dr-pasztorfi janos-eleted egy kiveteles lehetoseg

ff

O az, aki egészségemért felelős!

Fót1999

Dr. Pásztorfi János

Az életed egy kivételes lehetőség

A sorsod a magadra kimondott Ítéleted!? A legnagyobb erő

- az alkalmazhatóvá tett önszuggesztió -

3. bővített kiadása.

Az egészség és az eredményes élet kézikönyve.

Fót1999

i

A mű eredeti címe: dr. János Pásztorfi

ERHALTE DICH SELBER GESUND

WIESBADEN 1981

Az első magyar kiadást szerkesztette: dr. Farkas Endre

@ Dr. Pásztorfi János

Harmadik bővített kiadás

Copyright © 1999. Jakab István

Publised by: Viztérítő Kiadó 2151 Fót POB. 42.

A magyar kiadás joga: Jakab István tulajdona

Levélcím: 2151 Fót, Pf. 42.

Telefon: 06 - 27 / 358 - 465, 06 - 27 / 358 - 332 Fax: 06 - 27 / 358 - 499

E-mail: [email protected]

WEB page: http://w3.datanet.hu/~akvapol

Felelős kiadó: Jakab István

Készült: Possum Lap- és Könyvkiadó, Nyomdai Kft. gondozásában. Felelős vezető: Várnagy László Telefon: 218-7858; 06-209-345-318

ISBN: 963 0384 0 43

Borítóterv: Viszlai Katalin

mailto:[email protected]

http://w3.datanet.hu/~akvapol


Előszó az első német kiadáshoz

(Feltétlenül elolvasandó!)

Kedves Olvasó!

Ezt a könyvet azoknak írtam, akik nemcsak tudnak gondolkodni, hanem ezt

rendszeresen teszik is. Ők egy elenyésző kisebbséghez tartoznak, és ők vég

zik a legnehezebb munkát. Róluk mondta Henry Ford (az első): „A gon

dolkodás a legnehezebb munka. Valószínűleg ezért foglalkoznak a leg

kevesebben ezzel."

A leírtak legnagyobb része ősidők óta az emberiség általános ismeret

anyagához tartozik. A legtöbb esetben mégis ellentétben állnak a közkeletű

társadalmi és oktatási véleményekkel, a nevelési és gyógykezelési elvekkel.

Ezért feltétlenül szükséges, hogy az olvasó együtt gondolkozzon az íróval,

ha a könyvből hasznot akar húzni.

Ha Ön fogyasztói és jóléti társadalmunk propagandájának megfelelően

azt hiszi, hogy egészségére jogigénye van, amit a különböző gyógyspeci-

alistáknál (orvosoknál, természetgyógyászoknál, pszichoterápeutáknál, cso

dadoktoroknál, stb.) érvényesíthet és azután egészségét a patikában, vagy a

gyógynövényboltban éppen úgy megveheti, mint a lisztet és a cukrot az

ABC-ben, jobban teszi, ha a könyvet nem olvassa el, mert nagyon keveset

használna Önnek.

Akkor se olvassa el, ha nem akarja önmagát megváltoztatni. A termé

szettudós, a fizikus, kémikus, biológus, a mérnök, stb. felfedezheti szakte-

£<o5o3


rületén a legfontosabbat, ami az egész világot megváltoztatja. Emiatt még

saját magát a legkisebb mértékben sem kell megváltoztatnia. Minden vonat

kozásban maradhat ugyanaz az ember, aki a felfedezés előtt volt.

Egészen másként áll a dolog az önmegismeréssel. Ha valaki saját magát

megismerte, - életcélját, működési- és hatásmechanizmusait, - nem marad

hat ugyanaz az ember, aki önmegismerése előtt volt. Cselekednie kell.

Egész lényében meg kell magát változtatnia. Ha ezt nem teszi, konflik

tus keletkezik új önismerete és régi magatartása között, ami lelkileg nyo

masztja, és beteggé teszi. Ezért kellett figyelmeztetnem erre a veszélyre.

A könyvnek az a célja, hogy tükröt tartson Ön elé, amelyben köny-

nyebben megismeri önmagát. Működési-, szabályzó és vezérlő mechaniz

musait, valamint a hibákat gondolkodás- és szemléletmódjában, magatartá

sában, hozzáállásában önmagához, könyezetéhez és az élethez. Röviden:

Hogy felismerje azokat a tényezőket, amelyek beteggé tehetik (vagy már

beteggé tették).

Egészsége a legnagyobb kincse egy olyan társadalomban, ahol a telje

sítmény a legfontosabb mérce. Csak akkor igazán teljesítőképes, ha egész

sége rendben van. De vajon kitől várhat segítséget egészsége megőrzésében,

vagy helyreállításában? A könyv megmutatja Önnek, hogy ezen a világon

csak egyetlen ember van, aki ebben érdekelt és erre képes is... Ez az egyet

len ember pedig Ön, saját maga!

Az orvostudomány erre nem képes. Eltekintve attól, hogy ez nem is

feladata. Az orvostudomány feladata a szenvedést enyhíteni. Fő tevékeny

ségi köre és üzlete a betegség, nem az egészség. (Megy Ön olyankor orvos

hoz, vagy természetgyógyászhoz, ha nagyszerűen érzi magát?)

Mindenkinek, aki gondolkodik, világos, hogy egyetlen gazdasági ágtól

sem várható el saját létalapjának megsemmisítése. (És az egészségügy egy


ig 7GS

sok százmilliárd márkás gazdasági ág.) így nem marad más Önnek sem hát

ra, mint egészségének megőrzését, helyreállítását a saját kezébe venni.

A régen ismert igazságok mellett tartalmaz a könyv négy új felisme

rést is, amelyek a gyógyászat számára, - de minden egyes embernek is -

fontosak.

Az egyik a pszichoszomatika (és az élet) egyik döntő kérdésének álta

lánosan érthető és gyógyászatilag alkalmazható megválaszolása: Hogyan és

mi által valósítja meg magát egy gondolat az emberben és szervezetében?

(Az önszuggesztió lényegének felismerése és a mindennapi gyakorlatban

alkalmazhatóvá tétele.)

A másik az érzelem lényege. (Enélkül érzelmi-alapú betegségek ered

ményes kezelése nem lehetséges.) Egy érzelem, a vonzódás, szeretet, szere

lem, gyűlölet, irigység, harag, düh, stb. alapjában véve nem más, mint ön

szuggesztió. Az érzelmek saját termékeink, nem uralkodóink. Saját magunk

tudjuk őket tetszésünk szerint erősíteni, gyengíteni, változtatni.

A harmadik a hit sajátossága, az első rész negyedik fejezetében.

A negyedik a szeretet félreismert jellege.

A második rész negyedik fejezete tartalmazza az egyetlen receptet is,

melynek beváltása az egyetlen biztosíték lehetne még az emberiség hosszabb

fennmaradásához. Sajnos általános beváltásához nem sok remény van.

Még egyet kell mindjárt kezdetben tisztázni. Semmi esetre sem szeret

ném Önt „pozitív" gondolkodásra csábítani. Gondolkodásának olyan gya

korlásában szeretnék Önnek segíteni, hogy a dolgokat úgy lássa, amilyenek

azok a valóságban.

A pozitív gondolkodás ezt éppen úgy akadályozza, mint a negatív, mert

a látást zavarossá teszi. A pozitív gondolkodás ugyanaz a folyamat, mint a

negatív gondolkodás. Az érem másik oldala. Éppen ezért az egyik a másik


tói elválaszthatatlan, a kettő egymással azonos, együtt képeznek egy egysé

get. Ha egy meghatározott dolgot pozitívnak értékelünk, lehetetlen egy má

sikat ehhez viszonyítva egyidejűleg nem negatívnak értékelni.

Minden, amit az ember el tud képzelni, két pólusban nyilvánul meg

neki. Minden fogalomhoz egy ellenfogalom, az ellenpólus tartozik. Az ilyen

fogalom-párokat ellentéteknek nevezzük. A párok együtt képeznek egy egy

séget. Egzisztenciájukban egymástól függenek. Egyik pólus kikényszeríti a

másikat. Ha megszüntetjük az egyiket, eltűnik a másik is.

Minden dolog a világon először semleges, értékmentes. Csak a mi sze

mélyes értékelésünk, hozzáállásunk, ítéletünk, röviden: gondolkodásunk ál

tal lesznek számunkra (nem mások számára!) pozitívvá, vagy negatívvá,

széppé, vagy csúnyává, jóvá, vagy rosszá. Ha gondolkodásunk nem elégszik

meg azzal, hogy a dolgokat úgy lássa, amilyenek, hozzáfűz valami pozitívat

és/vagy negatívat. Az ilyen gondolkodás mindig torzítja a realitást.

A könyv szeretné azt elérni, hogy Ön a jövőben a dolgokat olyannak

lássa, amilyenek azok a valóságban. Legalábbis a könyv feldolgozása után

abban a helyzetben kellene lennie, hogy a dolgok értékelése ne nyomasztó

hatást gyakoroljon Önre, hanem boldoggá és elégedetté tegye.

Ha a figyelmeztetés ellenére is el akarja a könyvet olvasni, eredményes

munkát kívánok.

Berchtesgaden, 1981. július


BO8GS


Előszó a harmadik magyar kiadáshoz

Az első magyar kiadás kiadója, dr. Farkas Endre 1995 nyarán hirtelen el

hunyt.

A második kiadást a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram szervezte és

támogatta.

Mivel a második kiadás is elfogyott - és kereslet még van a könyv iránt -,

Jakab István, aki már eddig is sokat tett a népegészség javítása érdekében,

felajánlotta, hogy kézbe veszi a harmadik kiadás sorsát.

Az Ő kérésére kiegészítettem a könyvet a Tanuld Magad Egészségessé

módszer és a teljesítmény hosszú távú fokozását, az egészség egyidejű

megtartását és megerősítését elősegítő módszer rövid ismertetésével.

Ezért, hogy a könyv ne dagadjon meg nagyon, lerövidítettem a második

kiadás IV. és V. részét, amelyek két kongresszusi előadásomat és a külön

böző tanfolyamok és szemináriumok néhány résztvevőjének véleményeit és

tapasztalatait tartalmazták.

Remélem, a harmadik kiadást is hasznosítani tudja a Kedves Olvasó

élete minőségének javításához sikerei és egészsége terén.

Sok sikert kívánok


BD9GS


Felépítés és használati ajánlás

Az anyag három részre osztásával a feldolgozásban akartam segíteni.

Az első rész az ember legfontosabb vezérlőmechanizmusait és a szug-

gesztió hatásmódját írja le.

A második rész a leggyakoribb hibákat tartalmazza, amiket gondolko

dásunkban, szemléletünkben és magatartásunkban, továbbá az önmagunk

hoz, környezetünkhöz és életünkhöz való hozzáállásunkban követünk el.

Ezek a hibák vagy megbetegítenek bennünket, vagy akadályozzák gyógyu

lásunkat, de mindenképpen meghatározzák sorsunkat.

A harmadik részben leírt gyakorlatok hasznos segédeszközök abban

az átmeneti időben, mialatt Ön gondolkodásmódját korrigálja. Ezalatt az idő

alatt segítenek Önnek egészségét megőrizni, illetve helyreállítani. Ha azután

annyira jutott, hogy már csak helyes gondolatai vannak, a gyakorlatokra

nem lesz többé szüksége.

Hogyan tudja a könyvből a legtöbb hasznot húzni?

Készüljön fel lelkileg egy kemény tanulási folyamatra. Olvassa át a köny

vet, mint egy regényt, anélkül, hogy sokat gondolkodna a tartalom felett.

Majd olvassa el lassan és figyelmesen az első részt a második fejezettől

kezdve, lehetőleg fejezetenként. Az eredményes munkához különösen fon

tos az önszuggesztió mechanizmusának megértése.

A munka a második résszel kezdődik igazán. Olvassa lassan, figyel

mesen és csináljon jegyzeteket! írja fel minden ellenvetését és kérdését

fejezetenként! Minden további fejezet után vizsgálja felül őket!

solOos


sollcs

Húzza ki azokat, amelyeket tisztázni tudott. Azokat az ellenvetéseket és

kérdéseket, amelyek az utolsó fejezet feldolgozása után is megmaradtak,

foglalja össze egy levélben és küldje el a kiadónak, vagy nekem.

Amit az egyes fejezetekből akceptálni tud - de eddig máshogy tette -,

ültesse át a gyakorlatba. Próbálja ki, hogy Önnél is így van-e, Önnél is így

müködik-e? Ha Önnél is úgy van, tegye! Csinálja úgy nap, mint nap. Al

kalmazzon mindent, amit akceptálni tudott és kipróbált, azonnal és átfogóan

a mindennapi életben. Magánéletében éppen úgy, mint a szakmai életben,

így lesz új gondolkodásmódjából szokás. És minden, amit szokásból teszünk

könnyedén, szinte automatikusan megy.

így lesz az új felismeréseiből képesség.

És most jó és eredményes munkát a könyv feldolgozásához!

Ebben megkísérlem, amennyire lehetséges, elkísérni Önt. Nagy kü

lönbség azonban, hogy én valamit egy személyes beszélgetés során fejtege

tek, amikor a kérdéseket és ellenvetéseket azonnal meg tudom válaszolni és

leépíteni, vagy pedig a szöveget már kezdettől fogva olyan világosan kell

megfogalmaznom, hogy az Olvasó a tartalmat minden további magyarázat

nélkül megérthesse és elfogadhassa. Számomra a könyv tartalma teljesen

világos és magától értetődő, mert évek óta naponta többször kell megma

gyaráznom és bizonyítanom. De Önben mégis ébredhetnek kérdések és el

lenvetések. Ezért kérem, hogy minden bírálatát, ellenvetését, kérdéseit és

javaslatait a kiadóval, vagy velem közölje.

Magyarországi címem: Tanuld Magad Egészségessé Alapítvány

8000 Székesfehérvár Pozsonyi utca 63.

Telefon: 22/306-034


I. Megfontolások, alapok

Miért szükséges az önsegély az egészség megtartásában?

Kérem, ne tekintse ezt a fejezetet az orvostudomány és gyógyszeripar kriti

kájának. Csupán azt akarom itt megvilágítani, hogy miért csak egyedül ön

magunktól várhatjuk el saját egészségünk biztosítását.

Legfőbb javunk az egészség, állítólag Schopenhauertói származik a

mondás: „Az egészség ugyan nem minden, de egészség nélkül minden

semmi". Mégis arra a kérdésre: „Hajlandó Ön egészséges napjaiban egész

sége megőrzéséért aktívan valamit tenni?" a megkérdezettek 80 %-a így

válaszolt: „Nem, csak akkor teszek valamit magamért, ha megbetegedtem."

Vajon miért? Mert fogyasztói társadalmunk fejünkbe sulykolta, hogy

jogigényünk van az egészségre, amit a különböző gyógyspecialistáknál, orvo

soknál, természetgyógyászoknál, pszichoterápeutáknál, csodadoktoroknál stb.

érvényesíthetünk és azután az egészséget a gyógyszertárban, vagy a Herbá-

riában úgy megvehetjük, mint a lisztet vagy a cukrot az üzletben. Ez alapvető

tévedés. Egészségünkért keményen meg kell dolgoznunk magunknak.

Az a tény, hogy az orvostudomány gyógyítani nem tud, csak kezelni,

régóta ismert. „Medicus curat, natura sanat." Csak a beteg maga tudja saját

magát meggyógyítani. Az orvos csak kezel (kúrál), a (saját) természet gyó

gyít. Hippokratész és Galénusz óta semmi sem változott.

De a gyógyszeripartól sem várhatjuk el egészségünket. Az is egy ipar

ág, - méghozzá jövedelmezőbb, mint a hadiipar -, amely a gyógyszerek el-


adásából él. Ha a gyógyszerek gyógyítanának, nem csak szimptómákat

szüntetnének meg vagy enyhítenének, rövidesen minden beteg egészséges

lenne, és senki nem venne többé gyógyszert. Mindenki előtt világos, hogy

„egészséges nép" egyidejűleg „halott gyógyszeripart" jelentene. Ehhez né

hány idézet.

„Az orvostudomány (beleértve a gyógyszeripart) - közvetlenül a szívin

farktus és a rák után - az emberiség legveszélyesebb kórokozója lett. Egy

átlag német ma kb. ötször annyi gyógyszert fogyaszt, mint közvetlenül a

második világháború előtt. Ettől legalább ötször olyan egészséges is? Ter

mészetesen nem. Ellenkezőleg: a nyugatnémet lakosság átlaga ma sokkal

gyakrabban beteg, mint azelőtt ... Hirtelenül így lett egy iparágból, amely

azért keletkezett, hogy betegségeket gyógyítson, új betegségek kiinduló

pontja." {Kurt Blüchel: Weisse Magier, Fischer Verlag)

A WHO, az egészségügyi világszervezet, 1978-ban nyilvánosságra

hozta 200 gyógyszer listáját, amelyek a világ gyógyszerszükségletét teljesen

fedeznék. Ezzel szemben ma világszerte több, mint 205.000 különböző

gyógyszert gyártanak. Egyedül Nyugat-Németországban mintegy 40.000

regisztrált gyógyszer van forgalomban.

„Minden NSZK állampolgár a statisztikusok szerint élete folyamán át

lagosan 36.000 tablettát fogyaszt. Ez az ijesztő szám megvilágítja az elle

nőrzés nélküli gyógyszerfogyasztás és a gyógyszerek megszokásának ve

szélyét. Miután ma alig van hatásos gyógyszer, amelynek egyben káros

mellékhatása ne volna, gyógyszereket csak akkor kellene rendelni és beven

ni, ha az orvosilag szükséges." Ez áll KKH 1981. március 1-jei körlevelé

ben. Ennek ijesztő következményei vannak. A torzszülöttek száma az

NSZK-ban 25 év alatt 166-szorosan emelkedett. „Míg 25 évvel ezelőtt az


8O15G8

NSZK-ban 100.000 újszülött közül 3 volt torzult, ma már 1.000 újszülöttre

5 torzszülött esik." (K. Blüchel: Weisse Magier, Fischer Verlag, 1976)

Az FDA (Federal Drog Administration) szerint 1978-ban 1,5 millió

amerikait olyan betegségekkel kezeltek kórházban, amelyeket gyógyszerek

okoztak. A gyógyszerek okozta halálesetek évente 60.000 - 140.000-re te

hetők az USA-ban.

A baktériumok nagyon gyorsan alkalmazkodnak minden ellenük irá

nyuló gyógyszerhez. Nemrégen állapították meg az egyik újabb antibioti

kumról, a Vancomycinről, hogy a baktériumok az első generációban még

elpusztulnak tőle, a második generációjuk már ellenáll neki, a harmadik ge

neráció pedig már tápanyagnak használja azt, valósággal zabálja az antibio

tikumot.

A statisztika szerint a halálozások száma óriási mértékben csökken ak

kor, amikor a betegeket az orvosok sztrájkja következtében nem kezelik.

Három elgondolkodtatóan egyező esetet közöl Hans Ruesch „Die Fálscher

der Wissenschaft" (Edition Hirthammer München) című könyvében: 1973-

ban egy 1 hónapos izraeli kórházi sztrájk alatt a lakosság halálozási arány

száma mélypontot ért el.

Ugyanez történt 1976-ban Bogotában (Kolumbia). Az orvosok sztrájkja

következtében a halálozások száma 35 %-kal csökkent. A jelenség 1978-ban

megismétlődött Angliában.

Ebből a rövid idézetből úgy tűnik, hogy gyógyszerektől és a piruláktól

nem igazán várhatjuk a gyógyulást. Na jól van, de van-e egyáltalán szüksé

günk segítségre? Egyáltalában betegek vagyunk-e? Hogy áll a dolog tulaj

donképpen az egészségünkkel?

Évtizedekkel ezelőtt az USA-ban a Mayo-Klinikán megvizsgáltak 176

„egészséges" vezető állású üzletembert. Átlagéletkoruk 44,3 év volt. Ered-


&D16GS

mény: ezeknek az embereknek több mint 1/3-a szívbeteg volt, vagy az

emésztőrendszerükben fekélyek voltak vagy magas vérnyomásuk volt. Kép

zeljük el: a felelősségviselőink 1/3-a testileg- és lelkileg tönkreteszi magát,

még mielőtt 45. életévét elérte volna. Nem túl nagy ár ez a sikerért? A

stressz a hivatás gyakorlása közben e vizsgálat óta biztosan nem csökkent.

Sőt! Japánban a viszonylag fiatal menedzserek íróasztal melletti hírtelen

halála az utolsó két évtizedben megsokszorozódott. A WHO addig is el

megy, hogy a világ népességének 99,3 %-át többé-kevésbé betegnek nevezi.

Csupán 0,7 %-át tartja teljesen egészségesnek!

Alapjában véve azonban mindegy, hogy mi magunkat egészségesnek,

vagy már megtámadottnak érezzük. Mindannyiunkra nézve állandóan fenn

áll annak a veszélye, hogy vagy saját közreműködésünkkel, vagy a káros

környezeti befolyás következtében betegek leszünk. És minden bizonygatás

és ígéret ellenére kívülről segítséget nem várhatunk. Ennek ellenére vala

milyen módon meg kell őriznünk teljesítő- és döntésképességünket Semmi

sem befolyásolja annyira a sikert, a társadalmi tekintélyt, a boldogságot

és a megelégedettséget, mint a jó közérzet, az egészség. Egy beteg ember

kevésbé teljesítőképes, ami hivatásbeli jövőjét veszélyezteti. Az így kelet

kezett egzisztencia-félelem még jobban megerősíti a betegséget, és így to

vább, így jön létre egy folytonosan önmagát erősítő ördögi spirál.

Minden betegség azonban egy komoly társadalmi ügy is. A társadalmat

jelentősen megterheli a munkakiesés, a korai rokkantság stb. Nagy döntési

hatalommal rendelkező embereknél a betegség nagy társadalmi csoportokat,

sőt esetleg az egész emberiséget is veszélyeztetheti. „Egy homokszem egy

ember húsában, és impériumok inognak meg és omlanak össze" - írja Emil

Zola „Az összeomlás" című könyvében III. Napóleonról, aki vesekőben


szenvedett. (Lásd „The Pathology of Leadership" Hugh I'Etang., a „The

Practitioner" főszerkesztője.)

Mit tegyünk hát, hogy lehetőleg ritkán legyünk betegek és gyorsabban

gyógyuljunk? Egy bizonyos; környezetünket, hivatásbeli és személyes kap

csolatainkat csak nagyon korlátozottan módosíthatjuk. Ezek befolyása ál

landóan érint bennünket és a jövőben is csak keveset lehet ezen változtatni.

A rendelőkben, a rádióban, a televízióban és a folyóiratok orvosi rova

taiban leggyakrabban található tanácsok aligha használnak nekünk: „kerülje

a hangos környezetet, az idegesítő körülményeket, óvnia kell magát a gon

doktól és az izgalmaktól, lehetőleg nyugodtan és rendszeresen kell élnie".

Más szóval: a főnökömet, munkatársaimat, kollégáimat, feleségemet, gyer

mekeimet, anyósomat, útitársaimat, munkámat változtatnom vagy legalábbis

kerülnöm kell. Ha mindez nem sikerülne, akkor legalább nyugodtan és

rendszeresen kell élnem.

Hogy mindezt hogy csináljam, arra már a jó tanácsok ritkán terjednek

ki. Ezt a hiányt akarjuk közösen kiküszöbölni.

Ha már környezetünket nem tudjuk megváltoztatni, tudnánk-e

módosítani a ránk gyakorolt hatását, a reakcióinkat?

Igen! Ezt tudjuk és meg is kell tennünk, hogy egészségünket megőriz

zük, vagy helyreállítsuk. Ez nem is olyan nehéz. Minden, ami ehhez szük

séges, az a készség, hogy megváltoztassuk magunkat és megismerjük

szervezetünk, életünk legfontosabb irányító mechanizmusait.

Az orvostudománynak fel kellett ismernie, hogy maga az egészséges

életmód - keveset enni, sokat mozogni, nem dohányozni - nem véd meg a

szívinfarktustól, gyomorfekélytől, vese- vagy epekövektől és más megbete

gedésektől. Csak az ember vezérlő mechanizmusai vannak abban a

helyzetben, hogy egy megbetegedéstől vagy visszaeséstől megóvjanak.

BOUCS


Ezek a mechanizmusok ismertek és viszonylag egyszerű módszerekkel jól

kezelhetők. A hibás vezérléseket rövid idő alatt tartósan korrigálhatjuk. E

mechanizmusok segítségével lelki és testi terhelhetőségünket megőrizhet

jük, sőt erősíthetjük. Selye János, a „stressz atyja", az orvostudomány fela

datáról a következőket mondotta: „A terhelhetőség megőrzése és erősítése

éppen olyan fontos, mint a szenvedés csillapítása." Csakhogy a két feladat

csoport teljesen különböző kihatással van az orvoslás egzisztenciájára. Vé

gül is ez a szenvedésből él, a betegségből. Ha a szenvedéseket enyhítjük,

azért továbbra is fennmaradnak egzisztencia-alapként. Ha azonban a terhel

hetőséget, a betegséget okozó befolyásokkal szembeni ellenállóképességet

megőrizzük vagy erősítjük, a szenvedések ritkábbak lesznek. Ezáltal az eg

zisztencia-alap meggyengül, csökken.

Ugyanolyan balgaság volna az orvostudománytól - amely ma éppen

olyan gazdasági ágazat, mint más iparágak, - a gyógyítást, vagy a betegsé

gektől való megóvást vámi, mint pl. a borotvapenge- vagy harisnyanadrág

gyáraktól a soha tönkre nem menő pengék vagy harisnyanadrágok gyártását.

Amint látják, nem marad más hátra számunkra: Saját magunknak kell

valamit tennünk egészségünk fenntartása, vagy visszanyerése érdekében.

Ez egyáltalán nem olyan nehéz. Elég, ha a szervezetet békében hagyjuk. Ez

azt jelenti, hogy azt

1. helyes gondolatok útján helyesen tájékoztatjuk; megkíméljük őt a

szervezettől idegen anyagokkal való felesleges terheléstől;

2. megóvjuk a helytelen reakcióktól azáltal, hogy beállítottságunk mó

dosításával a szervezethez érkező környezeti befolyásokat tompítjuk

vagy semlegesítjük;

3. rendszeres lazítással segítjük erőink megújítását.


9D 19 OS

Minden egyebet azután elvégez a szervezet maga. Ugyanis minden

egyes élőlénynek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a kívülről érkező zavaró

befolyás (sebesülés, fertőzés stb.) után az eredeti, megelőző, egészséges ál

lapotot saját maga helyre tudja állítani.

Körülbelül 200 évvel ezelőtt mondotta John Hunter: „A baleseteknél

olyan jelenség keletkezik, amelynek nincsenek beteges vonatkozásai. Ez

abból áll, hogy minden sérülés törekszik a gyógyulásának előfeltételeit és

eszközeit maga megteremteni." A XIX. század második felében megállapí

totta korának nagy fiziológusa, Claude Bemard, a College de Francé pro

fesszora, hogy az élőlények a környezet változásai ellenére belső miliőjük

állandóságát fenn tudják tartani. Walter B. Cannon a Harward Egyetem hí

res fiziológusa az élőlényeknek ezt az egyensúlymegtartó képességét a gö

rög „homeosztázis" szóval jelölte (homoios = hasonló, stasis = állapot,

helyzet).

Ezzel azt akarta kifejezni, hogy az élő szervezet azonos statikus álla

potát fenn tudja tartani. A kifejezést fordíthatnánk szabadon „önfenntartó

erő"-nek is.

Néhány gondolkodó, és becsületes orvos és természetgyógyász is tudja

és mondja is ezt a tényt. A Memóriái Slolan Kettering Központ - a világ

legnagyobb rákintézete - kancellárja, Lewis Thomas írja: „A nagy titok,

amelyet a belgyógyászok ismernek, de amit a nyilvánosság nem tud az,

hogy a legtöbb betegség magától meggyógyul. Gyakran a beteg már másnap

reggel jobban van." („Das Lében überlebt, Geheimnis der Zellen." Verlag

Kiepenheuer & Witsch, Köln.)


Miért nem „korszerűek" ma már

a szervezetünk vezérlő mechanizmusai?

Az ember néhány millió éve él a földön, de csak kb. 100 éve mint egy ipari

civilizáció tagja. Életkörülményei ezekben az utolsó időkben hatalmas mér

tékben változtak. A technika korában az ember a legerősebben azoknak az

ingereknek van kitéve, amelyeket saját maga teremtett, amelyeket azonban

csak nehezen, vagy egyáltalán nem tud uralni. Miért van ez így?

Az emberi szervezet a megváltozott körülményekhez és követelmé

nyekhez e rövid idő alatt még nem tudott alkalmazkodni. Még ma is úgy re

agál, mint az őserdőben. Annak idején pl. küzdő mechanizmusa nagyon ész

szerű volt. Egy támadó állat vagy egy zsákmány megpillantásakor szerve

zete villámgyorsan harcra kész állapotba került.

Az agyból a parancs az agyalapi mirigyen keresztül a mellékveséhez

ment, amely úgynevezett harci hormonokat, adrenalint és noradrenalint kül

dött a vérbe. Ez a kettő azután a szervezetet azonnal harcrakész állapotba

hozta. Az adrenalin elszükítette az ereket, emelte a véralvadást, a májból

cukrot hívott le, hogy az izmoknak több energia álljon a rendelkezésére. A

noradrenalin meggyorsította a szívverést és ezzel a vérkeringést, a táplálék-

és az oxigénellátást. A veséket is utasították, hogy kevesebb vizet válassza

nak ki, mert a testnek harc közben vagy menekülésnél folyadékra volt szük

sége az izzadás útján történő lehűléshez. Leállt a test fertőzés elleni védeke

zése is.* E mechanizmus az ősembernek gyakran az életét mentette meg, de

ma már nem „korszerű". A körülmények alapvetően megváltoztak, a szer

vezet azonban még mindig változatlanul reagál.

*Ez a felismerés késztetett arra, hogy a sportolók számára kidolgozzak egy módszert,

amely a fertőzési és sérülési veszélyeket csökkenti, de a teljesítmények magas színvonalon

tartását biztosítja. (A sportolók fertőzési érzékenysége 11 évvel később, 1992-ben már a

Kossuth Rádió "Szonda" c. adásának is témája volt november 21-én.)

SO20GS


SO21G3

Annak idején ezek az úgynevezett „stressz-szituációk" viszonylag rit

kák voltak. Ezenkívül az ősember harc vagy menekülés közben erőteljes

izommunkával lereagálta magát és ezzel a mobilizált energiaszolgáltató zsírt

és cukrot, a kipárolgási folyadékkal együtt felhasználta.

Napjainkban ez már egészen másként van. Ma majdnem szünet nélkül

ilyen stressz-szituációk hatása alatt állunk. Minden összekülönbözés a fő

nökkel, a kollegákkal, a munkatársakkal, a vevőkkel a munkahelyen, a

partnerrel vagy gyermekekkel otthon, egy másik autóvezetőnek minden

szabálytalansága az utcán ezt a mechanizmust azonnal működésbe hozza

minden, a fentiekben röviden vázolt következményével együtt. Döntő kü

lönbség az őskorhoz viszonyítva azonban az, hogy mi csak nagyon ritkán

tudjuk magunkat lereagálni, azaz a mozgósított tartalékokat nem tudjuk erős

izommunkával, testmozgással felhasználni. Az összekülönbözések - ame

lyek a szervezetet legalábbis egy bokszmeccsre hangolják fel -, nagyon fi

noman, diplomatikusan zajlanak le. Ha valaki egy mellékútról elém vágódik

a kocsijával és én a balesetet csak nagy nehezen tudom megakadályozni, a

hibás vezetőt nem téphetem szét, - habár szervezetem a harci mechanizmu

son keresztül már ütésre van hangolva. Ülve kell maradnom a kocsiban és

legfeljebb egy félhangos kívánsággal könnyíthetek magamon.

így azonban a mobilizált energiaszolgáltatókat nem tudom felhasználni.

A zsírsavak lerakódnak az érfalakban és elősegítik a meszesedést. A lehí

vott, de fel nem használt cukor zavart okoz a cukor- és inzulinháztartásban.

A szervezet lehűtéséhez visszatartott vizet sem izzadjuk ki. Ez még pótlólag

megterheli a vérkeringést és a legérzékenyebb szerveket, az ún. ideges foga

dó-szerveket károsíthatja.

Miután az ilyen stressz-szituáció folyamán a fertőzés elhárítás is aka

dályozva van, fokozódik a fertőző betegségek iránti hajlam is. Egyidejűleg a


£o22o?

gyomromat is fekély veszélye fenyegeti, mert a stressz-mechanizmus min

dig két oldalról találja el. Tekintsük meg ehhez a stressz hatásmódját és a

„kapcsolási terv"-et Selye professzor szerint. (3. kép)

Először azonban a „stressz" fogalmát kell tisztázni. Ez egy olyan álla

pot, amely egyidejűleg egy reakció-mechanizmussal is rendelkezik. Minden

esemény bizonyos kopást, elhasználódást okoz az élőlényekben. A stressz

az élet folyamán előállott elhasználódás; nem az egyes részek elhasználódá

sa, hanem az összes elhasználódás összege.

A stressz egyben kerete a szervezet adaptációs, alkalmazkodó reakció

jának. A stressz összképét a „Generális Adaptációs Szindróma" (GAS) mu

tatja be.

Ennek három fázisa van:

1. A riasztó reakció. Ez nem lehet tartós.

2. Az adaptáció, az ellenállás vagy az alkalmazkodás. Ez a szervezet

erőfeszítése az adaptációs energia segítségével. Ennek az energiának

az összege minden egyénnél különböző, de adott mennyiségű, kor

látozott és kimeríthető.

3. A kimerülés. Az összes energiatartalék kimerülése a halálhoz vezet.

Az 1. kép ezt a három fázist grafikusan ábrázolja.


Stresszor, valamilyen inger, amely a szervezetben a stresszt kiváltja,

minden lehet. Selye szerint fontossági sorrendben a 6 leggyakoribb a kö

vetkező:

- idegfeszültség;

- lelki zavarok;

- bizonytalanság;

- céltalanság és értelmetlenség;

- mikrobák;

- mérgek.

Az alarm-reakció mindig egy triászból áll, egy háromrészes reakció

folyamatból, függetlenül a stresszortól és a támadás helyétől:

- a mellékvesekéreg megduzzadása;

- thymicolymphatikus szervek (csecsemőmirigy, nyirokmi

rigy, lép)sorvadása;

- a gyomor- bélcsatorna vérzései.

A stressz "kapcsolási terve" (3. kép) mutatja ezt a folyamatot.

A kép sematikusan ábrázolja egy stresszor hatását, egy stressz-ingerét

az agyalapi mirigyre, a mellékvesére, a gyomorra, a nyirokszövetekre és a

fehér vérsejtekre.

Az agyalapi mirigy, a hipofízis, egy kis belső elválasztási! szerv. A

mellékvesék: két kis belső elválasztási! mirigy a vesék felső részén. A nyi

rokszövet fontos faktora a szervezet elhárító mechanizmusának. Ehhez tar-

&o25cs


3. kép: A stressz "kapcsolási terve"

toznak a nyirokmirigyek, a mandulák, a csecsemő-mirigy, a féregnyúlvány

stb. A fehér vérsejteknek szintén fontos elhárító szerepük van, főleg a fertő

zésekkel szemben. Ezek részben a nyirokszervekből, részben a csontvelőből

származnak.

BO26GS


SO27GS

A stressz összképéhez tartozik az is, hogy minden stressz-reakciónál

máj-inszuffíciencia is fellép. Ez meggátolja a kortikoidok inaktiválását, de

a máj egyéb funkciói is gyengülnek, mint pl. a méregtelenítés.

Ezen a „kapcsolási terv"-en jól felismerhető az ok, hogy miért olyan

gyakoriak a gyomor- és bélfekélyek. Egy stressz-szituáció alatt, egy

stresszor támadásakor a gyomor és a bél egyidejűleg két oldalról kap sti

mulációt: az agyból és a mellékvesékből. Ezért a fekélyes betegek vissza

esését gyógyszer nem tudja megakadályozni. A szervezet a legkülönbözőbb

stresszorok és ártalmak ellen mindig ugyanazzal a mechanizmussal védeke

zik. Ha az ember az idegi agyhatást a különféle megkötőkkel és blokkolók

kal vagy vagotómiával gátolni vagy elnyomni próbálja, még mindig fenn

marad a hormonális kortikoid hatás a mellékveséken keresztül. Minden

emocionális stressz következtében bekövetkezhet egy gyomorfekély, pl.

egyetlen hirtelen életveszély következtében egy napon belül.

Ennek a szervezetben lejátszódó reakciónak beható analízise azonban

megmutatja az utat és eszközöket, hogy az ember (jobban mondva a szerve

zet maga) hogyan tudja a betegséget elhárítani, vagy az egészséget fenntar

tani.

Az út: terhelhetőségünk megóvása és erősítése, a szervezet védekező

erőinek növelése a stresszel szemben. Ez az út az önismereten keresztül

vezet a célhoz. Meg kell magunkat teljes egészünkben ismernünk, mint

„embert", működési módjainkat, vezérlő mechanizmusainkat és szerveze

tünket.

Az önismereten keresztül azután gyorsan megtaláljuk a cél eléréséhez

szükséges eszközöket is. Ehhez tartoznak:

1. Gondolkodási, szemléleti és magatartásbeli hibáinknak és a beállí

tottságunkban lévő hibáknak megismerése és kijavítása.


2. A szervezet feszültségének megszüntetése.

A gondolkodásmód átállításával a 6 legfontosabb stresszorból há

romnak a hatását messzemenően csökkenthetjük: a lelki-zavarokét, a bi

zonytalanságét, a céltalanságét és az értelmetlenségét.

A lazítással nemcsak az első legfontosabb stresszort - az idegfeszültsé

get gyengíthetjük, hanem egyidejűleg gondoskodunk szervezetünk megfe

lelő tápanyag-ellátásáról és salaktalanításáról is. Ez rögtön világossá válik

az Ön számára, ha kerti locsolójával egy összehasonlító kísérletet tesz.

Ha a tömlőre lép, tehát abban feszültséget idéz elő, a víz sokkal gyen

gébben folyik a gyepre, mintha a lábát elveszi, a tömlő feszültségét meg

szünteti, „ellazítja".

Kettő marad még a legfontosabb stresszorokból, amelyek ellen a fenti

két módszerrel látszólag nem sokat tudunk tenni: a mikrobák, a különböző

kórokozók és a mérgek.

Már tudjuk azonban, hogy a szervezet immunrendszerének fertőzés el

hárítását stressz-szituációban a „harci mechanizmus" csökkenti. Ha már

most a stressz-szituációk erősségét és gyakoriságát csökkentjük, a fertőzés

elhárítás gyengülését is megakadályozzuk.

A mérgek stresszhatását sem tudjuk a két eszközzel közvetlenül enyhí

teni. Tudjuk azonban, hogy egy élőlény legjellemzőbb tulajdonsága a

homeosztázis, az önfenntartási, regenerálódási erő, ha működése nincs fe

leslegesen megzavarva. Továbbá stressz nélkül a máj méregtelenítő tevé

kenysége is jobban működik. Más szóval: egy nem túl erős stresszben lévő

szervezet az úgynevezett környezeti mérgekkel szemben is jobban tud véde

kezni.

Egyik legelismertebb orvosi szótár a betegséget így definiálja: „Olyan

állapot, amelyben a szervezet adaptációs mechanizmusa a ráirányuló

SO28G8


stressz-ingerre nem kielégítően vagy hibásan reagál, és amely egy rész, egy

szerv vagy egy rendszer működésében vagy struktúrájában zavarokat okoz."

(Blakiston's New Gould Medical dictionary)

Egy betegség megjelenését mindig három faktor befolyásolja. Ezek:

az idő, a stressz tartama és ismétlődése;

a hely, a stressz-szituáció helye a szervezetben;

a stresszor, a stressz-szituáció intenzitása.

A normális és patologikus, beteges életkörülmények csupán attól függ

nek, mikor, hol és milyen erősen vagy milyen gyakran érinti a stressz a

szervezet biológiai elemeit.

így a mindennapok egy csekély és jelentéktelen mindennapos stressz-

ingere (pl. az elhízás, vagy az áremelés miatti gondok, viták a családban

vagy a munkahelyen, mérgelődés elveszett, vagy nem talált tárgyak miatt

stb.), amely tartósan és ismételten hat ránk, éppen olyan beteggé tehet, mint

olyan stressz-inger, amely a szervezetet csak egyszer, de nagy felületen (pl.

rendkívüli hideg) vagy nagy intenzitással (pl. erős méreg, akut életveszély,

egy hozzátartozó vagy a munkahely elvesztése stb.) éri.

Tegyünk egy rövid összehasonlítást az emberi test és a föld között,

hogy a szervezet gyógyítási lehetőségét (kívülről) jobban felmérhessük.

Egy gramm emberi szövet 109 sejtet tartalmaz. Ez 1.000.000.000 sejt.

50 kg szövet 50.000.000.000.000 (50 billió) sejtet tartalmaz. (És min

den egyes sejt egy önálló élőlény, amelyben egy másodperc alatt a különbö

ző biokémiai folyamatok tízezrei játszódnak le!)

A Földön kb. 5.000.000.000 (5 milliárd) ember él.

Egy 50 kg súlyú emberi test tehát 10.000-szer több sejtet, önálló

élőlényt tartalmaz, mint ahány ember a Földön él.

BO29GS


Ha most meggondoljuk, milyen megoldhatatlan feladat, hogy a világot

harmonikusan kormányozzuk, világossá válik előttünk, milyen nagy téve

dés azt hinni, hogy a tízezerszer komplikáltabb emberi szervezetet pi

rulákkal, porokkal, cseppekkel és injekciókkal megfelelően vezérelni

tudjuk.

Legyünk tehát józanok és szerények. Haladjunk az önismeret útján a

cél felé: hogy jó közérzetünket és egészségünket fenntartsuk vagy vissza

nyerjük. Végül is ettől függ eredményességünk, társadalmi tekintélyünk,

boldogságunk és megelégedettségünk.

Ismerjük meg magunkat, működésünk módját, vezérlő mechanizmusa

inkat. Ha ezeket ismerjük, akkor kedvünk szerint saját magunk befolyá

solhatjuk őket.

Hogyan működik az ember, mint háromdimenziós lény?

Az ember egyidejűleg három dimenzióban, létezési területen él. A szellemi,

jobban mondva a tudati dimenzióban, valamint a lelki és a testi dimenzióban

(4. kép).

A tudati dimenzióban zajlik le a gondolkodási folyamat, itt lokalizált

értelmünk, kritikánk stb.

A lelki dimenzióba tartoznak ösztönző erőink, agresszióink, hajtóerő

ink, az elfojtások stb. Az ösztönző erők alapszükségleteink, amelyeket fel

tétlenül ki kell elégíteni, különben meghalunk. Ezek fontossági sorrendben a

következők: alvás, ivás, evés. Ide sorolhatjuk a vallást is, eredetünkhöz való

visszakapcsolódást, mint szellemi alapszükségletet, melynek a nem-

kielégítettsége testileg ugyan nem öl meg, de lelkileg igen. A hajtóerők

olyan erők, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy valami meghatá

rozottat akarjunk. Néhány a legismertebbek közül: az önfenntartási ösztön, a


4. kép: az ember három dimenziója

faj fenntartási ösztön, az anyai ösztön, a hatalmi vágy, a birtoklási vágy. Az

agressziók kompenzációs formák, bizonytalanságunk lereagálása. Egy ön

magában nyugvó, magabiztos ember sohasem agresszív. Az elfojtások tar

talmazzák azokat a problémákat, konfliktusokat, helyzeteket, amelyeket

nem oldottunk meg, nem tisztáztunk, nem fogadtunk el, amelyek állandó

létét azonban nem akarjuk tudomásul venni.


A testi dimenzióban játszódnak le az összes anyagi, vegyi és fizikai

folyamatok, amelyek a háromdimenziós ember számára ezt az életet a föl

dön lehetővé teszik. A test anyaga az emberi életre vonatkozó minden in

formáció hordozója.

A testi dimenzióban az örökölt hajlamok, a gének információja követ

keztében messzemenően determináltak vagyunk.

A lelki dimenzióban örökölt hajlamaink következtében szintén mesz-

szemenően determináltak, előre meghatározottak vagyunk.

De szabadok vagyunk a tudati dimenzióban. Nem valamitől vagyunk

szabadok, hanem valamihez. Minden helyzethez, minden körülményhez,

minden determinációhoz teljesen szabadon választhatjuk meg hozzáál

lásunkat.

Az embernek ez a három létezési területe nem egymástól függetlenül

működik. Állandó kölcsönhatásban állnak egymással. Egy ember csak akkor

teljesen egészséges, ha mindhárom dimenzióban zavar nélkül működik.

Egy testi zavar kihat a hangulati, kedély- és érzelmi állapotra és a gon

dolkodásmódra is. (Gondolkodásmódon mindazt a funkciót, folyamatot, ér

tékelést értjük, amely a tudati dimenzióban játszódik le.) Éppen így a gon

dolkodásban, vagy a lélekben levő zavarok is egyidejűleg hatnak a két má

sik dimenzióra.

A legerősebb hatást azonban a tudati dimenzió zavara váltja ki, ahol a

gondolkodási folyamat játszódik le. Testi zavaron vagy változáson az ember

gyakran úrrá tud lenni anélkül, hogy eközben lelki zavar lépne fel vagy be

tegesen változna gondolkodásmódja. De minden gondolatunk, minden el

képzelésünk azonnal meghatározott testi és lelki reakciót vált ki belőlünk.

Számtalan példát ismerünk ehhez a mindennapi életből. Például ha egy cit

romra gondolunk, rögtön növekszik a szájban a nyálképződés, egy félelmet

SO32GS


9o33os

okozó szituáció elképzelése szívdobogást, gyomorgörcsöt, izzadást, vagy

egyéb testi reakciót okoz.

Ezért nem lehet egy krónikus betegségből kigyógyulni anélkül, hogy az

érintett ne változtasson gondolkodásmódján. A betegség marad, legfeljebb a

szimptómák változnak, vagy ugyanazok a szimptómák visszatérnek, mint pl.

gyomorfekélynél. A változatlanul hibás gondolkodás- és magatartásmód, a

téves elképzelések, a hibás beállítottság saját magunkkal és a környezettel

szemben újra meg újra betegségokozó testi és lelki reakciókat váltanak ki.

A legfelsőbb parancsok szervezetünk számára gondolataink, elkép

zeléseink. A szervezet anyaga sem nem egészséges, sem nem beteg. Ahhoz

neki folyamatosan információra van szüksége. Ezek az információk a gon

dolataink. Ha azok hibásak, a szervezet erre vonatkozó reakciója is hibás

kell, hogy legyen és mi előbb, vagy utóbb betegek leszünk. Ha helyesek, a

szervezet is helyesen reagál, egészséges marad vagy újra egészséges lesz.

Gondolataink azonban nemcsak egészségünket befolyásolják, hanem sor

sunkat is. A következő négy sor mutatja az utat a gondolattól a sorsig.

Vess el egy gondolatot, és tettet aratsz,

Vess el egy tettet, és szokást aratsz,

Vess el egy szokást, és jellemet aratsz,

Vess el egy jellemet, és sorsot aratsz.

Reade három utolsó sorát ki kellett az elsővel egészítenem, mert min

den cselekedet előtt egy gondolat áll, egy elképzelés arról, amit tenni fo

gunk.

A gondolatok késztetnek bennünket tettekre, cselekedetekre és minden,

amit ismételten teszünk, szokásunkká válik. Szokásaink alakítják jellemün

ket, amely azután meghatározza sorsunkat.


Az út a gondolattól a sorsig a cselekedeteken keresztül, a szokásokon

és a jellemen keresztül vezet. így a sorsot a gondolatok határozzák meg.

Más szóval: mi magunk határozzuk meg saját sorsunkat (és nem mások).

Különböző egyszerű vagy komplikált készülékekkel mérni, illetve de

monstrálni lehet a gondolatnak a szervezetre és annak működésére gyakorolt

azonnali hatását. A plethysmograffal mérhető és kiírható a gondolat reakci

ójaként az egyes testrészekben bekövetkezett azonnali változás a keringő

vérmennyiségben, illetve a véredények lazulásában és megfeszülésében.

Egy ún. „Biofeedback" készülékkel pl. láthatóvá és hallhatóvá lehet

tenni és fel lehet rajzolni a bőr elektromos ellenállásában a gondolatok hatá

sára bekövetkezett pillanatnyi változásokat. Mindenki saját maga is tapasz

talhatja azonban, minden komplikált készülék nélkül, hogyan befolyásolják

gondolatai, elképzelései egyidejűleg számos testi funkcióját.

Végezze el elsőként a következő kísérletet:

Tegye a könyvhöz mellékelt kört maga elé az asztalra! Vegyen elő egy

gyűrűt, kulcsot vagy bármilyen más kisebb tárgyat és egy kb. 60 cm hosszú

varrócérnát. Akassza fel a tárgyat a szálra úgy, hogy az így elkészített inga

teljes hossza kb. 30 cm legyen! (Fűzze a szálat a tárgyon levő lyukon ke

resztül és a szál mindkét végét kösse egy csomóval össze.) Fogja most a

szálat a szabad végén a két középső ujja közé. Támaszkodjon könyökével az

asztallapra úgy, hogy a tárgy a szálon kb. 2-5 cm-re a kör felett függjön és a

kör középpontját a szeme elől eltakarja.

Most gondoljon - ha lehet, minden erőlködés nélkül - a 3-9 vonalra.

Kövesse azt gondolatban egyik végétől a másikig, de eközben az ingát ne

mozgassa. Egész egyszerűen csak tartsa szemmel a választott vonalat és a fel

függesztett tárgyat. Néhány másodperc múlva, legkésőbb néhány perc múlva

észre fogja venni, hogy ingája a választott vonal mentén kezd kilengeni.


Hagyja az ingát egy ideig ebben az irányban lengeni. Ezután gondoljon

a másik átmérőre. Úgy, hogy most a 6-12 vonalat tartja szemmel, de ismét

erőltetés nélkül és anélkül, hogy az ingát ebbe az irányba mozgatni akarná.

Egy idő múlva az inga lengésvonala megváltozik és most a 6-12 vonal

mentén mozog.

Vegye el tekintetét most a 6-12 vonalról és szegezze szemét most a

körre! Hamarosan észreveszi, hogy az inga is körözni kezd. (Az inga szálát

a hüvelyk- és mutatóujj közé is veheti egy kézzel, vagy a szálat egy botra is

erősítheti, mintha horgászbot lenne, és így is tarthatja a kézben. Az ered

mény mindig azonos lesz.)

Amint látja, még egy élettelen tárgy sem reagálhat az Ön kezében más

ként, mint ahogy Ön gondolkozik. Gondolatai vezérlik összes idegeit és iz

mait abban, hogy az elképzelt mozdulatok végrehajtásához szükséges moz

gásokat megtegye.

Tegye most félre az ingát és a kört, de ne túl messzire. Még szüksége

lesz rájuk az akaratról szóló fejezetnél. Tekintse meg ismét a 4. képet és

vésse kitörölhetetlenül emlékezetébe, hogy minden ember, kivétel nélkül,

mindig szabadon megválaszthatja beállítottságát mind a saját magában,

mind pedig a környezetében lévő minden adottsághoz.

A dolgok először mindig semlegesek számunkra. Csak a velük

szembeni hozzáállásunk teszi azokat számunkra - és csakis a mi szá

munkra - rosszá vagy jóvá, széppé vagy csúnyává. A praxisomban hasz

nált forgószék olyan, amilyen. Először teljesen semleges hatást tesz rám.

Csak a benyomás értékelése kapcsán kialakított hozzáállásom teszi szá

momra csinossá vagy csúnyává. Ha azt mondom magamnak: „Ez a fekete

párnázat, a krómozott lábak és fehér lábvégek nagyon rondák", akkor undort

kelt bennem minden alkalommal, amikor csak megpillantom.


Ha azonban így gondolkozom: „ez a fekete-fehér kombináció a fénylő

krómmal egészen csinos", akkor megpillantása minden alkalommal öröm

mel tölt el. A forgószék nem tehet róla, hogy én őt szépnek vagy csúnyának

találom. Ez nem csak tárgyakra, hanem az emberekre és adottságaimra,

determinációimra is vonatkozik. Ha szabadságom alatt kificamítom a lá

bam, mérgelődhetek, de örülhetek is miatta. Ugyanazzal a fáradtsággal!

Mondhatom magamnak: „Te egy szerencsétlen alak vagy! Pont veled kellett

ennek megtörténnie, és éppen szabadságod alatt!" Mondhatom azonban ezt

is: „Tulajdonképpen szerencsés flótás vagy, hogy a lábadat csak kificamí

tottad és nem törted el!" Ha a lábam eltörtem volna, még mindig mondha

tom: „Szerencse, hogy csak a lábadat törted el és nem a combnyakat."

Gyermekparalízissel egy ember nagyon szerencsétlenül érezheti magát,

saját kis világában izoláltan. De ugyanazzal a gyermekparalízissel az Egye

sült Államok elnöke is lehet, mint Roosewelt.

Ha valaki elveszti egyik lábát, új helyzetét, adottságát olyan elviselhe

tetlennek találhatja, hogy öngyilkos lesz miatta. Ugyanezzel az adottsággal

azonban az NSZK gazdasági minisztere is lehet, mint Lambsdorff gróf

(1981).

A hibás, pesszimista, negatív hozzáállás a dolgokhoz, emberekhez vagy

adottságokhoz ugyanannyi fáradtságba kerül, mint a helyes, optimista, pozi

tív hozzáállás. A sorsszerűség abban rejlik, hogy mi még hisszük is, hogy a

dolgok körülöttünk csúnyák vagy rosszak, az emberek kiállhatatlanok, el

lenségesek, a körülmények elviselhetetlenek. Éspedig a valóságban, nem

csupán a hozzáállásunk kivetítésének visszatükröződéseként. így alakítjuk

magunk saját életünket, sorsunkat boldoggá vagy elviselhetetlenné.

Hogy érthetőbb legyen a gondolatnak a sorsunkra gyakorolt hatása,

nézzük meg most a szuggesztió hatásmechanizmusát.


Milyen közös erő vezérli a szervezetet, az életet és a szakmai sikert?

„A képzelet kormányozza a világot" - mondotta Napóleon. Conrad Hiltont

egyszer egy fiatal újságíró megkérdezte: „Mondja Hilton úr, mikor lett Ön

tulajdonképpen sikeres?" Hilton így válaszolt: „Tudja, fiatalember, én már

mint kis újságárus gyerek is sikeres voltam, mert már akkor megvolt az el

képzelésem arról, mit fogok elérni és abban szilárdan hittem is."

Amennyiben ezt a mondatot tényleg elmondotta, ezzel az élet és a szer

vezet leghatalmasabb erejének hatásmódját, az önszuggesztiót mindenki

számára érthető formában fogalmazta meg.

A szovjet orvos és kutató, Romén professzor az autoszuggesztiót cso

portjával hosszú éveken keresztül kutatta és vizsgálta. Kutatási jelentését az

amerikai Biotron/ Willmington USA társaság németül is kiadta, mint exklu

zív kéziratot. Két mondatot szeretnék ebből a kutatási jelentésből itt idézni,

egyet a bevezetésből, egyet pedig a záró megjegyzésből.

„A szerző abból a tényből indul ki, hogy a hipnózisban is csak az auto-

szuggesztió lehet hatásos; minden idegen szuggesztiót önszuggesztióként át

kell vennie a fogadónak, mielőtt az hatni tud."

„A kísérleti és klinikai-gyakorlati vizsgálatok azt bizonyítják, hogy ma

a gyógyászatban nincs erősebben ható szer, mint az autoszuggesztió,

nincs ennél sem erősebb gyógyeljárás, sem a normának vagy kórtannak job

ban ható eszköze." Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az ön-

szuggesztió nemcsak a gyógyászatban a legnagyobb erő, hanem az egész

életben.

De hogy ezt az erőt helyesen tudjuk használni, ismernünk kell lényegét

és hatásmódját. A pszichoszomatika legdöntőbb problémája: „Hogyan és mi

által valósul meg a gondolat az emberben?" Ennek a kérdésnek a megvála

szolása nélkül lehetetlen egy krónikus betegséget meggyógyítani (Egy népi

BO37G3


mondás szerint: „Isten küldi ránk a heveny betegségeket, a krónikusakat mi

teremtjük magunknak.") Ha a krónikus betegség keletkezési mechanizmusát

nem ismerjük, gyógyítását is csak esetlegesen és nem tervszerűen végez

hetjük. Ez minden krónikus betegségre vonatkozik, függetlenül attól, hogy

az ember három dimenziója közül melyikben gondoljuk azt lokalizálható-

nak. (Miután e között a három egzisztencia-tartomány között állandó köl

csönhatás áll fenn, nincs tisztán testi, vagy tisztán lelki megbetegedés.)

Ennek a megállapításnak helyességét a stressz-kutatás eredményei is

bizonyítják. Tisztán anyagtalan, lelki stresszorok, mint lelki zavar, céltalan

ság és értelmetlenség, bizonytalanság, ugyanazokat a stressz-reakciókat

váltják ki a szervezetből, mint a tisztán anyagiak, mikrobák, mérgek, sérülé

sek stb. És minden kóros esemény a szervezetben egyidejűleg gondolko

dásmódunkra, kedély állapotunkra is hat. A kóros gondolkodásmód (pl. dep

resszió, kényszerképzetek, félelmek stb.) is azonnal hat a kedélyre és módo

sítja a test tartását és működését is.

A szuggesszió hatásmechanizmusának egzakt és közérthető bemutatá

sával meg tudtam válaszolni a kérdést: „Hogyan és mi által valósul meg a

gondolat az emberben?" - és ezzel a pszichoszomatika legnagyobb prob

lémáját meg lehet oldani. Ez tette számomra lehetővé a háromdimenziós

teljességi terápia kifejlesztését, amely az ember három egzisztencia

tartományát egyidejűleg szisztematikusan átfogja és kezeli.

A testi elváltozások és szimptómák kezelésén kívül a lelkierőket is

mozgósítjuk az önszabályozás, önregenerálás érdekében. Egyidejűleg fel

tárjuk, korrigáljuk a gondolkodási-, a magatartási- és a beállítottsági hibákat

is. A gondolkodásmódnak ilyen átállításával az embernek módjában van re

akcióit - a jövőben is elkerülhetetlen stresszorokra - automatikusan úgy

£O38GS


ZD39O8

mozgósítani, hogy ezek őt többé nem tudják beteggé tenni változatlan erős

ség és gyakoriság esetén sem.

A gondolkodásmódnak ilyen átállításához az emberiség tudástárából ki

kellett alakítanom egy némileg önmagában zárt tájékozódási segítséget,

egy „filozófiát". Ennek a rendszernek részei többnyire évezredek óta ismer

tek. Csupán így, ilyen kombinációban és erre a célra talán még nem voltak

összeállítva.

A közmondás: „Nincs új a nap alatt", azt akarja értésünkre adni, hogy

minden tudás mindig jelen volt, jelen van és jelen lesz. Csupán pillanatnyi

tudati állapotunk határozza meg, hogy ebből mit tudunk felfogni, megérteni.

Az integrálszámítás mindannyiunk számára megvolt és megvan. Az el

ső osztályos diák számára éppen úgy, mint a matematika professzora számá

ra. Egyetlen különbség csupán, hogy az az első osztályosnak még felfogha

tatlan, a matematikus azonban már régen felfogta. Számára ez valami telje

sen magától értetődő dolog.

így van ez az össztudás minden részletével. Gyakran átéltük már mind

nyájan: ha egy könyvet évek múlva másodszor olvasunk, egészen más dol

gokat, egész más gondolatokat fedezünk fel benne, mint az első olvasás al

kalmával.

Most tekintsük meg az 5. képet! Hogyan keletkezik az önszuggesztió,

hogyan valósul meg bennünk egy gondolat?

Szakadatlanul érnek bennünket benyomások, befolyások, idegen szug-

gesztiók kívülről, érzések, szimptómák belülről. Mindezeknek az a tenden

ciája, hogy bennünket befolyásoljanak. A befolyásolás azonban nem tud

közvetlenül, automatikusan hatni ránk. Minden hatás először egy elképze

lést, egy gondolatot kelt bennünk. Az elképzelés, a gondolat azután rögtön

szervi reakciókat is kivált, mint pl. egy citrom, vagy egy félelmet okozó


Tudatalatti

5. kép: A szuggesztív hatás

helyzet elképzelése. Általában nem tudunk egy elképzelés vagy gondolat

mellett hosszú ideig kitartani, mert figyelmünk a normális testi-szellemi ál

lapotban túlságosan csapongó. Ha azután egy más elképzelésünk, más gon

dolatunk jön, az előző elképzelés szervi reakciója elmúlik és az új elképze-


so41o3

lés váltja ki a neki megfelelő reakciót. így a legtöbb gondolat csak rövid

ideig hat bennünk.

Ha azonban elképzelésünket ítéletünkkel kötjük össze, hatása egé

szen más lesz. (Elképzelés = gondolat, ítélet = hit, nem vallási, hanem álta

lános értelemben, mint meggyőződés. Ha azt mondom: „ez a tál fekete", ak

kor ezt senki nem tudja belőlem kibeszélni. Ez az én véleményem a tálról,

és ezért szilárdan hiszem is, hogy így van.) Ebben a pillanatban egy ön-

szuggesztió keletkezik, ami lassacskán tudatunk alá süllyed. Onnan hat

azután tartósan, anélkül, hogy a tudatot feltétlenül érintenie kellene.

Sok ezek közül az önszuggesztiók közül a következőképpen kezdődik:

„Tapasztalatból tudom, ha akkor . . ." Konkrétan: „Ha este kávét iszom,

éjjel három óráig nem tudok elaludni." „Ha savanyúkáposztát (hagymát, ba

bot stb.) eszem, azonnal szörnyű gyomorfájást (epegörcsöt, felfúvódást stb.)

kapok." „Hosszú évek tapasztalataiból tudom, hogy napközben csak kelle

metlenség ér, ha reggel egy fekete macska előttem az úton jobbról balra

(vagy fordítva) átfut."

Az önszuggesztió mindig két faktor összekapcsolása, összeolvadása

alapján keletkezik. Az egyik faktor az elképzelés, a gondolat, és a másik az

ítélet, a hit. Mi csak polaritásokat, ellentéteket tudunk elképzelni. Az „egész

ség" elképzelése számunkra csak akkor lehetséges, ha ellentétét, ellenpólu

sát, a „betegség"-et is ismerjük. A „jó" értelmét csak akkor tudjuk elképzel

ni, ha ellenpólusát, a „rossz"-at is ismerjük. Egy ember sem tudja a „férfi"-t

elképzelni, ha nem ismeri a „nő"-t is. a „hideg" fogalma csak a „meleg" is

meretében nyer értelmet.

(És most arra kérem a matematikusokat, nézzék el nekem a követke

zőket. Ugyanis nem matematikailag kifogástalan egyenleteket akartam be

mutatni, hanem szerettem volna az olvasónak életünk legnagyobb vezérlő


(+) X (+) (+)

(-) X (-) (+)

(+) X (-) II

(-) X (+) = (-)

(A szabály tömören így hangzik: ha az előjel és a parancs azonos, az

eredmény pozitív, ha különböző, az eredmény negatív.)

Nézzük most meg, milyen eredményeket biztosít számunkra az elkép

zelés és az ítélet négy kapcsolat-lehetősége.

1. (+ elképzelés) x (+ ítélet) = + önszuggesztió = + eredmény

Zo42o3

erejének, hatásmechanizmusának, jellegének és hatásváltoztatásának meg

értését megkönnyíteni.)

Minden elképzelés következésképpen kettős előjelű lehet: pozitív (+)

vagy negatív (-). Minden ítélet éppen így: hit (+) és nemhit (-). így négy

kapcsolat lehet az elképzelés (gondolat) és az ítélet (hit) között:

(+ elképzelés) (+ ítélet)

(- elképzelés) (+ ítélet)

(+ elképzelés) (- ítélet)

(- elképzelés) (- ítélet)

Ha most egy kicsit visszagondolunk iskolai tanulmányainkra, könnyen

visszaemlékezhetünk a különböző előjelek szabályára. Eszerint a két azonos

előjelű mennyiség szorzata pozitív (+), a két különböző előjelű mennyiség

szorzata pedig negatív (-) eredményt ad. Jelekkel:


Ha egy pozitív elképzelést, mint pl. az egészséget igaznak ítélek meg

(arra gondolok, hogy egészséges vagyok, vagy ismét egészséges le

szek), pozitív önszuggesztiót kapok, azzal a pozitív eredménnyel, hogy

egészséges maradok vagy leszek.

2. (- elképzelés) x (+ ítélet) = - önszuggesztió = - eredmény

Ha egy negatív elképzelést, pl. a betegséget valósnak ítélek meg

(hiszek abban, hogy beteg vagyok vagy beteg leszek), negatív ön

szuggesztió keletkezik, negatív eredménnyel: beteg leszek vagy be

teg maradok.

3. (+ elképzelés) x (- ítélet) = - önszuggesztió = - eredmény

Ha egy pozitív elképzelést (egészség) valótlannak ítélek meg

(nem hiszem, „kétlem", hogy egészséges vagyok vagy lehetek), is

mét negatív önszuggesztió keletkezik negatív eredménnyel, beteg le

szek vagy beteg maradok.

4. (- elképzelés) x (- ítélet) = + önszuggesztió = + eredmény

Ha egy negatív elképzelést (betegség) valótlannak minősítek

(nem hiszek benne, kételkedem benne, hogy beteg vagyok, vagy be

teg leszek), pozitív önszuggesztió áll fenn pozitív eredményével,

egészséges maradok vagy leszek.

A példaként vett elképzelés: „egészség" és „betegség" helyébe bár

milyen elképzelést vagy gondolatot helyezhetünk mind a magán, mind a


SO44GS

szakmai élet területéről. Az ítélet mindig csak kétféle lehet, pozitív vagy

negatív:

Pozitív: Az elképzelés igaz. (Hiszek benne.)

Negatív: Az elképzelés nem igaz. (Nem hiszek benne, kétlem, hogy

igaz.)

Minden pozitív vagy negatív önszuggesztió hatásának erőssége az

ítélet erejétől függ. Egy sziklaszilárd hit vagy nem-hit váltja ki a legerő

sebb, egy „nem tudom" ítélet a leggyengébb hatást.

Az a közös erő, amely mind szervezetünket, mind egész életünket -

minden magán és szakmai sikereivel vagy sikertelenségével - kormá

nyozza; saját gondolatunk összeolvadva saját ítéletünkkel, hitünkkel.

Ez a kapcsolat a Bibliában így hangzik: „A hit hegyeket tud megmozgatni.",

„Legyen neked a te hited szerint." (A hitnek mindig egy tárgyra, egy gon

dolatra, elképzelésre van szüksége. Mindig csak valamiben tudunk hinni.)

Erre a kapcsolatra gondolt Napóleon is, következő mondásában: „A képzelet

kormányozza a világot." (Megítélt, értékelt elképzelés.)

Valamiben mindig hiszünk. Mindig megítéljük a dolgokat, vagy igaz

nak, vagy nem igaznak. Ha valamiben nem hiszünk, akkor hiszünk az ellen

kezőjében. •

A hit lénye, természete, sajátságos.

Ha valamiben hiszek, a hit már nincs is többé jelen, többé nincs már a tuda

tomban. Amiben hiszek, az már nem téma számomra, többé már nem

foglalkoztat. Ha hiszek abban, hogy tudok autót vezetni, nem gondolkodom

állandóan azon, hogy tényleg tudok-e (vagy talán mégsem?). Ha ezen gon

dolkozom, a következő sarkon már karamboloztam is.


So45c&

Ha szilárdan hiszek abban, hogy egészséges vagyok, vagy maradok,

akkor számomra sem az egészség, sem a betegség nem téma. Egyáltalán

nem is gondolok rájuk. Ha mindig, újra meg újra el kell mesélnem, hogy

milyen erősen hiszek egészségemben, az már nem hit, hanem kétség.

Most próbáljunk egy járható utat találni, hogyan tudjuk negatív ön-

szuggesztiónkat egyszerűen pozitívra változtatni.

Negatív önszuggesztióink csak 2. és 3. formában vannak, amikor vagy

az elképzelés negatív és megítélése pozitív, amikor tehát valami negatív

ban hiszünk, vagy fordítva, amikor a pozitív elképzelés valóságát tagad

juk.

2. (- elképzelés) x (+ ítélet) = - önszuggesztió

3. (+ elképzelés) x (- ítélet) = - önszuggesztió

Ebből a felállításból könnyen felismerhetjük, hogy mindkét esetben két

módosítási lehetőségünk van az előjelre, amely a negatív önszuggesztiót és

eredményét pozitívra változtatja.

A 2.-nál módosíthatjuk a negatív elképzelést (pl. betegséget) pozitívra

(egészség), ugyanakkor változatlanul hagyjuk az igenlő ítéletet (a hitet).

Más szóval: Az egészségben hiszünk és nem a betegségben. Ebben az eset

ben a 2. felállításból az 1. felállítást csináltuk.

Változatlanul hagyhatjuk a negatív elképzelést (betegség), akkor azon

ban a pozitív ítéletet, a hitet kell módosítani. Tagadjuk tehát a betegség le

hetőségét, vagy valóságát. Ebben az esetben a 4. felállítást értük el. Mindkét

esetben a negatív eredmény is pozitívvá módosul.

A 3.-nál ugyanez az eljárás. Vagy a pozitív elképzelést (pl. egészség)

hagyjuk változatlanul és az ítéletet módosítjuk. Nem tagadjuk többé, hogy

egészségesek vagyunk, vagy újra egészségesek leszünk, hanem állítjuk,


&T>46GS

szilárdan hiszünk benne. így a 3. felállításból az 1. felállítást csináljuk.

Vagy pedig változatlanul hagyjuk a negatív ítéletet, a kételkedést, a taga

dást, de a pozitív elképzelést (egészség) negatívra (betegség) módosítjuk.

Tehát nem az egészséget tagadjuk többé, hanem a betegséget. Nem kételke

dünk többé abban, hogy egészségesek vagyunk, vagy leszünk, hanem abban,

hogy betegek vagyunk, vagy maradunk. Ebben az esetben a 3. felállítást a

4.-re módosítottuk. Ezzel, mindkét esetben, az eredeti negatív eredményt

pozitívra változtattuk. A gyakorlati alkalmazását a 6. fejezetben és az első

gyakorlatnál fogjuk megtanulni.

Ilyen egyszerű az egész, ha az ember az önszuggesztió hatásmódját

ismeri.

Ön most azt kérdezhetné, - mint sok orvos, természetgyógyász, pszychotera-

peuta, akik a gyógyhipnózis és a háromdimenziós teljességi terápia tanfo

lyamaimon részt vesznek és az öngyógyító szemináriumok résztvevői is

mindig újra kérdezik: - Ha mindez ilyen egyszerű, miért nincs ez általános

ságban elterjedve, miért nem ismert mindenütt?

A kérdés jogos. Hogy meg tudjam válaszolni, az okok tényezőit kell

bemutatnom.

Az önszuggesztió hasonló az elektromossághoz. Mindkettőt használjuk

anélkül, hogy mibenlétüket ismernénk. Csakhogy az önszuggesztiót sokkal

régebben alkalmazzák. Emberemlékezet óta alkalmazzák a különböző

gyógyeljárásokban és a világ minden népének vallásaiban. Sorsa azonban

hasonló volt a többi olyan jelenségéhez, amelynek lényegét nem ismerjük,

és ezért hatásmódját nem tudjuk megmagyarázni. Az ilyen dolgokban és je

lenségekben van valami mágikus-misztikus. Hajlamosak vagyunk arra, hogy

dolgokat, amiket nem értünk, vagy elvetjük, vagy misztifikáljuk, érde

keink és alkatunk szerint.


ío47cs

így az orvostudomány, ha lehet, a szuggesztiót mint nevetségest, „mű

velt" ember számára képtelent, elveti. Ez nem mindig megy, például amikor

a hatóanyagot nem tartalmazó, látszólagos gyógyszerek (placebo) hatását

vizsgálják. Ezeknél a kísérleteknél a szervezet éppen úgy reagál, mintha az

előre jelzett hatóanyag benne lett volna. Ezekben az esetekben az orvostu

domány sem dughatja fejét a homokba, és nem tagadhatja a szuggesztió ere

jét, így meglehetősen lebecsülően beszél a „Placebo-effektus"-ról, hogy ne

kelljen ezzel a jelenséggel sokat foglalkoznia. Igaz, hogy a szuggesztió ill.

önszuggesztió hatásmódját felismerni nem egyszerű. A gyógyhipnózisban, a

szervezet hatásmechanizmusaiban, az egyéni neuropszichikai befolyásol

hatóság diagnózisában és a magatartáskutatás eredményeiben való megala

pozott ismeretek nélkül nem is lehet azt felismerni, és közérthetően bemu

tatni.

Ha nem tudjuk az egyéni befolyásolhatóságot diagnosztizálni, a hipnó

zis-terápia mindig valami mágikus-misztikus dolog marad. De minden

egyéb lelki vagy testi gyógykezelés is csak szerencsejáték, amelynek kime

netelét és eredményét soha nem lehet előre biztosan megmondani. Ezt vilá

gosan bizonyítják a Placebo-kísérletek.

A gyógyhipnózis ismerete nélkül nehezen lehet megismerni az önszug

gesztió faktorait és a szervezet vezérlőmechanizmusainak hatásmódját. A

stressz- és magatartáskutatás megállapításai nélkül ezeknek a mechanizmu

soknak a működési módját ill. a szuggesztiófaktorok hatását a szervezetben

és az életben aligha lehetne felismerni és megérteni.

Az önsszuggesztió különféle módszereit évezredek óta alkalmazták

gyógyításra és hatalmi célokra papok, sámánok, gyógyító emberek anélkül,

hogy hatásmódjukat pontosan ismerték volna. Mintegy 5000 évvel ezelőtt


£O48GS

néhányat ezekből a módszerekből le is írtak és Paranjali a „Yoga Sutra" -

ban módszeresítette őket.

A papok és a gyógyító emberek ösztönösen felismerték (amit azután

Völgyesi az egyéni neuropszichikai befolyásolhatóság diagnózisában az or

vostudomány számára értelmezhetően és hasznosíthatóan leír), hogy az em

berek kb. 50 %-a pszichopasszív beállítottságú és hajlamú. Ehhez jön még

kb. 20 %, amely bár hajlamai szerint inkább pszichoaktív lenne, de életkö

rülményei és negatív tapasztalatai pszichopasszív beállítottságúvá teszik.

Ezeket az embereket mindenki nagyon könnyen tudja befolyásolni. Ezek

egy idegen szuggesztió igazságában annál erősebben hisznek, minél érthe

tetlenebbek, mágikusabbak és titokzatosabbak a kísérő körülmények. Ehhez

tartozik a szuggeráló személy látszólagos emberfeletti ereje és mágikus

megjelenése is.

Ezt az ösztönös felismerést a gyógyászatban (és az egyházakban is)

mindig is gondosan ápolták. („A fehér mágus" „Félistenek fehérben" stb.)

Már Homérosz, is ezt írja: „Az orvos felette áll sok más embernek" (Iliász

XI.514.). Ezt már régóta beoltották az orvostanhallgatókba anélkül, hogy te

rápiás hatását és szükségességét tisztázták volna. Ez azután az orvosok

többségénél fölényességre vezet, mert a „miért"-et nem ismerik.

Ezek a szakmai okok, amiért nem lehetett eddig a szuggesztió-hatást

ilyen egyszerűen bemutatni. Az érthetetlenséghez való ragaszkodásnak egy

másik oka is van: Minden, ami könnyen érthető elveszti „tudományos" lát

szatát, nincs „tudományszaga". Ez azért van, mert az eddig élt tudósoknak

90 %-a a mi évszázadunkban él. Minthogy azonban az emberi agy - az agy

kutatás szerint - az utóbbi 10-20.000 évben struktúrájában alig változott, ne

héz elhinni, hogy az ember éppen a XX. században lett olyan okos, hogy az

emberiség nagy része arra hivatott, hogy a tudományt továbbvigye.


so49cs

Inkább az a valóság, hogy ma is alig több mint néhány száz olyan igazi

tudós tevékenykedik, aki ténylegesen valami újat hoz. Az egyes szakterüle

teken csupán néhány ilyen van. Ezek szinte alig publikálnak valamit. Mint

Bertrand Russel kb. 40 évvel ezelőtt mondotta: „Ezek személyesen vagy le

vélben tartják egymással a kapcsolatot és így cserélik ki tapasztalataikat."

Az összes többi többé-kevésbé szellemi segédmunkás, akinek meg kell vé

denie íróasztalát.

Két dolog tartozik harci eszközeikhez, amivel saját íróasztalukat meg

védik. Egyik: Rendszeres közlemények. A második: Az érthetetlen szak

nyelv, sok szakkifejezéssel, amelyek legfeljebb csak saját szakterületükön

érthetőek. (Már a hatvanas években, amikor egy nagy kutatóintézetben cso

portvezető voltam, olyan méreteket öltött a publikációk érthetetlensége,

hogy az USA-ban és Európában a tudományos munkatársak részére speciá

lis nyelvtanfolyamokat kellett szervezni. így remélték elérni, hogy a tudo

mányos közlemények legalább a szakemberek részére érthetővé válnak. A

siker nem volt túl nagy.)

A közlemény, a publikáció, az egyetlen bizonyíték a külvilág számára

arra nézve, hogy a „tudós" egyáltalán dolgozott valamit.

Alkotnia nem kell, de publikálnia igen, ha meg akarja tartani íróaszta

lát. És ki nem akarja! Társadalmunk a „tudós" tevékenységének sokkal na

gyobb tekintélyt kölcsönöz, mint pl. a bádogosénak. (így elértük, hogy ve

zetékeink éppen olyan „rosszul tömítettek", mint tudományunk eredmé

nyei.)

Az érthetetlen szaknyelv nagyon fontos eszköze az íróasztal megőrzé

sének. Az önszuggesztió létrehozásában a második faktornak - az ítéletnek,

hitnek - mágikus-misztikus szerepét már megismertük. Ez az emberek mint

egy 60 %-ára nézve mérvadó. Ennek a 60 %-nak mindaz, ami érthetetlenül


fo50cs

van leírva vagy elmondva, „tudományos"-nak tűnik. Ezzel szemben a dolog

pont fordítva van. Minden szakterületen a tudásnak, vagy nemtudásnak

egyetlen biztos kritériuma, ha valaki szakterületének lényegét néhány kö

zérthető mondatban meg tudja magyarázni. Ha ezt tudja, akkor érti a dolgát.

Ha azonban napokra és kötetekre van ehhez szüksége, és alig érti meg vala

ki is őt, csak segédmunkás, még ha több doktori és tanári címmel rendelke

zik is.

Ön ezt a kritériumot a mindennapi életben is nagyon hatásosan alkal

mazhatja. Ha könyvelője, vagy adó-szaktanácsadója (konstruktőre, vagy

marketing-főnöke stb.) feladatának lényegét nem tudja egészen röviden úgy

megmagyarázni, hogy Ön azt azonnal megértse, keressen gyorsan más

munkatársat. Ha viszont igen, bizalommal megtarthatja őt.

Ebben a fejezetben az önszuggesztió két faktorát és ezek négy kapcso

lat-lehetőségét ismertük meg. A következő fejezetekben azokat a faktorokat

fogjuk megvizsgálni, amelyek a szuggesztióhatás erősségét befolyásolják.

A hit tulajdonságai miatt - főleg amiatt, hogy a legkisebb kétség is

azonnal megsemmisíti a legerősebb hitet - kialakultak különböző technikák,

amelyekkel eltereljük a figyelmünket arról, hogy tényleg hiszünk-e a dolog

ban, áthárítjuk a felelősséget tulajdonképpen magunkról egy technikára,

hogy a hit ne változzon kétséggé.

Ilyen technika például az agykontrollban használt háromujj-technika.

Ha azt mondom magamnak, hogy holnap vizsgáznom kell, el kell olvasnom

ötven oldalt, és ha én azt egyszer elolvasom, az agyam azt szinte lefényké

pezi, és azonnal eszembe jut, amikor a vizsgán ebből valamire szükségem

van. Ha ebben hiszek, akkor az már egy önszuggesztió, ami megvalósul.

Tehát eszembe jut a vizsgán, amire az olvasottakból szükségem van. Ha vi

szont csak egy pillanatra is arra gondolok, na és mi van akkor, ha pont az


nem jut eszembe ebből az ötven oldalból, amit kérdeznek, abban a pillanat

ban a negatív önszuggesztió hat, negatívvá változik az eredetileg pozitív ön

szuggesztió és nem jut eszembe, amit kérdeznek. Ha viszont úgy csinálom,

hogy na most elolvasom ezt az ötven oldalt, közben három ujjamat összete

szem, holnap a vizsgán, amikor összerakom a három ujjamat, azonnal

eszembe jut minden, amit ma olvastam. Ebben a pillanatban a felelősséget

áthárítottam a háromujj-technikára, nem lehet máshogy, ha összeteszem a

három ujjamat eszembe jut minden. Tehát nem merül föl a gondolat ben

nem, hogy „na és mi van, ha mégsem?" Ez a technika célja.

Ugyanúgy működik a hunnameditáció a robotpilótával, a

Dzsordzsival. Ha azt mondom, hogy ma megyek be a városba és olyan ret

tentő nehéz parkolóhelyet találni, de nem érdekes, mikor elindulok kiadom

az utasítást a robotpilótámnak, a tudatalattimnak, Dzsordzsimnak.

Dzsordzsi! Most indulunk. Amikor beérünk a városba, ide vagy oda, ott

azonnal kiürül egy parkoló, ahova mi be tudunk állni. Légy szíves, intéz

kedj ! Ha én egyszerűen elmondom magamnak, „én mindig találok parkoló

helyet, amikor beérünk a városba" akkor is működik, de ha csak egy pilla

natra is kételkedem, „a fene tudja, mi van ma itt, ebben a forgalomban, hát

ha nem lesz parkoló" biztos, hogy nem találok, mert az önszuggesztiómat

átváltoztattam negatívvá, a parancs negatív lesz: ne találj parkolót! Ha vi

szont Dzsordzsira hárítom a felelősséget, ez a gondolat fel sem merül ben

nem, mert a Dzsordzsi egy olyan személy, olyan robotpilóta nálam, a tudat

alattim, aki vagy ami ezt feltétlen elintézi nekem.

Az egyik talk show-ban a SATl-en, 1994 februárjában énekeseket kér

dezett meg a talk show vezetőnője. Mit csinálnak ők ilyen influenzás idő

ben, hogy a hangjuk ne menjen el, ne fázzanak meg, ne rekedjenek be?

Mindegyik mondott valamit. Az egyik sálat rak fel, vigyáz, hogy meg ne


fázzon, a másik tojássárgáját eszik cukorral, a harmadik hársfateát iszik

mézzel. Iván Rebrow, egy német énekes azt mondta, neki van egy saját

technikája. Ha köhögnek, tüsszögnek körülötte az emberek, akkor három

szor ráüt az orrára, és azt mondja magában: „Én ezt úgy sem kapom el!"

Kész. Ha egyszerűen azt mondja magának: „Ah! Nem érdekes, én nem ka

pom el ezt az influenzát, a vírusok nálam nem hatnak" - akkor sem kapja el.

De ha csak egy pillanatra, egy nagyobb köhögési rohamnál, vagy tüsszen-

tésnél rátüsszögnek és arra gondol, „Hűha! Csak nem kaptam túl sok vírust

egyszerre", abban a pillanatban megkapta az influenzát. Ha viszont három

szor az orrára üt, akkor nem kételkedik, hogy biztosan nem kapja meg.

Az akarat alárendelt szerepe a szervezetben és az életben

Nevelési módszerünk nemcsak hogy nagyon negatív, de hamis állításokat is

tartalmaz, amelyeket azonban, mint magatartási szabályokat, a fejünkbe

vertek.

Már gyermekkorunkban belénk sulykolták, hogy az életben vasakarat

tal mindent elérhetünk. Az akarat megfeszítésével minden megy. „Akarni

annyi, mint képesnek lenni." Ez az állítás csupán a motorikus idegrendszer

hatásterületén és azoknál a funkcióknál érvényes, amelyek akaratunktól

függőek. És ezekből nagyon kevés van. Csupán kb. egytizedét teszik ki a

vegetatív, autonóm, akaratunktól fü^ getlen funkcióknak. Tehát szervműkö

déseinknek kb. 90 %-a akaratunktól teljesen függetlenül zajlik le.

Ezeknél a funkcióknál az akarat megfeszítése mindig pontosan az ellen

kező hatást váltja ki, mint amit el szeretnénk érni.

Ha Ön könnyedén elpirul, és erőlködik, hogy ne piruljon el, akkor lesz

csak igazán vörös. Mindenki, aki lámpalázban szenved, tudja, hogy az annál

jobban eluralkodik rajta, minél jobban erőlködik, hogy leküzdje.

Az életed egy kivételes lehelőség

Még világosabban látjuk az akarat megfeszítésének ellenkező hatását

az elalvásnál. Ha gyorsan el akarunk aludni, és azt mondjuk: „Muszáj alud

nod, mert holnap olyan sok dolgod van, hogy okvetlenül frissnek kell len

ned!" - akkor leszünk csak igazán éberek. A „Neked muszáj" akarat megfe

szítéssel ugyanis a szervezetet - a 2. fejezetben röviden leírt mechanizmus

útján - harci készültségbe helyezzük. Világos azonban, hogy az elalváshoz

minden másra inkább van szükségünk, mint harckészségre.

Az akarat megfeszítése mindig feszültséget is jelent. Az első követelmény

azonban az elalváshoz az ellazulás. Kísérletileg is meggyőződhet „az ellen

kezőleg ható erőlködés" hatásáról. Vegye elő ingáját és helyezze ismét ma

ga elé az asztalra a kört. Gondoljon egy mozgási irányra. Ha az inga már jól

mozog, gondoljon arra: „Már nem tudom megállítani", próbálja azonban

emellett egyidejűleg, minden erejének megfeszítésével a kezét olyan nyu

godtan tartani, hogy az inga megálljon. Ha a kísérletet helyesen hajtja végre,

egyidejűleg arra gondolva „nem tudom megállítani", „de akarom!", és eről

ködik, hogy a kezét nyugodtan tartsa, észreveszi, hogy az inga mozgását in

kább erősíti, ahelyett, hogy megállna. Ha most megszünteti az erőlködést és

egyszerűen a kör közepét nézi a megállás gondolatával, csökken az inga

mozgása és rövidesen megáll.

Ez - Coué által felfedezett és Baudouin által megszövegezett - az el

lentétesen ható erőlködés törvénye nemcsak a vegetatívumra, de a gondola

tokra is érvényes. Ha egy kellemetlen, vagy zavaró gondolatot el aka

runk űzni, annál erősebben tapad hozzánk, minél jobban erőlködünk,

hogy elűzzük. Ha Ön valamire koncentrálni akar, annál szétszórtabb lesz,

minél jobban erőlködik, hogy koncentráljon.

Mindenki előtt ismert, hogy ha egy nevet keresünk, ami már „a nyel

vünk hegyén van", annál messzebb kerül tőlünk, minél jobban erőlködünk.

so53cs


Az erőlködés egyre jobban elhomályosítja emlékezetünket. Ezzel szemben

újra eszünkbe jut a név, ha eltereljük a figyelmünket, és nem akarunk gör

csösen emlékezni rá. Saját tapasztalatból tudjuk azt is, hogy ha egy szenve

dély, vagy szokás ellen erőnk megfeszítésével küzdünk, annál kevesebb

az eredmény, minél nagyobb az erőlködés.

Mégegyszer röviden összefoglalva: Akaraterőnk megfeszítésével az

életben és a szervezetben is csak ott tudunk valamit elérni, ahol a moto

rikus idegrendszer „uralkodik". Az erősport fajtákban, a „Body-

Building"-ben és olyan foglalkozásokban tudjuk erőnket és teljesítőképes

ségünket akaratmegfeszítéssel fokozni, és előnyösen használni, ahol az

izomerő a fontos. A szervezet és az élet minden más területén, ahol a

funkciók és az események akaratunktól függetlenül zajlanak le, az akarat

megfeszítésével mindig az ellenkezőjét érjük el - a szervezet minden ve

getatív, életfontosságú működésénél és az élet majdnem minden fontos te

rületén.

Ezeken a területeken, kivétel nélkül, a képzelőerő kap elsőbbséget. Itt

az automatikusan lezajló funkciókat és folyamatokat az elképzelés, a gon

dolatok segítségével tudjuk vezérelni. Képzeletünk segítségével tudjuk pl.

véredényeinket lazítani, a vérkeringést vezérelni, a szívverést és a pulzust

gyorsítani vagy lassítani stb. (A képzelőerő egyszerű és hatásos alkalmazá

sát a mindennapi életben a gyakorlatoknál tanuljuk meg.)

V. E. Franki terápiás módszerében, a „Paradoxé Intention"-ban az „el

lenkezőt mozgósító erőfeszítés törvényét" (azt a felismert, hogy egy a

vegetatívumtól függő, az autonóm idegrendszernek alávetett valaminek az

„akarása" mindig azt jelenti: azt nem elérni), a neurózisok és más zavarok

gyógykezelésében, mint gyógyászati hatásmechanizmust használta.

A szexualneurózis esetében a nemi aktust az intenzív „akarás" teszi le-


hetetlenné. A vegetatív természetű kellemetlen eseményeket (elpirulás, iz

zadás, reszketés stb.) a „nem-akarás" erősíti. A gyógyászati elv egyszerű, ha

kissé nehéz is az alkalmazása. Ahol az akarás okozta a zavart, oldani kell a

feszültséget, amely az akarat megfeszítése folytán keletkezett, és céljától el

kell terelni. Ahol a zavart a „nem-akarás", a félelem okozta vagy erősítette,

ott egyszerűen „akarni" kell. Példákon a dolog könnyebben érthető.

Egy kényszerneurózisban szenvedő beteg, akinek az volt a kényszer

képzete, hogy mindig távol kell magát tartani a piszoktól, és állandóan mos

nia kell a kezét, éppen azt kellett, hogy kívánja, amitől félt. Először mondo

gatnia kellett: „Olyan koszossá akarom magam tenni, amennyire csak lehet.

Nincs kedvesebb dolog a baktériumoknál." Azután puszta kézzel törölgetnie

kellett a földet, és a piszkot az arcába kenni. És egy csapára kigyógyult

kényszerneurózisából.

Egy orvostanhallgató tremorfóbiában szenvedett. Mindig reszketnie

kellett, amikor az anatómia professzor belépett a boncterembe. Frankl-nak a

Paradox Intenció-ról tartott előadása alapján elhatározta: „Na, most az egy

szer bemutatok egy igazi reszketést. Lássa csak, milyen jól tudok reszketni."

Amire mind a tremorfóbia, mind pedig a reszketés azonnal eltűnt. (G.

Lebzeltern: Félelmi állapotok és azok leküzdése,* Leykam-Verlag Graz,

1967.)

Milyen tényezők erősítik az önszuggesztiót?

Látjuk tehát, hogy nem az akarat, hanem a gondolat, az elképzelés játssza a

döntő szerepet szervezetünkben és életünkben is. Bár minden gondolat,

minden elképzelés szervi reakciókat vált ki, de nem minden gondolat válik

önszuggesztióvá. Rendes körülmények között gondolataink majdnem szaka-

*(Angstzustánde und derén Überwindung.)

BO55GS


&D56GS

datlanul jönnek és mennek. Csak néhány ragad meg és kapcsolódik össze

ítéletünkkel.

Hogy a helyes önszuggesztió erejét jobban kihasználhassuk, meg kell

ismernünk néhány erősítő faktort. Először nézzük meg azokat a tényező

ket, amelyek a gondolatot, az elképzelést erősítik.

Az önszuggesztió minden gondolatának bizonyos intenzitással, erős

séggel és célratöréssel kell rendelkeznie, valamilyen célra kell irányulnia.

Elegendően Szolaltnak kell lennie más gondolatoktól.

A gondolat intenzitását, célratörését és izolációját a figyelmen keresz

tül kapja. Ennek egy különleges, önkéntelen, - tudatos, de nem akaratlagos,

- koncentrált, minden egyebet majdnem kizáró figyelemnek kell lennie.

Ilyen figyelmet csak olyan gondoatokkal szemben tudunk tanúsítani, ame

lyek felébresztik ösztönös érdeklődésünket. Ezek a gondolatok rendszerint

ösztöneinkkel, hajtóerőinkkel vannak kapcsolatban, pl. az önfenntartási

ösztönnel (egészség, betegség stb.), a faj fenntartási ösztönnel (szerelem,

vágy, gyűlölet, irigység stb.), a hatalomvággyal, az uralkodni vágyással, a

birtoklási vággyal stb. (versengés, státusszimbólum, irigység, gyűlölet stb.);

ezek erősen megragadják a figyelmet. A felindulás és más kedélyállapotok

(félelem, szorongás, kívánság, remény) szintén többé-kevésbé erős faktorai

a figyelem erősítésének.

A heves felindulás rövid időre erősíti az egy gondolatra irányított fi

gyelmet (pl. dadogásnál, elpirulásnál, lámpaláznál) és ezzel hatását is. Ke

vésbé heves kedélyállapotok ezzel szemben kitartóbban irányítják a fi

gyelmet a megfelelő gondolatra, és ezáltal erősítik azt.

A képszerűség. Minél képszerűbb - sok részletre kiterjedő - a gondolat,

az elképzelés, annál erősebb a hatása. Ha egy betegséget általánosságban,

mint lehetőséget képzelek el, betegséget okozó, szuggesztív hatása nagyon


id 57ra?

csekély. Ha azonban egy határozott betegséget szimptómáival és következ

ményeivel együtt - munkaképtelenség, nyomorékság, halál - magamra vo-

natatkoztatva képszerűén elképzelek, gyorsan végzetes hatást válthat ki

szervezetemben.

Az elképzelés, a gondolat, jelenlévő kell, hogy legyen. Egy citrom el

képzelése a kezemben itt és most, azonnal fokozza a nyálképződést a szám

ban. Ha a citromot Szicíliában egy fán képzelem el, nem sok történik a

számban. Ha ma kell repülnöm és a gépeltérítést minden lehetséges követ

kezményével elképzelem, rögtön félni kezdek, a félelem minden szervi kö

vetkezményével együtt (görcs, szívdobogás, izzadás stb.). Ha azonban a re

pülés csak két év múlva esedékes, ugyanez az elképzelés alig vált ki szervi

reakciót.

A lazítás is elősegíti a figyelemnek egy meghatározott gondolatra való

irányítását, fókuszálását, összpontosítását. Ez az eset áll fenn a heterohip-

nózisnál mindig, és legtöbbször a saját magunk által kiváltott hipnoid álla

potokban is, pl. egy érdekes könyv, vagy cikk olvasásakor, a televíziónál,

ha az adás érdekel bennünket, a színházban, ha a darab cselekménye lenyű

göző, stb.

Mindezeknél a példáknál valami közös vonást ismerünk fel. Esetleg

nem is erőlködünk, mégis figyelmünk valami meghatározottra irányul, ami

érdekel bennünket. Minden egyéb a lekötött figyelem ideje alatt teljesen ér

dektelen számunkra, alig vesszük tudomásul.

A gondolatokat erősítő tényezők után nézzük meg azokat, amelyek a

hitet, az ítéletet erősítik.

Az ismétlés. Minden ismétlés a megítélt, kiértékelt gondolatot - mind

egy, hogy az igaz vagy hamis, - mindjobban a tudat alá süllyeszti, és ott le

horgonyozza. És minden, ami a tudatalattiban lokalizált (ösztönök, hajtő


&D58G8

erők stb.) hajlamos arra, hogy kíméletlenül megvalósítsa magát, anélkül,

hogy a tudatot, ahol az értelem és a kritika van, érintenie kellene.

A közmondás szerint: „Ha egy hazugságot elég gyakran ismételnek,

valóságnak fogadják el." így egy hamis gondolat is azt a hitet ébresztheti,

vagy erősítheti, hogy igaz, ha eleget ismételjük. Az ismétlés azonban abban

is erősítheti és szilárdíthatja a hitet, hogy egy helyes gondolat igaz.

A példa. Minden önszuggesztió hajlamos arra, hogy az azonos, mások

nál megvalósult önszuggesztiót erősítse. A példán keresztül erősebben hiszi

az ember az elképzelés valóságát. A példa utánzásra késztet és meggyőz. A

történelemből jól ismert, hogy a kétségbeesés, sőt az öngyilkosság is, jár-

ványszerüen terjedt, hogy uralkodók gyakran új divatot, a „szellem ki

rályai" szellemi divatot vezettek be érzések, szokások, ruhák és gondolatok

utánzása útján. A legtöbb szenvedély is tudattalan utánzása a példaképek

nek, a vezéreknek. Egy példakép utánzása a követőkben vak hitet kelt.

A meggyőződés vagy túlnyomóan érzelmi, vagy túlnyomóan értelmi

alapon keletkezhet. A legtöbb embernél (kb. 70 %) az érzelmi út vezet ha

marabb célhoz, kb. 30 %-nál pedig az értelemszerű. Kezelés esetén az or

vosnak azt a meggyőződést kell a páciensben kelteni, hogy a kezelés segít,

hogy egészséges lesz. El kell nyernie a páciens bizalmát. Ez történhet ér

zelmi úton, emóciók ébresztésével, vagy trükkökkel (jó értelemben véve).

Akkor többnyire egy spontán bizalom keletkezik. Itt a kezelőnek valami

különlegesnek (mint „mágus fehérben") kell mutatkoznia, ha kezelési ered

ményt akar elérni.

Az emberek 30 %-ánál az értelemszerű út a célravezetőbb a bizalom

felkeltéséhez. Itt azután egy megfontolt bizalom jön létre. Hogy ez elérhető

legyen, a kezelőnek szakmailag fölényben kell lennie a pácienssel szemben.


9o59cs

Logikus (vagy logikusan hangzó) érvekkel kell meggyőznie, hogy a gyógy

kezelés segíteni fog rajta.

Amit itt a gyógykezelés példáján mutattam be, ugyanígy érvényes, és

érvényesül is, a magán-, a szakmai-, az üzleti életben is. Ha valamit sze

retnénk másoknál elérni - élettársunknál, szüléinknél, gyermekeinknél, mun

katársainknál, üzletfeleinknél stb. - meg kell őket győzni, hogy elképzelé

seinket magukévá tegyék, támogassák.

A saját magunk által alkalmazott szuggesztiók esetén, - amikor hibás

önszuggesztióinkat helyesekkel akarjuk kicserélni, hogy a hibásak káros

hatását megsemmisítsük, - le kell mondanunk néhány erősítő tényezőről.

Csak kivételes esetekben van lehetőségünk egy erős felindulás, egy másik

személy példájának és meggyőzésének erősítő hatását kihasználni.

Hogyan tudjuk akkor saját magunk egy rossz önszuggesztió hatá

sát megszüntetni? Leküzdeni nem tudjuk. Ha ellene küzdünk, - az ellenke

zőleg ható akaratmegfeszítés értelmében - még jobban megerősödik. Az

önmagában véve jó, helyes szuggesztió ilyen esetben negatív erőként hat.

Nem marad hatástalan, hanem még erősíti is a rossz szuggesztió hatását.

Másként kell eljárnunk. Először a rossz önszuggesztiót meg kell foszta

nunk erejétől és csak azután betáplálni a helyeset.

Első lépésként el kell érnünk, hogy figyelmünk egyetlen egy gondolat

ra legyen irányítva, gyakorlatilag mozdulatlanul. Minden más gondolatot ki

kell ezalatt kapcsolni. El kell kerülnünk azonban minden erőlködést.

Legegyszerűbben ezt lazítás útján érjük el. A lazítás mindig testi és

lelki is egyúttal. Ebben az állapotban bizonyos funkciók lelassulnak, vagy

korlátozottak. A test motorikus funkciói erősen gátoltak. Az értelem és az

akarat aktív szellemi funkciói többé-kevésbé lelassulnak vagy leállnak. Az

ellazulás bizonyos érdektelenséget vált ki a mindennapi eseményekkel és a


&o60o3

közvetlen teendőkkel szemben is. így kinyílhatnak az „összekötő ajtók" a

tudat és tudatalatti között.

Ebben az állapotban, különböző módszerek segítségével, a figyelem és

ellazulás között egy különleges egyensúly jöhet létre - a koncentráció. A

koncentráció folyamán a figyelem kissé tehetetlen, lusta lesz, megmere

vedett és erőlködés nélkül tapad a gondolathoz, elképzeléshez. A folyamatot

kb. így írhatjuk le: Az ellazulás elképzelése (nehézség, meleg) megteremti

az ellazulást. Az ellazulás állapota összpontosítja azután a figyelmet - eről

ködés nélkül - arra a gondolatra, amely az önszuggesztió tárgya.

Ha megtanultuk a lazítást, elsőnek az elképzelést, a rossz önszuggesztió

gondolati tartalmát kell erejétől megfosztani, közömbösíteni. A rossz, hamis

elképzelést egy rövid mondatban foglaljuk össze, azzal a kijelentéssel, hogy

ez számunkra teljesen közömbös. Ezt a mondatot azután ellazult állapotban

néhányszor megismételjük hangtalanul, vagy halkan, egyhangú, monoton

hangvitellel.

Az ismétlés egyhangúsága tovább erősíti a figyelem erőlködés nél

küli összpontosítását a mondatban megformált gondolatra, az ismétlés ma

ga pedig erősíti a mondat tartalmának igazságába vetett hitet. Kb. két héten

belül azután a hibás vagy rossz önszuggesztió annyira meggyengül, hogy a

mondatot a helyes, vagy a jó önszuggesztióval - amely szintén egy félmon

datban foglalandó össze, - kiegészíthetjük. Ennek a mondatnak az ismétlése,

lazított állapotban, további két hétig tart.

Az egész gyakorlatot a mondat-alkotással együtt még pontosan megbe

széljük a harmadik részben, az aktív önbefolyásolásnál. Itt csak annyit, hogy

ennek az eljárásnak a hatása mindig automatikusan fellép, ha a gyakorlatot

rendszeresen és helyesen végezzük.


%D61GS

Az automatikus és ragályos, de általunk irányítható hatások az embe

rek közötti kapcsolatokban.

Hogyan lehet ezekkel a szakmai sikert is könnyen irányítani?

Minden társas élőlény, az ember is, - mint a magatartáskutatás rájött, - vele

született magatartásmódokkal rendelkezik. Ezek a magatartásmódok pedig

kifejezési jelekkel rendelkeznek, amelyek az azonos faj többi tagjára auto

matikusan és ragályosan hatnak. Ezeket mindenki öntudatlanul jól megérti

és az erre bekövetkező reakció is öntudatlan, de mindig helyes.

Normális ökológiai viszonyok között ez a mechanizmus biztosítja a faj

fennmaradását minden állatnál, amely a szabadban és közösségben él. Egy

vadállathordára nézve végzetes lenne, ha pl. a csoport egyik fele akkor lenne

fáradt, amikor a másik fele éppen vállalkozó kedvű. Nálunk, embereknél is

az ásítás - a fáradtság kifejezési jele - egy társaságban mindenkire átragad.

Éppen így a mosoly is, a vidámság kifejezési jegye. Ha Ön álmos és ásít,

társaságában mindenki másnak is ásítania kell, függetlenül attól, hogy előtte

álmosak voltak-e vagy sem. Ha vidám és mosolyog, senki nem maradhat

szomorú az Ön körében. Ez egyszerűen nem lehet másként, mert az álmos

ság, vagy vidámság a kifejezési jelek hatására átragad a többiekre. A kifeje

zési jeleket a többiek öntudatlanul helyesen értelmezik, és automatikusan és

öntudatlanul, helyesen is reagálnak rájuk.

A magabiztosságnak, a meggyőződésnek, az önbizalomnak is - ebben

az összefüggésben ez a három fogalom majdnem ugyanazt jelenti, - meg

vannak a kifejezési jelei, amelyek a tartásban, a pillantásban, gesztusokban,

hanghordozásban stb. nyilvánulnak meg. Ezek is mindig automatikusan ra

gadnak át a többiekre, és mindig a helyes, öntudatlan, reakciókat váltják ki

másokból.


Ugyanilyen ragályosan hat azonban a bizonytalanság is kifejezési jelein

keresztül. A szorongás, a gyengeség önszuggesztiója is ragályos. Hogy mi

közvetíti ezt a ragályos hatást, azt évtizedek óta óriási ráfordítással vizsgál

ják a kutatóközpontok mind keleten, mind nyugaton. Néhány idézet Sh.

Ostrander és L. Schroeder „Psychic Discoveries Behind the Iron curtain"

(1970) című könyvéből (németül: PSI, Scherz Verlag) egy kis áttekintést

nyújt erről: „Erőtér detektorokkal való kutatásokat mindenekelőtt a lenin

grádi egyetem fiziológiai intézetének biológiai-kibernetika laborató

riumában folytatnak. A Dr. Pawel Guliajew vezette munkacsoport rendkívül

érzékeny magasellenállás detektor-elektródákat használ, amelyek az erőteret

mint „elektromos aurát" rajzolják fel. A szovjet jelentések szerint az egy-

egy gondolatot kísérő izomreakciók (gondoljunk saját ingakísérletünkre!)

mérhetőek és az „elektromos aura" jelei sokat árulnak el a szervezet állapo

táról. Dr. Guliajewnek az a véleménye, hogy ezek azok az erőterek, amelyek

a halak, rovarok és egyéb állatok közötti kommunikációt lehetővé teszik.

Dr. Guliajew elektroaurogramm-készüléke olyan érzékeny, hogy mérni tudja

egyetlen ideg elektromos terét is. Egy béka idegeinek elektromos tere például

24 centiméter. Az emberi szív egy idegének tere kb. 10 centiméter. Az elekt

romos kisugárzás a test körül egészség, hangulat és alkat szerint változik. A

távolság, ahonnan ez a mező mérhető, az előállított feszültségtől függ."

„A Sergejew-Detektorok nyilvánvalóan az emberi erőteret négy méter tá

volságból mérik. Egy amerikai űrutazás-szakértő arra utal, hogy a Sergejew-

detektor a Cristof-térintenzitásmérőhöz vagy a Cristof-„Antiermüdungsgerát"-

hez* (Product Engineering, 4. Juli 1966. és 13. Február 1967.) vagy a mágneses

térdetektorokhoz lehet hasonló, amelyeket az űrkutatásban használnak."

„A kanadai Saskatchewan-i egyetemen az emberi erőtereket szitén

•(Elfáradás elleni készülék)

so62cs


so63os

bizonyos távolságról mérik. A kanadai csoport az ismert kutató, dr. Abram

Hoffer és dr. Herold Keim vezetése alatt egy olyan detertorral dolgozik, (az

amerikai David Thomson találmánya), amely két többszörös-kondenzá

torlemezből, egy erősítőből és egy kiíró készülékből - az EKG-hez hasonló -

áll. Ez a detektor a láthatatlan elektromos „aurá"-t vagy a test erőterét távol

ból írja fel. Ha például egy személy belép a helyiségbe, a detektor jelzi,

hogy szorongásnívója magas, közepes vagy alacsony."

A feltaláló, Thomson, dr. Jack Ward asszisztálásával felfedezte, hogy

egy személy erőtere más személyek erőterének frekvenciáját felfogja és

annak befolyása alá kerül. Thomson azt mondja: „Az emberek erőterei

azonnal megérzik a félelmet, az agressziót, a pánikot vagy a barátságosságot

más személyeknél." Ennek bizonyítására egy adót épített, amely „szoron

gás-hullámokat" bocsátott ki magából, azaz egy elektromágneses mezőt,

amely megfelelt egy rendkívül szorongó személyének. Az emberek azonnal

reagáltak rá. Thomson jelentése szerint egy túlzsúfolt helyiség 15 percen

belül kiürült, ha csupán ezt az adót bekapcsolta. Thomson egy „nyugalom-

hullámok"-at kibocsátó adót is szerkesztett, amely egy ellazult, derűs sze

mély erőterét megduplázta. Thomson azt mondja: „Az adót rémült gyere

kek vagy ideges páciensek megnyugtatására lehetne használni." (lásd Mac

lean's Magazin, 1968. szeptember)

Most iktasson be egy kis gondolkodási szünetet, és gondolkozzék a

különböző magatartásmódok, kedélyállapotok kifejező jegyeinek, mozdula

toknak (értesítő jelek) ragályos hatásáról.

Thomson adói tulajdonképpen csak erősítői kedélyállapotunk jeleinek, ame

lyek viszont gondolkodásmódunk termékei. A tulajdonképpeni adók mi

magunk vagyunk. Mi „küldjük" a jeleket jelenlegi állapotunkról.


&O64G3

Ezeket a jelzéseket más személyek felfogják és jelzéseink által mi

ezeket a személyeket befolyásoljuk.

De ha ez így van, akkor végső fokon mindig mi magunk határozzuk

meg, hogy környezetünk hogyan reagál ránk és szándékainkra. Ha önbi

zalmamat megerősítem, ha szilárdan meg vagyok róla győződve, hogy szán

dékom helyes és feltétlenül sikerül, minden embernek, akivel erről beszélek,

éppígy meg kell róla győződve lennie és kénytelen szándékomat támogatni.

Ez másképpen nem lehet. Napóleonnak és Hiltonnak teljesen igaza volt.

A későbbiekben még megvizsgáljuk, hogyan teremtjük saját magunk

érzelmeinket, hangulatainkat és hogyan tudjuk azokat, ugyancsak saját ma

gunk, egyszerűen módosítani. A gyakorlat bizonyítja, hogy ez gyorsan fel

ismerhető és megtanulható. Evek óta gyakoroljuk. Rövid idézet egy vállal

kozó leveléből, aki évekkel ezelőtt két hét alatt (10 alkalommal l-l óra)

mindezt megtanulta, bizonyítja ezt:

„Amióta egy évvel ezelőtt Önnél voltam, megváltozott az életem. Az

Ön segítségével módomban van a feszültségeket leépíteni, és a szorongások

keletkezését megakadályozni. Az Önnel folytatott beszélgetések során vilá

gosabbak lettek előttem a szervezet, általában az élet és speciálisan az üzleti

élet mechanizmusai és törvényszerűségei. Önbizalmamat és biztonságérze

temet visszanyertem. Ezek most olyan erősek bennem, hogy a beszélgető-

és tárgyalópartnerek többé nem is tételeznek fel rólam gyengeséget. A terá

pia így cégünk üzleti fejlődésére is nagyon pozitívan hatott."

Az eddigi fejtegetések célja az volt, hogy valamelyest érthetően bemu

tassam szervezetünknek és életünknek legfontosabb működési- és vezérlő

mechanizmusait. A következő fejezetekben megismerkedünk a leggyako

ribb gondolkodási, magatartásbeli, szemléleti és beállítottsági hibákkal és

kijavításuk lehetőségével.


II. A gondolkodásmód átállítása

A leggyakoribb hibák a gondolkodás-, szemlélet- és magatartásmódban,

valamint a beállítottságban. Kijavításuk.

A leggyakoribb hibákat azáltal követjük el, hogy az életet nem úgy látjuk,

amilyen. Az élet a valóságban három egymástól élesen elkülönült szakasz

ból áll. (6. kép)

Az első szakasz a múlt. Fogamzásunktól a mostani pillanatig tart. Ami

éppen most történt, az már a múltban van.

Hogy a hibákat, amelyeket a múlttal összefüggésben követünk el, job

ban belevéssem emlékezetébe, Dale Carnegie-t hívom segítségül és kérdem

Önt: „Tudja-e továbbfűrészelni a fűrészport? Vissza tud-e hozni a lefolyó

csőből egy liter kiömlött tejet? Nem? Megéri akkor, hogy a kiömlött tej

miatt siránkozzék?" Biztosan nem. De mégis ezt tesszük nap, mint nap.

Állandóan a múlton töprengünk és újra, és újra felpanaszoljuk magunknak:

„Ha én azt annakidején nem úgy, hanem másként tettem volna, hol volnék

ma már!" „Ha ő nem tette volna velem azt, milyen boldog ember lennék én

ma!"

A mondatokat majdnem mindig így kezdhetnénk: „ha én (ő) azt annak

idején..." és tetszés szerinti hosszúságban folytathatnánk. A hiba mindig az,

hogy olyan dolgok felett töprengünk, amelyeken már nem lehet változ

tatni. Minden, ami egy másodperccel ezelőtt történt, már nem változtatható

meg! A múlt egy részévé vált, és ezzel örökre megváltoztathatatlanná.

BD65G3


#D66O3

A múlttal csak egyet tehetünk. Esetleg tanulni tudunk belőle valamit.

De ez sem egészen biztos. A helyzetek nem igen ismétlődnek meg pontosan

ugyanabban a formában. Az időnek ugyanis nemcsak mennyisége, de minő

sége is van. A körülmények, a kísérőjelenségek folyamatosan változnak.

Sok minden, amit ma meg lehet csinálni, tegnap még nem volt és holnap

már nem lesz megtehető. Valaki egyszer azt mondta:

„Aki a múlt hibáiból nem tanul, mindig ugyanazokat a hibákat követi

el. Aki azonban tanul az elkövetett hibákból, még mindig elegendő alkalmat

talál új hibák elkövetéséhez."

A döntésről szóló fejezetben beszélni fogunk még arról, hogy miért

nem kell túlértékelni a hibákat, igen, miért nem lehet azokat egyáltalán elke

rülni.

Most azonban vissza az élet következő szakaszához, a jövőhöz. Ki

tudja vetni kockán a jövőt? Nem? Nincs oka elkeseredésre! Ezt a képte

lenséget megosztja minden más emberrel, sőt minden jövendőmondóval is.

Egy magyar barátom, aki valószínűleg a legdrágább horoszkópot ké

szíti Európában, és még sok majdnem „kellemetlen" tisztánlátó képesség

gel rendelkezik, megjósolta Magyarországról egy brémai operaénekes

nőnek, akit abban az időben csak levelezés útján ismert, hogy hét éven belül

férjhez megy. Az esemény pontosan bekövetkezett. Csupán egyet nem tu

dott, hogy ő maga fogja a hölgyet feleségül venni.

Érdemes-e tehát a jövőből gondot csinálni magunknak, ha jövőnket

sem előre látni, sem kitalálni nem tudjuk? Ugye nem?! Mégis ezt tesszük.

Állandóan a holnap és a holnapután miatt aggódunk. Aggódunk saját jö

vőnk, gyermekeink, unokáink, szüleink, házastársunk jövője miatt. Tele va

gyunk a jövő miatti gondokkal, mindenkiért és mindenért.


Ha csupán három mondatot a bibliából vagy a „Minden idők legna

gyobb története" c. fűmből figyelemre méltatnánk és követnénk, sokat

nyernénk egészségünk és életminőségünk számára. Ezek: „A hited segített

meg téged", „Legyen nektek hitetek szerint!" és „Ne aggódjatok a holnap

miatt, a holnap gondoskodik magáról!"

Az első kettőben felismerhetnénk a betegségek és a sors mechaniz

musait. Akkor tudnánk, hogy betegségünket és sorsunkat saját magunknak

köszönhetjük és gyógyulásunkat is csak saját magunktól, nem pedig mások

tól várhatjuk. A harmadik mondat segíthetne bennünket abban, hogy kikap

csoljuk a jövő miatti sok felesleges gondot, ami a leginkább beteggé tesz

bennünket.

A jövő mindig úgy jön, ahogy jönnie kell. (Ezért nevezzükyo vőnek.)

Azon sem gondokkal, sem erőfeszítéssel nem tudunk semmit változtatni.

A jövőről, amennyire ez lehetséges, gondoskodnunk kellene. Ez azon

ban csak az élet harmadik szakaszában lehetséges, ma, mostantól lefekvé

sig. Éspedig úgy, ha munkánkat minden tevékenységi területen - mint há

zastárs, szülő, nagyszülő, gyermek, dolgozó, egyesületi tag stb. - erőinknek

megfelelően és legjobb tudásunk szerint végezzük. Ez az egyetlen lehetőség

arra, hogy jövőnket esetleg egy kissé formálni tudjuk.

Úgy is vagyunk megalkotva, hogy élni csak ma tudunk. Sem tegnap,

sem holnap, kizárólag csak ma tudunk élni. Erőink is úgy vannak kiszab

va, hogy azok egy napra, mára elegendőek. Ezeket az erőket - éppen úgy,

mint a legtöbb állatnak, - alvással meg kell újítanunk a következő napra,

amikor abból ismét egy ma lesz. Ha ezt nem tesszük, erőink a következő

napra nem lesznek már teljesen elegendőek.

Még egyszer: normális körülmények között mindig elegendő erőm

van a mai napra, mindegy, milyen és mennyi munkát kell elintéznem. Ha

Bo67c3


£o68c3

azonban ezt az erőt teljesen értelmetlenül, a múlt feletti töprengéssel és

a jövő miatti aggódással szétforgácsolom, többé már nem elegendő

számomra ahhoz, hogy munkámat MA jól és helyesen végezzem el.

Egy példa: Ha jelenlegi beosztásomban egy egyhangú, ostoba munkát

kell is végeznem, ennek ellenére mégis el tudom végezni jól, lelki és testi

kimerülés nélkül, anélkül, hogy a munka megterhelne. Ha azt mondom ma

gamnak: „Ezt a munkát ma estig jól kell végeznem, annyi erőm van, hogy

ezt meg tudjam tenni. Hogy holnap mi lesz, azt nem tudom. Egyáltalán, azt

sem tudom, hogy lesz-e számomra egy holnap. Majd ha a holnapból ismét

ma lesz, tovább foglalkozom vele", akkor ez a szemléletmód magába véve

is lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy - éppen jó munkám következtében -

azt az egyhangú vagy értelmetlen munkát ne kelljen már sokáig csinálnom.

Ezenkívül ez a szemléletmód egyezik a valósággal is. A világon egy ember

nek sem kell tanuló éveitől nyugdíjazásáig ugyanazt a munkát csinálnia.

Még ha munkahelye egész életében ugyanaz is marad, a munka, a technoló

gia stb. több ízben is megváltozik.

Ha azonban pillanatnyi tevékenységemet így látom: „Ezt a buta, mono

ton munkát kell végeznem mindaddig, amíg nyugdíjba nem megyek!", ak

kor hamarosan megbolondulok, kimerült és beteg leszek. Egyszerűen azál

tal, hogy helytelen szemléletmódom következtében a jövőt is - amit nem

ismerek és nem is ismerhetek meg - bevonom a mába.

Az életet úgy kellene látnunk, mint egy triptichont, ahol a három rész

ugyan együttvéve egy egészet ad, de ezek a részek egymástól élesen el van

nak választva. A múlt már le van zárva. A jövő még jön felénk. Élni kizá

rólag a középső szakaszban, a mában tudunk.

Menjünk most egy lépéssel tovább. A második fejezetben láttuk, hogy

az értelmetlenség és céltalanság egyike a leggyakoribb stresszoroknak. Pró-


Bo 70 ox

A pénz, az anyagiak gyűjtése, felhalmozása így nehezen nyújthat érde

mes életcélt, - teljesen eltekintve attól, hogy alig van bizonytalanabb, mu

landóbb, mint az anyagiak, a pénz, az anyagi vagyon. Mindenki, aki már át

élt egy természeti katasztrófát, inflációt vagy háborút, tudja ezt saját ta

pasztalatból.

Próbáljunk tehát másutt életcélt találni. Megállapítottuk, hogy anyagi

eszközök nélkül jövünk a világra, de semmi esetre sem eszköztelenül. Mind

annyian, születésünk óta, óriási, nem anyagi természetű vagyonnal ren

delkezünk. Tehetségek, adottságok, tulajdonságok stb. formájában. Ezek

oly számosak, hogy belőlük csak kb. 10%-ot tudunk kifejleszteni egész

életünk folyamán. Ez a vagyon azonban nem a saját tulajdonunk, mert ezu

tán az élet után semmit sem tudunk abból megtartani vagy magunkkal vinni,

amit itt általa megszereztünk, felhalmoztunk. Csak kölcsön kaptuk azt,

kezelésre, hogy jól gazdálkodjunk vele és a lehető legtöbbet hozzuk ki

belőle.

így megtaláltuk volna az életcélt: az önfejlesztést, amiért élni, min

den korban és mindenki számára, érdemes. Az élet célja tehát az lenne,

hogy erre a célra törekedjünk, hogy közelebb jussunk hozzá. (Ez a cél, ez az

élet-feladat az ember számára ősidők óta jól ismert. Az emberiség ún. „böl-

csességkönyvei"-ben van megőrizve és megfogalmazva. így pl. a Bibliában

is: „Egyre hasonlóbbá kell válnod hozzám!" Az embernek, mint személy

nek, folyamatos döntések és tettek útján egyre inkább tökéletesítenie kell

magát. Az ember, rendeltetésének megfelelő döntésekre van teremtve.

Minthogy azonban döntései, rendeltetését illetően is, szabadok, ellene is

dönthet, (lásd 4. kép) A tekintetben is szabad, hogy mit fejleszt ki magában:

„A határ a jó és a rossz között minden egyes ember szíve közepén megy ke

resztül" - írja Szolzsenyicin az „Archipel Gulag"-ban.)


so71cs

Ami értelmes, az ki kell, hogy elégítsen engem. A kérdés, hogy az

önfejlesztés valóban ki tud-e engem elégíteni? Nem válik-e öncéllá? Nem

tesz engem végül mégis elégedetlenné?

Egy ,,1'art pour l'art-önfejlesztés", az önmagáért való önfejlesztés nem

elégít ki és ezért tartósan nem csinálható. Úgy vagyunk alkotva, hogy elége

dettségünket csak embertársaink elismerése által nyerhetjük el. Nézzünk né

hány példát.

Ha zenei tehetségemet a lehetőség határáig fejlesztem és az eredményt

senki nem hallja, nem elégít ki önfejlesztésem, mert senkinek sincs haszna

belőle. Ha festői tehetségem olyan mértékben fejlesztem, hogy egy Rubens,

Rembrandt vagy Picasso mellettem csak tanítványként szerepelhetne, ez a

képesség biztos, hogy nem tudna kielégíteni, ha senki sem láthatná és cso

dálhatná képeimet.

Egy orvos sem lenne magasan fejlett orvosi képességeivel elégedett, ha

azt magának tartaná meg és azzal senkinek sem tudna segíteni.

Az önfejlesztésnek tehát csak akkor van értelme, ha azt mások ér

dekében és javára is tesszük. Másként hosszú távon nem is lehetséges,

mert az elmaradó elégedettség miatt ehhez a hajtóerő hiányzik.

A cél tehát az önfejlesztés. De milyen eszközzel érjük el ezt a célt? A

tanulással. Állandóan tanulunk is, a születéstől a halálig. Mindenből, ami

velünk történik, amit átélünk, valami újat tanulunk. Életünkben minden hoz

zájárul fejlődésünkhöz. így tekintve az élet nem egyéb, mint egy tanulási

folyamat. Mindenen keresztül valami újat tanulunk az eddigiekhez, rit

kán önként, többnyire az események kényszerítő hatására.

Ha el tudom fogadni, hogy az én életem is eddig egy tanulási fo

lyamat volt, és végig az is marad, a múlt minden terhelését meg tudom

szüntetni, nagyon egyszerűen.


SO72GS

Akkor múltamban minden és mindenki szerves és elengedhetetlen

része volt (és jelenleg is része) tanulási folyamatomnak, fejlődésemnek.

Ezek nélkül az események nélkül, ezek nélkül az emberek nélkül nem vol

nék az az ember, aki mára lettem. Akkor már nem igazán mondhatom: „Ez

nagyon gátolt engem". „Ez az ember valami megbocsáthatatlant követett el

velem szemben" stb. Egész egyszerűen, minden és mindenki szükséges ré

sze volt eddigi életemnek. így volt ez helyes a múltamban és így lesz a jö

vőben is. Ha ezt felfogtam és elfogadtam, már csak az engem eddig terhelő

eseményeket és személyeket kell szellemi szemeim előtt elvonultatni. Bel

sőleg felszabadultan „igen"-t kell nekik mondanom. „Igen, te egy része

vagy életemnek, nélküled nem volnék „én". Köszönöm, hogy hozzájárultál

fejlődésemhez." így megbékülve ezekkel, többé már semmi sem terhel

het a múltamból, nem tehet beteggé. Akkor nincs szükségem pszichoana

lízisre, „felfedő" vagy „befedő" pszichoterápiára. Nem kell „régi sebek"-et

felszakítani vagy felszakíttatni. Egészséges emberi értelmemen kívül sem

mire sincs szükségem. Ezzel nemcsak a múlt terheit tudom megszüntet

ni, hanem jövőbeli hasonló hamis értékelést is megelőzhetek.

Csak végig kell a dolgokat gondolni. Egyik legnagyobb hibánk ugya

nis mind a kutatásban, mind a gondolkodásban, hogy visszariadunk a vég

következtetéstől. Megállunk a középső részeknél, amelyeket azután végkö

vetkeztetésnek tekintünk és így is mutatunk be. így ebből kevés érték, de

rengeteg baj származhat. (Az egész ipari kutatás-fejlesztés és a megvalósítá

saik ezt példázzák. Az atomenergia felhasználásánál „elfeledkeztünk" a

hulladékról, éppen úgy, mint az űrkutatásnál. Ez most kezdi magát meg

bosszulni. Hasonló a helyzet minden iparágnál. A vegyiparnál éppen úgy,

mint a számítógép- vagy a szórakoztató elektronikai iparágban. Örülünk a


gyors sikernek, a következményekkel foglalkozzanak majd utódaink, „utá

nunk az özönvíz" jeligével.)

A szorongások. Keletkezésük és kapcsolatuk a múlttal és a jövővel. Ho

gyan lehet ezeket elhárítani.

A félelem és a szorongás az emberiség ostora. Mindjárt látni fogjuk, hogy

minden ember fél. Egyáltalán nem megy másként. Éppen emberlétünk az

oka a szorongásnak. Tulajdonképpen kétféle szorongás van:

az elvárási félelem

a meghatározatlan szorongás.

Egy közös van bennük: mindkettő feszültséget, görcsös állapotot okoz

az egész testben, különösen az ún. idegi végrehajtó szervekben. (Ezek azok

a szervek, amelyek nálunk elsőnek reagálnak a téves gondolatokra, vagy

más lelki stresszorokra. Ez egyikünknél a gyomor, a másiknál a bőr, a har

madiknál a szív, vagy az erek, stb.

Elvárási félelmet már mindenki átélt életében. Ez negatív tapaszta

latokból, élményekből és félreértett testi szimptómákból keletkezik. Ezek

mindig tárgyi vonatkozásúak. Ezért nagyon sok és nagyon sokféle elvárási

félelmünk lehet. Félünk ezerféle betegségtől, álmatlanságtól, székrekedés

től, szívinfarktustól, a Föhn-től (Bajorországban nyáron gyakori meleg sze

les idő), gyomorfájástól, epergörcstől, asztmarohamtól, anyagi bizony

talanságtól, háborútól, krízistől, balesetektől, a haláltól, a világvégétől, min

den lehető és lehetetlen dologtól. Néhány éve megkérdeztek 2500 embert,

mitől félnek. Kb. 7000 különböző okot neveztek meg.

ao 73GS


a testi panaszokat

a testi bántalmat,

Testi bántalom (negatív tapasztalat)

az elvárási félelmet,

az elvárási félelmet

az elvárási félelmet

7. kép: Az elvárási félelem és ördögi spirálja

Hogy az elvárási félelem keletkezését és hatását jobban láthassuk, ve

gyünk például egy kis, jelentéktelen testi panaszt.

Vacsorára valami nehezet, vagy túl sokat ettem. Akkor - teljesen nor

málisan - nyomást érzek a gyomromban. Erre a nyomásérzésre reagálhatok

helyes, vagy téves gondolattal. Ha helyesen gondolkodom, így szólok ma

gamhoz? „Aha, a gyomrod azt akarja mondani, hogy este nem kell olyan

sokat és olyan nehezet enned, különben neki mindig egy nyomásérzéssel

kell figyelmeztetnie téged arra, hogy valamit rosszul csináltál." Ebben az

esetben a szervezet részére a dolog el van intézve. A szervezet tudja: „A fő-


&o 75os

nök megértett. Nem kell tovább beszélnem." így a gyomor a túl sok, vagy

nehéz ételt is nyugodtan meg fogja emészteni és a következő napon már

semmit sem érzek a nyomásból.

Ha azonban így gondolkozom: „Remélhetőleg nem szereztem be egy

gyomorfekélyt mértéktelenségemmel", már létre is hoztam az elvárási félel

met. Ezt egy rosszul értelmezett jelentéktelen testi panasz okozta. (Legtöbb

esetben az elvárási félelem így kezdődik: „Remélem nem tettem valami

rosszat", „Remélem, minden rendben van", „Remélem ez nem valami ko

moly dolog", „Remélem, ez nem fog még egyszer visszatérni", stb.)

Az elvárási félelem feszültségokozó, görcsös hatása következtében rö

videsen komoly beteggé is teheti az embert. Folytassuk tovább a példánkat:

Gondolatom: „Remélhetőleg nem szereztem be egy gyomorfekélyt!", töb

bek között a gyomorfalban és a benne, valamint a gyomornyálkahártyában

levő véredényekben is feszültséget okoz. A megfeszült és ezáltal elszükült

véredények kevesebb tápanyagot tudnak szállítani és kevesebb salakanya

got, anyagcsereterméket elszállítani. Azok a megfeszült sejtek, amelyek

gyomornedvet termelnek, szintén rosszabbul tudnak dolgozni. Kevesebb

gyomornedvet termelnek. Mi történik ekkor? Az ételt másnapig nem lehet

megemészteni. Még mindig a gyomorban van, és már erjedni kezd. Korán

reggel felébredek, valószínűleg egy nem teljesen átaludt éjszaka után, és

még mindig nyomást érzek a gyomromban. Talán az erjedés következtében

még fel is böfögök. Ekkor rögtön így szólok magamhoz: „Látod, igazam

volt. Ez valami komoly dolog, a nyomás még erősebb, mint tegnap este

volt."

A félelem, hogy valamit hibásan csináltam, már felerősítette a testi pa

naszt. Ez a felerősített testi panasz ismét növelte a félelmet.

Ez azonban tovább folytatódik. A megnövekedett félelem következmé-


nye egy erősebb feszültség, görcsösebb állapot. A vérkeringés még gyen

gébbé válik. Ennek következtében a gyomornyálka minősége is rosszabb

lesz. A gyomornyálka a gyomornyálkahártyát egyre kevésbé tudja védeni a

gyomorsav ellen, kezdődik a gyomornyálkahártya izgatása. Már nemcsak

nyomást érzek, hanem egy kis fájdalmat is a gyomromban és így szólok

magamhoz: „Tudtam! Ez biztosan fekély lesz. Már fáj is!"

A félelem a testi panaszt nemcsak hogy tovább erősítette, hanem meg

sokszorozta és a fokozódott bántalom tovább növelte a félelmet. így kelet

kezik egy önmagát egyre erősítő ördögi spirál, amelynek két komponense

egymást kölcsönösen ösztönzi. A vérkeringés egyre rosszabb lesz, a pana

szok, és ezáltal a félelem is egyre fokozódnak. Ehhez adódik még a stressz-

mechanizmus hatása a gyomorra.

A félelem egy lelki zavar és a lelki zavarok a leggyakoribb stresszorok.

A stresszreakció azonban két oldalról is izgatja a gyomrot, mint ahogy azt

„A stressz kapcsolási terve" (3. kép) mutatja.

így valójában nagyon rövid idő alatt, az elvárási félelem következtében,

egy gyorsan kifejlődő gyomorfekélyt kaphatok. Kiváltó tényezőként elegen

dő egy kiadós étkezés. De csak akkor, ha ezután az étkezés után fellépő,

teljesen normális tüneteket tévesen értelmezem, ha nem értem meg testem

mondanivalóját.

Ezt a példát tetszés szerint tovább vezethetnénk minden szervvel (szív,

tüdő, epe, máj, vese stb.), minden funkcióval (lélegzés, emésztés, vérkerin

gés, potencia stb.) és minden anyaggal, negatív élménnyel. A kifejlődés

mindig ugyanaz marad.

Ezen a példán felismerhetjük, hogyan gátolhatjuk, vagy szüntethetjük

meg az elvárási félelmet - amelynek kiváltó oka egy testi panasz, egy tünet -

már keletkezésének pillanatában.


BD77GS

Csak meg kell tanulnunk testünket újra megérteni. Tudnunk kell,

hogy a szervezetünknek rögtön figyelmeztetnie kell bennünket, ha va

lamit hibásan tettünk vagy gondoltunk, de beszélni csak szimptómákon

keresztül tud velünk. Csak ezekkel tudja velünk mondanivalóját közölni. Ha

megértjük, abbahagyja a beszédet, megszünteti a szimptómákat.

Reakciónk egy szimptómára tehát körülbelül ilyen kellene legyen:

„Gyomorgörcsöm van (fejgörcsöm, a szívem erősen ver, az epém fáj stb.).

Mit akar ezzel a testem mondani? Mit csináltam rosszul vagy mit gon

doltam hibásan? Ja igen! Éppen felizgattam magam (mérgelődtem, ag

gódtam), (Vagy: Egy disznócsülköt kebeleztem be, öt csésze kávét ittam

stb.) Ezzel tehát azt akarja mondani, hogy a jövőben ilyet nem kellene ten

nem, mert akkor mindig újból beszélnie kell." Ha így járunk el, egy tünet

ből sohasem lesz krónikus betegség.

Hogyan akadályozhatjuk azonban meg az olyan elvárási félelem kelet

kezését, amelynek kiváltó faktora testünkön kívül van, pl. idős korban az

anyagi bizonytalanságtól való félelem, vagy egy háborútól, vagy balesettől

való félelem stb.

Itt segít bennünket az élet három részre tagolása. Már tudjuk, hogy a

jövőt nem lehet előre látni, nem lehet befolyásolni. Jön, ahogy jönnie kell.

Aggodalmaink ezen nem változtatnak semmit. Mielőtt azonban ebbe jobban

belemerülnénk, nézzük még meg a másik félelmet.

A félelem másik fajtája a meghatározatlan szorongás. Nem tudjuk

biztosan, mitől félünk, de van bennünk egy nyugtalanság, félünk. Ez a fé

lelem kétgyökerü. Az egyik a velünk született, a másik a szerzett kisebb

rendűségi érzés. Ez a szorongás ezért mindannyiunk sajátja.

Mi emberek túl korán és éretlenül jövünk a világra. Születésünkkor

nincs sem bundánk, sem tollazatúnk, ami az időjárás hatásaitól megóvna


BD 79 GS

nem velünk született, de amit általában velünk született kisebbrendűségnek

neveznek.

A másik gyökér balsikereinkből származik, amiket születésünktől

kezdve mindannyian újra meg újra elszenvedünk. Amikor először fel aka

runk ülni, visszaesünk. A felállást próbálva fenekünkre esünk. A járás tanu

lásakor szintén. Később vannak balsikereink az iskolában is és foglalko

zásunkban is. Ezek a balsikerek azt az érzést szuggerálják belénk, hogy má

sokhoz képest kevésbé eredményesek, csekélyebb értékűek vagyunk. Ez a

szerzett kisebbrendűségi érzés. (Hogy a balsikerek, döntési hibák miért nem

kerülhetők el, azt a döntésről szóló fejezetben beszéljük meg.)

Ez a két kisebbrendűségi érzés együttesen képezi a kisebbrendűségi

komplexust. Ez azután állandóan nyomja önértékelésünket (9. kép) és a

gyengeség érzését szuggerálja. Ez a meghatározatlan szorongás a gyenge

ség szuggesztiója. Gyengének érezzük magunkat, úgy érezzük, nem nőt

tünk fel a jövő követelményeihez. Ugyan még nem tudjuk, hogy a jövő

milyen követelmények elé állít bennünket, de már most úgy érezzük, hogy

ezeknek a követelményeknek nem tudunk megfelelni.

Ha olvasás közben gondolkodik is, már Ön is láthatja, hogyan lehet ezt

a félelmet elkerülni vagy megszüntetni. Pontosan úgy, mint azt az elvárási

félelmet, amelyet szervezetünkön kívüli faktorok váltanak ki.

Értelmünk útján tisztáznunk kell magunkkal, hogy a jövőt egyszerűen

hagyni kell magunkra jönni. Tudjuk, hogy a mai napra mindig elegendő

erőnk van, ha nem rágódunk a múlton és a jövőn. Saját tapasztalatból tud

juk: még sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. Még a legrosszabb

időkben sem.

A múltat úgy is tekinthetjük, mint az elmúlt jövőt. Amikor megszü

lettünk, a mai napig leélt életünk is még jövő volt számunkra. Az életnek ez


9. kép: Az önértékelés

a része ma már múlt. Életünknek ezzel a szakaszával, - minden nehézségé

vel együtt, - már megbirkóztunk. Mégpedig sokkal kevesebb tudással és is

merettel, mint amivel ma rendelkezünk. Végül is születésünk óta minden

nap tanultunk valami újat hozzá. így jogosan remélhetjük, hogy a még előt

tünk álló jövő feladatait megszaporodott tudásunkkal és ismereteinkkel, még

könnyebben tudjuk megoldani.

SO80GS


£0 8103

A jövő a feladatokat egyébként is csak részletekben, naponta küldi hoz

zánk. Több mint egy napot egyszerre soha nem kell megoldanunk.

Mindaz, amit magunkhoz engedünk, ami ellen nem hadakozunk,

nem védekezünk, nem terhel meg bennünket. Minden nyomás azonban

mint reakció, azonos erősségű ellennyomást vált ki. Minél jobban félek a

szorongástól, annál erősebben nyom az le engem. Ha azonban a szoron

gást rettegés nélkül engedem magamra jönni, akkor a szorongás egyál

talán nem jön. Ez a hatásmechanizmus egy természeti törvényen alapszik,

amely a fizikában Newton tételeként ismeretes. Ez azt mondja ki, hogy egy

akciónak egyenlő erősségű reakciót, egy erőnek, egy nyomásnak egyenlő

erősségű ellenerőt, ellennyomást kell kiváltania.

Einstein megállapította, hogy a természeti törvények az egész világmin

denségben érvényesek. így ennek a természeti törvénynek bennünk is és

életünkben is érvényesnek kell lennie.

Tegyen egy kísérletet, és rögtön tapasztalni fogja, hogy ez így van.

Nyomja a kezét először könnyedén, majd mindig erősebben egy szilárdan

álló tárgyhoz, a falhoz vagy az asztallaphoz. Mit tapasztal? A fal vagy asz

tallap mindig az Ön által kifejtett nyomással nyomja vissza a kezét. Ha csak

könnyedén nyomja, az ellennyomás is könnyű. Ha a nyomást erősíti, a fal

nak vagy asztallapnak az ellennyomása szintén erősebb a kezére. Ha most a

nyomást teljesen megszünteti, a fal, vagy az asztallap is megszünteti a kezé

re gyakorolt nyomást.

Mi a tanulság számunkra ebből a kísérletből? Minden, aminek ellen

szegülünk, ami ellen védekezünk, minden, amit nem tudunk, vagy nem

akarunk elfogadni, terhelést, nyomást kell hogy gyakoroljon ránk. És

pedig mindig ugyanolyan erővel, mint amit védekezésünk, ellenszegülé-

sünk képvisel. Es fordítva: Minden, amit elfogadunk, magunkhoz enge-


elünk, nem terhel bennünket, és nem gyakorol ránk nyomást. így a szo

rongás sem tud jönni, ha már nem félünk tőle, ha ellenállás nélkül engedjük

magunkra jönni.

A problémák. Hogyan keletkeznek és hogyan oldhatók meg.

A problémákkal ugyanaz a helyzet, mint a félelmekkel. Ezeket is félre

ismerjük.

Először is a problémát gyakran összetévesztjük a feladatokkal. A fela

datok nem problémák. Ezek a napi munka részei, amiket egyszerűen ten

nünk kell, el kell intéznünk. Feladatokat rendszerint másoktól kapunk. Csak

ritkán adunk saját magunknak feladatokat. Egy közös mégis van a problé

mákban és a feladatokban. Mindkettőt tanulás útján kell elintéznünk, illetve

megoldanunk.

A problémákat, kivétel nélkül és mindig, saját magunk teremtjük

magunknak; éspedig úgy, hogy adottságokat, helyzeteket, a valóság ré

szeit, nem akarjuk, vagy nem tudjuk elfogadni. Ha nekem nem tetszik,

hogy valami létezik vagy így és itt, nem pedig valahol máshol és másként

létezik, akkor egy problémát csináltam magamnak belőle.

A harmadik fejezetben már láttuk, hogy a dolgok, az adottságok, a va

lóság részei, önmagukban véve mindig semlegesek. Csak saját beállított

ságunk értékeli őket számunkra pozitívnak, vagy negatívnak. Ha semleges

magatartást tanúsítunk velük szemben, (pl. „Nekem nyolc...") továbbra is

semlegesek maradnak számunkra.

A problémák és feladatok abban is különböznek egymástól, hogy a fe

ladatokat sokáig elintézetlenül feküdni hagyhatjuk, anélkül, hogy emiatt ter

helést éreznénk vagy megbetegednénk. Ha Ön aktákkal dolgozik, saját ta-


£O83GS

pasztalatból tudja, hogy sok feladat még magától is elintéződik, ha az ember

az aktát elég hosszú ideig hagyja feküdni.

A problémákkal más a helyzet. Megoldatlan problémák, amiket vagy

nem tudunk megoldani, vagy csak úgy magunk előtt tologatunk, egyre na

gyobb terhet jelentenek számunkra, és végül beteggé tesznek bennünket.

De hogyan tudjuk megoldani őket? Problémákat csak tanulási folya

matok útján lehet megoldani. Egyszerűen meg kell tanulnunk a megoldást.

Az a probléma, amelynek megoldását egyszer megtanultuk, többé számunk

ra nem süllyedhet a probléma fokozatára. Ezen túlmenően, azok a problé

mák, amelyeket megoldottunk, mindig tovább visznek bennünket fejlő

désünkben, tanulásunk folyamatában, mert megoldásukat úgy értük el,

hogy valami újat kellett megtanulnunk.

Egy egyszerű, de jó példa Dethlefsentől ezt még jobban megvilágít

hatja: A dolgozószobám, ahol éppen ezt a fejezetet írom, és egy másik szoba

között választófal van. A fal eleinte számomra teljesen semleges. Egyáltalán

nem tesz nekem semmit. Ha létét (mint adottságot, mint a valóság egy ré

szét, mint egy helyzetet) elfogadom, később sem tesz nekem semmit. Együtt

tudok vele lenni anélkül, hogy bárminemű terhelést jelentene számomra.

De egészen más lesz azonnal a helyzet, ha a fal létét nem, vagy tovább

ra már nem fogadom el. Egyszerűen nem tetszik nekem, hogy a fal itt van,

és át akarok rajta menni a másik szobába. Azonnal problémává válik szá

momra az a fal, ami eddig semmit sem jelentett. Ebben az esetben - ha nem

akarom a fejem a falba verni, - gyorsan megoldást kell keresnem az általam

így teremtett problémára. Ha megtanultam, hogy a falon ajtó van, amin át

minden további nélkül átmehetek a másik szobába, soha többé nem válik

egy fal számomra problémává. Megtanultam, hogy ahol egy fal van, ott

vagy van egy nyílás is, vagy a falat megkerülhetem.


Mindenből és mindenkiből csinálhatunk magunknak problémát. A fal

helyett bármi mást is vehetünk. Az anyóst, a házastársat, a gyerekeket, a fő

nököt, a munkatársat, a szomszédot, az útitársat, a zajt, a környezetet, egy

szerűen mindent.

Mit csináljunk azonban, ha a problémára, amit magunk teremtet

tünk, minden fáradozásunk és tanulási készségünk ellenére sem találunk

megoldást? Mert úgy látszik, a problémára nincs megoldás vagy mert pilla

natnyi tudatállapotunk a megoldást nem teszi számunkra felismerhetővé.

(Pl. egy elvesztett hozzátartozó vagy elvesztett testrész esetében.)

Ebben az esetben az adottság létét, a valóságot, egyszerűen el

kell fogadnunk. Ebben a pillanatban a helyzet ismét elveszíti probléma

jellegét és többé már nem jelent megterhelést számunkra.

A következőképpen kellene eljárnunk: Mindent, amin változtatni tu

dunk, meg kellene javítanunk. Mindazt, amin nem tudunk változtatni,

el kellene fogadnunk. Es Istent arra kérnünk, adja meg nekünk azt a

képességet, hogy a két helyzet között különbséget tudjunk tenni.

Ezt belátással érjük el és a belátáshoz gondolkodás útján jutunk. Látják:

mindig gondolkoznunk kell - de helyesen!

Önök most azt mondhatnák: „Amit ez itt ajánl, az érzelmi hidegséghez,

közömbösséghez vezet másokkal és azok helyzetével szemben." Hogy ez

nem így van, azt a következő fejezetben próbálom bemutatni.

A legrégibb hazugság. A saját személy szerepe.

Az emberiség legrégebbi hazugságának hatására megbetegedésünkre és a

„sorscsapásokra" majdnem mindig rajtunk kívülálló okokat keresünk.

Ez a hazugság már a Paradicsomban kezdődött. Amikor az Úr Ádámot

kérdezte: „Miért ettél az almából?" és Ádám így válaszolt: „Uram, én nem


&D85G8

vagyok hibás! Éva adta nekem az almát!" Éva a bünt azután azonnal tovább

hárította: „Nem Uram, én nem vagyok bűnös! A kígyó, az csábított engem

erre!"

Azóta ez a hazugság végigvonul az emberiség egész történetén. Mindig

mások azok, akik bennünket beteggé tesznek, akik sorsunkat befolyásolják.

Az anyós, a férj, a feleség, a gyerekek, a szomszédok, a főnök vagy a mun

katárs, a környezet, vagy ha más nem jut eszünkbe, a sátán.

Nem várható, hogy ez a hazugság a közeli jövőben megszüntethető

lenne. Sőt, néhány évtizede ünnepelte bevonulását a tudományba is, és ma

részben pszichológiának, részben szociológiának vagy pszichoszocioló-

giának hívják.

Mi magunk sem akarunk feltétlenül lemondani róla. Hiszen olyan szé

pen hangzik, hogy a körülmények, vagy mások az okai annak, ha betegek

vagyunk, ha „nehéz sors" jut osztályrészünkül. Ez olyan jól megnyugtat és

panaszkodhatunk miatta.

Amikor egy ideje a félelemről előadást tartottam, a terem szépen meg

telt. Néhány hónappal később, amikor erről a „legrégibb hazugság"-ról be

széltem, összesen 13 személy érdeklődött iránta. Ezt a hazugságot tehát ma

gunk is szeretjük, - csak nem vesszük észre pusztító következményeit. Ha

ugyanis azt hisszük, hogy minden és mindenki beteggé tehet bennünket, be

folyásolhatja sorsunkat, akkor tehetetlen játékszernek érezzük magunkat

más „rossz gyerekek" kezében, akik mindent tehetnek velünk, amit csak

akarnak.

Egy ember sem tudja azonban sokáig elviselni, hogy csupán játékszer

legyen, és saját sorsára semmi befolyást ne gyakorolhasson. Az ember, ren

deltetésének megfelelő, szabad döntésekre van teremtve.


&D86GS

És rendeltetése az önfejlesztés, nem pedig az, hogy játékszerré váljon.

Ha tehát azt hiszem, hogy minden és mindenki azt teheti velem, amit akar,

vagy az alkoholhoz, vagy kábítószerhez kell nyúlnom, vissza kell vonulnom

egy látszatvilágba, meg kell bolondulnom, vagy ha már ez sem segít, meg

kell ölnöm magam.

Velem gondolkozik? Felismeri, miért tudnak a különböző gyógyke

zelések az alkoholizmus és más káros szenvedélyek, pszichózis és az ön

gyilkosság veszélye ellen olyan megszégyenítően csekély eredményt fel

mutatni?

Mindaddig, amíg ezekben a hazugságokban hiszünk, semmiféle

gyógykezelés, büntetéssel való fenyegetés, semmiféle nevelés sem tud

jobb eredményt hozni. Csak a szuggesztiómechanizmus ismerete képes

bennünket ettől a hazugságtól és végzetes következményeitől megszabadí

tani. Ezt a mechanizmust már a 4. fejezetben megismertük.

Tudjuk, hogyan hatnak ránk az idegen szuggesztiók, benyomások, ér

zések. (5. kép) Bár ezek szünet nélkül hatnak ránk, mégsem tudnak bennün

ket soha közvetlenül - a mi közreműködésünk nélkül - befolyásolni. Előbb

mindig egy önszuggesztiót - egy ítéletünkkel összekapcsolt gondolatot - kell

kiváltaniuk.

Más szavakkal: ha mi egy idegen szuggesztióban, egy külső befolyás

ban, egy esemény kihatásában ránk, vagy egy a szervezetünkben jelentkező

tünet betegségtartalmában nem hiszünk, sohasem lehetnek ránk hatással. Mi

vagyunk a döntő személy életünkben, és senki más. Mi határozzuk meg

sorsunkat, elképzeléseink, gondolkodásmódunk és az ebből eredő csele

kedeteink, szokásaink útján.

Senki nem képes bennünket felizgatni, bosszantani, megfélemlíteni,

beteggé tenni, - saját magunkon kívül! Ezért nem igaz az sem, ha azt mon-


dom: „Ő felizgatott (felbosszantott, megfélemlített, beteggé tett)!" Erre csak

egy valaki képes az egész világon, és az én vagyok, saját magam!

Minden családi és egyházi nevelési elvvel és nézettel szemben tisztában

kell lennünk azzal, hogy egoistának születtünk. Nem a szó mindennapi,

rossz értelmében. Nem úgy, hogy a többieket céljaink elérése érdekében

kíméletlenül kihasználjuk. Abban az értelemben vagyunk egoisták, hogy

mindannyiunk számára a legfontosabb személy a saját személyünk. Ez nem

is lehet másképpen. A Bibliában is az áll: „Szeresd felebarátodat, mint ön

magadat." A Teremtő bizonyára a legjobban ismeri teremtményeit. Tudja

azt is, milyenek vagyunk. Eletünk feladatává tette ezt is: „Légy egyre ha

sonlóbbá hozzám!" Mivel azonban ő tökéletes, a feladat azt jelenti, hogy

állandóan fejleszteni, tökéletesíteni kell magam. Nem pedig azt: „Feleba

rátaidat állandóan tökéletesítened kell, őket hozzám egyre hasonlóbbá kell

tenned."

Nem kell a világot megváltanunk. (Nem is tudjuk.) A világot már ré

gen megváltották. Saját magunkat kell megváltanunk. Erre azonban csak

akkor vagyunk képesek, ha saját magunkat napról napra jobb emberré fej

lesztjük. Ha munkánkat minden tevékenységi területünkön, minden tulaj

donságunkban (mint apa, anya, gyermek, alkalmazott, egyesületi tag, politi

kus stb.) legjobb erőnk és lelkiismeretünk szerint végezzük és napról

napra mindig jobban, akkor megváltottuk magunkat. Ha ezt mindannyian

így csináljuk, nem lesz több megváltanivaló ezen a világon.

Nálam jobban senki sem tud engem tökéletesíteni, és ezt mástól nem is

várhatom el. Az önfejlesztés az én feladatom és az én munkám. Csak egy

életért vagyok felelős, a saját magaméért. Nem élhetem szüleim életét,

nem élhetem gyermekeim életét sem, sem felebarátaimét. A felelősséget is

azért viselem, amit ebből az életből csinálok. Csak azért kell talán egyszer


És rendeltetése az önfejlesztés, nem pedig az, hogy játékszerré váljon.

Ha tehát azt hiszem, hogy minden és mindenki azt teheti velem, amit akar,

vagy az alkoholhoz, vagy kábítószerhez kell nyúlnom, vissza kell vonulnom

egy látszatvilágba, meg kell bolondulnom, vagy ha már ez sem segít, meg

kell ölnöm magam.

Velem gondolkozik? Felismeri, miért tudnak a különböző gyógyke

zelések az alkoholizmus és más káros szenvedélyek, pszichózis és az ön

gyilkosság veszélye ellen olyan megszégyenítően csekély eredményt fel

mutatni?

Mindaddig, amíg ezekben a hazugságokban hiszünk, semmiféle

gyógykezelés, büntetéssel való fenyegetés, semmiféle nevelés sem tud

jobb eredményt hozni. Csak a szuggesztiómechanizmus ismerete képes

bennünket ettől a hazugságtól és végzetes következményeitől megszabadí

tani. Ezt a mechanizmust már a 4. fejezetben megismertük.

Tudjuk, hogyan hatnak ránk az idegen szuggesztiók, benyomások, ér

zések. (5. kép) Bár ezek szünet nélkül hatnak ránk, mégsem tudnak bennün

ket soha közvetlenül - a mi közreműködésünk nélkül - befolyásolni. Előbb

mindig egy önszuggesztiót - egy ítéletünkkel összekapcsolt gondolatot - kell

kiváltaniuk.

Más szavakkal: ha mi egy idegen szuggesztióban, egy külső befolyás

ban, egy esemény kihatásában ránk, vagy egy a szervezetünkben jelentkező

tünet betegségtartalmában nem hiszünk, sohasem lehetnek ránk hatással. Mi

vagyunk a döntő személy életünkben, és senki más. Mi határozzuk meg

sorsunkat, elképzeléseink, gondolkodásmódunk és az ebből eredő csele

kedeteink, szokásaink útján.

Senki nem képes bennünket felizgatni, bosszantani, megfélemlíteni,

beteggé tenni, - saját magunkon kívül! Ezért nem igaz az sem, ha azt mon-

£08603


dom: „Ő felizgatott (felbosszantott, megfélemlített, beteggé tett)!" Erre csak

egy valaki képes az egész világon, és az én vagyok, saját magam!

Minden családi és egyházi nevelési elvvel és nézettel szemben tisztában

kell lennünk azzal, hogy egoistának születtünk. Nem a szó mindennapi,

rossz értelmében. Nem úgy, hogy a többieket céljaink elérése érdekében

kíméletlenül kihasználjuk. Abban az értelemben vagyunk egoisták, hogy

mindannyiunk számára a legfontosabb személy a saját személyünk. Ez nem

is lehet másképpen. A Bibliában is az áll: „Szeresd felebarátodat, mint ön

magadat." A Teremtő bizonyára a legjobban ismeri teremtményeit. Tudja

azt is, milyenek vagyunk. Életünk feladatává tette ezt is: „Légy egyre ha

sonlóbbá hozzám!" Mivel azonban ő tökéletes, a feladat azt jelenti, hogy

állandóan fejleszteni, tökéletesíteni kell magam. Nem pedig azt: „Feleba

rátaidat állandóan tökéletesítened kell, őket hozzám egyre hasonlóbbá kell

tenned."

Nem kell a világot megváltanunk. (Nem is tudjuk.) A világot már ré

gen megváltották. Saját magunkat kell megváltanunk. Erre azonban csak

akkor vagyunk képesek, ha saját magunkat napról napra jobb emberré fej

lesztjük. Ha munkánkat minden tevékenységi területünkön, minden tulaj

donságunkban (mint apa, anya, gyermek, alkalmazott, egyesületi tag, politi

kus stb.) legjobb erőnk és lelkiismeretünk szerint végezzük és napról

napra mindig jobban, akkor megváltottuk magunkat. Ha ezt mindannyian

így csináljuk, nem lesz több megváltanivaló ezen a világon.

Nálam jobban senki sem tud engem tökéletesíteni, és ezt mástól nem is

várhatom el. Az önfejlesztés az én feladatom és az én munkám. Csak egy

életért vagyok felelős, a saját magaméért. Nem élhetem szüleim életét,

nem élhetem gyermekeim életét sem, sem felebarátaimét. A felelősséget is

azért viselem, amit ebből az életből csinálok. Csak azért kell talán egyszer


számot adnom. Ha ebből az életből az önfejlesztés értelmében a legjobbat

csináltam, akkor minden embertársamnak is a legtöbbet adtam, amit adni

tudtam.

Vegyünk újból egy példát. A legtöbb asszony attól lesz beteg, hogy már

kislány korában a fejébe verték: Az asszonynak családjáért kell élnie. Fel

kell áldoznia magát férjéért, gyerekeiért, akkor teljesítette be életét, akkor

érte el életcélját.

Ez ebben a formában képtelenség, a saját természet megerőszakolása,

és a természet ellen nem lehet büntetés nélkül erőszakot elkövetni. Az az

asszony, aki megpróbálja magát háttérbe szorítani, magát másokért felál

dozni, előbb utóbb beteg lesz. Akkor már senkinek sem tud segíteni, akkor ő

maga szorul mások segítségére. Ha felismeri saját személyének döntő szere

pét és a család gondozását az önfejlesztésen keresztül próbálja megvalósí

tani, a család napról napra többet kap tőle. így mindenki számára egyre na

gyobb, értékesebb segítséggé válhat.

A rosszul értelmezett (gyakran rosszul hirdetett) felebaráti szeretettel

mindig másokon akarunk segíteni, mások körülményeit akarjuk megvál

toztatni. De lehetőleg úgy, hogy magunkat, gondolkodás- és magatartás

módunkat, szokásainkat és körülményeinket ne kelljen megváltoztatni.

Mi a mások sorsát alamizsnával akarjuk megváltoztatni vagy azzal,

hogy látszólagos igazságtalanságokon felizgatjuk magunkat. Nem látjuk,

vagy nem akarjuk felismerni, hogy mindenki a saját életéért felelős. Nem

akarjuk megérteni, hogy mi így mások sorsának megváltoztatásához egyál

talán nem tudunk hozzájárulni.

Ehhez az egyetlen lehetőség számunkra, hogy magunkon változtassunk,

magunkat mindig tovább fejlesszük. így tudjuk munkánkat mindig jobban vé

gezni, és ezáltal munkaterületünkön másokat is egyre jobban tudunk segíteni.


Képzeljük el, hogy egy orvos betegein mindig többet és jobban akar

segíteni. Őszintén ezen fáradozik. Eközben csak egyről feledkezik meg,

hogy saját magát tovább fejlessze. Megmarad egyetemi ismereteinek szint

jén. Mi jelent ez a paciensei számára? Az egyhelyben maradás a külvilág

hoz képest nem egyszerűen megállás, hanem visszalépés, mert a külvi

lág szakadatlanul tovább halad, az állva maradókat elhagyja. A világ

ban nincs megállás, minden mozgásban van. Panta rei, minden folyik, ahogy

már a régi görögök megállapították. Ha tehát én állva maradok, nem fej

lesztem magam tovább, megtartom ugyan az eddig szerzett tudásomat és

ismereteimet, de ezek napról napra egyre többet veszítenek relatív értékük

ből. Ennek következtében a többieknek egyre kevesebb és kevesebb értékes

segítséget tudok nyújtani. Amint látják, csak az önfejlesztés tesz képessé

bennünket arra, hogy másokon segíteni tudjunk.

Ez más emberek nevelésére is vonatkozik. Senki sem tud fejlődése fo

lyamán az életben fejlődési fokozatokat átugrani, kihagyni. A következő

fokra csak akkor juthat, ha arra megérett. Ezt nem tudja kikényszeríteni és

azt mások sem tehetik meg neki. Mások csak abban segíthetnek neki, hogy

ő magát gyorsabban fejlessze. Ez a nevelés által, a példa útján, történik.

A nevelés az a terület, ahol talán a leggyakoribb és legsúlyosabb hibá

kat követjük el, ami azután mások életében állandó teherként hat. Azt hisz-

szük, hogy ha tudunk gyereket csinálni, helyesen is tudjuk őt nevelni! Sőt

azt hisszük, hogy felnőtteket is tudunk nevelni különféle szabályok, törvé

nyek, rendelkezések útján. Nem tudjuk, vagy nem akarjuk elismerni, hogy a

nevelés nem más, mint példamutatás. Minden egyéb legjobb esetben is

csak idomítás. Prédikálhatok vagy parancsolhatok, amit akarok, ha egészen

másként élek, egészen más példát mutatok, a szavaim mintha a levegőbe be

szélnék, hatástalanok maradnak.


A diszkrepancia, az eltérés, szavaim és példamutatásom, életem között bi

zonytalanná teszi a gyermekeket és másokat is, konfliktust okoz. A konfliktu

sok azonban terhelnek bennünket, beteggé tesznek. A bizonytalanságot azután

agresszióval kompenzáljuk. Nem kell tehát csodálkoznunk, ha a világ tele van

agresszióval és gyermekeink csaknem szégyenlik, hogy szüleik vannak.

A saját személyünk, amint látják, nemcsak saját magunk számára a

legfontosabb az egész világon. Gyermekeink, felebarátaink, minden ember

társunk számára fontos. Fejlődésétől függ ugyanis, milyen segítséget vár

hatnak és kaphatnak mások ettől a személytől.

Negatív szuggesztiók az egész életen át és azok következményei

Saját személyünk hatásának fontosságáról a környezetre nézve, már beszél

tünk egy keveset. Még világosabb lesz ennek szerepe, ha az ember fejlődé

sét a gyermekkorban követjük. Minden embert környezete alakít, amíg éret

té nem válik arra, hogy magát, működési- és vezérlő mechanizmusait megis

merje.

Eletünk első napjától kezdve környezetünk befolyásol bennünket. A

gyermek még nagyon szuggesztibilis, mert hiányoznak saját tapasztalatai.

Minden benyomást és hatást magába szív, mint egy szivacs, mindent utánoz,

amit a felnőttek csinálnak, minden kritika nélkül, és mindent elhisz, amit

mondanak neki. Az apa, anya, testvérek, tanítók, az egész környezet tartósan

befolyásolja a gyermeket, magatartásán keresztül. így jövője már gyermek

éveibe belevésődik. A gyermek átvesz minden idegen szuggesztiót mint ön-

szuggesztiót és ezek belevésődnek tudatalattijába.

Később ugyan új, más környezetekhez alkalmazkodunk, de a gyermek

korból származó erős önszuggesztiók tovább hatnak életünkben. A tudat-

%D90G$


alattiból hatnak - anélkül, hogy érinteniük kellene a tudatot - erejükkel és

tendenciájukkal, és kíméletlenül megvalósítják magukat.

Látják, milyen fontos a helyes példa, a megfelelő életmód, - ami azon

ban saját magunk fejlesztése, az egészséges egoizmus nélkül nem működik

rendesen - mások jövőjére nézve.

Nevelési módszereink, sajnos, nagyon negatívak. A negatív befolyá

sok az életben óriási mértékben túlsúlyban vannak.

A tömegtájékoztatás eszközei előszeretettel foglalkoznak negatívumok

kal, így folyamatosan ránevelnek a szorongásra, bizonytalanságra, erőszak

ra, agresszióra. Szuggerálják ezeket.

Már a gyermeket is korán ránevelik a negatívra. Az anya, az apa, a ne

velők, a szomszédok buzgón közreműködnek ebben. Ilyeneket mondanak a

gyermeknek: „Ne lármázz!"; „Ne járjon a szád, ha a felnőttek beszélget

nek!"; „Nem szabad ezt, vagy azt, csinálnod!" Ezer ilyen tilalom hatol a

gyermeki fülbe és a szegény gyermek végül annyira elbizonytalanodik,

hogy nem tudja többé, mit tegyen. A tilalmaknak az is a célja, hogy az em

bereket bizonytalanná, szorongóvá tegye - ez a feladatuk. Rajtuk keresztül

lehet a gyermeket és a felnőttet is engedelmességre szorítani.

Az iskolában tovább folytatódnak a negatív szuggesztiók. A tanító ne

gatív megjegyzéseivel félelemre tanítja a növendékeket, félelemre a házi

feladattól, a vizsgától, a rossz jegyektől. Félelemre és bizonytalanságra. „Te

semmire sem vagy jó, nem tudsz semmit!"; „Belőled soha nem lesz sem

mi!"; „Semmire sem vagy alkalmas!". Hivatalos személyének szuggesztív

hatása miatt, amely a gyermek jövőjére nézve meghatározó erejűnek látszik,

és az ismétlés szuggesztív hatása következtében a gyermek végül maga is

elhiszi ezeket. Az idegen szuggesztiók önszuggesztiókká válnak és beássák

magukat a tudatalattiba. A gyermek teljesítménye ezután napról napra gyen-


gébb lesz. Már nem törekszik. Minek is? Állandóan azt hallja, hogy teljesen

alkalmatlan. Később munkaterületén sem lesz más a helyzet.

De a felekezeti nevelés is idejekorán megtaníthatja a gyermeket a nega

tívra, szorongást, bizonytalanságot olthat belé. Az egyházak minden időben

arra használták a félelmet, hogy a tömegeken uralkodjanak. Az ördög, a sá

tán, a tisztítótűz vagy a pokol elképzelése már a gyermekre nagy, gyakran

tartós hatást gyakorol. Hisz benne. Felnőtté válásáig ezeknek a dolgoknak

állandó ismétlése következtében hite még jobban megszilárdul és ezektől a

pokoli szenvedésektől való félelemnek még felnőtt korában is áldozatává

válhat.

A bűntől, a vétkezéstől, az örök kárhozattól való félelem megterheli az

embert és a lelkét, súlyos gátlásokhoz, elfojtásokhoz, sőt neurózishoz, kény

szerképzetekhez vezet. Két példa praxisomból világosan mutatja, milyen

gyorsan megy ez, és milyen messze vezethet.

A szomszédunk fia kedves, életrevaló, bátor fiú volt. Az első hittanóra

után, amelyen a hitoktató a pokolról és ördögről beszélt, nem lehetett többé

rávenni, hogy sötétben kimenjen a kertbe állataihoz, vagy szobájában sötét

ben aludjon, amit azelőtt minden félelem nélkül és teljesen magától értető

dően tett mindig.

Egy idős hölgy, annakidején 82 éves, felkeresett engem kényszerkép

zetei miatt, hogy megölt volna egy gyermeket, holttestét eldugta és azt

folyton keresnie kellett. (Már fiatal korában ugyanezzel a panasszal Adler is

kezelte. Az esetéről Adler valamelyik művében egy mondattal megemléke

zett, ezt a nyomtatást állandóan magánál hordta és újra, és újra büszkén mu

togatta.)

Egy evangélikus pap leánya volt, öt vagy hat testvérrel. Fivére hat éves

korában az ágyra fektette, hogy megvizsgálja. Ezt halálos bűnként értékelte

&D92G8


&o93o8

és azt képzelte, hogy fivérének ezért halállal kell bűnhődnie. Ez az eset -

amely ebben a korban minden normális gyereknél, amikor észreveszi, hogy

a leány és a fiú nem egészen egyforma felépítésű, teljesen természetes - ná

la, a szélsőségesen bigott nevelés következtében ezt a kényszerképzetet

váltotta ki, amelytől 76 éven át nem tudott megszabadulni, és amely az

egész életét elrontotta.

Mindaz, ami a vallásban emberi eredetű, ami arra szolgál, hogy a töme

get hatalmukban tartsák, engedelmessé tegyék, félelmet okoz, beteggé tesz.

A vallás isteni oldala azonban a szorongást, a megbetegítő negatív

szuggesztiókat megszüntetheti. A csüggedt és reménytelen embert ismét fel

emelheti. Ha vissza tudunk kapcsolódni eredetünkhöz, Istenhez, az őserő-

höz, - a religio, a vallás, német fordításban visszakapcsolódás - akkor ismét

az Istenhez hasonlóvá lettünk. Akkor újból birtokosai vagyunk az őserőnek.

Visszanyerjük önbizalmunkat. Ismét magabiztosak és vidámak vagyunk.

Tudjuk: Isten segít bennünket. Nem úgy, ahogy azt sokan szeretnénk,

hogy nekik eközben semmit nem kell csinálniuk, csak a segítségre várni.

Nem. Ő minden segítséget, minden szükséges erőt, tulajdonságot, képes

séget stb. már születésünkkor megadott nekünk, amelyek bőségesen ele

gendőek ahhoz, hogy életünkből a legjobbat csinálhassuk. Tenni azonban

mindig saját magunknak kell. Az önálló cselekvést nem veszi el tőlünk

Isten. „Segíts magadon, Isten is megsegít!"

Amint látja, nincs más út, mint az önfejlesztés. Állandóan javítanunk

kell magunkat, ha a világot javítani szeretnénk. A világ - gyermekeink, em

bertársaink - a mi példánk, a mi életmódunk nyomán nevelődik, javul. A

többiek utánoznak bennünket. Ha életmódunk valami mást mutat, mint amit

másoktól követelünk, elvárunk, akkor az bennük bizonytalanságot, elutasí

tást, agressziót kelt.


Mindannyian hatunk egymásra, akár pozitív, akár negatív módon.

Különösen erősen hatnak azonban a szülők, a nevelők, a papok, az elöl

járók, a vezetők, mások mintaképei. Ezért ezek különösen nagy felelős

séggel tartoznak saját személyükért. Azért, amit saját magukból csinál

nak, amilyen példát másoknak mutatnak.

Láttuk, hogy a negatív szuggesztiók elbizonytalanítanak, megfélem

lítenek, beteggé tesznek. Ez a közvetlen hatásuk. De súlyos közvetett ha

tásuk is van. Az évezredek óta ható negatív szuggesztiók által igen szoros

kapcsolatot, affinitást fejlesztünk ki mindahhoz, ami negatív. A negatívban

sokkal hamarabb hiszünk, mint a pozitívban. Sokkal hamarabb el tudjuk

hinni, hogy betegek leszünk, mint azt, hogy egészségesek maradunk vagy

újra egészségesek leszünk. Hamarabb hiszünk a szerencsétlenségben, mint a

szerencsénkben.

A nyelvben sem boldogulunk többé negatív szavak nélkül. Orvosok ré

szére rendezett hipnózis-tanfolyamaimon a résztvevők számára mindig az a

legnehezebb, hogy szuggesztióikat pozitív módon - a „nem", a „ne", a „so

ha" stb. - szavak nélkül fogalmazzák meg.

A negatív szuggesztióknak további hátrányos hatása az, hogy mindazt,

amit nem tudunk, egy szinte már ijesztő meggyőződéssel erősítgetjük. „Ezt

én nem tudom!" „Ezt én sohasem tudom megcsinálni!" „Ez nem megy!" Ha

azonban tudunk valamit, nagyon szerények vagyunk. „Igen, talán ezt tu

dom", „Esetleg megpróbálhatnám", „Talán meg tudom csinálni, ha minden

jól megy."

Ezek a hatások megnehezítik számunkra, hogy gondolkodásmódunkat

helyesre változtassuk. Ezért is nem tudjuk a rossz, negatív, beteggé tevő ön-

szuggesztiókat jókkal, helyesekkel, pozitívakkal úgy helyettesíteni, hogy a

jó önszuggesztiókat egyszerűen szembeállítjuk a rosszakkal és meg-

&O94GS


Bo95o3

próbálunk a jóban hinni. Előbb a rossz önszuggesztiókat meg kell fosztani

erejüktől. Csak azután van az újnak, a jónak alkalma a megvalósulásra.

Az aktív önbefolyásolás ehhez a legegyszerűbb eszköz. (Lásd a gyakorla

toknál.)

Nagyon érdekes a nyelv, a szavak hatása, az ember karakterének, jel

lemének, sőt egy egész nemzet, egy egész nép sorsának alakulására. Erre

akkor döbbentem rá, amikor az APEH Fejér Megyei Igazgatóságánál tar

tottam egy antistressz tanfolyamot a vezetők részére, és az egyik osztályve

zetőnő azt mondta: „Igen, igen, azért egész más ám a németek viselkedése,

mint a magyaroké. A németek képesek szabadságon két hétig egyfolytában

ugyanazon a helyen feküdni, és semmi mást nem csinálni, csak süttetni ma

gukat a nappal. Egy magyar erre teljesen képtelen. A második nap már

nyugtalan, rohangál ide-oda, képtelen egy helyben megmaradni, képtelen a

szabadságát élvezni." Ekkor eszembe jutott egy Bikov nevü fíziológus kí

sérlete, aki hipnózisban a következőt csinálta: a kísérleti személyeket hip

nózisban megérintette, először egy hideg tárggyal, és rájuk tett plefhyzmog-

ráffal mérte, hogy hogyan reagálnak a hideg tárgy érintésére a kísérleti sze

mélyek vérerei. A hideg tárgy érintésére összehúzódtak az erek. Utána

folytatta a kísérletet egy meleg tárgy érintésével, erre kitágultak a kísérleti

személyek vérerei. Majd folytatva a kísérletet, összekapcsolta a tárggyal

való megérintést a megfelelő szóval. A hideg tárgy érintésére mondta, hogy

hideg, a meleg tárgy érintésére mondta, hogy meleg. A reakció pontosan

ugyanaz volt az ereknél: hidegre összehúzódtak, melegre kitágultak. Aztán

elhagyta a tárgyakat, csak a szavakat mondta, és a hideg szóra ugyanúgy

összehúzódtak az erek, mint a hideg tárgy érintésére; a meleg szóra kitá

gultak, mint a meleg tárgy érintésére. Aztán folytatta a kísérletet, megérin

tette egy hideg tárggyal a kísérleti személyeket, és azt mondta, hogy meleg.


&O96G3

Majd meleg tárggyal megérintette a kísérleti személyeket, és azt mondta,

hogy hideg. És mit gondolnak, mire reagáltak a kísérleti személyek vérerei?

A tárgyra, vagy a szóra? A szóra. A szó hatalma, a szó ereje borzasztóan

nagy. Sokévi tapasztalataink által a szónak szinte mágikus hatása van.

Na most, amikor az APEH osztályvezetőnője ezt mondta ott a tanfo

lyamon, eszembe jutott, hogyan is szerzik meg a magyarok a jövedelmüket,

mit csinálnak? Keresik a pénzt. Ennek következtében egyetlen magyar sem

tud nyugodtan maradni a szabadsága alatt, ott is rohangál, mint az őrült, ke

resi a pénzt, hogy hol van, hol lehet megtalálni, hova bújt az a büdös pénz.

A német az nem keresi a pénzt, az megszolgálja. Az amerikai se nem keresi

a pénzt, se nem szolgálja meg, ő csinálja. De legjobban a francia csinálja, ő

nyeri a pénzt. Ezért is mondják a franciákat életmüvészeknek. így nyomja

rá a bélyegét a szó, a kifejezés, a nyelv sajátossága egész életünkre. Ezért

rettenetesen fontos, hogy a szavakat úgy használjuk, hogy az ne hátrányunk

ra, hanem előnyünkre váljon. Nem lenne rossz, ha a nyelvészek valami oko

sat kitalálnának például a pénzkeresés helyett. Sokkal nyugodtabb lenne a

magyar nép élete, ha nem rohanna, nem üldözné a pénzt, nem keresné,

megvárná, amíg a pénz jön. Mert minél jobban keressük, minél jobban ro

hanunk a pénz után, annál jobban fut előlünk, ha viszont tudjuk, mi ezt

megszolgáljuk, akkor a pénz is jön, ha tudjuk, hogy a pénznek jönnie kell,

mert anélkül elég nehéz valamit vásárolni, akkor mindig lesz annyi pén

zünk, amennyire szükségünk van.

A nyelvnek van még egy borzalmas kihatása a magyar népre. Ez a

gyógyszer elnevezés. Az én gyermekkoromban nem volt gyógyszer, csak

orvosság volt. Az orvos minden betegének, minden egyes betegének fölírta

receptre azt az orvosságot, ami annak a betegnek, ahhoz a betegséghez

hasznosnak látszott. Ezt a receptet elvitték a patikába és ott a patikus - akkor


patikus volt, nem gyógyszerész - összeállította a testreszabott orvosságot.

Annak a betegnek, ahhoz a betegséghez. Aztán később kialakultak, mindig

nagyobbak lettek a gyógyszergyárak és megszűnt a méretre szabott orvos

ság. Elkezdődött a konfekcionálás nemcsak a ruha-, hanem a gyógyszer

iparban is. Ezeket a kémiai gyárakat úgy hívták, gyógyszergyár. Termé

keiknek is kellett találni egy nevet és nagyon szerencsétlenül a gyógyszer

nevet alkalmazták a konfekcionált orvosságokra. Ha gyógyszergyár, hát

legyen a terméke gyógyszer. Ennek következménye borzalmas. A magyarok

ugyanis a szó szuggesztív hatása következtében meg vannak győződve ar

ról, hogy ezek gyógyítanak. De a gyógyszernek nem az a feladata, hogy

gyógyítson, hanem az, hogy szimptómákat megszüntessen, illetve mérsé

keljen. De ha a gyógyszer jó, gazdasági szempontból jó, akkor minimum 2-

3, de lehetőleg még több mellékhatást kell produkálnia, amire a gyógyszer

gyáraknak további újabb gyógyszereket lehet kifejleszteni, hogy ezeket a

mellékhatásokat is lehessen megint mérsékelni, vagy megszüntetni. Úgy,

hogy közben újabb mellékhatások keletkeznek. Ez a gazdasági lényege a

gyógyszeriparnak, és a gyógyszeripar ma a világon a legjövedelmezőbb

iparág, lényegesen jövedelmezőbb, mint a hadiipar. Mindenkinek világos,

hogy egy egészséges nép a gyógyszeripar halálát jelentené, és ez ma éppen

fordítva van. De van ám azért egy pozitív oldala is a gyógyszer szónak. Mi

vel hisszük, hogy ezek a gyógyszerek gyógyítanak, nem ölnek meg ben

nünket olyan egyszerűen. Ezért maradnak olyan sokan annak ellenére élet

ben, hogy kilószámra eszik a gyógyszert. Az egyik megyei tisztifőorvos

mondta nekem 1994 februárjában, éppen amikor egy influenzajárvány volt

Magyarországon, hogy neki az az érzése, a magyar nép egészségi színvona

la azért olyan borzasztóan rossz, mert az emberek rettenetes mennyiségű

gyógyszert fogyasztanak. És az egyik patika vezetőnője ugyanebben az idő-

$O97GS


&o98o3

ben mondta nekem: „Képzelje el, jönnek az emberek, és kötegszámra hozzák a

recepteket. Fizetnek a tb-térítés mellett még 2.000,- 2.500,- forintot a gyógysze

rekért saját zsebükből és szakajtóval viszik haza a rengeteg gyógyszert."

Egész népcsoportok szakmai hozzáállását és érvényesülését is döntően

befolyásolja nyelvének szóhasználata.

Mint tudjuk, a németek megszolgálják a pénzt. Az amerikaiak csinál

ják azt. A két különböző szóhasználat meghatározza a két nép különböző

hozzáállását a szakmai karrierhez is.

Ha egy magasabb pozíció be van töltve, a német úgy látja, hogy ott már

ül valaki, aki erre biztosan rászolgált, csak ritkán próbál meg ő is odakerülni.

Az amerikai azt mondja magának, ha ő oda tudott jutni, akkor az ne

kem is sikerül, ezt én is meg tudom csinálni.

Az érzelmek és ezek hatalma. Termékeink-e az érzelmek vagy uraink?

A kérdést, mik az érzelmek, nem könnyű megválaszolni, mert az érzelmek

két folyamatból keletkeznek.

Benyomásokat, jelzéseket veszünk fel a külvilágból. Ez érzékszerveink

útján történik, látás, hallás, szaglás, ízlés és tapintás útján. Egyidejűleg

azonban, és ez nagyon fontos, megítéljük, értékeljük is ezeket. A megítélt,

értékelt jelzéseken keresztül alapjában véve ítélettel összekötött gondola

tok, elképzelések keletkeznek. A jelzések értékelésére alaphangolásunk,

„múltunk", rányomja bélyegét. Ha sok negatív élményünk és tapasztalatunk

volt, alaphangolásunk pesszimista. Hajlamosabbak vagyunk a dolgok nega

tív, árnyoldalát nézni. Ha azonban sok jó, sok örvendetes, sok pozitív él

ményben volt részünk, alaphangolásunk optimista. Ugyanannak a dolognak

inkább a pozitív, a napos oldalát látjuk. Egy fél üveg borra az első esetben


&D99G8

ezt mondjuk: „Az üveg már félig üres." A második esetben: „Az üveg még

félig tele van." (Alaphangolásunkat megváltoztathatjuk, ha a múlt szemlé

letét és értékelését megváltoztatjuk. Ha azt tanulási folyamatunk elenged

hetetlen részének tekintjük, a „negatív" élmények egészen más jelentést

kapnak számunkra, és egy csapásra megváltozik pesszimista alaphango

lásunk.)

Ha most az önszuggesztió képletére gondolunk:

Elképzelés (gondolat) + ítélet (hit) = Önszuggesztió

könnyen felismerjük, hogy az érzelem nem egyéb, mint önszuggesztió.

Jelzés (benyomás) + Értékelés = Érzelem

(A jelzés, a benyomás, kivált egy gondolatot, amit azután azonnal érté

kelünk, megítélünk.)

Az önszuggesztióról tudjuk azonban, hogy ha már létrejött, a tudatalat

tiba süllyed és ott tartósan hat anélkül, hogy érintenie kellene a tudatot.

Azt is tudnunk kell, hogy idegrendszerünk akaratlagos és akaratunktól

független idegekből van összetéve. Az akaratlagos idegrendszert a tudat, az

értelem és az akarat vezeti. Az akaratunktól független, vegetatív idegrend

szer, az ún. „lelki érző idegek", a szimpatikus és a paraszimpatikus, műkö

dése akaratunktól független. Öntudatlanul működik, mondhatjuk úgy is,

hogy a tudatalattinak van alárendelve. Ez az idegrendszer a szervezetben

olyan kiterjedt, hogy egyetlen sejt sincs (a sok billió között!), amit ne befo

lyásolhatna. A hozzátartozó idegek hossza tízszerese az akaratlagos idegek

ének.

A vegetatív idegrendszer vezérli a szervezet összes életfontosságú

funkcióját. Hogy ezeknek az életfontosságú funkcióknak vezérlése helyes

vagy hibás, azt azok az állapotok befolyásolják, amelyek értelmünk elle-


1. Tönkrement házasság

2. Anyagi balszerencse, anyagi gondok

3. Egyedüllét és önkínzás

4. Hosszú idő óta táplált harag

9D IOOGS

nőrző területén kívül, a tudatalattiban rögződnek. Ennek azután az a kö

vetkezménye, hogy gyakorlatilag minden belső szervünket, többé-kevésbé,

érzelmeink is befolyásolni tudják.

A népnyelv - a bölcsesség tárháza - egymáshoz is rendeli a különféle

érzelmeket és szerveket. „Szívből örülök"; „Szívből sajnálom"; öröm és fáj

dalom ezzel a szívre helyeződik. Ha mérgelődünk, görcsbe rándul az epehó-

lyag: „Es ist ihm die Gallé übergelaufen." (Kicsordult az epéje) Ha félünk,

ez a beleket ingerli, és székelési ingerünk van: „Tele van a nadrágja". Az

ijedtségtől „elállt a lélegzete". „Ez szíven ütötte". „Es ist ihm eine Laus über

die Leber gelaufen." (Tetű futott a máján át) Ez, és sok más régi megfi

gyelés, utal az érzelmek különböző szervekre gyakorolt közvetlen hatására.

Érzelmek, érzelmileg súlyozott, színezett gondolatok, mérhetően és bi

zonyíthatóan megváltoztatják a szervezetben az elektromos feszültségi vi

szonyokat és a vegyi háztartást. „Mérget és epét hány" ez nemcsak üres szó

lásmondás. Labortechnikailag megállapítható, hogy negatív érzelmek, ne

gatív izgalmi állapotok, a szervezetben mérgeket termelnek, amelyek azu

tán, mint fontos stresszorok, a szervezetet megbetegíthetik. Bánat, gond pl.

úgy megváltoztathatja a kalciumháztartást, hogy néhány héten belül kilyu

kadhatnak a teljesen egészséges fogak, amint ezt amerikai fogorvosok meg

állapították.

Dr. Russel Ceciltől, (Cornell Egyetem USA), származik a következő

felsorolás az izületi gyulladás leggyakoribb, legáltalánosabb okairól:


A pozitív érzelmek, ezzel szemben, vitalizálják, élénkítik az egész

szervezetet. Öröm, szeretet, a szó szoros értelmében elektromos árammal

tölti fel a sejteket. A szervezet minden működése megjavul, az egész ember

felélénkül. Igaz ugyan, hogy mind a pozitív, mind a negatív érzelmek, min

dig kiszolgáltatnak bennünket másoknak, de hatásukban nagy különbség

van. Ha valakit gyűlölök, ritkán történik az illetőnek emiatt valami baja, -

legtöbb esetben sohasem tudja meg - de én, én kiszolgáltatom magam neki

szőröstől bőröstől, minden szervemmel együtt. Őt alig érinti az én gyűlöle

tem, de én beteggé teszem magam, vele szemben érzett saját negatív érzel

meim által.

Az eredmény minden negatív érzésnél mindig ugyanaz. Kivétel nélkül

beteggé tesznek az általuk kiváltott szervezeti reakciók. Habár egy partner

kapcsolatban az én erősebb szeretetem, bizonyos mértékben, a partnernél

gyengébbé tesz engem (tehát ki vagyok neki szolgáltatva), de ez a kiszol

gáltatottság nem tesz beteggé, ha szeretetem igazi, valódi szeretet. Szerete

tem élénkít, vitalizái engem. Még segíthet is tanulási folyamatomban, mert

megtanulom a másikat megérteni, őt minden tulajdonságával együtt elfo

gadni.

Pozitív érzelmek elengedhetetlen részei az életnek. Az életet bará

tok, szeretet nélkül egy ember sem tudja elviselni. Enélkül az ember nem

képes létezni.

Egy negatív érzelmekkel teli élet nem lehet egészséges, beteljesült

élet. Ezek az érzelmek beteggé tesznek bennünket, mások rabszolgáivá,

azokévá, akik ezeknek az érzelmeknek tárgyai.

Hogy a veszélyt még jobban lássa, kivonatosan idézem egy kísérlet pár

évvel ezelőtti ismertetését az Új Elixír Pszicho Tükör rovatából, a címe:

Mérgező érzelmek.


solOlcs

„Minden érzést gondolatok előznek meg. Amennyiben kellemes, pozi

tív gondolataink vannak, érzéseink is kellemesek lesznek. Szeretet, öröm tölt

el bennünket. De fordítva is igaz. Legyenek kellemetlen, negatív gondolata

ink, úrrá lesz rajtunk a félelem, a düh ...

Pozitív érzéseink hatására izmaink elernyednek, szívverésünk, légzé

sünk lelassul, vérnyomásunk alacsonyabb lesz, sejtjeink oxigénfogyasztása

csökken, immunrendszerünk is fellélegzik.

A negatív érzelmi állapotot ellenben az agy fenyegetésnek értelmezi. A

vegetatív idegrendszer ilyenkor mozgósítja az egész szervezetet. Ez a króni

kus stresszhatás számos betegség okozója.

Gates professzor a washingtoni egyetemen - 271 C°-ra lehűtött kém

csövekbe beleleheltetett különböző lelkiállapotban lévő egyéneket.

Az egészséges és normális lelkiállapotban levő ember kilélegzésének

párája színtelen cseppekben csapódott le.

Ha a kísérleti alany erős haragot érzett, a csapadék barna lett, bánat

esetén szürke, lelkiismeretfurdalás esetén rózsaszínű. Kémiai összetételük is

más és más volt.

Amikor Gates a barna anyagot beoltotta egy tengeri malacba, az először

rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival ne

kiesett a ketrec falának.

Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyű

lölet tombolt, a kísérleti állatokat azonnal megölte.

Tíz percig tartó erős gyűlölet elegendő mérget tartalmaz több személy

elpusztítására. E méreg egyike a legerősebbeknek.

Ezek a mérgek, éppúgy, mint a hormonok, már a legparányibb mennyi

ségben is igen hatásosak.

Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, szervezetünk mérget


8Q103OS

választ ki, amit kétségtelenül az ellenségnek szánunk, de önmagunk esünk

áldozatul.

Szervezetünk nagy részben felszívja az érzelmek, gondolatok hatá

sára képződő mérget, s így önmagát mérgezi meg ve le !"

(Amit a szervezet a tüdőn keresztül eltávolít a méregből, azzal környe

zetünket mérgezzük, a „családi- és a munkaklímát"!)

A negatív érzelmek „elfojtása" sem az igazi megoldás.

„Érdekes dr. Vasent Lad közlése, mely szerint az elfojtott mohóság,

birtoklási vágy a szívre és a lépre is hathat, az elfojtott félelem és szo

rongás a veseműködésre, de megváltoztathatja a vastagbél flóráját is.

Ennek eredményeképpen a has a képződő gázoktól felfúvódik, és fájdal

mat okoz. (Ezt a fájdalmat össze lehet téveszteni szív- és májbántalmak-

kal.) Az elfojtott érzelmek az immunrendszerre is hatnak, amely allergiás

reakciókhoz vezethet."

Ha egészségesek akarunk maradni, vagy egészségünket vissza

akarjuk szerezni, negatív érzelmeinket meg kell szüntetnünk és pozitív

érzelmeinket erősítenünk kell. De hogyan? Már a tudatalattinkban székel

nek, és ezzel kivonják magukat értelmünk és kritikánk alól. Ehhez még egy

szer meg kell néznünk, hogyan keletkeznek az érzelmek, és hogyan erősöd

nek meg.

A külvilágból (vagy belső világunkból) jelzést, benyomást kapunk. Ezt

a jelzést értékeljük anélkül, hogy okán hosszasabban gondolkoznánk. így

már egy érzelem keletkezett. Ez az érzelem azután színezi további gondola

tainkat. Tehát gondolataink útján egyre jobban erősítjük magunkban az ér-


SO104GS

zelmet. Ezek a további gondolatok azonban már éppen ezáltal az érzelem

által, és annak megfelelően, színezettek.

Ez meglehetősen komplikáltán hangzik. Talán egy példa jobban meg

világítja a folyamatot: Látok egy személyt egy társaságban. Megjelenését,

jelzését a szememmel észlelem és azonnal megítélem: „csinos", „kedves"

vagy „szimpatikus". Azután rögtön megismerkedem vele, hallom a hangját,

szagolom az illatát, és ezt mondom magamban: „Ez tényleg egy takaros te

remtés". Egy kis beszélgetés után: „Nemcsak csinos, de még intelligens is."

Valamivel később, amikor már asztal mellett ülünk, és valami kedveset

mond, vagy valamiben segít: „Ez egy kedves, intelligens és szeretetreméltó

személy, akit feltétlenül közelebbről meg kell ismernem."

Ha azután egyedül vagyok, egyre többet gondolok rá. Állandóan új,

szimpatikus vonásokat, tulajdonságokat „fedezek fel" benne. Még elalvás

előtt is rá gondolok, és esetleg még álmodom is róla. A következő napokban

ugyanígy megy tovább. Alig telik el egy hét és halálosan szerelmes vagyok

belé.

A folyamat meglehetősen hasonló minden más pozitív és negatív érze

lemnél. Spontán ítélet alapján keletkeznek, és ellenőrizetlen gondolatok

erősítik. Majd - mint minden önszuggesztió - tudatalattiból hatnak éle

tünkre pozitívan vagy negatívan.

Ha azonban az érzelmek önszuggesztiók, meg is változtathatók

ugyanúgy, mint ahogy azt az önszuggesztiónál láttuk és tanultuk. Elő

ször gyengítjük a negatív érzelmet, azután helyette egy pozitívat erősítünk.

Ha már gondolatainkat bizonyos mértékig ellenőrizzük, és a hamis

gondolatot helyessel tudjuk helyettesíteni (ha egy hibásat észreveszünk,

gondoljunk azonnal valami szépre, vidámítóra, pl. egy szép élményre, és ezt

a képet minden részletével éljük át, akkor a hamis gondolatnak nincs többé


helye a fejünkben), a negatív érzés leépítése is egyszerűen értelmünk útján

zajlik le. Megmagyarázzuk magunknak, hogyan és miáltal keletkezett az ér

zés. Azután megpróbáljuk megérteni, pl. miért viselkedett a másik úgy,

hogy mi most őt gyűlöljük. Ha meg tudjuk őt és viselkedését érteni, gyűlö

letünk vele szemben szinte elszáll.

A pozitív érzéseket szaporítani és erősíteni kell magunkban, mert új

erőt kölcsönöznek nekünk. Erre nevelni kell magunkat, keresnünk kell az

életben a legkisebb örömöket és azokat mindenütt meg kell találnunk. (Már

megint az önnevelés, önfejlesztés, a tanulási folyamat!) Meg kell tanulnunk,

hogy környezetünkben mindent figyelmesen megnézzünk, megismerjünk,

hogy mindennek örülni tudjunk.

A világon mindennek van egy szép, napos oldala és egy kevésbé szép,

árnyoldala. Ugyanannyi fáradságomba kerül, akár a napos, akár az ár

nyékos oldalát látnom a dolgoknak. Csupán az egyik sokkal többet nyújt.

Több örömet, több boldogságot, több megelégedettséget, több szeretetet.

Reménytelen vállalkozás a nagy boldogságra várni, vagy azt keresni. A

nagy boldogság nem létezik. Ez a mindennapi élet kicsi és legkisebb öröme

iből áll. ezeket kell keresnünk, és megtalálnunk. Ez nagyon egyszerűen

megy is, mivel minden dolog a világon először teljesen semleges számunk

ra. Csak hozzáállásunk, értékelésünk, szemléletmódunk teszi őket számunk

ra (soha nem mások számára!) széppé, vagy csúnyává, jóvá, vagy rosszá,

örömtelivé, vagy nyomasztóvá.

9D ¡05 GS


%O106G8

Milyen jelentőségük van a döntési hibáknak?

Mi a szerepe a döntésnek és a cselekvésnek?

Aki hibás döntéseket hoz, azt mások gyakran lekicsinylően kezelik. Ez a

rossz szokás azután ahhoz vezet, hogy hajlamosak vagyunk elhúzni a dönté

seket. Mindent mérlegelünk, vizsgáljuk az információkat és keressük az

okokat, hogy végül is miért nem döntünk. Ezt a magatartást valószínűleg a

teljesítmény-társadalom rosszul értelmezett elvek útján oltotta belénk. Aki

hibásan dönt, hibás teljesítményt produkál. Pedig már a régi rómaiak is tud

ták, hogy „errare humánum est", tévedni emberi dolog. (De a tévedésben

megmaradni ostobaság.) Habár ennek a latin mondásnak a kezdőbetűi az

„Ehe" (házasság) szót adják, döntési hibáink nem csupán a partnerválasz

tásra vonatkoznak.

A normális nem az, hogy csak helyes döntéseket hozzunk, hanem az

ellenkezője. Habár egy döntéshez sok információval rendelkezünk, de ezek

sohasem elegendőek ahhoz, hogy teljes biztonsággal helyes döntést lehessen

hozni.

Még a gazdasági életben sem lehet minden - egy helyes döntéshez

szükséges - információt beszerezni. Még a legköltségesebb piackutató szer

vezettel sem. Ha nagyon jól megy, esetleg megszerezhető a szükséges infor

mációk háromnegyed része. Más szóval: Minden vállalkozás vezetésének a

hiányzó egynegyedet intuícióval, „hatodik érzék"-kel kell pótolnia.

Tanulmányaink során nem intuitív és kreatív képességeink fejleszté

sére, hanem biflázásra, lexikális tudásra, adatokra és tényekre tanítanak ben

nünket, így azután egészen normális, hogy a döntési hibák nem kerülhe-


&O107&3

tők el. Ez, különböző okokból, nem is olyan tragikus, mint ahogy azt ma

gunknak bebeszéljük.

Először: Azt, hogy helyes, vagy hibás döntést hoztunk-e, a döntés után

azonnal, egyáltalán nem tudjuk megítélni. Valaki egyszer igen bölcsen mon

dotta: „Ahhoz, hogy a hibákat és a helyes döntéseket meg tudjuk külön

böztetni egymástól, anélkül, hogy tévednénk, Istennek kellene lennünk."

Ami ma legjobb döntésünknek látszik, holnap, vagy néhány év múl

va, legnagyobb hibánknak bizonyulhat. Egy látszólag hibás döntésről

hamarosan kiderülhet, hogy aranyat ér. Ha egy kicsit gondolkodik, bizo

nyára talál erre néhány igazolást saját tapasztalatából is.

A gazdasági életből is vehetünk azonban egy világos és még ma is ér

vényes példát. Amikor a német fővállalkozó a perzsákkal szerződést írt alá

több atomerőmű építésére Iránban, a tranzakció az évszázad üzletének lát

szott. Ma (ugyanolyan túlzással) az évszázad csődjének lehetne nevezni. (Ez

a példa a perzsa sah bukásának idejéből származik.)

A döntést annakidején biztosan jól megfontolták. A politikai fejlődés

Iránban, ebben a formában, nem volt előrelátható. (Hasonló példákat tetszés

szerinti mennyiségben lehetne felsorolni.) Néhány évvel ezelőtt az USA

legeredményesebb vállalatainak vezetőit megkérdezték, mi az arány helyes

és hibás döntéseik között az üzleti életben. Mindannyian nyíltan bevallották,

hogy döntéseiknek kb. 30 %-a helyes és 70 %-a téves volt.

Mire jók akkor a hosszas fontolgatások a döntések előtt? Ha magán

életében és/vagy hivatásában csak 30 % helyes döntést hoz, még mindig a

legnagyobbak, a legeredményesebbek közé tartozik.

A 70 % hibás döntésnél az ebből következő helyzetet esetleg még meg

vizsgálhatja, hogyan tudná belőle a legjobbat kihozni.


SO108GS

Másodszor: Nem kell hosszasan megfontolnunk, hogy helyesen vagy

hibásan döntünk, mert minden döntés új helyzetet teremt számunkra. A

helyzetekről már tudjuk, hogy ezek mindig adottságok, a valóság részei. Azt

is tudjuk, hogy egy szituáció velünk szemben először mindig semlegesen vi

selkedik. Csak a mi beállítottságunk teszi számunkra (sohasem mások szá

mára) jóvá vagy rosszá, széppé vagy csúnyává. Ha elfogadjuk, semmi bajt

nem okoz, nem okoz nekünk problémát.

Ha azonban elutasítjuk, nem akarjuk, vagy nem tudjuk elfogadni, prob

lémát csináltunk magunknak belőle. Akkor cselekednünk kell. A problémát

meg kell oldanunk. Meg kell keresnünk és meg kell tanulnunk megoldását.

Ez csak úgy megy, hogy valamit teszünk, valami mellett döntünk. A talált

megoldási javaslatokat lehetőségeink keretében meg kell vizsgálnunk, az

után döntenünk kell a megoldásra vonatkozóan. Nem kell sokat töprenge

nünk azon, hogy ez a döntés helyes-e vagy nem.

Miért nem? Mert már tudjuk, hogy ez a döntés is egy új helyzetet fog

teremteni. Ezt azután elfogadhatjuk vagy elutasíthatjuk. Ha nem fogadjuk

el, újból van egy problémánk. Ezt megint meg kell oldanunk. Ehhez ismét

cselekednünk kell, új döntést kell hoznunk. Ez az új döntés ismét új hely

zetet teremt. Ezt azután vagy elfogadjuk, vagy elutasítjuk, és így tovább.

Lásd fent.

Ez az élet folyamata. Ha ezt így csináljuk, mindig tovább haladunk a

tanulásban, önmagunk fejlesztésében. Ha mindig csak fontolgatunk és vizs

gálunk, akkor végül is semmit sem teszünk. „A tett halála az okoskodás",

mondja a közmondás.

És még életveszélyes is lesz, ha eközben a probléma megoldását ha

logatjuk, a döntéseket elkerüljük. A megoldatlan problémák (úgy a ma

gánéletben, mint hivatásunk gyakorlása közben) teherré sűrűsödnek és


előbb-utóbb beteggé tesznek bennünket. Mindig cselekednünk kell tehát,

mindig azt tennünk, amit pillanatnyilag helyesnek tartunk. Minden

helyzetben döntenünk kell. Hogy ez helyes vagy hibás, nem játszik túl

nagy szerepet, mert mindegyik megoldás új helyzetet teremt számunk

ra, és mert helyességét a döntés pillanatában amúgy sem tudjuk felis

merni.

A döntés és a tett, a cselekvés, az élet motorja. Ezek visznek bennünket

életünk útján, tanulási folyamatunkban, mindig tovább. Ezek segítenek ben

nünket abban, hogy mindig érettebbekké (és remélhetőleg mindig jobbakká)

váljunk. Ezek segítenek bennünket abban is, hogy „tudó"-ból „képes"-sé

váljunk. (Mindig szem előtt kellene tartanunk, hogy mi, mint emberek, dön

tésekre vagyunk teremtve.)

A cselekvés, a tett, még egy további előnnyel rendelkezik. Hangula

tunkat, kedélyállapotunkat a legegyszerűbb módon befolyásolhatjuk,

módosíthatjuk általa. Ennek oka a kölcsönhatás három egzisztenciatarto

mányunk között.

Ha vállcsúcsainkat előre ejtjük, gondolataink egyre komorabbak, nyo

masztóbbak lesznek. A deprimált, nyomott testtartás elkerülhetetlenül dep

resszív hangulatot, depresszív gondolatokat vált ki. Rögtön meg is próbál

hatja. Hunyja be a szemét és ejtse előre vállait. Rövidesen észreveszi, hogy

hangulata egyre borúsabb lesz, és egyre gyakrabban gondol olyan dolgokra,

amelyek nyomasztják, nyugtalanítják.

Tegyen most egy ellenpróbát. Hagyja csukva a szemét és vesse hátra a

vállait, egyenesedjen fel. Ebben a tartásban hangulata és gondolatai hama

rosan újra vidámabbak lesznek.

A nyomott testtartás még bizonytalanná is tesz. (És a bizonytalan

ságról tudjuk, hogy az nagyon erős stresszor.) Ezenkívül ez a testtartás a

BD109GS


szervezetre is terhet ró. A szívnek kevesebb helye van a mellkasban, és ez

nehezíti munkáját. A tüdő is össze van szorítva. Kapacitásának csak egy tö

redékét tudja kihasználni. Állandóan sok elhasznált, méreggel teli levegő

marad vissza benne. A vér a további anyagcseretermékeket csak kis részben

tudja leadni, és csak kevés oxigént tud felvenni. A szervezet így egyre job

ban mérgeződik. A kiválasztásra szánt anyagok egyre jobban terhelik és

működéséhez nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű oxigén sem.

Ezt a sok bajt úgy szüntethetjük meg a leggyorsabban, ha cselekszünk,

ha testileg is teszünk valamit. Csak válltartásunkat kell korrigálnunk. A váll

csúcsát egyenes hátra (nem felfelé!) kell húznunk és úgy is hagynunk.

Ez nem megy fáradtság nélkül és teljesen fájdalom nélkül sem. Az izmok,

amelyek a vállat egyenesen tartják, már ernyedtek lettek és megnyúltak. Új

ból erősebbnek és rövidebbnek kell lenniük, és ez nem mindig megy meg

erőltetés, izomláz nélkül. Egy héten belül azonban újra képesek az egyenes

tartást megerőltetés nélkül biztosítani.

Ez a tartásjavítás ugyan a legegyszerűbb módja a depresszió és bi

zonytalanság megszüntetésének, amely gyorsabban hat, mint minden más

módszer és eszköz; (a gondolkodásmód átállításával összekötve, a depresz-

szió 1-6 hét alatt úgyszólván mindig megszűnik) azonban alkalmazása sok

emberben aggályt vált ki.

A mellkas kitágulása következtében a nőknek 1-2 számmal nagyobb

melltartót kell venniük. Ha mellük már korábban is jól fejlett volt, egészen

hibásan, szégyenkeznek emiatt. (Rossz tartásukat is részben ezért szokták

meg.)

Mások azt hiszik, hogy az egyenes tartást a külvilág büszkeségnek vagy

felvágásnak minősíti. Egy üzletasszony mondta egyszer: „Ezt nem tehetem!

Az emberek azt hinnék, többre tartom magam náluk." Egy szállítmányozási


so Ilim

vállalkozó mondotta: „Ha ilyen egyenesen átmegyek az udvaron, a gép

kocsivezetőim azt fogják mondani: A főnök fennhordja ám az orrát!"

Ön már - remélhetőleg - tudja, milyen téves lenne mások feltételezett

véleménye miatt saját egészségét tönkretenni. Ezenkívül azt is tudja, hogy a

magatartásmód kifejező jegyeit mások mindig öntudatlanul, de mindig

helyesen értelmezik. így a magabiztosságot senki sem fogja felvágásnak

érezni.

Cselekedjen tehát! Alkalmazza a „Csináljunk úgy, mintha . . ." sza

bályt a mindennapi életben. Tegyen kifelé úgy, mintha már belül is vi

dám és magabiztos volna, és nem maradhat többé szomorú és bizony

talan!

Figyelje magát, állapítsa meg, milyen a testtartása, mozdulatai, arcki

fejezése különböző kedélyállapotokban, családi beszélgetés, vagy üzleti tár

gyalás közben. Ha megállapította, hogy félelem, harag, bizonytalanság,

gyűlölet stb. esetén egy bizonyos testtartást, arckifejezést vesz fel, szok

jon le róla, vagy változtassa meg, és gyorsan észre fogja venni, hogy ezzel

együtt kedélyállapotát, érzelmeit is megváltoztatta. Fejlessze ezután az

új tartást, az új arckifejezést, ismételt cselekvés útján, szokássá. Ezzel egyi

dejűleg életét is megváltoztatja.

Hogyan csináljunk a tudásból képességet?

Ismereteink könyvtárakat töltenek meg. Sokat tudunk, de lényegesen keve

sebbre vagyunk képesek. Miért? Minden, ami a könyvekben és tanulmá

nyokban áll, amit előadásokon közvetítenek, nem az olvasó vagy hallgató

saját tudása, nem az ő felismerése és tapasztalata. Ez először csak hit. Való

di tudás csak a kipróbálás, cselekvés útján lesz belőle.


Boll2os

Az olvasott vagy hallott dolgok nem is használnak nekem, ha azt nem

teszem át a gyakorlatba. Mindent, amiről azt hiszem, hogy helyes, vagy

számomra hasznot hozó, tettekre kell váltanom, kipróbálnom, hogy ez vajon

nálam is beválik-e. Ha azután saját tapasztalatból felismertem, hogy helyes,

a helyesnek felismertet mindig újra kell csinálnom. így lesz belőle képesség.

A tudás nagyon keveset segít, csak az, amire képes is vagyok, az használ

nekem valamit.

Ez a könyv sem nyújt Önnek sokat, ha csak elolvasta, és azt mondja:

„Igaza van." „Helytálló, amit mond." Az Ön hite abban, hogy amit írtam,

helyes, még nem ér semmit Önnek. Mindazt, amit értelmével elfogadott,

napról napra, a magánéletében és hivatásában, tennie kell. Ki kell pró

bálnia, hogy valóban helyes-e, hogy ténylegesen megmutatkozik-e hatá

sa az Ön életében is annak, amit leírtam.

A tulajdonképpeni munka csak akkor jön, ha tapasztalatai pozitívak.

Akkor azt, amit saját számára, saját életében is helyesnek és hasznos

nak ismert fel, állandóan tennie is kell. Az állandó ismétlés képességgé

fejleszti azt, amit már tud. A cselekvés az ismétlésen keresztül új szoká

sokhoz vezet. Ettől kezdve minden könnyen megy. Mindaz, amit szokássze-

rüen csinálunk, már majdnem automatikusan megy, rutinná válik.

Ez a tény minden tanulási folyamatra jellemző. Nemcsak nálunk, em

bereknél, hanem szervezetünkben is (pl. az adaptáció folyamán a stressz

reakcióban). Ha valami újat első ízben csinálunk, sokkal több időre és erő

ráfordításra van szükségünk, mint amennyi kellene hozzá. Az ismétlések út

ján egyre jobban racionalizáljuk tevékenységünket és egy bizonyos idő múl

va a ráfordítást a feltétlen szükséges minimumra csökkentettük. Ez érvényes

minden olyan tevékenységre, amit meg kell tanulni. Alapjában véve minden


&D113G3

tanulási folyamat az erőfeszítések egyre jobb rendezése a még feltétle

nül szükséges minimumra.

Már láttuk, hogy szokásaink jellemünket is alakítják és így sorsunkat is

meghatározzák. Ha tehát azt, amit helyesnek ismertünk fel, ismételt cse

lekvés útján képességgé, és új szokássá fejlesztjük, ezzel jellemünket és sor

sunkat is megváltoztatjuk.

Hogyan keletkeznek beteges zavarok?

Hogyan lehet

ezeket megszüntetni vagy keletkezésüket megakadályozni?

Összefoglalás.

Foglaljuk össze még egyszer röviden, amit eddig megbeszéltünk.

Beteges zavarok azáltal keletkeznek, hogy mi (és általunk szervezetünk) a

stresszorokra hamisan, vagy nem kielégítően reagál. Stresszor minden

lehet. Minden inger, környezetünkből, vagy szervezetünkből, kiválthatja a

stressz-reakciót, ha ezt az ingert tévesen értelmezzük, rosszul értjük meg,

vagy arra hibásan reagálunk.

Az ingerek magyarázatában tudatunk, értelmünk, egy szóval: gon

dolkodásmódunk játssza a döntő szerepet.

Az értékelt, ítéletünkkel összekapcsolt gondolatok az önszuggesztiók,

amelyek az élet és a szervezet legnagyobb erejét képviselik. Ezek a szerve

zet számára feltétlenül teljesítendő parancsok. Ezeknek a parancsoknak a

szervezet minden vezérlő- és szabályozó mechanizmusának engedelmes

kednie kell, ezeket teljesítenie kell. Ezeknek a parancsoknak változtatása,

korrigálása a tudatalattiban és a testben már nem történhet meg, mert

a kritika is a tudathoz van kötve. És a tudatban keletkeznek a parancsok


BO114GS

is. Korrigálás ezért csak a tudatban, értelmünk útján lehetséges. (Ez is

egyik oka annak, miért ajánlom a könyvet csak gondolkodó embereknek.)

Világos, hogy hamis parancsok hamis irányításhoz, és ezen keresztül

hamis működéshez kell hogy vezessenek. Ehhez járulnak még a hibás gon

dolatok, felindulás, harag, félelem stb. Ezek feszítő, görcsös hatása a szerve

zet ellátását és salaktalanítását megnehezíti. Ez tovább nehezíti a stressz-

mechanizmus számára az agresszor, a stresszor leküzdését, elhárítását. (Egy

hadsereg hatásos harcát a rossz anyag- és élelmiszer utánpótlás akadályozza.

Az elesettek temetetlen hullái járványt okozhatnak, és a még egészséges

katonákat harcképtelenné tehetik.)

Gondolkodásmódunkat kell tehát korrigálnunk, és ezzel a szervezet

számára lehetővé tennünk a funkciók helyes irányítását. Ha értelmünket

használjuk, belátjuk, hogy csak egy helyesen működő vezérlő- és szabá

lyozómechanizmus képes az egészséget fenntartani vagy helyreállítani.

(Hacsak nem dugjuk szándékosan a homokba a fejünket. Ilyen esetben ér

vényes a kínai közmondás: „Senki sem olyan vak, mint az, aki nem akar

látni.")

Hogyan lehet azonban a helyes müködésvezérlést és -szabályozást

biztosítani? Minden stresszor kiküszöbölésével biztosan nem. A mikrobákat

nem tudjuk teljesen kiirtani. A mérgeket sem tudjuk eliminálni. Mi magunk

napról napra egyre többet állítunk elő belőlük. A stresszorokat azért sem

tudjuk kiküszöbölni, mert minden lehet stresszor. És mindent nem tudunk

megsemmisíteni. Valami jobbat kell találnunk. Változtatnunk kell a

streszszorokra adott reakcióinkon. Ez a legegyszerűbben és legjobban az

önismeret és gondolkodásmódunk átállításának segítségével történik.

1. Ha érdemes, értékes életcélt találtunk, a „Céltalanság és értelmetlen

ség" stresszor már nem válthat ki beteges zavart.


2. Le kell lepleznünk a legrégibb hazugságot és önismerettel meg kell

fosztanunk erejétől. Ha magunkat, mechanizmusainkat, magatartásunk ha

tásmódját kifejezésjegyei útján, valamint az önszuggesztió hatalmát megis

mertük, tudjuk, hogy egyedül csak mi vagyunk képesek sorsunkat befo

lyásolni. Akkor azt is tudjuk, mit kell tennünk. Akkor világossá válik előt

tünk, hogy másokat nem tudunk megváltoztatni. Nekünk saját magunkat

kell megváltoztatnunk, magunkat kell megváltanunk. Mi vagyunk a leg

fontosabb, igen, az egyetlen döntő személy saját életünkben, világunkban.

Egyetlen ember sem látja a világot úgy, ahogy én látom. (Ugyanannak az

erdőnek három, egészen más képe van egy erdész, egy vadász és egy turista

számára.) Hogy a világ valójában milyen, azt egyáltalán nem tudom. Soha

nem is tudhatom meg. Saját gondolatokat, elképzeléseket, képeket alkotok

magamnak a világon mindenről és mindenkiről. Amit így látok, az nem a

világ a maga valóságában, hanem róla alkotott képeim kivetítése. (Ez em

bertársaimra is vonatkozik.) Ez azonban azt jelenti, hogy én magam hatá

rozom meg, hogy egy szép, vagy csúnya világban élek-e, hogy körülöt

tem csupa kedves ember van-e, vagy állandóan kiállhatatlan emberek

kel kell civakodnom. Hogy ők valójában milyenek, azt nem tudom, nem is

fogom soha megtudni. Bennük csupán saját, róluk alkotott elképzelésemet

látom. Ha kedvesnek találom őket, számomra kedvesek is. Teljesen füg

getlenül tulajdonságaiktól, viselkedésüktől és magatartásuktól. Ha ítéletet

alkotok róluk, mások ellentétes véleménye sem változtathatja azt meg ben

nem.

Egy mondás szerint a bölcs a számára legszebb és legjobb világban

él, mert világa képét olyannak „festi" meg magának, hogy az örömmel és

boldogsággal töltse őt el.


Ha nem bölcs, hanem hülye lenne, akkor olyannak „festené" és látná

az őt körülvevő világot, hogy az állandóan ingerelné, bosszantaná, dühí

tené őt, a benne lévő emberekkel, eseményekkel, körülményekkel.

A fentieket tekintve a „hülyéből" pillanatok alatt lehet „bölcs". A vilá

gában lévő embereken, eseményeken, körülményeken ehhez nem kell sem

mit sem változtatnia. Minden és mindenki maradhat olyan, amilyen. (Hogy

milyenek azok a valóságban, azt úgysem tudja sem a „hülye", sem a

„bölcs".)

Egyedül a saját véleményét róluk, hozzáállását hozzájuk kell úgy

megváltoztatnia, hogy azok kedvesek, szimpatikusak legyenek számára,

örömet okozzanak neki. (Ő maga csinálja az örömet okozó képet éppen úgy,

mint a bosszantót, dühítőt is saját világáról, környezetéről.)

Ehhez azonban szeretnie kell önmagát! Sokat beszélünk manapság a

szeretetről, de e fogalom tartalma legtöbbször'igen zavaros.

Világosan kell látnunk, hogy saját szeretetünk „felebarátaink" iránt

és az ő szeretetük irántunk, csakis akkor lehetséges, ha mi szeretjük

önmagunkat.

Ha én, a legközelebbi hozzátartozóm, ki nem állhatom, utálom magam,

ép ésszel nem igen várhatom el egy idegentől, hogy ő szeressen engem. (L.

ehhez a 7. fejezetben megbeszélt automatikus mechanizmust.)

Ha nem szeretem önmagamat, akkor állandóan azzal kínozom ma

gam, hogy az embereket, a körülményeimet, az eseményeket negatív, engem

kellemetlenül befolyásoló tulajdonságokkal ruházom fel. Akkor igyekszem

világomat olyannak látni, hogy az nekem rossz legyen, fájdalmat okoz

zon.

SO 11ÓGS


Ha szeretem magam, akkor úgy nézem, „olyanra festem" ezeket, hogy

örömet okozzanak nekem, ha velük vagyok, ha látom őket, ha rájuk gon

dolok.

Látja, hogy az ún. szerencsés házasság is egyedül tőlem függ és nem a

partnertől. Olyan kijelentések, hogy „Eltávolodtunk egymástól"; „Ő nem ért

meg engem"; „A viselkedését nem tudom többé elviselni." stb. nem helyt

állóak. Hogy a partneremmel boldognak érzem-e magam, meg vagyok-e

vele elégedve, egyáltalán nem tőle függ. Egyedül és kizárólag attól függ,

hogyan látom én őt, hogyan értékelem én őt, hogy én elégedett vagyok-e

vele. Rám gyakorolt hatása nem az ő tulajdonságaitól függ, hanem attól, ho

gyan értékelem én ezeket a tulajdonságokat. Ha partnerem tulajdonságait el

fogadom, ő számomra a lehető legjobb partner.

Ha egy, vagy több tulajdonságát nem tudom elfogadni, meg kell vál

toztatnom ezeket. Meg kell őt „nevelnem". Ehhez azonban néhány lényeges

dolgot tudnom kell. Elsősorban tudnom kell, hogy „nevelés" más szóval

példaadást jelent. Tehát magamat kell megváltoztatnom, ha őt akarom

megváltoztatni.

Azt is tudnom kell, hogy mindaz, ami engem benne zavar, csak azért

zavarhat, mert az valamilyen formában bennem is megvan. A környe

zetemből csak azt tudom észlelni, amihez „vevőkészülékem" van. (Egy

UKW vevőkészülékkel nem tudok rövid-, közép-, vagy hosszúhullámú

adást venni, habár mindezek az adások jelen vannak. Megfelelő vevőkészü

lékkel mindet hallhatom is.)

Ez keményen hangzik. A legtöbb paciens ezzel szemben ellenvetéssel is

él. Hamar elismerik azonban, hogy ez helytálló. Egy női paciensem izga

tottan mondta: „Ez nem stimmel! Én megvetem az alkoholistákat és egy

csepp alkoholt sem iszom. Nem vagyok tehát alkoholista, mégis észreve-

ZO117G3


BO118GS

szem az alkoholistákat és megvetem őket." Szokott azonban gondolkodni és

egy kis idő múlva ezt mondta nekem: „Mégiscsak igaza van! Most már tu

dom is, miért nézem le az alkoholistákat. Mert gyengék, mert az üveg nélkül

nem tudnak életükkel boldogulni. Ez a gyengeség bennem is megvan. Már

gyakran közel álltam ahhoz, hogy mindent feladjak és öngyilkosságot kö

vessek el. Csupán gyermekeim miatt nem tettem meg. Ez a gyengeség az

összekötőkapocs közöttem és egy alkoholista között. Ez bennem is zavar.

Szeretnék tőle megszabadulni."

Ha tehát egy zavaró tulajdonságot fedez fel másoknál, ne próbálja

elsőnek a másikat megváltoztatni. Keresse először saját magában a „vevő"-t,

ismerje meg saját magát. Ezután szüntesse meg azt a tulajdonságot ön

magában. (Pl. az első gyakorlat, az aktív önbefolyásolás segítségével.) Ha

ezt megvalósította, akkor már saját tapasztalata van, hogyan lehet ezt csinál

ni. Akkor már képes saját példáján keresztül megmutatni, hogyan kell

ezt csinálni. Akkor már képes másokat saját példájával hatásosan ne

velni.

Ezt a törvényszerűséget önfejlesztésénél is alkalmazhatja. Környezetét

tükörként használhatja. Ha valami környezetében zavarja, felizgatja, mérge

síti, keresse az „összekötő láncszem-tulajdonságot", (a „vevőt") önmagában.

Ha megtalálta, három-négy héten belül, az első gyakorlat segítségével, le

építheti. Ettől kezdve ez a valami nem fogja többé zavarni, mert nincs többé

„vevőkészüléke" hozzá.

3. Ha tudjuk, hogy a bizonyosságnak, a meggyőződésnek, ragályosan ható

kifejezési jegyei vannak, akkor azt is tudjuk, hogyan érhetjük el célunkat.

Akkor nem fogjuk könyökünket és akaratunkat erőltetni célunk elérése ér

dekében. Sokkal célravezetőbb, ha szilárdan hiszünk abban, hogy elkép

zeléseink megvalósulnak. (Hiszen tudjuk, hogy az akaraterő megfeszítése


ZD119G8

az élet legtöbb területén és a vegetatívumban éppen a kívánt dolog ellentétét

váltja ki.)

Inkább hitünket, magabiztosságunkat és önbizalmunkat kell erősíte

nünk. (Ehhez ugyancsak az első gyakorlat nyújtja a leggyorsabb és leg

biztosabb segítséget.) Az önbizalmunk és a magabiztosságunk erősítésével

egyidejűleg a „bizonytalanság" stresszort is kikapcsoltuk.

4. Az akarat erőltetése mindig feszültség. Ha azokra a területekre korlátoz

zuk, amelyekre pozitív hatást gyakorol, (pl. testi munka, sport stb.), ak

kor nemcsak az akaratmegfeszítés ellentétes irányú hatását kerüljük el az

életben és vegetatívumban, hanem egyidejűleg lényegesen csökkenteni

tudjuk az „idegfeszültség" stresszort is.

5. Érzelmeink saját termékeink, ezek önszuggesztiók. Tudjuk azonban, hogy

az önszuggesztiót le lehet építeni, és másokkal lehet helyettesíteni. így ne

gatív érzelmeinket is leépíthetjük, amelyek beteggé tesznek, szabályszerű

en megmérgeznek bennünket. Vagy értelmünk, belátásunk útján, a kiváltó

okok analízisével és tisztázásával, vagy pedig az első gyakorlat segítségével.

Azt is tudjuk, hogy a pozitív érzelmek élénkítenek, és ezzel fenntartják

egészségünket, vagy segíteni tudnak egészségünk vissza-nyerésében. Újból

meg kell tanulnunk nevetni, hogy ezeket az érzelmeket erősítsük és gya-

rapítsuk. Olyan gyakran és olyan önfeledten, amennyire csak lehet. Meg

kell tanulnunk mindennek örülni, az élet sok apró örömét keresni, ezeket

észrevenni és tudatosan élvezni. Meg kell tanulnunk minden élőlényt sze

retni. Nem tulajdonságai vagy hasznossága miatt, hanem egyszerűen azért,

mert él, és az életen keresztül össze vagyunk kötve, rokonok vagyunk, igen,

egyek vagyunk. (Minden, ami él, része a mindenütt jelenlevő életnek, a

szellemnek, amit Istennek is nevezünk és ezáltal minden élővel össze van

kapcsolva. Isten „minden mindenben".)


W120GS

6. Ha a jövőt hagyjuk ránk jönni, (előre látni, vagy megváltoztatni úgy

sem tudjuk) és nem töprengünk többé a múlton, ami véglegesen és meg

változtathatatlanul elmúlt, megtakarítjuk erőnket a MA végzendő értel

mes munkára, mert ez az erő csak egy napra van kiszabva. Ezzel egyi

dejűleg elhárítjuk a meghatározatlan szorongást, a gyengeség szuggesz

tióját és azt az elvárási félelmet, amely negatív tapasztalatok következté

ben, szervezetünkön kívül keletkezik. Ennek a szemléletmódnak begyakor

lásával a jövőben is megelőzhetjük keletkezésüket.

7. A testi tünetek által kiváltott elvárási félelmet úgy tudjuk kiküszöbölni,

illetve keletkezésüket megelőzni, ha megtanuljuk testünket megérteni. Ha

felismerjük, hogy a testnek minden hibás cselekedetre, minden hibás gon

dolatra (izgalom, mérgelődés, félelem stb.) azonnal tünetekkel kell reagál

nia, nem alkotunk hamis képzeteket, hogy az észlelt tünet vajon milyen új

betegség tünete? Inkább azt kérdezzük magunktól: „Mit tettem, vagy gon

doltam hibásan? Mit akar a testem ezzel a tünettel most nekem mondani?"

Ha megtaláltuk a választ: „Aha, éppen felizgattam magam, (mérgelődtem,

aggodalmaskodtam). Ezért van ez a görcs (szívdobogás, fejfájás, gyomorfá

jás, epefájás stb.)", vagy: „Túl sokat ettem, ezért érzem ezt a nyomást a

gyomromban." - testünk abbahagyhatja a „beszédet". Nyugodtan megszün

tetheti a tünetet, megint rendbejöhet.

8. Ha saját személyünk döntő szerepét felismertük, érzelmeinket korri

gáltuk és félelmeinket kiküszöböltük, a „lelki zavarok" stresszor nagy

részét is megfosztottuk erejétől.

Ezen a módon a hat legfontosabb és leggyakoribb stresszor élét annyira

elvettük, hogy ezek már nem tudnak bennünket beteggé tenni. „Mellékha

tásként" immunrendszerünket és a fertőzéselhárítást is megerősítettük. Mi

után a stresszorok hatásának kevésbé vagyunk kitéve és azokra másként re-


so 121 ox

ágálunk, a fertőzés-elhárítás és az egész immunrendszer is működésében

ritkábban van akadályozva, mert a 2. fejezetben röviden leírt „harci mecha-

nizmus"-nak ritkábban kell akcióba lépnie. Ezeknek a „mellékhatásoknak"

segítségével a szervezet a „mikrobák" és a „mérgek" stresszorokkal is

könnyebben elbánik.

9. A már létrejött szervezeti következmények elhárítását, vagy javítását

a második gyakorlattal (önszuggesztiós vérkeringésjavító gyakorlat) és

a mozgásgyakorlattal igen hatásosan alátámaszthatjuk.

Gondolkodásmódunk, hozzáállásunk önmagunkhoz, környezetünkhöz

és az élethez való megváltoztatása, átállítása, meg tudja akadályozni, vagy

meg tudja szüntetni a betegséget okozó zavarokat. A következő gyakorlatok

ebben hathatós segítséget nyújtanak. Ha így járunk el, akkor meglehetős

biztonsággal meg tudjuk magunkat óvni a krónikus betegségektől. Akkor

testünk „saját módszereit tudja alkalmazni, hogy a kríziseket legyőzze."

(Lewis Thomas) Ha szervezetünket megóvjuk a hibás információktól (gon

dolatoktól), akkor Lewis Thomas megállapítása igaz: „Valójában mi megle

pően robusztusak, erősek és hosszú életűek vagyunk. Ma inkább az a ve

szély jó közérzetünkre, hogy egészséges hipochonderekké, (képzelt bete

gekké) válunk, akik már csak kishitűen, bátortalanul és túlzott szorongások

között élünk és halálig aggasztjuk magunkat."


III. A gyakorlatok

A három gyakorlat segíti a gondolkodásmód átállítását. Az aktív önbe-

folyásolással, a kívülről jövő, és a jövőben is elkerülhetetlen, ingerek hatá

sát és a régi, rossz önszuggesztiókat olyan mértékben tompíthatjuk, hogy

ezek változatlan erősség esetén sem betegíthetnek már meg bennünket.

Az önszuggesztiós vérkeringésfokozó gyakorlattal az ember saját

maga, minden segítség nélkül, fokozhatja az egész szervezet, vagy egyes ki

választott részeinek vérellátását. Tetszés szerinti ideig, tetszés szerinti gya

korisággal és tetszés szerinti erősséggel. A gyógykezelésben ez forradalmi

módszer. Egyike a leghatásosabb módszereknek pszichoszomatikus meg

betegedések esetén. Ezenkívül mentes minden nemkívánatos mellékhatástól.

A mozgásgyakorlat tartós futás. Mindenki könnyen megtanulhatja.

Gyakorlatilag minden korban végezhető, ha az illető nem szenved mozgás

korlátozásban. Ha a napi adagot terv szerint fokozzák, 30 nap múlva olyan

kitartás érhető el, ami a gyakorlat kezdetekor alig elképzelhető. Eddig ta

pasztalt egyetlen ellenjavallata az esszenciális magas vérnyomás.

Az aktív önbefolyásolás és a tartós futás (kocogás) a kezelőorvos sze

mélyes vezetése nélkül is elsajátítható, ha valakinek jó képzelőereje van és

az írásbeli útmutatást követi. Az önszuggesztiós vérkeringés-fokozási gya

korlatok megtanulásához, vagy jól kell tudni lazítani, vagy szokatlanul erős

képzelőerővel kell rendelkezni. (Kezelés, vagy tanfolyam keretében könnyű

hipnózisban tanulják a betegek és a résztvevők, majd éber állapotban gyako

rolják be.)

BO123G3


Az aktív önbefolyásolás

A módszert E. Kretschmer, D. Langen és A. C. Romén kb. 45 év alatt fej

lesztette ki. Kretschmer bizonyára észrevette, hogy a Schultz-féle autogén

tréning - a paciensek öngyakorlására - gyakorlatilag nem sajátítható el. (A

már majdnem félelmetes piacra dobása ellenére sem, minden lehető és le

hetetlen intézetnél. Alig van olyan öngyógyításra szoruló ember, aki képes

azt a 90 gyakorlóórát végig csinálni, ami az AT elsajátításához átlagosan

szükséges.) így azután kifejlesztette belőle a fokozatos aktív hipnózist,

amelyet Langen és Romén még tovább egyszerűsített. Romén módszerének

az „aktív önszuggesztió" nevet adta. Találóbb is ez az elnevezés, ha a mód

szert valaki otthon, saját maga gyakorolja.

Langen és Romén módszereit kombináltam és 1975-1981 között 10.000

alkalommal gyakorlatban alkalmaztam. A gyakorlati tapasztalatok alapján a

módszert tovább módosítottam és egyszerűsítettem. így ezt ma mindenki kb.

60 gyakorlóperc alatt elsajátíthatja és egy-egy gyakorlat kb. 1-2 percet vesz

igénybe. Hatása két héten belül automatikusan jelentkezik.

A gyakorlat két részből áll. Elsőként a lazítást kell megtanulni. Ha va

laki a képzelőereje segítségével már el tud lazulni, a vezérmondat képzését

kell megtanulnia.

A lazítás lehetővé teszi az automatikus, feszültség nélküli, figyelem

összpontosítást, a koncentrációt, egyetlen gondolatra. Ezt a gondolatot fog

laljuk össze vezérmondatban, egy rövid mondatban. így tudjuk a legegysze-

rübben elérni, hogy hatásos önszuggesztió keletkezzék.

Es így kell az első részt, a lazítást megtanulnia:

Vegyen egy széket vagy ülőkét, amelynek ülőmagassága valamivel ala

csonyabb, mint alsó lábszára. (Hogy az ülőfelület combját ülés közben ne

nyomja és talpai kényelmesen és teljesen felfeküdjenek a padlóra.) Üljön

£o!24os


&D125G3

most kb. az ülőfelület közepére úgy, hogy háta a támlát ne érintse. A comb

és lábszár derékszöget alkot egymással. A hátgerinc függőleges, de laza.

Most emelje mindkét kezét a comb fölé úgy, hogy a felsőkar eközben füg

gőlegesen lóg. Ezután hagyja a kezét erőtlenül a combjaira esni. Ügyeljen

arra, hogy a teljes karizomzat laza legyen. (Ne támaszkodjék kezével

combjaira!) Engedje a fejét könnyedén előre esni úgy, hogy a nyak még ne

feszüljön meg. Csukja be ezután a szemét. Engedje szemhéját könnyedén

lecsukódni úgy, hogy a homloka sima maradjon.

Válasszon most egy képet, több lehetőség közül, ami a legjobban tetszik.

PL: képzelje el, hogy fürdőkádban fekszik és a kellemes meleg víz egész tes

tét, a fejéig, körülveszi. Egészen nyugodtan és súlyosan fekszik a kádban, és a

víz mindenütt egyenletesen melegíti a testét. Vagy ha ez szimpatikusabb:

képzelje el, hogy meleg, napos strandon fekszik a naptól felmelegített homo

kon. Szabadságon van. Nincs semmi dolga. Ma van a legnyugodtabb és a

legmelegebb napja. Teste teljes súlyával a meleg homokon fekszik, félig be

lenyomódva. Alulról a homok, felülről a nap melegíti. Egyetlen feladata,

hogy jól kipihenje magát. Ha a két kép közül egyik sem felel meg, válasszon

egy harmadikat, ami mind a három fogalomra: „nyugalom", „nehéz (sú

lyos)" és „meleg" a legjobban és egyidejűleg emlékezteti.

Ezután „lelki" szemeivel állandóan figyelje ezt a képet, de erőlködés és

feszültség nélkül. Élvezze a képet minden részletében és ismételje eközben

teljesen automatikusan magában (hangtalanul, félhangosan, szájmozgással

vagy anélkül) a három szót: „nyugalom", „nehéz", „meleg" és örüljön an

nak, hogy teste egyre jobban elnehezül és egyre melegebb. (Mint tudja, az

elképzelésnek jelen idejűnek kell lennie.)

Ha az elnehezülést és a meleget érezte, a gyakorlatot rögtön befejezhe

ti, vagy egy darabig még élvezheti ezt a kellemes állapotot.


Napközben a gyakorlatot mindig az egész test erőteljes megfeszítésével

és nyújtózással fejezze be. Lélegezzen eközben mélyen be és nyissa ki a

szemét egészen nagyra szemizmainak megfeszítésével, és mondja magában

hangtalanul a mondatot: „Ismét aktív vagyok, tele munkabírással."

Este, ha a gyakorlatot még az ágyban is csinálja, az izomzat megfeszí

tését és a nyújtózást, a mély belégzési, a szem tágra nyitását, valamint a zá-

rómondatot hagyja el, mert különben újra éber lesz. (Kivéve, ha még van

valami tennivalója.) Enélkül az ún. „visszavétel" nélkül a gyakorlat a leg

jobb altatószer. Megteremti az elalvás első és legfontosabb feltételét, a testi

ellazulást. Ha éjszaka felébredne, ennek a gyakorlatnak a segítségével

könnyen el tud újra aludni.

Ha már odáig jutott, hogy minden gyakorlatnál az elnehezülést és me

leget gyorsan érzi, akkor a gyakorlat első részét, a lazítást már tökéletesen

tudja és tanulhatja a vezérmondatot. Ettől kezdve a gyakorlatot mindig ve

zérmondat-kiegészítéssel csinálj a.

Egy önszuggesztív vezérmondat két részből áll. Az első rész mindig

egy rossz önszuggesztiót, egy negatív érzelmet, problémát, terhelést, króni

kus fáj dalom-állapotot tompít, „közömbösít". A második részben egy új,

helyes, jó önszuggesztiót vésünk be, egy pozitív érzelmet, vagy kívánt tulaj

donságot erősítünk.

1. Rész: (Probléma, terhelés, rossz önszuggesztió, negatív érzelem, fájó

testrész) minden szituációban mindig teljesen közömbös.

2. Rész: (Pozitív tulajdonság, érzelem, fájdalomnál: meleg) által.

Példával érthetőbb a vezérmondat képzése. Tegyük fel, hogy munkájá

ban, hivatásában és háztartásában hajszoltnak érzi magát. Akkor a mondat

így néz ki:

Bol26o3


&O127G3

1. Rész: Hajsza (kapkodás) minden szituációban mindig teljesen kö

zömbös.

2. Rész: nyugalom (kiegyensúlyozottság, higgadtság) által.

Ha az zavarja, amit az emberek háta mögött beszélnek Önről, hogy

milyen véleményük lehet Önről, akkor körülbelül így kell a mondatot meg

fogalmaznia:

1. Rész: Mások véleménye minden helyzetben mindig teljesen közöm

bös,

2. Rész: magabiztosság (önbizalom) által.

Krónikus fájdalomállapot esetén (pl. fantomfájdalom esetén a jobb,

vagy a bal lábban, amputáció után):

1. Rész: Jobb (bal) láb minden helyzetben mindig teljesen közömbös.

2. Rész: Meleg által.

Ha a gyakorlatot személyiség-struktúrájának további fejlesztésére kí

vánja felhasználni, az első részben első szónak egy nem kívánatos tulajdon

ságot tegyen, amit szeretne leépíteni, és a második részben azt a kívánt tu

lajdonságot mondja, amelyet erősíteni szeretne.

1. Rész: Nem kívánatos tulajdonság (pl. felindulás) minden helyzetben

mindig teljesen közömbös.

2. Rész: Kiegyensúlyozottság által.

Megfogalmazta a vezérmondatát? Akkor mától kezdve a gyakorlatot

mindig így csinálja: Leül, a nyugalomra, elnehezülésre és melegre gondol.


Ha ellazult, ismételje vezérmondatát kb. 10-20-szor. De ne számolja az is

métléseket, mert akkor a számolásra koncentrál és nem arra a gondolatra,

amit a mondat tartalmaz.

Minden vezérmondatot kb. 3-4 hétig kell gyakorolni. Ezalatt az idő

alatt hatása már annyira megszilárdul, hogy utána egy új vezérmondatot

szerkeszthet.

Minden vezérmondatot így gyakoroljon:

Első hét: Ismételje mindig csak az első részét a mondat

nak teljes egészében.

Második hét: A mondat első részét a lényegesre lerövidítve

ismételje. (Pl. Hajsza közömbös. Mások véleménye

közömbös.)

Harmadik hét: Ehhez a lerövidített első részhez jön még a

mondat második része. (Pl. nyugalom, magabiztosság

által)

Önszuggesztiós vérellátást fokozó gyakorlatok

Ha már jól tud lazítani, és nagy képzelőerővel rendelkezik, megkísérelheti

egymaga is ennek a gyakorlatnak az elsajátítását. A gyakorlattal nem árthat

magának. A legrosszabb, ami történhet, hogy az elképzelt vérellátás

fokozást nem tudja megvalósítani. Ezt a módszert egy bécsi pszichiáter, dr.

Kammel a hipnózisból fejlesztette ki. Az utóbbi hat évben (1981) sok, igen

különböző személyiségstruktúrájú és kórképű páciensnél több ezerszer al

kalmaztam.

#D128G3


Üljön, vagy feküdjön le és hunyja be a szemét. Először képzelje el,

hogy a teste - mint az aktív önszuggesztiónál - nehéz és meleg. Ha sikerült

ellazulnia, kezdheti az első gyakorlatot.

1. A hasüreg vérellátásának fokozása

Lélegezzen most lassabban és valamivel mélyebben, de minden erőlködés

nélkül, és képzelje el, hogy minden kilégzésnél a mellkasban kellemes me

leget érez. Belégzésnél azután ez a meleg a hasüregbe áramlik a medencefe

nékig, majd kilégzésnél megint a mellkasba tér vissza a szívhez. A legkö

zelebbi belégzésnél a meleg ismét a hasüregbe áramlik és kilégzésnél ismét

visszatér a mellkasba.

Tehát képzelje el, hogy a jól érezhető meleg ide-oda áramlik, lüktet a

mellkas és a medencefenék között és a feszültséget, a görcsöket ezen a te

rületen feloldja.

(A fokozott vérellátás szó szerint elmossa a feszültséget és a görcsös

összehúzódást.) Lélegzése ehhez csak segédeszköz. Ennek ritmusával köny-

nyebben el tudja képzelni a meleg ide-oda áramlását.

Ha yogázik, vagy Yogát tanult, előfordulhat, hogy fordított ütemben

könnyebben el tudja sajátítani a gyakorlatot. Ebben az esetben képzelje el a

meleget belégzéskor a mellkasban és kilégzéskor a hasüregben.

Ha az ide-oda áramló meleget behunyt szemmel már jól érzi, megkísé

relheti ugyanezt nyitott szemmel is. Ha így is sikerül, akkor a gyakorlatot

bármikor és mindenütt csinálhatja (munkában, beszélgetés vagy autóvezetés

közben stb.) anélkül, hogy meg kellene szakítania tevékenységét. Ezután

hozzáfoghat a második gyakorlat megtanulásához is.

2. A fej vérellátásának fokozása

A gyakorlatot ugyanúgy kell végezni, mint a has gyakorlatot. Csupán a me

leg áramlását ellenkező irányba kell elképzelni. Kilégzéskor a meleget a

£ol29c>3


mellkasban érezzük, és belégzéskor a meleg a nyakon át felszáll a fejbe.

A következő kilégzéskor a meleg ismét visszatér a mellkasba stb.

Ha ezt a gyakorlatot is jól elsajátította, megtanulhatja a harmadikat.

3. A hátgerinc, váll, kar és láb vérellátásának fokozása

Ennek a gyakorlatnak elsajátításánál talán segítségére lesz, ha elképzeli ma

gát, mint „vonalemberkét". Rajzoljon egy vonalemberkét úgy, mint ahogy

gyermekkorában rajzolt egy embert. Nézze meg a rajzot és kezdjen a gyakor

lathoz. Képzelje el, hogy a meleg - amely kilégzéskor a mellkasban van - be

légzéskor szétválik és a hátgerincen egyidejűleg felfelé és lefelé a kéz- és

lábujjak hegyéig folyik. Kilégzéskor azután ugyanezen az úton visszatér a

mellkasba. így áramlik a meleg a mellkas és a kéz- és lábujjhegyek között.

Ha a meleg szétválásának elképzelése nehézséget okozna, megoszthatja

a gyakorlatot. Részletekben, egymás után végezheti a gyakorlatot, először a

mellkas és az ujjhegyek között, azután a mellkas és lábujjhegyek között.

Ha ezt a gyakorlatot is tökéletesen tudja, megtanulhatja az utolsó gyakorlatot.

4. A mellkasi szervek vérellátásának fokozása

Ennél a gyakorlatnál a meleg nem hagyja el a mellkast, hanem a mellkasban

áramlik ide-oda a szív és a mellkas külső peremei között (váll, bordák, al

só bordaívek).

A meleg kilégzéskor visszatér a szívhez, és belégzéskor szétárad az

egész mellkasban, azt teljesen kitölti. Ezután ismét visszatér a szívhez és

szétárad ismét a mellkasban stb. (Talán a medúza mozgása segítheti ennek a

melegáramlásnak jobb elképzelésében.)

Ha a négy alapgyakorlatot tökéletesen tudja, szervezetét mindenütt jól

elláthatja tápanyaggal és segítheti az anyagcseretermékek eltávolítását. Fe

szültséget, görcsös összehúzódásokat, fájdalmat, (ami gyakran görcsös fe

szültség következménye) azonnal fel tud oldani.

BOUOGS


BO131CS

A hasgyakorlatok az összes hasi szervek működési zavarait megszün

tethetik és megelőzik a szervi elváltozásokat. Lelki eredetű impotenciát és

frigiditást is meg lehet vele szüntetni.

A fej gyakorlat az egyetlen módszer, amivel egy féloldali vérkeringési

zavar a fejben három-négy héten belül, nemkívánatos mellékhatások nélkül,

tartósan megszüntethető. Feszültségből eredő fejfájások is azonnal meg-

szüntethetők vele. Ezenkívül nagyon hatásosan támogat minden gyógyulási

folyamatot a nyak- és a fej területén. Megakadályozható vele az agyvérzés

fellépése is.

A harmadik gyakorlat a perifériás vérkeringési zavarokat hárítja el (hi

deg kezek, lábak), javítja az izületek, a támasztó és tartóizomzat tápanyag

ellátását és az anyagcseretermékek eltávolítását.

A mellkasi szervek gyakorlata az angina pectoris, a tüdőasztma, és a

bronchitis gyógyulását segíti, az infarktus kialakulását megakadályozza.

Tekintve, hogy ezek a gyakorlatok alapjában véve véredénytornák, a

véredények rugalmasságát a legmagasabb korig megtartják.

Egy lelkileg és testileg gyorsan és tartósan ható mozgásgyakorlat

Ezzel a gyakorlattal kb. három-négyszer annyi oxigénhez jut a szervezet,

mint az különben lehetséges. Segítséget nyújt korunk krónikus mozgás

hiányának ellensúlyozására és erős, gyógyító hatása van a lélekre.

Evekkel ezelőtt német orvosok egy kísérletet végeztek. Hasonló lelki

zavarokban szenvedő betegeket három csoportra osztottak. Az első csoport

csak gyógyszereket kapott. A második csoportot csak pszichoterápiával ke

zelték, gyógyszer nélkül. A harmadik csoporttal csak futógyakorlatot végez

tettek. Ezek sem gyógyszert nem kaptak, sem pszichoterápiában, vagy


£O132GS

egyéb kezelésben nem részesültek. És lám csak! Ez a harmadik csoport lett

a leghamarabb egészséges. (Újabban a pszichiáterek az USA-ban is ugyan

ezt tapasztalták.) A gyakorlat nagyon egyszerű. Minden korban el lehet kez

deni. Volt egy 75 éves paciensem, akinek két hónappal korábban egy kb.

30 cm-es béldarabot operáltak ki a szervezetéből. Néhány évvel előbb még

két kis csontot is eltávolítottak bal lábából. Ennek ellenére minden nehézség

nélkül tudta a gyakorlatot végezni.

Legjobb, ha betegeink részére készített napi tervet alkalmazza és egy

tojásfőző órát visz magával, amelyen az időt percekre be tudja állítani. Ezu

tán keressen egy partnert, legalábbis az első néhány napra, aki együtt fut Ön

nel. Az ő segítségével tudja a futás tempóját a legegyszerűbben beállítani.

A partnerével futás (kocogás) közben tudnia kell beszélgetni, anél

kül, hogy kifulladna. Ha futás közben már nem tud vele beszélgetni, akkor

túl gyorsan fut, a tempót mérsékelnie kell.

A gyakorlatnak semmiképpen sem szabad megerőltetővé válnia. Ez nem

vérkeringési gyakorlat. Célja, hogy nagyobb oxigénfelvételt tegyen lehetővé

anélkül, hogy a szervezet ezt az oxigént kénytelen lenne azonnal újra felhasz

nálni. Óriási mértékben növeli kitartását is. Ha a kocogás naponkénti fokozá

sát betartja úgy, ahogy az a programban szerepel, olyan kitartásra tesz szert 30

nap alatt, hogy (egy kis túlzással) maratoni futásra is benevezhet.

Ha kb. a negyedik nap után az a benyomása, hogy egy perccel sem bírja

tovább, kerülje el a megerőltetést úgy, hogy a kocogás napi adagját, járó

szakaszok beiktatásával, több kocogó-szakaszra osztja. Iktasson be minden

két-három perc kocogás után néhány perces sétát. Napi adagját tehát ne egy

szakaszban, hanem több, rövidebb részletben teljesítse.

Ha azután kb. 30 nap múlva már 30 percig fut, úgy kellene a napját be

osztani, hogy ezt a futótréninget mindig megtartsa.


Program a mozgásterápiához

1. nap: 14 perc járás 1 perc kocogás 15 perc járás 2. nap: 14 perc járás 2 perc kocogás 14 perc járás 3. nap: 13 perc járás 3 perc kocogás 14 perc járás 4. nap: 13 perc járás 4 perc kocogás 13 perc járás 5. nap: 12 perc járás 5 perc kocogás 13 perc járás 6. nap: 12 perc járás 6 perc kocogás 12 perc járás 7. nap: 11 perc járás 7 perc kocogás 12 perc járás 8. nap: 11 perc járás 8 perc kocogás 11 perc járás 9. nap: 10 perc járás 9 perc kocogás 11 perc járás

10. nap: 10 perc járás 10 perc kocogás 10 perc járás 11. nap: 9 perc járás 11 perc kocogás 10 perc járás 12. nap: 9 perc járás 12 perc kocogás 9 perc járás 13. nap: 8 perc járás 13 perc kocogás 9 perc járás 14. nap:- 8 perc járás 14 perc kocogás 8 perc járás 15. nap: 7 perc járás 15 perc kocogás 8 perc járás 16. nap: 7 perc járás 16 perc kocogás 7 perc járás 17. nap: 6 perc járás 17 perc kocogás 7 perc járás 18. nap: 6 perc járás 18 perc kocogás 6 perc járás 19. nap: 5 perc járás 19 perc kocogás 6 perc járás 20. nap: 5 perc járás 20 perc kocogás 5 perc járás 21. nap: 4 perc járás 21 perc kocogás 5 perc járás 22. nap: 4 perc járás 22 perc kocogás 4 perc járás 23. nap: 3 perc járás 23 perc kocogás 4 perc járás 24. nap: 3 perc járás 24 perc kocogás 3 perc járás 25. nap: 2 perc járás 25 perc kocogás 3 perc járás 26. nap: 2 perc járás 26 perc kocogás 2 perc járás 27. nap: 1 perc járás 27 perc kocogás 2 perc járás 28. nap: 1 perc járás 28 perc kocogás 1 perc járás 29. nap: 0 perc járás 29 perc kocogás 1 perc járás 30. nap: 0 perc járás 30 perc kocogás 0 perc járás

Megjegyzés: A járószakaszt tetszés szerint hosszabbíthatja, de a kocogás-szakaszt semmi

esetre se növelje a megadottnál gyorsabb tempóban. A 30 perces kocogás

elérése után a tréninget ne fokozza tovább, de naponta csinálja.

sol33os


A szakkifejezések magyarázata

Adaptation (lat. adaptatio) Alkalmazkodás.

A stresszreakciónál: Az elhárítás alkalmazkodása a

támadás erejéhez és kiterjedéséhez

adaptációs szindróma Az elhárítás következtében előállott kóros állapot

Aktív

Aktivitás

Autoszuggesztió

Emóció

tevékeny, hatásos

tevékenység (-i ösztön, -vágy)

önszuggesztió, önbefolyásolás

•

(lat. emotio) lelki felindulás (kedélyi, érzelmi fel

indulás)

Faktor

Fizikai

(lat. factor) tényező, aki (ami) valamit csinál,

(együtt) - meghatározó körülmény, - rész

természeti, a természethez, mint az érzékszervek

kel felfogható testi világhoz tartozó, természeti

törvények szerinti, az evilági természetben alapuló

so 134 cü


Fiziológiai

Fóbia

Frigiditás

Funkció

Heterohypnozis

Homöosztázis

Hipnózis

(lat.) eredetileg természettan. Ma leszűkítve: a

szerves élet fizikai alapjainak, folyamatainak és

működésének kutatása

(gör. félelem) beteges szorongás, idegenkedés, el

lenszenv

nemi hidegség, szexuális zavarok nőknél

tevékenység, feladat, működési mód, egy szerv

teljesítménye

hipnózis, amelyet egy személyen egy másik sze

mély hajt végre

Homöostase (gör. homoios- azonos, hasonló, statis

= állapot) minden élőlény jellemző tulajdonsága, -

az egysejtűtől az emberig - hogy egy támadás előtti

állapotot magától, saját erejéből megint helyre tud

állítani.

Különleges tudatállapot, amely a pszichológia és

alváskutatás legújabb eredményei szerint több ha

sonlóságot mutat az éber állapothoz, mint az alvás

hoz. Dinamikus állapot, amelynek mélységfoka

(transzmélység) nagyon különböző lehet, a gon

dolatkoncentrációtól a pszichikai halálig.

so 135 GS


Impotencia erőhiány, nemi képtelenség férfiaknál

Inszufficiencia funkcionális gyengeség, egy szerv nem elégséges

teljesítménye

Intenció (lat. intentio) szándék, cél, tudatos törekvés vala

mire

Kortikoid gyűjtőfogalom a mellékvesekéreg-hormonokra

neuro-pszichikai idegi-lelki

Paradox (gör.) az értelemnek ellentmondó, meglepő, hihe

tetlennek látszó

paradox intenció Szorongások, fóbiák kezelési módja, amelyben a

szorongó tudatos akarata szünteti meg ezeket. V.

E. Franki fejlesztette ki.

Passzív szenvedő, nem cselekvő, elutasító

Passzivitás passzív magatartás

Patológia kórtan (az orvostudománynak a betegség okával, a

kórokozókkal, az általuk előidézett alaki elváltozá

sokkal és a beteg szervezetben megváltozott életta

ni folyamatokkal foglalkozó ága)

£O136G$


Polaritás

Psziché

Szindróma kórtünetek egy csoportjának egyidejű fellépése

Szociológia társadalomtudomány, az emberi együttélés formái

nak és törvényeinek tana

Bol37cs

ellentétesség lényegi összetartozásnál

(gör.) lélek; a lélek anyagtalan állaga, a lelki erők

összessége

Pszichikai a lelki életre vonatkozó, belsőleges

Pszichológia a lelki életre és tudatállapotokra vonatkozó tan

pszicho-aktív lelkileg aktív, a lelki életre vonatkozóan aktív

Pszichogénimpotencia . „ . , . .,. ~. „ ... c, c .

b r lelki okoktól tuggo szexuális zavar ternaknal

pszicho-passzív a lelki életre vonatkozóan passzív

Pszichoszomatika számos fizikai betegség keletkezését lelki okokra

visszavezető orvosi szemlélet

Pszichoszomatikus (gör.) szó szerint lelki-testi.

A fogalom általában a szervezet különféle - főként

társadalmi környezeti vonatkozású - ingerek által

kiváltott, testileg észlelhető reakcióinak meghatá

rozására szolgál.


Szomatikus testi

Szuggesztibilis Befolyásolható

Szuggesztió befolyásolás

Tremor reszketés, egy izom gyors összehúzódása és eler

nyedése

Tremorfóbia szorongás, félelem a reszketéstől

Vagotomia a X. agyideg (nervus vagus) operatív szétválasztá

sa az emésztőcsatornában, különösképpen a gyo

mor- nyombélfekély kezelésére. A legújabb ta

pasztalatok szerint nincs tartós hatása, ezért túl

nyomórészt elvetik.

(Idézet Zetkin/Schaldach: Wörterbuch der

Medizin, Georg Thieme Verlag, Stuttgart)

&?138G3


A háromdimenziós teljességi terápia

(Die Dreidimensionale Ganzheitstherapie)

Előadás

a II. Nemzetközi Természetgyógyászati Kongresszuson (Budapest, 1993. V. 20-23., dr. Pásztorfi János, München)

(Rövidítés a 3. kiadáshoz)

A Háromdimenziós Teljességi Terápia legjobb tudomásom szerint még ma

is az egyetlen olyan teljességi terápia, amely az embert egészében, három

létezési területén: szellemi, lelki és testi dimenzióban egyidejűleg és szisz

tematikusan nézi és kezeli.

Mivel az ember egyidejűleg él a három dimenzióban, csak akkor egész

séges, ha mindhárom dimenzióban zavartalanul működik. A három létezési

szint között állandó kölcsönhatás van. Egy a szervezetben jelentkező zavar

azonnal kihat hangulat- és az érzelemvilágunkra. Éppen úgy kihatnak zava

rok a gondolkodásunkban, vagy lelki életünkben a másik két dimenzióra is.

A legerősebb hatást azonban mindig a szellemi dimenzióban keletkező za

var váltja ki. Egy gondolat mindig egy feltétlenül végrehajtandó parancs a

szervezet számára. Minden gondolat, elképzelés kivált bizonyos testi és lelki

reakciókat. Mindnyájan ismerünk erre a mindennapi életből számtalan pél

dát. Egy citrom elképzelése növeli a nyáltermelést, egy félelmet keltő hely

zet elképzelése tachikardiát, gyomorgörcsöt, vagy verítékezést okoz, és így

tovább.

Ezért a legfontosabb lépés egy krónikus vagy recidivalo betegnél, gon

io 139 GS


dolkodásmódjának átállítása. Ha a beteg nem változtat a gondolkodásmód

ján - szellemi dimenzióban ugyanaz az ember maradt, - tartós gyógyulás

nem lehetséges. A betegség marad, legfeljebb a tünetek változnak, vagy

ugyanazok jönnek újra és újra, mint a gyomor- és nyombélfekélynél. A

változatlanul helytelen gondolkozás- és szemléletmód, a helytelen hozzáál

lás saját magához, környezetéhez és az élethez újra meg újra kiváltják azo

kat a testi és lelki reakciókat, amelyek beteggé teszik.

Évtizedekig kerestem egy döntő különbséget azok között, akik rendsze

resen recidiváltak és azok között, akik a gyógyulás után többé nem kaptak

fekélyt. A különbséget 1975-ben végül is abban láttam, hogy a végleg meg

gyógyultak személyiségükben nagyon megváltoztak, más emberré váltak.

Máshogy viselkedtek, máshogy gondolkodtak.

Most már csak egy módszert kellett szerkeszteni, aminek segítségével a

páciens gondolkodásmódja viszonylag egyszerűen megváltoztatható. Ehhez

a Bibliából, Selyétől, saját életem elemzéséből és a szuggesztívterápiában

szerzett tapasztalataimból kaptam segítséget.

Selye a hat leggyakoribb stresszor (stresszt kiváltó inger) közé sorolta a

céltalanságot, a bizonytalanságot és a lelki zavarokat is. Bebizonyította,

hogy minden stresszor - a nem anyagi jellegű is - ugyanazokat a testi stressz

reakciókat váltja ki a szervezetben.

Az emberiség bölcs-, vagy szent-könyvei - nekünk a Biblia a legismer

tebb, - szinte egybehangzóan írják le az ember földi életének feladatát és

célját. A Bibliában a Teremtő felszólítása teremtményéhez körülbelül így

hangzik: „Válj hozzám egyre hasonlóbbá!" Tehát az ember feladata, élet

célja, az önfejlesztés, önmaga tökéletesítése. A tökéletességhez minél ha

sonlóbbá válni.

$O140GS


Bol41os

Ehhez az út a tanulás. Következésképpen az élet egy állandó tanulási

folyamat. Az ember azonban - különösen, ha jól van és elégedett - megle

hetősen lusta. Iskolás korától kezdve majdnem mindig csak kényszer alatt

tanul. Az ilyen kényszerhez tartoznak az úgynevezett sorscsapások, a beteg

ségek és mindazok az emberek és körülmények is, akik, és amelyek látszó

lag valami nagyon rosszat követtek el ellenük.

A betegség is egy ilyen kényszerítő eszköz a tanuláshoz. Szervezetünk

úgy működik, hogy azonnal közölnie kell velünk, ha helytelenül gondolko

dunk, vagy valami helytelent cselekszünk. Nyelve, amelyen velünk beszél -

jó magyar szóval: kommunikál - a tünetek, szimptómák nyelve. Csak testi

tünetek útján tud valamit közölni velünk. Ha megértettük, amit közölni

akart, abbahagyja a „beszédet" és önmaga megszünteti a tüneteket.

Ha azonban nem értjük meg, vagy félreértjük mondandóját, nem hagy

hatja abba a beszédet. Meg kell tartania, vagy fel kell erősítenie a tüneteket.

Leggyakoribb "szavai" a feszült, görcsös tünetek. Gondoljanak csak az iz

galomra, a szorongásra, a dühre és ezek tüneteire. A feszült és görcsös álla

pot következménye az érintett szervek és sejtek rosszabb tápanyagellátása és

rosszabb salaktalanítása. Ezáltal megromlik e szervek működése. A hosz-

szabb ideig fennálló működési zavarok azután gyakran manifesztálódnak

szervi elváltozásokban. (Számos krónikus betegségnek így kezdődik évtize

des „karrierje".)

A szuggesztívterápiában szerzett hosszú elméleti és gyakorlati tapasz

talatomnak és egy kissé „megerőszakolt" matematikai szabálynak, továbbá a

hit, a meggyőződés jellemző tulajdonsága felismerésének köszönhetem,

hogy sikerült közérthetően és a terápiában alkalmazhatóan megválaszolni a

pszichoszomatika és az élet egyik döntő kérdését: „hogyan és mi által va

lósítja meg magát egy gondolat az emberben és szervezetében".


&ol42o3

Az így „láthatóvá" tett szuggesztiós mechanizmus segítségével felis

merhető lett az is, hogy az érzelmek is önszuggesztiók, amelyeket önma

gunk teremtünk, és amelyeket tetszés szerint változtathatunk is. Nem pedig -

mint gyakran gondoljuk - valamiféle külső misztikus hatalmak, amelyek kí

vülről lerohannak bennünket.

Ez a felismerés viszonylag könnyen kezelhetővé tette az összes érzelmi

alapú megbetegedést.

Ezeken az alapokon felépülhetett egy terápia rendszer, amely a beteg

ségek megelőzésére éppen úgy alkalmazható, mint a krónikus és a „civili

zációs" betegségek ésszerű kezelésére. 1977 óta képezünk ki orvosokat a te

rápia módszereiben több országból. Négy év tapasztalatai után tájékoztattuk

azt a két szövetségi minisztériumot, amelyekhez az egészségügy különböző

területei tartoznak, valamint az állami és a magán betegbiztosítókat.

A terápia legfontosabb része a gondolkodásmód átállítása, a tanulá

si folyamat. A betegek itt tanulják meg a betegséget okozható gondolkodá

si-, szemléleti-, értékelési és hozzáállási hibák felismerését és korrigálásuk

lehetőségeit. Megtanulják megérteni szervezetüket és azt is, hogyan tudják

őt az öngyógyító és védekező munkájában hatékonyan segíteni.

A gondolkodásmód átállításával egyidejűleg kezeljük a pszichét és

a szervezetet is.

A pszichés kezelés célja az önszabályozáshoz az energiapotenciál

mobilizálása és a lelki- és stressz-terhelések tompítása, hatástalanítása.

A szervezet kezelésének célja az ellazulás, a méregtelenítés, a szer

vezet saját erőinek aktiválása és regeneráló tevékenységének támogatá

sa. Itt gyakorlatilag minden módszer alkalmazható, amelyet az orvos jól is

mer és biztosan tud alkalmazni.

Tapasztalataink szerint a szervezet kezelésében a leghatékonyabbak:


£D143GS

A gyógyhipnózis. Vele lehet a legegyszerűbben és a leghatékonyabban

szervi funkciókat befolyásolni és korrigálni. (Minden ellenkező híresztelés

ellenére a gyógyhipnózis nem pszichoterápiás módszer.)

Az aktív önbefolyásolás. Egy továbbfejlesztett és egyszerűsített for

mája az autogén tréningnek és a lépcsőzetes aktívhipnózisnak. Mindenki

meg tudja kb. 60 percnyi gyakorlattal tanulni (90 óra helyett) és a kezelés

után is rendszeresen csinálják, mert egy-egy gyakorlat - 20-30 perc helyett -

csak 1-2 percet vesz igénybe.

Az önszuggesztiós vérkeringés-szabályozás, amelyet - begyakorlás

után - mindenki mindenütt végezni tud anélkül, hogy az éppen végzett tevé

kenységét félbe kellene szakítani. (Munka, autóvezetés, tárgyalás, sportolás

közben stb.)

Egy egyszerű, de testileg-lelkileg nagyon hatásos mozgásterápia.

A készülékek közül a legeredményesebben használható a pulzáló mág

nesteret gerjesztő készülék és az interferenciás árammal működő Nemec-

trodyn.

A gyógyszeres kezelésben a legjobban beváltak a homeopátiás

komplex gyógyszerek. Nagy előnyük minden más gyógyszerrel szemben,

hogy egy gyógyszerrel egy egész szervrendszer megbetegedései eredmé

nyesen és káros mellékhatások nélkül kezelhetők. Minden orvos rendelhe

ti, homeopátiás előképzettség nélkül is, klinikai diagnózis alapján. A ható

anyagok erős hígítása által alig fordulhat elő, hogy az alapanyagok szennye

zettsége a betegeket károsíthatná, ami a phytoterápiában egyre nagyobb

gondot okoz. (A Német Szövetségi Egészségügyi Hivatal a gyógynövények

felét ki akarja vonni a gyógyszergyártásból, szennyezettségük miatt.)

Ezért törzskönyveztettem 1992-ben Magyarországon az első 19 homeo-

patikus komplex-gyógyszert, hogy 40 év után megint lehetséges legyen a


BO144GS

leggyakrabban előforduló betegségek káros mellékhatások nélküli - legális -

kezelése Magyarországon.

A pszichés kezeléshez jó ha tudjuk, hogy ebben a dimenzióban hatal

mas energia-potenciál van. Ezt mobilizálni lehet az önszabályozás és az

önre generáció érdekében. A legjobb módszer ehhez megint csak a

gyógy hipnózis. A jövőben is elkerülhetetlen lelki- és stressz-terheléseket a

páciens a legegyszerűbben és a leghatásosabban az aktív önbefolyásolás

gyakorlataival tudja úgy hatástalanítani, hogy ezek őt többé már nem tud

ják megbetegíteni.

A tudati dimenzióban, a gondolkodásmód átállításához szükség van

egy olyan - a terápiás célnak megfelelő - viszonylag komplett „világné-

zet"-re, amely mindenki által könnyen megérthető és elfogadható. Ez a rész

főleg olyan felismeréseket tartalmaz, amelyek mindig is az emberiség ál

talános ismeretanyagához tartoztak, de legtöbbször - talán éppen emiatt -

szöges ellentétben állnak a „hivatalos véleménnyel" és az alkalmazott ne

velési elvekkel. Új csak a gondolat megvalósulási mechanizmusának ke

zelhetővé tétele, továbbá a hit hatásmechanizmusának, valamint az ér

zelmek önszuggesztió-jellegének felismerése, terápiásán alkalmazhatóvá

tétele.

Összefoglalóul

nézzük meg, mi indokolja egy ilyen kombinációs terápia alkalmazását?

Ebben az évszázadban alapvetően megváltoztattuk az életkörülményeinket

és környezetünket, de ezekhez a változásokhoz sem szervezetünk, sem mi

magunk nem tudtunk még alkalmazkodni. A szervezet védekező mechaniz

musai ma is éppen úgy működnek, mint évmilliókkal ezelőtt, amikor kiala

kultak. A baj csak az, hogy a körülmények egészen mások. így azután nem

csoda, hogy az akut és a krónikus betegségek aránya a század eleji 50-50 %-


ról 10-90 %-ra tolódott el (egy német közmondás szerint: Isten küldi ránk az

akut betegségeket, a krónikusakat mi csináljuk magunknak) és egyre többen

szenvednek allergiás, szorongásos és egyéb „modern" megbetegedésben. A

fiatalabb generációk immunstátusza lényegesen rosszabb, mint a háborús

generációé. Pedig még soha nem volt olyan fontos a testi-lelki teherbíró

képesség minden egyes ember számára, mint ma. Ennek megőrzésétől,

erősítésétől függ egzisztenciánk. Krónikus betegségeinket esetleg elvisel

jük még néhány évig, de ha magán- és szakmai egzisztenciánk van veszély

ben, minden szalmaszál után nyúlnunk kell.

A gondolkodásmód átállítása egy életre szóló tanulási folyamat. Alig

képzelhető el, hogy a szakadatlanul érkező külső negatív befolyások, belső

szervi tünetek ne váltanának ki bennünk helytelen gondolatokat, feszültsé

get, görcsös állapotot kiváltó tüneteikkel együtt.

Ezért kell minden páciensnek megtanulnia az önszuggesztiós vérke

ringés-szabályozást, hogy a feszültséget, vagy a görcsöt azonnal fel tudja

oldani, mielőtt ez funkcionális zavart okozhatna, és az aktív önbefolyáso-

lást, hogy a nehezebben korrigálható helytelen gondolatot, negatív érzelmet,

vagy egyéb károsító önszuggesztiót 3 hét alatt semlegesíteni tudja, hogy ez

ne tehesse többé beteggé. Ha még ezekhez a mozgásgyakorlatot is végzi,

jelentősen megjavítja a szervezet oxigénellátását is.

Átlagosan 3-4 hetes kezelés alatt a páciensek személyiségükben úgy

megváltoznak, hogy a visszaesés veszélye már nem áll fenn. Teljesen min

degy, hogy betegségük depresszió, kimerültség, fóbia, öngyilkossági kísér

letek, elhízás, vagy éppen egy évtizedek óta recidiváló gyomor- vagy

nyombélfekély volt. (Ez utóbbiaknál 1976 óta a recidívek aránya nem éri el

a 10 %-ot, minden további gyógyszerelés nélkül. Klausztrofóbiánál és más

145 GS


szorongásos betegségeknél gyakran elég már 3-4 kezelés is a teljes gyó

gyuláshoz.)

A terápia egyes módszerei előnyösen alkalmazhatók a gyógyításon kí

vül más területeken is. A sportban az egyes sportoló gyorsabb fejlődéshez,

a szervezet kizsákmányolása nélkül, a sérülések elkerülésében, illetve ezek

gyorsabb gyógyulásában, a teljesítmény magas szintű stabilizálásában, az

önbizalom erősítésében. A tanulásban a koncentráció javításához, az agy

vérellátásának erősítéséhez, az önbizalom és a magabiztosság fejlesztéséhez.

Elítéltek reszocializálásában, jobb és könnyebb beilleszkedésükhöz a társa

dalomba.

1994-ben néhány magyar orvos és természetgyógyász is elvégzett egy

négy részből álló tanfolyamot a módszer alkalmazásáról.

Egyik-másik időnként felhív, hogy kérdezzen valamit a módszerek al

kalmazásával kapcsolatban, vagy hogy beszámoljon eredményeiről.

Néhány hete mondta el az egyik orvos két „parádés" sikerét, aki ma

gánpraxisában alkalmazza a módszereket.

Egy paciense, aki stressz hatására, semmi gyógyszerre nem reagáló,

állandó köhögésben szenvedett, az első kezelés után panaszmentes lett.

Egy serdülő korú fiú kényszerképzetek miatt nem mert este egyedül le

feküdni és édesanyja addig nem hagyhatta el a szobát, amíg a fiú el nem

aludt. Sem pszichológusi, sem ideggyógyászi kezelés nem segített. Az első

kezelés után az anya már elhagyhatta a szobát, mielőtt a fiú elaludt volna. A

második után már a villanyt is elolthatta az anya, mikor a fiú lefeküdt. A

harmadik kezelés után a fiú már egyedül ment fel a szobájába lefeküdni.

Azóta kényszerképzetei már nincsenek.

Bol46cs


A "Tanuld Magad Egészségessé" módszer Milyen okok teszik szükségessé a tanulás és az oktatás korszerűsítését?

Az évszázad közepe táján egyre erősebb lett az információ-robbanás,

amelynek eredményeit a hagyományos oktatási és tanulási módszerekkel ma

már nem lehet feldolgozni sem az iskolában, sem a munkahelyen.

A tanulási stressz hatására az egész világon ijesztő méreteket öltött a

tanuló és tanulásra „kényszerülő" lakosság körében a pszichoszomatikus

megbetegedések száma. Különböző országok felmérései szerint már a har

madik osztályos gyermekek 45-90 %-a lelkileg terhelt és nagy részük már

kezelésre szorul fejfájás, idegesség, szédülés, alvási zavarok, gyomorpana

szok, lidérces álmok és más pszichoszomatikus tünetek miatt. Nincs lénye

ges különbség Európában, Amerikában, Kínában, Koreában, Kuvaitban

vagy Japánban.

A felnőtteknél még rosszabbítja a helyzetet a munkahelyi és az egzisz

tenciális stressz.

Megoldási kísérletek

Ilyen körülmények hatására a 60-as évektől létrejöttek a tanulás gyorsítását

célzó módszerek. Ezek kivétel nélkül Losanov Suggesztopédiának nevezett

módszeréből vett néhány elem felhasználására épültek. (Superlearning,

SITA = Relaxa, stb.)

A teljes módszer megértéséhez és alkalmazásához főként olyan alapok

és ismeretek hiányoztak a szerkesztőknél, mint a két agyfélteke különböző

szerepe a tanulásban, stimulálási lehetőségeik a tanulásra, az agy oxigén

ellátását növelő lehetőségek.

SO 147 GS.


(Amikor a német hadsereg hamburgi egyetemének kutatói a később

SITA néven kifejlesztett, Magyarországon Relaxa néven ismert, módszeren

dolgoztak, egyikük meglátogatott Münchenben 1986. márciusában és egy

napot elbeszélgettünk a tanulást könnyítő és gyorsító lehetőségekről, akkor

is, ha nincs elég, a módszereket alkalmazni tudó pedagógus. /1982 óta, a

pedagógusok, oktatók és menedzser-trénerek kiképzése mellett, készítettünk

magnószalagra rögzített gyors nyelvtanfolyamokat is angol, francia és olasz

nyelvekre./)

A hagyományos oktatási módszerek hatásfokára jellemző, hogy már

azáltal is jelentősen gyorsítható a tanulás, ha valamilyen technika alkalma

zásával, csupán a tanulók testi ellazulása megvalósítható.

A figyelem, ugyanis, normális feszültségi állapotban, amelyben általá

ban vagyunk, nagyon labilis, állandóan ide-oda ugrándozik különböző gon

dolatok között.

Ha valakit normális feszültségi állapotban hallgatunk, vagy valamit -

ami kötelező - olvasunk, kb. 30 másodpercig tudunk zavartalanul odafigyel

ni. Akkor jön valami gondolat, ami eltereli figyelmünket. Ha megint meg

próbálunk odafigyelni, megint sikerül 30 másodpercig, akkor jön a követ

kező elterelő gondolat. És ez így megy tovább. Ha akarunk koncentrálni, a

hatásfok még tovább romlik, mert az akarat növeli a feszültséget és ezáltal

figyelmünk még gyorsabban ugrál ide-oda, még 30 másodpercig sem tu

dunk koncentrálni.

Koncentráció csak ellazult állapotban lehetséges. Ezért gyorsítható a

tanulás már egyedül az ellazulás által is.

Mivel az ember három létezési szintje - a szellemi, lelki és testi dimen

zió - között állandó kölcsönhatás van, a testi ellazulás „ellazítja" szellemi

szintünket is és ezáltal figyelmünk „lustább" lesz, nem ugrál ide-oda, az

sol48oa


i g 7 4 9 « ?

egyik gondolattól a másikhoz. Tovább figyel megszakítások nélkül, tovább

koncentrál az anyagra, amivel éppen foglalkozunk. Ez már önmagában is

jelentősen lerövidíti az ugyanannak az anyagnak a megtanulásához szüksé

ges időt.

Az ellazulás megtanulása és rendszeres gyakorlása „ellenállóbbá" tesz

a károsító stresszorokkal szemben is.

Néhány „Superlearning"-variációban a légzés ütemessé tételével -

amelyet különbözőképpen indokolnak, - javul a szervezet és ezzel az agy

oxigén felvétele is. Az agy oxigén igénye nyugalmi állapotban is többszö

röse egyéb szerveink igényének és ha dolgozik a nyolcszorosára is meg

nőhet, így, ha több oxigént kap, azzal is javulnak „munkafeltételei" és telje

sítménye.

A „Superlearning" módszereket általában kisebb oktatási vállalkozások

alkalmazzák gyorsított nyelvtanfolyamok - néhányan elektronikus adat

feldolgozó tanfolyamok - tartására, vagy hanghordozókon rögzített tan

anyagokat árulnak, vagy frenchisingben értékesítenek (SITA = Relaxa) eze

ken a területeken.

Elgondolkoztató, hogy az ember iskolás koráig többet tanul, mint isko

lás korától öreg koráig, és amíg a tanulás az iskolás korig játszva megy és

örömet okoz, az iskolai és későbbi tanulás kényszerré válik és beteggé tesz.

Azon is el lehetne gondolkozni, vajon a pedagógusok „üzemi vaksága"-e

az oka annak, hogy az oktatás, a tanulás legismertebb „reformátorai" nem

pedagógusok voltak. Rudolf Steiner filozófus, az antropozófia híve (Wal-

dorf-iskolák), Maria Montessori, Olaszország első női orvosa (Montessori-

iskolák), Georgi Losanov, bulgár pszichiáter (Szuggesztopedia) volt.

A tanulás az ember - egész életét végig kísérő, - állandó és legfonto

sabb tevékenysége és még fokozottabban az lesz a jövőben is. A „jövő


8D150G8

kutatók" egyetértenek abban, hogy a jövő század (ezred) elejétől csak azok

találnak tevékenységet, munkát maguknak, akik minden időben a megfelelő

képzettséggel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy képzettségüket nyugdíjazá

sukig többször, vagy még inkább igen gyakran, változtatniuk kell.

Ezt a flexibilitást és mobilitást a szakmai életben a hagyományos okta

tási és tanulási módszerekkel megvalósítani nem lehet.

Meyer-Dohm professzor (Volkswagen Rt.) szerint a nagyobb probléma

az, hogy hogyan és nem, hogy mit tanulnak a fiatalok. A fiataloknak kevés

alapismeretet és általános műveltséget, de még kevesebb kulcsfontossá

gú képességet, - mint a tanulási képesség, az önállóság és a team-ben,

csoportban való munka képessége, - kapnak az iskoláktól.

A szuggesztopédia

Az iskolai és a felnőtt oktatásban az oktatási és az intézményi szerkezet je

lentős változtatása nélkül alkalmazható módszer Losanov szuggesztopé-

diája. Losanov ezt a 60-as években fejlesztette ki az orvosi szuggesztoló-

giából a pedagógia számára.

A módszer egységes rendszerbe foglalja és úgy alkalmazza az emberi

kapcsolatokban - így az oktatásban is - jelen lévő és a résztvevőknél köl

csönösen ható szuggesztív tényezőket és ezek hatásait, hogy a tanulók szer

vezetének minél több része vegyen részt a tanulási folyamatban. Az agyku

tatás felismeréseinek felhasználásával bevonja mindkét agyféltekét a t a n u

lási folyamatba.

így 3-5-szörösére gyorsul a tanulás, a tanult anyag hosszabb ideig rög

zül, könnyebben lehívható, elérhető. A tanulás megint örömet okoz, mint

gyermekkorban, könnyebben megy, nem fáraszt.


Ha esetleg Ön nem agykutató, de érdekli, hogyan működik agyunk

a tanulásnál, röviden összefoglalom a leglényegesebbeket.

Agyunk két, nagyjából azonos nagyságú, féltekéből áll, amelyeket

egy viszonylag kisméretű, idegrostokból álló, ívelt híd, a kéregtest köt

csupán össze egymással. Mindkét félteke más feladatokat lát el, más

ként szervezett és teljesen különbözően dolgoznak is.

A bal félteke fő feladatai a logikus, lépésről-lépésre történő gon

dolkodás és a beszéd.

A jobb féltekét a globális áttekintés, a probléma megoldás, a cse

lekvés jellemzi.

A következő példa igen egyszerűen megmutatja a különbséget a két

félteke munkája és munkatempója között.

El tudja „képszerűén" képzelni például lakószobáját? Úgy, hogy

„lelki szemeivel" látja maga előtt? Természetesen.

Most mondja el, hogy néz ki a szoba, mi minden és hol található

benne. Ez csak úgy megy, hogy valahol elkezdi és tárgyanként tovább

halad és minden egyes tárgyat szavakkal leír.

A globális elképzelés, látás, a jobb agyfélteke feladata. Ez a pilla

nat tört része alatt történik.

A lépésről lépésre leírás a bal agyfélteke munkája és sok időt vesz

igénybe.

A hagyományos oktatásban a bal agyféltekét preferáljuk, helyezzük

előnybe, csiszolgatjuk. A jobb agyféltekét alig vonjuk be a tanulásba. Ezzel

agyunk kapacitásának nagyobb részét kihasználatlanul hagyjuk.

Losanov talált egy viszonylag egyszerű megoldást mindkét félteke akti

válására az oktatási és tanulási folyamatban, amivel a hatásfokot jelentősen

megjavította.

Sol51dS


so 152c$

A módszer kiváló, majdnem minden tárgy oktatásánál alkalmazható, de

széleskörű bevezetésének az állami oktatási rendszerben vannak alig

leküzdhető akadályai.

A lényeges elemek szerepének megértése az eredményes alkalmazás

hoz megkívánja a pedagógustól, hogy ismeretekkel és tapasztalatokkal ren

delkezzék az agy működéséről, a szuggesztívterápiáról és a pszichoterápia

néhány területéről. Losanov szavaival: „A tanárnak pedagógus-pszichotera-

peutává kell válnia."

Ezt széles körben egy diktatórikus politikai rendszerben még esetleg

lehetséges, de egy demokratikus rendszerben lehetetlen megvalósítani. A

fentieken kívül még az iskola minden alkalmazottjának megkülönböztetett

tiszteletet is kell tanúsítania a tanárokkal szemben, aminek szuggesztív erő

vel kellene hatnia a tanulókra is.

Ezeknek a feltételeknek a megvalósítása nyugat-európai és amerikai is

kolákban elképzelhetetlen.

1978-ban, bécsi találkozásunk alkalmából beszéltünk Losanovval a

módszer lehetőségeiről és az akadályozó tényezőkről. Losanov elképzelése

az volt, hogy másodmagával kijönne hozzánk Berchtesgadenbe, a GfG

Gesellschaft für Ganzheitsmedizin-hez és közösen építenénk ott fel egy

nyugati szuggesztológiai és szuggesztopédiai központot. Ez azonban a bul

gár Technika vállalattal folytatott tárgyalások során meghiúsult.

Mivel sok tanuló és tanár paciensünk megbetegedései az oktatási és ta

nulási módszerek hatásának következményei voltak, kénytelenek voltunk

magunk egy olyan módszert kidolgozni, amely megtartja a szuggesztopédia

előnyeit, de lehetőség szerint kiküszöböli alkalmazásának akadályait.

Ezt a módszert, - amelyet a 80-as évek elején kezdtünk alkalmazni ál

lami és magániskolák, internátusok és ipari vállalatok tanárainak, oktatóinak


ao 153GS

kiképzésével, - elneveztük Tanuld Magad Egészségessé (Lerne Dich

Gesund) módszernek, mert nemcsak meggyorsítja a tanulást, hanem a ta

nulás során megszűnnek a meglévő pszichoszomatikus zavarok - minden

egyéb beavatkozás nélkül - a tanároknál és a tanulóknál egyaránt.

A 3-5-ször gyorsabb tanulással jelentősen segít a módszer az informá

ció-robbanás következményeinek könnyebb, gyorsabb feldolgozásában,

valamint megelőzi illetve megszünteti a tanulási- és az egzisztenciális

stressz okozta megbetegedéseket.

Továbbá megerősíti a tanárok és a tanulók önbizalmát, magabiztos

ságát, testi-lelki teherbíró képességét, fejleszti és erősíti a személyiséget.

Az oktatás és a tanulás megint örömet okoz és nő a tanulási motiváció.

Minden oktatási formában - óvodától a felnőtt oktatásig - mindenütt al

kalmazható.

Ha egy intézményben csak néhány tárgy oktatásánál alkalmazzák is, a

tanulók eredményei, és hozzáállásuk a többi tantárgy tanulásához is, javul

nak.

Gimnáziumban, egyetemen éppen úgy alkalmazható, mint az ipari ta

nulók szakképzésében.

1985-ben egy 5 napos bentlakásos tanfolyamon kiképeztem az Audi

AG tíz menedzser-trénerét és iparitanuló-oktatóját a módszerben. Négy év

vel később büszkén nyilatkozott a vállalat oktatási főnöke, W. Schupp, a

Wirtschaftswoche-nak, hogy az Audi-nál az ipari tanulók még a robotok ke

zelését is a módszerrel tanulják.

A TME módszerben megtartottam Losanov szuggesztopédiájának lé

nyeges oktatási részeit és kiegészítettem Háromdimenziós Teljességi Terá

piám néhány olyan gyakorló technikájával, amelyekkel oldhatók a tanulási

gátlások, javul a koncentráció és az agy oxigén-ellátása, erősödik az önbi-


zalom, a magabiztosság és a testi-lelki teherbíró képesség. Nemcsak a ta

nulóknál, hanem az oktatóknál is, mert először ők tanulják meg saját

használatra azokat, majd úgy is, hogy a tanulóknak is meg tudják tanítani.

Ha az oktató, a tanár, magabiztos, szereti szaktárgyát és a hivatását, - a

könyv I. rész 7. fejezetének értelmében - tanítványai is szívesen tanulják a

tárgyat és soha nem lesz baja a tanulók motiválásával.

Minden „tanítónak", tanárnak, oktatónak a legfontosabb megtanulnia,

hogy egyetlen „tanító" se tud valakibe tudást, képességet „beleoltani". A

„Tanító" legfontosabb feladata olyan környezetet teremteni, amelyben a

tanuló képes önmagától tanulni.

A tudást a tanuló aktívan, önmagától kell hogy felvegye, nem szabad a

„tanítónak" mintegy „tölcsérrel betöltenie".

Tudást és képzettséget nem lehet a tanulóra „ráerőltetni". A dolog arra

megy ki, hogy az agy felvevőképes legyen, de főként arra, hogy a tanuló

magától törekedjen a tudásra és a képzettségre.

A „tanítás" szó azt sugallja, hogy a tudást a tanulóba bele lehet „olta

ni". Ilyesmi nem létezik, nem lehetséges. Ami van, ami létezik, az egyedül a

„tanulás".

Az oktatók kb. 50 óra alatt megtanulják a módszert és alkalmazását

úgy, hogy a tanfolyam után azonnal használni tudják.

Alapítványom, a Tanuld Magad Egészségessé Alapítvány, 8000 Szé

kesfehérvár, Pozsonyi u. 63., Tel./Fax: 22-306-034 - megkeresésre - iskolák,

vállalatok, intézmények oktatói, tanárai részére rendez tanfolyamokat, az

intézmények szervezésében.


Képesség - tanulás a sport példáján A tudás és a képesség között nagy a különbség.

A tudást egyszerre megszerezhetjük, megismerés, a tanító, az oktató ta

nítása által.

A képességet nem lehet megtanítani, az benne van a tanulóban.

Csak ő tudja önmagában a képességeket kifejleszteni. De nem tudja egy

szerre - megismerés vagy tanítás útján - megszerezni, mint az elméleti tu

dást.

Csak gyakorlattal fejleszthető ki és csak gyakori ismétléssel tökéle

tesíthető egyre jobban, fokról-fokra.

Az elméleti ismeretek gyorsabb és jobb megszerzésében, az informá

ció-robbanás következményeinek jobb feldolgozásában segít a TME mód

szer.

A képesség-tanulásban azonban még jó néhány tényezőt figyelembe

kell venni, ha azt is szeretnénk megkönnyíteni.

Ennek szükségességét talán az bizonyítja a legjobban, hogy az élsport -

ahol az eredményeket a legmagasabb szintre fejlesztett képességek biztosít

ják - a fiatal rokkantak termelőjévé vált.

Először nézzük meg általánosságban, hogy mi könnyíti és mi gátolja a

képesség-tanulást? Azután megnézzük, hogy mi a helyzet a sportban.

Az egész élet egy képesség, amely a legkülönfélébb képességeket

fogja át. Ezekből a képességekből csak igen kevés születik velünk. A leg

többet meg kell tanulni. De képességet nem lehet egyszerre megszerezni.

Csak gyakorlással szerezhető meg és gyakori ismétléssel tökéletesíthető.

£ol55e&


8ol56oa

A tanulási folyamat úgy néz ki, hogy először a szervezet, sok olyan

szervet és tevékenységet igénybe vesz a képesség kezdeti gyakorlásához,

amelyek a már jól elsajátított képességhez szükségtelenek. Ez a folyamat

talán akkor a legjobban érthető, ha visszagondol arra, amikor az autóveze

tést (kerékpározást, úszást, szabás-varrást, főzést, csecsemő-pelenkázást,

stb.) tanulta. Sokkal több izma, idege, testi funkciója vett részt a gyakorlás

ban, mint amire most szüksége van.

Ez a gazdaságtalan erőbedobás minden tanulási és gyakorlási folyamat

sajátja. Kezdetben - a tanulási folyamat elején - bevetésre kerül minden erő

forrás, amely a feladat megoldásához - látszólag - hozzájárulhat. A gyakor

lás során egyre tökéletesedő képesség azután az erőforrások felhasználását

egyre jobban a feladat megoldásához még feltétlenül szükséges minimumra

csökkenti. (Hasonlítsa csak össze gondolatban feszültségi állapotát az első

autóvezetési óráján azzal, amit ma érez, ha vezet!)

A gyakorlás által az először fáradtságosán gyakorolt képesség egyre

könnyebben megy. Eközben a figyelem egyre jobban felszabadul a cselek

vés végzéséhez való kötődésből és végül egészen az elérendő célra össz

pontosíthat. Ilyenkor már az erőkifejtés is a cél eléréséhez, a feladat meg

valósításához szükséges minimumra korlátozott. Ennek következtében az

elfáradás is sokkal később következik be.

Az elfáradásról nem árt még tudni, hogy semmi ami örömet okoz ne

künk, amit „hobby"-ként csinálunk, amit „játszunk", nem fáraszt el ben

nünket.

Csak a „munka" fáraszt. Ez nem is csoda. Hiszen a munkát a paradicso

mi „eredendő bűn"-ért szabta ránk büntetésként a Teremtő: „Arcod verejtéké

vel keresed kenyered!" Ennek következtében minden, amit „munka"-ként,


kényszerként, „büntetés"-ként csinálunk, kényszerűen fáraszt is ben

nünket.

(1996-ban Horváth Ferinek, az akkori Parmalat csapatkapitányának és tár

sainak nagyon nehezen tudtam megmagyarázni, hogy azért fáradtak már 15

perc után a pályán, mert „dolgoznak" és nem játszanak. Horváth Feri azt haj

togatta, hogy a foci nekik igenis munka, mert ők abból élnek.)

A gyakorlásnál teljes figyelmünk a cselekvéshez, a munkához, vagy a

játékhoz kapcsolódik. De közben nem a gyakorlás hatására figyelünk.

Éppen ellenkezőleg! Minél önfeledtebb, minél kevésbé „tudatos" a játék

vagy a munka, annál gyorsabban és biztosabban jön létre - teljesen aka

ratlanul - a gyakorlás hatása: a képesség megszerzése.

Gyakorolni viszont senki nem tud helyettem. Ezért nem lehet a ké

pességeket tanítani. Vagy mint a távolkeleti Zen-tanok mondják: „A legjobb

mester sem képes magát a valóságot továbbadni. Azt csak önmagunk sajá

títhatjuk el. Minden „Tan", tanítás értelme csakis az, hogy rámutasson arra,

ami minden „tanítványban" megvan, anélkül, hogy tudna róla. Ennek a

már bennünk meglévőnek a tudatosítása a tanítás célja és értelme.

Nincs semmi titok, amit a mester a tanítványnak „átadhatna". Tanítani

könnyű, meghallgatni a tanítást szintén könnyű. Ami nehéz, az annak tu

datosítása önmagunkban, ami megvan bennünk, azt megtalálni, és

ténylegesen birtokba venni."

Ezek szerint nem az a jó tanár, oktató, edző, aki szaktárgyáról, sport

ágáról a legtöbbet tudja, hanem az, aki képes tanítványaiban felébresz

teni a becsvágyat és az önfejlesztés feletti örömet, hogy a legtöbbet hoz

zák ki azokból a képességekből, amik bennünk szunnyadnak. Aki fel

tudja ébreszteni tanítványaiban a „tudni" és a „mindig jobban tudni" vágyat

- amelyeknek közvetlen a kapcsolatuk az ember önmegvalósításával, - an-

BO157GS


&D!58GS

nak a tanítványai émek el csúcsteljesítményeket, mert ők fejlesztik ki a

legjobban a bennük rejlő képességeket.

Ők a boldogabb emberek is, mert a gyakorlat által kifejlesztett képesség

önmagában boldogít. Talán nincs tisztább boldogság, mint amit az ember

a tökéletesen sikerült teljesítmény felett érez.

A képesség-tanulásnál sok erő- és időveszteséget okoz, ha nem ismer

jük az agynak az előző fejezetben már érintett kettős működését, az agyfél

tekék specializálódását és ennek kihatását a tanulási folyamatokra.

A két félteke gondolkodásmódja is eltérő egymástól. A bal félteke sza

vakban, lépésről lépésre gondolkodik, a jobb pedig közvetlenül, érzékletes

képekben. Optimális partneri kapcsolat esetén mindegyik félteke azzal fog

lalkozik, amire specializálódott. Amíg a bal félteke a beszéddel és a logikus

gondolkodással foglalkozik, addig a jobb olyan dolgokat csinál, amelyeket

nehéz szavakba foglalni, képekben gondolkodik, térben lát és komplex

problémákat old meg.

A nehézségek akkor kezdődnek, amikor az egyik belekontárkodik a

másik „szakterületébe". Jelen esetben a testi képességek megszerzésébe.

Ugyan mindkét agyfélteke tudja a test mindkét oldalát irányítani, de csak a

jobb félteke képes azonnal a sok egyidejű térbeli változásra reagálni. A bal

félteke utasít, szid, magyaráz, kritizál, de képtelen csinálni.

A jobb nem beszél, (bal agyféltekei értelemben nem is gondolkodik,)

hanem kivitelez, cselekszik. Ezért is nevezik a balt a verbális, beszélő ÉN-

nek, a jobbot a nem beszélő, cselekvő ÉN-nek.

Ha a képességeket felesleges időveszteség nélkül, gyorsan és eredmé

nyesen akarjuk kifejleszteni, akkor a gyakorlásnál „ki kell kapcsolni", más

sal kell elfoglalni az utasítgató, szidó, kritizáló, magyarázgató, de cselekvés

re képtelen ÉN-ünket.


Bol59cs

Erre van néhány egyszerű technika. Ezek hasznosak a rossz szokások

(önmagunkat szidni, kritizálni, önmagunknak utasításokat adni, stb.) áttöré

sére, leépítésére.

De a csúcsteljesítmények igazi kulcsa minden területen, ahol képessé

gekre van szükség - alkotásban, munkában, sportban, stb. -: ösztönösen,

magunkat nem szavakkal irányítva, dolgozni, játszani tudni.

(Ezt Albert Flórián, az idősebb, nagyon találóan foglalta össze egyetlen

szóban, amikor Papp László, a Békéscsaba volt ügyvezető elnöke nagyon

régen egy TF-dolgozat kapcsán megkérdezte, mire gondolt, amikor az el

lenfél egész védelmét kicselezte és gyönyörű gólokat rúgott? Albert válasza

egyetlen szó volt: „Semmire".)

Ennek testi előfeltétele a tevékenység, a szakma, a játék minden lénye

ges elemének tökéletes, automatikussá vált begyakorlása, a test tökéletes

beprogramozása az eszközök, a sportszerek, valamint a szükséges izmok és

szervek használatában. A képességeket, kifejlesztésük után, már „csak"

szinten kell tartani, ami megint csak állandó gyakorlással lehetséges.

Minden tevékenységi területen, ahol képességekre van szükségünk, úgy

van ez, mint Liszt Ferenc mondta a zongorázásról: „Ha egy napig nem gya

koroltam, azt észreveszem én, ha három napig nem gyakoroltam, azt már

észreveszi a közönség is".

A képesség-tanulás ugyan minden területen szerves része életünknek,

de csak a sportban figyeli sok millió ember, hogy a sportoló hogyan fej

lesztette ki és hogyan alkalmazza képességeit.

Ezért a következőkben megnézzük a sport példáján, milyen tényezők

befolyásolják még a képesség-tanulást és - alkalmazást.


Ezek a tényezők ugyan éppen úgy érvényesek és hatnak is a „hétközna

pi" életben a „hétköznapi" embereknél is, de nem a nagy nyilvánosság be

vonásával.

Kronobiológiai befolyások

Szellemi, lelki és testi létünk - amely együtt adja emberi lényünket, - szá

mos biológiai és egyéb ritmikus változás által erősen befolyásolt.

A sportban még sokkal erősebben, mint más tevékenységi területen.

Ismeretük és hatásaik felhasználása a felkészülésben és a versenyeken, mér

kőzéseken döntően befolyásolja az eredményeket, de a sportolók sérülé

seit és egészségi állapotát is.

Jól ismert tény, hogy a helyes edzéstervezés nagy szerepet játszik ab

ban, hogy a sportoló meghatározott időben érje el csúcsformáját. Különböző

vizsgálatok eredményei szerint az edzésnek összhangban és szinkronban

kell lennie néhány alapvető bioritmussal ahhoz, hogy a sportoló biztosan

és gyorsan érje el csúcsformáját a szervezet túlerőltetése, kizsákmányolá

sa nélkül. Az edzés tervezésének meg kell találnia az optimumot a külön

böző fázisú bioritmusok és a sportoló terhelése között. Ennek érdekében

óránkénti, heti, havi, éves és többéves edzésterveket kell készíteni.

Ezekhez a sportolónak magának és edzőjének ismerniük kell a sportoló

cirkuláris ritmusait, aktivitási típusát (reggeli, semleges, esti), hogy tud

ják a maximális munkaképesség óráit, amelyek a legalkalmasabbak a

nagy megterhelésekre, a technika elsajátítására és csúcsteljesítmények

elérésére. A versenyek időpontja azonban ritkán esik egybe a sportoló ma

ximális teljesítőképességével. Ezért az edzőnek úgy kell irányítania a felké

szülést, hogy a tanítványa a lehető legjobb teljesítményt nyújthassa a verse

nyen. Azokban a sportágakban, amelyekben súlycsoportok vannak, az

£O160GS


edzőnek a fogyasztáshoz is fontos a cirkuláris ritmusok ismerete. Mivel

az emberi szervezetben napközben folyik a zsírok felépítése, éjszaka pedig

azok lebontása, ha a sportoló reggel sokat, délben normálisan, este keveset

eszik, feltétlenül csökken a testsúlya. Éjszaka ugyanis a növekedési hormon

és a kortizon szintje megnövekszik, amelyek segítik a zsírok lebontását. Ha

a vacsora szegényes volt, a napközben felhalmozódott zsírok teljesen el is

bomlanak. (Ezt nem árt tudni nem-sportoló fogyókúrázóknak sem.) A reg

geli és az ebéd adagjának csökkentése nincs különösebb hatással a testsúly

csökkenésére.

Fontos annak ismerete is, hogy időzóna-eltolódásnál mi az az idő,

amire a szervezetnek szüksége van az adaptációhoz. Például 4 órás elté

résnél 2-3 nap, 7 óránál már 10 napnál nem kevesebb. Ha van rá lehető

ség, meg kell változtatni az edzés idejét is annak érdekében, hogy a sportoló

könnyebben és gyorsabban alkalmazkodhasson az új időzónához. Az edzési

napok tervezésénél az edzőnek figyelemmel kell lennie a napi megterhelé

sek mellett a heti bioritmusokra és a - a hétköznapi nyelvhasználatban a bio

ritmusnak nevezett - testi-lelki-szellemi ritmusokra is, hogy az optimális na

pokra essen a tehermentesítés és a pihenés. Az úgynevezett kritikus napok

nak pihenőnapoknak kell lenniük. A csapat- és veszélyes sportágakban

azokat a sportolókat nem szabadna beállítani, játszani hagyni, akik a kri

tikus napokon a testi és az érzelmi ritmus negatív fázisában vannak.

Az említetteken kívül figyelemmel kell lenni a sportolók havi biológi

ai ciklusaira is. Csúcsteljesítményekre a legalkalmasabb a nyár vége és az

ősz eleje és azok a napok, amikor a testi és az érzelmi ritmusok a fel

szálló ágban vannak.


Van egy olyan ritmus is, amelyre az a jellemző, hogy a sportolók a leg

jobb eredményeket a születésnapjukat követő hónapban érik el és a má

sodik és a tizenkettedik hónapban a leggyengébb a teljesítmény.

Az edzési és a versenytevékenység éves terveinél figyelembe kell venni

a nőknél egy kétéves, a férfiaknál pedig egy hároméves ciklust is. Ez a

nőknél negatív, a férfiaknál pozitív fázissal kezdőik.

Az eddigiek szerint biológiai szempontból csúcsteljesítmények eléré

sére a legtöbb esély 1.) a fizikai fellendülés éveiben, 2.) a születésnap

utáni első hónapban, 3.) a fizikai és az érzelmi ritmusok közös optimális

napján és 4.) a maximális munkaképesség órájában van.

A fentiekben említettek minden egyéni és csoport-sportra vonat

koznak. Azokban a sportágakban, amelyeknek gyakorlásához két vagy

több sportoló együttműködése szükséges, elengedhetetlen a csúcsteljesít

mények eléréséhez még a kronobiológiai „rokonság" figyelembe vétele is,

amiből két fajta is van. Mindkettő döntően befolyásolja két vagy több ember

egymással való harmonizálását, szimpátiáját a többiekkel szemben, az össz

hangot a csoportban és az egymással való együttműködés lehetőségét. Ha a

sportegyesületek felelősei és edzői ismernék és alkalmaznák ezeket, sú

lyos milliókat lehetne megspórolni a játékosok vásárlásánál, akikről

azután menet közben kiderül, hogy sehogy sem illenek bele a csapatba. Sok

frusztrációt lehetne a játékosoknál is megtakarítani. Minden országból szá

mos játékost lehetne megemlíteni, akik az egyik csapatnál - sokmillió márka

vételár ellenére - még a kispadra sem voltak jók, de eladásuk vagy kiköl

csönzésük után a másik csapatnál egyik napról a másikra sztárok lettek.

A kronobiológia figyelembe vételével elkerülhető lenne az is a csapa

toknál, hogy az egyik héten toronymagasan győznek, a másik héten, ugyan-


abban az összeállításban, egy gyengébb csapat ellen csúfos vereséget szen

vednek.

Megbetegedések, sérülések

Maradjunk még egy kicsit azoknál a problémáknál, amelyek különféle be

tegségek és sérülések formájában a teljesítőképességet és ezzel az egzisz

tenciát veszélyeztetik.

Az egyik gyakori problémát az okozza az élsportban, hogy a stressz-

terhelés a szimpathoadrenerg rendszerben, napokkal később, egy „immun

biológiai szakadékot" okoz, magyarul: megbénítja a szervezet védekező

erejét, ami a sportolóknál a fertőzések számának megnövekedéséhez vezet.

A döntő pathogén szerepet ebben a limfocitareceptorok redukciója játssza.

A nem kielégítő regeneráció jelei még a megnövekedett sérülési hajlam,

viselkedési zavarok, pszichogén megbetegedések és Hodgkin kór.

Ezek a problémák sokkal gyakoribbak, mint ahogy az ember gondolná.

Szinte naponta hallani, vagy olvasni a sporthírekben, hogy ez vagy az a

sport-szupersztár már megint valamilyen még nem felismerhető vírusos,

vagy egyéb fertőzéssel küszködik, vagy pedig már megint nem tud részt

venni egy nagy versenyen sérülés miatt. A sok ezer „névtelen" sportolóról

nem beszélve.

Ezért is dolgoztunk ki a sportolók részére is - a menedzserek és a lakos

ság részére tartott antistressz-szemináriumból - egy speciális stresszsem

legesítő programot, amivel önmaguk meg tudják akadályozni a stressz ha

tására szervezetükben kialakuló blokkot, amely immunrendszerüket bénítja.

A sérülések elkerülésére, illetve a sérülések gyorsabb gyógyulására is

megtanulnak a sportolók egy gyakorló módszert, amellyel saját maguk

tudják szabályozni, erősíteni, egyes testrészekre vagy izmokra, izomcso-

£o 163c>3


&D164GS

portokra irányítani vérkeringésüket. így melegen és lazán tudják tartani

izmaikat hidegben és szünetekben is. Meg tudják akadályozni a lemereve-

dést, pillanatok alatt fel tudnak oldani izomgörcsöket. Ezáltal jelentősen

csökken a sérülés veszélye, sérülés esetén pedig, a sérült részek erősebb

vérellátása által, gyorsítható vele a gyógyulás. A gyakorlatot néhány nap

alatt mindenki meg tudja tanulni, és ha már begyakorolta, minden külön idő

ráfordítás nélkül, bármilyen helyzetben, minden tevékenységgel egyidöben

tudja csinálni.

Az előbb említett stressz-semlegesítő programnak része egy másik

gyakorlat is, az aktív önbefolyásolás, amelyiknek időigénye naponta három

szor egy-egy perc, ha átlagosan 60 gyakorló-perc alatt már megtanulta az

ember. A gyakorlat relaxációs része ellazítja a szervezetet, pszichés része

megerősíti az önbizalmat, a magabiztosságot és a testi-lelki teherbíró képes

séget. Alkalmas a személyiség fejlesztésére is, mert segítségével háromhe

tenként leépíthetünk egy-egy olyan tulajdonságunkat, amelyiktől meg sze

retnénk szabadulni, és helyette megerősíthetünk olyan tulajdonságokat ma

gunkban, amelyek szimpatikusak, vagy előnyösek nekünk.

A gyakorlat alkalmas arra is, amit a sport-köznyelvben mentái-tréning

ként emlegetnek.

Habár minden sportág eredményes üzésének alapfeltétele a hozzá szük

séges testi képességek egyre tökéletesebb elsajátítása, két egyenlő képessé

gű sportoló versenyéből mégis az kerül ki győztesen, akinek a szellemi-lelki

felkészültsége és -állapota az adott időpontban „jobb". Hogy mi ez a ,jobb",

azt nagyon nehéz általános érvénnyel leírni, mert minden sportoló egy csak

egyszer létező egyéniség. Ami az egyiknél kitűnő módszer, a másiknál telje

sen csődöt mondhat. Általánosságban azt lehetne talán mondani, hogy an

nak a szellemi-lelki felkészültsége jobb, aki legnagyobb erejét az ön-


£ol65os

szuggessziót, jobban alkalmazta a felkészülésben és a versenyen is. Ezért

nem elég a pszichés felkészüléshez az edző és/vagy a sportpszichológus se

gítsége. A saját önszuggesztív erejét csak a sportoló önmaga tudja iga

zán hasznosítani, mint ahogy még a hipnózisban is csak a hipnotizált egyén

önszuggesztiója hat.

Habár az önszuggesztió az élet és a szervezet legnagyobb ereje, kezelé

se nem egyszerű, ha nem ismerjük a választ az élet és a pszichoszomatika

egyik legfontosabb kérdésére: Hogyan és mi által valósítja meg magát egy

gondolat az emberben és a szervezetben? Ha nem ismerjük az önszuggesztió

lényegét, minden tevékenységünk eredménye véletlenszerű, nem kalkulál

ható. Akkor negatív önszuggesztióink különböző megbetegedéseket okoz

nak szervezetünkben, a legjobb szakmai és sportbéli felkészülésünk ellené

re is balsikereket aratunk. Pozitív önszuggesztióval viszont gyakorlatilag

mindent elérhetünk az életben, és minden betegségből meggyógyulhatunk,

amely még visszafordítható, reverzibilis. Csak azt kell tudnunk, miből áll

egy önszuggesztió, hogyan változtathatjuk a negatívot pozitívvá és hogyan

tudjuk meggátolni, hogy egy pozitív negatívvá váljon.

Ezeket eléggé közérthetően leírtam a könyv első részében.

A mentái-tréning nagyszerű eredményeket hozhat létre, de csak akkor,

ha oktatója a szuggesztívterápia minden csínját-bínját nem csak elméletben

ismeri, hanem ezeket az ismereteket hosszú terápiás gyakorlatban szerezte

meg. Feltétlenül ismernie kell az önszuggesztió lényegét és működési mecha

nizmusát is, különben tanítványainak eredményei csak véletlenszerűek le

hetnek.

Habár egy mentális tréning, amely segít az embereknek gondolkodás

módjuk hibáinak felismerésében, helyes önszuggesztiók alkalmazásában,

sokkal jobbá, eredményesebbé, boldogabbá teheti a sportolót, a diákot, a


munkást, az alkalmazottat, a menedzsert és a vezérigazgatót is, de csak ak

kor, ha a képességeket kifejleszti magában és rendszeresen gyakorolja is.

Sajnos lustaságunk, vagy ahogy a német mondja: „der innere Schweine-

hund" (a belső disznó-kutya), ezt nagyon megnehezíti. Itt is úgy van, ahogy

a képesség címszónál mondtam. Képességeket csak gyakorlással lehet meg

tanulni és csak gyakorlással lehet meg- illetve szinten tartani.

(Az eredmények siralmasak, ha megnézzük, hogy a tanfolyamok, tré

ningek résztvevőiből mennyien csinálják is hosszabb ideig a tanultakat, dr.

J. Lindemann, egy német orvos, aki az ötvenes évek elején kétszer is átcsó

nakázott az Atlanti óceánon, egyedül, először egy összecsukható 6 méteres

csónakkal (Faltboot), másodszor egy egyszemélyes vitorlással (Einhand-

segler). Az autogén tréning segítségével, három rövid vezérmondat alkal

mazásával: 1. Megcsinálom! (ich schaffe es!), 2. Irány nyugat (Kurs west),

3. Vér a fenekemben! (Blut im Arsch). Mivel a képességet kifejlesztette

magában és állandóan gyakorolta is, ennyi elég volt, hogy mintegy 150 in

duló közül egyedül ő érkezzen célba. Ezen fellelkesülve elkezdte Bonnban a

Vöröskeresztnél az autogén tréning oktatását. Mivel kíváncsi volt az ered

ményekre, megkérdezett 3.000 résztvevőt néhány évvel később, hogy há

nyan tanulták meg a gyakorlatokat? Csupán a résztvevők 3 %-a, de két hó

nap után ezek 2/3-a is abbahagyta. Tehát 3.000-ből összesen 30 csinálta

rendszeresen. Nagyjából ez az arány a Silva Mind control, domjánul: agy

kontroll, módszernél is. Ugyan már legalább 50.000 ember végezte el Ma

gyarországon a tanfolyamot, de nagyon valószínűtlen hogy 500-1.000-nél

többen hasznosítják maguknak a tanultakat.

Ez nincsen másként a sportban sem. 1995 őszén az egyik NB l-es fut

ballcsapat elnöksége meghívott látogatóba hozzájuk, mert a csapat az előző

évek jó szereplése után a 9. forduló után az utolsó helyen állt 4 ponttal. 20

so 16ÓG3


i ö 167os

percet foglalkoztam a csapattal és 1 órát az edzőkkel. Ezután a csapat a kö

vetkező 8 mérkőzésen nem tudott kikapni és feljött a 12. helyre. Akkor azt

gondolták, hogy most már minden rendben van, a tanultakat már nem kell

csinálni - mondta el nekem az edző, - így lecsúsztak osztályozó helyre.)

A mentái-tréninget nagyon előnyösen lehet kihasználni a sportban, a

szakmai és a magánéletben is. Bár a benne alkalmazott módszerek nagy ré

sze automatikusan hat, de van egy nagy hibájuk: Csak akkor hatnak, ha csi

náljuk őket, ha nem csináljuk, nincs hatásuk sem. De egyedül még akkor

sem üdvözítenek, mert minden szakmában, minden sportágban is, meg kell

tanulni az alkalmazáshoz szükséges ismereteket, ki kell fejleszteni a meg

felelő képességeket. Ezek nélkül semmiféle mentái-tréning nem használ,

nem segít az eredmények elérésében.

A "gyógyulás" útja

A gyógyulás, a helyes diagnózis után, mindig a helyes kezeléstől függ. Ez

így van a sportban is. Ha már a sport a legjövedelmezőbb gazdasági, üzleti

ágazattá fejlődött, úgy is kell vezetni, irányítani, mint a többi üzleti vállal

kozást, bankot, ipari és kereskedelmi vállalatokat.

Gazdasági, üzleti célokra irányítva, gazdasági vezetői, menedzseri tu

dással és képességekkel. Mert ahogy egy közmondás mondja, egy rosszin

dulatú szakember soha nem tud annyi kárt okozni, mint egy jóindulatú di

lettáns. Nem viszi rá a lelke. És ahogy egy másik közmondás mondja: A po

kolba vezető út is csupa jóakarattal, jó szándékkal van kikövezve.

Ha egy klubot, egyesületet, gazdasági szempontok szerint vezetnek,

mindenből pénzt tudnak csinálni. A Bayern München játékosai szabadidejük

jó részét autogramok írásával töltik a különböző üzletekben, trikóik, képeik


BO168GS

elöntik a 80 milliós országot és még sok más egyesületi emblémát viselő

tárgy eladásából több az egyesület bevétele, mint a belépőkből.

Ennek feltételei is vannak. A csapat és az egyes játékosok teljesítmé

nye, a vezetőség gazdasági felkészültsége, a kitűnő marketing, a tömeg

kommunikációs eszközök messzemenő kihasználása az egyesület érdeké

ben, image-ének építésében.

A sportnak van azonban egy olyan tulajdonsága, amelyik szinte egye

dülálló a gazdaságban. A sportban ugyanis - ha nem is tudnak róla, - minden

résztvevő önmaga is egyéni vállalkozó. Minden egyéni sportoló, minden

egyes csapat-játékos, minden edző, minden sportorvos, minden masszőr,

minden szponzor és az egyesületek vezetősége is vállalkozó.

Mindnyájuknak tudniuk kell, hogy minden gazdasági vállalkozás célja,

egy termék vagy szolgáltatás nyereséggel történő értékesítése. Azt is tudni

kell, hogy minden vállalkozást az invesztíció előzi meg. Először be kell ru

házni, csak utána lehet nyereségre számítani.

Ez a sportban azt jelenti, hogy a sportolónak minden képességet ki kell

önmagában fejlesztenie, ami sportága eredményes - lehetőleg „művészi"

színvonalú - gyakorlásához szükséges. Amikor 1996. tavasszal egy csapat

játékosainak erről beszéltem, úgy próbáltam nekik ezt megmagyarázni,

hogy a „tanuló", a „segéd", de még a „mester" is tarifa szerinti díjazást kap.

A „művész" viszont saját maga szabja meg teljesítményének, „műalkotásá

nak" árát. Mint amikor Picassot megkérdezte egy amerikai, hogy mit ábrá

zol vajon az a kép, amit éppen fest? Picasso válasza ennyi volt: 300.000.-

dollárt. Az a focista, aki művészi fokra fejlesztette - és ott is tartja - játékát,

szemrebbenés nélkül kérhet, és kap is, több millió márkát is. A többinek az

zal kell megelégednie, amit kap, amit a „vevő" hajlandó fizetni.


&ol69o3

Ahhoz, hogy a művészi színvonalat elérhesse, szüksége van egy olyan

edző és orvos segítségére, aki nemcsak ismeri a cikk elején az emberi szer

vezet sajátos működési és vezérlő mechanizmusairól leírtakat a képességek

elsajátításánál, a kronobiológiai szempontokat a test felkészítésénél és ter

helhetőségénél, hanem ezeket át is tudja adni tanítványainak. (A kettő nem

ugyanaz. Valamit tudni és azt a valamit másoknak hasznosíthatóan átadni

tudni, ég és föld.)

Ha nincs ilyen segítsége, neki magának kell azokat elsajátítania. Ez

azért majdnem lehetetlen, mert egyrészt nincsen olyan forrásmunka, amely a

sportoló optimális képességfejlesztésének sokrétű feltételeit, amit dióhéjban

vázoltam az elején, egységbe foglalná. Másrészt a sportoló maga sem ren

delkezik az alapfeltételekkel ezek gyakorlati alkalmazásához. Ahhoz, hogy

képességeit lehetőleg gyorsan és optimálisan kifejleszthesse, a szervezet ki

zsákmányolása nélkül, ismernie kellene saját fontosabb kronobiológiai rit

musait, hogy tudja, mikor terhelhető a szervezete és mikor van szüksége re

generációra, pihenésre. Ismernie kéne az agykutatás eredményeit a két agy

féltekére vonatkozóan, hogy irányítani tudja munkájukat, biztosítani tudja

közöttük a harmonikus munkamegosztást. Gyakorlattal kellene rendelkeznie

a szuggesztívterápia módszereinek alkalmazásában, hogy helyesen tudja

pszichésen is felkészíteni, programozni önmagát.

Az edzők „piaci értéke", jövedelme is attól függ, milyen sikeresek ta

nítványaik, csapataik a versenyeken, mérkőzéseken. Ehhez nem csak mind

azt kell ismerniük, amit előbb a sportolóknál elmondtam, hanem ennél még

többet. Különösen, ha nem egyes versenyző edzői, hanem csapatot edzenek.

Ismerni kell például az összes játékos ritmus-rokonságát, hogy min

den mérkőzésre a legjobban harmonizáló csapatot tudja összeállítani.

Ismernie kell minden játékos mindenkori bioritmusait, hogy az edzések


PO170GS

optimális eredményt és ne elkerülhető sérüléseket hozzanak. Minden já

tékos vásárlásánál meg kell vizsgálnia, hogy a megvenni szándékozott já

tékos illik-e a csapatba, vagy a vételár csak kidobott pénz lenne. Mindezt

„el is kell tudni adnia" az egyesület vezetőségének.

Ismernie kell a testi képességek megszerzésének legjobb és leggyor

sabb módszereit, de a mentális tréning módszereit is. Ez azonban nem elég.

Képesnek kell lennie arra is, hogy ezeket tanítványainak átadja. Tudnia kell,

hogy az oktatásban éppen úgy, mint a szuggesztívterápiában a pedagógus,

és a terapeuta személye az eredmény szempontjából döntő. (És az edzőnek

legalább ennek a kettőnek kell lennie egy személyben.) Ezért meg kell erő

sítenie önbizalmát és magabiztosságát, hogy tanítványai ellenállás nélkül el

tudják fogadni, és magukévá tudják tenni tanítását.

A sportorvosnak ismernie kellene azokat a módszereket, amelyekkel a

sportoló csökkentheti sérüléseinek gyakoriságát, sérülés esetén hatásosan

tudja támogatni a gyógyulási folyamatot. Ezeket meg is kellene tanítania a

sportolóknak. Lehet, hogy ezáltal kevesebb sérültet kellene kezelnie, de hír

neve gyorsan terjedne. A módszereket és kronobiológiai ismereteit más irá

nyú orvosi tevékenységénél is jól hasznosíthatná.

Az egyéni élsportolót vagy a menedzsere, vagy ő maga-magát adja el,

versenyről versenyre. A csapatsportot üző játékosokkal az egyesületek „ke

reskednek". Egy gazdaságilag jól vezetett egyesület tudja, hogy egy Bier-

mannak magasabb a piaci értéke, mint a Kétballábas Pistának. Azt is tudja,

hogy akkor talál könnyebben szponzorokat, ha jók az eredmények, de az

sem titok előtte, hogy a nagy pénz a nemzetközi szereplésben van. Ma már a

nagyobb szponzorok is a világpiacon tevékenykedő vállalatok, amelyeknek

a jó reklám a nemzetközi reklám.

•


Ha az egyesületet a vezetőség gazdasági vállalkozásként vezeti, akkor

tudja, hogy mibe kell beruházni, hogy a vállalkozás nyereséges legyen.

Akkor nem sajnálja a pénzt az edzőre és annak továbbképzésére, sem a

játékosok képességeinek egyre jobb fejlesztésére. Ha azonban az üzleti

vállalkozások alapvető törvényeit figyelmen kívül hagyja, gyorsan a tönk

szélére kerül, eladósodik, mert a kevés pénzt is ésszerűtlenül dobálja ki

rosszul képzett, a csapatba nem illő játékosok vásárlására és a játszani

nem tudók indokolatlanul magas fizetésére.

Van még egy kérdés, amelynek megválaszolása nem olyan egyszerű.

Az nem kérdés, hogy az edzők és a sportolók továbbképzése szükségszerű a

jobb eredményekhez és az egyesületek jobb gazdasági eredményeihez. A

kérdés az: Ki viselje ennek költségeit? Ez olyan világszínvonalú „nagy

vállalkozóknál", mint Navratilova, Gráf, Becker, Schuhmacher stb. nem

kérdés. Nekik megvan a saját edzőjük, fizioterápeutájuk, élelmezési tanács

adójuk, meg még néhány más segítőjük, akiket saját zsebükből fizetnek. De

a magyar „kisvállalkozóknál" más a helyzet. Ha az egyesület állja a teljes

költséget, akkor a sportolók nagy részét nem nagyon érdekli a saját fejlődési

lehetőségük. Akkor a legtöbb esetben az történik, amit az olimpiai keret

egyik egészségügyi vezetője mondott el nekem. Amikor az egyik egyéni és

csapat-sportág versenyzőinek autogén tréning tanfolyamot rendeztek, az el

ső napon még az egész keret jelen volt, a következő alkalommal keveseb

ben, a harmadik alkalommal már csak egypáran, a negyedik napon már csak

az edző és a pszichológus voltak jelen.

Ez sajnos mindennel így van amihez ingyen jutunk hozzá. Azt nem

sokra becsüljük. Ezért, ha egy sportegyesület, vagy egy sportszervezet

eredményes továbbképzéseket szeretne edzői és sportolói számára biztosíta

ni, feltétlenül be kell vonni őket a költségek viselésébe. Ez piaci szempont-

&?171o3


ból is helyes, mert a továbbképzés az ő piaci értéküket is növeli, annál job

ban, minél többet hasznosítanak belőle. Egy ilyen pontot célszerű a munka

szerződésben rögzíteni.

Összefoglalva: minden tünet kezelésére megvan a speciális „gyógy

szer" is, de egyedül egyik sem üdvözít. A tüneti kezelés a gyógyászatban

sem vezet gyógyuláshoz. A speciális módszereket a sportban is egységbe

foglalva kell alkalmazni az elérendő cél érdekében. Az amatőr-sport az él

sportban már régen nem létezik. A sport ma már egy a világot átfogó gazda

sági ágazat, amit úgy is kell vezetni, menedzselni. A sportszervezeteknek

gazdasági érdekeik vannak, a sportolóknak szintén, de közülük a legjobbak

ráadásként még az önmegvalósítás boldogságát is megnyerik.

£ol72ol


Vélemények, tapasztalatok

Pedagógusok

„Amikor két esztendővel ezelőtt (1993) elvégeztem Pásztorfi professzor úr

tanfolyamát, még nem voltam egészen tisztában azzal, hogy tulajdonképpen

mekkora kincs birtokosa lettem.

Az új módszer alkalmazásában rejlő lehetőségek felfedezését talán egy

kicsit a kisfiam feledékenységének is köszönhetem, akinek egyszer vasárnap

este jutott eszébe, hogy elfelejtette megtanulni a hétvégére feladott hosszú

verset. Gondoltam próbára tesszük a nemrég tanult módszert. Az eredmény

meglepő volt. 40 perc alatt sikerült hibátlanul memorizálni az egész verset.

Ezen felbátorodva tanítási óráimon is kísérletezgetni kezdtem, tulajdonkép

pen mi is érhető el ezzel a módszerrel. Szerencsére lehetőség nyílt arra,

hogy különböző csoportokban, különféle variációkban alkalmazzam az új

oktatási módszert. Egyes csoportokban csak a relaxációs gyakorlatokat vé

geztük el, másoknál a memorizálandó anyagot véstük be az új módszer út

mutatásai szerint, a harmadik csoportnál pedig a teljes tananyagot - kezdve a

nyelvtantól a memorizálásig - az új módszer segítségével sajátítottuk el.

A módszer áldásos hatása minden szinten érezhető volt. Azon csopor

tok esetében is, ahol csak a relaxációs gyakorlatokat végeztük, rendkívül

pozitív változás volt tapasztalható: a diákok kiegyensúlyozottabbá, maga

biztosabb :?kká váltak, fáradtságérzetük nem volt, az órák hangulata ol

dottabb lett. A gyakorlatok jótékony hatását az is bizonyítja, hogy a tanu

lók egy idő után ragaszkodtak a gyakorlatok végzéséhez.


&O174GS

A második csoportban, ahol csak a memoritert tanultuk az új módszer

rel, örömmel tapasztaltuk, hogy a megtanult anyag maradandó. Pozití

vumként említem meg, hogy a memorizált szövegben lévő szavak kiejtése,

a mondatok intonációja is helyesen rögzült anélkül, hogy erre külön időt

fordítottunk volna. Az ily módon nyert értékes órákat kommunikációs gya

korlatok, illetve kommunikatív jellegű nyelvtani gyakorlatok végzésére for

dítottuk.

A harmadik csoportban, ahol a tanítási óra minden fázisa az új mód

szer alkalmazásával zajlott, még több kedvező tapasztalatot gyűjtöttem. A

csoport gátlásokkal küzdő tagjainak feszültsége fokozatosan feloldódott,

megszűnt a beszédfélelmük, aktív szókincsük rohamosan gyarapodott,

egyre hosszabb memoritert tudtak emlékezetükben megtartani. (Év vé

gére már egy egész oldalt "beprogramozhattunk" egyszerre.) Mivel a

nyelvtani anyagot is ily módon vettük át, láthattam, hogy a nyelvtani sza

bályok alkalmazása kevesebb gondot okozott, illetve a diákok önkontroll ja

is igen magas szintre fejlődött: ha hibát követtek el, szinte mindig tudták

magukat javítani. Érdekes volt még, hogy az előforduló hibák senkit sem

stresszeltek, a hibázás lehetőségét mindenki a nyelvtanulás természetes ve

lejárójának fogta fel. (Nem tapasztaltam emiatt szégyenkezést, passzivitást,

stb.)

Talán nem annyira fontos, de számomra rendkívüli jelentőséggel bírt az

a felfedezés, hogy (különösen) a harmadik csoportban a hagyományos mód

szerekkel tanuló csoportokhoz viszonyítva eltérő módon alakult a diákok

és a tanár közötti lelki kapcsolat. Harmonikus, bensőséges, egymás segí

tésén alapuló munkakapcsolat jött létre és ez a lelki együvé tartozás

(összeforrottság) érzése a tanulócsoport tagjaiban is fokozatosan kiala

kult. Szinte egy testté, egy lélekké váltak, váltunk. A diákok segítették


BO 175as

egymást, őszintén örültek egymás sikerének. Ilyen légkörben diáknak, ta

nárnak sokkal eredményesebben lehet dolgozni.

Az egyik óra végén egy tanítványom ezt mondta: „Tanárnő, nem tudom

mit csinál velünk, de nagyon jó ! " Sokat gondolkodtam ezen a mondaton.

Milyen jó is lenne, ha ennek a módszernek a bevezetésével az oktatási

rendszerben dolgozó összes tanár legalább azt elérhetné, hogy a diákjai

érezhessék, itt lenni nagyon jó. Milyen jó is lenne, ha egyre több iskolá

ban lehetőség nyílna egy eredményesebb, emberibb tanítási módszer

megvalósítására! Biztos, hogy már ezzel is nagyon sokat tennénk. Nekem

azonban szilárd meggyőződésem, hogy ebben a módszerben még ennél jó

val több rejlik.

Ú. Józsefné német nyelvtanár, Dunaújváros"

„A tanulást segítő gyakorlatokat kb. 1 hónapja végzem az egyik hatodik

osztállyal. A tanulók nagy részét a gyengébb és a közepes képességű gyere

kek alkotják. A gyakorlatokat csak magyar és történelem órák előtt csinál

hatjuk meg, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden nap egyszer. A gye

rekek számára nem tettem kötelezővé a gyakorlatokat, csak az csinálja, aki

akarja. Az osztály létszáma 26 fő, ebből 3-4 vagy esetenként 5 tanuló nem

végzi el a gyakorlatot, de a többiek lelkesen és kíváncsian hajtják végre. Ta

pasztalatom szerint 2 heti gyakorlás után kézzelfogható eredmények je

lentkeztek a tanulásban, de csak abban az esetben, ha a tananyag megbe

szélése előtt és a belőle tartott számonkérés előtt is elvégeztük a gyakorlato

kat. Abban az esetben, ha elmaradt valamelyik, már gyengébb hatás jelent

kezett. Általában azok a gyerekek, akik lelkiismeretesen végzik a gyakor

latokat, azok 1 egész jeggyel jobb eredményt érnek el. Azok a tanulók,

akik bukásra álltak, általában szétszórtak és figyelmetlenek, a gyakorlatok


£ol76os

hatására képesek hosszabb figyelemre és jobb eredményekre is. A 26 fő

közül a második félévben 12 gyerek 1 egész jegyet javított történelemben,

amit én nagyon jó eredménynek tartok.

A látható eredmények hatására - amit a gyerekekkel is megbeszéltem -

lelkesebben folytatják a gyakorlatokat. A jobb képességű tanulók tudása

pontosabbá és biztosabbá vált, s a tanulási idő lerövidült náluk.

Jné B. Zsuzsa Általános iskola, Dunaújváros"

Nyelvtanfolyamokat végzők

„Az 1994/95. oktatási évben a német középfokú C típusú nyelvvizsgára

történő képzés és felkészítés során új, korszerű oktatási módszerrel ismer

kedtünk meg. A Dunaferr Humán Intézet által szervezett 400 órás tanfolyam

vezetője olyan szisztematikus oktatási módszert alkalmazott, amely vélemé

nyünk szerint a mindennapi délelőtti munka után is biztosítani tudta az

alkalmankénti folyamatos, 5 órán keresztül történő aktív részvételün

ket. Az ismeretanyag sokrétű feldolgozása mellett ehhez nagyban hozzájá

rult a rendszeres időközönként végrehajtott speciális relaxációs gyakorlat is.

A felkészülési időszak végén a 2 hetes intenzív szakaszban ismerkedtünk

meg a „Tanuld Magad Egészségessé" programmal. Bár saját mulasztásunk

miatt későn vettük igénybe ezt a korszerű gátlásoldó és koncentráló ké

pesség növelő módszert, mégis mindketten éreztük ennek pozitív hatá

sát. Úgy véljük, hogy az eredményes nyelvvizsgát feltétlenül elősegíti a

fenti két elemre épülő oktatási módszer. Ezúton is köszönjük Önöknek,

hogy módszerük segítségével sikeresen levizsgáztunk.

Sz. Ottó és K. Gábor, Dunaújváros"


1 „A 8 + 5 óra kemény munka, tanulás után a nyelvtanfolyam végén

sem érzem magam igazán fáradtnak. A relaxációs módszerrel memorizált

idegen szavakat és szövegeket könnyebben tudom megtanulni, mint a ha

gyományos magolással.

D. Éva, Dunaújváros"

3. „A napi munka után is lehetővé teszi a 4 órán keresztül történő aktív

figyelést, tanulást. A tananyag megértése könnyebb. A helyes kiejtés elsa

játítása „passzív" szerepkörben is javítható. A foglalkozás hatékonysága ja

vul. Az otthoni munka csökkenthető.

K. Gábor, Dunaújváros"

Gyors-tanulási szemináriumon résztvevők

AJ Felnőttek

1. „Egy pár hónappal ezelőtt - nagyon sokadmagammal együtt - egy siker

telen vizsga kudarcát éltem meg. Felkerestem a stúdiót...

Célom a sikeres vizsga volt. Rövid idő után észrevettem, hogy jobban

tudok koncentrálni, sokkal jobban és hamarabb megértem és könnyeb

ben raktározom el a tanultakat. Nagyon lényeges és pozitív változás volt,

hogy késő délután és este - esetleg egy fárasztó munkahelyi nap után -

tudtam hatékonyan tanulni, nem álmosodtam el és nem voltam fáradt.

Visszatért az önbizalmam, egyre inkább hittem, hogy sikerülni fog a vizs

gám. Megszűnt a korábbi görcsös félelmem... Az eredmény nem maradt el:

jól tudtam koncentrálni, nem voltam ideges, mint korábban, amit egyszer

megtanultam, az eszembe is jutott és a vizsgám sikerült! Mindenkinek

csak ajánlani tudom, aki ilyen vagy ehhez hasonló gondokkal küszködik.

B. Béláné, Dunaújváros"

8D177G8


„45 éves szellemi dolgozó nő vagyok, jelenleg tanulok, nagyon nagy

szükségem van a koncentráció fokozására. Volt 1994 júliusában egy siker

telen 5 órás számviteli írásbeli vizsgám, lassú és dekoncentrált voltam, stb.

Augusztus elején részt vettem a tréningen. Minden tréning után nagyon

jó érzéseim voltak - ellazultam, friss, pihent, nyugodt lettem, szorongá

som megszűnt. Éjszaka jól tudtam aludni. Nyolc órai munka után még

tanulni is tudtam kb. 3-4 órát. Szabadságom alatt egész nap tudtam inten

zíven tanulni, napi 12-14 órát folyamatosan. Tanulás közben többször meg

csináltam a professzor lazító gyakorlatát, ami serkentette az agyam vérellá

tását. Én csak pozitívumokat tudok mondani a tréningről. A vizsgán nem

voltam ideges, amit megtanultam, minden eszembe jutott. Vizsgáim si

keresek voltak. Azóta is hatékonyabb az agyműködésem, emlékezőtehet

ségem jobb, intenzívebben tudok dolgozni. Kevésbé vagyok fáradé

kony. ..

P. Jánosné, Dunaújváros"

„A Tanuld Magad Egészségessé" program használatával furcsamód

olyan állapotba kerülök, mintha félig-meddig szundikálnék és a tanulnivaló

- úgy tűnik - csak egy álom, amire "ébredés után" nagyon is jól emlékezem.

Egy ilyen nyugodt, ellazult állapotban való tanulás hatalmas idő- és

energiamegtakarítást jelent számomra.

T. János főiskolai hallgató, Dunaújváros"

£Ol78C33


ZD179G3

B/Diákok

„Szerintem jó hatása van ennek a terápiának. A tanulás és a pihenés terén

szoktam alkalmazni. Tetszett a doktor úr világnézete, nyugalma, kiegyen

súlyozottsága. Sokszor tényleg úgy tudok megnyugodni, ha eszembe jut az

előadáson elhangzott szalámis történet. Az én gondolkodásomban is vannak

azóta változások és vannak dolgok, amire ott jöttem rá.

Sz- Andrea tanuló, Dunaújváros"

„Tetszett a tréning. Én hiszek benne. Már néhányszor sikerült alkalmaz

ni. Pl. irodalom órán egy dolgozatnál hirtelen nem jutott eszembe semmi,

azután az egyik gyakorlatot megcsináltam és sikerült megírni ötösre...

Szerintem jó ez a tréning... A gyakorlatok nyugtató hatásúak.

P. Renáta középiskolai tanuló, Dunaújváros"

Lakossági „Anti-stressz"-tanfolyamok résztvevői

Felnőttek és gyermekek

„Régen voltam ilyen felszabadult és vidám! Köszönöm ezt az érzést!

P. Klára"

„Olyan sok pozitív benyomás ért, hogy ezt még leírni nem tudom, csak

elmondani.

G. Beáta"

„Köszönöm ezt a két csodálatos napot és a sok segítséget.

B. Veronika"


„Soha életemben még nem volt ilyen fantasztikus élményem. Köszö-

nom.

K. Tímea"

„Nekem nagyon tetszett ez az előadás. Nagy élmény volt számomra

megtanulni olyan dolgokat, amiről eddig még nem hallottam. Sajnálom,

BO180GS

„Ez a két nap számomra felejthetetlen élményt jelentett és most nagyon

sok mindent más szemmel nézhetek.

K. Szilvia"

„Csodálatos élményben volt részem, szeretném a tanfolyamon tanult

szemléletmódot az életem folyamán használni.

iSz. Szilvia"

„Úgy érzem, a tanfolyamnak minden emberhez el kellene jutnia. Kö

szönöm.

J. Csaba"

„E két nap fantasztikus volt számomra. Sokat tanultam és köszönöm a

sok segítséget.

F. Beáta"

„Ez a két nap rendkívül nagy élmény volt számunkra. Örülünk, hogy itt

lehettünk. Rengeteg segítséget kaptunk. Köszönjük szépen!

T. Eszter és T. András "


£D181OS

hogy csak két napig tartott a tanfolyam, de úgy érzem, amit itt tanultam, a

jövőben hasznosítani tudom. Köszönöm.

M. Hajnalka 14 éves"

„Férjemmel együtt életünk legnehezebb szakaszát éljük most át. Ebbe a

nehéz helyzetbe jöttünk el az előadásra. Örömmel látom, hogy az előadás

hatására szemléletünk megváltozott. Nagyon köszönünk mindent!

S. Lászlóné"

„Ezért jöttem ki a kórházból, de érdemes volt. Mindent nagyon köszö

nök, érzem, hogy használni fog.

T. BnéÁgi"

„Sokat vártam ettől a tanfolyamtól, nagyon sokat is kaptam. További

tanulásra ösztönöz, mert egyre úgy érzem, hogy nagyon keveset tudok. Re

mélem a gyerekek tanításában hasznosítani tudom. Nagy lökést kaptam,

hogy megfelelő úton járok. Köszönöm.

K. Jenőné"

„1995 áprilisában vettem részt a tanfolyamon. Azóta rendszeresen

használom a módszert, és nagy elismeréssel adózok ennek eredményeiről.

Asztmás beteg vagyok. Azóta minden külső tényező okozta stresszhelyzetet

ezzel meg tudtam szüntetni, illetve előzni. Feszültségeim, elvárási félel

meim oldódtak, illetve megszűntek. Életszemléletem alapvetően megválto

zott. Mindenkinek ajánlani fogom e módszert.

L. István Keszthely, 1995. december 2."


„Úgy érzem, érdekes-csendes változás indult el bennem. Kiegyensú

lyozottabb, nyugodtabb lettem. A másságot könnyebben, gyorsabban tole

rálom. Nehezen jövök ki a sodromból - már nem lehet velem összeveszni. A

kapcsolatteremtő képességem feltűnően megváltozott - előnyömre. Gyakran

megérzem, ha a másikban felgyűlik a feszültség. Kezdek végre segítséget

nyújtani - egyre hatásosabban. Sokkal erősebb az empátia bennem. Kezdek

egyre jobban törődni - végre magammal is - koncentrálni arra, mi a dolgom.

Folytatom. Ági"

„A professzor úr gyakorlataival sikerült megszabadulnom egy olyan

gondolattól, ami az életemet megnehezítette. (Betegség utáni állapot.) Ész

revettem, hogy a korábban nehézségeket okozó feladatokat (pl. sütés

főzés) könnyen megoldottam. Az elhatározott célokat elértem. Jobban

tudtam hatni az emberekre. Jobban tudtam segíteni a betegeimnek. Ki

egyensúlyozottabb, kedvesebb, sikeresebb lettem. Köszönet a professzor

urníik.

Dr. D. Ilona - tüdőgondozó vezető főorvos"

„Az erő bennem van, ezt éreztem az egész előadás alatt és ezt köszö

nöm.

S. Istvánné"

„Ilyen gyors és hatásos ellazító gyakorlatról először hallottam és első

alkalommal tapasztaltam. Az alapgyakorlatra épülő többi gyakorlat érzésem

szerint szintén remekül hasznosítható. A két nap alatt remekül éreztem ma

gam, köszönöm.

V. Renáta"

RD182G3


BO183GS

Betegek tapasztalatai

„Évek óta gyógyszeres kezelésben részesülök epilepsziás betegségem miatt,

ami még alvászavarral is párosul, ha túlfeszítem magam a munkában és a

magánéleti problémáimban. 1994 szeptemberében felkerestem a M. A-t.

Megtanított egy önszuggesztiós gyakorlatra, ami segít engem az ellazu

lásban és altató nélküli elalvásban. 1 hét gyakorlás után teljesen elhagy

tam az altatók szedését, reggelente frissen ébredek, és kipihentnek ér

zem magam. Nincs feszült, ideges közérzetem napközben sem, mert a

gyakorlat elvégzése segít a kiegyensúlyozott életmód megtartásában. Há

rom hónap elteltével teljesen felszabadultnak érzem magam, könnyen

veszem a napi feladatok megoldását. Az arcom is vidámabb és örülök

az életnek. Jó lenne, ha az a sok ember, aki hasonló problémákkal küzd a

mai nehéz világban, szintén megoldást találna e téma körében.

Sz- Erzsébet"

„Életkorom 45 év. Harmadik hónapjajárok a T. M. E. Stúdió foglalko

zásaira. Tulajdonképpen egy nőgyógyászati probléma miatt fordultam a stú

dióhoz, mert az orvosom szerint ez a betegség idegi alapon is kifejlődhet.

Családi és egyéb problémáimra vezettem vissza a betegségeim kialakulását.

A foglalkozások azóta szinte rendszeresek. Először is az idegességet, nyug

talanságot kellett leküzdeni, ami mostanra nagyban csökkent, sőt a nő

gyógyászati problémák is (orvosilag még nem igazolt) jól alakulnak. A

megtanított T. M. E. gyakorlatokat otthon is végzem és úgy érzem, nagyon

sokat segített rajtam, ezért járni fogok továbbra is. Magabiztosabb, nyu

godtabb vagyok, ami a munkámon és a családi életemen is meglátszik.

Bné Ny. Magdolna"


„1992 áprilisában agyhártyagyulladásban megbetegedtem. A beteg

ség tudomásulvételét, valamint a mindennapok problémáit igen nehezen

tudtam elfogadni, feldolgozni, a szép és érdekes munkámtól örökre búcsút

kellett vennem. Egyre gyakrabban jelentkezett egy olyan depressziós han

gulat, állapot, hogy már az öngyilkosság gondolatával kezdtem foglalkozni.

M. A. megismertette velem dr. Pásztorfi János önszuggesztiós mód

szerét és az „Agytréner"-készüléket. E két módszer együttes alkalmazásával

három hét eltelte után a panaszaim szinte teljesen megszűntek. Csaknem

tíz évig nyugtató altatóval aludtam, amit most abbahagytam, már nincs

rá szükségem, mert kitűnően alszom. Tele vagyok optimista, pozitív élet

kedvvel, nyugodt, kiegyensúlyozott lettem. Szellemileg frissebb, fogéko

nyabb vagyok, az angol nyelvtanulás számomra sokkal gyorsabban, köny-

nyebben megy, mint korábban. Úgy érzem soha nem voltam még ilyen

boldog, ennyire kiegyensúlyozott.

H. Katalin"

SO184GS


Személyiségfejlesztő és -erősítő szemináriumok, tréningek

A kiadó és a szerző Tanuld Magad Egészségessé alapítványa az igényeknek

megfelelően közösen szerveznek vállalatok, intézmények és a lakosság ré

szére különböző célú személyiségfejlesztő, az önbizalmat és a magabiztos

ságot erősítő, a sikereket elősegítő és az egészséget is megőrző tanfolyamo

kat, tréningeket:

/. Crash- tréning: Önbizalom-magabiztosság

Minden siker alapfeltétele a szakmai- és a magánéletben a magabiztosság és

az önbizalom. Nélkülük a sikeres, eredményes, elégedett élet nem lehetsé

ges.

A résztvevők kb 10 óra alatt megismerik az élet és a szervezet legfon

tosabb vezérlő mehanizmusait, ezek kezelését, az esetleges hibák korrigálá

sát és megtanulnak egy módszert, - biztos alkalmazási szinten - amellyel 3

hét alatt, napi 3x1 perc időráfordítással, magabiztosságukat és önbizalmukat

a jelenleginek többszörösére növelhetik. Az eredmény a napi 3x1 perces

gyakorlás esetén automatikusan jelentkezik. „Mellékhatásként" megszűnnek

a belső feszültségek és a görcsös állapotok is.

2. Pszichofizikai tréning

Célja a teljesítmények növelése, gyorsabb elérése, eredményességük javítá

sa, a személyiség fejlesztése az egészség egyidejű megőrzésével és erősíté

sével. A mindennapi- és az üzleti élet valamint a sport területén.

A teljesítményi társadalomban a sikerek, a csúcsteljesítmények kény

szere az egyik leggyakoribb betegség-okká vált. A Mayo - Klinikán meg-

BO!85GS


£Ol86o3

vizsgált „egészséges" 45 évesnél fiatalabb üzletemberek több mint V3 -a már

vagy szívbeteg, vagy gyomorfekélyes, vagy magas vérnyomásos volt. Az

élsportolók nagy része 30 éves korára már többé-kevésbé megrokkant és az

egyik fertőzéses megbetegedésből a másikba esik. Ezek legfőbb oka a siker

kényszer és a balsikertől való félelem okozta stressz. Ezért a sportolóknak

és a gazdasági, politikai vezetőknek egyaránt meg kell tanulniuk két olyan

gyakorlatot, amelyek hosszú távon biztosítják számukra a sikert és a csúcs

teljesítményeket - egészségük megőrzése mellett. A két gyakorlat összesen

napi 3-5 percet vesz igénybe.

A tréning időtartama vállalkozóknak, gazdasági és politikai vezetőknek

kb. 60 óra, sportolóknak kb. 100 óra, 1-3 hónapon belül.

3. Anti- stressz intenzív-szeminárium

Célja a testi-lelki teherbíró képesség, az önbizalom és az immunrendszer

megerősítése, a bizonytalanság, félelem, szorongás, függőségek, feszültsé

gek, álmatlanság, szexuális- és egyéb pszichoszomatikus zavarok megszün

tetése, megelőzése.

Azok részére, akiknek egészségük, testi-lelki teherbíró-képességük

megőrzése fontos, mint egzisztenciájuk tartóoszlopa.

A résztvevők alkalmazási szinten megtanulják és begyakorolják azokat

a módszereket, amelyekkel semlegesíteni tudják a káros stresszorokat, mie

lőtt ezek kiválthatnák a strsszreakciót és megerősíthetik teherbíró

képességüket, személyiségüket.

A stressz az utóbbi évtizedek során presztízsszimbólumból az emberi

ség első számú kórokozójává vált. A fejlett országokban az utóbbi évtize

dekben sokszorosára nőtt a 30-50 év közötti vezetők „íróasztal melletti hir

telen halála".


BD187G3.

A nyugati menedzserek munkaidejének 60-80%-át a munkatársak és a

felettesek ellenállásának leküzdése és az intrikák kivédése veszi igénybe. A

magyar menedzserek jó része is rablógazdálkodást folytat idejével, erejével,

habár egészségüket egzisztenciájuk alapjának érzik. Mivel a stresszreakciót

a szervezet az adaptációs energia felhasználásával szünteti meg, - ami nem

növelhető, de elfogyasztható mennyiség - így önmagunk határozzuk meg

nemcsak életünk minőségét, hanem hosszát is azáltal, hogy sokat, vagy ke

veset hagyjunk-e magunkat „stresszeim".

Időtartam: kb. 20 óra, 3 nap, ami lehet meghosszabbított hétvége is.

4. Tanfolyamok, tréningek minden egyéni- és csapat-sportágnak

Csoport-tanfolyamok és egyéni foglalkozások

4/a Edző-tanfolyamok minden sportág nevelő- és vezetőedzőinek

Célja olyan módszerek megismerése és alkalmazási szintű begyakorlása,

amelyek lehetővé teszik a sportolók fejlődési folyamatának jelentős lerövi

dítését, a csúcsteljesítmények hosszú távú stabilizálását, a sportolók egész

ségének messzemenő megőrzése mellett.

A résztvevők oktatási szinten megtanulják és begyakorolják a módszereket

- a képességek kifejlesztésének meggyorsítására,

- a csúcsteljesítmények hosszú távú stabilizálására,

- a sportoló/k/ frissességének fenntartására és és optimális motiválására az

egész verseny ill. játék alatt,

- a sérülések elkerülésére,

- a stressz- okozta immunrendszer-bénulás miatti fertőzéses megbetegedé

sek elkerülésére

Időtartam: 5 nap, heti 1 naponként is lehetséges


BO188G8

4/b Sportoló-tanfolyamok, egyéni foglalkozások minden sportágban

Cél: A testi-lelki-szellemi fejlődés meggyorsítása, a csúcsteljesítmények

hosszú távú stabilizálása, az önbizalom, a magabiztosság, a testi-lelki telje

sítő- és teherbíró képesség erősítése és megtartása, a testi- és a belső feszült

ségek feloldása, a személyiség fejlesztése és ezzel a sportpályafutás utáni

karrier biztosítása, a sérülések elkerülése ill. gyorsabb gyógyulása, az egész

ség megőrzése.

Időtartam: kb. 100 óra. Akkor ér véget, amikor a résztvevő a tanultakat biz

tosan és eredményesen alkalmazni tudja.

4/c Csapatok, egyéni sportolók felkészítése meghatározott célok elérésére (pl.:

Nemzeti-, Európa-, Világbajnokság, Kupa, Olimpia, Tour, grand slam, stb.)

A rövid távú felkészítés nem helyettesíti a tanfolyamokat. Célja az egyéni

sportoló, a csapat és a segítők (edzők, orvosok, masszőrök, stb.) segítése a

testi-lelki esetlegességek, bizonytalanságok kikapcsolásában, a kitűzött cél

lehető legbiztosabb elérése érdekében.

Időtartam: A rendelkezésre álló idő és az elérendő cél függvénye.

5. Módszertani tanfolyam a Tanuld Magad Egészségessé módszer elsajátítá

sához

Pedagógusok, vezetőképző-trénerek, iparitanuló-oktatók számára az oktatás

könnyebbé, 3-5-ször gyorsabbá és eredményesebbé tételére, az oktatók és az

oktatottak egészségének, testi-lelki teherbíró képességének, önbizalmának

és magabiztosságának egyidejű erősítésével.

Cél a résztvevők olyan szintű kiképzése, hogy a tanfolyam után azonnal

tudjanak a módszerrel oktatni.

Időtartam: 5 nap, bentlakással.


ZO189GS

6. Egészség megőrző, betegség-megelőző tréning

Cselekvési, viselkedési, gondolkodási, hibák felismerésére és korrigálására,

amelyek megbetegíthetnek, vagy már beteggé tettek. Olyan gyakorlatok

megtanulására és begyakorlására, amelyek segítségével a megbetegedések

meggátolhatok, meglévő betegségi állapotok jelentősen javíthatók, vagy

megszüntethetők.

Azoknak, akiknek nem az a céljuk, hogy betegségeikkel ők tartsák el az

egészségügyet. Azoknak, akik már tudják, hogy egészségük megőrzésében,

vagy helyreállításában igazából csak egyetlen ember érdekelt, ők saját ma

guk! És ezért akarnak is tenni valamit.

Időtartam: 4 nap, lehet két hétvége is.

7. Te vagy boldogságod forrása, szerencséd kovácsa! Boldogság-tanfolyam

A szerencse nem szerencse dolga, a boldogság megtanulható.

Mindazok számára, akik saját kezükbe akarják venni sorsuk irányítását,

hogy boldog, tartalmas életet élhessenek.

Cél: a résztvevőkkel megismertetni és begyakoroltatni, hogyan tudják

életüket maguk alakítani, boldogságukat befolyásolni.

A hetvenes évek közepétől a „happyológusok" egyre növekvő csapata

kutatja a boldogság jellégét mibenlétét, megtanulhatóságát.

A legtöbb ember még ma is a boldogságot tekinti életcéljának. A nar

kós és a tőzsdeügynök éppen úgy, mint a filmsztár. De csak a legkeveseb

ben tudják, hogy boldogságuk saját maguktól függ. Ahogy Lincoln mondta:

„Az életben pontosan olyan boldogok vagyunk, ahogy elhatározzuk ma

gunkban." Jelenlegi állapotunkat is mi választottuk magunknak. Megvál

toztatni is mi tudjuk azt.


A boldogságot, a szerencsét nem örököljük, hanem megtanulhatjuk és

megteremthetjük magunknak.

Időtartam: 4 nap, lehet 2 hétvége is.

8. Könnyebb, gyorsabb tanulás, vizsgák szorongás nélkül

Intenzív-szeminárium középiskolásoknak, egyetemistáknak gyorstanulási,

koncentráció-javító, az agy oxigénellátását fokozó módszerek megtanulásá

ra, a vizsgaszorongás feloldására és az önbizalom erősítésére.

Időtartam: 2 nap, lehet hétvége is.

9. Intenzív-tréning a kutatás-fejlesztés időszükségletének és költségeinek

csökkentésére, hatékonyságának növelésére

A kutatás-fejlesztésben foglalkoztatottak részére, olyan módszerek begya

korlására, amelyekkel állandóan fejleszteni tudják intuitív, kreatív, globális

probléma-felismerő és -megoldó képességeiket, valamint olyan módszerek

alkalmazására, amelyekkel az idő- és költségszükséglet jelentősen csök

kenthető.

Időtartam: kb. 60 óra

A fenti kilenc témakör mindegyikének gyakorlatában történő alkalmazása

egy szakmailag felkészült, oktatásban és az egészségügyben jártas mene

dzsert, illetve vállalkozást igényel. A szakmai alapelvek, programok kidol

gozottak, gyakorlati alkalmazásuk kiforrott. A szerző módszereit, tudását

szívesen átadná olyan szervezeteknek, vállalkozásnak, akik módszerét to

vább vinnék, elterjesztenék Magyarországon is.

Amennyiben a felvetett vállalkozási lehetősé Önt érdekli, úgy az Ala

pítványt közvetlenül, vagy a kiadónkon keresztül megkeresheti.

&O190GS


Tartalom

ELŐSZÓ AZ ELSŐ NÉMET KIADÁSHOZ 5

Előszó a harmadik magyar kiadáshoz 9

Felépítés és használati ajánlás 10

I. MEGFONTOLÁSOK, ALAPOK 13

Miért szükséges az önsegély az egészség megtartásában? 13

Miért nem „korszerűek" ma már a szervezetünk vezérlő mechanizmusai? 20

Hogyan működik az ember, mint háromdimenziós lény? 30

Milyen közös erő vezérli a szervezetet, az életet és a szakmai sikert? 37

Az akarat alárendelt szerepe a szervezetben és az életben 52

Milyen tényezők erősítik az önszuggesztiót? 55

Az automatikus és ragályos, de általunk irányítható hatások az emberek közötti

kapcsolatokban 61

II. A GONDOLKODÁSMÓD ÁTÁLLÍTÁSA 65

A leggyakoribb hibák a gondolkodás-, szemlélet- és magatartásmódban, valamint a

beállítottságban 65

A szorongások. Keletkezésük és kapcsolatuk a múlttal és a jövővel. Hogyan lehet

ezeket elhárítani 73

A problémák. Hogyan keletkeznek és hogyan oldhatók meg 82

A legrégibb hazugság. A saját személy szerepe 84

Negatív szuggesztiók az egész életen át és azok következményei 90

Az érzelmek és ezek hatalma. Termékeink-e az érzelmek vagy uraink? 98

Milyen jelentőségük van a döntési hibáknak? 106

Hogyan csináljunk a tudásból képességet? 111

Hogyan keletkeznek beteges zavarok? Hogyan lehet ezeket megszüntetni vagy

keletkezésüket megakadályozni? Összefoglalás 113

9D 191 OS


SO192G3

I I I . A GYAKORLATOK 123

Az aktív önbefolyásolás 124

Önszuggesztiós vérellátást fokozó gyakorlatok 128

Egy lelkileg és testileg gyorsan és tartósan ható mozgásgyakorlat 131

A SZAKKIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA 134

A HÁROMDIMENZIÓS TELJESSÉGI TERÁPIA (DIE DREIDIMENSIONALE

GANZHEITSTHERAPIE 139

ELŐADÁS A II. NEMZETKÖZI TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI KONGRESSZUSON (BUDAPEST,

1993. V. 20-23.,DR. PÁSZTORFI JÁNOS, MÜNCHEN) (RÖVIDÍTÉS A 3. KIADÁSHOZ).... 139

A "TANULD MAGAD EGÉSZSÉGESSÉ" MÓDSZER 147

KÉPESSÉG - TANULÁS A SPORT PÉLDÁJÁN 155

VÉLEMÉNYEK, TAPASZTALATOK 173

PEDAGÓGUSOK 173

Nyelvtanfolyamokat végzők 176

Gyors-tanulási szemináriumon résztvevők 177

Lakossági „Anti-stressz"-tanfolyamok résztvevői 179

Betegek tapasztalatai 183

SZEMÉLYISÉGFEJLESZTŐ ÉS -ERŐSÍTŐ SZEMINÁRIUMOK, TRÉNINGEK 185

dr-pasztorfi janos-eleted egy kiveteles lehetoseg

Documents