digitális tankönyvtár · web view174. mišić, Živojin 0 175. mittelhauser, eugène 0 176....

Francia diplomáciai iratok 1.

Ádám, MagdaOrmos, Mária

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Francia diplomáciai iratok 1.írta Ádám, Magda és Ormos, Mária

Publication date 2007


TartalomElőszó ................................................................................................................................................. 171. Áttekintés ......................................................................................................................................... 12. Iratok ...................................................................................... Error: Reference source not found

1. 1918. november .................................................................................................................... 211.1. A CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FEGYVERSZÜNETI BIZOTTSÁG PARANCSNOKA, WEBER TÁBORNOK A BADENI OSZTRÁK-MAGYAR FŐPARANCSNOKSÁGHOZ ......................................................................................................................................... 211.2. BENEŠ, CSEH-SZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ........................................ 211.3. A MAGYAR KORMÁNY AZ OLASZ FŐPARANCSNOKSÁGHOZ WEBER TÁBORNOK ÜGYÉBEN .............................................................................................. 221.4. BENEŠ CSEH-SZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ........................................ 221.5. FRANCHET D`ESPEREY TÁBORNOK, A SZÖVETSÉGES KELETI HADSEREG FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ......................................................................................... 261.6. FELJEGYZÉS AZ AUSZTRIA-MAGYARORSZÁGON KÖVETENDŐ FRANCIA POLITIKÁRÓL .............................................................................................................. 271.7. SAINT-AULAIRE ROMÁNIAI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK .......................................................................................... 291.8. KÁROLYI, A MAGYAR NÉPKORMÁNY MINISZTERELNÖKE LANSING AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTERHEZ ..................................................................... 301.9. KATONAI EGYEZMÉNY A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK ÉS A MAGYAR KORMÁNY KÖZÖTT ................................................................................................... 311.10. BRĂTIANU ROMÁN MINISZTERELNÖK CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK, HADÜGYMINISZTERNEK ............................................ 331.11. HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA KÁROLYI MAGYAR MINISZTERELNÖKNEK ........................................................ 331.12. SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK .......................................................................................... 341.13. FRANCHET D'ESPEREY, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 341.14. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................................ 351.15. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................................................. 351.16. DE LOBIT TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG 2. IRODÁJÁNAK VEZETŐJE FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ................................................................. 361.17. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER A LONDONI, BERNI, BRÜSSZELI, RÓMAI ÉS WASHINGTONI FRANCIA NAGYKÖVETNEK .................................... 361.18. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ........................................ 371.19. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 381.20. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK,A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 38



1.21. HENRYS TÁBORNOK,A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK ......................................................................................................................................... 391.22. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 401.23. HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................................................. 40

2. 1918. december .................................................................................................................... 422.1. HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK ......................................................................................................................................... 422.2. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................................................. 432.3. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................................................. 442.4. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 442.5. KÁROL YI MAGYAR MINISZTERELNÖK VIX ALEZREDES NEK, ABUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ PARANCSNOKÁNAK .................................. 452.6. HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 462.7. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ................................................ 472.8. HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................................................. 472.9. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK A PÁRIZSI SVÁJCI KÖVETSÉG ÁLTAL TOVÁBBÍTOTT KÉRELME A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG KORMÁNY ÁHOZ ......................................................................................................................................... 482.10. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER FELJEGYZÉSE ........................... 492.11. HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................................................. 492.12. PICHON KÜLÜGYMINISZTER A LONDONI, RÓMAI, WASHINGTONI, BRÜSSZELI, KORFUI, ATHÉNI, BERNI ÉS MADRIDI FRANCIA KÖVETSÉGEKNEK ......................................................................................................................................... 512.13. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 522.14. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE KÁROLYI MAGYAR MINISZTERELNÖKNEK .................................... 522.15. HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK ......................................................................................................................................... 532.16. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 532.17. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 54



2.18. BERTHELOT TÁBORNOK, A DUNAI HADSEREG PARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ......................................................................................................................................... 552.19. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 562.20. A MAGYAR FEGYVERSZÜNETI KORMÁNYBIZOTTSÁG VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK .................. 582.21. HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D`ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................................................ 582.22. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D`ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................................................. 592.23. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................................ 592.24. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A DUNAI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK . 602.25. HODŽZA, A CSEH-SZLOVÁK KORMÁNY KÉPVISELŐJE VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK .................. 612.26. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 612.27. HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK . . . 622.28. FRANCHET D'ESPEREY, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 622.29. BERTHELOT TÁBORNOK, A DUNAI HADSEREG PARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK ..... 632.30. VIX ALEZREDES, A SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK ..... 632.31. A FRANCIA KELETI HADSEREG ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSE A MAGYARORSZÁGI HELYZETRŐL ........................................................................... 662.32. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER A BUKARESTI KÖVETSÉGNEK, VALAMINT A LONDONI, RÓMAI, WASHINGTONI ÉS BRÜSSZELI NAGYKÖVETSÉGEKNEK .......................................................................................... 732.33. KÁROLYI MAGYAR MINISZTERELNÖK VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK ............................................ 73

3. 1919. január .......................................................................................................................... 753.1. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK ......................................................................................................................................... 753.2. SAINT-AULAIRE, BUKARESTI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK .......................................................................................... 773.3. BERTHELOT TÁBORNOK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ......................................................................................................................................... 783.4. GRÓF KÁROLYI MIHÁLY, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK MINISZTERELNÖKE VIX ALEZREDESHEZ, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK ............................................................................................ 793.5. HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG FŐPARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................................................. 803.6. HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG



PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 813.7. HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................................................. 823.8. LAROCHE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM EURÓPAI ALIGAZGATÓJA FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVETNEK ..................................................... 833.9. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 843.10. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 853.11. JEGYZÉK BUDAPEST MEGSZÁLLÁSÁNAK LEHETETLEN VOLTÁRÓL . 863.12. DE LOBIT TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A SZÖVETSÉGES KELETI HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................................................. 873.13. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 883.14. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA ..................................................................................................... 893.15. DE LOBIT TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................................................. 893.16. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................................................. 903.17. DE LOBIT TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK ......................................................................................................................................... 913.18. DE LOBIT TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK ......................................................................................................................................... 913.19. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ÉS BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK ............................................................................ 923.20. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK .................................................................................................. 93

4. 1919. február ........................................................................................................................ 944.1. DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK JELENTÉSE ............................................................................ 944.2. A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE ......................................................................................................................................... 974.3. A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE ....................................................................................................................................... 1104.4. BERINKEY MAGYAR MINISZTERELNÖK VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK .......................................... 1144.5. A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE ....................................................................................................................................... 1154.6. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A SZÖVETSÉGES KELETI HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK, HADÜGYMINISZTERNEK ÉS FOCH MARSALLNAK A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................... 1224.7. A ROMÁN ÉS JUGO-SZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK



JEGYZŐKÖNYVE ...................................................................................................... 1224.8. BERINKEY MAGYAR MINISZTERELNÖKNEK VIX ALEZREDESHEZ, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉHEZ INTÉZETT FÖLJEGYZÉSE ........................................................................................................... 1284.9. A ROMÁN ÉS JUGO-SZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE ...................................................................................................... 1314.10. A ROMÁN ÉS JUGO-SZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE ...................................................................................................... 1364.11. A ROMÁN ÉS JUGO-SZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE ...................................................................................................... 1404.12. A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE 143

5. 1919. március ..................................................................................................................... 1475.1. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK, HADÜGYMINISZTER FRANCHET DESPEREY TÁBORNOKNAK, A SZÖVETSÉGES KELETI HADSEREGEK �FŐPARANCSNOKÁNAK ........................................................................................... 1475.2. A ROMÁN ÉS JUGO-SZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE ...................................................................................................... 1475.3. A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE 1525.4. A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE 1565.5. A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE 1585.6. A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE 1615.7. A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE 1615.8. A ROMÁN ÉS JUGO-SZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE ...................................................................................................... 1665.9. A CSEHSZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE 1675.10. A ROMÁN ÉS JUGO-SZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE ...................................................................................................... 1695.11. A ROMÁN ÉS JUGO-SZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE ...................................................................................................... 1715.12. A ROMÁN ÉS JUGO-SZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE ...................................................................................................... 1795.13. A CSEHSZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE 1855.14. A ROMÁN ÉS JUGO-SZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE ...................................................................................................... 1865.15. FÖLJEGYZÉS A CSEH-SZLOVÁK-MAGYAR HATÁR KÉRDÉSÉRŐL ...... 1915.16. BESZÉLGETÉS DE LOBIT TÁBORNOK VEZÉRKARI FŐNÖKE, DOSSÉ EZREDES ÉS A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE, VIX ALEZREDES KÖZÖTT .............................................................................................. 1925.17. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK ....................................................................................................................................... 1945.18. A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE 1945.19. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK ....................................................................................................................................... 1955.20. KUN KÜLÜGYI NÉPBIZTOS FÖLJEGYZÉSE BORGHESE HERCEG OLASZ KÜLÖNMEGBIZOTTNAK ........................................................................................ 1965.21. KRAMÁŘ CSEHSZLOVÁK MINISZTERELNÖK ÉS BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ....................................................................................... 1975.22. BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................................................................ 1995.23. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK, KÜLÜGYMINISZTERNEK ÉS FOCH MARSALLNAK, A SZÖVETSÉGES



HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ............................................................... 1995.24. FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................................................................ 2005.25. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK ................................................................................................ 2015.26. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ..................................... 2215.27. A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGÁNAK A SZÖVETSÉGESEK LEGFELSŐBB TANÁCSA ELÉ BETERJESZTETT JELENTÉSE ........................... 2225.28. A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS-TERVEZETBE FOGLALANDÓ CIKKELYEKNEK A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÁLTAL ELŐTERJESZTETT VÁZLATA 226

6. 1919. április ........................................................................................................................ 2276.1. FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................................................................ 2276.2. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ....................................................................................... 2286.3. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ........................................................................................... 2286.4. FELJEGYZÉS A MAGYAR BOLSEVIZMUS ELLENI SZERB TÁMOGATÁSRÓL ....................................................................................................................................... 2296.5. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ........................................................................................... 2316.6. A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGÁNAK A SZÖVETSÉGESEK LEGFELSŐBB TANÁCSA ELÉ BETERJESZTETT JELENTÉSE ........................... 2316.7. A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS-TEVEZETBE FOGLALANDÓ CIKKELYEKNEK A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÁLTAL ELŐTERJESZTETT VÁZLATA .................................................................................................................... 2356.8. A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGÁNAK A SZÖVETSÉGESEK LEGFELSŐBB TANÁCSA ELÉ TERJESZTETT JELENTÉSE ................................ 2356.9. A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS-TERVEZTBE FOGLALANDÓ CIKKELYEKNEK A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÁLTAL ELŐTERJESZTETT VÁZLATA .................................................................................................................... 2376.10. A TERÜLETI KÉRDÉSEK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK A LEGFELSŐBB TANÁCS ELÉ TERJESZTETT JELENTÉSE ............................................................. 2376.11. HALLIER TÁBORNOK, A BÉCSI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK, HADÜGYMINISZTERNEK ÉS A HADSEREG VEZÉRKARÁNAK ............................................................................... 2386.12. ĽHôPITAL SZÁZADOS JELENTÉSE ............................................................... 2406.13. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVETNEK ................................................................................................................ 2436.14. FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................................................................ 2436.15. PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM EURÓPAI ALIGAZGATÓJA A HADÜGYMINISZTÉRIUMNAK ............................................. 2446.16. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK ................................................................................................ 2456.17. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA CHARPY TÁBORNOKNAK, A 76. GYALOGOS HADOSZTÁLY PARANCSNOKÁNAK ....................................................................................................................................... 2456.18. SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVET PICHON KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................................................................ 246



7. 1919. május ........................................................................................................................ 2477.1. A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE 2477.2. ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVET PICHON KÜLÜGYMINISZTERNEK ..... 2507.3. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES CSAPATOK FŐPARANCSNOKÁNAK ........................................................................................... 2517.4. CHARPY TÁBORNOK, A 76. GYALOGOS HADOSZTÁLY PARANCSNOKA DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK ....................................................................................................................................... 2527.5. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER HALIIER TÁBORNOKNAK, A BÉCSI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK .... 2537.6. PÉTIN TÁBORNOK, BUKARESTI FRANCIA KATONAI ATTASÉ CLEMENCEAU MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ..................................... 2547.7. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ........................................................................................... 2567.8. GRAZIANI TÁBORNOK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERLENÖKNEK, HADÜGYMINISZTERNEK, FOCH MARSALLNAK, A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK, FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK, DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK ÉS SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVETNEK ................................................................................................................ 2567.9. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ........................................................................................... 2577.10. FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................................................................ 258

8. 1919. június ........................................................................................................................ 2588.1. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER A MAGYAR KORMÁNYNAK ...................................................................................... 2588.2. KUN, A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYI NÉPBIZTOSA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ....................................................................................................................................... 2598.3. A KÜLÜGYMINISZTEREK TANÁCSA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE ...... 2608.4. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA CHARPY TÁBORNOKNAK, A 76. GYALOGOS HADOSZTÁLY PARANCSNOKÁNAK ....................................................................................................................................... 2618.5. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK ................................................................................................ 2628.6. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ........................................................................................... 2628.7. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNŐK, HADÜGYMINISZTER A MAGYAR, CSEH-SZLOVÁK ÉS ROMÁN KORMÁNYNAK ................................. 2638.8. KUN BÉLA, A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYI NÉPBIZTOSA CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK . . 2658.9. A CSEH-SZLOVÁK HADSEREG VEZÉRKARA 2. IRODÁJÁNAK BESZÁMOLÓJA ....................................................................................................................................... 2668.10. BARRERE, RÓMAI FRANCIA NAGYKÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERHEZ ........................................................................................ 2678.11. ISMERETLEN SZERZŐ FÖLJEGYZÉSE ........................................................ 2678.12. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐP ARANCSNOKÁNAK ......................................................................................... 269



8.13. KUN BÉLA, A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYI NÉPBIZTOSA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ....................................................................................... 2708.14. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ..................................... 2718.15. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER PELLÉ TÁBORNOKNAK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK, A CSEH-SZLOVÁK HADSEREG FŐPARANCSNOKÁNAK ................................................. 271

9. 1919. július ......................................................................................................................... 2729.1. KÁROLYI GYULA, A SZEGEDI IDEIGLENES MAGY AR KORMÁNY ELNÖKE DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK ....................................................................................................................................... 2729.2. A LEGFELSŐBB HADITANÁCS JELENTÉSE ................................................. 2739.3. PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE A CSEH-SZLOVÁK HADSEREG FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ..................................... 2769.4. PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI KATONAI MISSSZIÓ VEZETŐJE, A CSEHSZLOVÁK HADSEREG FŐPARANCSNOKA BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................................................................ 2779.5. KUN KÜLÜGYI NÉPBIZTOS CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ................................................................................. 2789.6. A LEGFELSŐBB TANÁCS ÜLÉSE .................................................................... 2799.7. ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK ....................................................................................................................................... 2819.8. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVETNEK ....................................................................................................................................... 2819.9. KUN KÜLÜGYI NÉPBIZTOS CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ................................................................................. 2829.10. A LEGFELSŐBB TANÁCS ÜLÉSE .................................................................. 2839.11. A LEGFELSŐBB TANÁCS ÜLÉSE .................................................................. 2849.12. FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, WHITE ÉS TITTONI MEGBESZÉLÉSÉRŐL ............................................................................................... 2919.13. FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, WHITE ÉS TITTONI MEGBESZÉLÉSÉRŐL ............................................................................................... 2929.14. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVETNEK ....................................................................................................................................... 2939.15. FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, WHITE, HOOVER ÉS COOLIDGE MEGBESZÉLÉSÉRŐL ............................................................................................... 2939.16. ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVET A FRANCIA KÜKÜGYMINISZTÉRIUMNAK ....................................................................................................................................... 2959.17. FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, TITTONI, PICHON, WHITE, HOOVER ÉS FOCH MARSALL MEGBESZÉLÉSÉRŐL .......................................................... 2969.18. FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, TITTONI, WHITE ÉS FOCH MARSALL MEGBESZÉLÉSÉRŐL ........................................................................... 2999.19. A SZÖVETSÉGES ÉS TÁRSULT KORMÁNYOK NYILATKOZATA ........... 3039.20. FRANCHET D'ESPEREY, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA DE LOBIT TÁBORNOKNAK , A MAGYARORSZÁGI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKÁNAK ......................................................................... 3039.21. BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK ..................................... 3049.22. ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK ....................................................................................................................................... 3049.23. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A SZÖVETSÉGES KELETI HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ........................................................................................... 305



9.24. BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER FOCH MARSALLNAK, A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK .................................. 3069.25. CLEMENCEAU BERTHELOT TÁBORNOKNAK, STRASBOURG KATONAI KORMÁNYZÓJÁNAK ............................................................................................... 307

A. Térképek ..................................................................................................................................... 320B. Névmutató ................................................................................................................................... 325

1. Ágoston Péter ..................................................................................................................... 3252. Albert főherceg (Albrecht Ferenc József) ......................................................................... 3253. Albrecht Ferenc József Károly ........................................................................................... 3254. Andrássy Gyula ifj. ............................................................................................................ 3255. Antonescu, Ion ................................................................................................................... 3256. Apáthy István ..................................................................................................................... 3257. Apponyi Albert ................................................................................................................... 3258. Averescu, Alexander ........................................................................................................... 3269. Avezzana, Romano Camillo ............................................................................................... 32610. Balfour, Arthur James ...................................................................................................... 32611. Baloghy György ............................................................................................................... 32612. Bandholtz, Harry Hill ....................................................................................................... 32613. Bárczy István .................................................................................................................... 32714. Bánffy Miklós ................................................................................................................. 32715. Barrère, Camille ............................................................................................................... 32716. Bartha Albert .................................................................................................................... 32717. Barthou, Louis .................................................................................................................. 32718. Batthyányi Tivadar ........................................................................................................... 32819. Bédy-Schwimmer Róza ................................................................................................... 32820. Belitska Sándor ................................................................................................................ 32821. Beneš, Eduard .................................................................................................................. 32822. Berinkey Dénes ................................................................................................................ 32823. Berchtold, Leopold, gróf .................................................................................................. 32924. Berthelot, Henri ................................................................................................................ 32925. Berthelot, Philippe ........................................................................................................... 32926. Bethlen István ................................................................................................................. 32927. Bismarck, Otto von .......................................................................................................... 32928. Bleyer Jakab ..................................................................................................................... 33029. Bliss, Tasker Howard ....................................................................................................... 33030. Bolgár Elek ...................................................................................................................... 33031. Bonar Law, Andrew ......................................................................................................... 33032. Bonin-Longare, Lelio ....................................................................................................... 33033. Bonsal, Stephen ................................................................................................................ 33034. Böhm Vilmos ................................................................................................................... 33035. Buxton, Noel Edward ....................................................................................................... 33036. Brătianu, Ion I. C. ............................................................................................................. 33137. Brockdorff-Rantzau, Ulrich von ...................................................................................... 33138. Buchanan, George ............................................................................................................ 33139. Burián István .................................................................................................................... 33140. Cambon, Jules-Martin ...................................................................................................... 33141. Cambon, Pierre-Paul ........................................................................................................ 33142. Castagneto, Gaetano Caracciolo ...................................................................................... 33243. Cavallero, Ugo ................................................................................................................. 33244. Cecil, Robert, 1st Viscount Cecil of Chelwood ............................................................... 33245. Chelard, Raoul ................................................................................................................. 33246. Christescu, Constantin ..................................................................................................... 332



47. Clemenceau, Georges Benjamin ...................................................................................... 33248. Clerk, George Russel ....................................................................................................... 33249. Coandă, Constantin .......................................................................................................... 33350. Contarini, Salvatore ......................................................................................................... 33351. Coolidge, Archibald Cary ................................................................................................ 33352. Crespi, Silvio .................................................................................................................... 33353. Crowe, Sir Eyre ................................................................................................................ 33354. Curzon, George ................................................................................................................ 33355. Cvijić, Jovan ..................................................................................................................... 33356. Csáky Imre ....................................................................................................................... 33457. Csekonics Iván ................................................................................................................. 33458. Csilléry András ................................................................................................................. 33459. Czernin, Ottokar ............................................................................................................... 33460. Daniélou, Charles ............................................................................................................. 33461. Day, Clive ......................................................................................................................... 33462. De Martino, Giacomo ...................................................................................................... 33463. De Martonne, Emmanuel ................................................................................................. 33564. Diaz, Armando ................................................................................................................. 33565. Domony Móric ................................................................................................................. 33566. Domvile, Sir Barry Edward ............................................................................................. 33567. Drăghicescu, Dumitru ...................................................................................................... 33568. Dulles, John Foster ........................................................................................................... 33569. Dutasta, Paul-Arnaud ....................................................................................................... 33570. Emich Gusztáv ................................................................................................................. 33671. Erzsébet ............................................................................................................................ 33672. Ferdinánd, I. Hohenzollern .............................................................................................. 33673. Ferenc Ferdinánd .............................................................................................................. 33674. Ferenc József, I. ............................................................................................................... 33675. Ferrario, Carlo Antonio .................................................................................................... 33676. Foch, Ferdinand ............................................................................................................... 33777. Fouchet, Maurice ............................................................................................................. 33778. Franchet d'Esperey, Louis ................................................................................................ 33779. Friedrich István ................................................................................................................ 33780. Frigyes, Mária Albrecht ................................................................................................... 33881. Furness, Marmaduke ........................................................................................................ 33882. Garami Ernő ..................................................................................................................... 33883. Garbai Sándor .................................................................................................................. 33884. Goldis, Vasile ................................................................................................................... 33885. Gonda Béla ....................................................................................................................... 33886. Gömbös Gyula ................................................................................................................. 33887. Gratz Gusztáv ................................................................................................................... 33988. Grünn János ..................................................................................................................... 33989. Gunarisz, Demetriosz ....................................................................................................... 33990. György, V. ........................................................................................................................ 33991. Habsburg(ok) .................................................................................................................. 33992. Habsburg József lásd József, Habsburg főherceg ........................................................... 34093. Habsburg Károly lásd Károly, IV. ................................................................................... 34094. Hainisch, Michael ............................................................................................................ 34095. Haller István ..................................................................................................................... 34096. Hallier, André ................................................................................................................... 34097. Hamelin, Jules-Camille .................................................................................................... 340



98. Hardinge, Charles ............................................................................................................. 34099. Haubrich József ................................................................................................................ 340100. Hegyeshalmy Lajos ........................................................................................................ 340101. Heinrich Ferenc .............................................................................................................. 341102. Héjjas Iván ..................................................................................................................... 341103. Henrys, Paul Prosper ...................................................................................................... 341104. Herbette, Jean ................................................................................................................. 341105. Hermitte, Louis .............................................................................................................. 341106. Herrmann Miksa ............................................................................................................ 342107. Hevesi Gyula .................................................................................................................. 342108. Hindenburg, Paul von .................................................................................................... 342109. Hlinka, Andrej ................................................................................................................ 342110. Hodža, Milan .................................................................................................................. 342111. Hohenzollernek .............................................................................................................. 342112. Holban, román tábornok ................................................................................................. 343113. Hohler, Thomas Beaumont ............................................................................................. 343114. Hoover, Herbert Clark .................................................................................................... 343115. Horthy Miklós ................................................................................................................ 343116. Huszár Károly ................................................................................................................ 343117. Ionescu, Take .................................................................................................................. 343118. István, Szent I. ................................................................................................................ 344119. Jászi Oszkár .................................................................................................................... 344120. Jirásek, Alois .................................................................................................................. 344121. József, Habsburg ............................................................................................................ 344122. Juriga Nándor (Ferdinánd) ............................................................................................. 345123. Jusserand, Jean-Jules ...................................................................................................... 345124. Kalina, Antonín .............................................................................................................. 345125. Kánya Kálmán ................................................................................................................ 345126. Karagyorgyevics ............................................................................................................ 345127. Károly, IV. ...................................................................................................................... 345128. Károly, III. ...................................................................................................................... 346129. Károlyi Gyula ................................................................................................................. 346130. Károlyi Mihály ............................................................................................................... 346131. Kerenszkij, Alekszandr Fjodorovics .............................................................................. 346132. Kerr, Philip, 11th Marquess of Lothian .......................................................................... 346133. Khuen-Héderváry Sándor .............................................................................................. 347134. Klofáč, Václav ............................................................................................................... 347135. Korányi Frigyes ............................................................................................................. 347136. Kornfeld Móric, báró ..................................................................................................... 347137. Kossuth Lajos ................................................................................................................. 347138. Kramař, Karel ................................................................................................................. 347139. Kratochwill Károly ........................................................................................................ 347140. Kun Béla ........................................................................................................................ 347141. Kunfi Zsigmond ............................................................................................................. 348142. Kybal, Vlastimil ............................................................................................................. 348143. Ladik Gusztáv ................................................................................................................ 348144. Landler Jenő ................................................................................................................... 348145. Láng Boldizsár ............................................................................................................... 348146. Lansing, Robert .............................................................................................................. 348147. Laroche, Jules ................................................................................................................. 349148. Lefèvre, André Joseph ................................................................................................... 349



149. Lehár Antal ..................................................................................................................... 349150. Lenin, Vlagyimir Iljics ................................................................................................... 349151. Le Rond, Henri ............................................................................................................... 349152. Lévai Oszkár .................................................................................................................. 350153. Leygues, Georges ........................................................................................................... 350154. Linder Béla ..................................................................................................................... 350155. Lindley, Sir Francis Oswald ........................................................................................... 350156. Lipót, II. ......................................................................................................................... 350157. Lloyd George, David ...................................................................................................... 350158. Loucheur, Louis ............................................................................................................. 350159. Lovászy Márton ............................................................................................................. 351160. Mackensen, August von ................................................................................................. 351161. Maniu, Iuliu .................................................................................................................... 351162. Mantoux, Paul ................................................................................................................ 351163. Marek, Ferdinand ........................................................................................................... 351164. Mária .............................................................................................................................. 351165. Mária Terézia ................................................................................................................. 351166. Marinovich Jenő ............................................................................................................. 352167. Markovič, Rudolf ........................................................................................................... 352168. Martin-Franklin, Alberto ................................................................................................ 352169. Masaryk, Tomaš Garrigue .............................................................................................. 352170. Mayer János ................................................................................................................... 352171. Mayr, Michael ................................................................................................................ 352172. Mikes János .................................................................................................................... 352173. Millerand, Alexandre ..................................................................................................... 353174. Mišić, Živojin ................................................................................................................. 353175. Mittelhauser, Eugène ...................................................................................................... 353176. Monzie, Anatole de ........................................................................................................ 353177. Moşoiu, Traian ............................................................................................................... 353178. Nádosy Imre ................................................................................................................... 353179. Nagy Pál ......................................................................................................................... 354180. Napóleon, I., Bonaparte ................................................................................................. 354181. Nemes Albert ................................................................................................................. 354182. Nicolson, Sir Harold George .......................................................................................... 354183. Ninčić, Momčilo ............................................................................................................ 354184. Nitti, Francesco .............................................................................................................. 354185. Normann gróf ................................................................................................................. 354186. Noske, Gustav ................................................................................................................ 354187. Obrenović, Miloš ........................................................................................................... 355188. Oláh Dániel .................................................................................................................... 355189. Orlando, Vittorio Emanuele ........................................................................................... 355190. Ostenburg Gyula ............................................................................................................ 355191. Osuský, Štefán ............................................................................................................... 355192. Ottó ................................................................................................................................ 356193. Paléologue, Maurice ....................................................................................................... 356194. Pašić, Nikola .................................................................................................................. 356195. Patek, Stanislaw ............................................................................................................. 356196. Peidl Gyula ..................................................................................................................... 356197. Pellé, Maurice ................................................................................................................ 356198. Perényi Zsigmond .......................................................................................................... 357199. Pešić, Petar ..................................................................................................................... 357



200. Pichon, Stephen .............................................................................................................. 357201. Piłsudski, Józef .............................................................................................................. 357202. Pogány József ................................................................................................................. 357203. Poincaré, Raymond ........................................................................................................ 357204. Polk, Frank Lyon ............................................................................................................ 358205. Pór Ernő ......................................................................................................................... 358206. Presan, Constantin (Prezan) ........................................................................................... 358207. Prónay Pál ...................................................................................................................... 358208. Rákóczi Ferenc ............................................................................................................... 358209. Rakovszky István ........................................................................................................... 358210. Reclus, Élisée ................................................................................................................. 359211. Renaudel, Pierre ............................................................................................................. 359212. Renner, Karl ................................................................................................................... 359213. Romanelli, Guido ........................................................................................................... 359214. Romanovok .................................................................................................................... 359215. Róth Ottó ........................................................................................................................ 359216. Rubinek Gyula ............................................................................................................... 360217. Salvago-Raggi, Giuseppe ............................................................................................... 360218. Sándor I. ......................................................................................................................... 360219. Schnetzer Ferenc ............................................................................................................ 360220. Schober, Johannes .......................................................................................................... 360221. Scialoja, Vittorio ............................................................................................................ 360222. Semsey László ................................................................................................................ 360223. Seydoux, Jacques ........................................................................................................... 361224. Seymour, Charles ........................................................................................................... 361225. Sforza, Carlo .................................................................................................................. 361226. Sigray Antal ................................................................................................................... 361227. Simonyi-Semadam Sándor ............................................................................................. 361228. Skirmunt, Konstanty ...................................................................................................... 362229. Smuts, Jan Christiaan ..................................................................................................... 362230. Somssich József ............................................................................................................. 362231. Sonnino, Sidney ............................................................................................................. 362232. Soós Károly .................................................................................................................... 362233. Sréter István ................................................................................................................... 362234. Szabó István (Nagyatádi Szabó) .................................................................................... 363235. Szabó István (Sokorópátkai Szabó) ............................................................................... 363236. Szapáry László ............................................................................................................... 363237. Tahy László .................................................................................................................... 363238. Tánczos Gábor ............................................................................................................... 363239. Tardieu, André ................................................................................................................ 363240. Teleki Pál ........................................................................................................................ 363241. Tisza István .................................................................................................................... 364242. Tittoni, Tommaso ........................................................................................................... 364243. Tomasi della Torretta, Pietro .......................................................................................... 364244. Trockij, Lev Davidovics ................................................................................................. 364245. Troubridge, Sir Ernest Charles ....................................................................................... 365246. Trumbić, Ante ................................................................................................................ 365247. Tusar, Vlastimi ............................................................................................................... 365248. Ullmann Adolf ............................................................................................................... 365249. Vaida-Voevod, Alexandru .............................................................................................. 365250. Vaitoianu, Artur .............................................................................................................. 365



251. Vansittart, Sir Robert ...................................................................................................... 365252. Vass József ..................................................................................................................... 365253. Vázsonyi Vilmos ............................................................................................................ 366254. Venizelosz, Eleftheriosz ................................................................................................. 366255. Vesnić, Milenko ............................................................................................................. 366256. Viktor Emanuel. III. ....................................................................................................... 366257. Vilmos, II., Hohenzollern ............................................................................................... 366258. Vrangel, Pjotr Nyikolajevics .......................................................................................... 366259. Wekerle Sándor .............................................................................................................. 366260. Weygand, Maxime ......................................................................................................... 367261. Wilson, Thomas Woodrow ............................................................................................. 367262. Windischgrätz Lajos ....................................................................................................... 367263. Wirth, Joseph .................................................................................................................. 367264. Wittelsbach ..................................................................................................................... 367265. Wlassich Gyula .............................................................................................................. 367266. Zerkovitz Emil ............................................................................................................... 368267. Zita ................................................................................................................................. 368


ElőszóA forráskötet a Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről I. 1918-1919 című forrásgyűjtemény (ISBN: 9630573393) elektronikus változta.

Az eredeti könyv az Akadémiai Kiadó Rt. gondozásában jelent meg 1999-ben, Ádám Magda és Ormos Mária szerkesztésében.

A forráskötet a Documents diplomatiques français sur l'histoire du Bassin des Carpates 1918-1932 I. octobre 1918-aout 1919, (ISBN: 9630566591, kiadás éve: 1993) című francia nyelven megjelent öt kötetes sorozat első kötetének magyar vonatkozású válogatása, melyet Barabás József fordított magyarra.

A kötet 2001-ben nívó díjat kapott.

A digitális forrásgyűjtemény - hagyományos név- és földrajzi mutató helyett - az iratokhoz kapcsolódó on-line életrajz, fénykép, térkép és tanulmány adatbázissal egészül ki.

A digitális levéltári dokumentumokra vonatkozó szabványok alapján létrehozott forrásgyűjtemény különösen hasznos lesz történészek, társadalomkutatók, politológusok, valamint a köz- és felsőoktatásban tanító történelemtanárok számára.

A források internetes publikálásától ugyanakkor azt reméljük, hogy a közelmúltban feltárt és a kötetben közzétett új tudományos kutatási eredmények közvetlenül eljutnak a történelem és a politika iránt érdeklődő széles közönséghez is.

Reméljük, hogy a mindenki által elérhető eredeti, hiteles forrásgyűjtemény segít a tévhitek eloszlatásában Trianonnal és a kisantanttal kapcsolatban. A köztudatban, de még a közoktatásban is, igen sok hibás, téves, megalapozatlan nézet gyökerezett meg, az ismeretek meglehetősen felületesek és hiányosak.

A kötet Magyarország napjainkig tartó történetéhez nyújt meghatározó forrásanyagot.

A kötet tartalma

Az iratok a Francia Külügyi Levéltárból (Archives Diplomatiques), a hadügyi levéltárból, (Service Historique de l'Armée de Terre) a Quai d'Orsay és a vincennes-i levéltárakból származnak, először jelentek meg magyarul.

A forrásgyűjtemény a versailles-i Közép-Európa történetében lényeges szerepet játszó - magyar vonatkozású - eseményeket, a két világháború közötti magyar külpolitikát, a trianoni békeszerződést és a szerződést meghatározó nemzetközi tényezőket, a dunai államok egymás közötti viszonyát, valamint a Kisantant létrejöttének körülményeit és történetét mutatja be eredeti forrásdokumentumokon keresztül.

A kötetben közölt iratok perdöntőek a trianoni béke hiteles történetének megismeréséhez. Olyan időről tájékoztatnak, amikor a Kárpát-medence sorsára nézve döntő események játszódtak le. A dokumentumok folyamatában mutatják be ezeket az eseményeket. Az iratok alapján nyomon követhető, hogy miért és hogyan dőlt el Kárpát-medence sorsa - így Magyarország sorsa is - az ismert módon.

A trianoni határok kijelölésével foglalkozó bizottságok és albizottságok üléseinek jegyzőkönyvei szemléletesen mutatják be, hogyan jelölték ki az egyes államok határait, hogyan váltak a katonai demarkációs vonalak politikai határokká. E folyamat tele volt ellentmondásokkal, váratlan fordulatokkal.

Az olvasó képet kap arról a hosszú vitáról és alkuról, amely a határ kijelölésével foglalkozó bizottságokban és albizottságokban folyt egy-egy határ megvonásánál (a nagyhatalmak képviselőinek elképzelései, javaslatai sokszor jelentősen eltértek).

A kötetben helyet kaptak a belgrádi katonai konvencióval kapcsolatos jegyzőkönyvek, feljegyzések, táviratok, melyek a demarkációs vonalak megállapítására, majd módosítására vonatkoznak; továbbá a térségben tartózkodó hadseregtábornokok jelentései, illetve Párizs válaszai, az újonnan alakult győztes államok vezetőinek levelei, feljegyzései területi követeléseikről.

A válogatásba bekerültek továbbá az önkényes területfoglalásról szóló beszámolók, s a szövetséges hatalmak


Előszó

ezzel kapcsolatos állásfoglalásai, a magyar fél jegyzékei, levélváltása a politikai, diplomáciai, katonai akciókról, valamint a francia Legfelsőbb Tanács Magyarországra vonatkozó jegyzőkönyvei.

Megtalálhatók a győztes nagyhatalmak és az utódállamok politikai, diplomáciai és katonai vezetőinek levelei, táviratai, utasításai, feljegyzései, beszámolói; a Nagyköveti Tanács, valamint a határmegállapító bizottságok és albizottságok üléseinek jegyzőkönyvei.

Megtalálhatók a kötetben a térségbe akkreditált francia, angol, amerikai és olasz diplomaták és katonai szakértők feljegyzései, levelei, számjeltáviratai, valamint a csehszlovák, a román és a jugoszláv kormány memorandumai, levelei, jegyzőkönyvei.


1. fejezet - ÁttekintésAz irat száma Keltezés Kitől - kinek Keletkezési hely Az irat tömör tatalma

1 1918. november 2. Weber tábornok a badeni osztrák-magyar főparancsnoksághoz

Padova A Padovában megkötött fegyverszüneti egyezmény Ausztria-Magyarország minden frontjára érvényesnek tekintendő.

2 1918. november 3. Beneš írja Clemanceaunak

Párizs A Csehszlovák kormány kéri, hogy az Ausztria-Magyarországgal kötendő fegyverszüneti tárgyalásokon részt vehessenek.

3 1918. november 4. A magyar kormány az olasz főparancsnoksághoz

Budapest A magyar kormány nem ismeri el Weber tábornokot közös megbízottként a fegyverszüneti tárgyalásokon, de elfogadja a magyar érdekek képviselőjének.

4 1918. november 6. Beneš Clemenceaunak

Párizs Beneš beszámolója a fegyverszünet végrehajtása tárgyában. Csak a csehek képesek megakadályozni Ausztria-Magyarország bolsevizálódását.

5 1918. november 8. Frenchet d`Esperey tábornok Clemenceaunak

Szaloniki A november 3-i fegyverszünet magyar fronton való végrehajtásával kapcsolatos nehézségekről. A helyzet Magyarországon.

6 1918. november ( ?.) Feljegyzés a követendő francia politikáról.

Hely nélkül Ausztria-Magyarország területének francia megszállása, hogyan használható a politikai befolyásolásra.

7 1918. november 11. Saint-Aulaire Pichonnak

Iassi Romániának joga van követeléseinek

Áttekintés

érvényesítésére.8 1918. november 12. Károlyi Lansignak Budapest Károlyi tiltakozása a

román kormányhoz írott jegyzék miatt, és Magyarország szétdarabolása ellen.

9 1918. november 13. Katonai egyezmény Belgrád Katonai egyezmény a november 3-i magyarországi fegyverszünet végrehajtásáról.

10 1918. november 17. Bratianu Clemenceaunak

Iassi Franciaország segítségének köszönhetően Románia újra elfoglalta a helyét a szövetségesek között.

11 1918. november 20. Henrys Károlyinak Nisből.

Nis Értesítés a Szövetséges Hadseregek főparancsnoki bizottságának budapesti érkezéséről.

12 1918. november 20. Saint-Aulaire Pichonnak

Iassi A román Erdélyi Nemzeti Tanács Erdély Romániával való egyesüléséről szóló határozatának kikiáltásáról.

13 1918. november 20. Franchet d'Esperey tábornok Henrys tábornoknak.

Szaloniki 1918. november 13-i katonai egyezmény végrehajtása a Mackensen-hadsereg számára.

14 1918. november 16. Clemenceau Pichonnak

Párizs Franciaországban és Olaszországban tartózkodó cseh-szlovák csapatok visszaküldése Csehországba. A 1918. november 13-i katonai egyezmény értelmezéséről. A Csehszlovákia és Magyarország közötti határvitáról.

14 1918. november 26. Clemenceau Franchet d'Espereynek

Párizs Magyarország megszállásának célszerűségéről.

16 1918 november 28. De Lobit Franchet d'Espereynek

Belgrád Presan Román tábornok kiáltványa az Erdély Tiszáig és Dunáig való felszabadításáról.


Áttekintés

17 1918. november 29. Pichon a francia nagyköveteknek

Párizs A magyar kormány taktikai lépései Berne-ben, Brüsszelben és Rómában. A magyar kormány ultrademokratikus lepel mögé rejti törekvését a nem magyar nemzetiségek megtartása érdekében.

18 1918. november 29. Párizs Pichon Clemenceaunak

Pichon véleménye a magyar kormány diplomáciai helyzetéről és Németországgal való diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének kérvényéről.

19 1918. november 29. Vix alezredes Henrys tábornoknak

Budapest A magyar kormány Észak-Magyarország cseh-szlovák lerohanása miatti panasza a cseh-szlovák csapatok támadása katonai egyezmény pontjai alapján igazolható. Erősítené a bizottság elfogadottságát Budapesten, ha a francia parancsnokság elrendelné a cseh-szlovák csapatok visszavonását a magyar területekről.

20 1918. november 29. Vix alezredes Henrys tábornoknak Budapestről.

A magyarok és szerbek közti kapcsolat a megszállt területen.

21 1918. november 29. Henrys Vix alezredesnek

Belgrád A csehszlovákok panaszának vizsgálatát el kell halasztani a szövetségesek döntéséig.

22 1918. november 30. Vix Henrysnek Budapest Hodza szeretné, ha a csehszlovák csapatok megszállnák Szlovákiát.Vix szerint az 1918. november 13-i egyezmény nem foglalja magába


Áttekintés

Szlovákia megszállását.

23 1918. november 30. Henrys Fanchet D'Espereynek

Belgrád A magyarországi helyzet komolysága igazolja Magyarország megszállását.

24 1918. december 1. Henrys tábornok Vix alezredesnek

Belgrád Az 1918. november 13-i egyezmény nem érvényes a Magyarország és Csehszlováki határára.

25 1918. december 1. Clemenceau Franchet d'Esperey tábornoknak

Párizs Nem kellett volna aláírni a 1918. november 3-i belgrádi fegyverszüneti egyezményt, mert szövetségesek nem ismerték el Magyarországot.

26 1918. december 1. Clemenceau Franchet d'Esperey tábornoknak

Párizs A magyar kormány nincs nemzetközileg elismerve, ezért november 13-i egyezmény tényszerű szabályozásnak tekintendő.

27 1918. december 2. Franchet d'Esperey tábornok Henrys tábornoknak

Szaloniki Joga van a Csehszlovák államnak megszállni Szlovákia területét.

28 1918. december 4. Károlyi Vix alezredesnek

Budapest A magyar kormány panaszában megcáfolja a magyarok által Szlovákia területén elkövetett leszámolást és fosztogatást.


Belgrád Foch marsall elhatározása arról, hogy Budapestet ne szállják meg.

30 1918. december 5. Pichon Clemenceaunak

Párizs A csehek által Franciaországnak nyújtott szolgálatok igazolják, hogy kérvényeiket állandó támogatásban részesítsük.

31 1918. december 6. Henrys tábornok Franchet d'Esperey tábornoknak

Belgrád Ferdinánd király azt parancsolta a román hadseregnek, hogy


Áttekintés

haladjanak tovább a Tiszáig és Dunáig.

32 1918. december 6. A magyar kormány a francia kormánynak

Párizs Azt kéri a magyar kormány, hogy tegyék lehetővé a közvetlen kapcsolatok újrafelvételét a szövetséges hatalmakkal.

33 1918. december 8. Pichon külügyminiszter feljegyzése

Párizs A román kormány nem tekinthető még újra a francia kormány szövetségesének.


Belgrád Kritika Franciaország Magyarországgal kapcsolatos ellentmondásos politikájáról.

35 1918. december 9. Pichon francia nagykövetségeknek

Párizs A francia kormány nem szándékozik újra felvenni a közvetlen kapcsolatokat Magyarországgal.


Szaloniki A magyar csapatokat ki kell vonni Szlovákiából. Jelenleg nem küldenek francia csapatokat Budapestre.

37 1918. december 10. Vix Alezredes Károlyinak

Budapest Joga van a Csehszlovák államnak megszállni Szlovákiát.


Belgrád Az 1918. november 13-i fegyverszünet értelemszerűen intézkedett Erdély Románia általi megszállásáról.


Szaloniki A magyar politikai helyzet problémáinak összefoglalása.

40 1918. december 14. Vix alezredes Henrys tábornoknak

Budapest A magyar fegyverszüneti bizottság a szövetséges katonai küldöttséggel szemben szigorúbbá vált.

41 1918. december 15. Berthelot tábornok Bukarest Berthelot tábornok


Áttekintés

Clemenceaunak engedélyezte a román csapatoknak, hogy átlépjék a fegyverszüneti egyezményben meghatározott vonalat.

42 1918. december 17. Vix alezredes Henrys tábornoknak

Budapest Értesítés a november 13-i egyezmény végrehajtásánál történt szabálytalanságokkal kapcsolatos magyar panaszokról.

43 1918. december 18. A magyar fegyverszüneti kormánybizottság Vix alezredesnek Budapestről.

Magyar feljegyzés Kolozsvár megszállásáról.


Belgrád A Berthelot tábornok döntése Kolozsvár megszállásáról ellentmond a november 13-i egyezménynek.

45 1918. december 19. Clemenceau Franchet d'Espereynek

Párizs A cseh-szlovák kormány álláspontja Szlovákia történelmi határairól.

46 1918. december 22. Clemenceau Pichonnak

Párizs Nem szükséges francia csapatok Csehszlovákiába küldése, de folyamatban van egy tisztekből álló misszió felállítása.

47 1918. december 22. Clemenceau Berthelot tábornoknak

Versailles A fegyverszünet alkalmazására vonatkozó minden javaslatot előzetesen egyeztetni kell Franchet d'Esperey tábornokkal.

48 1918. december 22. Hodza Vix alezredesnek Budapestről

Értesítés a Magyarország és Csehszlovákia közti végleges demarkációs vonalról.

49 1918. december 22. Vix alezredes Henrysnek

Budapest Nem kaptam semmiféle értesítést a végleges Magyarország és Szlovákia közti demarkációs vonalról.


Áttekintés


Belgrád Hivatalos értesítés a Magyarország és Csehszlovákia közti végleges demarkációs vonalról.


Szaloniki Minden Magyarországgal aláírt fegyverszünet alkalmazásával kapcsolatos intézkedést és Berthelot tábornok minden vonatkozó javaslatát előzetesen a keleti Szövetséges Hadseregek főparancsnoka elé kell terjeszteni.

52 1918. december 23. Berthelot tábornok Henrys tábornoknak

Bukarest Erdély Berthelot tábornok hatáskörébe tartozik. Az erre a területre vonatkozó terveket és döntéseket Berthelot tábornoknak kell jóváhagynia.

53 1918. december 23. Vix Alezredes Henrys tábornoknak

Budapest Összefoglaló azokról a nehézségekről, melyek lehetetlenné teszik, hogy a budapesti szövetséges katonai misszió ellássa feladatát. Javaslatok a helyzet megoldására.

54 1918. december 27. A francia kelet hadsereg összefoglaló jelentése

Belgrád Jelentés a politikai, gazdasági és katonai helyzetről Magyarországon. Javaslatok a helyzet javítására.

55 1918. december 28. Pichon a francia nagykövetségeknek

Párizs Franciaország úgy véli, hogy a román kormányt újra szövetségesnek kell tekinteni.

56 1918. december 28. Károlyi Vix alezredesnek

Budapest Tiltakozás Szlovákia "történeti" határainak meghatározása ellen.

57 1919. január 6. Vix alezredes Henrys tábornoknak

Budapest Jelentés az erdélyi helyzetről és Berthelot tábornok politikájáról.

58 1919. január 7. Saint-Aulaire Bukarest Ha az antant fenn


Áttekintés

Pichonnak akarja tartani a befolyását Romániában, akkor ki kell jelentenie, hogy az 1916-os szerződést érvényesnek tekint.

59 1919. január 9. Berthelot tábornok Clemenceaunak

Bukarest Romániát régi szövetségesnek tekintjük.

60 1919. január 11. Károlyi Vix alezredesnek

Budapest Károlyi szeretnek a szövetségesek által megszállt területeken választásokat kiírni.

61 1919. január 11. Henrys tábornok Franchet d'Espereynek

Belgrád Jelentés a magyarországi válság okairól.

62 1919. január 12. Henrys tábornok Berthelot tábornok

Belgrád Válasz Berthelotnak az erdélyi demarkációs vonalról.

63 1919. január 13. Henrys tábornok Franchet d'Esperey tábornoknak

Belgrád Kritikák Berthelot tábornok erdélyi politikájával kapcsolatban.

64 1919. január 13. Laroche Fontenaynak

Párizs Bratianu azt állítja, hogyha az 1916-os szerződést, ha érvénytelennek tekintenék, akkor kénytelen kivonulni.

65 Keltezés nélkül Clemenceau Berthelot tábornoknak

Párizs Az 1918-as bukaresti szerződés aláírása semmissé tette az 1916-os szerződést, de Franciaország támogatja Románia alapvető célkitűzéseit.

66 1919. január 15. Clemenceau Berthelot tábornoknak

Párizs Románia részt vehet a békekonferencián, de az 1918-as bukaresti szerződés aláírása semmissé tette az 1916-os szerződést.

67 1919. január 16. Jegyzék Budapest megszállásáról

Párizs Miért lehetetlen Budapestet megszállni.

68 1919. január 17. Lobit tábornok Franchet d'Esperey tábornoknak.

Belgrád A magyar kormány szeretné, ha megszálló csapatok ne akadályozzák a választásokat.

69 1919. január 18. Vix alezredes Lobit Budapest A román csapatok


Áttekintés

tábornoknak Kolozsvárott letartóztatták Apáthy erdélyi magyar főkormánybiztost.

70 1919. január 22. Franchet d'Esperey tábornok Berthelot tábornoknak

Szaloniki Meg kell állítani a román csapatok előrenyomulását, mert nem tartják tiszteletben a november 13-i katonai egyezményt, és mert veszélyeztetik a budapesti katonai misszió helyzetét.

71 1919. január 22. Lobit tábornok Franchet d'Esperey tábornoknak

Belgrád Vix alezredes jelentése arról, hogy a cseh csapatok átlépték a demarkációs vonat.

72 1919. január 24. Clemenceau Franchet d'Esperey tábornoknak

Párizs Utasítások Berthelot tábornoknak.

73 1919. január 28. De Lobit tábornok Vix alezredesnek

Belgrád Stratégiai okokból jóváhagyta Erdély román megszállását egészen Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonaláig

74 1919. január 28. De Lobit tábornok d'Espery tábornoknak.

Belgrád A románok által kért megszállást nem engedélyezte.

75 1919. január 28. Clemenceau Franchet d'Esperey tábornoknak

Párizs A Franchet d'Esperey tábornok és Berthelot tábornok közti hatásköri vitáról való határozat.

76 1919. január 31. Vix alezredes Lobit tábornoknak Budapestről.

Budapest Patey követelései az erdélyi demarkációs vonallal kapcsolatban.

77 1919. február 1. Lobit tábornok jelentése

Belgrád Jelentés az erdélyi kérdésről

78 1919. február 8. A román és jugoszláv ügyek bizottsága ülésének jegyzőkönyve.

Párizs Tárgyalás a román és szerb delegációk által leadott területi követelésekről.


Párizs Tárgyalás Erdélyről

80 1919. február 11. Berinkey Vix alezredesnek

Budapest Kritika a cseh területi követelések alapját képező érvekkel szemben.


Áttekintés


Párizs Tárgyalás Románia egész Bánátra vonatkozó követeléséről.

82 1919. február 14. Franchet d'Esperey tábornok Clemenceaunak

Konstantinápoly Értesítés a feszült erdélyi helyzetről. A románok megsértik a fegyverszünetet.


Párizs Tárgyalás Erdélyről és a Magyarország és Románia közti semleges övezettel kapcsolatos kérdésekről.

84 1919. február 18. Berinkey Vix alezredesnek

Budapest A magyar kormány nem ismeri el a románok által kért 26 magyar vármegye kiszakítását.

85 1919. február 19. A román és jugoszláv határmegállapító bizottság jegyzőkönyve.

Párizs Javaslat a Magyarország és Románia közti semleges övezetről. Tárgyalás Erdélyről és Bánátról.

86 1919. február 22. A román és jugoszláv határmegállapító bizottság jegyzőkönyve

Párizs A román területi követelések meghallgatása.

87 1919. február 25. A román és jugoszláv határmegállapító bizottság jegyzőkönyve

Párizs A szerb delegáció területi követeléseinek meghallgatása.

88 1919. február 27. A csehszlovák határmegállapító bizottság jegyzőkönyve.

Párizs Javaslat Ruténiáról.

89 1919. március 1. Clemenceau Franchet d'Esperey tábornoknak

Párizs Erdélyben létre kell hozni a magyarok és a románok között egy semleges övezetet.

90 1919. március 2. A román és jugoszláv határmegállapító bizottság jegyzőkönyve.

Párizs Tárgyalás Bácskáról Baranyáról és Erdélyről.

91 1919. március 3. A csehszlovák határmegállapító bizottság jegyzőkönyve.

Párizs Különböző javaslatok Szlovákia határairól.

92 1919. március 4. A csehszlovák határmegállapító

Párizs Beneš meghallgatása Csallóköz


Áttekintés

bizottság jegyzőkönyve.

kérdéséről.


Párizs Tárgyalás Csallóköz és Sátoraljaújhely hovatartozásának kérdéséről.


Párizs Tárgyalás Sátoraljaújhely kérdéséről.


Párizs Javaslat a magyar-szlovák határról

96 1919. március 7. A román és jugoszláv határmegállapító bizottság jegyzőkönyve

Párizs Tárgyalás a magyar-román határról.


Párizs Az albizottság által benyújtott javaslatot a magyar szlovák határ kijelöléséről elfogadták.

98 1919. március 10. A román jugoszláv határmegállapító bizottság jegyzőkönyve.

Párizs Hogyan osszák fel Bánátot Románia és Jugoszlávia között.


Párizs Tárgyalás az 1916-os bukaresti szerződés érvényességéről. Jelentés a román magyar határkérdésről a legfőbb tanácsnak.


Párizs Jelentés a Bánátról, Jugoszlávia északi határarairól és az 1916-os bukaresti szerződés érvényességéről a Legfelsőbb Tanácsnak.


Párizs Ruténia Csehszlovákiához fog tartozni.


Párizs Erdélyről. A magyar román határ módosításáról. Jelentés a legfelsőbb tanácsnak a jugoszláv magyar és román jugoszláv határról.


Áttekintés

103 1919. március 18. Ismeretlen szerző Feljegyzés a cseh-szlovák magyar határkérdésről és csak a békekonferencia hozhat végleges döntést.

104 1919. március 19. Dossé ezredes és Vix alezredes tárgyalása

Belgrád, Budapest Megbízzák a Vix alezredest, hogy tájékoztassa Gróf Károlyit békekonferencia határozatairól.

105 1919. március 22. De Lobbit tábornok Vix alezredesnek

Belgrád Megkértem Berthelot tábornokot, hogy a románokkal tartassa tiszteletben a november 13-i egyezményt.

106 1919. március 24. A csehszlovák határmegállapító bizottság jegyzőkönyve

Párizs Beneš kéri, hogy módosítsák a magyar csehszlovák demarkációs vonalat.

107 1919. március 24. De Lobbit tábornok Franchet d'Esperey tábornoknak

Belgrád Károlyi Mihály Vix alezredeshez intézett levele, melyben közli, hogy a Magyar Köztársaság Kormány nem áll módjában a békekonferencia döntését tudomásul venni.

108 1919. március 24. Kun Borghese hercegnek.

Budapest A Népbiztosok Tanácsa kész tárgyalni az antant országokkal.

109 1919. március 25. Kramar és Beneš Clemenceaunak

Párizs Támogatást kérnek, hogy megoldódjon a határprobléma és a csehszlovák hadseregének ellátásához.

110 1919. március 26. Beneš Pichonnak Párizs A magyar helyzet fenyegeti a csehszlovák érdekeket és támogatást kérnek Pichontól egy esetleges magyarországi beavatkozás esetében.

111 1919. március 28. Franchet d'Esperey tábornok Clemenceaunak és

Konstantinápoly Magyarországi katonai beavatkozás terve Csehszlovákia,


Áttekintés

Foch Marsallnak. román és a szerb részvétellel, de a szerbek halogatják a részvételt.

112 1919. március 29. Fontenay Pichonnak Belgrád A Budapestről érkező szövetséges tisztek benyomásai az új magyar kormányról.

113 1919. március 31. Vix alezredes Lobit tábornoknak

Belgrád Részletes jelentés Budapesten tartózkodó budapesti szövetséges katonai misszió helyzetérő.

114 1919. március 31. Pichon Clemenceaunak

Párizsból Magyarországgal tárgyalások csak Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia a rovására folyhatnának.

115 1919. március 31. A csehszlovák határmegállapító bizottság jelentése

Párizs A nagyhatalmak által létrehozott Cseh-Szlovák határokkal foglalkozó bizottság döntése a magyar csehszlovák határról.

116 1919. március 31. A csehszlovák határmegállapító bizottság jelentése

Párizs A magyar békeszerződés tervezetébe foglalandó cikkelyek

117 1919. április 1. Fontenay Pichonnak Belgrád Kun Béla hajlandó tárgyalni az antant országokkal.

118 1919. április 1. Franchet d'Esperey tábornok Clemenceaunak

Konstantinápoly A szövetséges katonai missziók és az új magyar kormány kapcsolatáról.

119 1919. április 2. Clemenceau Franchet d'Esperey tábornoknak

Párizs Clemenceau utasításai a különleges megbízottként Magyarországra érkező Smuts tábornoknak.

120 1919. április 4. Feljegyzés a magyar bolsevizmus elleni szerb támadásról

Hely nélkül Feljegyzés a magyar bolsevizmus elleni szerb támadásról

121 1919. április 4. Ismeretlen szerző Hogyan használják fel Romániát, Csehszlovákiát, Lengyelországot, Szerbiát a bolsevizmus elfojtására Közép-


Áttekintés

Európában122 1919. április 5. Lobit tábornok

Franchet d'Esperey tábornoknak

Belgrád Mit javasolnak, és mit követelnek a Székelyek a Budapest ellen vonulásért cserébe

123 1919. április 6. A román és jugoszláv határmegállapító bizottságok a szövetségesek legfelsőbb tanácsának

Párizs A román és jugoszláv határmegállapító bizottság döntése a román-magyar és román-jugoszláv határról.

124 1919. április 6. A román és jugoszláv határmegállapító bizottság

Párizs Azok a cikkelyek, melyeket bele kell foglalni a Magyarországgal kötendő békeszerződés tervezetébe

125 1919. április 6. A román és jugoszláv határmegállapító bizottság

Párizs Azok a cikkelyek, melyeket bele kell foglalni a Magyarországgal kötendő békeszerződés tervezetébe

126 1919. április A területi kérdések központi bizottsága a legfelsőbb tanácsnak

Párizs A területi kérdések központi bizottságának jelentése Románia határairól.

127 1919. április 8. Hallier tábornok Clemenceaunak

Bécs Feljegyzés Smutz tábornok tárgyalásairól a magyar tanács-kormány tagjaival és a magyar helyzet elemzése

128 1919. április 9. L'Hopital százados jelentése

Hely nélkül Feljegyzés Smutz tábornok tárgyalásairól a magyar tanács-kormány tagjaival és a magyar helyzet elemzése

129 1919. április 10. Pichon Fontenaynak Párizs A székelyek azt szeretnék, ha Erdély délkeleti régióját nem szállnák meg a románok. Nem lehet elfogadni ezt az ajánlatot, mert a szerbek érdekei ugyan olyanok, mint a románoké-.


Áttekintés

130 1919. április 10. Fontenay Pichonnak Belgrád Franchet d'Esperey: Az antantnak el kell ismernie Jugoszláviát, mert rá kell támaszkodnia Magyarország ellenében.

131 1919. április 11. Ph. Berthelot a hadügyminisztériumnak

Párizs Úgy tűnik, hogy a belgrádi kormány nem akar részt venni a Magyarország elleni intervencióban.

132 1919. április 13. Franchet d'Esperey tábornok Lobit tábornoknak

Konstantinápoly A francia és szerb csapatoknak el kell kerülni a magyarországi beavatkozást. A párizsi parancs szerint a román csapatoknak is le kell állítaniuk a beavatkozást.

133 1919. április 28. Lobit tábornok Charpy tábornoknak

Belgrád Meg kell akadályozni a románok és szerbek közti konfliktusok kialakulását.

134 1919. április 30. Saint-Aulaire Pichonnak

Bukarest A román kormány kéri Budapest megszállását.

135 1919. május 5. A csehszlovák határmegállapító bizottság jelentése

Párizs Beneš, Kramar és Masaryk között vita van, mert Masaryk vissza akarja adni a Csallóközt Magyarországnak.

136 1919. május 1. Allizé Pichonnak Bécs Magyar javaslatok a béke érdekében.

137 1919. május 1. Lobit tábornok Franchet d'Esperey tábornoknak

Belgrád Kun Béla felhívása a román, csehszlovák és román kormányoknak.

138 1919. május 1. Charpy tábornok Lobit tábornoknak

A székelyek javaslatai: szeretnének létrehozni egy Erdélyen belül egy független köztársaságot.

139 1919. május 1. Clemenceau Hallier tábornoknak

Párizs A magyar kormányt felkérik, hogy a békefeltételek megvizsgálása céljából jöjjön a békekonferenciára


Áttekintés

140 1919. május 6. Pétin Clemenceau-nak.

Bukarest A román hadsereg bevonul Budapestre?


Belgrád Philip Bronw professzor Kun Béla politikai szándékairól.

142 1919. május 6. Graziani tábornok Clemenceaunak, Foch marsallnak, Franchet d'Esperey tábornoknak, Lobit tábornoknak és Saint-Aulaire tábornoknak

Bukarest A románok folytatják a Tiszán túlon is az előrenyomulást, ha a szövetségesek is támogatják őket.


Belgrád Ideiglenes kormány alakult Aradon.

144 1919. május 24. Fontenay Pichonnak Belgrád A magyar politikai csoportosulásokról.

145 1919. június 7. Clemenceau a magyar kormánynak Párizsból

Párizs A szövetséges és társult hatalmak megállapodtak, hogy csak akkor fogják meghívni a magyar kormány képviselőit, ha Magyarország véget vet a Csehszlovákia elleni támadásoknak.

146 1919. június 9. Kun Clemenceaunak Budapest A magyar tanácsköztársaság kormánya csak hajlandó azonnal véget vetni a hadműveleteknek, ha szomszéd államok ugyanazt csinálják.

147 1919. június 11. A külügyminiszterek tanácsa ülésének jegyzőkönyve

Párizs Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Magyarország közti határok kérdéséről.

148 1919. június 11. Lobit tábornok Charpy tábornoknak

Belgrád Parancsok a szegedi ideiglenes ellenforradalmi kormány kezelésére.

149 1919. június 12. Franchet d'Esperey tábornok Lobit tábornoknak

Konstantinápoly Magyarország elutasítja az antant június 7-i ultimátumát. A szövetséges kormányok fontolgatják Magyarország megszállását.

150 1919. június 13. Lobit tábornok Belgrád Utasításokat kér a


Áttekintés

Franchet d'Esperey tábornoknak

szegedi ellenforradalmi kormány kezelésével kapcsolatban.

151 1919. június 13. Clemenceau a magyar, csehszlovák és a román kormánynak

Párizs A három állam hadseregének vissza kell vonulnia a saját területére és tiszteletben kell tartani a határokat.

152 1919. június 16. Kun Béla Clemenceaunak

Budapest A magyar kormány békés szándékáról

153 1919. június 17. A csehszlovák hadsereg vezérkara 2. irodájának beszámolója

Prága Szlovákia majdnem teljesen magyar befolyás alá kerül.

154 1919. június 17. Barrere Pichonnak Róma Olaszország magatartása a budapesti bolsevik kormány irányába

155 Kelet nélkül Ismeretlen szerző Hely nélkül A magyarok és a csehszlovákok közti konfliktusról

156 1919. június 20. Clemenceau Franchet d'Espereynek

Párizs A magyarországi hadsereg esetleges Szlovákiába küldésének megvizsgálása, ha Németország nem írja alá a békét.


Budapest A csehszlovák hadsereg nem teljesíti a hadműveletek befejezéséről szóló parancsot.

158 1919. június 3. Pichon Clemenceaunak

Párizs A francia katonai parancsnokságnak semlegesnek kell maradnia a szegedi ellenforradalmi kormány iránt.

159 1919. június 29. Clemenceau Pellé tábornoknak

Párizs Kun Béla június 29-i táviratának ismertetése. Pellé tábornoknak elővigyázatosnak kell lennie, nehogy ürügyet szolgáltasson a magyaroknak az elrendelt visszavonulás megtagadására.

160 1919. június 3. Károlyi Gyula Lobit tábornoknak

Szeged Arra kéri a szegedi kormány a


Áttekintés

szövetséges hatalmakat, hogy román hadsereg nekik adja a kiürített területek irányítását.

161 1919. július 8. A legfőbb haditanács jelentése

Versailles Milyen intézkedéseket kell foganasítani Magyarországgal szemben.

162 1919. július 8. Pellé Clemenceaunak

Prága A magyarországi helyzet megköveteli a katonai intervenciót.

163 1919. július 10. Pellé tábornok Benešnek

Prága Csehszlovákia érdeke, hogy szövetségre lépjen Romániával a magyar bolsevzizmus elerjedését.

164 1919. július 11. Kun Béla Clemenceaunak

Budapest Tiltakozás az ellen, hogy a románok a szlovákiai magyar hadműveletek leállítása után is folytatják a támadásokat.

165 1919. július 12. White, Balfourt, Clemenceau, Pichon, Crespi és Matsui ülése

Párizs

166 1919. július 12. Allizé Pichon francia külügyminiszternek

Bécs A békekonferencia úgy határozott, hogy nem tárgyal Kun Bélával, amíg nem tartja tiszteletben fegyverszünet feltételeit.

167 1919. július 13. Pichon Allizének Párizs Megbízzák Foch marsallt, hogy tanulmányozza egy Magyarország elleni katonai beavatkozás tervét.


Budapest Magyarország maga részéről tiszteletben tartotta a fegyverszünet feltételeit.

169 1919. július 15. White, Balfourt, Clemenceau, Pichon, Crespi és Matsui ülése

Párizs Vita a román és magyar magatartásról a békekonferencia határozatának végrehajtásával


Áttekintés

kapcsolatban.170 1919. július 17. White, Balfourt,

Clemenceau, Tittoni, Bliss tábornok, Foch marsall, Weygand tábornok, Beneš, Kramar, Pacic, Misu és Vaida-Voevod ülése

Párizs Tárgyalás egy esetleges magyarországi katonai beavatkozásról.

171 1919. július 18. Clemenceau, White, Balfour és Tittoni megbeszéléséről

Párizs Megbeszélés a magyar tanácsköztársaság iránti bánásmódról.

172 1919. július 21. Clemenceau, White, Balfour és Tittoni megbeszéléséről

Párizs Magyarországon egy szövetségesközi vizsgálóbizottság létrehozása.

173 1919. július 21. Pichon Allizének Párizs A legfelsőbb hadsereg elhatározta, hogy pontos információkat szerez Böhm tábornok bécsi missziójáról.

174 1919. július 25. Clemenceau, Balfour, White, Hoover és Coolidge ülése

Párizs Megbeszélés a Böhm tábornokkal való esetleges közreműködésről Kun Béla ellen.

175 1919. július 25. Allizé a külügyminisztériumnak

Bécs Böhm bécsi missziója és a politikai programja

176 1919. július 26. Clemenceau, Balfour, Tittoni, Pichon, White, Hoover és Foch marsall ülése

Párizs Javaslatok a Magyarországgal szembeni szövetséges politikára.

177 1919. július 26. Clemenceau, Balfour, Tittoni, White és Foch marsall ülése

Párizs Megbeszélés a Balfour által Magyarországról készített tanulmányról.

178 1919. július 26. A szövetséges és társult kormányok nyilatkozata

Párizs A szövetséges és társult kormányok nyilatkozata a békekötés feltételeiről.

179 1919. július 26. Franchet d'Esperey tábornok Lobit tábornoknak

Konstantinápoly Egy esetleges Budapest elleni támadás előkészítéséről.

180 1919. július 26. Beneš Clemenceaunak

Párizs Amennyiben Magyarország továbbra is megsérti a fegyverszünetet, akkor akár


Áttekintés

erőszakkal is érvényt szerez határai tiszteletben tartásának.

181 1919. július 28. Allizé Pichonnak Bécs Allizé egyáltalán nem bízik Böhmben, de azt gondolja, hogy nincs kockázata Böhm támogatásának.

182 1919. július 28. Clemenceau Franchet d'Esperey tábornoknak

Párizs Parancs a leszerelésre.

183 1919. július 31. Beneš Foch marsallnak

Párizs Javaslatok a Magyarországgal szemben támasztandó feltételekről.

184 1919. augusztus 6. Clemenceau Berthelotnak

Párizs Foch marsall jelentése az 1918-1919-es erdélyi eseményekről. A feljegyzésből kiderül, hogy Franchet d'Esperey Károlyi Mihállyal a belgrádi katonai konvenciót Clemenceau hozzájárulása után írta alá. (Ezt később Clemenceau cáfolta). Ezek a Magyarország számra nagyon kedvezőek lettek volna.


2. fejezet - Iratok1. 1918. november1.1. A CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FEGYVERSZÜNETI BIZOTTSÁG PARANCSNOKA, WEBER TÁBORNOK A BADENI OSZTRÁK-MAGYAR FŐPARANCSNOKSÁGHOZirat FDD száma: 21

iratszám:1

irat típusa: 45. sz. távirat

keltezési hely: Padova,

keltezési idő: 1918. november 2. 23 óra 52

Az olasz főparancsnokságról származó legutóbbi értesülésem szerint az antanthatalmak, valamint az Egyesült Államok Diaz olasz vezérkari főnököt bízták meg Ausztria-Magyarország minden frontjára érvényes fegyverszünet megkötésével. Így - amint arra a vezérkar részéről fölhívták a figyelmemet - a balkáni vagy román fronton nem jöhet szóba esetleges osztrák-magyar fegyverszüneti bizottság fölállítása. Következésképpen az itt megkötött fegyverszünet Ausztria-Magyarország minden frontjára érvényesnek tekintendő.

levéltári jelzet: AG.6N71

1.2. BENEŠ, CSEH-SZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 23

iratszám:2

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1918. november 3.

Miniszterelnök úr!

A következő kéréssel szeretnék Miniszterelnök úrhoz fordulni:

A cseh-szlovákok három éve az önök oldalán harcolnak, egy éve reguláris hadsereg katonáiként. Nemzetünket szövetséges és hadviselő félként ismerték el az összes szövetséges hatalmak, sorrendben Franciaország, Anglia, Olaszország, az Egyesült Államok és Japán. Megalakítottuk kormányunkat, melyet hasonlóképpen minden szövetséges hatalom elismert. 1 Wilson elnök egyértelműen Ausztria-Magyarország tudomására hozta, hogy a béke- és a fegyverszüneti tárgyalások ügyében hozzánk kell fordulnia.

Az Ausztria-Magyarországgal kötendő fegyverszünet kérdése különösen fontos számunkra, hiszen még jelenleg is sok, mindkét felet érintő kérdés vár megoldásra, melyekről kívánatos lenne - mind a szövetségesek, mind hazánk érdekében - véleményt nyilvánítanunk. Ezért tehát úgy vélem, a tárgyalásokon való részvételünk - tekintve e közös ügyeket - a fegyverszünet aláírását követően is kívánatos.

A jog szerinti indokok és a dolog jelentősége mind e döntés mellett szólnak.

11A Csehszlovák Nemzeti Tanácsot Franciaország és Anglia 1918 júniusában, az Egyesült Államok 1918 szeptemberében ismerte el.


Iratok

Kérem Miniszterelnök úrtól folyamodványom körültekintő vizsgálatát, majd - reményeim szerint - kedvező döntés meghozatalát.

Legmélyebb tisztelettel üdvözli Önt, Miniszterelnök úr, odaadó híve.

1.3. A MAGYAR KORMÁNY AZ OLASZ FŐPARANCSNOKSÁGHOZ WEBER TÁBORNOK ÜGYÉBENirat FDD száma: 25

iratszám:3

irat típusa: 10.161. sz. távirat

keltezési hely: Budapest,


Tekintettel Magyarországnak Őfelsége által is elismert függetlenségére, 2 a magyar királyi kormány nem fogadhatja el Weber gyalogsági tábornok közös megbízottként való részvételét a fegyverszüneti tárgyalásokon. A magyar királyi kormány kizárólag az események sürgető nyomásának engedve, valamint azon megfontolásból adja beleegyezését Weber gyalogsági tábornoknak a magyar érdekek képviseletének ellátására, hogy saját hibájából ne késleltesse a fegyverszüneti tárgyalások lezárását. Kérjük, jelen táviratunk vételét - a korábbiakhoz hasonlóan - az azonosító szám megjelölésével rádión igazolni szíveskedjenek.


1.4. BENEŠ CSEH-SZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 27

iratszám:4

irat típusa: Szám: B-125



Miniszterelnök úr!

Amikor a múlt alkalommal a versailles-i konferencián szerencsém volt önnel az Ausztria-Magyarországgal kötendő fegyverszünet feltételeinek végrehajtására vonatkozó néhány részletről szót ejteni, arra kért, készítsek memorandumot e tárgyban. Ezennel bátorkodom mellékelve 3 megküldeni Miniszterelnök úrnak azon kéréssel, hogy azt megvizsgáltatni és tekintélye teljes súlyával támogatni szíveskedjék. A beadvány csehországi polgártársaink kívánságait foglalja össze, melyeket azért is igen fontosnak tartok, mivel megvalósulásuk döntő befolyást gyakorolhat mind a Közép-Európában jelenleg zajló katonai események, mind a háború utáni politika alakulására.

Legmélyebb tisztelettel mondva köszönetet Miniszterelnök úrnak, kérem, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésem kifejezését.

MELLÉKLET

A CSEH-SZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER ELŐTERJESZTÉSE AZ AUSZTRIA-MAGYARORSZÁGGAL KÖTÖTT FEGYVERSZÜNET VÉGREHAJTÁSA TÁRGYÁBAN

221918. november 1-jén.

33Lásd a Mellékletet.


Iratok

1. Az általános helyzet

Az általános politikai helyzetet tekintve a Monarchia a teljes szétesés állapotában van. Az egymástól való függőség megszűntével az egyes nemzetek kisebb vagy nagyobb mértékben elszakadnak egymástól. Csupán a cseh-szlovákok, a lengyelek és a jugoszlávok között maradtak fönn meglehetősen szoros kötelékek. E nemzetek, melyek most saját hazában a maguk útját járják, szolidárisak egymással, hiszen tudják, hogy érdekeik megegyeznek. A gazdasági helyzet nagy mértékben különbözik. Cseh-Szlovákia különböző részeiben, mindenekelőtt Csehországban legfeljebb 5-6 hétre elégséges élelmiszer áll rendelkezésre, vagyis a cseh-szlovák lakosság addig még képes kihúzni. Ugyanakkor Bécsben küszöbön a katasztrófa, a tartalékok mindössze 8-10 napra elegendőek.

2. A bolsevik veszély

Ebben a helyzetben a bolsevizmus veszélye különösen súlyos Bécsben, és - sajátos okoknak köszönhetően - még inkább Budapesten. Való igaz, hogy a magyarok mindenütt a bolsevizmus legjobb tanítványainak bizonyultak. Budapesten nyomasztó ínség uralkodik, és a mozgalom számára igen kedvező táptalajt jelentenek a társadalmi és gazdasági viszonyok: a) a politikai jogaitól megfosztott nép elkeseredett harcot vív a háborúért felelős arisztokrácia ellen; b) az agrárkérdés ugyanolyan formában jelenik meg, mint Oroszországban; c) a nemzetiségek küzdelmet folytatnak a magyar elnyomás ellen.

A mozgalomnak egyedül a csehek vethetnek gátat, mindenekelőtt azért, mert időben megvalósították országuk közigazgatási, katonai, illetve gazdasági átszervezését, fönntartották a rendet és fegyelmet, és az új kormányzat már szabályszerűen működik, valamint azért is, mert még egy időre elegendő élelmiszertartalékokkal rendelkeznek. Mivel minden kapcsolatot elvágtak Németország és Bécs között - lehetetlenné téve így bárminemű forgalmat - a csehek különösképpen Bécset tartják markukban, már ami az élelmiszerellátást illeti.

A bolsevizmus bécsi hatalomra jutásának megakadályozása érdekben a csehek hajlandók a város élelmezéséről gondoskodni, de csak azon feltétellel, hogy a szövetségesek kezességet vállalnak az osztrák-németeknek eljuttatott élelmiszerek pótlására, valamint a csehek részére megfelelő időben történő további szállításokra.

Ugyanez a veszély Magyarországon csak úgy kerülhető el, ha a csehek Szlovákia egészét megszállják, mivel a bolsevizmus Magyarországról könnyűszerrel továbbterjedhet nyugati irányba, sőt a jugoszláv és olasz területeket is fenyegetheti, amennyiben zavargások törnek ki. Lengyelország hasonlóképpen ki van téve e veszélynek, melynek elhárítására egyedül a csehek képesek, az esetben, ha az alábbiakban javasolt fegyverszüneti föltételek teljesülnek.

3. A német-osztrákok

A cseheknek ekképpen módjában áll a német-osztrákok támogatása, hogy ne kerüljön sor német-osztrák területek via facti és azonnali annexiójára, a szövetségesek érdekei ellenére, katonai és politikai érdekeik ellenére. E tárgyban már folytak tárgyalások honi cseh politikusaink, valamint az osztrákok között, és amennyiben a párizsi cseh-szlovák kormány úgy rendelkezik, hogy Csehország támogassa az osztrákokat élelemmel, a parasztok valamint a prágai Nemzeti Bizottság ennek megfelelően fog cselekedni.

Erre való tekintettel a legnagyobb fontossággal bír a szövetségesek és Csehország kapcsolatainak minden körülmények között történő fönntartása Trieszten és Pozsonyon keresztül, Magyarország azon területeinek elfoglalásával, ahol a németek és magyarok közötti határ húzódik:

a) ily módon a két ellenséges nemzet (a magyarok és az osztrákok) el lennének vágva egymástól, és a Magyarország, valamint Ausztria közötti kapcsolatok megszűntével a fegyverszüneti feltételek érvényesítése mindkettőre nézve könnyebben valósulna meg.

b) A két baráti nemzet, a csehek és a jugoszlávok kapcsolatban maradnának egymással.

c) Az antant közvetlen érintkezést tarthatna fönn a cseh-szlovákokkal.

Ezenfölül hangsúlyozni kívánom, hogy szükséges Csehország északi, vegyes lakosságú területeinek megszállása. Egyébként ez könnyűszerrel végrehajtható, mivel a szóban forgó területek élelmezését csak Prága biztosíthatja, így azt is megakadályozhatja, hogy e területek német lakossága a szövetségesekkel szemben bármily nehézséget támasszon, különösen akkor, ha majd a szövetségesek hadműveletekbe kezdenek e területeken Németország ellen.


Iratok

4. A cseh-szlovák területek központi helyzete

E javaslatok kivétel nélkül a következő gondolat jegyében fogantak: hogyan lehet előkészíteni a terepet Ausztria-Magyarországon úgy, hogy az antant és az Egyesült Államok e terület egésze fölött rendelkezhessenek, és hogy a megszállás végrehajtása során semmi se történhessen nélkülük vagy ellenük.

Ezen vállalkozásban Cseh-Szlovákia meghatározó szerepet játszik, mivel a) központi helyet foglal el, ezért aki az országot birtokolja, az egyben a rendkívüli jelentőségű vasúthálózat fölött is rendelkezik. b) A szövetségesek innét könnyűszerrel elérhetik és döntő befolyásuk alatt tarthatják egész Közép-Európát, c) és közvetlen hatást fejthetnek ki Német-Ausztriára, Magyarország magyarlakta részére, Galíciára és Lengyelországra, valamint rajta keresztül Romániára és Ukrajnára is. Megemlítendő még, hogy a cseh-szlovák területek nem szenvedtek a háború pusztításaitól, és a hadszínterektől való távolságuk következtében a közlekedési eszközök hiánytalanul és jó állapotban állnak rendelkezésre. d) Cseh-Szlovákia területe oly módon ékelődik be német földre, hogy stratégiai szempontból meghatározó jelentőséggel bír. Jelenleg Csehország határaitól a legrövidebb az út Berlinig.

Tudnivaló még, hogy a cseh-szlovák lakosság egésze határtalan lelkesedéssel fogadja majd a szövetségeseket és az amerikaiakat. Az államigazgatás kifogástalanul működik, a nép fegyelmezett, a rend és fegyelem jelenleg is biztosított, és ami a gazdaságot illeti - amennyiben a fegyverszünet alább ismertetendő föltételei teljesülnek - az ország, lévén rendkívül gazdag, nagyon rövid idő elteltével képes lesz a szokott gazdasági teljesítményt nyújtani, és így e tekintetben hathatós támogatással szolgálhat majd esetleges szövetséges hadműveletek bekövetkeztével. (Az ország ipara, különösen a vas- és acélipar igen fejlett, és hatalmas szénkészletek állnak rendelkezésre.)

5. A fegyverszüneti föltételek

A kitűzött célok megvalósítása érdekében a föntiek figyelembevételével a következő fegyverszüneti föltételek teljesítése kívántatik:

A) A MEGSZÁLLÁS

a) Szükséges Francia- és Olaszországban tartózkodó hadseregünk Cseh-Szlovákiába szállítása, a francia vagy az olasz, vagy mindkét hadsereg egységeivel kibővítve. Az osztrák-magyar csapatok ürítsék ki a cseh-szlovák területeket, és Ausztria-Magyarország volt hadseregének cseh-szlovák katonái térjenek haza. Az osztrák-magyar hadsereg által kiürítendő területeinket fokozatosan nemzeti hadseregünk valamint szövetségeseink veszik majd birtokukba.

b) A megszálló hadseregnek mindenekelőtt a következő stratégiai pontokat kell majd elfoglalnia:

1. a Németországgal határos területek,

2. Pozsony,

3. Komárom,

4. Esztergom,

5. Vác,

6. Rimaszombat,

7. Kassa,

8. Csap,

9. Máramarossziget,

10. Eperjes,

11. Polska Ostrava,

12. Bohumin,


Iratok

13. Teschen.

c) Szükséges a hadifogolytáborok szigorú őrizete, mindenekelőtt ott, ahol oroszokat tartanak fogva, és ahol igen aktív bolsevik propagandatevékenység folyt. A mezőgazdaságban dolgozó orosz hadifoglyok ne térhessenek haza, hanem szabad munkásként jelenlegi helyükön folytassák tevékenységüket.

d) Románia határainál 200 000 fő erősségű német megszálló hadsereg állomásozik. Meg kell tenni a szükséges intézkedéseket e hadsereg Németországba való hazatérésének megakadályozása, csakúgy mint lefegyverzése érdekében; ám ha a szövetségesek mégis lehetővé teszik hazatérését, úgy az olyan útvonalon történjék, hogy ne zavarja a cseh-szlovákok hadműveleteit és az ország normális életét.

e) Csehszlovák területen jelenleg is nagy mennyiségű hadianyag- és lőszerkészlet található: a fegyverszüneti föltételek között szerepeljen olyan kikötés, amely megtiltja ezen anyagnak cseh-szlovák területről osztrák vagy magyar területre elszállítását, lehetővé téve így annak a cseh-szlovák fegyveres erők részéről történő fölhasználását. Amennyiben e felszerelés egy része mégis ellenségeink és az osztrák-magyar hatóságok kezére jutna, gondoskodni kell a Cseh-Szlovákiát megillető rész biztosításáról. Ugyanez áll az élelmiszerkészletekre is. E kérdések intézése különbizottságra hárulna.

f) Az esetben, ha német részről támadás fenyegetné a cseh-szlovák területeket, a szövetségesek kövessenek el minden tőlük telhetőt az ország megsegítésére. A szövetséges kormányok nyilvánítsák ki, hogy minden katonai és polgári vezetőt minden elkövetett kegyetlenkedésért és minden okozott kárért személy szerint vonnak felelősségre.

B) AZ ELLÁTÁS KÉRDÉSE

Cseh-Szlovákiában sem súlyosabb megrázkódtatásoktól, sem szociális forradalomtól és végső soron a bolsevizmustól sem kell tartani, amennyiben

l. a néptömegek élelmezése,

2. munkalehetősége, valamint

3. ruházata és lábbelije biztosított.

AZ 1. PONTHOZ

a) Az élelmiszerellátás a megszálló hadsereg közreműködésével oldható meg, amely megfelelő mennyiséget hoz majd magával, és egy részt átenged a lakosságnak.

b) Mindenféleképpen meg kell akadályozni, hogy a jövőben a csehek hozzájárulása nélkül bármit kiszállítsanak a cseh-szlovák területekről. Ezért a szövetségesek vegyenek számba minden fellelhető anyagot és felszerelést, amelyek esetleg Bécsbe kerülhetnek. A bécsi szövetséges ellenőrző bizottságnak intézkednie kellene arra nézve, hogy a Bécsben fölhalmozott - és korábban a cseh-szlovák területekről ellopott - anyag és felszerelés, különösen hadifelszerelés egy része visszakerüljön ezen területekre.

c) Az Olaszországban, Svájcban, valamint Hollandiában található, osztrák-magyar állampolgárok, osztrák-magyar vállalatok vagy bizonyos osztrák-magyar állami szervek tulajdonát képező raktárak élelmiszerkészleteit a szövetségeseknek a maguk számára kellene biztosítaniuk, és azokkal belátásuk szerint rendelkezniük.

d) A szövetségesek a Monarchia egész területén azonnal vegyenek birtokba minden vasutat, minden vasúti gördülő anyagot és minden mozdonyt, és egy részüket adják át Cseh-Szlovákiának, hogy az ország ellátása zökkenőmentesen biztosítható legyen. Ezért a lehető legrövidebb időn belül el kell foglalni a Trieszt és Fiume, illetve Linz és Pozsony között fekvő terület egészét, hogy megvalósulhasson a rendszeres közlekedés a szövetségesek és Cseh-Szlovákia között. Ez a sáv, amelyet minden fontosabb, Cseh-Szlovákiát Trieszttel és Fiuméval összekötő vasútvonal (Bécs-Graz, Laibach-Agram- Győr-Pozsony átszel, szlávok és németek lakta területeket foglal magában, melyek a magyarok és osztrákok szétválasztásával nagy mértékben megerősítenék Cseh-Szlovákiát, megkönnyítve az osztrákok és a magyarok által betelepített területek elfoglalását.

A 2. PONTHOZ

A munkások foglalkoztatása könnyűszerrel megoldható, tekintve hogy Cseh-Szlovákiában nagy mennyiségű tőke halmozódott fel, így bizonyos területeken - vagon-, mozdony- és gépgyártás - azonnal beindítható a


Iratok

termelés, a szövetségesek részére is. Ehhez csupán egynéhány nyersanyag, mindenekelőtt réz, acél, olaj stb. Cseh-Szlovákiába történő gyors szállítására lenne szükség.

A 3. PONTHOZ

A lakosság helyzete, ami a ruházkodást illeti, tarthatatlan. Kívánatos lenne, hogy a megszálló hadsereg ruházati tartalékkal rendelkezzen, legjobban a hadseregnek szánt ruhanemű felelne meg. Úgyszintén nagy szükségünk lenne lenvászonra, valamint lábbelire is.

Mindezért Cseh-Szlovákia fizetni szándékozik. Az élelem és a föntebb említett anyagok nagy részének fejében jelenleg az ország cukrot, komlót és alkoholt tudna a szövetségeseknek szállítani.

Ami a szállítóeszközök kérdését illeti, igen jól megfelelne a volt osztrák-magyar kereskedelmi flotta, amelyben a csehek pénzügyi részesedése meghaladja a 30 százalékot. Egyébként ez a hajópark képes a volt monarchia minden országának szállítási igényeit a legteljesebb mértékben kielégíteni.


1.5. FRANCHET DÈSPEREY TÁBORNOK, A SZÖVETSÉGES KELETI HADSEREG FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKiratszám: 5 4

irat típusa: 5831/3 és 5838/3 sz. távirat

keltezési hely: Szaloniki,

keltezési idő: 1918. november 8. 19 óra

Akadály a fegyverszünetnek a magyar fronton történő alkalmazásával kapcsolatban.

Franchet dÈsperey tábornok november 7-én megbeszélést folytatott Károlyi gróffal és a budapesti forradalmi kormány küldötteivel.

A magyarok elvben elfogadják a Diaz tábornok által aláírt fegyverszünet pontjait, de a végleges jóváhagyásra csak az esetben hajlandóak, ha a szövetségesek előzőleg legalább a békekonferenciáig kezességet vállalnak Magyarország területi integritásáért a cseh-szlovákokkal, a jugoszlávokkal és a románokkal szemben. Horvátország és Szlavónia függetlenségét azonban elismerik.

Ezen új igényeket Franchet dÈsperey tábornok továbbította a kormánynak. További döntésig folytatja a hadműveleteket Magyarországon, valamint Romániában is az ország fölszabadításáért.

A Mackensen-hadsereg visszavonulása

November 4-én a Mackensen-hadsereg német csapatai megkezdték visszavonulásukat Felső-Szilézia felé.

Helyzetük meglehetősen nehéz, mivel Magyarországon a vasúti szállítás szünetel, így a csapatok mozgása csak

44 A tárgyra vonatkozólag lásd még Franchet dÈsperey tábornok 650-655. sz., G. Clemenceau hadügyminiszternek és Foch marsallnak, a szövetséges hadseregek főparancsnokának november 8 -án küldött táviratát, amelyben Franchet dÈsperey tábornok tábornok beszámol arról, hogy november 7-én fogadta gróf Károlyit. Károlyi a magyar kormány tekintélyének megőrzése végett a fegyverszüneti szerződés politikai föltételekkel való kibővítését kérte. Evvel kapcsolatban Franchet dÈsperey Károlyi alábbi táviratát továbbítja Clemenceau és Foch részére: "A magyar kormány küldöttsége gróf Károlyi miniszterelnök elnökletével elvben elfogadta az olasz frontra érvényes föltételekkel megegyező fegyverszüneti föltételeket. Mindazonáltal a magyar kormány képviselői a szerződést csak azzal a föltétellel írták alá, hogy az antant a békekonferenciáig szavatolja Magyarország jelenlegi határait (Horvátországot és Szlavóniát nem tekintik Magyarország részének) minden külföldről induló, akár cseh-szlovák, akár jugoszlovén [sic] vagy román támadás ellen. Az országot a békekonferenciáig egyedül a magyar kormány kormányozza, testvéri egyetértésben a magyar, román, szlovén(?), szerb és német Nemzeti Tanácsokkal. E föltétel visszautasítása esetén a magyar kormány nem érez magában elegendő erkölcsi erőt a szerződés aláírására. Másrészt a magyar kormányküldöttség azt kéri, hogy amennyiben a szövetségesek, illetve Németország között fegyverszünet aláírására kerül sor, Németországot kötelezzék a fegyverszünet révén Magyarországra háruló kötelezettségek teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges szénmennyiség - havi 200 000 tonna - szállítására. Magyarországnak csak 2 napra elegendő szene van, ezért különösen azt kéri a szövetségesektől, hogy sürgessék meg a prágai kormánynál a területén visszatartott szénszállítmányok Magyarországra történő továbbengedését. " (AG. 7N1375 d/6.)


Iratok

közúton történhet

Berthelot tábornok parancsot kapott a Dunán való átkelésre, hogy hadseregének első egységeivel behatolva Romániába meggyorsítsa az ország bevonását a hadműveletekbe.

Válságos helyzet Magyarországon

A Károlyi-kormány sem fegyveres erővel, sem alkotmányos támogatással nem rendelkezik. A helyzetet igen erős bolsevik mozgalmak veszélyeztetik.

A jelenlegi magyar kormány sem Kövess tábornagyra, sem természetesen Mackensen táborszernagyra semmi befolyással nem bír.

Másrészt Magyarország legfeljebb két napra elegendő szénnel rendelkezik. Ezért azt kéri, hogy a szövetségesek érjék el a prágai kormánynál a cseh területen visszatartott szénszerelvények szabad továbbhaladását Magyarországra.

levéltári jelzet: AG.4N58 c/59.d/2.

1.6. FELJEGYZÉS AZ AUSZTRIA-MAGYARORSZÁGON KÖVETENDŐ FRANCIA POLITIKÁRÓLirat FDD száma: 30

iratszám:65


keltezési idő: (Keltezés nélkül)

I.

Ausztria-Magyarország területének szövetséges megszállása kiváló alkalmat teremt arra, hogy a francia befolyást megalapozzuk és végérvényesen meggyökereztessük ezen országokban. Valamennyiben - még azokban is, melyek irántunk mindig a legellenségesebben viselkedtek - az összes szövetséges hatalom közül mi vagyunk a legkedvezőbb helyzetben. Rajtunk áll tehát, és azon a módon, ahogy a megszállást megszervezzük, hogy e helyzet minden előnyét kiaknázzuk a jelen és a jövő számára.

Az olaszok mindenütt megvetésre, ellenszenvre számíthatnak, és mostani magatartásukkal végleg gyűlöletessé válnak. Az angolokat tudatlannak és felfuvalkodottnak tartják, és az itteni legyőzött népek - ugyanúgy, mint Németország - dühösek rájuk, amiért hadba lépésükkel meghiúsították a központi hatalmak háborús terveit. Az amerikaiak messze vannak, elzárkózóak és közönyösek. Mellettünk szólnak forradalmi hagyományaink, Napóleon emléke, ragaszkodásunk a nemzetiségi elvhez, az elnyomott népeknek nyújtott támogatásunk a háború alatt, végül és legfőképpen a győzelem - amely számukra mindenekelőtt a mi győzelmünket jelenti - által kivívott tekintélyünk.

II.

Más és más lesz a megszállás politikai tartalma, aszerint, hogy a volt osztrák-magyar rendszer kiváltságos avagy elnyomott népeinek területéről van szó.

1. Magától értetődő, hogy az utóbbiakkal jóindulatú gyámként fogunk viselkedni, azon fáradozva, hogy védenceink mielőbb visszanyerjék teljes függetlenségüket. Egyébként magatartásunkat minden egyes vizsgált ország esetében az ottani viszonyoknak megfelelően kell kialakítanunk, és ezek igen különbözőek.

A) A kezdetektől fogva szövetséges cseh-szlovákok háborúban játszott szerepüknél fogva joggal tartanak igényt arra, hogy teljes jogú szövetségesként cselekedhessenek. A bizalom, mellyel irántunk viseltetnek, a legszélesebb körű együttműködést teszi lehetővé. Óvakodnunk kell azonban attól, hogy jogos önérzetükben megsértsük őket, ezért a katonai lépéseket illetően egyeztetés szükséges. Például fedezhetjük őket az amerikaiakkal szemben, ha magunkra vállaljuk a felelősséget azon intézkedésekért, melyek esetleg szükségessé válnak Német-

55Névtelen, feltehetően J. Laroche által 1918. november 7. után készített feljegyzés.


Iratok

Csehországban a rend fönntartásához; és Németországra is nagy hatással lenne az a tény, hogy Csehország e részében, amely az agresszív nacionalizmus fészkének számít, éppen Franciaország jelenik meg győztesként. A sziléziai Teschenben viszont, ahol fennáll a nézeteltérések kirobbanásának veszélye a lengyelek és a csehek között, eredményesen járhatnánk közben a kapcsolatok javítása érdekében. Mindenképpen kívánatos, hogy Csehországban a megszálló parancsnokság francia legyen, amely mellett politikai iroda is működik, az ország viszonyait jól ismerő katonatiszt vagy hivatalnok irányításával.

B) Sokkal nehezebb a helyzet Jugo-szláviában, ahol a lakosság nincs megfelelően fölkészülve az új viszonyokra, és Olaszország magatartása bármely pillanatban véres összeütközéseket robbanthat ki. A szerb hadsereget minduntalan jobb belátásra bírni sem ígérkezik hálás feladatnak. Az angol titkosszolgálatnak - amely már hosszú ideje megkülönböztetett figyelmével tünteti ki Jugo-szláviát - már megvannak a kiszemelt politikai összekötői, akik diplomáciai érzék dolgában - a rendelkezésre álló értesülések szerint - nem igazán jeleskednek. Elképzelhető, hogy francia főparancsnokság fölállítása egyidejűleg Jugo-szláviában és Csehországban nem lesz könnyű feladat, ugyanakkor annak is megvan a maga előnye, hogy az olasz részről várható nézeteltérések gondja az angolokra hárul majd. Ám az angol hatóságok mellé mindenképpen szükséges egy vagy több francia tiszt vezénylése, akik ismerik a helyzetet, vagy ha nem, akkor megfelelő eligazítást kapnak. Ezek kapcsolata a jugoszláv hatóságokkal minden nehézség nélkül, a teljes bizalom talaján alakulhat, ami hozzájárul Franciaország erkölcsi tekintélyének megszilárdításához ebben az államban.

C) Romániát illetően a két legfontosabb kérdés Bánság és Erdély kérdése. Ezenkívül Bukovinában is lehet összeütközésre számítani ruténok (ukránok) és románok között, de ezek aligha lesznek súlyosak, mivel ez a vidék félreeső, és különben is az itteni helyzet az ukrán kérdés egészéhez kapcsolódik.

A Bánságban a szerbek kész helyzet elé állítják a románokat olyan területek elfoglalásával, melyeket ezek nemzetközi szerződések alapján maguknak követelnek. Mivel a döntés nyilvánvalóan döntőbíróságra tartozik, a szövetséges megszálló hatóságok szerepe a kapcsolatok javításában való közreműködésre fog korlátozódni az átmeneti időszak során.

Erdélyben az a legfontosabb, hogy elkerüljük a nem román, mindenekelőtt a mintegy milliónyi magyar lakosság zaklatását. E tekintetben rendkívül hasznos szerepet játszhatnak majd a terület megszállását végrehajtó román csapatok mellett fölállított francia missziók.

D) Nem tárgyaljuk itt a lengyel és rutén területeket; a kérdés ez idő szerint kívül esik Ausztria-Magyarország tárgykörén.

2. Eddigi ellenségeinkkel, a német-osztrákokkal és a magyarokkal szemben szilárdnak és igazságosnak kell mutatkoznunk, egy árnyalattal több szigort tanúsítva az osztrákok, egy árnyalattal több megbocsátást a magyarok irányában. Politikai célunk az ausztriai németek esetében legyen negatív - elszakításuk Németországtól, meggyőzésük az önálló állam létrehozásának előnyeiről, pusztán az új szláv szomszédokkal kialakítandó gazdasági kapcsolatok előnyeit tekintve -, a magyarokéban pozitív - a francia befolyás uralkodóvá tétele az új magyar köztársaságban, és azon kedvező megkülönböztetés kiaknázása, amelyről a magyarok francia megszállást kérve tettek bizonyságot.

Szükségesnek mutatkozik tehát mind Német-Ausztriában, mind Magyarországon a megszálló seregek parancsnoksága mellé rendelt, egy vagy több, ezen országok politikai, gazdasági kérdéseiben, hasonlóképpen a személyi kérdések területén is járatos tiszt, illetve polgári megbízott jelenléte. Helyénvaló lenne ezek alapos eligazítása a föntebb leírtak értelmében a lakossággal szembeni magatartásukat illetően, valamint egyértelmű tájékoztatásuk a francia politika e kérdésben követett irányvonaláról. Amennyiben a megszállás bizonyos számú, nagyobb vidéki városra is kiterjed, úgy azokban hasonló intézkedéseket kell foganatosítani.

Magyarországon különösen fontos lenne, és nagymértékben megkönnyítené a francia egységek feladatának végrehajtását a háború befejezését megelőzően itt működő francia nyelvoktatók egy részének mielőbbi visszatérése. Még a nevelőnőket is sikerrel lehetne fölhasználni tolmácsolási feladatok ellátására ugyanúgy, mint informátorként a parancsnokság számára.

Amennyiben sor kerül a megszállt területek fölosztására, célszerűnek látszik Német-Ausztriáról az angolok vagy az amerikaiak javára lemondani, Magyarországot pedig francia parancsnokság alá helyezni. Magyarországon igénybe vehetnénk az amerikaiak közreműködését, hiszen az Egyesült Államok hadseregében és közigazgatásában nem kevés a magyar származásúak száma, akik kitűnően megfelelnének e feladatra.

III.


Iratok

Felvetődik a kérdés, hogy vajon a megszállást mint egyetlen állam területének, vagy mint több állam területének a megszállását kell majd értelmezni; tehát - más megfogalmazásban -, hogy egyetlen, egységes parancsnokság alatt álló, avagy több, egymástól független hadsereg hajtja majd végre. Tekintettel a fölmerülő kérdések összefüggéseire, politikai szempontból az első megoldás kívánatos. Ha nyomós okok következtében mégis a másodikra kerül sor, fontos lenne legalább arról gondoskodni, hogy a megszállásban részt vevő francia egységek közös vezérkar alá tartozzanak, illetve hogy a volt Ausztria-Magyarország területén osztozkodó államok mindegyikében folytatandó politikai-katonai tevékenységünket közösen felállított különbizottság irányítsa.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Autriche vol. 61, ff. 107-111.

1.7. SAINT-AULAIRE ROMÁNIAI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 31

iratszám:76


keltezési hely: Iaşsi,

keltezési idő: 1918. november 11. 16 óra (Érkezett 1919. január 25-én, postán.)

Romániának erkölcsileg és politikailag jogában áll követeléseinek érvényesítése. Tisztában van azzal, hogy e jogát a szövetségesek az általuk képviselt elvek alapján elismerik. Ezen elveket Wilson elnök fogalmazta meg 1918. szeptember 27-én, kijelentve, hogy a háborús rendezés módjai magából a háború körülményeiből fakadnak; az államférfiak és az érintett országok nemzetgyűlései nem tehetnek egyebet, mint hogy megvalósítják, vagy elárulják azokat. A magyarországi románok kérdése valójában magából a kérdés természetéből fakadóan vált időszerűvé azon a napon, midőn a népek függetlenségének és szabadságának igazságos elvét kinyilvánították. Úgyszintén következett a háború körülményeiből, nevezetesen amikor az 1916. augusztus 17-i szerződés 4. cikkelye értelmében a szövetségesek kötelezettséget vállaltak a román nemzeti egység megvalósítása mellett; Románia eleget tett az egyezmény reá háruló részének. Az igazságosság szelleme által vezérelt szövetségesek elismerték, hogy a nagyok és kicsinyek együttes vállalkozásából - úgy az áldozatokat, valamint az eredményeket tekintve - Románia vitézül és becsülettel kivette részét, mert az ellenség számára sorsdöntőnek ígérkező pillanatban intézett támadásával annak erőit más frontszakaszokról elvonva olyan csapásnak tette ki magát, amellyel saját csapatainak harcértéke semmiképpen sem állt arányban, és így természetesen a hadművelet eredményei is a jogosan elvárhatónál sokkal jelentősebbek voltak. A bukaresti béke,7 amelyet a király8 soha nem szentesített és amelynek ratifikálására sem került sor, semmiképpen sem érvénytelenítheti ezen szerződést, hiszen a békekötésre Románia csak a breszt-litovszki békét és Ukrajnának a központi hatalmak által végrehajtott megszállását követően kényszerült, tehát de facto olyan helyzetben, amely minden katonai erőfeszítést eleve reménytelenné tett, és de jure olyan helyzetben, amelyben a szövetséges hatalmak Romániával határos tagja, az e hatalmak ígérete szerint Romániával közvetlen együttműködésre készülő Oroszország, alkut kötött az ellenséggel. Amíg a legkevesebb remény volt az orosz front legalább részbeni visszaállítására, Románia minden fenyegetéssel szembeszállt, hasonlóképpen az utolsó percig visszautasított minden olyan javaslatot, amely a végleges orosz békekötést megelőzően könnyíthetett volna helyzetén. A szövetségesek Iaşiban székelő hivatalos képviselői elismerték, hogy a román hadsereg bolsevikok ellen indított támadási kísérlete a legutolsó katonai erőfeszítés volt, amelyet jog szerint el lehetett várni. Ezen erőfeszítést követően a közös érdekek azt követelték, hogy a román hadsereget meg kell óvni minden olyan körülménytől, amely lehetetlenné tenné, hogy a világháború későbbi szakaszában újabb hadműveleteket indítson. Nos, e szakasz megkezdődött. Természetes, mivel így igazságos, hogy mindaz, ami a breszt-litovszki béke és Ukrajna ellenséges megszállása után következett, lényegében és eredményében semmisnek tekintendő: ennek megfelelően Románia a szövetségesekkel katonai téren is az első adódó alkalommal, percnyi késlekedés nélkül folytatta együttműködését, hiszen a kapcsolatok, melyek ezt diktálják, az ország és a király szemében soha nem szakadtak meg.9

66Saint-Aulaire, Sir George Barclay, báró Fasciotti és Vopicka követek kormányaikhoz intézett, azonos szövegű távirata.

77A központi hatalmak és Románia között 1918. május 8-án aláírt különbéke.

88Hohenzollern Ferdinánd

99Megjegyzés az okmányhoz: A külügyminisztérium rejtjelosztályának megjegyzése: Ezt a vaslui román rádióállomásnak leadott táviratot torlódás miatt nem továbbították.


Iratok

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Roumanie vol. 31, ff. 208-209.

1.8. KÁROLYI, A MAGYAR NÉPKORMÁNY MINISZTERELNÖKE LANSING AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTERHEZirat FDD száma: 32

iratszám:8



keltezési idő: 1918. november 12. 7 óra 47 (Továbbítva: november 14, 7 óra 03, angolul)1010

Uram!

Az osztrák és német igától megszabadult Magyarország és Magyarország népkormánya mély fájdalmának ad kifejezést az ön által Románia kormányához intézett jegyzék miatt. E jegyzék, amennyiben hatályba lép, Magyarország halálos ítéletét jelenti! Mivel a magyar népet a háború 52 borzalmas hónapja alatt hallgatásra kényszeríttették az osztrák és német hatóságok, valódi érzéseinek nem tudott hangot adni. És most, amikor a forradalom ereje ennek az elnyomott népnek minden elkeseredettségét a felszínre vetette, most, amikor szabadon védekezhet a vádak ellen, melyeket rá szórtak, a legmélyebb fájdalommal kell látnia, hogy ítélet nélkül bűnösnek kiáltják ki. A magyar nép bűne nem súlyosabb a többi nép bűnénél, kiknek fiait arra kényszeríttették, hogy Ausztria és Németország hadseregében önök ellen harcoljanak. Vajon miért kellene olyasmi miatt bűnhődnünk, amit kényszerből cselekedtünk, és amit más népeknek nem rónak föl; és még ha bűnösek volnánk is, ez okul szolgálhat arra, hogy ítélet nélkül büntettessünk? Ennél még az apagyilkosokkal is különbül bánnak!

A civilizált világ színe előtt kinyilatkoztatjuk és határozottan állítjuk, hogy igazságtalan lenne ezt az ősi, ezeréves Magyarországot darabokra szaggatni. Az erre irányuló szándék csak félreértésből, a tények nem ismeretéből fakadhat. Bizonyára nincs arról tudomása, Uram, hogy...1111 területe egy ideig Romániához tartozott; föltehetőleg arról sem tájékoztatták, hogy e területen másfél millió magyar él, akiket megfosztanának önrendelkezési joguktól, (amennyiben) Wilson elnök nemes elveit semmibe véve, erőszakkal és akaratuk ellenére Romániához csatolnák őket. Minden bizonnyal arról a tényről sem értesült, hogy a románok és szlovének (sic)1212 nagy többsége, akik hosszú évszázadokon át békés, testvéri egyetértésben éltek együtt a magyar lakossággal a magyar földön, és minden akadály nélkül megtarthatták saját nyelvüket, saját vallásukat valamint saját szokásaikat, jelenleg sem kíván ettől a Magyarországtól elszakadni, amelyhez nemcsak legalapvetőbb gazdasági érdekeik fűzik őket ...1313 és hogy semmilyen más nemzethez nem kívánnak tartozni. Mi több, egy másik országhoz történő csatolásuk, anélkül hogy véleményt nyilváníthatnának, szöges ellentétben állna Wilson elnök humánus elveivel. Ön valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy ebben az ősi, ezeresztendős országban nem a magyar nép nyomta el a román, a szlovén és a többi népet, hiszen maguk a magyarok is, hasonlóan az összes többi néphez, Ausztria, valamint az Ausztriával szövetséges oligarchia elnyomása alatt nyögtek, és az önkényuralom alól fölszabadult magyar nép első dolga az volt, hogy testvéri jobbot nyújtson az összes többi nemzetnek, amelyek ebben az országban a legteljesebb egyéni és nemzeti egyenlőség elve alapján éltek. Bizonyára arról sincs tudomása, hogy ezer éve, amikor a magyarok elfoglalták e területet, a románoknak és a szlovéneknek (sic)1414 csak egy töredékét találták itt, és a többi nem magyar nemzetiség jóval később vándorolt be, ugyanúgy, ahogy a különböző európai népek bevándoroltak az Egyesült Államokba. (A következő mondat hiányos:) ...1515 ezen a földön és ezen népek nevében ...1616 (akiknek az elszakítása) attól az országtól, amely oltalmat nyújtott nekik, ugyanolyan igazságtalan lenne, mint az Egyesült Államok szétszabdalása azért, mert különböző nemzetiségű bevándorlóknak adott menedéket.

1010A levéltárban a franciára lefordított változatát találtuk meg.

1111Megfejtési hiány.

1212Szlávokról vagy szlovákokról van szó. A hibát feltehetően a fordító követte el.


1414Lásd a 2. sz. jegyzetet.




Iratok

Bizonyára arról sincs tudomása, hogy a történelmi Csehország területének egyharmadát németek lakják, és hogy a csehek nem hajlandóak - okkal! - területüket átadni a németeknek, hiszen az ezer éven át az ő történelmi nemzetükhöz tartozott. Ugyanakkor ők azt követelik, hogy a mi ősi, ezeréves nemzetünk egy darabját, amelyet részben szlávok laknak ... (hiány)1717.

Uram, csak egy igazság lehetséges. Ha a csehek megtehetik, hogy történelmi jogaikat fönntartsák, és ne engedjék, hogy területüknek egy németek lakta részét elszakítsák az országtól, mi is jogosan törekszünk arra, hogy megőrizzük területünknek szlovákok lakta részét. A fölszabadult Csehországgal testvéri és jószomszédi kapcsolatokat kívánunk fönntartani, elismerjük jogait, ám nekünk is jogunkban áll azt kérni, hogy hasonlóképpen cselekedjék, hiszen a mi jogaink ugyanolyan legitimek.

Bizonyára nincs tudomása arról, hogy Magyarország területe a legtökéletesebb földrajzi és gazdasági egységet alkotja, olyan egységet, melynek gazdasági szempontból minden része teljes mértékben egymásra van utalva, olyannyira, hogy egyet sem lehet erőszakosan kiszakítani anélkül, hogy ez ne jelentse a gazdaság összeomlását mind az elszakított, mind a megmaradó részen. Uram, igazságot kérünk Wilson elnöktől, öntől, és kettejükön keresztül a civilizált emberiségtől. Azt kérjük, adjanak alkalmat, hogy bizonyíthassuk és megvédhessük ügyünk igazát az önök és a művelt világ színe előtt. Küldjenek ki bíráló bizottságot, amely a helyszínen győződhet meg a tényekről. Az emberiesség legmagasztosabb elveinek nevében kérjük, ne bélyegezzenek bűnösnek bennünket ítélet nélkül! Ne szakítsák ketté ezt az ártatlan országot, amely ezer esztendőn át az európai civilizáció oltalmazója volt a keletről érkező barbár támadások ellen! Ezt a kezet, amely ezer éven keresztül verte vissza a mongol és török hordák Európa ellen indított rohamait, most önök felé nyújtjuk kérve, hogy Jusztícia hallgasson meg bennünket. Amennyiben a könyörtelen ítéletet anélkül hajtják végre, hogy panaszunkat - megalapozottságának megállapítása végett - alaposan kivizsgálták volna, nemcsak igazságtalanságot követnek el, de Kelet-Európa jövőbeni békés fejlődését is veszélyeztetik, mivel a vérző seb, melyet büntetésül Magyarországnak szánnak, soha többé nem gyógyul be, és a régió békéjét örökös lázas állapot fogja felváltani.


1.9. KATONAI EGYEZMÉNY A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK ÉS A MAGYAR KORMÁNY KÖZÖTTirat FDD száma: 33

iratszám:9


keltezési hely: Belgrád,


I. A magyar kormány csapatait a Nagy-Szamos felső folyása - Beszterce - Maros(falu) - a Maros vonala a Tiszával való összefolyásáig - Szabadka - Baja -Pécs (e városokban nem tartózkodnak magyar egységek) - a Dráva folyása Szlavónia-Horvátország határáig vonaltól északra vonja vissza. A kiürítés nyolc napon belül hajtandó végre.

A kiürített területet a szövetségesek teljes joggal megszállják, a szövetséges hadseregek főparancsnoka 1818 által meghatározandó feltételeknek megfelelően. A polgári közigazgatás e területen a jelenlegi kormány kezében marad.

A kiürített területen kizárólag a rend fönntartásához elengedhetetlenül szükséges rendőri és csendőri alakulatok maradhatnak, valamint azok, amelyek a vasútvonalak biztonságára felügyelnek.

II. A magyar hadsereg, a szárazföldi csapatok és a haditengerészet leszerelése, a belső rend fönntartásához szükséges hat gyalogos és két lovas hadosztály, valamint az I. szakaszban említett rendőri erők kivételével.

III. A szövetségesek megszállási joga minden helységre, illetve minden stratégiai pontra, melyeknek folyamatos meghatározása a szövetséges hadseregek főparancsnokának jogkörébe tartozik.


1818 Franchet d'Esperey tábornok


Iratok

A szövetséges csapatok szabad átvonulásának és állomásozásának joga Magyarország egész területén. A szövetségesek állandó joga az állam, illetve a Magyarországon lakó magánszemélyek tulajdonát képező közúti, vasúti jármű-, illetve hajópark egészének katonai célú igénybevételére. Hasonlóképpen az igás- és málhás állatokra.

IV. A megszállt terület (lásd I. szakasz) vasúti forgalmát rendesen lebonyolító személyzet és vasúti anyag helyben maradnak: ezen fölül tartalékként a szövetséges csapatok szükségleteire, valamint a szerbiai vasúti anyagban a háború következtében keletkezett hiány pótlására egy hónapon belül a főparancsnok részére átadandó 2000 szabványos nyomtávú vasúti kocsi és 100 mozdony, illetve 600 keskeny nyomtávú vasúti kocsi és 50 mozdony. E vasúti anyag részben Ausztriára terhelhető. A számok hozzávetőlegesek.

V. A megszállt terület hajóforgalmát rendesen lebonyolító személyzet és hajózási felszerelés helyben maradnak.

Ezen fölül hat monitor azonnali hatállyal a szövetségesek részére Belgrádban átadandó.

A dunai flottilla fönnmaradó részét lefegyverzés céljából a főparancsnok által a későbbiek folyamán meghatározandó dunai kikötőkben kell összevonni. A szövetséges hadseregek szükségleteire, valamint a szerbiai hajózási fölszerelésben a háború következtében keletkezett hiány pótlására e flottillából a lehető legrövidebb időn belül tíz személyszállító hajó, tíz vontató és hatvan uszály átadandó. A számok hozzávetőlegesek.

VI. Két héten belül a főparancsnok rendelkezésére bocsátandó egy, a szükséges fölszereléssel ellátott, háromezer fős vasúti alakulat a szerbiai vasútvonalak javítására. A számok hozzávetőlegesek.

VII. Két héten belül a főparancsnok rendelkezésére bocsátandók a szükséges fölszereléssel ellátott távírász-alakulatok a szerbiai telefon- és távíróforgalom helyreállítására.

VIII. Egy hónapon belül a főparancsnok rendelkezésére bocsátandó 25 000 ló és az általa meghatározandó, szükség szerinti szállítóeszköz. A számok hozzávetőlegesek.

IX. A fegyverek és a hadianyag összegyűjtése a főparancsnok által meghatározandó pontokon. Ezen anyag egy része a főparancsnok rendelkezésére álló egységek fölállítása céljára lesz igénybe véve.

X. A szövetséges hadifoglyok és polgári internáltak azonnali szabadon bocsátása, majd összegyűjtésük bevagonírozásra alkalmas pontokon, ahonnét hazaszállításuk a főparancsnok által meghatározandó kilépési pontokon és időben történik. A magyar hadifoglyok átmenetileg fogságban maradnak.

XI. A német csapatok magyarországi átvonulására és állomásozására 15 nap áll rendelkezésre a Diaz tábornokkal kötött fegyverszünet aláírásának napjától (november 4. 15 óra) számítva.

Németországgal postai és távíróforgalom csak a szövetségesek katonai ellenőrzése mellett bonyolítható. A magyar kormány kötelezettséget vállal mindennemű katonai távírókapcsolat megakadályozására Németországgal.

XII. Magyarország segíti a szövetséges megszálló csapatok ellátását. A rekvirálások - amennyiben nem önkényesek - engedélyezendők, a térítés folyó áron történik.

XIII. Az összes dunai és fekete-tengeri osztrák-magyar aknatelepítés helyét késedelem nélkül közölni kell a főparancsnokkal.

Ezenfölül a magyar kormány kötelezi magát a magyar határon túl, Ausztria területén a Dunába dobott, valamint a saját vizein jelenleg található összes úszó akna kifogására.

XIV. A magyar posta-, rádiószolgálat, a telefon-, távíró- és vasúti forgalom a szövetségesek felügyelete alá kerül.

XV. Az ellátással megbízott miniszter mellé a szövetséges érdekek érvényesítésére felügyelő szövetséges képviselő lesz kirendelve.

XVI. Magyarország köteles mindennemű kapcsolatot megszakítani Németországgal, valamint köteles megtiltani mindennemű csapat- és hadianyag-szállítást, a főparancsnok külön engedélyével a romániai német csapatok részére történő szállítások kivételével.


Iratok

XVII. A szövetségesek a belügyeket illetően nem avatkoznak be a magyar államigazgatás munkájába.

XVIII. A szövetségesek és Magyarország között az ellenségeskedés megszűnt.

Készült két példányban, 1918. november 13-án, 23 óra 15 perckor, Belgrádban, a címben, illetve a XI. és XVIII. cikkelyben végrehajtott módosítással.

a szövetségesek részéről a főparancsnok képviselői:

Mišić vajda s. k. Henrys tábornok s. k.

Magyarország részéről a magyar kormány képviselője:

Linder Béla s. k.

levéltári jelzet: AG.20N528 c/106. d/3.

1.10. BRĂTIANU ROMÁN MINISZTERELNÖK CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK, HADÜGYMINISZTERNEKiratszám:10


keltezési hely: Iaşi,

keltezési idő: 1918. november 17.19 óra (Érkezett: november 18.4 óra 50)

Románia - azon tanácsoknak köszönhetően, amelyeket az Ön országunk iránt érzett barátsága juttatott el hozzánk a francia követ1919 és Antonescu Úr közvetítésével, továbbá a Berthelot tábornok képviselte francia parancsnokság föllépésének eredményeképpen - újra elfoglalhatta helyét azok oldalán, akikhez legnemesebb érzelmei és legértékesebb törekvései kötik. Ebben a román nép jövőjére nézve döntő órában gondolataink érthető megindultsággal szállnak Önök és dicsőséges Franciaországunk felé, és ez alkalommal...2020

levéltári jelzet: AD. Europe 1918--40. Roumanie vol. 31, f. 215.

1.11. HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA KÁROLYI MAGYAR MINISZTERELNÖKNEKiratszám:112121

irat típusa: 5990/2N sz. irat

keltezési hely: Niš,


A Szövetséges Hadseregek főparancsnokának2222 utasítása szerint van szerencsém Önhöz küldeni és képviseletemmel megbízni a vezérkari szolgálatra képesített Vix alezredest, vezérkarom tagját, akit egy 12 francia vagy szerb tisztből álló szövetséges katonai bizottság és 45 tagú legénységi állomány kísér.

1919A. Saint-Aulire.

2020Desifrírozási hiba.

2121 Henrys tábornok, a francia keleti hadsereg parancsnoka hasonló táviratot küldött Linder Béla hadügyminiszternek Budapestre a következő szöveggel:"Folyó hó 13-i megbeszélésen létrejött megállapodás értelmében egy 12 tisztből és 45 főnyi legénységből álló katonai misszió élén Budapestre küldöm vezérkarom tagját, a vezérkari szolgálatra képesített Vix alezredest. Kérem, tájékoztassa erről a magyar kormány miniszterelnökét. Vix alezredes azt a megbízatást kapta, hogy a magyar kormánnyal egyetértésben biztosítsa a november 13-i katonai egyezmény pontjainak végrehajtását, és minden, a francia csapatok Magyarországra szállításával és ott történő állomásoztatásával kapcsolatban fólmerülő kérdést oldjon meg. Vix alezredes a csoport egy részével folyó hó 23-án Újvidékre utazik. A misszió vezetője onnét táviratozik önnek, hogy vasúti szállítást kérjen Budapestre.Egyébiránt arra kérem önt, intézkedjék a misszióbeli tisztek és a kísérő legénység elhelyezése és ellátása érdekében. "2222 Foch marsall.


Iratok

Vix alezredesnek az a megbízása, hogy a magyar kormánnyal egyetértésben biztosítsa a november 13-án Belgrádban a Szövetséges Hadseregek főparancsnokának képviselői és a magyar kormány hadügyminisztere, Linder Béla2323 által aláírt katonai egyezmény pontjainak végrehajtását.

Ezenfölül feladata, hogy a magyar kormánnyal egyetértésben minden, a francia csapatok Magyarországra szállításával és ott állomásoztatásával kapcsolatos kérdést oldjon meg.

Kérem, vezesse be a magyar kormány minisztereinél és hivatalaiba, hogy tisztjei a különböző minisztériumok hatáskörébe tartozó minden kérdést azokkal egyetértésben oldhassanak meg.

A rábízott feladat végrehajtásával, úgyszintén a fölmerülő nehézségekkel kapcsolatosan Vix alezredes folyamatosan tájékoztatni fogja Önt. Egy tisztjét állandó jelleggel Ön mellé rendeli.

Arra is kérem, tegyen meg minden szükséges intézkedést a misszióbeli tisztek, valamint a kísérő legénység elhelyezése és ellátása érdekében. Kérem Nagyméltóságod, fogadja igaz nagyrabecsülésem kifejezését.


1.12. SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám:12

irat típusa: 806. sz. távirat. Sürgős

keltezési hely: Iaşi,


Az Erdélyi Nemzeti Tanács küldöttei laşiba érkeztek, hogy velünk, valamint a román kormánnyal közöljék határozatukat, miszerint kikiáltják az egyesülést Romániával, mihelyt az alakulóban lévő erdélyi katonai egységek elegendő védelmet jelentenek majd a magyar csapatokkal szemben.2424

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Roumanie vol. 31, f. 230.

1.13. FRANCHET D'ESPEREY, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKÁNAKiratszám:13

irat típusa: 5977/3. sz. távirat. Nagyon sürgős



Magyar kormánnyal aláírt megállapodások2525 példányait megkaptam.

A megállapodás alkalmazásával kapcsolatosan megjegyzendő, hogy az nem hajtható végre a Foch marsall által aláírt fegyverszünet - az egyezmény aláírásakor még nem ismert - kikötései ellenében.

Következésképpen egyezmény 11. pontjának német csapatok kivonására vonatkozó előírásai elfogadhatatlanok.

A Foch marsall által aláírt fegyverszünet 12. pontja értelmében Ausztria-Magyarországon és Romániában tartózkodó német csapatok kötelesek késedelem nélkül Németország határai mögé vonulni.

2323A magyar kormány képviseletében Linder Béla írta alá az 1918. november 13-i katonai egyezményt.

2424Sir George Barclay, báró Fasciotti és Vopicka azonos szövegű táviratot küldött kormányának.

2525A szövetségesek és Magyarország által 1918. november 13-án aláírt katonai egyezmény.


Iratok

Visszavonásukra haladékot nem állapítottak meg.

Ennek megfelelően német csapatok lefegyverzéséről vagy kapitulációjáról Magyar országon vagy Romániában csak az esetben lehet szó, ha e csapatok nem igyekeznek visszavonulást végrehajtani, aminek mielőbbi lezajlása érdekünkben áll.

Kérem budapesti fegyverszünet-ellenőrzési bizottságot ez értelemben utasítani. Kérem jelen táviratot sürgősen Misié vajdának továbbítani. Kérem vételt igazolni.


1.14. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám:142626

irat típusa: 14.675 BS/3. sz. irat. Titkos



November 22-én és 23-án kelt, 4.542. és 4.543. sz. levelében2727 beszámolt a prágai kormány azon kéréséről, hogy minden cseh-szlovák erőt - egy jelentősebb francia egység kíséretében - Csehországba küldjünk, egyben fölhívta a figyelmem, mennyire fontos lenne, hogy lehetőség szerint eleget tegyünk e kérésnek.

Van szerencsém értesíteni, hogy pillanatnyilag nem tudom fontolóra venni francia erőknek cseh-szlovák területre történő vezénylését. Franchet d'Esperey tábornokot csak arra utasítottam: küldjön egy hadosztályt Budapestre, majd később Bécsbe. A parancs végrehajtása a szállítási lehetőségektől függ, és jelenleg a közlekedési utak olyan állapotban vannak, hogy a hadmozdulatot egyelőre nem tudták megkezdeni.

Ami a cseh-szlovák csapatokat illeti, a 3 Franciaországban tartózkodó ezred és az Olaszországban lévő hadosztály Csehországba küldéséről már határoztunk. Ám a szállítás az osztrák vasutakon nehézségekbe ütközik, és a kérdést jelenleg mind Rómában, mind az olasz főhadiszálláson tanulmányozzák.

Másrészről jelezte, tájékoztatni kellene Franchet d'Esperey tábornokot arról, hogy - ellentétben a Belgrádban november 13-án aláírt egyezménynek a magyar kormány által adott értelmezésével - a szlovák területek nem tartozhatnak azok közé, amelyek közigazgatása továbbra is magyar kézben marad.

Tekintve, hogy az új cseh-szlovák állam határai vita tárgyát képezik Prága és Buda-Pesth között, hálás lennék, ha ismertetné a szövetséges kormányok véleményét a kérdésben.

Várom válaszát, hogy utasítást adhassak Franchet d'Esperey tábornoknak.


1.15. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKiratszám:15

irat típusa: 14.680 BS/3. sz. távirat



2626A távirat másolatát megkapta a versailles-i Legfelsőbb Haditanács.

2727A kötetben nem közölt irat.


Iratok

Először. - Állítson le ideiglenesen minden Budapest felé irányuló hadmozdulatot. Másodszor. - Ki fogom kémi Foch marsall véleményét e hadmozdulat időszerűségét illetően jelen körülmények között; válaszáról haladéktalanul értesítem.

Harmadszor. - Sürgősen közölje Magyarország belső helyzetére vonatkozó esetleges értesüléseit, hasonlóképpen véleményét arról, célszerűnek tartja-e az ország megszállását, továbbá e művelet kiterjedéséről, az elfoglalandó pontokról, a szükséges erőkről stb...


1.16. DE LOBIT TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG 2. IRODÁJÁNAK VEZETŐJE FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKiratszám:16




Egy román tábornok2828 érkezett Szépvízre, akinek parancsára lefegyverezték a csendőrséget, a Nemzeti Gárdát és a vámtisztviselőket. Fönti alakulatok személyi állományát illetően egyéb rendelkezéseket nem tett. Érkezés Csíkszeredára 26-án délelőtt.

A csíkszeredai csendőrség jelentéséből kiderül, hogy a tábornok az alábbi kiáltványt bocsátotta ki:

"Románok! Őfelsége 1. Ferdinánd király parancsára és a Román Nemzeti Bizottság felhívására hadseregünk átkelt a Kárpátokon. A testvéri szeretet által vezérelve törünk előre Erdély földjén, a szent nemzeti és emberi jogok nevében, hogy mindenki számára a teljes szabadságot biztosítsuk. Ezen eszméktől vezérelve a román föld minden lakosa életének és javainak biztonságát, egészen a Tiszáig és Dunáig biztosítjuk, nemzetiségi vagy vallási kivétel nélkül. Fölhívjuk az egész lakosságot, folytassa munkáját román védelem alatt, hogy a városok és falvak megszokott életében ne legyen semmiféle fönnakadás.

Minden lakos számára biztosítjuk a polgári jogok szabad gyakorlását, ugyanakkor mindenki figyelmét fölhívjuk arra, hogy bárminemű rendzavarásnak akár csak kísérlete, az erőszakos cselekmények vagy az engedetlenség a törvény legszigorúbb alkalmazását vonja maga után."


1.17. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER A LONDONI, BERNI, BRÜSSZELI, RÓMAI ÉS WASHINGTONI FRANCIA NAGYKÖVETNEKiratszám:17

irat típusa: Szám nélkül. Titkos



Magyarország, amelyre oly nagy rész hárul a háborús felelősségből, most, amikor látja a veszélyt, hogy az igazság szerint vállalnia kell a következményeket, mindent megtesz, hogy ez alól kivonja magát.

A magyar államférfiak taktikája abból áll, hogy úgy tesznek, mintha minden érdekközösséget megtagadnának az

2828 Presan.


Iratok

előző kormányzattal, és minden ürügyet fölhasználnak arra, hogy úgy állítsák be magukat, mint akik a szövetségesek jóindulatát élvezik.

Példának okáért miután Franchet d'Esperey tábornok egyezményt kötött gróf Károlyi megbízottaival, egyszerűen azért, hogy kiegészítse az általános fegyverszüneti magállapodást, amelynek egyetlen pontja sem vonatkozott a keleti frontra, gr. Károlyi az egyezményt a magyar kormánnyal megkötött külön fegyverszünetként igyekezett föltüntetni, amely szentesíti annak hatalmát a Habsburgok idején Magyarországhoz tartozó terület egésze fölött. Azon nyomban magyar csapatokat menesztett Szlovákiába, amelyek kifosztották és zaklatták a lakosságot, elkergették a hatóságokat, amelyeket a prágai kormány állított föl azt követően, hogy a magyar hivatalos szervek a cseh-szlovák függetlenség kikiáltásakor önként távoztak.

A francia kormány utasította Franchet d'Esperey tábornokot, szólítsa föl a magyar kormányzatot csapatai haladéktalan visszavonására a cseh-szlovák területről, amelynek kormányát elismertük és szövetségesünknek tekintjük.

A magyar hadügyminisztérium - folytatva taktikáját - a diplomáciai kapcsolatok újrafölvételének engedélyezését kérte Franchet d'Esperey tábornoktói azzal az ürüggyel, hogy védelmet kell nyújtania állampolgárainak; továbbá arra hivatkozott, hogy a szövetségesek és Németország között létrejött fegyverszünet, valamint Németország demokratikus átalakulása lehetővé teszi a kérés teljesítését.

Franchet d'Esperey tábornoknak meghagytuk, hogy minden efféle lépést utasítson vissza, a magyar álkormányt valójában mint egyszerű helyi hatóságot kezelje, és csak olyan mértékben tartson fönn vele kapcsolatot, amilyen mértékben azt a katonai helyzet szükségessé teszi.

Egyébként a berni francia követ azt jelentette, hogy Bédy-Schwimmer Róza asszonyt a magyar népkormány svájci követévé nevezték ki.

Gróf Károlyi részéről némi arcátlanságra vall, hogy ily módon igyekszik a demokratikusnál is demokratikusabb lepel mögé rejteni a magyar kormány valódi törekvését, amely kizárólag a nem magyar nemzetiségek szolgasorsba vetettségének fönntartására irányul. Szükségtelen fölhívni a szövetséges kormányok figyelmét a magyar kormány és Franchet d'Esperey között történt incidensekre. Adott esetben ön a föntebbi információkat fölhasználva kellőképpen meg tudja világítani az ügyet. Ezek az információk, valamint a Bédy-Schwimmer Róza asszonyra vonatkozó értesülések - melyeket azonnal fölhasználhat - alapul szolgálnak azon tárgyalásokhoz, melyeket kívánságom szerint folytat majd a kormánnyal, amelyhez önt akkreditáltuk. Az eszmecserék célja, hogy bizalmatlanságot keltsen az illető kormánynál a magyarok és különösen gróf Károlyi hitszegő és alattomos politikája iránt.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vo1. 44, ff. 165-67.

1.18. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKiratszám:18




Volt szíves továbbítani nekem Franchet d'Esperey tábornok november 26-án kelt, 3637. sz. sürgönyét2929, amely az alábbi, a magyar hadügyminisztertől3030 kapott táviratot tartalmazza:

"A diplomáciai kapcsolatok újrafölvétele Németországgal Magyarország szempontjából égetően szükséges lenne, tekintve, hogy Németországban mintegy százezer magyar állampolgár él, akik a jelenlegi bizonytalan körülmények között mindennemű védelem nélkül maradnak. A Magyar Köztársaság kormánya kéri a főparancsnokot, hogy járuljon hozzá a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéhez, és bátorkodik megjegyezni, hogy a Szövetségesek és Németország között létrejött fegyverszüneti egyezmény, valamint Németország teljes


3030 Bartha A.


Iratok

demokratizálás a már a diplomáciai kapcsolatok felvételének minden akadályát elhárította." Csak a két minisztérium között a magyar kormány helyzetével kapcsolatosan már lezajlott eszmecserékre tudok hivatkozni. Emlékeztetek arra, hogy ez a kormány nemzetközi szempontból egyáltalán nem létezik, és a vele fönnálló kapcsolatainkat csupán egy helyi hatalommal való ténybeli kapcsolatnak tekinthetjük.

Következésképpen célszerű lenne emlékeztetni Franchet d'Esperey tábornokot, hogy a magyar hatóságok minden közleményét, amelynek tárgya nem kizárólag az általános fegyverszüneti egyezmény és a Franchet d'Esperey által kötött fegyverszünet előírásainak alkalmazása, semmisnek kell tekintenie. Az utóbbi fegyverszünetet pedig a helyi hatóságokkal katonai szempontból létrejött, ténybeli szabályozásként kezelje.

Nem lehetünk eléggé elővigyázatosak a magyar kormány részéről folyamatosan megnyilvánuló kísérletekkel szemben, amelyeknek egyetlen célja, hogy megpróbálja félrevezetni az egyes államokat a Szövetségesekkel fennálló valódi kapcsolatait illetően, azért, hogy elhitesse: ez utóbbiak elismerik a kormányt, és ezt arra használja föl, hogy kihúzza magát a felelősség alól, amely Magyarországot a jelenlegi háborúban terheli, és elnyomja a magyar igában tartott nemzeteket.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918--40. Hongrie vo1. 44, ff. 168.

1.19. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKiratszám:19

irat típusa: 13/S. sz. távirat



A magyar kormány több ízben emelt panaszt Észak-Magyarország cseh-szlovák lerohanása miatt. Amikor a cseh-szlovák köztársaság magyarországi követe, doktor Hodža fölkeresett,3131 megjegyeztem, hogy a cseh-szlovák csapatok támadása katonai egyezmény pontjai alapján nem igazolható.

- Miután Önnél cseh-szlovák küldöttség járt, kérem, ismertesse, valóban ez az álláspontja, hogy azt a követtel hivatalosan közölhessem. Utóbbi állítja, ha a francia parancsnokság elrendeli, a cseh-szlovák csapatokat visszavonják magyar területről. Ilyen eredményt különösképpen értékelnének Buda-Pesthen. Ha el lehetne érni ezt az eredményt, tekintélyem megnőne.


1.20. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK,A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKÁNAKiratszám:20

irat típusa: 59/S sz. irat



A minisztériumközi bizottság, amely azért alakult, hogy a misszióval egyetértésre jusson a katonai egyezmény előírásainak alkalmazásáról, nagy hangsúllyal emelte ki a szerb katonai hatóságok követelését, hogy rátehessék a kezüket a meg szállt övezetben található mindennemű erőforrásra, és észak felé való kivitelüket megtiltsák.

3131Vix alezredes Hodžával folytatott megbeszélését egy másik, ugyancsak Henrys tábomoknak címzett,

lentebb, a 22. sz. alatt található iratban foglalta össze.


Iratok

A bizottság fölhívja a figyelmet arra, hogy ez a magatartás egyértelműen ellentétben áll a katonai megállapodásban lefektetett alapelvekkel, melyek értelmében:

1. A polgári közigazgatásnak a magyar kormány kezében kell maradnia (1. cikkely), és a bizottság úgy véli, hogy az ország ellátása az összes, igazgatása alatt állóterület erőforrásainak segítségével a közigazgatás és a kormány egyik legfontosabb hatásköre.

2. A magyar kormánynak meg kell könnyítenie (12. cikkely) a megszálló csapatok ellátását, ami lehetetlenné válik, ha megfosztják a legfőbb ellátási forrásoktól.

A bizottság ezért azt kéri, hogy nyissák föl a szerb katonai hatóságok által a demarkációs vonalon emelt gazdasági sorompót, és tegyék lehetővé a termékek kivitelét a megszállási övezetből, mivel e kivitelt ma ugyanúgy a magyar közigazgatás szabályozza, mint korábban.

A követelések közül néhány ésszerűnek látszik. Valóban nem úgy tűnik, hogy a megszállt területet teljesen el lehetne zárni Magyarország többi részétől. Ugyanakkor azt hiszem, a szerbeket nem lehet arra kényszeríteni, hogy a kivitel a magyar közigazgatás kezébe kerüljön. Egy ilyen intézkedés csak felbosszantaná a szerbeket, akik talán joggal tartanának attól, hogy minden termék északra kerül. Úgy vélem, ahhoz, hogy mindenfajta mesterkedést elkerüljünk, és megmaradjunk a jog korlátai között, a szóban forgó vidék igen bőséges forrásait úgy lehetne fölosztani, hogy:

1. Biztosítva legyen az antantcsapatok ellátása.

2. A felszabadított Szerbia megkapja az ott hiányzó termékeket.

3. Lehetővé kell tenni a megszállt övezet termékei egy részének Magyarországra szállítását.

Ez a hármas cél vélhetőleg elérhető azzal, ha - a szófiai központi bizottság mintájára - Szabadkán szövetségesközi (francia, szerb, román) bizottságot hozunk létre. Ez miközben a megszállt övezet valamennyi eszközét összevonná - megszervezné a szövetséges csapatok ellátását, s egyúttal olyan szabályozó szervvé válna, amely engedélyezné a Szerbiában és Magyarországon szükséges termékek elszállítását, a budapesti misszió utasításainak megfelelően.

A kérdést a lehető legrövidebb időn belül rendezni kellene, tekintettel a súlyos nehézségekre, amelyeket a mostani helyzet a magyar kormánynak okoz.

Jelenleg működik Újvidéken egy ellátási bizottság, amely mostani formájában nem felel meg a fönt vázolt céloknak. Erre - úgy tűnik - csakis a Keleti Francia Hadsereg által létrehozandó bizottság lenne alkalmas.


1.21. HENRYS TÁBORNOK,A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEKiratszám:21

irat típusa: 63/2B. sz. irat. Nagyon sürgős



Vettem 13/S-ének első részét.3232

Magyarok és cseh-szlovákok közötti vita nem tartozik hatáskörünkbe. Legfeljebb a Szövetségesek Tanácsához fordulhatunk. Jelentést teszek főparancsnoknak,3333 úgy kiadja az utasításokat. Addig csakis helyzetet tanulmányozza és lehetséges következményeit a rend szempontjából és ha lehet, értesse meg a két kormánnyal,

3232A föntebb, 19. sz. alatt közölt irat.

3333 Franchet d'Esperey tábornok.


Iratok

a kérdés a szövetségesek döntéséig elhalasztandó.


1.22. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKiratszám:22

irat típusa: 58/S. sz. irat



Amint már arról folyó hó 29-én kelt BIS jelű táviratomban3434 beszámoltam Önnek Hodža úr, a Cseh-Szlovák Köztársaság magyar kormány mellé rendelt követe november 28-án este látogatást tett nálam.

Látogatásának céljaként

1. kifejtette, hogy miután a versailles-i kongresszus elismerte a Cseh-Szlovák Köztársaságot, a cseh-szlovákok jogszerűen foglalták el Szlovákia területét - vagyis megközelítőleg a Pozsony tói, Balassagyarmattól, Miskolctól, Ungvártól délre húzódó vonal által bezárt sávot; egyébként a csapatok beavatkozását a szlovákok kérték védelmül a területet birtokló magyarokkal szemben.

2. kérte, hogy a cseh-szlovák csapatokat - melyeknek különben néhány egysége korábban az olasz fronton harcolt - szövetségesként ismerjék el, Magyarországon folytatott hadműveleteiket pedig a parancsnokság nyilvánítsa jogosnak és a november 13-i katonai egyezménnyel összhangban állónak. Megjegyzendő, hogy az egyezmény előirányozza egy pontosan körülhatárolt sáv szövetséges megszállását Magyarország déli részén, ám Észak-Magyarországra vonatkozólag efféle sávról egyáltalán nincs szó. Következésképpen a cseh-szlovákoknak véleményem szerint nem lett volna szabad Magyarország északi határát átIépniük, és a területre irányuló minden követelésüket csak a békekongresszuson lehet majd megvitatni.

Hodža úrnak ez utóbbi álláspontot fejtettem ki. Úgy véltem, ezzel feladatomnak teszek eleget, hiszen megbízatásom elsősorban arra szól, hogy minden érintett féllel betartassam a szerződés előírásait.

Ám amikor Hodža úr megemlítette, hogy a cseh-szlovák kormányzat külön delegációt menesztett önhöz, azonnal tudomására hoztam, az elhangzottakat egyáltalán nem kell figyelembe vennie, és mivel ön a felettesem, a jövőben arra fogok szorítkozni, hogy Önnek az e tárgyban hozott döntéseit közöljem vele.

Ezt tettem ma reggel is, miután az ön 63/2B számú sürgönyét3535 megkaptam. Megbeszélésünkről azért számolok be részletesen, hogy ön teljesen tisztában legyen a kérdéssel.

Megemlítem még, kértem Hodža urat, járjon közben kormányánál a Magyarországra irányuló szénszállítások megkönnyítése érdekében.

Azt is kértem, adjon tájékoztatást a Szlovákiában állomásozó német csapatokat illetően. Ám információi - hasonlóan azokhoz, amelyeket a magyar kormánytól kaptam nem sokat érnek.'3636


1.23. HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK3434A föntebb, 19. sz. alatt közölt irat.

3535A fóntebb, 21. sz. alatt közölt irat.

3636Ugyanilyen értelmü táviratot küldött Vix alezredes december 5-én, N° 121/s számmal (levéltári jelzete AG.17N514 c/1. d/1). Ezt a dokumentumot nem közöljük.


Iratok

iratszám:23

irat típusa: 77/2B sz. irat. Nagyon sürgős



Válasz a 61153/3 sz. táviratra.3737

Első rész

Különféle forrásokból származó értesülések szerint - amelyek mostanáig a tudomásomra jutottak - a magyarországi helyzet a következőképpen foglalható össze.

Először - Belpolitikai helyzet Magyarországon. A helyzet látszólag még nagyjából nyugodt. Ugyanakkor munkáskörökben fölütötte fejét a bolsevizmus. A vidék lényegében nyugodt, a főnemesek kastélyaikban maradtak, nem vesznek részt az eseményekben. Az ellenforradalom ugyanakkor - József főherceg jóvoltából - kiválthat még zavargásokat. Budapesten új emberek, többnyire szociáldemokraták, némelyikük korábban németbarát. Állítólag maradtak még németek Budapesten, akik szövetségesek elleni kémkedést és uszítást igyekeznek folytatni.

Másodszor - Politikai helyzet. Igen nagy a nyugtalanság Magyarország jövőbeli helyzetét illetően. Ezt növeli az idegesség a francia csapatok már bejelentett érkezésére való várakozás miatt. Igen hevesek a tiltakozások a szerbek és a cseh-szlovákok mesterkedései ellen, akiknek szemükre vetik, hogy nem tartják be a fegyverszüneti egyezményeket, és nem engedik át a Magyarországnak szóló élelmiszer-szállítmányokat. A német parancsnokság nyilatkozatai szerint Magyarországon állítólag 170 000 német van, akik a román határtól a német határ felé vonulnak.

Harmadszor - Gazdasági helyzet. Jelenleg súlyos. Szén alig van, nagyon drága. Készletek mintegy három hétre elegendőek. Román, cseh-szlovák és szerb kézen lévő bányavidékek állítólag visszatartják a szenet. Budapesten bármi kor megszűnhet világítás és vízellátás. Magyarország eladhatna haszonállatot, gabonát, cukorrépát és burgonyát, de szén hiányában nem tudja elszállítani. Minden nagyon drága. Svájci valuta 275 korona, a francia 230 korona.

Negyedszer - Kormány helyzete. Nagyon ingatagnak látszik. Károlyi megfelelő támogatás híján lemondását fontolgatja; máris készenlétben áll egy bolsevik minisztérium, hogy elfoglalja a helyét, fegyveresek támogatásával, akiknek száma vagy 80 ezer lehet. Gróf Batthyány belügyminiszter lemondott. A szocialistáknak elegük lett belőle. Annak híre, hogy Mackensen kapitulációra készül, nagy megdöbbenést keltett a két gyenge hadosztállyal cselekvésre képtelen kormányban. Kormány egyik pillanatról a másikra összeomolhat, akkor pedig polgárháború jön a bolsevik szocialisták és a szélsőséges királypártiak között, akik körében ott az összes régi - legnagyobbrészt németbarát - tiszt.

Kormány amerikai támogatásra számít, és szorongva várja francia csapatok érkezését.

Ötödször - Amennyiben délben birtokomban lesz Károlyi gróf levele, este eljuttatom Önhöz, és távirati összefoglalót is küldök.

Második és utolsó rész

Először - Magyarország megszállásának célszerűsége. Megerősítem véleményemet, amelyet november l7-i Hughes-távíró-beszélgetésemben3838 és november 19-i, 4811/3 sz. táviratomban3939 már kifejtettem Önnek. Magyarország megszállása nemcsak célszerű, hanem sürgős. Kizárólag így tarthatjuk fenn az egyetlen kormányt, amely biztosíthatja a rendet az ellenforradalommal és a bolsevizmussal szemben, és megállíthatja a polgárháborút és anarchiát, amely megoldhatatlan helyzet elé állítana bennünket, s végül is a későbbiekben jóval nagyobb erőfeszítéseket és kiadásokat követelne tőlünk.

A megszállás elengedhetetlen a magyarok és a cseh-szlovákok közötti konfliktus rendezéséhez, ahhoz, hogy





Iratok

megköveteljük a Mackensen-hadseregtől a fegyverszünet előírásainak végrehajtását, valamint, hogy véget vessünk a német ügynökök mesterkedéseinek.

Másodszor - Minden fél sürget minket, a magyar kormány éppúgy, mint - ahogy arról már beszámoltam - a cseh-szlovákok és a lengyelek. Minden nép Franciaország igazságosságának, rendjének és szabadságának jó hírnevébe veti a bizalmát.

Nem szabad hagynunk, hogy hírnevünk és erkölcsi befolyásunk megkopjon. Franciaország tekintélyének, ennélfogva érdekeinek ártana, ha nem válaszolnánk a hozzánk intézett fölhívásokra.

Tudatom Önnel, hogy a szerb főhadiszálláshoz rendelt összekötő tiszt, Thompson angol tábornok tiszteket küldött Budapestre a helyzet vizsgálatára és egy angol hadosztály esetleges elhelyezésének földerítésére.

Harmadszor - Megerősítem, hogy az élelmezési kérdésnek nem szabad megállítani bennünket. A hadsereg ellátása könnyebb lesz a Duna északi szakaszánál, ahol az ország kevésbé van kimerülve, mint délen. Az élelmezés könnyebben lebonyolítható a Fiume-Budapest útvonalon, mint a jelenlegi, minden nappal nehezebb és gyengébb teljesítményű ellátó vonalon.

Negyedszer - A megszálláshoz legalább négy gyalogoshadosztályra lesz szükség, amely lehet 3 francia és egy angol hadosztály, ha ez utóbbit rendelkezésemre bocsátja, ahogyan azt korábban szóban közölte velem. Ezenfelül a lovasdandár.

a) A 76. gyalogoshadosztályt - Boblet-különítmény nélkül - máris Budapestre lehetne vezényelni.

b) A 17. gyarmati gyalogoshadosztálynak Újvidéken van egy ezrede, utolsó egységei december 14-én érkeznek.

c) A lovasdandárt vasúton lehetne Budapestre szállítani, Temesváron keresztül.

Ha túl sokat késlekedünk a Budapest térségébe vonulással, félő, hogy a megszállási létszámot kénytelenek leszünk megnövelni.

Ötödször - Megszállandó pontok: először Budapest, aztán Pozsony, ami által ellenőrizhetjük a cseh-szlovákok tevékenységét, majd a Ljubljana-Fiume vasútvonal.

A későbbiek során, ahogy követem a helyzet kibontakozását és újabb értesüléseim lesznek - elsősorban az ausztriai helyzetről -, jelzem az újabb megszállandó övezeteket.

levéltári jelzet: AG. 20N497 e/75. d/2.

2. 1918. december2.1. HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEKiratszám:24

irat típusa: 107/2b. sz. irat


keltezési idő: 1918. december 1.

Válasz 13/S táviratra.4040

1. November 13-i egyezmény 4141nem érvényes Magyarországra és cseh-szlovákokra. Ugyanakkor vitás esetben ésszerű az abban lefektetett alapelvekre hivatkozni.




Iratok

2. Ezért, hogy megvárhassuk az antant végleges döntését és az összeütközést megakadályozzuk, személyes és semleges közbenjárásával hozzon tető alá megegyezést a magyar és a cseh-szlovák kormány között a célból, hogy csapataikat megfelelő távolságra húzódó vonalakra visszavonva az összeütközést esetleg kiváltó érintkezést elkerüljék.

3. Ez esetben a két kormánynak kötelezettséget kellene vállalnia, hogy megtiltja hivatalnokai számára a lakosság zaklatását nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül.

levéltári jelzet: AG.20NS28 e/106. d/2.


irat típusa: 1693. sz. távirat. Nagyon sürgős



Kérem, továbbítsa Franchet d'Esperey tábornoknak a miniszterelnök részéről a következő táviratot:

"A külügyminiszter a következő pontokat jelezte nekem:

1. A szövetségeseink által november 3-án Ausztria-Magyarországgal aláírt fegyverszünet tartalmazhatott volna - ugyanúgy, mint az olasz front esetében - a keleti frontra vonatkozó végrehajtási egyezményt, azonban ezt az egyezményt csak az osztrák-magyar állam megbízottjaival lehetett volna aláírni, akik a fegyverszünetet aláíró fennhatóságtói eredő, annak rendje szerint korlátlan meghatalmazással vannak felruházva.

2. Franchet d'Esperey tábornok, aki felmérte a helyzetet, november 13-án Belgrádban fogadta gróf Károlyi küldötteit, akikkel fegyverszüneti egyezményt írt alá, egy állítólagos magyar állam nevében (amely nem képezte a szövetségesek elismerésének tárgyát, és nemzetközileg nem létezik).

3. Az így megkötött fegyverszünetet azonnal meg kellett volna semmisíteni, mivel a francia tábornoknak semmilyen jogcíme nem volt arra, hogy a szövetségesek minden határozatán kívül elismerjen egy új államot és tárgyaljon vele. Ám gyakorlati megfontolásból, valamint azért, hogy az újabb bonyodalmakat és nehézségeket el lehessen kerülni, a minisztérium jogásza úgy látja az okmányt: anélkül, hogy szabályos fegyverszünetnek ismernénk el, a de facto fönnálló helyi hatalommal kötött megegyezésnek lehetne tekinteni, és minden pontját végrehajtani, amennyiben azok nem ellentétesek a november 3-án megkötött szabályos fegyverszünettel.

4. Maga a fegyverszünet szövege hibás, mivel a 17. cikkely meghagyja a magyar álkormánynak a lehetőséget, hogy továbbra is az összes magyar területet igazgassa.

5. Gróf Károlyi erre a pontra hivatkozva menesztett magyar csapatokat Szlovákiába, amelyek szlovák területeket dúltak föl, bebörtönözték a korábban a csehekkel együttműködő lakosokat, üldözték és lemészárolták a cseh hadsereg kisebb egységeit, amelyek a forradalom által elűzött magyar hatóságok kivonulása után szállták meg a szlovák területeket.

6. Márpedig a cseh-szlovák államot a szövetségesek elismerték, hadseregét szövetséges hadseregként ismerték el, megbízottját elfogadta a versailIes-i konferencia, amely az osztrák-magyar fegyverszünet előírásait meghatározta. Következésképpen a cseh-szlovák államnak joga van a szlovák területek elfoglalására, ha másként nem, hát a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeinek megszállásáról határozó fegyverszünet végrehajtásában részt vevő szövetséges jogcímén, jóllehet a határok megállapítása még hátravan.

7. Így aztán érthető az az erős fölháborodás, amelyet Prágában Kramář úr, a Cseh-Szlovák Köztársaság miniszterelnöke, Párizsban pedig Beneš úr cseh-szlovák külügyminiszter érzett egy olyan állítólagos egyezmény hallatán, amely lehetőséget ad egyellenséges álkormánynak, hogy erőszakos cselekményeket rögtönözzön cseh-szlovák szövetségeseink ellen egy országukhoz tartozó területen.


Iratok

8. Hogy legalább e hibák súlyos következményeit fölszámolhassuk, elrendelem, szólítsa föl a tényleges magyar hatóságokat, haladéktalanul vonják ki csapataikat a szlovák területről, ahol - tekintettel a szövetséges megszállásra - semmiképpen sem maradhatnak.

9. A külügyminiszter ezen intézkedésekről közleményben tájékoztatja a Cseh-Szlovák Köztársaság kormányát."

levéltári jelzet: AGAN57 c/63. d/11.


irat típusa: 14.811 BS/3. sz. távirat



Válasz a 12.825 2/CH sz. táviratra.4242

1. Célszerű lenne semmisnek tekinteni a magyar hatóságok minden olyan értesítését, amely nem kizárólag az általános fegyverszünet és az ön által megkötött katonai egyezmény előírásainak végrehajtásával kapcsolatos.

2. Utóbbi egyezmény a helyi hatóságokkal katonai szempontból létrejött tényszerű szabályozásnak tekintendő.

3. Mivel a magyar kormány nemzetközi szempontból nem létezik, vele való kapcsolatainkat csakis egy helyi hatalommal való ténybeli kapcsolatoknak tekinthetjük.

Mindenképpen tanúsítson óvatosságot a magyar kormány meg-megújuló kísérleteivel szemben, amelyek célja, hogy a szövetségesek által el ismertnek tüntesse föl magát, és ezt arra használja föl, hogy kihúzza magát a felelősség alól, amely Magyarországot a jelenlegi háborúban terheli, s elnyomja a magyar igában tartott nemzeteket.

levéltári jelzet: AGAN57 c/63. d/11.

2.4. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKÁNAKiratszám:274343

irat típusa: 1614/3. sz. távirat


keltezési idő: 1918. december 2. 11 óra 10

Párizsból érkezett utasításoknak megfelelően kérem, Ellenőrző Bizottságon keresztül, a budapesti magyar kormánynak alábbiakat továbbítani:

,,1. Gróf Károlyi magyar csapatokat menesztett Szlovákiába, amelyek szlovák területeket dúltak föl, bebörtönözték a korábban a csehekkel együttműködő lakosokat, üldözték és lemészárolták a cseh hadsereg kisebb egységeit, amelyek a forradalom által elűzött magyar hatóságok kivonulása után szállták meg a szlovák területeket.


4343Az iratot 1918. december 3-án továbbították Vix alezredesnek és Károlyinak.


Iratok

2. Márpedig a cseh-szlovák államot a szövetségesek elismerték, hadseregét szövetséges hadseregként ismerték el, következésképpen ha másként nem, hát a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeinek megszállásáról határozó fegyverszünet végrehajtásában részt vevő szövetséges jogcímén.

3. Következésképpen föl kell szólítani a magyar hatóságokat, haladéktalanul vonják ki csapataikat a szlovák területekről, ahol - tekintettel a szövetséges megszállásra - semmiképpen sem maradhatnak."

Megkértem a minisztert, ismertesse velem a cseh-szlovák állam határait, hogy az ellenőrző bizottság felügyelhesse az osztrák-magyar csapatok kivonását. Ezenfelül tájékoztatásul közlöm, hogy a külügyminisztérium figyelmeztetése szerint a gróf Károlyi által vezetett Magyarországot a szövetségesek nem ismerték el, és nemzetközi szempontból nem létezik. Gondosan kerülje tehát a budapesti kormánnyal bárminemű kérdés megtárgyalását a tisztán katonai ügyeken kívül. Tájékoztassa erről az ellenőrző bizottságot. Igazolja a távirat vételét.


2.5. KÁROL YI MAGYAR MINISZTERELNÖK VIX ALEZREDES NEK, ABUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ PARANCSNOKÁNAKiratszám:28

irat típusa: Szám nélkül



Alezredes Úr!

Válaszul az 1918. december 3-i, 89 jelű4444 jegyzékre, van szerencsém a Magyar Köztársaság nevében az alábbiakat tudomására hozni:

"A Magyar Köztársaság kormánya, azon elháríthatatlan kényszerűségnek engedve, hogy eleget kell tennie a fönt említett jegyzékben előírt rendelkezéseknek, kiadta a szükséges parancsot, hogy lehetőség szerint megkezdődjön ezek késedelem nélküli végrehajtása. A végrehajtás maradéktalan befejezéséről a legrövidebb időn belül tájékoztatást ad.

A Magyar Köztársaság kormánya kész és mindig is kész lesz legjobb képessége szerint teljesíteni az 1918. november 13-i fegyverszünet katonai egyezményéből eredő kötelezettségeket, azonban annak a nyomasztó politikai és erkölcsi felelősségnek a tudatában, amelyet a szövetséges hadseregek parancsnoksága által az oly meggyötört Magyarországgal szemben hozott minden rendelkezés föltétel nélküli végrehajtásával magára vesz, fájdalmas kötelességének érzi, hogy tiltakozzon a téves információkon alapuló megállapítások és a fegyverszüneti egyezmény olyan értelmezése ellen, amely véleménye szerint nincsen teljes összhangban az egyértelmű kikötésekkel, és amely szerinte még a fegyverszünet fogalmával is ellentétes.

Általában a magyar hatóságok korántsem a forradalom következtében hagyták el posztjukat, hanem azok a cseh irreguláris csapatok űzték el őket, amelyek, a szlovák többségű népesség által lakott magyar területen számos helységben fosztogatva arra kényszerítették a magyar kormányt, hogy a rend fönntartása és a közlekedés biztonsága érdekében a november 13-i katonai egyezménnyel összhangban álló intézkedéseket hozzon. A magyar csapatok nem fosztották ki a szlovák lakosságot, és sohasem mentek túl feladatukon, az anarchia fenyegető veszélyének elhárításán. Ezt a cseh irreguláris csapatok tevékenysége idézhette elő, akadályokat állítva a vasúti összeköttetés útjába, szétrombolva a síneket és elvágva a telefonvezetékeket, lehetetlenné téve a szén és élelmiszerek szállítását.

A fegyverszüneti egyezmény 17. paragrafusának az a célja, hogy a magyar kormánynak teljes hatalmat adjon az egész "magyar állam" belső igazgatására. Márpedig az 1. paragrafus értelmében kiürítendő övezeten kívül eső terület megszállása, amely megszállás az említett egyezmény Ill. paragrafusában leírttól is különbözik, és amelyet a cseh csapatok végrehajtottak, teljes mértékben meggátolná, hogy a magyar kormánynak alárendelt

4444A köteben nem közölt irat.


Iratok

közigazgatási hatóság tartsa fönn az országban a rendet.

Az a tény, hogy a szövetségesek és Magyarország elismerték a "cseh-szlovák állam"-ot, semmiképp sem teszi jogossá azt a föltevést, hogy a "Magyarország" néven ismert ezredéves állam legkevésbé sem kétséges határai mintegy automatikus módon megváltoztak volna, ekképpen megelőzve a határkérdések végleges megoldására egyedül illetékes békekonferencia döntését, amely illetékességet a Cseh-Szlovák Köztársaság miniszterelnöke 1918. november 14-én kelt, a Magyar Köztársaság miniszterelnökéhez intézett táviratában kifejezetten elismert.

A Magyar Köztársaság kormánya ezen körülmények között bátorkodik előadni kellőképpen megalapozott kérését, hogy a fegyverszüneti egyezmény pontos végrehajtásának érdekében:

1. hozzák meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a cseh reguláris vagy irreguláris csapatok tartózkodjanak a magyar ál1am bármely területének kizárólagos megszállásától;

2. egyértelműen ismerjék el, hogy a fegyverszüneti egyezmény II. paragrafusának megfelelően és keretei között a Magyar Köztársaság kormányának a belső rend biztosítása érdekében joga van gyalogsági vagy lovassági csapatokat küldeni a magyar ál1am területének minden részébe, természetesen az említett fegyverszüneti egyezmény 1. paragrafusának értelmében kiürített térség kivételével;

3. haladéktalanul rendeljenek el vegyes bizottsági vizsgálatot azon esetek megállapítására, amelyekben a cseh csapatok vagy cseh egyének a magyar ál1am északnyugati részén megsértették a fegyverszünetet, valamint jelen jegyzék IV. bekezdésében foglalt megállapítások valódiságának ellenőrzésére.

Kérem, Alezredes Úr, fogadja nagyrabecsülésem kifejezését.


2.6. HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ PARANCSNOKÁNAKiratszám:29

irat típusa: 126/2B sz. távirat



Mellékelten megküldöm a cseh-szlovák küldöttek látogatása után a szövetséges hadseregek főparancsnokához 4545

intézett, november 30-án kelt, 77/2B sz. üzenetem4646 másolatát.

Ez az észak-magyarországi helyzetet foglalja össze az ön Budapestre érkezését megelőzően.

A ma reggel föladott 129/2B sz. távirat4747 előírja az ön által követendő magatartást. Ezt a táviratot megerősíti a szövetséges hadseregek főparancsnokától most érkezett alábbi sürgöny:

"Továbbítottam Párizsba Magyarországra és Cseh-Szlovákiára vonatkozó értesüléseit. Ezeket összefoglalva javasoltam jelenlegi helyzetben Magyarország megszállásának korlátozását Budapestre, tekintettel csapatunk elégtelen létszámára, amíg a cseh-szlovák egységek Franciaországból és Olaszországból megérkeznek, hogy a megszállást későbbiek során kiterjesszük. Budapesten cseh-szlovák érdekekkel fogunk foglalkozni, akik a mi szövetségeseink. Kérem, tájékoztassa erről a budapesti el1enőrző bizottságot, amely értesíti majd Kramář úr megbízottait. További intézkedésig semmilyen új egység nem küldhető Budapestre, mivel Foch marsall mind ez ideig elvetette e város megszállását. "

Sürgősen értesítsen a változásokról, amelyeket a magyarországi általános helyzetben ezen új utasítások végrehajtása okoz.

4545Franehet d'Esperey tábornok.

4646Lásd föntebb a 23. sz. alatt közölt iratot.



Iratok


2.7. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKiratszám:30




Volt szíves eljuttatni hozzám Franchet d'Esperey tábornok válaszát a sürgönyre, melyben fölhívtuk figyelmét jogi baklövéseire. Ezeket a "magyar állammal" megkötött egyezmény aláírásával követte el, mely egyezmény minden pontja ezen állam elismerését jelenti. Hasonlóképpen jeleztük a következményeit ennek az első hibának, amire hivatkozva gróf Károlyi gyilkolja cseh-szlovák szövetségeseinket, és kéri Magyarország független államként való elismerését. 4848

A tábornok kifejti, hogy kénytelen volt a helyi hatóságokkal megegyezni, valamint hogy az általa aláírt egyezmény nem több egy befejezett tényt rögzítő okmánynál, mindenféle különfegyverszünet-jelleg nélkül: valójában ez az általam javasolt értelmezés, ezt hoztam föl az olasz kormánynak is, amikor magyarázatot kért a keleti hadsereg főparancsnoka által Magyarországgal aláírt fegyverszünetre vonatkozóan.4949 Ettől függetlenül tény, hogy a szerződés cikkelyei félreértésre adnak alkalmat, valamint az is, hogy e kikötések sajnálatos következményeket vontak maguk után.

Franchet d'Esperey újabb, december 2-i keltezésű, 813. sz. távirata 5050 azt bizonyítja, hogy a tábornok továbbra sem érti pontosan a Cseh-Szlovák Köztársaság helyzetét, vagyis azt, hogy a nagyhatalmak szövetségesként ismerték el, következésképpen ekként is kell kezelni, és nem tévesztendő össze "mindazon érintett kormányokkal", melyekről a tábornok beszél. A prágai kormány értesülései pontosak, és Beneš külügyminiszternek az egyezmény 17. pontját kifogásoló tiltakozása megalapozott. Erre nézve egészen pontos eligazítást adtam a tábornoknak, és nincs egyéb dolga, mint hogy azoknak megfelelően cselekedjen. Egyébként arra is ügyelnie kell, hogy gróf Károlyi visszavonja szlovák földre küldött csapatait, és nem fogadhatja el azt a kifogást, miszerint a gróf "képtelen elérni, hogy engedelmeskedjenek neki".

Azon szolgálatok, amelyeket a csehek nekünk tettek, a mód, ahogy megteremtették köztársaságukat, a bátorság, aminek a szövetségesek oldalán küzdőcsapataik minden alkalommal bizonyságát adták, Franciaország iránt tanúsított odaadásuk és az a kiemelkedő szerep, amit Közép-Európa új rendjének kialakításában hivatottak játszani, részünkről állandó támogatást és - a közérdek figyelembevételével, valamint egy mérsékelt politikai irányvonal alapján megfogalmazott - kéréseik vizsgálatánál különleges figyelmet tesznek indokolttá.

levéltári jelzet: AG.7N1357 d/6.

2.8. HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKiratszám:31




1. Vix alezredes megküldte Presan román tábornok parancsának másolatát, amelyet a magyar kormány adott át





Iratok

neki.

A szöveg összefoglalása: Ferdinánd király parancsára hadseregünk átkelt a Kárpátokon. Törjünk előre Erdélyben, a szabadsághoz való szent jog nevében. Adjunk biztonságot a román föld lakosainak egészen a Tiszáig és a Dunáig. Engedélyezzük a polgári jogok szabad gyakorlását. Az erőszak vagy az engedelmesség megtagadása szigorúbüntetést von maga után. Idézet vége.

II. Vix alezredes szerint Károlyi különbséget tesz Románia és antant között szövetség szempontjából, és tagadja a románok jogát Erdély elfoglalására.

III. Szerb körökben különösen amiatt nyugtalankodnak, hogy a parancs Tiszáig és Dunáig tartó román földről beszél.


2.9. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK A PÁRIZSI SVÁJCI KÖVETSÉG ÁLTAL TOVÁBBÍTOTT KÉRELME A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG KORMÁNY ÁHOZiratszám:325151

irat típusa: 1/18/702. sz. irat



A Magyar Köztársaság kormányának kérésére Svájc Szövetségi Tanácsa megbízta párizsi követségét, hogy a Francia Köztársaság kormányának az alábbi közleményt továbbítsa:

A Magyar Köztársaság kormánya azon kéréssel fordul valamennyi szövetséges hatalom kormányához, adjanak lehetőséget a hozzájuk küldött különleges missziók révén a háború következtében meg szakadt közvetlen kapcsolatok újrafelvételére.

A magyar köztársaság kormánya úgy véli, hogy e missziók kiküldése nemcsak a magyar nép érdekeinek, hanem bizonyos mértékben a szövetséges hatalmak érdekeinek is megfelel, mégpedig a következő két okból:

1. A magyar kormánynak mindeddig sikerült megtartania a fiatal népköztársaságot annak a demokratikus rendnek a keretei között, amelyet a szövetséges hatalmak mindig is egyik alapvető háborús céljuknak tekintettek.

2. A cseh csapatok által lerohant, valamint a román Nemzeti Tanács befolyása alá került, hasonlóképpen a szerbek által újabban megszállt területeken azonban a zavaros és rendezetlen helyzet veszélyezteti a közlekedést és az élelmiszerek rendszeres szétosztását. Ezen túl, a kétségbeejtő mérem szénhiány azzal fenyeget, hogy rövid időn belül nemcsak Budapesten, hanem az egész országban leáll az egész gazdasági élet, és napról napra nehezebbé teszi azt a magyar kormányra háruló feladatot, hogy az anarchia veszélyének elhárítása érdekében fenntartsa az új demokratikus rendet.

A magyar kormánynak sürgető szüksége lenne arra, hogy a lehető leghamarabb közvetlenül tárgyalhasson a szövetséges hatalmakkal azon eszközökről, amelyekkel a fenyegető nehézségek megelőzhetők vagy legalább időlegesen elháríthatók.

Ezenfölül a magyar kormány kérelmét azzal a ténnyel támasztja alá, hogy a szövetséges hadseregek főparancsnokával5252 aláírt fegyverszünet december 4-éveI érvényét vesztette, és mihamarabb kívánatos lenne bizonyos kérdések megtárgyalására sort keríteni, mindenekelőtt a rend fönntartásának érdekében

Tekintettel a jelenlegi magyar kormány tagjainak a szövetséges hatalmak iránt már a háború alatt minduntalan kinyilvánított rokonszenvére, ami a régi rendszer bukása óta csak tovább erősödött, a magyar nép

5151A táviratot továbbították Londonba, Washingtonba, Brüsszelbe, Bembe, Korfura, Athénba és Madridba.

5252 Foch marsallal.


Iratok

köztársaságának kormánya joggal reméli, hogy a szövetséges hatalmak kormányai megadják hozzájárulásukat a fönt említett különleges missziók legrövidebb időn belüli elküldéséhez.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 44, f. 172.

2.10. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER FELJEGYZÉSEiratszám:33




Amikor a román követ5353 ma reggeli beszélgetésünk során célzást tett a román király 5454 és királyné5555 esetleges franciaországi utazására, azt válaszoltam, hogy pillanatnyilag erről nem lehet szó.

Kifejtettem, hogy az olasz király5656 e hónap 19-re kitűzött utazásán kívül csak a szerb Sándor herceg és a görög király látogatása van tervbe véve. Ez utóbbi január előtt nem is valósulhat meg; azután pedig elkezdődik a békekonferencia, és így egy újabb utazás, nézetem szerint, egyáltalán nem is jöhet szóba.

Ugyanennek a Franciaország és Románia jelenlegi helyzetét taglaló beszélgetésnek a során rámutattam, hogy jog szerint a román kormányt még nem lehet úgy tekinteni, mint amely újra a francia kormány szövetségesévé lett. Magától értetődően nem jelenti azt, hogy ne táplálnánk a legbarátibb érzelmeket Románia iránt, és ne szántuk volna el magunkat, hogy jogos követelései érdekében munkálkodjunk. Bizonyíték erre azon elhatározásunk, hogy a fegyverszüneti egyezményekben érvénytelenítsük a bukaresti szerződést5757, elérjük, hogy a bolgárok kiürítsék Dobrudzsát, és a mi oldalunkon újra létrehozzuk a román hadsereget. A jogi helyzet szabályozása azonban még hátravan, és a ténybeli állapot sem teljesen tisztázott.

irat típusa: AD.Europe 1918-40. Roumanie vol. 32, f. 16.

2.11. HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKiratszám:34

irat típusa: 258/2B sz. távirat. Titkos



Először. - Vix alezredes december 5-én5858 gróf Károlyi egy levelét továbbítva saját helyzete nehézségéről számolt be. Ügyesen és korrekt módon tevékenykedik a november 13-i egyezmény5959 makacs védelmezőjeként. Ám a cseh-szlovákok, a Mackensen-hadsereg ügyében hozott egymást követő, váratlan vagy ellentmondó határozataink, a magyar kormány puszta léte megnehezítik feladatát.

Az átküldött levélben gróf Károlyi hangoztatja a magyar kormány - már több ízben bizonyított - jó szándékát, tiltakozik a vele szemben nem ellenőrzött értesülések nyomán fölsorakoztatott vádak ellen, vitatja Magyarország egy részének cseh-szlovák megszállását, ami nem szerepelt a november 13-i egyezményben, és amit csak az I.

5353 Antonescu.

5454Hohenzollem Ferdinand.

5555 Mária királyné.

5656III. Vittorio Emmanuele.

57571918-ban írták alá a központi hatalmak és Románia.


5959Lásd föntebb, a 9. sz. alatt közölt iratot.


Iratok

és II. cikkelyben előírt feltételek között, valamint a régi Magyarország világosan megvont határát - amelyet egyedül a békekonferencia módosíthat - figyelembe véve volna szabad végrehajtani.

Azt kéri, hogy:

1. hozzuk meg a cseh csapatok kizárólagos megszállásának megakadályozásához szükséges intézkedéseket,

2. a II. paragrafus alapján és keretei között küldhessen csapatokat, az 1. paragrafus

értelmében kiürített terület kivételével,

3. vegyes bizottsági vizsgálat állapítsa meg a fegyverszünet megsértését a csehek által.

Másodszor. - Véleményem szerint haladéktalanul teljesíteni kell gróf Károlyi kérésének 1. és 3. pontját. A 2. pontot illetően félő súlyos konfliktusok kirobbanása mindaddig, amíg cseh-szlovák határ nincs megállapítva. E határok előttem nem ismertek, december 2-i, 6143/3 sz. táviratában6060 ön csak arról értesített, hogy követelik azokat.

Harmadszor. - Úgy vélem, nagyon hangsúlyosan szükséges fölhívnom figyelmét arra a helyzetre, amelybe mi hoztuk gróf Károlyit.

Lehetetlen el nem ismernünk, hogy azonnal megkezdte a november 13-i egyezmény végrehajtását.

1. Felszólításunkat követően az I. és II. cikkelyt, még a cseh-szlovákokra vonatkozólag is betartották,

2. II. cikkely - meg lévő csapatok bizonyosan alatta vannak az előírt számnak.

3. IV. cikkely - Fölajánlotta a román háborús anyag visszaszolgáltatását és az előírt anyag szállítását.

Ajánlatai azonban, amelyeket december 1-jei 109/2B sz. táviratomban6161

Önnek továbbítottam, válasz nélkül maradtak. A magyarok még a szerb királyi szerelvény egy részét is visszaküldték.

4. V. cikkely - egyedül a monitorok átadása késik, mivel Troubridge tengernagy nem akar haditengerészeket küldeni a francia megszállás alatt álló Budapestre.

5. A VI-VII-VIlI. és X. cikkelyek végrehajtása folyamatban, a XI. cikkelyt, a postai ellenőrzést illetően betartják, a XII-XIII-XIV. és XVI. cikkelyeket betartják.

6. XV. cikkelyre vonatkozóan 6277/4RT jelű táviratomban6262 ma küldtem Önnek a javaslataimat.

Negyedszer. - Ezzel szemben:

1. A cseh-szlovákok ügyében - anélkül, hogy részletekkel mind ez ideig szolgálni tudtunk volna - olyannyira indokolt új követelésekkel léptünk föl, hogy az már bosszantó.

2. Megálljt parancsoltunk, majd Mackensen elleni föllépésre buzdítottuk Magyarországot, ami végül is szembefordította őket Berthelot tábornok küldöttségével.

3. Végül nem ismerjük el a magyar korn1ány nemzetközi létezését. Vagy ezt nem hozzuk tudomására, ahogy én tettem idáig, és akkor fönntartjuk a bizonytalanságot, vagy tudomására hozzuk, akkor meg fölléphetnek azon nehézségek, melyekre később mutatok rá.

Ötödször. - Magatartásunknak már megvan a budapesti visszhangja. A december 3-i "Az Est" című újság keserűen panaszkodik a teljesen szláv és román befolyás alatt álló francia sajtóra. Azt írja, hogy Magyarország régi ellenségei - mint Denis Gauvain professzor (Débats), Herbette (Temps) - adják meg a jelszót az egész francia sajtónak. Továbbá, hogy a Magyar Köztársaságot megcsúfolták, ezért Anglia felé kell fordulni, ahol jobban ismerik Magyarországot, mint Franciaországban, és ahol nagyobb jóindulatra számíthat.

6060Erre vonatkozólag lásd föntebb a 27. sz. alatt közölt iratot.




Iratok

Hatodszor. - Arra a fölöttébb kínos helyzetre nem is szükséges rámutatnom, amelybe jómagam kerülök, amikor olyan egyezményt hajtatok végre az Ön megbízottjaként, amelyet én is aláírtam, ha tétovázásunk kétségbe vonhatja nézeteink őszinteségét.

Hetedszer. - Már beszámoltam azonban Önnek a távozásra mindig kész gróf Károlyi szilárdnak nem mondható helyzetéről. Valamennyi kisebb szövetségesünk arra törekszik, hogy visszaéljen a széles körű előnyével, amelyben részesítettük őket. Személyes utasításként továbbítottam Vix alezredesnek az Ön 12.935J2CH sz. táviratát a magyar kormány nemzetközi helyzetéről,6363 elrendelve, hogy további intézkedésig ne adja át gróf Károlyinak.

Semmi kétségem afelől, hogy amint megkapja, azonnal lemond. Noha nem ismertük el nemzetközi létezését, mégis aláírtuk vele a november 13-i egyezményt, amiről egy nemzetközileg el nem ismert utód kijelentheti, hogy őt az nem köti. Kizárólag ismeretlenekkel lenne dolgunk, akiknek semmi hatalmuk sincs, és akik semmiféle biztosítékkal sem tudnának szolgálni. Azonkívül egész Magyarországon súlyos zavargásokra lehetne számítani. Vix alezredes helyzete lehetetlenné, ha ugyan nem veszélyessé válna, nekem pedig fontolóra kellene vennem a visszahívását.

Úgy érzem, kötelességem nagyon komolyan felhívnom a figyelmét erre az eshetőségre. Mind a jelenlegi rendfenntartást, mind az egyezmény előírásainak végrehajtását tekintve érdekünkben áll, hogy gróf Károlyi továbbra is megőrizze a hatalmat. Ennek érdekében - a megszálláson kívül, amit én mindig javasoltam - nem szabad teljesíthetetlen követelésekkel föllépni vele szemben.

levéltári jelzet: AG.20N497 c/7S. d/2.

2.12. PICHON KÜLÜGYMINISZTER A LONDONI, RÓMAI, WASHINGTONI, BRÜSSZELI, KORFUI, ATHÉNI, BERNI ÉS MADRIDI FRANCIA KÖVETSÉGEKNEKiratszám:356464

irat típusa: Szám: 6919


keltezési idő: 1918. december 9.23 óra 30

A svájci követségtől érkezett közlemény szerint a Magyar Köztársaság kormánya valamennyi szövetséges hatalom kormányához fordul, lehetőséget kérve arra, hogy különleges missziók kiküldése révén megújítsa az említett kormányokkal a háború miatt megszakadt közvetlen kapcsolatokat.6565 A magyar kormány úgy látja, hogy e missziók kiküldése nem csupán a magyar, hanem a szövetséges hatalmak érdekeinek is megfelel:

1. mert mind ez ideig sikerült megtartania Magyarországot a demokratikus rend keretei között, ami a szövetséges hatalmak egyik háborús célját képezte;

2. mivel a csehek, a románok és a szerbek Magyarországon zavaros helyzetet hoztak létre, ami a közlekedést és az élelmiszerek elosztását, valamint a szénellátást is veszélyezteti.

Végül a magyar kormány kijelenti, hogy tagjai fontosnak tartják azt a rokonszenvet, amelyet ők a háború alatt a szövetséges kormányok iránt tanúsítottak.

Aligha szükséges jeleznem, hogy a Francia Köztársaság kormányának nem áll szándékában e közleményre válaszolni. Arra irányuló újabb próbálkozásnak vagyunk tanúi a magyar kormány részéről, hogy megtévesszen szándékait illetően, és megkísérelje lerázni a Magyarországot a háborúval kapcsolatban oly súlyosan terhelő felelősséget. Egyszersmind újra fölbukkannak azok a próbálkozások, amelyek arra irányulnak, hogy a Magyarország által elnyomott nemzetiségeket vádolja a zavarok előidézéséveI.

Az efféle kijelentésekkel szemben egyedül a hallgatás a helyénvaló.

6363A magyar kormány nemzetközi helyzetéről lásd föntebb a 18. sz. alatt közölt iratot.

64641918. december 12-én G. Clemenceau ugyanilyen értelmű táviratot küldött Franchet d'Esperey tábomoknak.

6565Lásd följebb, a 32. sz. alatt közölt iratot.


Iratok

Londonnak, Rómának és Washingtonnak: Hálás lennék, ha megerősítenék annak a kormánynak a teljes egyetértését a föntebb kifejtett állásponttal, amelyhez akkreditálva vannak.

Bernnek: Hálás lennék, ha szóban ismertetné a svájci kormánnyal azon szándékunkat, hogy nem teljesítjük a magyar kérést.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 44. 6666


irat típusa: 6216/3. sz. távirat. Titkos


keltezési idő: 1918. december 9. 1 óra 50 (Érkezett: december 9. 11 óra 15)

1. Hadügytől alábbi táviratot kaptam: "Kiemelem nagyhatalmak által szövetséges államként elismert - és úgy is kezelendő - Cseh-Szlovák Köztársaság helyzetét. A csehek által tett szolgálatok, Franciaország iránti odaadásuk és a fontos szerep, amely Közép-Európa új szervezetében rájuk vár, indokolja folyamatos támogatásunkat és megkülönböztetett megítélést kérésük vizsgálatában. Azt kell tehát követelnie gróf Károlyitól, hogy vonja vissza szlovák területre küldött csapatait.

2. Magyarország déli részébe tervezett csapatmozdulatok és lovasság vezénylése Temesvárra jóváhagyva. Azonban magától értetődik, hogy egyelőre a jelenleg megszállt övezeten túl semmilyen csapatot nem szabad küldeni Budapest irányába.

3. Másfelől a Cseh-Szlovák Köztársaság ügyvivőjének Vix alezredes által eljuttatott távirata arról számol be, hogy magyarok - az általuk aláírt fegyverszüneti egyezmény 17. pontjára hivatkozva - lerohanták Szlovákiát, és kegyetlenkedéseiknek se szeri, se száma. Kérem, haladéktalanul követelje gróf Károlyitól magyar csapatok visszavonását Szlovákiából, mivel az egyezmény 17. cikkelye soha nem célozta e fölhatalmazás megadását Magyarországnak."


2.14. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE KÁROLYI MAGYAR MINISZTERELNÖKNEKiratszám:376767

irat típusa: 81/2S sz. irat



Excellenciás Uram!

A fegyverszüneti Kormánybizottság panaszt emelt amiatt, hogy a cseh-szlovák csapatok a megszállásuk alatt álló területeken nem ismerik el az 1918. november 13-i katonai egyezményben6868 meghatározott alapelveket.

6666A fóliószám olvashatatlan.

6767A levél másolatát elküldték a Keleti Francia Hadsereg parancsnokának.

6868Lásd a 9. szám alatt közölt dokumentumot.


Iratok

A kérdésben kikértem az elöljáró hatóság véleményét A főparancsnok6969 az alábbi táviratban válaszolt:

"Az általunk aláírt fegyverszünet kizárólag a Keleti Hadsereg frontjára vonatkozik, és semmiképpen nem befolyásolja a szövetségesek későbbi más frontokra vonatkozó döntéseit.

Következésképpen a szövetségesek által elismert cseh-szlovák államnak joga van teljes állami függetlenséghez azokon a területeken, amelyeket a számára kijelölt ideiglenes határokon belül elfoglalt."

Kérem Excellenciádat, fogadja nagyrabecsülésem kifejezését.

levéltári jelzet: AG.20N528 e/106. d/2.

2.15. HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEKiratszám:38




Válaszul november 28-i, 23/S sz. táviratában7070 föltett kérdésére, valamint szövetséges hadsereg főparancsnokának utasítása értelmében kérem, a magyar kormánynak válaszolja azt, hogy a fegyverszünet értelemszerűen intézkedett Erdélynek Románia általi elfoglalásáról, mivel a románokat az antant tagjának tekintjük.

levéltári jelzet: AG.20NS27 c/105. d/4.


irat típusa: 6262/3. sz. távirat. Titkos

keltezési hely: Szaloniki.

keltezési idő: 1918. december 13. 8 óra (Érkezett: december 13. 12 óra 15)

Válasz a december 9-i 258/2B7171 és 276/2B7272 sz. táviratra.

1. Teljesen tisztában vagyok az összes nehézséggel, amivel találkozik, és annál inkább meg tudom ítélni ezeket, mivel nekem még nagyobb és még több nehézséggel kell szembenéznem.

2. Jelenlegi helyzet - ami Önt illeti -, a következőképpen foglalható össze:

I. A Magyarországgal aláírt fegyverszünet egyes föltételeinek alkalmazása nehézséggel jár Berthelot tábornok különleges helyzete miatt, aki Dunától északra román területen tevékenykedik, és akivel kapcsolatunk bizonytalan; nagyon fontos volna - és ezt Berthelot tábornoknak már jeleztem -, hogy, megbízottai és az



7171Lásd a 34. számú dokumentumot.



Iratok

ellenőrző bizottság közötti közvetlen kapcsolat folyamatos legyen" ... hogy a Romániát érintő részleteket közvetlenül és gyorsan rendezni lehessen, mindenekelőtt az olajszállító vagonok kérdésében, amire Ön célzott. Landrot alezredest Berthelot tábornoknak e feladattal kellett kiküldenie. Burlat századost egyedül Berthelot kezdeményezése nyomán küldték ki.

II. Berthelot tábornok csak ma értesített arról, hogy semmiféle egyezményt nem írt alá Mackensennel. Küldjön ki összekötő tisztet - amint azt kilencedikei 276/2B sz. táviratában' javasolja - a Dunai Hadsereghez, jelenléte sok kérdés megoldását meggyorsítja majd, és lehetővé teszi, hogy a budapesti Bizottság megismerje Berthelot tábornok véleményét, s az ügy teljes ismeretében hozza meg legfelső fokon határozatát.

Ill. Gróf Károlyi helyi hatalmat képvisel egy ellenséges országban: Ausztria-Magyarországon, s arra kell törekednie, hogy az elfogadott helyzetből adódó minden követelménynek eleget tegyen, ellenkező esetben kényszeríteni kell erre; panaszait fönntartással kell kezelni. Szolgálatkészségét és jóakaratát helyénvaló volna megköszönni. Ön helyesen cselekszik, amikor nem kényszeríti arra, hogy végsőkig elmenjen, azért, hogy valamilyen hatalommal és ne anarchiával legyen dolgunk, ám időben kell föllépnünk vele szemben, a december 5-i 12.935/2CH sz. táviratban2 kijelölt szigorú határok között. Magyarországot legyőztük, s mielőtt békét kért volna, egyik legádázabb ellenségünk volt; a kettős monarchia egyéb államaihoz hasonlóan fizetnie kell tehát.

IV. Cseh-szlovák kérdést - elsősorban december 9-i 6216/3.3 és 6134/4 sz. táviratokból - részletesen megismerhette. Cseh-szlovák követelések nem újak, és antant által elismert elven, azon a jogon alapulnak, miszerint saját területről ellenséges csapatok kiürítendők; a magyar csapat0kat következésképpen ki kell vonni, és a kiürített területeket a csehszlovák hadseregnek kell megszállnia. Párizsban hozott határozatok visszavonása nem jöhet szóba. Még nem kaptam választ Párizsból cseh-szlovák határok megállapítását sürgető kérésemre, ez ugyanis minden nehézség megoldásának alapkérdése.

V. December 9-én elküldtem a miniszternek szerb, illetőleg román megszállású katonai övezet kijelölésére vonatkozó javaslataimat.5 Válaszán múlik a Keleti Francia Hadsereg és a Dunai Hadsereg közötti határ, és a Bánát kérdése megoldást nyer. Minden eddig meghozott döntés csak időleges jellegű lehet.

VI. Minden magyar vagy cseh-szlovák területen folytatott vizsgálat az e célból fölállított budapesti bizottság hatáskörébe tartozik.

VII. Troubridge tengernagy felhatalmazást kért és kapott arra, hogy tengerészeket

küldjön Budapestre.

VIlI. Több táviratban jeleztem Párizsnak, hogy érdekünkben állna Budapest elfoglalása. Nyilván előttem ismeretlen politikai okok állnak szemben csapatok odaküldéséveI.

IX. Váratlannak és ellentmondásosnak nevezett döntéseim meghozatalát Párizsban rendelték el, és nyilván jó okuk volt rá.

3. Ismételten fölhívom figyelmét feladatára, amely kizárólag szállásra korlátozódhat, és nem engedi meg, hogy bármilyen módon területi vagy politikai követelésekkel kapcsolatos kérdésekbe belefolyjon, amelyek semmiképpen sem tartoznak hatáskörébe.


2.17. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 83

iratszám:40

irat típusa: 318/S sz. távirat




Iratok

Van szerencsém csatoltan megküldeni önnek:

1. A Cseh-Szlovák Köztársaság budapesti meghatalmazottja, Hodža számomra megküldött (7/f. sz. XII. 13-i), jegyzékének7373 kivonatát.

2. Válaszom tervezetét, melyet az ön jóváhagyása esetén szándékozom részére elküldeni7474.

Az ügy tanulmányozása során pontos képet alkothat új cseh szövetségeseink gondolkodásmódjáról.

MELLÉKLET7575

Vix alezredes, a budapesti szövetséges katonai misszió vezetője Hodžanak, a Cseh-Szlovák Köztársaság meghatalmazottjának



Válasz a december 13-i keletű, 7/f sz. jegyzékre.7676

Van szerencsém tudomására hozni, hogy azért kértem önt, küldjenek - amennyiben lehetséges - szenet Magyarországra, mert így akartam lehetőséget adni a hozzám beérkező jelentések szerint igen súlyos szénhiány enyhítésére, valamint a hiány következtében esetleg fellépő zavargások elkerülésére.

Az ügyben hozzám intézett jegyzéke - amelyből az tűnik ki, hogy a cseh-szlovák kormány ennek feltételéül Teschen körzetének francia megszállását szabná -, rendkívül meglepett.

Ennek kapcsán meg kívánom jegyezni, hogy:

1. Semmiképpen nem jöhet szóba francia közbenjárás olyan kérdésben, amely valójában csak a magyar államra és a Cseh-Szlovák Köztársaságra tartozik.

2. A magyarországi stratégiai pontok megszállását célzó intézkedésekkel kapcsolatban, a konvenció 7777 3. cikkelyében foglalt rendelkezéseknek megfelelően, egyedül a szövetséges parancsnokság bír döntési jogkörrel, és semmi esetre sem fogadhatja el, hogy e tekintetben feltételeket szabjanak neki.

3. Francia katonai egység semmi körülmények között sem tekintendő szénszállítmányra beváltható cseretárgynak.

4. Fölöttébb kínos, hogy a tescheni körzettel kapcsolatban efféle javaslattal álltak elő, mikor az éppen politikai vita tárgyát képezi a Cseh-Szlovák Köztársaság és a lengyel állam között.

Lekötelezne, ha fönti észrevételeket a cseh-szlovák kormány tudomására hozná.


2.18. BERTHELOT TÁBORNOK, A DUNAI HADSEREG PARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 84

iratszám:41

irat típusa: 116-119. sz. távirat


7474Lásd a Mellékletet.

7575A Melléklet levéltári száma: AG.17N515 c/3. d/2.


7777Az 1918. november 18-i konvenció; lásd föntebb a 33. sz. alatt.


Iratok

keltezési hely: Bukarest, Szalonikin át,

keltezési idő: 1918. december 15.19 óra 30

1. Nem szükséges véleményt nyilvánítanom annak eldöntésére, hogy a szövetségesek beavatkozzanak avagy sem Oroszországban. De amennyiben megtesszük, úgy alkalmazandók azok a nélkülözhetetlen eszközök, melyekről 83/3 és 212/1 sz. sürgönyömben7878 beszámoltam.

2. Jelzem és figyelmébe ajánlom a tényt, hogy Erdélyben magyar ügynökök lázítanak, és a bolsevizmusra bujtogatnak, hogy megakadályozzák előrenyomulásunkat - vagy legalábbis szembeszálljanak vele. Tevékenységük eredményeképpen a Magyarország és Erdély közötti határ mentén számos helyütt került sor tüntetésre, illetve zavargásra, fölhatalmaztam román főparancsnokságot, hogy román csapatok átléphetik - (1 írásjel hiányzik)7979 belül, hogy a mieink elfoglalhassák helyüket - a fegyverszüneti egyezményben meghatározott vonalat, és megszállhatják Máramarossziget -Sigetul, Marremuresului [Sighetul Maremuresului (Marmatiei)], Nagybánya - Baiamare, Szatmárnémeti - Satmar [Satu Mare], Nagykároly - Careima [Carei (Mare)], Dés - Dej, Kolozsvár - Cluj, Nagyvárad - Orradiamare [Oradea (Mare)], Arad városokat. Kétségkívül a fegyverszünet szellemének megfelelően cselekedtem, hiszen az fölhatalmazást ad stratégiai pontok megszállására.

Másfelől, ha a bolsevizmus megerősödik Magyarországon, a kormány megfenyegetendő az ország területének megszállásával. A magyar kormány engedi bolsevik eszmék nyílt hangoztatását, és bizonyos lapok egyértelműen csak a szövetségesek ellen írnak. Másfelől, Erdélyben magyarok rengeteg, Budapesten nyomtatott, a királyra és a királynéra nézve sértő, Erdély lakosságát Romániától elfordítani igyekvő röpiratot terjesztenek. Jelzem még, hogy a híres román forradalmár, Racosky, aki megtagadta hazáját és legádázabb ellenségévé lett, éppen Budapesten élvezi a szabadságot, és engedélye van rádiótáviratok küldésére. Ezt a helyzetet nem tűrhetjük.



iratszám:42

irat típusa: 397/S sz. irat



Van szerencsém önnek a mellékelt terjedelmes dossziét továbbítani, amely a magyar fegyverszüneti kormánybizottságtól érkezett, és a november 13-i konvenciónak8080 a különböző nemzetiségű szövetséges csapatok által a bizottság szerint elkövetett megsértésére vonatkozik. A bizottság panaszai négy csoportba sorolhatók:

1. A szövetséges csapatok beavatkozása a megszállt területek közigazgatásába. A rendőrség és a csendőrség fölszámolása. Gazdasági határ fölállítása (1. és 7. cikkely).

2. A megszokott szükséglet fölötti technikai anyag és személyzet fönntartása a megszállt területeken (4. és 15. cikkely).

3. Önkényes rekvirálások (12. cikkely).

4. A vasutak, a posta és a távíróhálózat lefoglalása (3. és 14. cikkely).



8080A 33. sz. alatt föntebb közölt irat.


Iratok

A magyar kormány nem mindig a kellő igyekezettel járt el, hogy eleget tegyen a szövetségesek követeléseinek, nevezetesen a Mackensen-ügyben.

Anélkül, hogy valós tényekre hivatkozhatnék, ez ügyben kétségeim vannak lojalitását illetően. Az a körülmény, hogy határozottan kötelezettséget vállalt a német egységek internálására, noha minden bizonnyal tisztában volt erre való alkalmatlanságával, meglehetősen gyanús. Akár szándékosan tette, akár nem, elősegítette a német csapatok nagyobb részének Németországba jutását.

Más esetekben azonban jóakaratáról tett tanúbizonyságot. Majdnem minden alkalommal - némi ellenállás után, hogy a látszatot mentse, vagy talán azért, hogy bennünket próbára tegyen - engedett követeléseinknek. Egyelőre nem szabad kijelentenünk, hogy nem hajlandó engedelmeskedni.

Ezt leszögezve, kénytelen vagyok elismerni, hogy a sérelmek nagy része megalapozott. A szövetségesek általánosságban nemigen tartották be az általuk aláírt konvenciót.8181 A megszállt országot leigázott országként kezelték.

Bármilyen sokat szenvedett is némelyikük, ez - nézetem szerint - semmiképpen sem igazolja minden jog folytonos megsértését.

Különösképpen sajnálatos, hogy az igazság és jog bajnokaként föllépő Franciaország az effajta elítélendő viselkedést tekintélyével fedezi.

E helyütt nem térek ki a magyar bizottság által minden egyes ellenséges, a magyarokat körös-körül szorongató nemzetiséggel szemben kifejtett különböző sérelmek részletes tárgyalására. Minden egyes megállapított tény vizsgálatot igényel. Politikailag az lenne helyes és egyben igazságos is, ha a panaszok jogosságát megvizsgálva meg tudnánk szüntetni őket.

A szerb és román megszállás alatt álló területekre nézve úgy vélem, hogy megelőzően előterjesztett javaslataim lehetővé tennék a kérdés megoldását.

E javaslatok a következőkben foglalhatók össze:

1. Szövetséges központi ellátó bizottság fölállítása, amely minden, e területeket érintő gazdasági kérdéssel foglalkozna.

Ezáltal eltűnnék a szerbek által a demarkációs vonalon állított gazdasági sorompó.

(Az 59/S sz. 1918. november 29-i keltezésű levél.)8282

2. A megszállt területeken teljes hatalommal rendelkező közlekedési és hírközlési (vasút, telefon- és távíróvonalak) bizottság fölállítása.

3. Az elengedhetetlenül szükséges az egységes cselekvés biztosítása érdekében területi főparancsnokság fölállítása francia tábornok parancsnoksága alatt, azzal a feladattal, hogy az e területek egészét érintő minden katonai, közigazgatási és gazdasági kérdést fogjon össze.

E szervezet közvetlen összeköttetésben állna a szerb és magyar kormánnyal, és a magyar kormánnyal a budapesti misszió közvetítésével érintkezne.

A cseh-szlovák kérdéseket azonos feltételekkel - a budapesti misszió közvetítésével a magyar kormány, valamint a Csehszlovák Köztársaság megbízott képviselője között - lehetne megtárgyalni.

Ily módon megoldást nyernének a föntebb az 1. és 4. pontokba sorolt főbb sérelmek.

A 3. szakaszban foglaltak azonnal megszüntetendők. A rekvirálásokért a szabályoknak megfelelően térítést kell fizetni vagy az annak rendje és módja szerint kiállított utalvánnyal, vagy közvetlen kifizetés útján. A kiadott paranccsal szembeszegülőket elegendő szigorú figyelmeztetésben részesíteni.

A 2. szakaszba soroltakat vegyes bizottságok fogják tanulmányozni a 305. sz. december 14-i keltezésű

8181Az iraton szereplő jegyzet: Itt nem a konvenció megsértésének olyan nyilvánvaló eseteire célzok, mint Magyarország cseh, majd Erdélynek román inváziója. E sérelmek inkább a versailles-i kongresszusra tartoznak.8282Az 58. sz. alatt föntebb közölt irat.


Iratok

följegyzésemben8383 leírt feltételeknek megfelelően.


2.20. A MAGYAR FEGYVERSZÜNETI KORMÁNYBIZOTTSÁG VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEKirat FDD száma: 88

iratszám:43

irat típusa: 627/1918 sz. távirat.



Tudomásul vettük december 17-i, 427/s sz. értesítésüket8484, melynek értelmében Kolozsvárt mint stratégiai pontot elfoglalják. Ugyanakkor a leghatározottabban megtagadjuk csapataink visszavonását e városból, mivel ezen követelés megcáfolhatatlanul ellentmond a f. év nov. 13-án Belgrádban aláírt K. K. kikötéseinek.

A magyar korm.-nak nincs módjában e kérést teljesíteni, és csapatait a K. K. I. és II. cikkelyeinek megfelelően továbbra is a demarkációs vonaltól nyugatra, illetve északra állomásoztatja.

A magyar korm. ezen jogszerű és megváltoztathatatlan döntéséből következő esetleges incidensekért, vagy ami súlyosabb, a magyar és román csapatok között esetleg bekövetkező összeütközésekért már előre visszautasít minden felelősséget, kizárólag azon szövetséges egységek parancsnokára hárítva azt, aki megkísérelné a magyar csapatokat erő alkalmazásával eltávolítani.


2.21. HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D`ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 89

iratszám:44

irat típusa: 511/2B sz. távirat. Titkos.



Először - Vix alezredes táviratában arról értesít, hogy Berthelot tábornoktól a következő sürgönyt kapta: "l48/3 sz. A magyar és román csapatok közötti mindennemű összeütközés elkerülése érdekében kérem, adasson parancsot a magyar csapatoknak Kolozsvár (Klaussembourg [Klausenburg] ) kiürítésére, mivel ezen várost mint stratégiai pontot, parancsom értelmében a románoknak kell elfoglalni, amíg nem tudok francia egységeket küldeni." A sürgönyről Vix alezredes késedelem nélkül tájékoztatta a magyar kormányzatot.

Másodszor - Berthelot tábornok e döntése szöges ellentétben áll a november 13-i konvenció III. cikkelyével, melynek értelmében a megszállandó stratégiai pontok kijelölésének joga önt illeti meg. Ezenkívül az ön, valamint a francia kormány szándékaival is ellentétesnek ítélem, tekintettel az ön korábbi parancsára, amely megtiltja a belépést Magyarországra.


8484A kötetben nem közölt irat. E tárgyban lásd a lentebb 89. sz. alatt közölt iratot.


Iratok

Harmadszor - Ismételten fölhívom figyelmét körülményekre, melyekről 469/2B és 493/2B sz. sürgönyömben 8585

már beszámoltam, különös tekintettel a helyzetre, amelybe kerülök, ha nem tartjuk tiszteletben konvenciót - melynek betartatása az én feladatom, és amelyet az ön képviseletében kézjegyemmel is elláttam -, és ha a vele kapcsolatos újabb döntésekről nem tájékoztatnak időben.

Negyedszer - Ennek megfelelően kérem, haladéktalanul állítsa le a Berthelot-féle akciót, vagy adjon nekem újabb parancsot az akció indokolásával, céljának és körülményeinek ismertetésével.


2.22. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D`ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 94

iratszám:45

irat típusa: 15.373 BS/3 sz. távirat



Válasz az ön dec. 12-i 6257 sz. sürgönyének8686 4. szakaszára.

Külügyminisztérium tájékoztatása szerint:

Először - "Szlovákia történelmi határai cseh-szlovák köztársaság követelése szerint a következők:

a) Nyugati és északi határok megegyeznek jelenlegi Magyarország határaival;

b) Déli határ a Dunát követi az Ipoly folyóig, továbbá az Ipoly folyását Rima Szombat városáig, majd nyugat-keleti irányban egyenes vonalban folytatódik az Ung folyóig;

c) Keleti határ Galícia határáig az Ung folyó."

Másodszor - Végleges határok kijelölése csak a békekonferencián a szövetségesekkel egyetértésben lehetséges.


2.23. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 102

iratszám:468787

irat típusa: 15.461 BS/3 sz. irat. Titkos



November 22. és 23-i, 4.542 és 4.543 sz. levelében8888 beszámolt a prágai kormány folyamodványáról, amely az összes cseh-szlovák katonai erő Csehországba szállításának engedélyezésére irányul, egy nagyobb francia


8686A tárgyhoz lásd a föntebb 80 sz. alatt közölt iratot.

8787Az iratból másolatot kapott Foch tábornok, a versailles-i Legfelsőbb Haditanács, a Szláv Iroda, a 1er Bureau A., a 2 e Bureau I.

8888A kötetben nem közölt iratok.


Iratok

egységgel megerősítve, ugyanakkor arra is felhívta figyelmemet, milyen fontos lenne e kérésnek a lehetőség szerint minél nagyobb mérvű teljesítése.

November 26-i, 14.675 BS/3 sz. levelemben8989 erre azt válaszoltam, hogy jelenleg nem lehet szó francia erők cseh-szlovák területre irányításáról, viszont tanulmányozzák a Francia- és Olaszországban található cseh katonaság Csehországba szállításának lehetőségét.

December 13-i, 4.969 sz. levelében9090 ismételten arra kért, vizsgáljam meg, milyen mértékben lehetne helyt adni a cseh kormány francia katonai támogatást sürgető kérelmének.

Van szerencsém tudatni önnel, hogy kénytelen vagyok a november 26-i levelemben 9191 kifejtett állásponthoz ragaszkodni.

A keleti hadsereg személyi állományának a betegségek, valamint a leszerelő, illetve a Keleten szolgálati idejüket letöltött katonák hazaszállítása következtében föllépő megfogyatkozása, e hadsereg által végrehajtott számos megszálló hadművelet, végül az éppen most kibontakozó dél-oroszországi intervenció nem teszi lehetővé e hadsereg hadműveleti övezetének további, mértéken felüli kiterjesztését. Biztos ugyanis, hogy csapataink esetleges csehországi hadművelete esetén, az összeköttetés biztosítása érdekében, szükséges lenne Budapest és Bécs megszállása, holott e tárgyban a francia kormány már korábban ellenkező értelmű döntésre jutott.

Másfelől december 14-én megindult az olaszországi cseh-szlovák hadsereg 25 000 katonájának Csehországba szállítása, amely december 28-ra fog bevégződni.

A franciaországi 3 cseh-szlovák ezred (mintegy 7000 fő) szállítása ugyanezen végcéllal Olaszországon keresztül hasonlóképpen megkezdődött, és e hó végére befejeződik.

E csapatok mind fegyelmezettek és megfelelő kiképzésben részesültek.

Úgy gondolom, hogy ezen körülmények között a prágai kormány, amely december végétől ilyen számottevő és megbízható erősítés fölött rendelkezhet, megfelelő eszközök birtokában tarthatja fönn a rendet a francia csapatok nélkül is, melyek odairányítására - a föntebb kifejtett okok miatt - különben is csak kényszerítő szükség esetén kerülhet sor.

Hozzáteszem még, hogy Beneš kérésének megfelelően a cseh hadsereg jövőbeni kiképzésének irányítására és a szövetséges hadseregekkel való kapcsolat tartására nagyobb számú, francia tisztekből alakítandó misszió áll föl, melyet rövid időn belül Prágába küldünk.

Ily módon a cseh kormány kívánságai nagymértékben teljesülnek.


2.24. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A DUNAI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 104

iratszám:47

irat típusa: 15.412 BS/3 sz. távirat

keltezési hely: Versailles,


Kérem a magyarországi fegyverszünet alkalmazására vonatkozó minden javaslatát előzetesen a fegyverszünet alkalmazásáért egyedül felelős K. Sz. H. [Keleti Szövetséges Hadseregek] főparancsnoka elé terjeszteni.





Iratok

Hasonlóképpen a magyarországi vitatott pontokat (temesi Bánság) d'Esperey tábornok francia erői fogják megszállni az ő parancsára.


2.25. HODŽZA, A CSEH-SZLOVÁK KORMÁNY KÉPVISELŐJE VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEKirat FDD száma: 105

iratszám:48

irat típusa: 15/F sz. irat



Alezredes úr!

Van szerencsém tudomására hozni, hogy a versailles-i haditanács közleményben értesítette a cseh-szlovák kormányt és védelmi minisztériumát a végleges demarkációs vonalról a cseh-szlovák állam keleti, vagyis a régi Magyarország északi felét illetően. E végleges demarkációs vonal, melyet a cseh-szlovák csapatoknak el kell foglalniuk, a következő:

A régi Magyarország nyugati határától a Duna mentén az Ipoly folyó torkolatáig, majd e folyó mentén Rimaszombatig, azután Rimaszombattól egyenes vonalban az Ung folyó torkolatáig, majd e folyó mentén a Kárpátokig, azaz a régi Magyarország határáig (Uzsoki szoros).

Kérem, Alezredes úr, e hivatalos értesítés szíves tudomásul vételét, illetve továbbítását a magyar kormányhoz avval a fölszólítással, hogy az haladéktalanul ürítse ki e területet, és azonnal vonja vissza csapatait e demarkációs vonal mögé, minden késedelem nélkül végrehajtva így a versailles-i haditanács parancsát.

Kérem Alezredes úr, fogadja igaz nagyrabecsülésem kifejezését.



iratszám:49




Van szerencsém mellékelten megküldeni a 15/F sz. levél9292 másolatát, melyet a cseh-szlovák kormány budapesti meghatalmazottja, doktor Hodža juttatott el hozzám.

Hodža úrnak azt válaszoltam, hogy semmiféle hivatalos közleményt nem áll módomban a magyar kormány részére átadni, mielőtt nem kaptam meg öntől a Szlovákiát megszálló cseh-szlovák csapatok számára kijelölt végleges demarkációs vonalra vonatkozó hivatalos értesítést.



Iratok

Egyúttal azt kértem tőle, hogy a véres összeütközések elkerülése érdekében a cseh-szlovák csapatok további intézkedésig ne lépjék át az ideiglenes demarkációs vonalat.

Kérem tájékoztatását, illetve utasítását arra nézve, hogy a november 13-i konvenció első, a magyar közigazgatásra vonatkozó cikkelye, valamint ugyanezen konvenció 17. cikkelye alkalmazandók-e a cseh-szlovák csapatok által megszállt területeken.9393


2.27. HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES MISSZIÓ VEZETŐJÉNEKirat FDD száma: 107

iratszám:50




Soron kívül továbbítani, nagyon sürgős!

Válasz 588/S-re.9494

Először - Külügyminiszter9595 tájékoztat, hogy cseh-szlovákok szerint szlovák történelmi határok a következők:

Nyugati és északi határok megegyeznek a jelenlegi Magyarország határaival. Déli határ Dunát követi Ipoly folyóig Rimaszombat városáig, majd egyenes vonalban az Ung folyóig.

Továbbá közli, végleges határ kijelölése csak szövetségesekkel egyetértésben lehetséges.

Másodszor - Kijelölt vonal ugyanaz, mint ön 588/S sz. táviratában9696, ismertesse magyar kormánnyal, amelynek vissza kell vonni csapatait kijelölt vonaltól északra fekvő területekről.

Harmadszor - Megérdeklődtem Szalonikitól, hogy konvenció I. polgári közigazgatásra vonatkozó cikkelye és XVII. cikkelye alkalmazható-e a cseh-szlovákok által megszállt területekre.

levéltári jelzet: AG.20N497 c/75. D/3.

2.28. FRANCHET D'ESPEREY, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKiratszám:51




9393December 19-i sürgönyében G. Clemenceau már ismertette ezt a demarkációs vonalat; e tárgyban lásd a 94. sz. alatt föntebb közölt iratot. Erről azonban Vix alezredest csak december 23-án tájékoztatták; evvel kapcsolatban lásd a lentebb 107. sz. alatt közölt iratot.9494A köteben nem közölt irat.

9595Stephen Pichon.



Iratok

Válasz 511/2B,9797 534/2B,9898 583/2B9999-re.

Berthelot tábornok önálló hadműveleti területe jelenleg Romániát, Erdélyt és Dél-Oroszországot foglalja magában. Ennek ellenére Párizsban úgy döntöttek, hogy Berthelot tábornok minden - a Magyarországgal aláírt fegyverszünet alkalmazásával kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó - javaslata előzetes vizsgálatra a fegyverszüneti egyezmény alkalmazásával egyedül megbízott szöv. hads.-ek főparancsnoka elé terjesztendő, valamint hogy a vitatott pontokat Magyarországon és Bánságban parancsomra vezényletem alatt álló francia erők szállják meg.

E rendelkezéseket abban a reményben továbbítom Berthelot tábornoknak, hogy ily módon a jövőben elkerülhetjük az elhamarkodott és egymásnak ellentmondó intézkedéseket, melyekről ön beszámolt. A budapesti szövetséges bizottság tehát továbbra is teljes mértékben nekem van alárendelve, és parancsot csakis tőlem vagy öntől - akit a fegyverszünet alkalmazására kijelöltem - fogadhat el. Haladéktalanul megküldöm az általános miniszteri rendelkezéseket részletező utasításokat.

levéltári jelzet: AG.20NS2S e/102. d/5.

A kötetben nem közölt irat.

2

4 A kötetben nem közölt irat.

2.29. BERTHELOT TÁBORNOK, A DUNAI HADSEREG PARANCSNOKA HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 109

iratszám:52

irat típusa: 172/3 sz. távirat


keltezési idő: 1918. december 23. 19 óra 40

(Érkezett: 23 óra)

Kérem, utasítsa Vix alezredest, ismertessen velem minden tervet és döntést Erdélyre vonatkozólag, amely az én hadműveleti övezetem, tehát az én hatáskörömbe tartozik. Erdélyt és Romániát érintő kérdéseket Vix alezredesnek Mabilais őrnaggyal egyetértésben kell kezelni.

E kérdések minden esetben, amikor nem azonnali döntés szükséges, jóváhagyásom alá bocsátandók. Azonnali döntés esetén tájékoztatást kérek róluk.


2.30. VIX ALEZREDES, A SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 110

iratszám:53

9797A föntebb, 44. sz. alatt közölt irat. 3 A kötetben nem közölt irat.




Iratok




Már több alkalommal fölhívtam figyelmét a nehéz helyzetre, amelybe Budapesten kerültem.

Nap mint nap újabb bonyodalmak lépnek föl. Mostanra olyan helyzet alakult ki, hogy minden erőfeszítésem ellenére képtelen vagyok feladatom elvégzésére.

A szóban forgó nehézségek többfélék:

1. a magyar kormánnyal szembeni egységes föllépés hiánya a szövetségesek részéről;

2. e föllépés érvényesítéséhez szükséges meghatározott alapok hiánya;

3. mind a magyarok, mind a szövetséges nemzetek részéről megnyilvánuló rosszakarat a szövetséges parancsnokság döntéseivel szemben, e döntések elfogadtatásához szükséges eszközök hiánya.

A) - A szövetségesek Magyarországon folytatott tevékenysége nélkülözi az egységet

a) Landrot alezredes tájékoztatása szerint, amelyről önnek beszámoltam, Berthelot tábornok főparancsnokként a Romániában-Erdélyben, valamint Dél-Oroszországban állomásozó összes szövetséges erő fölött rendelkezik, és független Franchet d'Esperey tábornoktól.

Így tehát mostantól két, egymástól független katonai hatóság lép föl a magyar kormánnyal szemben, mivel az Erdélyt és a Bánságot érintő minden kérdésben Berthelot tábornok jár el.100100

Berthelot tábornok megbízottjaként Mabilais őrnagy éppen most érkezett meg Budapestre, csatoltan megküldöm a számára kiállított parancs másolatát, amelyet a legtágabb értelemben fogalmaztak és oly módon, hogy minden összeütközést kerüljenek.

Ennek ellenére szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy:

1. Mabilais őrnagy Berthelot tábornok meghatalmazott képviselője a magyar kormánynál. Így tehát e kormánynak mostantól a szövetséges parancsnokság két képviselőjét kell elismernie.

2. Berthelot tábornok már előre számol olyan nehézségekkel, melyek a jövőben Mabilais őrnagy és jómagam között támadhatnak.

Vagyis két hatóság két képviselettel. A magyar kormány igyekszik majd hasznot húzni e helyzetből.

3. Hodža, a Cseh-Szlovák Köztársaság budapesti megbízottja éppen ma reggel tájékoztatott a versailles-i haditanács döntéséről, amely kijelöli a cseh-szlovák állam és a magyar állam közötti határvonalat.

Az erről szóló értesítést állítólag a prágai francia követ, Clément Simon magának Hodžának adta át.

Következésképpen létezik egy harmadik, ez esetben polgári hatóság, amely jogosult a szövetségesek nevében szólni, és ennek meghatalmazott budapesti képviselője minden bizonnyal Hodža, hiszen az ilyen fontos döntésekről őt értesítik, én pedig még tájékoztatást sem kapok.

B) Pontosan meghatározott alapok hiányában a magyar kormánnyal szembeni föllépés nehézségekbe ütközik

Engem Budapestre elsősorban azzal a feladattal vezényeltek, hogy minden érintett felet illetően felügyeljem a november 13-i fegyverszüneti egyezmény101101 pontjainak betartását.

Távolról sem áll szándékomban a konvenció bírálata, mindamellett szeretném megjegyezni, hogy a sebtében végzett fogalmazásnak köszönhetően abban számos hely pontatlan, melyeket pedig szerencsés lett volna a későbbi viták elkerülése érdekében tisztázni. Azonfelül hiányosságok is megállapíthatók benne. Mindent

100100Megjegyzés az iraton: A Bánságot a Franchet d'Esperey parancsnoksága alatt álló szerb hadsereg szállta meg.

101101A 9 sz. alatt föntebb közölt irat.


Iratok

összevetve mégis szilárd alapul szolgált az ellenőrző bizottság tevékenységéhez, ameddig minden érintett fél őszintén a betartására törekedett. Erről tanúskodnak azok az eredmények, amelyek a misszió Budapestre érkezését követően bizonyos kérdésekben megszülettek.

Ahogy már kifejtettem, a Szlovákiának a cseh-szlovákok általi megszállására vonatkozó versailles-i döntés véleményem szerint a konvenció első súlyos megsértését jelenti.

A francia követ részéről közvetlenül Hodžának (Hodža) ma tett hivatalos értesítés csak tovább súlyosbítja az elkövetett hibát.

Berthelot tábornok a maga részéről külön követelésekkel állt elő, és nagy eréllyel 100 mozdonyra, valamint 1500 vasúti kocsira jelentett be igényt. Követelését a konvenció egyetlen cikkelye sem támasztja alá, mivel a 4. cikkelyben foglalt vasúti anyag egésze, a főparancsnok102102 döntésének megfelelően, Szerbiának adandó át. Ennek egy részét Románia számára kellett volna fönntartani. További követeléseket a konvenció nem tesz lehetővé.

Végeredményben a november 13-i konvenció mára nem egyéb egy darab papírrongynál.

A kisebb szövetségeseink (cseh-szlovákok, románok és szerbek), hasonlóképpen a saját magunk (Troubridge tengernagy) által tanúsított viselkedés, a visszaélésekkel szembeszállni képes erő hiánya, úgy tűnik, mind azt mutatja, hogy mostantól egyetlen jog, az erősebb joga érvényesül.

C) A SZÖVETSÉGESEKNEK ÉS A MAGYAROKNAK A MEGÁLLAPODÁSSAL SZEMBEN TANÚSÍTOTT ROSSZINDULATA; A BETARTATÁSHOZ SZÜKSÉGES ESZKÖZÖK HIÁNYA

A visszaélések minden oldalon szaporodnak. Nincs már hatalom, amely lecsillapítaná a szenvedélyeket.

A cseh-szlovákok, akik tagadják, hogy a konvenció bármelyik része is alkalmazható lenne rájuk - így az 1. és a 17. cikkely, amit én megengedhetetlennek tartok - mindenütt korlátlan hatalmú urakként lépnek föl. Anélkül, hogy fölhoznám a fosztogatásokat és gyilkosságokat, amelyekkel vádolják őket, és amelyek valódiságáról nem állt módomban meggyőződni, annyit mindenesetre állíthatok, hogy imperializmusuk napról napra erőszakosabb.

A Berthelot tábornok parancsait áthágni kész románok hasonló megátalkodottságról tesznek tanúságot (acsarkodás, dühös ellenségeskedés, vérszomj, rablásvágy). A részükre kijelölt demarkációs vonal fojtogatja őket. Minden ürügyet föl fognak használni, hogy azt átlépve továbbterjeszkedjenek.

A szerbek kezdettől fogva igen sok visszaélést követtek el. Jelenlegi magatartásuk korrektnek mondható, olyannyira, hogy ezt a magyarok is elismerik. De amit már megszereztek, ahhoz ragaszkodnak, és egykönnyen nem adják ki a kezükből. Óvakodni fognak, hogy mindazt visszaállítsák, amit azért számoltak fel, hogy a magyar közigazgatás működését lehetetlenné tegyék.

A magyarok némely kérdésben eleget tettek követeléseinknek, másokban ellenállást mutatnak. A Mackensen-ügyben tanúsított viselkedésükkel semmiképpen sem lehetünk elégedettek. Mindenütt zűrzavar uralkodik, anarchia dúl. Mindegyik fél egyforma határozottsággal nyúl a zavargás eszközéhez, vagy azért, hogy nyerjen, vagy azért, hogy ne veszítsen.

Roppant veszélyes játék ez a jelenlegi időkben, amikor a bolsevizmus térnyerése nyugtalanító méreteket ölt.

A helyzet rendezésére a főparancsnokságnak sajnálatos módon semmilyen eszköz nem áll rendelkezésére. Okvetlenül szükséges az ország szövetséges megszállása, amely lehetővé teszi a zavargások lecsillapítását. Úgy tűnik, ezt felsőbb helyen nem értették meg.

A missziónak a felekhez eljuttatott észrevételei hatástalanok maradnak, hiszen mindenki előtt világos, hogy erő alkalmazására úgysem fog sor kerülni.

Fönti vizsgálódással a jelenlegi helyzet nehézségeit igyekeztem a lehető legtömörebben vázolni.

Ezek ismeretében könnyűszerrel belátható, hogy továbbiakban a missziónak nem áll módjában hasznos tevékenységet kifejteni. Minden jó szándéka és törekvése ellenére hasztalanul vergődik a leküzdhetetlen nehézségek hálójában.



Iratok

Ahogy tehetetlensége nap mint nap nyilvánvalóbbá válik és tekintélye egyre kisebb, úgy növekszik a vele szemben megnyilvánuló ellenszenv. Máris mindegyik fél vádolja, mindegyikük elégedetlenkedik vele, mindegyikük azt hozza föl ellene, hogy a másikat részesíti előnyben.

Hogyan orvosolható a jelenlegi helyzet?

Először is egységes föllépéssel.

Lényegében arról van szó, hogy ugyanazon ország - Magyarország - területének, valamint javainak jelentős részét több igénylő" között kell fölosztani, és ezt a fölosztást el kell fogadtatni ezzel az országgal.�

E kényes művelet mind Magyarországgal, mind ellenségeivel - szemben képes föllépni.

Tekintettel arra, hogy a november 13-i konvenció elvesztette hitelét, esetleg szükséges lenne új okmány kidolgozása, amelynek elfogadására - megtorlásul a Mackensen-ügyben tanúsított magatartásáért - kötelezni lehetne Magyarországot.

Ezen okmány megváltoztathatatlan érvénnyel bírna, és minden fél köteles lenne föltétel nélkül elfogadni.

Végül a meghozott határozatok betartatása, az anarchia fölszámolása érdekében az ország egész területén szükséges lenne katonai erő - méghozzá pártatlan (francia vagy angol) katonai erő - jelenléte.

A misszióra nézve megállapítható, hogy feladata e három alapvető föltétel teljesültével nagymértékben leegyszerűsödne. A központi hatalom képviselőjeként - amely közvetít ezen hatalom, valamint a különböző érdekelt felek között - fennakadás nélkül végezheti majd a meghozott határozatok végrehajtásának ellenőrzéséből, a végrehajtás szükség esetén erő általi biztosításából álló hálátlan feladatát.

Amennyiben a jelenlegi helyzet semmiképpen sem változtatható meg, úgy az a véleményem, helyesebb lenne a misszió tevékenységének beszüntetése. A haszna ugyanis vitatható. Valójában csak egyvalamire jó: arra, hogy a Franciaországnak szánt minden gyűlölet és szitkozódás céltáblája legyen.


2.31. A FRANCIA KELETI HADSEREG ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSE A MAGYARORSZÁGI HELYZETRŐLirat FDD száma: 111

iratszám:54

irat típusa: 5.284/3 sz. irat. Titkos



ELSŐ RÉSZ

Általános helyzet

A november 4-én Diaz tábornok és az osztrák-magyar parancsnokság között megkötött fegyverszünet103103 külön szabályozást igényelt a keleten tevékenykedő szövetséges hadseregek hadműveleti területére vonatkozóan.

November 5-én Belgrádban Franchet d'Esperey tábornok gróf Károlyival, az ideiglenes magyar kormány fejével meghatározta a fegyverszünet Magyarországra történő alkalmazásának általános föltételeit.

November 13-án Belgrádban Mišić vajda és Henrys tábornok, a szövetséges hadseregek főparancsnokának képviselője, valamint Linder Béla (Bella-Linder) magyar hadügyminiszter katonai konvenciót írtak alá.104104

103103A fegyverszüneti egyezményt Padovában írták alá.

104104A 9. sz. alatt, föntebb közölt irat.


Iratok

November 26-án Vix alezredes vezetésével misszió érkezett Budapestre azzal a feladattal, hogy felügyelje a november 4-i fegyverszünet és a november 13-i konvenció alkalmazását. E misszió - Henrys tábornok utasításait követve - minden részletkérdést illetően teljhatalommal tárgyalt gróf Károlyi ideiglenes kormányával.

Vix alezredes Budapestre érkezésekor a Magyarországgal kötött katonai konvenció alkalmazása viszonylag egyszerűnek látszott.

Csakugyan, e konvenció egyértelmű és világos volt. Ezen kívül úgy tűnt, hogy a végrehajtásban számítani lehet gróf Károlyi új kormányára. Hiszen gróf Károlyi meglehetősen nagy tekintéllyel rendelkezett Magyarországon, ahol az állami intézmények működése nem állt meg, és ahol a szénhiány következtében föllépő szállítási nehézségek ellenére a gazdasági helyzet inkább kielégítőnek volt mondható.

Ám a cseh-szlovákok hamarosan megszállják egész Észak-Magyarországot a Pozsony-Tisza felső folyása vonalig.

Eközben Erdélyben a francia dunai hadsereg támogatásában bizakodó románok megkezdik a belgrádi katonai konvencióban kijelölt demarkációs vonal átlépését, és mivel e törekvésüket nem rejtik véka alá, a temesi Bánságban nyugtalanságot idéznek elő a szerbek körében.

Másrészt a volt Ausztria-Magyarország minden délszláv tartománya Szerbiához csatlakozik. A szerb hadsereg által a belgrádi katonai konvenció megkötése előtt fölszabadított temesi Bánságban jugoszláv politikai szervezet kezd fölállni.

Az Adria partján és Krajnában a jugoszláv terjeszkedésnek az olasz imperializmus állja útját, és súlyosabb incidensek kirobbanását mindeddig csak Franciaország mérséklő hatása révén lehetett elkerülni. - A megszállt területek "olaszosításánál" használatos, esetenként erőszakos eljárások, a fiumei incidens - melynek során, miután sikerrel elűzték a szerbeket, az olaszok a megkötött szerződéseknek fittyet hányva megszállták a várost - heves ingerültséget váltanak ki a jugoszlávoknál, és minden percben összetűzések kirobbanásával fenyegetnek.

Ekképpen a volt Osztrák-Magyar Monarchia déli részén a helyzetet két fontos tény határozza meg:

- Jugo-szlávia létrehozásának következtében mélyreható ellentét alakul ki a szerbek és az olaszok között,

- a Magyarországgal megkötött katonai konvenció alkalmazása, Észak-Magyarország cseh-szlovák megszállása, és a szénhiány, valamint az ország leggazdagabb részének elfoglalása következtében föllépő gazdasági nehézségek gróf Károlyi kormányának helyzetét mind nehezebbé teszik és az országot anarchiába taszíthatják.

Végül az amúgy is igen bonyolult magyar kérdést tovább súlyosbítja a Mackensen-hadsereg ügye.

E hadsereg Magyarországon keresztül vonul vissza Dél-Németországba. Sorsáról a november 13-i katonai konvenció105105 II. cikkelye rendelkezik, ám a november 11-én Foch marsall által megkötött fegyverszünet106106 - melynek részletei a konvenció aláírásakor egyébként nem voltak ismeretesek - némi bizonytalanságot hagyott az ezen hadsereggel szemben alkalmazandó intézkedéseket illetően.

Ez a helyzet egymásnak ellentmondó intézkedéseket és késlekedést eredményezett, amelyek következtében a Mackensen-hadsereg nagyobb része kényelmesen Dél-Németországba vonulhatott. A hadsereg feltartóztatására képtelen magyarok néhány ígéret, majd azok valóra váltását célzó sikertelen kísérletet követően megelégedtek Mackensen marsall és vezérkara egy részének internálásával.

Jelentésünk sorrendben a következő kérdéseket dolgozza föl:

Az általános helyzet Magyarországon (I. fejezet)

Az általános helyzet Jugo-szláviában (II. fejezet)

Végül a Mackensen-hadsereg ügyét, amely jóllehet, nem több egyszerű epizódnál, külön fejezetben tárgyaljuk, ugyanis ez az ügy több ponton szolgál magyarázattal a magyarországi helyzetre.

ELSŐ RÉSZ

105105Lásd a 9. sz. alatt, föntebb közölt iratot.

106106A Németországgal aláírt fegyverszünet.


Iratok

I. FEJEZET

Az általános helyzet Magyarországon

I. - Katonai helyzet

A november 13-i katonai konvenció 2. cikkelye rendelkezett a magyar hadsereg leszereléséről, 6 gyalogos és 2 lovas hadosztály kivételével.

A hadsereg leszerelése magától valósult meg. A magyar fegyveres erők maradványai saját elhatározásukból tértek haza. Ezeknek az egységeknek egy része a közben szerb, román és cseh-szlovák hatalom alá került területeken, önkéntes szolgálatot vállalt - a magyar egyenruhát megtartva107107 - eredeti nemzetének hadseregében. A magyar területek azon részén, amelyet nem szálltak meg szövetséges csapatok, sok leszerelt katona a semmittevők számát gyarapítja, mindenekelőtt a nagyvárosokban, és semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy újra munkába álljon; ez a jövőben zavargásokat, zendülést válthat ki.

A 8 alakulóban levő magyar hadosztály vezérkara az alábbi városokban található:

Egy gyalogoshadosztály Budapest


Egy gyalogoshadosztály Pozsony

Egy gyalogoshadosztály Kassa

Egy gyalogoshadosztály Nagyvárad

Egy gyalogoshadosztály Kolozsvár


Egy lovashadosztály Szeged

Egy magyar forrás szerint ezek a hadosztályok eléggé ütőképesek. Ez az állítólagos ütőképesség nem felel meg a valóságnak. Ezek a hadosztályok ugyanis a régi egységek állományából szerveződnek, vagyis nagy részben igen fiatal korosztályok katonáiból, valamint olyan dologtalan katonákból, akik a magyar kormány költségén tartatják el magukat. Ezeknek az egységeknek katonai szempontból semmilyen értékük sincs, és a dolgok mai állapotát figyelembe véve a magyar hadsereget mint nem létezőt lehet tekinteni. Továbbá az is megjegyzendő, hogy a katonai létesítmények, hadianyagraktárak stb... Ausztriában vannak, és a magyar hadsereg hiányt szenved fegyverből, lőszerből, valamint mindenféle egyéb katonai anyagból, illetve fölszerelésből.

Végül, ami ennek a hadseregnek a szellemét illeti, az magától értetődően igen alacsony. Úgy tűnik, Budapesten a fiatal korosztályok benntartása elleni mozgalom van alakulóban. A magyar forradalom napjaiban mondott beszédében állítólag maga Linder Béla is kijelentette, "hogy soha többé nem akar katonát látni".

II. - Politikai és gazdasági helyzet

1 - A kormány és a közigazgatás helyzete november elején

Gróf Károlyi kormányát a november elején kitört forradalom juttatta hatalomra, amely kikiáltotta a köztársaságot.

A képviselőházat, valamint a főrendiházat föloszlatták. A hatalmat a (mintegy húsz tagot számláló) Nemzeti Tanács Intéző Bizottságára támaszkodó Károlyi-kormány gyakorolja. - A kormányban a következő három párt képviselői kapnak helyet: Függetlenségi és 48-as Párt, Radikális Párt, Szociáldemokrata Párt.

Gróf Károlyi kormánya a liberális irányzatot képviseli, tagjai antantbarát személyiségek: a gróf Tisza politikáját támogató régi pártok108108 minden képviselőjét eltávolították. Az előző rendszer magas rangú hivatalnokait alacsonyabb beosztásba helyezték, így azok befolyása számottevő mértékben már nem érvényesül.

107107Megjegyzés az iraton: azon új hadseregük színeit viselő kokárdával vagy jelvénnyel.

108108Megjegyzés az iraton: Munkapárt (Tisza), Andrássy-párt - Néppárt.


Iratok

A köztársaság kikiáltása az ország közigazgatásában semminemű fennakadást nem idézett elő. Az imént említett ritka kivételektől eltekintve a hivatalnokok a helyükön maradtak, és az állam legfontosabb közigazgatási hatóságai: a posta, a távíróhálózat, a vasút stb. a normális viszonyoknak megfelelően folytatták munkájukat, figyelembe véve természetesen azon belső nehézségeket, amelyek a központi hatalmak országait már hosszú ideje sújtják. - Megjegyzendő még, hogy a novemberi forradalom napjaiban gróf Károlyi volt az egyetlen, kormányzásra alkalmas politikus, ezért Budapesten és az egész országban is bizonyos tekintélynek örvendett.

Megítélésünk szerint tehát a katonai konvenció aláírásakor (november 13.) a szövetséges hadseregek főparancsnokának109109 képviselői meglehetősen szilárd helyzetben levő kormánnyal álltak szemben.

Megjegyzendő, hogy ezen kormány létét az antant hatalmak hivatalosan nem ismerték el, és parancs volt arra, hogy csak helyi hatóságként kezeljék.

2 - A katonai konvenció alkalmazásából adódó politikai nehézségek

Azonban a katonai konvenció alkalmazása következtében gróf Károlyi helyzete egycsapásra bonyolulttá vált.

Mindenekelőtt a cseh-szlovákok és a románok lépésről lépésre végrehajtott, jogtalan hódításai idéztek elő politikai bonyodalmakat, amelyeket jelen fejezetben vizsgálunk. Ezenkívül a demarkációs vonalnak gazdasági sorompóvá történő alakítása súlyos gazdasági nehézségeket eredményezett, amelyek vizsgálatára a későbbiekben térünk ki (lásd 3. §).

a) Cseh-szlovákok. - A november 13-i katonai konvenció aláírásakor a Cseh-Szlovák Köztársaság helyzete nem volt kellőképpen tisztázva. Az új kormánnyal nem álltunk összeköttetésben, és a Cseh-szlovák Köztársaság képviselői csak november legutolsó napjaiban vették föl a kapcsolatot Henrys tábornokkal Belgrádban.

Ezenközben Észak-Magyarországon meglehetősen zavaros helyzet uralkodott. Mivel a szövetségesek versailles-i tanácsa nem jelölt ki demarkációs vonalat, a cseh-szlovákok a szlovák területeket maguknak követelték, és megkezdték azok megszállását. Velük szemben a magyarok110110 azt az álláspontot képviselték, hogy a november 13-i konvenció nem intézkedik Észak-Magyarország megszállásáról, így a cseh-szlovák követelések ellentétben állnak e konvenció szellemével.

Ennek következtében Észak-Magyarországon november végén - egyébként különösebben nem súlyos - incidensek zajlottak le a cseh-szlovákok és a magyarok között.

Mivel Párizsból utasítás nem érkezett, Vix alezredes felszólította a budapesti cseh-szlovák meghatalmazottat, 111111

hogy a további incidensek megakadályozása, valamint a cseh-szlovák és a magyar csapatok közötti demarkációs vonal kijelölése érdekében kezdjen tárgyalásokat a magyar kormánnyal.112112

Ekképpen sikerült december 6-án a két félnek megegyezésre jutni, és a demarkációs vonalat Dévény (Pozsonytól ÉNy-ra), Bazin, Érsekújvár, Losonc, Szomolnok, Tőketerebes, Szobránc között jelölték ki.

Gróf Károlyi a magyar csapatokat az így kijelölt demarkációs vonaltól délre vonta vissza.

Megjegyzendő, hogy e vonal különbözik a [francia] külügyminisztérium által december 22-én megadott113113

szlovák történelmi határtól, amely az előzőnél délebbre húzódik, és magában foglalja nevezetesen a Duna egész bal partját Pozsony és Komárom között, e két várost is beleértve.

December 23-án114114 Vix alezredes azt a parancsot kapta, hogy értesítse a magyar kormányt erről az új demarkációs vonalról, és követelje a magyar csapatok kivonását a "történelmi határ"-tól északra fekvő területekről.

Valószínű, hogy ezen intézkedés gróf Károlyi kormányának nehézségeit nagymértékben szaporítja.


110110Az iraton olvasható jegyzet: Gróf Károlyi 1918. december 4-i tiltakozása Vix alezredesnél.

111111Hodžát.

112112Erre vonatkozólag lásd a 24. sz. iratot.

113113Erre vonatkozólag lásd a 45. és a 48. sz. iratot.



Iratok

b) Románok. - Mivel a románok magyarországi törekvéseinek részletes vizsgálata meghaladja e jelentés kereteit, azokról bővebb felvilágosítással a dunai hadsereg - amelynek hadműveleti területe Erdély egészét magában foglalja - főparancsnoka115115 szolgál majd.

Egy román tábornok116116 november végén közzétett kiáltványában117117 nem átallott a "Tiszáig és a Dunáig terjedő román földről" beszélni. Az efféle telhetetlen követelődzés nyugtalanságot kelt a magyar kormánykörökben, és feléleszti a szerbek gyanakvását.

Ellentétben a november 13-án megkötött katonai konvenció I. cikkelyének rendelkezéseivel, Erdélynek a demarkációs vonaltól délre fekvő területein kezdetét vette a "románosítás" munkája.

Továbbá a románok, állítólagos Kolozsvár környéki zavargásokat ürügyül fölhozva, december 15. táján a katonai konvencióban kijelölt demarkációs vonal átlépését határozták el.118118 Ez a döntés Budapesten és Belgrádban nagy fölzúdulást keltett.

December 25-én a dunai hadsereg főparancsnoka kijelentette, hogy a demarkációs vonal átlépésére nem fog sor kerülni.

A temesi Bánságban mind a szerbek, mind a románok maguknak követelik a keleten az Orsova-Lugos-Arad, nyugaton a nagyjából Pancsovát Makóval összekötő - de a két várost magát nem érintő - vonal által határolt területet.

Ez a terület jelenleg szerb megszállás alatt áll, és már több szerb-román - egyébként különösebben nem súlyos - incidens színhelye volt. - Nevezetesen Orsovánál a szerbek lezárták a határt, és megtiltották az egységüktől elszakadt román tiszteknek a belépést a Bánság területére. - Egyébként a románok hasonló intézkedéseket hoztak a szerb tisztekkel szemben.

A legújabb miniszteri rendelkezés119119 értelmében a temesi Bánság vitatott területét a szerbek kötelesek kiüríteni, ezután helyüket francia megszálló erők foglalják majd el. - E döntést a románok megelégedéssel vették tudomásul, ellentétben a szerbekkel, akik nagy felháborodással fogadták.

3 - Gazdasági helyzet. - A katonai konvenció alkalmazásából adódó nehézségek.

A katonai konvenció aláírásakor Magyarország gazdasági helyzete a központi hatalmak többi országához képest viszonylag kedvező volt. Ezt a helyzetet a magyar alföld gazdagsága és a volt szövetségesekkel - Ausztriával, illetve Németországgal - szemben alkalmazott meglehetősen önző élelmiszer-politika eredményezte.

November 13-tól a helyzetet három égető kérdés bonyolítja:

a) a szénhiány,

b) a közlekedés válságos állapota,

c) a túlnyomórészt a katonai konvencióban kijelölt demarkációs vonalnak valóságos gazdasági sorompóvá alakítása következtében föllépő ellátási nehézségek.

a) A szénellátás tekintetében Magyarország nagymértékben (mintegy 20 % erejéig) Németországra volt utalva. A fennmaradó mennyiséget a saját területén működő bányákból fedezte, amelyek bizonyos része jelenleg szerb és román megszállás alatt álló területeken található.

A Németországban uralkodó állapotok, a szénbányák szerb és román kézbe kerülése, a vasúti kocsik hiánya csakhamar rendkívüli módon megnehezítették a magyarországi szénellátást. Ezért aztán különböző korlátozó intézkedések - gyárbezárások, a világítás és a fűtés korlátozása a nagyvárosokban - kényszerű bevezetésére került sor.

Látva az ország sanyarú helyzetét, a november 13-i katonai konvenció 16. cikkelyének elhatározott hatályon

115115Berthelot tábornok.

116116 Presan tábornok.

117117Erre vonatkozólag lásd a 16. sz.iratot.




Iratok

kívül helyezését követően a szövetséges hadseregek főparancsnoka december 7-én engedélyezte a budapesti német konzul további működését, a célból, hogy Magyarország szénellátását - addig is, ameddig arról mi magunk nem tudunk megfelelően gondoskodni - Németország közreműködésével lehessen megoldani.

Ennek ellenére a szénhelyzet továbbra is igen kritikus. Megoldására Henrys tábornok szénelosztó bizottság fölállítását javasolta.

b) A szénhiány következtében eléggé nagyszámú vonat leállítására is sor került, aminek eredményeképpen a közlekedésben meglehetősen súlyos válsághelyzet alakult ki. Ennek megszüntetésére csak egy vasúti bizottság vállalkozhat, amelynek fölállítását a szövetséges hadseregek főparancsnoka a miniszternél indítványozta.

Továbbá: a megszállt területek forgalmát lebonyolító vasúti anyag, a november 13-i katonai konvenció 4. cikkelyében foglalt rendelkezéseknek megfelelően, helyben maradt. A magyar kormány álláspontja szerint ez az anyag a szokásosan használtnál nagyobb mennyiségű, aminek következtében tovább mélyül az ország megszállástól mentes részét sújtó közlekedési válság. - E kérdésben is a vasúti bizottság lesz majd hivatott dönteni.

c) Magyarországnak haszonállatban és gabonában leggazdagabb vidéke a Tisza két partján elterülő nagy alföld (a temesi Bánság, illetve Bácska). Ez a síkság csaknem teljes egészében délre fekszik a demarkációs vonaltól, melyet a szerbek valóságos gazdasági sorompóvá változtattak.

Ennek következtében Magyarország megszállás alatt nem álló részén napról napra súlyosabb helyzet alakul ki.

December közepén tej- és zsírhiány lépett fel. - Január második felétől igen komoly ellátási zavarokra lehet számítani gabonából, kukoricából, takarmányból és haszonállatból.

E nehéz helyzet megoldására a szövetséges hadseregek főparancsnoka "Közellátási Bizottság" fölállítását határozta el, amelynek feladata a megszállt területek erőforrásainak elosztása. A bizottság az élelmiszerelosztást a következő fontossági sorrend szerint végzi majd:

1. A szövetséges hadseregek ellátása.

2. Szerbia ellátása a hiányzó terményekből.

3. A megszállás alatt nem álló magyar terület ellátása.

A Közellátási Bizottság mind ez ideig nem működik.

III.- Az 1918. december végi helyzet. - 1918. december végén Magyarországon a helyzet a következő:

A szövetséges megszállás következtében az ország területének háromnegyed részét elvesztette; elvesztette tengeri kijáratát; megmaradt területeinek egy részét a szerbek, illetve a románok maguknak követelik.

A hadsereg már csak papíron létezik, a politikai és a gazdasági helyzet rendkívül válságos. - A pénz árfolyama napról napra csökken (december 25-én 340%). - Egyelőre csak azért nem esik tovább, mert a szövetsége hadseregek koronával fizetnek a megszállt területeken, sőt Szerbia északi részén is.120120

Ilyenformán a helyzet komoly nehézségek elé állítja a Károlyi-kormányt.

December 21-én Vix alezredes tudomására jut, hogy a magyar kormány ünnepélyes nyilatkozatot készül tenni, mely szerint képtelen a hatalom további kézben tartására, ezért úgy határozott, hogy azt vagy a budapesti szövetséges missziónak, vagy a szövetségesek katonai diktatúrájának adja át.

Vix alezredes felkereste gróf Károlyit és tudomására adta, hogy nem hajlandó részt venni efféle manőverben, amely okvetlenül Magyarország összeomlásának végleges beteljesülését jelenti.

Úgy tűnt, gróf Károlyi nem ragaszkodik elképzeléséhez. - Ennek ellenére a helyzet továbbra is fölöttébb zavaros. - Példának okáért a "Magyar fegyverszüneti bizottság" élére, amelyet gróf Károlyi azért hívott életre, hogy az a fegyverszünettel kapcsolatos összes kérdésben Vix alezredessel tárgyaljon, három hét alatt három elnököt neveztek ki.

120120Az iraton olvasható jegyzet: Elsősorban Belgrádban, ahol a dinár hiányában a korona a legfontosabb fizetőeszköz.


Iratok

Kezdetben mind a kormány, mind a sajtó igen kedvezően fogadta Vix alezredes katonai misszióját. - Ám december 5-től, a cseh-szlovák incidensek121121 kirobbanásának pillanatától, határozott változás veszi kezdetét.

Mi több, december 20-a táján a budapesti sajtó - hivatkozással nevezetesen a cseh-szlovák területfoglalásokra, valamint a románok erdélyi előretörésére - a november 13-i konvenció klauzuláinak be nem tartása ürügyén támadni kezdte a katonai missziót.

Gróf Károlyi haladéktalanul felszólítást kapott e sajtókampány leállítására.

Úgy tűnik, Magyarország egész, megszállás alatt nem álló területén és különösképpen Budapesten, valamint a nagyvárosokban meglehetősen erőteljes mozgalom van kialakulóban; mindenekelőtt Budapest tekinthető a bolsevik mozgalom központjának. Oroszországból hazatért hadifoglyok, az orosz bolsevizmus ügynökei, leszerelt katonák és állástalan munkások igyekeznek zavargásokat szítani. - Mindeddig csak néhány tüntetés zajlott le, súlyosabb zavargásokra nem került sor.

Így tehát a Károlyi-kormány mind politikai, mind gazdasági és társadalmi síkon egyre növekvő nehézségekkel kénytelen szembenézni. Bukása minden bizonnyal súlyos zavargásokat, felfordulást vonna maga után.

Ezen eseményeknek bekövetkezése az ország gazdasági helyzetének javításával bizonyos mértékben meggátolható. Ám a bolsevik mozgalom visszaszorításának legjobb módja mindenképpen az, hogy a francia hadsereg elfoglalja Budapestet, valamint Magyarország két vagy három legfontosabb nagyvárosát mielőtt a zavargások kitörnének -ezt Henrys tábornok mindig is kérte, de Párizs mindeddig nem járult hozzá.

V. RÉSZ

II. FEJEZET

Magyarországgal kapcsolatos javaslatok

A katonai konvenció megvalósulóban van, kicsit lassan ugyan, de bízhatunk, hogy teljesen végrehajtható lesz.

A hadsereg feloszlatása122122 megtörtént, a vasúti anyagot jórészt begyűjtötték (a konvenció 4. cikkelye), a dunai flottillát átadták (5. cikkely). A szerbiai vasútvonalak rendbe hozására kijelölt vasúti alakulat (6. cikkely) majdnem teljes egészében rendelkezésre áll. - Jól halad a lovak átadása (8. cikkely). A hadi- és polgári foglyok kiszabadítás a. (10. cikkely) megtörtént.

Végül a magyar kormány engedelmeskedett a kapott parancsnak, és kiürítette

Észak-Magyarország szlovák területeit.123123

Jelenleg Magyarországon a két legfontosabb feladat a következő:

- a gazdasági élet minimális szintű működtetése,

- harc a bolsevizmus ellen.

Az első kérdés megoldását a főparancsnok által fölállítandó "Közellátási Bizottság", valamint a szövetséges hadseregek főparancsnoka által a minisztériumnál indítványozott "Vasúti Bizottság", illetve az alája rendelt "Szénelosztó Albizottság" létrehozása és működése fogja jelenteni.

Az ország központjának, Budapestnek a megszállása lehetővé tenné, hogy a zavargásokat, megmozdulásokat még csírájában el fojtsuk, és - amennyiben időben érkezünk - hogy az alakulóban levő bolsevik mozgalmat fölszámoljuk.

Budapest francia megszállása nemcsak a kormány helyzetét szilárdítaná meg, de talán azt is lehetővé tenné, hogy leszakítsuk Magyarországot a germán tömbről. Olyan alkalom, melyet később - miután más hatalmak már cselekedtek - nehezebb lesz megragadni.

121121A szövetségesnek elismert cseh-szlovák kormány megkezdte a szlovák területek megszállását, aminek következtében incidensekre került sor az 1918. november 13-i konvenció I. cikkelye értelmében helyben maradt magyar hatóságokkal.122122Kivétel az a hat gyalogos- és két lovashadosztály, melynek feladata a belső rend biztosítása volt. Lásd erről a 9. sz. alatt közölt iratot.

123123A lentebb, 56. sz. alatt közölt irat.


Iratok


2.32. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER A BUKARESTI KÖVETSÉGNEK, VALAMINT A LONDONI, RÓMAI, WASHINGTONI ÉS BRÜSSZELI NAGYKÖVETSÉGEKNEKirat FDD száma: 112

iratszám:55

irat típusa: 96. sz. távirat. Titkos.



Washingtonnak és Brüsszelnek: Bizalmas tájékoztatásul közlöm, hogy a bukaresti francia követhez124124 a következő táviratot intézem.

Londonnak és Rómának: A következő táviratot intézem a bukaresti francia követhez. Kérem, tartalmáról tájékoztassa a brit, olasz kormányt.

Örömmel venném, ha egyúttal megnyerné a kormány támogatását a dokumentumban foglaltakkal kapcsolatban, és egyetértése esetén fölkérné, lássa el hasonló utasításokkal bukaresti képviselőjét.

Minden szolgálati helynek:

A köztársaság kormánya a maga részéről úgy véli, hogy a román kormányt - jóllehet szorultságában aláírta Németországgal a bukaresti békét125125 - ismét szövetségesnek kell tekinteni, figyelembe véve, hogy újból részt vesz a központi hatalmak elleni háborúban. Ennek megfelelően a köztársaság kormánya, egyetértésük esetén, indítványozza a szövetséges kormányoknak, hogy Romániát szövetségesként kezeljék, és a béketárgyalásokon e minőségében, a többi kisebb szövetséges hatalommal azonos feltételek mellett képviseltesse magát.

A francia kormány úgy látja, döntését igazolja a román uralkodó és a nép által tanúsított magatartás, hiszen mihelyt fölszabadultak a német elnyomás alól, határozottan a szövetségesek oldalára álltak, és velük együtt, közös akarattal léptek föl, hogy a német csapatokat kiűzzék földjükről.

Azonban tekintettel arra, hogy az ellenségeinkkel megkötött bukaresti béke következtében az 1916. augusztus 17-i szerződés jog szerint hatályát vesztette, kívánatos lenne a szövetségesek részéről a román követelések tárgyában új nyilatkozat megfogalmazása az 1916. évi egyezmény alapján, figyelembe véve Besszarábia utólagos annektálását, valamint a szövetségesek általános és különleges érdekeit, amelyekről a hatalmak közeli tanácskozásaikon nyilatkoznak majd.

Tanácskozni fogok a többi szövetséges kormánnyal, amelyeknek jóváhagyása szükséges, annak érdekében, hogy a kongresszuson Románia szövetséges hatalomként képviseltethesse magát, fölkérve őket, hogy e kérdésben fogadják el álláspontunkat, és ilyen értelemben lássák el utasítással bukaresti követüket is.

Ön ennek ellenére már most ismertetheti a román kormánnyal a francia álláspontot.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Roumanie vol. 32, ff. 63-64.

2.33. KÁROLYI MAGYAR MINISZTERELNÖK VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEKirat FDD száma: 113

124124Saint-Aulaire.

125125Románia 1918. május 7-én írta alá Németországgal a bukaresti békét, amelynek értelmében Dobrudzsát átengedte Bulgáriának, és gazdasági önállóságáról lemondott a központi hatalmak javára.


Iratok

iratszám:56




Alezredes úr!

Válaszul 1918. december 23-án kelt, 626/S jelű jegyzékére126126 a Magyar Köztársaság kormányának nevében van szerencsém a következőket tudomására hozni:

Az 1918. november 13-i fegyverszüneti egyezmény aláírását megelőző tárgyalások során maguk a szövetségesek határozták meg egyértelműen a keleti szövetséges hadseregek főparancsnokának hatáskörét. E hatáskört szigorúan a fegyverszünettel kapcsolatos katonai kérdésekre korlátozták, a politikai jellegű ügyekbe való beleavatkozás teljes kizárásával.

Következésképpen a magyar kormány mindenekelőtt megdöbbenésének ad hangot a szövetséges katonai misszió hozzá intézett jegyzéke miatt, amely a szlovák terület cseh-szlovák állam által követelt úgymond "történelmi" határainak ideiglenes kijelölésére vállalkozva önkényes és elhamarkodott módon a követelő felet támogatja egy tisztán politikai, következésképpen olyan kérdésben, amelynek megoldásáról kizárólag a békekonferencia hivatott döntést hozni.

Mindazonáltal - a szóban forgó illetékesség további vizsgálatának szándéka nélkül - a kormány szükségesnek tartja annak hangsúlyozását, hogy a cseh követelések nemcsak minden történeti alapot nélkülöznek, de - ki kell jelentenünk - etnikai, erkölcsi, valamint jogi szempontból sem igazolhatók.

A csehek által követelt magyar területek soha nem tartoztak a cseh királysághoz, és soha, egyetlen történeti korszakban sem alkottak külön tartományt a magyar államon belül, következésképpen sem a csehek, sem a szlovákok nem követelhetik egy olyan "Szlovákia" "történelmi" határait, amely sohasem létezett.

Mi több, a december 23-i jegyzékben megállapított határok a szlovák népesség által lakott területek etnográfiai határainak sem tekinthetők, mivel a szlovák többségű részen kívül egy élesen elkülönülő, csaknem kizárólag magyarlakta területet is magukba zárnak. A csehek által követelt területen 725 074 magyar, 193 799 német, 110 856 ruszin és 65 047 ugyancsak nem szlovák, összességében 1 094 776 nem szlovák nemzetiségű lakos él (Elzász-Lotharingia lakossága 1 879 702 lelket számlál!) 1 692 353 szlovákkal szemben, nem számítva ide a Duna északi mellékágától délre, a demarkációs vonaltól kívül eső Csallóköz sziget és Komárom város színmagyar, együttesen 122 031 főt kitevő népességét.

Ami a cseh követelések nem létező erkölcsi alapját illeti, a magyar kormány szükségesnek tartja megjegyezni, hogy az említett területek nem szlovák lakosságának körében soha, semmiféle mozgalom nem követelte a szóban forgó területeknek a cseh-szlovák államhoz történő csatlakozását. Éppen ellenkezőleg, e területek nem szlovák lakosságát még az ideiglenes cseh megszállás puszta gondolata is olyannyira kétségbe ejti, hogy félő, a sorsa szabad megválasztásának jogában korlátozott nép fölkel, anarchiába taszítva az egész országrészt.

Végül jogi szempontból, egy újabb demarkációs vonal létrehozása északon önmagában ellentétes a fegyverszüneti konvenció127127 rendelkezéseivel, amelyek csak egy, dél-magyarországi demarkációs vonal kijelöléséről határoznak. Még bajosabb lenne Észak-Magyarország egész területét fontos stratégiai "helységnek" vagy "pontnak" (a fegyverszüneti megállapodás III. cikkelye) minősíteni, amelynek a szövetséges haderők által történő megszállása a megszállók véleménye szerint elengedhetetlenül szükséges. Ilyen körülmények között az Észak-Magyarország kiürítésére vonatkozó követelés semmiképpen sem egyeztethető össze a nemzetközi köz- és magánjog alapjául szolgáló elvvel, a szerződések betartásának elvével. A fegyverszüneti okmány szabályos megállapodás, amely mindkét fél számára egyaránt érvényes. Pacta sunt servanda. Magyarország mindenkor kész kötelezettségeinek szigorú betartására, ám abba nem egyezhet bele, hogy újabbak és újabbak vállalására kényszerítsék, amelyek nagymértékben eltérnek az általa korábban, a szerződések szentségébe vetett teljes bizalommal aláírtaktól.

Az igazság és béke világának megteremtésén munkálkodó szövetségesek nem egyezhetnek bele, hogy a

126126Nem közölt irat.



Iratok

szerencsétlen Magyarország áldozatul essen a szerződéses jog ilyetén való megsértésének, egy ilyen visszaélésnek, amely az anarchia további térnyerésének veszélyét hordozza magában. Ezzel ugyanis a kivételes földrajzi és gazdasági egysége, valamint az Európa és az egész emberiség szolgálatában szerzett érdemei ellenére megcsonkított Magyarországot nyomorúságos létre és Lengyelország meg Elzász-Lotharingia minden múltbeli megkínzatását fölülmúló szenvedésekre kárhoztatnák.

Már az ezeréves magyar műveltség központjaiként hőn szeretett városok - mint Pozsony , Magyarország egykori fővárosa, vagy Kassa, Franciaország igaz barátjának és a Habsburg-elnyomás elleni harcban szövetségesének, Rákóczi Ferencnek kedvelt városa - elszakítása vagy megszállása végsőkig fokozná az oly áhított függetlenségüket alig visszaszerzett magyarok elkeseredettségét.

Mindezeket megfontolva és az általa képviselt ország iránti felelősségének tudatában a magyar kormány kénytelen kijelenteni, hogy az 1918. december 23-i jegyzékben megfogalmazott követelésnek nem áll módjában eleget tenni, de mindenkor kész arra, hogy a területi kérdéseket - a cseh csapatok kivonulását követően - semleges megfigyelők részvételével megrendezendő népszavazásra bocsássa.

Kérem, Alezredes úr, fogadja őszinte tiszteletem kifejezését!

levéltári jelzet: AG.17N516 c/3.d/3.

3. 1919. január3.1. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE HENRYS TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 120

iratszám:57

irat típusa: 974/S. sz. távirat.


keltezési idő: 1919. január 6.

Jelenlegi helyzetre vonatkozólag Berthelot tábornok intézkedett. Rendelkezéseit kolozsvári tartózkodása során maga közölte az erdélyi magyar főkormánybiztossal,128128 Neculcea tábornokkal, a VII. román hadosztály parancsnokával és Vierne századossal, akit Vix alezredes küldött Erdélybe.

Mivel Berthelot tábornok kolozsvári tartózkodását megelőzően Belgrádban és Szegeden (Szegedin) járt, ahol mind a Francia Keleti Hadsereg főparancsnokával,129129 mind Vix alezredessel, mind a magyar kormány megbízottjával tárgyalt, Vierne százados úgy vélte, hogy a döntések a fönti hivatalos tényezőkkel egyetértésben születtek.

1. A románok által újabban megszállt területek nemzetiségi viszonyai.

A vidék csaknem teljes egészében román.

A nagyobb városok magyarok.

A helyi hatóságokat és a magyar fegyveres erőket a vidéki lakosság a román reguláris hadsereg bevonulása előtt fegyverrel elüldözte. A román nemzeti gárdisták, a magyar hadsereg volt katonái, fegyvereik birtokában minden falut elfoglaltak. E parancsnokok és aggályok nélküli nemzeti gárdisták, akiket a többi erdélyi románhoz hasonlóan a magyarok iránt érzett ádáz gyűlölet hevít, nem jöhetnek számításba rendfenntartó elemként: hiszen ha maguk nem is hajtottak végre magyar birtokok elleni támadásokat vagy ha nem is vettek részt ilyenekben (hivatalos bizonyíték nem áll rendelkezésre), legalábbis elnézték ezeket a fosztogatásokat, és futni hagyták a

128128 Apáthy István.

129129 Henrys tábornok.


Iratok

tetteseket.

A magyar városok hasonló módon magyar nemzeti gárdákat állítottak föl, amelyek rendfenntartás dolgában ugyanannyira megbízhatatlanok, mint az előzőek.

A román hadsereg által megszállt területen, ahogyan lejjebb erről még esik szó, a magyar és román nemzeti gárdákat lefegyverezték.

2. A Berthelot tábornok által elhatározott intézkedések.

A) Katonai intézkedések.

a) A román hadsereg a katonai konvencióban meghatározott vonal és a Nagybánya (Nagy-Banya) - Kolozsvár (Kolosvar) - Déva (Deva) vonal között, beleértve a felsorolt helységeket is, különböző stratégiai pontokat fog elfoglalni.

Az így körülhatárolt övezetet a magyar reguláris hadsereg és a csendőrség kiüríti.

A városi rendőrség közegei hivatalukban maradnak.

A magyar katonai raktárakat és egyéb épületeket zárolják.

A polgári közigazgatás az egész területen folytatja tevékenységét.

b) A föntebb meghatározott vonaltól nyugatra 15 kilométeres semleges övezetet kell kialakítani. Ezen az övezeten belül a rendfenntartást a magyar falvakban a magyar, a román falvakban a román csendőrség biztosítja.

c) A román hadsereg által megszállt, valamint a semleges övezetben a nemzeti gárdákat le kell fegyverezni.

B) A kereskedelemmel kapcsolatos intézkedések.

A román hadsereg által megszállt övezetből (a Nagybánya /Nagy-Banya/ - Kolozsvár /Kolosvar/ - Déva /Deva/-vonaltól keletre eső sáv) Magyarország felé minden kivitel tilos.

A Magyarországról a román hadsereg által megszállt övezetbe irányuló behozatal engedélyezett.

A szóban forgó övezet és Magyarország közötti vasúti forgalom azzal a feltétellel engedélyezett, hogy nevezett övezetben található vasúti kocsik száma nem csökken.

3. Berthelot tábornok intézkedéseinek végrehajtása a román katonai hatóságok részéről.

Az újonnan megszállt övezetet a román katonai parancsnokság meghódított és végérvényesen románná lett területként kezeli. Berthelot tábornok látogatása tovább erősítette ezt az érzést.

Ebből következően a románok minden intézkedését a magyarok iránt táplált vad gyűlöletük, nem pedig a szóban forgó terület jól felfogott érdeke, és nem a fegyverszüneti egyezmény előírásainak betartására irányuló törekvésük mozgatja.

Továbbítva a francia keleti hadsereg parancsnokának130130

A .) - Annak ellenére, hogy látszólag stratégiai pontokról van szó, Berthelot tábornok a fegyverszüneti egyezményben meghatározott demarkációs vonaltól nyugatra gyakorlatilag újabb román megszállási övezetet hozott létre.

Ezt bizonyítja:

1. Az övezet megszállását célzó intézkedések.

2. Az övezetben található javak Budapestre irányuló kivitelének teljes tilalma.

3. Semleges zóna létesítése az övezettől nyugatra.

130130 Henrys tábornok.


Iratok

B - Szegedi találkozónk alkalmával Berthelot tábornok mindössze 5-10 percet tárgyalt velem.

Említést tett a petrozsényi (Petrogeni) bányákról és a román hatóságok azon szándékáról, hogy a bányaművelést saját irányításuk alá vonják.

Felhívtam a figyelmét arra, hogy a Landrot ezredessel történt megállapodásnak megfelelően a kibányászott szén egy részét a Magyar Államvasutak igazgatósága számára kellene fenntartani. Anélkül, hogy határozott választ adott volna, Berthelot tábornok elfogadta e javaslatot.

Azt a szándékát is szóba hozta, hogy a demarkációs vonaltól nyugati irányban a vasúti gördülőanyag minden mozgását megtiltja, amennyiben az ettől a vonaltól keletre fekvő területre nem érkezik helyette ugyanolyan értékű vasúti anyag. Mivel ezen intézkedés nem ütközik a fegyverszüneti egyezmény előírásaiba, nem tettem ellenvetést.

Sejtelmem sem volt arról, hogy a szóban forgó tilalmi vonal a demarkációs vonaltól jóval nyugatabbra húzódik.

Úgy vélem, helyénvaló lenne fölkérni Berthelot tábornokot, hogy idevonatkozó parancsait haladéktalanul vonja vissza.

Lényegében ez áll abban a táviratban - másolatát mellékelem -, amelyet kérésemre Mabilais kapitány küldött részére.


3.2. SAINT-AULAIRE, BUKARESTI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 121

iratszám:58131131

irat típusa: 22-25. sz. távirat. Nagyon sürgős.

keltezési hely: Párizs, Szalonikin át,

keltezési idő: 1919. január 7. 12 óra 30

(Érkezett: január 8. 14 óra 25)

Ma reggel a miniszterelnök132132 magához kéretett, hogy hangot adjon mély megdöbbenésének, melyet Carnavon távirata váltott ki benne. A távirat szerint a 4 antant nagyhatalom mellett csak Belgium és Szerbia vehet részt a béketárgyalásokon.

Saját felelősségünkre kijelentettük, hogy ez az értesülés minden bizonnyal téves.

Bratianu (Bratiano) válasza szerint akárhogy áll is a dolog, Romániával szánalomra méltó nyomorultként bánnak és nem szövetségesként, akinek joga van az igazságra. Ismételten szóvá tette, hogy mindeddig nem kaptunk fölhatalmazást annak kinyilvánítására, miszerint az 1916. évi szerződés133133 maradéktalanul érvényben van. Megerősítette, hogy amennyiben Románia e kérdésben nem nyer elégtételt, kormánya lemond.

Majd a következő nyilatkozatot adta át (lásd a nyilatkozat szövegét tartalmaz(ó) 10-12. sz. távirataimat 134134

131131Négy követ - Saint-Aulaire, Sir George Barclay, Fasciotti báró, M. Vopicka - megegyező szövegű távirata, melyet kormányaikhoz kérnek továbbítani.132132Ion Bratianu.

1331331916. augusztus 17-én Bukarestben az antant és Románia között szövetségi szerződés és katonai egyezmény jött létre. Valójában Románia több egyezményt írt alá: szövetségi szerződést az antanttal, katonai egyezményt Oroszországgal, valamint egy másik katonai egyezményt Franciaországgal és Angliával. Ezek az egyezmények Romániának ígérték Bukovinát, Erdélyt, az Alföld keleti felét és a Bánságot, viszonzásul Bukarest az antant oldalán belépett a háborúba.134134A kötetben nem közölt irat. A számjeltáviratban a bukaresti francia követ jelenti Bratianuval való beszélgetését. Eszerint a román miniszterelnök úgy véli, hogy az 1916. augusztus 17-i szerződés jogi szempontból nem veszítette el hatályát, s amennyiben a szövetségesek ezt nem fogadják el, kormánya kénytelen lesz lemondani. A követ szerint a válságot mindenáron el kell kerülni, mert: "Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Kelet-Európa összes országa közül, Jugo-szláviát is beleértve, Franciaország számára mind politikai, mind


Iratok

(elhalványult szó) (hibás írásjel)135135 táviratok Rómába és Washingtonba, amelyben...136136

Az a feladatunk, hogy kormányunk legmegkülönböztetettebb figyelmét az alant fölsorolt megfontolásokra ráirányítsuk.

1. Azon körülmények között, melyekre fölösleges emlékeztetni, az antantnak nem állt módjában, hogy az 1916. augusztus 17-i szerződésben Romániának tett ígéreteit teljesítse. Először is elmaradt a szaloniki offenzíva, amelynek Románia hadba lépése előtt egy héttel kellet volna megindulnia. Ennek ellenére Románia - vállalt kötelezettségein túlmenően - a megállapodás szerinti időpontban, rendíthetetlen hűséggel és minden erejét latba vetve csatasorba állt. Azonfelül Oroszország teljes veresége után is folytatta a harcot, noha az antant (hibás írásjel)137137 biztosította az orosz kormány együttműködéséről, és annak ellenére, hogy ugyanezen orosz kormány hadat üzent neki, mivel a szövetségesek semmit sem tettek viszály megelőzésére vagy elsimítására.

2. Amint erre korábban már rámutattunk, teljes képtelenség Szerbia és Románia helyzetének összevetése. Először is Szerbia a háborúban szenvedő fél volt, míg Romániát mi vittük bele az antant-kötelezettségek ígéretével. Azután Szerbia mindig is kapcsolatban volt a szövetségesekkel, amelyek mind kormányát, mind hadseregét támogatták, míg a két ellenség szorításában vergődő Románia teljesen magára maradt, és - ahogy ezt minden szövetséges (képviselő) elismerte - semmiképpen nem volt abban a helyzetben, hogy csapatait Oroszországba vonja vissza.

3. A bukaresti békére138138 vonatkozóan - amelyre egyesek készek lennének hivatkozni, hogy kötelezettségeinket ily módon nyilvánítsák érvénytelennek - emlékeztetünk rá, hogy az soha nem emelkedett jogerőre, mivel nem alkotmányos parlament szavazta meg, a király soha nem szentesítette, és - az ellenség által alkalmazott minden megfélemlítést célzó intézkedés, valamint az ezek révén az országot sújtó szenvedések ellenére - ratifikálására sem került sor.

4. Álláspontunk az, hogy óvni kell kormányainkat azon személyiségektől, akiknek már hosszú hónapok óta semmi kapcsolatuk sincs országukkal, és megnyilatkozásaikat pártérdekek vagy titkolt személyes ambíciók fűtik.

Kormányainknak meg kell érteniük: ma arról van szó, hogy vajon az antant továbbra is megtartja befolyását ebben az országban, amely a körülmények hatalma folytán és ugyanakkor elveinknek köszönhetően is hamarosan 18 millió lakost számlál, vagy pedig elidegeníti magától egy olyan lépéssel, amelyet itt mindenki fölháborító igazságtalanságnak és a rosszindulat egyértelmű megnyilvánulásának bélyegezne.

Megerősítjük, hogy jelen körülmények között Bratianu (Bratiano) lemondása anarchiába taszítaná az országot, pontosan akkor, amikor kénytelenek vagyunk támogatását kérni a rend helyreállításához Oroszországban.


3.3. BERTHELOT TÁBORNOK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 128

iratszám:59

irat típusa: 236/3. sz. távirat


keltezési idő: január 9. 23 óra 10.

gazdasági szempontból Románia lesz a legfontosabb támasz, ha csak nem tesszük tönkre politikánk eredményeit. Ez föltétlen meggyőződésem. Következésképpen feltétlenül táplálni kell itt azt a véleményt, hogy a Románia előtt tornyosuló nehézségeknek a többiek az okozói, és csak a mi segítségünkkel küzdhetők le." AD. Europe 1918-40. Roumanie vol 32, ff. 76-78.135135Megfejtési hiány.



138138Románia a bukaresti különbékét 1918. május 3-án írta alá Németországgal.


Iratok

(Érkezett: január 1. 3 óra)

1. Az a benyomásom, hogy a szövetségesek mostanában nem őszinték Romániához. A rendelkezésemre álló értesülések alapján úgy tűnik, Romániát a béketárgyalások bizonyos szakaszától távol kívánják tartani, és Szerbiától eltérő módon kívánják kezelni. Pedig nem szabad Romániának felróni, hogy békekötésre kényszerült. Szerbiánál kedvezőtlenebb helyzetben lévén, Romániának nem Franciaország állt a háta mögött, hogy befogadja sebesült katonáit, hanem a teljességgel ellenséges Oroszország. Az a tény sem szolgáltathat alapot félreállításához, hogy nem a világháború kitörésétől kezdve visel hadat. A megtámadott szerbek persze kénytelenek voltak védekezni, míg Románia önként csatlakozott az antanthoz.

Hasonlóképpen úgy tűnik, hogy a Bulgáriával kötött fegyverszünet aláírása óta mindvégig igazságtalannak mutatkozunk Romániával szemben:

A) Dobrudzsában eltűrtük, hogy bolgár ellenségeink román barátaink területén maradjanak. Még jelen pillanatban is (hibás írásjel)139139 tág teret enged a bolgárok zsarolásának, magáévá téve ügyüket a románokkal szemben, akiknek még most sincs joguk arra, hogy csapatokat küldjenek arra a földre, amely az övék. Ez egyszerűen megengedhetetlen.

B) A Bánságban semmibe véve az 1916-os román-francia-angol szerződést140140 hagytuk, hogy a szerbek megszállják a Bánságot, kegyetlenkedjenek a román fajú lakosokkal, sarcot vessenek ki rájuk, és megakadályozzák őket abban, hogy kifejezzék szándékukat a Romániával való egyesülésre.

C) Erdélyben a román megszállási övezet határát teljesen önkényes módon, kizárólag földrajzi szempontok alapján, az etnográfiai helyzet figyelembe vételének mellőzésével állapították meg.

Egészében véve, ha minden erőnket összeszedve arra törekedtünk volna, hogy a románokat hátrányos helyzetbe hozzuk évszázados ellenségeik - akik egyben a mi ellenségeink is -, a bolgárok és a magyarok javára, akkor sem csinálhattuk volna jobban.

Ez a viselkedés mindenkit fölháborít Romániában és súlyosan veszélyezteti az itt meghatározó szerepet játszó Franciaország helyzetét.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Franciaország jövője Keleten a küszöbön álló döntésektől függ. Ha a románok minden jogos kívánságának eleget teszünk, és ha ígéreteinket betartjuk, Romániából igazi francia gyarmat válik, 15 millió lakossal, ahol kereskedelmünket és iparunkat felvirágoztathatjuk, és ahol otthon érezhetjük magunkat.

Amennyiben viszont kötelezettségeinknek nem teszünk eleget, biztosra vehető, hogy az egyszerű román és erdélyi parasztok nem fogják megérteni, miért hagytuk cserben őket, és a franciaellenes pártok befolyása alá kerülnek majd, amelyek így könnyűszerrel győzedelmeskedhetnek, és Franciaország ellen felhozott állításaik is megalapozottnak tűnnek.

2. Párizsból azzal a nagyon határozott feladattal távoztam, hogy Romániát a mi oldalunkon vonjam be újból a háborúba: ezt sikeresen végrehajtottam. A kormány a fegyverszünet aláírása előtt újból hadat üzent Németországnak, és a mi oldalunkra állt. Én magam a francia csapatokkal átkeltem a Dunán.

Mivel a román király és kormány azt tették, amit kértem tőlük, úgy tűnik, a régi és nem az új szövetséges jogaira tarthatnak igényt. Amennyiben nem így lenne, helyzetem itt lehetetlenné válik, és visszahívásomat kell kérnem öntől, mert képtelen lennék felemelt fővel a király és a kormány elé állni, akik odaadó híveink, és mindent megtettek, amit Franciaország általam kért tőlük.


3.4. GRÓF KÁROLYI MIHÁLY, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK MINISZTERELNÖKE VIX ALEZREDESHEZ, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEKirat FDD száma: 130


140140Lásd a föntebb, 58. szám alatt közölt irat 3. jegyzetét.


Iratok

iratszám:60



Alezredes úr!

A nép 1918. november 16-i döntésének megfelelően a Magyar Köztársaság kormánya elhatározta, hogy a legrövidebb időn belül nemzetgyűlést hív össze.

Az 1918. évi első törvényben a magyar kormány, a ráruházott állami főhatalommal élve, a nemzetgyűlési választásokra megadta a választójogot minden huszonegyedik életévét betöltött, legalább hat éve magyar állampolgárságú férfinak és minden huszonnegyedik életévét betöltött, legalább hat éve magyar állampolgárságú nőnek, aki az országban használatos valamelyik nyelven beszélni és írni tud.

A nemzetgyűlés összehívását a Magyar Köztársaság kormánya legsürgősebb feladatának tekinti, mivel az országban jelenleg nem működik a kormány felügyeletét ellátó törvényhozó szerv. A nép 1918. november 16-i döntésének értelmében a régi képviselőház és a főrendiház haladéktalanul föloszlott és beszüntette működését. E két ház már régen elvesztette minden kapcsolatát az ország valóságos gondolkozásmódját képviselő közvéleménnyel, tekintettel arra, hogy ennek a rendszernek tulajdonítják a háborús politikát és a nemzetiségi elnyomást, amely egyik legfontosabb kiváltó oka volt a mostani európai válságnak.

Ilyen körülmények között a magyar kormány csak új törvényhozó szervekkel képes megvalósítani békére törekvő és demokratikus politikáját. Föltétlenül szükséges tehát, hogy a népakarat akadály nélkül megnyilatkozhasson.

Ezzel szemben a cseh, román és szerb csapatok a magyar állam területének nagy részét tiltakozásunk ellenére megszállták, megsértve az 1918. november 13-án megkötött fegyverszüneti egyezményt; e csapatok a demarkációs vonalon belül is megsértik a konvenciót, megakadályozva a Magyar Köztársaság kormányát abban, hogy az I. és a XVII. cikkely előírásainak megfelelően141141 irányítsa az ország belső, polgári közigazgatását.

Mivel fentiekből következően a nemzetgyűlés összehívása a Magyar Köztársaság kormánya számára nemcsak kötelesség, de létkérdés is, kérem önt, Alezredes úr, szíveskedjék továbbítani a keleti szövetséges hadseregek parancsnokának142142 azon kívánságunkat, mely szerint a magyar állam területét megszállva tartó csapatok megfelelő utasítást kapjanak, hogy ne akadályozzák a nemzetgyűlési képviselők megválasztását és segítsék e választásokat. Kérjük, ugyanakkor azt is közölje a keleti szövetséges hadseregek főparancsnokával, hogy a Magyar Köztársaság kormányának álláspontja szerint amennyiben a megszálló csapatok a megszállt területeken megakadályoznák a képviselők országos megválasztását, hiányos nemzetgyűlés ül majd össze, amiért a magyar kormány semmilyen felelősséget sem vállal.

Kérem, Alezredes úr, szíveskedjék ismertetni velem a keleti szövetséges hadseregek főparancsnokának válaszát.

Kérem, Alezredes úr, fogadja legőszintébb nagyrabecsülésem kifejezését.


3.5. HENRYS TÁBORNOK, A KELETI FRANCIA HADSEREG FŐPARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 131

iratszám:61143143


142142 Franchet d'Esperey tábornoknak.

143143E távirat a francia külügyminisztérium levéltárában is megtalálható a következő számon: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 44, ff. 198-200. Ebben a táviratban Clemenceau közli Franchet ďEsperey tábornokkal, hogy a Vix-misszió Budapestről történő visszahívását illetően teljes szabadságot adott Henrys tábornoknak.


Iratok




Először. - Országos válság, szénhiány, élelmiszerkészletek csökkenése és bolsevik üzelmek okozta magyarországi nyugtalanság tovább fokozódik.

Másodszor. - Misszió helyzete nehéz, sőt veszélyeztetett. Sajtóhadjárat és bizonyos körök által terjesztett nézetek általános elégedetlenséget misszióra igyekeznek irányítani.

Harmadszor. - Magyar Fegyverszüneti Bizottság levelezése szemtelenné vált, és konvencióban előírt anyagok szállítását akadályozó rosszakarat napról napra nyilvánvalóbb.

Negyedszer. - Különben a cseh-szlovákoknak biztosított helyzet, Berthelot tábornoknak konvenció szellemével ellentétes követelőzései nagymértékben hozzájárultak ellenőrző bizottság helyzetének megromlásához.

Ötödször. - Amennyiben Budapestnek komolyabb szövetséges erők által végrehajtandó megszállásáról nem történik határozat, kénytelen leszek misszió esetleges bezárását fontolóra venni, mivel biztonsága veszélyben forog és tekintélye egyre csökken.

Egyébként tisztában kell lennünk azzal, hogy megszállás mind nehezebb, tekintettel bolsevizmus előretörésére és rendelkezésre álló állomány csökkenésére, minek következtében legfeljebb egy hadosztály bevetésére nyílik lehetőség.

levéltári jelzet: AG.20N528 c/106. d/3

3.6. HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 132

iratszám:62

irat típusa: 1019/2B. sz. távirat



Válasz 269/2144144 és 230/3145145-ra.

Először. - 776/2146146-es táviratomban egyáltalán nem volt szó a román megszállási zóna csökkentéséről vagy kiterjesztéséről, hanem arról, hogy végérvényesen ki kell jelölni a főparancsnok147147 által meghatározott demarkációs vonalat, amely mind ez ideig csak kis méretarányú térképen szerepelt, ezért pontos megállapítása szükséges.

Másodszor. - A demarkációs vonal meghatározása nem önkényesen, hanem a november 13-i egyezmény148148

pillanatában érvényes katonai helyzetnek megfelelően történt, módosítani azt nem lett volna szabad, mivel az ön által fölhozott etnográfiai kérdésben döntésre egyedül a békekongresszus illetékes.

Harmadszor. - Önnek az utazása során foganatosított intézkedéseiről Vix alezredes csak a budapesti misszióhoz

144144A kötetben nem közölt irat. A táviratban Berthelot tábornok tudatta Clemanceau-val, hogy a román megszállási zónák szűkítésére vonatkozó javaslatok elfogadhatatlanok. Szerinte a zónát nem szűkíteni, hanem szélesíteni kell. AG.21N525 c/102. d/5.145145A kötetben nem közölt irat.


147147 Franchet ďEsperey tábornok.



Iratok

tartozó Vierne százados visszatérését követően szerzett tudomást, így az alezredes - aki a főparancsnok utasításának megfelelően csak ez utóbbinak és nekem van alárendelve - befejezett tényekkel találta szembe magát, az ebből fakadó összes kellemetlenséggel együtt.

Negyedszer. - A Temesvárott szerzett helyszíni tapasztalataim birtokában egyetértek önnel abban, hogy stratégiai pontok megszállását egyedül francia csapatok hajthatják végre, és abban is, hogy román csapatok megjelenése csak újabb incidensek kirobbanásához vezet, olyanokhoz, mint amilyenek Aradon történtek az ön utazásának idején. Ám a megszállás, amiről ön beszél, úgy tűnik, nem egyéb Magyarország megszállásánál, amit a francia kormány mindig is visszautasított, és amely - hasonlóképpen a nem megszállt magyar területekre irányuló kivitel megtiltását célzó intézkedésünkhöz - ellentétes a november 13-i konvencióval.

Ötödször. - Az így kialakult helyzet súlyos következményekkel jár. Miközben a francia parancsnokságra a részemre továbbított utasítások közvetítő szerepet bíznak, a románoknak a francia parancsnokság támogatásával végrehajtott túl korai előrenyomulása minden követelőzés igazolására alapot szolgáltat.

Végül: Vix-misszió egyre nehezebb helyzetben van, és bizonyos események - ezekről tájékoztatást nem kapott - olyan reakciókat váltanak ki, melyek veszélybe sodorhatják, ezért arra késztetnek, hogy visszahívását fontolóra vegyem.


3.7. HENRYS TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 133

iratszám:63

irat típusa: 1031/2B. sz. távirat. Titkos.



Válasz Berthelot tábornok 2 jelentését továbbító, szám nélküli táviratára.149149

Először. - Első távirati jelentés.

1. Berthelot tábornok beleavatkozott magyar közigazgatásba, nem törődve az általa elrendelt intézkedéseknek az ország többi részében kiváltott esetleges következményeivel. A központi kormányt megfosztva gazdasági erőforrásaitól szét akarta zúzni a központi hatalmat, melyet ő anarchiának nevez, nem mérlegelve, hogy ezen intézkedések legelső eredménye a bolsevizmus térnyerésének felgyorsulása lesz Budapesten.

Az aradi megmozdulások valódi értelmét már világossá tettem az ön számára.

Ezekkel valószínűleg kapcsolatba hozható egy francia egyenruhába öltözött, az elfogulatlan francia tiszteket engesztelhetetlenségével meghökkentő román tiszt jelenléte Berthelot tábornok tisztjei között.

2. Berthelot tábornok beszámolójából egyáltalán nem tűnik ki, hogy a magyarok megsértették volna a konvenciót, amelyet a tábornok önkényesnek nyilvánít és megváltoztatását akarja elérni.

3. A Berthelot tábornok által elrendelt intézkedések, az általa előterjesztett kívánságok, ahogy ezt ő maga is hajlandó elismerni, nem egy esetben káros következményekkel járnak, amennyiben

- megsértenek egy, a főparancsnok150150 által aláírt egyezményt;

- következményeikben károsak és veszélyt jelentenek a budapesti szövetséges misszió helyzetére;




Iratok

- akadályoznak bennünket mérséklő feladatkörünk betöltésében, mivel alátámasztják azoknak minden követelését, akiknek szeme láttára kebelez be Románia egy francia tábornok támogatásával olyan területeket, melyekről egyedül a békekonferencia rendelkezhet;

- nyilvánvalóvá teszik a magyar kormány számára a hadvezetésben nálunk kialakult kettősséget, amelyet az feltétlenül ki fog használni.

Másodszor. - Második távirat.

Az összes keringő híresztelés közül - és e téren, úgy látszik, a románok tartják a csúcsot - egy sem tűnik valószínűtlenebbnek, mint a hadsereg újjászervezése, hogy újra felvegye a harcot a csehekkel és a románokkal.

A magyar hadsereg tehetelensége kellőképpen igazolást nyert a Mackensen-féle hadsereggel szemben, az országban uralkodó fejetlenség lehetetlenné teszi hadsereg fölállítását, kormány minduntalan hozzánk folyamodik, tartsuk fenn a rendet Budapesten, sőt már a cseh-szlovákokat is megkereste.

Harmadszor.- Ami a Mackensen-hadsereg által elvitt vasúti anyagot illeti, Németország ellen kell föllépni, amelyet teljes felelősség terhel, és nem Magyarország ellen, amely jelentős mennyiségű anyagot hagyott cseh-szlovák, román és jugo-szláv kézen, és ezenfölül át kell még adnia 2000 vasúti kocsit, 100 mozdonyt, valamint keskeny nyomtávú vasúti anyagot.

Negyedszer. - Vix alezredes Berthelot tábornok intézkedéseiről csak Vierne kapitány151151 visszatértével szerzett tudomást, akit egészen más feladattal irányítottak a körzetbe. Ezután fölkérte Berthelot tábornokot a kiadott parancsok visszavonására. Mivel utóbbi ezt visszautasította, kérem önt, szólítsa föl, tartsa magát szigorúan a hatásköréhez úgy, amint azt ön velem 0324. sz. december 23-án kelt táviratában152152 ismertette.

Egy magyarországi beavatkozást - amire már több ízben is javaslatot tettem - egyáltalán nem ellenzek, de ahhoz a kormány fölhatalmazása szükséges, valamint az, hogy az intervenció a szövetségesek akciója, nem pedig faji követelések idő előtti megnyilvánulása legyen.

Ötödször. - Amint arról 5283/3. sz. december 27-i jelentésemben 153153 már említést tettem, kívánatos, hogy bukaresti képviselőink mérsékletre szólítsanak föl. A románok jogtalan területfoglalásukkal, amellyel a békekonferenciát befejezett tények elé akarják állítani, a lehető legrosszabb példát szolgáltatják.

Mindenki előtt világos, Belgrádban különösképpen, hogy e magatartás ösztönzője, ha ugyan nem felbujtója a francia parancsnokság, ezért egyre nehezebb a szerbeket a Bánságban vagy Olaszországgal szemben engedményekre bírni.


3.8. LAROCHE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM EURÓPAI ALIGAZGATÓJA FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVETNEKirat FDD száma: 134

iratszám:64

irat típusa: 28-29. sz. távirat


keltezési idő: 1919. január 13. 22 óra 35.

Bukarestből a következő tájékoztatást kaptam:

A román kormányhoz általam továbbított nyilatkozattervezet tartalma kormánykörökben élénk nyugtalanságot váltott ki. A román kormány egyértelmű elutasításának adott hangot Antonescunak /Antonesco/ a hozzá

151151Erre vonatkozólag lásd a föntebb, 57. sz. alatt közölt iratot.




Iratok

eljuttatott biztosítékait illetően. A kormány megítélése szerint, melynek indoklását 884. és 894. sz. táviratomban154154 foglaltam össze, az 1916. augusztus 17-i szerződés155155 jog szerint sem vesztette hatályát. Brătianu /Bratiano/ kijelentette, hogy amennyiben a szövetségesek nem fogadják el ezt az álláspontot, kormánya kénytelen lesz lemondani.

Romániában mindenáron el kell kerülnünk a válságot, amelyért a közvélemény a felelősséget a szövetségesekre hárítaná.

Egy ilyen válság, tekintve a jelenlegi nyomorúságos állapotokat, a minden oldalról fenyegető bolsevizmus karjába taszítaná az országot pontosan akkor, amikor segítsége számunkra nélkülözhetetlen az orosz anarchizmus ellen folytatott harcban.

Ezen észrevétel rendkívüli módon meglepte az angol követet, akit nyugtalanít a szövetségesek magatartásáért az angol kormányt, nem pedig Franciaországot felelőssé tevő román vélemény, ezért sietve táviratot menesztett Londonba új megoldást sürgetve, mielőtt a kérdésben követendő magatartást illetően végérvényes döntés születne.

Valójában mindenekelőtt eljárási és formai kérdésről van szó. A román korm. erkölcsileg igen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az 1916-os szerződést érvényben levőnek ismerjék el. A Brătianuval /Bratiano/ folytatott eszmecserék során az a véleményem alakult ki, hogy amennyiben ennek a lehetősége fönnáll, nem fog elzárkózni az engedményektől, különösképpen ami a bánsági szerbeket illeti.

Mindent elkövetek, hogy ez utóbbi kérdésben Brătianu elfogadja a szövetségesek döntőbíráskodását. Véleményem szerint ebben az irányban kell keresnünk a szerbek követeléseinek és a románok - ne feledjük, igen nagyfokú - érzékenységének összeegyeztetését lehetővé tevő megoldást.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy az összes kelet-európai ország közül, beleértve Jugo-Szláviát is, Franciaország számára mind gazdasági, mind politikai szempontból Románia fogja jelenteni a legbiztosabb támaszt, feltéve, ha politikánk meghozza gyümölcsét. Ez szilárd meggyőződésem.

Ezért tehát itt feltétlenül szükséges annak a véleménynek a fönntartása, hogy amennyiben Románia nehézségekkel találja magát szemben, azokat mások támasztották, és leküzdésükhöz elengedhetetlen a mi támogatásunk.

AD Europe 1918-40. Roumanie vol. 32, ff. 111-112.

3.9. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 135

iratszám:65156156



keltezési idő: (kelet nélkül)

Ezennel válaszolok január 11-i, 236/3. sz. táviratára.157157

Táviratában nem elégszik meg a román közvélemény és fölötte érzett nyugtalanságának ismertetésével, de egyben rosszallását fejezi ki a francia kormány politikája iránt, és felsorolja az ellene javasolt megoldásokat.

A francia kormánynak a Romániával kapcsolatos politikáját egyszerre határozza meg a jogi helyzet, a román


155155Lásd a föntebb, 58. sz. alatt közölt irat 3. jegyzetét.

156156Az irat minden bizonnyal fogalmazvány, amelyet nem továbbítottak. Vö. a soron következő irattal.



Iratok

nép iránt érzett hagyományos rokonszenvünk, valamint annak a szükségessége, hogy megőrizzük teljes egyetértésünket szövetségeseinkkel és ne sértsük meg őket jogaikban. Soha nem hanyagoltuk el kötelezettségeink betartását, álláspontunkat minden esetben őszintén föltártuk a román kormány előtt, és kárára soha nem támogattuk a bolgárokat vagy a magyarokat, vagyis az ellenséget.

A központi hatalmakkal folytatott egyezkedéseire Romániának mentségül szolgál súlyos belső helyzete, valamint Oroszország ellenséges magatartása, illetve fölbomlása. Az igazság azonban mégis csak az, hogy ismételt figyelmeztetésünk ellenére aláírta ellenségeinkkel a bukaresti egyezményt, 158158 érvénytelennek nyilvánítva ezzel a szövetségesekkel 1916-ban megkötött szerződést.159159

Mindeme tényezőket figyelembe véve, a szövetségesek közös elhatározással úgy döntöttek, hogy Románia a békekonferencián a többi kisebb szövetséges állammal Görögország, Szerbia, Belgium stb.) egyenrangú félként vehet részt.

Ugyanakkor azon tény, hogy a központi hatalmakkal 1918-ban aláírt bukaresti egyezmény következtében az 1916-os szerződés hatályát vesztette, jogilag nem vitatható; a szövetségesek mindamellett készek arra, hogy a békekonferencián a területi kérdések rendezésekor a román követelések alapjának az 1916. évi szerződést tekintsék. E szerződés fölújítása egyébként semmi jelentőséggel nem bír, hiszen az érdekelt államok közötti határok végleges kijelölésében egyedül a kongresszus illetékes. Alapvető céljait illetően Románia mindenképpen élvezi Franciaország cselekvő rokonszenvét.

Ami a Dobrudzsára, Bánságra, Erdélyre vonatkozó, ön által kifogásolt döntéseket illeti, állításai ez esetben sem veszik jobban figyelembe a tényeket és a jogi helyzetet.

1. Dobrudzsa: A bukaresti egyezmény érvénytelenítésére (amely kormánya szerint följogosította Romániát arra, hogy újra birtokba vegye 1914-es határait) csak a Németországgal való szakítást követően kerülhetett sor, és mivel e szakítás a bolgár fegyverszünet160160 után következett be, annak pontjait nem befolyásolhatta. A francia kormány a lehető legnagyobb mértékben igyekezett a román kívánságokat figyelembe venni, amikor Dobrudzsába szövetséges csapatokat irányított, és Bukarest tudomására hozta, hogy a területek megszállása minden jogi kérdést fönntart.

2. Bánság: A Bánság kérdését a népek önrendelkezési jogának általános elvei alapján kell megoldani. Hogy ne kelljen a román etnográfiai jogokat föláldozni, tétovázás nélkül visszavontuk a hadműveletek során a Bánságot elfoglaló szerb csapatokat, amelyeknek helyét a középső részen Henrys tábornok egységei foglalták el, a végső döntésnek a konferencia számára való ugyanazon fenntartásával.

3. Erdély: E térség határainak megállapítását a keleti szövetséges hadseregek főparancsnoka161161 a fönnálló helyzet kívánalmainak, valamint katonai megfontolásoknak megfelelően végezte el, amelyek átértékelésére az ön észrevételeinek Franchet ďEsperey tábornok elé terjesztését követően lehetőség nyílik.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Roumanie vol. 32, ff. 116-117.

3.10. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 136

iratszám:66162162

irat típusa: 1169/BS/3. sz. távirat. Titkos.


158158A központi hatalmak és Románia között megkötött bukaresti különbékéről van szó.

159159Az 1916. augusztus 17-én Nagy-Britannia, Francia-, Olasz- és Oroszország valamint Románia között létrejött bukaresti szerződésről van szó.160160l9l8. szeptember 29.


162162A táviratot S. Pichon részére is továbbították.


Iratok


Válasz az ön 236/3. sz. január 9-i táviratára.163163

A szövetségesek egyetértenek abban, hogy Romániát ismét szövetséges hatalomnak tekintsék, és a békekonferencián ennek megfelelően kezeljék. Ugyanannyi küldött részvételét tették lehetővé számára, mint Belgiumnak és Szerbiának, vagyis olyan államoknak, amelyek a háború kitörésétől annak befejezéséig szünet nélkül küzdöttek Németország és Ausztria-Magyarország ellenségeinek oldalán. Stop. Ekképpen a szövetségesek kiváltságos bánásmódban részesítik Romániát, hiszen az ország kapitulált, érvénytelenítve ezzel az 1916-ban megkötött szerződést, amelynek következtében a szövetséges államok sorába lépett. Stop.

Az ön állításával ellentétben, a szerződés hatályának megszűnése jogilag nem kétséges. Stop. Mind szövetségeseinknek, mind magunknak ez a határozott véleményünk, és szó sem lehet arról, hogy betű szerint újfent érvényesnek tekintsük azon szerződést, amelyet a román kormány ismételt kérésünk dacára saját maga tépett szét. Stop. Egyébként sincs arra mód, hogy az időközben bekövetkezett eseményeket figyelmen kívül hagyjuk, és semmiképpen sem elhanyagolható az a tény, hogy Besszarábia kérdésének rendezése Románia javára valósul meg. Mindez nem ok arra, hogy a békekonferencia elé kerülő területi kérdések megvitatásakor ne az 1916-os szerződést164164 vegyük a román követelések alapjául, ám e tekintetben a döntés joga egyedül a konferenciát illeti. Stop.

Azon állítás tehát, mely szerint a szövetségesek nem őszinték Romániához és ellenségeinek kedveznek, egyáltalán nem felel meg a valóságnak, és hogy ön ilyesmit hangoztat, számomra egyszerűen fölfoghatatlan. Az ön által kifogásolt, Dobrudzsát, Bánságot, Erdélyt érintő döntések semmiképp sem olyan jellegűek, amint azt ön állítja, és vonatkozó kijelentései de facto és de jure alaptalanok.

Először. - Dobrudzsa: A francia kormány a lehető legnagyobb mértékben igyekezett a román kívánságokat figyelembe venni, amikor Dobrudzsába szövetséges csapatokat irányított, és Bukarest tudomására hozta, hogy a területek megszállása a végleges rendezés egész kérdéskörét fönntartja. Többet tenni nem állt módjában, mivel a bolgár fegyverszünet megkötésekor165165 Románia még nem lépett újra be a háborúba, és ekkor a bukaresti szerződés még nem vesztette hatályát.

Másodszor. - Bánság: Hogy a megalapozott román követeléseket védelmezzük, tétovázás nélkül visszavontuk a hadműveletek során a Bánságot elfoglaló szerb csapatokat, amelyeknek helyét a középső részen Henrys tábornok egységei foglalták el, de a békekonferencia döntése előtt nem tekinthetjük a két szövetséges állam valamelyikének követelésére véglegesen lezártnak a kérdést.

Harmadszor. - Erdély: E térség határainak megállapítását ideiglenes jelleggel a keleti hadsereg főparancsnoka166166 a fönnálló helyzet kívánalmainak, valamint katonai megfontolásoknak megfelelően végezte el, amelyek átértékelésére az ön észrevételeinek Franchet ďEsperey tábornok elé terjesztését követően lehetőség nyílik.

Következésképpen a román vádaskodások minden alapot nélkülöznek. Ezt önnek elsőként kellene elismernie, kinyilatkoztatnia és a vádaskodásokat hamisnak bélyegeznie ahelyett, hogy tűrhetetlen módon szószólójukként lép föl, bátorítja őket, és Franciaország, valamint szövetségeseinek politikáját ócsárolja.

Amennyiben fönti kérdéseket illetően továbbra is kormányáétól eltérő nézeteket vall, természetesen jogában áll visszahívását kérni.167167


3.11. JEGYZÉK BUDAPEST MEGSZÁLLÁSÁNAK LEHETETLEN VOLTÁRÓL


164164Az 1916. augusztus 17-én Nagy-Britannia, Francia-, Olasz- és Oroszország, valamint Románia között megkötött bukaresti szerződésről van szó.1651651918. szeptember 29.


167167E táviratot S. Pichon január 15-én továbbította Saint-Aulaire-nek Bukarestbe (AD.Europe 1918-40. Roumanie vol. 32, ff. 119-121).


Iratok

irat FDD száma: 137

iratszám:67




A 3. frontiroda főnöke, Rondeleux ezredes ma este adta át az európai ügyek aligazgatójának a mellékelt levelet, amelyből kitűnik, hogy a hadügyminiszter, noha tisztában van a budapesti helyzet súlyosságával, határozottan elveti a város megszállásának gondolatát.

Döntésének indítékai a francia csapatok létszámának csökkenésében, valamint abban az aggodalomban keresendők, hogy amennyiben az efféle feladatokat mindig a francia egységekre bízzák, úgy az nemcsak katonai szempontból lesz hátrányos - tekintettel a csapatok szétszóródására -, de katonáink körében is elégedetlenséget fog kiváltani.

A hadügyminisztériumban attól is tartanak, hogy a Budapest (Budapesth) megszállására fölhozott indokok esetleg egyéb érzékeny pontok - Bécs, Teschen, mi több, Berlin - megszállásához vezethetnek, megint csak kizárólagosan francia egységek igénybevételével.

Ezért helyénvaló itt emlékeztetni arra, hogy Foch marsall két hadosztály Lengyelországba (vagy Galíciába) vezénylését fogja javasolni, amiből az egyik amerikai, a másik szövetségesközi - vagyis egy-egy francia, angol, illetve olasz ezredből fölállított - egység lesz.

Egy ilyenfajta megoldás talán Budapest esetében is beválna. Azt szükséges tisztázni, vajon a szövetségesek hagyják-e, hogy a magyarországi forradalom anarchiává fajuljon. Amennyiben a Vix-misszió és a semleges konzulátusok zavargások áldozataivá válnak, kénytelenek leszünk belátni, értelmetlen dolog megtorlással fenyegetni egy teljességgel tehetetlen kormányt. Franchet ďEsperey-nek a vasutak kézbekerítésére irányuló javaslata is kivitelezhetetlenné válik. Megszűnik a közellátás, és egy ilyen fölbolydult országban a szövetségesek már senkire sem számíthatnak, így lehetséges, hogy az összeköttetés fönntartása, valamint az általuk megszállt stratégiai pontok megőrzése érdekében újabb hadműveletekre kényszerülnek.

Úgy tűnik, a kérdést föl lehetne tenni a jelenleg Párizsban tartózkodó szövetséges kormányfőknek, hogy kiderüljön, hajlandóak lennének-e fontolóra venni Budapest közös megszállását a föntebb Lengyelországra megadott föltételek mellett, de természetesen jóval kisebb erőkkel.168168

3.12. DE LOBIT TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A SZÖVETSÉGES KELETI HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 139

iratszám:68

irat típusa: 1113/2B. sz. távirat.



I. Gróf Károlyitól levél érkezett, amelynek lényege a következő:

"Magyar kormány elhatározta, legrövidebb időn belül nemzetgyűlést hív össze. Mivel az országnak nincs törvényhozó szerve, szükséges e testületek megújítása, valamint az, hogy a nép szabadon nyilváníthassa ki akaratát. Magyarország területének nagy részét katonaság szállta meg, amely még demarkációs övezetben is megakadályozza magyar kormányt polgári közigazgatás irányításában, megsértve ezzel november 13-i

168168A levéltári jelzet nem szerepel az iraton.


Iratok

egyezmény169169 I. és XVII. cikkelyét.

Magyar kormány kéri szöv. hds-gek főpk-át,170170 megszálló csapatok kapjanak utasítást, hogy ne akadályozzák a nemzetgyűlési képviselők megválasztását, ugyanakkor kifejti, amennyiben csapatok nem teszik lehetővé általános választásokat, nemzetgyűlés hiányos lesz, amiért kormány semmilyen felelősséget sem vállal."

II. Kérés teljesíthetetlennek tűnik, mivel előre befolyásolná vitás területjuttatások kérdését, és jelen helyzetben esetleg zavargásokat válthatna ki.

III. Kérem, döntéséről táviratilag értesítsen.


3.13. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 140

iratszám:69

irat típusa: 267/2S sz. távirat. Nagyon sürgős.


keltezési idő: 1919. január 18. 15 óra 20.

Válasz az 1919. január l7-i 1103/2B-re.171171

Primo - Erdélyi magyar főkormánybiztost, Apáthy doktort január 16-án Kolozsvárott (Kolosvar) román katonaság következő indokok alapján letartóztatta:

a) Bolsevik propaganda Erdélybe eljuttatott röplapok segítségével.

b) Általa fölbujtott zilahi magyar egységek támadása Cigányinál (Czigany) román katonavonat ellen: támadás során 9 román katona vesztette életét, 25 megsebesült.

c) Csucsa - Nagyvárad közötti vasútvonal szétrombolása.

Másodszor - Apáthy doktort Kolozsvárról (Kolosvar) Nagyszebenbe (Hermanstadt) szállították, ahol felügyelet alatt tartják.

Harmadszor - Magyar kormány nem készül megtorló intézkedésekre, de vizsgálatot kér francia tiszt vezetésével, valamint Apáthy doktor szabadon bocsátását.

Negyedszer - E vizsgálatra szükség van, mivel a románok által Apáthynak fölrótt cselekmények megerősítésre szorulnak.

Ötödször - Másrészről magából e cselekmények puszta megállapításából az következik, hogy a magyar hatóságokat a demarkációs vonaltól nyugatra igen távol eső Zilah környékén támadó román hatóságok továbbra is - az e tárgyban tett figyelmeztetések ellenére - szándékosan megsértik a fegyverszüneti egyezményt.

Hatodszor - Ameil százados január 19-én Kolozsvárra (Kolosvar) és Nagyszebenbe utazik, hogy vizsgálatot folytasson az Apáthy doktor ellen fölhozott vádakat illetően, de nekem már most az a véleményem, hogy Berthelot tábornokot értesíteni kell a kialakult helyzetről.

Hetedszer - Az ígéretek ellenére a román hadsereg által megszállt stratégiai pontok egyikére sem küldtek ki





Iratok

francia tiszteket.

levéltári jelzet: AG.20N525 c/102. d./5.

3.14. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKAirat FDD száma: 145

iratszám:70172172

irat típusa: 6688/3. sz. távirat.



Válasz 217/3-ra173173 és 288/2-re.174174

1. Mivel a fegyverszünetet Magyarországgal a szövetségesek nevében kötöttük, annak fölmondására nem vagyok jogosult. Egyébként magyar kormánynak fegyverszüneti előírások végrehajtásában tanúsított általános magatartása nem indokolja e lépést, amely a már amúgy is ingatag Károlyi-kormány helyzetét végérvényesen lehetetlenné téve anarchiába taszítaná az országot.

2. Amikor hagytam, hogy románok megszállják Kolozsvárt (Klausenbourg), szem előtt tartottam követeléseiket, amelyeknek egészéről egyébként továbbra is békekonferencia illetékes dönteni. Amennyiben szükséges, kész vagyok még további pontok megszállását részükre lehetővé tenni, ám csak avval a feltétellel, hogy tudatják velem indokaikat.

Mindamellett úgy tartom, románok jelenlegi magatartása, amely arra irányul, hogy általam szövetségesek nevében aláírt egyezményt be nem tartva önállóan cselekedjenek és elébe menjenek békekonferencia döntéseinek, magyar központi hatalom lejáratásával határozottan elősegíti bolsevizmus térnyerését. Más szövetségesek e magatartást igen bosszantónak tartják és véleményüknek hangot is adnak, különösen a szerbek, akik erre való hivatkozással emelnek kifogást Bánság egy részének kiürítése ellen.

3. Másrészről Magyarországon szerzett értesüléseim szerint magyar hadsereg Románia ellen való újjászervezéséről szóló hírek minden valószínűséget nélkülöznek, ugyanis országban uralkodó fejetlenség minden ilyen irányú kísérletet lehetetlenné tesz.

4. Így tehát jelenleg román csapatok minden újabb nyugati irányú mozgását közérdekre nézve károsnak ítélem.

Egyébként e csapatok tudtomon kívül jelentős előrenyomulást hajtottak végre, amit körülmények nem indokolnak. Az előrenyomulást le kell állítani, mivel indokolatlanul veszélyezteti budapesti misszió helyzetét, melynek működtetése szükségképpen rám hárul minden, a fegyverszüneti szerződés cikkelyeinek módosítását célzó intézkedést megelőzően.

5. Végül Mackensen-hadsereg szállításánál - melyet magyar kormány csakugyan ellenzett - használt vasúti anyagot nem Magyarország, hanem Németország tartozik visszaadni Romániának.


3.15. DE LOBIT TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

172172A távirat címzettje minden bizonnyal Berthelot tábornok.


174174A föntebb, 123. sz. alatt közölt irat. A fenti szám alatt Berthelot tábornok továbbította Clemeneau-nak a magyar kormány üléséről szerzett jegyzőkönyvet, amely szerint a minisztertanácson megvitatták a magyar hadsereg megszervezésének és a cseh-szlovák és román frontra küldésének kérdését. A tábornok azonnali intézkedést kért ennek megakadályozására. Ag.5N202.


Iratok


iratszám:71

irat típusa: 1218/2B sz. távirat.



I. - Vix alezredes december 21-én a következőket sürgönyözte:

"Először. - Cseh-szlovákok több ponton átlépték a 6448/3. sz. szaloniki táviratot175175 megismétlő 1918. december 23-i, 607/2B sz. sürgönyben176176 kijelölt demarkációs vonalat. Az Ipolyon átkelve elfoglalták Upeket (Uport?) [talán Füleket] valamint Satoralya [Sátoraljaújhely, de valójában Salgótarján] környékét.

Másodszor. - Ez ügyben több figyelmeztetést intéztem hozzájuk felszólítva őket egységeik visszavonására a kijelölt vonaltól északra. A figyelmeztetéseknek nem volt semmi foganatja.

Harmadszor. - Mai, újabb figyelmeztetésemre közölték, hogy e csapatmozdulatokat a cseh-szlovák fegyveres erők főparancsnoka, az olasz Piccioni tábornok utasítására rendelték el.

Negyedszer. - Válaszul közöltem, efféle érveket mindaddig nem vehetek figyelembe, amíg illetékes hatóságtól arra parancsot nem kapok, és határozottan fölszólítottam őket csapataiknak a jogtalanul elfoglalt területről való azonnali kivonására.

Ötödször. - Szeretném szóvá tenni mind cseh-szlovák, mind román szövetségeseink magatartását, akik csak azért folyamodnak a szövetségesek támogatásáért, hogy hódító törekvéseiknek érvényt szerezzenek, és nem hajlandók az emiatt hozzájuk intézett figyelmeztetéseket tudomásul venni."

II. - Mivel nem ismerem Piccioni tábornokot, Vix alezredeshez fordulok felvilágosításért, melynek érkeztével tájékoztatom önt.


3.16. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 151

iratszám:72

irat típusa: 774 /BS 3. sz. távirat. Titkos.



Megkaptam a január 3-i, 464 BS/3. sz. táviratomban177177 kifejtett, a román kormánnyal szemben tanúsítandó viselkedésére vonatkozó utasításaimmal kapcsolatos észrevételeit.

Ön előre fölajánlotta lemondását arra az esetre, ha nem osztanám a véleményét: kifejtettem, hogy nem osztom az ön véleményét, és ennek okait is föltártam; természetesen azt is hozzáfűzve, hogy senki nem kényszeríti jelenlegi tisztjének ellátására, amivel azt szándékoztam tudomására hozni, minden körülmények között ragaszkodom ahhoz, hogy ön megőrizhesse teljes szabadságát. Most pedig ön egy "ha" megjegyzéssel feltételes lemondást ajánl föl, mely a szerepekbe való beavatkozást jelent: ez olyan helyzet, amit nem fogadhatok el. Ha





Iratok

nem bírná bizalmamat, tudomására hoznám és visszahívnám önt. Távozását nem én, ön vetette föl. Ha egy napon úgy ítéli, képtelen a francia kormány politikáját szolgálni, a döntés önt illeti majd, anélkül, hogy az én felelősségem fölvetődne.

Ezek után, a helyzet tisztázása érdekében, be kell önnek számolnom arról, hogy Bratianu (Bratiano) fölkeresett, és nagyjából mindazt előadta a saját szája íze szerint, amit ön nekem táviratában a román kérdésről elmondott. Több fenntartásom is lett volna, melyeknek megtételétől végül is eltekintettem, mivel komolyan arra kért, hallgatnám meg egy órán keresztül. Az egyetlen kérés, amellyel ma önhöz fordulok az, hogy igyekezzék a román követeléseket pártatlan megítélésnek alávetni. Bratianu (Bratiano) nem áll messze attól, hogy az antantot vádolja, és a saját maga által elkövetett oly súlyos hibákért a felelősséget ráhárítsa.

Hagyjuk meg neki az effajta viták kiváltságát!

Hamarosan megkapja a későbbiekben sorra kerülő dél-oroszországi hadműveletére vonatkozó utasításokat.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-1940. Roumanie vol. 32, ff. 129-130

3.17. DE LOBIT TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEKiratszám:73

irat típusa: 1 345/2B sz. távirat



A 1337/2B sz. távirat teljes szövegének megismétlése:

,,1. Stratégiai okokból jóváhagyom a Berthelot tábornok és Apáthy kormánybiztos által megkötött, Erdély román megszállását a Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonalig engedélyező egyezményt.

2. Jóváhagyásomról budapesti misszió értesítse kormányt, de november 13-i fegyverszüneti egyezmény 178178

módosítása fölösleges.

3. Közlöm önnel, január 21-én elrendeltem minden újabb erdélyi román előrenyomulás leállítását, valamint azt, hogy Erdélyi Nemzeti Tanács Berthelot tábornok közvetítésével kérést intézett hozzám, engedélyezzem Nagyvárad és Szatmárnémeti román megszállását.179179 Az engedélyt nem adtam meg.

Kérem, tájékozódjon budapesti missziónál e két városban uralkodó helyzetről, mivel - a Román Nemzeti Bizottság állítása szerint - azokban magyarok által eltűrt bolsevik propaganda hatására zavargások törtek ki."


3.18. DE LOBIT TÁBORNOK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEKirat FDD száma: 155

iratszám:74

irat típusa: 1349/2B sz. távirat. Nagyon sürgős


179179Január 21-én Románia a bolsevik propagandára való hivatkozással sürgeti a magyarországi vasutakat Erdéllyel összekötő Arad-Nagyvárad és Szatmárnémeti helységek mint stratégiai pontok megszállásának azonnali engedélyezését.


Iratok



I. Vix alezr. írja 536/2S sz. táviratában:

1. A román ügyekkel csak Ameil százados visszatérte után leszek teljesen tisztában, távirati közleményekkel csak nehezen lehet a kérdés minden részletét megvizsgáltam.

2. Ameil tudósításaiból az derül ki, hogy a románok az általam új vonalként javasolt Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonalon túl elfoglalták Máramarossziget, Zilah, Csucsa, Zám stratégiai pontokat.

3. E pontok megszállásakor Zilahon és Csucsán véres összetűzések robbantak ki, amelyekről egyelőre semmi közelebbit nem tudok.

4. A román hatóságok föllépését az inkább mérsékelt, ám kétbalkezes Román

Nemzeti Tanács provokálja.

5. A Román Nemzeti Tanács októberben, Erdély függetlenségének kinyilvánítását követően, Nagyszebenben alakult. A Magyarországtól elcsatolt Erdély függetlenségét állítólag Károlyi a fegyverszünet aláírása előtt, november 3-án elismerte.180180

Miután a december l-jén Alba Iulián, másképpen Gyulafehérvárt megtartott nagygyűlés kimondta Erdély egyesülését Romániával, a Nemzeti Tanács követeli a határozat végrehajtását: ez az oka a mostani összeütközéseknek.

6. Addig is, ameddig a békekonferencia határoz a kérdésben, erélyes föllépéssel a románokat kényszeríteni kellene egy olyan vonal elfogadására, amelyet semmilyen ürüggyel sem léphetnének át. A döntést hátráitató minden késlekedés a helyzet súlyosbodását idézheti elő."

II. Erdély függetlenségének elismerése új elem, ami sok mindent megmagyaráz, és újabb intézkedések mérlegelését teszi szükségessé.

III. Elrendelem, hogy Vix alezr. kérjen részletes felvilágosítást a magyar kormánytól és szerezzen be minden szükséges információt.

IV. Vix alezr. új demarkációs vonal kijelölését javasolja, amelyet a továbbiakban a románok nem léphetnének át.

V. Részemről már most elvetem e javaslatot, és miután minden adatot beszereztem, saját javaslatot nyújtok be Önnek.

Ugyanakkor úgy vélem, azonnali intézkedésre van szükség, mivel Erdélyben a jelenlegi helyzet nem tartható fönn.


3.19. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK ÉS BERTHELOT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 157

iratszám:75181181

180180Az értesülés pontatlan. Károlyi soha nem ismerte el Erdély elcsatolását Magyarországtól.

181181Másolatot kapott: a versailles-i legfelsőbb haditanács, S. Pichon külügyminiszter, a tengerészeti miniszter, Foch marsall, valamint Alby tábornok.


Iratok

irat típusa: 897 BS/3. sz. távirat. Titkos.



A szövetséges kormányok által Oroszország ügyében hozott határozatok, valamint a cselekvés és a vezetés egysége megőrzésének igénye keleten a korábbi utasítások következőkben fölsorolt módosítását teszi szükségessé:

Először. - Franchet d'Esperey, illetve Berthelot tábornokok hatásköre:

Franchet d'Esperey tábornok biztosítja a keleten folyó hadműveletek összességének összehangolását. Egyedül rá tartozik a fegyverszüneti egyezmények alkalmazása Magyarországon és a Balkánon; ezért a Magyarországra és Dobrudzsára vonatkozó minden fegyverszünettel kapcsolatos kérdésben, tehát a románok vonatkozásában is, kötelező módon hozzá kell fordulni.

Berthelot tábornok továbbra is ellátja megbízatását a román kormány és a román parancsnokság mellett; rá hárulnak a Dél-Oroszország irányában tevékenykedő erők parancsnoki feladatai; ezen erők fölhasználását, valamint a romániai hadműveleteket illetően különböző hadműveleti területeken tevékenykedő hadseregparancsnok jogkörével van felruházva, egyedüli korlátozást Franchet d'Esperey-nek általános koordináló feladatából eredő jogköre jelent.

Másodszor. - Berthelot tábornok kéréseit és beszámolóit

a) minden Dél-Oroszországot illető kérdésben közvetlenül a miniszterhez,182182 a hadsereg vezérkarához;

b) mindenféle ellátási-utánpótlási kérdésben ugyanúgy, mint a keleti szövetséges hadseregek általános feladatával kapcsolatos hírszerzési jelentéseket illetően Franchet d'Esperey tábornokhoz intézi.

Harmadszor. - A keleti szövetséges hadseregek hátországparancsnoksága közös a francia keleti erőkével, illetve a Berthelot-hadseregével, amely számára megszervezzük a szolgálatok irányítását. E szolgálatok technikai szempontból a keleti szövetséges hadseregek főparancsnoksága szolgálatvezetőinek lesznek alárendelve.

Negyedszer. - Magyarországon és Erdélyben további intézkedésig semmi olyan jellegű hadműveleti tevékenység nem végezhető, amely megváltoztatná a már kiadott utasítások következtében kialakult status quót, és befolyásolná a békekonferenciára tartozó területi adatokat.

Ötödször. - A távirat továbbítandó Berthelot tábornoknak.


3.20. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 164

iratszám:76




Először.- Patey tábornoknak azt sürgönyöztem, hogy véleményem szerint jelen nehézségek főképpen a román hatóságok mesterkedéseire vezethetők vissza, amely hatóságok soha nem voltak hajlandóak figyelembe venni az erőszakos cselekmények tárgyában tett figyelmeztetéseinket.

182182G. Clemenceau.


Iratok

A magyarok is elkövettek hibákat és erőszakos cselekedeteket, de az első vétség a románokat terheli, akik soha nem akarták a konvenciót elfogadni, és akik még az Apáthy-Berthelot-egyezmény aláírása után is - melyet különben nem terjesztettek a szövetséges parancsnokság elé - habozás nélkül mélyen az ugyanezen egyezményben rögzített határvonal mögé hatoltak.

Másodszor. - Patey tábornok a következőket táviratozta:

"Először. - Román szövetségeseink támadása magyar csapatoknak kormányuk parancsaival szembeni engedetlensége által meghatározott és falusi román származású lakosság terhére elkövetett gyilkosságokkal súlyosbított helyi viszonyokért felelős francia parancsnokság utasításainak értelmezése nyomán indult el. E sajnálatos helyzetben megfelelő biztosítékokra és ellenségeink által szolgáltatott információk alapos helyszíni ellenőrzésére van szükség.

Másodszor. - Elfoglalt területet mai napon január 31-én Máramarossziget (Marmaros Sziget) Nagybánya (Banya) Zilah Nagysebes (Nagy Sebes) Zám (Zam) határolja, román csapatok nem léphetik túl vízválasztón fekvő helységektől nyugati irányban található első falut térkép szerint, melyet megküldök önnek.

Harmadszor. - Nagysebest (Nagy Sebes), melyen nem haladtak túl január huszonkilencedikén foglalták el, és leállították Csucsától nyugatra fekvő szoros elfoglalását, melyet magyar csapatok Bánffyhunyad (Banffy Hunyad) irányában indított előrenyomulását követően, valamint magyar katonák újabb Kolozsvárt (Kolosvar) célzó támadások tervéről szóló közlései és parasztoknak Csucsától nyugatra fekvő területen végrehajtott ellenséges csapatösszevonásokat jelző nap mint nap megerősített beszámolói alapján határoztak el.

Negyedszer. - Jelen körülményekkel, valamint azon kívánalommal számolva, hogy megfelelő biztosítékokra van szükségünk, elkerülendők megtorló intézkedések, melyeket végleges döntést megelőző visszavonulás váltana ki, úgyszintén csapatok elszállásolása érdekében román hatóságoknak elrendelem Csucsa megszállását utasítva őket járőrök kiküldésére a várostól 2 kilométerre nyugati irányban. Katonai szempontból való indokoltsága ellenére föladandó tehát összes szoros elfoglaltságát célzó terv.

Ötödször. - Fontos csomópont Csucsa megszállására, amit részemről feltétlenül szükségesnek ítélek, azután fog sorkerülni, hogy ön közölte Mosoiu (Mosoiu) tábornokkal Nagyszebenben, hogy magyar csapatokat tájékoztatták, román csapatok parlamentereket küldenek majd Csucsába való érkezésük előtt, illetve 24 órával ön értesítésének vételét követően, melyet véleményem szerint lehető legsürgősebben kellene eljuttatnia.

Hatodszor. - Hasonlóképpen elrendelem, járőrök sehol ne lépjék át zónát nyugati irányban, és országúton haladva ne menjenek túl térképen (melyet megküldök) feltüntetett falvakon, melyek neveit táviratilag fogom közölni.

Hetedszer. - Minden közlemény továbbítható Mosoiu (Mosoiu) tábornoknak; többi kérdésére vonatkozóan felvilágosítást Bukarestbe érkezésem után kérek.

Nyolcadszor. - Apáthy családostól ideiglenesen őrizetben van Nagyszebenben."

Harmadszor. - Magyar kormánynál tett intézkedést követően jelen táviratom folytatásaként ma este újabb sürgönyt küldök.

Negyedszer. - Vérontás elkerülése végett szeretném elérni magyar kormánynál, hogy legalább ideiglenes jelleggel tegyen eleget Patey tábornok követeléseinek, de - tekintettel a román követelésekre és a magyarok elégedetlenkedésére - félő, hogy az eredmény elmarad.

Ötödször. - Le vagyok sújtva, hogy ebben az ügyben annyi fáradozás után ilyen nyomorúságos eredményre jutottunk.


4. 1919. február4.1. DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A FRANCIA KELETI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK JELENTÉSE


Iratok


iratszám:77

irat típusa: 1419/2B sz. irat.


keltezési idő: 1919. február 1.

Erdély a régi Magyarország része, lakosai románok. A román határ és Marosvásárhely közötti területen nagy kiterjedésű beékelődés található, amelynek lakossága magyar; e magyar zónát a Marostól délre egybefüggő német települések határolják. Erdély területe nagyjából a Marostól mind északra, mind délre fekvő hegyvidéket magában foglalja.

Míg a Marostól délre található erdélyi terület egészét a szövetségesek és Magyarország között 1918. november 18-án megkötött fegyverszüneti egyezmény183183 értelmében a szövetségesek szállták meg, a Marostól északra és nyugatra eső, jelentős része magyar uralom alatt maradt.

Ezen időponttól kezdve kettős nehézség áll fenn:

1. egyrészt a szerbekkel; 2. másrészt a magyarokkal.

1. A szerbekkel. A Marostól délre a Románia újbóli háborúba lépése előtt elsőként odaérkező szerbek, mélyen behatolva a szláv többségű terület keleti határvonala mögé, az egész Bánságot megszállták. Ez az oka a román tiltakozásoknak és az antant közbelépésének.

2. A magyarokkal. Mihelyt Románia támogatását maga mögött tudta, az erdélyi román lakosság, hasonlóan a jugo-szlávokhoz és a cseh-szlovákokhoz, nemzeti mozgalmat kezdeményezett, és követelte egyesülését Romániával. (Gyulafehérvári vagy Alba Iulia-i gyűlés.)184184 - A románok ettől kezdve minden erejükkel Erdély egész területének megszállására törekedtek, anélkül hogy a fegyverszüneti egyezményben megállapított demarkációs vonallal törődtek volna. Ez súlyos, máig megoldatlan nehézségeket idézett elő.

AZ 1918. NOVEMBER 13. ÉS 1919. JANUÁR 30. KÖZÖTT TÖRTÉNT JELENTŐSEBB ESEMÉNYEK

I. - A Bánság kérdése.

A szerbek ellenállás nélkül elfoglalják az Arad-Lugos-Karánsebes (Karansebes)-Mehádia (Mehadia)-Orsova vonalat, amely egyben maximális követeléseiknek határa is, és arra törekednek, hogy valóságos gazdasági határként működtessék.

December 22. - Párizsi döntést szövetséges csapatok főparancsnoka továbbítja. Francia csapatok által elfoglalt ütközőzónát hoznak létre, melynek határa keleten: Orsova, Lugos, Lippa (Lipa), nyugaton: Apátfalva (Apatfalva), Pancsova. A románok e területtől keletre állomásoznak.

December 24. - Megegyező, ám szöv. hadseregek főparancsnoka által némileg enyhített döntés; nyugati határ: Apátfalva (Apat Falva) kizárva, Szerb Csanad, Bessenyo, Banat-Komlos, Hatzfeld (déli határ nincs kijelölve).

December 30. - Magyar területre, Aradra francia egységet vezényelnek.

Január 5. - Szerbek tiltakozását követően fölhatalmazást kapnak a Nagylak-Temesvár (Temesvar)-Versec (Verchetz) vasútvonaltól 10 km-re nyugatra húzódó vonal megőrzésére.

Január 10 - január végéig - Mind több a panasz a szerbek ellen, akik kiürítési parancsokat vonakodnak végrehajtani.

A hónap végén e parancsokat szöv. hadseregek főparancsnoka pontosabban meghatározza. A területi parancsnokságot február 1-je előtt a II. gyarmati gyalogoshadosztály főparancsnokának kell átadni.

Január 29. - Román támadás veszélye Karánsebes (Karanszebes) irányában. 30-án a veszély elhárul.


184184A gyulafehérvári gyűlés 1918. december 1-jén kimondta Erdély csatlakozását Romániához.


Iratok

A MAROSTÓL ÉSZAKRA ELTERÜLŐ ERDÉLYI TERÜLETEK KÉRDÉSE

December folyamán a Nagyszebenben, október havában megalakult erdélyi, bánsági és magyarországi kormányzótanács avagy erdélyi bizottság irányításával román szervezkedés bontakozott ki Erdélyben.

December 1-jén a Román Tanácsot megerősítette az Erdélynek Romániához való csatlakozását kimondó gyulafehérvári gyűlés.

Megjegyzés. - Vix alezredes csak január végén szerzett arról tudomást, hogy Károlyi állítólag már november 3-án elismerte Erdély függetlenségét. A kérdés nincs tisztázva.185185

Mindenütt román gárdák és vörös gárdák alakulnak, több helyütt a magyar gárdákkal párhuzamosan.

November 28-án a román hadsereg megindul nyugat felé. Presan (Prezan) román tábornok kiáltványában kijelenti, hogy a Tiszáig és a Dunáig meg sem áll.

December 18-án Presan (Prezan) tábornok a zavargások miatt a román megszállás kiterjesztését követeli a Szatmárnémeti (Szestmar Nemeti)- Nagykároly (Nagy Karoly)- Nagyvárad (Nagy Varad)- Békéscsaba (Bekescsaba)-vonalig.

Az összeütközés elkerülése érdekében a magyar kormányt fölszólítják Kolozsvár (Kolosvar) átengedésére.

December 20. - Berthelot tábornok parancsba adja egy sor stratégiai pont megszállását Nagybányától (Nagy Banja) Aradig.

December 23. - E parancsot felsőbb rendelkezésre visszavonják.

December 31. - Szóbeli megállapodás Berthelot tábornok és a teljhatalommal felruházott magyar kormánybiztos Apáthy között. Az egyezményről az azt hallgatólagosan elfogadó magyar kormány - hasonlóan a románokhoz - semmit nem tesz közzé. (A magyar kormány január 23-án elismeri a megállapodás tényét.)

Január 7. - Berthelot tábornok írásban rögzíti a megállapodást: román megszállás nyugati irányban a Nagybánya (Nagy Banya)-Kolozsvár (Koloszvar)-Déva (Deva)-vonalig, - e vonaltól nyugatra 15 km szélességű semleges sáv. Helyi nemzeti gárdák lefegyverzése.

Január 10. - Berthelot tábornok követeli, hogy a franciák foglalják el az Arad - Nagyvárad (Nagy Varad)- Debrecen (Debrecsen) vonalat.

Egyben felhívja a figyelmet arra a hibára, amit Erdély megosztása jelent.

Január 17. - Véres incidens (román áldozatokkal) Zilahtól nyugatra, Cigányinál (Csigany), nem messze nyugati irányban a ténylegesen román megszállás alatt levő Zsibótól (Szibo).

A románok a cigányi incidensben való bűnrészesség, valamint kommunista és románellenes propaganda vádjával letartóztatják dr. Apáthy magyar kormánybiztost. Néhány nap múlva szabadon engedik, de továbbra is felügyelet alatt áll.

A Patey tábornok és Ameil százados által folytatott vizsgálat megállapítja az incidens helyi jellegét, ugyanakkor egy másik összetűzésre is fényt derít, amelyre Csucsánál, a Nagybánya (Nagy Banya)-Zilah-Csucsa-Zám (Zam) vonalon levő stratégiai pontok román megszállása során került sor.

Január 28. - Szöv. hadseregek főparancsnoka jóváhagyja a Nagybánya (Nagybanya), Kolozsvár (Koloszvar), Déva (Deva) megszállása következtében előállott tényleges helyzetet, de a nagyváradi (Nagy Varad) délkörön elhelyezkedő pontok megszállását nem engedélyezi.

Január 29. - Román előrenyomulás veszélye a Maros völgyén Arad irányában. A magyar kormány békülékeny lépéseket tesz.

Január 30. - Pillanatnyilag elhárult a veszély.

A kérdés továbbra sincs tisztázva; a románok és az erdélyiek - az etnikai határokra valamint az erdélyi román

185185A választ illetően lásd a lentebb, 186. sz. alatt közölt iratot.


Iratok

egységnek a magyar kormány általi többé-kevésbé világos elismerésére hivatkozva - erélyesen követelik Erdély teljes megszállását.

Vix alezredes egy akármilyen, de áthághatatlan vonal kijelölését követeli.


4.2. A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVEirat FDD száma: 176

iratszám:78186186

irat típusa: 1. sz. irat.



AZ ELNÖK187187 bejelenti, hogy a bizottság elé két memorandumot - egy románt és egy szerbet - terjesztettek, majd fölkéri a főtitkárságot, ossza szét azokat a bizottság tagjai között.188188

AZ ELNÖK, LAROCHE (Franciaország) és SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) megállapítják, hogy e memorandumok valóban az érdekelt kormányzatok követeléseinek hivatalos megfogalmazásai - amely követeléseket egyébként Románia részéről Bratianu, Szerbia részéről Vesnic már előzőeg a Legfelsőbb Tanács elé terjesztett.

AZ ELNÖK javasolja, hogy a főitkárság minden olyan, a román kérdésre vonatkozó iratot, szerződést, egyezményt gyűjtsön egybe, amelyet a bizottság munkája során felhasználhat.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) egy kérdésére válaszolva az ELNÖK kifejti, hogy a bizottság Dobrudzsa kérdését az e tartomány határait egymást követően meghatározó két szerződés szövege nélkül nem tárgyalhatja. Másrészről az 1916-ban Anglia, Franciaország és Olaszország, illetve Románia között megkötött szövetségi szerződésre189189 nézve a bizottság nemcsak azt tekinti fontosnak, hogy a szerződés szövege rendelkezésére álljon, de annak leszögezését is, hogy fenti hatalmak a közöttük létrejött megegyezés értelmében e szeződést érvénytelennek tekintik.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) egyetért a kézikönyvtár kialakítására tett javaslattal. Ám amennyiben olyan szerződéseket terjesztenek a bizottság elé megvitatásra, melyekben Amerika nem érdekelt, úgy az amerikai delegáció kijelenti, hogy erre az esetre nézve nincsenek instrukciói.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) kéri a bizottság hatáskörét megállapító határozat pontos szövegének ismertetését.

AZ ELNÖK felolvassa a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsának határozatát, amely a következőképpen szól:

Lloyd George indítványozza, hogy a békerendezés során érvényesítendő román érdekekkel kapcsolatos Bratianu (Bratiano)-nyilatkozat által fölvetett kérdéseket első fokon két-két amerikai, angol, francia és olasz küldöttből álló szakértői bizottság vizsgálja meg.

E bizottság feladata a megoldásra váró kérdések tanulmányozása és a lehetőség szerinti legnagyobb mértékű tömörítése, valamint az igazságos rendezést szolgáló javaslatok kidolgozása lesz.

A bizottság meghallgathatja az érdekelt nemzetek képviselőit.

186186A 15h 30-kor megnyitott ülésen, amelyen először ideiglenes jelleggel Laroche, majd a bizottság választott alelnöke, de Martino elnökölt, Day, Seymour, Sir Eyre Crowe, Leeper, gróf Vanutelli Rey, Palairet, Aubert, de Saint-Quentin és Horchow hadnagy voltak jelen.187187De Martino.

188188Lásd az I., II. Függeléket.

189189Lásd a föntebb, 58. sz. alatt közölt irat 3. jegyzetét.


Iratok

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) annak a véleményének ad hangot, hogy a bizottság a szerződésekre vonatkozó minden szükséges részletet meg fog találni a román memorandumban.

AZ ELNÖK ezt tudomásul veszi.

LAROCHE (Franciaország) azonban inkább az olasz küldöttség javaslatát támogatja. Különösképpen annak fontosságát emeli ki, amit az 1916-os szerződés jelent a bizottság munkájában. Függetlenül attól, hogy az angol, francia és olasz küldöttek mennyire tekintik érvényesnek e szerződést, a kormányuk által Romániának tett ígéreteket nem hagyhatják figyelmen kívül ma, amikor Bukarest a vállalt kötelezettségek teljesítését kéri számon.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) úgy véli, hogy a bizottság szerepe a román követelések megvitatása úgy, ahogy azok a román memorandumban szerepelnek. Vajon a konferencia részéről fölmerült annak szándéka, hogy a bizottságot fölhatalmazza a szerződések érvényességének megvitatására? A brit delegáció csupán azt az utasítást kapta, hogy a román területi követeléseket saját értékük szerint megvitassa.

LAROCHE (Franciaország) erre azzal az ellenvetéssel él, hogy a román követelések elsősorban az 1916-os szerződésen alapulnak.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) fönntartja állítását, mely szerint a bizottságot nem a szerződések érvényességének vizsgálatával, hanem csak azzal bízták meg, hogy a határokat - azok önmagukból adódó jelentősége alapján, minden egyéb megfontolás kizárásával - megállapítsa.

AZ ELNÖK elismeri, hogy a bizottságnak elsősorban az etnikai, történeti, sőt stratégiai szempontokat kell figyelembe vennie, ám nem hiszi, hogy eltekinthet a szerződésektől.

Példának okáért Dobrudzsa határát egy háború előtti szerződés állapította meg. E szerződés nem vitatott, mások azonban igen, és a bizottságot tájékoztatni kellene ezek érvényességéről.

Indítványozza, hogy e tárgyban a bizottság tagjai kérjenek utasítást delegációjuktól.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) megjegyzi, hogy az amerikai delegáció fölöttébb kellemetlennek találná, hogy olyan szerződések érvényességét illetően nyilvánítson véleményt, amelyekben kormánya nem vett részt.

AZ ELNÖK azt válaszolja, hogy a kérdés magától értetődő módon nem vonatkozik az amerikai delegációra, ám befolyással lehet a többi delegáció döntésére.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) leszögezi, hogy az elnök különbséget tesz vitatott és nem vitatott szerződések között. Vajon a dobrudzsai szerződés mennyiben tartozik a bizottságra, amely azért ült össze, hogy megvizsgálja a román követeléseket. Hiszen Dobrudzsára vonatkozó követelés nincsen, és Románia nem jelezte, hogy bármi panasza lenne e tárgyban. Ami a másik szerződést illeti, az elnök kifejtette, hogy annak érvényességéről vagy érvénytelenségéről a bizottságnak kell határozni. Sir Eyre Crowe úgy véli, hogy amennyiben a román határokat a régi szerződések pontjai alapján kellene megállapítani, a bizottságra semmi szükség nem volna, hiszen a kérdést magán a konferencián rendezték volna.

AZ ELNÖK javasolja, hogy az 1916. évi szerződés érvényességének kérdését hagyják függőben.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) annak a véleményének ad hangot, hogy a bizottság magára a határra vonatkozó kérdések vizsgálatával praktikusabb eredményekre jutna.

A bizottság rátér a román kormány által beterjesztett memorandum tanulmányozására. A nehézségek növekvő sorrendjében történő előrehaladás előnyeit hangsúlyozó SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) indítványát elfogadva úgy határoz, hogy egymás után vizsgálja meg a Besszarábiára, Bukovinára, Erdélyre és a Bánságra irányuló román követeléseket.

A bizottság úgy határoz, hogy ülését február 11-re, keddre napolja el, és megbízza a francia delegációt, hogy Tardieu-vel való egyeztetés után tűzze ki az ülés időpontját.

17 óra 30 perckor az ülést berekesztik.

I. MELLÉKLET


Iratok

A ROMÁN KÜLDÖTTSÉG ÁLTAL BETERJESZTETT MEMORANDUM

TERÜLETI KÖVETELÉSEK

A békekonferencián a román kormány a következők képviseletében lép föl:

1. a Román Királyság lakossága, az 1914. évi állapotnak megfelelően;

2. az 1918-ban előbb autonómiáját, majd a Román Királysághoz való csatlakozását szabadon kinyilvánító Besszarábia lakossága;

3. azok a románok - akiknek lakóterületét 150 évvel ezelőtt Moldáviától elszakították és Bukovina néven az osztrák koronához csatolták; - akik Erdélyben, Máramaros (Maramouresh) és Crishana vidékén élnek; - a bánsági románok, akik az 1914-es háború előtt mindig is követelték elszakadásukat az Osztrák-Magyar Monarchiától, és amint szabadon tehették, azonnal kinyilvánították akaratukat a Román Királyság-beli, valamint besszarábiai románokkal való egyesülésre.

A román kormány mindezen tartomány és terület számára olyan határokat kér, melyek biztosítani fogják közigazgatási, politikai és gazdasági szabadságukat ugyanúgy, mint fejlődésüket a nemzeti öntudatuk által megszabott irányban.

E határok a következőek:

A Dnyeszter folyó a torkolattól Galícia és Bukovina határáig;

E ponttól kezdve tovább a Prut és a Cseremos (Ceremush) összefolyásáig, majd a Galícia és Magyarország közötti határvonal a Stog pontig (1655-ös magaslati pont), azután a Tisza (Theiss) és a Visó (Vizo) közötti vízválasztó vonal Trebuza faluig a két folyó összefolyása fölött, a Tisza folyóvölgyvonala a Szamossal (Somesh) való összefolyási ponttól lefelé 4 kilométerre (Vásárosnamény [Vasares-Nameny] Romániában marad); a vonal tovább folytatódik D-DNy-i irányban egy Debrecentől (Debretsin) K-re 6 kilométerre található pontig, innét a Körösig (Crish) a Fehér-Körös és a Sebes-Körös összefolyása alatt 3 kilométerre levő pontig, majd Szegedtől (Szegedin) északra, illetve Orosházától (Oroshaza) és Békéssámsontól (Bekessamson) nyugatra húzódva Algyő (Algye) magasságában a Tiszáig;

A Tisza alsó folyása a Dunával való összefolyásáig;

Ezen összefolyástól lefelé a Duna folyása, majd;

Az 1913. évi bukaresti szerződésben a Románia és Bulgária határaként kijelölt vonal a Várnától északra fekvő fekete-tengeri Ekrenéig;

Végül a Fekete-tenger partvonala ezen utolsó ponttól a Dnyeszter torkolatáig.

Ezek az igények semmiképpen sem tekinthetők új keletűeknek.

A Duna folyása a Vaskaputól, majd a Fekete-tengerig húzódó határvonal, illetve a Fekete-tenger partja a Duna északi torkolatáig 1913-tól a régi Román Királyság déli határát képezi.

A Dnyeszter folyása mindig is a Besszarábia és Bukovina közötti határt jelentette. A Pruttól a Vaskapuig kért határvonal pedig megegyezik azzal, amelyet a szövetséges hatalmak és a Román Királyság között 1916. augusztus 17-én megkötött szerződés Románia legitim határaként ismert el.

Fönti megállapítások vélhetően kielégítő módon támasztják alá a román kormány kérését.

A konferencián képviselt hatalmak közül bizonyára nincs olyan, melynek szándékában állna a Románia és Besszarábia által az 1914-es háború előtt jogosan birtokolt terület bárminemű megcsonkítása. Az is elképzelhetetlen, hogy a száz- meg százezernyi halott, akiket az ország azért veszített el, mert a szövetséges hatalmak oldalán vett részt a háborúban, a központi hatalmak és szövetségeseik által feldúlt és a mai napig éhező Romániára zúdított mérhetetlen kár és szenvedés azt eredményezné, hogy az ország azon jogaiban, melyeket 1916-ban minden harcostársa javára elismert, akár a legkisebb mértékben is csorbíttassék.

Azonban a román kormány fontosnak tartja, hogy e jogok természete ne maradjon homályban és avval


Iratok

kapcsolatban semmi kétség se merülhessen föl, amely nehézségekhez, későbbi konfliktusokhoz vezethetne.

Ennek következtében, minden olyan ponton, ahol bárminemű bizonytalanság állhat fenn, vagy amely bárminemű vita elindítója lehet, kész jóhiszeműségét és eljárásának jogos voltát minden módon bizonyítani, még ha ez fölösleges is.

A román kormány úgy véli, hogy pusztán követeléseinek megfogalmazási módja elegendő bizonyíték és garancia abbeli szándékára, hogy a tartós világbéke megteremtése érdekében még leghőbb, jogos törekvéseit is föláldozza.

Amennyiben a nyelvi vagy népcsoportok elvét szigorú pontossággal értelmezte volna, úgy Románia vitathatatlanul követelhetné száz- meg százezer, a Dnyeszter bal partján és a Bugon túl, egészen a Dnyeperig összefüggő csoportokban élő - nyelvében, szokásaiban, szívében - román csatlakozását az országhoz.

Hasonlóképpen kérhette volna annak a több százezernyi románnak az anyaországhoz való csatolását, akik a Duna másik oldalán, Szerbiában, a Timok és a Morava völgye között telepedtek meg, és akik szintén megőrizték nyelvüket, hagyományaikat és románságtudatukat.

Bizonyította volna, hogy a szerb határtól Szvistovig (Sistov) terjedő egész bolgár Duna-partot összefüggő sávban valójában több mint százezres románság lakja, akiket semmi nem különböztet meg - és akik nem is szeretnék, ha megkülönböztetnék őket - a folyam bal partján élő románoktól.

E jelentős csoportokon kívül, amelyek a Románia által most kért határok mentén élnek, sorra lehetett volna még venni a Tisza mellett a magyar Alföldön, és a cárok volt birodalmának több tartományában - egészen a távoli Szibériáig - szétszórt román falvakat.

Románia arra is fölhívhatta volna a figyelmet, hogy a Balkán-félsziget szívében, a szerb és a bolgár Macedóniában, Albániában, Görögországban is él ősi román népesség, amely már hosszú évek óta Bukarest segítségét keresi, és amelynek fönnmaradását segíteni, nehézségeit enyhíteni az ország csak súlyos áldozatok árán volt képes.

Ha mindeme román lelket követeli a nagy román egységhez, Románia könnyűszerrel megszabadulhatott volna a román föld természetes határai - a Duna, Tisza (Theiss) és a Dnyeszter - között megtelepedett idegen elemektől.

Ám ily módon Románia mesterséges és szétszórt államot hozott volna létre, melynek gazdasági fejlődése talán leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött volna, és amelynek földrajzi fölépítése számtalan és vég nélküli konfliktusok kiváltója lett volna a szomszédos államokkal, amelyekkel Bukarest mindenkor a kölcsönös bizalom, egymás jogainak tiszteletben tartása, valamint a béke érdekében kölcsönösen kifejtett jószolgálatok alapján kíván élni.

Persze Románia nem hagyhatja és nem is akarja sorsukra hagyni a határain kívül rekedt románokat. Kötelessége, hogy minden lehetséges eszközzel biztosítsa fönnmaradásukat, szabadságjogaik tiszteletben tartását és azon államok polgáraiéval teljesen megegyező elbánást, melyeknek területén élni fognak ugyanúgy, ahogy maga is biztosítani fogja a saját területén élő különböző népek szabadságát és egyenlőségét.

De Románia nem követeli ezektől a Duna, Dnyeszter vagy a Tisza túlpartján megtelepedett csoportoktól - még azoktól sem, melyeket csupán valamelyik folyó vize választ el -, hogy lépjenek be a román egységbe.

Románia csupán azt kéri minden szomszédos államtól, hogy tanúsítson ugyanilyen mérsékletet, és a béke, a népek szabad fejlődése, valamint Európa gazdasági előrehaladása érdekében hozza meg ugyanezen áldozatokat.

A román kormány által kért határok a Román Királyságon, valamint Besszarábián kívül magukban foglalják:

1. A tulajdonképpeni Erdélyt a Magyarországgal határos megyék egy részével (összesen 85 000 négyzetkilométer);

2. Bánságot (28 000 négyzetkilométer);

3. Bukovinát (10 000 négyzetkilométer).

A memorandum itt következő részében a román kormány fönti területek mindegyikére nézve ismerteti követeléseinek alapját.


Iratok

ERDÉLY190190

A román nép történelmi fejlődése a Dunától északra a Duna, a Fekete-tenger, a Dnyeszter, a Galíciai Kárpátok és a Tisza (Theiss) által közbezárt terület egészén ment végbe. E nép századokon át szilárd támaszt talált az Erdélyi-medencét övező hegyvonulatokban, ahonnét Moldva, Besszarábia, Havasalföld és Magyarország síkságaira bővizű folyók - e vidékek természetes közlekedési útvonalai - futnak alá. Egyébként a román nép nagy számban van jelen e határokon túl, különösen keleten és délen.

Azonban Románia, amely a követelései alapjául szolgáló etnikai elvet a lehető legnagyobb pontossággal törekszik összeegyeztetni a népek fennmaradásához szükséges feltételekkel, az 1916. évi szerződésben nem kérte határainak kiterjesztését a Dnyeszteren és a Dunán túlra.

Azt sem kérte, hogy északnyugati határa minden ponton a Tiszáig (Theiss) terjedjen, hanem megelégedett a Tisza-Szamos (Somesh) összefolyásától a Tisza-Maros (Muresh) összefolyásáig terjedő, Debrecentől (Debretsin) és a két Körös (Crish) találkozásától keletre húzódó vonallal, noha attól nyugatra is találhatók még román népcsoportok. A hosszú időn át tartó magyar uralom következményeképpen sikerült a Tisza kiszögellésében megbontani a román történeti és földrajzi területet, és oda közel egymilliós összefüggő magyar népességet bevinni, akiknek Debrecen (Debretsin) városa magyar politikai és művelődési központul szolgál.

A Tisza (Theiss) fölső folyása, a Szamos (Somesh)-Maros (Muresh) torkolatot összekötő hagyományos vonal, a Maros folyása és a Kárpátok között fekszik mintegy 85 000 négyzetkilométernyi területen a tulajdonképpeni Erdély 15 magyar közigazgatási egysége (vármegye), valamint 7 magyar határos vármegye egészben vagy részben (Máramaros /Maramouresh/ és Ugocsa /Ugocea/ Tiszától délre eső fele, Szatmár /Satmar/, Szilágy /Salagiu/, Bihar /Bihor/, Arad, Békés /Bichish/ és Csanád /Cenad/ román részei. Különben ez a megkülönböztetés Erdély és a határos vármegyék között semmit sem jelent. Avval a közigazgatási felosztással esik egybe, amelyet a magyarok 1867-ben - főleg választási politikájuk érdekében - vezettek be.

A román lakosság e terület minden részén jelen van. Egyedül a magyar statisztika alapján a lakosság megoszlása a következő:

románok ......... 2 505 958 vagyis 54,0 %

magyarok ......... 1 092 719 " 23,6 "

székelyek ......... 450 000 " 9,7 "

németek (szászok) ......... 276 335 " 5,9 "

zsidók ......... 187 987 " 4,0 "

szlávok ......... 73 416 " 1,6 "

egyéb ......... 55 838 " 1,2 "

összesen ......... 4 642 253 "

Tehát a románok még e statisztika szerint is abszolút többséget alkotnak a Románia által követelt területek egészén. Ám a hivatalos magyar statisztika minden kétséget kizáróan szándékosan meghamisított adatok alapján készült, ezért kiigazítása szükséges. Vitathatatlan érvényű kiigazítások eredményeképpen a románok lélekszáma legalább 2 millió 900 ezerre, avagy 62,5 %-ra emelkedik, a magyaroké pedig - nem számítva a székelyeket - 700 ezerre, vagyis 15%-ra csökken.

A román lakosság túlnyomórészt falusi lakosság: 95 %-a él vidéken, és csupán 5 %-a városban.

A magyarok általában nem alkotnak összefüggő népességet. Elsősorban a városokban élnek, szétszórva a

190190Az irathoz fűzött jegyzet: A rövidség kedvéért Erdélynek nemcsak azt a területet fogjuk hívni, amely a történelemben vagy a mai közigazgatási terminológiában ezt a nevet viseli, hanem a jelenleg a románok által követelt, a Kárpátok és a Tisza (Theiss) közé eső román etnikai terület egészét.


Iratok

románok között, java részüket lakhelyét gyakran változtató rétegek, főképpen hivatalnokok teszik ki. Míg a románok a falusi lakosság egészének 69, és a városi lakosságnak mindössze 23 %-át adják, addig a magyarok aránya vidéken csak 13, míg a városokban 40 %.

A székelyek, akik eredetüket tekintve, a magyarok rokonai, Erdély délkeleti szegletében, a Román Királyság határa mentén három megyét és a negyediknek egy részét kitöltő, egybefüggő etnikai csoportot alkotnak. E meglehetősen nagy kiterjedésű terület - lévén hegyvidék - valójában ritkán lakott. A 450 ezer székelyt egyébként minden oldalról, igen nagy mélységben kizárólag román lakosság veszi körül, ezért mind társadalmi, mind gazdasági létük szorosan kapcsolódik a románok életéhez és attól nagymértékben függ.

Az erdélyi németek, akik magukat szászoknak nevezik, meglehetősen régi betelepítések révén érkeztek a tartományba. Nem rendelkeznek egybefüggő etnikai területettel, hanem Erdély különböző vidékein, kisebb-nagyobb városok körül élnek, románokkal vegyesen, és egyetlen körzetben sem teszik ki a lakosság többségét.

Erdélyben, valamint a szomszédos területeken a románok adják az ősi, mondhatni autochton elemet. A magyarok beözönlése, a német betelepítés, a székely betelepítés, a magyarok újabb keletű, minden esetben többé-kevésbé mesterséges beszivárgása sem tudta megváltoztatni e terület egészének román jellegét. Eredményük mindössze az volt, hogy gátolták a román nép fejlődését, és a XV. századtól kezdve lehetetlenné tették számára nemzeti és politikai szabadságának gyakorlását.

Ennélfogva a románok nem játszhatták tehát az állam életében azt a szerepet, amely számuknál fogva megillette volna őket. Erőfeszítéseiket ezért kulturális fejlődésükre, valamint nemzeti szabadságukért folytatott küzdelmükre összpontosították. E harc során kifejtett erejük ugyanúgy, mint a magyar elnyomás hevessége elegendő bizonyítékkal szolgálnak az erdélyi románok nemzeti érzelmeinek intenzitására.

E románok soha nem ismerték el a rájuk erőszakolt magyar uralom jogos voltát. 1914-ben igen nagy számban tagadták meg a szolgálatot a magyar hadseregben, és Romániába szökve egész légiókat állítottak ki.

Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követően, még azelőtt, hogy a szövetséges megszálló csapatoknak híre-hamva lett volna, a románoknak Erdély és a Bánság minden megyéjéből összegyűlt küldöttei, több mint 100 000 ember, 1918. december 1-jén a gyulafehérvári impozáns nemzetgyűlésen követelték Erdély és a magyarországi román területek, valamint a Bánság végérvényes csatlakozását Romániához.

Az egyesülés azzal a külön rendelkezéssel valósult meg, hogy a békekötésig Erdély átmenetileg autonómiát élvez, amely lehetőséget nyújt az új helyzetből adódó minden különleges kérdés önálló megoldására. Az egyesülési okmány a kisebbségeknek a legszélesebb politikai, vallási és kulturális jogokat biztosítja.

Mindeme garanciák alapján a szászok 1919. január 8-án megtartott medgyesi (Mediash) gyűlésükön szabályos módon csatlakoztak az egyesülési okmányhoz.

Erdélyt a román kormányban jelenleg három miniszter képviseli, és a tartomány átmeneti - a békekötésig érvényes - autonómiájának kérdését teljes egyetértésben kidolgozott rendelet szabályozza, amely biztosítja Erdély és a királyság együttműködését.

Románia nem kételkedik abban, hogy a konferencia jóváhagyja a népakarat ilyen határozott megnyilvánulása által szentesített egyesülési okmányt.

A BÁNSÁG

Nincs senki, akinek eszébe jutott volna Romániának azt a jogát elvitatni, hogy egy olyan terület politikai unióját követelje, amelyen a románok hosszú évszázadok óta jelen vannak, és ahol lélekszámuk 600000 a kevesebb mint 400 ezernyi, a XVIII. században betelepült német mellett, hogy csak a legjelentősebb etnikai tényezőket említsük.

De arra nézve születtek elképzelések, hogy a Bánságban különbséget kell tenni azon területek között, ahol román többségi lakosság él és azok között, ahol csak viszonylagos román többséget, vagy legfeljebb jelentős számú kisebbséget találni, valamint arra is, hogy a bánsági síkságon keresztül államhatár vonható a keleti románok között, akiket a Román Királysághoz csatolnának, és a nyugati nem románok között, akikből viszont a szerb állam polgárai válnának. A román kormány felfogása szerint ez veszélyes hiba.

A Bánság nem földrajzi elnevezés, hanem valóság, valódi földrajzi tájegység és egyben valódi, politikai értelemben vett tartomány is, amely jelenleg ugyanúgy, mint a történelem során teljes és oszthatatlan egészet


Iratok

alkot. Olyannyira, hogy nehezen elképzelhető, hogy valamely állam csupán egy részét követelné vagy fogadná el, és még nehezebben remélhető, hogy e rész birtokosaként képes lenne kivonnia magát az egész tartomány követelésének kényszere alól.

A Bánságot három oldalról övező folyók (Maros /Muresh/, Tisza /Theiss/, Duna) természetes határt alkotva két, egymáshoz szorosan kapcsolódó - nyugaton sík, keleten hegyes - tájegységet fognak közre. A bánsági alföld látja el a hegylakókat gabonaneműekkel, és itt, ezen a síkságon telel a hegyvidék nagyszámú nyája; a hegylakók pedig az erdők, a bányák kincseit, valamint állati eredetű termékeket szállítanak a síkvidék lakosainak. A gazdag és viszonylag kisebb népsűrűségű alföldre a nélkülözhetetlen munkaerőt és népességutánpótlást a szegényebb hegyvidék népességfeleslege szolgáltatja; itt a síkság és a hegyvidék nem létezhet egymás nélkül.

A Bánságban a közlekedési hálózat - legyen szó közúti, vasúti, vagy vízi közlekedésről - előnyös megszervezése csak a tartomány egészére képzelhető el, és a rendszert kettőbe vágó államhatár fölállítása révén minden, a régió gazdasági életéhez nélkülözhetetlen közlekedési hálózat létrehozása érdekében a XVIII. századtól kezdődően napjainkig kifejtett erőfeszítés kárba veszne.

A síkvidék hajózható folyóin és csatornáin a keleti hegyvidék súlyos termékei jutnak el a Tiszához és a Dunához; a Bánság fölosztása révén a románoknak maradna a folyók felső, a szerbeknek az alsó folyása, valamint a csatornák: ily módon éppen azok az előnyök szűnnének meg, melyeket a Bánság abbeli helyzetéből adódóan élvez, hogy három folyó határolja, hiszen a tartomány egyik részéből lehetetlenné válna a szabad kijutás a Dunához és a Tiszához.

Maga Erdély is elveszítené az egyik legfontosabb kijáratát, mivel a Maros (Muresh) az egyetlen nagyobb folyóvize, amely területét átszelve a hegyvidék belsejéig hatol. Az erdeiből, bányáiból érkező termékek rendesen a Maroson és a Tiszán leereszkedve érkeznek a Dunához, majd azon a tengerhez: a szerb-román határ a Maros alsó folyásánál akadályozná továbbjutásukat.

Mit sem érne a hajózás szabadságának ünnepélyes megerősítése, sőt tényleges biztosítása minden vízi úton, folyón, csatornán, hiszen a hajózáshoz egyebekre is szükség van: technikai szervezetre, raktárakra, gépi, kereskedelmi, ipari berendezésekre, hogy a termékek tartósítása, kezelése, megmunkálása avagy átalakítása a legkedvezőbb feltételek mellett és a legmegfelelőbb helyszínen menjen végbe.

Mindeme berendezés és eszköz természetes módon a Tiszának és a Dunának a román partján állna Erdély és a Bánság folyami hajózásának rendelkezésére; hasztalan lenne egy idegen állam jóakaratától várni ezeket, amikor egy másik állam termékeiről van szó.

Ám ha a Bánságot mindennek ellenére mégiscsak ketté akarnák vágni egy állítólagos etnikai határvonallal, ennek megvalósítása nem lenne lehetséges a kívánatos méltányosság minden fél részéről történő megsértése nélkül.

Még azon a területen is, ahol a szerbek többséget alkotnak, jelentős román népcsoportok keverednek velük, és úgyszintén németek, akiknek politikai csatlakoztatása egy ugyanilyen nemzetiségű államhoz nem lehetséges, de Szerbiához való csatolásukat sem indokolja semmi, és teljes egészükben különben sem lehetne őket ezen államhoz csatolni, mivel a Bánság középső részének egész területén jelen vannak: ezek a németek (svábok), mihelyt szabadon véleményt nyilváníthatnak - különben vannak közöttük olyanok, akik jelenleg is visszautasítják kettéosztásukat Szerbia és Románia között - szívesebben csatlakoznának ezen utóbbi államhoz.

A Bánság nyugati felén olyan a különböző nemzetiségek keveredése, hogy az ott élő 200 000 szerbnek Romániától való elszakításával kétszer annyi nem szerb - német, magyar és román - kerülne Szerbiához. Ez persze új irredentizmusok kialakulását eredményezné.

Annak érdekében, hogy legalább a Bánság délnyugati részét elszakítsák Romániától, azzal is előállhatnak, hogy Belgrád előtt védőzónára van szükség. Ám a háború legutolsó esztendejének tanulságai nagymértékben gyengítették az efféle védelem, valamint a mellette fölhozott érvek hasznosságába vetett hitet.

Egyébként Románia erre már 1916-ban válaszolt, amikor a szövetséges hatalmakkal kötött szerződésben kötelezte magát arra, hogy Szerbia jelenlegi fővárosával szemben fekvő sávban nem végez katonai munkálatokat és nem telepít helyőrséget.

Védelmi szempontból ez megfelelő biztosítékot jelent. Ellenben a Duna bal partján, szerb politikai és katonai övezetként kialakítandó védőzóna valóságos hídfőállás, tehát inkább támadó, mint védelmi katonai szervezet lenne.


Iratok

Amióta szerb és a román állam a Duna vonalán érintkezik, a történelem a kereskedelmi és a művelődési kapcsolatok számos bizonyítékával szolgál, de egyetlen konfliktusról sem emlékezik meg: a két nép békés törekvésében nagy segítséget jelentett az az egyértelmű és biztos határvonal, amelyet természetes határként, az érdekszférák határaként a Duna jelentett számukra.

A román kormány olyannyira meg van győződve a Dunának mint békehatárnak a jelentőségéről, hogy soha nem vetette tekintetét a folyam túlsó oldalára, és nem is gondolt annak lehetőségére, hogy a Szerbiában, a Timok és a Morava völgye között élő nagyszámú román népességet az észak-dunai Romániához csatolja.

A román kormánynak valóban az a véleménye, hogy amint megtörténik a Dunán való átkelés, amint a másik parton hídfőállás jön létre, úgy politikai és gazdasági szükségből nap mint nap további terjeszkedéssel kellene számolni ebbe az irányba. Azután konfliktusok robbannának ki többé-kevésbé konvencionális határok körül, a békés megoldás lehetősége nélkül. Nem lehet kétség afelől, hogy azok a konfliktusok, amelyek kirobbanását Románia megakadályozta a Duna jobb partján, a bal parton - egy olyan bizonytalan és olyan igazságtalan határ körül, mint az, akármilyen legyen is, amelyet a Bánság síkságain keresztül húznának - minden bizonnyal ki fognak robbanni.

El akarták hitetni, hogy kölcsönös engedmények árán végül is sikerül majd egy mindenki számára elfogadható határvonal kijelölése. Ám nyilvánvaló az a tény, hogy a dunai határról lemondva nincs olyan határvonal, amelyik mellett több érv szólna, mint egy másik mellett, és így az önkény akár ezt, akár azt is választhatja. Ugyanígy változott - keletkezési időpontjuknak megfelelően - a Duna bal partján a Bánságra irányuló szerb követelések nagysága is. De vagy az történik, hogy a Szerbia számára megállapított határ révén az ország nagyszámú balparti szerbbel gyarapodik, de ez csak jóval több nem szerb bekebelezése árán valósítható meg, vagyis az etnikai elv szigorú alkalmazása éppen annak megsértését erdményezné; vagy pedig a határ révén oly kevés szerb kerülne Szerbiába, hogy az nem indokolná a dunai határ föladását.

Szerbia határainak kiterjesztése a Duna túlsó partjára - úgymond etnográfiai határvonal kialakítása érdekében, valamint annak reményében, hogy ezzel az engedménnyel létrehozható a népek közötti megbékélés - csupán a gazdaság szétzilálását, egy egész régió fejlődésének megtorpanását és jövőbeni konfliktusok kialakulását eredményezné.

II. MELLÉKLET

A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KÜLDÖTTSÉG ÁLTAL A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KIRÁLYSÁG KÖVETELÉSEINEK ÜGYÉBEN BETERJESZTETT MEMORANDUM

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság küldöttei jelen okmányban tisztelettel előterjesztik népük követeléseit, kihangsúlyozva ezen követelések összhangját a világháború során kinyilvánított elvekkel, valamint azon feltételekkel, amelyek egyes-egyedül szolgálhatnak egy igazságos és tartós béke alapjául.

A hosszú háború során a körülményekben bekövetkező változások eredményeképpen eszmecsere alakult ki a szerb kormány és szövetségesei között a szerb nemzeti követelések, illetve a szövetségesek részéről Szerbiának tett ajánlatok tárgyában. Követeléseink mindamellett soha nem képezték összegező beszámoló tárgyát, mivel egy effajta összegzés benyújtását arra az időre hagytuk, amikor az eljövendő világbéke megalkotása napirendre kerül.

E borzalmas háború korántsem tekinthető véletlenszerű és váratlanul bekövetkező eseménynek, hanem - éppen ellenkezően - a Német Birodalom politikájából, valamint az erőszaknak a jog feletti elsőbbségét hirdető elvből logikusan adódó következménynek.

Németország negyvenhárom esztendőn keresztül, önmagához mindvégig következetesen készült a háborúra. Csak a kedvező pillanatra várt, hogy egy szép napon az egész világot meghökkentse gyors háborús sikereivel, amelyek meghozzák, sőt tartósan biztosítják számára a szupremáciát az egész - a pacifizmus eszméivel, a fegyverzetkorlátozással és a nemzetközi döntőbíráskodást szabályozó egyezmények kidolgozásával foglalatoskodó - világ felett.

Miután Oroszország helyzete meggyengült a Távol-Keleten, ahová az alattomos német politika juttatta, bekövetkezett Bosznia-Hercegovina annexiója - pontosan egy időben Bulgária függetlenségének kikiáltásával, ami kis híján kirobbantotta az európai háborút.

Ezt követte Agadir, majd az Ausztria által szított albán fölkelés; végül a Törökországnak tett, négy "vilajetből" álló Albánia létrehozását sürgető osztrák javaslat, amelynek célja a balkáni német hegemónia megteremtése,


Iratok

valamint a balkáni népek törekvéseinek megtorpedózása volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia ezen lépésének eredményeképpen megalakult a Balkán-szövetség, amely a maga részéről fölszólította Törökországot a berlini egyezmény által előírt reformok bevezetésére, aminek következtében megindult a balkáni államok háborúja Törökország ellen (1912).

Az Osztrák-Magyar Monarchia a balkáni háború kitörésétől bizonyos különleges jogokat "tartott fenn" magának a Balkánon, ugyanakkor kezdetben kerülte a beavatkozást a háborúba. A későbbiekben olyan kérdések kapcsán próbálkozott konfliktust kirobbantani, amelyek közvetlenül csak Szerbiával állították volna szembe; ezek közé tartozott a Prohaska-ügy, majd az a követelés, hogy Szerbia vonja ki csapatait Albániából, végül a Szerbiát Scutari kiürítésére fölszólító ultimátum. Ezután a balkáni háborúban a törököktől elfoglalt területeken végrehajtott határmegállapítás kapcsán Bulgáriát biztatta, indítson háborút korábbi szövetségesei ellen, noha Bulgáriát a szövetségi szerződés kötelezte az orosz cár döntőbíráskodásának elfogadására.

Ausztria-Magyarországnak Szerbiával szemben tanúsított ellenséges magatartása akkor kezdődött, amikor Szerbia visszautasította az osztrák-magyar ajánlatot az örökös vámunióra, melynek fejében elnyerhette volna Ausztria-Magyarország támogatását a balkáni ügyek rendezésében.

Antantszövetségeseink ismerik az Osztrák-Magyar Monarchia annak érdekében kifejtett erőfeszítéseit, hogy Olaszországot és Romániát semlegességük megőrzésére bírják egy, Ausztria-Magyarország és Szerbia között bekövetkező fegyveres konfliktus esetén. Mivel e javaslatok nem találtak kedvező fogadtatásra, az Osztrák-Magyar Monarchia a sajnálatos szarajevói merényletet használta föl ürügyül, hogy hadat üzenjen Szerbiának egy olyan ultimátumot intézve Belgrádhoz, amelynek minden pontját az - szuverenitásának föladása nélkül - nem teljesíthette.

Mivel Németország elhatározta, hogy mindenáron kirobbantja a háborút, mind saját, mind szövetségeseink törekvései, mind megalázkodásig menő áldozataink elégtelennek bizonyultak ahhoz, hogy a konfliktusra a hágai bíróság vagy egy nemzetközi konferencia találjon megoldást.

Mindaz, amiről eddig szóltunk, nem egyéb, mint a legújabb kor történeti tényeinek fölelevenítése, amire csupán azért kerítünk sort, hogy bebizonyítsuk: az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország el voltak szánva a háború kirobbantására, hacsak Európa nem teszi lehetővé számukra, hogy hatalmukat megszilárdítsák a Balkánon, és egészen a Perzsa-öbölig kiterjesszék.

Mindazonáltal Szerbiának mint önálló államnak fönntartása szorosan kacsolódott világpolitikai jelentőségű kérdésekhez. Példának okáért ahhoz, hogy vajon Németország előrehatolhat Szerbián keresztül Konstantinápoly, valamint a Perzsa-öböl irányába, vagy pedig ez irányú törekvéseiben akadályozzák, és az erőszakpolitika föladására kényszerítik.

Földrajzi helyzeténél fogva - két világ, két civilizáció határán - Szerbia már évszázadok óta kiemelkedő nemzetközi jelentőségre tett szert.

A török ellen folytatott harca során, az 1371-ben a Drinápoly melletti Csernomennél vívott, majd az 1389. évi rigómezei csatáktól egészen a kumanovai győzelemig Szerbia a Félhold birodalma és a török zsarnokság ellen magasra tartotta zászlaját, amelyen a következő jelmondat volt olvasható: "A kereszténységért és a szabadságért." A legújabb korban, és továbbra is földrajzi helyzete folytán, Szerbia az emberiesség, az igazságosság és a szabadság eszméjének bajnokává lett a nyers erőszak teuton eszméjével szemben.

Szövetségeseink, akiket e világháborúba - minden arra irányuló erőfeszítésük ellenére, hogy a konfliktust nemzetközi bíróság elé vigyék - az osztrák-német támadás sodort, szintén kinyilvánították békevágyukat, ugyanakkor az egész világ érdekei azt kívánják, hogy a jövőben a népek - kicsik és nagyok egyaránt - védelmet élvezzenek a hasonló brutális támadásokkal szemben, hogy a bűnösök elnyerjék büntetésüket, hogy megfelelő biztosítékok akadályozzák meg hasonló események jövőbeni ismétlődését, és hogy minden nemzetnek joga és szabadsága legyen saját sorsáról határozni.

Németország tudomásul vette, hogy tervei és a gyors győzelembe vetett reményei a Marne-nál semmivé lettek. Azt is megsejtette, hogy az emberi életek millióit és sok milliárdnyi anyagi veszteséget követelő háború folytatása láttán az emberekben mind gyakrabban és mind nagyobb erővel fog megfogalmazódni az a kérdés, hogy vajon Németország miért robbantotta ki ezt a világháborút. Azt is megértette, hogy senki sem fog így válaszolni: "azért, mert az európai hatalmak elvesztésére szövetkeztek", mivel akkor nem lehetne magyarázatot adni, miért is tért ki és akadályozta meg az osztrák-szerb konfliktus rendezését a hágai bíróságon avagy egy nemzetközi konferencián. Németország felelősségének teljes súlyával tisztában volt; ezért, hogy megnyerje a


Iratok

háborút és megszabaduljon e szörnyű felelősségtől, a legbarbárabb újításokhoz folyamodott, amit korunk technikája képes volt föltalálni, és minden rendelkezésére álló eszközt fölhasznált, szemernyit sem törődve az ártatlanok, a gyengék életével és javaival. A háborúskodásnak ezen módjával nem csupán a hadviselő felek, de a semleges államok irtózatát is kiváltotta. Arra késztette a hatalmas amerikai nemzetet, hogy erélyesen tiltakozzon a vandalizmus ellen, a tengeralattjárók háborúja ellen, amelyek válogatás nélkül süllyesztették el és küldték a vizek mélyére mindazokat, akik kénytelenek voltak tengerre szállni. Az Észak-Amerikai Egyesült Államok az igazságosság és az emberiesség magasabb rendű elveinek nevében lépett be a háborúba, azért, hogy ezen elveket megvédelmezze e barbárságtól, amelyet a világ még soha, egyetlen korban sem látott, és egyszer s mindenkorra szavatolja a nemzetek jogait és szabadságát. Ily módon a háború jellege megváltozott, és a nemzeteknek az erőszak, valamint a hódító törekvések ellen folytatott harcává vált.

Szövetségeseink ugyanúgy, mint az Észak-Amerikai Egyesült Államok kiváló elnöke tudatták honfitársaikkal, hogy azért háborúznak, mert minden nép - kicsik és nagyok - számára egyaránt szavatolni kívánják a szabadságot, valamint az államok közötti igazságos és tartós, a népek azon jogán alapuló békét, hogy saját sorsukról szabadon határozhassanak. Kinyilvánították azon szándékukat is, hogy olyan nemzetközi szervezetet hoznak létre, amely csökkenteni fogja a fegyverek súlyát, és megakadályozza a jövőben a vérontást, valamint egész nemzedékek munkája eredményének elpusztítását, ahogy ezt Németország cselekedte a mostani háborúban.

A Németország által az antanthatalmaknak és az Észak-Amerikai Egyesült Államoknak föltett, háborús céljaikat firtató kérdésre válaszként elhangzott eme ünnepélyes nyilatkozatokat követően az egész világ megértette, hogy a kezdeti háborús célok kiszélesedtek és ezentúl a nemzetek - minden nemzet, kisebbek és nagyobbak egyaránt - jogainak valamint szabadságának szavatolását jelentik. Ami a porosz militarizmus megzabolázásához és legyőzéséhez föltétlenül szükséges áldozatokat illeti, a népek - azon meggyőződésük által vezetve, hogy ezen áldozatok biztosítani fogják az eljövendő nemzedékek számára a szabad és békés fejlődést - készséggel vállalták azokat. És a porosz militarizmus fölött a népek ezen elhatározása - hogy az emberiség javát szolgáló, fennkölt eszmékért hajlandók vérüket ontani - győzedelmeskedett.

A szerbek, a horvátok és a szlovének egyetlen nemzetet alkotnak, amely már régóta kialakította sajátos műveltségét és szellemi egységét. És az irodalmat, valamint a művészeteket tekintve, ma ez a nemzet a modern irányzatok élvonalában foglal helyet. Népünk a két balkáni háború okozta kimerültsége ellenére a jelenlegi ráerőszakolt háború során azt a szilárd elhatározást hozta, hogy végérvényesen megvalósítja nemzeti egységét.

Az újabb megpróbáltatáshoz szükséges erőt nemzeti egységének tudata és ügye igazába vetett szilárd hite adta.

Ahogy az ellenségeskedések elhúzódásával mind több és több szövetséges és társult állam gyülekezett a szabadság és a civilizáció zászlaja alá, a háborús célok jellege is a népek jogainak magasztos elve irányában fejlődött. De népünk ideológiája végig ugyanaz maradt. E nép a harcok kezdetétől fogva egyetlen cél elérésére fogott össze, amely a következő jelmondatban jut kifejezésre: "Egyesüljünk egy államban!"

Tizenöt havi ellenállás után, a háromszoros túlerőben levő ellenség nyomása alatt, északon és nyugaton a német és osztrák-magyar csapatok, keleten a teljes bolgár hadsereg egyidejű támadásának kitett szerbek kénytelenek voltak, folyamatos harc mellett, a koronával és a királyi kormánnyal előbb déli, majd Albánián keresztül nyugati irányban visszavonulni. A Korfu szigetén szövetséges segítséggel végrehajtott újjászervezésüket követően ugyanezek a csapatok Szerbia déli határán foglaltak állást, és innét folytatták a harcot az 1918 szeptemberében bekövetkező végső győzelemig, vagyis az ellenségnek az ország egész területéről való végleges kiűzéséig.

E harc során a régi Osztrák-Magyar Monarchiából érkezett szerb, horvát és szlovén önkéntesek önfeláldozásban szerbiai testvéreikkel vetekedtek. A világ minden tájáról, Oroszországból, Amerikából, sőt Ausztráliából is érkeztek önkéntesek a háború egész ideje alatt, hogy Péter király zászlaja alá álljanak, számuk a szerb hadseregben elérte a 100 000 főt. 1916-ban Oroszországban a mi nemzetiségünkbeli osztrák-magyar hadifoglyokból szerb tábornok parancsnoksága alatt álló hadtest alakult, amely Románia segítségére sietett, harcolt Dobrudzsában, és haditettei a legfényesebbek közé számítanak e háborúban. Ám amikor Oroszországban a fejetlenség lett úrrá, az egységnek el kellett hagynia e szerencsétlen birodalmat, és egyik része az Északi-tengeren, a másik a Távol-Keleten át érkezett meg Szalonikibe, ahol a szerb hadsereg jugo-szláv hadosztályaként újra fölvette a harcot: e hadosztály nevéhez fűződik Kozjak elfoglalása. Azok a katonái, akiknek nem sikerült Oroszországot elhagyniuk, jelenleg is a szövetségesek zászlaja alatt harcolnak Szerbiában, illetve M????ban.

Ki kell hangsúlyoznunk azt a tényt, hogy népünkben éppen akkor hágott a legmagasabbra a harci kedv, amikor Szerbiát ellenséges csapatok szállták meg; hogy a szerb katonák éppen akkor mutatkoztak a legelszántabbnak, a


Iratok

jugo-szláv önkéntesek éppen akkor érkeztek a legnagyobb számban, amikor a helyzet válságosra fordult. Ugyanebben az időben történt, hogy Szerbia egymás után többször is visszautasította az Osztrák-Magyar Monarchia különbéke-ajánlatát.

A szerbeknek, horvátoknak és szlovéneknek ez a harcmezőn kialakult szolidaritása minden néposztály körében visszhangra talált, amely spontán tüntetések során nyilvánult meg a volt Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó összes tartományunkban ugyanúgy, mint Montenegróban. Ezek eredményeképpen és egész népünk törvényes képviselőinek egyetértésével alakult meg a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság egységes kormánya.

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulása tehát a nép akaratából fakadó befejezett tény. A Szerb Királyság ünnepélyesen kinyilvánította egész népünknek egy egységes nemzeti államban való egyesülését. A podgoricai nagy nemzetgyűlés Montenegro népe nevében egyhangúlag megszavazta a Szerbiához és nemzetünknek a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság által összefogott többi részéhez való csatlakozást.

Az egyesülés, valamint a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulásának tényéről a szövetséges és semleges államok kormányait hivatalosan értesítettük.

A népünk által lakott területek a Déli-Alpokban, a Német-Ausztriával határos részeken, a Soča, Mura, Dráva, Száva, Duna, Tisza, Timok, Vardar és Sztruma folyók valamint az Adriai-tenger mentén találhatók. Népünkben igen erősen él nemzeti egységének tudata. Az általa elfoglalt területek, földrajzi helyzetük folytán, az európai érdekek szempontjából különösen fontosak, hiszen kapcsolatot teremtenek Közép-Európa, illetve a Közel-Kelet, a Földközi-tenger és Kis-Ázsia között. E területek birtoklásáért az utóbbi ötszáz év folyamán vég nélküli véres háborúk dúltak két, azóta eltűnt kontinentális nagyhatalom, Ausztria és Törökország között.

Szerbia e századok alatt kivette részét a török invázió elleni harcból. A függetlenségért és a nemzeti egységért folytatott döntő küzdelem Karagyorgye és Miloch Obrenović vezetésével egy évszázada vette kezdetét, és mind a mai napig tartott. Montenegro szerb népe is szüntelenül háborúban állt a törökkel. A mostani háborúban Ausztria meg akarta semmisíteni Szerbiát, hogy elérje Szalonikit. Ám éppen Ausztria szenvedett vereséget, míg a hatalmas szövetségesei támogatását élvező Szerbia győztesen került ki a harcból, és a volt Ausztria jugo-szláv területeit is magában foglaló egységes államot hozott létre. Az eljövendő békére való tekintettel okvetlenül szükséges, hogy végre normális életfeltételek alakuljanak ki Európa e fontos részén; ez csak a nemzeti elv alapján fölépülő egységes állam létrehozásával valósítható meg. A nemzeti érdek azt követeli, hogy ezen állam számára minden szükséges létfeltétel biztosíttassék, mert csak ez esetben szilárdulhat meg és állíthatja minden erejét gazdasági és szellemi föllendülésének szolgálatába. És mindez csak akkor lehetséges, ha népünk - immáron függetlenségének tudatában - az államhatárok kérdését maradéktalanul megoldja, mégpedig úgy, hogy azok mindenkit, aki a szerb, horvát és szlovén fajhoz tartozik, magukban foglaljanak. E megoldást a nemzeti elv a békekonferencián kialakítandó új állapot határozott feltételként szabja.

Államunk nemzeti alapon nyugszik, népünk ezért követeli jussát. Államunk alapját a nemzeti elv, valamint a népek önrendelkezési joga képezi.

Ennek folytán követeljük mindazon tartományok államunkhoz való csatlakozásának elismerését, amelyek a nemzeti elv alapján hozzá tartoznak.

Követeléseinket tehát igazságosság, erkölcsiség valamint engedékenység jellemzi, ugyanakkor az új európai rend alapját alkotó szövetséges és társult hatalmak által ünnepélyesen kinyilvánított elvekből is táplálkoznak.

Egyetlen európai nép sem üdvözölte nagyobb örömmel azon elveket, melyek nevében szövetségeseink és az Észak-Amerikai Egyesült Államok e világháborút megvívták, mint a mi népünk, amelyik századokon át folytatta küzdelmét nemzeti jogaiért és fennmaradásáért.

Hatalmas szövetségeseink és az Észak-Amerikai Egyesült Államok hősiességének és áldozatkészségének köszönhetően, annyi veszteség és esztelen pusztítás után, a győzelem azok oldalán maradt, akik az igazság és az emberi civilizáció védelmében ragadtak fegyvert.

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság képviselői arra kérik a békekonferenciát, hogy követeléseik méltányos vizsgálata után fogadja el azokat.

III. MELLÉKLET

A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KÜLDÖTTSÉG ÁLTAL BENYÚJTOTT MEMORANDUM


Iratok

A SZERBEK ÉS A ROMÁNOK KÖZÖTTI HATÁR A BÁNSÁGBAN)

A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KIRÁLYSÁG ÉS A ROMÁN KIRÁLYSÁG KÖZÖTTI HATÁRVONAL

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és a Román Királyság közötti határ stratégiai szempontból legalább a következő három feltételnek kell, hogy megfeleljen:

1. teljes mértékben szavatolja Alsó-Bánság biztonságát;

2. minden lehetséges veszélytől védje meg Belgrádot, a királyság fővárosát; és

3. a Morava völgyét biztosítsa mindenfajta meglepetésszerű katonai művelet ellen.

A Bánság hatékony védelmét csak az általunk javasolt védelmi vonal biztosíthatja. E vonaltól nyugatra nem létezik egyetlen valamit érő stratégiai állás sem, sőt a keletre található hadállások mindenütt az általunk határnak tekintett vonal fölé magasodnak, így az csak nagyon korlátozott mértékben felel meg a jó államhatár ismérveinek.

Azon feltételekre nézve, melyeket az új határ Belgrád biztonsága és védelme szempontjából kellene, hogy kielégítsen, úgy látjuk, ezek teljesen világosak, egyértelműek, és nem igényelnek külön magyarázatot. Bármely állam számára a főváros minden szempontból a legféltettebb kincsnek számít, és ennek megfelelően védelmet kell élveznie minden lehetséges veszéllyel szemben. E biztonság egyik legfontosabb követelménye, hogy a főváros a lehető legtávolabbra essék az államhatártól.

Végül elsőrendű fontosságot kell tulajdonítani a Morava völgyének védelmére irányuló kérésnek.

A Szerbia ellen vezetett legnagyobb hadműveletek célja mindig a Morava völgye volt, amelynek stratégiai jelentősége ma is ugyanaz, mint évszázadokkal ezelőtt. Mivel a hadműveletek, valamint a közlekedés szempontjából kétségtelenül a legfontosabb természetes útvonalnak számít, kívánatos biztonságának szavatolása.

A Morava völgyének védelmi berendezései a Porecska folyó bal partján találhatók. E vonal tovább folytatódik északnak, majd a Dunát átlépve a Veterani-Szinice (Svinika)-Resicabánya (Rechidjbanya)-Lippa (Lipova-sur-Moris) irányt követő hegyláncon húzódik.

Az új határvonalnak - amennyiben meg kíván felelni e három stratégiai követelménynek - az általunk javasolt vonaltól sokkal keletebbre kellene húzódnia. Legalább a Kazán-szoros (Kazan)-Sterbetz-Szinice (Svinjika)-Kumlea-1458 sz. magassági pont-Resicabánya (Rechidjbanya)-Lippa (Lipova-sur-Moris)-vonalat kellene követnie, lévén ez az a természetes stratégiai védővonal, amelyen államunk védelmét meg lehetne szervezni.

E vonal minden nyugatra található hadállás fölött húzódik, vagyis aki birtokolja ezt a vonalat, az földrajzi-stratégiai szempontból az összes állást birtokolja a Tisza és a Duna irányában; természetes lenne hát, hogy az új államhatár e nyomvonalon haladjon.

Ennek ellenére - kizárólag politikai megfontolásból, és azért, hogy semmi se zavarhassa meg román szomszédainkkal fönnálló évszázados barátságunkat - az általunk kijelölt határ jóval nyugatabbra húzódik és kevésbé kedvező vonalat követ.

Az elmondottakból teljesen világosan kitűnik az általunk ezen az oldalon államhatárként javasolt vonal szükséges és indokolt volta.

A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KIRÁLYSÁG ÉS NÉMET-AUSZTRIA, ILLETVE MAGYARORSZÁG KÖZÖTTI HATÁRVONAL

STRATÉGIAI SZEMPONTOK

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és az Ausztria-Magyarország közötti határvonal földrajzi-stratégiai szempontból három szakaszra osztható:

1. az Aradtól a Maros folyását a Tiszáig (Theiss) követő szakasz;

2. A Tisza és a Duna közötti szakasz;


Iratok

3. A Dunától az olasz határig húzódó szakasz.

Az Aradtól a Tiszáig terjedő határszakasz az egyetlen, a stratégiai határ összes feltételének megfelelő határvonal, mivel ebben az irányban az egyedüli védővonalat jelenti. Ettől sem északra sem délre nem található a jó határ feltételeinek megfelelő vonal, ezért - egyéb lehetőségek számbavétele után - ezt jelöltük ki határvonalnak.

Mivel a Tisza és a Duna között a határvonal síkságon húzódik, nyomvonala az ott található, legjobb védőállásul szolgáló pontokat követi. Amennyiben a határ ettől délre esne, úgy Bácska egész védelme lehetetlenné válna. Tekintve, hogy a magyaroknak a Tisza és a Duna közötti területen nagyszámú vasútvonal és közút áll rendelkezésére, minden esetleges osztrák-magyar támadás ebből az irányból valószínű. E körülmény nyilvánvalóvá teszi, hogy a szövetségesek érdeke megköveteli ezen hadműveleti irány biztosítását, ami csak úgy lehetséges, ha a határ az általunk megjelölt nyomvonalat követi.

A Dunától az olasz határig húzódó határszakasz a Dráva folyó, illetve a Balaton (Blatno) tó és a Rába (Raab) közötti vízválasztó vonalát követi; e vonal felel meg leginkább a jó államhatár stratégiai feltételeinek. Klagenfurt (Tsélovets, Celovec), Ljubljana (Lyoublyana) és Varasd (Varagedine [Varazdin]) jelentős jugo-szláv városoktól északra ez az egyetlen vonal, amelyen megszervezhető Szlovénia és Horvátország megerősített védelme. Minden egyéb vonal veszélyeztethetné e területek védelmét.

Szövetségeseink figyelmét különösképpen erre a határvonalra hívjuk föl, amely a Németországhoz legközelebb eső frontot alkotja. Míg egy osztrák-magyar offenzíva legvalószínűbb iránya a Tisza és a Duna közötti térség lenne, egy esetleges német támadás minden bizonnyal ezt a határszakaszt venné célba.

Az elkövetkező béke Nyugat-Európa számára feltétlenül védelmet jelent mindenféle német támadással szemben, így Németország kétségkívül dugába dőlt tervei megvalósításán - előrenyomulás a Balkánon keresztül a Perzsa-öböl és India, általában Kelet irányában, magára a Balkánra - fog majd munkálkodni.

Nem kizárt, hogy Németország a Balkánon, a dunai államok közül szövetségesekre találjon, amelyek kedvező pillanatban - különböző ígéretek fejében, és abban a reményben, hogy területüket a mi rovásunkra jelentősen megnövelhetik - hajlandónak mutatkoznak majd az együttműködésre.

Politikai és katonai okokból, valamint a hagyományoknak köszönhetően kétségbevonhatatlanul a mi népünk az, amelyik mindenkor a keleti és a távol-keleti német behatolási kísérletek legbiztosabb akadálya marad.

A leghőbb vágya, hogy - mint a múltban és a jelenben - a jövőben is ellenálljon mindenféle germán inváziónak, és magát teljesen e feladatnak szentelhesse. De annak érdekében, hogy e vágyait megvalósíthassa és e feladatának megfelelhessen, mindenféleképpen kedvező körülményeket kell teremteni számára. A hatékony védelem alapfeltételét a jó stratégiai határ jelenti, és nincs más határ, amely e követelménynek megfelel, csak az, amit ezennel kérünk. Amennyiben megkapjuk ezt a határt, területünk védelmét erről az oldalról sokkal hatékonyabban tudjuk megszervezni.

HATÁRUNK AUSZTRIÁVAL ÉS MAGYARORSZÁGGAL

Az államhatár a Maroson húzódó szerb-román határtól (Arad városa és Zádorlak /Zadorlats/ község között) kiindulva a Maros folyását követi a Tiszáig. Innét a Tiszán folytatódik Horgos helységig, ahol nyugatnak fordulva Horgos falutól, majd a 131. sz. magassági ponttól északra halad el Mélykút (a magyar oldalon) mellett, Bátmonostortól (Bathmonostor) délre eléri a Duna keleti ágát, és a 90. sz. magassági pontnál átszeli a folyót; e ponttól délnyugati irányban folytatódik elhaladva Bár falu mellett (a mi oldalunkon) a 207. sz. magassági ponttig, majd tovább délnyugatnak Szederkény mellett (a magyar oldalon) a 408-as pontig. Innét nyugatnak fordulva Diósviszlótól (?) (Viszlo) északra folytatódik, eléri a 102. sz. magassági pontot, majd (a szerb oldalon maradó) Németújfalu (?) (Ujfalu), Darány (Derány) és Babócsa (Babacska) falvaktól északra halad tovább. Ezután a határ északnyugatnak, (a szerb oldalon maradó) Somogyudvarhely (?) (Udvarhely), Szenta, Iharos, Iharosberény (Bereni) községek irányába tér a 192. sz. pontig, majd nyugatra fordulva Somogyszentmiklós (?) (Horvat Miklos) (a magyar oldalon) és Murakeresztúr (Moura Kerestur) (a szerb oldalon) között egyenlő távolságra halad el; innét észak felé kanyarodik a 325-ös magassági pontig, majd délnyugatnak fordulva Szemenye irányába folytatódik és Szemenye helységtől keletre eléri a Mura folyót, majd ezen halad tovább a Lendva folyó torkolatáig. Ettől a ponttól északi irányba fordulva érinti a 328. 165. 218. sz. magasssági pontokat, majd valamivel északabbra, Szentgotthárd (Saint-Gothard) helységtől keletre eléri a Rába (Raab) folyót; ezután a Rába folyón halad tovább Ausztria és Magyarország jelenlegi határáig, majd e határvonalat követi Kloch helységig (a szerb oldalon), ahonnét délnyugatnak fordulva a Gnas folyó torkolatánál eléri a Murát és a folyón


Iratok

halad tovább a Sulm (Sulem) folyó torkolatáig (Leibnitz várostól délre); e ponttól délnyugati irányban folytatódik a 623. sz. pontig, majd tovább Arnfels helységig (a szerb oldalon), azután a 758-as pontot érintve Rodelberg felé nyugatnak fordul (1048. sz. magassági pont), és ebbe az irányba halad tovább Sankt-Martintól, illetve Walfnitz, Sankt-Johann, Sankt-Donat falvaktól, majd a 1076. sz. ponttól délre; innét Villachtól (Beljak, Belyak) északra a 1102-es pontig; a 2121. sz. magassági pontnál délnek fordulva Maderhilf helységnél (a szerb-horvát-szlovén oldalon) átszeli a Zila folyót, majd a hegygerinc vonalát követve áthalad a 2234. sz ponton és eléri Pontafel városát.

levéltári jelzet: AD. Actes de la Conférence de la Paix, vol 53, Commission des Affaires Roumaines et Yougoslaves.


iratszám:79191191




AZ ELNÖK indítványozza a bizottságnak az erdélyi kérdés megvitatását a román memorandum alapján.192192

Felolvassák a memorandum Erdélyre vonatkozó részét.

AZ ELNÖK fölkéri a különböző delegációkat, tegyék meg észrevételeiket a fölolvasott népességstatisztikai adatokkal kapcsolatban.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, hogy az amerikai küldöttség csak fenntartásokkal fogadja el a magyar népszámlás hivatalos adatait. Ugyanakkor, bármennyire nehéz is, szükséges egy átszámítási szorzószám meghatározása. Erdélyre nézve a küldöttség nem kíván meghatározott szorzót alkalmazni, hanem abból az általános elvből indul ki, hogy szükség van a számadatok csökkentése, és hogy még Erdély magyar része is - leszámítva a délkeleti részen található székelyek zárt csoportját - jellegét tekintve román. Azt is megállapítja, hogy még az erre a csoportra vonatkozó adatok sem elfogadhatók. A tulajdonképpeni Erdélyen kívül egy, a határon elhelyezkedő etnikai sávval is számol, ám azt is kijelenti, hogy a kérdés részletes vizsgálata eredményesen csak az erdélyi határok megvitatását követően végezhető el. Az amerikai küldöttség abból az alapelvből indul ki, hogy Romániának oda kell adni Erdélyt az annak határain kívül eső, román lakosságú területsávval egyetemben.

SIR EYRE CROWE (Brit birodalom) egyetért az Egyesült Államok küldöttének véleményével. Az erdélyi lakosság számának megállapítására egyedül rendelkezésre álló adatok a magyar staisztikák adatai, és - úgy tűnik - egyéb, megbízható statisztikai adatokat szolgáltató statisztikai forrás nem áll rendelkezésre. Máskülönben a magyar statisztikák csak nagyon nehezen használható összehasonlítási alapot adnak a román követelésekhez.

DE MARTINO (Olaszország) kijelenti, hogy Olaszország második delegátusa kutatásokat folytatott az erdélyi etnikai kérdést illetően. Egyedül e számok alapján azonban nem lehetséges a román-magyar határ megállapítása. A határkijelölésre csak a kérdés egészének vizsgálatát és az érdekelt felek meghallgatását követően kerülhet sor. A vegyes lakosságú területek esetében mérlegelni kell a kompenzáció lehetőségét. A bizottságnak alkalmas időben határoznia kell afelől, hogy Magyarország jövőjét és várható álláspontját - noha ezen állam az ellenséges országok közé tartozik - bizonyos mértékben figyelembe kívánja-e venni, és milyen módon.

GRÓF VANUTELLI REY (Olaszország) úgy véli, hogy lehetőség szerint nagyon biztos és természetes határokat kell kijelölni. A tájegységnek két, fölöttébb egyértelmű természetes határa van: az egyik folyami - a Tisza vonala, a másik hegyrajzi - az erdélyi fennsík pereme, amely egyben közigazgatási valamint történeti

191191A 10 órakor megnyitott ülésen, amelyen Tardieu elnökölt, Day, Seymour, Sir Eyre Crowe, Leeper, Laroche, de Martino, gróf Vannutelli Rey, Palairet, Aubert, Saint-Quentin, gróf Vinci valamint Horchow főhadnagy vettek részt.192192Lásd a föntebb, 78. sz. alatt közölt irat I. Mellékletét.


Iratok

határt is képez, amint az a román nemzeti bizottság gondozásában megjelentetett Comnčne-féle atlaszból is kitűnik. Azonban az etnográfiai határok nemigen esnek egybe a földrajzi határokkal. Találunk románokat a síkságon és magyarokat a hegyeken túl. A Románia által kért vonal (a Tisza és a Szamos /Samos/ egybefolyása - a Tisza és a Maros egybefolyása) igazságos határnak tűnik: csak "tűnik", mert valójában nem ez a helyzet, lévén egyenes vonalról van szó. Igaz, hogy az efféle határ bevált az újabb országok (Észak-Amerika, Ausztrália) esetében, de két európai nép szétválasztására, akik hosszú időn át folytattak egymás ellen elkeseredett harcot, nem látszik igazán alkalmasnak. Figyelmesebben megvizsgálva a Románia által követelt határ és a hegyrajzi vonal által közrefogott terület etnikai viszonyait, látható, hogy ezt a részt Szatmár, Bihar, Arad, Csanád vármegye, valamint Békés egyik fele foglalja el. A lakosság megoszlása az egyedül rendelkezésre álló - magyar - statisztikák szerint a következő: Szatmár vármegye: 40 % román, 28 % magyar, 22 % német, zsidó stb.; - Bihar vármegye: 50 % román, 48 % magyar, 2 % egyéb kisebbség; - Arad vármegye: 69 százalékos abszolút román többség 20 % magyarral és 11 % egyébb kisebbséggel szemben; - Csanád vármegye és a fél Békés vármegye: Draghicesco Erdélyről megjelentetett füzete szerint itt mindössze 13 761 román él, ami elhanyagolható mennyiségnek számít a terület nagyságához képest. Mindent egybevetve azt lehet mondani, hogy Arad vármegye majdnem teljesen román, míg Csanád és Békés vármegye teljesen magyar. A két északi vármegyében (Bihar és Szatmár) a lakosságnak mintegy a fele román. A román küldöttség saját nyilatkozata szerint, amint az a kongresszus elé beterjesztett memorandumából kitűnik, Szatmár és Bihar vármegyék vidéki lakossága román, míg a két megyei székhely, Nagyvárad (Nagy-Varad) és Szatmár magyar.

GRÓF VANNUTELLI REY térképet mutat be, amely nagyjából tükrözi állításait.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) az iránt érdeklődik, hogy a térkép milyen adatok alapján készült.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) igéretet tesz a kérdés tisztázására.

LAROCHE (Franciaország) megállapítja, hogy a gróf Vannutelli Rey által bemutatott adatok egészében véve megegyeznek a francia küldöttség értesüléseivel. A Románia által követelt határ egy csaknem kizárólag magyar sávot is magában foglalna; ellenben az olasz küldöttség által javasolt határvonal nagyjából egybeesik az etnikai határral.

LAROCHE osztja Dr. Seymour kételyeit a székelyekre vonatkozó román statsztikák pontosságát illetően, ám úgy véli, a kérdés gyakorlati szempontból érdektelen, hiszen a székely szigetnek szükségszerűen az őt magában foglaló román tömegek sorsában kell osztoznia. Egyébként a székelyeket, a többi kisebbséghez hasonlóan, garanciák fogják megilletni. A meglehetősen nagyszámú szász telepes pedig Románia felé tájékozódik, és kedvezően fogadja Erdély Romániához való csatolását.

LAROCHE egyetért Olaszország második delegátusával abban, hogy Nagyváradon (Nagy-Varad) a magyar elem az uralkodó, ám ezt nem tartja elegendő oknak arra, hogy Magyarországhoz csatolják a várost, amelyet román szigetek öveznek, és amely a két fajt elválasztó határon fekszik. Máskülönben Nagyvárad fontos közlekedési csomópont, amelyet nem lehet elvenni Romániától anélkül, hogy ne okoznának súlyos kárt ezen államnak. A francia küldöttség nem fogadhatja el a románok által követelt határvonalat, amely egy északkelet-délnyugat irányú, magyar többségű népesség lakta területen áthaladó vasútvonalat csatolna el, megfosztva ezzel Magyarországot minden ilyen irányú közlekedési lehetőségtől. Ugyanakkor Romániának kívánja adni a Szatmárnémeti (Szatmar-Nemeti)-Nagyvárad (Nagy-Varad)-Makó vonalat, jóllehet az több helyen is átszeli az etnikai határt. A francia küldöttség álláspontja szerint ugyanis az etnikai határ közelében található népességszigetek hovatartozását oly módon kell rendezni, hogy a környező területeken meglegyenek a gazdasági élethez szükséges közlekedési kapcsolatok.

AZ ELNÖK a vitát összefoglalva megállapítja, hogy a bizottság egytért abban, hogy a Románia által követelt határ túlságosan nagy számú magyar népességet foglal magában, ezért vissza kell vonni keleti irányban.

Ugyanakkor gróf Vannutelli az etnográfiai adatok alapján kijelölendő határvonalat javasol, evvel szemben Laroche azt indítványozza, hogy mindkét állam kapja meg az egyik, a vitatott területet észak-déli irányban átszelő vasútvonalat: Magyarország a Szeged-Orosháza-Békéscsaba-Debrecen, Románia a Nagyvárad (Nagy-Varad)-Nagykároly (Nagy-Karoly)-Szatmárnémeti (Szatmar-Nemeti) vonalat.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, hogy az Egyesült Államok e két vasútvonalat oldalsó közlekedési vonalként kívánja Magyarország részére meghagyni.

AZ ELNŐK megjegyzi, hogy az amerikai küldöttség által javasolt határvonal Romániát teljes mértékben megfosztaná a vasúti közlekedéstől a hegyek lábánál és színtiszta román területektől vágná el. Másrészről


Iratok

francia katonai szakértők azon véleményüknek adtak hangot, mely szerint a tűzvonallal párhuzamos vasútvonal teljes hiánya a hegyek lábánál Romániát igen előnytelen helyztebe hozná egy Magyarországgal sorra kerülő konfliktus esetén.

DR. SEYMOUR (Amarikai Egyesült Államok) azt mérlegeli, vajon az amerikai küldöttség instrukciói milyen mértékben adnak neki lehetőséget a stratégiai szempontok figyelembevételére. Úgy véli, hogy az ilyen irányú megfontolásokat lehetőség szerint a háttérben kell hagyni, és mindenekelőtt az etnikai valamint gazdasági szempontokat kell kihangsúlyozni. Tisztázandó, hogy vajon meddig lehet elmenni a stratrégiai megfontolások figyelembevételekor. Egyébként is elvileg könnyen belátható, hogy a magaslatok birtoklása Románia számára jelentős stratégiai előnnyel jár.

LAROCHE (Franciaország) megjegyzi, hogy Romániát Erdélyben nemcsak a nyugati határon érheti támadás, és amennyiben északon avagy délen kell védekeznie, szüksége lesz egy tűzvonallal párhuzamos vasútvonalra. Másrészről azt gondolja, a stratégiai viszonyok nem hagyhatók figyelmen kívül. Nem elegendő, ha a nemzetek csak arra kapnak lehetőséget, hogy békében éljenek. Ha meg akarjuk akadályozni pusztulásukat, arra is módot kell nyújtanunk, hogy ellenállhassanak az agressziónak.

Egyébként igen komoly gazdasági érvek szólnak amellett, hogy a Nagyvárad-Szatmárnémeti vasútvonalat Románia kapja meg. Amennyiben Románia nem jut birtokába ennek a vonalnak, úgy Erdély észak-dél irányú közlekedése a magyar vasutaknak és vámnak lesz alárendelve; a nemzetközi tranzitforgalom terén Románia hátrányba kerül Magyarországgal szemben; tárgyalásai során teljesen ki lesz szolgáltatva azon hajózható víziutak - a Tisza és a Duna - mentén fekvő államoknak, amelyeken kivitele szükségszerűen bonyolódik.

AZ ELNÖK indítványozza a bizottságnak a szóban forgó határvonalak elfogadása esetén etnográfiai szempontból föllépő következmények részletes vizsgálatát A francia küldöttségnek az a benyomása, hogy egy, a Nagyvárad-Szatmárnémeti vasútvonalat magában foglaló határ elfogadása esetén nem sok magyar kerülne Romániába. És ez esetben a küldöttség nehezen tartaná elképzelhetőnek, hogy a gazdasági szempontokat ne érvényesítsék a legnagyobb mértékben.

DE MARTINO (Olaszország) annál is inkább egyetért az elnökkel, mivel az olasz küldöttek a legnagyobb figyelmet az etnikai kérdéseknek szentelték. Azonban el kell ismerni, hogy a stratégiai és gazdasági megfontolásoknak is megvan a maguk helye, ezért számolni kell velük; a stratégiai szempont figyelembevétele elengedhetetlen, amennyiben a cél a tartós béke és a nemzetek nyugalmának biztosítása. Mindazonáltal a kérdés katonai és vasúti szakértők vizsgálatát igényli.

LEEPER (Brit Birodalom) belátja, hogy szükséges a gazdasági szempontok figyelembevétele, ám úgy véli, kérdéses, hogy milyen mértékben.

AZ ELNÖK megkérdezi Leepert, hogy véleménye szerint nem kerülne-e Románia hátrányos gazdasági helyzetbe akkor, ha a két vasútvonalat Magyarországnak juttatnák.

LEEPER (Brit Birodalom) hangsúlyozza, hogy Erdély igazi közlekedési vonalai kelet-nyugati irányúak. A Szatmárnémeti-Nagyvárad vonal egyvágányú, és a fővonalak mind Budapestre futnak be. Leeper nemigen hiszi, hogy a Nagyvárad-Arad vasútvonal gazdasági jelentőséggel bír. Véleménye szerint nagyon nehezen lehet megítélni, hogyan köthetők össze a legelőnyösebben az erdélyi völgyek egy észak-nyugati vasútvonal segítségével. Teljes mértékben belátja annak szükségességét, hogy áthágják az etnikai határokat ott, ahol ezt az erdélyi közlekedés fönntartása megkívánja, és általában is magáévá teszi az olasz küldött álláspontját, mely szerint a határvonalat az aradi, békési és szatmárnémeti kerületeken át kell meghúzni. Aradot és Nagyváradot román területen kellene hagyni.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) annak az ellenvetésének ad hangot, hogy ezzel a megoldással kettévágnák a Nagyváradot Békéscsabával (Bekescaba) összekötő közlekedési vonalat.

AZ ELNÖK megjegyzi, hogy mivel a határ észak-déli irányban húzódik, néhány ponton okvetlenül ketté fogja vágni a keresztbe haladó közlekedési vonalakat.

Majd hozzáteszi, hogy a a francia küldöttség egyetért az angol küldöttséggel abban, hogy Aradot és Nagyváradot Romániának adják.

LAROCHE (Franciaország) véleménye szerint Erdélyben a románokat ugyanolyan kedvező gazdasági helyzetbe kell juttatni, mint a magyarokat. Márpedig az erdélyi magyarok az etnikai határon túl egy nagykiterjedésű síkságon élnek, ahol könnyűszerrel megépíthetik az új határvonal okozta hátrányok kompenzálásához szükséges


Iratok

vasútvonalakat. Ezzel szemben a románok - amennyiben nem kapják meg a Kárpátok lábánál húzódó vonalat - arra kényszerülnének, hogy a haránt irányban fekvő völgyeket összekötő vasútvonalakat a hegyek kellős közepében építsék ki. Ez a vállalkozás helyenként lehetetlenségbe ütközik és mindenütt igen költséges, amit a stratégiai szempontok bizonyos esetekben igazolhatnak, de ami soha nem engedi meg a jó gazdasági kapcsolatok föltételét jelentő alacsony díjszabás kialakítását.

AZ ELNŐK, akit kihívnak az ülésteremből, átengedi székét a bizottság alelnökének, de Martinónak.

LAROCHE (Franciaország) megjegyzi, hogy a bizottság az etnikai szempontok érvényesítése érdekében már visszavonta a román határvonalat. Ám szerinte a bizottságnak nem szabad haboznia hogy ezt a szempontot föláldozva lehetővé tegye Románia számára a területi előnyök - melyekhez a bizottság juttatta - gazdasági kiaknázását.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) elismeri, hogy nehéz pontosan követni egy etnikai határvonalat, és szerinte minden adott határszakaszra nézve szükséges egyéb megfontolásokat is számításba venni. Elismeri a gazdasági szempontok jelentőségét, és természetesnek tartja a stratégiai tényezők figyelembevételét, ugyanakkor az amerikai küldöttség az etnikai határvonalat támogatja, mivel nézete szerint ez a határ tartósabb. Kijelenti, hogy általánosságban a gazdasági jellegű változtatások az etnikai jellegűeknél gyorsabban állandósulnak, amennyiben egy jelentősebb népcsoporthoz kötődnek, de minden egyes esetben tanulmányozni kell a különböző tényezők egyensúlyának a kérdését. Vajon a vasútvonalat Romániának juttatva mennyi lesz az elszakított magyarok száma? Laroche-nak a románok topográfiai nehézségei tárgyában tett javaslata több lehetséges veszélyt is rejt magában. A bizottságnak nem kellene arra törekednie, hogy döntéseiben az egyenlőséget juttassa érvényre ott, ahol a természet egyenlőtlenséget teremtett.

LEEPER (Brit Birodalom) kijelenti, hogy az angol küldöttség nem kívánja figyelmen kívül hagyni a gazdasági megfontolásokat. Szükség van a völgyfők közötti kapcsolat megteremtésére, és a románok kénytelenek lesznek egy észak-déli irányú stratégiai vasútvonalat kiépíteni. Ami a gazdasági megfontolásokat illeti, a fő közlekedési vonalak nem észak-déli, hanem kelet-nyugati irányúak, és valószínűnek tűnik, hogy Erdélynek Romániához való csatolásával ugyanez a rendszer fog továbbélni, és az erdélyi vasútvonalak a romániai vonalak természetes meghosszabításaként működnek majd. Valószínű tehát, hogy az észak-déli vonal nem fog jelentős gazdasági szerepet játszani. Az etnikai határokat csak az olyan vidékeken kell áthágni, mint az északnyugati, ahol Romániát csak egyetlen vonal köti össze Cseh-Szlovákiával. Az angol küldöttség sokkal nagyobb fontosságot tulajdonít a Kassa (Kaschau)-Szatmárnémeti, mint a nagyváradi vasútvonalnak.

LAROCHE (Franciaország) teljes mértékben osztja az angol küldöttség véleményét a Románia és a cseh-szlovák területek közötti közlekedési vonal biztosításának szükségességét illetően. Ugyanakkor úgy véli, hogy a nagyváradi, szatmárnémeti vasútvonal birtoklása nem kevésbé fontos Románia számára, mivel a hegyek közelsége miatt e vonaltól keletre nincs mód összekötő vonalak kiépítésére. Evvel szemben a Nagyváradtól délre fekvő sík vidéken a kérdésre több megoldás is kínálkozik.

LAROCHE nincs meggyőződve arról, hogy a magyar vasútvonalaknak az imént Leeper által említett nyugat-keleti irányultsága tartós szükségletnek felelne meg. Ez pusztán a központosított közigazgatásnak köszönhető, amelynek eredményeképpen a magyar tartományokból kiinduló közlekedési utak mind Budapesten, Magyarország fővárosában futottak össze. Mindenesetre a jövőben a román Erdély termékei többé nem a nyugatra vezető vonalakon indulnak el, hogy Budapestre érkezzenek. Keletre sem mennek, hiszen a román piacnak nincs rájuk szüksége, és különben is a vasúti szállítás következtében az áruk aránytalanul megnövekedne. Természetes módon dél felé veszik majd útjukat, a nagy hajózható vízi utak irányában. Ezért hát okvetlenül szükség van egy észak-dél irányú vonalra.

DE MARTINO (Olaszország) elismeri Laroche észrevételeinek fontosságát, és kijelenti, hogy az olasz küldöttség vasúti szakértők bevonásával technikai vizsgálatot fog folytatni a kérdésben. Ennek kapcsán megjegyzi, hogy az osztrák-magyar politika a közlekedési eszközök elosztásával a kisebbségek szembeállítására törekedett, többek között az olasz népességgel szemben.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) újabb kérdésre tér, amelyre nem fordítottak kellő figyelmet. Úgy tartják, Románia nem használhatná ki a meglevő vasutak gazdasági előnyeit, ha azok magyar területen lennének, ám a hosszú távú szállításokat illetően a román áruk, a vámilleték lerovása után átmenő forgalomban szabadon közlekedhetnének a magyar vasutakon. Ez érzékeny stratégiai hátrányt jelent, és ugyanakkor hátrányos a rövid távú, kisebb mennyiségű szállításokat tekintve, de ez a fajta szállítás - összehasonlítva a nagytömegű, hosszú távú áruküldeményekkel - az árumozgásoknak nem túl nagy részét tenné ki.


Iratok

AZ ELNÖK indítványára és a delegátusok közötti rövid eszmecserét követően a bizottság megbízza a titkárságot az egyes küldöttségek által javasolt határvonalaknak az 1:1 000 000 léptékű angol térképre való fölvitelével, valamint azon következmények tanulmányozásával, melyeket a különböző határvonalak elfogadása váltana ki az illető területek etnográfiai és gazdasági viszonyaiban.

DE MARTINO (Olaszország) arra kíván figyelmeztetni, hogy az olasz küldöttség mind ez idáig nem javasolt pontos határvonalat. Gróf Vannutelli jelezte, hogy a küldöttség a lakosság etnikai szempontú megosztását tartja kívánatosnak. Ugyanakkor az olasz küldöttség a legkevésbé sem ellenzi, hogy a stratégiai valamint gazdasági szempontokat szintén tekintetbe vegyék.

A bizottság úgy határoz, hogy az ülést február 13. csütörtök 10 órára napolja el, amikor is a Bánság kérdését veszik sorra.

Az ülést délben rekesztik be.

levéltári jelzet: AD. Actes de la Conférence de la Paix, vol 53, Commission des Affaires Roumaines et Yougoslaves.

4.4. BERINKEY MAGYAR MINISZTERELNÖK VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEKirat FDD száma: 179

iratszám:80

irat típusa: 151/1919. sz. irat.



Alezredes úr!

A Magyar Köztársaság kormányának nevében van szerencsém önt a következőkről értesiteni:

Ön volt szíves számomra továbbítani a szövetséges hadseregek főparancsnokának193193 következőképpen megfogalmazott táviratát:

"Az általunk aláírt fegyverszünet kizárólag a keleti hadsereg frontvonalára alkalmazható, és semmiben sem befolyásolja a szövetségesek későbbi, más frontokon hozott döntéseit.

Követekezésképpen a szövetségesek által elismert cseh-szlovák állam teljes szuverén jogokat gyakorol a számára meghatározott ideiglenes határvonanalakon belül visszafoglalt területek fölött."

A magyar kormánynak nincs szándékában azon kérdésre kitérni, hogy vajon a szövetséges hadseregek főparancsnokának elvileg jogában áll-e, és ha igen, akkor milyen mértékben, a cseh-szlovák állam elismerésének tényéből a magyar állam szuverenitását sértő következtetéseket levonni, amelyek ellentétesek a magyar kormánynak e tárgyban elfoglalt, és általa nemegyszer kifejtett álláspontjával. Mindazonáltal e vonatkozásban a magyar kormány ragaszkodik ahhoz, hogy eltekintve a fönti kérdés megoldásától, rámutasson a szóban forgó táviratban föllelhető ellentmondásra, mely szerint az teljes állami jogokat kíván biztosítani a cseh-szlovák állam számára mégpedig olyan területeken és olyan határvonalakon belül, melyeket maga a sürgöny is ideiglenesnek minősít. A magyar kormány álláspontjának megfelelően ezen határok ideiglenes jellege összeegyeztethetetlen a teljes állami jogokkal; ez az állítás annál inkább is érvényes a cseh-szlovák államra, mivel annak idején Kramarž úr, a Cseh-Szlovák Köztársaság miniszterelnöke Károlyi Mihály akkori miniszterelnökhöz intézett táviratában maga is elismerte, hogy a cseh-szlovák állam végleges határainak megállapítása a békekonferencia feladata lesz; amiből félre nem érthető módon következik, hogy a konferenciának a kérdésre vonatkozó állásfoglalását megelőzően a vitatott területeken a Cseh-Szlovák Köztársaság szuverenitása nem válhat teljessé.



Iratok

Egyébként a magyar kormány szükségesnek tartja, hogy fölhívja Alezredes úr figyelmét arra a tényre, hogy a jogcímek, melyekre a Cseh-Szlovák Köztársaság követeléseit alapozza, és amelyek hangoztatásával a magyar állam részét képező bizonyos területek megszállását igazolja igen eltérő jellegűek és gyakorta ellentmondásosak. A jogcímek között szerepel először is a megszállt területeken élő szlovák lakosság számaránya, a rend helyreállítása, aztán a Szlovák Nemzeti Tanács csatlakozási nyilatkozata, majd a cseh-szlovák állam szövetségesek általi elismerése, a cseh-szlovák állam történelmi határainak visszakövetelése, a szóban forgó területek "visszafoglalásának" hipotézise, és végül egy északi demarkációs vonal meghatározása. A magyar kormány mindig is tiltakozott a cseh-szlovák követelések alátámasztására fölsorakoztatott ezen különböző jogcímek ellen, és kétségen kívül áll, hogy közülük soha egyetlenegyet sem ismert el elégségesnek az ezer esztendeje a magyar állam részét képező területek megszállására. A magyar kormány, amely mindig is határozottan szembehelyezkedett ezen állítólagos jogok történelmi, politikai valamint erkölcsi alapjaival, hasonlóképpen a a cseh-szlovák állam által e jogok gyakorlása során alkalmazott fegyveres erőszakkal, ezúttal ismételten kifejezésre juttatja tiltakozását, és ugyanakkor fölhívja a figyelmet arra a tényre, hogy álláspontját az e tárgyban a katonai misszióhoz ismételten eljuttatott jegyzékekben ismertette.

Hivatkozással a föntiekre, a magyar kormány le kívánja szögezni, hogy e különböző szempontok ellentmondanak egymásnak, úgyszintén a a cseh-szlovák állam eljárásának is, mivel az a tény, hogy egyes, Magyarország részét képező területeken szlovák népesség él, a legkevésbé sem igazolja színmagyar lakosságú területek megszállását; hasonló a helyzet a rend helyreállításával, amelynek ürügyén a cseh-szlovák kormány a magyar tisztviselőket távolítja el, vagy a Szlovák Nemzeti Tanács csatlakozási nyilatkozatával, amelyet a magyar kormány egyébként soha nem ismert el, tekintettel arra, hogy az említett tanács egyszerű nyilatkozata nem helyettesíthet egy szabályos népszavazást. De a cseh-szlovák államnak a szövetségesek általi elismeréséből se következik, hogy az fegyveres erő alkalmazásával megszállja a magyar állam bizonyos területeit, mivel a kérdés tanulmányozása, hasonlóan egyéb jogcímek vizsgálatához, a békekonferenciára tartozik. A történelmi határokról szóló tézis sem oldható meg fegyveres erővel; és különben is a visszakövetelés és a visszafoglalás gondolata nemigen férnek meg egymással. A visszakövetelés nem egyéb jogcímnél, amelynek vizsgálata a békekonferencia feladata, míg a visszafoglalás eszméje föltételezi a kérdésnek a békekonferencia általi tanulmányozását eldöntendő, hogy vajon a "visszafoglalt" területek valamikor is a cseh-szlovák államhoz tartoztak-e. Végül az északi demarkációs vonal kijelölése minden egyéb szempottal ellentétben áll, tekintve hogy tisztán katonai és nem politikai intézkedést jelent, és mint ilyen, egyáltalán nem alkalmas valamely állam teljes szuverenitásának biztosítására egy másik állam területe fölött.

Ilyen körülmények között a Magyar Köztársaság kormánya ismételten kinyilvánítja, hogy a magyar állam bizonyos területeinek a cseh-szlovák állam által végrehajtott megszállását igazságtalan lépésnek és erőszakos cselekedetnek tekinti, amit - tekintve, hogy letette a fegyvert - mindazonáltal kénytelen eltűrni; újból tiltakozik ezen eljárás ellen, és kijelenti, hogy sohasem ismerte el - sem hallgatólagosan, sem kifejezetten - a cseh-szlovák állam állítólagos szuverén jogát ezen területekre, és magát a békekonferenciára rábízva, azt várja tőle, hogy - a magyar kormányt is meghallgatva - kijelöli a cseh-szlovák állam határait, hasonlóképpen azon területeket, melyek fölött ez utóbbi szuverenitását gyakorolhatja.

Végezetül a magyar állam kormánya szeretné fölhívni a figyelmet arra, hogy a cseh-szlovák államhoz eljuttatott jegyzék semmiképpen sem jelenti annak elismerését az általa követelt határok között, abban az esetben sem - noha ez kétséges -, ha a jegyzékátadás a nemzetközi jog által előírt szokásoknak megfelelően történt.

Föntieket szíves tudomására hozva, kérem Alezredes urat, tájékoztassa azokról fölöttes hatóságát.

Kérem Alezredes urat, fogadja igaz nagyrabecsülésem kifejezését.



iratszám:81194194


194194A 10 órakor megnyitott ülésen, amelyen Tardieu elnökölt, Day, Crowe, Leeper, Tardieu, Laroche, de Martino, gróf Vannutelli Rey, Palairet, Aubert, de Saint-Quentin, gróf Vinci, Johnson őrnagy, valamint Horchow főhadnagy vettek részt.


Iratok



AZ ELNÖK megnyitja a vitát a bánsági kérdéséről és fölkéri a bizottságot, határozzon mindenekelőtt arról, hogy a Bánságot - a román fölfogásnak megfelelően - oszthatatlan földrajzi egységként kívánja kezelni, avagy a szerb javaslat szerinti fölosztást fogadja el. Eme második esetben minden egyes megyét külön-külön tanulmányozva kell majd keresni a fölosztás módozatait.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, hogy az amerikai küldöttség nem teheti magáévá a román fölfogást, amennyiben az úgy értelmezendő, hogy a Bánság föltétlenül oszthatatlan.

A küldöttség elismeri a tétel bizonyítására fölsorakoztatott egyes érvek meggyőző erejét, különösen ami a gazdasági szempontokat illeti, és határozottan előnyösnek tartaná, ha a szerb-román határvonal valamilyen folyóvízen - mint amilyen a Duna - húzódna. Amennyiben a küldöttség úgy látná, hogy a jugo-szlávok hajlandónak mutatkoznak a Bánság oszthatatlanságának tudomásul vételére, úgy örömmel üdvözölné ennek a megoldásnak az elfogadását, ám nem kívánja azt akaratuk ellenére a jugo-szlávokra kényszeríteni.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) kijelenti, hogy általánosságban az angol kormány számos ok miatt szerencsésnek tartaná, ha román szövetségeseinek követeléseit jóidulattal kezelhetné, mindenekelőtt azért, mert emlékszik arra, hogyan léptek be a háborúba és milyen szerepet játszottak benne. Románia jogos követeléseit tehát minden erővel támogatni kell. SIR EYRE CROWE emlékeztet a nehézségekre, amelyekkel a bizottság szembe találta magát, amikor tisztán etnográfiai elvek alapján kívánt határvonalat kijelölni. Jelen esetben ezek az elvek ellentmondásban állnak a Románia iránt táplált rokonszenvvel, amelyről az imént emlékezett meg. A nagyhatalmak számára a kérdés egészen másként vetődik föl aszerint, hogy az etnográfiai nehézségek Románia és ellenségük, Magyarország, avagy két szövetségesük, Románia és Szerbia között támadnak. Az első esetben, amennyiben nincs mód arrra, hogy a két félnek igazságot szolgáltassanak, természetes módon szövetségesüket, Romániát és nem ellenségüket, Magyarországot kell előnyben részesíteniük. Ugyanakkor ezt az elvet nem szabad túlságosan messzemenően alkalmazni, hiszen tulajdonképpeni feladatuk olyan állapot megteremtése, amely tartós békéhez vezethet. Különösen fontos, hogy e tényt ne tévesszék szem elől a két szövetségesük között fölmerülő kérdések megvitatásakor. Esetünkben a bizottság számára az a kérdés vetődik föl, hogyan támogathatná - óhajának megfelelően - a román követeléseket anélkül, hogy olyan helyzetet teremtsen, amely románok és szerbek között nehézségeket támaszthatna. Az angol küldöttség kész a Bánság nyugati felében élő szerbek véleményéről rendelkezésére álló adatokat a bizottság elé bocsátani. A bizottság ezen dokumentumok alapján képet alkothat magának e vélemények őszinteségéről, és abban is döntésre juthat, milyen mértékben szükséges a határvonal visszavonása keleti irányban, a szövetségesek azon óhaja ellenére, hogy eleget tegyen a román követeléseknek. Az angol küldöttség első benyomása szerint a Bánság egészét Romániának hagyva a tartomány nyugati felében lehetetlen helyzetet teremtenének.

DE MARTINO (Olaszország) fölöttébb hasznosnak találná a terület etnikai, gazdasági valamint stratégiai viszonyainak vizsgálatát; és az általános viszonyok eme részletes vizsgálata után sokkal könnyebben foglalhatnának állást a kérdésben. Az olasz küldöttség általában véve elismeri a hősiesen küzdő Románia különleges helyzetét. Először is tekintetbe kell venni annak a ténynek a jelentőségét, hogy Romániát a nagyhatalmak közül háromhoz szerződés köti, amelynek érvényessége teljes mértékben fönnáll. Annak eldöntésére, hogy Románia fölkérhető-e törekvéseinek mérséklésére, csak a körülmények részletes vizsgálata után lehet vállalkozni. Ez esetben célszerű lenne Romániát Besszarábiában kárpótolni, méghozzá olyan területekkel, amelyeket az 1916. évi szerződés nem érint. Végeredményben az olasz küldöttség - jóllehet, nem kívánja kezdeményezni, hogy szólítsák föl Romániát törekvéseinek mérséklésére - nem ellenezné a körülmények előzetes vizsgálatát, amely végül ugyanerre az eredményre vezetne.

LAROCHE (Franciaország) kijelenti, hogy a francia küldöttség, hasonlóan a többi küldöttséghez, lehetségesnek tartja a román követelések mérséklésének lehetőségét. SIR EYRE CROWE-hoz csatlakozva hangsúlyozza a kérdés különlegesen bonyolult természetét. Abban az esetben, ha egy teljesen igazságos megoldás lehetetlenségbe ütközik, és közbülső megoldáshoz kell folyamodniuk, a nagyhatalmaknak Erdélyben megvan az a lehetőségük, hogy a mérleget szövetségesük, Románia javára billentsék, vagyis ellenségük, Magyarország kárára; de a Bánságban, ahol két szövetségesük áll szemben egymással, ezt nem tehetik meg. Annál is inkább nagy körültekintéssel kell eljárniuk, mert az első olyan nézeteltérésben kérik ki döntésüket, amely a történelem során Románia és Szerbia között fölmerült. Feladatuk nehéz és felelősségteljes, mivel döntésükön áll vagy bukik két nemzet barátsága, amelynek megőrzése alapvető érdekük.

Nem szabad elhallgatnunk, hogy a kérdés az érdekelt államok közvéleményét lázba hozta, és azt sem, hogy az


Iratok

1916-os szerződésre alapozott román követelések részleges visszautasítása nagyfokú elégedetlenséget vált majd ki Bukarestben. Noha a bizottság úgy döntött, hogy e szerződésre- amelyhez Amerika nem csatlakozott - nem hivatkozik, ezt a hangulatot nem hagyhatja figyelmen kívül. Azonban, ahogy de Martino megjegyezte, az 1916. évi szerződésből kimaradt Besszarábia Romániához való csatolását méltányos kárpótlásnak tekinthetjük.

LAROCHE azt indítványozza, hogy a bizottság először végezze el a Bánság etnikai, politikai, gazdasági és stratégiai viszonyainak részletes vizsgálatát, majd ennek utána hallgassa meg az érdekelt feleket, akik talán majd olyan erkölcsi és érzelmi jellegű érvekkel fognak szolgálni, amelyek fölött a külföldi megfigyelők esetleg elsiklottak.

Ősszegzésképpen kifejezte azon kívánságát, hogy a bizottság megfelelően méltányos megoldást talál majd, amelyet mindkét - vérét a közös ügyért ontó - szövetséges nemzet készséggel elfogad.

AZ ELNÖK megállapítja, hogy a küldöttek egyhangúan elutasítják a románok "mindent vagy semmit" tételét, így tehát indítványozza, hogy a bizottság külön-külön vizsgálja meg a három vármegye: Torontál, Temes és Krassó etnográfiai, történeti, földrajzi, valamint gazdasági viszonyait; állapítsa meg, hogy ezen viszonyok milyen mértékben támasztják alá a szerb követeléseket; végül hozzon döntést arról, hogy helyt ad-e ezen követeléseknek, vagy kijelöli a területet felosztó vonalat.

Közli, hogy az 1910. évi magyar statisztika szerint Torontál vármegyének 300 000 szerb és 87 000 román lakosa van.

LEEPER (Brit Birodalom) jelzi, hogy az angol küldöttek elfogadják az 1910. évi magyar népszámlálás adatait, mivel egyedül ezek állnak rendelkezésre. Közismert tény, hogy a magyar statisztikákat mindig meghamisították, azonban a jelen esetben semmi okunk föltételezni, hogy inkább a románoknak, mind a szerbeknek kedvezzenek vagy megfordítva, jóllehet mindkét érdekelt fél ezt állítja.

LAROCHE (Franciaország) megjegyzi, hogy mind a románok, mind a szerbek amiatt panaszkodnak, hogy a statisztikákat az ő hátrányukra hamisították meg. Amikor megjelennek majd a bizottság előtt, föl kell őket szólítani, magyarázzák és indokolják meg panaszukat.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) kijelenti, hogy Torontál vármegyére vonatkozóan - a második angol küldött által megfogalmazott fenntatásokkal - elfogadja a magyar adatokat. Mindamellett meg kívánja jegyezni, hogy Torontál vármegye nem tekinthető földrajzi egységnek. A kizárólag politikai céljai által vezérelt magyar közigazgatás a megyék határait teljesen önkényes módon szabta meg. Ez a helyzet Torontál vármegyével is, amely tulajdonképpen két külön részből áll, közülük az egyik északra, a másik délre terül el egy körülbelül Nagybecskereken át meghúzott vonaltól. Míg az északi részben a szerbek és a románok mellett nagy számban élnek más fajú etnikai elemek (németek és magyarok), a déliben a szerbek és a románok csaknem egyedül vannak jelen. Így aztán, mivel az egész megyére nézve a német és magyar lakosság száma 300 ezret (130 000 magyar, illetve 170 000 német), a román és szerb lakosságé pedig csak 287 ezret (200 000 szerb, illetve 87 000 román) tesz ki, ebből az következik, hogy Torontál vármegye északi részében a német és magyar népesség többségben van a románokkal és a szerbekkel szemben. E többség fönnállása természetesen a magyar statisztikák megbízhatóságának a függvénye.

AZ ELNÖK megjegyzi, hogy a gróf Vannutelli által Torontál vármegye vonatkozásában fölvetett nem román és nem szerb népesség kérdése, amely egyébként a többi megyében hasonlóképpen fölmerül, nem határozhatja meg a bizottság döntését; a bizottság a szerb-román vitát vizsgálja, és nem foglalkozik avval, hogy elégtételt szolgáltasson a másfajú - jelen esetben az ellenséghez tartozó - népességnek.

Ezek tisztázása után megállapítható, hogy az olasz küldöttség adatai alapján Torontál vármegye déli részében minden körülmény a szerbeknek kedvez, akik nem csak az allogén népességgel szemben élveznek többséget.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) egyetért az elnök észrevételeivel. Kifejti, hogy csupán a népesség etnikai megoszlását kívánta bemutatni Torontál vármegye déli és északi felében anélkül, hogy javaslatot tenne a kérdés megoldására.

AZ ELNÖK tudomásul veszi a nyilatkozatot.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, hogy az amerikai küldöttség általánosságban véve egyetért az imént kifejtett nézetekkel.

AZ ELNÖK felolvassa a Temes vármegyére vonatkozó magyar statisztikát:


Iratok

170 000 román, főleg az északi részen

70 000 szerb, főleg a déli részen

166 000 német

80 000 magyar

16 000 egyéb.

AZ ELNÖK javaslata, mely szerint Krassó vármegyét teljes egészében Romániának kell adni, általános egyetértéssel találkozik.

LAROCHE (Franciaország) a magyar statisztikák alapján megadja a különböző nemzetiségek községeinek számát, megyék szerint.

LEEPER (Brit Birodalom) észrevételére válaszolva AZ ELNÖK megjegyzi, hogy e jegyzék alapján a bizottság semmilyen következtetésre sem vonhat le, mivel nem ismeri a szóban forgó települések relatív nagyságát.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) megjegyzi, hogy a községek szerinti népességmegoszlási adatok alapján az allogén népesség túlsúlya lenne megállapítható Torontál vármegye északi részén.

AZ ELNÖK fölteszi a kérdést, hogy vajon az olasz küldöttség nemcsak Torontál, de Temes vármegye fölosztását is helyénvalónak ítéli.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) kijelenti, hogy amíg Torontál vármegyében a népességmegoszlás szempontjából meglehetősen egyértelmű különbség állapítható meg az északi és a déli rész között, addig ez Temes vármegyére nézve - ahol a románok vannak többségben, és az allogén lakosság szétszórtan helyezkedik el - nem áll fönn.

AZ ELNÖK javasolja, hogy ezek után történelmi szempontból vegyék szemügyre a Bánság kérdését. Rámutat, hogy - a románok állításával szemben - történetileg két Bánság létezik. A jelenlegi Bánság keleti fele, vagyis Krassó vármegye Kis-Oláhországgal együtt az egyértelműen Erdély felé orientált Szörényi bánságot alkotta. Evvel szemben a Bánság nyugati felében még azokban a korszakokban is fennmaradt a szerb műveltség, amikor a török hódítás következtében a balkáni szerb államok elpusztultak.

Az egyes küldöttségek egyetértéssel veszik tudomásul az elnök történelmi tájékoztatóját.

AZ ELNÖK rátérve a Bánság földrajzi viszonyainak elemzésére megállapítja, hogy a terület két - egymástól világosan elkülönülő - természeti tájegységből áll: a Temesvár-Versec-vonaltól keletre a bányákban gazdag hegyvidék, attól nyugatra a földművelésre kiválóan alkalmas síkság fekszik. E fölosztást mind a románok, mind a szerbek elfogadják, de míg az előzőek azt állítják, a gazdasági kényszerítő körülmények a két táj egységét követelik meg, addig az utóbbiak ugyanezen okokra hivatkozva szétválasztásukat követelik. A bizottságnak azt kell megállapítania, hogy a vitatott területek a két ország közül melyiknek - Romániának vagy Szerbiának - jelentenének nagyobb gazdasági hasznot. Erre vonatkozólag a francia küldöttségnek az a véleménye, hogy - tekintettel a határok jelenlegi és jövőbeni helyzetére - a síkságon megtermelt gabona fontosabb Szerbia, mint a jelentős gabonatermelő Románia számára. Egyébként megjegyzendő, hogy a háború előtt a Bánság mezőgazdasági terményeit - a magyar hatóságok korlátozó intézkedései ellenére - a belgrádi piacra szállították. Végezetül biztosra vehető, hogy ezen a területen több volt a szerb birtok, mint a román.

Visszatérve Temes vármegye etnográfiai viszonyaihoz, LAROCHE (Franciaország) azt kérdezi gróf Vannutellitől, hogy értesülései szerint a szerb lakosság túlnyomó része a megye déli részén található-e.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) igennel válaszol. Kijelenti, hogy megállapítását a románok által tézisük alátámasztására készített néprajzi térképek alapján tette.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, a Bánság nyugati részének gazdasági irányultságát illetően, az amerikai küldöttség elfogadja, hogy az nagyobb mértékben járul hozzá Szerbia, mint Románia szükségleteinek kielégítéséhez. A Bánságot és Bácskát leszámítvaz új jugo-szláv állam osztrák-magyar tartományaiban (a háború előtti statisztikák alapján) jelentős mértékű gabonahiánnyal kell számolni, és az igen gazdag Nyugat-Bánság egy részének idecsatolásával e hiány ellensúlyozható. Ám amennyiben Szerbiát a jugo-szláv állam osztrák-magyar tartományaival együtt vesszük számításba, a hiány korántsem tűnik olyan jelentősnek.


Iratok

Ami a szerb memorandum azon állítását illeti, mely szerint a Bánság nyugati ésközépső részén a szerbek tizenegyszer annyi földet birtokolnak, mint a románok, nos ez teljességgel elfogadhatatlan. Az amerikai küldöttség tanulmányozás céljából a bizottság elé bocsát egy magyar adatok alapján készült térképet, amelyről kitűnik, hogy a birtokmegoszlás csaknem arányos a lakosság nemzetiségi megoszlásával. Természetesen anélkül, hogy e térkép teljes megbízhatóságát módjában állna szavatolni, az amerikai küldöttség különböző eredetű adatok és statisztikák fölhasználásával a lehetőségekhez képest elvégezte annak ellenőrzését.

DR. DAY ezek után magyarázattal szolgál a többi küldöttnek a térképpel kapcsolatban.

LEEPER (Brit Birodalom) véleménye szerint a vármegyék szerinti fölosztás nem tekinthető kielégítőnek. E fölosztás ugyanis igen újkeletű, hiszen a vármegyéket 1873-ban szervezték meg, és nem felelnek meg a valódi földrajzi vagy etnikai különbségeknek. Úgy véli, a kérdés vizsgálatát célszerűbb lenne általános jellegű etnikai, gazdasági és stratégiai megfontolások, mintsem egy ilyen természetű mesterséges fölosztás alapján elvégezni.

LEEPER azt indítványozza, hogy egy időre tegyék félre a stratégiai kérdéseket, és mindenekelőtt az etnikai megfontolásokat vegyék sorra, hiszen egy elfogadható etnikai demarkációs vonal kijelölése a legnagyobb fontossággal bír. Úgy gondolja, a dolog lehetséges, amennyiben két föltétel teljesül: a román, illetve a szerb nemzet életében jelentős szerepet játszó központok a saját nemzetükhöz kerüljenek; a mindkét országban maradó nemzetiségek számban legyenek többé-kevésbé egyensúlyban egymással.

Ebből a szempontból a szerb memorandumban javasolt demarkációs vonal a legkevésbé sem mondható kielégítőnek, hiszen Szerbiában 200 000 román, míg Romániában mindössze 70 000 szerb maradna. Ami a mezőgazdasági közpotokat illeti Szerbiában vagy Romániában, megállapítható, hogy a Bánság szerb része néhány városnak - különösképpen Nagykikindának, Nagybecskereknek és délen Antalfalvának - van alárendelve. Ezek a városok egy olyan sávban helyzkednek el, amelyet Belgráddal - vasút vagy bármilyen egyéb közlekedési eszköz segítségével - könnyűszerrel össze lehetne kötni. Fehértemplom (vagy Weisskirchen), amely szintén szerb központnak számít, kívül esik e sávon.

AZ ELNÖK kérdésére válaszolva LEEPER kifejti, hogy nem javasolja sem Versec, sem Temesvár Szerbiához való csatolását, mivel e városokban német vagy magyar többségű lakosság él, és mindkettő környékén nagyobbrészt román.

Ami a közlekedés kérédését illeti, az angol küldöttség által javasolt (Nagykikindától Fehértemplomig /Weisskirchen/ terjedő) sáv Szerbiához való csatolása mind érzelmi szempontból, mind gazdasági szempontból igazolható, mivel ezt a sávot Belgráddal vasút valamint a Tisza folyó köti össze. E sávon kívül alapvető fontos, hogy a Bánság egyéb részei, melyeket Románia fog megkapni és ezen utóbbi ország között rendszeres közlekedési kapcsolatok alakuljanak ki. A románok nem győzik eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos számukra, hogy a Maros folyó egyik partja a birtokukban maradjon. Jó lenne, ha a bizottság rá tudná bírni a román küldötteket, mérsékeljék e követelésüket, amelynek oly nagy fontosságot tulajdonítanak.

Ami a vasúti közlekedést illeti, föltétlenül szükséges, hogy - amennyiben e várost Románia kapja meg - Temesvárral együtt a várost ellátó vasútvonalak is átadassanak. Ezek a következőek:

1. az északi, aradi vonal,

2. a Duna menti Báziással való összeköttetést biztosító déli vonal,

3. a keleti, orsova-bukaresti vonal,

4. az északnyugati, makói vonal.

Az ötödik, Temesvárt Nagykikindán át Szegeddel (Szegedin) összekötő vonal Románia számára kevésbé fontos, ezért nem szükséges román területen maradnia, ám a másik négy vonal biztosítása Románia számára elengedhetetlen.

AZ ELNÖK kérdésére válaszolva LEEPER kifejti, hogy a nagykikindai szárnyvonalat az angol javaslat értelmében Szerbia kapná meg. Az angol küldöttség által javasolt határvonal azon előnyére is rámutat, hogy az megközelítőleg egyenlő lélekszámú román, illetve szerb kisebbséget hagyna szerb, illetve román fennhatóság alatt. A legjelentősebb szerb település, amely Szerbián kívül esne, Fehértemplom (Weisskirchen). Ennek Szerbiához való csatolása súlyos zavarokat okozna Románia vasúti és folyami közlekedésében. Kárpótlásul Torontál vármegye jelentős számú román kisebbsége kerülne Szerbiához.


Iratok

AZ ELNÖK kérdésére válaszolva LEEPER előadja, hogy az angol küldöttség által javasolt határvonal a Karas folyó beömlésénél térne el a Dunától északi irányban, így a Csák-Módos mellékvonal szerb kézen maradna. Temesvár magasságáig a határ e mellékvonal és a fővonal között húzódna, majd Temesvárt elhagyva északnyugati irányban, (a Magyarországon maradó) Szeged felé folytatódna a Tisza-Maros összefolyásáig. A Nagykikindát Szegeddel összekötő vasútvonalat a szerbek kapnák meg. Így tehát hirtelen kiszögellés jönne létre. Az angol küldöttségnek az a határozott benyomása, hogy a Bánság földrajzi egységet alkot, és fölosztására csak az etnikai és érzelmi szempontokat előtérbe helyező szerb tiltakozások nyomásának engedve határozta el magát.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) habozik, hogy Dr. Seymour távollétében elvégezze-e az amerikai küldöttség által javasolt határvonal minden részletre kiterjedő indokolását. Ez a vonal sok szempontból nagyon közelről követi az angolok határvonalát, minden valószínűség szerint azért, mert a két küldöttség ugyanazon szempontokat vette figyelembe, nevezetesen az etnikai tényezőt, valamint azt a kívánalmat, hogy a nagyobb városok és a közlekedési csomópontok elosztása megfelelőképpen történjék. A déli részen - amennyire ez megítélhető - az amerikai határvonal nagyjából megegyezni látszik az angollal; északon a Karas vonalát, majd Temesvártól nyugatra a megyehatárt követi és Szemlak környékén éri el a Marost. A határvonalat csak fenntartásokkal teszi közzé, mivel még szükség van a kérdés részletes tanulmányozására.

AZ ELNÖK kérdésére válaszolva DR. DAY hozzáteszi, hogy a román terület északi irányú kiterjesztését leszámítva az amerikai határvonal általánosságban véve megegyezik az angol határral. Ami ezt a területet illeti, arról az amerikai küldöttség nem jelentené ki, hogy Szerbiának kellene adni, mivel itt tekintetbe lehetne venni a magyarokat.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) megjegyzi, hogy az amerikai határvonal megfosztja a románokat a Temesvár-Makó vasútvonaltól és a Maros folyó bal partjától.

LEEPER (Brit Birodalom) kifejti, hogy a vonal kijelölésével helyenként fölléphetnek nehézségek, mindamellett az angol határvonal - amely egyetlen más tervezetnél sem okoz több bonyodalmat - komoly erőfeszítésnek tekinthető a vasúti közlekedés fenntartására.

DE MARTINO (Olaszország) fölhívja a figyelmet arra, hogy az angol, de még az amerikai küldöttség által javasolt határvonal elfogadásával is a "kacsacsőr"-ként ismert területi képződmény alakulna ki, amely - mint ahogy az a gyarmatokon látható volt - súlyos bonyodalmak kiváltója lehet.

LAROCHE (Franciaország) válaszában rámutat arra, hogy a nyúlványt nem önmagában, hanem a Tisza szemközti partján kijelölendő szerb határvonallal összefüggésben kell vizsgálni.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) megjegyzi, hogy az új román területek különböző részei közötti közlekedés szabadságának biztosítékát illetően nem szabad megfeledkezni arról, hogy az arad-temesvári vasút nem más, mint a Szatmárnémeti-Nagyvára-Arad vonal természetes meghosszabbítása. Erre vonatkozólag az amerikai küldöttség által javasolt vonalat jobbnak tartja az angolokénál, mivel utóbbi túlságosan közelről követné a vasútvonalat, melyre Romániának - a bizottság előző ülésén elhangzott megállapítás szerin - csaknem abszolút mértékben szüksége van.

Az olasz küldöttség ugyanazon okoknál fogva hajlik inkább az amerikai küldöttség által javasolt határvonal elfogadására, mint amelyeket a bizottság az erdélyi határra nézve is figyelembe vett. Akkor ugyanis megállapítást nyert, hogy szükség van a román kormány által kért határvonal visszavonására keleti irányban. A bizottság különösképpen azt ismerte föl, hogy nem helyénvaló a csaknem kizárólag magyarok lakta Csanád vármegyét Romániához csatolni. Márpedig Csanád vármegye keleti határa Szemlaktól valamivel nyugatra éri el a Dunát, nagyjából azzal a ponttal átellenben, ahol az amerikai küldöttség által javasolt bánsági demarkációs vonal találkozik a Marossal. Viszont az angol küldöttség által javasolt vonal elfogadása esetén a román határ a Maros folyását követné nyugati irányban Szemlaktól Szeged határáig, hogy onnét igen hegyes szöget leírva délkeletnek forduljon. Pontosan ez az, amit kacsacsőrnek neveznek. GRÓF VANNUTELLI ezek után csatlakozik az első amerikai küldött nyilatkozatához, amelynek értelmében a Bánságnak az amerikai küldöttség által javasolt vonaltól nyugatra eső részét nem csatolják okvetlenül Szerbiához, majd fölhívja a figyelmet arra, hogy a Tiszától nyugatra sem jelölhető ki a Szerbia és Magyarország közötti, a békekonferencia által véglegesítendő határvonal. Márpedig, amennyiben ez a határ nem északra húzódik a Duna és a Dráva vonalától, és amennyiben a Bánság nyugati felét Szeged határáig mégis Szerbiához csatolják, egy újabb kacsacsőr alakul ki, amelynek alakja attól függően lesz jobban vagy kevésbé hegyes, hogy Románia és Szerbia között az angol avagy az amerikai küldöttség által javasolt vonalat fogadják majd el, de amely mindenféleképpen túlságosan mély nyúlványt hoz létre, veszélyeztetve ezzel a tartós béke fönntartását. Mindez elkerülhető lenne, ha Torontál


Iratok

vármegye északi része mind a szerb, mind a román terüleken kívül maradna. Nem kifejezetten javaslatról van szó, csupán egy lehetséges megoldásról arra az esetre, ha a szerb-magyar határ kijelölésére hivatott bizottság úgy döntene, hogy e határ ne lépje túl a Duna-Dráva vonalát.

Ezen elképzelhető megoldás értelmében a szerb határ a Bánságban Karasjeszenőtől a Karas völgyvonalát követné, majd északnyugatnak fordulva a Teréz-csatorna mentén haladna, végül nyugat-keleti irányban folytatódva Nagybecskerektől délre érné el a Tiszát. Ily módon a Duna bal partján Begrád körül mintegy ötven kilométeres sugarú védelmi övezetet lehetne kialakítani, amely megfelelőképpen láthatná el a főváros közvetlen védelmét, annál inkább, mivel a Pancsovától északkeletre húzódó, 100-200 méteres magasságával - ami a környező lapályos vidéket teintve nem is annyira elhanyagolható - inkább kisebb hegyre emlékeztető fennsík is e sávba esik.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) meg kívánja ismételni az ülés kezdetén kifejtett észrevételeit, tudniillik hogy az angol küldöttség szándéka szerint a Bánság egészét Romániának szánta, és csak vonakodva, Szerbia etnikai valamint érzelmi jellegű szempontokat hangsúlyozó tiltakozásának engedve határozta el, hogy javaslatot tesz a román követelések korlátozására; ezzel szemben a küldöttség nem hajlandó elfogadni a román követelések olyan mérséklését, amely Magyarország számára területi engedménnyel járna. Ezenkívül meg kívánja még jegyezni, hogy azon terület igen jelentős része, amelyet az olaszok Magyarországnak szeretnének adni - ahogy erre Leeper is rámutatott - teljesen szerb jellegű; az olyan városok, mint Nagykikinda, illetve Nagybecskerek a azerb műveltség központjai, és az olasz indítvány értelmében ezeket Magyarországnak juttatnák. Amennyiben ezeket a területeket elveszik Romániától, akkor nehezen lehetne megmagyarázni, hogy miért más és nem a szerbek kapják meg őket.

AZ ELNÖK a legmesszebbmenőkig egyetért az angol küldöttel, akinek mind okfejtését, mind érveit támogatja. Egyrészt - noha szükségesnek tartja az 1916. évi szerződés revízióját - a francia küldöttség úgy ítéli meg, hogy ezen szerződés negatív kikötései, vagyis azok, amelyek területeket vesznek el az ellenségtől, az aláíró kormányok végérvénye álláspontját tükrözik és nem módosíthatók Magyarország javára. Másrészt - és annak ellenére, hogy a Jugo-Szlávia és Magyarország közötti határ megállapítása a Tiszától nyugatra nem tartozik a bizottság hatáskörébe - a francia küldöttségnek tudomása van arról, hogy a szerbek a békekonferencián bejelentették igényüket Szabadkára és környékére. Továbbá az az álláspontja, hogy amennyiben kiigazításokra van szükség, hogy ily módon elkerülhessék egy kiszögellés kialakulását a Tisza mentén, úgy célszerűbb lenne a nyugati határt a keletihez, mint a keletit a nyugatihoz igazítani.

DE MARTINO (Olaszország) kijelenti, hogy az olasz küldöttség azon megfontolásokat terjesztette elő, amelyeket mindenekelőtt etnográfiai szempontból tartott érdekesnek, és egyáltalán nem óhajt állást foglalni; ezenkívül azt is meg kívánja jegyezni, hogy az olasz küldöttség elvileg egyetértene az egész Bánság Romániához való csatolásával, az 1916-os szerződésnek megfelelően, de amennyiben a kérdés vizsgálatát követően fölmerül a román követelések korlátozásának, illetve Szerbia területi engedményekhez való juttatásának a lehetősége, az olasz küldöttség fenntartja magának a jogot, hogy álláspontját leszögezze, és mindenesetre úgy véli, kívánatos lenne mérlegelni Románia kárpótlásának célszerűségét, például Besszarábiában.

AZ ELNÖK indítványára a bizottság megbízza a titkárságot az egyes küldöttségek által javasolt bánsági szerb-román határvonalaknak az 1:1 000 000 léptékű térképre való fölvitelével.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) kérdésére válaszolva AZ ELNÖK kifejti, hogy a francia küldöttség szakértői által kijelölt határvonal a Dunától - Velika Gradistától keletre - kiindulva a vasútvonaltól, illetve Fehértemplom (Weisskirchen) városától keletre húzódik, majd Varadiánál átszeli a Karast, és Versecet a szerb oldalon hagyva északnyugatnak folytatódik, majd Módostól délre elhaladva éri el a Tiszát.

Ám az iménti vitát követően a francia küldöttség belátja annak szükségességét, hogy Nagykikindát a szerbeknek, viszont a temesvár-dunai vasutat a románoknak adják, jóllehet ezen utóbbi döntés azt eredményezi, hogy a szerbeknek le kell mondaniuk Fehértemplomról (Weisskirchen). A francia küldöttség ennek megfelelően kész kiigazítani az általa javasolt határvonalat.

A bizottság úgy határoz, hogy az ülést február 15. szombat 15 órára napolja el, amikor is Románia új erdélyi, illetve bánsági határait fogja megvitatni.

Az ülést 12 óra 30-kor rekesztik be.

levéltári jelzet: AD. Actes de la Conférence de la Paix, vol. 53, Commission des Affaires Roumaines et


Iratok

Yougoslaves.

4.6. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A SZÖVETSÉGES KELETI HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK, HADÜGYMINISZTERNEK ÉS FOCH MARSALLNAK A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 183

iratszám:82

irat típusa: 6.846. sz. távirat

keltezési hely: Konstantinápoly,


1. Különböző helyekről érkezett táviratok szerint Erdélyben helyzet feszült románok és magyarok között.

2. Amint arról 6.741195195-ben önnek beszámoltam, román megszállást Nagybánya (Nagybanja)-Kolozsvár (Koloszvar)-Déva vonalig engedélyeztem. Ennek ellenére román csapatok folytatták előrenyomulásukat, elérték Máramarossziget-Zilah-Csucsa (Czucza)-Nagyszeben (Nagysebes)-Zám vonalat. Az előrenyomulást románok a megszállásuk alatt nem álló erdélyi részen folyó magyar kegyetlenkedésekkel és bolsevik propagandával indokolják. Céljuk azon terület elfoglalása, amelyet állítólag az 1916-os szerződés juttat nekik az Arad-Nagyvárad (Grosswardein)-Szatmárnémeti (Szatmar) vonalig. Vagyis Erdélyben a román csapatok nem engedelmeskednek parancsaimnak; egyébként Berthelot Budapestre küldött vezérkari tisztjének, Mabilais parancsnoknak a tábornokhoz intézett táviratából az tűnik ki, hogy Erdélyben és a román parancsnokságon úgy ítélik meg, nem szükséges a szövetségesek bevonása, hiszen az erdélyi kérdés úgymond a gyulafehérvári (Albajulia [Alba Iulia] ) határozat által megoldást nyert.196196

3. Magyarok bejelentették, újabb román előrenyomulással fegyveresen szegülnek szembe, és 5000 főből álló, jól fölszerelt erőt vontak össze Csucsa körzetében, ahol románok és magyarok közvetlen érintkezésben vannak.

4. Helyzetet Berthelot tábornok súlyosnak ítéli, és újabb demarkációs vonal kijelölését, valamint románok és magyarok közé francia csapatok állítását kéri.

5. Végrehajtva 1434-ben197197 megerősített utasításait úgy ítélem meg, "franciáknak hozzá kell" járulni a kérés teljesítéséhez: egyébként úgy tűnik, súlyos katonai helyzet főképpen románok mohósága következtében alakult ki, akik szántszándékkal megsértik fegyverszünetet.

6. Mindamellett alaposabb tájékozódás végett, valamint azért, hogy új, minden részletében megalapozott döntést terjeszthessek ön elé, holnap Romániába, Erdélybe, Magyarországra küldöm Trousson ezredes vezérkarifőnök-helyettest.


4.7. A ROMÁN ÉS JUGO-SZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVEirat FDD száma: 185

iratszám:83198198


1961961918. december 1-jén az Erdélyi Nemzeti Tanács kinyilvánította Erdély csatlakozását Romániához.


198198A 10 órakor megnyitott ülésen, amelyen Tardieu elnökölt, Day, Seymour, Sir Eyre Crowe, Leeper, Tardieu, Laroche, de Martino, gróf Vannutelli Rey, Palairet, Aubert, de Saint-Quentin, gróf Vinci, valamint Horchow főhadnagy vettek részt.


Iratok




AZ ELNÖK fölkéri a bizottságot az egyes küldöttségek által az erdélyi román határvonal megállapítását célzó javaslatok megvitatására. Megjegyzi, hogy az olasz küldöttség nem tett javaslatot a határvonalra.

DE MARTINO (Olaszország) kijelenti, hogy az olasz küldöttség elvileg az 1916. évi szerződésben 199199 előírt határvonal fönntartásának álláspontjára helyezkedik, ám ugyanakkor nincs szándékában kifogást emelni egyéb - etnográfiai, gazdasági, valamint stratégiai megfontolások eredményeképpen kialakuló - megoldások figyelembevétele ellen.

AZ ELNÖK megállapítja, hogy az amerikai, angol és francia határjavaslatok mindegyike eltér az 1916-os szerződéstől. A legjelentősebb eltérés az amerikai javaslat esetében áll fönn. A francia küldöttség mindez utóbbi, mind a folyamatos vonallal jelölt angol határvonal ellen kifogást emel, mivel ezek a vitatott területet észak-déli irányban kiszolgáló két vasutat Magyarországnak hagyják meg.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) arra hívja föl a figyelmet, hogy az angol küldöttség által javasolt határvonal meghatározásánál nemcsak a népességi adatokból - etnográfiai megoszlás szerint -, hanem jórészt a közúti és vízi közlekedésből indultak ki. Ekképpen a kék pontozott vonallal jelölt határ Romániának ad néhány meghatározó fontosságú vasúti csomópontot, megkönnyítve ezzel az Erdély és Cseh-Szlovákia közötti összeköttetést.

AZ ELNÖK kijelenti, hogy a francia küldöttség teljes mértékben egyetért az angol küldöttséggel a Románia és Cseh-Szlovákia közötti összeköttetés biztosításának szükségességében.

DE MARTINO (Olaszország) egyetért SIR EYRE CROWE-val a román Erdély és a cseh-szlovák állam közötti összeköttetés célszerűségét illetően. Ugyanakkor óvakodni kell attól, hogy ezen az alapon olyan döntést hozzanak, amely ellentétes a nemzeti elvvel, következésképpen ingatag, veszélyes helyzetet teremtene.

AZ ELNÖK megállapítja az angol, olasz és francia küldöttségek egyetértését Erdély északi határának kérdésében, majd fölteszi a kérdést az amerikai küldöttségnek, hajlandó-e ehhez az állásponthoz csatlakozni.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, hogy az amerikai küldöttség tökéletesen tudatában van a közlekedést illető kérdések fontosságának, valamint annak szükségességének, hogy biztosítsák a vasúti összeköttetést Cseh-Szlovákiával. A közlekedés kérdése különös jelentőséggel bír Szatmárnémeti és Nagyvárad térségében; e két pontra nézve rendkívül bajos döntésre jutni, ezért az amerikai küldöttség - a kérdés fölötti vita kialakulásának reményében - szívesen hallaná a többiek véleményét. Az amerikai küldöttség nem szeretne annyi magyar területet elvenni, mint amennyivel az angol határvonaltervezet számol, mindamellett hajlandó Szatmárnémeti és az onnét északi irányba induló vasútvonal Romániához való csatolását megvitatni.

LAROCHE (Franciaország) azt kérdezi az angol küldöttségtől, hogy Huszt városát miért nem juttatja Romániának.

LEEPER (Brit Birodalom) kifejti, hogy az angol küldöttség véleménye szerint a Kolomeát Huszton át cseh-szlovák területtel összekötő vasútvonalat a ruszinoknak kellene hagyni, hiszen a románok e vonal rövid szakaszával amúgy sem sokra mennének. Azonkívül az angol küldöttség által javasolt határvonal egy bizonyos pontig alkalmazkodik a vidék általános felszíni viszonyaihoz. Igazság szerint Románia e vonal egyetlen szakaszát sem követelheti magának, kivéve Máramarosszigetet (Marmaros-Sziget), amelynek kérdése külön vizsgálatot igényel.

Válaszul LAROCHE-nak (Franciaország) azt firtató kérdésére, hogy vajon az angol küldöttek elvetik a pontozott határvonalat, LEEPER (Brit Birodalom) kijelenti, hogy az angol küldöttség véleménye szerint Máramarosszigetet (Marmaros-Sziget) mint e hegyes vidék románságának központját Romániának kell juttatni; ekképpen a határvonal vagy átszeli a várost, vagy - a vasútvonalat kettévágva - északról megkerüli.

A kérdést illetően, amely komoly nehézségeket vet föl, a következő két pont tűnik meghatározónak:

199199Az 1916. évi bukaresti titkos szerződésről van szó.


Iratok

1. Máramarosszigetet (Marmaros-Sziget) Romániának kell juttatni;

2. A ruténoknak megfelelő vasútvonalra van szükségük.

A bizottság tagjaival történt tanácskozást követően AZ ELNÖK megállapítja, hogy a bizottság egyhangúan Máramarossziget Romániához való csatolása mellett foglal állást, majd megjegyzi, hogy ez esetben a határ szükségszerűen ketté fogja vágni a vasútvonalat, amennyiben Husztot nem adják Romániának.

LAROCHE (Franciaország) amellett van, hogy Husztot adják a románoknak, akik így a Máramarossziget-Szatmárnémeti vasútvonal egésze fölött rendelkezhetnek.

Válaszul SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) kifejti LAROCHE-nak, hogy Huszt valójában nem nélkülözhetetlen Románia számára. Amennyiben Romániának a föltétlenül szükségesnél több területet juttatnak, az a veszély áll elő, hogy veszélyesen nagyszámú idegen népesség kerül az országba. Az angol küldöttség akkor - és csak akkor - hajlandó egy ilyen intézkedés célszerűségét tanulmányozni, ha azt komoly indokok teszik szükségessé.

LAROCHE (Franciaország) tudomásul veszi a választ.

AZ ELNÖK indítványozza a bizottságnak a pontozott vonallal jelölt változattal módosított - így Husztot a ruszinoknak juttató - angol határtervezet elfogadását.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) azt tudakolja, hogy vajon a határvonal déli irányban miért nem követhetné a vármegyehatárt, amely egybeesik a vízválasztóval. Ily módon az abból adódó nehézségeket is meg lehetne szüntetni, hogy a vasútvonal a folyóval párhuzamosan halad.

LEEPER (Brit Birodalom) kijelenti, hogy az angol küldöttség Máramarosszigetig (Marmaros-Sziget) hajlandó az Egyesült Államok küldöttei által javasolt határvonalat elfogadni, ugyanakkor fölhívja a figyelmet arra, hogy az angol küldöttek folyamatos vonallal jelölt határvonaltervezetét a térképre úgy kellett volna berajzolni, hogy az Máramarosszigettől (Marmaros-Sziget) északra haladjon el, és a vasútvonalat Stanislautól délre metssze.

AZ ELNÖK által az olasz álláspont ismertetésére fölkért DE MARTINO (Olaszország) csak a következő ülésen - újabb utasítások birtokában és főleg az egyes küldöttek által kifejtendő érvek ismeretében - kíván válaszolni. Ugyanakkor semmi akadályát nem látja annak, hogy a többi küldött már a mai napon kifejtse álláspontját.

AZ ELNÖK megállapítja, hogy mindaddig a pontig, ahol az amerikaiak által javasolt határvonal hirtelen délnek fordul, a különböző tervezetek közötti különbség elhanyagolható, így a következő ülésen könnyűszerrel egyetértésre fognak majd jutni.

SIR EYRE CROWE (Birt Birodalom) kijelenti, az angol küldöttség a maga részéről nem látja semmi akadályát annak, hogy az amerikai tervezetet keleti kiindulópontjától addig a pontig elfogadja, ahol éles szögben délnek kanyarodik, mivel az az angol javaslathoz képest csak elenyésző különbségeket mutat.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) kifejti, hogy mivel a folyótól északra, Máramarosszigettől (Marmaros-Sziget) keletre húzódó területnek különösebb jelentősége nincsen, az amerikai küldöttség késznek mutatkozik arra, hogy ott a folyót tekintse határvonalnak. Ami az amerikai tervezetnek a várostól nyugati és északi irányban folytatódó szakaszát illeti, az amerikai küldöttség, anélkül hogy különösképpen ragaszkodna javaslatához, annak elfogadását szeretné, noha a kérdésnek nem kell rendkívüli jelentőséget tulajdonítani.

Áttérve Erdély nyugati határának vizsgálatára, AZ ELNÖK fölkéri a bizottságot, hozzon döntést Szatmárnémeti, e fontos vasúti csomópont hovatartozásának kérdésében. Külön megkérdezi az amerikai küldöttséget, hogy vajon továbbra is elutasítják e város Romániához való csatolását.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) az iránt érdeklődik, kiszámították-e már, hogy a különböző határvonal-javaslatok milyen változásokat eredményeznek a népességet illetően.

LEEPER (Brit Birodalom) elismeri, hogy a kérdéses háromszöget majdnem teljesen magyar népesség lakja. Például Szatmárnémetiben (Szatmar-Nemeti) a 33 000 magyarra 1000 román jut, és nagyjából ugyanez az arány e vidék más részein is. Ennek ellenére az angol küldöttségnek az a véleménye, hogy a Románia és Cseh-Szlovákia közötti összeköttetés fenntartásának fontossága igazolja e terület Romániához való csatolását. Az angol küldöttség által változatként javasolt, északnyugati irányú pontozott vonal nem teljesen önkényes, hiszen ahhoz a ponthoz csatlakozik, ahol a cseh-szlovák és a román határ találkozik egymással. Az angol küldöttség


Iratok

elképzelését arra a föltételezésre alapozta, hogy a magyarországi ruszinok a közeljövőben valamilyen formában egyesülnek a cseh-szlovákokkal.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) nem föltétlenül ellenez egy olyan határt, amely lehetővé tenné a közvetlen vasúti összeköttetést északi irányban, ám határozottan visszautasít egy Nagykárolyt (Nagy-Karoly) és környékét magában foglaló határvonalat. Ez a területnövekedés tudniillik 200 000 magyart és csak elenyésző számú románt érintene, míg ellenben egy Szatmárnémetitől (Szatmar-Nemeti) északnyugatra fekvő pontig az angol tervezet szerint haladó, majd délnek forduló határvonal által közrefogott területen mindössze körülbelül 80 000 magyar él, és ezen keresztül a Románia és Cseh-Szlovákia közötti elengedhetetlenül szükséges forgalom is lebonyolódhatna.

AZ ELNÖK azt az ellenvetést teszi, hogy Szatmárnémeti egy észak-déli vasútvonal részét képezi, amelyhez délen Nagykároly (Nagy-Karoly) és Nagyvárad tartozik. Ezért ha Szatmárnémetit közlekedési megfontolásokból Romániának juttatják, akkor ésszerűen gondolkozva Nagykárolyt és Nagyváradot hasonlóképpen ennek az országnak kell adni.

LAROCHE (Franciaország) föl kívánja hívni a figyelmet a bizottsági viták alapjául szolgáló magyar statisztikák rendkívül tendenciózus jellegére. A francia küldöttség egyik szakértője, De Martonne kísérletet tett arra, hogy az etnográfiai statisztikákat a felekezeti statisztikák segítségével helyesbítse. Nemcsak a - hol németnek, hol magyarnak föltüntetett - zsidókat sikerült elkülönítenie, de az elmagyarosodott románokat is, akik már a magyar nyelvet használják, ám görögkeleti vagy görög katolikus vallásukat megőrizték. Amikor egy olyan járásban, ahol sem ruszinok, sem szerbek, sem szlovákok nem élnek, a görögkeletiek, illetve a görög katolikusok száma meghaladja a románokét, a különbséget minden bizonnyal az elmagyarosodott románok teszik ki. Amikor ez a szám egy olyan járásban haladja meg a románok, ruszinok, szerbek és szlovákok számát, ahol e fajok mind jelen vannak, könnyen meglehet, hogy megint csak elmagyarosodott románokkal van dolgunk. A csalás mindenekelőtt a városokban szembeötlő. Így például Szatmárnémetiben (Szatmar-Nemeti) az etnográfiai staisztika 986 románnal és 33 094 magyarral, míg a felekezeti statisztika 6977 románnal, 5991 elmagyarosodott románnal és 20 638 magyarral számol. Nagykárolyban (Nagy-Karoly) egyfelől 216 románt és 15 772 magyart, másfelől 3918 románt, 3702 elmagyarosodott románt, 9579 magyart, valamint 3491 zsidót találunk. Ami Nagyváradot (Nagy-Varad) illeti, a románok száma mindkét statisztika szerint nagyjából ugyanaz, ám az etnográfiai statisztikában szereplő 58 421 magyarból nem kevesebb, mint 15 155 a zsidó.

LAROCHE egy másik okkal is szolgál arra nézve, hogy a bizottság ne hagyja magát befolyásolni a jelentős magyar városi többség által. Ugyanis a városokban a nemzetiségnek koránt sincs olyan jelentősége, mint faluhelyen. Amíg a paraszt ragaszkodik a földhöz, amelyet fáradságos munkával művel meg, a városi kereskedő, munkás ingatag, lakhelyét érdeke szerint változtató elemnek számít, aki ennek következtében nemzetiségét is könnyűszerrel föladja egy másikért. Előrelátható, hogy az olyan városokban, mint Nagyvárad, amelyek - Romániához való csatolásuk esetén - román kereskedelmi és ipari központokká válnak, csakhamar több lesz az elrománosodott magyar, mint a ma ott élő elmagyarosodott román.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, hogy az amerikai küldöttség nagyon is tisztában van avval, hogy a magyar statisztikák hamisak, és azt a tényt is komolyan fontolóra vette, hogy a városok jellege gyorsan változik. A küldöttség a magyar statisztikák kiigazítását 10-20 százalékos átszámítási szorzószám alkalmazásával igyekezett elérni. Ezt a szorzószámot elegendőnek vélte, mivel a románok közül senki nem javasolt 20 százalékot meghaladó értéket. Még evvel a számmal számolva is 160 000 magyar és csupán 50 000 román él ezen a területen. Ami a déli irányú vasúti közlekedést illeti, nos az különbözik a Románia és Cseh-Szlovákia közötti közvetlen összeköttetés kérdésétől. Az amerikai küldöttség a helyi és rövid távú vasúti közlekedést elősegítő minden kedvezményt meg kíván adni Romániának; ami a távolsági forgalmat illeti, ez könnyűszerrel megfelelhet a gazdasági követelményeknek, amennyiben a magyar vonalakon, vámmentes rendszerben bonyolódik majd. E tekintetben gondosan figyelembe vettük Románia helyi igényeit: Máramarossziget és Szatmárnémeti között - egy rövid kárpátaljai (Ruthénie) kitérőtől eltekintve - megvan az összeköttetés és hasonlóképpen Szatmárnémeti valamint a keleti völgyek között is, amelyek pedig kapcsolatban állnak a déli területekkel.

LAROCHE (Franciaország) megjegyzi, a kérdés az, hogyan biztosítsák az összeköttetést Erdély nyugati fele és a Duna között. Ezen a viszonylag rövid távon Romána számára igen előnytelennek bizonyulna az idegen területen bonyolódó tranzitforgalom, annál is inkább, mivel békülékenységre kevés hajlandóságot mutató szomszéddal lenne dolga. A francia küldöttség egyébként Nagykárolytól (Nagy-Karoly) északra hajlandó eredeti javaslatánál közelebb vinni a határvonalat a vasúthoz.

LEEPER (Brit Birodalom) kifejti, hogy az etnikai megoszlást illetően az angol küldöttség mindvégig igyekezett


Iratok

Laroche-nak a magyar statisztikák pontatlanságára és szándékos meghamisítására vonatkozó észrevételeit szem előtt tartani. E statisztikák különben saját magukat cáfolják meg mivel más és más eredményt adnak attól függően, hogy nyelvi vagy vallási szempontból vetjük őket vizsgálat alá. Közismert, hogy a magyar statisztikákat meghamisították, valamint az is, hogy mindenki, aki beszéli a magyar nyelvet, általában a "magyar" besorolás elfogadására kényszerül, azon büntetés terhe alatt, hogy választott pályáján akadályozzák tevékenységét. Ennek következtében az angol küldöttség a legnagyobb készséggel ismeri el, hogy a magyar népesség száma igen nagy mértékben alatta marad a statisztikákban megadott értékeknek. Hasonlóképpen egyetért Laroche-sal a városi népesség ingadozó jellegét illetően, továbbá abban is, hogy milyen könnyedén változtatják meg jellemző vonásaikat. Ezért hát nem is képzeli azt, hogy - a városi magyar lakosság jelentős túlsúlya ellenére - súlyosan megsértené az etnikai elvet, amikor ezeket a városokat Romániának juttatja. Ugyanakkor a városok környékén - még akkor is, ha a magyar statisztikák adatait lecsökkentjük - túlnyomó többségben magyarokat fogunk találni, és az egyetlen okot, amiért az angol küldöttség ragaszkodik e terület Romániához való csatolásához, gazdasági megfontolások szolgáltatják: a területelcsatolást, úgy tűnik, ezek a megfontolások teszik szükségessé. Az angol küldöttség véleménye szerint Szatmárnémeti és Cseh-Szlovákia között szükséges a közvetlen vasúti összeköttetés megteremtése. Hasonlóképpen fontos annak szem előtt tartása is, hogy amíg a Nagyvárad és Arad közötti vasúti összeköttetést Románia is minden nehézség nélkül képes megvalósítani, addig a Szatmárnémeti-Nagyvárad vonaltól keletre emelkedő hegyvidéken lehetetlenség ezen előbbit kiváltó vonal megépítése. Délebbre a kérdés másként merül föl, azonban északon az angol küldöttség a fönt említett okokból - az előző indítványával szemben - a pontozott vonal elfogadását javasolja. Való igaz, hogy ezen vonal elfogadásával jelentős számú magyar népesség kerül Romániához - ami magának Romániának is hátrányt és veszélyt jelent -, ám az angol küldöttségnek az a véleménye, hogy e nehézséggel szemben a gazdasági szempontoknak kell érvényesülniük.

LAROCHE (Franciaország) leszögezni kívánja, hogy a magyar statisztikák adatainak kiigazításakor az elmagyarosodott románokat nem vette egybe a tiszta románokkal. A magyaroknak az értékelések során tanúsított rosszhiszeműségét egyértelműen bizonyítja az a tény, hogy mihelyt az erdélyi statisztikákat nem Bécsben, hanem Budapesten állították össze, az ebben a tartományban élő román lakosság száma egy csapásra 2 millió 640 ezerről (1857) 2 millió 470 ezerre (1870), majd 2 millió 403 ezerre (1880) esett vissza. Ez a szám időközben emelkedett, de csak 0,7 százalékkal, noha a román faj normális növekedési arányszáma 1,5 %.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) néhány észrevételt fűz Laroche-nak azokat a nehézségeket taglaló megjegyzéseihez, amelyeket egy másik állam területén történő áthaladás jelent a közlekedésben. Európának azon a felén, amelyről szó van a tranzitkereskedelem minden bizonnyal jelentős fejlődésen fog keresztülmenni, mivel egy nagy állam szétesése egy bizonyos számú kis államra a vasúthálózat fölosztását eredményezi, és így elkerülhetetlenné válik e vonalak használata, függetlenül attól, hogy melyik állam területén találhatók. Következésképpen ezek az államok, hogy védjék gazdaságukat, végül is a vasútvonalak szabad használatát lehetővé tevő egyezmények megkötésére fognak kényszerülni.

Mivel új vonalak megépítéséhez nem lesz elegendő tőke, ezek az államok - hogy vasútvonalaikból minél több nyereséghez jussanak - a forgalom növelésében lesznek érdekeltek. Ez azzal az eredménnyel jár majd, hogy javul a forgalom szabályozása és javulnak az átmenő áruforgalom föltételei.

LAROCHE (Franciaország) azt az ellenvetést teszi, hogy a vasúthálózat fölaprózódása nem fogja megkönnyíteni a forgalmat. Az áruszállítás kényszerűen tranzitútvonalakon fog bonyolódni, ami formaságokkal és a rövid távú forgalomban fölöttébb zavaró késésekkel jár együtt. Ráadásul a két, nemrég még ellenséges országnak a nagyhatalmak által rájuk kényszerített döntéseivel egyformán elégedetlen hivatalnokai a kapott utasítások ellenére azon fognak igyekezni, hogy nehézségeket támasszanak. Ez főleg a magyarokra lesz érvényes, akiknek pedig érdekeik - éppen ellenkezőleg - azt kívánnák, mutassanak békülékenységet látván, hogy román vetélytársaik független közlekedési hálózatot tartanak fönn.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) szerint a szóban forgó kérdés eldöntése úgy történhet, hogy a két bizonytalansági tényező - egyrészt a lakosság összetétele, másrészt a gazdasági szempontból várható nehézségek és hátrányok - mérlegelését követően kijelölik az arany középutat. Az első tényező - a lakosság összetétele - állandóbb jellegű; a vasútvonalak tisztán műszaki tényezőnek számítanak, amelyek rövid idő leforgása alatt jelentős mértékben átalakultak; jövőbeni fejlődésük biztosra vehető, és a kérdés, hogy e fejlődés vajon milyen hatással lesz a jelenleg vizsgált szempontokra, nyitott marad. A műszaki téren várható fejlődésre elegendő egyetlen példával szolgálnunk: Erdély vízi energiáját elektromos árammá lehetne alakítani, amit azután a vasúti közlekedésben használnának föl. Az, hogy az amerikai küldöttség nagyobb fontosságot tulajdonít az etnikai tényezőnek, mindeme lehetséges változásokból következik.

AZ ELNÖK válaszában kifejti, hogy mivel Erdély hegyekkel borított vidék kelet-nyugati irányban húzódó


Iratok

völgyekkel, az észak-déli vasúti közlekedés kiépítése nehézségekbe fog ütközni, függetlenül attól, hogy gőz- vagy villamos vontatást alkalmaznak. Tagadja, hogy Szatmárnémeti és a Duna közötti távolság eléggé nagy ahhoz, hogy az idegen területen át történő tranzitszállítás kényszerűsége ne jelentsen komoly akadályt a forgalomban. Végül, bármennyire tiltakozzék is az amerikai küldöttség a stratégiai jellegű kérdések vizsgálatánál, véleménye szerint ezeket a kérdéseket nem lehet figyelmen kívül hagyni, és nem lehet két ország közül az egyiket a másikkal szemben hátrányos stratégiai helyzetbe hozni. A román határ biztonsága nem szavatolható, amennyiben mind a Debrecen (Debreczen)-Békéscsaba (Bekescaba), mind a Szatmárnémeti-Nagyvárad vasútvonal a magyarok kezén van.

Összefoglalva a vitát AZ ELNÖK megállapítja, hogy a szóban forgó kérdésben az angol és a francia küldöttség egyetért; az olasz küldöttség döntését a következő ülésre halasztotta, ám kiállt az 1916-os szerződés fönntartása mellett, ami vélhetőleg egyben a maximális határvonal-tervezet elvi elfogadását is jelenti; végül az amerikai küldöttség az etnikai, gazdasági és katonai kérdéseket illetően aggályait hangoztatja. Megkérdezi az amerikai küldötteket, ezekben a kérdésekben meg kívánják-e hallgatni a bizottsági ülésen kívül a francia küldöttség szakértőit, De Martonne-t és Le Rond tábornokot. Ezen az ülésen - óhajuk szerint - a többi küldöttség szakértője is részt vehet.

Az elnök indítványát mind az amerikai küldöttek, mind a bizottság elfogadja.

LAROCHE (Franciaország) megjegyzi, ahhoz, hogy Erdélyben a stratégiai kérdés fölmerüljön, nem kell Magyarországnak és Romániának egymással háborúznia. Ha például Németország összeütközésbe kerül a lengyelekkel és a cseh-szlovákokkal, és a szövetségesek - akik így arra kényszerülnének, hogy utánpótlást szállítsanak e két államnak - Magyarország jóindulatára lennének ráutalva, bizonyára igen nehéz helyzetben találnák magukat. Ezért tehát legfontosabb érdekük, hogy minél több vasútvonal kösse össze Romániát Lengyelországgal, illetve Cseh-Szlovákiával.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) egy részletkérdésre kívánja fölhívni a figyelmet, amelyről nem szabad megfeledkezni. Úgy értette, hogy az amerikai küldöttség által javasolt határ magában foglalná Szatmárnémetit (Szatmar-Nemeti), ugyanakkor egy kis háromszöget - az angol határvonal északnyugati szegletét - a román Erdélyen kívül hagyna. Az etnográfiai tényezők - amelyek alapján az amerikai küldöttek e háromszöget nem hajlandók Romániának átengedni - a ruszinokhoz történő csatolását azt sem tennék lehetővé. Következésképpen e területet Magyarországnak kellene adni, ám ez esetben a Románia és Cseh-Szlovákia közötti közlekedési kapcsolat végérvényesen megszakad.

AZ ELNÖK a bizottság azon tagjainak a figyelmébe ajánlja az első angol küldött észrevételét, akik tárgyalni fognak a francia küldöttség szakértőivel.

AZ ELNÖK Laroche-nak adja át a szót, aki a francia külügyminiszter200200 megbízásából a következőket ismerteti a bizottsággal.

LAROCHE (Franciaország) kifejti, hogy Románia - mivel Ausztriával és Magyarországgal békeállapotban volt, amikor ezek a szövetségesekkel aláírták a fegyverszünetet - nem vett részt ennek az egyezménynek a megvitatásában. A kizárólag katonai föltételeket - és etnikai tényezőket egyáltalán nem - figyelembe vevő Franchet d'Esperey tábornok megszabta, hogy a magyar csapatok egy Erdélyt ketté osztó vonal mögé vonuljanak vissza. Amikor a háborúba ismét belépő Románia betört Magyarország területére, a szövetségesek előrenyomulásának határául a Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonalat állapították meg számára. Ám időközben, kihasználva a magyarok által a birtokukban maradt körzetekben elkövetett túlkapásokat, a román csapatok a Máramarossziget-Zilah-Csucsa-Zám-Szászsebes vonalig nyomultak előre. Románia bejelentette, hogy az előrenyomulást addig folytatja, amíg az 1916-os szerződésben meghatározott vonalat el nem éri. Ez esetben a románok tisztán magyar területekre fognak benyomulni, ahol összeütközésektől kell tartani akár a lakosággal, akár a vitatott területen már összevont magyar fegyveres erőkkel. Franchet d'Esperey tábornoknak nem áll módjában ezt az előrenyomulást megállítania, mivel a románok - akik nem vettek részt a fegyverszünet aláírásában - nem ismerik el a főparancsnokság fennhatóságát egy olyan ügyben, amelyet sajátjuknak tekintenek. A francia kormány, amelyet fölkértek csapatok küldésére és fölállításukra a magyarok és a románok közé, csak a négy szövetséges nemzet - az Amerikai Egyesült Államok, a Brit Birodalom, Francia- és Olaszország - megbízottjaként hajlandó erre. Előzőleg ezek a hatalmaknak közös nyilatkozat formájában szabályszerű figyelmeztetést kellene intézniük a román kormányhoz, emlékeztetve a békekonferencia egyik legutóbbi, a lengyelországi események kapcsán hozott határozatára, amely szerint az az állam, amelyik erőszakkal törekedik valamely vitatott terület birtokba vételére, nem használ, ellenkezőleg, árt saját ügyének.

200200S. Pichon.


Iratok

Tekintve, hogy a francia kormány a kérdést sürgősséggel kívánta a szövetségesek elé terjeszteni, azon bizottságbeli képviselőikhez fordul ezennel, amelyben éppen a konfliktus kirobbanásával fenyegető területek jövőbeni hovatartozását vitatja meg. Szükségtelen hangsúlyozni, a francia kormány semmilyen ellenséges érzelmet nem táplál Romániával szemben, csupán az a szándék vezeti, hogy minden olyan incidenst kerüljön, amelynek révén valamennyi - Ausztriával valamint Magyarországgal fegyverszüneti állapotban levő - szövetséges hatalom súlyos bonyodalomba keveredhet.

AZ ELNÖK azzal egészíti ki Laroche ismertetőjét, hogy a román kormány február 9-én a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa tudomására hozta, a magyarok által Arad és Bihar vármegyékben elkövetett kegyetlenkedések következtében arra kényszerül, hogy elrendelje csapatai további előrenyomulását.

DE MARTINO (Olaszország) kijelenti, hogy kétségkívül a Laroche által vázolt irányban szükséges tájékozódni. Mindazonáltal fönntartja magának a jogot, hogy kikérje az olasz katonai szakértők tanácsát arra vonatkozóan, hogy a Laroche által említett kérdésről szó esik-e valamilyen formában az elmúlt év november 3-án Olaszország illetve az Osztrák-Magyar Monarchia által aláírt fegyverszüneti egyezményben.201201 A Franchet d'Esperey által Magyarországgal megkötött fegyverszünet csakugyan alkalmat ad az olasz és a francia kormány közötti megbeszélésekre.

A küldöttek közötti eszmecserét követően a bizottság a következő határozatot fogadja el és dönt továbbításáról a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa elé:

A román ügyek bizottsága az alábbi helyzetre hívja föl tisztelettel a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsának figyelmét:

1. Franchet d'Esperey tábornok 1919. február 14-én kelt távirata szerint202202 Erdélyben a román csapatok folytatják előrenyomulásukat, és már elérték a Máramarossziget-Zilah-Csucsa-Szászsebes-Zám vonalat.

2. A román kormány (Bratianunak a békekonferencia elnökéhez203203 intézett február 9-i levele204204) az előrenyomulást a magyaroknak ebben a térségben elkövetett kegyetlenkedéseivel indokolja.

3. A román ügyek bizottsága jelenleg a Románia és Magyarország között meghatározandó határvonalat tanulmányozza, és az a kívánsága, hogy a térségben fegyveres összeütközésekre ne kerüljön sor.

Ezen okokból a román ügyek bizottsága azt kérdezi a Legfelsőbb Tanácstól, nem tartaná-e indokoltnak két olyan vonal kijelölését, amelyek áthágása egyrészről a magyar, másrészről a román csapatok számára tiltva lenne, és így egy meg nem szállt övezet jönne létre a következő két vonal között:

A.) A Vásárosnamény-a két Körös összefolyása-a Szegedtől északra fekvő Algyő fővonaltól nyugatra 10 kilométer a magyar csapatok számára;

B.) A Szatmárnémeti-Nagyvárad-Arad vonaltól keletre 10 kilométer a román csapatok számára.

A Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsára tartozik annak eldöntése, hogy szükséges-e a magyar és román csapatok számára tiltott övezetnek az esetleges bolsevista kísérletekkel szembeni rendfenntartás céljából történő szövetséges megszállása.

A bizottság ülését február 19., szerda 15 órára napolja el.

Az ülést 12 óra 45 perckor rekesztik be.

levéltári jelzet: AD. Actes de la Conférence de la Paix, vol. 53, Commission des Affaires Roumaines et Yougoslaves

4.8. BERINKEY MAGYAR MINISZTERELNÖKNEK VIX ALEZREDESHEZ, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI



203203G. Clemenceau.



Iratok

MISSZIÓ VEZETŐJÉHEZ INTÉZETT FÖLJEGYZÉSEiratszám:84

irat típusa: 474/1919. sz. irat



Alezredes Úr!

Január 29-én kelt, 603/2S sz. jegyzékére205205 adott válaszomban már volt szerencsémünnepélyesen kinyilvánítani, hogy a Magyar Köztársaság kormánya soha nem ismerte el a románok által követelt 26 magyar vármegye elcsatolását.

E jegyzékben azon időpontokkal és érvekkel kívánok foglalkozni, melyek segítségével Maniu úr bizonyítani igyekszik, hogy a kérdéses 26 vármegye elcsatolását és függetlenségét a magyar kormány úgymond elismerte.

I.

Állításai bizonyítékául Maniu úr kifejti, hogy a magyar kormány elismerte az Aradon 1918. október 27-én megalakult Nemzeti Tanácsot; az ország románlakta vidékein engedélyezte nemzeti tanácsok létrehozását, valamint - a rend fónntartása érdekében nemzeti gárdák fólállítását; mivel a hadügyminiszter elrendelte, hogy a román katonák esküjüket, amellyel a Magyar Köztársaságra fólesküsznek, a Román Nemzeti Tanács előtt tegyék le és legvégül, hogy a Román Nemzeti Tanáccsal folytatandó tárgyalások céljából egy magyar miniszter206206

Aradra utazott.

Véleményem szerint a fólhozott tények pontosan az ellenkezőjét bizonyítják mindannak, amit Maniu úr igazolni kívánt, és a magyar kormány álláspontja, amit a magyarországi nemzetiségekkel kapcsolatban mindig is érvényesített, erre magyarázattai szolgál.

A magyar kormány több hivatalos nyilatkozata, valamint következetes magatartása alapján bizonyára ismert Alezredes Úr előtt, hogy a magyar kormány az országban élő minden nemzet számára biztosítani kívánja az önrendelkezési jogot, vagy is a nemzeti autonómiát Magyarország területi sérthetetlenségének és a magyar állam egységének egyidejű fónntartásával.

Nos ez az oka annak, hogy a magyar kormány nemcsak hogy lehetővé tette - többek között a románoknak is -, hanem egyenesen bátorította nemzeti tanácsok és nemzeti gárdák megalakítását, mivel ezeket autonóm mivoltuk ellenére az államérdeket szolgáló szervezeteknek tekintette. Bizonyítja ezt az a tény, hogy a magyar kormánya nemzeti gárdák - közöttük a román nemzeti gárdák - fónntartását közpénzekkel támogatta.

Kell-e meggyőzőbb érv annak bizonyítására, hogy a magyar kormány a Román Nemzeti Tanácsot egyben a magyar államon belül a románok nemzeti önrendelkezési joga alapján működő autonóm szervnek tekintette, mint azon körülmény, hogya magyar kormány lehetővé tette és elfogadhatónak találta, hogyaromán nemzetiségűkatonák esküjüket - amellyel a Magyar Köztársaságra fólesküsznek - a Román Nemzeti Tanács előtt tegyék le, és ezt az esküt érvényes hűségnyilatkozatnak tekintette?

A Magyar Köztársaság egyik minisztere207207 aradi látogatásának hasonlóképpen az volt a célja, hogy megegyezésre jusson a magyar állam határain belül megvalósítandó autonómia tárgyában, amely autonómia megilleti a román nemzetet Magyarországon, ugyanúgy, mint ahogy az időközben már megvalósult a ruszin nemzet és anémet nemzet esetében, tekintettel az 1918. évi X. törvényre, amely autonómiát ad a ruszin nemzetnek és az 1919. évi VI. törvényre, amely ugyanazt biztosítja a német nemzetnek; mindkét törvény hatályba lépett már, mint ahogy az bizonyára nem kerülte el Alezredes Úr figyelmét.

Azonban látva, hogy a Román Nemzeti Tanács Magyarország bizonyos részeinek teljes elszakítását készíti elő azért, hogy azokat a román királysághoz csatolja, a magyar kormány érthető módon minden kapcsolatot


206206 Jászi Oszkár.

207207Ebben az Erdélyi Nemzeti Tanács kimondta Erdély egyesülését Romániával.


Iratok

megszakított említett Tanáccsal. A magyar kormány pontosan ezért nem ismerte el anagyszebeni román kormányzótanácsot, és mindig erélyesen tiltakozott működése ellen.

Úgy vélem, fóntiek alapján nyilvánvaló, hogy a magyar kormány egyetlen intézkedéséből vagy nyilatkozatából sem következik, hogy a magyar kormány - akár hallgatólagosan - elfogadta volna Magyarország valamely részének elszakítását. Ellenkezőleg, törekvései mindig arra irányultak - amint az fóntiekből kiderül -, hogy a román nemzet Magyarország határain belül önrendelkezési jogának megfelelő autonómiát kapjon.

II.

Maniu úr azon érvelése, amely Erdély, illetőleg a 26 magyar vármegye elszakítását a tények egyoldalú beállításával elismert jogi tényként kívánja bemutatni, hasonlóképpen megalapozatlan.

Következésképpen az a tény, hogy a Román Nemzeti Tanács, illetőleg a román nemzeti párt végrehajtó bizottsága a Nagyváradon 1918. október 12-én megfogalmazott kiáltványában bejelentette a román nemzet elévűlhetetlen jogát az önálló és nemzeti élethez; valamint hogy a Román Nemzeti Tanács 1918. november 9-én fólhívta a magyar kormányt a románlakta területek összessége fólötti kormányzati hatalom önkéntes átadására, és legvégül az 1918. december l-jei gyulafehérvári határozat208208 semmijelentőséggel nem bír, tekintettel arra, hogy ezen események mind a románok egyoldalú cselekedeteinek következményei, melyekhez a magyar kormány soha nem járulthózzá, és melyek ellen erélyesen tiltakozott.

Mi sem természetesebb, mint hogy a gyulafehérvári határozat elleni tiltakozásában a magyar kormánya fegyverszüneti egyezményre is hivatkozott, hiszen tiltakozása a szövetségeseknek is szólt, következésképpen' a magyar kormánynak rá kellett arra mutatnia, hogy az emlí tett határozat mennyire sérti a fegyverszüneti egyezmény rendelkezéseit.

Egyébként fónti eseményeknek nemcsak azért nem kell jelentőséget tulajdonítani, mert egyoldalú tettek következményei, hanem azért sem, mert a Román Nemzeti Tanács ugyanúgy, mint a gyulafehérvári nemzetgyűlés - amely kizárólag románokból áll, mivel más nemzetiségű lakosokat nem hívtak meg és nem fogadtak be -, legfóljebb a kérdéses terület román lakosságát képviseli, jóllehet a románok a követelt 26 vármegye össznépességének csak 43 százalékát teszik ki. Következésképpen igen különös és a népek önrendelkezési jogával szöges ellentétben álló lenne, valamint az erőszak fogalmát is kimerítené, ha a többség - vagyis a szóban forgó terület lakosságának 57 százaléka - akaratával szemben a kisebbség akarata érvényesülne. Ú gy hiszem, nem szükséges egyéb érveket fólhozni annak bizonyítására, hogy e 26 vármegyében élő magyarok és németek vágyai és törekvései teljesen ellentétesek a románok szándékaival. A szászok medgyesi határozatát illetően van szerencsém fólhívni figyelmét, hogy annak szintén nem lehet fontosságot tulajdonítani, hiszen e határozatot a megszálló csapatok rémut:alma kényszerítette ki, kiváltva ezzel a magyarországi Német Nemzeti

Tanács legerélyesebb tiltakozását. Mindezek következtében a gyulafehérvári határozat nem tekinthető másnak, mint a lakosság román része egyoldalú döntésének, ami semmi

féleképpen nem rendelkezik egy népszavazás súlyával..

Föntiekkel a valóságos helyzetet szerettem volna önnel jobban megismertetni, és remélem, sikerült Alezredes urat Maniu úr érveinek megalapozatlan voltáról meggyőznöm.

III.

Megragadom az alkalmat, hogy kijelentsem: a népek önrendelkezési jogát illetően a magyar kormány a jövőben is a fóntebb kifejtett elveket fogja követni, és ezen álláspontjának érvényesítéséről a megszálló csapatok bármilyen erőszakos tettének nyomása ellenére sem hajlandó lemondani. A magyar kormány szilárd meggyőződése, hogya népek önrendelkezési jogának szabad népszavazás útján kifejezett akaratukban kell megnyilvánulnia. A magyar kormány egy pillanatig sem kételkedik abban, hogya békekonferencia ne ugyanezt vallja.

Kérem Alezredes Urat, szíveskedjék jelen fóljegyzésemet elöljárójának továbbítani.

Kérem Alezredes Urat, fogadja igaz nagyrabecsülésem kifejezését.

AG.17N515 c/2. d/1.

208208 Jászi Oszkár.


Iratok


iratszám:85209209




AZ ELNÖK Alby tábornoknak, a francia vezérkar főnökének adja meg a szót, aki az erdélyi meg nem szállt övezet kijelölésének kérdésében kíván bejelentést tenni.

ALBY TÁBORNOK (Franciaország) fölolvassa az alábbi jegyzéket, amelyet a bizottság egyik asztalára helyez:

A román ügyek bizottsága február 17-i ülésén - a két fél között Erdélyben jelenleg is folyó fegyveres összeütközések elkerülése céljából - meg nem száll övezet létrehozását indítványozta magyarok és románok között.

A román ügyek bizottsága az esetleges bolsevista kísérletekkel szembeni rendfenntartás céljából ezen övezet szövetséges megszállásának lehetőségét fontolgatja.

E javaslatokkal kapcsolatban a következőket kell megjegyezni:

a) Valójában arról van szó, hogy föl kell mondani a magyar kormánnyal november 13-án Belgrádban aláírt katonai egyezményt210210, és új demarkációs vonalat kell kijelölni.

A félreértések elkerülése végett mindenek előtt le kellene szögezni, hogy a Szegedtől nyugatra húzódó - a várost is magában foglaló - vonal továbbra is érvényben marad, és az új vonal Erdélynek csak az Aradtól északra fekvő részére vonatkozik.

b) A magyar fegyveres erők visszavonására javasolt vonallal kapcsolatban nem merült föl kifogás.

c) Ugyanakkor ami a román csapatok megszállási övezetének határát illeti, a bizottság indítványa Nagyvárad (Grosswardein), Nagykároly (Nagy-Karoly), valamint Szatmárnémeti helységeket a nem megszállt övezetben hagyja.

Márpedig ezek a városok - amire Berthelot tábornok már több ízben fölhívta a figyelmet - rendkívül fontos vasúti csomópontok, mivel Erdély egész közlekedését meghatározzák. Következésképpen - amennyiben biztosítani akarjuk a gazdaság működését és evvel együtt a rend fönntartását, illetve az összeütközések elkerülését - elképzelhetetlen, hogy ne szálljuk meg ezeket a helységeket, amelyek térségében bolsevista mesterkedések folynak.

Habár Arad jelenleg francia megszállás alatt van és valószínűleg maradhat is, arra nincs mód, hogy északabbra (Nagyvárad stb.) francia egységeket küldjünk, tekintettel az egyik hadosztályát a közeli jövőben éppen föloszlatni készülő Henrys-hadseregben tapasztalható létszámhiányra, amely - a számtalan föladattal megbírkózni kénytelen, és emellett még egy esetleges dél-oroszországi bevetésre is készen álló - Berthelot-hadsereget is sújtja.

Ennek következtében lehetővé kell tenni tehát, hogy a román csapatok a városokkal együtt megszállják a Nagyvárad-Nagykároly-Szatmárnémeti vonalat, amely számukra az új demarkációs vonalat fogja jelenteni.

Egyébként a legteljesebb fenntartással élhetünk, hogy ez a megszállás ne befolyásolja a békekonferencia döntéseit, mint ahogy a Rajna jobb parti hídfőállásainak francia megszállása sem jelenti azok szövetséges kézbe kerülését a későbbiek folyamán.

209209A 15 órakor megnyitott ülésen, amelyen Tardieu elnökölt, Day, Seymour, Sir Eyre Crowe, Leeper, Laroche, de Martino, gróf Vannutelli Rey, Palairet, Aubert, de Saint-Quentin, gróf Vinci, Horchow főhadnagy, valamint Alby tábornok vettek részt.210210A 33. sz. alatt föntebb közölt irat.


Iratok

ÖSSZEGZÉS

Következésképpen van szerencsénk az alábbiakat javasolni:

A fegyverszünetnek a magyar fronton történő alkalmazásával megbízott Franchet d'Esperey tábornok hozza a következő határozatot a magyar kormány tudomására:

1. A magyar csapatok ... időn belül vonuljanak vissza a Vásárosnamény-a két Körös összefolyása-Algyő (Szegedtől északra) vonaltól nyugatra 10 kilométerre;

2. Szegedtől nyugatra semleges övezet jön létre, amelyet nyugaton az 1. pontban meghatározott vonal, keleten a Szeged-Makó-Arad-Nagyvárad-Nagykároly-Szatmárnémeti vonal határol, fönti helységek Aradtól nyugatra - a várost beleértve - szövetséges, Aradtól északra - a várost kizárva - román megszállás alá kerülnek.

AZ ELNÖK ehhez azt fűzi hozzá, hogy az Alby tábornok által előadott kérdésről tájékoztatnia kell a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsát. Fölkéri az egyes küldöttségeket, ismertessék álláspontjukat.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) kételyeit fejezi ki azt illetően, hogy helyénvaló volna az amerikai kormánynak valamint képviselőinek kiemelkedő szerepet vállalnia katonai intézkedések dolgában folyó vitákban, illetve döntésekben. Az amerikai küldöttség meghajlik a katonai szempontok kényszerítő ereje előtt, ugyanakkor sajnálattal veszi tudomásul, hogy miattuk az eredetileg meghatározott vonal módosul.

DE MARTINO (Olaszország) az eljárás szabályszerű lefolytatása érdekében kötelességének tartja, hogy tanácskozzon az olasz küldöttség katonai szakértőivel, mielőtt egy katonai jellegű kérdésben végleges döntését ismertetné, annál inkább, mivel az Osztrák-Magyar Monarchiáról, vagyis egy olyan ellenséges országról van szó, amellyel Olaszország külön fegyverszüneti egyezményt kötött.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) úgy véli, mivel a kérdés katonai jellegű, nem a bizottság, hanem nyilvánvaló módon a Legfelsőbb Haditanács hatáskörébe tartozik. Mindamellett semmi akadályát nem látja annak, hogy amikor a bizottság a Legfelsőbb Haditanács elé terjeszti az ügyet, ismertesse véleményét egy nem megszállt övezet létrehozásáról Erdélyben. Azonban e vélemény semmiképpen sem befolyásolhatja a területek végleges odaítélését.

LAROCHE (Franciaország) egyetértését fejezi ki az első angol küldöttnek a bizottság hatásköri korlátaira vonatkozó véleményével, majd megadja az okot, amely szükségessé teszi a bizottság beavatkozását: ez az a tény, hogy Románia nem vett részt annak a fegyverszünetnek az aláírásában, amelyet a főparancsnokság Magyarországgal kötött, ezért úgy tekintik, e szerződés őket nem köti, és nem hajlandók Franchet d'Esperey parancsainak engedelmeskedni.

ALBY TÁBORNOK (Franciaország) megerősíti Laroche magyarázatát.

AZ ELNÖK úgy gondolja, a bizottság egyöntetű véleményének ad hangot, amikor megállapítja, nem tartozik a bizottság hatáskörébe, hogy katonai jellegű kérdésekben döntsön, ugyanakkor módjában áll azon kívánságát kifejezni, hogy hozzanak intézkedéseket a fegyveres összetűzések megakadályozására egy olyan térségben, amely jelenleg tanácskozásainak tárgyát képezi. Ilyen értelemben szándékozik majd a Legfelsőbb Haditanács előtt nyilatkozni, amikor átnyújtja a bizottság február 17-én hozott határozatát, az Alby tábornok által az előbb fölolvasott jegyzékkel, valamint azon jegyzékekkel együtt, amelyeket az olasz és a z angol bizottság szükségesnek vél átadni.

A bizottság egyetértését fejezi ki az elnök által javasolt eljárással kapcsolatban.211211

AZ ELNÖK megköszöni Alby tábornok beszámolóját.

ALBY TÁBORNOK elhagyja az üléstermet.

AZ ELNŐK fölszólítja a bizottságot, folytassa az erdélyi határok vizsgálatát, majd az egyes bizottságok véleményét kéri az előző nap több küldött részvételével megtartott félhivatalos ülésen Le Rond tábornok által - akit De Martonnal együtt hallgattak meg - előterjesztett javaslattal kapcsolatban.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, hogy az amerikai küldöttség egyetért De Martonnal a

211211Megjegyzés az okmányhoz: A semleges övezet kérdését 1919. február 21. és 26-i ülésén a kormányfők és a külügyminiszterek tanácsa megvizsgálta.


Iratok

magyar statisztikák rendkívül tendenciózus jellegét illetően. Mély benyomást tettek rá Le Rond tábornok gazdasági vonatkozású érvei. Készségggel elfogadná az új határvonalat, amennyiben a tábornokkal együtt hihetné, hogy az e vonal és az amerikaiak által javasolt vonal közötti magyar népesség száma nem több 40 000 léleknél. Ám mivel már az első vizsgálódásai sokkalta nagyobb számot adtak, kénytelen fönntartani véleményét.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) megállapítja - anélkül, hogy pontos adatokkal tudna szolgálni -, hogy az Arad és a Bihar vármegyebéli magyar népesség nagy száma az amerikai küldöttség kételyeit fölöttébb valószínűvé teszi.

AZ ELNÖK véleménye szerint Le Rond tábornok határvonala első látásra legalább 200 ezerrel több magyart juttatna Erdélybe, mint az amerikai tervezet.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) úgy véli, a 300 ezres szám közelebb áll a valósághoz.

AZ ELNÖK indítványára a bizottság az etnográfiai vita folytatását a következő ülésre halasztja, ameddig elvégzik a különböző becslések ellenőrzését.

AZ ELNÖK megkérdezi dr. Seymourtól, hogy vajon az amerikai küldöttség az Erdélybe kerülő magyar lakosság számára vonatkozóan meghatározott egy értéket, amin nem hajlandó túllépni.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) azt válaszolja, hogy a kérdést nem általánosságban, az egész határra érvényesen, hanem minden egyes régióra nézve, külön-külön kell megvizsgálni.

AZ ELNÖK megjegyzi, hogy a határt a Le Rond tábornok által javasolt vonalnál nehezen lehetne közelebb vinni a vasútvonalhoz.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) úgy véli, a román határ magában foglalhatná Nagyszalontát (Nagy-Szalonta), Nagyváradot valamint Székelyhidat, ám Nagykárolytól illetve Szatmárnémetitől keletre kellene húzódnia, aminek következtében egy bizonyos számú magyar megmenekülhetne, ugyanakkor Romániának is megmaradna a lehetősége, hogy közvetlen vasútvonal kösse össze a Tiszával. A három szakasz teljes hossza, amelynek megépítésével folyamatossá tehető a pálya, összesen nem több, mint 100 kilométer.

LEEPER (Brit Birodalom) véleménye szerint egy Kisjenő és Nagyszalonta közötti 40 kilométeres összekötő szakasz megépítése nem ütközne nehézségbe. Kéri az amerikai delegációt, közöljék, hogy javaslatuk szerint hol kellene megépíteni a többi összekötő szakaszt.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) úgy gondolja, hogy a a vasúti pálya a Székelyhidat Margittával összekötő villamosvonal mentén épülhetne meg; ez utóbbi város és Tasnádszántó (Tasnad-Zanto) között még 25 kilométernyi új szakaszra lenne szükség.

AZ ELNÖK erre azt az ellenvetést teszi, hogy a francia küldöttség szakértői szerint a Nagykároly, illetve Szatmárnémeti térségében a vasútvonal és a hegyek között húzódó mocsarak nem teszik lehetővé új vasútvonal megépítését. Ezenkívül a bizottság megkülönböztetett figyelmébe ajánlja azon tényt, hogy Alby, Franchet d'Esperey, valamint Berthelot tábornokok - akik közül az utóbbi kettő a helyszínen tartózkodik - véleménye szerint a Nagyvárad-Nagykároly (Nagy-Karoly)-Szatmárnémeti vonal birtoklása alapvetően fontos Románia számára.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, hogy az amerikai küldöttség meghallgatta szakértői véleményét a szükséges összekötő szakaszok kivitelezhetőségét illetően Nagykárolytól és Szatmárnémetitől keletre.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) kifejti, hogy az olasz küldöttség szakértői kivitelezhetőnek tartják a munkálatokat. A pálya minden nehézség nélkül elkerülheti a mocsarat, amennyiben a keletebbre húzódó dombvidéken építik meg, amelynek magassága sehol sem haladja meg a 200 métert.

LAROCHE (Franciaország) arra hívja föl a figyelmet, hogy ha Romániát Szatmárnémetitől keletre szorítják vissza, úgy minden lehetőségtől megfosztják, hogy közös határa legyen Cseh-Szlovákiával, amely kapcsolat szükségességét az angol küldöttség meggyőző érvek fölsorakoztatásával előzőleg már kimutatta. E ponton a szövetségesek ügyének kell felsőbb érdekből érvényesülnie, amelyet nem előzhet meg az a máskülönben jogos törekvés, hogy ne adjunk túl sok magyart Romániának. Az olasz küldöttségnek bármelyik másnál kevesebb oka van a tétovázásra, hogy e nyűgtől megszabaduljon, hiszen már korábban késznek nyilatkozott a Románia számára az angol vagy a francia határvonal-tervezetnél jóval előnyösebb 1916-os szerződést teljességében


Iratok

alkalmazni.

AZ ELNÖK bejelenti, hogy a francia küldöttség hajlandó a Le Rond tábornok által javasolt vonal kisebb módosítására, amely már maga is egyezkedés következtében alakult ki, hiszen az eredeti francia vonalnál jóval keletebbre húzódik. Ugyanakkor kitart amellett, hogy a fejlődéshez szükséges minden vasútvonalat most nyomban adjanak meg a román Erdélynek. Hiszen konfliktusok magvát vetjük el akkor, amikor egy háborúban legyöngült országtól azt akarjuk követelni, hogy nehéz talajon költséges vasúti összekötő vonalakat építsen.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) kifejti, hogy az angol küldöttség a Románia és Cseh-Szlovákia közötti kapcsolat érdekében igen nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy juttassanak Romániának egy Nagykárolyt Csappal összekötő vasútvonalat. Szándéka szerint - ahogy az tervezetéből is kitűnik (kék pontozott vonal) - a közvetlen vonalat hagyná meg neki, de egy olyan megegyezéses megoldást is hajlandó elfogadni, amelyik Szatmárnémetit a románoknak juttatva lehetőséget adna nekik arra, hogy Halmi és Tiszaújlak között összekötő vonalat építsenek. Egy ilyen határvonal igazságos kompromisszumot jelentene az angol és az amerikai javaslatok között.

DE MARTINO (Olaszország) Laroche-nak válaszolva kijelenti, hogy - Orlandónak a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa előtt tett nyilatkozataival összhangban - Olaszország érvényesnek tekinti az 1916. évi szerződést. Ám mihelyt a szerződésben megállapított vonaltól eltérnek, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a veszélyt, ami Romániát az idegen népesség tömegeinek bekebelezésével fenyegeti, amelyek határai mentén az irredentizmus gócaivá válnának. Az olasz küldöttség nagy figyelemmel hallgatta az amerikai küldöttség által kifejtett szempontokat, és - éppen Románia érdekében - hajlik arra, hogy elvben csatlakozzék az amerikai indítványhoz.

A bizottság - egy DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok), LAROCHE (Franciaország) és AZ ELNÖK között kialakult eszmecserét követően - úgy határoz, elhalasztja az Erdély nyugati határára vonatkozó döntését, hogy az egyes küldöttségeknek módjuk nyiljon a kérdés újbóli vizsgálatára a különböző etnikumok megoszlását valamint a közlekedési utak gazdasági jelentőségét illetően.

Miután a bizottság úgy határozott, rátér a Bánság határának vizsgálatára, AZ ELNÖK fölkéri az egyes küldöttségeket álláspontuk ismertetésére.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) előadja, hogy az amerikai küldöttség habozik, elfogadja-e a javasolt angol határvonalat, amely Temesvártól nyugatra elválik az amerikaitól és Szeged irányában folytatódik, eképpen meredek kiszögellést hozva létre a Marostól délre. Mivel a Bánság kettéosztása következtében a románok amúgy sem rendelkezhetnek a Belgrádba vezető folyami hálózat egésze fölött, többé nincs okuk arra, hogy a Maros egész folyását maguknak követeljék. Egyébként a szabad hajózás jogát a Maroson és a Tiszán akkor is megkaphatják, ha a két folyó összefolyása nincs a birtokukban. Másrészről a "kacsacsőrök" - mind a kiszögellésen belül, mind a környező területen élő lakosság számára - megannyi hátrányt jelentenek a közigazgatás és a gazdaság szempontjából. Esetünkben a makó-szegedi vasútvonalat, amely Makótól nyugatra a Maros északi partjáról áttér a déli partra, román terület vágja majd ketté, annak ellenére, hogy e két város - az angol javaslat értelmében - Magyarországon marad.

LEEPER (Brit Birodalom) nem vitatja, hogy a Maros déli partján létrejövő kiszögellés zavaró lehet, főleg stratégiai szempontból. Azonban a szükségképpen mesterségesen kialakított határvonalak között - amelyekkel a Bánságban a román és szerb lakosság pontos egyensúlyát igyekeznek elérni a két osztozkodó fél között - az angol javaslat tűnik a legjobbnak. Előnye, hogy a Marost - amely hosszának 19/20 részén erdélyi területen folyik - teljes egészében a románoknak adja. Végül, noha a Nagykikinda-Szeged vasútvonalat Szerbiának hagyja, a temesvár-makói vasút Romániához kerül, ugyanakkor ez utóbbi város magyar területen marad.

DE MARTINO (Olaszország) arra hívja föl a figyelmet, hogy a határmegállapítással járó kérdések és nehézségek a Tiszától keletre ugyanazok, mint a Tiszától nyugatra. Márpedig a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa éppen most bízta meg a bizottságot a Jugo-Szlávia és Ausztria, illetve Magyarország közötti határ tanulmányozásával. Az olasz küldöttség véleménye szerint a két kérdés vizsgálatát össze kellene kapcsolni, és azokat a kölcsönös összefüggések figyelembevételével megoldani.

AZ ELNÖK azt válaszolja, hivatalosan még nem közölték vele a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsának határozatát. Mindamellett helyt ad az olasz küldöttség kívánságának, és azt javasolja a bizottságnak, hogy a Bánság kérdésének vizsgálatát délről, tehát a dunai területeknél kezdje.

Az elnök javaslatát általános helyeslés fogadja.


Iratok

AZ ELNÖK kifejti, hogy a francia küldöttség - azon szándéktól vezérelve, hogy Szerbiának az ellenséges betörések hagyományos útvonalául szolgáló Morava völgyét teljes hosszában fedező határt adjon - a Bánság déli részében olyan vonalat javasolt, amely a temesvári vasutat elvágja a Dunától. Ugyanakkor hajlandónak mutatkozik ezen stratégiai érvet egy olyan elvért föláldozni, amelynek alkalmazását Erdély nyugati felére nézve követeli - vagyis az egységes közlekedési hálózat elvéért -, következésképpen kész a temesvár-dunai vasutat egész hosszában Romániának juttatni.

LAROCHE (Franciaország) úgy véli, a bizottság erőteljes, stratégiai és gazdasági jellegű indokokkal igazolt szerb ellenállásra számíthat. A szerbek számára elsőrendűen fontos a Morava-völgy bejáratának védelme, és inkább lemondanának Nagykikindáról, csakhogy megtarthassák Fehértemplomot. Véleményük szerint az orsovai vasútvonal megfelelő összeköttetést jelent Temesvár és a Duna között. Egyébként gazdasági szempontból ezen utóbbi állítás nem igen állja meg a helyét, mert egy vasútvonal vagy közvetlen, vagy olyan, mintha nem is volna.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) Le Rond tábornokra hivatkozik, aki nem tekinti meghatározó fontosságúnak a szerbek által követelt, Morava előtt húzódó határbiztosítási vonalat.

AZ ELNÖK megerősíti az első amerikai küldött állítását, majd hozzáteszi, mivel a francia küldöttség belenyugodott abba, hogy a Bánság kérdésében mind a szerbek, mind a románok elégedeltlenségével számolni kell, kész komoly erőfeszítést tenni a többi küldöttséggel való megegyezésre, ezért elfogadja az angol-amerikai vonalat a Duna és ezen vonalnak a korábbi francia vonallal alkotott metszéspontja között.

DE MARTINO (Olaszország) kijelenti, hogy az olasz küldöttség a megbékélés szellemében csatlakozik az elnök által fölvetett kompromisszumos javaslathoz.

AZ ELNÖK kifejti, hogy a francia küldöttség ragaszkodik ahhoz, hogy fenntartsák az általa javasolt határvonalat attól a ponttól nyugatra, ahol az metszi az angol-amerikai vonalat. Ez a határvonal - amely fokozott mértékben veszi figyelembe az 1916-os szerződés kikötéseit, valamint az etnográfiai viszonyokat - román népességet vesz el Szerbiától és juttat Romániának.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) elismeri, hogy a Bánság északi részét benépesítő kevert lakosságon belül a románok viszonylagos többséget élveznek. Azonban fölhívja a figyelmet arra, hogy a közigazgatási határoknak - amelyeket az amerikai tervezet tiszteletben tart - még román vélemények szerint is nagyobb jelentőségük van a Bánságban, mint egyebütt. Másodsorban pedig azt észrevételezi, hogy a francia határvonal-tervezet kettévágja a Módos-Belgrád vasútvonalat.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) előadja, hogy az angol küldöttséget javaslata kialakításakor ugyanazon megfontolások vezették, mint az amerikait. Nehezen tudna más olyan vonalat elképzelni, amelyik a Nagykikinda-Belgrád vasutat a szerbeknek juttatja. Ugyanakkor az a kívánsága, hogy a kérdést alaposabb vizsgálatnak alávetve olyan megegyezésre jussanank, amely megfelelő választ jelenthet a francia küldöttség békülékeny magatartására.

DE MARTINO (Olaszország) arra hívja föl a figyelmet, hogy a bizottság a Bánság északi felébe érkezett, amelyet igen szoros szálak fűznek a Tiszától nyugatra elterülő térséghez, ezért a bizottság csak nehezen képes a két kérdést elválasztani egymástól. Ez az oka annak, hogy az olasz küldöttség e tárgyban javaslatot kíván majd benyújtani.

A Bánságról folyó vita folytatását későbbi időpontra halasztják.

AZ ELNÖK indítványára a bizottság úgy határoz, hogy az elkövetkezőkben az ülések egy részét meghallgatásokra fordítja, és az első alkalommal - a következő ülésen - a román küldöttséget fogja meghallgatni.

Abban is határoznak, hogy a meghallgatásokon a bizottság egyedüli szóvivője az elnök lesz. Az egyes küldöttek előzetesen írásban adják át neki kérdéseiket, amelyeket - a kérdező személyének fölfedése nélkül - ő fog majd föltenni a meghívott személyiségeknek.

A bizottság ülését február 21., péntek 15 órára napolja el.


levéltári jelzet: AD. Actes de la Conférence de la Paix, vol 53, Commission des Affaires Roumaines et


Iratok

Yougoslaves


iratszám:86212212




Az elnök üdvözli Brătianut (Bratiano) és munkatársait. Elmondja, hogy a bizottság - amely már megvizsgálta az általuk benyújtott memorandumokat és a Szövetségesek Legfelsöbb Tanácsa előtt elhangzott nyilatkozataikat213213

- hálás lenne, ha először a különböző, földrajzi, politikai és gazdasági jellegű kérdéseire válaszolnának. Egyébiránt a bizottság észrevételeiket, amelyeket szükségesnek tartanak megtenni, a legnagyobb örömmel fogadja.

BRĂTIANU közli, hogy a bizottság rendelkezésére áll. Egyben szeretné leszögezni - anélkül, hogy a Románia számára alapvető fontosságú 1916. évi szerződés214214 ügyét újfent szóba kívánná hozni -, hogy a bizottság által folytatott munkát a román követelések - amelyeknek ezen szerződés helyt adott - elméleti igazolásaként értékeli.

Rátérve az Erdélyre vonatkozó kérdésekre AZ ELNÖK fölkéri a román küldöttséget, tájékoztassa a bizottságot az erdélyi kivitel főbb irányairól, a célországokról, valamint a közlekedési útvonalakról, amelyeken az exportáru rendeltetési helyére jut.

BRĂTIANU mindenekelőtt föl kívánja hívni a figyelmet arra, hogy Erdély északi határa, úgy, ahogy az 1916. évi szerződésben szerepel, gazdasági szempontból minden ésszerűséget nélkülöz, mivel az Erdélyt Lengyelországgal összekötő Máramarossziget-Körösmező-Kolomea vasútvonal mintegy 50-60 kilométeres szakaszát Galíciának hagyja. E rendelkezést Oroszország kényszerítette ki, mivel közvetlen utat akart a Tiszához. Azonban most, hogy bizonytalan, Galícia Lengyelországé marad-e, ez a helyzet fölöttébb zavaró folytonossági hiány kialakulásával fenyeget Lengyelország és Erdély között. Ez főképpen a lengyeleket sújtja majd, akiknem nem lesz meg a lehetőségük arra, hogy a nagy hajózható vízi utakhoz - a Tiszához és a Dunához - kijussanak.

Válaszul az elnök tulajdonképpeni kérdésére Brătianu kifejti, hogy az erdélyi kivitel természetes útvonalait a Maros, a Tisza, a Duna és a bánsági csatornák alkotta hajózható vízi utak hálózata jelenti, amelynek kijárata a konstancai kikötő illetve a Duna torkolata. Mielőtt az 1866. évi egyezmény 215215 megerősítette volna a magyar uralmat, Erdély termékeinek nagy részét Románia fogadta be. A későbbiekben, főleg 1883-tól a magyar kományzat új tarifarendszert vezetett be, hogy e forgalmat Fiume és az Adriai-tenger felé terelje. Ám képtelen volt megakadályozni, hogy bizonyos fajta nehézárukat, mint amilyen a fa, továbbra is Galacba szállítsanak. Egyébként a Tisza tavat és Debrecen környékét kivéve Erdély a kisbirtokos gazdálkodás, az erdőségek, a bányák országa, amelynek lakossága gazdaságilag mindig is Romániához kapcsolódott. Ez nem csak a románokra igaz, de a székelyekre is, akik Moldvában és Havasalföldön keresnek munkát, és úgyszintén a szászokra, akik a városi kereskedelmet tartják a kezükben, és állandó kapcsolatban vannak a román piacokkal. Ezek a rétegek mind kedvezően fogadták a román megszállást, amely számukra gazdasági előnyöket jelent.

Válaszul AZ ELNÖKNEK a hajózható vízi utaknak, illetve a vasutaknak az export lebonyolításában elfoglalt jelentőségét firtató kérdésére BRĂTIANU kifejti, hogy Romániát egy középen emelkedő hegyvidék - Erdély -, és az azt körülvevő, hajózható vízi utakkal - a Dnyeszter, a Tisza és a Duna - szegélyezett alföldek alkotják. A

212212A 10 órakor megnyitott ülésen, amelyen Tardieu elnökölt, Day, Seymour, Sir Eyre Crowe, Leeper, Laroche, de Martino, gróf Vannutelli Rey, Palairet, Aubert, de Saint-Quentin, gróf Vinci, Bratianu (Bratiano), Vaida-Voevod, Misu, valamint Horchow főhadnagy vettek részt.213213Románia területi követeléseit a memorandumok és nyilatkozatok foglalták össze. Egyik memorandumuk a 176. sz. alatt, föntebb közölt irat I. Mellékletében található.214214Lásd a 121. sz. alatt, föntebb közölt irat 3. jegyzetét.

215215Az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezésről van szó.


Iratok

hegyvidék minden terméke természetes módon az alföldre, majd onnét a hajózható vízi utakon a tenger felé veszi útját. Az Erdély központi részét a perifériával összekötő Marosnak különös jelentősége van, és hegyvidékben hullott csapadék elvezetését is biztosítja. Jelenleg kisebb hajókkal Marosújvárig (Maros-Ujvar) hajózható, ám pótlólagos - és helyenként nehéz - munkálatokkal egészen Szászrégenig (Szasregen) hajózhatóvá lehetne tenni. Ami az Oltot illeti, gyors folyása miatt igen költséges munkálatokra lenne szükség.

AZ ELNÖK az iránt érdeklődik, hogy a nyugat-keleti irányú közlekedés mellett - amely iránt a magyar kormány kizárólagos érdeklődést tanúsított, és amely természetes módon a hajózható vízi utakat veszi igénybe - a román kormány szerint szükség van-e észak-déli irányú közlekedésre, amely vasúton bonyolódna. Ha igen, úgy szeretné megismerni a román kormány véleményét a tekintetben, hogy a meglevő vonalak fölszerelése illetve kiegészítése milyen elengedhetetlenül szükséges munkálatokkal és költségekkel járna.

BRĂTIANU két nagy nemzetközi - a Duna alsó szakaszát egyrészt Galíciával és Lengyelországgal, másrészt a cseh-szlovák területekkel összekötő - vonal megépítését tartja szükségesnek. Anélkül, hogy pontosan meg tudná határozni, hol húzódna e fontos vasútvonal, úgy véli, először is igénybe lehetne venni a Magyarország által a fiumei kikötő kiszolgálása érdekében megépített Szeged-Gyula-Nagyvárad vonalat. Nagyvárad fölött e vonal kettéágazna: egyik ága északnyugatnak, Nagykárolyon át Cseh-Szlovákia irányában, a másik északkeletnek, Szatmárnémetin át Galícia felé folytatódna. Szükséges lenne az utóbbi szakaszon található egyvágányú mellékvonalak átépítése kétvágányúra. Brătianu nem szolgált pontos részletekkel mindezen munkálatok költségeit illetően, mivel értékelése szerint a vasúti pálya megépítésének kilométerenkénti költségei a talajviszonyoktól függően 40 000 és 1 000 000 frank közötti összegre rúgnak.

AZ ELNÖK azt kérdezi, Erdély melyik országból fogja behozatalát biztosítani, és e forgalom milyen útvonalon fog bonyolódni.

BRĂTIANU úgy véli, az értékesebb importárukat inkább vasúton, míg a bányák, erdők nagyobb terjedelmű exporttermékeit lehetőség szerint inkább vízi uton kellene szállítani. Mindamellett a közép-európai országok a továbbiakban a vasúti forgalmat illetően sem fognak olyan monopolhelyzetet élvezni, mint amilyet a háború előtti megfizethetetlen tarifák számukra lehetővé tettek.

AZ ELNÖK fölkéri Brătianut annak ismertetésére, hogy a román kormány milyen politikát kíván folytatni a jövőben a nemzeti kisebbségekkel, mindenekelőtt a magyarokkal kapcsolatban.

BRĂTIANU megerősíti, hogy a román kormány szándéka szerint a magyarokat elvileg a többi nemzetiségekkel azonos módon fogja kezelni. Mindamellett - tekintettel arra, hogy egy, a háború következtében politikai előjogaitól - melyekkel korábban visszaélt - megfosztott fajról van szó, amely ennek következtében túlnyomó részben ellenségesen viszonyul a Romániával való egyesüléshez - szükség lesz egy átmeneti időszakra. Mielőtt az erdélyi és hasonlóképpen a magyarországi magyarokkal óhaja szerint tartós baráti kapcsolatra lépne, a román kormánynak rájuk kell kényszeríteni akaratát, és ell kell fogadtatni velük győzelme végleges voltát. A jelenlegi bizonytalan állapot olyan erjedést táplál, amely elhúzódva csak súlyosbodik. Erdélyben Budapestről érkező politikai ügynökök pamfleteket osztogatnak, nemcsak a magyarok, hanem a székelyek és a szászok körében is, melyekben a román uralom elleni fölkelésre és az agrárbolsevizmusra lázítanak. Ezen iratok némelyikén a magyar hadügyminisztérium pecsétje található. E mesterségesen szított lázongás végeztével a román kormány nyelvi és kulturális téren ugyanazt a rendkívül liberális politikát folytatja majd a magyarokkal kacsolatban, mint amit a Románia lakosságának egyötödét vagy egynegyedét a jövőben kitevő nem román elemek vonatkozásában kíván követni; semmi kétség, hogy akkor a magyarok tömegesen csatlakoznak majd az új rendszerhez, amelyet sokuk már elfogadott.

AZ ELNÖK megjegyzi, hogy a kérdés különösen súlyos lesz a városokban, így például Nagyváradon , ahol erős magyar többség található. Érdeklődik, hogy a román kormány terevez-e különleges intézkedések foganatosítását, mint amilyen a jogrendszerek közötti szabad választás vagy a érdekeltségek fölszámolására biztosított bőséges határidő

BRĂTIANU a városi magyar lakosságot illetően különbséget tesz a mesterséges - hivatalnokok, katonák, polgárok, sőt ide tartoznak még a magyar közigazgatás által foglalkoztatott munkások is -, és az állandó elemek között, amelyek munkájuk eredményeképpen erős szálakkal kapcsolódnak lakóhelyükhöz.

VAIDA-VOEVOD Kolozsvár példáját hozza föl, ahova - az elmagyarosítást elősegítendő - több mint húsz oktatási intézményt vontak össze.

BRĂTIANU kijelenti, hogy a román kormányzat elő fogja segíteni a mesterséges elemek távozását, amelyek


Iratok

jelenlétét nem tartja kívánatosnak, és liberálisnak fog mutatkozni az állandó elemekkel szemben, amelyeknek assszimilációjáról nem adminisztratív rendelkezések, hanem az idő és az érdekeik fognak gondoskodni. Másrészről a tervezett körkörös szervezet igazságos képviseletet fog a városoknak biztosítani.

AZ ELNÖK fölveti a székelyek kérdését.

BRĂTIANU megismétli, hogy a székelyek jövedelmük legnagyobb részét mindig is Romániából húzták. A budapesti kormánynak az utóbbi harminc év során kifejtett nagyarányú erőfeszítései ellenére, amelyekkel magához igyekezett kötni e népességet, a két hatalom közötti szakítás pillanatában több mint 40 000, Magyarországon mozgósítható székely tartózkodott Romániában. Azonkívül a román csapatokat is jól fogadták, amikor azok székely területre léptek. Ugyanakkor az Erdélyt Romániának juttató végleges döntés halogatása hátrányosan befolyásolja a székelyek korábban kedvező beállítottságát. A román kormány hangsúlyozni kívánja, milyen fontos lenne, hogy mielőbb engedélyezzék számára az általa követelt területek határvonalának elfoglalását.

AZ ELNÖK válaszában közli, hogy az üggyel foglalkozó Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa azt katonai szakértői elé utalta, és hamarosan meghozza döntését.

AZ ELNÖK rátér a Bánság kérdésére, és fölhívja a román küldöttség figyelmét arra, hogy a bizottság köszönettel venne minden olyan érvet, amely e térség gazdasági oszthatatlanságát hivatott alátámasztani.

BRĂTIANU mindenekelőtt egyetlen szó erejéig az etnográfiai kérdést kívánja érinteni. Elismeri, hogy Torontálban a román elem kevesebb számban van jelen, mint a többi vármegyében. E tény azonban véleménye szerint nem igazolja a szerbek azon törekvését, hogy átlépjék a Dunát. Ennek a folyamnak - a béke fönntartása érdekében - áthághatatlan akadályként kell húzódnia a románok és a délszlávok között. Ha ebből az elvből engednek, úgy a román kormányzatnak a továbbiakban nem lesz módja Timok melléki szerb tartomány román lakosságának lappangó irredentizmusát féken tartani.

Földrajzi és gazdasági szempontból a Bánságot három különböző rész alkotja: keleten az erdők és a bányák kincseiben bővelkedő, ám mezőgazdasági terményekben szegény hegyvidék; a központi iparvidék; nyugaton a termékeny síkság. E három tájegység nem élhet meg egymás nélkül. A hegyvidék lakossága munkát és élelmet a központi és a nyugati részen talál. Ami a pásztorokat illeti, télen juhnyájaikkal együtt leereszkednek a síkságra. Ráadásul a hegyekből minden út a síkságon át vezet a Tiszához és a Dunához, amelyek másfelől csak nehezen közelíthetők meg. A Bánságot a szerb igényeknek megfelelően fölosztva nemcsak a vasútvonalakat, de a vízi utakat is ketté kellene vágni.

BRĂTIANU egy, az utóbbi pontra vonatkozó jegyzéket olvas föl; ez a tanulmány megállapítja, hogy a Bánság 666 kilométernyi, gőzhajók számára járható vízi úttal rendelkezik, ebből 250 jut a Dunára, 180 a Tiszára, 118 a Marosra, 3 a Temesre, és 115 a Temesvárt a Tiszával összekötő Béga csatornára. E vízi utak gazdasági jelentőségét mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a háború előtt a Béga csatornán évente több mint 400 000 tonna árut és több mint 8 500 fenyőtörzset szállítottak. Márpedig ebből a 666 kilométerből mintegy 460 Torontál vármegye területén található. És mivel a Bécs-Budapest-Bukarest-Konstanca vasúti fővonal is - Szeged és Temesvár között - ugyanezen vármegyén halad keresztül, az, aki Torontált birtokolja, a dél-magyarországi vízrajzi csomóponthoz tartozó közlekedési hálózat egésze fölötti ellenőrzést is gyakorolja. Ez a helyzet különösen nagy hátránnyal járna Erdély számára, amely képtelen lenne erdeinek termékeit és ásványkincseit hasznosítani, lévén megfosztva a nagyipar fejlődéséhez szükséges két föltételtől: a nemzetközi forgalomhoz csatlakozó természetes közlekedési utak fölötti szabad rendelkezéstől, valamint a gazdasági növekedést oltalmazó természetes határoktól.

A szerbek Torontál bármely részének birtokában a Duna, e nemzetközi hajózási útvonal felé irányuló teljes hajóforgalmat ellenőrizhetik. Márpedig 1911-ben egyedül a Császári és Királyi Dunagőzhajózási Társaság és a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaság 1 989 000 tonna árut szállított a Dunán és 1 282 000 tonnát annak Belgrád felé tartó mellékfolyóin, illetve csatornáin (176 000 tonnát a Tiszán, 287 ezret a Száván, 96 ezret a Dráván, 312 ezret a bácskai alföldön át a Dunát a Tiszával összekötő Ferenc-csatornán és 441 ezret a Béga-csatornán.

BRĂTIANU a bizottság asztalára helyezi a feljegyzést, amiből fölolvasott, majd megjegyzi, számára elfogadhatatlan, hogy az egész kelet-európai hajózás ugyanúgy, mint a legfontosabb román közlekedési utak kijárata szerb kézben legyen. Ezt követően megcáfolja azokat a különböző etnográfiai, politikai és vallási vonatkozású érveket, amelyeket a szerb képviselők követeléseik alátámasztására fölsorakoztattak. Vajon Szerbia a bánsági szerbeket magának követelve nem fog-e Timok melléki román polgárai körében irredenta mozgalmat


Iratok

elindítani? A román kormányzat, amely a timokiakat mindig is támogatta, nemrégiben beadványt kapott tőlük. A szerbek fővárosukat, Belgrádot akarják fedezni, ám kétséges, hogy az új állam fővárosa Belgrád marad. Azt is hangoztatják, hogy a magyar uralom alatt a Bánság nem Romániához, hanem Szerbiához húzott; ez az állítás azonban hamis, mivel a Bánságban mindig a románok vezették az ellenállást a magyarokkal szemben. Végül a bánsági szerb pátriárkára és a szerb kolostorokra is hivatkoznak; ám ezek jelenléte azon privilégiumokból fakad, amelyekkel a Bécset 1849-ben megmentő horvátokat jutalmazták meg az osztrákok.

AZ ELNÖK azt tudakolja a román küldöttségtől, hogy tud-e tájékoztatással szolgálni bizonyos szláv, de nem szerb, a magyar statisztikákban elhallgatott nemzetiségekre vonatkozóan, amelyekre a szerb memorandum céloz.

BRĂTIANU elmondja, hogy a Bánságban 22 000 szlovák, 4800 horvát és 2300 ruszin él, akiket egyébként a román küldöttség szlávként is tartott nyilván.

VAIDA kifejti, hogy a Bánság különböző pontjain, többek között Resicabánya (Résiczabanya) körzetében bolgár katolikus települések találhatók, amelyek a magyar statisztikákban sem szerbként, sem bolgárként nem szerepelnek.

BRĂTIANU azt hangsúlyozza, hogy az etnikai kérdés föl sem merül, amennyiben a Bánság földrajzi, gazdasági és politikai egységét elismerik. Hiszen nemcsak hogy a románok vannak többségben, de a lakosság többi része is bármely más helyett a román uralmat fogja választani. Egy népszavazás kimenetele nem lenne kétséges.

Válaszul AZ ELNÖK kérdésére BRĂTIANU tisztázza, nem arról van szó, hogy elkötelezi magát a népszavazás elfogadása mellett, hanem arról, hogy nem tartana a népszavazástól, ha annak tárgya az oszthatatlan Bánságra lenne. Magától értetődően ennek elengedhetetlen előzetes föltétele lenne a szerb csapatok távozása a Bánság tereületéről, valamint a még internált lakosság hazatérése.

AZ ELNÖK az iránt érdeklődik, hogy vajon Románia a Bánság fölosztása esetén nagy fontosságot tulajdonítana-e, és ha igen, akkor miért, a Maros és a Tisza összefolyása birtoklásának.

BRĂTIANU nem hajlandó annak a föltevésnek alapján vitába bocsátkozni, hogy a Bánságot fölosztják, hiszen ezzel Románia egész gazdasági rendszerének tönkretételét jelentené. És akkor mit számítana 10 vagy 100 kilométerrel több vagy kevesebb hajózható vízi út?

AZ ELNÖK megkérdezi, lehetne-e csatornát építeni a Karas és a Maros között.

VAIDA-VOEVOD és BRĂTIANU azt válaszolják, hogy a Karas jelentéktelen folyócska, amely nem alkalmas arra, hogy rajta a Bánság áruforgalmát lebonyolítsák.

BRĂTIANU rámutat, hogy lehetetlenség elfogadható határvonalat megállapítani, amennyiben eltávolodnak a természetes határt jelentő Dunától.

AZ ELNÖK úgy véli, teljes őszinteséggel szóvá kell tennie, hogy amíg Erdélyben Románia hajlandó mesterséges határt elfogadni az ellenséges Magyarországgal, addig a Bánságban természetes határt követel Szerbiával, amelyhez hagyományos barátság köti.

BRĂTIANU erre azt válaszolja, hogy a román latin nép, amelyet - Magyarországot kivéve - minden oldalról szlávok vesznek körül, és számára elsőrendű politikai követelmény az, hogy a szláv országokkal - úgy a Dnyeszteren, mint a Dunán - igen erős természetes határai legyenek.

Nyugat-Erdélyben Románia azért nem ragaszkodik a Tisza-határhoz, mert egyrészről Magyarország megerősödésének kilátásait rosszabbnak ítéli, mint Szerbiáét, másrészről politikailag elhibázott lépésnek tartaná jelentős magyar tömegek bekebelezését egy Debrecen nagyságú politikai központtal egyetemben. Ezzel szemben, ami a Bánságot illeti, a szerb etnikum nem jelentős számú és nagyobb városokat sem mondhat a magáénak, így tehát a földrajzi szempontot kell érvényesíteni.

Ami a szerbek által fölhozott stratégiai érvet illeti - mely szerint szükség van a Belgrád előtt, a Duna északi partján fekvő terület birtoklására -, azt BRĂTIANU gyanúsnak tartja, hiszen a hídfőállás nem védekezésre, annál inkább támadásra szolgál.

AZ ELNÖK azt tudakolja, milyen előnyöket lenne hajlandó a romány kormány a szerbekneka Bánság délnyugati felében adni.


Iratok

BRĂTIANU válasza szerint Románia még a szerződésben kötelezettséget vállalt arra, hogy elő fogja segíteni az országot elhagyni kívánó szerbek távozását. Abba is beleegyezne, hogy az ottmaradók nemzetközi garanciákat kapjanak, amennyiben a békeszerződés ilyenfajta garanciák lehetőségét más népek esetében is elfogadná. BRĂTIANU Bukarestből való elutazása előtt ilyen értelmű nyilatkozatot tett. Továbbra is hangsúlyozza, hogy baráti kapcsolatokra törekszik Szerbiával, ugyanakkor kitart azon álláspontja mellett, hogy a jó kapcsolatok szükséges föltételét a Duna-határ jelenti.

AZ ELNÖK emlékezteti arra, hogy a szerbek a Moravát az országukba irányuló ellenséges betörések fő útvonalának tartják. Afelől érdeklődik, hogy vajon a román kormány a Dunán különleges katonai helyzettel számol-e abban az esteben, ha a dolgok Brătianu elképzelése szerint alakulnak.

BRĂTIANU kijelenti, hogy Románia elhatározott szándéka szerint semmi olyat nem fog tenni a Duna térségében, ami katonai fenyegetést jelentene Szerbia számára, és kész szomszédjának minden lehetséges biztonsági garanciát megadni.

Befejezésül Torontál kérdését egy foghoz hasonlítja, amelyet ki kell húzni. A beavatkozást követően Szerbia kiváló kapcsolatokat fog majd fönntartani Romániával, amelyre szüksége van, és amelytől egyébként is már sok segítséget kapott.

VAIDA-VOEVOD fölhívja a figyelmet az erdélyi megszállási övezet mielőbbi kijelölésének fontosságára.

AZ ELNÖK megismétli, hogy a szövetségesközi Legfelsőbb Haditanács hamarosan rendezni fogja a kérdést.

BRĂTIANU visszatérve Erdélynek Romániától való gazdasági függőségére rámutat, hogy amikor Magyarország - a forgalom Fiuméba terelése érdekében - szélsőségesen protekcionista intézkedéseket vezetett be, sok erdélyi iparvállalatot kényszerített arra, hogy az országhatárt átlépve a Kárpátok román oldalán fekvő völgyekben, többek között a Prahova völgyében telepedjen meg.

AZ ELNÖK köszönetét fejezi ki Brătianunak érdekes beszámolójáért.

A román küldöttség elhagyja az üléstermet.

Válaszul DE MARTINO (Olaszország) kérdésére AZ ELNÖK közli, hogy a Jugo-Szláviával kapcsolatos területi kérdések - a jugo-szláv-olasz közös határ kivételével - a bizottságra tartoznak.

A bizottság ülését február 25., kedd 15 órára napolja el, amikor a szerb küldöttséget fogja meghallgatni.




iratszám:87216216




AZ ELNÖK üdvözli a küldöttséget, és arra kéri tagjait, legelőször a föltett kérdésekre válaszoljanak anélkül, hogy azokat a szükségesnek tartott nyilatkozataikkal, észrevételeikkel kiegészítenék. Ezután afelől érdeklődik, katonai szempontból milyen okok miatt ítélik elégtelennek a természetes dunai határt.

216216A 15 órakor megnyitott ülésen, amelyen Tardieu elnökölt, Day, Johnson, Sir Eyre Crowe, Leeper, Laroche, de Martino, gróf Vannutelli Rey, gróf Vinci, Aubert, de Saint-Quentin, Palairet, Cornwall alezredes, Horchow főhadnagy, Castoldi ezredes, Mazzolini őrnagy, Pašić, Trumbić, Vesnić, Zolger, Cvijić, valamint Pešić vettek részt.


Iratok

PEŠIĆ tábornok kifejti, hogy a határnak Belgrád előtt bizonyos távolságra kell húzódnia, lehetővé téve a királyság fővárosának minden agresszióval szembeni védelmét, hasonlóképpen fedeznie kell a Morava és a Vardar völgyét, amelyek évszázadokon keresztül a támadások útvonalául szolgáltak. A Szerbia által követelt határ e két érzékeny ponton a védelemhez elengedhetetlenül szükséges övezetet biztosítja.

AZ ELNÖK különböző kérdéseire válaszolva PEŠIĆ tábornok kijelenti, hogy semmilyen biztonsági megfontolás sem bírhatja rá a szerb kormányzatot történelmi fővárosának áthelyezésére. Állítása szerint a Morava torkolatával szembeni semleges övezet kialakítása nem terkinthető kielégítő intézkedésnek. Elhárítja, hogy a Románia és Szerbia közötti, Bánságra vonatkozó katonai rendezés lehetőségéről nyilatkozzon; valóban úgy tartja, a két nemzet közötti hagyományosan jó kapcsolatok nem mentesítik Szerbiát attól, hogy - minden eshetőségre számítva - katonai határa legyen.

Rátérve az etnográfiai helyzet vizsgálatára AZ ELNÖK megállapítja, hogy a szerb határvonal-tervezet keleten és északon, Temes és Krassó vármegyékben román többségű lakosságot foglal magában. Megkérdezi a küldöttséget, hajlandó lenne-e követeléseit csökkenteni.

CVIJIĆ véleménye szerint a román térképek nem egyebek, mint a puszta képzelet szüleményei. Úgy gondolja, a Bánságban, Fehértemplomtól és Versectől (Versetz) keletre, meglehetősen világos etnikai választóvonal húzható. Az ettől a vonaltól nyugatra kialakult román szigetek - többek között Alibunar - nem korábbiak a XVII. századnál. E térségben minden városra a szerb lakosság viszonylagos túlsúlya jellemző: Nagykikindán 14 214 szerbre 436 román, Pancsován 9200 szerbre 769 román, Versecen 9057 szerbre 878 román, Nagybecskereken 9464 szerbre 339 román esik. Cvijić a szerb határvonal-javaslat kiigazítására lát lehetőséget, hogy pontosabban feleljen meg az etnikai adatoknak, ugyanakkor kijelenti, nem jogosult olyan pontban nyilatkozni, amely politikai és stratégiai szempontból veti föl a felelősség kérdését.

AZ ELNÖK kérdésére válaszolva Cvijić közli, hogy a Bánságnak a szerbeken kívül 45 000 szláv lakosa - 33 000 szlovák és 12 000 bolgár - van. Az utóbbiak, akik a török elnyomás elől menekültek el, fölvették a katolikus vallást és a szerb nyelvet.

AZ ELNÖK azt szeretné tudni, milyennek tartja a szerb küldöttség a hivatalos magyar statisztikákat.

CVIJIĆ a magyar statisztikákat nem tartja teljes mértékben megbízhatónak. A különböző népszámlálások adatai között - hol a helyi hatóságok szeszélyének, hol a központi közigazgatásnak a nem magyar elemek felaprózását és számának csökkentését célzó leleményessége következtében - gyanús eltérések tapasztalhatók. Használnak egy olyan rovatot - "nem tud nyelveket" - amelyben a kiskorú gyermekeket szerepeltetik, de csak akkor, ha nem magyarok. Az elmagyarosítás főleg a katolikusok rovására megy végbe, akiknek egyébként a nemzeti öntudatuk gyakorta ingadozó. Szabadka környékén legalább 30 ezerre tehető azon szerb katolikusok száma, akik ennek a folyamatnak áldozataivá váltak. Cvijić mindamellett nem hiszi, hogy a Bánságot illetően 5 százalékosnál magasabb helyesbítési szorzószámot kellene alkalmazni a magyar statisztikákra. Véleménye szerint ezek nem annyira a románok, mint inkább a szerbek számára kedvezőtlenek. Ez abból adódik, hogy a románok - lévén falusiak - csak saját nyelvüket beszélik, míg a városlakó szerbek ezzel ellenkezően általában beszélik a magyart, és - a hatóságok megnyerése érdekében - az is hasznukra válhat, hogy magyarnak vétetik föl magukat.

AZ ELNÖK fölkéri a szerb küldöttséget a Bánság gazdasági rendszerének ismertetésére.

CVIJIĆ kifejti, hogy két, egymástól igen eltérő gazdasági körzetet kell megkülönböztetni: keleten a hegyvidéket, nyugaton a síkságot. A hegyvidéki pásztorkodó román lakosság időnként fölkeresi az alföldi szerb piacokat, hogy áruit eladja, ám termékeik túlnyomó részét az Orsovánál a Dunába ömlő Temes folyó völgyén keresztül értékesítik.

Ezzel szemben az alföld kereskedelme nyugat felé irányul. A háború előtt a búza és a cukor egy része Szerbiába került. A fennmaradó részt Budapesten keresztül Fiume és az Adriai-tenger felé irányították. Fiume jugo-szláv kikötője továbbra is a Bánság természetes kijárata marad, míg Budapestet a szabályozó szerepében Belgrád fogja fölváltani, amely felé a térség összes jelentős hajózható folyója - a Tisza, a Dráva, a Száva, a Karas - folyik. Azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy Nyugat-Bánság olyan ház, amelynek ajtajai és ablakai Szerbiára nyílnak és amelyet Romániától nyílás nélküli fal választ el.

AZ ELNÖK azt szeretné tudni, milyen statisztikák alapján állítja a szerb memorandum egyes magyar statisztikákkal szemben azt, hogy a Bánság nyugati és központi részében a szerbek tizenegyszer több földet birtokolnak, mint a románok.


Iratok

CVIJIĆ állítása szerint az ezeken a területeken található termőföld túlnyomó része a XIII. században Szerbiából a Bánságba vándorolt falusi nemesség rangjavesztett örököseinek, gazdag szerb családoknak a birtokában van. A Balogh-féle magyar térkép elismeri a szerbek előnyét, meglehet anélkül, hogy pontosan az említett arányt támasztaná alá.

AZ ELNÖK kérdéseire válaszolva VESNIĆ és CVIJIĆ kifejti, hogy az utóbbi években a mezőgazdaság fölszereltségét illetően fejlődést mutató Szerbia ma már képes megtermelni a szükségleteinek megfelelő gabonamennyiséget, ám a Bánság gabonamezői föltétlenül szükségesek lesznek Montenegro és a többi, nem gabonatermelő jugo-szláv terület élelmezéséhez.

CVIJIĆ úgy gondolja, hogy a bánsági kivitel legfontosabb útvonalát a Morava -völgy vonalában folytatódó Temesvár-Báziás, valamint a Belgrádba vezető Temesvár-Pancsova vasútvonal fogja jelenteni. Leszögezi, hogy mind ez ideig a hajózható vízi utak - a Tisza és a Duna - a vasútnál kisebb szerepet játszottak.

AZ ELNÖK rátér Bácska etnográfiai helyzetének vizsgálatára.

CVIJIĆ fönntartja a szerb küldöttség számára a lehetőséget, hogy erre a kérdésre visszatérjen, amikor majd módjában lesz a bizottságnak adatokkal és részletes térképekkel szolgálni. Általánosságban azt mondja el, hogy a Szerbia által követelt Szeged-Baja vonaltól délre kevert lakosság él, főleg az északi részen, de a szerbek a bunyevácokkal együtt többséget alkotnak. Szabadka 100 000 lakosából mintegy 70 000 szerb, illetve bunyevác.

Válaszul AZ ELNÖK kérdésére CVIJIĆ kifejti, hogy Bácska gazdasága, csakúgy mint a Bánságé Belgrád és Fiume felé tekint. Majd hozzáfűzi, hogy a szerbek a bácskai kérdést különösképpen a szívükön viselik, mivel ez a tartomány civilizációjuk bölcsője. E tekintetben különösen Zombor és Újvidék (Novi-Sad, Neusatz) városok játszottak kiemelkedő szerepet a XIX. század folyamán.

Amikor AZ ELNÖK fölkéri CVIJIĆET, tárja a bizottság elé azokat az etnográfiai indokokat, amelyek igazolják a szerbek által Baranyára támasztott követeléseket, utóbbi elmondja, pillanatnyilag nem áll módjában részletes adatokkal szolgálni. Azért azt mégis hangsúlyozni kívánja, hogy a szerb-horvátok - amennyiben a sokácokat és a bunyevácokat is odaszámítják - e tájegységben is a lakosság jelentős részét teszik ki.

AZ ELNÖK azt tudakolja, van-e a szerb kormányzatnak katonai jellegű indoka arra, hogy ne elégedjék meg a Dráva-határral.

PEŠIĆ tábornok válaszában előadja, hogy a szerb kormányzatnak a Drávától északra megtelepedett szerb-horvát lakosság iránti igénye a nemzetiségi elven alapul, de Szerbia ugyanakkor arra is törekszik, hogy az etnográfiai határt fedező stratégiai határa legyen. A szerb határvonal-tervezetet e két szempont figyelembevételével dolgozták ki.

VESNIĆ nem titkolt meglepetéssel teszi szóvá, hogy a bizottság által nézeteltérésük kifejtésére fölszólított Szerbiát és Romániát ezen a helyen egyenrangú félként kezelik. Elvégre Szerbia az első naptól az utolsóig részt vett a háborúban, anélkül, hogy valaha is megingott volna. Románia pedig - miután az időt jól megválasztotta és belépésének árát szerződésben biztosíttatta - békét kötött az ellenséggel, sőt még azt is elérte nála, hogy a rákényszerített áldozatokért más területi előnyökkel kárpótolja. Amennyiben a nagyhatalmak Romániát szövetségesként kívánják kezelni, Szerbia - amelyet e döntés szerfölött meglepne - nem követheti őket. A szövetségi szerződés érvényességét pedig, amelynek alapján a románok a Bánságot maguknak követelik, semmilyen körülmények között sem ismerheti el, hiszen tudta nélkül kötötték meg a szerződést és anélkül, hogy - amint ezt alaptalanul állítják - megbízta volna az orosz kormányt képviseletével: sőt mi több, azt azon nyomban érvénytelenítették, mihelyt Románia lepaktált az ellenséggel.

Amikor Szerbia a Bánság és a Bácska szerb vagy jugo-szláv népesség lakta területeit követeli, akkor ezt azon elvekkel összhangban teszi, amelyeket a szövetségesek zászlójukra írtak. Különösen a Bánság kérdésében szegezi szembe az erkölcsi entitások elvét a földrajzi és gazdasági egységek elméletével, amelyből olyan ügyesen húz hasznot a románok mértéktelen nagyravágyása. Politikai téren a bánsági szerbek elszánt küzdelmet folytattak a magyar uralom ellen, és bátorságukért drágán megfizettek. A verseci hazafi, Miljević megőrült a börtönben.

VESNIĆ tovább taglalja Romániának a háború idején folytatott ingadozó és haszonleső politikáját, amellyel a szerbek megbízhatóságát állítja szembe. Attól tart, hogy a szerb és jugo-szláv nép fájdalmas leckét kap politikai erkölcsből - látván, hogy miután teljes odaadással küzdött a háborúban, legszentebb jogait egy olyan, barátinak kétségkívül baráti nemzet vonja kétségbe, amely csupán pillanatnyi szövetséges volt. És ezt a leckét más népek


Iratok

is meghallhatják.

VESNIĆ jelzi, hogy a szerb kormányzat - mint ahogy azt már január 31-én külügyminisztere útján kinyilvánította - a Bánság vonatkozásában készséggel elfogadja a népszavazást. Azonban ami a Bácskát illeti, ahol ellenségei jelen vannak, csak abban az esetben hajlandó az ilyen szavazásra, ha a békekonferencia általánosságban ezen eljárás lefolytatását rendelné el a szövetséges és az ellenséges államok közötti viszályok megoldására.

VESNIĆ végül politikai szempontból kívánja megerősíteni Pešić tábornok katonai jellegű ellenvetéseit a Morava -völgy védelmét semleges övezet létrehozásával megvalósítani kívánó elképzeléssel szemben. A mostani háború tapasztalatai azt mutatják, elvetendők a felemás megoldások, saját védelméről mindenkinek magának kell gondoskodni.

AZ ELNÖK arra hívja föl Vesnić figyelmét, hogy a tájékoztató elején kifejtett általános politikai jellegű észrevételeinek nem egy egy területi kérdésekkel foglalkozó technikai bizottság hanem a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa előtt lenne helyük. A Románia és Szerbia között fölmerült kérések etnikai, földrajzi, gazdasági szempontú vizsgálata során a bizottság ugyanazt a módszert alkalmazza, amellyel a szövetségesek és az ellenséges államok között támadt viszályok esetében is él. Ezt cselekedve a szövetséges kormányok akaratát követi, amelyek meghatároztak néhány, a nemzetközi kapcsolatokat szabályozó elvet, és ezekhez kívánják igazítani a békeszerződés minden egyes pontját. A bizottságban képviselt egyetlen nemzet sem feledkezik meg arról a szerepről, amelyet Szerbia játszott a háborúban, sem az áldozatokról, amelyeket meg kellett hoznia. Egyébként Szerbia bizonyára emlékszik arra, hogy kezdettől fogva, amikor veszély fenyegette, fölhívása egyiküknél sem - így Franciaországban sem - talált süket fülekre. Ennek megfelelően a bizottság a viták során nem kíván helyt adni olyan törekvéseknek, amelyek elvonnák figyelmét feladatától és hátráltatnák munkájában, melynek egyedüli célja, hogy minden esetben igazságos és kielégítő megoldást találjon.

PAŠIĆ kijelenti, hogy Szerbia követeléseit a nemzeti elvre alapozza és kétes esetben a döntést népszavazásra bízza.

AZ ELNÖK köszönetet mond a szerb küldöttségnek, amely elhagyja az üléstermet.

A bizottság ülését február 28., péntek 10 órára napolja el, amikor a Bácska és a Bánság határait fogja megvizsgálni.

Az ülést 17 órakor rekesztik be.


4.12. A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVEirat FDD száma: 200

iratszám:88217217

irat típusa: Szám nélkü.



A bizottság ezután rátér Szlovákia kérdésére.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) úgy véli, ezt a kérdést két szempontból szükséges megvizsgálni: egyrészt etnikai, másrészt földrajzi és gazdasági szempontból.

Ami az első szempontot illeti, véleménye szerint arra kell törekedni, hogy minél kevesebb magyar kerüljön a Cseh-szlovák Köztársaság területére. Az új államban amúgy is nagyszámú idegen elem található, amelyeknek

217217A 10 órakor megnyitott ülésen, amelyen Jules Cambon elnökölt, Seymour, Dulles, Cook, Nicolson, Laroche, Salvago Raggi, Stranieri, Sir Eyre Crowe, Hermite, Degrand, valamint Le Rond tábornok vettek részt.


Iratok

beolvasztása nehéz feladatnak ígérkezik.

Ám a második szempontot megvizsgálva kiderül, hogy lehetetlen dolog pontosan az etnikai határt követni. A gazdaságot szem előtt tartva az új államnak - a közlekedés biztosítása érdekében - bizonyos kiterjedésű sík vidéket kell juttatni.

Az amerikai küldöttség által javasolt határvonal - hogy kijárásuk legyen a Dunához - a cseh-szlovákoknak adja Pozsonyt (Presbourg). A Csallóközt (île de la Grande-Schütt) nem érinti, ami következésképpen kizárva, Komárom városa úgyszintén kizárva, hanem a Kis-Dunát követi a Dunáig, majd ugyanazt az Ipoly (Ipel) torkolatáig; ezután az Ipoly völgyében halad fölfelé, és a vízválasztót követve délről elkerüli Rimaszombatot, majd a Sajó völgyében északnak és keletnek folytatódik. Azután a vízválasztón húzódik az Ungig, elkerüli a cseh-szlovák oladalon maradó Ungvárt, továbbra is a vízválasztót, később Ung vármegye határát követve az Uzsoki (Uszok)-hágótól néhány kilométerre keletre eléri Galícia határát. Innét Galícia és Magyarország közigazgatási határán halad mindaddig, amíg el nem éri Szilézia határát.

NICOLSON (Brit Birodalom) elvben elfogadja az amerikai határvonalat a Kis-Duna és a Vág találkozási pontjáig. Azonban úgy véli, hogy a Csallóközben élő 95 000 magyarnak nem szabad Cseh-Szlovákiába kerülnie. Ezzel szemben a folyó egész hosszában a cseh-szlovákoknak kell adni az ellenőrzést aVág fölött.

Így tehát szükséges annak vizsgálata, hogyan választható le Magyarországról a Csallóköz keleti fele, azért hogy Komárom városát és a Vág folyót teljes hosszában, egészen a Dunáig a cseh-szlovákoknak adják.

A tervezet többi - tehát a Komáromtól keletre eső - szakaszát illetően egyetért amerikai kollégája véleményével. Arról van szó, hogyan lehet összeegyeztetni a közlekedéssel, a vasúttal szemben fölmerülő igényeket azzal a törekvéssel, hogy a lehető legkevesebb magyart juttassák Cseh-Szlovákiának.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) osztja Dr. Seymour véleményét. Nem szabad túl sok magyart Cseh-Szlovákiához csatolni, mert az megvaltoztatná az ország lakosságának jellegét. Evvel kapcsolatban meg kívánja jegyezni, hogy az osztrák-magyar statisztikák nem megbízhatóak. Zolger volt osztrák miniszter nemrég saját maga is elismerte, hogy az osztrák kormány minden statisztikát meghamisított. Ő pedig biztosan tudja, hiszen fél éve még hivatalban volt. Máskülönben a csehek sem tudnak egymás között egyetértésre jutni. Hivatalos statisztikáik állítása szerint Cseh-Szlovákiában és Ausztriában 2 700 000 szlovák él, ugyanakkor egy híres cseh író azt nyilatkozta, hogy az egész világon - Amerikát is beleértve - nincsenek többen 3 600 ezernél, márpedig - amint tudjuk - Amerikában a számuk több százezerre rúg.

Ezen észrevételt követően Salvago Raggi márki arra hívja föl a figyelmet, hogy a Dr. Seymour által javasolt határ nagyjából ugyanaz, mint amit a csehek kérnek. Ő elfogadja Komáromig a javasolt kisebb változtatással. Azonban Komárom után a javasolt vonalat önkényesnek tartja, hiszen az nem földrajzi és nem is etnográfiai határ. Az etnográfiai határ jóval északabbra húzódik.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) arra figyelmeztet, hogy a javasolt határvonal azért esik délre a valódi etnográfiai határtól, mert a vasúti összeköttetés az Ipoly-torkolat és a rimaszombati bányavidék között ily módon biztosítható.

Azonkívül a tisztán etnográfiai határ még azzal a hátránnyal is járna, hogy az északon lakó népességet elzárná az Ipoly felé tartó jelentős kereskedelmi útvonalaktól.

LE ROND tábornok (Franciaország) véleménye a következő két elvet illetően tökéletesen megegyezik Dr. Seymour álláspontjával:

1. A lehetőség szerint figyelembe veendők az etnikai elemek.

2. Biztosítani kell az ország gazdasági életét megadva számára mindazon közlekedési utat, amely okvetlenül szükséges a különböző térségek közötti összeköttetéshez.

Majd hozzáfűzi még, hogy egy harmadik - Wilson elnök által több ízben kifejtett - szempontot is figyelembe kell venni: a határvonalak kijelölésekor kerülendő minden helyi surlódás kiváltására okot adó tényező, amely későbbi bajok forrása lehet.

Ezek után Le Rond tábornok rátér a javasolt határvonal első szakaszának vizsgálatára. Az angol küldöttség elképzelése szerint a cseh-szlovákoknak kellene adni Pozsony (Poszony, Presbourg) valamint Komárom városokat, és ezen városok között a határvonal a Kis-Dunát követné. Le Rond tábornok elismeri, hogy a


Iratok

Csallóköz (île de la Grande-Schütt) etnikai szempontból inkább magyar, mint cseh, ám szem előtt tartva az általa föntebb említett második és harmadik elvet, komoly érvek szólnak amellett, hogy a szigetet a cseheknek kell adni. Csallóköz lakosságát a folyam igen széles vize elválasztja a Duna jobb partjától. Ezzel szemben a Kis-Dunán számos út halad át, aminek eredményeképpen a Csallóköz lakosságának csak az északi térséggel van kapcsolat.

Másfelől pedig, ha azt vesszük tekintetbe, hogy a sziget magyar lakosságát két oldalról két cseh város - Pozsony, illetve Komárom - fogja majd közre, amelyektől gazdaságilag függeni és amelyeken át közlekedni fog, Le Rond tábornok szerint helyi zavargásoktól lehet tartani, hacsak nem csatolják a lakosságot Cseh-Szlovákiához.

A határ második, tudniillik azon szakaszát illetően, amelyik a Dunától Galíciáig húzódik - Le Rond tábornok szeretné, ha tájékoztatásképpen berajzolnák a térképre, mielőtt rátérnének megvitatására.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) indítványozza, hogy a bizottság munkájának egyszerűsítése érdekében a térképek elkészítésével megbízott szakértők az ülések szünetében tartandó megbeszélések során jussanak egyetértésre a határok kérdésében. A vitatott szakaszokon pedig berajzolnák a különböző javaslatokat.

A bizottság elfogadja az indítványt, és szakbizottság fölállítását határozza el, amelybe minden küldöttség képviselőt küld, és amely március 1-jén ül össze, hogy bejelölje a térképen a javasolt határvonalat.

Ezek után a bizottság úgy dönt, hogy rátér a magyarországi ruszinok kérdésére.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) szerint a magyarországi ruszinokat illetően három megoldás képzelhető el.

Elsősorban a ruszinok Ukrajna államhoz történő csatolása.

Másodsorban megtartásuk Magyarországon belül.

Harmadsorban tartomány vagy autonóm állam létrehozása a Cseh-szlovák Köztársaságban.

Az amerikai küldöttség elutasítja az első két megoldást, és a harmadikat támogatja, vagyis egy autonóm egység létrehozását a Cseh-szlovák Köztársaságon belül. Azonban ezt a következő föltételekhez köti:

a) A cseh-szlovákok kötelesek a békekonferenciának biztosítékokkal szolgálni a ruszin autonómia tiszteletben tartását illetően.

b) Meg kell bizonyosodni afelől, hogy ezt a megoldást a ruszinok kedvezően fogadják.

c) Végül nem szabad arról megfeledkezni, hogy a ruszinok politikai szempontból nem számítanak fejlett népnek. Mindenesetre nincsenek elegendően ahhoz, hogy független államot alkossanak. Az amerikai küldöttség mégis úgy véli, hogy gazdasági fejlődésük gyorsabb lesz a cseh-szlovákok irányítása alatt.

A javasolt megoldás révén a ruszinok mind a románokkal, mind a cseh-szlovákokkal érintkezésben állnának mintegy összekötő kapcsot alkotva e két állam között.

Ebben a térségben az amerikai küldöttség határként egy, a Csap-Királyháza közötti vasúttól délre húzódó vonalat javasol.

Magától értetődően e javaslat elfogadása esetén fontossá válik - elsősorban a ruszinoknak -, hogy a románok és a cseh-szlovákok között baráti kapcsolatok alakuljanak ki, illetve álljanak fönn.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) nemigen látja, hogyan lehetne az amerikai küldöttség által kívánatosnak tartott baráti kapcsolatokat kialakítani úgy, hogy egy szögletet a Cseh-szlovák Köztársaságnak juttatva mindenkiben elégedetlenséget keltenek. Hiszen belátható, hogy ezzel a megoldással minden közlekedési kapcsolatot elvágnak Románia és Magyarország illetve Lengyelország között és viszont.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) kétségba vonja, hogy a javasolt megoldás valóban ezzel a hátránnyal jár.

AZ ELNÖK azt tudakolja Salvago Raggi márkitól, hogy véleménye szerint hova kellene csatolni a ruszinokat.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) megkérdezi, ha már egyszer eldöntött tény, hogy a ruszinok mindenképpen függetlenek maradnak, akkor miért nem azon szomszédjukhoz csatolják őket, amelyikhez pedig


Iratok

fűződnék valamelyes gazdasági, stratégiai vagy politikai érdekük a csatlakozásra, vagyis a magyarokhoz.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) azt válaszolja, hogy éppen ezt akarják elkerülni, hiszen meg kell akadályozni, hogy Magyarország beékelődjön a cseh-szlovákok és a románok közé.

LE ROND tábornok (Franciaország) szerint egy másik megoldás lehetne az, hogy a ruszinokat a románokhoz csatolják. Habár a románok nem ragaszkodnak ehhez, és a ruszinok nem adtak hangot ebbéli kívánságuknak.

A két nép között vallásbeli különbség áll fönn, amely konfliktusok forrása lehet.

Így tehát marad az amerikai küldöttség által javasolt megoldás, vagyis az, hogy a ruszinokat a cseh-szlovákokhoz csatolják. Ez nem tökéletes, de ez a legcélszerűbb. A cseh-szlovákok kívánatosnak tartják, és a ruszin lakosság bizonyos fölvilágosult elemei is kijelentették, hogy szívesen egyesülnének a cseh-szlovákokkal. Közlekedési szempontból ugyanarról a térségről van szó. Végül, ami az etnikai megközelítést illeti, a ruszinok szlávok, és legközelebbi ugyanilyen fajú szomszédaik a csehek.

LAROCHE (Franciaország) megjegyzi, hogy olyan javaslatok is voltak, amelyek szerint a ruszinokat Lengyelországhoz kellene csatolni. Ám ha hagynák Lengyelországot, hogy bekebelezze ezt a csöppnyi ruszin szögletet, földrajzi szempontból igen csak furcsa alakot öltene. Lengyelország határain belül a ruszin terület az ország többi részétől teljesen elszigetelt nyúlványt alkotna a hegyek túlsó oldalán anélkül, hogy létének valami oka lenne.

Annak a megoldásnak a révén, amely a ruszinokat Cseh-Szlovákiához csatolja, ez az állam kétségkívül meglehetősen elnyújtott formát nyer, ám ez megegyezik általános közlekedési rendszerével.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) arra hívja föl a figyelmet, hogy talán nem kellene elvetni - mielőtt újabb vizsgálatnak nem vetik alá - a magyar megoldást. A ruszinokat Cseh-Szlovákiához csatolva minden közlekedési kapcsolatot megszüntetnek Magyarország és Lengyelország között. Ez az ország gazdasági életében hatalmas megrázkódtatást válthat ki.

SIR JOSEPH COOK (Brit Birodalom) kijelenti, szerinte a kérdés abból áll, hogy eldöntsék, vajon a ruszinokat baráti vagy ellenséges kézbe akarják juttatni. A válasz nem lehet kétséges, hiszen a ruszinok saját maguk is inkább a cseh-szlovákhoz csatlakoznának, mint a magyarokhoz, és ami a cseh-szlovákokat illeti, ők is szívesen uralkodnának a ruszinok fölött.

AZ ELNÖK megállapítja, hogy miután a bizottság többsége a ruszinok és a cseh-szlovákok egyesülését támogatja, a kérdés elvileg megoldást nyert, majd az iránt érdeklődik, hogy az olasz küldöttségnek vannak-e fönntartásai.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) továbbra is azt gondolja, hogy ez a megoldás rossz megoldás; ám mivel - mindent összevéve - egy ellenséges állam számára kedvezőtlen, formális kifogással nem kíván élni.

DULLES (Amerikai Egyesült Államok) fölhívja az első olasz küldött figyelmét arra, hogy a magyarországi ruszinok Cseh-szlovák Köztársasághoz való csatolásának körülményeit egyelőre nem határozták meg. Nevezetesen fontolóra kellene venni a Magyar- és Lengyelország közötti átmenő forgalom szabadságának a kérdését.

Hasonlóképpen a bizottság indítványt nyújthatna be a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsának a kisebbségek valamint a ruszinok Cseh-szlovák Köztársaságon belüli autonómiájának védelme érdekében.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) elismeri, hogy ez olyan észrevétel, amely sok mindent elsimíthat. Amennyiben nemzetközi előírások szavatolják az átmenő forgalom szabadságát ezekben az országokban, úgy elhárul a javasolt megoldással szemben emelt egyik legfontosabb kifogás.

AZ ELNÖK megállapítja, hogy ebben a kérdésben minden küldöttség egyetért. E tényállást közölni fogják a nemzetközi útvonalak szabályozását végző bizottsággal.

Az ülést 18 órakor rekesztik be. A bizottság elhatározza, hogy a következő ülését március 3-án, hétfőn 17 órai kezdettel tartja meg.

levéltári jelzet: AD. Actes de la Conférence de la Paix, vol. 48, Commission des Affaires Tchécoslovaques.


Iratok

5. 1919. március5.1. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK, HADÜGYMINISZTER FRANCHET DESPEREY TÁBORNOKNAK, A �SZÖVETSÉGES KELETI HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 202

iratszám:89

irat típusa: 2138 BS/3. sz. távirat. Titkos.


keltezési idő: 1919. március 1.

Először. - A békekonferencia abból a célból, hogy minden olyan összeütközést elkerüljön a románok és a magyarok között, amely zavarhatná jelenlegi munkálatait, február 26-i ülésén elhatározta: "hogy Erdélyben a magyarok és a románok között kívánatos egy minden magyar és román fegyveres erőtől mentes semleges övezet létrehozása, amelynek fontosabb pontjait azonban szövetséges csapatok (mintegy két zászlóalj néhány lovassal vagy egy lovasezred) foglalnák majd el, avval a feladattal, hogy ebben az övezetben a rendet és a nyugalmat fönntartsák, szükség esetén szövetségesközi bizottságok segítségével, melyek megbízatása - tekintettel arra, hogy a terület közigazgatása a fegyverszünet által előírt föltételeknek megfelelően fog folyni - elsősorban a közigazgatás különböző területeinek ellenőrzése lesz. Az övezet határai a következőek:

Keleti avagy román határ: az Aradot (Arrad) Nagyszalontával összekötő országút, majd tovább a nagyvárad (Gross-Wardein)-Nagykároly-szatmárnémeti vasútvonal. Egyik említett helység sem kerül román megszállás alá, de a román csapatok valamint lakosok - gazdasági szükségleteiknek megfelelően, a szövetségesek felügyelete alatt - használhatják ezeket, a vasútvonallal egyetemben.

Északi határ: A Szamos (Samos) folyó.

Nyugati avagy magyar határ: a Tiszától Vásárosnaménytól 5 km-re Ény-ra kiinduló, majd Debrecentől 5 km-re nyugatra, Dévaványától, Gyomától 3 km-re nyugatra, Orosházától, Hódmezővásárhelytől és Szegedtől 5 km-re nyugatra húzódó vonal, amely Szegedtől délre csatlakozik a déli határhoz.

Déli határ: a Maros folyó vonala, Aradot és Szegedet (Szeced) - mind a román, mind a magyar csapatok kizárásával - a szövetséges csapatok tartják megszállva."

Másodszor. - Kérem, szíveskedjék elrendelni a határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

Harmadszor. - A táviratot továbbítsák Berthelot tábornoknak.



iratszám:90218218



218218A 9 órakor megnyitott ülésen, amelyen André Tardieu elnökölt, Day, Seymour, Sir Eyre Crowe, Leeper, Laroche, de Martino, gróf Vannutelli Rey, Aubert, Saint-Quentin, gróf Vinci, Horchow főhadnagy, Cornwall alezredes, Le Rond tábornok valamint Rugiu őrnagy vettek részt.


Iratok


AZ ELNÖK fölkéri a bizottságot a bácskai szerb határ vizsgálatának folytatására. Kéri az olasz küldöttséget álláspontja kifejtésére.

DE MARTINO (Olaszország) kijelenti, hogy az olasz küldöttség - a kérdéses területre vonatkozó különféle adatok vizsgálatát követően - csatlakozik a többi küldöttség által benyújtott határvonal-javaslathoz, noha a megoldást nem tartja a legjobbnak.

AZ ELNÖK fölhívja a figyelmet, hogy az amerikai, angol és francia küldöttségek azon pontban jutottak egyetértésre, hogy a határ Szegedtől délre hol fogja elhagyni a Tiszát, ám abban, hogy hol érje el a Dunát, nem. A francia küldöttség a szerb javaslatot tette magáévá, amelyik a Szabadka-Bácsalmás-Baja vasútvonalat Jugo-Szláviának adja. Az amerikai és az angol küldöttség délnyugatabbra vitte a határvonalat oly módon, hogy az Zombor térségében csatlakozzék a Dunához.

DE MARTINO (Olaszország) bejelenti, hogy ilyen körülmények közt az olasz küldöttség az angol javaslatot támogatja.

A DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) és LEEPER (Brit Birodalom) között folytatott eszmecsere eredményeképpen az amerikai és az angol küldöttség megállapodása jut abban, hogy Jugo-Szlávia kapja a zombor-bezdáni vasútvonalat, valamint a Ferenc-csatornát teljes hosszában.

LE ROND tábornok (Franciaország) kijelenti, hogy Franciaország elvben magáévá teszi a másik három küldöttség által elfogadott határvonal-tervezetet, mindamellett a baranyai határ megvitatásának lezártakor kisebb módosítást kíván a bizottságnak benyújtani.

AZ ELNÖK indítványozza a bizottságnak, térjenek át a baranyai határ tanulmányozására. Bejelenti, hogy a francia küldöttség hajlandó a szerb kérésnek eleget tenni, majd fölkéri a többi küldöttséget álláspontja ismertetésére.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) válaszában kifejti, hogy az amerikai küldöttséget Baranya esetében is ugyanazon tényezők befolyásolták, mint a vizsgálat többi részében, nevezetesen: a nemzetiségi elv, a vasúti közlekedés, a gazdasági szempontok, azon kérdés, hogy a szóban forgó terület lakossága inkább magyar vagy inkább jugo-szláv kormányzatot látna szívesebben, valamint azok az intézkedések, amelyeket azért szükséges meghozni, hogy elkerülhető legyen a lakosság normális gazdasági tevékenységének a megzavarása. Az amerikai küldöttség arra az eredményre jutott, hogy Baranya számára a legmegfelelőbb határt a Dráva jelenti, amely egyszerre földrajzi és közigazgatási határ; e vonaltól északra nem ad helyt a jugo-szláv követeléseknek. Az etnikai helyzet nem ugyanaz, mint a Bánságban és a Bácskában, mivel a szláv túlsúly itt közel sem olyan jelentős. Ami a közlekedést illeti, megállapítható, hogy a jugo-szlávoknak a legjobb körülményeket biztosítják, amelyekre egyáltalán igényt tarthatnak, amikor lehetővé teszik számukra a hajózást a Dráván, valamint e folyótól délre található vasútvonalak fölötti rendelkezést. A későbbiekben - ha erre igény mutatkozik - ezen elhatározó okok és a határtervezet részletesebb kifejtése is lehetséges. Általánosságban az amerikai határ a Dunát követné a Dráva-torkolatig, majd a Drávát a Mura-torkolatig, végül pedig a Murán haladna.

Az amerikai küldöttség a későbbiekben kíván nyilatkozni a Szentgotthárdtól délre található jugo-szláv lakosságra vonatkozó rendelkezéseket illetően. Ezeknél mind az etnikai, mind a földrajzi szempontokat szem előtt tartotta, figyelmét főképp ez utóbbira összpontosította.

LEEPER (Brit Birodalom) elmondja, hogy az angol küldöttség egyetért az amerikai küldöttség által kifejtett véleménnyel. A Drávától északra a jugo-szláv követeléseknek nincs etnikai alapjuk: ezért a legjobb határt a Dráva jelenti, és az angol küldöttség javasolja, hogy a határvonal a Murával való összefolyásáig a Dráván húzódjon.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) kijelenti, hogy az olasz küldöttség magáévá teszi az angol és az amerikai küldöttség véleményét; mindamellett - ugyanazon okokból, melyeket Seymour kifejtett - a Mura-Dráva összefolyásától nyugatra eső határszakaszra nézve végleges döntését fönntartja.

AZ ELNÖK elismeri, hogy Baranyában és Somogyban a jugo-szlávok kisebbséget alkotnak, ugyanakkor Jugo-Szláviának a Drávától délre való visszavetése a francia küldöttség véleménye szerint bizonyos hátrányokkal jár, amelyeket a térséget illető határszakasz egészének megvitatása alkalmával kíván kifejteni. Mindamellett indítványozza a bizottságnak, átmeneti megoldásként fogadja el a többségi véleményt, és folytassa a határvonal


Iratok

vizsgálatát a Dráva és a Mura összefolyásától nyugati irányban Klagenfurt magasságáig.

Azután a bizottság visszatér a bácskai és a baranyai határ kérdéséhez.

LE ROND tábornok (Franciaország) javasolja, hogy a Bácskára nézve fogadják el a Kígyós vonalát Bácsmadaras környékétől egy Bezdántól északra fekvő pontig. Ezután a határ Kiskőszeg magasságában érné el a Dunát oly módon, hogy a Ferenc-csatorna egésze jugo-szláv területen maradna. Baranyában a Duna- és a Dráva-határ elfogadásával "kacsacsőrt" hoznának létre. Ám e nehézség könnyűszerrel kiküszöbölhető, amennyiben Bácska határát a Duna egyik mellékfolyójának vonalában Kiskőszegtől meghosszabbítanák Pélmonostoron túl úgy, hogy a Drávát Valpovo magasságában érje el.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) arra hívja föl a figyelmet, hogy a szóban forgó területet részben mocsarak borítják, és ilyen körülmények közt semmi nem szól az ellen, hogy a Duna, illetve a Dráva természetes határvonalát kövessék.

LE ROND tábornok (Franciaország) erre azt válaszolja, hogy a "kacsacsőr" formájú terület gazdasági szempontból Eszék (Osjek) városától függ, és még értékessé is válhat, hiszen Franciaországban is találni arra példát, hogy mocsarakat termékeny területekké alakítottak át. Egyébként - tekintettel a többi küldöttség ellenállására - nem kíván egy mindenféleképpen másodrendű kérdésben álláspontja mellett kitartani.

AZ ELNÖK fölkéri a bizottságot az erdélyi román határ vizsgálatának folytatására, mégpedig az északi részen kezdve, amelynek tárgyában az olasz küldöttség újabb javaslatot kívánt benyújtani.

DE MARTINO (Olaszország) emlékeztet arra, hogy a bizottság első, Erdéllyel foglalkozó ülésén az olasz küldöttség elismerte, célszerűnek mutatkozik a román Erdély és Cseh-Szlovákia közvetlen területi érintkezésének elősegítése. E célból - és annak elismerése mellett, hogy etnikai szempontok alapján döntése más is lehetett volna - a bizottság úgy határozott, javasolja Nagykároly és Szatmárnémeti magyar városok Romániához való csatolását

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) kijelenti, hogy az olasz küldöttség - jóllehet véleménye szerint Nagykároly és Szatmárnémeti városok lakossága többségében magyar - figyelembe veszi az új román terület különböző részei között fönnálló vasúti közlekedés biztosításának a szükségességét. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy nem szabad az Arad-Máramarossziget közötti fővonalat kettévágni. Következésképpen az olasz küldöttség csatlakozik ahhoz a javaslathoz, amely Nagykároly és Szatmárnémeti városokat valamint ezeknek a fönt említett vasútvonaltól tíz kilométerre nyugatra terjedő környékét Husztig Romániának juttatja.

Huszttól északra újabb kérdés merül föl. A francia küldöttség már az első üléseken is teljes joggal hangoztatta nyomatékkal annak szükségességét, hogy az arad-máramarosszigeti vonal kapcsolódjon a lengyel vasutakhoz. Ám amennyiben ez az összeköttetés Máramarosszigettől Suczawán, Czernowitzon és Kolomeán át valósul meg, ez nagy kerülővel jár, és mindenképpen ellentétes a két szövetséges állam érdekeivel, amelyeket pedig a nagyhatalmak minden lehetséges eszközzel támogatni kívánnak. A Nyugat-Erdély és Galícia közötti közvetlen vasúti összeköttetést valójában a Máramarosszigetről kiinduló, majd a Tatár- (Jablonica-) hágón, illetve a Tarac (Taras) völgyén át Kolomea, illetve a Sztrij felé, majd onnét közvetlenül Lembergbe tartó két vonal jelenti. Magától értetődő tehát, hogy a román és a lengyel terület között e ponton célszerű közvetlen összeköttetést biztosítani.

Az olasz küldöttség ennek megfelelően azt indítványozza, hogy a ruszinok területének az Északi-Kárpátokban található legkeletibb szögletét csatolják Romániához.

LE ROND tábornok (Franciaország) kifejti, hogy a kérdést a cseh-szlovák ügyek bizottsága részletesen tanulmányozta és megvitatta. A bizottság egyhangú vélekedése szerint a 300 000 magyarországi ruszin nem nyerheti el függetlenségét, és valamelyik szomszédjukhoz - vagy a lengyelekhez, vagy a románokhoz, vagy a csehekhez - kell őket csatolni. Azt is elfogadták, hogy a ruszinok - mind a faji, mind a vallási szempontokat figyelembe véve - egyedül a csehekkel egyesülhetnek. A bizottság úgy találta, hogy a lengyelektől - az etnikai rokonság ellenére - a Kárpátok elzárja őket, és egyébként sem áll senkinek az érdekében, hogy a lengyeleket a Dunáig hozzák. Azt, hogy a szláv és görög katolikus ruszinokat a latin és görögkeleti románokhoz csatolják, mind az amerikai, mind az angol, mind a francia küldöttség elvetette. Az olasz küldöttség által megfogalmazott elmélet, amelyet gróf Vannutelli Rey az imént igyekezett megvédeni, végül is nem győzte meg a többi küldöttséget; ezek amellett álltak ki, hogy a magyar Kárpátalja egészét Cseh-Szlovákiához kell csatolni.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) nem érti, hogyan érvényesülhet az etnográfiai szempont - vagyis az,


Iratok

hogy valamivel több mint 130 000 ruszin ne kerüljön román fennhatóság alá - annak a sokkal fontosabb szempontnak a rovására, hogy Lengyelország és Románia között területi összeköttetés jöjjön létre a tatár-hágói vasút által érintett térségben, amely vasútnak a két ország közötti közlekedésben betöltött rendkívüli jelentősége - anélkül, hogy a mindenki számára nyilvánvaló szempontokról említést kellene tenni - a háború egész időtartama alatt bebizonyosodott. Egyébiránt ennek a darabka ruszin földnek - amelynek Romániához való csatolását az olasz küldöttség javasolja - gazdasági, társadalmi vagy politikai szempontból nincs különösebb jelentősége, mivel erdő borította tájain írástudatlan hegylakók élnek, és egyetlenegy említésre méltó várossal sem rendelkezik. Vitán fölül áll, hogy e vidék egész életének Máramarossziget a központja, amelynek Romániához való csatolásával pedig mindenki egyetért. Miért kellene hát akkor itt oktalan módon egy zavaró szögletet létrehozni, amely két szövetségest választana el egymástól?

LAROCHE (Franciaország) arra hívja föl a figyelmet, hogy gróf Vannutelli Rey minden érvét Salvago Raggi márki már egyszer kifejtette a cseh-szlovák bizottság előtt219219. A román ügyek bizottsága nem tárgyalhat újra egy kérdést, amelyet az illetékes bizottságban már megoldást nyert. Hiszen a ruszin kérdés minden szempontból történő vizsgálata éppen a cseh-szlovák bizottság feladata volt, amely következésképpen nem fogadhatja el, hogy egy másik bizottság semmibe vegye döntéseit és kettőbe vágja a ruszinok földjét.

DE MARTINO (Olaszország) megjegyzi, hogy bizonyos kérdéseket egyidejűleg két bizottság is vizsgálhat.

AZ ELNÖK kijelenti, hogy azért, mert az olasz küldöttség fönntartja javaslatát, a bizottságnak még döntést kell hozni. Amennyiben az így született döntés ellentmondásban lenne a cseh-szlovák bizottság határozataival, a különböző területi bizottságok munkájának összehangolásával megbízott bizottságot kérik majd föl a nézeteltérés elsimítására.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) szerint semmi nem indokolja, hogy a lengyel államnak ilyen messze kellene nyúlnia ebben az irányban.

LAROCHE (Franciaország) megállapítja, hogy a Románia és Lengyelország közötti kapcsolatot a Czernowitzot Kolomeával összekötő vasútvonal közvetlenül fogja majd biztosítani.

LE ROND tábornok (Franciaország) azt hangsúlyozza, hogy a magyar Kárpátalja vezető személyiségei kérték országuk egyesítését Cseh-Szlovákiával.

LAROCHE (Franciaország) megjegyzi, hogy mindamellett nem arról van szó, hogy a ruszinokat egész egyszerűen Cseh-Szlovákiához csatolják, hanem arról, hogy az annektálás ellenére bizonyos önállóságot is meghagynak számukra. Ilyen körülmények közt meglehetősen nehéznek tűnik egy 300 ezres lakosságú országot kettőbe vágni.

AZ ELNÖK úgy véli, hogy a fölosztás csak tovább bonyolítaná a kérdést.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) kifejti, hogy az amerikai küldöttség mindvégig egyetlen alapelvet követett, mégpedig azt, hogy szerint határozottan el kell utasítani a politikai érettségre még szert nem tett népek fölosztását. A cseh-szlovák ügyek bizottsága nem azért döntött úgy, hogy Magyarországból egy szeletet levágva azt a ruszinoknak adja, hanem sokkal inkább azért, hogy a tisztán ruszin területekből egy felelős állam fennhatósága alatt különálló politikai egységet hozzon létre. A négy, erre a feladatra megfelelő államból - Románia, Ukrajna, Lengyelország és Cseh-Szlovákia - ezen utóbbira, a legkevésbé alkalmatlanra, esett a választás. Minden olyan intézkedés, amely sértené a "nem földarabolás" amerikai alapelvét, általánosságban visszatérést jelentene a XVII. század diplomáciájához és a gyengéknek az erősek közötti fölosztását hirdető politikájához. Következésképpen az amerikai küldöttség habozik, hogy elfogadja-e az olasz álláspontot ebben a kérdésben.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) kinyilvánítja egyetértését az amerikai és a francia küldöttséggel.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) arra kívánja fölhívni a második amerikai küldött figyelmét, hogy az olasz küldöttségtől igen távol áll az a szándék, hogy a szóban forgó kérdésre a XVII. századi diplomácia módszereit alkalmazza. Az olasz küldöttség azt a végső célt tűzte ki maga elé, hogy a jövőben az igazságos és tartós béke uralmát biztosítsa. Márpedig az amerikai küldöttség maga is nem egy ízben kifejezte, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a közlekedési utaknak a béke megőrzésében. Ezt tette a legutóbb is, az olasz küldöttséggel egyetemben, a Romániának főleg a vasút miatt odaadott magyar városok, Nagykároly és Szatmárnémeti kapcsán. Az olasz küldöttség szeretné azt remélni, az amerikai küldöttek belátják, hogy a ruszin

219219E tárgyban lásd a 200. sz. alatt, föntebb közölt iratot.


Iratok

föld Északi-Kárpátokban található legkeletibb szögletét alkotó kerület Romániához való csatolásának indítványozásával az olasz küldöttség semmiképpen sem kívánja a nemzetiségek jogait megsérteni, hanem egyesegyedül annak a szándéka vezérli, hogy két nagy nemzet biztonságához és közlekedési forgalmának lebonyolításához elengedhetetlenül szükséges, létfontosságú összeköttetést mindenáron biztosítsa, még akkor is, ha ez kivételesen néhány tízezernyi idegen lakos annektálásával jár.

AZ ELNÖK kijelenti, hogy a bizottság - mivel az olasz küldöttség indítványát a többi három küldöttség elutasítja - nem tehet mást, minthogy e nézeteltérést jegyzőkönyvbe veszi.

AZ ELNÖK javasolja, hogy a bizottság térjen rá Erdély nyugati határának vizsgálatára.

LE ROND tábornok (Franciaország) előadja, hogy a francia küldöttség Erdély északi és nyugati határa csatlakozási pontjául megközelítőleg Várit jelölte meg. Ugyanakkor az a véleménye, hogy e pontot, ahol három állam határavonala fog majd találkozni, végérvényesen csak a koordinációs bizottság jelölheti ki.

LEEPER (Brit Birodalom) annak a rendkívüli fontosságára hívja föl a figyelmet, hogy a Csap-Nagykároly közötti vasútvonal Románia és Cseh-Szlovákia kezén maradjon. Az angol küldöttség indítványozza, hogy a Románia és Cseh-Szlovákia közötti határt Vásárosnaményon keresztül húzzák meg. Való igaz, ez a vidék gyakorlatilag színmagyar; ám elképzelhető, hogy lehetőség nyílik Magyarország bizonyos mértékű kárpótlására más, délebbre fekvő magyar vidékek Romániától való elszakításával. Esetleg lehetséges lenne meghagyni Magyarországnak például a Nagykároly és Nagyvárad közötti térségben a nagykároly-székelyhídi vasútvonalat, tekintetbe véve, hogy Margitta és Tasnád között jó vasútvonal építhető. A csapi vasutat Magyarországnak juttatva magyar kiszögellést hoznak létre, amely még kellemetlenségek előidézője lehet.

DE MARTINO (Olaszország) csatlakozik Leeper éppen kifejtett álláspontjához, mely szerint a vásárosnaményi csomópontnak Romániához kellene tartozni.

LE ROND tábornok (Franciaország) megállapítja, hogy az etnikai szempont és a szövetséges államok közötti összeköttetés biztosítása szempontjának az összeegyeztetése nehézségbe ütközik. Az első szempont azt követelné meg, hogy a határ keletebbre tolásával a lehető legkevesebb magyart juttassanak román uralom alá, a második pedig azt, hogy még inkább nyugatabbra húzzák meg, ily módon elkerülendő Magyarország beékelődését Románia és Cseh-Szlovákia közé.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) megjegyzi, hogy az angol küldöttség a népesség egyensúlyba hozását javasolja Magyarország másutt történő kárpótlása révén.

LE ROND tábornok (Franciaország) és LAROCHE (Franciaország) bejelentik, hogy a francia küldöttség készséggel elfogadja az angol javaslatot mint kiigazítást, de mint egyezséget, nem. Továbbá támogatja a román terület kiterjesztését Vásárosnaményig, ám nem hajlandó Magyarországnak adni a Nagyvárad-Nagykároly vasútvonalat.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) fölteszi a kérdést, vajon az amerikai küldöttség hajlandó-e az etnikai szempontokat föláldozni a közlekedési útvonalak fönntartásának elvéért.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) válaszában kifejti, hogy az amerikai küldöttség a közlekedés kérdését nem tévesztette szem elől, és hogy e szempont föltétlenül befolyással volt rá. A Nagykárolyból Nagyváradon keresztül Aradra vezető vasútvonalat illetően kész elfogadni a francia kompromisszumot, ám az angol küldöttség által gyógyító szerként előterjesztett kompromisszumot még csak megvitatni sem hajlandó. Vagy szüksége van Romániának ezekre a vonalakra, vagy nincs. Ha nincs, úgy az amerikai küldöttség visszatér eredeti álláspontjára. Azonfölül a küldöttség nem látja be, miért lenne okvetlenül szükséges Nagykároly és Csap között közvetlen vonalra, amikor rendelkezésre áll egy valamivel hosszabb másik, kitérővel Szatmárnémetin és Huszton keresztül. Az angol javaslat 125 000 magyart juttatna Romániába és mindössze 2000 románt; és még a szükséges kiigazítások után is 97 000 magyarral kellene számolni. Mivel Románia és Cseh-Szlovákia között már amúgy is fönnáll a vasúti összeköttetés, és mivel a 100 000 magyar Romániához való csatolása csak tovább fokozná ezen ország nehézségeit, az angol álláspont elfogadására nincs mód. Ami pedig az orvoslási módot illeti, az szóba sem jöhet.

DE MARTINO (Olaszország) kijelenti, hogy az olasz küldöttség kész a többi küldöttség javaslatához csatlakozni.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) az után érdeklődik, hogy hol fog az új határvonal húzódni. Amennyiben Várinál, akkor e magyar vidék fele részét már úgyis a románoknak juttatja. Hát akkor miért ne adnák oda az


Iratok

egészet?

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) azt válaszolja, hogy az amerikai küldöttség nem ajánlott fele-fele megoldást, amelyet teljeséggel hasztalannak tart. A határnak a két vasútvonal között a keletit kellene minél szorosabban követnie.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) kijelenti, hogy noha a szóban forgó vasúti összeköttetésnek bármely más vonalnál nagyobb fontosságot tulajdonít, az angol küldöttség - tekintettel a mielőbbi megegyezés sürgető szükségességére - nem kívánja álláspontját elfogadtatni.

AZ ELNÖK indítványozza a bizottságnak, szentesítse az egyezkedések eredményeképpen kialakított határvonalat, amelyet az amerikai küldöttség elfogadott, és amelytől nem kíván eltérni. Úgy gondolja, a bizottságnak jelentésében külön föl kell hívni a fölöttes bizottság figyelmét arra, hogy e térségben milyen fontossággal bír a vasútvonalak kapcsolódása.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) és DE MARTINO (Olaszország) egyetértenek az elnök javaslatával.

AZ ELNÖK bejelenti, hogy a francia küldöttség nem emel kifogást az angol határvonal-tervezet Cséffa és Nagyvárad közötti szakasza ellen, ugyanakkor ez utóbbi várostól nyugatra és északra ragaszkodik saját javaslatához.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) kisebb módosítást kíván javasolni. Az amerikai küldöttség Nagyvárad és Cséffa között az első angol tervezetet részesíti előnyben. Magyarországtól már annyi vasúti csomópontot elvettek, hogy lehetőséget kellene számára biztosítani ezen a helyen új csomópont kialakítására. Mivel a katonai szempontokat e térségben amúgy sem vették figyelembe, a határ is közelebb kerülhet Nagyváradhoz anélkül, hogy ennek komolyabb következményeivel számolni kellene.

AZ ELNÖK indítványára a bizottság úgy határoz, a nagyszalontai, a gyulai, az erdőgyaraki, valamint a vésztői vasúti csomópontokat Romániának adja; hasonlóképpen Romániának juttatja Nagylakot úgy, hogy az ettől a várostól nyugatra húzódó vasútvonalat Magyarországnak hagyja; végül a határt a Maros sodorvonalában állapítja meg, amely Makótól délre találkozik a Bánságban már kijelölt határvonallal.

A bizottság arról is dönt, hogy Románia határainak részletes megvonását egy Seymour, Leeper, Le Rond tábornok és gróf Vannutelli Reyből álló albizottságra bízza, akikhez titkári-előadói minőségben csatlakozik De Saint-Quentin.220220

A bizottság ülését március 3., vasárnap 9 óra 30 percre napolja el.




iratszám:91221221




AZ ELNÖK LE ROND tábornoknak adja a szót és fölkéri, ismertesse az albizottság előterjesztését, amelyet azért jelöltek ki, hogy a bizottság számára javaslatot dolgozzon ki Cseh-Szlovákia határainak megállapítására.

220220Az albizottság üléséről nem készült jegyzőkönyv. Tevékenységének eredményét tanulmányozás végett a bizottság elé terjesztették.

221221A 17 óra 30 perckor megnyitott ülésen, amelyen Jules Cambon elnökölt, Seymour, Dulles, Cook, Nicolson, Laroche, Salvago Raggi, Stranieri, Sir Eyre Crowe, Degrand, Hermite, valamint Le Rond tábornok vettek részt.


Iratok

LE ROND tábornok (Franciaország) előadja, hogy Cseh-Szlovákia határait illetően a határmegállapító albizottság március 2-i ülésén az alábbi döntésre jutott:

1. Pozsonytól (Presbourg) keletre:

A (Duna és a Kis-Duna közötti) Csallóköz (île de la Grande Schütt) hovatartozásának eldöntése az Ausztria és Magyarország közötti jövőbeni határ megállapításáig fönntartandó.

2. A Vág és a Duna összefolyásától az Ipoly (Eipel) torkolatáig:

A négy küldöttség egyetértésben a Dunát fogadta el határnak.

3. A Duna és a Sajó között:

a) Az amerikai, az angol és a francia küldöttség egybehangzóan a következő határvonalat javasolja: egy Szobtól keletre kiinduló, általánosságban az Ipoly, a Duna, illetve a Tisza mellékfolyói közötti vízválasztót követő vonal, amely érinti Nógrádot, majd Romhánytól délre, Salgótarjántól északra elhaladva Putnoktól nyugatra éri el a Sajót.

b) Az olasz küldöttség ezzel szemben az Ipoly folyását javasolja határnak, amely majd Losonctól délre csatlakozik az előző vonalhoz.

4. A Sajótól a Jablunkai-hegységig:

Az amerikai, a francia és az olasz küldöttség egybehangzóan a következő határvonalat javasolja:

a) A Sajó és az Ung között:

A Sajó és a Bódva közötti vízválasztó egy Pelsőctől keletre levő pontig;

Egy hozzávetőlegesen nyugat-kelet irányú, Tornától délre húzódó, majd Hidasnémetitől északkeletre a Hernádba csatlakozó vonal;

A Hernád Hidasnémeti fölött 10 kilométernyire;

A 800. sz. hegycsúcs;

Egy Sátoraljaújhelytől 3 kilométerre északkeletre található pont, olyanformán, hogy a 472. sz. kiemelkedés Szlovákiában maradjon;

Egy az Ungon, Bodrogszerdahely fölött 8 kilométerre található pont;

Az angol küldöttség, amely eredetileg elfogadta ezt a határvonalat, döntését megváltoztatva a következő határt javasolja: Hidasnémetitől ez a vonal is a 800-as magassági pontig halad, de valamivel nyugatabbra ereszkedik alá, oly módon, hogy magában foglalja Sátoraljaújhelyt valamint a Bodrogon áthaladó csapi vasutat: a határ a lehető legközelebb e vasútvonal mellett húzódna.

Ezen kiigazításnak az a célja, hogy lehetővé tegye a jelenleg nem létező vasúti összeköttetés megvalósítását Cseh-Szlovákia és a magyarországi ruszin terület között.

b) Az Ung és a Kárpátok között:

Az Ung folyása egy Vaján alatt mintegy 3 kilométerre levő pontig;

A vaján-ungvári vasúttal párhuzamos vonal, amely a vasutat Szlovákiának hagyja, és az Ungot mintegy 5 kilométerre Ungvár fölött éri el;

A Polyána és a Szinyák (Szinyaka) hegység másodlagos gerincvonala;

Egy, a Kárpátok gerincén az Uzsoki-hágótól keletre található pont.

c) Az Uzsoki-hágótól a Jablunkai-hegységig:


Iratok

A cseh-szlovák kormány kérésének megfelelően végig a Kárpátok gerincvonala;222222

11. A magyarországi ruszinok:

A bizottság a magyarországi ruszinoknak a következő határvonalat javasolja:

Az Ung és a Latorca összefolyásától kiindulva;

A Latorca folyása;

A csapi vasúti csomópont valamint a Csap-Nyíregyháza és a Csap-Vásárosnamény vonalak elágazása között található pont;

A Csap-Máramarossziget-Petrova vasútvonallal párhuzamosan, attól délre haladó, majd Petrovától mintegy 10 kilométerre délre azt átszelő vonal;

Az 1200-1854. sz. hegygerinc;

A Waldgebirge gerincét északnyugati irányban követő közigazgatási határ addig a pontig, ahol ez a közigazgatási határ csatlakozik a cseh-szlovák állam határához;

A cseh-szlovák határ a fönti meghatározás szerint az Ung és a Latorca összefolyásáig.

AZ ELNÖK közli, hogy most, miután a bizottság meghallgatta az albizottság munkájáról szóló általános jelentést, rátérhetnek a részletekre. Fölkéri Le Rond tábornokot, szakaszonként ismételje meg beszámolóját, hogy a küldöttségek minden egyes javaslatról véleményt nyilváníthassanak.

LE ROND tábornok (Franciaország) előadja, hogy az első pontot illetően az albizottság abból a kérdésből indult ki, hogy vajon a Csallóköz hovatartozásának eldöntését nem kellene-e az Ausztria és Magyarország közötti jövőbeni határ megállapításáig elhalasztani.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, hogy az amerikai küldöttség habozik, hogy elfogadja-e ezt a véleményt. Mivel a Csallóközben 95 000 magyar él, itt egy olyan jogi kérdés merül föl, amelyet lehetetlen jövőbeni területi rendezések függvényévé tenni.

SIR JOSEPH COOK (Brit Birodalom) úgy véli, a Csallóköz kérdésének tanulmányozása nem tűr halasztást. Ami őt illeti, véleménye szerint a szigetet Cseh-Szlovákiának kell adni. Ebben a térségben a természetes határt a Duna jelenti. Amennyiben a Csallóközt meghagyják a magyaroknak, a sziget Cseh-Szlovákiára nézve stratégiai veszélyt fog jelenteni. Következésképpen helyesebb, ha lehetővé teszik a cseh-szlovákoknak, hogy ők kormányozzák ezt a területet, minthogy végeérhetetlen összeütközések kiindulópontjává tegyék azt.

Jelen esetben az etnikai érveket magasabb szempontoknak szükséges alárendelni. A bizottságnak közérdekű megfontolásokat kell szem előtt tartania, és a világbéke biztosítását leghatékonyabban szolgáló megoldások keresésén munkálkodnia.

Az első angol küldött értékelése szerint ezen eszménynek leginkább az a megoldás felel meg, amelyik a cseh-szlovákoknak adja Csallóközt.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) sem hiszi, hogy lenne ok a sziget hovatartozásának eldöntését az Ausztria és Magyarország közötti határ megállapításáig halogatni, hiszen ez a határ mindenféleképpen a szigettől nyugatra húzódik majd. Azonkívül az Ausztria és Magyarország közötti határ kérdését jelenleg még csak nem is tanulmányozzák. A békekonferencia egyik bizottságot sem bízta meg ezzel a föladattal. Ezért tehát a Csallóköz tárgyában hozandó határozat alárendelése az Ausztria és Magyarország közötti határ megállapításának nem egyéb a kérdés sine die elhalasztásánál.

Az angol küldöttség két érvet hozott föl a sziget Cseh-Szlovákiához való csatolása mellett. Az első, amely a legutóbbi ülésen hangzott el, gazdasági vonatkozású: a szigetet kelet-nyugati irányban átszelő vasútvonalnak a kereskedelem szempontjából igen nagy jelentősége van a cseh-szlovákok számára. A második érv, amelyet ma fogalmaztak meg, a cseh-szlovák védelem érdekében kifejtett gyakorlati érv, amely egyben az ellenség gyöngítésének szükségességét is hangsúlyozza.

222222A Magyarországot nem érintő 5-10. pontokat nem hozzuk.


Iratok

Az első, gazdasági vonatkozású érvvel kapcsolatban Salvago Raggi márki azzal a kérdéssel fordul az angol küldöttséghez, hogy a Kis-Dunától északra húzódó vasútvonal vajon nem lenne-e elegendő a cseh-szlovákok közlekedési igényeinek kielégítésére.

Ami az ellenség gyöngítésének kérdését illeti, ez magától értetődően nyomós érv, de egyben olyan, ami messzire ragadhat bennünket. Csakugyan, akkor miért ne vehetnénk el egyéb magyar területeket is!?

Az első olasz küldött minden további nélkül belátja, hogy az olyan népességet, amelynek nemzetisége nem állapítható meg egyértelműen, inkább barátnak, mint ellenségnek juttatják, ám abban az esetben, amikor az illető népesség csaknem teljes egészében ugyanolyan fajú, mint a környező területek lakossága, akkor a védelmi érv hátrébb szorul.

Következésképpen ő, a maga részéről, az amerikai küldöttség véleményéhez csatlakozik.

LE ROND tábornok (Franciaország) etnikai szempontból elismeri az amerikai küldöttség észrevételeinek jogosságát. Azonban kétségbevonhatatlan, hogy politikai és gazdasági tekintetben a Csallóköz az északi parthoz és nem a délihez tartozik. Ennélfogva a francia küldöttség az angol küldöttséggel összhangban indítványozza a Csallóköz Cseh-Szlovákiához történő csatolását.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) feltárja az okokat, amelyek nem teszik lehetővé, hogy csatlakozzon ehhez az indítványhoz.

Legelőször is az a véleménye, hogy a 95 000 magyar nehezen asszimilálódna a cseh-szlovákokhoz. Másodszor, 95 000 idegen nagyobb veszélyt jelent a cseh-szlovákoknak az országon belül, mint azon kívül. Fennáll a kockázata annak, hogy 95 000 idegen avval a 700 ezerrel egyetemben, akik már ehhez az államhoz tartoznak, az irredentizmus veszélyes magját képezheti.

Végül, a sziget részletes térképét tanulmányozva megállapította, hogy a kereskedelmi forgalom nem déli-északi irányban, a folyam két ágán keresztül, hanem a szigetet kelet-nyugati irányban átszelő vasút segítségével bonyolódik. Eszerint akár a cseh-szlovákoknak adják a szigetet, akár magyar kézen hagyják, ez a lakosság gazdasági kapcsolataiban nem fog jelentős változást előidézni.

LE ROND tábornok (Franciaország) elismeri, hogy mióta megvan a szigetet hosszában átszelő vasút, annak révén a kapcsolatok keletről részben nyugatra tevődtek át; ugyanakkor az is igaz, hogy a régi - a közutak és a hidak igénybevételével megvalósuló - kapcsolatok a szigetet az északi területekkel kötik össze és korántsem a déliekkel, amely irányban egyáltalán nincsenek is kapcsolatok.

AZ ELNÖK megállapítja, hogy a lényegre szorítkozva a bizottság előtt három javaslat fekszik. Az első szerint a Csallóköz kérdését az Ausztria és Magyarország közötti határ megállapításáig függőben kell hagyni. A második értelmében a szigetet Magyarországhoz, míg a harmadik szerint Cseh-Szlovákiához kell csatolni.

Az albizottság első javaslata a kérdés elhalasztása mellett szólt. Jules Cambon fölkéri Le Rond tábornokot, ismertesse az okokat, amelyek alapján az albizottság javaslatát megtette.

LE ROND tábornok (Franciaország) válaszában kifejti, hogy az angol küldöttség tájékoztatása szerint mind Ausztria, mind Magyarország részéről különböző követelések hangzottak el a határral kapcsolatban, és előfordulhat, hogy a jövőbeni határ nem esik majd egybe a régi Lajta-határral. Az albizottságnak az okozott gondot, hogy vajon ez esetben mi történik majd a csallóközi magyarokkal, amennyiben Ausztria határa keletebbre húzódna.

LAROCHE (Franciaország) az iránt érdeklődik, nem lenne-e mód a kérdést legalább a cseh-szlovák küldöttek meghallgatásáig függőben hagyni. Ezek ugyanis nyilatkozataikkal újabb mérlegelési szempontokkal tudnának szolgálni a bizottság számára. (Helyeslés.)

AZ ELNÖK bejelenti, hogy mivel Laroche indítványát egyhangú helyeslés fogadta, a bizottság úgy határoz, a Csallóköz kérdését a cseh-szlovák küldöttek meghallgatásáig függőben hagyja.

LE ROND tábornok (Franciaország) rátér a határvonal-javaslat második szakaszának ismertetésére a Vág és az Ipoly (Eipel) torkolata között; erre nézve a bizottság tagjai egyhangúan a Duna sodorvonalát ítélték oda a cseh-szlovákoknak államhatárul.

A javaslat szavazást követően elfogadást nyert.


Iratok

LE ROND tábornok (Franciaország) beszámol arról, hogy a harmadik szakaszra vonatkozóan az amerikai, az angol és a francia küldöttség egybehangzóan az imént ismertetett vonalat javasolta. Evvel szemben az olasz küldöttség az Ipoly folyását javasolja határvonalnak.

LE ROND tábornok (Franciaország) ismerteti, hogyan alakult ki egyetértés e tárgyban az angol és az amerikai küldöttség között. Eredetileg mindkét küldöttségnek megvolt a maga saját tervezete, ám Le Rond tábornok indítványára kompromisszumos megoldásra jutottak, amely abból állt, hogy nyugaton az angol, keleten pedig az amerikai határvonalat fogadták el. Ekképpen az amerikai, az angol és a francia küldöttség ugyanazt a javaslatot tette magáévá, míg az olasz küldöttség ragaszkodott álláspontjához.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) kijelenti, hogy miután az amerikai küldöttség csatlakozott a többi küldöttség véleményéhez, ő is hasonlóképpen cselekszik.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) jelzi, hogy az amerikai küldöttség fölöttébb kívánatosnak tartja közös megegyezés megszületését. Ugyanakkor komolyan aggasztja a Cseh-Szlovákiához kerülő magyarok nagy száma. Az Ipoly völgyére nézve a megegyezés érdekében csatlakozott az angol javaslathoz. Ám erősen habozik, hogy elfogadja-e ugyanezen küldöttségnek Sátoraljaújhely tárgyában beterjesztett indítványát. Ezért sajnálattal közli, hogy pillanatnyilag nem áll módjában hozzájárulását megadni, és egyúttal az angolok engedményének viszonzásaképpen tett engedményét is ideiglenesen visszavonja.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) azt kérdezi Dr. Seymourtól, hogy az amerikai küldöttség vajon Sátoraljaújhely (Satoralja) kérdésében tudna-e csatlakozni az angol állásponthoz. A Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal nagyon fontos a Cseh-Szlovákia és Románia közötti kapcsolat szempontjából, és az amerikai tervezet teljes hosszában magyar területre juttatja. Való igaz, szóba került egy pályaszakasz megépítése valamivel északabbra, hogy ennek segítségével szlovák területen teremtsék meg a vasútvonalak közötti összeköttetést, ám valójában ezt a vonalat soha nem fogják megépíteni, mivel ehhez évek kellenének, és még hosszú ideig senki sem fog vasutat építeni.

Végül SIR EYRE CROWE arra emlékeztet, hogy az angol küldöttség egy teljesen hasonló vasúti ügyben már engedményt tett a román ügyek bizottságában. Azt kéri, hogy az amerikai küldöttség viszonzásképpen engedjen a sátoraljaújhelyi (Satoralja) vasút kérdésében.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) elismerően emlékezik meg az angol küldöttségnek az említett alkalommal hozott áldozatáról, ám nem látja, milyen összefüggés állhat fönn az akkori és a jelenleg vizsgált kérdés között. Arra hívja föl a figyelmet, hogy az amerikai küldöttség által javasolt határ nem érinti a Románia és Cseh-Szlovákia közötti kapcsolatokat, mivel a két országot egy másik - igy az, valamivel hosszabb - vonal is összeköti.

LAROCHE (Franciaország) az iránt érdeklődik, vajon az amerikai küldöttség aggályait nem lehetne-e egy olyan megoldással enyhíteni, mely szerint a cseh-szlovákoknak Sátoraljaújhely városa nélkül adnák oda a vasútvonalat. Ekképpen eléggé nagyszámú magyart zárhatnának ki cseh-szlovák területről.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) figyelemre méltónak tartja Laroche javaslatát. A kérdés arra a pontra érkezett, hogy célszerű további vizsgálat végett az albizottságnak visszaadni, és szerinte minden remény megvan arra, hogy végül megállapodásra jussanak.

AZ ELNÖK fölteszi a kérdést, egyetért-e a bizottság abban, hogy a kérdést tanulmányozás végett az albizottság elé utalják. (Helyeslés.)

JULES CAMBON ennek megfelelően indítványozza, kérjék föl az albizottságot, hogy mielőbb - például holnap, március 4-én 14 óra 30-kor - üljön össze.223223 Az albizottságnak módjában lesz Benešt meghallgatni. (Helyeslés.)

A bizottság úgy határoz, hogy következő ülését március 5-én, szerdán 15 órai kezdettel tartja meg.


levéltári jelzet: AD. Actes de la Conférence de la Paix, vol. 48, Commission des Affaires Tchécoslovaques

5.4. A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK

223223E tárgyban lásd a 209. sz. alatt, alább közölt iratot.


Iratok

JEGYZŐKÖNYVEirat FDD száma: 209

iratszám:92224224

irat típusa: Szám. nélkül.



LE ROND tábornok (Franciaország) indítványozza az albizottságnak, hogy először is állítsák össze a Benešhez intézendő kérdések jegyzékét. (Helyeslés.)

Ezután behívatják BENEŠT, a cseh-szlovák állam miniszterét.

LE ROND tábornok (Franciaország) üdvözli Benešt, majd közli vele, hogy az albizottságnak néhány fölvilágosításra lenne szüksége bizonyos, a cseh-szlovák területi követelésekre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban.

BENEŠ köszönetet mond Le Rond tábornoknak, és azt feleli, teljes mértékben az albizottság rendelkezésére áll.

LE ROND tábornok (Franciaország) végül rátér a Csallóköz (île de la Grande Schütt) kérdésére. Azt kérdezi Beneštől, milyenek a sziget gazdasági kapcsolatai.

BENEŠ válaszában kifejti, hogy a sziget nyugati részét Pozsony (Presbourg) külvárosának kell tekinteni, ahol jelentős a város élelmezését szolgáló zöldségtermesztés. Ami a sziget keleti részét illeti, az Komárommal tart fönn kapcsolatot.

Beneš elismeri, hogy Csallóköz lakosságának többsége kétségbevonhatatlanul magyar. Mindamellett a hegyvidék szlovák lakossága Szlovákia egyetlen hajózható folyójának, a Vágnak a völgyén át lefelé, a Csallóköz felé törekszik.

Le Rond tábornok azon kérdésére, hogy vajon a Csallóközben hány magyar lehet, Beneš azt válaszolja, hogy a szigeten mintegy 90 000 lakos él: 25 000 német, 10 000 szlovák, a fönnmaradó részt pedig a magyar lakosság teszi ki, amelynek tehát így a száma 50 000-60 000 lélek lehet. Egyébként Beneš szükségesnek tartja jelezni, hogy ezen statisztika magyar eredetű, következésképpen erősen tendenciózus jellegű, és becslése szerint a szlovák lakosság számát a valóságosnál mintegy 33 százalékkal alacsonyabb számban állapítja meg.

LE ROND tábornok (Franciaország) azt tudakolja Beneštől, hogy mindezen magyar bekebelezése véleménye szerint nem jár-e politikai szempontból valamilyen nehézséggel.

BENEŠ erre azt feleli, hogy itt mezőgazdasági, következésképpen jámbor, békés népességről van szó. Hangsúlyozni kívánja, milyen rendkívüli jelentősége van a Csallóköz birtoklásának a cseh-szlovák állam gazdasági jövője szempontjából. A cseh-szlovákok, gazdasági tekintetben, minden reménységüket Pozsonyba helyezik, mivel csak ott juthatnak nagyobb folyami kikötőhöz. Ez a nagy folyami kikötő nélkülözhetetlen az ország jövőbeni gazdasági fejlődése szempontjából, amely fejlődésnek az iránya a Fekete-tenger lesz. Ha a Csallóközt a magyaroknak adják, ezzel megfojtják Pozsonyt.

Le Rond tábornok kérdésére válaszolva BENEŠ ezután ismerteti, hogy a Nagy-Duna Csallóköz magasságában 400-500 méter széles, míg a Kis-Duna akkora, mint a Szajna.

LE ROND tábornok (Franciaország) arra kéri Benešt, fejtse ki, milyen fontossággal bír a Vág folyó Cseh-Szlovákia számára.

BENEŠ elmondja, hogy Cseh-Szlovákia jövőbeni erejét elsősorban az ipar fogja jelenteni. Ezért a cseh-szlovák kormányzat a területi kérdéseket az ország gazdasági szükségleteiből kiindulva közelíti meg.

A Vág, amely Trencséntől (Trentschin) hajózható, Szlovákia gerincét jelenti, így elengedhetetlen, hogy egész

224224A 14 órakor megnyitott ülésen, amelyen Le Rond tábornok elnökölt, Dulles, Nicolson, Stranieri, Johnson őrnagy, Cornwall alezredes, Pergolani parancsnok, valamint Romagnoli százados vettek részt.


Iratok

hosszában cseh-szlovák területen folyjon. A Vág völgyében halad a tescheni, valamit a krakkói vasút.

A cseh-szlovákok nem fogadhatják el, hogy Komárom magyar legyen, mivel a város országuk ellen irányuló hídfőállást alkotna. Ugyanúgy nem nélkülözhetik a Csallóközt sem, hacsak nem akarják annak kitenni magukat, hogy Pozsonynál és Komáromnál torkon ragadják őket.

Végül van még egy politikai ok is, amelynek tekintetbevételére kéri Beneš az albizottságot és amely minden bizonnyal rábírja arra, hogy Cseh-Szlovákiának adja a Csallóközt. Ha a cseh-szlovákok azt tudnák meg, hogy le kell mondaniuk erről a területről, bizonyosan súlyos belső válság törne ki közöttük.

Beneš fölhívja a figyelmet arra, hogy a cseh-szlovákoknak már le kellett mondaniuk Teschenről, és ez lemondás erős fölindulást váltott ki Prágában. Ha a Csallóköz kérdésében is engedniük kell, ez újabb megaláztatást jelentene számukra, és Beneš nem tud felelni az ebből eredő esetleges következményekért.

LE ROND tábornok (Franciaország) végezetül azt kérdezi Beneštől, hogy összesen mennyi lenne a cseh-szlovák állam határain belül található magyarok száma, amennyiben ezen állam minden területi követelését kielégítenék.

BENEŠ válaszában elmondja, hogy ezeknek a magyaroknak a számát mintegy 860 ezerre becsüli. Ugyanakkor pedig Cseh-Szlovákia lemondana 630 000 szlovákról.

LE ROND tábornok (Franciaország) az albizottság nevében köszönetét fejezi ki Benešnek az igen érdekes fölvilágosításokért, melyekkel volt szíves szolgálni.

Indítványozza, hogy az albizottság következő ülését másnap, március 5-ke 14 óra 30 percre tűzzék ki. (Helyeslés.)




iratszám:93225225




AZ ELNÖK a határmegállapító albizottság elnökének, Le Rond tábornoknak adja meg a szót.

LE ROND tábornok (Franciaország) előadja, hogy a bizottság legutóbbi ülése óta az angol küldöttség fölvetette Sátoraljaújhely (Satoralja) kérdését. Másrészt a határmegállapító albizottság meghallgatta Benešt. Mivel az általa nyújtott fölvilágosítások több pontot is érintenek, Le Rond tábornok azt javasolja, a vizsgálatot a kérdés egészére vonatkozóan folytassák, mivel ily módon a bizottság az elé kerülő különféle kérdések között talán megtalálja, mi lehetne az esetleges kárpótlás alapelve. (Helyeslés.)

AZ ELNÖK megkérdezi, vajon a bizottság egyetért-e azzal, hogy elfogadják a Morva (Morava) vonalának tárgyában benyújtott albizottsági javaslatot.

A szavazásra bocsátott javaslatot egyhangúan elfogadják.

LE ROND tábornok (Franciaország) bejelenti, hogy a második megvizsgálandó kérdés a Csallóköz kérdése. Ezt a határozatképességhez elégtelen számban ülésező albizottság nem tárgyalta meg. Megvizsgálni azonban megvizsgálta, aminek során az amerikai küldött kifejtette, hogy ő összefüggést lát a Csallóköz és Magyarország

225225A 16 óra 30 perckor megnyitott ülésen, amelyen J. Cambon elnökölt, Seymour, Dulles, Cook, Nicolson, Laroche, Salvago Raggi, Stranieri, Sir Eyre Crowe, Hermite, Degrand, valamint Le Rond tábornok vettek részt.


Iratok

délkeleti határa között, abban az értelemben, hogy mindkét helyen mód nyílhatna kárpótlásra az elcsatolásra ítélt magyar lakosság ügyében.

AZ ELNÖK az iránt érdeklődik, vajon az egyes küldöttségek egyetértenek-e abban, hogy a Csallóköz kérdését haladéktalanul megvitassák, vagy inkább a későbbiekben, Beneš meghallgatását követően kerítsenek sort erre.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) úgy vélekedik, minden szükséges információ a bizottság rendelkezésére áll ahhoz, hogy haladéktalanul vitára bocsássák a kérdést. (Helyeslés.)

AZ ELNÖK megkérdezi, úgy vélik-e a küldöttek, hogy Csallóköz szigetét odaadhatják Cseh-Szlovákiának azzal a fönntartással, hogy más helyütt keresnek kompenzációt a magyar népesség javára.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, hogy ebben az egész kérdésben az amerikai küldöttséget két szempont vezette: 1) a gazdasági megfontolások; 2) azon kívánalom, hogy a lehető legkevesebb magyart juttassák Cseh-Szlovákiába.

Az amerikai küldöttség két terület - a Csallóköz, illetve Sátoraljaújhely (Satoralja) környéke - kérdésében volt egy véleményen az olasz küldöttséggel és került ellentétbe az angol valamint a francia küldöttséggel. Az amerikai küldöttség igen nagy figyelemmel tanulmányozta e két térséget, és ami Sátoraljaújhelyet illeti, teljes mértékben elismeri az angol küldöttség által a Cseh-Szlovákia és Románia közötti közvetlen vasúti összeköttetés szükségessége tárgyában felsorakoztatott érvek jelentőségét. Így tehát, amennyiben a bizottság végső fokon úgy dönt, hogy a Csallóközt és Sátoraljaújhely környékét Cseh-Szlovákiához csatolja, akkor Dr. Seymour úgy véli, a határ egyéb pontjain kárpótlási lehetőségeket kell Magyarország számára keresni és vissza kell adni neki bizonyos számú magyart olyanformán, hogy a Cseh-Szlovákiának juttatott magyarság száma ne emelkedjék. Itt nem annyira a kompenzációról, hanem a Cseh-szlovák Köztársaság biztonságáról van szó. Az amerikai küldöttség véleménye szerint az új köztársasághoz csatolandó magyarok számát tekintve már veszélyes határértékhez érkeztek, és e szám további növelése veszélyt jelentene a cseh-szlovák kormányzat stabilitása szempontjából. A küldöttség nagyon aggódik amiatt, hogy a megalakuló parlamentbe seregnyi irredenta képviselő jut majd be, akik a cseh képviselők állandó ellenzékét fogják jelenteni.

SIR JOSEPH COOK (Brit Birodalom) bevallja, hogy nem egészen érti amerikai kollégája álláspontját, akinek aggályai számára annál is inkább túlzottnak tűnnek, mert Dr. Seymour olyan nemzet tagja, amely évente nagyon sok idegent fogad magába, és hogy a jelen esetben, Cseh-Szlovákia esetében végül is csupán jelentéktelen számú lakos asszimilációjáról van szó.

Ami Dr. Seymour azon csillapíthatatlan vágyát illeti, amellyel Cseh-Szlovákiát védelmezni törekszik a magyar veszéllyel szemben, az angol első küldött bátorkodik azt sugalmazni, hogy a cseh-szlovákok értelmes emberek, akik tisztában vannak országuk befogadóképességével. Ha egyszer a Csallóközt úgy alkotta meg a természet, hogy Cseh-Szlovákiától függjön, és a lakosságot minden gazdasági kapocs a cseh-szlovákokhoz fűzi, akkor vajon miért kellene ezt a területet tőlük megtagadni?

SIR JOSEPH COOK úgy emlékezik, Sátoraljaújhelyt (Satoralja) tekintve fölmerült annak a lehetősége, hogy a város a cseh-szlovák területen kívül maradjon. Azonban a Csallóköz kérdését önmagában szükséges megoldani.

AZ ELNÖK kijelenti, hogy ebben a kérdésben a francia küldöttség teljes mértékben osztja az angol küldöttség véleményét. Mindamellett elismeri, hogy valamennyire megértéssel viseltetik az amerikai küldöttség álláspontja iránt is: egy még létrehozandó országtól nem várható el ugyanaz a beolvasztási képesség, mint egy sok éve fönnálló államtól. Ám a francia küldöttség e fönntartással együtt azt állítja, szerinte a Csallóközt a természet is arra rendelte, hogy Cseh-Szlovákiához tartozzon. Ennek ellenére, hogy válaszoljanak Dr. Seymour aggodalmaira, Jules Cambon azt indítványozza, kérjék föl az albizottságot, kutasson föl a határ más szakaszain kárpótlási lehetőségeket, amelyek révén bizonyos számú - jelenleg Cseh-Szlovákiához csatolt - magyar népességet vissza lehetne juttatni Magyarországnak. Ily módon az amerikai küldöttség csatlakozhatna az előbb kifejtett állásponthoz, és bizonyos mértékben elégtételhez is jutna.

LAROCHE (Franciaország) kijelenti, hogy minden pontban osztja a bizottság elnökének imént elhangzott véleményét.

Pontosan a cseh-szlovák állam érdekét szolgálja, hogy a lehető legkevesebb magyart adják ennek az államnak. Ám ugyanakkor szükséges, hogy megkapja a fejlődéséhez nélkülözhetetlen területet és közlekedési útvonalakat. Az albizottságnak e két szempontból kell kiindulnia, és arra törekednie, hogy - Csallóköz szigetéért, valamint a Sátoraljaújhely (Satoralja)-Csap vasútvonalért kárpótlásul - más térségekben, az e két területi juttatás


Iratok

eredményeképpen a cseh-szlovákokhoz kerülő magyarok számával lehetőség szerint megegyező számú magyart vegyen vissza tőlük.

LAROCHE mindamellett azt kéri, ebből a kárpótlási kérdésből nehogy elengedhetetlen föltételt csináljanak. Más szóval, ha példának okáért 80 000 magyart adnak Cseh-Szlovákiának és csak 60 ezret tudnak összeszedni, úgy véli, az ügy ezzel elintézettnek tekintendő anélkül, hogy mindenáron megegyező számút kellene keresni, és anélkül, hogy ennek érdekében létfontosságú szempontok kerülnének veszélybe. Laroche arra is fölhívja a figyelmet, még mindig fönnáll a lehetősége annak, hogy magát Sátoraljaújhely városát a magyaroknak adják, ami már egy bizonyos számú magyart jelent.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) elismeri, hogy a legjobb megoldást valóban az jelenti, ha az albizottságot bízzák meg, keressen a kárpótlásra lehetőséget. Ellenben nem győzte meg az angol küldött észrevétele, mely szerint legjobban saját maguk a csehek tudják megítélni, hogy milyen nagyságú idegen népesség beolvasztására képesek. Hasonlóképpen azt is megjegyzi, hogy a Cseh-Szlovákia által bekebelezendő magyarok száma napról napra emelkedik. Memorandumukban a csehek még 500 000 magyarról beszéltek, ma Beneš már 860 ezret említ. A 800 000 önmagában véve nem hatalmas szám, csak a cseh-szlovákokhoz képest az, akik viszonylag kevesen vannak. Fölmerül tehát annak a szükségessége, hogy az albizottság másutt keressen kárpótlást.

AZ ELNÖK megállapítja, teljes az egyetértés abban, hogy megbízzák az albizottságot, keressen másutt kárpótlási lehetőséget, és munkája során induljon ki abból az alapelvből, hogy a Csallóköz Cseh-Szlovákiához fog kerülni. Egyébként abban is egyetértenek, hogy az albizottság csak megoldási javaslatokat terjeszt elő, és a bizottság megőrzi teljes döntési szabadságát.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) tisztázni kívánja, hogy az angol küldöttség mind a Csallóközt, mind Sátoraljaújhelyt (Satoralja) Cseh-Szlovákiának követeli; ugyanakkor elismeri, hogy ebből az államból lehetőség szerint minél több magyar kizárandó.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, hogy az amerikai küldöttség nem kötelezheti el magát előre a Csallóköz Cseh-Szlovákiához való csatolásának elfogadására. Fönntartja magának a jogot, hogy tanulmányozza a kérdést annak az elvnek az alapján, mely szerint a cseh-szlovák államhoz kerülő magyarok számának ténylegesen nem szabad emelkednie.

LE ROND tábornok (Franciaország) bejelenti, hogy ezek szerint egyetértenek abban, hogy a Csallóköz valamint a Sajó és Csap közötti határszakasz kérdésében - különös tekintettel Sátoraljaújhely (Satoralja) kérdésére - a bizottság a döntést későbbi időpontra halasztja, majd rátér a ruszin terület határainak kérdésére.

Az albizottság a következő határvonalban jutott egyetértésre: egy Csaptól délre kiinduló, a Csaptól 3 kilométerre délnyugatra található vasúti elágazástól északra haladó vonal, amely oly módon van kijelölve, hogy a Csapról Husztra és Petrovára vezető vasutat teljes hosszában cseh-szlovák területen hagyja, ezután Petrovától délkeletre átszelve a Petrova folyót Felsővisó állomástól északra követi az 1200-1854. számmal jelölt vízválasztó hegygerincet, majd elérve így a Kárpátok gerincét, e gerincen - amely azelőtt a Magyarország és Galícia közötti határt jelentette - folytatódik tovább olyanformán, hogy Szlovákia határával az uzsoki (Uszok) hágótól délre találkozzék.

Abban megegyezés született, hogy Csaptól kezdve - a sátoraljaújhelyi kérdés miatt - a határt nem jelölik ki. Ebben a térségben a román ügyek bizottságának munkáját is tekintetbe kell venni. Következésképpen Le Rond tábornok úgy gondolja, hogy a határvonal meghatározását a Dombó mellett húzódó vasútvonal magasságában föl kellene függeszteni, és az alsó rész kitűzését aromán ügyek bizottságának döntéséig elhalasztani.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) indítványozza, hogy a határvonalat attól a ponttól ne jelöljék ki, ahol elhagyják a cseh-szlovák határt, egészen odáig, ahol elérik a román határt.

Le Rond tábornok és Laroche válaszát követően - amelyben biztosították arról, hogy a javasolt határvonal nem fogja befolyásolni a román ügyek bizottsága döntését, és különben is e vonal nem egyéb egyszerű jelzésnél - Salvago Raggi márki bejelenti, hogy csatlakozik Le Rond tábornok javaslatához.

LE ROND tábornok (Franciaország) megjegyzi, hogy Salvago Raggi márki célzást tett arra a 860 000 magyarra, akiket Beneš nyilatkozata értelmében Szlovákiához fognak csatolni. Ám nem szabad megfeledkezni az ellenszolgáltatásról sem; hiszen Beneš beleegyezik abba, hogy mintegy 630 000, többé-kevésbé összefüggő szigeteket alkotó szlovák magyar területen maradjon.


Iratok


levéltári jelzet: AD. Actes de la Conférence de la Paix, vol. 48. Commission des Affaires Tchécoslovaques


iratszám:94226226




LE ROND tábornok (Franciaország) bejelenti, hogy az angol küldött távolléte következtében az albizottságnak nem áll módjában az eredetileg kitűzött napirendhez tartani magát. Ennek ellenére az albizottság elé terjesztett kérdések közül kettőnek - Sátoraljaújhely (Satoralja), illetve a Morva (Morava) kérdésének - a vizsgálatára sort keríthetne, és tárgyukban elvi döntéseket hozhatna, amelyhez aztán kérhetnék Nicolson utólagos jóváhagyását. (Helyeslés.)

Le Rond tábornok fölkéri Johnson őrnagyot, szíveskednék az amerikai küldöttség véleményét ismertetni Sátoraljaújhely kérdésében.

JOHNSON őrnagy (Amerikai Egyesült Államok) előadja, hogy az amerikai küldöttség nagy figyelemmel tanulmányozta az angol javaslatot, amely szerint a határt Sátoraljaújhelytől délre húznák meg olyanképpen, hogy a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal cseh-szlovák területre kerüljön, és így vasút segítségével tarthassák fönn a kapcsolatot Szlovákia valamint a ruszinok területe között.

A meghallgatott amerikai szakértők véleménye szerint eme kapcsolatok fönntartása egy északabbra megépítendő összekötő vonal révén valósítható meg. Ez az összekötő vasút mintegy 500 000 dollárba kerülne, és kivitelezése egy évet venne igénybe.

Az amerikai küldöttség attól a hő kívánságtól vezéreltetve javasolja ezt a megoldást, hogy ne növekedjék azon magyaroknak a száma, akiket a cseh-szlovák államnak juttatnak.

Mindamellett az amerikai küldöttség hajlandó a megegyezés érdekében a Sátoraljaújhely-Csap kérdésben engedményt tenni, amennyiben az angol és a francia küldöttség maga is hajlik az engedményre a Csallóköz kérdésében. De Johnson őrnagy szerint még ebben az esetben is szükséges lenne arra, hogy bizonyos számú magyart kivonjanak a cseh-szlovák területről.

LE ROND tábornok (Franciaország) fölkéri az olasz küldöttséget, ismertesse a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal kérdésében elfoglalt álláspontját.

STRANIERI (Olaszország) válaszában kifejti, hogy amíg nem kapja meg azokat az információkat, amelyekért, úgy gondolja, Kramarhoz vagy Benešhez kell fordulnia, addig véleményét kénytelen fönntartani.




226226A 14 óra 30 perckor megnyitott ülésen, amelyen Le Rond tábornok elnökölt, Dulles, Johnson őrnagy, Stranieri, valamint Romagnoli százados vettek részt.


Iratok

iratszám:95227227




LE ROND tábornok (Franciaország) javasolja az albizottságnak, folytassák a Cseh-Szlovákia és Magyarország közötti határ tanulmányozását.

Emlékeztet, hogy az albizottságnak két fontos kérdést - egyrészt a Csallóköz, másrészt a Sátoraljaújhelytől keletre fekvő vasútvonal kérdését - kell megoldania. Ezenkívül - az amerikai küldöttség kívánságának megfelelően - arra kell törekednie, hogy - ahol csak lehetséges - a lehető legnagyobb számú magyar népességet vonják ki a cseh-szlovák területről.

Le Rond tábornok nem tartja szükségesnek hangsúlyozni, gazdasági szempontból mennyire fontos a cseh-szlovákoknak a Csallóköz birtoklása. Beneš már kifejtette az albizottság előtt228228, hogy országa számára nélkülözhetetlen a Vág és a Morva (Morava) folyók által jelentett kereskedelmi utak fölötti rendelkezés: Cseh-Szlovákia jövője szempontjából ez létkérdésnek számít. A megoldás egyetlen akadályát a Csallóközben jelen levő 60 000 magyar jelenti.

Egyébiránt Le Rond tábornok meg van győződve arról, hogy az amerikai küldöttség kész Csallóköz kérdését újból megvizsgálni, amennyiben más térségekben lehetőség mutatkozik bizonyos számú magyar visszacsatolása Magyarországhoz.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) válaszában kifejti, hogy a Csallóköznek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint a sátoraljaújhelyi vasútnak, következésképpen inkább keleten hajlandó áldozatot hozni, mint nyugaton.

NICOLSON (Brit Birodalom) kijelenti, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a sátoraljaújhelyi vasútvonalnak, de hasonlóképpen a Csallóköznek is. Ezzel szemben a Duna és a Sajó közötti térséget illetően nem ragaszkodna mindenáron a határ fönntartásához.

LE ROND tábornok (Franciaország) megállapítja, hogy a megoldás elemeit következésképpen ez irányban kell kutatni, és megkérdezi az angol küldöttől, vajon a Duna és Sajó között talált-e arra módot, hogy "megtakarítást" érjenek el a magyar népesség vonatkozásában.

NICOLSON (Brit Birodalom) válaszában hajlandóságát fejezi ki a Le Rond tábornok által vázolt alapokon keresni a megegyezés lehetőségét. Azonban aggódik amiatt, hogy a kérdésben nehéz lesz egyhangú határozatra jutni, ezért javasolja, egyenesen Beneštől kérdezzék meg, mit tart a cseh-szlovák állam gazdasági élete és jövője szempontjából a legkisebb áldozatnak.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) azt tudakolja az angol küldöttől, javaslata szerint milyen határvonalat terjesszenek Beneš elé, és milyen kárpótlásról lenne szó, amennyiben Sátoraljaújhelyt és a Csallóközt a cseh-szlovákoknak adnák.

NICOLSON (Brit Birodalom) azt feleli, hogy bármelyik vonalat: az Ipoly (Eipel) vonalát vagy még egy attól északabbra húzódó vonalat is elfogadna. Majd a CSEH-SZLOVÁK kormány megmondja, mit szeretne jobban.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) nincs meggyőződve arról, hogy helyénvaló lenne Benešt az albizottsági vitákról tájékoztatni.

NICOLSON (Brit Birodalom) válaszában kifejti, hogy nem okvetlenül szükséges Benešt a részletekbe beavatni. Például azt kérdezhetnék tőle, hogy számára a Kassa és Pozsony közötti közvetlen közlekedési összeköttetés vagy a Csallóköz és Sátoraljaújhely kérdése a fontosabb.

LE ROND tábornok (Franciaország) összefoglalja a vitát.

227227A 14 órakor megnyitott ülésen, amelyen Le Rond tábornok elnökölt, Seymour, Dulles, Nicolson, Johnson őrnagy valamint Romagnoli százados vettek részt.228228Lásd a 209. sz. alatt, föntebb közölt iratot.


Iratok

Jelen pillanatban a bizottság előtt három kérdés fekszik: 1) kijárat Morvaország és Szlovákia gazdasága számára, vagyis a Csallóköz kérdése; 2) a magyarországi ruszinok és Szlovákia közötti összeköttetés, vagyis Sátoraljaújhely kérdése; 3) Felső-Szlovákia és a Duna közötti kapcsolat, vagyis az ipolyi (Eipel) vasút kérdése.

Fölkérve a cseh-szlovák kormány képviselőit, mondják meg ők maguk, milyen áldozatot hajlandók hozni, valószínűleg azt fogják válaszolni, hogy semmilyet. Majd el fogják magyarázni, hogy a Csallóköz nélkülözhetetlen Morvaország és Szlovákia gazdasági életéhez; hogy az ipolyi vasut nem kiváltható, mivel északon hegység emelkedik, amelyen át haránt irányban vasútvonal nem haladhat, és végül, hogy a sátoraljaújhelyi vasút az egyetlen összekötő kapcsot jelenti Szlovákia és Kárpátalja között.

Ami ezt az utóbbi vasutat illeti, Le Rond tábornok fölhívja a figyelmet arra, hogy jelenleg valóban ez az egyetlen összekötő vonal, de gyakorlatilag semmi akadálya egy Munkács-Vaján (Vajan) és egy, valahol Tőketerebes térségében kijelölendő pont közötti pályaszakasz megépítésének.

Jelzi, hogy szeretné megismerni az olasz küldöttségnek ezekben a kérdésekben elfoglalt álláspontját.

STRANIERI (Olaszország) azt válaszolja, hogy véleménye szerint Benešt kellene megkérdezni az angol küldöttség által javasolt formában.

LE ROND tábornok (Franciaország) előadja, hogy szerinte a sátoraljaújhely-csapi vasútvonal pillanatnyilag nélkülözhetetlen, azonban végérvényesen nem, tekintve, hogy a későbbiek folyamán majd megépíthető északabbra egy másik vonal, ellenben a Csallóköz valamint az ipolyi vasút birtoklásához a cseh-szlovákok mindig is ragaszkodni fognak. A Csallóközt maga a természet alkotta meg, ami pedig az ipolyi vasutat illeti, nyilvánvaló - tekintve a térség földrajzi viszonyait - , hogy nehezen lehetne egy északabbra haladó vasúttal kiváltani.

LE ROND tábornok jelzi, hogy nagyon is hajlandó áldozatokat hozni, ám erre sem a Csallóköz, sem az ipolyi vasútvonal kérdésében nem lát lehetőséget.

Különösen ami az Ipoly térségét illeti, okvetlenül szükséges, hogy a a vasút teljes hosszában cseh-szlovák területen maradjon. Számára e megoldás annál is kézenfekvőbb, mivel a másik oladalon is halad egy vonal - a budapest-miskolci - , amely tökéletesen kielégíti a magyarországi igényeket. Ennek következtében ő legfeljebb csak annyit tehet, hogy javasolja, a vasútvonalat a Dunától végig a putnoki elágazásig cseh-szlovák területen hagyó határ minél szorosabban kövesse a vasutat, így az eredeti tervezethez képest mintegy tíz kilométert nyerhetnek.

Meglehet, földrajzi szempontból e javaslat nem a legkielégítőbb, de a kérdésre valamilyen politikai megoldást kell találni, és Le Rond tábornok kijelenti, hogy a megegyezés érdekében hajlandó ennek támogatására.

JOHNSON őrnagy (Amerikai Egyesült Államok) olyan megoldást javasol, amely bizonyára nem nevezhető tökéletesnek, ám meglehet, segít az albizottságnak kilábalni a nehézségekből. Eszerint az ipolyi vasutat - legalábbis néhány esztendőre - nemzetközivé kellene tenni. Ily módon lehetőség nyílna arra, hogy mind Cseh-Szlovákia, mind Magyarország egyidejűleg használja a vonalat, ameddig az északabbra megvalósítandó összeköttetéshez szükséges vasútvonalak építése befejeződik.

Ez esetben a határt az Ipoly vonala jelentené.

LE ROND tábornok (Franciaország) azt válaszolja, hogy sokkal inkább kész lenne e megoldást fontolóra venni a jóval rövidebb sátoraljaújhely-csapi vasút esetében. Egy Munkács-Ungvár, illetve Ungvár-Kassa vasútvonal kivitelezése nem jelentene különösebb nehézséget, ellenben ugyanez nem mondható el egy, az Ipolytól északra megépítendő vonal esetében. Azonkívül az Ipoly völgyében a folyót az utak több helyütt is átszelik, így a határ - amennyiben a folyómedret követné - hasonlóképpen kettévágná ezeket.

Végül LE ROND tábornok még azt fűzi hozzá, hogy a rövidebb Sátoraljaújhely-Csap szakasz irányítása fölöttébb egyszerűen megoldható, hiszen elegendő lenne egy igazgatóság Sátoraljaújhelyen és egy másik Csapon, míg az ipolyi vonal esetében sokkal nehezebb kérdéssel állnának szemben.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Álamok) kijelenti, hogy teljes mértékben osztja Le Rond tábornok véleményét. Ám arról sem szabad megfeledkezni, hogy Sátoraljaújhelyet mindössze 24 000, míg a Csallóközt 90 000 magyar lakja.

LE ROND tábornok (Franciaország) azt válaszolja, hogy szerinte az Ipoly alsó folyásánál, ahol a folyóvölgy


Iratok

erősen összeszűkül nehezen választható külön az egyik part a másiktól.

Egyébiránt az ipolyi vasút Cseh-Szlovákia számára egészen különleges jelentőséggel bír, mivel a korponai és a kokovai bányavidékkel biztosítja az összeköttetést. Le Rond tábornok megítélése szerint ez a vasútvonal nélkülözhetetlen az Ipoly völgyének életéhez.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) bejelenti, hogy támaszkodva Le Rond tábornok imént kifejtett elméletére - amelynek értelmében az Ipoly völgye egységet alkot - indítványozza, hogy az egész völgyet adják a magyaroknak, és a határvonalat északabbra húzzák meg.

LE ROND tábornok (Franciaország) válaszában kifejti, hogy ez a megoldás szerinte roppant nehézségeket támasztana az Ipoly felső völgyében, amelyet így elvágnának a Dunától.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) megkérdezi Le Rond tábornoktól, hogy vajon a sátoraljaújhelyi és a csallóközi kérdés véleménye szerint nem jelentenek-e kárpótlást az Ipoly völgyéért.

LE ROND tábornok (Franciaország) azt feleli, hogy Cseh-Szlovákia jövője szempontjából nem tulajdonít túl nagy fontosságot Sátoraljaújhely kérdésének, amely csupán rövid távon érdekes. Ezzel szemben amit Dr. Seymour javasol, az a cseh-szlovák állam területének jelentős mértékű és végérvényes összeszűkítését jelenti. Ezen a helyen ugyanis Cseh-Szlovákia területének kiterjedése széltében az eredetileg megállapított határral is csak mintegy száznegyven kilométert tesz ki, Dr. Seymour indítványának elfogadása esetén pedig ez a távolság csaknem felére csökkenne.

NICOLSON (Brit Birodalom) úgyszintén kívánatosnak tartja, hogy ezen a helyen ne szűkítsék össze Cseh-Szlovákia területét. Az angol küldött - alapos megfontolást követően - legföljebb Sátoraljaújhely (Satoralja) kérdésében lenne hajlandó engedményre - azzal a föltétellel, hogy a vasútvonalat nemzetközivé teszik -, ám az Ipoly völgyét illetően nem áll módjában engedményt tenni.

LE ROND tábornok (Franciaország) úgy ítéli meg, hogy az amerikai küldöttséget nem egyedül a Cseh-Szlovákiához kerülő magyarok száma nyugtalanítja, de föltételezhetően amiatt is aggályai vannak, hogy ez a határ túl közel esik majd Budapesthez. Ezért olyan megegyezéses megoldást javasol az albizottságnak, amely nézete szerint eloszlathatja ezeket az aggodalmakat. Eszerint a határt általánosságban a vasútvonaltól egy mérföldre délre kellene meghúzni, aminek eredményeképpen a cseh-szlovákok szabadon rendelkezhetnének az Osztrovszki-hegység forgalmát lebonyolító vasúttal, míg a magyarok szabadon rendelkeznének a nógrád-salgótarjáni térségben húzódó három vonal fölött, amelyek az Ipollyal való összeköttetést biztosítják.

Ezzel a határvonallal minden, a magyarok ellen irányuló cseh támadó szándéknak elejét lehetne venni, és mintegy 80 000 magyart lehetne Magyarországnak visszajuttatni, jóllehet Csallóközben 60-80 000 a számuk.

DULLES (Amerikai Egyesült Államok) az iránt érdeklődik, hogy vajon a Sátoraljaújhely kapcsán az imént fölvetett nemzetközi megoldás nem alkalmazható-e az Ipoly völgyi vasútvonalra is.

LE ROND tábornok (Franciaország) válaszában előadja, hogy a szabályozásnak ez a formája könnyűszerrel magvalósítható a rövidebb sátoraljaújhely-csapi vonal esetében, ám sokkal nehezebben elképzelhető az Ipoly völgyi vasútnál, amely hosszú, és ráadásul más vonalakhoz is csatlakozik.

LE ROND tábornok hangsúlyozni kívánja, hogy az általa javasolt határvonal minden Budapestet fenyegető veszélyt elhárítana, mivel a cseh-szlovákokat az Ipoly völgyébe vetné vissza, míg a hegygerincet a magyarok birtokolnák.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) a következő kérdést teszi föl: amennyiben az amerikai küldöttség enged az angol küldöttségnek Sátoraljaújhely, illetve a francia küldöttségnek a Csallóköz kérdésében, vajon a francia és angol küldöttség elfogadja-e határnak az Ipoly vonalát úgy, ahogy azt az amerikai küldöttség javasolta?

LE ROND tábornok (Franciaország) szerint pontosan meg kell határozni, miből is áll e javaslat. Megegyeznek tehát abban, hogy a Sátoraljaújhelytől keletre eső vasúti csomópont cseh-szlovák, maga Sátoraljaújhely városa magyar, Csap városa cseh-szlovák, az attól délre eső csomópont magyar területen fekszik majd.

A Csallóközre vonatkozóan megegyeznek abban, hogy a határt a Morva (Morava) torkolatától az Ipolyig a Nagy-Duna sodorvonala alkotja.


Iratok

Végül ami az Ipolyt (Eipel) illeti, a határ az Ipoly folyó medrét követi, majd Losoctól délre attól elszakadva csatlakozik az előzőekben leírt határvonalhoz.

Hátravan még a határ kijelölése a Losonctól délre fekvő ponttól keleti irányban. A határvonalat a következőképpen lehetne megvonni: a Losonctól délre fekvő ponttól lefelé tartva a Salgótarjánról Losoncra, illetve Rimaszombatra vezető vasútvonalak elágazástól délre húzódna, majd elérve a 628. sz. magassági pontot, a másodlagos gerincvonalon folytatódna és megközelítőleg egyenes vonalban jutna el Putnoktól nyugatra úgy, hogy a borsodnádasdi csomópont magyar területen maradna.

LE ROND tábornok bejelenti, hogy a francia küldöttség a maga részéről kész az amerikai küldöttség által javasolt határvonalat elfogadni, amennyiben teljesülnek az alábbi - az ipolyi vasút működését megkönnyítő - föltételek:

"Losonc és Csata között az Ipoly (Eipel) völgyében haladó vasútvonal, valamint az ettől a vasútvonaltól északra, illetve délre húzódó, abba csatlakozó többi vonal igazgatása az elkövetkezőkben a szövetségesek irányításával történik oly módon, hogy az érdekelt szomszédos államok azt szabadon használhassák addig, ameddig az Ipoly jobb partján, cseh-szlovák területen nem készülnek el az egybefüggő vonal kialakításához szükséges pályaszakaszok."

LE ROND tábornok (Franciaország) indítványozza, hogy hozzanak hasonló határozatot a vasútvonalnak Miskolctól északra haladó, torna-putnoki szakaszára vonatkozóan is. E határozatot a következőképpen lehetne megszövegezni:

"A Tornától kiindulva a Bódva völgyében haladó vasútvonal igazgatása a Miskolctól 3 mélföldre északra fekvő csomópontig, valamint az ettől a csomóponttól a Sajó völgyében haladó vasútvonal igazgatása a pelsőci vonal becsatlakozásáig az elkövetkezőkben a szövetségesek irányításával történik oly módon, hogy az érdekelt szomszédos államok azt szabadon használhassák addig, ameddig cseh-szlovák területen nem készül el a kassa-tornai vonalat a Sajó-völgyi vonallal összekötő pályaszakasz."

LE ROND tábornok megkérdezi az amerikai, az angol és olasz küldöttséget, hogy elfogadják-e a két határozattal kiegészített föntebb leírt határvonalat.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) azt válaszolja, hogy az egyhangú határozat reményében elfogadja.

NICOLSON (Brit Birodalom) bejelenti, hogy az angol küldöttség hasonlóképpen elfogadja.

STRANIERI (Olaszország) jelzi, hogy az olasz küldöttség is elfogadja.

LE ROND tábornok (Franciaország) kinyilvánítja, hogy következésképpen a Magyarországgal közös határt teljes hosszában elfogadták.

Indítványozza, hogy a határtvonalat haladéktalanul rögzítsék határozatba, amelyet a következőképpen lehetne megszövegezni:

"A Morva (Morava) torkolatától az Ipoly (Eipel) torkolatáig:

A Nagy-Duna sodorvonala, vagyis a Csallóközt a cseh-szlovákok kapják meg;

A Duna és a Sajó között:

Az Ipoly sodorvonala egy Losonctól dél-délnyugatra fekvő pontig, azután egy délkeleti irányban tartó vonal, amely a salgótarjáni vasutat pontosan a Salgótarjántól Losoncra, illetve Rimaszombatra vezető vasútvonalak elágazásától délre metszi; majd egy, a 628. sz. magassági pontot érintő másodlagos gerincvonal; onnét egy északnyugati irányban haladó, a Sajót keresztező vonal, azután a vasútvonal a pelsőci és a borsodnádasdi elágazás között;

A Sajó és az Ung között:

Az egyik megelőző ülésen meghatározott vonal, amely Sátoraljaújhely (Satoralja) városát Magyarországnak, a várostól keletre levő elágazást Cseh-Szlovákiának hagyja;


Iratok

Az Ung és a Tisza (Theiss) között:

A sátoraljaújhely-csapi vasútvonaltól délre egy mérföldre húzódó vonal, amely Csapot ruszin, az attól délre levő vasúti elágazást magyar területen hagyja;

A Tiszától keletre:

A korábban megvont határ." (Helyeslés.)

LE ROND tábornok (Franciaország) javasolja az albizottságnak szakbizottság kijelölését, amelynek feladata a határvonalnak egy nagyléptékű térképre való pontos fölvitele lesz. Mivel ez a munka katonai jellegű, minden küldöttség egy tiszttel képviseltetheti magát. (Helyeslés.)




iratszám:96229229




AZ ELNÖK ismerteti, hogy mind szerb, mind román részről naponta kap erélyes és ellentmondó tiltakozásokat a Bánság esetleges felosztása ellen. A szerbek azt hangoztatják, hogy nem lehetséges a béke, amennyiben Fehértemplom és Versec szerb városokat nem nekik ítélik. A románok megesküsznek arra, hogy ha nem kapják meg a természetes határai által övezett Bánságot, akkor Romániában a nemzeti érzés föllángolása megdönti a kormányt és győzelemre juttatja a bolsevizmust: az elnök kötelességének tartja, hogy e lépésekről - amelyek egyébként nem érték váratlanul - tájékoztassa a bizottságot.

AZ ELNÖK fölkéri Le Rond tábornokot, ismertesse a román határ kijelölésével megbízott albizottság munkájának eredményét.

LE ROND tábornok (Franciaország) előadja, hogy az albizottság, amely a határt a Dnyesztertől a Marosig tanulmányozta, teljes egyetértésre jutott. Az 1:1 000 000 léptékű angol térképre fölvitt határvonal pontos berajzolása a küldöttségenként egy-egy katonai képviselőből fölállítandó szakbizottság feladata lesz. A határ a Dnyeszter folyását követi a Szeret és mellékfolyójának összefolyása alatt levő kanyarulatig, majd onnét egy megközelítőleg kelet-nyugati vonal irányában haladva eléri a Kissileu tó északi csücskét; itt délnek fordul és a követi a tó középvonalát, illetve a tó fölös vizét a Prutba eljuttató folyócska sodorvonalát, majd Draczynetstől nyugatra elhaladva a Prut és a Szeret közötti kelet-nyugati gerincen valamint a Szeret és a Cseremosz (Czeremosz) közötti észak-nyugati gerincen húzódik; a Kárpátokat a 1655. sz. magassági pontnál éri el, onnét egy kelet-nyugati irányú gerincen haladva érkezik el Máramarosszigettől (Mamaros-Sziget) északra úgy, hogy a máramarossziget-petrovói vasútvonalat román területen hagyja, majd követi a batári gerincet és a Tisza azon mellékfolyóját, amely Tiszaújlak közelében ömlik a folyóba, a várostól lefelé pedig a Tiszán halad.

A határvonalat úgy kell megvonni, hogy a halmi vasút csatlakozhasson a magyarországi ruszinok területét húzódó csap-huszti vonallal. A Tiszaújlak melleti pont ennek függvényében határozandó meg.

Azután a határvonal megközelítőleg ismét észak-déli irányban folytatódik, majd délnyugatnak tér el úgy, hogy Csengertől egy kilométerre délre, Nagykárolytól és lejjebb Nagyszalontától északra húzódik. Nagyjából párhuzamosan a vasút mellett halad, attól átlagosan három kilométer távolságra, hogy a vonalon

229229A 10 órakor megnyitott ülésen, amelyen Tardieu elnökölt, Day, Seymour, Sir Eyre Crowe, Leeper, Laroche, de Martino, gróf Vannutelli Rey, Johnson őrnagy, Perrin százados, Cornwall alezredes, Palairet, Le Rond tábornok, de Martonne, Aubert, de Saint-Quentin, gróf Vinci, valamint Cavallero tábornok vettek részt.


Iratok

rendezőpályaudvarokat stb. alakíthassanak ki. A végleges határvonalat az albizottság fogja kijelölni.

Innét a vonal Gyulától keletre folytatódik. A korábbiak során egyetértésre jutottak abban, hogy rábírják a románokat egy Kisjenő és Nagyszalonta közötti összekötő vonal megépítésére. Ez az álláspont semmiben sem változott, mint ahogy a kijelölt határvonal sem, amely délnyugatnak tart, majd a román területen fekvő Nagylaktól nyugatra halad el úgy, hogy a vasútvonal magyar területen marad. A Marost annak csanádpalotai mellékága torkolatánál éri el.

AZ ELNÖK kérdésére válaszolva LE ROND tábornok (Franciaország) kijelenti, hogy Battonyát, Dombegyházt és Kevermest Magyarországnak hagyják.

AZ ELNÖK azzal egészíti ki az ülés megnyitásakor elmondottakat, hogy szerb vélemény szerint a Temesvárt a Dunával összekötő vasútvonal állítólag régi, rossz állapotban van és teljesen érdektelen.

LE ROND tábornok (Franciaország) úgy véli, talán politikusabb lett volna, ha megtagadják Romániától Versecet illetve Fehértemplomot és másutt kárpótolják, mivel különösen Versec régi szerb hagyományokkal rendelkező város.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) közli a bizottsággal az olasz küldöttség által javasolt észak-erdélyi határvonal-tervezet hivatalos szövegét:

Az olasz küldöttség által javasolt határvonal az 1655. sz. magassági ponttól a Kárpátok vízválasztó hegygerincének vonalán halad É-Ny-i irányban, majd 3 kilométerre keletre attól a ponttól, ahol a munkács-stryji vasút metszi a fönt említett vonalat, délnek fordul és a Nagyág valamint a Borzsa völgye között a vízválasztót követi a 879-es magassági pontig, ahol pontosan a Tisza menti Tiszaújlakba fut be.

Ezt követően GRÓF VANNUTELLI REY nyilatkozatot olvas föl, amelynek megtételét azért tartja szükségesnek, hogy megvilágítsa az olasz küldöttségnek az Erdély nyugati határa tárgyában hozott döntését:

A magyar-román határnak a Tiszaújlaktól Nagyvárad környékéig terjedő szakaszára nézve az olasz küldöttség - elállva a többségében magyar lakosságú Szatmárnémeti és Nagykároly városok Magyarországon való maradását szorgalmazó korábbi javaslatától - bejelenti csatlakozását a három másik küldöttség egyöntetű támogatását élvező határvonal-tervezethez, tekintettel a bizottság által megfogalmazott alapelvre, amelynek értelmében minden, az állam gazdasági életéhez valamint stratégiai biztonságához nélkülözhetetlen vasútvonalnak szükségképpen az illető állam területén kell maradnia, még akkor is, ha valamely szakasza idegen népesség lakta területen halad át.

AZ ELNÖK tudomásul veszi az olasz küldöttség két nyilatkozatát, amelyeket jegyzőkönyvbe vesznek.

A bizottság úgy határoz, hogy az albizottságot a bánsági határvonal kijelölésével is megbízza.

AZ ELNÖK úgy véli, a bizottságnak jelentésében véleményt kellene nyilvánítania a románok és a szerbek által egyhangúlag követelt bánsági népszavazás ügyében. A két vetélytárs látszólagos egyetértése mögött mélyreható ellentét lappang, mivel a románok a terület egészét akarják népszavazásra bocsátani, míg a szerbek vármegyénként képzelik el azt.

A bizottság határozata szerint a kérdést a következő ülés napirendjére tűzik.

A bizottság úgy határoz, hogy a Jugo-Szlávia északi határának tárgyában benyújtott szerb memorandum előzetes tanulmányozását az albizottságra bízza.

A bizottság ülését március 10., hétfő 9 óra 30 percre napolja el.

Az ülést 11 órakor rekesztik be.


5.9. A CSEHSZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE


Iratok


iratszám:97230230




...

Ezután AZ ELNÖK Le Rond tábornoknak adja meg a szót, hogy beszámoljon az albizottságban folyó munka állásáról.231231

AZ ELNÖK szavazásra bocsájtja a javasolt határvonalat, amelyet a bizottság elfogad.

LE ROND tábornok hozzáteszi még, hogy kérésére az albizottság határozatot fogadott el a határ szomszédságában található vasútvonalakról. A határozatot a következőképpen szövegezhetnék meg.232232

DULLES (Amerikai Egyesült Államok) indítványozza, hogy a "szabadon használhassák" szavak elé illesszék be "az érdekelt szomszédos államok" mondatelemet.

SIR JOSEPH COOK (Brit Birodalom) azt szeretné tudni, hogy vajon nem lenne-e helyénvaló egy, a cseh-szlovákokat meghatározott időn belül összekötő vonal megépítésére kötelező cikkely fölvétele.

LE ROND tábornok azt feleli, hogy először gondolt erre, ám hosszas megfontolás után elvetette az ötletet. Lehetetlennek tartja, hogy határidőhöz kössék egy vasútvonal építését, tekintettel a háború befejeztével várható munkaerő-, szállítási és anyagellátási viszonyokra.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) azt kérdezi, hány kilométer vonalat kellene megépíteni.

NICOLSON (Brit Birodalom) válaszában elmondja, hogy mintegy húsz-ötven kilométernyi szakaszról lenne szó, viszonylag sík vidéken.

Rövid eszmecserét követően a bizottság úgy határoz, hogy két szóban forgó határozatot a következő cikkellyel egészíti ki:

A szövetséges ellenőrzés körülményeit valamint az időtartamot, ami alatt a vasútvonal szabad használata egyenlő mértékben lesz az érdekelt nemzetek számára biztosítva, az ellenőrzés végrehajtásával megbízandó szövetséges kormányok fogják meghatározni.

LE ROND tábornok le kívánja szögezni, hogy e cikkely bevétele nem kötelezi a cseh-szlovákokat összekötő szakasz megépítésére. Csupán arról van szó, hogy bizonyos időn át biztosítják számukra a vasútvonal fölötti szabad rendelkezést. Aztán ezalatt vagy megépítik vagy nem építik meg az összekötő szakaszt.

AZ ELNÖK arra hívja föl a figyelmet, hogy a "contrôle" (ellenőrzés) kifejezésnek nem ugyanaz a jelentése angolban, mint franciában. Itt felügyelet gyakorlásáról lévén szó, a "contrôle" kifejezés angolban "supervision"-nal fordítandó.

Ezt követően a két határozat szövegét a javasolt módosítással szavazásra bocsájtják és elfogadják.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) fölkéri a bizottságot, hozzon elvi döntést két, még elintézésre váró kérdés - a lausitzi szorbok, valamint a Cseh-Szlovákia és Jugo-Szlávia gazdasági kapcsolatait elősegítő "folyosó" kérdésének tárgyában. Vajon e két kérdés a bizottság vagy az albizottság hatáskörébe tartozik?

NICOLSON (Brit Birodalom) véleménye szerint a lausitzi szorbok kérdését a bizottságnak kell megvitatnia. A "folyosóval" kapcsolatosan pedig az a kérdés merül föl, hogy Cseh-Szlovákiát és Jugo-Szláviát területi avagy

230230A 16 óra 30 pereckor megnyitott ülésen, amelyen J. Cambon elnökölt, Seymour, Dulles, Cook, Nicolson, Laroche, Salvago Raggi márki, Stranieri, Le Rond tábornok, Johnson őrnagy, valamint Romagnoli százados vettek részt.231231A 217. sz. alatt, föntebb közölt irat.

232232A 217. sz. alatt, föntebb közölt irat.


Iratok

gazdasági kapcsolat fűzze össze. Az angol küldöttség a maga részéről elutasítja a területi kapcsolatot.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) tétovázás nélkül kijelenti, hogy az amerikai küldöttség hasonlóképpen elvileg ellenzi a "folyosó" ötletét.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) arra hívja föl a figyelmet, hogy ebben a térségben a cseh-szlovákoknak nem voltak területi követeléseik; egyszerűen csak olyan területi megoldást javasoltak, amely megkönnyítené számukra a tengerrel való összeköttetés kiépítését.

Véleménye szerint a bizottság teljes mértékben illetékes, hogy a kérdést támogató vagy elutasító határozatot hozzon.

LAROCHE (Franciaország) azt az álláspontot képviseli, hogy a területi megoldást el kellene vetni, ugyanakkor szükségesnek tartja a kérdés gazdasági megoldására irányuló szándék kinyilvánítását.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) a következő nyilatkozat elfogadását javasolja: "A bizottság elveti a területi megoldást, ugyanakkor úgy határozott, fölhívja a vízi utak és vasutak, valamint a kikötők ügyei nemzetközi szabályozásának tanulmányozásával megbízott bizottság figyelmét a Cseh-Szlovákia és Jugo-Szlávia közötti gazdasági kapcsolatok külön szerződések által történő szavatolásának szükségességére."

A szavazásra bocsátott javaslat elfogadást nyert.

AZ ELNÖK indítványozza, hogy a bizottság következő ülését március 11-e, kedd 16 órára tűzzék ki.

Az albizottság úgy határoz, hogy ugyanaznap 9 óra 30 perckor ül össze.




iratszám:98233233




LE ROND tábornok (Franciaország) beszámol arról, hogy az albizottság kijelölte Románia északi, a Dnyesztertől a Tiszáig húzódó pontos határvonalát.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) nyilatkozatot olvas föl, amely - anélkül, hogy érintené a bizottságnak a Bánát kérdésében elfogadott határozatát - világosan rögzíti a tárgyban elfoglalt olasz álláspontot:

Mindamellet, hogy a közös megegyezés érdekében elfogadja a Bánságot Románia, Szerbia és Magyarország között fölosztó határvonalat, az olasz küldöttség kijelenti, véleménye szerint ez a vonal nem a legmegfelelőbb biztosítéka a helyi gazdasági élet normális fejlődésének.

Következik ez abból, hogy Temesvár városának befolyási övezete legalább 30 kilométerrel nyugatabbra, a zsombolyai és a torontálszécsányi (Torontal-Szeczany) vasuti csomópontokig, míg Szegedé az Aranka folyóig terjed. Ezeknek az övezeteknek Szerbiához történő csatolása a helyi forgalmat nem fogja természetes és jelentős központjaitól, Temesvártól, illetve Szegedtől elvonni, hiszen a legközelebbi szerb város, Pancsova félreeső hely lévén, semmi vonzással nem bír. Mindez nagyon súlyos és fölöttébb nyilvánvaló zavarok kiváltója lesz, hiszen

233233A 10 óra 30 perckor megnyitott ülésen, amelyen Le Rond tábornok elnökölt, Day, Seymour, Sir Eyre Crowe, Leeper, Laroche, gróf Vannutelli Rey, Cavallero tábornok, Johnson őrnagy, Perrin százados, Palairet, Aubert, de Saint-Quentin, gróf Vinci, valamint Castoldi ezredes vettek részt.


Iratok

az említett övezetek helyi forgalmának nap mint nap át kell haladnia a román vagy a magyar határon ahhoz, hogy természetes központjaiba jusson.

A bizottság döntésének megfelelően a nyilatkozat jegyzőkönyvbe kerül.

AZ ELNÖK megállapítja, hogy a szerbek kérik, a románok pedig elfogadják a bánsági népszavazást. Úgy véli, jelentésében a bizottságnak említést kell tennie erről a kérdésről, és a véleményezés elől is nehezen térhet ki.

LE ROND tábornok (Franciaország) arra figyelmeztet, hogy amikor népszavazást kérnek a Bánságban, a románok és a szerbek nem a bizottság által meghatározott Bánságot, hanem annak egészét értik. A bizottságnak először talán éppen ezt a kérdést kellene megoldania.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) egyelőre tartózkodik az amerikai küldöttség véleményének ismertetésétől.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) úgy véli, hogy a francia küldöttség által elkészített jelentéstervezet a megfelelő módon ad számot a román és a szerb küldöttségek elképzeléséről az alant következő szakaszban:

A bizottság emlékeztet arra, hogy a szerb küldöttség népszavazást kér a Bánságban, amit a román küldöttség elfogad. Ugyanakkor a bizottság arra is fölhívja a figyelmet, hogy az elhangzott nyilatkozatok alapján kitűnik, a szerbek helységenkénti vagy legalábbis vármegyénkénti népszavazást kérnek, míg a románok által elfogadott népszavazásnak a Bánság egészére kellene kiterjednie.

SIR EYRE CROWE egyetért az elnökkel annak szükségességében, hogy e tárgyban pontosan megfogalmazott határozatokat kell hozni. Számára nyilvánvalónak tűnik, hogy sem a román, sem a szerb javaslat nem vezethet kielégítő eredményre, hiszen az ajánlott eljárási mód előre befolyásolja a kérdés megoldását. Hiszen amennyiben a román megoldást elfogadva a Bánságot mint egészet kezelik, a román többség győzedelmeskedik a szerbek fölött, míg ha ezzel szemben vármegyénként vagy éppen községenként szavaznának, ahogy a szerbek követelik, románoktól körülvett apró szerb és szerbekkel övezett apró román szigetek alakulnának ki.

Ennek következtében sem a román, sem a szerb javaslat nem jöhet számításba. Az egyetlen, kielégítő eredményhez vezető megoldást a bizottság által Romániának, illetve Szerbiának juttatott mindkét területen megrendezendő külön népszavazás jelentené. Egy ilyen szavazás a bizottság döntéseinek igazolása lehetne.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) tartózkodik az olasz küldöttség véleményének ismertetésétől.

AZ ELNÖK elismeri, Sir Eyre Crowe valóban nyomós érveket sorakoztatott föl, mindamellett attól tart, hogy úgy a szerbek, mind a románok azt róják majd föl a bizottságnak, helytelenül veti föl a kérdést. Szeretné, ha a bizottság meglelné annak a módját, hogyan fogadtassa el mielőbb a két féllel az általa kidolgozott, kölcsönös engedményeken alapuló megoldást, hogy így véget vessen a reá zúduló szemrehányásoknak. A románokkal folytatott beszélgetései során az a személyes benyomása alakult ki, hogy a vármegyénkénti népszavazás fenyegetése visszariasztaná őket az egész szavazás követelésétől. Amennyiben sikerülne olyan népszavazási formát találni, amelytől mindkét fél tart, talán rá lehetne bírni őket a bizottság döntéseinek minden fönntartás nélküli tudomásulvételére.

LAROCHE (Franciaország) aggódik amiatt, hogy a népszavazás - a nem kizárólag etnikai megfontolások alapján született megoldások meghiúsításával - a bizottság egész munkáját tönkre fogja tenni. Hogyan adhatnák gazdasági okokból Versecet és Fehértemplomot Romániának, ha egyszer a népszavazás nyilvánvalóvá teszi e két város szerb jellegét?

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) válaszában kifejti, hogy javaslata számol Laroche nagyon is jogos észrevételével. A bizottság bejelentené, hogy nem kizárólag etnikai alapon, hanem a gazdasági kapcsolatokat és a közlekedési viszonyokat is figyelembe véve olyan térségeket alakított ki, amelyek gazdasági egységet alkotnak. Ezzel igen nyomós érvhez jutnának amellett, hogy a népszavazást e térségek mindegyikén belül, azok egészére kiterjesztve szükséges megtartani.

AZ ELNÖK elismeri, hogy Laroche aggodalmai alaptalannak bizonyulnának, amennyiben az angol küldött javaslata meghallgatásra talál, hiszen a szerbek kétségtelenül kisebbségben vannak a román, a románok pedig a szerb körzetben. Ugyanakkor ez a megoldás nem csökkentené egyik fél elégedetlenségét sem, amelyek kizárólag a nemzeti szempontokat érvényesítik és fittyet hánynak a bizottság munkáját irányító gazdasági megfontolásoknak. Mind a románok, mind a szerbek egyformán hajthatatlanok, és lassan már odáig fajul a dolog, hogy a Bánságon kívül semmi egyéb nem érdekli őket.


Iratok

AZ ELNÖK indítványára a bizottság úgy határoz, hogy a kérdés vizsgálatát a következő ülésre halasztja.

AZ ELNÖK fölkérésére LE ROND tábornok (Franciaország) ismerteti a cseh-szlovák bizottságnak a sátoraljaújhely-tiszaújlaki vasút tárgyában hozott határozatát. A cseh-szlovák bizottság első ülésén úgy döntött, hogy e vasútvonal Tiszaújlak és Csap közötti szakaszát a ruszin területhez csatolja, majd a legutolsó ülésen folytatva a kérdés megvitatását, a Csap-Sátoraljaújhely szakaszt a cseh-szlovák területhez csatolta.

A bizottság ülését március 11-e, keddre napolja el.




iratszám:99234234




GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) az olasz küldöttség nevében a következő nyilatkozat bevételét kéri a jelentésbe:

Erdély és a Bánság vonatkozásában az olasz küldöttség a Romániával 1916. augusztus 17-én megkötött szövetségi szerződést235235 általánosságba véve jelenleg is érvényesnek tekinti. Az olasz küldöttség annak ellenére sem függesztette föl részvételét a különböző, a bizottság által etnikai, gazdasági valamint stratégiai szempontból vizsgálat alá vett területi kérdések megvitatásában, hogy fönti álláspontját a többi érdekelt küldöttség nem osztja.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) és LAROCHE (Franciaország) ebben a formában nem tudják elfogadni a nyilatkozatot. Az olasz küldöttség nem állíthatja, hogy a többi küldöttség nem osztozik álláspontjában az 1916. évi szerződés érvényességére nézve. Egyrészt ugyanis az amerikai küldöttség nem tartozik egy olyan szerződés érvényességéről nyilatkozni, amelyben kormánya nem vett részt, másrészt az angol és a francia küldöttség e tárgyban semmiféle véleményt nem nyilvánított. A bizottság anélkül kezdett a kérdések megvitatásába, hogy fölvetette volna az érvényesség kérdését, amely különben sem rá tartozik.

AZ ELNÖK arra figyelmeztet, hogy a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsának egyik ülésén Orlando a leghatározottabban leszögezte: az olasz álláspont szerint az 1916-os szerződés érvényesnek tekintendő. Márpedig amikor Románia különbékét kötött, a szövetségesek között egyetértés alakult ki arra nézve, hogy a szerződést érvénytelennek kell tekinteni. Pontosan ezen körülmény magyarázza az olasz fönntartás megfogalmazását. Az olasz küldöttség álláspontja a legteljesebb mértékben egybeesik Orlando miniszterelnök nyilatkozatatával.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) és LAROCHE (Franciaország) azt felelik, hogy a szövetséges hatalmak folytattak eszmecserét e tárgyban anélkül azonban, hogy valaha is megegyezésre jutottak volna.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) előadja, hogy az olasz küldöttség ragaszkodik a bizottság előtt az általa, illetve a Legfelsőbb Tanács előtt Orlando miniszterelnök által hangoztatott álláspontok azonosságának leszögezéséhez.

234234A 10 órakor megnyitott ülésen, amelyen de Martino elnökölt, Day, Seymour, Sir Eyre Crowe, Leeper, Laroche, de Martonne, gróf Vannutelli Rey, Perrin százados, Palairet, Aubert, de Saint-Quentin, gróf Vinci, valamint Cavallero tábornok vettek részt.235235Románia a bukaresti titkos egyezmény aláírását követően lép be a háborúba; ebben az antant a románoknak ígéri Erdélyt, Bukovinát és a Bánságot.


Iratok

LAROCHE (Franciaország) semmi akadályát nem látja annak, hogy az olasz küldöttség ismertesse álláspontját, amennyiben ez a többi küldöttség bevonása nélkül történik.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) a következő megfogalmazást javasolja: "A többi küldöttség nem tartotta szükségesnek az 1916. évi szerződés érvényességéről nyilatkozni tekintve, hogy ez a kérdés véleményük szerint nem tartozik a bizottság illetékességi körébe."

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) jóváhagyja ezt a megfogalmazást.

LAROCHE (Franciaország) véleménye szerint az eképpen módosított olasz nyilatkozatnak a jelentés elején lenne a helye, mivel nemcsak Erdélyre, hanem a román követelések egészére vonatkozik.

Laroche javaslatát GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország), majd őt követően a bizottság is elfogadja.

DE SAINT-QUENTIN fölolvassa az Erdélyre vonatkozó jegyzéktervezetet.

Helyt adva DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) formai észrevételeinek, a bizottság a jegyzék első részét a következő megszövegezésben fogadja el:

II. ERDÉLY

1. Elvi szempontok

A bizottság javasolja nem csak a tulajdonképpeni Erdély, hanem a vele határos román többségű kerületek Romániához való csatolását is. Mindamellett e sáv kisebb egységeire nézve nem minden esetben tudta alkalmazni az etnikai elvet, mégpedig a következő okokból:

a) A nyelvi határon fekvő, román falvakkal körülvett magyar városok esetében a bizottság úgy gondolja, hogy a vidéki lakosság nemzetiségét előnybe kell helyezni a városokban a magyar közigazgatás által mesterségesen kialakított többségi lakosság nemzetiségével szemben.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) az alábbi nyilatkozat beiktatását kéri az a) szakaszhoz:

Az olasz küldöttség ezzel ellentétben azt az elvet támogatja, amely szerint a városi lakosság nemzetiségét - a városok kiemelkedő társadalmi, szellemi valamint gazdasági jelentősége folytán - előnybe kell helyezni a falusi lakosság nemzetiségével szemben.

Ugyanakkor az olasz küldöttség szükségesnek ítélte, hogy az arad-máramarosszigeti vasútvonal mentén fekvő magyar városok esetében eltekintsen ezen elvtől, mégpedig egy másik, általa úgyszintén támogatott elv érvényesítése következtében, mely szerint minden, az állam gazdasági életéhez valamint stratégiai biztonságához nélkülözhetetlen vasútvonalnak szükségképpen az illető állam területén kell maradnia, még akkor is, ha valamely szakasza idegen népesség lakta területen halad át.

Egy LAROCHE (Franciaország), SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) valamint GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) közötti megbeszélést követően a bizottság úgy határoz, hogy az olasz nyilatkozat az a) szakasz jegyzeteként fog szerepelni.

De Saint-Quentin folytatja a fölolvasást:

b) Másrészt a bizottság úgy véli, tönkretennék az erdélyi hegyvidék gazdasági egységét, amennyiben a völgyek alföldre nyíló kijáratát, valamint az ezeket egymással, illetve a Dunával összekötő vasútvonalat nem csatolnák Romániához.

c) Végül a bizottság véleménye szerint e vonalat a béke érdekében össze kell kapcsolni a szövetséges országok vasúthálózatával, hogy ekképpen az jelentős tranzitvonallá váljon ezen államok valamint a Duna között.

A bizottság tudomásul vette az erdélyi kormány által vállalt és a román küldöttség által megerősített kötelezettséget a magyar, székely, német vagy egyéb kisebbségek teljes helyi közigazgatási, oktatási és vallási autonómiájának biztosítására.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) arra hívja föl a figyelmet, hogy az utolsó szakasz nem felel meg a kérdés jelenlegi állásának, amint az a bizottsági jegyzőkönyvek anyagából következik.


Iratok

DE SAINT-QUENTIN (Franciaország) válaszában kifejti, hogy - mielőtt még átengedte volna helyét a román kormánynak - a helyi erdélyi kormányzat részéről valóban elhangzottak nyilatkozatok. Másrészt Bratianu bizottsági meghallgatása alkalmával hasonló biztosítékokkal szolgált.

Egy LAROCHE (Franciaország), LEEPER (Brit Birodalom), DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok), valamint SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) közötti eszmecserét követően a bizottság Laroche indítványára az utolsó szakaszt az alanti fogalmazásban fogadja el:

A bizottság tudomásul vette az erdélyi kormány részéről elhangzott nyilatkozatokat, amelyek a román kormány helyeslésével találkoztak, és amelyek helyi közigazgatás, oktatás és vallás tekintetében teljes autonómiát biztosítanak a magyar, székely, német vagy egyéb kisebbségeknek. A bizottság úgy véli, helyénvaló lenne a román kormánytól e kötelezettségek megerősítését kérni.

DE SAINT-QUENTIN (Franciaország) befejezi az Erdélyről szóló jegyzék fölolvasását:

2. Gyakorlati megvalósítás

a) Északi határ. - A bizottság által Erdély északi határának javasolt vonal - a román központ, Máramarossziget (Marmaros-Sziget) kivételével - a ruszinoknak adja a Tisza völgyét az ott haladó vasútvonallal együtt. Egyébként lehetőséget ad a ruszinoknak, hogy a várost elkerülő pálya megépítésével helyreállítsák a vonal folytonosságát.

Az olasz küldöttség kifejezésre juttatta, hogy a béke érdekében szükséges harmadik állam bevonása nélküli, közvetlen kapcsolat létesítése Nyugat-Erdély valamint Galícia és Lengyelország között. Ennek érdekében indítványozta a Tiszától Máramarosszigetnél, a várostól nyugatra, illetve keletre északi irányban kanyarodó két vasútvonalnak Romániához történő csatolását.

A bizottság nem hiszi, hogy el kellene fogadnia ezt a javaslatot, amely a magyar ruszinok területének kettéhasítását eredményezné, és lehetetlenné tenné az egységes fejlődést e nép számára, amelynek sorsát az illetékes bizottság Cseh-Szlovákiára bízta.

b) Nyugati határ. - A bizottság által Erdély nyugati határának javasolt vonal lehetővé tenné, hogy Románia - egy Kisjenő és Nagyszalonta között könnyűszerrel kivitelezhető összekötő vonal megépítésével - Aradon, Nagyváradon, Nagykárolyon és Szatmárnémetin keresztül közvetlen összeköttetést létesítsen a Duna és a Felső-Tisza-vidék között.

A bizottság tisztában van azzal, hogy a cseh-szlovák területekre irányuló forgalom lebonyolítására jobban megfelelne a közvetlen nagykároly-csapi vonal, ám - tekintettel az e vasút által átszelt területek színmagyar jellegére - olyan határvonal mellett döntött, amely noha keletebbre metszi a Tiszát, mindamellett lehetőséget biztosít egy Halmi és Tiszaújlak között könnyen megvalósítható összekötő pálya építésére.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) indítványozza, hogy az utolsó szakaszban a "közvetlen... vonal" szavakat a "rövidebb... vonal" szavakkal, a "mindamellett lehetőséget biztosít... építésére" helyet a "mindamellett lehetőséget biztosít a meglévő közlekedési feltételek javítására... építésével" passzussal helyettesítsék.

A bizottság Dr. Day módosításaival elfogadja a szerkesztőbizottság által összeállított szöveget.

A bizottság rátér a Bánságra vonatkozó jegyzéktervezet tanulmányozására.

LAROCHE (Franciaország) előadja, hogy a francia küldöttség eredetileg a történelmi, vallási és politikai szempontból jelentős szerb művelődési központnak számító Versec és Fehértemplom városokat Szerbiának szánta. Időközben mégis magáévá tette a többi küldöttség véleményét, amely szerint az Arad-Temesvár-Báziás vasútvonal Romániához való csatolásával teremthető meg a román övezet egységes közlekedési hálózata. Ám látva a szerbek elkeseredését, amelyet Versec és Fehértemplom elvesztésének lehetősége váltott ki, a francia küldöttségben fölmerült, vajon nem lehetne-e a két várost mégiscsak Szerbiának adni, miközben a románoknak meghagynák a lehetőséget egy, az oldalukon maradt vasutat Bázással összekötő vonal megépítésére. A kérdést tanulmányozó amerikai és francia szakértők az összekötő vonal megépítését kivitelezhetőnek találták. Ezért tehát a francia küldöttség visszatér eredeti álláspontjához, és azt szeretné, ha Versecet valamint Fehértemplomot Szerbiának juttatnák. Románia számára kárpótlásul kiszélesítenék a Temesvárt övező sávot, amelyet a legutoljára jóváhagyott határvonal túlságosan szűkre szabott.


Iratok

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) megerősíti, hogy az amerikai küldöttség által folytatott vizsgálatok eredményei valóban azt mutatják, hogy a térségben lehetséges összekötő vasútvonal építése. Ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy a határmódosítást illetően a küldöttség gondolkodási időt kér, mielőtt egy általános politikai szempontból súlyos kérdés taglalásába bocsátkozna.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) bejelenti, hogy az amerikai küldöttség, az igazságosság követelményének engedelmeskedve, a nagyon is méltányos szerb törekvések lehetőség szerinti legteljesebb kielégítését kívánja. E szándékában megerősítette az a tény, hogy az albizottság Jugo-Szlávia északi határainak kijelölésekor - a földrajzi és gazdasági szempontokat érvényesítendő - bizonyos, fölöttébb meggyőző etnikai érvekkel alátámasztott szerb követelések elhárítására kényszerült.

DE MARTONNE (Franciaország) előadja, hogy a bizottság a legutóbbi határvonal-tervezet elkészítésénél a következő megfontolásokat tartotta szem előtt:

1. Szeged környéke a Tisza-Maros összefolyásától Makóig maradjon meg a magyaroknak, a Szeged-Makó vasútvonallal valamint ennek a zentai, illetve nagykikindai vonalakkal való kereszteződésével egyetemben.

2. A szerbeké legyen Nagykikinda és a Bánság északnyugati felének szerb lakossága.

3. Az Arad-Temesvár-Báziás vasútvonalat egész hosszában a románok kapják meg.

E megoldás mind gazdasági, mind stratégiai szempontból kifogásolható.

Gazdasági szempontból:

1. Elszakítja a szerbektől Versecet és Fehértemplomot, illetve a környező vidéket, amely a Bánság egyik legtisztább szláv része, a szerb művelődés központja;

2. Elszakítja Temesvárt határának az alföldre eső, mezőgazdasági jellegű felétől, ugyanakkor a szerbeknek igen kevert lakosságú részt juttat, ahol még magas a román népesség száma.

Stratégiai szempontból:

1. A szerbek elégedetlenkedhetnek amiatt, hogy nem ellenőrzik az ősidők óta a Szerbia-ellenes inváziók fölvonulási útjául szolgáló Morava-völgy bejáratát;

2. A románok úgy gondolhatják, hogy elvesztik a Temesvárra tartó köz- és vasutak nagyobb része fölötti ellenőrzést.

Mindezen hátrány kiküszöbölésére egy olyan megoldás javasolható, amely a Romániának Versecnél, illetve a Szerbiának Temesvártól délnyugatra juttatott területek cseréjéből áll.

Ennek megfelelően a határ Nagykikindától délnek tartva Felsőittebéig haladna, majd onnét tovább délkekeletnek oly módon, hogy Detta és Zichyfalva közé essen, végül Versecet és Fehértemplomot keletről elkerülve ismét déli irányban folytatódna.

E kiigazítás a szerbek számára egyetlen fontosabb útvonal elvesztésével sem jár; a Szeged-Nagykikinda-Nagybecskerek-Pancsova vasút továbbra is szerb kézen marad.

Más a helyzet Románia vonatkozásában. A temesvár-báziási vasút mind ez idáig nem számított a forgalmasabb vonalak közé, ám a Tisza-határtól megfosztott románok kezébe kerülve ez minden bizonnyal majd másképp alakul. Ebbe a vonalba torkollik ugyanis az ásványi kincsekben igen gazdag bánsági hegyvidék, mindenekelőtt Resicabánya forgalmát lebonyolító összes vasútvonal.

Ennek következtében a javasolt megoldás csak abban az esetben fogadható el, ha román területen jelentősebb nehézség nélkül megépíthető a Versecet és Fehértemplomot elkerülő dunai összekötő vonal. A részletes térképek vizsgálata alapján az tűnik ki, hogy a dolog nem lehetetlen.

A Duna menti Moldovához le lehet jutni egy Rakasdból (Rakasdia) kiinduló 55 kilométeres vasútvonal megépítésével. Ám e vonal kivitelezése nehézségekbe ütközik, mivel 350 méternyit kell emelkednie, hogy a Néra és a Duna között emelkedő fennsíkon áthaladhasson. Meredek kaptatók kialakításával és két nagyobb híd megépítésével is számolni kell. Ellenben, ha Báziást Romániának hagynák, és a határvonal a Dunával való


Iratok

összefolyásától egy Fehértemplomtól délre levő pontig a Nérát követné, akkor Nérasolymos (Szokolovacz) valamint Rakasd (Rakasdia) között mindössze 32 kilométernyi hosszúságú és 100 méter alatti szintkülönbségű vasútvonal építhető.

Báziásnak valamint a Duna bal partján emelkedő környékbeli magaslatoknak az utolsó változatban föltételezett elvesztése nem járna jelentős hátránnyal, hiszen a jobb parton hasonló magasságú dombok találhatók, amelyek hasonlóképpen uralják a folyóvölgyet, és még jobban az egyébként szerb kézent maradó síkságot.

Az etnikai szempontot tekintve a francia küldöttség által javasolt újabb határvonal Temesvártól délnyugatra 73 597- ebből 6426 román és 15 671 szláv - lélekszámú területtel gazdagítaná Romániát, illetve kisebbítené Szerbiát, ugyanakkor a 70 814 - ebből 13 753 román és 26 586 szláv - lakosú verseci-fehértemplomi körzetet elvenné Romániától és Szerbiának juttatná. Az adatok összevetéséből kiderül, hogy Románia 2673 románt, Szerbia 10 915 szerbet nyerne a cserén. Tehát mindkét fél jól járna.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) bejelenti, hogy az angol küldöttség - hasonlóan az amerikai küldöttséghez - mérlegelni kívánja a francia indítványt. A küldöttség de Martonne előadásában figyelemre méltónak ítéli az etnikai megfontolásokat, ám nem tulajdonít különösebb jelentőséget a stratégiai szempontoknak. Vajon a javasolt kiigazítás mennyiben javít a Morava-völgy védelmén, amennyiben Báziást meghagyják a románoknak? Gazdasági vonatkozásban még több kifogást lehet fölhozni. A hosszas tétovázást követően és kölcsönös engedmények árán végre Romániának juttatott dunai összekötő vasútvonalat a kiindulási pontjánál vágják ketté. Versec és Fehértemplom szerb városoknak pedig román kikötőt akarnak adni!

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) kijelenti, az olasz küldöttség mindig is azon a véleményen volt, hogy Temesvár környéke Romániát illeti meg. Erre nézve elegendő, ha utal a legutóbbi ülésen jegyzőkönyvbe vetetett nyilatkozatára. A küldöttség - egybehangzóan a jelenlegi francia állásponttal, valamint de Martonne imént elhangzott, teljesen egyértelmű magyarázatával - azt tartja, hogy Temesvár környékét Romániához kell csatolni, vagyis a határt Nagykikinda és Zsombolya között kell megvonni úgy, hogy Felsőittebe a román oldalra essen.

A verseci körzetre vonatkozólag a küldöttség Sir Eyre Crowe álláspontjához csatlakozik, mely szerint a Versecet és Fehértemplomot keletről megkerülő határ ketté fogja vágni a románoknak szánt, a Dunától Lengyelországig húzódó vasútvonalat. GRÓF VANNUTELLI REY nem tartja célszerűnek, hogy e két várost a szerbeknek adják. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a vasúti közlekedés fönntartásának kell elsőbbséget biztosítani, hiszen az nemcsak román nemzeti, de ugyanúgy nemzetközi szempontból is alapvető fontosságú, mivel a Dunát Lengyelországgal kívánják Románián át összekötni.

Azonfelül, ami Fehértemplomot illeti - ahogy de Martonne is rámutatott -, a várostól keletre elterülő egész bányavidék közlekedési szempontból a Versec-Báziás vasútvonalra van utalva. GRÓF VANNUTELLI REY arra hívja föl a figyelmet, hogy a Versectől és Fehértemplomtól keletre haladó, a Dunát Báziásnál elérő vasút megépítése - figyelembe véve a de Martonne által indítványozott határkiigazítást - nagyon sok költséget emésztene föl, jóval többet, mint más, az olasz küldöttség által elsősorban Szatmárnémeti-Nagykároly térségében javasolt összekötő vonalak, amelyeket arra való hivatkozással utasítottak vissza, hogy mindenekelőtt a meglévő vasutak fönntartására kell helyezni a hangsúlyt.

Startégiai szempontból Versec és Fehértemplom Szerbiához való csatolásával a szerbek nagykiterjedésű, Nagybecskerektől Torontálszécsányon (Torontal-Szecsany) át Fehértemplomig húzódó sáncvonalhoz, valóságos hídfőálláshoz jutnának, amelyet alkalomadtán hódító célok megvalósítására is fölhasználhatnának. Evvel tehát csak olajat öntenénk a tűzre, amely a románok és szerbek között a Bánság miatt föllángolhat - amint erre Laroche az imént rámutatott.

A gazdasági szempontok hasonlóképpen Laroche indítványa ellen szólnak. Bratianu meghallgatásakor a bizottság tapasztalhatta, milyen óriási jelentőséget tulajdonít Románia - mégpedig joggal - a Maros és Duna közötti vízi összeköttetésnek, hiszen egész Erdély forgalma ezen az úton bonyolódik. A románok a Maros, a Tisza és a Duna bal partját követelik maguknak, hogy ekképpen e hatalmas vízi út egyik partját mindvégig birtokukban tartsák.

Másrészről a bizottság etnikai, politikai vagy egyéb okokból arra kényszerült, hogy Romániát teljesen elvágja a Tiszától. De ennek ellenére, amennyiben a román határt - a javaslatnak megfelelően - Temesvártól és Versectől nyugatra húzzák meg, Románia számára lehetőség nyílik egy olyan csatornarendszert kiépítésére, amellyel saját területén összekötheti a Marost a Dunával egészen Báziásig, és így vízi úton bonyolíthatja le az erdélyi fennsík forgalmát anélkül, hogy magyar vagy szerb területet kellene igénybe vennie.


Iratok

Ám mindez lehetetlenné válik, amennyiben megfosztják a románokat a kis Karas-völgytől. Ha azonban mégis az övék marad, talán megvalósítható lenne egy Báziás és Versec közötti csatorna építése, amely kapcsolódna a Temes és a Maros csatornarendszeréhez. Ekképpen Románia nagykiterjedésű és egybefüggő vízi úthoz jut, amelynek lagalább az egyik partja egész hosszában hozzá tartozik.

LAROCHE (Franciaország) szerint a gróf Vannutelli Rey által fölvonultatott érvek korántsem megcáfolhatatlanok. Legelőször is le kívánja szögezni, hogy másként vetődik föl a kérdés a Bánságban és megint másként Erdélyben. Ez utóbbi tartományban a bizottságnak két olyan nép között kellett állást foglalnia, amelyek egyike évszázadokon át elnyomta a másikat, így semmi remény arra, hogy barátokká váljanak. A Bánságban pedig két olyan nép ügyében határoz, amelyeket mind ez ideig viszály nem állított szembe, amelyek egy ügyért küzdöttek. Következésképpen minden erejével arra kell törekednie, hogy kielégítő megoldást találjon a közöttük váratlanul föllobbant konfliktusra, mégpedig elsőrendű fontosságot tulajdonítva az etnikai és érzelmi szempontoknak, hiszen éppen ezek idézhetnek elő a legkönnyebben helyrehozhatatlan félreértéseket.

Egyébként a francia küldöttség nagyon is tisztában van a gazdasági megfontolások jelentőségével. Eredeti tervezetében pontosan ezért számolt Románia gazdasági érdekeit szolgáló nagyvonalú kárpótlással. Ennek értelmében megtagadta a szerbektől Nagykikinda szerb városát, amelynek azonban nemzeti szempontból kisebb a jelentősége, mint Versecnek és Fehértemplomnak. A várost Romániához csatolva az Tisza parthoz jutott, amellyel - egy könnyűszerrel megvalósítható szárnyvonal segítségével - vasúti összeköttetés létesíthető: ezt a megoldást mind a szerbek, mind a románok szívesen elfogadták volna.

A szerbeknek a Bánságban juttatott sáncvonal veszélyessége katonai szempontból korántsem tűnik olyan mérvűnek, ahogy azt gróf Vannutelli véli. Nemigen látható be, mennyiben jelentene a szerbek számára támadásnál előnyt Versec és Fehértemplom birtoklása, amikor a Duna a hátukban lesz, keletre pedig a román kézben levő magaslatok tartják őket sakkban.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) nem vitatja, hogy a románoknak nagyon fontos lenne a kijutás a Tiszához, de szerinte a dunai Tisza-torkolatot ugyanúgy maguknak akarják. Olyan egybefüggő folyami hajóútra kívánnak szert tenni, melynek egyik partja teljes hosszában román, hogy ily módon hajóikat román parthoz köthessék ki. A francia küldöttség részéről fölajánlott Tiszához való kijutás nem lenne nekik elegendő, mivel alkalomadtán szerb felségvizek igénybevételére kényszerülnének.

LAROCHE (Franciaország) arra hívja föl a figyelmet, hogy a bizottság által elfogadott legutóbbi megoldás a Tisza egész hosszában annak mindkét partjától megfosztja Romániát és nem egy, hanem két szerb várost juttat neki.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) erre azt az ellenvetést teszi, hogy Versecben a németek vannak túlsúlyban.

LAROCHE (Franciaország) azt válaszolja, hogy a város ennek ellenére mindvégig a szerb politikai mozgalmak fészkének számított, Fehértemplom pedig nagyon fontos szerb vallási központ.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) attól tart, hogy egy nagy fáradsággal emelt építményből csak egyetlen követ is elvéve az egész romba dőlhet. Laroche indítványa, hogy Nagykikindát - amely egyébként szerb város - adják a románoknak, Erdély és a Bácska határait is kérdésessé teszi, hiszen a bizottság azokat a Bánság határához igyekezett igazítani.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) kifejti, hogy a de Martonne által előadott javaslat nem követelne meg ilyen jelentős mérvű változtatásokat a bizottság által elvégzett munkát illetően. A javaslat etnikai szempontból nem kifogásolható, mivel a szerb többségű Nagykikindát Szerbiának hagyja. Ezen túlmenően a bánsági népek közötti egyensúlyt is javítja. Igaz, hogy komoly hátrányai is vannak, hiszen egy vasútvonalat és több vízi utat vág ketté, de - élve a cseh-szlovák bizottságban hasonló esetben ajánlott megoldással - lehetővé kellene tenni a románoknak a meglevő vasút használatát mindaddig, amíg elkészülnek egy Temesvárt a Dunával összekötő vonal építésével.

A Karast Verseccel és a Dunával összekötő csatornával kapcsolatban megállapítható, hogy a román küldöttség nem fogadta túlzott lelkesedéssel a tervet kijelentve, hogy a Karas nem egyéb kis pataknál.

Válaszul AZ ELNÖK érdeklődésére DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, hogy az amerikai küldöttség - etnikai álláspontra helyezkedve - elvben egyetért a határvonal módosításával, de egyelőre még nem készült föl arra, hogy a kérdésről részletekbe menő vitába bocsátkozzon.


Iratok

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) az amerikai küldöttséggel együtt elismeri, hogy - amennyiben hitelt adnak a román küldöttség kijelentéseinek - a Karas nem egyéb kis pataknál; azonban a románok csak azért állítják ezt, mivel a Tiszát és a Dunát - e számukra ideális két vízi utat - követelik maguknak. Amikor majd ráébrednek arra, hogy a Tiszát és a Dunát illetően föl kell hagyniuk minden reménnyel, a Karassal is be fogják érni, persze nem magáért a folyóért, hanem inkább azért, mert a szomszédos területek nem fekszenek magasan, minek következtében talán meg tudják majd építeni a Dunát a Temessel és a Marossal összekötő csatornát.

A vasútvonal csatlakoztatására nézve GRÓF VANNUTELLI REY - hasonlóan az amerikai küldöttekhez - úgy véli, az építkezés idejére a románoknak lehetőséget kellene adni a meglevő vasút használatára. De nem is ez a kérdés. Ugyanis nem csak a vasúti közlekedésről van szó, hanem arról, hogyan biztosítható az egész erdélyi fennsík áruforgalmának a lehető legolcsóbb vízi úton történő lebonyolítása. Ismeretes, hogy a Maros a fennsík belsejéig hajózható, ezért aztán az áruk dereglyéken ereszkedhetnének le rajta, majd ki- és átrakodás nélkül folytathatnák útjukat a Dunáig vagy a Fekete-tengerig.

Márpedig a románok mindenféleképpen ragaszkodnak ahhoz, hogy ez a vízi út, amelyre szükségük van, román területen legyen vagy legalábbis egyik partja román legyen.

LAROCHE (Franciaország) véleménye szerint a bizottságnak nem állnak rendelkezésére e technikai kérdés megoldásához szükséges adatok. Egyébként a kérdés megoldása korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt gróf Vannutelli hiszi. De Martonne első látásra úgy ítéli meg, a bizottság által megvont határvonal Versectől nyugatra nem hagy csatornaépítésre alkalmas területet.

Egyébként LAROCHE elismeri Sir Eyre Crowe arra vonatkozó észrevételeinek megalapozottságát, hogy Erdély és Bácska határainak megkérdőjelezése szóba sem jöhet. Ennek megfelelően a francia küldöttség arra szorítkozik, hogy cserét indítványozzon a versec-fehértemplomi körzet - amelyet a szerbek kapnának -, valamint a Temesvártól nyugatra húzódó terület között - amely Romániához kerülne. A románok ezenkívül Báziást is megtartanák.

Minthogy a bizottság nem kizárólag a gazdasági szempontok alapján határoz - ezek a Bánság egészének Romániához történő csatolásához vezettek volna -, a lehető legnagyobb pontossággal kell az etnikai szempontokat figyelembe vennie, melyek minden mást megelőznek, amikor két szomszéd nép baráti kapcsolatainak megerősítéséről van szó.

LAROCHE végezetül indítványozza, hogy a de Martonne-féle jegyzékben javasolt módosítások tanulmányozásával az albizottságot bízzák meg.

LEEPER (Brit Birodalom) arra hívja föl a figyelmet, hogy a bizottság a bánsági kérdés tárgyalásakor elismerte, nincs mód valódi etnikai határ megvonására, ezért az a törekvés vezérelte, hogy ne zavarja meg a különböző nemzetiségű lakosság mindennapi életét. Egyébként Nagykikindát, a Bánság igazi központját, ahol tizenötezer szerb él és román lakossága nincsen, a szerbeknek juttatta. Versec, amelyet a románok kaptak meg, mindössze 8000 szerbet számlál a 13 000 német mellett, a környékbeli népesség pedig 18 000 románból, illetve 5000 szerbből tevődik össze.

A francia küldöttség által javasolt új határvonal mind a szerb, mind a román övezetben elsőrendű fontosságú vasútvonalakat metsz ketté. Zsombolyát Romániának juttatva lehetetlenné teszi a közvetlen összeköttetést egyrészt Nagykikinda, másrészt Versec és Fehértemplom között. Temesvárt elvágja a Dunától, és amennyiben Báziás román területen marad, Versec és Fehértemplom ugyanerre a sorsra jut.

AZ ELNÖK, LAROCHE (Franciaország), DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok), valamint SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) közötti eszmecserét követően a bizottság úgy határoz, hogy a francia küldöttség javaslatát az albizottság elé utalja.

AZ ELNÖK megkérdezi a bizottságtól, hogy - tekintettel az imént kifejtett ellentmondó véleményekre - nem tartaná-e helyénvalónak, ha maguktól a románoktól tudakolnák meg, mennyire fontos számukra a Tiszához való kijutás, amelyet a Versecről és Fehértemplomról való lemondás fejében kapnának meg.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) javasolja a bizottságnak, hogy kérje föl a román küldöttséget, válaszoljon igennel vagy nemmel a következőképpen megfogalmazott kérdésre: "Mit szeretnének jobban - kijutni a Tiszához Nagykikindától nyugatra, vagy inkább megtartani a Karas völgyét, hogy onnét északi irányba vezető hajózható csatornát építsenek?"

LAROCHE (Franciaország) ellenez egy olyan eljárást, amely a bizottságot megfosztaná döntőbírói szerepétől és


Iratok

az érdekeltekre ruházná azt. A románok viselkedése - akik azért, hogy megkaparintsák maguknak a Tiszát és a Dunát, kis pataknak tüntetik föl a Karast - jól mutatja, mit érnek az érvek, amelyekkel az érdekelt felek előhozakodnak, ha az ember hozzájuk fordul. Következésképpen a francia küldöttség kitart amellett, hogy a kérdést tanulmányozás céljából minden további nélkül utalják az albizottság elé, természetesen szem előtt tartva, hogy Nagykikinda Szerbiához történő csatolása, valamint e város és a Maros folyó között már kijelölt határvonal ügyére nem térnek vissza.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) és SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) támogatják a francia indítványt, amelyet a bizottság elfogad.

Az albizottság ülését március 12-e délutánjára tűzik ki.

DE SAINT-QUENTIN (Franciaország) fölolvassa a Bánságra vonatkozó jegyzéktervezetet:

A BÁNSÁG

I. Elvi szempontok. - a) A bizottság a legnagyobb figyelemmel tanulmányozta a Bánság oszthatatlanságának alátámasztása érdekében fölsorakoztatott román érveket.

Habár történetileg nem találta őket meggyőzőnek, gazdasági szempontból elismeri érvényességüket. A bizottság így tehát megállapítja, hogy a Bánságban nincs természetes választóvonal, és egy mesterségesen kijelölt, vasútvonalakat és vízi utakat kettévágó vonal zavart kelthet a térség gazdaságának működésében.

Mindamellett a bizottság nem gondolja azt, hogy ezen ok elégséges lenne a Bánság délnyugati részében élő, Belgráddal szoros kapcsolatokat fönntartó, fejlett gazdasággal rendelkező szerb népesség évszázados törekvéseinek megakadályozására.

b) Másrészt a bizottságnak az a véleménye, hogy a Tisza és a Maros összefolyásának vidéke úgy etnográfiai, mint gazdasági szempontból Szeged (Szegedin) közvetlen szomszédságához tartozik, következésképpen a várossal egyetemben magyar területen kell maradnia.

II. Gyakorlati megvalósítás. - a) A bizottság úgy határozott, hogy a Bánság fönnmaradó részét fölosztja a románok és a szerbek között, még pedig oly módon, hogy lehetőség szerint fönntartja az egyensúlyt mindkét nemzetiségnek a másik félhez kerülő elemei között.

A bizottság által javasolt határvonal révén mintegy ..... román kerül Szerbiához, illetve ..... szerb Romániához.

A bizottság a fölolvasott szöveget elfogadja és úgy határoz, hogy a következő, a szerb-román határvonalat kijelölő szakaszokra vonatkozóan fönntartással él.

A bizottság tudomással veszi a jegyzék két utolsó szakaszát, amelyek szövege a következő:

b) Tekintettel a kérdés bonyolult voltára valamint az egymással szemben megnyilatkozó szenvedélyekre, a bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy szükség van - a Nemzetek Szövetsége rendelkezéseinek megfelelően - kölcsönös kisebbségvédelmi egyezményekre.

c) A bizottság emlékeztet arra, hogy a szerb küldöttség népszavazást kér a Bánságban, amit a román küldöttség elfogad. Ugyanakkor a bizottság arra is fölhívja a figyelmet, hogy az elhangzott nyilatkozatok alapján kitűnik, a szerbek helységenkénti vagy legalábbis vármegyénkénti népszavazást kérnek, míg a románok által elfogadott népszavazásnak a Bánság egészére kellene kiterjednie.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) arra hívja föl a figyelmet, hogy a bizottság legutóbbi ülésén úgy határozott, egyértelműen leszögezi a bánsági népszavazás kérdésében elfoglalt álláspontját. Ennélfogva az angol küldöttség a c) szakaszt a következő módon javasolja kiegészíteni:

A bizottság fölfogása szerint egyik megoldás sem járna kielégítő eredménnyel. A Bánság egészében megszervezendő népszavazás óhatatlanul már előre Románia javára döntené el a kérdést, mivel minden kétségen felül áll, hogy a bánsági lakosság összességét tekintve a románok nagy többséget alkotnak.

Másrészt a körzetenkénti vagy helységenkénti népszavazás eredményeként magvalósított fölosztás majdnem teljes bizonyossággal elszigetelt enklávék - vagyis Romániában szerb, Szerbiában román szigetek - kialakulásához vezetne. Márpedig az effajta rendezés semmiképpen sem célszerű.


Iratok

A bizottság véleménye szerint ezen akadály elhárításának egyedüli módja abban áll, hogy külön-külön megszavaztatják a bizottság által javasolt demarkációs vonal mindkét felén élő népességet.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Bánság javasolt fölosztása nem csupán etnikai, hanem ugyanúgy földrajzi és gazdasági alapokon is nyugszik, amelyek alapvető módon befolyásolják a tartomány életét és virágzását. A bizottság döntését mindezen tényezők összességének figyelembevételével hozta meg, és nincs arra lehetőség, hogy azokat sutba vetve a népszavazás megszervezésének akár a románok, akár a szerbek által fölvetett módszere mellett állást foglaljon.

Ugyanakkor a bizottság kész lehetőséget biztosítani arra, hogy az érdekelt felek igazolják döntése helyességét, mégpedig olyan népszavazás megtartásával, amelyen a javasolt demarkációs vonal egy-egy oldalára eső területet két külön választási körzetnek fogják tekinteni.

LAROCHE (Franciaország) kérdésére válaszolva SIR EYRE CROWE leszögezi, hogy a határ egy-egy oldalára eső területen a Romániának, illetve Szerbiának juttatott övezetet érti.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) támogatja az angol küldöttség indítványát.

LAROCHE (Franciaország) azt hozza föl ellenvetésül, hogy az allogén népesség meghamisíthatja a szavazást, amikor majd az abszolút többség létrehozásához szükség lesz rájuk. Ha a Bánság szerb övezetében élő 234 000 német és magyar összefog a 80 000 románnal, úgy a 240 000 szláv vereséget fog szenvedni.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) azt válaszolja, hogy a szerb kormány minden bizonnyal számolt ezzel, amikor a népszavazás mellett foglalt állást.

DE MARTONNE (Franciaország) osztja Laroche véleményét. A románok úgyis azt állítják, hogy a bánsági németek inkább Romániához, mint Szerbiához szeretnének tartozni.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) úgy gondolja, hogy Sir Eyre Crowe-nak a bizottság jelentésébe már bevett észrevételeit kiegészíthetnék Laroche megjegyzéseivel, és egyúttal azt is leszögezhetnék, hogy ilyen körülmények között a bizottság nem tartja kívánatosnak népszavazás megrendezését.

LAROCHE (Franciaország) megoldásként az amerikai küldöttség részéről Malmédy kapcsán fölvetett negatív népszavazást javasolja. Ennek értelmében a bizottság által Romániának, illetve Szerbiának juttatott övezetek annexióját abban az esetben hagynák jóvá, ha a lakosság kétharmad része nem él ellenszavazattal.

AZ ELNÖK úgy ítéli meg, hogy a népszavazásra vonatkozó kérdések - tekintettel alapvetően politikai jellegükre - nem tartoznak a bizottság hatáskörébe. Figyelembe véve a gyakorlati megvalósítás buktatóit, amelyekre a megbeszélés során fény derült, az olasz küldöttség indítványozza a népszavazás lehetőségére utaló minden célzás törlését a jelentésből.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom), LAROCHE (Franciaország), valamint DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) küldöttségük nevében elfogadják az elnök javaslatát.

Következésképpen a bizottság a b) szakasz jóváhagyása és a c) szakasz törlése mellett határoz.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) úgy véli, a bizottság jelentésében említést tehetne a vízi utak nemzetközi ellenőrzésének szükségességéről.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) szerint a bizottságnak gyakorlati okokból nem szükséges erre a kérdésre figyelmet fordítania, hiszen a vasutak és vízi utak nemzetközi szabályozásának tanulmányozásával megbízott bizottság minden bizonnyal foglalkozni fog a Dunával és nagyobb mellékfolyóival.

A bizottság úgy határoz, hogy délután 14 óra 30 perces kezdettel ülést tart.



5.12. A ROMÁN ÉS JUGO-SZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA


Iratok

ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVEirat FDD száma: 227

iratszám:100236236




AZ ELNÖK fölhívja a bizottságot Jugo-Szlávia északi - bácskai, baranyai és somogyi - határának végleges kijelölésére. Emlékeztet arra, hogy a március 2-i ülésen határozott döntés nem született e tárgyban, 237237 noha elvi egyetértés létrejött az egyes küldöttségek között.

Egy LE ROND tábornok (Franciaország), GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) és AZ ELNÖK közötti megbeszélést követően a bizottság bácskai határként a március 2-án Le Rond tábornok által javasolt vonalat fogadja el, amely a nyugati részen Bácsmadaras határától egy Bezdántól északra fekvő pontig a Kígyós vonalát követi.

A bizottság hasonlóképpen arra nézve is döntést hoz, hogy a Duna és a Dráva találkozásától a határ ez utóbb folyót követi a Mura torkolatáig.

AZ ELNÖK ismerteti a bizottsággal, hogy a szerb küldöttség a hozzá eljuttatott memorandumában kéri, a szerb csapatok foglalhassák el azonnal a mezőhegyesi magyar állami birtokot.

LE ROND tábornok (Franciaország) ismerteti, hogy egy nagy ménesbirtokról van szó, amely a korona alá tartozott. Egyébként a gazdaság a szerbek által követelt övezeten kívül esik.

A bizottság úgy ítéli meg, hogy nem illetékes a kérdésben.

AZ ELNÖK fölkéri Le Rond tábornokot, ismertesse, milyen következtetésekre jutott az albizottság a Bánság ügyében.

LE ROND tábornok (Franciaország) emlékeztet arra, hogy milyen körülmények között került a kérdés az albizottság elé. Az albizottság föladatul kapta a megelőzően javasolt határvonal kiigazítását oly módon, hogy Versec valamint Fehértemplom Jugo-Szláviához kerüljön, ugyanakkor Románia számára is kárpótlási lehetőséget kellett találnia Temesvártól délre, kárpótlást a terület- és népességbeli veszteségekért, amelyek emiatt fogják érni.

Több megoldási javaslat is fölmerült: az amerikai küldöttség részéről kettő, amelyek mindegyike Báziást Romániának hagyta, ám a szerb övezetet Versectől északra terjesztette ki; az angol küldöttségtől egy érkezett, amely Versecnél jobban kedvezett a románoknak, azonban Báziást a szerbeknek szánta; végül de Martonne is benyújtott egyet, amely a legigazságosabb határt etnikai szempontból igyekezett kijelölni.

A kérdés bonyolultsága miatt hosszúra nyúlt, kimerítő vitát követően kölcsönös engedményekkel járó megegyezés született, amelynek értelmében az amerikai küldöttség a várostól északra közelebb hozta a határvonalat Versechez, míg az angol küldöttség Báziást Románia részeként ismerte el.

A román övezetnek Temesvártól délnyugatra történő kiszélesítését indítványozó francia kezdeményezés a Nagykikinda-Zsombolya-Módos-Torontálszécsány vonal jugo-szláv oldalon való maradásához ragaszkodó amerikai és angol küldöttség ellenállását váltotta ki.

Az olasz küldöttség a későbbiekben ismertetendő, általános jellegű kifogásainak adott hangot.

Mindamellett megállapodásra jutott a másik három küldöttséggel a következő határvonalban:

236236A 10 órakor megnyitott ülésen, amelyen Tardieu elnökölt, Day, Seymour, Sir Eyre Crowe, Leeper, Laroche, De Martino, gróf Vannutelli Rey, Le Rond tábornok, De Martonne, Aubert, de Saint-Quentin, valamint gróf Vinci vettek részt.237237A 204. sz. alatt, föntebb közölt irat.


Iratok

A Dunától a határ a Nérát követi egy Nadjastól nyugatra levő pontig, majd északnyugatnak fordulva halad tovább úgy, hogy Mirkovacztól, illetve Alsóvaránytól (Vrany /Vrani/) nyugatra, Márktelkétől (Markovecz /Markovac/) nyugatra, Temeskutastól, Kiszsámtól, Vattinától északra, illetve Tógyér (Jugo-Szláviához) valamint Gyér (Romániához) között húzódva Gádtól nyugatra metszi a Temest.

A Temestől a határ oly módon folytatódik, hogy a Módos-Zsombolya vasútvonalat jugoszláv területen hagyva, attól mintegy három kilométerre keletre halad; a pontos határvonal megvonása Temesvár és a zsombolya-lovrini vasút között a határmegállapító albizottság feladata lesz.

Az innét északnak forduló határvonal Nákófalvától délre húzódik, és az Aranka folyón Valkány (Romániához) valamint a valkányi elágazás (Jugo-Szláviához) között halad át.

Az Arankától a határ megegyezik a bizottság által már előzőleg elfogadott vonallal.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) meg van győződve arról, hogy az általános véleményt fogalmazza meg, amikor kifejezi Le Rond tábornoknak a bizottság háláját mindazon ügyességért és tapintatért, amellyel az albizottság munkáját irányította, és egy fölöttébb nehéz kérdésben nézetazonosságot tudott teremteni.

A továbbiakban kijelenti, hogy az angol küldöttség - mivel teljes egyetértés kialakulására törekszik - elfogadja a javasolt határvonalat, jóllehet úgy ítéli meg, hogy az nem egyezteti össze a különböző, egymással ellentétes követeléseket és a jövőbeni békére nézve sem jelent föltétlen biztosítékot.

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) véleménye szerint az új határvonal lényegesen jobb az előzőnél. A kijelölésnél figyelembe vett politikai és érzelmi szempontoknak az amerikai küldöttség nagyobb fontosságot tulajdonít, mint a nyilvánvaló hiányosságok alapján megfogalmazott másodlagos jelentőségű ellenvetéseknek.

LE ROND tábornok (Franciaország) fölolvassa az olasz küldöttség fenntartásait:

1) Noha az olasz küldöttség eredetileg semmi okát nem látta annak, hogy megkérdőjelezzék a bizottság által már kijelölt bánsági határvonalat, a későbbiek folyamán elismerte, hogy Versec és Fehértemplom városok esetében igen erős érzelmi jellegű érvek szólnak a szerbek mellett; mindamellett ezeket az érzelmi érveket az olasz küldöttség fölfogása szerint nem támasztják alá valóságos etnikai érvek, mivel a két városnak csupán elenyésző kisebbsége szerb, környékükön pedig - mind a két esetben - egyenlő arányban élnek szerbek és románok.

2) A Temesvárt övező vidék nem tekinthető kielégítő kárpótlásnak Románia számára, különösen a jelenlegi elképzelések szerint nem - vagyis a módosi és zsombolyai vasúti csomópontok nélkül.

3) Ám az egyhangú döntés érdekében az olasz küldöttség mégis hajlandó beleegyezni abba, hogy Versecet és Fehértemplomot a szerbeknek adják, föltéve, ha Romániát méltányosabb kárpótlásban - amely egy Nagykikindától északra elterülő, a Zentával átellenes Tisza-partig húzódó terület lenne - részesítik.

4) Mivel az említett övezetben, Nagykikindától északra, a szerbek mindössze a lakosság elenyésző kisebbségét teszik ki, etnikai szempontból semmi sem szól e terület Romániához történő csatolása ellen.

LAROCHE (Franciaország) kijelenti, hogy az előzőleg elfogadott határvonal módosítását fölvető javaslat szerzőjeként is azt szerette volna, hogy Temesvár térségében a románokat nagyobb kárpótláshoz juttassák.

AZ ELNÖK a maga részéről szintén köszönetet kíván mondani az albizottságnak a nehéz feladat sikeres megoldásáért. Mindamellett azokat az érveket, amelyek - a Nagykikinda-Antalfalva vasúton túlmenően - a zsombolya-módosi vonal Szerbiának való juttatását is támogatják, nem tartja meggyőzőnek. Azt szerette volna, ha a románok nagyobb és méltányosabb kárpótlást kapnak.

Az új határvonal eredményeként kialakuló népességmegoszlási viszonyok iránt érdeklődő ELNÖKNEK DE MARTONNE (Franciaország) kifejti, hogy Jugo-Szlávia tiszta nyeresége Romániával szemben becslése szerint mintegy 60 000 lakosra tehető. Attól is tart, hogy a mindkét nemzetiségnek a másik félhez kerülő elemei között korábban megvalósított egyensúly föl fog borulni Románia kárára.

LE ROND tábornok (Franciaország) és LAROCHE (Franciaország) megismétlik a francia javaslatot, amely azt célozza, hogy Temesvár délnyugati körzetében Romániának előnyösebb határt juttassanak.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) bejelenti, hogy a kiigazítást az olasz küldöttség is támogatja.


Iratok

DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok) az albizottság határvonal-tervezetét részesíti előnyben.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) kompromisszumos megoldást javasol, amelynek értelmében a határ Szerbiának hagyná a zsombolyai, Romániának a módosi vasúti csomópontokat.

LAROCHE (Franciaország) bejelenti a francia küldöttség csatlakozását az angol indítványhoz.

LE ROND tábornok (Franciaország) leszögezi, hogy a határ a Romániához kerülő Párdány és a Szerbiának juttatandó Felsőittebe között fog majd húzódni.

DE MARTONNE (Franciaország) úgy számítja, hogy ez az újabb határvonal Románia veszteségét 40 000 lakosra fogja csökkenteni.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) bejelenti, hogy az olasz küldöttség elfogadja az angol indítványt.

A bizottság LE ROND tábornok (Franciaország) javaslatára a következő határozatot hozza:

A Dunától a határ a Nérát követi egy Nadjastól nyugatra levő pontig, majd északnyugatnak fordulva hald tovább úgy, hogy Mirkovacztól, illetve Alsóvaránytól (Vrany /Vrani/) nyugatra, Márktelkétől (Markovecz /Markovac/) nyugatra, Temeskutastól, Kiszsámtól (Kis-Szam), Vattinától északra húzódik, majd eléri a Berzava-csatornát. A csatornától a határ északnyugatnak folytatódik úgy, hogy Mohostól délre halad el, majd fokozatosan északnak fordulva Párdány mellett, attól nyugatra és Zsombolyától keletre húzódik; a Berzava-csatorna és Nagykikinda közötti határszakasz pontos kijelölése a határmegállapító albizottság feladata lesz.

A továbbiakban a határ északnak tartva Nákófalvától délre húzódik, és az Aranka folyón Valkány (Romániához) valamint a valkányi elágazás (Szerbiához) között halad át.

Az Arankától a határ megegyezik a bizottság által már előzőleg elfogadott vonallal.

Gróf Vannutelli Rey (Olaszország) bejelenti, hogy tekintettel a most hozott határozatra, az olasz küldöttség - első kikötését továbbra is fönntartva - a többit a következőkkel helyettesíti:

2) A Temesvárt övező vidék nem tekinthető kielégítő kárpótlásnak Románia számára, különösen a jelenlegi elképzelések szerint nem - vagyis a módosi és zsombolyai vasúti csomópontok nélkül. Romániát méltányosabb kárpótlásban kellene részesíteni, amely egy Nagykikindától északra elterülő, a Zentával átellenes Tisza-partig húzódó terület lenne.

3) Mivel az említett övezetben, Nagykikindától északra, a szerbek mindössze a lakosság elenyésző kisebbségét teszik ki, etnikai szempontból semmi sem szól e terület Romániához történő csatolása ellen.

AZ ELNÖK fölkéri Le Rond tábornokot, ismertesse az albizottság javaslatait Jugo-Szláviának a Dráva és a Mura találkozásától nyugatra húzódó határára vonatkozóan.

LE ROND tábornok (Franciaország) ismerteti, hogy az angol küldöttség nem akarta Jugo-Szláviát a muraszombati szlovén térségtől és ugyanakkor a Drauburgtól nyugatra található kelet-karintiai szlovén térségtől is megfosztani. Ezzel szemben az amerikai küldöttség Karintia határát kívánta országhatárként elfogadtatni, hogy ily módon ne kelljen egy olyan terület egységét megbontani, amelyet a klagenfurti medence részének tekint. Azt azonban elismerte, hogy ez a medence Bleiburgtól, illetve Eisenkappeltől keletre összeszűkül. Az olasz küldöttség elvi fönntartásait hangoztatta.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) előadja, hogy az olasz küldöttség a többiekhez csatlakozva elfogadta a határnak attól a ponttól keletre húzódó szakaszát, ahol a magyar-osztrák határ Radkersburg közelében keresztezi a Murát. Azonban az e ponttól nyugati irányban folytatódó határra vonatkozóan nem áll módjában nyilatkozni, mivel ez teljes mértékben attól - az általa még nem tisztázott - kérdéstől függ, hogy vajon Marburg /Maribor/ Jugo-Szláviához fog-e tartozni, vagy sem.

LE ROND tábornok (Franciaország) ismerteti, milyen eredményre jutott az albizottság :

Jugo-Szlávia északi határa a Mura és a Dráva összefolyásától kezdődően az alábbiakban meghatározott vonalat fogja követni:

A Mura egy Murecktől (Murek) délre levő pontig, a Windischbüheln gerince egy Marburgtól északnyugatra levő


Iratok

pontig, a Marburgtól nyugat-északnyugatra emelkedő, 966. sz. magaslathoz vezető másodlagos gerincvonal, a Drávától északra húzódó gerincvonal - amelynek kisebb völgyei e folyóra nyílnak - egészen a Feistritz völgyéig, amelyet oly módon keresztez, hogy elérje a Drauburgtól északra emelkedő 104. sz. csúcsot (Hühnerkogel). Onnét a határvonal pontosan a Lavant és a Dráva összefolyása alatt délre halad el, majd a Bleiburgtól és Eisenkappeltől keletre található magaslatok gerincén folytatódik; ezután Eisenkappeltől délkeletre eléri a Karavankák (Karawanken) gerincét; a határ a Karavankák gerincét követi a Klagenfurt-Laibach /Ljubljana/ országútig.

Mivel a Klagenfurt-Laibach országúttól nyugati irányban folytatódó határ az olasz-jugo-szláv határ kérdéséhez kapcsolódik, kijelölése későbbre halasztandó.

Az amerikai, az angol és a francia küldöttség egyetért a Mura és a Dráva összefolyása és a klagenfurt-laibachi országút között már az előzőek során megállapított határvonalat illetően. Az olasz küldöttség Marburg és a nyugati határszakasz kérdésében időlegesen fönntartja véleményét.

AZ ELNÖK köszönetét fejezi ki a bizottság munkájáért, majd kijelenti, hogy mindamellett a francia küldöttség nem fogadhat el fönntartások nélkül egy olyan határvonalat, amely kizárja Jugo-Szláviából a Murától északra élő jelentős számú szlovén népességet.

DE MARTONNE (Franciaország) jelzi, hogy a térségben 54 000 Szerbia által követelt szlávot Magyarországnak hagytak.

LE ROND tábornok (Franciaország) megjegyzi, hogy a bizottság által javasolt határvonal kompromisszum eredménye, ahol is az angol és francia küldöttség által a Vendvidéken (Prekomurje /Prékomourié/) hozott áldozatok arányban állnak az amerikai küldöttség Drauburg térségében tett engedményeivel.

AZ ELNÖK visszatérve a Vendvidék (Prekomurje /Prékomourjé/) kérdésére kijelenti, hogy a francia küldöttség óvást emel amiatt, hogy az ebben a térségben élő mintegy 60 000 szlovén Magyarországon marad.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) közli, hogy az angol küldöttség csatlakozik a tiltakozáshoz.

AZ ELNÖK válaszul Sir Eyre Crowe ajánlatára fölolvassa a titkárság által elkészített jelentés bevezető részét.

1. A bizottság a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsától február 1-jén kapott megbízásnak megfelelően vizsgálat alá vette a román követelések következtében fölmerülő területi kérdéseket.

Sorra véve Besszarábia, Bukovina, Erdély, a Bánság kérdését a bizottság e különböző térségekben megállapította Románia határait. Rövid följegyzésekben fejtette ki azokat az elveket és tényeket, amelyek alapján döntését a fönti kérdések mindegyikében meghozta.

Az elfogadott teljes határnak az 1:1 000 000 méretarányú nemzetközi térkép alapján készült leírása, Romániának Magyarországgal, illetve Jugo-Szláviával közös határának az 1:1 000 000 méretarányú osztrák térkép alapján készült részletes leírása, a statisztikai táblázatok valamint a térképek a jelentés mellékleteként szerepelnek.238238

2. A bizottság szükségesnek tartotta, hogy azokra a kérdésekre is figyelmet fordítson, amelyek ugyan nem érintik Románia területi követeléseit, ám mégis fönnáll a veszélye annak, hogy a Román Királyság közvetlen szomszédságában elmérgesednek és a szomszédos államokkal fönnálló viszonyát megrontják. Ezen okból fogalmazta meg véleményét egy esetleges dobrudzsai román határkiigazítással, valamint a timoki szerb körzetben élő román népesség sorsával kapcsolatban. E két kérdést illetően külön följegyzés készült.

3. A bizottságot vizsgálódásai során és döntéseiben a tények valamint az igazságosság követelményeinek tisztelete irányította. Az olasz küldöttség kinyilvánította, hogy a Romániával 1916. augusztus 17-én megkötött szövetségi szerződést általánosságba véve jelenleg is érvényesnek tekinti.

Mindazonáltal ez a küldöttség nem függesztette föl részvételét a különböző, a bizottság által etnikai, gazdasági valamint stratégiai szempontból vizsgálat alá vett területi kérdések megvitatásában. A többi küldöttség nem tartotta szükségesnek az 1916. évi szerződés érvényességéről nyilatkozni tekintve, hogy ez a kérdés nem tartozik a bizottság illetékességi körébe.

238238A térképekröl nem készült lenyomat.


Iratok

AZ ELNÖK fölkéri az egyes küldöttségeket, ismertessék véleményüket a harmadik szakaszra vonatkozólag. Ő a maga részéről nem helyesli a javasolt megfogalmazást, amely anélkül tesz említést az 1916. évi szerződésről, hogy ismertetné a különböző kormányoknak ezen okmány érvényességével kapcsolatos állásfoglalását.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) osztja az elnök véleményét.

LAROCHE (Franciaország) kifejti, hogy komolyan szóba került az 1916. évi szerződés érvényességének megkérdőjelezése, és e tárgyban félhivatalos megbeszélések kezdődtek a különböző kormányok között. Ugyanakkor ami a bizottságot illeti, az amerikai küldöttség kijelentette, nem ismeri el a szerződést. Az angol és a francia küldöttség úgy határozott, anélkül fognak tárgyalni, hogy a szerződéssel avagy annak érvényességével foglakoznának.

DE MARTINO (Olaszország) emlékeztet arra, hogy a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsának egyik legutóbbi ülésén az olasz miniszterelnök félreérthetetlenül leszögezte: az olasz kormány a Romániával megkötött szerződést teljes mértékben érvényesnek tekinti. Az olasz küldöttség azt kívánja, hogy álláspontját említsék meg a jelentésben.

AZ ELNÖK megérti, hogy az amerikai küldöttség nem óhajt a szerződés érvényességéről nyilatkozni, hiszen nem érdekelt benne. Ám úgy véli, hogy az angol és a francia kormány ilyen nyilatkozatot nem tehet anélkül, hogy elvi szempontból az ne a Romániával megkötött szerződés átértékelésének tűnjék. Egy efféle politikailag hibás nyilatkozatot semmi nem indokolna, hiszen a körülmények alakulása folytán maga Románia teszi a szerződést kérdésessé azáltal, hogy olyan besszarábiai és bukovinai területek iránt támaszt követelést, amelyek a szerződés szerint nem járnak neki.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) kijelenti, hogy nem lévén megbízása a szerződés megvitatására, maradéktalanul egyetért az elnökkel abban, hogy kérjék a javasolt szöveg módosítását.

DE MARTINO (Olaszország) arra hívja föl a figyelmet, hogy az 1916. évi szerződés nem azért vált kérdésessé, mert Románia mást követel, mint amit a szerződés ígért, hanem azért, mert különbékét kötött Németországgal. A későbbiek során, megvizsgálva e békekötés körülményeit, elismerték, hogy a román kormányt kényszerítették erre a szerződésre, amelyet azonban nem ratifikált. Az olasz kormány pontosan ezért tartotta helyesnek annak leszögezését, hogy ez a különbéke-epizód semmiben nem befolyásolhatja a szövetségi szerződés érvényességét.

LAROCHE (Franciaország) közli, hogy e vonatkozásban a francia kormány soha nem tett egyértelmű nyilatkozatot. A francia küldöttség pedig a maga részéről arra szorítkozott, hogy illetéktelennek nyilvánítsa magát annak megvitatására, vajon érvényben maradt-e, vagy nem a szerződés.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) emlékeztet arra, hogy amikor De Martino a bizottság első ülésén azt kérte, mindenekelőtt a szerződés érvényességének tárgyában hozzanak döntést, az angol küldöttség bejelentette, erre nézve nem kapott utasítást, mivel megbízatása kizárólag a román határ tanulmányozására szól - a szerződésre való hivatkozás nélkül, a puszta tények alapján.

AZ ELNÖK az alábbiak szerint megfogalmazott szöveget javasolja:

A bizottságot, korlátozott meghatalmazásának megfelelően, vizsgálódásai során és döntéseiben a tények valamint az igazságosság követelményeinek tisztelete irányította; következésképpen úgy ítélte meg, nem föladata az előterjesztett követelések jogi alapjairól nyilatkozni, amely alapok önmagukban egyébként sem alkalmazhatók a békekonferencia elé beterjesztett kérelmek egészére.

Az 1916. augusztus 17-én megkötött szerződés jelenlegi érvényességét általánosságban elismerő olasz küldöttség föntebb kifejtett álláspontot elfogadva részt vett a területi kérdések megvitatásában.

Az amerikai küldöttség e szerződést, amelyben kormánya nem vett részt, nem vonta be a tárgyalásokba.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) az iránt érdeklődik, vajon az első szakasz elfogadása nem menti-e föl az olasz küldöttséget az alól, hogy álláspontját határozottabban kifejtse.

DE MARTINO (Olaszország) úgy véli, az olasz küldöttség Orlando miniszterelnök nyilatkozatainak mondana ellent, amennyiben nem száll határozottan síkra az 1916. évi szerződés érvényessége mellett.

LAROCHE (Franciaország) le kívánja szögezni a francia kormány álláspontját. Kormánya a román követelések vizsgálatánál az 1916. augusztus 17-én megkötött szerződés előírásait vette alapul. Mindazonáltal a szerződés


Iratok

érvényességét illetően nem kívánt dönteni, tekintettel arra, hogy az általános erkölcsi, a különbékéhez kapcsolódó kérdés. Vajon elképzelhető lett volna, hogy Párizs elestével Franciaország egyszerűen kilépjen a háborúból? Ilyen körülmények közt a bizottságban részt vevő francia küldöttség álláspontját a leghívebben a következők szerint lehetne összegezni:

A francia küldöttség - amelynek megítélése szerint a szerződések érvényességére vonatkozó kérdések nem tartoznak a bizottság hatáskörébe - elfogadta, hogy a követelések vizsgálatánál az 1916. évi szerződés előírásait vegyék alapul.

AZ ELNÖK sajnálatosnak tartaná, ha a jelentés tükrözné az olasz küldöttség és a többi küldöttség között fönnálló elvi véleménykülönbséget. Ily módon azt a hamis benyomást keltenék, hogy a bizottság egységes szellemben végzett munkája valójában két különböző alapra támaszkodik. Amennyiben az egyik küldöttség - melynek kormánya aláírta a szerződést - szükségesnek tartja leszögezni, hogy általánosságban véve elismeri a szerződést érvényességét, úgy az olvasó okvetlenül arra következtet majd: a többiek nem értettek egyet ebben az elvben. Ez pedig politikailag mind a békekötés jelentőségét, mind a bizottság által előterjesztett javaslatok hitelét tekintve káros lenne.

Egy SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom), LAROCHE (Franciaország), DE MARTINO (Olaszország) valamint AZ ELNÖK között lefolyt eszmecserét követően a bizottság a következő szöveget fogadja el:

A bizottság következésképpen úgy ítélte meg, hogy nem föladata az előterjesztett követelések jogi alapjairól nyilatkozni, amely alapok értékelése a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsra tartozik, és amelyek önmagukban egyébként sem alkalmazhatók a jelenleg a békekonferencia előtt fekvő kérelmek egészére.

AZ ELNÖK fölkéri a bizottságot, módosítsa a Bánságról készült jelentés szövegét a határvonallal kapcsolatos legutóbbi döntéseknek megfelelően.

A bizottság a következő - a titkárság által megfogalmazott - szöveget fogadja el:

B. A határvonal a lehetőségeknek megfelelően minden államnak közlekedési utakat kíván biztosítani a neki juttatott övezetben:

a) A határvonal Romániának juttatja a Marost Szeged (Szegedin) környékéig, hasonlóképpen Romániának adja a Duna menti folyami kikötőt, Báziást, amelyet a későbbiek során összeköthet a nyugat-erdélyi fővonal meghosszabbítását képező Arad-Temesvár vasútvonallal.

c) A határvonal Jugo-Szláviának juttatja a Tisza alsó szakaszán a folyó mindkét partját, valamint a Nagykikindából induló, a Dunát Pancsovánál elérő két vasútvonalat


levéltári jelzet: AD. Actes de la Conférence de la Paix, vol. 53, Commisssion des Affaires Roumaines et Yougoslaves

5.13. A CSEHSZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVEirat FDD száma: 228

iratszám:101239239




DULLES (Amerikai Egyesült Államok) úgy véli, a kisebbségek kérdése kissé különbözik a többitől. Szerinte semmi akadálya annak, hogy fölhívják a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa figyelmét a kisebbségi kérdésre.

239239A 17 órakor megnyitott ülésen, amelyen Jules Cambon elnökölt, Seymour, Dulles, Sir Joseph Cook, Nicolson, Laroche, Stranieri, Sir Eyre Crowe, Legrand valamint Le Rond tábornok vettek részt.


Iratok

LAROCHE (Franciaország) véleménye szerint a jelentés végén meg lehetne említeni, hogy - magából a cseh-szlovák állam összetételéből, valamint abból adódóan, hogy számottevő cseh-szlovák nemzetiségű népesség marad a környező államok területén - rendkívül nagy jelentőségre tesznek szert azok az intézkedések, amelyek a kisebbségek jogait lesznek hivatottak védelmezni úgy az újonnan létrejött, mint a fönnmaradó régi államokban.

Hasonlóképpen fel kellene hívni a figyelmet a cseh-szlovák állam formájára, földrajzi fekvésére, hogy tisztában legyenek ezzel a különleges bizottságokban, és hogy fokozott jelentőséget tulajdonítsanak az új államot a szomszédos államokkal összekötő közlekedési vonalak biztosítását célzó intézkedéseknek.

SIR JOSEPH COOK (Brit Birodalom) rámutat arra, hogy ezek az információk lényegében mind megtalálhatók a jelentésben. Úgy gondolja, hogy a bizottság legfontosabb célja a határok megállapítása, valamint azon etnikai, gazdasági vagy stratégiai okok megjelölése, amelyek alapján egy bizonyos határszakaszt elfogadtak.

Ezen okok fölsorolása elkerülhetetlenül rá fogja irányítani a Legfelsőbb Tanács figyelmét a Laroche által fölvetett kérdésekre.

STRANIERI (Olaszország) emlékeztet arra, hogy az egyik előző ülésen elhatározták, minden hasonló jellegű kérdést a különleges bizottságok figyelmébe ajánlanak; nevezetesen abban állapodtak meg, hogy fölhívják a vasúti bizottság figyelmét, célszerű lenne a Cseh-Szlovákia és Jugo-Szlávia közötti vasúti közlekedés biztosítását célzó különleges szabályozás bevezetése.

DULLES (Amerikai Egyesült Államok) figyelmeztet arra, hogy a jelentésnek hasonlóképpen a magyarországi ruszinok kérdésével is foglakozni kell, akik Cseh-Szlovákia védelme alatt önálló államot hoznak majd létre. Helyénvalónak tartaná, ha a szerkesztőbizottságot tájékoztatnák a bizottság evvel kapcsolatos szándékairól.

LAROCHE (Franciaország) kissé általánosabb megfogalmazást javasol, amely azt emelné ki, hogy - figyelembe véve a ruszinokat és a cseh-szlovákokat egyesítő faji rokonságot valamint bizonyos ruszin körökben megnyilvánuló törekvéseket - a bizottság véleménye szerint a magyarországi ruszinok Cseh-Szlovákiához való csatolása felel meg a legjobban e népek érdekeinek.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) úgy látja, elegendő lenne annak közlése, hogy a bizottság megállapította a cseh-szlovák állam valamint a ruszin terület határait, és azt indítványozza, a ruszin terület legyen önálló és alkosson külön egységet.

DULLES (Amerikai Egyesült Államok) fölhívja a bizottság figyelmét a tescheni kérdésre vonatkozó jelentés szövegére. Vajon nem lenne-e helyénvaló a jelentésben megemlíteni, hogy a bizottságnak Teschen tárgyában hozott döntését a legkevésbé sem befolyásolta tény, mely szerint a csehek fegyverrel foglalták el a várost?

SIR JOSEPH COOK (Brit Birodalom) úgy ítéli meg, helyesebb, ha nem tesznek említést erről a dologról. Itt ugyanis rendkívül kényes politikai kérdésről van szó, amelyet jobb békén hagyni.

LAROCHE (Franciaország) ugyanezen véleményének ad hangot. Egyébként a szövetséges kormányok nem mulasztották el világossá tenni, hogy az erőszakkal végrehajtott területfoglalások semmilyen befolyást sem gyakoroltak a békekonferencia döntéseire.




iratszám:102240240


240240A 10 órakor megnyitott ülésen, amelyen Tardieu elnökölt, Day, Seymour, Sir Eyre Crowe, Leeper, Laroche, de Martino, gróf Vannutelli Rey, Perrin százados, Cornwall alezredes, Palairet, de Martonne, Aubert, de Saint-Quentin, Le Rond tábornok, Castoldi ezredes valamint gróf Vinci vettek részt.


Iratok



AZ ELNÖK fölkéri a bizottságot a szerkesztőbizottság által román határként javasolt végleges vonal vizsgálatára.

DE MARTONNE (Franciaország) megállapítja, hogy az albizottság által eredetileg elfogadott határvonal több helyütt módosult, minden esetben Románia hátrányára. Tudniillik a románok elvesztik a 7651 szlovént, 4350 románt valamint 1439 magyart számláló - összesen 14 000 lakosú - Nagylakot; a 2537 - ebből 1485 magyar és 700 román - lakosú Tornyát; végül több, összesen 7000 - egyébként majdnem kivétel nélkül magyar - lakossal rendelkező községet Szatmárnémeti környékén. A határ olyan közelről szorongatja e várost, hogy várható fejlődését veszélyeztetheti.

LE ROND tábornok (Franciaország) emlékeztet arra, hogy az albizottság - egy Halmi és Tiszaújlak közötti összekötő vasútvonal létesítésével számolva - úgy határozott, a határt a lehető legközelebb húzza meg Tiszaújlakhoz, és csupán azt a kérdést hagyta függőben, vajon a várost nyugatra vagy keletre kerülje el. Márpedig a javaslat Tiszaújlakot a határtól 10 kilométerre nyugatra hagyja. Nagylakra vonatkozólag - amit az albizottság Romániának szánt - a szerkesztőbizottság úgy ítélte meg, súlyos zavarokkal járhat a város elszakítása vasútállomásától, amelytől valójában sokkal kisebb távolság választja el, mint ahogy azt a 1:1 000 000 méretarányú térkép föltünteti. Ezzel szemben az etnikai szempontok, amelyek nagy súllyal esnek a latba, ellenkező megoldást kívánnak.

DE MARTONNE (Franciaország) hasonlóképpen fölhívja a bizottság figyelmét Gyulavarsánd román község esetére, amelyet annak ellenére hagytak Magyarországnak, hogy a javasolt határvonal közvetlen közelében fekszik.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, hogy Nagylak esetében szembe kerül egymással a nemzeti elv és a közlekedési utak megtartásának elve. A bizottságnak döntésre kell jutni abban, melyiket ítéli fontosabbnak.

DE MARTONNE (Franciaország) azt hangsúlyozza, hogy Nagylak eléggé közel található az arad-battonyai vasúthoz. Ezért, ha Románia megkapja ezt a várost, bizonyára nem késlekedik majd összekötni az aradi vonallal.

LAROCHE (Franciaország) megemlíti, hogy más bizottságok tétovázás nélkül szakítottak el városokat vasútállomásuktól, mint például Sátoraljaújhely (Satoralja) és Oderberg esetében. Persze, kezdetben a lakosság úgy érzi majd, mindennapi életét megzavarták. De aztán hamarosan létrehoznak egyfajta nemzetközi vasútállomást, egyszerűsített vámeljárással. Mi több, bizonyos idő elteltével rászánják majd magukat egy másik állomás fölépítésére.

LE ROND tábornok (Franciaország) arra hívja föl a figyelmet, hogy északabbra, ahol az albizottság által megszerkesztett szöveg értelmében a határnak Battonya közelében kellene húzódnia, az éppen ellenkezőleg a várostól eltávolodva Aradnak fordul.

CORNWALL alezredes (Brit Birodalom) elmagyarázza, hogy itt a vonal egy közigazgatási határ mentén halad.

LEEPER (Brit Birodalom) bejelenti, hogy az angol küldöttség véleménye szerint Nagylakot Romániához kell csatolni. E város birtoklása ugyanis nagyon fontossá válhat Románia számára, amennyiben a Maros vízi útként jelentőségre tesz szert.

GRÓF VANNUTELLI REY (Olaszország) bejelenti, hogy mivel az olasz küldöttség nagyobb fontosságot tulajdonít a közlekedési hálózat fönnakadás nélküli működésének, mint az etnikai megfontolásoknak, ezért arra a döntésre jutott, hogy Nagylakot ne szakítsák el vasútjától. Ám amennyiben a többi küldöttség mégis ezzel ellenkező álláspontra helyezkedne, az olasz küldöttség sem fogja fönntartani kifogásait.

AZ ELNÖK úgy véli, valamely közigazgatási határ tiszteletben tartását célzó törekvés nem jelenthet elegendő okot arra, hogy olyan közel vigyék a határt Aradhoz, amint azt a szerkesztőbizottság javasolja.

LE ROND tábornok (Franciaország) megjegyzi, hogy egy településhatárt tulajdonképpen ugyanúgy figyelembe lehet venni, mint egy járásit.


Iratok

A bizottság úgy határoz, hogy Nagylakot, Tornyát valamint Gyulavarsándot Romániához csatolja.

LE ROND tábornok (Franciaország) úgy véli, hogy a Tiszaújlak térségében javasolt határvonal nem biztosít megfelelő kiterjedésű területet a szükségesnek elismert, Halmi és Tiszaújlak között megépítendő összekötő vasút számára, amikor annak előre meghatározza helyét, noha a kérdést csak a helyszínen lehet eldönteni.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) egyetértését fejezi Le Rond tábornok azon javaslatával kapcsolatban, hogy térjenek vissza az albizottság által indítványozott határvonalhoz. Ám amennyiben a szerkesztőbizottság javaslatait elvetve északon Románia javára módosítják a határt, úgy méltányosnak tűnik valamilyen kárpótlás lehetőségét megvizsgálni a Bánságban, és a román oldalról a szerb oldalra áthelyezni a jelenlegi határvonalban hegyes kiszögellést előidéző Óbéb (O-Beba) községet.

DE MARTONNE (Franciaország) nem látja be, hogyan ellensúlyozhatná egy román falu Szerbiához csatolása magyar falvak Romániához való csatolását.

AZ ELNÖK a Tiszaújlak térségében kijelölendő határvonalról tanácskozik a bizottsággal.

LEEPER (Brit Birodalom) megállapítja - egyébként különösebb jelentőséget nem tulajdonítva a dolognak -, hogy az albizottság javasolt határvonala hegyes kiszögellést hozna létre, amelyet a szerkesztőbizottság inkább a cseh-szlovákoknak és nem a románoknak juttatott.

LE ROND tábornok (Franciaország) és DE MARTONNE (Franciaország) megjegyzik, hogy a kiszögellés éppen abból adódik, hogy az albizottságban elfoglalt határvonalat a szerkesztőbizottság keletebbre helyezte át.

A bizottság Tiszaújlak térségében az albizottság által meghatározott határvonalat állítja vissza.

LAROCHE (Franciaország) célszerűnek ítéli olyan intézkedések meghozatalát, amelyek már mostantól fogva lehetőséget biztosítanak a románoknak a Szatmárnémeti és Arad közötti közvetlen közlekedésre. A jelentésbe bevehetnének egy olyan pontot, amely intézkedne a Nagyszalontát Araddal Békéscsabán (Bekescaba) át összekötő vasútvonalnak a szövetségesek felügyelete és ellenőrzése alá helyezéséről mindaddig, amíg a románok nem építik meg saját területükön a Nagyszalonta és Arad közötti közvetlen összeköttetést megvalósító vonalat.

Laroche javaslatát a bizottság elfogadja.

AZ ELNÖK vitára bocsátja a Jugo-Szlávia határairól szóló végleges jelentést. Fölkéri De Saint-Quentint az elkészült tervezet fölolvasására.

DE SAINT-QUENTIN (Franciaország) előadja, hogy a jelentés a bizottság meghatalmazását, megalakulását valamint elvégzett munkáját ismertető általános bevezetéssel kezdődik. Ezek után belefog a tulajdonképpeni jelentés fölolvasásába, amely a következőkből áll:

BEVEZETÉS

1. A bizottság, amelynek a román területi követelések vizsgálata során már foglalkoznia kellett a bánsági jugo-szláv-román határ megvitatatásával, február 18-án megbízást kapott a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsától a Jugo-Szlávia területi érdekeiből következő kérdések tanulmányozására "azon kérdések kivételével, amelyekben Olaszország közvetlenül érdekelt".

A Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa március 11-kei ülésén hatáskörébe vonta az albán területi követeléseket és ebből adódóan az Albánia és Jugo-Szlávia közötti határ kérdését is.

2. A bizottság a számára ekképpen biztosított korlátozott meghatalmazásnak megfelelően egymás után vizsgálat alá vette a jugo-szláv államnak Bulgáriával, Magyarországgal valamint Ausztriával közös határait. Vizsgálódásainak ezen legutóbbi szakaszát keletről nyugati irányban haladva, a klagenfurt-laibachi [Ljubljana] országútig végezte.

3. Ezen országúttól nyugatra a jugo-szláv állam által követelt határ megközelítőleg egybeesik Olaszország határával. Ennek következtében, valamint annak ellenére, hogy az olasz küldöttség késznek mutatkozott a határvonal megvitatásának további folytatására, a bizottság úgy ítélte meg, ebben a térségben nem lehetséges a jugo-szláv határ megállapítása anélkül, hogy ne vennék figyelembe azon általános jellegű aggodalmakat, melyeket Olaszország a területi fölosztás eredményeként érdekeivel kapcsolatban esetleg megnyilvánuló nagy


Iratok

fontosságú következményeket illetően táplálhat.

Ennélfogva a bizottságban fölvetődött, hogy a klagenfurt-laibachi országúttól nyugatra eső jugo-szláv határszakasz vizsgálata azon - Olaszországot közvetlenül érintő - kérdések közé tartozik, melyeket a Legfelsőbb Tanács tanulmányozás céljából magának tartott fönn.

4. A bizottság tevékenysége során az etnográfia, a történelem, a földrajz, a gazdaság és a politika területén föllelhető összes tényt valamint az igazságot szolgáló összes szempontot szem előtt tartotta.

A bizottság általánosságban véve szükségesnek ítéli, hogy - a kisebbségi jogok szavatolása céljából, a Nemzetek Szövetsége rendelkezéseinek megfelelően - Jugo-Szlávia és a szomszédos államok között kölcsönös megállapodások jöjjenek létre.

A javasolt szöveget a bizottság elfogadja.

LE ROND tábornok (Franciaország) indítványára a bizottság úgy határoz, hogy a Románia határait tárgyaló jelentésben a Bánságnak szentelt fejezetet hiánytalanul közölni fogják a Jugo-Szlávia határaival foglalkozó jelentésben is.

Arról is döntés születik, hogy mindkét jelentés külön füzet formájában lát napvilágot.

DE SAINT-QUENTIN (Franciaország) fölolvassa a III., "A Jugo-Szlávia és Magyarország közötti határ" c. fejezetet:

I. ELVI SZEMPONTOK:

a) A bizottság a legnagyobb jóindulattal és figyelemmel vizsgálta meg a Szerbiával, Szlavóniával valamint Horvátországgal határos magyar vármegyék jugo-szláv népességének nemzeti követeléseit.

b) A bizottság véleménye szerint ezeken a területeken a szerbek, horvátok, szlovének, bunyevácok, sokácok - a nyelvi és vallásbeli különbségek ellenére - egyöntetű néptömeget alkotnak, amely minden nehézség nélkül fog a jugo-szláv államhoz csatlakozni.

c) A bizottság a igen nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy ne okozzon zavart e népesség megszokott gazdasági életében. Döntéseit ez a megfontolás irányította azokban az esetekben, amikor a különböző fajok keveredése és összeolvadása nem tette lehetővé az etnikai határok egyértelmű megállapítását, vagy amikor az etnikai határ semmilyen természetes határral sem volt összeegyeztethető.

II. GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS:

A. A Bánságban.

Lásd a Bánságot tárgyaló II. fejezetet.

B. A Bácskában.

A bizottság azt javasolja, hogy Jugo-Szláviához a Bácskának egy, a Bánság jugo-szláv határához Szegedtől (Szegedin) délnyugatra, illetve a Dunához Kiskőszegtól északra csatlakozó átlós vonaltól délre eső részét csatolják.

Ez a határvonal Jugo-Szláviának juttatja:

a) Azt a területet, ahol a különböző csoportokhoz tartozó jugo-szlávok - elvégezve a hivatalos magyar statisztikákon a szükséges kiigazításokat - viszonylagos többséget alkotnak.

b) A félig városi, félig mezőgazdasági jellegű Szabadka és Zombor népes településeit - a jugo-szláv műveltség ezen évszázados központjait - ahol a jugo-szlávok a helyreigazított statisztikák szerint abszolút többséget élveznek.

c) A térség gazdasági fejlődéséhez szükséges vízi és vasutakat: a Duna és a Tisza közötti kapcsolatot biztosító Ferenc- és Ferenc József-csatornát, illetve a legnépesebb városokat egymással valamint a Dunával és a Tiszával összekötő vasúthálózatot.


Iratok

C. Baranyában és Somogyban.

A bizottság azt javasolja, hogy Jugo-Szlávia északi határa a Duna folyását kövesse a Dráva torkolatáig, majd e folyó vonalát annak a Murával való összefolyásáig.

a) Ez a határ vonal csak nagyon szétszórt - a térség egészében élő lakosság 10 százalékát nem túllépő - jugo-szláv népességet hagy Jugo-Szlávián kívül, Baranya és Somogy vármegyék déli részében.

b) Az elsőrendű természetes határ gazdasági és stratégiai előnyeihez juttatja Jugo-Szláviát.

c) Megfelelő körülményeket teremt a Dráva menti jugo-szláv térség gazdasági élete számára, tekintve, hogy e jelentős hajózható vízi úthoz a déli oldalon vasúti hálózat kapcsolódik.

A bizottság véleménye szerint a kotor-barcsi (Barcz) vasútvonal, ugyanúgy mint az azt a déli vasútvonalakkal összekötő többi vonal üzemeltetését az egyesült és társult hatalmak kormányainak fokozott felügyelete alatt szükséges majd üzemeltetni oly módon, hogy a szomszédos és érdekelt államok részére ezek szabad használatát arra az időtartamra biztosítsák, amíg a Mura és a Dráva jobb partján, jugoszláv területen megépülnek az egybefüggő vasútvonal kialakításához szükséges pályaszakaszok. A felügyelet körülményeit, hasonlóan az időtartamhoz - amely alatt az érdekelt államok egyenlő mértékben használhatják majd a vasutat - a szövetséges és társult kormányok fogják meghatározni.

DE MARTONNE (Franciaország) fönntartásának ad hangot a Baranya és Somogy déli részén található jugo-szláv elem arányszámaként megjelölt 10 százalékot illetően. Véleménye szerint az egyötöd vagy egyhatod rész közelebb áll az igazsághoz.

Az elnök javaslatára a bizottság a C. szakasz a) pontja befejező részének módosításáról dönt az alábbiak szerint:

...csak nagyon szétszórt - a térség egészében élő lakosság elenyésző kisebbségét kitevő - jugo-szláv népességet...

A bizottság a többi szakaszt módosítás nélkül elfogadja.

DE SAINT-QUENTIN (Franciaország) folytatja a jelentés ismertetését:

D. Muraköz. (Medumurje /Medjoumourjé/)

A bizottság azt javasolja, hogy a Dráva és a Mura összefolyásától kezdődően Jugo-Szlávia északi határa a Murát kövesse annak az Ausztria és Magyarország határával Radkersburgtól keletre eső találkozásáig,

Ez a határvonal Jugo-Szláviának juttatja a Dráva és a Mura összefolyása által létrehozott szögben elterülő térséget, a majdnem kizárólag jugo-szláv népesség által lakott Muraközt (Medumurje /Medjoumourjé/).

E. Vendvidék. (Prekomurje /Prékomourié/)

Az ismertetett határvonal kizárja Jugo-Szláviából a Mura és a Rába között Szentgotthárdtól délre elterülő Vendvidéket.

Ezen döntését meghozva a bizottság nem kívánja vitatni, hogy a Vendvidék déli részén határozott nemzeti törekvésekkel rendelkező szlovén többség van jelen. Ugyanakkor figyelembe vette:

a) Hogy a fajok keveredésének következtében - amennyiben eltekint az egyetlen jó földrajzi határtól, amit a Mura természetes vonala jelent - lehetetlen etnikai szempontból megfelelő határ megállapítása.

b) Hogy egy hegyes kiszögellést alkotó terület - amelynek közigazgatását és gazdasági életét csak nagy nehézségek árán lehetne fönntartani - Jugo-Szláviához való csatolásával a lakosság érdekei ellen cselekedne.

LE ROND tábornok (Franciaország) úgy véli, helyénvaló lenne az utolsó szakasz tartalmának enyhítése, mivel kategorikus állításai túlságosan távol esnek az angol és a francia küldöttség - amelyek eredetileg harcoltak a végül is elfogadott megoldás ellen - által vallott állásponttól.

AZ ELNÖK, LAROCHE (Franciaország), DR. DAY (Amerikai Egyesült Államok), SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom), DE SAINT-QUENTIN (Franciaország) valamint LE ROND tábornok (Franciaország) közötti eszmecserét követően a bizottság az E. szakasz b) pontját az alábbi formában fogadja el:


Iratok

Hogy egy hegyes kiszögellést alkotó terület Jugo-Szláviához való csatolásával a lakosság érdekei ellen cselekedne.

A bizottság a többi szakaszt módosítás nélkül elfogadja.

AZ ELNÖK indítványozza, hogy a jelentéshez mellékeljenek egyrészt a Jugo-Szlávia által követelt, másrészt a Jugo-Szláviának juttatott területek kiterjedését, összlakosságát, ezen belül a jugo-szláv, illetve az allogén népesség lélekszámát taglaló statisztikai táblázatokat.

A bizottság elfogadja az elnök javaslatát, és megbízza De Martonne-t a munka elvégzésével.

DE MARTONNE (Franciaország) arra hívja föl a figyelmet, hogy mivel az új állam határait sem nyugaton, sem délnyugaton nem állapították még meg, lehetetlenség a becsléseket a Jugo-Szláviának juttatott területek egészére elvégezni

AZ ELNÖK külön statisztikai táblázatokat kér mindazokra a vármegyékre vagy tartományokra, amelyekkel határos, illetve amelyeken áthalad az új határvonal.

Hasonlóképpen célszerűnek tartja a bizottság által meghatározott, a hivatalos statisztikákra alkalmazandó helyesbítési szorzószámok jegyzetben való föltüntetését.

LE ROND tábornok (Franciaország) javaslatára a bizottság úgy határoz, hogy az albizottság ugyanaznap 15 óra 30 perces kezdettel ülést tart, amelyen - a bizottság döntésével összhangban - az erdélyi román határt fogja megállapítani.


levéltári jelzet: AD. Actes de ls Conférence de la Paix, vol. 52, Commission des Affaires Roumaines et Yougoslaves

5.15. FÖLJEGYZÉS A CSEH-SZLOVÁK-MAGYAR HATÁR KÉRDÉSÉRŐLirat FDD száma: 241

iratszám:103241241

irat típusa: 2809 BS/3. sz. följegyzés.


I. A kérdés történetéhez.

Franchet ďEsperey tábornokot a 14.943 BS/3. sz., december 6-i táviratban242242 szólították föl - a Külügy 1699. sz., december 5-én kelt levelében243243 foglaltaknak megfelelően - , hogy követelje a szlovák területen tartózkodó magyar csapatok visszavonását.

Miután megkapta a parancsot, a keleti szövetséges hadseregek főparancsnoka azt szerette volna tudni, milyen határvonalig szállhatják meg a cseh-szlovákok Ausztria-Magyarország területét.

Kérdését 15.233 BS/3. sz., december 15-i keltezésű levelében244244 továbbította a Külügyminisztériumnak, amely válaszában (5028. sz., december 17-én kelt levél245245) közölte, "hogy e határok pontosan nem jelölhetők meg, és hogy e tekintetben végleges döntést csak a békekonferencia hozhat, ugyanakkor megadta a Cseh-Szlovák Köztársaság által Szlovákia számára követelt történelmi határokat".

241241A szerző, aki jól ismeri a helyzetet, ismeretlen.






Iratok

E határok leírását a 15.373 BS/3 sz., 1918. december 19-i táviratban 246246 juttatták el Franchet ďEsperey tábornoknak, aki a budapesti Vix-misszión keresztül adott parancsot a magyaroknak a megjelölt határokon túl megszállt területek kiürítésére.

A tábornok 6783/3. sz., február 5-i táviratában247247 arról számolt be, hogy a demarkációs vonalat túllépő cseh-szlovákok hasonlóképpen parancsot kaptak kormányuktól a vonal északi felére történő visszavonulásra.

II. A cseh-szlovák kormányzat kívánságai.

A cseh-szlovák kormányzat - kizárólag gazdasági okokból (a keresztirányú vasútvonalak fölötti szabad rendelkezés, hogy ezáltal lehetővé váljon Szlovákia középső és keleti felének ellátása) - a magyarországi demarkációs vonal kiigazítását kéri.

Ezen indokok jogosak és a kérés ésszerű, mivel a prágai kormány:

1. - kárpótlást ajánl föl Magyarországnak,

2. - a kiigazítást ideiglenesnek nyilvánítja, amely nem befolyásolja a békekonferencia döntéseit.

Tekintettel a csehek kérésében megnyilvánuló mértékletességet, úgy tűnik, érdekünkben áll annak teljesítése, úgy az ismert erkölcsi okok, mint pedig amiatt, hogy elkerüljük a bolsevizmust Szlovákiában, amelynek terjedését a jelenleg ott tapasztalható ellátási nehézségek minden bizonnyal elősegítik.

III. Valószínű következmények.

Mindamellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy a cseh-szlovák kormányzat kérését teljesítve újabb nehézségekre kell számítanunk a magyar kormány részéről. Márpedig a csehek és a magyarok közötti fegyveres konfliktus mindenféleképpen elkerülendő, és e térségben a rend fenntartásához nem számíthatunk a keleti francia hadsereg egységeire.

IV. Konklúzió.

Következésképpen az Erdélyben, az Arad-Nagyvárad (Grosswardein)-Nagykároly-Szatmárnémeti vasútnál már alkalmazott modus vivendi elfogadása javasolható, amelynek értelmében a románok kereskedelmi és katonai szállítások céljára igénybe vehetik, de nem foglalhatják el a vonalat.

A cseheknek hasonló jogokat lehetne adni az általuk követelt vasútvonalakra, de azok birtokosai a békekötésig a magyarok maradnának.

Tájékoztatásképpen: Foch tábornok vezérkara közölte, hogy a kérdéssel ők foglalkoznak, és olyan megoldást fognak javasolni, amely az érdekeltek között semleges zóna fölállítását írja elő - valószínűleg szövetséges megszállással. Egyébként Pellé tábornok ugyanezt a megoldást ajánlotta.


5.16. BESZÉLGETÉS DE LOBIT TÁBORNOK VEZÉRKARI FŐNÖKE, DOSSÉ EZREDES ÉS A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE, VIX ALEZREDES KÖZÖTTirat FDD száma: 245

iratszám:104


keltezési idő: 1919. március 19-én délben.

Itt Dossé ezredes?-F




Iratok

Itt Vix alezredes? - B

Éppen most kaptunk parancsot a tábornoktól248248 a békekonferencia határozatainak alkalmazásából adódó intézkedések haladéktalan végrehajtására. Mielőtt folytatnám, megkérdem: beszélhetek bátran önnel? Biztos benne, hogy senki nem olvashat bele? Francia őrmester kezeli a készüléket? Nos, De Lobit tábornok döntése értelmében a következőképpen kell cselekedni, ön fogja átadni saját kezűleg gróf Károlyinak a De Lobit aláírással ellátott levelet.

Először. A levelet - amely fölhatalmazza De Lobit tábornokot, hogy minden kérdésről tárgyaljon gróf Károlyival, önt pedig szóvivőjéül jelöli ki, aki a részletkérdéseket tisztázza és gróf Károlyi elé tárja a De Lobit tábornok döntéséből következő intézkedéseket - teljes terjedelmében megkapja fél 1-kor a Hughes-távírón, kérem, küldjön egy tisztet ebben az időben készülékéhez, úgy volna jó, ha az átadás ma este megtörténne, például 18 vagy 19 órakor, mert a levél 48 órán belül kér választ, amit holnapután este szeretnénk ismerni, ezenkívül menesztek önhöz egy tisztet a tábornok által aláírt levéllel, ezt közölheti gróf Károlyival. Elvileg ha a magyarok elfogadják, Gondrecourt tábornok parancsot kap a semleges övezet azonnali megszállására, hogy megakadályozza a vasúti és hadianyag elszállítását és fölügyelje a magyar csapatok kivonását. A levélben fölsorolt intézkedések végrehajtása a csapatkivonásnak megfelelően történik. Erre, valamint bárminemű fölszerelés kivonására 10 napos határidőt hagyunk.

Elfogadás esetén (erről a levélben nem esik szó) ígéretet tehet a jelenleg román fogságban levő Apáthy kiszabadulására.

A Budapest, illetve Erdély és a Bánság francia megszállás alatt levő területei között fönnálló gazdasági kapcsolatokra nézve a legőszintébben megerősítheti, hogy a semleges francia területen élő lakosoknak nem kell semminemű zaklatástól tartaniuk, hasonlóképpen semmi változás nem lesz e terület gazdasági igazgatását, a rendőrséget, a csendőrséget és az iskolákat stb. illetőleg, ... valamint hogy a román megszállás alá kerülő övezetet illetően Berthelot tábornok minden intézkedést megtesz a túlkapások megakadályozására. Minden hadoszlop élén francia tisztek állnak majd, ... végül is azt kell egyértelműen a magyarok tudomására hozni, hogy nincs szándékunkban megalázni őket, hiszen csupán arról van szó, hogy katonaként végrehajtjuk a szövetségesek által együttesen hozott döntéseket.

Nemleges magyar válasz esetén a tábornok nem tervez azonnali hadműveletet, hogy így bírja őket jobb belátásra, hiszen létszámgondok és politikai okok miatt kizárólag a Magyarországi Francia Hadsereg beavatkozására számíthat. Ha a magyarok nemet mondanak, erről úgyis haladéktalanul jelentést tenne, mire Párizs kényszerítő intézkedések elrendelését kérné, melyek az élelmiszer-szállítások fölfüggesztését és egy szövetséges francia-szerb-román hadsereg létrehozását foglalnák magukban, amely legalább 10hadosztályból állna és francia parancsnokság alatt szerezne érvényt a határozatoknak, persze nyilvánvaló, hogy e hadsereg megszervezése nem menne egyik napról a másikra, ezért tehát főleg a meggyőzésre kell törekedni, nyilvánvalóvá téve a magyarok előtt az ellenállás kilátástalanságát. Biztos benne, hogy gróf Károlyihoz kell fordulni? Szerintem, gondolom egyetért velem, egy tekintélyes állami hivatalnoknak kell a levelet átnyújtani. - Én legtöbbször a miniszterelnökkel tárgyalok, de talán tényleg jobb a miniszterelnökhöz fordulni, de talán tényleg jobb a köztársasági elnökhöz fordulni, ez minden kétségen fölül áll. Gróf Károlyi egy Budapesttől bizonyos távolságra található hegyvidéken lakik, így aztán, tekintettel a havazásra, nehéz lesz őt ma este elérni. Egyébként sok gondom akadt a lovasezred elszállításával kapcsolatban. Ezért, valamint a budapesti közlekedési nehézségek miatt inkább holnap adom át a jegyzéket. Ma délután kihallgatást kérek gróf Károlyitól; rendben, értem, de próbáljon választ kapni holnaputánra ha lehetséges. - Rendben, itt vannak az antant szövetséges tisztjei meg a szerbek, románok és csehek, mindenkit értesítenem kell, ha a misszió bezár.

Nem, a missziónak akkor is maradnia kell, ha a magyarok visszautasítják a jegyzéket, mivel semmiféle katonai műveletre nem kerül sor, mindamellett ha bármilyen zavargás törne ki, visszahívhatjuk önt, ám ezen intézkedés súlyánál fogva megtorlást vonna maga után, amire előre föl kell készülnünk. Úgy vélem tehát, hogy helyénvaló a szövetséges tiszteket értesíteni, de csak a legutolsó pillanatban, mivel közülük többen nem megbízhatók és nagyon fontos, hogy ön tudjon elsőként a dolgokról. Tényleg, jelen esetben talán jó lenne, ha elkísérnék önt gróf Károlyihoz. Mit gondol? Én úgy hiszem, ezt kéne tenni. Részemről az ellátási bizottság angol tagját, egy amerikai tisztet és ha akarja, az olasz parancsnokot vinném magammal. - Rendben van, föltéve, ha nem késlekednek, fölhozva, hogy kormányuk beleegyezését kell kémi, ahogy azt Karintia esetében tették. Tehát megkérem őket, tartsanak velem holnap 9 órakor, ismertetem velük a kérdést és elindulok a köztársasági elnökhöz, azok, akik kifogásokat hoznak föl, nem jönnek velem. - Rendben? Ez minden? - Nem. Megmondhatom az elnöknek, hogy semmilyen közvetlen katonai műveletet nem tervezünk; tudomására



Iratok

hozhatom, hogy kényszerítő intézkedésekre kerülhet sor; valamint hogy északkeleti irányban kiterjesztjük a semleges övezetet; amennyiben erre eddig nem gondoltak, ügyelni kellene, hogy az első jegyzék átadásakor ne hangozzék el túl sok kommentár, és különösen a cselekvési lehetőségeinket kellene homályban hagyni, később úgyis meglátjuk, de mindenesetre jobb volna fönntartani a kétségeket.

Ami a munkácsi lyukat illeti, a tábornok megkérdezte Párizst. Egyébként engedélyezte küldöttség utazását Csapba az ukránok, magyarok és cseh-szlovákok közötti kapcsolatokat vizsgálatára, Betrix ezredest jelölte ki arra, hogy miután itt eligazítást kap, önt fölkeresse, majd Csapra utazik, természetesen Munkács végcéllal. Ami a jegyzék átadását illeti, biztos vagyok abban, hogy az elnök legalábbis először azt válaszolja, hogy lehetetlen a magyar csapatok újabb visszavonása, tehát úgy kell beszélnem, hogy megértse, Magyarország mindent elveszthet, ha nem enged; vázolni fogom a közellátást érintő büntető intézkedéseket, és talán meg tudom vele értetni, hogy a békekonferenciának adott pillanatban meglesznek az eszközei ahhoz, hogy határozatainak erővel érvényt szerezzen, és ilyen formán félreérthetetlenül tudomására hozzam, hogy a veszély a békekonferencia részéről fenyeget, nehogy később meglepetésként érje a közvetlen katonai föllépés elmaradása, azonban még ez utolsó pontot illetően is meg kell hagyni a kételyt, ami számunkra nagyon hasznos lehet.

Lényegében a javasolt határok nagyon is egybe esnek az etnikai határokkal. Ami a semleges övezet keleti határát illeti, azért, mert mi megszálljuk, az még nem ok arra, hogy mindenképpen román legyen. Természetesen fél egykor egy tisztet küldök a távíróhoz. Tekintettel az időpontra és a késedelemre, a jegyzék átadását illetően a tiszt csak 1 óra 30-kor jön majd?

Rendben, ez minden, viszlát és üdvözlet. Viszontlátásra ezredes úr, jó étvágyat; Köszönöm...

levéltári jelzet: AG.20N527 c/105. dl2

5.17. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEKirat FDD száma: 255

iratszám:105

irat típusa: 2.306/2B sz. távirat.



Visszajuttatva önnek a 813/2S sz. leveléhez249249 mellékelten visszavárólag megküldött okmányokat, van szerencsém tudomására hozni, hogy Berthelot tábornokot már számos alkalommal sürgettem, érné el a román kormánynál, hogy a román csapatok tartsák tiszteletben a november 13-i katonai egyezményt.250250



iratszám:106251251





251251A 9 óra 45 perckor megnyitott ülésen, amelyen Cambon elnökölt, Seymour, Dulles, Sir Joseph Cook, Nicolson, Salvago Raggi márki, Stranieri, Sir Eyre Crowe, Hermite, Cornwall alezredes, Le Rond tábornok valamint Pergolani parancsnok vettek részt.


Iratok


AZ ELNÖK tájékoztatja a bizottságot, hogy azért hívta össze, mert ismertetni kívánja Foch marsallnak a külügyminisztériumhoz intézett levelét.

Levelében a marsall arról számol be, kérés érkezett hozzá Beneštől, amely a fegyverszüneti egyezmény aláírását követően Magyarország és Cseh-Szlovákia között kijelölt demarkációs vonal megváltoztatására irányul. Kérésének indoklásául Beneš hangsúlyozza, hogy a jelenlegi vonal számos, a Csehország és Szlovákia közötti forgalom számára nélkülözhetetlen vasútvonalat vág ketté.

Foch marsall elismeri, hogy a Beneš által vázolt nehézségek valóban fönnállnak, és kiküszöbölésükre két semleges övezet fölállítását javasolja a jelenlegi vonaltó délre, amelyet mind a magyarok, mind a cseh-szlovákok egyidejűleg ürítenének ki. Hozzáfűzi még, hogy amennyiben a külügyminiszter osztja álláspontját, úgy arra kéri, jóváhagyás végett bocsássa a békekonferencia elé.

SALVAGO RAGGI márki (Olaszország) egyáltalán nem biztos abban, hogy a kérdés megvitatása valóban célszerű.

A Magyarországról érkező legutóbbi hírek számára azt látszanak bizonyítani, hogy semleges övezet fölállítása két olyan ország között, amelyek egyikében forradalom zajlik, teljességgel haszontalan.

Vajon a bizottság komolyan úgy gondolja, hogy a budapesti forradalmi kormány tartani fogja magát a figyelmeztetésekhez, amelyekbe e testület részesíteni kívánja? Ez a vita csak elméleti lehet, és hozott határozatok úgyis papíron maradnak.

DR. SEYMOUR (Amerikai Egyesült Államok) elismeri, hogy erre a vitára talán tényleg túl későn kerül sor, ám mégis úgy látja, törekedni kell egyrészt a térségben található stabil elem, vagyis a cseh-szlovákok támogatására, másrészt pedig arra, hogy ne fokozzák tovább a magyarok elégedetlenségét. Véleménye szerint Foch tábornok indítványa mindkét föltételnek megfelel. Meglehet, a vita pusztán elméleti síkon marad, ám ez nem elegendő ok arra, hogy lemondjanak róla.

SIR JOSEPH COOK (Brit Birodalom) előadja, hogy mivel az indítvány célja a Csehország valamint Szlovákia közötti vasúti forgalom bonyolításának megkönnyítése, ezért nagyon is gyakorlati jellegű, és ő amellett van, hogy vizsgálják meg.

LE ROND tábornok (Franciaország) arra hívja föl a figyelmet, hogy jelenleg nincs összeköttetés sem Közép- és Kelet-Szlovákia, sem Kelet-Szlovákia és a ruszin terület között. Foch marsall javaslata pontosan ezen közlekedési kapcsolatok biztosítását célozza, mégpedig úgy, hogy mindkét ellenféllel méltányosan bánik, hiszen mind a cseh-szlovákokat, mind a magyarokat fölszólítja bizonyos övezetek kiürítésére. Elképzelhető, hogy Salvago Raggi márkinak igaza van, amikor azt állítja, a vita meddő marad, ám ez nem lehet elegendő ok arra, hogy ne tegyenek erőfeszítéseket a Beneš által vázolt helyzet javítására.

AZ ELNÖK közli, hogy osztja Salvago Raggi márki véleményét. Az új magyar kormány első dolga az volt, hogy Leninnek táviratozzon Moszkvába. Ennélfogva ő meg van arról győződve, hogy ez a kormány, akármit tesznek is, bolsevik kormányként fog tevékenykedni, és hogy mihelyt a bizottság által meghozandó döntés tudomására jut, azt a magyarok hazafias érzésének föltüzelésére fogja fölhasználni.

Ráadásul a döntést nem is a bizottságnak, hanem a Legfelsőbb Tanácsnak kell meghoznia. Ezért Jules Cambon azt javasolja a bizottságnak, hozzon olyan határozatot, hogy bár a Foch marsall levelében foglaltakat támogatásáról biztosítja, mindamellett kénytelen a Legfelsőbb Tanácsra hagyni annak vizsgálatát - lehetőség szerint a jelenlegi politikai körülmények figyelembevételével -, hogy a benne fölvetett javaslatok megvalósíthatók-e. (Helyeslés.)


5.19. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEKirat FDD száma: 266


Iratok

iratszám:107




A Magyar Köztársaság elnöke által252252 Vix alezredeshez intézett levél másolata.

A Magyar Köztársaság elnöke - válaszul az antant nevében számára átadott tegnapi jegyzékre - a következő levelet juttatta el Vix alezredeshez:

Ön volt szíves nekem De Lobit tábornok úr nevében egy jegyzéket átadni, amelyben értesíti a magyar kormányt a békekonferenciának egy semleges övezetről 1919. február 26-án hozott döntéséről.

Van szerencsém közölni önnel, hogy a fönt említett jegyzéket továbbítottam a Magyar Köztársaság kormányának, valamint azt is, hogy a kormánynak nem áll módjában a békekonferencia döntését tudomásul venni és végrehajtásában közreműködni.

Ezen döntés szöges ellentétben áll az 1918. november 13-án aláírt katonai fegyverszüneti egyezménnyel 253253, és mivel figyelmen kívül hagyja az ország létfontosságú érdekeit, fejlődésében akadályozhatja valamint a békét is veszélyeztetheti. - Mivel a magyar kormány nem viselheti a felelősséget e döntés végrehajtásáért - tekintettel arra, hogy nem kapott meghívást a békekonferenciára, és nem működhetett közre a döntésben - a mai napon arra kényszerül, hogy benyújtsa lemondását. Föntiekről tájékoztatva önt, kérem, Alezredes úr, tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy a magyar kormány határozata a lehető legrövidebb időn belül a békekonferencia tudomására jusson.

Kérem, Alezredes úr, fogadja igaz nagyrabecsülésem kifejezését.


5.20. KUN KÜLÜGYI NÉPBIZTOS FÖLJEGYZÉSE BORGHESE HERCEG OLASZ KÜLÖNMEGBIZOTTNAKirat FDD száma: 268

iratszám:108




Magyarország új kormánya, a Népbiztosok Tanácsa érvényesnek ismeri el az előző kormány által aláírt fegyverszüneti szerződést, és nem hiszi, hogy a Vix alezredes úr által átadott jegyzék visszautasításával megsértette azt.

Amikor a kormány felszólította Oroszországot, lépjen szövetségre a Magyar Tanácsköztársasággal, nem gondolta, hogy ezen lépését az antanthatalmakkal fönnálló diplomáciai kapcsolatok megszakítására irányuló törekvése kifejezéseként, mi több, az antant elleni hadüzenetként fogják értelmezni. - Egyébként az Oroszországgal való szövetség nem tekinthető szabályos diplomáciai szövetségnek, hanem sokkal inkább - ha szabad ezen kifejezéssel élni - "entente cordiale"-nak, természetes baráti viszonynak, amelynek alapja politikai intézményeik azonos fölépítése, és amely a magyar kormány szándéka szerint semmiképpen sem kíván agresszív tömörüléssé válni. - Ellenkezőleg, az új magyar köztársaság leghőbb vágya, hogy minden nemzettel békében éljen, és erejét kizárólag az ország békés társadalmi újjászervezésére fordítsa.

A magyar szocialista pártot az események kényszerítő ereje indította a hatalom megragadására. Ez a párt egy új

252252Károlyi Mihály.



Iratok

társadalmat akar megszervezni, egy olyan társadalmat, amelyben mindenki a munkájából él, de ugyanakkor olyat, amely nem ellenséges a többi nemzettel szemben. Sőt, éppen hogy a minél szélesebb emberi szolidaritás létrehozásán kíván munkálkodni.

A Magyar Tanácsköztársaság kormánya a népek önrendelkezési jogának alapján kész a területi kérdések megvitatására, és a területi sérthetetlenséget kizárólag ezen elvvel összhangban értelmezi.

A kormány nagyon szívesen látna polgári és diplomáciai antantmissziót Budapesten, amelynek területenkívüliséget biztosítana, és biztonságáért a legmesszebbmenőkig kötelezettséget vállal.

levéltári jelzet: AG.6N75 Hongrie

5.21. KRAMÁŘ CSEHSZLOVÁK MINISZTERELNÖK ÉS BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 275

iratszám:109




Elnök úr!

A magyarországi bolsevik forradalom rendkívül nehéz helyzetbe hozta országunkat. Berlinben, Szász- és Bajorországban mind nagyobb teret nyer a spartakista mozgalom. A budapesti forradalom hatása igen erősen érezhető Bécsben. Egyelőre nem tudni, mi történik holnap Lengyelországban. Egyszóval semmi kétség nem fér hozzá, helyzetünk mérhetetlenül veszélyes, mivel egyik napról a másikra teljesen körülzárhatnak bennünket az egyre befolyásosabb német, az osztrák, a magyar, sőt - adott esetben - a lengyel bolsevista mozgalmak. Lassan egyetlen sziget maradunk a sivatagban. Nehéz idők köszöntöttek ránk. Ez az oka annak, hogy önhöz fordulunk, önhöz mint a békekonferencia valamint a Legfelsőbb Haditanács elnökéhez, arra kérve önt, teljesítené néhány kérésünket. Ha ugyanis meghallgatásra találnak, hisszük, hogy ellenállhatunk a bennünket fenyegető veszélynek.

Következzék tehát a gondok számbavétele, amelyek ránk nehezednek, és amelyek dolgában - véleményünk szerint - a békekonferenciának haladéktalanul döntésre kellene jutnia.

1. Helyzetünket a legfőképpen talán az nehezíti meg, hogy még nincsenek végérvényesen megállapított határaink. Való igaz, létezik például Szlovákiában egy demarkációs vonal, ám csak nagy nehézségek árán gyakorolhatjuk hatalmunkat egy olyan terület fölött, amelyet bármikor el lehet vitatni tőlünk, mivel kijelenthetik, hogy a megszállás csak ideiglenes jellegű, és ez a vonal nem egyéb demarkációs vonalnál. Ez rendkívüli nehézségeket okoz nekünk Csehországban a németekkel, Szlovákiában a magyarokkal.

Néhány nap előtt volt szerencsém Foch marsall úr elé terjeszteni hadügyminiszterünknek a szlovákiai demarkációs vonal tárgyában elkészített folyamodványát. Ebben hadügyminiszterünk kimutatja, hogy a jelenlegi vonalat oly módon jelölték ki, hogy az éppen kettévágja Szlovákiát, amelynek keleti fele - megfelelő közlekedés hiányában - hozzáférhetetlen csapataink számára. Tudniillik a jelenlegi demarkációs vonal több helyütt is átvágja a Nyugat-Szlovákia és Kelet-Szlovákia közötti összeköttetést biztosító vasútvonalakat.

Az általam Foch marsall úr elé benyújtott kérelemben egy olyan új vonalat jelöltünk be, amely minden gondunkat megszüntetné, és amelynek révén könnyebben védhetnénk meg országunk területét a mostani bolsevik veszélytől. Figyelembe véve a marsall úr elé terjesztett folyamodványunkat - amelyet már továbbított a békekonferenciának -, valamint figyelembe véve a Magyarországon jelenleg uralkodó állapotokat, avval a kérelemmel szeretnénk, elnök úr, a békekonferenciához fordulni, hogy állapítaná meg számunkra azt a demarkációs vonalat, amelyet a területi kérdések bizottsága már előzőleg kijelölt, hogy ily módon végérvényesnek tekinthessük. Ekképpen többé-kevésbé véglegesen berendezkedhetnénk az adott területen, és minden szükséges lépést megtehetnénk, hogy megakadályozhassuk a bolsevik mozgalom behatolását szlovák


Iratok

területre. Amennyiben ezen intézkedésre nem kerül sor, félő, hogy súlyos nehézségekre kell szlovák földön számítani, és nem leszünk képesek a bolsevik veszéllyel szembeszállni. A budapesti bolsevikok ugyanis semmilyen eszköztől sem fognak visszariadni, hogy zavart támasszanak szlovák földön, mindenekelőtt azon a néhány területen, ahol magyar kisebbséggel lehet számolni. Magától értetődő módon egy hasonló döntés Csehországban, Németországgal szemben, nagymértékben megkönnyítené föladatunkat, ezért tehát az a véleményünk, hogy ott is okvetlenül szükséges végleges döntésre jutni.

2. Hogy szembeszegülhessünk a magyarországi bolsevik veszéllyel, föltétlenül kapcsolatban kell lennünk Romániával, valamint a Magyarországon tartózkodó román csapatokkal. Ez minden további nélkül megvalósítható. A területi kérdések bizottsága már foglalkozott a magyarországi ruszinok kérdésével, és úgy hisszük, a csehszlovák megoldás mellett határozott, vagyis amellett, hogy a magyarországi ruszinok a jövőben a Csehszlovák Köztársasághoz fognak tartozni. E területet mind ez ideig nem szálltuk meg, mivel arra a békekonferenciától kifejezett fölhatalmazást nem kaptunk. Ugyanakkor ez mostanra elkerülhetetlenné vált, mégpedig három okból is:

a) E terület lakossága éhezik és helyzete katasztrofális. Élelemre egyik oldalról sem számíthat. A magyarok teljesen magára hagyták, a mi kormányzatunk pedig még nem kapott fölhatalmazást arra, hogy gondoskodjon róla. Ennélfogva a bolsevik mozgalomnak itt igen nagy a vonzereje. Mintegy félmilliós népességről van szó.

b) E területet egyértelműen a Tisza folyó határolja, így tehát minden további nélkül foganatosítható az általunk föntebb kért intézkedés, amelynek eredményeképpen kapcsolatba kerülhetünk a román hadsereggel; ez számunkra jelenleg életbevágóan fontos. Erdélyben a románok a magyarokkal szemben ugyanabban a helyzetben vannak, mint mi Szlovákiában, és erőinket egyesítve könnyebben fékezhetjük meg a bolsevik veszélyt.

c) Végül a harmadik ok a következő: a románokat és a csehszlovákokat egymástól elválasztó magyarországi ruszinok földjén át szabadon járhatnak-kelhetnek a Kelet-Galíciából és Oroszországból érkező bolsevik ügynökök, mi több, bolsevik fegyveresek. Jómagunk is tapasztalhattuk, hogy a teljesen bolsevikké lett volt magyar hadifoglyok ezen a területen át érkeznek haza Magyarországra. Márpedig mindenképpen el kell zárni a magyarokat a bolsevik behatolástól. Szlovákián nem kelhetnek át bolsevikok. Erdélyen keresztül sem. Az egyetlen terület, amely nincs megszállva, a magyarországi ruszinok földje. A közös érdekre hivatkozva kérjük tehát, hogy a lehető legrövidebb időn belül lezárhassuk ezt az átjárót.

3. E két kérést, melyet bátorkodtunk önhöz intézni, szeretnénk utolsóként egy harmadikkal kiegészíteni. A csehszlovák kormányzatnak nem áll rendelkezésére elegendő fegyver és lőszer. Már jó ideje kérjük a szövetséges kormányokat, hogy biztosítsanak részünkre megfelelő mennyiségű fegyvert és lőszert, azonban a szállítási nehézségek és bizonyos dolgok hiánya ezt mindeddig nem tette lehetővé. Egy alkalommal a francia főparancsnokság arról biztosított bennünket, átvehetjük az olasz fronton harcolt francia hadosztályok Olaszországban hagyott fölszerelését. E fölszerelést most azon nyomban rendelkezésünkre lehetne bocsátani. De ezenkívül még arra is kérjük elnök úr, járjon közben annak érdekében, hogy megtörténjenek a szükséges intézkedések lőszerrel való ellátásunk érdekében, lehetővé téve ezzel hatékony védekezésünket a fenyegető veszéllyel szemben.

Csakugyan, tekintettel általános - de mindenekelőtt földrajzi - helyzetünkre, az a veszély leselkedik ránk, hogy a szövetségesekkel minden kapcsolatunk megszűnik. Azonfölül - ha a magyarországi, ausztriai valamint németországi bolsevik forrongás tovább fokozódik - annak is ki leszünk téve, hogy még hazánk ellátását sem tudjuk majd biztosítani. Kétségbeejtő helyzet, aminek semmiképpen sem szabad bekövetkeznie!

Ezért tehát tisztelettel kérjük elnök urat, vegye figyelembe föntebb előadott kéréseinket, és terjessze azokat a békekonferencia elé.

Van mód arra, hogy országunknál megállítsuk a forrongást! És hisszük, hogy ez a köztársaságunknak nyújtott gyors segítség lesz.

Amint ön is láthatja, nem megvalósíthatatlan dolgokat kérünk, és nem is katonai segítséget. Éppen most kezdtük meg mintegy harmincezer katonánk - volt olaszországi hadifoglyok - hazaszállítását, akik minden bizonnyal jelentős mértékben megerősítik majd helyzetünket, és akiknek gyors megérkezéséhez az olasz kormány nyújt segédkezet. Amennyiben az önnek tisztelettel benyújtott három kérésünk meghallgatásra talál, országunkban a rendet és fegyelmet biztosan fönn fogjuk tartani.

Előre is köszönetet mondva támogatásáért, kérjük elnök úr, fogadja nagyrabecsülésünk kifejezését.


Iratok

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Hongrie vol. 44, ff. 263-268.

5.22. BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 277

iratszám:110




Miniszter úr!

Bátorkodom mellékelten megküldeni önnek azon levél254254 másolatát, amelyet éppen most továbbítottam a békekonferencia elnöke, Clemenceau úr részére. A másolatból ön is láthatja majd, mi a véleményünk a jelenlegi magyarországi helyzetről. Úgy ítéljük meg, hogy az igen súlyos, ezért előbb vagy utóbb hathatós lépésekre kényszerülünk, tekintve a komoly veszélyeztetettséget, amit a Magyarországot ma már teljesen magával ragadó bolsevik mozgalom fenyegetése jelent számunkra.

Ez annál is inkább igaz, mivel egy távirati jelentés - amit engedelmével alább idézek - arról számol be, hogy magyar bolsevikok erőszakos úton léptek föl csehszlovák állampolgárokkal szemben. Csakugyan, a prágai kormány távirata, amit március 25-én vettem kézhez, szó szerint a következőket írja:

"Március 21-én a budapesti csehszlovák katonai missziót az Astoria Szálló egyik szobájába internálták. A misszió egynéhány tagját, mint például Hajek századost bántalmazták. A misszió némely tagjának állapota súlyosnak tűnik. Állítólag Vix alezredes megsebesült és bebörtönözték, a dunai hajózás angol illetőségű ellenőre pedig eltűnt. Nem tudni, sikerült-e elmenekülnie, vagy börtönbe vetették. A mi hivatalunk épületét katonaság veszi körül, és a vízumkérelemmel megjelenő csehszlovák állampolgárokat internálással való fenyegetőzéssel zavarták szét. A csehszlovák külügyminisztérium által a budapesti fölszámolási iroda vezetésével megbízott Dr. Markovicot internálták, lakását kifosztották."

Úgy hiszem, Miniszter úr, rá leszünk kényszerítve arra, hogy megvédjük honfitársaink életét és tulajdonát. Nem szeretnénk siettetni a dolgokat, és a szükséges intézkedéseket kizárólag a szövetségesekkel - különösképpen Franciaországgal - egyetértésben kívánjuk foganatosítani.

Ezért arra kérem önt, hogy szíveskedjék:

1. - támogatni Clemenceau úrnak eljuttatott kérelmünket, melynek másolatát csatoltan megküldöm,

2. - bevonni bennünket egy bárminemű esetleges beavatkozásba, amelyet a szövetségesek vagy Franciaország indítanának a jelenlegi magyarországi állapotok között veszélynek kitett honfitársaik védelmében.

A magyarországi helyzetre vonatkozóan rendszeresen kapok híreket Szlovákiából; kormányunk ez idő szerint még nem látja szükségét azonnali cselekvésnek; egyelőre védekezik. Előfordulhat, hogy a helyzet egyik napról a másikra megváltozik. Ám mielőtt bármit tennénk is, szíves engedelmével jó időben értesíteni fogom önt, hogy minden lépés, amire részünkről sor kerülne, az ön kormányával és a többi szövetséges kormánnyal egyetértésben történjék.

Kérem, Miniszter úr, fogadja legőszintébb nagyrabecsülésem kifejezését.



5.23. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI



Iratok

SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK, KÜLÜGYMINISZTERNEK ÉS FOCH MARSALLNAK, A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKiratszám:111



keltezési idő: 1919. március 28., 15h 30.

(Érkezett: március 29., 8h.)

1. Angol forrásból származó értesülések szerint állítólag Magyarországon általános mozgósítást elrendelve; amennyiben Magyarország elleni hadműveletben határoztak, haladéktalanul végre kell hajtani, mielőtt magyarok fölkészülnének.

2. Az önnek március 26-i, 7260/3. sz. táviratomban255255 hasonló eshetőségre javasolt terv szerinti hadműveletben 2 francia gyalogos hadosztály, 3 lovassággal kiegészített szerb gyalogos hadosztály valamint 3 román gyalogos hadosztály venne részt, lehetőség szerint a csehszlovák fronton indított egyidejű támadás mellett.

3. Ugyanakkor szerbek ürügyet keresnek ezen esetleges hadműveletben való részvételük halogatására, mivel tartanak a bolgároktól meg az olaszoktól. El kell érni, hogy erről a két oldalról ne legyen félnivalójuk.

4. Ami Bulgáriát illeti, március 31-től hadsereg állományát békelétszámra csökkentik, további csökkentés áprilisra kitűzve; egyelőre azonban nem szabad még túlzott követelésekkel fokozni a bolgár tömegek elégedetlenségét, mert ez zavarokhoz vezethet; éppen emiatt - ahogyan azt már kértem öntől - Dobrudzsa román megszállása késleltetendő, Trákiát célzó görög követelések elnapolandók.

5. Olaszország vonatkozásában kormányszintű lépéseket tartok szükségesnek azért, hogy fölhagyjon Szerbiával szemben tanúsított tagadhatatlanul provokatív magatartásával, amely pillanatnyilag különösen aktív módon nyilvánul meg Albániában. A szövetséges nemzeteknek egységbe kell tömörülniük a mindannyiukat fenyegető veszély láttán. Márpedig megbízható források szerint Budapesten egyedül az olasz képviselet működhet szabadon, miközben a többi missziót internálták. A magyarországi hadsereg olasz összekötő tisztje kijelentette, hogy az olasz csapatok kénytelenek lesznek Dibrában támadást intézni a szerb erők ellen, amennyiben azok nem vonulnak ki a térségből.

E magyarokkal szemben legkevésbé sem ellenséges, Szerbiával szemben viszont fenyegető olasz magatartás nyugtalanítja a szerbeket.

6. Véleményem szerint, hogy jelenleg föltétlenül szükséges támogatását biztosítsuk, Szerbia megnyugtatására megfelelő biztosítékokat kell nyújtani.

levéltári jelzet: AD. Europe 1818-40. Yougoslavie vol. 45, ff. 36-39.

5.24. FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 289

iratszám:112

irat típusa: 148. sz. távirat.




Iratok

keltezési idő: 1919. március 29., 4h 45.

(Érkezett: március 31., 18h.)

Az előző távirat256256 folytatása.

A Budapestről érkezett szövetséges tisztek általános benyomása szerint pillanatnyilag a mozgalom még nem tisztán bolsevik jellegű, és további térnyerését gyors beavatkozással meg lehetne akadályozni

Az új kormányzat Vix alezredes tudomására hozta, hogy hajlandó területi engedményekre, amennyiben az érdekelt lakosság népszavazás útján azok elfogadása mellett dönt. Másrészről Magyarország azt kéri, hogy megbízott szakértői megjelenhessenek a békekonferencia előtt.

Nyilvánvaló, hogy a békekonferencia presztízse és tekintélye ezen ügy mielőbbi rendezését kívánja, nehogy a példán fölbuzdulva mások is effélével próbálkozzanak.

Mindenesetre fegyveres beavatkozásra csak megfelelő erőkkel kerülhet sor, és csak azután, hogy a szövetséges kormányok fölszámolták a keleten állomásozó fegyveres erőik túl gyors csökkentése következtében előállott helyzetet. Az is elvárható, hogy szövetségeseink velünk együtt viseljék az végrehajtásra kerülő intézkedések minden kellemetlenségét, és ne egyedül Franciaország szolgáljon az ellenséges indulatok céltáblájául.


5.25. VIX ALEZREDES, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 298

iratszám:113




Mellékelten van szerencsém megküldeni önnek a március 21-i forradalmi mozgalom utáni - a parancsnokságom alatt álló missziót érintő - eseményeket tárgyaló jelentésemet.

Beszámolómat - az áttekinthetőség érdekében - több részre osztottam:

Az 1. Jelentés azon számottevőbb incidenseket foglalja össze, amelyek során szövetséges tiszteket ért bántódás a vörösgárdisták, illetve a tömeg részéről.

A 2. Jelentés a kommunista kormányzatnak a misszióval szemben március 21. és 26. között tanúsított magatartását ismerteti.

A 3. Jelentésben saját értékelésemet fejtem ki az 1. és 2. jelentésben foglaltakról.

A 4. Jelentés a Magyarországon március végén fönnálló politikai viszonyokról ad képet.

A beszámolómhoz mellékelt dosszié a különböző Jelentésekben említett, érdeklődésre számot tartó hivatalos jellegű iratokat tartalmazza.

1. JELENTÉS

keltezési idő: 1919. április 1.

Az alábbiakban időrendi sorrendben ismertetem a március 21. és 26. közötti napok során a szövetséges missziót

256256Ez a budapesti szövetséges misszió öt napig tartó Budapest-Belgrád útjával foglalkozott.


Iratok

ért incidenseket.

Március 21.

A drótnélküli távírókészüléket (Albrecht-laktanya) fegyveres magyar katonák elkobozzák és megrongálják.

A későbbiekben a készüléket a magyarok saját használatukra rendbehozzák.

A készüléket kezelő műszaki katonákat lefegyverzik, a kaszárnyában elszállásolt alakulat többi katonáját foglyul ejtik, zaklatják, élelmüket elveszik, a konyhát szétverik. (A katonákat 24 óra elteltével szabadon bocsátják.)

A Bárdi-féle garázsban (Lehel út) található gépkocsikat elkobozzák.

A szövetséges tisztek városban közlekedő autóit megállítják, a tiszteket kiszállítják, a kocsikat elkobozzák.

Egy a Dunán szolgálatot teljesítő őrnaszádot kifosztanak és megrongálnak.

22 órakor minden, a missziót a külvilággal összekötő távírókapcsolat megszakad.

Március 22.

4. órakor megszakad a belgrádi telefonösszeköttetés.

A későbbiek folyamán egyre körülményesebb Budapesten belül telefonálni. - A postai alkalmazottak csak ímmel-ámmal adják a kért számokat, majd végül megtagadják a kapcsolást.

A magyar kormánnyal lehetetlenség közvetlen kapcsolatot teremteni. Az alezredest több ízben is fölkeresik civilbe öltözött magyar tisztek, illetve népbiztosok, akiknek hivatalos minősége nem ellenőrizhető. Velük semmi eredményre nem jutunk.

A misszió védelmét biztosító karhatalmi osztag katonái bevonták zászlónkat. Ezek a fegyveresek egyre-másra beállítanak a misszió irodáiba, és kihívó magatartást tanúsítanak.

Felsőerdősor utcai helyiségünkben (1. iroda)257257 géppuskás osztag élén orosz nemzetiségű civil jelenik meg. Röplapokat jött szétosztani katonáink között, és minden, ezzel szembeszegülő tisztet le akar tartóztatni, hivatkozva a városparancsnok birtokában levő írásbeli parancsára.

Utána ugyanez a civil az Andrássy úti villához megy (az alezredes irodája és a 2. iroda) 258258, erőszakkal behatol a misszió irodahelyiségeibe azzal, hogy letartóztatja az alezredest, végül személyesen ez utóbbi lép közbe. A közjáték több órán keresztül tart, míg végre a hadügyminiszter visszavonja a városparancsnok utasítását.

Az est folyamán Bajáról Budapestre érkező két szövetséges monitorra a Csepel-szigetről puskalövéseket adnak le. Egy tiszt megsebesül.

Március 23.

A két dunai őrnaszádot elfoglalják a magyarok, és az ott szolgálatot teljesítő három tisztet, valamint húsz matrózt fogságba ejtik. Ezután a két hajó Óbuda felé veszi útját, és egész nap nem is tér vissza onnan.

A pestszentlőrinci (Pesoent Lorincz) szpáhialakulatot bekerítik, lefegyverzik, majd egy kaszárnyába zárják.

Az egység parancsnokát lefegyverzik, katonáitól elkülönítve egész éjjelre egy másik kaszárnyába zárják.

Egy Lengyelországból visszatért szpáhi szakaszt, amely lőszerszállítmányt kísért, szintén lefegyvereznek a parancsnokló tiszttel egyetemben.

Március 24.

A Budapestre vezényelt Farnet vezérkari századost a városban vagy ötven katonából álló egység tartóztatja föl, egy tiszt vezetésével. Elöljárója parancsára az egyik katona letépi paroliját, miközben a tiszt - a tömeg

2572571. sz. iroda = igazgatás és személyzetügy.

2582582. sz. iroda = hírszerzés, elhárítás.


Iratok

gyalázkodásától kisérve - inzultálja.

Március 21. óta a misszió több, magányosan közlekedő tisztjét tartóztatták föl - esetenként magyar katonatisztek is - és kényszerítették revolverük átadására.

Éjszakára a magyar rendőrséget a még annál is fegyelmezetlenebb népőrség helyettesíti. Ezt az őrséget az éj folyamán több ízben váltják föl ugyanebből az alakulatból kiállított egységekkel.

Az őrség az ebédlőbe, mi több, az alezredes irodájába veszi be magát, és sem az osztagparancsnok, sem magának a lármára odaérkező alezredesnek a tiltakozására nem hajlandó távozni onnét. Éjjel hallani, amint verik szét az irodában az alezredes bútorait.

Március 25.

A népőrség tagjai lefegyverzik az érkező vagy távozó szövetséges tiszteket. Body szerb parancsnok, akit e kényszernek a misszió kertjében vetnek alá, erélyesen tiltakozik, mire a kapuban összecsődül a tömeg. Az alezredes személyesen lép közbe, és azzal vet véget vet az incidensnek, hogy maga kéri el Body parancsnok revolverét.

A misszió távozását - amelyet 24-én a külügyi népbiztos (Kun Béla) 25-ére ígért - 26-ára kell halasztani, mivel a kormány semmiféle szállítóeszközről nem gondoskodott.

Március 26.

A misszió tagjai délben különvonatra szállnak. Az állomásfőnök tudomásunkra hozza, hogy a szerelvény 20 vagy 22 óra előtt nem fut ki a pályaudvarról.

Az alezredes a külügyi népbiztosnál tett többszöri föllépésével eléri, hogy a vonat 17 óra 25-kor elinduljon Szegedre.

Útközben többszöri megállás és hosszan tartó várakozás. Utunk csak a vonatot személyesen kísérő külügyi államtitkár-helyettes újabb és újabb intézkedéseinek köszönhetően folytatódhat.

A várakozások ideje alatt a szerelvény kíséretét biztosító népőrség a szövetséges tiszteket nem engedi kiszállni a kocsikból.

A Szeged előtti állomáson francia nyelvű forradalmi röpiratokat osztogatnak embereink között (mellékelve egy példány - a 11. számú).

Március 27.

Érkezés Szegedre 9 óra 30-kor (150 kilométer tizenhat óra alatt).

Mellékelem a misszió vezetőjének a kormányhoz intézett tiltakozó jegyzékeit, valamint az azokra érkezett bocsánatkéréseket (a 3., 4., 5. és a 6. számú irat).259259

2. JELENTÉS

A MAGYAR KORMÁNYNAK A SZÖVETSÉGES MISSZIÓVAL SZEMBEN TANÚSÍTOTT MAGATARTÁSA A MÁRCIUS 21. ÉS 26. KÖZÖTT TÖRTÉNT ESEMÉNYEK SORÁN

A. A magyar kormány mellé kiküldött szövetséges misszió körülményei

1. A Vix alezredes vezetése alatt működő szövetséges misszió túlnyomórészt francia katonatisztekből állt. A francia tisztek mellé a következők voltak beosztva:

a) 2 angol tiszt: Peeters őrnagy

Pommerol százados.

259259Az iratokat nem kozöljük.


Iratok

Rajtuk kívül néhány napja a dunai hajózás ellenőrzésével megbízott, Budapestre vezényelt, de Troobridge260260

tengernagy parancsnoksága alá tartozó Freeman korvettkapitányt is Vix alezredes rendelkezésére bocsátották, miközben továbbra is Toobridge tengernagy alárendeltségében maradt.

E három tiszt valójában nem Vix alezredes beosztottjának, hanem Vix-misszió mellett kormányukat képviselő összekötőnek tekintette magát.

Mindhárman a városban laknak, a missziótól távol, de csaknem minden reggel megjelentek, hogy a kapcsolat folyamatos legyen.

b) egy szerb részleg (Body parancsnok), amely tevékenységének jelentős hányadáról nem számolt be a misszió vezetőjének, azonban az együttműködést igénylő ügyekben gyakorta kerültek kapcsolatba.

c) cseh (Cermak parancsnok)

román (Potopeanu parancsnok)

és lengyel (Potocki százados) összekötők.

Ezek irodái a misszió épületében kaptak helyet. Az összekötők a misszió munkájában közvetlenül nem vettek részt, ám kapcsolatuk - amely jobbára kormányaik vagy parancsnokságaik kéréseinek, követeléseinek továbbításában merült ki - általában mindennaposnak volt mondható.

2. A tulajdonképpeni szövetséges missziótól függetlenül néhány szövetséges tiszt különleges feladattal tartózkodott Budapesten.

a) Az angol Granville Baker alezredes alig néhány nappal a forradalom előtt érkezett Budapestre.

Őt a trieszti Legfelsőbb Ellátási Bizottság küldte a városba, hogy Magyarország élelmezésének kérdésével foglalkozzon. Már az első naptól az volt a véleménye, hogy e kérdés nem választható el a politikai és a katonai kérdéstől, és azt kérte Vix alezredestől, munkájuk során alakítsanak ki szoros együttműködést. Javaslatát Vix alezredes megelégedéssel fogadta.

Baker alezredes napjait a misszión töltötte, de szállása a városban volt, ugyanabban a nagy szállodákkal teli városrészben, mint a többi angol, olasz és amerikai katonatisztnek.

Baker alezredes a forradalom első jelei láttán, 21-én este azt közölte Vix alezredessel, hogy föltétlenül szükségesnek tartja a szövetséges tisztek közötti legteljesebb mértékű együttműködést, továbbá hogy a maga részéről Vix alezredes parancsnoksága alá helyezi magát, és mindenben osztani fogja a francia tisztek sorsát. Ettől kezdve a misszió épületében lakott, éjjelre őrszolgálatot vállalt - amelyet egyébként a francia tisztek láttak el -, és a későbbiekben sem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy az új magyar kormány képviselői tudomására hozza, fönntartás nélkül szolidáris a francia tisztekkel, és osztozik sorsukban, bármi legyen is az, bármekkora legyen is a magyar kormány által az angol tisztek számukra biztosított szabadság mértéke.

Baker alezredes ígéretéhez - a katonára és a gentlemanre jellemző becsületességgel - egészen Belgrádba való megérkezésünkig hű maradt. Nem győzöm elégszer fölhívni a figyelmet e főtiszt által tanúsított magatartásra, amely minden bizonnyal mély benyomást tett a magyar kormány képviselőire, és befolyásolta a francia tisztek dolgában hozott döntéseiket.

b) A bécsi olasz misszió által Budapestre vezényelt Pentimalli parancsnok közvetlenül a forradalmat megelőző eseményekig maradt a városban; Vix alezredeshez fűződő kapcsolatai az udvariasság által megkövetetelt szintre korlátozódtak.

Pentimalli parancsnok budapesti tevékenységéről valójában nem sokat lehetett tudni. E főtiszt gazdasági kérdésekkel foglalkozott, de bizonyára politikaiakkal is. Kapcsolatai különböző magyar - arisztokrata és kormányzati - körökre terjedtek ki. A budapesti helyzetet illetően nagyon jól volt értesülve.

c) Egy amerikai tájékoztatási és valószínűleg gazdasági képviselet, amely két tagból:

- Goodwin századosból - őt a forradalom előtt néhány nappal Roosevelt százados váltotta föl;

260260Helyesen: Troubridge.


Iratok

- és Brown professzorból állt.

E képviseletnek egészen a forradalmat megelőző eseményekig semmiféle kapcsolata sem volt Vix alezredessel. Úgy tűnt, közvetlenül Párizsnak van alárendelve.

Legvégül egy francia, bizonyos De Laas, szófiában tevékenykedő bankár, aki átutazóban volt Budapesten, amikor kitört a forradalom. Jelentkezett a missziónál, és a francia tisztek sorsában önként osztozott. A későbbiekben is - egészen Szegedre való megérkezésükig - velük maradt. Nyugalma és jókedve egy pillanatra sem hagyta cserben.

B. A misszió tevékenysége a március 21-től 26-áig tartó forradalmi események során.

A forradalmat a szövetséges tiszteket támadó, a legszélsőségesebb véleményeket tükröző lapok által vezetett heves sajtókampány előzte meg.

Vix alezredes - Pentimalli parancsnok kezdeményezésére - a szövetséges tisztek nevében a magyar kormányhoz - ekkor még a Károlyi-kormány volt hatalmon - fordult, követelve, hogy az minden budapesti lapban tegyen közzé a kampányt elítélő nyilatkozatot, és büntesse meg a felelősöket. Erélyes intézkedéseknek egy teljes napot igénybe vevő egymásutánjára volt szükség ahhoz, hogy legyőzze a kormány ellenállását, amelynek állítólagos tehetetlenségét sajátos összetételével indokolták (az ügy anyaga a 12. sz. iratcsomóban mellékelve).

Március 20-án Vix alezredes átadta Károlyinak a magyarországi hadsereg parancsnoka, De Lobit tábornok jegyzékét, amely a románok és magyarok közötti semleges övezet fölállítása ügyében hozott antanthatározatot tartalmazta.

Vix alezredes ragaszkodott ahhoz, hogy az antant nevében tett hivatalos eljárása alkalmával szövetséges tisztek kiséretében jelenjen meg.

Ebbe az angol Granville Baker alezredes és az olasz Pentimalli parancsnok minden ellenvetés nélkül beleegyezett, annak ellenére, hogy kormányuktól semminemű utasítást nem kaptak.

A pontosan ezen okból bizonytalankodó Roosevelt amerikai százados végül is csatlakozott a többi tiszthez.

21-én, a De Lobit tábornok által kitűzött határidő lejártakor, 18 órakor Károlyi köztársasági elnök közölte Vix alezredessel, hogy nem áll módjában az antant döntését elfogadni, és lemond.

21-e délutánján kitört a forradalom. Amikor 16 óra tájban Vix alezredes azt az értesítést kapta, hogy a forradalmi mozgalom bármelyik percben kirobbanhat, minden eshetőségre számítva azonnal megtette a szükséges biztonsági és védelmi intézkedéseket.

Baker alezredes és Body százados haladéktalanul Vix alezredes parancsnoksága alá helyezték magukat.

A román és a lengyel képviselet sietve a francia misszió épületében kerestek menedéket. Potocki lengyel százados, aki Párizsba éppen volt indulóban, vonatra szállt.

A cseh képviselet egy konzuli hivatalba menekült, és néhány nap elteltével közölte, hogy saját lehetőségeire támaszkodva elhagyja Magyarországot (lásd a mellékelt dosszié 13. sz. iratát).

Az angol, olasz és amerikai tisztek (Baker alezredes kivételével) a szállodanegyedben maradtak, ahol senki nem háborgatta őket.

Roosevelt százados 22-én váratlanul hivatalos ügyben elutazott anélkül, hogy Vix alezredest értesítette volna.

Az alezredes késedelem nélkül kihirdette, hogy a misszió minden odamenekült tisztnek - többek között a közharagnak különösen kitett román tiszteknek - védelmet nyújt, és hogy a francia tisztek semmi olyan kedvezményt nem fogadnak el, amelyből akár egyetlen más szövetséges tiszt ki lenne zárva. A későbbiek során sem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy eme nyilatkozatát a magyar kormány képviselői előtt megújítsa.

21 órakor mintegy harminc fős rendőri egység érkezett azzal, hogy a kormány megbízásának megfelelően gondoskodik a szövetséges misszió biztonságáról. Az egység fegyelmezetlen volt, elöljárójának nem engedelmeskedett. Tagjai közül vagy tizenötén azon melegében kereket oldottak. Nyilvánvaló módon bebizonyosodott, az egység nincs abban a helyzetben, hogy védelmet nyújtson a missziónak egy népi


Iratok

mozgalommal szemben.

Éjszaka puskalövések az utcán.

23 órakor a francia parancsnoksággal minden távirati összekötetés megszakadt.

22-én hajnali négykor hasonlóképpen megszakadt a telefonösszeköttetés Belgráddal.

Mivel a drótnélküli távírókészüléket már 21-én este elvették a forradalmárok (lásd az 1. Jelentést), a missziónak 22-én reggel már egyáltalán semmi kapcsolata nem volt a parancsnoksággal.

A nap folyamán ismertté vált az új kommunista kormány összetétele.

Az alezredest rendőrtisztviselők és a misszióval rendszeres kapcsolatot fönntartó magyar fegyverszüneti bizottság tisztjei keresték föl, azonban semmiféle pontosabb fölvilágosítással nem szolgáltak.

A nap folyamán több alkalommal jelentek meg erőszakos cselekményekkel próbálkozó bujtogatók, ellenőrizhető megbízás nélkül érkező népbiztosok, katonák, akik a misszióval történt kapcsolatfölvételüknek hivatalos látszatot igyekeztek adni.

Egyébként a kormánnyal semmilyen elképzelhető módon nem lehetett kapcsolatba kerülni.

Mindeme tény arra engedett következtetni, hogy valójában az új kormány egyelőre nem tartja kezében a hatalmat, és tartani lehet a csőcselék szélsőséges megnyilvánulásaitól.

Ugyanezen nap reggel a védelmünkkel megbízott rendőri erő egyik tagja azt követelte, hogy vonjuk be a misszió zászlaját.

Tekintve, hogy a misszió sem a parancsnoksággal, sem a magyar kormánnyal nem tudja fölvenni a kapcsolatot, feladatát a továbbiakban nem láthatja el. Másfelől nemzeti büszkeségünkben sérelem ért bennünket, és a misszió biztonságát a legjelentéktelenebb incidens is veszélyeztetheti.

Az alezredes úgy határozott, elhagyja Budapestet.

A nap folyamán megérkezett két, Bajáról indított monitor.

Estefelé angol parancsnokuk fölkereste a missziót.

Az egész 23-ika azzal telt, hogy a monitorok parancsnoka és Freeman korvettkapitány a magyar kormánytól követeli a forradalmárok által elkobzott két Dunán szolgálatot teljesítő őrnaszád visszaszolgáltatását.

A kormánnyal lehetetlen telefon- vagy egyéb kapcsolat létesítése.

A nap folyamán vált ismertté a hír, mely szerint a kommunista párt bekebelezte a szociáldemokrata pártot.

Az előző nappal ellentétben, egyetlen látogató sem érkezett.

Minden bizonnyal elhatározás született az új kormány által követendő magatartást illetően, és a missziót szándékosan tartják elszigeteltségben.

Csakugyan, a kormány e napon küldte el szikratáviratát Moszkvába, amivel az orosz bolsevik kormányzat karjaiba vetette magát.

Másfelől nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány közreműködése nélkül lehetetlenség a monitorokra szállva Budapestet elhagyni:

A rakpartról ágyúk néztek farkasszemet a monitorokkal. Állítólag Budapest alatt néhány kilométerre aknazárat létesítettek a Dunán. Végül pedig a misszió épületét olyan nagy távolság választotta el a Dunától, amin lehetetlenség fegyverrel átvágni.

Az este egy francia, De Noiseux - aki már évek óta a Károlyi családban házitanítósodik, és ezekben a napokban nagy odaadással munkálkodott azon, hogy kapcsolatot létesítsen köztünk valamint a kormány között, illetve hogy különböző kívánságainkat teljesítsék - azzal a hírrel érkezett, hogy a nap folyamán beszélt Kun Béla


Iratok

külügyi népbiztossal, aki fölöttébb békülékeny hangot ütött meg, és tudtára adta, kifejezett kívánsága, hogy kapcsolatban maradjon az antanttal.

Nem érdektelen fölhívni a figyelmet arra, hogy a magyar fölhívásnál kevésbé lelkes hangú moszkvai válasz a nap folyamán érkezett meg.

E fordulat ténye 24-én, a délelőtt folyamán nyert megerősítést, amikor Kun Béla közölte velünk, hogy este személyes látogatást tesz a missziónál.

Ugyanakkor a misszió már 48 órája oly mértékben el volt szigetelve, hogy fölmerült annak gondolata, hogy esetleg a kormány már döntött internálásáról.

Az alezredes úgy határozott, levélben értesíti a kormányt azon szándékáról, hogy elhagyja Budapestet. A határozatot jegyzőkönyv formájában rögzítették, majd az alezredes fölkérte a szövetséges tiszteket, írják alá vele együtt az iratot (8. sz. irat).

A szövetséges tisztek osztották véleményét, és 24-én reggel - a 22-én eltávozott Roosevelt százados kivételével - kézjegyükkel látták el a jegyzőkönyvet.

A Roosevelt százados által vezetett képviselet kötelékébe tartozó Brown, aki 23-án napközben fölkereste a missziót, arra való hivatkozással hárította el az aláírást, hogy nem kapott utasítást kormányától.

Kun Béla 20 óra 30-kor érkezett a misszióra.

Minden szövetséges tiszt jelen volt (az amerikai kivételével).

Kun Béla hangsúlyozta, hogy az új kormánynak az antanthatározat kérdésében elfoglalt álláspontja nem egyezik meg a Károlyi-kormány véleményével. Hosszasan fejtegette, milyen nagy jelentőséget tulajdonít kormánya annak, hogy ne szakadjon meg kapcsolata az antanttal, és hogy e kapcsolatot biztosító szövetséges misszió továbbra is Budapesten maradjon. Ugyanakkor azt is világossá tette, nem fog kényszerítő eszközöket alkalmazni a misszióval szemben, amennyiben ez kitart elhatározása mellett és el kívánja hagyni a várost. Majd az Oroszországhoz intézett fölhívás miatt mentegetődzött, azt állítva, hogy azt nem kifejezett szövetségként, hanem egyfajta "entente cordiale"-ként261261 kell értelmezni, melynek társadalmi célkitűzéseit az egész világ proletariátusa támogatja.

Azután Kun az új kormány ez irányú álláspontját kifejtő, ködösen megfogalmazott jegyzéket adott át az alezredesnek (9. sz. irat).

Az alezredes nem volt hajlandó e kérdésről tárgyalni, mindössze arra vállalkozott, hogy a jegyzéket továbbítja a parancsnokságnak, és követelte a misszió azonnali távozásának lehetővé tételét.

Ezt követően átadta Kun Bélának a reggel a szövetséges tisztek által aláírt jegyzőkönyvet, valamint a Károlyi köztársasági elnök üzenetében szereplő állításokra készített cáfolatot (az 1.262262 és a 2. sz. irat). A cáfolat már 36 órája elkészült, ám mindeddig - különösen fontos tartalma ellenére - nem volt mód arra, hogy a kormányhoz eljuttassuk.

A misszió elutazását 25-e estére tűztük ki (lásd a tárgyalásról fölvett, mellékletként csatolt jegyzőkönyvet - a 7. sz. irat).

A 25-i lapok megjelentettek néhány apró, nem igazán fontos hírt, amelyek a francia parancsnokság magatartását kedvező színben tüntették föl, megerősítve ezzel a Kun Béla által az előző este keltett benyomást, mely szerint az új kormány fontosnak tartja, hogy ne kompromittálja magát végérvényesen az antanttal szemben.

11 órakor egy vasúti mérnök jelentkezett a misszión, hogy a bevagonírozás technikai részleteit tisztázza.

A délután látogatók nélkül telt el, majd az az értesítés érkezett, hogy az utazást 24 órával el kell halasztani. A belügyminiszter számtalan nehézséget támasztott:kötelező személyenkénti fényképes útlevél, vasúti kocsi- és teherautóhiány stb...

261261Baráti viszonyként.

262262Az iratot nem közöljük.


Iratok

Ekkor történt, hogy Brown (az amerikai) ismét fölkereste az alezredest és arra vállalkozott, hogy a szövetséges tisztek részéről újabb tiltakozást kísérel meg Kun Bélához eljuttatni (10. sz. irat).

21 óra felé azonban jelentkezett a kormány megbízottja, Eveshi263263, aki közölte, hogy másnap reggel utazunk, és ő az éjszakát a misszión tölti, hogy minden részletet tisztázhassunk. A kormány intézkedni kíván, hogy másnap kitűzzék a szövetségesek zászlóit, bizonyítva ezzel, hogy nem történt szakítás. Nem volt több zászlónk, mint amennyire nekünk magunknak is szükségünk volt. 10-re kellő számban készen fognak állni a teherautók és a vasúti kocsik. Délben indulunk, és egy államtitkár-helyettes személyesen elkísér bennünket a demarkációs vonalig, hogy útközben minden nehézséget elhárítson. A szerelvény biztonságról a kísérő vörösgárdisták gondoskodnak majd.

Az Eveshi úr által tanúsított túlzott előzékenység fölháborító módon ellentétben állt azzal az elbánással, amelyben a misszió négy napon át részesült.

Eveshi úr bizalmasan közölte velünk, hogy már 23-a óta győzködi Kun Bélát, lássa be végre, hogy mennyire sürgős elutazásunk, és azt is kijelentette, hogy az új kormány a területi kérdések dolgában nem fog hajthatatlannak mutatkozni.

Később Kun Béla magántitkára is megjelent, bocsánatkérő levelet hozva a külügyi népbiztostól, aki személyesen fog másnap, elutazása előtt elköszönni az alezredestől.

Végre az esti lapok sietve közlik a Kun Bélának előző napon átadott cáfolatot, amelyről a reggeli újságok semmit sem írtak.

Nyilvánvaló volt, hogy a nap folyamán valami fontos esemény történt. Később megtudtuk, hogy csakugyan, e napon érkezett meg szikratávírón Lenin üzenete, amely beszámol a bolsevik hadsereg helyzetéről, valamint arról, hogy a hadseregnek nem áll módjában a Magyarország által kért katonai támogatást megadni.

Bevagonírozásunk 26-án a terveknek megfelelően ment végbe.

Kun Béla - ígéretéhez híven - személyesen kereste föl az alezredest, mielőtt az a pályaudvarra indult volna.

A bevagonírozás délben fejeződött be.

Azonban mozdonyunk órák hosszat váratott magára, és a szerelvény fölügyeletével megbízott helyettes államtitkár fűt-fát megmozdítva próbálta elérni, hogy végre elindulhassunk. Először közelebbről meg nem határozott műszaki nehézségeket emlegettek, végül azt közölték, hogy a hadügyminiszter 20 vagy 22 óra előtt nem engedélyezi az indulást.

Az alezredes erélyesen tiltakozott.

A búcsúzására a pályaudvaron megjelent Brown csatlakozott az alezredeshez, és maga is erélyesen tiltakozott a helyettes államtitkárnál. Rámutatott arra, hogy a magyar kormányzat fogolyként kezeli a szövetséges tiszteket, és ez méltatlan bánásmód, és erről föltétlenül be fog számolni.

Kun Béla magántitkára útján újabb bocsánatkérő levelet küldött, és azt ígérte, 17 óra 30-kor elindulhatunk.

Eközben a szerelvényt kísérő vörösgárdisták a 21-éről 22-ére virradó éjjel kitört zavargások során kifosztott ékszerüzletekből származó gyöngyökre kerestek vevőket, előnyös árak mellett.

17 óra 30-kor valóban elindultunk anélkül, hogy fegyvereinket, autóinkat és a missziótól ellopott egyéb fölszerelést viszontláttuk volna.

Útközben gyakori a megállás és a hosszan tartó várakozás, amelyek alatt a vörösgárdisták nem engedik a tiszteket kiszállni a kocsikból. Utazásunk folytatása - előttünk ismeretlen beavatkozás következtében - több ízben is kérdésessé vált, azonban a helyettes államtitkár sikerrel hárította el az akadályokat, és így a misszió 29-én 9 óra 30-kor Szegednél - 16 óra alatt megtett 150 kilométernyi út után - elérte a demarkációs vonalat.

A Nemzetközi Vöröskereszt képviselője, Axuis úr - aki ragaszkodott ahhoz, hogy elkísérje a vonatot, hogy szükség esetén védelem alá helyezhesse - elköszönt tőlünk, és az államtitkár-helyettessel valamint a kísérő vörösgárdista egységgel egyetemben visszatért Budapestre.

263263 Hevesi Gyuláról van szó.


Iratok

3. JELENTÉS

Az 1. és a 2. Jelentésben ismertetett tények értékelése

A. Az 1. Jelentésben leírt különböző incidensek - melyek közül nem egy súlyos sértést jelentett a szövetséges tisztek méltóságára valamint az általuk képviselt nemzetek tekintélyére nézve - pontos értékeléséhez szükséges az elkövetők különleges gondolkodásmódjának figyelembevétele.

A bűnösök csaknem minden esetben a Vörös Gárda katonái vagy a bolsevik matrózok közül kerülnek ki.

A kormány mindig helytelenítette e cselekedeteket. Több alkalommal kért bocsánatot. Ismételten biztosított abbeli szándékáról, hogy gondoskodik a misszió biztonságáról, ám intézkedései foganatosításához nem rendelkezett kellő hatalommal.

Tehetetlensége bizonyos mértékben fölmentést jelent számára.

Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy tökéletes űrt teremtett a misszió körül, megakadályozva ezzel, hogy alkalmas időben gondoskodjék a hatalom közbelépéséről.

A magyar katonák és elöljáróik magatartásával kapcsolatosan ki kell emelni azt az önuralmat és hidegvért, amiről a szövetséges tisztek tanúbizonyságot tettek.

Semmi kétség afelől, hogy a legkisebb türelmetlen megnyilvánulás a legsúlyosabb következményekkel járt volna, figyelembe véve a katonák és a tömeg lelkiállapotát.

B. A 2. Jelentés olvastán kiviláglik, hogy a misszió elutazásának megszervezésével kapcsolatban a kormány a legnagyobb rosszakaratot tanúsította. Vix alezredes - miután a helyzetet kritikusnak ítélte - már március 22-én jelezte elutazási szándékát.

A kormány - anélkül, hogy határozottan elutasította volna - az utazást minden lehetséges eszközzel - a misszió elszigetelése, halogató ígéretek - akadályozni igyekezett.

Nem lehet kétség arra nézve, hogy a szövetséges tisztek, legalábbis a francia tisztek internálása szóba került, és arról több napon átvitatkoztak.

A kormány magatartására annál kevesebb a mentség, mivel a misszió vezetője - azonnali elutazását követelve - több ízben fölhívta a hatóságok figyelmét a helyzet komolyságára valamint arra, hogy a legjelentéktelenebb incidens is véres összetűzéssé fajulhat.

Összefoglalva: habár az 1. jelentésben fölsorolt incidenseket tekintve a népbiztosok felelőssége korlátozottnak tekinthető, a misszió elutazásának késleltetéséért teljes felelősség terheli őket. Ugyanis ez a késedelem - a túlfeszített hangulat következtében - a lehető legsúlyosabb következményeket vonhatta volna maga után.

E jogcímen súlyos vádak terhelik a kommunista kormányzatot, amelyekért különösen szigorú büntetésre kell számítania.

4. JELENTÉS

A budapesti (Budapesth) politikai helyzet március végén

A. A november 4-i forradalom óta, amelyet a november 13-i fegyverszünet követett, a magyar nép kettős próbatételnek - a társadalmi válság és a nemzeti válság próbájának van alávetve.

A 4 hónap leforgása alatt összegyűjtött információkból nem tűnik ki, hogy a Magyarországon a bolsevizmusnak igen nagyszámú híve volna.

Ám a kommunista párt aktív. Élvezi Lenin támogatását. Nincs semmi vesztenivalója. Mindenre el van szánva.

Súlyosabb a nemzeti válság, amely a magyar nemzet egészét érinti. A szövetségesek - mindenekelőtt a románok - által december óta elkövetett visszaélések csak tovább rontottak a helyzeten.

A felsőbb osztályok különösen érzékenyen reagálnak, mihelyt Magyarország integritása kerül szóba.


Iratok

E hatalmas erőt a Károlyi-kormány nem mulasztotta el erélytelen politikája támogatásának, a közvélemény befolyásolásának - többek között ellenünk uszításának - szolgálatába állítani.

B. A szövetségesek határozatának hivatalos közlése - amely határozat a románok újabb előrenyomulását jelenti - katasztrófaként hatott.

A mérsékelt párt - vagy legalábbis e pártnak az akkori kormányban helyet foglaló képviselői - képtelennek bizonyult arra, hogy a teljesen fölkavart, hazafias érzelmeiben mélyen sértett közvélemény színe előtt a jegyzéket elfogadja, így nem marad más választása, mint hogy lemondjon.

A körülményeket leleményességgel kihasználó kommunista párt magához ragadja a hatalmat, a nemzeti kérdés alapján egyesül a szociáldemokrata párttal, és a magyar nép legfőbb érdekei - a nemzeti érdekek és a társadalmi érdekek - nevében kihirdeti szövetségét az oroszországi Szovjettel.

Erre a köztársaság ideiglenes elnöke lemond hivataláról, és a hatalmat a nép kezébe adja. Utolsó mesterkedésével - amelynek minden felelősségét gróf Károlyinak kell majd viselnie - kétségtelenül szándékos hazugság révén264264 azt kívánja elérni, hogy saját személyének kérdését nemzeti síkra helyezve az országot szolidárissá tegye az új kormánnyal, és nyíltan a szövetségesekkel való szakítás irányába vezesse.265265

A forradalom valójában nagyobb rendzavarás nélkül zajlik le. A városban inkább nyugalom uralkodik, amelyet jobbára csak azok az incidensek zavarnak meg, melyeknek szenvedő alanyai a szövetséges tisztek, meg néhány vagyonos polgár, gyanús arisztokrata letartóztatása.

C. Úgy tűnik - legalábbis egyelőre -, hogy a forradalmi kormány közbenjárása Leninnél nem hozta meg a várt eredményt.

Valóban figyelemre méltó, hogy miután az első napokban a szövetséges tiszteket elszigetelte, a kormány később úgy határozott, kifejezést ad az antant iránti jószándékának, valamint tárgyalási készségének.

Ám ne hagyjuk, hogy a látszat megtévesszen bennünket! Azért, mert a budapesti forradalmárok az eszmék dolgában le vannak maradva az orosz bolsevikok mögött266266, még igen talpraesett kommunisták, amint azt alig néhány nap alatt végrehajtott intézkedéseikkel is bizonyították (törvények a bankok, gyárak, lakóépületek köztulajdonba vételéről, törvények a közlekedési eszközök elkobzásáról, törvények a lakásokról, az üzletekről stb...).

Amennyiben egyezkedni akarnak az antanttal, az kétségkívül annak tudható be, hogy Leninnek pillanatnyilag nem áll módjában hatékony segítséget nyújtania, ezért időt kell nyerniük.

Való igaz, Magyarország integritásáról vallott fölfogásuk szélesebb alapon nyugszik, mint a felsőbb osztályoké. E tekintetben bizonyára jobban hajlanának engedményekre. Úgy tűnik, hogy elvileg az antant területi követeléseit könnyebben elfogadnák. De vajon mennyit érnének a velük kötött megállapodások?

Bármilyen eredményt érjünk el is ebben a vonatkozásban, kétségen felül áll, hogy amennyiben a kommunizmus a hatalom birtokosaként befészkeli magát Budapestre, úgy Kelet-Európa szívében egy állandó fölforgató központ jön létre.

Ennek súlyos következményeit már most célszerű számba venni.

Ha ennek a pártnak kedveznénk - azzal az ürüggyel, hogy általa könnyebben jutunk bizonyos területi engedményekhez - fölöttébb veszélyes játékba fognánk.

D. A nemzeti kérdésben a rendpártok több makacsságot tanúsítanak. Az értelmiségiek, a katonatisztek, a jómódú osztályok képtelenek lennének kétségbeesés nélkül tudomásul venni egy ország egyik napról a másikra véghezvitt földarabolását, melyet sajátjuknak tekintenek, és amelyen évszázadok óta uralkodnak.

Ám ugyanezek az emberek, katonatisztek, értelmiségiek, nagybirtokosok egyúttal egy másik veszélyes

264264Az irathoz fűzött jegyzet: Lásd a mellékelt iratokban (1. és 2. sz. irat) Károlyi köztársasági elnök üzenetét, valamint a misszió vezetőjének e tárgyban tett nyilatkozatát (amelyet a kormány csak 25-én tett közzé, mivel továbbítása a misszióból nehézségekbe ütközött).265265Vix nem tudhatott arról, hogy a szóban forgó nyilatkozatot Károlyi aláírása és tudta nélkül hozták nyilvánosságra.

266266Az irathoz fűzött jegyzet: A jelenleg hatalomban levő - a kommunisták és a szociáldemokraták egyesülése révén alakult - új párt szocialistának nevezi magát.


Iratok

ellenféllel találják szembe magukat: az őket közvetlenebbül és közelebbről - javaikban és személyükben - fenyegető bolsevizmussal.

E fenyegető - napról napra fokozódó, mind valóságosabb, mind kitapinthatóbb formát öltő - veszély láttán a legsovinisztább szenvedélyek is szükségszerűen le fognak csillapodni és át fognak alakulni.

Elképzelhető, hogy - a lázongó indulatok csitultával - ezek között az emberek között is akadnak majd olyanok, akik hajlandók lesznek tárgyalni. Sokuk valószínűleg lóhalálában azokhoz fog csatlakozni, akik segédkezet nyújthatnak a bolsevizmus letöréséhez és a társadalmi egyensúly visszaállításához. A segítségről pedig nem fognak megfeledkezni. A legmegátalkodottabb nacionalisták is inkább belenyugszanak néhány terület elvesztésében, minthogy hazájuk teljes összeomlásának legyenek tanúi.

E) Ezek tisztázása után az a kérdés, hogy milyen politikát kövessünk.

a) Magyarország kétharmadának erőszakos elragadása és szerb, román, cseh szövetségeseinknek való juttatása az összes párt makacs ellenállását fogja kiváltani. Nincs közöttük egyetlen egy sem, amely az ország ilyetén való földarabolásába hidegvérrel beletörődne.

Ha már az antant szükségesnek tartja Kelet-Európa térképének nemzeti alapon történő átrajzolását, vajon nem tudna módot találni arra, hogy döntéseit ne ennyire megalázó formában hajtassa végre a legyőzött nemzetekkel?

A hozzánk eljuttatott félhivatalos értesítések alapján kijelenthetem, hogy a magyarok kétség kívül könnyebben belenyugodnának sorsukba, amennyiben a kárukra elhatározott területelcsatolásokat népszavazás előzné meg, és amennyiben az antant hozzájárulna arra illetékes személyiségekből álló küldöttség fogadásához, hogy az országot érintő különböző kérdésekben - etnikai, gazdasági, pénzügyi kérdések, a székelyek kérdése stb... - fölvilágosítást nyújthassanak.

b) Amennyiben a kapcsolatok most bekövetkezett megszakadása után az antant azok újrafölvétele mellett döntene, vajon melyik párthoz fordulna?

A föntebb kifejtett okokra való tekintettel a rendpártokkal való tárgyalás előnyösebbnek tűnik, mivel egyedül ezek jelenthetnek valami biztosítékot.

A kommunistákkal való tárgyalás avval járna, hogy egyúttal a bolsevizmust is erősítjük, amiről őszintén soha nem fognak lemondani.

c) Ugyanakkor a hatalmat jelenleg a kommunista párt tartja kézben, ezért mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy attól megfosszuk.

Ennek legalkalmasabb módja Budapest (Budapesth) elfoglalása. Föl kell tehát vonulni Budapest ellen, és meg kell szállni a fontosabb pontokat. Az intervenció eredményeképpen - ha időben hajtjuk végre - új kormány fog hatalomra kerülni.

Nehéz fölbecsülni, milyen erők állnak a kommunisták rendelkezésére. A magyar hadseregben az utóbbi hónapok során végbement jelentős változásokat - megfelelően szervezett hírszerző szolgálat hiányában - nem tudtuk követni.

A kommunista hatalomátvételt követően általános mozgósítást rendeltek el. Nincs pontos tudomásunk arról, hogy milyen eredménnyel járt ez a mozgósítás, és hogy a módosított új erők milyen harcértéket képviselnek.

A forradalom előtt a magyar hadsereg létszáma mintegy 50 000 főt tett ki; az egységek között volt néhány kiváló, mások inkább közepes színvonalat képviseltek.

Általánosságban úgy becsülöm, hogy az új egységek létszáma nem túl magas, és ami a szervezettséget illeti, legföljebb közepes szintet ütnek meg.

A magyar hadsereg csak meglehetősen gyönge tüzérséggel rendelkezik, ám - félhivatalos értesüléseink szerint - úgy tűnik, ismeretlen helyről ágyúkhoz jutott.

Amennyiben a cselekvés mellett döntünk, mindenképpen sikert kell aratnunk. A fiaskó kiszámíthatatlan következményekkel járna. Én - ami bennünket illet - mindenképpen számottevő erők kiállítását tartom szükségesnek. Ugyanakkor a kijelölt egységek legyenek kiválóan szervezettek, jól fölszereltek, tüzérséggel,


Iratok

lőszerrel megfelelően ellátottak, és tökéletes összhangban működjenek együtt.

Mellette szóló döntés esetén egy Budapest elleni hadműveletet rövid határidőn belül végrehajtandó. - Minden halogatás csak a kommunisták további szervezkedését és erőgyűjtését segítené elő, másrészt a rendpártok szétverésére is lehetőséget adna nekik.

Vajon tisztán katonai legyen ez az akció? Nos, ez egyáltalán nem kívánatos. Késedelem nélkül, már most - amíg, minden eshetőségre számítva, megtesszük a szükséges előkészületeket - indítsunk propaganda-hadjáratot az országban, szerezzünk maguknak szövetségeseket a bolsevisták ellenségeinek soraiból, érjük el, hogy hadseregüknek minél több katona fordítson hátat.

d) És vajon Budapest elfoglalásával dolgunkat be is végeztük? Semmiképpen sem.

Az igazi feladatot a bolsevizmus elleni harc jelenti. Jó, ha már most tisztában vagyunk azzal, hogy e küzdelmet a végsőkig kell folytatnunk.

Márpedig a lengyeleket a bolsevikokkal szembeállító, illetve a besszarábiai román frontvonal között rés tátong, a sztrij-munkácsi szoros, amelyen át az ukrán bandák szabadon nyomulhatnak be Magyarország szívébe. Már több ízben fölhívtuk a figyelmet arra a veszélyre, amit ez a rés jelent; éppen ideje lenne lezárni.

Ez tehát azt vonja maga után, hogy egy vagy két hadosztályt mindenképpen Munkácsra kell küldenünk. Ez a haderő egyben a lengyelek és a románok közötti összeköttetést is biztosítaná.

Egyébként az sem kizárt, hogy - néhány, alkalmas időben fölajánlott engedmény árán - e hadműveletekben egy megújult Magyarország maga is részt vegyen.

e) Érdemes vizsgálat tárgyává tenni, milyen eredményekkel járna is - siker esetén - egy ilyen vállalkozás.

Ami a bolsevizmust illeti, a helyzet nagymértékben javulna.

Ami a kelet-európai kérdések megoldását illeti, mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha sikerülne megakadályoznunk egyfelől azt, hogy Magyarország a bolsevikokkal szövetkezzen, másfelől azt, hogy Németország karjaiba vesse magát, és ily módon elérnünk, hogy ezen ország az antant szilárd támaszává váljék!

Annak érdekében, hogy a jövőben örök ellenségünket - amely bármikor kész újból fegyvert ragadni - féken tarthassuk, és ezt a roppant orosz birodalmat - melyet gyarmati kizsákmányolásnak szeretne alávetni - elzárjuk előle, a Német Birodalomtól keletre szilárdan megszervezett szövetséges államok sorát kell kialakítanunk.

E gondolat megvalósítását a bolsevizmus elleni általános harc fogja lehetővé tenni. Napjaink első számú kérdését ez a küzdelem jelenti. Amikor eltökélten vállaljuk, a jövő számára munkálkodunk.

2. SZ. IRAT



(Készült március 23-án reggel.

Mivel 23-a és 24-e folyamán a kormánnyal egyáltalán nem volt lehetséges kapcsolatot teremteni, csak 24-én 22 órakor adtam át Kun Béla saját kezébe.

A 25-ei esti lapokban jelent meg.)

A magyar néphez intézett kiáltványában a köztársasági elnök a következőket mondta:

"Az antantmisszió részéről kijelentették, hogy a demarkációs vonal ezentúl politikai határnak tekintendő."

A leghatározottabban kívánom kijelenteni, hogy az elhangzottak téves értelmezéséről van szó.

Amikor a köztársasági elnök a fegyverszüneti egyezményre hivatkozott, azt a választ kapta, hogy ezentúl már nem az ebben az egyezményben kijelölt demarkációs vonal lesz érvényes, hanem az antant által abból a célból meghatározott újabb határvonalak, hogy a magyar és a román csapatokat egy világosan kijelölt semleges


Iratok

övezettel szétválasztva minden konfliktusnak elejét vegyék.

Az egyáltalán nem hangzott el, hogy politikai határról van szó.

Az igazságra valamint a kedélyek lecsillapítására irányuló törekvéstől vezéreltetve a szövetséges hadseregek főparancsnoka nevében kérem a jelenlegi kormányt, hogy e nyilatkozatnak késedelem nélkül a lehető legnagyobb nyilvánosságot biztosítani szíveskedjék.

Vix alezredes

Granville Baker alezredes (angol)

Pentimalli parancsnok (olasz)

6. SZ. IRAT

KUN KÜLÜGYI NÉPBIZTOS VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK



Alezredes úr!

Tegnap esti találkozónk során volt szíves beszámolni bizonyos, az utóbbi napok során bekövetkezett incidensekről, amelyekben a szövetséges katonai misszió több tagja joggal érezte magát sértve.

A jelenlegi kormány siet a leghatározottabban kijelenteni, hogy az említett sajnálatos eseményekhez sem neki, sem hatóságainak semmi köze nem volt. Tekintve a közrendnek a forradalmi átmenet első napjai során tapasztalt általános megrendülését, a kormány ilyen körülmények közt ezen eseményekért felelősséget sem vállalhat.

Mindazonáltal a Népbiztosok Tanácsa engem bízott meg, hogy a kormány legnagyobb sajnálkozását tolmácsoljam mindazon zaklatások miatt, melyek az idegen képviseletek tagjait érték, és egyúttal megragadom az alkalmat, hogy önt, Alezredes úr, igaz nagyrabecsülésemről biztosítsam.

7. SZ. IRAT

A SZÖVETSÉGES TISZTEK267267 ÉS A MAGYAR KORMÁNY KÉPVISELŐI268268 RÉSZVÉTELÉVEL TARTOTT MEGBESZÉLÉS JEGYZŐKÖNYVE



A magyar kormány képviselői 20 óra 25 perckor érkeznek Vix alezredes irodájába, ahol a szövetséges tisztek összegyűltek.

- Bemutatás -

Az ülést 20 óra 30 perckor nyitják meg.

Kun Béla átadja a magyar kormány jegyzékét, amit az alezredes átfut.

Kun Béla: E jegyzék célja új tárgyalások kezdeményezése a demarkációs vonal tárgyában. Az új kormány álláspontja a következő: a kormány azt kívánja, küldjenek polgári diplomáciai missziót Budapestre, amely képes fölmérni az új demarkációs vonal elfogadásával bekövetkező események sajátosságait. Az új vonal Magyarországon éhínséget idézne elő.

267267Résztvevőként Vix alezredes, Vargoz parancsnok, Husson parancsnok, De Troismonts százados, Farnet százados (francia), Granville Baker alezredes, Freeman parancsnok, Pomerol /Pommerol/ százados (angol), Pentimalli olasz parancsnok, Body szerb parancsnok, Potopeanu parancsnok (egyéb szövetségesek) nevét tüntették föl.268268Résztvevőként Kun Béla külügyi népbiztos, Ágoston külügyi államtitkár, a tolmács szerepét betöltő Ballagi külügyminisztériumi tanácsos, valamint a szintén tolmácsszereppel megbízott De Noiseux nevét tüntették föl.


Iratok

Vix alezredes: ezt miért nem vették be a jegyzékbe?

K/un/ B. - Kiegészítő jegyzéket fogunk átadni. A Népbiztosok Tanácsának ülése még tart. A tagok egy része más elfoglaltsága miatt nem lehet jelen, de a Tanács egyhangú határozatot fog hozni. Hangsúlyozom, ez nem jelenti azt, hogy Magyarország elfogadja az új demarkációs vonalat. Kérelmet fogunk benyújtani.

Meg vagyunk arról győződve, hogy egy diplomáciai küldöttség értékelni fogja az új demarkációs vonallal kapcsolatos ellenvetéseinket, melyeket a fenyegető éhínség igazol.

A jelenlegi kormány el kívánja fogadni e küldöttség majdani határozatát; ám az új vonal Magyarországtól további megművelhető és gazdag földeket szakít el akkor, amikor már a mostani megszállás is élelmiszerhiányt idézett elő.

V/ix/ alezr. - Fölkéri De Troismonts századost, olvassa föl a kormány jegyzékét.

K/un/ B. - A kiegészítő jegyzék holnap délutánra készül el.

V/ix/ alezr. - Szóval a kormány föl akarja venni a kapcsolatokat.

K/un/ B. - Kétségtelenül ez a kívánságunk.

V/ix/ alezr. - De hogyan is vehetnénk föl a kapcsolatot, amikor állandóak az incidensek. (Az alezredes fölsorolja az eddig történt eseményeket.) Panaszt tettem a kormánynál, mire védelmet ígértek, annak ellenére újabb incidensek fordultak elő.

K/un/ B. - Érdeklődik, hogy a misszió visszakapta-e eltulajdonított élelmiszerkészleteit és gépkocsijait. A kocsikra nézve általános rekvirálási parancs van érvényben: még a minisztériumok autói sem kerülték el sorsukat. Biztosítom önöket, lehetőség szerint mindent elkövetek annak érdekében, hogy a kérdés néhány napon belül megoldódjon. Ami a zászlót illeti, engedélyezzük, hogy fölvonják. A rendőri egység majd gondoskodik arról, hogy mindenki tiszteletben tartsa.

V/ix/ alezr. - Dehát pontosan ez az egység követelte eltávolítását.

K/un/ B. - Az egység parancsnokát fölmentettük. A mostani világos parancsokat kapott.

V/ix/ alezr. - Nem kételkedem a kormány jóindulatában.

K/un/ B. - Kijelenti, hogy kezeskedik a zászló biztonságáért, és megkívánja kettőzni az őrséget, amelyet egyértelmű utasításokkal látnak majd el.

V/ix/ alezr. - A kormány már kezességet vállalt. (Az alezredes tovább sorolja az incidenseket.)

K/un/ B. - Erről nem volt tudomásom.

V/ix/ alezr. - Minden hírközlési kapcsolatunk megszakadt a külvilággal.

K/un/ B. - Küldjön erről írásbeli följegyzést.

V/ix/ alezr. - Éppen ma küldtem egyet az összekötő tiszt útján.

K/un/ B. - A külügyi népbiztosság címére kell továbbítani.

V/ix/ alezr. - Egy mindentől elzárt ketrecben élünk itt.

K/un/ B. - Erről még ma este tenni fogok. A kormány általánosságban nem felelős az incidensekért, hiszen azok a forradalom következtében föllépett fejetlenség és zűrzavar következményei.

V/ix/ alezr. - Ismétlem, egy pillanatig sem kételkedem a kormány jóindulatában.

K/un/ B. - Úgy gondolom, az incidenseket illetően nem lehetetlen megoldást találni. Bizonyos erők a kormánnyal szemben működőnek. A misszió ellen is ezek lépnek föl.

V/ix/ alezr. - Minden esetben katonákról van szó.


Iratok

K/un/ B. - A katonák soraiban felbujtók húzódnak meg.

V/ix/ alezr. - Dehát parancsnokaik is vannak.

K/un/ B. - A katonák között még nincs fegyelem. (Az alezredes beszámol Farnet esetéről.)

K/un/ B. - Ez több, mint sajnálatos, ez gyerekes; engedje meg, hogy kifejezzem sajnálkozásomat az eset miatt, de semmi hatalmam nincs a katonák fölött. A hadsereg fölbomlása olyan mértékű, hogy a kormány képtelen az ellenőrzésre, még egyszer elnézést kérek.

V/ix/ alezr. - Föl kívánom hívni a figyelmét arra a hidegvérre és önuralomra, amiről a misszió minden tisztje minden körülmények között tanúbizonyságot tett. Ezt a bánásmódot tovább nem tudjuk már elviselni.

A dunai hajózás ellenőrzésével megbízott Freeman angol korvettkapitány elmondja, hogy a két őrnaszáddal történt eset a Duna magyar parancsnokának irányításával történt, majd fölidézi, hogyan zajlott le az incidens a két őrnaszáddal.

K/un/ B. - A tömeg volt az oka.

Freeman korvettkapitány: a második incidens a dunai hajóhad magyar parancsnokának irányításával történt.

K/un/ B. - Mindjárt megmagyarázom: a magát parancsnoknak mondó egyén nem volt egyéb egy csaló matróznál, aki azóta börtönben ül.

Fr/eeman/ korvettkap. - Tegnap tárgyaltam a hadügyminiszterrel269269, aki kezeskedett afelől, hogy a hajók és legénységük biztonságát tiszteletben fogják tartani. 2 óra múlva a legénység kénytelen volt a hajókat elhagyni; ez az angol lobogó megsértése, amiről már értesítettem kormányomat.

K/un/ B. - A miniszter arról számolt be, hogy maga az angol legénység akarta elhagyni a hajót.

Fr/eeman/ korvettkap. - Az ügyben vizsgálatot folytattunk. Egy magyar tiszt kijelentet te, hogy a legénységet erőszakkal kényszerítették.

V/ix/ alezr. - Foglaljuk össze az eddigieket. Ismételten fölhívom a figyelmet a misszió tisztjei által tanúsított hidegvérre és elővigyázatosságra.

A szövetséges tisztek megvitatták a helyzetet. Megállapítottuk, hogy amint néhány gazembernek, úgy a legjelentéktelenebb incidensnek is ki vagyunk szolgáltatva. Úgy döntöttünk, ilyen körülmények közt nem maradhatunk tovább Budapesten. Az összes szövetséges tiszt nevében, akik szolidárisak egymással, határozottan azt követelem, hogy elhagyhassuk Budapestet. Ha jegyzéket kell átadnom, azt a jövőben is át fogom adni, de itt a népharag olyan magasra hágott, hogy tovább nem maradhatunk. A forrongás lecsillapításának egyetlen módja van, ha eltűnünk innét.

Nem szívesen távozom Budapestről, de itt ki nem állhatnak bennünket, noha a másutt hozott döntésekért nem minket terhel a felelősség. Tehát mindenképpen el kell mennünk innét.

K/un/ B. - A kormány meglátása szerint nem helyesen ítélik meg a dolgokat. A zavargások szükségképpen adódnak a kormányváltásból. A kormánynak meggyőződése, hogy a föltételek javulásával a helyzet néhány napon belül jobbra fordul. Ha mindenáron menni akarnak, elutazásukat a kormánynak semmiképpen nincs szándékában megakadályozni, de arra kérem, hagyjon itt néhány tisztet, hogy könnyebben tarthassuk a kapcsolatot az antanttal. Biztonságuk javítása érdekében a kormány lépéseket fog tenni.

V/ix/ alezr. - Két napja ugyanezt mondták. De egymást követik az események, és katasztrófától tartok, ami bármikor bekövetkezhet, veszítsük csak egy pillanatra is el hidegvérünket. Ezért tehát határozottan követelem, hogy azon nyomban elindulhassunk, és ne csak 3-4 nap múlva.

K/un/ B. - Ezt hogy érti?

V/ix/ alezr. - Úgy értem, hogy ma éjjel, vagy holnap reggel.

K/un/ B. - Ilyen gyorsan lehetetlen.

269269 Böhm Vilmos.


Iratok

V/ix/ alezr. - 4 és fél év alatt már megszokhattuk a gyorsaságot. Mi készen állunk. Ha úgy gondolja, adjon hajóink helyett egy vasúti szerelvényt és kíséretet. Most azonnal meg tudom mondani, mire van szükségünk az utazáshoz. A Nyugati (Nyugoti) pályaudvaron vagonírozhatnánk be, itt van egészen közel.

K/un/ B. - A kormánynak az a véleménye, hogy nem elutazásuk, hanem jelenlétük hatna megnyugtatóbban. Ha elmennek, ezzel csak újabb nyugtalanságot idéznek elő az emberekben, akik ebből az közellátási helyzet romlására fognak következtetni.

V/ix/ alezr. - De így - bármilyen incidensnek kitéve - mégsem maradhatok!

K/un/ B. - A kormány nagyon sajnálja.

V/ix/ alezr. - De hát szűnni nem akaró incidensek veszélyének kiszolgáltatva akkor sem maradhatok.

K/un/ B. - Ennek a zavaros helyzet az oka, ami a későbbiek során majd tisztázódik.

V/ix/ alezr. - Akkor a kormány adjon ki közleményt arról, hogy a tárgyalások nem szakadtak meg! Rajtam nem múlik, a jegyzéküket továbbítom, de ha önöknek Budapest meg is felel, nekünk egyáltalán nem, hiszen olyan itt, mintha börtönbe lennénk zárva. A misszió titkárai lenn vannak a pincében, az önök rendőrei meg mindent elleptek. Nyoma sincs a szellemi szabadságnak

K/un/ B. - Hajlandóak lennének maradni azzal a föltétellel, hogy a misszió minden tagja visszanyeri mozgási szabadságát? Mindegyikőjük mellé összekötő tisztet fogunk rendelni.

V/ix/ alezr. - Úgy látszik, fogalma sincs a misszió működéséről, nincs tisztában a tevékenységünkkel. Lótás-futás naphosszat!.. . Hogy gondolja, majd minden esetben az összekötő tisztért küldünk, amikor menni kell valahova?

K/un/ B. - Dehát mindenki mellett lesz egy összekötő tiszt...

V/ix/ alezr. - Mindent megbeszéltünk és éretten megfontoltunk. Én azt javasoltam, őrizzük meg nyugalmunkat, de tapasztalnom kell, hogy a helyzet mind jobban elmérgesedik. A lakosságot ittlétünk ingerli, és mindannyian egyetértünk abban, hogy elmegyünk a városból. Ön nagyon jól megértette, hogy egy polgári missziót nem fogja olyan gyűlölet övezni, mint bennünket.

K/un/ B. - Egy polgári misszió kiküldése nem áll ellentétben az önök működésének fönntartásával. Az önök föladata a fegyverszüneti egyezmény előírásainak végrehajtása, míg a polgári missziónak diplomáciai jellege lesz.

V/ix/ alezr. - A fegyverszünetet érintő kérdések ügyében másutt is tudok majd intézkedni. Itt tovább - bármilyen incidens veszélyének kitéve - nem maradhatok.

K/un/ B. - Ismétlem, biztonságukért kezességet vállalok.

V/ix/ alezr. - Ezt már hallottuk. Csodálkozom kitartásán. Tekintélyünket képtelenek megvédeni. Zászlónkat sérelem érte, ugyanúgy, ahogy az angol lobogót is.

K/un/ B. - Az angol lobogót?

Pomerol angol százados. - Igen. A Ritz Szállodában bevonták az angol zászlót, és puskából rá is lőttek. Az amerikai lobogót szintén levették.

V/ix/ alezr. - Meg az olaszt is.

K/un/ B. - Ezeket az incidenseket mind tisztázni lehet, e tekintetben teljes elégtételt szolgáltathatunk.

V/ix/ alezr. - Hagynak bennünket holnap elutazni, vagy nem hagynak?

K/un/ B. - Mondtam már, hogy igen, ha menni akar.

V/ix/ alezr. - Akarok!

K/un/ B. - A kormány nem kívánja elutazásukat megakadályozni, ugyanakkor azt szeretné, ha maradnának.


Iratok

V/ix/ alezr. - Mi ezt már kimerítően megtárgyaltuk, és nem merült föl ellenvetés. Úgy gondoljuk, csak akkor nyugszanak meg a kedélyek, csak akkor tudunk hasznos munkát végezni, ha elutazunk

K/un/ B. - Még egy kérdés. Felsőbb utasításra cselekednek?

V/ix/ alezr. - Nem, hiszen megszakadt az összeköttetés velük.

K/un/ B. - Az előző kormány válaszát sem tudták már továbbítani?

V/ix/ alezr. - De igen. Ám egy óra múltán minden kapcsolatunk megszakadt.

Vargoz parancsnok. - A két monitor pontosan értünk jött, de nem hagytak elutazni.

V/ix/ alezr. - Akkor megegyeztünk abban, hogy holnap utazunk, és a későbbi kapcsolatfölvétel módját majd a továbbiakban tisztázzuk.

K/un/ B. - Mikorra óhajtják a vasúti mérnököt?

V/ix/ alezr. - Ma estére.

K/un/ B. - Nem lesz már ahhoz túl késő?

V/ix/ alezr. - Egyáltalán nem. Egész éjjel a rendelkezésére állok.

K/un/ B. - Rendben. Tehát ma estére, vagy ha valami közbejön, holnap reggelre.

V/ix/ alezr. - Dehát mi jöhetne közbe?

K/un/ B. - Hogy nem találunk mérnököt.

V/ix/ alezr. - Csak utasítást kell adnia...

K/un/ B. - Már 10 óra 15. Ilyenkor senkit nem találok az irodában.

V/ix/ alezr. - Akkor holnap 8 órára.

K/un/ B. - Amint lehet.

K/un/ B. - Fölkel, hogy búcsút vegyen.

V/ix/ alezr. - Még egy percet..., kérem.

Lemondásakor a köztársasági elnök durva pontatlanságokat tartalmazó fölhívást intézett a magyar néphez., amelyeket cáfolni kívánok.

V/ix/ alezr. - Ismerteti a kérdést.

K/un/ B. - Azt veti ellen, hogy bizonyára helytelenül értelmezték az alezredes szóbeli magyarázatát.

V/ix/ alezr. - Semmi magyaráznivalóm nem volt. Csupán egy közleményt adtam át.

De Noiseux. - (Kun Bélához fordulva) Ön azt mondta, hogy ez az állítás egy a magyar fegyverszüneti bizottságban folytatott megbeszélés során hangzott el.

K/un/ B. - Úgy van. Farnet és Ameil (Amiel) századosok jelentették ki a fegyverszüneti bizottságban.

V/ix/ alezr. - Semmi jogcímük arra, hogy nyilatkozzanak.

K/un/ B. - Ami engem illet, én az antant jegyzékét átadtam a köztársasági elnöknek. Ezután rövid megbeszélést folytattam vele, de politikai határról nem esett szó.

K/un/ B. - (szavait Farnet századoshoz intézve) Emlékszik erre a megbeszélésre a fegyverszüneti bizottságban...

V/ix/ alezr. - Erről most hallok először. Igen furcsának tartom, hogy gróf Károlyi a magyar néphez intézett


Iratok

kiáltványát holmi szóbeszédre alapozza. Ezennel átnyújtom önnek ezt az írásbeli tiltakozást, hogy megállapíthassák, mi is az igazság.

Mikorra várhatom kiegészítő jegyzéküket?

Átadom még önnek ezt a szövetséges tisztek kézjegyével ellátott jegyzőkönyvet, amelyben elutazási kérelmünket írásban rögzítettük.

De Noiseux (De Noizeux). - (Vix alezredeshez fordulva) Hova küldjük a kiegészítő jegyzéket?

V/ix/ alezr. - Szabadkára.

K/un/ B. - Esetleg Belgrádba?

V/ix/ alezr. - Nem. Belgrádból nem tudjuk a kapcsolatot tartani, ám Szabadkáról vagy Újvidékről (Neusatz) igen. Egyébként bármikor eljövök Szabadkára, ha szükséges.

K/un/ B. - Amennyiben a kormány személyes megbízottai útján kívánna tárgyalásokat folytatni a parancsnoksággal, ezeket visszaengedik?

V/ix/ alezr. - Természetesen.

K/un/ B. - Lesz összekötőjük Budapesten?

V/ix/ alezr. - Majd meglátjuk. Időnként küldhetek összekötőt, ha biztonságáról gondoskodnak.

De Noiseux (De Noizeux). - Szívesen állok rendelkezésükre.

V/ix/ alezr. - Tisztet csak az esetben küldök, ha jelenléte nem ingerli a közvéleményt. Mi annak idején tárgyalni jöttünk ide. A helyzet teljesen nyugodt volt. Mindenkivel a legjobb kapcsolatokat tartottuk fönn, amikor egycsapásra minden a visszájára fordult.

K/un/ B. - Ennek oka nem az önök ittléte. Most ilyen az általános hangulat. Hiszen az ismert magyar személyiségek közül is nem egy láttán gerjed haragra a tömeg.

V/ix/ alezr. - Ez az ő dolguk, mivel az ő országuk forradalmáról van szó, de ránk nem tartozik.

De Noiseux (De Noizeux). - Hiszen mondtam önnek, hogy a kormány nagyon kívánatosnak tartaná, hogy maradjanak.

V/ix/ alezr. - Én is mondtam, hogy ebben egy pillanatig sem kételkedem; egyébként a kérdés le van zárva.

A kormány képviselői elköszönnek, és 21 óra 45 perckor távoznak.

8. SZ. IRAT



JEGYZŐKÖNYV270270

Először. - Amennyiben a magyar nép jelenlegi kormánya elfogadja annak a jegyzéknek a tartalmát, amelyet a szövetséges katonai misszió a békekonferencia utasítását követve nyújtott át ezen kormánynak, úgy a szövetséges katonai misszió továbbra is hajlandó a szövetséges parancsnokság és a magyar kormány közötti összeköttetés fönntartására - föltéve, hogy ilyen értelmű parancsot kap a szövetséges parancsnokságtól.

Másodszor. - Mindazonáltal e 3 utóbbi nap során történt incidensek azt bizonyítják, hogy a misszió - a kormány iránta tanúsított jóakarata ellenére sem képes Budapesten a kellő méltósággal és hatékonysággal a szövetséges parancsnokság valamint a magyar kormány közötti összekötő tevékenységet ellátni.

270270Az irathoz fűzött jegyzet: Kun Bélának saját kezébe átadva március 24-én 22 órakor.


Iratok

Következésképpen a misszió határozottan követeli, hogy a magyar kormány minden körülmények között biztosítsa a demarkációs vonalig történő elszállítását.

Harmadszor. - Ezenfölül a szövetséges katonai misszió követeli, hogy a magyar kormány intézkedjék a 3 utóbbi nap alatt történt incidensek alkalmával eltulajdonított fegyverzetének, lőszerének, drótnélküli távíróállomásának, gépkocsijainak és általában minden egyéb fölszerelésének visszaszolgáltatásáról.

Negyedszer. - A szövetséges katonai misszió elvárja, hogy a magyar kormány megteszi a kellő lépéseket annak érdekében, hogy minden szükséges közlekedési eszköz a misszió rendelkezésére álljon, valamint hogy utazása kellő méltósággal és biztonságban történjék.

Az alulírott szövetséges tisztek

Vix

Granville Baker alezredes (angol)

Pomerol százados (angol)

Pentimalli parancsnok (olasz)

Body parancsnok (szerb)

Potopeanu parancsnok (román)

9. SZ. IRAT

GARBAI, A NÉPBIZTOSOK TANÁCSÁNAK ELNÖKE VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK271271



Alezredes úr!

Az új magyar kormány (a Népbiztosok Tanácsa) érvényesnek ismeri el az előző kormány által 1918. november 13-án aláírt katonai fegyverszüneti egyezményt. A kormány nem hiszi, hogy az ön által átadott jegyzék visszautasításával megsértette volna az említett egyezményt.

Amikor a kormány fölszólította Oroszországot, lépjen szövetségre a Magyar Tanácsköztársasággal, nem gondolta, hogy egy ilyen lépést az antanthatalmakkal fönnálló diplomáciai kapcsolatainak megszakítására irányuló törekvése kifejezéseként, mi több, az antant elleni hadüzenetként fognak értelmezni. Egyébként az Oroszországgal való szövetség nem tekinthető szabályszerű diplomáciai szövetségnek, hanem sokkal inkább - ha szabad ezen kifejezéssel élni - "entente cordiale"-nak, természetes baráti viszonynak, amelynek alapja politikai intézményeik azonos fölépítése, és amely a magyar kormány szándéka szerint semmiképpen sem kíván agresszív tömörüléssé válni. Ellenkezőleg, az új magyar köztársaság leghőbb vágya, hogy minden nemzettel békében éljen, és erejét kizárólag az ország békés társadalmi újjászervezésére fordítsa.

A magyar szocialista pártot az események kényszerítő ereje indította a hatalom megragadására. Ez a párt újjá akarja szervezni az emberi társadalmat, olyan társadalmat akar fölépíteni, amelyben mindenki a munkájából él, és amely nem ellenséges a többi nemzettel szemben. Magyarország nem kíván a többi nemzettől elszigetelten élni. Sőt, éppen hogy a minél szélesebb emberi szolidaritás létrehozásán akar munkálkodni.

A kormány arra hívja föl a szövetséges missziókat, maradjanak Budapesten, és területenkívüliséget fog számukra biztosítani, valamint teljes felelősséget vállal tagjaik biztonságáért.

Kérem, Alezredes úr, fogadja igaz nagyrabecsülésünk kifejezését.

10. SZ. IRAT

271271A levelet Kun Béla külügyi népbiztos is aláírta. A levél kivonatát Fontenay G. Clemenceau-nak továbbította - lásd a föntebb, 293. sz. alatt közölt iratot.


Iratok

A MAGYAR KORMÁNY MELLETT MŰKÖDŐ SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ A MAGYAR KORMÁNYNAK272272



Az imént értesültünk telefonon arról, hogy a szövetséges misszió elutazása - amely Kun Béla külügyi népbiztos az általa összehívott szövetséges tisztek előtt tett határozott ígéretének megfelelően március 25-ére volt kitűzve - újfent halasztást szenved.

A fölhozott kifogásokat nem tudjuk elfogadni. Tudniillik egy 40 kocsis vasúti szerelvény összeállítása nem igényel jelentős számú alkalmazottat, valamint húsz teherautó rendelkezésre bocsátása sem jelenthet különösebb nehézséget tekintve, hogy az összes gépjármű fölött - ideértve a misszió gépkocsijait is - egyetlen szerv diszponál.

A szövetséges tisztek nevében erélyesen tiltakozunk az újabb és újabb akadályok ellen, melyeket a misszió elutazása elé gördítenek, miközben helyzetünk a nap mint nap ismétlődő incidensek következtében egyre súlyosabbá válik.

Föl kívánjuk hívni a figyelmet arra a tényre, hogy szövetséges tisztek - akik a magyar nép szavába vetett föltétlen bizalommal érkeztek Budapestre - akaratuk ellenére való visszatartása nem civilizált nemzethez illő cselekedet.

Másrészt - tekintettel arra, hogy a misszió Kun Bélától megkapta a jelenlegi kormánynak az antantjegyzékre adott hivatalos válaszát - utazásának további akadályoztatása semmiképpen sem szolgálja Magyarország érdekeit.

11. SZ. IRAT

A MAGYAR FORRADALMÁROK RÖPIRATA273273

Francia katonák!

Proletártestvéreink!

Magyarország proletársága elhatározta, hogy minden hatalmat magához ragad. Kikiáltottuk a Tanácsköztársaságot. Többé nem lesz gazdag, és nem lesz szegény!

Ti is proletárok vagytok, tehát testvéreink vagytok. Ne vállaljatok részt magasztos céljaink valóra váltásának meghiúsításában! Vajon miért kellene francia és magyar proletárvérnek folyni?

Értsétek meg végre, hogy ellenetek semmit sem szándékozunk tenni. Saját hazátokban ugyanez a feladat vár rátok. Ne lőjetek ránk, mert különben arra kényszerülünk, hogy viszonozzuk a tüzet, és akkor megint proletárvér fog folyni.

Ne akarjátok ezt!

Értsétek meg, hogy a francia kapitalisták önző érdeke tart titeket távol hazátoktól. Gondoljatok feleségetekre, szüleitekre, gyermekeitekre!

Mostani szenvedéseitekkel csak a szerb és a román imperialistákat segítitek abban, hogy leigázzák a magyar proletárokat.

Mi testvérek vagyunk! Segítsetek nekünk, hiszen csak így láthatjátok viszont hamarosan családotokat.

Tudjátok-e, hogy Párizsban, Londonban és Rómában kitört a proletárforradalom?

A szovjetorosz katonák Magyarország határán állnak! Nektek minderről nem lehet tudomásotok, hiszen

272272Az iratot Vix alezredes, Granville Baker alezredes (angol), Body parancsnok (szerb), valamint Potopeanu parancsnok (román) írták alá.273273A röpiratot március 27-én a Szeged előtti állomáson osztogatták a misszió katonái között.


Iratok

tisztjeitek eltitkolják előttetek.

Tagadjátok meg az engedelmességet! Fegyverezzétek le tisztjeiteket, és térjetek vissza hazátokba!

Mi segíteni fogunk nektek!

Testvéri üdvözletüket küldik

A magyar proletárok.

12. SZ. IRAT

BERINKEY, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK MINISZTERELNÖKE VIX ALEZREDESNEK, A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK



Alezredes úr!

Ön Március 16-án Vargoz parancsnok útján három tárgyban panaszt nyújtott be hozzám, amelyek kivizsgálását kérte.

Első panaszára vonatkozóan (a Népszava, a Magyarország, a Rendkívüli Újság és a Pester Lloyd c. lapok megjelenésének betiltása 24 órára) van szerencsém szíves tudomására hozni, hogy mivel a sajtótörvény nem ismeri a cenzúra fogalmát, a kormánynak a sajtó ellen nem áll rendelkezésére olyan javító eszköz, amellyel elérhetné az ön által óhajtott büntetést. Ama tény, hogy a Pester Lloyd egy alkalommal 24 órán át nem jelent meg, nem a kormány által foganatosított megtorló intézkedés, hanem sztrájk eredménye volt. Ugyanakkor - amennyiben az idegen missziók a kifogásolt cikkek tartalmát magukra nézve sérelmesnek ítélik - a kormány, azon szándéktól vezérelve, hogy e képviseleteknek elégtétellel szolgáljon, valamint hogy a jó kapcsolatokat és a megértés légkörét a továbbiakban is fönntartsa, hajlandó e lapok első oldalán hivatalos elítélő nyilatkozatot közzétenni. Azonfelül határozottan föl kívánjuk szólítani a sajtót, hogy a budapesti szövetséges missziók képviselőinek ügyeibe való mindennemű beavatkozástól tartózkodjék. Ezen intézkedések kiegészítéséül - amennyiben önök ehhez ragaszkodnak - a közölt cikkek szerzői ellen pert indíthatunk.

Ami az ön második panaszát illeti (Zerkovitz úrnak a Pester Lloydban március 16-án megjelent cikke), a szerző - elébe menve kívánságunknak - saját maga ajánlotta föl lemondását, amit a kormány elfogadott.

Az utolsó vitás ponttal kapcsolatban tájékoztatom, hogy a hadügyminiszter kész a demarkációs vonal átrepülésének tilalmát azonnali hatállyal elrendelni, föltéve, hogy román, szerb és cseh-szlovák részről hasonló intézkedés történik.

Befejezésül arra kérem, hogy - a kormány óhajának megfelelően - föntiekről a szövetséges missziók tagjait tájékoztatni szíveskedjék, hasonlóképpen arról is, hogy amennyiben - a kormány által tanúsított jószándék ellenére - nem lennének megelégedve a javasolt intézkedésekkel, amelyek úgy jogi, mind anyagi lehetőségeinek legvégső határát jelentik, és hogy ennek következtében az ország közellátásában zavarok lépnének föl, a kormány lemondani kényszerülne.

Kérem Alezredes urat, hogy a szövetséges missziók tagjaival folytatandó megbeszélésének eredményéről telefonon tájékoztasson.

Fogadja Alezredes úr igaz nagyrabecsülésem kifejezését.


5.26. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 299

iratszám:114


Iratok




Tisztelt Miniszterelnök úr!

Livio Borghese hercegnek az új magyar kormánnyal való tárgyalások lehetősége tárgyában készített jegyzéke a szövetséges és társult kormányokat súlyos kérdések elé állítja.

E tárgyalások ugyanis csak Románia valamint a jugo-szlávok és a cseh-szlovákok kárára folyhatnának, és tárgyuk sem lehetne egyéb, mint Bosznia-Hercegovina, a Bánság, Erdély és Szlovákia. Szövetségeseink mindebből szükségképpen azt a következtetést vonnák le, hogy faképnél hagytuk őket.

És milyen körülmények közt kezdődhetnének e tárgyalások? Pontosan azt követően, hogy az új budapesti kormány - a békekonferencia által az erdélyiek, a románok és a magyarok közötti mind gyakoribb véres összetűzések megakadályozása érdekében elhatározott semleges övezet oly egyszerű kérdését fölhasználva - elődjével nyilvánvaló módon összejátszva magához ragadta a hatalmat, és eltávolította a szövetséges missziókat. Ez az új kormány egyidejűleg kinyilvánította, hogy szoros szövetségben áll az orosz bolsevikokkal.

A tervezett tárgyalások egyszerre lennének a gyengeség bizonyítékai - mondhatnám, valóságos kapituláció - magyarországi ellenségeinkkel szemben - méghozzá azoknak egy teljesen jogos követelés ellen megnyilvánuló legelső tiltakozására -, és egyben háborús céljaink - vagyis a volt Osztrák-Magyar Monarchia elnyomott népeinek fölszabadítása - föladását jelentenék.

Hozzáteszem még, nem tudom, mi az alapja a magyarok azon állításának, mely szerint Ausztriával hasonló föltételek mellett tárgyaltunk volna. E tény - ami Franciaországot illeti - minden alapot nélkülöz.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918-40. Hongrie vol. 55, f. 11.

5.27. A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGÁNAK A SZÖVETSÉGESEK LEGFELSŐBB TANÁCSA ELÉ BETERJESZTETT JELENTÉSEirat FDD száma: 300

iratszám:115



keltezési idő: 1919. március vége

A cseh-szlovák ügyek bizottsága a reá bízott feladat elvégeztével a következő megállapításokat tárja tisztelettel a szövetséges és társult kormányok Legfelsőbb Tanácsa elé:

A bizottság fölfogása szerint feladata alapvetően abban állt, hogy az új cseh-szlovák állam határait, következésképpen területi kiterjedését megállapítsa.

A bizottság tanácskozásai során mindenekelőtt etnikai megfontolásokból indult ki, és döntéseit ezen megfontolásokra igyekezett alapozni.

Mindamellett esetenként egyéb szempontokkal is számolnia kellett.

Csakugyan, a bizottság úgy ítélte meg, hogy noha az új cseh-szlovák államban fölöttébb kívánatos a lehető legnagyobb mérvű etnikai egység biztosítása, a legfontosabb mégis egy életképes állam létrehozása, és ennek érdekében egyrészt meg kell őrizni meglévő gazdasági egységét, másrészt biztosítani kell a fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges közlekedési eszközöket, valamint a biztonságát szavatoló határokat.


Iratok

A bizottság e különböző szempontok figyelembevételével az elébe terjesztett kérdések megoldására a következő javaslatokat dolgozta ki:

I

CSEH-SZLOVÁKIA HATÁRAI

a) Cseh-Szlovákia határa Magyarországgal

1. Azon ponttól, ahol az Ausztria és Magyarország közötti határ a Dunát metszi az Ipoly torkolatáig:

A Duna fő folyásának sodorvonala az Ipollyal való összefolyásáig.

A bizottság annak ellenére javasolja Csallóköz (île de la Grande Schütt) Cseh-Szlovákiához való csatolását, hogy e szigetet többségében magyarok lakják. A bizottságnak ugyanis az a véleménye, hogy e sziget földrajzilag és gazdaságilag a Duna északi partjához tartozik.

2. Az Ipoly torkolata és a Sajó között:

az Ipoly folyása egy a losonci állomástól 10 kilométerre dél-délnyugatra található pontig;

egy,

az északnyugat-délkeleti hegygerincet követő,

a Salgótarján-Losonc vasútvonalat átszelő,

egy délkeleti, majd a Salgótarjántól 7 kilométerre kelet-északkeletre emelkedő 628. sz. magassági pontig déli irányú hegygerincen folytatódó,

egy gerincvonalat előbb megközelítőleg északkeleti irányban követő, majd a 278. sz. magassági ponttól (a Sajó és a Rima összefolyásától délre) észak-északkeletnek forduló és a Sajóval találkozó vonal.

Azért az Ipoly vonala a határ, mivel az esik legközelebb az etnikai határhoz.

Másrészt azért, hogy a cseh-szlovákok szabadon használhassák a rimaszombati térséget a Dunával összekötő Ipoly völgyi vasútvonalat, a bizottság a határvonal e szakaszára vonatkozólag a következő határozat mellékelését indítványozza:

"Losonc és Csata között az Ipoly völgyében haladó vasútvonal, valamint az ettől a vasútvonaltól északra, illetve délre húzódó, abba csatlakozó többi vonal igazgatása az elkövetkezőkben a szövetséges és társult kormányok szigorú ellenőrzésével történik oly módon, hogy a szomszédos és érdekelt államok azokat szabadon használhassák mindaddig, ameddig az Ipoly jobb partján, cseh-szlovák területen nem készülnek el az egybefüggő vonal kialakításához szükséges pályaszakaszok.

Az ellenőrzés körülményeit, valamint az időtartamot, amely alatt a vasútvonal szabad használata egyenlő mértékben lesz az érdekelt nemzetek számára biztosítva, a szövetséges és társult kormányok fogják meghatározni.

3. A Sajó és az Ung között:

egy, a Putnok (Putnock)-Losonc vasútvonalat Bánréve (Banrevé) állomásnál (Putnoktól mintegy 6 kilométerre nyugatra) metsző, majd az egymástó elágazó, Pelsőctől északra, illetve Borsodnádasdról délre vezető két vasútvonal között haladó,

a gerincvonalat egy Pelsőctől 7 kilométerre keletre található pontig megközelítőleg északkeleti irányban követő,

megközelítőleg kelet-északkeleti irányban forduló, a torna-edelényi vasútvonalat Tornától délnyugatra mintegy 4 kilométerre metsző, a Bódva bal partján húzódó gerincvonalat keleti irányban követő, Kányt északról, Buzicát délről elkerülő, a Hernádot Hidasnémetitől 6 kilométerre északkeletre elérő, azután e folyó folyását közvetlenül egy Nádasdtól nyugatra található pontig követő, Nádasdot délről elkerülve keletnek forduló, majd a Bózsva és a Ronyva közötti hegygerincet elérő, illetve azt követő, ez utóbbi folyót Sátoraljaújhelytől észak-északnyugatra 8 kilométerre elérő, onnét annak sodorvonalát déli irányban követő, a vasútvonalak alkotta háromszöget


Iratok

Sátoraljaújhelytől délkeletre oly módon metsző, hogy a kassa-csapi vasútvonal fölött teljes hosszában a cseh-szlovákok saját területükön rendelkezhessenek,

a Bodrogot Bodrogszerdahelytől délre mintegy 5 kilométerre átszelő vonal.

Látható, hogy a Cseh-Szlovákiát ruszin földön át Romániával összekötő vasútvonal Sátoraljaújhely (Satoralja) és Csap közötti szakasza teljes hosszában cseh-szlovák, illetve ruszin területen marad. Ugyanakkor a határvonal a magyar többségű Sátoraljaújhely városát Magyarországnak hagyja.

Egyébként a bizottság a Tornát Putnokkal Miskolctól északra összekötő vasúti szakaszra vonatkozólag a következő határozat mellékelését indítványozza:

"A Tornától kiindulva a Bódva völgyében haladó vasútvonal igazgatása a Miskolctól 8 kilométerre északra fekvő csomópontig, valamint az ettől a csomóponttól a Sajó völgyében haladó vasútvonal igazgatása a pelsőci vonal becsatlakozásáig az elkövetkezőkben a szövetséges és társult kormányok szigorú ellenőrzésével történik oly módon, hogy a szomszédos és érdekelt államok azokat szabadon használhassák mindaddig, ameddig cseh-szlovák területen nem készül el a kassa-tornai vonalat a Sajó-völgyi vonallal összekötő pályaszakasz.

Az ellenőrzés körülményeit, valamint az időtartamot, amely alatt a vasútvonal szabad használata egyenlő mértékben lesz az érdekelt nemzetek számára biztosítva, a szövetséges és társult kormányok fogják meghatározni."

4. A Bodrog és a ruszin terület Kárpátoktól délre eső határa között:

egy,

a sátoraljaújhely-csapi vasúttal párhuzamos, attól délre haladó, Lácát északra, Perebenyiket és Tárkányt délre elkerülő, a Tiszát ez utóbbi falutól keletre elérő,

a Tisza sodorvonalát fölfelé, egy Csaptól 2 kilométerre kelet-délkeletre található pontig - ahol Magyarország, a ruszin terület, valamint Cseh-Szlovákia határa találkozik -, illetve addig a pontig haladó vonal, ahol a ruszin terület és Magyarország közötti határ eléri a Tiszát.

A Magyarország és Szlovákia közötti határvonal megállapításakor a bizottság által figyelembe vett különböző gazdasági vagy földrajzi megfontolások eredményeképpen jelentős számú magyar alattvaló kerül Szlovákiához.

A bizottság véleménye szerint e magyaroknak a cseh-szlovák állam egyéb nemzetiségeit megillető jogokat és garanciákat kell biztosítani.

b) Határ a ruszin területtel a Kárpátoktól délre

A Cseh-Szlovákia és a ruszin terület közötti határ a Csaptól keletre található attól a ponttól, ahol Magyarország, a ruszin terület, valamint Cseh-Szlovákia határa találkozik, a következő:

egy délkeleti irányú, a Csap-Ungvár-Perecseny vasútvonallal megközelítőleg párhuzamosan haladó vonal,

egy, az Ung és a Latorca völgye közötti, a 978. és a 992. sz. magassági pontokat érintő, majd északnak forduló gerincvonal,

amely a Kárpátok fő vonulatához egy hozzávetőlegesen

22° 53' Greenwichtől keletre

48° 56' Észak

helyzetű pontban csatlakozik.

E pontban találkozik Galícia, a ruszin terület, valamint Cseh-Szlovákia határa.

c) Cseh-Szlovákia északkeleti határa

Az Uzsoki-hágótól a Jablunkai-hegységig:


Iratok

A Kárpátok és a Beszkidek gerincvonalán húzódó, Magyarország és Galícia közötti régi határ.274274

f) A ruszin terület határa a Kárpátoktól délre275275

3. Romániával:

Az 1655. sz. magassági ponttól és nyugati irányban egy

megközelítőleg nyugat-délnyugati irányú másodlagos gerincvonal, majd ennek folytatásaként egy, a Tiszát a Visóval (Visso) való összefolyásától északra elérő, onnét e folyó sodorvonalát nyugatnak oly módon követő vonal, hogy a Máramarossziget-Borsa vasútvonal teljes hosszában román területen marad, ugyanakkor a ruszinoknak a legkedvezőbb föltételeket biztosítja ahhoz, hogy a folyótól északra, teljes egészében ruszin területen összekötő vonalat építsenek a Huszt-Alsóapsa (Also-Aspa)-Körösmező (Korösmez) vasúthoz,

a Tiszától egy Alsóapsától (Also-Aspa) nyugatra 9 kilométerre fekvő ponttól kiinduló,

a 805. sz. magassági ponttól 2 kilométerre délnyugatra eső pontig a Tisza és a Túr közötti gerincvonalon (Avas-hegység) haladó,

a szatmárnémeti-huszti vasutat Halmi állomástól 3 kilométerre északra átszelő,

a halmi-tiszaújlaki országút déli oldalán, attól 1 kilométernyi távolságra párhuzamosan haladó, majd a Batár folyását egy Magosligettől (Tiszaaújlaktól dél-délkeletre mintegy 7 kilométerre fekvő helység) közvetlenül keletre eső pontig követő vonal.

Ezen a ponton találkozik Románia, Magyarország, valamint a ruszin terület határa.

4. Magyarországgal:

Az 1655. sz. magassági ponttól és északnyugati irányban

Magyarország, Románia, valamint a ruszin terület határának csatlakozási pontjától és északnyugati irányban,

a Batár sodorvonala a Tiszával Tiszaújlaktól délre eső összefolyásáig,

a Tisza sodorvonala egy Badalótól nyugatra eső pontig,

egy

Beregdaróctól (Darocz) közvetlenül északkeletre eső pontig megközelítőleg észak-északnyugati irányban húzódó,

majd nyugatnak fordulva az Egercsével találkozó és egy Szalókától 5,5 kilométerre délkeletre eső pontig annak folyását követő,

azután északkeleti irányba forduló és a Tiszát Szalókától délre elérő,

a Tisza sodorvonalát a Csaptól 2 kilométerre kelet-délkekeletre eső cseh-szlovák határral való metszéspontig követő vonal.276276

1. SZ. MELLÉKLET

STATISZTIKAI TÁBLÁZATOK

(CSEH-SZLOVÁKIA TERÜLETE ÉS LAKOSSÁGA)

TERÜLETE NÉGYZETKILOMÉTERBEN

274274A d, e pontokat nem közöljük. Más témára vonatkozik.

275275Az 1. és a 2. pontot nem közöljük. Más témára vonatkozik.

276276A jelentés melléklete.


Iratok

LAKOSSÁG

A CSEH-SZLOVÁK KORMÁNY ÁLTAL KÖVETELT HATÁROK

LAKOSSÁG

A bizottság által javasolt határok


5.28. A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS-TERVEZETBE FOGLALANDÓ CIKKELYEKNEK A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÁLTAL ELŐTERJESZTETT VÁZLATAirat FDD száma: 301

iratszám:116



keltezési idő: 1919. március vége

ELSŐ CIKKELY

A magyar kormány elismeri a Kárpátoktól délre fekvő ruszin autonóm területet magában foglaló cseh-szlovák állam teljes függetlenségét, valamint kinyilvánítja, hogy elfogadja ezen állam határait úgy, ahogy azokat a szövetséges és társult hatalmak és a többi érdekelt állam megállapította.

2. CIKKELY

Magyarország és a cseh-szlovák állam határai a következők:277277

3. CIKKELY

15 nappal jelen szerződés hatálybalépését követően a föntebb leírt határvonal helyszínen történő kijelölése céljából héttagú bizottság alakul. A tagokból ötöt a szövetséges és társult hatalmak, egyet a cseh-szlovák állam, egyet pedig Magyarország nevez ki.

Fönnemlített bizottság többségi határozatai az érdekelt felekre nézve kötelező jelleggel bírnak.

4. CIKKELY

Magyarország a jelen szerződés alapján a cseh-szlovák államhoz csatolt területeket illető minden jogról és jogcímről lemond a cseh-szlovák állam javára.278278

5. CIKKELY

A cseh-szlovák állam részeként elismert területeken lakó magyar állampolgárokat a cseh-szlovák állampolgárság a magyar állampolgárság kizárásával teljes jogon megilleti.

6. CIKKELY

277277Lásd a föntebb, 115. sz. alatt közölt iratot.

278278Az irathoz fűzött jegyzet: A bizottság tervezetében e bekezdés a következőképpen hangzott: " a 2. cikkelyben meghatározott résztől északra eső területeket illető..."


Iratok

A cseh-szlovák állam részeként elismert területeken lakó magyar állampolgárok jelen szerződés hatálybalépésétől számított két éven belül jogosultak a magyar állampolgárság fenntartása mellett dönteni. A Magyarországon lakó, magyar állampolgárságú cseh-szlovákok hasonlóképpen jogosultak a cseh-szlovák állampolgárság mellett dönteni.

A férj döntése kötelező érvényű feleségére, a szülők döntése 18. életévüket be nem töltött gyermekeikre nézve.

A döntést követő tizenkét hónapon belül minden fönt említett döntési joggal élő személy köteles tartózkodási helyét azon államba áthelyezni, amelynek javára döntött.

E személyek jogosultak a másik állam területén - ahol döntésüket megelőzően lakóhelyük volt - birtokolt ingatlan vagyonukat megőrizni.

Ingó vagyonukat - annak jellegétől függetlenül - magukkal vihetik; azt semminemű - kiviteli, beviteli - vám vagy illeték nem terheli.

A külföldön élő magyar állampolgárságú cseh-szlovákok ugyanezen határidőn belül jogosultak - amennyiben ez nem ütközik az illető ország törvényeibe, és amennyiben nem szereztek az illető országban állampolgárságot - a magyar állampolgárság kizárásával a cseh-szlovák állampolgárságot megszerezni, igazodva a cseh-szlovák állam által elrendelt előírásokhoz.

7. CIKKELY

A cseh-szlovák államra eső pénzügyi terhek arányáról és jellegéről, valamint a jelen megállapodás tárgyát képező területátadás következményeként fölmerülő bármely egyéb kérdésről a békeszerződés határoz.

8. CIKKELY

Magyarország kötelezettséget vállal az öt szövetséges és társult hatalom által a Magyarországgal valamint a cseh-szlovák állammal határos országok gazdasági kapcsolatai elősegítése érdekében foganatosítandó, a közlekedési utakat érintő időleges vagy végleges intézkedések tudomásulvételére.


6. 1919. április6.1. FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 303

iratszám:117

irat típusa: 162. sz. távirat. Nagyon sürgős.



De Lobit tábornok részére (Budapestről) 31-i keltezéssel szikratávirat érkezett.

Kun Béla közli, tudomása van a tábornoknak a temesvári kormánybiztossal folytatott megbeszéléséről (141. sz. táviratom279279). Elismeri tévedését a március 19-i jegyzék280280 értékelését illetően, és hivatkozik Vix alezredesnek írt levelére. Kun Béla kész tárgyalásokat kezdeni, és tárgyalási alapként elfogadni a március 19-i jegyzék a gróf Károlyi által visszautasított föltételeit, kész a szövetségesek által javasolt bármilyen alapon tárgyalni.

A Bánságot illetően az új kormányzat szakít az előző kormány politikájával és nem ragaszkodik a területi

279279A kötetben nem közölt irat. A dokumentumban Roth Ottó, volt temesvári polgármesterrel folytatott tanácskozásról van szó, melynek során Roth ajánlatot tett az autonóm Bánság megszervezésére.280280A kötetben nem közölt irat.


Iratok

integritáshoz; a kérdést a Bánság belügyének tartja.

De Lobit tábornok mindössze a távirat vételét igazolta és utasításra vár.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Hongrie vol. 45, f. 2.

6.2. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 307

iratszám:118

irat típusa: 915-916. sz. távirat. Titkos.



A március 3-i 7300/3, 7313/3281281 folytatása. A Vix alezredestől kapott részletesebb beszámoló alapján:

1. Magyar kormány budapesti szövetséges missziók internálását tervezte, és csak a szövetséges tisztek, különösképpen a Vix alezredest határozottan támogató Baker angol alezredes föllépését és kivált a francia parancsnokság március 24-i figyelmeztetését követően bocsátotta őket szabadon.

2. A szocialistákhoz közeledő kommunisták az arra a bejelentésre fölzúdult magyar nemzeti mozgalmat használták ki, mely szerint békekonferencia véglegesen területeket ad románoknak, melyeket magyarok kötelesek kiüríteni semleges övezet kialakítása végett.

E sakkhúzás felelősét gróf Károlyi (Karoly) személyében kell keresni.

3. Kapcsolatfölvétel kommunista párttal nem látszik célszerűnek, hasznosabbnak tűnik a Magyarország integritásának kérdésében hajthatatlanabb, de a bolsevik előretöréssel szembeszálló, annak érdekében áldozatokra is hajlandó rendpárt támogatása. E párt a népszavazás minél szélesebb körű alkalmazását kéri, valamint azt, hogy a magyarok a békekonferencia elé járulva védhessék meg érdekeiket. Vége.


6.3. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 310

iratszám:119282282

irat típusa: 3.333 BS/3. sz. távirat. Titkos.



A szövetséges és társult hatalmak megbízásából Smuts angol tábornok különleges megbízatással az alábbi

281281E két iratban a tábornok helyzetelemzést ad és sürgeti a katonai beavatkozást Budapesten.

282282Másolatot kapott: a hadügyminisztérium katonai titkára, S. Pichon külügyminiszter, Foch marsall, a szövetséges hadseregek főparancsnoka, a versailles-i Legfelsőbb Haditanács, Alby tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke, valamint a hadsereg vezérkarának elhárító irodája.


Iratok

utasításokkal ellátva Magyarországra érkezik.

Fölhívom önt arra, hogy minden utasítást, amelyet Smuts tábornok a magyar és román csapatok között fölállított övezeten belül végrehajtandó intézkedésekre avagy az övezet szövetséges csapatok által történő megszállásának módjára vonatkozóan ad, hajtson végre.

Hasonlóképpen fölhívom arra, hogy Smuts tábornoknak - küldetése sikeres végrehajtásának érdekében - minden támogatást adjon meg.

Smuts tábornok az alábbi utasításokkal ellátva érkezik:

Idézőjel. - Smuts tábornok Magyarországra utazik, hogy megvizsgálja az 1918. november 3-án a Villa Giustiban megkötött fegyverszünet,283283 az 1918. november 13-i katonai egyezmény284284 és különösképpen azon intézkedés általános végrehajtását, amelyet a Legfelsőbb Haditanács a román és a magyar csapatok között Erdélyben fölállítandó semleges övezetet illetően hozott. Ezzel kapcsolatban Smuts tábornok feladata az lesz, hogy föltárja a magyar kormány előtt azokat az okokat, amelyek miatt az övezetet létrehozták; egyértelműen bizonyítsa, hogy ezen intézkedéssel kizárólag a vérontást akarják megakadályozni, az arra irányuló legcsekélyebb szándék nélkül, hogy a Magyarország és Románia közötti határ jövőbeni megállapításába előre belefolyjanak. E kérdés tanulmányozása ugyanis kellő mértékben nem történt meg, és végleges rendezésére a békeszerződés aláírása előtt nem kerül sor.

Smuts tábornok minden, a szövetséges és társult kormányok érdekében hasznosnak tartott intézkedést meghozhat a semleges övezeten belül és ennek az övezetnek a szövetséges csapatok által történő megszállás

Smuts tábornok minden olyan intézkedést meghozhat a semleges övezeten belül és ezen övezet szövetséges csapatok által történő megszállásának módját illetően, amit a szövetséges és társult kormányok szempontjából előnyösnek ítél.

Azután Smuts tábornok azt fogja megvizsgálni, hogy a legutóbbi kormányváltozást követően milyen bánásmódban részesültek a budapesti szövetséges képviseletek.

Smuts tábornok úgy Magyarországon, mint másutt a legteljesebb mozgási szabadságot élvezi és fölhatalmazása van arra, hogy a fönti - vagy bármely azokhoz kapcsolódó - utasítások végrehajtása érdekében minden szükséges lépést megtegyen.

Tevékenységéről részletes jelentést készít a Legfelsőbb Haditanácsnak részére. - Idézőjel bezárva.

Jelen távirat szövegét Berthelot és De Lobit tábornokok késedelem nélkül megkapják.


6.4. FELJEGYZÉS A MAGYAR BOLSEVIZMUS ELLENI SZERB TÁMOGATÁSRÓLirat FDD száma: 316

iratszám:120285285



A szövetségesek által hozott területi döntésekkel való szembeszegülés és mindenekelőtt az Erdély román megszállásával szembeni fegyveres ellenállás szándékával létrehozott, az orosz szovjetekkel kapcsolatban álló budapesti bolsevista kormány megalakulása sürgetően veti föl a bolsevizmus megfékezésének kérdését a Balkánon és Közép-Európában.

283283Az osztrák küldöttséggel Ausztria-Magyarország nevében aláírt fegyverszünet.

284284A Henrys tábornok, Mišić vajda és Linder Béla által aláírt katonai megállapodás. Lásd a 9. sz. alatt közölt iratot.

285285Aláírás nélkül.


Iratok

Az orosz bolsevikok által Ukrajnában és Dél-Oroszországban kifejtett nyomás már fölöttébb nyugtalanító:

1. - Veszélyeztetik az Odesszában állomásozó csekély számú szövetséges erőt, amelyek fönntartása egy 900 000 lakosú város ellátásának csaknem megoldhatatlan kérdését veti föl

2. - Románia ki van téve annak, hogy egy Besszarábiából (ahol a vele szemben ellenséges elemek már a bolsevikokat támogatják) kiinduló támadás, egy Erdélyben (ahol 25 000 fő gyűlt össze ellene) elindított magyar akció és esetleg egy dobrudzsai (ahonnét az angolok éppen most vonták ki csapataikat) bolgár agresszió harapófogójába kerül.

3. - Dél-Galícia, ahol az ukránok a Lembergbe bezárkózott lengyelek ellen harcolnak, olyan rést jelent, amelyen át a (már csaknem az egész Ukrajnát hatalmában tartó) bolsevik hadsereg segédkezet nyújthat a magyaroknak.

4. - Bécs városa a Budapest példáján nekibátorodott forradalmárok befolyása alá került; rendőrsége megbízhatatlan, a fölötte parancsnokló hadügyminiszter veszélyes elem; a vasutasok sztrájkra készülődnek.

Annak érdekében, hogy a bolsevista anarchia terjedésének veszélyét elhárítsuk, és ellenségeinknek békefeltételeinkkel szemben kifejtett ellenállását megtörjük, a helyszínen állomásozó (a leszerelés, valamint egy részüknek Ázsiába, illetve Európa egyéb pontjaira történt elszállítása eredményeképpen létszámukban megcsappant) szövetséges csapatoknak négy oszlopra kell támaszkodniuk: kettőre elől (Lengyelország és Románia), kettőre pedig hátul (Cseh-Szlovákia és Szerbia).

Ha föl akarjuk használni (a keleten a bolsevikok, nyugaton a németek által fenyegetett) Lengyelországot, haza kell küldjük a lengyel hadosztályokat.

Ahhoz, hogy Románia megszervezhesse hadseregét, a hiányzó lábbelit, ruházatot és fölszerelést kell rendelkezésére bocsátanunk: katonája van elegendő.

A Cseh-Szlovák Köztársaság fölajánlotta, hogy segítségünkre lesz Budapesten: ugyanakkor (hogy lakossága valamint csapatai fölött erkölcsi tekintéllyel rendelkezzen) kéri a határok megállapítását, katonai fölszerelés (mindenekelőtt puska és lőszer) biztosítását, arról a 40 000 fölszerelt cseh hadifogolyról nem is beszélve, akiknek hazaküldését az olasz kormányzat késlelteti

Marad Szerbia. Voltaképpen komoly katonai támogatás dolgában erre az utolsóra számíthatunk a legjobban; hadserege a keleti hadjárat során kiválónak bizonyult, és amennyiben a csapatok szelleme bizakodó, nagyon jó eredményt lehet várni tőlük.

Azonban egy alapvető fontosságú erkölcsi tényező hiányzik. A szerbek nincsenek megelégedve a szövetségesekkel, sőt a franciákba vetett bizalmuk egy része is semmivé lett az olaszok iránt részünkről kényszerűen tanúsított kímélet, valamint amiatt, hogy annyira szívünkön viseltük a Temesi Bánságra irányuló román követeléseket. E közhangulat annál is inkább veszélyes, mert a horvátországi, szlavóniai és szlovéniai agrárszocialisták bizonyos mértékű bolsevik agitációnak vannak kitéve, amelyet csak tovább fokoz a nagyhatalmak abbeli késlekedése, hogy függetlenségüket a belgrádi országgyűlés által kihirdetett formában - a Szerbiával történő egyesülés révén - elismerjék. Minden rendelkezésünkre álló értesülés arra utal, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság szövetséges hatalmak által történő elismerése általános lelkesedést váltana ki, és minden támogatást, amit csak akarunk, megkapnánk tőlük.

Ekképpen sürgősséggel merül föl a szerb-horvát-szlovén állam elismerésének kérdése, és ez az elismerés, amennyiben őszintén akarjuk, könnyebben rendezhető, mint gondolnánk.

Először is nincs arról szó, hogy a határok kényes kérdésében egyidejűleg kellene döntésre jutni; ez minden körülmények között és teljes egészében későbbre halasztandó. Következésképpen az olasz kormány nem tud törvényes módon föllépni ellene, hiszen abban általános az egyetértés, hogy - a lakosság szabad akaratának megfelelően - a békeszerződés aláírásának másnapján szükség lesz egy jugo-szláv állam megalakítására; Olaszországnak így pusztán hiúsági kérdésben kell engednie.

Mi több, nyilvánvalóan saját jól felfogott érdekében áll, hogy kezdeményezze ezt az elismerést, ami által lehetősége nyílna a rendezésre váró kérdések lezárására: e lépést már jó ideje meg kellett volna tennie.

Az Egyesült Államok és Svájc (a területi kérdések fönntartásával) máris elismerték a szerb-horvát-szlovén


Iratok

államot. Az amerikai, az angol és a francia kormányfők határozott 286286 és baráti föllépésével rá kell bírni Orlandót arra - kidomborítva Olaszország érdekeit, valamint a szerb támogatás nélkülözhetetlenségét a magyarok ellen -, hogy az olasz kormány elszánja magát e politikai engedményre.

Másfelől a szerb kormányzat éppen a közelmúltban újította meg arra irányuló kérelmét, hogy a hadsereg létszámát 250 000 főre növelje; a kérés teljesítését - tekintettel a magyarországi eseményekre - Franchet ďEsperey tábornok táviratilag támogatta.

Ugyanezen fölvetés az év elején elutasításra talált, tekintettel arra, hogy az angolok nem voltak hajlandóak részt vállalni a létszámnövelés költségeiből és a politikai helyzet sem indokolta, sőt - az olasz-szerb nézeteltérések miatt - egy ilyen intézkedés kifejezetten alkalmatlannak bizonyult volna.

E kérdést - úgy tűnik - a másikkal egy időben szükséges rendezni: az új állam szövetségesek - ideértve Olaszországot is - által történő elismerésével megszűnik az a veszély, amit a szerb hadsereg létszámának növelése jelent; ami pedig ennek költségeit illeti - tekintve, hogy életbevágóan fontos közös érdekről van szó - a szövetségesek majd megosztják egymás között.


6.5. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 321

iratszám:121

irat típusa: 2.580/2B sz. irat. Szigorúan titkos.



De Gondrecourt tábornok arról értesített, hogy egy székely ügynök a következő ajánlattal kereste meg:

1. - A székelyek a bolsevizmus leverésére jelentős erőkkel Budapest ellen akarnak indulni.

2. - Tőlünk

a) teljes bizonyosságot kérnek arra nézve, hogy a románok - a székelyek Budapest elleni támadását kihasználva - nem fognak Erdélyben előrenyomulni;

b) valamint korlátozott mértékű támogatást, ami a semleges övezet részleges megszállását jelentené Békéscsaba térségében.

Ezennel továbbítom önnek a De Gondrecourt tábornoknak tett javaslatot. A békéscsabai térség megszállása minden további nélkül végrehajtható, amennyiben a magyar kormány hajlandó a március 19-i jegyzékben 287287

foglalt föltételek biztosítására - , és amennyiben nem hajlandó, úgy a székelyek hadmozdulatának - hogy könnyebb legyen a dolgunk - meg kellene előznie a miénket.

Föntieket továbbítva önnek, szükségesnek tartom fölhívni a figyelmét arra, hogy - Smuts tábornok megbízatásáról nem lévén tudomásom - nem világos előttem, vajon a De Gondrecourt tábornoknak tett ajánlat nem keresztezi-e a már minden bizonnyal Budapesten tartózkodó Smuts tábornok részére Párizsban megszabott utasításokat.


6.6. A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGÁNAK A 286286Állam-, illetve kormányelnökök.

287287A semleges zónát leíró jegyzékről van szó.


Iratok

SZÖVETSÉGESEK LEGFELSŐBB TANÁCSA ELÉ BETERJESZTETT JELENTÉSEirat FDD száma: 323

iratszám:122288288




JELENTÉS ROMÁNIA HATÁRAIRÓL

1. A bizottság - a február 1-jén a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsától kapott megbízásnak megfelelően - vizsgálat alá vette a román követelések által fölvetett területi kérdéseket.

Sorra véve Besszarábia, Bukovina, Erdély, a Bánság kérdését, a bizottság e különböző térségekben javaslatot tett Románia határainak megállapítására. Rövid följegyzésekben fejtette ki azokat az elveket és tényeket, amelyek alapján döntését e fönti kérdések mindegyikében meghozta.

Az elfogadott teljes határnak az 1:1 000 000 léptékű nemzetközi térkép alapján készült leírása, a román-magyar, illetve a román-jugo-szláv határnak az 1:2 000 000 léptékű osztrák térkép alapján készült részletes leírása csakúgy, mint a statisztikai táblázatok, valamint a térképek a jelentés mellékleteként szerepelnek.

2. A bizottság szükségesnek tartotta, hogy azokra a kérdésekre is figyelmet fordítson, amelyek ugyan nem érintik Románia területi követeléseit, ám mégis fönnáll a veszélye annak, hogy a Román Királysággal közvetlen szomszédságában elmérgesednek és a szomszédos államokkal fönnálló viszonyát megrontják. Külön följegyzés foglalkozik Dobrudzsával és Timokkal.

3. A bizottság több ízben jelezte: szükség van az etnikai vagy vallási kisebbségek jogait szavatoló intézkedések foganatosítására Romániában. A zsidó kérdésre külön is kívánatosnak tartotta fölhívni a Legfelsőbb Tanács figyelmét.

4. A bizottságot - korlátozott meghatalmazásának megfelelően - vizsgálódásai során és döntéseiben a tények valamint az igazságosság követelményeinek tisztelete irányította.

Következésképpen úgy ítélte meg, nem föladata az előterjesztett követelések jogi alapjairól nyilatkozni, amely alapok értékelése a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsára tartozik, és amelyek önmagukban egyébként sem alkalmazhatók a békekonferencia elé beterjesztett kérelmek egészére.

III.289289

ERDÉLY HATÁRA290290

I. ELVI SZEMPONTOK

A. A bizottság javasolja nem csak a tulajdonképpeni Erdély, hanem a vele határos román többségű kerületek Romániához való csatolását is. Mindamellett e sáv kisebb egységeire nézve nem minden esetben tudta alkalmazni az etnikai elvet, mégpedig a következő okokból:

a) A nyelvi határon fekvő, román falvakkal körülvett magyar városok esetében a bizottság úgy gondolja, hogy a vidéki lakosság nemzetiségét előnybe kell helyezni a városokban a magyar közigazgatás által mesterségesen kialakított többségi lakosság nemzetiségével szemben.291291

288288A jelentést az elnök, A. Tardieu, Clive Day, Charles Seymour, Eyre A. Crowe, A. W. Leeper, J. Laroche, G. de Martino, valamint L. Vannutelli Rey írták alá.289289Az I. és a II. szakaszt nem hozzuk.

290290Lásd a 3. sz. térképet.

291291Az irathoz fűzött jegyzet: Az olasz küldöttség ezzel szemben azt az elvet támogatja, amely szerint a városi lakosság nemzetiségét - a városok kiemelkedő társadalmi, szellemi valamint gazdasági jelentősége folytán - előnybe kell helyezni a falusi lakosság nemzetiségével


Iratok

b) Másrészt a bizottság úgy véli, tönkretennék az erdélyi hegyvidék gazdasági egységét, amennyiben a völgyek alföldre nyíló kijáratát, valamint az ezeket egymással, illetve a Dunával összekötő vasútvonalat nem csatolnák Romániához.

c) Végül a bizottság véleménye szerint e vonalat a béke érdekében össze kell kapcsolni a szövetséges országok vasúthálózatával, hogy ekképpen az jelentős tranzitvonallá váljon ezen államok valamint a Duna között.

B. A bizottság tudomásul vette az erdélyi kormány részéről elhangzott nyilatkozatokat, amelyek a román kormány helyeslésével találkoztak, és amelyek helyi közigazgatás, oktatás és vallás tekintetében teljes autonómiát biztosítanak a magyar, székely, német vagy egyéb kisebbségeknek. A bizottság úgy véli, helyénvaló lenne a román kormánytól e kötelezettségek megerősítését kérni

II. GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS

A. Északi határ:

a) A bizottság által Erdély északi határának javasolt vonal - a román központ, Máramarossziget kivételével - a ruszinoknak adja a Tisza völgyét az ott haladó vasútvonallal együtt. Egyébként lehetőséget ad a ruszinoknak, hogy a várost elkerülő pálya megépítésével helyreállítsák a vonal folytonosságát.

b) A bizottság véleménye szerint a Tiszaújlak-Rahó vasútvonal, valamint e vasútvonal két oldalán húzódó, abba csatlakozó többi vonal igazgatása az elkövetkezőkben a szövetséges és társult kormányok szigorú ellenőrzésével kell hogy történjék, oly módon, hogy a szomszédos és érdekelt államok azokat szabadon használhassák mindaddig, ameddig Máramarossziget és Szatmárnémeti között, román területen, illetve a Tisza északi partján, cseh-szlovák területen az egybefüggő vonal nem készül el. A szövetséges és társult kormányok által gyakorolt szigorú ellenőrzés körülményeinek valamint időtartamának meghatározása nevezett kormányokra tartozik.

c) Az olasz küldöttség kifejezésre juttatta, hogy a béke érdekében szükséges harmadik állam bevonása nélküli, közvetlen kapcsolat létesítése Nyugat-Erdély valamint Galícia és Lengyelország között. Ennek érdekében indítványozta a Tiszától Máramarosszigetnél, a várostól nyugatra, illetve keletre, északi irányban kanyarodó két vasútvonalnak Romániához történő csatolását.292292

A bizottság nem hiszi, hogy el kellene fogadnia ezt a javaslatot, amely a magyar ruszinok területének kettéhasítását eredményezné, és lehetetlenné tenné az egységes fejlődést e nép számára, amelynek sorsát az illetékes bizottság a cseh-szlovák államra bízta.

B. Nyugati határ:

a) A bizottság által Erdély nyugati határának javasolt vonal lehetővé tenné, hogy Románia - egy Kisjenő és Nagyszalonta között könnyűszerrel kivitelezhető összekötő vonal megépítésével - Aradon, Nagyváradon, Nagykárolyon és Szatmárnémetin keresztül közvetlen összeköttetést létesítsen a Duna és a Felső-Tisza-vidék között.

b) A bizottság véleménye szerint a Nagyszalontáról Gyulán és Békéscsabán (Bekescaba) át Aradra vezető vasútvonal, valamint e vasútvonal két oldalán húzódó, abba csatlakozó többi vonal igazgatása az elkövetkezőkben a szövetséges és társult kormányok szigorú ellenőrzésével kell hogy történjék, oly módon, hogy a szomszédos és érdekelt államok azokat szabadon használhassák mindaddig, ameddig a Nagyszalontát Kisjenőn át Araddal összekötő egybefüggő vonal román területen nem készül el. A szövetséges és társult kormányok által gyakorolt szigorú ellenőrzés körülményeinek valamint időtartamának meghatározása nevezett kormányokra tartozik.

c) A bizottság tisztában van azzal, hogy a cseh-szlovák területekre irányuló forgalom lebonyolítására jobban megfelelne a közvetlen nagykároly-csapi vonal, ám - tekintettel az e vasút által átszelt területek színmagyar jellegére - olyan határvonal mellett döntött, amely noha keletebbre metszi a Tiszát, mindamellett lehetőséget biztosít egy Halmi és Tiszaújlak között könnyen megvalósítható összekötő pálya építésére.

IV.

szemben.Ugyanakkor az olasz küldöttség szükségesnek ítélte, hogy az arad-máramarosszigeti vasútvonal mentén fekvő magyar városok esetében eltekintsen ezen elvtől, mégpedig egy másik, általa úgyszintén támogatott elv érvényesítése következtében, mely szerint minden, az állam gazdasági életéhez valamint stratégiai biztonságához nélkülözhetetlen vasútvonalnak szükségképpen az illető állam területén kell maradnia, még akkor is, ha valamely szakasza idegen népesség lakta területen halad át.292292Az irathoz fűzött jegyzet: A javaslatot a területi kérdések központi bizottsága előtt visszavonták.


Iratok

A BÁNSÁG HATÁRA

I. ELVI SZEMPONTOK:

a) A bizottság a legnagyobb figyelemmel tanulmányozta a Bánság oszthatatlanságának alátámasztása érdekében fölsorakoztatott román érveket.

Habár történetileg nem találta őket meggyőzőnek, gazdasági szempontból elismeri érvényességüket. A bizottság így tehát megállapítja, hogy a Bánságban nincs természetes választóvonal, és egy mesterségesen kijelölt, vasútvonalakat és vízi utakat kettévágó vonal zavart kelthet a térség gazdaságának működésében.

b) Mindamellett a bizottság nem gondolja azt, hogy ezen ok elégséges lenne a Bánság délnyugati részében élő, Belgráddal szoros kapcsolatokat fönntartó, fejlett gazdasággal rendelkező jugo-szláv népesség évszázados törekvéseinek megakadályozására.

c) Másrészt a bizottságnak az a véleménye, hogy a Bánságnak a Tisza-Maros összefolyása körüli része úgy etnográfiai, mint gazdasági szempontból Szeged (Szegedin) közvetlen szomszédsághoz tartozik, következésképpen a várossal egyetemben magyar területen kell maradnia.

II. GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS:

A.) A bizottság a Szegedtől délkeletre fekvő övezetet Magyarországnak tartja fönn. A Bánság fönnmaradó részére nézve pedig úgy határozott, hogy fölosztja a románok és a szerbek között, mégpedig lehetőség szerint fönntartva az egyensúlyt mindkét nemzetiségnek a másik félhez kerülő elemei között.

A bizottság által javasolt határvonal révén a Bánságban mintegy 75 000 román kerül Jugo-Szláviához, illetve mintegy 65 000 szláv Romániához.

B.) Egyúttal ez a határvonal a lehetőségeknek megfelelően mindegyik államnak közlekedési utakat kíván biztosítani a neki juttatott övezetben.

a) A határvonal Romániának juttatja a Marost Szeged környékéig, hasonlóképpen Romániának adja a Duna menti folyami kikötőt, Báziást, amelyet a későbbiek során összeköthet a nyugat-erdélyi fővonal meghosszabbítását képező Arad-Temesvár vasútvonallal.

b) A bizottság véleménye szerint a Vejte-Báziás vasútvonal, valamint e vasútvonal két oldalán húzódó, abba csatlakozó többi vonal igazgatása az elkövetkezőkben a szövetséges és társult kormányok szigorú ellenőrzésével kell hogy történjék, oly módon, hogy a szomszédos és érdekelt államok azokat szabadon használhassák mindaddig, ameddig a Vejtét Báziással összekötő egybefüggő vonal, román területen nem készül el. A szövetséges és társult kormányok által gyakorolt szigorú ellenőrzés körülményeinek valamint időtartamának meghatározása nevezett kormányokra tartozik.

c) A határvonal Jugo-Szláviának juttatja a Tisza alsó szakaszán a folyó mindkét partját, valamint a Nagykikindát, Nagybecskereket (Nagy-Bescskerek) és Versecet a Duna menti Pancsovával összekötő vasútvonalrendszert.293293

C.) Tekintettel a kérdés bonyolult voltára valamint az egymással szemben megnyilatkozó szenvedélyekre, a bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy szükség van - a Nemzetek Szövetsége rendelkezéseinek megfelelően - kölcsönös kisebbségvédelmi egyezményekre.

3. SZ. MELLÉKLET

STATISZTIKAI TÁBLÁZATOK

A. ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK

293293Az irathoz fűzött jegyzet: A bizottság által megfogalmazott szöveg eredetileg a következőképpen hangzott:"A határvonal Jugo-Szláviának juttatja a Tisza alsó szakaszán a folyó mindkét partját, valamint a Nagykikindából kiinduló, a Dunát Pancsovánál elérő két vasútvonalat."


Iratok


6.7. A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS-TEVEZETBE FOGLALANDÓ CIKKELYEKNEK A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÁLTAL ELŐTERJESZTETT VÁZLATAirat FDD száma: 324

iratszám:123




ELSŐ CIKKELY

Magyarország és Románia határai a következők:294294

2-5 CIKKELY295295

6. CIKKELY

A Nagyszalontáról Gyulán és Békéscsabán át Aradra vezető vasútvonal, valamint e vasútvonal két oldalán húzódó, abba csatlakozó többi vonal igazgatása az elkövetkezőkben a szövetséges és társult kormányok szigorú ellenőrzésével történik oly módon, hogy a szomszédos és érdekelt államok azokat szabadon használhassák mindaddig, ameddig a Nagyszalontát Kisjenőn át Araddal összekötő egybefüggő vonal román területen nem készül el.

A szövetséges és társult kormányok által gyakorolt, jelen cikkelyben előírt szigorú ellenőrzés körülményeinek valamint időtartamának meghatározása nevezett kormányokra tartozik.

7. CIKKELY

Szükség esetén külön kikötés rendelkezik Magyarország azon pénzügyi vagy egyéb terheinek mértékéről és jellegéről, amelyeket esetleg Románia tartozik viselni, továbbá az államhatalomnak jelen megállapodás tárgyát képező területeken történő átadásával kapcsolatos - többek között a levéltárakat, valamint a hivatalos és közigazgatási okmányokat illető - minden egyéb kérdésről is.

8. CIKKELY

A háborús felelősséget vizsgáló bizottság határozatának előkészítéséhez:

Háború alatt elkövetett politikai vagy katonai cselekményekért jelen szerződés alapján Romániához csatolt magyar területek egyetlen lakosa sem személyében, sem javaiban nem üldözhető vagy háborgatható.


6.8. A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGÁNAK A SZÖVETSÉGESEK LEGFELSŐBB TANÁCSA ELÉ TERJESZTETT JELENTÉSEirat FDD száma: 326


295295A 2-5. cikkely - az országnév kivételével - tartalmilag megegyezik a 116. sz. alatti irat 3-6. cikkelyével.


Iratok

iratszám:124




JUGOSZLÁVIA TELJES HATÁRÁNAK LEÍRÁSA

(1:1 000 000 léptékű nemzetközi térkép)296296

Jugo-Szlávia határai a következők:297297

3. Határa Magyarországgal.298298

Jugo-Szlávia, Románia és Magyarország határának Makótól 9 kilométerre délnyugatra eső találkozási pontjától kiindulva:

Egy megközelítőleg nyugat-délnyugati irányú, Óbéb és Kübekháza falvak között húzódó vonal.

Egy megközelítőleg nyugat-északnyugati irányú, Gyála és Szentiván falvak között húzódó, majd a Tisza fő sodorvonalát elérő vonal.

A Tisza fő ágának sodorvonala lefelé, majd a holt ág völgyvonala fölfelé, a Nagyrét-szigetet délről megkerülve.

Egy megközelítőleg északkelet-délnyugati irányú,

Röszkétől délre húzódó,

a Szabadka-Kiskunhalas vasútvonalat Kelebia állomástól mintegy 3 kilométerre délkeletre átszelő vonal.

Egy megközelítőleg északkelet-délnyugati irányú,

a Szabadka-Baja vasútvonalat Csikéria állomástól mintegy 1,5 kilométerre keletre metsző,

a Kígyós folyóval annak Bácsmadarastól 4 kilométerre kelet-északkeletre található kanyarulatában találkozó,

e folyó sodorvonalát nyugati irányban követő,

a Regőcét északon és nyugaton övező tóvidéket a határmegállapító bizottság által a helyszínen kijelölendő irányban átszelő, a falut a jugo-szláv oldalon hagyó,

Regőcétől nyugatra ismét a Kígyós folyó sodorvonalához csatlalkozó és azt a regőcei vasúti elágazástól mintegy 8 kilométerre délnyugatra eső pontig követő,

majd nyugat-délnyugati irányba fordulva Hercegszántó és Bereg között húzódó, a Duna fő ágát a Kiskőszeg 169. sz. magassági ponttól mintegy 8 kilométerre északra átszelő vonal.

A Duna fő ágának sodorvonala déli irányban a Dráva folyóval való összefolyásáig.

A Dráva fő ágának sodorvonala északnyugati irányban a Mura folyóval való összefolyásáig.

A Mura sodorvonala addig a pontig, ahol a Magyarország és Ausztria közötti határ északi irányban eltér a folyótól.


296296Az irathoz fűzött jegyzet: Részletesen lásd az 1: 200 000 léptékű osztrák vezérkari térképen. - A kötetben nem szereplő dokumentum.

297297Az 1. és 2. pontot nem közöljük.

298298Lásd a 4. sz. térképet.


Iratok

6.9. A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS-TERVEZTBE FOGLALANDÓ CIKKELYEKNEK A ROMÁN ÉS JUGOSZLÁV ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÁLTAL ELŐTERJESZTETT VÁZLATAirat FDD száma: 327

iratszám:125




I. CIKKELY

Magyarország elismeri a jugo-szláv állam teljes függetlenségét az alább meghatározott határokon belül.

II. CIKKELY

A jugo-szláv állam határai a következők:299299

III-VI. CIKKELY300300

VII. CIKKELY

A Kotor-Barcs (Barcz) vasútvonal, valamint e vasútvonal két oldalán húzódó, abba csatlakozó többi vonal igazgatása az elkövetkezőkben a szövetséges és társult kormányok szigorú ellenőrzésével történik oly módon, hogy a szomszédos és érdekelt államok azokat szabadon használhassák mindaddig, ameddig a Mura és a Dráva jobb partján, jugo-szláv területen nem készül el egybefüggő vonal.

A szövetséges és társult kormányok által gyakorolt, jelen cikkelyben előírt szigorú ellenőrzés körülményeinek valamint időtartamának meghatározása nevezett kormányokra tartozik.

VIII. CIKKELY

Szükség esetén külön kikötés rendelkezik Magyarország azon pénzügyi vagy egyéb terheinek mértékéről és jellegéről, amelyeket esetleg a jugo-szláv állam tartozik viselni, továbbá az államhatalomnak jelen megállapodás tárgyát képező területeken történő átadásával kapcsolatos - többek között a levéltárakat, valamint a hivatalos és közigazgatási okmányokat illető - minden egyéb kérdésről is.

IX. CIKKELY

(Fönntartandó a háborús felelősséget vizsgáló bizottság határozatának előkészítéséhez.)

Háború alatt elkövetett politikai vagy katonai cselekményekért jelen szerződés alapján Romániához csatolt magyar területek egyetlen lakosa sem személyében, sem javaiban nem üldözhető vagy háborgatható.


6.10. A TERÜLETI KÉRDÉSEK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK A LEGFELSŐBB TANÁCS ELÉ TERJESZTETT JELENTÉSEirat FDD száma: 328

iratszám:126301301


300300A III-VI. cikkely tartalmilag megegyezik a 116. sz. alatti irat 3-6., illetve a 123. sz. irat 2-5 cikkelyével.

301301A jelentést A. Tardieu, S. E. Mezes, Eyre Crowe, Salvago-Raggi márki, valamint Ijuin irták alá. A területi biztottságok jelentései a


Iratok


keltezési idő: Párizs,302302

ROMÁNIA LEHETSÉGES HATÁRAIRA VONATKOZÓAN

A területi kérdések központi bizottsága - a Legfelsőbb Tanács útmutatása alapján - tanulmányozta a román ügyek bizottságának jelentését.

A központi bizottság egyhangúlag támogatja a román ügyek bizottsága javaslatainak egészét, és tisztelettel ajánlja a Legfelsőbb Tanácsnak elfogadásra az akár egy kollektív szerződésbe, akár az egyfelől Románia, másfelől Ausztria, Magyarország, Oroszország, a cseh-szlovák, valamint a jugo-szláv állam közötti szerződésekbe foglalandó cikkelyek tervezetét.303303

levéltári jelzet: AD.Actes de la Conférence de la Paix, vol. 56, Comité Central des Questions Territoriales

6.11. HALLIER TÁBORNOK, A BÉCSI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK, HADÜGYMINISZTERNEK ÉS A HADSEREG VEZÉRKARÁNAKirat FDD száma: 332

iratszám:127

irat típusa: 6/3. sz. irat. Titkos.

keltezési hely: Bécs,


10. és 11. sz. táviratom304304 folytatásaként van szerencsém mellékelten megküldeni a Smuts tábornok és a magyar kormány között április 4-én és 5-én folytatott tárgyalások fordítását.

A hadsereg vezérkara által a Smuts tábornok megbeszélésein való részvételre kijelölt ĽHôpital (Lhopital) százados csak április 6-án jött meg Bécsbe; ott találkozott a Bukarestből visszatért angol főtiszttel. 9-én, szerdán érkezik Párizsba, készen arra, hogy a misszióval kapcsolatos minden szükséges fölvilágosítást megadjon.

Szóvá kell tennem, hogy a francia küldött távolmaradása misszióból nemcsak a budapesti, de a bécsi körökben is rendkívüli meglepetést keltett. Csakugyan, a kommunista vezetők egy vasárnap, április 6-án tartott bécsi gyűlésen kifejtették, hogy Smuts tábornok Budapestre menesztése arra utal, az antant fél a bolsevizmustól, ezért teremt kapcsolatot ilyenforma kormánnyal akkor, amikor ugyanezt megtagadja az osztrák kormányzattól; következésképpen az antantra való nyomásgyakorlás legmegfelelőbb formáját a bolsevizmus jelenti.

Másfelől Budapesten - a föntivel megegyező véleményén túl - a magyar kormány elégedetten vette tudomásul, hogy egyetlen francia küldött sem vesz részt a tárgyalásokon. Ez azt a benyomást kelti, mintha ebben olyan országban, ahol miénk az elsőség, mindenből kiszorultunk volna, és az irántunk táplált mély ellenséges érzületet mutatja az efölött megnyilvánuló nagyfokú elégedettség.

Nyugodtan kijelenthetjük, Smuts tábornok anélkül utazott el Budapestre, hogy akár a francia vezérkar által mellérendelt Lhopital századost, akár a kijelölt amerikai tisztet, akár a versailles-i szövetséges haditanács képviselőjét, Thompson tábornokot bevárta volna.

külügyminiszterek tanácsa elé kerültek, amely május 8-án vizsgálta meg Magyarország határait. A tanács elfogadta a bizottságok javaslatait. További egyeztetések után a Legfelsőbb Tanács döntését a cseh-szlovák-magyar és a magyar-román határról június ll-én hivatalosan közölték a román és a cseh-szlovák kormánnyal. Ezt követően egyeztetés történt az Ipoly-szögi vasútvonal ügyében a cseh-szlovák delegációval, amely végül a javára tett ki igazi tás után a kihirdetett határt elfogadta. Ezzel szemben a román küldöttség nem fogadta el a Legfelsőbb Tanács döntését. Június lJ-án Clemenceau a döntésről hivatalosan értesítette mindhárom érdekelt kormányt.302302Keltezés nélkül, valószínűleg 1919. áprilisa.

303303A továbbiakban egy jelentéktelen változtatásról van szó a jugo-szláv-román határon.



Iratok

Az április 6-án Bécsbe érkezett Lhopital százados már csak a jelenlegi magyar kormánnyal Budapesten folytatott tárgyalásairól visszatérőben találkozhatott Smuts tábornokkal. A százados április 7-én elkísérte a tábornokot Prágába, ahol az titkos tárgyalást folytatott Masarykkal (Mazaryk). A százados a Smuts-misszióval együtt érkezik szerdán Párizsba.

Értesülések szerint Smuts tábornok kijelölte magyar kormánynak semleges övezetet, és kérte november 3-i305305

és 13-i306306 fegyverszünet betartását kiemelve, hogy semleges övezet legkevésbé sem befolyásolja jövendőbeli határt. Magyar kormány elvben elfogadja semleges övezetet de kéri, hogy keleti határát Marosig vonják vissza. A kérdésről Smuts tábornok beszámol párizsi békekonferenciának. Magyar kormány kérte, hogy Magyar Köztársaság, Csehország, Románia, Jugo-Szlávia, Szerbia és Ausztria tartson konferenciát gazdasági és határkérdések megvitatására.

Antant tárgyalások Magyarországgal

Jegyzékváltás Smuts tábornok és a tanácskormány között


keltezési idő: április 6.

A magyar távirati iroda tudósítója a következő jegyzékváltásról számol be:

Smuts tábornok április 4-én a következőkel javasolta a Magyar Tanácsköztársaságnak:

1 - A magyar kormány hajlandó minden magyar katonai egységet és minden fegyveres erőt a következő vonaltól nyugatra visszavonni. Ez a vonal az "Ecke die Maros"-tól 3 km-re keletre indul ki, és Tótkomlóstól (Tot Komlos), Békéscsabától (Bekes, Csaba), Békéstől (Bekes) 3 km-re keletre, majd a berettyószentmártoni (Berettyo ŕ St Martonne) útkereszteződésen áthaladva Debrecentől (Debreckzin) 15 km-re keletre húzódik; azután a vonal északkeletnek fordulva egy Nagyecsedtől 5 km-re nyugatra eső ponton halad át, és a Szamos (Samos) folyót e várostól északra éri el.

2 - Kivétel nélkül minden román egységnél érvényben marad a parancs, mely szerint jelenlegi állásaikból tilos az előrenyomulás.

3 - Az első pontban leírt vonal és a román hadsereg által elfoglalt jelenlegi frontvonal közötti terület semleges övezetnek tekintendő, amelyet harcoló szövetséges - valószínűleg angol, francia valamint olasz és - amennyiben lehetséges - amerikai csapatok foglalnak el.

4 - A magyar kormány elfogadja az előző magyar kormány valamint az antant és a szövetséges erők között 1918. november 13-án megkötött katonai egyezmény föltételeit, és kötelezi magát azok tiszteletben tartására. Hasonlóképpen elfogadja az 1918. november 3-i fegyverszünet föltételeit, és betartani szándékozik azokat.

5 - A demarkációs vonal magától értetődően a békeszerződés aláírásakor a területi...307307

6 - Smuts tábornok Párizsban javasolni fogja a szövetséges erőknek a magyar blokád haladéktalan föloldását és néhány, a létfenntartás biztosítása szempontjából szükséges intézkedés jóváhagyását, beleértve külföldi eredetű alapvető létszükségleti cikkek - mindenekelőtt a Magyarország számára leginkább nélkülözhetetlen zsír és szén - bevitelének késedelem nélküli engedélyezését.

7 - Továbbiakban Smuts tábornok javasolni fogja a Párizsban összegyűlt nagyhatalmaknak, hogy a magyar határoknak a békeszerződésben való rögzítése előtt hívják meg a magyar kormány meghatalmazott képviselőit, akik egy konferencia keretében ismertethetnék a határok kérdésével valamint az összes fölmerülő gazdasági kérdéssel kapcsolatos nézeteiket. E tanácskozást az egyik nagyhatalom képviselőjének elnökletével és cseh-szlovák, román, jugo-szláv, valamint német-osztrák képviselők részvételével lehetne összehívni.

A magyar kormány válasza


305305A padovai fegyverszünet.

306306A belgrádi katonai egyezmény. Lásd a 9. sz. alatt közölt iratot.

307307Hiányzó sor.


Iratok


Föntiekre a magyar kormány a következő jegyzéket küldte Smuts tábornoknak:

Tábornok úr!

A Magyar Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa nevében köszönetünket fejezzük ki az antant nevében velünk folytatott tanácskozások során tanúsított előzékenységért és jóindulatáért. Azonban mégis arra kényszerülünk, hogy erről megfeledkezzünk, amikor föltárjuk ön előtt, hogy a jelen körülmények alakulása folytán azok, akik az ország vezetését e körülmények hatása alatt elvállalták, nemigen tehettek mást, mint hogy engedelmeskednek nekik. Meghajolva az irányunkban tanúsított rendkívüli jóindulata előtt, arra kérjük Tábornok urat, továbbítsa javaslatainkat az antanthatalmak kormányainak.

1. - Maga részéről a Magyar Tanácsköztársaság kormánya is hajlandó semleges övezet létrehozására, azonban ennek az a föltétele, hogy e semleges övezet határát a megszállt övezet jelenlegi határától nemcsak az ön által, Tábornok úr nyugatra kijelölt vonalig, de keletre is, a Maros vonaláig helyezzék át, az 1918. novemberi egyezményben meghatározott demarkációs vonalnak megfelelően, melyet időközben Besan tábornok 1938. sz. parancsára308308 teljesen önkényesen megváltoztattak, súlyos károkat okozva ezzel gazdasági életünknek (Vix alezredes 1918. december 16-án kelt 384. sz. levele309309).

A/ A csapataink által kiürítendő - és a tábornok javaslata értelmében nemzetközi, úgymint angol, olasz, francia és esetleg amerikai csapatok megszállása alá kerülő - övezet minden részében a Magyar Tanácsköztársaság jelenlegi helyzetét fönn kell tartani ; az ott található társadalmi és gazdasági szervezetek működésébe nem szabad semmiféle módon beavatkozni. Magától értetődik, hogy Szegeden és Aradon a Tanácsköztársaságot vissza kell állítani. Természetszerűleg - azon alapelveknek megfelelően, melyeken a Magyar Tanácsköztársaság helyzete nyugszik - semmiféleképpen nem akadályozzuk azt, hogy a közigazgatásban a helyi nyelvet használják.

B/ Minden határon szabad kereskedelmet követelünk a semleges övezetbe eső területek és a Tanácsköztársaság, illetve e területek és a Román Királyság között.

C/ Szabad átmenő forgalmat a Román Királyság által megszállt erdélyi területeken.

2. - Követeljük a blokád haladéktalan és teljes föloldását, valamint a köztársaság szénellátásának és310310

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Hongrie, vol. 45, ff. 37-42.

6.12. ĽHôPITAL SZÁZADOS JELENTÉSEirat FDD száma: 336

iratszám:128311311



A kapott parancsnak megfelelően 1919. április 4-én pénteken 19 óra 20-kor indultam az angol hadseregbeli Thompson tábornokkal és az amerikai hadseregbeli Bonsal őrnaggyal együtt. Április 6-án 10 órakor érkeztünk meg Bécsbe. Smuts tábornok április 3-án indult Párizsból, és egyenesen Budapestre (Buda Pest), majd onnét 5-kén késő este Bécsbe utazott.

A tábornok április 4-én különvonatába kérette a jelenlegi magyar kormány képviselőjét. Kun Béla külügyminiszter 10 órakor érkezett meg. A nap folyamán három ízben folytatott tárgyalásokat Smuts tábornokkal, akinek Nicolson nagyságos úr, követségi attasé volt segítségére. Smuts tábornok előadta látogatása



310310Az irat hiányos.

311311A századost a hadsereg vezérkara jelölte ki a feladatra.


Iratok

célját, és sürgette a november 3-i312312 és 13-i313313 fegyverszünet előírásainak betartását, amely esetre kilátásba helyezte a blokád föloldását.

Kun Béla a maga részéről 4-én a korábban az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező államok összehívását javasló tervezetet valamint egy, a külföldiek életét és vagyonbiztonságát szavatoló nyilatkozatot adott át Smuts tábornoknak.

Április 5-én 10 órakor Smuts tábornok fogadta Garbait (Garbei) a Magyar Tanácsköztársaság elnökét, Kun Béla külügy- és Kunfi közoktatási minisztert, és az alábbi jegyzéket nyújtotta át nekik:314314

"1 - A magyar kormány hajlandó minden magyar katonai egységet és minden fegyveres erőt a következő vonaltól nyugatra visszavonni. Ez a vonal a Marostól indul ki Makótól 3 kilométerre keletre, majd Tótkomlóstól (Tot-Komlos), Békéscsabától (Bekes-Czaba), Békéstől (Bekes) 3 km-re keletre elhaladva Debrecentől (Debreczin) 15 kilométerre keletre folytatódik, azután északkeletnek fordulva egy Nagyecsedtől (Nagy Eczed) 5 km-re nyugatra eső ponton halad át, és a Szamos (Samos) folyót Nagyecsedtől (Nagy Eczed) északra éri el.

2 - A román csapatok parancsot kapnak arra, hogy jelenlegi állásaikból ne nyomuljanak előre.

3 - Az első pontban meghatározott vonal és a román hadsereg által elfoglalt jelenlegi frontvonal közötti terület semleges övezetnek tekintendő, amelyet angol, francia, olasz és - amennyiben lehetséges - amerikai csapatok foglalnak el.

4 - A magyar kormány elfogadja az előző magyar kormány valamint az antant és a szövetséges hatalmak között 1918. november 13-án megkötött katonai egyezmény föltételeit, és azokhoz szigorúan tartja magát. Azonfölül betartja az 1918. november 3-án megkötött fegyverszünet föltételeit is.

5 - Természetesen a föntebb meghatározott demarkációs vonal semmi kihatással nincs a határok rendezésére, amelyekről a békeszerződés aláírásakor fognak rendelkezni.

6 - A magyarországi életkörülmények javítása céljából Smuts tábornok javasolni fogja a Párizsban összegyűlt szövetséges erőknek az ország köré vont blokád haladéktalan föloldását és a legalapvetőbb létszükségleti cikkek - úgymint a zsír és a szén - bevitelének engedélyezését.

7 - Smuts tábornok javasolni fogja a Párizsban összegyűlt nagyhatalmaknak, hogy a magyar határoknak a békeszerződésben való végleges rögzítése előtt hívják meg a magyar kormány meghatalmazott képviselőit, akik egy konferencia keretében ismertetni fogják a határok kérdésével kapcsolatos nézeteiket és megvitatják az azzal összefüggő gazdasági kérdéseket. E tanácskozást a nagyhatalmak megbízottjának elnökletével és Cseh-Szlovákia, Románia, Jugo-Szlávia, valamint Német-Ausztria egy-egy képviselőjének részvételével fogják megtartani.


keltezési idő: 1919. április 5."

A magyar küldöttek úgy nyilatkoztak, nem áll módjukban azonnal választ adni, mivel ehhez a minisztertanács összehívása szükséges. Este visszatérve kijelentették, nem tudják elfogadni Smuts tábornok föltételeit. Elvben elfogadják ugyan a semleges övezetet, de azt kérik, hogy annak keleti határát a Marosig, vagyis a november 13-i fegyverszünetben meghatározott vonalig vonják vissza. Egyébként azt is közölték, a jegyzékben foglaltak végrehajtásáról aláírás esetén sem tudnának gondoskodni, mivel - saját bevallásuk szerint - Erdélyben semmi hatalmuk sincs.

Smuts tábornok e követelések hallatán ragaszkodott a jegyzékében foglaltak betartásához. Az újabb elutasítást követően vonata késedelem nélkül Bécsbe indult.

6-án Smuts tábornok Német-Ausztria kormányának tagjaival találkozott, akik arról biztosították, Bécsben nem kell bolsevik előretöréstől tartani.

15 órakor Prágába indultunk, ahová 22 órakor érkeztünk meg; 7-én 8 órakor a tábornokot a Hradzsinba kísértük,

312312A szövetségesek és az Ausztria-Magyarország között Padovában megkötött fegyverszünetről van szó.

313313Lásd a 9. sz. iratot.

314314A következő rész tartalmilag megyegyezik a 127. sz irat "Jegyzékváltás..." d. részének eslő irataival (Smuts jegyzéke).


Iratok

ahol négyszemközti megbeszélést folytatott Masaryk (Mazaryk) elnökkel. A megbeszélés - melynek során a tábornok fölvázolta az általános helyzetet és megtárgyalta az elnökkel a dunai hajózás kérdését - mintegy másfél órát tartott.

Prágából 7-én 10 órakor indultunk Bécsbe, majd onnét 22 órakor tovább Párizsba.

A magyarországi helyzetet tehát a következőképpen lehetne összefoglalni: Budapesten a söpredékre támaszkodó tanácskormány uralkodik, miközben a lakosság túlnyomó többsége, társadalmi osztálytól függetlenül, a rendet kívánja vissza. A városban mindent - bankokat, üzleteket stb. - köztulajdonba vettek, és a gazdasági élet csaknem teljesen leállt. A Vörös Gárda fölállítása annak a 700 koronának a vonzereje révén vált lehetségessé, amelyet a katonáknak havonta kifizetnek. A hozzám eljuttatott adatok szerint a tanácskormányt a népesség egy tizede támogatja. Állítólag a kormány szoros kapcsolatot tart fönn a szovjetorosz kormánnyal, és a Budapesten összeszedett aranyat és értéktárgyakat naponta szállítják repülőn Oroszországba.

Magyarországon igen erőteljes franciaellenes agitáció tapasztalható. Április 5-i szombati számában a Pesti Napló terjedelmes cikket közöl Smuts tábornok missziójáról hangsúlyozva, hogy a látogatás félig-meddig a tanácskormány antant általi elismerését jelenti, amivel Kun Béla Smuts tábornok Budapestre érkezésének pillanatától kezdve kérkedett. Ezt az eredményt - teszi hozzá a Pesti Napló - Angliának és az Egyesült Államoknak köszönhetjük. Foch marsall már ki is jelölte Mangin tábornokot, hogy a cseh-szlovák, szerb és román frontok főparancsnokaként vezesse a bolsevizmus elleni harcot, ám Franciaország kénytelen volt fölhagyni politikájával. Cikke végén az újság még fölhívja a figyelmet arra, hogy Smuts tábornokkal egy francia tiszt sem érkezett.

Ahogy azt maguk a magyar kormány képviselői is elismerték, a fővároson és annak környékén kívül jobbára semmi hatalmuk sincs, és az erdélyi magyar csapatok - hiába kapnának ilyen értelmű parancsot - úgysem vonulnának vissza.

Magyarországon tehát két, egymástól teljesen különálló kérdés vetődik föl:

1. - Védekezés a bolsevizmus ellen;

2. - A fegyverszünet végrehajtása.

1. - Ahogy föntebb láttuk, csapatok Budapestre küldésével a rendet minden további nélkül helyre lehet állítani, és ez az intézkedés igen sürgető, mivel bármely pillanatban véres összetűzésekre kerülhet sor, és Magyarország olyan veszélyes tűzfészket jelent, amelynek egyetlen szikrája lángra lobbanthatja a Német-Ausztriában izzó parazsat.

Tény az, hogy Bécsben a vezető politikusok által adott biztosítékok ellenére a veszély fönnáll, mint ahogy Budapesten is már ott leselkedett, amikor úgy tűnt, Károlyi semmitől nem tart. A Bécstől 40 kilométerre fekvő Bécsújhely (Wiener-Neustadt) a bolsevizmus erős bástyájának számít, ahol nagy mennyiségű fegyvert halmoztak föl, és ahol több ezernyi munkás és katona került teljesen a szovjet eszmék befolyása alá.

Magában Bécsben a "Volkswehr"-kaszárnyán vörös zászlót lengetett a szél: ennek az alakulatnak a tagjai, noha katonának mondják magukat és egyenruhát viselnek, egyáltalán nem azok, és bármelyik pillanatban martalóccá válhatnak. Az általuk kifejtett propagandára egyébként számítanak a magyar bolsevikok, hiszen egyikük, Pogány hadügyminiszter azt nyilatkozta, hogy Német-Ausztriában április vége előtt bolsevik fölkelés várható.

Bécsbe is csapatokat kellene küldenünk. A francia misszió vezetője, Hallier tábornok szerint a e lépés nem tűr halasztást.

Bécsben is igen súlyos az élelmezési helyzet, a bécsi előkelő társaság számos tagja szólított meg az utcán az iránt érdeklődve, vajon mikor küld már az antant nekik élelmiszert. Kenyér nincs, a heti fejadag 350 gramm, másból ugyanannyi. Az élelmiszerszállítás a humanitárius célon túl egyúttal a bolsevik veszély megelőzésére is szolgálna.

2. - A fegyverszünet végrehajtása.

A román többségű Erdélyben azért vannak nagyon erős magyar központok, többek között Kolozsvár (Koloszvar), Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós (Gyorgyoszentmiklos), Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely városok körül. Az e területekről származó csapatok nem hajlandók letenni a fegyvert, és nem adták föl a reményt, hogy hazatérhetnek. Ezek a székelynek mondott katonák 7 vagy 8 ezren lehetnek, és még 2


Iratok

vagy 3 ezren szolgálnak az Arad-Szeged vonalon.

Összefoglalva: Smuts tábornok missziója a magyar kommunista kormány - maga Garbai által is elismert - tehetetlenségébe ütközött, vagyis abba, hogy az esetleg kiadott parancsainak amúgy sem volna képes érvényt szerezni. A Smuts tábornok által tett engedmény (a semleges övezet nyugati határának módosítása, mely a magyaroknak mintegy 20 kilométeres övezetet juttat Szeged és Debrecen városokkal) ellenére sem lehetett eredményt elérni. Egy Bécsben, Prágában vagy Párizsban Magyarország, Német-Ausztria, Románia valamint Jugo-Szlávia képviselőinek részvételével összehívandó konferencia elvét elfogadták, ám mind Budapesten, mind Bécsben a helyzet azonnali intézkedéseket és nem hosszú távra szóló megoldásmódokat kíván; a halogatás nem adhat választ a kérdésre, ellenkezőleg, mind több akadályt gördít elébe egészen addig, míg végül nem lesz rá többé megoldás.


6.13. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVETNEKirat FDD száma: 339

iratszám:129315315



keltezési idő: 1919. április 10. 12h 15.

Mindenkinek Belgrádot kivéve: A belgrádi francia követtől a következő távirat érkezett (Belgrád 173. sz.316316).

De Fontaney-nek következő táviratban válaszolok.

Mindenkinek: Válasz 173. sz. táviratára.

Szó sem lehet a székelyek javaslatának azon föltétel melletti elfogadásáról, hogy Erdélynek általuk lakott délkeleti része ne kerüljön román megszállás alá. Erdély nyugati határaival kapcsolatosan lehetnek kételyek, hiszen ezekről csak a békeszerződés fog határozni, azonban nyilvánvaló, hogy a szövetségesek - hacsak nem akarnak minden elvet megtagadni, amelyekért harcoltak - nem számolhatnak azzal, hogy e tartomány Romániához legközelebb eső része magyar sziget maradjon.

Egyébként 141. sz. táviratomból317317 értesült Smuts tábornok missziójáról, valamint arról, hogy valójában milyen jellegű a demarkációs vonal, amelyről magyar korm.-t hivatalosan értesítettük, és amely a bolsevik államcsínyhez ürügyül szolgált.

E tekintetben óvom önt a belgrádi körökben tapasztalható törekvésektől, amelyek a jelenlegi nehézségekért a felelősséget a románok nagyravágyásának igyekeznek tulajdonítani. A szerbeknek meg kellene érteniük, hogy érdekeik jelenleg azonosak a román érdekekkel, és hogy mindkettejüknek ugyanazok - a magyarok és a bolgárok - az ellenségei.



iratszám:130318318

315315A táviratot Londonba, Rómába, Bukarestbe és Szófiába továbbították.

316316A kötet e táviratban jelzi a székely javaslatot Budapest elfoglalására és a rend helyreállítására.



Iratok

irat típusa: 179-180. sz. távirat. Nagyon sürgős.


keltezési idő: 1919. április 10., 15h

(Érkezett: április 12., 2h 35)

Franchet ďEsperey tábornok ma reggel elutazott Belgrádból. Itteni vélemény szerint sajnálatos, hogy Smuts tábornok missziója nem keltette azt a benyomást, hogy a 2 katonai vezető összehangolt (kezdeményezéséről) van szó. Mivel (sem útvonaláról), sem ő magáról semmi hírünk nem volt, a békekonferencia különmegbízottjával történő kapcsolatfölvételre tett próbálkozások sorra kudarcot vallottak.

Franchet ďEsperey tábornok azzal a véleménnyel távozik, hogy amennyiben Európa meg akarja állítani a bolsevik veszélyt, még megteheti, de gyors elhatározásra van szükség, és nem szabad kivárni, majd megkésve érkezni, mint Oroszországban. Ha gyorsan cselekszünk, békés úton, veszteségek nélkül érhetünk el sikert. Ennek legbiztosabb módja, ha a Magyarország körül még megmaradt egyetlen egészséges és erős tényezőre, Jugo-Szláviára támaszkodunk. Csupán arra van szükség, hogy ne kössük továbbra is béklyóba a szerb kormányt és népet, Horvátország-Szlovéniát olyan intézkedésekkel, melyek a magyarországi mozgalom következtében elvesztették létjogosultságukat. Következésképpen:

1. El kell végre ismernünk az új államot, amint azt megtettük Cseh-Szlovákia, Lengyelország és Hidzsáz esetében, amelyek pedig nem tettek olyan szolgálatokat, mint a jugo-szlávok, többek között azzal a Balkánon 1918 szeptember-novemberében aratott (1 hibás írásjel)319319 győzelmükkel, amelyben jugo-szláv egységek siettek szerb testvéreik segítségére.

2. A belgrádi kormánynak olyan hadsereget kell fölállítania, amely pótolni képes csapataink számbeli elégtelenségét és az (angol), illetve amerikai egységek hiányát.

3. Katonai ruházatot kell küldenünk. Érthetetlennek tűnik, hogy maga Sonnino sem fogja föl a helyzet...

(folytatása következik)

Az előző számú távirat folytatása.

...a helyzet súlyosságát, és azt, hogy micsoda veszély leselkedik a legjobban fenyegetett Olaszországra.

(Az is) nyilvánvaló, hogy legyőzött ellenségeink azt lesik, vajon milyen eredménnyel jár majd a magyarországi lázadás a békekonferencia határozata ellen, hogy magatartásukat a békekötés kritikus órájában ennek megfelelően alakítsák.

A főparancsnokot elkísérő angol Bridges tábornok - akivel hosszas eszmecserét folytattam - teljes mértékben osztja e véleményt, és kormányát is tájékoztatni fogja róla. A tét Európa jövője, és ez a jövő a békekonferencia döntésétől függ.


6.15. PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM EURÓPAI ALIGAZGATÓJA A HADÜGYMINISZTÉRIUMNAKirat FDD száma: 341

iratszám:131



keltezési idő: 1919. április 11., 21h 06.

318318A táviratot Londonba, Rómába, Bernbe valamint Washingtonba továbbították.



Iratok

A bázeli jugo-szláv sajtóiroda április 9-én a következő jegyzéket adta közre:

"A jugo-szláv kormány elutasította az antant arra irányuló kérését, hogy a jugo-szláv hadsereg működjön közre a magyar tanácskormány elleni hadműveletben.

A jugo-szláv kormány az elutasítást azzal indokolta, hogy az antant még nem ismerte el a jugo-szláv államot. Továbbá arra is rámutatott, hogy a magyar határ mentén két, az antant által elismert, következésképpen a jugo-szláv államnál a katonai beavatkozásra alkalmasabb kormányzat található.

Azonkívül a jugo-szláv állam területének nagy része - pontosan úgy, mintha ellenséges területről lenne szó - megszállás alatt áll; államhatárai még mindig nincsenek megállapítva.

A jugo-szláv államnak mindaddig semmi oka a beavatkozásra, amíg jogos törekvései nem nyernek elégtételt.

Dél-Magyarországon katonai intézkedésekre került sor, melyeket mindeddig titokban tartottak.

Az amerikai küldött közölte, hogy a Jugo-Szlávia blokádját föloldották."

Vajon mi igaz e hírekből, amelyekért a párizsi jugo-szláv sajtóiroda nem vállalt felelősséget?

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Yougoslavie vol. 62 f. 21.

6.16. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 346

iratszám:132320320




I. - Mint 11-én Bukarestben megtudtam, román kormány intézkedéseket tett, hogy erdélyi román csapatok azonnali támadást intézzenek Magyarország ellen a semleges zóna elfoglalására.

II. - Párizstól kértem, igyekezzen leállítani e hadművelet, önt pedig arra kérem, haladéktalanul tegyen meg minden intézkedést, hogy francia és szerb csapatok elkerüljenek mindenfajta beavatkozást, és továbbra is védekező állásban maradjanak jelenleg elfoglalt arcvonalon.


6.17. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA CHARPY TÁBORNOKNAK, A 76. GYALOGOS HADOSZTÁLY PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 364

iratszám:133

irat típusa: 879/3. sz. távirat. Nagyon sürgős.


320320Végrehajtás céljából a 76. gyal. hadosztálynak az eredetivel megegyező másolatot küldtek.


Iratok


1. - Ahogy április 26-i 863/3. sz. táviratomban321321 erről már értesítettem, hadsereg azt a parancsot kapta, hogy további intézkedésig szigorúan védekező magatartást tanúsítson. Több fölállított egység nem küldendő a Marostól északra.

Másrészt, hogy elkerülhessük szerbek és románok közötti konfliktust - hiszen föladatunk, hogy adott esetben, a főparancsnok utasításainak megfelelően szétválasszuk szövetségeseinket - semmi szín alatt se küldjünk szerb csapatokat, legyen szó akármilyen kis létszámú egységről is, a Marostól északra.

2. - Tekintve, hogy Makó megszállása - ami számtalan előnnyel jár - vitathatatlan tény, engedélyezem, hogy továbbra is Makón állomásozzon, ám ez a helyőrség kizárólag francia erőkből állhat.

Következésképpen Makót megszállva tartó szerb század haladéktalanul francia egységgel váltandó föl.

Annak érdekében, hogy szövetségeseinkkel minden súrlódást elkerüljünk, vajon lehet-e építeni szerb parancsnoksággal történt egyezményre, mely szerint Kiszomborig - a falut kizárva - korlátozza a Maros vonalának szerb megszállását?

Végrehajtásról jelentést kérek.levéltári jelzet: AG.20N525 c/102. d/2.

6.18. SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVET PICHON KÜLÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 367

iratszám:134

irat típusa: 359-360. sz. távirat.


keltezési idő: 1919. április 30., 19 óra 30

(Érkezett: május 2., 19 óra 15)

A szövetséges képviselők folyamatosan továbbítják majd kormányaik számára annak a jegyzéknek a tartalmát, (amelyben) (a román korm.) Budapest (szövetséges) csapatok által történő megszállását követeli. Követelését azzal támasztja alá, hogy csapatainak lefegyverzésével és az orosz bolsevikokkal fönnálló mindennemű kapcsolatának megtiltásával végre térdre kell kényszeríteni Magyarországot.

A román kormányzat véleménye szerint ezt az eredményt a magyar csapatok jelenlegi állapota mellett könnyűszerrel el lehet érni, ám gyors cselekvés szükséges, hogy nem maradjon idő rendezésükre. A kormány és az orosz követ a közvélemény nyomása alatt hajlik arra, hogy egyedül saját eszközeik igénybevételével kezdjenek hadműveletet, amennyiben a szövetséges hatalmak nem tartanák szükségesnek (a beavatkozást).

Az előző számú távirat folytatása.

Ugyanakkor (a román korm.) azt szeretné, ha csapataihoz egyéb szövetséges erők, úgymint cseh-szlovák és (szerb) csapatok is csatlakoznának, ha már arról nem lehet szó, hogy mellettük a hadművelet során végig közreműködjenek.

Ami a francia csapatokat illeti, a román korm.-nak az a kívánsága, hogy föl kell hívni őket a hadműveletben való részvételre, amely ha akár csak egyetlen ezred erejéig is megvalósul, indokolttá teszi, hogy a szövetségesközi parancsnokság francia tábornoknak jusson.

A román kormány szempontjából a szövetséges csapatok részvétele kettős előnnyel is jár: egyrészt nagyobb számú román egység szabadul föl, amelyeket a Dnyeszter menti frontra irányíthat, másrészt kidomborítja Romániának a (békekonferencia) által részére juttatandó területeken túl eső vidékek iránt tanúsított politikai közömbösségét.



Iratok


7. 1919. május7.1. A CSEH-SZLOVÁK ÜGYEK BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVEirat FDD száma: 370

iratszám:135322322



keltezési idő: 1919. május 5.

A következőkben AZ ELNÖK meghatározza az ülés célját.323323 Emlékeztet Smuts tábornok magyarországi és cseh-szlovákiai missziójára. Úgy tűnik, Smuts tábornok azzal a véleménnyel tért meg utazásáról, hogy a Csallóközt (île de la Grande Schütt) Cseh-Szlovákiához kell csatolni.324324

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) rámutat arra, hogy e megoldás gondolata nem Smuts tábornoktól származik. Masaryk beszámolt neki - Sir Crowe-nak - afölötti aggodalmairól, hogy a Csallóközt a cseh-szlovák államhoz csatolják; kifejtette előtte, hogy országa csak nehezen lenne képes ily nagyszámú magyart beolvasztani; hangsúlyozta, milyen fontos a cseh-szlovák állam számára a dunai hajózás ellenőrzése, továbbá hogy munkálatok elvégzésére, a folyó mindkét partján rakpartok, kikötőmedencék kiépítésére van szükség, és fölvetette, hogy a cseh-szlovák állam talán lemondhatna a Csallóközről, ha annak fejében bizonyos területhez jut a folyó jobb partján.

A kérdést a külügyminiszterek tanácsa az angol küldöttség javaslatára utalta vissza tanulmányozásra a cseh-szlovák ügyek bizottsága elé.

SIR EYRE CROWE még beszámol arról, hogy a kérdésről tárgyalt Benešsel és Kramářral is. Nyilvánvaló módon mindketten szeretnének a Duna jobb partján területhez jutni, ám eszükben sincs ennek fejében föladni a Csallóköz iránti igényüket.

AZ ELNÖK fölkéri Sir Eyre Crowe-t, fejtse ki a kérdésben elfoglalt álláspontját a bizottság előtt.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) válaszában előadja, nem tudott semmilyen véleményt kialakítani, mivel a bizottsághoz valójában nem érkezett egyértelműen megfogalmazott javaslat a cseh-szlovák kormányzattól. Ugyanakkor emlékeztet Benešnek a bizottság előtt elhangzott nyilatkozatára, mely szerint Csallóköz lakosai nyomatékosan kérik a cseh-szlovák állammal való egyesítésüket.

LAROCHE (Franciaország) kijelenti, hogy a rendelkezésére álló értesülések szerint Smuts tábornok vetette föl a kérdést missziója során Masaryk elnöknek. Állítása alátámasztására fölolvassa Smuts tábornoknak a nagyhatalmakhoz intézett egyik följegyzését, amely a tábornok és Masaryk elnök között lefolyt megbeszélést foglalja össze.

LAROCHE még hozzáteszi, hogy mihelyt e jegyzék tartalma tudomására jutott, fölkereste Benešt, hogy tisztázza, vajon a cseh-szlovák kormány csakugyan Pozsonnyal szemben akar területhez jutni a Csallóközért cserében. Beneš válaszában kifejtette, elképzelhető, hogy vannak olyanok Cseh-Szlovákiában, akik támogatják ezt az elgondolást, ám ez nem egyezik meg a cseh-szlovák kormány álláspontjával, mely szerint a Csallóközt nem szabad föladni.

Mindenesetre Kramář miniszterelnök és Beneš külügyminiszter a Cseh-szlovák Köztársaság felelős képviselői, velük szemben Masaryk elnöknek ténylegesen nincs része a kormányzat irányításában. Egyébként Beneš egyik

322322A 10 óra 30 perckor megnyitott ülésen, amelyen Cambon elnökölt, Dulles, Nicolson, Laroche, Sir Eyre Crowe, Hermite, Johnson őrnagy valamint Le Rond tábornok vettek részt.323323Az irathoz fűzött jegyzet: Ezt az ülést a külügyminiszterek tanácsa május 3-án hozott döntésének megfelelően hívták össze.

324324A szöveg értelme szerint Smuts az ellenkező meggyőződésre jutott. A modatból bizonyára gépelési hiba miatt maradt ki a tagadás.


Iratok

jegyzékéből - amelyet a titkárság osztott szét a bizottság tagjai között - kiderül, hogy Csallóköz és Pozsony lakóinak küldöttsége két ízben is - legutoljára április 26-án - fölkereste Masaryk elnököt, akinek előadták, hogy Pozsony nem lehet meg a Csallóköz nélkül, hogy e sziget teljes kereskedelmi forgalma Cseh-Szlovákiával bonyolódik, és hogy lakóinak leghőbb vágya az, hogy csehek maradhassanak.

LAROCHE azzal fejezi be, hogy amint javaslat érkezik a cseh-szlovák kormánytól a bizottsághoz, utóbbinak nincs más tennivalója, mint hogy korábbi döntését fönntartsa, mivel a Cseh-Szlovákiának már odajuttatott területeken kívül semmiképpen sem áll szándékában Pozsonnyal szemközt számára hídfőt biztosítani.

NICOLSON (Brit Birodalom) szükségesnek tartja annak megvilágítását, milyen körülmények között is történt a Smuts tábornok és Masaryk elnök közötti megbeszélés. Elutazása előtt Lloyd George arra kérte Smuts tábornokot, vitassa meg Masaryk elnökkel a cseh-szlovák határok kérdését. Ennek tanulmányozását követően Smuts tábornok megállapította, hogy a Csallóközben nagyszámú magyar népesség fog a bizottság által kijelölt határon belül rekedni. Amikor erről említést tett az elnöknek, Masaryk beismerte, a kérdés választási szempontból csakugyan veszélyt jelenthet, de egyben abbeli reményét is kifejezte, hogy bizonyára sikerül megtalálni a megoldást. Fölhívta a tábornok figyelmét arra, hogy a cseh-szlovákok által a fegyverszünet előtt megfogalmazott követelések között nem szerepelt a Csallóköz. A sziget csak a későbbiek során került a követelések jegyzékére. Jelenleg Cseh-Szlovákia számára a Csallóköznél sokkalta fontosabb lenne egy Pozsonnyal szembeni hídfő megszerzése Pándorfalu (Parndorf) irányában.

NICOLSON még hozzáteszi, hogy személyes meggyőződése szerint nem lehet Smuts tábornok és Masaryk elnök között félreértésről beszélni, és részéről alig tartja hihetőnek, hogy utóbbi, államférfi létére, kormánya beleegyezése nélkül nyilvánított volna véleményt.

LAROCHE (Franciaország) kijelenti, soha nem kételkedett abban, hogy Masaryk elnök föntieket nyilatkozta Smuts tábornoknak, mint ahogy afelől sem voltak egy percig sem kétségei, hogy Masaryk elnök egyáltalán nem a felelős kormányzat véleményének adott hangot. Mivel az említett követelések megfogalmazása idején Masaryk Amerikában tartózkodott, nem lehetett kapcsolata a cseh néppel, nem érzékelhette úgy, mint a többiek a cseh nemzet fejlődését. Laroche meg van győződve róla, hogy ebből a szempontból Beneš és Kramář sokkal jobban képviselik a cseh nép törekvéseit, mint a korábbi nemzedékhez tartozó Masaryk. Mindenesetre az a véleménye, hogy a bizottságnak csak a jelenleg Párizsban tartózkodó felelős cseh kormány nyilatkozatait kell figyelmet vennie.

NICOLSON (Brit Birodalom) úgy véli, Smuts tábornoknak nem az volt javaslatával a célja, hogy elszakítsa a Csallóközt Cseh-Szlovákiától, hanem az, hogy hídfőhöz juttassa. Amikor Beneš azt nyilatkozza, hogy a cseh-szlovák állam számára fontosabb egy Pozsonnyal szemközti hídfő, mint a Csallóköz birtoklása, akkor a bizottságnak figyelembe kellene venni ezt a kijelentést.

LAROCHE (Franciaország) azt válaszolja, hogy pontosan fogalmazta meg Benešhez intézett kérdését, mire ő azt felelte, hogy Pozsony nem életképes a Csallóköz nélkül. Különben az albizottság előtti meghallgatásakor is hasonlóképpen érvelt.

LE ROND tábornok (Franciaország) azt szeretné tudni, mit értenek a csehek hídfő alatt. E kifejezés alapjában katonai jellegű. Vajon a cseh kormánynak milyen célból van szüksége a Duna jobb partján előretolt állásra?

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) válaszában kifejti, hogy a csehek nemcsak hídfőt szeretnének a Duna túlpartján, hanem egy olyan területet, melynek kiterjedése nagyjából megegyezik a Csallóközével. A kormány arra törekszik, hogy hatalmába vegye a folyót, hogy kikötőt hozhasson létre és mindkét partján rakpartokat építhessen ki. A folyó fölötti ellenőrzést akarja megszerezni.

LAROCHE (Franciaország) arra hívja föl a figyelmet, hogy a cseh-szlovák állam léte szempontjából nagyobb veszélyt jelent, ha hagyják a cseheket a folyó túlsó partjáról átözönleni, mint ha Magyarországtól a folyóval elválasztják őket.

SIR EYRE CROWE (Brit Birodalom) egy kiegészítéssel szeretne szolgálni, amely minden bizonnyal érdekli a bizottságot. Cseh-Szlovákiában jelen van az Angol Vöröskereszt bizottsága. E bizottság elnöke, aki töviről-hegyire ismeri az országot, valamint lakóinak gondolkodását, és aki a nemrég a Csallóköz minden zugát bejárta, azt állítja, hogy a sziget lakói a leghatározottabban elleneznek bármiféle egyesülést Magyarországgal, és mindenképpen Cseh-Szlovákián belül akarnak maradni.

Ami a követendő eljárást illeti, Sir Eyre Crowe-nak az a véleménye, hogy a bizottságnak a Legfelsőbb Tanács


Iratok

elé terjesztendő határozatát célszerű lenne külön indoklással alátámasztani.

Véleménye szerint az indokok a következők:

Elsősorban: mivel a cseh-szlovák állam illetékes képviselői nem osztják Masaryk elnök véleményét, a cseh-szlovák kormányzat részéről valójában nem érkezett javaslat a bizottsághoz.

Másodsorban: véleménye szerint Cseh-Szlovákia számára sokkal több nehézséggel jár, ha területhez juttatják a Duna jobb partján, mint ha megkapja Csallóközt.

AZ ELNÖK arra hívja föl a figyelmet, hogy e két megfontolást egy harmadikkal szükséges kiegészíteni, nevezetesen azzal, hogy a Csallóköz lakossága általában kedvezően fogadja Cseh-Szlovákiához történő csatolását. A lakosság hangulatára vonatkozó eme megállapításnak nagyon is megvan a maga jelentősége.

A bizottság döntését e három szempont alapján indokolhatja.

DULLES (Amerikai Egyesült Államok) kijelenti, egyetért azzal, hogy az első két megfontolást bevegyék az indoklásba, ám a harmadikat elveti, mivel megítélése szerint a bizottság a lakosság pontos hangulatát illetően nem rendelkezik megfelelő adatokkal ahhoz, hogy ezt ez érvet fölhasználja.

LAROCHE (Franciaország) azt kéri a jelenlévőktől, emlékezzenek arra, hogy annak idején, amikor a bizottság a Csallóköz kérdését tanulmányozta, gazdasági tekintetben olyan nagy jelentőséget tulajdonított a sziget Cseh-Szlovákiához való csatolásának, hogy hasonlóképpen magyarok lakta területeket áldozott föl az Ipoly térségében kockáztatva, hogy - amint az be is következett - kettévág néhány, Cseh-Szlovákia belső közlekedési kapcsolatai szempontjából fontos vasútvonalat.

AZ ELNÖK bejelenti, hogy a bizottság a külügyminiszterek tanácsának eljuttatandó válaszában közölni fogja, hogy föntebb a kifejtett indokok miatt álláspontját továbbra is fönntartja. (Helyeslés.)325325


A 11. SZ. JEGYZŐKÖNYV MELLÉKLETE

A CSALLÓKÖZ TÁRGYÁBAN A SZÖVETSÉGESEK LEGFELSŐBB TANÁCSA ELÉ TERJESZTETT FÖLJEGYZÉS326326


A cseh-szlovák ügyek bizottsága a külügyminiszterek tanácsának fölkérésére május 5-én összeült, hogy ismételten tanulmányozza Cseh-Szlovákia határát a Csallóköz térségében. A vizsgálat annak megállapítását célozta, vajon van-e mód arra, hogy - Masaryk elnök Smuts tábornokkal folytatott megbeszélése alkalmával tett fölvetésének megfelelően - a cseh-szlovák államot Pozsonnyal szemközt hídfőhöz juttassák Csallóközért cserében, amelyet Magyarországhoz csatolnának vissza.

A bizottság - miután a kérdés minden részletét újból sorra vette - egyhangúlag állapította meg, hogy említett javaslat elfogadása nem helyénvaló.

Korábbi határozata fönntartását a következőkkel indokolja:

1. A cseh-szlovák kormány illetékes képviselői, Kramář miniszterelnök valamint Beneš külügyminiszter, noha tudomásuk volt Smuts tábornok jelentéséről, azon véleményüknek adtak hangot, hogy Csallóközt minden körülmények közt Cseh-Szlovákiának kell juttatni.

2. A bizottság fölöslegesnek tartja, hogy emlékeztessen azokra a szoros gazdasági kötelékekre, amelyek Csallóközt Cseh-Szlovákiához fűzik, és amelyek jelentőségére a Legfelsőbb Tanács elé terjesztett jelentésében már rámutatott.

3. Másfelől a bizottság álláspontja szerint az a megoldás, amely a cseh-szlovák államot a Duna jobb partján, Magyarországon valóságos hídfőt képező területhez juttatná, politikai szempontból sokkal nagyobb

325325Az irathoz fűzött jegyzet: Az ülést követően följegyzést fogalmaztak meg, amelyet a küldöttségek jóváhagyásával május 8-án terjesztettek a Legfelsőbb Tanács elé. A följegyzés jelen jegyzőkönyv mellékleteként szerepel.326326A följegyzést J. Cambon, Ch. Seymour, A. W. Dulles, J. Cook, H. Nicolson, valamint A. Stranieri írták alá.


Iratok

nehézségekkel járhat, mint az amelyik a Csallóközt hagyja meg neki.

4. Végül a bizottság arra kívánja fölhívni a figyelmet, hogy a Csallóközt Cseh-Szlovákiának juttató határozat olyan kompromisszum eredménye, amely pontosan a Cseh-Szlovákiához kerülő magyar nemzetiségű népesség számát volt hivatott a szigorúan vett minimumra csökkenteni. Annak érdekében, hogy az új államot a Csallóköz birtokába juttassa, a bizottság másutt - nevezetesen az Ipoly térségében - bizonyos magyar többségű területektől való megfosztására kényszerült, noha ez a Cseh-Szlovákia számára biztosított gazdasági előnyök csökkenését eredményezte, amelyek gazdasági fejlődése szempontjából mindamellett a Csallóköznél kisebb jelentőséggel bírnak.

E különböző szempontokat figyelembe véve a bizottság egyhangúlag a március 30-án benyújtott jelentésében foglalt döntések fönntartása mellett határozott.


7.2. ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVET PICHON KÜLÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 372

iratszám:136



keltezési idő: 1919. május 1., 1h 30.

(Érkezett: május 1., 20h 30.)

A tegnapi nap folyamán egy Kun Bélával kapcsolatban álló, bizonyos Horváth nevű magyar - akit 2 magasrangú honfitársa mutatott be - járta végig az antantmissziókat.

Beismerte, hogy a kommunisták helyzete reménytelen, és hogy a vörös hadsereg semmiféle ellenállás kifejtésére nem képes. Állítása szerint módjában áll a következőket javasolni:

1. A március 19-én Vix alezredes által megállapított demarkációs vonal327327 fönntartása;

2. Semleges övezet fönntartása;

(3.) tanácskormány fölszámolása;

(4.) a proletárdiktatúra és a terror fölszámolása;

5. a következőképpen összeállított kormány megalakítása: miniszterelnök (1 hibás írásjel) 328328 Garami Ernő, szocialista, izraelita; két kommunista: Kun Béla külügyminiszter és Bolgár, bécsi követ; négy párton kívüli katolikus, egy magyar katolikus paraszt, egy párton kívüli luteránus, két reformer, két zsidó szocialista. A

327327I Másrészről tekintetbe véve:- hogy a román csapatok előrenyomulása és találkozásuk a magyar csapatokkal egyéb következmények mellett komolyabb összeütközések kirobbanásához vezethet;- hogy minden olyan intézkedést foganatosítani kell, amely hozzájárulhat az összeütközések megakadályozásához, mivel ezek megzavarhatják a békekonferencia munkáját, és az egymás mellett élésre hivatott népek között gyűlölködésre szolgáltathatnak alapos okot, ami a békét veszélyeztetheti.A katonai képviselők úgy ítélik meg:hogy Erdélyben a magyarok és a románok között semleges övezetet kell létrehozni, amelyen belül semmagyar, sem román csapatok nem tartózkodhatnak, ugyanakkor fontosabb pontjain szövetséges csapatokat kellene állomásoztatni (körülbelül két zászlóaljat néhány lovassal vagy egy lovas ezreddel) azzal a feladattal, hogy az övezetben fönntartsák a rendet és a nyugalmat, szükség esetén a szövetséges bizottságok közreműködésével, amelyekre különböző közigazgatási ellenőrző vizsgálatokat bíznának, tekintettel arra, hogy e területek igazgatása továbbra is a fegyverszüneti egyezményben meghatározott foltételek mellett folytatódik. Ezért azt javasolják. hogy az övezet határát a következőképpen kell kijelölni:Keleti vagy román határ: az Aradot Nagyszalontával összekötő országút, majd onnét a Nagyvárad-Nagykároly-Szatmámémeti vasútvonal. Egyik említett helység sem kerül román megszállás alá, azonban a román csapatok és a román lakosság - a vasútvonallal együtt - gazdasági célra igénybe veheti őket a szövetségesek felügyelete alatt.Északi határ: A Szamos folyó.Nyugati vagy magyar határ: Egy a Tiszától Vásárosnamény fölött 5 km-re északnyugatra kiindulóvonal, amely Debrecentől 5 km-re, Dévaványától 3 km-re nyugatra, Gyomától nyugatra, Orosházától, Hódmezővásárhelytől és Szegedtől 5 km-re nyugatra húzódik, majd Szegedtől délre találkozik a déli határvonallal.Déli határ: A Maros folyó vonala, Aradról és Szegedről - amelyet a szövetséges csapatok szállnak meg - a román és a magyar csapatok ki vannak zárva.328328Megfejtési hiány.


Iratok

javasolt nevek egyike sem különösképpen ismert, kivéve a két kommunistát. E többségében polgári kormánynak az lenne a föladata, hogy a jelenlegi állapotot fölszámolja, és fedezze a személyi biztonságukban magukat fenyegetve érző, az antant megtorlásától, ám legfőképpen honfitársaik bosszújától rettegő bolsevikok visszavonulását. E Bolgártól származó javaslatnak az a célja, hogy Kun Bélát mentse, és megakadályozza, hogy az antantcsapatok bevonulva Budapestre szabályszerű kormányt állítsanak föl.

Arra szorítkoztam, hogy meghallgassam Horváth javaslatait és javasoljam neki a túszok és a (politikai) foglyok szabadon bocsátását valamint azt, hogy a vérontás elkerülése érdekében nyissák meg az antancsapatok előtt a Budapestre vezető utat, hozzátéve még, hogy a jószándék e megnyilvánulása minden bizonnyal megteszi majd hatását. Egyébként (tettem hozzá) minden döntés az antantkormányok és a hadműveletekkel megbízott katonai vezetők kezében van.


7.3. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES CSAPATOK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 373

iratszám:137




Ezennel megküldöm önnek azon rendelet329329 teljes szövegét, amelyet Kun Béla április 30-án a világ összes munkáspártjához intézett.

"A világ összes munkáspártjához.

A mai napon a következő jegyzéket juttattuk el a cseh-szlovák, a jugoszláv és a román kormánynak:

"A magyar forradalmi tanácsok kormányának nevében van szerencsém önöknek bejelenteni, hogy az önök által megfogalmazott összes területi-nemzeti követelést fönntartás nélkül elismerjük. Önök követeléseiket azon vágyukra alapozzák, hogy véget vessenek a több évszázados szolgaságnak, amelyben a magyar uralkodó osztályok az önök népeit tartották. Ekképpen önök hitük szerint e népek érdekében és akaratuknak megfelelően munkálkodnak. A korábbi kormány nem fogadta el az önök javaslatát, és kitartott a történeti jog mellett, amely az új elnyomottak jogával szemben a régi elnyomottak jogát érvényesíti. Mi, kormányzásunk legelső napjától kezdve, szakítottunk ezzel az elvvel. Ismételten ünnepélyesen kijelentettük, hogy nem állunk a területi sérthetetlenség elve alapján, és ezennel közvetlenül is az önök tudomására hozzuk, hogy minden területi-nemzeti követelésüket fönntartás nélkül elismerjük. Ezzel szemben követeljük az ellenségeskedések azonnali megszüntetését, a belső ügyeinkbe való be nem avatkozást, és részünkről mi sem fogunk az önök ügyeibe avatkozni... a szabad átmenő forgalmat, a két ország gazdasági érdekeinek megfelelő gazdasági egyezmények megkötését.

Ezzel önöknek minden kívánsága teljesült. Nemzeti törekvéseik megvalósításához egyetlen csepp vért sem kell ontaniuk, egyetlen katona életét sem kell föláldozniuk, békés vidékekre nem kell a háború pusztítását rászabadítaniuk. Az önök népeit elnyomó osztályok egyben a mi népünk dolgozó tömegeinek elnyomói is voltak. A nemzeti fölszabadulás jogának megadásával egy időben saját társadalmi fölszabadulásunkat is megvalósítottuk az osztályuralom alól. Fölszabadítottuk magunkat, és nem akarunk újból az elnyomók igájába kerülni. Belső berendezkedésünket saját személyes ügyünknek tekintjük. Úgy gondoljuk, hogy ilyen körülmények közt azonnal békét köthetünk. Várom válaszukat.

Kun, külügyi népbiztos."

Amikor ezeket tudomásukra hozzuk, arra kívánjuk fölhívni a figyelmet, hogy mostantól kezdve nincs olyan

329329Valójában felhívás.


Iratok

nemzeti érdek, amely igazolhatná a háború folytatását. Többé semmi kétség sem lehet arra nézve, hogy az említett kormányok a háborút folytatva a saját maguk által hirdetett nemzeti érdekekkel kerülnek szembe. Ha a háború ennek ellenére tovább folyik, az csak idegen érdekekért, külföldi érdekekért és mindenekelőtt a magyar uralkodó osztályok érdekeiért történhet.

A forradalmi kormányzótanács nevében:

Kun, külügyi népbiztos."


7.4. CHARPY TÁBORNOK, A 76. GYALOGOS HADOSZTÁLY PARANCSNOKA DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 374

iratszám:138

irat típusa: 152/2. sz. irat.


Van szerencsém önnek megküldeni a székelyek által az antanthatalmaknak tett javaslat eredetijét a másolattal együtt.

Az iratokat képviselőjük, Gezo Cuczsa de Haro330330 hozta, aki több mint tíz napja indult el Debrecenből (Debreczin) a városban működő Székely Bizottság megbízásából.

Cuczsa ajánlata a következőkben foglalható össze:

"A székelyeknek két ellenségük van: egyfelől a románok, akik meg akarják fosztani függetlenségüktől, és az erdélyiekkel egyetemben Nagy-Romániához akarják csatolni őket. Másfelől a bolsevikok, akik kommunizálni akarják a régi Magyarországot.

Ezért tehát fölajánlják az antantnak, hogy részt vesznek a bolsevikok elleni harcban, amennyiben az szavatolja országuk függetlenségét Romániával szemben."

Fölhívtam Cucza figyelmét arra, hogy az elmúlt tíz nap alatt sok minden történt, és a románok nemcsak Debrecent vették be, de a Tisza vonaláig is eljutottak.

Azt is közöltem vele, hogy véleményem szerint a dolgok várható alakulására való tekintettel követeléseik teljesítése minden bizonnyal nehézségekbe ütközik, és hogy ilyen körülmények közt érdekük a románokkal való kiegyezés, valamint támogatásuk bolsevikellenes harcukban, aminek révén, ha autonómiához nem is, legalább bizonyos szabadságjogokhoz juthatnak.

Cucza közölte velem szándékát, mely szerint vissza kíván térni a Székely Bizottsághoz, amely időközben már bizonyára elhagyta Debrecent.

"Az erdélyi székelyek a következőket javasolják az antantban képviselt hatalmaknak:

A székelyek minden túlzott követelésükről lemondanak. Nem tartanak igényt egész Erdélyre. Ezzel szemben a wilsoni elvek alapján kérik az antant támogatását azon szándékuk valóra váltásához, hogy Erdélynek azokon a részein, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 60 százalékot, független köztársaságot hozhassanak létre.

Ennek megfelelően a következő vármegyéket kívánják magyar uralom alatt egyesíteni: Csík, Háromszék, Udvarhely, Maros-Torda, Kis-Küküllő, Kolozs, Torda-Aranyos teljes egészében, valamint Brassó, Alsó-Fehér, Szolnok-Doboka, Fogaras, Bihar és Szilágy vármegyék részben.

Ezzel szemben a régi Magyarország minden egyéb, románok és szászok lakta területéről lemondanak.

330330Az elírt név valószínűleg: Harói (a Hunyad megyei Haróra utal) Kucsó (v. Kucsa) Géza.


Iratok

Kötelezik magukat, hogy ugyanolyan bánásmódba részesítik a román kisebbséget, mint amilyent Románia tanúsít majd a magyar kisebbséggel szemben.

Jelenleg a székelyek 100 000 fős hadsereg fölött rendelkeznek, amely fegyelmezett, meglehetősen jól fölszerelt, és most is ugyanúgy kész hazájáért harcolni, mint a háború kitörésekor. A székelyeket egész történelmük során harcias népként ismerték. A székely ezredek a volt osztrák-magyar hadsereg legjobb ezredeinek számítottak. A fegyverszünetet követően, a románok bevonulásakor a székely fiatalemberek elhagyták Erdélyt, hogy jobban szolgálhassák hazájukat. Ők tartották a románok ellen a frontot Máramarosszigettől a Marosig. Székely harcos soha nem tűzte ki ruhájára a vörös színt. Számára a forradalmi mozgalom és az osztályharc mindig is idegen volt. Elégedetten élt szűkebb pátriájában, ahol a kisbirtok az uralkodó, és most sincs semmi egyéb kívánsága, mint hogy mielőbb független hazába térhessen haza. A székelyek soha nem vettek részt a városokban zajló katonai tüntetésekbe, ehelyett inkább a fronton szolgálták hazájukat farkasszemet nézve az ellenséggel. A budapesti kormányok fölhasználtak székelyeket, ám mindig bizalmatlanok maradtak velük szemben.

A bolsevik kormány hatalomra jutásakor a székelyek azonnal tisztán látták a helyzetet. A bolsevik kormány Magyarország területi sérthetetlenségének elvét föladva magukra hagyta a székelyeket. Másrészt a székelyek borzalommal eltelve gondoltak arra, hogy egy napon a bolsevizmus hatalmába kerítheti országukat, ahol nincs nagyipar és nincs nagybirtok, és ahol senki sem hallott az osztályharcról.

Ezért azt javasolják a székelyek az antantnak, fordítsa 100 000 fős hadseregüket a románok oldalán a vörös hadsereggel szembe, hogy megvédhesse Erdélyt a bolsevizmus ellen, és mindaddig ne szerelje le, míg a bolsevik veszedelem el nem múlik.

Ez az akció két kedvező következményt vonna maga után.

1.) A Tiszától keletre fekvő magyar terület egésze csatlakozna a bolsevikellenes mozgalomhoz, ekképpen a székely hadsereg egészen a Tiszáig előretolhatná arcvonalát. Remélhetőleg a mozgalomhoz más magyar területek is csatlakozni fognak, hiszen a bolsevizmusnak nincs talaja a magyar vidéken.

2.) Megoldódna a súlyos erdélyi kérdés, és béke köszönthetne egy olyan tartományra, ahol a különböző nemzetek kölcsönös megegyezése nélkül a béke nem egyéb tovatűnő látszatnál.

5. /sic/ A jövőbeni Székely Köztársaság magától értetődően csak úgy maradhat fönn, ha Romániával a legszorosabb gazdasági kapcsolatokat tartja fönn. E gazdasági együttműködés szükségessége már a bányák természetes megosztásánál fölmerül, hiszen amíg az összes vas-, kőszén- és aranybánya a jövőbeni román, addig a sóbányák székely területen találhatók."


7.5. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER HALIIER TÁBORNOKNAK, A BÉCSI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEKirat FDD száma: 375

iratszám:139




Sürgősen továbbítsa magyar kormánynak Budapestre következő közleményt:

"Először: A szövetséges és társult nagyhatalmak legfelsőbb tanácsa úgy határozott, fölszólítja a meghatalmazott magyar követeket, jelenjenek meg május 15-én csütörtökön este Saint-Germain-en-Laye-ben, hogy a szövetséges és társult hatalmakkal megvizsgálják a békeföltételeket.

Másodszor: Föntiek következtében kérjük a magyar kormányt, sürgősen közölje azon küldöttek számát, nevét és rangját, akiket Saint-Germainbe szándékozik küldeni, hasonlóképpen az ezek kíséretében levő személyek


Iratok

számát, nevét és rangját. A magyar küldöttség szigorúan megbízatásának keretein belül marad és kizárólag különleges megbízatásuk betöltésére hivatott személyek alkotják.


7.6. PÉTIN TÁBORNOK, BUKARESTI FRANCIA KATONAI ATTASÉ CLEMENCEAU MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 384

iratszám:140


keltezési hely: Bukarest,


A ROMÁN HADSEREG BEVONUL BUDAPESTRE?

Legutóbbi, 26. sz. jelentésemben331331 május 3-i keltezéssel a következőket írtam:

"A román parancsnokság kinyilvánított szándékai pillanatnyilag világosak:

- három gyalogos és egy lovas hadosztállyal tartani a Tiszát;

- a rendelkezésre álló egységek zömét visszairányítani a Dnyeszterhez részben Besszarábiába, részben Alsó-Moldvába."

Ám másnap, május 4-én a román kormányzat azt a parancsot adta a vezérkari főnöknek, hogy folytassák az előrenyomulást Budapest irányába;

Végül tegnap, május 5-én "újabb értesítésig az előrenyomulás fölfüggesztését" rendelte el.

E változások okát nem is érdemes keresni.

I.

Legutolsó jelentésemben hangsúlyoztam, hogy szigorúan vett román katonai szempontból mennyire ésszerűnek bizonyult - a kínálkozó alkalmat kihasználva - a szervezett magyar erők fölszámolása, megteremtve ezzel a cselekvési szabadság föltételeit a Dnyeszternél. Ám amikor a hadművelet teljes sikere folytán a román hadsereg egycsapásra a Tiszánál termett, a román parancsnokság úgy ítélte meg, nem célszerű a folyót átlépni.

A parancsnokság abból indult ki, hogy

"E folyótól nyugatra a románoknak semmi követelésük nincs;

a folyó elsőrendű határt jelent, amely lehetővé teszi, hogy takarékoskodjanak erőikkel és Besszarábiába irányítható tartalékokat képezzenek.

Mi több, ha egyedül lépik át a Tiszát, ezzel olyan hadműveletbe vágnak bele, amely minden rendelkezésre álló erejüket csaknem teljes mértékben leköti (nagykiterjedésű terület megszállása, a vasútvonalak biztosítása).

E katonai jellegű megfontolásokhoz politikai szempontok is járulnak. Ha a Budapestig terjedő térség megszállása nem is haladja meg a románok katonai lehetőségeit, e lépés Románia "politikai lehetőségeit" nagymértékben túlszárnyalja. Amennyiben Románia nagyobb szövetségesei nélkül cselekedne, még Cseh-Szlovákia támogatását élvezve is azt kockáztatja, hogy a nagyhatalmak olyan függetlenségi törekvéseket tulajdonítanak neki, amelyek nem férnek össze óvatosságra alapozott, politikai hagyományaival; azonfölül mind a magyarok gyűlöletének, mind a Magyarország elleni föllépésben való részvételt ez ideig visszautasító szerbek



Iratok

irigységének Románia válna egyedüli céltáblájává."

Íme azon katonai valamint politikai jellegű megfontolások rövid összefoglalása, amelyek Presan tábornokot május 4-én a Tiszánál a győzedelmes román hadosztályok előretörésének leállítására bírhatták.

II.

Vajon május 5-én a román kormányzat miért gondolja meg magát, és miért határoz úgy, hogy - a fönti ellenvetéseket félretéve - Budapest ellen vonul?

Először is azért, mivel véleménye szerint a magyar fegyveres erők még nem voltak oly mértékig megsemmisítve, hogy le lehetett volna írni őket, azután azért, mert Budapest továbbra is veszélyes tűzfészek maradt, és eme tény újra és újra kétségbe vonhatja az elért katonai eredményeket.

"Célunk nem kizárólag a magyar hadsereg megsemmisítése - hangzott el a román kormány részéről -, hanem a magyar oldalról fenyegető - politikai és egyben katonai - veszély megszüntetése. A hadseregünkre veszélyt jelentő magyar bolsevik csapatok mellett a Dnyeszter menti bolsevik csapatoknak reményt, Bulgária számára példát adó kormány továbbra is helyén van.

A magyar veszély kétségkívül európai kérdés, azonban számunkra mindenekelőtt román kérdés; és mivel az antant nem indul Budapest ellen, és fölhívásunkra sem válaszol, egyedül kell elindulnunk."

III.

E szándékok, noha Románia általános helyzetét tekintve teljességgel érthetőek, katonai lehetőségeit, vagyis stratégiai lehetőségeit - tekintettel a jelenleg egyszerre három fronton fenyegető veszélyre - nagymértékben túlhaladják. Ezért ragaszkodott véleményéhez Presan tábornok, mely szerint amennyiben a román hadsereg egyedül lépné át a Tiszát, hibát követne el, és ezért bírta rá május 5-én a román kormányt saját álláspontja elfogadására.

Mivel véleménye győzedelmeskedett, a szövetséges kormányok, illetve Foch marsall válaszának megérkeztéig parancsot adtak az offenzíva fölfüggesztésére.

Ettől függetlenül a román kormánynak továbbra is leghőbb vágya, hogy meginduljon a Budapest elleni támadás, ha nem is egyedül saját csapataival, akkor legalább a szövetséges csapatok - közöttük francia egységek - együttes akciójával.

Az elgondolás román szempontból nézve kétségbevonhatatlanul helytálló. Budapest elfoglalásával Románia végre nyugalmat szerezhet magának ezen a fronton, méghozzá előnyös föltételekkel, hiszen a terhek tekintélyes részét szövetségesei viselik majd.

Ez teszi érthetővé Presan tábornoknak Foch marsallhoz küldött táviratát, illetve a román kormánynak a bukaresti szövetséges követekhez eljuttatott memorandumát.

Nem tartozik hatáskörömbe annak megítélése, hogy helyes-e Budapest szövetséges - köztük francia - csapatok által történő megszállása. Egyedül a francia parancsnokságnak van tudomása a Magyarországon rendelkezésére álló eszközökről, illetve egyéb olyan általános jellegű tényezőkről, amelyek innét nem érzékelhetők. Ennek ellenére úgy érzem, nem hallgathatom el a következő román javaslatokat:

1.) Katonai szempontból a művelet a lehető legkönnyebben kivitelezhető, hiszen a magyar erők közel állnak a teljes megsemmisüléshez, és képtelenek az újjászerveződésre. (Mindez igaznak tűnik.)

2.) Az antant politikájának szempontjából szintén a lehető legjobb pillanatban kerülne rá sor - pontosan akkor, amikor a szövetségesek átnyújtják föltételeiket Németországnak - ékesen bizonyítva ezzel, hogy adott pillanatban készek akaratukat erőszakkal is a másik félre kényszeríteni.

3.) Németországban az első számú veszélyt a bolsevik fenyegetés jelenti; az alkalom éppen megfelelő arra, hogy leszámoljunk az első olyan ellenséges állammal , amely a fegyverszünet aláírása óta tanácsköztársaságot merészelt létrehozni, és nem riadt vissza attól, hogy Lenin és Trockij kormányának hivatalosan segédkezet nyújtson.

Itt ezen okokkal érvelnek amellett, hogy amíg a Tiszáig tartó előrenyomulás román hadművelet volt, addig a


Iratok

Tiszától nyugati irányba indítandó támadás már európai rendfenntartó hadműveletnek minősül, amelynek azonnali megindításában a többi szövetséges hatalom - különösen Franciaország - is legalább olyan - ha nem nagyobb - mértékben érdekelt, mint Románia.

Íme a román fölfogás összefoglalása.


7.7. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 386

iratszám:141

irat típusa: 3.114/2B sz. távirat. Sürgős.

keltezési hely: Blegrád,


I. - A Budapestről különvonaton érkező Philipp Brown professzor, a béketárgyalásokon részt vevő amerikai bizottság helyettes képviselője, Szeged határában jelentkezett a Magyarországi Hds. előörseinél.

II. - Brown kijelentette, hogy Kun Béla jóváhagyásával érkezett, és szeretné tisztázni, mik az antant szándékai a kommunista kormánnyal az utóbbi napokban tett tárgyalási javaslatokat követően.

III. - Brown elmondta még, hogy Kun Béla kész lemondani a hatalomról, avval a föltétellel, hogy amennyiben az antant Budapestet megszállná, mindenekelőtt a román kormánytól biztosítékot kapjon, mely szerint sem őt, sem a kommunista kormány tagjait bántódás nem éri, hiszen kormánya csak politikai tetteket követett el. Ellenkező esetben Kun Béla végsőkig tartó ellenállást hírdet meg, és ekkor nehéz lesz majd a vörösgárdistákat megakadályozni abban, hogy ne kövessenek el túlkapásokat.

IV. - Brown azt is közölte, hogy május 4-én Budapestre érkezett a Segré tábornok által kiküldött, olasz tisztekből álló küldöttség, amely állítólag lemondásra szólította föl Kun Bélát, valamint arra, hogy kérje Budapest cseh megszállását olasz vezetés alatt. Értesülései szerint Kun Béla nemet mondott.

V. - Brown szerint kívánatos lenne Budapest mielőbbi megszállása, hogy véget vessenek a vörös gárda hatalmának, amely bármely pillanatban rémuralomhoz vezethet. A megszállást könnyen végre lehetne hajtani, mivel még a szociáldemokraták is mellette vannak.

VI. - Brown vissza akar térni Budapestre, ahol az amerikai küldöttség másik négy tagjával, valamint Freeman angol parancsnokkal és Borghese (Borguese) herceggel együtt tartózkodik. Arra kértem, jöjjön Belgrádba, hogy kikérdezhessük. E beszélgetés eredményéről haladéktalanul értesíteni fogom önt.


7.8. GRAZIANI TÁBORNOK, A FRANCIA DUNAI HADSEREG PARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERLENÖKNEK, HADÜGYMINISZTERNEK, FOCH MARSALLNAK, A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK, FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK, DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK ÉS SAINT-AULAIRE BUKARESTI FRANCIA KÖVETNEK


Iratok


iratszám:142332332




Van szerencsém megerősíteni mai napon elküldött táviratomat.

A rendelkezésemre álló értesülések szerint a román kormány a vezérkari főnök közbenjárására állítólag megváltoztatta azon döntését, melynek értelmében az előrenyomulás a Tiszán túl is folytatandó.

A hírek szerint Presan (Prezan) tábornok rámutatott azokra a súlyos következményekre, amelyeket egy Budapest ellen egyedül a román erők által indított támadás vonhat maga után; arra is fölhívta a figyelmet, hogy meg kell várni a kérdésről az általa öt vagy hat nappal korábban tájékoztatott Foch marsall most már minden bizonnyal hamarosan megérkező válaszát.

Presan (Prezan) tábornok kifejtette a marsallnak, hogy fölöttéb kívánatos lenne a Magyarországon még föllelhető utolsó ellenállási gócok teljes fölszámolása, megszabadítva ezzel a nyugati fronton Romániát minden gondjától, egyben lehetőséget adva neki, hogy minden figyelmét - és adott esetben minden erejét - a Dnyeszter felé irányítsa.

A tábornok kezdeményezte román hadosztályok közreműködését a szövetségesek által Magyarország ellen indítandó általános támadásban.


7.9. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 391

iratszám:143




1. - Értesítem arról, hogy május 6-án Aradon ideiglenes kormány alakult.

2. - A kormány élén miniszterelnökként Károlyi, az előző kormány miniszterelnökének unokafivére áll. A testületben minden politikai párt képviselteti magát, de a többség a 48-as pártból kerül ki.

3. - E párt programja a bolsevizmus elleni harcot és a rend helyreállítását tűzi ki célul. A nemzeti kérdések napirendre tűzését a versailles-i kongresszus döntéséig elhalasztja.

4. - Ez a kormány szándéka szerint ma Szegedre költözik, és a lehető leggyorsabban és minél közelebbre szeretne Budapesthez kerülni.

5. - A Szebenben (Sibiu) székelő erdélyi kormány egyik román tagja szerint Románia kedvezően fogadta az új kormány megalakulását.

6. - Aradon nyugodt a helyzet.

332332Graziani tábornok május 5-én hivatalosan átvette Berthelot tábornok megbizatását.


Iratok



iratszám:144333333




Allizé Bécsből hozzám eljuttatott kérdésére - amelyben a Magyarországon most alakuló kormányok felől érdeklődik - a következőket válaszoltam:

"A belgrádi kormány nem hajlandó fogadni azt a nagyszámú magyar ügynököt, akik állítólagos főnemesi csoportosulások nevében kérnek kihallgatást. Semmiféleképpen sem hajlandó egy Habsburg-restaurációt támogatni, mivel az uralkodóházat a szerbek hóhérának tekinti."

"Semmi jelentőséget nem tulajdonít a reakciós elemekből és Tisza cinkosaiból alakult aradi kormánynak."

"Szerinte a háború utáni Magyarország csak köztársaság lehet, amelyet demokraták kormányoznak, olyan új emberek, akiket semmi nem köt a régi uralkodó osztályhoz. Egyedül ilyen emberek lesznek képesek megbékélési és a korábban Szent István koronája alá tartozó területek integritását hirdető elvvel szakító politika kialakítására, ami elengedhetetlen a béke fönntartásához Délkelet-Európában."

Másrészről időközben eljutott hozzám egy olyan magyar nemzeti politikai csoportosulás megalakulásának a híre, amire már számítottam, és azokkal a célkitűzésekkel, melyekről már önnek beszámoltam. Csakugyan, a május 14-i, 106. sz. kísérő jegyzékkel részemre megküldött, Bernben, április 29-én kelt jelentés e tárgyra vonatkozik.

Ezt a bizottságot nem a Tisza-fele politikában kompromittálódott férfiak alkotják. Egyébként Tisza volt támogatói, akik most úgy tesznek, mintha szakítanának vele, az első adandó alkalommal habozás nélkül újra a német orientációt fogják választani.

Madarász, akinek a neve az új politikai csoportosulással kapcsolatban fölmerül, a függetlenségi párt egyik vezetőjének, 48-as szabadságharcosnak, Kossuth küzdőtársának a fia. Jövőbeni vezetőit Magyarországnak éppen ebben a minden szempontból őszintén függetlenségre törekvő körben, nem pedig Andrássy meg cinkosai között kell keresni, és nekünk is pontosan ebben az irányban kell ösztökélnünk.

A jelentésben fölvázolt program meglehetősen homályos: vajon hajlandóak lesznek-e a magyarok számára a jövőben egyedül elfogadható köztársasági államforma elfogadására? De van egy másik tisztázandó kérdés is: ki kéne deríteni e csoportosulás véleményét a Szent István koronája alá korábban tartozó területek integritásával kapcsolatban. A józan ész bizonyára azt diktálja majd e politikusoknak, hogy minden hátsó gondolat nélkül vegyék tudomásul az új helyzetet és elégedjenek meg azzal, hogy "függetlenséget" adnak magyar honfitársaiknak valamint a tisztán magyar területeknek.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Yougoslavie vol. 62, f. 30.

8. 1919. június8.1. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER A MAGYAR KORMÁNYNAKirat FDD száma: 423

333333A távirat egy-egy példányát megküldték a hadügyminisztériumba, Prágába, Rómába, Londonba, valamint Washingtonba.


Iratok

iratszám:145



keltezési idő: 1919. június 7.

A szövetséges és társult kormányok rövidesen a párizsi békekonferencia elé kívánják idézni a magyar kormány képviselőit, hogy megismerjék Magyarország igazságos határaival kapcsolatos nézeteiket.

A magyarok pedig éppen most intéznek éles támadásokat a cseh-szlovákok ellen és lerohanják Szlovákiát.

Ugyanakkor a szövetséges és társult hatalmak már kinyilvánították szilárd elhatározásukat, hogy minden értelmetlen ellenségeskedésnek véget vetnek, amikor két alkalommal is megállították a fegyverszünetben megállapított határt, majd a semleges övezet határát átlépő román csapatokat, illetve megakadályozták további előrenyomulásukat Budapest irányában - továbbá amikor a déli magyar fronton megállították a szerb és francia hadsereget.

Ilyen körülmények közt a leghatározottabban fölszólítjuk a budapesti kormányt, haladéktalanul vessen véget a cseh-szlovákok elleni támadásoknak, ellenkező esetben a szövetséges és társult kormányok mindenképpen és késlekedés nélkül a végső eszközökhöz folyamodnak, hogy így kényszerítsék Magyarországot az ellenségeskedések beszüntetésére valamint a szövetségeseknek parancsaik végrehajtását megkövetelő hajthatatlan akaratának elfogadására.

Jelen távirat negyvennyolc órán belül megválaszolandó.


8.2. KUN, A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYI NÉPBIZTOSA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 426

iratszám:146

irat típusa: Szám nélkül. Titkos - Nagyon sürgős.


keltezési idő: 1919. június 9., 10h 20.

A Magyar Tanácsköztársaság kormánya megelégedéssel értesül a szövetséges és társult hatalmak azon szándékáról, hogy meghívják Magyarországot a párizsi békekonferenciára. A Magyar Tanácsköztársaság egyetlen nép iránt sem táplál ellenséges szándékot, és mindenkivel békében és barátságban kíván élni, annál inkább, mivel nem áll a területi sérthetetlenség eleve alapján. A Cseh-szlovák Köztársaságot - mellyel ahogy a múltban mindig, akképpen ezentúl is békében és barátságban kíván élni - nem akarta megtámadni és valójában nem is támadta meg, továbbá mindig tiszteletben tartotta a szövetséges államok által megállapított demarkációs vonalakat és tudomásul vette a november 13-i katonai megállapodás előírásait. Ugyanakkor sajnálattal kellett tapasztalnia, hogy a Cseh-szlovák Köztársaság, valamint a Jugo-szláv és a Román Királyság csapatai a szövetséges államok tekintélyének leple alatt és a november 13-i katonai megállapodást megszegve betörtek a Magyar Tanácsköztársaság területére, és már-már megfojtottak bennünket, amikor a legvégsőbb szükségtől kényszerítve fegyvert ragadtunk; megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a szövetséges államok parancsot adtak a Cseh-szlovák Köztársaságnak, valamint a Jugo-szláv és Román Királyságnak az ellenünk irányuló támadások beszüntetésére, azonban kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy nevezett államok nem engedelmeskedtek a szövetségesek parancsainak, és támadásukat csak ellentámadásunkra állították le, továbbá csapataik még mindig a november 13-i megállapodásban rögzített demarkációs vonalon belül tartózkodnak.

A Magyar Tanácsköztársaság kormánya a fölösleges vérontás elkerülése érdekében ismételten kinyilatkozza készségét az ellenségeskedések haladéktalan beszüntetetésére mindezen államokkal szemben annak érdekében,


Iratok

hogy a szövetségeseknek módjuk legyen a Cseh-szlovák Köztársasághoz, valamint a Jugo-szláv és Román Királysághoz intézett parancsaiknak, illetve a november 13-i katonai megállapodás előírásainak érvényt szerezni és a ezzel kapcsolatos kérdéseket rendezni, továbbá a gazdasági kérdések ideiglenes megoldása érdekében szükségesnek látjuk, hogy az érdekelt államok elküldjék Bécsbe küldötteiket, hogy ott azok késedelem nélkül a szövetséges államok egyike által kiküldött elnök irányításával bizottságot hozzanak létre. A Magyar Tanácsköztársaság kormánya minden olyan lépés megtételére hajlandó, amely előreviszi az igazságos és méltányos béke, a népek közötti kölcsönös megértés ügyét és egyszer s mindenkorra véget vet a vérontásnak.


8.3. A KÜLÜGYMINISZTEREK TANÁCSA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVEirat FDD száma: 427

iratszám:147




A kormányfők tanácsától kapott megbízatásának megfelelően a külügyminiszterek tanácsa június 10-én 10 órára maga elé idézte Románia és a cseh-szlovák állam képviselőjét.

1 - A tanács közölte Brătianuval és Vaida-Voevoddal a Románia és Magyarország között a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa által megállapított határt.

Brătianu fölhívta a figyelmet arra, hogy első ízben van alkalma megismerni a határvonalat. Bejelentette, hogy ilyen körülmények között felelősséggel nem nyilatkozhat anélkül, hogy tájékoztatná a királyi kormányzatot. A végleges válasz megadására 10-12 napot kért, ennyi idő szükséges arra, hogy egy különfutár megjárja az utat Bukarestbe.

2 - A tanács közölte Kramářral és Benešsel a cseh-szlovák állam és Magyarország között a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa által megállapított határt.

Kramář bejelentette, hogy a cseh-szlovák küldöttség egészében véve elfogadja a döntést. Mindamellett azt kérte, hogy a Legfelsőbb Tanács szíves figyelmét két kiigazításra hívhassa föl, amelyek - véleménye szerint - a határvonal csekély mértékű elmozdulásával járnak, és amelyek közül az első alapvető fontossággal bír a cseh-szlovák állam számára.

A - A jelenlegi határvonal a Dél-Szlovákiában a közvetlen nyugat-keleti közlekedést bonyolító Csata-Kalonda-Losonc vasútvonal két végét a cseh-szlovák államnak, középső szakaszát Magyarországnak juttatja.

Ennek következtében magyar területen marad az e vonalnak a csaknem egész hosszában cseh-szlovák területen húzódó korponai szárnyvonallal alkotott csatlakozása is.

A cseh-szlovák küldöttség fölhívja a figyelmet arra, hogy Dél-Szlovákia és többek között Korpona térségének alapvető gazdasági érdekei a magyar hatóságok rosszakaratának lennének kiszolgáltatva azon nemzetközi biztosítékok ellenére, amelyekkel szavatolni kívánják e vasútvonal használatát.

Ezért tehát azt kéri, helyezzék a határt néhány kilométerre délebbre, hogy ily módon a Csata-Kalonda-Losonc vasútvonal teljes hosszában cseh-szlovák területen húzódjon.

B - A cseh-szlovák küldöttség kéri, hogy a cseh-szlovák állam a Duna déli partján, Pozsonnyal átellenben területet kapjon, hogy ezáltal ellensúlyozni lehessen a városnak a határvonalhoz való túlzott közelségéből adódó nehézségeket.

III - A külügyminiszterek tanácsa megismerkedett a Pellé tábornok által a hadügyminisztériumnak eljuttatott távirat tartalmával, amely a magyar csapatoknak egy Tiszaluc-Miskolc-Vác helységektől délre meghatározandó


Iratok

vonal, majd ettől nyugatra az osztrák határig egy a Dunától 25 kilométerre délre húzódó vonalra történő visszavonását javasolja.

A külügyminiszterek tanácsa úgy ítélte meg, hogy politikai szempontból nem lenne helyes egy olyan katonai demarkációs vonal kijelölése, amely eltér a Legfelsőbb Tanács által megállapított és a cseh-szlovák küldöttség által elfogadott határtól.

A tanács véleménye szerint a katonai szempontokat illetően - amelyek esetleg indokolnák a Pellé tábornok által javasolt megoldást - egyedül a Legfelsőbb Tanács jogosult dönteni.334334


8.4. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA CHARPY TÁBORNOKNAK, A 76. GYALOGOS HADOSZTÁLY PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 428

iratszám:148

irat típusa: 35/2. sz. távirat. Magántávirat - titkos.



Az Aradon megalakult, bolsevizmus elleni erőket tömörítő kormány teljes létszámban és működőképes állapotban Szegeden tartózkodik.

Mivel e kormány Bécsben sikerrel valósította meg az összes magyarországi mérsékelt párt összefogását, érdemessé válhat az antant figyelmére, ha nem is olyanformán, hogy hivatalosan elismeri, de legalább félhivatalos támogatásával elősegítve kitűzött célja - a bolsevizmus leverése és a rend helyreállítása Magyarországon - megvalósítását.

Egy félhivatalosan elfogadott magyar kormány jelenléte Szegeden számunkra azzal a következménnyel jár, hogy meg kell változtatnunk eddig követett politikai irányvonalunkat.

A jövőben Szeged egész közigazgatását a kormány által elfogadott magyar főispánnak kell irányítania, akit hivatali tevékenységében hasonlóképpen az új kormány jóváhagyásával működő magyar tisztviselők segítenek.

A közigazgatás működése a márciusi kommunista forradalom előtt Magyarországon érvényben levő szabályok szerint történik.

Az új közigazgatás költségvetési igényeinek kielégítését célzó szükséges intézkedések foganatosítása a magyar kormányra és megbízottjára, a főispánra tartozik.

Rendfenntartó erőként Szeged főispánja a jelenleg a városban tartózkodó, illetve Aradról és Lugos térségéből odairányítandó csendőrszázadok fölött rendelkezik. E századok a hadsereg egységeinél a márciusi forradalom előtt érvényben levő fegyelmi szabályzatnak megfelelően tevékenykednek. Saját érdekünkben támogatnunk kell az új kormányzatot abban, hogy Szegeden minden bolsevizmussal gyanúsítható elemet eltávolítson, és a városban a kommunista berendezkedés minden nyomát eltüntesse.

Kérem önt, Gondrecourt tábornokot föntieknek megfelelően lássa el utasítással.

A szegedi kormány és a szerb, román, valamint bécsi hatóságok közötti kapcsolatok fönntartása a kormány által és közvetítésünk nélkül történik.

Minden kérdést, amelyet módjában van megoldani, tárgyaljon meg a szegedi kormánnyal, és a foganatosított intézkedésekről haladéktalanul értesítsen. A hatáskörén kívül eső kérdéseket késlekedés nélkül továbbítsa

334334Erre vonatkozóan lásd Paul Mantoux: Les Délibérations du Conseil des Quatre, vol. II., CNRS, Paris, 1955, p. 368-375.


Iratok

hozzám.

Összefoglalva: tanúsítson jóindulatú semlegességet a szegedi kormánnyal szemben, mi több, segítse föladata végzésében, de anélkül, hogy elköteleznénk magunkat, mivel az antant vele kapcsolatos szándékai mind ez idáig nem ismertek.

Jelen utasítás érvényteleníti az 1919. május 25-én kelt rendelkezést, és annak helyébe lép.


8.5. FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 429

iratszám:149




1. - Antantkormányok június 7-én 22h-kor szikratávírón335335 fölszólították magyar kormányt, haladéktalanul vessen véget cseh-szlovákok elleni támadásnak; ellenkező esetben szövetséges kormányok végső eszközökhöz folyamodnak. Az ultimátumra 48 órán belül kértünk választ.

2. - Amennyiben Magyarország visszautasítja antant ultimátumát, szövetséges kormányok minden irányból támadást indítanak, amelynek célja az ország megszállása.

Magyarország megszállását szövetséges hadseregek parancsnokságának felső irányításával következő erő hajtják végre:

A/ - Egy szerb gyalogos hadosztály közvetlenül Budapestet.

B/ - Erdélyi román hadsereg föladata északi fronton harcoló magyar erők hátba támadásával cseh-szlovák hadsereg mielőbbi fölmentése, majd előrenyomulás nyugati irányba.

C/ - Magyarországi francia hadsereg összeköttetést biztosítja románok és szerbek között anélkül, hogy bármilyen támadó hadmozdulatba kezdene szövetséges és társult hatalmak Legfelsőbb Tanácsának parancsa nélkül.

Föntiek következtében Magyarországi hds. álljon készen Tiszán való átkelésre Szeged körzetében. Adott esetben fölvonulási és utánpótlási útvonal: Szeged, Kecskemét, Budapest.

4. - Támadási módozatról eligazítás a későbbiekben. Román kormánytól legkevesebb 4 hadosztályt, szerb kormánytól legkevesebb egy gyalogos és egy lovas hadosztályt kérek.

5. - Föntiek alapján sürgősen tegye meg szükséges előkészületeket, de támadó hadmozdulatra legfelsőbb tanács parancsa nélkül nem kerülhet sor. Haladéktalanul hadseregéhez vezénylek 3 algériai lövészzászlóaljat Várnából.

6. - Kérem távirat vételének igazolását és mielőbbi jelentést foganatosított intézkedésekről.


8.6. DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG



Iratok

PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 430

iratszám:150

irat típusa: 67/2 N.K. sz. távirat. Nagyon sürgős.



Május 7-i 3.135/2B336336 és június 2-i 3.635/2B337337 sz. táviratomban már beszámoltam az időközben szegedivé lett aradi kormány megalakulásáról.

Saját és beosztottaim föladata mind ez idáig abból állt, hogy jóindulatú semlegességet tanúsítsunk e kormány iránt.

E magatartást azon kívánság diktálta, hogy kéznél legyen egy a rendet biztosító hatóság és bolsevikellenes szervezet arra az esetre, ha megindul a támadás Budapest felé, ugyanakkor az a törekvés is, hogy ne fogjak olyan politikai akcióba, amelyre nem kaptam fölhatalmazást.

Pedig a kormány - amely már eddig nagy anyagi áldozatokat hozott, és túl van a szervezési munka kezdeti szakaszán - most olyan pontra érkezett, ahol nyilvánosan megkezdheti végrehajtó tevékenységét.

Ennélfogva nap mint nap olyan kérdésekkel ostromol, amelyekre semlegességem folytán nem adhatok választ. Így aztán arra következtet, nem áll módomban segíteni, és mivel fönnmaradása támogatásomtól függ, éppen a mai napon azzal a kérdéssel fordult hozzám, jelentsem ki egyértelműen, hajlandó vagyok-e, vagy nem segíteni.

Igenlő válasz esetén hajlandó lenne minden olyan kormányátalakításra, amelyet mi Franciaország érdekében szükségesnek ítélnénk. Elutasító válasz esetén valószínű, hogy fölbomlik.

Mivel másrészről a Párizsból Kun Bélának címzett távirat egyértelműen bizonyítja, hogy a szövetségesek és a budapesti kormány közötti helyzet rendezésére vannak lehetőségek, és mivel a bolsevik kormánnyal kacérkodó olaszok nem nézik igazán jó szemmel a szegedi kormányt, nem tudhatom, hogy csupán azzal, hogy továbbra is jóindulatú semlegességet tanúsítok a kormány iránt, nem keresztezem az antant elképzeléseit.

Következésképpen kérem, válaszoljon arra a kérdésre, hogy helyénvaló-e a jelenlegi szegedi kormány megerősítése, és ha igen, milyen irányú ösztönzést, milyen utasításokat kell részére továbbítanom.


8.7. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNŐK, HADÜGYMINISZTER A MAGYAR, CSEH-SZLOVÁK ÉS ROMÁN KORMÁNYNAKirat FDD száma: 432

iratszám:151




336336Föntebb, 143. szám alatt közölt irat.



Iratok

A szövetséges és társult hatalmak június 7-i táviratukban338338 kinyilvánították "szilárd elhatározásukat, hogy minden értelmetlen ellenségeskedésnek véget vetnek". Továbbra is tartják magukat ezen elhatározásukhoz, és arra számítanak, hogy az érdekelt kormányok segítségükre lesznek annak végrehajtásában. A szövetséges és társult hatalmak joggal gondolhatják azt, hogy a máskülönben értelmetlennek tűnő vérontásnak a felelősei abból indulnak ki, hogy az új államok jövőbeni határai a megszállás során bekövetkező pillanatnyi események módosíthatják. Ez korántsem így van. Egyetlen állam se számítson nagyobb területre jutalomként azért, mert meghosszabbította a háború borzalmait, és a katonai módszerek lelkiismeretlen alkalmazása nem bírhatja rá a szövetséges és társult hatalmakat a béke és az igazság érdekében hozott döntéseik fölülvizsgálatára.

Következésképpen ez utóbbiak kijelentik:

1.) Hogy a mellékelt táviratban megadott határok lesznek azok, amelyek állandó jelleggel el fogják választani Magyarországot Cseh-Szlovákiától, illetve Romániától;

2.) Hogy ezen államok hadseregeinek azonnali hatállyal be kell szüntetniük az ellenségeskedéseket, és a lehető legrövidebb időn belül vissza kell vonulniuk az ekképpen megállapított természetes határok mögé.

A szövetséges és társult hatalmak tudatában vannak annak, hogy e határok helyenként átvágják a két szomszédos államgazdasági kapcsolatai fönntartásához szükséges vasútvonalakat; hasonlóképpen annak is tudatában vannak, hogy még hátra van egy sor kisebb határkiigazítás, amelyek végleges meghatározása csak pártatlan helyszíni szemlét követően történhet meg. Mivel a békeszerződés mindkét esetre figyelmet fordít, semmiképpen sem engedhető meg, hogy ezen okok addig is akadályt képezzenek a szövetséges és társult hatalmak által folytatott politikával szemben.

A legcsekélyebb jóakarattal lehetséges a helyi rendezés; és amennyiben véleménykülönbség merül föl, azokat a szövetséges hadseregek helyszínen tartózkodó tisztjei elé kell tárni: döntésük a békeállapot végleges helyreállításáig törvényerejűnek tekintendő.

Előző táviratom folytatása.

Budapestnek:

Fönti általános elvek értelmében fölszólítjuk a jelenleg Cseh-Szlovákiában harcoló magyar hadsereget, azonnal vonuljon vissza a Magyarország számára megállapított határ mögé; hasonlóképpen fölszólítjuk az összes többi magyar egységet, maradjanak e határon belül. Amennyiben a szövetséges és társult hatalmak kormányai helyszínen tartózkodó képviselőik útján a június 14. déltől számított négy napon belül nem értesülnek a visszavonás tényleges végrehajtásáról, jogosultnak nyilvánítják magukat arra, hogy Budapest ellen vonuljanak, és egyéb - az igazságos béke mielőbbi megteremtése érdekében szükségesnek ítélt - intézkedéseket is foganatosítsanak.

Amint a magyar csapatok kiürítik Cseh-Szlovákiát, a román csapatok hasonlóképpen visszavonulnak Magyarország területéről. A szövetséges és társult hatalmak figyelmeztetni kívánnak arra, hogy ezen művelet közben a román csapatokat semmiképpen se háborgassák, és ne próbálkozzanak meg azzal, hogy követik őket a román határon túlra.


Prágának:

A szövetséges és társult hatalmak kormányai fönti általános elvek értelmében elrendelték a jelenleg Cseh-Szlovákiában tartózkodó magyar fegyveres erőknek, hogy vonuljanak vissza a magyar határ mögé; e kormányok a legteljesebb bizalommal vannak arra nézve, hogy a cseh-szlovák kormány biztosítja a föltételeket e visszavonulás zavartalan lebonyolítására, hasonlóképpen arra nézve is, hogy e hadmozdulat befejeztével a cseh-szlovák fegyveres erők saját határaikon belül maradnak.


Bukarestnek:

Fönti elv értelmében fölszólítottuk a magyar hadsereget a Cseh-Szlovákiából való visszavonulásra, és közöltük



Iratok

a magyar kormánnyal, hogy e hadmozdulat befejeztével a román hadsereg szintén visszavonul az új román határok mögé.

Fölösleges hozzáfűzni azt, hogy e hadműveletet a magyar csapatok nem fogják megzavarni, és azt is megtiltottuk számukra, hogy román területre betörjenek.

A szövetséges és társult hatalmak bíznak abban, hogy Románia a közös politikából reá eső rész elvégzésével csorbítatlanul fönntartja a szövetség szolidaritását.

(folytatása következik)339339

8.8. KUN BÉLA, A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYI NÉPBIZTOSA CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEKiratszám:152

irat típusa: Szám nélkül. Titkos - Nagyon sürgős - Föltétlen elsőbbséggel továbbítani!


keltezési idő: 1919. június 16. 12 óra

Elnök Úr, köszönettel vettük a szövetséges és társult hatalmak nevében küldött táviratát. A Magyarországi Tanácsköztársaság kormánya ismételten megelégedettségét fejezi ki a szövetséges és társult hatalmak által hozott határozattal kapcsolatban, mely szerint minden szükségtelen ellenségeskedést be kell szüntetni. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy kormányunk minden erejével segíteni fogja e szándék valóra váltását. A Magyarországi Tanácsköztársaság, amelynek népe mondhatni vérontás nélkül hajtotta végre történelmének legnagyobb forradalmát, nem volt és sohasem lesz vérontás okozója. A Magyarországi Tanácsköztársaság nem fegyveres hódításra vagy más nemzetek elnyomására jött létre: célja az elnyomás és a kizsákmányolás minden formájának eltörlése. Szilárd meggyőződésünk, hogy nem a fegyveres hódítás pillanatnyi eseményei, hanem az emberiség magasabb érdekei, a dolgozók közös és egyetemleges érdekei döntenek az új államok határairól, ameddig le nem omlanak a népeket elválasztó falak. Mivel sorsunk az egész világ testvérként összetartozó dolgozóinak kezébe helyeztük, szándékainktól semmi sem áll távolabb, mint a háború borzalmainak meghosszabbítása.

A béke és az igazság érdekében hozott minden intézkedés biztos támogatásra talál a dolgozók Magyarországi Köztársaságában - stop - A Magyarországi Tanácsköztársaság kormánya habozás nélkül, őszintén és nyíltan kinyilvánítja, hogy nemcsak eleget fog tenni, hanem máris legteljesebb mértékben eleget tett a szövetséges és társult hatalmak kormányai részéről megfogalmazott, az ellenségeskedések beszüntetésére irányuló kérésének. Nem mi vagyunk a tovább folytatódó vérontás okozói, hanem a Cseh-Szlovák Köztársaság csapatai, amelyek - kihasználva, hogy a szövetséges és társult hatalmak felszólítására azonnal felfüggesztettük a hadműveleteket - támadást indítottak, amelyet csak ellentámadásokkal tudtunk visszaverni. Célunk az volt, hogy további előrenyomulásukat megakadályozzuk. Annak bizonyítására, hogy a vérontásról nem mi tehetünk, elegendő arra emlékeztetnünk, hogy a román megszállás alatt álló övezetben egyetlen lépést sem nyomultunk előre, sőt még csak kísérletet sem tettünk erre, mivel a román hadsereg nem kezdte újra támadásait ellenünk. Mindamellett leszögezzük, hogy - tekintettel a cseh-szlovák fronton jelenleg fennálló helyzetre, a parancsok kiadásának és végrehajtásának lehetőségeire - csapataink visszavonása és az említett területek kiürítése az Ön táviratában megszabott határidőre nem történhet meg. Ezt annál kevésbé tudjuk végrehajtani, mivel a táviratot - bár "nagyon sürgős" jelzéssel látták el - csak 15-én kaptuk meg.

Annak érdekében, hogy részünkről, hasonlóképpen a románok részéről, vérontás nélkül megvalósuljon a csapatok visszahívása és a területek kiürítése, a mai napon fölszólítottuk a kormányokat - vagyis a Cseh-Szlovák Köztársaság és a Román Királyság főparancsnokságát: küldjenek főhadiszállásunkra, vagy egy másik kijelölendő helyre teljhatalommal felruházott katonai megbízottakat azzal a feladattal, hogy főparancsnokságunkkal egyetértésben a kiürítés módszereit meghatározzák. Mindamellett sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a szövetséges és társult kormányok mindeddig nem adtak alkalmat arra, hogy közvetlenül beszámolhassunk a Tanácsköztársaság politikai, valamint gazdasági téren föllépő létfontosságú

339339Sem a távirat folytatása, sem a levéltári jelzet nem szerepel.


Iratok

igényeiről, továbbá, hogy még a határokat is csak részben ismertették velünk.

Sietünk leszögezni, hogy e határok - a szövetséges és társult kormányok nyilatkozatával ellentétben, miszerint a katonai hódítás nem lehet az új államok határainak alapja - számunkra egyértelműen az erősebb jogán megvont határoknak tűnnek. E határok között teljességgel lehetetlen egészséges gazdasági életet létrehozni és termelni, mint ahogy lehetetlen - tekintettel a világgazdaság és a nemzetközi forgalom jelenlegi helyzetére - a behatárolt területen élő lakosságnak akár csak a létfenntartását is biztosítani. Az alkalomra várunk, hogy - bizonyítékokkal alátámasztva - a békekonferenciának bemutathassuk ezen állítás igazságát. Egyben fölhívjuk figyelmüket az utolsó jegyzékünkben foglalt kérésünkre, miszerint össze kellene hívni a volt monarchia népeinek kormányait egy konferenciára, amelyen egyenlően érdekelt felekként vitathatnák meg a monarchia fölszámolását. Nem fogadjuk el a területi sérthetetlenség elvét, és eltekintünk ama ténytől, hogy a határvonallal kizárólag magyar lakosságú területeket szakítanak el Tanácsköztársaságunktól - csak egyetlen dologra kívánunk rámutatni, nevezetesen arra, hogy ezen körülmények között még egy olyan szilárdan megalapozott kormányzati rendszer, mint a miénk, sem állhatja útját annak, hogy e határok között a létért vívott küzdelem mindenkinek mindenki ellen folytatott háborújává fajuljon. Ismételten kijelentjük: nemcsak beszüntettünk minden támadó hadműveletet, de arra is megtettük a szükséges intézkedéseket, hogy elrendeljük csapatainknak: járjanak el az önök fölszólításának megfelelően, és ennek érdekében tegyék meg a technikai előkészületeket. Kérjük önöket, intézkedjenek a Cseh-Szlovák Köztársaság és a Román Királyság kormányánál: egyezzenek bele ilyen értelemben hozzájuk intézett kéréseinkbe.

Kérjük, utasítsák fönti kormányokat, lépjenek velünk közvetlen kapcsolatba az önök parancsának végrehajtása érdekében, és főként szüntessenek be ők is minden hiábavaló vérontást, amivel csak a háború borzalmait hosszabbítják meg.

levéltári jelzet: AG.20N499 c/77. d/2

8.9. A CSEH-SZLOVÁK HADSEREG VEZÉRKARA 2. IRODÁJÁNAK BESZÁMOLÓJAiratszám:153

irat típusa: 1870. sz. beszámoló. Bizalmas

keltezési hely: Prága,


Mostanra Szlovákiát szinte teljesen elözönlötték a magyarok. Meg kell jegyezni,hogy a lakosság - ahelyett, hogy ellenállást fejtene ki - segíti a magyarokat a csehekkel szemben. A szlovákok nagyon ellenségesek a csehekkel. Ez utóbbiak nem igazán testvérhez illő módon bánnak "fivéreikkel, akik a nagy cseh hazával való egyesülésre vágynak". Június 4-én Pozsonyban két szlovák polgárt kivégeztek, mert keményen bírálták a csehkormányt. (Az esetről beszámolt a "Slovenski Wichod" című újság.)

A cseh csapatok nagyobbrészt bolsevikok. Markaleus doktor arra kéri Jiráseket, állítsa helyre lázongó és tisztjeit lelődöző csapatainak szellemét. Minden bizonnyal szomorúan veszi tudomásul: lám, írókhoz kell folyamodni, hogy beszédekkel szítsák a katonák harci szellemét. Trencsénben és Liptón már alakulóban vannak a szovjetek. Kassán a munkások vették kezükbe a hatalmat, és elkergették a cseh katonákat,

akik nem akartak csatlakozni a szovjethez.

A csehekkel ellenséges szlovák mozgalom napról napra erősödik. A cseh kormány tehát abba a helyzetbe került, hogy nem képes "fajtestvéreit", a szlovákokat kormányozni, akik föllázadtak a Masaryk-kormány poroszos imperialista módszerei ellen. Ha a szlovákoknak elegük van a cseh imperializmusból - és e tények Masaryk, Kramar és Beneš hazugságai ellenére könnyen ellenőrizhetők -, vajon mit ér e kicsi, felfuvalkodott, nagyzási hóbortjában mértéket nem ismerő nép - amely az egész szláv világ irányítására akar megbízást kapni - túl széles körű hatalma? E tények tükrében vajon mit ér a Párizsban elkészített térkép, amely szerint csehek a románokkal és a leendő Oroszországgal határosak, miközben a legfontosabb összekötő láncszem, a szlovák máris lázadozik? Itt újból látható: téves volt az az elv, amely túl sok bizalmat adott az úgynevezett "nemzeti" bizottságoknak, melyek létezésének egyedüli értelme a hazugság volt (ez ugyanúgy igaz a csehekre, mint a lengyelekre).

A valóság bizony egészen más; a cseh-szlovák államot mint egy hólyagot fölfújták, hogy mesterségesen


Iratok

meghosszabbítsák Romániáig és a leendő Oroszországig, a hólyag azonban szétdurrant.

Olyan bizottságokban, amelyeknek fogalmuk sincs a dolgok valódi állapotáról, a népek gondolkodásmódjáról és törekvéseiről, nem lehet túlméretezett határokat megvonni, amelyek e követelmények gyakorlati megvalósításakor egy pillanatig sem állnak ellen, és amelyekkel a vágyaik és akaratuk ellenére egy államba összezárt népek szembefordulnak.

Azon ellentmondások közül, amelyek mindennél jobban rámutatnak a cseh kormány beavatkozására, emlékeztetni kell arra (a prágai "Slovo" egy június 3-iki cikkében, a lembergi "Ukrainszk Szvobodi" pedig június 2-án számol be róla), hogy a keletgalíciai Moszkva-barát ukrán csoport cseh-ukrán egyezményt hozott létre Lengyelország ellen. Ez különös fölfogásról árulkodik akkor, amikor a cseh katona dezertál a frontról, amikor Csehországban nyilvános felhívást intéznek a Soka/okhoz: siessenek a szétvert cseh hadsereg segítségére.


8.10. BARRERE, RÓMAI FRANCIA NAGYKÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERHEZiratszám:154

irat típusa: 1369. sz. távirat. Titkos

keltezési hely: Róma,

keltezési idő: 1919. június 17. 21 óra (Érkezett: június 18. 6 óra)

Nem mulasztottam el a miniszterelnököt tájékoztatni az olasz katonai hatóságoknak a budapesti bolsevikok iránti magatartásáról, és a segítségről, amelyet állítólag a csehszlovákok ellenségeinek nyújtottak.

Orlando úr határozottan tagadta, hogy az olasz hatóságok fegyvert és lőszert szállítottak volna Kun Béla katonáinak. Azt azonban elismeri, hogy a konzulátus egyik, az olasz delegációhoz tartozó tisztviselője súlyos hibát követett el, amellyel a delegáció nem azonosul. A hivatalnok azt javasolta a külügyminiszternek, fogadja el a bolsevik kormány ajánlatát: 20 milliót aranyban a forradalmi Magyarország élelmiszer-ellátására kíván fordítani. Az indítványt Sonnino úr határozottan elutasította, hozzátéve, hogy Olaszország csak a szövetséges hatalmak által elismert kormánynak tudna élelmiszerutánpótlást juttatni Magyarországon. Ám időközben, még azelőtt, hogy ez az utasítás hozzá eljutott volna, a szóban forgó tisztviselő kapott a bolsevikoktól egy hárommilliós részletet az ügyletre, és elküldte ezt az összeget Bécsbe. A jugo-szlávok rosszindulatú értelmezése következtében föltételezték, hogy ez a sietős dolog az Olaszország által szállított fegyverek kifizetése volt.

Orlando úr végül arra is rámutatott, hogy a magyar bolsevikoknak erre semmi szükségük, mert Mackensen tábornok tüzérségét és fegyvereit lőszerestől átadta nekik.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918--40. Hongrie vol. 55, f. 123.

8.11. ISMERETLEN SZERZŐ FÖLJEGYZÉSEiratszám:155340340

irat típusa: Szám nélkül. Titkos

keltezési hely: (Kelet nélkül)

keltezési idő: Május 13.

Május 13. A magyarok az egész fronton ellentámadást indítottak a cseh-szlovákok ellen, válaszul a támadásokra, amelyeket amazok vezettek ellenük, hogy a románokhoz csatlakozzanak a Tokaj-Munkács-Csap térségben.

Június 7.A győztes magyarok elérik a Komárom-Nyitra-Korpona-Kassa vonalat.

340340A iraton nincs keltezés, a szerző ismeretlen. A följegyzés valószínűleg 1919. június 20-a körül készült.


Iratok

Ez a helyzet, amikor június 7-én a szövetséges és társult hatalmak legfelső tanácsa táviratot 341341 intéz a magyar kormányhoz, amelyben 48 órát ad az ellenséges cselekmények beszüntetésére.

Június 9.A budapesti kormány válaszában késznek nyilvánítja magát az ellenségeskedések leállítására, és e célból konferencia összehívását indítványozza Bécsbe.342342

Június 13.Mivel az ellenségeskedések nem szűntek meg, a legfelső tanács két újabb, Balfour által fogalmazott táviratot intéz a budapesti, prágai és bukaresti kormányhoz, amelyben fölszólítja őket, hogy haladéktalanul vonuljanak vissza azon határok mögé, amelyeket a békekonferencia a három államnak egymás között megállapított.343343

Ez a parancs június 14-én déltől számított 4 napon belül - azaz június 18-án délig - hajtandó végre, máskülönben a szövetséges és társult kormányok úgy tekintik, szabad kezet kaptak a Budapest elleni felvonulásra, és egyéb olyan intézkedések meghozatalára, melyek megfelelőnek tűnnek egy igazságos és gyors béke biztosítására.

Június 14. A budapesti kormány meglepetésszerű rádiótávirata a prágai kormánynak, amelyben tájékoztatja, hogy - tekintettel Clemenceau felszólítására, amely visszavonulást rendel el a táviratában meghatározott határok mögé - hadseregének mindennemű támadó mozdulatot megtiltott, és fölkéri Prágát, küldjön megbízottat a magyar főhadiszállásra intézkedések meghatározására. Ezt a táviratot a cseh kormány állítólag csak 17-én vagy 18-án vette. (Pellé 294. sz. távirata.)

Június 16.A budapesti kormány Párizs 13-i táviratára megküldött válaszában 344344 fönti 14-i táviratnak ellentmondóan - Kun Béla kijelenti, hogy ezt az ultimátumot csak 15-én délben kapta meg; így a 4 napos határidő végét egy későbbi, 18-a utáni időpontra szükséges halasztani.

Táviratában Kun azt állítja, hogy a maga részéről beszüntette az ellenségeskedéseket, de a cseh-szlovákok továbbra is támadnak.

Június 17.A prágai kormány távirata345345 Benešnek a békekonferenciához, amelyben a kormány Kun Béla állításai ellen tiltakozik, és azzal vádolja a magyarokat, hogy fegyverrel és kommunista izgatással is ők azok, akik támadnak. Ha a magyarok folytatják előrenyomulásukat, akkor a cseh-szlovákok kénytelenek védekezni.

Június 18.Pellé tábornok (286-288. sz.) táviratai346346 arról tudósítanak, hogy a magyarok 16-án heves támadást indítottak, valamint arról, hogy 17ére a cseh kormánnyal egyetértésben ellentámadást rendel el.

Kun Béla távirata, amelyben tiltakozik a cseh támadások ellen és jelzi azon szándékot, hogy az önvédelem érdekében folytatják a harcot.

Pellé tábornok (292-295. sz.) táviratai347347, amelyekben cáfolja Kun Béla cseh támadásokról szóló állításait, és megerősíti, hogy június 16. óta a magyarok szünet nélkül támadnak: a tárgyalással Kun Béla időt próbál nyerni, miközben minden erejével heves támadást folytat Pozsony megszerzéséért: a cseh kormány Kun Bélának táviratot küld, amelyben fölszólítja a magyar csapatoknak a fronttól 25 kilométerre történő azonnali visszavonására.

Az előzőt helyreigazító (296-297. sz.) távirat348348, a cseh kormánynak Kun Bélához intézett közleményét illetően: a cseh csapatoknak azonnal be kell szüntetniük az ellenségeskedéseket, amint a magyarok végrehajtják az antant parancsait.

A távirat a front lecsendesedéséről számol be, ugyanakkor magyar erősítések Kassa térségébe való érkezéséről is hírt ad.


342342Lásd föntebb a 146. sz. alatt közölt iratot.

343343Lásd a 151. sz. alatt közölt iratot.

344344Lásd a 152. sz. alatt közölt iratot.






Iratok

Táviratok (298-300. sz.)349349 amelyek az előző este eseményeire nézve megerősítik a korábbi sürgönyt, ám beszámolnak a l8-án reggel bejelentett nagyarányú magyar támadásokról.

Június 19.Táviratok (301-302. sz.)350350. Kisebb sikerekkel járó, fokozott támadó tevékenység magyarok részéről 18-án.

Összefoglalva: A magyarok és a csehek közötti ellenségeskedések a Legfelső Tanács kifejezett parancsa ellenére folytatódnak, noha a l8-án délre kitűzött határidő már jócskán lejárt. Június 7. óta a magyarok nem hagytak fel a támadásokkal, amint azt Pellé tábornok június 17-én kelt, június 19-én érkezett részletes jelentése351351 megerősíti.

Két, június 16. és 18-án kelt távirat352352 bécsi katonai missziónktól, angol forrásból származó értesülése, amelyek megerősítik, hogy a magyarok a Duna északi partján vonják össze erőiket, Civau [?] irányában, egy Pozsony elleni - bécsi forradalmi megmozdulással összekötött - nagyszabású támadó hadművelet szándékával: Kun Bélának az a szándéka, hogy 2 vagy 3 napon át elnyújtsa az antanttal folytatott vitát, hogy aztán június 20-án vagy 21-én kellő erővel indítson támadást Pozsony ellen.

Végül, ami a Budapest elleni támadás lehetőségeit illeti, Franchet d'Esperey tábornok legutóbbi táviratai a következőképpen foglalják össze a szükséges erőket:

Szerbek:1 gyalogosezred, 2 lovasezred

Románok:3 gyalogoshadosztály

1 vadászhadosztály

Franciák: 2 gyalogoshadosztály

1 lovasdandár

A szövetséges és társult kormányoknak azonnal el kell járniuk a román és a szerb kormánynál, hogy meghatározzák részvételük föltételeit, ugyanis különösképpen a román kormány meglehetősen túlzott követelésekkel lép föl ezzel kapcsolatban.

Egészében így áll a helyzet.


8.12. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐP ARANCSNOKÁNAK353353

354354

iratszám:156

irat típusa: 6135 BS/3. sz. távirat. Titkos







353353A távirat másolatát megküldték a hadügyminisztérium katonai titkárságának, Foch marsallnak és Alby tábomoknak.

354354A távirat másolatát megküldték a hadügyminisztérium katonai titkárságának, Foch marsallnak és Alby tábomoknak.


Iratok

A marsall, a szövetséges hadseregek főparancsnoka355355 megkért, küldjem el Önnek az alábbi, azon föltételek vizsgálatára vonatkozó táviratot, amelyek között a Magyarországi Hadsereg francia hadosztályait esetleg Szlovákiába lehetne szállítani.

A távirattal kapcsolatban nincs ellenvetésem.

,,Először. - Arra az esetre, ha Németország megtagadná a béke aláírását, számolni kell a Magyarországi Hadsereg francia hadosztályainak felhasználásával Közép-Európában.

Másodszor. - Ebből kiindulva maradéktalanul meg kellene vizsgálni azon körülményeket, amelyek között e hadosztályokat el lehetne indítani Szlovákia - például a kassai körzet - felé, figyelembe véve, hogy Erdélyen való átszállításuk Nagyváradon és Nagykárolyon, vagy esetleg Kolozsváron keresztül történik a román csapatok általi megszállás ürügyén.

Harmadszor. - Kérem e vizsgálatok haladéktalan elvégzését, valamint a végrehajtási lehetőségek, útvonalak, a választott vasútvonalak tényleges teherbírásának, a tervbe vett szállítások lebonyolítási határidejének ismertetését."

levéltári jelzet: AG.4N53. C157. d/1.

8.13. KUN BÉLA, A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYI NÉPBIZTOSA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKiratszám:157




Egészében így áll a helyzet.

Elnök Úr!

A Magyarországi Tanácsköztársaság kormánya késedelem nélkül eleget tett a szövetséges és társult kormányok azon fölszólításának, hogy szüntesse be az ellenségeskedéseket a cseh-szlovák fronton. A Tanácsköztársaság kormányának ilyen értelmű parancsát a főparancsnokság azonnal végrehajtotta, tekintet nélkül a parancsok kiadásának és végrehajtásának nehézségeire. A cseh-szlovák hadsereg főparancsnoksága ennek ellenére sem hajtja végre a szövetséges és társult kormányok parancsát, és újabb támadásokat vezet hadseregünk ellen, amely - a határozott felszólításnak megfelelően eljárva - a megszállt területek kiürítését hajtja végre. Van szerencsém továbbítani Önnek

főparancsnokunk356356 alábbi távirati jelentését: "Kun Béla népbiztosnak, Budapest. Parancsának megfelelően, távirati úton valamennyi egységparancsnoknak elrendeltem, hogy azonnal állítsák le a hadműveleteket. A cseh-szlovák fronton tartózkodó hadosztályaink parancsnokságainak távirati jelentései szerint a hadműveleteket az egész vonalon fölfüggesztettük. A cseh-szlovák hadsereg ennek ellenére csapatainkat a front egész hosszában támadta. A harcot beszüntető csapatainkat sok helyütt megtámadták, lefegyverezték, és tömegesen legyilkolták. Ilyen körülmények között a hadosztály-parancsnokságok azt jelentik, hogy nem vállal hatnak felelősséget a támadások beszüntetése után esetleg bekövetkező eseményekért, hiszen erkölcsi szempontból teljességgel lehetetlen visszatartani csapataikat az ellentámadástól, amikor a cseh-szlovák csapatok támadják és lefegyverzik őket, és legyilkolják a lefegyverzett embereket. A hadsereg főparancsnoksága - felelősségének tudatában - arra kéri önt, számoljon be Clemenceau úrnak a cseh-szlovák csapatok viselkedéséről, és tudassa vele, hogy a cseh-szlovák hadsereg főparancsnoksága nem hajtja végre a szövetséges hatalmak parancsát, a legdurvább módon folytatja a támadásokat, és ekképpen ellenségeskedéseknek részünkről történő beszüntetése csupán általunk végrehajtott intézkedés volna. Egyben arról is tájékoztatom, hogy amennyiben a cseh-szlovák csapatok nem állítják le a hadműveleteket, akkor egységeink számára lehetetlenné válik a szövetséges hatalmak jegyzékében

355355Ferdinand Foch.

356356 Böhm Vilmos.


Iratok

elrendelt csapatmozdulatok nyugodt végrehajtása. Ám ez esetben - annak megakadályozására, hogy proletár testvéreinket hátba támadják és bestiális módon legyilkolják - kénytelenek leszünk megparancsolni csapatainknak, hogy minden erővel védekezzenek.

Böhm hadseregfőparancsnok. "

Elnök Úr, kérem, hogy tartassa tiszteletben a Cseh-Szlovák Köztársasággal a szövetséges kormányok parancsát, egyben arra is kérem, tegye lehetővé, hogy - felhívásának tiszteletben tartatásával - véget lehessen vetni a haszontalan vérontásnak.

levéltári jelzet: f.244.357357

8.14. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKiratszám:158

irat típusa: 3490. sz. irat. Titkos



Június 17-i, 6043. számú levelében358358 volt szíves egy táviratot továbbítani, amelyben Franchet d'Esperey tábornok ismerteti - de Lobit tábornok nyomán - a Szegeden megalakult bolsevikellenes kormány politikai helyzetét, és irányelveket kér a francia parancsnokságnak e kormánnyal való kapcsolatait illetően. A magyarországi hadsereg parancsnoka kijelenti, hogy eddig jóakaratú semlegességet tanúsított, azonban tudni szeretné, vajon e magatartás nem áll-e szemben az antant elképzeléseivel. Márpedig az új kormány - amely állítása szerint akkor alakul meg, amikor nyíltan a cselekvés útjára léphet - azon igyekszik, hogy kipuhatolja a francia katonai hatóságok magatartását esetleges intézkedéseivel kapcsolatban.

Minthogy Szeged magyar területen fekszik, katonai hatóságaink a politikai propaganda dolgában szabad kezet adhatnak a magyaroknak, amennyiben tevékenységük nem zavarja a rendet, nem nyújt nekik semmiféle erkölcsi vagy anyagi támogatást, s nem engedi meg, hogy a szövetséges és társult kormányok kifejezett hozzájárulása nélkül erőszakkal lépjenek föl. Ezen utasítások természetesen csak a megszállt övezetre vonatkoznak.

Egyébként nem úgy tűnik, hogy helyénvaló volna fokozottan építeni a szegedi kormány tevékenységére és befolyására. Nem számíthat a szövetségesek támogatására anélkül, hogy elismerné az általuk Magyarországnak kijelölt határokat, és ha azon konzervatív elemekre támaszkodik, amelyek - nacionalizmusból és azért, hogy zavarba hozzák a szövetségeseket - megkönnyítették a bolsevikok hatalomra kerülését, e kormány egykettőre rossz helyzetbe kerülne a magyar közvélemény szemében, ha úgy tünteti föl magát, mint aki önként hajlandó elfogadni országa új határait.

Egy valóban nemzeti jellegű és az ország többségét képviselő kormány megalakulásáig szigorú semlegességet kell tehát tanúsítanunk a magyarok belső mozgalmaival szemben.

Hozzáteszem: érdekünkben áll, hogy szövetségeseinkkel szemben gondosan megőrizzük ezt a semlegességet, nehogy közülük egyeseknek ürügyet szolgáltassunk a magyar ügyekbe való fokozottabb beavatkozásra. A szövetséges hatalmak Magyarországgal szembeni föllépésének egységesnek kell lennie, és véleményem szerint mind ez ideig csakis a Legfelső Tanács hozhat döntést arról.

levéltári jelzet: AG.20N527 c/l05. d/5.

8.15. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER PELLÉ TÁBORNOKNAK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK, A CSEH-SZLOVÁK

357357A levéltári jelzet nem szerepel.



Iratok

HADSEREG FŐPARANCSNOKÁNAKiratszám:159

irat típusa: 6416 BS/3. sz. távirat. Titkos



Először. - Megkaptam június 26-i, 327. sz. táviratát,359359 amely sajnálatos módon hiányosan érkezett.

Másodszor. - A kérdésről a Békekonferencia hivatott dönteni.

Harmadszor. - Másrészt azonban megkaptam Kun Béla alábbi, június 29-i táviratát.

"Clemenceau úrnak, a Békekonferencia elnökének, Párizs. Sajnáljuk, hogy még mindig nem kaptunk biztosítékot a románok által megszállt területek kiürítését illetően. Mindazonáltal szilárdan elhatároztuk, hogy a Békekonferencia felszólításának megfelelően cselekszünk, következésképpen kormányunk utasította a Vörös Hadsereg főparancsnokát, hogy haladéktalanul kezdje meg az Önök által kijelölt területek kiürítését.

Ezt Elnök úr tudomására hozva, hangsúlyozom, hogy az Ön szavát biztosítéknak tekintem arra, hogy a románok kiürítik az elfoglalt területeket. Kun Béla."

Negyedszer. - Annak az eshetőségnek a következtében és értelmében, amellyel fönt említett távirata végén foglalkozik, fölszólítom, járjon el a legnagyobb elővigyázatossággal, és tartózkodjék minden olyan intézkedéstől, amely ürügyet szolgáltatna a magyaroknak, hogy ezúttal se hajtsák végre a számukra elrendelt hadmozdulatot.

levéltári jelzet: AD.4N72 c/76. d/1.

9. 1919. július9.1. KÁROLYI GYULA, A SZEGEDI IDEIGLENES MAGY AR KORMÁNY ELNÖKE DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAKiratszám:160

irat típusa: 134. sz. levél

keltezési hely: Szeged,

keltezési idő: 1919. július 3.

Tábornok Úr!

Van szerencsém fölhívni Nagyméltóságod jóakaratú figyelmét arra a tényre, hogy

Pellé tábornok úr a szövetséges és társult hatalmak nevében határozott ígéretet tett a budapesti szovjeteknek, miszerint a Magyarországnak a Tiszától keletre eső területeit jelenleg megszálló román csapatok meghatározott esetben visszavonulnak a június 13-i rádiótáviratban megszabott demarkációs vonal mögé.

A kiürítendő területeken a közigazgatást mostanáig a román hadsereg parancsnokságának nevében magyar közhivatalnokok gyakorolták, ami teljes mértékben megfelelt a kérdéses területek lakossága óhajának. Mihelyt a román hadsereg visszavonul, a helyi közigazgatás elveszti az alapot, amelyre hatalma támaszkodott. E körülmény a közrend azonnali fölbomlását és a fölfordulás a Budapestről kiinduló vörös terror elterjedését eredményezi.



Iratok

A helyzet ilyen irányú alakulásának megakadályozására föltétlenül szükséges lenne, hogy a román erők parancsnoka távozása előtt a közigazgatást egy olyan hatóságnak adja át, amely rendelkezik a közrend fenntartásához szükséges képességekkel a szóban forgó területeken. Nyilvánvaló, hogy ez a hatóság nem lehet a budapesti szovjetek hatósága. A hatalom átadása a bitorló bolsevisták kezébe nemcsak magának a lakosságnak az érdekeivel lenne ellentétes, hanem hátránnyal járna a környező államok számára is, amelyeknek a kommunisták által elfoglalt terület növekedése folyamatos fenyegetést jelentene. Mivel a kiürítendő övezet lakossága már számos tanújelét adta antibolsevista érzelmeinek, félő, hogy a vörös csapatok bevonulása ezekre a területekre súlyos zavargásokat, véres összecsapásokat idézne elő, amelyekkel szemben a szomszédos államok nem maradhatnának közömbösek.

Megjegyzendő még, hogy azok a területek, amelyeknek a kiürítéséről szó van, nagyon termékenyek. A termés - amelynek betakarítás a legrövidebb időn belül megkezdődik - veszendőbe menne a lakosok számára, és csak a bolsevikok készleteit és ellenállásuk eszközeit gyarapítaná.

Ilyen körülmények között csak a szegedi magyar kormány nyújthatna védelmet a kérdéses területek lakosainak azon vészes következményekkel szemben, amelyekkel a megszálló csapatok kivonása járna számukra.

A szegedi nemzeti magyar kormány készséggel segít fenyegetett honfitársain. A szövetséges hatalmak erkölcsi támogatásának köszönhetően birtokában van az e területeken a rend fenntartásához szükséges eszközöknek. Ezért sietve kéri a legfőbb szövetségeseket a szükséges utasítások kiadására, amelyek értelmében táviratilag felszólítják a román hadsereg parancsnokságát: a kiürítendő területeken adja át a hatalmat és a közigazgatást a. szegedi kormány kezébe, és sürgősen egyezzen meg a kormánnyal az ezt célzó intézkedéseket illetően.

A kiürítendő területek sorsát az antanthatalmak által kifejezésre juttatott érdekeknek - és hasonlóképpen e területek lakossága érdekeinek is - teljes mértékben megfelelő módon lehetne rendezni, ha a legfőbb hatalmak beleegyeznének a kérdéses területek semleges övezetté nyilvánításába. A semleges övezetben a katonai hatalom a francia hatóságok kezében lenne, míg a közigazgatást a magyar nemzeti kormány irányítaná. Nem kétséges, hogy a kérdéses területek lakossága örömmel fogja elismerni a szegedi kormányt, és fölhatalmazza a közigazgatási teendők ellátására.

Ám ha a legfőbb hatalmaknak nem állna módjában teljesíteni a szegedi nemzeti kormány ezen kérelmét - a kormány a leghatározottabban tiltakozva e területek átadása ellen a budapesti szovjeteknek - kinyilvánítja: kész minden eszközzel megakadályozni, hogy a vörös csapatok bevonuljanak a román hadsereg által kiürítendő területekre, és szeretné remélni, hogy a legfőbb hatalmak jóindulatú semlegességet tanúsítanak irányában az esetleges sorra kerülő hadműveletek alatt.

Kérem Nagyméltóságod, tegye meg a szükséges intézkedéseket, és alkalomadtán ismertesse velem azt a szempontot, amelyet a legfőbb hatalmak jelen levelemben említett kérelmekre vonatkozóan figyelembe kívánnak venni.

Kérem Nagyméltóságod, fogadja legmélyebb tiszteletem és nagyrabecsülésem kifejezését.


9.2. A LEGFELSŐBB HADITANÁCS JELENTÉSEiratszám:161360360


keltezési hely: Versailles,


A Szövetséges és Társult Hatalmak Legfelső Tanácsa 1919. július 5-i kelettel a

Legfelső Haditanácshoz rendelt katonai képviselőket a következőkkel bízta meg:

a) vizsgálják meg katonai szempontból a Szövetséges és Társult Hatalmak rendelkezésére álló eszközöket,

360360A jelentést Belin ftancia, Sackville-West angol, Cavallero olasz és Bliss amerikai tábornokok, a Legfelsőbb Haditanács katonai képviselői írták alá.


Iratok

amelyekkel kényszeríteni lehet Magyarországot az általa elfogadott fegyverszüneti feltételek betartására;361361

b) számoljanak be a Legfelső Tanácsnak a magyar kormány birtokában lévő lőszergyárakról és -készletekről.

1919. június 7-i keltezésű, 43. számú közös jegyzékükben362362 a katonai képviselők már megvizsgálták egy esetlegesen Magyarország ellen végrehajtandó katonai akció lehetőségeit, amely véget vetne a magyarok támadásainak a cseh-szlovákok ellen.

Ebben az időszakban a magyar erők legnagyobb részét a cseh-szlovák fronton vonták össze; a magyar parancsnokság csupán gyenge egységeket hagyott a keleti (román front) és a déli (francia-szerb front) oldal biztosítására.

A föntebb említett közös jegyzékben kifejtett katonai akció végrehajtása tehát megvalósíthatónak látszott - anélkül, hogy túl nagy nehézségekbe ütközne -, ha haladéktalanul megkezdődik.

Június 7-e óta azonban a katonai helyzet jelentősen megváltozott Magyarországon.

A MAGY AR HADSEREG HELYZETE

A Szövetséges és Társult Hatalmak Legfelső Tanácsának közbelépésére Kun Béla kormánya beleegyezett a cseh-szlovákok elleni támadások beszüntetésébe, s még abba is, hogy parancsot adjon csapatainak a cseh-szlovák területek kiürítésére, a Szövetséges és Társult Hatalmak nevében fellépő Pellé tábornok által megszabott feltételek között.

Pellé tábornok legutóbb azt közölte, hogy:

- a nevezett terület kiürítését a magyar csapatok az elő Írt határidőre végrehajtották;

- a korábban a szlovákiai fronton lévő magyar csapatok többségét, amelyek a kivonás eredményeképpen fölhasználhatóvá váltak, most Miskolc (Budapesttől150 km-re ÉNy-ra), Cegléd és a Kecskemét (Budapesttől 80, illetve 100 km-re DK-re) térségében vonják össze, ahonnan egyszerre fenyegethetik a románokat és a francia-szerb csapatokat.

Arról is tudunk másrészt, hogy a budapesti kormány jelenleg 2 új gyalogoshadosztály fölállításán fáradozik. Ezáltal a magyar haderők teljes létszáma 8-ról 10 gyalogoshadosztályra és 2 lovashadosztályra, azaz mintegy 100 000-200 000 fős harcoló csapatlétszámra emelkedne. Egyébként legutóbb arról értesültünk, hogy ezek a csapatok fegyelmezettek, jól felszereltek, számos géppuskával és elég nagyszámú tüzérséggel rendelkeznek, s lőszerkészleteik - bár egészen pontosan nem ismerjük363363 - elég tartós ellenállást tennének lehetővé, végül pedig nagyon erős nemzeti érzés lelkesíti őket.

Ilyen körülmények között, és számításba véve azon erőket, amelyeket a magyar kormány mindenképpen kénytelen lenne a cseh-szlovák fronton tartani, nem esünk túlzásba, ha elfogadjuk, hogy - csak a román és a francia-szerb frontokon - az antant helyszínen tartózkodó csapatainak - magyar hadsereg ellen indítandó támadás esetén -, egy legalább 90-100 000 fős, jól fölszerelt sereggel szemben kellene harcolniuk.

Megjegyezzük még, hogy Budapest, a magyar kormány székhelye és az antantcsapatok végső célja, úgy tűnik, pillanatnyilag valóságos erődítménnyé van átalakítva, egymástól nagy távolságban húzódó, folytonos védelmi vonalakkal és komoly, védekezést szolgáló szervezetekkel, s bevétele kétségtelenül nagy erőfeszítéseket igényelne, amennyiben a magyar kormány megelőzőleg nem kér békét.

A SZÖVETSÉGES CSAP A TOK HELYZETE

361361Az olasz katonai képviselő szükségesnek tartja korábbi nyilatkozatának megújítását. Eszerint ő csak az Olaszország és a volt Osztrák-Magyar Monarchia között 1918. november 3-án megkötött fegyverszünetet (a Villa Giusti-i fegyverszünet) veheti figyelembe, mivel a Franchet d'Esperey által kötött katonai egyezményt az olasz kormány nem ismerte el.362362A kötetben nem közölt irat.

363363Jegyzet a dokumentumban: A brit és francia katonai képviselőktől kapott legutóbbi beszámolók szerint a magyar hadsereg rendelkezne a hajdani Honvéd és a Magyarországon lefegyverzett Mackensenhadsereg hadianyagaival és lőszerkészleteivel, továbbá ismeretlen mennyiségű fegyverrel és lőszerrel, amelyet Ausztriából küldtek volna neki.Magyarország hadianyaggyártási lehetőségeiről keveset lehet tudni. Úgy tűnik, hogy nagy erőfeszítéseket tett, és 6 vagy 7 gyár működik teljes gőzzel, amelyek közül:1 ágyúgyártásra,l hordozható fegyverek gyártására,2 gránátok (napi 20 000 lövedék?) gyártására,1 repülőgépgyártásra,1 monitorok, ágyúnaszádok és folyami hajózási anyagok gyártására szolgál.Semmi jelzés nincs gyalogsági lőszerek gyártásáról, ami ugyanakkor nem jelenti, hogy hiány lennebelőlük.Állitólag a magyarok a Salgótarján és a Miskolc környéki bányákból napi 550 vagon nyersanyagot (lignitet és vasat) termelnek ki..


Iratok

A Szövetséges és Társult Hatalmak a magyar hadsereggel a következő csapatokat tudnák szembeállítani:

1. A román és szerb kormány hozzájárulása esetén:

6 román gyalogoshadosztály és

összesen 60 000 fő

1 román lovashadosztály

2 francia hadosztály16 000 fő

1 szerb hadosztály8 000 fő

azaz mintegy 84 000 fő, amelynek kétharmadát a román hadsereg adná. Megjegyzendő egyébként, hogy a román csapatoknak - a cseh-szlovákok elleni magyar támadás első sikereit követően - ki kellett üríteniük a Tisza jobb partján korábban elfoglalt hídfőállásokat, ezért egy magyarok elleni hadművelet indításához nincsenek jó helyzetben.

2. A prágai kormány hozzájárulása esetén, az a néhány gyenge cseh-szlovák egység, amelyet a múlt havi csapások után máig újjászerveztek, legfeljebb 2 gyalogoshadosztályt 20 000 főt tesz ki.

A cseh-szlovák hadsereg többi része, úgy tűnik, két hónapnál hamarabb nem vehető igénybe hadműveletekre Minden eshetőségre számítva, a tervbe vett akcióhoz az antant - a csehszlovákokat is beleértve - , mindössze 100-110 000 fővel rendelkezne, szemben a 100 vagy 120 000 magyarral.

ÖSSZEFOGLALÁS

Fönti megfontolásokból a katonai képviselők arra a következtetésre jutottak, hogy a tervezett hadművelet kivitelezhető, de jelentős kockázattal jár, ha kellő időben nem intézkednek a szövetséges csapatok megerősítéséről.

A katonai képviselők ezenkívül kötelességüknek tartják fölhívni a Szövetséges és Társult Hatalmak Legfelső Tanácsának figyelmét a következő pontokra:

1. - a hadművelet megindításának lehetősége teljes mértékben a szerb, román és cseh-szlovák kormányok részvételétől függ;

2. - a hadműveletek végrehajtása során komoly nehézségekre kell számítani:

a) a Tisza és a Duna között, Budapesttől délre és Miskolc térségében folyamatban levő csapatösszevonások következtében a magyar hadsereg hadműveleti tervében végrehajtott változtatások,

b) a Tisza jobb partján korábban a románok által elfoglalt hídfők elvesztése,

c) a Budapest körül megvalósított védelmi intézkedések miatt.

3. - A hadművelet végrehajtása esetén fontos lenne elhalasztani a román csapatok kivonását a Tiszától keletre eső térségből.

Ha a Legfelső Tanács a magyar hadsereg elleni katonai akció mellett dönt, a föntebb ismertetett nehézségek és a hadművelettel járó jelentős költségek ellenére, a katonai képviselők által 43. számú, június 7-i keltezésű közös jegyzékükben364364 kifejtett általános hadműveleti terv ezen fenntartásokkal nagy vonalaiban még megvalósíthatónak látszik. A körülmények által megkövetelt módosítások átvezetése a hadműveletet végrehajtó hadseregek főparancsnokára tartozik.

A katonai képviselők mindenképpen hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy a hadművelet sikere érdekében - az irányítással egyetlen, a román, a szerb és a csehszlovák kormány által elfogadott parancsnokot kell megbízni. Jelenleg a Keleti Szövetséges Hadseregek főparancsnoka365365 tűnik az egyetlen parancsnoknak, aki abban a helyzetben van, hogy a megfelelő időben kiadja a szükséges utasításokat és a későbbiekben a föltétlenül




Iratok

szükséges együttműködést biztosítsa.

levéltári jelzet: AG.6N75 Hongrie.

9.3. PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE A CSEH-SZLOVÁK HADSEREG FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKiratszám:162

irat típusa: 3487/Col. sz. irat



Mint arról már volt szerencsém beszámolni, a magyar csapatokat a megszabott határidő, július 4. estéje előtt kivonták a Cseh-Szlovák Köztársaság területéről, egészen a Békekonferencia elnökének június 13-i táviratában megszabott határig. Egy négy kilométeres - az országhatár mindkét oldalán két-két kilométer kiterjedésű - semleges zónát hoztak létre.

Bármi volt is az ok, ami a magyar hadsereget visszavonulásra kényszerítette, félő, hogy az így létrejött fegyvernyugvás csak pillanatnyi lesz. A belső helyzet nehézségei ellenére a magyar kormány továbbra is folytatja a fegyverkezést.

A legutóbbi visszavonulás során számos francia, angol, amerikai tiszt került kapcsolatba a magyar csapatokkal. Alkalmuk nyílt arra, hogy elbeszélgessenek a régi rend olyan minden rangú polgári és katonai tisztségviselőivel, akik a bolsevik kormány szolgálatába álltak, a budapesti bolsevik mozgalom vezetőivel, egyszerű emberekkel, bandavezérré vagy ezredparancsnokká lett munkásokkal.

Ezek a tisztek egybehangzóan arról számoltak be: nem találkoztak egyetlen magyarral sem, aki ne lett volna elszánva, hogy a végsőkig harcoljon a régi országhatárok visszaállításáért, de legalább Szlovákia visszaszerzéséért. A művelt magyarok, különösen a régi hadsereg tisztjei, igyekeztek meggyőzni ezeket az idegeneket csapataik kifogástalan fegyelmezettségéről és harcértékéről; egyúttal megpróbálták bebizonyítani nekik nemzeti követeléseik megalapozottságát. A bolsevikok rangra való tekintet nélkül nem bizonyultak kevésbé vakbuzgó nacionalistáknak; az egyetlen különbség az volt, hogy ők nyersebben bizonygatták jogaikat, és nem rettentek meg semmiféle erőszakos magyarosítási eszköztől.

A magyar nép bízik a jövőben. Az antant csapatai néhány hónap múlva leszerelnek, a magyar haderő ereje teljében lesz; Szlovákia sorsa gyorsan megpecsételődik.

E megállapításokból a cseh-szlovák kormány levonja a megfelelő következtetéseket katonai hatalma fenntartására és megerősítésére vonatkozóan. Azonban - ahogy azt már június 15-i, ... számú följegyzésemben366366 kimutattam - a békekonferencia által Cseh-Szlovákia számára kijelölt határ minden stratégiai előnyt megad a magyaroknak: a cseh-szlovák hadsereg képtelen megvédeni - vagy is pontosabban a védelmére az egyetlen mód az ellenség lehetőség szerinti megelőzése lenne és a kezdeményezés átvétele.

A helyzet még nehezebbre fordulna, ha a magyarok, Bécs urai Nyugat-Szlovákiát három oldalról bekerítenék.

Nem hiszem, hogy szükséges volna ismételten rámutatni alapvetően fontos érdekünkre, hogy szükség esetén hatékonyan és cselekvőleg támogassuk cseh-szlovák szövetségeseinket. De bármilyen fontos legyen is számunkra a kérdésnek ez a nézőpontja, vizsgálatát szélesebb keretben kell végezni. Az a harc, amit a magyar nép a békekonferencia határozatai ellen indított, egész Európát érinti.

Ha a bolsevizmus - annak a türelemnek köszönhetően, amellyel mostanáig az antant kezelte - meghonosodik és megerősödik Magyarországon, nem késlekedik sokat és hatalmába keríti Bécset, majd onnét Olaszországot és Svájcot fenyegeti, és átterjed Bajorországra is.



Iratok

Ha a budapesti bolsevizmus átengedi a helyet egy, a társadalmi renddel szemben kevésbé ellenséges, ám ugyancsak a nemzeti irányzat által vezérelt kormánynak, a háború új formában, de továbbra is elemi érdekeink ellen irányulva fog újrakezdődni Közép-Európában.

Ezen érdekek védelmének, a konferencia határozatai fenntartásának és a béke létrehozásának egyetlen módja - Magyarország tényleges lefegyverzése, ahogy ezt Németországgal tettük. Ez a lefegyverzés azonban csakis erőszakkal vihető végbe.

Ma, akárcsak tegnap, az antant fegyveres beavatkozását Magyarországon elkerülhetetlenül szükségesnek látom. E beavatkozást - egyéb indítékok hiányában - a fegyverszüneti egyezményben rögzített leszerelési feltételek nyilvánvaló megszegése a magyar állam részéről törvényesíti. Az előttünk álló feladat megoldása, az erőfeszítés holnap még többe fog kerülni, mint amennyibe néhány hete került volna - és még inkább így lesz, ha ismét elhalasztjuk.

Abban az esetben, ha az antant nagyhatalmai kivonják magukat azon kötelezettség alól, hogy határozatuknak érvényt szerezzenek, a magyar terjeszkedés által közvetlenül fenyegetett népeknek - mindenekelőtt Cseh-Szlovákiának és Romániának - véleményem szerint nem marad más lehetősége, mint hogy egymás között megegyezve kényszerítsék Magyarországot a leszerelésre.


9.4. PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI KATONAI MISSSZIÓ VEZETŐJE, A CSEHSZLOVÁK HADSEREG FŐPARANCSNOKA BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 467

iratszám:163




Köszönöm kedves levelét.367367 Kérem, ne mentegetőzzék az elmaradt válaszok miatt, hiszen magam is csak akkor írok önnek, ha valamilyen kérésem vagy közlendőm van. Ez alkalommal a magyar kérdésre szeretnék röviden visszatérni, és jól eső érzés fog el, ha a köztünk korábban kialakult tökéletes összhangra gondolok.

Határozott állítását - "Az antantnak nem lesz bátorsága közbelépni." - tényként fogadom el. És nekünk ebben az esetben mit kell cselekednünk?

A magyar bolsevik kormány jelenleg belső nehézségekkel küszködik. A hadseregben elégedetlenség uralkodik a hiábavalónak bizonyult szlovákiai erőfeszítések miatt olyannyira, hogy több ezred fölbomlott. Mindezen nehézségek azonban átmenetinek bizonyulhatnak, mert amennyiben Kun Béla kormányának sikerül kihúznia az aratásig és föl tudja tölteni kiapadófélben levő pénztárát, újabb katonai lépésekre kell számítanunk. Sőt az is megeshet, hogy ezúttal a románok ellen fordul. Legalábbis a keleti egységeinktől ma érkezett sürgönyök ezt támasztják alá.

Hagyjuk, hogy a románok egyedül harcoljanak? Vajon nem kellene azonnali szövetségre lépnünk velük? Meg a jugo-szlávokkal is? Vajon milyen formában jöhetne létre e szövetség? És pontosan milyen céllal?

Budapestről származó megbízható értesüléseimből az derül ki, hogy a bolsevik építmény igencsak ingatag, és az első komolyabb erőfeszítésre összeomlik. A kérdés az, hogy meg kívánjuk-e tenni ezt az erőfeszítést a hozzánk hasonlóan érdekelt népekkel együtt, vagy inkább várjuk be - követve a négyek tanácsának példáját -, hogy a magyar bolsevizmus bevegye Bécset, megvalósítva ezzel majdnem teljes bekerítésünket?

Katonailag nem vagyunk fölkészülve. A Franciaországból származó hadianyag-szállítmányok csigalassúsággal érkeznek, mi több, az olaszországi sztrájkok következtében teljesen el is akadtak. Saját lőszergyáraink még csak



Iratok

ezután kezdenek el szállítani, de tartalékaink nincsenek. Emiatt jobban szeretném, ha még várnánk egy keveset.

Ám ha a románok és a magyarok között harcra kerül sor, lehet, hogy azonnal cselekednünk kell. A kivárásnak túl nagy lenne az ára, ha ezáltal újból arra kényszerülnénk, hogy egyedül harcoljunk.

Szeretném, ha kifejtené véleményét e Cs. Sz. [Cseh-Szlovákia] jövője szempontjából oly fontos kérdésekben.

Megkaptam Klofáćtól az ön legutóbbi, a szibériai kérdésre vonatkozó táviratát.368368 A minisztériumunkból hasonló értelmű sürgöny érkezett számomra. Kérem, amennyiben a végleges megoldás körvonalazódik, tájékoztasson arról.

Ma a Nemzetgyűlésben kedvezően fogadták a minisztériumot. Tusárnak az az ötlete támadt - ezen igen meghatódtam -, hogy a miniszterekkel együtt én is vegyek részt az ülésen, és rendkívül megindító volt a fogadtatás, amiben a képviselőház tagjai részesítettek. Ezután még erősebb szálakkal kötődöm a cs. [cseh] néphez.

Kérem, fogadja........

Chrétrin táb., a bulgáriai szövetséges csapatok parancsnoka írt néhány sort, amikor Kunzel Sigersky parancsnok Prágába indult. Arról értesít, hogy Kunzellel kialakított kapcsolata teljes megelégedésére szolgál, mivel annak országismerete és ítélőképessége értékes segítséget jelentett számára.

Bizonyára emlékszik még Kunzel esetére, amiről párizsi tartózkodásom alakalmával számoltam be önnek.369369

9.5. KUN KÜLÜGYI NÉPBIZTOS CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 468

iratszám:164



keltezési idő: 1919. július 11., 21h 15.

Elnök úr június 13-i táviratában370370 arról biztosított, hogy amint csapataink befejezik a Cseh-szlovák köztársaságnak juttatott területek kiürítését, és visszavonulnak a Magyarországi szocialista szövetséges tanácsköztársaság számára kijelölt határok mögé, a román királyi csapatok hasonlóképpen kiürítést hajtanak végre, és ugyanúgy visszavonulnak föntebb idézett sürgönyében kimerítő pontossággal taglalt határvonal mögé. Már akkori válaszomban, hasonlóképpen később elküldött táviratomban kinyilvánítottam, hogy a Magyarországi szocialista szövetséges tanácsköztársaság, azon törekvésétől vezérelve, hogy bizonyítsa, minden fölösleges vérontásnak ellene van, eleget tesz az ön kérésének, és - amint azt az események megfelelőképpen igazolták - szavamat betartottam. Egyben bátorkodtam Elnök urat kérni, hogy adja meg számunkra a szükséges biztosítékokat arra, hogy a román királyi csapatok végre fogják hajtani a szövetséges és társult hatalmak parancsait, annál is inkább, mivel magamévá tettem az ön álláspontját, mely szerint a fegyverek erejével megszerzett határok nem tarthatók fönn. Mivel nem kaptam meg az objektív biztosítékokat, legutolsó sürgönyömben371371 bejelentettem, hogy szubjektív garanciaként elfogadom az ön adott szavát, amely biztosít arról, hogy a román királyi csapatok kiürítik a Tiszától keletre fekvő, teljesen földúlt és elpusztított területeket.

Elnök urat megbízottai minden bizonnyal értesítették arról, hogy csapataink beszüntették a Cseh-szlovák köztársaság ellen folytatott harcokat, melyeket ez utóbbi kényszerített ránk, és június 24-én elfoglalták a Pellé tábornok közreműködésével kijelölt semleges övezetet határoló vonalat. Következésképpen a román királyi csapatoknak végre kellett volna hajtaniuk a szövetséges és társult hatalmaknak az ön június 13-i táviratában továbbított parancsait és utasításait, és vissza kellett volna vonulniuk a számukra kijelölt határok mögé így, adva



370370Lásd a fentebb 151. sz. alatt közölt iratot.



Iratok

békeszeretetüknek, hasonlóképpen azon akaratuknak kézzelfogható bizonyítékát, hogy a fegyverek erejével megszerzett határok kérdésében az ön álláspontjához alkalmazkodnak. A román királyi csapatok - az ön ígérete és parancsa ellenére - nemcsak hogy a kiürítés érdekében semmiféle csapatmozdulatot nem tettek, hanem még június 24-e után is több ponton, nevezetesen Tiszalucnál, dühödt támadásokat indítottak, amelyeket a vörös hadsereg egységei véres harcok árán természetesen visszavertek. Bármennyire sajnálatosnak ítéljük is a vérontást, föladatunknak tartjuk - amire az ön szava is kötelez bennünket - , hogy megakadályozzuk a román csapatokat abban, hogy a szövetséges és társult hatalmak határozott parancsa ellenére nagyszabású ütközeteket kezdeményezzenek. Nem kívánunk azzal időt tölteni, hogy bemutassuk a királyi román csapatok nap nap után elkövetetett túlkapásait és gaztetteit, elegendő lesz, ha azt mondjuk Miniszterelnök úrnak, hogy a Franciaország északi megszállt megyéiben Hindenburg által véghezvitt pusztítás nyomán megannyi viruló oázis maradt azon állapothoz képest, ami a román csapatok barbár tettei következtében a megszállt területek gazdasági életében kialakult. Kérem, engedje meg, Miniszterelnök úr, hogy megkérdezzem, az ön valamint a szövetséges és társult hatalmak adott szava vajon elegendő arra, hogy a román királyi csapatok visszavonuljanak az ön június 13-i sürgönyében számukra megállapított határok mögé.

Hisszük azt, hogy ön rendelkezik kényszerítő eszközökkel a fölösleges vérontás megakadályozására, és hogy parancsait a jövőben azokhoz irányítja, akik békevágyukat nem bizonyították olyan meggyőzően, mint a Magyarországi szocialista szövetséges tanácsköztársaság, amikor oly sok győztes ütközet után beleegyezett abba, hogy beszünteti a fölösleges vérontást a Cseh-szlovák köztársasággal szemben.

Kérjük Elnök urat, érvényesítse saját valamint a szövetséges és társult hatalmak akaratát ebben a helyzetben, amikor a román királyi csapatok ellenséges magatartásáról van szó ugyanúgy, ahogy a Magyarországi szocialista szövetséges tanácsköztársaság érvényesítette saját akaratát, amikor beleegyezett abba, hogy fölhagyjon a háborúval, amelyet a Cseh-szlovák köztársaság kényszerített rá, és amelyet győzelemmel megvívott. Kérjük, ismételje meg június 13-i parancsait annak érdekében, hogy a szövetséges és társult hatalmak akarata érvényesüljön. A Magyarországi szocialista szövetséges tanácsköztársaságnak csak ebben az esetben áll módjában állampolgárai előtt megindokolni békülékeny magatartását valamint azt, hogy biztosítékként az ön föntebb említett nyilatkozatát fogadta el.

Remélem, hogy a szövetséges és társult hatalmak a román királyi csapatokkal mind akaratukat, mind tekintélyüket tiszteletben kívánják tartatni.372372

9.6. A LEGFELSŐBB TANÁCS ÜLÉSEirat FDD száma: 470

iratszám:165373373

irat típusa: H.D.6. sz. irat. Titkos


keltezési idő: 1919. július 12., 15h.

BALFOUR. - Ezt a javaslatot is elfogadom, bár nem tudom, mire jó, hiszen az amerikaiak megvétózták. Így a bizottság fölöslegesen dolgozik majd. De ha Olaszországnak ez így tetszik, nem emelek kifogást a bizottság kinevezése ellen.

WHITE. - Úgy vélem, ezt a kérdést most rögtön meg kellene vitatnunk. A szerződés cikkelye a következőképpen szól (112. cikkely):

Ausztria minden olyan épületre stb. való jogáról lemond Kína javára, amely a volt Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, és amely a tiencsini osztrák-magyar koncessziós területen fekszik, illetve ott, vagy az ország területének más részén található.....

CRESPI. - A cikkelyt még nem terjesztették az osztrák küldöttség elé, ezért csak tervezetnek tekintendő.

Különbizottság fölállítását határozzák el, amelynek föladata az olaszok azon kérésének vizsgálata, hogy az


373373A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttségének vezetője - White, Balfour, Clemenceau, Crespi valamint Macui - által Pichon dolgozószobájában tartott megbeszélésről.


Iratok

Ausztriával kötendő békeszerződésbe vegyenek be egy, a tiencsini osztrák koncessziónak Olaszország részére történő átadását követelő cikkelyt.

Az amerikai küldöttség fönntartással fogadja el.

5. - A szerb kormány által benyújtott irat.

CLEMENCEAU. - Ezennel egy olyan iratot kell önök elé terjesztenem, amelyet a szerb küldöttség juttatott hozzánk el hivatalos úton. Az iratot a klagenfurti területi parancsnokság irodájában találták. Azt látszik bizonyítani, hogy az osztrákoknak - bizonyos olasz indiszkréciók következtében - tudomással bírtak a szerb hadsereg mozdulatairól (lásd a B. mellékletet374374).

"Határozat születik arról, hogy az iratot vizsgálat céljából eljuttatják az egyes küldöttségeknek."

6. - Kun Béla szikratávirata. -

CLEMENCEAU. - Ezt az iratot Kun Béla közvetlenül nekem címezte.

(Mantoux fölolvassa az iratot: lásd a C. mellékletet375375).

BALFOUR. - Első tekintetre úgy tűnik számomra, hogy - ami ezt a táviratot illeti - nehéz helyzetben vagyunk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szövetséges és társult hatalmak tiltakoztak Magyarországnál, és parancsot adtak csapatainak Cseh-Szlovákiából történő visszavonására azon föltétellel, hogy Romániával szemben hasonlóképpen járnak el.

Magyarország ezt elfogadta, és csapatai visszavonultak. Románia nem hajtotta végre a parancsot. Brătianuval (Bratiano) folytatott magánbeszélgetésem során utóbbi kifejtette, szó sem lehet arról, hogy Románia a szövetségesek óhajának megfelelően visszavonja csapatait addig, ameddig Magyarország nem szereli le hadseregét.

Úgy vélem, ez igen nyomós érv. Románia valóban kettős szorításban van: keleti határán az orosz, nyugati határán a magyar bolsevizmus fenyegeti. A románok mindeddig sikerrel tartották magukat, lévén hogy magyar oldalról katonai szempontból jól védhető vonal, a Tisza oltalma alatt álltak. Azt állítják, ha föladják ezt a vonalat, és védelmüket hátrább vonják, semmi biztosítékuk nincs arra, hogy Kun Béla ne indítson támadást ellenük, és e támadás bekövetkeztével a román védelem rendkívül nehéz helyzetbe kerülne. Brătianu kifejezetten nem mondta, de értésemre adta, hogy amennyiben Magyarország a fegyverszüneti egyezmény rendelkezéseinek megfelelően leszerelné hadseregét, úgy hajlandónak mutatkozna a szövetségesek követelésének végrehajtására, és a román fegyveres erőket visszavonná a számukra kijelölt vonalra. Brătianu azt is előadta, hogy a magyar csapatok Cseh-Szlovákiából történt visszavonását követően, amelyre Kun Béla céloz táviratában, Románia veszélyeztetettsége korántsem csökkent, ellenkezőleg: ezzel Magyarország helyzete csak megerősödött, és így Romániára még nagyobb veszély leselkedik.

CLEMENCEAU. - Kun Béla bizonyára ezért adta be ilyen könnyen a derekát.

BALFOUR. - Addig, ameddig nem akadályozzuk meg, hogy Magyarország növelje fegyveres erejét, és lőszert meg minden egyéb fölszerelést gyártson, úgy vélem indokolt, hogy Románia ne vonja vissza csapatait.

CLEMENCEAU. - Javaslom, hogy Balfour úr fogalmazzon számunkra választervezetet.

CRESPI. - Meg kell vizsgálni a legújabb, a magyarok visszavonulása után előállt fejleményeket. Amit láthattunk: gyilkosság, fosztogatás, az emberi jogok semmibevétele. Képviselőnk, aki a szövetségesközi fegyverszüneti bizottság elnöke, hivatalos előterjesztéssel fordult Kun Béla kormányához, és elérte, hogy néhány kivégzést ne hajtsanak végre.

BALFOUR. - Javaslom, válaszoljuk azt, hogy semmilyen tárgyalást sem kezdünk Kun Bélával, amíg nem tartja be a fegyverszüneti egyezmény előírásait.

PICHON. - Az olasz képviselő nyilvánvalóan minden tőle telhetőt megtett. Ezzel kapcsolatban ismertetek egy


375375A föntebb, 468. sz. alatt közzétett irat.


Iratok

táviratot,376376 amit az imént kaptunk.

CLEMENCEAU. - Úgy vélem, Balfour úr a legjobb megoldással állt elő.

Határoznak arról, hogy válaszul Kun (Kuhn) Bélának Clemenceau-hoz, a békekonferencia elnökéhez intézett szikratáviratára az alábbi sürgönyt küldik:

A békekonferencia nem tárgyalhat önnel, amíg nem tartja be a fegyverszüneti föltételeket.377377

BDIC, Dossier Mantoux, cote F° D 234 Rés.

9.7. ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 471

iratszám:166378378




Az aradi magyar kormány titkos küldöttet menesztett Bukarestbe, hogy tájékozódjon Románia és az új Magyarország közötti közeledés lehetőségei felől. Az ügynök Csáky Imre, Ausztria-Magyarország volt bukaresti követségének titkára, aki hite szerint továbbra is bírja a román főváros bizonyos politikai köreinek rokonszenvét. Csáky, akivel Bécsből való elutazása előtt egy munkatársamnak volt alkalma találkozni, békülékeny szellemmel megáldott okos ember benyomását keltette, aki képes önámítás nélkül szembenézni azzal a katasztrofális helyzettel, amelybe országa önhibájából került.

Bukaresti küldetésének elsődleges célja állítólag a határövezet megszerzése az aradi kormány számára, amely övezetnek a fegyverszüneti egyezménnyel összhangban történő kiürítésére az antant a közelmúltban szólította föl Romániát.

Azonban Csáky és megbízói a jövőre nézve sokkal nagyobb szabású terveket dédelgetnek. Lehetségesnek tartják a - kezdetben a közös gazdasági érdekekre alapozott - román-magyar közeledést, amely a későbbiek során politikai egyezmény megkötését eredményezné, hogy végül a két ország közötti perszonálunió megteremtéséhez vezessen.

Csáky véleménye szerint az egyezmény megegyezik az erdélyi lakosság túlnyomó részének óhajával, hiszen kevés hajlandóságot mutatnak arra, hogy az oly sok év óta Budapesthez fűződő gazdasági és társadalmi, hasonlóképpen szellemi és tudományos kapcsolataikat egyik napról a másikra megszakítsák.

E helyütt mindössze Csáky eszméinek ismertetésére szorítkozom anélkül, hogy magyarázattal egészíteném ki őket, de úgy veszem észre, hogy sok magyar gondolkozik hasonlóképpen, és hiszi azt, hogy az általuk a magyaroknál alacsonyabb műveltségűnek tartott Románia elnyelésével meg lehet teremteni Nagy-Magyarországot.


9.8. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVETNEKirat FDD száma: 472

iratszám:167


377377Az távirat teljes szövege nem áll rendelkezésre.

378378A táviratot Rómába, Bukarestbe, Prágába, Londonba is megküldték.


Iratok

irat típusa: 194. sz. távirat. Titkos.



Válaszul 274. sz. táviratára.379379

Szigorúan bizalmas. Személyes tájékoztatás végett.

A külügyminiszterek tanácsa megbízta Foch marsallt egy Kun Béla elleni hadműveleti terv tanulmányozásával. Végleges döntés néhány napon belül várható.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Hongrie vol 45, f. 152.

9.9. KUN KÜLÜGYI NÉPBIZTOS CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 473

iratszám:168

irat típusa: H.D. 6. sz. távirat. Titkos.



Válaszul július 11-i rádiótáviratunkra380380 a békekonferencia ahelyett, hogy elrendelte volna a román csapatok visszavonulását, táviratot intézett hozzánk,381381 amelyben az áll, hogy jelenleg nem tárgyalhatnak velünk, mivel nem tartjuk be a fegyverszüneti egyezményt. Szívesen vettük volna, ha rámutatnak azon kézzelfogható tényekre, melyek a fegyverszüneti egyezmény részünkről való megsértését jelentették. Annál nagyobb megelégedésünkre szolgál, hogy tájékoztathatjuk önöket eme tényekről, mivel sajnálatunkra módunkban van, hogy ezen nyomban beszámoljunk a fegyverszüneti egyezmény sorozatos, a szövetséges és társult államok - mindenekelőtt a Román Királyság valamint a Cseh-szlovák Köztársaság - kormányai részéről történt megsértéséről. Elegendő, ha röviden megemlítjük ama tényt, hogy a román királyi csapatok továbbra is megszállva tartják a Tisza vonalát, annak ellenére, hogy a november 13-i katonai egyezmény382382 értelmében a demarkációs vonal a Maros folyó vonalán húzódik.

E csapatok egész vidékeket dúltak föl, minden mozgatható termelőeszközt, hasonlóképpen minden élelmiszert magukkal hurcoltak. A november 13-i katonai egyezményben a Duna nem szerepel demarkációs vonalként, ez azonban nem akadályozza meg a cseh-szlovák csapatokat abban, hogy a Duna vonalát megszállva tartsák. A Magyarországi Tanácsköztársaság szövetségi területét képező Ruszka-Krajnát a cseh és a román hadsereg uralja. Szeretnénk emlékeztetni a békekonferenciát arra, hogy a Cseh-Szlovák Köztársaság csapatai a fegyverszüneti egyezményt megsértve már Miskolctól délre törtek előre, amikor egységeink - országunk létérdekének védelmében - támadásba lendültek, hogy győzedelmesen visszavessék a cseh-szlovák csapatokat. Erőinket ennek ellenére kivontuk a cseh-szlovákoktól visszafoglalt területekről, mivel megbíztunk Clemenceau úr ígéretében, mely szerint ez esetben a magyar királyi csapatok383383 hasonlóképpen visszavonulnak a békekonferenciának július 13-án a Magyarországi Tanácsköztársaság kormányához intézett táviratában 384384

megállapított vonalra. Egyértelműen kimutatható, hogy a fegyverszüneti egyezmény előírásainak megszegése és a vérontás elkerüléséről való lemondás nem a mi akaratunkon múlott. A cseh-szlovák és a román csapatok lépték át a demarkációs vonalat, és mindaz, ami ezt követően történt, támadásuk egyenes következménye. Nevezett országok nem tartották be és jelenleg sem tartják be a szövetséges és társult államok nevében megkötött



381381Lásd a 470. sz. irat utolsó sorait.

382382Lásd a 33. sz. iratot.

383383A helyes olvasat nyilvánvalóan: a román királyi csapatok.

384384Az irat második jegyzetében említett táviratról van szó.


Iratok

fegyverszüneti egyezményt, és minden pillanatban megsértik azt olyannyira, hogy - tekintettel az emberi jogok elveit semmibe vevő magatartásukra - ezen egyezmény semmisnek tekinthető.

Tekintettel az eddig elmondottakra, kénytelenek vagyunk a békekonferenciának ismételten föltenni a kérdést, hogy a békekonferencia elnökének, Clemenceau úrnak a parancsa vajon kötelező érvényű-e, vagy nem a román királyi kormány számára. Vajon kötelesek Clemenceau úr parancsát végrehajtva a Tisza vonaláról a július 13-i táviratban kijelölt vonalra visszavonulni? Számíthatunk arra, hogy a román királyi csapatok eleget tesznek Clemenceau úr ígéretének? Fölhívjuk a békekonferencia figyelmét, hogy ez esetben nem tárgyalásokról, hanem arról van szó, hogy vajon tiszteletben tartják-e Clemenceau úr ígéretét - más szóval: végrehajtják-e a békekonferencia parancsát a román királyi csapatok.

A Magyarországi Tanácsköztársaság kormánya - amely mindent elkövetett annak érdekében, hogy a fegyverszünet előírásai a november 13-i katonai szerződésnek megfelelően megvalósuljanak - nem ellenzi a szükséges tárgyalások megtartását. Mindamellett Clemenceau úr ígéretére támaszkodva azt kívánja, hogy adjanak parancsot a román királyi csapatoknak a június 13-i táviratban385385 meghatározott területek kiürítésének haladéktalan megkezdésére.

levéltári jelzet: BDIC. Dossier Mantoux, cote F° ∆ 234 Rés.


iratszám:169386386

irat típusa: H.D. 7. sz. irat. Titkos.



CLEMENCEAU. - Válasz érkezett Kun Bélától arra a levélre, amelyet július 12-én hozott döntésünk értelmében a Tanács nevében részére megküldtünk.387387

Mantoux fölolvassa Kun Béla levelét. ("A" melléklet)388388

CLEMENCEAU. - Elvileg Kun Béla nem is nagyon téved. Azt ígértük neki, hogy amennyiben csapatai kiürítik Cseh-Szlovákiát, a románok parancsot kapnak Magyarország általuk elfoglalt részének kiürítésére. A kiürítést nem hajtották végre. Időközben Balfour úr kifejtette a Tanács előtt, hogy a románok nem tanúsítanának kellő óvatosságot, ha végrehajtanák ezt a parancsot. Sajnálatos, hogy ezen álláspontját nem a parancs továbbítása előtt fejtette ki. Mindamellett - eltekintve attól, hogy milyen ürügyet hozzanak föl a románok - ha a konferencia nem rendeli el számukra a visszavonulást, és ha képtelen e parancsának érvényt szerezni, a Tanács nehéz helyzetbe kerül.

BALFOUR. - Clemenceau úr észrevételei valóban értékesek. A négyek tanácsa soha nem hozta volna meg azt a döntést, amelyet június 12-én elfogadott, és soha nem gondolt volna olyan fegyverszünet megkötésére, amely előírja a román csapatok visszavonását, ha tudja, hogy a magyarok megsértik az első fegyverszünet legfontosabb cikkelyeit. Ez csak azután jutott tudomásunkra, hogy Wilson elnök és Lloyd George elhagyta Párizst. Clemenceau úr sem tudott róla, mivel kételyeinek adott hangot, amikor első ízben tájékoztatták a tényekről. Való igaz, hogy a Tanács kényes helyzetbe került, ám sokkal nehezebb helyzetbe kerülne, ha a román csapatoknak visszavonulást parancsolna. Búcsúlátogatásakor Brătianu (Bratiano) úr tömören és pontosan fejezte ki magát. Azt mondta, hogy a nagyhatalmaknak nincs joguk a románokra olyan visszavonulást erőltetni, amit nem áll módjukban fedezni. Igazságtalanok lennének Romániával szemben, ha rá akarnák kényszeríteni e parancs végrehajtására föltéve, ha szavatolják a román csapatok biztonságát az visszavonulás ideje alatt, majd a későbbiekben is, amikor azok túlerőben levő ellenséggel szemben tartanak egy másik védelmi vonalat. Brătianu


386386A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttségének vezetője - Clemenceau, Balfour, Crespi, White és Macui - által Pichon dolgozószobájában tartott megbeszélésről.387387Lásd a 470. sz. irat utolsó sorait.



Iratok

úr azt is kifejtette, hogy a hozzá eljuttatott katonai szakvélemények szerint e hadművelet végrehajtása - tekintettel a magyar fegyveres erők növekvő létszámára - Románia nemzeti létét veszélyeztetné. Levelében Kun Béla azt állítja, hogy a fegyverszünetet a cseh-szlovákok és a románok szegték meg. A fegyverszünet végrehajtásának ellenőrzése a katonai hatóságokra tartozott. A katonai hatóságok pedig e tekintetben nem úgy viszonyultak a politikusokhoz, mint ahogy kellett volna, mivel nem tájékoztatták őket a fegyverszünetnek akár az egyik, akár a másik fél részéről tapasztalt megsértéséről. Azt javaslom tehát, hogy mielőtt válaszolnánk Kun Béla levelére, küldjük el Foch marsallnak azzal a kéréssel, készítsen jelentést arról, milyen módon tartották be vagy sértették meg a magyarok, illetve szövetségeseink a fegyverszüneti egyezményt. Válaszunkban pedig talán azt írhatnánk, hogy júniusban - amikor az első sürgönyt Kun Bélának elküldtük - nem volt tudomásunk arról, hogy Magyarország, hadserege létszámának megkettőzésével, éppen a fegyverszünet megsértését követte el; ám ennek ellenére - amennyiben a magyarok most kötelezettséget vállalnak a fegyverszünet pontjainak betartására - a Tanács el fogja érni a román csapatok visszavonását. Ezen kívül azt is kifejthetnénk, hogy - mivel a békekonferencia már kijelölte a Magyarország és Románia közötti határt - döntését a helyi harcok sem Magyarország előnyére, sem kárára nem fogják megváltoztatni. Greenland tábornok hozzám eljuttatott tájékoztatása szerint a Tiszától keletre élő magyar lakosságot rettegéssel tölti el azon kilátás, hogy a románok visszavonják csapataikat, hasonlóképpen az a gondolat, hogy ki lesznek szolgáltatva Kun Béla megtorló intézkedéseinek.

(Elhatározzák, hogy Kun Béla levelét Foch marsallnak továbbítják, aki jelentést készít arról, hogy az egyes érdekelt kormányok milyen módon tartották be vagy ...389389 a fegyverszünet előírásait.)

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° D 234 Rés.


iratszám:170390390




Foch marsall egy memorandumot391391 olvas föl. Azután idéz Cuninghame (Cinningham) ezredes július 10-én a War Office-nak Bécsből küldött táviratából, mely szerint a vörös hadsereg 9 hadosztályból áll, ezekből az egyiket, a 4. gyalogos hadosztályt föloszlatták. A hadosztályok mindegyikében igen kevés puska áll rendelkezésre. A 9. gyalogos ho.-nak legfeljebb 2-3000 puskája van. Ahhoz, hogy Magyarországot egy hét leforgása alatt fölszabadítsák a kommunizmus alól, elegendő lenne 8 gyal. ho., egy lov. ho., 100..........392392

BALFOUR. - Foch marsall figyelemre méltó jelentésének egyik pontja némi aggodalommal tölt el. Mégpedig az a hely, ahol Foch marsall kifejti: Magyarországon olyan kormányt kell alakítani, amellyel az antant a békéről tárgyalhat. Egy ilyen kormány nem magyar, hanem az antanthatalmak által fölállított kormány benyomását fogja kelteni. A béke pedig a későbbiekben olyannak fog tűnni, mint amely nem az antanthatalmak és a magyar nép, hanem e hatalmak és bábjaik között jött létre. Evvel az antant összes ellenségének fegyvert adnánk a kezébe. Azt nem akarom Foch marsalltól megkérdezni, hogy e nehézség hogyan hidalható át, mivel minden bizonnyal és teljes joggal azt válaszolná, hogy a dolog a politikusokra tartozik.

TITTONI. - A magyarországi helyzet nagyon súlyos. A katonai javaslatokkal kapcsolatban nincs mondanivalóm, ám a kérdés politikai oldalához fűznék egynéhány észrevételt. Magyarországot törpe kisebbség kormányozza. A hadsereg 80 százaléka, meg a parasztok és a polgárság is Kun Béla ellen van. Szegeden a nemzeti érzelmeket összefogó ellenkormány alakult. Ha a Legfelsőbb Tanács olyan döntés hozna, hogy Magyarország ellen cseh, román és szerb csapatokat indít, Kun Béla a nemzeti lobogóba burkolózva magyar hazafi szerepében

389389Olvashatatlan szó.

390390A titkár följegyzése az 5 nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről, amelyen Clemenceau, Balfour, Tittoni, White, Bliss tábornok, Foch marsall, Weygand tábornok, Beneš, Kramář, Pašić, Misu, valamint Vaida-Voevod vettek részt.391391Lásd az irathoz csatolt "A" mellékletet.

392392E szakasz folytatása hiányzik.


Iratok

tetszeleghetne. Így aztán végül nem Kun Béla kormányát, hanem a magyar nemzetet pusztítanák el. Ám ha a szövetségesek a szegedi kormánnyal együttműködve lépnének föl, az ország fölszabadítóiként tekintenének rájuk. Minden kormánynak meg kell küzdenie saját országában a munkáspárt bírálatával és ellenzéki politikájával. Következésképpen rendkívül fontos, hogy úgy tűnjön, a magyarok többségének egyetértésével cselekszünk. Nem kívánom bírálni a Foch marsall javasolta katonai eszközöket, de hitem szerint azokat olyan politikai intézkedésekkel szükséges összekötni, melyekről beszéltem.

WHITE. - És Tittoni úr javaslata szerint vajon hogyan lehetne e politikai lépéseket elkezdeni?

TITTONI. - Szövetséges ügynököket kellene küldeni, hogy vegyék föl a kapcsolatot a szegedi kormánnyal, még mielőtt bármilyen katonai lépésre sor kerülne.

FOCH marsall. - A jelentésemben kértem az egyes kormányokat, lássanak el utasítással. Mielőtt a csapatok Budapest ellen indulnak, a kormányok szándékát tükröző nyilatkozatokat fogunk közzétenni. E nyilatkozatok tartalmának meghatározása a kormányokra tartozik.

BENEŠ. - Úgy vélem, Tittoni úr javaslata hibás alapokon nyugszik. Értesüléseim szerint a magyar tisztek - annak ellenére, hogy nem osztják Kun Béla nézeteit - kitartanak mellette, abban a hitben, hogy a kommunista kormány lehetőséget ad nekik a szomszédok elleni harcra. Kivétel nélkül szenvedélyesen ragaszkodnak Magyarország területi sérthetetlenségéhez. Céljuk Erdély, Horvátország, Szlovákia visszaszerzése. Semmi remény e tisztek megnyerésére. Ami a civileket illeti, a polgári pártok minden bizonnyal szeretnének megszabadulni Kun Bélától, ám a szomszédos országokkal ennek érdekében sem lennének hajlandóak együttműködni. Amennyiben a nagyhatalmak tárgyalásokat kezdeményeznek a magyarokkal, számítaniuk kell arra, hogy ezzel a románok, a jugo-szlávok és a cseh-szlovákok gyanakvását váltják ki. A magyarok nem fogadták el vereségüket. Továbbra is imperialista törekvések fűtik őket, és a nagyhatalmakkal folytatandó esetleges tárgyalásokat arra használnák ki, hogy a helyzetet szomszédjaik kárára fordítsák meg. Azt hiszem, hogy ezért nagyon sok minden szól az ellen, hogy bármelyik magyar párttal is tárgyalások kezdődjenek.

CLEMENCEAU. - Beneš úr elfogadja Foch marsall tervét?

BENEŠ. - Azt igen, ám Tittoniét nem.

KRAMÁŘ. (Kramarcz) - A csapatoknak "a fegyverszünet betartása" jelszavával kell fölvonulniuk. A magyar hadsereg léte arra szorítja a szomszédos országokat, hogy fegyverben álljanak. Ezért e hadsereget szeretnék lefegyverezni és leszerelni. Magyarország kényszerítése a fegyverszünet előírásainak betartására elégséges és teljes igazolását adja a katonai műveletek elindításának, ugyanakkor a bírálatokra is válaszul szolgál. Aggodalmaim és érdekeim ugyanazok, mint amelyeknek Tittoni úr is hangot adott, de meggyőződéssel vallom, hogy semmilyen magyar párttal sem szabad tárgyalásokba bocsátkozni, mivel ez csak újjáélesztené a magyar nacionalista törekvéseket. Akkor is katonai okból kellene sort keríteni a beavatkozásra, ha csupán a békekonferencia határozatainak betartását akarjuk elérni.

VAIDA-VOEVOD. - Egyetértek Kramář (Kramarcz) és Beneš urakkal. Úgy gondolom, nem szabad Kun Bélának ürügyet szolgáltatnunk arra, hogy országa védelmezőjeként léphessen föl. A magyar népesség túlnyomó része nyugalomban akar élni, és nem szeretné, hogy akár kommunista, akár reakciós kormányzat uralkodjon fölötte. Miután a szövetséges csapatok beveszik Budapestet, kiáltványban hozhatnák a lakosság tudomására, hogy szabadon választhatja meg saját kormányát. Mindamellett a szövetséges főparancsnok 393393 a nem magyar lakosság véleményét is kikérhetné. Vannak magyarországi románok, szerbek és szlovákok, akik tisztában vannak a különböző pártok szándékaival, így tudnának segíteni a főparancsnoknak.

BLISS tábornok. - Az általános célt, amit kitűztünk magunknak, teljes mértékben támogatom, azonban az avval kapcsolatban fölmerülő katonai intézkedésekről egyedül az általam képviselt kormány feje394394 jogosult határozni. A valóság leplezését szolgáló minden igyekezet ellenére nyilvánvaló, hogy amiről szó van, az a háború fölújítása Magyarország ellen, mégpedig azért, hogy megdöntsék jelenlegi kormányát.

Amennyiben a tervezett hadművelethez az ürügyet a fegyverszünetnek Magyarország részéről történt megsértése szolgáltatja, a szövetségeseknek minden kétséget kizáróan meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a vétségért egyedül Magyarország hibáztatható. A november 13-án Belgrádban Franchet ďEsperey által megkötött

393393 Foch marsall.

394394Woodrow Wilson.


Iratok

fegyverszüneti egyezmény395395 1. cikkelye meghatároz egy vonalat, amelyet északi és nyugati irányban sem a szerbek, sem a románok nem léphetnek át. A 2. cikkely előírta a magyar hadsereg állományának 6 gyalogos és két lovas hadosztályra történő csökkentését; most pedig azzal állnak elő, hogy a magyarok sértették meg a fegyverszünetet.

BALFOUR. - Vajon az 1. cikkely megtiltja a szerbeknek és a románoknak e vonal átlépését?

BLISS tábornok. - A románoknak nem lett volna szabad a vonalat nyugati irányban átlépni. Ám amint fölszabadultak a német uralom alól, Franchet ďEsperey tiltakozása ellenére áttörtek a vonalon, hiába próbált nekik a tábornok egy másik, nyugatabbra kijelölt vonalnál megálljt parancsolni. A kérdést megvitatták Párizsban, és ennek eredményeképpen semleges övezetet jelöltek ki, amelyet megközelítőleg az 1916. évi szerződésben396396 meghatározott vonal határolt. Ám a román előrenyomulást ez sem állította meg. A katonai képviselők 1919. február 25-én, Versailles-ban tartott gyűlésén Franchet ďEsperey tábornok vezérkari főnöke, Charpy tábornok a következő nyilatkozatot tette:

"1918. november 7-én Franchet ďEsperey tábornok és gróf Károlyi Belgrádban találkoztak, hogy a Magyarországgal megkötött fegyverszüneti egyezményhez egy - a Diaz tábornok által Ausztriával aláírttal alapjaiban megegyező - függeléket írjanak alá. Mivel ebben az időben Románia még német uralom alatt állt, Belgrádban csupán Franciaország, Szerbia és Magyarország képviselői voltak jelen, akik a Magyarországgal megkötött fegyverszüneti szerződés minden előírását ismerték. A fegyverszünet pontjainak megfelelően egy bizonyos övezet végleges megszállás alá került, míg mások megszállását stratégiai okok indokolhatták. A fegyverszünetet november 13-án írták alá anélkül, hogy a magyarok bármiféle nehézséget támasztottak volna az aláírásnál, és minden kikötésének eleget tettek. A franciák a szerbekkel együtt a megállapodásnak megfelelően vonultak előre. Minden későbbi nehézségnek az okozója Románia volt.

A románok megkezdték előrenyomulásukat - mindenekelőtt Kolozsvár (Clausenbourg) térségében - mégpedig anélkül, hogy Franchet ďEsperey tábornokot tájékoztatták volna. Erre a magyarok azonnal tiltakoztak, hivatkozva arra, hogy a fegyverszünet megsértéséről van szó. A románok azt válaszolták, hogy megegyeztek a magyarokkal. Ez nem felelt meg a valóságnak, de a későbbiekben született egy megállapodás, amely a románokat egy jóval a fegyverszünetben rögzített vonalon túl húzódó vonalig engedte előrenyomulni. Erről a szövetséges kormányok tájékoztatást kaptak.

A románok - sajnálatos módon - ezt az újabb vonalat is átlépve tovább haladtak előre, ami összetűzésekhez vezetett. A lakosságot sanyargatták, a magyarokat elkeseredésbe hajtották. Mindennek ellenére a helyzet egész eddig volt nem súlyosnak nevezhető.

Ekkor a románok bejelentették, hogy tartanak a magyar hadsereg támadásától, ami teljességgel lehetetlennek számított, hiszen Magyarország nem rendelkezett szervezett haderővel, míg ellenben a román hadsereg kiválóan meg volt szervezve. Persze Magyarországon vannak zavargások, és bizonyos mértékű bolsevizmus is, de mindent összevetve, semmi valóban különös, és Erdélyben a bolsevizmus jelenléte sem nyilvánvaló. A románok egy ideig azzal próbálkoznak, hogy elérjék a bukaresti szerződésben meghatározott vonalat, ám ezt Franchet ďEsperey tábornok mindeddig elutasította, noha egy bizottságot kiküldött az állítólagos kegyetlenkedések kivizsgálására. A rendelkezésre álló hírek nyugodt helyzetről számolnak be.

E tényeket figyelembe véve, a románoknak a jelen pillanatban elfoglalt vonalon kellene maradniuk, mivel minden nehézség abból származott, hogy előrenyomultak. Politikai kérdésben nem kíván véleményt nyilvánítani, azonban a románoknak nem lenne szabad megengedni, hogy az Arad-Nagyvárad (Grosswardein)-Szatmárnémeti (Szatmar Nemeti) vonalat átlépjék, ezért kívánatos lenne, hogy e vonalra szövetséges csapatok küldjenek. Semleges zóna kialakítása nem sokat segítene, tekintve, hogy őrzésére nincs elegendő szövetséges erő.

A rendfenntartást szövetséges helyőrségeknek Nagyváradon, illetve Stulimárban történő állomásoztatásával lehetne megoldani, Aradon ez már megtörtént."

Ennek ellenére a semleges övezet tervét elfogadták. A románok az övezet határáig nyomultak előre, majd - mivel senkit sem találtak ott - folytatták előrenyomulásukat a Tiszáig. Egy amerikai megfigyelő arról értesített, hogy amint a március 12-én hozott döntés397397 a románok tudomására jut, a Károlyi-kormány lemond. Erről


396396Az 1916-ban megkötött bukaresti szerződésről van szó, amellyel Románia kötelezte magát, hogy az antant oldalán belép a háborúba.

397397Lásd a 199., 214., 215., 216., 221., 229., 236., 237., 242. és a 249. sz. iratot.


Iratok

levélben számoltam be a Legfelsőbb Tanácsnak. A magyar kormányt csak 19-én tájékoztatták. Ugyanazon a napon lemondott a Károlyi-kormány, és átadta a hatalmat Kun Bélának. A Kun Béla által fölállított hadsereg csak arra volt képes, hogy a jogtalan román támadást visszavesse. A fegyverszünetet legelőször a románok sértették meg a nagyhatalmak ellenére, és egy olyan pillanatban, amikor a magyar hadsereg fölbomlása teljessé vált. Ha a Tanács úgy határoz, hogy lépéseket tesz, mivel a fegyverszünetet megsértették, igen gondosan meg kell vizsgálnia, vajon milyen időpontban történt a magyar hadsereg újjászervezése. Biztos vagyok abban, hogy kiderül: ez az újjászervezés azután történt, miután a románok megsértették a fegyverszünetet.

BALFOUR. - Három észrevételt szeretnék tenni Bliss tábornok igen fontos beszámolójával kapcsolatban. Először is egyetértek vele azon a ponton, hogy sem az amerikai küldöttek, sem jómagam mint angol képviselő nem hozhatunk döntést egy jelentős katonapolitikai kérdésben anélkül, hogy kormányainkat tájékoztatnánk. Én személyesen nem engedélyezhetem újabb háború megindítását vagy egy korábbi háború folytatását anélkül, hogy ne tennék jelentést Londonnak. Másodszor szabad legyen Bliss tábornok azon állításától eltérő személyes véleményemnek hangot adni, mely szerint a fegyverszünet megsértése szolgálna ürügyül a magyarországi kommunista kormány elleni támadáshoz. Egyértelműen le kívánom szögezni, hogy magyar belpolitikai szempontok nem befolyásolnak, bár igaz, Kun Béla nem élvezi védelmemet. Kramář (Kramarcz) úrral egyetértésben kijelentem: semmiképpen sem engedhető meg, hogy a magyar államból katonai erődítmény váljon, ahonnét egész Közép-Európára gazdasági és politikai zűrzavar árad szét. Amikor szükségesnek mondtam Magyarország lefegyverzését, mivel nem tartotta be a fegyverszünetet, nem szándékaimat lepleztem, hanem éppenséggel azoknak megfelelően nyilatkoztam. Magyarország lefegyverzése nélkül Közép-Európában nem lehet béke, nem lehetnek új határok. A harmadik kérdést illetően álláspontom nem ennyire határozott. Bliss tábornok érvelését arra a véleményre alapozza, mely szerint a szövetséges hatalmak nem küldhetnek csapatokat a mögé a vonal mögé, melyet a magyarok a fegyverszüneti egyezmény 1. pontja szerint nem léphetnek át. Meglepőnek tartom e nézetet. Említett szakasz nem teszi lehetővé a magyaroknak, hogy a vonalat átlépjék, ugyanakkor kifejezetten nem tiltja meg, hogy a szövetségesek ezt megtegyék. Mi több, a 3. cikkely följogosítja a szövetségeseket minden olyan stratégiai pont vagy helység megszállására, amelyek folyamatos meghatározását a szövetséges hadseregek főparancsnoka398398 végzi. Ez nehezen összeegyeztethető Bliss tábornoknak az 1. cikkelyre vonatkozó értelmezésével. (A katonai egyezményt illetően lásd a "C" mellékletet.399399) Van még itt egy másodlagos szempont is, amelynek nem kívánok túl nagy jelentőséget tulajdonítani, nevezetesen az, hogy az egyezmény aláírásának időpontjában Románia nem volt hadviselő fél. Szeretném, ha a hadijogban járatos szakértők fölvilágosítanának arról, hogy a román előrenyomulás - legyen az bármilyen sajnálatos is - ugyanabban az értelemben jelenti-e a fegyverszünet megszegését, mint a magyarok által előidézett súlyos és nyilvánvaló jogsértés.

BLISS tábornok. - A fegyverszüneti szerződés 1. cikkelyének értelmezéséhez nincs szükség jogászra. A "fegyverszünet" kifejezés azt jelenti, hogy a két fél adott frontszakaszon beszünteti a harcot, azért, hogy a polgári meghatalmazottak megkezdhessék a tárgyalásokat. A fegyverszünet nem írhat elő tisztán egyoldalú kötelezettséget. Ami a szövetséges hadseregek főparancsnokát400400 a stratégiai pontok megszállására följogosító III. cikkelyt illeti, a Németországgal megkötött fegyverszünetben semmi efféle kikötés nem szerepelt. Ám mivel tartani lehetett attól, hogy Németországgal az ellenségeskedések újrakezdődnek, az Ausztriával aláírt fegyverszüneti egyezmény tárgyalásakor kikötötték a szövetséges hadseregek osztrák területen való átvonulási jogát azért, hogy Németországot déli irányból fenyegessék. A Magyarországgal aláírt egyezménybe hasonló kikötést vettek be. E megállapodás azonban nem azt jelenti, hogy akármelyik szövetséges parancsnok tetszés szerinti pontot megszállhat anélkül, hogy a főparancsnoknak jelentést tenne. Márpedig Románia Franchet ďEsperey tábornok kifejezett kívánsága ellenére cselekedett.

KRAMÁŘ (KRAMARCZ). - A jogi vitába nem óhajtok belefolyni. Cseh-Szlovákiát a magyarok fenyegették. A magyar hadsereg arra kényszerítette Cseh-Szlovákiát és a többi országot, hogy továbbra is háborús készenlétben és fegyverben álljon. Egyedül ez az megvizsgálandó kérdés.

PAŠIĆ (PATCHICH). - Egyetértek Kramář, Beneš és Vaida urakkal. Olyan intézkedéseket kellene hozni, amelyekkel kényszeríteni lehet Kun Bélát, hogy Magyarország betartsa a fegyverszünetben számára előírt kötelezettségeket. A jugo-szlávok okkal számítanak arra, hogy Magyarország harmadik áldozatává válnak. A magyarok minden kétséget kizáróan régi határain belül kívánják Magyarországot visszaállítani.

CLEMENCEAU. - Az összes érdekelt fél hangot adott kívánságának. Mindamellett a döntéshez még ki kell kérni két kormány véleményét.

398398 Foch marsall. (EREDETIBEN Franchet ďEsperey tábornok SZEREPEL!)

399399Hiányzó irat. - A katonai egyezmény szövegét lásd föntebb, a 33. sz. alatt.

400400 Foch marsall.


Iratok

FOCH marsall. - Fölhívom a figyelmet arra, hogy július 11-én, amikor fölkérést kaptam egy hadműveleti terv tanulmányozására, a tervezett intézkedések elvi alapját senki sem vonta kétségbe. Ha most ez mégis megtörténne, az a benyomásom alakulna ki, hogy a Tanács saját magával került ellentmondásba.

BALFOUR. - Egyáltalán nem értek egyet Foch marsall véleményével. Ugyanis nem akarom kormányom véleményét egy olyan hadművelet célszerűségéről kikérni, amelynek sem jellegéről, sem sikerének eshetőségéről nincs tudomásom.

WHITE. - Ha jól értem a kérdést, arról volt szó, hogy Foch marsall jelentést készít, amelyet megküldünk kormányainknak. Nos, Foch marsall kitűnő jelentést készített. Én nem bírhatom elhatározásra kormányomat, sőt - ahhoz, hogy a szenátus megkérdezése nélkül beleegyezését adja - még az elnöknek401401 is meg kell győződnie, vajon a javaslat nem vezet-e újabb háborúhoz.

CLEMENCEAU. - Ez nem képezheti vita tárgyát. A Tanács minden tagjának módjában áll kormánya véleményét kikérni. Foch marsall figyelemreméltó jelentésében kimutatta, hogy sikert remélhetünk anélkül, hogy túl nagy árat kellene érte fizetni. Bliss tábornok fölvetett néhány kérdést, amelyek alapos vizsgálatot igényelnek. Emlékeztetem a Tanácsot arra, hogy néhány nappal ezelőtt, amikor a Balfour úr által megfogalmazott távirat útján a Tanács közölte Kun Bélával, hogy nem lehet szó tárgyalásról, amíg nem tartja be a fegyverszünetet, senki nem élt kifogással.

WHITE. - A megszokott módszeremet szeretném követni, és elegendő időt kérek arra, hogy megvizsgálhassam a kérdést.

CLEMENCEAU. - Fölhívom a figyelmüket arra, hogy mivel a Magyarországgal szembeni hadiállapot még fönnáll, nincs szó új háborúról.

TITTONI. - Kérem, hogy megbeszélésünket szigorúan titkosként kezeljék.

(Úgy határoznak, hogy a megbeszélést másnap 10 óra 30 perckor folytatják.)

(Az ülést berekesztik.)

"A" MELLÉKLET

FÖLJEGYZÉS EGY MAGYARORSZÁG ELLENI ESETLEGES KATONAI BEAVATKOZÁSRÓL

A szövetséges és társult hatalmak legfelsőbb tanácsa július 11-én úgy határozott, hogy Foch marsall "az egyes érdekelt államok kormányszerveinek véleményét kikérve hadműveleti tervet készít Magyarország ellen, és munkájáról a Tanácsot egy hét elteltével tájékoztatja".

Ezen határozat végrehajtása érdekében a Tanács fölkérte

- Pellé tábornokot a cseh-szlovák,

- Pešić (Pechitch) tábornokot a szerb,

- Presan (Prezan) tábornokot a román hadsereg részéről,

hogy ismertessék azokat az erőket, amelyeket a cseh-szlovák, a szerb és a román kormány a kilátásba helyezett esetleges hadművelet számára rendelkezésre tudna bocsátani.

A Tanács hasonlóképpen fölkérte ďEsperey tábornokot, ismertesse azon föltételeket, melyek a magyarországi francia hadsereg támadóerejének növeléséhez szükségesek.

A már beérkezett információk alapján július 16-án a helyzet a következő:

Cseh-szlovák hadsereg. - Masaryk (Masaryck) a köztársaság minden fegyveres erejét az antant rendelkezésére bocsátja. Ezek az alábbiak:

- 6 frontra vezényelt, harcra kész gyal. ho.

401401W. Wilson.


Iratok

- 2 alakulóban levő, július 18-ával fölálló gyal. ho.

Hozzávetőleges összlétszám: 100 000 fő.

Ezeket az erőket a francia katonai képviselet irányításával szervezték újjá, illetve töltötték föl; jelenleg megfelelő állapotban vannak ahhoz, hogy újból támadó hadműveletekben vegyenek részt.

Mindamellett tüzérségi lövedékből nagyfokú hiány mutatkozik: a raktárak csaknem üresek, a termelés jelentéktelen mennyiségű.402402 - Megfelelő készletekkel egyedül Ausztria rendelkezik. Következésképpen sürgősen intézkedni kell Bécsben, hogy a lőszerszállítást haladéktalanul újítsák föl.403403

Szerb hadsereg. - A szerb kormányzat

- 14 (tizennégy) zászlóalj,

- 12 (tizenkettő) lovasszázad,

- 12 (tizenkettő) üteg,

összesen másfél gyal. ho. és 1. lov. hadosztálynak megfelelő, mintegy 18-20 000 főnyi kiváló legénységi állományból álló erőt képes azonnali hatállyal az antant rendelkezésére bocsátani. Az egységek július 18-tól készen állnak és bevethetőek.

A szerb kormány azonban együttműködésének föltételeként kéri az antant jóindulatú támogatását az Olaszországgal fönnálló súrlódások okainak fölszámolásában, valamint az ország területének a bolgár csapatok és komitácsik elleni védelmében.404404

Román hadsereg. - A román kormány lehetőségeit illetően végleges válasz egyelőre nem érkezett.

Föltételezhetően számítani lehet - mégpedig azonnali hatállyal - a Tisza vonalán fölvonult nyugati román hadsereg teljes állományára, vagyis:

a mintegy 75 000 főt kitevő 6 gyal. és 1 lov. hadosztályra.

Ez az állomány várhatóan még növekszik, mivel az egységeket a körülbelül 20 000 főt számláló erdélyi pótkeretből háborús létszámra kívánják föltölteni. A nyugati román hadsereg a magyar hadsereg fölött aratott legutóbbi győzelmeit követően mind a fölszerelés, mind a harci kedv tekintetében jó állapotban van ahhoz, hogy újra fölvegye a harcot.

Ám annak fejében, hogy az egész nyugati hadseregét beveti az országhatárokon kívül, Románia minden bizonnyal kérni fogja, teremtsük meg számára újabb belföldi tartalékok képzésének, vagyis újabb hadosztályok mozgósításának a lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy biztosítanunk kell az ehhez szükséges hadianyagot és ruházati fölszerelést.

Ezt az anyagi segítséget Anglia és Amerika nyújthatná (amelynek egységei nem vesznek részt a tervezett hadműveletben) mégpedig úgy, hogy tovább folytatja a korábban már beérkezett vagy még úton levő szállítmányok küldését.

Magyarországi francia hadsereg. - Jelenleg két gyal. hadosztályból, lovasdandárból és egyéb egységekből (három nehéztüzér-csoport, két harckocsizó század, egy repülőszázad) áll.

Az állomány 25 000 fő, ebből mintegy 20 000 fő harcoló katona.

A gyalogság létszáma teljes, a tüzérségé valamint a szolgáltató egységeké föltöltésre szorul.

Hasonlóképpen kiegészítendő a rendelkezésre álló hadianyag a keleti hadsereg készleteiből. Összességében és

402402Az irathoz fűzött jegyzet: Jelenleg naponként és lövegenként 4 db, amely mennyiség körülbelül augusztus 15-ére 8 db-ra növekedik.

403403Az irathoz fűzött jegyzet: Ennek érdekében Segré és Hallier tábornokokhoz kell fordulni azon kéréssel, sürgessék meg a cseh-szlovák kormány által Bécsben már megrendelt de még nem teljesített szállításokat. Hasonlóképpen intézkedni kell Saint Germainben az osztrák küldöttségnél is fölkérve, járjon közben kormányánál azért, hogy e szállítások teljesítését minden eszközzel segítse elő.404404Az irathoz fűzött jegyzet: A szerb kormány kérésének biztosítékát jelenti a Dnyeszter mellékéről érkező 30. és 156. francia gyal. ho. bulgáriai állomásoztatása (a csapatok szállítása július vége felé fejeződik be).


Iratok

föltételezve a román hadseregre vonatkozó adatok megerősítését, a Magyarország ellen néhány napon belül bevethető teljes harci állomány a következő:

Ebből mintegy 160 000 fő harcoló katona.

Az ezzel az erővel szemben álló magyar hadsereg a legutóbbi jelentések szerint a következő alakulatokból áll:

8 gyal. ho.

3 gyal. ddr.

4 határvad. ddr.

2 lov. ho. (?)

Ez összesen 10-11 gyal. és két lov. hadosztályt tesz ki, 150 000 fős teljes harci állománnyal, ebből mintegy 100-120 000 fő harcértékéről nincs adat.

A két fél erejének összehasonlításából kitűnik, hogy az antant a helyszínen jelentős számbeli fölénnyel rendelkezik Magyarországgal szemben.

A támadó hadművelet szempontjából hasonlóképpen előnyt jelent az antantcsapatok elhelyezkedése, amelyek körbezárják a magyar hadsereget.

Ugyanakkor már most szükséges rámutatni arra, hogy e - négy különböző nemzet által fölállított - seregtől komoly eredmény csakis közös irányítás esetén várható.

Ebből kifolyólag a csapatokat a román, a szerb és a cseh-szlovák kormány jóváhagyásával kijelölt felsőbb parancsnokság alá kell helyezni.

A hadműveleti terv kidolgozása e parancsnokság föladata lesz.

Célszerű e parancsnokság mielőbbi megszervezése valamint az egyes érdekelt hadseregek vezérkari főnökségei közötti együttműködés megteremtése.

Másfelől egy ilyen közös, a szövetséges hadseregek együttes föllépésével és egységes irányításával megvalósított katonai akció eredményeképpen e csapatok föltételezhetően rövid időn belül Budapest kapui előtt fognak állni. Ebben a helyzetben rendkormányt kell Magyarországon fölállítani, amellyel az antant saját céljainak megfelelő békét írhat majd alá. Következésképpen már most szükséges a katonai akcióra következő - a békekonferenciának az új magyar kormány megalakítását célzó utasításait a parancsnokság számára rögzítő - politikai cselekvési program kidolgozása.

A parancsnokság ezen utasítások birtokában kidolgozhatja majd az ország ideiglenes megszállási rendjét, és intézkedhet a nélkülözhetővé vált szövetséges csapatok saját határaik mögé történő visszavonásáról.

Összefoglalva:

Az antant rendelkezésére álló erők elegendőnek tűnnek ahhoz, hogy Magyarország ellen a legrövidebb időn belül sikerrel kecsegtető hadművelet induljon. Ennek föltételei a következők:

1. - A hadműveleteket irányító egységes felső parancsnokság fölállítása;

2. - A békekonferenciát föl kell kérni egy, az antant elképzeléseinek megfelelő új kormány fölállítását célzó, valamint az ország későbbi megszállásának föltételeit meghatározó utasítások kidolgozására;

3. - Kiegészítendő a csapatok fölszerelése. E célból szükséges:

A Cseh-Szlovákiába irányuló fegyverszállítások megsürgetése a bécsi kormánynál és a saint-germaini osztrák békeküldöttségnél;

Hadianyag, fölszerelés és ruházat szállítása Romániának az antanthatalmak részéről.

4. - Végül szükség esetén meg kell szervezni a magyar polgári lakosság élelmiszerellátását; ennek biztosítása és


Iratok

felügyelete a dunai hajózás irányítására létrehozott angol intézményre hárul majd.


9.12. FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, WHITE ÉS TITTONI MEGBESZÉLÉSÉRŐLirat FDD száma: 476

iratszám:171405405




5. - Hadművelet Magyarország ellen. -

CLEMENCEAU. - Vajon érdemes kitérni e kérdésre azelőtt, hogy Balfour és White urak tájékoztatást kaptak kormányaik álláspontjáról?

WHITE. - Mielőtt kikérném kormányom véleményét, még szükségem van néhány fölvilágosításra.

BALFOUR. - Véleményem szerint a következő politikát kellene követnünk. A békekonferencia ki kellene nyilvánítana,

1. Hogy fölszólítja Magyarországot a fegyverszünet előírásainak végrehajtására.

2. Hogy amennyiben Magyarország végrehajtotta ezen előírásokat, a román csapatok visszavonulnak az egykori határra.

3. Hogy a szövetségesek nem kezdenek béketárgyalásokat olyan személyekkel, akik megszegik ígéretüket.

4. Hogy a békekonferencia nem tűrheti tovább olyan helyzet fönnállását, amely lehetetlenné teszi a békét, a kereskedelmet és a leszerelést Közép-Európában.

A békekonferencia - rendeleteinek végrehajtását kellőképpen igazoló bizonyítékok híján - meg fogja hozni a szükséges intézkedéseket arra, hogy akaratának érvényt szerezzen. Ma reggel hívták föl figyelmemet azokra a számokra, amelyekkel Foch marsall a Kun Béla rendelkezésére álló erőkről tegnap szolgált.406406 Nos, föltételezésem szerint, a magyarok azon munkálkodnak, hogy támadó hadsereget állítsanak föl szomszédiak lerohanására. Amennyiben ez nem így van, természetesen el kell vetni az erre a föltételezésre alapozott politikát, ám ha mégis igaz, akkor kormányomnak a katonai megoldás elfogadását fogom javasolni.

CLEMENCEAU. - Valószínűleg indítványozni fogom az érintett nagyhatalmakat képviselő 4 tiszt Magyarországra küldését azzal a föladattal, hogy a helyszínen tanulmányozzák a katonai helyzetet. Megkérnénk, Kun Bélát, tegye lehetővé, hogy vizsgálatot folytathassanak. Ha nemet mond, már evvel beismeri bűnösségét.

Ha belemegy, a Legfelsőbb Tanács pontos képet kap a helyzetről. A Tanács kevéssel ezelőtt értesítette Kun Bélát arról, hogy nem hajlandó vele többé tárgyalni, mivel megsértette a fegyverszünetet... Erre azt válaszolta, hogy nem ő, hanem a románok sértették meg a fegyverszünetet. A Tanácsnak, mielőtt bármilyen lépést tesz, meg kell tudnia, mi az igazság.

TITTONI. - Semmi kifogásom ezzel az eljárással kapcsolatban, csak azt szeretném, ha még határozottabban cselekednénk. Akivel tárgyalunk, annak a rosszhiszeműsége közmondásos; előfordult már, hogy a nagyhatalmakkal történt táviratváltása során ez az ember saját érdekei érvényesítésére törekedett. Egy törpe kisebbséget képvisel, amely az ellenállás lehetőségétől megfosztott túlnyomó többséget kormányozza. Ha engedélyt kérünk tőle, azzal csak tekintélyét erősítjük. Ezért tehát a bizottságot anélkül kellene Magyarországra

405405A titkár följegyzése az 5 nagyhatalom küldöttségének Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

406406Lásd a 475. sz. irat "A" mellékletét.


Iratok

küldeni, hogy jóváhagyását kérnénk.

CLEMENCEAU. - Tökéletesen egyetértek Tittoni úrral.

WHITE. - Emlékeztetem a Tanácsot július 15-én hozott határozatára.407407

"Elhatározták, hogy a Kun Bélától kapott levelet Foch marsallnak továbbítják és fölkérik, készítsen jelentést arról, hogy az érdekelt felek milyen módon tartották be vagy nem tartották be az első fegyverszünet előírásait."

CLEMENCEAU. - Foch marsall minden adatánál többet fognak érni a helyszínen közvetlenül szerzett értesülések.

TITTONI. - A nagyobb erkölcsi hatás kedvéért népes bizottság összeállítása lenne célszerű.

CLEMENCEAU. - Úgy vélem, megteszi négy tábornok is. Elutazásuk előtt a Tanács majd ellátja őket a szükséges utasításokkal.

WHITE. - A ma délutáni ülésig fönn kívánom tartani véleményemet a kérdésben.

(Úgy határoznak, hogy a döntést az ugyanaz nap délután 16 órakor kezdődő következő ülésre halasztják.)

(Az ülést berekesztik.)


9.13. FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, WHITE ÉS TITTONI MEGBESZÉLÉSÉRŐLirat FDD száma: 478

iratszám:172408408




CLEMENCEAU. - Most kaptam meg Kun Béla rádiótáviratát, amelyben arról értesít, készül megtámadni a románokat, hogy kényszerítse őket az antanthatározatok betartására.409409 Nem tudom, képesek lesznek-e a románok a támadás elhárítására tekintve, hogy mindössze két hadosztályt tudnak fölsorakoztatni. A francia csapatok nem túl messze állnak, és Franchet ďEsperey tábornok tűzparancsot adott számukra, amennyiben a támadás arcvonalukat érintené. Elképzelhető, hogy ezek az újságok fölöslegessé teszik a vizsgálóbizottság kinevezését.

BALFOUR. - Fölhatalmaztak arra, hogy kinevezzek egy főtisztet a vizsgálóbizottságba. Gorton hadsegédfőtisztre esett a választás.

CLEMENCEAU. - Ezek a tábornokok elutazhatnának a frontra, hogy tudósítsanak bennünket az eseményekről.

WHITE. - Még nem kaptam választ e kérdésben Washingtonból.

TITTONI. - Meglehetősen hiteles forrásból származó értesüléseim szerint Böhm tábornok, aki a magyar vörös hadsereg főparancsnoka volt, jelenleg Bécsben tartózkodik. Megvált a parancsnokságtól, ám úgy hírlik, Kun Bélával nem szakított. Állítólag az osztrák fővárosban kijelentette, hogy olyan mozgalmat kíván létrehozni, amelynek segítségével Magyarország jelenlegi kommunista kormányát szocialistává lehet alakítani. Javaslom, kérjük föl a bécsi szövetséges képviselőket, hogy minden ezzel kapcsolatos értesülésüket továbbítsák a Tanácsnak.


408408A titkár följegyzése az 5 nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

409409Lásd az irathoz csatolt mellékletet.


Iratok

Elhatározzák, hogy a szövetséges és társult hatalmak bécsi ügynökeitől minden Böhm tábornok ottani látogatásával kapcsolatos hírt megkérnek. A tábornok állítólag kijelentette, hogy Magyarországon olyan mozgalmat kíván létrehozni, amellyel Kun Béla jelenlegi kommunista kormányát szocialista kormánnyá alakítja. Ellenőrizendő, valóban elhangzott-e ez a kijelentés, és adott esetben milyen jelentőséget kell tulajdonítani neki.

Hasonlóképpen határozat születik a vizsgálóbizottság kinevezésének elhalasztásáról mindaddig, amíg White úr nem kapta meg kormánya válaszát.

MELLÉKLET

KUN KÜLÜGYI NÉPBIZTOS CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK



keltezési idő: 1919. július 21., 1h 30.

Tekintve, hogy a románok - nem törődve az antant akaratával - agresszív magatartást tanúsítottak, kénytelenek voltunk a Tiszán átkelve megpróbálkozni avval, hogy rávegyük őket az antant akaratának tiszteletben tartására.


9.14. PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVETNEKirat FDD száma: 479

iratszám:173




Tittoni közölte a Legfelsőbb Tanáccsal, hogy értesülése szerint a magyar vörös hadsereg volt parancsnoka, Böhm (Boehm) tábornok Bécsbe látogatott, ahol állítólag kijelentette, hogy Magyarországon olyan mozgalom megalakításán fáradozik, amelynek segítségével Kun (Kuhn) Béla jelenlegi kommunista kormányát szocialista kormánnyá alakíthatja.

A Legfelsőbb Tanács határozata értelmében e tárgyban pontos értesülések beszerzése szükséges a szövetséges és társult hatalmak bécsi ügynökei révén, annak ellenőrzése céljából, hogy valóban elhangzott-e, és hogy adott esetben milyen jelentőséget kell tulajdonítani e fölvetésnek.

Kérem, tájékoztassa föntiekről munkatársaimat, és juttassa el hozzám értesüléseiket hasonlóképpen az önéit is, a Böhm-féle terv kivitelezhetőségéről alkotott véleményével egyetemben.


9.15. FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, WHITE, HOOVER ÉS COOLIDGE MEGBESZÉLÉSÉRŐLirat FDD száma: 481

iratszám:174410410



Iratok




WHITE. - Mielőtt rátérnénk a napirenden levő kérdések tárgyalására, szeretném megosztani önökkel Böhm (Boehm) tábornok bécsi látogatásával kapcsolatos néhány értesülésemet. Tekintve, hogy e hírek Hoover úr közvetítésével érkeztek, kérem, hivassák be és adjanak szót neki.

(Hoover belép a terembe.)

HOOVER. - A következőkben ismertetendő javaslatokat Böhm tábornok, a magyar vörös hadsereg volt vezérkari főnöke, terjesztette a bécsi antantképviselők elé. Böhm tábornok kijelentette, hogy amennyiben a szövetségesektől támogatást kap, valamint biztosítékokat - többek között - a blokád megszüntetését, az élelmiszerbehozatalt és a dunai hajóforgalom újraindítását illetően, hajlandó lesz egyfajta szociáldemokrata diktatúra bevezetésére, amelynek élére áll. Megdöntené Kun Béla hatalmát, véget vetne a terrorista támadásoknak és rendet teremtene az országban.

BALFOUR. - Tegnap este már találkoztam Hoover úrral, aki beszámolt a korábban vett sürgöny tartalmáról, így lehetőségem volt arról katonai szakértőimmel beszélgetni. Föltettem nekik a kérdést, hogy szerintük Kun Bélától (Bela-Kun) a legkönnyebben vajon tényleg katonai beavatkozás révén szabadulhatunk-e meg. Szeretném tudni, mi lenne a legjobb megoldás: vajon fogadjuk el a Hoover-féle táviratban található javaslatot, vagy inkább használjuk ki azt, hogy a támadásba lendülő magyarok átkeltek a Tiszán (Theiss), lehetőséget kínálva arra, hogy a szerb és francia egységek déli irányból oldalba támadják őket. Nyilvánvaló, hogy sokkal jobb lenne, ha a hadműveletekben a magyarok is részt vennének, de ennek kapcsán fölmerül a kérdés: bízhatunk-e Böhm tábornokban? Ám még ha megbízhatnánk is benne, akkor sem hajlanék a vele való együttműködésre. Véleményem szerint a következőket kellene mondanunk neki: tegye meg, amit ígér, azzal a hadsereggel, amelyet állítólag kezében tart, és bármiféle katonai diktatúrát kizárólag abból a célból hozzon létre, hogy alkotmányozó nemzetgyűlést hívhasson össze, amely lehetőséget adna arra, hogy az ország teljesen szabadon véleményt nyilváníthasson.

E megoldásnak lenne egy nagy előnye: országaink mindegyikében vannak olyan baloldali csoportok, amelyek a bolsevisták iránt - anélkül, hogy ők maguk valójában azok lennének - bizonyos rokonszenvvel viseltetnek. Nos, e csoportosulások a bolsevizmus ellen indított mindenfajta katonai akciót hevesen elleneznek. E nehézségeket elkerülhetnénk, ha a hadművelet végrehajtásával Böhm tábornokot bíznánk meg. Biztosítanánk erkölcsi támogatásunkról, megígérnénk a kért garanciákat - mindezt abban az esetben, ha valóban képesnek mutatkozik a diktatúra bevezetésére és az ország jövőbeni sorsáról határozó nemzetgyűlés összehívására.

Az egyetlenegy kérdés, amelyre választ kell adnunk, a következő: vajon bízhatunk-e Böhm tábornok ígéreteiben? Mielőtt elhatároznánk magunkat, megnyugtató biztosítékokat kell kapnunk arra nézve, hogy valóban módjában áll-e ígéreteit betartani, mert ha nem, az számunkra újabb késedelmet jelent, és újabb tárgyalásokat, aminek eredményeképpen katonai szempontból a jelenleg kínálkozó ragyogó alkalmat elveszítenénk.

CLEMENCEAU. - Úgy vélem, holnap vissza kellene még térni e kérdésre, addig is gondolkozhatunk. Megkérhetnénk Foch Marsallt, tartson velünk holnap, és fejtse ki a véleményét katonai szempontból.

BALFOUR. - Az egyik fontos kérdés az, hogy vajon megbízhatunk-e Böhm tábornokban.

COOLIDGE. - Itt van a zsebemben annak a táviratnak a másolata, amit én magam küldtem három hónappal ezelőtt. Azt írtam benne, hogy Böhm tábornok igen népszerű Magyarországon, nagyszámú támogató áll mögötte, politikája nem a szélsőséges baloldali pártokra, hanem inkább a jobboldali csoportokra épül. Annak ellenére, hogy nem katonaember, közkedvelt a hadseregben és a munkásosztály körében is. Ha a helyzet nem változott azóta, most is sokan vannak a pártján.

BALFOUR. - Van okunk föltételezni, hogy Böhm tábornok nem több saját előrejutásáért küzdő törtetőnél?

COOLIDGE. - Nem hiszem, hogy erről volna szó. A tábornok társalgás közben három olyan férfi nevét is említette, akik személyes ismerőseim, akikről táviratomban is említést tettem, és akikben megbízom.

HOOVER. - A Legfelsőbb Tanácsnak most nyomban egyetértésre kellene jutni a követendő politikát illetően, és


Iratok

kinyilvánítani, hogy hajlandó támogatni egy nem terrorista kormányt, amelynek élelmiszert is küldene. Ily módon a Tanács még akkor sem téved rossz útra, ha Böhm tábornok mozgalma elbukik. A katonai lépéseket minden esetben politikai nyilatkozat előzi majd meg; a fontos az, hogy ezt a nyilatkozatot késlekedés nélkül kiadjuk.

BALFOUR. - Egy olyan javaslatot, amely a blokád megszüntetését, az ország élelmezését helyezi kilátásba anélkül, hogy katonai akcióra kötelezne?

CLEMENCEAU. - Nem az a nehéz, hogy eljussunk Budapestre, hanem hogy mit csináljunk azután.

WHITE. - Jobban szeretném, ha az akciót a magyarok hajtanák végre.

BALFOUR. - Mielőtt döntenék, szeretnék egy írásos tervezetet látni. Talán Hoover úr készíthetne holnap reggelre egy jelentést.

CLEMENCEAU. - Megkérem Foch marsallt, jöjjön el a holnapi ülésre - amit 10 óra 30-ra tűzhetnénk ki - , hogy megvizsgáljuk Hoover úr tervezetét.

BALFOUR. - Szeretném, ha jogi szempontból tisztáznánk Magyarországnak a fegyverszünettel kapcsolatos helyzetét. Korábban elfogadta föltételeinket, most pedig támadást indít egyikünk ellen. Ezzel a lépésével - véleményem szerint - fölújította az ellenünk folytatott háborút.

Úgy határoznak, hogy a szövetségesek magyarországi beavatkozásának kérdésére - tekintettel a Böhm tábornok terveivel és javaslataival kapcsolatban érkezett újabb értesülésekre a Legfelsőbb Tanács következő - Foch marsall és Hoover részvételével megtartandó - ülésén még visszatérnek.


9.16. ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVET A FRANCIA KÜKÜGYMINISZTÉRIUMNAKirat FDD száma: 483

iratszám:175

irat típusa: 314-316. sz. távirat.



A magyar hadsereg volt főparancsnoka, aki jelenleg is a legnagyobb befolyással lehet a régi magyar hadseregre, Magyarország mostani bécsi követe, a szocialista Böhm (Boehm) megkereste a brit katonai képviselőt, hogy azon föltételek iránt érdeklődjön, amelyek alapján az antant hajlandó lenne újra normális kapcsolatokat fölvenni a magyar néppel. E célból Franciaország, Amerika, Olaszország és Anglia (Párizsban) konferenciára összegyűlt képviselői részére július 23-án egy olyan programot ismertetett, amelynek célja a jelenlegi magyarországi kommunista kormányzatnak egy ideiglenes, lehetőség szerint az antant támogatását élvező kormánnyal való fölváltása. A programban állítólag a következő pontok szerepelnek:

1. minden kormányzati hatalmat Böhm kezében összpontosító diktatúra bevezetése. Megvizsgálandó, hogy kikkel működhetne együtt. E tekintetben többek között Haubrich, Ágoston (Agoston), Garami (Garany) jöhetnek számításba.

2. Kun (kommunista) kormányának (megdöntése); a bolsevizmus elvetése és a bolsevik propaganda teljes leállítása.

3. ideiglenes diktatúra mindaddig, amíg a társadalom minden osztályát képviselő kormány alakulhat.

4. mindenféle terrorista cselekmény, vagyonelkobzás és lefoglalás azonnali beszüntetése.

5. egy antant tanácsadó testület haladéktalan fölállítása.


Iratok

6. a blokád megszüntetése valamint azonnali - az élelmiszer- és szénszállítások megindítását és a dunai hajózás újraindítását célzó - intézkedések az antant részéről.

7. politikai üldözés kizárva.

8. az államosításokkal kapcsolatos mindenfajta végleges intézkedés a végleges kormányra marad.

Böhm (Bohm) - ahogy Cuninghame (Cuningham) ezredes előtt kifejtette - fönti programot ad referendum fogadta el, fönntartva magának a jogot, hogy végleges állásfoglalását illetően a barátaival folytatandó megbeszélései után nyilatkozzék. Ilyen körülmények közt jó lenne tudni, hogy a négy szövetséges és társult hatalom egyetért-e a Böhm által elvben már elfogadott cselekvési tervvel azért, hogy végleges elfogadása esetén sor kerülhessen a szükséges intézkedések foganatosítására.

Valószínűleg egy négy tábornokból álló küldöttség érkezik Magyarországra azzal a föladattal, hogy megvizsgálja, milyen föltételek mellett lehetséges a mai helyzet fölszámolása. Amennyiben az antant áldást adja a Böhmmel folytatott tárgyalásokra, célszerű lenne Böhm végleges válaszának megérkeztéig e küldöttség utazásának elhalasztása. Ellenkező esetben félő, hogy amint fölmerül a tárgyalások megkezdésének lehetőség Kun Bélával, Budapesten ismét új erőre kap a szovjet rendszer, ami Böhm cselekvési tervének teljes kudarcát jelentené.


9.17. FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, TITTONI, PICHON, WHITE, HOOVER ÉS FOCH MARSALL MEGBESZÉLÉSÉRŐLirat FDD száma: 484

iratszám:176411411




3. - A szövetségesek magyarországi hadművelete. -

FOCH marsall. - Nincs semmi hozzátennivalóm ahhoz a jelentéshez, amelyet július 17-én volt szerencsém önök elé terjeszteni.412412 Emlékeztetem önöket arra, hogy politikai kérdésben kell döntésre jutni, ami nem tartozik a hatáskörömbe.

CLEMENCEAU. - Legutóbbi ülésünk óta újabb tény merült föl: Böhm (Boehm) tábornok javaslatai.

FOCH marsall. - Böhm tábornok javaslatai tisztán politikai természetűek. Egyébként a román hadsereg ellen indított magyar támadás következtében a katonai helyzet némileg változott. A románok számítottak a támadásra és sikeres ellenállást tanúsítanánk. Következésképpen a katonai helyzet nagyjából megegyezik azzal, amiről július 17-én beszámoltam.

BALFOUR. - Vajon Foch marsall tud-e különösebb fölvilágosítással szolgálni Böhm tábornokkal kapcsolatban?

TITTONI. - Böhm tábornok korábban a magyar bolsevik hadsereg főparancsnoka volt.

FOCH marsall. - Értesüléseim szerint Böhm tábornok azelőtt a hadtápnál szolgált főhadnagyként.

PICHON. - Jelenleg Bécsben képviseli Magyarországot.

BALFOUR. - A kérdésnek nyilvánvalóan politikai és katonai vetülete is van, ám egy bizonyos ponton a kettő találkozik. Böhm tábornok azt nyilatkozta, hogy elegendő befolyással rendelkezik a magyar hadseregben ahhoz, hogy a szövetségesek beavatkozása nélkül megdöntse Kun Béla hatalmát és alkotmányozó nemzetgyűlést hívjon




Iratok

össze. Így tekintve, a kérdés egyszerre katonai és politikai. Azt a kérdést szeretném föltenni a marsallnak, vajon véleménye szerint Böhm tábornoknak valóban olyan nagy a befolyása, mint ahogy avval dicsekszik, és milyen esélyei vannak a sikerre.

FOCH marsall. - Nem ismerem Böhmöt, milyen katona, nem tudom. Ám egészen bizonyos, hogy a Magyarországot övező kis országok - vagyis Cseh-Szlovákia, Szerbia és Románia - nem fogja sokáig tétlenül szemlélni Magyarország harcias magatartását. Ha a nagyhatalmak nem kívánják megkezdeni a hadműveleteket, e kis országok biztosan belevágnak, hiszen nem tarthatják örökké fönn a hadiállapotot.

TITTONI. - A múlt hónap folyamán Magyarországról érkezett hírek lehetőséget nyújtanak arra, hogy eléggé pontos képet kapjunk az országban uralkodó állapotokról. Világos, hogy Kun Béla egy kisebbség képviselője, aki magatartásával mind az országon belül, mind azon kívül sok ellenséget szerzett magának. Bizonyos állítások szerint a magyar bolsevik hadsereg 80 százaléka Kun ellen van. Amennyiben ez az adat megfelel a valóságnak, Böhm javaslatainak alapjául is ez az elégedetlenség szolgál. Bármi történjék is, a nagyhatalmaknak ilyen vagy olyan módon - katonailag vagy erkölcsileg - támogatást kell nyújtaniuk Böhmnek, mert a sorsára hagyott Magyarország helyreállítása túlságosan sok időt venne igénybe. Erre két lehetőség kínálkozik. Az egyik, hogy bizottságot küldünk az országba - amiről már szó volt -, és szükség esetén megerősítjük katonai egységekkel. A másik megoldás abból áll, hogy késedelem nélkül elfogadjuk és a gyakorlatban megvalósítjuk a Foch marsall által javasolt katonai beavatkozás tervét. Hiszen minden hír arra enged következtetni, hogy Ausztria rövid időn belül a bolsevizmus martalékává válik.

PICHON. - Teljes mértékben egyetértek Tittoni úr véleményével, ugyanakkor azt hiszem, hogy e bizottság föladatát egyértelműen meg kell határoznunk, és teljesen el kell választanunk a Böhm tábornok javaslataival kapcsolatos tárgyalásoktól.

TITTONI. - Amikor a bizottság kiküldését illetően elvben egyetértésre jutottunk, abban is megállapodtunk, hogy tagjai semmiképpen sem lépnek kapcsolatra Kun Bélával.

PICHON. - A szövetséges képviselők hozzánk eljuttatott távirataiból az olvasható ki, hogy komolynak tartják Böhm tábornok javaslatait. Márpedig ez esetben fölmerül a kérdés, hogy vajon nem lenne célszerű arra fölhatalmazni e bizottságot, hogy közvetlen tárgyalásokat folytasson a tábornokkal.

TITTONI. - Ha Böhm tábornoknak pillanatnyilag módjában áll is Kun Béla megbuktatása, attól még nem kevésbé valószínű, hogy ennek fejében valamit kapni szeretne a szövetséges és társult hatalmaktól. De vajon mit akarhat valójában?

CLEMENCEAU. - Mindössze erkölcsi támogatást kért.

WHITE. - Azt a tényt, hogy a szövetséges és társult kormányok úgy döntöttek: bizottságot menesztenek Magyarországra, annak a kifejezéseként fogják értékelni, hogy e kormányok vagy Böhmmel, vagy Kun Bélával föl akarják venni a kapcsolatot. Márpedig kívánatos lenne, hogy ne keltsünk ilyen benyomást. Hoover úr javaslata e éppen ezt célozza.

MANTOUX ismerteti Hoover indítványát.

BALFOUR. - Nekem is van egy javaslatom, kérem, olvassák el. Csak az a baj vele, hogy semmifajta megoldással nem szolgál.

CLEMENCEAU. - Ahogy Tittoni úr nagyon helyesen megjegyezte, a Tanács sem Böhm tábornok szándékaival, sem követeléseivel nincs tisztában.

BALFOUR. - Azért még igaz, hogy mind a mi katonai elképzeléseink, mind Böhm tábornok javaslatai egyazon célra - Kun Béla megbuktatására - irányulnak.

TITTONI. - Úgy gondolom, bécsi képviselőinktől a következő pontos kérdésekre kellene választ kérnünk:

1. - Őszintének avagy egyszerűen Kun Béla ügynökének kell tartanunk Böhm tábornokot?

2. - Böhm tábornok abba a helyzetben van, hogy be tudja tartani ígéreteit, vagy szüksége van segítségre?

3. - Mit kér tőlünk?


Iratok

HOOVER. - Úgy hiszem, Böhm tábornok világosan megmondta, mit akar: a blokád megszüntetését, élelmiszerszállítmányok Magyarországra való eljuttatását, a dunai hajóforgalom újraindítását - mindezt abban az esetben, ha ő a maga részéről ideiglenesen megszerzi a diktátori hatalmat.

WHITE. - A Hoover úrnak küldött táviratból413413 valóban ez derül ki.

PICHON. - A hozzánk érkezett sürgönyök szerint Böhm semmilyen követeléssel nem lépett föl; a mi képviselőink vetettek föl neki különböző javaslatokat.

WHITE. - Bécsi képviselőink azt a benyomást keltik, hogy Böhm tábornok lépését komolyan kell venni.

BALFOUR. - Visszatérve Tittoni úr kérdéséhez, láthatjuk, hogy képviselőink már válaszoltak arra, amikor komolynak ítélték Böhm tábornok javaslatait. A tábornok mindössze néhány pontosan meghatározott engedményre tart igényt.

TITTONI. - Nem hiszem, hogy ezzel nagyon világos választ kaptunk az általam megfogalmazott kérdésekre: jó lenne, ha megfelelő értesülések állnának rendelkezésünkre.

BALFOUR. - Hoover úr nem osztja a véleményemet, és nem úgy gondolja, hogy Tittoni úr kérdéseire már választ kaptunk?

HOOVER. - Ami engem illet, én úgy tartom, veszélyes lenne a szövetséges és társult hatalmak számára, ha titkos ügynökökkel kezdenének tárgyalásokat. Vajon nem lehetne jobban meghatározni Böhm szabadság......414414

- a következtetéseket, amelyeket szeretne. - E nyilatkozatot jelentés formájában is közzé lehetne tenni, melyből egyértelműen kiderülne, hogy a szövetséges és társult hatalmak csak akkor nyújtanak gazdasági segítséget Magyarországnak, amikor annak élén már szabályosan megalakított kormány áll. Egy ilyen nyilatkozat a jövőbeni katonai akciókkal kapcsolatban nem kötné meg a békekonferencia kezét.

BALFOUR. - Ettől függetlenül fönnáll az, hogy Kun Béla nem tartotta be a fegyverszünetet, és háborút folytat szövetségeseink ellen. Amit javasolunk - és részemről evvel le is szeretném zárni - az a következő: amint Magyarországon felelős kormány áll föl, a szövetséges és társult hatalmak gazdasági segítséget fognak nyújtani neki. Azt szeretném tudni, hogy a Tanács véleménye szerint szükség van-e katonai lépések megtételére, vagy ellenkezőleg, a helyzeten nem kell változtatni. Hasonlóképpen tudni szeretném, hogyan hozzuk e nyilatkozatot nyilvánosságra..

CLEMENCEAU. - A nyilatkozatot a sajtóban kellene megjelentetnünk.

WHITE. - Föl szeretnék olvasni egy táviratot,415415 amely a Cuninghame (Cuningham) ezredes és Böhm tábornok közötti tárgyalásról számol be. Ez utóbbi kijelentette, hogy legkorábban egy hónap múlva léphet a tettek mezejére, ám erősen bízik abban, hogy Kun Bélát 48 órán belül megbuktatja. Hozzátette, ha nem tudja előre, hogy a szövetséges kormányok elfogadták programját, akkor semmit nem tehet.

CLEMENCEAU. - Úgy vélem, Budapest bevétele nem jelent nehézséget. Hogy mit teszünk azután, az már igen. Példának okáért, a románok bevonulása Budapestre erős nemzeti mozgolódást vált majd ki a magyarok körében. Szeretném megkérni Foch marsallt, fejtse ki véleményét a magyar hadsereg jelenlegi állapotát illetően.

FOCH marsall. - Magyarország jelenleg is fegyverben áll. Hadserege - hívják parancsnokát Böhmnek vagy Kun Bélának - folytatja a harcot. Úgy gondolom, lefegyverezéséhez mindenképpen ragaszkodnunk kell. Ha önöknek sikerük is valamilyen politikai megoldással Böhmöt Kun Béla helyére állítani, evvel a helyzet még nem sokat változik, és egy hónap elteltével Magyarországnak elég katonája lesz ahhoz, hogy régi határait visszaállítsa.

CLEMENCEAU. - És Foch marsall hogyan képzeli el Magyarország lefegyverzését?

FOCH marsall. - Kíméletlen föltételek kiszabásával és azok végrehajtatásával. Jelenleg Magyarországnak 12 hadosztálya van, jóllehet mindössze hat megtartására volt fölhatalmazva.

BALFOUR. - Úgy tűnik, Foch marsall nagyobb fontosságot tulajdonít a magyar kormánynak, mint Budapest elfoglalásának. Vajon úgy gondolja, hogy e lefegyverzés Magyarország területének részleges megszállása nélkül

413413Az irat nem került elő.

414414Hiányzó szavak.

415415Az irat nem került elő.


Iratok

is megvalósítható?

FOCH marsall. - Magyarország leszerelése a következőképpen valósítható meg. Ultimátumot küldünk, amelyben fegyveres föllépéssel fenyegetőzünk. E fenyegetésnek valóságosnak kell lennie. Közöljük velük: vagy leteszik a fegyvert, vagy bevonulunk Budapestre. Utóbbi esetben gondoskodni kell kormány fölállításáról - egyetértésben a különböző érdekelt pártokkal. Ám a cél - aminek megvalósítását el kell érnünk - a lefegyverzés. E pillanatban még van esélyünk, hogy ezt kicsikarjuk, ám egy hónap múlva már minden bizonnyal nehezebb dolgunk lesz.

BALFOUR. - Hoover úr és Foch marsall javaslata nem áll ellentétben egymással. Hivatalos nyilatkozatunkban kinyilváníthatnánk, hogy a szövetségesek nem tárgyalnak Kun Bélával, miközben utalnánk azokra, akikkel hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni.

Elhatározzák, hogy Balfour és Hoover nyilatkozattervezetet készítenek, amelynek szövegét a délutáni ülésen terjesztik a Legfelsőbb Tanács elé.

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° D 234 Rés.

9.18. FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, TITTONI, WHITE ÉS FOCH MARSALL MEGBESZÉLÉSÉRŐLirat FDD száma: 485

iratszám:177416416




2. - A szövetségesek magyarországi hadműveletei. -

BALFOUR. - A látogatást követően megbeszélést folytattam Hoover úrral, és a következő szöveget fogalmaztam meg a nyilatkozathoz:

"A szövetséges és társult kormányok erős kívánsága, hogy a magyar néppel békét kötve véget vessenek azon állapotoknak, amelyek lehetetlenné teszik Közép-Európa gazdasági újjászületését és minden, a népesség élelmezésére irányuló kísérletet megakadályoznak. E munkát addig el sem lehet kezdeni, míg Magyarországnak nincs a népet képviselő kormánya, amely betűjében és szellemében egyaránt betartja a társult kormányokkal szemben vállalt kötelezettségeit. Kun Béla rendszere e követelmények egyikének sem tesz eleget: nemcsak a Magyarország által aláírt fegyverszünetet szegte meg, hanem jelenleg is folytatja egy baráti és szövetséges állam ellen indított támadását. A társult kormányok joga, hogy a maguk felelősségére foganatosítsák azon intézkedéseket, melyeket a kérdés e sajátos szempontból megkövetel. Ám ha békét akarunk kötni, ha meg akarjuk kísérelni a gazdasági újjáépítést, ha meg akarjuk szüntetni a blokádot, ha élelmiszerszállítmányokat akarunk küldeni, szükségünk van a magyar nép együttműködésére. Megegyezés csak a magyar népet valóban képviselő kormánnyal jöhet létre.

A társult hatalmak föntiekhez helyénvalónak tartják hozzátenni, hogy Magyarország területén - ahogy azt a békekonferencia meghatározta - mindenfajta külföldi megszállás megszűnik, amint a szövetségesközi főparancsnokság úgy ítéli meg, hogy az ország a fegyverszünet előírásait kielégítő módon végrehajtotta."

Az utolsó szakasz azt jelenti, hogy amint magyar részről eleget tesznek a fegyverszünet előírásainak, a románoknak ki kell üríteniük azon megszállt területeket, melyek a békeszerződés értelmében Magyarországé maradnak. Tervezetünk a kérdésnek csak az egyik felével foglalkozik: ismerteti a világgal és a magyarokkal a nagyhatalmak szándékait. Ám határoznunk kell még afelől hogy ennek az egész kérdésnek a sikeres megoldása érdekében milyen utasításokat lássuk el Foch marsallt. A legkomolyabban úgy gondolom, hogy a Tanács nem hagyhatja büntetlenül a fegyverszünet megsértését. Mivel a magyarok azt a parancsot kapták, hogy haderejüket 6 hadosztályra csökkentsék, ami egyúttal arra nézve is határozott fölszólítást jelentett, hogy maradjanak békében



Iratok

a szövetséges nagyhatalmakkal, elképzelhetetlennek tartom, hogy a Tanács továbbra is nyugodtan ülésezzen, miközben a magyarok kétszeresére növelik hadseregüket és megtámadják szövetségeseinket. Amennyiben Foch marsall a rendelkezésére álló csapatokkal képes véget vetni ezen állapotnak, akkor számomra egyértelműnek tűnik, hogy erre kell utasítanunk.

CLEMENCEAU. - Amikor Balfour úr azt mondta, hogy a szövetséges hatalmak nem tűrhetik el a fegyverszünet megsértését, bizonyára úgy értette, hogy semmiféle hatalom sem tűrhet ilyesmit el. Azonban föl kell hívnom a figyelmet arra, hogy a térségben sem olasz, sem brit, sem amerikai csapatok nem tartózkodnak, mindössze két francia hadosztály maradványa, valamit cseh-szlovák, román és jugo-szláv erők vannak jelen. Márpedig, ha "mi" nem tűrhetjük ezt el, akkor a hadműveletet is "nekünk" együtt kell végrehajtanunk. Ahogy Foch marsall ismertette, az akció elindítása nem kíván túl nagy erőfeszítést, és a helyszínen található csapatok elegendőek lesznek a sikeres végrehajtáshoz, ám a folytatásra kell különösen nagy figyelmet fordítanunk.

TITTONI. - Kapcsolódva az olasz csapatok együttműködésével kapcsolatban elhangzottakhoz, kijelenthetem, hogy külpolitikailag ennek nincs semmi akadálya, azonban a belpolitika szempontjából már nem ilyen tiszta a helyzet. Bármilyen Magyarország elleni olasz beavatkozás azon nyomban általános sztrájkot robbantana ki Itáliában. A megélhetési költségek olyan magasra szöktek nálunk, mint egyetlen más országban sem. Szénből pedig pontosan két hétre elegendő készletekkel rendelkezünk. Legnagyobb sajnálatomra ki kell tehát jelentenem, hogy az olaszországi gazdasági helyzet valamint az abból eredő politikai következmények nem teszik lehetővé részvételünket egy Magyarország elleni katonai intervencióban, a külpolitikai szempontból várható előnyök ellenére sem.

BALFOUR. - Clemenceau úr észrevételei két kérdést vetnek föl: az egyik általános, a másik tisztán katonai jellegű. Utóbbira nem térek ki, mivel Foch marsall véleménye szerint elegendő számú fegyveres erő áll rendelkezésre a helyszínen ahhoz, hogy a siker reményével kezdhessük el a hadműveletet. Ami az általános jellegű kérdést illeti, nos, azt szeretném kérdezni Clemenceau úrtól, valóban úgy gondolja-e, hogy adott helyen végrehajtandó szövetséges katonai akció esetén okvetlenül szükséges minden egyes érdekelt államnak egyenlő mértékben csapatokat kiállítania?

CLEMENCEAU. - Az előbbi megjegyzésemben rejlő gondolatot nem kell ilyen mértékben általánosítani. Mindamellett bevallom, hogy bár helyzetem nem annyira rossz, mint Tittoni úré, a kettő között azért akad néhány hasonlóság. Két francia hadosztályunk állomásozik Bulgáriában avval a föladattal, hogy a görögöket támogassák; aztán Magyarországon is van két francia hadosztály, amelynek a szövetségesek segítségét nélkülözve kell részt vennie a beavatkozásban, mindez nem elég.

BALFOUR. - Rosszul értettem előbbi megjegyzését. Tehát az egyedüli megoldásra váró kérdés a következő: téved-e Foch marsall vagy igaza van, amikor kijelenti, hogy elegendő létszámú erő áll rendelkezésére?

FOCH marsall. - Válaszom a július 17-i jelentésemben417417 található, és azt ma is fönntartom. Semmi olyasmi nem történt az elmúlt héten, ami véleményem megváltoztatására kényszerítene, és hiszem, hogy a föladatot sikerrel fogom végrehajtani, amennyiben a különböző kormányok egyetértésre jutnak a követendő, egyértelműen meghatározott politikát illetően és amennyiben a haderő legnagyobb részét kiállító kis államoknak is egységes álláspontot sikerül kialakítaniuk

BALFOUR. - Az esetben ha nem fogadják el indítványomat, vajon Clemenceau úr milyen politikát javasol?

CLEMENCEAU. - A magyarok majd végrehajtják saját hadműveleteiket anélkül, hogy nekünk fegyveresen be kellene avatkoznunk; a háborúnak vége, az amerikaiak nagy sietve visszavonták haderejüket, az angolok majdnem ugyanolyan gyorsasággal a magukét, a francia hadsereg leszerelése folyamatban van. Ezt a leszerelést kénytelen vagyok siettetni, mivel kell a munkaerő. Tehát kényszerítve vagyok, hogy így tegyek. Fájdalommal venném tudomásul, hogy Foch marsall két francia hadosztályt vet be Magyarországon, méghozzá a többi szövetséges támogatása nélkül. Franciaországban nemsokára több mint két korosztály áll fegyverben. Foch marsall joggal kérte tőlünk, hogy fogalmazzuk meg pontosan a békekonferencia szándékait. Ez politikai kérdés, és hogy őszinte legyek, be kell vallanom, nemigen tudom, mit válaszoljak. Mindenesetre arra nem vagyok hajlandó, hogy újrakezdjük a harcot, ezért inkább hajlok arra, hogy elfogadjam Balfour és Hoover urak javaslatait. Magyarországot ellenséges államok gyűrűje veszi majd körül, és mi reá hagyjuk annak gondját, hogy a világ legzsarnokibb rendszerétől magát saját erejéből megszabadítsa.

Eközben pedig - Foch marsall tanácsát megfogadva - érdemes lenne folytatni a tárgyalásokat az egész dologban



Iratok

legérdekeltebb kishatalmakkal. Helyzetük nem egészen egyértelmű.. A szerbek föltételeket szabnak, a románok - a cseh-szlovákokhoz hasonlóan - fönntartásokat hangoztatnak. Mi hát valójában a pontos egyenleg?

FOCH marsall. - Pontosan ezért sürgetem, hogy kérjük ki a kishatalmak véleményét. A Tanács így legalább meg tudja majd ítélni, hogy teljesíthetőek-e a föltételeik.

BALFOUR. - Igen jól értem Clemenceau úr álláspontját. Ugyanakkor ez azt jelentené, hogy a szövetséges és társult hatalmak beismerik egy kis nemzettel szemben kifejtett erőfeszítéseik csődjét. Ha mindaz, ami ebben a Tanácsban elhangzott, nyilvánossá válna, tudniillik hogy a szövetséges és társult hatalmak a belső szükség fenyegető nyomásának engedelmeskedve nagy sietve leszerelték haderejüket, rendkívül nevetségesnek tűnne, hogy azok a hatalmak, amelyek nyolc hónappal ezelőtt az egész világgal szemben győzelmet arattak, ma nincsenek abban a helyzetben, hogy akaratuknak egy 120 000 főből álló ellenséges hadsereggel szemben érvényt szerezzenek. Azzal nemigen törődöm, hogy az elfogadásra javasolt politika sok dicsőséget nem hoz a fejünkre, de azzal igen, hogy a békekonferencia hogyan lesz képes sikerrel bevégezni munkáját. Hátravan még, hogy egy fájdalmas békeszerződést fogadtassunk el Bulgáriával és egy még fájdalmasabbat Törökországgal. Másfelől az általunk létrehozott kis államok fölött is szoros felügyeletet kell gyakorolnunk, különben még egymásra támadnának. Ha a békekonferencia képtelennek bizonyul arra, hogy akaratát Magyarországra kényszerítse, vajon hogy fog föladatának eleget tenni? Ha valóban olyan a helyzet, amilyennek Clemenceau úr lefesti, a békekonferencia nem fogja tudni munkáját bevégezni, és a mű befejezetlen marad.

CLEMENCEAU. - Én nem látom ilyen sötéten a helyzetet. Minden törekvésem arra irányul, hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket kitűzött céljainkhoz alkalmazzam. Úgy hiszem, a helyzet kulcsát Hoover úr tartja kezében. Hatékony fegyverhez jutunk azzal a megoldással, hogy élelemért cserében békés magatartást kérünk. A helyzet hasonlít valamennyire az oroszországihoz, ám Oroszország esetében nem rendelkezünk kényszerítő eszközzel, míg Magyarországgal szemben igen. Magyarországot minden oldalról körbefogtuk, így aztán előbb vagy utóbb kénytelen lesz azt csinálni, amit mi akarunk. Ez talán nem nevezhető dicsőségteljes politikának, de abban sincs sok dicsőség, ha céltalanul tétlenkedünk, katonák nélkül akarunk harcolunk vagy üres fenyegetésekkel dobálózunk, amelyektől senki nem ijed meg.

BALFOUR. -A Clemenceau úr által fölvázolt és az általam javasolt politikában sok közös vonás figyelhető meg. És mi lenne, ha Foch marsall szintén követelné a magyaroktól a fegyverszünet betartását?

CLEMENCEAU. - Egy ilyen kérés eredményességében nem nagyon reménykedem, hiszen már több ízben megpróbálkoztunk vele, azonban a magyarok egyszer sem vették figyelembe. Sokkal inkább szeretném, ha a Balfour úr által fölolvasott szöveget fogadnánk el, gondosan ügyelve arra, hogy ne legyen ultimátum-jellege. Foch marsallt megkérnénk arra, hogy csapataival együtt tartsa magát távol, Böhm (Boehm) tábornoknak pedig megadnánk a kért egy hónapos haladékot. E határidő lejártával a helyzet biztos nem lesz rosszabb: az igaz, hogy a két francia hadosztály egyharmada addigra leszerel, de még mindig elegendő erő marad a helyszínen ahhoz, hogy az akciót sikeresen hajtsuk végre.

FOCH marsall. - Amíg nem jön létre egyetértés a nagy- és a kishatalmak között, addig a helyzet sem lesz világos. Amennyiben ma nem születik meg a döntés, a helyzet ugyanaz lesz egy, két, három hónap múlva is,... föltéve, hogy a kishatalmak nem ragadják magukhoz a kezdeményezést, és nem döntik romba az épületet, amelyet a békekonferencia annyi fáradság árán emelt.

BALFOUR. - Ha biztosítékot kapok arra nézve, hogy a helyzet egy hónap elteltével nem rosszabbodik, nem emelek kifogást. Meggyőződésem, hogy ha a katonai hatóságok garantálni tudnák, hogy képesek lesznek ez idő múltán a helyzet rendezésére - ellenkező esetben ugyanis az a veszély áll fönn, hogy a helyzet tovább romlik - , akkor Clemenceau úr is kész lenne cselekedni. Ha küszöbön áll Kun Béla bukása, emiatt semmi okunk az aggodalomra, ellenben ha katonai győzelmet arat, a helyzet igen súlyossá válik.

CLEMENCEAU. - A jövőt nem jósolhatom meg, de úgy vélem, hogy nehéz körülmények között az embernek bátran kell vállalni a véleményét. Túl vagyunk a legborzalmasabb háborún, és már sor került részleges békekötésekre is. A világ népei minden erejükkel azon vannak, hogy újrakezdhessék gazdasági tevékenységüket. Semmi olyat nem akarok tenni, ami e jogos törekvésüket akadályozhatná. Saját népemtől nem akarom azt kérni, hogy újrakezdje a harcot: úgysem lenne hajlandó ugyan azzal a bátorsággal belevetni magát, mint 1914-ben. A helyzet tehát óvatosságot követel. Az óvatosságnak is kétség kívül megvan a maga kockázata, ám e kockázat még komolyabb abban az esetben, ha az ultimátum mellett döntünk, hiszen visszautasítása háború kirobbanásával járhat. Foch marsall elénk terjesztett javaslatai nem teljesen egyértelműek: terve az általunk meghatározott politikának valamint a kishatalmak közötti lehetséges megegyezésnek a függvénye. A fiaskó jelen pillanatban a lehető legsúlyosabb következményeket vonhatja maga után úgy Olaszországban - ahogy arra


Iratok

Tittoni úr rámutatott -, mind Franciaországban, és minden valószínűség szerint Nagy-Britanniában is. E balsiker kockázatának nem akarom kitenni magam. Böhm tábornok indítványával kedvezőbb helyzet állott elő, mint amilyen még egy hete is volt. Ha a magyar nép többsége valóban Kun Bélával szemben áll, akkor elképzelhető, hogy a Hoover úr által megfogalmazott fenyegetés elegendőnek bizonyul a Kun-féle kormány bukásának kiváltásához. És ekkor talán elérkezik a kedvező pillanat, melyet Foch marsall eredményesen tud kihasználni.

BALFOUR. - Osztozom Clemenceau úr véleményében: én sem akarom a világot újra háborúba taszítani. Azt is hozzá kívánom tenni, hogy francia főparancsnok nélkül, a két francia hadosztály közreműködése nélkül nagyon kevés esélyünk van a sikerre. Mivel Clemenceau úr pedig kijelentette, hogy sem az egyikre, sem a másikra nem számíthatunk, a kérdés elintézettnek tekintendő; mindazonáltal szeretnék még valamit hozzáfűzni az általam javasolt politika igazolásaképpen. Nem kalandvágy hajt, ellenkezőleg, éppen azt akarom megakadályozni, hogy országom e többiekkel együtt kalandba bocsátkozzék: minden jövőbeni szerencsétlenséget el akarok kerülni. Azt szeretném, hogy a békekonferenciának olyan hatalma legyen, amelyet egyedül az erő biztosíthat. A mai napon beismerem, hogy a gazdasági fegyvernél már nincs egyebünk. De azért mégis csak igaz, hogy a gyors leszerelés a békekonferenciát csaknem nevetséges helyzetbe hozta. Míg nyolc hónapja a szövetségesek még 15 000 000 hadba szállt fővel rendelkeztek, ma egyetlen zászlóaljat is csak a legnagyobb nehézségek árán tudunk előteremteni. Tartok tőle, hogy ha katonai tehetetlenségünk Kun Béla tudomására jut, még a maga javára fordítja: a baj pedig gyorsan terjedne tova. Ha a francia kormány, amely két hadosztály fölött rendelkezik, nem hajlandó bevetni őket, én nem fogom az akció elindítását kérni. Az elmúlt idők dicsősége valamint a gazdasági fegyver majd csak hozzásegítik a békekonferenciát ahhoz, hogy legyőzze ezt a nehézséget. Így tehát beérném az általam javasolt politika első felével.

WHITE. - Teljes mértékben osztom Clemenceau úr véleményét. Értesüléseim szerint Kun Béla igen erős nemzeti mozgalomra támaszkodik, amelyet egy katonai beavatkozás csak tovább erősítene, és ez nem kívánatos. Minél kevésbé támaszkodhatna Kun Béla egy nemzeti pártra, annál kedvezőbb lenne a helyzet. Úgy vélem, Hoover úr javaslata minden katonai beavatkozásnál jobb eredménnyel kecsegtet.

Rövid vita után elhatározzák, hogy a következő nyilatkozatot adják ki a sajtónak, illetve továbbítják rádiótávírón:418418

CLEMENCEAU. - A rendelkezésünkre álló időben folytathatjuk a tárgyalásokat a kishatalmakkal.

BALFOUR. - Ha szándékunk szerint amúgy sem csinálunk semmit, a további megbeszélések fölöslegesek.

CLEMENCEAU. - Azt nem mondtam, hogy az elkövetkezendőkben semmit sem akarok tenni: ha kedvező alkalom adódik, cselekedni fogok. Ám előbb a Böhm tábornok-féle ügyet szeretném figyelemmel kísérni, ha lehetséges.

BALFOUR. - Amennyiben folytatjuk a tárgyalásokat a kishatalmakkal, föl kell fednünk előttük, milyen mértékben szereltük le haderőnket.

CLEMENCEAU. - Majd egyenként tárgyalunk velük, és így mindegyiküktől megtudhatjuk, milyen föltételekkel hajlandóak a részvételre. A szerbek például néhány kéréssel akarnak előállni.

TITTONI. - Szeretnék, ha a békekonferencia közbelépne az Olaszországgal fönnálló kapcsolataik javítása érdekében.

CLEMENCEAU. - Ezt el lehet intézni.

BALFOUR. - Vajon Foch marsallnak vannak újabb hírei a Románia elleni magyar támadással kapcsolatban?

FOCH marsall. - A hírek nem rosszak, és úgy látszik, a románok nem igen törődnek a magyar támadással.

BALFOUR. - Nagyon sokat számítana, ha a magyar támadás nem járna sikerrel. Mennyivel jobb lenne ugyanis, ha Kun Béla saját hibájából bukna meg, és nem a szövetségeseknek kellene a hatalmát megdöntenie.

Megállapodnak abban, hogy Foch marsall folytatja a tárgyalásokat a szerb-horvát-szlovén, a román és a cseh-szlovák küldöttséggel abból a célból, hogy tisztázza álláspontjukat a magyarországi katonai beavatkozáshoz általuk kért biztosítékokkal kapcsolatban.

418418Lásd a lentebb, 486. sz. alatt közölt iratot.


Iratok

levéltári jelzet: BDIC. Dossier Mantoux, cote F° D 234 Rés.

9.19. A SZÖVETSÉGES ÉS TÁRSULT KORMÁNYOK NYILATKOZATAirat FDD száma: 486

iratszám:178419419




A szövetséges és társult hatalmak úgy határoztak, hogy a magyarországi események kapcsán a következő szövegű nyilatkozatot teszik közzé. A táviratot megkapták a sajtóügynökségek és rádiótávírón is továbbították. Kérem, gondoskodjék arról, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjon.

"A szövetséges és társult kormányok erős kívánsága, hogy a magyar néppel békét kötve véget vessenek azon állapotoknak, amelyek lehetetlenné teszik Közép-Európa gazdasági újjászületését és minden, a népesség élelmezésére irányuló kísérletet megakadályoznak. E munkát addig el sem lehet kezdeni, míg Magyarországnak nincs a népet képviselő kormánya, amely betűjében és szellemében egyaránt betartja a társult kormányokkal szemben vállalt kötelezettségeit. Kun Béla rendszere e követelmények egyikének sem tesz eleget: nemcsak a Magyarország által aláírt fegyverszünetet szegte meg, hanem jelenleg is folytatja egy baráti és szövetséges állam ellen indított támadását. A társult kormányok joga, hogy a maguk felelősségére foganatosítsák azon intézkedéseket, melyeket a kérdés e sajátos szempontból megkövetel. Ha élelmiszer- és egyéb szállítmányokra van szükség, ha a blokádot meg akarjuk szüntetni, ha a gazdasági újjáépítés munkáját meg akarjuk kezdeni, ha békét akarunk teremteni - mindezt csak a magyar népet képviselő kormánnyal lehet megvalósítani és nem olyannal, amelynek hatalma terroron alapul.

A társult hatalmak föntiekhez helyénvalónak tartják hozzátenni, hogy Magyarország területén - ahogy azt a békekonferencia meghatározta - mindenfajta külföldi megszállás megszűnik, amint a szövetségesközi főparancsnokság úgy ítéli meg, hogy az ország a fegyverszünet előírásait kielégítő módon végrehajtotta."


9.20. FRANCHET D'ESPEREY, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA DE LOBIT TÁBORNOKNAK , A MAGYARORSZÁGI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 487

iratszám:179

irat típusa: 8493/3. sz. távirat. Titkos.



(Válasz a 1185/2. sz. táviratra420420)

I - Párizs érdeklődött a szerbeknél és a románoknál, hogy milyen erőket tudnának csatasorba állítani abban az esetben, ha a Budapest elleni támadást elhatározzák.

II - Másfelől Párizs közölte, hogy egy Budapest elleni esetleges támadásban a magyarországi francia hadsereg

419419A táviratot Bernbe, Rómába, Londonba, Bécsbe, Belgrádba, Bukarestbe, Prágába és Varsóba továbbították.



Iratok

részt fog venni.

III -A fölvonulásra vonatkozóan mindeddig végrehajtási, de még előkészítési parancs sem érkezett.


9.21. BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 488

iratszám:180




Elnök úr!

Bátorkodom levelemhez mellékelni annak a tiltakozásnak a szövegét, amelyet a csehszlovák kormány volt kénytelen a budapesti bolsevik korányhoz eljuttatni. A csehszlovák kormány kénytelen a legerélyesebben tiltakozni a magyar csapatok visszavonásakor megkötött fegyverszüneti egyezmény előírásainak megsértése ellen. A magyar kormány nyilvánvalóan megsérti a nemzetközi jogot, amikor bombázza a csehszlovák városokat, és repülőgépről leszórt röpiratok valamint országunk területére küldött ügynökök révén forradalmat szít országunkban. Magától értetődő, hogy a jelenlegi közép-európai helyzetben egyik kormány sem tűrhet el effajta, a nemzetközi jog alapelveivel ellentétes üzelmeket.

Ezenkívül bátorkodom a csehszlovák kormány nevében a békekonferencia figyelmét fölhívni, hogy a csehszlovák kormányt fölöttébb nyugtalanítja az a helyzet, ami a románoknak a bolsevik erőkkel szembeni esetleges veresége következtében állhat elő. Mindenekelőtt attól tartunk, hogy a bolsevikok a románok leverése után ismét ellenünk fordulhatnak, hogy nehézségeket okozzanak Szlovákiában.

Még igen jól emlékszünk arra, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültünk a szlovákiai magyar invázió idején, valamint arra is, hogy természetes szövetségeseink nem siettek segítségünkre. Pillanatnyilag a románok ugyanolyan helyzetben vannak, mint mi néhány héttel ezelőtt. Tisztában vagyunk a helyzet nehézségével, ám a békekonferencia határozatait tiszteletben tartva kénytelenek vagyunk fölhívni a helyzetre a békekonferencia figyelmét, arra kérve, vegye figyelembe azt, hogy a románok vereségével nagy veszedelembe jutunk, és hogy tűrhetetlen, hogy a bolsevikoknak hol ezt, hol azt a szomszédját olyan csapatok zaklassák, amelyeknek puszta fönnállása ellentétes a békekonferencia határozataival.

A prágai kormány kérésének eleget téve közlöm önnel, hogy amennyiben a jelenlegi helyzet nem változik, és a magyarok - megszegve a fegyverszünet előírásait - folytatják mesterkedéseiket országunk területén, kénytelenek leszünk a békekonferenciától azt kérni, tegye lehetővé, hogy fegyverrel kényszerítsük ki országhatáraink tiszteletben tartását valamint azt, szükség esetén nyújtson segítséget a románoknak a betolakodó ellenség visszaszorítására.

Kérem Elnök urat, fogadja legőszintébb nagyrabecsülésem kifejezését!


9.22. ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEKirat FDD száma: 491

iratszám:181



Iratok



Válaszul július 26-i táviratára.421421

Az angol422422 és az olasz423423 képviselet vezetője bíznak Böhmben (Boehm), és úgy vélik, képes megdönteni Kun Béla kormányát.

Ami engem illet, nekem semmi bizalmam nincs Böhmben, sem a támogatására hajlandóságot mutató többi magyarban. A tanácskormány minden esetben tárgyalni próbált az antanttal, amikor nehézségei támadtak.

Mindamellett semmit sem kockáztatunk, ha megadjuk Böhmnek a kért biztosítékokat arra az esetre, ha jóhiszeműnek bizonyulna és sikerrel járna.

Véleményem szerint minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy békés úton próbáljuk a magyar válságot megoldani. Másfelől egy Böhm vezetése alatt álló kormányzat minden bizonnyal kisebb ellenállást tanúsítana békeföltételeinkkel szemben, mint a szegedihez hasonló ellenforradalmi és nemzeti kormány.


9.23. CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A SZÖVETSÉGES KELETI HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 492

iratszám:182424424

irat típusa: 7.222 BS/3. sz. távirat. Titkos.



Először. - Kormány döntött leszerelés meggyorsításáról. Befejezés határideje Franciaországban október negyedike. Stop. - Legutolsó leszerelhető egységek behajózása keleten tehát legkésőbb szeptember 10-ig végrehajtandó.

Másodszor. - Másfelől, mivel a honi és a különböző frontokon föllépő igények kielégítésére egyedül a 18-as és 19-es korosztály áll rendelkezésre, Franciaországnak továbbiakban nem áll módjában a jelenleg keleten állomásozó állományok létszámának föltöltése. Stop. Egyébként ezek megerősítésére jelenleg fölkészített egységek nem fognak időben megérkezni, hogy pótolják a leszerelés következtében előállott létszámhiányt. Stop. Jövőben több jelentősebb erősítést nem küldünk keletre, eltekintve 13.037 1/11. sz. július 21-i táviratomban425425 jelzett négy francia zászlóaljtól, amelyek legkésőbb augusztus 15-ig behajóznak konstantinápolyi úticéllal.

Harmadszor. - Következésképpen végrehajtandó jelenlegi állapot fölszámolása valamint megszálló egységek e célból ön rendelkezése alatt maradó nem leszerelhető elemekből történő késedelem nélküli újjászervezése.

Negyedszer. - E megszálló egységek föladata a következőkre terjed majd ki:

a) Törökország európai részén a Dardanellák felügyelete és a Konstantinápoly körzetében végzendő


422422Cuninghame ezredes.

423423Segré tábornok.

424424A távirat másolatát megkapta S. Pichon, külügyminisztérium; a hadügyminisztérium katonai titkársága, a tengerészeti minisztérium, a leszerelési államtitkár, az egészségügyi államtitkár, Foch marsall, Alby tábornok, a versailles-i legfelsőbb haditanács valamint a hadsereg vezérkarának személyzeti osztálya.425425A kötetben nem közölt irat.


Iratok

rendfenntartás.

b) Bulgáriában a Szófia-Plovdiv (Philippopolisz /Philipopolli/)-Edirne (Adrianopolisz /Andrinople/) valamint a Xánthi-Kuleli-Burgasz vasútvonalak biztosítása.

Ötödször. - Ennek következtében:

a) A magyarországi francia hadsereg megbízatása ezennel lejárt. Stop. E hadsereget, a frontról fokozatosan történő kivonását követően, Újvidék (Neusatz) körzetébe kell irányítani, ahol egyidejűleg kerül sor föloszlatására, valamint a nem leszerelhető és a leszerelhető állomány szétválasztására, illetve ez utóbbiak Franciaországba szállítására Zágrábon (Agram) keresztül.

b) A leszerelés és az újjászervezés a keleti hadsereg egyéb egységeinél alkalmazott módon történik.

c) A megszálló csapatok összetételét a rendelkezésre álló állomány valamint a végrehajtandó föladatok függvényében ön tartozik meghatározni.

Hatodszor. - A leszerelhető állomány hazaszállítására, hasonlóképpen a szükségleteit meghaladó fölszerelés, lovak stb... fölszámolására vonatkozó utasításokat a 4. és az 1. iroda pecsétjével lezárt küldeményben fogja megkapni.

Hetedszer. - Kérem, sürgősen számoljon azon tervezetről, melyet jelen táviratba foglalt utasítások végrehajtása céljából készíteni fog, és tegyen elfogadható javaslatokat a fölöslegessé váló állományra és szolgálatokra vonatkozóan.


9.24. BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER FOCH MARSALLNAK, A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAKirat FDD száma: 493

iratszám:183

irat típusa: 7946. sz. levél.



Marsall úr!

Bátorkodom jelen levelemmel zavarni, melyben a magyar kérdés pillanatnyi állapotával kapcsolatos némely észrevételemet kívánom megosztani önnel.

Ez idő szerint a csehszlovák kormányra rendkívüli nehézségek hárulnak. Arra kényszerül, hogy a magyar fronton több mint 250 000 katonát tartson fegyverbe - ami milliókat emészt föl, továbbá hogy köztársaságunk egész lakosságát bizonytalanságban és nyugtalanságban hagyja, miközben képtelen arra, hogy beindítsa az országban a normális gazdasági életet.

Ez az állapot semmiképpen sem folytatódhat tovább: mindenféleképpen végre kell hajtani Magyarország teljes leszerelését, és meg kell fosztani a magyarokat lőszergyáraiktól. Ezért fordulok önhöz és tudomására hozom, hogy amennyiben rövid időn belül nem végeznek a jelenlegi magyar rendszerrel, és így arra ítélnek bennünket, hogy továbbra is állandó bizonytalanságban éljünk, arra fogunk kényszerülni, hogy saját magunk hozzuk meg a szükséges döntéseket, és román barátainkkal egyetértésben megszabadítsuk magunkat a fenyegető veszélytől, és mi magunk fegyverezzük le Magyarországot.

Arra kértem a prágai kormányt, legyen türelemmel a békekonferencia döntéséig. Végtelenül hálás lennék önnek, ha föltárná a békekonferencia előtt nyomasztó helyzetünket, és megpróbálná elérni, hogy a konferencia végleges döntést hozzon a magyar kérdésben. Számunkra alapvető fontosságú, hogy akár politikai tárgyalások révén, akár


Iratok

fegyveres erő bevetésével Magyarországon elérjék:

1. a magyar hadsereg lefegyverzését,

2. a lőszergyáraknak egy, a szövetséges kormányok által fölállított fegyveres erő által végrehajtandó megszállását,

3. egy kisebb helyőrség fölállítását Budapesten, amely egy szövetséges bizottsággal az élén fönntartaná a rendet és azon nyomban hozzálátna ahhoz, hogy kötelezze a magyarokat a békekonferencia által kidolgozott - már ismert - békeföltételek elfogadására és kényszerítse őket a szomszédos államok rendjének tiszteletben tartására.

Ezenfölül még arra is szükségünk lenne, hogy e szövetséges bizottság mellé képviselőt küldhessünk, aki a szövetséges képviselők előtt, illetve a magyarokkal szemben védhetné országunk érdekeit és aki egyúttal - tekintve, hogy Magyarország politikai és gazdasági viszonyait jobban ismeri - a szövetséges képviselők tanácsadójaként is működne. E bizottságnak különösképpen arra kellene figyelmet fordítania, hogy a bolsevik Magyarország ne avatkozhasson be többé szomszédainak belügyeibe, és ne hirdethesse a bolsevizmust országunkban. Továbbá azokkal a kérdésekkel is foglalkoznia kellene, melyekben érdekeinket sérelem érte, és elsősorban azon kellene munkálkodnia, hogy visszakapjuk azt a vasúti anyagot, amit a magyarok tőlünk Szlovákiában elloptak.

Mindenesetre az alapvető kérdések az alábbiak lennének:

a magyar hadsereg lefegyverzése,

a rend helyreállítása,

a lőszergyárak elfoglalása

és a békekonferencia által meghatározott békeföltételek Magyarországra kényszerítése.

Úgy hiszem, Marsall úr, ha nem kényszerítjük a magyarokat e föltételek elfogadására, akkor soha nem lesz béke Közép-Európában; Magyarország egyedül nem képes békét teremteni. Másfelől nem maradhatunk állandóan abban az állapotban, amelyről beszéltem önnek, és akár politikai közbelépés, akár katonai beavatkozás révén biztosítékot kell hogy kapjunk; de e közbelépés vagy beavatkozás mindenképpen meg kell hogy történjék, mégpedig hatékony módon.

Nos, Marsall úr, ez az, amit elmondhatok önnek a jelenlegi magyarországi helyzettel, illetve a csehszlovák kormány véleményével kapcsolatban.

Semmi olyasmit nem szeretnénk tenni, ami nem találkozik a békekonferencia egyetértésével, azonban helyzetünkben - amelybe a magyar ügyekkel kapcsolatos bizonytalankodás juttatott bennünket - olyan mértékű erkölcsi és anyagi kárt szenvedünk, hogy presztízsünk és becsületünk végül azt fogja parancsolni, hogy egyedül lépjünk föl ellenségeinkkel szemben.

Kérem Marsall urat, fogadja legőszintébb nagyrabecsülésem kifejezését.

levéltári jelzet: AG.6N75 Hongrie

9.25. CLEMENCEAU BERTHELOT TÁBORNOKNAK, STRASBOURG KATONAI KORMÁNYZÓJÁNAKiratszám:184426426

irat típusa: 1854 S.A.E.-2/11. sz. irat


keltezési idő: 1923. augusztus 6.

426426A jelentést 1923-ban Foch marsall állította össze az 1918-1919. évi erdélyi eseményekről.


Iratok

1923. június 20-án kelt 641/2. sz. levelében, amelynek mellékelten megküldöm másolatát, 427427 Foch marsall eljuttatott hozzám egy, a trianoni szerződés alkalmazására vonatkozó iratcsomót, amelyben egyebek között az 1918 novembere és 1919 júniusa között Erdélyben történt események általa készített összefoglalása is megtalálható.

Foch marsall azt szeretné, ha ön történelmi visszapillantásának néhány pontját illetően véleményt nyilvánítana.

Franchet d'Esperey - aki szintén tanulmányozta ezen iratokat - 1923. július 31-én kelt 99/2. sz., mellékelten megküldött levelében428428 fejtette ki álláspontját.

Van szerencsém a szóban forgó iratcsomót Önnek betekintésre megküldeni arra kérve, bocsássa rendelkezésemre a szükséges részleteket, hogy eleget tehessünk Foch marsall kívánságának.

MELLÉKLET

FOCH TÁBORNOK JELENTÉSE

irat típusa: 641/2. sz. irat


AZ 1918-1919. ÉVI ERDÉLYI ESEMÉNYEK

I. A Magyarországgal aláírt fegyverszünet

Az 1918. november 3-án Diaz tábornok által az antant nevében Ausztria-Magyarországgal megkötött fegyverszünet teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a balkáni frontot. Szükséges volt tehát kiegészítése egy olyan egyezménnyel, amely szabályozta az osztrák-magyar hadsereg és a vele szintén szemben álló szövetséges keleti hadseregek közötti ellenségeskedés megszüntetését.

Egyébként ugyanezen a napon, azaz november 3-án a szövetséges keleti hadsereg előőrseinél magyar meghatalmazott képviselők jelentek meg, akik közölték, hogy Ausztria-Magyarország nincs többé, ezért a magyar kormány saját maga kíván fegyverszünetet kötni.

Franchet d'Esperey tábornok jelentést tett a kormánynak a ténylegesen fönnálló magyar kormányzat javaslatáról, és a miniszterelnök november 8-án kelt 376/H.R. sz. táviratában429429 fölhatalmazást kapott arra, hogy ezen kormánnyal Magyarországra nézve a fegyverszünet katonai föltételeiről megállapodást kössön.

A tábornok november 13-án Belgrádban a magyar megbízottakkal katonai egyezményt 430430 írt alá, amely lényegét tekintve a Villa Giustiban megkötött fegyverszünet Magyarországra való alkalmazása volt.

Ez az egyezmény többek között előírta:

I. cikkely. A Nagy-Szamos felső folyása-Beszterce-Marosvásárhely-a Maros völgye a Tiszával való összefolyásáig-Szabadka-Baja-Pécs-és a Dráva folyása mentén húzódó demarkációs vonal kijelölését. (Lásd a mellékelt térképet.)431431

II. cikkely. A magyar hadsereg leszerelését a rendfenntartáshoz szükséges 6 gyalogos- és 210vashadosztály kivételével.

III. cikkely. A szövetséges erők állandó megszállási jogát minden, a szövetséges hadseregek főparancsnoka által meghatározandó helységre és stratégiai pontra. A szövetséges csapatok jogát Magyarország egész területén való áthaladásra és állomásozásra.

A demarkációs vonal kijelölése kizárólag a keleti szövetséges hadseregek katonai szükségleteinek megfelelően történt, tekintet nélkül Románia területi igényeire, amelyre az 1916. évi szövetségi szerződés följogosította, és

427427Lásd az irat mellékletét.




431431A térképet nem közöljük. A belgrádi katonai konvenció által kijelölt demarkációs vonalat lásd az 1. sz. térképen.


Iratok

amely szerződésről Franchet d'Esperey tábornoknak nem volt tudomása.

Egyébként ez a Románia nélkül megkötött katonai egyezmény ezen államot semmire nem kötelezte.

II. A Berthelot tábornoknak adott eredeti utasítások

Franchet d'Esperey tábornok november 4-én kelt 5.722/3. sz. táviratában terjeszti hadműveleti tervét a hadügyminisztérium elé. Ebben többek között432432 javasolja

... a Berthelot-hadsereg igénybevételét a német erők Romániából történő kiverésére, a szabad dunai hajózás biztosítását és Erdély stratégiai megszállását az újra fölállított román hadsereggel.

E javaslatokat a november 6-án kelt 14.041 BS/3. sz. távirat 433433 jóváhagyta. November 21-én a hadügyminiszter újabb utasításokat küld Franchet d'Esperey tábornoknak, amelyek következőkről rendelkeznek (14.476 BS/3. sz. távirat434434):

1. ...

2. Franchet d'Esperey tábornok a Dunától délre, Berthelot tábornok attól északra ténykedik. .

3. A romániai, erdélyi és dél-oroszországi hadműveleteket Berthelot tábornok irányítja.

III. Beszámoló az eseményekről (1919. február közepéig)

A román hadsereg november végén átlépi a Kárpátokat, és benyomul Erdélybe

"azon szent joga alapján, hogy ott a szabadságot biztosítsa" (Presan tábornok parancsa, amit ismertetett Vix alezredessel, a fegyverszünet végrehajtását ellenőrző budapesti francia képviselővel, aki továbbította azt Henrys tábornoknak, a keleti francia hadsereg parancsnokának).435435

Henrys tábornok (december 9-én kelt 261/2B sz:436436 és december 12-én kelt 332/2B sz. táviratában437437) utasítja Vix alezredest, hozza a magyar kormány tudomására, hogy a fegyverszünet "hallgatólagosan rendelkezett Erdély román megszállásáról, mivel Románia az antanthoz tartozónak tekintendő".

Ám Franchet d'Esperey tábornok - előre látva a szerb és a román területi követelések közötti összeütközést - december 5-i 12.926/CH sz. sürgönyében438438 arra kéri a hadügyminisztériumot, jelölje ki Arad vidéke és a Duna között a tervezett két megszállási övezet határát. December 13-án a 15.161 BS/3. sz. táviratban 439439 azt a választ kapja, hogy a rend fönntartása, valamint a viták elkerülése érdekében az Orsova, Lippa, Apátfalva, Pancsova négyszöget francia csapatok szállják meg, minden más erő kizárásával.

December 12-én a Bukarestben tartózkodó' Franchet d'Esperey tábornok (6500/3. sz. utasításában)440440

meghatározza a Berthelot tábornoknak juttatott hadműveleti területet, amely Dél-Oroszországot, Romániát, Erdélyt és a Bánságot foglalja magában. Az utasítás kimondja, hogy a Bánságba nem vezényelhetnek román csapatokat.

Két nappal később (december 14-én) Berthelot tábornok 139/3 sz. sürgönyében 441441 arról értesíti Párizst és Szalonikit, hogy "Erdélyben magyar ügynökök valódi agent provocateur-ként bujtogatnak, és gerjesztik a bolsevizmust azért, hogy előrenyomulásunkat megakadályozzák vagy legalábbis Igazolják. Mivel Magyarország és Erdély határán több tüntetésre és zavargásra került sor, a tábornok engedélyezte a 'román főparancsnokságnak, hogy a román csapatok - addig is, ameddig a mieink fölváltják őket - átlépjék a

432432A kötetben nem közölt irat


434434A kötetben nem közölt irat Hiányos.

435435Lásd erről a föntebb, 31. sz. alatt közölt iratot.




439439.A kötetben nem közölt irat.




Iratok

fegyverszüneti egyezményben meghatározott vonalat, és megszállják Máramarossziget, Nagybánya, Szatmárnémeti, Nagykároly, Dés, Nagyvárad, Arad városokat. Egyébként úgy véli, hogy a fegyverszüneti egyezmény szellemének megfelelően jár el, hiszen az lehetőséget ad a stratégiai pontok megszállására."

December 16-án Berthelot tábornok 146/3. sz. táviratában442442 kéri Vix alezredest: "annak érdekében, hogy a magyar és a román csapatok között minden súrlódást elkerüljenek, utasítsa a magyar erőket" Kolozsvár kiürítésére, mivel ezt a várost parancsára - mint stratégiai pontot - "addig is, amíg francia csapatokat tud odaküldeni", román csapatok szállják meg. Ám időközben a román főhadiszállás már tájékoztatta Vix alezredest a román hadmozdulatról, ő pedig az értesülést elöljárójának, Henrys tábornoknak továbbította, aki december 16-án kelt 469/2B sz. sürgönyében443443 kérte Franchet d'Esperey tábornokot, hogy "haladéktalanul ismertesse az időközben esetleg meghozott újabb döntéseket, azok indokait, célját és föltételeit".

December 18-án 152/3. sz. táviratában444444 Berthelot tábornok arról tájékoztatta Henrys tábornokot, hogy "tekintettel az Erdély északi és nyugati felében szüntelenül megnyilvánuló zavargásokra, valamint megszüntetésük érdekében úgy határozott, hogy Máramarossziget, Nagybánya, Szatmárnémeti, Nagykároly, Dés, Nagyvárad és Arad stratégiai pontokat román csapatok szállják meg. Mindazonáltal - tekintettel a Mackensen-féle csapatok internálásának nehézségei és a Maros mentén fölsorakozott magyar csapatok jelenléte következtében előállott új helyzetre - utasította a románokat, hogy ideiglenes jelleggel álljanak meg az eredeti demarkációs vonalon, és kerüljenek minden véres összetűzést a magyarokkal. Az azonban szükséges, hogy a románok az említett stratégiai pontokat megszállják, ahol a későbbiek során különben is francia csapatok váltják majd föl őket."

Ugyanaznap, 51I/2B sz. táviratában445445 Henrys tábornok beszámol d'Esperey tábornoknak az eseményekről és a következőket fűzi hozzá: "Berthelot tábornok ezen döntése szöges ellentétben áll a november 13-i egyezmény Ill. cikkelyévei, amely önnek tartja fönn a jogot a megszállandó stratégiai pontok meghatározására. Úgy tűnik, a döntés az ön és a francia kormány szándékainak is ellentmond, figyelembe véve az ön által kiadott parancsot, ami megtiltotta a belépést Magyarország területére. Következésképpen arra kérem, hogy késedelem nélkül állítsa le Berthelot tábornok hadmozdulatát, vagy adjon ki nekem új parancsokat, megjelölve azok indokait, célját és föltételeit."

December 20-án - válaszul Berthelot tábornok 139/3. sz. sürgönyére446446 (lásd föntebb) - a hadügyminiszter 15.412 BS/3. sz. táviratában447447 leszögezi, hogy "Berthelot tábornok minden, a Magyarországgal megkötött fegyverszünet alkalmazásával kapcsolatos intézkedésre vonatkozó javaslatát köteles előzetesen a fegyverszünet alkalmazásával egyedül megbízott szövetséges hadseregek főparancsnoka elé terjeszteni. Ami a Magyarországon és a Bánságban található vitatott pontokat illeti, azokat d'Esperey tábornok parancsára az ő vezénylete alá tartozó francia csapatok fogják megszállni."

D'Esperey tábornok a Berthelot tábornoknak föladott és tájékoztatásul Henrys tábornoknak is megküldött távirathoz a következőket teszi hozzá (december 23-án kelt 6382/3. sz. távirat448448):

,,1. Kérem e táviratban foglalt utasításokról budapesti megbízottunkat tájékoztatni.

2. Ezen utasítások következtében a 6500/3. sz. jegyzék teljes mértékben érvényét veszti. A Bánságba tervezett hadműveletekre nem kerül sor...

3. Kérem a jövőben minden, a Magyarországgal aláírt fegyverszünet alkalmazására vonatkozó javaslatot hozzám jóváhagyás végett benyújtani, azért, hogy Vix alezredes közreműködésével hatást fejthessek ki a budapesti kormányra. Ezért kérem, tájékoztassanak a jelenleg a fegyverszüneti egyezményben megállapított demarkációs vonalon túl tartózkodó román csapatok elhelyezkedéséről, valamint a rájuk vonatkozó egyéb adatokról, és újabb rendelkezésig függesszék föl a csapatok e vonal mögé való küldését."

Ezenkívül a Henrys tábornok különböző kérdéseit megválaszoló Franchet d'Esperey tábornok még ugyanaznap









Iratok

a következőket sürgönyözte neki (5384/3. sz. távirat449449):

,,1. Berthelot tábornok önálló hadműveleti területe jelenleg Romániát, Erdélyt,

Dél-Oroszországot foglalja magában.

2. Ennek ellenére Párizsban úgy döntöttek, hogy Berthelot tábornok minden - a Magyarországgal aláírt fegyverszünet alkalmazásával kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó - javaslata előzetesen a fegyverszünet alkalmazásával egyedül megbízott szöv. hads.-ek főparancsnoka elé terjesztendő.

3. E rendelkezéseket abban a reményben továbbítom Berthelot tábornoknak, hogy ily módon jövőben elkerülhetjük az elhamarkodott és egymásnak ellentmondó intézkedéseket, melyekről ön beszámolt. Budapesti bizottság tehát továbbra is teljes mértékben nekem van alárendelve, és parancsot csakis tőlem vagy Öntől - akit fegyverszünet alkalmazására kijelöltem - fogadhat el."

Mivel e különböző parancsok elegendőnek tűnnek a kérdés rendezésére, Franchet d'Esperey tábornok megkérdezi Berthelot tábornokot,' hogy ilyen körülmények között még mindig szándékában áll-e tervezett erdélyi és szerbiai útját lebonyolítani. Berthelot tábornok december 24-én (179/3. sz. táviratában) 450450 azt válaszolja, hogy fönntartja eredeti elhatározását, hiszen "utazásának egyetlen célja, hogy a helyszínen ítélje meg a helyzetet, mindkét felet - a magyarokat és az erdélyieket is - meghallgassa, és megolajozza az akadozó gépezetet". Arról is tájékoztatást ad, hogy "a legelöl lévő román csapatok jelenleg a Pioko(?)-Gyulafehérvár-Felvinc-Beszterce vonalon állnak".

Egyébként ugyanaznap írja Presan tábornoknak a 181/3. sz. levelet:451451 "Van szerencsém tájékoztatni, Franchet d'Esperey tábornok arra kér, hozzam tudomására, hogy a Maroson átkelt román csapatok újabb intézkedésig nem folytathatják előrenyomulásukat, és a csapatok e vonal mögé küldését is föl kellene függeszteni."

Berthelot tábornok Belgrádba utazik, ahol találkozik Henrys tábornokkal, majd Aradra megy, ahol az ottani románok arra használják föl jelenlétét, hogy a Romániával való egyesülés mellett tüntessenek, végül Kolozsvárra érkezik, ahol találkozik Apáthy magyar főkormánybiztossal. Magához kéreti Negulcea tábornokot, az erdélyi román csapatok parancsnokát, és a két tisztségviselővel megállapodásra jut abban, hogy megegyezést írnak alá, amely a lehető legvilágosabban meghatározza a magyarok és a románok kölcsönös tennivalóit.452452

- A) A román hadsereg különböző stratégiai pontokat száll meg a november 13-i katonai egyezményben meghatározott, valamint a Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonal között, e városokat is beleértve. Az ekképpen körülhatárolt övezetet a magyar reguláris hadsereg és a csendőrség kiüríti. A városi rendőrök helyükön maradnak. A magyar katonai raktárakat, hadianyag-tárolókat és katonai épületeket zár alá veszik. A polgári közigazgatás az egész területen folytatja működését.

- B) Föntebb leírt vonaltól nyugatra 15 kilométer széles semleges sávot hoznak létre. Ezen belül a magyar falvakban a magyar csendőrség,. a, román falvakban a román rendőrség tartja fönn a rendet.

- C) A román hadsereg által megszállt, valamint a semleges övezetben a nemzetőröket lefegyverzik.

- D) A kereskedelemre nézve: a románok által megszállt övezetből mindenféle, Magyarországra irányuló kivitel tilos; a Magyarországról a románok által megszállt övezetbe irányuló behozatal engedélyezett. A vasúti gördülőanyag forgalma a kérdéses övezet és Magyarország között azzal a föltétellel engedélyezett, hogy az említett övezetben a vasúti kocsik száma nem csökken.

Az egyezmény csupán a ténylegesen fönnálló helyzetet ismerte el, amit a román hatóságok teremtettek azzal, hogy a szóban forgó övezetbe megérkezve késedelem nélkül birtokba vették a vasutat, rátették a kezüket az anyagi javakra, és követelték a magyar katonai hatóságok kivonulását. Egyébként mindeme eljárás szöges ellentétben állt a november 13-i egyezmény alapelveivel, melyek a demarkációs vonalon túl csak a stratégiai pontok megszállásáról határoznak.




452452Az irathoz füzött megjegyzés: A megegyezés szövege a Történeti Osztályon nem volt fóllelhető. A megegyezésre vonatkozó részletek a következő forrásokból származnak:a) Henrys tábornok erdélyi megbízott jának, Vierne századosnak egy jelentéséből,b) Vix alezredes egyik Henrys tábornok számára készített jelentéséből,c) Berthelot tábornok utazásáról beszámoló, F. d'Esperey tábornoknak megküldött táviratából.


Iratok

Azonkívül semmi nyoma sincs, hogy Berthelot tábornok a megegyezésben foglaltakat az alanti, 217/3. sz. táviraton kívül más úton is Franchet d'Esperey tábornok eléterjesztette volna, ahogy azt számára a hadügyminiszter december 20-án kiadott rendelkezései egyértelműen előírták. (Lásd föntebb a 15.412 BS/3. sz. táviratot.453453)

Ám a Berthelot-Apáthy-féle megegyezésnek - annak ellenére, hogy szabályellenesen jött létre - előnyei is voltak. Reményt adott arra, hogy Erdélyben megszűnnek a zavargások, amelyek egész decemberben tartottak.

Legnagyobb sajnálatunkra ez nem következett be.

Berthelot tábornok Bukarestbe való visszaérkezését követően erdélyi útjáról a 217/3. sz. táviratban számol be Párizsnak és a Szöv. Hads.-ek főparancsnokának:

Erdélyben majdnem mindenütt egyre jobban eluralkodik az anarchia, és nagyon úgy látszik, hogy ezt a bolsevizmust maguk a magyar hatóságok idézik elő, miközben a románok ellen vádaskodnak... Tekintettel a körülményekre, úgy vélem, hogy Magyarország nyilvánvalóan megsértette a fegyverszünetet. Nem látom semmi akadályát, hogy a fegyverszüneti egyezményt fölmondjuk, és hagyjuk a román csapatokat a román etnikumú lakosság által lakott terület nyugati határáig előrenyomulni. A magyarok azt állítják, hogy a népesség nagyobb része magyar, ám ez csupán néhány városban igaz...

Egyébként beavatkozásunk a fegyverszünet szempontjából fölöttébb káros volt,

mivel az Erdélyi Román Nemzeti Tanács törekvéseivel szemben foglaltunk állást.

... Magyarországnak a fegyverszüneti egyezményben önkényesen meghatározott demarkációs vonal adott új reményeket.

Amennyiben nem engedjük meg, hogy a román csapatok tovább nyomuljanak előre nyugati irányban, akkor föltétlenül szükséges1'lek tartom, hogy Arad, Nagyvárad, Debrecen, Nagykároly, Szatmárnémeti helységeket francia katonaság szállja meg.

Ideiglenesen azt kértem, hogy a magyar kormánynak a fiatal korosztályok mozgósítására, valamint a pénz és az élelmiszerkészletek nyugatra történő szállítására vonatkozó határozatát vonják vissza. Apáthy kolozsvári magyar főkormánybiztost fölszólítottam, hogy a magyar csapatokat a román csapatok vonalától mintegy 15 kilométerre vonják vissza.

Kértem, hogy fegyverezzék le a lakosságot, zárolják a fegyvereket és számolják föl a magyar nemzeti gárdákat. A Román Nemzeti Tanács beleegyezett a román nemzeti gárdák egyidejű lefegyverzésébe.

Végül azt kérem, kötelezzék Magyarországot annak a vasúti gördülőanyagnak pótlására, amit Romániából a Mackensen-féle hadsereg elszállítása alkalmával kivontak...

Elengedhetetlennek tartom, hogy a magyar kormányt e föltételek elfogadására hivatalos úton rákényszerítsük.

Jelenleg a legelöl lévő román csapatok a Nagybánya-Zsibá-Kolozsvár-Gyulafehérvár-Déva vonalon állnak; e pontok közül azok, amelyek a demarkációs vonalon kívül esnek, stratégiai pontnak tekintendők.

Kérem, közölje döntését."

Miután Henrys tábornok fölhívta Berthelot tábornok figyelmét azokra a konfliktusokra, amelyeket a románok erdélyi e1őrehyomulása kiválthat, Berthelot tábornok Bukarestbe való visszatértét követően a következőket válaszolta (169/2. sz. távirat):454454 "Az egyéb ként fölöttébb önkényes módon és az etnográfiai helyzet figyelembevétele nélkül kijelölt román megszállási övezetet nem csökkenteni, hanem növelni kellene. Az a véleményem, hogy a román csapatoknak ott kell maradniuk az e vonalon (Nagybánya-Zsibá-Kolozsvár) kívül eső stratégiai pontokon; azonkívül kértem Apáthy magyar kormányzó!, hogy a magyar csapatokat a románok által megszállt pontoktól legalább 15 kilométer távolságra tartsa."

Négy napra rá, január 9-én - miután Vix alezredes panaszt tett 455455 amiatt, hogy Bukarest állítólag megtiltotta a

453453A fóntebb, 47. sz. alatt közölt irat.


455455A kötetben nem közölt rat.


Iratok

Kolozsvárról Magyarország belsejébe irányuló kivitelt, és kérte az ezt elrendelő parancs visszavonását - Berthelot tábornok azt sürgönyözte Henrys tábornoknak (230/3. sz. távirat456456): "hogy e parancsot én adtam az erdélyi kormányzótanács kérésére. Csakugyan tűrhetetlen, hogy Erdélyből az összes terményt Magyarország szippantsa föl, hogy mindent oda küldjenek. Következésképpen fönntartom e teljesen indokolt parancs érvényét. Egyébként 5-i táviratomban beszámoltam önnek Erdélyben tett utazásom eredményeiről, hogy teljesen tisztában legyen a helyzettel. "

Berthelot tábornok 217/3. sz. sürgönyére457457 válaszolva Franchet d'Esperey tábornok január 15-én a meglevő helyzet fönntartása mellett határozott (6.619/3. sz. távirat458458), és a hadügyminiszter ugyanaznapi, 464 BS/3. sz. táviratában459459 hasonló értelemben nyilatkozott.

Eközben Erdélyben mind több incidensre kerül sor. A Zilah megszállására fölvonuló román csapatok Cigányinál magyar ellenállásba ütköznek, mindkét részről vannak halottak és sebesültek. Január 15-én a román hatóságok letartóztatják Apáthy magyar főkormánybiztost azzal a kettős váddal, hogy bolsevik propagandát folytat és rendelkezéseivel ő robbantotta ki a zilahi incidenst.

A magyar kormány a történtekről értesíti Vix alezredest, aki január 18-án a helyszínre küldi Ameil századost. Berthelot tábornok a maga részéről Patey tábornokra bízza a helyzet tanulmányozását Erdélyben.

Időközben Berthelot tábornok összekötőként Vix alezredes mellé Budapestre rendelte Mabilais parancsnokot. Ám mivel ez a tiszt több ízben is közvetlenül beavatkozik a fegyverszünettel kapcsolatos kérdésekbe, az erről párizsi útja során értesített Franchet d'Esperey tábornok január 19-én a következőket sürgönyzi Berthelot tábornoknak (613 BS/3. sz. távirat460460): "Tiltakozom Mabilais parancsnok budapesti jelenléte és működése ellen. Egyedül én vagyok megbízva a magyarországi fegyverszünet alkalmazásával. Mabilais parancsnok nem több egyszerű összekötőnél. Általában véve fölszólítom, hogy szigorúan tartsa magát a 15.412 BS/3. sz. táviratban461461 közölt utasításokhoz Magyarországra és Dobrudzsára nézve, ahol ténykedése jelentős mértékben megzavarta bajtársai, Henrys és Chrétien működését, és olyan nehézségeket okoz, melyek sértik Franciaország érdekeit."

Január 21-én Berthelot tábornok arról számol be Párizsnak (273/3. sz. távirat462462), hogy "az Erdélyi Nemzeti Tanácstói Vaida-Voevod úr a propaganda és a zavargások fölerősödését jelenti Erdélyből; sürgősen és nagyon határozottan kéri, hogy engedélyezzék a román csapatoknak a Magyarországból Erdélybe vezető vasutak belépési pontjainak, Aradnak, Nagyváradnak és Szatmárnémetinek mint stratégiai pontnak a megszállását" .

Egyébként a román csapatok anélkül, hogy megvárták volna ezt az engedélyt, már Zilahig, Csucsáig és Zámig nyomultak elő, a román hatóságok pedig hűségesküt követelnek a vasúti dolgozóktól, ami általános munkabeszüntetést indított el az ottani vonalon, és már meglehetősen sok tisztviselőt el is mozdítottak állásából. Számos összetűzésre került sor - egyebek mellett Csucsa környékén - a román és a magyar csapatok között.

Vizsgálódása során Ameil százados megkérdezte Apáthyt, hogy vajon kormányával egyetértésben cselekedett-e, amikor Berthelot tábornokkal egyezményt kötött. Apáthy igennel válaszolt. Vix alezredes a maga részéről Jankovich ezredeshez, a magyar fegyverszüneti bizottság elnökéhez fordult, hogy megtudja, Apáthy valóban a magyar kormánnyal egyetértésben cselekedett-e. Jankovich azt a választ adja, hogy a magyar kormány a teljhatalommal fölruházott Apáthy által megkötött egyezmény eredményeként előállott kész helyzettel találta magát szembe. A mindezekről Henrys tábornoknak beszámoló (január 23-án kelt, 415/2.8 sz.) táviratában463463

Vix alezredes megállapítja: "Ebből az következik, hogy az Apáthy-Berthelot-egyezményt a magyar kormány hallgatólagosan jóváhagyta. Tehát javaslom arról határozni, hogy a november 13-i katonai egyezményben kijelölt demarkációs vonal a Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonalra kerüljön. Berthelot tábornoknak pedig el kellene rendelnie az új demarkációs vonal jövőbeni szigorú tiszteletben tartását, ami egyben az e vonalon már átlépett román csapatok azonnali visszarendelésével járna."










Iratok

"A javasolt megoldás eredményeképpen egy fölöttébb zavaros és napról napra bonyolultabbá váló kérdés válna valamivel világosabbá."

Franchet d'Esperey tábornok január 26-án közli döntését Henrys és Berthelot tábornokkal (6.731/3. sz. távirat464464):

,,1. Stratégiai okokból jóváhagyom a Berthelot tábornok és Apáthy kormánybiztos által megkötött, Erdély román megszállását a Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonalig lehetővé tevő egyezményt.

2. A budapesti bizottság jóváhagyásomról értesítse a magyar kormányt, ugyanakkor a november 13-i fegyverszüneti egyezmény módosítása fölösleges.

3. Elrendelem Erdélyben mindenfajta román előrenyomulás beszüntetését; ami pedig az Erdélyi Nemzeti Tanács Berthelot tábornok közvetítésével hozzám érkezett, Arad, Nagyvárad és Szatmárnémeti megszállásának engedélyezésére irányuló kérését illeti, az engedélyt nem adtam meg."

Ezen határozatát Franchet d'Esperey tábornok január 28-i, 6.741/3. sz. táviratában465465 ismerteti a hadügyminiszterrel, aki egyébként ugyanaznapi, 897 BS/3. sz. sürgönyében466466 a következőképpen szabja meg d'Esperey tábornok, illetve Berthelot tábornok hatáskörét:

"Franchet d'Esperey tábornok gondoskodik a keleten folyó összes hadművelet összehangolásáról. Egyedül ő van megbízva a magyarországi és balkáni fegyverszünet alkalmazásával, következésképpen minden Magyarországot és Dobrudzsát érintő fegyverszüneti kérdés - tehát a román is - kezelése kötelező módon rajta keresztül történik. Berthelot tábornok továbbra is a román kormány és parancsnokság mellé van rendelve:...

Magyarországon és Erdélyben további intézkedésig semmi olyan cselekményre nem kerülhet sor, amely megváltoztathatna a mar kiadott rendelkezések következtében kialakult helyzetet és előre befolyásolná a békekonferencia hatáskörébe tartozó területi rendezést."

A miniszter egyébként ugyanezen a napon Berthelot tábornok 273/3. sz. táviratára467467 adott válaszában (903 BS/3. sz. távirat468468) megerősíti korábbi rendelkezéseit, hozzátéve a következőket:

"Másrészről ami Aradot illeti, már leszögeztem, hogy ez a város a kizárólag francia csapatok által megszállandó övezetbe esik. Következésképpen jelenleg szó sem lehet arról, hogy Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti helységeket román csapatok szállják meg."

Erdélyben folytatott vizsgálatát követően Ameil százados úgy véli, hogy Apáthy felelőssége a bolsevik propagandát szolgáló röpiratok Erdélybe juttatásának ügyében igencsak kérdéses. A román csapatok Cigányinál történt fölbujtására, illetve az egyik vasútvonal megrongálás ára vonatkozó vádakat - úgy tűnik - nem tartották fönn Apáthy ellen.

Patey tábornok a maga részéről makacsul védelmezi a románokat, miközben Vix alezredest a magyar ügy pártfogásával vádolja. Ugyanakkor Charpy tábornok, Franchet d'Esperey vezérkari főnöke helyre teszi a dolgokat, és teljes mértékben elismeri Vix alezredes elfogultság nélkül kifejtett tevékenységét.

Különben február elejétől az incidensek tovább folytatódnak, mivel az uszítás mindkét részről egyre hangosabb. A románok Nagyvárad és Csucsa között jelentős magyar csapatösszevonásokról, valamit a román lakossággal szemben a magyarok által elkövetett kegyetlenkedésekről számolnak be. Vix alezredes a helyzet tanulmányozására újabb francia tisztet meneszt a helyszínre. Ez azt állapítja meg, hogy a helyi összetűzések felelőseit végeredményben lehetetlen kideríteni, és hogy kegyetlenkedéseket mindkét fél követett el.

Franchet d'Esperey tábornok február l4-i 6845/3. sz. táviratában469469 a következőképpen számol be a helyzetről:

,,1. Különböző helyről érkezett táviratok szerint Erdélyben feszült a helyzet románok és magyarok között.

464464Erre vonatkozólag lásd a föntebb 73. sz. alatt közölt iratot.


466466A föntebb a 75. sz. alatt közölt irat.





Iratok

2. Amint azt önnek január 28-án 6741/3. sz. táviratomban470470 jelentettem, a román megszállást Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonalig engedélyeztem. Azonban a román csapatok folytatták az előrenyomulást és elérték a Máramarossziget-Zilah-Csucsa-Nagysebes-Zám vonalat. Előrenyomulásuk indokaként a románok a magyarok kegyetlenkedéseit és a bolsevik propagandát hozzák föl Erdély általuk meg nem szállt részében. Az 19l6-os szerződésben nekik átengedett területet akarják elfoglalni Arad-Nagyvárad-Szatmátnémeti vonalig. Tehát a román csapatok Erdélyben nem engedelmeskednek parancsaimnak; egyébként a Budapestre vezényelt Mabilais kapitánynak, Berthelot tábornok vezérkari tisztjének a tábornokhoz intézett egyik táviratából kitűnik: Erdély (valószínűleg az "Erdélyi Nemzeti Bizottság") és a román parancsnokság úgy véli, nem kell törődni a szövetségesekkel, hiszen az erdélyi kérdést, úgymond, megoldotta a gyulafehérvári nyilatkozat.

3. A magyarok bejelentették: erővel állnak ellen újabb román előrenyomulásnak, és 5000 főnyi, jó állapotban levő haderőt vontak össze Csucsa körzetében, ahol a románok és a magyarok közvetlen érintkezésben vannak.

4. Berthelot tábornok súlyosnak ítéli a helyzetet és ismételten kéri újabb demarkációs vonal kijelölését, valamint francia csapatok románok és magyarok közé történő összevonását.

5. Utasításait végrehajtva úgy vélem, a franciák meg kell hogy adják a kért engedélyt; különben úgy tűnik, a katonai helyzet súlyosságát a románok étvágya idézte elő, akik a fegyverszünetet szántszándékkal megsértik.

6. Mindamellett holnap Romániába, Erdélybe és Magyarországra küldöm vezérkari főnököm helyettesét, Trousson ezredest azért, hogy jobban tájékozódjam a helyzetről, és ön elé újabb átfogó határozatot terjeszthessek."

Ugyanezen a napon Vix alezredes jelentést küld Henrys tábornoknak "a románok erdélyi tevékenységéről"; ebben megállapítja, hogy amennyiben a helyzet jelen állapotban marad fönn, egyetlenegy szikra mindent lángra lobbanthat; egyedül a január végén javasolt megoldás segítségével - vagyis egy pontos demarkációs vonal kijelölésével, valamint attól nyugatra semleges övezet fölállításával - kerülhetők el a nagyon súlyos események.

Berthelot tábornok két másik (a február 20-i 392/3. és a február 25-i 423/3. sz. 471471) távirata tovább erősíti a pesszimista hangnemet, amikor beszámol a románok és magyarok között nap mint nap ismételten sorra kerülő incidensekről. A két sürgöny szerint Erdélyben a közhangulat annyira feszültté vált, hogy félő: a román kormány és a parancsnokság képtelen lesz lecsillapítani.

IV. Semleges övezet fölállítása

Ám időközben a kérdés a Legfelsőbb Tanács elé kerül; február l7-i ülésén472472 a román ügyek bizottsága 10 kilométer széles, a Szatmárnémeti-Nagyvárad-Arad vonaltól nyugatra eső semleges övezet fölállítását indítványozza.

Február 2l-i ülésén a Legfelsőbb Tanács úgy határoz, a kérdést a versailles-i Legfelsőbb Haditanács katonai képviselői elé utalja. Ez utóbbiak február 26-i tanácskozásukon jelentést készítenek, amelyben leszögezik, hogy: "Erdélyben a magyarok és a románok között minden magyar és román erőtől mentes semleges övezetet szükséges kialakítani, amelynek fontosabb pontjait szövetséges erők szállnák meg (körülbelül 2 zászlóalj néhány lovassal, vagy egy lovasezred) azzal a feladattal, hogy az övezetben tartsák fönn a rendet és nyugalmat, szükség esetén a szövetségesközi bizottságok segítségével, amelyeket elsősorban különböző igazgatási ellenőrző feladattal bíznának meg, tekintve, hogy ezen területek közigazgatása továbbra is a Magyarországgal megkötött fegyverszünetben előírt föltételeknek megfelelően történik." A katonai képviselők által javasolt határok nagyjából megegyeznek azokkal, amelyeket a román ügyek bizottsága ajánlott.

Február 20-án a Legfelsőbb Tanács elfogadja a katonai képviselők jelentését, kisebb változtatásokat eszközölve a semleges övezet határain. A végső változatot a mellékelt térkép ábrázolja.473473

A döntést a miniszterelnök és hadügyminiszter 2.138 BS/3. sz. táviratában474474 közli a végrehajtással megbízott Franchet d'Esperey tábornokkal.



472472Erre vonatkozólag lásd a föntebb, 83, 85. sz. alatt közölt iratokat.

473473Erről lásd az 1. sz. térképet.



Iratok

Franchet d'Esperey tábornok a 7026/3.475475 és a 7027/3.476476 sz. táviratban továbbítja Henrys és Berthelot tábornoknak a miniszter rendelkezéseit. Berthelot tábornok a március 7-i 488/3. sz. táviratban477477 igazolja a vételt és hozzáteszi: "A táviratban foglaltakat a román főparancsnokság tudomására hozom. A román csapatok helyzete a legutóbbi jelentések óta nem változott. Föl kívánom hívni figyelmét a magyar csapatok visszavonulására, ami véleményem szerint fokozott ellenőrzést kíván, mivel itteni általános meggyőződés szerint e műveletet erőszakos cselekmények, vérfürdő, fosztogatás stb. fogja kísérni. Presan tábornok nyomatékosan kéri, hogy a visszavonulást gyorsan hajtsák végre, és hogy a román csapatok 24 óra elteltével követhessék a magyarokat."

A szabadságát töltő Henrys tábornokot helyettesítő De Lobit tábornok a maga részéről utasítja Vix alezredest, hogy március 20-án közölje a Legfelsőbb Tanács határozatát a magyar kormánnyal.

A miniszterelnök és hadügyminiszter március 14-i 2664 BS/3. sz. sürgönyében478478 a következő utasításokkal látja el Franchet d'Esperey tábornokot:

"Tudomásomra jutott, hogy a román csapatok által megszállandó övezet kiürítése közben a magyarok visszaélésekre ragadtatják magukat a román lakosság ellen.

Foch marsall szerint román hadsereg számára a lehető leggyorsabb előrehaladást kell engedélyezni, és hadmozdulatok oly módon hajtandók végre, hogy magyar kiürítést azonnali román megszállás kövesse. Célszerű lenne a hadmozdulatok rendben történő végrehajtását ellenőrző, túlkapásokat megállapító, kárrendezésről gondoskodó vegyesbizottság fölállítása."

V. Későbbi incidensek

Berthelot tábornok március 20-án 538/3. sz. levelében479479 tájékoztatja Presan tábornokot, hogy a magyarországi francia hadsereg főparancsnoka480480 e napon a Legfelsőbb Tanács határozatát tartalmazó levelet juttat el gróf Károlyinak.

A magyaroknak március 23-tói számítva 10 napot engedélyeznek arra, hogy visszavonuljanak a számukra meghatározott új vonalra; a visszavonás befejeztével megkezdődhet a román előrenyomulás.

A helyben maradt magyar hadianyag nem tekintendő hadizsákmánynak, továbbra is a magyarok tulajdonát képezi, akik elszállíthatják, tehát a románok előrehaladtéval szükséges ezen anyag leltárba vételéről és őrzéséről gondoskodni; az egyéb anyagokat illetően a magyarok parancsot kaptak ezek helyben hagyására; tehát leltárba vételükről, valamint őrzésükről szükséges gondoskodni. Ezen anyagok további sorsáról egy Gondrecourt tábornok elnökletével fölállítandó - francia-román-magyar bizottság határoz.

Március 21-én481481 Vix alezredes átadja De Lobit tábornok levelét gróf Károlyinak, aki kijelenti, hogy nem áll módjában sem a határozatot tudomásul venni, sem annak végrehajtásáról gondoskodni, benyújtja lemondását és átadja a hatalmat a proletariátusnak.

Kun Béla irányításával kommunista kormány veszi át a hatalmat és általános mozgósítást rendel el.

Ebben a helyzetben a román vezérkar helyben való védekezésre készül föl, és elrendeli a csapatoknak, hogy minden provokációt kerüljenek.

Ettől kezdve mind több incidensre kerül sor. Március 27-én a (Zilahtól keletre fekvő) Győrtelek falut támadó magyarokat visszaverik, a magyar tüzérség a környék számos települését lövi.

Másnap újabb támadás Aghisenitől délre, újabb tüzérségi tűz több falu ellen.






480480De Lobit tábornok.

481481A kötetben nem közölt irat. A dátum az iratban téves. Helyesen: 20-án.


Iratok

Március 27-én482482 Vix alezredes missziója elhagyja Budapestet, a városban állomásozó francia csapatokat bekerítik, majd szabadon engedik.

Április elején a Legfelsőbb Tanács úgy határoz, Magyarországra küldi Smuts tábornokot, hogy magyarázza meg a magyar kormánynak: a semleges övezetet kizárólag a vérontás megakadályozása céljából létesítették, annak legcsekélyebb szándéka nélkül, hogy az esetleges Magyarország és Románia közötti határrendezésnek elébe menjenek.

A miniszterelnök és hadügyminiszter április 2-án 3.333 BS/3. sz. táviratában 483483 tájékoztatja e döntésről Franchet d'Esperey tábornokot, és pontosan meghatározza Smuts tábornok magyarországi útjának céljait. Ezek:

"a) a Villa Giustiban aláírt fegyverszünet (november 3.)

b) a november 13-i katonai egyezmény

c) a Legfelsőbb Tanács erdélyi semleges övezet fölállítását célzó intézkedése általános végrehajtásának vizsgálata.

Fölszólítom a tábornokokat, tartsanak be minden olyan rendelkezést, amit Smuts tábornok a semleges övezeten belül hozandó intézkedésekre vagy a szövetséges csapatok megszállási módszerére nézve esetleg kiad."

Április 4-én 616/3. sz. táviratában484484 Berthelot tábornok a következőket írja a román főhadiszállásnak: "A magyarországi francia hadsereg főparancsnoka arra kér, szólítsam föl önöket: jelen pillanatban mindenféle csapatmozdulatot kerüljenek Erdélyben. A helyzet igen kényes, azonban különösebb nehézség nélkül rendbe jön, hacsak nem terheljük fölöslegesen zavaró tényezőkkel."

Április 9-én a miniszterelnök és hadügyminiszter 3568/BS/3. sz. alatt485485 a következőket sürgönyzi d'Esperey tábornoknak: "Pellé tábornok április 7-i táviratában arról értesített, hogy ön április 10-re támadó hadműveletet határozott el Magyarország ellen, amihez a tábornok segítségét kéri. Vajon miféle hadművelet ez, amit nekem soha nem terjesztett be, és ami ellentétben áll a március 29-i 3226.sz.486486 sürgönyben487487 közölt utasításaimmal, újabb rendelkezésig csak védelmi jellegű tevékenységet folytathat, és kizárólag a bolsevik előrenyomulás megakadályozása érdekében cselekedhet"

Április 8-án a Bukarestben tartózkodó d'Esperey tábornok arról tájékoztatja a miniszterelnököt, hogy Belgrádba utazik, ahol Smuts tábornokkal az antantutasítások végrehajtása érdekében hozandó intézkedésekről döntenek. Azt is hozzáteszi, hogy "elengedhetetlennek látszik egy gyors hadművelet Magyarország ellen, amit ultimátum előzne meg..., és hogy Smuts tábornok fölhatalmazása vagy a hadügyminiszter parancsa nélkül semminemű hadműveletbe nem kezd, de mindent előkészít, hogy az első parancsra beindulhassanak a dolgok, mert az antantnak okvetlenül meg kell mutatnia erejét az első olyan népnek, amely nem veti magát alá döntéseinek".

A miniszterelnök és hadügyminiszter április 9-én 3626 BS/3. sz. táviratában488488 válaszol: "Smuts tábornoktói, aki mindössze azt a feladatot kapta, hogy tájékozódjék, és akinek a hatásköre csak arra terjed ki, hogy szükség esetén a semleges irányvonalat kiigazítsa, ön semmiféle parancsot vagy utasítást nem kaphat"

Április 11-én 652/3. sz. táviratában489489 Berthelot tábornok arról számol be a hadügyminiszternek, hogy: "Az erdélyi kormányzótanács fölszólította a román kormányt, hogy nyújtson védelmet állampolgárainak az antant minden fölszólítása ellenére továbbra is fosztogató és gyilkoló magyar bandák ellen. A román kormányzat - a kormányzótanács fenyegetés ének hatására, miszerint föladja az erdélyi ügyek irányítását, valamint tekintettel a lakosság már-már anarchiával fenyegető elkeseredésére - úgy határozott, hogy megszállja a békekonferencia február 26-i döntése alapján számára kijelölt övezetet"


483483A föntebb, 119. sz. alatt közölt irat




487487Az irathozjűzött megjegyzés: Kivonat a 3226 BS/3. sz. táviratból:II. "Mind a besszarábiai, mind a magyarországi fronton az Ön fóladata kizárólag a bolsevik előrenyomulás megakadályozása...Ill. A magyarországi francia hadsereg és a Berthelot-féle hadsereg továbbra is az Ön parancsnokságaalatt áll..."488488A kötetben nem közölt irat.



Iratok

Április 13-án a magyarok megtámadják a román előőrsöket. Az erről a hadügyminiszternek jelentést tevő d'Esperey tábornok április 14-én a 3799 BS/3. sz. táviratban a következő választ kapja: "Ha a magyarok támadják a románokat, ezeknek minden joguk megvan, hogy visszavágjanak. Egyébként, mivel a békekonferencia február 26-i döntését nem módosította, ez esetben arra is joguk van, hogy végrehajtsák e határozatban számukra kijelölt övezet megszállását a semleges övezet keleti határáig. Ezért ténykedése során mindössze arra legyen gondja, hogy a jelenleg a francia és szerb hadsereg kezében lévő állásokat biztonságban megtartsa, és megakadályozva, hogy a román hadművelet indokolatlan méreteket öltsön, azt a román lakosság védelmére korlátozza."

E táviratot 16-án490490 Berthelot tábornok a román főhadiszállásra továbbítja.

A román csapatok azonnal megkezdik az előrenyomulást, április 20-án elérik

Avasfelsőfalut, Szatmárnémetit, Nagykárolyt, Nagyváradot és 28-án Tokaj térségében a Tisza bal partját.

Április 29-én491491 Berthelot tábornok a román főparancsnokság következő jegyzékét továbbítja: "Tisztelettel arra kérem, szíveskedjék az alábbiakról Foch marsallt tájékoztatni:

1. Rövid időn belül a magyar erőket teljesen visszavetjük a Tiszától nyugatra.

2. E hadművelet befejeztével erőink nagyobb részét Besszarábiába kell irányítani, ahol azonnali jelenlétükre égető szükség van.

3. Hogy ez az átcsoportosítás Románia katonai és politikai helyzetének veszélyeztetése nélkül mehessen végbe, a magyar fenyegetésnek egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Ezért el kell foglalni Budapestet, és teljesen le kell szerelni a magyar hadsereget.

4. Ez a hadművelet - a közelmúltban általunk végrehajtott támadás tanúsága szerint - jelen körülmények között nagyon könnyűnek ígérkezik, főleg akkor, ha késedelem nélkül, és a Magyarország körül található szövetséges csapatok egyidejű bevetésével valósul meg.

Mivel közös érdekünk, hogy minden figyelmünket, energiánkat, a rendelkezésre álló katonai erőket a keleti frontra a bolsevikok ellen összpontosítsuk, szükségesnek ítélem a Magyarország elleni közös hadműveletet.

5. A műveletben Románia 2 hadosztállyal tud részt venni. Ezeket a hadosztályokat a kitűzött cél teljes megvalósulásáig a hadműveletet irányító parancsnokság rendelkezésére bocsátja.

6. Amennyiben a szövetségesek a kérdésben nem hoznak döntést, a román csapatok a Tisza vonalán megállnak, ahonnét a legjobb körülmények között védhetik a román ügyet egy jövőbeni magyar agresszióval szemben. Aláírás: Presan."

Időközben a román csapatok minden fronton elérik a Tiszát, és a magyar parancsnokság követeket küld, hogy fegyverszünetet kössenek a románokkal. Május 6-án a tárgyalások zátonyra futnak, és a magyar bolsevikok erőiket a cseh-szlovákok ellen összpontosítják.

Május 11-én Foch marsall- miután megkapta a miniszterelnök és hadügyminiszter utasításait - 2467. sz. táviratában a következőket írja a Berthelot tábornokot Romániában helyettesítő Graziani tábornoknak: "Presan tábornoknak: Válaszul hozzám megküldött javaslataira és a szövetséges kormányok önnel már ismertetett álláspontjával összhangban közlöm, hogy pillanatnyilag nincs szó Budapest elleni hadműveletről.

A Tisza vonalának elfoglalása - azon hadműveletek eredményeképpen, melyek a román hadsereg becsületére válnak - megfelel közvetlen érdekeinknek, és azt is lehetővé teszi, hogy alkalomadtán előnyös helyzetből indítsunk másutt hadműveletet.

A román kormányzat szándéka szerint a Magyarország elleni támadás május 6-án folytatódott volna, és elrendelte a Budapest elleni fölvonulást, ám Presan tábornok ellenvetései eredményeképpen a hadműveletet elhalasztották. Így a román fronton július közepéig nincs semmi változás.

Június 7-én - azt követően, hogy a magyarok áttörték a cseh-szlovák frontot - a Legfelsőbb Tanács közbelép, és




Iratok

fölszólítja Kun Bélát az ellenségeskedés befejezésére, kijelentve: ellenkező esetben a szövetséges hatalmak a legvégsőbb eszközökhöz nyúlnak. Kun Béla válaszában késznek mutatkozik az ellenségeskedés befejezésére, és konferencia összehívását javasolja Bécsben az érdekelt államok részvételével.

Június 13-án492492 a Legfelsőbb Tanács kijelöli a magyar, a cseh-szlovák és a román kormány számára azt a vonalat, amely mögött a békeszerződés aláírásáig csapataikat tartani kötelesek. Úgy határoznak, hogy "a román csapatokat azonnal kivonják Magyarország területéről, amint a magyar csapatok kiürítik Cseh-Szlovákiát".

Miután a magyar kormány június 16-án elfogadja a Legfelsőbb Tanács által 13-án megállapított föltételeket, a Tanács 21-én kiadja az érintett államoknak a végrehajtási utasítást.

Június 23-án 493493 Dimitriesco ezredes kifejti Foch marsallnak, milyen veszélyt jelent Románia számára a Tisza bal partjának elhamarkodott kiürítése, amikor a magyar hadsereg fegyverben áll. Foch marsall csatlakozik ehhez az állásponthoz, és ilyen értelemben tájékoztatja a miniszterelnököt, egyben a békekonferencia elnökét, kiemelve "annak fontosságát, hogy a román erőknek a Tiszától keletre történő visszavonását attól kell függővé tenni, hogy Magyarország maradéktalanul végrehajtja-e a november 13-i fegyverszünet előírásait, vagyis rá kell kényszeríteni Budapestet arra, hogy azonnal szerelje le hadseregét, csökkentse állományát a békelétszámnak megfelelő 6 hadosztályra, és e hadosztályokat oly módon helyezze el az ország területén, hogy azzal minden, szomszédai ellen irányuló támadás veszélye eleve kizárható legyen". (Az 1919. június 25-én kelt 3129. sz. levél. 494494)

levéltári jelzet: AG.N71048





A. függelék - TérképekMagyarország közigazgatása (1886–1914)

Történelmi világatlasz. Kartográfiai Vállalat, Bp. 1991.

Magyarország nemzetiségei a századfordulón

Történelmi világatlasz. Kartográfiai Vállalat, Bp. 1991

Az Osztrák–Magyar Monarchia, 1867–1918

Pándi Lajos (összeállította): Köztes-Európa, 1763–1993. (Térképgyűjtemény) Osiris-Századvég, Bp. 1995.

Az Osztrák–Magyar Monarchia országai és tartományai 1913-ban

Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris Kiadó, Bp. 2005.

Az Osztrák–Magyar Monarchia államalkotó nemzetei, 1910


Az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségei a XX. sz. elején


Európa politikai térképe, 1914


A Nagy Háború, 1914–1918


Az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó területszerzése, 1918


A balkáni front összeomlása 1918 őszén

Ormos Mária: Padovától Trianonig, 1918–1920. Kossuth Könyvkiadó, 1983.

Ideiglenes határvonalak Magyarországon 1918 végén

Zeidler Miklós (szerk.) Trianon. Nemzet és emlékezet. Osiris Kiadó, 2003.

A soknemzetiségű Magyarország felbomlása

Ormos Mária: Padovától Trianonig, 1918–1920. Kossuth Könyvkiadó, 1983.

A katonai helyzet 1919. április 16-án

Ormos Mária: Padovától Trianonig, 1918–1920. Kossuth Könyvkiadó, 1983

Demarkációs vonalak és semlegességi övezetek terve Magyarország és Románia között


A katonai helyzet 1919. május 2-án



Térképek

A Tanácsköztársaság háborúja, 1919. május–július


A magyar Vörös Hadsereg északi hadjárata


A magyar és szovjet vöröscsapatok helyzete 1919. március és június között


Magyarország fokozatos megszállása az első világháború után, 1918–1919

Zeidler Miklós (szerk.) Trianon. Nemzet és emlékezet. Osiris Kiadó, 2003

A magyar nemzetállam az első világháború után


A nyugat-magyarországi szláv korridor terve, 1919


Az Osztrák–Magyar Monarchia felosztása, 1918–1920

Zeidler Miklós (szerk.) Trianon. Nemzet és emlékezet. Osiris Kiadó, 2003

Az antant-közvélemény Európa átrendezéséről, 1914–1916


Strobl Miksa terve Magyarország kantonizálásáról, 1918. december


R. W. Seton-Watson 1916-os elképzelése Kelet-Közép-Európa nemzetállamokká alakításáról


Charles Seymour 1918. áprilisi terve a Monarchia föderalizálásáról


A háború utáni Kelet- és Közép-Európa az orosz Novoje Zveno szerint


Magyarország szomszédainak területi követelései a párizsi békekonferencián, 1919. február


Az amerikai békedelegáció javaslata Magyarország határairól, 1918. október


R. W. Seton-Watson ún. szürke zónái és 1918. decemberi javaslata Magyarország új határaira

Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris Kiadó, Bp. 2005

A brit békedelegáció 1919. február 8-i javaslata Magyarország új határaira

Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris Kiadó, Bp. 2005


Térképek

A történelmi Magyarország nemzetiségei J. E. Pichon víziója szerint (1918)


Gróf Teleki Pál: Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján („Vörös térkép”), 1920

Trianon. A magyar békeküldöttség tevékenysége 1920-ban. A bevezető tanulmányt írta és az iratokat válogatta Pomogáts Béla. A forrásokat szerkesztette és sajtó alá rendezte Ádám Magda és Cholnoky Győző. Lucidus Kiadó, Bp. 2000.

A bukaresti szerződésben Romániának ígért magyarországi területek, 1916. augusztus 17.


http://www.blogkiado.hu/images/42.htm

Szakértői javaslatok és az elfogadott magyar–román határvonal a párizsi béketárgyaláson


A magyar–román határ megállapítása


Nagy-Románia létrehozása az első világháború után


Románok Erdélyben, 1910, 1930 és 1977


A Bánát felosztása, 1919–1920


http://www.blogkiado.hu/images/47-R.jpg

Szerb területi követelések az I. világháború alatt


A londoni Jugoszláv Bizottság a délszláv állam határairól, 1917


A nagyszerb állam létrehozása az első világháború után


A Bánát felosztása, 1919–1920


A magyar–jugoszláv határ megállapítása


I. világháborús olasz területi követelések az adriai térségben


T. Masaryk 1915-ös elképzelése Csehszlovákiáról és az ún. szláv korridorról


Térképek


A nyugat-magyarországi szláv korridor terve. Beneš előterjesztése a Tízek Tanácsában, 1919. február


Délszláv és cseh elképzelések a szláv korridorról


Csehszlovákia létrehozása az első világháború után


Az etnikai Szlovenszko, 1918


Árva és Szepes problémája az első világháború után P 165


A magyar–csehszlovák határ megállapítása


A magyar–osztrák határ kialakulása


A történelmi Magyarország vasútvonalai


A békekonferencián vitatott magyar vasútvonalak és vasúti csomópontok


A trianoni békeszerződés gazdasági vonatkozásai

Történelmi világatlasz. Kartográfiai Vállalat, Bp. 1991.

Magyarország területi igényei a francia–magyar tárgyalások során, 1920 április–május


Magyarország végleges határainak kialakulása a Határmegállapító Bizottságok tevékenysége nyomán, 1921–1925


A magyar nemzetállam az első világháború után


A magyar nemzet Magyarországon, 1920


A történelmi és trianoni Magyarország nemzetiségei 1920-ban


http://www.blogkiado.hu/images/hetven-Z.htm


Térképek

Európai határváltozások és népmozgások az első világháború után


A Versailles teremtette kisebbségek Köztes-Európában


Államnemzetek aránya az európai nemzetállamokban, 1930


A Nemzetek Szövetsége, 1919–1932

Rothermere lord etnikai alapú határjavaslatának első (1927. június 21.) és javított (1927. június 30.) változata


http://www.blogkiado.hu/images/hetvenot-Z.htm

Gömbös Gyula revíziós terve (1934. április 10.)


Magyarország területi nyereségei 1938–1941 között


Románia kialakulása

http://lazarus.elte.hu/hun/maps/ke2500.gif

Közép- és Délkelet-Európa nemzetiségei térképe (Sebők László)

http://lazarus.elte.hu/hun/maps/ke2500.gif

Magyarország felosztása a trianoni békeszerződés szerint


B. függelék - Névmutató1. Ágoston Péterjogtudós, miniszter (1874-1925)

Életrajz

Fénykép A Peidl-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haubrich József, Ágoston Péter, Peidl Gyula, Garbai Sándor, Knaller Győző. Álló sor: Peyer Károly, Miákits Ferenc, Szabó Imre, Knittelhoffer Ferenc

2. Albert főherceg (Albrecht Ferenc József)3. Albrecht Ferenc József Károlymagyar királyi herceg, ausztriai főherceg (1897-1956)

Életrajz

4. Andrássy Gyula ifj.gróf, politikus, a Monarchia utolsó külügyminisztere (1860-1929)

Fénykép

Festmény Ismeretlen magyar festő, 19. sz.

Életrajz

Fénykép Ifj. Andrássy Gyula szónokol a Ferencvárosban az Országos Alkotmánypárt egy gyűlésén, 1913. Volt egyszer egy Magyarország. Szerkesztette: Gerő András-Jalsovszky Katalin-Tomsics Emőke, Balassi Kiadó-Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1996, 33. kép.

Fénykép Ifjabb Andrássy Gyula gróf, belügyminiszter, 1890 körül. Baji Etelka-Csorba László: Kastélyok és mágnások. HG és Társa Kiadó, Budapest, 1994, 91. oldal. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára.

5. Antonescu, Ionromán ezredes, a hadműveleti iroda vezetője (1882-1946)

Életrajz

Életrajz angolul

Életrajz románul

6. Apáthy Istvánzoológus, erdélyi főkormánybiztos (1863-1922)

Életrajz

Életrajz

Életrajz

Lambrecht Kálmán: Magyar tudós sorstragédiája

7. Apponyi Albertgróf, a magyar küldöttség vezetője a versailles-i békekonferencián (1846-1933)


Névmutató

Festmény Kandó László: Gróf Apponyi Albert. Nagy képes millenniumi arcképcsarnok.

Életrajz

Fénykép

Fénykép

Festmény László Fülöp: Gróf Apponyi Albert portréja

Fénykép

Fénykép

Fénykép

Fénykép

Zeidler M. Apponyi A. a nemzet ügyvédje

Életrajz

Apponyi és Teleki

8. Averescu, Alexanderromán tábornok, miniszterelnök (1859-1938)

Fénykép

Fénykép

Életrajz angolul

9. Avezzana, Romano CamilloOlaszország egyik képviselője a porto-rosai értekezleten (1867-1949)

Életrajz olaszul

10. Balfour, Arthur Jamesbrit külügyminiszter (1848-1930)

Életrajz

Életrajz angolul

Irodalom

11. Baloghy Györgyjogász, igazságügyminiszter (1861-1931)

Életrajz

Fénykép A Friedrich-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Rubinek Gyula, Heinrich Ferenc, Friedrich István, Baloghy György, Grünn János. Álló sor: Beniczky Ödön, Csilléry András, Bleyer Jakab, Pekár Gyula, Schnetzer Ferenc, Ereky Károly, Haller István, Oláh Dániel, Sokorópátkai Szabó István

12. Bandholtz, Harry Hilltábornok, a budapesti szövetséges katonai bizottság amerikai tagja (1864-1925)

Irodalom


Névmutató

Ungváry Krisztián tanulmánya

L. Nagy Zsuzsa: A főváros román megszállás alatt

Fénykép Bandholtz tábornok szobrának avatása Budapesten

Fénykép Bandholtz tábornok szobra Budapesten

13. Bárczy Istvánpolitikus, igazságügyminiszter, volt budapesti főpolgármester (1866-1943)

Életrajz

Életrajz: 1.old., 2.old.

Fénykép A Huszár-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Rubinek Gyula, Somssich József, Huszár Károly, Beniczky Ödön, Korányi Frigyes, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Peyer Károly, Bleyer Jakab, Friedrich István, Heibrich Ferenc, Bárczy István

14. Bánffy MiklósGróf, külügyminiszter (1874-1950)

Életrajz

Életrajz

Ormos M.: Civitas Fidelissima. Bánffy kompromisszumjavaslata

Fénykép Bánffy Miklós sírja

Fénykép Bánffy Miklós tervei saját művéhez, A nagyúr c. drámához, 1942.

Politikusportrék. BM karikatúrái Balassi kiadó

Festmény Glatter Gyula festménye

Életrajz

15. Barrère, Camillerómai francia nagykövet (1851-1940)

Fénykép

16. Bartha Albertkatonatiszt, honvédelmi miniszter (1877-1960)

Életrajz

Életrajz

Életrajz: 1.old. 2.old.

17. Barthou, Louisfrancia hadügyminiszter (1862-1934)

Életrajz franciául


kép


Névmutató

kép

kép

kép

kép

18. Batthyányi Tivadargróf, politikus, miniszter (1859-1931)

Életrajz


19. Bédy-Schwimmer Rózafeminista, pacifista, svájci követ (1877-1948)

Életrajz

Életrajz angolul

Életrajz németül

20. Belitska Sándora Bethlen-kormány hadügyminisztere (1872-1939)

Életrajz

kép Bethlen-kormány (1921.IV.14-1931.VIII.24.) Az eskütétel után, 1921. április 15. Bernolák Nándor, Nagyatádi-Szabó István, Belitska Sándor, Ráday Gedeon, Bethlen István, Bánffy Miklós, Hegedűs Lóránt, Tomcsányi Vilmos Pál, Vass József, Hegyeshalmi Lajos

21. Beneš, Eduardcsehszlovák miniszterelnök és külügyminiszter (1884-1948)

Életrajz

Életrajz

Ádám M. - J. Hanzal: Edvard Beneš

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Életrajz csehül

Beneš feleségével, 1921.

Beneš a kisantantról

22. Berinkey Dénespolitikus, miniszterelnök (1871-1948)

Életrajz

Életrajz


Névmutató

23. Berchtold, Leopold, grófpolitikus, a Monarchia külügyminisztere (1863-1942)

Életrajz németül

Életrajz angolul

Életrajz angolul

24. Berthelot, Henritábornok, a francia dunai hadsereg parancsnoka (1863-1931)

Életrajz angolul

Irodalom

25. Berthelot, Philippea francia külügyminisztérium európai aligazgatója, majd főtitkára (1866-1934)

Életrajz angolul

kép Alexis Léger (a gauche), Aristide Briand (au centre), Philippe Berthelot (a droite)

kép Le cabinet du ministre des Affaires étrangères, pendant la Première Guerre mondiale : Louis Hermitte, Philippe Berthelot, le comte Peretti de la Rocca (?), Henri Ponsot. 1914-1918

26. Bethlen Istvánbethleni, gróf, miniszterelnök (1874-1946)

Életrajz

Életrajz: 1.old. 2.old. 3.old. 4.old. 5.old. 6.o 7.old. 8.old. 9.old.

kép Diósy Antal: Bethlen István, 1920-as évek Nagy képes millenniumi arcképcsarnok. 100 portré a magyar történelemből. Szerkesztette: Rácz Árpád Rubicon-Aquila könyvek, Budapest, 1999, 291. oldal. Fotó: Gottl Egon Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Budapest

kép

kép

Romsics I.: Bethlen István miniszterelnöksége

kép Bethlen István. sírja

kép Bethlen István miniszterelnök megérkezik a Parlamenthez, 1925. június

kép Bethlen István, 1922 körül. Nagy képes millenniumi arcképcsarnok. 100 portré a magyar történelemből. Szerkesztette: Rácz Árpád Rubicon-Aquila könyvek, Budapest, 1999, 292. oldal. Fotó: Gottl Egon Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Budapest

A brit külügyminisztérium a bethleni konszolidációról

27. Bismarck, Otto vonorosz-német politikus, birodalmi kancellár (1815-1898)

Életrajz

Életrajz németül


Névmutató

Életrajz angolul

28. Bleyer Jakabirodalomtörténész, miniszter (1874-1933)

Életrajz

Honlap

29. Bliss, Tasker Howardamerikai tábornok, a Legfelsőbb Haditanácsban az USA képviselője (1853-1930)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Sírja az arlingtoni temetőben

kép American Peace Delegates. Left to right are Col. E. M. House, Robert Lansing, President Wilson, Henry White, and General Tasker H. Bliss. The photograph was taken at the Hotel Crillon in Paris.

30. Bolgár Elekjogász és történész, egyetemi tanár, (1883-1949)

Életrajz

Irodalom

31. Bonar Law, Andrewbrit politikus, miniszterelnök (1858-1923)

Életrajz angolul

Életrtajz angolul

32. Bonin-Longare, Leliogróf, párizsi rendkívüli és meghatalmazott olasz követ (1859-1933)

Életrajz olaszul

33. Bonsal, Stephenamerikai őrnagy, diplomata, író, Wilson elnök tolmácsa a békekonferencián (1865-1951)

Életrajz angolul

Irodalom

34. Böhm Vilmosszociáldemokrata vezető, hadügyminiszter, a Vörös Hadsereg főparancsnoka (1880-1949)

Életrajz

Irodalom

35. Buxton, Noel Edwardbrit liberális politikus (1869-1948)


Névmutató

Életrajz angolul

Életrajz angolul

36. Brătianu, Ion I. C.román politikus (1864-1927)

Életrajz románul

Életrajz románul

Életrajz angolul

kép

Honlap

37. Brockdorff-Rantzau, Ulrich vongróf, német diplomata, külügyminiszter (1869 -1928)

Életrajz németül

Életrajz angolul

Irodalom

kép

kép Der Außenminister und der Generalkommissar mit einigen Mitgliedern der deutschen FriedensdelegationAußenminister Ulrich Graf Brockdorff-Rantzau (sitzend, links) und Generalkommissar Walter Simons (sitzend rechts), 1919. DHM, Berlin, Do 75/290 I

kép17.05.1919 parteiloser Außenminister Ullrich Graf von Brockdorff-Rantzau (Leiter der Deutschen Delegation) erhält den Entwurf der Siegermächte (Konferenz seit 18.01.1919 in Paris)

38. Buchanan, Georgerómai angol nagykövet (1854-1924)

Életrajz angolul

39. Burián Istvándiplomata, a Monarchia volt közös külügyminisztere (1851-1922)

Életrajz

Életrajz

kép Gróf Burián István közös külügyminiszter. Az első világháború és a forradalmak képei. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977, 848. kép.

40. Cambon, Jules-Martinfrancia diplomata, a nagykövetek tanácsának elnöke (1845-1935)

Életrajz angolul


41. Cambon, Pierre-Paullondoni francia nagykövet (1843-1924)


Névmutató

kép "His Excellency the French Ambassador" Vanity Fair Prints.


Életrajz angolul

42. Castagneto, Gaetano Caracciolobudapesti olasz követ (1879-1923)

kép

43. Cavallero, Ugotábornok, a Legfelsőbb Haditanács olasz tagja (1880-1943)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

44. Cecil, Robert, 1st Viscount Cecil of Chelwoodbrit politikus, diplomata (1864-1958)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

45. Chelard, Raoula budapesti francia követség kereskedelmi attaséja, író, újságíró

Irodalom

46. Christescu, Constantinromán tábornok (1866-1923)

Életrajz románul

47. Clemenceau, Georges Benjaminfrancia politikus, miniszterelnök (1841-1929)

Életrajz



Életrajz angolul

Irodalom

Honlap

kép Attending the Paris peace conference at the Palace of Versailles in 1919, (from left to right) British prime minister David Lloyd-George, Italian prime minister Vittorio Orlando, French premier Georges Clémenceau and US president Woodrow Wilson.

kép British prime minister Lloyd George, French prime minister Clemenceau, and US president Woodrow Wilson in Versailles for the signing of the peace treaty with Germany.

48. Clerk, George Russel


Névmutató

a Legfelsőbb Tanács budapesti különmegbízottja (1874-1951)

kép

Irodalom

49. Coandă, Constantinromán tábornok, a békekonferencián részt vevő román küldöttség tagja (1857-1932)

Életrajz angolul

50. Contarini, Salvatoreaz olasz külügyminisztérium főtitkára (1867-1945)

Életrajz olaszul

Életrajz olaszul

51. Coolidge, Archibald Caryamerikai diplomata, történész (1866-1928)

Életrajz angolul

52. Crespi, Silvioolasz élelmezésügyi miniszter, a békekonferencián részt vevő küldöttség tagja (1868-1944)

Életrajz olaszul

53. Crowe, Sir Eyrea brit külügyminisztérium másodtitkára (1864-1925)

Életrajz angolul

54. Curzon, Georgebrit külügyminiszter (1859-1925)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

kép George Nathaniel Curzon. Vanity Fair Prints

kép George Nathaniel Curzon, Marquess Curzon of Kedleston, KG (1859-1925) By Frederick Cullen, after Philip de László (László Fülöp 1869-1937)

Irodalom

55. Cvijić, Jovanszerb földrajztudós, a békekonferencián részt vevő jugoszláv küldöttség területi bizottságának vezetője (1865-1927)

Életrajz angolul

Életrajz szerbül

Cvijić Pécsett


Névmutató

56. Csáky Imrekülügyminiszter (1882-1961)

Életrajz

kép Az első Teleki-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Korányi Frigyes, Csáky Imre, Teleki Pál, Ferdinandy Gyula, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Benárd Ágoston, Stréter István, Tomcsányi Vilmos Pál, Bleyer Jakab

57. Csekonics Ivánvarsói magyar követ (1876-

Életrajz: 1.old., 2. old.

58. Csilléry Andrásorvos, politikus, népegészségügyi miniszter (1883-1964)

Életrajz


kép A Friedrich-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Rubinek Gyula, Heinrich Ferenc, Friedrich István, Baloghy György, Grünn János. Álló sor: Beniczky Ödön, Csilléry András, Bleyer Jakab, Pekár Gyula, Schnetzer Ferenc, Ereky Károly, Haller István, Oláh Dániel, Sokorópátkai Szabó István

59. Czernin, Ottokargróf, osztrák-magyar politikus, külügyminiszter (1872-1932)

Életrajz

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Irodalom

60. Daniélou, Charlesfrancia parlamenti képviselő (1878-1953)


kép Charles Daniélou sírja Locronanban (Finistère megye, Bretagne)

Irodalom

61. Day, Cliveamerikai egyetemi tanár, a békekonferencia román és jugoszláv bizottságának a tagja (1871-1951)

Életrajz angolul

62. De Martino, Giacomoolasz diplomata, londoni követ (1868-1957)

Életrajz olaszul


Névmutató

63. De Martonne, Emmanuelfrancia földrajztudós, a békekonferencia francia küldöttségének szakértője (1873-1955)


E. de Martonne et la Roumanie

Irodalom

Derby, Edward George Villiers Stanley

17th Earl of, brit politikus, párizsi nagykövet (1865-1948)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Irodalom

64. Diaz, Armandoolasz tábornok (1861-1928)

Életrajz

Életrajz olaszul

Életrajz olaszul

Életrajz angolul

Életrajz angolul

65. Domony Mórica Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. Vezérigazgatója (1872-1944)

Életrajz

66. Domvile, Sir Barry Edwardbrit tengerésztiszt, a londoni konferencia résztvevője (1878-1971)

Életrajz angolul

67. Drăghicescu, Dumitruromán diplomata, szenátor (1875-1945)

Életrajz románul

68. Dulles, John Fostera békekonferencia amerikai küldöttségének tagja (1888-1959)

Életrajz angolul

69. Dutasta, Paul-Arnaudberni francia követ, a párizsi békekonferencia főtitkára (1873-1925)



Névmutató

Életrajz németül

70. Emich Gusztávgazdasági szakember, miniszter, diplomata (1866-1927)

Életrajz

kép A Simonyi-Semadam-kormány. Álló sor: balról jobbra: Soós Károly, Sokorópátkai Szabó István, Bleyer Jakab, Haller István, Benárd Ágoston, Nagyatádi Szabó István. Ülő sor: Ferdinandy Gyula, Simonyi-Semadam Sándor, Emich Gusztáv, Rubinek Gyula, Korányi Frigyes

71. Erzsébetmagyar királyné (1837-1898)

Életrajz

Életrajz németül

Honlap

72. Ferdinánd, I. HohenzollernRománia királya (1865-1927)

Életrajz angolul

Életrajz románul

Életrajz románul

73. Ferenc Ferdinándosztrák-estei főherceg, osztrák és magyar trónörökös (1863-1914)

Életrajz

Életrajz németül

kép Ferenc Ferdinánd admirálisi egyenruhában. A Habsburgok. Egy európai dinasztia története. Szerk: Brigitte Valcha. Gulliver Kiadó, Budapest, 1995, 458. oldal.

74. Ferenc József, I.magyar király, osztrák császár (1830-1916)

Életrajz

Életrajz

Életrajz

Életrajz németül

kép

kép Horthy Miklós, I. Ferenc József szárnysegédje

Források

75. Ferrario, Carlo Antoniotábornok, a budapesti tábornoki tanács olasz tagja, a szövetséges katonai bizottság elnöke


Névmutató

kép A nemzetközi Katonai Ellenőrző Bizottság vezetői Sopron visszacsatolásakor, 1922. január 1-jén (balról jobbra): Gorton angol tábornok, Hamelin francia tábornok, Guilleaume Árpád honvéd tábornok és A. Ferrario olasz tábornok

Honlap Népszavazás Sopronban 1921.

J.C. Swanson: The Sopron Plebiscite of 1921. A Succes Story

Irodalom

76. Foch, Ferdinandfrancia marsall, a szövetséges hadseregek főparancsnoka, a szövetséges katonai bizottság elnöke (1851-1929)

Életrajz


Életrajz angolul

kép Ferdinand Foch, David Lloyd George und Aristide Briand auf der Londoner Konferenz, Photographie, London, 21. Februar-14. März 1921, DHM, Berlin, F 52/2229

kép Foch és Pershing tábornok az I. világháború idején

kép Ferdinand Foch commanded the French Army Group of the North during the Somme battles of World War I.

kép Foch tábornok szobra a párizsi Trocadéro téren

kép I wojna światowa, naczelny dowódca armii sprzymierzonych, Ferdinand Foch (stoi za stołem) przyjmuje kapitulację Niemiec, 11 XI 1918 r.

kép Foch tábornok szülőháza Tarbes városában

77. Fouchet, Mauricebudapesti francia főbiztos

Anne Orde: France and Hungary in 1920

78. Franchet d'Esperey, Louisfrancia tábornok, a keleti szövetséges hadseregek főparancsnoka (1856-1942)

Életrajz


Életrajz angolul

A belgrádi katonai konvenció

79. Friedrich Istvánlegitimista politikus, miniszterelnök, hadügyminiszter (1883-1951)

Életrajz

Életrajz


Életrajz angolul


Névmutató

kép

kép A második Friedrich-kormány, 1919. augusztus 27. A magyarok krónikája. Szerkesztette: Glatz Ferenc. Officina Nova, Budapest, 1995, 566. oldal.

80. Frigyes, Mária Albrechtfőherceg (1856-1936)


Életrajz angolul

81. Furness, Marmaduke1st Viscount Furness brit üzletember (1883-1940)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

82. Garami Ernőszociáldemokrata vezető, miniszter, író (1876-1935)

Életrajz

Irodalom

Irodalom

83. Garbai Sándorszociáldemokrata politikus, miniszter (1879-1947)

Életrajz

Életrajz

kép A Peidl-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haubrich József, Ágoston Péter, Peidl Gyula, Garbai Sándor, Knaller Gyõzõ. Álló sor: Peyer Károly, Miákits Ferenc, Szabó Imre, Knittelhoffer Ferenc

Filmhíradó

84. Goldis, Vasileromán politikus (1862-1934)

Életrajz románul

85. Gonda Bélamérnök, egyetemi magántanár, vízügyi szakíró (1851-1933)

Életrajz

86. Gömbös Gyulajobboldali politikus (1886-1936)

Életrajz

Életrajz


Névmutató

Életrajz

Gergely J.: A Gömbös-szindróma

Irodalom

kép Pólya Tibor: Gömbös Gyula portréja, 1930-as évek. Nagy képes milleniumi arcképcsarnok. 100 portré a magyar történelemből. Szerkesztette: Rácz Árpád. Rubicon-Aquila könyvek, Budapest, 1999, 302. oldal. Fotó: Gottl Egon. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Budapest

kép

kép

Források

87. Gratz Gusztávközgazdász, politikus, államtud.-i és tört.-i író, külügyminiszter (1921. jan.-ápr.) (1875-1946)

Életrajz

Életrajz németül

Életrajz németül

88. Grünn Jánosközgazdász, pénzügyminiszter (1864-1932)

Életrajz


89. Gunarisz, Demetrioszgörög politikus, miniszterelnök (1867-1922)

kép

90. György, V.Nagy-Britannia és Észak-Írország királya (1865-1936)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

91. Habsburg(ok)Honlap

Életrajz

Életrajz németül

Honlap

Életrajz németül

Életrajz németül


Névmutató

92. Habsburg József lásd József, Habsburg főherceg93. Habsburg Károly lásd Károly, IV.94. Hainisch, Michaelosztrák államférfi, szövetségi elnök (1858-1940)

Életrajz németül

Életrajz németül

Életrajz angolul

95. Haller Istvánkeresztényszocialista politikus, miniszter (1880-1964)

Életrajz

kép A Huszár-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Rubinek Gyula, Somssich József, Huszár Károly, Beniczky Ödön, Korányi Frigyes, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Peyer Károly, Bleyer Jakab, Friedrich István, Heibrich Ferenc, Bárczy István

96. Hallier, Andrétábornok, a bécsi francia katonai misszió vezetője

kép Hallier tábornok (J.-B. Tournassoud felvétele)

97. Hamelin, Jules-Camilletábornok, a budapesti francia katonai misszió vezetője (1866-1958)

kép A nemzetközi Katonai Ellenőrző Bizottság vezetői Sopron visszacsatolásakor, 1922. január 1-jén (balról jobbra): Gorton angol tábornok, Hamelin francia tábornok, Guilleaume Árpád honvéd tábornok és A. Ferrario olasz tábornok

98. Hardinge, Charles1st Baron Hardinge of Penshurst, brit diplomata, párizsi nagykövet (1858-1944)

Életrajz angolul

99. Haubrich Józsefnépbiztos, hadügyminiszter (1883-1939)

Életrajz

kép A Peidl-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haubrich József, Ágoston Péter, Peidl Gyula, Garbai Sándor, Knaller Győző. Álló sor: Peyer Károly, Miákits Ferenc, Szabó Imre, Knittelhoffer Ferenc

kép Stromfeld Aurél vezérkari főnök, Haubrich József hadtestparancsnok és Böhm Vilmos hadtestparancsnok

100. Hegyeshalmy Lajoskereskedelemügyi miniszter, pénzügyminiszter (1862-1925)

Életrajz

Életrajz


Névmutató

kép A Bethlen-kormány. Az eskütétel után, 1921. április 15. Bernolák Nándor, Nagyatádi-Szabó István, Belitska Sándor, Ráday Gedeon, Bethlen István, Bánffy Miklós, Hegedűs Lóránt, Tomcsányi Vilmos Pál, Vass József, Hegyeshalmi Lajos.

101. Heinrich Ferencnagykereskedő, kereskedelemügyi miniszter (1866-1925)

Életrajz

kép A Huszár-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Rubinek Gyula, Somssich József, Huszár Károly, Beniczky Ödön, Korányi Frigyes, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Peyer Károly, Bleyer Jakab, Friedrich István, Heinrich Ferenc, Bárczy István

102. Héjjas Ivánkatonatiszt, a nyugat-magyarországi szabadcsapatok egyik parancsnoka (1890-1950)

Életrajz

Életrajz: 1.old. 2.old

kép Héjjas Iván Kémery Nagy Imrével

Honlap Népszavazás Sopronban 1921

Ormos M.: Civitas Fidelissima. A nyugat-magyarországi felkelés

ifj. Sarkady S.: A nyugat-magyarországi felkelés...

Fiziker R.: Operettháború vagy hatalmi harc?

Fiziker R.: A soproni népszavazás


Varsányi Péter I.: Magyarország vagy Ausztria?

Honlap

kép

103. Henrys, Paul Prosperfrancia tábornok, a francia keleti hadsereg, a későbbi magyarországi francia hadsereg parancsnoka (1862-1943)

Életrajz angolul

104. Herbette, Jeana Le Temps c. lap munkatársa (1878-1960)

Irodalom

Irodalom

105. Hermitte, Louisa francia külügyminisztérium tisztviselője

kép Cabinet du ministre (1915-1916) : Henri Ponsot, Philippe Berthelot, Louis Hermite, Auguste Bréal, de Béarn, Albert Kammerer, de Ravignan


Névmutató

kép Le cabinet du ministre des Affaires étrangères, pendant la Première Guerre mondiale : Louis Hermitte, Philippe Berthelot, le comte Peretti de la Rocca (?), Henri Ponsot. 1914-1918

106. Herrmann MiksaHermann, egyetemi tanár, kereskedelemügyi miniszter (1868-1944)

Életrajz

Életrajz: 1.old, 2.old.

107. Hevesi Gyulaközgazdász, népbiztos (1890-1970)

Életrajz

Irodalom

108. Hindenburg, Paul vonnémet tábornok, köztársasági elnök (1847-1934)

Életrajz

Életrajz németül

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Életrajz: h1.old. 2.old.

109. Hlinka, Andrejszlovák katolikus pap, politikus, a Szlovák Néppárt alapítója (1864-1938)

Életrajz

Életrajz

Életrajz szlovákul

Életrajz angolul

kép

kép

110. Hodža, Milanszlovák politikus, képviselő a magyar országgyűlésben (1878-1944)

Életrajz angolul

kép Milan Hodza, 1906. Volt egyszer egy Magyarország. Szerkesztette: Gerő András-Jalsovszky Katalin-Tomsics Emőke, Balassi Kiadó-Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1996, 55. kép.

Irodalom

111. Hohenzollerneknémet uralkodóház

Életrajz


Névmutató

112. Holban, román tábornoka Budapestet megszálló román csapatok parancsnoka

L. Nagy Zs.: A főváros román megszállás alatt

113. Hohler, Thomas Beaumontbudapesti brit főmegbízott (1871-1946)

Források

Források

Irodalom

114. Hoover, Herbert Clarkaz Európát segélyező amerikai szervezet vezetője, az USA 31. elnöke (1874-1964)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Honlap

115. Horthy Miklósvitéz nagybányai, tengerésztiszt, Magyarország kormányzója (1868-1957)

Honlap

Honlap

Honlap

Életrajz

Életrajz

kép Horthy Miklós, I. Ferenc József szárnysegédje

Hunyady József, gróf, legitimista politikus, IV. Károly főudvarmestere (1873-1942)

Életrajz

Életrajz

116. Huszár Károlypolitikus, miniszterelnök (1882-1941)

Életrajz


117. Ionescu, Takeromán külügyminiszter (1858-1922)


Névmutató

Életrajz angolul

Életrajz románul

Életrajz románul

118. István, Szent I.(967-977?-1038)

Honlap

Életrajz

Életrajz

Életrajz

Életrajz

119. Jászi Oszkártársadalomtudós, politikus, miniszter (1875-1957)

Életrajz

Életrajz

Források

Ihász I.: A dunai megbékélés apostola

Irodalom

Irodalom

120. Jirásek, Aloiscseh író és történész (1851-1930)

Életrajz angolul

Életrajz csehül

Irodalom

121. József, Habsburgfőherceg (1872-1962)

Életrajz

kép

kép

kép

kép

kép Spányik Kornél (1858 - 1943) József főherceg

kép József főherceg palotája a Szent György tér nyugati oldalán (1900-as évek)


Névmutató

122. Juriga Nándor (Ferdinánd)szlovák nemzetiségű országgyűlési képviselő (1871-1950)

Életrajz


123. Jusserand, Jean-Juleswashingtoni francia nagykövet (1855-1932)

Életrajz angolul


kép Jean-Jules Jusserand

124. Kalina, Antoníncseh politikus, belgrádi követ (1870-1922)

Életrajz németül

125. Kánya Kálmándiplomata, a külügyminiszter állandó helyettese (1869-1945)

Életrajz: 1. old. 2.old. 3.old.

Életrajz angolul

Életrajz németül

126. Karagyorgyevicsszerb uralkodócsalád

Honlap

Életrajz angolul

127. Károly, IV.magyar király, osztrák császár (mint I. K.) (1887-1922)

Életrajz

Szász Z.: Habsburg Károly életútja

Életrajz

Életrajz angolul


Perjési Zs.: Esküszik a király

Boldoggá avatás


kép IV.Károly a második királypuccs idején

kép IV. Károly a második királypuccs idején ezzel a repülővel érkezett Magyarországra


Névmutató

kép IV. Károly ezzel a hajóval távozott Madeira szigetére

kép

kép

kép IV. Károly második puccskísérlete

A legutolsó aranyágacska letörése

IV. Károly Kálvária, Tihany

Irodalom

Romsics I.: A királykérdés rendezése (Bethlen I.)

Irodalom

Irodalom

Pöschek, A.: Der erste Restaurationsversuch

Habsburg Ottó az európai örökségről

128. Károly, III.magyar király, osztrák császár (mint VI. K.) (1685-1740)

A pragmatica sanctio

kép A Pragmatica Sanctio első oldala. Bertényi Iván-Diószegi István-Horváth Jenő-Kalmár János-Szabó Péter: Királyok könyve. Officina Nova, Budapest, 1993, 168. oldal.

129. Károlyi Gyulapolitikus, miniszterelnök, külügyminiszter (1871-1947)

Életrajz

Életrajz

130. Károlyi Mihálypolitikus, miniszterelnök, köztársasági elnök (1875-1955)

Életrajz

Életrajz

Források

Honlap

131. Kerenszkij, Alekszandr Fjodorovicsorosz politikus, miniszterelnök (1881-1970)

Életrajz

Életrajz angolul

132. Kerr, Philip, 11th Marquess of Lothianbrit politikus, diplomata (1882-1940)


Névmutató

Életrajz angolul

133. Khuen-Héderváry Sándordiplomata (1881-1947)

Életrajz

134. Klofáč, Václavcseh politikus, hadügyminiszter (1868-1942)

Életrajz angolul

Életrajz csehül

135. Korányi Frigyesgazdaságpolitikus, pénzügyminiszter (1869-1935)

Életrajz

Filmhíradó

136. Kornfeld Móric, bárónagyiparos, bankár, politikus (1882-1967)

Életrajz

Életrajz

Források

137. Kossuth Lajosállamférfi, Magyarország kormányzója (1802-1894)

Életrajz

Életrajz

138. Kramař, Karelcsehszlovák miniszterelnök (1860-1937)

Életrajz angolul

Életrajz csehül

Életrajz lengyelül

Gulyás L. - Tóth I.: K. Kramař Közép-Európa terve

Irodalom

139. Kratochwill Károlyvezérkari tiszt (1869-1946)

Életrajz

140. Kun Béla


Névmutató

a Tanácsköztársaság tényleges vezetője, külügyi és hadügyi népbiztos (1886-1938)

Életrajz

Életrajz

Életrajz angolul

Magyar Tanácsköztársaság

Életrajz

kép

Életrajz

kép Kun Béla, 1920 körül. Nagy képes milleniumi arcképcsarnok. 100 portré a magyar történelemből. Szerkesztette: Rácz Árpád. Rubicon-Aquila könyvek, Budapest, 1999, 278. oldal. Fotó: Gottl Egon. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Budapest

Irodalom

141. Kunfi Zsigmondpolitikus, népbiztos, miniszter (1879-1929)

Életrajz

Irodalom

Irodalom

142. Kybal, Vlastimilrómai csehszlovák követ (1880-1958)

Életrajz csehül

Életrajz csehül

kép

143. Ladik Gusztávjogász, belügyminisztériumi államtitkár (1860-1959)

Életrajz

144. Landler Jenőügyvéd, a Vörös Hadsereg főparancsnoka (1875-1928)

Életrajz

Életrajz

145. Láng Boldizsárbáró, politikus, Horthy kabinetirodájának vezetője (1877-1943)

Életrajz

146. Lansing, Robert


Névmutató

amerikai politikus, külügyi államtitkár (1864-1928)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

147. Laroche, Julesdiplomata, a francia külügyminisztérium európai aligazgatója (1872-1961)

Források

Források

Források

148. Lefèvre, André Josephfrancia politikus, hadügyminiszter (1869-1929)


149. Lehár Antalbáró, katonatiszt (1876-1962)

Életrajz

Irodalom



ifj. Sarkady S.: A nyugat magyarországi felkelés...


Életrajz románul

Források

Források


150. Lenin, Vlagyimir Iljicsszovjet-orosz politikus, a Népbiztosok Tanácsának elnöke (1870-1924)

Életrajz

Életrajz

Életrajz oroszul

Életrajz angolul

151. Le Rond, Henrifrancia tábornok

kép


Névmutató

152. Lévai Oszkárvörösőr-parancsnok (1890-1920)

Életrajz

153. Leygues, Georgesfrancia politikus, miniszterelnök, külügyminiszter (1857-1933)



Életrajz angolul

Irodalom

154. Linder Bélavezérkari ezredes, miniszter (1876-1962)

Életrajz

Irodalom

155. Lindley, Sir Francis Oswaldbécsi brit követ

Irodalom

156. Lipót, II.belga uralkodó, felesége József nádor leánya volt (1835-1909)


157. Lloyd George, Davidbrit miniszterelnök (1863-1945)

Életrajz

Életrajz angolul

kép

Életrajz angolul

kép

Irodalom

158. Loucheur, Louisfrancia politikus, a felszabadított területek minisztere (1872-1931)


Irodalom

Irodalom


Névmutató

kép

159. Lovászy Mártonújságíró, politikus, miniszter (1864-1927)

Életrajz

Életrajz

160. Mackensen, August vonnémet marsall (1849-1945)

Életrajz

Életrajz németül

Életrajz angolul

161. Maniu, Iuliuerdélyi román politikus (1873-1953)

Életrajz

Életrajz románul

Életrajz angolul

162. Mantoux, Paula francia delegáció tolmácstisztje a Négyek Tanácsának tárgyalásain (1877-1956)


Források

Források


163. Marek, Ferdinandprágai osztrák ügyvivő, majd követ (1881-1947)

Irodalom

164. Máriaromán királyné (1875-1938)

Életrajz románul

Életrajz angolul

Életrajz románul

165. Mária Teréziamagyar és cseh királynő (1717-1780)

Életrajz


Névmutató

Életrajz

166. Marinovich Jenőbudapesti rendőrfőkapitány (1868-19??)

Életrajz

167. Markovič, Rudolfszlovák politikus, ügyvéd (1868-1934)


168. Martin-Franklin, Albertobukaresti olasz követ (1876-1943)

Életrajz olaszul

169. Masaryk, Tomaš Garriguecseh filozófus, államférfi, Csehszlovákia elnöke (1850-1937)

Honlap

Életrajz

Életrajz csehül

Irodalom

Források

170. Mayer Jánoskisgazda politikus, miniszter (1871-1955)

Életrajz

Életrajz: 1.old 2.old.

171. Mayr, Michaelosztrák szövetségi kancellár (1864-1920)

Életrajz németül

Életrajz németül

Életrajz angolul

Ormos M.: Civitas Fidelissima. Egyezkedések a Mayr-kormány idején

172. Mikes Jánosszombathelyi püspök (1876-1945)

Életrajz

Bakó B.: Megemlékezés gr. Mikes János püspökről



Névmutató

Életrajz


173. Millerand, Alexandrefrancia miniszterelnök és külügyminiszter (1859-1943)


Életrajz angolul

Életrajz angolul


Irodalom

174. Mišić, Živojinvajda, szerb vezérkari főnök (1855-1921)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Életrajz szerbül

175. Mittelhauser, Eugènefrancia tábornok, a szlovákiai csehszlovák csapatok parancsnoka (1873-1949)

Életrajz csehül

176. Monzie, Anatole defrancia politikus (1876-1947)


Életrajz

Irodalom

Irodalom

Irodalom

177. Moşoiu, Traianromán tábornok, hadügyminiszter

Életrajz románul

178. Nádosy Imreországos rendőrfőkapitány (1872-1935)

Életrajz

A frankhamisítási botrány

Filmhíradó


Névmutató

179. Nagy Páltábornok (1864-1927)

Életrajz

kép IV. Károly második puccskísérlete

180. Napóleon, I., BonaparteFranciaország császára (1769-1821)

Honlap

Életrajz

Honlap


Honlap

181. Nemes Albertgróf, római követ (1866-19??)

Életrajz

Életrajz

182. Nicolson, Sir Harold Georgebrit diplomata, történész, a csehszlovák ügyek bizottságának tagja (1886-1968)

Életrajz angolul

183. Ninčić, Momčilojugoszláv külügyminiszter (1876-1949)

Életrajz szerbül

Életrajz angolul

kép

184. Nitti, Francescoolasz politikus, miniszterelnök (1869-1953)

Életrajz olaszul

Életrajz angolul

http://opac.bibl.u-szeged.hu/opac

185. Normann grófÉletrajz

186. Noske, Gustavnémet szociáldemokrata politikus (1868-1946)


Névmutató

Életrajz németül

Életrajz angolul

187. Obrenović, Milošszerb fejedelem (1780-1860)

Életrajz angolul

188. Oláh Dánielvasmunkás, kereszténydemokrata politikus, miniszter (1881-1923)

Életrajz


189. Orlando, Vittorio Emanueleolasz politikus, miniszterelnök (1860-1952)

Életrajz olaszul

Életrajz angolul

Életrajz angolul

kép (Left to right) The "Big Four": David Lloyd George of Britain, Vittorio Orlando of Italy, Georges Clemenceau of France, and Woodrow Wilson of the United States, the principal architects of the Treaty of Versailles.

190. Ostenburg Gyulakatonatiszt, a nyugat-magyarországi szabadcsapatok egyik parancsnoka (1886-1944)

Életrajz





Gyurácz F.: A nemzeti önbecsülés képei


Honlap



191. Osuský, Štefánpárizsi csehszlovák követ (1889-1973)

Életrajz csehül


Névmutató


Irodalom

192. Ottóosztrák főherceg (Habsburg Ottó) (1912-)

Honlap

Életrajz

Életrajz

Életrajz németül

Életrajz angolul

193. Paléologue, Mauricea francia külügyminisztérium főtitkára (1859-1944)


Életrajz angolul

Irodalom

Irodalom

Ignotus: A Paléologue naplói

194. Pašić, Nikolaszerb miniszterelnök (1845-1926)

Életrajz angolul

Életrajz szerbül

Életrajz szerbül

195. Patek, Stanislawlengyel diplomata, külügyminiszter (1866-1944)


196. Peidl Gyulaszociáldemokrata politikus, miniszter (1873-1943)

Életrajz

Életrajz


kép A Peidl-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haubrich József, Ágoston Péter, Peidl Gyula, Garbai Sándor, Knaller Gyõzõ. Álló sor: Peyer Károly, Miákits Ferenc, Szabó Imre, Knittelhoffer Ferenc

197. Pellé, Mauricetábornok, a prágai francia katonai misszió vezetője (1863-1924)


Névmutató

kép

A. Hrdina: Z dĕjin československé armády

198. Perényi Zsigmondbáró, politikus, miniszter (1870-1946)

Életrajz

Életrajz

199. Pešić, Petartábornok, a szerb-horvát-szlovén hadsereg vezérkari főnöke, hadügy- és haditengerészeti miniszter (1871-1944)

Életrajz angolul

kép

200. Pichon, Stephenfrancia politikus, külügyminiszter (1857-1933)


Életrajz angolul

201. Piłsudski, Józefmarsall, Lengyelország államfője (1867-1935)

Honlap

Életrajz angolul


202. Pogány Józsefkommunista politikus, népbiztos (1886-1939)

Életrajz

Életrajz

203. Poincaré, Raymondpolitikus, francia köztársasági elnök (1860-1934)

Életrajz



Források

Irodalom

Ignotus: A politika mögül. M. Poincaré


Névmutató

204. Polk, Frank Lyonamerikai diplomata, párizsi nagykövet (1871-1943)

kép

205. Pór Ernőkommunista politikus (1888-1939)

Életrajz

206. Presan, Constantin (Prezan)román tábornok, hadsereg-főparancsnok (1861-1943)

Életrajz románul

Életrajz angolul

kép

207. Prónay Pálkatonatiszt, a nyugat-magyarországi szabadcsapatok egyik parancsnoka (1874-1946)

Életrajz

Életrajz

Honlap




Gyurácz F.: A nemzeti önbecsülés képei


Imposztorok, rendező: Máriássy Félix

Források

Rehabilitálták Prónayt




208. Rákóczi Ferencerdélyi fejedelem, Magyarország vezérlő fejedelme ((1676-1735)

Életrajz

Életrajz

209. Rakovszky Istvánpolitikus, a nemzetgyűlés elnöke (1858-1931)


Névmutató

Életrajz

210. Reclus, Éliséefrancia földrajztudós (1830-1905)


Források

211. Renaudel, Pierrefrancia szocialista politikus (1871-1935)


kép

212. Renner, Karlosztrák szövetségi kancellár és külügyminiszter (1870-1950)

Életrajz németül

Életrajz németül

Életrajz angolul

Honlap

Stehler Gy.: Karl Renner a nemzetiségi kérdésről

213. Romanelli, Guidoalezredes, a budapesti olasz katonai misszió vezetője (1876-1973)

Szabó M.: Ki volt Guido Romanelli?

Guido Romanelli, un eroe italiano a Budapest

kép

L. Nagy Zs.: A főváros román megszállás alatt

Források

Életmentő alezredes

A budapesti misszió. Dokumentumfilm, rendező: Sós M.

214. RomanovokIrodalom

Életrajz angolul

Az utolsó Romanov

215. Róth Ottóa Bánsági Nemzeti Tanács vezetője

Bánsági Köztársaság


Névmutató

216. Rubinek Gyulaföldművelésügyi, illetve kereskedelemügyi miniszter (1865-1922)

Életrajz

1.old. 2.old. 3.old. 4.old. 5.old.

kép A Huszár-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Rubinek Gyula, Somssich József, Huszár Károly, Beniczky Ödön, Korányi Frigyes, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Peyer Károly, Bleyer Jakab, Friedrich István, Heibrich Ferenc, Bárczy István,

Rubinek Gyula sírja

217. Salvago-Raggi, Giuseppeolasz politikus, a békekonferencia központi területi bizottságának tagja (1866-1946)

Életrajz olaszul

218. Sándor I.jugoszláv király (1888-1934)

Életrajz angolul

Életrajz szerbül

A Jugoszláv Királyság

219. Schnetzer Ferenctábornok, hadügyminiszter (1867-1944)

Életrajz /


220. Schober, Johannesosztrák szövetségi kancellár, külügyminiszter (1874-1932)

Életrajz németül

Életrajz németül

221. Scialoja, Vittorioolasz külügyminiszter (1856-1933)

Életrajz olaszul

Életrajz spanyolul

Irodalom

222. Semsey Lászlógróf, politikus, a békeküldöttség tagja (1869-1943)

Életrajz


Névmutató

223. Seydoux, Jacquesa francia külügyminisztérium politikai és kereskedelmi ügyeinek aligazgatója

Irodalom

Irodalom

224. Seymour, Charlesamerikai történész, a békekonferencián részt vevő amerikai küldöttség tagja (1855-1963)

Életrajz angolul

kép

225. Sforza, Carloolasz külügyminiszter (1872-1952)

Életrajz olaszul

Életrajz angolul

Életrajz olaszul

Források

Irodalom

226. Sigray AntalNyugat-Magyarország főkormánybiztosa (1879-1947

Életrajz

Életrajz: 1.old. 2.old. 3.old.




kép Sopron a népszavazás idején

A legutolsó aranyágacska letörése

kép



227. Simonyi-Semadam Sándorpolitikus, miniszterelnök (1864-1946)

Életrajz


Életrajz


Névmutató

Életrajz

228. Skirmunt, Konstantylengyel diplomata, külügyminiszter (1866-1951)


Irodalom

229. Smuts, Jan Christiaandél-afrikai tábornagy, miniszterelnök, a békekonferencia résztvevője (1870-1950)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Életrajz angolul

230. Somssich Józsefgróf, diplomata, külügyminiszter (1864-1941)

Életrajz


Életrajz

231. Sonnino, Sidneyolasz külügyminiszter (1847-1922)

Életrajz olaszul

Életrajz angolul

Életrajz angolul

232. Soós Károlytábornok, hadügyminiszter (1869-1953)

Életrajz


233. Sréter Istvánhonvédelmi miniszter (1867-1942)

Életrajz

Életrajz: 1.old. 2.old. 3.old.

kép Az első Teleki-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Korányi Frigyes, Csáky Imre, Teleki Pál, Ferdinandy Gyula, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Benárd Ágoston, Sréter István, Tomcsányi Vilmos Pál, Bleyer Jakab,


Névmutató

234. Szabó István (Nagyatádi Szabó)politikus, miniszter (1863-1924)

Életrajz

Életrajz: 1.old 2.old

kép A Teleki-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Korányi Frigyes, Csáky Imre, Teleki Pál, Ferdinandy Gyula, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Benárd Ágoston, Stréter István, Tomcsányi Vilmos Pál, Bleyer Jakab

235. Szabó István (Sokorópátkai Szabó)politikus, miniszter (1878-1938)

Életrajz

Életrajz: 1.old 2.old.

kép A Teleki-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Korányi Frigyes, Csáky Imre, Teleki Pál, Ferdinandy Gyula, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Benárd Ágoston, Stréter István, Tomcsányi Vilmos Pál, Bleyer Jakab

236. Szapáry Lászlódiplomata, politikus (1864-1939)

Életrajz

Ignotus: A politika mögül

237. Tahy Lászlóprágai követ (1881-1940)

Életrajz

Életrajz

238. Tánczos Gábortábornok, az ideiglenes Friedrich-kormány külügyminisztere (1872-1953)

Életrajz

239. Tardieu, Andréfrancia politikus, miniszterelnök (1876-1945)


Életrajz angolul

Tardieu-javaslatok

240. Teleki Pálgróf, politikus, miniszterelnök, külügyminiszter, földrajztudós (1879-1941)

Életrajz

Életrajz

Életrajz németül


Névmutató

Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján

Honlap



Irodalom

Ablonczy B.: Az ország élén

Irodalom

Török B.: Értjük-e Teleki Pál nagyságát?

Irodalom

kép Gróf Teleki Pát sírja

241. Tisza Istvángróf, politikus, miniszterelnök (1861-1918)

Életrajz

Életrajz

Életrajz

Virág L.: Néhány szempont Tisza István gróf...

kép Tisza István. Balló Ede másolata Benczúr Gyula festményéről

kép Tisza István gróf szobra Debrecenben

Irodalom

Irodalom

242. Tittoni, Tommasoolasz diplomata, külügyminiszter (1855-1931)

Életrajz olaszul

Életrajz angolul

Életrajz olaszul

243. Tomasi della Torretta, Pietroolasz diplomata, külügyminiszter (1873-1962)

Életrajz olaszul

Életrajz olaszul

J.C. Swanson: The Sopron Plebiscite of 1921: A Succes Story

244. Trockij, Lev Davidovicsszovjet politikus (1879-1940)

Életrajz


Névmutató

245. Troubridge, Sir Ernest Charlesbrit tengernagy, a dunai hajózás parancsnoka (1862-1926)

Életrajz angolul

246. Trumbić, Antejugoszláv külügyminiszter (1864-1938)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

247. Tusar, Vlastimicseh politikus, Csehszlovákia miniszterelnöke (1880-1924)

Életrajz angolul

Életrajz csehül

248. Ullmann Adolfbáró, a Magyar Általános Hitelbank elnöke (1857-1925)

Életrajz

249. Vaida-Voevod, Alexandruromán politikus, miniszterelnök (1872-1950)

Életrajz angolul

Életrajz románul

Források

V. Ciobanu: Activitatea diplomatică ... la Paris

250. Vaitoianu, Arturromán tábornok, miniszterelnök (1864-1957)

Életrajz angolul

251. Vansittart, Sir Robertbrit diplomata (1881-1957)

Életrajz angolul

Irodalom

kép

252. Vass Józsefkalocsai nagyprépost, közélelmezési, illetve vallás- és közoktatásügyi miniszter (1877-1930)

Életrajz



Névmutató

253. Vázsonyi Vilmospolgári liberális politikus, miniszter (1868-1926)

Életrajz

Életrajz

Irodalom

kép

254. Venizelosz, Eleftherioszgörög miniszterelnök, hadügyminiszter (1864-1936)

Honlap

Életrajz angolul

Életrajz angolul

255. Vesnić, Milenkojugoszláv miniszterelnök, külügyminiszter (1862-1921)

Életrajz angolul

A Jugoszláv Királyság

256. Viktor Emanuel. III.olasz uralkodó (1869-1947)

Életrajz olaszul

Életrajz angolul

257. Vilmos, II., Hohenzollernporosz király és német császár (1859-1941)

Életrajz

Életrajz németül

Életrajz németül hang- és filmdokumentumokkal

Életrajz angolul

kép

258. Vrangel, Pjotr Nyikolajevicsorosz tábornok (1878-1928)

Életrajz angolul

Életrajz oroszul

259. Wekerle Sándorpénzügyminiszter, miniszterelnök (1848-1921)

Életrajz


Névmutató

Életrajz

Szabó D.: Wekerle Sándor a válságmenedzser

kép

260. Weygand, Maximefrancia tábornok (1867-1965)

Életrajz


Életrajz angolul

Irodalom

261. Wilson, Thomas Woodrowamerikai politikus, az Egyesült Államok 28. elnöke (1856-1924)

Életrajz

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Életrajz angolul

262. Windischgrätz Lajosherceg (Windischgraetz), nagybirtokos, miniszter (1882-1968)

Életrajz


kép

263. Wirth, Josephnémet birodalmi kancellár, külügyminiszter (1879-1956)

Életrajz németül

Életrajz németül

Életrajz angolul

264. Wittelsbachnémet uralkodóház

Életrajz

Életrajz angolul

265. Wlassich Gyulabáró, jogász, miniszter (1852-1937)

Életrajz

Életrajz


Névmutató

kép

266. Zerkovitz Emilújságíró, hajózási kormánybiztos, a hadügyi népbiztosság tagja (1870-1923)

Életrajz

Életrajz

267. Zitamagyar királyné és osztrák császárné (1892-1989)

Életrajz

Életrajz németül
