Download - Az emberi élet Vácon és vidékén

5/16/2018 Az emberi élet Vácon és vidékén - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/az-emberi-elet-vacon-es-videken 1/204

VÁCI KÖNYVEK TS SSIÍAC25.

AZ EMBERI ÉLET

VÁCON ÉS VIDÉKÉNAZ ŐSKORTÓL NAPJAINKIG

ÍRTA

TRAGOR IGNÁC

A VÁC I MÚZEUM -EGYESÜ LET 1937. ÉVI TAGILLETMÉN YE



AZ EMBERI ÉLET

VÁCON ÉS VIDÉKÉN

AZ ŐSKORTÓL NAPJAINKIG

ÍRTA

TRAGOR IGNÁC

VÁC, 1936KIADJA A VÁCI MÚZEUM-EGYESÜLET



VÁROSUNKMŰVELT KÖZÖNSÉGÉNEK

A VÁC! MÚZEUM-EGYESÜLET

NÉGY ÉVTIZEDES MŰKÖDÉSE

EMLÉKÉRE

[

4 3.3 43 /u~

Kapisztrán-Nyom da Vác . Felelős üze m vvez ető: Farkas s Károly



ELŐSZÓ

Negyven év előtt alakult egyesületünk a városi múzeum

fenntartása mellett a tudományok népszerűsítését és a közművelődés terjesztését tűzte ki céljául. Ezt a célt akarom szolgálniezzel a könyvemm el is, miként az előzőkkel, melyek ősi városunk dicső múltjának egyes részleteit tárgyalják,1) vagy összefoglaló képét mutatják.2) Ebben a munkámban az elmúlt koroknépeinek és embereinek életét vizsgáljuk, hogy tudjuk és lássuk,miként éltek itt évezredeken ál ?

Vácot a természet jelölte ki az ember lakóhelyéül. Kedvezőföldrajzi alakulata és éghajlati viszonyai alkalmassá tették aletelepülésre és életlehetőséget nyújtottak. A hatalmas Dunaszéles völgye megha tározta a népek vándorlásának útját. Azőslakók, m ajd a történelmi idők vándorlásai mind erre folytakle , Vác a hadak útjába esett és különböző népfajok ütközőpontjába került. Az egym ást felváltó népek fokozatos fejlődéstmutató műveltségének beszélő emlékeit az egyes korszakok jel

legzetes tárgyaiban mind feltaláljuk városunk területén. A csiszolt kőkorszak neolith lelettárgyai mellett megtaláljuk a koraibronzkor mészbetétes edényeit, melyeket kagylók mészpáncéljából nyert fehér anyag díszít. Az átmeneti rézkor hagyatéka

1) Vác vára és képei, Vác története 1848/49-ben, Vác lakosságaa XVIII. szá zad elején. Vác utcái és terei, Vá c és ha té rá na k ingatlanos helynevei, Vác műemlékei és művészei, Vác az előadóművészetekben, Vác az irodalomban.

2) Vác története, melynek Források és felhasznált irodalom

című fejezetében sorolom fel az itt is ha szn ált kútfőket, a z eb be n nememlítetteket pedig a megfelelő helyeken csillag alatti jegyzetekben nevezem meg. A régi gazdasági adatok Wenzel Gusztáv Magyarországmezőgazdasági története, az újabb statisztikai összeírások pedig dr.Thirring Gusztáv A magyar városok statisztikai évkönyve 1912 címűkönyvéből valók. Felhasználtam továbbá Hóman Bálintnak A magyarvárosok az Árpádok korában, Erdélyi Lá szlóna k az Arpddfeori társadalomtörténetünk és Nagy Géz ának a Magyar viseletek története című műveit is.



4 Az emberi élet Vácon és vidékén

ufdn rábukkanunk a hallstatti vaskor fejlett eszközeire, melyeket a kelták megjelenésével a La Téne korszak pompás emlék

tárgyai követnek. Az országhatárt vonó Duna túlsó partjáról ésszéles medréből előkerült edények és fegyverek a hódító rómaibirodalom idáig terjedő hatalmának ékesbeszédű bizonyítékai,melyekből kétségbevonhatatlanul megállapíthatjuk, hogy a történelmi időket megelőzőleg létesült már itt az a révátkelő-hely,ahol a középkorban a híres sokadalmakat tartották. így gyakorolt városunkra sorsdöntő befolyást a Duna, melynek révátkelője szolgált alapul — a későbbi vásárokkal — Vác város kialakulásához. További fejlődését aztán a püspökség megalapítása mozdította elő. Ezzel egyszersmind belejutott a történelemsodró örvényébe.

Az a sokszínű élet, mely évezredes nemzeti történeténeklapjain lepergett, maradandó nyomokat hagyott népének lelkiségében és jellemében. A váci ember lelkisége a váci múltbangyökerezik. A közöny és feledés megöli a multat. A márványba

faragott táblák felidézik, az ércbevésett sorok megőrzik, a könyvekbe írt történelem fenntartja az események emlékét, de nemélteti. A múlt csak akkor él, ha a szívek mélyén lobogó lángjátegyik nemzedék a másiknak adja át. Minden váci ember szívében olthatatlanul él a város múltjának ragyogó és borús emléke, itt senki sem felejtette el elődeinek kevés öröm ét és sokszenvedését, — mert mindig mostoha volt a váci ember sorsa.Sokat szenvedett mindenkor tűztől, víztől, járványoktól, de mi

nél több megpróbáltatást kellett kiállania, anná l hívebben ragaszkodott az ősi hagyom ányokhoz és ahhoz a röghöz, melyeiapái tapostak.

Vissza-visszajár lelkünk a múltba. De ne sirassuk, nemerengjünk dicsőséges emlékein, hanem vonjuk le belőle a tanulságo t, merítsünk belőle hitet, bizalmat, bátorságot, erőt, hogysivár jelenünk szomorú küzdelmei között helyesen cselekedjünkés megszerezzük a szilárd alapot a boldog jövő kiépítésére!



ELSŐ FEJEZET

AZ ŐSKORBAN ÉS

A TÖRTÉNELMI IDŐK MESGYÉJÉN

lile terrarum mihi praeteromnes angulus r idet.

(A föld minden tája közüllegjobban ez a zug mosolyogreám.)

Horatius.A szak tudó sok tan ítás a szerint négy geológiai kort

különböztetünk meg földünk történetében. Az elsőben jelennek meg az alsóbbrendű élőlények, a másodikban azóriás hüllők, a harmadikban az emlősök, a negyedikbenaz emb er. Az ős- (archaikus) korban szerves lények nyom amég hiányzik.

Hogy csillagászati számokban ne beszéljünk, körülbelül kétmillió év előtt,1) a felsőm iocaen ko ráb an éghajlatunk a trópusi vidék klímájával egyezett. Csodálatos tanúságot tesznek erről a forró égöv flórájának és faunájának reánkmaradt kövületei és ásatag (fossilis) maradványai. Délszaki növények pompáztak ekkor itt mindenfelé.Pálma-erdők virágoztak, a borostyán haragos lombja sö

tétlett a hegyek ormán, lótuszvirágok tenyésztek a mocsarakb an, karcsú ba m bu sz ná d ringott a tikkasztó szellőfuvallatára. Mint m a Afrikában az Egyenlítő mellett, úgyélt a mi vidékünkön az elefánt, az orrszarvú, a zsiráf, a

! ) C harles Lyell, a m odern geológia m egalapítója, száz ötve nmillió évre teszi a föld történetét.



6 Az em beri élet Vácon és vidéké n

ze br a és a tropikus éghajlat egész szín po m pá s állatvilága.2) Az ősü nő, a barlangi m edv e és egy éb ősállatokcso ntv ázai erre en ge dn ek következtetni. A Naszál aljábanszőrös őselefánt (Eleplias primigenius) tanyázott. Ennek amammutnak (Mammoutheus primigenius) is nevezett hatal m as álla tna k csontjait a Kőh ídon túl elterült Lővi-féletéglagyár agya gábó l hoztuk m úze um un kb a, d e teljesenás at ag volt úgy, hogy nagyrészt elporladt. Egy ép m am -mutfogat a város belső területén a Kör-úton találtak a

m un ká so k, am ikor 1933 februárjában a szennyv íz-csatornát ást ák . A köz elében fekvő csonto k az érintésre szét-mállottak. Bizonyára a Naszálról sodorta le a most beboltozott patak esőtől m egd uz zad t vize. A Násznép-barlan gb an lelt ősállat-csontok 3) az ott talált emberi nyakcsigolya-csontokkal együtt jó fen ntartásúak és az előszobakőzetgy üjtemé nyéb en v an n ak kiállítva. Dr. M ajer István

tanárakosdi szénbányában d inoszauruszok kopro lü tosza i raakadt .

1912-ben az Ipar és Kereskedelmi Hitelintézet főtériúj épületének alap ozá si m un kálatainá l a negyedkori bölény(Bison priscus) nyomaira akadtak. Szarvai teljesen jó állapo tban m ara dta k fenn. A Föld tani Intézetben kikészíttettük az egész koponyát úgy, hogy most ősrégészeti ter

münk egyik legmutatósabb darabja.1934 nyarán a Váci Mészhomoktégla- és Tetőfedél

cserépgyár kav icsbán yájáb an 3 méter mélységben a kavicsréteg ben ősb ölén y (Bison sp . fossilis) m ara dv án ya ittalálták.*)

2) S z i b é r i á b a n , o r o s z h a d i f o g s á g o t s z e n v e d e t t k a t o n á i n k ro s s z e m l é k ű b e r e z o v k a i t á b o r h e l y é n e g y j é g be f a g yo t t m a m m u t o t t a l á lt a k .

Vé r o l d a t á b ó l k i t u d t á k m u t a t n i a v é r r e a k c i ó j á t é s e n n e k a l a p j á n m t g -á l l a p í t o t t á k , h o g y a m a m m u t a z i n d i a i e l e f á n t v é r r o k o n a .3) B a r l a n g i m e d v e ( Ur s u s a r c t o s ) , ő s l ó ( E q u u s c a b a l l u s ) , g í m

s z a r v a s ( C e r v u s e l a p h u s ) , ő s t u l o k ( B o s t a u r u s p r i m i g e n i u s ) , ő s d i s z n ó( S u s s c r o p h a p a l u s t r i s ) , ő s k e c s k e ( C a p r a i b e x ) , ö s r ó k a ( Vu l p e s a l o p e x ) .d e n e v é r ( M y o t i s m y o t i s ) s a t ö b b i .

4) A z á s a t a g c s o n t o k a F ö l d t a n i I n té z e t m e g h a t á r o z á s a s z e r in t1 d a r a b a t l a s . 1 d a r a b e p i s t r o p h e u s é s 1 d a r a b h a t o d i k n y a k c s i g o l y á b ó l á l l a n a k .



I. Az őskorban 7

Városunknak és környékének területén lépten-nyomon vet föl a szántóvető ekéje, a szőlőfordító kapája, a

házát alapozó gazda ásója emberi csontokat, cserépdarabokat, kőszilánkokat. Miféle embertársainknak porladozócsontjai és eszközei voltak ezek? A kőtárgy alakja, azagyagedény minősége már műveltségre vall és korhatározólehet. S ax a et ossa loquun tur (a kövek és csontok beszélnek) ugya n, d e történeti tud ásu nk m ég nem világít beeléggé a z ősid ők be, s így h as zta lan törjük a fejünket

azo n, hogy kik voltak azok , akik re a mi áldott nap un kmár több ezer év előtt sütött, akik a mi édes anyaföldünket először mondhatták a magukénak, akiknek acsontjai már évezredek óta porladoznak ezen az istenáldotta földön. Egészen önkényes és semmivel sem megoko lható föltevés Bonfini, Bél M áty ás, Vitali s a többirégi történetíró állítása, hogy Vácot egy vácinak (vacia-

nes) nevezett felsőpannóniai nép lakta.Az állati sorból kiem elkedő em bert az ön- és faj

fenntartás ösztö ne irányította. M egélhetését a termész etm ag a bizto sította: élelmét ké sze n ka pta a fák ízes gyümölcseiben, itala a patak kristály vize volt, a barlangokban lakóh ázat és m ene dék et ta lál t. K ésőbb növényirostokból és állatbőrökb ől öltözéket, csonto kbó l szerszá

mot, agancsokból fegyvert csinált. A vadat elejtette, vagym agáh oz szelídítette. M ikor elszaporodo tt a nyáj, kevéslett a legelő. A kiélt föld nem bírta eltartan i és v án d or útra kellett kelnie. Mindenkor a nap irányában, nyugatfelé haladt Ázsia pusztáiról. Amikor állatai megint lelegelték a füvet, vagy erősebb vadásztörzsek követték, terméke ny eb b földet kellett ke res nie . így jutott egy rész ük Krí

m iába s on nan a D una torkolatához. Dél felé neh eze njárha tó heg yes vidék terült el, ész ak ra sűrű erdő ség volttele farkasokkal, medvékkel és — kiéhezett vadászokkal.Most az tán fölfelé kellett ván do roln iok a D un a vö lgy én .Átjöttek Szerbián és a Nagy Magyar Alföldön föl egészVácig. Némelyik nem is men t tov áb b, ha ne m itt ma ra dt




a Duna kanyarulatánál. A lösz takaróval borított Naszálalján és a hont— nógrádi e rdős hegyek oldalain alka lm as

védőh elyet ta lá l tak az agyag os hom okbar langokban és azerdők rengetegeiben. A termékeny völgyeket elfoglalták.A legelőket felosztották egymásközt, az erdők egy részétped ig felégették, vagy kivágták, hogy ga bo ná t termeszthes sene k. Az őzet , szarvast és vadd isznót szigonyokkalé s földbevájt csa pd ák ka l ej tették z sák m ány ul. A halathoroggal és szigonnyal fogták.

M inthogy az on ba n a folyók voltak a vá nd orlá sokútjai, újabb kiéhezett em bercs ordá k jöttek után uk és kiakarták szorítani az itt letelepülteket. Ezért lett városunkközéppontja a legváltozatosabb befolyásoknak és legkülönb öző bb áram latokn ak, területe ál land ó színtere a háborús eseményeknek.

Az ember évezredek óta lakik már itt , de városunk

alap ítása csa k hosszú éve zred ek mú lva történt . Az emb eraz ősidők homályában egységes fajként jelenik meg ésmint ember kezdi meg kóborló életmódját. Csontváza ésértelmi fogéko nyság a m inde nütt ug ya na z. Idők folyamánszakadozott törzsekre, nemzetségekre, fajokra.

A z őskort a z em beri mű veltség fokai szerint, — ahasznált eszközök anyaga és készítési módja alapján —

szokás felosztani. Abból az időből, amikor még az emberi m űv elő dé s bö lcsőjében r ingott , nincsen ek és nemlehetnek semmiféle lá tható emlékeink: a fa elkorhadt, acson tot m egrágta a szú. A tem etkezés még ismeretlenvolt, a hullát nem földelték el, a sakálok vagy keselyűkfalták föl. Ab ból a korból az on ba n, am ikor a z e m ber szilárd any agb ól készítette fegyverét és szerszá m ait, már

m ar ad tak fenn em lékek, am elyekből életmódjukra és műveltségi ál lapotuk ra köve tkeztethetünk. A jégkorszakbanyúló kőkorban még tisztán ütéssel, majd pattintással állította elő az em ber kőeszk özeit és nem ism erte a tüzet.A mű veltségnek m ár m ag as ab b fokára emelked ett , amikor•csiszolta d árd áj a vég ét és csis zo lás útján formálta a bal-



I. Az ősko rban 9

tát, kalap ácso t, véső t és eg yé b ha sz ná lati tárgyait. Ezértszokás a történelem előtti időknek ezt a legrégibb perió

dusát két részre: régebbi vagy őskőkorszakra (paleolith)és újabb vagy csiszoltkőkorszakra (neolith) osztani.5)

A régebbi kőkorszak em berét a mi vidékün kön mégnem találták, d e a n ná l töb b em lékét találjuk a z újab bkőko rszakban élt em bernek a váro s belső területén éshatáráb an. N emcsak a mi m úzeum unk őriz V ácon ésvidékén lelt kőszerszámokat, úgymint szakóca, balta, véső,

kalapá cs , tovább á gabona-őr lőköveket , ag yagedény eket s aföbbi, ha nem Bu dape sten a Nemzeti Mú zeum , B écsben aFöldtani Intézet, sőt még Londonban a British-múzeum is.

A csiszolt-kőkorszakbeli em be rne k váro su nk területén és k örny ékü nkö n töb b lak óh elyét találjuk. így a Buki-szigeten felül a Kompkötő-sziget irányában húzódó halmok Du na felől eső végén az egyik kiem elkedő dom b

feltűnően vára lakú és látható an m agá n viseli az emb erikéz alkotó nyomait . A szak em ber gyakorlott szem e elsőpillanatra felismeri, hogy őskori ember olyan telephelyevolt, melyet maga a természet jelölt ki az ember tartózkodásának sz ínhelyévé . Kisvác népe valóban várnak,vártetőnek, várhelynek és sáncnak nevezi és jól ismeri ,mert gya kran k utat rajta kin cse k után . 1865-ben dr. Sta-

che Guidó bá ny ata ná cso s, aki a bécsi Földtani Intézetmegbízásából geológiai felvételeket tett, fölásta városunkna k ezt a kultúrrétegét, melyet ifj. V arázs éji G us ztá v ésSzinte Gábor 1881-ben újból fölásott és Pogányvárnaknevezett el. Világos és jellegzetes példáját látjuk be nn e,hogy milyen óvatosan járt el az ősember telephelyénekm egv álasztásáb an és milyen ügyesen tudta felhasználni

a természetadta előnyöket, hogy védelme céljaira alkalm ass á tegye. A m agá ban álló m agaslat mindenfelől megközelíthetetlen, csak egyik oldalával csatlakozik a dombsorhoz. A 120 méter hosszú és 20—40 méter széles fensík

5) A pa leo iith -pe riod us Kris ztus előtt 30.000-től 10.000-ig. az á'meneti, mezolilh 10,000-től 5.000-ig, a neolith 5,000-től 3,000-ig tartott.




na k ezt a részét fárasztó m un káv al elvág ta és az ígykapo tt árok fölé a kiásott földből sán cot emelt. A z észa ki

oldal m eredek s zak ad ék ai tel jesen meg közelí thetetlennéteszik a várat, míg a többi kevéssé lejtős oldalakat ugyancsak árko kk al vette körül és csu pán a du na i oldal felőlhagyott nyílást a kö zlek edé s sz ám ára . Azo k a védelmi,földrajzi és gazdasági föltételek, melyek szükségesek ahhoz, hogy az ember á l landóan megmaradhasson egy helyen é s ott letelepe djék : sikeres ellentállásra alka lm as

termé szetes határ , eg észség es éghajlat és építőanyag, művelés alá vo nh ató termékeny talaj, elegendő élelem ésivóvíz, mind feltalálhatók voltak a Pogányvárban; a magában á l ló szakadékos dombtető biz tos menedéket nyújtott, az ala tta folyó D un án ak akk orib an fertőzetlen vizenem csupán ivásra, hanem halászatra is a lkalmas volt ,a körülötte elterülő erdő-rengeteg bővelkedett a vadban,a fák odúi nagyszámú méhrajokat rejtegettek, a buja földönk ént kínálkozott a z állatteny észtés re. Az éghajlati viszonyok mindenesetre mások voltak, mint manapság, demegfeleltek az akkori ember életkörülményeinek.

Hasonló kedvező természeti tényezők csábították azősembert a Naszálra, Csörögre, Bangorra és városunk területén ek m ás véd elm et é s biztonság ot nyújtó pontjairais, hogy azo ko n letelepedjék és állan dó lakóhelyéü l válassza. Mikor ezeket a helyeket birtokába vette és sáncok kal hozzáférhetetlenekk é tette az ellenség részé re, arajtuk talált barlangokban vonta meg magát. Majd mikorm indjobban elszaporodott és a m űveltségnek is m ag asa bbfokára emelkedett, mert a letelepedettség és a földművelésre való áttér és em elni kezdte m űve lődési színv ona lát,m aga vájta barlanglakásait a pu ha löszben, ké sőb b pedigagyaggal kitapasztott kunyhókat épített, sőt idők folyamánelhagyta a várat, mint lakóhelyét, mert a megnövekedettlako sság a vár korlátolt területén nem találhatta m ár megélelmi szükségletét. A népesség túlnyomó része ekkor avár köré telepedett. A renge teg erdők és ha talm as rétek



I. Az őskorban 11

alkalmasak voltak a vadászatra , az ál latcsordák legeltetésére, a föld m űv elésé re, a bé ké s m un ká ra. M inthogyazo nb an minden percben tar thattak ellenség es törzsek támadásától , á tha tva a közös védelem szükségességétől ,véd- és dac-szövetséget kötöttek egymással és amikor azellenség csakugyan rajtuk ütött, bevonultak sáncaik közéés egyesült erővel védték életüket és javaikat.

Hogy a várban csak harcosok tar tózkodtak és a lakossá g zöm e a v ára k köz elében elterülő vidék en ütöttál landó tanyát, azt a le letek minőségéből valamennyi ős-telepünknél kétségb evon hatatlanul m egállapíthatjuk: mígugyanis a fegyverek legnagyobb részét a várhelyeken találjuk, addig a békés munka eszközeire mindenütt a várkörül akadunk. (Nem vonatkozik ez a szabály természetszerűen a temetőkre, melyekben vegyesen találjuk a csontvázak mellett a foglalkozásuknak megfelelő tárgyakat.)

Pogányv ár hadi eszközeit Kőhíd, V erőce és G om bás területének szers zám , edé ny és egy éb lelettárgyai egészítikki, a csörögi vár szétszórtan lakó telepesei az Akasztófadűlőben, az Agyagbánya környékén, a Mészhomoktéglagyár telepén és Sződ község ha tá rá ba n éltek, a N ászn épbarlang népességének területe Cselőte és Kösd határairaterjedt ki, Bangor vá ra V ácd uk a, Rá d és Pe nc lakoss á

gát véd te. Mindenütt erről tan ús ko dn ak az ás atás ok eredményei és a lelettárgyak egykori rendeltetésének céljai.A várak védői és a lakosság e lszaporo dása követ

keztében egymáshoz közelebb jutott te lephelyek lakóibará tságos viszonyban vol tak egymással ; é le lmi , ruházat iés közhasználati tárgyaikkal cserekereskedést űztek. Denem csup án az egym áshoz közelfekvő Pog ányv ár, N aszál ,

Cselőte , Csörög, Bangor, hanem a távolabbi Váchartyán,V ácbottyán , Váckisujfalu, G alg am ács a, Orszen tmiklós.V eres-egyház. Du nakeszi , K un dh áza s a többi lako sság a is érintkezett egymással . Ez az ér intkezés azonban nagyon nehézkes lehetett. Gondoljunk csak arra, hogy például Pogányvár Csörögtől mily m ess ze v an é s ma is — jól járh ató



1? Az emberi élet Vácon és vidékén

úton — csak hosszú idő alatt lehet ezt a távolságot bejárni. Akkor pedig életlen köfejszével kellett ösvényt vágni

az erdő vadonjában, ki kellett kerülni a meredek lejtőket,a mo csara k közt gázlót kellett keresni, az ereken hidatverni és más ezernyi akadályt elhárítani. Mindezek azonba n nem állhatták útját az em ber éln i-ak arás ána k. Az emberi ész, tudás és szorgalom leküzdött minden nehézséget. Bámulattal szemléljük az ember teremtő-erejét azokba n az alk otá saib an , melyek a kőko rszak 1,500 esztend eig

tartott kezdetleges állapotából maradtak reánk.6

)A felsorolt lelőhelyeink en talált kő- és cso nte szk ö

zökből, agya gedén yekb ől, ékszerekből és egyéb tárgyakból bízvást köv etkeztethetü nk a Krisztus előtt körülbelülnégyezer év előtt itt élt népek műveltségére, s a múzeumunk őskori termében felhalmozott anyag valóban fogalmat nyújt arról a kultúráról, mely itt évezredek előtt vi

rágzott. Az egyszerű kő kala pác sok , balták és v ésők, aSzibér iában még ma is hasz nála to s gabonaőrlő-kövek,tűzikutyák, hálósúlyo k, orsógo m bok , nyíl- és lánd zsa he gyek, tőrök, a kezdetleges obszidián- és kovakőeszközök,a csont- és agancstárgyak, a különböző alakú és nagyságúedények: agyagbögrék, kancsók, tányérok — simák, uj j -és körömbenyomásokkal, m«jd durva karcolásokkal, hul

lám vo nalak kal d íszítet tek, végül a cifra m ész be tétes ek — ,a csig ahá z- és kag ylóh éjból, korallból, cso ntbó l, állatfogakból, agyagb ól é s üvegből készült különböző alak ú ékszerek, mind az emberi értelem és munka látható kincsei.

Miként napjainkban a műszaki ta lálmányok, úgyalakíto tta át a z em be riség kultúráját a fémek felismeréses anyaguknak olvasztás és formaöntés útján való felhasz

n ál ás a. Eze ntúl a fémek vitték a főszerepet és tettékszéppé az emberi életet a művészetekben való gyönyörrel.A réz volt az első fém, m elyet az em ber meg ismert.

Az egy etem es fémkor az egy es fémek an ya ga szerint idő-6) A neolilh-periodus Európában Krisztus előtt 4,000-től 2,500-ig

tartott.



I. Az őskorban 13

rendi egy m ásután ban réz-, bronz- és vask orsza kra tagozódik. A rézkor (aeneolith), mely Krisztus előtt 2,500-tól

1,900-ig tartott, tulajdonk ép csa k átm en et volt a kők orszak-ból a bronzko rszakba, am elyh ez mérten csak ann yib anvolt haladás, hogy az ember közhasználati eszközeit mostmár n em lassú és fárasztó m un ká val faragta ki a kem énykőből és csontból, hanem a puha ércből kovácsolhatta ,mert bizony a rézeszközök alakja mindenben olyan volt,mint a kőko rszakbeli tárgyak é. V ác körn yéké n töb b kü

lönböző rézből kalapácsolt őskori tárgyat találtak, de csakszórványosan s így a rézkor emberének telephelyét a mivid ék ün kö n épúg y nem sikerült még fölfedezni, mint azőskőkorszakbeliét.

A m űvelőd és útján ha talm as lépésekkel vitte előreaz emb ert az ércöntés, főként pedig a bronzö ntvény találm án ya . A rezet tűzön o lvasztották és egykilenced rész ben

ónt kevertek hozzá. Különféle szerszámokkal, kalapácsokkal, fűrészekkel ellátott m űh elye kb en m inták ba öntve készítették a bro nztárg yak sok é s válto zato s a lakjait. A zagyagm űvességb en is előbbre halad tak és edény eiket márnem házilag csinálták, han em iparszerűleg gyártották. Asokféle formájú, jórészt fekete színű és fényesre csiszoltagyagtárgyaikat változatos geometriai ábrázolatokkal dí

szítették.Az előző kor műveltségéhez képest nem csupán azízlésük volt fejlettebb, h an em életszintjük is m ag as ab b raemelkedett . A vadászat továbbra is egyik eszköze maradtaz élelem szerzésnek és ruh ázk od ásn ak , de megszűnt főfoglalkozás lenni. G azda sági tevéken ységü kben a mezőgazdaságra és állattenyésztésre fektették a nagyobb súlyt.7)

' ) Eleinte a földet, a tálait minden gondozés nélkül használtákúgy, am int a termész et ad ta s am íg az a szolgálatot teljesen (öl nemm ond ta. A kiélt területet elha gy ták és új területre me ntek ét. Az állandó letelepülés azonban a told gondosabb művelését kívánta. Ekkorúgy pihentették a kiélt földet, hogy legelőn ek ha sz ná ltá k. Ez volt aváltakozó vagy szántó-legelő rendszer. Később minden második évbenvetetlenül hagyták, és ezzel pihentették. így keletkezett a kétnyomásosrendszer. Az állattenyésztésben nagy h ala dá st jelentett a nyájakbanvaló nevelés.



1 4 Az emberi élet Vácon és vidékén

Ruházatuk állat i szőrméből, vászonból és nemezbőlállott. A célszer űsé g mellett m ind n ag yo bb sze rep e jut itt

is az ízlésnek, amit a nag ysz ám ú tű, gom bostű, kapcsoló-tű, gom b, öv pán t és egy éb reánk m ara dt ruházati tárgybizonyít. A be retv a a szőrtelenítésről tesz bizonyság ot,miként a sz ám os a ran yb ól é s bronzb ól készült ékszer, —melyet a fülben, ny ak on , karon, ké zen , lábo n és övönhordottak, — a szépérzék fejlődését és a fényűzés terjedé sét mu tatja. E tárgyak során külön is meg kell emlé

keznünk a váci fibuláról. A bronzkor embere a lenből ésken derb ől szőtt vá sz na t a m ellen v agy a mell táján különszer kez etű rúg ós é s k ap cs os tűvel (fibula) fűzte ös sze .En nek legrégibb és legegyszerűb b alakját K özép Európába n a vác i fibula (un ga risch e Fibel) kép viseli. A pesc hie-rai típu sh oz tartoz ó formájából fejlődtek Pu lszky Fe ren cvéleménye szerint hazánk jellegzetes későbbi fibulái, me

lyek mindvégig megtartották a lapos, elnyújtott alakot.

8

)L ak ás tekintetében a bronzkori em ber nem jutottsokkal előbbre. Mint a kőkorszak végén, most is agyaggal kitapasztott, rőzséból font kunyhóban lakott. Védelmieszközei azo nb an m egszap orodtak , tökéletesedtek és dísz es eb be kk é váltak. Ezek voltak a tőr, ké s, kard, fokos,lánd zsa, csák ány , buzogány , a ruganyo s bronz-sodronyból

készült kar-, kéz- és ujjvédő tekercsek.Erődítéseik és telephelyeik a régiek m arad tak, deszo rosa bb összefüggésbe hoz ták őket egy m ással úgy, hogyegyik várból látni lehetett a másikat és jeleket adhattakeg ym ás na k nap pa l füstoszlop, éjjel tűz segítségével. ígyPogányvár könnyű szerrel érintkezhetett már Verőcével,V erőce D un ab og dá nn ya l vagy Cselőte Csöröggel, Csörög

Sződdel, Sződ Váchartyánnal és így tovább Dunakesziig,Palotáig s a többi.8) M agyarország Arch. I. 164. (A ke zdetlege s műv ű, vona ldíszes,

egységes va stag ság ú bronzh uzalbó l álló és tövén há rm as tekercset képező kap csolótűt Czirbusz Géza egye temi ta nár még mint piarista-novicius 1875-ben a Kis-érnek a Dunába szakadó torkolaténál találtaés a Nem zeti M úze um nak ajándé kozta.) A régiségtár első termébena XXVI. tábla 36. sz. a. van kiállítva.



I. Az őskorban 15

Halottaikat elkorhasztották, elföldelték, vagy kőlapokkal kirakott sírgödörbe temették. Később meghonosult ahalot thamva sztás és ezzel az urnatem etkezés . Az urnatemetők so kaság a vidékünk bronzkori nép ességé nek nagysűrűségéről tanúskodik.9)

Hogy kik voltak eze k a há rom eze r év előtt itt lakottemb ertársaink, nem tudjuk. A reán k m aradt háztar tásieszközö k, fegyverek, éks zere k s főként kopo ny ák és csontok alapján többféle a föltevés, d e e zek et semm iféle bizonyítékkal nem tudjuk alátámasztani.10) Az egykorú görögés római történetírók tö bb nép et is emleg etnek ha zá n kterületén, a történelmi idők küszöbén, de zavaros előadásaikból sem a nevük, sem a fajuk meg nem állapítható.

A vas használatával az emberiség fejlődésének egyúj és jelentős korszaka nyílt meg. Már a kaukázusi kha-bilok kezdték, de csak Krisztus előtt 1100—900 körül jutott el a görögökhöz s milétoszi hajós kereskedők hozták600 körül a D un a völgyén fölfelé a hallstatti ku ltúra he lyeire. H azá nk területére csa k a VIII. sz áz ad b an jutott.Az V. száz adig mint régibb va sk ors zak vagy hallstatti

ku ltúra virágzo tt. A kelták felléptével a z ifjabb vasko rszak , v agy L a T én e m űveltség lépett h ely ébe . Ezt az időszakot a Krisztus előtti V. századtól — hazánkban a IV.század tól Krisztus születéséig, illetve a róm ai h ódítás koráig szokás számítani.

Az egyes korok az on ba n ninc sene k egymástól élesen elhatárolva, ellenkezőleg egymásba folynak, mint a

9) N a g y G é z a B u d a p e s t é s v i d é k e a z ő s k o r b a n c í m ű t a n u l m á n y á b a n v á r o s u n k a t P e s t v á r m e g y e e g y i k l e g j e l e n t é k e n y e b b b r o n z k o r it e l e p h e l y é n e k m o n d j a . ( B u d a p e s t r é g i s é g e i VI I I . 8 8 . )

10 ) Nagy Géza vidékün k bronzkori lako sság át három különbö zőnép egyesü léséből szárm aztatja. Az őslakók települését a Krisztuselőti XIV—XII. századra teszi és azt hiszi róluk, hogy kulturális tekintetben, meg talán etnikailag is Trója m ásod ik vá ros én ak népével, apelaszg-etruszk népséggel voltak roko nsá gba n ; m ásod ik elem ének , aXII. szá za d táján keletről Áz siából be ván doro lt árja és túrán kev eréknépe t tartja ; a harm ad ik elem v éle m én ye szerint egy a Krisztus előtt

1500 körül ész ak nyu gat felől beha tolt baltv idéki árja n ép lett vo lna .<U. o. 156. A du na kes zi ása táso kró l A rch aeo l. Ért. 189 3: 263, 1889:375, 439., Hampel József: A bronzkor II. 26.)



16 Az em beri élet Vácon és vidékén

tav as z virágai. Egyik kor a m ásik nak adja át a m ag akultúráját — a traditio átadást jelent — egyik a másikon

épül fel, a kés őb bi folytatása a z előb bin ek. M indegyikhódító n ép , mint m űv eletle ne bb átv ette a z itt talált kultúrát, vagy abb ól lega lább annyit, am enny it a m aga céljairafel tudott ha sz ná ln i. Ezért látjuk a bron z és v a s veg yesha szn álatá t a hallstatti ko rban. Egy ébké nt hely és időszerint is a műveltségnek különböző fokát találjuk egyesnépeknél. így mikor Görögországban már virágzott a

bronzkori műveltség és Homérosz Trója megrázó ostromát írta pattogó hex am eterek ben , nálun k még a kőkorszak kezdetleges műveltségében élt az ember, s amikorItáliában Petra rka már lágy o lvad éko ny szone tteket írtLaurájához és az olaszok Bocaccio pajzán D ekaméron-jában gyönyörködtek, a magyar még a Halotti Beszéddöcögős mondata i t dadogta .

A hallstatti kor átmenet volt a bronzkorból a vasko rszak ba úgy, hogy va n na k akik a hallstatti korszakotezért a bron zko rba soro zzák . Ebb en a kultúráb an éltekDunántúl , — a rómaiak későbbi Pannoniá jában, — a pannó no kn ak nevez ett néptörzsek . Külön pann on népfaj nemvolt, nevük az egyes népek: peonok, azalok s a többi összességét jelentette. Nincs reá semmi bizonyítékunk, de való

színű nek látszik, hogy ezek ne k a pa nn on ok na k egyik törzse lakta városu nk vidékét a vask orszak elején. Békés,szorgalm as nép v olt ; főként vad ászattal , halászattal ésföldm űveléssel foglalkozott. Istállókat ép ítettek és azo kb anlovakat, igásm arhák at, sz am ara ka t stb. tartottak. Raktáraikban sz ers zá m ok : eke, borona, kap a, kasz a, vasvilla ,rosta, cséplő, szekér és m ás ga zd asá gi eszközö k voltak

felhalmozva. A Dunából főként tinnhalakat (Thynnus) ésszard iniák at (Trichia, Sardinia) halás ztak . A va dá sz at tárgya főként bölény, vadökör és sörényes birka volt.11)

*n ) Históriae R om an ae V ol. 11. Libr. LXV1I. ca p. 33., Jo rd a ne s:

Get 55.



I. A kelták korában 17

A kelták letelepedésév el rálépünk hazá nk és vá rosun k múltjának arra a mesgy éjére, m ely az ősidők ho m á

lyából a történeti világosság talajára visz. Ez az indogermán, (vagy indoeurópai, helytelenül árja) népcsoporthoztar tozó törzs eredeti hazájában, Ázsiában még egységesvolt, csak amikor Krisztus előtt ezer körül Európába jött,sz ak ad t három főágra. 400 táján töb b törzsük G alliábólkeletre vonult és egyes ág ak D un ántúl telepedtek le. A zózok (osones) 60-ban átkeltek a Duna balpartjára és az

Ipoly völgyében telepedtek meg.12

) A legnagyobb valószínűség szerint ezek lakták a mi vidékünket.

A görögök galatáknak hívták őket, a rómaiak gallu-soknak, ők magukat keltáknak.18) H arcias, d e nagy mű vészi érzéssel megáldott nép volt.14) Vad csatakiáltással ,trombitaszó mellett szoktak az ellenségre rontani. Kardjukat tokban, karkötő láncon hordták. Nyilat és csatabárdot

is használtak, sőt sarkantyút is. Védőeszközeik voltak apajzs, a kar-, könyök- és lábvédő, mind vasból. Vezéreiknek {öltétlenül engedelmeskedtek.15) S zerették a harcot é sezért szívesen szegődtek zsoldba is. Gyalog, lóháton éscsatakocsikon hadakoztak.16) Nyakukon aranykarikákat(torques) viseltek. Béke idején községekben tömörültek ésvárosokat alapítottak. Nem zárt, hanem nyilt helységek

ben laktak erdők mellett és folyók közelében. Házaikatfából vagy sárral betapa sztott sövé nyb ől készítették. Kö rülöttük volt a g az da sá gu k. Fejlett földm űvelésük volt,m ár m esterséges trágyát is alka lm azta k. A z árpát és ha j-

12) Jus tinu s: H istoriarum ex Trogo Pom psjo Libri XXXV. ca p. 4 .,8 ) A kelta szó saját nyelvükön azt jelenti, amit a görög:

l0 X £ X T } 5 , X Í X Í J T O J = paripa, futtató ló, lova s. V alóba n jó lova sok voltak.u

) O k szegték be városövvel a Dun a-vona lat, ők alapították Budát (Aquincum). Ószőnyt (Brigetio). Győrt (Arabo), Bécset (Vindobona)stb. A két utóbbi csakúgy mint a Duna (Danuv-io-s), napjainkig megőrizte tőlük kapo tt nevé t. A bójok ad ta k nevet Cse hors zág nak (Bojer-heim, Böheim. Bőhmen.)

15 ) Július Cae sar : Commentarii d e bello Gallico II. 29. , III, 22. ,VII. 40.

1 6) Polübiosz: Historiarum libri II. 22.. 28.



I. A rómaiak idején 21

szóva l egész m űveltségét és m eglá ssuk belőle, hog yan

élt az ember két évezred előtt Vác vidékén.*

Az a nagy kultúra, mely itt a kelták idejében kereknég yszá z éven át virágzott, részbe n beolva dt a róm aiba,romanizálódott, részben elpusztult. A rómaiak a mi vidékün ket Krisztus után 90 körül szállották meg.20) Felhasználták a kelták sáncait és mesterségesen rakott földvárait,

melyeket minden törzs a mag a véd elm ére em elt. Az ób uda iA quin cum ot úgy vették birtoku kba , hogy egy részét körülsáncolták a maguk számára, a másikat pedig meghagytáka bennszü löttekne k. Sz en ten dré n (Ulcisia castra ) a keltatelep 80—90 centiméternyire van a római vár alatt, a kétnép temetőhelyei pedig egymás mellett.

A rómaiak csak a Dunáig hatoltak elő. Ennek szé

les med re volt a b irodalom ha tárv on ala, a limes, m elynekgondozása ál landó érdeklődésük tárgya volt . A balpartonlakó jazygo k folytonos betörés ei miatt m egerősítettékugyan, de a Duna túlsópartján emelt erődítményeik és abeléjük helyezett csa pa tok nem bírták a barb árok tám adásait meghiúsítani. A 166-tól 180-ig tartott markomann-háb orúb an, — melyet M arcus Au relius császá r szem élye

sen vezetett, — sikerült a barbárokat a Duna balpartjárólkiszorítani. Ettől az időtől ke zd ve a róm ai erőd ök ren dsze re a Du na balp artjára is kiterjedt és kibővült a birodalmi határ, melynek védelmi vonala a balpart előretolterődéiből, a jobbparti erődökből és a dunamenti főút katonai ál lomásaiból ál lott . Az állomásokat összekötő hadim űveletet a contra castrum ok ren ds ze re eg észítette ki.

D iocletianus csás zár 293. no vem ber 5-én kelt ren de letekö ve tke ztébe n tíz milliare (róm ai m érföld, vag yis két földrajzi m érföld) táv olságn yira szilá rda n épített vá ra ka t em eltek. 1. V alentinian us csá szá r (364—378) p ara n cs ár a azerődítmények egész sorát építették. C sak olyan kiseb berődök voltak ezek , m elyek a megfigyelő őrség befoga-

*) Tacitus : Annales Libr. I. cap. 16.



I. A kelták korában 19

ábrázolná, pedig ezeket az érmeiket még a római érintkezés előtt Krisztus előtt 60—45 közt, Biatec fejedelemkoráb an verték a bójok. Szab ó S ánd or tótfalusi ga zd a1903 őszé n közel ezer da ra b ilyen ezü stpén zt talált. (40da ra b jutott belőlük m úz eu m un kb a is.) A Krisztus után1. század beli kelta érmek m acedó ni és római m intákra

készültek.A kelták vallása a természeti tüne m ény ek istenítésevolt. Papjaik, a druid ák, szentelt berke kben m utatták b eaz állati és emb eri vé ráldo zataik at. M egjósolták a jövőtés hirdették a lélekvándorlás tanát. Az istenek és hősöktetteit költőik, a bá rdo k éne kelték meg . (Legism ertebbköztük Os szián. A költemén yek közül Szent Grál és

Artúr [Artusz] király mon dája.) N eve zetes szere pü k voltaz európai élet szellemi áramkörében.1 ' ) Volt idő, amikora világ nép esség éne k negyed részét keltóknak hívták.Területileg Európának legnagyobb része az ő hatalmi éskulturális kö rükb e esett s no ha a L a T én e korszak ot arómai hódítás koráig szokták számítani, kultúrhatásuk befolyással volt a né pv án do rlás népeire (a frankokra, ale m an -

nokra s a többiek re is) és mint gallo-római hag yo m ány mégévsz ázad oko n át fennmaradt a középkor m űvé szetében .Nyelvüket még m a is négymillió em be r besz éli, mert kése iutódaik ma is élnek Angliában: Walesben, Ulsterben ésa skót hegyek közt, a sz ab ad Írországba n és a franciaBretagn eban , sőt kivánd orlás útján A m eriká ban és Ausztráliában is.18)

H atalm as kultúrájuknak csak ha lav án y fénye jutottel a mi terüle tünkre, mert az itt élt kelták an ya gi és szellemi műveltség tekintetében nem álltak oly magas fokon,mint a dun ántúliak, vagy épe n azo k, akiket Julius Cae sar Gal-

1 7) Tud ásra vágyó, gondolkod ást kedvelő és vitatkozni szerető

nép voltak, — jegyezte fel róluk Slrabo.1 8

) Az Északamerikai Egyesült Államok lakosságának a fele —körülbelül husz onh ét millió — kelta szá rm azá sú. Írországban négy

millió, An gliában két millió. Au sztráliáb an két millió, Breta gneb annéhány százezer él. (C. I . O'Donnel: Die Weltherrschaft. Wien, 1928.)



20 Az em beri élet Váco n és vidékén

liában meghódított. Őstelepeink közül csak a bangori és kosd-cselőtei va n töb bé -ke vé sb bé feltárva, a több iben végeztünk ugyan pró baá sáso kat, de eddig csu pá n a kő- és

bronzkorszak emlékeit találtuk bennük. A Bangor kő- ésbronztárgyait túlszárnyalják a vaskoriak, s hogy ezekvalób an a kelták hagy atéka, azt kétségbevo nhatatlanulbizonyítja a ban gor szó je lentés e, mely egy szersm ind megerősíti a hely rendeltetését is. Értelme ugyanis: é lősövény,kerí tés, vagy hegyes halom, csúcs, magaslatok és hegycsúcsok sorozata. A Cselőtepart, Elsőmező vagy Alsóvető

dű lőb en fekvő s a dr. H ub er József tulajd on át tevő Mi-hály-tanyáig terjedő szántóföld valóságos kincsesbányájaaz őskori síroknak. Ezen a területen, mely Tóth Sándorkosdi ga zd a tulajdona, a N emzeti M úzeum kiküldötteiBella Lajos és Fettich Nánd or 27, K und Elem ér miniszteri osztálytanácsos több, mint 39, Tóth gazda közel 200sírt tárt fel.19)

Egy összeomlott világ bámulatos kultúrája bontakozik ki ennek a gazdag sirmezőnek feltárt romjaiból éskél új életre beszélő emléktárgyaiból. Minthogy ezekm indeg yikéh ez egykori tulajdo no saikn ak sokféle emb eriérzése : öröme és bánata , vágya és akara ta , á lma és küzde lm e ta pa d, fogalmat nyújt gon dolko dásuk ról, cselekedeteikről, életükről. F elsoro lásuk és ism ertetésük külön

könyv anyagát tenné s így lehetetlen erre kitérnem. Nagy ob b részük B ud ape stre került, de jelen téken y a z is,am ely a mi m úze um un kb an látható. Még így is alkalm asarra, hogy eloszlassa az évezredes homályt és megalkothassuk belőlük a hatalmas kelta nép háborús és békéséletét, foglalkozását, iparát, m űvész etét, po m pas zerete tét.

19) A vá ci út keresztje mellett fekvő s a k os di pinc ék fölött elterülő két kataszteri hold szántóföld a kataszterben Cselőtepart II . dűlőnevet viseli, a telekkön yvben Elsőm ező-dűlő a neve , népiesen pedigAls óve tö. K atasz teri he lyrajzi s zá m ai 3013/1 és 3013/2, telekkönyvi2108/a/2 és 2109, a rajt lévő h áz 295 nép sors zá m nak va n jelölve.Csikány Sám uel gaz da szom szédtelkén szintén több sírra aka dtak.Kund Elemér e sírmezőn végzett ásatá sairó l monográfiát készül kiadni.



I. A rómaiak idején 21

szóva l egész m űveltségét és m eglá ssu k belőle, hog yan

élt az ember két évezred előtt Vác vidékén.*

Az a nagy kultúra, mely itt a kelták idejében kereknég yszá z éven át virágzott, részbe n beolva dt a róm aiba,romanizálódott, részben elpusztult. A rómaiak a mi vidékün ket K risztus után 90 körül szállották meg.20) Felhasználták a kelták sáncait és mesterségesen rakott földvárait,

melyeket minden törzs a mag a véd elm ére em elt. Az ób ud aiA quin cum ot úgy vették birtok ukb a, hogy egy részét körülsáncolták a maguk számára, a másikat pedig meghagytáka bennszü löttekne k. Sz en ten dré n (Ulcisia cas tra) a keltatelep 80—90 centiméternyire van a római vár alatt, a kétnép temetőhelyei pedig egymás mellett.

A rómaiak csak a Dunáig hatoltak elő. Ennek szé

les med re volt a b irodalom ha tárv on ala , a limes, m elynekgondozása ál landó érdeklődésük tárgya volt . A balpartonlakó jazygo k folytonos betöré sei miatt m egerősítettékugyan, de a Duna túlsópartján emelt erődítményeik és abeléjük helyezett csa pa tok nem bírták a barb árok tám adá sa it m eghiúsítani. A 166-tól 180-ig tartott ma rk om an n-háb orúb an, — melyet M arcus Au relius csás zár személye

sen vezetett, — sikerült a barbárokat a Duna balpartjárólkiszorítani. Ettől az időtől ke zd ve a róm ai erőd ök ren dsze re a Du na ba lpa rtjára is kiterjedt és kibővült a birodalmi határ, melynek védelmi vonala a balpart előretolterődéiből, a jobbparti erődökből és a dunamenti főút katonai állomásaiból állott. Az állomásokat összekötő hadimű veletet a contra castrum ok ren ds ze re eg észítette ki.

Diocletianus csá szá r 293. nov em ber 5-én kelt rend eletekö ve tke ztéb en tíz milliare (róm ai m érföld, vag yis két földrajzi m érföld) táv olságn yira szilá rda n épített vá ra ka t em eltek. 1. V alentinian us csá szá r (364—378) pa ra nc sá ra azerődítmények egész sorát építették. C sak olyan kiseb berődök voltak ezek , m elyek a megfigyelő őrség befoga-

*) Tacitus : Annales Libr. I. cap. 16.




d ás ár a szolgáltak, hogy a z össz eköttetést fenntartsák a

m ásik parttal. Ilyen volt a mi bo lhav ári bu rgus un k is,melyet Lupicinus tribunus épített. Terjedelmes falaibólkövetkeztetve 4—500 római katona állhatott benn őrséget.A du na bo gd án yi Cirpi (Cirpimansio vagy Ptolom aiosz szerint Kárpisz castellum) a Pogányvár ellen épült.21)

Noha a róm aiak a D un akan yaru lat balparti részét isha talm uk ba hajtották, nem tartották áll an dó an birtokuk

ba n. A z itt talált és behó dolt v agy sz öv etség essé vált népek intézményeit nem pusztították el, sőt tovább fejlesztették, így a z ut ak at javították, a földeket tov áb b is mű velték és a többi.

A ró m aiak ka l és keltákkal egyidejűleg több m ás népis lakta városunk területét.22) A Krisztus után i első szá

za d közepén Lengyelország észak i részéről , Szarmáciából,a szkítákkal rokon szarmaták költöztek a Duna-Tisza közére. Egyik harcias és művelt törzsük, a jász-jazyg, Vácés az Ipoly folyó m enté n telep ede tt le. Pto lom aiosz nyolcvárosuk nevét jegyezte föl, ezek közt elsőnek Vácét (Us-cenum—Uscen—Waitzen—Vác) .23) Városunk és környékéne k edd igelé föltárt ku ltúrrétegei nem ny újtan ak biztos

adatokat annak megállapítására, hogy az egyes őstelepe-ke n miféle n ép la k ot t? M inthogy a tele pü lés föltételeimindenkor egyformák voltak, ha alkalmas volt a hely, azújonan jöttek — valószínűleg vitézebbek voltak és öldöklőfegyvereik is tökéletesebb volt — kiirtották vagy rabszolgá ikk á tették a z itt talált n ép ek et é s a z így elfoglalt v agya menekülők által elhagyott erődítéseket és telepeket bir

tokukba vették és egyszerűen beleültek a készbe. Összes2 l) A m ansio a lalin m aneo igéből szárm azik. Jelentése mara

d á s , tartózkodás, időzés, szállás. A francia maison (ház) is innen vctlea nevét.

*") A szkíták hár om év szá za do s m agyarországi uralm a a Krisztuselőtti VII—III., a sz arm ata -já sz ok é a K risztus u táni 1—IV. sz áz ad raterjedt.

M ) Claudius Ptolomaeus Libr. III . cap. VII. pag. 71.



I. A jászok a'atl 23

telephelyeink igazolják ezt, mert legtöbbje mindegyik korsza kb an szerep el. Ezért az tán — különb öző korok lelettárgyainak ö ssze kev ered ése következtében — nem tudhatjuk, hogy melyik őstelep ünk volt lakóh elye a jászo knak, akik közel négy évszázadon át tartották hatalmukban a mi vidékünk területét is. Csak föltevés az, hogy aharcias jász katona a Hétkápolna dombjáról nézett farkasszemet a bolhavári burqus római őrszemével.

A szá m űz eté sre itélt Ovid ius élé nk színek kel festi leaz iráni nyelvcsaládhoz tartozó jászok öltözetét, fegyvereit és had i szok ásait. Főerejük lov ass ág uk ba n volt. Egykézzel több lovat is vezettek és nagy gyo rsasággal tudtakelőremen ni, vagy visszav onu lni úgy, hogy az ellenségnem bír ta őket üldözni. A va s ism eretének hián yá ba napró dar ab ok ra vag dalt lók örm ök bíl készített mellvértethasználtak. Ezeket az ingeikre egymás fölé varrt pikkelyeket kicsiszolták úgy, hogy a nyilak lepattantak róluk,mint a páncélról és ellenálltak a kard vágásainak is. Tám adó fegyverük rövid gyilokból, hos szú lánd zsá bó l, n eh ézíjból és nyilakkal telt tegezből állott. A nyílvesszők he

gyét halcsontból csinálták és m éregbe áztatták. Fo drostömör szakáluk, fésületlen hajuk, torzonborz alakjuk ijesztőbenyom ást keltet t az el lenségben. A m m ianu s M arcellinus,aki mint sz áz ad os harcolt a jászo k ellen és mint sze m tanú tábori ágyában írta le a korabeli eseményeket, aztmondja róluk, hogy szilaj természetű nomád nép volt éssohasem hagyta el mozgó táborát, az ökrök által vonta

tott és sátorként fedett nag y sz ek er ét: álla nd óa n a b b anlakott, abban aludt, abban evott, abban nemzette, szülteés nevelte gyermekeit.24) Hogy a jászok valóban nomádéletet éltek, azt jellemzően örökíti meg a nevük is: meta-na stae jazyg es (vándorló jászok). I tteni m egtelepü lésükalatt azonban már voltak állandó lakóhelyeik. A legnagyobb való színű ség szerint m egszállták a régi lak os ság

erődéit, mert ezek a halm ok és m este rség ese n rakott föld-S4) Rerum gestarum Libr. XXIX. cap. VI.




várak vol tak a bennlakók menedékhelyei . AmmianusMarcellinus jegyezte föl róluk azt is, hogy a római katonák a menekülő jászokat viskóikba és gerendákból épített h áz ai k b a köv ették és a há zaik fedeleit rájuk gyújtották.25)

A rómaiak és más ellenséges törzsek ellen egyarántvédekeztek. Egy 15 mérföld hosszú, 6 méter széles és 3méter mély árkot vontak a Duna és Tisza közt. mely a

N aszáltól Tiszap olgárig terjedt. Ezt a h at al m as erődítménytnevezték el a babonás szláv népek Csörsz-ároknak (Cser-tovszki járek), mert az ördög alkotásának hitték. A mar-komann-háborút követő békeszerződésben arra köteleztékmagukat, hogy a rómaiak részére évenkint nyolcezer főnyilovas katonát állítanak ki.

371-ben a rómaiak egy nagyobb erődöt (castra prae-

sidiaria) kezd tek em elni a qu ád ok földjén. G abinius . aquádok királya, követség, majd nyilt ellenállás útján eztmegakadályozni igyekezett . Maximinus, Pannónia kormányzója, a quádok panaszának elnémítására Gabiniust kíséretével együtt barátságos ebédre hívta és az ebéd végénvala m enn yiü ke t orozva meggyilkoltatta. A vendégjog e vérlázító m egs értésén ek hírére a qu ád ok tüstént szövetkeztek

a jászokkal és szarmatákkal. Hir telen átúsztak a Dunáté s az ara tó m un ká va l elfoglalt em bere ket legyilkolták, barmaikat elhajtották, két légiót egymásután megsemmisítettek, a falvakat, nyilt hely eket fölprédálták. 374 tav asz ánValentinianus császár személyesen indult egész erejéveia Dunához, hogy megfenyítse őket. A nyarat Carnuntum-ban töltötte, de Merabaudes nevű vezérét előre küldöttea quádok e l len, míg maga derékhadával Aquincumbasietett, a flotta hajóiból hidat köttetett, átkelt a Dunán ésm ás oldalról, mint M era ba ud es , a jász ok földjére lépett.Ezek hegyeikről rémülve látták földjükön a római sasokat.A katonák az asszon yok nak, aggoknak, sőt csecsemők-

*) Rerum gestarum Libr. XVII. cap. 13. pag. 126.



1. A ász ok alatt 25

nek sem kegyelmeztek és fölgyújtották a barbárok hajlé

kait, aztá n minden vesz teség nélkül visszatértek. A csá -uzár egy ideig még A qu incu m ba n m arad t seregév el. Itttalálták őt a jászok köv etei, hogy bék ét kérjenek . A csász ár az elibe bocsájtott köv eteket oly hitvány né pn ek látta,hogy körny ezetétől azt kér dez te : Vájjon m ind ilyenek-ea jászok ? És midőn vá laszul azt ny erte, hog y : az egésznem zet legjelesebbjei állana k előtte, hara gra lobb ant és

ha ng os an felkiáltott: „Engem a balvég zet emelt róm aicsászárságra, amidőn i lyen hitvány, alávaló barbár népnem maradhat békén a maga hazájában, hanem fegyveresen tör a római birtokra és ellene ha dra kelni m erésze l".A császár annyira felingerült és a hangos beszéddel anyi-nyira m egerőltette m agát, hogy tüdeje m eg sza ka dt. Orrán,száján kibugyant a vér és ott hely ben meg ütötte a guta.(375. no vem ber 17.) A jászok ellen szem élyese n harcolóAm mianus M arcellinusnak ebből az előadásábó l2 6) látjuk,hogy a Dunak anyarulat baloldalát — tehát városu nk vicé ké t — lakó nép ek alapjá ban bék és hajlamú állat tenyésztő és szán tóv ető nép volt, mely csak szükség ese tén váltotta fel a földművelés békés eszközeit az öldöklésgyilkos fegyvereivel. Akár több-kevesebb függetlenségben,akár a rómaiakkal függő viszonyban élték háborúkkal

gyakran megszakított é letüket, nem szabadulhattak a római civilizáció jótékon y h at ás a alól, bárho gy is ragas zkodtak sajátos nemzeti műveltségükhöz, melyet azonban— fajuknak eltérő léle ka lka ta miatt — a róm ai kultúramégsem tudott teljesen megváltoztatni. Környékünk keltarómai kultúrájának érdekes emléke az a múzeumunk római tárgyak csoportjában kiállított kétkerekű kocsit ábrá

zoló feliratos kőtábla, melyet városunkkal szemben a pilisihegyekben talál tak.

Hogy a róm aiak érintke zése az itt lakó ba rbá r népek : a kelták, jászok s a többi között sűrű volt, igazoljákaz itt-ott felbukkanó római lelettárgyak (mogyoródi római

**) Rerum gestarum Libr. XXX. cap. VI. pag. 494.



26 Az emb eri élet Vácon és vidéké n

bro nz ed én y é s a többi), d e főként a v árosu nk és környé-kény talált terra sigillata edények, valamint a római pénzek nagy sokasága. Kétségtelen bizonyítékai ezek annak,hogy területünkö n élénk keresked elmi élet volt és, hogyaz ellenségeskedés szünetelése idején a rómaiak iparcikkeikért elcserélték és pénzükkel megvásárolták a barbárok terményeit. Érintkezésük legrégibb idejében Aquileián

át szállították ide árúikat, főként vörösmázas agyagedényeiket (terra sigillata), melyek a beléjük nyomott fazekasbélyegektől kapták a nevüket. Később már Aquincumbanállítottak fel egy nag y fazek astele pet, m elynek gyártm ányaival elárasztották a dunai provinciákat.27)

*

A rómaiak és kelták virágzó műveltségét elsodortáka népvándorlás szennyes hullámai. Üj népek jöttek. Harciasak és kegyetlenek. Feltartóztathatatlan áradatuk végigsöpö rt egész Euró pán . H azá nk fogta fel tám ad ása ika t é s csa kam ikor sikerült ezt a véd őv on alat áttörniök, áram lottaktovább a Dunakanyarulaton át , mint egy országúton. Elfoglalták és m egs zállták ugy an V ác vidé két is, d e itt csa kideiglenesen rendezkedtek be; a végleges megtelepedésgo nd ola ta távo l állt tőlük, mert tartan iok kellett attól, hogyaz utáno k nyom uló népek rájuk tám ad na k. Egy nagycsa tatér volt ez, melyen álla nd ó volt a harc, hábo rú, zsák m án yo lás , ah ol kü lön bö ző fajtájú nép ek, egy m ástól független nemzetek verődtek össze és gyilkolták, irtották pusz-lították egymást. Hunok és longobárdok, avarok és frankokután szláv tözsek tartottak itt ho ssza bb -röv ideb b ideig

pihenő t és eg ym ás után vették birtokukb a az előbbi korokból már ismert teleph elyek et, vagy mellettük ütöttektany át. No m ád né p volt valam enn yi, sátor alatt lakott,rabolt és fosztogatott. Nap , n ap után bu kk anu nk sírokraés különféle leletekre, d e a külö nbö ző kultúrelemek keve red ése köv etkeztében ezek az em léktárgyak nem kor-

' ) Kuzsinszky Bálint: Budapest régiségei XI.



I . A népvándor lás korában 27

meghatározók és nem alkalm asak an na k a m egál lapí tására ,hogy melyik nép hagyatékához tartoznak.28)

Mithogy egyé bké nt ez alk alo m m al arra terjed ki avizsgálódásunk, hogyan éltek ezek a népek itten, milyenm űveltségi fokon állt a z e m b e r? — eg ész röviden arra

utalunk, hogy mint harcos népek élelüket egymás elleniha da ko zá sb an töltötték, d e azért nem voltak m űveltséghíjján; volt mű vészi érzésü k, d e készítm ényeik m ess zemaradtak a rómaiak és kelták iparművészetétől; szerettékaz ékszereket, de ezekh ez csak mint had izsák m ány ho zfutottak. A népek életében rövid néhány száz éves uralmuk emlékét szórvány os lelettárgyak őrzik m úz eu m un kban, mert a folytonos háborúságban egyik nép kiirtotta aa m ásika t, elpusztította lak ásait é s feldúlta sírjait úgy ,hogy nyom uk is alig m ara dt. Vég re egy ezre dé v utánfelcsiilámlott a régi kultúrák romhalmazainak ormán SzentIstván birodalmának ragyogó keresztje.

" ) Csak a hétk épo lnai sírmezőt említem . Enn ek lelettérgyaiíHam pel előb b a honfoglaláskori em lékek közé sorozta és a IV—X. század közé helyezte, későbbi tanulm ánya i során az onb an a régibb középkor em lékeinek mondja és korukat a VI—IX. sz áz ad közé teszi. Sokat

nyomoztam mag am is , sok szak em ber vélem ényét kikérdeztem, dekiderült, hogy ők maguk sem tudják. Ami azonban az előbb mondottak alapján nem válik szégyenükre.



MÁSODIK FEJEZET

A HON FOGL ALÁ S IDEJÉN ÉS AZ ÁRPÁDHÁZIKIRÁLYOK KORÁBAN

Mikor azt hallották volna.Hogy a Duna jó viz volna.Lakófölde nagy jó volna,

Hogy annál jobb sehol nem volna :Egy kevetct választanak,Dunalátni bocsátanak.Hogyha bizont mondhatnának,ök e földre beszállnának.

Kevet juta Duna mellé,Földet, fivet megszemlélé,Duna vizét is megkímlé.O magának jónak í télé.

Ének Pannónia megvételéről.

A népvándorlás kezdetét a hunoknak Európába valóbetö résé től, 375-től szo ká s szám ítani. Ekkor kereked tekfel a Volga mellékéről. 378-ban megverték a bizánci császár had ait Drinápoly mellett, de a köv etkező évben kiverték őke t Tr áciáb ól és erre és za k felé vették útjokat.381-ben elérték a Tiszát és 406-ig m egszállták a D unavo na lát V áctól Z im ony ig. 452 be n a D uná ntúlt is elfoglalták. Utánuk a németség uralma következett. Előbb a hatalmas gepidák foglalták el a Duna-Tisza közét, majd aVI. sz áz ad első felében a lo ngo bárdo k jöttek. 568-ban azav aro k alap ítottak itt erő seb b országo t. U ralmuknak Nagy

Károly frank király vetett vég et a VIII. sz áz ad b an NagyKároly és Ném et Lajos királyok rajnai tartomán yaikbó lm iniszterialisokat, vagyis fegyveres és m un ká s szolgákatkü ldtek ide . Ezek és a Nyitra vidé kérő l ide mene kült hűbéres morva-szlávok művelték itt a VIII. század végétől,a földet. Honfoglaló őseink az ő eszközeiket használták



II. A honfoglalók idején 29

az új talajon és az új éghajlat alatt saz addig itt szokásos három nyomású művelési módot1) továbbra is megtartották, noha nem voltak mezőgazdasági ismeretek híjján.

A földművelést még régi hazájukban a bolgároktól tanulták, de kev éssé gyakorolták, mert m éltatlanna k tartottákm un ka által m egszerezni azt, am it fegyverrel is elveh ettek. Mint állattenyésztők érkeztek ide és csak letelepülésük után váltak földművelőkké. Sok lóval, nagy szarvasm arha-csordákkal, m egszá m lálhatatlan juh- , kecske- , ésbaromfival jöttek. A vagy ont a m arh aállo m án y képviselte.2)

Kiváló gondo t fordítottak a lóten yés ztésre nem cs up ánazért, mert lov asn ép voltak, h an em azé rt is, mert a lóhúst eled elne k s a lótejet italnak ha sz ná ltá k. A pró, szívós, gyors lovaik voltak. A sza rva sm arh ák at teherh ordásra,alkalmazták, húsukat és tejüket fogyasztották. A bivalyokat ők és előzőleg már a hunok hozták Európába. Vontatás ra ha szn álták . A b ivalytej kedvelt italuk volt. A

teherhordásra haszn ált tevéket is az ősh azáb ól hoztákm aguk kal. (Csak a XIII. sz áz ad ba n tűntek el háziállataikköréből.) Ismerték a m éh észe tet is. Erd őírtás nélkül isóriási területek álltak rendelkezésükre, a csikósok gulyások és juh ászo k nagy kiterjedésű pu szták on pásztorkod hattak. A szántás és aratás is kezdetleges módon történt.A földművelés szerszáma a faeke volt. Ismerték a csép

lést és ny om tatást. Csak kölest és árp át term esztettek.Ezeket csű rökben és verm ekb en raktak el. Ismerték akendert, komlót, borsót, tormát,almát,körtét satöbbit. Földjeiket azonban nem maguk művelték, hanem szolgáikkal*dolgoztatták, míg ők m agu k ka lan do zá so kb an töltöttékidejüket főleg azért, hogy minél na gy ob b zs ák m án yt ésminél több rabszolgát ej thessenek . A rabszolg ákat aztán

' ) E z a rendszer abból élit, hogy a dűlőket a föld minőség eszerint három osztályba sorozták és v áltako zva vették m űvelés alá. Eyyrészét nyári mű velés alá vették tavaszi szán tással-v etésse l, azu tán atéli m űvelés következett őszi s zántá ssal-ve téssel, a harm adik ugaronmaradt, hogy a föld pihenjen.

!) A marha szó ősi ér telme vagyon.




vá sá rra vitték csakú gy, mint az állatok prémjét és élénkcserek eresked ést űztek velük. H ázak at azo nb an nem építettek, h an em sátort ütöttek, mert élt m ég lelkükben az

ős ha za pu sztáin ak ké pe . De a fából és állati bőrökbőlkészült sátraik nem d aco lhattak az év száz ad ok viszontagság aival, minélfogva hiáb a kere ssük telephelyeiket,így váci telephelyük emléke sem maradt fenn, noha tudjuk, hogy Árpád a pá nk és vezérei jártak a vidékünk ön.Bo tondo t állítólag itt tem ették el a V erő ce folyó mellett.Tartózkodásuk emléktárgyai a múzeumunkban őrzött

ezüst be rak ású Nagy Károly korabeli norm ann típusúkard és két darab zománcos ezüst szíjvéglemez.3)

Honfoglaló eleink harc ias szellemű, de művelt lovasnép volt. Sajátos kultúrájukat még régi hazájukból Etelközből (Atelkuzu) hozták magukkal. Fegyvereiket és ruháik at m aguk készítették és díszítették. Egész Közép-E uróp áb an nekik voltak a leghíresebb fegyverkovácsaik ésötvösm űvészeik. M inden hadi erényben jeleskedtek. Ahosszú és enyhén görbülő ősmagyar szablyát ügyesen ésbiztosan kezelték. Ezen, és fi kétélű egyenes pallos-szerűkard on kívül a nyíl és íjj volt még ve sze de lm es tám ad ófegyverük. A bőrből készült pejzs, sisak és ing volt ösz-szes védőeszközük.

A honfoglalók ruhájuk at, — m elynek ősi nyelvenmez volt a ne ve , — állati bőrből, hr.omabb nem ét. — azúgynevezett aba posztót — fehérszínű báránygyapjúból, azinget, gatyát és egy éb alsón em űt kend erből nyert vászo nbólkészítették. A tetején kicsúcsosodó karima nélküli föveg,melyet süvegnek neveztek, bőrből vagy nemezből készüli.Felső ruháiknak sokféle neme és neve volt : suba, bunda,guba, szűr, szokmány, zeke, mente, ködmen, attila, dol

m ány s a többi. A nők felsőtestét ho sszú , b ő és szétálló k abá t-féle födte. Egyik vállá tól a túlsó old alon levő csípő irá-

3) Nagy G é z a : Karoling-k ori ka rd (Arch. Ért. Ujf. XXVI. 129.).Pa uls en P é te r: Magya rországi viking leletek (Buda pest, 1933). 35 és53. Mindkettő rajzban is bem utatja ezt a Csörögben talált kardu nkat.



II. A honfoglalók idején 31

ny áb an hasítv a volt és a ha síték szeg élye dísszel volt ellátva. A köznép viselete kifordított birkabőrből készült suba,

szűrkankó vagy felálló gallérral ellátott bekecs, — a székelyek által ma is viselt és harisnyának nevezett — testhez feszülő szűk nadrág és csizma. Csizmáikat, valamintlószerszámaikat bőrből készítették, a kengyelvasat és zablát va sb ól. K arperecet nők és férfiak egy arán t viseltek.Sokféle dísztárgyaikat az állat- és növényvilágból vettmintákkal, valamint mértani alakokkal ékesítették. Ismerték a rovásírást. Foglyaikat és marháikat számrovásokkaljegyezték föl. Halottaikat eltemették. A lovas-sírok mutatják, hogy a harcosok mellé fegyvereikkel együtt odahelyezték a torukon feláldozott és sülten megevett lovaikfejét, lábszárcsontjait s a többit is. Egy istent imádtak, ahadak istenét. Törzsszervezetük és alkotmányuk fejlettjogi érzékről tesz tanúságot.

Mikor a magyar megvetette a lábát ezen a területen,melyen előtte annyi nép pusztult el, szilárd talajra lépett.4)Az új haza földje természeti tulajdonságainál fogva kedvezett pásztorkodó és földművelő életmódjának, erre rendezkedett b e és ezer esz ten dő n át ez is m arad t a főfoglalko-zá za . A keres ked ést — c sak úgy mint az iparűzést —m ás nációkra bízta. Az ország nagy részét akk or mégsűrű erdőségek borították és a talaj nehezen volt művel

hető a kezdetleges eszközökkel. A föld gazdasági hasznosítása kedvezőtlen volt a háborúk miatt, melyek az emberimunka gyümölcsét elpuszütották.

Az erdő eleinte szabad volt, csak később lett a földbirtok tartozéka s ekk or kez dték feltörni, hogy a m ezőga zd asá g céljaira felha szn álha ssák . A XI—XIII. szá zad ok ban ezek voltak hazánk erdei fái: tölgy, cser, bükk, gyertyán,

4) Úja bba n tévesnek tarljék a régi tanítást a m agya rok ázs iaieredetéről és m indjob ban tért hódit az a felfogás, hogy a m ag ya rsá geuróp ai sz árm az ás ú. Ügy mondják, hogy m ég a történelem előtti időkben levált a finn-ugor néptö rzs ugor csoportja é s elván dorolt k eletre,ahol Krisztus születése táján egy Ázsiából előtört török néppel olvadtössze .



32 Az embsri élet Vácon és vidékén

jeg en ye , fenyő, nyir, nyár, éger, szil, há rs, juha r, kő ris,fűz, bodza, kökény, mogyoró. A gyümölcsfák: dió, alma,körte, cseresznye, meggy, szilva, berkenye, gesztenye, som,

Fzeder. Művelték a szőlőt. Termesztettek búzát, rozst, árpát, zabo t, tönkölyt, kölest, hajdinát, Szen t L ászló korátólkezdve pedig lent és kendert is. Konyhakertészettel isfoglalkoztak: babot, borsót, mákot, vörös- és foghagymát,paprikát termesztettek. A Szent Gellért-legendából tudjuk, hogy sz ára z és vizi m alm ok ban őrölték a gabonát.Rogerius kan on ok leírásából pedig arra köv etkeztethetünk,

hogy a tatárjárás idejében m ár fejlett ga zd asá gi viszonyokvoltak.6)

Az állattenyésztés leggyakoribb tárgyai voltak a ló,szarvasmarha, juh, disznó, tyúk, méh és ritkán a kecske.A lótenyésztés m éne sekb en történt. Az állat tenyé sztéské ső bb a sertésteny észtéssel bővült. Kedv elt foglalkozásuk volt a halászat is.

Városunk istenáldotta termékeny földje igen alkalmasvolt a ga zd álk od ásr a, mely az on ba n nem terjedt túl ano m ád sz erű állap oto n. Csak kicsi földterületet m űve ltekmeg, mert faekével dolgoztak és azzal nem tudtak m élyebben szántani .

A Duna-Tisza közét a Botond, Bulcsú és Lehel vezérlete alatt álló negyedik törzs szállta meg. Ez a területna gy ob bá ra össze esik a régi jás z birodalom és a váciegy ház m egy e területével, m elyhez hozzátartozott Pest ésSzeged vá ros a, valam int K ülsős ,'olnok várm egye is. Ahagyomány szerint maga Szent István király állapította megegyház meg yénk határait Hogy a váci püspö kség az őalapítása, az már nem vita tárgya többé. Vácot kedvezőfekvése és természetadta előnyei nagy kiterjedésű vidék

kö zép po ntjáv á tették, jelen téke ny helyn ek kellet már lennie,amiért a Szent Király az egyházmegye főhelyévé jelölte.Városi szintre em elő kiváltságait és gaz das ági ked vez-

5) Carm en Mis. Caput 37.



II. Szent István korában 33

menyeit mindenesetre már Szent István korában kapta.A Szent Király által lett Vác a kereszténység terjesztőjeés a nyugati műveltség egyik gócpontja.

A püspök a királytól kapott birtokon a földesúri hatalom alapján a felségjogok kivételével ugyanazokat ajogokat g yako rolta, m elyeket a király birt. Minthogy ezáltal a püspöki birtok és lakossága minden királyi tiszvíselő

hatásköre alól ki volt véve, a püspök a királyhoz hasonlókormányzati szervezettel igazgatta székhelyét, mely így akirályi városok szabadságát élvezte. A püspök szerződésben biztosította a város szabadságát , melynek lényegeaz önkormányzat volt . Szabadalmakat osztogatott : kiváltságlevelekben szabályozta a polgárság jogviszonyait, biztosította a szabad költözést, a papválasztást, a bíróválasz

tást, a határbeli földek használatát, a vámmentességet ésa vásárjogot,6) s ezzel a város fejlődését hatékonyan előmozdította. A püspök pártfogása és védelme alatt vagyo-nosodott a lakosság és virágzott fel a város.7)

A XI. század lefolyása alatt a magyarok állandólakóhelyet szoktak meg. A püsp ök pa lotán ak (palatium )nevezett kőházban lakott , a lakosság jobbmódú része

pedig faházakban (domus), míg a kevésbbé tehetőse putrikok mó djára vesszőb ől és agyagb ól készült, gyak ran aföld alá épített ka lib ák ba n (ma nsio). A füst ön álló lak óhelyet jelentett, mert a tűz ha szn álata ekkor m ár ál talános volt.

6) A v a s á r t a r t á s k i v á l t s á g á t S z i l a s i V i n c e p ü s p ö k ( 1 4 5 0— 1473)i d e j é b e n v e s z t e t t e e l . ami t ez a XVI I I . s z á z a d b e l i a l l i t e r é c i ó ö rök í t m e g :V e r é b v e s z t ő Vá c i V i n c o v e s z t e t t e e l V á c v á r o s a v i r á g - v a s á r n a p i v a s

v á s á r j á t .7) V á c v á r o s i h e l y vo l t mér a v e z é r e k k o r é b a n . I. G é z a k i r á l yaz 1075. é v b e n kel t g a r a m s z e n t b e n e d e k i a p á t s á g a l a p í t ó l e v e l é b e n V á c o tm á r v á r o s n a k ( c i v i l a s ) m o n d j a . A Civ i t a s meg je lö l é s n e m j e l e n t e g é s zb i z o n y o s s á g g a l s e m s z a b a d k ir á ly i, s e m p ü s p ö k i v á r o s t , d e m i n d e n e s e t r e e l ő k e l ő v á r o s t . T ö r v é n y e i n k é s o k i r a t a i n k Szen t I s tván k i rá ly tó lö t s z á z a d o n á t í g y n e v e z i k a k ö z s é g e k e t : C iv i t a t e s ( v á r o s o k ) , O p p i d a( m e z ő v á r o s o k ) e t L i b e r a e V i l l a e ( s z a b a d k ö z s é g e k ) . C i v i t a s n a k í r j á kV á c o t a k r ó n i k á s o k is ( A n o n y m u s : C a p . V I I., T h ú r ó c z y : C a p . XL1V,L1I, L X) , v a l a m i n t l e g r é g i b b o k i r a t a i n k i s (Fe j é r : Cod. Dipl . I . 4 2 8 — 4 3 3II . 94 . 103 etc.)

3




Minthogy első püspökeink idegenek voltak, régi haza.jukból sok iparost hoztak magukkal. Gizella királynévalis sok bajor és b urgu ndi telepe s jött be az o rszágba. Ennek a telepü lésne k emlékét őrzi a Burgund ia városrész,illetve ma már csak a Burgundia-utca. Okiratos emlékeink v an n ak arról, hogy I. G éz a és Szen t László királyaink

m ás vá ros ok bó l és külföldről hívtak ide iparűző polgárokat. A letelepített idege nek nem olvad tak bele a magyarság ba, ha ne m külön v árosb an, a Ném etvárosban laktak.8)Hogy ez időben már fejlett ipari élet volt Vácon, igazoljaa garam szentb ened eki a p á 's ág 1075. évi alapítólevelénekN eskő nev ű váci ötvöse és a Szent Margit csoda tételeiközt szereplő Benedek váci szabó. A váci görön ctérek, faze

kasok már ebben az időben nagy hírre tettek szert. Eztügy ességü kön kívül a váci agyag nak köszön hették. Enneka z agy agn ak az a tulajdon sága, hogy zsíros és homokmentes, minélfogva kiválóéin alkalmas agyagedények,kályh acsem pék.v asön tőm inták s a többi készítésére. A muzeumunkban őrzött középkori kerámiai tárgyak egy részérőlkétségbevonhatatlanul megállapítható árpádkori eredete,

mert fenékbélyege ha so nla tos Szent István és az első Árpád-királyok pénzeinek jellegzetes keresztjéhez. 1906-bana vá ro sh áz a új szá rn yá na k építésekor a régi alapfalakalatt egy fazekas-mű helyre bu kk antu nk . Az itt talált má-zatl an ed én ye k sokféle a lak úa k. Egy részük festett s mintilyen nagy ritkaság.

Hogy a lakosság mint oszlott meg a különböző fog

lalkozási ágak szerint arról fogalmat szerezhetünk, hacs ak a püspö ki ud va rba n és ura da lom ba n foglalkoztatottudvarnokok, úrbéresek, felszabadított rabszolgák, szolgákés egyéb szolgáló n épek nagy sz ám án és változatos teen-

8) Ezek a jöv evény ek (hospites) szem ély szerint sza bad ok voltak,d e vag yon tekin tetéb en a püspök-földesúrtól függtek, földjeiket bizon yos évi összeg — földbér — fejében mintegy bérben bírták. Ezekből a jövevényekből és a várnépekből (cives) tevődött össze a polgár

sá g. A polgár (burgenses) elneve zés a városi lakost és a vá rterületen<Burg) lakó népet illette.



Ií. Szent István koréban 35

dőin tekintünk végig. V olta k: pásztorok, szántó vetők ,vincellérek, kertészek, erdőcsőszök, gulyások, disznóóvók

(kanászok), juhászok, lóápolók, istállószolgák, kocsisok,szekeresek, lovászok, pecérek, kutyászok, molnárok, sütők,kovácsok, bognárok, esztergályosok, cserző és irhász tímárok, szűcsök, vargák, halászok, hálókészítők, vadászok,madarászok, solymárok, méhészek, szakácsok, szakácsasszonyok, szakácsinasok, kukták, konyhasáfárok, konyhaszolgálók, pecsenyeforgatók, tálmosók, tálnokok, tálhordók,

étekfogók, pohárnokok, márcadók,9) pincekezelők, csajká-sok, tárnokok, kamarások, szobaszolgák, hírnökök, haran-sozók, szenfélyesek (sacriferi), szentesek (sanctiferi porta-tores capellae), akik az utazó püspök kápolnáját, vagyisaz isteni szolgálathoz tartozó bútorokat vitték.10)

Látjuk ebb ől a ho sszú lajstromb ól, hogy a pü spö knek nem cs up án személyi szolgálattételre berend elt és

gazdaság i teendő ket végző szolgái voltak, ha ne m m ásmindenféle foglalkozást űző k is. Az itt felsorolt m űv esek(artifices) száma bizonyára kibővül sok más ipart űzővel,olyanokéval, akik nem kizárólag a püspök kenyerét ették,hanem a környékbeli nem esség és a jobb m ódú városipolgárság részére is dolgoztak. Ilyenek lehettek a máremlítetteken kívül a napszámosok, szűrszabók, asztalosok,

kőművesek, kőfaragók, göröncsérek, szabók, takácsok,posztószövők, gom bkötők, kötélverők, csizm adiák , sar ka ntyúsok, üstfoltozók, ötvö sök , ka rdc sísz áro k, szek ér- és kocsigyártók, csob olyó sok (leginarii) és a több i. A po lgárságnagyarányú gazdasági és ipari tevékenysége erősen előmozdította jólétüket és fokozta vagyoni gya rap od ásu ka t.Közös érdekeik kölcsönös m egv édé se o kábó l, de főként

hogy anyagi érdekeiket biztos alapra fektessék, idők folyamán céheket alakítottak.9) Morcnak hívták a méhsört.10 ) W e n z e l : Co dex Dip l . Cont . V I . 265 . , 537 . , Fe jé r : C o d e x D i p l .

III 189 .. K n a u z : M on . Ep i sc . S t r i g . I. 377 . . 486 . . T k a l c i c : M on . h i s t .episc. Zagr. I. 144., Tört. Tér 1893. 27 . , Wenzel : Magyarország mező-gazd. tört., Hó ma n : A társad alm i osztályok Szent István á lla m áb an(Békefi-emlékkönyv 610).

3*



36 Az em beri élet Vác on és vidékén

Első tem plom unk at m ár Szentlsíván király ko ráb anem elték. M inthogy a Szent Király elren delte , hogy m inden

tiz falu tartozik közös templom ot építeni, V ác, mint pü spöki székhely m ég kev ésb bé lehetett templom nélkül, amitigazol az is, hogy 1074-ben a mo gyoródi cs atá ba n elesettek holttesteit Szent Lász ló pa ra n cs ár a Vacra hozták eltem etni. Erről a templom ról H en szl m an n állítása után Dívá id K ornél m egállapította, hogy négy tornyú, lapo s, t;e-rendamennyezetes bazilika volt és hogy tornyai a templom

belsejével szo ros összefügg ésben épültek,11

) ezt azonbandr. Szőnyi Ottó a Szent Istv án -A ka dé m ián 1931-ben tartott székfoglalójában megcáfolta. A krónikások följegyezték, hogy Géza király fogadalmi templomot építtetett Vácon és közelében királyi palotát is emeltetett magának.Kívánsága szerint földi maradványait a s* ékesegyház sírboltjában temették el. Erre a székesegyházra Szent László

sokat áldozott, nagy költséggel szereltette föl és díszíletlea belsejét. Ebbe a templomba temetkeztek a püspökök isés a kor szokása szerint művészi síremlékkel örökítettékmeg nyugvóhelyüket. Árpád-kori püspökeink legtöbbje lelkirokonságban volt az uralkodókkal, akik gyakori vendégeikvoltak V áco n. H a főúri család bó l való szárm azá suk éselőkelő n eve lésük nem kedv eltette volna meg velük afényt é s p om pá t, m ár királyi ven dég eik miatt is nagyfényű zést kellett kifejteniök. A pezsg ő ud va ri élet és apüspökség gazdagsága lehetővé tet te a további építkezéseket, melyek sok m un k ás kéz nek biztosítottak állandóm egélhetést. Egyéb ként m indenk i m aga építette a házát,csak a templomokat, kolostorokat és palotákat építettéka püspökök által külső országokból behívott szerzetesek.Leghasználtabb építőanyagok voltak a fa , vályog és nád,jóval később a kő és a tégla.

A középkori ember áhítatos lelkét mélységes hit töltötte be . A va lláso ssá g volt életéne k irányítója, mindencse lek ede tén ek rugója. V ác lako sság a is ilyen vallásos

n ) Magyarország művészeti emlékei 24.



II. Az árpádházi királyok korában 37

életet élt . Míg a munka szürke világának hétköznapjaitkicsiny sötét sz ob áiba n töltötte, tem plom aiba — ah ov áünnepelni ment — fényt, díszt és pompát halmozott ösz-sze az Isten nagyobb dicsőségére. A város alapításánaktöiténetét legendás eseménytől, nevét — hitük szerint —egy szentéletű remetétől, Boldog Váctól. kapta. A várospatrón ája a Boldog ságos Szűz volt, az ő sze nt nevév elékesítették érmüket. Külön városa, bírája, tanácsa, különtem plom a, lelkésze, kán tora volt a m agyar és külön anémet lakossá gnak . K ésőb b pedig, amikor a polgárságcé h ek b e tömörült, m inden iknek külön cé he és külön piac avolt, mert foglalkozás szerint is elkülönült a lakosság. Amag yarok őstermelők, a n ém etek — a m észáro sok és fuvaro sok kivételével — iparoso k voltak s így a mu nka

megosztás elve szerint békességben megfértek egymással,kölcsönösen megbecsülték egymást és egymás munkáját ,minélfogva áll an dó an élvezték a polgári jólét bo ldo gsá gát.Egyenetlenkedésről civakodásról , pörösködésről semmiföljegyzésünk nin csen . Ve rse ng és legfeljebb vallási és p olgári kötelességeiknek hűséges és pontos teljesítésébenlehe tett: ab ba n , hogy melyikük tem plom a, temetője, isko

lája díszesebb, melyikük városháza nagyobb, polgárőrségefegyelmezettebb és jobb kiáll í tású? És versenghettek abban, hogy a vagyonosodás mellett a műveltség változatosabb elemeit is minél buzgóbban szívják magukba s ennek segítségével nag yo bb vidék közp ontjává fejlesszékszeretett városukat.

A két város a püspökkel kötött szerződésben bizto

sított jogos ítványa keretén belül a törvény ek és rend eletek értelmében a helyi viszonyoknak megfelelően alkottajogszabályait , és ha nemzetiség tekintetében magy ar ésnémet város is volt, más nemzetiség itt városalkotó képességgel nem bírt.12) Nagyon valószínűnek tartjuk, nohanincs róla biztos tudo m ásun k, hogy a m agyar városba nném etnek, a ném et váro sba n pedig magy arnak nem lehe-

12) W enz el G us ztá v: Magyarország városai és városjogai 40.




tett ház at venn i, sem egyiknek a másik vá ros áb an hivatalt vállalni.

Mindenik város élén a bíró állott. Ők vitték városaikösszes igazságügyi és közigazgatási ügyeit. Segítőtársaika z eskü dtek voltak. A polgárm ester a közigazg atási teendők egy részét végezte, a pénzk ezelést a városi kam arás.a jegyzői teen dő ket pedig a jegyző. A váro ska pitán y avárosok biztonsága fölött őrködött, a toronyőrök a veszedelmet jelezték, a hegymester a város szőleit őriztette acsőszökkel.

A békés idők verí tékes munkában tel t csendes éveitgy ak ran válto tta föl a fegyverek 7aja, a véres h arc . így akereszteshadak átvonulásakor, a folyton megismétlődőbelvillongások idejében, a német és görög fennhatóságokelleni küzdelmek közepette, a kúnlázadás és bolgár harcoktüzében. Mindezek között azonban legrettenetesebb voltaz a csa pá s, melyet az 1241. év feketev asárnap ján a tatárok mértek a városra és lakosságára. Ismeretes nemzetünk sze nv edé sek ben oly g azda g történetéből, hogy miként pusztították a tatárok az országot csaknem hároméven át , hogy romb olták le Váco t és hogyan hán ytákkard élre vagy fűzték rab lán cra nem csu pá n lakos ságát,hanem az idemenekült környékbeli népet is .

A tatárok elvonulása után az életben maradt lakosság a Bancsa nemzetségbeli István püspök hívó szaváralassankint visszaszállingózott. Erősen megfogyatkozott szám ukat IV. Béla király d élné m et svá bo k betelepítésévelszaporította. A király és püspök sokféle mentességgel éskiváltsággal buzdította őket, hogy a városi szabadsággalfelruházott, de romokban heverő várost újra fölépítsék.Béla király az esztergomi érsek joghatósága alá tartozó

plé bá niá t a lapított ré szü kre és S zent M ihály főangyal tiszteletére temp lomo t em eltetett . A m agyarok, akik az elpusztított vá ros m ag as ab b an fekvő részét foglalták el, é sígy más városban laktak, külön templomot építettek, melyet a régi Boldogasszony-templom emlékére Szűz Mária-



II. Az árpá dhá zi királyok korá ban 39

ról nev eztek el. N ém etországi betöréseik em lékein és atatárjárás szomorú tapasztalatain okulva rájöttek, hogyhódító lov asn ép tám ad ás ai ellen leginká bb kőfal-erődítésnyújt biztonságot, miért is a kettős várost kőfallal vettékkörül és be nn e várat építettek. En nek a belső vá rna k aterülete nem volt nagy, de a bekerített város, a váraljasem volt terjedelmes, mert a középkori élet kis területreszorult és m éretei a m ai em ber sz em éb en még jóval szűkebbnek tűnnek fel. A város legmagasabb pontján, a fe-

rencrendiek temploma helyén állott várat, a Barát-köz, aGéza király-tér, a Budapesti-főút és Kórház-utca határolta.A Dunától nem érintett részén széles és mély árok vettekörül, melyet színültig töltöttek meg a D un áb ól nyert vízzel. A z árok partján h egye sre faragott végű gere nd ákb ólhatalmas palánk volt verve.

A lyukastetejű fa- és kő há zak zeg-zugo ?an álltak

egym ás mellett a szűk utc ák ba n. A szob ák köz epén nyilttűzhelyek égtek, gomolygó füstjük a sz ab a d b a szállt, mintaz erdélyi hiúk ban . A szo bák be ren de zé se között ott találjuk a szek rény t, ágyat, asztalt, szé kek et, lád ák at, ké pe ket, sőt még a tükröt is. Az ablakokat függöny (cortina),a pad lókat szőn yeg (tapetum ) borította, de pokrócok at(lodices) is alkalmaztak. Étkezés alkalmával kést, kanalat,

vil lá t, poh araka t, csészéke t, tá lakat és egyéb edén yek ethasználtak.A vár és város védelm ének m unkájában tevékeny

részt vett a lako sság is s ev égbő l fegyvert: ala bá rd ot ,dárd át, nyá rsat viselt. (Innen van a nyárspolgár e lnevezés.) A vár védelmét a harciasabb természetű magyarokrabízták, amit abból köv etkeztetünk, hogy az ő tem plom uk,

a Boldogasszony-templom fent volt a barátok mai kolostora helyén állott v árb an , m elynek ug ya nc sak kicsi volta terjedelm e, míg a kőfallal kerített ném et vá ro s n ag y o bbterületet foglalt el és mivel lapályon feküdt, alkalmasabbvolt a terjes zke dé sre. A falakon belül lakók — m ikéntmár említettük — idővel egy réteggé olv ad tak é s meg al-




kották a polgári elem et. Ezzel lett a fal a váro si sz ab ad ság jelképe és akk or lett V ác való ság os város , vagyis

vár-as. A lakosság sz ám a újabb idegenek beteleped éseáltal folyton szaporodott. Ezek az új jövevények földművelést, ipart és ke res ke dé st űztek és megindították a tu-lajdonképeni városi életet, mely a magasabb közigazgatási, társadalmi és szellemi igények kielégítését célozta.A ta n ác s a fertálymesterek útján közölte rendelkez éseitaz érdek eltekkel. M indenik váro s ug yanis védelm i és tűz-

rendészeti szempontból négy negyedre volt osztva.Míg azo nb an a rendez ett viszonyok nak ily m agasfokára jutott, erős megpróbáltatásokon és szomorú nélkülözések en kellett keresztül m enn ie V ác egyéb ként is sokat szenvedett népének, mert a tatárok rettenetes pusztítá sa után m indent újból kellett k ezdeni és a nagy szegénység miatt csak lépésről-lépésre lehetett ösvényt törni

a haladás útján.Vác földrajzi fekvése kedvezett a kereskedelemnek,melynek főútja a Duna volt. Ennek a hatalmas folyónakm ár a keresz tes-had járatok idején is jelentős szerep e volt.Egész Európát keresztülszelő útv on aláb an fölfelé B uda.Esztergom, Vác és Pozsony voltak hazánk területén legfontosabb pontjai. Városunk előnyös fekvése a Duna kö-

ny ökh ajlásáb an nem az egyedüli tényező volt . mely fejlődésének irányt szabott és kereskedelmét előrevitte, hanem előmo zdította a réve, vásá ri és vám helyi jellege is.

Városunk vásárhely volt most is, mint az ókorban,amikor a szarmaták, markomannok és quádok i t t cserélték ki nyerstermén yeiket a róm aiak kal. A középkorbana z Alföld volt N yug at-Eu rópa élelm ező pia ca. A vízi és

szárazföldi forgalmat e gy arán t V áco n keresztül bonyolították le . A vás árok ra sok lovat, szarvasm arhát, juhot éssertést hajtottak fel. Szekereken és hajókon szállítottáka vizát, a cs uk át és a kü lönb öz ő fajú füstölt és szárítotthala t. De főként bú za került nagy m enny iségben elad ás ra .Német szom széd aink nak , külön ösen Bécsnek, Augsburg-



II. Az árpéd hézi királyok korába n 41

nak , Nürnbergnek é s a többi vá ros na k bú zá ra volt szükségük, mert ők csa k rozsot (Roggen) termeltek, a b úz án akmég a nev ét sem ismerték, mivel pedig a búzát a vácivásáro n vásá rolták ös sze és itt rakták hajókra, a bú zaszót városunkról neve zték el W aizen -nek .1 3) A gabona-nem űek en kívül ela dá sra került b ab , bo rsó, rép a, gyü

mö lcs, to vá bb á m éz, sajt és só. Igen kerese tt árúcikkvolt a bor, melyet nagy mennyiségben szállítottak Németországba, ahol Regensburg volt a piaca. A ruha-anyagokközül bőröket, posztókat, lenvásznat, de kész ruhát, kalapot, keztyűt, sarut, lábbe lit, csizm át s a több it is áru sítottak. Árullak még vasat, rezet, ólmot, fát. Az 1288. éviesztergom i vá sá ro n em be rt is, — Férfit és nőt eg ya rán t,—mert a rabszolga-kereskedés még fennállott. A vásárokonmegjelent ném et, bizánci é s m ás külföldi ke res ke dő k költekezéseiből főként a város vendéglősei, mészárosai éspékjei húztak hasznot. A hatóság a vásár kétheti tartamára vásári biztosokat nevezett ki . Ezeknek a működésesok m inden re kiterjedt. így az ár ak irán yítá sár a, az árusok ellenőrzésére, sőt a bírá sko dá sra is. A szárazföldiutak járatlansága és a biztonság hiánya miatt az utazás

és szállítás legin káb b hajókon történt. A za va ro sb an megtollasodott zsidók mind nagyobb hatalomra tettek szert észsarolták a m inden ébő l kifosztott nép et. Az elszegényedé s terjedt s vele a kih ágá sok és bűn tettek sz ám a is növeked ett . A pap ság sem nyújtott a n ép ne k köv etend őpéldát fegyelmet nem ismerő kicsapongásaival. Az erkölcsi élet lesüllyedt és a közbiztonsági állapotok is lezül-

löttek. Nem volt személyes biztonság. Napirenden voltaka gyújtogatások. Az országutakon zavartalanul kószáltaka rablóbandák. Ezért a Bancsa nemzetségbeli Istvánpüspök negyedik utóda, T am ás, még 30 év múlva semmert V ácra jönni, hogy elfoglalja pü spö ki szék ét. M égisa z volt a vég zete, hogy 1289-ben leszúrták . Ped ig ép ena személy és vagyon ellen elkövetett bűnök vonták ma-

u

) Rudnay Béla : Őseink és rokonaink 31. és 59.




guk után a legsúly osab b bün tetéseket. A rablógyilkostm egh urco lás u tán keré kb e törték. Halálért halál, testcson

kításért csonkítás járt; így a személy elleni nagyobb bűnök elkövetőit lefejezték, a templomrablót kerékbe törték,a rablót és tolvajt felakasztották m ég kise bb érték lop ásaesetén is, ha a bűncselekményt éjjel vagy tűzveszedelemidején követte el . A polgárságra és városra veszedelmesbűnösök, a bűbájosok, varázslók és gyújtogatok máglyahalállal bű nh őd tek . A ház assá gtö rő férjet felesége kíván

ságára lefejezték. Aki viszálykeltés okából hízelgett, az anyelvét vesztette. Az ünneprontókat és templomkerülőketmegvesszőzték. A lopással vádoltat az egyházba-mene-külés sem m entette meg a csonkítástól, ha tagadott ésbűnösnek nyilvánult . Szabad embert már az első lopásérteladták, azután úgy bűnhődött, mint a tolvaj szolga: először az orrát vágták le, másodszor a két fülét, harmad

szor halállal lakolt. A vádlott esküvel védekezett. A bizonyítás eszk özei voltak a tettenérés, be ism erés — kínvallatás sal is —, é s az isten ítélete k: tü ze sv as - és forró-, vagyhidegvízpróba.14)

A po lgársá g m űv eltség e megfelelt az ország többilakóiénak. Az átlagos műveltségű ember akkor még nemtudott írni és olvas ni. A középk orban m indenütt az egy

ház volt a művelődés középpontja és a tanügy vezetője.Az első elemi iskolák a plébá nos i iskolák voltak. Ezekben az elméleti tudás legalsóbb elemeire tanítottak. A magasabb oktatás a püspöki székhelyeken felállított püspöki,vagy kápta lani isko lákba n talált kellő m űvelésre. Váco n

14) Tü ze sv as- pró bá na l a vádlott ke zé be nyom tak 1—3 font súl>úizzóvasat, melyet 9—12 lábnyi távolságra kellett vinnie. Azután bekötözték a kezét, kötelékét a káptalan pecsétjével lepecsételték és harm ad na p a nép jelenlétéb en bontották fel. Ha a kéz sértetlennek mutatkozott, a vád lottat á. ta tla nn ak nyilván ították és fölmentették. A forróvíz pró bán ál gyűrűt, követ, v agy m ás tárgyat kellett a vád lottna k aforróvízzel telt üstbő l kiv enn i. A híd. gv iz-p rób áná l a vádlott jobb kezé ta ba lláb áh oz kötötték és a folyóba vagy tóba dobták. Ha elmerült,akk or ártat lan volt és a de rek óra kötött kötéllel kihúz ták, ha pedigfennm aradt, bű nö sne k ítélték, mert azt tartották, hogy a tiszta vízkidobta volna magából.



II. Az árpá dhá zi királyok koréb an 43

már az Á rpá d-h ázi királyok ko ráb an volt ilyen, a kor igényeihez alkalmazott m aga sabb fokú iskola. Erről a vácikáptalani iskoláról Veszprémi István úgy emlékezik meg,hogy a z Szent Lás zló király a lap ítá sa . Ez téves , d e aXIII. század elején már valóban volt Vácon iskola.

Az egyház és a világi hatóság beleavatkozott a polgárság mindennapi életébe, szabályozta munkáját , megszabta szórakozását, irányította minden életmegnyilvánulását. Ez a korlátozás még a lakásberendezésnél is megnyilvánult. Nagyobb fényűzést nem lehetett kifejteni, mertalkalmazkodniok kellett az elöljárók által megszabott előírásokhoz. A bútorzat azonban így is sok kényelmetnyújtott. A nagyobb ruhaszekrényeket a fal mélyedésébeillesztették. A fehérnemű és ágyn em ű tartá sá ra fiókosszekrényeket használtak. Láda, lócaláda, pohárszék, asz

talok, székek és ágy ak egészítették ki a bútorok at. Azablak ok ra függönyöket, a pa dló kra szőn yeg eket, az as ztalokra és ágyakra tér í tőket helyeztek. A dunnákat, ván-kosokat és pá rná ka t tollal töltötték meg. Az asztalokm egho sszabb ítására az asztalok szélességé nek megfelelődeszkatáblákat , úgynevezett ven dégláb akat a lka lm aztak.Evőeszközeik voltak az ónozott vaskanál, kés, villa, kupa,

palack, csésze. A módosoknál sárgarézből és ezüstből is .Üvegedény és tükör r i tkaságszámba ment. A dísztárgyaksorán a sárga réz gyertyatartókat és a z órá ka t kell m egemlítenünk.

A jobbmódúak táplá lkozása válasz tékos vol t . Rend-szerinti é teleik ezek volta k: va d- és teh én hú s, szárn yas,hal, gyümölcs, tejtermékek, tészta, kenyér. Italuk : a bor

és a méhser, (ez utóbbi sonkolyon felforrott vízből készített kellemes és kedvelt ital volt,). Igen szerették a szórakozást. V ad ás zat céljaira sólym okat és kuty ákat tanítottak be. Főként vad kec ské re, őzre, vadd iszn óra, rók ára,farkasra és medvére vadásztak. A társasjátékok közül akocka é s a kártya álta lán os an el volt terjedve. A játékota ható ság tiltotta s a h am isjátékost testcson kítássa l é s



44Az em beri élet V ácon és \ idékén

megégetéssel büntette . Annak, aki maga készítet te a hamis kockát, szem ét szúrták, aki pedig ha m is kock ávaljátszott, annak a tenyerén ütötték át a kockát. Kedveltéka táncot és a zenét. Főúri és főpapi lakm ározá sok nálciterát, sípot és az igricek énekét hallgatták.

A férfiak lábhoz simuló szűk nadrágot, vagy gatya-szerű bő ruhát, térdig érő tunikát, mentét vagy prémesköp enyt v iseltek. F ejüket kerektetejű karim ás süveg födte.A nők viselete hosszú bő kab át és kettős tunika volt.Az egyik bokáig, a másik térdig ért. Erre vették a palástot, melyet elől ös sze ka pc so llak . Ö ltözékük et fátyolos m aga s süv eg vagy gyöng yös főkötő és párta, tov ább á kötényés kend ő, haris ny a és cipő egészítette ki. A ruhá k bőrből, prémből, gyapjúból, vászonból és bársonyból készültek. A vászonruhákat hímzések díszítet ték. Ékszereik voltak a halánték- vagy hajgyűrű, a nyak- és karperec, boglár,násfa, fülbevaló, csat, kapocs, zománcos díszlemezek s atöb bi. A kö zné p elől hasított, testh ezálló rövid — az öviggombbal vagy kapoccsal összefoglalt — redős dolmányt viselt a mentéje alatt . A posztóból készült ruha bélése vá

sz on volt, d e hajtók ája és gallérja aran y-k ivar rássa l díszített selyem volt. Baju szuk at ho sszú ra növesztették, dea sz ak állu ka t lenyírták, fodorított haju ka t pedig vás zonkalappal födték le. Csizmáik a bocskorhoz hasonlítottak.A nő k ho sszú szo kn yája egé szen az állig érő felállóny ak kal volt ellátv a, míg a roko lya (felső szok nya ) any akn ál ki volt vá gv a és cs ak a vállig ért. Arcukat be

födték. A fejnek k en dő ve l, patyolatfátyollal va ló befödéseaz Árpád-királyok kora óta divatban volt. A leányok hajadon fővel jártak és hajuk at fonatba n eresztették le, míga férjes asszonyok kontyba kötötték. Szerették a pompát« ezért ruhá ik szélét gaz da go n díszítették és sok drágakövet aggattak magukra.15)

l s) S . Fr an ck : W eltbach . \5'íi.. Nagy Géza: A magyar viseletek•^ ' íénete .



HARMADIK FEJEZET

A VEGYESHÁZI KIRÁLYOK IDEJÉBEN

Rossz időket élünk,Rossz csillagok járnak ;Isten ója meg csapástólMi magyar haz ánk at I

Arany János .

A vegyesházi királyok alatt is változatos volt Váctörténete és küzdelmes lakosságának élete . Püspökeinketa vegyesházi királyok is kitüntették bizalmukkal, ésfontos politikai, meg diplomáciai ügyek lebonyolításávalbízták meg. Ezek a kényes természetű országos dolgok

természetszerűen magukkal hozták, hogy az uralkodók (Károly Róbert, Zsigm ond ) töb bsz ör is kijöttek V ác ra. Nagyöröm ünnepet ült i lyenkor a váro s né pe. H un yad i Já no skormányzó több ízben vett részt a püspöki palotában tartott Országos Tanács gyűlésein, 1485 tavaszán pedig Mátyás király a nád ori jogok at összefoglaló törv ény java slattárgy alására országgyűlést hirdetett V ácra, mikor is az

ország ös sze s főurai és rendéi vá ros un kb an sereglettekössze .Püspökeink szere tő gondozása következtében Vác

valóban virágzó város lett és műveltségben fölvette a versenyt az ország többi nevezetes városával.

A lakossá g na gyo bb része ebbe n az időben is földm űvelésse l és állatten yés ztéss el foglalkozott. Az An jouk

idejétől a z ősi rétga zdá lko dá st is a há rm as vetésforgóváltotta fel. A gyümölcstermeléssel is kezdtek foglalkozni,lan ká s heg yeink et pedig jó bo rtermő szőlővel ültették be.1)

]) Jó bortermő hegyvidékünket Galeotto Marzio és Cuspinianusegyaránt dicsérettel említi s ez utóbbi azt mondja, hogy a vízszinükönnyű asztali bort váci bor-nak hívták.




Az ősfoglalkozások közül nagyon kedvelt maradt ciha lás zat , mert eleink a böjtöt lelkiism eretesen m egtartották és a hal — főként a mája — ke dv es eledelük volt.H alás zati eszk özeik sokfélesége és töké letesség e tanúsítja,hogy mennyire fejlett volt őseinknél az ősfoglalkozásnakez az ág a. G aleotto Marzio fölemlíti Bá thori pü spö kü nk

halastavait és elmondja, hogy a magyarok milyen szeretettel és go nd os ko dá ssa l viseltetnek a ha lak és ezek tenyésztése iránt . Ennek az időszaknak különösen kedvelthalai voltak: a menyhal, a csuka, a viza, a kecsege, atok, a ha rcs a és a ponty. A ha lász ati jog a pü spö ké volt,akinek ebből tekintélyes jövedelme volt . A halászok mára XV. században céhet alkottak. Legrégibb emlékünk az

Ulászló király tisztjei által Vác és Buda közt épített vácihalfogó (clausura), melyet azonban megkellett semmisíteni, mert sok kárt okozott a Duna felső szakaszán. Hasonló sorsra jutott egy évi fennállása után a PempflingerIstván b ud ai udv arbíró által a XV I. sz áz ad elején épített,zegy em nek nev ezett vizafogó is. A rák ász at nevét őrzividékünkön a Rákospatak, Sződrákos és Rákospalota .2)

Hogy milyen elterjedt foglalkozás volt ebben a korba n a m éh ész et, azt az 1481. évi első törvénycikk, melya job bá gy ok na k a m éhe k után fizetendő tizedéről szól,igazolja.

A vadászat hálóval, nyíllal és tőrrel történt. Inkábbkedvtelésből űzték a madarászatot, melynél betanítottvad ászó m ad ar ak : sólyom, ráró, — a kéklábú kerecseny-

sólyom, — karvaly és héjjá csaptak le a vadra.Városunk lakosságának kedvelt foglalkozása volt

tör ténetünknek már ebben a korszakában is a hajózás ésfuvarozás. Ez Vác vásárváros jel legében lel i magyaráza-

2) Szláv nyelvészek szeretik a Rákos helyneveket, az összejövetelt, gyűlést, országyűlést jelentő raku s, rokos. rákos szóból szá rm aztatni ; e sz ár m az tat ás helyes ségén ek a zo nb an ellentmond a régi helységnévtárunk sok Rákos nevű községe, mert nem valószínű, hogv mind

egyikben, vagy aka r legtöbbjében is, va lah a jelentékeny gyűlést tartottak vo lne, míg a mi vidék ünk tisztavizű p atakjaiban még a múltszázad második felében is rengeteg rák tenyészett.



III. A vegvesházi királyok idejében •57

tát és az előző fejezetLen kifejtett dunai fekvésébentalálja okát. A termésfelesleget Bécs felé vízi úton szállították s az árú cs ere a z Alföldről a F elvid ékre V áco nment k eresztül, mert vá ros un k a Kis- és N agym agya ralföldet ös sze ka pc so ló v isegrád i szoro s kijára tába n fekszik. A közlekedés és keresk edelem útvon ala a Dun a,kanyarulatának metszőpontja Vác volt , az ország lényeges szárazföldi útvona lai u sóu tak, a ka rav án ut ak s atöbbi mind a Du na kön yö ke felé vittek. A XIV. és XV .sz áz ad ok ba n Nyugat és Kelet között Brünntől Bécsig,Bécstől Budáig, Budától Vácig és innen Brassónak, abányavárosok felé pedig Szécsény és Balassagyarmat ér intése után Nagyorosziba s onnan Vácon át vonultak az

egész országot behálózó útvonalak.3) A váci rév már ősidők óta nagyfontosságú átkelő volt és nagy területeketkötött össz e eg ym ássa l. A tatárjáráskor a környék n ép eseregesen tódult Váchoz és Pesthez, hogy az itt fennállott révek hajóin jusson át a D un a job bp artjára . A vácirév (Vachrevy, Vác réve) nagy forgalmára enged következtetni nagy jöved elmező sége is , m elyet a püspök nek

hozott.A szintén nagy jövedelmet hozott és évszázadokon

át számottevő váci harmincadhivatalt Nagy Lajos királyállította fel.4) Nagy Lajos nagyon szerette a városokat ésa polgárságot s a céhek jogainak elismerése által sokattett felvirágoztatásuk érdekében. Virágzó városunk józanéletű szorgalmas lakói az ősfoglalkozások ápolása mellett a kere ske delm et is föllendítették és gyors eg ym ás utánban alakított céheiket híressé tették. Országoshírűvolt a halászok, a magyar és német vargák, a göröncsé-

3) Borcsiczky Béla : M agyarország legnevez etesebb kereskedelmi útvonalai a XIV—XV. sz áz ad ba n. (Földrajzi Közlem ények 1914.LXII. 301.)

4) Tulajdonkép vámhivatal volt: megállapított tarifa szerint szedtea ki- és bevitt árúk után a vámot.




rek, valamint az ötvösök céhe.5) Ez utó bb ina k 1423. évben a püspök illuminatora által készített szerkönyve, azúgynevezett váci kódex, a céh gazdagságáról és művésziízléséről tesz tanúságot. De tanúbizonyságot tesz egyszersm ind a po lgárs ág jólétéről és fejlett m űv észi érzékérőlis, mert az ötvösök mindig a gazdag városokat szerették.

Városunk ipari és kereskedelmi jelentőségét igazolja, hogyebb en az időben országszerte hasz nálták a váci márkanevet a számítási egység megjelölésére.6)

A polg árság legnagy obb része a céh ek be n lejtette kitársadalmi, gazdasági és honvédelmi tevékenységét. Acéh ek magu k teljes sz ab ad sá go t élveztek, d e tagjaikat acéhs zabá lyok kal bé kó ba verték. Kiváltságleveleiket a pü s

pökö ktől, mint a vár os földesuraitól ka ptá k. A váro si taná cs c su pá n ellenőrző h atal m at gyakorolt fölöttük, a püs pök pedig mint fellebbviteli ítélőszék d öntött a cé htag okvitás ügy ében . A céh feje és ügyeinek vezetője a céhm ester volt. A kis céh ne k (a legén yek céh én ek ) feje, bírája és intézője az atyamester volt. A céhek belső életéta m úze um un kb an őrzött 16 céh láda iratainak alapjánDu ray K álm án ismertette „A váci cé he k" című kiadványunkban .

A polgárokat, mint a céh tagjait a cé hsz ab ályo kb alefektetett sokféle alakszerűség és követelmény gátolta,s a váro si h ató ság is mindenféle rendelettel korlátoztacselekvési szabadságukat. így a tanács szigorúan megsz ab ta az ára ka t és kijelölte a z elárusító helyeket. A piac

5

) Az ötvösök gyönyörű ezüs tedény eket és egyéb dísztárgyakat,a göröncsérek. a fazek asok az aRyagm unka m ellett ízléses kályhá katis készítettek. (Bruckner Győző : Galeotto Marzio.)

G) Egy m árkáé rt egy lovat, egy ökröt vagy borjastehenet lehetett vás ároln i, köz öns ége s tehenet vagy borjút kettőt ad tak érte, disznót vagy birkát négy et. 30—40 rőf cs eh po sz tó ára 7—16 forint köztváltak ozott, egy m áz sa só ár a 1 forint, egy m áz sa réz 6 forint, egymé rő búz a 25—40 fillér, rozs, á rpa és za b 25—30, egy bárá ny 8, kec ske5, tyúk 3, ku ká s 2. egy akó újbor 10 fillér volt. (Magyar G az da ság történeti Sz em le). Az ar an ym árk a 48 m agy ar forintot ért. Egy ara ny

forintban 100—200. majd 300 dé ná r volt. 1 dé ná r értéke 6—4 fillérközt váltakozott.



III. A vegyesházi királyok idejében 49

főhelye a mé száro sok é volt. Köréjük csopo rtosultak atöbbi árusok. Mögöttük helyezkedtek el a vadárusok,akiknek tiltva volt közönséges húst kimérni. Velük egysorban folytatólag következtek a tyúkosok, a zöldségárusok, a gyüm ölcsösök, a sajtosok, a keny eresek és a töb biek.A hentesek csak hetivásárokon árusíthattak és nem lehet

tek egy sorban a mészárosokkal, — talán azért , hogy apolgári háztartásokat védjék, mert mindenki hizlalt sertést.

E kor két sz áz ad án ak élelmiszer piacán ezek et azárúcikkeket ta lál juk: Húsfélék : ökör, diszn ó, m ala c, bárány, ürü, vaddisznó, szarvas, őz, mókus, menyét, coboly,medve, róka . Szárnyasok: l iba, ka csa , tyúk, gala m b ;vadkacsa, fogoly, fácán, fürj, fenyőmadár , császármadár .Víziállatok: cigányhal, compó, csík, csuka, harcsa, keszeg,kecsege, süllő, tok, viza, béka, rák. Tejtermékek: tej, tejszín, tejföl, vaj, túró, sajt. Gabonafélék: búza, rozs, árpa,köles, zab. Zöldség: petrezselyem, répa, sárgarépa, retek,paréj, tök, bab, borsó, lencse, foghagyma, vöröshagymakáposzta, saláta , sóska, kapor, üröm, kömény, menta,torma, ugorka, dinn ye, gom ba, m ák. Gyümölcs: a lma ,

körte, cseresznye, meggy, barack, birsalma, naspolya, szam óca, ep er, eg res, kök ény, szilva, m an du la, mogyoró, dió,szőlő, ges zten ye, füge; télen as zaltg yü m ölcs , fenyőm ag.Fűszer: ánizs, bors, gyömbér, muskátvirág, sáfrány, szegfűszeg, szerecsendió. Egyéb: tojás, m éz, só, liszt, d ar a,korpa, cipó, kenyér, kalács, leveskenyér, boroskenyér, perec, pogácsa . Továbbá: bor, must, márc vagy méhser

(mézser).Míg az előző korok ban a polgá rság egyetem e védel

mezte a város biztonságát, most, mikor megalakultak acéhek, ezek tagjainak feladata volt a bástya és a kaputornyok védelme és ők teljesítették a tűzőrségi szolgálatot. A nem céhb eli polgárok a gyalog sági és lovas ságiteendőket végezték, a fiatalság pedig a tartalékot alkotta.A tanács gondoskodásából mindegyik polgár tudta, hogy

4




hová van beosztva és mindegyik csapatnak előre volt kijelölve a helye a várfal meghatározott pontján.

Igaz ug yan , hogy a Szilasi és Báthori p üsp ökö k humanista műveltsége csak a felsőbb társadalmi rétegekreszorítkozott, az ő emelkedett szellemi életük csupán asaját kicsi tá rs as ág u k zárt körére terjedt ki s így a polgárok en ne k nem voltak részesei, d e ha tá sa alól ők semsza bad ulh attak . Minthogy jó m ód ban éltek és vallásoslelküle tük nek is megfelelt, nag y go nd ot fordítottak szellemiéletük ápolására és előmozdítására. I t thon a plébániai éskáptalani iskolában 7) szerz ett ism eretek nem elégítették kinemes nagyravágyásukat, — jóllehet ez utóbbiban magasabbfokú kik épz ésbe n részesítették egyh ázi vagy világipályára készülő fiaikat, — és külföldi egyetemekre küldték. Főké nt Bécset és a ném et egyetemi váro sok at látogatták, d e n em egy váci ifjú nev éve l találk ozu nk Róm a, Pá-dova, Prága és Krakó egyetemein is . Idehaza a vallásosélet kimélyítésén az Ágostonos, Domonkos és Pálos szerzetesrendek fáradoztak. Az előző kor laza erkölcsű világipapságának a káptalan tagjai mutattak követendő példátazzal, hogy a kánoni szabályok szerint közös födél alatt

aszketikus életet é lve buzgón zengedezték zsolozsmáikat .A polgárság erkölcseire a városi tanács és a céhek

eg yará nt vigyáztak. A h áz as sá go n kívül születetteket atársadalom kitaszította. A lélekvásárlókat, kerítőket ésazok at, akik áteng edték ezek nek a házu kat, valamint aztaz any át, aki leányát bűn re ad ta, zsá kb a varrva vízbefojtották. Minden bűntettet szigorú, sőt kegyetlen megtor

lás követett. Ma is borz ad va gon dolun k a válogatott büntetési n em ek re : felnégyelés, keré kb etöré s, mág lya. A gyilkosok, tolvajok, rablók, fosztogatók, hamisítók és hasontó

' ) A plé bán iai vagy városi isk olá ban a pl ébá nos tanította a népgyermekeit saját any any elvü kön az olva sásra és éneklésre . (írni nemkellett tudni.) Oktatta tová bbá a püsp ök rende lkezé se szerint a hitalapigazságaira. A plébános helyettese a tanító (magister) volt. Egyháziteendők et is vé gze tt: énekelt és segédkezett a teme téseknél. A káptalaniiskolában a mester-kanonok tanította a püspök által előírt tananyagot:az írást és a vallástant.




bűnösök sokasága annyira fölszaporodott, hogy sem az utas

az utastól, sem a testvér a testvértől, sem a vendég a vendégtő l nem volt biztos.8) Vác vidékéről is van följegyzésünkegy ilyen gaztettről. 1480 körül Mihály és László nevűszénégető és Mátyás nevű váci ember meggyilkoltak egyAjzek (Izsák) nevű zsidót. Mátyás király 1486. évi decre-tum ával véget vetett eze kn ek a tűrhetetlen állapotoknak.9)

A középkorban jórészt papi személyek gyakorolták

az orvosi tudományokat. Egy Váczi Jakab magyarosítottnevű zsidó orvos neve több okiratban fordul elő. Minthogy a név ebben az időben rendszerint a szá rmazás tjelente tte, joggal feltehetjük, hogy váci em be r volt.10) Azorvosok legtöbbje olasz és német volt. I. Ferdinánd király1538-ban pátensben, nyilt levélben engedélyezte, hogyA ndo rnus Jerom os páviai orvos, Brodarics István vácipüspökhöz vagy Magyarországon bárhová szabadon mehessen betegek kezelése végett.11) A törvények, még1770-ben is tiltották, hogy az orvos sebészet körébetartozó betegség kezelését vállalja, viszont a sebészeknekés gyógyszerészeknek nem volt szabad belső bajokatgyógyítani. Minthogy a papokat a zsinatok is eltiltották asebészeti kezeléstől, gyógyszertárakat és kórházakat ál l ítottak föl.12) A kórházak mind szerzetesek kezén voltak.

Vácon a kőfallal kerített városban a Szent Lélek-rend kereszteseinek volt kórháza (Xenodochium Sancti Spiritus).

Senki sem vetette meg a gasztronomikus élvezeteketés ebben a király, a főurak és a főpapok jártak elől.Közkedvelt nemzeti eledelek voltak a XIV. s z á z a d b a n azsemlye és a borsos szalonna.13) Galeotto följegyezteBáthori püspökről, hogy milyen fényt és pompát fejtett ki

*) Corpus Juris Hung. Decrelum sextum Matth. regis I. 226.9 ) Ug y a n o t t .10) Dr. M a g y a r y - K o s s a G y u l a : M a g y a r o r v o s i e m l é k e k II. 27.

» ) U g y a n o t t III. 263.12) C s a k M á r i a T e r é z i a k i r á l y a s s z o n y z á r a t t a be a s z e r z e t e s i

g y ó g y s z e r t á r a k a t . E g y e d ü l az i r g a l m a s o k é t h a g y t a meg.13 ) M a g y a r G a z d a s á g t ö r t é n e t i S z e m l e 1900. 233.

4*




há ztar tásá ba n s milyen nagy kon yhasze m élyzetet tartott.14)A z étke zés négyszögű asztalok mellett történt. M inden

étel a maga mártásában került az asztalra, mert más lében főzték, sü tötték, páro lták a libát, a ka csá t, a kap pa nt,a fácánt, a seregélyt, a halat és a többit, m inden t nagy bőség be n. A s zak ács ok erős fűszereket has zn áltak , minők bors,gyömbér, fahéj, sáfrány és a több i. A lakm ározá st tojás,sajt és gyümölcs fejezte be. Sok és sokféle bor mámorapedig emelte a hangulatot.

Érdek es, hogy eb be n az időb en pa po k mérték a borthá zai kb an , vag yis tavernát, ko csm át tartottak, pedig abudai zsinat eltiltotta őket ettől. Minthogy azonban eznagy jövedelmet biztosított a számukra, a vásárosnépettovábbra is ők látták el itallal és élelemmel.

Báthori püspök emléke úgy él Vác múltjában, mintPeriklészé Athénben, vagy a Medicieké Firenzében. Az

ő nevéhez fűződnek városunk történetének legragyogóbblapjai és a polgárság jólétének legboldo gabb napjai. Am ag asa n fekvő vár püspöki palotájának üveges ablakaiból15) M ag yaro rszág egyik legfestőibb kilátá sa nyilt. A város hatalmas templomai, nagyszerű épületei és szemkápráztató műtárgyai bámulatba ejtették a külföldi tudósokatés művészeket, akik a vendégszerető főpap hívó szavára

benépesítet ték a po m pás palotákat , m elyek fennmaradtfaragványtöredékei be sz éd es emlékei V ác aranyk ora fejle t t művészetének és műveltségének.10) Báthori püspök

1 4) Csak a nevük közül sorolunk fel néhányat: konyhamester,

konyhasáfár , sütőmester , szakács, szakécsasszony, szakácsinas, konyhaszolga, konyhaszolgáló, konyhaajtónálló, kukta, étekfogó, tálnok,borsoló, tálhordó, tálmosó és a többi. Mátyás király is, Báthori püspökis szerette a hagy m át. A gasztrikus örömök élvez ése úgylátszik mindenidőben divott a püspöki asztaloknál: az Althannok teknősbékákat te

nyész tettek, Peitler fehér pá vá t hizlaltatott, gróf Csáky a főtt ka ka sta réjt szerette, — csak az a szk éta Schu szter evett es tebé dre sülttököt, devendégeinek ő is dús lakomával kedveskedett . Nádasdy püspök pazarháztar tásénak emléke még száz év távolán is él a nép ajkán.

1 5) Míg az esztergom i és egri egyhé zfejedelmek palotáin m ég fél

szá za d mu ltán is papír- és vász on abla ko k voltak, Vácon m ár ekkorlehetett ablaküveget kapni.

1G) Szék esegy házun k szentélykorlátjának balluszterei s a — szin-




udvara az olasz fejedelmekével vetekedett és Vác a humanista-műveltség egyik jelentős gócpontja volt.

A nagy idegenforgalom és a kedv ező mu nka alkalmak állan dó kereseti lehetőséget nyújtottak a lakos ságnak . Az egyes iparág ak közül a kőm űvese k, k őfaragók,ácsok, kerék- és kocsigyártók, szekeresek, hajósok, molnárok, kardcsíszárok, ötvösök, nyergesek, szíjgyártók és

a ruházati cikkek készítői voltak legjobban foglalkoztatva.A kiváló egyházfejedelem halá la u tán a Jagellók

szomorú emlékű uralkodása alatt süllyedni kezdelt azország és mindinkább homályosulni kezdett Báthori büszkevá ros án ak régi ragyogó fénye. Brodarics püsp ök sok atfáradozott az ellenkirályok ellentétes érdekeinek kiegyenlítése dolgá ban és ez a lku do zás ok során többször állította

jelentőségben megfogyatkozott szék váro sát orsz ágo s ese mények középpontjába.

A husziták betörései és rab lása i, majd a feketesereg népsanyargató zsoldosai époly rettegésben tartották avárosnak és környékének lakosságát, mint annak idejéna keresz tesh adak á tvonu lása és garáz dálk od ása . Nagyizgalom ban volt a vá ro s 1526. jún ius 23-án is, am iko r a

török tám ad ás hírére az országgyűlés elrendelte az általán os fölkelést. Z alai Deák Bálint futár ho zta el a püs pökhöz és a káptalanhoz Lajos király levelét. A mellettelovagló katona magasra tartotta kinyújtott jobbjában amarkolatig pirosló véres kardot, melyet az egész országban körülhordozolt. Augu sztus 29-én a m oh ácsi csatavesztés következtében elpusztult az ország hadserege,

megszűnt az egysége, elveszett a függetlensége. Az ország szomorú sorsának városunk is részese lett és lezárult eddigelé legfényesebb korszaka.

tén a vér helyén talált — fajansz töredék ek teljesen egyezők a M átyá skirály budai váréban találtakkal épúgy, mint a nyírbátori és váci Bá-thori-emléktáblák, mert mindannyi Joannes Dalmata műhelyéből kerültki. De a váci születésűe k közül is többen foglalkoztak tudom ány okés művészetek ápolásával. Kiválik közülük az irodalomtörténetben és

mű vészettörténetben egyaránt ismert Váci Pál dom onko srendi sze rzete s.



NEGYEDIK FEJEZET

A TÖRÖK URALOM ALATT

Jaj, régi szép magyar nép,Az ellenség léged miképSzaggat és tép I

Rákóczi-nóta.

A mohácsi csata után Ferdinánd zsoldosai és Jánosszövetséges katonái egymással mintegy versenyezve, vakdü hve l pusztították az országot közel két évtizeden át.V ác vá ra is gy akran cserélt gazd át és lako sság át hol acsászári zsoldosok, hol a török martalócok sanyargatták.Mikor II. Szulejmán (Szolimán) szultán János király segítségére jött , nem volt szándékában megszállni és meghódítani az országot, erre csak Já no s halá la u tán ak korhatá rozta el m agát, amikor látta, hogy Izabella gyengekormánya nem tudja ezt az országrészt a császári csapatok ellen m egvé delm ezni és am ikor Bu dát éppe n am oh ácsi csa ta tizenötödik évfordulóján, 1541. aug usztu s29-én újból elfoglalta, nem a d ta viss za, mint eddig, ha ne mmegtartotta és török őrséget helyezett belé.

Vác vára még ez után is gyors váltakozásban cserélt gaz dát. Csak 1544. tav asz án , am ikor M ehm ed Jahjá-pasazádé pasa és vezére Haszán (Hazajmusz) foglalta el ,ismerte fel a török hadvezetőség Vác hadászati fontosságát és eszm élt rá arra, hogy B ud a bizto sítása végett szüksége van Vácra és csak ekkor rendezkedett be i t t á l landó tartó zk od ásra . Ez a m ostani birtokbavétel nem állottmár csupán abból, hogy mint eddig a vár legmagasabborm ára kitűzette a lófarkas zá szló t és csa k a várat szálltameg, han em egyszersmind behó doltat ta a lakosságot is .

Első dolg a ter m ész etes en az volt, hogy kijavította és



VI. A török uralom ala tt. 55

megerősítette a várat,1) kellően felszerelte hadi anyagokkal és többszáz katonát helyezett e l benne. A kapukratörök címert m etszetett. A templom okról leve rette a ke resztet é s a hód ító félhold félelm etes je lvén yét tűze ttehelyükbe. Amelyeket a mohamedán istentisztelet céljairaszántak, azokat kitisztították. Ez a „tisztítás" abból állott,hogy a m íhrdb-ok at és m ímb er-eket2) M ekka i rányába,keletre fordították, a szen tek szo brait da ra bo k ra tördeltékés elmondták a győzelmi imádságot. Miután „a sötétség

imahelyét a bálványoktól és gonosz piszoktól" megtisztították, kihány ták a kriptába n eltemetett halottak at és aváros on kívül egy gö dö rbe elás ták . Ilyen tisztító sze rtartá sután lett a szék eseg yh ázb ól Szulejmán szultán nag ytem plom a(dsámi). Az Ág oston-rendiek temp lom át fürdővé alakították át . A várba és a város lakóházaiba a katonaság helyezkedett el. N em sok ára után uk jöttek családtagjaik is,

majd török iparosok és k ereske dők telepedtek meg. Minthogy vallási cselekményeik gyakorlásához vízre volt szükségük, azo nn al egy nag y zsilipes vízmű építés éhez fogtak.Ennél lóvontatású kerekekkel hajtották a vizet a víztartóm eden cékb e, m elyekből szegény és gazdag egyaránt meríthetett s olthatta szomját. Ezt a fából készített vízművetcs ak ha m ar egy téglákból épített h ata lm as csato rna vál

totta föl, hogy a dukai hegyek üde forrásvizével lássa ela várost.3) Erre a nag y vízv ezeték re azért is s zü ksé gü k

' ) A XVI. sz áz ad ba n még nem lehetett na gyon megerősítve,me rt forrásaink a „hosszú hé bo rú -"b an (1593—1606) teljesen je lenté ktelen helynek mondják.

s) Mihráb a dsémikban keletre néző üreg, ahol az imám (pap)előimádkozik, mimber kis keskeny szószék, ahol a pénteki imádságotmondja.

3) Ez a föld alatt 2—3 méter mélységben húzódó csatorna kö

rülbelül 7 kilomé ter távolsá gból hoz ta a vizet, mellyel még a XVIII.század elején malmot hajtottak. Szája az úgynevezett Istenmalomnálva n. A Lőház mögötti golyófogódomb végétől a Kőkért déli sa rká nhala d keresztül a vasúti pályatest alatt a Ko dak-gyár területére a Ju-gerumokon át és a Forrásdűlő déli oldalát érintve megy Duka irányába. Csak a 8585. helyrajzi számig terjedő szakasza ismeretes. (A Mária-udvar 8,677/4. helyrajzi számú ingatlanrészén szabadon áll. Évekelőtt beszakadt.) További része nincs még bejárva. A Kodak-gyár területén fölmérték és m egtisztították, hogy fel ha sz ná lha ssá k a vizét ipari




volt, mert óriási területeket vetettek be rizzsel, amit fárasztó munkával termesztettek és terjesztettek. Nagy meny-

nyiségben termelték Vácon a kölest is. (Ebből készítettéka sört, melynek fogyasztó piaca az egész váci szandsákvolt.) Te rm esz tettek to v áb b á kukoricát, melyet a Skutari-tó m ellékéről telepítettek a meg hódított M agy arorszá gba ,ah ol sok helyt, így Erdélyben még m a is törökb uzána khívják. A do há ny t is ők hono sították meg, csak úgy minta kadarkaszőlőt, melyet Perzsiából hoztak ide. Ok kezd

ték meg a paprikatermesztést is. Termeltek ezeken kívülbú zát, árp át, lóherét, lucernát, foghagym át, m etélőhagy-m át, vö rösh ag ym át, főként pedig v irágot és gyüm ölcsöt.A cseresznye- és meggyfákat a Feketetenger-melléki Ka-rasz un db ól hozták be . A kajszi- (kajashi) é s őszibarack otszintén török földről hozták. Az itt talált gyümölcsfák közül legin káb b a szilvát, körtét és epret term esztették. Nagy

célokra. A csatorna nem egyenes von alban épült, han em zeg-zugosan,hogy felfogja a forrásokat és fak adá sok at, a vad vize ket és a ned ve stalajon szerteszivárgó erecskéket. Mindenütt a magassági színvonalatkeresi, hogy m egfelelő esés t ad ha sso n a víznek. A G om bás -patak vizejóval ala cs on ya bb s így nem folyik bele a csa torn áb a, mely vörösreégetett, részben m eghalv ányult téglákból épült. M indenütt egyformaalak ú és nagyjában azonosm éretü, de a munka m enet szerint — valószínűleg egyszerre több helyen kezdődőit meg a munka — helyenkintfélköralakú, majd váltakozóan tetőszerű az építkezése. Magassága acsúcstól, illetve a boltozat leg m ag asa bb pontjától a fenékig körülbelül 110 centim éter, szé lessé ge pedig körülbelül 80 centim éter. Tégláinem s zab ályo s alak úak . Felső lapjuk sim a, míg alul igen durvá n va nnak megmunkálva. Szélességük 19—19 és fél, hosszúságuk 23—23 ésfél, vastagságuk 6—6 és fél centiméter. A víz mennyisége a csatornába öm lő források bőségétől és az időjárástól függően válto zó. Ez atéglafalas építkezés nem egyidős a török uralommal. Ugyanis az 1560.évi defter följegyzéséből arra kell következtetnünk, hogy a téglás csatornát egy fazsilipes vízmű előzte meg. Érdekes, hogy a Kodak-gyárisza ka sz tisztítása közb en két ak ná ra buk kan tak . Tölgyfa-gerendáik kemények és feketék voltak, mint az ébenfa. Az építők a csatorna tisztítására bizonyos távolságokban négyszögű nyílásokat hagylak, fölibük

egy-egy gerendát s ezek fölé ismét deszkákat helveztek. A deszkákelkorhadtak, de a gerendák a nedves talajban petrifikálódtak, megkö-vesedtek. Két ilyen gerendát Londonba szállítottak és fűrészelni kezdték. De a fűrészek beletörtek. Fárasztó munka után sikerült mégis kéttálcát kifűrészelni belőlük. Az egyik Londonban, a másik Rochester-ben (New York álla m ban ) van a Kodak-gyár igazgatósági épü leteib en.A reájuk illesztett érclapok jelzik, hogy a magyarországi török uralomemlékei Vácról.



IV. A török uralom al att . 57

kiterjedésű, gondosan ápolt kertjeik pompás virágait (ígya tulipánt) a Balkánról és K isázsiábó l hozták.4) Ők ho

nosították meg a pulyk át, m elyet a z ang olo k m a is töröktyúknak hívnak. Kedvelt eledelük volt: a fehér cipó, afriss vajjal főzött rizses ü rü h ús, a z úg yn eveze tt piláf, atyúksü lt, a tyúkpörkölt, a pörkö lt ponty, a ránto tt süllő, aleves é s főzelékek. H ázi állataik vo lta k: a kuty a, ló, öszvér, sza m ár, teve, ökör, juh és bá rán y. Ked velték a ha lászatot és haltenyésztést. A hal gy akran volt ajánd ék o

zá s tárgya is. Me sterembereik közül h íresek voltak a szőnyegszövők, a szattyángyártók, a cserzővargák, a fegyverkovácsok és a réz m űv esek. A D una volt a kereskedelemtermészetes útja s a keleti kereskedelem java része Vácon ment keresztül. Ennek a természetadta előnynek ajelentőségét csakhamar felismerték és mind messzebbreszétágazó keresk edelm ük lekonyo lítása végett hidat vertek

a Dunán. A váci rév óriási forgalmat bonyolított le. Ennek biztosítására, de főként azért, hogy egyenes összeköttetést létesítsenek a szentendrei szigeten át Visegrádfelé, többször vertek hidat a Dunán.

A m oha m edá n megszálló ha ta lom had ászat i szempontból Vácot Buda kulcsának és külvárosának tekintette, s mint ilyet mindig megbecsülte és diplomáciai véde

lemben is részesítette. Evlia Cselebi — bizo nyá ra nagytúlzással — azt mondja, hogy tízezer válogatott fegyveresőrizte. 1620-ban, am ikor m agy ar ké zen volt, 300 gyalogés 250 lovas katona védelmezte. A török el is követettakkor mindent, hogy visszaszerezze s amikor Kara-kasMehmed pasa 1626-ban rajtaütéssel ismét elfoglalta, nemis ad ta vis sz a: „Inkáb b a saját vére m be mártogatom a

kenyeremet, — mondta Murteza (Murteda) budai begler-bég Ta ssinak , a nádor követének , — mintsem Vácot

4) I lyen száll í tmánnyal hozták m agu kka l a pannóniai gyik-o\(Ablefarus pan non icus ). Ez a kígyómódon csú szó gyík Eu rópá bancsak a Naszálon és a budai hegyekben tenyészett egész a múlt század végéig.



58 Az em beri élet V ácon és vidéké n

visszaadjam, mert Vác oly közel van Budához, hogy áthallatszik a kutya ugatása".

Vác , — melyn ek a magyar nevét a törökök mindenkor megtartották és Vdds-nak vagy Vdcs-nak hívták,(mert nyelvükben nincsen c betű), — nemcsak török várvolt, hanem keleti jellegű várossá alakult át, melyben apolgári é s kato nai lak oss ág úgy élt, mint bármely m ástörök váro sba n. Keresztényn ek, zsidó nak nem volt szabad od a betenn i a lábát . E zek külön városrészek ben

laktak.A XV I. sz áz ad b an még nem volt fallal körülvéve.Vára is gyenge volt, csak 1596-ban építettek a vár négysarkára erős bástyákat és kerítették körül kettős sövény-palá nk aíallal. 1660 körül egy dsám i, a paranc sno k há za ,a hadiszertár, gab on arak tárak , m agtárak és mintegy 50deszka-zsindelyes tetejű ház volt benne. A nyugati olda

lon fekvő egy etlen ka pu ja előtt fából készü lt négyszögala kú v as lá nc o s felvonó híd volt a viz es árok fölött. Ahíd csigával és vaslánccal volt felszerelve. Minden estefelhúzták és rostélyt tettek elibe . Ezt a belső vá rat egyszintén négyszög alakú, sövényekb ől és gerendákból készült töm ésfal-kerítés és egy szé les vizesárok öv ezte. Azárok színültig volt a Duna vizével. Öt városnegyedébenezer de szk az sin de lye s há z és hét dsám i állott. Két erősva sk ap uja közül az egyik keletre, a m ásik n yugatra nyílt.A vá rral összefüggött a m ind en oldalo n lőrésekk el ellátott egyszeres kerítésű külváros, melyben a magyar alattvalók, a ráják laktak.5)

Báthor i püspök renaissance-városának szépségétmecsetek és fürdők változtatták meg és adtak keleti jel

leget a város képének. Az apró házak tömkelegéből mecsetek karcsú tornyai em elkedtek és minarék aran yo shold szarvai ragyo gtak a felkelő n ap su gara iba n, naps zálltakor pedig felhangzott a műezzimek imára hívó pana-

s) Evlia Cselebi török világutazó m agyarorszá gi u taz ása i K60 —1664. (Budapest, 1904.) 387-389.



IV. A török uralom alalt 59

szos én ek e és a z előírt m os dá s után meg kezdődött azesti istentisztelet . A mo ha m ed án vallás nagy buzgóságot

kíván híveitől. Ennek kifejezésére kellett a sok templom.N em csak a keresztény ekét alakították át, ha ne m ú jakatis építettek. Török utazók feljegyzései szerint Vácon minden 150 lakóházra jutott egy imaház. Kétféle templomaikvol tak. A nagyobbakat dsámi-nak hívták ezek ben pénteken a khátib (főpap) kezében meztelen karddal lépett fela mimber-ie, (szószékre) és elvégezte a khutbet, vagyis

a szultánért mint khalifáért rende lt im ádsá go t, m elybenezzel a k önyörgéssel fordult A lla h h o z: „Adj a szu ltán na kés seregének győzelmet, semm isítsd meg az ő kardjávala hitet len népség nyakát". Kisebb templomaiknak meszd-

sid, (magyarosan mecset) volt a neve, ezekben az imám(pap) végezte a lelkészi te en dő ke t: nap on kén t ötször csatasorb a állította a tem plom ban megjelent híveit a sátá n

elleni küzdelemre és elmondta előttük a próféta imádságait. A tem etés, esk etés és körülmetélés szertartása it is ővégezte. A müezzin-ek ( templomszolgák) a templomoktornyairól ének elték na po nk ént ötször az előírt im ád ságokat.

A templomok mellett nagy gondot fordítottak az iskolákra is. Minden templommal kapcsolatban állítottak

föl iskolát, m elyek et medreszek-nek (mecset-iskoláknak)hívtak. Eze kb en a Korán olv asá sát és a vallás elemeittanították. Az írás és olvasás tudása jobban el volt terjed ve közöttük, mint a ke resz tény ek közt, ak ikn ek a nyelvét elsajátították. Magyarul leveleztek még a „becs király"-lyal is, akine k hatalmi túlk apá saiv al szem be n meg védelmezték alattvalóikat és a hódo ltsági ke resk ed ők et.

Ku ltúrájukban jelentős szerep et játszott a m os dá sés a fürdés. Miként már említettük, jórészt ezért építettéka bámulatraméltó vácdukai vízművet. Több fürdőt is állítottak. Az 1680. évi ka ton ai térk ép en két fürdő va n je lezve, egyik a városban, a másik az irgalmasok rendházá na k telkén, a vá ro sh áz a helyén állott sarki templom




mellett. Ezek a fürdők olyan ok voltak mint má s törökfürdő, mely a testi tisztálkodásra szolgált és úgy kellett

berendezve lennie, miként a Korán szigorúan előírta. Afürdő a na p külö nb öző sz ak ai ba n kü lön a férfiak és külön a nők rendelkezésére állt . Mindkét nemen lévők apraja, nagyja igyekezett kihasználni a számukra megállapított időt, főként azonban a nők tartózkodtak szívesena fürdőben, mert eg yé b tá rsa s érin tkez és híján ez voltegyed üli s zó rak oz ó hely ük. A fürdőzés így folyt l e : Mikora ve nd ég belépett az ajtón, üdvö zlő szav aka t mondott,am ely ek et a fürdőbérlő és a fürdőszolgák viszono ztak . A ztán a terem falai mentén körülfutó m ásfél, harm adfél m éter széle s fa- vagy kő-, gy ékén yek kelvagy szőn yeg ekke l letakart, díván ok egyikére telepedett,előbb azonban levetette a saruit, melyeket a díván elérakott vag y a dív án ho m lo ká ba vágott kis fülkébe tolt.Am íg vetkő zött a szolga két ta rka ken dő t hozott. Az

egyiket csípői körül cs av art a, a má sikat vállaira vetette.Leszállt a dívánról és a tafeun-nak vagy nalin-nak nevezett, szé les szíjjal átkötött, m ag as sa rk ú fapap ucso t felhúztaa lába ira és a vetkőző csarno kbó l egy durvá n összeácsoltfaajtón bement a tulajdonképeni fürdőbe. Az előcsarnokban a dívánok fölé épített lécrekeszek vetközőfülkék voltak, külön vetkőzőkkel. Az ajtó eg ye lőté rbe , á tmeneti he

lyiségbe vitt. E nn ek m érsékelt volt a tem peratú rája. Afürdőző átm ent e helyiségen és egy alac son y kőzsám olyraülve várakozott , hogy a magasabb hőmérséklethez hozzászokjék. Majd a szolga levette vállairól a kendőt és egyfaajtón belépett a fő-izzasztóhelyiségbe. Ez volt a tulajdonképeni fürdő, melynek fala mentén kis kutak voltakmeleg és hidegvízes csappal a mosdásra. A szoba köze

pén és oldalt a kutak mellett 10—20 centiméter magaspadok voltak a masszázs számára. A kupolás boltozatotcsillagalakú vagy kerek üvegszemek törték át szabályoskoszo rúkban . E bben a sajátos han gu latú, hom ályos helyiség be n órák at töltött el a fürdőző. A ku po la atatt a kö-



IV. A török uralom alatt 61

zép en a nagy , lap os izzasztófedő volt, am ely re a fürdőző ráfeküdt. A lapos izza dá s után a m ass zá zs következett. Ezt a delak nevű fürdőszolga hajtotta végre nagyművészettel és a ven dég csontjainak me gropog tatásával.Ez pótolta a sportolást. U tán a a fürdőző egy külön m osdóhelyiségbe ment. Nagy fülke volt ez kúttal. Az ablaknyílásán át gőzt vezettek be a kazánból. Ezek voltak alegmagasabb hőmérsékletű helyiségek az egész fürdőben.Néhány mosdókút volt még a falak mentén egy 15 cen

timéter m ag as po desten . E kútm eden cék körülbelül 60centiméter magasak voltak, a nyolcszög öt oldalából voltak alakítv a és stalaktitos, po há ralak ú vagy redőzött m o-tívumú faragásokkal voltak díszítve. Felettük állt a meleg-és hidegvizes csap. Aki vitt magával kötényt és törülközőt, az nem fizetett sem m it. A kötény ért és gy ap júta ka róért egy ákcsét kellett fizetni.b

A n agy ob b tem plom ok (dsámik) körül a törökökszociális érzéke né pk on yh ák at állított. A szegén yek ittingyen ka pta k levest és ken yere t, n éh a rizst, lisztet vajat és egy szál gyertyát. A kiosztás pénteken, az istentisztelet napján, történt.

A török laká s dísze és éke sség e m indenkor a szőnyeg volt. Legfőbb búto ruk is a sző ny eg volt. Ez iránt

érzett vonzalmuk életmódjukkal fügött össze. Szobáik televoltak sz őn yeg ekk el: a falakon, a sz ob a kö zep én , a kereveten , a pad lón , m inden ütt ott volt a szőny eg. Kím éltékis erősen. (Ma is csak saruikat levetve szabad rajtuk járni.)

A török közn ép ruhá zata vörösb arna színű kap cso snadrág és selyem- vagy bőrdolmány volt. A dolmány hosszúsarkig érő szűk ujjú ka bá t volt, melyet ingük fölött ho rd tak .

V ászon, bőr vagy m ás tarka anyag bó l készült. Télen gyapottal bélelték ki. A derekukat övvel kötötték össze. Övükből elm aradh atatlan volt a tőr, zseb eikbe n pedig a doh ány zac skó . A pénzt és irataikat keb lük be rejtve hord ták.

c) Dr. Klinghardt, K a ri: Tü rkisc he Báder, (História 2. szá m .Magyar Műemlékek 38. lap.)




V ászo nh arisny ájuk olyan hosszú volt, mint a lábuk szá ra.Bőr cipőjük — rangjuk szerint — sárga vagy vörös színű

volt. Fejüket fehér vagy vörös turbán födte. (Csak Moham ed lesz árm azó i viselh ettek zöld színűt.) Az előkelőkprém et és atlasz -szö ve tet viseltek, turbá njuk ra muszlinselymet tekerlek. Szolgáik m agyarok és ném etek voltak,amit nev ük ha ng zá sa is e láru l: Buják, Szolmos-Solymos,Hoprát, Kazanfer s a többi. Hajukat kopaszra nyírták, deszak ált é s bajuszt eresztettek. (A hos szú sz ak ái tisztesség

jele volt.) A v árn ép és ka ton asá g kedv elt időtöltése atavla (dominó-szerű játék) és a sakkozás volt.

Az assz on yo k külön lakos ztályban (hárem) laktak.Az utcára csak sűrű fályollal mehettek. Piacra és bazárbanem jártak. A vá ros ka pu t átlépniök nem volt s za ba d. Egybe szab ot t utca i öltözetet (feredse) v iseltek, bő főkötőjükfölé egész arcukat elfödő fehér fátyolt (jasmak) abrincsol-

tak. L ábuk on sárg a pap ucso t és belső lábtak arót hordtak.7)Keresztelési szokásaik a zsidókéhoz, temetési szer

tar tásaik a keresztényekéhez volt hasonlatos. A halálesetfölött s iránkozó asszo ny ok jajveszékelésére csa kh am arösszefutott az egész szo m széd ság , összegyülemlett a roko nsá g é s megjelentek a zené szek is . Az özvegy zokogvakönnyek között dicsérte az elhunyt erényeit és jóságát, a

csa lád tag ok mind sirá nk oz va sorolták föl, hogy mit vesztet tek benne. Minden újonnan érkezőnek elmondták nagy

7) Viseletüket Azelt J. egykorú metszetén sze m lélhe tjük: Az előkelő törők nő alsó , selyem szerű ru háj ána k egy része kivillan az egybesza bott kön tös (feredse) alól. Ezt a festői ruh ada rab ot a nyaknálnyitott, a derék nál ék es fonott öv foglalta ös sz e. Elől közé pen díszescsatban végződött. Ujja könyökig futott, onnan le a kézfejig bő, harangnyílású fátyolszerű szövet omlott alá. A fejdísznek kétoldalt a fülekrehajló csú csos vég ű sz árn ya volt és a fej tetején csokorszerű redők be

futott öss ze. A ruház atot alul a nadrág szerű szok nya szárn yak é s kicsipap ucs ok fejezték be. Egy m ásik nő ruh áza ta szintén ilyen, csak afejdísze fövegszerű és a baloldalán díszes csattal odaerősített tolldísz-ben végződik. Két idősebb asszony köntöse nyakig begombolt. Fejükönkendő van s e fölött cilinderszerű fejdísz. Hogy miért nem födi fátyol(jasmak) az arcukat, annak titkát a kép címe elárulja : Wahre Abbil-dung und Kleidung der Vornehmsten Türckischen Frauen so unter an-dern gefangenen auss Ofen weggeführet worden.




bánatuk at és veszteségüket. A rokonok megm osták ahullát, lenyírták a haját, tömjént gyújtottak, hogy a rosszszellemeket visszatartsák és buzgó im ába n kérték az Istenirgalmát a bű nö s lelkére. Majd ráad ták ünn ep lő ruháját,fejébe ny om ták turbánját, ko po rsó ba helyezték és feketelepellel borították. A temetési m enetet a z im ád ko zó imá m

(pap) nyitotta m eg. A férfirokonok és jób ará tok sere geméltóságos lépésekkel követte és „A m ag áno ssá g ne legyen társa" kezdetű éneket zengedezte. Fülsüketítő zajjalhala dt utánu k az asszo ny ok cs ap ata . Ké tkézre fogottzseb ken dő t húzo gattak a ny aku ko n és úgy sikoltoztak,mintha m egbolond ultak voln a fájdalmuk ban. Előkelő halottnak a lovát is utána vezették a menetben. A koporsót

az előre megásott gödörben elföldelték s a fejéhez turbánossírkövet helyeztek. Temetőik — miként a róm aiak ná l —az utak mellett voltak, hogy az arrajárók imát mondhassan ak értük. A roko nság gya kran látogatta a temetőketés fölkereste halottait, akikért azé rt imá dk ozo tt, hog y afekete ang yal s za ba dí tsa m eg őket kínjaiktól. Bíztatták is-Ne félj! ne félj! Felelj bátran a vallató angyaloknak I Pén

teken ételt és italt is szoktak elhelyezni szeretteik sírjaira.8

)Mikor a török 1544-ben elfoglalta Vácot, Visegrádotés Nógrádot, Pest, Esztergom és Nógrád megyék parasztsá ga mindenütt behód olt. Ez úgy történt, hogy a k özségelöljárói kalap lev év e a sereg elibe m entek , m ire a törökparancsn ok biztonsági őröket ado tt melléjük. A hódolókezu tán élelemm el látták el a sereget, mire ez elvonu lt,

de hátrahagyta a parancsot, hogy bem enjenek a szand -sákokhoz.") Ott az tán a szultáni ad ós ze d ő jelenlétébenkihallgatták őket, hogy hán y jobbág y, zsellér s a többi lakik aközség ben ? M ennyi erdeje, kasz áló ja, rétje s a többije van ?

8) Ez a s zo ká s a z o l áh né p köz t m ég m os t is d ív ik . A v ác i fegy házban sok gö rögke le t i o l áh vo l t a hábo rú e lő t t l e t a r tóz t a tva . I smé te l t en meg tö r t én t , hogy az e lha l t f egyenc öz ve gy e . m eg je l en t V ác on é sé te l t , édességet v i t t k i az ura s í r já ra .

9

) A s z a n d s á k s z ó e r e d e t i j e l e n t é s e l ó f a r o k k a l d í s z í te t t z á s z l ó ,k é s ő b b e z z e l a z e l n e v e z é s s e l j e l ö lt é k a h ű b é r i b i r t o k o k a t m a g á b a nf og la ló k e r ü le t e t, m e l y n e k p a r a n c s n o k a a s z a n d s á k - b é g v o l t.




Ki a föld esú r? Mi a ra n gj a? M ennyi adó t és terményt fizetnek n ek i? Mikor m inde rre m egfeleltek, megállapították az

ad ót s a zz al a feny ege tésse l, hogy felgyújtják a falut é s lelövik lakóit, rávették az elöljárókat, hogy a kivetett összegmegfizetését megígérték. Az elöljárók viszont hitelleveleketkértek, melyben a török földesúr (szpáhi) esküvel fogadta,hogy a megállapított összegnél sohasem fog többet követelni.10)

A lak os ság na k az a rész e, m ely eddig szétszórt szál

lásokon vonta meg magát a szentendrei szigeten, Gya-dá n vagy K osdo n s Cselőte erdő ségeib en és a Naszálirtványaiban bujdosott, visszaszállingózott és behódolt.M inthogy a z o n b a n a török kiszorította őket, új szállá sután kellett nézniök. Esdekléseikre a hódítók nagykegyesen m ege ng edté k nekik, hogy a vá ros mellett, a falonkívül telepedhessenek le. így keletkezett a váralja mellettVác északi részén a behódolt keresztények, (ráják) külön városa, a Tabán. Minden meghódított terület katonaifoglalás jogán a császáré volt. Mikor II. Szulejmán szultán V ác és vidéké nek bir tokába helyezte magát, a behódolt vidék felosztása, rendezése és adójának meghatáro zá sa végett 1545-ben B ud ára küld te Chalil defterdárt,felállította a budai pasaságot és ennek fennhatósága aláhelyezte Vácot, melyet szandsák-bégi székhelynek tett meg.

A török mint kegyetlen hódító él a kö ztud atban .N yom ába n gyújtogatás, fosztogatás, öldöklés tám ad . Apusztulás, inség és tengődés szomorú képe helyett újabb an m indjob ban terjed az a n ézet, mely ezzel szögesellentétben áll, hogy a török uralma alatt csendes munkafolyt és jólé tben élt a pa ras zt. A régi m egsz oko tt véle-

10

) A török állam nem fizette lo vas kato náit, ha ne m a meghódítottországot, mint hűbérbirtokot, a katonák, szpáhik közt rangfokozatuk szerint osztotta fel. Egy közv itéz jöv ede lm e 5,000, a bégé 240,000 o szp oravolt. A 20.000-nél kiseb b jöved elm et hajtó hűb ére s birtok neve tima r,a na gyo bbá ziá m et volt. Evlia Cselebi följegyzése szerint Vácon 1660körül 33 ziám et- és 323 tima rbirtokos volt. (Az oszpora v agy ák cs e alegkiseb b török ezüst pénz volt és súly szerint mérték. 60 oszp ora 1magyar forint értékének felelt meg.)




menyek, í té letek és m egállapítások m ódo sítása m indenkor m eg rázk ód tatás sal jár és rend szerint egyik végletbőla m ásik ba szokott átcs ap ni. Igaz, hogy a török vég várak ban az egykorú m agya r források szerint is a törökségszíne-java lakott, de a földművelő lakosságot az erősebbjogán mégis csak kiuzso rázta s a keresztén y alattvalóknak mégsem lehetett olyan gyöngyéletük, mint aminőnekTa káts Sándor és a törökkel roko nsze nv ező történetírókhirdetik.

Az egym ással szem ben álló két ellentétes felfogásérveit alaposan át kell vizsgálnunk, újra értékelni az anyagot és elfogultság nélkül — sin e ira et stu dio — kell ke resnü nk az igazságot, mely rend szerin t — s így a miesetünkben is — a középú ton jár . Közel m ásfélévszázadlassa n pergő évei alatt sok szor volt Vá c vá ros kere sztén ykézen is és bizony többet kellett sze nv ed nie saját ural

kodója katonáitól, mint az idegen hódítók önkényétől. Vanreá p éldán k bő ven . Változa tos volt az élete a török uralm a alatt is. A vá ros nem volt állan dó an harc ok színhelye és béke idején a lakosság nyugodtan élhette napjait.

A csá szá ri kö vetek jelen tései és ittjárt ke reszté nyutazó k (Lichtenstein, gróf Le slie.Bo catius s a több iek)leírásaiszerint a török uralom alatt Vác virágzó város volt. Kö

rülbelül 1,500 h á z a volt és 150 bo ltjában m ind en t lehe tettkapni. A keresztény követek a környékbeli közsé gekb enés minden ütt jómó dú nép et találtak. V ác lak os ság a főként földműveléssel és pedig túlnyom ó rész be n szőlőm űveléssel, valamint m arh aten yé sztés sel foglalkozott. A bortermést vagy kereskedőnek adta el, vagy kimérte. A fogyasztók közt sok török is volt. Ezek a próféta tilalm át

úgy játszották ki, hogy a bort magyar sörbetnek neveztékel. A XVII. s zá za db an jött div atb a az árpa sör, m elyetszalad sörn ek hívtak. Országszerte k edve lt és k eresett volta váci cseresznye, meggy és barack 11) . A kereskedés vi-

n ) A hódo ltság területén a vác i és verőcei bor tett szert a legnagy obb hírre. A följegyzések szerint még Sta m bul ba is szállították.

5




rágzó volt. Főként az állatkereskedelem volt jelentős.Nagy jöv ede lm et biztosított a m arh asz állítás is. Feljegy

zésünk van, hogy némelyik hónapban 1,600, sőt 2,200d ar ab m arh át is hajtottak föl Au sztriáb a. A lako sság iparifoglalkozásáról ninc sene k ad atain k. A török a vám ok ésadó k fokozása miatt arra törekedett, hogy a keresked elmet előmozdítsa s e végből a vásárok tartását szorgalmazta. Nagyon elősegítette ezeket a Duna, melynek legnagyobb része — Szőnytől egész a Fekete- tengerig— az

ő kezén volt. A kincstári defter-ek följegyzéseiből tudjuk,hogy igen nagy jövedelmet hozott a váci rév és vám.Vác székhelye volt a nazir nak (főszámvevőnek) és

a nagy jelentőségre emelkedett híres főharmincados-hiva-talnak, melynek vezetője az öss zes bu dai vám hivatalok,harmincadok bérletét kezelte. Előkelő úr volt, aki egyenrangúként levelezett — még pedig magyarul — a magyar

főurakkal, sőt magával a királlyal is.Igen jelen tős sze rep e volt a török uralom alatt adu nai hajó zásn ak és ebb en a váci révnek, melyhez atörök sza ba d utat engedett a vás ároso kna k, akik Bécsbentúla dv án árúikon , ott hajókat vettek é s az ott vásároltárúik at szek ereikk el együtt a hajókra rak ták és leeveztekvelők a váci révig. A török mindent elkövetett a vásárokbiztosítására és védelmezte a magyar kereskedőket, akiket a császáriak bántalmaztak és vásáraikon rajtaütöttek,így Czétényi váci harm inca do s panaszolja a kam arán ak,hogy a török árus ok nem m ernek feljönni a váci vásá rra : „minthogy egynéhány ízben sokakkal megitat tanak aDuna víziben s marhájokat elvették. Itt fent való kereskedő emberek igen megszűntének a kereskedéstől".

A ke resked ők bizonyo s testületi szellem ben éltek é ssajátos szokásokat követtek. Ilyen volt például a „tözsérke-resztelés", melyért néhány forintot kellett fizetni. Az 1611. éviváci so ka da lm on a vén tözsérek ifjú M észáros Am brustmeg ak ar ták keresz telni, de ez ellenkezett, mert őt m árGyőrött m egk eresztelték és nem volt ha jland ó újból fi-




zetni „kö rösztö lőpé nzt" . Erre a társai felkötötték, hogy a

fizetésre kényszerítsék. A megkínzott ember fizetett ugyan,d e a fel kötés tönkretette a torkát és néh án y n ap m úlvameghalt .

A hódítók a keresztény lako sság m egélhetését a kereskedelem sz ab ad ság áv al s az ipari és gaz dasá gi tevékenység feltételeinek megadásával biztosították. Adórendszerük elvben és ál taláno ssá gb an nem volt kegyetlen,mert csak megnyír ták juhaikat , de nem nyúzták m eg.Sokszor előfordult az on ba n a durva kizsá km ány olás eseteis. A török lenézte a hitetlen gyaurt — mint aho gy mégnap jaink ban is csa k tűri Afrikában az ar ab a zsidót ésA m erikáb an a yank i a négert — és ezért nem törődött avallásával, nyelvével, szokásaival s így sohasem tett kísérletet be olv asz tásá ra, ha ne m me ghagy ta alattvalóit régierkölcseiben és szokásaiban. De ha nem is igyekezett a

maga vallását reájuk kényszeríteni, vallásuk szabad gyako rlásá ba n mégis korlátozta. így megtiltotta a ha ran go zás t,nem volt sz ab ad az istentiszteletet han go san végezni,tilos volt körmeneteket tartani. Templomokat csak toronynélkül lehetett építeni. Tulajdon há zu ko n kívül sem a keresztet, sem a szentírást nem ho rdhatták .

M inthogy a nép nem láthatta szorga lmá nak gyü

mölcsét, csak annyi gabonát termesztett, amennyi megélheté sére és az adó ra kellett s így elszeg ény ede tt. A lakossá g e lszegényed ése meglátszott a ruh áza tán is . A köznép fehér vagy hamuszínű abaposztóból készült zsinóro-zatlan ruhát viselt. Gombok helyett kapcsok vagy rávarrtsza lag ok tartották ös sze . F ejükön fekete süv ege t, lábukon bocskort hordtak. A jóm ódú polg árság testhezálló

térdigérő dolm ány-, na drág - és köpenyegformájú ab a-ru há kb an járt. Volt ujjas, ujjatlan és cson kau jjú m ente,mely a m ellen jobbról-balról szé les sújtas sál és huro kzsinórral ellátott mákfejalakú go m bo kk al volt díszítve. A zalsó osztály női rózsas zok ny át és varg asaru t, a polgárasz-szonyok mentét és nem egészen a sarkukig lebocsátott

5*




patyo latot viseltek, fejüket fehér vá sz on ke nd őv el födtékés a fülük körül két felől gyöngyökkel fűzték össze. Ing-

vállaikat aranyhímzésekkel díszítették. A leányok nyakátcsip kés fodrok taka rták és csizm ákb an jártak, mint azasszo nyo k. A z áll be retválá sa ekkor jött divatba és a rövidre nyírt ha jat felváltotta a ho sszú fürtökben vállra om ló.A keresztelőt családiasán ülték meg. Az eljegyzést egyházi szertartás nélkül víg lakomával ünnepelték. Nagyonfiatalon há zas od tak . A me ny asszo ny rendszerint 14, a

vőlegény 18 év es volt. Az esküvőre m ár hetekkel előb bfolytak a z elő kész ületek . A lak od alom ze ne sz ó mellettnagy lakmározás közt folyt le. A mértéktelen borivás általános társadalmi betegség volt. Ebben az időben terjedtel a töröktől tanult do há ny zá s, melyet az egyh ázi és világi hatóságok hiába tilalmaztak. A dohányt eleinte mintgyógyfüvet sebe kre ha szn áltá k. A köz egés zség ügyét ja

vas-asszonyok, borbélyok, fürdősök és papok szolgálták.Seb ész is le telepedett né ha , de diplom ás orvos olyanritka volt, m int a fehér holló. A nn ál gy ako ribb volt a zakk ori idők gyilkos beteg sége, a pestis, mely igen sokáldozatot kívánt. Rendes körülmények közt nem voltdrágaság. Egy teljes öltözet ruhát — süvegtől a csizmáig— 7-8 forintért lehetett vásárolni12).

A temetés komor szertar tását mindenk inek a rangjáhozm érték. A halottat ruh ájá ba öltöztették, feje alá párná t

18) A süve g 36 dé ná r, a borjúbő rcsizm a 1 forint 30, az als ón ad -rá g 1 foiint 36, a köd m ön 3 forint 60, a cs ap ós zű r 2 frt. 50 dr. volt-Az assz ony ok szatty ánb ör-csizm éja 1 frt., bélelt ködm ene 1 frt. 20 dr-ba került. — A bútor is olcsó vo lt: egysze rű hárs faas ztal 3 frt. 60dr.. ka rsz ék 36 dr. háro m em be rre va ló festett ka rszé k 1 frt., két em berre való nyos zolya 1 frt. 20—80 dr., feslett lád a 70 dr. — Az á ra ka ta ha tóság sz ab ta meg. Még a koporsóét is : a felnőtt emb ernek va

ló ormos koporsó 2 frt., 14 éven aluli emberé 1 frt. 24 dr. volt. — Ahizlalt ökör párja 80, a félhúsba n lévő 60, a kisebb testű 40, egy páralföldi tulok 45, egy jó fejőstehén 26, borjú 2 'I 3 'rt., egy pár hizlaltka pp an 30, tyúk 24. csirke 18, egy m al ac 18—24 dr., egy pár alföldijuh 4 'la, egy pár bá rán y 1 *|a frt.. egy pár hizlalt lúd 50. egy pár kacs a 24, c suk a és ponty 6, tok és viza 9, egy tekn ősb éka vagy 25da ra b rák 3, egy font m arh ah ús 4 dén ár volt. (Dr. Acsády Ignác : Magyarország Budavér visszafoglalása korában. Budapest. 1886.)




tettek, fa- vagy ónkoporsóba helyezték, szemfödéllel takarták le és felravatalozták.

Idők folyamán gyakran változtak az állapotok és változott a lakosság szo ká sa, é letmódja is, mert a tűrhetőállapotot sűrűn követte a nyomor és szenvedés. Másfélévszázad alatt gyakorta váltották fel egymást a hatalomemberei, de még ugyanazok is fölcserélték kormányzatieszközeiket, módo sították közig azgatási eljárásukat, m ás ként alkalmazták az igazságszolgáltatás szabályait . De

állandó volt az el lenségeskedés még béke idején is aközeli magyar várak vitézeivel, akik meglepetés-szerű rajtaütéssel fosztogatták a lakosságot, elhajtották marháit,sőt foglyul ejtették magát a jámbor parasztot is.18) M indigtartaniok kellett a Nógrádból átkalandozó végváriaktól ,mert ezek hirtelen reájukcsapva, még a vetésüket is földúlták. Volt olyan idő, amikor a szomszédföldeket mű

velték, minthogy a saját csupasz földjükön nem volt mitdolgozniok. Ilyennek látta 1605-ben Bokács János a vácinépet, amelyről azt ír ta, hogy kunyhókban lakik és nagysanyarúságban sínylik. Pedig ekkor a királyiak kezén volta váro s. Csak hú sz évvel ké ső bb foglalta el megint atörök és M urteda pa sa akkor gyülevész cse lédnép nekmondta Vác lakosságát . És közel két évtized múlva Esterházy nádor tövestül akarja felégetni Vácot és a körülöttelévő falvakat. Más — szintén megbízható — források Vácot virágzó városnak, lakóit és a környék népét jómódúnak mondják. Nem ellentétesek egymással ezek a tudósítások, csak más időre von atkozn ak, olyanra amikor aváros nem volt török vagy kere sztén y cs ap ato k fosztogatásának tárgya.14) A személy- és vagyonbiztonság ország-

13

) E b b e n t a lá l ju k a n n a k a m a g y a r á z a t á t , h o g y k e r e s z t é n y a l a tt v a l ó k az e l l e n s é g n é l k e r e s t e k v é d e l m e t . Így 1 5 9 6 - b a n v á c i a s s z o n y o kö s s z e j á t s z o t t a k a t ö r ö k k e l és seg í t ségü l h ív t ák , de Pá l f fy János Vác vid é k é n p o r t y á z ó h u s z á r j a i n a k s i k e r ü l t még i d e j é b e n á r t a l m a t l a n n á t e n n iő k e t . Ar c h i v i o di S t a t o , V e n e z i a ; D i s p a c c i G e r m a n i a 22.. P r á g a , 1596.n o v e m b e r 18. s e c o n d a . V i t éz K é r p á t h y - K r a v j á n s z k y Mór dr .: Vác ésH a t v a n a h o s s z ú t ö r ö k h á b o r ú i d e j é b e n 12.

1 4) A sok érdekes kaland közül álljon itt ez az egy példa gyanánt:1594 tavaszán 12 gyalogos különböző nógrádmegyei várakból 60 haj-




szerte rossz volt. V áro su nk hatá rm enti fekvésénél fogvakülönösen ki volt téve ellenséges támadásoknak. A szom

szé do s nógrádi vár fegyveres őrsége g yakran tört a lako sság élete s va gy on a ellen és m erész lesvetéseivel nyugtalanította a vá sá rra jövő ke resk edő ket. No ha a feletteshatóságok biztosították a vásárosok szabadságát, az eljárótisztviselők lan yh án kezelték ha talm uk at, mert a városterületén végb em ent azo k a bün tetend ő cselekmények ,melyeknél vér folyt, bírság alá estek és ebben a bírságbanők is részese dtek . Utas em berne k so ha sem volt az életebizto nsá gb an. Rabló csa pa tok jártak mindenfelé. Gyújtogattak, fosztogattak és foglyokat ejtettek. A foglyokkalcsakúg y, m int a hadifoglyokkal rosszul bá nt ak és úgy dolgoztatták, mint a barm oka t vagy értékesítették. Ad ás-vételés csere tárgyai voltak. Ne gondoljuk azonban, hogy csaka török bán t em bertelen ül a hadifoglyok kal, a kere sztények is has on ló elb án ás ba n részesítették rabjaikat. Mind

a két részről szolg álun k pé ldá va l. 1576 júniu s elején abudai pasa Vácra jött és itt nagy mulatságokat rendezett.A többi között tíz láncravert egri vitézt hozatott ide. Ezekközül a legerősebb ifjút mezítelenül egy saruban a fáhozköttette és egy hatalmas oroszlánt bocsátott reája. De azoroszlán nem bánto tta, csak a saruit n yald osta . Erre avadállat őre jót húzott az oroszlánra, mire az néhány pil

lanat alatt da rab ok ra szag gatta őrét. Mikor ezt az esztergomi és a nó grád i bég ek látták, térdre boru ltak a pa sa

dúval szövetkezv e m egtá m adta Vácot, betörte kapuját és elfoglalta avárost. A törökök hajókon menekültek el. A hajdúk a várban levőkct-is lövöldözni kezdték Ezek is meg aka rták m agu kat adni, de a miesink közt egy tiszt sem lévén, ne m tudták mit tegyenek . Sokéig nem ikmaradhattak, mert a szomszéd török őrségek könnyen reájuk üthetlepvolna. Ezért összeszedvén a barmokat és egyéb elvihető dolgokat, széecsön desen hazajöttek. M ásn ap mé r Vácott termett a buda i pasa , dybiz a mieinkne k m ár nyom át sem találta. Elke seredé sébe n aztán igyszólt a kosdi főbíróhoz : „H a a ti uratok egy vára t vagy legalá bb e griszpahiaságot ad na nekem , Budát a kezére ad nám . Úgyis halál vé sreám I" (Prépostvá ri Bálint fő kapitán ynak , a felvidéki ha dse reg helyettefővezérének, m agya rnyelvű jele ntés e Béc sbe 1594. m árcius 29-én Egerből. Hadi Levéltár : Feldakten. Takáts Sándor: Régi magyar kapitányokés generálisok 368.)




előtt és úgy kérték a sértetlenül m ara dt egri vitéz sz ab adon bocsátását . Is ten akarata — mondták — hogy ez azifjú sértetlen maradt. És a pasa megoldoztatta az ifjú kötelékeit és szab ad on bo csátotta őt. 1608. szep tem ber 24-én B ekér buda i bég pan aszk odo tt M átyás királynak, hogy

a váci kapitány egy rab janicsárt utcáról-utcára hordo ztatott katonáival, akik levették a rabnak török süvegét ésa fejére m agyar s üv eget tettek, melyet a jan icsár több szöra földhöz csapott. Ezután a Dunába vetették ót. A vácikapitány azz al m entette m agát, hogy a janicsárt egy as z-szonnyal kapta együtt.

Kölcsönös volt a kegyetlenkedés a török és keresz

tény kato nák , valam int a török és keresztén y alattvalókközött. A hód oltságiak a mieink fosztogatása és dú lás amiatt a budai pa sák nál tet tek pan aszt és ezek em berséges érzésére vall, hogy mindenkor védelmükre keltek anyomorgatottaknak.

Terhes és lealázó sora is volt a jobbágynak! ígytilos volt lóháton járnia s amikor ezt később megenged

ték, le kellett szállni a lová ról, h a török tiszttel találk ozott.Fegyvert nem viselhetett, csa k ka riká s ostort és fokost.Turbánt sem volt szabad hordania s ha csak a fejére tette,m egégették vagy körülm etélték és ekk or tó.ök ké kelléíílenn ie. Kék- vagy zöldszínű ruh át nem viselhetetett, hapedig fölvett, bőröstől va gda ltá k le a testéről, mert sem miben sem volt sz ab ad a törököt után oz ni. A há zát nem

építhette csak 10 pik m agasra, míg a m oh am ed án ok é 12pik lehetett.15)

Vác kerületi bíróság székhelye is volt. A kádi (bíró)a keresztény alattvalók polgári ügyeiben is ítélkezett, mégpedig török törvén yek és sz ok ás ok szerint. A bírói eljárásn ak ö nké ny eden m egállapított díja volt s ezt mindig anyertes fél fizette. B űntető üg ye kb en B ud ára kellett m enn i

a pasa törvényszéke elé . Nem csupán a kihágásokat, ha-l5) 1 pik körülbelül 70 cen tim éte r volt.




nem a vétség eket és kisebb bűntetteket is pénzbírsággalsújtották. Lo pás -, ra bl ás - é s rablógy ilkosságért halál volt

a büntetés akár keresztény, akár török követte el. Halálbüntetéssel lakolt a keresztény akkor is, ha a törököt káromolta , de mentes maradt büntetése alól , hogyha moham ed án hitre tér t. Emberölésért 400, paráz nálk od ásért ,— vagy oni viszony aihoz mérten, — a n ő 300, 250, 200,a férfi 200 , 150, 100 os zp orát fizetett. Fe jbev eré snek 100os zp ora volt a bírsága, ha a sérültnek á gy ba n kellett fe

kü dn ie. Véletlen haláleset, úgymint kútb aes és, falomlás,m enn yk őü tés, vagy a ha tárb an talált meggyilkolt em berhullája után a községnek kellett bírságot fizetni. Minthogya sz an ds ák bé g o sztozott a szpá hival (a földesúrral) a bírságban, hiábavaló volt a föllebbezés. Saját jobbágyai fölötttörök területen is volt bírói hatalma a magyar földesúrnak.

A keresztény alattvalók mostoha sorsát mi sem mutatja jobban, mint a sokféle adó. Fő adók voltak: a földadó , mint császár i adó; a szpáhia (tized), mint földesúrihaszonrészesedés és a harács (fejadó), melyet a személyes szabadság megváltásáért kellett f izetni és pedig minden telek után 500 oszporát.

Személyi adók vol tak: a menyasszony-adó, nőt len-ségi-adó, házasságkötési-adó és a többi.

Volt ezenkívül sok mindenféle alkalmi adó, így:örökösödési-adó, építési-adó (építés, újraépítés, templomépítés címén ), töm löc-v áltság-a dó , ny arga ló-ad ó (fogoly kiváltási ügyben), h adi-a dó és egy éb m indenféle, melyekközül legé rdek eseb b volt az adón yugtakiáll í tási-adó. Ésezt a sokféle adó t mind köny örtelenül behajtották, sőteze ke n felül jog talanul kivetett a d ók at is szed tek I Termények után természetben adták a t izedet, mely azonban

mindig töb b volt a tíz s záz alé kn ál, sőt né ha a terméselét is m eg ha ladta . Tized et kellett a dn i a bú za, rozs, za b ,

marha, juh, ser tés, méh, rókabőr és a többi után.Adózási rendszerükben helyet talált a fogyasztási

a d ó is, m elyet a helyi fogya sztásra s zán t árú k után kel-



IV. A török ura lom alatt 73

lett fizetni. Egy 1550. évi jegyzék szerint ezt a bádsszijah-ot főként olaj, bú za, szőlő, sajt, só és éd ess ég ek után

fizették. A v ágá si illetéket, mivel V áco n v as ár n ap vág takm arhát, v as ár n ap rótták le és nem a fogyasztás alkalmával .

Hogy men nyi m indenféle m ódo n zsa rolták és sany arga tták a nép et, csak ezt a n éh án y ese tet soroljuk fel:a ke resz tén y da jká na k robot fejében szo ptatn i kellett atörök gyerm eket; nagy obb gyermek eket elhurcoltak és be

sorozták a janicsárok k ö zé ; gyerm ekeket és nőket túszulvittek a várba annak biztosítására, hogy a férfiak elvégzik a reájuk kiszabott m u n k á t; h a pribék (keresztény vallásról áttért török) megszökött, ráfogták a falusiakra, hogyők szöktették meg és fizetniök kellett; ha rab szökött el,a váltságdíjat a község fizette; h a az állatok tilalm asb atévedtek, a községet büntették meg.

Ám ezekben nem merült még ki a sokat sanyargatott jobbág y adófizetési kötelezettsége, keresztén y részreis kellett adót fizetnie : a magyar királynak dikát, a vácipüspöknek dézsmát, volt magyar földesurának adót vagyen ne k fejében szolgálatot kellett teljesítenie. K ecs kem étváros a püspöki t izedet nem természetben adta, hanemhaszonbért fizetett: „Az Arendárúl való adót Nagy Szombatban a váczi Pü spö kne k esztendőnk int szokták felvinni:A rany Nro 100, ah o z egy sző ny eg, ska rlát, item egy párcsizma".18)

Fizetni sokféle pénzzel lehetett, mert különböző pénznemek voltak forgalomban: arany-, ezüsttallér, forint, ti-mon, lepér, öreggaras, aprógaras, ezüstpiaszter, oszpora,dénár , poltura és a többi. Minthogy azonban a pénznemekben való válogatás és az átszámítás önkényes volt sa török mindig kevesebbet adott értök, mint amennyi aforgalmi értékük volt, tetemes veszteség érte a fizetőt.

A sokféle adózás és más megterhelés mellett méltat lan bánásmódban volt része elöljárónak, egyesnek egya-

16) .M em óriá ié Az Adó rúl" 16 77 -1 69 0. évekről. (Hornyik 11.512.)



74 Az em beri élet Váco n vidékén

ránt. A címük, nev ük , m egszólításuk élőszóva l és levélben : hitetlen kutya , eb és disznó volt s utána tették:

„Allah pusztítson el! " M ajd a n yo m aték os fenyegetés következett : „ha ezt a méltóságos úri parancsolatomat hátatok m ögé vetitek, török úri m oh am eti hitemre m ondo m ,hogy m ég a z éde san yáto ktu l szopott tej is kese rűre fordu l!" A m indu ntalan megism étlődő életveszélyes fenyegetést, a ka ró ba hú zá st, pálc ázta tást s a többit az elöljárók és jobbág yok úgy m egszo kták, hogy ügyet sem vetettek rá.

1684-, illetve 1686-ban Vác is felszabadult a töröknyomasztó ura lma a lól , de azér t lakosságának nyomoraés sze nv ed ése nem szűnt meg. A várból n em ma radtfenn egyéb néhány kormos és füstös falnál, az annyiszorelhamvasztott város pedig csak néhány rozoga viskóbólállott. Az utcákat romok törmeléke és szemét rútította.17)

17,) Közel szá z — általa m 85 ismert — rézmetszetű kép őrizte

meg szá m un kra a török váro s képét. A rajzolók és metszők eljöttekide, hogy m egtekintsék a sokat szenvedett várost , melyet azo nba n márcsa k az ostrom után láttak s mint ilyet rom okb an heverve ábrázo ltak.Ezek a rajzok a vá ros valószínű alakján íelül a lakosság életére ésruh áz ko dá sár a is fényt vetnek, sok mű velődéstörténeti tanulságo t rejtegetnek és sok változatos dolgot örökítenek meg. így ostromjeleneteket , katonáskodást , hadimozdulatokat , béketárgyalásokat , lakodalmimeneteket, kivégzéseket, piláfsütést, tevéket, hadikutyát és a többit.



ÖTÖDIK FEJEZET

A XVIII. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN

Te ősi város, örök ifjanLegyőzni látszol az időt.Míg benned új nép váltva támad.Te változatlan nézed őt.

Víz Zoltán.

Új fejezet kezdődik Vác életének történetében a török kiűzése után. Új életet kellett elővarázsolni a düledező romok közü l. Elülről kellett k ezd eni m inde nt. Új várost kellett építeni, új intézményeket létesíteni, új lehetőségeket biztosítani az em beri m un ka folytatására és m inde ne k előtt ismét ben épes íteni a várost, m elynek alig voltlakossága. Az ütközet elől e lmenekültek az emberek. Atörök várőrség a katonasággal együtt elvonult. Az ő védelmük alatt követte őket a polgári elem. Kitakarodásukután húsz embert sem talál tak a rombolás és pusztulásszomorú képét mutató városban.1)

A törzslak ossá g, mely az utolsó ü tközetek alatt aNaszál alatti erdőségben és a szentendrei szigeten vontameg magát, lass an visszaszáll ingózott , mert erős aka ratúés szivós kitartású volt, olyan mint a pók , m elyne k há lóját hiába söpri le minden reggel a szorgos szobaleány,bizakodó kedvvel csakhamar újraszövi. I t t rekedt néhánytörök is és keres zténn yé vált. Az ütkö zetben résztvettném et, span yol é s olasz kato nák közül több en alapítottakitt családot. Gyér lakosság volt ez együttesen is és mégígy is megfogyatkozott a szá m uk , mert Kéry J án o s püspök földesúri ha talm án ál fogva kitiltotta a vá ros bó l a zőslakókat, mivelhogy reformátusok voltak.

1544-ben, mikor a vá ro s török uralom al á került, a

' ) B erkes An drás nagyprépost jelentése Dvornikovich püspö khöz .




pap ok szétreb ben tek s az elárvult nyáj szétszóródott. Kevés volt a pásztor s a néppel senki sem törődött. A kanon oko k a nógrádi vá rba n ásták el a káptalan kincseit,e lmen ekültek és a kor süllyedt erkölcseinek áldo zatá válettek. így Serédy G ásp ár őrkan ono k a nagyv áradi egyhá z kincseit leltározta, lefoglalta s rés zb en a m ag a céljaira

fordította. Majd katonákat fogadott és vezérelte őket, birtokba vette a sáro spa taki plébán iát , az utá n kassai várkapitán y lett és nagy terjedelmű birtokok at szerzett. Broda-rics ha lál a után a pü spö kség zálogbirtok lett , majd címze te ss é vált, mert a pü spö kök kiszorultak székhelyük ről.M inthogy a püsp ökö knek nem volt többé joghatóságuk,de megfelelő jövedelmük sem s így nem viselhették fő-

pásztori kötelességeik terheit sem. Minthogy nem tarthattak szeminárium ot, pap ok at sem nevelhettek. A régiekkih altak vag y az új va llás hirdetői köz é álltak, egy-kétbuzgó ferencrendi szerzetes leszámításával a lelkipásztoriteen dő ke t világi egyé nek ú gynev ezett I icentiatusok vég ezték,természetesen m inden hit tudom ányi képzettség és a vallásmagasztos ihletsége nélkül. Ezek a félpapok — ahogy atörök hívta őket — kereszteltek, eskettek, temettek, azistentiszteleteken előimádkoztak és írott prédikációkat olvastak fel s emez egyházi cselekményeik végzése közbenbő fekete talárt és karinge t viseltek. A török hódítók nem sokat törődtek a magyar lakosság vallásával — egyébkén t is Szap olyai Já n o s pártján voltak — s így a reform átu s va llás cs ak h am ar elterjedt, a katolikus pedig elpusztult. A felszab adító had járat után a Ko llonics-terve-zet szerint csak egy vallás, a katolikus lehetett az egészorszá gb an, mire Kéry Já no s püs pök a korm ány szigorúutasítására visszakövetelte a reformátusoktól a Konstantintéren állott Sze nt M ihály-temp lom ot, megtiltotta a prédikátor fizetését és a pásztor nélkül m ara dt nyájat visszaterelte a katolikus egy ház ba. Azo kat pedig, akik továb brais rag asz ko dta k hitükhöz, kitiltotta a városb ól. így széled

tek szét V ác legrégibb lakói a szom széd kö zség ekb e,



V. A XVIII. század első felében 77

aho nn ét az on ba n be kellett hozniok újszülött gyerm ekeiket keresztelés végett Vácra a domonkosokhoz. Egy ne

gy eds záza d telt el, am ikor Kollonics Zsigm ond püs pökmeg engedte, hogy a váro s északi ha tárá ba n saját egyházi intézm énye ket létesítsene k és önálló községi életetéljenek, d e a vá ros ba csa k közel száz év m úlva —1781-ben — jöhettek be2).

A város jel legét mindenkor püspöki székhelye adtameg. Mikor püspökeink ismét visszatértek ősi székhelyükre,

azo nn al hozzáfogtak a rom bad öntö tt és kihalt vár os újjáép ítéséh ez: visszaszerezték elvesztett egyházi jószágaikat, újból felállították a káptalant, plébániákat szerveztek,templom okat építettek és telepítések által ben épe sítettéka váro st. A nagy terjedelmű pü spö ki birtok m egdolgoz-tatá sa miatt megfelelő m un kae rőre volt s zük ség. Ezt am unk aerőt m egszerezni legfőbb gondjuk volt a püspök

földesuraknak. Külső országokból különféle kedvezményekkel édesg ettek ide telepesek et é s intézm ény esen biztosították megélhetésüket. Már három évre, hogy végleg keresztény kézre jutott a váro s, szerződ ött Ben dő Istvánplébános Balogh Miklós püspök nevében Büllam Konrádda l ar ran éz ve, hogy milyen feltételek mellett települjönle ném et nem zetiségű polgártársaival a vár os ba . Em e

szerz őd és értelm ébe n a települők a török által birt épü leteket ka ptá k é s a közterhek vise lése alól föl voltakmentve. Egyéb telekért sem kellett fizetniök és szabadonhasználhatták a város kocsmáit és mészárszékeit .

De a kormánynak is gondja volt rá, hogy a töröktől visszafoglalt vá rak at és váro sok at újraépítsék és be né pesítsék. Ezért rendeletek et adott ki, hogy az om ladé ko -

kat kihordják és a német tar tományokból kőművesek,2) Ka rcsú Deseritiusra és Lam péra hiva tkoz ássa l ismételten is

azt állítja, hogy a reformátusoknak püspökségük volt Vácon,(áll í tólagBocskay állította fel 1605-ben), ez azonban nem felel meg a valóságnak. Vácon nem superintendentia (püspökség), hanem senioratus volt,am i az espe ressé gne k felel m eg. Két préd ikáto ra volt az időben av á r o s n ak: az egyik a várban, a másik a városban működött.




ácsok, kovácsok, asztalosok és egyéb mesteremberek települjenek az elpusztult vá ros ok ba . Evégből a bécsi ka

mara gyámkodása a la t t a lakul t budai kamara inspektora ,ne m es W erlein Já no s István, 1687-ben külön kam araitársulatot küldött ki V ácra, hogy a kész ülő telekkönyvszámára összeírja a földbirtokokat, telkeket és házakat,valamint a polgárokat, hogy látni lehessen, milyen napszám szerinti, holdas vagy negyedtelek jutott mindenkinek.

A püspök-földesúr által ad ó - és robotm entességgel

ide édesgetett ném et gyarm atosok családostul-rokonostulöss zeállv a egy töm egb e jöttek be . Egy üvé tartozásuk és rokonságuk érzete egymásra utalta őket továbbrais és misem term ész etes eb b, mint az, hogy új helyükönis igyekeztek együtt m aradn i, am iért e gy m ás szom szédságában telepedtek le. Az új telepesek aligha voltak jóm ódb an, mert hiszen a vagy onos lakosság nem szokta

elhagyni család i tűzhelyét és nem megy ideg enb e szerencsé t prób álni, ezért szívesen vették a püspök-földesúraján dé ká t és öröm m el telepedtek a felhagyott vár körés annak falaiból és köveiből építették új otthonukat. Külön iskolájuk és bírájuk volt. Az általuk lakott alsó városv ége t nagyo n sok áig iVémefudros-nak hívták .

M ajd tótajkú para szto k szivá rogta k le a Felvidék

ről. Nagyon szegények voltak, mert — mint későn jövők— a legross zabb helyet kapták, mag át a várat , ahol márfalakat nem, csak törmeléket találtak. De ez is elég voltnekik arra, hogy belőle családi fészküket magrakják. ígykeletkezett a Tótváros.

A város csak nagyon lassan népesült be. Még1699-ben is, amikor Tollius Jakab átkutatta a várost, csak

néhány családot ta lál t . Szőlőkunyhókban rejtőzködtek éseg ész en m űv eletlenü l ha gy ták földjeiket. Az 1715. éviössze íráskor m ár 141 cs alád lakta a várost, 43 pedigKisvácot, vagyis a két k özség lakos ság a nem ha lad tam eg az ez re t; d e öt év m úlva m ár körülbelül 1200-raszaporodott. (Pestnek ugyanekkor 2706 lakója volt, 1696-banpedig még a 2000-et sem érte el.)



V. A XVIII. sz áz ad első felében 79

Lipót császár-király a felsza bad ítás utá n a fegyverjogán — jure armorum — hódított területnek tekintette az

országot és katon ai uralom al á vetette. Az idegen katonaság galádul visszaélt hatalmával, kíméletlenül fosztogatta és em bertelenü l kínoz ta a szinte rabs zolg a-so rbansínylődő népet. A mértéktelen garázdá lkod áso k és szörnyű kegyetlenségek következtében támadt nagyfokú elégedetlenség és elviselhetetlen elkeseredés II . RákócziFerenc sza ba ds ág ha rcáb an robb ant ki. A háború folya

m án V ác környéke gyakran volt had m űve letek színtere,d e a várost és lako sság át a fejedelem vé de lm éb e vette.O ltalom levélben megtiltotta, hog y b árki is bem enje n avá ros ba s a lakosságot háb orítsa vagy épe n károsítsa3).A háborús ál lapot azonban így is megakasztotta a városfejlődésének nyugodt menetét és a lakosság számát erősen megapasztotta. A magyarságra uszított rácok felgyúj

tották a várost és elha m vas ztották levéltárát. A pestisrettenetes pusztítást vitt végh ez a kurucok táb oró ba n é sáldozatul kívánta V ác várp aran csn ok át, az öreg BottyánJá no s tábornokot is . Sokan haltak meg a váro s lakóiközül is.

Főpapjaink mindent elkövettek a város felvirágoztatása érdekében és mindenkor szívükön viselték hí

veik értelmi, erkölcsi és vallási gondozását. Berkes András nagyp répostnak nagy érdemei voltak a papn evelőfelállítása, to vá bb á a piaristák és a ferencrendiek V ác ratelepítésében. Kollonics püspök több üdvös rendeletet adottki, sok hasznos szerződést kötött a város javára és sokat fáradozott azon, hogy a város régi szabadalmait, kiváltságait visszaszerezze. Kisvác alapítása is az ő nevé

hez fűződik. Gróf A ltha nn M. Frigyes é s gróf A lth an nM. Károly püspökök nagyarányú építkezéseikkel nyújtottakmunkaalkalmat székvárosuk lakosságának és mintegy

3) A dicsőséges fejedelem sza ba dsá gha rcán ak látható emlékeimú zeum unkba n a kosdi táborozáséból és a romhányi csatatérről valókuruc-fegyverek és egy — a cselőtei erdőben elföldelt magyar vitézcsontvázán talált — kucsma.




szálláscsináló i voltak a nagy M igazzinak. Eg ym ásutántörtek ég felé a ferencren diek, a fehérek és a piaristák

templomtornyai, felépült a Hétkápolna, Rókus és Kálvária,majd a Nagytemplom kupolája szökik m ag asb a az Esterház y pü sp ök által kisajátított és lerom bolt há zak helyénés sorjában emelkednek a mostani fegyház és irgalmasrendház kápolnatornyai, valamint — még az utcára valóeg ye ne s kijárás nélkül — a görögök és reformátusoktemplom ai. Ezek a templomok , valam int a középületek

mindegyike s a nag yob b m agá nh áza k legtöbbje a barokkstí lus jegyeit hordozza magán és megszabja városunknakévszázadokra kiható barokk jel legét .

N oha a váro s a püspö kök földesúri ha tósá ga alat tállott, a püspökök enyhén kezelték földesúri jogaikat ésink áb b voltak a váro s nagylelkű jótevői és a lakos ságszerető atyái, mint törvényekhez m ereven ragaszk odó pa

rancsolói, noha a tizedet szigorúan megkívánták, mert ezhonvédelemért jár t . A város szabadsága korlátok közévolt szorítva, a püspök a bíró választására és községi viszonyok szabályozására befolyást gyakorolt. Ezt a hatalmát nem közvetlenül, han em a jószágk ormán yzó útjánérvényesítette. Ezek hatalmi túlkapásai miatt voltak néhasúrló dás ok az urad alom és a z elöljáróság között, de ezek

nem zavarták meg a jó viszonyt a két hatóság között,mert a püspö kök a váro s sors ána k irányításáb an mindenkor szívvel-lélekkel és áld oz ato s tettekkel vettek részt. Lekell szög eznü nk, hogy a városi ható ság is h iva tása magaslatán állott és közigazgatási m űk öd éséb en mindig aváro s é rdekeit néz te és atyai bá ná sm ód ot tanúsított alakos ságg al sze m be n. Ez a gyö ngéd érde klő dés és figyelmes gondoskodás a legjelentéktelenebbnek látszó vonatko zá sb an is föltalálható. így p éldáu l a kofáknak nem voltsz ab ad a falusiak által a váci piacra behozott árúk atm egv ásáro lni. (1738. m árcius 24-i tanács i határozat), csa kdélután 2 órától lehetett a ken yérsütőknek gab oná t vá sá-rolniok, am ikor m ár a lako sság ellátta m ag át ; vásá r első




nap ján csak a helybeliek árulh attak, a vidék iekn ek csupán másnap volt megengedve. (Ekkor már megvolt Vác-nak — ab b an a z időben híres — m essze vidékre kiterjedő négy országos vásárja .) A parázn aságo t űző személyeket m egko rbácsolás után kiutasí tották a városbó l.(1750). A káro m ko dó k m egfenyítésére egy 40 font súlyúköpenyeget csináltatott a tan ács , a bű nö sne k ezt m eghatározott időtartamra nyilvánosan kellett viselnie a nappali órák ban (1744). Az istenkáromló bű nö s szo ká sán ak

m elegágy a lehetett a sok ko csm a. 1740-ben az akk or4,000 lakost szám láló vá ro sb an 21 ko csm a felállításáraadott engedelmet a tanács, melynek tagjai voltak a leggyakoribb ven dég ek. Erre vall az urada lom által 1751.jan uá r 4-én k özzétett rend elet 5. po nt ja: „Mivel nemillő, hogy az tanátsbéliek, főképp éjjeli időben kortsmák-ba jár janak és ott tántzoljanak, kártyázzanak vagy másképp

mulassanak, noha inkább köte lességük volna másoknak jópéldá val világítani előre é s az ilyenektül m áso ka t elvonni,amiért is nékiek az kortsmai mulatozások ezennel súlyosuradalmi büntetés terhe a/att megtiltatnak".

A h atóság és a lakossá g túlnyomó része ném etvolt. A váro snak akk or áb an egyetlen plébán iáján ném etdom onk osok végezték a le lkészkedést . Ok irányították

egyszersmind a polgárság szellemi művelődését is, míg aplébán iával nem bíró ferencesek az ősterm elő m agya rköznép lelki világát formálták. Noha a magyar elemszám szerint nag yo bb volt, nem vett részt a vá ros társadalm i életében s így a váro s ügyeinek veze tésébe nháttérbe szorult, amiért a város jellege német maradt.

Az előkelőbb és teh ető seb b polgárok a Nagy piacon

és Főúton állott házaikban laktak. A többi utca teljesenfalusias volt, mint aminő szegényes, kisméretű falusi jellegűéletet folytatott a po lgárság . Eg yszerű és jó zan volt azéletmódjuk, mert m unkáb ól, tak aréko sságb ól és erkölcsösségből fonódott ös sz e életfelfogásuk. Az egym áskö zöttiérintkezés cs alá dia s volt. A nap i m un ka után erőgyüjtő

6




pihenés következett . Vasárnaponkint fölkeresték a városvégi térség eke t és ott tán cra perdültek. N oha sörfőzőház

is volt a vá ro sb an , mégis m inden há z m aga főzte asörét . A szorgos ház iasszo ny otthon főzte a szapp ant,készítette a gyertyát és nem csa k a saját, ha nem a családtagok öltözékét is ő foltozta és varrta.

A polg árság job bá ra ipari foglalkozást űzött és cé .hekben fejtette ki működését. Céheinknek jó híre volt ésszá m ban is m eghalad ták Pest szab ad királyi város céheit.

A váci céh ek alaku lásuk sorrendjében így köv etkeztek:csizmadiák (1664), magyar vargák (1695), kádárok (1696),fazekasok (1698), magyar szabók (1699), magyar és német szűcsök (1699), ruhafestők (1711), szíjgyártók, nyergesek és sark anty úso k vagy csiszárok (1714), gom bkötők(1718), né m et sza bó k (1722), kerékgyártók és kov ácsok(1725), ném et varg ák (1728), m agyar és ném et taká csok(1730), kőművesek és kőfaragók (1731), borbélyok (1739)és még több céh, melyek céhlevelei azonban ismeretlenek.Volt m ég V áco n egy sörfőző, egy kelmefestő és egy hajós céh.4) Az itt felsorolt foglalkozások nagy száma márm ag áb an mutatja, hogy városun k ipara országos viszonylatban is jelentékeny volt.

A term észet bők ezűség ébő l termék eny föld m indengabonanemű termesztésére alkalmas volt . A földművelésben a két- és háro m ny om ásos rendszer dívott . A tömegesterm esztés tárgyai voltak a b úza , kétszeres, rozs, ár pa észab . A termést asz tag ba rakták, mert csűr nem volt. Acséplés 4—6 lóval vagy ökörrel folyt. A gabonát nem magtárak ba , ha ne m földbeásott verm ekb e helyezték. A földjövedelme és értéke csekély volt. A búza mérőjének átlagos ára 1—2 forint közt váltakozott.5) De a földművelőparasztság gazd aság i tevékeny sége nem csupán gabona-neműek termesztésére szorítkozott, hanem ezekkel karöltve

*) 1712. évi várm egye i ös sze írá s.5) A pes ti mérő 937 47 liter, a pozson yi 6249 8. Mérő helyett a

köböl vagy kila elnevezés is használatos volt.




kapá snöv énye k, takarm ány , repce, komló, kert i vetem ények é s gyümölcs term elés ére is kiterjedt. Leg elterjedtebbvolt a burgonya, kukorica, bab, fekete és hónapos retek,karfiol, ka lar áb é, k áp os zta és din ny e. (A görögdinnyét jóval a sárg a után kez dték termes zteni.) A gyümölcsfajokközül az alm a, körte és szilva volt álta lán os an elterjedve,

d e ismerték a piszkét é s ribizkét is. A szőlő m űve lés mindnagyobb arányokat öltött, mert a bort kezdték Lengyelországba szállítani. A bortermelés eleinte nem terjedt túl afogyasztás körén, am i egyéb ként, — tekintve, hogy m indenkocsmára körülbelül 200 ember jutott és az otthoni fogyasztás is számottevő volt — igen jelentékeny lehetett. Minthogy a legelők a két- háromnyomásos gazdálkodási rend

szer m ellett is közösek m arad tak, az állatten yés ztés is virágzott. Jelentékeny volt a szarvasmarha, a ló, a juh ésa ser tés tenyésztése.

A parasz t ruh áza ta du rva köp eny volt. Fején báránybőrből készült hegyes süveget viselt. Nyáron ingben és lenge ma gyarban jár t. A z asszo nyo k sokrán cúbokorugrós szoknyát és bársonypruszlikot hordtak.

Az ipar fejlődése é s a gazd aság i termény ek értékesítése élénk forgalmat indított meg az árúk ad á sá b a n ésvételében s vásárok tartását tette szükségessé. Az év minden időszakára eső vásárok csakhamar híresekké vál takcsa k úgy mint a XVI. és XVII. sz áz ad váci vásárjai. Agyümölcspiac a Du naparton volt. Az em eletm agass ágrarakott dinnyéket ug ya ncs ak m egb ám ulták a külföldi ke

reskedők. Az eleinte kizárólag német kereskedőknek hatalm as versenytársai tám adta k a M acedóniából kivándo rolt görögö kben, akik török alattv alók v oltak és itt meg teleped tek. 1733-ban már kereskede lmi társas ágo t alakítottak. Szorgalmukkal és élelmességükkel a város hasznosés tekintélyes polgáraivá váltak, idővel érzésben és nyelvben magyarok lettek.

A lako sság szám a álla nd óa n nőtt. Nagy volt a term észetes szaporod ás is . K emén y nem zedék vo lt : sok6*




gyermeket nemzettek és gyakoriak voltak a hármas ikrek.A Felvidékről vánd orló iparosleg ények telepedtek le m estereknek, Au sztriából és m ás ném et birodalmi tartományokb ól újab b be vá nd orló k és települők jöttek. 1740 bena léleksz ám m ár elérte a 4.000-ret. Ám a követke ző évben ismét megfogyatkozott a lakosság. Ugyanis 1738-banII!.Károly király második török háborújakor állandóan két-három ezer katon a volt V ácon elszállásolva, ezek behurcolták a városba a döghalált, a pestist, amely 1740. február 5-ig a lakosság ot valós ágg al m egtizedelte, — a váro snépességének tizedrészét, (385 embert) pusztított el, — n o h aa vármegye súlyos megterhelést jelentő szigorú vesztegzártrendelt el.6) A ve szte gz árh irdetm én yt 1741. február 12-én

*) A város t körülzáró veszteglővonal, valam int az őrhelyek beosztása és elrendezése az Országos Levéltár Acta pestilentialia iratcsomói közt őrzött gróf B alas sa Pá l 1740. sze pte m be r 29-i felterjesztésének ily című me llékletében m aradt re á n k : Specificatio stationum etvigiliarum in linea civitatem episcopalem Vaciensem praecludente, utiet conlinua tive, exclussis posse ssion ibus Kösd et Penc z noviter duc tausque possessionem Csűvér locatarum. residuis s talionibus usque pos-sessionem Lőrinczy in statu quo relictis. Szövegét dr. Magyary-KossaGyula kivo nato s m agyar fordításban adja a M agyar Orvosi Em lékekII. kötetének 149. la pj án : 1. őrállom ás (statio) a Duna partján, a Ve -rőczétől Vá czra vivő országúton (via reg ia) : egy com miss arius, egykerülő (obequitator), három hajdú . — 2. ál lo m ás : a váci szőlők alatt,az előbbitől 200 lépésre (úgy, hogy az első állomás embereit lássák):két hajdú. — 3. állomás: két hajdú a dombon, 600 lépésre az előbbitőt, úgy, hogy lássá k a z előbbi áll om áso n levő em bereket. — 4. állom ás : két hajdú a do m b old alá ba n (úgy, hogy az előbbi állom ásonlevőket lássák), 250 lépésnyire az előbbi állomá stól. — 5. állo m ás :két hajdú egy másik do m b tetején, az előbbitől 400 lépésnyire. — 6.állom ás : két hajdú egy harm ad ik dom b letétén, 600 lépésre az előbbitől. — 7. á ll om á s: két hajdú a vá ci szőlőktől jövő úton, 300 lépésreaz előbbitől. — 8. állomás : két hajdú továb bi 300 lépésre . — 9. állom ás : két ha jdú a heg y alján , a folyó m ellett, 390 lépé sre az előbbitől.

— 10. állo m ás : két hajdú a K atalin-hídn ál, 346 lépésre az előbbitől.— 11 —14. á ll o m á s: két-két hajdú az ezen hídho z vezető úton, 300—300 lépésre egym ástól. — 15. ál lo m á s: két hajdú a kisváci úton (350lépésre az előbbitől). — 16. á ll om á s: két hajdú a m ásik kisváci úton(270 lépé sre az előbbitől). — 17. á ll o m á s: két hajdú a nőtincsi gyalogúi m ellett (ad sem itam Nü linciensem ). — 18—19. állom ás: két hajdúa heg y végén s a folyó me llett (360, illetv e 800 lépésre ). — 20—21.állo m ás : két-két hajdú a Kösd felé v ezető úton, 500, illetve 730 lépés nyire egymástól. — 22—23. állomás : a völgy feletti úton. ugyanúgy. —24. ál lo m ás : két hajdú a K osdról G yad ára veze tő út melletti völgyben.és így tov áb b, m inden ütt 300— 400 lépé sre állított hajd úkk al. A 2—4

com m issariu s a penczi úton, tov ább á az ács ai csárd a mellett és Kallónvolt elhelyezve.



V. A XVIII. szá za d első felében SS

vették le a város kapuiról, miből az tűnik ki, hogy a járván y télen is dúlt. A né p hétről-hétre, hó na pró l-hó nap ralátta, mint halnak a gyermekek, ifjak és vének, de nemdö bb en t meg . nem félt és nem siratta halottait, ha n emmegnyugvást keltő alázatos lélekkel viselte a súlyos csapást, mert Isten büntetésének tekintette. Sokan megfogad

ták, hogy minden szom baton délután megtartóztatják maguk at az ú gynevezett szolgai m unk ától, 1744. dec em ber 3 1-én pedig a városi bírák, tanácsbeliek és többi tisztviselők aNagytemplom főoltáránál Káló Ferenc püspöki helynök ésWürth Ferenc főesperes előtt az egész lakosság nevébenesküvel erősített ünnepi fogadalmat tettek, hogy augusztus 16-át, mint Szen t Ró kus nap ját e gy ász os idő em lé

kéül örök időre megünneplik.Járványszolgának, halotthordozónak, ta l igásnak csak

ke vé s em ber jelentkezett, pedig a városi tan ác s nagyo nkedv ezett nekik, sőt a járvá ny me gs zű nte után is jutalm azta szolgálataikat . így Krau pner Ja k ab halotthordozótfölmentette az adófizetés alól, a járvány alatt elhalt SiebertVencel halottvivő özvegyének az Arany Hordó üresedés

ben volt kocsmabérletét engedte át. Franyó Györgynénekpedig hét évi ad óh átral ék át eng edte el, mert a halottvivőket házába szállásolták. A nép ellenszenvvel viselkedetta pestisorv osok iránt, mivel szen tül m eg vo ltak róla győződ ve, hogy ők hintegetik szét a n ép közt a ve sze de lm esjárvány mérgét. Meiszner Mihály Ferenc budai sebészt aföllázadt csőcs elék úgy összeve rte, hogy beleh alt se be ibe .

Az okleveles orvos ritka volt még ekkor az egész országban. A gyógyítást sebészborbélyok végezték. Ezek jórészea nálun k járt ném et és osztrák h ad ak kato nai chirurgu-saiból került ki s különö sen Bu da, Pest és V ác környékén telepedett le nagy számm al.7) Althann Mihály Károlypüsp ök O laszországból hozatott orvost Caroph oló Józsefszemélyében. Ez a derék orvos éveken át ingyen gyógyí-totta a vá ro s betegeit, am iért a ta n á cs 1754-ben 150 ré-

7) Pestmegyei Levéltár 1767. Fasc. XIII. N°. 45.




nesforint tiszteletdíjat szav azo tt m eg sz ám ára . Érd ekes nektartjuk m egem líteni, hogy súly os orvosi m űtétek előtt szo ká s volt a bete gn ek a haldo klók szentségeit föladni, apap aztán ott maradt és végignézte az operációt.

A hitélet terén ebben az időben a vallásos bugzga-lom még felekezeti türelmetlenséggel párosult. Templomokat és ká po lná ka t emeltek, de a protestánso kat üldözték,mert a király és a püspök ök a vallás egy ségéb en látták

az ország erejét . K osdon, Sz adá n, Verese gy házá n, Kisnéme-diben s több helyen visszafoglalták az eredetileg katolikusokáltal emelt kálvinista templomokat, a lakosokat pedig börtönre vetették és úgy kén yszerítették, hogy fizessék aplébá nos t. Berke s nagy prépost egy p átert küldött ki a hú svéti ün nep ekre Rád ra és m egparan csolta az elöljáróságnak , hogy „ha a luteránu sok és kálvinisták m isére nem

m enné nek , a prédikációra elmenjenek, külön ben ne mfogják elkerülni a kemény büntetést." 1733-ban a görögkeleti vallású kereskedők csak úgy kaptak települési engedélyt, hogy a legtávolabbról sem volt sz ab ad meg kísérelniük vallásuk gyakorlását. Csak félszázad elmúltával, —II. József szabadelvű uralkodása idején, — 1784-ben kaptak eng edelm et arra is, hogy a m agu k mó dján imádják

az Istent.



HATODIK FEJEZET

MIGAZZI FÜSPÖK KORÁBAN ÉS AXVIII. SZÁZAD VÉGÉN

Dulce natale solum.(Édes a szülőföld).

Horatius.

Gróf Migazzi Kristóf bíboros-püspök nevével Váctörtén eténe k egyik le gs zeb b ko rát jelöljük. 25 évi kormányzása alatt fölvirágoztatta a várost — mely neki köszönheti mai alakját — é s előmozd ította lak os ság án akjólétét . Tem plom okat és palo tákat emelt, intézm énye ketlétesített, iskolákat alapított, modern zenekart szervezett,

bőkezűen támogatta a társulatokat, atyai jóindulattal viselte szívén székvárosa lakóinak ügyeit. Mindenre kiterjed ő figyelemmel go ndo sko do tt jólétükről, sőt hogy növeljea lakosság szám át, földműveseket és szőlőm unk ásoka ttelepített V ác ra. Ingyen jobb ágy telket, épületfát, szőlővesszőt és vetőmagot adott nekik s három évi adómentességet biztosított. (A három év elteltével az országos

ad ón kívül fizetni kellett a földesúri kile nc ed et, a pa pitizedet, to vá bb á évi 4 forintot, 1 luda t, 2 ka ka st, 20 tojástés 1 itce va ja t; szolgáltatni kellett végül a m egfelelő robotot, melyet azonban meglehetett váltani. Atyai gondoskodása kiter jedt a város közigazgatására is . Segédpüspökével 1763-ban városrendezési tervet és szabályrendeletetkészíttetett s a tanácsot maga elé rendelve pontról-pontra

ismertette a m agisztrátus és V ác p üs pö ki vá ro s reformjaitillető Statútumokat. Sok bölcs és hasznos intézkedést találunk Migazzi püspök eme rendtartásában. így elrendelte, hogy a v áros i p énztárt két kulcc sal kell ellátni s egyiket a tanács, másikat a praeceptor kezére bízni. Megparancsolta , hogy a vízi puskákat ál landóan készenlétben




tar tsák s ha a tűzesetkor a város lovai nem volnánakkéznél, a lótulajdonosok 6 forint büntetés terhe alatt tartoznak lovaikat befogni s a tűzoltó-eszközöket a tűzvészhely ére von tatni. A z u tcák tisztántartása végett m egparancsolta, hogy minden háztulajdonos söpörje föl szom-batonkint a háza előtti utcarészt és hordja rakásra a sarat és szem etet, hogy a v árosi kocsira kö nn yeb ben lehes sen fölrakni. Egyébként az utcák nem voltak még ekkorkikövezve.1)

M igazzi pü spö k figyelme a lak os sá g m inden életm eg ny ilván ulás ára kiterjedt és m inden cselek vés ét befolyásolta. Eltiltotta a pipázást, büntette a káromkodást,beleavatkozott még a mulatozásaiba is, fékezte játékszenvedélyüket,2) őrködött erkölcseik fölött s ezért megszüntette a fonóházi összejöveteleket, megállapította a termények árát és nem engedte alattvalóit kiuzsorázni, miértis e lrendelte , hogy aki 6 % -nál nag yob b kam atot szed,az elveszíti a tőkéjét.

Egyéb intézkedések és intézmények is tanúskodnak

Migazzi püspök szociális érzékéről. így egy 30 beteg befogadá sára alka lm as kórháza t s a mun ka, kor és betegség következtében elgyengültek számára két szegényházatalapított . Egyet a férfiak, egy et a nők ré sz ére. Ezeket anépjóléti intézm ények et alapítványo kból és ado m ány okból tartották fenn. K ezelésü kke l egy ka no no k volt megbízva. Nem kerülték ki Migazzi figyelmét a lakosság életét és testi éps ég ét ves zély eztető kuty ák sem . M ikor 1770-

' ) Nem leges irán yb an állapítja ezt m eg Eger vá ro s 1767. március 31-i protokollum a: az Utczák nak Kővel való raka tás sá ra Szükséges M estereket Sem V áczon és tö bb H elyeken nem lehet kap ni. (KözliBreznay Imre: Eger u XVIII. században I. 278.)

2) Hogy milyen féktelen volt a kártya, hazárdjáték szenvedélye,az a játék sokféle neméből is kitűnik. Vigan járta ebben az időben avingt-et-un (a husz oneg y), a trente-e t-quara nte, a quindici, a mo line(malom), a fáraó, a ferbli, a du rák , a biribis, a dr um ad am . a m arian dii,a landsknecht, a viganójáték, a lutri, az olla fortuna (szerencsekerék)

és a többi. (Kártyaadót már 1638-ban hozott be egy császári pátens.Csak bélyeggel ellátott kártyát lehetett árusíta ni s csupá n ilyennel voltszabad já tszani . )



VI. Migazzi püspö k koró ban és a XVIII. szá za d v égén 89

ben veszett kutyák garázd álkod tak, elrendelte , hogy aháztulajdonosok csa k egy, a m észáro sok pedig két kutyáttartsan ak, ezeket is csa k m egkö tözve. Azt, aki en ne k apar anc sn ak nem eng edelm esked ett , 14 napi börtönre sha ez s em haszn ált, ké ny sz erm un ká ra ítélték. M ég a gyermekekre is kiterjedt a figyelme, nekik is biztosított keresetforrást : pamutkészítésre fogta őket.

V ác mint földesúri h at ó sá g alatt á lló vá ro s fölött első fokon nem a földesúri, hanem a városi tanács intézkedett s csak onnan került másodfokon a per az úriszékelé.

Az ikerváro sok ügyeit külön elöljáróság ve zett e. Mindeniknek meg volt a maga külön bírája és polgármestere,akik egyenkint 500 forint fizetést húztak. Püspök-Vác város tanácsa 12, Káptalan-Vácé 6 tagból állott.

A városnak még mindig német volt a jellege. Minda népiskolában, mind a nemzeti vagy főelemi iskolábannémetül tanítottak. A piar istákat azonban minden erőszakalkalmazásával sem tudta a bécsi kormány rávenni ar ra ,hogy németül szón oko ljanak, de a tan ítás ny elve a gond

jaikra bízott tanintézetekben (a gimnáziumban és a kon-viktusban , majd pedig a Tere zianu m ban ) ném et és lat involt. M igazzi pü sp ök ugy anis a z elsz egén yed ett ne m esifjak ré szére nev elő in téz ete t (kon viktus t) állított íel, melyazo nb an öt év mú lva meg szűnt, hely ébe M ária Teréziakirályi költségen a Tereziánumnak nevezett nemesi akadémiát alapította . Az A ngo lkisasszo nyo kna k Migazzi a sa

ját palotájában adott hajlékot. A vác i gim názium országos hírnévre tett szert. H at o sztály át két bölcseleti osztályegészítet te ki s e lőbb ak ad ém ián ak , majd l íceum nak nevezték. Hatalmas kultúrtényezőt jelentett ez, mert a papneve lő hittudom ányi ka ráv al kiegészítve, félegyetemnekfelelt meg. Az érdemes piaristarend kiválóságai tanítottakebb en a felsőfokú isko lában , (Dezsericzky, Ho rányi, S zab

iik, Kopp i, Du gonics, Pálya, Be ny ák és a többiek.) M unkásságuk azonban nem merült ki az iskolai tanításban



go Az emberi élet Vácon és vidékén

és nevelésben, hanem jelentékeny részt vettek a nemzetiműveltség emelését célzó törekvésekben is, sőt tanítványaik közül is többen let tek a tudományok és művészetek elismert nevű ápolói.

A vallásos élet ebben az időben már nem a felekezeti kü zd elm ek be n merült ki, mint az előző korb an,hanem belső tar talomban és intézményekben jelentkezett .

Az igazi vallás os érzelmek áp olá sá ra és a keresztényim egg yő ződ és erősítés ére m ag a M igazzi állított fel különböző hitbuzgalmi társaságokat (Congregatio DoctrinaeChristianae, Krisztus szentséges testének társulata, Con-fraternitas Trinitatis Waciensis etc.) A hitélet föllendülését, valamint Isten dicsőségét és a szentek tiszteletét hirdették a Kálvária, a H étkáp olna, a Szen thárom ság-szobo r,

a hida k és (erek dísz es k őszo brai s a há za k falának üregeibe elhelyezett szo bro csk ák és képek (Szűz M ária, SzentFlórián, Nep om uki Szent Ján os.) V asárn apo nk int déli 12óráig az utcák at püspö ki paran csra láncokkal zárták el,hogy a kocsik zörg ése ne zav arja az ájtatosk odó kat (1765.április 19-i tanácsülési rendelet). Esti 9 óra után már nemvolt sz ab ad a sötét utcáko n botorkálni. Az éjjeli őrökn ek

a város különböző pont ja in minden óráb an ho sszasa nkellett énekelni, csak később — 1787. január 9-én — határozta el a tanács, hogy a jövőben ezekkel a szavakkaltartoznak a bakterok az időt jelenteni: „Hallja mindenHáznak Ura, 10-et ütött már az óra. Ditsirtessék az ÚrJé zu s Krisztus I" A z éjjeli csen dh ábo rítóka t szigorúanbüntették.

A polgárság továbbra is megőrizte azokat a hagyom án yo ka t, m elyeke t elődeitől örökölt. Ezek ből alakult kia polgári erkölcs, mely büszkeségüket táplálta, önérzetüket erősítette. Éltető elem ük a bec süle tes m unk a volt. Ennek eredménye biztosította anyagi függetlenségüket, melyből szabadságuk forrása bugyogott . A köznapok fáradalmait vasárnap délután a lőházi összejövetelekben pihen

ték ki. Becsületes és erkölcsös életet folytattak s céheikben



VI. Migazzi püsp ök kor éba n és a XVIII. szá zad végén 91

nagy gondossággal ápol ták a va l lásosságot . Vasárnapon-kint és ün nep eke n szorg alm asan eljár tak a tem plom ba

misét és szen tbes zéd et hallgatn i. Még a nem katolikusoknak is meg kellett jelenniök az istentiszteleteken. A megnem jelenőt felekezetre való tekintet nélkül szigorú pénzbüntetéssel sújtották. A közös áldozásról senkinek semvolt sz ab ad elm arad ni és kötelező volt m indenk inek résztvenni a körmeneteken, amelyeken a mesterek, legényekés inasok saját zászlaik alatt vonultak ki. Az indokolat

lanul elmaradókra több forintnyi pénzbüntetést róttak kis ezt a bíróság behajtotta. Jó p él d aa d ás okáb ól M igazzipüspö k 1766. évi ren de lke zés e alap ján a taná csb eliek főünnepeken tartoztak — a bíró által előre megállapítottsorrendb en — fáklyatartásra vag y a m enn yez et viteléremegjelenni. A törvén yes ok nélkül elm ara dó fizetésébőlbüntetésül minden egy es alkalo m m al levon tak 1 forintot.

Migazzi püspö k a szegény ügyet is sza bály ozta . Csakaz lehetett ko ldus, aki a vá ros terheit viselve szeg ény edett el és a szentszéktől engedélyt kapott. Minden templom pitvarában perselyökkel ellátva ketten ülhettek. Aperselyeket m inden szom baton felnyitották és a bennü ktalált pénzt egyenlően osztották meg maguk között. Alamizsnát gyűjtögetni csak szo m bato n volt sz ab ad . Idegen

kéregetőket a koldusbírák köteles p an as zá ra illetőségi he lyükre toloncolták. Azt, aki a bíró tud ta nélkü l ideg entfogadott a h áz áb a, 3 forinttal bü ntetté k. A g ya n ús ésrosszéletű személyeket megvizsgálták és kiűzték a városból. Az istenkárom lókat botb üntetéss el sújtották. An na k,aki pusztulni h ag yta a h áz át, vag y a földjét elh an ya go lta,a szom szédja ingyen has zn álha tta 3 évig az ingatlanát ,

melyet ez idő eltelte után a tanács eladhatott.A XVII. sz áz ad végétől a XVIII. dere káig alakult

céhek megszaporodtak. 1755-ben a szűrszabók, 1763-bana mészárosok és 1770-ben az asztalosok céhével. Ebbenaz időben alakult még az ácsok , kötelesek, kalaposo k,




szitások c éh e is és m ég főbb nagy obb céh, melynek céhleveleit azonban nem ismerjük.

A barátok rendházuk udvarán egy külföldi mintárafölszerelt gyárszerű posztónyíró műhelyt állítottak fel,amelyből összes magyarországi rendházaik ruházati szükségletét látták el.

A bécs i ko rm án y re nd eleté re ö ss ze kellett írni, hogymiféle iparcikk eket készítenek az ors zá gb an . 1771-benVác on egy iparos k özepes minőségű kordov ánt csinált és

18 forintért a d ta kötegét. Egy ké se s három féle minőségbe n 5 forint 30 krajcár, 5 forint és 4 forint 12 krajcárjával k észítette a k és tucatját. K ét kala po sm este r 4, 3 és 1forintjával ad ta a kalapo t. A ny om da sza ba dalm at 1775.június 23-án a d ta M ária T erézia Am bró Fe ren c Ignácnak,aki az on ba n már öt évvel előbb m egkezdte m űköd ését .A váci ny om dán ak egy év száz ad on át kitűnő hírneve

volt és va ló sá go s kultúrm issziót teljesített azz al, hogyolcsó és tan ulság os olvasm ányt adott p onyvairodalmi termékeiben a nép kezébe. 1780-ban indította meg a Váczi0 és Új Kalendáriomot, mely 8—10,000 példányszámával57 éve n át terjesztette a nép m űv elést az egész országterületén. Igen élénk volt a halászat és a malomipar.

Az egykor híres vásárok nem vesztettek régi jelen

tőségük ből. Ez időtájt ka pt a a vá ros a hetiv ásár-sz aba dalmát (1761). Az országos vásárok régebbek. A tavaszitvagy virágvasárnapit a nép magvásárnak hívta , mert ekkor sze rezte be magsz üksé gletét, a nyári- vagy Sarlósvásárthagymavásárnak, mer t rengeteg hagymát hoztak ekkor apiacra, az őszi- vagy Gálvásárt káposztavásárnak, a télit ,mer t karácsony hetében tar tot ták. Tamásvásárnak. A kereskedés szabadságát fél tékenyen őrizték s e végből vá-sárbírákat alkalmaztak. Ezek főként arra vigyáztak, hogyaz ideg enek et kap zsi kalm árok m eg ne rövidítsék. Azttartották, hogy jó vásár csak ott akadt, ahol jó cipót sütöttek és olcsó bort m értek. Ez a két feltétel pedig m egvolt a vá ci v ás ár o n . Egy ittjárt uta zó fel is jegy ezte, hogy



VI. Migazzi püspök koráb an és a XVIII. szá zad végén 93

Vácon jó a bor , de gorom ba a koc sm áros. Idegeneket,csavargókat magánlakásokba nem vol t szabad befogadni ,

mert a közbiztonsági állapo tok nem voltak róz sás ak . Alakosság nyug almát gyak ran zav arták meg Ilcsik és Já no s-csik rablóvezérek útonállásai . A néphagyomány szerint aNásznép-barlangban rejtet ték el zsákmányaikat , kincseiket .A nép még ma is kutat utánuk.

A burgo nya eleinte kerti v etem én y volt és csa k 1760után kezdett álta lán os sá lenni. M igazzi mu tatott példá t

a komlótermesztésre és selyemhernyótenyésztésre. E végből a szőlők között kom lósk ertet jelölt ki é s 9000 gyökeret ültetett, tov áb bá elrendelte, hogy m inden kine k aföldjén legyen egy darabka hely az eperfák részére, azelszáradt fák helyébe és az utcákra is eperfát ültessenek.Kö zbenjárására a h elytar tótanács 2000 d ar ab eperfát osztatott szét a lako sság köréb en. A szőlő- é s gyüm ölcster

m elés nag yo bb lendületet vett, ipari- és ta karm ány nö vényeket is k ezdtek termeszteni és nag yob b súlyt helyeztek a kertm űve lésre. A két- és három vetésforgásúgazdálkodásból Mária Terézia úrbéri rendelete emelte kia földművelő lakosságot. Most már az egész határt művelés alá kellett venni és a váltógazdaság elvét érvényesíteni. Vég et vetettek az ug aro lásn ak , fogytak a m ező k,

a rétek helyét m esterség es tak arm án ny al bevetett területek foglalták el. Gondot fordítottak a föld följavítására is.Vizsgálni kezdték a váci földek talajviszonyait és SzabóJózsef püs pök i szertartó 1793-ban Vátzi G ab o na címenmagyar é s ném et nyelven könyvet adott ki a Vá con négyév alatt szerzett gazdasági tapasztalatairól, melyek eredm ényekén t az ő m ódsz ere szerint m ár első alkalo m m ala rendesnél kétszerte nagyobb termést hozott a váci föld.A belterjes m ező ga zd asá g mellett megindult az okszerűállattenyés ztés is. Add ig nem ismerték még a m arhá kistállózását. Az élelmes görög és örmény kereskedőkegyenkint összevásárolták a parasztoktól a marhákat, kihajtották a nagy legelőkre, melyek ben a Du na-Tisza kö ze




bőv elkedett és igy olcsó pénz en fölhizlalva elad ták apest i és váci vásárokon.

Pest megyének egyik fontos kiviteli cikke ebben azidő be n a bor volt, melyet bu da i és váci bor név alattszállítottak az egész ném et birod alom ba. Ekkor kezdtekm ár a m éhé szette l s zak sze rű en foglalkozni. 1782-től gyorseg ym ás utá nb an 1795-ben és 1808-ban jelentek m eg aváci nyomdában a Magyar Méhtartás könyve című méhészeti m un kák és a váci országo s vásáro kon a méz

kelendő portéka volt .Eb ben az időben már re nd sze res gyorskocsijáratokvo ltak Pes ttel és Bé ccsel. A bérlők kinev ezett királyitisztviselők voltak és pos tam esterek nek hívták őket. Akocsikat és lovakat — csak úgy mint még ma is — őktartozta k bes zer ezn i. Sárg a hím zésse l díszített fekete bársonygallérral ellátott égő vörös színű posztókabátot, fehérmellényt és nad rágo t viseltek. Három szögletű ara ny sze gélyes vörös színű kalapjuk at vörös ko kárda és sárgagomb ékesítette, öltözéküket fekete csizma és aranyozottmarkolatú egyenes kard egészítette ki.

Népesedési mozgalom szempontjából érdekes, hogya k ét vá ro sb an 5 b áb a mű köd ött 20 forint évi fizetéssel(1779.) Mikor Migazzi Vácra jött, a kettős város lakosainak száma alig haladta túl a négyezret, míg alatta megkétszereződ ött a lako sság . Az 1785. évi kam arai összeírásszerint 8,334 polgári, összesen 9,057 lélek lakta a várost,mely 884 házból állott. Hogy a hivatalos összeírástól Vácon is féltek, m utatja a két évvel ké ső bb (1787-ben) megejtett tanácsi összeírás, mely szerint akkor 1,188 ház voltV áco n. (Érdekes, hogy 1787-ben Pes tnek ann yi lakójavolt — 21,215 —, mint m a V ácn ak — 21,098. Bu dának

sem sokkal több: 23.983.)Az ország különböző részeiből, de külső országok

ból is ide sza ka dt és itt m egtelepe dett lakoss ág erkölcse,szo ká sa, sőt még a nyelve is lassank ént áthason ult . Avárosi né p nyelve kezd te a közny elvet meg közelíteni.



VI. Migazzi püspök korában és a XVIII. század végén 95

csak Kisvác földművességének lakói ragaszkodtak állhatatosan régi nyelvükhöz, mely azonban nem maradt ér intetlen idegen behatásoktól. Még ma is palóc a lapszínezetű, de a szomszéd nyelvjárások hatása alat t megváltozott sajátszerű nyelven beszél.3)

Káprázatos szép napok r ingat ták mámorba a vá ros

közönségét Migazzi püspök pazar bőkezűségéből: r i tkalá tványosságok, pompás udvar i ünnepségek tanuja és vígnépünnep részese vol t napokon át a n é p : ám ugyancsaka nagy püspök idejében súlyos megpróbáltatás napjai isnehezedtek reá. Tűz és víz pusztította a várost és döntötte szegénységbe a lakosság egy részét. 1751-ben 196házat hamvasztot t el a tűz, 1774 telén pedig a fehérek

templomának tornyában kiütött tűz az órát a harangokka legyütt e lhamvasztotta és 6000 forint kárt okozott.4) 1775februárjában oly hirtelen indult meg a Duna jege, hogyaz emberek alig tudtak menekülni . Az ablakokból és fákról szedték le őket a segélynyujtók, kiknek első sorábanvoltak a kanonokok. Sajá t házaikban, a püspöki palotában és a városházán helyezték el a megmenteiteket . A víz

emelkedésével egyik ház a másik után dűlt össze. Püs-pök-Vác városában 70, a Kápta lan iban 35, összesen 105ház dűlt be és igen sok m egrong álódott. E kkor tört ös sz ea repülőhíd is. Négy napig — február 14-től 17-ig — tartott a jégzajlás. Az árvíz 16-án érte el legnagyobb magasságát. A Lőház előtti híd szobra inak csak a feje látszottki a vízből, a dunaparti házak falait pedig másfél méter

nyire nyaldosta.De mindezeknél súlyosa bb veszteség ér te a várost

és népségét, mikor Migazzi lemondott püspökségéről. Aző áld áso s építő mu nkája után az erőszak és rombolásuralma következett. II. József, a kalapos király, nem csu-

3) Errő l a k e v e r é k n y e l v r ő l N a g y S á n d o r V á c i n y e l v j á r á s c í m e nk ü l ö n t a n u l m á n y t írt. ( S i m o n y i Z s i g m o n d j Nyelvésze t i füze t ek 10.)

4

) P r iv i l. Z i t t a u ' s c h e s m o n a t l . T a g e b u c h S e p t e m b e r 1816. S e i t e




pá n jótevőjétől fosztotta meg a várost, han em m egszün tette közművelődési intézményeit is, — Migazzi akadémi

á v á ak art a fejleszteni a gim názium ot I — elfoglalta adom onk osok, a piar isták, az ango l-kisasszonyok és a Te-reziánum épületét és súlyos kato natartá si terhekkel sújtotta a lakosságot. Báró Splényi Ferenc, az új püspök ésa kincstár, mint a vá ro s földesurai kö nyö rtelenül behajtották a jobbágyi terheket, m elyekn ek ny om asztó súlyátaz újabb úrbéri rend elkez ések és a sz ab ad borm érés

m egs zün tetése fokozta. Eh hez járult, hogy a hatalom birtokosa i du rván bá nta k az elöljárósággal és sany argattáka kettős dézsmát fizető szegény népet.

A katonatar tás súlyos terhe miatt hiába panaszkodotta v ár os kü ldöttség e az új ura lko dó na k, II. Lipót királynak.A folyton növekvő hadi ierhek miatt sokan annyira elkeseredtek, hogy elad ták házaik at . Pedig a köteles ad ón

kívül ön kén tes ajánd éko kka l is kedv ében jár t a váro s aka ton as ág na k, hogy zak latása it elkerülje. így az 1767. de ce m be r 11-i gy űlése n a z akk or itt állo m áso zó Bretlach-ezred osztagparancsnokának, aki százados volt , havonkintegy akó óbort ajánlott föl a városi tanács, évenként pedigegy majális rendezésére kötelezte magát.

A B retlach-ezred tula jdo no sa 1768-ban Caramelli lettés a cseh legénységből álló gyöngyösi kürasszír-ezred vácios ztag át az ő ne vé ve l jelölték. 1786-ban a G yulay-ezrednyolc sz áz ad a volt Váco n beszállásolva. Paranc snok uk,báró Dietrich augusztus 26-án arról értesíti a várost, hogyII. József több mint ezer főből álló katonaságot helyez elismét Vácon. 1789. november 13-án két üteg tüzérnek kellett szá llást ad ni , pedig ekk or m ár 1800 ka ton a volt aváros nyakán. A katonákat a polgárok házaiba szállásol-ák el, csa k ez évi nov em ber 23-án eng edte meg a főparancsnokság, hogy a kincstári épületekbe (t. i . a domonkosok, piar isták és angol-kisasszonyok rendházaiba és aTereziánum épületébe) helyezzék el őket.

Pest vármegyének 400 újoncot kellett kiállítani. Ebből



VI. Migazzi püspök ko rába n és a XVIII. szá zad végén 97

V ácra 13 jutott. Ezeket a váro ska pitány a hajdú kka l kötéllel fogdostatta öss ze a vá sá rb an . M ikor 1795-ben amegye újabb tob orzás ra hívta föl a várost, a ta n ác s, —minthogy az ifjúság önként nem adta magát katonaságra,— könnyező szemekkel engedelmet kért, hogy: „ollyatino-kat, kik éjcakai kilenc Óra után, aholl a nyugalom ideje

vagyo n, kó boro lnán ak, ak aratty ok ellen is ka ton ai szolgálatra szorí thasson".A trónralépő Ferenc királyt a váciak küldöttsége az

elsők közt üdvözölte, hogy egyszersmind az egyetem Vácrahelyezését kérelmezze. Az új király a legnagyobb jóindulatot m utatta „a szívének legk edv eseb b m agyarjai" iránt, d ecsa k folytatta II. József k én yu ralm át, az a lko tm án yt félre

tette, a közszabadságot elnyomta és a nemzeti élet kifejlődését m eg ak ad ály oz ta. A visszafojtott nem zeti szellemmégis bontogatni kezdte szárnyait. Egységes kulturális központ híján a vidék en hoz tak létre k isebb közpon tokat-így keletkezett 1787-ben Kassán a Múzeum-kör, így létesült1789-ben Komáromban a Mindenes Gyűjtemény, így alakult 1790-ben Vácon az Uránia-kör, mely az első magyar

szépirodalmi folyóiratot megindította. A művelt magyar elm éknek igen sok m egny ilatkozása látott már ekkor nap világot és ebből a haz afias, tud om án yo s m unk ából avác iak is d ere ka sa n kivették részü ket. Két férfiú nev étkell itt kiemelnünk. Az egyik Desericzky Ince, a másikKoppi Károly. Ez a két piarista annyi odaadással és olynagy lelkesedéssel tárgyalta nemzetünk múltját, hogy magyar nyelvű íróink sem múlják felül őket. Koruknak kiválótudósa volt mind a kettő, pedig csak akkor méltányolhatjuk igazi értékük et, ha tudjuk, ho gy ezt a kort a z iroda lomtörténetben a tudományok aranyszázadának hívják. Eza két jeles férfiú nemcsak kitűnő tudós, hanem jó hazafiis volt, aki lelkesedett a kor eszméi iránt. Desericzky csakha m ar m eghalt, Koppi Pes tre került, hol mint egyetem itaná r ojtogatta a z ifjúság szív éb e a történ ettud om ány és

a hazaszeretet csíráit.7




A felvilágoso dásn ak n álun k II. József csá szá r általéletre keltett sza ba d szelleme csod álatos módon épp en

a papsághoz közel álló körökben kezdett terjeszkedni, d e a né p ájtatos lelkületét n em tudta megm ételyezni vallásellenes felfogásával. Fölöttébb jellemző a korviszonyaira , hogy éppen akkor, amidőn az egyházmegyefőpapja nagy h arcát vívja Béc sben az uralkod óval a vallás érdekéért, ide ha za ura da lm ain ak tisztviselői M ontesquieu, Voltaire, R ou sse au és m ás vallásg yaláz ó franciaszer ző felvilágosodási kön yve iben keresik szellemi táplálékukat.

Ezzel szemben a vallási türelmetlenségnek elrettentő— s a katolikus egyház szellemével és tanításával ellenkező — példáját adta Damiáni János kanonok, a papnevelő korm ányzó ja és tan ára 1763-ban megjelent Justareligionis coactio seu apodixis, quod reges, principes, ma-gistratus etc. possint ac debeant acatholicos cogere ad fi-dem című művében azt fejtegette, hogy a katolikus királyok, fejedelmek, ha tós ág ok és földesurak a birtokaikontartózko dó eretne kek et e rősz ako s m ódok on s h a kell, legszélsősé geseb b eszközökkel, halálbüntetéssel is kényszeríthetik a katolikus hitre.8)

Még mielőtt M ária Terézia és csalá dja V ácra jött, apolgárság formaruhát öltve katonás mozdulatokban gyakorolta m ag át és a magy arok m int lovas-, a ném etek mintgyalogkatonák vettek részt az ünn eps égek en. Mikor aka ton as ág ot kivitték a harctérre, itthon a rend fönntartásá ra M igazzi kato náib ól polgárőrség et szerveztek. Ez akato nás di ann yira m egnyerte a polgárok tetszését, hogy1793-ban céllövést gyakorló társaságot alapítottak.

1793. ős zé n francia hadifoglyokat szállítottak V ácraa Dunán. Egy katona felügyelete alatt tizenkettenkint szállásolták el őket a lakosok közt. A katonák közt sok volt

5) A hely tartóta nác s a protes táns Főurak kérésére 1770. június25-én kelt rendeletével a könyv terjesztését eltiltotta és a könyvkereskedői példányokat elkoboztatta.



VI. Migazzi püspö k korá ban és a XVIII. szá zad végén 99

a ragályo s beteg és igen sűrűn haltak. M ég ab b an azesztendőben hetvennél többet temettek el.

1798. au gu sztu s 3-án a Bécsből érkez ő József nád ortfogadta a nép nagy örömrivalgások között. Szabiik Istvánpiarista léggöm böt bo csá tott fel a tiszteletére, es te ped igkivilágították a várost.

A Martinovics-féle ös sz ee sk üv és e lny om ása után kitört elég ed etlenség és a francia forradalom iránt érzettrokonszenv városunkban is megnyilvánult. 1798. március

20-án egy fiatalember a „Szent M iklós-temp lom-"ra (Ander St. Niklas K irche in W ai tzen ) egy kiáltván yt függesztett ki, melyben a magyar népet fölkelésre és a lefejezetthaz aáru lók m eg bo ssz ulá sára hívja föl. József ná do r eztazo nn al jelente tte a királynak , aki utasította őt, hogy nyomo zzák ki a rossz em bereke t, mert szeretné őket példásan meg büntetni. A szigorú bün tetés azo nb an elm aradt,

mert a nyomozás nem vezetett eredményre.A pénznek ebben az időben nagy vásárló ereje volt,

ennélfogva olcsón lehetett m indent vás árolni a váci piacon . Egy font m arh ah ús ára 4—8 krajcár, 1 itce vaj 4 krajcár, 1 itce tejföl 6 krajcár volt. Sződ kö zség elöljárói kétrekrutát hoztak be Vácra s 25 krajcárt fizettek az ebédjükért.1793. április 7-én 33 forintért vásároltak „Bikát a falu szá

mára". 1796-ban 5 forintot adtak egy bikaborjúért. Ugyancsak a sződi bíró Reg estrum ában olvas suk , hogy 1 itcebor ár a V áco n 2 krajcár volt, 1 ak óé 1 forint, 1 pár bo cskor 33 krajcár, 1 ko nc p apír 15 krajcár, 1 rúd sp any olvias z 12 krajcár, 1 szál gyertya 15 krajcár. Egy pá r csirkeára 4 —12 krajcár közt váltako zott, a Kátsa 14 krajcár volt.

E korszak m arad and ó em léke és Migazzi püspöknagy nevének állandó hirdetője a város arculatát jellegzőszékesegyházunk, mely monumentális külsejével meglepi,belsejével pedig elkáp ráztatja a szem lélőt.

Ha Báthori püspök korát Periklészéhez hasonlítottuk,Migazzié az volt, ami Rómában Augusztuszé.

7*



I

HETEDIK FEJEZET

A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN

Meminisse iuvabit.(Hasznos lesz emlékezni.)

A századfordulón a megpróbáltatások szomorú éveitélte a vá ro s és a lak oss ág a, a földesúr az úrbéri pörökegész özönét zúdította n yak ukb a. Folyt a pö r: Kisváckik eb elez ése iránt, a szóri rétek mi üt, a gy ada i rétekérta datialis per, az egész váci határ új földmérése irántiper, a váro s ko csm áltatási pe re s a többi. A telkes gaz

dá k és há za s zsellérek tagosztályának m egállapítása, aszántóföldekben való részeltetés, az úrbéri kocsmák száma , a ház ank int való borm érés korlátozása, a pálinkakazáno k has zná la tán ak t i la lmazása kiapadh ata t lan okaivoltak a folytonos súrlódásoknak. A pénz elértéktelenedése itt is éreztette hatását, a hadbavonuló katonák élelmezése mind nagyobb terhet rótt a városra.

Ez idő be n a bá ró Splén yi-ezred 3-ik, m ajd az Ester-házy-ezred egy zászlóalja állomásozott Vá con . 1805. december 21—25. napjaiban orosz ezredek táboroztak Váconés kiélték a v áro st. A nyo m or en yh ítésé re igen sok at tettKároly Ambrus főherceg, akit a nép nagyon megkedvelt.

A napóleoni idők nemcsak anyagi, hanem véráldozatot is követeltek. A legényeket verbuválás neve alatt

kötéllel fogdosták össz e ka ton ák na k és ütéssel-verésselfegyelmezték, koplalással, börtönnel büntették. Ennek azembertelen állapotnak súlyát növelte, hogy a hadiszolgálat életfogytig tartott.

Hallatlanul nagy volt a drágaság, melyet még tetézett a kormány azzal, hogy a papírpénz értékét leszállította egy ötödére s így az elszegényedést általánossá

tette. Ilyen sany arú viszonyok között m indenki csak a



A XIX. század első felében 101

m aga m egélhetéséért küzdött és m unk ája a közre nemvolt term éken yítő. M ár az 1790/91-i ország gyű lés ki ak ar ta

emelni tesped éséb ől az elm arad t országot, de a bécsikorm ány elgáncso lta azzal, hogy a hozott törvény eketnem eng ed te végreha jtani. Az ekko r megindult nem zetimozgalom lángja ha talm as erővel csapott fel a neg yv en esévek elején és az 1825-ben föllépett gróf Sz éch en yi Istvánhívó sz av a új életre keltette a gazd asá gila g és szellem ileg elm aradt országot. Széch enyi reformeszméi V ácon is

termék eny talajra találtak. Itthon leg ha m ara bb G áspá rikKázmér kanonok értette meg, ő igyekezett felrázni tespedé sébő l az elm aradt várost, melynek szeretetétől átlhatva buzdító példa ad ássa l és nagy áldozatkészs éggeljárt elő, hogy szépítse utcáit és boldogítsa a lak os ság át.

G azd asá gi téren indult meg a m un ka . A faekét felváltotta a va se ke . Term eszteni kezd tek repcét, lucernát é s

lóherét is. A régi m agyar állatfajok helyet a d n a k a ne mesített nyugati fajtáknak. A ló- és m arh ate ny és zté s mellett a gyapjúár emelkedése miatt nagyobb arányokat ölta birkatenyésztés. De csak a nagy ura da lm akb an tettekkísérletet a belterjes s így jöv ede lm ező bb ga zd álk od áss al,a parasztok — mint a püsp ök, a káp talan és m ás földesúrjobb ágy ai — tov áb b túrták a földet és hú zták az igát. M ária

Teré zia 1767-ben rend eleti úton s za bá lyo zta a z úrbériviszonyokat. A jobbágy a telek használata fejében munkáv al (robottal), pén zel (füstpénzzel) és term esz tm én yek -ben lerótt ad ó zá ss al tartozott földesu rának. Az úrbérimunka sokféle volt. Odatartozott az előfogat, forspont állítása is. A füstpénz 1 forint volt há zh ely en kin t. M indentermény tizedrésze (decima) az e gy ház at illette. E nneka dézsmának bevonása után fennmaradt termésből a földbirtokos kilencedet (noná) szedett. Mikor a püspök a város fölött 1742-ig kizáró lag gy akoro lt földesúri jogá t akáp talan nal meg osztotta, K áp talan -V ác váro s új földesura szerződést kötött jobbágyaival, akik az úri jog elism erése fejében éve nkin t egy ar an y at tartoz tak fizetni. Az



102 Az em beri élet Vác on és vidék én

úrbéri tárgyú 1840. évi VII. te. m eg en ge dte, hogy a jobbágyok szabad egyesség által meghatározott summa be

fizetésével örök időre megválthassák szolgálataikat ésadózásaikat . Ennek alapján a káptalani uradalom 1841-ben örökv áltság-szerződést kötött job bág yaiv al, de ez aszerződés sohasem lépett hatályba.1) A jobbágyrendszernagy akadálya volt a gazdasági élet fejlődésének, melyettörvényes intézkedések gátoltak. Hogy lehetett volna kedvea szegény földműves nép nek a belter jesebb m unk ára,

mikor an n ak nag yo bb ha szn át a földesúr látta s hautódok és végrendelet hátrahagyása nélkül halt meg,birtokát a földesúr örökölte.

1825-ben a földmű velők is sze rve zk ed tek és meg állapították a Kegyes Szőlőmívesek és Kapások Céhét.Ennek a röviden Kapás-céhnek azok a becsületes ésjóerkölcsű szőlőművesek lehettek a tagjai, akik valamelyik szőlőbirtokos által kiállított bizonyítvánnyal igazolták, hogy mindenféle sz őlő m un káh oz értenek. A szőlőművelés mellet t kalászosokat és kapásokat, valamintgyümölcsöket termesztettek nagy mennyiségben, ami kifejezésre jut a ha rm inc as év ek be n újból felvirágzott ésismét híressé vált váci vásárokban. Ezek a vásárokhe tek en át tartottak és Gödig terjedtek. Leg nag yob b voltaz állat- , gabona- és gyapjúvásár, jelentékeny volt méga bor-, doh ány - és m ézvá sár . A szarv asm arhák at a bányavárosokba vit ték, a gabonát Mosonba s onnét továbbBé csb e és Mo rváb a. A gyapjú vásá roka t külföldiek is látogatták. De ép pe n ő miattuk Pes tre kellett áthely ezni,mert a földbirtokosok a nyírást M edá rd-nap ig n em tudtákbefejezni s a gyapjú nagy ré sze cs ak v ás ár után érkezettPestre, ahová az angol, francia és belga nagykereskedő

há za k bizo m ány osa i vá rták . Egy látogató följegyezte, hogya vás árok on az asszo ny ok sajátszerű cipókat árultak sezeket darabokra szeletelve is árusították.

') Ké pta!a n-V ác vár os na k 1835-ben 15 telkes gaz Jaja, 160 házas zsellérje és 90 hazátlan zsellérje volt. 1840-ben 17 telkes gazdájo,146 házas zsellérje és 90 hazátlan zsellérje volt.




A jognélküli állap otu kb ól II. József által kiemeltzsidók a váci vásáro kon is érvényesítették keresk edelm itevékenységüket. Főként bort, gabonát, gyapjút, de egyébárút is vásároltak és szállítottak.

A földesuraknak még mindig megvolt a jobb ágy aik

fölötti nagy hatalm uk , m elyet az úriszéke k (sed es dom i-nales) által gyakoroltak. így „a váci püsp öki uradalo mrészéről 1831 Szent György hó 25 és következő napjaintartott úri törvényszék" tilalmas borméréssel vádolt Beni-kov its József váci lakost fölmentette, m ert „a vá d nemsült ki világ osa n" és csa k kem én y fedd ésre ítélte. 1846év m áso dik felében 46 rab volt fogva a vác i püs pö kiúriszék fogházában, melyet Pest vármegye kiküldötteHalász Balázs alügyész rossz karban talált , amikor két évvel késő bb az úriszék rabjait a várm egye fog házá ba sz állította, mert az 1848. évi 11. te. 4. §-a az úri t ör vé nyh atóságokat m egszün tette. A testi bün tetésre (botozá sra, korbá cs ol ás ra s a többi) ítéltek b ün teté sét a ma is A kasztófa-dű lőn ek nev ezett do m bon állott akas ztófa előtt teljes nyilv án o ss ág mellett hajtották vé gre . A pelleng érre állított

erkölcstelen nőszemélyeknek szalmakoszorút tettek a fejére, megk orbácsolták és — ha visszae ső volt — a városból kitiltották. A vásárok alkalmával lopáson ért tolvajtnem állították bíróság elé, han em a hajdú rögtön rám érteaz ötven pálcát. Enn ek a rögtönítéletnek vég rehajtás atermészetesen sok kíváncsi nézőt csődített össze.

A környékbeli község ek súlyos bűnözőit a község

elöljárósága bün tetés végett Vá cra kísértette be az uradalomh oz. A kiseb b tolvajokat az elöljáróság saját ha tá skörében fenyítette meg. így Nógrádverőcén a helybelibűnöst, ha csekély volt a lopott tárgy értéke, a bíró szobájában megvesszőzték s aztán elbocsátották, de ha értékesebb volt az eltulajdonított tárgy, a szombatonként tartott tan ácsk ozá son kivizsgálták és m egvizsgáltatták az

ügyet. Hogyha rábizonyult a bűncselekmény, vagy azonnal, vagy a következő vasárnap a tolvaj nyakába akasz-



104 Az em beri élet Vá con és vidékén

tották a lopott tárgyat, kezét hátrak ötötték és az egés zfaluban körülhordoztatták. Az utcakeresztezéseknél lefek

tették és a mogyorófa pálcá val néh ány at ráhú ztak. A bünte tése n felül m eg kellett téríteni a megá llapított kárt is.Az idegen tolvajt szintén utcáról-utcára kísérték s aztánhátrakötött kezekkel illetőségi helyére toloncolták.2) Érdekes volt Verőcén a bíró vála sztás is. Ez rendszerint novem berbe n, még pedig többnyire Szent Erzsébet napján,történt. A közö nség a váci püspöki uradalom tól m eghatal

m azo tt tiszt által ajánlo tt két ka tolik us és két reformátusjelölt közül vá lasz totta m eg bíráját. A m egv álasztottat páros rendben illetékes templomába kísérték. Ott letette azesküt és kiválas ztotta seg ítőtárs ait: a kisbírót, az ad ó szedőt, a mezőcsőszt, a vámbírót és a többieket. A bírótva llásá ra v aló tekintet nélkül évek en át újból me gválasztották. Az alsó bb ren dű hiv atalok at a két felekezet min

denkor egyenlő arányban osztotta fel hívei között.A polgárság jórésze ipari foglalkozást űzött. Az előbbiko rszak ok ban alakult céhek sz ám a a posztósok (1819), akém én yse prő k (1819), a he nte sek (1828) és a m olnárok(1838) céhév el szapo rodo tt. K ülönböz ő iparűző m esterekis műk ödtek még e bb en az időben a váro sban . Ezek vagyhelybeli céhek tagjai voltak, vagy más városok céheibe

iratkozv a folytatták m esters ég ük et. Ilyenek voltak a m ézeskalác soso k, fésűsök, rézm űvesek , t ímárok, tabakosok,kordoványosok, keményí tősök, szappanosok, kéményseprők, székb orítók, sörfőzők, ny om dá szo k, könyv kötők, üve gesek, süvegesek, halászok, cinöntők, pékek, kesztyűsök,kövezők, szögcsinálók, késesek, orgonacsinálók, harangöntők , tűcsináló k, ö tvösök, eszte rgály oso k, kefekötők, rostáso k, h arisn yá so k, flanélosok, csa pó k. Volt végül egydrágakőcsiszoló is.3)

2) T u d o m á n y o s G y ű j t e m é n y 1 82 7. 9 . 5 1 .3) E g y 1 8 1 2 - i v á r m e g y e i r e n d e l e t e z e k b e n s z a b t a m e g a z i p a r o

s o k á r ú c i k k e i n e k á r á t , i ll e tv e m u n k a b é r e i t : 1 p á r t e h é n b ő r c s i z m a é r a6 fo ri nt. 1 p á r s z a t t y á n b ő r a s s z o n y c s i z m a 2 f or in t, 1 p á r e g é s z t a l p a l é s 4 5 k r a j c á r . — Kö p e n y - , m e n t e - , v a g y r e v e r e n d a - v a r r á s 3 f or in t.



A XiX. század első felében 105

Noha a gépek h asz ná lata ebb en az időben általánosan el volt terjedve, ná lun k még alig ismerték. V oltaknagyon különböző ötletes szerkezetű szerszámaik mesterségeik folytatására, de ezek kézügyességre és állati erőrevoltak alapítva. A természeti erők közül csup án a víz ésszél erejét használták fel. A dolgos és takarékos polgár

ság szorgalma és kitartása azonban így is meghozta fáradozásainak gyümölcsét és szépen haladt a vagyonoso-d ás útján. Noha sz árm az ás án ál fogva egy része idegenvolt é s még német any any elvé t h asz ná lta, d e a váci földés levegő átalakító hatása és egyesítő ereje idők folyamán összeforrasztotta őket magyar polgártársaikkal s amintvárosszeretete és hazafias érzése mélyeb b és mélyebb

gyökeret vert szívükbe, úgy terjedt a zengzetes magyarszó is a nyelvükön. Ezért volt az, hogy szívesen láttákvárosunk falai között a magyar nyelv és nemzeti érzésönzetlen terjesztőit, a színé szek et, akik az A rany Sz arv asvendéglő deszkáin ütötték fel sátorukat és Megyeri Károly, Pályi Elek, Telepy György, Kantomé, meg a többiúttörő magyar színész művészi já tékában gyönyörködve

művelődtek és szították hazafiságuk szent tüzét.A köznép ritka, de kedvelt szórakozása a „krajcároskomédia" volt. Félbemaradt, vagy facér színészek összeálltak és valamelyik vendéglő kocsiszínjében vagy sátoralatt színpadot vertek. Belépődíjat nem szedtek, hanemtányérozás mellett mókáztak. Durva, trágár beszédük éstorz alakításaik nagy nézőközönséget vonzott a nép alsó

rétegéből. Szinte hemperegtek a kacagástól és maguk isfelszóltak a „művészek"-nek.A petróleumlámpa már nálunk is kezdte kiszorítani

a pislogó olajm écsest és a bű zö s faggyúgyertyát, d e elhomályosította az előkelő viaszgyertya szelíd fényét is. Akopp antyú ha szn ála ta lass an fölöslegessé vált. Ma már

na dr ág -v arr ás 1 Forint, frakk-varrás 2 forint 30 krajcár. — 1 darab szűr6 forint. 1 darab kankó 4 fori t. 1 süveg vagy kalap 2 forint. — Borbélyműhelyekben a beretválás 3 krajcár, érvágás 12 krajcár, foghúzás10 krajcár volt. M agá nlak áso kba n körülbelül a duplája.



106 Az em beri élet Vá con és vidék én

csak elvétve látható egy-két régi család vitrinjében, — ami múzeumunk is őriz néhány darabot, — de az újnem-

zed ék nem tudja, hogy öregszüleink azt a sárgarézbőlvagy ezüstb ől készült ollószerű eszk özt, m elynek egyikvége tokb an végződik, arra ha szn álták , hogy a gyertyaka nó cán ak ha m va dó végét lecsípjék vele. A tubáko láseb be n a z időb en állott virágz ása tetőpontján. A külö nbö ző alak ú, de nem mű vészi értékű burnótos-szelencék nemcs ak e kor divatját tükröztetik vissz a, h an em erkölcsi fel

fogását is. A kerek vagy téglaalakú lapos dobozok fényesmázzal vannak bevonva és rendszerint kettős fedelükvan s az alsó fedélkép erotikus jeleneteket ábrázol.

M úze um un kb an egy kerekalak ú lapo s, á t lyukgatottrézed ény is látható. Pa raz sa t tettek belé, hogy az ágyatátmelegítsék. Ennek az érzelgős világnak érdekes emlékeihez számíthatjuk továbbá a különböző alakú és szer

kezetű köpülyözőket, melyekhez még apáink is ragaszkodtak. Van a m úzeu m ban ebből a korból egy összecsu kh ató foghúzóvas, több hosszú orvosság os üveg anyakára kötött recepttel, Argenti Döme hasonszenvi orvoskézigyógyszertára és más efféle.

Az orvoslás tudománya nagyon gyenge lábon áll tmég eb be n az időben is országszerte . Felcserek, sebésze k

és borbélyok, főként azonban javasasszonyok kezébevolt letéve a sze nv ed ő emb eriség sorsa. Ismeretes medi-cinalis axióma volt egyébként, hogy a kolera olyan betegség, am elyb en az e m ber vagy m eghal, vagy kigyógyul.Allövet, hashajtó és köpülyözés volt a gyógyítás legfőbbsze re, m elyh ez izzasz tó fürdő és jótékon y ház iszerek járultak. Ha ezek sem adták vissza a megromlott egészséget, a jóféle szilvórium bizo ny osa n m egtette ha tásá t.H a m egv ágta valak i az ujját, pókhálót kapartak le seb -tiben a falról, hog y a vérz ést elállítsák . Fájós foggal a kovác sm űh elyb e mentek. A ková cs a rossz — esetleg ép— fogat madzagra erősítette és odakötözte az üllőre,majd hirtelen a de liq ue ns orra elé tartotta a tüz esv asa t,



A XIX. sz áz ad első felében 107

mire ez riadtan elk ap ta a fejét. Az említett m úz eu m i foghú zóv as mér nagy ha lad ás t jelentett a fogászat terén. Aköz nép még a ny olcv an as év ekb en is a felsővárosi ha-ran go zóh oz járt, ha kificamodott a ke ze vagy karja. Á csaiuram — így hívták őt — a kéz- és lábtö rés gyóg yításátis sikeresen végezte. A belehelyezett bizalom miatt voltben ne elég gyakorlata. A betegségek gyógy ításának is

meretét ekkor még kalendáriumokból és népszerű orvosikönyv ekből lehetett m egszerezn i. A váci ny om da gyorsegymásutánban (1791, 1801 és 1808) ad ta ki a H ázi Orvosságok című könyvet.4) Argenti könyve a haso nsze nvigyógyításról 27 kia dá st ért és ném etül is megjelent.

A közlekedés ebben az időben kezdetleges volt még.Az utazás kalandos és hosszadalmas. A gyorskocsi jár ta

váltott lovakkal (forspont.) A gőzgépek föltalálása új korszakot nyitott meg nem csupán a közlekedés, hanem azem beri m űv elő dé s történetéb en is. Széc heny i 1830-tól ho ztaa bécsi Dunagőzhajós-társaság hajóit Magyarországra.1835-ben először találkozott Vácnál a Pozsonyból jövőPannónia és a Pestről induló Zrínyi. De az utazás kö-

4) ízelítőnek ime né hán y m osolyfakasztó furcsaság. An nak megálla pítá sa után, hogy a z od va s fog fájdalmát a be nn e levő férgek

okozzák, megszüntetésére ezt ajánlja: A lónak meleg ganéját, még aföldre nem hull, meg szedvén és erős pálin káv al öszve-kevervén, serpen yőb e jól m elegítsd rr>pg és azo n meleg en ruha között köttesd kétpofádra. A kopa szság oka ,— úgymond — a hajat táplá ló nedv ességfogyatkozása. Gyógyítása : Uj fazékba eleven en megégetett vak on dn ak ,vagy nap-fénykötő bog arakn ak ham vát gyenge párlúgban kevervén,gyakran azzal m oss ad. Ez is j ó : bő szá m ú legyekel öszve-törvénterpentina olajjal, az zal ke nn ye j. B or-italnak me g-utálása el le n: Atengeri nyú lnak (ez legyen bak , hti férfinak i karo d ad ni, ha ped igasszonynak, nőstény) vedd vérét, meg-száraztván és összetörvén, borban add innye. Még a bűbájos-vesztésnek is van orvo sság a. Erre azhas zn ál, ha megromlott tagodat m aga d emész teteddel bé-kötö , vagyvizeleteddel meg-mosogatod. Minden elképzelhető nyavalya ellen találni ebbe n a terjedelmes könyvb en orvosságot és orvoslást. Műtétnélkül tudja gyógyítani a sérvet, d e isme ri az ópiu m ot, helye sen amák kábító ha tásá t. Megem lékezik a Béká ról, m lyet va lak i megiszik és be nn e vagyon : a kőrös fának ved d vizét és i'iyad. Beled hale-jár: koplaly egy ideig, és hanyatt feküdvén nyomd-fel. m zzel kend-meg a helyét bo rba főtt ruta-fű leveleivel kö sd -b e. tartsd rajta né há nynapig. Á lm atla nsá gró l: A' mék bul ki-fatsart levet egy pénz árú égettborba elegyítsd, mézet is tévén hozzá, azt igyad. V ag y: m ák-s zára zfejébül tsinólj láb-v izet, meg-jön álm od .




rülm ény es volt m é g : hol záton yon a ka dt el a hajó, holaz összeütközés veszedelme fenyegette. Ha szél kereke

dett, olyan nag y volt az ijedelem, hogy ny om ba n meg állt.1825-ben nyílt meg Angolországban az első gőzvasút és1836-ban már elhatározta a törvényhozás a Magyar Középponti Vasúttársaság megalakítását . Pest—váci vonalrészét1846. július 15-én nyitották meg. Az első m agy ar va sú tVácra érve lángokba borulva talál ta a Tabánt. A vonattal jött József ná do r, Széc hen yi és K ossuth a veszély

szính elyé re sietett. A tűz 44 há zat h am vas ztott el. Elemicsapások egyébként is gyakran érték a várost. Előzőlegaz év június végén a Fehérhajó szom széd ságá ban többh áz égett le. 1838-ban 350 há za t dön tött le a pusztítóárvíz, mely oly hirtelenséggel em elked ett, hogy a bentlevőkriadva menekültek. 1831 júliusában a kolera pusztított alako sság sora iban . Egy Pestről érkezett és m ásn ap ittmeghalt hajósember hozta be a kolerát, mely miatt vol"tak ugyan zavargások, de ezek nem fajultak a vérengzésig, mint az ország több részében. A határzár miatt szám os vidéki tanu ló itt rekedt és a szeg ény ebb ek kénytelenek voltak k old uláss al fenntartani m aguku t, am ikor agimnáziumban szünete l tek az e lőadások.

1820-ban 11,119 lélek lakt a V ác 1.340 há zá t, és pe

dig 9,839 ró m ai kato liku s, 76 görögkeleti, 1,195 reform átusés evan gélikus és 9 zsidó0) 1840-ben 13,231 volt a lakosság száma, köztük 10,527 római katolikus, 40 görögkeleti, 2,300 református, 83 eva ng éliku s 31 és 281 zsidó6)1848-ban 13,408 volt a vá ro s lél ek szám a s felekezetekszerint így oszlott m e g : 10,855 róm ai katolik us, 70 görögkeleti, 2,013 református, 154 evan gé liku s és 316 zsidó .

Szellemi m űv előd és tekintetében a lakosság nem tett •jele ntő seb b ha lad ás t. A z elemi ism ereteket az ifjúság a3) Puky Károly: A - magyar haza. 1S33., Nagy, Lud ovicus :

Nolitiae regni Hu ng ári áé . 1828 1834-ben 12,283 volt a lakosok s zá m as ezek közül 10,982 róm ai ka tol iku s. 59 görögk eleti. 1,147 reform átus,92 evan gélikus és 3 zsidó. Sch em atism us Cíeii V aciensis pro 18J5.

') Fényes Elek: Magyarország statisztikája. 1842.



A XIX. század e!ső felében 109

katolikus és református eg yh áz ak által fenntartott Nem zeti Iskolákban sajátította el. M ag asa bb ismereteket aPüspök i F öltano dán ak nev ezett lyceum nyújtott. Joggalmondhatták főiskolának, mert benne a gimnáziumi osztályokat bölcsész eti tanfolyam egész ítette ki, m iként apapnevelő mellett hittudományi főiskola működött. Míg aváci gim názium hírneve m ess ze földről vo nz otta ide azifjúságot, a vá ciak közül jórészt a czizm adiá k taníttattákfiaikat, akik közül sokan emelkedtek magasra, főként a

papi pály án. (így M otesiczky és Újhelyi pre látu sk an on ok ,Jung püspökkanonok lett .) Vácon volt a 32. gyalogezredfiúnevelő-intézete, a keg yesre ndie k no viciá tusa és a si-ketncma-intézet, melyek az egész országra kiterjedő működésükkel hírességei voltak a városnak, de a váci ifjakközt alig terjeszlették a műveltséget; a kis-katona intézetpedig valóságos réme volt a váci fiúknak, akiket azzal

ijesztgettek, hogy od aa djá k be őket, ha nem tanulna k.A minden nemes törekvésre hajlamos polgárság

alacson y életszínvonalon, d e elég jó m ódb an, tűrhetőviszonyok közt élt. A megelégedettséget az igények szerénysége és a megélhetés fokozódó olcsóbbodása okozta. ' )Hűséggel és szigorúan ragas zko do tt azok ho z az erkölcsökhöz és elvekhez, melyek szűk keretei között apáik,

életévei leperegtek. Lelkét a hazafias ság szellem e hato ttaát. Vallási kötelezettségeit ójtatosan végezte és megőriztecsaládi életének tisztaságát. Egyszerű, de ízlésesen berendezett lak ás áb an föltalálta a m ag a és hozz átartozóikényelmét.8) Öltözetére gondot fordított és — vagyoni vi-

7) A v e n d é g l ő b e n 3 5 k r j c á r v o l t a l e v e s , a h ú s , t é s z t a , k é tk e n y é r , e g y m e s z e l y b o r é s k á v é b ó l á l l ó e b é d . ( P i r c h : C a r a g o l i . 1 83 3.)

8

) A b ú t o r o k s o k a s á g a — f ők é nt a j ó m ó d ú a k n á i — ig e n v á l t o z a t o s v o l t : b e r a k á s o k k a l é s v é r e t e k k e l d í s z ít e tt s z e k r é n y e k , s o k f i ó k o ssub lr '. d, t i tkos f iókokka l fe lsze rel t s ec re t a i r , i n t a r z i á s t a be rn ac u l um ,l e n y íl ó s a s z t a l , l í r a l á b ú v a r r ó a z l a l k a , s z é k s n a g y é g y , s v ei fo lt k a n a p é ,b ő f ül es -f ot el, k é n y e l m e s s z é k , p e n g ő h a n g ú s p i n é t , a l a b á s t r o m i n g a ó r a ,c s e n g ő - b o n g ó h a n g ú z e n é l ő ó r a , p o r c e l l á n s z e n t e l tv í z t a r tó ; ü v e g g y ö n g y ö sh ím z e tt c s e n g e t y ű h ú z ó , s ü p p e d ő s z ő n y e g , d í s z e s k é z i m u n k a é s a t ö b b iA v i t r i n e k b e n , ü v e g s z e k r é n y e k b e n ó - b é c s i t l a k , t á n y é r o k , c s é s z é k ,c u k o r t ar t ó k , c s i sz o l t ü v e g p o h a r a k , m á z a t l a n f eh ér p o r c e l l á n s z o b r o c s -



110 Az em beri élet Vá con és vidéké n

szonyainak megfelelően — szépen ruházkodott. Hasonlóké pe n jó sorb an volt a pa rasz t is. Mert élelme s, ügyes,

tehetsé ges , taka réko s és kevésigényű volt s így vagyo nosod nikezdett. Bő ségesen táplálkozott, jól ruházko dott és megelégedetten élt. A na ps zá m ugyan alac so ny volt, de nefeledjük, hogy a pén zne k ak ko ráb an nagy vásárló erejevolt.

Az egyházias és vallásos érzéssel ellentétben a racionális és liberális irányzat kezdett mindjobban téit hó

dítani . A szabadkőműves Splényi püspök alatt szabadonolv as ha tta V ác felvilágosult p olg árság a az istentagad ó,Ro usse au és Voltaire hitetlenséget hirdető tanításait, megtalálta útját a sza ba delv ű szellem az alsó pa ps ág fiatalabbtagjainak körébe is . Mohósággal tanulmányozták Montesqu ieu, H elvetius, Ra ynal és m áso k írásait, sőt még aszem inárium falain belül is ak ad t hittanár, aki dog m atikus

tévedéseket tartalmazó teológiaellenes könyvet írt ésakart kinyomatni.9)A ha lad ó kor változó szellem e minden téren kie

melte a vác iaka t m arad iság uk bo l. 1844-ben ők karoltákfel elősz ör a vidéki vá rosok közül K ossu th felhívó levelére az Országos Védegylet eszméjét. Ugyanebben az esztendőben indult meg a mozgalom egy kaszinó alapítására.A Kúrián gyűltek ös sze az alapító részvényesek, szám szerint neg yve nen s a köve tkező évbe n körré alakultak,d e egy ebet sem csin áltak b en n e, mint „feltett kalap paldo hán yo ztak és kártyáztak s így nem tudták megteremtenia társas ér intkezés ben sőség ét". A tehetőse bb polgárokkedvelt sz ór ak oz óh ely e a Nemzeti Lövöldöző-ház volt,melynek árnyas fái alatt pihenték ki a munkanapok fáradalmait. A főtéren volt egy kávéház is. Ebben nagy füstfellegek közt m ag ya r újságo kat olv astak , de főként politizáltak. A költői lelkületű polg árkisassz ony ok ep ek ed ve

kák, ezüst serlegek, aran y szelenc ék, ékszerek és mindenféle csecsebecsék. A falakon olaj- és pasztellképek, a családtagok arcvonásaitmeg őrző finom min iatűrök , arany ozo tt üvegre karcolt silhouettek.

9) Dr. Meszlénvi Antal: A jozefinizmus kora 57, 209—211.




olvasgatták ottonukban Fanny hagyományait, Himfy szerelmeit, majd Petőfi Ciprus-lombjait. Mióta Migazzi püspök

eltiltotta a fonóbajárást, a földműves ifjúság mindkét nembeli része családi összejöveteleken, tollúfosztáskor, kuko-ricamorzsolásra, disznótoron, újborra és egyéb alkalmakkorgyűlt össze, hogy mesélgessen, dalolgasson, táncoljon. Amesterlegények és parasztgazdák a Fehér Hajó vendéglőúgynevezett patkós-báljain verték be egy m ás fejét. H íresekvoltak a kisiparosok maszka-báljai is. Ezeket a Nagysör

há zb an tartották, mielőtt a jelm ez be öltözött álarc oso k a zutca népétől kísérve farsang három napján víg zen esz ómellett végigjárták a fő útv on alak at. A zártkörű táncm ulatságok at a Lő há zb an tartották. Nyáron a kert fái alatt,télen a főépület pad lásá n. A z előkelő bálok sz ínhelye aSzarvas és Curia volt.9) Résztvevői között a környék pestiés nógrád i földbirtokos csalá dja i is sze rep eltek. A figyel

mes rendezőség már hetek előtt szétküldte a „báli jelentésekének nevezett meghívókat, melyek lázas izgatottágbahozták a lányos házakat. Azonnal hozzáfogtak az előkészületekhez. A ruhákat a legtöbb családban házilag varrták, csak a m ód osa bb ak készíttették Pes ten. A leányoköltözete fehér atlaszból vagy m oáré-sely em ből készült. Díszítésére virágokat alkalmaztak. Egy-két szálat csigafürtös

fodrozott hajukba is tűztek. Az urak sötétzöld, kék- vagylilaszínű világos bé lésű sárg aréz go m bo s frakkot, hím zettmellényt és a frakk színétől elütő világos nadrágot viseltek. Csizmáikon taréjos sarkantyú pengett a hölgyek nemkicsi bo sszú ság ára, mert öss zeh aso gattá k a ruháik at. Aboákban és mant i l lékban belépő leánykákat őrdámák, nő-védők (gardcdam es) kísérték. A tán ctere m be csak az öltözőszobán át lehetett bejutni, amikor a szolgaszemélyzeta sáros cipőket és csizmákat már megtisztította. A kellőenfelsúrolt termet virágokkal és gallyakkal díszítették és viasz-

9) Az Ara ny Sz arv asn ál lejténk hölgyeinkk el — írja 1837-benegy báli tudósító.




gyertyákkal világították ki. lu ) A táncmulatságokat rendszerint szerd án vag y c sütörtök ön tartották é s csa k ritka esetben vasárnap. A belépődíj 40 pengőkrajcár, fényes bálokraegy ezüst forint volt. A kez de t 9 órá ra volt hirdetve , decsak akkor kezdődött, amikor a bálanya elfoglalta helyétaz em elvény en. A zene kar azon nal rázendítet t az akkori

ba n lassú és m éltóságo s keringőre, melyet a táncok királynőjének hívtak, de az egészségre ártalmasnak tartottak.11)Jártá k tov áb bá a körtáncokat, a francia- és a lancer-né-gyeseket.12) Ked velték a nyargaló vagy szé/uész-nek nevezett galoppot is. A csárdás, a nemzeti tánc csak lassanhódított tér t : a harmincas években még r i tkaság számbament, csak Kossuth Lajosnak az Országos Védegylet-moz

galmával, a magyar divattal került a táncrendbe, mellyelaz udvarias rendezőség a hölgyeknek kedveskedett . (Néhán y elsárgult péld ány m úze um un kb an is látható.) Szüne tek kö zben a hölgyek^ által készített és a jótéko ny célrafölajánlott kézimunkákat sorsolták ki,13) mert szokás volt

lu ) Az 1838. jún iu s 17-i bá l leí rás án ál az egyik pesti lap tudósítója dícséiő leg említi m eg, hogy a világítás nem zeti színű viaszgyertyákkal történt. A viaszgyertyák már nagy haladást jelentettek a fagy-gyúgyertyák utá n, m rt m egszene sedett kan ócu k nem terjesztett olynagy bűzt, de azért ezek is korm ozlak , füstöltek, m elegítettek és csúfpecséteket csepegtettek a ruhákra. A viaszgyertyákat csak a 40-cs évekelején szorították ki a milligyertyák.

n ) A zenét eleinta katonabanda szolgáltatta. így 1838-ban a pestipattantyúsezred hangaszkara, 1839-ben valószínűleg a háziezred zenekara („a derék katonai hangászkar") . A 4 'J-es években már cigányzenés zein k szerep elne k. Radicsot cs ak 1863-b.-.n szorította ki Récz r'él.1840 ben az egyik bálon a híres Bunkó Feri húz ta a talp alá valót.Ugy látszik Radicsot elszerz dtették a nógrádi u rak s a vá cia kn ak ide

gen be kellett menni cigányért. A' tánc m ulatsá g hő kedvelői — írja aVidéki Levéltárca váci tudósítója — azonnal is elkezdték a' testet lelket halálig fárasztó nagy keringeiést 's m iután a' búz a félig-meddigki vala nyomtatva, következett e^y kis pihentető francia vagy maayarnégy es is, 's ezek kel felváltva mindig csa k keringő, pedig mennyireártalmas e' kerir .celés, hányan keringtek mér ki e' szép világból. (Regélő, Pesti Divatlap 1843. auyusztus 31.)

12 ) K ez de tbe n c s ak négv pá r l e jt e tt e . Cs ak idők fo lyam én a l ak u l tki, h o g y k o l ó n b a n t á n c o l j á k . H a a z e l ő l e jt ő s ( Vo r t a n z e r ) ü g y e s v o l t,órahosszakon ét jár ták.

1 3)

Lém milly bölcsen tesznek a vácziak1

Mulatnak, mulattatnak, s a' szenvedő emberiségen segítenek — írja a béli tudósító. (Regélő 1843. II. 568.)




— csakúgy mint m a is — jogcímet keresni a m ulatásra.14)A kisvárosi élet sokféle kicsinyessége Vácon is meg

volt, így az éjjeli őr nyugalmat zavaró kiabálással tudattanegyedóránként az időt. Noha a dohányzás tiltva volt azutcákon, hogy a zsindelyes és szalmazsuppos vályogházakteteje lángra ne lobbanjon, a városháza előtt mégis szabadég alatt sütötték a pecsenyét és hurkát. A koldusok egy

héten csak egyszer házalta k, d e hétfőn kezd ték és szom baton végezték. (Az alamizsnát perselybe szedték és egyenlően osztották meg egymás között.) Ha a lélekharang megcsendült valamelyik plébániatemplom tornyában, nsgyhirtelenséggel gyűlt ö ss ze a sek resty e-b ejáró k előtt a kíváncsiak serege, melyek legnagyobb részét az odaküldöttm esterinasok és gyerekek tették ki. Mikor a harm adik-

cse nd ítés elhangzott és az egyházfi a férfi, a m áso dikután pedig a nő nevét és életkorát kikiáltotta, a hírlesőktömege fülsiketítő zajjal és zoko gó sirá nk oz áss al rob ba ntszét, hogy utcáról-utcára tov áb b adja az ese m ény hírét.Minthogy a megnevezett sokszor csak haldoklott, sőt éppenfel is gyógyult, késő bb csa k a ha lotta kn ak csen dítettek ,hogy ősi keresztény szo ká s szerint a hívők im ádk ozz e-

nak lelki üdvösségükért.Ném et cég táblá k és ném et feliratok ékte lenk edte k

mindenütt az utcákon, melyek nem voltak kikövezve, minthogy pedig legtöbbjében nem volt járda , járatlan ok voltak.Időszak szerint feneketlen por vagy tapadó sár tette azutcáka t járha tatlan ok ká , a piszok és bűz und orítókká.M indkét oldalukon árok húzódo tt s a be nn ük meg rekedt

szennyvíz orrfacsaró bűzt terjesztett. A Dunapart egy nagyszemétlerakó telep volt. Az egész város szemetje ott gyűltössze dom bokat és hegyeket kép ezve . A t ímárok és taba-kosok ott folytatták mesterségüket s a cserzéskor elhullott

14) így 1837-ben a siketnémák javéra rendeztek bált, ugyanabbanaz évben ezer forintnál több gyűlt össze a tébolyodottak részére, 1838-ba n a vízár által m egk érosu ltak fölsegélyezésére, 1840-ben az utcákéjjeli világ ítására , 1843-ban a vác i jár ás jegyzőinek nyu díjala pjára ,

ugyancsak abban az évben a leégett miskolciak javára táncoltak.8



114 Az em beri élet Vác on és vidékén

forgácspetrencéket összegyűjtve magas halmokba raktákház aik elé. Em berkéz nem végzett itt so h a tisztogatást.Kóbor kutyák szedték szét a buckákat, melyeket végül atavaszi ár sodort a Duna vizébe.

A közig azgatás élén mind a két vá ros ba n a bíróállott, Pü spö k-V ácn ak azo nkívül polgármestere is volt. Peresügyekben a városi tanácsok intézkedtek a közigazgatásismert lassúságával.

A sz abad ságh arc eseményei ebben az á l lapotban ésilyen viszony ok között találták V ác ikervá rosait. Sz aba dságharcunk dicsőséges két esztendeje mélyen belevág városu nk történetébe is. A súlyos m egpró báltatások, véresküzdelmek és kimondhata t lan szenvedések szomorú napjait c sak ritkán váltották föl az öröm és bold og ság röpke órái.

A június 25-ére kitűzött kép viselőv álasztás szenvedélyes hullámokat vert fel. A korteskedés nagy erővel indult meg . T öb b jelöltet állítottak. A vá las ztá s nap ján a

szabadelvű párt jelöltjét, a váci születésű Hajnik Páltválasztották meg.

A lakosságot érzékenyen sújtotta az átvonuló katonák elszállásolásána k és élelmezésé nek terhe. A kad takolyanok is, akik nem bocsátották be hajlékaikba honvé-deinke t, de ezek cs ak keves en voltak. A vác iak túlnyomórészének szívében olthatatlanul égett a haza függetlensé

gének é s a sz ab ad sá g szeretetének szent lángja. K ossuthhívó sz av ára nem csak az iskolák padjai ürültek ki, hanem a vá ciak is lelkesed éssel álltak a Szűz M áriás nem zetőri zás zló al á és vo nu ltak az Ulrich Károly karnag yáltal szerzett váci nemzetőri induló lelkesítő hangjai melletta föllázított ráco k ellen Sz en ttam ásr a. M ajd mikor decem berben elfogyott az ágyúk öntéséhez szükséges ércanyag

és a H on véd elm i Bizottm ány közz étette, hogy forintjávalveszi m eg fontját, a vá cia k első nek ajánlották fel tem plomaik harangjait. Kaptak is Kossuthtól egy gyönyörű levelet, melynek legszebb részlete így hangzik:

„Fogadják önök a ' nemzet háláját, magasztos hazaszerelmükért !




H arangjaikna k hang ja, melly önöket áhíta tra hívta

az Isten házába, ágyúkká öntetve önöket a ' dicsőség mezejére, — ellenségeinket pedig halálra hívandja, 's fülükbefogja dörögni ne bántsd a magyart!"

A Nagytemplom harangjait Zottományi Mihály Káp-talan-V ác jegyzője a közg yűlési hatá roza t értelm ében akarácsonyi ünnep eket megelőző va sár na p aka rta a tornyokból leszedetn i. Az od are nd elt ács ok reggel 9-kor jelentek meg, amikor a nép a nagymisére gyülekezett. Zúgolódni, fenyegetőzni kezdtek, az ácsoknak nem voltkötelük. Mindez annyira felizgatta Zottományit, hogy megütötte a guta.

1849. jan uá r 4-én kezd te meg Görgei híres visszavonulását a Feldunai-hadseieggel. Csikorgó hidegben ér

kezett V ácra, ő m aga utolsó nak vonult be hátv édé vel avá ros ba és a püspö ki pa lotá ba szállt. Alig helyezked ettel, Szegedy Imre d an dá rpa ran csn ok jelentkezett és előadta, hogy a tisztikar zúgolódik. Majd hadtestének többiparancsnoka jelentkezett és előadta kívánságait. Görgeim egn yug tatta őket, majd leült táv oz ásu k u tán és nap iparancsot szövegezett. Ez a napiparancs az, mellyel seregét össz etartotta s am elye t a történelem helytelenül vácikiáltványnak, proklamációnak nevez.

A magy ar h adi dicsőség babérko szorújának egyikhervadhatatlan levele Damjanich tábornoknak az osztrákzsoldosok fölött április 10-én aratott győzelme. A kétségbeesett elszántsággal védett lőházi híd ellen FöldváryKároly ale zred es vezette a ro ham ot, m iközben — öt perc

alatt — két lovat lőttek ki alóla és ruhájába, valamint akezében tartott zászlóba 75 golyó fúródott. Götz tábornok,a csás zári csap atok vezé re m egse besü lt é s hősi halálthalt. Egykori híradás szerint az utcai harcban a lakosságis élénk részt vett. A férfiak fegyverekkel és botokkal üldözték a visszavon uló osztrák katon ákat, az asszon yok

8*




és gyermekek pedig kövekkel hajigálták a házak ablakaiból a harcoló osztrákokat.15)

A H absburg-L otharingiai há zat trónvesztettnek nyilvánító debreceni határozatot a váciak nem nagy lelkesedé sse l fogadták. Csak gyér szám m al gyűltek ös sze a korm án yre nd eletre össze hívo tt és m ájus 17-én tartott né pgyűlésen.

Ez időtájt járványos betegségek, tífusz és kolera, tizedelték a város lakosságát. Naponta 12—15 ember haltmeg. A sok temetés miatt Szarvas Ferenc káptalani hely-nök eltiltotta a harangozást.

Dicső szab ads ágh arcu nk legendás esemény ei közülm ég egy játszó do tt le váro su nk előtt. A m agy ar fegyverekdi ad alá na k fénylő sug arai itt V ácn ál ragyogták be utoljárahazánk szomorú egét .

Július 15-én a K om árom felől jövő ho nv éde k az oroszok által megszállva tartott Vácról kiszorították és Vác-hartyá nig üldö zték Beb utov herc eg cserk&sz-ezredét. Z áss zGyörgy altábornagy, az elővéd parancsnoka összes csapataival segítségért sietett, de a magyarok jólfödött állásukb ól gyilkos tüzeléss el fogadták. Saját bev allásu k sze

rint 80 halott és 120 sebesült volt a veszteségük. (A magyaroké 95.) Az ágyúzás csak éjfél felé csendesült el.

A ho nv éde k győzelmi dicsőség ének fénye elvakította a váciakat és harci babérok után vágyva mintegyháromszázan kivonultak a kisderecskei földekre a muszkák elé. Nagy Sá nd or észrevette a Som oshegyről, hogyaz oroszok be akarják őket keríteni és segítségükre küldtea Fe rdin án d-h usz áro ka t. Mikor ezek ágyúi eldördültek, azoroszok visszafordultak.

Másnap Görgei pihenőt rendelt és várta az oroszoktámadását . Minthogy azonban Paszkévics tábornagy, akielőször állt ekkor szemben a magyarokkal, döntő csapástakart reájuk mérni, a tám ad ást a következő nap ra halasz-

1&

) Frey. Arthur: Ludwig Kossuth und Un garns neu?ste Geschichte.(Mannheim. 1849.) II. 292.




totta. Mikor Görgei erőszako lt kém szem lével m egtudta,hogy az oroszok fő hadereje áll vele szemben, viszszavonu-lást rend elt el. Az elv on ul ás tervszerűe n vette kezd etet, d ecsakhamar súlyos akadály gördült útjába. A politikai menekültek szekerei eltorlaszolták az utcákat és az országút egyetlen hídját, a Kőhidat. A huszárok nem győzték a polgárokkocsijait a m enetelésb en gátolt ho nv éd ek útjából eltávo

lítani.A nagy lárm a é s a sok világító fény nem kerülte el

az orosz tábor figyelmét. Reggeli 4 órakor a derengő szürkületben 400 kozák találomra földerítő szolgálatra indult.A Du na partján észrevétlenül haladt túl a H étkáp olnán ,majd három lovas ezred követte , a Gombás-patakon átugratva, a Füzesen keresztül a Burgundia szűk utcáin át

a magyarok hátába kerültek, őrszemet sehol sem talál tak,mert Nagy Sánd or tábo rnok bev on ta ő ket. A ko zák ok hihetetlen gyorsasággal száguldoztak végig a városon. Fölhangzott a velőtrázó sikoltás: I t t vannak a kozákok! Azemberek megrémülve ugrándoztak ki házaikból. Nagy kavarodás támadt és véres utcai harc fejlődött. A lakosságis résztvett a küzdelemben, a háztetőkről és ablakokból

lövöldözött a z o rosz ka to ná kr a. A Buki-hídig előretört kozáko k közül egy sem tudóit visszam enek ülni . A Hu nyadihuszárok é s a kisváciak nyolc híján egy szálig lekas zabo lták őket. A foglyul ejtett nyolc oros z ka ton át K up a őrnagy sorjában oda tám asztotta a siketnéma-intézet falánakés főbelövette. Az oroszoknak ez a betörése 80 emberükéletébe került.

Mikor Paszk évics tábornag y m egtudta, hogy a magyar sereg az éj folyamán m egk ezd te vissz avo nu lását,egy hadtestet azonnal üldözésükre küldött . A honvédeka túlnyomó erő elől lépésről-lépésre hadakozva hátráltak.Mikor a hátvéd végén haladó vörössipkás 3-ik zászlóalja főutcán menetelt, a lakosság kétségbeesve kérte, hogyne hagyja el őket és ne engedje át a m usz kák bosszú já

nak. Görcsösen kapaszkodtak a honvédekbe, akik közül



118 ' z emb eri élet Váco n és vidékén

sok lemaradt, mert a polgárok azon való örömükben,hogy kiverték a városból az oroszokat, halomszámra hord

ták nekik a z ételt és vö drö kb en a bort. A lerészegedettés elmaradozott honvédeket az oroszok fogságba ejtettékés n agy rés zük et főbelőtték. A z utcák on szerteszét hevertek a hullák , a kiömlött vér pirosra festette a kö vezetet,sok há z rom ha lm azz á vált , valam enny i ablak be volttörve. A lak os ság szertefutott. R ész be n a szigetre m en ekült, rész ben a szőlők között bujdosott. Csak ke ves en ke

restek a pa dlá so n vagy p incébe n rejtekhelyet. R iasztóhírekkel rémítgették egymást; azt suttogták, hogy az oroszm indnyájukat kardélre hányja és a várost rom halm azzálövi. Sen ki s em féltette m ár elrejtett vagy on át, csak pu sztaéletéért és hozzátartozóiért remegett. Az aggodalom senkit sem hagyott aludni. Paszkévics hercegnek elhatározottsz án dé ka volt, hogy a várost pé ldá sa n m egbünteti, mert

a nép fegyveresen vonult ki ellene és az utcai harcbankatonáira lőtt. Nikolájevics nagyherceg, I. Miklós cár fia,az alsóvárosi plébánián gróf Zichy Hippolyt plébánosnálvolt szállva. A jólelkű kan on ok térden állva kérte m aga sven dég ét, hogy járjon kö zbe Pa szk évic s hercegnél, akikorlátlanul gy akoro lta ha talm át élet és ha lál fölött. GrófZichy pl éb án os egyházi díszruhá t öltve, egy küldöttségélén megjelent a püsp öki pa lotá ba n Pasz kév ics előtt. Afővezér megilletődött, mikor a magyar főúr lába elé borult.Mind letérdeltek. Paszkévics herceg tudta gróf Zichyről,hogy közeli rok on a a Görgei által kivégeztetett ZichyÖdönnek, azér t csodálkozva kérdezte :

— Miért véd elm ezi ezt a zsiván yfészket ? Hiszen afőtisztelendő úrnak úgysem lessz semmi bántódása!

— Azért, — vá lasz olta az apostoli lelkű főpap, —mert a v esz ed ele m a híveimet fenyegeti, a jó pászto r pedig életét ad ja ju haiért. Szíves en feláldozom én is életemet, büntessen engem a tábornagy úr, lövessen főbe, —csak a városnak kegyelmezzen I

Az önfeláld ozá snak ez a ritka példája nagyon meg-



A XIX. század első telében 119

hatotta Pa szk év icse t: M egérdem elnék, hogy fölgyújtsama várost! — mormogta és azzal bocsátotta el magától aküldöttséget, hogy nem lövöldözteti ös sz e a várost, d e alakosságot mindenesetre megbünteti .

A város fölött kimondott halálos ítéletet a lakosságkifosztására változtatta és k ato ná ina k két óráig tartó sza bad zsákmányolást engedett .

A rab lás időtartam a két órá ba n, m áso k szerint tízórában volt megállapítva. De ez a határidő csak a rendszeres, az engedélyezett fosztogatásra vonatkozhatott, mertnem két óráig, nem is egy dé lután on tartott, ha ne m mindaddig, amíg az oroszok a városban voltak és a határbantáboroztak. Egy bizony os, hogy a tisztek m aguk is meg-sokalták katonáik kegyetlenkedéseit és kancsukával verték

szét a rablókat.Az oroszok V ác előtt szen ved ett ves ztesé ge a kétnapi küzd elemb en körülbelül 450 emb er volt, a hon vé deké az ezret is meghaladta.

Az oroszdúlás koldusbotra juttatta a lakosságot. Amagánosok hivatalosan bejelentett kára 52,571 forintrarúgott, azonkívül 47,657 forint értékű bankjegyet égettekel a Nagytemplom-téren. Ezt az összeget csak a ládafiókban rejtegetett úgynevezett Kossuth-bankók értéke haladhatta meg. A vác i m úz eu m ba 50,000 forintnál nag yo bbértékű gyűlt össze ajándékozásból.16) Nagy a szá m a azéletveszedelem közt megőrzött fegyvereknek17) és katonaifelszerelési tárgya kna k is. De ezekn él értéke seb b látha tóemléke dicsőséges sza ba dsá gh arcu nk na k Götz osztrák vezérlő tábo rno k és Offenberg orosz kap itány sírja, — mely

utóbbi a Muszkakereszt-dűlőnek adott nevet, — valaminta Honvédemlék, melyet elsőnek állítottak fel az országban.

10) De m ég mindig m aradt belőlük elég . Váci polgárok és akörnyékbeli falvak tudatlan népe rengeteget hozott be a Váci Ta ka rék pénztárba bev áltás okébó l, m ikor K ossuth Ferenc kereskedelmi miniszter lett a koalíció idején.

17) A fegyverelrejtés halálbüntetéssel járt.



NYOLCADIK FEJEZET

AZ ÖNKÉNYURALOM ALATT

E szép földön az Úr mi leszünk.Mint voltunk azelőtt:A szenvedés tanít, megráz ésDúsabb életre költ.

Tompa Mihály.

A sz ab ad sá gh ar c lezajlott vih ara után mély csendkövetkezett: a rémuralom halotti csendje. Hazafiúi fájdalom és tétlen közöny vívódott egymással. A nemzet színeja v a elvérzett a ha rc m ezején vagy a bifófákon, börtönben sínylett, bujdosott, vagy kimenekült az országból. Am agy arok at országsz erte üldözték. V áco n is első dolgavolt az orosz segítséggel ha talo m ra jutott u ralkodó korm án yá na k, hogy a városbírót és a többi hazafias érzésű tisztviselőt állásukból elmozdította. A középületekrekifüggesztették a gyűlöletes kétfejű sast. Cseh és németbea m terek foglalták el a hivatalok at. A rendő rség meghonosította a kémrendszert és a csendőrség buzgó támogatása mellett éjjel-nappal zaklatta a polgárságot. Mindenpanasz hiábavaló volt, pedig a lelketlen besúgásokra in

dított gyakori házkutatások még a családi élet bensőségétsem kímélték. Katonák lepték el a várost és lefoglalták apüsp öki palotát, a ka no no ko k házait és a szerzeteseképületeit. A polgárokhoz tiszteket szállásoltak. A 20. lovasüteget a Vörösházban helyezték el. A 14. sorgyalogezredkét sz áz ad a, a 6. csen dő rezre d 1. osztálya, szekerész ekés utás zok állom ásh elye volt ekkor a váro s. A cseh ka

tonák térzenéket tartottak a Nagytemplom-téren és a piacon, az olaszok olvadékony dalaikat zengedezték esténkinta z utcák on és kipusztították a vá ros össze s m acskáit.Mintegy ötven cseh család telepedett le Vácon. A lakossá g ellensze nv es érzülettel fogadta őket és kinevette, am ikor



VIII. Az önk ény uralo m alatt 121

honi szo kás uk szerint két tehen et vagy tehe net és lovatfogtak az eke elé, melyet elül az asszony húzott. A közlekedést megbénították. Aki csak egy napra is Pestre vagy

Budára akart menni, annak Meldezettelt kellett váltaniaa Polizei-hivatalban és meg érkezés eko r leadn i, mikor pedig vissza akart indulni, el kellett érte mennie a megjelöltpesti Polizei-hivatalba, ahol vidimáltan kapta meg. Hosz-szabb tartózkodásra Passierscheint kellett váltania. Az ifjúságot erőszak kal sorozták be ka to ná na k. M ég 1850.január 27-én is 99 volt honvédet szállított be Vác városa

Pestre a sorozásra.A hatóság gar ázd álk od ása ellenhatást váltott ki, a

kisváci és nógrádi palóclegén yek m inden alkalm at felhasználtak arra, hogy a kétfejű sasmadár orra alá borsottörjenek. Ilyen körülm énye k között term ész etes , hogy aközerkölcs is töb bé-k evé ssé áld oz ata lett enn ek az államhatalomm al való hetyke dac olás nak . De kisebb-nagyobb

tolvajlások is napirenden voltak. A törvénnyel hadilábonállókat a né p rok on sze nv éb e fogadta, mert vére volt, apandúr nem bántotta, mert komázott vele, a zsandár pedighiába üldözte, mert könnyen elkerülte, mikor a távolbólfeltűnt a fényes sisakja. Ily módon nagyon elszaporodtakVáctól az Ipolyig elterülő erdő ség ekk el borított heg yes -völgyes vidék szegénylegényei és betyárjai, s miattuk nem

voltak kielégítők a környék közbiztonsági állapotai. Bizonyára ennek volt köszönhető, hogy a bécsi kormány a Te-réziánum épületét 1856-ban börtönné alakítotla át.

A váro s siralma s anya gi helyzetben volt. Az orosz-dúlásban több mint 300,000 forint kárt szenvedett, a katon as ág rész ére tett ren de lések ért közel 100,000 forint volt aköve telése, de nem bírta a kincstáro n beh ajtani. Nagy

szegé nys égéb en hiáb a keresett hitelt , sehol sem kapott.Az orosz rablásban kipusztult lakosság nyomorát fokoztaaz osztrák kormán y sok ön kén yes ren delk ezé se, így behozta az egyenes és fogyasztási adók egész sorát és felál l í tot ta a dohányegyedárúságot. A zsarnoki önkény nyo-




m asztó súlya alatt görnyed ő lakoss ág egyha ngú életébecsa k a túlbuzgó rend őrsé g gyakori ház ku tatás ai és azokaz esem ény ek hoz tak némi változatosságot, melyeket afölöttes hatóság hivatalosan rendelt el a dinasztikus hűség do ku m en tál ás ára . így haza fias fájdalmát elfojtva ünnep elnie kellett 1851-ben a V ácon átu taz ó A lbrecht főherceget, 1852-ben az országot járó Ferenc Józsefet és mégeb ben az év ben a váci had gy ako rlatra jött orosz éswürttembergi trónörökösöket. Az 1857-ben átutazó Erzsé

bet csá szá rass zon yt bizako dó remény séggel fogadták ésaz ifjú uralko dóp árt a dia da lka pu ra írt ezzel a he xa m eterrel köszöntötték: Váciak üdvözlik felségtek drága személyét.

A ha za állapo tána k jórafordulása iránt táplált bizodalo m idők folyamán mind jo bb an erősödött és 1860-ban,amikor derengeni kezdett a magyar szabadság hajnala, a

hazafias érzés már nem csupán a magyar öltözet tüntetőviselés ébe n s Erdősi (Polesni) branyiszkói h ős és a többiVácra internált szabadsághős iránt mutatott tiszteletadásban merült ki, hanem tettekben is megnyilvánult. A városiközgyűlés Földváry Károly és Zambelly Lajos honvédezredeseket „közöröm nyilvánítással" tiszteletbeli képviselőknek válasz totta, a H onv édsegély ző bizottmány gyászmisét

mondatott a Hétkápolnában az elesett hősökért és a polgársá g nép es részvétele mellett a Szózat és Himnu sz hangjaimellett m egk osz orúz ta a ho nv éd ek sírját, a gimn áziumiifjúság a Füzesben a Szózat és Himnusz éneklése utána Go tterhaltét az ism eretes felségsértő szöveggel (alsó,felső, király, disznó — disznó, király, felső, alsó) dalolta.

A társas ér intkezésben szabadabb szellem honosodott

meg, de erő seb b kilengések is v oltak. így az Almássy-féle öss ze es kü vé s szála i V ácra is elvezettek. (A fegyverszállító Z am be lly Lajos ezr ed est 14 évi börtön bün tetésreÍtélték.) Em erich Gottfried járá s-o rvo s toborzott a V ác onlakó gróf Crouy Endrének trónraültetése érdekében. (Nyolcévi fegy ház bü ntetés sel sújtották.)



VIII. Az önkényuralom alatt 123

A város területe 1863-ban több mint 11,000 (11,021)

kataszteri hold volt. Ebb ől szántóföld volt 3452, rét 840,legelő 1,217, szőlő 1,647, erdő 1,781. A gazdaságilag nemértékesített terület 2,084 hold volt. közte mezei utak, nádasok, mocsarak, de volt még termékeny talaj is, melyetművelés alá lehetett volna venni. A váci földben mindenmezőgazdasági termék megterem, de különösen alkalmasszőlő és különféle gyümölcs term esztés ére. A vá ros kétvé gé ne k: az Alsóváros és K isvácnak egyen es utcái elsőtekintetre elárulják lakóinak állattenyésztő és földművelőfoglalkozását. Ezek az utcák azért oly szé lese k, mert azottlakók csordahajtó útjai voltak. Az akác-szegélyes utcasorok háza inál m a is sze m be ötlik még, hogy gaz dá lko dónép lakja. A kicsiny, de tiszta és gondozott házak oromzatu kk al az utca felé fordultak. Széles bejáratuk a tá ga sudvarra nyílott. A nagyterjedelmű gazdasági udvaron pajta,tehén - és lóistálló, disznó-, baromfiól, ku tya há z, a köz épen etető- és itatóvályúktól körülvett gém es- vagy lán co s-kút állott. E nagy udvar mellett kicsi virágos- és zöldségeskert díszlett.

Az utca felől volt a két-, vag y há ro m ab lak os , úgynevezett tisztaszoba a szálló vendég részére. Ágyában amenyezetig ért fel az egymásra rakott dunna (dunyha) ésvánkos (vánkus). A lakószoba jelentékeny részét a terjedelm es ke m en ce foglalta el a ku ckó val. Falait virágostányérok borították. Az itt is magasra vetett ágyakat egyszerű keresztszem es hím zések borították. Bú tordarabjaiközül az asztal, a lóca, a pohárszék, a faragott vagy fes-tatt lád a é s szusz ék (homb ár) érdem el említést, ős sz el —ősi szokás szerint — az ablakokat gondosan betapasz

tották, neh ogy a meleg kimen jen. Ta va szig nem is szellőztettek. A kellemetlen szagokat füstölőkkel, a patikábanárult franciskánusokkal palástolták. Az istálló a ház folytatásaként húzódott az udvar felé. A kukorica csomókbakötve lógott le az eszterhéjról. (A góré még m a is ismeretlen V ácon.) A ház ak fala veg yes an y ag b ó l: vertfal, vá -



124 Az em beri élet Vác on és vidéké n

lyog, kőtégla készült és náddal, zsúppal, zsindellyel vagycseré pp el volt födve s csa k nagyon kev és volt alápincézve. Ugyancsak kevés ház elótt bólintgatott az eperfalomb ja, körtefa is cs ak ke vé s előtt csá bította a ha ng osgyereksereget, de pad mindenik előtt hívogatta a szomszédokat, hogy összeülve meghányják-vessék a kisvárosi életnapi eseményeit .

A földművelő nép táplá lko zás a, v agyoni viszonyaiszerint változott. Télen kétszer étkeztek: reggel felkeléskor és es te, am ikor a m un káb ól haza jöttek. A reggeli egynagy karaj rozsk eny érbő l állt és sza lo nn a, kolb ász, füstölthú s, sajt v agy túró eg észítette ki. Az eb éd meleg ételből állott. Leves sohasem hiányzott és bőven, — két tányérral is, — fogyasztották. Szokás-mondás volt, hogy:„lé tartja a szolgát!" (Húsra ugyanis kevéssé telt.) Különösen kedvelték a bablevest , — főként ha disznóláb isvolt benne. („Leves angyalbakanccsal és görögolvasóval") .A főzelékre (bab, lencse, káposzta, kása) disznóhús vagyleg aláb b főtt sz alo n na került, a túrós csu sz ára tepertyű,a káp osz tára rendszerint töltelék. V asárn apo ko n és ünne

peke n bő ség esen é tkeztek. Ilyenkor volt m áko s gub a is,vagy pedig csíra málé.1) M unk aidőb en többször volt —s van még ma is — étke zés. Hajnalban a d ar ab kenyér(esetleg tejjel). Tízóraira és uzsonnára szalonnát, füstölthúst, v örö shag ym át, zöld pap rikát, sajtot, vajat és túrót vittek ma gukk al a tar iszny ában . Az ebéd et az asszon y vagygyerek utánuk vitte a kantárban (madzagháló). A ke

nyérsütéskor felmaradt és összekapart kovászból sütöttva ka rcs mindig kijárt a gyerekn ek. A lángos az egészcs alá d ínye nc eled ele volt. Nagy szere pet játszott a paraszti h ázt artá sb an a diszn ó, m elyet még a legszegényebbhá zba n is hizlal tak. A jobb m ód úak hárm at öltek évenként : ősszel, karácsonykor és farsang végén. Ilyenkor az

1) Egy cs om ó bú zá t ázta ttak tejbe s am ikor kicsírázott, lisztetkevertek hozzá és kisütötték. Ezt a méra néven nevezett malátaízűédességet igen szerették.



VIII. Az önk ény uralo m alatt 125

egész rokonság rész ese volt a lak m ározá snak . A disznótorok intézmény e kölcsön össégen alapu lt. Az aprólék szétkü ldése biztosította a friss hú sev ést. A disz nó hú st ke dv elték főve, szerették mint hú sle ve st; de főként a zsírt ha szná lták föl, mert m inden ételt nag yon zsíro san főztek. Aházi öleseknél a kaszab (nem hivatásos hentes) működöttközre. (Ezek iparosok és para szte m be rek sorából kerültek ki.)

A szegény földműves és napszámos anya kéteszten-dős koráig szoptatta gyermekét. Ennek nem csupán gazda ság i ok a volt, ha ne m a z a vélelem , hogy míg a gyermek szopik, nem állhat be fogamzás.

A mosdatlanszájú, de vallásos lelkületű, tisztesség

tudó, vendégszerető és igazlelkű gazda tempósan végeztea dolgát és különös szorgalommal művelte meg fertályvagy félhely (féhely) földjét, hogy meglegyen a betevő falatja, bekapálta szőlejét, hogy a borból elevenség és jókedv szálljon a fejébe, a fák munka nélkül is adtak gyümö lcsöt. Az as sz on yn ép kofálkodott vagy cipót, libafertályt2) sütött és segített az urának a gyűjtésben, a kukoricakap álásba n, szőlőkötözésben és végezte a háztar tásteendőit, télen pedig orsón és guzsalyon font. Minthogya gazdasági munkákat csak a nyári évszakokban lehetettvégezni, a férfiak nap jai télen tétlenül teltek. így az tá ncsak lassan haladhattak a vagyonosodás útján. Csak később, — 1873-ban, — amikor már a tagosítási munkálatok végbementek, indult nagyobb fejlődésnek a gazdaságitevékenység.

A földművelésen kívül nép szerű foglalkozás volt aszem élyszállítás és fuvarozás. N ógrádb a, H on tba — jelesen Ba lassagy arm at, Ipolyság, L oso nc felé — és a bá ny a-

! ) A kisváci menyecskék különleges konyharemeke volt a búzalisztből dag aszto tt om lós kenyér es a ropo gósra sütött lúdfertály, melyet gyenge m ajorá nná val és m ás fűszerrel teltek ízess é. S ütéskor akapufélfára függesztett cédula hirdette: Eladó ludferiélyl vagy: Friss

cipó ! Piacra, sőt Pestre is bevitték és árusították.




városokba a személyközlekedési forgalmat váci bérkocsisok bonyolították le. Különös alakú nagy ernyős kocsi

jukb a (ekhó) az oldalu kon lévő tásk a-ala kú ajtón át lehetett beju tni. Ezek elé a szárazföldi bá rkák elé két lóvolt fogva. A lovakra kötött csengők messzire elhallatszóhan gja előre jelezte, ho gy : jön a vác i ko csi. Ezeket aváci kocsikat a ha tv an as éve kb en a fiakkerek váltottákfel. Rozoga alkotm ány ok voltak e zek is és az volt az érdekességük, hogy a kocsisaik egytől-egyig zsidók voltak.

Mivel céhük, ipartársulatuk nem volt, magukban szervezkedtek és egy őket kötelező viteldíjszabást állapítottakmeg s an n ak ellen őrzé sére , hogy ezt megtartják, fuvarbiztost választottak.

A teherfuvarozást végző talyigások egy-egy szamarat fogtak kétkerekű szekerük elé. Csak Korpona múltafelül ebb en az időben V ác szam arainak a szám át 1 A hat

vanas évek végén a szamarak mindinkább kimentek adivatból, gazdáik lovakkal váltották fel őket.

A váciak ősi foglalkozása volt a halászat és a hajózás . A gőzhajó beköszöntése átalakította a hajós foglalkozás régi módját és jórészt a maga szolgálatába hajtotta . A du na i hajó zásb an m ég m a is sok kormányos éshajós van, különösen az uszályhajókon, de sokan meg

őrizték öná lló foglalkozásu kat s minthogy fuvarozó-hajójukrendszerint női névre (Anna, Mária, Katalin) volt elkeresztelve, Pan nih ajós ok nak , hajójukat pedig hetihajóknak hívták azért, mert rakományaikkal leginkább hetivásárokonszoktak megjelenni.

Nagy tekintélyük volt a molnároknak, akik malmaikkal egészen ellepték a Duna felső és alsó partját. Sokan

űzték a kedvelt ősi halászmesterséget is.Jele ntő s volt a bőripari foglalkozás. Jóm ódú ak vol-

tag a tím árok és taba ko sok , igen sok volt a csizm adia,akiket sz ám b an csa k M iskolc múlt felül.

A ruhá zko dási ipart szám os s zabó , gombkötő, ka-




lapos s a többi űzte. Különös becsülete volt a váci kocsigyártó iparnak.

A különböző ipari foglalkozások nagy száma akkortűnt ki, ha az egyes céhek saját zászlaik alatt kivonultaka körmenetekre.

M inthogy erdeje cs ak a pü spö ksé gn ek volt az erdészet ősfoglalkozását kevés váci ember űzte. Az uradalom a Naszálhoz közelebb eső falvak (Kösd, Szendehely)népét foglalkoztatta.

A bányászat ebben az időben némi lendületet vett .Tö bb új bán yát nyitottak és teljes üzem ben voltak apüspök ség naszáli homokk ő, mészkő é s m árvány bány ái,valamint a város csörögi bazalt és kavicsbányái.

Polgár és paraszt egyaránt szerény életmódot folytatott, mert kicsinyek voltak az igényei s így az ok atkönnyen kielégítette. Nagy volt a gyermekáldás, nyolc-tíz

gyerek nem ment r i tkaságszámban.A polgárság sujtásos magyar ruha viselésével tüntetett . A h atv an as évek ben divatbajött krinolin bé ké senmegfért a m agy ar viselettel. A kö zn ép viselete mindigm agya ros volt, m inden fényűzés nélkül való . A nők kem ényrevasalt sokrán cú suhogó s bő szokn yákat, — egyidejűleg többet, — to vá bb á bárso ny pruszlikot, selyem

kötényt és fekete cipőt viseltek. A menyecskék fejét fehérvagy fekete csipké s tarajosfőkötő v agy tar ka virá go sken dő díszítette, míg a leá nyo k haja do n fővel jártak, elülsim ára fésült hajuka t hátul va rk oc sb a fonták é s a vé gé be élénk színű pántlikát kötöttek. A férfiak öltözéke egyszerű magyar ruha volt. Az úgynevezett „hetvengombos"ka bá t sötétké k posztóból készü lt. Két sor pitykeg om b voltrajta. Az ujjain fekete csukafő-zsinórzat díszlett, álló gallérja knap lival volt kihajtva, als ó sark ain háro m -háromércgom b ragyogott. A szintén sötétkék színű posztóbólkészített m ag ya r na drá go t fekete borítás-zsinórból készített szeg edi vitézkötés díszítette. Ezt a ruh áza tot kiegészítette a nag y ezü stgo m bos fekete m ellény végig be -



128 Az em beri élet Vá con és vidék én

gombolható ál ló gallérral , a kordováncsizma, a magyarospörgekalap, télen pedig bőrsipka.8)

A végzett napi munkát magyar mulatságok: névnapok, disznótorok, búcsúk és szüretek vidám örömei váltogatták. A nép a vas árn apo ka t és ünn epek et szigorúanm egülte. Ü nn epi ruh át öltött, elmen t az Isten h áz áb a ésminden szolgai munkától tartózkodott. Délután persze akoc sm a járta. A Feh ér Hajó, Fek ete Sa s, Arany Hordó(Fassli), Zöld Fa , Tigris, Feh ér Ló é s Feh ér Hattyú voltaka kedveltek. Hírhedtek voltak a Fehér Hajó patkós-báljai,melyeken iparosok és parasztok verekedtek. A polgársága Lőházban és az Arany Szarvas vendéglőben, a zsentr iaz A rany Csillagban mu latott. Az öreg Radicsot kez dtemár Rá cz Pali kiszorítani. A tanulóifjúság kedvelt kiránduló helye a cselőtei erdő volt, ott a csörged ező pata k hű svölgy ében tartották a víg m ajálisokat. A püsp ökk ert isnyitva volt minden látogató előtt. Új alapokra fektették akét évtizede működő kaszinót (1862) és a közgazdaságitevék eny ség belterjes m űve lés okábó l takarék pén ztárt alapítottak (1864).

A vár os lak os sá ga az 1857. évi öss zeírás szerint12,799 lélekből állott. Ebből vallás szerint 10,861 római

3) Az ez idő beli népvise let fotográfiai rajzát ad ja a K ubinyi Fe ren cés Vahot Imre által szerkesztett Magyarország és Erdély képekben

című munka első kötetének tO. és fii. oldalai között látható ily címűkőnyom atú k é p : „Vácz, és a váczi népviselet 1853-ban. Va rsányipho tog raph iai rajza után m etsz. Rohn. Nyomt. Frank I. M. Peste n1854" A kép alsó balsa rkáb a-i — a Pok olcsá rda környékén — kétálló férfi, egy á lló n ő é s epy ü lö férfi ala kja láth ató . A férfiakon hosz -szú nadrá g, rövid zak ó, cipő és ka rim ás puh a kala p, "z asszonyongalléros egybeszabott ruha és főkötő.

A Vácot ez időben ábrázoló metszetek legtöbbjén találunk mégnépviseletet á bráz oló képe ket. így Dr. A. Ruthner Das KaiserthumOesterreich und Kőnigreich Ungarn című könyvében közölt W aitzen

jelzésű ké p előteré ben egy ülö nő és két álló férfi, mögöttük teheneklegelnek és egy kutya szag lász . Te hát pászorné pet ábrázol. A férfiakon szűrszerű kabát, széles karimájú lapos kalap, rövid mellény, melyreráhajlik az ing ny ak a. A lábán csizm a. Az asszonyo n ingváll. hosszúszok nya , kötény és fejkendő. E beszélgető társaságtól távolabb a Dunaparton egy szek ér hal ad, három ló van elébe fogva. A kocsisnak és akocsit kísérő gaty ás e m bern ek fején túri süveg. Pa nyó kás kis ködm önt,hosszú gatyát és csizmát visel.




kato likus volt, 1,260 reform átus, 140 ev an gé lik us , 11 görögkeleti, 527 pedig zsidó.4) 1864-ben a lakosok száma zsidókés katolikusok szaporodásával 13,935-re emelkedett.

A városban t izenegy ügyvéd és t izenegy orvos működött ez utóbbiak közül nyolc sebész-bo rbély és csakhárom okleveles, köztük a sikeres gyógyításai s elismert

szakirodalmi működése által országszerte ismert dr. Ar-genti Dö me. A közeg észség ügyét még két kó rház , kétgyógyszertár és három állatorvo s szolgálta. A halottakeltemetéséről és há tram arad ottaik segítségéről tizenöt úgynevezett Temetkező-társulat gondoskodott . Mindeniknekkörülbelül ötszáz tagja volt.

A fegyintézetben ny olcszá z és ezer közt váltako zott

az elitéltek száma. A vezetőség, illetve személyzet azigazgató-, ellenőr-, három írnok- és hetven—száz fegyőr-ből állott.

A siketném a-intézetben az igazgató és négy tanítónyolcvan—száz növendéket képezett ki. Az évzáró vizsgákon az ország minden részéből, de főként a fővárosbóldíszes közönség gyűlt egybe. A szegénysorsú növendéke

ket erre vállalkozó váci polgárok kísérték h az a szüleiklakóhelyére.

A p-spság, főként a piaristák hazafias m ag ata rtá samiatt az osztrák kormány a püspöki líceumon a bölcsészeti osztályokat megszüntette, a gimnáziumot pedig hatosztályról négyre szállította le. Ebben az Altanodában egyigazgató és öt tanár tanította a százötven—száznyolcvan

főből álló ifjúságot. (A tan ítá s va lláse rkö lcsi és ha za fiasszelle m éhe z szó sem férhetett, d e mint feltűnő kultúrtörténeti (I) ad ato t le kell szö ge zn em , hogy az ifjaknak nemvolt helyük term észeti szü kség leteik elv ég zés ére s tíz ór akor a tízpercnyi szü ne tbe n kellett ro ha nv ás t lefutniok a

*) Hunfalvi ad ata i tévesek. Sze rinte Vác nép essé ge ez időben13,300 lélek re rúgott. Ezek közt — mond ja — 2.300 refor m étus , 100evangélikus, 300 zsidó, 70 egyesült gö rög ; a többi mind katolik us.(Gregus-Hunfalvi: Család könyve 1858. III. évf. 489.)

9




dunaparti szemétdombokra) . A f iúk ebben az időbenkezd tek kijárni ka ton ásd it játszan i a bá csk ai szőlő-út m entén fekvő városi ag ya gb án yá ba s an n ak pu ha agyagjábanüregeket vájtak, sá nc ok at ás tak és vá rat emeltek. Eztostromolták, védték és ettől az agyagvártól kapta nevéta mellette elterülő Deákvár-dűlő és a területén keletkezettúj városrész.

1859-ben az ikervárosok egyesültek. Ettől kezdveegy bíró és egy ta n ác s intézte a v áro s ügyeit s mint rendeze tt ta ná cs pe res ügyek ben első fokon bíráskodott. Aközig azgatási teen dő ket a főszolgabíró, a bű nv ádi ügyeketegy szolgabíró végezte.

A hatóság nem sokat tett, de nem is igen tehetetta vá ros felvirágoztatása érd ek éb en . Egyetlen említésre

méltó tevékenysége, hogy 1864-ben a Dunapartnak agőzh ajó-állom ástól a Pe skó -ház ig terjedő rész én kőfalathúzatott .

A cserép zsind ellyel födött Nag ytem plom ot gróf Ná-dasdy püspök kezdte már vörösréz burkolattal boríttatni,ezt a m unk álatot most Rosk ovány i püsp ök folytatta ésbefejezte.

A hirtelen felszabadított zsidók, — akiket a törvényM ózes-vallású m agyarok nak nevezett, — tünemén yes gyorsa ság ga l — né há ny hét alatt — építették föl 1864-ben azsinagógájukat.

A vas út kiépítése előtt a nn yira híres váci vá sáro ksokat veszítettek jelentőségükből, de még így is népesekvoltak. A vásár a város legnagyobb terén, a Vásártéren

folyt le és két-há rom nap ig tartott (v as árn ap és hétfőn,megtoldva a keddi hetivásárral) . A Vörösház vagy Vásártérnek a k as zá rn y a felé eső rész én folyt az állatvá sár, azevangélikus templom előtt pedig a kirakodó vásár. De avá sá ro sn ép ellepte a főteret és a főútvonalakat is, melyeken nagy fasátrak és kis de szk a- és léc-sátrak nagy töm ege volt felállítva. Ezek be n a főváros kültelki ke reske

dő i és a helybeli ip aros ok árusíto tták portékáik at. A Laci-




pecseny és pon yva sátrak a V örösh áz falának voltak támasztva. Nagy volt körülöttük a sürgés-forgás. Csiklando

zott a pec sen ye illata, csengett a po hár é s m esszirehallatszott a víg nóta hangja. Nem volt hiány a sokfélemutatványos bódékban, körhintákban és nem maradt ela látvány osság ok koronája, a cirkusz sem . A vá sá r tartama alatt a helybeli kereskedők mind bezárták üzlethelyiségeiket és kimen tek a vá sárté rre, hogy ott po ny vasátrak alatt vagy bódékban áruljanak, mert még a szom

szédja sem ment volna át a b oltjába még akkor sem , haott olcsóbb an kapta volna meg a portékát. Legforgalmasabbak voltak az állat- (főként a szarvasmarha-) és gabonavásárok. Jelentékeny volt a kínálat még borban, dohányban, gub acsban , m ézben és gyapjúban, tavas szal gyümö lcsben, ősszel pedig káp osz tába n. A gyüm ölcs-vásárokrabécsi keresked ők jelentek m eg a D un apa rton , hogy a

hetihajókon elszállítassák a környékbeli termelőktől nagym enny iségben össz evá sárolt cseresznyét, meggyet, r ibizkétés piszkét.

A h etivá sáro kra a falusi as szo ny ok csíkot, rákot, bé kát, bíbictojást és sok másféle élelmiszert ho ztak be. Acsíkokat tök-kobak vagy csíktöknek nevezett hengeralakúfaedényekben elevenen árusították és a szintén fából ké

szült nyeles merítő szakával, csíkszűrővel emelték ki acsíktök vizéből. Ilyen szűrő és tök múzeumunk néprajzigyűjteményében is látható.

!)*



KILENCEDIK FEJEZET

A KIEGYEZÉS UTÁN

Post nubila Phoebus.(Borura derű).

Ausztria gazdasági, katonai és politikai összeroppanása után az uralkodó 1867-ben kiegyezett Magyarország

gal. Közel két évtizedes zsarnoki elnyo m atása után újéletre kelt a n emze t é s m egm ozdult V ác váro sa is. V ezetőségének ritka, tapintatos érzékével először is a kegyeletadóját rótta le a szabadságharcban megdicsőült honvédekiránt. Sietve hordták össze filléreiket, hogy méltókép jelöljékmeg a szent helyet, melynek minden rögét honfivér áztatta.Kossuth Lajos 1867. augusztus 23-án gyönyörű levél kísé

retéb en 100 forintot küldött Tu rinból az em lékm űre, melyet1868. július 19-én országos ünnepség keretében avattak fel.

A B ud ára összehívott országgy űlésre a váci kerületegy han gúla g Ko ssuth Lajost válasz totta. De Ko ssuth aválas ztást visszautasította és a váci választókerület polgáraiho z intézett leve lébe n össze férhetetlenn ek jelentette kiaz osztrák ház uralmát Magyarország függetlenségével és

önál lóságával .Ezt az elvet vallotta Vác lakossága is. Mindenkinek

a szívében élénken éltek még a sz ab ad ság ha rc dicsőemlékei és politikai érzelme 48-as volt. Vácon és a vácikerületben Ko ssuth-kultuszt űztek s ez a Kossuth-kultuszrány om ta bélyegét a váro sra. A képv iselőválasztásoko naz ellenzék jelöltjei győztek, amiért aztán a város és ke

rülete a kormány kegyét soha sem élvezte.Ez is egyik oka volt annak, hogy Vác nem fejlődöttjelentős várossá, de ez nem volt az egyedüli ok. A főbaj azvolt, hogy a vezetőség nem állott hiv atás a m ag aslatá n,elmulasztotta a kedv ező alkalmat és nem hasz nálta ki



IX. A kiegye zés után 133

azokat az erőket, melyekkel a város gazdaságát fellendíteni és művelődését felvirágoztatni lehetett és kellett volna.

T ag ad ha tatla n, hogy a főváros nag yará ny ú fejlődéseipari, gazdasági és kereskedelmi központosítása erős versenyt keltett; igaz, hogy nagy terheket vettek át, de kitartómunkával és céltudatos gazdasági politikával lehetett volnaeredményeket elérni, csakhogy a vezetőségben nem voltinvenció, mu nk ake dv é s össze tartás. Pedig m inden előfeltétele megv olt an n ak , hogy V ác előn yö s földrajzi hely

zetét kihasználva az ország jelentékenyebb városai közéemelkedjék. Határa 10,742 kataszteri hold terjedelmű volt,lakó ház ainak sz ám a 1615. Volt törvé nys zék e és királyiadóhivatala . Székhelye volt püspöknek, káptalannak ésjárási szolgab íróságnak . Volt vasúti és két dun agő zha jóállom ása, postája és távíró hiva tala, két pén zintézete,ipartárs ulata , 23 különféle céh testü lete, fejlett n yo m da ip ara

és két hírneves intézete: a siketnéma-intézet és a fegyház.Társadalmi téren némi haladás volt észlelhető. Ekkor alakult meg a Jótékony Nőegylet (1868), a Tűzoltó-testület(1871), a Korcsolyázó-egylet (1869), a Váci dalkör (1867)és ekkor indult meg az első helyi hírlap. Az itt állom ásozott 31. számú vadász-zászlóalj udvarias és művelt tisztikara élénk színeket vitt bele a tórsasélet szü rke ség éb e.

De ott, ahol a haladás kizárólag a közigazgatás tevékenységétől függött, han ya tlás állott be . A z utc ák at nem kövezték s a régi kövezést nem javították. A városi épületekel voltak hany ago lva. A közp énztár, a kórhá z és gyám-pénztár számadásait éveken át nem vizsgálták. Az adókatnem hajtották be rendesen. A hadikárpótlás címén kapott23,000 forintot eltékozolták. A letéti pénzeket elhasználtáka folyó kia dá so kra . A 70,000 forintra szap oro do tt ad ó sságot nem fizették, de nem fizették a tisztviselőket és tanítókat sem, úgyhogy ezek kénytelenek voltak nyugtóikatelzálogosítani. Egyik szabálytalanság és sikkasztás a másikat érte. Kö zcélokra szedett pén zek nem jutottak rendeltetési helyü kre. A kövezési m un ká ra előlegezett töb b




ezer forintot fölvették, de a munkát nem végezték el. Egyestisztviselők hídtataroz ás, halottaskoc si-javítás és m ás kü

lönböző címen tetemes összeget utalványoztattak ki maguknak a közpénztárból. Egyhangúlag elfogadott közgyűlési ha tároz atok at nem hajtották végre. Az egyéni önkény,az erősz ak és vissz aélés meg bénította a közigazg atás működését és a jobb sorsra érdemes várost az anyagi tönkszélére juttatta.

így vált vég zetess é V ác váro sára nézv e a mag yar

átok. Amikor a nagy nemzeti megújhodás előtt állt, sajátsorsának intézője lett és maga rendezhette volna be községi életét, am ikor legna gy obb szü ks ég lett voln a alkotómunkára: vezetősége nem állott hivatása magaslatán, apártok pedig politikai és szem élyi har cok at vivtak egym ással a közgyűlés tanác sterm ében . A lakosság zöm etétlenül nézte a közállapotok elfajulását és teljes nyugodt

ságg al élvezte a bé ke áld ása it. Csak ak ko r állott be változás, am ikor 1875-ben haza jött dr. Freysinger Lajoskirályi közjegy zőn ek. Alighogy m egteleped ett zilált állapotban sínylő szülővárosában, máris belesodródott a városi élet kavargó örvényébe. Világosan látta a lejtőt,melyen a város süllyed; érezte, hogy az egész rendszertm eg kell sz üntetn i, d e tud ta azt is, hogy erre a nagy

m un ká ra egy m aga n em vállalkoz hatik. Segítő társak at toborzott, igyekezett átalakítani a lelkeket és intézményeket:a köz vélem ény irányítására lapot indított, átszervez te aközigazgatást, munkabíró emberekkel frissítette föl az alvóvárosházat, életre keltette a pénzügyi bizottságot, melynekő volt a z elnö ke és lelke. Mikor m inden m aradiságátólm egtisztította a váro st, sz ab ad lett a ha la d ás útja. A régiszomorú gaz dálk od ást rend es városi ház tar tás vezetéseválto tta föl. A váro si épületek et jók arb a helyezték, a forgalmasabb utcákat kockakövekkel burkolták, kiépítették adu na i rako dó partot és m egkezd ték a csatorn ázást. Új jövedelmi források gyanánt jelölték meg a kövezetvámot, afogyasztási pótadót, a karó pén zsze dés és a helypénzszedée



IX. A kiegyezés után 135

jog át; a vá ros törzsvagyon át pedig ingatlanok vételével(Fehérlő, Zöldfa s a többi) szaporították.

A vá ros a h al ad ás útjára lépett, a termelő m un kamegindu lt s a po lgárság a jólét éveit élte . A fejlődésazonban nagyon lassú léptekkel haladt előre. Vác ebbenaz időben még m indig a z elhan yago lt kisváro s k épétmutatta. Zsibbasztó unalom feküdt rajta. Levegőjét azutca bűze fertőztette. Csak a Naszái felől hozott az éjszakiszél erdei illatot. No ha volt több nagy épü lete is, lakó

há za ina k legtöbbje kőbő l, vályogb ól és vertfalból épült.(Tíz év alatt összesen csak 18 új házat építettek.) A Hétkápolna és vakolatvesztett házak falából ágyúgolyók álltak ki az 1849. évi ütközet emlékére. Még álltak Migazzihidjai az Esterházy-utca alsó végében és a Szent Jánosutcáb an, álltak a keltősfödelü tím árhá zak a Du nap arton ,szabadon folyt a Gombás-patak, széles árkok vonultak a

Dunának, hogy megduzzadva ontsák a hegyekből lezuha nó vizek ára da tát. Csak ke vé s helyen véd te kőfal aDuna partját, mely még mindig az egész város szemét-lerakodó-telepe volt, a vörösháztéri békatenyésztő pocsolyákban is regényes körvonalú szem étdom bok tükröződtek, a többi utcá k m acskafejes köv ei között kizöldelt afű, virágzott a tövis- és kórókultúra, terjeszkedett a tarack

és papsajt, díszlett a bogáncs és csalán, illatozott a ka-momilla és bürök, giz-gaz és ringy-rongy, mert az utcamindkét oldalán vonuló árkokban békanyálas szennyvízterjesztette dögletes bűzét. Vígan kuruttyoltak bennük anagyfejű bék ák, ug ránd ozta k körülöttük a vartyogó va ran gyok, züm m ögtek fölöttük az ar an y os legyek és döng icsélő vad m éh ek , míg csak meg nem jelent egy-egy kóbo rkutya vagy huhogó denevér , amikor megriadva szétrebbentaz egész zsongó tábor. A szún yo .ok ha dá na k zizegő kórusába disszonáns hangként vegyült egy-egy odavetődöttdongó vagy da ráz s mélyhan gú do ng ása s tel jes volt azidillikus kép, am ikor na gy né ha egy-két eltévedt tar ka pillangó is rás /állt az árok partjára. A há zak on nem volt




vízlevezető csatorna és amikor esett az eső, a járó-kelőkny ak áb a z uh an t a víz az ereszről. Míg a gyalogjárók bo

káig taposhattak a sárban vagy porban, a kocsin utazóknyelvét a kátyúk és gödrök veszélyeztették. A hep e-hu pás ,girbe-görbe utc ák ba n kóbor ebek riasztgatták a csen des enkapargáló tyúkokat. A Nagytemplom-teret 33 ormótlankőoszlopra vont durva vaslánc kerítette és három szabadon álló pincelejáró zsúpfödeles verm e éktelenítette annak emlékéül, hogy ház állott fölöttük, mielőtt Esterházy

püspök a tér számára kisajátította. A buján tenyésző gazfölverte az egész területet, mely alkalmas legelője volt azott lakó kanonokok karácsoló tyúkjainak, gágogó libáinakés röfögő malacainak. A Szent Miklós-téren álltak még aRossztemplomnak nevezett magtárépület dülledező falai.1)Állt a rozoga Cédulaház a Vörösház-téren és álltak mellette sz ab ad területen a tűzifák ha sáb jai, az úgyn evezett

Ölfák és hirdették a tulajdonjog becsülését, de nem azerkölcsök tisztaságát. A Vásártér keleti része a huszároklovagló tere volt, m íg táv ola bb a Ká lvária dom bon a kürtösök gyakoroltak és zavarták az ájtatosságot.

Am int „fölvevé a hajna l piros kö pen yeg ét", m egszólalt a pásztori síp. Álmot riasztó tülkölések és éles ostor-pattogtatások közt terelte össze a kanász a csürhe-csor-

dát. A pásztor is belefújt recsegő tülkébe, mire a házakból kihajtott tehenek tompa bőgéssel csatlakoztak a kolom po sho z. Alko nyatkor haz atérte k a legelőről az állatok ésnagy zajjal verték fel az utca csendjét. Bőgve ballagotta békés birkák nyája, lassú léptekkel a duzzadt-tőgyűtehenek csordája, éles visítással vágtatott a malacok kon-dá ja. M indegyik h at alm as porfelhőt vert föl é s kiseb b-nag yo bb emléket hagyott nem csak útvonala, hanem ajárda kövezetén is. Alig terítette le az Ej fekete subáját,titokzatos em bere k jelentek m eg hord ókk al taligájukon.Pe ne trán s bűz kísérte utc aho ssza t m űkö désü ket. Majd fel-

' ) Fennmaradt a képe a múzeumunkban őrzött színes rajzon.



IX. A kiegye zés után 137

hangzott az éjjeli zen e és szívbem arkoló én ek e kétség bevon hatatlanu l hirdette, h og y: Csak egy kis lány va n a

vilá go n! A fürge tücskök szinfónikus én ek ka ra ezt hangos ciripeléssel hag yta jóv á, d e a kóbo r kutyák vonítóhada megkontreminálta. Az éjjeli világítást a halvány holdszelíd fénye adta, mert a vállalkozó az egymástól nagytávolságra felállított póznák petróleum-lámpásait kalendárium szerint gyújtogatta, de ez is haladás volt ahhoz képest, amikor még lám pá val kellett m agát hazakísértetni

an na k, aki a kocsm ából vagy az éji látoga tásbó l otthonába tért.

A csendes, görbe utcák muskátli-virágcserepes, kiülővaskosaras ablakaiban csak r i tkán jelentek meg a zsalugáterek mögött kíváncsi leányfejek. Az utca állandó alakjaimár nem érdekelték, az alkalmiak pedig elvétve kerültekoda. Mindennapi látvány volt a piarista noviciusok és a

kisp ap ok sétáló testülete. (Minthogy az előb biek feketetalárb an jártak , az utób biak pedig a világo skék fölé feketefelöltőt húztak, ezeket a néphumor mátyásoknak, amazokat varjaknak hívta.) Naponkint látható volt a némaleányok és fiúk külön-külön csoportja. L ass an , cso szo gv ahaladtak, hadonáztak és erőlködve kiabáltak. Napjábantöbbször is megállt egy-egy utca sark on a városi do bo s,

hogy borízű, rekedt hangján eldadogja köréje gyülekezettgyermeksereg előtt: Közhírré tétetik . . . Gyakori volt, hogybilincsekbe vert em berek et kísértek az u tcán . Szom baton-kint feketeruhába öltözött cilinderes zsidók jártak csapatostul, e napon tarkállott az utca a koldusok éneklő ésimádkozó had ától . A sánta-b éna és vak koldusok egyébként m inden reggel ho sszú sorfalat á lltak két oldalt aNagytemplom sekrestye-ajtaja előtt és várták a káptalanimisére érkező kanonokok alamizsnáját . (Ebben az időbena Nagytemplom összes ajtain sz ab ad b ejá rás a volt mindenkinek.)

A főterén gyakori volt a kofák zajo s szóc satá ja.2)3) Egy össz eszó lalko zás alk alm áva l az egyik kofa úííy dob ta



138 Az em beri élet Váco n és vi ék én

Néha egy-egy elszabadult ló vagy szamár okozott rettenetes riadalm at a piaci n éps ég kö rében . A kicsi, de nagy-

kerekű taligákra óriási mennyiségű terhet tudtak rárakni.Az utca sark ok álla nd ó alakjai voltak a povalyacsok, anaplopók. A rendes munkát elkerülték és csak alkalmim unkát, nev ezete sen hordári teendőket végeztek. Mihelytpén zhe z jutottak, pálinkát vettek, lerészeged tek, káromkod tak és ve sze ked tek. A rendő rkapitán y röviden járt elvelük, elzáratta őket s amikor másnap kijózanodtak, rá

juk veretett. Az utcagyerekeknek nagy örömük telt a város bolond jaiban, mindig volt belőlük né há ny . Ilyenekvo ltak A lex an de r, Bogyó M isa, Brr Hornyik, Csincs Pista,Dinamit Karcsi, H au szn um era Loptos és a többi. H aezeken a gúnynevü kön szólí tották őket, károm kodtak ésüldözőbe vették gúnyolóikat. Legtöbbje alkoholista ésantisz em ita volt. (Azért szid ta a zsidót, mert kev és pá

linkát ado tt neki.) A rak on cátlan piaci nép ség közt bámulatos módon tudott rendet tartani az alacsonytermetű,keménykezű Fabriczy Nándor rendőrbiztos két-háromrend őrév el. Nem volt barátja a jegyzők önyv nek. Rendszerint maga vágott közbe tekintélyt parancsoló hangjávalés ha tal m as botjával, ha a kufárok vagy po valya csokközött némi nézeteltérés támadt. Hogyha azonban súlyos a b b volt az eset és nem látszott célirányosn ak a helyszíni beavatkozás, akkor a konok civakodókat rendőrökkel kísértette b e a vá ro sh áz ára , ah ol aztá n lesújtott a zigazság karja a csendháborítókra. Nem kellett, hogy kialudjak m ám oru kat, mert a kiszolgáltatott botbün tetésreazonnal észbe kaptak és oda, ahol nem székel az agy.Nagy gyorsan kiszállt mindkettőjükből a pálinka gőze ésa ha rag ereje, hogy min' m egbékélt cimborák tám oga ssák

a Tragor-sarkot, a körülállók m egh allgatásáva l megállapítsák az igaz tényállást és egyértelműen szidják a ren-

főbe egy kem ény kenyérrel a kofa 'érsát, hogy az leesett és m egh alt.•\ törvényszéki orvosok azt véleményezték, hogy nem a kenyérdobés,ha ne m a k öve zetre e sé s okoz ta h alé lát. (Nefelejts 1866. július 1.)



IX. A kiegyezés ufén 139

dőri brutalitást. A felek nem fellebeztek, a kö zvé lem énymeg nyug odott s a m egsértett jogrend helyreállt. A z utcaképéhez tartoztak a katonasipkás falábú kintornások, akikfényesre csiszolt medáliákkal mellükön, hónuk alatt nye-keregtették kicsiny sípládájukat, vagy családtagjaik segítségével nagyobb verkliket tologattak hózról^házra. Gyakran verte föl a m ozdulatlan utcák né m a csendjét a bá tyus zsidó éles fütyülője és h ars án y han gja : N yú lbő rt!vagy : H an d lé ! Mi van elad ó ? A szántai vizet árusító

em be r ek hó s kocsijának bakjáról kiáltotta le : Szán tói vizet tessék ! Ebben az időben a közszükséglet tárgya voltVáco n a szántói sav an yú víz . Egy polgár asztaláró l semhiányzott, mert nem volt jó az ivóv izünk . A vác i ku takrosszízű m eszesv ize ártalm as volt az eg észsé gre. Azo nkívül vágott a vác i borral és kitűn ő fröccsöket leh etett be lőle csinálni. Üzletekben nem árusították, ha ne m sa va

nyúvizes em berek szállították az Ipolyság kö zeléb en fekvőSzántóról gyékényfödeles s zeke reken szalm a k özé csom agolva literes pa lac ko kb an . H at krajcár volt egy üveg ár a.Letettek 10—20 üveget, otthagyták minden betét nélkül,hogy a legközelebbi látogatáskor kicseréljék. A jó emberek gyakran sza latn ya i vizet tettek le szántó i helyet. Sza-latnya is Hontban van, de Vácig rövidebb az útja s az

ottani forrásnál nem kellett du ga sz pén zt fizetni, míg Sz án tón a forrástulajdonos zirci a p át sá g (bármily na gy ság úüveg után) 1 krajcárt követelt. Ám a sza latn ya i vízb enkev eseb b a szé nsa v és így nem olyan erős, m int a szán tói, melyben vese- és hólyagbetegségeket gyógyító lítiumotis födöztek fel. Most a cse he k tették rá a kezüke t s m amint orvosságot árulják drága pénzen a gyógyszertárakban.

A dunavizes lajtos is tipikus alakja volt ennek a kornak.Utcahosszat kiabálta hosszúra nyújtott hangon a talicá-járól: Dunavizet , dunavizet 1 — és amely házba behívták, a mosásra használt zavaros dunavizet nagy facsaponát csurgatta az odanyújtott ed én ye kb e. A hordót a D una parton töltögették meg vízmerítő vedrekkel. Időszakonkint




megjelent a kőp oros e m ber is és kem ény en kiáltotta: Kő-port tessék ! Már messziről hangzott a szurtos tótok éneklő

kiá l tása : Ablakot! vagy: Fazekat drótozni! A drótos tótokat ritkábba n követték a gyolcsosok és nag yn éha m ástót atyafiak, ne ve ze tes en csipk ések (cipkorii). sáfrányo-sa k (safranyikok) é s olajárúso k (olejkárok). Ez utóbb iaknem csupán szeszes és illatos fenyő- és lenolajokkal házaltak, ha ne m mindenféle kuruzsló- és gyógyítószerekkelis fel voltak szerelve. Vácra már nem üzletköltés céljá

ból jöttek, ha ne m azért, hogy átu tazf uk ba n felfrissítsékárúikat, nv-Iyeket aztán d rág a pé nze n sóztak a hiszékenyfalusiak nyakába, ősszel a takácsmesterek jár ták be ká-posz tagyaluik kal vállukon a várost. Meggyalulták és ahordókban táncolva betaposták a káposztá t . Ugyancsakez idő tájt a soproni bőrkabátos, kékkötényes ponzichterekkínálták a hos szúk ás puttonyaikban hozott m asánszki-

alm áikat, télen pedig h alin ás trencséni-túróci tótok ház altak fenyőmadaraikkal, melyek húrokra voltak felfűzvefelsőtestükön . Bizon yos idő sz ak ok ba n teli volt a főtér atót atyafiakkal. Ezek, am ikor a Vág és G aram völgyénbe tuta joz tak vagy az Alföldön befejezték az fúrató m unkákat és visszamentek, kénytelenek voltak Vácnál megszak ítani az útjokat, m ert itl vag y hajóra, vag y va sú traszálltak . V ára ko zá si idejük alatt ellepték a piacot, megroh antá k a v áro sh áz a előtt sorban ülő libafertályárús,hurkasütő és cipős asszonyokat.3) Nagy érdeklődés kísérte a sokféle hangszeren egyszerre játszó művész működ ését. N apestig is gyönyö rűséggel hallg athatta azt minden kíváncsi gyermek és épfülű felnőtt, mert a feje mozga tás áv al ritm ikus mo zgá sba tudta hozni a kalapjára tűzdelt kiseb b-na gy obb cseng őke t, a kezével cintányérokat

ütögetett, a lábával dobolt, a hónaalatt dudát nyikorgatott. Ritkábban kötéltáncosok járták végig a város utcáit,

3) ö k (erjesztették orsz ágs zerte a váci hu rka és a váci cipó jóhírét. A cipó kerek alakú hófehér, domború kicsi kenyér volt, melye!nullás lisztből sütöttek.



IX. A kieg yez és utón 141

fülsiketítő síppal, dobbal, trombitával hirdetve bámulatraméltó előa dása ikat . M ás ko m édiások és cirkuszosok isjöttek, csillogó tar ka ru h áb a öltözött férfiak és kifestettarcú nők harsogó kürtökkel lóhátról kiáltották ki érdekeslátnivalóik ritka soroza tát. M ásszor ismét m éla bú s du da szó hangjai mellett m ed ve tán colta tó boc sko ros oláhok ,dobon ülő majmot mutogató bársonyruhás taliánok, zöldpapagájos jövendőmondó c igányasszonyok okoztak csődületet.

A távíró sokáig m ag ánk éze n volt. A postát már előb bállamosították, de egy része továbbra is megmaradt mégvállalkozók kezén. Ezek a po stam estere k ormótlan nagypostak ocsik kal és lova kka l tartották fenn a póstaforgalmatarra felé, amerre még nem járt vasút. A különböző időben és több irányba indított póstakocsisok dalamos kürtölése na pjá ba n többször csen dült végig a váro s utcáin.

(Jellemző az akko ri közbiztonsági állapotok ra, hogy arétsági postát a katalini úton majdnem m inden esztendőben kirabolták.)

A vendég lőket és m ás üzleteket cégéreik után voltszokás nevezni. így volt: Arany Csillag, Fehér Hajó, AranyKorona, Kúria ve nd ég lő; Arany Bárány, Arany Szarvas,Fehér Ló, Tigris, Fehér Hattyú, Fehér Galamb, Fekete Sas,

Arany Alma, Zöldfa, Arany Ho rdó, H on véd , To rnyoskocsma, Pendelhajtó, Büki, Csörögi, Kőhidi és Pokol csárda,Szentlélek és G rán átalm a gyógyszertár, A rany H ord ó,Feh ér K ak as . Fe kete Ku tya, Elefánt vag y Bihalyos-bolt(fűszerkereskedés). Menyasszony-bolt (divatárus bolt), AranyLánc, Arany K apa , Arany Fű rész (vasárosüzlet) A gyógyszertárak és kere sked ések egy része m a is fennáll, a ven

déglők és kocsmák közül némelyiknek az emlékét csakaz utcája neve őrzi. A kis kocsmák ajtaja fölött egy kötegforgácsot himbált a szél. A trafikok mindegyike előtt kiugró bá do gtá blá ra festett c sibu ko ló török jelezte, hogybent do há ny árú t lehet vás áro lni. A lutrisboltok előtt feketesárga színek kel festett kétfejű sa s terp esz ke de tt. Az ipa -




rosok m űhelyeit fog lalkozásaikra utaló cégérek jelezték.A vertv asb ól rem ek be készült cégér-karokról függött al á

a lakatosok aranykulcs jelvénye, a szitások kerek szitája,a szapp anfőz ők karcsú gyerty aszála, a bogn árok kicsikereke. Reitter kocsigyáros egy egész üvegeshintót állította háztetőre. A m am usz oso k vörös, fehér és zöld színrefestett három bá do gh arisn yát ak asz to ttak ki és táncolt atányér a borbélvműhelyek előtt. A kirakatok ismeretlenekvoltak még. A fűszeres az ablakba néhány cukorsüveget

rakott, d e olykor-olykor a z üres lád ák at és hord óka t is kitette az üzlet bejárata elé, hogy lássa a nép: friss árúérkezett 1 Az idénynek megfelelően nagyböjtben heringeshordók, tavasszal vetőmagokkal telt zsákok akadályoztákútjukban a járdataposókat. A sóárusok üzlethelyiségeikbenmaguk daráltatták a sót. A lisztkereskedők egy része büszkén hirdette, hogy hen germ alm i lisztet árusít. Csak va skereskedésekben lehetett szenet kapni. (Ez valószínűlegazz al függ ö ssz e, hogy k ov ács-s zen et kellett tartaniok kovács-üzletfeleik részére s ezzel együtt fűtőszenet is árultak,no ha ke vé s volt be nn e a fogyasztás, minthogy még nem voltak megfelelő kály hák és a szénfűtés bű zö s volt.) M ezőgazda ság i gép eket is árultak s hogy ezt a közön ség tudom ására adják, minden reggel kitették a cséplőgépeket, szőlő-zúzókat stb. üzletük elé az utcára. Az eszkábákat a kis-váci cigányokkal készíttették. A zsidóság szaporodásávalaz üzletek sz ám a is m egn övek edett. Az egykor tekintélyes görögök közül csa k két cs alá d m ara dt fenn, de ezekivadé kai sem űztek többé kereskedést . A pálinkamérőknyáro n m ár hajnali 3 órakor nyitottak. A két gyógyszertárreggel 6-tól esti 11-ig, télen 7-től 10-ig volt nyitva. A keres ke dé se k 7-től 10-ig álltak a kö zön ség rend elke zésé re.

Vasárnapokon és ünnepeken 12-től 4-ig be voltak zárva,azontúl ismét kinyitották, de a fél ajtószárnyat behajtották.A Kúria sark án állan dó an állt egy köszörűs. A váro shá zasarkával szembenálló ház előtt pedig egy kis ponyvasátorvolt ütve: ebben egy utcai cukrászasszony ült s télen gesztenyét is sütött.




A környékbeli földesurak rend szerin t négy esfogatoko njöttek be a v áro sb a. A hintó balján heg yesre fent bajuszú

kocsis ült sujtásos magyar ruhában darutollas kerek kalappal a fején. A rúd m ellé sall an gó s szers zám ú lovakvoltak befogva. A püsp ök is dís ze s négyesfogaton járt.Jószágkormányzója és a kanonokok ritkán voltak az utcáko n gyalog láthatók. M indegyik tartóit fog aot. A kan ono kiöltözet szép és magyaros volt. Fekete szinű prémes bundáju ka t vörös sujtás borította. Zs inó ros kuc sm ájuk kifor

dított b élé se vörös színű volt és s ző rm e d íszítette. Volt istekintélyű* ! A közn ép illemtudóan megsüveg elt m indenpapot, a gyermekek és ass zo ny né p sorából a kézcsók iskijárt. H a pedi^ karinget öl Ive a szentsé gg el súly os beteghez sietett, a lámpával előtte haladó ministráns-fiúcseng etésére buzgó áhítattal borult le m indenk i, akivelcsak útjában találkozott. A lélekh aran g véko ny sza vá ra

még mindig nagy so ka ság gyűlt össz e a plébán ia-tem plomok előtt, hogy megtudja, ki a halott. A tüzet és vízárta templom ok harangjainak kísérteties ko ng ása jelezte. Aszemélyhajók közeledtét nem csengetéssel, hanem mozsárágyú lövésekkel jelezték. Ilyenkor az állomásra tódult anép és kíváncsisággal érdeklődött az elutazók és megér-kezők iránt. Két társaság hajói jártak ekkor a Dunán, a

német és a m agyar társ asá gé . Az utaz ás olcsó volt és ahajó utasa már reggel 8-kor, fél 9-kor a főváros há romhelyén szállhatott le.

Noha a város lakossága túlnyomó részében magyarvolt már, piacán a szom széd falvak vá sá rra járó nép éne kajkairól elhang zó tót és ném et sz ó mégis elny om ta a magyar beszédet.4) Érdekes, hogy Sződ község eltótosodását

a váci piac okozta. A sződiek családneve ma is túlnyomóan magyar (Barankó, Benke, Bujtás, Cinege, Erdélyi,

4) Nem felel meg a valóságnak Le Monnier 1880-ban kiadott térképén az az adatközlés, hogy a bb an az időben Vác lakos ságá nak 20—20% -a német és szláv volt Ékkor má r az a z 50 cseh csalá d is elm agyarosodott, amely az 50-es évek elején itt letelepedett.




Ju há sz , M ész áro s, M ikes, M ikó, Ojtózi, Serfőző, Szerencsé s, T ord ai stb.), d e eg ym ás közt tótul bes zélne k, mert

ez az an yan yelvü k. Még a szá zad dere kán járvány lépettföl a faluban és főként az asszonyok között vitt végbenagy pusztítást. A férfiak Vácra jöttek be a vásárra feleséget keresni. Agárd, Fü spö kh atvan és m ás környékbelitót kö zség ek leán ya it vitték ha za s az új ne m zed ék tót lett.

V ásárok ra és búc súkra a környék, sőt a távolabbiNógrád, Hon t és Pestm egyei köz sége k lakói a m aguk sa

játos palóc, tót és ném et öltözéké ben jelentek meg é salkalmat nyújtottak a népviseletek tanu lm ány ozá sára. Akiterjedt vidék nagy urad alm ainak juhá szai és kan ásza iváci szűrszabóknál csináltatták cifra szűreiket.

A vallásosság még erősen megülte a lelkeket. Külső leg is kifejezésre jutott ez a z útszéli feszületeken és aváro s utcáin. A sarki há za k legtöbbjének m élyedéséb en

szentek szobrai voltak elhelyezve vagy képeik falra festve.A bá bá k cégérét a Szent Szűz, a kém énysep rőkét SzentFlórián képe díszítette. Az egyházi ünnepeket a nép azelöljáróság részvételével nagy buzgó sággal ülte meg. Akörmeneteken a polgármester , tanácsosok és szoigabirákdíszmagyarban vettek részt az őket peckesen kísérő hajdúkkal. A céhek különböző színű templomi zászlaik alatt

testületileg vonultak ki. A zászlók erdeje csak úgy fényletta selyem szalagoktól , a je lvények roskadoztak az ezüstösés ara ny os sallang októ l é s cifraságoktol. Ném elyik c éhtagjai egyen lő ru há ba n jelentek meg. így a m olnárok magyar sza bás ú szürkés-kék mentét és hasonlószínű nadrágot öltöttek (a ke resk edé sek be n mo lnárszínű m atériának hívták a posztóját) , mentéjük diónagyságú ezüstgombja márm esszirő l ragyo gott. Vá llaikről kétfelül széle s ezü stlánclógott alá. A csizmadiák száma akkora volt, mint 8—10más céhé együttvéve. Öltözetük százgallérú sötétkék gácsiposztóbó l k észült karb oná ri k öpö nyeg , ellenzős bakafoltosmagyar nadrág, pitykés mellény, gombsarkantyús ráncoscsizm a és m ag as tetejű ka lap volt. A többi m esterembert




is meg lehetett egymástól különböztetni a ruházatáról: eza szabó I ez a takács 1 ez a szűcs ! A tisztára söpört utcákm indkét oldalá n az isko lásgy erm eke k álltak sorfalat. Agimnáziumi ifjúság kettős sorban vonult az ünnepi palli-umot öltött piarista tanárok vezetése mellett. Némelyik körmenet és ünnepség fényét a katonaság tevékeny részvétele em elte . A huszárok feltámadásko r és óáld ásko r sortüzet ad tak . A városi ha tós ág mo zsárdö rgéssel élesztetteaz ünnep hangulatát . A főünnepek miséin és fel támadás

kor, amikor a püspök felmutatta a templomban, illetve atéren a szentséget, valamint akkor is, amikor bent a palotában elhangzott az uralkodóra mondott beszéde, hárommozsárlövés dördült el a Nagytemplom-tér püspökkert előttirészén. Legfényesebb és legin káb b bám ulatot keltő voltaz összes egyházi ünnepek között az Űrnapja. Már a korahajnali órákban erdei illatot terjesztő fákkal, lombokkal és

ága kka l voltak borítva a főútnak a Szenthárom ság-tértőlegész a nagypréposti-lakig terjedő részén és a Káptalanutcán az összes házak falai . A menet nagy harangzúgásközt indult meg a Székesegyházból. A püspöki palota oszlop csa rno ká ba n volt felállítva az első oltár, inn en a piar isták temlom ához ment a m enet a m ásodik, azu tán avárosházához, ahol a harmadik, majd a Káptalan-utcába,

hol a Lengyel-, (ma Santó) -ház ka pu aljáb an a negyedikvirágo kka l díszített lom bsá tor volt felállítva. A kö rm eneta rögtönzött oltárok előtt mindenütt megállott. A szentségfelmutatásakor harsogtak a kürtök, peregtek a dobok, aszékese gyh ázi zen ek ar pedig lélekbe m arkolóan játszott,miközben a huszárok díszlövéseket adtak le . Az Űrnapotkövető vasárnap ismét a Nagytemplomból történt a kivo

nulás a Gasparik- és Iskola-utcán át a Barátok templomához és a püspöki palotába. A fő-úton, a Gasparik-utcábanés a Szen t M iklós-téren nem voltak álla nd óa n kijelölve azegyes lom bsátras oltárok helyei , ha ne m váltakozv a m ásés m ás polgárok há zain ak ka pu aljá ba n voltak felállítva.Nem ilyen n ag ya rán yú keretek közt folyt le Szent M árk us

10



14ö Az em beri élet Váco n és vidékén

napján a búzaszentelés, a tavaszi keresztjáró napok és amájusi ájtatosságok . A vá ros na k a pléb ániá k szerint két

fogadalmi ün ne pe va n, az egyik Szent Rókus napján , amásik Mária névnapkor. Mind a két búcsúnapot a városihatóság részvételével szokták megünnepelni. A felsővárosi,noha helyi jellegű, — hiszen a fogadalomtétel csak Vácvá ros ára kötelező, — a környék be vo ná sáv al történt, aközeli falvak népe, (pedig legtöbbször köznapokra szokottesni Szent Rókus hitvalló búcsúnapja), mind betódult a

délelőtti kö rm ene tre és buzgó n hallgatta végig a mag yar,német vagy tót nyelvű szentbeszédet, megvette az otthon-m ara do ttak részére a búcsúfiát és meg nem határozottszámú görögdinnyék bekebelezése után otthonába tér t . ' )A Mária-névnapi búcsúnak több mint egy évszázad ótaország os jel lege van . Nem csu pán a váro s katolikus közö nsé ge szokott ekkor levonulni a H étkáp olnáh oz, mely

nek főoltárán elhelyezett cso da tev ő M ária-kép fő vonzóereje a bú csú sok nak , ha nem m essze földről — nyolc vármegye területéről — zarándokolnak el e napon az ájtatoshívek ezrei, hogy vigaszt és segítséget kérjenek a csodatevő kép előtt. Már napokkal előbb felhangzik a búcsúsokMáriát dicsérő éneke. A környékbeliek gyalog, a távolab-biak vasúton jönnek. Elől mennek a fehér fátyolokkal éstarka virágokkal díszített szüzek, utánuk az olvasót pergető öregasszonyok haladnak, hátul pedig a gazdák ballagnak. Az egyházi díszbe öltözött plébánosokat, akik azün ne pies körm enetek et vezetik, n éh a az egész falu közönsége kíséri a Szűz Máriás templomi lobogók alatt. A falvaik jellegzetes öltözékében menetelő magyar, német éstót bú csú so k egy m ást váltják fel s az egyik csoport éneklése elnyom ja a m ásikét. A káp oln a k örnyék e változó

kale idos zkó p képét mutatja. Egész hosszú utcák va nn akárúsbódékból és mézeskalácsos sátrakból. Mindenütt vásári zsivaj hallatszik. Éjjel ezernyi gyertyafény lobog.

A váci egy házm egy e területén mindenütt n agy tisz-b) A rókusn api búc sú e redetét 1. a 85. lapon.




teletben részesül a Bo ldogságo s Sz űz éd esan yja, SzentAnna. Július 26-át, az ünneplésére rendelt napot nálunk apiaristáknál szokták megülni szen tmise áldoza t bem utatásáv al, egyh ázi szóno klattal és körm enettel. Nem ugya negyházi szertartással, ha ne m esti kivilágítással ünnep likmeg Nepomuki Szent János napját a molnárok. A május16-át m egelőző estén a vá ros ap raja-na gy ja levonul adunaparti korzóra és gyönyörködik a molnárok és halászok csón akv erseny ében és tűzijátékában . A váci csata

évfordulóján — július 17-én — a vá ro s ha za íia s érzésűközönsége a Hétkápolnához szokott levonulni s ott meghallgatja az alsóvárosi plé bá no s által a cs at áb an elesetthősök lelki üdvéért Kovách Pál kanonok alapítványábólmondott énekes misét . Azután átvonult a Honvédemlékhez,melyre ráhelyezték a város koszorúját. A nap jelentőségétarra hivatott szón ok tolm ácsolta. B esz éd e előtt és után a

nép a dalárdával együtt elénekelte a Szózatot és Himnuszt.Hasonló kegyeletes ünnepség folyik a Honvédemlék előttmég ma is minden év március tizenötödikén. Október 6-át, az aradi tizenhárom vértanú emlékét az épületekre kitűzött fekete zászlók gyá száva l és a Fehérek templom ában ájtatos m isehallgatással sz ok ás m egülni. Nagyboldogasszon y és Szent István király ün ne pé n zászló díszb e öl

töznek a há zak és vallá sos lélekkel, h azafias mag yarszívvel ün nep el a város köz öns ége. Elmo ndhatjuk mi váciak is Periklésszel: Vannak nekünk évről-évre előrekerülőünn epeink nagy szá m m al. Ezek lélekderítő ha tás a nemenged minket komorrá lenni.6)

Ám nemcsak az egyházi és politikai ünnepek megtartása forgatta ki a várost köznapi képéből, hanem egyéb

évenkint visszatérő események is. így farsang háromutolsó nap ján korm osképű m esterinaso k és jelmeze sm aska rák sétáltak nagy gyermekkísérettel az utcák on .A ven dég lősök színes felvonulásokkal hívták fel a közön ség figyelmét esti ála rco s báljaik ra. K ora tav as sz al

6) Th ukid idész II. 40.

10*




lobo gó nem zeti színű sza lag ok kal felcifrázott legényekbo kré tás ka lap pa l fejükön egym ást testvériesen átölelvehan gos énekszó val, meg még han go sab b kurjantásokkal verték fel a z utc ák csen djét. A ka ton aso r alatt álló ifjúság be m utatko zása volt ez. Első na po kb an a váciakat asszen-tálták, az utá n a járásbeliek jöttek kocsikon, vasú ton, — né

melyik falu cigánnyal, rezesbandával. Szombat és vasárna p esténkint szilaj kurjantás és duh aj da no lás hangzott utca ho ssza t. Főkén t őszkor az újbortól m ám orosanordítoztak az em bere k és óra ho ssz at fetrengtek részegenaz utcák kövezetén anélkül, hogy bárki is törődött volnavelük, míg ma megbámulják a járókelők és összesereglikkörülötte a nép, ha nagy né ha egy részeg em ber falnakdűlv e tántorog. V as árn ap délután onk int a tűzoltógyakorlatok kötötték le a lakosság figyelmét. Recsegő trombitaha rso gás közt von ultak ki fecskendő kkel, létrákkal a V áro sh ázá n volt szertárukból a V örö shá zba . Délcegen, daliásan lépked tek a z ö nk énte s tűzoltók, akik díszes formaruhájukban a ka tonák kal ve tekedtek. A parancsnokok,mindmegannyi tábornok, méltóságteljesen haladtak a menetb en, m elynek főalakja a fehérlószőrsisako s főparancs

nok volt. Tekintélyük és érde m es m unk ásság uk előtt megis hajolt osz tatlanul a z egész vá ros k özö nség e. Esem ényszámba mentek most is a vásárok, főként a négy országosvásár, mely nagy tömegeket hozott a környékről a piacra,s ha állatsereglet vagy cirkusz érkezett a városba, díjbirkózó, távfutó vagy bűvész mutogatta magát és művészetét, az egész v áros kizökkent ren de s kerékvág ásából.

A háromévenkint megújuló képviselő választásokizgalmas napjai nem folytak le soha vér nélkül. Volt haláleset is, d e a fejbeverések elm arad hata tlano k voltak,mert a pártok em be rei nem mint ellenfelek, han em mintellenségek álltak egymással szemben és olthatallan szenvedéllyel küzdöttek.

A falakat és kerítéseket teliragasztották plak átok kal,

m elyek nem cs u p án a jelölt nev ét és érdem eit dicsőítették,



IX. A kiegyezés ulán 149

ha ne m politikai nyilatkoza tokat, sőt rút ráfogásokat ésdu rva sértéseket is tartalm aztak . Ilyen verse ny ek köztfolytak le a választá si gyűlések. Sze nve dély es szóv áltások, heves közbeszólások fűszerezték a programbeszédeket. Gy akori volt a tettlegesség, mely nem ritkán súlyo ssebes ülésse l végződött. Elm aradh atatlan volt egy-egy négy

lábú sza m ár szerep lése is. (Égő taplót dug tak a fülébe,hogy bőszült ordítozásaival zavarja a szónokot.) A küzdelem ann ál hev eseb b volt, minél ink ább közeledett avá lasz tás napja. Festői látvány t nyújtott a bev on ulás na pjána k reggelén a kocsik kifogyhatatlannak látszó sora.Mert nagy on népe s volt a váci választókerület 1 Aszód,Rák ospalota , Du nakeszi , Fót, Göd, Sződ, Pü spö kh atvan ,

a Ho m ok, a Ga lga völgye és a többi mind idetartozott.Az egyes falvak meghatározott sorrendben pártállásukszerint von ultak be . Sa llan go s fogatokon jöttek elül akortesek. Kalapjukon óriási színes toll ékeskedett. Kérgestenyerükben magasan lobogtatták a jelölt nevével díszített ha talm as zászlót és öblös han go n éltették „szeretettképv iselőjelöltjüket". A kortesek fogatát eg y-két fellobogó

zott szekér köv ette. Eze kben a helyi cig án yb an da füstöstagjai lelkesítették a falu népét. Mert bejött ám az egészfalu. Ifja és vé ne , nem és kor kü lön bs ég re va ló tekin te,nélkül. Minden kocsi és szekér virágfüzérekkel volt felcifrázva, mindegyiken lobogott a nemzeti színű zászló aszeretett képviselőjelölt nevével, mindegyikben szorongottegy derékalja gyerek és asszony. A legények félrecsapott

kalapjuk mellé a jelölt tollát tűzték és kurjantgatva, énekelve, rekedtre ordították magukat. Szavazatuk ugyannem volt, de emelték a zen eb on át. A vác i válas ztók ajár dá ka t elfoglalva nagy érde klő dés sel nézték végig a be vonulást és számolgatták a valószínű szavazatokat, hogym egállap ítsák, melyik jelölté lesz a győzelem ? A ztán ar raszav aztak le, aki több válasz tót hozott be, mert nagycsúfság lett v oln a a buko tt jelölttel pu ttony ba m ara dn i.(A váciak az ellenpárt jelöltjének éljenzésre ezzel a szó-




val feleltek: puttonyba! Ami anyelven az t je lent i : Abzug !Le ve le!) A szigorú latolga tásná l szám ításon kívül m a

rad tak a fehér zá szló k, m ert ezek alatt furfangos ko itese kolyan falvakat is behoztak, melyeknek választói nem valamennyien voltak egy jelölt hívei.

A megy ei és váro si vá lasz táso kn ál is felcsapott agyűlölet lángja, de a harc mégsem volt késhegyig menő,mint a képvise lőválasz tásoknál .

Mozgalmas képet nyújtottak a lakodalmi m enetek is .

Az ünneplőbe öltözött násznépet, akár gyalog, akár kocsikon vonult a tem plom ba, c igá ny ban da és nagy nép tömeg érdeklődése kísér te7.)

A ha lálm adá r is mű ködött m ég ekkor. A mai temetésrendező őse volt ez. 0 jelentette meg az ismerős családo kn ál a halálese t bek öv etkezé sét, me grendelte a sirató-asszonyokat, intézkedett a ravatalozás és temetés iránt .

Működésének időtar tamára Napóleon-korabeli f rakkot öltött magára, a fejére pofonütött lapos kalapot tett és teljes feketében, ün nep i kom olysággal ho rdta szét a tem etésre hívó cédulákat.

Lá tvá ny os ság szá m ba n men t egy-egy előkelő vagytehetősebb polgár temetése . A lányokat hangos zeneszóva l kísérték utolsó útjukra. Kop orsójuk mellett fehér ru

hába öltözött , pártás barátnői haladtak. A cigánybandaaz elhunyt kedvelt nótáit húzta. K atonatem etésekné l avadász-zászlóalj zenekara játszotta Beethoven gyászindulóját.

A bb an az időben z ord on ab b lehetett az éghajlatunk,mert a Duna jege gyakrabban beállt . I lyenkor a délutániórákban hata lmas ra jokban ment át a nép a túlsó olda

lon fekvő révcsárdába, hogy áldozzon a tél ritka örömének és megigya a vendéglős forralt borát. Az ifjúság hódolt a korcsolyasportnak, melynek színhelye a Fűzesmelletti Dunakaréj, a derecskéi tó, később pedig a Lőházelőkertjének vízzel felduzzasztott és megfagyasztott terü-

7) A lakodalom leírását lásd a Függelékben.



IX. A kiegy ezés utá n 151

léte volt. Tavasszal a cselőtei erdő volt a deákmajálisokszínhelye. Nyáron az us zo da volt a tár sa s élet kö zép pontja. Állandó kaszinózás folyt ott versenyúszásokkal éssörözéssel össz ekö tve. A z éjjeli élet a Csillag-vendég lőbenés a vele szem ben állott M űcs arn ok -káv éhá zba n folyt le .A Csillagon jó bort m értek, jó cigány mu zsikált és m indig víg tár sa sá g volt együ tt, ezért ked velt hely e volt avidéki földesurakn ak is. A társas játéko k királya, a csen d es n ek nev ezett ferbli volt, am ely en cigán y é s bor m ellett

mállottak a nemesi kúriák os zlo pa ina k téglafalai és csúszott ki a hétszilvafás birtok a láb ak alól. A fiatal huszártisztek a Műcsarnokot látogatták. Néha lóháton, sőtfel lovagoltak még a há za k em eletére is . A ka ton asá gés polgárság közt szívélyes volt a viszon y. Csak őrmester től lefelé verekedtek össze néha a kocsmában mulatóiparos- és parasztlegényekk el. A jobb m ódú és művelt

polgárság találkozóhelye vas árna po nk int még mindig aLőház volt. Mulatságaik a családiasság jegyében folytak.Fő szó rak oz ásu k a lövöld özés volt, d e kugliztak is. Kikszöget lőttek, azokaf gom blyukba ak asz tha tó különb özőszínű szallag ocsk ákk al tüntették ki . A lövések eredm ényét egy cifraruh ába öltözött hirtelen előugró em be r ho ssz úbottal jelezte. Akinek a lövése a középpontba talált , an

nak oda vitte az egé sz táblát, melyet a megtartott áld om ás után a külön kiállított tan ús ítvá nn ya l együtt hazavihetett. A cigány sz ép en hú zta s az ifjúság tán cra perdült. A m eghív ásra rende zett m ulatságok at és a farsangösszes báljait nem a sza ba db an , nem is a Lő ház pad lásán tartották töb bé, h an em a m a is ha szn ált különteremépületben, mely petróleumlámpákkal és faggyúgyer

tyákk al volt kivilágítva. Ez a terem volt az úri os ztál yn akegy negy edszáz ado n át egyetlen és legnagyo bb táncterm e.A víg tivornya éles ellentétben volt a szo m szé d tem etősíri nyugalmával.

Az iparos- és parasztlegények még mindig a Fehérhajó-vend églőben gyűltek öss ze. A már említett Pa tkó s-




báljainkon rendszerint m ag as ra csapo tt é s tombolt a vigadni vágyók jókedve, mely rendszerint verekedéssel

érte el tetőfokát.A társa da lm i élet egy ébk ént széth úzó volt, amit a

váci viszonyok sajátszerűségében kell keresnünk. Magyaráz ata en ne k a főváros köz elsége. A z elkülön ülés politikai pártok, vallásfelekezetek és gazdasági érdekcsoportokszerint történt. Két társas egyesület volt: a Váci Kaszinóés a Polgári Kör, két iparos társaság: az Ipartestület és

az Ipartársulat, két dalo s egy esü let: a V áci Dalkör és azIparos D alárd a és a többi. Ezek a ztán hol egyesültek, holmegint szétv áltak . Pén zintézet három is volt, d e a néplegjobba n ked velte a — neg yediket s ez a k áptalan volt.Ennek érdekes tör ténete van. A buzgó katolikus hívőkszen tm isék szolg áltatására, útmenti keresztek fen ntartására,sírok áp olá sár a s m ás mindenféle célra alapítványok at

szok tak tenni. Ezeket az alapítványi pénz eket a káp talan,illetve egy vagy töb b meg bízott tagja keze lte. (Késő bbkülön intézmén yt létesítettek e cím al at t: „A káp talangondozása alat t á l ló kegyes alapítványi hivatal ." A gondozás úgy történt, hogy a pénzt telekkönyvi bekebelezésmellett kia dtá k ing atlan ok ra 6°/o utólag fizetendő ka m atmellett. M inthogy a zo n b an ez az elhelye zés gondot adott,(mert az ingatlant meg kellett becsülni), az adóstól törlesztést nem kívánt, sőt, ha fölös pénze volt, nem is fogadott el. Nyugodt pénz volt ez és tetszett a magyarnak,hogy nem kellett visszafizetni. Ezért joggal m o n d h at ta :Ny ugodtan h alok m eg, mert nem tartozok senkin ek a világon , csa k a z Istennek a lelkem mel a földnek a testemmel, no meg a papoknak kétszáz forintocskával.

A részvén ytársaság i ala po n alakult pénzintézetekazonban hasznos közgazdasági tevékenységet fej tet tek ki .Először is megszüntették az uzsorát. (Igaz ugyan, hogy aszépszámmal működöt t uzsorások sem számítot tak 8%-nál m ag as ab b kam atot, h ane m a 8%-ot minden hétenfölvették.) Másodszor takarékosságra szoktatták a népet




azáltal, hogy fölös pénzét őrizve, még kamatot is fizettek ut án a és harm adsz or ezt a pénzt a gaz da ság i élettermékenyítésére fordították.

A tar tós bék e alatt a lako sság szorgalm a és tak arékossága vagyoni gyarapodást és gazdasági jólétet teremtett. A polgárok önállók, függetlenek, erősek és öntudatosak lettek. Kisszerű életviszonyaik formája nem változott.A végzett napi munka után mindenki otthonába tér t . Apolgári jólét jele a vas árn ap i sült csirke volt. Iparosn ak,kereskedőnek mindnek volt egy kis szőleje, ahová ki-kijárt vas árnap on kint a család jával pihenni, üdü lni . A munkát sohasem tartotta szégyennek a váci polgár, felült asze ke rére és m ag a ho zta be bo rát, term ését kicsi földjéről ; udvarán pedig baromfit nevelt háznépe élelmezésére.A társasélet jellege családias volt. A régi, patriarchális szo

kás fennállott még, hogy a munkaadó iparos és kereskedőalkalmazottaiban kenyérkereső munkatársakat lá tott , családtagoknak tekintette s velük mint ilyenekkel bánt: együttélt , lakott és étkezett velük. A váci pa rasz t mind enk ordolgos, értelmes, tekintélytisztelő és vallásoslelkületű volt,emellett azo nb an keményfejű és szab ads ág sze rető . V ácáldott földje a szorgo s m u n k a mellett b őv en termett. A

csűr teli volt gab on áv al, a pinc e borral. Az istállób antehén , ló, disznó k. Télen a hízókat levág ta, a bort megit ta , egyéb termését eladta, — nagyobb vágyódása nemis volt. A váci határ közel tízezer (9,323) kataszteri holdterületébő l 4.597 volt a szántó föld, 1,536 sző lő, 435 legelő1474 erdő, 461 rét, 120 kert. A termelés a váltógazdaságelvei szerint, de még mindig maradi módon történt. 60%

b úz a é s rozs, 40°/o árp a, k uk orica és e gy éb term ény. Nagyob b men nyiségben termesztettek búzát, rozsot, árpát ,zabot, kölest, kukoricát, borsót, lencsét, babot, burgonyát,cukor- és taka rm ány répá t, lucernát, lóherét, bükk önyt ésmuhart . Holdankint át lag 6—8 mázsa búza termett . Többetnem tudtak elérni a ta lajm űvelés hián yo sság a miatt . Ataka rm ány term elés is hiány os volt. A szőlők és gyüm ölcs-



154 Az em beri élet Vácon és vidéké n

fák megművelése sem történt elegendő gondossággal.M etszésnek, h erny ózá sna k hírét sem hallották. Ö ssze

vissza termesztettek mindenféle fajokat, míg ha a különböző fajú borokat külön szüretelték volna, hogy egyfélebort ka pja na k és ha kizárólag ne m es gyümölcsfajokattermeltek volna, kelendőbb lett volna a bor, a gyümölcsés jobb árakat lehetett volna értük elérni.

Az aratás befejezését nem követte olyan vidám áldo m ás, mint sző lősze dés után a szüret . Ez an n ak tulajdon ítható, hogy a borterm elés általá no san el volt terjedve, majd m inden p olgárna k volt szőleje s minden alkalm at fel kellett h asz ná lni a ba ráts ág áp ol ás ára . A vácigazda régi szokás szerint megitta termésének a felét, amásodik felét pedig eladta. (De csak húsvét után. Addiga boroskancsó és a kupák ott á l l tak ál landóan az asztalán, hord óina k hiány zó részét lehetőleg vízzel pótolvatöltögette fel.) A szüretelés kezdetének időpontját a tanácsaz időjáráshoz és a szőlő beéréséhez alkalmazkodva évről-évre állapította meg. M egélénkü ltek ekkor a váci hegyek. Hangok zűrzavara kelt már a reggeli órákban. Aho rdó k ko ng ása , a víg kurjantg atások, a puttonyosok szólítása m esszire elhallatszo tt. A legén yek tánc olv a, fütyülvehordták a szőlőt az óriási kádakba, amelyekben taktusragázo lták a szőlőt. Délben eb éd he z ült a ven dég ek nagy

so ka sá ga . Hogy mi m inden volt a szüreti m enün , föl semlehet sorolni. G uly ás, töltöttkáp oszta, kac sa-, liba-, pulykapecsenye, túróscsusza, lepény, torta és a többi rogyásigrak ta m eg az aszta lt. Az egy es fogások között vége-hosz-sza nem volt a poh árkö szön tőkn ek, melyeket a csőszökpu ska rop og tatás a vagy a m ozs arak durrog ása kísért . Estekigyúltak az örömtüzek mindenfelé. Hatalmas kurjantások

kíséretében repültek a sistergő rakéták a sötét éjszakábaés m aga sbó l szórták szét szivárv ány színű csillagaikat.A z ifjúság vígan lejtette a cig án yz en e hangjai mellett aropogós csárdást .

Az áld ás os bék e em e boldog éveit több súlyos



IX. A kiegyezé s után 155

csa pá s szakította félbe. 1876-ban nagy árvízv esze delempusztított minden felé. A Fő-utcáról a Lő há zba csa k csó

nakon lehetett bejutni.") 1878-ban a boszniai mozgósításkor Vác on is sok aggód ó any án ak csordult ki a k önn ye,a ha djá ratb an több vá ci fiú kapo tt vitézségi érm et ésnem egynek a csontjai porlad ozn ak a Bo szna és Naren -ta völgye inek ko pár sziklái alatt. 1881-ben a szőlőtetű(filoxera) lépett fel é s sző lőh egye ink felét elpu sztította ,alig tíz év re rá a lisztharmat (pere no spo ra) irtotta ki a m ég

megmaradt tőkéket. Ebben az időben erős sertésvész isdúlt és a város egy másik jövedelmező forrását apasztotta, tönkretette a virágzó sertéshizlalást. A lakosság legnagyobb része elvesztette ken yérk ereső foglalkozását, melyetmost mint gyári m un ká sn ak B ud ape sten kellett kere snie.A gyárak ter jedésével a kisiparosok és kézművesek száma is megapadt, a házi ipar pedig megszűnt. A főváros

ba való gyakori járással a láhanyatlott a kereskedelem is ,d e eltűntek a kö zn ép ru há za tán ak sajátos formái s elhalványultak élénk színei is. A népviselet alkalmazkodnikezdett az ott látott modern divathoz. A pörge kalapot,a rámás csizmát és zsinóros ruhát fölcserélték az üzletekben árult vásári portékáv al; az ass zo ny ok divat szerintváltozó blúzt, harisnyát, cipőt és selye m ken dő t viselnek

s a hajukat kon tyba kötik. A leányo k sok ágú hajfonataés 10—12 suh og ós szokn yája rég divatját m últa m ár s azegykor szép múlt emléke csupán.

1869-ben 12,894 volt Vác lakosságának a száma,mely 1880-ben 13,119-re, 1890-ben pedig 14,450 (összesen14,665) főre emelkedett.9) Ez a gy enge sza po rod ás is mutatja a város fejlődésének elmaradottságát.

Korszakunk vége felé, 1890-ben, ismét megindult az8) A v á r o s k ü l ö n b ö z ő p o n tj á ró l h é t k é p e t ő ri z m ú z e u m u n k . N y o m

t a t o t t c í m ü k : Vé c z o n a V í z ő r 1 8 7 6 É v F e b r u á r 2 6 - é n 2 5 L á b .9) Dr . T h i r r i n g Gu s z t á v : A m a g y a r v á r o s o k s t a t i s z t i k a i é v k ö n y v e

1912. H a n u s z I s v á n V á c o t a p a n g ó v á r o s o k k ö z é s o r o z z a , a z o k k ö z é .ame lyek 1823- tó l 1890- ig még más fé l sze re s re sem nő t t ek . Csak 1'4-re.( A m a g y a r h a z a 3 0 7 . )




építőmunka, melyben főként Freysinger Lajos, GajáryGéza, továbbá Csávolszky József, Csányi János, KrakkerK álm án, Péts Sá nd or és Rév ész Béla vették ki a részüket. Az utcákat rendezték és új nevekkel jelölték, a tereket befásították, lebontották a dunai kőhidakat, beboltoztákaz alattuk elvonuló árkokat és befejezték a vasráccsaldíszített dunai védőfal kiépítését, a derecskeitó környékétfákkal és bok rok kal ültették b e to vá b b á n égy és fél holdvárosi területen amerikai-szőlőtelepet állítottak fel. A sző-lőtetű-pusztítás által elszeg ény edett n ép új m un kaa lkalmat talált az olcsó telkek és adókedvezmények által idetelepített gyárakban.

A váci piac olcsósága miatt több nyugalom ba vonult hivatalno k és kato natiszt kezdett letelepedni a vá rosban .

Bu dapesttel gyakori és alk am as volt a közlekedésvon aton és hajón egyaránt. Az utaz ás olcsó és kényelm esvolt.10)

A fokozódó jólét jelei mutatkoztak.

10) Három vonat indult napjá ban Bu dape stre ú. m. reggel 6-kor,d. e.11-kor és d. u, 5'45-kor, vissza ugyanennyi és pedig reggel 8-kor, d. u.2'30 és 4'30-kor. A viteldíj od a- vi ss za 1. osz tályo n 50, ll-on 30. Ill-on20 krajc ár v olt. A hajójegy á ra o da -vis sza I. helyen 30, ll-on 20 krajcár volt.



TIZEDIK FEJEZET

A MILLENIUMTÓL A HÁBORÚIG

Fénye s, m agasztos korban élni.Büszkén emlékezni s remélni.

Arany János .

1896-ban kápráztató fénnyel és nagy pompával ültemeg a nemzet ezeréves fennállásának emlékét. Igyekezettmegmutatni a világnak az életképességet. Bemutatta, hogymilyen hala dás t tett az ipar, keresk edelem és ga zd asá gkülönb öző ág aib an , milyen sikereket ért el a tu dá s, mű vészet és a művelődés terén. Nagy bizakodással tekintettjövője felé, biztatta magát, hogy a második évezred gya

rapodást és haladást, dicsőséget és boldogságot fog hozni.A cse nd es évek szürke napjait Vác on is a ragyogás fényeváltotta föl. Ö röm m ám orban úszott a váro s egy éven át.Lélekemelő szertartással szentelte meg Virter Lajos nagyprépost ünnepi beszéd kíséretében a Konstantin-tér városháza előtti parkjába ültetett milleniumi fákat. Az egyháziés világi ünnepek egymást követték. A budapesti kiállítá

son a váci iparosok és gyárosok igyekeztek a maguk erejéhez képest résztvenni és munkájuk jav át adn i az országosversen yb en. A bíráló-bizottság közülük több et részesítettmeg érdemelt k itüntetésben. Tűzoltóink 3 7 versen yző testületelől hoztak haza egy első díjat, József királyi herceg ezüst-művű plakettjét. A milleniumi hódolómenetben a váci küldöttség Pest vármegye bandériumában Szűzmáriás városijelvényével vett részt. Az itthonmaradtak esténkint a dunakorzón sétáltak és gyönyörködve nézték a tündéri fényben úszó főváros idáig ellátszó tűzijátékát. A vasúti állom áson többször készítették ki az átu taz ó Ferenc Józsefkirálynak a melegvizet.1)

!) Mikor az egy-két napra összezsugorodott „félévi" magyar tartóz-




Az ezredforduló éve nevezetes dátum a város kul-túrtörekvésé nek m oz galm ába n is. Ekkor alakult meg a

Váci Múzeum-egyesület és a Katolikus-kör. Az előbbi népkönyvtárával, az utóbbi liceumával közel két évtizedenát jelentékeny tényezője volt a polgárság szellemi művelődésének. A hazafias le lkesedés mámorában igen sokancserélték fel idegen hangzású családnevüket a lelkületüknek m egfelelő m agy ar n évvel s e tekintetben a váro s ve zetősége (a polgármester, a főjegvző) és több előkelő férfiú

nyújtott követésreméltó példát.Bauer Mihály tanár ritka előrelátással kezdte feldarabolni (parcellázni) a deák vá ri dűlőt (Deákv árt), hogy avasúti pályatesten túl egy új városrész létesüljön és a kisemberek részére megalakította az Országos Központi Hitelszövetkezet váci fiókját.

Minthogy a vasutak kiépítése a vidék egy részét el

vo nta V áctól, a helyi sajtó gőzh ajó-járatokat sürgetett aszigetségi falvak megtartására. A Váci Takarékpénztár által életrekeltett és néhány évig működött Váci Csavargőzös R észvén ytársaság szakértelem és el lenőrzés hiányamiatt megszüntette működését. Hajóit a város vette tulajdonába házi kezelés végett .

A város vagyonkezelése kielégítő volt. 9,555 katasz

teri hold birtok volt a város magántulajdonában s ez éven-kint 50,000 koronát jövedelmezett. Háztartásának évi szükséglete 813,822 korona, amelyből a személyi kiadás 81,758koron a volt. 400,000 koron a kö lcsön tartozá sán ak évi törlesztése 20,000 koron a volt. A pótad ó — 4 0 % — a városfejlődését — sajnos — meglassította.

A félénken, tap og ató zv a m egindult gyári vállalatok

izmosodni és szaporodni kezdtek. Saxlehner szalmahüvelygyártmányai az egész világot bejárták, a Horganyhenger-

ko dás ra Bécsből Bu dap estre jött, mindig éjjel telte meg az utat. A vonato n aludt és Vá cné l ébresztették fel, hogy öltözését Bud apestig elvégezhesse . A királyhidai vonalon sohasem utazott, mert kellemetlenem léké ben élt, hogy 1849-ben Győrött kicsi híja volt, hogy a ho nvé dekfogságába nem került.



X. A milleniumtól a háborúig 159

mű, a Szövőkötőgyár, a Neum ann-ecetg yár, a K obrák-cipőgyár és a Lessiv Phő nix mosószergy ár készítmén yei amagyar ipar fejlettségét az ország határain túl is hirdették.A fegyház is áiaiakult egy nagy óriási gyárrá, mint ahogyszerény bognárműhelyből fejlődött idők folyamán hatalmasgyárrá a Reitter-kocsigyár és a Gőzmalom, — eredetileg ács

telep, majd gőzfürdő, — az ország egyik legnagyobb hengermalma lett . (Hatósági iparengedély nélkül kezdték meg működésü ket av ár os középpontjában és kém ény eiko kád ó füstjefertőztette az egész város levegőjét. Hasonlókép helytelenés elhibázott dolog volt a csatornanyílásokat beépíteni adu na i védőfalba, mert a gyárak piszkos vize bű zö ssé teszia korzót, melyn ek gyér látogatói nem elé ge dh etn ek mega tájképi szépségekkel és díszes vasráccsal, hanem ózo-nos levegő után vágyódnak.)

Pedig még akkor a cselőtei erdőből illatos levegőthozott az alkonyi szellő. Ez a bükk- é s tölgyfákból állóhatalmas erdő szinte benyúlt a városba: Törökhegy,Bá csk a, Pap vö lgy és a többi szőlőhegy ekig terjedt. Csaka század elején törette fel a püspöki uradalom, hogy gabonával vettesse be termékeny területét.

A város határában általában nem volt sok a szántóföld. A legelő is arány lag kevé s. A váro s birto kh atárán akkiterjedése 11 — 12,000 kataszteri hold volt, (1900-ban10,772, 1910-ben 11,985.) Belterülete 1,385, külterülete9,387. M ező gaz da ság i m űv elés alatt álló területe így oszlottmeg: 4,714 hold szántóföld, 876 legelő, 495 rét, 1,741 szőlő,754 erdő, 10 n ád as , 161 kertg azd aság , 28 közkert, 340

mezei út . A szőlőművelés ismét sok munkáskéznek adottbiztos keny eret. Először a sződi ha tárb an kezdték szőlő-síteni a futóhomokot. Beü ltették im m ún is am erik ai alanyokkal és megindult a szakszerű szőlőmunkálás rézgálic-permetezéssel , szénkénegezéssel , ol tással , viharágyúval.Mind nagyobb gondot kezdtek fordítani a gyümölcstermesztésre és a kertm űve lésre, amib en a z ez időtájt ide-teleped ett

Belga-magyar kertgazdasági Részvénytársaság mutatott




köv etendő példát . A kalászosok on és kapá soko n kívültermesztettek hüvelyeseket, hagymát és egyéb zöldségféléket, paprikát, retket, mely kedvezően tenyészik a termékeny váci talajban. A gyümölcsöt, zöldséget, tejet és tejterm éket, tojást és baromfit az élelm es váci kofák mindösszevásárolták itthon is, a környék falvaiban is, sőt tá

volabbi vidékeken is fölkeresték.Vác kereskedelmére súlyos csapást mért a kormány

vasú ti politikája, mellyel nem c su p án a környékbeli község eke t kap cso lta le eddigi közpon tjuktól, Váctól, han ema főváros központosításával magát Vácot is annak érdekkö rébe vo nta . A zónatarifa olcsó jegyei lehető vé tették,hogy a vá ci p olgár egy-két po há r sör elfogya sztása végett

beránd uljon a fővárosba A több útitársra érvény es 60 lapot tartalmazó jegyfü'ettél harmadik osztályon 20, másodikon 30, elsőn 42 krajcárért lehetett beutazni még gyorsvonattal is . Ha idehaza délben megebédelt az ember, és3M-kor felült a gyorsra, alig, hogy megitta az étkezőkocsiba n feketekávéját, már ben t volt Bu dap esten és kora délután — dolgavégeztével — már itthon lehetett. Egyébként

majdn em m inden órá ba n futott be egy vo nat a fővárosba.A jegyeket nem kellett lebélyegeztetni és érvényesek voltak a köv etke ző évre is. Négyen is uta zh atta k egyszerreés Monorra, Gödöllőre stb. lehetett velük menni. Az olcsóvasúti személyjegyekkel beutazott vásárlók a nagyszámúés nag yob b fogyasztóközönségre berendezett üzletekbenösszehasonlí thatatlanul nagyobb választékot ta lál tak és elő-

nyösebb áron szerezhették be szükségletüket, mert a magyarállamvasutak központosító törekvése megdrágította az itteniára ka t azáltal, hogy a Bécsből vag y Bécsen át Ham burgból, Triesztből és a többi helyről érkezett árúkat Budapestreirányította és csak onnét engedte vissza Vácra s ezáltala váci ke resk ed ő árúját a szállítás időveszteség én kívüla vá c-bu da pes ti és bu da pe st-v áci tarifatétel f izetésévelterhelte. A kizárólagos joggal működött Dunagőzhajós-társa ság olcsó füzetjegyeivel és szállítási díjtételeivel szin téna fővárosnak kedvezett.



X. A milleni.imtól a háborúig 161

A kisiparra is ránehezedett az idők járása. Az egyrejobban szaporodó gépekkel való termelés kiszorította a

kézm űvességet, pedig a váci m esteremb erek m indenkorbecsületére váltak a magyar iparnak. Miként a középkorban a z ötvö sség ben vá ltak ki, mo st sokféle foglalkozásiág ba n szerez tek jó hírnev et. Sze keret, hintót készítettek,hajót, malmot építettek, sőt még a hídveréshez is értettek.Peták Já n os kaptafacsináló könn yű pékk osarai Franciaorsz ág ba n is ka pó sak voltak. M egtörtént az is, hogy egy

bu dap esti úr cselédei a Párizsból hozatott hintó kerékagyában a Reitter-kocsigyár cégjegyét találták. A már említett gyári vállalatok on kívül töb b kőfejtő- és ho m ok bá nya , egy kőfaragótelep és ké t téglag yár is m űkö dött itten.A századfordulón 2268 önálló iparo s és 454 ke resk ed ővolt V áco n. Ekkor m ár mind jobban m eglazult a z a be ns őviszony, mely a m un k aa dó és alkalmazo ttjai közt volt,

aminek alapján a kereskedő a segédjeit, az iparos legényeit családtagjainak tekintette (velük egy házban lakott,köz ösen étkezett, é s a többi) é s mint ken yérk ereső társait megbecsülte.

A földművesek is min dink ább elhagyták nép ies szokásaikat , melyek egyébként is zűrzavaros eredetűek voltak, mert Vác lakossága — mint tudjuk, vegyes szárma

zá sú volt és így mindenféle elem — paló c, tót, né m et —keveredett össze népi életében csakúgy , mint ruh ázk od ásáb an is. (Fájdalom a körny ékbeli falvak tarka nép viselete is pusz tulóban va n már a főváros köz elsége miatt) .

A lak os sá g jellegze tes kisváro si életet élt, mely acsaládban, a hivatalokban, a mindennapi munkában folytle. Nyelvében és erkölcseiben egyaránt megőrizte becsületes magyar jellegét. Lángoló hazafisága és városszeretetetör ténetünk minden szakaszán á tvonul . Takarékosságátés any agi jólétét mutatja, hogy háro m pén zintéz etéb enhétmillió (6.977,976) korona betét volt elhelyezve. A lakosok száma 1900-ban 16,808, 1910-ben 18,952 volt. A 16,808közül 16,426 beszélt m agy arul, 11,931 tudott írni és olv asn i,

11




5 2 % volt az intellgens elem. Iskoláink nem szorítkoztakkizárólag a helyb eli ifjúság ok tat ás ára , ha ne m nagy kiterjedésű vidék k özm űv előd ésén ek gyújtópontjai voltak, melyeknek melege és fénye szétáradt mindenfelé és kihatással voltősi gimnáziumunk által egész megyék (Pest, Nógrád, Hont),pap nev elő intézetünkkel a Dun a— Tisza közén ek nagyobbterületére és a siketnéma-intézettel az egész országra. Iskoláink száma a róm. kat. polgári fiú- és leányiskolávalsza po rod ott. A v ár os m ag a is 30,000 (28,983) koro nát költött évenkint iskolákra, noha azokat a felekezetek tartottákfenn. Az iskolánk ívüli és iskolántúli ism eretek terjesztésének hathatós eszközei voltak és a város társadalmánakmind nagyobb köreire terjedtek ki a Múzeum-egyesületés a katolikus Liceum soroz atos elő ad ása i. Az új időkszelleme fogékony talajra talált a társadalom minden réte

géb en. A közm űvelőd és zászlóvivői és m un kás tényezőielső sorba n a gimnáziumi és siketnéma-intézeti tanárokvoltak. Az alantosabb műveltségű ipari munkásság tanítása, szociális nevelése és főként az osztályöntudat ébresztése körül H araszti Ernő városi állatorvos szerzett kétesértékű érdemeket. A siketnéma-oktatás terén még mindiga váci intézet veze tett. Ebből az egyetlen intézetből su

gárzott ki az eg ész országra a siketném a-tanítás ügye. Asok érdemet szerzett anya-intézetben eleinte csak egy-kételem i iskolai tanítót, mint gyak ornok ot, házilag képe ztekki, majd 1904-ben felállították az országos gyógypedagógiai tan árk ép ző tanfolyamot, mely most B ud ap este n m űködik. 1902-ben fényes keretek között ünnepelte meg fennállásának századik évfordulóját. Ebben az évben nyitották

meg d ísze s új épületét, d e ekk or kezdő dött meg a decentralizáció mun kája, mely az orsz ág m inden nagy obb városá b an állított fel sike tném a-inté zetet. 1912-ben szerveztékmeg a fiúfoglalkoztatót, melyet csakhamar a leányfoglalkoztató követett.

A zsid ósá g két felekezetre sz ak ad va élte a m ag azárkózo tt világát és a társa da lm i életben alig vett részt.



X. A milleniumtól a háborúig 163

Csak ritkán ak ad t egy-egy, ak i a köz életben , politikábanszerepelt. A görögkeleti egyház hívei egy szálig kihaltak.

Tem plom ukra és vagy onuk ra a szerb egy ház tette rá könnyűszerrel, de kellő jogalap nélkül, a kezét. A lakosság számaa kiegyezés óta — 40 év alatt — m egké tszereződö tt. 1869-től 1910-ig 47°/o volt a szaporodás. 1900-ban a város népsűrűsége •-kilométerenkint 246'6 volt .

Eb ben az időben 4,321 épület volt V ácon és pedig11 templom. 13 iskola és 1,820 lakóház. Az utóbbiak kö

zül 283 kő, 834 vályog, 395 sár és fa. A g az da ság i épületek sz ám a 1,493 volt. A z utcák ké pe n em sok válto zástmutatott az előző fejezetben leírtakhoz képest. Az elszaporodott kóborkutyákat még akkor is úgy irtották, hogyromlott húsba hintett mérget vetettek elibük. (Szegény párák ott vonaglottak nap ho sszat az utcákon , körülövezvekíváncsi gyermekek seregétől.) Öntözés csak néha napján

történt, de igen érdekes módon. A városi kocsi taligájárarakott hordó c sőv én ek végé re bád og rózsá t erősítettek, errepedig egy zsineget kötöttek, melyet aztán egy ember jobbra-balra himbált. A közvilágítás még m indig pó zná krakötött petróleum-lámpákkal történt. Csak a századfordulóny arán bevo nult gróf Csáky Károly püsp ök sürg etésé re vezették be a villanyvilágítást.

Em lékezzünk meg végül ennek az idős zak nak egyolyan kez dem ény ezé sérő l, mely úgy nőtt, mint a bibliaimustármag és tel jes je lentőségében csak napjainkban bontakozott ki. A közfelfogás gúnyjától kísérve megindult egykét úriember hátizsákjával a Naszálra, a Csóványosra, aVérteseknek mondott pilisi h egyekre ; néh ány an csó na kb aültek és fehér mosósapkával fejükön föleveztek Verőcéig,

V isegrádig; m ások ismét húro s hálókerítések közt lapátokkal do bálták föl a la pd ák at ; sőt ak ad ta k olyano k is,akik láb uk ka l, meg a fejükkel rugd osták a lap dá t. Időkfolyamán m indjobban elszap oro dtak é s egy esületbe tömörültek. Az így alakult Sportegyesületnek evezősei gyakranvitték diad alra országo s regatta vers eny eke n V ác vöröskék színeit.

11*



TIZENEGYEDIK FEJEZET

A KÖZELMÚLT MEGPRÓBÁLTATÁSAI KÖZT

És más hon áll a nagy folyam partjára,Más szózat és más keblű nép.

Zrínyi Miklós.

Hazánk történetének és városunk életének egyiklegmozgalmasabb időszaka vol t az a néhány esz tendő,melyben a hábo rú, a forradalom, a kom mu nizm us, azoláh m egszállás, végül az ország rettenetes megcso nkításarövid, de mégis hosszúnak tűnő időközökben váltotta felegym ást. Ez az izgalm akban bővelkedő öt esztendő alakosság ot vagyoni viszony aiban ér intette , testi épség ébenvesz élyezte tte, lelki ny ug alm áb an dúlta, családi békéjében zavar ta .

Mikor a vas árna pi misékre m enő em berek megpillan tottá k a reggeli ó rákba n a z éj idején felragasztott hirdetéseket a részleges mozgósítási parancsról , összesereglet tek az utca-sarkokon és nagy megdöbbenéssel tárgyaltak az utolsó percig elháríthatónak vélt háború kitörésé

ről. Majd szidalmazni kezdték Szerbiát és lelkes hangulat sz állta m eg a szíveket é s haza fias dalok éneké tőllettek zajosak az utcák. Azok, akik az éjféli vonattal érkeztek h az a B ud apes tről, azt a hírt hozták, hogy Szerbiaelfogadta a monarchia föltételeit és nyugodtan tértek otthonaikba . Igen sokan kávéházakban és vendéglőkbenvárták a hivatalos értesítést az eseményekről. A huszárezred és a va su tas-e zred tisztjei a polg árság tekintélyesrészével a M űcsa rnok -káv éhá zban beszélgettek egy hosz-sz úr a össz erak ott asz tal mellett, m ikor megjelent dr. Zád orJános polgármester dr . Galcsek György kanonok társaságá ba n és felolvasta a m ozgó sítási paranc sot, melynek befejeztével egy vasu tas-ez redb eli sz áz ad os Lovászi cigány-



XI. A közelmúlt m egp róbá ltatása i között 165

prímás előtt termett és elhúzatta a Kossuth-nótát, melyetaz egész társaság nagy lelkesedéssel együtt énekelt. Dr.G alcsek állt fel ezutá n szó lásra és igen szépe n beszélt ahazafiúi kötelesség teljesítéséről. Utána Pintér Jenő őrnagy,a váci huszárosztály pa ran csn ok a kérte a polgárságot,hogy vegye védelmébe a hadbavonuló katonák hozzátar tozóit. Erre Schandl Géza huszárszázados felugrott egybilliárd asztalra s ígéretet tett, hogy vitézségükkel dicsőséget szerezve a váci huszárok nevének, rövidesen vissza

fognak térni. Másnap már új fehérneműt, piros nadrágot,csukaszürke kabátot , sárga csizmát, szürkével bevontcsákót, derékszíjat, puskát, kardot kaptak a huszárok. Am ozgósítás harm adik estéjén ellepte a z utcáka t a né p,hogy búc sút vegy en a vas utas-e zredtő l, mely régi állo-méshelyére, Korneuburgba távozott . A huszárok csaklassan készülhettek fel, mert egyenesen a harctérre men

tek. Előbb ös sze kellet t szedniök a vállalko zók nak kiadott lovakat és be kellett várni a tartalékosokat. A hadbavonulókat a lakossúg szeretetének és figyelmének minde n jelével elhalm ozta. Nagy töm eg em ber kísérte őketa z utcáko n. A cigány húzta, a nép sza kad atlan ul éljenezte őket. Szep esy László gimnáziumi tanár , tar talékoshadnagy, t iszt i ruhát öltve buzdító szavakkal búcsúztatta

a távozókat, akik a hadjárat gyors be fejezésének rem ényében bizakodva, virágokkal, szalagokkal, kokárdákkaldíszítve, a jkukon víg nótas zóv al szívük ben lelkesedés selindultak a harctérre.

Csapásostul vonult ki a nép napról-napra az egymást sűrűn követő katonaszáll í tó vo nato k elé a vasú tiál lom ásra és cigarettákkal, sütem énn yel, gyüm ölccsel ,

borral, nem zeti színű szala go kk al és m ás mind enfélévelhalmozta el a lobogólelkű hadfiakat, akik csakúgy minta polgárság, bízva-bízott a győze lemb en é s a kará cso ny iviszon tlátásban. N em sok ára jöttek a hírek a z első harcokról és hozták a seb esü lteket. Az itthon m arad t orvosok ápolótanfolyam okat rendeztek a tömeg esen jelentkező




hölgyek rész ére. A lak os ság készségg el vállalt tehetségeszerint egy vagy több sebesültet. A szomszédos érdekeltség a sebesültek közös ápolására és el látásra egyesüresen álló házakat és épületeket rendezett be. így alakult kórházzá az Andreánszky-villa, a középvárosi fiúiskola , a cs őd be jutott Ko brák-cipőg yár és a többi. Mivel

a külső ka sz árn ya kiürült, internáltakat helyeztek el be nn e.Felügyeletüket a lak os ság na k még be nem hívott katonaviselt férfi tagjaira bízták. Csakhamar megjelent a zordonZubovics Fedor kapitány és itt szervezte a harctéren késő bb jól bev ált szárazföldi torped ó-osz tályát. M ajd megindultak a hadikölcsönjegyzések. Biztos befektetésnek, jóüzletnek hirdették. Sokan fektették bele egész vagyonu

kat. Hirtelen felszökött az élelmiszerek ára, utána a ruházati cikkeké is. Sorfalat kellett állni, hogy megkapja akiutalt mennyiséget az arra jogosult. Megszaporodtak akecsk ék, a szeg ény ek tehénk éi s ezzel szem ben kipusztultak az eg ész vá rosb an a m acsk ák, mert az olasz hadifoglyok mind összefogdosták és megették őket. Izgatottanlestek a Hő fer-jelentéseket és titokzatos sutto gáss al ad táktov áb b egy m ásn ak a rossz és jó híreket, melyek aggodalmat, félelmet, rettegést vagy reménykedést, vágyakozást, bizakodást keltettek. És amint nyúlt a háború, úgyszállott a lá mindjobb an a lelkesedés lángja s aláb bh agyott a biz ak od ó ke dv is. Elfásult a vá cia k ke dé lye isnyomorékká vált hozzátar tozóinak és hősi halottainakegyre sza po rod ó ijesztő sz ám a miatt, folyton nagy obb odott a megélhetés gondja s megcsappant áldozatkészségeis , d e m ég m indig tűrt, sz en ve de tt és m ind en ek fölött reménykedet t .

Nagy n yu g tal an sá g ülte m eg a lelkeket, m ikor hírülhoz ták V ácra a korm ánye lnök bejelentését, hogy elveszítettük a h áb or út ; mikor pedig M indszent napjánakborongós reggelén futótűzként elterjedt Tisza István meggyilko lásának m eg dö bb en tő híre, általá no s lett a fejetlenség.

Szén hiányában rég megszűnt már a munka a gyá-



XI. A közelmúlt m egp róbá ltatása i között 167

rákb an. A mu nkanélküliek sz ám a i jesztően szaporod otta harctérről hazajött és szélnek bocsá tott ka ton ák ka l.Most az tán kitört en ne k a cs őcs elék nek az állati sze nv edélye s garázdálkodni, rombolni kezdett . Megtámadta akeresztülmenő katonaszállító vonatokat és kifosztotta. ígyegy közöshadseregbel i cseh-ezred zen eka rána k mindenhan gsz erét elvették. M ajd a teh erár ús kocsikra vetettékm agukat és zsák szám ra hordották szét az árúcikkeket.Az itt állom ásozott ka to na sá g köréb en is felborult m inden

rend és fegyelem. A huszárok mind a két kaszárnyábanszétszedték a raktárakat és a kincstári fegyvereket sütögetve, riasztották a lakosságot. A fényszórók szintén magántulajdon ukb a vették a kincstár i tárgyakat és na pp alkézigránátaikkal, éj idején pedig világító rakétáikkal rémítgették a békés polgárokat. A felszabadult szenvedélyek nyo m án a du rv asá g és féktelenség lett úrrá. V esz é

lyessé vált az u ta zá s is, m ert a zsúfolt va súti k oc sik ba ,— hogy ha első- vagy m ásod-osztályúak voltak, — az úrgyű-lölő rak on cátlan katon ák egysze rűen belőttek, vag y öklükkel verték b e az ab laktá blák at, m elyekn ek csörö m pölve lehulló üvegszilánkjai megsebesítették az utasokarcát . A vagyon- és közbiztonság napró l-napra rossza bbo dott és a cseh m egsz állás rém e is kísértett . Gy akorta hal

latszottak ágyúzások az Ipoly felől.Ezért az tán a jobb jövő rem ényé ben sza ba do n lélek-

zett fel Vác népe is, mikor megalakult a Nemzeti Tanács.Sietett is mindenki a városházára, hogy letegye az eskütelnöké nek, Dr. Preszly Elemér országgy űlési kép viselő neka kezébe. Dr. Preszly, mint a pénzügyi bizottság elnöke,már a hábo rú alatt bokros érdem eket szerzett a vá ro s

ügyeinek vezetésében. Egyéniségének lebil incselő varázs áv al sok áig sikerült neki a nyers töm ege k fékevesztettszenvedélyét csillapítgatni, de a pártokra szakadt polgárságot nem tudta még a veszély pillanatában sem egyesíteni, hiáb a f igyelmeztetett az áthida lhatatlan sz ak ad ék ra,mely a polgárság és a proletárság közt tátong, hiá ba szó-




lította föl a K áp tal an -sö rh áz zsúfolásig megtelt term ébe naz összegyűlteket az év utolsó napján az összetar tásra,a polgári párt megalakítására, — szava a pusztában kiáltó szavaként hangzott el, az öt nap múlva tartott beszámo lóján már kev és érdeklődő jelent meg. Ezzel szem

ben a szervezett m un ká ssá g m indin káb b előtérbe nyomult : folyton na gy ob b é s nag yo bb befolyást gyakorolt kétkiküldötte által a városi ügyek irányítására a pénzügyibizottságban és mindig több és több részt követelt folyton fokozódó számmal benyomuló megbízottjai személyében minden m ás közügy vezetésére a Nemzeti T an ács ba n.

M ajd ism ét fordult a történe lem ke rek e. A tav asz

közeledtekor a természet ébredésével a szívekben is feléledt a remény biztató sugara, de amint a dermesztő fagycs ak ha m ar elhervasztotta a növény zet rügyező bimbóit,úgy kábította el, mint hirtelen tag ló csa pá s a jóérzé sű em bereket az Oroszországgal szövetkezett Tanácsköztársaságkikiáltásának híre. Március 21-én, egy szeles hideg napdélutánján, nagy tömeg nép lepte el a városháza előtt itérsége t. A pén züg yi biz otts ág na k gyű lésre hívott tagjaialig bírtak átha toln i a zajongó söp red éke n. Mielőtt belekezdett volna a bizottság a tárgyalásba, Kovacsik Mihály,a bizo ttság egyik szocialis ta tagja kijelentette, hogy m egalakult a T an ács kö ztá rsas ág és a központ őt nevezte kiVácra népbiz tosnak.1)

Kint a téren a tömeg mindjobban ordítozott ésnégy városi taná cstag azon nali e lb ocsátás át követelte .M ajd betó dult a közgy űlési tere m be s ott zúgott, fenye-getődzött, követelődzött és rombolni kezdett. Épp a népjóléti intézmén yeket — szeg ény ház , közkó rház — fejedelmi bőkezűséggel tám ogató Schuster püspök szemétszúrták ki életnagyságú képén és az ő szobrát döntöttékle. De m egcso nkíto tták Ju stitia szob rát is, melyet m égM igazzi püsp ök állíttatott a barok -mű vű épület hom lok-

) Később politikai fömegbizott lelt a címe.



XI. A köze im ül' m egpró báltatása i között 169

zatára. Ez a rombolás valóban találó jelképe volt az akkori s a bekö vetk ezen dő állapotokn ak. Az Igazság istenasz-szonya bekötött szemmel ál l ta másfél évszázad dúló viharait, most azonban félő volt, hogy leoldja kendőjét ésmeglátja a sok gaztettet, — de neho gy ez bek öv etkez zék ,pusztulnia kellett . Az öntudatát vesztett polgárság riadtanszem lélte a bom lásból és rom bolásb ól felszökő pusztítóerőket, mert szervez etlen és tájékoz atlan volt. M egalkuv ás nélkül ad ta ki kezébő l a hata lm at, melyet a szo cia

l is tákból kom m unistákká vedlett e lvtársak azo nn al kezükbe ragadtak . Legelőször is megalakították a váci m un ká stanács direktóriumát és elfoglalták az összes hivatalokat.A hatalom ereje é s nag yrav ágy ás m ám ora elszédítet teőket. A főhatalom ugy an Ko vacsik ke zéb en volt, de nemő gyako rolta, ha ne m Klein, a kerületi m unk ásbizto sítótisztviselője, akkor pénzügyi népbiztos.2) Ez a sima modorú

ember, aki előzékeny volt az érintkezésben, valóban hivatottnak látszott a rend és nyugalom fenntartására, denem volt ősz inte és h am ar m egijedt, m ihelyt 3-4 elv társkörülvette, azonnal kijelentette, hogy ki kell irtani a polgárságot. A hivatalokba ültetett proletárok kellő szakértelem híján term észetese n nem tudták teend őike t ellátni. Avincellérből főszolgabíróvá előlépett K oz m a elvtárs , mikor

egy délelőtt nyolc-tíz okiraton na gy ne he ze n aláírta a nevét, büszke önelégültséggel jelentette ki: Nem is gondoltam, hogy ilyen könnyű főszolgabírónak lenni! A takarékpénztár t e l lenőrző Huszka vasmunkás kizárólag csak azzal törődött, hogy volt mu nk aad ója , Hirm ann István szerszámg yáros ne kap has son ki pénzt folyószámlájáról.Egyébként mellüket verve valamennyien azt hangoztatták:

Mi haz átlan bitangok fogjuk m egm enten i az ors zág ot! D enem fegyverre l ám , hanem bék és esz kö zök kel! — mondogatták és nagy revolverek csövei meredtek ki zsebeikből. Bizakodó kedv ük indo ka csa kh am ar nyilvánvaló let t.Óriási falragaszok jelentek meg az utcasarkokon ezzel a

s) Kés őbb po l i t ikai me gbízói t .




szöveggel: Éljen az Oroszországgal egyesült Tanácsköztársaság! És voltak ér telmes polgáremberek is , akik azország megmentésének egyedüli lehetőségét az orosz segítségtől várták . A nn ál fájdalm asabb meg lepetést keltettnéh án y na p m úlva a korm ány am a kijelentése, hogy nemáll az integritás alapján . A kiábrán duláso k és csalódásokegész sor a köv ette egy m ást. Egy reggel m eglepetéssz erűen

erőse n fölfegyverzett m arco na alak ok jelentek m eg az utcáko n hat-nyolcas csopo rtokban és házról-házra járvahalálbüntetés terhe alatt követelték a fegyverek átadását.A lefegyverzést keltő aggodalom nyomán újabb izgalomtám adt, am ikor elk obo zták a nem zeti zászlók at, eltiltottáka nemzeti himnuszt és megparancsolták, hogy mindenkitűzzön vörös szalagot a kabátja gomblyukába. Vörös

zász lók lengtek a ház ak on és a M arseillaise meg azInternationale gyűlöletes, de fülbemászó dallamai hangzo ttak fel úton-útfélen. A ren dő rök et széln ek b ocsá tottákés kipróbált vörösőröket alkalmaztak. Hatalmukba vettéka sajtót és írásban irányították a közvéleményt. Az iskolákból eltávolították a kereszteket, a tanárokat, tanítókatreggelen ként a K arolina-isko lába rendelték tanfolyam-hallgatásra. A hit tantanítást csak a temp lomo kban enge délyez ték. D om icia nu sz cs ás zá r ko rát így festi az ifjabb Pli-niu sz Ariszton filozófushoz írt lev elé be n : Az erény akkorgy an ús volt, a bűn be csb en állott. V eszed elem nélkülnem lehetett kimondani, amit gondolt az ember és aljasság nélkül, amit nem gondolt.

A lelkek forradalm osítása után a közintézm ények ,

pénzintézetek és ipari vállalatok kommunizálása, majd amagántulajdon megszüntetése következett . Köztulajdonbavették a földbirtokokat és házakat, erőszakkal lefoglaltáka lak áso ka t is és proletáro kna k osztották szét. Elrendelték az éks zerek és aran y ak besz olgá ltatását. M ikor pediga jólét ál d ás a m ár ke vé ssé fak ad t: ru hát, fehérneműt,tüzelőfát, élelmiszereket követeltek és zaklató módon kutat tak utánuk a tehetősebb polgároknál.



XI. A közelmúlt megprób áltatásai között 171

Legfőbb táplálék a tök és gerstli volt. A búza- ésrozskenyeret még a háború folyamán a kuk oricakeny érváltotta fel, a cukrot a zacharin pótolta, a teát a szeder-inda levele, a dohányt bablevél. De ezeket is mint minden élelmiszert, csak utalványra lehetett kapni és csak aszakszervezeti tagoknak, hogy ezzel mindenkit belekény-szerítsenek az elv társak közé , mint ké ső bb a vö rösb e.A nélkülözésekre kárhoztatott polgárság egy m ás utánás ta ki a cse he k jöv etelé nek hírére elásott értéktárgyait,

hogy élelmiszerekért cserélje fel. Fá ras ztó m un ka volt ez,mert ki kellett m enni a falvak ba, K os dra , Sz őd re s m áskörnyékbeli helyre és batyut akasztani a hátakra. A parasztok nem fogadták el a papírpén zt, ha ne m aran ya t,ezüstöt, ékszert (billancsot, brillianst), bútort, ruhát, fehérnem űt, sz őnyeg et, szőrm ét, zo ng orá t (!) é s effélét k íván tak .És amíg nyers hatalom m al és brutális eszközökk el szem é

lyes szabadságában korlátozták, javaitól megfosztották,leigázták és örökös rettegésbe n tartották a polgárságot,ők maguk vígan élték világukat, tobzódtak a hatalo m ban ,kéjelegtek az erőszak alkalmazásában és magukra nézvenem tartották kötelezőnek az általuk felállított rendelkezéseket, a szesztilalmat, fegyvertartást és eg yé b m egszorítóintézk edés eke t. E lrende lték, hogy a kék pén zt be kell szol

gáltatni, d e a m ag uk gyártotta fehérpén zt ne m fogadtákel fizetési esz kö z gy an án t. K íméletlenül kivágták a Hétkápolna, a Lőház és több köztér lombos fáit, de kegyetlen bosszút álltak azon, aki letépte a falragaszukat vagytiszteletlenül nyilatkozott róluk. A vá ro sh áz án m űkö dötta rettegett forradalmi törvényszék vádbiztosával és munkáso kbó l kirendelt bíráival, akik a polgárvért szo m júh ozó

Maróti elvtárs utasítása szerint ítélkeztek.Időszakonkint száguldó teherautókon kézigránátokkal

körülaggatott és revolverekkel fölfegyverzett bőrkabátosproletárok jöttek ki Vácra. Néha ágyúkat is hoztak magukk al, hogy fitogtassák ha ta lm u ka t és félelmet gerjesz-szenek a burzsujok szívéb en, m ásrészt pedig, hogy új



172 Az ember i é le t Vácon és v i 'ékén

életet és harci ked vet éb ress zen ek csügg edő elvtársaikba n. Szük ség is volt erre, mert a hatalo m tól és a püspökipince borától mámoros direktóriumi tagok nem tudtákm ár kielégíteni a z elv társak igényeit A szociális mu nk ából fakadó jólét csak jelszó és vágyakozás maradt, mertdolgozni senk i sem akart, még ke vé sb bé volt hajlandó a

Vörösbe belépni. Két vöröskatonát a vésztörvényszék akülső ka sz árn yá ba n kivégeztetett a m a kijelentéséért, hogynem akarja a proletár-diktatúráért vérét ontani. Egyarántkellett buzdító és elrettentő példa! Mert rettegtek a vörösök is: minden polgárban ellenforradalmárt láttak és ezértrém uralom ra rend ezke dtek be. Klein elvtárs a püspökipalota erkélyéről hirdette és m ag ya ráz ta m inden hétenkétszer a balul értelm ezett sz ab ad ság ot. O nn an fenyegetteszörnyű szitkolózás közben, onnan harsogta minden szóno kla ta refrénjeként, h o g y : burzsuj vérb en fogunk fürdeni,m ert m a (mindig m ás utc ák at m ondo tt) itt meg itt ellenforradalmi m egm ozdu lás ny om ára jöttünk. H olnap — hívásunkra — kijönnek Vácra a Lenin-f iúk!

Zádor polgármestert és a város több előkelő polgá

rát össze is fogdosták és a fegyházba zárták. Viszont afegyházból 238 fegyencet szabadon bocsátottak, mert lopásmiatt — tehát szerintük ár tat lanul — szenvedték szabadság bü nteté sük et. M inthogy legtöbbjük a z akk or már megszállott déli megyékbe való volt és nem mehetett haza,m ag án há za kb a szá lásol ták e l őket. Bucsek Is tván kano no k nagy préposti h áz áb a 15—20-at helyeztek el. Szegényne k a z e m iatt kiállott izgalom halá lát ok oz ta. A harc*térről gyáván megszökött vöröskokárdás katonák bátorságamegint megjött itthon: pisztolyaikkal hadonáztak és fegyvereiket durrogtatták. Az éj sötétjébe a fényszórókatonákm ag as ba sz ök ke nő fénycsóvái gyújtottak röpk e pillanatokigtartó, d e sűrűn ismétlődő világosságot. A z éjszaka síricsendjét gyakori p us ka rop og ás törte meg. Egy polgáricsalád nyugalma sem volt zavartalan. Éjszakákon át na

gyon kevesen tudták álomra hajtani a fejüket, mert nem



XI. A közelmúlt m egp róbá ltatása i kő ött 173'

tudták, hogy mikor kerül rájuk a sor. Ruhástól dűltek azágy ba s h a zörrent a kap u vagy meg szólalt a csen gő ,idegesen rezzentek össze. A gonosz szán dék kal folytonosnyom ás alat t tartott polgárságot a derm edé s ál lan dó an bé-kóba verte . Az örökös aggodalom és üldöztetés em erémü letes idején, — am időn az em ber egyik napról amásikra élt , — csak az a biztató reménység táplálta amár-már csügg edő lelkeket, hogy a Proletár-diktatúra na pja i megvannak számlálva .

Mind halkabban hangzot t az utcák éneke:Fel, fel, ti rabjai a földnek.Fel, fel, te éhes proletár!

A világ proletárjai nem eg yesü ltek. 133 n a p utá n vég relecse nd esed tek a rém uralom viha rai. A ug usz tus 1-én m egszűnt a Proletárdiktatúra, bevonultak az oláhok. A felforgatók és garázdálkodók meglapultak. Noha sok törvény

telenséget és jogtalanságot követtek el, a legtöbbje nemérezte magát bűnösnek és nagyon elcsodálkozott annaka lehetős égétől, hogy felelősségre fogják vo nn i, (így Di-vényi Gyula, Matejka János.)

A 4-es Rosiori huszárezred mintegy négyszáz embereszáll ta meg Vácot. Parancsnokságuk a Karolina-iskolábanütött tany át, a tiszti étkez ő a pü spö ki pa lo táb an volt, m e

lyet a h ódító ró m aia k kifestett arcú állítólago s utó da i féktelen dorbézolás színhelyévé tettek.A közigazgatás dolgába nem avatkoztak, csak ren

delkeztek és parancsoltak. Főként az ellenük harcolt vöröskaton ák és a kom mu nisták érdek elték. Mikor a veszedelmes kommunisták névjegyzékét megkapták, t izenegyetkiválasztottak közülük és az A kasztó fadom bon kivégezték.

Halálbüntetés terhe mellett követelték a fegyverek beszolgáltatását. E végből zaklató házkutatásokat tartottak. Kocsis zám ra ho rdták a z összegyűjtött fegyvereket é s a gyáribe rend ezés ek g épalkatrészeit. Este 11 óra után nem voltszabad az utcára kimenni. A vendéglőkre és kocsmákraelrendelték a szesztilalma t. Elvileg a m agán tulajdon a l a p -




ján állottak. Harácsolni, lopni, jogtalanul elsajátítani sajátkato náik nak sem volt m egeng edve. M indent pénzért vásároltak. A „hős" rumuny katona bement az üzletbe, kiválasz totta az árú cikke t, letett tíz fillért va gy egy leüt ésnyugodt lelkiismerettel odébbállt. Hiszen fizetett, csakhogya z ára t ő sza bt a meg. A látszat ilyetén m egó vás a mellett

gyakori garázdálkodások is fordultak elő. A parancsnokság a panaszokra kételkedését fejezte ki és szigorú büntetést ígért tetten érés ese tére . A ka dt ak naiv lelkek, akikkom olyan vették Co rnea térparancsn ok szavá t és két betörés es lop áso n ért oláh kato nát bekísértek . Nagy sérelemesett ezzel a „hódító" román katonai tekintélyen és ez apelleng érre való állítás súlyo s me gtorlást kívánt. Ö ssz e is

verték az őrszobában a bekísérőket, hogy arról koldultak!Az oláh katonasággal párhuzamosan működött a rend

fenn tartása érd ek éb en a karh atalom , melyet Baintner Ernőhuszárezredes a polgárság kérelmére szervezett. Első dolgavolt a m egb ízhatatlan vörösőröket felváltani, de kü lönösenabban szerzett érdemeket, hogy a hatalmaskodó megszállók és a polgári hatóság közt tapintatosan közvetített.

Az oláhok súlyos és megalázó megszállása után mégmindig nem telt meg a szenvedések keserű pohara. Újabbm egp rób áltatáso k és gyötrelmek vártak még az országraés a megmaradt magyarságra, hogy nehéz próbára tegyékerőfeszítéseit és élniakarását.



TIZENKETTEDIK FEJEZET

A VÁLSÁGOK UTÁN

S virulni fog a második ezerben.M eg lo mb o s o d v a g azd ag ab b an , s zeb b en . . .Hazám I bar eged egyre elsötétül,Én nem tudok meghalni e hit nélkül.

Vajda János .

Városunk ezeréves történetének hosszú folyama alattsokszor jutott veszedelmes helyzetbe, de lakossága sohasem rettent vissza a szenvedésektől és küzdelmektől , fájdalmas megrázkódtatásai és gyötrelmei közepett is bízvabízott sorsa jórafordulásában és a válságok után mindenkor megifjult erővel kelt új életre. Most is mint vízáradat

következett be a szörnyű pusztulás után a veszteségekpótlása és a haladásban való előretörés; most is támadtak gon dviseléss zerű fiai, akik m eglátták és m egértettéka nagy célokat, merész kezdeményezéssel megalapoztákés bölcs előrelátással kijelölték a fejlődés útját.

H azán k borzalm as feldarabolásával új helyzetbe jutott és más feladatok megoldása elé került az ország és

ebben a mi kis váro sun k, mely edd ig az ország kö zéppontja volt, m ost megint vé gv ár lett, am in ő a török u ralom alatt volt. A pénz elvesztette vásárló erejét, értékeerősen lefokozódott. A pap írpénz t lebély egez ték 12,500koronáról 1 pen gőre. A nem zeti vagy ont is m érhetetlenkárosodás érte a hadikölcsönök és kincstárjegyek óriásértékveszteségében. Kis és nagy embereket egyaránt sújtott a veszteség, mert a maga anyagi viszonyaihoz mérten jegyzett, vagyis adósságra vásárolt hadikölcsönt. I jesztőm értékben értéktelenedtek el egy éb értékpapírok is. Akülföldi és külföldivé vált értékpapírokat az államkincstárellenszolgáltatás nélkül foglalta le. Sokféle adó súlya nehezedett a polgárság vállára és általános elszegényedést




okozott. A talpraállítást a többtermelés jelszavával indították m eg, de a m ező ga zd asá gi term ény ekn ek a hirtelenbeköv etkezett é s világszerte tom boló gazd asági válságbanijesztően lecsúszott az ára.1) Az állam B-listára helyeztetisztviselőinek egy részét, a magánvállalatok leszállítottákalkalmazottaik fizetését vagy elbocsátották őket. Mindezolyan nagy munk anélküliséget vont m ag a után, amit in-

ségmunkákkal nem lehetett e l lensúlyozni. A drágaságnőttön-nőtt. A meg élhetés gondja, a nyom or és sze nv ed ésréme gyötört mindenkit, de mindenki tűrt és szenvedett.Nekünk váciaknak nagyobb rész jutott az áldozatból,mert pótolnunk kellett a multak mulasztását, hogy a város veze tői a fejlődés útjára vih ess ék a váro st. A nagylendülettel megindult építkezések, a csatornázó és kövezőm unk álatok, a hiánypó tló és évs záza do kra szóló közművek létesítése újabb terhek et rótt a lak oss ág ra. A vízdíjés csatornajárulék behozatala , a vil lanyáram árának és avárosi pó tadó nak e m elése mind meg annyi ok volt a zú-go lód ásra, mert a n ép nem látta szükség ét a ha la dá s érdekében hozott á ldozatnak, csak azt lá t ta ami gáncsolniva ló volt. Mert tag ad ha tat lan , h ogy az t a z óriási erőfeszítést, melyet a város az építés és szépítés terén az utolsó

másfél évtized alatt tett, a sietés láza jellemzi. A tervszerűépítkezések és utcarendezés ötletszerűsége erősebb bírálatokra ad jogot, de ne feledjük, hogy Hadriánusz császárés X. Leó pápa építkezéseit is ócsárolták a kortársai, desaját vá ros un k történetéből is tudhatjuk, hogy a jó váciakpa na ss za l fordultak az uralk od óh oz, hogy gátat vessenMigazzi püspök építkezéseinek, mert azok terhet róttak

rájuk.A Reitter-kocsigyár, a gőzmalom és több ipari vál

lalat egymásután megszüntette működését , a megmarad-tak pedig korlátozták termelésüket és elbocsátották mun-

*) A búza világára egyharmadára, 30 pengőről 10 alá esett, ezzel szembe n azo nb an az ipari árak nem száll tak alá (Az agrár- termények ára 1933 év végén 100-ról 46"6°|o-ra, az ipariaké csak 79'2°|o-raesett, a két inde x-szám közti külön bség adja az úgynevezett agrárollót.)



XII. A válságok után 177

kásáik legnagy obb részét. A z alkalmi föllendülés (konjunk túra) idején keletkezett G lobe és D akota szöv őg yára k,

a Gyíkos és K obra cipőgyárak , valam int az eredetileg avá ros fejlesztésére alapított Városfejlesztő r. t. vá llalata imind megszün tették m űk ödé sük et. A bu dap esti és újpestigyárak közül is igen sok szélnek bocsátotta a munkásaits a Vácról odajárók i t thonrekedtek. A munkaalkalomhiánya, az if júság elhelyezkedésének megoldandó feladatas a többi súlyosan nehezedett a kenyérkeresőkre. Min

denki leszállította igényeit, gazdag és szegény egyaránt.A mostoha gazdasági viszonyok között — a vagyonvált-ság és adó k fizetése miatt — a p üsp ök ség is nagy kölcsönökkel terhelte meg urada lm át és om ladozni hag ytaévtizedeken át a Székesegyházat. Eladósodott a káptalanis. A váci em be r életszintje leszá llott. Nő és férfi eg yaránt kiveszi részét a munkából. Egyenrangúak lettek. Az

iparosleányok gyárim unk ásokká szegő dne k. Úri leány okkénytelenek szerény díjnoki és írnoki állásokat elvállalnihivatalokban, sőt gyárakban is .

A m inden nap i kenyérért folyó verejtékes kü zdelemgyötrő gondját növelik a folyton-folyvást fokozó dó a d ó terhek : a forgalmi a dó és m ás új ad ók kivetése, em eléseés kérlelhetetlen beh ajtása . M indezek et b etetőzte az 1931.

évi bankzárlat és az ezt követő kormányrendeletek (devizakorlátozások, hitelmegvonások, gazdavédelmi intézkedések ) mellyekkel gúz sbakö tötték a ga zd asá gi élet sz abadságá t .

De a vá ros meggyötört értelmes polg árság a a jelenáldatlan állapotát feledni látszik, m eg ad áss al viseli sorsát,küzködik és küzd a legnagyobb elszántsággal és páratlanáldozatkészséggel, hogy a város ne csússzon le a haladásútjáról és virágozzék. A haladás szelleme hatja át a város vezetőségét és lakosságot. Ezt többé ölbefont karokkal feltartóztatni, ro ssza kara tú m arad iságg al elgáncsolninem lehet. Fellendülés és fejlődés látszik az egész vonalon.

12




A nagyterjedelmű Vörösház-téren új házak és paloták emelkednek. Deákvár és az anyaváros lassan össze

épül, néhány főbb utcán megjelenik az aszfalt, az útszegély, a fasor, a gyepágy, majd kicsi virágoskert a házakelőtt és virágcs erép az ab lak ok ba n. A Buki-szigeten hatalmas szivattyú-telep, Deákváron pedig átemelő-telep épüla városi vízmű nagykiter jedésű csatornahálózata részére,míg az újonn an létesített szeny víz-csatorn a termékeinekfeldolgozására a derítőtelep szolgál. Az utcák at csatorn áz

zák, kezdik kövezni a mellék utcákat is. Tervszerű öntözésüket a hatalmas Niagara-kocsi végzi. A főtéren felállítják a na gy sza bá sú H ősök -emlék m űvét. Szóv al épül ésszépül s ha ebben nem is érvényesül mindig a művészikövetelmén y, taga dh atatlan , hogy kezd váro sias jel legetölteni .

Az erősen megcsappant kereskedelem élniakarásának

b es zé d es bizon yítéka a sok dísze s boltkap uzat (portálé)és gyönyörű kirakat, mely izlés tekintetében a fővárosiüzletek kel is fölveszi a versenyt és nag yo bb vás árlók özönséget érdemel .

Az Egyházmegyei Takarékpénztár üz le t i a lapokrafekteti a kegyes alapítványok pénztárát. A püspök átalakíttatja a pap nev elő-intézet épületét. A rendőrséget államosítják és tetszetős barokk-stílű épületben helyezik el.A po sta- és távíró-hivatalnak is szép új há zat em elnek.A római katolikus polgári iskola épülete állami támogatással épült fel. Hasonlókép a katolikus legényegylet ésiparostanonc-otthon h atalm as há za, melyet buzgó életrekeltője a hangzatos Reménység-kultúrháznak nevezett e l .A más od virá gz ás korát élő Sport-egyesület dísze s épületén ek első e m eleté n a K aszinó -kör talál megfelelő otthont.A M úzeum -egyesület saját h áz áb an állítja ki gyűjteményeit, m elynek négy évtized en át összeho rdott, ízlésselrend ezett és sza ks zerű en kiállított tárgyai ékesen szólóem lékei a váro s változatos tör ténetének.

A technikai vívmányok diadalmas előretörése a vá-



XII. A válságok után 179

ciakat is gyorsan meghódította. A statisztika megbízhatóada tai szerint kezdetbe n Vácról volt a rád ióna k — lakosai számához arányítva — a legtöbb előfizetője az egészországban. A gazdasági és fizikai erőkbe vetett hit azonban nem ingatta m eg a nép vallásos meggy őződését s haszórványosan akadunk is erkölcsi e ldurvulásra, valamennyifelekezetnél a vallá sos élet örve nd ete s föllendülését tapasztaljuk.

Az ifjúság valláserkölcsi, hazafias és testedző neve

lését segíti elő a cserk észet és leve nteo ktatá s. A H ad iárvák bőripari és k ertészeti szak isko lájána k nö ve nd ék eiszinte katonai kiképzésben részesülnek és ünn epi alkalomkor saját zenekaruk harsogó zenéje mellett vonulnakki. A né pn ev elés ügyét az Iskolánkívüli nép m űvelő-bizottság heti e lőadásai a Városi-mozgószínházban és a deákvári Urániában, valamint ter jedelmes népkönyvtára szol

gálják.Amikor a többtermelés tetszetős jelszava hazugnak

bizonyult , gazdáink a szemestermelés és szőlőművelésmellett rátértek a fővárosban könnyen értékesíthető kertivetemények termesztésére és a baromfitenyésztésre. ABelga-magyar kertgazdaság és Szurmay Dezső korai gyümö lcsöket és virágokat termel, kö rnyék ünk ön pedig az

amerikai mogyorót honosították meg és termesztik nagyobbarányokban.

Az 1930. évi nép sz ám lálá s ad ata i szerint V ác lakos sá g án ak s zá m a kerek 21,000, (20,960). Ebből 20,539 m agyar, 242 német, 97 tót. Vallás szerint 16,192 római katolikus, 115 görög kato likus, 2,002 reform átus, 652 ev an gélikus, 36 görög keleti, 1.934 izraelita.

A város társas életéről a Vac múltja és jelene címűmonográfiánkban részletesen foglalkoztunk. Minthogy ez akiadványunk néhány év előtt jelent meg,2) ismétlésbe nembocsátkozunk , csupán ad atai ra hivatkozunk.8) És ezzel

2) 1928, Dercsényi Dezső vállalata.*) 145. és következő la p o k : XIV. fejezet A váro s m ai társa

da lma.




b e is fejezzük szülőföldünk né pé ne k élettörténetét és mo stani küzködését .

*Olyan ez a mi vá rosu nk , mint a tenger közep én álló

kőszikla, m elybe m inden hullám beleütődik és visszaverődik, vagy keresztül csap rajta. Büszkén áll öreg városun k viha rvert kősziklája a történelmi gén iusz által kijelölt és földrajzi adottságának megfelelő helyén: állunk ésélünk mi is a m egprób áltatások sűrű záp orá ba n, mert

multunk erre kötelez. V an életakarásu nk és önbizalmun k.Élni akarunk és nem esünk kétségbe, mert erős a hitünkés m egdö nthetetlen a m eggy őződésü nk, hogy lesz mégegyszer ünnep a világon, lesz megint feltámadás és szeretett városunk újból virágzó, boldog és dicsőséges lesz,mint volt nem egyszer a múltban!



FÜGGELÉK

NÉPSZOKÁSOK ÉS HAGYOMÁNYOK

S szel lemének országábanHány rejtett gyöngy és gyémánt van IS m indezek m arad nak ott lenn ;Vagy ha éppen a véletlenFöl találja hozni őketPorban, sárban érnek véget.

Petőfi.

Annak vizsgálása során, hogy miként élt i t t az ember, meg kell emlékeznünk azokról a szokásokról, melyekaz életmódját befolyásolták és meghatározták. Népszokásaink és hagy om ánya ink alig nyúlnak vissza 250 év távolára és külö nös sajátossággal, eredetiséggel nem dicsek ed

hetnek. A török-felszabadulás után idegenből ide szak adtné p lepte el a váro st és vidéké t. Ezek m agu kka l hoztákrégi hazájuk szokásait, ragaszkodtak is hozzájuk eleinte,de idők folyamán m ás erkölcsöket és szo kás ok at is elsajátítottak és kivetkeztek erede tiségü kbő l. Eg ysége s helyihagyományaink nincsenek, mert eredeti népszokások i lymódon nem fejlődhettek. A környék falvainak lakossága

többé-kevésbbé megőrizte hagyományait , de Vácon, afőváros szomszédságában, gyorsabban mentek feledésbe.S míg a szom széd os községek ném elyikében még ma ispompázó ékességükben vir í tanak, nálunk megfakult aszínük . így a kisváci öröm k a lá c s : egysz erű c ipó, a falus iaké : hagyományos cifra kalács. A mi paraszt lakodalmaink ünnepiesek ugyan, de hiányzanak már jel lemző rész

leteik, sokat veszítettek változa tosság ukb ól és érde ke ssé gükb ől, megk optak, mint a régi m agyar ruh a szép sujtása.Az idő és a szegénység a falvak lakosságának szokásaitis megváltoztatta . Néhány környékbeli község népszokásaegykori leírások ban fennm aradt. Ezek et közlöm , — hisze nvácvidékiek, — és ha például a lakodalom Kisvácon



182 Függelék

(mert csa k erről leh et szőj nem volt eg ész en olyan, va ló színűleg ha so nló ké pp folyt le, d e m ind ene setre hatá ssa lvolt rá.1)

Kisvácon katolikusoknál, reformátusoknál egyarántezek a lakodalmi szokások dívtak még a múlt századd e r e k á n :

A há zas ula nd ó f iatalokat többnyire egym ásnak ajánlásával hozták össze. Leginkább azonban a leányt szokták a férfinek komendálni (ajánlani). A komendáló rendszerint egy ismerős vagy rokon öregasszony, aki önként,— jóindu latból vagy ked vtelés bő l, — igyekezett a fiatalokatösszeboronálni . Hivatásos házasság-összehozó, aki pénzért ,vagy ajándékért foglalkozott a házasságközvetítéssel, Vá

con nem volt. (A környékbeli falvakban akadtak ilyenek.A nép gügyű-nek, gya/ogsdfdn-nak hívta őket.)

Mikor a szülők beleegy eztek ab b a, hogy gyermekeikházasságra lépjenek egymással, megtartották az eljegyzést.Ez természetesen nagy lakmározás közben történt . A vőlegény a menyasszonynak jegypénzt vagy jegyajándékotszokott adni, viszont a mátka jegykendőt adott vőlegé

nyének. (A vőlegény ezt a kendőt őrizte és használta, decsak a m enyegző napjáig, azu tán vissz aad ta neki.) Atemp lom i hird etése k után a lelké sszel egyetértően kitűztékaz esküvő napját. Az ünneplő ruhájukba öltözött vőfélyeka lakodalom na pjá na k reggelén virágbokrétás k alappalfejükön, ho sszú szín es pán tlikákk al a balvállukon , citrombatűzött rozmaringszállal a balkezükben, jobbjukban

a szalagokkal díszített vőfély-botot tartva, hetyke léptekkel járták be a maguk utcáit és hívogatták össze rigmu-sokba faragott ékes beszéddel a vendégeket. Ezeknek a„hívo gató vőfélyek "-nek lajbijáról ho sszú , dú s, sza lag os

' ) Ezeket a hat áso ka t vizsgálat tárgyává tenni, eredetüket kikutatni és m egállap ítani elsőrendű feladat. Előbb azo nb an a gyűjtés fárasztó munkáját kell elvégeznünk. Ezt végzi hét év óta múzeumunkőre, La tabá r Károly iparm űvé sz. Az ő buzgói ko dá sán ak és szakértel

mének köszönhetjük, hogy a város és vidéke népéletének szellemi éstárgyi em léke i a teljes feledéstől és végleges pusztu lástól m ente sekmarad tak .



Népszokások és hagyom ányok 183

virágfűzér lógott le. M ielőtt a ná sz m en et m egindu lt atemplomba, az örömanya leányának cipőjébe dugott egyezüst forintost (régebben egy ezüst húszast) , gazdagoknálegy körm öci ara ny at, hogy „p én zen járjon !" (vagyis, hog ymindig legyen pén ze). A me ne t élén a két vőfély ha lad t.Az öreg, vagy első vőfély a tizennégy itce lisztből készültm ag as ra sült cifra ka lác sot , az úgy nev ezett örömfea/dcs-ot.a m ásik egy pa lack jó bort tartott a ke zé b en . (Ezeketaz ajánd éktárgy akat a pa pn ak vit ték.) Utánuk a men y

asszo nyi fátyollal borított m eny assz on y men t a n ás zn agyá val, majd a ny osz olyó assz on y vőfély é s nyosz olyó-leány közt, azután a vőlegény következett a násznagyával és így tovább párosával a többiek. A cigánybanda aRákóczi-indulót húzta . A legények öss zek apa szk od vagyors ütemben verték csizmájuk talpát a földhöz és nagyokat kurjantgatva kísérték a méltóságos léptekkel hala

dó nász nép et a temp lom ba, majd on na n vissza a leányo sházh oz. A leányok erősen kikeményített bok orugró sszínes szokn yái járás kö zbe n suho gtak s amikor letérdeltek (térbetyűtek), mint nagy széles harangok tei ültek széta templom köv ezetén. A m ód osak szép sallango s ko csikban vonu ltak a templom ba. A sorrend körülbelül olyanvolt, mint a gy alog járókn ál. Az első k oc siba n ült a m en y

asszony a nászn agyá val , a m ásodikban a nyoszolyóasz-szony két vőféllyel és egy nyoszolyóleánnyal, a harmadikban a vőlegény a nászn agy áv al s a többiek. Visszamen et a vőlegény, m ár mint férj, az újdonsült menyecskemellett ült. A lán yo s-h áz ná l n agy v ig as sá g folyt. A z as ztalok roska doz tak a rengeteg ételek súlya alatt. A m étere smagasságú égetett torta sohasem hiányzott. Bőviben volt

a bor is. Egyik fölköszöntő a m ás ikat követte.

2

) A cigány-2) Az egyes fogásokat felszolgáláskor az egyik vőfély rigmusok-kal ajánlotta be. Így am ikor sült ka ka st hoz tak, a vőfély ezt m ondotta: Ez a kak as kukorékolt hajna lba,

Azt h tte, hogy ő is eljön lagzi. a.De szakácsné asszonyunk eivégta a nyakát,Szószóló úr pedig esye meg a l«bát.

(A szószó ló, szónok az a nás zna gy, aki a szót szokta vin ni,vagyis a vőlegény nás zna gya , a k kérő nászn agy.)



184 Függelék

b an d a szak ad atlan ul húzta. A f iatalság fáradhatatlanultánco lt. Mikor éjfélre fordult a z id ő, a ná sz na gy elbúcs úztatta a menyasszonyt szüleitől, megköszönte nekik, hogyőt fölnevelték és kih áza sítottá k, az u tá n a vőfély kezé read ta . Ez megforgatta, m iköz ben körülfogták őket a legények, kiki a párjával és eljárták körülöttük a gyertyatáncot. A legények balkezük négy ujja között három-három

szál gyertyát tartottak, jobbjukkal a párjukat karolták át.Ez után következett a menyasszony-fektetés. Ez a tánc— két-két váltako zva jobbra-balra ha lad ó — csárdássz erűtán clép ésb ől állott, és másfél- két óra ho ssz at tartott.Kisvácon szokás volt a kásapénz is. A kása felszolgálásakor berontott a szakácsné egy nagy fakanállal és bekötött kezével hadonászva azt panaszolta , hogy meg

égette a kezét. Persze mindenki adott neki a kért orvosságra . S zok ásban van még m a is a másodlakodalom,a z a z a lagzi utá n pár na pp al a leán yo s há zn ál tartottlakoma, a hérész. Tyúfeuerő-nek is hívják, mert leütneknéhány tyúkot, hogy elkészítsék. Katolikusoknál, reformátusoknál egyaránt nagy gondot fordítottak a házasélettisz tas ág ára . E nn ek föltételét m ár az esk üv ő előtt igye

keztek biztosítani azzal, hogy szigorúan őrködtek a leányo k erkö lcse fölött. Am ely leán yt hírbe hoz tak az nemigen tudo tt V ác on férjhez m en ni , legfeljebb falura vitték.Csak a feddh etetlen erkölcsű leány tehette fel a menyasszonyi koszorút, különben anélkül kellet t esküdnie.

A környékbeli magyar falvakban a múlt század elsőfelében így folytak le az eljegyzési és lako dalm i ü nn ep

ségek: Mikor a legény a lányozás idejében kiszemeltleányt eléggé megism erte s e lhatáro zta m agá ban , hogyfejét a házasság szent jármába hajtja, közölte szüleivelkiválasztottja nevét. Ha a szülők jóváhagyták fiuk szándé kát, igyekeztek m egtudn i a leán y szüleinek hajlandóságát és násznagy után néztek. Hogyha aztán megegyeztek gyermekeik boldogításában, meghatározták a kézfogó

idejét és a lelkészhez mentek a háromszori hirdetés mi-



Népszo kások és hagyo má nyok 185

att. A kézfogó idején a legény a nás zn ag yá va l, szüleivelés néhány közeli rokonával megjelent a mátka szüleinekházánál, ahol a leány násznagya, szülei és rokonai márvárták. A szokásos üdvözlések végeztével a násznagyelmondta jövetelük célját és a betanult rigmust, mellyela leányt annak násznagyától megkérte . A leány násznagya erre szintén versben felelt. Kijelentette, hogy megtisztelve érzik magukat a becsületes család e tisztességesszándéka által és a leányt annak szülei nevében odaadja.

A kölcsönös üdvözlések után leültek a terített asztalhozés megkezdték a kézfogó ellakását. Az étkezés végévela leány cifra kend őke t ad ott a legénynek. Majd elh atároz ták a lakodalom idejét és eldöntötték, hogy ki legyen azöreg- és ki legyen a kis-vőfély, ki a nyoszolyóasszonyés kik a nyoszo lyóleányok ? A vőfélyek ün ne plő ruh átöltöttek, botjuk végére zsebkendőt vagy szalagot akasz

tottak és három n ap pal a lakodalo m előtt sorb a látogatták a kijelölt házakat. A násznap reggelén másodszorjárták be a meghivotlakat. Az esküvőre egész sereg kocsin jelentek meg az arra h iva talo sak . A kocsi és lovakfelcifrázva, felkendőzve és fellobogózva röpítették a násznépet. Az első kocsin a men yas szon y ült a n ászn agy ával , a n yoszolyóasszony egy nyo szolyóleánn yal és egy

vőféllyel, a m áso dik on a vőlegén y, a nász na gy , vőfélyekés egy nyoszolyóleány. A templomig egész úton szólt azene és hangzott a dal . Az esküvő után azonnal visszaindultak; akkor azonban a vőlegény kiszorította a menyasz-szony kocsijáról a vőfélyt és kocsit cserélt. A menyasz-szonyt hazavit ték a szülői házba násznagyával és vendégeivel együtt. A vőlegény övéivel tért ha za . E kö zben

mindkét házban folytak az előkészületek az estebédhez,melyre a vőfélyek harmadszor hívták a vendégeket. Avőlegény násznagya elküldte az öreg vőfélyt a menyasz-szonyos-házhoz, hogy engedelmet kérjen a menyasszonykikérésére. Mikor a vőfély az engedelmet meghozta, avőlegény násznagyával, a vőfélyekkel és nyoszlyóleányok-



186 Függelék

kai ze ne , tán c és ujjongás közt elment a men yasszonyért. Alányos-háznál a násznagy rigmusokban kérte ki a leánytannak násznagyától, mint szüleinek a helyettesétől. Akiadó-násznagy felelt a kikérő-násznagy beszédére, demielőtt kiad ó-ve rsét elm on do tta vo lna, rejtvényes feladatott állított a kikérő nászn agy elé. A találgatás, tűnő dés,gondolkodás a megfejtésig sok kacajt fakasztott az ajkakon.

Ezután az ass zo ny né p, kötőit tartva, a kérő nászn agyo tvette körül és ostromolta a vánkospénzért. Ezt azértkellett fizetni, hogy a vőlegény belefeküdhessék az idegen, az új ágyba. A násznagy egy öt forintossal elégítetteki őket, akik aztán ezt az összeget megosztották egymásközt. Majd a kiadó-násznagy mondta el a kiadórigmust,az öreg vőfély pedig bevezette a menyasszonyt és a vő

legény mellé állította. Erre ha rsá n y éljenzés tört ki. Anásznagyok elmondták fölöttük a szülői áldást és asztalhoz ül tek : ettek, ittak, beszélgettek, dan olga ttak. Mikormindezt megelégelték, előállt az öreg vőfély és betanultversek e lmondásával e lbúcsúzta t ta a menyasszonyt anásznagyától, szüleitől, testvéreitől, rokonaitól, jó barátaitólés muzsikaszó s dalolás közt visszaindultak a vőlegénylakására, ahol estebédhez ültek. Legfelül ült a násznagy.A vőfélyek m egk ezd ték a felszolgálást. A z öreg-vőfélyvett át minden tál ételt és mindenik fölött megfelelő verset m ondo tt s az tán áta dt a a nás zna gy mellett ülő nyo-szolyóasszonynak, aki a násznagyot kínálta meg. A tálatkézről-kézre adták egymásnak. A harmadik tál é tel kásaszokott lenni. Mikor ez került az asztalra, a szakácsnébekötött kézzel é s nagy fakaná llal jött be a szo bá ba .

Siránkozva panaszolta, hogy megégette a kezét és pénztkért az orvosságra. Ez volt a kásapénz. Mikor már mindnyájan jóllaktak, táncraperdültek. Az örömapa az örömanyáv al , a násznagy ok a m enyasszo nny al s a többiekmind szakadatlanul ropták a csárdást egész éjfélig. Ekkorkövetkezett a vánkostánc. Az egész vendégkoszorú körbeállott. Egyik egy kis párnát vett a kezébe s letette va-



Népszokások és hagyom ányok 187

lamelyik elé. Ez rátérdelt, ha ugyan hirtelen el nem kapta előle, Ak i üg yese n rátérdelt, a z a bennlev őtől csók otkapott és bent foglalt hely et. M ajd a z öreg-vőfély m on dott m ulattató verset a cigány okró l és pénzt s zed ett aszámukra. Ezután következett a menyasszonytánc. Ezt azöreg-vőfély kezdte a menyasszonnyal. Az asztalra egynagy tányért tettek. Erre vetették a pénzt azok, akik á menyasszon nyal táncoltak. Am int az első ércda rab pengenikezdett a tányéron, a cigány rákezdett a csárdásra. Ez

add ig tartott, míg a m en ya ssz on y győzte a lélekzettel,mert egyik táncos a másik kezéből kapta ki őt. A pénztbölcsőmadzagra adták. Végül levették a menyasszonyfejéről a koszorút, az öreg-vőfély rákötötte egy sarlóra,bevitte a n ép köz é és ve rsb en zen gte el fölötte, hogyvége a menyasszony leányságának, ezentúl már asszony.A nyo szolyó asszon y erre bekö tötte az új ass zo ny fejét

kendővel menyecskésen, a vőfély pedig bevezette a kezéné l fogva és versben m utatta be őt a ven dé ge kn ek ,mint m eny ecs két. A m ulatá st kivilágos-kivirradtig folytatták. Reggel pálinkát, meleg mézesbort ittak és mindenfélem óká val vidámították egym ást. így a férfiak a z as sz onyokat beretválták, bekenték korommal az arcukat, majdfaka nálla l letisztították. Ez így tartott délig va gy estig,

amig a fáradság nem vett rajtuk erőt. Akkor búcsút mondtak egymásnak és magukra hagyták az új párt .8)

A közeli paló clak ta falvak eljegyzési és lak od alm iszokásai részben eltértek a dunakeszi, fóti, rákospalotais a többi pestmegyei községek szokásaitól: A házasulandó sorba került fiú szülei, esetleg rokonai előbb szétnéztek a faluban vagy a szomsz éd helységek ben, azu tán

két-három férfi elment a legénnyel a kiszemelt leány ház á b a leánynéző-be. Ha a legény megtetszett a leánynakés szülei sem ellenezték, a leány anyja két assz on ny alelment háztűznézés-be a legény szüleinek há záb a. H a

3) Lak odalm i szok ások Rák ospalotán és Nógrádverőcén. (RésőEnsel Sándor: Magyarországi népszokások. Pest 1867. 324 és 223.



188 Függelék

az asszonyok elfogadták a megvendégelést, az eljegyzés,a kendőlakás következett. A h áza su lan dó elment a nász

nagy ával a leányos-házh oz é s versben vagy prózábanm egk érte a leán yt. A z kezet fogott a fiúval é s kicseréltékken dőik et. A fiú pénzt is ad ott, a leány pedig né há nyszál rozmaringot. Az esk üv ő napján a vőlegény a násznép pel a templom előtt várta m eny assz on yát. Ott állt m ára c igá ny ba nd a is. hogy eskü vő után elkísérje a nás zn épet a leányo s-házho z. A vőlegény az udvaron várakozott

a m en ya ssz on yra , akit a vőfély vezetett ho zzá és háromszor megkerülte vele a vőlegényt. Valahányszor szemköztment vele, mindannyiszor meglegyintette a kalapjával.Ez volt az úgynevezett meny asszony-búcsúztatás. A vőlegény házában a napa mézet nyújtott a menyasszonyn ak . M ire ez be lem ártotta az ujját és leszop ta, hogy:„édes legyen az élete!" A szobában a vőfély köszöntöttea menyasszonyt, aki sorba csókolta a háziakat, majd akonyhába lépett és gazdasszonykodása jeléül megkeverteaz ételeket. A meny asszony-fektetés így történt: A vőfélyhárom égő gyertyát vett az ujjai közé és a m enyassz ony telvezette az ágyhoz, ah ol a vőlegény már várta . Lehú ztaa vőlegény csizmáit és a fejéhez vágta, de megfogadta,hogy tö bb é m eg n em sérti. Lefekvéskor megjelent egyass zon y, néh ány szo r megforgatta a du ny hát és azt kívá nta, hogy anny i évig legyenek mag talanok. A menyassz on yn ak az ág yá ba hordták az ennivalót : herőkét,mákos-mézes ferentőt, sült tyúkot és bort. Reggel öt órafelé az as szo ny ok én ek szó va l keltették fel a fiatalokat,felkötötték a m en ye cs ke ko ntyá t, felillesztették a fejkötőjét és a vőlegényre is ráadták a jegyinget. Az egész éjétm úlatás ban átvirasztott ná szn ép aztán a templomba kí

sérte az új há za so ka t, akik lelkészük nek az avatásértkalácsot és marhanyelvet vittek. A templomból visszatérve már látogatókat fogadtak. Ezeket a látogatókat héré-szefe-nek hívták. A hérészbe menők enni-innivalót vittekm agu kk al és keresték az új assz on yt. De elbujtatták őt



Népszokások és hagyo má nyok 189

és egy kitömött vá za t hoztak elibük. A hé rész ek ne k tagadni kellett , hogy az lenne a menyecske. Sok ingerke-dés után végre megjelent, kezet fogott a hérészekkel, akiktől pén zt kapo tt. A hé rész ek et ott tartották eb éd re. H apedig távoztatni akarták őket, ak ko r a gyerekekkel pap rikát hin tettek a tűz re. Ez volt a kifüsiölés. A hérészezésnapokig tartott.4)

A Közelfekvő D iósjenőn m ég m a is dívik a menyasszony-fektetés. Azzal kezdődik, hogy a vőfély megfogjaa menyasszony kezében tar tott zsebkendőt, a menyasz-szony a koszorúslány kezében tartottat. Ezt és így tesziktovább négyen-öten. Egymás zsebkendőjét fogva azutána nász nag y elé m enne k. A vőfély v ersb en üdvözli a gazdát, a főnásznagyot és az összeseregletteket, majd áldástmondva reájuk így fejezi be mondókáját:

A mi menyasszonyunk nekem azt beszéli ,Hogy ő a mátkáját köztünk nem szemléli,0 is le akarna hozzája feküdni,Ha azt násznagy uram néki megengedi.

A násznagy erre megadja az engedelmet és a cigányráhúzza a fektető-nótát:

Mikor a menyasszonyt fektetni viszik,

Akkor a vőlegényt pokolba vetik.Hej, párta, párta, gyöngyös koszorú,Majd a szögre akasztalak, édes hajfonóm.

Erre a nótára járják a nyoszolyólányok a vőfély vezetésével a gyertyatáncot: a vőfély jobb kezébe mindenujja közé egy-egy gyertyát vesz (összesen három szálat)és baljával megfogja a menyasszony kezében tartott kendőt, majd a nyoszolyólány kendőjét, a nyoszolyóleányokegy m ás kendő jét és fűzért alk otn ak . A vőfély erre elm ond ja az első gyertyagyujtó-verset, m ely utá n m egindula tán c ki a kon yh ába és on na n vissza a szo bá ba . Agyertyatán c után a koszo rú-visszavitel kö vetkezik. Egy

*) Réső: i. m. 208.



190 Függelék

m ásik leány fejére teszik a koszorút. A m eny asszo ny tfelkontyolják, fejkötőt te sznek a fejére s a vőfély dö cögő sversekben kéri a násznagyot, hogy a menyasszonyt avárakozó vőlegényhez kísérhessék. Másnap nemcsak alakodalmas nép, hanem az egész falu mulat . Egy ágasfát rongyokkal, papírosokkal és szalagokkal feldíszítvevégig hurcolnak az utcákon. A fát (tebe) vivő legény felöltözik m eny ecsk éne k, egy m ásik férfinak és bekenik azarcu ka t bo dz alek vár ral. A férfi old alán lekv áros bögre

van , am iből egy ócs ka m eszelővel b em asza tolja a gyerekek et. A férfimaskara egy vérb em ártott felfuvott m arha béldarabot köt a hasára.5)

A berkenyéi és szendehelyi sváboknál a poharakaté s evőesz közö ket a ven dég ek viszik. De visznek pecsenyét, kalács ot és bort is. Ebéd végén minden ki m ondvalami köszöntést, mely úgy végződik, hogy: fifat (vivát).

A szón ok kiissza po har át és a falhoz vá gja. Mikor a zasztaltól fölkelnek, az üres tányérokat vagdossák a földhöz. Ha idegen vendég téved a házba, csak ajándékokkal terhelten távozhatik.6)

A kö rny ékb eli tót fa lvakb an víg volt a leányo k éslegények élete . A legények szom bat és va sá rn ap este felkeresték ked ves eiket és velük töltötték a z éjszakát. A

szülők ezt e lnézték. A csin talan ab bak h étköznapo kon iselugrottak a m arhától vag y szüleik szem e elől és estebeszóltak szeretőikhöz. hogy gyümölcs idejekor lopottgyümölccsel kedveskedjenek. (Ezt a lopást nem tartottákbűnn ek.) A leányok viszonzásul v asá rna p es te magukterm esztette virágokból készített , vagy V ácon vásárolt művirág bo kré tákk al cico m áztá k fel lovagjaikat. M inél na

gyo bb volt a b okré ta, ann ál érték ese bb ne k tartották, merta legény egész héten át hordhatta a kalapján. Pünkösdkor minden leány ablaka előtt állítottak fel a legényekmájusfákat, melyeket az illető leány bokrétával jutalma-

~~6) Elhnographia XLVI. 116.8) Honderű 1845.1. 265.. Réső: i. m. 63.



Népszokások és hagyományok 191

zott. Karácsony estéjén három-négy gyerek összetársulvaházról-házra jár t és karácsonyi énekeket zengett . Másnap

evangélium ot olvastak, vagy rímes köszön tőt m on dtak .Újévkor n em volt szo ká sb an az üd vö zlés , melyért egyéb ként krajcár, gyümölcs vagy kalács járt. Menyecskének,leány nak és legények hú své tra új csizm át vett az ura,illetve az anyja. H a egész éve n át nem vett sem m i ruh adara bo t, az új csizm ának m eg kellett lennie. A nők pirosvagy sárga csizmáikat egy ideig csak vasárnapokon vi

selték ; ha sá r volt, hogy tisztán m arad janak , a kezü kbenvitték a templom ig. Ott az tá n felhúzták a sártól megtisztított lábaikra, hogy istentisztelet után ismét lehúzzák ésamiként jöttek, mezítláb, menjenek haza. A nőkre nézvea z volt a legna gyo bb szég yen , h a lerántották a főkötőjü-ket . A rakoncátlankodó legény legnagyobb büntetése azvolt, h a ügy ének tárgy alása után kido bták a kalap ját a

táncterem ablakán. Ez az eljárás ugyanis azt jelentette,hogy többé ne jelenjen meg közöttük.7)

*

A születési szokások kevés eltérést mutatnak az országban elterjedt rendes népszokásoktól. Az áldott álla

potban lévő anya már jóval a születés előtt gondoskodotta keresztszülőkről. A szülés szerencsés és gyors lefolyásán ak biztosítására, valam int a görcsö s fájdalmak m egszüntetése okából fonóvízben áztatott fonalat szoktak avajúdó ass zo ny de rek a köré c sav arn i. A z újszülöttet akeresztanya tartja vízre. Az ő tiszte az egész családotételekkel ellátni a ddig , am íg a m en ye cs ke fekszik. (Ezazért va n, mert a gyerekág yas nem főzhet.) A keresztelésután a komák, nászok, rokonok és jóbarátok együttérzőserege ünnepi lakomára gyűl össze. Rákospalotán a komaasszony két-háromféle töltelékű és nem száraz serpenyőben sült óriási rétest visz a gy erek ágy asn ak . Este nag y

7) Réső: i. m. 24.



192 Függelék

lakmározás folyik, éltetik az anyát, az apát, az újszülöttet, a keresztszülőket, még a bábát is. Mikor a bábaasz-szon y ne vé t említik, a z be roh an egy fatállal és m indenféle bábatréfa közt követeli a bocskorpénzt a hivogatásért.

*

A halotti sz ok ás ok is alig m uta tna k eltérést az ország m ás rés zé be n dívó nép szok ások tól. Mihelyt a haldok ló utolsót lehelt, h ozzá tartozói két négyk rajcárost tettekmind a két szemére, mert a halál után kinyílik a szem,ha le nem fogják. Ezután a szobában álló vagy falrafüggesz tett tük röket siettek fekete k en dő kk el leteríteni. (Atükrök ad dig m ara dt ak a gy ász jeléül lefödve, míg a holt

test ravatalon feküdt.) Az asszonyokat gondosan megőrzött m eny asszo nyi ruhá jukb a öltöztették és ab ba n is temették el. A reform átusoknál az előkelő h alottakat atem plo m ba vitték, a Szen t M ihály-lován levő koporsót atemplom előcsarnokába (cintériom) tették s a pap a szószékről prédikált fölötte. (Innen származik a közmondás:Nem lesz belőled prédikác iós halo tt! va g y is : nem leszel

kiváló ember.)A temetési szertartás után az érdekeltek hazam entek

a halot tasházba és halotti tort ültek. Ez a szokás onnaneredt, hogy amíg a halott ki volt terítve egy (vagy egyetlen) szobában, otthon nem főztek, csak utána szabadultfel a sz ob a, m ikor az tá n a vidé krő l jött atyafiságot ésbarátokat meglehetett vendégelni . Rákospalotán az egy

korú leírás szerint, am ikor m egm osták a halottat, tisztá bahelyezték és a leg szeb b felsőruháit öltötték rá. Élteseknélszeg ény öreg em bere ket hívtak, hogy éjjel ima és énekközt vi rra ss za na k a halott m ellett. A ztán bejelentették alelkésznél a halálesetet és megállapodtak vele a temetésidejében. K atolikusnál a pa p a b eszög ezés előtt a háználszentelte be a halottat, a protestánsoknál a templom elé

vitték és imával, szentbeszéddel énekszóval búcsúztatták




el. A halottat ének kíséretében Szent Mihály-lován vittékki a tem etőb e. A kisd ed et m indig m ás ne m ű fiatal vitte kia karján. (Leány halottat legény ek, legényt pedig leán yo kvitték és pedig párosan: négyen, hatan vagy nyolcan.) Atemetőben az egyházi szertar tás végeztével a rokonok ésjóba rátok egy-két m arok földet vetettek a sírba. M ajdvisszatértek a ha lottas ház ho z, és meg ülték a tort. Fala -

tozás é s borozg atás k özben elsorolták az elhunyt erényeités említésre méltó tetteit . A lakmározás a késő éjszakábais benyúlt. De bármily későn is volt, mielőtt szétszéledtek volna elénekeltek egy halotti dalt.8)

Az egyházi ünnepekkel kapcsola tos népszokások isjórészt feledésbe mentek vagy elhalványultak.

M ár hetekkel karácso ny előtt, adve nt első va sá rn ap jától kezdve megindult a betlehemjárás: Hat-nyolc 10-12éves fiúból álló csoportok járták be esténként 6 és 9 óraközt a várost. Bezörgettek, becsengettek a házakba és agyermek Jézust dicsőítő ének eket m ondtak a m agukk alvitt va sta g pap írból készített, temp lom ala kú Be tlehemelőtt. A Betlehem bels ejéb en egy fából faragott Jéz us ka ,tov ább á tehén, ló, sza m ár, juh, ke csk e s m ás állat volt.A kis Jézus mellett Szűz Mária és Szent József, előttüka jászo lka. A templom ajtaja nyitva volt, hogy b e leh etett látni, mert két gye rtya világította m eg a Be tlehembelsejét, melynek oldalfalaira szentképek voltak festvevagy ragasztva. A Betlehemet fehér ingbe-gatyába öltözöttangyal vitte a kezében. A fején fehér és sárga színű csákót viselt. A tréfás szerep et játsz ó öreg pá szt orn ak kó c-ból készült nagy bajusza és szakálla volt, kezében nagybu nk ós botot tartott. Öltözék e rong yos ru h a é s feketesuba volt, a fejét kucsma födte. A vállára vetett tarisznyába gyűjtötte a kapott ajándékokat: kalácsot, pogácsát,

8) Réső: im 230.

13



194 Függelék

sza lon ná t, rézk rajcáro kat. A többi p ásztor ruh ája ing volt,a fejükön kétszínű cs ák ó (zöld é s piros, kék és sár gaara ny és e züst s a többi). Mindegyik csörg ős botot tartotta kezében.

Vízkereszt előtt a fiúk a betlehemjáráskor használtfehér ruhát öltve magukra, papírból készített pC "öksüve-get nyomtak a fejükre, az állukra szakált ragasztoltak ésmint három királyok jár ták be hármas csoportokban avárost. Alkalmi én ek eke t zen ged eztek és előre betanultverseket szavaltak.

Nagyhét csütörtökén m egkezdő dött a harangok el-kelepelése. Minden gyereknek volt legalább is négy kelepelőszerszáma. Pénteken a passzió alatt volt a Pilátus-ütés.Ahogy a legutolsó gyertya kialudt, a padban ülők könyveikkel a padra vertek.

A cson kam ise után urak és parasztok, asszonyokés leányok ünnepi ruhát öltve sorra látogatták a templom ok ban felállított szen tsíroka t. A Nag ytemplom kö zep énállott és a róm ai Szent Péter-temp lom konfessziójánakm intájá ra készült sírbolt lejáró lépcső it elálló ko ldu soksorfala közt jutott le a látoga tó a krip ta-ká po lnáb a, m elynektitok zato s ho m ály át az oltár előtt felálított szentsír körül

lobogó gyertyalángok pislákolása oszlatta el és tette misztikussá, rejtelmessé . A szentsírt teljes dís zb e öltözött huszárok feszes vigy ázzállásb an, kezü kb en kivont kard dalőrizték. V álluko n hófehér m entév el, fejükön sötétkékcsá kó va l és állszíjjal, bü szk e tekinletükben m egkövültnyugalommal, mint a cövek álltak a sír mellett jobbrólés balról. A piaristák templomában egy-egy karinges

ujoncnövendék, a ferencrendieknél egy-egy buzgón imádkozó szerzetes , a fehérek tem plo m áb an szintén jobb - ésbaloldalt térdelő pa pn öv en dé k őrizte a virágokkal dúsanfeldíszített szentsírt.

Szokás volt továbbá, mikor a harangok megszólaltak,a farázás. Tudniillik a vi rág zá sb a lévő fákat megrázták,hogy bőven teremjenek. N éhány an kezöket és arcukat



Hagyományok és népszoká sok 195

mosták meg márciusi hóvízben, hogy a jövő húsvétigegészségesek maradjanak. A nagypénteki böjtöt a legszi

go rúbb an tartották meg. M ég a betegek is tartózko dtaka déle béd től, csa k este voltak böjti eled elek , úgy minttojás vagy olajos káposzta. Szombaton a harangzúgásután félbőjt következett. Feltámadás után már mindenkiszab ado n falatozta a sonk át. V as árn ap kos árszám ravitték a szentelni való bárá ny hú st. tojást, m áko s-dió spa tkót, kalácsot és tortát. Egy jóravaló katolikus család sem

nyúlt az e bé dh ez , mielőtt egy falat szentelt kalá cso tnem evett volna. V as ár na p kilenc óra előtt százá valözönlött a nép a Nagytemplom felé, mindenki részt akartvenni a vasárnapi nagymisén.

Búc sújáró-helyeken m inde nütt látni a ká po lna falára függesztett vias zbó l készült vagy ezüs tlem ezekb őldomborított emberi testrészeket ábrázoló tárgyakat. Ezek

a Szent Szűz kö zben járásáv al felgyógyultak áldoz atia jándékai . (Opfer, vagy offer, az offerre = ajánla ni szóból.) Ilyenek: a szem, kéz, kar, láb, orr, fül, a megfelelőtesti betegségükből és szív a lelki bajuktól szabadultaktól.A H étk ápo lna sekrestyé je falán látható offer-sorozatotViski Károly kiváló etnográfusunk külön is kiemeli.9) Aztis tartják, hogy aki a Hétkápolna vizéből iszik, az vissza

kerül Vácra.10

) A néphit gyógyitó erőt tulajdonít m ind en féle fűnek, fának. A fűzről azt tartja, hogy az em beribetegséget átveszi m agára. A hétkáp olnai szemvíz-forrásköz elébe n álló fűzfák ág ai a májusi és sze pte m be ri búcsúk után teli vannak aggatva különfél szinű ruhadarbok-kal és cifra sza lag ok ka l. E zekkel kötötték betegs égük eta fűzfára a hiszékenyek.

Itt említjük meg végü l, hogy félszázad előtt V ác onis állítottak a legények kiválasztottjaiknak májusbanszalagokkal és kendőkkel felcifrázott fákat, úgynevezettmájusfákat.

9) A m agyar ság t á rgy i nép ra j za I I . 422 .10 ) Aki annak vizét issza,

Vágyik annak szíve vissza.



196 Függelék

A ba bo na és egy éb népsz okás ok közül, mint másutttán kevéssé ismerteket, ezeket jegyezzük fel:K arács on y éjjelén a leányok ólmot öntenek , hogy

megtudják, milyen lesz a vőlegényük. Luca napján nemsz ab ad varrni, mert ak ko r nem tojnak a tyúkok az újeszte nd őb en. Mikor ab b an az évben először eszik azember gyümölcsöt, főzeléket, vagy egyéb ételt, hogy meg

ne ártson, ezt a verset kell mondani:Újság hasamba .Hidegle lés pokolba!

Aki áp rilis ba n elős zör lát fecskét, ezt kiáltja, hogyelmúljon a szeplője: Fec skét látok, szeplőt há ny ok 1 Ugyancsa k a sz eplő ellen szok tak a márciusi hóval m osak odn i.Annak, aki új ruhát ölt magára, megráncigálják a fülétés ezt mondják:

Az új ruha elszakadjon,A gazdája megmaradjon 1

Ujholdkor meg kell rázni a pénztárcát, hogy a holdnövekedésével növekedjék a tárca tar talma is . Ezért kellm egk öpd ösn i a kapo tt pénzt is, sőt biztos abb az eredmény, hogyha hozzátesszük: Apád, anyád ide jöjjön I

A sárga ság, m elynek tünete a szem en jelentkezik,gyo rsan és biztosan gyógyítható, ha a beteget szem enköpjük.

Annak, aki fél a gyermekáldástól , nem szabad májusb an há zas od nia . Némely környékbeli faluban néh ánygabonaszemet dob a menyasszony a kútba . (Ahány gabon aszem et do b belé, anny i esztendeig nem lesz gyermeke.) Más falvakban a menyasszony tyúkot küld a vő

legényn ek, aki ezt ka ka ss al viszo noz za. A z újszülött levágott köldökét az anya elteszi és mikor a gyermek hatév es életkorát eléri, od aad ja neki, hogy ás sa el. Amikora gyerm ek tejfoga kipotyog, anyja pa ran cs ára kezé be kellven nie a fogat és az egérlyuk elé állv a ezt m ondani:„Egér, egér, ad o k ne ke d csontfogat, adj helyette v as fog at!" Ujholdkor, am ikor a hold sarlója C betűt m utat.




nem sz ab ad hajat nyíratni, m ert ne m női ki többé.11)Kritikus időben ass zo ny né pn ek nem sz ab ad borfejtésnél

jelen lenni, különben zavaros lesz a bor. Az esőt nemcs up án a szam ár ordítása é s a N aszál pipálá sa jelzi , hanem ez a népi megfigyelés is: Délről derül, bocskor merül.

") Ha a hold C betűt mutat, azt jelenti, hogy Csökken, ha Dét,azt hogy Dagad. (A latinban hazug a hold — Luna mendax — mertott a C Crescit (női) azt jelenti, hogy decrescit (apad), a D (Decrescit)pedig azt, hogy ereseit, vagyis női.)



TARTALOM

Előszó 3

I. Az őskorban és a történelmi idők mesgyéjénPalaeon tológiai leletek. — Az ősem ber nyom ai. —A kőkori élet Vác vidékén. — A bronzkor emlékei. — A vask ori mű veltség. — A kelták éskultúrájuk. — A róm aiak a D un a kön yök hajlásá-ban. — A jászok váro sa Vác vidékén. — A népvánd or lás hul lámaiban 5

II. A honfoglalás idején és az Árpádházi királyokkorábanA honfoglalók Vác vidékén. — Gazdasági életükés műveltségi viszonyaik.— Az egyházmegye.— A

püspök és a város szab ada lm a. — A te lepülés.La kás . — Fo gla lkozás . — Az első sz ékes egy ház. —Építkezések. — A kettős város. — Ú jraépítés atatárdulás után. — A vár és v édelm e. — Telepítés. — A Duna jelentősége. — Kereskedelem ésvásár . — Közbiztonság. — Igazságszolgáltatás. —Közművelődési á l lapotok. — Lakás, é letmód, ruházkodás 28

III. A vegyesházi királyok idejébenA lakosság foglalkozása: földművelés, halászat,hajózás, fuvarozás, m éhészet . — Kereskedelem,révátkelő, harm incad. — Márka. — A céhek. — Apiac és árúcikkei. — Műveltség, vallás, erkölcs,közbátorság. — A gyógyítás. — Báthori püspökudvara, háztar tása, építkezései és ezek hatása alakosságra 45

IV. A törökuralom alattA vár elfoglalása és megerősítése. — Berendezke dé s — Vízmű vek. — G azd aság i és ipari foglalkozá sok. — A vár leírása. — Tem plomok és is-



199

kólák. — A fürdők és a fürdés. — La ká s ésruh ázk od ás. — Tem etési szertar tások. — A lakosság behód olása . — A hódítók bánásm ódja . —A kereskedelem szabadsága . — Ipar i és gazdasági tevékenység. — Ruházkodás. — A jobbágyokállapota. — A dózási viszonyok. . . . . . . 54

V. A XVIII . század e lső fe lébenA törzslakosság. — Visszatérítés az ősi egyházba. — Tervszerű telepítések. — A püspökök atyai

gondoskodása. — A polgárság erkölcse. — Iparifoglalkozás és földművelés. — R uh ázk od ás. —Kereskedelem. — Já rványok. — Hitéle t. . . . 75

IV. M igazz i pü spö k k o rá b an é s a XVIII. sz áz a dv é g é nJóléti intézkedések. — Iskolák. — Vallás és erkölcs. — Céhek. — Vásárok. — Gazdasági tevé

kenység. — Népm ozgalom. — Katonai terhek. —Műveltségi állapotok. — A jozefinizmus és francia forradalom hullámai. — A pénz vásá rlóereje. 87

VII . A XIX. század e lső fe lébenDrágaság és elszegényedés. — Reformmozgalmak.— Földművelés. — Vásárok. — Földesúri bírásko dá s. — Ipari foglalkozások. — M űveltségi álla

potok. — Népesedési ada tok . — Vallás és erkölcs.— Szórak ozás és mu latság. — A kisvárosi é letkicsinyességei. — Ko ssuth levele. — Görgei napiparancsa . — A szabadságharc eseménye i . — Aváci nemzetőrök. — Gróf Zichy Hippolyt. — Azoroszpusztítós 100

VIII. A z önké ny ura lo m a la t t

Hatósági garázdálkodás . — A polgárság szenvedése . — Gazdálkodás . — Lakás és táplá lkozás .— Fuvarozás . — Halászat és ha józás . — Egyébipari foglalkozások. — Népviselet. — Statisztikaiad ato k. — Az értelmi osztályok tevékeny sége. —Vásárok 120



200

IX. A kiegyezés utánA H onvéd em lék. — A Kossuth-kultusz. — A város visszamaradásának okai . — Az utcák, te rekés házak állapota. — Az utcák csendje és zaja .— Povalyacso k és m ás a lakok. — Posta , vendéglők, kereskedők. — A papság. — Sződ eltó-

tosodása. — Vásárok, búcsúk, körmenetek ésegyéb sokadalmak. — Képviselőválasztások, lakodalmi menetek, temetések. — Mulatságok aCsillagon és Kúrián. — Társas élet. — Szellemiés vagyoni gy arap od ás. — Életmód. — Szüretim ulatságok. — A népviselet pusztulása. — Statisztikai ad at o k . — A föllendülés nyo m ai. . . . 132

X. A milleniumtól a háborúigOrszágos és helyi ünnepek. — Ferenc Józsefmosdóvize. — Gyárak letelepülése. — Szakszerűszőlőgazdálkodás. — A kofák élelmessége. — Azónatarifa ha tá sa . — Iparosok és kereskedő k. —Vagyoni gyarap odá s . — K özműv elődés . — Azsidó k. — Ép ületek és utc ák . — A sport fejlődése 157

XI. A közelmúlt megpróbáltatásai köztA mozgósí tás . — A háború . — Az összeom lás .— A Nemzet i Tanács . — A Tanácsköztársaság.— A csőcselék-ura lom garázdá lkodá sa . — Azoláh m eg szállá s igájában 164

XII. A válságok utánElszeg énye dés. — Drág aság. — Adó terhek. —Építkezések é s utcaren dezés ek. — Föllendülés. —Statisztikai ad ato k. — Befejezés 175

Függelék . Népszokások és hagyományokA váro s é s környéke. — Lakodalmi szokásokKisvácon . — A környékbeli falvakban. — Menya sszon yfektetés. — G yertyatánc. — Születésiés halott i szokás ok. — Egyházi ün nepek kel kap

csolatos né ps zo ká sok s a többi 193



A V Á C I K Ö N Y V E Ka következő műveket tartalmazzák ::

1. TRAGOR IGNÁC: Vác vára és képei, (elfogyott.)2. VÁCI KÖNYV (a V. M. E. évkönyve,)3. TRAGOR IGNÁC: Vác története 1848/49-ben, (elfogyott,)4. FARKASFALVI IMRE: A váci országgyűlés története, (elfogyott,)5. DURAY KÁLMÁN : A váci céhek, (elfogyott,)6. BEZDEK JÓZSEF: A piramisoktól a felhőkarcolókig,7. TRAGOR IGNÁC: Vác lakossága a XVIII. század elején, (elfogyott.)8. KISPARTI JÁNOS: A váci Tereziánum története,9. TRAGOR IGNÁC: Váci érdekességek, (elfogyod).

10. TRAGOR IGNÁC: Vác az előadó-művészetekben.11. TRAGOR IGNÁC: Vác utcái és terei, (elfogyott.)12. A V. M. E. GY ŰJTEMÉNYEINEK LEÍRÓ LAJSTROMA,13. VÁC VIDÁMSÁGA (anekdoták, tréfák stb.).14. VÁCI VIDÁMSÁGOK (az előbbi folytatása),15. TRAGOR IGNÁC: Vác az irodalomban.1 6 - 2 0 . VÁCI DEKAMERON I - V . (a IV. és V. kötet még nem jelent meg,)21. TRAGOR IGNÁC: Vác története.22 TRAGOR IGNÁC: Vác és határának hely- és ingatlannevei,23. PERÉNY1 JÓZSEF: Két népies bohózat a XVIII. századból,24. TRAGOR IGNÁC: Vác az idegen irodalomban.

25. TRAGOR IGNÁC: Az emberi élet Vácon cs vidékén.

A Váci Múzeum-egyesület kiadásában megjelent könyvek és füzetek :

A V. M. E. ÉVKÖNYVEI 1896-tól.A V. M. E. ALA PSZA BÁ LYA I (1896, 1906),VÁC, ISMERTETŐ KALAUZ (1903),ELNÖKI BESZÉD (1905),TRAGOR IGN ÁC : V ác története (képekkel díszített kia dá s, 1927),TRAGOR IGNÁC: Vác múltja és jelene (Vác monográfiája, 1928),TRAGOR IGNÁC : V ác kis kön yve (váci bre viárium , 1928),VÁCI KALAUZ (1929).VÁC TÖRTÉNETÉNEK ÖSSZEFOGLALÁSA (1929).VÁCI NÉP1RATKÁK 1. 2. és 3. szám,TRAGOR IGNÁC: Vác műemlékei és művészei (1930),TRAGOR IGN ÁC : Vác i hősö k (1933).

Nyomtatásra váró kézirati művek :

BARTALOS GYULA: A váci Csörsz-érok.FREYS1NGER LAJOS beszédei és kritikai dolgozatai.

HANUSZ ISTVÁN hátrahagyott iratai.HORV ÁTH KÁLMÁN : A vá ci fegyintézet története,SZARKA GYULA : Vác a török-uralom idején,WOLKÓBER JÁNOS: Banda Marci élete és művészete,ZELLER TIBOR : Vác településföldrajza,VÁC AZ ÚJABB IRODALOMBAN,VÁCI BÖLCSÖK. VÁCI KOPORSÓK (emlékbeszédek).VÁC TÖRTÉNETE 191 8-1 9-be n.

Kapisztrán-N)omda Vác. Felelős üzemvezető: Farkass Károly.

Download - Az emberi élet Vácon és vidékén

Top Related