Vezetői összefoglaló – A virtuális csereprogramok tanári alapképzésre gyakorolt hatását vizsgáló EVALUATE Európai Szakpolitikai Kísérleti Projektből merített legfontosabb tapasztalatok.
2 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ
BEVEZETÉS
A Telekollaboratív Tanárképzés Kiértékelése és Kiterjesztése (EVALUATE) egy európai szakpolitikai
kísérlet volt, amelynek a pénzügyi forrásait az Erasmus+ 3. Kulcsintézkedése adta, és amely a virtuális
csereprogramok hatását vizsgálta tanári alapképzésben részt vevő hallgatókra és tanárokra. A projekt
2017. januártól 2019. szeptemberig tartott.
A spanyolországi Leóni Tudományegyetem által vezetett konzorcium közigazgatási szerveket, egyetemeket
és egy egyetemi hálózatot fogott össze:
KÖZIGAZGATÁSI SZERVEK
Spanyol Oktatási, Kulturális és Sportminisztérium, Spanyolország
La Junta de Castilla y León, Spanyolország
Oktatási Minisztérium, Portugália
Emberi Erőforrások Minisztériuma, Magyarország
Baden-Württemberg Tudományos, Kutatási és Művészeti Minisztériuma, Németország
EGYETEMEK
Universidad de León, Spanyolország
Universitat Autònoma De Barcelona, Spanyolország
Instituto Politécnico De Castelo Branco, Portugália
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Magyarország
Pädagogische Hochschule Heidelberg, Németország
Università’ Degli Studi Di Padova, Olaszország
Open University, Egyesült Királyság
Az EVALUATE-konzorcium partnereinek megoszlása
EGYETEMI HÁLÓZAT
Compostela Egyetemi Csoport, Spanyolország
3AZ EVALUATE CSOPORT
A JELENTÉS SZERZŐI
Alice Baroni, Melinda Dooly, Pilar Garcés García, Sarah Guth, Mirjam Hauck, Francesca Helm, Tim Lewis, Andreas Mueller-Hartmann, Robert O’Dowd, Bart Rienties és Jekaterina Rogaten.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK
Az erről az európai szakpolitikai kísérletről készült teljes jelentés megtekinthető az EVALUATE weboldalán: http://www.evaluateproject.eu/.
Az EVALUATE projekt záró konferenciáját a Virtuális csereprogramok és a tanárképzés témakörében a Leóni Tudományegyetemen, Spanyolországban fogják megrendezni 2019. szeptember 4. és 6. között: https://sites.google.com/unileon.es/evaluate2019/.
Ide fordulhat további információkért: [email protected].
Kérjük, így hivatkozzon rá: Az EVALUATE Csoport. (2019). Vezetői összefoglaló – A virtuális csereprogramok tanári alapképzésre gyakorolt hatását vizsgáló EVALUATE Európai Szakpolitikai Kísérleti Projektből merített legfontosabb tapasztalatok. A kutatást publikáló hálózat. https://doi.org/10.14705/rpnet.2019.30.9782490057344
ISBN: 978-2-490057-34-4
A publikálás dátuma: 2019.03.14.
Licenc: CC BY-NC-ND
Szerzői jog © 2019 The Evaluate Group
A Telekollaboratív Tanárképzés Kiértékelése és Kiterjesztése (EVALUATE) (582934-EPP-1-2016-2-ES-EPPKA3-PI-POLICY) programot az Erasmus + 3. Kulcsintézkedése (EACEA No 34/2015) finanszírozza: Magas szintű közigazgatási szervek vezetésével végzett európai szakpolitikai kísérletek az oktatás-, képzés- és ifjúságpolitika terén. A prezentációban szereplő nézetek kizárólag a szerző véleményét tükrözik, a bizottság nem vonható felelősségre az itt megadott információk semmilyen fajta felhasználásáért.
4 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ
A TANULMÁNY
A virtuális csereprogram egy olyan oktatási gyakorlat, melynek során hallgatók csoportjait oktatási
programjaik részeként hosszabb időszakokra internetes interkulturális interakcióba és együttműködésbe
vonják be hozzájuk hasonló nemzetközi társakkal, oktatók és/vagy facilitátorok irányítása alatt. A virtuális
csereprogram a tanulás iránti hallgatóközpontú, nemzetközi és kollaboratív megközelítéseken alapszik,
ahol a tudás és a megértés eltérő kultúrákból származó hallgatók közötti online interakciók és beszélgetések
révén jön létre. A virtuális csereprogramnak többféle modellje is létezik, ezek közül a jelen tanulmány a
telekollaboratív modellt vizsgálja, amely tanárok vezetése alatt működő partnerosztályok szerint működik.
A tanári alapképzés kontextusában a virtuális csereprogramok telekollaboratív modellje általában a
következőképpen érvényesül:
Az EVALUATE projekt (http://www.evaluateproject.eu/) egy európai szakpolitikai kísérlet volt, amelyet
az Európai Bizottság Erasmus+ programjából finanszíroztak (EACEA/34/2015). A szakpolitikai kísérletek
általános célja az innovatív szakpolitikai intézkedések hatékonyságának és potenciális kiterjeszthetőségének
a felmérése, kísérleti vagy félig kísérleti megközelítések segítségével. Ez a konkrét európai szakpolitikai
kísérlet a virtuális csereprogramok telekollaboratív modelljének tanári alapképzésben (vagy egyszerűen
„tanárképzésben”) részt vevő tanárszakos hallgatókra gyakorolt hatását értékelte európai országokban és
régiókban.
2017. és 2018. között a projektkonzorcium 34 tanári alapképzést nyújtó intézmény tanárképző oktatójával
működött együtt, és közösen 25 virtuális csereprogramot szerveztek, több mint 1000 tanárszakos hallgató
5AZ EVALUATE CSOPORT
részvételével. Összességében 16 ország tanári alapképzést nyújtó intézményeit vonták be a kísérletbe. Az
intézmények többsége európai volt, de az Egyesült Államokban, Brazíliában, Izraelben, Törökországban,
Makaóban és Kanadában dolgozó tanárképző oktatók is részt vettek a projektben, és az ő intézményeiket is
bevonták a tanulmányba. A tanári alapképzés osztályai egy intenzív lefolyású virtuális csereprogramban
vettek részt más országokban működő intézmények partnerosztályaival közösen, olyan kifejezetten erre
a célra kidolgozott feladatok és tartalom alapján, amelyek a digitális pedagógiai kompetenciához és az
interkulturális kompetenciához kapcsolódtak. A tanulmány vezető kutatási kérdése a következő volt:
Hozzájárul-e a virtuális csereprogramokban való részvétel olyan kompetenciák
kialakításához, amelyekre a tanárszakos hallgatóknak szükségük van a hatékony
tanításhoz, együttműködéshez és innovációhoz egy digitalizált, kozmopolita világban?
A csereprogramok tanulságait kvalitatív és kvantitatív kutatási módszerekkel elemezték. Ami a
kvantitatív módszertant illeti, kontrollcsoportos előteszt-utóteszt-elrendezést alkalmaztunk. Az általános
mintahalmaz összesen 1018 résztvevőre terjedt ki, így tudomásunk szerint a mai napig ez volt a legnagyobb,
telekollaboratív virtuális csereprogramot vizsgáló tanulmány, amelyet a tanári alapképzés keretében
végeztek. Annak érdekében, hogy átfogóbb képet kapjunk
a virtuális csereprogram tanári alapképzésre gyakorolt
hatásáról, a csapat kvalitatív adatforrások (reflektív naplók és
hallgatókkal, oktatókkal és politikai döntéshozókkal készített
interjúk formájában) segítségével átfogó adatokat tudott
rögzíteni, és a klasszikus elő-, illetve utótesztelési módszerekkel
nem vizsgálható kérdésekre is válasszal tudott szolgálni. A
kvalitatív adatok elemzése és a kutatási kérdéseink könnyebb
megválaszolása érdekében kvalitatív tartalomelemzést
alkalmaztunk.
A kutatási vizsgálatot követően a konzorcium a közigazgatási szervekkel olyan intézkedések végrehajtásán
dolgozott együtt, amelyek célja, hogy a virtuális csereprogramok alkalmazása a tanárképzésben egész
Európában a bevett gyakorlat részévé váljon. Ilyen intézkedés volt többek között a népszerűsítő rendezvények
szervezése fontos szakpolitikai döntéshozók jelenlétével, valamint a virtuális csereprogramok bevezetése
a szakpolitikai dokumentumokba és a tanári akkreditációs rendszerekbe.
6 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ
A FŐ KUTATÁSI EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA
A virtuális csereprogramok fejlesztik a hallgatók interkulturális, digitális pedagógiai és nyelvészeti kompetenciáit
Mind a hallgatók, mind pedig az oktatók megerősítették, hogy a virtuális csereprogramot tartalmas és
élvezetes tanulási tevékenységnek találták a képzésükben, és javasolnák, hogy a használatát terjesszék ki
más képzésekre is.
• A résztvevők 70%-a azt jelezte vissza, hogy sokat tanult a virtuális csereprogramból.
• 76% úgy vélte, hogy a virtuális csereprogram hasznos jövőbeli tanári karrierjére nézve.
• 75,2% javasolná más tanárszakos hallgatóknak, hogy iktassanak be telekollaboratív
virtuális csereprogramot a saját képzésükbe.
A tanulmány arra is rámutatott, hogy a hallgatók strukturált internetes interkulturális együttműködésbe
való bevonása formális képzésük részeként hozzájárul mind a digitális pedagógiai, mind az interkulturális
és idegen nyelvi kompetenciakészleteik fejlesztéséhez. Ezt a kvantitatív adatok is megerősítették, ugyanis
a kontrollcsoporttal való összehasonlításban azt mutatták, hogy a virtuális csereprogram mindkét köre
során stabil fejlődést sikerült elérni mind az
interkulturális, mind a digitális pedagógiai és
idegen nyelvi kompetenciák fejlesztésben. Az olyan
tényezők, mint például a virtuális csereprogram
rövid időtartama a legtöbb résztvevő esetében (négy-
hat hét), valamint az internetes együttműködés
támasztotta kihívások arra engedtek következtetni, hogy ez a növekedés mégsem volt igazán markáns.
A kvalitatív adatok ugyanakkor árnyaltabb megállapításokra adtak lehetőséget arról, mi mindennel
járul hozzá a virtuális csereprogram a tanári alapképzéshez. Íme néhány a legszignifikánsabb vizsgálati
megállapítások közül:
Úgy gondolom, ez egy nagyszerű tapasztalat, hisz lehetőséget teremt megosztani az elképzeléseinket más kultúrákban élő, más élettapasztalatokkal rendelkező
emberekkel, hogy tanulhassunk egymástól. Most, hogy a világ globalizálódik, fontos, hogy megtanuljunk együttműködni más
országokból származó emberekkel (Egy virtuális csereprogramban részt vevő hallgató).
„
7AZ EVALUATE CSOPORT
• a hallgatók arról számoltak be, hogy
a virtuális csereprogramban való
részvétellel sokat tanultak arról, hogyan
használják a technológiát a tanteremben
a nemzetközi együttműködés érdekében;
• sok homogén háttérből érkező hallgató számára a virtuális csereprogram volt az első
olyan élmény, amikor komolyabban kapcsolatba került más kultúrák tagjaival;
• a virtuális csereprogramban szerzett tapasztalataikat követően a hallgatók arról számoltak
be, hogy magabiztosabban tudnak nemzetközi és interkulturális kontextusokban dolgozni;
• a kihívásokkal való szembenézés és azok
leküzdése terén a hallgatók fejleszteni
tudták a csapatmunkában használt és
problémamegoldó készségeiket; valamint
• a hallgatók megerősítették, hogy
javult az idegen nyelvi, szókincsbeli és
pragmatikai kompetenciájuk.
Sokat tanultam ebből a tapasztalatból. Semmilyen eddigi tevékenységemhez sem volt fogható. Fejlesztette
a kommunikációs készségeimet, segített a második nyelv gyakorlásában, a csapatmunkában, abban, hogy
megismerjem egy másik kultúra oktatási rendszerét, és még sok más dolgokban is
(Egy virtuális csereprogramban részt vevő hallgató).
„
Úgy vélem, hogy a képzés szélesítette a tanítással kapcsolatos látókörömet, és határozottabbá,
világosabbá tette, mint korábban valaha. Kétségtelenül olyan tanulási élmény volt, amely sok mindenre
felnyitotta a szememet, formálta a tanári lényemet, és megtanította nekem, hogyan építsem bele a technológiai
megoldásokat és a kultúrát az angoltanítás módszertanába (Egy virtuális csereprogramban részt vevő hallgató).
„
A csereprogram végén a reakció nagyon pozitív volt, mert a hallgatók azt mondták, hogy nagyon sokat tanultak a partnereiktől, ami számomra nagyon kielégítő volt.
Ennek az az oka, hogy rájöttem, a hallgatók megértették a lényegét annak, amit fejleszteni akartunk ezen a projekten keresztül – vagyis azt, hogy képzeljük magunkat a másik helyébe,
értsük meg a másikat, és sok esetben engedjünk is neki teret. Azt is elmondták nekem, hogy jobban elsajátították a képzés tartalmát, mert nemzetközi partnereik segítettek nekik abban, hogy azt egy
másik nézőpontból szemléljék. Ráadásul más emberek munkamódszereiről is sokat tanultak (Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).
„
8 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ
A virtuális csereprogram előmozdítja az innovációt és a nemzetközi tanulást az egyetemi tantermekben
Az európai szakpolitikai kísérlet eredményei megerősítették, hogy a virtuális csereprogram akkor a
leghatékonyabb, amikor arra kényszeríti a tanulókat és az oktatókat is, hogy lépjenek távolabb a megszokott
tanulási és tanítási megközelítésektől, és olyan nyelvészeti, interkulturális és technológiai tanulási
tapasztalatok szerzésére teremt nekik lehetőséget, amelyekkel a mindennapos tanulási tevékenységeik
során máskülönben aligha szembesülnének.
Az interkulturális tanulási eredmények kvalitatív vizsgálata például azt tárta fel, hogy a virtuális csereprogram
a legjobban akkor fejlesztette a hallgatók interkulturális kompetenciáját, amikor a résztvevők olyan
együttműködésbeli akadályok és kihívások sorával
szembesültek, amelyek miatt kreatív módszereket
kellett keresniük a sikeres együttműködésre és
kommunikációra nemzetközi partnereikkel.
Azt vették észre, hogy a virtuális csereprogram
különösen jelentős hatást gyakorolt azokra a hallgatókra, akik homogén háttérből jöttek, és nem voltak
hozzászokva ahhoz, hogy más kultúrák tagjaival lépjenek interakcióba és működjenek együtt. Ezeknek a
hallgatóknak fontos volt, hogy a sajátjuktól eltérő nézőpontokat is megismerjenek, és dolgozzanak azokkal.
A virtuális csereprogram fontos lépés volt abban, hogy erősödjön a kíváncsiságuk és a nyitottságuk mások
iránt, és sokaknak megadta az önbizalmat és a motivációt ahhoz, hogy további lehetőségeket keressenek a
tőlük különböző emberek megismerésére és az interkulturális érzékenységük továbbfejlesztésére.
A digitális pedagógiai kompetencia tanulmányozása
arra is fényt derített, mennyire értékes eszköz
a virtuális csereprogram a tekintetben, hogy a
hallgatókat új kommunikációs technológiákkal
való kísérletezésre, majd pedig arra sarkallja, hogy
kritikusan reflektáljanak ezeknek a technológiáknak
az oktatásban való innovatív felhasználási
módjaira. Az idegen nyelvi fejlődésről készített tanulmány rámutatott arra, hogyan járul hozzá a virtuális
csereprogram a hallgatók mások iránti interakciós és megértésbeli képességének a javításához. Azt is
Megtanultam leküzdeni azt a félelmemet, hogy nem fognak megérteni más országokból származó
emberek. Próbáltam olyan érthetően kifejezni magamat, ahogy csak tudom, és ez működött is. Először megijedtem, de utána már nem annyira. A kommunikációnk nagyszerű volt!
(Egy virtuális csereprogramban részt vevő hallgató).
„
Először furcsa, mert rájössz, hogy a virtuális partnereid más módon csinálnak dolgokat, ami
zavaró. Aztán ahogy telik az idő, pont ez segít abban, hogy sokkal jobban tudj koncentrálni, és olyan válaszokat és
megoldásokat keress, amelyekkel mindkét oldal elégedett lesz. Ugyanakkor az angoltudásodnak is hasznát veszed, és aztán az az érzésed támad, hogy olyan szempontokat tanultál meg
egy másik kultúráról, amiket azelőtt nem is ismertél (Egy virtuális csereprogramban részt vevő hallgató).
„
9AZ EVALUATE CSOPORT
fontos kiemelni, hogy a hallgatók az idegen nyelvek magabiztos használata terén is komoly előrelépésről
számoltak be. Mint az interkulturális tanulás esetében, láthatóan ez is annak a ténynek köszönhető, hogy sok
olyan alapképzésben részt vevő hallgató számára,
aki valamilyen homogén háttérből érkezett, ez volt
az első alkalom, amikor arra kellett használnia egy
idegen nyelvet (legtöbb esetben az angolt), hogy
más anyanyelvű emberekkel kommunikáljon.
Bár az idegen nyelvek tanítása minden bizonnyal
közös elem a legtöbb tanári alapképzést nyújtó
programban Európa-szerte, a hallgatóknak kevés
lehetőségük van arra, hogy az általuk beszélt idegen nyelveket bármilyen jellegű autentikus kontextusban
használhassák, kivéve ha fizikai mobilitással járó programokban vesznek részt. A virtuális csereprogramra
úgy tekintettek, mint alacsony költségű, tantermi felkészítőre a fizikai mobilitásra, illetve mint motiváló
tényezőre a hallgatók számára ahhoz, hogy a jövőben fizikai mobilitásra vállalkozzanak.
Hallgatóikhoz hasonlóan az oktatók is úgy találták, hogy a virtuális csereprogram rákényszerítette őket arra,
hogy messzebbre menjenek el oktatási tevékenységeik során, illetve innovatívabb tantermi viselkedésre
sarkallta őket a participatívabb tanítási stratégiák révén. A fentiek mellett arra is késztette őket, hogy egyéb
nemzetközi tanulási lehetőségekkel is megismerkedjenek, köztük új fizikai mobilitási megállapodásokkal
és hallgatói látogatásokkal.
Először kicsit féltem, mert nem tudtam, hogyan is működik ez. De az első kapcsolatfelvételt követően
késztetést éreztem, hogy többet is megtudjak a kultúrájukról és arról, hogy milyen a tanulásuk [sic] a saját országukban,
mert mint tudjuk, nem minden iskola és felsőoktatási intézmény dolgozik ugyanazzal a módszertannal. Most
pedig kár, hogy ez a tapasztalat már majdnem véget ért, de remélem, hogy hamarosan lesz alkalmam egy újabb
telekollaborációs programban is részt venni (Egy virtuális csereprogramban részt vevő hallgató).
„
Szeretném meghívni a két hollandiai oktatót, hogy utazzanak el hozzánk, és tanítsanak itt, a mi karunkon, szervezzenek egy műhelyfoglalkozást a többi kar oktatói számára –
és meghívni a hallgatókat, hogy beszéljenek a tapasztalataikról. Mivel úgy gondolom, hogy ez nem csak nyelvszakos hallgatóknak volna hasznos, hanem más karokon tanuló hallgatóknak is
(Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).
„
10 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ
A virtuális csereprogram egy összetett tanulási tevékenység, amelyet formális oktatási keretbe kell illeszteni, és pedagógusi útmutatással kell kiegészíteni
Bár a virtuális csereprogram valószínűleg egyszerre népszerű és hatékony, mindegyik adathalmaz
azt bizonyította, hogy a hallgatók bevonása az internetes interkulturális együttműködési projektbe
kihívást jelent mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak, és hogy a tevékenység alapos előkészítést és
integrációt igényel a hallgatók tanrendjébe, valamint a képzés értékelési folyamatai során is szem előtt
kell tartani. Az interkulturális tanulmány kiemelte
annak fontosságát, hogy a hallgatók támogatást
kapjanak a különbözőség mélyebb befogadásához,
a digitális pedagógiai kompetenciák vizsgálata
pedig nem csupán annak a fontosságát emelte
Azt a tanulságot vontam le, hogy... a foglalkozásokon időt kellett volna szánnom a csereprogrammal
kapcsolatos projektekre. Sajnos nem integráltam a csereprogramot az óráimba – csak az egyértelműsítést célzó
feladatoknál (Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).
„
11AZ EVALUATE CSOPORT
ki, hogy a hallgatókat különböző digitális
eszközök használatával kell bevonni az online
kommunikációba, hanem annak is, hogy oktatóik
útmutatása mellett lehetőséget kapjanak a
végiggondolni ezen eszközök használati módjainak
nyilvánvalóságát és azt, hogyan tudják majd a
saját tanítási tevékenységük során is hasznukat
venni a jövőben. Az oktatók számos nehézségről
is beszámoltak a szervezés és technológiai
megoldások terén, valamint azokkal a hallgatókkal
kapcsolatban, akiknek az ellenállását le kellett
küzdeniük a csereprogram lebonyolítása során.
A tanulmányunk keretében meginterjúvolt oktatók
felismerték, hogy a kihívások megfelelő kezelése
érdekében alapvető fontosságú a csereprogramok
integrálása a kurzusaikba, és a hallgatók munkájának valamilyen formában történő akadémiai elismerése.
Azt is kiemelték, hogy egy ilyen összetett tevékenység megszervezése és lebonyolítása nagyon sok időt és
munkát igényel a részükről, és hogy az intézményeknek módot kell találniuk arra, hogy ezért a munkáért
is ugyanolyan elismerésben részesítsék őket, mint más akadémiai tevékenységekért.
Közvetítőként működtünk közre a csereprogramban, ami nagyon hálás feladat volt. Ami magamat illet
[sic], láttam, hogy a hallgatóim hogyan módosítják a nézőpontjukat, amikor megosztották a foglalkozás többi
résztvevőjével a partnereikkel folytatott kommunikációval kapcsolatos aggályaikat. És azt hiszem, az oktató szerepe itt
nagyon fontos (Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).
„
A csereprogramot integrálták mindkét partner képzési tanrendjébe. A kiválasztott téma megfelelt mindkét
képzés céljainak. Minden foglalkozáson elkülönítettünk egy bizonyos időt, amikor kérdéseket lehetett feltenni
a feladatokról, megjegyzéseket lehetett fűzni a csereprogramokhoz, a hallgatók pedig interakcióba léphettek
a partnereikkel (Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).
„
Ezt csinálják manapság mindennel, az összes többi plusszal, amit csinálunk, ...a tanítási munka részeként könyvelik el, még ha csak valami apróságról is van szó,
mondjuk egy fél kreditet érő dologról. Márpedig egyes tanároknak ez elveheti a kedvét, hisz időigényes
(Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).
„
12 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ
A virtuális csereprogram sikere a résztvevők közötti elkötelezettségen áll
A zökkenőmentes és tiszteletteljes munkakapcsolat létrejöttének fontosságát a partneroktatók, illetve a
hallgatók és nemzetközi partnereik között sem a pedagógusok, sem a programtervezők nem tekinthetik
eleve adottnak a virtuális csereprogram kidolgozásakor saját intézményükben. Bár az oktatók hajlamosak
a csereprogramok logisztikai oldalára koncentrálni, illetve azokra a pedagógiai feladatokra, amelyeken
a hallgatók közösen fognak dolgozni, a különböző tanulmányok során gyűjtött adataink emlékeztettek
bennünket arra, milyen fontos, hogy az oktatók és a hallgatók is lehetőséget kapjanak jó munkakapcsolat
kialakítására egymással. A hallgatóknak és az oktatóknak is meg kell ismerniük a partnereik valódi emberi
oldalát, nem lehetnek ismeretlen felhasználónevek és avatárok egy számítógép képernyőjén vagy csupán
nemzeti kultúrák képviselői. Ezek a problémák úgy orvosolhatók, ha mind az oktatókat, mind a hallgatókat
képzésben részesítjük az interkulturális tudatosság és az interkulturális találkozások lebonyolítása terén,
illetve a virtuális csereprogramok megtervezésének és megvalósításának a témájában. Mindennek már a
virtuális csereprogramok megtervezése során figyelmet kell szentelni, illetve akkor, amikor az Erasmus+
virtuális csereprogramokat bevezetik az egyetemi programok sorába.
Adataink alapján a hallgatók rendszeresen rámutattak arra, hogy a csereprogramok feladatorientáltsága
és a kommunikáció szöveges jellege olyan
érzést keltett bennük, hogy az együttműködésük
elszemélytelenedett, és nem volt meg az az érzés,
hogy „hús-vér emberekkel” állnak interakcióban.
Ezt az akadályt gyakran úgy küzdötték le, hogy a
partnerekkel folytatott kommunikáció során is a
mindennapjaikban gyakran használt kommunikációs eszközöket alkalmazták, például a WhatsAppot
és a Messengert, a tanárok pedig arról számoltak be, hogy a rendszeres videókonferenciák is segítettek
Arra lettem figyelmes, hogy a hallgatók nagyra értékelték volna az élő, szóbeli kommunikációt egymás között. Mert minden aszinkron módon folyt. És ez probléma volt. Mert amikor elolvasol
egy szöveget, ridegnek hangzik. De ha valakinek a szájából hallod, akkor személyesebb kapcsolatot teremt. Ezért az egyik dolog, amit hiányoltunk az volt, hogy nem jöttek létre személyes kapcsolatok.
Inkább egy munkamegállapodáshoz hasonlított, és nem volt meg a bizalom (Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).
„
Azt hiszem, hogy a videókonferenciáink és a csevegéseink révén sokat fejlődtek a beszéd- és
kommunikációs készségeim, hiszen nem az volt a lényeg, hogy felvágjunk a nyelvtudásunkkal, hanem az, hogy megértsenek
bennünket, és ezáltal hatékonyan végezzük a munkánkat (Egy virtuális csereprogramban részt vevő hallgató).
„
13AZ EVALUATE CSOPORT
a hallgatóknak a jó munkakapcsolatok
kialakításában. A videókonferenciáknak
köszönhetően, ahogy az egyik tanár elmagyarázta
„[a hallgatók] ’hús-vér emberekként’ látták egymást,
és könnyebben tudatosították magukban, hogy
kivel is kommunikálnak.” A videókonferenciákat a
hallgatók is kulcsfontosságúnak tartották a sikeres
nyelvtanulás szempontjából. Azokban a csereprogramokban, ahol a hallgatóknak nem volt módjuk élő
videós interakciókra a partnereikkel, gyakran meglehetősen gyérnek értékelték a nyelvtudás terén elért
fejlődésüket.
A hallgatók benyomásait az oktatók tapasztalatai is megerősítették a tekintetben, hogy milyen volt
jó munkakapcsolatok kiépítésére törekedni a partneroktatókkal. Megerősítést nyert, hogy a sikeres
oktatópartnerség mindenekelőtt annak lehetőségében gyökerezik, hogy még a csereprogram előtt
megismerjék egymást egy személyes találkozó vagy videókonferencia útján, másodsorban pedig abban,
hogy a csereprogram közben is folyamatosan tartsák a kapcsolatot a partneroktatóval e-mailben vagy
videókonferencia útján.
Egyértelműen [partnere] és a köztem fennálló jó kapcsolat miatt működik ilyen jól. Rengeteg időt
töltöttünk együtt ennek a telekollaborációnak az érdekében. Alapvetően naponta legalább egyszer váltottunk e-mailt, és nagyon szoros kapcsolatban állunk a felkészülést
és hasonlókat illetően. Nagyon jól megismertük egymást. Nagyon személyes a kapcsolatunk, ami sokat segít
(Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).
„
14 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ
A virtuális csereprogram fejlesztése azon áll, hogy sikerül-e még több képzést biztosítani és támogatást szerezni az intézményektől és az oktatásügyi döntéshozóktól
Európai szakpolitikai kísérletünk rámutatott, hogy a virtuális csereprogram egy erőteljes tanulási eszköz,
amely a hallgatóknak és az oktatóknak egyaránt alkalmat kínál az innovatív nemzetközi tanulásra,
de azt is láttuk, hogy ugyanakkor egy kihívást jelentő és összetett tevékenységről van szó, amely
szervezésbeli, pedagógiai és interkulturális készségkészletek egész sorának kifejlesztését követeli meg az
oktatóktól a csereprogramok sikeres megvalósítása
érdekében. Éppen ezért a tanári alapképzést
nyújtó intézményeknek és az oktatásügyi
hatóságoknak regionális, nemzeti és európai
szinten is hajlandóságot kell mutatniuk arra,
hogy a folyamatot különböző módokon támogassák. Ez elsősorban úgy valósítható meg, hogy pénzügyi
forrásokat biztosítanak mind az online, mind az offline tanárképzésre, illetve rövid fizikai mobilitási
időszakokra, amelyek lehetővé teszik a tanárok számára a partnerekkel történő találkozást és tervezést.
A döntéshozóknak gondoskodniuk kell továbbá arról, hogy az oktatók megkapják a szükséges időt és
technológiai infrastruktúrát ahhoz, hogy kövessék a képzést, valamint kidolgozzák és megvalósítsák
nemzetközi internetes projektjeiket. Végezetül pedig a virtuális csereprogrammal járó munkamennyiség
és innovációk elismerését a nemzeti és intézményi tanárértékelési rendszereknek, projektfelhívásoknak és
szakpolitikai dokumentációknak is tükrözniük kell.
A virtuális csereprogram a hazai nemzetköziesítés
meghatározó elemének és a fizikai mobilitás
hatékony kiegészítésének bizonyulhat, azonban
szükséges hozzá a tanárok képzése, a vele járó
többletmunka elismerése és az, hogy intézményeik
rendelkezzenek a csereprogramok végrehajtásához
szükséges intézményi, technológiai és adminisztratív támogatással.
[Az oktatóknak arra van szükségük, hogy] elismerjék a munkánkat. Meggyőződésem, hogy az oktatókat
motiválja, ha értékelik azt, amit csinálnak. Az értékelés pedig azzal valósulhat meg, ha elismerik a munkájukat
(Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).
„
Az oktatóknak külön időkeretre lesz szükségük a tervezéshez és ahhoz is, hogy kidolgozzák a
virtuális csereprogramokat. Sokkal több időre lesz szükségük. A virtuális csereprogram (az együttműködés bármely más
formájához hasonlóan) nagyon fontos a tanuláshoz, de több időt vesz igénybe, mint az egyéni munka
(Egy virtuális csereprogramban részt vevő oktató).
„
15AZ EVALUATE CSOPORT
Javaslatok arra vonatkozóan, hogyan erősíthetjük támogatásunkkal a virtuális csereprogramot és terjeszthetjük ki a használatát a tanári alapképzésben
Tanulmányunk megállapításai alapján a következő javaslatokat fogalmaztuk meg:
A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK…
• növelhetnék a tanárképző programok számát a személyzeti tagok számára az Erasmus+ Virtuális Csereprogrammal folytatott együttműködés révén;
• extra elismerést vagy időkeretet kínálhatnának az oktatók számára, hogy virtuális csereprogramokat valósítsanak meg kurzusaik keretében;
• a hallgatók virtuális csereprogramban való részvételét az európai oklevélmellékletükben is feltüntethetnék;
• kreditekkel jutalmazhatnák a hallgatók virtuális csereprogramban való részvételét; és
• beépíthetnék a virtuális csereprogramot a hazai nemzetköziesítési stratégiájukba.
A REGIONÁLIS ÉS NEMZETI MINISZTÉRIUMI HATÓSÁGOK…
• pénzforrásokat biztosíthatnának a virtuális csereprogramról szóló képzési programok számára a saját országaik/régióik tanárképző oktatóinak;
• beépíthetnék a virtuális csereprogramokat a közigazgatási szervek projektjeibe és kezdeményezéseibe;
• megemlíthetnék és ajánlhatnák a virtuális csereprogramokat a közigazgatási szervek kiadványaiban és stratégiai anyagaiban; valamint
• népszerűsíthetnék a virtuális csereprogramokat más régiókban/országokban működő partnereik és más uniós oktatásügyi döntéshozók körében.
AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS AZ ERASMUS+…
• az egyetemek nemzetköziesítési politikáinak szerves részeként növelhetné a virtuális csereprogramok ismertségét;
• ösztönözhetné a virtuális csereprogramok használatát az Erasmus Felsőoktatási Charta alkalmazásaiban;
• pénzügyi forrásokat biztosíthatna a virtuális csereprogramok képzési műhelyfoglalkozásaihoz és „tervezési célú látogatásaihoz” tanárok számára, hogy meglátogathassák partneroktatóikat, és együttműködhessenek velük;
• növelhetné a tevékenységhez kapcsolódó projektek és kutatási kezdeményezések finanszírozását; valamint
• biztosíthatna kifejezetten a tanári alapképzéshez tervezett, konkrét Erasmus+ Virtuális Csereprogrambeli tevékenységeket.