afejlődő világok kárára. A Naboo-nakmeg kell védenie az érdekeit, ahogyan azEriadu, a Sullust és a Sluis Vanmegvédték a sajátjaikat.

Tarkin átható pillantásokkalfürkészte őt, és újabb kérdésselhozakodott elő:

- A Naboo felkészült arra, hogyátvegye az ellenőrzést a plazmakitermelése és szállítása felett? Nem állfenn az a veszély, hogy beleharapnak

abba a kézbe, amely eteti önöket?- A Naboo-nak nem áll

szándékában kisajátítani a KereskedelmiSzövetség létesítményeit. Mi csupánszeretnénk újratárgyalni az eredetiszerződéseket.

Tarkin elgondolkodott néhánypillanatig, majd megszólalt:

- Ezek szerint úgy érzik, hogy egy, aSzenátusban bekövetkező vereségsokkal... engedékenyebbé teszi aKereskedelmi Szövetséget.

Palpatine keskeny mosolyra húzta aszáját, és kijelentette:

- A Szenátus jóváhagyását csakazok a törvényjavaslatok nyerhetik el,amelyek alaposan átgondolt ésmegindokolt szabályozást teremtenek.

- Ezt jól mondta! - ismerte elTarkin.

Palpatine várta, hogy valakirámutasson, hogy valójában semmilényegeset nem mondott, de senki semtette meg. Úgy tűnt, még Kim sem fogtafel, hogy ő valójában mellébeszélt.

Pax Teem éppen készültmegszólalni, amikor egy gran hírnöksietett be a hangernyő burkába.

- Kim szenátor, sürgős üzenetetkaptunk a Naboo-ról.

Mialatt Kim kimentette magát,Palpatine megidézte az Erőt.

Tompának, zavarosnak hallotta azasztal körül zajló beszélgetések hangjait,elmosódottnak látta Pax Teem és atöbbiek testét - vagy inkább fénylő

energiafoltoknak. Némaságbaburkolózva, mozdulatlanul ült, mígnemelért hozzá egy, a messzeségbenkeletkezett zavar. Mire a hamuszürkéresápadt szenátor visszaért az asztalhoz,Palpatine már talpra ugrott, és elébesietett.

- Mi az? Mi történt?Kim úgy bámult rá, mintha egy

másik világban járt volna.- Meghaltak... - motyogta alig

érthetően. - Mindenki meghalt... afeleségem... a fiaim...

Azzal zokogva nekidőlt Palpatine-nak.

A Kim család temetése alegkevésbé sem hasonlított a Palpatine-ok temetésére. A hagyományoknak

megfelelően a szenátor feleségének, kétfiának, valamint a gépük pilótájának ésmásod-pilótájának holttestétvisszahozták Theedbe a Kaadaraközelében bekövetkezett balesethelyszínéről, majd elhamvasztották aTemetési Szentélyben. A több száz fősgyászmenetet Tapalo király és afőtanácsadói vezették. Gyalog mentek áta Szentélytől a közeli Livet-toronyhoz,ahol a sokaság összegyűlt az Örök Lángkörül, majd néhány percig mindenkimagában elmélkedett a mulandóságról ésa harmonikus, teljes élet fontosságáról.Ezt követően a tömeg komor csendbenkivonult a Solleu-folyó partjára, ahol alesújtott szenátor a folyóba szórta ahamvakat, és hangosan zokogott, mialatt

az áramlat átsodorta azokat a Verdugo-vízesésen.

A szertartást követően a gyászolókfelsorakoztak, hogy kifejezzékrészvétüket Vidar Kimnek, aki feketeujjasa és nadrágja felett sötétzöldköpenyt viselt. Amikor Palpatine kerültsorra, a két férfi összeölelkezett.

- Már csak egyvalakim maradt,Palpatine. Egyvalakitől remélhetem acsaládom fennmaradását - mondta Kim,és megtörölte kivörösödött, könnybenúszó szemét. - Ronhartól.

Palpatine elbizonytalanodvaösszepréselte a száját, majd kinyitotta,és fojtott hangon felelt:

- O Jedi-lovag, Vidar. Az őcsaládja a Rend.

- Nekem nagyobb szükségem vanrá, mint a Jediknek - válaszolta dacosanKim. - Csak ő viheti tovább a Kim-vérvonalat, Ahogy egy napon te aPalpatine-t.

Palpatine erre már nem mondottsemmit.

Mivel a járműforgalmat kitiltottákTheed keskeny utcáiról, a városmajdnem ugyanúgy nézett ki, mint tízévvel korábban, még mielőtt eltöröltékaz elavult törvényeket, és a gazdagodáselvégezte a maga kétes varázslatát; mégmielőtt megjelentek a Flash- siklók és azR2-es asztrodroidok, és mielőtt elértekide a Magból kiinduló, az öltözködést, aközlekedést, illetve az étkezésiszokásokat érintő divathullámok.

Az apja, az anyja és a testvéreihalála után Palpatine szabad lett ésgazdag. Noha a hatóságok többszörkihallgatták, elfogadták a meséjét és azalibijét, és minden vád alól felmentették.A befolyásos főnemesek közül egyesekgyanították, hogy titkos értesüléseketszolgáltatott a Damask Vállalatnak.,amely fontos szerepet játszott abban,hogy Bon Tapalo nyerte a választást, áma Naboo legtöbb lakója részvéttel éstámogatással fordult felé. Tapalo trónralépése után eladta a tóvidéki birtokot,vett egy lakást Theedben, amit elegáns,kényelmes bútorokkal, valamint aMagból és a Középső Gyűrűbőlszármazó műalkotásokkal rendezett be.Miután Darth Plagueis maga mellé vette

tanítványnak, néhány évig mégközhivatalnok maradt, majd öt évettöltött a Törvényhozó Programban,mígnem Tapalo újraválasztását követőenkinevezték nagykövetnek.

Valószínűleg kérhetett volnamagasabb állást is, de akkor a jövőbentalán éppen Hego Damask ellen kellettvolna fellépnie. Ráadásul egy számtalankötöttséggel járó munkakör akadályoztavolna abban, hogy távoli világokontalálkozzon a mesterével, olyanhelyeken, ahol nyugodtan mutatkozhattakegyütt.

Mialatt elfordult Kimtől, hogyátadja a helyét a következő gyászolónak,észrevette, hogy Ars Veruna elválikaddigi beszélgetőtár-saitól, többek

között Kinman Dorianától és JanusGreejatustól.

- Egy szóra, nagykövet úr - kérteVeruna, amikor közelebb ért.

Palpatine hagyta, hogy Theedkormányzója alkaron fogja, éselkormányozza a Solleu-híd közelébenlévő üres kilátók egyikébe.

- Megszakad a szívem a szegényVidarért - kezdte aztán Veruna, akimajdnem ugyanolyan magas volt, mintPalpatine, és sötét brokátköpenyt,valamint magas fejéket viselt. - Hogyéppen egy csillaghajó-katasztrófa, mégilyet... Az ember azt hinné, hogy egyefféle csapás hatására a jó szenátorvisszavonul a politikától, de úgy tűnik,nem így áll a helyzet. - Lekönyökölt a

mellvédre, és a gyorsan áramló vizetbámulva hozzátette: - Hát, ha valaki,akkor ön aztán jól ismeri az ilyen jellegűváratlan fordulatok hatásait.

- Vidar azt tervezi, hogy még ahónap vége előtt visszatér a Coruscantra- felelte Palpatine.

- Szenátusi ügyek?- Magánügyek miatt, azt hiszem.Veruna elgondolkodott, majd így

szólt:- Ön és én a plazmagenerátor

átadóünnepségén beszéltünk utoljára így,négyszemközt. - Megfordult, végigmértePalpatine-t, és elismerően bólogatott. -Jól néz ki. De megváltozott, úgy érzem.Nyilván a sok utazástól.

- Tágult a látóköröm - felelte

Palpatine.- Pont ezt a kifejezést kerestem -

helyeselt Veruna, azzal néhánymásodpercig hallgatott, majd ismétmegszólalt: - A fülembe jutott a hír,miszerint amikor ön legutóbb aMalastare-on járt, igen kedvezőbenyomást tett Ranulph Tarkinra, aSeswenna-szektor szenátorára.

- Erről nem tudok - válaszolta avállát vonogatva Palpatine.

- Állítólag élvezettel hallgatta az önnézetét arról, hogy a KereskedelmiSzövetség be akarja juttatni a Szenátusbaa kliensvilágainak képviselőit.Elmesélné, hogy mit mondott neki?

- Semmi lényegeset - felelteelmosolyodva Palpatine. - Sőt csupán

eljátszottam, hogy politikus vagyok.Veruna értőn bólogatott.- Ezt nagy megkönnyebbüléssel

hallom - jelentette ki, és gyorsankörülnézett, majd folytatta: - Mint azt önis jól tudja, a király és én különmegállapodásokat kötöttünk aKereskedelmi Szövetséggel. Mostviszont kénytelenek vagyunk számításbavenni a választópolgárainkelégedetlenségét. Sajnálatos módon az aszemély, akinek Tapalo amegválasztását, míg a pártunk a töretlennépszerűséget köszönheti, aligha fogjaörömmel hallani, hogy a Naboovalószínűleg nemmel szavaz arra atörvényjavaslatra, amelyet a DamaskVállalat olyannyira szeretne beiktattatni.

- Igen, belátom, nehéz helyzetbekerültek - válaszolta Palpatine. - Miértnem utasítják Kim szenátort, hogyszavazzon a Kereskedelmi Szövetségjavára?

- Bárcsak ilyen egyszerű volna -felelte Veruna keserűen nevetve, és afejét csóválva belekezdett amagyarázatba: - A gond az, hogy Kimtud a külön megállapodásokról, ésszándékában áll felhasználni az alkalmatarra, hogy üzenetet küldjön aKereskedelmi Szövetségnek, illetveTapalo bírálóinak, hogy a Naboo többénem hagyja magát kizsákmányolni. - Vettegy mély lélegzetet, és folytatta: - Havisszahívnánk őt a Coruscantról, azzalgyakorlatilag beismernénk, hogy a

Naboo a Kereskedelmi Szövetségkönyörületére szorul, és talán veszélybesodornánk a más kereskedővilágokkalkötött egyezményeket is. Olyanvilágokról beszélek, amelyektől jelentősmértékben függünk.

Palpatine úgy tett, minthamegfontolná az elhangzottakat.

- Talán megérné a kockázatot...talán megérné a Kereskedelmi Szövetségellen szavazni.

Veruna hirtelen feltámadóérdeklődéssel tanulmányozta a nagy-követet, és felszólította:

- Ezt fejtse ki bővebben!- Akár beiktatják a

törvényjavaslatot, akár teljesenösszekavarják az eljárások alatt, a

Naboo és a Kereskedelmi Szövetségközötti szerződések érvényesek ésváltozatlanok maradnak. A Szövetség ajövőben is megteheti, hogy keveset fizetnekünk a plazmánkért, majd jócskánmegnövelt áron dobja piacra. Delegalább bekerül a nyilvánosfeljegyzésekbe, hogy a Naboo kiállt agalaktikus nagyvállalatok ellen.

- Megint politikust játszik, igaz?Palpatine kimért lassúsággal ingatta

a fejét, de nem szólt semmii.- És mi lesz Damask igazgatóval?- Előre értesítjük a tervről. Ő

mindig ésszerűen és higgadtangondolkodik.

Veruna a szakállát simogatvatöprengett.

- Akár működhet is... - hümmögte,és hirtelen ravaszul mosolyogvahozzátette: - Igazán kár, hogy a Naboo-nak már van egy hangja a Szenátusban.

- Ha lehetőségem adódna rá,természetesen elfogadnám ezt a szerepet- felelte, az állát méltóságteljesenfelszegve Palpatine. - De addig beéremazzal, hogy a magam módján szolgálok.

- A Naboo-t szolgálja.- Ki vagy mi mást?Veruna összedörzsölte a kezét, és

kijelentette:- Ha rajtam múlik, egy szép napon

az Űrhadtestünk egy egész flottára valónubiai vadászgéppel bővül majd,amelyek képesek lesznek kikergetni aKereskedelmi Szövetséget a

rendszerünkből.- Én is látni vélem azt a napot -

mormolta Palpatine.- Á, de mikor köszönt ránk? -

kérdezte fanyarul mosolyogva Veruna. -Meddig kell még várnunk, Palpatine?

- Csak addig, amíg Hego Damask atrónra juttatja önt.

Tizenötödik fejezet: KvantumlényA Yinchorrt irányító Vének

Tanácsa annak idején különlegesajándékkal hálálta meg Damasknak, hogya bolygó helyhez jutott a Szenátusban:egy gyilkosságért halálra ítéltyinchorrival. A hüllőszerű teremtménybecsoszogott az Aborah mélyén lévőenergiaketrecének közepére, majdszemlátomást zavarodottan, illetveszégyenkezve térdre borult, és a közösnyelven motyogta:

- Megtiszteltetés számomra, hogy ittlehetek, és elvégezhetem a feladatomat,akármit bízzanak is rám.

11-4D az energiamező derengőhatáránál állva Plagueis felé fordította afejét, és megszólalt:

- Gratulálok, gazdám. Végre reagáltaz ön sugallatára. Sikerüli meggyengíteniaz akaratát.

Plagueis immár két éve kísérletezetta yinchorrival, és ezalatt rájött, hogy ezaz akarat valójában egyfajta Erő-burok,amelyet a teknősszerű teremtménykorlátozott számú, ám feltűnően akaratosmidikloriánjai állítanak elő. A jelenségarra utalt, hogy a lényt a szánalmasanalacsony szám ellenére is mélyen áthatjaaz Erő. A felfedezés áttörést jelentett, és

Plagueis még most is sokat töprengett,hogy megértse, mennyi mindenkövetkezik belőle.

Az Erő-burok önmagában véveahhoz hasonlított, amelyei olyanteremtmények használtak, amelyek azErőből merítettek, hogy elkerüljéktermészetes ellenségeik támadásait. Atitokzatos ysalamirik és ellenségeik, avornskrok közötti viszony érdekespéldául szolgált, mivel az utóbbitpontosan az a rendszer vonzotta, amelyetaz ysalamiri védekezéshez használt.Amíg az alacsony midikloriánszámnövelhette volna a túlélés esélyeit, atermészet valamiért úgy intézte, hogy azysalamiriket mélyen átjárja az Erő.Olyan mélyen, hogy néhány teremtmény

együttesen cselekedve akár többkilométer átmérőjű Erő-burkot isteremthetett. Plagueis úgy tartotta, hogybizonyos értelemben a Jedi-rend isugyanezt teszi galaktikus léptékben azzal,hogy a világos oldal energiáibanfürdetik az egész Galaxist. Vagy mégpontosabban: megteremtettek egy Erő-burkot, amely megakadályozta a sötétoldal beszivárgását, mígnem Tenebrousmesterének sikerült széttépnie a burkot,vagy legalábbis összezsugorítani. Hogya Jedik miért képzelték azt, hogy atetteikkel fenntarthatják az Erőegyensúlyát, azt a Sithek nemzedékek ótanem értették, mivel ők nem tápláltakmagukban tévképzeteket, világosanlátták, hogy az Erő képes az

önszabályozásra.Az Aborahn nem a yinchorri

gyilkos volt az egyetlen új jövevény. AVenamis elfogása óta eltelt tizenegyévben Plagueis több mint tucatnyikülönféle fajú teremtményt gyűjtöttössze, majd hosszasankísérletsorozatokat folytatott velük,amelyek során az akaratot, a telepatikusképességeket, a gyógyulási folyamatokat,a regenerációt és az életmeghosszabbításának lehetőségeitvizsgálta, számos esetben ígéreteseredményekkel. Ami a bithet, az önjelöltSith Nagyurat illeti, kiváló egészségnekörvendett, bár több időt töltött kómában,mint ébren, és 11-4D vagy a többi droidegy pillanatra sem vette le róla fürkész

fotoreceptorát.Plagueis semmi esetre sem

veszítette el az érdeklődését Venamisiránt, ám a yinchorri Erő-sugallatokkalszembeni immunitása - amely másfajokat is jellemzett, például a huttokatés a toydarikat - új kutatási irányt adottneki. Az ysalamirik vészhelyzetbenóvták magukat Erő-burokkal, ezzelszemben a yinchorrik tudattalanulalkalmazták ezt a védelmi eszközt, amiazt jelentette, hogy ez a képességükvalószínűleg alkalmazkodás eredménye,amelyet valamilyenfajta veszélykényszerített ki a távoli múltban.Plagueis ebből azt a következtetést vontale, hogy a yinchorrik midikloriánjaifejlődtek vagy legalábbis változtak, hogy

védelmet nyújtsanak olyan teremtményekszámára, amelyeket eleve mélyenáthatott az Erő. Ha csakugyan így állt ahelyzet, akkor a yinchorrik elevenbizonyítékul szolgáltak arra, hogy Banevonalának Sith Nagyurai már a kezdetkezdetétől fogva a helyes úton jártak.

Úgyanis míg a Jedi-rend és aKöztársaság megdöntése kulcs-fontosságú lépés volt a Galaxisrendjének helyreállításához, ez a cél azanyagi világhoz tartozott. Ahhoz avilághoz, amely nem volt más, mint amellékterméke a világos és a sötét erőkörökös küzdelmének, olyan erőkének,amelyek messze túlhaladták a halandólények jóról és rosszról alkotottfogalmait. A Sithek legvégső célkitűzése

magának az Erőnek a meghódítása volt,hogy ők legyenek a Galaxist éltető ésmozgató alapelv megtestesítői.

A Jedik és a Sithek egyarántgyártottak elméleteket arról, hogy avilágos és a sötét oldal egyensúlyátvalójában testetlen entitások csoportjatartja fenn - talán azok, akiket egyesnépek „mennyei teremtmények"-nekneveznek. Ezek a lények több évezredebeleolvadtak az Erőbe, és azóta őkirányították a Galaxis sorsát. Azelméletek szerzői és hívei egyfajtamagasabb rendű közvetítőknektekintették őket, akik a halandó lényekszámára felfoghatatlan hatalmatbirtokoltak. Ám számos Sith elutasítottaezt a gondolatot, mert egy efféle csoport

elméleti létezése nem befolyásolta azt acélkitűzést, amely szerint az Erőt egyfelvilágosult elit akaratának szolgájávákell tenni. Csak a Sithek értették meg,hogy az értelmes lények egy mindentátalakító ugrás határához érkeztek, hogya midikloriánok manipulációjával vagyaz őket ellenőrző titokzatos csoportmegbuktatásával az organikus élet és azErő közötti rést át lehet hidalni, és ahalál kitörlődik a kontinuumból.

A múltban néhány Nagyúrnaksikerült állandósítani a szellemét a testepusztulása után - elsősorban VitiateCsászárnak, aki állítólag ezer évig élt,ami azt jelentette, hogy ők már félig átkeltek azon a bizonyos hídon. Csakhogyolyannyira az evilági hatalomra

összpontosítottak, hogy csapdába estek,megrekedtek a két birodalom között.Sosem szolgáltattak útmutatást atúlvilágról, és ez minden szónálékesebben bizonyította, hogy abefolyásuk jelentéktelen - és egy időután el is tűntek az anyagi világból.

Ahogyan a Bane korát megelőzőkorszakban élt Sithek saját maguknakköszönhették a kipusztulásukat, úgy amúlt hatalmas Nagyurai saját magukatítélték a semmi birodalmára azzal, hogymások energiáiból táplálkozva próbáltáklegyőzni a halált, ahelyett hogy az Erőlegmélyéről merítettek volna, ésmegtanulták volna, hogyan beszéljenek amidikloriánokkal. Plagueis végülmegtanulta, és most azt igyekezett

kitapasztalni, hogy meggyőzéssel,sürgetéssel, csábítással vagy hízelgésselhogyan késztetheti őket cselekvésre. Aztmár meg tudta parancsolni nekik, hogytámogassák a gyógyulást, és sikeresenrávette őket, hogy ne térjenek ki akapcsolatteremtési kísérletei elől. Ha rátudott kényszeríteni egy gyilkosyinchorrit arra, hogy békés legyen,módjában állhat egyetlen sugallatávalelőidézni ennek ellenkezőjét, vagyisgyilkossá változtatni egy békésteremtményt? Egy napon képes leszbefolyásolni a világok és a rendszerekvezetőit, hogy az ő terveinekmegfelelően cselekedjenek, akármilyenrossznak tűnjenek is a tervek? Egy napontalán képes lesz legyőzni nem csupán a

halált, de az életet is azzal, hogy Erő-érzékeny élőlények teremtésére késztetia midikloriánokat, a megtermékenyítésteljes mellőzésével, ahogyan DarthTenebrous próbálta génsebészetieljárásokkal és számítógépekkel?

Talán.De addig nem, amíg nem oltja ki a

világos oldal utolsó lángját is aGalaxisban. Addig nem, amíg nemtapossa el a Jedi-rendet.

Mióta Palpatine megkezdte afelkészülést, a mestere tudni akarta, mittart a legnagyobb erősségének, hogy arraa pontra lesújtva meggyengíthesse; mitőlfél a legjobban, hogy szembeállíthassavele; mit szeret a legjobban, hogymegfoszthassa tőle; és mire vágyik a

legjobban, hogy megtagadhassa tőle.A korlátozások véletlenszerű

kombinációja révén - vagy talán azért,mert Plagueis felismerte, hogy atanítványa továbbra is szeretnémegismerni a Sith világokat Palpatineelvetődött a Dathomirra. A ritkásanlakott és javarészben felfedezetlenDathomir nem ért fel a Korribannal vagya Ziosttal, de eléggé áthatotta az Erő,részben a termékenysége miatt, részben,mert élt itt néhány nő, akik a sötét oldalmágiáját tanulmányozták és művelték.

Palpatine különösebb cél nélkülbolyongott a Kék Sivatag Városánakporosabb negyedeiben, távol avárosközponttól, amikor gyenge zavartérzett az Erőben. A forrását nem tudta

pontosan betájolni, de azt tisztánérzékelte, hogy közel jár hozzá.

Mélyen merített az Erőből, és amegérzéseire hagyatkozva tartott a forrásfelé, amely úgy vonzotta, mint avonónyaláb a befogott csillaghajót.Rövidebb-hosszabb útszakaszokonsietett végig, befordult vagy húsz sarkon,mire megérkezett egy piacra, amelyetzsúfolásig megtöltöttek a használtárucikkek, a hamis ékszerek és milliónyiapróbb-nagyobb vacak, amelyek az Erőtudta, honnan kerültek a Dathomirra. Apiactól nem messze egy kisebbfajta térreért, amelynek egyik sarkában egy embernő állt, akinek szabályos, tökéletesenszimmetrikus arca a csiszolt duracélszínében játszott, míg rikító ruházata

elárulta róla, hogy ő is látogató avárosban, valószínűleg egy távolifaluból érkezett ide. A fejét féligeltakarta vörös köpenyének csuklyája, ésa válláról egy közepes méretűszövetzsák lógott.

Palpatine átsétált a tér másiksarkába, és onnan figyelt. Az asszony atömeget fürkészte, de nem úgy, minthaegy bizonyos személyt keresne, inkábbúgy, mintha külön-külön felmérné aközelében elhaladókat. Nem tűnttolvajnak vagy zseb metszőnek, viszontsötét energiák áradtak belőle, amelyeksietségről és rejtőzködésről árulkodtak.Palpatine egy pillanatra megmutattamagát az Erőben, mire az asszonyazonnal ránézett, és gondolkodás nélkül,

sietős léptekkel elindult felé.- Üdvözöllek, jó uram! - köszönt

neki a közös nyelven, amikor odaérthozzá.

Palpatine látszólag egyvándorkereskedő ócska portékáját nézte,és amikor az asszony a háta mögé ért,meglepődést színlelve fordult felé.

- Nekem szólt? - kérdezte a szeméttágra nyitva.

- Igen, uram, ha volna egy pillanata,hogy segítsen egy szorult helyzetbe jutottteremtménynek.

Az asszony ferde vágású szemétsötét foltok keretezték, amelyek színbenillettek vastag ajkához, míg aköpenyének ujjából kibukkanó vékonyujjainak végén karomra emlékeztető

hosszú körmök meredeztek.Palpatine türelmetlenséget

színlelve megkérdezte:- Miért éppen engem választottál

ki? Ebben a tömegben bőven vannaksokkal drágább ruhákat viselőszemélyek!

- Mert a te külsőd és testtartásodintelligenciára és befolyásra utal -válaszolta az asszony, és körbemutatvahozzátette: - A többi közönségescsőcselék, minden előkelő öltözet ésfejék ellenére.

Palpatine látványosan elnyomottegy ásítást.

- A hízelgést tartsd meg azostobáknak, asszony! De mert helyesenállapítottad meg, hogy jobb vagyok a

többinél, nyilván tudatában vagy annak,hogy nincs időm szélhámosságokra éstrükkökre. Vagyis ha csupán krediteketakarsz, azt javaslom, keress magadnakadakozóbb kedvű illetőket.

- Nem krediteket kérek - felelte anő, leplezetlenül tanulmányozvaPalpatine arcát.

- Hát akkor? Térj a lényegre!- Van egy ajándékom. Azt akarom

felajánlani.Palpatine örömtelen nevetést

hallatva megkérdezte:- A magadfajta mit is tudna

felajánlani a magamfajtának?- Csupán ezt - mormolta az asszony,

azzal kinyitotta a szövetzsákot, ésmegmutatta annak tartalmát: egy

körülbelül egy standard éves humanoidcsecsemőt. A gyermek kopasz fejénrövid, egyelőre puha szarvak alkottakegyfajta bizarr csontkoronát, és az egésztestét fekete és vörös rituális tetoválásokborították.

Egy zabrak fiú - állapította megmagában Palpatine. De nem az iridoniaifajta, inkább egy dathomiri.

- Honnan szerezted ezt agyermeket? - kérdezte szigorúan. -Loptad?

- Félreért, jó uram. A sajátgyermekem.

- És mégis oda akarod adnivalakinek - förmedt a nőre Palpatine. -Netán akkora adósságba verted magad,hogy képes lennél megválni a saját

gyermekedtől, aki hús a húsodból, vér avéredből? Vagy talán rászoktál afűszerre vagy más kábítószerre?

- Szó sincs róla, uram - tiltakozottaz asszony. - Csak próbálom megmenteniaz életét.

Palpatine megenyhült.- Hát akkor légy őszinte! - mondta

valamivel barátságosabban. - Hosszúutat tettél meg a gyülekezetedtől,Éjnővér. És egy, a varázslatban jártasszemélynek tudnia kellene, hogyan óvjameg a gyermekét minden bajtól.

Az asszony tágra nyitotta a szemét,a tekintetét Palpatine szemébe fúrta,mintha ott kereste volna a magyarázatot.

- Honnan...- Hogy honnan tudom, azzal ne

törődj, boszorkány! – csattant fel éleshangon Palpatine. - A gyermek, akár atiéd, akár nem, egy Éjfivér, akinek az arendeltetése, hogy harcosként ésrabszolgaként szolgálja a szövetséget.

Az asszony szemrebbenés nélkülállta Palpatine zordon tekintetét, éshalkan megjegyezte:

- Te nem Jedi vagy.- Nem, nem vagyok az, ezt nyilván

te magad is megérezted már. De nemválaszoltál a kérdésemre. Miért akarszmegszabadulni a gyermektől?

- Hogy legalább ő boldog lehessenegyszer - válaszolta az asszony rövidhallgatás után. - Ez a gyermek egyikerpár fele. És azt akarom, hogyszabadon éljen, ha már a másik nem

teheti.- Ki jelent rá veszélyt?- Talzin a neve.- Ki az a Talzin?- Az Éjnővérek Anyja.Palpatine elraktározta az

emlékezetében az információt, és továbbfaggatózott:

- Hol van a gyermek apja?- Halott... a hagyományoknak

megfelelően.- Nem fogják keresni a gyermeket?- Talzin csak az egyikről tud, a

másikról nem.- Csak áltatod magad - jelentette ki

Palpatine.Az asszony óvatosan feléje tartotta

a zsákot.

- Vedd magadhoz - mondta fojtotthangon. - Kérlek...

- Mihez kezdenék vele?- Mélyen átjárja az Erő. Ha a

megfelelő kezekbe kerül, hasznos segítőválhat belőle.

- Az egy másikfajta szolgaság.Az asszony nem törődött a

megjegyzéssel.- Vidd magaddal. Mentsd meg!Palpatine ismét szemügyre vette a

gyermeket, és megkérdezte:- Adtál már neki nevet?- Maul, ez a neve.- Illik ahhoz a hatalomhoz, amit

érezni vélsz benne.- Igen - felelte az asszony

bólogatva, és rögtön hozzátette: - Vedd

magadhoz!Palpatine néhány pillanatig

töprengve figyelte az asszonyt, majdintett a jobbjával, és azt mondta:

- Elfelejted ezt a találkozást.- Meg fogom próbálni - felelte a nő

Palpatine szemébe nézve.- Remélem is, a saját érdekedben...

- dörmögte Palpatine. - Most pedig,menj! Menj, mielőtt meggondolommagam.

Az asszony a kezébe nyomta azsákot, sarkon fordult, elsietett, ésnéhány pillanattal később beleveszett atömegbe.

Palpatine ismét a kezében tartotteleven csomagra fordította a figyelmét.Hogy az Erő áthatotta a gyermeket,

önmagában véve elég indok volt ahhoz,hogy ne hagyja szabadon kóborolni,nehogy a Jedik rátaláljanak.

Már csak azt kellett kitalálnia, hogymihez kezd vele.

Plagueis és Sidious a sojourni ódonerőd egyik magas tornyából figyelték avárudvaron szórakozó vendégeket.Odalent javában zajlott a Gyűlés:torokhangú kántálások, izgatottordítások, nyekergő zeneszó és öblösröhögések hallatszottak, míg a levegőbenfrissen kiontott vér szaga és sülő húsillata terjengett. A vadászatból visszatértmeghívottak harsányan kacagva vadmesékkel szórakoztatták egymást, azételekkel és italokkal megrakott

asztalokon táncosnők vonaglottak. Amáglyának is beillő tüzektől távolabbteremtmények kuporogtak azárnyékokban, szövetségeket kötöttek,titkos terveket egyeztettek,összeesküvéseket szőttek. Szenvedéllyel,irigységgel és cinkossággal teli hangulatlengte be az udvart. A két Sith atoronyszobából jól láthatta afolyamatosan köröző napgárdistákat,látták, amint Larsh Hill bemutatja Sannevű fiát a különféle kereskedelmi ésipari társulások képviselőinek. A FerdeKör gotali nagymágusa Narro Sienarral,a SantheSienar vállalat elnökévelbeszélgetett. Cabra főnök ide-oda járkálta sokaságban, hol barátságosanmegveregette, hol bizalmasan

megszorongatta üzlettársai és potenciálisszövetségesei bőrrel, szőrrel vagy éppenpikkelyekkel borított vállát. AKereskedelmi Szövetség tagjai is jelenvoltak, többek között egy cifra díszruhátviselő neimoidi. És évtizedek óta elsőízben egyes kaptárfajok képviselői ismegjelentek - a xi charrik prelátusa, ageonosisi főherceg, sőt még néhánybizalmatlannak és a veszedelmesneklátszó, rovarszerű colicoid is, egyenesena Colicoid Teremtőfészekből.

- Senki sem állíthat meg minket -jelentette ki Plagueis szokatlanulbosszúsan. - Be fogunk jutni aSzenátusba, a Gran Protektorátus, aFekete Nap és a többiek óhajaitólfüggetlenül. A Hydia-út és a Rimma

Kereskedelmi Út mentén lévő világoklakói csak hadd higgyék, hogy aKereskedelmi Szövetség még nagyobbatakar markolni a rendszerek közöttikereskedelemből. Ha sikerül szenátusiképviselethez juttatni a Szövetségkliensvilágait, az igazi veszély akkor fogjelentkezni, amikor a Szenátus nem veszimajd figyelembe azon világok igényeit,és egyre többen lesznek kiábrándultak aKözépső és a Külső Gyűrűben. Akkor aforgószél lekaszálja a Köztársaságot, mipedig begyűjtjük a termés javát.

Undorodva fújt egyet, és továbbbeszélt:

- Pax Teem és a többiek nem aKöztársasággal kapcsolatos aggodalmaikmiatt cselekszenek, hanem mert attól

félnek, hogy a jogcímeik eltűnnek, ha akereskedelem súlypontjai áthelyeződneka külső rendszerekbe. A felük csak azértül a Rotundában, mert én azt akarom,hogy ott legyenek. Elfelejtkeznek arról,hogy milyen könnyen cserélhetőek. -Elfordult az udvartól, és Sidious- ranézve folytatta: - Ami Verunát illeti,támogatnod kell azt a ter- vét, amelyszerint megerősíti az Űrhadtestet, hogymegvédhesse a Naboo-t a KereskedelmiSzövetségtől, Miután királyt csináltunkbelőle, az orránál fogva belevezetjükabba a mocsárba, amelyet a sajátteremtményének fog hinni.

Plagueis ismét az ablak felé fordult,és lenézett az udvarba.

- A közhangulat kezd változni,

Darth Sidious. A politikai testen afertőzés jelei mutatkoznak. A harag, agyűlölet és a félelem felbukkanása aztjelzi, hogy sokan elvesztették hitüket azErőben. A fény gyengül, a sötét anyagegyre inkább visszavonulásrakényszeríti, és az univerzum ma márinkább ellenséges helynek tűnik, semmintkényelmesnek. Az ilyen korszakokban ateremtmények a kemény törvényekbeiktatásában, az idegenek elűzésében ésa háborúban látják a megoldást. Aztán,ha már a Köztársaság elbukott, a Jedikpedig emlékké váltak, a teremtményeksenkihez sem fordulhatnak majd, csakishozzánk, mi pedig megadjuk nekik astabilitás és a rend érzetét. Ellenségeketkapnak tőlünk, egész csillagrendszerek

megtizedelésére alkalmas fegyvereket,duracél börtönöket, amelyekbenbiztonságban érzik magukat. - Az udvarfelé intett, és hozzátette: - Nézd, hogyáhítoznak a sötétségre!

Hirtelen különös, harcias fényizzott fel a szemében, és továbbmagyarázott:

- Ki kell érdemelnünk a sötét oldalfigyelmét, hogy segítsen nekünk diktálnia jövőt. Erről együtt és külön-külön isgondoskodnunk kell, és miután magunkmögött hagyjuk ezeket a szenátusiügyeket, nekilátunk berendezni aszínpadot a következő felvonáshoz.Korlátlan pénzalapok ígéretére avállalatok és társulások szövetségrelépnek, és a kaptárfajok csáppal-

karommal esnek neki afegyvergyártásnak még konfliktusokhíján is, hát még ha háborúk robbannakki.

Sidious kétkedve húzta el a száját,és megjegyezte:

- A Jedik nem fogják tétlenülvégignézni mindezt, mester. Noha nemrajongok értük, a hatalmukat tisztelem.És ha a Jedik meggyengítése nélkülgyengítjük meg a Köztársaságot, azzalokot adunk nekik arra, hogymegpróbálják átvenni a hatalmat. Elégsokan vannak ahhoz, hogy sikerreljárjanak.

Plagueis elgondolkodott afelvetésen, majd így felelt:

- Az ő idejük lejárt, Sidious. A

jelek mindenütt ott vannak. A Rendjüktalán már meg is tizedelődött volna, hanincs az a visszaesés, amit Darth Gravidokozott. Ám a tanítványa tartotta magátaz eredeti tervhez, akárcsak az őt követőNagyurak, akik egyre több eredménytértek el. A legtöbbet Tenebrous és az őmestere, bár éveket vesztegettek el azzal,hogy megpróbáltak megteremteni egycélzott vírust, amelyet a Jedik ellenvetettek volna be, hogy elvágják őket azErőtől. Mintha lenne bármilyen biológiaikülönbség a világos és a sötét oldalhívei között! Mintha másfajta sejtszintűközvetítőkön keresztül lépnénkkapcsolatba a sötét oldallal! Amikorvalójában ugyanaz a hatalom éltetminket, amelyik felszítja a szenvedélyt

azokban a teremtményekben, akikodalent tombolnak az udvaron. Ha célbaveszed a midikloriánokat, magát azéletet veszed célba.

- Mindettől függetlenül egy ilyenjellegű támadás eleve kudarcra vanítélve - fűzte hozzá Sidious, kissétűnődve, mintha hangosan gondolkodottvolna. - A Jedik eléggé szétszóródtak, ésaligha lennénk képesek elég gyorsancselekedni ahhoz, hogy valamennyivelegyszerre végezzünk. Mindegyik melléegy-egy külön orgyilkost kellene állítani,márpedig ennyi orgyilkos szájátsehogyan sem lehetne befogni. Valakibiztosan leleplezné a tervünket.Elárulnának minket, és onnantól kezdvemi lennénk a célpontok.

Plagueis összekulcsolta a kezét aháta mögött, és elsétált az ablaktól.

- Azt semmi esetre sem akarjuk,hogy túl gyorsan haljanak meg. Addignem, amíg a Köztársaság nem roskadmeg annyira, nem gyengül meg annyira,hogy a polgárai boldogan elfogadják azta biztonságot, amit mi nyújtunk nekik.

- Azokat a fegyvereket, amelyeket acolicoidok és mások fognak gyártani,végül a Jedik ellen vetjük be?

- Azt majd még meglátjuk - feleltePlagueis. - El kell fogadnunk a tényt,hogy a Jediket pusztán egy mégolyhatalmas hadsereggel sem lehet legyőzni.Az ősi Sith Nagyurak több tízezrenvoltak, és mégis elbuktak a próbán. AGalaxisban valaha hemzsegtek a

harcosok és a hadihajók. Manapságcsupán elszigetelt zsoldoscsapatokállnak rendelkezésünkre, valamint acsillagrendszerek védelmi erői. Ezértkell lesüllyesztenünk a Galaxist arra aszintre, ahol a barbárság megszokott,hétköznapi dolog.

- A Jedi-rendet belülről kellmegdönteni - vetette fel Sidious, aszemével követve az ide-oda járkálómuunt. - Csapdába kell csalni őket,méghozzá olyanba, amit ők magukhoznak létre. Pontosan úgy, ahogyanVerunával tervezzük.

Plagueis megtorpant, a tanítványárapillantott, és rászólt:

- Folytasd! Fejtsd ki bővebben ezt agondolatot!

Sidious eltöprengett néhánypillanatra.

- Használjuk ki a hiúságukat, és azt,hogy vakon engedelmeskednek aKöztársaságnak - javasolta egyrenövekvő önbizalommal. - El kell érnünk,hogy ne a béke és az igazság őrzőinek,hanem ezek ellenségeinek tűnjenek.

- A béke és az igazságellenségeinek... - ismételte Plagueis, éselrévedve mormolt tovább; - Még atisztogatás túlélői is kényteleneklennének elrejtőzni... - Hirtelen magáhoztért, és Sidious- ra pillantva folytatta: -Arra azonban nagyon kell vigyázni, hogyne csináljunk belőlük mártírt! Ha aztakarjuk, hogy a Galaxis teremtményeivégül elforduljanak az Erő világos

oldalától.- A jövőben is születnek majd Erő-

érzékeny teremtmények - jegyezte megSidious.

- Felkészítés és agymosás nélkülnem árthatnak nekünk - válaszoltaPlagueis. - Erről te magad fogszgondoskodni, Palpatine főkancellár.

Sidious lesütötte a szemét, és afejét rázva válaszolta:

- Neked kellene annak lenned,mester.

- Nem, te leszel az - jelentette kiellentmondást nem tűrő hangon Plagueis.- Neked több a politikai tapasztalatod,és ami még fontosabb: ember vagy.Ebben a korszakban csakis egy emberképes felkapaszkodni a Coruscant

zűrzavaros politikai szemétdombjánaktetejére.

- Akár ember vagyok, akár nem, asötét oldallal kapcsolatos tudásomsosem fog felérni a tiéddel. A címnek, akoronának a tiédnek kellene lennie.

- És úgy is lesz, amint kinevezeltárskancellárnak - felelte Plagueis. - AGalaxis leghatalmasabb teremtményeiáltal félt és tisztelt Hego Damaskotváratlan ajándéknak fogják tekinteni. Demég akkor is háttérben maradok, és atrónod mögött rejtőzve fogok dolgoznimint tanácsadó.

Sidious hódolatteljesen fejethajtott.

- A Sith történelem évkönyveibeúgy fogsz bekerülni: Bölcs Plagueis.

- Most hízelegsz - állapította megravaszul elmosolyodva Plagueis.

- Akármit kérsz tőlem, mester,megteszem - fogadkozott ünnepélyesenPalpatine.

Plagueis néhány másodpercighallgatott, majd mélyet lélegezvemegszólalt:

- Akkor most hallgasd meg a DarthTenebroustól kapott első küldetésemtörténetét. Az esemény körülbelül afelkészülésem huszonötödik évébentörtént. Akkoriban Tenebrous azonfáradozott, hogy kibővítse befolyásosteremtményekből álló hálózatát, Egészenpontosan egy emberi lényt, egy KerredSanthe nevű iparmágnást akart bevonni...

- A Santhe Vállalat előző

tulajdonosát - szólt közbe Palpatine.- Igen, róla beszélek - felelte

Plagueis. - A Santhe Vállalatnemzedékek óta teherhajókat tervezett ésgyártott, de a személyi csillaghajókterületén korlátozott sikereket aratott. Amesterem úgy hitte, hogy szövetségrecsábíthatja Kerredet azzal, hogy felajánlja neki egy Rugess Nome hajókizárólagos gyártási jogait, Santherávetette magát a lehetőségre, de csakazért, hogy olyan helyzetet teremtsen,amelyben az ügynökei ellophatják aterveket. - Plagueis résnyire húzta aszemét, és folytatta a visszaemlékezést: -Ez egyike volt azon kevés alkalmaknak,amikor valaki túljárt a mesterem eszén.Ám ő nem állt bosszút, legalábbis nem

azonnal. Miután megkezdődött a gyártás,a csillaghajó akkora sikert aratott, hogyKerred Santhe részvénytöbbségetszerzett a Sienar Gépgyárban és aköztársasági Sienar Rendszerekben. ASienar elnöke, Narro csak úgy tarthattameg a főtervezői pozícióját, hogy alegkisebb lányát feleségül adtaSanthéhoz. Addigra viszont Narro ésTenebrous között titkos kapcsolat alakultki, és eljött az idő, hogy a mesteremrendezze a számlát.

Plagueis ismét járkálni kezdett, ésfolytatta a történetet.

- A Damask Vállalat akkor még agyerekkorát élte, de én már tekintélyeshírnevet szereztem magamnak a Galaxisgazdagjainak köreiben, így aztán

meghívást kaptam egy üzletikonferenciára a Corulagra, aholakkoriban nem csupán a Sienar Gépgyárközpontja állt, de a Aether ŰrhajózásiVállalat, a Danthe Műszergyár és mégtucatnyi nagyvállalaté is. A díszvendég aBormea-szektor szenátora volt, továbbámegjelentek a Coruscant, a Korélia és aKuat előkelőségei is, A távoli Liannáróleljött Kerred Santhe, fiatal ésboldogtalan feleségével, alkalmazottakés testőrök kíséretében. Pontosanszemben ültem vele, és a vacsorafőfogása gömbangolna volt. Ettél márvalaha, Sidious?

- Még kölyökkoromban. APalpatine-ház egyik estélyén.

- Hát akkor tudod, hogy ez a halféle

a Galaxis egyik legmérgezőbb élőlénye.Az elkészítése rendkívüli figyelmet ésügyességet követel. A halat élve kellmegnyúzni, és vigyázni kell, hogy abőrében lévő mérgek ne szivárogjanak áta húsába. Talán mondanom sem kell,semmi sem dobja fel úgy egy elegánsestély hangulatát, mint a gyors halálveszélye. A vendégeket majd szétvetetteaz izgalom, mialatt a pincérekfelszolgálták a főfogást. Türelmesenvártam, amíg Santhe rágni kezdte az elsőfalatot.

Plagueis ekkor összeérintette a balmutató- és hüvelykujját, mi- i c Sidiousnagy megdöbbenéssel tapasztalta, hogy atorka annyira összeszorul, hogy alig kaplevegőt.

Igen, most már tudod, mit érzettSanthe - magyarázta a legteljesebb lelkinyugalommal Plagueis, azzal szétnyitottaaz ujjait, mire a tanítványa rekedteshörgéssel mélyet lélegzett, és mindkétkezével megtapogatta a nyakát.

- Csakhogy akkor addigalkalmaztam a nyomást, amíg az arcaelvörösödött. Kétségbeesetten felrántottaa kezét, és kaparászni kezdte a torkát.Hangos nyögéseivel felhívta magára afigyelmet, körös-körül mindenki őtbámulta. Azt hiszem, azzal a kidülledőszemével megtalálta az én szememet,amikor végül teljesen összepréseltem alégcsövét. Természetesen néhány orvosügyeletet adott az estélyen, vészhelyzetesetére. Ithorik voltak, ha jól emlékszem,

és jó előre felszerelkeztekellenmérgekkel meg mindenfélegyógyszerrel, amelyek ellensúlyozhattákaz anafilaxiás sokk hatásait. De azon azestén egyik sem vált be, mert Santhét asötét oldal szorította a markába, és nemlétezett az a szer vagy újjáélesztésieljárás, amellyel életben tarthattákvolna.

Plagueis megdörzsölgette az állát,és a fejét csóválva folytatta:

- Egyesek azt állították, hogyRugess Nome és Narro Sienarvalahogyan megszerveztek egyorgyilkosságot. Mások azt, hogy malkiteméregkeverőket vagy egy GenoHaradanszektát béreltek fel, és azok hajtottákvégre a gyilkosságot. De végül a

szakácsokat fogták perbe, és ítéltékhosszú-hosszú börtönbüntetésre. Santhetestőrei és biztonsági őrei utóbb többmerényletet kíséreltek meg a mesteremellen, de mi elbántunk velük. Jóvalkésőbb megtudtuk, hogy Santhe testétkarbonitba fagyasztották, és valamennyibelső szervét kicserélték klónozottszervekre. A sebészcsapatnak sikerültújra beindítani a szervezetét, de azeredeti Kerred Santhét, azt igazit mársenki sem hozhatta vissza.

Plagueis majd fél percreelhallgatott, aztán hozzátette:

- A te esetedben mások lesznek akörülmények. Neked nem adatik meg azöröm, hogy végignézhesd az ellenségedhalálát, mert a gyanú árnyéka sem

vetülhet rád. Egy nyilvános kivégzés aCoruscanton a legjobb mód arra, hogyüzenetet küldjünk.

- Pax Teem szenátor - suttogtagyűlölettől és haragtól rekedtes hangonSidious.

Plagueis megrázta a fejét, éskijelentette:

- Teem még hasznos lehet. Én VidarKim szenátorról beszélek. Az érzelmeimiatt sok bajt okozhat. Ami ennél isfontosabb, a halála után megkaphatod azállást, amelyre oly régóta áhítozol.

Tizenhatodik fejezet: Merész, minta szerelem

Palpatine a fején tartotta elegánsköpenyének csuklyáját, hogy védje azarcát a metszően hideg széltől, mialattsietős léptekkel haladt Theed utcáin. Apocsék idő elvette a kedvét attól, hogyszemkontaktust létesítsen idegenekkel,hát még attól, hogy ismerősseltalálkozzon. Azzal párhuzamosan, hogy ahatalma gyarapodott, az anyagi világegyre furcsább hellyé vált számára.Korábban sosem tapasztalt áramlatokkavarogtak benne, és homályoslétformák népesítették be, amelyeket ő azErő magnitúdóinak érzékelt, Plagueisparancsának megfelelően a jövőben élt,és mind lobban átadta magát a sötétoldalnak, hogy véghezvigye azokat aterveket-, amelyeket ő és a mestere

dolgoztak ki.Vidar Kim irodája a város keleti

felében volt, körülbelül két ki-lométerreaz ő lakásától. A leggyorsabb útvonalatkövetve újra és újra átkelt a Solleumellékágain, amelyek meghatároztákTheed negyedeit és környékeit. Sosemrajongott a városért, az ősi épületekértés a közterekért, az itt élő több tízezerteremtményért, és most egyre inkább egynagyszabású előadás színpadának lát- laTheedet, míg magát a Naboo-tcsomópontnak a sötét oldal óriásihálójában - abban a hálóban, amelybevégül oly sok bolygó és nép fogbeleragadni.

A sojourni látogatás alatt DarthPlagueis egyszer sem kérdezte meg tőle,

hogy mit gondolt Vidar Kim halálosítéletéről. És ezen nem csodálkozhatott,mivel ő maga ígérte meg, hogy mindentmegtesz, amit a mestere kér tőle. Deegyértelmű volt, hogy a muun érzékelte avívódását. Annak idején a félelem és agyűlölet sarkallta arra, hogylemészárolja a családját, de Kimhezmár- már baráti szálak fűzték, még akkoris, ha a Naboo szenátoraként elzárta azútját a végső céljához. A SojournonPlagueis így búcsúzott tőle: „Ne feledd,Sidious, hogy a Sithek miért erősebbek aJediknél: mert mi nem félünk érezni. Miátadjuk magunkat az érzések szélesspektrumának, a szárnyaló örömcsúcsaitól kezdve egészen a gyűlölet ésa kétségbeesés mélységéig. Félelmek

nélkül elfogadjuk azt az utat, amelyet asötét oldal kijelöl számunkra,akármilyen sors várjon is ránk."

Plagueis nyilvánvalóan tudta, hogyPalpatine segített megpecsételni Kimsorsát, amikor arra biztatta, hogy lépjenfel a Kereskedelmi Szövetség, és ezáltalközvetve Plagueis ellen. A mestere errőlegy szóval sem beszélt, talán mert ígyakarta megmutatni neki, hogy állandóankészen kell állnia arra, hogy elfogadja akülönféle manőverekből ésmanipulációkból fakadó váratlanfordulatokat. Finom, ravasz tanítás voltez, de Palpatine alaposan megszívlelte.Most már tudta, hogy a jövőbenaprólékosan meg kell terveznie mindenlépését, és ami még fontosabb, hagynia

kell, hogy a sötét oldal elvégezze amunkáját, és rettentő hatalmat birtoklóteremtménnyé formálja Őt. Hívenemlékezve a mestere Erő-fojtására,szentül megfogadta, hogy soha többénem engedi lankadni az éberségét. Ámezt a leckét azon folyamat részénektartotta, amelynek során meg kelletttanulniuk bízni egymásban éstámaszkodni egymásra, hogy csapattákovácsolódjanak. A terv úgy szólt, hogya sötét oldal egyesíti majd őket, és többénem lesznek titkaik egymás előtt,ennélfogva valószínűnek tűnt, hogyegyikük sem cselekedhet majd a másiktudta nélkül. Meg kellett tanulniuk átlátnia másikon.

Palpatine nem hízelgésnek szánta

azt, amikor bölcsnek nevezte Plagueist -legalábbis nem teljesen. A muun olyanhatalommal rendelkezett, amelyet őjelenleg még felfogni sem tudott.Szilárdan hitte, hogy Darth Plagueis azegyetlen teremtmény, aki képes elvezetnia Galaxist a jövőbe. Hogy ő a hosszú,fokozatosan felerősödő felvezetéscsúcspontja. Néha nehéz volt felfogni,hogy ők ketten megérik még aKöztársaság bukását és a Jedi- rendmegsemmisülését, de Palpatine tudta,biztosan érezte, hogy így lesz. A nagyterv egyre gyorsuló iramban bontakozottki, és ő nem csupán egy játékoskéntszerepelt a játszmában, hanemtervezőként és kivitelezőként.

Kim halálos ítéletébe jóval

könnyebben beletörődött, mint valahagondolta volna, mert a szenátor afelesége és a fiai halála után megtörtember lett. Végső kétségbeesésébennyújtotta kezét a fia után, akit valahaátadott a Jediknek, és ez a lépése semmimáson nem alapult, mint azon a vágyon,hogy biztosítsa a családi vérvonalfennmaradását. Pontosan úgy viselkedett,mint azok a beképzelt, öntelt főnemesek,akik között Palpatine felnőtt. Oly lázasanáhítozott arra, hogy az utódaiemlékezzenek rá!

Plagueis érdekes módon nemkövetelte meg a tanítványától, hogybemocskolja a kezét, ehelyett közölte,hogy szerez számára egy ügynököt, akimegszervezi a merényletet. Ismételten

hangoztatta, hogy a gyanú árnyéka semvetülhet rá, mert a legkisebb botránytsem engedhetik meg maguknak.Palpatine-ban azonban felmerült agyanú: lehet, hogy a szövetségről ésbizalomról szóló beszédek ellenére amestere csupán kifogást keres, mert alelke mélyén kételkedik az őképességeiben?

Felidézte magában a történetet, amitPlagueis mesélt Kerred Santhemeggyilkolásáról. Akkor a gömbangolnátelkészítő szakácsokat ítélték el. Kimnekviszont nem egy mérgező ételtől kellettmeghalnia, hanem nyilvánosorgyilkosság keretében. És ki nyeri alegtöbbet a halálával? Bizonyosan nem aNaboo vagy a Gran Protektorátus.

Nyilvánvalónak tűnt, hogy a vádló ujjaka Kereskedelmi Szövetségre fognakmutatni, és ettől a ténytől Palpatine azonkezdett töprengeni, hogy Plagueis miértakarja olyan helyzetbe hozni aSzövetséget, amelytől jócskáncsökkennek az esélyei arra, hogyszenátusi képviselethez juttassa akliensvilágait. Megalapozottan vetődöttfel a kérdés: Darth Plagueis valamilyentitkos oknál fogva nem is akarja, hogy aKereskedelmi Szövetség sikerrel járjon?

A mester azt akarta, hogy Kimhalálát üzenetnek tekintsék. De kik?Talán éppen neki, a tanítványának szántaaz intést? Amikor Plagueis arról beszélt,hogy a szenátorok feláldozhatóak,ugyanazzal a lélegzettel azt is kimondta,

hogy mindenki feláldozható. MégSidious is lecserélhető egy másiktanítványra? A muun átlátszóságotkövetelt, de Ő maga néha opálossá tettemagát. Vajon valóban szándékában állátadni minden tudását, vagy vissza fogtartani sok mindent, hogy megőrizze afölényét?

- Köszönöm, Palpatine, hogy ilyenhamar eljött - hadarta Kim, mialattbevezette a vendégét adatkártyákkal éspapírokkal teleszórt rendetlen irodájába,amelynek levegőjében verejték ésromlott ételek bűze szállongott. Akeményfa bejárati ajtóval szembenimagas ablakok a palotára néztek, többekközött arra az új toronyra, amelyet ahagyományok szellemében Tapalo

emeltetett, amikor királlyá választották.- Amit most elmondok, azzal

bizonyos mértékig veszélybe sodromönt, de magában bízom a legjobban -folytatta a szenátor, és mialatt beszélt,ide-oda rohangált az ablakok és azíróasztala között. - Nem hiszem, hogy ezaz iroda teljesen biztonságos, devállalnunk kell a kockázatot.

Palpatine rosszat sejtve sandítottKimre, és a kanapéra mutatva odaszóltneki:

- Vidar, kérem, foglaljon helyet, ésszabaduljon meg a terhétől!

Kim megtorpant, fáradtan sóhajtottegyet, és engedelmeskedett. Az arcanyúzott volt, a haja kócos, és máskorgondosan ápolt szakállára és bajszára

ráfért volna egy alapos nyírás.Letelepedett a kanapéra, vett egy mélylélegzetet, és belekezdett:

- Palpatine, alapos okom vanfeltételezni, hogy Tapalo és Verunarendezték meg azt a katasztrófát, amelyelragadta tőlem a családomat.

Palpatine-nak nem kellettszínlelnie, valóban meglepődött.

- Vidar, a hatóságok lefolytatták avizsgálatokat, és balesetnek minősítettéka gép lezuhanását. A lebegtető-rendszerrel volt valami...

- Meghamisították a nyomokat! -vágott közbe Kim. - Szándékosancsinálták az egészet. Maga siklókkalszáguldozik, mióta ismerem. Nagyon jóltudja, hogy a fedélzeti rendszereket meg

lehet piszkálni.Palpatine leült a szenátorral

szemben, és megkérdezte:- Miért akarták volna megölni a

szeretteit? Mit nyertek volna vele?Kim rászegezte véreres szemét, és

fojtott hangon felelt:- Ismerem a mocskos titkaikat,

Palpatine. Tudok arról, hogy rendszeresfizetést kapnak a KereskedelmiSzövetségtől, mióta Tapalo a trónrakerült. Az általuk beiktatott törvényekmegnyitották a Naboo-t a plazmakutatókés -kitermelők előtt. Tudok az alkukról,amelyeket az elektorátus egyes tagjaivalkötöttek, és amelyeknek következtébenTapalo példa nélkül álló győzelmetaratott a legutóbbi választáson.

- De még így is - válaszoltaPalpatine rövid gondolkodás után -,miért keverték volna bele a családját?

Kim ingerülten mordult egyet.- Ha egyszerűen csak

visszahívnának a Coruscantról, azzalmég jobban magukra haragítanák atámogatóimat. Ehelyett azt remélik,magamtól lemondok. A gyász miatt, afélelmeim miatt, vagy tudom is én, mimiatt.

- Tapalo okosabb annál, semhogyelkövessen egy ilyen aljasságot.

- Maga túlságosan bízik benne! -vágott vissza Kim. - A katasztrófa egynekem címzett üzenet volt. De épp azellenkező hálást érték el vele.

- Amennyiben? - érdeklődött

Palpatine a szenátor felé hajolva.- Ma délután indulok a Coruscantra.

És az lesz az első dolgom, hogyértesítem a Jedi-rendet.

Palpatine hirtelen felegyenesedettültében, és a fejét rázva tiltakozott:

- Nézze, Vidar, a Jedik csak aSzenátusra és a főkancellárra hallgatnak.Nem teheti meg, hogy csak úgy besétál aTemplomba, és...

- A fiamon keresztül felveszem akapcsolatot a Tanács tagjaival - vágottközbe Kim. - Ha rá tudom venniRonhart, hogy kilépjen a rendből, ez azinformáció lesz az ajándékom aJediknek.

- Akkor most tegyük fel, hogyRonhar nem akar részt venni ebben -

vetette fel Palpatine, és összefonta akarját a mellkasán. - Egyáltalán, sikerültmár valaha beszélnie vele? Tudomásomszerint a Jedik nem léphetnekkapcsolatba a szüleikkel.

Kim lesütötte a szemét, és aszőnyegre meredve válaszolt:

- Ettől függetlenül kapcsolatbaléptem vele.

- És?Kim felemelte a fejét, és letörten

felelt:- Azt mondta, idegen vagyok neki,

és hogy a Kim névnek nincs jelentőségea számára.

- Hát akkor ezzel vége is -állapította meg mélyet sóhajtvaPalpatine.

- Nem. Beleegyezett, hogytalálkozik velem a Coruscanton. Hatörik, ha szakad, meggyőzöm őt. Acsalád a legelső és a legfontosabb.

Palpatine visszanyelte azt, amitelőször mondani akart, majd ígyválaszolt:

- Megígéri, hogy folyamatosantájékoztat az eseményekről? Vagylegalábbis tudatja velem, hogyanérhetem el?

Kim az íróasztalához ment, és addigkotorászott az iratok között, amíg rátalálta keresett papírra.

- íme, a jövő heti menetrendem -mondta, és átadta a lapot Palpatine-nak.- Figyeljen rám, ha történne velemvalami váratlan a Coruscanton...

- Fejezze be, Vidar! - szólt közbePalpatine. - Ne hagyja, hogy elragadja aképzelete!

Kim végigsimított a fején atenyerével.

- Igaza van - mormolta halkan,azzal visszatért a kanapéhoz, és leült. -Palpatine, a kora alapján a fiam lehetne,de én inkább úgy tekintek magára, minthaa testvéröcsém volna.

Palpatine bólintott, de hallgatott.- Ha nem sikerül meggyőznöm

Ronhart, és nem jutok el a Je~ diTanácshoz, azt mindenképpen meg tudomtenni, hogy riasztom a társaimat aszenátusi vizsgálóbizottságban.

Palpatine erős késztetést érzett,hogy felugorjon, de ellenállt neki.

- Azt hiszem, Tapalóval ésVerunával kapcsolatban téved - mondtanyugalmat kényszerítve magára. - De aztteljesen biztosra veszem, hogy az életétteszi kockára, ha ilyen vádakkal lép anyilvánosság elé.

- Ennek tökéletesen tudatábanvagyok, Palpatine. De ha Ronharvisszautasítja a kérésemet, mi másértélnék még?

Palpatine a szenátor vállára tette akezét, bizalmasan megszorította, és aztgondolta: hogy eljátszd a magad kisszerepét a Si- thek bosszújában.

Mire Palpatine elhagyta Kimirodáját, a kinti hőmérséklet a fagypontalá süllyedt. Hóörvények táncoltak apalota tornyai között, és a Solleu

mellékfolyóinak sekély vizeit fehér jégszegélyezte. A Plagueis által kiválasztottcoruscanti ügynök, egy Sate Pestagenevű ember férfi a Parnelli Múzeummögött, egy kis téren várta Palpatine-t.

- A Naboo-n még sosem hallottakaz időjárás szabályozásáról? - dohogott,miközben fázósan toporogva meg-meglehelte és összedörzsölte a kezeit.

Palpatine a fagyos Mygeetón átéltélményeire gondolt, és majdnemfelkacagott.

- Ezen a bolygón a komolyváltozások lassan mennek végbe -válaszolta végül.

Pestage a múzeum kupolájátkörülzáró ódon, méltóságteljesoszlopokra pillantott, és megjegyezte:

- Efelől semmi kétségem.A Palpatine-nál valamivel

magasabb és idősebb férfi izmos test-alkatú volt, és már első ránézésre ishatározott, elszánt alaknak tűnt. Közelülő barna szeme értelmesen csillogott,kiugró orrát és szögletes pofacsontjátjócskán kihangsúlyozta az, hogy feketehaja már ritkulni kezdett a homlokán és ahalántéka felett. Plagueis korábbanmegemlítette, hogy Pestage a Ciutric IV-en, Daplonában született, abban aziparvárosban, amely mellett valahaDarth Bane és Zannah élték kettőséletüket. Plagueis sosem mesélte el,hogyan bukkant rá Pestage-re - talán aDamask Vállalat üzletelt a férfi gazdagés befolyásos családjával -, viszont

nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a fickóolyan alaknak tűnik, akit Palpatine-naktalán érdemes volna bevennie azügynökeinek és bizalmasainak egyregyarapodó csoportjába.

Palpatine a köpenye mélyérőlelőhúzta a Vidar Kimtől kapott lapot, ésátadta.

- íme, a célszemély coruscantiütemterve.

- Tökéletes - dünnyögte Pestage, észsebre vágta az iratot.

- Meg kell várniuk, hogy elintézze adolgát a Coruscanton.

- Ahogy óhajtja.- Azzal fenyegetőzött, hogy

tájékoztatja a Jediket és a szenátusivizsgálóbizottságot bizonyos régi-régi

ügyekről.Pestage megvetően horkantott, és

kijelentette:- Hát akkor megérdemel mindent,

ami hamarosan lesújt rá. - A fejemozdítása nélkül, csak a szemét ide-odajáratva pásztázta a környezetüket, ésmegkérdezte: - A kapott adatok alapjáneldöntötte már, hogy kiket választ?

- A maladikat - felelte kurtánPalpatine. A rendkívül képzett éstapasztalt humanoid bérgyilkosok kitűnőválasztásnak tűntek.

Pestage bólintott.- Megkérdezhetem, hogy miért?Palpatine nem szokott hozzá ahhoz,

hogy megindokolja a döntéseit, ettőlfüggetlenül megadta a választ:

- A mandalori Halálőröknekmegvannak a maguk problémái, és úgytűnik, a Bando Gora a saját galaktikusütemterve szerint dolgozik.

- Csak egyetérteni tudok - helyeseltPestage. - Ezenfelül a maladiak arrólhíresek, hogy az utolsó betűig tartjákmagukat a szerződéseikhez.

- Mikorra tudja a Coruscantra vinniőket?

Pestage a szemét résnyire húzvamegcsóválta a fejét, és közölte:

- Szerintem az lesz a legjobb, hamindenki csak annyit tud, amennyitfeltétlenül muszáj.

A férfi vakmerősége lenyűgöztePalpatine-t, de bosszantotta is.

- Figyeljen rám, Sate! Nem akarok

hibákat!Pestage szenvedő képet vágott, de

amikor megszólalt, szolgálatkészen, már-már alázatosan beszélt:

- Biztosra veszem, hogy ha lesznekhibák, ez az utolsó beszélgetésünk.Márpedig nagyon jól tudom, hogy ön ésDamask igazgató mire képesek, ésremélem, méltónak találnak arra, hogyönöket szolgáljam a jövőben. Ki tudja,egy napon talán a családtagjának fogtekinteni, ahogyan manapság Kimszenátor annak tekinti önt.

Mennyit tud ez az alak? -csodálkozott magában Palpatine.

- Mondja, Sate, nincsenek aggályaia kettős élettel kapcsolatban?

- Néhányan egyenesen arra

születtünk - válaszolta magabiztosanPestage, nem törődve Palpatine áthatópillantásaival.

- Itt fog kapcsolatba lépni velem?- Amint elvégeztük a munkát. Csak

arra figyeljen, hogy az adó-vevőjemindig legyen magánál.

- Damask igazgatót is értesíti majd?Pestage a fejét ingatva felelt:- Azt a benyomást keltette bennem,

hogy néhány hétig nem lesz elérhető. Debiztonsággal feltételezhetjük, hogy azeredmény nem fogja elkerülni afigyelmét.

A feltérképezett űr határán túlkeringő bolygón, egy csillogó lemásztálholomezőjében magas, kétlábúteremtmény háromdimenziós képe forgott

grafikonok, élettani és biológiaiadatokkal teli, fénybetűkkel írt sorokközött. Hego Damask egy, a fehér szobaközepéről lelógó kanálszerű székben ült,és valósággal eltörpült a három karcsú,hosszú farkú tudós - két férfi és egy nő -mellett, akiknek bőre inkább szürkében,semmint fehérben játszott.

- Ez a példány az egész fajjellegzetes képviselője? - kérdezte a NiTimor nevű tudós szelíd, kissé susogóhangon.

- Ez a lény meggyilkolta hatfajtársát - válaszolta Damask demáskülönben igen, jellegzetes yinchorri.

A Kamino bolygóval Tenebrousismertette meg, még a felkészüléseelején, de három éve járt itt utoljára.

Hogy ritka vagy éppen kihalt állatokkalnépesítse be a Sojourn greelerdőit,felbérelte a kaminóiakat, hogy klónokattenyésszenek neki azokból abiomintákból, amelyeketgénkereskedőktől vásárolt. Az üvegesszemű, hosszú nyakú, karcsú testűteremtmények külseje tengeri életmódotsejtetett, holott valójában évmilliókigszárazföldön éltek, még mielőtt azözönvíz elárasztotta az egész Kaminót. Aglobális katasztrófa rémképétőlfenyegetve a legtöbb technikailag fejlettnép elhagyta volna a bolygóját, éselindult volna a csillagok felé. Akaminóiak azonban masszívcölöpvárosokat emeltek, amelyeket mégakkor is építettek, amikor az óceánok

szintje folyamatosan emelkedett, és a vízelöntötte a kontinenseket. Ezenfelültekintélyes intellektusukat a klónozástudományára fordították, hogy biztosítsáka saját túlélésüket, és menet közbentöbbet tanultak meg a genetikaimásolatok előállításáról, mint a Galaxisbármely másik népe. A galaktikusperemen túl élő kaminóiak titokbandolgoztak, és csak a leggazdagabbaknak.Az mindenesetre valószínűnek tűnt, hogynem tartják magukat a Köztársaságklónozással kapcsolatos törvényeihez. Atermészetes kiválasztódáshoz fűződőerkölcsi elveiket a szárazföldjeikenhagyták, az egész bolygót beborító óceánmélyén. Talán ez szolgált magyarázattalarra, hogy ugyanolyan készségesen

kiónoztak vad-állatokat a Sojournra,mint amilyen készségesen lapátkezűklón-teremtményekkel látták el abarátságtalan Subterrel bányáit.

Damask a Galaxis egyikleghaladóbb szemléletű népének tartottaŐket, az érzelmi elkülönülésük és atudományos tárgyilagosságuk már-már aSithekéhez hasonlított.

Ko Sai, a tudósnő kivilágított egyterületet a yinchorri közép-agyában, ésmegszólalt:

- Az előagyhoz kapcsoló neuráliskapcsolatok hiánya vele születetterőszakos hajlamra utal. Bár a hiánylehet egyéni jellegzetesség is.

Lac Nor, a harmadik kutatókinagyította a kivilágított területet, és

hozzáfűzte:- A yinchorrik erőszakos természete

megbonyolítja a dolgot, igazgató úr.Nem állnak rendelkezésünkreszociológia tanulmányok, ígysemmiképpen sem tudjuk megállapítani,hogy a helyi kultúra milyen mértékbenfelelős az egyén erőszakosságáért. Egylaboratóriumi körülmények közöttfelnevelt klón talán képtelen lesz aharcias viselkedésre, hacsak valamilyeneszközzel nem váltunk ki belőleagresszív reakciókat.

- Ha kap valamit, amin levezethetia dühét - mormolta Ko Sai.

- Bizonyos tudományos kutatásianyagok máris elérhetőek - válaszoltaDamask. - A kérdés az, hogy lehetséges-

e engedelmességet beléjük nevelni úgy,hogy az ne befolyásolja erőszakoshajlamaikat?

- Az alap személyiségi mátrixmegzavarása nélkül valószínűleg nem -válaszolta Ko Sai. - Talán előállíthatunkegy kiont, amely a külsejét tekintveyinchorri, de hiányozni fognak belőle afaj jellemvonásai.

- Az úgy nem lesz jó - felelte ahomlokát ráncolva Damask.

- Gondolt már arra, hogy más,engedelmesebb teremtményeket használ?- érdeklődött Ni Tímor.

- Melyik fajt ajánlaná?- A békésebb típusokat. Például az

ithorikat. Vagy a caamasikat.- Egyik sem felel meg a céljaimnak

- válaszolta a fejét rázva Damask. - Mi ahelyzet az emberekkel?

- Az emberekkel valótapasztalataink korlátozottak, bártermészetesen jó néhány emberi szervetkiónoztunk már.

- A fő gondot az emberekérzelemvilága jelenti - tette hozzá KoSai bár ez sem megoldhatatlan.

Damask elgondolkodott úgy félpercig, és végül igazat adott a kutatónak.

Az emberek érzelmei gyakranokoztak végzetes hibákat. Ugyanaz ajellemvonás, amely arra ösztönözte őket,hogy erős kötelékeket alakítsanak ki, éshiggyenek abban, hogy minden élet szent,végletesen érzelgőssé tette őket. Damasknéhány hete a Sojour- non arra jött rá,

hogy még Sidious is, noha a képességeiegyre jobban kibontakoztak, az érzéseifoglya maradt. Hogy késztetést érzetthasználni újonnan szerzett hatalmát, azt amestere el is várta tőle, sőt támogattaebben, de még meg kellett tanulnia azt aleckét, amelyet valamennyi Sithnekelőbb-utóbb meg kellett tanulnia.Sidious a titkos manipulációival olyanhelyzetbe hozta Vidar Kimet, hogysúlyos teherré vált, ennélfogva megkellett halnia. Plagueis nem közvetlenüla tanítványára bízta az ügy megoldását,mivel eljött az idő, hogy Sidiousbelépjen a nagypolitika világába, éselinduljon a főkancellári szék felévezető lépcsőn. Ugyanakkor a halálosítéletre adott reakciója - bármennyire

röpke volt is arról győzte meg a mestert,hogy további próbák kellenek. Atanítványnak nem arra volt szüksége,hogy valaki elmagyarázza neki a hibáit,hanem arra, hogy személyesenmegtapasztalja a következményeket.

- Nos, igazgató úr - szólalt megismét Lac Nor -, a cél érdekében talánismertethetné velünk a yinchorrivalkapcsolatos terveit...

- Azt akarom, hogy katonakéntszolgáljanak.

- Á... - felelte Ni Timor - ezért kellhát az engedelmesség.

- És mégis szükség lesz bizonyosmértékű szabad akaratra - mutatott rásietve Ko Sai - máskülönben egyszerűharci droidok is megfelelnének.

Lac Nor a vendégre fordította atekintetét, és kijelentette:

- Ezek a yinchorrik úgy néznek ki,mintha eleve harcra tervezték volna őket.Annyira kevesen élnek a Galaxisban,hogy klónozni kell őket egy egészhadsereg felállításához?

Damask szándékosan nem említette,hogy a yinchorrik immúnisak az Erő-sugallatokkal szemben, mert errőlelvileg nem tud hatott semmit, mintahogyan a midikloriánoktevékenységéről sem. De pontosan ahüllőféle teremtmények Erő-burkárólakar minél többet megtudni.

- Ahogyan az imént önök isrámutattak - felelte megfontoltan a velükszületett harciasságuk ütközik azzal,

hogy képesek legyenek parancsokatvégrehajtani.

Ni Timor halkan mormolt, minthacsak magának mondta volna:

- Biztosítanunk kell, hogy azerőszakos hajlamaik sértetlenekmaradjanak, miközben a viselkedésükkevésbé akaratos lesz.

- Így van - nyugtázta Damask.- Érdekes kihívás - állapította meg

a nyakát nyújtogatva Ko Sai. - Talán habe tudnánk szerezni egy példányt, akivelkísérletezhetünk... - a háromdimenzióskép felé intett ezt a teremtménytmódjában áll a rendelkezésünkrebocsátani, hogy alaposanmegvizsgálhassuk?

- Ha kell, átszállíttatom a Kaminóra

- válaszolta bólogatva Damask. - Hafeltételezzük, hogy önök meg tudják adninekem azt, amire szükségem van, mennyiidőre van szükségük egy kifejlett egyedelőállításához?

A tudósok összenéztek, rövid ideiggondolkodtak, végül Ni Timor felelt:

- Bizonyosan nem kevesebb, minttizenkét standard évre, hogy ;i testi és amentális fejlődés egyaránt végbemenjen.Nyilván tud arról, hogy bizonyoskiónozott teremtmények esetében sikerültfelgyorsítanunk a fejlődési folyamatot,de egyszer sem értelmes lényeknél, azifjúkori agy képlékenysége miatt.

- Ami ennél is fontosabb - vette át aszót Lac Nor jelenleg egyszerre csaknéhány klón tenyésztésére van

lehetőségünk, a létesítményeink nemmegfelelőek egy egész hadseregelőállítására.

- Ezenfelül katonai szakértőkkelkell konzultálnunk a programozástekintetében - fűzte hozzá Ko Sai.

- Mindezt el lehet intézni -válaszolta Damask. - Van kifogásuk azellen, hogy együtt dolgozzanak a RothanaMagas- és Mélyépítő Vállalattal?

- Természetesen nincs - felelte NiTimor.

- Akkor a Damask Vállalat arendelkezésükre bocsátja a szűkségestőkealapokat.

Ko Sai nagyra nyitotta a szemet, ésjól érzékelhető izgatottsággal válaszolt:

- A miniszterelnökünk nagyon fog

örülni ennek a hírnek!

Palpatine a hóval borított Theedmélyén, a lakásában nézte a HoloHálózathíradóját. Újra és újra megismételték afelvételt, amelyen Ronhar Kim Jedi-lovag kiugrik egy coruscanti taxiból, ésráveti magát az idősebbik Kimmeggyilkolására felbérelt maladira.Palpatine a képsorokat nézve a személyiadó-vevőjén beszélt Sate Pestage-dzsel,

- A Naboo-n is mutatják ajelenetet? - érdeklődött Pestage.

- Minden csatornán ez megy.- Rendkívüli hírek, Coruscant -

közölte egy bemondónő. - Vidar Kimszenátor, a Chomell-szektor képviselőjema délelőtt merénylet áldozata lett,

mialatt a Mezzilen Űrkikötő felé utazott.A Sah-kerület egyik lebegőkamerájamegörökítette az orgyilkosságpillanatait. A felvételen látszik, hogy egyegyszemélyes sikló megközelíti aszenátor légitaxiját, majd a sisakotviselő pilóta tüzet nyit. A lövedékekazonnal végeztek Kimmel, és éppen csakelkerülték a másik utast, egy egyelőreismeretlen személyazonosságú Jedi-lovagot. Aztán a Jedi a kezébenfénykarddal kiveti magát a taxiból,lerántja a merénylőt a járművéről, ésmindketten a mélybe zuhannak. Aszemtanúk szerint a Jedinek sikerülielkormányoznia a támadót egygyalogoshídig, nem messze attól ahelytől, ahová a sikló zuhant, ám az

Azonnali Híreknek egyelőre nem sikerültmegtudni, hogy a merénylő túlélte-e azuhanást. A taxi pilótáját a Sah-kerületKözponti Kórházába vitték, az orvosoksúlyosnak minősítik az állapotát.

- A maladi életben van? - kérdeztePalpatine a megbízottjától.

- Nincs. Megszúrta magát egyneurotoxínnal bekent tűvel, mialattRonhar megpróbált információkatkicsikarni belőle.

- Biztos benne?- Teljesen.- A bolond nőszemély - füstölgött

Palpatine. - Miért nem várta meg, hogyKim kiszálljon a taxiból a Mezzilennél?

- Ön parancsolta, hogy nyilvánoskörülmények között történjen meg, és én

pontosan ezt mondtam a nőnek - feleltehiggadtan Pestage. - Gondosan ügyelt,hogy egy biztonsági kameralátómezőjének közepén tüzeljen, bárarról fogalmam sincs, tudta-e, hogy egyJedi ül Kim mellett. A sugárnyalábokiránya alapján úgy gondolom, hogymindkettőjükkel végezni akart.

- És ha sikerült volna, a Jedik isnyomozásba kezdenének.

- Az így is meg fog történni -válaszolta Pestage. - Ugyanis Ronharkiadott egy sajtóközleményt, amelyszerint talán ő volt az első számúcélpont.

Palpatine az adó-vevő parányiholokamerájára sandított, ésmegkérdezte:

- Miért nem figyelmeztette a nőtRonharra?

- Megtettem, uram. Talán azt akarta,hogy egy újabb Jedivel gyarapítsa alistáját.

- Egy újabbal?- Mint már említettem, a maladiak

nagyon értenek ahhoz, amit csinálnak.Palpatine elgondolkodott, majd

felvetette:- Ha Ronharnak az a benyomása

keletkezett, hogy ő is lehetett azelsődleges célpont, akkor Kim talán nemtárta fel előtte a Tapalóval és Verunávalkapcsolatos gyanúját.

- Valóban nem, uram. Szorosmegfigyelés alá vontuk attól a pillanattólkezdve, hogy megérkezett a Coruscantra.

A közelébe sem ment a JediTemplomnak, és nem találkozott aszenátusi vizsgálóbizottság tagjaival. Abirtokomban lévő felvételek tanúságaszerint háromszor fogadta Ronhart azirodájában, és egyszer sem beszéltilyesmiről, csupán elejtett néhányhomályos célzást arra, hogy gondokvannak a Naboo-n.

- Rá tudta venni Ronhart, hogykilépjen a Rendből?

- Nem, uram. Ronhar közölte, hogytiszteli Kimet azért, mert,.... milyenkifejezést is használt?... á, szóval,tiszteli, mert a nemzője. De aTemplomot tekinti az otthonának, és aJediket a családjának.

Palpatine fújt egyet, és halkan

mormolta:- Én előre figyelmeztettem.- Kim megpróbálta meggyőzni,

hogy a családi kötelék az első éslegfontosabb, de Ronhar ezzel az erővelakár a coruscanti vallomások egyikrészét is hallgathatta volna.

- Damask igazgató nem leszelragadtatva. Miféle hírek keringenek aSzenátusban?

- Arról beszélnek, hogy Kim talánsötét üzletekbe keveredett. Vagy pedigkeresztülhúzta bizonyos lobbicsoportokszámításait. Annyit mindenesetre elért,uram, hogy a szenátorok idegesek lettek.Ha ez volt a cél...

Ennek viszont Plagueis örülni fog -állapította meg magában Palpatine, és

ekkor hirtelen rájött, hogy az üzenet nemegyvalakinek szólt, hanem magának azegész Szenátusnak. Azon túl, hogy Kimmegölésével eltávolították az akadályt aző útjából, a gyilkosság arra is jó volt,hogy nyugtalanságot ébresszen agalaktikus főváros lakóiban.

- Mindenesetre túl vagyunk rajta -mondta végül.

- És semmi jele annak, hogy arendőrség vagy a Jedik ön utánnyomoznának - tette hozzá Pestage. -Tökéletesen tiszta, uram.

Palpatine kissé megnyugodva felelt:- Jó munkát végzett, Sate, a

pillanatnyi szorult helyzet ellenére is. Haérdekli, volna egy hely az ön számára atámogatóim csapatában.

- Hát akkor, gondolom - válaszoltaPestage, és a hangja arról tanúskodott,hogy jócskán megkönnyebbült aCoruscanton találkozunk... Palpatineszenátor.

Tizenhetedik fejezet: A mámor ésromlás napjai

A Coruscanton uralkodó részegítőatmoszféráért javarészben Thoris Darusfőkancellár volt a felelős. A Corulagrólszármazó ember férfi sajátos stílusthozott magával a galaktikus fővárosba,amely eltűnt onnan egy évtizede, amikorVaila Percivas töltötte be a posztot, ésamelyet igazából senki sem érzett EixesValorum kora óta. Darus nőtlen volt,javíthatatlan nőcsábász, sport- ésoperarajongó, megrögzöttszerencsejátékos és vérbeli ínyenc. Azelső hivatali időszakának elejét az egyredurvuló féktelenség jellemezte, a végét adühöngő korrupció. A főkancellár által

mutatott példát követve az a több tízezerteremtmény, akik Szenátusban dolgoztak,vagy a nagyvállalatok érdekeitképviselték, az élvezetek bűnbarlangjáváváltoztatták a bolygót oly mértékben,hogy hozzá hasonlót nem lehetett találnia Magban vagy a Belső Gyűrűben. AGalaxis minden részéből érkeztek ideteremtmények, hogy kielégítsék az újpolitikai elit igényeit, a szakácsoktólkezdve a kéjnőkön keresztül a cirkusziartistákig. A Kereskedelmi Szövetség,valamint annak leányvállalataijóvoltából ezer és ezer világrólözönlöttek az árucikkek, amitől újdivatok keletkeztek az öltözködésben ésa táplálkozásban, és a különcködés újformái születtek. A kiváltságos

coruscantiak úgy döntöttek, hogy élvezikaz életet a központban, és nem akarjákmeglátni a civilizáció határain gyülekezőviharfelhőket - a rendszerek közöttirivalizálást, a kalózkodást, a szervezettbűnözést - még akkor sem, amikor azoksodródni kezdtek a Mag felé. Három évleforgása alatt több bevándorló érkezetta bolygóra, mint az előző száz évben,főleg a Külső Gyűrűből, és akik nem azemberi fajhoz tartoztak, mit sem sejtetteka rájuk váró nehézségekről.

A megérkezését követően Palpatinekellemesen meglepődött, mert aCoruscant messze túlszárnyalta avárakozásait. Öt évig utazott éskalandozott az Expanziós Régióban,valamint a telepeken, így jócskán

belekóstolt a fényűző életmódba, és íme,itt volt egy világ, ahol nem csupán alegtitkosabb vágyait elégíthette ki, demég a különleges képességeit is próbáratehette. A felhőkarcolókkal telivárosbolygó egy önálló világ volt, aGalaxis mikrokozmosza. Hemzsegtekbenne a teremtmények, akik készségesenmegtettek mindent annak érdekében,hogy felkapaszkodjanak a mélyből, ésezt az egészet egy bebetonozott elitfelügyelte és irányította, amely az alsóosztályok nyomorúságából élt. ACoruscant mágnesként vonzotta anincsteleneket, akik a szülőbolygójukonnem remélhettek semmit, de agazdagokat és a kiterjedt kapcsolatokkalrendelkezőket is. És Palpatine abban a

hitben, hogy számíthat azon előkelőségektámogatására, akiket a Naboonagyköveteként ismert meg, valamintHego Damask cinkosokból és szolgákbólálló csapatára, attól a pillanattól kezdve,hogy első ízben rálépett a bolygómesterséges felszínére, biztosan érezte,hogy úton van a Nagy Rotunda csúcsafelé.

Azonnal megértette, hogy aKöztársaság csak úgy menekülhetne meg,ha a Szenátus átköltözne egy másikvilágra, ahol nem ólálkodik kísértésvalamennyi útkereszteződésnél, aholnem rejtőznek kedvező lehetőségekminden bár teraszán, és bűn valamennyimesterséges szurdokban - bár Darusfőkancellár és a szenátorok aljasságait

csak az láthatta, aki tudta, hová nézzen,és aki szabadon bejárhatott a zártkörűklubokba és a hátsó szobákba, amelyekfelé folyamatosan áradtak amegvesztegetési pénzek. Palpatine mégaz Erő segítsége nélkül is tudta, hogysikerrel fog járni. A feladat nem jelentettkülönösebb kihívást, csupán el kellettnyernie a környezetében élők bizalmát.Mialatt mindenki azért küzdött, hogyfelülkerekedjen mindenki máson, nekicsupán ügyelnie kellett, hogy elegánsanöltözzön, jó helyekre járjon vacsorázni,a megfelelő társasághoz csapódjon, ésidőben megújítsa az operabérletét. Ezzelpárhuzamosan arra is rájött, hogy olyannévtelen lehet, amennyire csak akar,egyszerűen azzal, hogy az alsó szinteken

kalandozik, egyszerű ruhát Ölt magára,és nem politikusok, hanem kereskedőkközé vegyül, továbbá az alsó szinteketbenépesítő zugügyvédekkel, csalókkal ésszélhámosokkal köt szövetséget.

Először a kormányzati negyedbenbérelt lakást. Nem volt fény-űző, dekényelmesen elfért benne egyregyarapodó műgyűjteménye. Ehhez immáregy régen élt, Sistros nevű bölcsneuranium-bronz szobra is tartozott - azalkotás tökéletesen illett a Palpatine-házgazdag fejéhez és ebben, egy hengeresüregben rejtőzött a fénykardja, abiztonsági letapogatók számárafelfedezhetetlenül.

A Naboo szenátoraként az elsőhivatalos feladata az lett, hogy részt

kellett vennie egy temetésen, amitökéletesen helyénvalónak tűnt,tekintetbe véve a Sitheknek aCoruscanthoz fűződő végső terveit.

Palpatine két helyről kapottutasítást arra, hogy vegyen részt VidarKim gyászszertartásán: a Naboo-ról ésPlagueistól, aki azt is megparancsoltaneki, hogy keresse meg Ronhar Kimet, ésbeszéljen vele személyesen. Palpatinemég sosem találkozott Jedikkel, és amestere úgy ítélte meg, hogy a Ronharralfolytatott beszélgetés alatt kipróbálhatja,mennyire képes álcázni a valódi énjét.

- Akármennyi gonosz hely is aCoruscant - mondta neki Plagueis -, azErő mélyen áthatja a sok Jedi jelenlétemiatt. Ha sikerül álcáznod a valódi

természetedet, az ifjú lovag segítségévelmegtanulhatod elrejteni a legnagyobbJedik elől. Férkőzz Ronhar bizalmába,és miután ez megtörtént, áldozz némi időtarra, hogy megismerkedj az ellenségeinkközpontjával, és tedd fel magadnak akérdést: ez lenne az erőd, amelyet arraszántak, hogy kordában tartsa asötétséget?

Palpatine fülsiketítőnek éreztePlagueis hallgatását Kim meg-gyilkolásáról. Amikor a mesteremegtudta, hogy Tapalo király kinevezteőt szenátornak, gratulált neki, de semmitöbb. Hónapok óta nem találkoztak, ésPalpatine azt remélte, hogy a muun aCoruscanton fogja várni őt, ám HegoDamask és a Damask Vállalat

vezérkarának más tagjai egy meg nemnevezett ügyet intéztek a távoliSerennón.

A gyászszertartást a Nabookövetségi épületében tartották, amely azEmlékmű tértől és a Nagy Rotundátólnyugatra, és néhány szinttel lejjebb volt.Palpatine bíborszínű ruhát és felülmagas gallérban végződő köpenyt öltöttaz alkalomra, és Kinman Doriana, SatePestage, valamint Janus Greejatustársaságban érkezett a díszes épülethez -utóbbi kísérőjét Tapalo küldte aCoruscantra, és ő már egy idejegyanította róla, hogy valamilyenmértékig érzékeli az Erőt. Kinman ésSate azonnal barátságot kötöttek. Az ifjúDoriana rajongott az olyan világokért,

mint amilyenné a Coruscant változott, ésa galaktikus főváros izgalmas alsórétegeihez keresve sem találhatott volnajobb idegenvezetőt Pestage-nél, aki ajelekből ítélve ismerte a bolygó mindenzegzugát.

A szertartáson a néhány tucatmeghívottal együtt Ronhar Kim is résztvett. Palpatine megvárta, amíg a Jediegyedül maradt a ravatalnál, és csakekkor lépett oda hozzá.

Ha elrejtőzöl, nem használhatod akülönleges képességeidet - tanította nekiPlagueis. - Önmagad kell legyél, belekell merülnöd abba az egységesmintázatba, amelyre a Jedik ráhangoljákmagukat. Érzékelhető leszel az Erőben,de nem Sithként. Miután nem engedheted

meg magadnak, hogy felfedezzenek,ügyelned kell, hogy természetesnek tűnj.Burkolózz a világiasba, álcázd magad amegszokottal - ezek azok a birodalmak,ahonnan szükség esetén váratlantámadást indíthatsz.

A fekete ruhát viselő magas ésizmos Jedi hátrahúzva és a tarkójáncsomóba fogva viselte sűrű, fekete haját,míg elöl hosszú tincsek lógtak ahalántékától az álláig. Az arcát nézvePalpatine látta benne Vidart, akinek aholtteste ott feküdt előttük egy hatalmas,szögletes kőtömbön. A tetemet a vállátóla térdéig egyszerű takaró fedte, míg amellkasán egy lapos fémtálban vörösvirágokkal körülrakott gyertya égett,amely a Livet-torony Örök Lángját

jelképezte. Janus Greejatusra várt afeladat, hogy elvigye a hamvakat aNaboo-ra, hogy aztán egy újabbszertartást követően a Solleu folyóbaszórják azokat, fi

- Üdvözlöm, Ronhar Kim - szólaltmeg Palpatine, amikor be-lépett akisebbfajta terembe bocsássa meg atolakodásomat, de szeretnémszemélyesen kinyilvánítani arészvétemet.

Ronhar a gondolataiból kizökkenvehirtelen megpördült, mintha veszélyreszámított volna, majd tetőtől talpigvégigmérte a jövevényt, és megkérdeztetőle:

- Ki maga?- Palpatine vagyok. Engem neveztek

ki Vidar Kim helyére. Jól ismertem azapját.

Ronhar ébersége szemmel láthatóanalábbhagyott.

- Bocsássa meg, hogy nem sokattudok a Naboo-ról, szenátor úr - mondtaa fejét csóválva. - De őszintén szólva,néhány héttel ezelőtt még azt sem tudtam,hogy Vidar Kim a biológiai apám, hátmég azt, hogy a Naboo a szülőbolygóm.

Palpatine megértést színlelveválaszolt:

- Igazán nem kell mentegetőznie.Gondolom, bizonyos értelemben azErőnek is vannak korlátai.

Ronhar biccentett, és a ravatal felépillantva felelt:

- Alig ismertem ezt a férfit. Ha nem

lett volna köztársasági szenátor, a JediTanács aligha engedélyezte volna, hogytalálkozzam vele.

Palpatine próbaképpenkiterjesztette a tudatát, de éppen csakegy pillanatra, hogy felmérje a Jedireakcióját, ám az ködösnek,felismerhetetlennek bizonyult.

- Elnézését kérem, hogy ígyrákérdezek, de akkor miért döntött úgy,hogy részt vesz a szertartáson?

Ronhar eltűnődött, majd aprókatbólogatva felelt:

- Ön kétségkívül értesült atragédiáról, amelyben a néhai szenátorfelesége és két fia életét vesztette.

- Igen, hogyne.- Vidar Kim kapcsolatba lépett

velem, és arra kért, vonjam vissza aRendnek tett eskümet annak érdekében,hogy a családi név hordozója legyek.

Palpatine közelebb lépett a Jedihez,és együtt érző hanghordozással közölte:

- Erről nekem is beszélt, Ronhar.Az Ön itteni jelenléte a kötelességeiiránti kételyeit tükrözi?

- Nem! - tiltakozott Ronhar kicsiveltalán határozottabban, mint akarta. -Csakis a Vidar Kim iránti tisztelet hozottide. És talán arról is tud, hogy orgyilkosvégzett vele, mialatt a társaságábantartózkodtam. - Mialatt beszélt, a hangjainkább csalódottságról árulkodott,semmint haragról. - Ha hamarabbcselekszem, valószínűleg ma is élne, ésjelenleg nem vagyok biztos abban, hogy

azokat a lövedékeket nem Vidar Kimnek,hanem nekem szánták.

- Melyik épeszű teremtmény törneegy Jedi életére?

Ronhar résnyire húzta sötét szemét,és komoran válaszolt:

- A Jediknek szép számmal akadnakellenségeik, szenátor. Sokaknak nemtetszik, hogy igazságot teszünk, ésbiztosítjuk a békét.

- A politika világa sembiztonságosabb - dörmögte Palpatine. -Manapság nem, amikor oly sokanszenvednek szükséget. De hála azErőnek, itt vannak nekünk a Jedik.

- Azon töprengek... - kezdtemondani Kim, de elhallgatott.

Palpatine kíváncsian fürkészte a

fiatal férfi arcát. A Jedit nem érdekeltetúlságosan, hogy kézre kerítse VidarKim gyilkosát, inkább azért emésztettemagát, mert nem sikerült meghiúsítania amerényletet.

- Min töpreng, Ronhar? - kérdeztetőle halkan.

- Hogy milyen lenne az életem, hanem lettem volna Jedi.

Palpatine meglepődést színlelvepislogott, és a fejét rázva kijelentette:

- Ez a döntés nem magán múlt.Önben ott van az Erő. A sorsa már aszületése pillanatában eldőlt.

Ronhar egy darabig némánrágódott, majd megkérdezte:

- És ha Vidar Kim úgy döntöttvolna, hogy nem ad át a Rendnek?

- Ezt a gondolatmenetet lehetetlenvolna végkövetkeztetésig vinni - állítottahatározottan Palpatine.

A Jedi hirtelen kihúzta magát, éskijelentette:

- Egy életútnak számos elágazásavan, szenátor úr. Ha a Na- boo-nmaradtam volna, talán Vidar Kimnyomait követve beléptem volna apolitika világába. Talán még most semkéső.

Palpatine türelmes mosolytvarázsolt az arcára, és odalépett azifjúhoz abban a biztos tudatban, hogy aznem fedezheti fel az ő valódi énjét.

- Be kell vallanom - mondta egyJedi-erényekkel felvértezett politikusképe nem nélkülözi a vonzerőt. Mi több,

a főkancellári székben valaha kizárólagJedik ültek. De attól tartok, Ronhar, hogyez már a múlté. Ügy tűnik, a Galaxislakói nem rajonganak azért, hogy egymégoly felvilágosult vezér irányítsaőket. A legjobb politikusok manapságcsupán kiváló képességűek, míg a Jedikkülönlegesek.

Ronhar felkacagott, és a fejétcsóválva közölte:

- Ez igen, Palpatine szenátor! Kezdúgy beszélni, ahogyan a régi mesteremszokott,

- Bárcsak nekem is volnának efféleadottságaim - felelte Palpatine, éssóhajtott egyet. - Na, mindegy. Viszontvan egy ajánlatom, Ronhar. Nem csupána Szenátus újdonság nekem, de a

Coruscant is. És nagyon jó volna, halenne valaki, akire barátkéntszámíthatnék. Szóval, mit szólna egypolitikus és egy Jedi szövetségéhez?Rajtam keresztül bepillantást nyerne aKöztársaság működésébe, míg én magánkeresztül talán jobban megérteném aJediket, főleg a béke megőrzésébenjátszott szerepüket.

- Ezentúl még jobban tisztelemVidar Kimet, amiért összehozott minket -válaszolta udvariasan fejet hajtvaRonhar. - Az Erő legyen önnel, Palpatineszenátor.

A Magtól távol, a Hydia-út menténkeringő Serennón egy, a régi időketidéző ruhát viselő asszony kísérte be a

négy Jedit Vemec gróf kastélyánakkomoly költségekkel korszerűsítetttárgyalótermébe. A helyiségben már otttartózkodtak a Serennót, a közeliCelanont és a Damask Vállalatotképviselő méltóságok és politikusok,akiknek először Jocasta Nu Jedi-mestertés a Jedi Tanács tagját mutatták be, acsinos, középkorú asszonyt, akinekkiugró arccsontja felett csillogó, kékszempár ült. Két híres mester érkezettmég vele, Dooku és Sifo-Dyas, valamintegy magas, széles vállú, Qui-Gon Jinnnevű Jedi-lovag, aki állva maradt, míg atöbbiek leültek a nekik kijelölt helyre akerek asztal körül. A három férfiból csakúgy áradt a nyugalom és az önbizalom,és más-más stílusban viselték a

szakállukat: Dookué a kor divatjánakmegfelelően lekerekített csúcsbanvégződött, Sifo-Dyasé rövidre nyírvakövette erős állának vonalát, míg Qui-Gon szakálla hosszú volt és sűrű.

Plagueis, noha ritkán hagyott ki egyalkalmat arra, hogy Jedik- kelérintkezzen, eredetileg azt tervezte, hogyLarsh Hillre és a többiekre hagyja aserennói ügyet - egészen addig, amígmegtudta, hogy Dooku is jelen lesz.

A körülbelül ötven standard évesDooku a Serennón született, egyugyanolyan régi-régi nemesi családba,mint amilyen a Pal-patine volt a Naboo-n. Ha nem járta volna át az Erő, gróf lettvolna belőle, pontosan úgy, ahogyanPalpatine-ból főnemes. Ám azon néhány

alkalommal, amikor Plagueis találkozottDooku- val, érzékelt benne valamit, amitalaposabban meg akart vizsgálni. Dookuta Jedi-rend egyik legjobbkardforgatójának mondták, és tapasztaltdiplomataként is tekintélyes hírnevetszerzett magának. Ám aszenvedélyessége és a nyughatatlanságavolt az, amivel felhívta magára Plagueisfigyelmét. Dacára annak, hogycsecsemőkora óta a Rendhez tartozott,úgy tűnt, fél lábbal az anyagi világbanáll. Amíg a Jedik általában a saját magukáltal szőtt és varrt ruházatot viselték,mint például a remek kiállású Qui-Gon,Dooku azokat az öltözeteket ésköpenyeket kedvelte, amelyekben akáregy coruscanti operabálon is

megjelenhetett volna. Ráadásulfolyamatosan és nyíltan bírálta Darusfőkancellárt, valamint a korruptszenátorok mesterkedéseit.

Ami talán ennél is fontosabb,Dooku oly módon kötődött a Sithek nagytervéhez, hogy az nem lehetett a véletlenműve. Körülbelül húsz évvel korábbanTenebrous összeesküvést szőtt, hogyBlix Annon szenátort lecserélje egy EeroIridian nevű törtető ifjoncra. Dooku, ésaz akkori padavanja, Qui-Gon Jinnvalahogyan belekerültek az eseményeksodrába, és sikerült börtönbe küldeniüka fontosabb játékosok egy részét.Mindezeken felül Dooku akarataellenére meghiúsított néhány tervet,amelyeket Tenebrous azért szőtt, hogy

rendszerek közti ellentéteket szítson azExpanziós Régióban.

Vidar Kim meggyilkolása utánPlagueisban újult erővel támadt fel aDooku iránti érdeklődés. Biztosanérezte, hogy Sidious kiemelkedő SithNagyúrrá fejlődhet, ám az ifjú naboo-ipillanatnyilag megrészegült önnönhatalmától, és hajlamos volt hibázni.Amikor a sötét oldal elfogadott valakitigaz szövetségesének, az újonc könnyenletérhetett az útjáról, ahogyan azPlagueisszal is majdnem megtörténtKerred Santhe megölése után. A Bane-rajongó Sith-mesterek, mint amilyenTenebrous volt, talán felhasználták volnaa serennói találkozót arra, hogy alecserélés rémképével fenyegessék meg

a tanítványaikat. Ez azonban Plagueisnaknem állt szándékában, ezért nememlítette Sidiousnak, hogy Jedik is jelenlesznek a tárgyalásokon. Ugyanakkormég így is azon kezdett töprengeni, hogyegy kiábrándult és elégedetlen Jedi -például Dooku - talán megfelelőbiztosíték lenne egy balszerencsésfordulat esetére, ha egy váratlanesemény elragadná tőle Sidioust. Vagytalán hivatalos beavatás nélkül is átlehetne állítani a sötét oldalra, és rálehetne venni arra, hogy szakadástidézzen elő a Rendben.

Ahogyan azt Sidiousnak is sokszorelmondta, még egy felkészült Jedi isáldozatául eshetett a sötét oldalcsábításának - és macától is.

Százharminc évvel ezelőtt, egy korábbiSith világon a Cularin rendszerben, egyKibh Jeen nevű padavant olyan erővelbefolyásoltak egy almasi erőd falaibanrejtőző sötét energiák, hogy áttért a sötétoldalra, és kirobbantott egy, az egészrendszerre kiterjedő fegyvereskonfliktust. Plagueis úgy vélte, hogy az őbefolyásával talán Dookut is rá lehetnevenni valami hasonlóra. Aztmindenesetre elhatározta, hogy ajövőben még jobban figyel majd azelegáns Jedire.

Miután mindenki elfoglalta a helyét,először a Celanon egyik ügyvédje szólaltmeg:

- A Celanon tiltakozik Dooku Jedi-mester jelenléte ellen, mi-után a

tudomásunkra jutott, hogy ő a Serennoszülötte.

A gőgös Vemec gróf válaszolnikészült, ám Dooku megelőzte, és azügyvéd szemébe nézve kijelentette:

- Ha alaposabban utánajárt volna,azt is tudhatná, hogy amikor befogadtak aJedi-rendbe, elszakadt minden szál, amia csa-ládomhoz és a Serennóhoz fűzött. -A tekintetét a Celanon nagykövetérefordította, és hozzátette: - Biztosíthatomönt, hogy ugyanolyan elfogulatlan leszek,mint mindenki más.

A celanoni nagykövet - egymegtermett, fennhéjázó férfi -jelentőségteljesen köhécselt, ésmegszólalt:

- Dooku mestert messze megelőzi a

hírneve. Mindnyájan tudjuk, hogy képestárgyilagosan dönteni. Hisszük, hogyugyanolyan tisztességes lesz itt és most,mint korábban másutt volt.

- Most, hogy túl vagyunk ezen aponton - mondta emelt hangon Vemecezennel hivatalosan megnyitom atárgyalást.

A tárgyalás egy aqualishgyártmányú hiperhullámú erősítőépítéséről szólt. Az átjátszóállomást aCelanon közelében tervezték felépíteni,és kiterjesztette volna a HoloHálózatadáskörzetét a Vállalati Szektor egytekintélyes szeletére - vagyis a Tingel-karnak arra az óriási régiójára, amelyBankklán és a Techno Unió gazdaságijátszótere lett, és a jövedelmező

üzleteket a Damask Vállalat hozta tetőalá. A Celanon viszont bejelentette, hogykárpótlásul azért, mert az állomáshelyzete miatt meg fognak változni amegszokott kereskedelmi útvonalak,áthaladási díjat fog követelni azoktól ahajóktól, amelyek a felső Hydia menténlévő rendszerekből lépnek be a Celanonkörnyéki űrbe. Plagueist kevésséérdekelte, hogy az érintett felekneksikerül-e megállapodni. Titokban aztremélte, hogy a tárgyalás kudarccalvégződik. Ebben az esetben a DamaskVállalat ellenérdekeltségre hivatkozvakihátrálhatott volna az ügyből. Ettől azegész vállalkozás meg-hiúsult volna,aztán a Tingel-kar rendszereinek lakóidühönghettek volna amiatt, hogy két

gazdag köztársasági világ vitájánakáldozatai lettek.

Négyórányi értelmetlen adok-kapokután Plagueis is kezdte áldozatnak éreznimagát. Amikor végül Vemec grófszünetet rendelt el, és a résztvevők zömeelsietett az étellel-itallal megrakottasztalok felé, egyszeriben Dooku, Sifo-Dyas és Qui-Gon társaságában találtamagát, mire még szorosabban vontamagára az anyagi világ álcáját.

- Manapság túl sok a veszekedés -dünnyögte, mintha csak magánakbeszélne. - Megegyezések híján a külsőrendszerek népei szenvednek alegjobban.

Dooku megfontoltan bólintott, éskijelentette:

- A hiperhullámú erősítőt aKöztársaságnak kellene megépítenie. ASzenátus hibát követett el, amikormagánvállalatok kezébe adta aHoloHálózatot.

Qui-Gon felkapta a fejét, ésPlagueisra pillantva megkérdezte:

- A külső rendszerekbentapasztalható elégedetlenség megfelel aDamask Vállalat céljainak, nem igaz,igazgató úr?

- Éppen ellenkezőleg - szállt vitábahiggadtan Plagueis. - Kiállunk azelhanyagolt világok érdekeiért, ahol ésamikor csak módunkban áll.

A magas Jedi ennyitől még nemhátrált meg.

- Például azzal, hogy a

Kereskedelmi Szövetséget és a hozzáhasonlókat támogatják?

- A Kereskedelmi Szövetségszámtalan világra elvitte a haladást, Jinnmester.

- Lehet, csak éppen kizsákmányoltaazokat, míg végül összeomlottak.

- A haladásnak ára van - felelte akarját széttárva Plagueis. - Néha egy-egyvilágon visszaesés következik be, ésmegreked a fejlődés, de eztösszeomlásnak nevezni erős túlzás. -Néhány pillanatig csendbentanulmányozta Qui-Gon arcát, majdhozzátette: - Érzésem szerint néha aJedik is hasonló mértékű károkatokoznak azzal, hogy ráerőltetik egyesvilágokra a Köztársaság törvényeit.

Sifo-Dyas összevonta aszemöldökét. Az alacsony, izmosférfinak kerek orra volt, az arccsontjaieléggé kiugrottak, és fényes, fekete hajáta feje búbján csomóba szedve viselte.Nagy, lapos kezét kérges bőr borította,mintha egész életében fizikai munkátvégzett volna, míg barna szemébenaggodalom honolt.

- Az egy téves értelmezés, igazgatóúr - jegyezte meg nyugodtan -, hogy micsakis a Köztársaságot szolgáljuk.Magasabb rendű célokat is szolgálunk.

- És azokat önök határozzák meg -válaszolta Plagueis nagyokat bólogatva.- Viszont megvan az az előnyük, hogy azErővel összhangban cselekedhetnek, mígmi, a többiek a sötétben tapogatózva

próbáljuk eldönteni, hogy mi a jó ésigazságos. Ettől függetlenül a DamaskVállalat vezetői igyekeznek hosszú távongondolkodni.

- Akárcsak a Jedik - felelte Qui-Gon. - De számos esetben, amikorsúlyos vagy kevésbé súlyoskonfliktusokat kellett megoldanunk,felmerült az ön neve.

- A gazdagokkal szembenmagasabbak a követelmények, mint aszegényekkel szemben - válaszolta avállát vonogatva Plagueis.

Dooku elgondolkodott néhánypillanatra, majd megjegyezte:

- Én a Szenátust hibáztatom azért,hogy a Galaxis lakóit egyre inkább csaka pénz érdekli.

Plagueis előbb Dookura, aztán Qui-Gonra pillantott, és közölte:

- Hajlandó vagyok elismerni, hogyJinn mesternek igaza van, amikor aztállítja, hogy a muunok uralják apénzpiacot, amennyiben ő elismeri, hogya Jedik uralják az erkölcsök piacát.

Qui-Gon méltóságteljesen fejethajtott, és megállapította:

- És ettől az ellenkező oldalontaláljuk magunkat, igazgató úr.

- Nem feltétlenül. Talánmindannyian ugyanazt keressük.

- Külön utakon közelítünkugyanahhoz a célhoz? Ez úgy általábanokos érvelés, de nem vagyok hajlandóelfogadni - felelte Qui-Gon, azzal a kétkezét a köpenye ujjaiba dugta. - Most

pedig, ha megbocsát.Dooku mosolyogva nézett a lassan

távolodó magas Jedi után, ésmegjegyezte:

- A régi tanítványom nem rajong afinomkodó szavakért.

- Manapság az őszinte beszédritkaság - bölcselkedett Plagueis, - Aszenátorok tanulhatnának Qui-GonJinntől és a hozzá hasonlóktól.

Dooku rosszkedvűen bólogatott- A szenátorok csak magukra

hallgatnak, és csak egymásnakbeszélnek. Végeérhetetlenül éscéltalanul. Ha a Szenátus és Darusfőkancellár továbbra is fenntartják azt aklímát, amelyben elterjedhet azigazságtalanság, akkor ez meg is fog

történni.- A Rotunda olyan terület, ahová

még mi sem léphetünk be - tette hozzáfintorogva és színtelen hangon Sifo-Dyaslegfeljebb látogatóként.

Plagueis nem tudta megállni, hogyne mosolyodjon el.

- Azért néha hallani arról, hogyönök így vagy úgy, de befolyásolnakbizonyos ügyeket - válaszolta, és mielőttSifo-Dyas vagy Dooku felelhetett volna,gyorsan hozzátette: - De lehet, hogy ez iscsak afféle szállongó szóbeszéd.Egyvalami viszont biztos: a Mag rosszirányba tart. Új vezetésre van szükség.

- Darust biztosan megválasztjákmég egy ciklusra - dörmögte Dooku.

- Senki sem győzheti le, Dooku

mester? - kérdezte aggodalmat színlelvePlagueis.

- Talán Frix Kalpana... esetleg,majd egyszer. Jelenleg nem elég erősahhoz, hogy legyőzze a legerősebblobbicsoportokat.

Sifo-Dyas szemmel láthatóanfeszengve megjegyezte:

- Mindenesetre mi esküt tettünk,hogy nem játszunk aktív szerepet.

- Kalpana minden bizonnyal máshangnemet vezetne be - mondta Plagueisde talán az is komoly kockázatokkal jár.Köztudott, hogy kiáll a kalózkodás, acsempészés és a rabszolgatartás ellen.Sajnálatos módon jó néhány külsőrendszer ezekből tartja fenn magát.

- Azoknak a világoknak más

megoldásokat kell találniuk - felelteSifo-Dyas.

- A Köztársaság segítsége nélkül? -kérdezte a mester felé fordulva Plagueis.- Ez számomra kezd olyannak hangzani,mintha a Jedik meg akarnák fosztani őketa megélhetésüktől.

Sifo-Dyas egy pillanatraösszepréselte a száját, majd kinyitotta éskijelentette:

- A hatóságok és a Jedik fennfogják tartani a rendet.

- Bizonyosságot érzek a hangjából -felelte Plagueis. - De hadd tegyek fel egykérdést: ha egyre jobban terjed azelégedetlenség, és rendszerek közöttikonfliktusok törnek ki, ha a tagvilágokkilépéssel fenyegetőznek, ahogyan a

Serenno is megtette már párszor, önökkihez lesznek hűségesek?

- Minden körülmények közöttmegvédjük és fenntartjuk aKöztársaságot.

- Á, már megint az a megnyugtatóbizonyosság - állapította megelvigyorodva Plagueis. - De tételezzükfel, hogy a Köztársaság céljai egyszermajd nem vágnak egybe az önök általkeresett magasabb rendű célokkal.Akkor mi lesz? Tételezzük fel, hogy azellentétek annyira kiéleződnek, hogyszakadás következik be. Akkor mi lesz?

A két Jedi összenézett, és Dookuválaszolt:

- Hadseregek híján nem törhet kiháború.

- Hát a Jedi-rend nem hadsereg isegyben? Vagy legalábbis, nem képesazzá válni szükség esetén?

- Valaha hadsereg is voltunk, de azellenségeink eltűntek - válaszolta Sifo-Dyas, anélkül hogy megnevezte volna,kik voltak azok a bizonyos ellenségek. -Nem számít a konfliktus kiterjedése, mimindenképpen megpróbálunk békétteremteni. Anélkül hogy átvennénk ahatalmat, mert úgy tűnik, ez az, amitől önolyannyira fél.

Plagueis nem felelt azonnal. Sifo-Dyast még érdekesebbnek találta, mintDookut, noha másvalami miatt. Úgy tűnt,csupán a Jedi-rend iránti hűségeakadályozta meg abban, hogy mégnyomatékosabban, sokkal durvább

szavakkal adjon hangot abalsejtelmeinek.

- Akkor most a beszélgetéskedvéért: mi lesz, ha a kiábrándultrendszerek felállítanak egy hadsereget?A Jediknek nem lenne kötelességükszolgálni és védeni a Köztársaságot?

Sifo-Dyas fújt egyet, ésvisszakérdezett:

- És miből keletkezne ez ahadsereg? A külső rendszerekneknincsenek forrásaik... - Hirtelenrádöbbent a hibájára, és elhallgatott.

Plagueis várt egy pillanatot, és azelégedettségét nyíltan megmutatvaközölte:

- Nem arra akartam célozni, hogy aKöztársaság szándékosan megfosztja a

külső rendszereket az önrendelkezésjogától. Csak számolgatok magamban,mert egyre erősödő veszélyeket érzek.

- Ezzel nincs egyedül, igazgató úr -szólt közbe Dooku.

- Akkor, ha megengednek még egyutolsó kérdést: támadás eseténvisszavágnának?

- A Köztársaság szerződésbenvállalt kötelessége, hogy demilitarizáltmaradjon - válaszolta Dooku. - Csak jólérzékelhető veszély felbukkanása eseténkezdene fegyverkezésbe.

- Most éppen máskéntmegfogalmazva tette fel az előzőkérdését - mutatott rá kissé ingerültenSifo-Dyas. - Ön egy, a Jedi- rend ellenirányuló támadásról képzeleg,

- Tegyük fel, hogy így van - mondtaszerényen mosolyogva Plagueis. - Azthiszem, Vidar Kim szenátormeggyilkolása miatt töprengekilyesmiken. Egy Jedi is érintett, ha nemtévedek.

- Azt az ügyet kivizsgáltuk -válaszolta Sifo-Dyas, és színtelen hangjaarról árulkodott, hogy uralkodnia kell azindulatain. - Semmiféle bizonyíték nincsarra, hogy a szóban forgó Jedi volt acélpont.

A kijelentést követő csendetJocasta Nu hangja törte meg, a mester aterem másik végébe hívta a társait.Plagueis a szeme sarkából tanulmányoztaSifo-Dyast. Mialatt a Jedik halkantárgyaltak valamiről, ő felidézte

magában azt, amit Sidious javasolt aSojournon:

- Használjuk ki a hiúságukat, és azt,hogy vakon engedelmeskednek aKöztársságnak. El kell érnünk, hogy ne abéke és az igazság őrzőinek, hanem ezekellenségének tűnjenek...

Ismét eltöprengett ezen az Ötleten,és megfordult a fejében a gondolat, hogytalán rossz irányból közelítette meg adolgot a Kaminón Talán jobb lenneolyan hadsereget felállítani, amely képesa Jedik oldalán harcolni, és nemellenük...

Elsőnek Sifo-Dyas tért visszahozzá, mintha égett volna a vágytól, hogyfolytassa az iménti vitát.

- Eszébe ne jusson, hogy

fegyvergyárakba fekteti a pénzét,igazgató úr! - intette őt erős hangon aJedi, bár a szavaiból ezúttal hiányzott abizonyosság. - Biztosíthatom, hogyKöztársaság nem fog fegyverkezésbe. ARuusani Reformáció rendelkezéseihatályban maradnak.

- Én pedig biztosíthatom, mester -válaszolta mindkét kezét feltartvaPlagueis -, hogy a kérdéseimet nem ahaszonszerzés vágya szülte. Csupánarról van szó, hogy mi, pontosabban énnem szeretném látni, hogy egy támadásváratlanul éri a Köztársaságot. Jelenlegteljes szívemmel bízom a Jedikben, éselhiszem, hogy szükség esetén képeseklennének felállítani egy hadsereget.

- A semmiből? - dünnyögte Sifo-

Dyas a tekintetét a falra szegezve. -Eléggé valószínűtlen, igazgató úr.

- A tenyésztés lehetne a megoldás.- Úgy érti: a gyártás.- Nem, szó szerint értettem - felelte

Plagueis. - Bár én csak egy csapatotismerek, amelyik megfelelne a feladatra.Jelenleg munkásokat tenyésztenek aSubterrel bányáinak.

Sifo-Dyas értetlenül ráncolgatta ahomlokát, és megjegyezte:

- Nem ismerem a Subterrelt.Plagueis éppen készült felhozni a

Kaminót, amikor észrevette, hogyJocasta Nu közeledik feléjük. A bensőjemélyéről, onnan, ahová a titkos hatalmátrekesztette, furcsa érzés kúszott fel alégcsövén, és úgy elszorította a torkát,

hogy egy szót sem bírt kinyögni.- Elnézését kérem, mester - mondta

végül, amikor meg tudott szólalni. - Acsapat neve itt volt a nyelvemen, de úgytűnik, véletlenül lenyeltem.

Tizennyolcadik fejezet: Amanőverezés művészete

Palpatine alig két hónapja élt aCoruscanton, amikor összeült aSzenátus, hogy eldöntse, befogadja-evagy sem a Feluciát, a Murkhanát és mégvagy fél tucat bolygót, amelyeket sokan a

Kereskedelmi Szövetségkliensvilágainak tartottak. Hogy minélnagyobb legyen az érdeklődés, aCoruscant klímakontrollja tökéletesidőjárást ígért a kormányzati negyedben.A felhőket félresöpörték, és az orbitálistükröket úgy állították be, hogy a lehetőlegtöbb napfényt juttassák a felszínre. Akarbantartó droidok felmosták aSzenátus tér kövezetét, és kifényesítettéka Magalapítók Sugárútja mentén állóharminc méter magas szobrokat. Arendőrség hatalmas területeket zárt le azötvenötödik és a százhatodik szint között,mesterlövész egységeket, bombakeresődroidokat telepítettek a stratégiaipontokra, és a levegőben amegszokottnál háromszor több

lebegőkamera röpködött. Tömegévelgyűltek a riporterek, történészek ésszabadúszó újságírók, akik mindenkapcsolati tőkéjüket bevetették, hogyolyan közel legyenek az eseményhez,amennyire csak lehetséges. Azutasszállító szolgálatok túlterhelődtek,szinte lehetetlen volt szabad taxit találni,így a titkároknak és asszisztenseknekmaguknak kellett boldogulniuk. Sokangyalogosan vagy mágnesvasútonérkeztek, frissen mosott és vasaltruhában, gondosan beigazított hajjal,vagy éppen bundában, csillogóra keféltlábbeliben. Még az erőfelmutatáscéljából megjelent Jedi-Iovagok éspadavanok is a legjobb ruhájukat ésköpenyüket öltötték magukra.

Az elemzők jelentős határkőnekminősítették a szavazást, noha ezen ahéten a hírek bevallottan szűkösencsordogáltak a Coruscanton. Ettőlfüggetlenül a városbolygó lakóinakzömét a legkevésbé sem érdekelte azeredmény, mivel csak a HoloHálózatotelárasztó, önérdekű reklámokbólismerték a Kereskedelmi Szövetséget.És persze a helyi pletykák mindig isérdekesebbek, mint a politika...

Ugyanakkor a Köztársaságtagviszonyait megváltoztató törvénytámogatói és ellenzői hetek ótavitatkoztak a Nagy Rotundában, gyakranannyira hevesen, hogy alebegőplatformjuk megrázkódott alattuk,mialatt a kezüket vagy annak megfelelő

végtagjukat lengetve kiáltoztak, a rendetés illemet követelő alkancellárfelszólításaival nem törődve.

Palpatine egy Tyler Sapius Prajinevű Magalapító absztrakt szobránál álltSate Pestage és Kinman Dorianatársaságában, és úgy érezte, egy lépésselközelebb került a végcéljához, mégakkor is, ha a téren látható jelenetjobban hasonlított a hiúság vásárához,mint egy szenátori gyülekezethez. Mintrajta kívül oly sokan, majdnem hajnaligtalpon volt, együtt evett és ivott akegyeire pályázó lobbistákkal. Acafmérésekben, kocsmákban,éttermekben és éjszakai mulatókban,szerte az egész szórakozó negyedbenrengeteg kredit cserélt gazdát,

megvesztegetésre szánt összegekrőlsuttogtak, ígéretek hangzottak el, alkukköttettek.

Palpatine néhány ismerőse, akikkela hosszúra nyúló éjszakában találkozott,most bambán pislogva csoszogott befeléaz esernyő alakú Szenátusi Épülettátongó bejáratain: szenátorok és legfőbbtikáraik, a befektetési szektor és anagyobb tőzsdék megbízottjai, aKereskedelmi Szövetség képviselői, ésaz Intergalaktikus Bankklánigazgatóságának tagjai.

A széles sugárúton másutt - anagyobb kereszteződésekben, ataxiállomásokon, a mágnesvasútkijáratainál - kisebb-nagyobbcsoportokba verődött Jedik álltak,

néhányan feltűnő helyen viselték afénykardjuk markolatát. Hogy Palpatineennyit látott belőlük egy helyen, azegyszerre hatott rá mámorítóan éskijózanítóan. Noha minden pillanatbangondosan elrejtette a különlegesképességeit, az Erőn keresztül tisztánérzékelte a tudatukat, külön-külön ésegyütt is. Csak a bolygó lakóinakhitványsága, és a természet szinte teljeshiánya akadályozta meg, hogy aCoruscantot ugyanúgy áthassák a világosoldal energiái, mint a Korribant a sötéterők. Mialatt Palpatine tudta, hogy ő ésPlagueis felülmúlják még a legnagyobbJediket is, világosan látta, hogy azegyesített erejükkel nem érhetnek fel. AJediket csakis a sötét oldal szoros

együttműködésével lehetett megbuktatni,vagyis csak akkor, ha az Erő sötét oldalahajlandó volt összeesküdni amegdöntésükre.

A tűnődéséből hirtelen támadtszélroham zökkentette ki, amelyet egy, asugárút közepére leereszkedő fényűzősikló kavart. A járműből előbb hosszú,kék köpenyt viselő díszőrök szálltak ki,majd megjelent Darus főkancellár, ésmosolyogva integetett a tömegnek,valamint a lebegőkameráknak, amelyekvadul száguldottak felé, hogymegörökítsék minden mozdulatát. Afőkancellár aztán az őrök gyűrűjébenelindult az épület felé, a nyomábangondosan kiválogatott újságírókloholtak. Palpatine messziről

tanulmányozta Darust: könnyed tartását;fesztelen viselkedését; azt, ahogyanmegállt, és üdvözölt valakit, miközbennem vett tudomást másokról; és ahogyanderűsen kacagott mások viccein...

Eszébe jutott az a két koronázásiünnepség, amelyen az apjával vett résztTheedben - híven emlékezett rájuk,mintha csak tegnap történtek volna.Cosingából úgy áradt az irigység, akár acsípős izzadságszag. A tehetségtelenalak milyen forrón vágyott a minélnagyobb hatalomra! És ha láthatta volnaa fiát, amint ott áll a Galaxisközpontjának közelében, és az jár afejében: minden, amit látok, az enyémlesz... ezek az épületek; ezek ateremtmények; ezek a szobrok, amelyeket

leromboltatok; ez a légtér, amelybe csaka leghatalmasabbak hatolhatnak be; aRepublica 500 fényűző lakosztályai; ez aSzenátus...

Ekkor ismét kirángatták agondolatai világából, ezúttal Pax Teemlépkedett felé, a háta mögött a Lianna, azEriadu és a Sullust szenátoraival.

- Készen áll, hogy történelmet írjon,szenátor úr? - érdeklődött Teem, és aszemkocsányai izgatottan megremegtek.

- Inkább írom, semmint az áldozatalegyek - felelte Palpatine.

- Ezt jól mondta, uram - helyeseltmosolyogva a gran. - Talán szükségtelenszólnom, de sokan számítunk önre.

- Sokan, de nem mindenki -bölcselkedett Palpatine, - mivel nem

járhatunk mindenkinek a kedvében.Teem hirtelen elkomolyodott, és

kijelentette:- Ebben is igaza van. De most

csapást mérhetünk a haszonelvűségre. Alegtöbb jót a lehető legtöbbnek.

Palpatine úgy mosolygott, ahogyanaz imént Darustól látta.

- És a csapás nem is fog elmaradni,szenátor úr.

- Helyes, helyes - hadarta Teem. -Hát akkor, találkozunk odabent, ahol aGalaxis ügyei eldőlnek.

Mialatt Teem és a társai elsétáltak,Pestage halkan kuncogva megjegyezte:

- A legtöbb jót a legtöbb grannak.Ez is igaz volt. Teem nem gyűlölte

a Kereskedelmi Szövetséget, még csak

nem is haragudott rá. Ő csak azt akartalátni, hogy a naboo-i vállalkozásösszeomlik, Hego Damask vereségetszenved, és a Malastare visszanyeri arégi fényét.

A szenátorok alig hagyták magára,amikor Palpatine meghallotta, hogy anevét kiáltják. Megfordult, és RonharKimet pillantotta meg két idősebb Jeditársaságában. Gyorsan még mélyebbrerejtette a hatalmát, és szívélyesenmosolyogva, udvariasan fejet hajtott.

- Á, Ronhar Jedi-lovag! Üdvözlöm!- Üdvözlöm, Palpatine szenátor! -

köszönt az ifjú Jedi szintén fejet hajtva. -Hadd mutassam be Dooku és Sifo-Dyasmestereket!

Palpatine egyikükkel sem

találkozott még, bár az előbbiről sokathallott.

- Megtiszteltetés számomra, hogymegismerhetem önöket - mondtaelegánsan meghajolva.

Dooku nyíltan végigmérte őt, és ajobb szemöldökét felvonva megszólalt:

- Elnézését kérem, szenátor, hogyígy megnézem magamnak, de Ronharleírása alapján idősebbnek hittem.

- Ügyesen álcázom magam, Dookumester. A koromat, úgy értem.

- Akárhogy is - jegyezte meg Sifo-Dyas, ez a képesség megkívántatik apozíciójához.

- Ez egy gyalázatos igazság, Sifo-Dyas mester. De keményen küzdünk,hogy hűek maradjunk a

lelkiismeretünkhöz.- Ragaszkodjon ehhez, Palpatine

szenátor - javasolta Dooku sejtelmesenmosolyogva. - A Coruscant mindenbizonnyal próbára teszi majd azeltökéltségét.

Ronhar Kim kinyitotta a száját,hogy megszólaljon, amikor ismerős hangzendült a közelükben:

- Nem is sejtettem, hogy önökismerik egymást.

Palpatine elnézett Dooku vállafelett, és legnagyobb meglepetéséreHego Damaskot pillantotta meg, akiLarsh Hill és még két fekete köpenyesmuun kíséretében tartott feléjük. Hogynem érzékelte a mestere közelségét, aztjelentette, hogy Plagueis tökéletesen

elrejti a valódi énjét, még a tanítványaelől is.

- Damask igazgató - mondtaegyszerre Dooku és Sifo-Dyas, ésmindketten megfordultak, hogyköszöntsék a muunokat.

Damask rögtön ezután Palpatine-ranézett, és közölte vele:

- Nemrégiben, egészen pontosan aSerennón, Dooku mester, Sifo-Dyasmester és jómagam igen kellemes ésépületes beszélgetést folytattunk aGalaxis jelenlegi állapotáról, valamint ajövővel kapcsolatos reményeinkről

- A Serennón - ismételte Palpatine,inkább csak úgy magának, és eléggéösszezavarodott. Plagueis egy szóvalsem említette, hogy Jedik is jelen voltak

az ottani találkozón. Akkor ennek mostmi az üzenete? A három Jedire pillantvaeszébe jutott a mesterének azon tanítása,amely szerint még a Jediket is át lehettéríteni a sötét oldalra. Vidar Kimcsaknem elhibázott meggyilkolása utánPlagueis arra a következtetésre jutott,hogy át kell csábítania egy Jedit a sötétoldalra, hogy aztán a tanítványáváfogadhassa?

- Ronhar épp az imént mutatott beminket a szenátornak - magyarázta Sifo-Dyas.

Dooku mindeddig Damaskotfigyelte, de most hirtelen Palpatine-ranézett, majd vissza a muunra, ésmegszólalt:

- Megkérdezhetem, hogy önök

ketten honnan ismerik egymást?Damask körbemutatott a szenátoron

és a másik két muunon, majd magárabökve válaszolt:

- Palpatine szenátornak és aDamask Vállalatnak van egy közös álmaa Naboo-ról. A szenátor úr azon kevesekközé tartozik, akik korán felismerték,mennyire bölcs ötlet új korszakot nyitnia bolygójuk életében.

Palpatine hirtelen megérezte, hogyvalaki nézi, de nem azok, akik körülötteés mellette állnak. Gyorsan körbefordult,és felfedezte, hogy Pax Teem a SzenátusiÉpület bejáratánál áll, és mindháromszemét kimeresztve őt figyeli. És ezértmég csak nem is hibáztathatta a grant,mivel ő maga is meglepődött attól, hogy

Plagueis nyilvánosan mutatkozik vele.- És hogy érzi, mennyiben

teljesültek a szülőbolygójához fűződőálmai? - érdeklődött Dooku.

Palpatine Összeszedte magát, ésmegfontoltan felelt:

- Senki sem állhat a sors útjába.Dooku ismét Damaskra pillantott,

majd visszafordult feléje, ésmegjegyezte:

- Az Erő akarata néha szokatlantársas viszonyokat teremt.

Ebben a pillanatban megszólaltakaz ülés kezdetét jelző csengők, ésmindenki elindult a tágas kapukonkeresztül befelé az óriási épületbe. Azelőcsarnokba érve aztán szétváltak, éski-ki a maga útján haladt tovább.

Egyesek a nézőknek vagy a riportereknekfenntartott lelátók felé indultak, míg atörvényhozók és a kísérőik azállomáshelyük irányába. Palpatine, Sateés Kinman a turbóliftekhez siettek, ésfelutaztak a középszintre, a Nabooállomására, ami a másik ezernyiállomáshoz hasonlóan egy leválaszthatólebegőplatformból és néhánymagánirodából állt. A mesterségesfényben úszó központi térben elegánstorony nyújtózott felfelé, az oldalát aKöztársaság címere díszítette – ennek atetején nyugodott a főkancellár pódiuma.Darus, az alkancellár és a titkárok márelfoglalták helyüket, és a főkancellárrövid megnyitója után az alkancellárszavazásra bocsátotta a törvényt.

Néhány szenátor beszédet mondott,de a legtöbben csak közölték aszavazatukat, és az állás azonnalmegjelent valamennyi állomásmonitorjain, illetve odafent a magasban,a kupolára vetítve. Amikor azalkancellár a Chomell-szektorképviselőjét szólította, a szavazás éppendöntetlenre állt. Noha Palpatineszavazata mindenképpen elbillentette amérleget, még jó néhány szektorhátravolt.

A platformja levált az állomásról,és a kilométeres szélességű Rotundaüres közepe felé vitte Őt. Csendtelepedett a Szenátus tekintélyes részére,és Palpatine mélyen magába szívta ahangulatot, hogy teljesen kiélvezhesse a

pillanatot A platform még tovább siklottaz oszlop felé, mintha maga afőkancellár is szeretett volna vetni ráegy közelebbi pillantást, és neki tetszett,hogy a hírneve már ilyen magasra felért.

És ekkor belekezdett a beszédébe.- A Kereskedelmi Szövetség tíz

évvel ezelőtt érkezett meg a Naboo-ra.Nem fegyverrel jöttek, hanemmeghívásra, miután hatalmasplazmatárolót fedeztek fel a Nabookérge alatt, olyan gazdag lelőhelyet,amely képes volt tiszta energiával ellátnitöbb száz fejletlen világot a Hydia-útmentén, és ezzel egy időben bevezette aNaboo-t a galaktikus közösségbe. Többhónapi megfontolt, józan vitákat éstárgyalásokat követően újonnan

megválasztott uralkodónk úgy döntött,hogy a Naboo megosztja a forrásait aGalaxissal. Egyezmények születtek aNaboo és a Kereskedelmi Szövetség,valamint több építőipari vállalat között.Megkezdődtek a próbafúrások,feldolgozóüzemek épültek, és kibővültekaz űrkikötőink, hogy befogadhassák azt akompflottát, amely az orbitális pályákonparkoló tartályhajókhoz szállítja aplazmát.

- Három évvel később a plazmakiáradt a Galaxisba, míg a gazdagságbeáradt a Naboo-ra, valamint aChomell-szektor más világaira.Korábban sosem tapasztalt felvirágzásvette kezdetét. Ez a felvirágzás járulékosköltségekkel járt, ám a Naboo népe

hajlandó volt megfizetni azokat,elsősorban azon teremtmények kedvéért,akik részesültek abból az áldásból,amelyet a természet adott kicsinyvilágunknak.

Elhallgatott, majd kissé aKereskedelmi Szövetség állomása feléfordulva beszélt tovább:

- A Kereskedelmi Szövetséget azárakkal való bűvészkedéssel,kizsákmányolással és a monopoleljárások alkalmazásával vádolják, de amai napon nem ez a téma. A mai naponazt kérik a Köztársaságtól, hogy tárjaszét a karját, és fogadjon be néhányat akülső rendszerek világai közül,amelyeket egyesek a kartellkliensvilágainak tartanak. Önök közül

sokan aggódnak, hogy ezen világokfelboríthatják az erőegyensúlyt azzal,hogy a Kereskedelmi Szövetség és atársvállalatai túl erős hangot kapnak aSzenátusban. Ám ez a kérdés nemrendeződött már, amikor a LegfelsőbbBíróság úgy döntött, hogy aKereskedelmi Szövetséget úgy kellkezelni, mintha egy önálló világ volna?Ez a döntés nyitotta ki a kaput olyanentitások előtt, mint a KereskedelmiEgyesület, a Techno Union és aVállalatszövetség, amelyek mindegyikekülön-külön platformot élvez ebben acsarnokban. Így aztán az ügytörvényessége nem lehet kérdéses.

- Ezzel szemben ránk vár a feladateldönteni, hogy a Kereskedelmi

Szövetség nem lett-e túlságosanagresszív, mialatt szenátusi képviseletetkövetelt magának.

Ismét elhallgatott néhány pillanatra,és kivárta, amíg köröskörül elülnek akisebb viták.

- Nem egészen három hónappalezelőtt - folytatta ekkor a Chomell-szektor derék szenátorát meggyilkoltákitt, a Coruscanton. Kim szenátorszemélyében sokan egy tisztességesteremtményt ismertek meg, aki aggódotta kartellek egyre növekvő befolyása,valamint a Szenátuson belülierőeltolódás miatt. Tragikus halálátkövetően vizsgálatok indultak, ám a mainapig nem sikerült kideríteni, hogy miértölték meg, és kik állnak az ügy

hátterében. Nem született eredmény,noha nyomozásba kezdett a helyirendőrség, a szenátusi vizsgálóbizottság,még a Jedi-rend is!

- Ennek folyományaként, és igen,azért, hogy így tiltakozzunk a Kimszenátor halálával kapcsolatosnyomozások lebonyolítása miatt, azuralkodóm, Bon Tapalo király arrautasított, hogy bejelentsem: a Naboo és aChomell-szektor tartózkodik!

Döbbent csend borult az állomásokegy részére, ami pillanatok alattszétterjedt az egész Rotundában. Aztánkitört a lárma - mind az átkozódás, minda helyeslés -, ami olyan hangos volt, ésolyan hosszúra nyúlt, hogy az alkancellárvégül feladta a rend helyreállítására tett

kísérleteit, és hagyta uralkodni a káoszt.

Tizenkilencedik fejezet: PróbákA Kereskedelmi Szövetség

szenátusbeli győzelménekkövetkezményeként a Felucia, aMurkhana és más kliensvilágok aKöztársaság teljes jogú tagjaivá váltak,és megingathatatlan hűséggel szolgáltáka gazdájukat. Mialatt Pax Teem, illetveegy maroknyi hozzá hasonló szenátorkerülte Palpatine-t, azt hangoztatva, hogya kartell megvette őt és a Naboovezetését, a szenátorok java része egyvállrándítással túllépett az ügyön.Palpatine újonc volt a játszmában,

ráadásul csupán Tapalo király utasításáthajtotta végre. Ami ennél is fontosabb,az új világok bekerülése újjövedelmeket és új korrupcióslehetőségeket jelentett. Ronhar Kimmegköszönte Palpatine-nak, hogy nememlítette őt a Szenátusban tartottbeszédében. A Palpatine vonzerejétőlmegindult Darus főkancellárszemélyesen írt levelet, amelybenközölte, hogy utasította aVizsgálóbizottságot, hogy tekintélyeshatalmát és minden eszközét bevetvenyomozza ki a Kim-gyilkosságot.

Plagueis örült az eredménynek,mivel jól tudta, csupán idő kérdése, ésaz újonnan befogadott világok azonkapják magukat, hogy beszorultak a

Köztársaság és a KereskedelmiSzövetség közé. Az egyik adóztatni fogjaőket, míg a másik kizsákmányolja, amitökéletes recept az elégedetlenség és aharag felkeltésére. A két Sith nemtalálkozott személyesen, de Plagueisértesítette a tanítványát, hogy ő és atöbbi muun a Coruscanton marad abelátható jövőben, elsősorban azért,hogy részt vegyenek egy szertartáson,amikor is Larsh Hillt beavatják a FerdeKör Rendbe, amelynek tagjairendszeresen részt vettek a sojourniGyűlésen.

Darth Sidious számára a szavazástkövető hetek során az élet visszatért amegszokott kerékvágásba. A Szenátusfolyamatosan ülésezett, így a nappalait a

Rotundában töltötte, míg éjszakánkéntfolytatta Coruscant felderítését, gyakranPestage és Doria- na társaságában.Titokban a Sith felkészülést is folytatta.A mestere személyes útmutatásánakhiányát annak fogta fel, hogy mostegyedül kell továbbfejlődnie. így aztánezen is dolgozott, elmélyedt az ősiszövegekben - amelyeket Plagueisócskaságnak minősített -, többek között aSith mágiáról és a holokronkészítésrőlszóló értekezésekbe.

A harmadik hét vége felémegkereste egy Silvestri Energianevezetű konzorcium képviselője. Alobbista, egy sullusti a személyi adó-vevőn folytatott előzetes megbeszélésekalatt nyíltan megmondta, hogy Palpatine

szenátor nagyon jól járna, ha támogatná avállalatot a Szenátusban, és találkozótkért, hogy megtárgyalhassák arészleteket. Valószínűleg senki semszámított arra, hogy Sidious mélyre ásvakutat a Silvestri Energia eredete után,sem pedig arra, hogy megkerüli azokataz akadályokat, amelyeket a konzorciumállított fel, hogy meghiúsítsa az effélekutatásokat, de sikerült neki, és nyombanfeltámadt benne az érdeklődés, amikormegtudta, hogy a Silvestri Energia aMalastare-on működő ZilloÜzemanyagforrás nevezetű cégleányvállalata.

Noha gyanította, hogy megpróbáljákcsapdába csalni, beleegyezett egynappali találkozóba, amelynek helyszíne

csak még jobban felerősítette agyanakvását. A coruscanti elit általábana felsőbb szintek éttermeit kedvelte,ezzel szemben a Csillámselyem amélyben volt, az Uscru-kerület határán,egy lassan megújuló városrészben,amely nemrégiben még bűnbandák,sorozatgyilkosok, szexuális bűnözők,tolvajok és más fenéklakókvadászterületének számított. Mivel alakói általában egymást gyilkolták ésfosztogatták, a rendőrség kevés okotlátott a járőrözésre, még biztonságikamera is csak elvétve akadt, mivel aberendezéseket gyakran ellopták,szétszerelték, és eladták azalkatrészeiket. Különös módon aveszélyek vonzották a Rotunda népét,

fel-felbukkant itt egy-egy szenátor vagyszárnysegéd, aki azért jött, hogy sötétalakokkal találkozzon, tiltott szereketfogyasszon, flörtöljön a veszéllyel.

Sidious fontolóra vette, hogymagával viszi Pestage-t és Dorianát, devégül elvetette az ötletet. Egy ideje márnem részesült formális képzésben, ésalig várta, hogy megtudja: hogyanboldogul egymagában.

A közelben elhaladómágnesvonatok szinte percenként meg-rázták a szűkös Csillámselymet, amelyelsősorban a környéken lakókat szolgáltaki. A Sidioushoz hasonlóan egyszerűruhát viselő sullusti az egyiksarokasztalnál várakozott, a hátát azolcsó holoképekkel díszített falnak

vetve. Rajta kívül mindössze hat vendég- főleg idegen teremtmények -tartózkodott a helyiségben, amelybenhárom nehézkes mozgású ember pincér,és egy dug bárpultos dolgozott. A rejtetthangszórókból nyekergő jatz- zene áradtalig hallhatóan, és a levegőre már ráfértvolna egy teljes csere.

Sidious a szemét tágra nyitva,ártatlan képet vágva leült a sullustivalszemben. Egy darabig általánosdolgokról fecsegtek, a leg-frissebbhírekről és szenátusi ügyekről, aztán alobbista a beszélgetést a megfelelőirányba kanyarítva rátért a lényegre,vagyis hogy a Silvestri Energiánakszenátusi jóváhagyásra van szükségeahhoz, hogy kiterjessze a tevékenységét a

Rimma Kereskedelmi Útvonal mentén.Időről időre italt és egyszerűharapnivalót rendeltek, és Palpatineérdeklődése hamarosan apadni kezdett.

- Attól tartok, túlbecsüli aképességeimet és a hatalmamat - mondtavégül. - Én csupán a Naboouralkodójának hangja vagyok.

A sullusti elutasítóan intett, és afejét rázva válaszolt:

- Szerintem meg alábecsüli magát.A Szenátusban elmondott beszédévelrákerült a térképre, szenátor úr..Mindenki magáról beszél A SilvestriEnergia főnöksége úgy gondolja, hogy önnagy szolgálatot tehet nekünk.

- És saját magamnak is, ahogy ön azimént mondta.

- Természetesen... - kezdte asullusti, de Sidious közbevágott:

- Valójában nem azért van itt, hogymegvesztegessen - mialatt beszélt,hanyagul intett a baljával, majdmegismételte: - Nem azért van itt, hogymegvesztegessen.

A sullusti zavarodottan pislogvaválaszolt:

- Valójában nem azért vagyok itt,hogy megvesztessem.

- Hát akkor miért vagyunk itt?- Nem tudom, miért vagyunk itt.

Utasítást kaptam, hogy találkozzamönnel.

- Ki utasította?

- Én….csak…

Sidious úgy döntött, nem faggatjatúl keményen az alakot.

- Csak úgy beszélt? - kérdezettközbe.

A sullusti megint pislogott, ésbizonytalanul felelt:

- Csak úgy beszéltem... de miről isbeszéltem?

Mindketten felnevettek, és ittaknéhány kortyot az italukból.

Ezzel egy időben Sidious az Erőthasználva kissé fellebbentette az egyikpincér kötényét, éppen csak annyira,hogy megpillantsa a kis méretűsugárvetőt, amelyet a férfi a derekánviselt. Megint a szájához emelte apoharát, közben megismételte a trükköt amásik pincérrel, akinek a köténye

ugyanolyan fegyvert rejtett. Mindkettőt aBlasTech gyártotta, de nem a nyilvánospiacokra. Az E-sorozatú 1-9-est - amittalálóan Gyorsrúgásnak neveztek - csaka Santhe Biztonsági Szolgálat elittagjainak készítették.

- Jobb lesz, ha lassítunk - javasoltaakadozva azt hiszem, kezdek szédülni.

A sullusti viselkedésemegváltozott, bár alig érzékelhetően.

- Talán nem ártana, ha enne egyet -válaszolta, és átcsúsztatta az étlapot azasztalon. - Válasszon, amit csak kíván.Az ár nem számít. - Hirtelen felállt, éshozzátette: -

- Bocsássa meg, egy percre ki kellszaladnom. Amint visszatérek, leadjuk arendelést.

Sidious észrevette, hogy nem asullusti az egyetlen, aki talpra állt. Apincérek halk utasításai nyomán avendégek rendezték a számlát, és sietveelhagyták a helyiséget. HamarosanSidious lett a Csillámselyem egyetlenvendége. Mialatt kissé elfordulva ült aszékén, és a terem egyik sarkát bámulta,a képzeletében kezdett összeállni a kép.A sullusti, a Silvestri Energia kapcsolataa Malastare-ral, a Santhe biztonságiak ésegy dug bárpultos... Hirtelen rájött, hogyakármit akarnak tőle, az ügynek nemhozzá van köze, hanem a DamaskVállalathoz. Nem azért hívták ide, hogymegvesztegessék, aztán pedigleleplezzék. Egy ennél sokkalbonyolultabb, veszedelmesebb csapda

kezdett kirajzolódni az elméjében, és azérdeklődés újult erővel támadt fel benne.

Először arra gondolt, hogy talánmegpróbálták elkábítani. A Sith-mágiatanulmányozása során megtanulta, hogyhogyan semlegesítheti a legtöbb mérgetés kábítószert, és a szükségesszertartásokat rutinszerűen végrehajtotta,valahányszor enni vagy inni készült.Akkor talán arra várnak, hogy az asztalraboruljon, és elveszítse az eszméletét,vagy hogy habozzon a szája, és a testegörcsösen rángatózzon.

Éppen megfordult a fejében, hogytalán a cselekvőképességét akarjákpróbára tenni, amikor a pincérekodamentek hozzá, és immár nyíltanmegmutatták kicsi, de rendkívül

hatékony fegyverüket.- Valaki beszélni akar önnel,

szenátor - közölte a magasabb fickó.- Itt? - kérdezte zavarodottságot

színlelve Sidious.- Arrafele - válaszolta a férfi egy

ajtó felé intve.Sidious majdnem elmosolyodott - a

Csillámselyemnek természetesen akadtegy hátsó szobája.

Nehézkesen felállt, és szándékosannekidőlt az egyik biztonságinak, közbengyorsan felmérte a testhőmérsékletét, aszívverését és a légzésszámát.

- Elnézést, de egy kicsit berúgtam -mentegetőzött -, remélem, számíthatok atámogatására.

A férfi ingerülten fújtatott, de

engedte neki, hogy a vállára tegye azegyik kezét.

Milyen könnyű lenne - tűnődöttSidious, mialatt a sötét erők mozgolódnikezdtek a bensőjében, forrón és éhesen,arra vágyv;i, hogy átvegyék az irányításta teste felett, és kiszabaduljanak - cltörni a nyakukat, kitépni a szívüket amellkasukból, nekivágni őket a falaknak,rájuk szakítani ezt az egész, bűzlőkocsmát...

De nem tette meg. Találkozniakellett az elrablójával. Meg kelletttudnia a felelősök nevét. Be kellettbizonyítani a mesterének, hogy rátermettés felkészült - igazi Sith Nagyúr.

A hátsó szobának volt egy másikajtaja, ez egy sötét folyosóra nyílt, amely

ősrégi turbólifthez vezetett. Sidious azőrei előtt lépkedve kiszámította aCsillámselyem és a felvonó közöttitávolságot. Egyetlen szót sem szólt,mialatt felfelé tartottak, a figyelmét :izemelkedés ütemének meghatározásárafordította. Úgy becsülte, hogy körülbelülötven szinttel kerültek feljebb, miremegálltak, és kiléptek egy szintén régifolyosóra, amely valamivel tágabb volt,mint az előző, és amelyet a kőlapokkalburkolt falakba süllyesztett lámpákvilágítottak meg. Talán egy, a fentitoronyházakhoz tartozó szervizalagútlehetett, bár úgy tűnt, még mindig azokalagsora alatt nyújtózik. A biztonságiakészak felé terelték Sidioust, mígnemmegérkeztek egy kereszteződéshez, ahol

négyszemélyes sikló várta őket,amelynek kormányánál álligfelfegyverzett rodiai ült.

Ez nem a Santhe alkalmazottja -állapította meg magában Sidious. -Szabadúszó zsoldos vagy orgyilkos.

Az egyik őr durván belökte a siklóhátsó ülésére, és emlékeztette, hogy necsináljon semmi ostobaságot. Majdnemvisszavágott azzal, hogy ők máris nagyostobaságot csináltak, de ellenállt akésztetésnek. Inkább tovább játszotta amegfélemlített áldozatot, A nyakátbehúzva kuporgott az ülésen,összekulcsolt kezét az ölében tartotta, éslesütötte a szemét. Először kelet feléutaztak, mérsékelt sebességgel, aztán azelső kereszteződésnél a kormányzati

negyed felé fordultak, és huzamosabbideig repültek tovább ugyanazzal asebességgel. Sidious úgy számította,hogy körülbelül húsz szinttel járnak aSzenátus külső épületei alatt, amikornyugatnak fordultak, és egy mégszélesebb alagútban repültek a Síkság,illetve a Gyártelep néven emlegetettkerület fele. Ez az óriási kiterjedésűipari zóna jóval a kormányzati fennsíkalatt terült el. Északon a Jedi templom ésa Pius Dea Űrkikötő leszállópályáihatárolták, délről pedig lakótömbök és aFobosi - kerület toronyházai, Plagueisvalahol ott vett részt Larsh Hill be-avatási szertartásán.

A rodiai pilóta végül egyfelvonóállomáson állította meg a gépet.

Mialatt úgy tett, mintha reszketnefélelmében, Sidious újabbkövetkeztetésre jutott: az elrablóigondosan ügyeltek, hogy senki neláthassa meg, és ez a tény arra utalt, hogyváltságdíjat akarnak követelni érte, vagytitokban akarnak végezni vele.

A felvonó egy üres gyárépületegyik szerelőcsarnokába vitte őket, aholtovábbi őrök vártak rájuk. Milliónyiporszemcsével teli ferde fénysugarakragyogtak be a magas ablakokon,amelyeket egyelőre nem zúztak be aGyártelepet uraló bűnözők. A padlónócska szerszámok és berendezésekhevertek, amelyeket a tulajdonosokselejtnek minősítettek, amikor elhagytáka Coruscantot, hogy a Középső vagy a

Külső Gyűrű olcsóbb világain folytassáka termelést. Az egyik őr egy felborultenergiaszolgáltató droid zömök testéreültette Sidioust, egy másik hordozhatóholovetítőt helyezett elé, éstranszmissziós rácsot rakott a lába alá.

Egy harmadik őr néhány kapcsolóelforgatásával aktiválta a berendezést,aztán félrehúzódott, amikor a lemezfelett kialakult Pax Teem életnagyságúháromdimenziós képe. A szenátorkacskaringós hímzésekkel díszítettköpenyt viselt, csillámselyem ujjasátszéles övsállal fogatta le. A kép stabilvolt, és minden részletében éles, amiarra utalt, hogy az adás nem a Malastare-ról, hanem a Coruscantról vagy egyközeli Magvilágról érkezik.

- Elnézését kérem, amiért nembiztosítunk a pozíciójához jobban illőülőhelyet, szenátor - mondta a köszönéstmellőzve Teem - semmi kétség, aPalpatine-ház fejéhez kényelmesebbkörülmények illenek.

Sidious elfojtotta ébredezőharagját, és ijedtséget színlelvemegkérdezte:

- Most kellene megkérdeznem, hogymiért raboltak el?

- Miért, a legkevésbé sem érdekli?- kérdezett vissza mindhárom szemétkidüllesztve a gran.

- Gondolom, a dolog azzal vanösszefüggésben, hogy a Nabootartózkodott.

- Ez bizonyosan az okok egyike -

ismerte el Teem. - Úgy kellett volnaszavaznia, ahogyan az elődje szavazottvolna.

- Csakhogy én ezt az utasítástkaptam.

- Ó, azt elhiszem - felelte bólogatvaTeem.

Palpatine összefonta a karját amellkasán, és megkérdezte:

- És a többi ok?- Ennek a dolognak kevésbé

magához van köze, inkább azokhoz,akiket szolgál - magyarázta Teem, ésizgatottan összedörzsölte a kezét. -Bizonyos értelemben a pusztabalszerencsén múlt, hogy belecsöppent akellős közepébe.

- Én nem hiszek a balszerencsében,

szenátor, de azt világosan látom, hogy azelrablásom egyfajta megtorlás. És ezzelön tanúbizonyságát adta, hogy a GranProtektorátus hajlandó ugyanazokat azeszközöket alkalmazni, mint azok, akikmegrendelték Vidar Kim meggyilkolását.

Teem az előtte lévő holokamerafelé hajolt, és dühtől eltorzult arccalválaszolt:

- Úgy beszél, mintha az még most isrejtély volna, holott mindketten tudjuk,hogy a gyilkosságot nem a KereskedelmiSzövetség rendelte meg, hanem a magamuun gazdája. Hego Damask.

Sidious szemrebbenés nélkülkijelentette:

- Ő aligha a gazdám, szenátor!Igazából alig ismerem.

- Úgy üdvözölte önt a SzenátusiÉpület előtt, akár egy régi barát.

- A két Jedi mesternek köszönt, akiktörténetesen mellettem álltak, aztánengem is üdvözölt.

Teem a levegőbe bökött a jobbmutatóujjával, és felmordult:

- Ne ringassa magát abba atévhitbe, hogy hazudozással kivághatjamagát ebből a helyzetből. Maga ésDamask legalább tíz éve ismerikegymást. Azóta, hogy ön ügynökkéntdolgozott neki, és segített királlyáválasztatni Bon Tapalót.

- Ez egy régi pletyka - feleltehanyagul legyintve Sidious amit aPalpatine-ház ellenségei találtak ki, ésterjesztenek évek óta.

- Megint hazudik! - vágott visszaTeem. - Elárulta az apját és az őfőnemes szövetségeseit. Információkatszolgáltatott és kémkedett Damasknak,jutalmul ő rávette Tapalót, hogy nevezzeki magát nagykövetnek.

Sidious elrejtette bosszúságát.Hogy a naboo-i ellenségei felvették akapcsolatot Teemmel, az nem lepte meg.Ám az iménti mondatok megerősítettékabban az elhatározásában, hogy az elsőadandó alkalommal elhallgattatja azokataz alakokat És arról is gondoskodik,hogy a múltjára vonatkozó adatokeltűnjenek a nyilvános feljegyzésekből.

- A kinevezésre évekkel későbbkerült sor - válaszolta higgadtan. - És aNaboo-n elért politikai sikereimet

ismerték el vele.Teem gúnyosan nevetett, és

megkérdezte:- Ugyanúgy, ahogyan a szenátori

kinevezést is az eredményei miatt kapta?- Beszéljünk nyíltan, Teem! -

mondta Sidious, immár színtelen,vészjósló hangon.

Teem keserűen mosolyogva felelt:- Talán nincs közvetlen köze Kim

halálához, de erős a gyanúm, hogycinkostárs. - Elhallgatott néhánypillanatra, majd hozzátette: - Az a kisbeszéd, amit a Szenátusban mondott...Tudomásomra jutott, hogy sikerültfelhívnia magára a főkancellár figyelmét.Nyilvánvalóan megvan minden adottságaahhoz, hogy szép pályát fusson be.

Sajnálatos módon azt tervezzük, hogyrövidre zárjuk az ön pályafutását.

Sidious lesöpörte a port a válláról,és a száját megvetően lebiggyesztvefelelt:

- Hozakodjon elő olyan vádakkal,amilyenekkel csak akar. Egy napigpletykálnak róla, és másnapra mindentelfelejtenek.

Teem csípőre tette a kezét, ésderűsen felkacagva kijelentette:

- Félreért, Palpatine. Eszünkbensincs besározni magát, tönkretenni a jóhírét, vagy fogva tartani és váltságdíjatkövetelni magáért. Meg fogjuk ölni.

Sidious nem válaszolt azonnal.Különösnek találta, hogy valaha tudta,mi a félelem, bár nem túl sokáig, és

bénító rettegést sosem érzett. Degyerekként megtapasztalta a félelmet,mint a veszélyre adott ösztönös reakciót.Dacára annak, hogy egy megnyugtatóhang a fejében azt ígérte neki, hogy nemeshet baja, né- ha-néha látott arra esélyt,hogy valami szörnyűség történik vele.Többször megtörtént, hogy az apjafelemelt keze láttán összerezzent. Végülaztán megértette, hogy azt a hangot őmaga idézte meg, és nemcsak szédítettemagát azzal, hogy gyermeki módon hitt asebezhetetlenségében. És ma már azt istudta, a sötét oldal suttogta, hogy semmisem árthat neki, pontosan azért, mert ősebezhetetlen. A felkészülése kezdeteóta a hang, amelyet korábbanelhallgattatott, a lénye szerves részévé

vált. Teem azon hite, hogy van hatalmafelette, régebben talán csak szánakozástébresztett volna benne, ma már viszontharagot és gyűlöletet. Ezek az erősérzelmek egyenes következményei voltakannak, hogy kettős életet élt. Mialattvégtelen örömét lelte titkosidentitásában, ezzel párhuzamosanszerette volna, ha mindenki megtudja,hogy ő egy olyan teremtmény, akivelsenki sem szórakozhat, hogy szörnyűhatalmat birtokol, hogy ha valaki ránéz,az azzal egyenértékű, mintha a Galaxistösszetartó és mozgató sötét anyagotpillantaná meg...

- És mondja, mit remél elérni ameggyilkolásommal? - mormolta fojtotthangon.

- Ha már így rákérdez - felelte aszenátor -, megszabadítjuk a Szenátustegy újabb hasznavehetetlen, korruptalaktól, és üzenetet küldünk HegoDamasknak, miszerint az a korszak,amikor még módjában állt befolyásolni aSzenátust, egyszer s mindenkorra végetért. Tíz éve várunk, hogy végrehajtsukezt a... megtorlást, ahogyan ön nevezte.Néhányunk még régebb óta. A történetakkor kezdődött, amikor Damaskszövetségre lépett egy Rugess Nomenevezetű bithtel.

Vagyis Kerred Santhemeggyilkolásával - állapította megmagában Sidious, majd így szólt:

- Attól tartok, szenátor, nemgondolták át elég alaposan ezt a dolgot.

- A következmények, Palpatine? -vágott vissza Teem, és az arca sötétszínezetet öltött. - Á, legyen nyugodt,alaposan végig-gondoltunk mindent, ésmegtettük a szükséges óvintézkedéseket.

- Értem - válaszolta bólogatvaPalpatine - adok még egy lehetőséget,hogy meggondolja magát.

Teem odafordult valakihez, aki akamera látóterén kívül állt, éselégedetten kacagva felelt:

- Ezt mondja azoknak, akik amarkukban tartják az életét, Palpatine!És vigasztalódjon a tudattal, hogy olysok mindent ért el rövid pályafutásaalatt!

Amint Teem holoképeszertefoszlott, két biztonsági elindult

Sidious felé, mire ő felkészült acselekvésre. Szempillantás alatteldöntötte, hogy egy Erő-taszítássalellöki őket magától, aztán egy ugrás, akarok széttárva, az ujjak begörbítve,hogy kitépje a légcsövüket a torkukból...

Hirtelen zavart érzett az Erőben, ésa magas ablakok csúcsaira fordította atekintetét. A következő másodpercbenfülsértő üvegcsörömpölés közepettenapgárdisták zúdultak be az ablakokon,és mikroszálas zsinegeiken gyorsütemben lecsúsztak a padlóra.Ereszkedés közben máris tüzet nyitottak.A Santhe emberei és a rodiai annyitalálatot kaptak, hogy a sugárnyalábok afelismerhetetlenségig széttépték atestüket.

Más fehér hajú echanik az oldalsóhelyiségekből rontottak be a terembe,egyesek energialándzsákat hordoztak,mások sugárvetőket. Sidiousgyakorlatilag a kisujját sem mozdítottameg, míg végül egy ezüstszín szemű nőodasietett hozzá, és közölte vele:

- Most már biztonságban van,szenátor úr!

- Azt én is látom - feleltemosolyogva Palpatine.

Ekkor egy echani férfi lépett aholovetítőhöz, és egy kézi számítógéppeladatokat olvasott ki belőle. Pillanatokkalkésőbb a díszruhát viselő Hego Damaskképe jelent meg ott, ahol az imént mégTeem képe derengett, 11-4D a gazdájamögött állva várakozott!

- Megvan a forrás, igazgató úr -jelentette a napgárdista. – A PanoplyOrbitális Állomás.

Plagueis bólintott, és kiadta aparancsot:

- Szedje össze a csapatát, és hajtsákvégre a támadást!

- Értettem, uram - válaszolta a férfifejet hajtva. - Hagyjak harcosokatPalpatine szenátor mellett?

- Felesleges - közölte Damask, -nem szorul az önök védelmére. Mostpedig induljanak!

Sidious meghallotta, hogy odakintsiklók érkeznek a gyárépület mellé. Anapgárdisták minden további nélkülkirohantak a teremből.

- A jelekből ítélve folyamatosan

figyeltettél - állapította meg Sidious,miután mindenki eltűnt a közeléből.

- Igen - felelte bólogatva DarthPlagueis -, egy ideje már tervezték azelrablásodat.

- Mióta te mindenki szeme láttáraüdvözöltél a Szenátusi Épület előtt.

- Már azt megelőzően is. Verunaértesített, hogy lázongó főnemesek egycsoportja kapcsolatba lépett a granokkal- magyarázott Plagueis, aztán rövidhallgatás után hozzátette: - Talán SatePestage-re kellene bíznod, hogy rendezdvelük a számlát.

- Ez már nekem is eszembe jutott.- Ami pedig a nyilvános

találkozónkat illeti, be kellett dobnomtéged eléjük.

- A tudomásom nélkül - fűzte hozzáSidious, és elvörösödve megkérdezte: -Egy újabb próba?

- Miért kellene próbára tennemtéged?

- Talán mert azt hiszed, hogy engemannyira elvarázsolt a coruscanti élet,hogy nem ismerem fel a veszélyt.

- Nyilvánvaló, hogy nem ez ahelyzet - jelentette ki Plagueis. - Láttam,hogy a kezdet kezdete óta megőrizted azéberségedet. Eltökélted, hogy kivívod azelismerésemet, és ez meg is történt.

Sidious tiszteletteljes főhajtássalköszönte meg a dicséretet.

- Teem és a többi gran még aSanthe biztonságiakkal szövetkezve issilány amatőrök maradtak - folytatta

Plagueis. - Az ügynökeink rávették őket,hogy az Uscru határán lévő éttermethasználják, valamint a gyárat, amelybenmost állsz. Az épület a miénk; egyLiMerge nevezetű vállalaton keresztülbirtokoljuk. Azt viszont nem tudtukkideríteni, hogy a granok hol kerestekmenedéket.

- És most már ezt is tudod - felelteSidious. - De miért vállaltál ennyifáradságot, hogy csapdát állíts nekik?Nem lett volna jobb egyszerűen csakmegöletni őket?

- Ez nem Sith-ügy, tanítvány! -válaszolta Plagueis. - A látszat kedvéértmeg kell okolnunk azt, amit hamarosanrájuk szabadítunk. Nem értették meg azüzenetünket, és most meg kell tanulniuk a

leckét. Mert még sokakat meg kellgyőznünk az álláspontunkról.

- Hogyan segíthetek? - érdeklődöttSidious.

- Te már eljátszottad a magadszerepét. Most térj vissza a szokásosdolgaidhoz. A beavatási ceremónia utánismét beszélünk.

Sidious hallgatott néhány pillanatig,majd komoran megkérdezte:

- Véget érnek valaha ezek apróbák?

- Igen. Ha már nem lesz szükségrájuk.

Huszadik fejezet: A Ferde KörA színpad készen állt.A húsz méter átmérőjű, tökéletesen

szabályos korongot egyetlen kőtömbbőlvésték ki, és úgy helyezték el, hogy azalsó éle csak egy rövid szakaszonérintkezett a padlóval, a többi részétlebegtető hajtóművek mintegy tízfokosemelkedéssel a padló felett tartották - ezvolt a Ferde Kör. Csak a Rend tagjaiismerhették, amely hosszú-hosszú

fennállása alatt legfeljebb ötszáz főtszámlált egyazon időben, és egy félgömbalakú kupolában végződő toronyházlegfelső emeletén rejtőzött. A legendaszerint az épület

- amelyet az egyik legrégebbinektartottak a bolygó ezen részén

- egy ősrégi tómederre épült, és akörnyéken egyedüliként vészelt át egyszeizmikus eseményt, amelynek hatásáratíz fokkal megdőlt délnyugat felé. Egyévszázaddal a földrengés után a tornyothelyreállították, és ismét függőlegesenmeredt az ég felé, leszámítva a legfelsőszint központi részének elferdültpadlóját. Erről kölcsönözte a nevét atitkos szervezet, amelyet befolyásosszemélyiségek alapítottak, akik Tarsus

Valorum főkancellári időszaka alattmegvásárolták az épületet.

A fekete ruhát viselő Larsh Ilill akorong legmagasabb részén állt, mígPlagueis, 11-4D, és a többi muun azátellenes oldalon. Húsz évvel korábbanPlagueist is meghívták, hogycsatlakozzon a Rendhez, ám ővisszautasította a felkérést, bár továbbrais üzleti kapcsolatban maradt anagymágussal, valamint néhánykiemelkedő taggal, akik rendszeresenrészt vettek a sojourni Gyűlésen. AFerde Kor tagjai beérték annyival, hogya Rend afféle zártkörű klubként működik.Nem tűztek ki maguk elé pontosanmeghatározott célokat, a szertartásaikáltalában jelképesek voltak, tele titkos

kifejezésekkel és kézfogásokkal.Plagueis világosan értette, hogy mirőlvan szó: a tagok fontosnak érezték, hogyegy titkos testvériséghez tartozzanak, deaz egész csupán egyfajta felnőtteknekvaló játék volt. O viszont nemkockáztathatta meg, hogy a vezetőtisztségviselők átfogó képet kapjanak ahátteréről. Ellenben Larsh Hill példásmúltat mondhatott magáénak, még akkoris, ha évtizedekig dolgozott Plagueisapjánál. A terv úgy szólt, hogy abeavatása után Hill lesz a DamaskVállalat legfontosabb ügynöke aCoruscanton, míg a fia, San lesz Hegojobbkeze, hogy megfelelően felkészüljönjövőbeli szerepére, vagyis hogyelfoglalja az Intergalaktikus Bankklán

elnöki székét.A Sidiousszal folytatott

megbeszélés után Plagueis visszatért aterembe, és a diadal érzése áradt szétbenne: mire a sötétség rá-telepszik aFobosi-kerületre, a Gran Protektorátustagjai többé nem okoznak problémát. PaxTeem és a többiek azt hitték, hogymenedéket találtak a Coruscant egyikorbitális állomásán, ám a napgárdisták -leszámítva azt a kettőt, akiket Plagueistartaléknak maga mellett tartott - márelindultak, és elegen voltak ahhoz, hogyszétzúzzák az ellenállást, akármekkoraerőket vonultatott is fel a SantheBiztonsági Szolgálat. Sidioustökéletesen játszotta a szerepét, ésteljesen visszanyerte a mestere bizalmát,

Plagueis úgy döntött, eljött az idő, hogybevezesse a tanítványát azokba atitkokba, amelyeket évtizedek ótakutatott, hogy meg mutassa neki acsodákat, amelyeket az Aborah mélyénterem telt.

A boltíves főbejárat felől egyrehangosabb éneklés hallatszott, aztánhosszan kanyargó sorokban körülbelülharminc, fekete köpenyt viselő alakvonult be a helyiségbe, és foglalta el ahelyet a Ferde Kör körül. Utolsónak amaszkot viselő nagymágus lépett be, akimaga elé emelt kezén átvetve hordozta avastag láncot, amelyen a Rend címeréveldíszített medál függött, A régi Sithek ishasonló szertartás keretében avatták be atanítványaikat - gondolta Plagueis,

mialatt Larsh Hill fél térdre ereszkedetta nagymágus előtt.

Abban a pillanatban, amikor Hilljobb térde a simára csiszolt kőhöz ért,Plagueis zavart érzett az Erőben, ésfagyos zsibbadás kúszott fel a gerincén.Kissé jobbra pillantva meglátta, hogy11- 4D feléje fordítja a fejét, míg ajelzőfényei vadul villognak, ami aztjelentette, hogy a droid veszélyre utalójeleket észlel. A sötét oldal energiái úgyborultak rá Plagueisra, akár egy lepel,de ahelyett hogy ösztönösen cselekedettvolna, türtőztette magát, nehogy túl koránmegmutassa a valódi énjét. Mialatttétovázott, az idő mintha megállt volnaszámára, és több dolog is történtegyszerre.

A nagymágus a medált markolvamegrántotta a láncot, amit az imént Hillnyakába akasztott. Az öreg muun fejeelőrebillent, lezuhant, és gurulni kezdetta ferde kőlapon. A nyakából vérfröcskölt, a teste oldalra dőlt, és vadulrángatózott, mialatt a szívei sorbanleálltak.

A rend tagjai kirántották a kezüket aköpenyük bő szabású ujjából, oldalralendítették, és ekkor vagy tucatnyifejezőkorong süvített a levegőben. APlagueistól jobbra és balra álló muunokeldőltek, az utolsó lélegzetük a torkukonakadt. Az egyik napgárdista eltántorgottPlagueis előtt, a homlokából egy korongállt ki. Vér özönlött mindenfelé, a szagaszempillantás alatt betöltötte a levegőt.

11-4D, amelynek a törzsébe legalábbhárom korong mélyedt, megpróbált agazdája felé botorkálni, amikor egyújabb korong csapódott a testébe, ekkormegállt, és az illesztéseiből szikrákpattogtak, illetve sűrű füst özönlött.

Plagueis a jobb kezével a nyakajobb oldalához kapott, hogy kitapogassaa sebet, amit egy elsuhanó korong ejtett:az állkapcsának és a nyakának jókoradarabja hiányzott, továbbá az élesfegyver átmetszette a légcsövét és többfontos erét. Sötét energiákat borított asérülésekre, hogy ne veszítse el azeszméletét, de így is elzuhant, és a vére amáris csúszós kőlapra ömlött. Nohaegyre sűrűbb felhő lepte el a tudatát,látta, hogy körös-körül az orgyilkosok

vibrotőrt rántanak elő a köpenyükujjából, és elindulnak a még álló muunokfelé. Az egyetlen napgárdistafolyamatosan tüzelt a sugárvetőjével, asorozatai legalább fél tucat csuklyásalakot lesöpörtek a ferde kőlapról, depillanatokkal később őt is lemészárolták.

Átvertek - gondolta Plagueis, és afelismerés jobban fájt neki, mint a sebeicsapdába csalt néhány alacsonyabbrendű teremtmény, akiknek volt annyieszük, hogy a ravaszságot a gőg elébehelyezzék.

Palpatine kicsi, de jól felszerelt ésízlésesen berendezett irodájából bámultaCoruscantnak azt a szeletét, amelyet látni

lehetett a helyiség ablakán. Amesterséges árok túlsó oldalán egykormányzati épület sivár fala szürkéllett,míg magában az árokban sűrűn áradtak alégi járművek mindkét irányba.

Térj vissza a szokásos dolgaidhoz!- erre utasította Plagueis. De hogyan isviselkedhetett volna úgy, mintha semmisem történt volna, még akkor sem, haalibit kellett szereznie? A mestere talánazt várta tőle, hogy visszatér az Uscruba,és kényelmesen megebédel? Vagyelmegy sétálni egyet az Emlékmű térre?Hogy részt vesz azon a találkozón, amit aPénzügyi Bizottság egyik bothai tagjávalbeszélt meg?

Elhátrált az ablaktól, és szinteremegett dühében, amit hetek óta

kénytelen volt újra és újra elfojtanimagában.

Nem erről az életről álmodozott tízévvel ezelőtt, amikor hűséget esküdött azErő sötét oldalának. A vágya, hogyközelebbi kapcsolatba kerüljön azErővel, hogy még hatalmasabb Sithlegyen, nem ismert határokat. De mikorfogja elérni a mester szintet? Honnanfogja tudni, hogy mesterré vált? AmikorPlagueis szól neki?

Lenézett reszkető kezére.Ma már vajon könnyebben idézne

meg Sith-villámokat? Darth Plagueismiféle titkokat tartott meg magának?

A szoba közepén állt, amikormegérezte, hogy odakint a folyosónközeledik valaki. Pillanatokkal később

ököl dobolt az ajtón, ami nyombanfélresiklott, és Sate Pestage robbant beaz irodába.

Amikor meglátta Palpatine-t,hirtelen megtorpant, ésmegkönnyebbülten fújt egyet.

- Már jó ideje próbálom elérni -közölte szinte kiáltva, és a keze fejévelmegtörölte verejtékes homlokát.

- Elfoglalt voltam - feleltePalpatine, és kíváncsian megkérdezte: -Mi történt?

Pestage leroskadt az egyik székre,felnézett rá, és visszakérdezett:

- Valóban meg akarja tudni? -Elhallgatott néhány pillanatra, majdbelekezdett: - Annak érdekében, hogyelválasszuk azt, amit én tettem, attól,

amit ön tett...- Ne vesztegesse az időmet - szólt

közbe ingerülten Palpatine -, térjen alényegre!

- A maladi parancsnok, akivel aKim-ügy idején tárgyaltam... - feleltelihegve Pestage.

- Mi van vele?- Két, talán három órával ezelőtt

felhívott. Azt mondta, mélységesenszégyelli magát azért, mert majdnemelszúrták a megbízatást, és ezértkárpótolni akar minket. Azt mondta,éppen most kapott hírt arról, hogy egymásik maladi csoport szerződést kötöttegy, a Coruscanton végrehajtandó, elégkomoly támadásra, amely egy olyanvalakit érint, aki kapcsolatban van a

Damask Vállalattal. - Pestage a szenátorszemébe nézett, és hozzátette:

- Attól féltem, hogy maga a célpont.Palpatine az ablak felé fordult,

hogy gondolkodjon. A Santhebiztonságiak talán azt tervezték, hogyPax Teemmel folytatott holobeszélgetéstkövetően átadják őt a maladiaknak?

Visszafordult Pestage felé, ésmegkérdezte:

- Kivel szerződtek?- A Gran Protektorátus tagjaival.- Igen, minden egybevág... -

mormoíta Palpatine.- Mi vág egybe? - érdeklődött

Pestage,- Hol vannak most a granok?- Amint megkaptam a hírt a

maladitól, megkértem Kinmant, hogyfigyelje őket. A malastare-i nagykövetirezidencián húzták meg magukat.

- Itt, a Coruscanton? - kérdeztemeglepetten pislogva Palpatine.

- Persze, hogy itt.- Nem lehetséges, hogy egy másik,

közeli bolygón tartózkodnak, vagy egyorbitális állomáson?

- Nem, idelent vannak, a felszínen.Palpatine járkálni kezdett a

helyiség közepén. Teljesen megnyitottamagát az Erőnek, és a rossz érzésekakkora lendülettel tódultak bele, hogymegtántorodott. Megtámaszkodott a balkezével az íróasztalon, és haszaggatottan, erőlködve is, de sikerültteleszívnia a tüdejét levegővel.

- Palpatine! - kurjantotta a hátamögött Pestage.

- Hego Damask - válaszoltaPalpatine, anélkül hogy megfordultvolna.

Pestage túlságosan megdöbbentahhoz, hogy mondjon erre valamit.

A granok nemcsak engem csaltaktőrbe - állapította meg magábanPalpatine. - Hanem Plagueist is.

A mestere annyira a saját tervevégrehajtására összpontosított, hogy megsem fordult a fejében, hogy talán agranok is terveznek valamit. De akkor is,hogyan történhetett meg? Plagueishogyan lehetett ennyire vak?

- Kérek egy siklót, Sate! -rendelkezett, amikor összeszedte magát.

Pestage talpra ugrott, ésmegkérdezte:

- Hová megyünk?- A Fobosi-kerületbe. A Ferde Kör

fészkébe.

Plagueis az oldalán feküdt, a térdéta mellkasáig felhúzva. A szemét nyitvatartotta, de nem mozdította, ám így isvégignézte, hogy a vibrotőröklekaszálják a másik echanit is. A nyakáratapasztott jobb tenyere alól vér csorgott,és kisebb tócsába gyűlt a feje alatt, ezérta támadók egyelőre nem törődtek vele,valószínűleg halottnak hitték. De most afekete köpenyes alakok módszeresenvégigjárták a fekvő muunokat, életjeleketkerestek, és ha kellett, egy-egy gyors

tőrdöféssel befejezték azt, amitelkezdtek. Néhányan lelökték a fejükrőla csuklyát, elárulva magukról, hogymaladik - ugyanannak az orgyilkosszektának a tagjai, amelyet Sidiousfelbérelt Vidar Kim meggyilkolására.

Plagueis egy pillanatig arragondolt, hogy Sidious talán kötött egymásodik szerződést is, ám azonnalelvetette a gondolatot, amely csak azértszületett meg a fejében, mert nem akartabevallani magának, hogy a granoktúljártak az eszén. Aztán azon kezdetttöprengeni, hogy a maladik végeztek-e aFerde Kör azon tagjaival, akiktől aruháikat szerezték, és akiketmegszemélyesítettek. Nem tartottavalószínűnek, mert ezeket az

orgyilkosokat éppen a profizmusuk miattismerték és tisztelték, inkább aztgyanította, hogy a tagokat elkábítottákgázzal vagy valami más anyaggal.

11-4D tőle alig egy méterre állt. Atestét borító ötvözetlemezekbe ötfejezőkorong ágyazódott, szelídenpislákoló jelzőlámpái arról tanúskodtak,hogy jelenleg önellenőrző rutinokatfuttat. Plagueis példát vett a droidjáról,és felmérte a saját állapotát. Rengetegvért vesztett, és az egyik mellékszívefibrillált. A Sith módszerek segítettekneki, hogy helyreállítsa a másik kétszívének működését, de az egyik olyankeményen hajtott, hogy kompenzálja akiesést, hogy annál is fennállt aritmuszavar veszélye.

A szemét éppen csak kicsitmozgatva megállapította a napgárdistákellentámadását túlélt két tucatnyiorgyilkos helyzetét, aztán mélyenmerített az Erőből, és talpra ugrott.

A legközelebb álló maladik avibrotőrüket felemelve felé rontottak, deő egy Erő-lökéssel lerepítette őket aferde kőkorongról, és nekivágta a teremoldalfalának. Másokat a puszta kezévelölt meg: eltörte a nyakukat, vagy akkoraütést mért rájuk, hogy az ökle apáncéljukon áttörve behatolt amellüregükbe.

Hirtelen széttárta a karját, majdösszeütötte a két kezét, és ezzel haláloslövedékké változtatott minden szabadtárgyat a kör- nyéken. Ám a maladik sem

ezen a reggelen kezdték a szakmát. Akultusz tagjai már több Jedit megöltekvagy megsebesítettek, Így aztán azErővel szembekerülve nem estekpánikba, nem menekültek el, egyszerűencsak harcmodort váltottak: megdöbbentőfürgeséggel mozogva körülvettékPlagueist, és várták a kedvezőlehetőséget.

Csak addig kellett várniuk, amígPlagueis megpróbált Sith-villámokatmegidézni. A másodlagos mellékszívefelmondta a szolgálatot, a fájdalommegbénította, és majdnem azeszméletvesztésbe taszította. Azorgyilkosok egy pillanatot semvesztegettek. Azonnal rávetettékmagukat, és folyamatosan döfködték, de

a tőrük nem hatolhatott át az Erő-pajzson, amit az utolsó pillanatbanlétesített maga körül. Miután úgy-ahogyösszeszedte magát, ellentámadásbalendült: ezúttal egy szaggatott üvöltéssel,amely a bensője mélyéről kiindulva úgytört elő belőle, akár egy szonikusfegyverből a pusztító hanghullám.Beszakította a tíz méteren belültartózkodók dobhártyáját, de még atávolabb állók is a fülükre tapasztották atenyerüket, és mélyen előregörnyedvevonaglottak. Plagueis ekkorszemkápráztatóan gyors kéz- éslábmozdulatokkal koponyákat tört be, éslégcsöveket tépett ki. Ezt csupán egypillanatra hagyta abba, amikor ismegidézett egy Erő-hullámot, amellyel

péppé zúzott hat maladit. Balra fordult,és ezzel megnyújtotta a hullámot, amelyátsöpört a termen, és még legalább hat-nyolc harcossal végzett. De még ez semvolt elég ahhoz, hogy a támadóivisszarettenjenek. Ismét rávetettékmagukat, és minden apró hibájátkihasználva sebeket vágtak a karjára és avállára. Fél térdre kényszerülvefelemelte a padlóról és maga felérepítette az egyik napgárdistasugárvetőjét, ám egy orgyilkos a fegyverelé vetette magát, és ezzel megváltoztattaa röppályáját.

Plagueis ekkor már csak az Erőreszámíthatott. Négykézláb állvamegidézett egy újabb hullámot, amivelleterített néhány támadót, de azonnal

mások léptek a helyükre, és egyszerretöbb irányból lesújtottak rá. Tudta, hogymaradt még ereje egyetlen utolsóellentámadáshoz. Éppen felkészült, hogyrászabadítsa a poklot maladikra, amikormegérezte, hogy Sidious belép ahelyiségbe.

Sidiousszal együtt Sate Pestage ismegérkezett, aki a sugárvetőjével különpoklot teremtett: halálosan pontossorozatai végtagokat és fejeketválasztottak le, testeket szaggattakcafatokra Sidious a mestere mellérohant, felemelte őt, aztán egymásoldalán küzdve másodpercek alattvégeztek a még talpon maradtmaladikkal.

Az összecsapást követő csendben a

kiömlött kenőanyagaitól csillogó 11-4Dújraindította magát, majd merevléptekkel odabotorkált a gazdájához, kétpótkarjában áttetsző folyadékkal telifecskendőt szorongatott.

- Damask igazgató... ha megengedi,módomban áll segíteni.

Plagueis szó nélkül a droid felényújtott a karját, aztán nehézkesen,tétován leült a kőlapra, amikor afájdalomcsillapítók hatni kezdtek. Atekintetét előbb Pestage-re emelte, majdSidiousra nézett, aki cserébe Pestage-repillantott, és a tekintete arróltanúskodott, hogy most már ő is tagja letta titkos szövetségnek, akár akarta, akárnem.

- Mester, azonnal indulnunk kell -

jelentette ki Sidious. - Amit éreztem, aztvalószínűleg a Jedik is észlelték, és talánmáris úton vannak ide.

- Hadd jöjjenek - recsegte Plagueishadd szívják magukba a sötét oldalillatát.

- Ezt a vérontást nem lehetmegmagyarázni, mester - érvelt Sidious.- Nem maradhatunk itt.

Egy másodperccel később Plagueisbólintott, és hörögve parancsolta:

- Hívd vissza a napgárdistákat.Amikor végeztek itt...

- Várj, mester - szólt közbeSidious. - Tudom, hol vannak a granok.Ezt most nem a megszokott módon fogjukintézni.

A malastare-i nagykövetirezidencia három szintet foglalt el egy, akormányzati negyed szélén álló karcsútoronyházban. Az épület eleje aGalaktikus Legfelsőbb Bíróságmagányos tömbjére nézett, ám a hátuljaegy keskeny árokra, amelynek mélységemeghaladta az ötven szintet, és amelybőlteljesen kitiltották a járműforgalmat. APestage-től kapott útmutatást követveSidious turbólifteken és mozgójárdákonutazott egy szűkös erkélyig, amely tízemelettel a rezidencia legfelső szintjefelett terült el. Noha éktelen düh tomboltbenne, jobban szeretett volna sötétbenlecsapni, ám biztosra vette, hogy agranok izgatottan várják a híreket amaladiktól, és nem kockáztathatta meg,

hogy elmenekülnek a lépcsőkön, mielőttodaér hozzájuk. Így aztán addigácsorgott az erkélyen, amíg az és a hozzávezető járda mindkét irányban kiürült,ekkor átvetette magát a korlát felett, ésaz Erő segítségével átrepült az árokmásik oldalára, ahol biztonságosanmegérkezett a rezidencia legalsószintjének egyik párkányára. Éppen csakannyi ideig állt ott, amíg aktiválta aPlagueis hajójáról szerzett fénykardot, éskerek lyukat vágott egy, az egész épületetbehálózó tágas szervizalagút oldalába.

Alig tíz métert kellett másznia azelső szerelőnyílásig, ahol leereszkedettegy félhomályos tárolóhelyiségbe, ekkorismét bekapcsolta a fénykardot. A muunjókora kezére méretezett markolat nem

illett a kezéhez, ezért a biztonságkedvéért két marokra fogta. Gyilkosszándékát cáfoló elővigyázatossággallépkedett, és éberen figyelt, nehogybesétáljon egy kamera látóterébe, vagymegszólaltasson egy rejtett riasztót.Pillanatokkal később kisurrant egy szűkfolyosóra, és végigment rajta egészen azépület elejéig. A hivatalos főbejáratnálkét dug őrködött, de jószerével csakácsorogtak, nem is figyelték akörnyezetüket. Sidious közönségesszemnek követhetetlen gyorsasággalcsapott le rájuk, és teljesen meglepteőket. Az egyiknek a mellkasát és a hasáthasította fel, a másikat pedig egy gyorscsapással lefejezte, míg az első a kétkezével próbálta megakadályozni, hogy a

belei a mozaikpadlóra omoljanak. Amintaz őrök elzuhantak, gyorsan körülnézett,és kamerákat fedezett fel a falakon,illetve a magasban húzódó mennyezeten.Egy pillanatra eltűnődött azon, hogy amonitorokat figyelők mit gondolhatnakaz iménti jelenetről - minden bizonnyalazt hitték, hogy a két dugót egy fantommészárolta le.

Ettől függetlenül sietnie kellett.Felrohant a lépcsőn a következő

szintre, ahol fojtott emberi hangokathallott egy oldalsó helyiség vastagajtaján túlról. Egy Erő-taszítássalberobbantotta az ajtót, közepes terpeszbeugorva megállt a nyílásban, ésfüggőlegesen maga elé emelte a kardját.A penge vöröslő izzásán túl hat-nyolc

Santhe biztonsági őrt látott, akik egyélelemmel és italosdobozokkal teliasztal körül üllek. Az első pillanatokbantátogva bámultak rá, majd a fegyverükértnyúltak - egyesek a derekukhoz kaptak,mások az ünnepi lakoma romjai közöttkezdtek kotorászni.

Sidious berontott a helyiségbe,visszaverte a felé zúdulósugárnyalábokat, és támadásba lendült.A bal karját felrántva a levegőbe emeltkét őrt, és gyorsan felnyársaltamindkettőt. Vadul vicsorogva éshörögve, akár egy vadállat, megpördült,és meg-szabadított három harcost afejétől, míg egy negyediket derékbankettévágott. A következő pillanatbanleszúrt egy őrt, aki rettegve lapult a

padlóhoz, aztán egyenesen beledöföttegy magas férfi üvöltésre nyitott szájába.

Amikor ez az utolsó harcos isösszeroskadt, Sidious meglátta magátegy díszes tükörben: az arca haragosaneltorzult, vörös haja szerteszét állt, aszájából nyúlós nyálka csöpögött, aszeme sárga fénnyel izzott.

Visszaszökkent a folyosóra, ésfelfutott a következő lépcsősoron, amelyjókora terembe vezetett. A helyiség televolt gran nőkkel és gyermekekkel,valamint gran és dug szolgákkal. Nyilvánmeghallották az előző összecsapástkísérő lármát, mert néhányan már talpraugrottak, de a legtöbben moccanni semtudtak a megdöbbenéstől.

Sidiousnak mindez kapóra jött, és

egyet sem hagyott életben közülük.Ezt követően átrohant egy sor

elegáns szobán, mígnem megérkezett egymagas, kétszárnyú ajtóhoz., amelyentúlról egy javában zajló mulatság hangjaiérkeztek. Az ünneplés minden bizonnyalórákkal ezelőtt kezdődött, és arésztvevői valószínűleg nem is akartákabbahagyni, amíg Palpatine szenátor,Hego Damask és a többi muun halálanem lesz befejezett tény.

Sidious ekkor teljesen átadta magáta haragjának és a gyűlöletének. Bezúztaaz ajtót, beszökkent a terembe, ésegyenesen egy asztalra érkezett, amelyetelborítottak a gabonamagvakkal észöldségekkel dúsan megrakott tányérok.Körülötte a granok szempillantás alatt

elnémulva, rémülten meredtek rá. Azasztalfőn ülő Pax Teem úgy bámult,mintha a legrosszabb rémálmánaklegborzalmasabb szörnyetegét láttavolna megelevenedni. Sidious úgydöntött, hogy őt hagyja utolsónak. ígyaztán a szenátornak végig kellett néznie atársai pusztulását, hogy Sidious egy Erő-rántással leszakítja a mennyezetet, hogya kandallóban táncoló, szelíd lángokbömbölő tűzvésszé erősödnek, amelyetSidious maga mögé parancsol, mialattleugrik az asztalról a padlóra, és elindulaz egyetlen, még élő áldozata felé.

Pax Teem kétségbeesetten menekülta Sith és a gyorsan szétterjedő lángokelől, mígnem nekihátrált egy magasablaknak, amelyet kétfelől a

mennyezettől a padlóig érő függönyökkereteztek. Beszélni próbált, talánszeretett volna könyörögni az életéért, dea szája cserbenhagyta, és egyetlen szótsem tudott kimondani.

Sidious kikapcsolta a fénykardját, abal kezével intett a lángoknak, mire azokaz asztalról átszökkentek a függönyökre.Teem keskeny orrából harsány, mekegősikoly tört elő, amikor a vastag, lángolószövetek leszakadtak felette, ésráborultak.

Sidious mozdulatlanul állva,szemrebbenés nélkül nézte végig aszenátor tűzhalálát.

Huszonegyedik fejezet: BeiktatásA Ferde Kör Rendben, a Gran

Protektorátusban, a Santhe BiztonságiSzolgálatnál és a Jedi-rendben olyanerős hallgatási parancsok uralkodtak,hogy azokat még merényletek,

gyilkosságok és más súlyosbűncselekmények esetében sem szegtemeg senki. Ha nem kábították volna el aFerde Kör elit tagjait, valamint személyitestőreiket, és nem találtak volna rájukeszméletlenül öltözőkben és máshelyeken, a rendőrségi nyomozók, akiketkét Jedi-lovag hívott a Rend székházába,sosem kaptak volna engedélyt, hogybelépjenek az épületbe, nemhogy a Rendmagasztos beavatási csarnokába, aholfelfedezték a fejezőkorongokkal ésvibrotőrökkel meggyilkolt tucatnyi muunés két echani holttestét. Körülöttükmajdnem negyven maladi teteme feküdt,velük sugárnyalábok és nagy erejű,tompa ütések végeztek. Az utóbbiakannyira szétszóródtak, hogy a

helyszínelők kezdetben azt hitték, bombarobbant a teremben, de ezt alátámasztóbizonyítékok sosem kerültek elő. Amuunokról hamar kiderítették, hogy aDamask Vállalat legnagyobb befektetői,viszont a cég dúsgazdag alapítója ésvezetője, Hego Damask, ha jelen volt is,túlélte a támadást. A Jedik, akik arendőrséget riasztották, sosem árulták el,hogy alapjában véve mi vonzotta őket aFobosi-kerületbe, sem pedig, hogy miértérdeklődnek ilyen élénken az ügy iránt.És hozzájuk hasonlóan a Ferde Körtagjaiból sem lehetett kihúzni értelmesválaszokat.

A nyomozók a Coruscant szívébenálló malastare-i nagykövetségen mégrejtélyesebb nyomokat találtak. A

helyzetet tovább bonyolította, hogy tűzpusztított az épületben, amelyet aztán egygázrobbanás félig romba döntött. Atűzoltóság szakértői még javábankeresgéltek a háromszintes tömbelszenesedett maradványai között,amikor váratlanul beállított a JediTanács két tagja. A Jedik ezúttal semadtak magyarázatot arra, hogy mitkeresnek ott, de a rendőröknek a magukerejéből is sikerült előrehaladniuk. Ahelyszínen talált vérnyomok arra utaltak,hogy számos tetem elhamvadt a tűzben,amiből a nyomozók arra következtettek,hogy egy bűnbanda művével állnakszemben. Vidar Kim szenátornemrégiben történt meggyilkolásanyomán a Szenátusi Vizsgálóbizottság

felállított egy különleges egységet, hogyaz vizsgálja ki az ügyet. Az egység tagjaiszámos személyt hallgattak ki, több százórányi képanyagot néztek végig,amelyeket a biztonsági kamerákrögzítettek, ám a legfontosabb érintettekés tanúk az ügyvédeik mögé rejtőztek,még akkor is, amikor börtönnelfenyegették őket az igazságszolgáltatásmunkájának akadályozása miatt.

Egy hónappal a coruscantiesemények után Plagueis a Muunilinstrehívta a tanítványát. Sidious megfordultmár a Főkikötő űrállomáson, de mégsosem járt a felszínen. Most viszont azonkapta magát, hogy a bolygó egyikromlatlan, kék óceánja felett repül egyelegáns siklóban, amit két napgárdista

vezet. Az Aborah közelébe érvemegnyitotta magát az Erőnek, és aztérzékelte, hogy a szigetet sötét energiákörvénye táncolja körül, amelyhezfoghatót még sosem tapasztalt.Mindeddig azt hitte, hogy csak aKorribanon vagy más Sith világokontalálkozhat hasonló jelenséggel.

A leszállózónában a teljesenkijavított 11-4D várta őt, és bevezette azépítménybe, míg a gárdisták a siklónálmaradtak,

- Sokkal jobban nézel ki, mintamikor utoljára láttalak - jegyezte megSidious, mialatt turbólifttel ereszkedteklefelé.

- Igen, Palpatine szenátor. AzAborah sokakat helyrehozott már.

- Damask igazgatót is?- Ennek megítélését önre hagyom,

uram.A kabinból kilépve Sidious szeme

először a könyvtáron akadt meg, akönyvekkel, tekercsekkel, lemezekkel ésholokronokkal telezsúfolttárolóállványokon, mindazon atudásanyagon, amire a felkészülésekezdete óta áhítozott. Gyengédenvégighúzta a kezét egy-egy polcon, vagyegy vaskos kötet gerincén, de nem sokáigámuldozhatott, mert 11-4D hamarosanlevezette egy lejtős rámpán, és ekkormegérkeztek egy létesítménybe, egycsúcsminőségű eszközökkel felszereltorvosi kutatólaboratóriumba.

Egyik berendezésről a másikra

pillantott, és megkérdezte:- Ezeket a gazdád a sérülései miatt

hozatta?- Csak egy részüket, uram - felelte a

droid. - A legtöbb már akkor itt volt,amikor ide kerültem.

- És az mikor történt?- Körülbelül egy standard évvel

azelőtt, hogy bemutattak önnek aChandrilán, uram.

Sidious elgondolkodott, majdmegkérdezte:

- Téged Damask igazgató készített?- Nem, uram. Ő csupán a jelenlegi

gazdám.Mélyebben a komplexumban

ketrecek előtt haladtak el, amelyekbenannyi teremtmény élt, mint egy közepes

méretű állatkertben. 11-4D rámutatottegy elkülönített sorra.

- Ott vannak azok, amelyeket agazdámnak nemrégiben sikerült teherbeejteni.

- A gazdádnak?- Igen, egyre jobb eredményeket ér

el.Sidious még akkor is megpróbálta

megfejteni a droid kijelentésénekértelmét, amikor beléptek egy ablaktalancellákkal szegélyezett hosszú folyosóra.Az Erőn keresztül érzékelte, hogykülönféle teremtmények rejtőznek abezárt ajtók mögött.

- Ezek itt foglyok? - kérdezte.- Óh, nem, uram - válaszolta 11-4D

-, kísérleti alanyok.

Amikor a folyosó végéhez érvebefordultak egy sarkon, Sidiousegyszeriben megtorpant, és hüledezvebámult. Tágas műtő terült el előtte,amelynek közepén egy magasrafeltornyosuló baktatartályban egy bithférfi lebegett.

- Az ott Venamis! - zendült valaholPlagueis tompa, furcsa hangja.

Sidious megfordult, és meglátta amesterét, amint besántikál a helyiségbe.A száját, állát és a nyakát terjedelmeslégzőmaszk takarta. A vibropengékkelejtett sebei begyógyultak, ám a bőrerendkívül halvány és áttetsző volt.Sidious mindeddig sokat töprengett azon,hogy a mestere mennyire gyengült meg atámadástól, de most már érzékelte, hogy

minden testi sérülése ellenére a hatalmaváltozatlan maradt.

- A gondolataid elárulnak - mondtaPlagueis. - Azt hiszed, hogy Malakhatalma meggyengült Revankardcsapásaitól? Hogy Banemeggyengült, mert az orbaliskokelborították a testét? Azt képzeled, hogyGravid ifjú tanítványát hátráltatták aprotézisek, amelyeket a mesterévelvívott összecsapás után viselnie kellett?

- Nem, mester.- Hamarosan nagyobb lesz a

hatalmam, semmint el tudnád képzelni -jelentette ki Plagueis, majd nehézkesennyelt egyet, és hozzátette: - De most jöjjvelem, sok minden meg kell beszélnünk.

Sidious követte őt egy hűvös

kamrába, amelynek minden be-rendezéseegy ágyból, két egyszerű székből, egymosdóból és egy bonyolult mintákkalszőtt takaróból állt. Plagueis intett neki,hogy üljön le az egyik székre, míg őmaga merev mozdulatokkal leereszkedetta másikra. Néhány hallgatag másodpercután elégedetten bólogatva belekezdett:

- Örömmel látom, hogy mennyitváltoztál, hogy milyen hatalmatbirtokolsz, Sidious Nagyúr. Ami aCoruscanton történt, annak meg kelletttörténnie, de vigaszt merítek abból atényből, hogy az események igazi SithNagyúrrá formáltak téged. Most márkészen állsz arra, hogy megismerd alegféltettebb titkaimat.

- Mi ez a hely, mester?

Plagueis rááldozott néhánypillanatot, hogy erőt gyűjtsön, mielőttmegadta a választ.

- Tekintsd egyfajta tartálynak,amely tartalmazza mindazt, aminek azéletemet szenteltem. Mindent, amitszeretek.

- Azt hiszem, most hallom elsőízben tőled ezt a szót.

- Csak azért, mert nem létezikmásik szó, amellyel híven kifejezhetnéma feltétlen vonzódásomat azon állatok ésteremtmények iránt, amelyeketösszegyűjtöttem itt. Ugyanakkor ez aszeretet szenvedély nélküli, mert aszenvedélynek nincs köze hozzá.

- A bith... Venamis...- Tenebrous rám küldte, hogy

próbára tegyen. Hogy végezzen velem,ha kudarcot vallok. De Venamis ajándékvolt, lényegében rajta keresztül tártamfel az Erő legmélyebb titkainak egyrészét. Valamennyi teremtmény, amitláttál vagy érzékeltél itt, hasonló áldásszámomra, ahogyan azt te is meglátodmajd, amikor bevezetlek a rejtélyekbe.

- Mit értett a droid az alatt, amikorazt mondta, hogy teherbe ejtettélbizonyos lényeket?

Plagueis elégedetten mosolygott amaszkja alatt.

- Azt jelenti, hogy várandósak, de aterhességet nem természetesfogantatással, hanem az Erő segítségévelértem eh

Sidious meglepődve és hitetlenül

nézett a mesterére.- Az Erővel?- Igen - hümmögte tűnődve

Plagueis. - De nem sikerült kellőóvatossággal eljárnom. Amikormegkíséreltük az élet és a halál felettiuralmat elragadni az Erőtől, amikormegpróbáltuk megbontani azegyensúlyát, ellenállt nekünk. Akció ésreakció, Sidious. Többé-kevésbé úgy,mint a termodinamikai törvényeknél.Vakmerő voltam, és az Erő ugyanúgypróbára tett, mint annak idejénTenebrous. A midikloriánokat nemkönnyű rávenni, hogyengedelmeskedjenek egy olyan valakiakaratának, aki éppen csak feltárta atitkokat. A sötét oldalt meg kell nyernünk

magunknak. Biztosítani kell arról, hogy aSithek képesek átvenni a hatalmat.Máskülönben megakadályoz minket acéljaink megvalósításában.Balszerencsét hoz ránk. Visszavág,méghozzá nagyon keményen.

- A maladik...- Talán... mindenesetre annyi

bizonyos, hogy a Jedik ezért süllyedtek aromlásba, és húzták le magukkal aKöztársaságot. Mert felbontották azErővel való szövetségüket. Igen,manapság is képesek meríteni azenergiáiból, de sokkal kevésbe tudjákhasználni. Minden egyes cselekedetükellentétes célú, sokszor láthatatlankövetkezményt okoz, amely felemeli asötét oldal híveit, támogatja az

erőfeszítéseiket, és megnöveli ahatalmukat. És mégis, rendkívülelővigyázatosan szabad csakfelhasználnunk ezt a hatalmat. Éberenkell várnunk azokat a pillanatokat,amikor a világos oldal meginog, ésrepedések keletkeznek. Akkor, és csakakkor, amikor minden feltétel adott,cselekedhetünk anélkül, hogy tartanunkkéne ellenállástól vagy visszahatásoktól.Ha valaki azt állítja, hogy az Erőtitokzatos módokon hat, azzal csak asaját tudatlanságát vallja be, mert arejtélyeket igenis fel lehet tárnimegfelelő tudással, és rendíthetetlenkitartással. Ahogyan bejutottunk aSzenátusba, és ahogyan hamarosanlegyőzzük a Köztársaságot és a Jediket

is, úgy az Erőt is meg fogjuk hódítani.Sidious a megdöbbenéstől szinte

csak tátogni tudott, majd nagy nehezenkibökte:

- Mit kívánsz tőlem, mester? Mittegyek?

A légzőkészülékből éles süvítésekhallatszottak, amikor Plagueis többszöregymás után mélyeket lélegzett,

- Jómagam átköltözöm a Sojournra- válaszolta aztán -, hogy mindenfigyelmemet a kutatásaimnak szenteljem,és hogy meggyógyítsam magam.

- És mi lesz az Aborahval?- Egy darabig csupán raktárként fog

szolgálni.- És a Damask Vállalat?- Nem fogom újra kibővíteni, bár a

jövőben is megtartjuk az évesGyűléseket. És személyesen fogomtanítani San Hillt, hogy felkészítsem aBankklán elnöki pozíciójára.

- Rájuk miért van szükségünk?- Mert most a háború kerül

napirendre, Sidious - felelte éles hangonPlagueis. - De rendkívülelővigyázatosan kell cselekednünk,csakis azokban a rendszerekben,amelyekben harcok dúlnak, aholtámogatni lehet a megfelelőteremtményeket, pénzelni a megfelelőműveleteket... Gondoskodnunk kellarról, hogy a Külső Gyűrű lakóiszenvedjenek, míg a Magban élőkdúskálnak minden jóban. Akármilyenszánalmasak is azok a világok, nincs más

választásunk, azzal kell dolgoznunk, amirendelkezésünkre áll.

- Az általunk gerjesztettkonfliktusokhoz az IBK fog pénzügyitámogatást nyújtani. Ők finanszírozzákmajd a fegyverek gyártását, ésfenntartanak egy másodlagos gazdaságota Köztársaság leendő ellenségeinek. - Amester hirtelen Sidiousra nézve folytatta:- A sikereinket jelek és jelenségekfogják kísérni. Neked hamarosan megkell ismerkedned a yinchorrikkal és aKaminóval. De mindent a magaidejében. Ami a közeljövőt illeti, tudnodkell, hogy te vagy a penge, amit aSzenátus, a Köztársaság és a Jedi- rendszívébe döfünk, én pedig az, akiútmutatást nyújt neked a Galaxis

újraformálásához. Te és én új csillagokvagyunk, amelyek tökéletessé teszik aSithek csillagképét.

Sidious megsimogatta az állát, ésmegszólalt:

- Örömmel hallom, hogy nemokoztam csalódást neked, mester. Ám aJedik a Fobosi-kerületbe hívták arendőrséget, alig néhány perccel azután,hogy eljöttünk onnan. A terv márisveszélyben van.

Plagueis arcbőre sötét árnyalatúraszíneződött.

- A Jedik rég tudják, hogy a sötétoldal felébredt, és azt is, hogy nemtarthatják kordában. Most megérezték asaját drágalátos Coruscantjukon is.

- De még így sem kockáztathatjuk a

lelepleződést - vitatkozott óvatosanSidious.

Plagueis néhány másodpercignémán tanulmányozta a tanítványa arcát,aztán felmordult:

- Fejtsd ki bővebben, miregondolsz!

- Mester, fontolóra vetted valaha,hogy felkészíts valakit azért, hogyminden küldetést végrehajtson, amitadunk neki?

- Egy új Venamis? Sokszormegmondtam, hogy te és én társakvagyunk!

- Nem tanítványt akarok - jelentetteki a fejét rázva Sidious. - Nem egy olyanvalakit, aki Sith Nagyúr akar lenni.Hanem egy olyan személyt, aki jártas a

beszivárgásban, lopakodásban és aharcban, és akit eltüntethetünk, ha márnem lesz szükség rá. Te utasítottál, hogytartsam nyitva a szememet, és igyekezzekhasznos segítőket gyűjteni magam köré.Találtam egyet a Dathomiron körülbelülegy évvel ezelőtt. Egy dathomiri zabrakfiúcsecsemőt.

~ Igen, a zabrakok közül sokanfogékonyak az Erőre. Ez egyfajtatermészetes vonásuk lehet, úgy tűnik.

- Ez a gyermek is. Az anyja ikerpártszült, és az egyiket ki akarta menteni azÉjnővérek karmaiból. Főleg egy Talzinnevű nőéből.

- Fizettél a gyermekért?- Elfogadtam.- Hol van most?

- A mustafari telepre vittem, ésdajkadroidok felügyeletére bíztam.

Plagueis néhány pillanatra lehunytaa szemét. A Damask Vállalattulajdonába tartozó telepen tüntették elaz ellenségeiket és a kellemetlenbizonyítékokat mindaddig, amíg CabraFőnök űrállomásának különlegesszolgáltatásai elérhetővé váltakszámukra.

- És az anya? - kérdezte rövidtöprengés után.

- Életben van... legalábbis jelenleg.- Ez a Talzin nem keresi a

gyermeket?- Talán - felelte Sidious.Plagueis ingerülten kifakadt:- Hát, ha a közelünkben kerül,

neked kell gondoskodnod arról, hogy neokozhasson bajt.

Sidious alázatos főhajtással jelezte,hogy elfogadja a feladatot.

- Egyelőre hagyd a gyermeket aMustafaron - rendelkezett végülPlagueis, - de kezdd el a felkészítését.Szoktasd hozzá a fájdalomhoz, hogyképes legyen teljes körűen szolgálniminket. Amennyiben az Erő-képességeinem bontakoznak ki, szabadulj meg tőle.Ha a fejlődés jeleit mutatja, költöztesd átteljes titoktartás mellett az Orsisra.Találni fogsz ott egy elitkiképzőközpontot, amelyet egy Trezzanevű falleen harci szakértő vezet. Nekiés nekem már akadtak közös ügyeink.Trezza majd harciasnak, de

rendíthetetlenül hűségesnek neveli azabrakot. Ugyanakkor te fogodmegismertetni vele a sötét oldal útjait.Ne beszélj neki a Sith-rendről, sem aterveinkről, amíg nem adjatanúbizonyságát a képességeinek és azelkötelezettségének. És ne vesd be a mikiváló ellenségeink ellen, amíg énmagam nem mértem fel az adottságait.

- Ahogy óhajtod, mester - felelteismét fejet hajtva Sidious.

- Az Erő adta, Sidious Nagyúr -mondta rövid tűnődés után Plagueis. -Ahogyan a természet több fiút teremtegy-egy háború után, úgy az egyensúlyramindig is ügyelő Erő a sötét oldalrafogékony teremtményeket hoz létre, ha avilágos oldal túl sokáig uralkodik. A

zabrak felbukkanása jót jósol nekünk.- Az utánunk következő Sith

Nagyurak csodálattal fognak adózni abölcsességednek, mester - jelentette kihatározottan Sidious.

Plagueis felállt, a kezét a tanítványavállára tette, és a fejét csóválvaválaszolt:

- Nem, Sidious Nagyúr. Mert mivagyunk az út vége. - Széles mozdulattalkörbemutatott, és hozzátette: - Minden,ami idelent van, egyetlen célt szolgál:hogy az örökkévalóságigmeghosszabbítsa a kettőnk uralkodását.

Harmadik részMesterek

34-32 évvel a yavini csata előtt

Huszonkettedik fejezet:: Hétköznapiteremtmények

A Rotunda kellemesen hűvöslevegője sokakat álomba ringatott.Palpatine az érzékeit kiélesítve jólhallotta a környező állomások felől azemberek és idegen teremtményekhorkolását. Sate Pestage és KinmanDoriana vele szemben ültek, a kerekkanapé másik oldalán, és halkansugdolóztak. A Naboo és a Chomell-szektor képviselete immár húsz éveugyanazt a helyet foglalta el ugyanazon aszinten, mialatt odalent a mélyben, és

fent, a magasban új emeleteket építettek,hogy helyet csináljanak a Köztársaságbaújonnan befogadott világokszenátorainak. Szintén ezen húsz év alattPalpatine végigülte - és néhavégigszunyókálta - számtalan teremtményszónoklatát, vitáját és tiltakozását,valamint mindösszesen négy főkancellár- Darus, Frix, Kalpana, és Finis Valorum- éves beszámolóit. Az utóbbi már amásodik hivatali időszakának vége feléjárt, és komoly kihívásokkal kellettmegbirkóznia, amelyek java része HegoDamask és Palpatine szenátor - vagyisPlagueis és Sidious Nagyurak - titkosármánykodásából fakadt. Ugyanakkor aRotundában ülő szenátorok legalább felekettős életet élt: esküt tettek, hogy

megoltalmazzák a Köztársaságot, deaztán tekintélyes összegeket fogadtak elbűnözőktől, cserébe szemet hunytak arabszolga-kereskedelem, a kábítószer-kereskedelem és a kalózok létezésefelett.

Palpatine-nak a társait nézve egyShassium nevezetű, régi köz-társaságifilozófus szavai jutottak eszébe:„Mindannyian kétarcú teremtményekvagyunk, az Erő megoszt minket, és arraítél, hogy az örökkévalóságig keressükrejtett identitásunkat."

Valorum főkancellár a Rotundamagas pódiumán állva szónokolt.

- A Yinchorr-rendszerbenkibontakozó válság újabb bizonyítékotszolgáltat arra, hogy mialatt elszántuk

magunkat, hogy fenntartjuk a jólét korát aMagban, hagytuk, hogy a külsőrendszerek törvénytelen birodalmakkáváljanak, ahol a kalózok, arabszolgakereskedők, a csempészek és afegyverkereskedők büntetlenülgarázdálkodhatnak. Tiltott anyagok éstechnológiák találtak utal egyesnépekhez, amelyeknek a Köztársasághozintézett segélykéréseimegválaszolatlanok maradtak, és ennekeredményeként ki-békíthetetlenellentétek születtek, rendszerek közöttikonfliktusok robbantak ki. A kölcsönösszükség összekovácsolt egyes népeket,az elhanyagolt világok szövetségreléptek, és a galaktikus kartellekhezfordultak, hogy megszerezzék azt, amit

mi megtagadtunk tőlük: a fejlődést, avédelmet, a biztonságot, továbbá afegyvereket és a harci kiképzést. - Szélesmozdulattal körbemutatott a közeli éstávoli állomásokon, és hozzátette: -Mialatt mi itt kényelemben üldögélünk, akiábrándultak konföderációjafolyamatosan terjeszkedik a KülsőGyűrűben.

A főkancellár közelében valakihangosan ásított egyet, mire ahallótávolságon belül ülők közül többenfelröhögtek. A Szenátusban elméletilegszünet lett volna, ám az ExpanziósRégióban kialakult válságrákényszerítette Valorumot, hogyrendkívüli ülésre összehívja atörvényhozó testületet.

A Naboo állomásával szemben, aRotunda másik oldalán a Yinchorrplatformja üresen állt, mert a yinchorrikhat hónappal korábban elmetszették aszálakat, amelyek a Köztársasághozfűzték őket, és hazarendelték adiplomáciai csapatukat. Hat hónappalezt megelőzően - és azokkal afegyverekkel felszerelkezve, amelyetDarth Sidious segített beszerezni nekik ayinchorrik megtámadtak számos világotaz övékével szomszédos rendszerekben.A szállítmányt egy devaroniai csempészjuttatta el a célállomásra, és többekközött tartalmazott néhány, aBal’demnicről származó kortózispajzsot,amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz,hogy egy összecsapás során életét

vesztette két gyanútlan Jedi. Plagueiselőre megmondta, hogy a yinchorrikategészen kevés provokációval is fel lehettüzelni, de a vadságuktól ésrobbanékonyságuktól még Sidious ismeglepődött.

- Mióta a Yinchorr huszonöt évvelezelőtt tagvilág lett - folytatta Valorumés hiába próbáltuk szankciókkal büntetniokét, a yinchorrik felállítottak egyhadsereget, amely most hatalmasterületeket fenyeget a köztársasági űrben.Alig hat hónappal ezelőtt, amikor aGolden Nyss hajógyárból beszerzetthadihajókkal bővítették ki a flottájukat,mi közös nyilatkozattal elítéltük őket,ahelyett hogy beavatkoztunk volna, mertragaszkodtunk ahhoz az elavult nézethez,

amely szerint a külső rendszerekrendjének fenntartása a rendszerekenbelüli világok feladata. Végül aztán ayinchorrik legutóbbi, a Chalenor-rendszerben végrehajtott támadásátkövetően rávettük a Jediket, hogylépjenek közbe, de ebből gyászoseredmény született.

A főkancellár elhallgatott néhánypillanatra, majd tovább beszélt.

- Mint azt önök közül sokan mártudják, Naeshan Jedi-lovag éspadavanja, Ebor Taulk megcsonkítottholttestét valakik elhozták a Coruscantra,és valahogyan bevitték egyenesen az énirodámhoz. - Felemelte ökölbe szorítottaa kezét, és indulatosan kifakadt: - Ésezért most azt mondom: ebből elég!

Palpatine összetámasztotta a hasaelőtt az ujjait, és érdeklődve várta afolytatást. Valorum keményen küzdött,hogy felrázza a szenátorokat, ám ahallgatósága csak néhány felháborodottkiáltással reagált. A bothaialkancellárnak jószerével nem is kellettcsendet kérnie.

Valorum összeszedte magát akamerák kedvéért, és igyekezett elszántarcot vágni, de ez nem nagyon sikerültneki, a vonásai inkább bizonytalanságrólárulkodtak.

- A Jedik azóta elküldtek egynagyobb egységet, hogy bíróság eléállítsák a barbár bűntény elkövetőit, ésvisszaűzzék a yinchorrikat a sajátvilágukra. En azonban attól tartok, az

erőfeszítéseik nem lesznek elegendőek.És mivel nem állomásoztathatjuk ott sema Jediket, sem a Törvényszolgákat mintmegszálló sereget, arra kérem ezt atestületet, hogy engedélyezze magánparamilitáris csapatok bevetését, hogytechnológiai blokád alá vonhassuk aYinchorrt, amellyel megakadályozhatjuk,hogy a yinchorrik ismét fegyverkezzenek,és megújítsák hódításról szőtt gyalázatosálmaikat.

Valorum kérését helyeslő ésellenző ordítások követték, és a bothaialkancellár is kiabált, hogy helyreállítsaa rendet. Végül Valorum is felemelte ahangját, hogy hallani lehessen alármától.

- Nem tűrhetjük a katonai erővel

való terjeszkedést! A paramilitáriscsapatok alkalmazása nem példa nélkülálló. Megtörtént már Kalpanafőkancellár idején is, a Stark HipertériHáború alatt, és a későbbi Yam'rii-válság alatt is. Mindkét ügy diplomáciaimegoldással zárult, és hiszem, hogy adiplomácia végül a Yinchorrrendszerben is sikerrel jár.

Valorum a Stark Hipertéri Háborúalatt építette fel a politikai karrierjét.Most pedig - gondolta Palpatine kezdúgy beszélni, mint egykori riválisa,Ranulph Tarkin.

A főkancellár megvárta, amíg aszenátorok elcsendesednek, és folytatta:

- A Yinchorrnál történtek arrólárulkodnak, hogy most minden

korábbinál nagyobb kihívással kerültünkszembe. A Cularin- rendszer, a legújabbtagunk sorozatos kalóztámadásokatszenved el. Ugyanez zajlik aDorvallánál, a Videnda-szektorban. Azúgynevezett szabadkereskedelmi zónákhadszíntérré váltak, amelyeken avédtelen világok harcolnak az olyanóriás vállalatokkal, mint a KereskedelmiSzövetség, vagy a bűnszervezetekkel,mint a Fekete Nap, amelyek üresrefacsarják a külső rendszereket.

Az alkancellár ebben a pillanatbanengedélyezte, hogy a KereskedelmiSzövetség platformja leváljon azállomásáról, és beússzon a Rotundaközepére - ezt egyesek tisztességeslépésnek ítélték, mások politikai

aljasságnak.- A bothai megszokott tökéletes

időzítése - szólt oda halkan Pestage amellette ülő Dorianának.

Az óriási csarnok hangszóróibanfelzendült a Kereskedelmi Szövetségképviselőjének hangja.

- Tiltakoznom kell a főkancellárvádjai ellen! - jelentette ki Lott Dod amaga kenetteljes modorában, és a szavaikevésbé haragot, mint inkább a gazdagokgőgjét hordozták; ezt a stratégiát azelődjétől, Nute Gunraytől tanulta el. -Elvárnák a Kereskedelmi Szövetségtől,hogy a jövőben is lenyelje akalóztámadások miatti veszteségeit? AKöztársaság nem hajlandó felállítani egyhadsereget, hogy fenntartsa a rendet

azokban a szektorokban, míg ezzelpárhuzamosan megtiltja nekünk, hogyvédekező fegyverekkel vagy droidkatonákkal megóvjuk aszállítmányainkat!

- Ez az időpont nem alkalmas erre avitára, szenátor! - szólt közbe Valorum,felmutatva puha, fehér tenyerét.

Körös-körül száz és száz tiltakozókiáltás harsant.

- Ha nem most, akkor mikor,főkancellár? - kérdezte fennhangonPassel Argente, a Vállalatszövetséghumanoid elnöke, akinek fejéből büszkeszarvak meredeztek. - A KereskedelmiSzövetségnek és más szervezeteknekhány szállítmányt kell még elveszíteniük,mire úgy ítéljük meg, hogy eljött az idő a

vita lefolytatására? Ha a Köztársaságnem képes megvédeni minket, nincs másválasztásunk, nekünk kell megvédenünkmagunkat!

Valorum elvörösödve válaszolt:- Minden válságnál paramilitáris

erőket alkalmaztunk...- Lenyűgöző eredménnyel! -

kurjantott közbe Lavina Durada-VashneWren, a nemrégiben befogadott Cularin-rendszer ember képviselőnője. - Athaerei csapatok rövid úton elintézték aszállítmányainkat fosztogató kalózokat.

A szenátor mondott még valamit, dea hangja beleveszett a fel-harsanónevetésbe.

- Tramsig ezredes csak egyvalamitért el a Cularinnál: bebizonyította, hogy

nem érti a dolgát! - bömbölte Orn FreeTaa twi'lek szenátor. - A Cularin derékszenátorát csupán megtévesztette azezredes kétes vonzereje.

Ekkor Argente ismét megszólalt:- A főkancellár támogatja, hogy

minden rendszernek álljonrendelkezésére egy-egy paramilitárisalakulat? Ha igen, akkor miért nehozhatnánk létre egy pángalaktikushadsereget?

Palpatine kéjes kárörömmelmosolygott. Valorum csak azt kapta, amitmegérdemelt. A Stark Hipertéri Háborúalatt valóban felmutatott némi tehetséget,de a megválasztását inkább afelmenőinek köszönhette, akik közötthárom főkancellár is akadt, valamint az

alkuknak, amelyeket befolyásoscsaládokkal kötött, például a Kalpanávalés a Tarkinnal. Sokan tudták róla, hogyrajong a Jedikért, azt már kevesebben,hogy micsoda egy képmutató alak - acsaládja vagyona a KereskedelmiSzövetséggel kötött jól jövedelmezőszerződéseken alapult. A hét évvelkorábban történt megválasztása egyikevolt azoknak a jeleknek, amelyeket DarthPlagueis várt - hogy egy Valorumvisszatérjen a hatalomba. Röviddelezután Plagueis jelentős áttörést ért el amidikloriánok manipulációjánakterületén, és ezt az áttörést a„galaktonikus" szóval jellemezte.Mindketten gyanították, hogy a Jedik isérzékelték, még a mégoly messze lévő

Coruscanton is.- A Köztársaságnak nem lesz

hadserege - jelentette ki Valorum,ráharapva Argente csalijára. - Tartanunkkell magunkat a Ruusani Reformációelőírásaihoz. Egy hadseregetfinanszírozni kell. Ha újabb adókatvetünk ki a külső rendszerekre, csakmegnöveljük a terheiket, és néhányantalán kiválnak a Köztársaságból.

- Hát akkor fizessenek aMagvilágok! - kiáltotta valaki az alsószintek egyikéről.

- A Magnak nincs szükségekatonaságra! - tiltakozott a Kuatszenátora. - Mi tudjuk, hogyan éljükbékében egymással!

- A Jedi-rend miért ne szolgálhatna

hadseregként? - vetette fel az OrdMantell szenátora.

Valorum a megszólaló felé fordulvaválaszolt:

- A Jedik nem katonák, és annyibizonyos, hogy túl kevesen vannak. Hafelkérjük őket, beavatkoznak, de csakis amaguk diszkrét módján. Ráadásul többtársukat veszítették el az elmúlt tizenkétév alatt, mint az azt megelőző ötvenévben. Ha nem cselekszünk, aYinchorron is ugyanaz lesz a helyzet,mint ami a Galidraanon volt.

Palpatine magában örült Valorumhivatkozásának, mivel az, ami aGalidraanon történt, egyértelműen aztbizonyította, hogy a sötét oldal az ő ésPlagueis szándékával összhangban

működik. Ami Plagueis számára ennél isfontosabb volt, a távoli konfliktusvégzetes hatást gyakorolt Dookumesterre, elmérgesítette a JediTanáccsal való vitáját, amely arról szólt,hogy bevessenek-e Jediket harcosként.

- A kör ismét bezárult! -mennydörögte Orn Free Taa. - AKöztársaság képes krediteket találniarra, hogy magánhadseregeketszerződtessen, de arra nem, hogy sajáthadsereget állítson fel. És mégis, afőkancellár szükségét érzi, hogykioktasson minket az elavultgondolkodásmódunk miatt. Mi lenne, haegyszerűen átutalnánk azokat a krediteketa külső rendszereknek, és hagynánk,hogy ők kössék meg a szerződéseket?

- A Ryloth szenátora lényegeskérdést vetett fel - ismerte el Valorum,miután a tapsvihar elcsendesedett. - Detalán még jobb lenne, ha adókat vetnénkki a szabadkereskedelmi zónákra, hogymegadhassuk a szükséges pénzalapokat akülső rendszereknek.

Palpatine hátradőlt a párnázottülésen, és kényelmesen elhelyezkedvehallgatta a Perem-frakció, aKereskedelmi Szövetség, a TechnoUnió, és a Vállalatszövetségállomáshelye felől hallatszó dühödtkiabálást. A Szenátus milyencsodálatosan és kiszámíthatóan csúszotta romlásba az elmúlt húsz év folyamán...Akárcsak a megannyi rendes ésrendkívüli ülés, ez is zűrzavarral fog

véget érni, anélkül hogy bármitmegoldanának...

A lebegőkamerák által közvetítettképeken az látszott, hogy Valorumletörten és tehetetlenül néz szét acsarnokban.

Palpatine tudta, hogy közel, nagyonközel van a perc, amikor ő fog rendetteremteni itt, és mindenütt az egészGalaxisban.

A Szenátus magasan felívelő falainkívül a külső rendszerekben zajlóválságok csekély hatást gyakoroltak aCoruscanton élő milliók életére. Az alsószintek lakói tovább küzdöttek, hogyéletben maradjanak., míg azok, akikközelebb éltek az éghez, tovább szórták

a pénzt elsőrangú ételekre, italokra,ruhákra és operajegyre - ez utóbbiszórakozási formát Valorum hozta ismétdivatba. Palpatine kivétel volt a szabályalól. Gyakran találkozott aszenátortársaival, és figyelmesenmeghallgatta a galaktikus eseményekrőlalkotott véleményüket, de nem annyirafigyelmesen, hogy okuk legyen gyanítani:ő nem csupán egy törtető politikus, akiigyekszik minél több értesüléstbegyűjteni. Ha volt valami, amimegkülönböztette másoktól, akkor az,hogy minden látszat szerint komolyanvette a munkáját. Valorum másodikidőszakából alig egy év maradt hátra, ésazok, akik a legjobban ismertékPalpatine-t, sejtették, hogy ha felkérnék

rá, harcba szállna a főkancelláriposztért. Valahányszor erről kérdezték,mindig mellébeszélt, és ettől mégkívánatosabbá vált azok számára, akikúgy gondolták, hogy képes lenne valamiújat hozni a zűrzavarba - egy valódi,centrista nézőpontot. Mások viszontfeltették a kérdést: tekintetbe véve akorszak példa nélkül álló kihívásait,Palpatine vagy bárki más miért is vágynaerre a pozícióra?

Néhány nappal a Szenátusrendkívüli ülése után Palpatine rövididőre lemondott oly nagyra tartottmagányáról, és vendégeket hívott aRepublica 500-ban lévő lakosztályába.Tizenkét évvel korábban költözött aCoruscant legelőkelőbb lakóépületébe,

amikor Ars Veruna lett a Naboouralkodója. Veruna akkori győzelmeazon múlt, hogy sikerült újratárgyalni aKereskedelmi Szövetséggel kötött régiszerződést, jóllehet sokan hitték, hogy azuralkodó és a cinkosai sokkal jobbanjártak az új alkuval, mint a Naboopolgárai. Palpatine első coruscantilakásával ellentétben ez már tucatnyihelyiségből áll, és az ablakaiból pompáskilátás nyílt a kormányzati negyedre.Sistros neuranium-bronz mellszobra -amelyben most is ott rejtőzött akardmarkolat -, már jó néhány, a Galaxislegkülönfélébb világairól származóműkincscsel osztozott a helyen.

Finis Valorum a divatnakmegfelelően sokat késett, gyakorlatilag

utolsónak érkezett meg. Palpatine abejáratnál fogadta, mialatt a sisakos-köpenyes köztársasági őrök elfoglalták afolyosó stratégiai pontjait. A főkancellárarca megviselt volt, a szája felett és ahomlokán apró verejtékcseppekcsillogtak. A jobb karján Sei Tariáthordozta, mint valami díszt, akihivatalosan a titkárnőjeként dolgozott, demindenki tudta, hogy valójában aszeretője. A küszöbön átlépve Valorummegállt, beleakasztotta a hüvelykujját aruháját összefogó széles övsálba, ésmiután alaposan körülnézett,mosolyogva megjegyezte:

- A HoloHálózat hiénái mit nemadnának, ha láthatnák ezt.

- Aligha tetőtéri lakosztály -

jegyezte meg halkan Palpatine.- Még nem - tette hozzá a Korélia

szenátora, és többekkel együttmegemelte a poharát Palpatine felé.

Palpatine szerény arcot vágvamosolygott. Valaha hasonló helyzetbenszínészkednie kellett volna, ma márugyanolyan természetesen viselteszenátori álcáját, mint a ruháját és aköpenyét.

- Bármikor szívesen látom a sajtómunkatársait - mondta, és amikorValorum kétkedve felhúzta a jobbszemöldökét, sietve hozzátette: - Most,hogy ön hozzászoktatta őket azátláthatósághoz és a hozzáférhetőséghez.

Valorum örömtelen nevetésthallatott, és a fejét csóválva felelt:

- Sokra mentem vele.A megjegyzést követő kínos csendet

Sei Taria törte meg:- Annyi bizonyos, szenátor úr, hogy

nem csinál titkot a kedvenc színéből.A nő ugyanolyan árnyalatú vörösre

festette ferde vágású szemét, mintamilyenben a selyemruhája pompázottSötét haját bonyolult kontyba fonvaviselte a tarkóján, míg elöl néhány fürtszabadon lógott a homlokára.

- A családom ősi címerében askarlátvörös az uralkodó szín -magyarázta Palpatine.

- És mégis, csupa kék és feketeruhákat visel - állapította meg a nő.

- Hízelgőnek találom, hogyfelfigyelt rá - válaszolta udvariasan

mosolyogva Palpatine.- Önre sokan felfigyelnek, szenátor

úr - mondta Taria ravaszul hunyorítva.Szolgák sietettek oda hozzájuk,

hogy átvegyek Valorum és Tariavedaszövet köpenyét.

- Külön erre az estére béreltemőket - közölte halkan Palpatine - amúgyízig-vérig magányos ember vagyok.

Mielőtt Valorum felelhetett volna,Taria megszólalt:

- A HoloHálózat egyik legutóbbiműsora önről szólt, ha nem tévedek. Aszenátor, aki hátat fordított tekintélyesvagyonának, hogy a politikának szenteljemagát. Aki felküzdötte magát a Nabootörvényhozó testületéből előbbnagykövetté, aztán a Galaktikus

Szenátusba... - Mosolyra húzta a szájátúgy, hogy a fogait nem mutatta meg, éshozzátette: - Igazán szívmelengetőtörténet.

- És minden szava igaz - jelentetteki Palpatine. - Legalábbis bizonyosnézőpontból.

Mindhárman felkacagtak, aztánPalpatine bevezette a párost a vendégekközé. Valorum valamennyiüketszemélyesen ismerte, és a nevénszólította. Kevés erősségei közé tartozottazon adottsága, hogy mindenkivel képesvolt éreztetni, mennyire fontos neki mindszemélyesen, mind politikailag..

Egy protokolldroid italokkal telitálcát hordozott körbe, Valorum és Tarialevettek maguknak egy-egy poharat.

Miután a nő kimentette magát, és elsétált,hogy beszélgessen egyet Bail Antiilesalderaani szenátor feleségével, Palpatinebekormányozta Valorumot a lakosztálylegnagyobb szalonjába.

- Hogyan sikerült elérnie, hogyegyszerre élvezi a Mag és a Perem-frakció támogatását? - kérdezte Valorumőszinte érdeklődéssel

- Ez inkább a Naboo helyzeténekköszönhető, semmint bármi másnak. Azén világom a Peremen kering, deosztozik számos magvilágfogékonyságában.

- Csodálatos - dörmögte Valorumegy falmélyedésben álló kisméretűszoborra mutatva.

- Igen, szerintem is. Eelen Li

szenátor ajándéka.- A Triffis szenátora, ha jól

emlékszem - tette hozzá Valorum.Palpatine óvatosan elforgatta kissé

a szobrot.- Muzeális darab - dünnyögte

szórakozottan.Valorum továbbsétált a fai mentén,

és rámutatott egy másik alkotásra.- És ez?- Egy gran szertartási széldob.

Több mint ezeréves - felelte Palpatine,és a szeme sarkából a főkancellárapillantott. - Baskol Yeesrimtől kaptam.

- Ainlee Teem szenátorszárnysegédjétől - mormolta bólogatvaValorum. - Nem is tudtam, hogy jóviszonyban van a Gran Protektorátussal.

- Hát igen, ez egy darabig nem ígyvolt - válaszolta a vállát megvonvaPalpatine -, köszönhetően egy régiviszálynak, ami akkor kezdődött, amikora Naboo tartózkodott egy fontosszavazásnál. De ez ma már régi história.

Valorum a hangját lefojtvamegkérdezte:

- Gondolja, hogy képes lennemellém állítani a Malastare-t?

Palpatine szembefordult vele.- A Yinchorr elleni embargó

ügyében? Elképzelhető. De aszabadkereskedelmi zónákmegadóztatásának kérdésében biztosannem. Ainlee Teem és Aks Moe egyaránta Kereskedelmi Szövetség üzlettársailettek.

- Egy újabb, még érthetetlenebbátpártolás - jegyezte meg mélyetsóhajtva Valorum. - Barátokbólellenségek lesznek, ellenségekbőlbarátok... gyanítom, be kell vetnemminden politikai tartalékomat, igénybekell vennem minden nekem járószívességet ahhoz, hogy sikerre vigyem aYinchorr-ügyet. - Egy pillanatraösszepréselte a száját, majd a fejétcsóválva folytatta. - Attól tartok,barátom, hogy most már a hagyatékom atét. Csak egy évem maradt, deelhatároztam, hogy egyes ügyeketvégigcsinálok.

Palpatine együtt érző hangon felelt:- Ha ez jelent némi vigaszt,

jómagam támogatom a paramilitáris

csapatok alkalmazását, akár a válságkiterjedésének árán is, ha ezzelelhallgattatjuk azokat, akikgerinctelenséggel vádolják aKöztársaságot.

Valorum megveregette a szenátorvállát.

- Nagyra értékelem a támogatását -mondta, azzal körülnézett a szalonban, ésmár-már suttogva megkérdezte: - Mitgondol, kikre számíthatok?

Palpatine végignézett avendégseregen, a tekintete egy-egypillanatra megállapodott két emberférfin, egy anxon, aki egy alacsonyabbmennyezetű helyiségbe be sem fértvolna, egy ithorin és végül egy tarnabon.

- Antiiles. Com Fordox. Horox

Ryyder. Tendau Bendon. Talán Mot-Not-Rab...

Valorum is megnézte magának afelsorolt személyeket, majd egy rodiairapillantva megkérdezte:

- No és Farr?Palpatine kis híján felkacagott.

Onaconda Farr úgy gondolkodott apolitikáról, mint a fajtársai afejvadászatról: előbb lőj, aztán kérdezz.

- Ő elég harcias típus - válaszoltakomolyságot erőltetve magára de talánmeg tudom győzni, mivel erős szálakfűzik a naboo-i Naberrie családhoz.

- Tikkes? - mormolta Valorum, és aquarren szenátorra pillantott, aki éppenaz arccsápjaival apró szendvicsekettömött a szájába.

- Tikkes biztosan kér majd valamitcserébe, de igen, őrá is számíthat.

Valorum halványkék szeme rátaláltYaruára, a vuki szenátorra.

Palpatine bólintott.- Igen, a Kashyyyk is önt támogatja.Valorum fenékig ürítette, majd

lerakta a poharát, és megkérdezte:- És kik vannak ellenem?- Úgy érti, a nyilvánvaló ellenzőkön

felül? Az egész Ryloth- csoport: OrnFree Taa, Connus Trell és Chom FreyKaa. Továbbá Toonbuck Toora, EdcelGan, Po Nudo... óhajtja, hogyfolytassam?

Valorum rosszkedvűnek tűnt,mialatt kisétáltak az erkélyre. Halkcsendülés jelezte, hogy aktiválódott az

erkély hangernyője. A főkancellárkiment a korlátig, és elnézett amesszeségbe.

- Ritka sötét éjszaka - állapítottameg néhány pillanattal később.

Palpatine odalépett mellé, ésszintén körülnézett.

- Az időjáráskontroll vihart kavar -felelte, azzal kissé oldalra fordulvakikapcsolta a hangernyőt. - Hallgassacsak! Mennydörög a Gyártelep felett. Ottpedig - a távolba mutatott - villámlik.

- Milyen természetellenesnek tűnikitt - mormolta szórakozottan afőkancellár. - Bárcsak mi is ugyanolyankönnyen megtisztulnánk, mint ez ahatalmas égbolt, és ezek a gigásziépületek...

- A Szenátus sokszor akadályoztaönt - felelte Palpatine -, de nem hozottszégyent a hivatalára.

Valorum néhány pillanatraelgondolkodott, majd aprókat bólogatvaválaszolt:

- Már az első főkancellártidőszakom kezdetén tudtam, hogyellenkezéssel fogok szembekerülni, hogyaz események a Stark Hipertéri Háborúóta fokozatosan kicsúsznak azellenőrzésünk alól. De egy ideje már aztérzem, hogy sötét vihar közeledik aGalaxis távoli határai felől, ami azalapjáig megrázza majd a Coruscantot.Ezerévnyi béke után azt hihetnénk, hogya Köztársaságot semmi sem ingathatjameg, de nem ez a helyzet. Én mindig is

hittem az Erőben, mindig is hittem, hogyha a vezérlő elveivel összhangbancselekszem, akkor a Galaxis is ugyanúgyfog működni.

- A Köztársaság nehézkessé éskezelhetetlenné vált - válaszolta asötétségbe meredve Palpatine. - Hagytukmagunkat belekényszeríteni ésbelecsalogatni olyan alkukba, amelyekmiatt az egységünk megbomlott.Legalább annyit bírálnak minket azért,amit teszünk, mint azért, amit nemteszünk. A Mag lakóinak többsége nemtudná megmutatni a Yinchorrt egycsillagtérképen, és mégis, az ottaniválság az ő problémájuk lett.

Valorum a gondolataiba merülvebólogatott.

- Nem nézhetjük tétlenül azeseményeket. Ezt a Jedik is tudattákvelem nem hivatalos csatornákonkeresztül, de meg ők is megosztottak. Otttartanak, hogy ha Dooku mester méghangosabban bírálja a Szenátust és aRendet, a Tanács esetleg megtiltja neki,hogy elhagyja a Templom területét. -Rövid időre elhallgatott, aztánhozzáfűzte: - Hát ezt talán nem kellettvolna elmondanom önnek. Úgyhallottam, bizalmas viszony fűzi Dookumesterhez...

Palpatine, ahelyett hogy reagáltvolna a megjegyzésre, megkérdezte:

- És Yoda mester?- Kifürkészhetetlen, mint mindig -

válaszolta Valorum. - De azt hiszem,

mélységesen aggódik.Palpatine kissé elfordult a

főkancellártól, és kijelentette:- A Jedik a múltban már többször

legyőzték a sötétséget.- Ez igaz. Ám a történelem

folyamán az is előfordult, hogy őkmaradtak alul.

- Ezek szerint mi nem irányíthatjukaz eseményeket - állapította megPalpatine.

Valorum felnézett az éjszakaiégboltra, és mélyet sóhajtvamegkérdezte:

- Ha mi nem, akkor ki?

Huszonharmadik fejezet: Éjféli napalatt

Röviddel azután, hogy megérkezetta Vadászok Holdjára, Sidioustürelmesen várt, míg Plagueis és 11-4Dvégignézték a felvételt, amelyen a feketeruhás zabrak másodpercek alatt elintézia kereken vagy lánctalpon gördülő, vagyéppen lebegve közlekedő, sugárvetőkkeltüzelő harci droidokat.

Az elmúlt húsz év alatt a muunkissé meggörnyedt, és az erei jócskánkidagadtak vékony, sápadt bőréből.Sötétzöld kezeslábasa mély ráncokatvetve lógott vézna testén, zöld köpenye

csontos vállától leért egészen akőpadlóig, míg hosszúkás fején dísztelenfejék magasodott. Háromszög alakúlégzőmaszkja eltakarta lapos orránakalsó végét, a száját, valamint előreugró,eltorzult állát és hosszú nyakának egyrészét. A saját maga által kifejlesztetteszközön két függőleges hasíték sötétlett,az alsó pereméből két vékony, merevvezeték ívelt le a felsőtestéhez erősítettlégzokészülékhez. A muun az időkfolyamán megtanult enni és inni atápcsöveken, valamint az orránkeresztül,

Plagueis az Erőn keresztülszemlélve ragyogó fényfoltnak látszott,vagy inkább egy szörnyű energiákatrejtő, lassan forgó gömbnek. Ha a

maladiak támadása meggyengítette isfizikailag, egyben segített neki olyantartállyá formálnia az anyagi testét,amely képes magába fogadni a sötétoldal teljes hatalmát. Réges - régenmegfogadta, hogy soha többé nem lephetimeg senki. Ennek jegyében megtanultalvás nélkül élni, és az elmúlt húsz évalatt éjjel-nappal a midikloriánokkalkísérletezett, valamint megpróbáltakicsikarni az Erőből az utolsó titkait is,hogy aztán ő - és feltehetően a tanítványais - örökké éljenek. A befelé fordulásalehetővé tette számára, hogy képeslegyen uralni a rend és a zűrzavar, ateremtés és az entrópia, az élet és a halálegyaránt erős energiáit.

- Félelmetes harcossá nevelted -

jelentette ki Plagueis továbbra is afelvételt nézve, mialatt az izmos zabrakderékban kettévágott egy colicoidgyártmányú Eradicator droidot, majdnyomban továbbperdült, és széthasítottmég két harci gépezetet. A sárga szeműhumanoid teremtény fejének felső részétapró szarvakból álló csontkorona fogtakörül, a bőrét vörös és fekete színű,geometrikus mintázatú tetoválásokborították.

- És rettenthetetlenné is - fűztehozzá Sidious.

- Lehet, de azok ott csupán droidok.- Elő ellenfelekkel szemben még

félelmetesebb.Plagueis hátranézett a válla felett,

résnyire húzta a szemét, és megkérdezte:

- Vívtál már vele komoly párbajt? -Helyreállított hangszálai és a légcsövesajátos, fémes csengést adtak ahangjához, amitől az olyannak hatott,mintha egy rossz minőségű hangszóróbólhallatszott volna.

- Otthagytam a Hyporin egy teljeshónapra élelem és víz nélkül, egy kisebbseregre való harci droid társaságában.Aztán visszatértem, hogy feldühítsem éskihívjam. Mindent egybevetve kiválóanharcolt, még azután is, hogymegfosztottam a fénykardjától. Megakart ölni, de készen állt arra, hogy énvégzek vele.

Plagueis teljesen szembefordult atanítványával, és vádló hangonkijelentette:

- Ezek szerint ahelyett, hogymegbüntetted volna azengedetlenségéért, megdicsérted azelszántságáért.

- Addigra már megalázkodottelőttem. En pedig úgy döntöttem, hogysértetlenül hagyom a büszkeségét.Közöltem vele, hogy a szolgámnaktekintem, a szövetségünk erőszakosoldalát megtestesítő harcosnak.

- Szövetség? - kérdezte éles hangonPlagueis.

- Az övé és az enyém. Nem a tiédés az enyém.

- Ettől függetlenül hagyod, hogy aztképzelje, jobb és tapasztaltabb annál,mint amilyen valójában.

- Te nem ugyanezt tetted velem?

Plagueis tekintete csalódottságottükrözött.

- Soha, Sidious. Én mindig igazatmondtam neked.

Sidious fejet hajtott, és elismerte:- Én nem vagyok olyan kiváló

mentor, mint te.Plagueis visszafordult a holovetítő

felé, és néhány pillanatig szótlanulfigyelte a felvételt. A zabrakmegdöbbentő gyorsasággal mozgott,ráadásul az ökle és lába ugyanolyanhalálos fegyver volt, mint a fénykardja.

- Honnan származnak a tetoválásai?- kérdezte aztán a mester.

- Az anyjától. Röviddel a születéseután kapta, a hagyományok szellemében.Ez egyfajta beavatás, amelynek során a

dathomiri zabrak csecsemőketmegfürdetik egy erőt adó olajosoldatban, amelyet az Éjnővérek állítanakelő varázslat útján.

- Furcsa döntés az asszony részéről,tekintve, hogy el akarta rejteni agyermeket.

- Az Éjnővérek ritkán hagyják el aDathomirt, de az Éjfivéreket néhaeladják szolgának. Azt hiszem, az anyaazt akarta, hogy a gyermek tudatábanlegyen a származásának, akárhovákerüljön is.

A következő pillanatban a zabrakkardmarkolatából előugrott egy második,az elsővel ellentétes irányban állóenergiapenge, mire Plagueis meglepettenfelhördült:

- Kétpengés kard! Exar Kunfegyvere! Ezt ő készítette?

- Az első változat úgy nézett ki,hogy Maul összehegesztett kéthagyományos markolatot, hogy egy, aziridoniai zhabokához hasonló fegyvertkapjon. Aztán a tőlem kapott útmutatásratámaszkodva fejlesztett rajta, éselkészítette azt, amit jelenleg is használ,

Plagueis egy-két percig némánfigyelte a felvételt, mialatt a pengékegyik droidot a másik után szelték kettévagy nyársalták fel.

- Nekem ugyan feleslegesnek tűnik,de nem tagadhatom, hogy mesteri szintenért a Jar'Kaihoz - mormolta aztán, ésismét Sidious felé fordult. - A niman ésa teras kasi sosem érhetnek fel a dun

moch stílussal, de méltányolom, hogyharci gépezetté nevelted, semmint igazitanítvánnyá.

- Köszönöm, mester.Plagueis résnyire vonta a szemét -

mert gyanakodott? Vagy mulatottmagában valamin?

- Egyetértek veled abban, hogy asaját szemével kell látnia a yinchorriktámadását a Jedi Templom ellen.

- Meg fogom mondani neki. Márishalálosan gyűlöli a Jediket. Ha azt látjamajd, hogy meggyalázzák a szentélyüket,felforr a vére.

- Ennek ellenére fogd vissza! Haddlobogjon benne még forróbban a haragés a gyűlölet lángja.

Sidious alázatos főhajtással

nyugtázta a parancsot.Plagueis kikapcsolta a holovetítőt,

ismét szembefordult a tanítványával, ésközölte vele:

- Az ajándék, amit neki kértél,hamarosan elkészül. Raith Sicnarhajlandó leszállítani a hajót a Sojournra,én pedig átvitetem a LiMerge Épületig. -A jobbját fellendítve intett, éshozzátette:

- És most jöjj velem, DarthSidious! Rengeteg dolgot kell mégmegbeszélnünk!

Az ősi erőd még sosem tűntelhagyatottabbnak. A Sojournon mégmost is állomásozott egy Napgárda-egység, amely ellenőrizte a látogatókat,és karbantartotta a felszínre telepített

turbólézer-lövegeket. A környező űrbeérkező csillaghajóktól továbbra isazonosítókódokat kértek, ám a holdkoordinátái már nem voltak annyiratitkosak, mint régebben. Plagueisremeteként élt a droidjai között. Ritkánmerészkedett ki a külvilágba, nohamanapság is felhasználta óriási vagyonátés tekintélyes befolyását, hogytámogasson olyan szervezeteket,amelyek előrevitték a Sithek ügyét, ésmeghiúsította a terveket, amelyek nemfeleltek meg a céljainak. A támadástkövető első évben sokan hitték, hogyHego Damask meghalt, de aztánfokozatosan elterjedt a hír, hogy csupánvisszavonultan él a Sojournon. Négyévvel később újra megrendezte a

Gyűlést, de csak öt évig, és immár többmint tíz éve nem került sor újabbösszejövetelre. A Gyűlésekre amúgy isegyre kevesebben érkeztek, aCoruscanton lezajlott gyilkosságok utánaz állandó vendégek egyre jobbaneltávolodtak Damasktól.

A granok aljas orvtámadása és azelső új Gyűlés közötti időszakbanSidious csak holoadások formájábanérintkezett a mesterével. Titokbanképezte a zabrakot a Mustafaron, aTosstén és az Orsison, felkeresettszámos Sith világot, és rengeteg időtfordított az Aborahn tárolt ősi írások ésholokronok tanulmányozására. Anapgárdistáktól megtudta, hogy Damaskbezárkózott az erődbe, és jószerével alig

lehet látni. Azon kevés alkalommal,amikor Damask magához hívta az őröket,valóságos mészárszéknek látták a mesterlakórészlegét. A kísérleti alanyok egyrésze holtan feküdt a cellájában vagy aketrecében, a droidok közül többmeghibásodva, mozdulatlanul ácsorgottvalamelyik sarokban. A környezőgreelerdő lakói behatoltak a várba, ésszinte az egészet birtokba vették:befészkelték magukat a tornyokba, ésfelzabáltak mindent, ami ehető volt. Azelhanyagolt külsejű, csontig soványodottés furcsán viselkedő Damask szintebeszélni sem tudott, helyette 11-4Dtovábbította a parancsait az Őröknek.Egy alkalommal az őrök parancsotkaptak, hogy állítsanak be több mint

kétszáz holovetítőt az erőd tágasfegyvertárába, hogy Damask egyszerrekövethesse nyomon a pillanatnyieseményeket, illetve tanulmányozhassa atörténelmi anyagokat, amelyek közötttöbb száz éves is akadt.

Sidious tudta, hogy a saját hatalmamegtízszereződött az elmúlt évtizedsorán, de nem vehette biztosra, hogyPlagueis minden titkát feltárta előtte - a„varázslatait", ahogyan a napgárdistákmondták. Sokszor eltűnődött, hogy vajonmennyivel van lemaradva a mesterhezképest. Egy szinttel? Kettővel? Pontosanezek a kérdések késztették arra az előzőnemzedékek tanítványait, hogy végülmegvívjanak a mesterükkel. Abizonytalanság, hogy melyikük birtokol

nagyobb hatalmat. A késztetés, hogypróbára tegyék a tudásukat, hogyszembenézzenek a legnagyobbkihívással. A kísértés, hogy erővelragadják magukhoz a mester köpenyét,hogy saját ötletekkel és elemekkelbővítsék a sötét oldal hatalmát - ahogyanDarth Gravid megkísérelte, hogyszámtalan évvel visszavesse a Sithügyet...

Így aztán túlnyomó részbenSidiousra hárult a feladat, hogyugyanazzal a lázas lendülettelmanipulálja az anyagi világ eseményeit,mint amellyel Plagueis kísérletezett amidikloriánokkal. Ahelyett hogymegvívtak volna egymással, mindkettena Nagy Terv végrehajtásának szentelték

magukat. A politikai uralom és az Erőfeletti uralom megszerzésének. Amesteréhez hasonlóan Sidious ismegfontoltan cselekedett, mert az anyagivilágban előálló következményekugyanolyan károsak lehetettek a Sithviláguralom terveire, mint az Erőellenhatásai. A tény, hogy az Erő nemvágott vissza, azt támasztotta alá, hogykülönleges szövetségük összhangban állaz Erő akaratával. Plagueis önkénteselszigetelődése hátráltatott bizonyosterveket, amelyek Ő és Sidious aKereskedelmi Szövetségnek és máscsoportoknak szőttek. De mostanrateljesen felépült a sérüléseiből, és asötét oldal egyre gyorsabban,feltartóztathatatlanul emelkedett a

csúcspont felé.A Yinchorri-válság alatt történt,

hogy Plagueis első ízben jóváhagyta,hogy Sidious közvetlenül beavatkozzon agalaktikus eseményekbe. Egészen addigmindketten közvetítőkön keresztülbefolyásolták az ügyeket. Ám amikorSidious igénybe vette a devaronicsempész szolgálatait, személyesenbeszélt vele a HoloHálózaton - anélkülpersze, hogy felfedte volna a valódikilétét továbbá megismertette Pestage-dzsel és Dorianával, akik közreműködtekabban, hogy a halott Jedik holttestétValorum küszöbére hajítsák, illetvesegítettek a Coruscant felszínére hozni aJedi Templom megtámadásávalmegbízott yinchorri harcosokat.

A tervet eredetileg tesztnek szánták,hogy kiderüljön: az Erő-sugallatoknakellenálló hüllőforma teremtményekbőlfel tudnak-e állítani egy, a Jedik ellenbevethető hadsereget. Azonban ahogyana kiónozott másolatok előállítására tettújabb és újabb kísérletek kudarcbafulladtak, úgy hiábavalónak bizonyultminden erőfeszítés, amellyel engedelmessereggé akarták formálni őket. Igaz, atermészet adta agresszió majd szétvetettea teremtményeket, de éppen ezértkiszámíthatatlanok és fékezhetetlenekvoltak- Ennek eredményeként Sidiousnakúj stratégiához kellett folyamodnia, hogypróbára tegye Valorum és a Szenátusválságkezelő képességét. De arra nemszámított sem ő, sem a mestere, hogy a

főkancellár bevonja a Jediket, ésmostanra az új, módosított terv isveszélybe került.

- Az rendben van, hogy a Jedikmeghaltak - jelentette ki Plagueis,mialatt ő, Sidious és 11-4D beléptek arendetlen és mocskos dolgozószobába, -de vigyáznunk kell, nehogy túl koránfedjük fel a lapjainkat. Bölcs ötlet volt aCoruscantra szállítani a hullákat?

- Megtettek a kívánt hatástValorumra - felelte Sidious.

- Mindazonáltal talán rosszulítéltük meg őt.

- Sokkal jobban aggódik ahagyatéka, mint a Köztársaság miatt, detalán képes maga mellé állítani aszenátorok többségét, még ha ehhez fel is

kell áldoznia minden politikai tartalékát.- Hát akkor olyan válságot kell

előidéznünk, amelyet nem lesz képesmegoldani - mondta Plagueis.

- Éppen most hoztam mozgásbaefféle eseményeket.

Plagueis elégedetten bólintott.- Akkor talán nyertünk valamit. Ha

a Szenátus jóváhagyja az embargót, afőkancellár az adósod lesz.

- Egy blokád, amely elevemegtörésre ítéltetett - felelteelmosolyodva Sidious,

- Ennek érdekében a megfelelőpozícióba kell juttatnunk Nute Gunraytés Veruna királyt - válaszoltamegfontoltan bólogatva Plagueis. - Aneimoidi Valorumot támogatta a Stark

Hipertéri Háború idején. Ezúttal egymásellen uszítjuk őket.

- Többé-kevésbé megismertemGunrayt, amikor még szenátorkéntdolgozott. Kapzsi és becsvágyó, defurcsa módon nem könnyűmegfélemlíteni. Meg kell nyernünkmagunknak.

- És úgy is lesz. Üzleteket szerzünkneki, amivel kiérdemli, hogy bejusson aKereskedelmi Szövetség héttagúdirektorátusába.

- És hogyan közelítsük meg?- Az ajándék, amit a zabraknak

kértél, adott egy ötletet - feleltePlagueis. - Gunray rajong a pylatokért,ami a neimoidiknél a vagyon jelképénekszámít. Ezek a madarak szép számmal

élnek a Neimoidián, ám a Sojournerdőiben van egy ritka, vörös foltospéldány, amit a kaminóiak állítottak elő.Gunray sosem fog rájönni, hogy egyklónt kapott.

- Hego Damasktól vagy Palpatineszenátortól?

Plagueis tetőtől talpig végignézett atanítványán, és elmosolyodva válaszolt:

- Azt hiszem... Darth Sidioustól.- Név szerint? - kérdezte kétkedve

Sidious.Nem csupán névvel, de címmel is.

Eljött az idő, hogy megmutassuk a valódiönmagunkat néhány kiválasztottnak.

- A Sith cím jelenteni fog valamit aszámára?

- Igen, amint valóra váltjuk az

álmait.Plagueis járkálni kezdett a hűvös

helyiségben, és néhány másodpercnyihallgatás után megszólalt:

- Még egyetlen Sith sem kerültolyan helyzetbe, mint most te és én,Darth Sidious. A sötét oldalemelkedőben van, ezt jelek ésbizonyítékok támasztják alá. Bizonyos,hogy hamarosan eljön a győzelem és abosszú ideje. Ámennyiben a Jediktartották volna magukat afilozófiájukhoz, mely szerint az Erővelösszhangban cselekszenek, hogy azttegyék, ami helyes, talán megállíthattákvolna a sötét oldalt. De nem így tettek.Yoda és a Tanács többi tagjavalószínűleg sokat fognak meditálni,

hogy bepillantást nyerjenek a jövőbe, decsak azt fogják látni, hogy az ködös éskifürkészhetetlen. Csak azt fogják látni,hogy az önteltségükkel szélesre tárták akaput a katasztrófa előtt.

- Ha csakugyan az Erő akaratávalösszhangban cselekedtek, nekünk hogyansikerül megbontani az egyensúlyt?Hogyan nyerhet teret a sötét oldal?Valójában a Jedik elhanyagolták önkéntvállalt feladataikat, letértek a helyesútról. Megakadályozhatták volna? Talán,ha nem adják ki a kezükből aKöztársaság irányítását, ha továbbra isújra és újra Jediket választanakfőkancellárnak. Vagy talán azzal, hateljesen eltávolodnak a Köztársaságügyeitől, és abban a hitben hajtják végre

titokzatos szertartásaikat., hogy amegfelelő gondolkodással segítenek aKöztársaságnak, hogy az megőrizze azerejét, és tartsa a helyes irányt. Ezzelszemben közönséges rendőrökké,nyomozókká és végrehajlókkásilányultak.

A mester kérdő pillantást vetettSidiousra, és folytatta:

- Látod már, hogy mekkoráttévedtek? Úgy kezelték a Köztársaságügyeit, mintha azok az Erő ügyei lettekvolna! De sikerült valaha egy politikaitestületnek meghatározni, hogy mi a jó ésigazságos? Milyen könnyű is volt nekikaz elégedettségük fényében sütkéreznicoruscanti kastélyukban! De mialatt ígytettek, elhanyagolták azt a világot,

amelynek lerombolására mi ezer évekészülünk.

Plagueis köhögött néhányat, aztánemelt hangon beszélt tovább:

- Mi megmutatjuk nekik ezeket azellentmondásokat, Darth Sidious!Rákényszerítjük Őket, hogy nézzenekszembe az erkölcseik zűrzavarával,elébük tárjuk a hibáikat azzal, hogynekik kell megoldaniuk a magasztosKöztársaságukban kirobbanó újabb ésújabb válságokat.

- Az igazságot csakis Dookuismerte fel, esetleg még néhányan.Megannyi évvel ezelőtt, amikor elsőízben találkoztam vele a Serennón, aztgondoltam: micsoda csapás lenne a Jedi-rendre, ha rá tudnánk venni, hogy hagyja

el a társait, és álljon át a sötét oldalra.Micsoda pánikot okozna! Mert ha egykiválik, tízen, húszan, vagy akárharmincan követik majd, és a Rendközepén tátongó üresség mindenkiszámára láthatóvá válik. - A muunrésnyire húzta a szemét. - Senki semérheti be annyival, hogy tartja magát aJedi-rend vagy az Erő szabályaihoz.Csak úgy győzhetünk, ha rákényszerítjükaz Erőt, hogy minket szolgáljon. Nyolcévvel ezelőtt elmozdítottuk az Erőt, és aváltozás ma már visszafordíthatatlan.

Odalépett a tanítványához, a válláratette csontos kezét, és folytatta:

- Amikor először jártam aszülőbolygódon, felismertem benne azErő egyik csomópontját. És emlékszem,

arra gondoltam: milyen helyénvalólenne, ha a sötét oldal egy ilyengyönyörű bolygón rejtőzne... - Rövididőre elhallgatott, aztán kihúzta magát,és elkomorodva megkérdezte: - Verunakészen áll, Sidious? Aggódom, hogyesetleg ő is ugyanolyan engedetlen, minta yinchorrik. Egy kezelhetőbb uralkodótalán jobban szolgálná az érdekeinket...

Sidious alaposan megfontolta afelvetést, és a fejét csóválva kijelentette:

- Talán nem kell félreállítanunk azútból, mester. Gunrayhez hasonlóan ő istöbbre tartja a vagyont, mint abecsületet.

Plagueis lassan bólogatva felelt:- Hát akkor lökd meg egy kicsit,

Darth Sidious. Lássuk, melyik irányba

dől, mielőtt döntünk a sorsa felől.

Huszonnegyedlik fejezet: Sith’ariA célpontok csupán aszteroidák

voltak, ám a krómozott orrú sárgavadászgépek úgy támadták amikrokráterekkel teli sziklatömböket,mintha azok magát a Naboo-tveszélyeztették volna.

A Vheed Urhajógyár és a NubiaTervezővállalat közös termékei, akarcsú, rövid szárnyú gépek hívenpéldázták a Naboo lakóinak a klasszikusés egyedi darabok iránti vonzalmát. Acsillagvadászok állítólag új mércétállítottak fel a károsanyag-kibocsátásterületen, ám az N-l-esek így sem illettekehhez a világhoz, amelynek népeolyannyira szívügyének tartotta akörnyezetvédelmet.

- Számításaink szerint még kétszázadot állítunk hadrendbe az év elején- közölte az uralkodó Palpatine-nal,mialatt ott álltak Veruna fényűzőcsillaghajójának elülsőmegfigyelőfedélzeten. - Ikercsövűlézerlöveget, protontorpedó-vetőt es

védőpajzsot hordoznak, valamint egy-egy R2-es asztrodroidot.

- Egy valóra vált álom - feleltePalpatine. - Önnek és a nubiaitervezőcsapatnak.

Veruna felvonta bozontos, őszülőszemöldökét, és kijelentette;

- A Nubia Tervezővállalattal kötöttszerződésünk kölcsönösen jövedelmezővolt.

- Természetesen, fenség -válaszolta szaporán bólogatva Palpatine,mialatt azon töprengett magában, hogyVeruna és a cinkosai vajon mennyitvágtak zsebre az üzletből, amelyet alegtöbb naboo-i ellenzett.

A szenátor Pestage társaságábanérkezett, majd a felszínen csatlakozott

hozzájuk Janus Greejatus, mielőtt aTheed Urkikötőben találkoztakVerunával és néhány tanácsadójával,többek között Kun Lago főtanácsossal,és a király biztonsági főnöknőjével, azéles arcvonású Maris Magnetával.Feltűnően távol volt Theed tizenéveskormányzója, Padmé Naberrie, akitVeruna egy alku keretében nevezett ki -ezt az alkut az elektorátussal kötötte,amely évről évre ellenségesebbé váltvele. Veruna ugyanakkor remekformának örvendett. Vastagszemöldökével, hosszú, ezüstös hajával,gondosan ápolt hegyes szakállávalmegmaradt elegáns és gőgös alaknak.Lago és Magneta egyaránt jóvalfiatalabbak és durvábbak voltak nála, és

nem nagyon igyekeztek palástolni aPalpatine és társai iránti ellenszenvüket.

Odakint, a fekete semmiben aBravó raj egyik aszteroidát a másik utánrobbantotta szilánkokká és űrporrá.

- Az ott Ric Olié százados, a Bravóparancsnoka - mondta Veruna a ChomellMinornál szerezte a harci tapasztalatait.

Pestage nem tudta megállni, hogy nekacagjon fel.

- Az ellen a kalózbanda ellen,amelynek a hajói összeütköztekegymással?

Veruna ingerülten meredtPalpatine-ra, és odavetette neki:

- Úgy tűnik, a kísérőjemegfeledkezett arról, hogy hol a helye.

Palpatine semmitmondó pillantást

vetett Pestage-re, majd visszafordultVerunához.

- Elnézését kérem, fenség.Veruna nem árulta el, mit gondol

erről a jelentéktelen rendreutasításról, atekintetét a távolban gyakorlatozócsillagvadászokra szegezte.

- Azt tervezem, hogy véget vetek aKereskedelmi Szövetséggel közösügyeinknek - mondta néhány pillanatnyihallgatás után, anélkül hogy a szenátorranézett volna.

Palpatine kissé előrébb lépett, hogybekerüljön az uralkodó látóterébe, ésvalóban meglepődve megkérdezte:

- Ez tehát a célja ennek abemutatónak?

- Ha a Naboo erejét akartam volna

megmutatni - felelte a király,szembefordulva vele megvártam volna,amíg megérkezik a plazmaszállító flotta.De ha már így felvetődött, a TheedHajógyár és a Nubia Tervezővállalatmunkatársai biztosítottak arról, hogy aSzövetség Lucrehulk-hordozói könnyűprédát jelentenének a mi N-l-esvadászainknak.

Palpatine egy pillanatra Pestage-reés Greejatusra pillantott, majdcsüggedten megcsóválta a fejét.

- Hát akkor külön örülök, fenség,hogy a fedélzetre hívott minket, mertolyan híreket hoztam, amelyek hallatántalán még egyszer átgondolja ezt akérdést.

- Miféle híreket? - szólt közbe

Magneta.Palpatine nem vett tudomást a

nőről, továbbra is Verunához beszélt:- Ez az ügy még csak most kerül be

a Rotundába, de minden jel arra mutat,hogy a Köztársaság engedélyt fog adni aKereskedelmi Szövetségnek a hajóifelfegyverzésére.

Veruna hüledezve pislogott, az állaleesett.

- Mivel? - nyögte ki végül nagynehezen.

Palpatine zavarodottságot színlelvevonogatta a vállát.

- Azt nem tudom pontosan - felelte.- Valószínűleg turbólézerekkel, valamintdroid vadászgépekkel. Azokkal a harcigépezetekkel, amelyeket a Baktoid, a

Haor Chall és a kaptárfajok gyártanak. -Az ablak felé mutatott, és hozzátette: -Olyan fegyverekkel, amelyek halálosveszélyt jelentenek azokra acsillagvadászokra.

Veruna továbbra is értetlenülpislogva kérdezte:

- Miért csinálja ezt a Köztársaság?- Azért, ami a Yinchorrnál történt.

Az állandó kalóztámadások miatt, és alázongók miatt. És mert a Köztársaságnem hajlandó felülvizsgálni azonálláspontját, mely szerint nem állít felhadsereget.

Veruna megpördült, döngőléptekkel távolodott az ablaktól, dehirtelen megállt, és Palpatine feléfordulva kifakadt:

- Ezt nem tudom elhinni! Valorumsikert aratott a Yinchorrnál. Sosemengedne a Kereskedelmi Szövetségnyomásának.

- Nem a nyomásnak enged. Másstratégiához folyamadott: alkut kötött aSzövetséggel. Védőfegyverek aszabadkereskedelmi zónákmegadóztatásáért cserébe.

Veruna erre már nem tudott mitmondani.

- Ezért biztatom arra önt, fenség,hogy tartsa a Naboo-t a megfelelőoldalon ebben az ügyben.

- Árulja el nekünk, szenátor úr -szólt közbe Lago -, mit értsünkmegfelelő oldal alatt?

Palpatine a főtanácsosra pillantott,

majd visszanézett az uralkodóra, éshatározottan kijelentette:

- Amikor az ügy bekerül aRotundába, a Naboo-nak nemet kellmondania a szabadkereskedelmi zónákmegadóztatására,

Veruna nyelt egyet, és megtalálta ahangját:

- Hogy a Kereskedelmi Szövetségettámogassuk? Most, amikor közeleg aválasztás? Maga megőrült, Palpatine! ANaboo több mint harminc éve nyög aKereskedelmi Szövetség igája alatt. Anép sosem bocsátaná meg nekem.

- A bázisa erős maradna - érveltPalpatine. - Az emberek idővelmegértenék, hogy helyes döntést hozott.

- Nem tetszik ez a helyzet,

Palpatine - füstölgött Veruna -,egyáltalán nem tetszik.

Palpatine úgy tett, minthaelgondolkodna, aztán ismét a királyranézve megszólalt:

- Talán van egy másik megoldás...biztosra veszem, hogy Hego Damaskhajlandó lenne tető alá hozni egytárgyalást a Kereskedelmi Szövetségneimoidi tömbjével... újratárgyalhatnánka régi egyezményt...

- Nincs szükségem arra, hogyDamask bármit elintézzen! - csattant felVeruna. - A muun ideje lejárt. Ő már amúlté. Az ellenségeink nagy szívességettettek nekünk azzal, hogy idő előttivisszavonulásra kényszerítették.

És íme, egyetlen lökésre máris

elárulta magát - állapította meg magábanelégedetten Palpatine.

- Ha jól emlékszem, Damaskellenségei drágán megfizettek -válaszolta, majd elhallgatott egypillanatra, és oldalra lépett, hogy mialattbeszél, Veruna tisztán rálásson atávolban cikázó vadászgépekre. - Igaz, aSojourn már nem az a bevehetetlen erőd,ami egykor volt. De Damask karja mégmanapság is messzire elér, és olyan erősszálak fűzik a Bankklánhoz, mint mégsoha.

- Arra az esetre, ha nem vette volnaészre - avatkozott közbe Magneta - a mikezünk is messzire elér,

Palpatine visszanézett avadászgépekre, aztán a tekintetét Veruna

szemébe fúrva válaszolt:- Fenség, Damask nem venné jó

néven, ha felmondanánk a KereskedelmiSzövetséggel kötött megállapodást. Nagybajt okozhat.

- Csak hadd próbálja meg! - feleltedacosan Veruna. - Nincs szükségünkilyen szövetségesekre. Sokkal jobbanaggaszt, hogy a Szenátus hogyan fogreagálni, ha a szabadkereskedelmi zónákmegadóztatása ellen szavazunk.

- A helyzet reménytelen - jelentetteki mélyet sóhajtva Palpatine. - A Perem-frakció világai a KereskedelmiSzövetségtől szerzik be a közszükségletiáruik javát, így minden bizonnyalnemmel fognak szavazni. A Magvilágokviszont igennel, ha másért nem is, akkor

azért, hogy a Köztársaság újbevételekhez jusson, és a belsőrendszereknek ne kelljen támogatniuk akülsőket. A Kereskedelmi Szövetségközépen áll, és mindenképpen nyernifog, ha engedélyt kap, hogy megvédjemagát. Az adófizetésből származótöbbletköltségeket pedig egyszerűenáthárítja az ügyfeleire.

- Mit jelent mindezt Valorumszámára? - vetette fel Lago.

- Attól tartok, nem fogja kitölteni ahivatali idejét.

- És ki lesz az utóda? - kérdezteVeruna.

- Azt nehéz megmondani, fenség.Ainlee Teem, azt hiszem. Bár BailAntilles is komoly támogatást élvez.

Veruna végiggondolta azelhangzottakat, majd tovább kérdezett:

- Milyen következményekkel jár aNaboo-ra nézve, ha a gran legyőzi azalderaanit?

- Akkor önnek lesz egy barátja afőkancellárián.

Veruna meghúzogatta a szakállát.- Megfontolom a javaslatait. De

előre figyelmeztetem, Palpatine, rosszultűröm, ha megpróbálnak átverni. Akármaga... - fenyegető pillantást vetettPestage-re és Greejatusra, - akár abizalmasai. Ne feledje: én tudom, holvannak elásva a hullák.

Közeleg a perc...Kúszónövények lepték el az ódon

erőd falait és tornyait, a fogazottmellvédeket liánok kötötték össze aközeli fák lombkoronájával. Ennivalóravadászó vagy levéldarabkákat ésfaszilánkokat cipelő rovarokszaladgáltak a kövezeten. Az előzőéjszakai vihar miatt bokáig érő sárborította a belső udvart, a lőrésekből vízcsorgott. Úgy tűnt, az erdő, amelyetPlagueis telepített és népesített be ritkaés különleges vadakkal, elszánta magát,hogy megszabadítja a Sojournt aközepébe épített vártól.

Plagueis a legmagasabb toronybanállt, és a fák csúcsai felett elnézvebámulta a hold bolygóját és a rendszerközponti csillagát. A Sojourn sebesenmozgott a pályáján, a nappali fény

gyorsan halványodott. A langyoslevegőben nedves fa és föld szagaszállongott. A közelből rovarokzümmögése hallatszott, a távolból aterületüket védő madarak rikoltozása,valamint a most ébredő éjszakai állatokpanaszos visítozása. A sziklafalbarlangjaiból denevérek özönlöttek elő,és máris rávetettek magukat az esőzésekután kibújt milliónyi vérszívó rovarra.Enyhe szellő támadt a semmiből.

Közeleg a perc...Az Aborahn továbbra is ott

rejtőztek a kötetek, tekercsek ésholokronok, amelyek tartalmazták a régiSithek képességeinek és cselekedeteinekleírásait. A letűnt korok Nagyurai ésÚrnői állítólag képesek voltak szelet és

esőt megidézni, vagy villámokkalszétszaggatni az égboltot. A saját vagy atanítványaik állításai szerint egyesSithek tudtak repülni vagy láthatatlannáválni vagy átrepíteni magukat téren ésidőn. Plagueisnak azonban sosemsikerült elsajátítani ezeket aképességeket.

Tenebrous már a kezdet kezdeténmegmondta neki, hogy hiányzik belőle aSith mágiához szükséges képesség,viszont ennek nem volt köze a testébenélő midikloriánok mennyiségéhez. Ezegy veleszületett adottság - magyarázta abith, akiből ez szintén hiányzott. DePlagueis ma már tudta, hogy Tenebroustévedett a mágiával kapcsolatban, mintoly sok más tekintetben. Igen, ez az

adottság azokban volt jelen alegerősebben, akik csekély igyekezetárán megmerítkezhettek az Erőben, ésátáramoltatták magukon a sötét oldalenergiáit. De létezett egy másikmegoldás is, amelynél a puszta akarathelyettesítette a tehetséget, Plagueis aztis megértette, hogy nincs az a hatalom,amit ne tudna megszerezni, nincs az atudás, amit ne tudna elsajátítani kellőenerős akarattal. Ha létezett is valahahozzá hasonló hatalmú Sith, akkor azmagával vitte a titkait a sírba, vagyholokronokba zárta, amelyek vagymegsemmisültek, vagy egyelőre nemkerültek elő.

A kérdés, hogy ő és Sidious valamiújat fedeztek fel, vagy újra felfedeztek

egy valaha ismert dolgot, a legkevésbésem számított. Csak az számított, hogymajdnem egy évtizeddel korábbansikerült rákényszeríteni az Erőt, hogyvisszavonhatatlanul átbillenjen a sötétoldal felé. Nem egyszerűparadigmaváltást idéztek elő, hanem egyérzékelhető elmozdulást, amelyetmindenki megérzett, akit áthatott az Erő,akár átesett Jedi vagy Sith felkészítésen,akár nem.

A változás több hónapnyi elmélyültmeditáció eredménye lett, amelyneksorán Plagueis és Sidious megküzdöttekaz Erővel a felette való uralomért, éssötét energiákkal árasztották el aGalaxist. Vakmerően és arcátlanul, azéletük kockáztatásával éteri háborút

vívtak, mindvégig számítva arra, hogy asaját midikloriánjaik - az Erő közvetítőhadserege - végeznek velük, példáulfelforralják a vérüket, vagy egyszerűenmegállítják a szívüket. Kiszálltak atestükből, és egyetlen entitássáegyesülve, minden akaraterejüketbevetve az uralmuk alá vonták az Erőt,Nem ütköztek semmiféle ellenállásba,nem támadt rájuk senki. Elragadtatottállapotukban azt tapasztalták, hogy azErő enged nekik, mintha egy istenségetletaszítottak volna a trónjáról. Az általukteremtett forgáspont körül a világosoldal ereszkedett, míg a sötét oldalemelkedett.

Még azon a napon hagyták meghalniVenamist.

Aztán a bíth midikloriánjait -amelyeknek tétleneknek ésérzéketleneknek kellett volna lenniük -manipulálva Plagueis feltámasztotta őt,A jelenség hordereje úgymegdöbbentette Sidioust, hogy nemtudott megszólalni, míg 11-4Dprocesszorai teljesen összezavarodtak.Plagueis minden segítség nélkül,könnyedén megismételte a műveletet;újra és újra hagyta meghalni Venamist,hogy nyomban visszahozza az életbe,míg végül a bith szervei tönkrementek,és a mester ekkor megadta neki az örökhalál békességét.

De Plagueis nem érte be ennyivel,nem elégedett meg azzal, hogy képeséletben tartani másokat. így aztán, miután

Sidious visszatért a Coruscantra, a sajátbelső világa felé fordult, hogymegtanulja manipulálni a testében élőmidikloriánokat. Hónapokon át semmitsem haladt előre, de aztán észlelhetőváltozásokat valósított meg. Az arcán ésa nyakán húzódó hegek megpuhultak éselhalványodtak, és könnyebben lélegzett,mint az előző húsz évben bármikor.Érzékelte, hogy nem csupán a sérültszövetei gyógyulnak, hanem az egészteste megújul. A bőre majdnem teljesenkisimult, és tudta, hogy a szervezeténeköregedési folyamatai hamarosan teljesenleállnak.

Új hatalmától megmámorosodvamegpróbálkozott egy méglehetetlenebbnek tűnő tettel: hogy

létrehozza a saját teremtményét. Nemcsupán holmi érzések és gondolatoknélküli állatot, hanem egy, az Erőrefogékony lényt. A halál feletti uralommegszerzése csupán egyetlen lépés volta helyes irányba, de nem érhetett fel azigazi teremtés képességével. így aztánkiterjesztette a tudatát, és szétsugároztaenergiáit, hogy minden teremtménnyeltudassa a létezését, és befolyástgyakoroljon rájuk, muunoidokra ésrovarszerűekre, jólétben élőkre ésnyomorultakra, szabadokra ésrabszolgákra egyaránt. Egy harcoslengette diadalittasan a zászlóját acsatamezőn. Szellemmé vált, amelybelopakodott mások álmaiba...

De végső soron minden különösebb

cél nélkül.Az Erő hallgatott, mintha menekült

volna előle, és a laboratóriumában élőkísérleti alanyok közül többel is szörnyűbetegségek végeztek.

Mindettől függetlenül, nyolc hosszúévvel később Plagueis rendíthetetlenülhitt abban, hogy a teljes siker határánjár. Iizt többek közön a sajátmegnövekedett midikloriánszámabizonyította, valamint az a hatalom,amelyet a tanítványában érzékelt, amikoraz visszatért a Sojournra. Az Erő sötétoldala a rendelkezésükre állt,engedelmeskedett az akaratuknak. Aszövetségük erős marad, és Plagueistudta, hogy egy napon képesek lesznekéletben tartani egymást, és addig

uralkodhatnak a Galaxisban, amígkedvük tartja.

De erről még tájékoztatnia kellettSidioust.

Sidious továbbra is ugyanolyanlendülettel manipulálta a világieseményeket, mint ahogyan Plagueis azErő birodalmát, amelynek az anyagivilág csupán durva és torz tükörképevolt.

Igen, a fény kialudt, de milyenhosszú időre, és milyen áron?

Plagueis híven emlékezett még egynapfogyatkozásra, amelyet réges-régennézett végig egy rég elfeledett világon.Az egyetlen hold a méretének és atávolságának köszönhetően tökéleteseneltakarta a bolygó napját. Furcsa módon

az eredmény nem a teljes sötétség lett,hanem egy másfajta megvilágítás. Akülönös, tompa fény megzavarta amadarakat, és lehetővé tette, hogy abolygó felszínéről látni lehessen acsillagokat abban a déli órában. Arendszer központi csillaga még teljesenkitakarva is fénylett valamennyire a sötétkorong körül, és amikor a holdtovábbsiklott a pályáján, egy pillanatraszinte elviselhetetlen ragyogás támadt.

Plagueis felnézett a Sojourngyorsan sötétedő égboltjára, és azontöprengett, hogy az Erő vajon milyencsapással készül sújtani őt vagySidioust, vagy mindkettőjüket, amiértszándékosan kibillentették azegyensúlyából. Lehet, hogy a megtorlás

máris ott várja őket a színfalak mögött,ahogyan a Coruscanton történt húszévvel korábban? Jól tudta, hogyveszedelmes időket él, mégveszélyesebbeket, mint annak idején, afelkészülése kezdetén, amikor a sötétoldal bármelyik pillanatbanelemészthette volna.

Azt legalább biztosra vehette, hogya teste majdnem teljesen rendbe jött.Sidious egyre nagyobb hatalmat gyűjtöttSith Nagyúrként és politikusként is, alegbonyolultabb cselszövései kevésellenállásba ütköztek, vagysemmilyenbe. És a Jedi-rendroskadozott...

Idővel minden kiderül, és már nincsmessze a perc...

A dathomiri zabrak a betonpadlónülve számolt be Sidiousnak a megfigyelőküldetéséről, amelyet a JediTemplomnál hajtott végre néhány héttelkorábban, a yinchorri válság csúcsán.

- Undorral töltött el, amikor láttam,hogy milyen könnyen megtévesztik ayinchorrikat, mester. Még az a szőkeember nő is, akiről azt hitték,meglephetik a Templom előtt. Arejtekhelyemről tisztán láttam, hogy csakszínleli a megdöbbenést, amikor afénykardja nem hatolt át a támadóikortózispajzsán. Aztán csak úgy tett,mintha eszméletlen lenne, és amikor ayinchorri felrántotta, könnyedén leszúrtaújra bekapcsolt pengéjével. - Maul

sárga, hegyes fogait kivillantvavicsorgott. - Az ostobaságuk miatt alegkevésbé sem bántam, hogy aküldetésük kudarcba fulladt. Hogy aJedik egyszerűen csapdába csalták őket.

Az elhagyatott LiMerge Épület azorgyilkos otthonául éskiképzőközpontjául szolgált, a Gyártelepés a közeli Fobosi-kerület szélei azéjszakai vadászterületeként. Sidious aköpenyének csuklyáját a fején tartvakörözött a zabrak körül, és megkérdezte:

- A Jedik kivívták a tiszteletedet?- Talán úgy történt volna, ha a

támadók felmutattak volna némiügyességet és harci tapasztalatot. Ha énvezettem volna őket...

Sidious megállt, és közbevágott:- Sikeres lett volna a küldetés?

Megöltétek volna a Jedi-lovagokat,padavanokat és a gyermekeket?

- Biztos vagyok benne, mester.- Egyedül te, a Tanács

nagymesterei ellen...- Jól időzített rajtaütésekkel sokat

megöltem volna közülük.Plagueisnak igaza volt - gondolta

Sidious valóban büszkévé neveltem.Mindenesetre a yinchorrik

stratégiája teljes kudarcnak bizonyult.Igaz, életét vesztette néhány Jedi, viszonta válságot nem azért idézték elő, hogyJedik haljanak meg. Csak az számított,hogy Valorum győzelmet aratott - igaz,ehhez Palpatine is hozzájárult némileg -,

de elsősorban a saját erejéből azzal,hogy maga mellé állította Yarua, Tikkesés Farr szenátorokat, illetve másokat is,és megszavaztatta a Szenátussal aYinchorr elleni embargót. Ehhezazonban fel kellett áldoznia mindenpolitikai tartalékát, amitől a helyzeteminden korábbinál ingatagabbá vált.Már csak egyetlen botrány hiányzottahhoz, hogy a szenátorok az iránta valómaradék bizalmukat is elveszítsék.

- Igen, elsőrangú harcos vagy -ismerte el végül Sidious de nem érsz felegy egész hadsereggel, és nem azértfordítottam éveket a felkészítésedre,hogy feláldozd magad. Amikormegadtam neked a Darth címet, nemazért jutalmaztalak, mert túléltél

veszedelmes küldetéseket, éhezést,orgyilkos droidok támadásait, hanem azengedelmességedért és a hűségedért.Semmi kétség, bőven lesz még alkalmad,hogy bizonyságát add a Jedikkelszembeni fölényednek, de a Rendjükmegdöntése nem a te feladatod,akármennyire gyűlölöd is őket.

Maul lehorgasztotta a fejét,megmutatva vörös-fekete mezőkbőlkiemelkedő sárga csontszarvait, éshalkan felelt:

- Mester... akárki semmisíti is megőket, én örülni fogok a pusztulásuknak...

- Azt majd meglátjuk, tanítványom.De addig is, sok elintézendő dolgunkvan.

Sidious intett Maulnak, hogy álljon

fel és kövesse, majd a holovetítőhöz és atranszmissziós rácshoz ment - ahhoz aberendezéshez, amit még a granokhagytak hátra két évtizeddel korábban,bár azóta ő jócskán kibővíttette éskorszerűsíttette.

- Ne lépj a kamera látómezejébe -parancsolta Sidious, és oldalra mutatvajelezte, hogy Maul hová álljon. -Egyelőre tartalékban akarunk tartanitéged.

- De...- Légy türelmes! Hamarosan neked

is jut szerep ebben az ügyben!Sidious letelepedett egy magas

támlájú székre, és mialatt szemügyrevette a kartámaszba építettkezelőfelületet, a gondolatai vadul

cikáztak amiatt, amit tenni készült.Plagueis vajon átérezte a pillanatnagyszerűségét, amikor megannyi évvelkorábban a Naboo-n megmutatta avalódi önmagát, amikor első ízbenlevette a nyilvánosság előtt viseltmaszkot? Akármennyire lelkesítő lehetettis, talán valamilyenfajta nosztalgia isárnyalta... hogy elveszít valamit, amiannyira személyes, annyirameghatározó... hogy ami addig titok volt,soha többé nem lesz az...

A hívás teljesen váratlanul érteNute Gunray kormányzót. Éppen evett,és nem viselte furcsa fejékét és ékkövesgallérját, amelyeknek köszönhetően úgyfestett, mint egy bohóc.

- Üdvözlöm, kormányzó! - köszöntSidious.

A neimoidi vörös szemeinekpislogóhártyái rezegni kezdtek, foltosorra meg-megrándult.

- Mi? Ki az? Ez titkos szám!Honnan tudta...

- Ne pazaroljon energiát arra, hogymegpróbálja kinyomozni az adás forrását- mondta türelmesen Sidious, mialattGunray szélsebesen nyomkodta aholoasztalának billentyűit. - Csakelvesztegetné azt a kevés időt, ami arendelkezésünkre áll.

- Hogyan merészel betolakodni...- Nemrégiben küldtem önnek egy

ajándékot. Egy vörös foltos pylatot.- Maga? - mordult fel meglepetten

Gunray. - Maga küldte?- Remélem, volt annyi esze, hogy

átvizsgáltassa, nem rejtőzik-e bennelehallgatókészülék?

Gunray megfordult, és megnézettvalamit, ami kívül esett a kameralátóterén, alighanem magát az értékesmadarat.

- Természetesen átvizsgáltattam -válaszolta aztán. - És mégis, milyencélból küldte?

- Tekintse elismerésem jelénekazért az áldozatos munkáért, amit aKereskedelmi Szövetségnek végzett. Úgytűnik, a direktorátus képtelen belátni,hogy ön milyen sokkal járult hozzá avállalat sikereihez.

- Ők... szóval.,, én... mondja, miért

rejti az arcát csuklya alá?- Ez a rendem hagyományos

viselete, kormányzó.- Maga valamiféle pap?- Annak nézek ki?- Követelem, hogy mutassa meg az

arcát! - csattant fel elkomorodva Gunray.- Még ki kell érdemelnie a

kiváltságot, hogy láthasson engem -felelte higgadtan Sidious.

- Kiváltságot? Kinek képzelimagát? Ki maga?

- Biztos benne, hogy tudni akarja?- Követelem, hogy mondja meg!Sidious a száját keskeny mosolyra

húzva válaszolt:- Akkor még jobb... Sith Nagyúr

vagyok.

Íme...! Kimondtam!Kimondtam!- Sith Nagyúr? - ismételte Gunray.A válasz Sidious bensőjének

legmélyéről tört fel, valódi önmagánakközéppontjából.

- Megengedem, hogy SidiousNagyúrnak szólítson.

- Még sosem hallottam semmiféleSidious Nagyúrról - közölte a fejétingatva Gunray.

- De most már igen, és ezzellétrejött a kettőnk szövetsége.

- Én nem keresek szövetségeseket -tiltakozott Gunray.

Sidious kissé felemelte a fejét,amivel megmutatta a neimoidi-nek azállát, majd kissé fenyegető

hanghordozással válaszolt:- Ne tegyen úgy, mintha elégedett

lenne a Kereskedelmi Szövetségenbelüli helyével, vagy mintha nemlennének vágyai. Most márszövetségesek vagyunk, és ez így ismarad.

- Ez csak valami sületlen tréfa! -méltatlankodott Gunray. - A Sithek ezeréve kihaltak.

- A Köztársaság és a Jedikpontosan ezt akarják elhitetnimindenkivel, de az igazság az, hogy nemhaltunk ki. Csupán elrejtőztünk, titokbantámogattunk bizonyos ügyeket, és csaknéhány kiválasztottnak mutattuk megmagunkat, mint például most önnek.

Gunray hátradőlt a székén, és

megcsóválta a fejét.- Nem értem... miért éppen nekem?- Mert mindkettőnket élénken

érdekel, hogy milyen irányba tart aGalaxis, és úgy ítéltem meg, eljött azidő, hogy összedolgozzunk.

- Én nem veszek részt semmiféletitkos összeesküvésben - jelentette kiGunray.

- Valóban? - kérdezte elnézőenmosolyogva Sidious. - Gondolja, hogytöbb millió befolyásos személyiségközül anélkül választottam pont önt,hogy ne ismerném kívül-belül?Tudatában vagyok annak, hogy az önzéseés a mohósága a fiatalkora kegyetlenkörülményeiben gyökerezik. Ön és alárvatársai könyörtelenül versengtek a

korlátozott mennyiségű élelemért. De énmegértem. Mindannyiunkat a gyerekkorivágyaink, a gyengédség és a figyelemiránti sóvárgásunk és a halálfélelmeinkalakítanak ki.

- És abból ítélve, hogy ön milyenmagasra jutott, nyilvánvaló, hogykivételes személyiség, és ez a jövőben isígy lesz. Vegyük például a Szenátusbantöltött éveit. A titkos találkozókat aClaus-épületnél, a Follin étteremben aVörös-folyosón, a Pax Teemhez és AksMoc-hoz átterelt közpénzeket, a titkosalkukat a Damask Vállalattal, Vidar Kimmeggyilkolását...

- Elég! Elég! - kiáltott közbeGunray. - Zsarolni akar? Sidious kivártegy kicsit, majd megadta a választ:

- Talán nem hallotta, hogy az iméntszövetségről beszéltem.

- De igen, hallottam. És mostmondja meg, mit akar tőlem!

- Semmi mást, mint együttműködést.Jelentős változásokat hozhatok azéletébe, cserébe ön is az én életembe.

Gunray hirtelen aggodalmas képesvágott.

- Sith Nagyúrnak mondja magát.Honnan tudjam, hogy valóban az?Honnan tudjam, hogy módjában állsegíteni nekem?

- Kerítettem önnek egy rendkívülritka madarat.

- Az még aligha elég.- Megértem, hogy kételkedik -

mondta bólogatva Sidious.

- Természetesen módomban állmegmutatni a hatalmamat. De nemszívesen győzném meg ezzel amódszerrel.

- Nekem erre nincs időm! - csattantfel Gunray.

- A közelében van a pylat?- Itt van, rögtön a hátam mögött.- Mutassa!Gunray tágabbra állította a

holokamera látómezőjét, amelybe ígymár a pylat is belekerült - egysztázismező-generátorral felszereltnemesfém gyűrűben állt.

- Amikor kiemeltem az őserdőből,aggódtam, hogy elpusztul - közölteSidious -, de most úgy látom, otthonosanérzi magát új lakóhelyén.

- Igen, a dalolása is erre utal -felelte Gunray.

- Mit szólna, ha azt mondanám,hogy képes vagyok átnyúlni téren ésidőn, és ebben a percben megfojtani amadarat ott, ahol van? - vetette felSidious.

- Az nem lehet - nyögte kidöbbenten pislogva Gunray. - Arra mégegy Jedi sem...

- Akarja, hogy megpróbáljam? -szólt közbe Sidious.

- Igen - felelte Gunray, de rögtönészbe kapott, és sietve felkiáltott: - Ne!Várjon!

Sidious rákönyökölt a székekarfájára, oldalra dőlve kényelmesenelhelyezkedett, és megállapította:

- Nagyra tartja a madarat. Agazdagság jelképe önöknél, ha jól tudom.

- Igen, és mindenki irigyel érte.- Ha maga dúsgazdag lenne, az nem

ébresztene még nagyobb irigységet?- Hogyan is felelhetnék nyugodtan -

vágott vissza idegesen Gunray -, amikortudom, hogy módjában áll megfojtani, havisszautasítom az ajánlatát?

Sidious mélyet sóhajtott, és a fejétcsóválva válaszolt:

- A szövetségesek nem fojtogatjákegymást, kormányzó! Inkább szeretnémkiérdemelni a bizalmát. Ez nyilvánönnek is jobban megfelelne, nemde?

- Igen, nyilván.,.- Hát akkor íme, az első ajándékom

önnek: a Kereskedelmi Szövetséget

hamarosan elárulják. A Naboo, aKöztársaság és az igazgatóság egyestagjai. Csak ön nyújthat olyan vezetést,amellyel meg lehet akadályozni aSzövetség széthullását. De előszörgondoskodnunk kell arról, hogybekerüljön a direktorátusba.

- Annak jelenlegi tagjai sosemfogadnának be egy neimoidit.

- Mondja meg, mi kell ahhoz... -kezdte Sidious, de félbehagyta amondatot. - Ne! Hagyja, ne mondjonsemmit. Hadd lepjem meg azzal, hogyelintézem az előléptetését.

- Úgy, hogy semmit nem kércserébe? - kérdezte gyanakodva Gunray.

- Egyelőre semmit. Aztán ha ésamikor elnyerem a teljes bizalmát,

elvárom majd, hogy megszívlelje atanácsaimat.

- Úgy lesz... Sidious Nagyúr.- Hát akkor hamarosan jelentkezem

- búcsúzott Sidious, azzal kikapcsolta aholokészüléket, és egy darabighallgatagon üldögélt.

- A Videnda-szektorban van egyDorvalla nevű világ - szólt oda végülMaulnak. - Talán még nem hallottál róla.A páncélüveg gyártásáhoznélkülözhetetlen lommite-érc egyikfontos forrása.

Jelenleg a kitermelést és a szállítástkét vállalat végzi, a LommitRészvénytársaság és az IntergalaktikusÉrc. Ám a Kereskedelmi Szövetség máregy ideje megpróbálja átvenni az

ellenőrzést a Dorvalla felett.- Mi a parancsod, mester? -

kérdezte mohón Maul.- Egyelőre csak annyi, hogy

ismerkedj meg a Dorvallával, mertkulcsszerepe lehet abban, hogy amarkunkba csalogassuk Gunrayt.

Huszonötödik fejezet: Ameritokrácia diszkrét bája

Különösebb csapat egyszer semtette a lábát, hasát és karmát a Sojournraaz utóbbi húsz évben: egy hutt, egyfélvér theelin nő, a hutt twi'lek titkára éschevin biztonsági főnöke. A látogatókátkeltek a vastag avarréteggel borítottudvaron, és beléptek Plagueisfogadótermébe. A theelin kivételével

úgy néztek ki, mintha az erdőből bújtakvolna elő, hogy összeköltözzenekazokkal a teremtményekkel, amelyekfészkeket és vackokat készítettekmaguknak a vár nyirkos, sötét folyosóinés magas tornyaiban.

Plagueis és a 11-4D a tátongóbejáratnál várták őket.

- Üdvözlöm, Jabba Desilijic Tiure- köszönt Plagueis a légző- maszkja miattkissé tompa hangon.

A droidok többé-kevésbé rendberakták a termet, és székeket, illetveasztalokat állítottak be. A magasmennyezet alatti nyílásokon ferdenapsugarak ragyogtak be, míg akőkandallóban tűz ropogott.

- Öröm számomra, hogy oly sok év

után ismét láthatom önt, Damask igazgató- udvariaskodott Jabba a maga erős,durva hangján, aztán óriási nyelvétkilógatva felmanőverezte súlyoscsigatestét arra az alacsony platformra,amit a házigazda az ő kedvé-ért hozatotta terembe. Miután elhelyezkedett,körülnézett, és kijelentette: - Önnek és adroidjának egyszer el kell jönnie az énszerény hajlékomba, a Tatuinra.

- Egyszer sort kerítünk rá - ígértePlagueis, miközben a huttal szembenleereszkedett egy terebélyeskarosszékre.

A toydarikhoz és yinchorrikhozhasonlóan a huttokra sem hatottak azErő-sugallatok. Ha Jabba tudta volna,hogy Plagueis hány fajtársával

kísérletezett az elmúlt évtizedek alatt,valószínűleg nem lett volna ennyirebarátságos, noha ő maga akönyörtelenségéről és a kínzás irántirajongásáról híresült el. Ahogyan azt akarján díszelgő tetoválás hirdette, csakisa klánjának tagjaival törődött. Nem vettea fáradságot, hogy bemutassa a kísérőit,viszont, ahogyan az gyakran megesettazokkal a bűnözőkkel és csavargókkal,akikkel körülvette magát, kettejüketmessze megelőzte a hírnevük. A fehérképű twi'lek Bib Fortuna volt, az egykorifűszercsempész, akit a saját népekitagadott. A magas, vörös szemű alakszájában apró, éles fogak sorakoztak,fényes lekkuit vagy lelógatva, vagy anyakára fonva viselte, míg kopasz feje

úgy nézett ki, mintha kavicsokkal lettvolna kitömve. A chevint - egykétméteres ormányt, amelyből két kar,két láb és egy farok nőtt ki - EphantMonnak hívták. A saját népe köreibenhíres harcos korlátozott mértékbenérzékelte az Erőt, és mindössze egytakarót viselt, de azt is úgy, minthavalaki ráhajította volna, hogy elrejtse arútságát. Plagueis a KereskedelmiSzövetségen belüli ügynökeitől hallottmár róla, például azt, hogycsempészműveleteket hajtott végre atechnofób Cereán, siklókat szállított azottani fiatal újgazdagoknak.

A theelint nem ismerte. A halványbőrű, karcsú nő fején narancssárgahajkorona pompázott, az arcát festett

minták díszítették, amelyek kanyarogvalefutottak a nyakán, és sokat sejtetőruhája alatt tűntek el.

- Saliqua díva - mutatta be a nőtJabba, amikor észrevette a házigazdájafürkész pillantásait. - Énekesnő egyegyüttesben.

- Ahogyan a neve is sugallja...- Az Ingodáról kaptam egy lejárt

adósságért cserébe - magyarázta Jabba,óriási szemét a nőre szegezve. - Párbankaptam őt és Funquita dívát, de Funquitátodaajándékoztam Gardullának abban areményben, hogy végre sikerül végetvetni a kettőnk régi- régi rivalizálásának.- Mordult egyet, és ingerülten hozzátette:

- Ez volt az első hibám. Amásodikat akkor követtem el, amikor

bemutattam ezt a lányt RomeoTreblancnak, aki azóta eget-földetmegmozgat, hogy megkaparintsa.

Treblanc, a híres-hírhedtszerencsejátékos birtokolta a GalaxisOperaházat a Coruscanton. Hogy Jabbamiért társult szerencsejátékosokkal ésmás ócska alakokkal, az rejtélyt jelentettPlagueis számára. A hutt törvénytelenbirodalma számos vonásában HegoDamask birodalmának tükörképe volt, ésez utóbbiban, ha más nem is, a bűnözőikör legalább politikusokból,vállalatvezetőkből és nagybefektetőkbőlállt össze. Jabba nem illett Damaskvilágába, és nem is szokott csak úgybeállítani a Sojournra.

- Azért jött ide, hogy Treblancról

vagy Gardulláról locsogjon? - kérdeztePlagueis.

- Mint mindig, egyenesen alényegre - mormolta bosszúsan Jabba. -De méltányolom, hogy nyilván rendkívülelfoglalt. Nos, tudomásom szerint önkulcsszerepet játszott abban, hogyharminc évvel ezelőtt Gardullamegszerezte a Tatuint. Azóta is azszolgál bázisul neki a rabszolga -kereskedelemhez és afogatversenyekhez. Azért jöttem el ilyenmesszire, hogy tájékoztassam: aTatuinnak hamarosan új ura lesz -magára mutatott, és hozzátette: - Én.

Plagueis néhány pillanatighallgatott, majd megjegyezte:

- Nekem az volt a benyomásom,

hogy a Tatuin máris legalább annyira azöné, mint Gardulláé.

- A látszat gyakran csal - válaszoltaJabba. - Megpróbáltam meggyengíteni abefolyását azzal, hogy ellene lázítottamaz úgynevezett homoki népet, ataszkeneket, de nem sikerült elkergetnema bolygóról.

Plagueis megigazította alégzőmaszkját, és megkérdezte:

- És miben lehetek a segítségére?Jabba tetőtől talpig végigmérte a

muunt, és megfontoltan válaszolt:- Történetesen tudom, hogy

Gardulla nem sokra ment az ön általnyújtott kölcsönökkel. Amit beszedett aversenyekkel, elvesztetteszerencsejátékon.

- Igen, ez valóban igaz - ismerte elPlagueis. - De mi közöm hozzá?

- Arra kérem, hogy ne pénzeljetovább Gardullát, hogy aztánkiéheztessem.

- Az információi hiányosak, Jabba -felelte a fejét rázva Plagueis. - Többmint egy évtizede nem pénzelem avállalkozásait.

Jabba ökölbe szorította a kezét, ésdühösen kifakadt:

- De a Bankklán és a KereskedelmiSzövetség egyes tagjai igen, és önnekvan befolyása rájuk!

Plagueis felvonta a szemöldökét,mintha egyszeriben mindent megértettvolna.

- Á, már tudom, miről beszél -

válaszolta. - És mit kapok cserébe?- Első lépésként nagyobb

százalékot a versenyek és másvállalkozások hasznából.

Plagueis csalódottságot színlelvemeredt a huttra.

- Tudnia kell, Jabba, hogy én márnem akarom tovább gyarapítani avagyonomat. És nem jött volna ilyenmesszire, ahogyan ön mondta, hacsaknem tudott volna meg néhány dolgot,amelyekkel maga mellé állíthat engem.

Jabba meg-megvonaglott fektében,és ingerülten kijelentette:

- A segítségéért cserébemeggyengítem a Fekete Nap befolyását aKereskedelmi Szövetségigazgatóságára...

- Nincs szükségem segítségre -vágott közbe Plagueis, és előredőlveráförmedt a huttra: - Mit tud maga, amitén esetleg nem?

Jabba teleszívta a tüdejét, amitől ateste jócskán feldagadt, majd hosszúranyúló, keserű nevetéssel kiengedte alevegőt.

- Tudok valamit a Bando Goráról,amiről talán még ön sem hallott - mondtaaztán.

Plagueis kihúzta magát, és a fejétfélrefordítva a szeme sarkából nézte avele szemben fekvő bűnözőt. A BandoGora undorító maszkot viselőorgyilkosai egyre nagyobbnyugtalanságot okoztak a KülsőGyűrűben, és gondot jelentettek egyes,

Damask támogatását élvező kartellekvezetőinek,

- Rendben, Jabba, felkeltette azérdeklődésemet - közölte kimérten.

- A kultusznak új vezetője van -folytatta Jabba, és szemlátomást örültannak, hogy fölénybe került. - Egy embernő, aki összeszövetkezett Gardullával,egy Sebolto nevű malastare-i duggal,valamint egy köztársasági szenátorral.Vegyszerekkel kezelt halálpálcákatterjesztenek, hogy agyhalott újoncokkallássák el a Bando Gorát.

Plagueis kiterjesztette a tudatát,hogy bepillantást nyerjen a huttgondolataiba. A következő pillanatbantudta, hogy Jabba igazat mond.

- Ez a nő... - mormolta vontatottan.

- Egyelőre csak pletykákathallottam - mondta sietve Jabba, ésezúttal sem hazudott.

- Pillanatnyilag annyi is elég lesz -felelte Plagueis.

- Szóval, a neve: Komari Vosa -válaszolta két húsos tenyerétösszedörzsölve Jabba -, és az a hír járja,hogy valaha Jedi volt.

Plagueis jól ismerte a nevet. Tízévvel korábban Komari Vosa nem más,mint Dooku mester padavanja volt.

A Rotunda minden egyes állomásamögött ék alakú iroda-együttesekterültek el, amelyekben a szenátoroktalálkozhattak egymással, fogadhattákvendégeiket, esetleg ritka alkalmakkor

elvégezhették a munkát, amelyremegválasztották vagy kinevezték őket.Egyes irodákat légmentesen lezártak, ésa helyiségeket a lakóik igényei szerintigázkeverék töltöttek meg, másokban,főleg azokban, amelyekben a kaptárfajokképviselői dolgoztak, több százteremtmény hemzsegett, akik a méhkaptársejtjeihez hasonló felépítésűhelyiségekben végezték feladataikat.Ezekhez képest a Naboo irodáiegyszerűek voltak, viszont számtalanmagas rangú vendég fordult meg bennük- mint például ezen a napon is.

- Az jár a fejemben, hogy elhagyoma Rendet - közölte Dooku mesterPalpatine-nal, a szenátor kisebbfajta,ablaktalan dolgozó-szobájában. - Már

nagyon rosszul tűröm a Tanács döntéseit,és szabad akarok lenni, hogy őszinténbeszélhessek a Köztársaságnyomorúságos állapotáról.

Palpatine hallgatott, és arragondolt: végre!

Miután elküldte Darth Mault aDorvallára, az első küldetésére, egészdélelőtt megállás nélkül dolgozott, erretessék, Dooku előhozakodik avallomásával. Régóta számított rá, devalahogy mégis meglepetésként érte.

- Nem ez az első eset, hogymegharagszik a Tanácsra - válaszoltaóvatosan -, és valószínűleg nem is azutolsó.

Dooku határozottan megrázta afejét.

- Ennyire még sosem - mondta erőshangon. - Még a Galidraan után sem.Képtelen vagyok lehiggadni.

A fagyos Galidraanon történtektőlmár évek választották el, de az a seb,amit az ottani események ütöttek Dookulelkén, azóta sem gyógyult be. A helyikormányzó sikeresen becsalogatta aJediket egy mandalore-i zsoldosokkalvívott összecsapásba. A konfliktusbanéletét vesztette tizenegy Jedi, és egykivételével az Igaz Mandalore-ok, akikmajdnem teljesen ártatlanok voltak azellenük felhozott vádakban. Azótavalahányszor Dooku és Palpatinetalálkoztak, a Jedi egyre kevésbé tűntJedinek, és egyre inkább annak anemesnek, aki lett volna, ha a Serennón

marad. Továbbra is gondosan ügyelt amegjelenésére, és úgy viselkedett, akáregy arisztokrata. A méretre készültujjasokat és nadrágokat kedvelte,valamint a fekete bársonyköpenyeket,amelyek feltűnő, teátrális külsőtkölcsönöztek neki. íves kialakításúkardmarkolata lehetett volna színházikellék is, bár a Rend egyik legjobbkardforgatójának tartották. És a gőgösudvariasság maszkja mögött tekintélyeskegyetlenség rejtőzött - ezt Plagueis régfelismerte.

- A Szenátus kérésére - folytattaDooku - a Tanács elküldött néhány Jedita Baltizaarra, és valahogyan a régitanítványom is bekerült a csapatba.

- Igen, erről hallottam - szólt közbe

Palpatine nagyokat bólogatva. - ABaltizaar szenátora segítséget kért, hogya világa elháríthassa a Bando Goratámadásait.

-Rablók és gyilkosok, akikélvezetüket lelik mások megkínzásában -mondta a fogait csikorgatva Dooku. -Katonai akcióra lett volna szükség, nema Jedik beavatkozására. De nemszámított, a Tanács teljesítette a kérést,és most úgy hisszük, Komari Vosa és atöbbiek meghaltak.

- Az ifjú hölgy - kérdezte aszemöldökét felvonva Palpatine, - akiannyira rajongott önért?

- Igen, ő - erősítette meg fojtotthangon Dooku. - A Galidraan- náládázul harcolt a mandaloriak ellen,

szinte úgy, mintha engem akart volnalenyűgözni. Csakhogy éppen emiattközöltem a Tanáccsal, hogy Vosaegyelőre nem áll készen a próbákra,vagyis a lovaggá való előléptetésre. Haaz első hiba nem lett volna elég, Yodamester és a többiek elkövettek egymásodikat: nem küldtek erősítést, hogyfelkutassák az esetleges túlélőket.

Palpatine fontolóra vette azelhangzottakat, majd kijelentette:

- Ha Komari Vosa részéről aBaltizaar csak egy újabb kísérlet voltarra, hogy lenyűgözze önt, akkor csak aztbizonyította be, hogy magának mindvégigigaza volt vele kapcsolatban.

- Igen, talán - helyeselt agondolataiba merülve Dooku, aztán a

szenátorra pillantott. - De akárhonnannézzük is, én mindenképpen kudarcotvallottam. Lehetek kiváló kardforgató,de tanárnak nem vagyok alkalmas. Qui-Gon Jinn magányos, zárkózott alak lett.És most Vosa... - ingerülten horkantottegyet. - Annak idején felkértek, hogylegyek tanácstag, de énvisszautasítottam, hogy a diplomáciánakszentelhessem magam, és nézze meg, milett az eredmény! A Köztársaság egyremélyebbre süllyed a romlásba és azűrzavarba.

- Maga egyetlen ember egybűnözőkkel teli Galaxis ellen -bölcselkedett Palpatine.

Dooku szeme megvillant- Egyetlen ember is sokat tehet, ha

elég hatalma van.Palpatine hagyta hosszúra nyúlni a

csendet, aztán megkérdezte:- Felveszi a Serenno grófja címet?- Minden jogom megvan hozzá. A

családom is egyetért velem. Már nincsmás hátra, mint hogy egyszerűentájékoztassam a Tanácsot

- Elhagyta már valaha valaki aRendet?

- Eddig tizenkilencen.- Megosztotta valakivel az

elégedetlenségét?- Csak Sifo-Dyas mesterrel.- Igen, hát persze...Dooku felkapta a fejét, és

hozzáfűzte:- Aggódik, hogy valami ostobaságot

csinálok.- A Rend elhagyása még nem az?- Sifo-Dyas attól tart, hogy nyíltan

fogom bírálni a Tanácsot, és akkorkiderül, hogy az mennyire megosztott aSzenátusnak való engedelmességtekintetében - magyarázta Dooku, ésPalpatine szemébe nézve kijelentette: -Az jár a fejemben, hogy csatlakozom azön ügyéhez.

Palpatine a mellkasára tapasztotta atenyerét, és megrökönyödve kérdezte:

- Az én ügyemhez?- A politikáról beszélek, barátom -

felelte ravaszkásan mosolyogva Dooku,- Tudom, mennyire körültekintőnek kelllennie, hogy mit mond és kinek. De ha aKülső Gyűrű kiábrándult és elhanyagolt

lakói élveznek némi támogatást, azjavarészben önnek köszönhető. Őszinténbeszél, az elnyomottak szószólója, éstalán az egyetlen, aki képes visszarántania Köztársaságot a szakadék széléről.Hacsak nem hazudott nekem oly sokéven át.

Palpatine könnyedén vette az utolsómegjegyzést.

- Talán csak néhány kivételesalkalommal - válaszolta elmosolyodva.

- Azokat hajlandó vagyokmegbocsátani - mondta Dooku -, akárszövetségesek és munkatársak leszünk,akár nem.

Palpatine összekulcsolta az ujjait ahasa előtt, és elgondolkodva felelt:

- Érdekes ötlet, annyi bizonyos...

elmélyült és teljesen őszintebeszélgetéseket kellene folytatnunk, felkellene tárnunk a leg-titkosabbgondolatainkat ahhoz, hogy kiderüljön,valóban azonosak-e a céljaink...

- Őszintén beszélek, amikor aztállítom, hogy a Köztársaságot le kellbontani egészen az alapjáig, majd újrafelépíteni.

- Elég komoly célkitűzés.- Komoly, annyi bizonyos.- Talán polgárháború kell hozzá.- És jelenleg milyen messze

vagyunk attól? - kérdezte Dooku, majdrövid hallgatás után folytatta: - ASzenátus sokszor hónapokig küszködik,hogy megoldjon olyan viszályokat,amelyeket a Jedik személyesen látnak-

hallanak. Számtalan esetben csak azutánszületnek törvények, miután mibevetettük a fénykardunkat.

- A Jedik voltak azok, akikfelesküdtek a Köztársaság támogatására- jegyezte meg halkan Palpatine.

- Hogy hol a helye a Rendnekebben az egészben, arról Sifo- Dyas ésén végeérhetetlen vitákat folytattunk! -vágta rá ingerülten Dooku. - De aTanács tagjai a legkevésbé semrugalmasak. A végletekig ragaszkodnakaz ősi, rég elavult gondolkodásmódhoz,és nagyon lassan, nagyon nehezenfogadják el a változást. - Ismételhallgatott néhány másodpercre, aztánfenyegető arcot vágva hozzáfűzte: -Nehogy téveszmékbe ringassa magát,

Palpatine! A Tanács tagjai tudják, hogysötét időszak köszönt ránk. Mi több, nemis nagyon gondolkodnak másról. Ezérthagyták, hogy a Jedik belekeveredjenekolyan jelentéktelen csetepatékba, mintamik a Galidraannál, a Yinchorrnál és aBaltizaarnál történtek. Azok csakbozóttüzek voltak, amelyeket szélfúttaparazsak gyújtottak. Ám ezek a parazsakegy, a láthatáron túl tomboló tűzvészbőlszármaztak. De ahelyett hogy közvetlenülfelléptek volna a Köztársaságromlottsága ellen, talán azzal, hogy egyátmeneti időszakra feloszlatják aSzenátust, a tanácstagok egy próféciamegszállottjai lettek. Egy megjósoltmegváltó eljövetelét várják, aki állítólagegyensúlyt hoz az Erőbe, és helyreállítja

a rendet.- Egy megváltó? - ismételte

Palpatine, és őszinte megdöbbenésselmeredt a Jedire. - Erről még sosembeszélt nekem.

- Most sem tenném, ha méghűségesnek tekinteném magam a Rendhez- közölte eltökélten Dooku.

- És még arról sem hallottam soha,hogy az Erő egyensúlyát fenn kell tartani- tette hozzá Palpatine.

Dooku a száját megvetőenlegörbítve válaszolt:

- A Rend értelmezése szerint ajóslat azt jelenti, hogy meg kell állítani asötétség áradatát.

- És ezt ön nem fogadja el?Dooku készen állt a válasszal:

- Íme, a benne rejlő igazság: aJedik valóra válthatnák a jóslatot, hahajlandóak lennének használni az Erőteljes hatalmát.

- Az Erő teljes hatalmát... -ismételte Palpatine - sajnos, ezt márvégképp nem értem.

Dooku hangosan fújt egyet.- Talán ezt is megbeszélhetjük a

jövőben.- Ezek szerint meghozta már a

döntést? - kérdezte kíváncsian Palpatine.Dooku bólintott, és határozottan

kijelentette:- Ha még egy Jedi meghal a

Köztársaság érzéketlensége éshanyagsága, valamint a Tanács álszentmaradisága miatt, úgy otthagyom a

Templomot, hogy vissza sem nézek!

Röviddel azután, hogy Dookuelhagyta az irodát, Sidious magára vettea köpenyét, és elsietett a következőtalálkozójára. A Szenátus téren leintettegy légitaxit, és utasította a gran pilótát,hogy vigye őt a Tannik Űrrepülőtérre.

Kényelmesen elhelyezkedett apárnázott ülésen, és melyet lélegzett -úgy érezte, első ízben ezen a napon.Egyetlen standard év leforgása alatteljutott odáig, hogy nem két, hanemlegalább fél tucat életet élt: Plagueistanítványa volt, Maul mestere, híresszenátor, Valorum főkancellárszövetségese, és vezetője összeesküvőkfolyton növekvő csoportjának, amelybe

beletartozott Pestage, Doriana, Greejatus- ez utóbbit szemelték ki az ő utódjának aszenátori székben -, továbbá Sim Aloo,az Erő-érzékeny ember, Armand Isard, ahírszerzési elemző, Wilhuff Tarkineriadui szenátor és Sly Moore, azumbarai telepata, akit ő titkostanácsosává léptetett elő.

És Dooku mester is a maga kettőséletét élte. Végrehajtotta a Rendtőlkapott feladatokat, de a lelke mélyénvonzódott a sötét oldalhoz, és arravágyott, hogy bevesse az Erő teljeshatalmát az anyagi világban. Lassúirányváltása különös módon DarthGravid fordulatának ellentettje volt,annak a Sith Nagyúrnak, akinekDookuhoz hasonlóan nem sikerült nagy

tetteket megvalósítania.Egy Jedi akkor vált mesterré,

amikor valóban ismerte és értette az Erőútjait. A Sitheknél ez a szint csupán akezdet volt. A Jedik házilag szőttköpenye azt hirdette: nem vágyomsemmire, mert én az Erőt öltömmagamra. A Sithek köpenye pedig azt:én vagyok a fény az éjszakában, azegymás ellen feszülő energiáktalálkozási pontja. És mégis, nohavalamennyi Sith Nagyúr roppanthatalmat birtokolt, nem mindannyianvoltak zseniálisak, vagy nem szereztékmeg mindazt a tudást és hatalmat, amit asötét oldal megadhatott volna nekik.Darth Millennial fellázadt a mestere,Darth Cognus tanítása ellen, de még

Plagueis is beszélt arról, hogy filozófiaiholtpontra jutott a mesterével,Tenebrousszal.

Darth Gravid, egy ember Nagyúr,aki nagyjából ötszáz évvel korábbanuralkodott egészen rövid ideig,valamiért úgy hitte, hogy a sötét oldaliránti teljes elkötelezettség végülvereségre ítéli a Sith-rendet. Így aztánmegpróbálta beilleszteni a tanításaiba ésaz eljárásaiba a Jedik önzetlenségét ésszenvtelenségét, megfeledkezve arról,hogy ha egy tanítvány egyszer belépett asötét erdőbe, már sosem térhetett visszaa fénybe, hogy a sötét oldal csakisazoknak adja meg magát, akik teljesegészében magukénak követelik. Gravidfokozatosan beleőrült abba, hogy

egyszerre próbált a két világban létezni,míg végül azt képzelte, hogy csakis úgyóvhatja meg a Rend jövőjét, hamegsemmisíti a nemzedékek általfelhalmozott tudásanyagot - az írásokat,holokronokat, értekezéseket-, hogy aztána Sithek újrakezdjék az alapoktól, mertszerinte kizárólag ez garantálhatta asikert. Bezárkózott a Jaguadán állóerődjébe, és munkához látott. Egyesnézetek szerint a tudástárának legalábbfelét megsemmisítette, mire a tanítványa,Gean tekintélyes akaraterőt és bátorságotdemonstrálva áttört az erőd köré emeltErő-pajzsokon, megvívott a mesterével,és végzett vele, noha a karjával, avállával, és az arcának, illetve amellkasának egész bal oldalával fizetett

a győzelemért.Valószínűnek tűnt, hogy Dooku, a

kiemelkedő Jedi-mester szinténrendelkezik már némi elméleti tudással asötét oldalról, talán többel is, hahozzáfért a Templomban tárolt Sithholokronokhoz. Komoly fejfájástokozhatott a Köztársaság és a Jedi-rendvezetőinek, bár aligha válhatott belőle akáosz ügynöke, mint amivé Plagueis ésSidious fejlődtek. Ettől függetlenülPalpatine úgy érezte, érdekes volnavégignézni, hogy Dooku meddighajlandó és képes elmenni...

Gyanította, hogy tájékoztatniakellene Plagueist a kettejükbeszélgetéséről. Vagy mégsem?Egyáltalán, egy Sith-tanítványnak

jogában áll elrejteni bármilyen jellegűtudást a mestere elől?

Nem. Soha. Főleg nem, ha van ráesély, hogy Plagueis a maga titokzatosmódszereivel tudomást szerez arról,hogy Dookut elhagyta a hite.

Egy sor vakmerő manővertvégrehajtva a gran pilóta átvágott a légisávokon, majd meredeken vitte lefelé agépét a Tannik Űrkikötő felé, amelynekfélkör alakú leszállózónája a Manaai-kerület határán terült el, és mindenoldalról magas toronyházak vették körül.Az elsősorban kisebbfajta, jelentéktelenteherhajóknak fenn-tartott kikötőben szépszámmal ólálkodtak sötét alakok, akikelkábították és elrabolták más hajók

személyzetét, de sűrűn megfordultak ittvándormunkások és különféle fajúillegális be-vándorlók, akik vagy aCoruscantot szemelték ki célnak, vagyinnen indultak tovább más világok felé.

Plagueis örült, hogy végrekiszabadult a légi taxi zárt belső te-réből, mialatt átnyomakodott azutascsarnokban tolongó tömegen, aztán aMenekültsegítő Mozgalom székhelyefelé vette az irányt, amelynek ridegirodái a felső szinten kaptak helyet.Félúton járt az úti célja felé, amikormeglátta a zömök naboo-it, akit keresett.A férfi karcsú felesége mellett állt, ésparancsokat osztogatott egy kisebbcsapatra való fiatal önkéntesnek.Palpatine szívélyes mosolyt varázsolt az

arcára, és a jobbjával integetve kiáltott:- Hahó, Ruwee!A neve hallatán a férfi megfordult,

és szélesen mosolyogva felkurjantott:- Á, Palpatine szenátor!A Menekültsegítő Mozgalom

vezetője, Ruwee Naberrie vastag nyakánaránytalanul nagy kockafej ült. A szájakeskeny volt, az arcát mindig simáraborotválta, és rövid haja az ég felémeredt. Az egykori hegylakót éskereskedőt, aki vendégként gyakrantartott mikroökonómiai előadást a TheedEgyetemen, nem egykönnyen lehetettrászedni, és barátságos arcán mindignyílt, őszinte kifejezés honolt. Az általairányított segélyszervezet a Coruscantmilliónyi szegényének nyújtott

támogatást.- Milyen véletlen egybeesés! -

lelkendezett Ruwee, mialatt alaposanmegszorongatta Palpatine kezét. A kétnaboo-i körülbelül ugyanannyi idős volt,ám Ruwee a köziskolákban végezte atanulmányait, szemben Palpatine-nal, akikizárólag előkelő magániskolákba járt. -Emlékszik Jobalra?

A magas, karcsú asszony kissétávol ülő szeméből folyton részvétteljestekintet sugárzott. Mindmáig megőriztefiatalos alakját és kecsességét, sőt a hajasűrű és sötét maradt. Annak idején őt ésRuwee-t a szüleik adták össze, de aházasságuk remekül működött, és őminden ízében ugyanolyan komoly volt,mint a férje, és ugyanolyan elkötelezettje

a szegények megsegítésének.- Természetesen! - felelte

Palpatine, azzal udvariasan fejet hajtott anőnek. - Üdvözlöm, Naberrie asszony!

Az asszony lépett egyet, ésfelemelte a karját, mintha meg akartavolna ölelni Palpatine-t, de valamiértmeggondolta magát, és csakbarátságosan mosolyogva felelt:

- Örülök, hogy látom, szenátor úr!Ruwee megfogta Palpatine vállát,

és elkomolyodva megszólalt:- Még nem volt alkalmam

személyesen megköszönni azt, hogyfelszólalt a Szenátusban a Sev Tok-imenekültválság ügyében!

Palpatine megvonta a vállát, ésszívélyesen válaszolt:

- Megtiszteltetés volt számomra,hogy részt vehettem egy ilyen derékügyben. Ha már így szóba került,Onaconda Farr üdvözletét küldi.

- A Rodia összes lakója büszkelehet rá - felelte Ruwee. - Egyike voltazon keveseknek a Szenátusban, akikfelismerték, hogy a jó szerencsét nemszabad magától értetődőnek venni,hanem ösztönzőként kell szolgálniaahhoz, hogy könnyítsünk a kevésbészerencsések sorsán.

Palpatine udvariasan mosolygott,de nem válaszolt.

- Mi szél hozta a dokkba, szenátorúr? - érdeklődött Jobal.

- Nem a puszta véletlen,asszonyom. Hanem egy rendkívül sürgős

ügy, amely a lányukat, Padmét érinti.- Ő is itt van - mondta Ruwee.- Itt, a Coruscanton? - kérdezte a

férfira pillantva Palpatine.- Itt, a Tannikon - felelte Ruwee,

azzal rámutatott egy közeli dokkra, aholegy fürge mozgású, sötét hajú lány éppenegy élelmiszerrel megrakott lebegőraklapot kormányzott be egy várakozóteherhajó rakterébe. Padmé észrevette,hogy az apja őt nézi, és intett neki.

- Ki az a fiatalember, aki mellettevan? - érdeklődött Palpatine.

- Ian Lago - mormolta Jobal.Palpatine kissé hunyorogva figyelte

az ifjút.- Veruna király tanácsadójának fia?- Hát igen - válaszolta bólogatva

Jobal úgy tűnik, beleszeretett alányunkba.

- És Padmé viszonozza az érzéseit?- Reméljük, nem - mondta

gondterhelten Ruwee. - Ian igazánrendes fiú, de... fogalmazzunk úgy, hogyKun Lago nem úszna a boldogságban, hamegtudná, hogy a fia barátkozik azellenséggel, hogy úgy mondjam.

Palpatine észrevette, hogy az ifjúIan kíváncsian tanulmányozza őt, mireviszonozta a pillantást, majd Ruwee ésJobal felé fordulva beszélni kezdett.

- Hát akkor egyenesen rátérnék alátogatásom céljára. Amint azt nyilvánönök is tudják, királyunk arra utasított,hogy a Kereskedelmi Szövetségettámogassam a szabadkereskedelmi zónák

megadóztatásának ügyében.- Hát persze, hogy erre utasította -

felelte nyílt megvetéssel Ruwee. -Máskülönben hogyan is tömködhetnétovább a zsebeit?

- Igen... önök, én, és még néhányfőnemes tudunk az uralkodó viseltdolgairól - mondta bólogatva Palpatine.- De talán eljött az idő, hogy a Naboonépe is megismerje Veruna titkait.

Jobal szemmel láthatóanelkedvetlenedve kijelentette:

- Ha arra gondol, hogy szembeszállvele a közelgő választáson, tudnia kell,hogy vesztes üggyel néz szembe.

- Elnézését kérem, asszonyom, deezzel nem értek egyet - szállt vitábaudvariasan Palpatine. - Diszkrét

körülmények között beszéltem azelektorátus egyes tagjaival, és őkegyetértenek abban, hogy a megfelelőjelölt legyőzheti Verunát.

Amint befejezte a mondatot, egypillanatra elnézett Padmé felé, mireRuwee megrökönyödve hebegte:

- Ezt... ezt nem... mondhatjakomolyan...

- De igen, Ruwee - vágta ráPalpatine. - Nyolcéves korában már aTörvényhozó Ifjúsági Program tagjavolt, tizenegy éves korában késztörvényhozó inas. Aztán a menekültekértdolgozott a Shadda-Bi-Boranon.Ezenfelül nagyobb népszerűségnekörvend Theed városában, mint a többikormányzó az elmúlt évtizedekben.

Jobal pislogott, megcsóválta afejét, és hitetlenkedve válaszolt:

- Palpatine, a lányom éppen csakbetöltötte a tizenharmadik életévét!

Palpatine a karját széttárva felelt:- Asszonyom, a Naboo-n már ennél

fiatalabb gyermekeket is megválasztottakuralkodónak. Ha minden jól megy, akárötven évig is ülhet a trónon. Ugyanis -folytatta sietve, nehogy a szülőktiltakozhassanak - az alkotmánynak vanegy kiegészítése, amely lehetővé teszi,hogy a trón örökletessé váljon egy arraérdemes dinasztiában. Márpedig melyikcsalád lehetne erre érdemesebb aNaberrie-nél?

A férj és a feleség összenéztek.- Ez igazán jólesik, szenátor úr,

de... - kezdte Jobal, ám Palpatineközbevágott:

- A Naboo lakói torkig vannak aTapalóhoz és Verunához hasonlóuralkodókkal. Padmé vezetésévelhelyrehozhatnánk mindent, amitelrontottunk.

Ruwee néhány pillanatra agondolataiba merült, majd IIIM fontoltanválaszolt:

- Még ha Padmé dédelgetne ismagában efféle vágyakat, aligha lehetnerávenni, hogy ellenezze aszabadkereskedelmi zónákmegadóztatását abban a tudatban, hogyaz mit jelentene a Naboo-nak és máskülső világoknak.

- Ebben a kérdésben nem kéne

állást foglalni - válaszolta Palpatine. -Elég lenne, ha harcba szállna akorrupció és a titkos alkuk ellen,valamint azon kínos helyzet ellen, amibeVeruna sodorta a bolygónkat.

- Bár gyanítom, hogy fájó pontratapintok, szenátor úr - felelte Jobal kissébizonytalanul -, de ön segítette Verunát atrónra, és azóta is mellette áll.

- Sosem álltam mellette - tiltakozotta fejét rázva Palpatine.

- Mindig is ellensúlynak tekintettemmagam, és az elmúlt évek során ő és énszinte minden kérdésben az ellenkezőoldalon találtuk magunkat, például azáltala épített könyvtár ügyében, vagymert számolatlanul szórta a krediteketegy hadiflotta megteremtésére. -

Elhallgatott két-három másodpercre,majd hozzátette

- Higgyék el nekem, Verunát lelehet győzni.

Ruwee és Jobal ismét aggodalmaspillantást váltottak, aztán a férfi szólaltmeg:

- Nézze, szenátor úr, mi vidékinépség vagyunk. A politika világa...vagy még inkább a galaktikus politika...

- Megértem a nyugtalanságukat -szólt közbe Palpatine, azzal a szájátösszepréselve bólintott, és folytatta: -De mi késztette önöket arra, hogyelhagyják a hegyeket, és beköltözzenekTheed be, ha nem Padmé és Sola érdeke,és a lehetőségek, amelyekeimegadhatnak nekik?

Palpatine szemrebbenés nélkül álltaRuwee töprengő tekintetét, és magábanazt gondolta: kezd meginogni.

- Nem szeretném - mondta aztán aférfi ha Padmé végigcsinálná azt azőrületet, hogy aztán veszítsen. Nemszívesen tenném ki ekkoramegrázkódtatásnak.

Palpatine boldogan mosolyogvafelelt:

- Minden erőmmel küzdeni fogok,hogy ez ne történjen meg. Természetesennem beszélhetek Valorum főkancellárnevében, de szinte garantálni tudom az őtámogatását.

- Valorum ismeri Padmét? -kérdezte meglepetten Jobal

- Hát persze, hogy ismeri! - vágta

rá Palpatine. - És Padmévalszembekerülve Veruna talán meglátja azigazságot, és önként lemond.

Jobal felkacagott, majdmegkomolyodva mélyen belenézettPalpatine szemébe, és kijelentette:

- Hosszú utat tett meg, szenátor úr!

Huszonhatodik fejezet:Alaptermészetek

Derült időben, ha Maul elnézettészaknyugat felé a LiMerge Épület egyikszeméttel teleszórt felső terméből, ahorizont felett megláthatta a JediTemplom központi tornyának tetejét.Mialatt a mestere elutazott az Eriadura,

hogy részt vegyen a saját maga általösszehívott csúcstalálkozón, a zabrakrászokott arra, hogy naponta egyszerfelszaladjon a legfelső szintre, éselektrotávcsővel fürkéssze a távoliépítményt abban a reményben, hogymegpillant egy Jedit.

Ez azonban sosem történt meg.Ha tartózkodtak is Jedik a

Templomban, akkor a falak közéhúzódva meditáltak, ahogyan Maulnak iskellett volna. Vagy ha nem is meditált,be kellett volna fejeznie a munkát akecsesen ívelő robogón, amitBloodfmnek nevezett el, vagy pedig a C-P3X nevezetű droidon, vagy gyakorolniakellett volna a lanvarok néven ismert,csuklóra szerelhető kivetővel. Ha

ezeknek a feladatoknak szentelte volnamagát, azt Darth Sidious többre értékeltevolna, mint azt, hogy órákig bámulta aTemplom legmagasabb tornyánakcsúcsát, és arról álmodozott, hogy egyszép napon talán megvívhat egy Jedi-mesterrel.

Csakhogy mióta néhány standardhéttel korábban visszatért a Dorvalláról,túlságosan nyughatatlan volt ahhoz, hogyegy hideg betonpadlón kuporogvamegmerítkezzen a sötét oldalfolyamában, vagy a kémdroid tervrajzaitböngéssze, amelyeket Darth Sidiousadott neki.

Amikor Maul a Dorvallán eltöltöttidőről tűnődött, a gondolatai nem azáltala elkövetett orgyilkosságok körül

forogtak. Rövid élete során sokakkalvégzett már, és Parch Bruit, Caba'Zan ésa többiek megölése semmiben semkülönbözött a korábbi gyilkosságoktól.Valójában a lommite-ércet forgalmazóvállalat képviselői a gondatlanságukmiatt hosszú és kínos halált érdemeltekvolna, semmint azt a szempillantás alattbekövetkező fájdalommenteset, amit tőlekaptak. Mindezek helyett elsősorban arraemlékezett, hogy a küldetés jóvoltábólvégre valami részesének érezte magát.Nem csupán bevethette abeszivárgásban, lopakodásban,nyomkövetésben és harcban szerzetttudását és tapasztalatait, de úgyhasználhatta ezeket, hogy közbenelőrevitte a Sithek ügyét, ami még sosem

történt meg az Orsison felkészülésseltöltött évek alatt, sem pedig azokon amásik világokon végrehajtott portyákon,amelyekre Darth Sidious küldte.

A Coruscantra való visszatérésétkövetően a Sötét Nagyúr megdicsérte őt,aminek - a saját véleménye szerint is -elég jutalomnak kellett volna lennie. Ésaz is lett volna, ha újabb küldetéstbíznak rá. De Darth Sidious nemengedélyezte neki, hogy részt vegyen azEriadu-műveletben, és nem tárta felelőtte a jövővel kapcsolatos terveit.

A Dorvallán elért eredményeinekközvetlen következményeként aKereskedelmi Szövetség bekebelezte aLomnite Részvénytársaságot és azIntergalaktikus Ércet, míg ennek

következtében Nute Gunrayelőléptetésben részesült, és bekerült ahéttagú direktorátusba. Egy, akormányzóval folytatott újabbbeszélgetés során Darth Sidious aztkövetelte, hogy a neimoidik áldozzák felaz egyik Lucrehulk-hordozójukat egyteljes szállítmány aurodiumrúddalegyütt, hogy az értük kapott pénztSidious átutalhassa egy Nebula Frontnevű, a Külső Gyűrűben működő lázadócsoportnak. Maul meghökkent attól, hogya mestere felfedte a valódi kilétét acsoport vezetőjének, ahogyan aGunrayjel folytatott első beszélgetésalkalmával tette. Aztán újabbmegdöbbenés várt rá, amikor a Vezér,egy Havac nevű ember férfi elárulta

Darth Sidioust azzal, hogy megpróbáltamegölni Valorum főkancellárt aCoruscanton. A felismerés, hogy amesterét is be lehet csapni, hogy ő semtévedhetetlen, különös hatást gyakoroltrá: hirtelen aggódni kezdett a mesterebiztonsága miatt. Az érzés folytonbetolakodott a gondolatai közé,megakadályozta abban, hogylecsendesítse az elméjét, és megnyugvásttaláljon a sötét oldalban. Nem félt -alkatilag képtelen volt a félelemre -, deegy fajta zavaró nyugtalanság töltötte el.Aggódott azért a teremtményért, akitegyszer megpróbált megölni - és akitalán el is várta tőle, hogy újabbkísérletet tegyen. Az utóbbi hetekfolyamán néha órákon keresztül

bolyongott a LiMerge Épületben, akáregy, a gazdája hazaérkezését váró házikedvenc...

Amikor viszont közölte DarthSidiousszal, hogy szeretne részi venni azEriadu-műveletben - még akkor is, hacsak annyi lenne a dolga, hogy segítene aneimoidiknek fegyvereket szerezni akaptárfajoktól, vagy beindítani a gyártástaz Alaris Prime-on és más, távolivilágokon - a mestere kapásbólelutasította a kéréséi.

„Neked ebben nincs szereped" -jelentette ki Darth Sidious amagyarázatot mellőzve, és cserébe -legalábbis Maul így hitte - átadta neki aSötét Szem tervrajzait.

Ugyanakkor Maul számára a

visszautasítás is felvetett egy sor újkérdést. A Galaxis összes lakója közül aSötét Nagyúr őt választotta ki, hogytanítványként szolgálja, és egyszer azutóda legyen, ennek ellenére nembocsátotta rendelkezésére azokat azeszközöket, amelyek ahhoz kellettek,hogy felügyelje a Nagy Tervmegvalósítását. Noha igyekezettmegismerkedni a politikai hát-térrel és abűnszervezetekkel - némelyikszövetségre lépett Darth Sidiousszal,míg más bandák veszélyt jelentettek aterveire -, csak korlátozott mértékbenismerte a Galaxis működését. Aztmegértette, hogy a Sithek inkább aJedikkel háborúznak, semmint aKöztársasággal, de valójában fogalma

sem volt, hogy a bosszút hogyan fogjákvégrehajtani.

És ezek után mi lesz, ha valamiváratlan csapás éri a mesterét? Léteziktartalékterv? Darth Sidiousszalellentétben, aki Palpatine szenátornakálcázta magát, és bonyolult vitákatfolytatott a Szenátusban, Maul nemrendelkezett másik személyazonossággal.Sárga szeme, apró szarvai és az arcáratetovált titokzatos jelek miatt legfeljebbéjnek évadján merészkedhetett ki azépületből, hogy bejárja a Gyártelephatárait, mert a puszta külsejévelmegrémített szinte mindenkit, akimegpillantotta.

Amikor Darth Sidious átköltöztettea Coruscantra, Maul arra számított, hogy

az élete megváltozik. Ám többféleszempontból is úgy tűnt, hogy továbbfolytatódik a régi élete, az, amelyneksorán az Orsison tanult, dicséretekben ésjutalmakban részesült, és arra várt, hogyéles bevetésekre küldjék, de csakparancsokat kapott, hogy mégkeményebben gyakoroljon. A mesterénekalkalmankénti látogatásai lehetővé tettékszámára, hogy elviselje azelszigeteltséget és a céltalannak tűnőlétezést. Csak amikor kezdetét vette avalódi felkészülése, csak akkor éreztemagát különlegesnek és fontosnak...

De nem adott fel minden reményt,Darth Sidious néha elejtett egy-egy

megjegyzést egy rendkívül fontosküldetésről, amelyet együtt fognak

végrehajtani, amelynek során be kellmajd vetniük minden hatalmukat. Ámegyelőre nem közölte a részleteket, méga tanítványa fejlődéséről semnyilatkozott. De folyamatosan célzottarra, hogy közeleg a küldetés órája.Maul pedig egyre inkább úgy erezte,hogy ennek a bevetésnek a mestereszülőbolygójához, a Naboo-hoz vanköze,

Palpatine az Eriadu felé repült,amikor Veruna magához rendelte, ezértmegszakította az utazását, és megállt aNaboo-nál. Az űrkikötőben rengetegszokatlan külsejű csillaghajóállomásozott, míg Theed városában apolgárok ellepték a Palota térhez vezetőutcákat és sétányokat, hogy

meghallgassák az ifjú Padmé Naberriebeszédét. A tömegben tapasztalhatóörömteli lelkesedéssel ellentétben apalota tróntermében komor hangulaturalkodott. Az uralkodó éppendíszebédet adott, amelyre meghívta alegkorruptabb támogatóit, és számtalanmásik világon élő kétes hírű alakot.Amikor az egyik inas bejelentettePalpatine-t, a vendégek gúnyosmegjegyzéseket tettek, vagy éppenkárörvendőn röhögtek. Ez a fojtottmorajlás mindvégig megmaradt, amígPalpatine-t a király asztalához vezették,és leültették Verunával szemben, KunLago és a biztonsági főnöknő, Magnetaközé.

Verona a jogarával intve

elhallgattatta a teremben ülőket, majdeltúlzott szívélyességgel köszöntöttePalpatine-t.

- Üdvözlöm idehaza, szenátor úr! -mondta, és már jócskán ihatott, mertkissé motyogva beszélt, aztán tapsoltegyet, és felkiáltott: - Hozzatok bort aNaboo híres szenátorának!

- Köszönöm, fenség - feleltePalpatine, szintén nyájas kifejezésterőltetve az arcára. - Már jó idejenélkülöznöm kellett kiválógyümölcsborainkat.

Veruna az öklével az asztalravágott, és ismét kiáltva parancsolta:

- Akkor hozzatok neki két serleggel,és addig töltsetek neki, amíg nem oltja aszomját!

Az inasok elsiettek, hogyvégrehajtsák az utasítást, Palpatine pedighátradőlt, kényelmesen elhelyezkedett,és körülnézett. Az asztal mindkét végétolyan teremtmények foglalták cl, akiketinkább hírből ismert, semmintszemélyesen. Verunától jobbra, de tőletávolabb ült Alexi Garyn, a Fekete Napbűnszervezet vezetője, tőle balra egypárnákkal telerakott emelvényen egyGardulla nevű hutt nő feküdt, ésvízipipát szívogatott. A hutt kísérőiközött akadt két ember férfi, akikrőlkatonás szabású egyenruhájuk elárulta,hogy a Bando Gora nevű terroristacsoport tagjai.

Még több szellemi muníció PadméNaberrie-nek - állapította meg magában

Palpatine.- Árulja el nekünk, szenátor úr -

szólalt meg Veruna, miután a köpenyehímzett ujjával megtörölte a száját - mikésztette arra, hogy előálljon az eriaduicsúcs javaslatával?

Egy inas borral teli serleget állítottPalpatine elé, de ő nem vett rólatudomást, a tekintetét a királyra szegezveválaszolt:

- A csúcstalálkozó lehetőségetbiztosít mindenki számára, hogymegismertesse és megvitassa másokkal aszabadkereskedelmi zónákmegadóztatásával kapcsolatosgondolatait és aggályait.

- Biztosra veszem, hogy a barátai aKereskedelmi Szövetségnél nagyra

értékelik az ötletet.Palpatine kivárta, amíg elhal a

nevetés, és magában örült annak, hogy abeszélgetés pontosan az általa vártirányba tart.

- A Naboo szempontjából sokmúlik a találkozó eredményén, fenség.

- Á, szóval a Naboo kedvéértrendezte! - ámuldozott Veruna, majdfelemelte a hangját, hogy az eljusson alegtávolabb ülőkhöz is. - Palpatine aNaboo miatt aggodalmai miatt csinálta! -Hirtelen elkomorodott, előredőlt, ésjóval halkabban folytatta: - Éskétségkívül akkor is a Naboo-ra gondolt,amikor azt javasolta a Naberrie-knek,hogy indítsák a lányukat a közelgőválasztáson.

- Jól gondolja meg, mielőtttagadással próbálkozik - szólt odahalkan Magneta a szenátornak.

Lago hirtelen előrehajolt, éshozzátette:

- A fiam jelen volt, amikor magaelébük állt az ötlettel.

- Padmé Naberrie társaságában, hanem tévedek - vágott vissza szinténfojtott hangon Palpatine, és mialatt Lagoa homlokát ráncolva próbálta megfejteni,hogy mire célzott ezzel, ismét Verunafelé fordult, és kijelentette: - Amenekülteket támogató mozgalomrólbeszélgettünk, fenség.

Az uralkodó előbb fenyegetőenmeredt rá, aztán elutasítóan intett.

- Ami történt, megtörtént. Annak

már vége. És attól tartok, önnek is,szenátor. - Széles mozdulattal kimutatottaz ablakon, a Palota tér irányába, ésmegkérdezte: - Valóban azt képzeli, hogyaz a kis jöttment senki letaszíthat engema tróntól? Egy hegyi paraszt lánya?

- Úgy tűnik, az a rengeteg ember,akit magához vonzott, így gondolja.

- Idealisták - morogta megvetőenvicsorogva Veruna. - A múltszerelmesei. Az ötven évvel ezelőttiNaboo-ról álmodoznak, de azt mársosem kapják vissza. - A mutatóujjávalPalpatine arca felé döfött, éskijelentette: - Az újraválasztásom utánaz első dolgom lesz, hogy megfosszamönt a szenátori címétől! – Lagórapillantott, és hozzátette: - Kun Lago lesz

a Naboo új képviselője.Palpatine csalódottságot színlelve

megcsóválta a fejét.- Janus Greejatus sokkal inkább

megfelelne erre a szerepre.Verunát elöntötte a harag, és

indulatosan kifakadt:- Egy javaslat magától felér egy

megbélyegzéssel! És erősen ajánlom,hogy maradjon a Coruscanton, mert aNaboo-n többe nem látjuk szívesen! -Hirtelen lefojtotta a hangját, és már-mársuttogva fenyegetőzött: - Jól vésse azeszébe, hogy birtokomban vannakbizonyos információk, amelyekkeltönkretehetem magát, pontosan úgy,ahogyan a Naberrie-k meg a többiekpróbálnak tönkretenni engem.

A teremben váratlanul mindenkielhallgatott, mert N-l-es vadászgépekhúztak el a boltíves ablakok előtt, hogymegzavarják a téren zajló nagygyűlést.

Palpatine szívélyes mosolytvarázsolt az arcára, és megjegyezte:

- A Naboo népe elégedett leszmost, amikor azt látja, hogy az önhadiflottája mégiscsak jó valamire,fenség.

Veruna elvörösödött dühében, ésfelcsattant:

- Többre, semmint sejtené! Márkorábban megmondtam magának, hogyvéget vetek a Kereskedelmi Szövetségés Hego Damask uralmának, és így islesz!

Palpatine a huttra és a Bando Gora

tagjaira pillantva válaszolt:- Nyilván az új üzlettársai

támogatásával. És mit fog tenni? Kiűzi aKereskedelmi Szövetség teherhajóit aChomell-szektor-ból? Nyíltanszembeszáll Damaskkal?

- Damaskot már mindenki elárulta.Csak kérdezze meg Gardullát. Vagykérdezze meg Alexi Garynt. A muunnaktanulnia kellett volna a leckéből, amitharminc éve kapott a granoktól.

Palpatine titokban örült amegjegyzésnek. És te is elkövetedugyanazt a szörnyű hibát, amit őkelkövettek.

- Miből gondolja, fenség, hogy nemtanult belőle?

Veruna szóra nyitotta a száját, de

visszanyelte azt, amit mondani akart, ésviszonylag higgadtan magyarázott:

- Mostantól kezdve a Naboo fogjakezelni a saját forrásait. Gardulla és aFekete Nap fogják felügyelni a plazmakitermelését és szállítását, illetve azárucikkek behozatalát, míg a BandoGora védelmezi az érdekeinket az űrutakmentén. Igazán kár, hogy maga ennek márnem lesz részese.

- Tényleg nagy kár - feleltePalpatine, és felállt. - De addig is, amíglevált, fenség, tovább fogok dolgozni aNaboo-ért az Eriadun, majd aCoruscanton. Ha találkozom Damaskkal,közlöm vele, hogy jócskán alábecsülteaz ön... ambícióit.

Veruna belenézett Palpatine

szemébe, és a fejét ingatva, gunyoroshangon válaszolt:

- Emiatt ne nagyonnyugtalankodjon, Palpatine. Soha többénem fog találkozni Damaskkal.

Plagueis az arcán légzőmaszkotviselve, fürgén és céltudatosan vágott áta hideg helyiségeken, amelyekben húszéven keresztül kísérletezett. Mostanra aketrecek és cellák zöme kiürült, egykorilakóikat szabadon engedte a környezőrengetegben. Néha eltűnődött azon, hogya Sojourn greelerdői egyfajtalaboratóriummá váltak, egy mutánsevolúció vörös fákkal teli színterévé.11-4D elsietett mögötte az udvar felé,négy karjában magasra tornyozott fém

tárolóládákat hordozott.- Ellenőrizd, hogy valóban töröltél-

e minden anyagot! - parancsoltaPlagueis.

- Harmadszor is ellenőrzöm, uram -felelte engedelmesen a droid.

- Aztán pedig közöld anapgárdistákkal, hogy a Thyrsusonfelveszem velük a kapcsolatot.

- Értettem, gazdám.Plagueis belépett a meditációs

kamraként szolgáló helyiségbe. Noha amagas mennyezetű szoba valamennyirészlete rég beleégett az emlékezetébe,úgy tanulmányozta a néhány bútort,mintha apróságokat keresett volna,amelyek eddig elkerülték a ügyeimét. Atekintete elidőzött azon az apró

mellékkamrákon, amelyben ő és Sidiouskuporogtak, amikor előidézték azelmozdulást, és az emlék hatásáraszempillantás alatt mélyen belemerült agondolatai világába.

Annak idején rájött, hogy Sidiouskritikusan szemléli azt, hogy őmegszállottként kutatja az élet és a haláltitkait. A tanítványa nyilván úgy érezte,hogy a mestere csakis erre az egyetlenfeladatra összpontosít, gyakranelhanyagolja a Nagy Tervet, és hogysokkal fontosabb számára a sajátfennmaradása, mint a Sith-rendé. Ezenidő alatt Sidiousra hárult mindenfelelősség, neki kellett végrehajtania aterv egyes lépéseit, hogy végülmegszerezzék a hatalmat a Coruscanton.

Sidious irányította a Galaxis eseményeit,nagyjából úgy, ahogyan Plagueisellenőrizte és vezérelte a sötét oldaláramlatait. És ennek így kellett történnie,mert Sidiousnak olyan érzéke volt akifinomult cselszövéshez, mint mégegyetlen korábbi Sith Nagyúrnak sem,Bane-t is beleértve.

Plagueis ironikusnak találta, hogySidious kezd ugyanúgy érezni iránta,ahogyan ő érzett Tenebrous iránt akettejük közös életének vége felé.Tenebrous jobban bízott a bithtudományban és a számításokban, mint aSith tanokban... De Plagueis azt is meg-értette, eljött az idő, hogy visszatérjen anagyvilágba, és Sidious mellé állvagondoskodjon arról, hogy a terv

legfontosabb szakasza sikeresenzáruljon: hogy Palpatine megszerezze afőkancellári posztot, és példa nélkül állómódon kinevezze Hego Damaskot aKöztársaság társkancellárjának.

A megfiatalodott Hego Damaskot,mint az végül ki fog derülni. És amikortúl lesznek ezen a lépésen, nekiláthatnaka még nagyobb feladatnak, a Jedi-rendmegsemmisítésének.

Hogy Dooku mester megingott, ésarra készült, hogy elhagyja a Rendet, azPlagueist nem érte meglepetésként. Yodaelragadta Dookut a Serennótól, de nemsikerült kitépnie a Serennót Dookuból.Húsz évvel korábban Plagueis megéreztea sötét oldal kavargását Dookuban, ésazóta, valahányszor csak tehette,

megpróbálta a felszínre csalogatniazokat a mélyben lappangó erőket. AGalidraannál, ahol titkos szövetségetkötött a helyi kormányzóval és aHalálőrség tagjaival, hogy haláloscsapdába csalja a Jediket, továbbá aYinchorrnál és a Malastare-nál, illetvelegutóbb, Sidious közbenjárásával azAsmerunál és az Eriadunál. Dookutmélyen átjárta az Erő, kiváló harcossá ésdiplomatává fejlődött. Más körülményekközött elsőrangú szövetséges lett volnabelőle. Csakhogy Dooku - ellentétben adathomiri zabrakkal, akit Sidiouskészített fel - sosem érte volna beannyival, hogy tanítványként vagyközönséges orgyilkosként szolgáljon.Követelte volna, hogy igazi Sith

lehessen, és abból sok baj származottvolna. Plagueis éppen ezért úgy érezte,jobb lesz hagyni, hogy Dooku a sajátútján találja meg a sötét oldalt,akármilyen tanításokat sajátít el a Jedikbirtokában lévő holokronoksegítségével. Jobb lesz, ha a sajátakaratából hagyja el a Jedi-rendet, ésválik a szegények és kizsákmányoltakjóindulatú szószólójává, ahogyan azelvárható egy ilyen magas rangúszemélyiségtől. Igen, jobb lesz hagyni,hogy a Köztársaságból való kiválásrabiztasson rendszereket és világokat,amivel elősegíti egy polgárháborúkirobbanását - egy polgárháborúét,amelybe a Jedik is belekeverednekmajd...

Plagueist riadószirénák élesvisítása rántotta ki a tűnődéseiből.

Közeleg a perc...11-4D droid létére meglepő

gyorsasággal érkezett, szinte be-rontott aszobába, és jelentett:

- Öt hadihajót észleltünk, gazdám.- A vártnál korábban - állapította

meg Plagueis.- Az ellenségei talán megneszelték,

hogy lelepleződött a támadási tervük,uram.

- Igen, ezt tűnik logikusnak, 11-4D.A hajó felszállásra kész?

- Természetesen, uram.Plagueis még egyszer, utoljára

körülnézett, aztán a tátongó ki-járaton átkisietett az udvarra, ahol a Rugess Nome

által tervezett, és Raith Sienar általgyártott karcsú csillaghajó várta. Az ősiSith Birodalomban elterjedt futárhajórólmintázott Infiltrator úgy nézett ki, minthaegyenesen a múltból érkezett volna. Amajdnem harminc méter hosszú testalakja hajítódárdát formázott, és kétrövid vezérsík meredt ki onnan, ahol adárda tollazata lett volna. Ezekből egy-egy szárny ívelt fel és le, amelyekmajdnem teljesen körülzárták a közéjüképített gömb formájú parancsnokimodult. Ám a hajót elsősorban a hosszú,elkeskenyedő orrba telepítettálcázóberendezés tette egyedivé éskülönlegessé.

Amikor Plagueis belépett apilótafülkébe, 11-4D rögtön felállt az

egyetlen pilótaülésből, majd leült afülke falai mentén sorakozó ülésekegyikére.

- Minden rendszer üzemel, uram -jelentette.

Plagueis letelepedett a forgószékre,és magára csatolta a biztonságihevedereket. Megmarkolta abotkormányt és a tolóerő-sza- bályzót,aztán felemelte a hajót a talajról.Pillanatokkal később már az erőd falaifölött lebegtek, ekkor meredekenfelhúzta a gép orrát, aztán egyregyorsulva száguldott a Sojourn opáloségboltja felé, valamennyi lefelé figyelőszenzor számára észlelhetetlenül. Azellenséges flotta első energianyalábjaibecsapódtak a greelerdőbe,

elpusztították és felgyújtották anövényzetet. A valaha kihalt, deklónozással újra megteremtettélőlényekre alighanem ismét a kihalásvár - vélte magában Plagueis. Egymásodik sorozat telibe találta a tornyot,ahol oly sok órát töltött elmélkedéssel,és a magas építmény összeomlott.Odakint, az Infiltrator burkolatán kívül alevegő egyre forróbb lett, ésszeszélyesen örvénylett a fentről érkezőenergiavihar miatt. Messze jobbra acsillagok fénye meg-megvillant egylefelé száguldó hadihajó törzsén.

A felszínre telepített lézerlövegekviszonozták a tüzet, amitől az a látszatkeletkezett, hogy az égbolt háborúziksaját magával. Az űr határán vörös és

sárga fények villóztak néhány pillanatigannak jeleként, hogy a célba vett hajókvédőpajzsai túlterhelődtek, és a gépeksorban megsemmisültek. De másegységek áttörtek a zárótűzön, a fedélzetifegyvereik hamuvá égették az erdőt, ésóriási tömböket robbantottak ki asziklafalból. A talaj folyamatosanrázkódott, és vastag füstoszlop tört az égfelé. Egyik elhárítólöveg a másik utánrobbant fel, és a detonációk egészfalakat romboltak le.

Plagueis a köd- és füstfelhők,valamint légörvények között meredekpályán vezette felfelé az Infiltratort,közben folyamatosan ellenőrizte aműszereket és a monitorokat.

- A találkozási pont koordinátáit

már betápláltam a navigációsszámítógépbe, uram - közölte a hátamögött 11-4D. - És beállítottam a kérthullámhosszokat az adó-vevőn.

Plagueis a navigációs számítógépfelé fordult, ám ebben a pillanatbanminden eddiginél erősebb lökés érte agépét. Éppen a billentyűzet felé nyúlt,amikor vakító ragyogás támadt körülötte,mintha váratlanul egy nap született volnaa Sojourn légkörében. A pillanatnyiteljes nyugalmat követően pusztítóenergiaáradat csapott le az erődmaradványaira. A körkörösenszétsugárzó lökéshullám és a nyomábanterjedő tűztenger húsz kilométerátmérőjű körben mindent letarolt éselhamvasztott. Az Infiltrator úgy lódult

felfelé, akár egy erős termikbe kerültmadár, és néhány másodpercrevalamennyi rendszer felmondta aszolgálatot.

Plagueis részben dühösen, részbenhitetlenkedve meredt a mű-szerekre.

Veruna és a cinkosai - Gardulla, aFekete Nap és a Bando Gora -valahogyan szereztek egy atombombát. Arobbanást egyetlen napgárdista semélhette túl, bár tény, hogy nem isérdemelték meg. A rég betiltott nukleárisfegyverek igazi ritkaságnak számítottak,és az echanik a jelekből ítélveelfelejtették ellenőrizni azokat afeketepiaci kereskedőket, akik néha előtudtak ásni valahonnan egy-egy ilyeneszközt.

Kavargó tűz- és füstoszlopemelkedett az égre, és a légkör ritkábbrétegeibe érve a felső része szétterülveóriási gombát formázott. A greelerdőkmegfeketedett pusztasággá égtek, az erődteljesen összedőlt, talán még maguk akövek is megolvadtak. A látványhatására Plagueis mélyen megrendült,aztán rájött, hogy nem tapasztalt ilyenerős érzéseket azóta, hogy oly sok évvelkorábban elbúcsúzott a Mygeetótól, hogyDarth Tenebrous tanítványa lehessen.

Az eredeti irányt tartva hamarosankiemelkedett a légkörből. Sötétség borultrá, megpillantotta a csillagokat, aztán agépe hirtelen kiszabadult a holdgravitációjának fogságából, és nyombanbelekerült a Sojourn szülőjének jóval

erősebb ölelésébe. Néhány percen belülelérte a bolygó éjszakai oldalát, ekkor afülke hangszóróiban egy ideges férfihangja zendült.

- Damask igazgató, veszi az adást?Nem látjuk a hajóját a monitorokon, dereméljük, hogy idekint van valahol.

Plagueis kikapcsolta azálcázóberendezést, és aktiválta amikrofonját.

- Star Jewel, itt Damask. Aszenzoraik most már rám találnak.

- Megerősítve, Damask igazgató. Anégyes hangár a rendelkezésére áll.

Közepes távolságban egy gigásziméretű, látványos külsejű csillaghajólebegett. A nyílfej formájú cirkálórengeteg fegyvert hordozott, és elég nagy

volt ahhoz, hogy akár fél tucatcsillagvadász elférjen a hangáraiban.Mialatt Plagueis feléje vette az irányt, azadó-vevő öblös röhögést közvetített.

- Remélem, Damask igazgató, egyszép napon rá tudom venni, hogymegossza velem láthatatlan hajójánaktitkát!

- Méltányolom a pontosságát, JabbaDesilijic Tiure - válaszolta Plagueis. -Ahogyan azt is, hogy az öntől kapottinformáció jó voltából nem hamvadtamel.

- Így szilárdulnak meg aszövetségek, igazgató úr - bölcselkedettJabba. - Mi az úti célunk?

- A Coruscant - felelte Plagueis -,de még mielőtt elindulunk, kérek öntől

egy szívességet.- Csak mondja ki, és vegye

elintézettnek.- Lépjenek kapcsolatba a Naboo-

val. Veruna királyt tájékoztatnunk kellarról, hogy mit szabadított magára és atársaira.

- A legnagyobb örömmel - mondtaJabba, és ismét felröhögött.

Huszonhetedik fejezet:Finomhangolás

Hego Damask nem egyszerűenfenntartott egy előkelő lakosztályt a

Coruscanton, hanem egy egész épületetbirtokolt. Noha nem volt olyan pompás,mint a Republica 500, a Kaldani-toronya galaktikus központ legvágyottabblakóépületei közé tartozott a Szenátus-kerületen kívül. Az Emlékmű tér fölémagasodó méltóságteljes építmény azépítészet Hasennan korszakánaktökéletes példájaként szolgált, és alegfelső szintjeiről el lehetett látni aManarai-hegység csúcsaitól egészen aNyugati-tengerig, vagyis a Coruscantazon területéig, ahol látszottak még abolygó természetes vizei és sziklái. Ezena környéken nem laktak sem politikusok,sem újonnan érkezett bevándorlók,hanem kizárólag az üzleti világ komoly,megállapodott vezetői: nagybefektetők,

vállalatigazgatók, nagyiparosok ésbankárok.

Damask rezidenciája elfoglalta aKaldani egész legfelső emeletét.

A toronyház bejáratánál kétnapgárdista fogadta Palpatine-t, majdfelvitték egy magánturbóliften, hogyaztán átadják két másik őrnek. Végül 11-4D kísérte be Damaskdolgozószobájába, amelyet magasbrokátfüggönyök sötétítettek le, ésamelyet számtalan rendkívül értékesműkincs díszített. A légzőmaszkot viselőmuun egy plüss karosszéken ült, deamikor Palpatine belépett a helyiségbe,rögtön felállt, hogy fogadja.

- Üdvözöllek, mester - mondtaPalpatine, azzal összekulcsolta a kezét a

hasa előtt, és fejet hajtott.Plagueis tisztelete jeléül viszonozta

a főhajtást, és szívélyesen köszönt:- Üdvözöllek, Darth Sidious.

Örülök, hogy látlak.Ahogyan a szoba semmiben sem

hasonlított arra, amelybe oly gyakranbezárkózott a Sojournon, Plagueis semvolt már az az elvadult tekintetűmegszállott, akinek alig néhány hónapjatűnt. Noha légzőkészüléket viselt,majdnem ugyanúgy nézett ki, mint akkor,amikor oly sok évvel korábbanmeglátogatta az ifjú Palpatine-t aNaboo-n.

A két Sith átsétált a helyiséglesüllyesztett részébe, és leültekegymással szemben. Plagueis sárga

fénnyel csillogó bort töltött kétkristályserlegbe, és az egyiket átadta atanítványának. Az idők folyamánmegtanult az orrjáratain keresztül inni,szinte nem is kellett odafigyelnie,miközben felszívott néhány kortyot azitalból.

- A Sojourn után kissé furcsánérzem magam a világban - jelentette ki afejét ingatva.

- Mester, végtelenül sajnálom, hogynem én figyelmeztettelek elsőnek atámadásra - válaszolta Sidious. - Nemhittem volna, hogy Verunának leszbátorsága beváltani a fenyegetést. Talántúlságosan nagyot löktem rajta.

Eltelt egy kínosan hosszú, némapillanat, aztán Plagueis megszólalt:

- Hogy mit tettél és mit nem tettél,nem számít. Majdnem pontosan akkortörtént, amikor a KereskedelmiSzövetség igazgatóságának tagjaitutolérte a végzet. A támadás az Erőműve volt, és a becsvágyunkkal idéztükelő. - Ivott még néhány kortyot, és letettea serleget. - Sosem lett volna szívemmegsemmisíteni az erődöt, noha megkellett történnie, és íme, az Erőgondoskodott róla. Az eset arra tanítminket, hogy fel kell készülnünk aváratlan eseményekre, akár elősegítik aterveink megvalósítását, akárakadályozzák azt, és mindigalkalmazkodnunk kell a megváltozottkörülményekhez.

- És most már jogunk van

visszavágni - mormolta Sidious.- Nekünk már soha többé nem kell

megokolnunk a tetteinket senki előtt. Dejól vésd az eszedbe azt, amit réges-régenmondtam neked: ha megölsz egyet,ezreket rémítesz meg.

Sidious bólogatott, és megjegyezte:- Sokkal tartozunk Jabbának.- A hutt hajójáról váltottam néhány

szót Verunával - felelte Plagueis.Sidious elvigyorodott, és

elégedetten válaszolt:- Hát igen, ezt magam is sejtettem,

amikor közvetlenül a csúcstalálkozókezdete előtt megtudtam, hogy Verunaváratlanul lemondott, és hogy PadméNaberrie vette át a helyét. Tudomásomszerint Veruna azóta elrejtőzött a Naboo

Nyugati Földnyelvén.- Az nem elrejtőzés - jelentette ki

vészjósló hangon Plagueis, majd jobbkedvre derülve megkérdezte: - Hogymentek a dolgok az Eriadun?

- Jobban, mint előzőleg vártam. AJedik csak körbe-körbe futkostak, ésmeggyőzték magukat arról, hogyValorum volt a célpont. Én kéjeskárörömmel figyeltem a csüggedthitetlenkedesüket, amikor megtudták,hogy a droidok a direktorátus tagjairaürítették a fegyvereiket. Végül a NebulaFront vezetői is meghaltak, és a miWilhuff Tarkin barátunk alaposanmegnehezítette a köztársasági nyomozókdolgát. Hamarosan kiderül, hogy aKereskedelmi Szövetség hordozójáról

ellopott aurodiumot valaki befektette aValorum Szállítóvállalatba, amitől az alátszat keletkezik, hogy a főkancellárt akapzsiság és az illegális meggazdagodásvágya ösztönözte arra, hogy azadóztatásért harcoljon. Ezzel térdrekényszerítjük. Még azt a jogát is elvesziktőle, hogy beavatkozásra kérje fel aJediket, vagy bevesse aTörvényszolgákat.

Plagueis résnyire húzta a szemét, ésmegkérdezte:

- És Gunray?- Pontosan ott van, ahová küldeni

akartuk: ő lett a Kereskedelmi Szövetségvezetője, és jelenleg buzgón gyűjtögeti aharci droidokat, amire a Szenátus utólagmeg fogja adni neki a jogot. Bár a

neimoidiknek hálásnak kellene lenniükPalpatine szenátornak, amiértmegszervezte a csúcstalálkozót, ehelyettazonban dühösek. Minden készen állarra, hogy megkezdjük a blokádot.

- Majdnem minden - feleltePlagueis. - A bosszúval kell kezdenünk.

- Utasítsam Mault, hogy látogassameg Verunát?

Plagueis megrázta a fejét, ésközölte:

- Vele személyesen akarok elbánni.Ez a zabrak... Maul, ahogyan te nevezed,képes elbánni Alexi Garynnal és avigóival?

- Nem fogunk csalódni benne.Plagueis elgondolkodott néhány

pillanatig, majd így folytatta:

- Az Infíltrator jelenleg őrizet alattállomásozik a West ChampionneŰrkikötőben. Vitesd át Pestage-dzsel aLiMerge Épülethez, és ajándékozd megvele a tanítványodat. Hamarosanmegadom neked az információt Garynhollétéről.

- Akkor már csak a hutt és a BandoGora van hátra - mondta Sidious.

- Gardullát odaígértem Jabbának.Ami pedig a Bando Gorát illeti... -válaszolta Plagueis, közben felállt,odasétált az egyik lefüggönyözöttablakhoz, és kinézett egy keskeny résen -,... az a hír járja, hogy Dooku mesteregykori tanítványa, Komari Vosa nemcsupán él, de ő a kultusz új vezetője, éség a vágytól, hogy bosszút álljon a

Jediken, amiért a sorsára hagyták őt és abajtársait a Baltizaaron.

- Vosa a sötét oldal felé tart -mormolta Sidious, mintha csak hangosangondolkodott volna. - Dooku jobbanfelkészítette, mintsem sejtené...

- Igen, de az a nő bukott Jedi, ésnem Sith. A Bando Gorán máskor állunkbosszút.

Sidious felállt, a mestere mellésétált a széthúzott függönyhöz, ésközölte:

- Utasítom Gunray kormányzót,hogy készítse fel a már felfegyverzetthajóit a Naboo-hoz való utazásra.

A LiMerge Épület egyikközépszinti hangárjában Sidious

hallgatagon figyelt, mialatt Maul beraktaa felszerelését és a saját maga általkészített eszközök utolsó darabjait azInfiltratorba, amelynek, akárcsak arobogójának, nevet adott: Scimitar. Maulvégül lezárta az orr-rekesz fedelét,hátralépett, hogy megcsodálja a hajót,aztán Sidious felé fordult, és fél térdreereszkedve kijelentette:

- Nem érdemlek meg egy ilyenajándékot, mester.

Sidious kissé fenyegetően meredt azabrakra, és szigorúan rászólt:

- Ha így érzel, akkor bizonyítsd be,hogy méltó vagy rá, azzal, hogy sikerrelhajtod végre a küldetést!

- Erre megesküszöm, mester.Sidious végigmérte a zabrakot, és

belekezdett a mondandójába:- Szét kell rombolnunk a Fekete

Nap bűnszervezetet. A vigókat erősszálak fűzik a Kereskedelmi Szövetségigazgatóságához, és sejtik, hogy egykülönösen aljas játszma zajlott azEriadun. Pillanatnyilag a neimoidikregyanakodnak, és nem kockáztathatjukmeg, hogy beavatkozzanak a terveinkvégrehajtásába.

Hogy a Fekete Nap milyen szerepetjátszott a sojourni támadásban, arról nemtett említést.

Maul bólintott.- Értem, mester.Sidious intett a jobbjával, és

folytatta:

- Állj fel, és jól figyelj rám, DarthMaul. Nincs időnk arra, hogy egyenkéntvadásszuk le Alexi Garynt és a társait.Ennélfogva Darnada legyen az elsőáldozatod. A mélyűri bontóállomásonmegtalálod a dugot. Aztán repülj a MonCalamarira, és öld meg a Morn nevűvigót. A gyilkosságok híre hamar eljutGarynhoz, és ő valószínűleg összehívja ahét megmaradt vigót a ralltiiri erődjébe.Nareest, Dean Anyát, Nep Chungot és atöbbieket. Miután meggyőződsz arról,hogy mindannyian egy helyentartózkodnak, lépj kapcsolatba velem. -A Scimitarra nézett, és hozzátette: -Kiváló lehetőség lesz, hogy kipróbáld akémdroidot.

Maul ijesztő vonásaira sóvár

kifejezés ült ki. Sidious odament azabrakhoz, a vállára tette a kezét, éstovább beszélt:

- Számos harcedzett ellenféllelfogsz szembekerülni, tanítványom.Darnada twi'lek testőrével, Sinyával;magával Garynnal, aki bizonyosmértékig érzékeli az Erőt, és Garynlegfőbb védelmezőjével, Mighellával,aki Éjnővér, és azonnal fel fogja ismernibenned az Éjfivért.

- Egy Éjnővér még nem Sith -válaszolta a homlokát ráncolva Maul.

- Pontosan - helyeselt Sidious, ésismét szigorú hangnemben hozzáfűzte: -De ahogyan a Dorvallán tetted, most isügyelj arra, hogy ne hagyj hátraszemtanúkat!

- Úgy lesz, mester - fogadkozottsárga, hegyes fogait kivillantva Maul. -És a Fekete Nap hamarosan nem jelenttöbbé akadályt számunkra!

- Hát akkor indulj utadra, DarthMaul - búcsúzott Sidious. - A sötét oldalveled lesz!

Maul fejet hajtott, és felsietett ahátsó rakodórámpán.

Sidious a hangárban maradt, ésvégignézte, hogy a hajó felemelkedik,kisiklik a kapun, aztán a Gyártelep felettrepülve láthatatlanná válik. Az Erőnkeresztül tovább követte a Scimitart,mialatt az északnak fordult, a JediTemplom felé, és gyors ütembentávolodott. Míg a gépet figyelte,emlékezetébe idézte a tíz évvel korábbi

utazásokat, amelyeket azért tett, hogymegnézze Maul élethalálküzdelmeit azOrsison és a szomszédos világokon. Azabrakot hajtotta a vágy, hogy még alegerősebb ellenfeleit is legyőzze, nemérzett fájdalmat, vakmerő volt ésfélelmetes. Tízévesen már komolyversenyzőnek számított, tizenkét éveskorában bajnok lett. És a versenyek alatttöbb tucatnyi sebet kapott feketére ésvörösre tetovált arcára, a karjára, alábára és a testére.

De nem nyugszik, amíg nem öl megegy Jedi-mestert - állapította meggondolatban Sidious. – Feltéve, ha abüszkesége nem öli meg előbb.

Elhagyta a hangárt, és elindult azépület egyetlen berendezett helyisége

felé. Mi lesz Maullal, miután Palpatineés Damask átveszik a Köztársaságirányítását? - kérdezte magától menetközben. - Titkos fegyverként továbbra ishasznos lesz, de sosem léphet ki az igaziéletbe? És hogyan fog reagálni, amikormegtudja, hogy a mesterének is van egymestere?

Mindkét lábával a transzmissziósrácsra lépve leült a holovetítő kamerájaelőtt álló székre, elfordított néhánykapcsolót a kar-támaszba építettkezelőpanelen, és a fejére húzta acsuklyáját. Húsz éven keresztül élvezte akettős életet, de most késztetést érzett,hogy tudassa másokkal, kicsoda ővalójában, hogy lássa és érezze, amintrettegnek a hatalmától. A jövőre

irányította a gondolatait, tiszta látomásravágyott, de nem kapta meg. A sötét oldaltalán még a legodaadóbb hívei elől iselrejti azt, ami a láthatáron túl dereng?Plagueis számtalanszor elmondta, hogyfel kell készülniük a váratlaneseményekre. Ő vajon tudta már, hogymi fog történni, csak éppen mélyeneltitkolta?

A muun megújult életerejemegdöbbentette Sidioust. A mestere apuszta ténytől, hogy az utolsó pillanatbanelmenekült a Sojournra lesújtó csapáselől, már-már mindenhatónak tűnt.Viszont az is tény, hogy amikor fényűzőfellegvárában tartózkodott a Manarai-kerületben, még ott sem hagyta, hogyalábbhagyjon az ébersége, és továbbra

sem aludt egy percet sem.Sidious hirtelen feltámadó

irigységét elnyomva azon kezdetttöprengeni, hogy a sötét oldaltólelvakítva valóban nem sikerült-emegjósolnia Veruna támadását, vagynem engedte meg magának, hogymegjósolja.

Egy gomb megnyomásával aktiváltaa holovetítőt, és néhány pillanat múlvamegjelent előtte Nute Gunray körülbelülegy méter magas holoképe. Ahogyan azelőző beszélgetések alatt is történt, akormányzó neimoidi alárendeltjei - RuneHaako főügyvéd, Daultay Doflneszázados és Hath Monchar megbízottalkormányzó - most is ott ácsorogtak aháttérben.

- Üdvözlöm, Sidious Nagyúr! -köszönt kissé remegő hangon Gunray. -Már jó ideje várjuk, hogy...

- Azt képzeli talán, hogy állandóancsak magára gondolok? - vágott közbeingerülten Sidious. - És hogyelhanyagolok más ügyeket csak azért,hogy a megbeszélt időben jelentkezzem?

- Nem, Sidious Nagyúr, csak aztakartam mondani...

- Elégedett az új pozíciójával,kormányzó?

- Rendkívül elégedett vagyok,Nagyuram - jelentette ki Gunray. - Bárúgy tűnik, egy válság kellős közepénvettem át a Kereskedelmi Szövetségirányítását.

- Tartogassa a sirámait egy másik

alkalomra, kormányzó, mert a helyzethamarosan tovább romlik.

- Tovább romlik? - kérdezteGunray, és a pislogóhártyái remegnikezdtek. - Az hogyan lehetséges?

- A Köztársasági Szenátusrövidesen megszavazza aszabadkereskedelmi zónákmegadóztatását szabályozó törvényt.

- Ez felháborító! - fakadt ki Gunray.- Minden bizonnyal - felelte hűvös

nyugalommal Sidious. - De én előrefigyelmeztettem, hogy ez bekövetkezhet.Valorum főkancellár elvesztette mindenhitelét, és azok után, ami az Eriaduntörtént, a Szenátus elhatározta, hogytovább gyengíti a KereskedelmiSzövetséget. Veruna király talán képes

lett volna megakadályozni mindezt, de őlemondott, és az utóda, az ifjú Amidalakirálynő az adózást követelők élére állt.Most, hogy az ügy leköti a Szenátust,eljött a pillanat az ön számára, hogyfelkészítse felfegyverzett teherhajóit egyblokád létesítésére.

- Blokád? Melyik rendszerben,Sidious Nagyúr?

- Arról a megfelelő időpontbanfogom tájékoztatni - közölte Sidious, ésmiután Gunray nem válaszolt,megkérdezte: - Mi a baj, kormányzó?Még ebből az óriási távolságból isérzékelem, hogy abban a gyenge agyábancsak úgy száguldoznak a gondolatok.

- Bocsásson meg, Sidious Nagyúr,de mint arra a tanácsadóim is rámutattak,

a flottánk átrendezése tekintélyespénzügyi kockázattal jár. Először is ottvan az üzemanyagköltség. Aztán ha sokhajót vonunk be a blokádba, zavarokkeletkeznek a Középső és a Külső Gyűrűáruforgalmában, akármilyen hosszantartjuk is fenn a bolygózárat. Végülpedig senki sem tudja megmondani, hogya befektetőink hogyan fognak reagálni ahírre.

Sidious előredőlt, és vészjóslóhangon megkérdezte:

- Tehát kreditekről van szó, igaz?- Végső soron, Sidious Nagyúr -

válaszolta Gunray, miközben az orrameg-megrándult -, a mi szervezetünk egykereskedelmi vállalkozás, nem pedighadiflotta.

Sidious egy darabig hallgatott,aztán mélységesen undorodva beszélnikezdett:

- Azok után, amit önökért tettem,még mindig nem tudják felfogni, hogy avelem kötött szövetségük befektetés ajövőbe? - Türelmetlenül intett egyet ajobbjával. - De nem számít. Eszébejutott már az, hogy önök és a nagyrabecsült befektetőik mennyit kereshetnekazzal, hogy előre tudják, mi fog történni?Talán nem zsebeltek be komoly hasznot,mert előre tudták, hogy a xi charrik, ageonosisik és a más egyesült rovarnépeknagyszabású fegyvergyártásba fognak?Talán nem kárpótolja önöket azesetleges veszteségeikért mindaz, amitelhalászhatnak más szállítóvállalatok

orra elől?Gunray bizonytalanul pislogva

felelt:- Attól félünk, Sidious Nagyúr,

hogy az efféle manőverekkel elveszítjüka meglepetés erejét.

- Éppen ezért kell gyorsancselekedniük!

Gunray bólintott, és nagy nehezenkibökte:

- Elrendelem a flottaösszegyűjtését.

- Helyes - válaszolta Sidious, éshátradőlt. - Ne feledkezzen meg arról,kormányzó, hogy amit adtam önnek, aztugyanolyan könnyen el is vehetem.

Sidious azzal megszakította azadást, és letolta a fejéről a csuklyát.

Ez talán egy, a jövőről szólólátomás volt? - kérdezte magától. Eztkell majd csinálnia? Ostoba, afeladatukra alkalmatlan teremtményekügyeivel kell foglalkoznia, mialatt ő ésPlagueis beindítják és levezénylik aNagy Terv utolsó fázisát? Vagy talánlesz mód arra, hogy nyugodtan, avalóban fontos feladatokraösszpontosítva kormányozzon?

A talaj még a zuhogó eső nélkül ispuha lett volna, mert vastagon elborítottaaz évezredek óta bomladozó szervesanyag. Plagueis légzőmaszkjáról és afejére vont csuklyájáról víz csöpögött,és belehullott a lába körül képződött

tócsába. A kastély, amely valaha Verunaőséé, Vis grófé volt, egy kopár szirtenállt. Nem vezetett hozzá kiépített út, ésminden irányban tökéletes kilátástbiztosított a körülötte elterülő alacsonydombságra. Plagueis éjjellátókészülékkel felszerelt elektrotávcsővelfürkészte az erődöt, sorra megkereste abiztonsági berendezéseket és a felállítottőröket, akik közül néhányan a boltíveskapunyílásban kerestek menedéket azápor elől. A főbejárat közelében egykisebb flottára való felszíni siklóparkolt, tőlük nem messze, egy kerekleszállópálya közepén fényűző űrjachtállomásozott, amelynek tükröző héjazatamég a sűrű esőben is fényesen csillogott.A levegőben sodródó vízfüggönyökön

túl erős reflektorok ragyogtak.Plagueis egy mély, gyors folyású

patak mentén lefutott a völgybe, ahol acsillaghajóját hagyta egy hervadtvadvirágokkal borított mélyedésben. 11-4D a leeresztett teherrámpánál várta, azesőcseppek hangosan kopogtakburkolatán.

- A szenzoraik talán észlelték agépet - vetette fel Plagueis.

- Tekintetbe véve azóvintézkedéseinket, ez felettébbvalószínűtlen, gazdám.

- Fényárban úszik a kastély egészkörnyéke.

- Ahogyan minden éber teremtménytenné egy ilyen éjszakán - felelterendíthetetlen nyugalommal a droid.

- Egy éjszakán, amely nem valósem egy muunnak, sem egy shaaknak.

A droid állított a fotoreceptoraiélességén, és a gazdája szemébe nézveválaszolt:

- A megállapítás feldolgozásameghaladja a processzoraimképességeit, uram.

- Zárd le a hajót, és maradj apilótafülkében! - parancsolta Plagueis. -Ha hívlak, hozd a gépet a kastélydélnyugati saroktornya fölé, és engedd lea teherrámpát.

- Ellenállásra számít, gazdám?- Csak igyekszem felkészülni, 11-

4D.- Értem, uram. En is ezt tenném.- Ez igazán megnyugtató.

Plagueis a derékszíjára erősítette akardmarkolatát, futásnak eredt, éshamarosan szédítő gyorsasággalszáguldott a szakadó esőben. Gyanította,hogy a vár falain elhelyezett szenzorokés mozgásérzékelők észlelni fogják, debiztosra vette, hogy a monitorok előtt ülőőrök csak egy elsuhanó árnyat látnakmajd, és azt fogják hinni, hogy akörnyéken élő bozontos farkú, négylábúállatok egyike rohangál a vár körül. Amegvilágított terület határához érvemegállt, hogy tájékozódjon, aztánegyenesen futott tovább a legalább tízméter magas védőfal felé, és egylendülettel felszökkent rá. Azonnaltovábblódult, leugrott a belső kertbe, ésberontott egy sötét árnyékba, amelyet egy

furcsa vadállat formájára nyírt bokorvetett a gondosan ápolt pázsitra. Mégindulás előtt úgy számította, hogy a várbelső részeit kevésbé szigorúan őrzik,de Veruna lakosztályánál többszörösbiztonsági rendszerek, és talánnyomásérzékelő padlók várják majd.Hogy nem sikerült megszereznie akastély tervrajzát, az híven tanúsította azönkéntes száműzetésbe vonult volturalkodó hiperéberségét.

Továbbra is árnyékokban mozogvaodasurrant egy ólomüveg ablakhoz,amelyen túl két ember sietett végig egyhosszú folyosón. Magasan a feje felett acsatorna teljesen megtelt, a víz átbukott aperemén, és oly sűrűn zuhogott alá, hogyúgy érezte, egy vízesés alatt áll.

- Ellenőrizd a védett személyt, ésgyere vissza jelenteni - parancsoltaodabent egy nő.

Plagueis felismerte Magneta, abiztonsági főnök hangját. A fal külsőfelületéhez tapadva követte a férfit, akivégigment a folyosón, és annak végénélbelépett egy tágas lépcsősor alátelepített őr- szobába. Plagueis élesítetta hallásán, és máris meghallotta, hogy azőr Veruna után érdeklődik, mire egyember nő így felelt:

- Alszik, mint egy csecsemő.- Jó neki - dohogott a férfi. - Mi

meg mindjárt eldőlünk az álmosságtól.- Ha ilyen pocsékul érzed magad,

Chary - vágott vissza a nő talán menjélvissza Theedbe.

- Éppen ezen töprengek.- Csak ne hidd, hogy utánad

megyek.Plagueis elhátrált a faltól, és

felnézett az emeleti ablakokra -mindegyik sötét volt, csak egy magas,keskeny lőrésből áradt némi fény.Lekuporodott, átvágott egy sor alacsonydíszcserje között, aztán mászni kezdettfelfelé a falon, úgy tapadt hozzá, akáregy rovar. Pillanatokkal később azzalszembesült, hogy a lőrést vastag,rögzített üvegtábla zárja le. A fény kétfalikarra ültetett lámpából származott,amelyek egy díszes faragásokkal telikétszárnyú faajtót fogtak közre.Figyelmesen szemlélődve felfedezettegy, a falra szerelt és az ajtóra irányzott

kamerát, mire intett egyet feléje, és azErő segítségével megbénította - innentőlkezdve csak az üres előszoba állóképétközvetítette. Ezt követően az üvegretapasztotta a tenyerét, és addig nyomtabefelé, amíg halk reccsenéssel elvált akeretétől. Az Erő segítségével elkapta azüveget, még mielőtt lezuhanhatott volna,lassan átsiklatta a folyosó másikoldalára, és letette egy ott álló asztalra.Bebújt a lőrésen, és néhány másodperciga belső párkányon maradt, hogy a vízlecsorogjon a köpenyéről, közbentovábbi biztonsági berendezéseketkeresve fürkészte a berakásokkaldíszített fapadlót, és a bejárat környékét.Hamarosan arra a következtetésre jutott,hogy a megfagyasztott kamerán kívül

nincs más, ekkor lelépett a padlóra, azajtóhoz lopakodott, és az Erőközvetítésével akkorára nyitotta, hogyéppen átférjen a résen.

Veruna hálószobájában nemvilágított más, csak egy másik kameraapró ellenőrző lámpája, és Plagueis ezt akészüléket is könnyűszerrel kiiktatta. ANaboo volt uralkodója a hátán fekvemélyen aludt csillámselyem takarójaalatt egy akkora ágyban, amelyen akárféltucatnyi átlagos testalkatú emberi lényis kényelmesen elfért volna. Plagueismegbénította a fejtámlába építettriasztópanelt, az ágy végéhez rakott egyantik széket, és felkapcsolt egy gyenge,sárga fényt árasztó asztali lámpát. Eztkövetően leült, és felrázta Verunát.

Az idős férfi felriadt, pislogottnéhányat, majd felült, és a párnáknakdőlve körülnézett a szobában. Amikormeglátta a lámpa fénykúpjának határánülő Plagueist, a megdöbbenéstőlhatalmasra nyitotta a szemét.

- Ki maga... - nyögte elképedten.- Hego Damask, fenség -

mutatkozott be Plagueis. - Csak éppenmaszkot viselek a korábbi ellenségeimjóvoltából.

Veruna tágabbra már nem nyithattaa szemét, így az álla esett le. Halkanfelnyögve oldalra lendítette a kezét,megnyomott egy vörös gombot ariasztópanelen, és amikor nem történtsemmi, a tenyerével újra és újrarácsapott.

- Ne fárassza magát, kikapcsoltam -közölte vele higgadtan Plagueis akamerákkal együtt. így ön és énzavartalanul beszélgethetünk.

Veruna nyelt egyet, úgy-ahogyösszeszedte magát, és megkérdezte:

- Hogyan jutott át az őrségen,Damask?

- Hamarosan arra is rátérünk.- Magne... - próbált kiáltani

Veruna, de elakadt a hangja, és a jobbkezével a torkához kapott.

- Ez sem fog menni - figyelmeztettePlagueis. - Eszébe ne jusson mégegyszer megpróbálni!

- Mit akar tőlem, Damask? -kérdezte zihálva Veruna, amikor megtudott szólalni.

- Lezárni a kettőnk ügyét.- Megkapta, amit akart - vágott

vissza Veruna. - Lemondtam a trónról.Nem elég?

- Elég volna, ha előbb nem próbáltvolna megöletni.

Veruna a fogait csikorgatvaválaszolt:

- Fennállt a veszély, hogy mindentelragad tőlem, amit felépítettem! Még atrónt is! Nem hagyott más lehetőséget.

Plagueis átült az ágy szélére, ésbólogatva felelt:

- Megértem, természetesenmegértem. Hasonló körülmények közöttmagam is így tettem volna. Csak az akülönbség, hogy nekem sikerülni fog az,amiben ön kudarcot vallott.

- Itt maradok - ígérte Veruna egyrerémültebben. - Nem okozok több gondotsem önnek, sem Palpatine-nak.

- Igen, ez teljesen biztos -válaszolta Plagueis, azzal elhallgatottnéhány pillanatra, majd folytatta: - Talánjobb lett volna, ha a kezdet kezdetétőlfogva őszinte lettem volna önnel.Összehoztam magukat a KereskedelmiSzövetséggel, a trónra ültettem előbbTapalót, aztán magát. Mit gondolt,honnan van ekkora hatalmam?

Veruna végighúzta remegő kezétritkuló haján, és idegesen mormolta:

- Egy gazdag muun fiának született,és hatalomra váltotta a vagyonát.

- Hát még mindig nem tanulta meg,hogy a Galaxist nemcsak a kreditek

mozgatják? - kérdezte Plagueis, éscsalódottan megcsóválta a fejét.

Veruna nyelt egyet, és őszintekíváncsisággal suttogta:

- Nos, honnan származik a hatalma,Damask?

- Egy Rugess Nome nevű bithmutatta meg nekem a hatalomhoz vezetőutat.

- Hallottam már ezt a nevet...- Lehet, de az igazi neve Darth

Tenebrous volt, és a Sith SötétNagyurának köpenyét viselte. Valaha atanítványa voltam.

- Sith - ismételte a szót Veruna, ésmintha már a puszta kimondásától iselgyengült volna.

- Akkor is szövetségre lépett volna

velem, ha ezt annak idején megtudja?Veruna összekapart annyi erőt, hogy

megrázza a fejét, és rekedtes hangonválaszolt:

- A politikai hatalom egy dolog, deaz, amit ön képvisel...

Plagueis a száját összepréselvebólogatott, és kijelentette:

- Méltányolom az őszinteségét,Veruna. Kezdi fárasztani a jelenlétem?

- Nem... - suttogta Veruna, és féliglehunyta a szemét.

- Hadd magyarázzam el, mi történikönnel - mondta Plagueis. - Az élőlényeksejtjeiben apró mikroorganizmusokélnek, amelyeket midikloriánoknaknevezünk. Azonfelül, hogy az életalapjául szolgálnak, egyfajta

közvetítőként működnek, és lehetővéteszik, hogy a hozzám hasonlóteremtmények érzékeljék és használjákaz Erőt. Évtizedeken át folytatottkísérletezés árán megtanultammanipulálni a midikloriánokat. Az iméntutasítottam a testében élőket, hogytérjenek vissza a forrásukhoz.Egyszerűen fogalmazva: megölöm magát.

Veruna egyre nehezebben lélegzett,az arcáról eltűnt minden szín.

- Hozzon... vissza - nyögte elhalóhangon még most is...hasznos lehetek...

- Így is hasznos lesz, fenség -felelte Plagueis. - Egy régi, híres költőegyszer azt mondta, hogy minden halálmeggyengíti, mert ő valamennyi élőlényfivére. En viszont az idők folyamán

rájöttem, hogy minden általam előidézetthalál táplál és hatalommal ruház felengem, mert én igazi Sith vagyok.

- Semmivel sem jobb... az...anzatiknál...

- Az agyevőknél? Mit jelent a nemjobb kifejezés nekünk, aki rég túlléptünka jó és a rossz fogalmán? Maga talánjobb, mint Bon Tapalo? Jobb, mintPadmé Amidala királynő? Én vagyok azegyetlen, aki választ tudok adni ezekre akérdésekre. A jobbak azok, akikvégrehajtják a parancsaimat -magyarázta Plagueis, azzal Verunakezére tapasztotta a tenyerét, és szelíden,halkan beszélt tovább. - Magávalmaradok egy darabig, mialatt egyesül azErővel. De egy bizonyos határhoz

érkezve megállok, és onnantól máregyedül kell tovább mennie.

- Ne csinálja ezt, Damask...kérem...

- Én Darth Plagueis vagyok,Veruna. Én vagyok az, aki átvezeti ahalálba.

Mialatt az élet elhagyta Verunatestét, az ösvény, amelyen ő és Plagueisjártak, egyre mélyebbre vezetett a sötétsemmibe. Aztán Plagueis megállt, ésrátört az a furcsa érzés, hogy már láttaezt az ösvényt, és utazott rajta.

Vagy mégsem? - tűnődött magában,mialatt Veruna utoljára kilélegzett.

Lehet, hogy az Erő a jövőről szólólátomást bocsátott rá?

Huszonnyolcadik fejezet:Parancsláncolat

Maul, aki nemrégiben tért vissza aRalltiirról, a LiMerge Épület egyiktermének padlóján kuporgott. Sidious

szokásához híven lassú léptekkelkörözött a küldetéséről beszámolózabrak körül, és mert néhány percefejezett be egy idegesítő beszélgetést aneimoidiakkal, nem volt abban ahangulatban, hogy játszmákat játsszon.

- Azok alapján, ahogy előadod atörténteket, szinte megalázónak tűnik,hogy senki sem maradt életben, akielterjeszthetné a vérengzésed hírét.

- Te parancsoltad, mester, hogy nehagyjak hátra szemtanúkat.

- Így van - felelte Sidious, éstovább rótta a köröket. - És egyikük semállított komoly kihívás elé?

- Nem, mester.- Sinya sem?- A twi'leket lefejeztem.

- Mighella sem?- Az Éjnővér Erő-villámokat

idézett meg, hogy legyőzzön, de apengém kettévágta a testét.

- Még Garyn sem? - kérdezteSidious egy pillanatra megállva.

- Nem.Sidious némi tétovázást érzékelt, és

rákérdezett:- Vele mi történt?- Megfojtottam, mester.Sidious megállt a zabrak előtt, hogy

az láthassa őt, és az állát dörzsölgetvebeszélt tovább:

- Nos, valaki megsebezte a balkezedet. Hacsak nem saját magadokoztad.

Maul ökölbe szorította fekete

kesztyűs balját, és felmordult:- Nincs fájdalom ott, ahol az erő

lakik.- Nem azt kérdeztem, hogy fáj-e a

seb. Hanem azt, hogy kitől kaptad.- Garyntól - mondta halkan Maul.Sidious meglepetést színlelve

válaszolt:- Szóval mégiscsak jelentett némi

kihívást. Mivel ő maga is érzékelte azErőt.

- Semmi nem volt a sötét oldalhatalmához képest.

- Ezt neki is megmondtad,tanítványom? - kérdezte a zabrak arcáttanulmányozva Sidious. - Őszinte választakarok!

- Magától rájött.

- Tehát felismerte benned a Sithet.Arra is rájött, hogy Sith Nagyúr vagy?

- Én... - motyogta Maul a tekintetéta padlóra szegezve.

- Megmondtad neki, hogy van egymestered. Igazam van?

- Igen, mester... - bökte ki fojtotthangon Maul.

- És talán odáig elmentél, hogybeszéltél neki a Sithek bosszújáról.

- Így történt, mester - ismerte elMaul.

Sidious közelebb lépett hozzá, ésharagosan ráförmedt:

- És ha valami csoda folytánGarynnak sikerült volna megszöknie,vagy legyőznie Darth Mault, azegyszemélyes hadsereget? Most miféle

következményekkel kelleneszembenéznünk, tanítvány?

- Bocsánatot kérek, mester.- Talán mégsem vagy méltó az

Infiltratorra - jelentette ki Sidious. -Hagytad, hogy elterelődjön a figyelmed,és a Fekete Nap vezére abban apillanatban megsebesített.

Maul hallgatott.- Remélem, megköszönted neki,

mielőtt végeztél vele - folytatta Sidious -, mert értékes leckét adott neked. Haolyan valakivel kerülsz szembe, akitáthat az Erő, mindvégigösszpontosítanod kell, még akkor is, hameggyőződtél arról, hogy harcképtelennétetted az ellenségedet. Nem áldozhatszidőt arra, hogy kiélvezd a győzelmedet,

vagy elnyújtsd a pillanatot. Azonnal bekell vinned a halálos csapást, azonnalölnöd kell. Tedd félre az öndicséretet, éscsak később vedd elő, máskülönben nemfogod megúszni egy kézsérüléssel.

- Az emlékezetembe vésem, mester.Sidious hallgatott néhány

másodpercig, majd ismét megszólalt:- Azt akarom, hogy egy időre hagyd

el a Coruscantot.Maul riadtan felkapta a fejét.- Fogd a harci droidodat, szállj be

az Inílltratorba, és térj vissza az előzőotthonodba. Gyakorolj és meditálj, amígnem hívlak!

- Nagyuram, kérlek...Sidious feltartotta a kezét, és

közbevágott:

- Elég! Sikerrel hajtottad végre aküldetést, és én elégedett vagyok veled.Most pedig tanulj a hibádból!

Maul lassan, nehézkesenfeltápászkodott, fejet hajtott amesterének, és elindult a hangár felé.Sidious sokáig nézett utána, közben azontöprengett, hogy mi okozhatja a sajátnyugtalanságát.

Hasonló helyzetben talán ő maga isengedett volna a késztetésnek, és felfedtevolna a valódi kilétét? Plagueis is ezttette, mielőtt megölte Verunát? Valamiarra ösztönözte, hogy levegye anyilvánosság előtt oly régóta viseltmaszkját? Hogy őszinte legyen?

Vagy az, hogy Maul elárulta akilétét Garynnak, nem volt más, mint egy

tünet? Annak tünete, hogy a sötét oldalegyre türelmetlenebb, és meg akarjamutatni magát a világnak?

- A Fekete Napnál teljes a zűrzavar- közölte Palpatine szenátor HegoDamaskkal, miközben az Emlékmű térenhemzsegő látogatók között sétáltak. Többszázan gyűltek össze az Umate- csúcsnál,ami egy tál formájú park közepébőlmeredt ki, más turisták rövidebb-hosszabb sorokban követték azidegenvezetőjüket a régi szenátusi agoravagy a Galaktikus Múzeum felé. - Amaradványokat Xizor herceg és SiseFromm fogják megörökölni.

- A zabrak ismét bebizonyította,hogy értékes eszköz - állapította megDamask. - Alaposan felkészítetted.

- Talán mégsem elég jól - felelterövid hallgatás után Palpatine. - Mialattkifaggattam a kézsebéről, amit a küldetésalatt kapott, bevallotta, hogy felfedte akilétét Alexi Garyn előtt.

Damask elfordította a fejét, és aláthatárra meredve válaszolt:

- Garyn halott. Mit számít már?A muun közönyös viselkedése

bosszantotta Palpatine-t, de megőrizte ahidegvérét.

- Talán ez az utolsó alkalom, hogyfegyveres kísérők nélkül mutatkozhatoknyilvános helyen - közölte aztán. -Amikor Amidala királynő tájékoztatottVeruna váratlan haláláról, megemlítette,hogy az új biztonsági főnöke, egy Panakanevű férfi példa nélkül álló lépéseket

kíván tenni, hogy gondoskodjon a Naboovalamennyi diplomatájánakbiztonságáról. Például a királynőt fiatallányok fogják kísérni mindenhová, akiktöbbé-kevésbé hasonlítanak rá.

- És te is kapsz állandó kísérőket? -kérdezte Damask. - Mert annak nemörülnék.

- Meg fogom győzni Panakát, hogytegyen le a tervéről.

Megálltak, hogy megnézzenek vagykét tucat gyermeket, akik a tér egyikzászlaja alatt játszottak. Plagueis egyközeli pad felé intett, és letelepedett rá,de Palpatine túl ideges volt ahhoz, hogyleüljön, inkább fel és alá járkált a társaelőtt.

- A királynő nem mondta, hogy

aggódik a Kereskedelmi Szövetség olysok teherhajójának jelenléte miatt? -kérdezte a muun.

- A flotta a rendszer szélénállomásozik - felelte a fejét rázvaPalpatine a parancsomra várnak, hogy aNaboo-hoz repüljenek. Gunrayakármennyire dühös is az adózásitörvény miatt, meg kellett győznöm, hogya Naboo elég fontos ahhoz, hogy sokanfelfigyeljenek a blokádra. Biztosítottamafelől, hogy Amidala nem hagyjaszenvedni a népét, és egy hónapon belülaláírja a szerződést, amellyelgyakorlatilag a Kereskedelmi Szövetségtulajdonába adja a bolygót és annakplazmáját.

A légzőmaszk elrejtette ugyan

Damask mosolyát, ám a hangjából kitűnt,hogy tetszik neki az, amit hallott.

- Mialatt Valorum tétovázik,Palpatine szenátor elnyeri az elektorátusbizalmát és szimpátiáját - mondtaelégedetten, a tanítványát fürkészve. -Hát nem a sikereink biztos jele, hogy úgyszerzünk meg egész világokat, akár azegyszerű üzleti szerződéseket?

Négy-öt elegánsan öltözött twi'leksétált el a közelükben, és tátogvameredtek Palpatine-ra. Hogy éppen egymuunnal beszélgetett, azt jelezte, hogymindketten nagy hatalmú, befolyásosteremtmények.

Kettejük közül Damask emlegettefolyton, mennyire fontos, hogy együttlássák őket. így aztán, miután a muun

néhány héttel korábban megérkezett aCoruscantra, többször együtt vacsoráztaka Manaraiban és más előkelőéttermekben, és továbbra is megnéztékmind a Coruscant, mind a Galaxis Operaelőadásait. Legutóbb egy estélyen vettekrészt a Republica 500-ban, amelyet OrnFree Taa szenátor adott. Plagueisvéletlenül végighallgatott egybeszélgetést, amelynek során a rutiaitwi'lek azt vitatta meg máspolitikusokkal, hogy hogyan lehetne afőkancellári pódiumra juttatni Palpatine-t. Még azon az estén meghívták őket egytalálkozóra, a Periemi OrbitálisÁllomásra, ahol az ígéret szerintValorum lehetséges utódai lehetőségetkapnak majd, hogy elbeszélgessenek

vállalatvezetőkkel, befolyásoslobbistákkal, a pénzvilág képviselőivel,sőt néhány Jedi-mesterrel is.

- A Kereskedelmi Szövetség nemsok új barátot fog szerezni egyblokáddal, amit invázió követ - jelentetteki Damask. - De ha másra nem is lesz jó,legalább módunkban áll felmérni Gunraydroidseregének teljesítményét, ésszükség esetén elintézni amódosításokat.

- A neimoidiknek a sajátóvatlanságuk következtében sikerültleleplezniük az Eoson és az AlarisPrime-on működő öntödék létezésénektitkát - dohogott indulatosan Palpatine.

Damask higgadtan figyelte őt, ésmegfontoltan válaszolt:

- Pillanatnyilag mindenük megvan,ami kell nekik. A Naboo megszállásabebizonyítja a diplomácia kudarcát. -Elhallgatott néhány pillanatra, majd atekintetét a szenátoron tartva hozzátette:- A közelgő háborúra való felkészülésjegyében átköltöztetjük a BaktoidPáncélgyárat a Geonosisra. De még ígysem fogjuk elegendő fegyverrel ellátni aszövetségeseinket ahhoz, hogybiztosítsuk a gyors győzelmet. Egyhosszan elhúzódó konfliktus kellőenmegpuhítja majd a Galaxis lakóit ahhoz,hogy boldogan elfogadjanak minket.

Palpatine végre leült a mesteremellé, és kijelentette:

- De még akkor is létre kellhoznunk egy, a Jedik alá rendelt

hadsereget. Aminek persze a főkancellárlesz a főparancsnoka.

- Egy kimondottan erre a célratervezett klónsereget - fűzte hozzáDamask.

- Túl egyszerűen hangzik -tiltakozott a fejét csóválva Palpatine. - AJediket nem lesz könnyű meglepni. Aháborúban megedződnek, éberré válnakmajd, és még nehezebb lesz tőrbe csalniőket.

- Hát akkor talán egy hosszú háborúvégén? Amikor már látni vélik agyőzelmet?

- Ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk,mindkét oldalt nekünk kell irányítanunk -válaszolta Palpatine, és mélyet sóhajtott.- Még ha sikerül is váratlanul

lecsapnunk, nem minden Jedi lesz ahadszíntereken.

- Nekünk csak azok miatt kellaggódnunk, akik képesek harcolni.

Hosszabb időre elhallgattak, és acsendet végül Palpatine törte meg:

- Egyszer már csalódtál a kaminóiklónozókban.

Damask kurta biccentésselnyugtázta a kijelentést, és így válaszolt:

- Azért, mert yinchorri katonákatkértem tőlük. Akkor azt mondták, a tefajod jobban megfelelne a célnak.

- Ismét felveszed velük akapcsolatot?

- Ezt a hadsereget semmi semkötheti hozzánk, mert nem derülhet ki,hogy mi állunk a háttérben. De ismerek

valakit, akit talán rá tudok venni arra,hogy elindítsa a folyamatot.

Palpatine várt, de nem kapottbővebb magyarázatot. A tény, hogy amestere csak ennyit árult el az ügyről,mélységesen megdöbbentette. Hirtelenfelállt, és távolabbra sétált.

- Utasítsd a neimoidiket, hogyhozzák létre a blokádot - szólt utánaDamask. - Fontos, hogy az eseményekmég az orbitális állomáson rendezettgyűlés előtt beinduljanak. - Amikor aneki háttal álló Palpatine nem válaszolt,talpra állt, odament hozzá, ésmegkérdezte: - Mi a baj, Sidious? Talánúgy érzed, egy ideje már csakhírvivőként szolgálsz?

Palpatine lendületesen

szembefordult vele.- Néha igen - válaszolta. - De

tudom, hol a helyem, és elégedett vagyokvele.

- Hát akkor miért fortyogszmagadban? Ki dühített fel?

- A neimoidik - magyaráztaingerülten Palpatine. - Ha Gunray nemvolna elég, a másik hárommal isállandóan foglalkoznom kell: Haakóval,Daultayvel és Moncharral.

- Monchart ismerem valamennyire -felelte bólogatva Damask. - Van egylakosztálya a Kaldani-toronyban.

- Amikor utoljára beszéltemGunrayjel, ő nem volt jelen.

- Hol voltak akkor? - kérdezte amuun, és a szemében megjelentek a

gyanakvás árnyai.- A vezérhajójukon. Gunray azt

állította, hogy Monchar gyomorrontástkapott a túl zsíros ételektől.

- De te ezt nem hitted el...Palpatine bólogatott, majd hirtelen

felkapta a fejét, és felmordult:- Az a siránkozó nyomorult tud a

blokádról! A nyakamat rá, hogy azótaösszevissza röpköd, hogy minél többkreditet zsebeljen be!

- Mindig ez történik - felelteDamask, mialatt a szeme sárga fénnyelfelizzott-, ha valaki magasabb posztrakerül, mint amire alkalmas lenne!

Palpatine-t elöntötte a harag, ésminden izmát megfeszítette.

- Nem rólad beszélek - tette hozzá

gyorsan Damask, felfigyelve a vészjóslójelekre. - Hanem Gunrayről és a hozzáhasonlókról. Az Erő zaklat és büntetminket, mert olyanokkal szövetkeztünk,akik túl ostobák ahhoz, hogyméltányolják és végrehajtsák aterveinket!

Palpatine megnyugtatónak találta atényt, hogy még Plagueisnak is vannakkorlátai.

- Megfeledkeztem arról, amit aváratlan átpártolásokról mondtál -válaszolta lehiggadva.

Damask először furcsán nézett rá,aztán szemlátomást megenyhülvekijelentette:

- En pedig figyelmen kívül hagytama saját tanácsomat. Várnunk kell a

blokáddal.- Visszahívom Mault - felelte

Palpatine.Két héttel azután, hogy a neimoidi

eltűnt a Saak'ak nevű vezérhajóról, csakPlagueis és Sidious tudták, hogy DarthMaul megtalálta és megölte HathMonchart, elég komoly járulékospusztítást okozva. És azt is csak őktudták, hogy Maul odarepült a lopakodóInfiltratorral egy dokkolóállomáshoz,amelyet egy sor nulla gravitációs zsilipkötött össze a Periemi OrbitálisÁllomással. Az állomás óriásifogadókupolájából lenyűgöző kilátásnyílt a Coruscant óriási területére, és acsarnokot úgy tervezték meg, hogy alátogatók sokkal inkább egy kertben

érezték magukat, mint egy légmentesenzárt konferenciateremben. A kupolajelenleg szenátorokkal és bírókkal teltmeg, továbbá vállalatvezetőkkel,nagykövetekkel, energiakereskedőkkel,médiaszakértőkkel, valamint egy-egykisebb csapatra való szenátusi őrrel ésJedivel.

- Miért éppen ide parancsoltad atanítványodat? - kérdezte DamaskPalpatinetól, amikor egy rövid időrekimenekültek a kézrázások, felületescsevegések és erőltetett kedélyeskedésekforgatagából. A legjobb ruháikbaöltözve egy hátulról megvilágítottvízesés előtt álltak, és oda-odabólintottak a közelükben elhaladóvendégeknek. - Hatalmas pusztítást

végzett a Vörös Folyosón, és megölt kétJedit, valamint vagy tucatnyi fajhoztartozó más teremtményeket, többekközött egy huttot. Előfordulhat, hogyvalaki szagot fogott, és a nyomában van.Ha nem a Jedik, akkor taIán a rendőrségnyomozói. Ha egy véletlen folytánelfogják, elég tapasztalt ahhoz, hogyösszezavarja a hétköznapi teremtményekelméjét, de egy Jedi elől nem tudelrejtőzni. Veszélybe kerülnek ablokáddal kapcsolatos terveink, de méga létezésünk titka is.

- A Jedik szagot fogtak -magyarázta Palpatine éppen ezértvontam ki a Coruscantról.

Damask szóra nyitotta a száját, denyomban be is csukta, aztán mégiscsak

megszólalt:- Nála van a holokron, amire

Monchar rögzítette az adatokat?- Igen - felelte kurtán biccentve

Palpatine. - Utasítottam Pestage-t, hogytisztítsanak meg neki egy utat egy ritkánhasznált zsiliphez. Már csak találkoznomkell vele az előre megbeszélt helyen ésidőben.

Damasknak bőven maradtak mégkételyei. A Monchar-ügy majdnemkatasztrófába torkollott. Úgy tűnt, minthaaz Erő, amelyet oly gyakran hasonlítottakegy folyamhoz, hirtelen beözönlött volnaegy szűk szurdokba, hogy aztán zúgókonszáguldjon át, és álnok örvényeketvessen.

- Miért nem adhatja át egyszerűen a

kristályt Pestage-nek? - kérdezte fojtotthangon.

- Nem tudhatjuk, mennyire kényesadatokat tartalmaz.

Damask nagyot fújt a maszkjánkeresztül, és megjegyezte:

- Remélem, arra legalábbutasítottad, hogy húzza meg magát. -Körülnézett a csarnokban, és hozzátette.- Egy tetőtől talpig feketébe öltözött,tetovált zabrak elég feltűnő lenne ebbena tömegben.

Palpatine ezzel nem vitatkozhatott.Tőlük jobbra ott állt Bail Antiilesszenátor, a titkáraival együtt. AzAlderaan egyik hercegét, a SzenátusBelső Tevékenységet EllenőrzőBizottságának elnökét, a jóképű, sötét

hajú Antillest magvilági szenátorok ésvállalati vezetők vették körül, akikígéretet tettek neki, hogy őt fogjáktámogatni a közelgő választáson. Ésközvetlenül mellette állt Jorus C'baothJedi-mester, akit régebben felkértek,hogy döntőbíróként szerepeljen azAlderaan királyi családjában kialakultbelviszályban. Az elvadult tekintetű,öntelt C'baoth számos vonásábanhasonlított Dookura, akinek távollétét atalálkozó jó néhány résztvevője szóvátette. Antilles a Sithek bábja volt,amikor azzal vádolta Valorumot, hogyrosszul kezelte az eriadui válságot, decserébe olyan hírnévre tett szert - mind aSzenátuson belül, mind a köznépsoraiban amely jelentősen megtámogatta

a kampányát, és a főkancellári posztrajelöltek listájának élére repítette.

Egyetlen Jedi sem ment oda AinleeTeemhez, aki szintén meg- jelent akupolában. Ám a malastare-i gran nagynépszerűségnek örvendett a Középső ésa Külső Gyűrű világain, továbbá élvezteLott Dod, a Kereskedelmi Szövetség,illetve Shu Mai, a KereskedelmiEgyesület szenátorának támogatását.

A csarnok közepén álldogáltValorum és Sei Taria, aki nem csupánszép volt, de a médiát is ügyesenkezelte. Valorum ugyan nem isreménykedhetett abban, hogy újramegválasztják, és nemrégibenmegfosztották a hatalmának egy részétől,továbbá gyakran kellett védenie magát az

Etikai Bizottság vádjaival szemben, deezúttal is sikerült a figyelemközéppontjába kerülnie azzal, hogyYoda mester, Mace Windu és Adi Galliaőt választották társaságnak. A Jedikpusztán azzal, hogy a főkancellár mellettálltak, azt üzenték mindenkinek, hogytovábbra is támogatni fogják őt, egészena hivatali időszaka végéig, akár igazakaz ellene felhozott vádak, akár hamisak.

Mivel a Kereskedelmi Szövetségflottája egyelőre a Chomell- szektorhatárán várakozott, és Palpatine nemléphetett fel egy ostromlott világképviselőjeként - ami támogatással járóegyüttérzést ébresztett volna iránta ő islehetett volna csupán a lehetségesjelöltek egyike, csakhogy neki ott volt

társaságnak Hego Damask, San Hill, aBankklán társelnöke, Mas Ámedda, anemrégiben kinevezett alkancellár,valamint Orn Free Taa szenátor, akireAntilles az utóbbi időben korrupciósvádak egész sorát zúdította, és akitimmár kizártak a Perem-frakcióból,amiért Palpatine-t támogatta.

- Mindjárt mennem kell - mondtaPalpatine, és egy törpefákkal, illetvebokrokkal díszített terület felé mutatott,amelynek közelében Ainlee Teembeszélgetett néhány szenátorral. - Váltoknéhány szót a grannal, aztán kimentemmagam valami kifogással.

Damask biccentett, és szenvtelenülmormolta:

- Mindenesetre az én célpontom is

felbukkant.Azzal minden tovább szó nélkül

szétváltak. Damask a tömegen átvágvaodament egy zordon képű, szakállasJedihez, aki minden kitől elkülönülvefigyelte a körülötte zajló jeleneteket, ésbarátságosan köszöntötte:

- Üdvözlöm, Sifo-Dyas mester!A Jedi felé fordult, nyomban

felismerte, és udvariasan biccentett.- Üdvözlöm, Damask igazgató!- Remélem, nem zavarom.Sifo-Dyas megrázta a fejét, és a

tekintetét a muun légzőmaszkjáraszegezve válaszolt:

- Nem, én csak... - vett egy mélylélegzetet, és kissé kihúzva magátfolytatta: - Amíg nem érkezett meg a

Coruscantra, abban a hitben voltam,hogy visszavonult.

Damask látványosan sóhajtottegyet, és mosolyogva felelt:

- Arra a muunok alkatilagképtelenek. Manapság már csak egészenkevés, nagyhatalmú, de jobbáraláthatatlan ügyféllel dolgozom.

- Az az érzésem - válaszolta őszesszemöldökét felvonva a Jedi - hogymostanában nem láttam olyanHoloHíradót, amelyben maga ésPalpatine szenátor ne szerepeltek volna.Márpedig a szenátorról sok mindenelmondhatunk, csak azt nem, hogyláthatatlan.

- Nézetem szerint ő az egyetlen, akiképes visszarántani a Köztársaságot a

szakadék széléről - jelentette ki Damask.- Hogy húsz éve még csak a botrány

árnyéka sem vetült rá, az mindenképpenegyedülálló teljesítmény - mormoltaSifo-Dyas. - Úgyhogy talán igaza van.

Damask várt egy másodpercet,aztán belekezdett abba, amiértmegkereste a Jedit:

- Tudja, sosem felejtettem el aSerennón folytatott beszélgetésünket.

- Miféle beszélgetést, igazgató?- Hosszasan beszéltünk a

veszélyekről, amelyek már akkorfenyegették a Köztársaságot.

Sifo-Dyas elgondolkodott, majdbevallotta:

- Csak homályosan emlékszem.- Nos, mostanában, amikor

merényletek történnek, megadóztatjuk aszabadkereskedelmi zónákat, zűrökvannak a Kereskedelmi Szövetséggel, éscsak úgy röpködnek a korrupciós vádak,gyakran gondolok arra a beszélgetésre.Széthúzás, elégedetlenség, rendszerekközötti viszályok... Úgy tűnik, hogy mégazok a Jedik, aki most jelen vannakebben a csarnokban, még ők ismegosztottak. Maga itt van, C'baothmester ott, Yoda mester és Gallia mesteramott, míg Dooku mesternek nyomasincs.

Sifo-Dyas mélyen hallgatott.- Azért jöttem ide, mert szeretném

megosztani önnel egy gyanúmat, amelyeléggé nyomaszt - közölte Damask, ésvalamivel halkabban folytatta: - Alapos

okom van gyanítani, hogy aKereskedelmi Szövetség titokban többfegyvert vásárol, mint bárki sejtené.

Sifo-Dyas a homlokát ráncolvamegkérdezte:

- Van rá bizonyítéka?- Szilárd bizonyítékom nincs -

ismerte el Damask -, de az én szakmámmegköveteli, hogy alaposan ismerjem abefektetési piacokat. Ezenfelül azügyfeleim négyszemközti tárgyalásokonfeltártak előttem bizonyos információkat.

- És azzal, hogy erről beszél nekem,elárulja a bizalmukat.

- Igen, ez így van. De csak azért,mert erősen hiszem, hogy ami régebbentalálgatás volt, az ma már tény. Hogytovább menjek, állítom, hogy egy

polgárháború réme fenyeget. A legjobbesetben is tizenöt évet adok aKöztársaságnak. Hamarosan azt fogjuklátni, hogy a kiábrándultcsillagrendszerek sorban kiválnak. Csakegy erős, karizmatikus vezér hiányzikmajd, aki egyesítené őket. - Néhánypillanatra elhallgatott, majd hozzáfűzte: -Nyersen fogalmazok, mester, deőszintén: a Köztársaság sebezhető. AJedik túl kevesen lesznek ahhoz, hogymegállítsák az áradatot. Fel kell állítaniegy hadsereget, méghozzá most, amígvan rá esély.

Sifo-Dyas összefonta a karját amellkasa előtt, és kissé ridegenválaszolt:

- Azt javaslom, igazgató úr, hogy

ezt a véleményét ossza meg Valorumfőkancellárral, vagy akár Palpatineszenátorral.

- Pontosan ezt tervezem. De ez aSzenátus még Valorum főkancellárfelügyeletével sem fogja felülvizsgálni aReformációs Törvényt. Túl sok szenátorkeresne vagyonokat egy galaktikusháború alatt. Tekintélyes összegeketfektettek be olyan vállalatokba, amelyekhatalmas nyereségeket termelnének afegyvergyártásból és az újjáépítésekből.A háború hasznos lenne a gazdaságszámára, amelyet manapság pangónaktekintenek.

- Hajlandó lenne megismételnimindezt egy vizsgálóbizottság előtt?

Damask aggodalmas képet vágva

felelt:- Meg kell értenie, mester, hogy

ezen vállalatok közül néhányat azügyfeleim birtokolnak és irányítanak.

A Jedi elkomorult, és aprókatbólogatva mormolta:

- A gondolataimban olvas, igazgatóúr. En is érzem, hogy polgárháború felésodródunk. Ezt megmondtam Yodamesternek és másoknak, de semmihaszna. Minden látszat szerint úgyviselkednek, mintha nem érdekelné őket.Vagy mintha más ügyek kötnék le afigyelmüket. Már nem is tudom...

- Dooku mester is?- Sajnálatos módon - válaszolta

mélyet sóhajtva Sifo-Dyas - Dookulegutóbbi kijelentései a Köztársaság

viszályairól és zűrzavaráról, valamint aRendünk önelégültségéről csak továbberősítették az aggodalmaimat.

- Az imént az mondta, homályosanemlékszik a serennói beszélgetésünkre.Arra emlékszik, hogy említettem egyrendkívül ügyes klónozó csapatot?

- Sajnálom, de nem.- Egy Kamino nevű, a Galaxis

határvidékén lévő bolygón élnek. Néharendeltem tőlük az ügyfeleimnek egy-egykülönleges teremtményt.

A Jedi bizonytalanul csóválgatta afejét, és megkérdezte:

- Mi köze ennek bármihez?- Azt hiszem, a Kamino népét rá

lehetne venni, hogy hozzon létre ésképezzen ki egy klónsereget.

Sifo-Dyas ismét a gondolataibamerült néhány másodpercre, majdrámutatott:

- Az imént ön mondta, hogy aKöztársaság sosem állítana fel egyhadsereget.

- A Köztársaságnak nem kell tudniaróla - felelte a hangját már-mársuttogásig halkítva Damask. - És aJediknek sem. Csak lenne valahol egyhadsereg, amit talán sosem kellenebevetni, és mégis, szükség eseténrendelkezésre állna.

- Melyik épeszű teremtményfinanszírozna egy hadsereget, amelyettalán sosem vetnek be?

- Például én - válaszolta Damask -és néhány ismerősöm a Bankklánnál.

Továbbá vannak összeköttetéseim aRothana Gépgyárhoz, amely legyárthatnáa csillaghajókat, a fegyvereket és egyébhadianyagokat.

Sifo-Dyas a muun szemébe nézett,és felmordult:

- Térjen a lényegre, igazgató!- A kaminóiak nekem nem fognak

hadsereget kiónozni, de a Jedi-rendnekbiztosan megtennék. Évszázadok ótarajonganak a Jedikért.

Sifo-Dyas tágabbra nyitotta aszemét, és meglepetten kérdezte:

- Ugye nem Jediket akarklónoztatni?

- Szó sincs róla. A kaminóiakamúgy is biztosítottak arról, hogy ezlehetetlen. De arról is biztosítottak, hogy

alig tíz év leforgása alatt képesekmegteremteni egy egymillió fős,kiónozott emberekből álló hadsereget.

- Azt javasolja, hogy kerüljem megés csapjam be a Jedi Tanácsot?

- Sajnos, igen. A kaminóiak csupánegy tisztességes foglalót kérnek, amit énaz ön rendelkezésére bocsátok egy sorkinyomozhatatlan számlán keresztül,amelyeket a Külső Gyűrű bankjaibantartok fenn.

A Jedi ismét hallgatott, ezúttallegalább egy percig, majd kije-lentette:

- Időre van szükségem, hogyvégiggondoljam a dolgot.

- Mi sem természetesebb - vágta ráDamask. - És amikor meghozza adöntést, kérem, tudassa velem. A felszíni

rezidenciámon megtalál, vagy hagyhatüzenetet.

Sifo-Dyas komoran, a gondolataibamerülve bólintott, mire Damask sarkonfordult, és besietett a vendégek közé.Palpatine éppen ekkor tért vissza oda,ahol korábban kettesben álltak, atekintete és a mozdulatai tőle szokatlanizgatottságról árulkodtak.

- Nálad van a holokron? - kérdezteDamask, amikor odaért hozzá.

- Igen, de nem Maultól kaptam.Damask várta a magyarázatot,

Palpatine pedig körülnézett, és beszélnikezdett:

- Nem más nyomta a markomba,mint az az információkereskedő, akitMaul üldözött, és akit halottnak hittünk:

Lorn Pavan. A tényből, hogy a jobbalkarja hiányzott, és csak nemrégveszítette el, rögtön tudtam, hogy őkketten harcoltak az egyik zsilipben.

- Ez a Pavan legyőzte Mault?- Nem, de erős a gyanúm - felelte

Palpatine a fejét rázva, - hogy Pavanvalahogyan csapdába csalta és meglepte.

- Hihetetlen - dörmögte Damaskmegdöbbenve attól, hogy a helyzet mégtovább bonyolódik -, akkor Pavanvalószínűleg tudja, hogy mit tartalmaz aholokron.

- Arra kért, hogy adjam át egyJedinek - válaszolta gúnyosanmosolyogva Palpatine, azzal ismétkörülnézett, és hozzátette: - TalánYodának vagy Windunak...

- Pavan? - mordult fel Damask.Palpatine kihúzta magát, és

elkomolyodva magyarázott tovább:- Pestage és Doriana lekísérik a

felszínre, ahol orvosi kezelést kap, talánegy új kezet is, valamint egy kényelmesszállodai szobát, amelyben eltölthetiélete utolsó napját.

- Egy jutalom, amelytől meg kellenefosztanunk Mault, de valószínűleg nemtesszük - mondta fojtott hangon Damask,és a szenátorra pillantva folytatta: -Mindenesetre a holokront nem Pavantólkaptad. A sötét oldal juttatta el hozzád.

Palpatine elgondolkodott néhánypillanatra, aztán megkérdezte:

- És hányadán állunk Sifo-Dyasszal? Meg fogja tenni?

- Még ha nem is hajlandó rá, talánlesz mód arra, hogy a nevében adjuk le arendelést. De az Erő azt súgja, hogy megfogja tenni.

- Ettől viszont veszélyes lesz ránknézve - figyelmeztette a mesterétPalpatine.

- Ez igaz - ismerte el kurtánbiccentve Damask de nem számít.Legyőzhetetlenek leszünk.

Ez nem lesz jó - állapította megmagában Palpatine, mialatt Valorummalszemben ült a főkancellár irodájában aSzenátusi Épület csúcsán, és percek ótahallgatta Valorum panaszkodását azEtikai Bizottsággal kapcsolatosproblémáiról.

A nagy, háromszögletű ablakokból

elég kellemes kilátás nyílt, de Palpatinetúl kicsinek tartotta az irodát. Ámi mégrosszabb, sokkal inkább érezte egy letűntkor ereklyéjének, semmint az Uj Rendidegközpontjának. Semmiféleátalakítással nem lehetett olyanhelyiséggé formálni, mint amilyentelképzelt magának. Talán másik épületkell... egy új szárny, vagy inkább egyteljes kormányzati épület, még ha csakarra lesz is jó, hogy megadja a bennedolgozóknak azt a tévképzetet, hogyfontosak azok a szánalmaserőfeszítéseik...

- Minél mélyebbre ásnak azügyvédeim és a könyvelőim ebben azügyben, annál több zsákutcát találnak -mondta Valorum. A szeme körül fekete

karikák sötétlettek, a keze láthatóanremegett. - Az aurodiumrudakat,amelyeket a Nebula Front lopott el aKereskedelmi Szövetség teherhajójáról,kreditekre váltották, és ebből pénzeltékaz Asmerun és az Eriadun végrehajtottakciókat. De maguk a rudak áthaladtakegy sor álbankon és másfajtapénzintézeten, míg végül ismeretlentársaságok befektették őket a ValorumSzállítóvállalatba. Azért mondom, hogyismeretlenek, mert a befektetők listájánszereplő személyek a látszat szerintsosem léteztek.

- Hát ez nagyon zavaros - ismerte elPalpatine fogalmam sincs, mitgondoljak.

Egy hét telt el a Periemi Állomáson

tartott gyűlés óta. Maul azóta végzettLorn Pavannal, egy nappal azelőtt, hogyaz orvosok biomechanikus kezeterősítettek volna azinformációkereskedő karcsonkjára.Költségkímélés - jegyezte meg akkorPlagueis.

Valorum a tenyerébe temette azarcát, és tompán kongó hangon beszélttovább:

- Hogy ezt azért csinálták, hogymegbénítsanak engem, az egy pillanatigsem kétséges. A kérdés az, hogy valakik,akár még a legelszántabb ellenfeleim is,miért szórnának el több tízmillió krediteterre a célra a hivatali időszakom utolsóhónapjaiban. Számomra egyszerűen

megmagyarázhatatlan. - Felemelte afejét, és Palpatine-ra nézve hozzáfűzte: -A közvetlen elődeim merészek voltak, éstudták, hogyan bánjanak a Szenátussal.Annak idején azt hittem, valami mást,valami újat hozhatok a közéletbe. Egyhiggadtabb diplomáciát. Egy olyant, amitaz Erő és a Rend eszményei vezérelnek.

Palpatine erős kísértést érzett, hogyátugorjon az íróasztalon, és megfojtsa afőkancellárt, de ellenállt neki.

- Tudatában vagyok, hogy hoztamnéhány rossz döntést - folytatta Valorum.- De az elmúlt évszázadok során melyikfőkancellár nézett szembe keményebbkihívásokkal? Melyik főkancellárnakkellett megküzdeni a mainál korruptabbés önzőbb Szenátussal, vagy

telhetetlenebb nagyvállalatokkal? -Lehunyta a szemét, és mélyet sóhajtott. -Akárki áll is e mögött a machinációmögött, nem mást akar, mint teljesenmegsemmisíteni a hagyatékomat. Aztakarja, hogy a Valorum név szégyenfoltlegyen a Galaxis történelmén...

- Hát akkor meg kell kétszereznünkaz erőfeszítéseinket, hogy tisztázzuk önt -jelentette ki Palpatine.

Valorum keserűen felkacagott.- Amíg nem sikerül,

hasznavehetetlen vagyok a Köztársaságszámára. Amíg az ügy nem oldódik meg,nem hagyhatom jóvá, hogy a Jedik vagya Törvényszolgák bárhol, bármibebeavatkozzanak. Nem hívhatok összerendkívüli ülést az új alkancellár, Mas

Amedda egyetértése nélkül, márpedig őellenzi minden javaslatomat, és úgytiszteli az ügyrendi szabályzatot, minthaaz egy vallás szent könyve volna.

- A csalás a bürokráciávalkezdődik - bölcselkedett Palpatine.

Valorum elhallgatott egy rövididőre, aztán elszánt kifejezés jelent megaz arcán.

- Azért vannak ötleteim - mondta,azzal megnyomott egy billentyűt azíróasztalán, mire a holovetítő felettmegjelent egy jókora adathalmaz. Afőkancellár ekkor felállt, rámutatott egytöbb tucat vállalat helyzetét elemzőgrafikonra, és megint magyaráznikezdett: - Az ellenem felhozott vádakfényében azt hihetnénk, hogy az eriadui

családi érdekeltségeim hirtelen veszítenikezdenek az értékükből. De pontosan azellenkezője történik. A tőke korábbansosem tapasztalt mértékben csak úgyárad befelé a Valorum Szállítóvállalatbaés más szállítmányozással foglalkozócégekbe is, amelyek javarészben aKülső Gyűrűben működnek. És ez mégnem minden. - Visszalépett az asztalhoz,megint megnyomott egy billentyűt, mireaz első mellett felfénylett egy másodikgrafikon. - A kisbefektetőktől a plazma-és az alternatívenergiakonglomerátumokhoz érkezőpénzek mennyisége a háromszorosáranőtt. De ami a legfontosabb, dől a pénz akatonai ellátó szektorba. Hihetetlen anövekedés a Baktoid Páncélgyárnál, a

Haor Galinál, a ColicoidTeremtőfészeknél és még néhány hasonlógyártónál.

Palpatine ezúttal nem színlelt, ahallottak valóban lenyűgözték.

- És mire lehet következtetniezekből az adatokból? - kérdezte, miutána főkancellár elhallgatott.

- Arra, hogy egy gyalázatos üzletbontakozik ki az orrunk előtt. Hogy méga rám szakadó botrány is egy nagyobbterv része.

Palpatine éppen válaszolni készült,amikor a belső adó-vevőhangszórójában felzendült Valorumszemélyi titkárának hangja:

- Főkancellár úr, elnézését kérem azavarásért, de sürgős adást kaptunk

Amidala királynőtől, a Naboo-ról.- A királynő! - kiáltotta teátrális

megdöbbenéssel Palpatine.- Át tudja kapcsolni az irodámba? -

kérdezte Valorum.- A kommunikációs szakértőink azt

mondják, hogy a jel nagyon gyenge, demegtesznek minden tőlük telhetőt.

Palpatine és Valorum az irodaholoasztala felé fordultak, és vártak.Néhány másodperc múlva a vetítő felettmegjelent a Naboo tizenéveskirálynőjének szemcsés képe.

- Üdvözlöm, főkancellár - köszöntÁmidala. - Nyugtalanító fordulatról kelltájékoztatnunk önt. A KereskedelmiSzövetség neimoidi csoportja mindenelőzetes figyelmeztetés nélkül blokád alá

vett minket. Hatalmas hordozóikkalkörülzárták a bolygónkat, és egyetlenhajót sem engednek leszállni vagytávozni.

Palpatine és Valorum döbbentenösszenéztek.

A lány milyen jól játssza a szerepét- gondolta Palpatine. Padmé Ámidalaúgy ült a trónon, mint valami kosztümös,túlságosan kifestett arcú droid baba. Améltóságteljes tartás, a magabiztoshang... Sio Bibble tanácsadó az egyikoldalán, Panaka, a sötét bőrűtestőrparancsnok a másikon...

- Fenség, a neimoidik közölték mára követeléseiket? - kérdezte Valorum,miközben a kék árnyalatúháromdimenziós kép megvillant,

elsötétült, majd ismét felfénylett.- Gunray kormányzó azt állítja,

hogy a blokáddal akarnak tiltakozni aszabadkereskedelmi zónákmegadóztatása ellen. Biztosított, hogy havalaki megpróbál áttörni a záron, halálostűzcsapással kell szembenéznie. Aztmondta, ha nem vonják vissza az újtörvényeket, készen áll arra, hogy halálraéheztesse a Naboo minden lakóját.

Valorum ökölbe szorította a kezét,és közölte a királynővel:

- Fenség, történetesen Palpatineszenátor itt van velem.

Amidala arckifejezése nemváltozott, és amikor megszólalt, a hangjais ugyanolyan szenvtelenül, dehatározottan csengett.

- Palpatine szenátor, örülünk, hogyszemélyesen tudathatjuk önnel a rosszhírt.

- Fenség... - felelte Palpatine, azzalbelépett a holokamera látóterébe, ésfejet hajtott. - Haladéktalanul felveszema kapcsolatot a Kereskedelmi Szövetségdelegátusával, és követelni fogom, hogyszüntessék be a blokádot.

- A követelés aligha lesz elégahhoz, hogy meginogjanak, szenátor. ANaboo azt kéri, hogy a Köztársaságlépjen közbe ebben az ügyben, amilyenhamar csak lehetséges.

- És úgy is lesz, fenség - vágta ráhadarva Valorum. - Rendkívüli ülésthívok össze... ígérem, hogy mindenfigyelmemmel a Naboo-ra fogok

összpontosítani.Amidala kimérten bólintott.- Igen, főkancellár, ön már a

múltban is tisztességesen bánt velünk.Bízunk abban, hogy mindent megtesz,ami hatalmában áll, mert ön az egyetlenreményünk.

Az adás ebben a pillanatbanmegszakadt.

- Íme, most már látjuk a gyalázatosüzlet valódi arcát - állapította megPalpatine.

Valorum visszatért az asztalához,leült, és a szenátorra pillantvamegszólalt:

- A yinchorri válság alatt nyújtottsegítségéért és a sok éves barátságunkértcserébe a szavamat adom, hogy ez a

helyzet nem sokáig marad fenn. Noha akezem meg van kötve, meg fogom találnia módját annak, hogy megoldjam ezt aválságot.

- Tudom, hogy mindent meg fogtenni, főkancellár úr - felelte Palpatine.

Valorum mélyet lélegzett, éshozzátette:

- És fogadjon meg egy tanácsot,szenátor! Készüljön fel arra, hogyhamarosan reflektorfénybe kerül!

Huszonkilencedik fejezet: Az Erővisszavág

Noha a Kereskedelmi Szövetség aNaboo blokádjával nyíltan megszegte aKöztársaság törvényeit, az eset nemváltotta ki azt a közvetlen hatást, amirePlagueis és Sidious számítottak. ANaboo messze volt a Magtól, nemszállták meg, és nem haltak meg fontos

személyiségek, mint ahogyan a yinchorriválságnál és az eriadui csúcstalálkozóntörtént. Így a blokádot sokan csak abosszús neimoidik kardcsörtetésénektartották; kellemetlennek érezték azokona világokon, amelyekre a konzorciumszállított milliónyi árucikket; ésrengetegen gondolták úgy, hogy ezcsupán a legutóbbi azon eseményeksorában, amelyek leleplezték areménytelenül szétforgácsolódottSzenátus alkalmatlanságát éstehetetlenségét.

Mindettől függetlenül a Sithekfáradhatatlanul dolgoztak azon, hogy alehető legtöbbet kihozzák a Naboo-tsújtó csapásból: hogy minél nagyobbtámogatást szerezzenek Palpatine-nak, és

biztosítsák, hogy ne csupán a nevekerüljön fel a jelöltek listájára, denyerjen is, ha jelölik. És azt isbiztosítaniuk kellett, hogy Palpatine eléghívet gyűjtsön össze a Szenátusbanahhoz, hogy törvényes keretek közötttárskancellárrá nevezhesse ki HegoDamaskot.

Ezúttal Damask állt az élre - őrohangált mindenhová, tett ígéreteket,vett igénybe rég esedékes szívességeketés adósságokat mialatt Palpatine alátszat kedvéért több hiábavalókísérletet tett arra, hogy találkozzon LottDoddal, a Kereskedelmi Szövetségképviselőjével. Pestage, Doriana, JanusGreejatus, Armand Isard és másokszintén lázasan dolgoztak a színfalak

mögött: terhelő adatokat ésbizonyítékokat helyeztek el, ahol csaklehetett, és gondoskodtak róla, hogy aKöztársaság polgárai megismerjék akínos vagy éppen koholt ügyeket.

Közös erőfeszítéseik nem annyirapolitikai kampánynak mi-nősültek, mintinkább egy rendkívül bonyolult, átfogócselszövésnek.

- Továbbra is Bail Antilles vezet -közölte Plagueis a tanítványával, amikormegérkeztek a muun rezidenciájára. -Ironikus módon a Naboo-válság hatásáraa magvilágok összezártak. Antillesresokáig leselkedett a veszély, hogy nem őtjelölik Valorum utódjának, de hirtelen akedvence lett mindazoknak, akik erősközponti hatalomra vágynak.

- Még meg tudjuk gyengíteni -felelte Sidious. - Teemmel mi a helyzet?

- Őt a Kereskedelmi Szövetségenfelül a Vállalati Politikai Liga istámogatja.

Sidious közönyösen válaszolt:- A Szenátus nem fog megválasztani

egy harcias lényt, még kevésbé egyharcias grant. A VPL támogatásánakelfogadása egyenlő azzal, minthamegígérte volna a rabszolgaságotkorlátozó törvények eltörlését.

Plagueis uralkodott a vonásain, deígy is látszott rajta a csalódottság.

- A Naboo iránti érdeklődés márisapad - mormolta rosszkedvűen -, és veleegyütt fogynak a szimpátiaszavazatok,amelyekre számítottunk.

Sidious kinyitotta a száját, hogyfeleljen, ám ebben a pillanatbanmegcsendült az adó-vevője, mire afüléhez emelte a készüléket.

Plagueis hallgatagon ügyelte őt.- Á, ez a legjobb hír - mondta

lelkes örömet színlelve Sidious akészülékbe. - Nem is számítottam rá...igen, kitűnő választás, úgy gondolom...teljesen biztos vagyok benne,főkancellár úr... igen, a királynőmkomolyan megfontolta minden szavát, ezteljesen biztos.

- Mi történt? - érdeklődött Plagueis,amikor Palpatine eltette az adó-vevőt.

- Valorumnak valahogyan sikerültrábeszélnie a Jedi Tanácsot - felelteSidious, és hitetlenkedve megcsóválta a

fejét hogy küldjenek el két Jedit aNaboo-ra.

Minden, a kettejüklegyőzhetetlenségéről szóló beszédellenére Plagueison látszott, hogyzavarba jött.

- A Szenátus jóváhagyása nélkül? -kérdezte. - Ő maga húzza szorosra anyakába vetett hurkot!

- És a mi nyakunkon is - tette hozzáSidious -, ha a neimoidik pánikba esnek,és bevallják az igazságot a blokádról.

Plagueis járkálni kezdett, ésidegesen felmordult:

- Nyilván titokban beszélt aJedikkel. Máskülönben Mas Ameddaértesített volna minket.

Sidious a tekintetével követte az

ide-oda sétáló muunt.- Dooku említette, hogy a Tanács

egészen a hivatali időszaka utolsópillanatáig támogatni fogja Valorumot.

- Azt megmondta, hogy kiketküldenek?

- Qui-Gon Jinnt, és a padavanját,Obi-van Kenobit.

Plagueis hirtelen megtorpant.- Még rosszabb hír - morogta

nyugtalanul. - Találkoztam Qui-Gonnal... ő nem olyan, mint Dooku többitanítványa.

- Veszedelmes és bosszantó páros -tette hozzá Sidious. - A Nebula Frontnekik köszönheti a Dorvallán, azAsmerun és az Eriadun elszenvedettveszteségeket.

- Akkor Gunraynek és atalpnyalóinak nincs esélyük velükszemben - állapította meg Plagueis.

Sidious készen állt a válasszal:- Két Jedi nem érhet fel több ezer

harci droiddal és droidekával. UtasítomGunrayt, hogy ölesse meg őket.

- És máris ugyanaz lesz a helyzet,mint a Yinchorr-válságnál, azzal ajárulékos veszéllyel, hogy Gunraykifecsegi a régi és jelenlegi tetteinket -vágott vissza Plagueis, éselgondolkodott néhány pillanatra. - Qui-Gon könnyedén betörhet a vezérhajóra,hogy aztán lassú, de szörnyű pusztítástvégezzen.

- Akkor utasítom Gunrayt, hogy amegbeszélt idő előtt indítsa meg az

inváziót - felelte Sidious. - A Naboovédelme fontosabb lesz, mint néhányneimoidi letartóztatása. Gunray nyilvánellenkezik majd, de meggyőzöm arról,hogy a Köztársaság nem fog beavatkozni.

Plagueis egyetértőn bólogatott, éshozzáfűzte:

- Valorum valószínűleg megpróbálrendkívüli ülést összehívni, de ezt MasAmedda megakadályozhatja. De még ígyis...

Néhány másodpercig némánmeredtek egymásra, aztán Sidiousbólintott, és megszólalt:

- Szólok Maulnak, hogy készüljönfel az indulásra.

Plagueis összekulcsolta a hasa előtta kezét, és komoran, már-már

ünnepélyesen kijelentette:- A sötét oldal akarata az, hogy

végre felfedjük magunkat.Biztosan nem arról volt szó, hogy

nem bízott Darth Sidiousban. DePlagueis még sosem látta közelről Mault,és érdekelte, hogy milyen viszony fűziSidioushoz. Az tudta, hogy ritkántalálkoznak a Gyártelepen kívül,nemhogy csuklyás köpenybe burkolózva,éjnek évadján együtt kisétálnánakCoruscant egyik legelőkelőbbtoronyházának egyik erkélyére.Ugyanakkor helyénvalónak tűnt, hogyvégül megtették. Plagueis 11-4Dtársaságában távolról figyelte őket,gondosan álcázva az Erőben valójelenlétét.

A Naboo megszállása az ütemtervszerint haladt. A harci droidok jelenleg amocsarakat kutatták át, hogymegkeressék és körülzárják a víz alattivárosokat, mielőtt a gunganek veszélytjelenthetnének. Ám a két Jedi, Amidalakirálynő meg az ő hasonmásokból éstestőrökből álló kísérete valahogy áttörta blokádon. Maul segítségével SioBibble tanácsadó nevében hamisüzenetet küldtek az eltűnt csillaghajóra,és az egyik adás során gyenge kapcsolatijel érkezett vissza a Tatuinról. ÁmikorPlagueis ezt megtudta, fontolóra vette,hogy megkéri Jabbát, fogja el akirálynőt, de hamar elvetette az ötletet,mert aggódott amiatt, hogy a sötét oldalmit fog cserébe követelni tőle.

- A Tatuinnak kevés lakója van -mondta 11-4D, megismételve adathomiri zabrak szavait. - Ha valóbanott vannak, egykettőre megtalálom őket.

- Folytasd - mormolta halkanPlagueis.

- Válaszul Sidious utasítja Mault,hogy először a Jedikkel végezzen. Aztánvigye vissza Amidala királynőt aNaboo-ra - közölte 11-4D, majd rövidszünet után hozzátette: - Maul azt felelte:most végre felfedhetjük a kilétünket.Végre bosszút állhatunk.

Sidious a tanítványa felé fordult.11-4D élesített az audioszenzorain, ésfolytatta:

- Sidious azt mondja: remekkiképzést kaptál, ifjú tanítványom.

Könnyedén legyőzöd őket.A szavak rossz érzéseket kavartak

fel Plagueisban, mire kiterjesztette atudatát, és ráhangolódott az Erő kavargóáramlataira. A kapu, amelyen túl a jövőterült el, egy pillanatra feltárult, ésmeglátta a bekövetkező eseményeket,vagy inkább a lehetséges eseményeket.

Egyik sem biztatta sok jóval.Lehet, hogy ő és Sidious tévúton

járnak? Jobb lenne módosítani a terven,és remélni, hogy Palpatine-t akkor ismegválasztják, ha a KereskedelmiSzövetség nem kaparintja meg a Naboo-t?

És ha a Jedik tudomást szereznekegy Sith létezéséről, hajtóvadászatotindítanak a másik után?

Sidious és Maul között szemmelláthatóan erős szálak alakultak ki.Sidious olyannyira a jelenreösszpontosított, hogy nem ismerte fel azigazságot: hogy ez az utolsó alkalom,amikor ő és a tanítványa látják egymásthús-vér alakjukban.

Az események szédítő gyorsasággalbontakoztak ki.

A váratlan akadályok ellenére Maula nyomkövető képességei jóvoltábólrábukkant az eltűnt királynőre. Ámelhibázta a küldetést. Noha összecsapottQui-Gon Jinnel, a Jedinek és a társainakmásodszor is sikerült megszökniük. Azabrak életben maradt, de vörös pengéjeelárulta róla, hogy Sith, és most a Jedik,Amidala, valamint a kísérői a Coruscant

felé tartottak a királynő tükrözőburkolatú csillaghajóján. Sidiousutasította Mault, hogy repüljön a Naboo-ra, és felügyelje a bolygó megszállását.

- Pestage és Doriana összeállítottakegy tervet, amellyel meggyengíthetjük alegfőbb riválisaid pozícióját - közöltePlagueis, mialatt ő és Sidious egy siklófelé siettek, hogy aztán elrepüljenekahhoz a lebegőplatformhoz, amelyreAmidala hajóját várták. - A coruscantiakhamarosan tudomást szereznek arról,hogy Ainlee Teem szenátor egy dugotvédelmez, aki része annak a hálózatnak,amelyen keresztül Gardulla és a BandoGora halálpálcákat terjesztenek.

- Jabba újabb szívessége? -kérdezte Sidious.

- A hutt hasznos szövetségesünk lett- jelentette ki Plagueis.

- Most, hogy a Fekete Nap irányításnélkül maradt, átveheti az egészfűszerpiacot.

- Legalábbis egy időre - feleltePlagueis. - A Teem szenátorról szólóinformációkat elküldtük Antilleshez, akiévek óta próbálja eltávolítani a grant aSzenátusból Amint megkezdődik anyomozás az ügyben, Teem támogatásaeltűnik. És ugyanígy eltűnik Antillestámogatása is. A becsvágya elvakítja őt,és nem veszi észre, hogy egyetlenszenátor sem akar egy túlbuzgó reformerta főkancellári posztra. A Perem-frakcióekkor hozzád pártol abban a reményben,hogy képes lesz manipulálni téged, míg

az embercentrikus Mag-frakció visszatérhozzád, mert te maradsz az egyetlenemberi lény.

- Akkor is neked kellene... - kezdteSidious, de Plagueis csendre intette, éshirtelen megállt.

Sidious megtett még néhány lépést,majd visszafordult, és megkérdezte:

- Nem tartasz velem a királynőfogadására?

- Nem. A Jedik még most is velevannak, és ha mindketten ott lennénk,talán túl erős lenne a sötét oldaljelenléte, és megéreznék, hogy kikvagyunk.

- Ebben igazad van - ismerte elSidious.

- És van még valami - folytatta

Plagueis. - A Naboo-válság végül csakmegragadta a coruscantiak képzeletét.Ha sikerülne előidéznünk egy hasonlóválságot a Szenátusban, biztosravehetnénk a megválasztásodat.

Sidious elgondolkodott, és amesterére pillantva kijelentette:

- Talán arra is van megoldás.Bizalmatlansági indítványt kellbenyújtani Valorum ellen.

- Ha te...- Nem én - szólt közbe Sidious

hanem Amidala királynő. Kételyeketébresztek benne annak kapcsán, hogyValorum képes lesz-e megoldani aválságot, és ráijesztek azzal, hogy aKereskedelmi Szövetség kormányzásamit fog jelenteni a Naboo-nak. Aztán

beviszem a Szenátusba, hogy a sajátszemével láthassa, milyen tarthatatlanlett a helyzet.

- Lenyűgöző színjáték - mormoltaPlagueis. - És a királynő, miutánbeterjeszti az indítványt, megteszi azt aszívességet, hogy hazarepül a népéhez.

- Vagyis ott lesz, ahol eredetilegakartuk - tette hozzá Sidious.

- Remélem, az étel jobb, mint akilátás - jegyezte meg Dooku mindenjókedv nélkül, amikor csatlakozottPalpatine-hoz a Mok Gyorsbüfé egyikablak melletti asztalánál. A kisebbfajtaétterem elsősorban a környéken élőmunkásokat szolgálta ki, az ablakai aGyártelepre néztek.

- Már bekerült a Szenátus elénéhány nagyszabású fejlesztési terv -válaszolta Palpatine. - Lakóházakatakarnak felhúzni a síkságon.

Dooku a homlokát ráncolvamegkérdezte:

- Miért nem inkább egyatomtemetőre építkeznek?

- Ahol vagyonokat lehet keresni, otta hétköznapi teremtmények élete nemsokat számít.

Dooku felhúzta a jobb szemöldökét,és a szenátorra nézve felelt:

- Remélem, ön majd véget vetennek.

- Jobban szeretnem, ha a Gyártelepváltozatlan maradna még egy ideig.

Dooku egy kézmozdulattal

elhessegette a hozzájuk lépő pincért,majd érdeklődve tanulmányozta aszenátor arcát, és megszólalt:

- Szóval, a blokád megakadályoztaabban, hogy elutazzon a Naboo-ra, erretessék, a Naboo eljön önhöz. Minthavarázslat történt volna.

Palpatine mosolygott, de mindenöröm nélkül.

- Igen, a királynőm megérkezett.- A királynője - hümmögte Dooku,

és meghúzogatta rövid szakállát. - Énmindenhonnan azt hallom, hogyvalószínűleg ön lesz az új főkancellár,

Palpatine egy vállrándítássalelintézte a felvetést, aztán még jobbanelkomolyodva közölte:

- Részben ezért kértem, hogy itt

találkozzunk.- Aggódik, hogy nem fogja

megkapni a Jedik támogatását, ha velemlátják?

- Szó sincs róla. De hamegválasztanak, és ha ön és én elakarunk kezdeni együtt dolgozni,mindkettőnknek jót tenne, ha úgy tűnne,az ellenkező oldalon állunk.

Dooku összefonta a kezét amellkasán, és a fejét oldalra billentvemegkérdezte:

- És milyen minőségben dolgoznánkegyütt?

- Azt majd még meglátjuk. De aközös célunk, hogy lebontsuk ésújjáépítsük a Köztársaságot.

Dooku fél percig nem mondott

semmit, és amikor beszélni kezdett, úgytűnt, menet közben szedi össze agondolatait:

- Úgy, hogy talán az Önszülőbolygója lesz a szikra, amelyelindítja a tűzvészt? A válság nyilván jóttett önnek politikai értelemben, ésegyedül ez tény alighanemelgondolkodtat egyeseket. - Palpatineszemébe nézett, és folytatta: - Normáliskörülmények között a Tanács nemteljesítette volna Valorum kérését, nemküldött volna Jediket a Naboo-ra. ÁmYoda, Mace Windu és a többiek régkiismerték Valorumot, míg Antillesszenátor, Teem és ön egyelőre nemfedték fel a terveiket. Vegyük példáulönt. Sokan tudják magáról, hogy

karrierpolitikus, és hogy mindeddigsikerült elkerülnie a botrányokat. De mitlehet tudni önről azon kívül, hogy melyikügyben hogyan szavazott, és hogy aRepublica 500-ban lakik? Mindannyianúgy gondoljuk, hogy több van magában,mint amennyi látszik, hogy úgymondjam... van valami, ami még sosemkerült napvilágra.

Palpatine a Jedi által felvetettkérdést megkerülve kijelentette:

- Én ugyanúgy meglepődtem, mintbárki más, amikor megtudtam, hogy Qui-Gon mestert és a Obi-van Kenobitelküldték a Naboo-ra.

- Hát persze, hogy meglepődött. Deörült is?

- A Naboo a szülőbolygóm.

Szeretném, ha a válság a lehetőleggyorsabban megoldódna.

- Valóban?Palpatine rezzenéstelen arcot vágva

állta Dooku átható tekintetét, és kimértenválaszolt:

- Kezdek kíváncsi lenni arra, hogymi okozza ezt a kötekedő hangulatát,mester. De a beszélgetés kedvéérttételezzük fel, hogy nem szégyellemteljes mértékben kihasználni a válságot.Hibáztatna ezért?

- Éppen ellenkezőleg - válaszoltaridegen mosolyogva Dooku. - Csak azértfeszegetem a témát, mert nekem isérdekemben áll minél többet megtudniegy lehetséges szövetségesről.

Palpatine lesütötte a szemét, és a

tekintetét az asztalra szegezve, halkanmegkérdezte:

- Eldöntötte már, hogy elhagyja aJedi-rendet?

- Az elhatározásom erősebb, mintakkor volt, amikor utoljára beszéltünk.

- Mert a Tanács úgy döntött, hogybeavatkozik a Naboo-n?

- Azt meg tudom bocsátani nekik. Ablokádot fel kell számolni. De történtvalami más - magyarázta Dooku, és aszavait óvatosan megválogatva folytatta:- Qui-Gon egy kisfiúval tért vissza aTatuinról. A fiú nemrégiben mégrabszolga volt, és az anyja szerint nemvolt apja.

- Egy klón? - kérdezte bizonytalanulPalpatine.

- Nem klón - felelte Dooku. - Talánaz Erőtől fogant. Qui-Gon hite szerint.

Palpatine felkapta a fejét, ésdöbbenten válaszolt:

- Maga nem ül ott a Tanácsban.Honnan tudja mindezt?

- Megvannak a módszereim.- Van köze ennek ahhoz a jóslathoz,

amiről korábban beszélt?Arról szól az egész - közölte

bólogatva Dooku, - Qui-Gon hisz abban,hogy ez az Anakin nevű fiú az Erőenergiáinak találkozási pontjában áll, ésabban is hisz, hogy az Erő akaratábóltalált rá. Elvégezték a vérteszteket, éskiderült, hogy a fiú midiklorián- számaegyedülálló.

- És maga is hisz abban, hogy ő az,

akiről a prófécia szól?- A Kiválasztott, így nevezik - tette

hozzá Dooku. - Szerintem nem. De Qui-Gon tényként fogadja el, és a tanácstagokhajlandóak próbára tenni a fiút.

- Mi lehet tudni róla?- Nagyon keveset, leszámítva azt,

hogy rabszolgának született kilenc évvelezelőtt, és hogy az anyjával együtt egydarabig Gar-dulla tulajdona volt, aztánegy toydari roncskereskedőé - mondtaDooku, cs elmosolyodva hozzátette: - Ésa napokban megnyerte a Boonta-versenyta Tatuinon.

Palpatine bólogatott, de valójábanalig figyelt a Jedire.

Kilencéves... az Erőtől fogant...lehetséges, hogy...

A gondolatai szédítő gyorsasággalperegtek visszafelé, ahhoz aleszállópályához, amelyen ő és Valorumfogadták Amidalát. Valójában nem akirálynőt, hanem az egyik hasonmását.De valóban volt ott egy ócska ruhátviselő szőke kisfiú, egy gungan és a kétJedi. Anakin az Ő lakosztályának egyikszobájában töltötte az éjszakát.

És nem érzékeltem benne semmit...- Szerintem Qui-Gon

elhamarkodottan cselekszik - közölteDooku. - Az eleven Erőben hisz, ésellentmondásba keveredik magávalazzal, hogy a jóslatban is hisz, márpedigaz inkább az egyesítő Erővel állösszhangban.

- Kilencéves.., - mormolta

vontatottan Palpatine. - Nyilván túl idősmár ahhoz, hogy megkezdje afelkészülést.

- Ha a tanácstagoknak maradt mégnémi józan eszük...

- Hát akkor mi fog történni vele?- Noha már nem rabszolga - felelte

a vállát vonogatva Dooku valószínűlegvisszaküldik az anyjához a Tatuinra.

- Megértem a csalódottságát -mondta Palpatine.

Dooku megcsóválta a fejét, ésfolytatta:

- Még nem mondtam el mindent. Hanem lett volna elég, hogy állítólagmegtalálta a Kiválasztottat, Qui-Gonfelfedezte, hogy a KereskedelmiSzövetséget valószínűleg rendkívül erős

szövetségesek támogatták a Naboo elleniblokád megtervezésében és ki-vitelezésében.

Palpatine kihúzta magát, ésmegkérdezte:

- Miféle szövetségesek?- Qui-Gon a Tatuinon párbajt vívott

egy támadóval, aki bizonyos jelekbőlítélve különleges képességekkelrendelkezett. De azt állítja, hogy atámadó nem egy szakadár Jedi vagyvalami hasonló. Meg van győződvearról, hogy az a harcos egy Sith.

Plagueis a felháborodott lakók ésbiztonsági őrök reakcióival nem törődvefutva közeledett a Republica 500 egyikdíszes folyosóján Palpatine lakosztálya

felé. Korábban azt tervezte, hogy jelenlesz a Szenátusban, amikor Amidalabenyújtja a bizalmatlansági indítványtValorum ellen, amivel a királynő,anélkül hogy tudna róla, beviszi az elsővégzetes csapást a Köztársaságnak. Ámaz utolsó pillanatban Palpatine felhívta,és beszámolt neki a Dookuval folytatottbeszélgetésről. Azon nem lepődött meg,hogy Qui-Gon Jinn felismerte Maulban aSithet, de a velejéig megrázta a hír, hogya Jedi rátalált egy fiúra, aki állítólag azErő energiáinak találkozási pontjábanáll. Mi több, Qui-Gon a Jedik általmegjósolt Kiválasztottnak tartja a fiút!

Plagueisnak a saját szemével kellettlátnia ezt az Anakin Skywalkert,személyesen kellett érzékelnie a benne

rejlő hatalmat. Meg kellett tudnia, hogyaz Erő visszavágott-e kilenc évvelezelőtt azzal, hogy megteremtett egyemberi lényt, aki majd helyreállítja azegyensúlyt a Galaxisban.

Palpatine lakosztályánakbejáratához érve megtorpant és be-csengetett. Amidala egyik hasonmásanyitott ajtót, egy sötét köpenyes látomás.A tekintetét a légzőmaszkra szegezte, ésközölte;

- Sajnálom, uram, Palpatineszenátor nem tartózkodik az ott-honában.

- Tudom - felelte Plagueis. - Aszenátor egyik vendégével szeretnékbeszélni. Egy ember kisfiúval.

A fiatal lány a tekintetét továbbra isa légzőmaszkon tartva válaszolt:

- Nincs engedélyem...Plagueis gyorsan intett a baljával,

rákényszerítette az akaratát a lányra, éshalkan, de határozottan kijelentette:

- Van engedélye, hogy beszéljen.- Van engedélye, hogy beszéljen -

ismételte különös hangon a hasonmás.- Hol van most a fiú?- Anakinra gondol?- Igen, őrá - hadarta Plagueis. -

Róla beszélek! Hozza ide!- Sajnálom, uram, de lekésett róla.Plagueis a lány mellett elnézve

bekémlelt a lakosztályba.- Lekéstem róla? - hördült fel

ingerülten. - Hol van most?- Qui-Gon Jinn Jedi-mester eljött

érte, uram. Gyanítom, hogy a Jedi

Templomba vitte. Ott fogja megtalálni.Plagueis hátrált egy lépést, a

gondolatai vadul kavarogtak.Még mindig látott arra esélyt, hogy

a Tanács túl öregnek ítéli Anakint ahhoz,hogy megkezdjék a felkészítését. Ebbenaz esetben, ha a fiú visszatér aTatuinra...

De ha nem... Ha Qui-Gonnaksikerül megingatni a tanácstagokat, haráveszi őket, hogy vizsgálják felül asaját előírásaikat...

Plagueis végighúzta a kezét ahomlokán, és megnyomkodta ahalántékát.

Vesztettünk? - kérdezte magátólmár-már kétségbeesetten. - Az Erőellenünk fordult?

Harmincadik fejezet: Jelen és jövőDamask igazgató még akkor is

remegett idegességében, amikormegérkezett a Szenátus épületéhez, ésvégigrohant a folyosókon, hogy aszavazás kezdetére elérje a Nabooállomását.

A bizalmatlansági indítványbeterjesztését követő szünetben Amidalaa kísérőivel együtt visszatért a

Republica 500-ba. De a bőrujjast ésbőrsapkát viselő Panaka ott maradt, SatePestage- dzsel és Kinman Dorianávalegyütt. Plagueis éppen csak biccentettnekik, míg átnyomakodott közöttük, hogycsatlakozzon Palpatine-hoz alebegőplatformon.

- Beszéltél vele? - kérdeztePalpatine, mialatt a Kuat szenátoránakhangja zúgott a Rotunda hangszóróiból.

A muun megrázta a fejét, ésindulatosan válaszolt:

- Qui-Gon megelőzött. Elvitte afiút, valószínűleg a Templomba.

- Még van esély arra...- Igen - szólt közbe Damask de ha a

fiú midikloriánszáma valóban olyanmagas, mint Dooku állította, akkor a

Jedik aligha fogják kiengedni amarkukból.

- A magas midikloriánszámönmagában véve nem egyenlő a fejlettErő-képességekkel. Ezt te magadmondtad.

- Engem nem ez aggaszt - válaszoltaDamask, de nem fejtette ki, hogy minyugtalanítja. Széles mozdulattalkörbemutatott, és megkérdezte: ~ Hogyállunk?

- Com Fordox az imént jelölteAntiilest. Edcel Bar Gan pedig Teemet.

- Árulók! - fortyant fel Damask. -Fordox és Bar Gan.

Palpatine válaszolni készült,amikor Mas Amedda hangja töltötte be acsarnokot.

- A Szenátus Orn Free Taat szólítja,a Ryloth szenátorát! - jelentette be achagriai a pódiumról. Sci Taria isodafent tartózkodott, de a szinte mindenhatalmától megfosztott Valorum nem -vagy eltűnt, vagy olyan helyen ült, aholnem lehetett látni.

A tagbaszakadt kék bőrű twi'lekméltóságteljes tartással állt a platformelejében, mialatt az a lebegőkameráktólkísérve lassan siklott a Rotunda közepefelé. A platform hátsó részében ott ültFree Taa hitvese, egy apró termetű,vörös bőrű twi'lek, valamint ConnusTrell, a Ryloth társszenátora éshalálpálca-terjesztő.

- A Ryloth büszkén jelöli azt aszemélyt, aki nem csupán a Köztársaság

rendíthetetlen szolgálatának szentelte azutóbbi húsz évet, mialatt sikeresenátmanőverezett az ezen testületetostromló viharokon, de akinekszülőbolygója a nagyvállalati kapzsiságés telhetetlenség legutóbbi célpontja lett.Minden bolygó valamennyi lakója közüla Naboo képviselőjét, Palpatineszenátort jelölöm!

Ujjongás és taps zúgott fel acsarnok szinte összes szektorából, aztána lárma még hangosabb lett, amikor aNaboo lebegőplatformja levált adokkolóállomásáról, és elindult, hogyodarepüljön az Alderaan és a Malastareplatformja mellé.

- Sikerült, Darth Plagueis - mondtahalkan Sidious, anélkül hogy a mesterére

nézett volna.- Még nem - felelte szintén fojtott

hangon Plagueis. - Nem nyugszom, amígnem lesz biztos a győzelem.

Későre járt az idő, amikor Plagueiskilépett egy kilátóteraszra, ahonnan rálehetett látni arra a leszállóplatformra,amelyen Ámidala királynő csillaghajójaragyogott a szórt fényben. A csuklyáját afejét húzva odalépett az egyik távcsőhöz,a párnázott kerethez szorította ahomlokát, és a platformra irányozta atávcsövet. Qui-Gon Jinn, Obi-vanKenobi és a fiú a Jedik egyik siklójávalérkeztek, Amidala, a hasonmásai éstestőrei, valamint a nyurga gungan pedigegy félgömb formájú nyitott légitaxival.

Az utóbbi csapat hamarosan felsietett acsillaghajó rámpáján, de Qui-Gon és akerek képű sivatagi kölyök megálltak, ésbeszélni kezdtek valamiről.

De miről? - kérdezte magátólPlagueis. - Miféle téma idézett ilyenkomoly kifejezést Qui-Gon arcára, ésváltott ki szégyenkezést a fiúból?

Felemelte a fejét, megnyitotta magátaz Erőnek, és zavaros képek tódultak azelméjébe... mélyűrben vívott gyilkoscsaták... villogó fénykardok... vakítófényvillanások... egy fekete sisakoskiborg feláll egy asztal mellől...

Mire ismét előrehajolvavisszanézett a platformra, Qui-Gon és afiú már eltűntek.

Plagueis mozdulatlanul állt,

kétségbeesetten próbálta megfejteni azErőtől kapott képek jelentését, közbenvégignézte, hogy a csillaghajó felszáll,és meredeken emelkedve száguld a sötétégbolt felé.

Nem tagadhatta az igazságot.Biztosan tudta, hogy a fiú meg fogjaváltoztatni a történelem menetét.

Hacsak...Maulnak meg kell ölnie Qui-Gont,

hogy a Jedik ne készítsék fel Anakint.Qui-Gon a kulcsa mindennek...

Plagueis és Sidious a szenátusiszavazás előtti napot a LiMergeÉpületben töltötték, beszéltek Maullal,illetve Gunrayjel, és elintéztek másügyeket. A Naboo-ról érkezőjelentésekből kiderült, hogy Amidala

merészebb és ügyesebb, mint korábbanbárki gondolta volna. Valahogyanösszebékítette a naboo-i embereket ésgunganeket, és rávette az utóbbiakat,hogy gyűjtsék össze a hadseregüket amocsárban. Sidious kezdetbenmegtiltotta Maulnak és a neimoidiknek,hogy cselekedjenek. Más már nem ishiányzott neki, mint hogy Amidalahősként bukkanjon fel a gondosanmegtervezett drámában. Ám amikor agungan hadsereg elindult

Theed városa felé, nem maradt másválasztása, ráparancsolt Gunrayre, hogyverje vissza a támadást, és mindenkitölessen meg.

Plagueis nem adott tanácsot, de nemis vitatta az utasításokat, noha tudta,

hogy a csatát a gunganek fogjákmegnyerni, és azt is, hogy a fiú életbenmarad.

Ahelyett hogy beavatkozott volna,megszervezett egy holokonferenciát aKereskedelmi Egyesület, a Techno Unió,a Vállalatszövetség és más vállalatokvezetőinek részvételével, és közöltevelük, hogy a KereskedelmiSzövetségnek hiába van igaza soktekintetben, a blokád felállításávalmagára szabadította a végzetet.

- Szenteljék figyelmüket annak amódnak, ahogyan a Köztársaság és aJedi-rend bánik velük - mondta ahallgatóságának. - A Szövetségetmegbénítják és széttépik, amivelráadásul precedenst teremtenek. Hacsak

önök nem tesznek lépéseket, hogy lassan,megtervezetten kivonuljanak aSzenátusból, ha nem vonják ki onnan azotthonukat és a kliensvilágaikat, fennálla veszély, hogy a vállalatuk aKöztársaság tulajdonába kerül.

Miközben a Gyártelep felettelszürkült az ég, Sate Pestage jelentette,hogy sikerült tönkretenni Teem ésAntilles szenátorokat, és hogy aCoruscant számos politikai elemzőjePalpatine győzelmét jósolja.

Sidiousnak és Plagueisnak már csakegy dolga maradt: el kellett menniük azoperába.

A Galaxis Opera úgy függött egylégi útkereszteződés alatt, mint valamitündöklő dísz. Az intézmény a hírhedt

szerencsejátékos és nőcsábász RomeoTreblanc volt, aki úgy működtette, hogyaz áporodott Coruscanti Operaalternatívájaként szolgáljon. A Szenátusmásnapi rendkívüli ülése miatt lázasizgalom uralkodott el az egész bolygón,és sokakat ünnepi hangulatba ringatott aremény, hogy egy új főkancellár pozitívváltozásokat vezet be a közéletbe. ígyaztán a szenátorok legalább fele elindultszórakozni. Az opera főbejáratáhozvezető vastag szőnyegek felett mégsosem ragyogott ennyi védaszövet,brokát és csillámselyem, még soha ilyenvegyes közönség nem özönlött ki alégitaxikból és luxus siklókból; előkelőpolgárok és pártfogók, mágnások ésfilantrópok, tudósok és sajtósok,

bűnözők és kísérőik... sokan ugyanolyanlátványos kosztümöket viseltek, mint azelőadás szereplői.

Valorum úgy döntött, hogy távolmarad, de Ainlee Teem és Bail Antillesott vonultak a több ezer vendég között,akik azért jöttek ide, hogy megnézzék ésmeghallgassák egy Mon Calamar-i zsenilegújabb mesterművének elsőbemutatóját. Treblanc viszont csakPalpatine-t és Damaskot üdvözölteszemélyesen. A szenátor feketeköpenybe burkolózott, míg a muunsötétzöld ruhát viselt, színben hozzá illőmagas fejéket, továbbá a légzőmaszkját,amely szabadon hagyta az állkapcsánakbal oldalát.

- Az a hír járja, hogy egy vagyont

vesztett a Boonta-versenyen - jegyeztemeg Damask, miután kellőeneltávolodtak Treblanctól.

- Amit Anakin nyert meg - felelteszintén halkan Palpatine.

Damask meglepetésében megállt, ésmagyarázatot várva fordult Palpatinefelé, aki hozzátette:

- A fiú szerezte meg az első helyet.Damask hallgatagon emésztette a

hírt, majd halkan dörmögte:- A fiú tettei máris

végigvisszhangzanak a csillagok között.Egy nautoli nő bekísérte őket egy

harmadik emeleti, a színpad közelébenlévő magánpáholyba. A megjelenésüktöbbeket tapsra késztetett a lent ülőkközül, mások egymás felé fordulva

összesúgtak.A lámpák kialudtak, és kezdetét

vette az előadás. Alomszerű, metaforikusjelenetek váltogatták egymástjelképekkel teli vetítésekkel. A műkísérleti jellege felerősítette a nézőkretelepedett várakozó hangulatot. Sidiousés Plagueis tiszteletteljes csendbenültek, mintha révületbe estek volna, degondolatban mindketten másutt jártak.

A szünetben a nézők kiözönlöttek azelőcsarnokba, hogy enni-innivalótvegyenek. Damask diszkrétenkortyolgatott egy pohár bort, mialattkülönféle előkelőségek sorban odaléptekPalpatine-hoz, és sok szerencsétkívántak neki a közelgő választáshoz.Más hírességek udvarias távolságból

megbámulták Damaskot - mintha egy régeltűnt fantom hús-vér testet öltött volnaerre az estére. A holokamerák képeketkészítettek a párosról a híradók éssajtótermékek számára. Damaskelfogyasztott még egy pohár bort, aztán alámpák megvillantak, jelezve, hogy végea szünetnek. Pestage már korábban, anap folyamán biztosította Damaskot,hogy Palpatine egyes szenátusbeliellenzőit el fogják rabolni, másokatleitatnak vagy elkábítanak, hogy nevehessenek részt a délelőtti ülésen.Senki sem fog meghalni, de egyesekettalán még meg kell fenyegetni...Mindezek ellenére Damask továbbidegeskedett az eredmény miatt.

Az előadás után ő és Palpatine

csatlakoztak egy politikuscsapathoz -amely magába foglalta Orn Free Taát ésMas Ameddát

és együtt elmentek vacsorázni aManarai egyik különtermébe.

A vacsora után Damask ésPalpatine visszatértek a muun lak-osztályába.

Plagueis kimenőt adott éjszakára anapgárdistáknak, és kettejükön kívül nemtartózkodott más a hatalmas kiterjedésűlakosztályban, csak 11-4D, aki borttöltött nekik, mialatt levették aköpenyüket.

- Sullusti - jegyezte meg Plagueis,miközben a fénybe tartotta a serlegét, ésmegvizsgálta annak tartalmát, a lágyancsillogó vörösbort több mint ötvenéves.

- Hát akkor, jöhet a pohárköszöntő -mondta Sidious. – Igyunk a többévtizedes briliáns tervezés ésvégrehajtás csúcspontjára!

- És arra, hogy mi ketten újjelentést adtunk a Kettő Szabályának -tette hozzá Plagueis.

Egy hajtásra kiürítették aserlegüket, és 11-4D azonnal telitöltötteazokat.

- Ezt csak te válthattad valóra,Darth Plagueis - jelentette ki Sidious, ésletelepedett egy székre. - Egészéletemben igyekezni fogok, hogymegfeleljek az elvárásaidnak, éselvégezzem a feladataimat.

Plagueis természetesen vette abókot, nem gőgösen, de nem is kezdett

szerénykedni.- Az én útmutatásommal és a te

karizmáddal hamarosan olyan helyzetbekerülünk, hogy megkezdhetjük a NagyTerv utolsó szakaszának megvalósítását- válaszolta, azzal kényelmesenelhelyezkedett a kanapén, és intett 1 l-4D-nek, hogy nyissa fel a második üvegbort. - Kitaláltad már, hogy mit fogszmondani holnap?

- Felkészültem egy-két jó mondattal- felelte Sidious, - De ha mostelmondom, oda lesz a meglepetés.

- És akkor mi van?Sidious rááldozott egy pillanatot,

hogy összeszedje magát, és belekezdett.- Arra gondoltam, először arról

fogok beszélni, hogy mialatt nekünk,

szenátoroknak sikerült egyben tartanunka Köztársaságot több mint ezer éven át,sosem nélkülözhettük néhány teremtménysegítségét. Olyan teremtményekét, akiketa polgárok gyakorlatilag nem ismernek,de a tetteiknek most már napvilágra kellkerülniük.

- Eddig tetszik - szólt közbemosolyogva Plagueis. - Folytasd!

Sidious lassan, ünnepélyesenbeszélt tovább:

- Hego Damask egyike ezenteremtményeknek. Hego Damask volt az,aki irányította a KöztársaságiTartalékalap fejlesztését, és pénzügyitámogatást nyújtott az új TelepesTörvényhez, amely lehetővé tette, hogy aKöztársaságban élők új útvonalakat

térképezzenek fel a külső rendszerekhez,és távoli világokat gyarmatosítsanak.

- Ez egyesek számára újdonság lesz- jegyezte meg Plagueis.

- Hasonló módon Hego Damaskvolt az, aki a KereskedelmiSzövetséget...

- Nem, ezt ne! - szólt közbePlagueis. - A Kereskedelmi Szövetségetne említsd.

- Arra gondoltam...- Abból nem lehet baj, ha beszélsz

azokról a lépésekről, amelyekkelösszehoztam a Köztársaságot és aVállalatszövetséget vagy a TechnoUniót. De vigyáznunk kell, hogy kerüljüka vitás területeket.

- Igen, ebben igazad van - ismerte

el Sidious - de most csak úgyrögtönöztem.

- Másik irányból közelíts atémához!

Sidious megtette.

És ahogy múltak az órák, továbbjavítgatta es bővítette a beszédet. MeséltDamask gyermekkoráról, és arról, hogyaz idősebb Damask milyen sikereket értel, amikor még az IntergalaktikusBankklán elnökeként dolgozott.Kristályserleggel a kezében ide- odasétált a vastag szőnyegen, és gyakraningadozott az önbizalom és a kétségekközött. Plagueis többször is hangot adottelégedettségének, de arra biztattaSidioust, hogy tartalékolja az energiáit a

délelőtti órákra. Addigra viszont Sidioustúlságosan belelendült ahhoz, hogymegfogadja a tanácsot, és továbbcsiszolgatta a beszédet: váltogatta azegyes témák sorrendjét, és a hangsúlyospontokat.

A droid kibontotta a harmadik,aztán a negyedik borospalackot.

Plagueis, aki eredetileg nem akartmást, mint kiélvezni a győzelem édesízét, kellemes mámorba merülve kezdtefárasztónak találni a társa előadását.Nem vágyott másra, mint hogy lehunyja aszemét, és elképzelje a Nagy Rotundábavaló bevonulását: a meglepettpillantásokat, a megdöbbenést, azösszegyűlt szenátorok arcizmainakrándulását... hogy végre kiléphet az

árnyékból, hogy végre övé lesz ahatalom az egész Galaxisban...

Sajnálatos módon azonban Sidiousnem hagyta ábrándozni.

- Ennyi elég lesz mára -próbálkozott Plagueis immárharmadszorra. - Jobb lenne, hahazamennél, és aludnál néhány órát,mielőtt...

- Csak még egyszer - felelteSidious. - Az elejétől...

- Az elejétől?- Plagueis Nagyúr, te magad

mondtad, hogy nem nyugszol, amíg nemleszel biztos a győzelmünkben.

- Így van, és így is lesz, DarthSidious.

- Hát akkor azt is ünnepeljük meg! -

mondta mosolyogva Sidious, és intett adroidnak. - Töltsd tele a serlegeket!

Plagueis mostanra már annyiraelbágyadt, hogy alig bírta az orráhozemelni a serlegét. Letenni már nem istudta, a serleg felborult, a tartalmaszétömlött az asztalon. Plagueisszemhéjai remegni kezdtek, majdösszezárultak, a légzése lelassult.Legalább húsz éve nem aludt, és alégzőkészüléke hangosan, már-márkétségbeesetten kattogva próbáltigazodni a gazdája megváltozottoxigénigényéhez,

Sidious néhány méterrel odébbhirtelen megtorpant, és pár pillanatigmeredten figyelte a muunt, minthamegpróbálta volna rászánni magát

valamire. Aztán mélyet lélegzett, leraktaa serlegét az asztalra, és az egyik székreterített köpenyéért nyúlt. Magáraborította a köpenyt, és elindult az ajtófelé, de közvetlenül előtte megállt.Lassan megfordult, megidézte magábanaz Erőt, és alaposan körülnézett, minthaminden részletet rögzíteni akart volna azemlékezetében. A tekintete egy pillanatraa droidra esett, amely érdeklődvefigyelte őt.

Sidious arca eltorzult, a vonásainkegyetlen kifejezés jelent meg.

Ismét körülhordozta tekintetét aszalonon, és a sötét oldal azt suttogtaneki: a megválasztásod biztos... anapgárdisták nincsenek itt... Plagueisgyanútlan és alszik...

És ekkor közönséges szemnekláthatatlan gyorsasággal mozdult.

Az ujjai végéből előtörő villámok amuun légzőkészülékébe csapódtak.Plagueis felnyitotta a szemét, valóságosErő-vihar kezdett gyülekezni abensőjében, ám különös módon meg sempróbálta védeni magát. A teremtmény,amely oly sok merényletet vészelt át, ésoly sok ellenségét ölte meg, csakbámulta Sidioust, akinek végre eszébejutott, hogy a mestere így intéz hozzákihívást! A muun biztosra vette, hogy Őtnem lehet megölni, és hiába fuldoklott,valószínűleg most is saját magánkísérletezett, játszott a halállal, hogyvégül eltaszítsa magától. Sidious amegrökönyödéstől bénultan, teljesen

mozdulatlanul állt. Plagueis addig áltattamagát, amíg elhitte, hogy halhatatlannávált?

A kérdés csak egy pillanatiglebegett az elméjében, majd az iméntinélis mélyebben merítve a sötét oldalból,újabb villámokat zúdított a muunra.

- Hát akkor térjünk át a beszédmásodik felére - mondta aztán, éslesimította összegabalyodott köpenyét. -Te hasznavehetetlen, vén bolond!

Vészjósló horkantással a vállamögé lökte a köpenyét, Plagueis feléhajolva letámaszkodott a vörösborbanúszó asztalra, és tovább beszélt:

- Hego Damask volt az, aki eljött aNaboo-ra azzal a szándékkal, hogykiszívja a bolygó összes plazmáját, és

odalökte a Naboo-t a KereskedelmiSzövetségnek. Hego Damask volt az, akiaztán kiszemelt magának egy látszólagösszezavarodott fiatalembert, és ügyes,finom manipulációval rávette, hogyapagyilkosságot, anyagyilkosságot éstestvérgyilkosságot kövessen el. HegoDamask volt az, aki mint Darth Plagueisa tanítványává fogadta a fiatalembert,megosztotta vele a tudásának egy részét,de megtagadta tőle a legnagyobb titkait,megtagadta tőle a vágyait, hogyuralkodhasson felette, gyilkos haragotszított benne, és a sötét oldal feléfordította.

Sidious teljes magasságábankihúzta magát, gyűlölködve meredt ahaldokló muunra, és folytatta:

- Plagueis volt az, aki folytonbírálta a tanítványát, és egyszerfojtogatni kezdte, hogy tanúbizonyságátadja fölényének.

- Plagueis volt az, aki leszólta atanítványát, amiért az egy alkalmatlanorgyilkost bérelt fel Kim szenátormeggyilkolására, mialatt ő maga hagyta,hogy a granok átverjék, és a zsoldosaikmajdnem megöljék.

- Plagueis volt az, aki elhanyagoltaa Nagy Tervet, hogy teljesen önmagáraösszpontosíthasson, és önző módonhajhássza a halhatatlanságot.

- Plagueis volt az, aki vette abátorságot, hogy bírálja a tanítványát,amiért az túl büszkévé nevelte az általakiképzett orgyilkost.

- Plagueis volt az, aki megpróbáltaaz övével azonos hatalommal bírótanítványát közönséges hírvivőként ésközvetítőként dolgoztatni.

- És Plagueis volt az, aki titokbanfigyelt, mialatt a tanítványa megbízta avalódi közvetítőt, hogy fedje fel aGalaxis lakói előtt a Sithek létezésénektitkát.

Sidious rövid szünetet tartott, majdgúnyos hangon beszélt tovább:

- Bölcs Plagueis... a maga idejébenvalóban bölcs volt, de a végén, abbanbízva, hogy a Kettő Szabálya érvényétvesztette, nem ismerte fel, hogy ő semvonhatja ki magát alóla. Bölcs Plagueis,aki megteremtette a valaha létezettlegnagyobb hatalmú Sithet, és mégis

elfelejtett hagyni egy helyet magának.Akinek a büszkesége sosem hagyta, hogyfeltegye magának a kérdést: vajonszükség van-e még rá?

Plagueis elszántan küzdött, hogylélegzethez jusson, és sikerült is talpravergődnie, de azonnal visszazuhant akanapéra, közben levert egy mellszobrota talapzatáról. Sidious közelebb lépett,és felemelte a kezét, hogy bevigyen mégegy csapást, az arcán olyan fagyoskifejezés honolt, amelynek láttán bárkimegdermedt volna. Erő-vihar tombolt akanapé felett, az energiák koncentrikusgyűrűkben szétszáguldottak, átsöpörtekSidiouson, és szétszórták a szalonbanlévő bútorokat és tárgyakat, A viharközéppontjában Plagueis teste

alaktalanná vált, aztán amikor a fergetegalábbhagyott, visszanyerte az eredetiformáját.

Sidious a muun szemébe fúrta atekintetét, és ismét megszólalt:

- Milyen gyakran emlegetted, hogyBane régi rendje véget ért a mesteredhalálával. Egy tanítványnak többé nemkell erősebbnek lennie, csak sokkalokosabbnak, ezt mondtad nekem. Hogylezárult a gyanakvás és az árulás kora.Hogy a hatalom nem a testben van,hanem az Erőben. - Hirtelen felkacagott,majd folytatta: - Már azon a naponelvesztetted a játszmát, amikor úgydöntöttél, hogy felkészítesz, hogy aztánaz oldaladon uralkodjak - vagy inkább amarkodban. Igen, a tanárom voltál, és

ezért örökké hálás leszek. De amesterem? Soha! - Sidious ekkor azErőn keresztül tekintett Plagueisra. - Ó,igen, most minden eszközzel próbálodösszeszedni a midikloriánjaidat. -Felmutatta a jobbját, és a hüvelyk-,illetve a mutatóujját összeérintvehozzátette: - Hát akkor igyekezz életbentartani magadat, miközben megfojtalak!

Plagueis a száját nagyra nyitvapróbált levegőt venni, és a tanítványafelé emelte a karját.

- Igen, itt a bökkenő, most mármagad is láthatod - folytatta bölcselkedőhanghordozással Sidious. - Az amegannyi teremtmény, amelyekkelkísérleteztél... megölted őket, aztánvisszahoztad az életbe... Azok csak

játékszerek voltak. Most viszont az őoldalukról tapasztalod meg a jelenséget,és nézd csak, mit fedeztél fel! Egy olyantestben, amelyet megfosztottak alevegőtől, amelyből még az Erő is kezdelillanni, a saját midikloriánjaid nemhajtják végre azt, amire megkéred őket.Én persze megmenthetnélek.Visszahozhatnálak a határtól, ahogyan tetetted Venamisszal. Utasíthatnám atestedet, hogy hozza helyre a tüdődben, aszíveidben és az elaggott agyadbankeletkezett károkat. De nem teszem. Alényeg itt nem az, hogy az utolsópillanatban visszarántsalak, hanem az,hogy elvigyelek a halál kapujáig, ésáttaszítsalak rajta a másik oldalra.

Sidious elhallgatott néhány

másodpercre, majd mélyet sóhajtvafolytatta:

- Valóban tragédia ez egy ilyenbölcs teremtmény számára. Egy olyanvalakinek, aki uralkodott minden másteremtmény élete és halála felett, kivévea sajátját.

A muun szeme kezdett kidülledni,míg sápadt bőre kékre színeződött.

- Most nyilván azon töprengsz:mikor kezdett megváltozni? - mondtaSidious. - Az igazság az, hogy sosemváltoztam meg. Ahogyanmegtévesztettem a Jediket, úgy téged ismegtévesztettelek. Soha nem mondtam,hogy szándékomban áll megosztozniveled a hatalmon. Szükségem volt rád,hogy tanulhassak tőled. Ennyi, és nem

több. Hogy megismerjem valamennyititkodat, mert abban azért bíztam, hogyvégül mindet feltárod előttem. De mibőlgondoltad, hogy miután ez megtörténik,továbbra is szükségem lesz rád? Ahiúságod miatt, vagy talán az önnönfontosságodba vetett hited miatt. Nemvoltál más, mint egy báb egy játszmában,amelyet egy zseniális mester játszott. ASith’ari.

Kegyetlen nevetés szakadt felSidiousból.

- Csak gondolj vissza az elmúltévekre, ha még képes vagy rá. Yinchorr,Dorvalla, Eriadu, Maul, a neimoidik, aNaboo, a klónsereg, Dooku, ahitehagyott Jedi... Azt hiszed, hogy ezeka te ötleteid voltak, holott én sugalltam

neked valamennyit, hogy aztán te elémálljál velük. Túlságosan megbíztálbennem, Plagueis.

Egy igazi Sith sosem törődhet egymásikkal. Ezt régóta tudjuk. Nincs másút, csak az én utam.

Sidious résnyire vonta a szemét, ésmegkérdezte:

- Itt vagy még, Plagueis? Igen,érzem, hogy itt vagy... hát akkor mégnéhány utolsó szó. Hagyhattalak volnameghalni a Fobosi-kerületben, de nemengedhettem, hogy ez megtörténjen, amígoly sok mindent nem tudok, amíg oly sokhatalmat nem szereztem meg. És amikorlesújtott a csapás, bölcsen cselekedtem,hogy megmentettelek. Máskülönbenhogyan fordulhatna elő, hogy én itt állok,

te pedig haldokolsz? Őszintén szólva, azthittem, hogy a Sojournon fogsz meghalni,és így is lett volna, ha a hutt nem értesítVeruna támadásáról.

- De még ez is jóra fordult, mertazok után, hogy mindenre megtanítottál,talán nem sikerült volna megszereznem afőkancellári posztot, ha te nemmanipulálod a szenátorokat, és nemveted be sötét szövetségeseidet. Ha ezvigaszt nyújt számodra, őszinténbeszélek, amikor kijelentem, hogynélküled nem sikerült volna. De most,hogy megnyertük a versenyt, nincsszükségem társkancellárra. A jelenléted,még inkább a felesleges tanácsaid csaktovább bonyolítanák a dolgokat. Maulmajd elvégzi azokat a feladatokat,

amelyeknél fennáll a lelepleződésveszélye, mialatt én végrehajtom a NagyTerv hátralévő szakaszát: hadseregetteremtek, lázadást szítok, kirobbantom azintergalaktikus háborút, behálózom aJediket és végzek velük... Nyugodjbékében, Plagueis. Belőlem hamarosancsászár lesz. A Sithek bosszújabeteljesedik, és én fogok uralkodni aGalaxisban.

Plagueis lecsúszott a padlóra, és ahasára fordult. Vett még egy utolsó,hörgő lélegzetet, és csendesenkiszenvedett.

11-D4 elindult felé, de Sidiousintett neki, hogy álljon meg, és közöltevele:

- Új otthont és új testet keresek

neked, droid.11-4D még egyszer a muunra nézett,

aztán Sidious felé fordulva válaszolt:- Értettem, Palpatine gazda.Sidious az ablakhoz ment, ahol

megfordult, és végignézett a gyilkossághelyszínén. Hego Damask a látszatszerint a légzőké- szülékémeghibásodása miatt halt meg. A droidmajd riasztja a mentőket. De boncolásranem fog sor kerülni, és nem indulvizsgálat. A Galaxis Operábankettejükről készült felvételek bejárják aHoloHálózatot, és az elemzőkelvitatkozgatnak az esetről. És sokanfogják sajnálni Palpatine szenátort,amiért a főkancellárrá választása miattiörömét elrontja a nagyhatalmú

szövetséges, a régi barát elvesztése.Sidious besétált a szalon közepére,

és közelebbről is szemügyre vettePlagueist. Néhány másodperc múlvavisszatért az ablakhoz, és elhúzta afüggönyöket.

A lelke szárnyalt, de nem sokáig.Valami beárnyékolta a

diadalérzetét. Egy bizonytalan érzés...mintha egy tudat lebegett volna valaholaz Erőben. Egy teremtmény, aki sokkalnagyobb hatalmat birtokol, mint ő...Talán Plagueis nyúl felé a halálbirodalmából, hogy zaklassa? Vagy ezcsak a győzelemmel és amegdicsőüléssel együtt járó érzés?

Odakint a kelő nap első sugaraiaranyszínűre festették a leg-magasabb

épületek csúcsát.

EpilógusA HoloHálózatot Palpatine

főkancellárrá választásának híreiuralták. Nem aratott ugyan elsöprőgyőzelmet, de több szavazattal nyert,

mint amennyit az elemzők jósoltak,részben néhány fontos ellenfelénekmegmagyarázhatatlan távolmaradásamiatt. A Legfelsőbb Bíróság kétbírójának és Mas Ameddaalkancellárnak elnöklete mellett letette ahivatali esküt a Pódium tetején, miutánValorum kezet fogott vele, és beszállt aturbóliftbe, hogy leereszkedjen amelyben lévő irodákhoz. Palpatine abeszédében megígérte, hogy visszahozzaa Köztársaságnak a régi dicsőségét, ésmegtisztítja a Szenátust a korrupciótól.Kevesen figyeltek rá, mivel az elmúltkétszáz évben valamennyi főkancellárugyanezt ígérte az első beszédében.

A szakértők viszont azonnalelkezdték elemezni, hogy a meg-

választása mit jelent a közeljövőrenézve. A tény, hogy a Naboo- nak idegenzsoldosok vagy a Köztársaság segítségenélkül sikerült legyőznie a KereskedelmiSzövetséget, sokakat gondolkodóba ej-tett, Sokan tették fel a kérdést: mi lesz,ha más világok is követik a Naboopéldáját, vagyis ha felállítanak egy sajáthadsereget, és szembeszállnak agalaktikus nagyvállalatokkal? Továbbá anaboo-i események hogyan befolyásoljáka főkancellár és a Vállalatszövetség,illetve más kartellek viszonyát? Vajonfelülvizsgálják a szabadkereskedelmizónák adóztatását és a droidseregekengedélyezését szabályozó törvényeket?A keményebb fellépés elvezethet oda,hogy a kartellek kiválnak a

Köztársaságból? És lehet, hogy egészrendszerek követik őket?

Mivel minden figyelem aválasztásra irányult, szinte senki semvett észre más híreket, még azokat sem,amelyek máskülönben komolyérdeklődést váltottak volna ki. Az egyikilyen hír Hego

Damask, a visszavonultan élődúsgazdag nagybefektető haláláról szólt.A sebtében összeállított gyászjelentésekcsupán a korábban is közismert adatokattartalmazták, alig érintették azt aszínfalak mögött játszott szerepet,amellyel Damask nagyban hozzájárult aKöztársaság történelménekformálásához. Az IntergalaktikusBankklán tagjai nem adtak információt

sem a temetésről, sem pedig Damaskirdatlan vagyonának várható sorsáról.Nem hivatalosan egyesek megemlítették,hogy talán évtizedekbe telik, mirefeltárják a rendkívül bonyolult üzletiérdekeltségek szálait.

Miután a naboo-i csata véget ért - asaját véleménye szerint elveszett -,Palpatine nem szakíthatott időt arra,hogy megünnepelje a győzelmét. Elsőhivatalos feladataként elutazott aszülőbolygójára, hogy gratuláljonAmidala királynőnek és újszövetségeseinek, a gunganeknek aváratlan győzelemhez.

Plagueis halálát követőenmegszállta a veszteség érzése, továbbámagányosnak érezte magát, és ennek okát

csak akkor értette meg, amikormegérkezett Theedbe, és megtudta, hogyObi-van Kenobi megölte Darth Maultegy erőműben. Elképzelni sem tudta,hogyan fordulhatott elő, hogy Darth Maulvégzett egy kiváló kardforgatóval, majdveszített egy csekélyebb tudású Jedivelszemben. A Naboo-ra érkezett Jedikbőltalán kiszedhette volna a magyarázatot,de nem akart faggatózni, nehogy gyanútébresszen maga iránt. Ettől függetlenülnem csekély örömet érzett, amint ott álltYoda, Mace Windu és más mesterekközött, és végignézte, hogy Qui-Gon Jinnteste elhamvad. Biztosan tudta, hogy amester csupán az első áldozata ahamarosan kirobbanó háborúnak. Annaka háborúnak, amelynek során tízezer Jedi

fogja követni Qui-Gont a sírba...Hogy Plagueis és Maul majdnem

egyszerre haltak meg, azt csakis az Erősötét oldalának akarata idézhette elő,akárcsak azt, hogy ő egyetlen SithNagyúrként fog uralkodni a Galaxisban,amíg nem talál magának új tanítványt.

Csalódottan vette tudomásul a tényt,hogy a Kereskedelmi Szövetségdroidseregét oly könnyen szétvertenéhány naboo-i ember és a helyi primitívőslakók serege. De számára AnakinSkywalker volt igazán fontos. Senki semvitathatta, hogy a fiú rendkívülibátorságról és különleges képességekrőltett tanúbizonyságot, amikormegsemmisítette a KereskedelmiSzövetség droid- vezérlő hajóját.

Ahogyan Plagueis mondta: a tetteimáris végigvisszhangzottak a csillagokközött.

- Mi ez a hely? - kérdezte Dooku,miután Palpatine üdvözölte a LiMergeÉpületben.

- Egy régi gyár. Hego Damaskévolt, de a halála előtt nem sokkal nekemajándékozta.

- Milyen célból? - érdeklődöttgyanakodva Dooku.

- Úgy gondolta, kiindulópontnakhasználhatnám egy nagyszabásúvárosfejlesztéshez.

Palpatine a nyakánál egy Sithjelképet ábrázoló csattal össze-fogatottcsuklyás köpenyt viselt, látszólag azért,

hogy óvja magát a Gyártelepre hullósavas esőtől. Dooku civil ruhábaöltözött, szűk szabású nadrágba ésujjasba, míg a vállán rövid köpenylengedezett.

A volt Jedi körülnézett a hatalmasfőcsarnokban, és megkérdezte:

- A testőrök?- A közelben vannak, szükség

esetén adó-vevőn hívhatom őket.- Azt hittem, szeretné megmutatni az

új irodáját - jegyezte meg Dooku, éslesöpört néhány vízcseppet a válláról. -Aztán eszembe jutott, hogy a legutóbbibeszélgetésünk alkalmával kijelentette,hogy nem lenne jó, ha együtt látnánakminket.

- A mostani irodám csak átmeneti -

felelte legyintve Palpatine. - Mártervezik az újat, amelyik jobban illikmajd a pozíciómhoz.

- Ezek szerint máris kezdi szórni aközpénzt - állapította meg Dooku, mialattegymás mellett lépkedtek a terem másikoldala felé.

- Szó sincs róla - tiltakozott ártatlanképet vágva Palpatine. - Nem az énötletem volt. A Költségvetési Bizottságelnöke keresett meg azzal, hogy építsünkegy új tornyot a Szenátusi Épületközelébe, amely űrkikötőként isszolgálhatna.

- És önnek megtetszett az ötlet.- Nagyon megtetszett - ismerte el

Palpatine.Dooku megállt, és a főkancellár

arcát tanulmányozva halkan mormolta:- Azt hiszem, kezd megmutatkozni a

valódi természete... - Miután Palpatinenem válaszolt, hozzátette: - Egyébkéntgratulálok a Naboo győzelméhez. Elégkülönös eseménysor, nem gondolja?

Palpatine bólintott, és ismét sétálnikezdett.

- Minden érintett, köztük én is,alábecsülte a királynőnk képességeit -mondta bólogatva. - Qui-Gon mesterhalálhíre mélyen elszomorított. - Rövididőre elhallgatott, majd megkérdezte: -Ez a haláleset erősítette meg abban azelhatározásában, hogy elhagyja aRendet?

- Bizonyos fokig - válaszolta ahomlokát ráncolva Dooku. - Nemrégiben

megtudtam, hogy egy másik padavanom,Komari Vosa életben van.

- Remélem, ez nyújt némi vigaszt -mondta együttérzést színlelve Palpatine.

- Nem éppen, ugyanis állítólag ő aBando Gora vezére - felelte Dooku, ésPalpatine-ra nézve hozzátette: -Veszélyes lehet a Köztársaságra,főkancellár úr.

- Hát akkor köszönöm, hogyfigyelmeztet. A tanácstagok hogyanreagáltak a távozására?

- Nem jól. Több magyarázatotköveteltek, mint amennyit hajlandóvoltam adni.

- És Sifo-Dyas mester?- Ő tudta, hogy a távozásom már

csak idő kérdése - felelte gondterhelten

Dooku. - Bár mondott valamit, amit elégkülönösnek találtam. Azt mondta, hogyha azt tervezem, hogy ellentéteket szítok,egy lépéssel előttem fog járni.

Palpatine értetlenül csóválgatta afejét, és megkérdezte:

- Miért, azt tervezi, hogyellentéteket szít?

Dooku keskeny mosolyra húzta aszáját, és kijelentette:

- Az első dolgom az lesz, hogyvisszaszerezzem a címemet.

- Dooku gróf - mondta ünnepélyeshanghordozással Palpatine, mintha a névés a cím hangzását akarta volnakipróbálni.

- Valahogy jobban illik önhöz, minta Dooku mester.

- Megkísértett a gondolat, hogyteljesen új nevet vegyek fel.

- Egy új kezdet...- Talán azt kellene tennem, amit ön

tett valaha.- Amit én? - kérdezte meglepetten

Palpatine.- Egyszerűen csak Dookunak

nevezném magam, ahogyan ön Palpatine-nak.

- Á, értem. Amúgy is, mifélejelentősége van egy névnek? - feleltePalpatine, majd újabb, hosszas hallgatásután felvetette: - Tudomásomra jutott,hogy Qui-Gont fénykarddal ölték meg.

Dooku felkapta a fejét.- Ugyanaz a Sith végzett vele,

akivel már a Tatuinon is összecsapott -

válaszolta elkomorodva. - A tanácstagokremélik, hogy miután megkezdődik avizsgálat, Gunraytől többet ismegtudhatnak.

- En ebben nem nagyon bíznék.Tudnak egyáltalán valamit?

- Még a Sith nevét sem - mondtaDooku. - De azt tudják, hogy van mégegy.

- Honnan veszik?- Az elmélet szerint, amikor a

Sithek ezer évvel ezelőtt elrejtőztek,megesküdtek, hogy egy adott időben csakketten lesznek: egy mester és egytanítvány. És ez állítólag így mentnemzedékeken át.

- Qui-Gon gyilkosa a mester voltvagy a tanítvány? Dooku a szeme

sarkából Palpatine-ra pillantvaválaszolt:

- A megérzéseim azt súgják, hogy atanítvány. Obi-van is ezt gyanítja azabrak viselkedése alapján. Anagymesterek már óvatosabbak, determészetesen ők is meg akarják keresnia másikat.

- Néhány pillanatra elhallgatott,majd hozzátette: - A Sith szándékosanleplezte le magát a Tatuinon és a Naboo-n. Egyfelől hogy felfedje a KereskedelmiSzövetséggel kötött szövetségét,másfelől hogy üzenetet küldjön aJediknek. Gyakorlatilag hadüzenetet.

Palpatine megállt egy kitörtablaknál, kinézett az esőáztattaGyártelepre, és megkérdezte:

- Honnan tudják, hogy egyáltalánhol kezdjék keresni azt a másik Sithet?

- Azt nem tudom - vallotta beDooku, és odaállt a főkancellár mellé. -Az elmúlt évtized válságainálfelfedezhetőek voltak bizonyos jelek,amelyek arra utaltak, hogy egy titokzatosszemély áll a háttérben, aki sokkalveszedelmesebb, gonoszabb és okosabb,mint azok, akik végrehajtották az egyesakciókat. Például a Yinchorrnál, defőleg az Eriadun és a KereskedelmiSzövetség vezetőinek lemészárlásánál.Nyilvánvaló, hogy bizonyos személyekkapcsolatban álltak a Sithekkel, talánanélkül hogy tudtak volna róla, ésvalószínűleg jelenleg is kapcsolatottartanak fenn azzal, amelyik életben

maradt. Most, hogy már nem vagyok Je-di, talán képes leszek információkatkicsikarni a bűnszervezetekből és akülönféle vállalatokból. Végül megfogom találni a Sithet, némi szerencsévelmég azelőtt, hogy a Jedik rátalálnának.

- Hogy megbosszulja Qui-Gonmester halálát - tette hozzá bólogatvaPalpatine, és nagyon is tudatában voltannak, hogy Dooku átható pillantásokkalfürkészi őt.

- Ez a gondolat foglalkoztatott egyideig, de ma már nem.

Palpatine a fejét kissé oldalrafordítva megkérdezte:

- Hát akkor miért keresi a Sithet?- Mert erős a gyanúm, hogy a

Naboo még csupán a kezdet volt,

egyfajta nyitó sortűz. A Sith le akarjarombolni a Köztársaságot. Ahogyanmaga és én.

Palpatine sokáig hallgatott, majdhalkan megjegyezte:

- Na de szövetségre lépni egySithtel...

- Sokak szemében ők a gonoszmegtestesítői, de a tanácstagok máskéntgondolkodnak. A Sitheket és a Jediket azkülönbözteti meg egymástól, ahogyan azErőhöz viszonyulnak. A Jedik korlátokatállítanak maguk elé, míg a Sithek sosemrettennek vissza attól, hogy magukbafogadják és bevessék a sötét oldal teljeshatalmát annak érdekében, hogymegvalósítsák a céljaikat.

- És ön szeretné megismerni a sötét

oldal titkait?- Bevallom, igen.Palpatine erős késztetést érzett,

hogy felfedje a valódi kilétét, deellenállt neki. Dookut mélyen áthatottaaz Erő, és talán csak megpróbáltacsapdába csalni őt. Másrészről viszont...

- Valami azt súgja, hogy ez arejtőzködő Sith előbb vagy utóbbmegtalálja az utat önhöz - mondta végül.- Remélem, hogy ha és amikor ezmegtörténik, a kettejük szövetségesegíteni fog nekünk, hogy helyreállítsuka rendet a Galaxisban.

Sate Pestage bevezette Obi-vanKenobit és ifjú padavanját, AnakinSkywalkert a főkancellár ideiglenes

irodájába. Mindkét Jedi világos ujjast ésnadrágot, sötétbarna köpenyt, valamintmagas szárú csizmát viselt.

- Köszönöm, hogy elfogadták ameghívásomat - kezdte Palpatine, mialattfelállt, és széles, csillogó íróasztalátmegkerülve a vendégei elé lépett, hogyüdvözölje őket. - Kérem, foglaljanakhelyet - tette hozzá az asztallal szembensorakozó székekre mutatva.

Anakin már majdnem letelepedett,ám Obi-van egy gyors fejrázássalmegállította.

- Köszönjük, főkancellár úr -mondta az idősebbik Jedi -, de állvamaradunk. - Összefonta a karját amellkasa előtt, megvárta, amíg Anakinutánozza a példáját, és így folytatta: -

Tudatában vagyunk annak, hogy az önideje rendkívül értékes.

Palpatine visszatért tágaskarosszékébe, cs barátságosanmosolyogva válaszolt:

- Annyira nem lehet értékes, hogyne áldozhassam rá arra a két emberre,akik megmentették a királynőm életét, éskimentették a szülőbolygómat aKereskedelmi Szövetség karmaiból. -Belenézett Obi-van szemébe, éshozzáfűzte: - Hadd fejezzem kirészvétemet Qui-Gon Jinn halála miatt,Kenobi mester.

A Jedi kurtán biccentett, és közölte:- Még csak nemrég léptettek elő

lovaggá, főkancellár űr.Palpatine meglepetést színlelve

felelt:- És máris kinevezték tanárnak!

Qui-Gon bizonyára remekül felkészítetteönt.

- Igen, elsőrangú mentor volt -felelte ismét biccentve Obi-van.

~ Micsoda veszteség... -sajnálkozott a fejét csóválva Palpatine,azzal Anakinra nézve beszélt tovább: - ANaboo-n nem volt alkalmam köszönetetmondani neked, ifjú Skywalker. Atetteidet nem lehet másnak nevezni, csakegészen különlegesnek. Azt kívánom,mindig legyen veled az Erő.

- Köszönöm, uram - felelte halk,vékony hangon Anakin.

Palpatine összefűzte az ujjait a hasaelőtt, és barátságosan folytatta:

- Úgy hallottam, a Tatuinonnevelkedtél. Jártam már ott néhány évvelezelőtt.

Anakin a másodperc tört részérerésnyire vonta a szemét, mielőttválaszolt.

- Igen, uram, de erről nem szabadbeszélnem.

Palpatine észrevette, hogy a fiú aszeme sarkából Kenobira pillant, ésgyorsan megkérdezte:

- Miért is nem?- Az anyám...- Anakin! - szólt közbe Obi-van

intő hangsúllyal.Palpatine kissé hátradőlt, és

figyelmesen tanulmányozta a vendégeit.Úgy tűnt, Obi-van nem észlelte a fiúban

izzó haragot, de ő egy pillanatramegérezte a fiúban egykori önmagát. Akésztetés, hogy szembeszálljon ahatalommal... az adottság, hogypalástolja az érzéseit... az egyelőrerejtőzködő hatalom...

- Elnézést kérek, ha kényes témáratapintottam - mentegetőzöttszégyenkezést színlelve.

Kenobin látszott, hogy kínosan érzimagát, de higgadt hangon megadta amagyarázatot:

- A Jediket arra tanítják, hogy ajelenben éljenek, főkancellár úr. Aszármazásunknak nem lehet köze amostani és a jövőbeni életünkhöz.

Palpatine a homlokát ráncolvadörmögte:

- Egy csecsemőnek ez aligha okoznehézséget, de egy fiúnak... - Nemfejezte be a mondatot, inkább széttárta akezét, és kijelentette: - De hát ki vagyokén, hogy ítéletet mondjak a Rendjüktanai felett, amikor a Jedik immár ezeréve Őrzik a Köztársaság békéjét.

Obi-van csak bólogatott, de nemválaszolt semmit.

- Hanem meséld el nekem,Skywalker padavan - kérte ekkorPalpatine -, milyen érzés egy ilyenköztiszteletben álló csapat tagjánaklenni?

- Olyan, mint egy valóra vált álom,uram - felelte őszintén Anakin.

- Egy valóra vált álom... ezekszerint sokat álmodoztál már a Jedi-

rendről és az ErőrőlAnakin bólintott.- Mindig is szerettem volna

igazságot szolgáltatni...- Nem te döntesz a sorsod felől,

Anakin - szólt közbe Obi-van. - Az Erőfog vezetni utadon.

Palpatine elmosolyodott, és arragondolt: igen, és hozzám fog elvezetni,ifjú Skywalker.

Dooku rendkívüli adottságokkalrendelkezett, kiváló végrehajtó lehetettbelőle. De Palpatine elhatározta, hogy eza látszólag ártalmatlan, szép kisfiú,akiben egyedülálló képességekrejtőznek, ez a fiú lesz a tanítványa, őtfogja felhasználni, hogy végrehajtsa aNagy Terv utolsó szakaszát. Hadd

mutassa meg neki Obi-van az Erő útjait,és Skywalker hadd keseredjen meg akövetkező évtized folyamán azért, mertaz anyja rabszolgasorban sínylődik, merta Galaxis a romlásba hullik, és mert aJedi társai sorban elesnek azelkerülhetetlen konfliktusokban. Ahhoztúl fiatal még, hogy megismerje a Sithektanait, de a tökéletes korban van ahhoz,hogy erős szálak alakuljanak ki közte ésegy atyai alak között, akinek majdkipanaszkodhatja magát, aki tanácsokatad neki, és lassan, de biztosan átcsábítjaa sötét oldalra...

- Ahogyan azt már a Naboo-nmondtam, Anakin - mondta végül, -figyelemmel kísérjük a pályafutásodat!

És gondoskodni fogunk arról - tette

hozzá magában hogy a pályafutásod aJedi-rend megsemmisülésével és aSithek teljhatalmával érje el acsúcspontját!