dwa bratanki 1 - szinhaz.net
TRANSCRIPT
NĂĄnay IstvĂĄn:DWA BRATANKI 1
CsĂĄki Judit:ĂLNI KELL? 2(VĂĄnya bĂĄcsi)SĂĄndor L. IstvĂĄn:BOHĂCORR ĂS RUHACSIPESZ 5
(A SirĂĄly NyĂregyhĂĄzĂĄn)MĂĄrok TamĂĄs:ĂLNI FELELĆTLENSĂG 7(A SirĂĄly Szegeden)Györffy Gabriella:LE AZ UNALOMMAL?! 9(A ManĂł)Peterdi Nagy LĂĄszlĂł:MIKOR SZĂLETETT A SIRĂLY? 11(LevĂ©l MoszkvĂĄbĂłl)SpirĂł György:CSEHOV SZEREPEI 16
SzĂĄntĂł Judit:BĂNK, A BĂLANYA 18(Katona JĂłzsef: BĂĄnk bĂĄn)Karsai György:,KĂT GĂRĂG VĂZA 20(Antik tragĂ©diĂĄk a VĂĄrszĂnhĂĄzban)Dömötör Adrienne:NAIV NATURĂL 24(Coline Serreau: NĂ©zd meg, ki az!)RadnĂłti SĂĄndor:HĂBORĂ ĂS BĂL 25
(Piscator: HĂĄborĂș Ă©s bĂ©ke)
BĂ©rczes LĂĄszlĂł:A SZERZĆ SZĂNDĂKA, A SZĂVEGSZĂNDĂKA 28(BeszĂ©lgetĂ©s Kiss CsabĂĄval Ă©s Parti NagyLajossal)
Upor LĂĄszlĂł:A PLURIMEDIĂLIS RIGĂ JĂNOS 33(Debreceni Irodalmi Napok)Tim Carroll:MAGYAR DRĂMĂK ANGOL TĂKĂRBEN 35
Peter Brook:AZ ARANYHAL 39
Koltai TamĂĄs:A SZĂNHĂZ MINT METAFORA 44(UniĂł-fesztivĂĄl KrakkĂłban)
Csehov-elĆadĂĄsok (2. oldal)
BĂĄnk bĂĄn '96 (18. oldal)
UniĂł-fesztivĂĄl KrakkĂłban (44. oldal)
XXX. ĂVFOLYAM 1. SZĂM
1997. JANUĂR FĆszerkesztĆ:
Koltai TamĂĄs
A szerkesztĆsĂ©g:BĂ©rczes LĂĄszlĂłCsĂĄki JuditCsomor MĂĄrtonnĂ© (szerkesztĆsĂ©gi titkĂĄr)Korniss PĂ©ter (kĂ©pszerkesztĆ)NĂĄnay IstvĂĄn (fĆszerkesztĆ-helyettes)SebĆk Magda (olvasĂłszerkesztĆ)SzĂĄntĂł Judit
SzerkesztĆsĂ©g:Budapest V., BĂĄthory u. 10. H-1054Telefon Ă©s fax: 131-6308Telefon: 111-6650
KiadĂł: SzĂnhĂĄz AlapĂtvĂĄnyBudapest V., BĂĄthory utca 10. 1054Telefon: 131-6308FelelĆs kiadĂł: Koltai TamĂĄs. Terjeszti a HIRKER Rt. NH.EgyesĂŒlĂ©s Ă©s alternatĂv terjesztĆk. ElĆfizethetĆ bĂĄrmelyhĂrlapkĂ©zbesĂtĆ postahivatalnĂĄl Ă©s a HĂrlapelĆfizetĂ©si Ă©sLapellĂĄtĂĄsi IrodĂĄnĂĄl (HELIR) Budapest, XIII., Lehel Ășt10/A 1900. közvetlenĂŒl vagy postautalvĂĄnyon, valamintĂĄtutalĂĄssal a HELIR 215-96162 pĂ©nzforgalmi jelzĆ-szĂĄmra.ElĆfizetĂ©si dĂj egy Ă©vre: 960 FtEgy pĂ©ldĂĄny ĂĄra: 96 FtKĂŒlföldön terjeszti a KultĂșra KĂŒlkereskedelmi VĂĄllalat,H-1389 Budapest, Pf. 149.Tördelte az Osiris Kft.A nyomtatĂĄsi Ă©s kötĂ©szeti munkĂĄlatokat a SzĂ©chenyiNyomda Kft. vĂ©gezteHU ISSN 0039-8136
A folyĂłirat a Nemzeti KulturĂĄlis Alap, a Soros AlapĂt-vĂĄny, a JĂłzsef Attila AlapĂtvĂĄny, a Pro Renovanda Ala-pĂtvĂĄny Ă©s Budapest FĆvĂĄros FĆpolgĂĄrmesteri HivatalaSzĂnhĂĄzi AlapjĂĄnak tĂĄmogatĂĄsĂĄval kĂ©szĂŒl
Megjelenik havonta
A cĂmlapon: Schell Judit (Szonya) Ă©s KovĂĄtsAdĂ©l (Jelena) a VĂĄnya bĂĄcsi RadnĂłti szĂnhĂĄzielĆadĂĄsĂĄnA hĂĄtsĂł borĂtĂłn: Avar IslvĂĄn (Petur bĂĄn) Ă©sGĂĄlffi LĂĄszlĂł (BĂĄnk bĂĄn) a Budapesti Kamara-szĂnhĂĄz elĆadĂĄsĂĄbanA felvĂ©teleket Koncz Zsuzsa kĂ©szĂtetteA borĂtĂłkat KemĂ©ny György tervezte
N Ă N A Y I S T V Ă N
DWA BRATANKIManapsĂĄg nemigen hallani, hogy âlengyel,
magyar kĂ©t jĂł barĂĄt" (Polak, Wkgier dwabratanki). E rĂ©gi Ă©s rĂ©gmĂșltbeli törtĂ©nelmisorsközössĂ©gĂŒnket kifejezĆ szlogen az elmĂșltnegyven Ă©vben igencsak megkopott, pedig haegy lengyel s egy magyar összeakadt valahol avilĂĄgban, rögtön ezt szajkĂłztĂĄk, plĂĄne ha nĂ©mialkoholfogyasztĂĄs is segĂtett a nyelvi nehĂ©zsĂ©geklegyĆzĂ©sĂ©ben. Ki gondolt ilyenkor a BĂĄthoriakra,Balassi BĂĄlintra, a mĂĄsodik vilĂĄghĂĄborĂș lengyelmenekĂŒltjeinek magyarorszĂĄgi sorsĂĄra, 56-ra, 68-ra, 81-re, a Solidarnosera? AztĂĄn jött aârendszervĂĄltĂĄs" itt is, ott is, Ă©s egyszeribenelvesztettĂ©k fontossĂĄgukat a szomszĂ©d nĂ©pek,figyelĆ szemĂŒnket Nyugatra vetettĂŒk mi is, alengyelek is. Ma egyre inkĂĄbb azt hallani, hogyegyĂŒtt, de rivĂĄliskĂ©nt menetelĂŒnk EurĂłpĂĄba.(Mintha eddig nem EurĂłpĂĄban lettĂŒnk volna! BĂĄrlehet, hogy mind ez idĂĄig vĂ©szes identitĂĄszavar-ban Ă©ltĂŒnk itt, Keleten.) Kit Ă©rdekel manapsĂĄg,milyen az irodalom, a szĂnhĂĄz, a kĂ©pzĆmƱvĂ©szet, azene ott, ahovĂĄ nĂ©hĂĄny Ă©ve mĂ©g lelki-szellemifeltöltekezĂ©s cĂ©ljĂĄbĂłl zarĂĄndokoltunk? EgyĂĄlta-lĂĄn: ki akar itt mĂ©g feltöltekezni? Kinek kell akultĂșra, a mƱvĂ©szete pĂ©nzorientĂĄlt, Ășjgazdagok-ra Ă©s elszegĂ©nyedĆkre polarizĂĄlt vilĂĄgban? Kitartja szĂĄmon, ki mit alkot MoszkvĂĄban Ă©sPĂ©tervĂĄron, VarsĂłban Ă©s KrakkĂłban, PrĂĄgĂĄbanĂ©s Bukarestben...?
Igy dohogtunk nĂ©hĂĄnyan egy kora tavaszi na-pon a budapesti Lengyel IntĂ©zet irodĂĄjĂĄban, aho-vĂĄ Rafa3 WiĆniewski igazgatĂł olyan emberekethĂvott meg, akik valamikor Ă©letre szĂłlĂł impulzu-sokat kaptak a lengyel szĂnhĂĄztĂłl. (JĂłmagammint a wroc3awi fesztivĂĄlok rendszeres lĂĄtogatĂłjamegismerhettem Grotowski szĂnhĂĄzĂĄt, Barba elsĆprĂłbĂĄlkozĂĄsait, Robert Wilson, a Bread andPuppet, a Performance Theater produkciĂłit -hogy csak nĂ©hĂĄny fĂ©nyes nevet emlĂtsek -, semellett Ă©vente jĂĄrtam VarsĂłban, KrakkĂłban;WiĆniewskivel is egy wroc3awi fesztivĂĄlontalĂĄlkoztam elĆször vagy hĂșsz Ă©ve.)
E dohogĂĄsbĂłl kezdett kirajzolĂłdni annak arendezvĂ©nysorozatnak a terve, amelynek elsĆesemĂ©nyeire mĂĄr az elmĂșlt hĂłnapokban sor ke-rĂŒlt. Azon a tavaszi beszĂ©lgetĂ©sen ugyanis elha-tĂĄroztuk: nem lehet beletörĆdni abba, hogy Ăgyfordult a vilĂĄg. Az intĂ©zet mĂĄr jĂł pĂĄrszor kezde-mĂ©nyezte, hogy egy-egy konkrĂ©t tĂ©mĂĄban azĂ©rintett lengyel Ă©s magyar szakemberek közösenbeszĂ©ljĂ©k meg az orszĂĄgukban fellelhetĆ problĂ©-mĂĄkat, mindazt, ami a praxisukban azonos Ă©skĂŒlönbözĆ. TehĂĄt folytassuk a sort a szĂnhĂĄziszakemberek talĂĄlkozĂłjĂĄval. ĂnmagĂĄban egyszakmai megbeszĂ©lĂ©snek is lehet haszna, de aszĂnhĂĄzat nem Ă©rdemes csak szakmai belĂŒgykĂ©ntkezelni. Meg kellett talĂĄlnunk azokat a formĂĄkat,amelyek szĂ©les körƱ Ă©rdeklĆdĂ©sre is szĂĄmot tar-tanak, amelyek kiegĂ©szĂtik, mƱvĂ©szileg alĂĄtĂĄ-
masztjĂĄk mindazt, amirĆl aztĂĄn a szakemberekeszmĂ©t cserĂ©lhetnek.
OktĂłberi szĂĄmunkban - amelyben terjedelmesösszeĂĄllĂtĂĄst adtunk a mai lengyel szĂnhĂĄzrĂłl,illetve âLengyelorszĂĄg legnagyobb szĂnhĂĄzĂĄrĂłl",a tĂ©vĂ©szĂnhĂĄzrĂłl - olvashatĂł volt, mi mindentkĂnĂĄlt az intĂ©zet az elĆször megrendezettlengyel-magyar szĂnhĂĄzi napokon. Csak emlĂ©-keztetĆĂŒl: filmek GrotowskirĂłl Ă©s legendĂĄsszĂnĂ©szĂ©rĆl, Ryszard Cies3akrĂłl; lengyel tĂ©vĂ©filmekvetĂtĂ©ssorozata a SzindbĂĄd moziban; kĂ©tnaposszakmai megbeszĂ©lĂ©s; a JĂĄtĂ©ka szĂnpaddal cĂmƱkiĂĄllĂtĂĄsa krakkĂłi Stary Teatr mĂșzeumĂĄnak anya-gĂĄt felhasznĂĄlva Jerzy Grzegorzewski, JerzyJarocki, Tadeusz Kantor, Krystian Lupa Ă©sAndrzej Wajda munkĂĄssĂĄgĂĄbĂłl ad ĂzelĂtĆt. (A len-gyel rendezĆmƱvĂ©szet e korszakos alkotĂłinak be-mutatkozĂĄsĂĄt Anna Litak muzeolĂłgus installĂĄlta.)
EzĂșttal a nĂ©pes közönsĂ©g elĆtt lezajlott ke-rekasztal-tanĂĄcskozĂĄsrĂłl szeretnĂ©k szĂłlni, amely-nek rĂ©sztvevĆi Jerzy Koenig, a lengyel tĂ©vĂ©szĂn-hĂĄz igazgatĂłja, Jacek Weksler, a wroc3awi TeatrPolski, Pave3 Konic, a varsĂłi Maly Teatr, PiotrCieĆlak, a varsĂłi Teatr Dramatyczny igazgatĂłja,valamint Piotr GruszczyĆski kritikus, illetve BĂĄbaKrisztina, BĂĄlint AndrĂĄs, BĂ©kĂ©s PĂĄl, CsĂłti JĂłzsef,Fodor TamĂĄs, Hegyi ĂrpĂĄd Jutocsa, HorvĂĄth Z.Gergely, Koltai TamĂĄs Ă©s SzabĂł IstvĂĄn vettrĂ©szt.
JĂłrĂ©szt a lengyel vendĂ©geknek köszönhetĆenelmaradt az ilyenkor szokĂĄsos udvarias felveze-tĂ©s, nem voltak tiszteletkörök, a beszĂ©lgetĂ©srĂ©sztvevĆi azonnal a tĂ©ma közepĂ©be vĂĄgtak: arrakerestĂ©k a vĂĄlaszt, hogy a kĂ©t orszĂĄgban mikĂ©ntalakult a szĂnhĂĄzi Ă©let a rendszervĂĄltĂĄs utĂĄn, illet-ve milyen perspektĂvĂĄi vannak a szĂnhĂĄznak akövetkezĆ Ă©vezred kĂŒszöbĂ©n.
A vĂĄlaszok döbbenetes egyezĂ©st mutattak.Nemcsak a szĂnhĂĄzak gazdasĂĄgi helyzete, astruktrĂșra megmerevedĂ©se, a repertoĂĄr kĂ©nyszerƱåtalakulĂĄsa Ă©s a közönsĂ©gĂzlĂ©s vĂĄltozĂĄsa ha-sonlĂł, hanem az is - ami minden beszĂ©lgetĆszerint kulcskĂ©rdĂ©s --, hogy a szĂnhĂĄz elvesztettefontossĂĄgĂĄt, tĂĄrsadalmi identitĂĄsĂĄt. Ez perszetĂ©rsĂ©gĂŒnk minden orszĂĄgĂĄban többĂ©-kevĂ©sbĂ©azonos sĂșlyĂș problĂ©ma, de ennek tudatosĂtĂĄsafontos lehet abbĂłl a szempontbĂłl, hogy milyenstratĂ©giĂĄra van-lesz szĂŒksĂ©g e helyzet feloldĂĄ-sĂĄhoz.
MeglepĆ - mivel addig ellenkezĆ tartalmĂșinformĂĄciĂłk keringtek nĂĄlunk -, hogy a több mintszĂĄzhĂșsz lengyel szĂnhĂĄz közĂŒl mindössze egyetzĂĄrtak be az elmĂșlt hĂ©t Ă©v alatt, azaz a struktĂșralĂ©nyegĂ©ben ott sem vĂĄltozott. Ugyanakkor a fi-nanszĂrozĂĄsban ott is csak bĂĄtortalan âmoderni-zĂĄciĂł" következett be: a szĂnhĂĄzakat kategĂłriĂĄkbasoroltĂĄk, s e kategĂłriĂĄkhoz eltĂ©rĆ, esetenkĂ©ntdrasztikusan megvĂĄltozott dotĂĄciĂłs szint tĂĄrsul.A többtagozatos, több szĂnpaddal rendelkezĆ
wroc3awi Polski pĂ©ldĂĄul ĂĄllami szĂnhĂĄz maradt, sĂ©vi több mint egymilliĂł dollĂĄros központi tĂĄmo-gatĂĄst kap, mĂg a nĂ©hĂĄny Ă©ve mĂ©g a legje-lentĆsebb prĂłzai szĂnhĂĄzkĂ©nt ismert Dra-matycznyt helyi szĂnhĂĄzzĂĄ minĆsĂtettĂ©k ĂĄt, amiazt jelenti, hogy mĂ©g a rezsire is alig futja afĆvĂĄrosi dotĂĄciĂłbĂłl. Ahhoz, hogy igĂ©nyes prĂłzairepertoĂĄrt tudjon jĂĄtszani, zenĂ©s darabokat isbemutat: elsĆ lengyel musicaljĂŒknek most volt akilencszĂĄzadik elĆadĂĄsa.
Ott is alakulnak befogadĂłszĂnhĂĄzak - a lengyelszakemberek szerint tĂĄvolrĂłl sem annyi,amennyire szĂŒksĂ©g lennie! -; ilyen az a MalyTeatr is, amelynek igazgatĂłja a beszĂ©lgetĂ©senelmondta: az orszĂĄg minden tĂĄjĂĄn felkutatja afĆvĂĄrosban bemutathatĂł produkciĂłkat, fĂŒggetlenĂŒlattĂłl, hogy a tĂĄrsulatok hivatĂĄsosak, alternatĂvokvagy iskolaiak. Az alternatĂvok jelentĆsĂ©geLengyelorszĂĄgban 1989 utĂĄn csökkent (ellen-tĂ©tben a nĂĄlunk tapasztalhatĂł tendenciĂĄval),viszont fontosabbak lettek azok az egyĂŒttesek,amelyek ma is tĂĄrsadalmi-politikai Ă©rzĂ©kenysĂ©getmutatnak, adott kisközössĂ©gen belĂŒl dolgoznak -ezek zöme az iskolai tĂĄrsulatok kategĂłriĂĄjĂĄbatartozik, azaz amatĆr vagy fĂ©lhivatĂĄsos. (ElĂ©rikvita alakult ki a lengyel vendĂ©gek között arrĂłl,mekkora szerepĂŒk van vagy lehet e csoportoknaka szĂnhĂĄzi megĂșjulĂĄs folyamatĂĄban -. mintha azalternatĂvokrĂłl szĂłlĂł hazai, hasonlĂłanmĂ©lyenszĂĄntĂł eszmefuttatĂĄsokat hallottam volna.)
MindkĂ©t fĂ©l egyetĂ©rtett abban, hogy elsĆ-sorbannem a gazdasĂĄgi nehĂ©zsĂ©gek Ă©s kĂ©nyszerekszabnak gĂĄtat a szĂnhĂĄzak munkĂĄjĂĄnak, vagymĂĄshonnan közelĂtve: az alkotĂłk nem azĂ©rt Ă©rzikĂșgy ott is, itt is, hogy a szĂnhĂĄz egyre nehezebbentudja betölteni hivatĂĄsĂĄt, mert anyagilag szoron-gatott helyzetben; van, hanem azĂ©rt, mert nemtalĂĄlja helyĂ©t a tĂĄrsadalmi-mƱvĂ©szi munkameg-osztĂĄsban. Politikai szerepe elveszett, Ășj szerepĂ©tmĂ©g nem talĂĄlta meg. TĂșlĂ©lĂ©sre rendezkednek be aszĂnhĂĄzak is, a mƱvĂ©szek is.
Ma mĂ©g egyik orszĂĄgban sincs nagy baj, hiszenaz elĆadĂĄsok lĂĄtogatottsĂĄga jĂł, a nĂ©zĆkkitartanak szĂnhĂĄzaik mellett. De kĂ©rdĂ©s: meddig?A vĂĄlaszok most elmaradtak. TalĂĄn jövĆre, amikora kerekasztal-beszĂ©lgetĂ©s tĂ©mĂĄja a drĂĄ-mairodalom Ă©s a szĂnhĂĄz kapcsolata, a mai drĂĄ-mĂĄk kölcsönös megismertetĂ©se, egyĂĄltalĂĄn akortĂĄrs drĂĄma Ă©s a kortĂĄrs szĂnhĂĄz egymĂĄsra-utaltsĂĄga lesz, e kĂ©rdĂ©sben is okosabbak lehe-tĂŒnk.
CSĂKI JUDIT
Ă L N I KELL?zt hiszem, a VĂĄnya bĂĄcsi tragĂ©dia. Pedignem hal meg benne senki. Csehov ugyancsak azt Ărta a cĂm alĂĄ: âjelenetek a falusiĂ©letbĆl'; Ă©s csakugyan, nincs is bennesemmi mĂĄs. PisztolylövĂ©s persze van,
kettĆ is, de ezĂșttal egyik sem talĂĄl. Mi több, adrĂĄma a rendetlensĂ©gbĆl a rend felĂ© tart, Ă©samikor a rend visszahĂłdĂtja uralmĂĄt a kĂĄoszfelett - vĂ©get Ă©r a negyedik felvonĂĄs. Ăsbeteljesedik a vĂ©gzet - Ă©ppen a renddel. Ma ez azolvasat - nĂ©zet inkĂĄbb - tragĂ©diĂĄnak lĂĄtszik.
A RadnĂłti SzĂnhĂĄz elĆadĂĄsa szerencsĂ©s csil-lagzat alatt szĂŒletett. Igazi puskalövĂ©sektĆl han-gos jelenĂŒnkben a csönd, a lĂĄtszĂłlagos bĂ©keĂĄrnyalatait, a zsĂĄkutcĂĄba futott Ă©letek anatĂłmiĂĄ-jĂĄt mutatja meg, a banĂĄlis törtĂ©nĂ©sekbĆl ĂĄllĂłfalusi, lassĂșdal hömpölygĂ©st. VĂ©gtelen bizalom-mal Csehov irĂĄnt, minden aktualizĂĄlĂĄst, vo-natkoztatĂĄst Ă©s utalĂĄst mellĆzve belemerĂŒl aânormĂĄlis" realista-naturalista szĂnjĂĄtszĂĄsba. Aszerencse abban ĂĄll, hogy mostansĂĄg ârutinunkvan" Csehovban, fĂŒlĂŒnk Ă©s szemĂŒnk a minden-napjaink felĂŒletĂ©tĆl ennyire elĂŒtĆ, mĂ©lyĂ©vel
Kovåts Adél (Jelena), Bålint Andrås (Sze-rebrjakov) és Schell Judit (Szonya)
CSEHOV: VĂNYA BĂCSIennyire rokon vilĂĄgĂĄra. VallĂł PĂ©ter a koncepciĂłta darabra Ă©s a szĂnĂ©szekre bĂ r ta - igaz, ez utĂłbbitekintetĂ©ben hibĂĄtlan munkĂĄt vĂ©gzett: a szerep-osztĂĄs lehengerlĆen ĂĄll helyt magĂĄĂ©rt, mindenponton. A darabrĂłl ugyanezt, ugyebĂĄr, tudhatni.
A szöveg Ășj. Nem aktualizĂĄlt, de mai. Ăgy mai,mintha sosem lett volna lefordĂtva mĂ©g: nemviszonyul, nem emlĂ©keztet, nem tƱnik fel mĂĄssĂĄ-gaival. MorcsĂĄnyi GĂ©za nyilvĂĄn nagyon jĂłl tudoroszul, lĂĄtnivalĂłan remekĂŒl tud magyarul, Ă©slegjobban a szĂnpadi nyelv jellegzetessĂ©geit is-meri; tudja, mi mondhatĂł, de azt is, milyen meg-fogalmazĂĄsba milyen intonĂĄciĂł, milyen gesztus,milyen âjĂĄtĂ©k" fĂ©r bele.
ĂsszhatĂĄsĂĄban szikĂĄr, majdhogynem szĂĄraz.AkĂĄr egy ĂŒres keret: arra vĂĄr, hogy a figura, aszĂnpadi alak kitöltse, testet, Ă©letet adjon neki.KövetkezĂ©skĂ©pp MorcsĂĄnyi nem szabja meg adarab hangvĂ©telĂ©t sem - legfeljebb a melodrĂĄmĂĄtzĂĄrja ki.Az elsĆ felvonĂĄs a kertben jĂĄtszĂłdik; kopott fa-szĂn, Ćszi gallyakkal befuttatott tĂ©relvĂĄlasztĂłk,hinta, nĂĄd karosszĂ©k, hajlĂtott fa hintaszĂ©k. Ajelmezek is a nyers szĂn skĂĄlĂĄjĂĄn jĂĄtszanak, ahalvĂĄny piszkosfehĂ©rtĆl a barnĂĄig. SzlĂĄvik IstvĂĄn
itt is, a kĂ©sĆbbiekben is hagyomĂĄnyos - Csehov-hagyomĂĄnyos - teret kerĂt a jĂĄtĂ©k körĂ©, a szobĂĄkszƱkös hatĂĄsa tudatos komponĂĄlĂĄst mutat, aszĂ©p bĂștorok, odaillĆ tĂĄrgyak, de mĂ©g a zsalugĂĄ-ter is jĂł atmoszfĂ©rĂĄt teremtenek. SzakĂĄcs Györ-gyi pedig ismĂ©t jellemzĆerĆvel bĂrĂł ruhĂĄt adott aszereplĆkre: Szonya darabossĂĄgot sugallĂł ruhĂĄjaĂ©ppĂșgy ilyen, mint Jelena vilĂĄgos, libbenĆszoknyĂĄja vagy VĂĄnya kopott, kikönyökölt, kinĆttfekete âmunkazakĂłja" az utolsĂł felvonĂĄsban.
Az elsĆ jelenetben Asztrov a dajkĂĄnak nyafog.Elmondja, milyen elĂ©gedetlen önmagĂĄval - mi-közben dicsekszik: ez az orvos ugyanis a munka,a hivatĂĄs megszĂĄllottja, nem a felkent âorvos-pa-pok", hanem a hajtĂłs-talpalĂłs közdoktorokhadseregĂ©bĆl. Megy Ă©s gyĂłgyĂt, mert mĂĄskĂ©ntnem tehet. Rabiga ez, Ă©s egyben önmaga ment-sĂ©ge mindenre, az Ă©letgyĂĄvasĂĄgra, az ivĂĄsra.
Ez pedig, mĂĄrmint a munka, Csehov drĂĄmĂĄjĂĄ-nak közĂ©pponti motĂvuma. A munka mint az Ă©letĂ©rtelme; a munka mint az Ă©let mĂșlatĂĄsĂĄnak Ă©rtel-metlen eszköze; a munka mint szĂŒksĂ©gszerƱsĂ©g,mint esemĂ©nytelensĂ©g, mint Ă©lethazugsĂĄg, mintvĂĄgyak cĂ©ltĂĄblĂĄja, mint vĂĄgyak gyilkosa. Miköz-ben mindez, ahogy a VĂĄnya bĂĄcsi-elĆadĂĄsokbanhagyomĂĄnyos, VallĂł rendezĂ©sĂ©ben is rĂĄtelepszikaz elĆadĂĄsra, ezĂșttal, akĂĄr egy tĂŒllfĂŒggöny, ĂĄtlĂĄt-
A
CSEHOV-JĂTĂK
Szervét Tibor (Asztrov) és Kulka Jånos (Vånya)
szik, könnyedĂ©n lebeg a többi Ă©letproblĂ©ma fe-lett. BeszĂ©lnek rĂłla, emlegetik szĂŒntelen, de mö-götte hangosan szĂłl az is, amit elfedni prĂłbĂĄlnakvele.
A fĂŒlledt nyĂĄrutĂłn a kerti asztalon ott a sza-movĂĄr, a dajka mellette kötöget, Ă©s az ĂĄlmosbĂ©kĂ©ben Asztrov sajĂĄt bĂ©kĂ©tlensĂ©gĂ©rĆl tudĂłsĂt.Mire a gyƱrött, Ă©bredezĆ VĂĄnya elĆbotorkĂĄl, Ă©sugyancsak zsörtölĆdĂ©sbe fog, mĂĄr tudjuk: ebbena hĂĄzban felborult a rend. Szerebrjakov Ă©ppencsak ĂĄtvonul a kerten, felvillantja taszĂtĂł, önteltvalĂłjĂĄt, Ă©s - Csehov legtöbb drĂĄmĂĄjĂĄtĂłl eltĂ©rĆen -mĂĄris az Ă©rzelmek Ă©s figurĂĄk drĂĄmai viszony-rendszerĂ©nek közĂ©ppontjĂĄban vagyunk. Szonyaszerelmes Asztrovba, VĂĄnya bĂĄcsi JelenĂĄba, Sze-rebrjakov fiatal Ă©s szĂ©p felesĂ©gĂ©be; Jelena unot-tan hĂĄrĂt, Ă©s lustĂĄn nĂ©mi Ă©rdeklĆdĂ©st tĂĄplĂĄlAsztrov irĂĄnt. A maga mĂłdjĂĄn Asztrov is udvarol:szenvedĂ©lyĂ©rĆl, az erdĆtelepĂtĂ©srĆl mesĂ©l. VĂĄnyaanyja, Vojnyickaja leplezetlen csodĂĄlattal csĂŒggvolt vejĂ©n, Ă©s rideg anyai despotizmussal viszo-nyul sajĂĄt felnĆtt fiacskĂĄjĂĄhoz. Marina, a dajka asokat lĂĄtott öregasszonyok bölcsessĂ©gĂ©vel si-mĂtgatja a mind feltƱnĆbb gyƱrĆdĂ©seket a sze-replĆk közt, miközben Istent Ă©s a rendet emlegeti.A felvonĂĄs zĂĄrĂĄsakĂ©nt VĂĄnya heves szerelmivallomĂĄsa mintegy összegzi a kĂŒlönbözĆ irĂĄny-bĂłl egymĂĄs felĂ© tartĂł feszĂŒltsĂ©geket.
A mĂĄsodik felvonĂĄs fĆleg pĂĄrjelenetekbĆl ĂĄll.Az elsĆ Szerebrjakov Ă©s Jelena kettĆsĂ©Ă©, mely-ben VallĂł PĂ©ter rendezĂ©sĂ©ben bizony nĂ©mi igaz-sĂĄg szolgĂĄltatik az önzĆ Ă©s hĂĄzsĂĄrtos öregember-nek: nem a âfĂ©nyes" tudomĂĄnyos pĂĄlya, nem isa jellembĂ©li kivĂĄlĂłsĂĄg, hanem az alighanem igazifĂĄjdalom, igazi szenvedĂ©s, igazi fĂ©lelem Ă©s igaziĂ©letcsĆd nevĂ©ben. BĂĄlint AndrĂĄs az elsĆ felvo-nĂĄsban ĂĄtsuhanĂł fekete kabĂĄtos alakot, a kezĂ©t
maga elĂ© Ă©s fölĂ© emelĆ, önĂŒnneplĆ szĂłnokiasgesztussal kihĂĄtrĂĄlĂł professzort itt magĂĄba ros-kadtan, a vilĂĄghoz Ă©s önmagĂĄhoz egyarĂĄnt kriti-kus viszonyban mutatja. Az öregek kegyetlenigazmondĂĄsĂĄval, szinte Ă©lvezettel kĂnozza a fele-sĂ©gĂ©t. BĂĄlint ebben a jelenetben visszavonjaSzerebrjakov portrĂ©jĂĄbĂłl az elsĆ felvonĂĄsban fel-villantott karikaturisztikus jelleget, Ă©s rĂ©szint szĂĄ-nalmasnak, rĂ©szint fenyegetĆnek mutatja figurĂĄ-jĂĄt. HosszĂș csöndek, tĂ©tova Ă©s kapkodĂł gesztu-sok törik meg a jelenetet; ez utĂłbbiak JelenareakciĂłi, aki KovĂĄts AdĂ©l alakĂtĂĄsĂĄban Ă©lĂ©nk arc-jĂĄtĂ©kkal, gyakori ajakbiggyesztĂ©ssel is kĂsĂ©ri -no, nem is elsĆsorban fĂ©rje irĂĄnti indulatĂĄt, ha-nem önmagĂĄval kapcsolatos Ă©rzelmeit.
Ez az ajakbiggyesztĂ©s - mindközönsĂ©gesenâpofavĂĄgĂĄs" - SzonyĂĄt is jellemzi, amikor a szo-bĂĄba lĂ©pve rendreutasĂtja panaszkodĂł apjĂĄt. Akierre mĂ©g visszavĂĄg, de halĂĄlosan megrĂ©mĂŒl,amikor a szintĂ©n betoppanĂł VĂĄnya egyedĂŒl akarmaradni vele. Szerebrjakov, akĂĄr egy ijedt gye-rek, kapaszkodik a nĆkbe, Ă©s reszket volt sĂłgo-rĂĄtĂłl; valĂłsĂĄgos megvĂĄltĂĄs szĂĄmĂĄra, amikormegĂ©rkezik az Ćsanya kĂ©pzetĂ©t idĂ©zĆ dajka, akitMartin MĂĄrta kĂ©t alapvonĂĄsbĂłl, a megĂ©rtĂ©sbĆl Ă©saz egyĂŒttĂ©rzĂ©sbĆl kever ki, Ă©s SzonyĂĄval azĂĄgyĂĄba kĂsĂ©ri.
VĂĄnya Ă©s Jelena pĂĄrjelenetĂ©ben mĂĄr nem csaka megismĂ©telt szerelmi vallomĂĄs fokozza a fe-szĂŒltsĂ©get. A kicsit rĂ©szeg Ă©s nagyon gyƱrött,hĂĄzikabĂĄtos VĂĄnya szenvedĂ©lye egyszerre öniro-nikus Ă©s tragikus: Kulka JĂĄnos kĂ©t kezĂ©t elĆre-nyĂșjtva mintegy az Ă©letĂ©t, negyvenhĂ©t Ă©ves ma-gamagĂĄt kĂnĂĄlja JelenĂĄnak: Ă©rvel, könyörög, nya-fog, követelĆzik. Kulka ebbe a vallomĂĄsba mĂĄrbelelopja VĂĄnya Ă©letkudarcĂĄt. JelenĂĄnak van nĂ©-mi igaza, amikor azt mondja: âhiĂĄnyzik a jĂłsĂĄgebbĆl a hĂĄzbĂłl", csak nem az emberi jĂłsĂĄg,
hanem az Ă©letjĂłsĂĄg. Az elĆadĂĄs egyik legmeg-rendĂtĆbb pillanata, amikor Kulka JĂĄnos VĂĄnyabĂĄcsija mintegy Jelena lĂĄbnyoma utĂĄn veti ma-
gĂĄt: minden benne van ebben a vetĆdĂ©sben, Ă©sminden elillan a szobĂĄbĂłl kicsattogĂł meztelenlĂĄbbal. VĂĄnya magĂĄra maradva keserƱen döbbenrĂĄ, hogy be van csapva; remĂ©nytelen a szerelme,az egĂ©sz Ă©lete, Ă©s visszafelĂ© is: hiĂĄbavalĂł voltminden, Ă©rtelmetlen az ĂĄldozat, rossz a cĂ©l, fö-lösleges az erĆfeszĂtĂ©s. A csehovi Ă©rtelembenvett tragikus felismerĂ©s ideje ez, Ă©s a szokĂĄsosankĂ©sleltetett robbanĂĄs innen, ebbĆl az Ă©jszakai,fĂ©lrĂ©szegen is tiszta pillanatbĂłl eredeztethetĆ. Esitt vĂĄlik fontossĂĄ, hogy Kulka VĂĄnya bĂĄcsijaegyĂĄltalĂĄn nem bĂĄcsi; a pontosan kiszĂĄmĂtott,szabĂĄlyos ritmusĂș alakĂtĂĄs egyik csĂșcspontja ez.A negyvenhĂ©t Ă©ves Ă©leterĆs fĂ©rfi magĂĄnyosleszĂĄmolĂĄsa a jövĆvel, mindazzal, ami mĂ©ghĂĄtravan.
Szonya Ă©s Asztrov jelenetĂ©ben a hagyomĂĄ-nyosan kĂ©nyes egyĂŒtt evĂ©sbe VallĂł Ă©s a kĂ©t szĂ-nĂ©sz belelopja mindazt, ami addig Ă©s kĂ©sĆbbszavakban Ă©s tettekben megfogalmazĂłdik: ez isösszegzĆ jelenet. Szonya szerelmesen, odaadĂł-an, felkĂnĂĄlkozĂłan eszik, nĂ©masĂĄga kifejezĆbbminden beszĂ©dnĂ©l. AkĂĄrcsak Asztrov zavart-tĂ©-tova mozdulata, mellyel SzonyĂĄra rĂĄhajolva akredenc ajtajĂĄt nyitnĂĄ ki, poharat keresve. Szer-vĂ©t Tibor Asztrovja jelentĂ©ses ĂșjrafogalmazĂĄsaennek a csehovi archetĂpusnak: menekĂŒlĆ alak.Nem csak SzonyĂĄtĂłl menekĂŒl; kapĂłra jön nekiminden hĂvĂĄs, ami elszĂłlĂtja a Szerebrjakov-hĂĄz-bĂłl, bĂĄrhogy nyafog is alkalmankĂ©nt. MenekĂŒl abetegtĆl Ă©s a beteghez, az italtĂłl Ă©s az italba; afaĂŒltetĂ©ses jövĆbe Ă©s a jövĆtĆl; szĂ©tfolyĂł Ă©letĂ©tĆlpillanatnyi tĂșlĂ©lĂ©sekbe. JelenĂĄhoz a mĂĄssĂĄgĂ©rtmenekĂŒlne; inkĂĄbb cinikus, mint rezignĂĄlt fĂ©rfi-ösztön ez. SzervĂ©t szĂnpadi alkatĂĄban kĂ©szen vankorunk Ă©rtelmisĂ©gije, a fiatalon is hitevesztett,mĂłkuskerĂ©kben kĂ©szsĂ©gesen pörgĆ, Ă©lete el-vesztegetĂ©sĂ©t, önnön gyĂĄvasĂĄgĂĄt okosan meg-ideologizĂĄlĂł fĂ©rfi. KemĂ©ny szĂnĂ©sz, Ivanovotazonban lĂĄgyra vette, agyonsajnĂĄlta annak ide-jĂ©n. Asztrovja nyugodtan nyafoghat, mĂ©gis ke-mĂ©ny Ă©s - el fog veszni.
Schell Judit sprĆd, energikus SzonyĂĄt jĂĄtszik;semmi bĂĄgyadt melankĂłlia, beletörĆdĆ Ă¶nfelĂĄl-dozĂłdĂĄs, lĂrai szenvelgĂ©s. Az Ć SzonyĂĄja egy-szerre bakfisos Ă©s asszonyos szenvedĂ©llyel akar-ja magĂĄnak Asztrovot, Ă©letre, csalĂĄdra, boldog-sĂĄgra vĂĄgyik. TartĂĄsa, vĂ©lemĂ©nye, ereje van.ElĂ©nk rakja CsehovbĂłl fogalmazva azt a nagyonmainak Ă©s közelinek lĂĄtszĂł alapigazsĂĄgot, hogy asors nem Ă©rdemek alapjĂĄn osztogat kegyeket. Esa tehetsĂ©ges fiatal szĂnĂ©sznĆ megĂĄllja, hogy nemreflektĂĄl szomorĂș helyzetĂ©re, nem kommentĂĄljaazt semmilyen mĂłdon - ezĂ©rt megrendĂtĆ azalakĂtĂĄsa.
Mint tudjuk csak ebben a âkottakövetĆ"Csehov-elĆadĂĄsban valahogy nagyon hangsĂșlyos-, az Ă©jszakai vihar akkor ĂĄll el odakint, amikoridebent is: Jelena Ă©s Szonya jelenetĂ©re. KovĂĄtsAdĂ©l Ă©s Schell Judit jĂĄtĂ©kĂĄt fel lehet venni, Ă©sĂŒdvös volna tanĂtani a megfelelĆ iskolĂĄban: a
CSEHOV-JĂTĂK
Vojnyickaja: Koós Olga (Koncz Zsuzsa fel-vételei)
szavak Ă©s gesztusok, a testtartĂĄsok Ă©s lĂ©pĂ©sekkettĆs beszĂ©dĂ©t, ezt a felszabadĂtĂł nĆi egymĂĄsratalĂĄlĂĄst, a vallomĂĄsossĂĄg fehĂ©r izzĂĄsĂĄt. TökĂ©letesa ritmus Ă©s az összjĂĄtĂ©k, a megkönnyebbĂŒlt sĂrĂĄ-sok Ă©s szomorĂș-zavart nevetĂ©sek vĂĄltakozĂĄsa.Kezek Ă©s tekintetek talĂĄlkozĂĄsa. VallĂł minthaközelire komponĂĄlta volna ezt az intim jelenetet,Ă©s el is Ă©ri, hogy tekintetĂŒnk âvĂĄgjon" a kĂ©pbĆl,mindig csak a lĂ©nyeget lĂĄssuk.
A vĂ©gĂ©n pedig a vihar utolsĂł dörrenĂ©se, ami-kor Szerebrjakov zsarnoki ânem lehet"-jĂ©t JelenazongorĂĄzĂĄsĂĄra Szonya kimondja.
A harmadik felvonĂĄsban minden megtörtĂ©nik.Jelena Ă©s Szonya majdnem összekap-a munkĂĄnĂ©s az unatkozĂĄson: kettĆjĂŒk alkati összefĂ©r-hetetlensĂ©gĂ©n, termĂ©szetesen -, aztĂĄn JelenamegĂgĂ©ri, hogy kipuhatolja Asztrov Ă©rzelmeit.KovĂĄts AdĂ©l szintĂ©n Ă©rdesre fogalmazza JelenĂĄt,de SchellĂ©tĆl eltĂ©rĆen az Ć jĂĄtĂ©ka mĂ©g reflexĂv is:ĂĄlszentsĂ©ge âkritikailag is jelezve van", SzonyajelenlĂ©tĂ©ben mĂĄris Asztrovra vadĂĄszvĂĄn igazgatjaa ruhĂĄjĂĄt Ă©s a frizurĂĄjĂĄt, miközben a kĂŒldetĂ©srekĂ©szĂŒl. MonolĂłgja hitelesĂti ezt a kritikĂĄt: a gyĂĄ-vasĂĄg, a csĂĄbĂtĂĄs Ă©s az elvont szabadsĂĄgvĂĄgymagĂĄnyos bevallĂĄsa egy Ășjabb Ă©letkudarckitakarĂĄsa. Jelena nem hazug, nem romlott-egyszerƱ lĂ©lek, a kĂ©nyszerpĂĄlya embere.Asszonya.
Az Asztrovval valĂł jelenetben lĂĄzas kapkodĂĄs,pattogĂł replikĂĄk mindkĂ©t oldalon; vilĂĄgos, hogynem a fĂ©rfi âmƱvĂ©szetĂ©rĆl", nem is az asszonyĂ©rdeklĆdĂ©sĂ©rĆl, hanem egyfajta szerelmi elĆjĂĄ-
tĂ©krĂłl van szĂł. IsmĂ©t erĆs, ellenĂĄllhatatlan a jĂĄtĂ©khatĂĄsa: KovĂĄts AdĂ©l figyelmet, majd Ă©pp nemfigyelĂ©st mĂmelĆ hallgatĂĄsa szinte kĂ©ptelenĂŒlszĂłszĂĄtyĂĄr monolĂłgnak hat SzervĂ©t hullĂĄmzĂł,hol hadarĂł, hol rĂĄfĂ©kezĆ kiselĆadĂĄsa alatt.Jelena kĂŒldetĂ©sĂ©nek gyors Ă©s zavart âletudĂĄsa"utĂĄn a fĂ©rfi agresszĂv lerohanĂĄssal vet vĂ©get ajĂĄtĂ©knak, de maga az összeborulĂĄs vol-takĂ©ppen mĂĄr nem kettĆjĂŒkrĆl szĂłl. Hanem azajtĂł ĂŒvegĂ©hez tapadĂł, kĂłkadt ĆszirĂłzsacsokrotszorongatĂł VĂĄnyĂĄrĂłl, aki - Ă©pp mert csaknegyvenhĂ©t Ă©ves - a dermedt bĂĄmulĂĄssal be-vĂ©gzi tragĂ©diĂĄjĂĄt.
Ehhez kĂ©pest BĂĄlint Szerebrjakovja a kö-vetkezĆ jelenetben szinte tĂ©tovĂĄn vezeti elĆ bir-tokeladĂĄsi ötletĂ©t. VallĂł rendezĂ©sĂ©ben teljesenvilĂĄgos, hogy VĂĄnya robbanĂĄsĂĄban ez csak alegutolsĂł, majdhogynem fölösleges összetevĆ: apisztolyt sem a borzalmas ötlet kiagyalĂłjĂĄra,hanem egĂ©sz elrontott Ă©letĂ©nek okĂĄra Ă©s oko-zĂłjĂĄra fogja. Ez is, a lövĂ©s, Ășjabb csĂșcspont azelĆadĂĄsban: a vĂ©rengzĆ gyilkos szerepĂ©bĆl ki-esett VĂĄnya Ă©rdeklĆdve kĂ©rdi Szerebrjakovot,talĂĄlt-e, aki Ă©ppĂșgy kiesve a merĂ©nylet ĂĄldoza-tĂĄnak szerepĂ©bĆl, a fejĂ©t ingatja: nem. Ez akettĆs ĂĄttĂ©tel ismĂ©t a rendezĆ Ă©s ezĂșttal KulkaĂ©s BĂĄlint tökĂ©letes összmunkĂĄjĂĄnak ered-mĂ©nye. Es a feszĂŒltsĂ©g mĂ©g csak nem is esik,amikor Kulka VĂĄnyĂĄja visszagyerekesedve bo-rul az anyja lĂĄbĂĄhoz: az örök autoritĂĄshoz a felnem nĆtt gyerek. KoĂłs Olga rĂĄborulva ĂĄtöleliugyan, de kĂ©tsĂ©gbeesĂ©se, Ă©rzelmei nem a fiamellett szĂłlnak; mozdulata Ă©s arckifejezĂ©se, akettĆ közti ellentĂ©t többet ĂĄrul el errĆl azasszonyrĂłl Ă©s errĆl az anya-fiĂș kapcsolatrĂłl,mint egy hosszĂș pszichoanalĂzis.
A negyedik felvonĂĄs ebben az elĆadĂĄsban iskĂłda. A Martin MĂĄrta ĂĄltal remekĂŒl jĂĄtszott dajka -fĆleg hangulatilag, de fizikailag is - ĂĄtveszi aterepet. Eligazgatja az. aprĂłbb viszĂĄlyokat, delegfĆkĂ©pp is fonalat gombolyĂt: minden rendbenlesz. A VĂĄnya ĂĄltal ellopott morfium visszakerĂŒl ahelyĂ©re, Asztrov ĂștipatikĂĄjĂĄba; elhangzik Szo-nya emblematikus parancsa: âtƱrj". Es elmen-nek, akik nem idevalĂłk. A professzor bĂșcsĂșjĂĄtBĂĄlint hangosra, megbocsĂĄtĂłra-Ă©s leginkĂĄbbközönyösre veszi. Az elĆadĂĄs örök kisemberĂ©t,Tyelegint jĂĄtszĂł KocsĂł GĂĄbornak itt jut egyaprĂłcska jutalomjĂĄtĂ©k: kĂ©szsĂ©gesen ugrik aprofesszor elĂ© bĂșcsĂșra nyĂșjtott kĂ©zzel, deSzerebrjakov, mintha a semmin, a levegĆnnyĂșlna keresztĂŒl, AsztrovtĂłl köszön el, Ă©szresem vĂ©ve az Ćt kĂ©szsĂ©gesen körĂŒlugrĂĄlĂł Tye-legint.
Jelena csak AsztrovtĂłl "vĂĄlik"; KovĂĄts AdĂ©lalaposan megfĂŒrdeti Ćt a remĂ©nytelensĂ©g, kiet-lensĂ©g perspektĂvĂĄjĂĄban, mi több, a jelenet kö-zönsĂ©gessĂ©gĂ©ben, durvasĂĄgĂĄban is. Ez utĂłbbiĂĄrnyalatokat SzervĂ©t adja a kĂ©phez, aki Asztrovothidegnek, cinikusnak mutatja a vĂĄlĂĄs pillana-tĂĄban.
Amikor a szƱknek tetszĆ szobĂĄban ki-ki elfog-lalja megszokott helyĂ©t, Ă©s hozzĂĄlĂĄt szokĂĄsostevĂ©kenysĂ©gĂ©hez, mĂĄr csak Asztrov fölös-leges.Szonya, inkĂĄbb megszokĂĄsbĂłl, sem-mintvalamiben remĂ©nykedvĂ©n, kikĂsĂ©ri Ćt. Ăs amikorvisszajön, mintha koporsĂł fedele zĂĄrulna rĂĄjuk.A tĂșlvilĂĄgrĂłl, megpihenĂ©srĆl fantĂĄziĂĄlĂł Szonya-monolĂłg alatt az elĆadĂĄs elĆször tĂ©r el aâkottĂĄtĂłl". VĂĄnya könnyezik, ahogy az Ărva van.Szonya azonban nem. AnnĂĄl tragikusabb.
VallĂł PĂ©ter rendezĂ©sĂ©ben ezĂșttal nemcsak aânagy dolgok", nemcsak az eszme, hanem azaprĂłsĂĄgok, a rĂ©szletek is a helyĂŒkön vannak.Kockacukor, teĂĄzĂĄs, leĂŒlĂ©s a bĂșcsĂș pillanatĂĄban,tinta, Afrika-tĂ©rkĂ©p. Ăsszhang szĂŒletett.
Minden nemzedĂ©knek van egy VĂĄnya bĂĄcsija, aztmondjĂĄk. AnyĂĄm a GellĂ©rt Endre rendezte elĆ-adĂĄst tartotta a sajĂĄtjĂĄnak, MaklĂĄry ZoltĂĄnnal,MĂ©szĂĄros Ăgival, BalĂĄzs Samuval, LukĂĄcs Mar-gittal, Bessenyei Ferenccel a fĆbb szerepekben;kĂ©sĆbb is minden VĂĄnya bĂĄcsit ahhoz mĂ©rt, ah-hoz hasonlĂtott, azzal magyarĂĄzott.
Lehet, hogy most Ă©n is talĂĄltam magamnakegyet.
Anton Csehov: VĂĄnya bĂĄcsi (RadnĂłti SzĂnhĂĄz)Jelmez: SzakĂĄcs Györgyi. DĂszlet: SzlĂĄvik IstvĂĄn.
Asszisztens: Ćri RĂłzsa. Rendezte: VallĂł PĂ©ter.
SzereplĆk: BĂĄlint AndrĂĄs, KovĂĄts AdĂ©l, Schell Judit,KoĂłs Olga, Kulka JĂĄnos, SzervĂ©t Tibor m. v., KocsĂłGĂĄbor m. v., Martin MĂĄrta, Bajka PĂĄl.
CSEHOV-JĂTĂK
nekĂŒnk ĂșjsĂĄgolja el, hogy itt lesz az elĆadĂĄsĂĄnTrigorin is. KĂ©sĆbb hozzĂĄnk fordul az intĂ©zĆvel valĂłveszekedĂ©s utĂĄn is: âegy hĂres szĂnĂ©sznĆ sĂr egyilyen hĂŒlyesĂ©g miatt." KĂ©sĆbb Dorn a Szorinnak(BĂĄrĂĄny Frigyes) szĂĄnt mondatokat szintĂ©n a kö-zönsĂ©gnek mondja: âMinden mĂșlandĂł. A halĂĄltĂłlvalĂł fĂ©lelem ĂĄllati fĂ©lelem." AktualitĂĄssal bĂrĂł tĂ©zis-mondatok vĂĄlnak ironikussĂĄ azĂĄltal, hogy valĂłban
SĂNDOR L. ISTVĂN
BOHĂCORR ĂS RUHACSIPESZC
Csehov ugyanarrĂłl beszĂ©lt tĂz Ă©eltĂ©vesztett vonzĂłdĂĄsokrĂłl, a mszerelmekrĆl, az egyĂ©nikĂ©nyszerĂ©ben felszĂĄmolĂł-dĂł könem ezek az alig vĂĄltozĂłfĂĄjdalmassĂĄ az Ă©letet, ha-nemviszonozhatatlan gesztusok, adermedĆ Ă©rintĂ©sek, azok avallomĂĄsok, amelyekben ezekviszonyok megnyilvĂĄnulnak.vĂĄltozĂł mozdulatok, mĂșlĂ©kony jmindig Ășj Ă©lettapasztalatokkal tfĂŒggetlen közös emberi Ă©lmĂ©nlĂĄtva sajĂĄt vilĂĄgunkra ismerhszĂĄzĂ©ves darab elĆadĂĄsĂĄban is
âTĂșl vagyunk Csehovon" - ĂnyĂ©skert tavalyi kĂ©t bemutatĂłjaaz elmĂșlt Ă©vtizedben megrendelĆadĂĄsok alapjĂĄul szolgĂĄltakmai magyar szĂnjĂĄtszĂĄsnak nindanivalĂłja rĂłla." Most pontoakkor mondottakat. TĂșl vagyuszĂĄs egy rendkĂvĂŒl erĆteljes, mszakĂĄn, Ă©s kibontakozĂłban vközelĂtĂ©smĂłd. Az Ă©let kĂŒlsĆfeltĂ©teleinek drasztikus ĂĄtalainkĂĄbb szĂĄmol a szĂnhĂĄzmƱvĂ©Ă©rvĂ©nyes, izgalmas szĂnpadifajta tapasztalatokkal konfronmagyar szĂnhĂĄz a lassĂș, tĂ©tovterhes korszakvĂĄltĂĄs idĆszakĂĄszerre lĂĄthatĂłk korszakvĂĄltĂĄs edukciĂłk szĂnpadjainkon. Olyanyolcvanas Ă©vek jĂĄtĂ©kmĂłdjĂĄt igtartani, megĂșjĂtani, Ă©s olyanoklizmus utĂĄni jĂĄtĂ©kstĂlusok leheAz elĆbbi produkciĂłk mĂĄr nem,nem elĂ©g meggyĆzĆek.
Az ĂștkeresĂ©s egyik fontos vĂĄlvĂ©s, amely a mai gesztusrendsmunikĂĄciĂłs jelzĂ©sekkel, nyelviteti a klasszikus mƱveket. Ennetöbbnyire ironikus gesztusokadĂĄsok, groteszk ĂĄllapotrajzok,lĂłsĂĄgelemzĂ©sek szĂŒletnek. EzPĂ©ter Ă©s MohĂĄcsi JĂĄnos legjobbnyire ilyen âĂĄtiratok" Verebes Iis. S ugyanez Ă©rvĂ©nyes a nyelĆadĂĄsra is.
pĂ©ldamondatkĂ©nt hangoznak el, magĂĄnjellegƱ, kö-zömbös mondatok nyernek többletjelentĂ©st, tĂ©zis-jelleget azĂĄltal, hogy a szituĂĄciĂłbĂłl kimutatĂłgesztusok kĂsĂ©rik Ćket.
A Verebes vezĂ©nyelte szĂnĂ©szcsapat nem aklasszikus szöveget mondja. Mai köznyelvi for-dulatokra hangolt, kiszĂłlĂĄsokkal feldĂșsĂtott nyel-vetbeszĂ©lnek. Arkagyina (Csoma Judit) nemegyszerƱen csak âdekadens izĂ©nek" minĆsĂti a fiadarabjĂĄt, hanem jĂłl Ă©rtesĂŒlt megjegyzĂ©seket fƱzhozzĂĄ. âEz valami magĂĄnmitolĂłgia" - mondja, majdamikor fĂŒst lepi el a szĂnpadot, jelentĆsĂ©gteljesenhozzĂĄteszi: âeffekt." Amikor Trepljov vĂ©gĂŒl elrohan,nem âszeszĂ©lyes, hiĂș kamasznak", hanemâarrogĂĄns, önhitt szarjankĂł-nak" minĆsĂti: âNincs ittsemmifĂ©le Ășj forma, ez egy baromsĂĄg." âTerohadĂ©k!" - ĂŒvölti MĂĄsa (GĂĄbos Katalin), amikorTrepljov ingerĂŒlten közli vele, hogy ne jĂĄrjonfolyton a nyomĂĄban. A mĂĄsodik felvonĂĄs elejĂ©nMaupassant A vĂzen cĂmƱ novellĂĄjĂĄt olvassahangosan Arkagyina Ă©s Dorn. Amikor a szĂnĂ©sznĆdĂŒhösen a tĂłba hajĂtja a könyvet, az orvoshosszan nĂ©z utĂĄna: âMaupassant a vĂzen" -mondja ironikusan. (Az elsĆ felvonĂĄsban hasonlĂłirĂłniĂĄval Ărta le Dorn a tĂł-parti helyszĂnt: âItt vantehĂĄt a szĂnhĂĄz. ElĆtĂ©r, hĂĄttĂ©r, ĂĄrtĂ©r, puszta tĂ©r.")A harmadik felvonĂĄs nyitĂł jelenetĂ©ben elhangzĂłmondatok, melyek-ben MĂĄsa megvallja Trigorinnak(MolnĂĄr LĂĄszlĂł) Trepljov irĂĄnti szerelmĂ©t, az ĂrĂłrĂ©szeg közbekĂ©rdezĂ©seivel tagolt, ittasan kibököttszĂłcsonkokkĂĄ
SEHOV: SIRĂLY
ve, szĂĄz Ă©ve: azagĂĄnnyĂĄ zĂĄrulĂł
Ă©letprogramokzössĂ©gekrĆl. De
szavak teszikazok a tétova,
zok a semmibevissz-hangtalan
a tisztĂĄzhatatlanAzok a folytonelzĂ©sek, amelyeköltik fel az idĆtĆlyeket. AmelyeketetĂŒnk akĂĄr egy.rtam a Cseresz-
kapcsĂĄn: âAmĂgĂtĆen jelen idejƱCsehov mƱvei, acs lĂ©nyegi mon-
sĂtanom kell aznk a Csehov-jĂĄt-
eghatĂĄrozĂł kor-an egy mĂĄsfajtaformĂĄinak, belsĆkulĂĄsĂĄval egyreszet. A tĂz Ă©ve
mĂłdszerek mĂĄs-tĂĄlĂłdnak. A maia, kerĂŒlĆ utakkalt Ă©li. Ma egy-
lĆtti Ă©s utĂĄni pro-nok, melyek a
yekeznek Ă©letbenis, melyek a rea-tĆsĂ©geit keresik.az utĂłbbiak mĂ©g
tozata az a törek-zerrel, metakom-formĂĄkkal ĂŒtköz-k eredmĂ©nyekĂ©ntkal telĂtett elĆ-szarkasztikus va-jellemzĆ GothĂĄrmunkĂĄira. Több-
stvĂĄn rendezĂ©seiĂregyhĂĄzi SirĂĄly-
Az ilyen tĂpusĂș produkciĂłk többnyire nyĂltanvĂĄllaljĂĄk, hogy jĂĄtĂ©k zajlik a szĂnpadon. Viszony-lagossĂĄ vĂĄlik bennĂŒk a szĂnhĂĄz illĂșziĂłja. Erre utala nyĂregyhĂĄzi elĆadĂĄs szĂnpadkĂ©pe (Kis KovĂĄcsGergely munkĂĄja): a stĂșdiĂłszĂnpadon felĂ©pĂtettfahĂĄz valĂłsĂĄgossĂĄgĂĄt a rĂĄfestett kĂ©pek teszikidĂ©zĆjelbe. KĂ©t szĂ©lĂ©n - komĂ©diĂĄs lakĂłihoz mĂ©l-tĂłan, mintha szĂnpadnyĂlĂĄst kereteznĂ©nek - mĂĄ-zolt bordĂł szĂnhĂĄzi fĂŒggönyök. KözĂ©pen szĂŒrre-ĂĄlis rajzok: egy hĂĄromszögszem, melybĆlkönnyek hullanak, eltorzult hangszerek, furcsa(Ă©let-korokat sejtetĆ) szĂĄmlapĂș Ăłra. Az ablakok,ajtĂłk mögött szĂnes vĂĄsznakra festett, szĂłköznĂ©lkĂŒli idĂ©zetek, kibogarĂĄszhatatlanĂ©letbölcsessĂ©gek lĂĄthatĂłk. A szĂnhĂĄzi illĂșziĂłviszonylagossĂĄgĂĄt jelzik az elĆadĂĄsba Ă©pĂtettâkiszĂłlĂĄsok" is: a szereplĆk bizonyosszövegrĂ©szleteket a nĂ©zĆkhöz fordulva, aközönsĂ©get közvetlenĂŒl megszĂłlĂtva mondanakel. âA mai szĂnhĂĄz rutin Ă©s dogma" - nĂ©z ki rĂĄnkTrepljov (Avass Attila). âĂj formĂĄk kellenek" -teszi hozzĂĄ, Ă©s közben piros bohĂłc-orrot ölt. Bajvan, mondja kĂ©sĆbb Dorn (Szigeti AndrĂĄs), ha atĂĄrsadalom jobban szereti a szatĂłcsokat, mint aszĂnĂ©szeket. Nyina (SzabĂł MĂĄrta)
J
elenet a mĂĄsodik felvonĂĄsbĂĄlCSEHOV-JĂTĂK
Molnår Låszló (Trigorin) és Csoma Judit(Arkagyina) (Szoboszlai Gåbor felvételei)
esnek szĂ©t: âKitĂ©pem! Mit? GyökerestĆl! Mit?SzĂvembĆl! Mit? Ezt a szerelmet!" âTakarodj mĂĄrel a francba!" - ĂŒvölti MĂĄsa a fĂ©rjĂ©nek, amikorMedvegyenkĂłnak (Keresztes SĂĄndor) mĂ©gse na-gyon akarĂłdzik hazamenni a gyerekĂŒkhöz. âMi-
fĂ©le diadalszekeret? Nem vagyok Ă©n Aga-memnĂłn!" - mondja gĂșnyosan Trigorin NyinĂĄnak,amikor a lĂĄny elragadtatottan az ĂrĂłi dicsĆsĂ©grĆlbeszĂ©l. Hosszasan sorolhatnĂĄnk a pĂ©ldĂĄkat aszöveg âmodernizĂĄlĂĄsĂĄnak" kĂŒlönfĂ©le vĂĄltozataira(bĂĄr tegyĂŒk hozzĂĄ, hogy az ĂĄtigazĂtĂĄsok,betoldĂĄsok korĂĄntsem annyira tolakodĂłak,egyfĂ©le nyelvi humorhoz kötĆdĆek, minta GothĂĄr-vagy MohĂĄcsi-elĆadĂĄsokban).
Az öltözetek, a kellĂ©kek alapjĂĄn akĂĄr a tĂzes,hĂșszas Ă©vekben is jĂĄtszĂłdhatna az elĆadĂĄs (NyinakerĂ©kpĂĄron Ă©rkezik, aztĂĄn piros pöttyösgumilabdĂĄval jĂĄtszik, Trigorin az ĂrĂłgĂ©pĂ©Ă©rt rohanvissza, amikor el akar a lĂĄnytĂłl bĂșcsĂșzni, a sze-replĆk gramofont hallgatnak). A jĂĄtĂ©kötletek azon-ban egyĂ©rtelmƱen mai hangoltsĂĄgĂșvĂĄ teszik azelĆadĂĄst. Olyan fontos jelzĂ©sek ezek, amelyekerĆteljes groteszk felhangokkal telĂtik Csehov hely-zeteit.
Mozog a sĂĄs a kezdĆkĂ©pben. MiutĂĄn TrepljovĂĄtvonult a szĂnen, Medvegyenko Ă©s MĂĄsa bĂșjik elĆ.A ruhĂĄjukat igazĂtjĂĄk, öltözködnek. Ăgy tƱnik, sze-retkeztek. A földön fekvĆ nĆ egy pillanatra mĂ©g beleis kapaszkodik Trepljovba, felnevet. AztĂĄn hosszanĂ©s provokatĂvan követi a fiĂșt. Az nem vesz rĂłlatudomĂĄst, elmegy. Medvegyenko elĂ©gedetlenkedik:âHat versztĂĄt gyaloglok, Ă©s csak közönyt talĂĄlok" -mondja, Ă©s közben pĂĄrzĂł mozdulatokkal Ă©rtelmezi,hogy mire is gondol valĂłjĂĄban. HiĂĄba kapja meg anĆt, az nem viszonozza vonzĂłdĂĄsĂĄt. Hideg Ă©s közö-nyös, ha enged is neki. KĂ©sĆbb MĂĄsa az ablakbĂłllesi, hogy Trepljov a szĂnpaddĂĄ kinevezett tornĂĄcrafekteti NyinĂĄt. Valaki figyel - mondja Nyina, Ă©skibontakozik az ölelĂ©sbĆl. ValĂłban kivĂĄgĂłdik az ajtĂł,Ă©s MĂĄsa lĂ©p ki rajta. SzĂĄmonkĂ©rĆen egy fa mellĂ©kuporodik, Ășgy bĂĄmulja a szerelmespĂĄrt. Nyinaugratja Ćt: ez milyen fa, Ă©s miĂ©rt ilyen sötĂ©t? Trepljovazonban ingerĂŒlten elkergeti a hĂvatlan szemtanĂșt.
Nyina, amint elĆbĂșjik a fĂŒggöny leple alĂłl,Trigorint kezdi fĂŒrkĂ©szni. Arkagyina Ă©szreveszi, Ă©smosolyogva, fölĂ©nyesen bemutatja neki a fĂ©rfit.Trigorin vissza-visszanĂ©z NyinĂĄra. LĂĄtja, hogy mitakarnak tĆle, de mĂ©g nem tudja, hogy van-e valamiköze a lĂĄnyhoz. A mĂĄsodik felvonĂĄsbeli talĂĄlkozĂĄ-sukkor egyĂ©rtelmƱvĂ© vĂĄlik a helyzet: Nyina kertelĂ©snĂ©lkĂŒl odalĂ©p a fĂ©rfihoz, Ă©s szĂĄjon csĂłkolja. Trigorinugyanolyan termĂ©szetesnek talĂĄlja ezt, minta lĂĄny.BeszĂ©lgetĂ©sĂŒket hosszĂș csĂłkolĂłzĂĄsok szakĂtjĂĄkmeg. Ezt lĂĄtja meg Trepljov is.
Arkagyina kelletlenĂŒl, ĂŒgyetlenĂŒl nyĂșl hozzĂĄ a fiakötĂ©sĂ©hez. LĂĄthatĂłan semmi kedve az ĂĄpolĂłnĆvĂ©rtjĂĄtszani. Egy pillanatig sem szĂŒletik meg tehĂĄt anyaĂ©s fia között az intimitĂĄs, annĂĄl kĂmĂ©letlenebbĂ© vĂĄlikazonban a szĂĄmonkĂ©rĂ©s. EsĂ©lyt sem adnak egy-mĂĄsnak a megĂ©rtĂ©sre. SzĂĄradni kitett, leszaggatottlepedĆk között ĂŒvöltöznek. Mindenketten csakis amaguk sĂ©rtettsĂ©gĂ©t kiĂĄltjĂĄk vilĂĄggĂĄ.
Trigorin azonnal megmutatja ArkagyinĂĄnak aNyinĂĄtĂłl kapott medĂĄlt. Az asszony rĂĄmosolyog afiatal fĂ©rfira: menjen, nĂ©zze csak meg a könyv-tĂĄrban, mifĂ©le idĂ©zetre vonatkozik a bevĂ©setettoldalszĂĄm. AztĂĄn egyĂŒtt keresik ki a könyvben amegjelölt lapot. Arkagyina kiigazĂtja Trigorint:rosszul szĂĄmolta ki a sorokat. Ăsszenevetnek azidĂ©zeten: âHa valaha kell majd az Ă©letem, csakgyere Ă©rte Ă©s vidd." Milyen butasĂĄg, micsodadolgokat talĂĄl ki ez az ostoba vidĂ©ki l ĂĄny - mondjaa gesztus. AztĂĄn, kĂŒlönösebb zavar nĂ©lkĂŒl, a fĂ©rfihozzĂĄteszi: âMaradjunk mĂ©g egy napig!" MiĂ©rt is
CSEHOV-JĂTĂK
utasĂtanĂĄ el a felkĂnĂĄlkozĂĄst? AztĂĄn csak legyintArkagyina dĂŒhĂ©re, ragaszkodĂĄsĂĄra. HĂĄt menjĂŒnk,ha nem Ă©rted meg. Ăgyis minden olyan mindegy- gondolja. MĂ©gis visszarohan, hogy vĂĄltsonnĂ©hĂĄny szĂłt NyinĂĄval. PĂĄrhuzamosan, a mĂĄsikatszinte meg se hallva beszĂ©lnek mindketten. NemgyöngĂ©d szerelmet, hanem zaklatott, dĂŒhödt,gyötrelmes egymĂĄsba kapaszkodĂĄst ĂgĂ©rnekezek a bĂșcsĂșszavak.
TalĂĄn ennyibĆl is kiderĂŒl, hogy a nyĂregyhĂĄzielĆadĂĄs erĆteljes gesztusokkal Ă©l, karakteres fi-gurĂĄkat jelenĂt meg. A szereplĆknek azonbaninkĂĄbb csak a âgesztusĂ©rtĂ©ke" fontos: az alakoknem önmagukban Ă©rtelmezĆdnek, hanem abbanaz ironikus viszonyban, ahogyan az ĂĄbrĂĄzolt vilĂĄgrĂ©szekĂ©nt megjelennek. Sokat elĂĄrulnak bizo-nyos szemĂ©lyisĂ©gjegyekrĆl, tipikus magatartĂĄs-mĂłdokrĂłl, emberi habitusokrĂłl. de nem formĂĄ-lĂłdnak jellemekkĂ©. Ărdekesek, de nem Ă©rdemesönĂĄllĂł titkaikat fĂŒrkĂ©sznĂŒnk. A szĂnĂ©szeknekugyanis ebben a jĂĄtĂ©kstĂlusban termĂ©szetszerƱ-leg nem teljes Ă©letsorsok megformĂĄlĂĄsa a felada-tuk, hanem az, hogy meggyĆzĆvĂ© tegyĂ©k azokata gesztusokat, melyeket az elĆadĂĄs ironikus köz-lĂ©smĂłdja közvetĂt. Ăpp ezĂ©rt az elĆadĂĄs nem azegyĂ©ni alakĂtĂĄsok ereje, hanem inkĂĄbb az egysĂ©-gesen vĂĄllalt közelĂtĂ©smĂłd következtĂ©ben tƱnikszĂnĂ©szileg is figyelemre mĂ©ltĂłnak.
Csoma Judit ArkagyinĂĄja elegĂĄns, fölĂ©nyesânagyasszony". MĂ©g a megalĂĄzĂł helyzetben semalĂĄzkodik meg: egy ruhacsipeszt rak az orrĂĄra,Ăgy mondja el Trigorinnak kĂ©tsĂ©gbeesett szerelmivallomĂĄsĂĄt. Olyan, mintha Ć maga is bohĂłcorrotöltött volna, akĂĄrcsak Nyina, amikor Trepljovnaka magĂĄnyrĂłl vallĂł darabjĂĄt szavalta. (Az öregebbszĂnĂ©sznĆ az elĆadĂĄs utĂĄn ki is prĂłbĂĄlja, milyenabban a koporsĂłszerƱsĂ©gben ĂŒlni, ahol NyinajĂĄtszott.) Ărzelmeket ebben a vilĂĄgban csak bo-hĂłcmaszk mögĂ© bĂșjva Ă©rdemes közölni: AvassAttila Trepljovja, bĂĄrmi törtĂ©nik is vele, alkatilagmindörökre kamasz marad. Komoly, lelkes, oda-adĂł, szĂĄmonkĂ©rĆ. De soha nem tud megszaba-dulni kĂ©telyeitĆl: âNem tudom, minek Ă©s kinek kellez az egĂ©sz. Nem hiszek, Ă©s nem tudom, hogymiben ĂĄll a hivatĂĄsom" - mondja, NyinĂĄnak isvĂĄlaszolva, az Ă©lettĆl bĂșcsĂșzĂł utolsĂł gesztusa-kĂ©nt. SzabĂł MĂĄrta NyinĂĄjĂĄnak naivitĂĄsa romlottbĂĄj: Ă©rzi, bĂĄrmit kĂ©pes elĂ©rni, ha elĂ©g magabizto-san akarja. SajĂĄt ĂĄrnyĂ©kĂĄt azonban nem lĂ©phetiĂĄt; csak tehetsĂ©gtelensĂ©gĂ©t, tehetetlensĂ©gĂ©t pa-lĂĄstolja, ahogy a megtalĂĄlt hivatĂĄsĂĄrĂłl szavaI.MolnĂĄr LĂĄszlĂł Trigorinja nĂ©hĂĄny ĂŒres pĂłzzal hĂł-dĂtja meg a vilĂĄgot. Mintha nem mindig Ă©rtenĂ©,nem mindig Ă©rintenĂ© meg, ami körĂŒlötte törtĂ©nik,mintha semmit nem szenvedne meg abbĂłl, amitirodalmĂĄrkĂ©nt kifejez. GĂĄbos Katalin MĂĄsĂĄjadarabos, dĂŒhödt, szĂĄmonkĂ©rĆ. FrusztrĂĄltsĂĄgĂĄbanmind teljesebben kibontakozik közönsĂ©gessĂ©ge.Keresztes SĂĄndor MedvegyenkĂłja tĂ©tovĂĄn igyek-szik a hƱsĂ©g, az odaadĂĄs erĂ©nyĂ©vĂ© ĂĄtstilizĂĄlni
pipogyasĂĄgĂĄt. Zubor Ăgnes PolinĂĄja csupa fĂĄj-dalmas, nevetsĂ©ges lemondĂĄs, CzikĂ©li LĂĄszlĂłSamrajevje hivalkodĂł primitĂvsĂ©g. BĂĄrĂĄny Fri-gyes tipegĆ jĂĄrĂĄsĂș, majd tolĂłszĂ©khez kötöttSzorinja mĂ©g mindig megdöbben azon a fordĂtottcsodĂĄn, hogy semmit nem valĂłsĂtott meg mind-abbĂłl, amire feltette az Ă©letĂ©t. Szigeti AndrĂĄsDornja - az elĆadĂĄs talĂĄn legkonzekvensebb ala-kĂtĂĄsa - visszafogottsĂĄggal, kimĂ©rtsĂ©ggel tartjaegyensĂșlyban alkati cinizmusĂĄt.
JĂłl funkcionĂĄlĂł, jelentĂ©ssel bĂrĂł szĂnpadkĂ©p,jellemzĆ erejƱ (hĂĄnyavetisĂ©get, eleganciĂĄt, lon-csossĂĄgot, megbomlĂł, megerĆsödĆ tĂĄrsadalmipoziciĂłkat) kifejezĆ ruhĂĄk (Torday Hajnal tervei),erĆs gesztusok, ĂĄtgondolt jĂĄtĂ©kötletek, a stĂlus-hoz igazodĂł szĂnĂ©szi alakĂtĂĄsok. MiĂ©rt van mĂ©gisnĂ©mi hiĂĄnyĂ©rzetem a nyĂregyhĂĄzi SirĂĄly utĂĄn?TalĂĄn azĂ©rt, mert az elĆadĂĄs szemlĂ©letmĂłdjĂĄbĂłlkövetkezĆ megoldĂĄsok ugyan hatĂĄsosan közve-tĂthetnek ĂĄllapotrajzot, meggyĆzĆen Ă©rzĂ©keltet-hetnek közĂ©rzetet, de nem elĂ©g ĂĄrnyaltak ahhoz,hogy mĂ©lyebb folyamatokat is megsejtessenek.Mindent tudok a figurĂĄkrĂłl, de a sorsuk nem Ă©rintmeg. EsemĂ©nnyĂ© egyszerƱsödik, ami törtĂ©nikvelĂŒk. Legremekebb gesztusaiban, hĂĄlĂĄs pillana-taiban olyan Ă©letĂ©lmĂ©nyeket közöl a nyĂregyhĂĄzielĆadĂĄs, amelyeket folyamatukban, belsĆ Ă¶ssze-fĂŒggĂ©seikben nem kĂvĂĄn kifejteni. Jelzi, hogymifĂ©le kortĂĄrs Ă©lettapasztalatokra ismerhetĂŒnkCsehov szĂĄzĂ©ves mondataiban, jelenkori Ă©lmĂ©-nyekkel hozza összefĂŒggĂ©sbe a darabban ĂĄbrĂĄ-zolt aszimmetrikus viszonyokat, ĂĄm ez a âgesz-tusszĂnhĂĄz", amelyet a (valĂłsĂĄgunkra valĂł) rĂĄis-merĂ©s Ă©s nem a (tapasztalatainktĂłl fĂŒggetlen,
Nincs abban semmi, hogymĂĄsodik rĂ©sz közepĂ©n minszĂnen. Kicsi szĂnhĂĄzrĂłl vafutnĂĄ kĂŒlön epizodistĂĄrajegyszedĆnĆ is epizodista,szövege, a szĂŒnetben nĂ©msemmi. S az mindig biztjelentĂ©ktelensĂ©gĂ©nek, ha anĂ©lkĂŒl eltƱnik.
Kicsi tĂĄrsulata van amindössze nyolc ĂĄllandĂł szmĂșltjuk. Tavaly kĂŒlönös egy
autonĂłm vilĂĄg) megismerĂ©s(Ă©nek) lehetĆsĂ©gemozgat, nem tĂĄrhatja fel az elĆadĂĄsban meg-jelenĆ nyers, kĂmĂ©letlen, Ćszinte kapcsolatokhĂĄtterĂ©t.
A nyĂregyhĂĄzi elĆadĂĄs összhatĂĄsĂĄban olyanvilĂĄgot Ă©rzĂ©keltet, amely egy pillanatra sem hagy-ja meg az illĂșziĂł lehetĆsĂ©gĂ©t. Itt senki nem ĂĄltatjaa mĂĄsikat, de esĂ©lyt sem kĂnĂĄl szĂĄmĂĄra. A szere-lemben egyik szereplĆ sem mutatkozik fogĂ©-konynak arra a titokra, amit a mĂĄsik ember jelent.Igy csak Ă©nĂ©rvĂ©nyesĂtĂ©sĂ©nek korlĂĄtaira, de nemszemĂ©lyisĂ©gĂ©nek vĂ©gessĂ©gĂ©re döbbenhet rĂĄ azember. Hogyan lehetne Ăgy bĂĄrmifĂ©le Ă©rzelembenhinni, bĂĄrmilyen kapcsolattĂłl megvĂĄltĂĄst remĂ©l-ni? MĂ©g pillanatokra sem szĂŒlethet meg a bol-dogsĂĄg esĂ©lye. A testi vĂĄgyak mĂ©g csak âke-zelhetĆk" valahogy, de az Ă©rzelmi, lelki dimenziĂłka kĂĄosz fenyegetĂ©sĂ©t jelzik. Ăpp ezĂ©rt minthamindenki erre rendezte volna be az Ă©letĂ©t: min-den egymĂĄsra talĂĄlĂĄs csak idĆleges lehet, min-den vonzĂłdĂĄs lemondĂĄsba, teljesĂŒletlensĂ©gbetorkollik. Nincsenek titkok, nincsenek remĂ©nyek.Mindenki be van zĂĄrva sajĂĄt magĂĄnyĂĄba. amely-nek az ĂĄllandĂłan tĂĄrsasĂĄgban zajlĂł Ă©let a legter-mĂ©szetesebb kerete.
ĂrrĆl szĂłl ma Csehov?
Csehov: SirĂĄly (nyĂregyhĂĄzi MĂłricz Zsigmond SzĂnhĂĄz)
DĂszlettervezĆ: Kis KovĂĄcs Gergely. JelmeztervezĆ:Torday Hajnal. SegĂ©drendezĆ: FĂŒlöp AngĂ©la. RendezĆ:
Verebes IstvĂĄn.SzereplĆk: Csoma Judit, Avass Attila, BĂĄrĂĄny Frigyes,SzabĂł MĂĄrta, CzikĂ©li LĂĄszlĂł, Zubor Ăgnes, GĂĄbosKatalin, MolnĂĄr LĂĄszlĂł, Szigeti AndrĂĄs, KeresztesSĂĄndor, AndrĂĄsdi Tibor.
M
ĂLNI FE
a jet szon sz?az e
i némos j
da
SzeĂnĂ©svele
Ă R O K T A M Ă S
LELĆTLENSĂGC
gyszedĆ hölgy abalĂĄny tƱnik föl aĂł Ă©s ĂșjrĂłl, hogy isMeg elvĂ©gre alejĂ©n van egy kisajĂĄtĂ©k, a vĂ©gĂ©re
ele egy szereplĆrab vĂ©gĂ©re nyom
gedi SzĂnkörnek,zbĆl ĂĄll. Van nĂ©miggel mutatkoztak
be. Racine PhaedrĂĄjĂĄt Ă©s MoliĂ©re A mizantrĂłpjĂĄtdolgoztĂĄk össze, ezt jĂĄtszottĂĄk a JATE aulĂĄjĂĄban.A Szerelmesek Ă©s a mizantrĂłpok az idĂ©n is mƱ-soron marad. Ăj bemutatĂłjukat azonban Ășj hely-szĂnen, a Tantusz MƱvelĆdĂ©si HĂĄzban tartottĂĄk.Kicsi a terem, ebben az elrendezĂ©sben alig szĂĄz-hĂșszan fĂ©rnek bele. De azĂ©rt megtelik, ha nem iszsĂșfolĂĄsig.
Magasra teszik a lĂ©cet, Csehov SirĂĄlyĂĄt adjĂĄk.A SzĂnkör tĂĄrsulattĂĄ alakulĂĄsa összefĂŒgg a
Szegedi Nemzeti SzĂnhĂĄz prĂłzai tagozatĂĄnak ta-valyi ĂĄtalakulĂĄsĂĄval. Szikora JĂĄnos, az Ășj mƱvĂ©-
SEHOV: SIRĂLY
CSEHOV-JĂTĂK
szeti vezetĆ a tĂĄrsulat több tagjĂĄval nem ĂșjĂtottszerzĆdĂ©st, s volt, akit szelĂden nyugdĂjba segĂ-tettek. RĂ©szben ezekbĆl a kiszorult mƱvĂ©szekbĆlĂĄllt össze a SzĂnkör. Ăj szĂnhĂĄz alapĂtĂĄsĂĄra nemĂ©pp a legideĂĄlisabb lĂ©lektani ĂĄllapot. A SzegediSzĂnkör elĆadĂĄsĂĄban Ă©pp az a legszimpatiku-sabb: mindebbĆl semmi sem Ă©rezhetĆ.
Persze kĂ©t rĂ©szben jĂĄtsszĂĄk a darabot, mintmanapsĂĄg szokĂĄs. Egy szĂŒnettel, Ăgy fĂ©l tĂzrevĂ©ge, ennyit bĂr a villanyszĂĄmla, a mƱszak meg aszakszervezet, s ennyit a publikum, amely reggel,gondolom, hĂ©tre jĂĄr munkĂĄba, Ășgyhogy tĂz körĂŒlmenthetetlenĂŒl elalszik. A mƱvhĂĄz aprĂł szĂnpadalesz a darabbĂ©li szĂnpad, s a nĂ©zĆtĂ©r közepe, aszobaszĂnhĂĄzszerƱ jĂĄtĂ©ktĂ©r a kert. MolnĂĄr Zsuzsa
Dobos Kati (Arkagyina), Téglås Judit (Nyina)és Varsa Måtyås (Trigorin) (Gyenes Kålmånfelvétele)
a szokĂĄsos fonott szĂ©kekkel, asztalokkal rakjatele, csak egy hatalmas karosszĂ©k hat idegenĂŒl akertben. De fönt Ă©s lent, szĂnpad Ă©s Ă©let, szĂnjĂĄtĂ©kĂ©s âĂ©letjĂĄtĂ©k" ellentĂ©te jĂłl mƱködik. Csak a tĂłnincs megoldva, a hĂĄttĂ©rben föllĂłgatott pisz-koskĂ©k drapĂ©ria mĂ©g jelzĂ©sszerƱ megoldĂĄsnaksem fogadhatĂł el. A mĂĄsodik rĂ©szre viszont aszĂnnel nem törtĂ©nik semmi. Az elsĆ rĂ©sz szĂnpa-dĂĄbĂłl szoba lesz, a nĂ©zĆtĂ©r közepĂ©nek mibenlĂ©tehomĂĄlyos marad. De ellentĂ©t, funkciĂłmegoszlĂĄssemmi. S ez az elĆzmĂ©nyek utĂĄn Ă©rtetlensĂ©getkelt.
Az elĆadĂĄs korrekt. ĂrthetĆen mesĂ©li el a tör-tĂ©netet, erĆs, Ășj Ă©rtelmezĂ©sre nem törekszik. Var-sa MĂĄtyĂĄs elĆzĆ rendezĂ©seihez viszonyĂtva ezkomoly eredmĂ©nynek tekinthetĆ. IdĆnkĂ©nt nehĂ©zeldönteni, hogy egy-egy effektus a vĂ©letlen ered-mĂ©nye-e, avagy a szƱkös szĂnhĂĄzi feltĂ©telek szĂĄn-dĂ©kos bĆvĂtĂ©si kĂsĂ©rletĂ©nek kell tekintenĂŒnk. AszĂnek eleje teljes sötĂ©tsĂ©gben indul. Az egyik
utcai ablakon azonban nem hĂșzzĂĄk be a fĂŒg-gönyt. BesĂŒt a közvilĂĄgĂtĂĄs, egĂ©szen artisztiku-san rajzolja ki a sugĂĄrĂști platĂĄn vonalĂĄt, közbenautĂłk Ă©s villamosok robognak bele a darabba.
Varsa, aki a fĆiskolĂĄt szĂnĂ©szkĂ©nt vĂ©gezte, szo-kĂĄsa szerint tevĆlegesen is rĂ©szt vesz rendezĂ©semegvalĂłsĂtĂĄsĂĄban. Trigorint osztotta magĂĄra,de ezt persze könnyƱ kikövetkeztetni. VarsaerĆtlen szĂnĂ©sz. RĂĄadĂĄsul aprĂł gesztusokkal,finom hangsĂșlyokkal dolgozik. Trigorinnak ki-terjedĂ©st alig, fölfedezhetĆ egyĂ©nisĂ©get egyĂĄl-talĂĄn nem ad. LĂ©zeng a darabban. Am ez asĂșlytalansĂĄg itt funkcionĂĄlissĂĄ vĂĄlik. Az emberazon kezd morfondĂrozni, mitĆl is szeret beleminden nĆ ebbe a jelentĂ©ktelen alakba. A bajcsak az, hogy nem lehet rĂłla elhinni azt sem,hogy jĂł ĂrĂł volna.
TĂ©glĂĄs Judit sötĂ©tebben indĂtja NyinĂĄt, mint azideĂĄlis volna. Ăgy aztĂĄn nehezen tudja magĂĄt
moderĂĄlni a mĂĄsodik rĂ©sz komorabb hangnemĂ©-be. De az ĂĄtĂ©lĂ©s komolysĂĄga s a szĂnĂ©szi
eszközök takarĂ©kosalkalmazĂĄsa mĂ©gisjelentĆssĂ© teszi azalakĂtĂĄsĂĄt. Dobos Katinagyon jĂłl hozza azt avidĂĄm, gĂșnyos hangot,amellyel az idĆsödĆszĂnĂ©sznĆ viszonyul akezdĆhöz. Ăm semjelmezĂ©ben, sem egĂ©szmegjelenĂ©sĂ©ben mĂ©gsemmi nem utal azöregedĂ©sre, amely pedigArkagyina legfĆbbproblĂ©mĂĄja. Az elĆadĂĄsegy ereje teljĂ©ben lĂ©vĆszĂ©passzonyt ĂĄllĂt elĂ©nk.Semmi rĂĄnc, semmi ĆszĂŒ-lĂ©s, semmi nyoma azidĆnek. Sem a testen,sem a lĂ©lekben. DobosmindvĂ©gig bizonyos irĂł-niĂĄval, szerepjĂĄtĂ©kkalformĂĄi. Ăgy aztĂĄn nem je-lent kontrasztot az a jele-net, amikor Arkagyina-kĂ©nt ölĂ©be veszi TrigorinfejĂ©t, Ă©s összes szĂnĂ©sz-nĆi kĂ©pessĂ©gĂ©t bevetvevisszacsĂĄbĂtja, vagy in-kĂĄbb âvisszajĂĄtssza" ma-gĂĄhoz az ĂrĂłt. Itt nincshangvĂĄltĂĄs, ezĂ©rt TrigorindöntĂ©se megokolatlanmarad. Kimarad egymĂĄsik lehetĆsĂ©g is. Ami-kor ugyanis Nyina mĂĄrmint szĂnĂ©sznĆ vissza-tĂ©r,azt vĂĄrnĂĄ az ember,
hAcrotavkfeta
cbrafokknéKv
CSEHOV-JĂTĂK
ogy Ć is megĂŒsse vagy legalĂĄbbis megmutassarkagyina könnyed, ironikus hangjĂĄt, amelyresak azok kĂ©pesek, akik az Ă©letben mĂĄr sok jĂłt Ă©ssszat elviseltek. Azt a hangnemet, amely apasztalt szĂnĂ©sz szĂĄjĂĄbĂłl azt jelenti: ismerem a
ilĂĄgot, de az nem elĂ©g jelentĆs ahhoz, hogyomolyan vegyem. Ez a felismerĂ©s, ez a tudĂĄs alnĆttĂ© vĂĄlĂĄs legbiztosabb jele Ă©s legkeserƱbbpasztalata.
Kiss LĂĄszlĂł karakterek Ă©s epizĂłdfigurĂĄk spe-ialistĂĄjakĂ©nt talĂĄlt elismerĂ©sre az utĂłbbi Ă©vek-en. Most Trepljov szerepĂ©ben, Ășgy tƱnik, mĂĄs-, többre is kĂ©pes. SzenvedĂ©lyes, erĆs alakotrmĂĄi. BagĂł LĂĄszlĂł kevĂ©s öreg szĂnĂ©szeink egyi-
e. Az a figura, aki nemcsak korban, de összesĂŒlsĆ jegyĂ©ben is magĂĄn viseli az elmĂșlt idĆyomĂĄt. Valaha rengeteg öreg szĂnĂ©szĂŒnk volt,s jobbnĂĄl jobbak: Bihari JĂłzsef, ZĂĄch JĂĄnos,ĆmĂves SĂĄndor, mind-mind valĂłdi öregemberolt. MĂĄra az öreg szĂnĂ©szek kihaltak, akik pedig
olyan korĂșak, kĂ©ptelenek megöregedni. Pedigegy ilyen BagĂł-szerƱ figura a reszketĆ tĂ©rdĂ©vel,Ćsz hajĂĄval, ritka, fehĂ©r szakĂĄllĂĄval, reszelĆshangjĂĄval olyan termĂ©szetesen vĂĄltozik ĂĄt bizo-nyos figurĂĄkkĂĄ, hogy âalakĂtĂĄst", âszerepjĂĄtszĂĄst"elemezni Ă©rtelmetlen. BagĂł ezĂșttal SamrajevjĂłszĂĄgigazgatĂłnak adta kölcsön a maga fizikaivalĂłjĂĄt.
Ăgy viszont következetlensĂ©g, hogy a darabmĂĄsik öregĂ©t, Szorint, Arkagyina bĂĄtyjĂĄtmegöregĂtett fiatal szĂnĂ©szre osztottĂĄk. Am ezfeltehetĆen nem annyira mƱvĂ©szi döntĂ©s volt:inkĂĄbb âtĂĄrsulati szempont" alakĂtotta helyzet.SomlĂł GĂĄbornak viszont javĂĄra kell Ărni, hogyĂzlĂ©ssel Ă©s mĂ©rtĂ©ktartĂĄssal formĂĄlta megszerepĂ©t. Soha nem vĂĄlt kĂŒlsĆdlegessĂ©, amipedig ilyen esetben szinte kikerĂŒl-hetetlen. CsakĂ©lni szeretnĂ©k, mondja az öreg. Ez felelĆtlensĂ©g,jön rĂĄ a vĂĄlasz. De ez nem poĂ©n.
Ki kell mĂ©g emelni Szanka DĂłrĂĄt, aki mindjelmezben, mind jĂĄtĂ©kban szuggesztĂven kĂ©pvi
selte MĂĄsĂĄt, Nyina ellenpontjĂĄt. Mintegy a darabâfekete sirĂĄlya" lett.
Azt nem lehet mondani, hogy a SzegediSzĂnkör valamifĂ©le alternatĂvĂĄt kĂnĂĄlna a vĂĄrosâhivatalos" szĂnhĂĄzĂĄval szemben. LegföljebbdarabvĂĄlasrtĂĄsban, szĂnĂ©szekben, helyszĂnbenkĂnĂĄl mĂĄst, stĂlusban nem. De nem is biztos,hogy ez követelmĂ©ny vele szemben. Sokkalfontosabb, hogy a SirĂĄlyhoz hasonlĂł, Ă©letkĂ©pesĂ©s Ă©rtelmes elĆadĂĄsokat hozzon lĂ©tre.
Csehov: SirĂĄly (Szegedi SzĂnkör)DĂszlet-jelmez: MolnĂĄr Zsuzsa. JĂĄtĂ©kmester: Kiss
LĂĄszlĂł. Rendezte: Varsa MĂĄtyĂĄs.
SzereplĆk: Dobos Kati, Kiss LĂĄszlĂł, SomlĂł GĂĄbor, TĂ©g-lĂĄs Judit, BagĂł LĂĄszlĂł, Markovits Bori, Szanka DĂłra,Varsa MĂĄtyĂĄs, FlĂłriĂĄn Antal, HalĂĄsz GĂĄbor, Gali Leven-te, Meixner Vera, FĂĄbiĂĄn Tibor.
Varjas Endre kritikus tizennĂ©gy Ă©vvel ezelĆttkönnyebb helyzetben volt, mert elsĆkĂ©ntadhatta a Katona JĂłzsef SzĂnhĂĄz elĆadĂĄsĂĄtmĂ©ltatĂł ĂrĂĄsĂĄnak ezt a talĂĄlĂłan humoroscĂmet: Mi A ManĂł? A vĂĄlasszal viszont adĂłsmaradt. A âmanĂł" szĂł jelentĂ©se ugyanis az orosznyelvben sokkal negatĂvabb tartalmĂș, mint amiĂ©nkben. Rossz szellemet takar, aki mindentmegtesz, hogy kivĂĄlasztott ĂĄldozata ĂștjĂĄt megne-hezĂtse, az erdĆt fĂ©lelmetesebbĂ© tegye. De ki aManĂł? A darab Hruscsov doktorĂĄra (a kĂ©sĆbbi,ĂĄtdolgozott vĂĄltozatban a VĂĄnya bĂĄcsiban meg-jelenĆ Asztrov doktor elĆdjĂ©re) nem jellemzĆeka gonosz tulajdonsĂĄgok. Telihay PĂ©ter rendezĂ©searra az alapgondolatra Ă©pĂt, melyet Hruscsovmond ki monolĂłgjĂĄban: mindannyian hordozzuk amagunk manĂłsĂĄgĂĄt, lĂ©nyĂŒnkben mindig Ă©l egykis âellenlĂ©ny", aki megakadĂĄlyozza, hogy kijus-sunk a sötĂ©t erdĆbĆl, akivel mindig harcolnunkkell, hogy legyĆzhessĂŒk önmagunkat. Innen azelĆadĂĄs alcĂme: KomĂ©dia fĂ©lhomĂĄlyban. Sze-replĆi csak tapogatĂłznak, Ă©s nem derĂŒl ki, sike-rĂŒl-e kijutniuk a fĂ©nyre. A âfĂ©lhomĂĄly" szĂł fejeziki azt a semleges erĆt, amely egyensĂșlyt teremt akĂ©t pĂłlus között.
Menczel RĂłbert dĂszlete talĂĄlĂłan jelenĂti megezt a lelki teret (tisztĂĄst), amelyhez minden oldal-rĂłl kikövezett pallĂłk vezetnek. A tisztĂĄst a sötĂ©tszövettel körĂŒlvett tĂ©rben lecsupaszĂtott fĂĄk ve-szik körĂŒl. (Lombok nĂ©lkĂŒl talĂĄn könnyebb atĂĄjĂ©kozĂłdĂĄs?) A nĂ©zĆtĂ©rrel szemben, a szĂnpadhĂĄtsĂł falĂĄn tĂ©vĂ©kĂ©pernyĆre (vagy szĂ©thĂșzottszĂnhĂĄzfĂŒggönyre) emlĂ©keztetĆ vilĂĄgos alakzatszimbolizĂĄlja a sötĂ©tben tĂĄjĂ©kozĂłdĂĄst nyĂșjtĂłfĂ©nyforrĂĄst. Ennek, a szĂnpad ĂĄltal is kifejezettalapgondolatnak a segĂtsĂ©gĂ©vel a rendezĆ olyanotthonos atmoszfĂ©rĂĄt teremt, hogy magam ne-hezen tudtam szabadulni ettĆl a âkettĆs" vilĂĄgtĂłl.EgyszerƱen jĂł nĂ©zni ezt a darabot.
Hogy miĂ©rt âkettĆs" az elĆadĂĄs? EgyrĂ©sztmert hƱen követi Csehov mondanivalĂłjĂĄt, mĂĄs-rĂ©szt viszont a szövegtĆl elrugaszkodva egĂ©szenĂșj jelentĂ©startalmakat teremt, teletƱzdelve aztspontĂĄnnak hatĂł ötletekkel. Ezzel egyszerre ĂĄrtĂ©s hasznĂĄl a produkciĂłnak. HasznĂĄl, mert kihasz-nĂĄlja, hogy A ManĂł sokkal impulzĂvabb, energi-kusabb, optimistĂĄbb a kĂ©sĆbbi, ĂĄtĂrt vĂĄltozatnĂĄl, sĂgy Ă©letszerƱbb, hitelesebb lesz az elĆadĂĄs,kevĂ©sbĂ© jellemzi a mĂ©goly idĂ©zĆjeles âcsehoviunalom".
Ugyanakkor azonban ĂĄrt is ez a felfogĂĄs, merta âkĂŒlsĆ" ötletektĆl az elĆadĂĄs olyan lesz, mint akomĂ©diĂĄhoz kiadott mƱsorfĂŒzet: az eredeti oroszszövegre rĂĄnyomtatott ismertetĂ©s, a szereposz-tĂĄs, a termĂ©szetvĂ©dĆ propagandaszöveg ĂĄtlĂĄtha-tatlannĂĄ teszi aZ egĂ©szet, Ășgy jĂĄrunk, mint agonosz manĂł ĂĄldozata: eltĂ©vedĂŒnk. A CsehovâelĆĂrta" unalom hirtelen elĆtörĆ dinamikussĂĄggalvĂĄltakozik. SZinte vĂĄrjuk a következĆ poĂ©nt,kipattanĂł ötletet, de a hosszabb-rövidebb mono-lĂłgok alatt az elkĂ©nyeztetett nĂ©zĆ gyakran unat-kozni kezd, vĂĄrnĂĄ a következĆ âĂșjĂtĂĄst". IlyensajĂĄtosan eredeti ötlet a szĂĄmvetĆt hozĂł GeorgesbĂĄcsi (Vojnyickij) spanyol tĂĄnca vagy a mĂĄsodikfelvonĂĄs elejĂ©n szintĂ©n Georges âklimpĂrozĂĄsa"(Jelena zongorĂĄzĂĄsĂĄt utĂĄnozza Ăgy az asztalon),Fegya szĂłnoklatĂĄnak izgalmĂĄt zongoraszĂłlam-ban kifejezĆ gĂșnyolĂłdĂĄsa. A legötletesebben Ă©slegĂ©rzĂ©kenyebben megvalĂłsĂtott jelenet az elĆ-adĂĄs vĂ©gĂ©n SzonyĂĄĂ© Ă©s HruscsovĂ©: a patakban(Menczel RĂłbert dĂszlete a miniatƱr, mƱködĆmalommodellel itt nagyon szĂ©p) gĂĄzolĂł kĂ©t sze-relmes âkabĂĄtba oltott" szerelmi jelenetet ad elĆ:Hruscsov Ășjra meg Ășjra vĂzbe dobott kabĂĄtjĂĄt alĂĄny Ășjra Ă©s Ășjra felveszi, kicsavarja, visszaadja,mindaddig, mĂg meg nem szĂŒletik az egyetĂ©rtĂ©s,az összhang: a kabĂĄtot közösen csavarĂł szerel-mespĂĄr vĂ©gleg egymĂĄsra talĂĄlt.
A szĂnĂ©szi jĂĄtĂ©kban is megmutatkozik a âfĂ©l-homĂĄlyos" egyenetlensĂ©g. GazsĂł György (Voj-nyickij) Ă©s Quirtus KonrĂĄd (Hruscsov-ManĂł)hitelesen mutatjĂĄk meg a hangulati vĂĄltozĂĄsokat,következetesen vĂ©gigvitt jellemĂĄbrĂĄzolĂĄsukkalkiemelkednek a többiek összjĂĄtĂ©kĂĄbĂłl. GazsĂł fi-gurĂĄja mĂĄr a kezdĆ pillanatban a vĂ©gsĆ Ă¶ssze-omlĂĄst sejteti, erĆltetett, zavart ugrĂĄndozĂĄsai de-pressziĂłra utalnĂĄk. A drĂĄma legszebb magĂĄnszĂĄ-
GYĂRFFY GABRIELLA
LE AZ UNALOMMAL?!CSEHOV: A MANĂ
CSEHOV-JĂTĂK
mait neki köszönhetjĂŒk. ĂngyilkossĂĄgĂĄt szĂ©penkidolgozott jelenet âvezeti be": SzerebrjakovgyĂłgyszereit tenyerĂ©be önti, sokĂĄig, csendbennĂ©zi, majd hirtelen mozdulattal a levegĆbe repĂtiĆket. A szĂnĂ©sz jĂłl Ă©rzĂ©kelteti a cinikus ember-ben lakozĂł irigysĂ©get: a Szerebrjakov Ă©s a ManĂłirĂĄnti megvetĂ©s tulajdonkĂ©ppen fĂ©ltĂ©kenysĂ©g.Vojnyickij nagyon jĂłl sejti, hogy soha nemlehetett volna belĆle Ășj Schopenhauer (bĂĄr-mennyire tehetsĂ©ges is); Szerebrjakov kiszolgĂĄ-lĂĄsĂĄnak szentelte Ă©letĂ©t, de ezĂ©rt csak önmagĂĄtokolhatja. ĂngyilkossĂĄga logikusan következikfĂ©lelmeibĆl. FĂ©l kifejezni önmagĂĄt, cinizmus mö-
LĂ©tay DĂłra (Jelena) Ă©s Andorai PĂ©ter (Sze-rebrjakov)
gĂ© rejtĆzködik, ugrĂĄndozik, figyelemfelkeltĆ szĂĄn-dĂ©kkal pĂłzol.
A szegedi elĆadĂĄs szakĂt a megszokott hagyo-mĂĄnnyal: Vojnyickijt halĂĄla utĂĄn elfelejtik, senkinem gondol mĂĄr rĂĄ. Itt a âhalott" szereplĆ figyelia többiek jĂĄtĂ©kĂĄt, ĂĄllandĂłan jelen van, mĂĄsok isbeszĂ©lnek hozzĂĄ. Igaz, a szereplĆk Ă©lete ugyan-Ășgy megy tovĂĄbb, de magukkal viszik egy elron-tott Ă©let tanulsĂĄgait.
Quintus KonrĂĄd egyĂ©nisĂ©gĂ©vel hatĂł jellemetformĂĄi. Ćszinte hitĂ©t kiemeli szĂ©p Ă©s Ă©rthetĆ be-szĂ©de. FigurĂĄja befelĂ© Ă©l; legszebbek a csendjei.SzonyĂĄval valĂł jelenetĂ©ben szinte felesleges abeszĂ©d.
Sajnos a JelenĂĄt alakĂtĂł LĂ©tay DĂłrĂĄrĂłl mindeznem mondhatĂł el. Alkatilag tökĂ©letesen megfelelugyan az Ă©rdekhĂĄzassĂĄgot kötĆ, de amellett hƱ-
sĂ©gesen kitartĂł szĂ©passzony figurĂĄjĂĄnak, de ki-marad jĂĄtĂ©kĂĄbĂłl a magyarĂĄzat: miĂ©rt hĂłdĂt megannyi fĂ©rfiszĂvet? Puszta szĂ©psĂ©ge ehhez nemelĂ©g; beleĂ©rzĆ, következetesen vĂ©gigvezetett sze-repformĂĄlĂĄs hĂjĂĄn a figura jelleme elsikkad, akimĂłdolt jĂĄtĂ©k rontja az elĆadĂĄs hitelĂ©t. Az egyĂ©b-kĂ©nt hatĂĄsos âMiĂ©rt?" kĂ©tsĂ©gbeesett sikoltĂĄsa abarĂĄtsĂĄgĂĄt elutasĂtĂł ManĂł tĂĄvozĂĄsa utĂĄn felesle-gesnek, tĂșlzĂłnak hat.
Czifra Krisztina Szonya-alakĂtĂĄsĂĄra nem talĂĄlokjobb szĂłt, csak azt, hogy âĂ©rdekes". HarsĂĄny, az ĂșjideolĂłgiĂĄk âfĂ©rfias" harcosĂĄbĂłl nĆvĂ© Ă©rĆ alakjaillik az elĆadĂĄs stĂlusĂĄhoz. AlakĂtĂĄsa azonbangyakran a szerep karikatĂșrĂĄjĂĄnak hat, manĂrjai,modorossĂĄgai helyenkĂ©nt zavarĂłak. TĂșlzĂłnevetĂ©se, harsogĂĄsa lehetne visszafogottabb.
TalĂĄlĂłan visszafogott viszont Andorai PĂ©terSzerebrjakov-alakĂtĂĄsa. Közönye, megunt hi-vatĂĄsĂĄnak, gyakran hipochondriĂĄba hajlĂł be-tegsĂ©gĂ©nek tĂșlhangsĂșlyozĂĄsa igazi manĂłvĂĄ teszikörnyezete szĂĄmĂĄra. KötĆdĂ©se felesĂ©gĂ©hez csaktesti, illetve tĂĄrsadalmi konvenciĂłkon alapulĂłkapcsolat, nincs benne igazi Ă©rzelem, mĂ©g akkorsem, amikor az elhagyott asszony visszatĂ©rhozzĂĄ. Az Ă©letunt tudĂłs csak tudomĂĄnyĂĄvalkelthet tiszteletet, ezĂ©rt Ă©rthetĆ Ă©s Ă©rt-hetetlen isegyben, miĂ©rt övezi akkora tisztelet figurĂĄjĂĄt, Ă©smiĂ©rt gyƱlöli annyira Vojnyickij. Csendes, atĂĄrsasĂĄgi Ă©letben jelentĂ©ktelen ember - mĂ©giszsarnok. Andorai alakĂtĂĄsĂĄnak Ă©pp az azĂ©rdekessĂ©ge, hogy nincs benne semmirendkĂvĂŒli.
Sajnos ugyanez nem vĂĄlik elĆnyĂ©re JakabTamĂĄs (Gyagyin), KirĂĄly Levente (idĆsĆrlovszkij), SzabĂł MĂĄria (Vojnyickaja) Ă©s JanikLĂĄszlĂł (Szemjon, Jefim, Vaszilij, Joszip)alakĂtĂĄsĂĄnak. Jakab TamĂĄsnak ez a sokadik balgavagy rĂ©szeg szerepe. (A magyarul furcsĂĄnhangzĂł nĂ©v nem igĂ©nyel szĂnĂ©szi jĂĄtĂ©kra valĂłâtĂŒkörfordĂtĂĄst".) EgyensĂșlyproblĂ©mĂĄi, szĂ©lesgesztusai zavarjĂĄk az elĆadĂĄst, jĂĄtĂ©kmĂłdjĂĄnakmozaikszerƱsĂ©ge miatt nem alakul ki hatĂĄrozottjellem. Jakab komĂ©diĂĄzni akar, de ez nem mentifel az alĂłl, hogy hihetĆ egyĂ©nisĂ©get formĂĄljonmeg.
KancsĂĄr JĂłzsef (ifjĂș Orlovszkij) sem hoz sokkaltöbbet, mint eddigi ficsĂșros alakĂtĂĄsaiban.FlegmasĂĄga, szĂ©pfiĂșs viselkedĂ©se beleillik azelĆadĂĄsba, de nem elĂ©g kiforrott, megformĂĄlt.Zavart jĂĄtĂ©ka a jellemnek csak a felszĂnĂ©t adja.Ćszinte Ă©s szĂ©p viszont SzerĂ©mi ZoltĂĄn
(Zsoltuhin) Ă©s Bacsa IldikĂł (Julecska) testvĂ©r-pĂĄrja. Mindketten mĂ©lyrĆl jövĆ (de viszonzatlan),elvĂĄrĂĄsok nĂ©lkĂŒli szerelmet jelenĂtenek meg.SzerĂ©mi jĂĄtĂ©ka magĂĄban hordozza a âzsarnok"hĂĄziĂșr jellemĂ©t. ZsarnoksĂĄga logikusan követke-zik lelki Ă©s testi âbetegsĂ©gĂ©bĆl". Ărzi, hogySzonyĂĄval valĂł kapcsolata hamarosan vĂ©get Ă©r,mĂ©gis âkivirul". Zeke Edit jelmezei talĂĄlĂłan Ă©rzĂ©-keltetik ezt a folyamatot - a ruhĂĄk egyĂ©bkĂ©nt is jĂłltĂŒkrözik viselĆik jellemĂ©t.
T
vrndgkdsbaeeA
CSEHOV-JĂTĂK
ånc a tóban (Katkó Tamås felvételei)
Bacsa IldikĂł az est legkövetkezetesebbenĂ©gigvitt nĆalakjĂĄt formĂĄlja meg, zavart hehe-Ă©szĂ©se többet mutat egy butĂĄcska falusi lĂĄny-ĂĄl. Nem talĂĄlja helyĂ©t ebben a vilĂĄgban. Min-enkinek meg akar felelni, mert mĂĄsok kiszol-ĂĄlĂĄsĂĄra tanĂtottĂĄk, de nem boldog ebben aözegben. TisztĂĄban van szerelme, Fegya szĂĄn-Ă©kaival Ă©s Ă©rzelmeivel, mĂ©gis vĂĄllalja a hĂĄzas-ĂĄgot. Igaz, csak âzsarnokot" cserĂ©l, mĂ©gis aoldogabb Ă©let remĂ©nye mozgatja. A szĂnĂ©sznĆnnyira kedvessĂ© formĂĄlja a figurĂĄt, hogylhisszĂŒk: Fegya valĂłban beleszerethet ebbe azlragadĂł lĂ©nybe.z Ășj vezetĂ©sƱ Szegedi Nemzeti SzĂnhĂĄz elsĆ
prĂłzai bemutatĂłja hibĂĄi ellenĂ©re ĂgĂ©retesre sike-rĂŒlt. Az elĆadĂĄs lĂĄtvĂĄnyos, hatĂĄsos befejezĆ jele-nete a tĂĄrsulat összefogĂĄsĂĄt is pĂ©ldĂĄzza. A meg-tisztĂtĂł vĂzben egymĂĄsba kapaszkodĂł, âmenetelvetĂĄncolĂł" szereplĆk szembeszegĂŒlnek az una-lommal, összefognak sajĂĄt manĂłsĂĄguk ellen. AtĂĄnc utĂĄni meghajlĂĄsnĂĄl mindenki ledob magĂĄrĂłlegy-egy ruhadarabot. A mozdulat jelkĂ©pesnek isĂ©rtelmezhetĆ.
Csehov: A ManĂł (Szegedi Nemzeti SzĂnhĂĄz)FordĂtotta:Vessely LĂĄszlĂł. Dramaturg:FaragĂł Zsuzsa:DĂszlet: Menczel RĂłbert m. v. Jelmez: Zeke Edit.RendezĆ: Telihay PĂ©ter.SzereplĆk: Andorai PĂ©ter m. v., Czifra Krisztina, LĂ©tayDĂłra,SzabĂłMĂĄria,GazsĂłGyörgym. v.,SzerĂ©miZoltĂĄn,Bacsa IldikĂł, KirĂĄly Levente, KancsĂĄr JĂłzsef,Quintus KonrĂĄd, Jakab TamĂĄs, Janik LĂĄszlĂł m.v.
A szolnoki meg a kaposvĂĄri GĂĄbor - SzĂ©kely Ă©sZsĂĄmbĂ©ki - a technikuskĂ©nt alkalmazott fiatalmĂ©rnököknek Ă©s az örökkĂ© inspekciĂłs kezdĆorvosoknak ajĂĄnlotta a szĂnhĂĄzĂĄt. Es azok jöttek,leadtĂĄk nagymamĂĄtlan, panelbe szĂŒletett cse-metĂ©iket megĆrzĂ©sre a ruhatĂĄrba a tanĂtĂłkĂ©p-zĆsöknek, akik mĂĄr lĂĄttĂĄk az elĆadĂĄst.
A baj nem ezzel, hanem az elĆadĂĄsokkal volt.A kĂ©t ifjĂș fĆrendezĆ szƱzbeszĂ©dĂ©nek fiatalos,karcos, de mindenkĂ©pp optimista, magabiztoskihĂvĂĄsnak illett volna lennie a többsĂ©gĂŒkben mĂ©gaz '56 utĂĄni âkonszolidĂĄciĂł" jegyĂ©ben kinevezettigazgatĂłkkal szemben, akiktĆl akkor mĂĄr aminisztĂ©rium is meg akart szabadulni - legalĂĄbbisSzolnokon meg KaposvĂĄron.
De ezek a szƱzbeszĂ©dek valahogy nagyonkomorra sikeredtek. SzĂ©kely GĂĄbor kĂ©sĆbb aVersailles-i rögtönzĂ©sben Ă©s a Danton halĂĄlĂĄban,ZsĂĄmbĂ©ki az Ahogy tetszikben, az ĂbĂŒ kirĂĄlybanĂ©s A revizorban aztĂĄn fĂ©lreĂ©rthetetlenĂŒl ki ismondta: nem bĂznak Ćk sem jĂł kirĂĄlyok, semszĂĄmƱzött hercegek, sem nĂ©pvezĂ©rek kegyei-ben.
A kaposvĂĄri SirĂĄlyt valamilyen rossz elĆĂ©rzetvette körĂŒl. A hideg szĂ©lben, a kopĂĄr tĂłpartoncsupa gĂ©mberedett szĂĄrnyĂș, fĂĄzĂłs madĂĄr csap-kodott. A koraszĂŒlött sirĂĄlyok csak gyötörni tudtĂĄkegymĂĄst a kĂ©tsĂ©gbeesett Ă©letvĂĄgyukkal - aszerelmĂŒkkel, a tehetsĂ©gĂŒkkel. SzĂĄrnyra kapninem tudtak sehogy sem.
A kopĂĄr dĂszlĂ©tek között csak a NĂ©pszabadsĂĄgfenegyereke, MolnĂĄr GĂĄl PĂ©ter fedezett fel egyhĂșs-vĂ©r alakot. KaposvĂĄri recenziĂłjĂĄt szinte tel-jesen az egyik mellĂ©kszereplĆ, MĂĄsa alakĂtĂłjĂĄnakszentelte, akinek a rendezĆ - tubĂĄk helyett -szivart adott a szĂĄjĂĄba. âSzabĂł IldikĂł modernebb,mint az egĂ©sz »modern« elĆadĂĄs" - Ărta a lap1971. oktĂłber 24-i szĂĄmĂĄban.
Nem a szivar miatt, persze. Hanem mert aszĂnĂ©sznĆ meg tudta mutatni ennek a figurĂĄnak adiĂĄkos, mĂ©g inkĂĄbb Ćrmesteri modora mögött azta tulajdonsĂĄgot, amely CsehovnĂĄl mindigbiztosan kĂŒlönbözteti meg egymĂĄstĂłl a fe-csegĆket Ă©s a munkĂĄlkodĂłkat, az affektĂĄlĂłkat Ă©s avalĂłdi tehetsĂ©geket. A humort Ă©s az önirĂłniĂĄt,ami annyira hiĂĄnyzik az összes többi szereplĆbĆl.JĂłcskĂĄn rĂ©sze volt persze ebben a szĂnĂ©szifelfedezĂ©sben a rendezĆ tehetsĂ©gĂ©nek Ă©s emberikvalitĂĄsainak is.
TulajdonkĂ©ppen 1990 ĆszĂ©n kezdtem el Ărni ezta levelet, amikor Ăcs JĂĄnos SirĂĄly-elĆadĂĄsĂĄtlĂĄttam. Ezzel emlĂ©kezett meg akkor a szĂnhĂĄz az1971-es legendĂĄs be-mutatĂłrĂłl, amelytĆl akaposvĂĄri mƱhelynegyedszĂĄzados megalakulĂĄsĂĄt szĂĄmĂtjuk.
Ha valaha megĂrjĂĄk a közĂ©p- Ă©s kelet-eurĂłpaiâbĂĄrsonyos forradalmak" törtĂ©netĂ©t, a magyar
fejezet minden bizonnyal kĂ©t szĂnhĂĄzi bemutatĂł-
val kezdĆdik majd. Az 1971/72-es Ă©vad elejĂ©n, amagyar âgazdasĂĄgi mechanizmus" csĂșcspontjĂĄn,a legnagyobb âjĂłlĂ©t" kellĆs közepĂ©n SzolnokonĂ©s KaposvĂĄron egyszerre vitte szĂnre Csehovgyilkosan nonkonformista komĂ©diĂĄjĂĄt kĂ©t fiatalfĆrendezĆ. Nem akartak Ćk forradalmat. Szakma-ilag tisztessĂ©ges, nĂ©zhetĆ, polgĂĄri szĂnhĂĄzatakartak teremteni kĂ©t szocializĂĄlt dzsentrivĂĄros-ban.
A szĂnhĂĄzban csak azt lehet felfedezni, amit azemberek mĂĄr amĂșgy is ismernek. Pontosabban:amire rĂĄismernek. Shakespeare-t, Goldonit,MoliĂ©re-t, Marivaux-t, Ibsent Ă©s Strindberget anagy szĂnhĂĄzi nemzetek eljĂĄtszottĂĄk mĂĄr, mire mifelĂ©bredtĂŒnk. Maradtak az oroszok, s akkor mĂĄr -a klasszikusok. A mƱsortervi pontszĂĄmok szerintegy orosz klasszikus majdnem annyit Ă©rtakkoriban, mint egy kortĂĄrs orosz - vagy ma-
PETERDI NAGY LĂSZLĂ
MIKOR SZĂLETETT A SIRĂLY?LEVĂL MOSZKVĂBĂL
CSEHOV-JĂTĂK
Csehov 1892-ben
gyar - drĂĄmaĂrĂł. Ăs jĂł volt, nem rĂĄzott, mint azĂșjabb orosz darabok nĂ©melyike.
RĂ©szt vettem egy ankĂ©ton, amelyen arrĂłl fag-gattĂĄk SzĂ©kelyt Ă©s ZsĂĄmbĂ©kit, hogy kik a kedvencĂrĂłik. MoszkvĂĄban akkoriban mĂ©g elegendĆ vĂĄ-lasz volt erre Csehov zsenijĂ©t emlegetni. De mĂĄrakkor is tudta mindenki, a kĂ©rdĂ©s lĂ©nyege nemez, hanem az: miĂ©rt nem az Ășj magyar drĂĄmateremtette meg az Ășj magyar szĂnhĂĄzat?
Mostani filoszkuckĂłmbĂłl visszatekintve, nemlĂĄtok mĂĄr semmi rendkĂvĂŒlit abban, hogy amagyar drĂĄmaĂrĂłk nem akartak az ĂrĂłasztalfi-Ăłknak dolgozni. A korszak nagy sikerei egy-szermĂĄr jĂłl bevĂĄlt prĂłzai mƱvek szĂnpadi adaptĂĄciĂłivoltak: a RozsdatemetĆ, a PopfesztivĂĄl, aMakra, a NĂ©vnap, a Cserepes MargithĂĄzassĂĄga, sĆt mĂ©g a MacskajĂĄtĂ©k Ă©s Azimposztor is. Ăppen Ăgy fejezte ki a magyardrĂĄma legteljesebben a maga korĂĄt, csakhogyezt akkor senki nem akarta elhinni.
MĂ©g a Broadway-sikerek is jobbak voltak, mintha IllyĂ©st, NĂ©meth LĂĄszlĂłt, DĂ©ryt, Sarkadit Ă©sĂrkĂ©nyt vagy - Isten ne adja! - SpirĂłt, NĂĄdast,SchwajdĂĄt kezdtek volna minden felĂŒgyelet nĂ©l-kĂŒl jĂĄtszani, azaz a cenzĂșrĂĄt magukba a mƱhe-lyekbe kellett beĂ©pĂteni.
Persze nem nĂĄlunk talĂĄltĂĄk ki a cenzĂșrĂĄnak eztaz agyafĂșrt mĂłdjĂĄt, mĂ©gis szĂŒletett egynĂ©hĂĄnynagy drĂĄma. IsmerjĂŒk MoliĂ©re Ă©s a NapkirĂĄlyesetĂ©t. Olykor bizony II. Frigyes is eltörte a pĂĄlcĂĄta karmesterfejĂ©n, ha hibĂĄdzott a taktus. SzegĂ©nyII. JĂłzsef a Mozart-operĂĄk szövegkönyvĂ©be prĂł-bĂĄlt nagy szerĂ©nyen beleĂrogatni. Bezzeg Karl-August nagyherceg Ășr felĆl aztĂĄn Ărhatott Goethemeg Schiller, amit akart. Az asztalfiĂłknak, a rot-hadĂł almĂĄk közĂ©. Mert a weimari szĂnhĂĄz, ugye,Kotzebue-t jĂĄtszott akkor is, amikor Goethe voltaz igazgatĂł, a mƱhely felelĆs vezetĆje...
Puskinnak a cĂĄr volta cenzora. Nem is kerĂŒltĂ©letĂ©ben szĂnpadra sem Ć, sem Lermontov, akorszak mĂĄsik zseniĂĄlis drĂĄmaĂrĂłja. Igaz, A revi-zort kĂ©sĆbb bemutattĂĄk, Ă©s I. MiklĂłs, aki ekkormĂ©g nagy reformer volt, vörösre tapsolta a te-
Olga Knyipper Ă©s Csehov
nyerĂ©t. De ettĆl ijedt csak meg Gogol igazĂĄn!TizenkĂ©t Ă©ven ĂĄt Ărta a darabhoz az esztĂ©tikaimagyarĂĄzatokat, a dramaturgiai Ă©s rendezĂ©si fej-tegetĂ©seket.
Ezzel a kötetre duzzadt magyarĂĄzkodĂĄssalkezdĆdik tulajdonkĂ©pp az orosz ĂrĂłk egĂ©szenCsehovig tartĂł kisebbrendƱsĂ©gi komplexusa.Puskin a Borisz Godunov mentegetĂ©sekĂ©ppennagy tanulmĂĄnyt szentelt a shakespeare-i, nĂ©pidrĂĄmĂĄnak, amelyet szembeĂĄllĂtott Racine-nal sĂĄltalĂĄban a francia klasszicizmussal. Nyekraszov,a Szovremennyik megteremtĆje gyakorlĂł dra-maturgkĂ©nt akarta megtanulni a szakmĂĄt - fran-cia bohĂłzatokat Ărt ĂĄt a pĂ©tervĂĄri szĂnhĂĄzak szĂĄ-mĂĄra.
Osztrovszkij, a moszkvai szĂnhĂĄzak fĆinten-dĂĄnsa, mĂĄr Ă©letĂ©ben nemzeti klasszikus lett. Za-vartan Ă©s szĂ©gyenkezve olvassa az ember a PĂĄ-rizsban Ă©lĆ Turgenyevhez Ărott leveleit, amelyek-ben kĂ©rleli, hogy fordĂttassa le a Vihart egy ĂŒgyes
CSEHOV-JĂTĂK
franciĂĄval, aki eltĂŒnteti a mƱ âdramaturgiai lom-possĂĄgĂĄt". De a pĂĄrizsi bemutatĂł Ăgy is nagybukĂĄs lett.
Kafka orosz elĆdje, a zseniĂĄlis Szuhovo-Kobilin az ifjabb Dumas-tĂłl kĂ©rt dramaturgiaitanĂĄcsokat, amelyeket az - ostoba nagykĂ©pƱsĂ©g-gel - meg is adott.
Flaubert, Zola, Daudet, Sand, Maupassant Ă©sa Goncourt-ok barĂĄtja, Turgenyev maga sem jĂĄrtjobban. Nagy darabjait mind megĂrta mĂĄr elsĆjelentĆsebb prĂłzai mƱve, az Egy vadĂĄszfeljegyzĂ©sei elĆtt. Ha el is jĂĄtsszĂĄk Ćket -talĂĄnsoha nem is Ărt volna mĂĄst, csak drĂĄmĂĄt. Eztmutatja legalĂĄbbis, hogy amikor kĂ©sĆöregkorĂĄban a weimari szĂnhĂĄz eljĂĄtszotta vĂ©grekĂ©t - franciĂĄul Ărt - vaudeville-jĂ©t, gyermekiörömmel maga sietett tudĂłsĂtani errĆl a pĂ©tervĂĄrilapokat...
Az orosz drĂĄma zĂĄrĂłkövĂ©nek, Csehovnak a âdĂ©liSzentpĂ©tervĂĄron", Taganrogban kellett megszĂŒ-letnie. AhonnĂ©t GörögorszĂĄg Ă©s ItĂĄlia - a tenge-ren ĂĄt - közelebb van, mint OroszorszĂĄg a lakat-lan sztyeppĂ©n ĂĄt. A dĂ©liesen hangzĂł Csehov ne-vet viselĆ szatĂłcscsalĂĄd emeletes sarokhĂĄzĂĄnaka szalonjĂĄban szĂ©p kis francia könyvtĂĄr volt. AzegymĂĄst vĂĄltĂł olasz, illetve görög operatĂĄrsulatprimadonnĂĄjĂĄnak a neve alapjĂĄn a vĂĄros gimna-zistĂĄi kĂ©t nagy tĂĄborra oszlottak: a pirosnyakkendĆs âzingeristĂĄkra" Ă©s a kĂ©k nyakravalĂłsâbellettistĂĄkra". A tengerparti, pompĂĄs Drossi-villĂĄban rendezett mƱkedvelĆ elĆadĂĄsokon AntontĂ©vedhetetlen ösztönnel a âlompos Ă©sszĂnszerƱtlen" Revizort rendezte meg, önmagĂĄ-nak a PolgĂĄrmester szerepĂ©t tartva fenn. Es elsĆdrĂĄmai mƱveit is a Gogol-komĂ©diĂĄk ihlettĂ©k.
A csalĂĄd aztĂĄn tönkrement. MoszkvĂĄba köl-töztek, s az Ć gondja lett az egyetem mellett amegĂ©lhetĂ©st is biztosĂtani mindannyiuk szĂĄmĂĄra.De - mennyire jellemzĆ! - bĂĄr kĂ©szen ĂĄll mĂĄr aJubileum Ă©s A dohĂĄnyzĂĄs ĂĄrtalmairĂłl, Ć viccla-poknak dolgozik, ahelyett, hogy bohĂłzatok gyĂĄr-tĂĄsĂĄval keresne pĂ©nzt. SĆt, csak hogy ne kelljenmegtanulnia a közkeletƱ dramaturgiĂĄt, inkĂĄbbszociogrĂĄfiĂĄt Ăr. A SzahalinĂ©rt kapott pĂ©nzen az-tĂĄn birtokot vesz Moszkva mellett. GazdĂĄlkodnikezd, körorvosi ĂĄllĂĄst vĂĄllal.
Melihovo! Nem a hĂłfehĂ©r jaltai villĂĄba, hanemebbe a sĂĄrba ragadt kis faluba kell elzarĂĄndokol-ni, ha a XX. szĂĄzadi drĂĄma bölcsĆjĂ©t keressĂŒk!KĂ©t nagy kolerajĂĄrvĂĄny alatt, faĂŒltetĂ©s Ă©s paradi-csomkapĂĄlĂĄs közben, lassan Ă©s kĂnlĂłdva, egy-mĂĄst ĂĄt- meg ĂĄtfonva, egymĂĄssal összegaba-lyodva itt ĂrĂłdott meg a SzakadĂ©kban, a Parasz-tok, a Platonov, az Ivanov, A ManĂł Ă©s a SirĂĄly.
A jĂĄtĂ©kszabĂĄlyok betartĂĄsĂĄra fĂ©ltĂ©kenyenĂŒgyelĆ kritika ingerĂŒlten fogadta mĂĄr az-enyhĂ©nszĂłlva - nem tĂșl optimista kicsengĂ©sƱ, fĂ©lelme-tesen valĂłsĂĄghƱ kisregĂ©nyeket is. HĂĄt mĂ©g azt,amikor a vidĂ©ki körorvos a maga szabĂĄlytalan,
dilettĂĄns hĆseivel a vilĂĄgot jelentĆ deszkĂĄkra me-rĂ©szkedett! Akarta a mi jĂł doktorunk vagy sem,Az Ă©sz bajjal jĂĄr Ă©s a Vihar Ăłta nem volt ilyenbosszantĂł meglepetĂ©sben rĂ©sze a felĂŒlrĆl ada-golt reformok Ă©s a nĂ©pboldogĂtĂĄs elitjĂ©nek.
A ManĂł bukĂĄsa utĂĄn Csehov megeskĂŒdött,hogy nem Ăr többet szĂnhĂĄz szĂĄmĂĄra. Es mĂ©gismegĂrta a SirĂĄlyt! âĂthĂĄgok minden dramaturgiaiszabĂĄlyt" - közölte Ășjra magabiztosan egy leve-lĂ©ben. A pĂ©tervĂĄri bemutatĂłn aztĂĄn meg is kaptamegint, ami jĂĄrt ezĂ©rt. De Ășgy tett, mint aki felsem veszi. Nem szegĆdött el szĂnhĂĄzba sem dra-maturgnak, sem igazgatĂłnak, hogy kitanulja amestersĂ©get. Mintha csak tudta volna, hogy reĂĄhivatkozik majd Hevesi SĂĄndor, amikor megmentia Nemzeti SzĂnhĂĄzba ajĂĄnlkozĂł MĂłricz Zsig-mondot: âTudod, Zsiga, azt Ă©rdemes csak tanul-ni, amit mĂĄr amĂșgyis tud az ember."
A doktor Ășr lĂĄtszĂłlag nyugodtan kapĂĄlt, ĂŒlte-tett, Ă©s Ărta tovĂĄbb fejben a darabjĂĄt. EljĂĄrt perszePĂĄrizsba is, a Dreyfus-per tĂĄrgyalĂĄsaira. Har-madosztĂĄlyon, muzsikok közt utazott, mint Nyina adarabban. Es az egyik ĂĄtszĂĄllĂĄskor MoszkvĂĄbantalĂĄlt egy olyan szĂnhĂĄzat, amelynek Ă©ppen ilyenfurcsa dramaturgiĂĄra volt szĂŒksĂ©ge.
Egy kis részlet Csehov édesapjånak, PavelJegorovicsnak a naplójåból:
â1898. szeptember 9. IdĂ©n korĂĄn beköszöntöttaz Ćsz. Antont Ășjra elfogta a köhögĂ©s. VĂ©resetköp. Felment MoszkvĂĄba, de elĆbb kiĂĄsta a göd-röket a kis fĂĄknak.
szeptember 14. LevĂ©l AntontĂłl. Elment Moszk-vĂĄba, a SirĂĄly egyik prĂłbĂĄjĂĄra. A szĂnĂ©szek Ă©ppenhogy megjĂĄrjĂĄk. De azt Ărja, Arkagyina mƱvĂ©sznĆalakĂtĂłja, bizonyos Olga Knyipper igen megnyer-te a tetszĂ©sĂ©t. KĂ©pzeljĂ©tek, Ărja, ezek - intelligensemberek!
szeptember 26. Megjöttek RigĂĄbĂłl a kis fĂĄk,amelyeket rendeltĂŒnk. ElĂŒltettem Ćket, ahogyAnton meghagyta. EstĂ©re meg leesett a hĂł. Aparasztok itt azt mondjĂĄk: »Felvette a tĂ©l a bun-dĂĄjĂĄt.« Ma Ă©jszaka utolszor tombolja ki magĂĄt aManĂł az erdĆn, aztĂĄn elnyeli a föld."
Pavel Jegorovics naplĂłjĂĄnak a vĂ©gĂ©n lĂĄnya,Marija Pavlovna keze vonĂĄsĂĄval a kockĂĄs fĂŒzetutolsĂł lapjĂĄn ez ĂĄll:
â1898. oktĂłber 12. Apa meghalt dĂ©lutĂĄn ötĂłrakor. Anton könyveit vitte be az ĂĄllomĂĄsra,amelyeket a vĂĄrosi könyvtĂĄrnak kĂŒldött Tagan-rogba. Valami megszakadt benne, amikor emeltele a kocsirĂłl azokat a nehĂ©z lĂĄdĂĄkat. BevittĂŒkmindjĂĄrt a kĂłrhĂĄzba. MegoperĂĄltĂĄk, de mĂĄr nemlehetett rajta segĂteni.
oktĂłber 14. ApĂĄt ma temettĂŒk el. MoszkvĂĄbanmegnyĂlt a MƱvĂ©sz SzĂnhĂĄz."
âEzek intelligens emberek!" Nem volt ez bizonymagĂĄtĂłl Ă©rtetĆdĆ a szĂĄzadelĆ OroszorszĂĄgĂĄban,mĂ©g szĂnĂ©szekrĆl szĂłlva sem. Az orszĂĄg - mintmindig - csodatevĆkre vĂĄrt. De hogy majd Ă©ppezek a vĂ©konydongĂĄjĂș, nĂ©metes nevƱ,
mƱkedvelĆ ifjoncok fogjĂĄk megcsinĂĄlni az ĂșjszĂnhĂĄzat, arra nem szĂĄmĂtott senki. Sztanyisz-lavszkij eddig gyĂĄros papĂĄjĂĄnak a pĂ©nzĂ©t költötteszĂnhĂĄzi kedvtelĂ©seire. De ez a tĂĄrsulat mostrĂ©szvĂ©nytĂĄrsasĂĄggĂĄ alakult, s nĂ©pszĂnhĂĄznak ne-vezte magĂĄt. Komolyra fordult a jĂĄtĂ©k.
A. K. Tolsztoj Ă©rdekesen szcenĂrozott, demeglehetĆsen közĂ©pszerƱ törtĂ©nelmi drĂĄmĂĄjĂĄval,a Fjodor cĂĄrral nyitnak. Ărzik, hogy ez nem azigazi. Es akkor a szĂnhĂĄz alapĂtĂł igazgatĂłja,Nyemirovics-Dancsenko, maga is sikeres drĂĄ-maĂrĂł, Csehov javĂĄra lemond az Ă©v legjobbszerzĆjĂ©nek jĂĄrĂł dĂjrĂłl, Ă©s a fĆrendezĆ, Szta-nyiszlavszkij tiltakozĂĄsĂĄval mit sem törĆdve mƱ-sorra tƱzi a fĆvĂĄrosban mĂĄr megbukott SirĂĄlyt.Bulgakov, aki kĂ©sĆbb segĂ©drendezĆjĂŒk volt,SzĂnhĂĄzi regĂ©nyĂ©ben megĂrta, hogyan gyilkoltaez a kĂ©t ember egymĂĄst egy Ă©leten ĂĄt. EgyetlenkĂ©rdĂ©s volt csupĂĄn, amelyben Sztanyiszlavszkijsoha nem vonta kĂ©tsĂ©gbe tĂĄrsĂĄnak nagyobb ille-tĂ©kessĂ©gĂ©t - a dramaturgia. BelĂĄtta: MelihovĂłbĂłl,onnan a nagy tĂł mellĆl mĂ©giscsak jobbanĂĄttekinthetĆk az Ă©let Ă©s a szĂnhĂĄz dolgai, mint az ĆigazgatĂłi szobĂĄjĂĄbĂłl.
Ez a felismerĂ©s teremtette meg a MƱvĂ©sz SzĂn-hĂĄzat. Igy törtĂ©nhetett, hogy amikor a SirĂĄly be-mutatĂłjĂĄn felment a fĂŒggöny, Ă©s a fĂ©lhomĂĄlyosszĂnpadon - a nĂ©zĆknek hĂĄttal - a szĂnĂ©szekelkezdtek fĂ©lhangon beszĂ©lgetni mindenfĂ©le, lĂĄt-szĂłlag nem is odavalĂł dologrĂłl, egyszer csakmindenki megĂ©rtette: igen, ez az! Ăj szĂnhĂĄz, Ășjdramaturgia, Ășj gondolkodĂĄs szĂŒletett. Nincsmese! A SirĂĄlyminden porcikĂĄjĂĄban forradalmimƱ.
MoszkvĂĄban pĂ©ldĂĄul 1965-ben azzal kezdĆdötta forradalom, hogy Efrosz SirĂĄly-elĆ-adĂĄsĂĄbannĂ©hĂĄny, a Rozov rövidnadrĂĄgjĂĄbĂłl Ă©pphogykinĆtt tornacipĆs-farmeres fiatal kifutott amoszkvai Komszomol SzĂnhĂĄz szĂnpadĂĄnakgyalulatlan deszkĂĄira, Ă©s szembenĂ©zett a frissenvĂĄsĂĄrolt MoszkvicsĂĄval Ă©rkezett, Harkov borot-vĂĄval simĂĄra gyalult nĂ©zĆkkel. - Itt vagyunk, Ă©snem tudunk mĂĄr Ășgy Ă©lni, mint ti! De kint amoszkvai utcĂĄn felfaltĂĄk Ćket - a Moszkvicsok.Efroszt beosztott rendezĆkĂ©nt szĂĄmƱztĂ©k aMalaja BronnajĂĄra, majd infarktussal az intenzĂvosztĂĄlyra.
1968-ban PrĂĄgĂĄban Otomar KrejÄa HĂĄromnĆvĂ©r-elĆadĂĄsĂĄban a fiatalok Versinyin Ă©s Tuzen-bach egyenruhĂĄjĂĄba öltöztetve rohamoztĂĄk megĂșjra a hĂ©tköznapokat. Ăs Ćk is elestek. VagyinkĂĄbb - elsĂŒllyedtek. Egy lĂĄthatatlan erĆ Ășjrameg Ășjra elszakĂtotta Ćket egymĂĄstĂłl, Ă©s lehĂșztaĆket a mĂ©lybe, Prozorov Ă©s Natasa öntudatosankorlĂĄtolt vilĂĄgĂĄba, a kĂĄposztĂĄs libĂĄhoz Ă©s a vod-kĂĄhoz.
A Tyeatr cĂmƱ szĂnhĂĄzi folyĂłirat neves kritiku-sa - Efrosz felesĂ©ge Ă©s fegyvertĂĄrsa -, A.Krimova lelkes elemzĂ©st jelentetett meg a prĂĄgaielĆadĂĄsrĂłl. Ăs alig egy Ă©v mĂșlva mĂĄr a Malaja
CSEHOV-JĂTĂK
Bronnaja szĂnpadĂĄn tĂĄncolt elĆ az ĂletfĂĄja mögĂŒla hĂĄrom nĆvĂ©r. FehĂ©r-zöld csĂkos aranyos ruhĂĄ-jukban olyanok voltak maguk is, mint egy-egyfrissen lehullott levele a szĂnpad egĂ©sz hĂĄtterĂ©telfoglalĂł nagy fĂĄnak, melyet kegyetlenĂŒl rĂĄzott,hajlĂtgatott a szĂ©l.
Irina nevenapjĂĄn a vendĂ©gek mĂ©g egymĂĄstszorosan ĂĄtkarolva ĂĄlltĂĄk körĂŒl a bugĂłcsigĂĄt,amely szerelmet, munkĂĄt, egyetemet, MoszkvĂĄtĂgĂ©rt nekik. S aztĂĄn a szemĂŒnk lĂĄttĂĄra sodortaĆket el egymĂĄstĂłl a szĂ©l. Egyre szĂŒrkĂ©bb lett azarcuk Ă©s a ruhĂĄjuk, egyre inkĂĄbb belesimult akörnyezetbe. AztĂĄn Efroszt elvitte a negyedikinfarktus.
De a szĂnhĂĄzi bĂșvĂłpatakok fĂĄradhatatlanulközvetĂtettĂ©k az Ășj gondolatokat KözĂ©p- Ă©s Kelet-EurĂłpĂĄban hĂșsz Ă©ven ĂĄt. A hĂĄrom nĆvĂ©r eljutottPrĂĄgĂĄbĂłl MoszkvĂĄn, VarsĂłn (Adam Hanusz-kiewicz rendezĂ©se a Narodowyban), Szolnokon(SzĂ©kely GĂĄbor hĂres elĆadĂĄsa azokkal azönvizsgĂĄlatra kĂ©nyszerĂtĆ tĂŒkrökkel aszalonban) Ă©s Budapesten ĂĄt - PĂĄrizsba. AKatona JĂłzsef SzĂn-hĂĄz Ascher TamĂĄs rendezteelĆadĂĄsa többĂ©ves hazai sikersorozat utĂĄnvendĂ©gszerepelt PĂĄrizsban, az EurĂłpaSzĂnhĂĄzban.
A HĂĄrom nĆvĂ©rben a nyomatĂ©kos szerzĆi utasĂ-tĂĄs Ă©rtelmĂ©ben a hĂĄz elĆtt hatalmas fenyĆk ĂĄlla-nak. JĂłllehet a szövegbĆl kitƱnik, hogy a vĂĄrosvalahol Szmolenszk Ă©s Minszk között van, hideg,vizes lapĂĄlyon, ahol csak csenevĂ©sz nyĂrektengĆdnek. A darab vĂ©gĂ©n aztĂĄn a közeliLengyel-orszĂĄgba vezĂ©nylik az ezredet. Amikora Moszk-
A melihovĂłi hĂĄz, ahol a SirĂĄly szĂŒletett
szerzĆi utasĂtĂĄsra a CseresznyĂ©skertbĆl! Lopa-hinrĂłl Csehov fontosnak tartotta megjegyezni:hosszĂș, finom ujjai vannak. Itt talĂĄlkozott Ć ilyenkupecekkel...
Minta jĂĄrĂĄsi zemsztvo tagja a doktor Ășr sokatjĂĄrt be a vĂĄrosba Ă©rtekezni. SzerpuhovbanegyĂ©bkĂ©nt igen jĂłl felszerelt pszichiĂĄtriai klinika ismƱködött akkoriban. IgazgatĂłja, V. I. Jakovenkodoktor EurĂłpa-hĂrƱ elmegyĂłgyĂĄsz, Csehov jĂłbarĂĄtja volt. BelĆle lett aztĂĄn A hatos szĂĄmĂșkĂłrterem fĆszereplĆje.
MelihovĂłban a hĂres tĂł ma csak egy nagykiszĂĄradt pocsolya az udvarhĂĄz mellett. AszövegbĆl azonban vilĂĄgosan kiderĂŒl: a tĂł, amelykörĂŒl a SirĂĄly szereplĆi Ă©lnek, nem itt, hanem avolt tveri kormĂĄnyzĂłsĂĄgban fekszik, Ă©s hat birtokterĂŒl el a partjĂĄn. Arkagyina mondja az elsĆ fel-vonĂĄsban: âHat Ășri kastĂ©ly ĂĄllt itt, a tĂł körĂŒl.EmlĂ©kszem: zaj, kacagĂĄs, lövöldözĂ©s Ă©s csupaflört, flört..."
A SirĂĄly tava csak Osztrovno lehetett. AMoszkva-Kurszk vasĂștvonal mentĂ©n fekszik. A tĂłszemben lĂ©vĆ kĂ©t partjĂĄn kĂ©t mƱvĂ©szbarĂĄtszĂ©passzony lakott: Sz. R. Kuvsinnyikova, akitCsehov aztĂĄn a LĂ©ha asszony cĂmƱ elbeszĂ©lĂ©sĂ©-ben örökĂtett meg, Ă©s A. N. Turcsanyinova, egygazdag pĂ©tervĂĄri ĂŒgyvĂ©d felesĂ©ge.
A hölgyek gyakori vendĂ©gek voltak Meli-hovĂłban, s ĂĄt-ĂĄtcsĂĄbĂtottĂĄk magukhoz Levitant, afestĆt, aki Csehov hĂșgĂĄnak, Marija PavlovnĂĄnaktette a szĂ©pet. ElĆbb az egyik, aztĂĄn a mĂĄsikparton vendĂ©geskedett. A szĂ©passzonyok beren-deztek neki egy mƱtermet a tĂłparton, s felvĂĄltvabĂĄbĂĄskodtak a kĂ©pek szĂŒletĂ©sĂ©nĂ©l.
A baj abbĂłl lett, hogy Levitanba belebolondul-tak az ĂŒgyvĂ©dnĂ© lĂĄnyai is. A festĆ - TrepljovmĂłdjĂĄn - lĂĄtvĂĄnyos öngyilkossĂĄggal akarta ki-vĂĄgni magĂĄt, de a jelentĂ©ktelen sebbĆl szivĂĄrgĂłvĂ©r lĂĄttĂĄn elĂĄjult. A halĂĄlra rĂ©mĂŒlt asszonyok-lĂĄ-nyok egyĂŒtt könyörögtek Csehovnak: jöjjön, Ă©svigye el a barĂĄtjĂĄt.
Lapozzuk fel az ĂrĂł naplĂłjĂĄt az 1894. jĂșlius 24-Ă©n kelt beszĂĄmolĂłnĂĄl! âVoltam LevitannĂĄl.KĂ©tsĂ©gkĂvĂŒl mĂ©g mindig Ć a legjobb orosztĂĄjkĂ©pfestĆ, de mĂĄr nincsen benne semmi lendĂŒ-let. RutinbĂłl fest. De hĂĄt lehet pĂĄtosz Ă©s elragad-tatĂĄs nĂ©lkĂŒl festeni? Levitan - tĂșlzabĂĄlta magĂĄt.Ha festĆ volnĂ©k, aszkĂ©ta mĂłdra rendeznĂ©m be azĂ©letemet." Ennyit tartott feljegyzĂ©sre Ă©rdemes-neka vĂ©rfagyasztĂł drĂĄmĂĄbĂłl. A szerelmes termĂ©szetƱfestĆt gondosan megvizsgĂĄlta, Ă©s kije-lentette:sem a szĂve, sem a mĂĄja nincsen mĂĄr olyanĂĄllapotban, hogy hozzĂĄadja a hĂșgĂĄt. A SirĂĄly cĂmalĂĄ pedig odaĂrta: âkomĂ©dia".
Egyfajta önköltsĂ©ges mƱvĂ©sznyaraltatĂĄs folytitt minden Ă©vben: ĂrĂłk, festĆk, szĂnĂ©szek Ă©rkeztek.ĂllandĂł vendĂ©g volt Marija Pavlovna barĂĄtnĆje,Lika Mizinova is, aki Ă©nekesnĆnek kĂ©szĂŒlt, Ă©snagyon szerette volna, ha az ĂrĂł figyelmĂ©remĂ©ltatja. A program abban kĂŒlönbözött csak
vĂĄbĂłl jött nĆvĂ©rek a hƱvös Ă©ghajlatra panaszkod-nak, Versinyin alezredes megpirongatja Ćket:âEgĂ©szsĂ©ges, jĂł szlĂĄv termĂ©szet."
A szerzĆ valamiĂ©rt tehĂĄt nagyon fontosnaktartotta, hogy egĂ©szsĂ©ges, magas fĂĄk ĂĄlljanak aszĂnpadon. Megvan a fĂ©nykĂ©p az 1901-es bemu-tatĂłrĂłl: jĂłl lĂĄtszanak a vastag fenyĆtörzsek. AmĂĄsodik szĂnpadra ĂĄllĂtĂĄskor, 1940-ben cserĂ©lte kiĆket Nyemirovics-Dancsenko nyĂrfĂĄkra, amelyekazĂłta is könnyeznek...
Az igazĂĄn nagy orosz ĂrĂłknak van valami kö-zös titkuk a hazai földdel: GogolnĂĄl a sztyepp,OsztrovszkijnĂĄl a Volga, a Vihar, az ErdĆ, Tur-
genyevnĂ©l azok a romantikus nemesi birtokok, azelmaradhatatlan tĂłval. Csehovnak is elsĆ dolgavolt tavat ĂĄsatni MelihovĂłban.
Csehov szinte mindegyik mƱvĂ©ben szerepelegy nagy tĂł. A kĂ©szĂŒlĆ SirĂĄlyrĂłl Ăgy Ăr egyiklevelĂ©ben: âDĂszlet - egy nagy tĂł; hĂĄrom nĆiszerep, hat fĂ©rfi; sok beszĂ©d az irodalomrĂłl, kevĂ©scselekmĂ©ny; öt pud szerelem."
Ezt a levelet mindig a âkomĂ©dia" szĂł miatt idĂ©zik.Pedig hĂĄt mennyivel jobban Ă©rzĂ©kelteti ennek afurcsa darabnak a mƱfajĂĄt, levegĆjĂ©t, dramaturgiĂĄ-jĂĄt az a nagy tĂł, amelyet David Borovszkij varĂĄzsoltEfrosz szĂnpadĂĄra! âVarĂĄzslatos tĂł!" - suttogjaDorn doktor az elsĆ felvonĂĄsban, nem talĂĄlvĂĄn mĂĄsmagyarĂĄzatot a sok furcsa, ideges szerelemre, iro-dalomra, lövöldözĂ©sre...
MoszkvĂĄtĂłl nem messze talĂĄlhatĂł Szerpuhov.Ezt a jĂĄrĂĄsi szĂ©khelyet a SirĂĄlyban Jelecnek hĂv-jĂĄk. Itt lett Nyina âigazi" szĂnĂ©sznĆ. Ăs a mai nĂ©zĆsajnĂĄlja Ă©rte, hogy el kellett viselnie a âmƱveltkereskedĆtĂĄrsadalom" szĂvĂ©lyessĂ©gĂ©t. Pedigminden mai szĂnĂ©sznĆnek ilyen szponzorokat kĂ-vĂĄnok. Az akkori kereskedĆk zöme mƱvelt, tehet-sĂ©ges ember volt. Hadd hivatkozzam megint egy
CSEHOV-JĂTĂK
a SirĂĄlyban leĂrtaktĂłl, hogy az ĂĄdĂĄz vitĂĄk amƱvĂ©szetrĆl nem dĂ©lelĆtt folytak, mert akkor min-denki dolgozott. A hĂĄzigazda kiosztotta mindenreggel a szerszĂĄmokat, Ă©s Ć ellenĆrizte az elvĂ©gzettmunkĂĄt is. A paradicsomot akkor arrafelĂ© mĂ©g nemismertĂ©k. CsĂłvĂĄltĂĄk is a fejĂŒket a muzsikok, amikorlĂĄttĂĄk, mifĂ©le furcsa almĂĄkat öntözget az Ășj földesĂșr.-Csak aztĂĄn ne egyĂ©l ĂĄm belĆlĂŒk, Anton Pavlovics,mert mĂ©g meghalsz! - mondogattĂĄk neki.
Levitant, a nĆk kedvencĂ©t persze nem lehetettmegdolgoztatni. Ćt elvitte OsztrovnĂłba Csehov, atĂłra. Ć horgĂĄszott, Levitan pedig vadĂĄszott.Trigorin kettĆjĂŒkbĆl van összegyĂșrva. MĂ©g jĂłval azöngyilkossĂĄgi komĂ©dia elĆtt, 1892 nyarĂĄn követtĂ©kel egyĂŒtt azt a gyilkossĂĄgot, amely a darabalapötletĂ©t adta. Levitan meglĆtt egy sirĂĄlyt, s az alĂĄbĂĄhoz esett. De nem volt szĂve egy kĆhöz csapnia fejĂ©t. Az ĂrĂł megbƱvölten nĂ©zte a vergĆdĆmadarat, Ă©s szintĂ©n nem mozdult. A festĆ vĂ©gĂŒl -szokĂĄsa szerint - idegrohamot kapott. Csehovjegyzeteiben pedig ettĆl fogva egyre-mĂĄsrafeltƱnik a sebzett madĂĄr, amint âcsodĂĄlkozva nĂ©zkĂ©t gyĂĄva gyilkosĂĄra".
A szövegbe ez kerĂŒlt bele: âA tĂł partjĂĄngyermek-kora Ăłta Ă©l egy fiatal lĂĄny... Szereti a tavat,akĂĄr a sirĂĄly, boldog Ă©s szabad, akĂĄr a sirĂĄly. Dearra jĂĄr egy fĂ©rfi, meglĂĄtja, Ă©s mert mĂĄs dolga sincs,elpusztĂtja..."
âTĂ©ma egy közepes mĂ©retƱ novellĂĄhoz" - foly-tatom az idĂ©zetet. De âkomĂ©dia" lett belĆle, amelyet- mint lĂĄtjuk -1892-tĆl 98-ig, tehĂĄt hat Ă©v alatt Ărtmeg a doktor Ășr. Volt közben kĂ©t kolerajĂĄrvĂĄny Ă©s aDreyfus-per, nĂ©gy elvetĂ©lt darab Ă©s egy csĂșnyaĆsbemutatĂł; egy sereg elbeszĂ©lĂ©s Ă©s kisregĂ©ny;mintegy kilencszĂĄz gyĂŒmölcsfa Ă©s az Ă©desapja ha-lĂĄla. Es egy szĂnhĂĄz, amely felvarrta a fĂŒggönyĂ©re asirĂĄly emblĂ©mĂĄjĂĄt.
A fiatal Mejerhold jĂĄtszotta Trepljovot, NyinĂĄtpedig Sztanyiszlavszkij felesĂ©ge, a butĂĄcska Lilina.Ok szĂĄrnyalni akartak mindenĂĄron, egyremesszebb Ă©s egyre magasabbra. Csehovot ezszörnyen idegesĂtette, amikor - jĂłval kĂ©sĆbb -meg-nĂ©zte az elĆadĂĄst. âMa rossz a kedvem, mertmegnĂ©ztem a darabomat - Ărja egy levelĂ©ben. -Nyina Ășgy jĂĄtszott, mint egy idegbeteg" - adja mega magyarĂĄzatot.
Hanem eljött aztĂĄn az egĂ©sz trupp MelihovĂłbaparadicsomot kapĂĄlni. Es Ć eljegyezte magĂĄnak abefutott ArkagyinĂĄt jĂĄtszĂł ifjĂș szĂnĂ©sznĆt, OlgaKnyippert.
A bĂŒfĂ© az egykori szalonban van. MelihovĂłban azĂrĂł hajdani hĂĄza ma mĂșzeum, ahol többek között kĂ©ttĂĄjkĂ©p is lĂĄthatĂł: az egyik a konyhakertben Ă©pĂŒlt kisfahĂĄzat, a fligelt ĂĄbrĂĄzolja. HĂĄtlapjĂĄn az ĂrĂł keze-vonĂĄsĂĄval: âA hĂĄz, ahol a SirĂĄlyt Ărtam." A mĂĄsikonOlga Knyippert lĂĄthatjuk itt. a mellettĂŒnk lĂ©vĆ âleĂĄny-szobĂĄban", Marija Pavlovna otthonĂĄban, ahol LikaMizinova is mindig meg szokott szĂĄllni. Vastag
A moszkvai MƱvĂ©sz SzĂnhĂĄz elsĆ SirĂĄly-elĆadĂĄsa (1899-90)
anyagbĂłl kĂ©szĂŒlt, magas nyakĂș ruha van rajta, ahaja tömött kontyban. BaljĂĄban nyitott könyv, ajobbal egy kis asztalkĂĄra tĂĄmaszkodik, s fakana-lat markol. ĂlĂ©ben hatalmas csupor. Az alĂĄĂrĂĄspedig: âKnyipper mƱvĂ©sznĆ, amint Csehov elbe-szĂ©lĂ©seit Ă©s az ĂĄltala kĂ©szĂtett tejszĂnt habzsolja."
A kis fahĂĄz oldalĂĄra mĂĄrvĂĄnytĂĄblĂĄt csavaroztak:âItt Ărta Csehov a SirĂĄlyt." 1895-ben, a SirĂĄly balulsikerĂŒlt pĂ©tervĂĄri bemutatĂłjĂĄnak az Ă©vĂ©ben Ă©pĂtettemeg a helybĂ©li ĂĄcs ezt a kis fahĂĄzat. MarijaPavlovna felsikĂĄlta, bebĂștorozta, Ă©s szĂ©pen el-tömögette a rĂ©seket. Ide vonult aztĂĄn dolgozni abĂĄtyĂł, mĂ©g hideg tĂ©lidĆben is. De persze itt mĂĄrnem Ărta, legfeljebb ĂĄtĂrta, tovĂĄbbĂrta a SirĂĄlyt!NyilvĂĄn a fĂ©nykĂ©p, a bizalmaskodĂł, dicsekvĆalĂĄĂrĂĄs meg Knyipper elhasznĂĄlt, megkopott szĂ-nĂ©szmemĂłriĂĄja vezette fĂ©lre a tisztelt munkatĂĄr-sakat. Ălete alkonyĂĄn, amikor meghĂvtĂĄk ĂșjraMelihovĂłba, a mĂșzeum megnyitĂĄsĂĄra, hogy me-sĂ©ljen arrĂłl a rĂ©gi tavaszrĂłl, Csehov annyit tudottcsak mondani: âGalambocskĂĄim, tavasz volt, Ă©sszerelmes voltam. MĂĄsra nem emlĂ©kezem."
Pedig lett volna mire emlĂ©keznie. A lĂĄtogatĂĄshĂĄrom napja alatt az ĂrĂłban valami nagyon fontosdolog törtĂ©nhetett, mert Ăgy kezdte az elsĆ levelet,amit MoszkvĂĄba kĂŒldött: âIdvez lĂ©gy OroszhonlegelsĆ szĂnĂ©sznĆje, Ă©letem utolsĂł lapja!" A tör-tĂ©net a következĆ. A SirĂĄly igazi, moszkvai be-mutatĂłjĂĄn Csehov valami okbĂłl nem vehetettrĂ©szt. Amikor legközelebb, 1899. mĂĄjus elsejĂ©nMoszkvĂĄban jĂĄrt, kĂŒlön neki eljĂĄtszottĂĄk a dara-bot. UtĂĄna közös fĂ©nykĂ©pezkedĂ©s volt. AkkorajĂĄndĂ©kozta a kerti hĂĄz fĂ©nykĂ©pĂ©t a szĂnĂ©sz-nĆnek. Az alĂĄĂrĂĄs egyben persze meghĂvĂĄst isjelentett: jöjjön, nĂ©zze meg a hĂĄzat, ahol közösszellemi gyermekĂŒk, a SirĂĄly szĂŒletett!
A szĂnĂ©sznĆ tudta jĂłl persze, hogy a szĂndaraboknem egyetlen Ă©jszaka, nem egyetlen hĂĄzban szĂŒlet-nek. De ment Ă©s repesett. Beköltözött szegĂ©ny kisLika szobĂĄjĂĄba, Ă©s ette a befĆtteket, amelyeketjövendĆ anyĂłsa. bekĂ©szĂtett az Ă©jjeliszekrĂ©nyĂ©re,hĂĄtha megĂ©hezik Ă©jszaka.
HĂĄzassĂĄguk ennek ellenĂ©re sem lett boldog, leg-alĂĄbbis a szĂł köznapi Ă©rtelmĂ©ben nem. A valĂłsĂĄgosgyermek, akire az ĂrĂł annyira vĂĄgyott - nem szĂŒle-tett meg. Knyipper nem tudott szakĂtani a szĂnhĂĄz-zal, Ă©s mĂ©g ĂĄldott ĂĄllapotban is jĂĄtszott. AztĂĄn elesetta szĂnpadon, kimerĂthetetlenĂŒl sok Ă©rvvel szolgĂĄlvaaz irigykedĆ Ă©s gyƱlölködĆ kĂ©kharisnyĂĄk egymĂĄstkövetĆ nemzedĂ©kei szĂĄmĂĄra. Csehovot pedig rossztĂŒdeje nem engedte fel MoszkvĂĄba a huzatos,kifƱthetetlen jaltai villĂĄbĂłl, amelyre a melihovĂłibirtokot felcserĂ©lte, s amelyben vĂ©gĂŒl egyedĂŒlmaradt.
Minden Ă©vben szĂŒletett viszont egy Ășj szĂndarab.Ăs mindegyik kirobbanĂł siker lett. Az ĂrĂł mĂ©gisegyre sƱrƱbben, egyre kĂ©tsĂ©gbeesettebben fakadtki: âNem, ezt nem Ă©n Ărtam! Sztanyiszlavszkij szĂ©t-sĂrja a darabjaimat! Ăgy bĂĄrĂłval több vagy kevesebb- nem mindegy?" A közönsĂ©gnek lĂĄthatĂłan elĂ©gvolt, amennyit a MƱvĂ©sz SzĂnhĂĄz eljĂĄtszott akkorneki CsehovbĂłl. A sajtĂł Ă©s a rĂ©szvĂ©nyesek is megvoltak elĂ©gedve. SztanyiszlavszkijĂ©k ennek meg-felelĆen a zseninek kijĂĄrĂł tapintatos elnĂ©zĂ©ssel ke-zeltĂ©k a tiltakozĂłrohamokat. - TessĂ©k, mutassameg, hogyan gondolja! FelcsaltĂĄk az ĂrĂłt a legkö-dösebb tĂ©lben MoszkvĂĄba, a HĂĄrom nĆvĂ©r prĂłbĂĄi-ra. AztĂĄn hagytĂĄk, hogy egĂ©sz idĆ alatt a vĂ©szharangbeĂĄllĂtĂĄsĂĄn veszĆdjĂ©k a dĂszletezĆkkel a tƱzvĂ©szjelenetĂ©ben.
âNem tudta Ć elmondani, mit is akar. Nem Ă©rtettĆ tulajdonkĂ©ppen a szĂnhĂĄzi mestersĂ©ghez" - em-lĂ©kszik könyvĂ©ben Sztanyiszlavszkij. ElĆadĂĄsutĂĄn pedig tovabbra is Nyemirovics-DancsenkokĂsĂ©rgette haza Knyipper mƱvĂ©sznĆt. Az ĂrĂł fe-kĂŒdt a dĂvĂĄnyon Ă©s köhögött. NĂ©ha meg csak
bo
ubMĂșmĂłmhad
hlkrmsIRf
bjvĂșpltv
rstgmeNmvurfmötceG
mrAakdl
CSEHOV-JĂTĂK
åmulta a plafont, és arra gondolt: valami véglegtt maradt, Melihovóban.
Mi lehetett az a valami? Az ifjĂș pĂĄr kĂŒlöntazott Baden-Weilerbe is, meghalni. Az ĂrĂł JaltĂĄ-an egyedĂŒl szedelĆzködött össze, felesĂ©ge csakoszkvĂĄban szĂĄllt fel hozzĂĄ a vonatba. De mielĆtttnak indult, jaltai szomszĂ©dnĆje, egy idĆs hölgyegkĂ©rte: vigye el a fĆvĂĄrosba megreparĂĄlni öregrĂĄjĂĄt. A kĂ©ziratok, könyvek Ă©s jegyzetek meg aeleg ruhanemƱ halmai tetejĂ©be Csehov felrakta
ĂĄta bebugyolĂĄlt faliĂłrĂĄt. Majd MoszkvĂĄban leadtaz ismerĆs mesternĂ©l. Az ĂĄtvĂ©teli elismervĂ©nyt gon-osan eltette. Azzal, hogy majd visszafelĂ© kivĂĄltja.
Knyipper vĂ©gigasszisztĂĄlta a panziĂłban az ĂrĂłalĂĄlĂĄt. MemoĂĄrjaiban errĆl röviden meg is em-
Ă©kezik. ElismerĂ©ssel nyilatkozik pĂ©ldĂĄul fĂ©rje esz-öztelensĂ©gĂ©rĆl az utolsĂł jelenetben. Amikorosszul lett, a szĂĄllodai orvos - az utolsĂł perceketegkönnyĂtendĆ - pezsgĆt rendelt neki. Ć csende-
en annyit mondott csak a kollĂ©gĂĄnak: âIch sterbe."vott egy kortyot, Ă©s visszatette a poharat a tĂĄlcĂĄra. -Ă©g ittam pezsgĆt! -jegyezte meg. AztĂĄn a falnak
ordult, Ă©s meghalt.A mƱvĂ©sznĆ sajnĂĄlatosan megfeledkezik azon-
an egy aprĂł rĂ©szletrĆl, amely nĂ©lkĂŒl nem teljes aelenet. A jaltai hölgy kĂ©sĆbb elmondta, hogy -isszakapta MoszkvĂĄbĂłl az ĂłrĂĄjĂĄt. Ez pedig csakgy törtĂ©nhetett, hogy Ă©lete utolsĂł percĂ©ben, aezsgĆ Ă©s a meghalĂĄs között, az ĂrĂł elĆkotorta
evĂ©ltĂĄrcĂĄjĂĄbĂłl a moszkvai ĂłrĂĄsmester cĂ©dulĂĄjĂĄt, s -alĂĄn bĂșcsĂș helyett is - a felesĂ©ge lelkĂ©re kötötte:ĂĄltsa ki az ĂłrĂĄt, s juttassa vissza JaltĂĄba.
Knyipper nyolcvanhĂĄrom Ă©ves korĂĄban a Cse-esznyĂ©skert fĆszerepĂ©ben bĂșcsĂșzott a közön-Ă©gtĆl. A lapok ĂĄradoztak, fiatalsĂĄga titkĂĄt emleget-Ă©k. Az igazi titkot azonban Csehov vitte el ma-ĂĄval a sĂrba, amint ifjĂș felfedezettje, Gorkij - neminden irigysĂ©g nĂ©lkĂŒl - meg is jegyezte. De ehhezlĆbb haza kellett jutnia MoszkvĂĄba, aovogyevicsij kolostor temetĆjĂ©be. A nagyelegre valĂł tekintettel egy osztrigĂĄs hƱtĆ-
agonban szĂĄllĂtottĂĄk a tetemet. Csakhogygyanilyen kocsikban fuvaroztĂĄk haza a magasabbangĂș hĆsi halottakat a mĂĄsik irĂĄnybĂłl, a japĂĄnrontrĂłl is. A pĂĄlyaudvaron vĂĄrakozĂł kĂ©t temetĂ©sienet - mint egy korai Csehov-egyfelvonĂĄsosban -sszecserĂ©lte a szĂĄllĂtmĂĄnyokat. MĂĄr csak aemetĆ kapujĂĄban derĂŒlt ki a dolog, Ă©s akkorserĂ©ltĂ©k vissza a testeket, ami persze nemshetett meg nĂ©hĂĄny keserƱ kifakadĂĄs nĂ©lkĂŒl. Ezt isorkij Ărta meg.
A szocialista realizmus jövendĆbeli atyja be-ent akkor a szĂnhĂĄzba, hogy elfoglalja meste-
Ă©nek megĂŒresedett szĂ©kĂ©t. ĂsszeĂĄllt a bĂĄjos szĆkendrejevĂĄval, a pĂ©tervĂĄri rendĆrfĆnök lĂĄnyĂĄval,kinek Lenin pĂĄrtfeladatul adta a âmezĂtlĂĄbas" ĂrĂłimƱvelĂ©sĂ©t. A MƱvĂ©sz SzĂnhĂĄz az Ăjjeli mene-Ă©khelyet jĂĄtszotta, kĂ©sĆbb a forradalmat, majd -
egalåbb ekkora åtéléssel - a dekadenseket.Ez mår egy måsik történet.
A szerepösszevonĂĄsok mĂ©lyĂ©n az a meg-gyĆzĆdĂ©s munkĂĄl, miszerint egy elĆ-adĂĄson belĂŒlkĂ©t vagy több egymĂĄstĂłl eltĂ©rĆ - rokon jellegƱ vagyakĂĄr egymĂĄs vĂ©gletes ellentĂ©teit kĂ©pezĆ - szerepazĂ©rt jĂĄtszhatĂł azonos szĂnĂ©sszel, mert eszerepekbenvanvalamiközös.
Ennek a szemlĂ©letnek a vĂ©gsĆkig hajtĂĄsa egyegĂ©szen mĂĄsfajta drĂĄmatĂpust is eredmĂ©nyezhet.Ez a tĂpus arra Ă©pĂt, hogy ugyanaz elĆadĂĄsban nincskettĆzĂ©s, minden szerepet kĂŒlön szĂnĂ©sz jĂĄtszik, adrĂĄma azonban arrĂłl szĂłl, hogy minden szerepazonos. MĂĄskĂ©ppen fogalmazva: minden szĂnpadra ĂĄllĂtottalaknak azonos a központi Ă©letproblĂ©mĂĄja, emiatt aztĂĄnegymĂĄssal akĂĄr fel is cserĂ©lhetĆk.
Ez az összevonåsos technika inverze, de mintminden inverz, valójåban strukturålisan azonos vele.
Ez a technika mƱködik Csehov négy érett drå-måjåban.
Az Ă©rett drĂĄmaĂrĂł szakĂt a korai darabok (Pla-tonov, Ivanov) egy hĆst közĂ©ppontba ĂĄllĂtĂł drama-turgiĂĄjĂĄval. Az utolsĂł nĂ©gy drĂĄmĂĄban voltakĂ©ppenugyanazt Ărja, szerkezetileg mindenkĂ©ppen: olyanemberi viszonylathĂĄlĂłt hoz lĂ©tre, ahol minden met-szĂ©spont egyformĂĄn fontos, Ă©s valamennyi sze-replĆ a fĆtĂ©mĂĄt variĂĄlja.
Ez a fĆtĂ©ma meglepĆen nem orosz jellegƱ: hi-ĂĄnyzik belĆle a vallĂĄs mind tematikailag, mind aszereplĆk lelki indĂtĂ©kait tekintve. Abban a korszak-ban, amikor mĂ©g Ăr Tolsztoj, Ă©s mĂĄr Ăr Gorkij, amikorSzolovjov, Bergyajev Ă©s a többi orosz filozĂłfus avallĂĄst ĂĄllĂtja kutatĂĄsai központjĂĄba, Csehov olyanvilĂĄgot ĂĄbrĂĄzol, amelybĆl a vallĂĄs, az IstenfeltƱnĆen hiĂĄnyzik. Ez a Dosztojevszkijt-Ă©s perszeNietzschĂ©t követĆen megtehetĆ elsĆ lĂ©pĂ©s:
Dosztojevszkij kérdése az volt, mi történne, ha avilågból kiveszne az Isten, Csehov kérdése az, hogymi van a vilågban, amikor nincsen benne Isten.
Az utolsĂł nĂ©gy drĂĄma szereplĆi között a-vidĂ©ki orosz Ă©rtelmisĂ©g valamennyi
jellegzetes foglalkozĂĄsa kĂ©pviselve van, kivĂ©ve apapsĂĄgot. (Egyetlen, meg nem jelenĆ szereplĆneve utal csak erre, ProtapopovĂ© a HĂĄromnĆvĂ©rben, de jellemzĆ mĂłdon Ć nagyon is vilĂĄgifigura, zemsztvo-elnök.) Az utolsĂł nĂ©gy Csehov-drĂĄma valamennyi fontosabb, nĂ©mi öntudattal bĂrĂłszereplĆje vallĂĄspĂłtlĂ©kot keres magĂĄnak a közösIsten nĂ©lkĂŒli vilĂĄgban, Ă©s ahhoz minden hatĂĄron tĂșlragaszkodik; vesztĂŒket Ă©ppen ez okozza azokkalszemben, akik tökĂ©letesen öntudatlanok. OlyanvilĂĄgot ĂĄbrĂĄzol Csehov, amelyben a vallĂĄs mĂĄrnem lehetsĂ©ges, de az emberek nem tudnak nemvallĂĄsosan Ă©rezni Ă©s cselekedni. Sza-
badsĂĄgra vannak ĂtĂ©lve, de szabadsĂĄgukkal nemtudnak, sĆt nem is akarnak Ă©lni, nem akarnakfelnĆni, gyĂĄvĂĄk. Ebben az Ă©rtelemben a Csehov-drĂĄmĂĄk nem a korabeli orosz problĂ©mĂĄkkal fog-lalkoznak - noha a âfölösleges ember" megsok-szorozĂĄsa az orosz prĂłzai Ă©s drĂĄmai elĆzmĂ©-nyekre Ă©pĂŒl -, hanem a Nietzsche Ă©s Dosztojev-szkij utĂĄni eurĂłpai filozĂłfia fĆ kĂ©rdĂ©sĂ©re, a sza-badsĂĄg kĂ©rdĂ©sĂ©re keresik a vĂĄlaszt. Nem tekin-tem sem vĂ©letlennek, sem vissza-visszatĂ©rĆ di-vatnak, hogy Csehov Nyugat-EurĂłpĂĄban Ă©sĂszak- AmerikĂĄban az egĂ©sz XX. szĂĄzadban annyiranĂ©pszerƱ szerzĆ lehetett. Ezt nem az orosz - majdszovjet - problĂ©mĂĄk irĂĄnti Ă©rdeklĆdĂ©s okozta, ha-nem az, hogy Csehov lĂĄtszĂłlag orosz közegben afejlett EurĂłpa alapproblĂ©mĂĄjĂĄt Ărta le.
Az utolsĂł nĂ©gy nagy drĂĄmĂĄban az orosz vidĂ©kjellegzetes Ă©rtelmisĂ©gi kĂ©pviselĆit lĂĄtjuk: tudĂłsok,tanĂĄrok, mƱvĂ©szek-ĂrĂłk, szĂnĂ©sznĆk-, katonatisz-tek, orvosok, gazdatisztek; valamint az egykori pat-riarchĂĄlis szolgarendszer utolsĂł kĂ©pviselĆit Ă©s az Ășj,fenyegetĆ ipari tĂĄrsadalom elsĆ termĂ©keit - a leg-Ă©lesebben fogalmazva a CseresznyĂ©skertben.ProblĂ©mĂĄjuk azonban egyetemes.
Ha a mƱvĂ©szileg legtökĂ©letesebb HĂĄrom nĆvĂ©rt
vesszĂŒk alapul, azt lĂĄtjuk, hogy Natasa kivĂ©telĂ©velaz összes szereplĆ alapproblĂ©mĂĄja azonos. A hĂĄ-rom nĆvĂ©r Ă©s egyetlen fivĂ©rĂŒk azt a legtriviĂĄlisabbĂ©letproblĂ©mĂĄt nem tudja megoldani, hogy a szĂŒleikmeghaltak. KĂŒlönbözĆ ĂĄlmegoldĂĄsokba menekĂŒl-nek - a âmunkĂĄba", amely valamennyiĂŒk szĂĄmĂĄragyötrelem, vagy a âszerelembe", amely egyikĂŒkszĂĄmĂĄra sem hozhat megvĂĄltĂĄst. A szerelem minta mĂĄsik ember ĂĄltal valĂł megvĂĄltatĂĄs a mellĂ©k-szereplĆknek is legfontosabb illĂșziĂłjuk, amelyhezminden hatĂĄron tĂșl ragaszkodnak. Csebutikin pĂ©ldĂĄ-ul a nĆvĂ©rek rĂ©g halott Ă©desanyjĂĄba szerelmes -utĂłlag, ami abszurdum. (DrĂĄmai elĆkĂ©pe PĂĄris, akia halott JĂșliĂĄba szeret bele.) MĂĄsa Ă©s Versinyin azĂ©rtvĂĄlasztja egymĂĄst, mert szerelmĂŒk eleveremĂ©nytelen - egyikĂŒk sem fog elvĂĄlni, mind a kettena csalĂĄdi gyötrelmet vĂĄlasztjĂĄk a szabadsĂĄghelyett. Versinyinnek a valĂłdi pĂĄrja Olga lenne - ezbĂșcsĂșjelenetĂŒkben hangsĂșlyozottan vilĂĄgos-, deĂ©ppen azĂ©rt nem OlgĂĄnak udvarol, nehogy megkelljen szabadulnia unt Ă©s kibĂrhatatlan felesĂ©gĂ©tĆl,akire minden felelĆssĂ©get ĂĄthĂĄrĂthat magĂĄrĂłl.Kuligin, MĂĄsa fĂ©rje ugyanĂșgy menekĂŒl a rosszhĂĄzassĂĄgba, mint Versinyin - pontosan tudja,hogy a felesĂ©ge meg-csalja, neki azonban eszeĂĄgĂĄban sincs elvĂĄlni: neki az a lelkileg kĂ©nyelmesmegoldĂĄs, ha minden bajĂĄĂ©rt mĂĄsokra - MĂĄsĂĄra -hĂĄrĂthatja a felelĆssĂ©get. Irina
S P I R Ă G Y Ă R G Y
CSEHOV SZEREPEI
CSEHOV-JĂTĂK
senkibe sem szerelmes - aztĂĄn a többiekpĂ©ldĂĄjĂĄra belemenne a rossz hĂĄzassĂĄgbaTuzenbachhal, vĆlegĂ©nye halĂĄla pedig alegcsekĂ©lyebb mĂ©rtĂ©kben sem rĂĄzza meg.Tuzenbach tisztĂĄban van vele, hogy sem ahĂĄzassĂĄg, sem a âmunka" nem hozhatmegvĂĄltĂĄst, de inkĂĄbb belehal, semhogy asajĂĄt lĂĄbĂĄra ĂĄlljon. Andrej is pontosan tudja,kit vett felesĂ©gĂŒl Natasa szemĂ©lyĂ©ben - Ă©sugyan-Ășgy a lelki kĂ©nyelmet, vagyis afolyamatos megalĂĄztatĂĄst vĂĄlasztja inkĂĄbb,Ă©s dajkĂĄlja a felvonĂĄsok között megszĂŒletĆgyerekeit, akik valĂłszĂnƱleg nem is tĆlevalĂłk. Szoljonij a szerelem helyett a ro-mantikus-dĂ©monikus modellt vĂĄlasztja,lermontovkodik, Ă©s minden lelkifurdalĂĄsnĂ©lkĂŒl puffantja le az egyetlen, velerokonszenvezĆ embert, Tuzenbachot.OlgĂĄnak is az a kĂ©nyelmes, ha szenvedhet- a munkĂĄtĂłl meg attĂłl, hogy Natasa kitĂșrjaa hĂĄzbĂłl, AnfiszĂĄval egyĂŒtt.
Egyetlen szereplĆje van a drĂĄmĂĄnak, akinem a rabsĂĄg vĂĄlasztĂĄsĂĄban jeleskedik, ezNatasa. ValĂłjĂĄban kilĂłg a drĂĄmatematikushĂĄlĂłjĂĄbĂłl, olyan, mint egy tank, Ă©s bevesziaz erĆdöt. Ha a következĆ drĂĄmaszerkezetĂ©bĆl tekintĂŒnk vissza a HĂĄromnĆvĂ©rre, azt kell lĂĄtnunk, hogy Cse-hov elĂ©gedetlen volt Natasa alakjĂĄnakmegoldĂĄsĂĄval - a CseresznyĂ©skertbenugyan jĂł pĂĄr idiĂłta szereplĆ van, alegjellegzetesebb alak Jepihodov, de Csehov ittelveti a HĂĄrom nĆvĂ©r Natasa-koncepciĂłjĂĄt, hogyugyanis a rabsĂĄgot vĂĄlasztĂłkkal szemben bĂĄrki isproblĂ©mĂĄtlanul megvalĂłsĂthat-ja a cĂ©ljait az anyagiĂ©rdek vĂĄlasztĂĄsĂĄval. Lopahin alakjĂĄban CsehovnaksikerĂŒlt a feltörekvĆ, anyagi Ă©rdekek ĂĄltal mozgatotttĂpust is a rabsĂĄgot vĂĄlasztĂłk körĂ©be vonnia: hiĂĄbaszerzi meg Lopahin a cseresznyĂ©skertet - akĂĄrcsakNatasa a Prozorov-hĂĄzat -, nem tud neki örĂŒlni,ebben a vilĂĄgban a nyertes is vesztes, sem a birtok,sem a hatalom nem oldja meg az individuum alap-problĂ©mĂĄjĂĄt. A CseresznyĂ©skertben csak azok azalakok âboldogok", akiknek mĂ©g csak sejtelmĂŒksincs arrĂłl, hogy bĂĄrmit is vĂĄlasztaniuk kellene Ă©slehetne - a mĂĄr emlĂtett Jepihodovon kĂvĂŒl Jasa isilyen. Csehov azt is Ă©rzĂ©kelteti, hogy a nyelvilegkifosztott tömegember - Jepihodov - a jövĆ embere,egy tĂĄvolban sejlĆ vilĂĄgvĂĄros hĂĄttere elĆtt a giccsetgitĂĄrozĂł Jepihodov jön szimbolikusan.
A mƱvĂ©szet mint tĂ©ma ugyan jelen van az Ă©rettCsehovnĂĄl -elsĆsorban a SirĂĄlyban -, de mind a kĂ©tszĂnĂ©sznĆ, mind a kĂ©t ĂrĂł a mƱvĂ©szetet pĂłtlĂ©knak,menedĂ©knek akarja hasznĂĄlni, Ă©letproblĂ©mĂĄik elke-nĂ©se cĂ©ljĂĄbĂłl, termĂ©szetesen sikertelenĂŒl. A SirĂĄlytmĂĄr Csehov korĂĄban is az idĆsebb Ă©s fiatalabbmƱvĂ©sznemzedĂ©k harcĂĄnak tĂŒkrekĂ©nt fogtĂĄk fel -ami alapvetĆen tĂ©ves Ă©rtelmezĂ©s -, tiltakozĂĄsul Cse-
Falvay KlĂĄri (Olga), SzakĂĄcs Eszter (MĂĄsa) Ă©sSzoboszlay Eva (Irina) a zalaegerszegi HĂĄromnĆvĂ©rben (1985) (Keleti Ăva felvĂ©tele)
hov a tovĂĄbbiakban a rabsĂĄg vĂĄlasztĂĄsĂĄnak vari-ĂĄnsai közĂŒl a mƱvĂ©szetet mint ĂĄlmegoldĂĄst el-hagyta (nem mintha ĂĄlmegoldĂĄs voltĂĄrĂłl nem lettvolna meggyĆzĆdve, csak a fĂ©lreĂ©rtĂ©st akartaelkerĂŒlni). A CseresznyĂ©skertben sikerĂŒlt egy igazimƱvĂ©szt ĂĄbrĂĄzolnia, akinek a szĂĄmĂĄra a mƱvĂ©szetvalĂłban lĂ©nyeg, maga a szabadsĂĄg. Ez SarlottaIvanovna, a bohĂłc, akinek azonban a kĂŒlsĆ - anyagi -szabadsĂĄg nincs megadva. Sarlotta a mƱvĂ©szetetnem pĂłtlĂ©kkĂ©nt vĂĄlasztotta - Ć kĂ©nyszerƱsĂ©gbĆlmƱvĂ©sz, de nem a mƱvĂ©szet rabja, hanem a körĂŒl-mĂ©nyeiĂ©, hĂĄnyĂłdik, sajĂĄt egzisztenciĂĄja sose volt Ă©snem is lehet, vagyis a szabadsĂĄg Ă©s rabsĂĄg közöttivĂĄlasztĂĄsbĂłl kimarad.
Abban a vilĂĄgban, ahol nincs vallĂĄs, csak Ă©rvĂ©ny-telen vallĂĄspĂłtlĂ©kok lehetsĂ©gesek, a szabadsĂĄg csaklĂĄtszĂłlag vĂĄlaszthatĂł, valĂłjĂĄban az ember kĂ©ptelenĂ©lni a szabadsĂĄggal, Ez jövĆtlen vilĂĄg. CsehovnĂĄlezĂ©rt a központi problĂ©mĂĄval kĂŒszködĆ szerep-lĆknek vagy nincsenek gyerekeik, vagy a gyerek mĂĄrfelnĆtt, Ă©s ugyanennek a kĂŒszködĂ©snek a szenvedĆalanya (Ănya a CseresznyĂ©skertben). Akinek gyerekelehet, aki szaporodik, az Natasa, de nĂĄla ször-nyetegebb anyĂĄt nemigen ĂĄbrĂĄzoltak a vilĂĄgiroda-lomban. (Tudatos, ironikus utalĂĄs a Macbethre, aho-gyan Natasa gyertyĂĄval vonul be a szĂnpadra.) ACseresznyĂ©skeltben Csehov szinte didaktikusan ki-
mondja: elpattant egy hĂșr, a hajdanitörtĂ©nelmi Ă©s vallĂĄsos vilĂĄg vĂ©get Ă©rt, azember belecsöppent-belevettetett - hogyegzisztencialista kategĂłriĂĄval Ă©ljek - asemmibe, azaz a szabadsĂĄgba. A rĂ©gi, el-mĂșlt vilĂĄg utolsĂł kĂ©pviselĆje, az utolsĂłdrĂĄma utolsĂł szolgĂĄja, Firsz ezt pontosanlĂĄtja: a szabadsĂĄg katasztrĂłfa - orosz ere-detiben a âvolja" konkrĂ©tan ugyan a job-bĂĄgyfelszabadĂtĂĄst jelenti, de az archaikusszĂł a szabadsĂĄg maga. (Valamivel homĂĄ-lyosabban ezt a rĂ©gi vilĂĄgot kĂ©pviseli aHĂĄrom nĆvĂ©rben a halott apa, akinek ahiĂĄnyĂĄval lĂĄnyai Ă©s fia nem tudnak meg-kĂŒzdeni.) NyilvĂĄn nem a vĂ©letlen mƱve,hogy Csehov utolsĂł nagy drĂĄmĂĄjĂĄt FirszhalĂĄla zĂĄrja, az Ć utolsĂł szavai pedig - âeh, ti,nyedotyopa" - ezen a rendkĂvĂŒl hangsĂșlyoshelyen nemcsak sajĂĄt magĂĄt mi-nĆsĂtik,hanem mindenkit, aki ezutĂĄn mĂ©g Ă©lni fog.A ânyedotyopa" szinte lefordĂthatatlan mĂĄsnyelvre, jelentĂ©se körĂŒlbelĂŒl az, hogy valakitehetetlen, kĂ©ptelen, alkalmatlan,ĂŒgyefogyott.
A szabadsĂĄgra alkalmatlan emberisĂ©gdrĂĄmĂĄjĂĄt sikerĂŒlt Csehovnak szĂnpadra fo-galmaznia a szĂĄzadfordulĂłn, megelĆzveminden lĂ©nyeges XX. szĂĄzadi eurĂłpai filo-
zĂłfiĂĄt. Szinte valamennyiszereplĆje az összes többinek rokona,
variĂĄciĂłja. VoltakĂ©ppen az Everyman - vagy amoralitĂĄsok mĂĄsik hĆsĂ©vel szĂłlva, a Mankind -alakvĂĄltozatai valamennyien, az egyetlen központiproblĂ©ma felĆl vizsgĂĄlva.
Csehov Ă©rett drĂĄmĂĄi rendkĂvĂŒl tĂĄvol ĂĄllnak a kor-szak naturalista drĂĄmatĂpusĂĄtĂłl, e mƱvek stilizĂĄciĂłjaa lĂĄtszat ellenĂ©re' rendkĂvĂŒl magas fokĂș, szinte abĂĄbszĂnhĂĄzĂ©hoz hasonlĂthatĂł. A szerepek felcse-rĂ©lhetĆek, Ă©s mĂ©g mindig ugyanabban a vilĂĄgbanvagyunk. Egyetlen ember alakvĂĄltozatait lĂĄtjuk, aki-nek egyetlen központi problĂ©mĂĄja van csak, Ă©s arranincs megoldĂĄs.
Ehhez a Shakespeare-korszak szĂnhĂĄzĂĄnak többköze van, mint elsĆ pillanatra lĂĄtszik. Az ErzsĂ©bet-kori drĂĄma alapvetĆen antropolĂłgiai jellegƱ volt, Ă©sCsehovĂ© is az. Nem a hamletizĂĄlĂł fiatalkori mƱvek -a Platonov Ă©s az Ivanov - jelentik az igazĂĄn fontoskapcsolatot. A szerepösszevonĂĄsos rendszerrelstrukturĂĄlisan összefĂŒggĆ mĂĄsodik -sĆt harmadik,olykor negyedik cselekmĂ©nyszĂĄl ErzsĂ©bet-korihasznĂĄlata Csehov rendszerĂ©ben elvileg vĂ©gtelennĂ©tĂĄgul, az ErzsĂ©bet-kori drĂĄma kĂ©t-hĂĄrom-nĂ©gytĂŒkörbĆl ĂĄllĂł rendszere CsehovnĂĄl
tĂŒkörcserĂ©pka-kaleidoszkĂłppĂĄ vĂĄlik. Az ErzsĂ©bet-Ă©s Jakab-kori drĂĄma a szĂnhĂĄzi gyakorlat ĂĄltalgarantĂĄlt mĂłdon a kevĂ©s szĂnĂ©sz-sok szerep, acsehovi drĂĄma a szĂĄmĂĄra adott szĂnhĂĄzbanlehetsĂ©ges mĂłdon a sok szĂnĂ©sz-egy szerepmegoldĂĄst kĂnĂĄlja.
RĂ©szlet a szerzĆ Shakespeare szerepösszevonĂĄsaicĂmƱ könyvĂ©bĆl
S Z Ă N T Ă J U D I T
BĂNK, A BĂLANYAKATONA JĂZSEF: BĂNK BĂN
Mire ez az ĂrĂĄs megjelenik, Ă©pp negyven Ă©velesz, hogy a letargiĂĄba sĂŒppedĆ orszĂĄgvidĂ©ki szĂnhĂĄzain vĂ©gigsöpört a betilthatatlannemzeti klasszikus be nem tervezettfelĂșjĂtĂĄsainak hullĂĄma. Magam törtĂ©nete-sen aPĂ©csi Nemzeti SzĂnhĂĄz nĂ©zĆterĂ©n csapkodtamvörösre a tenyerem, amikor feldĂŒbörgött avastaps Petur dermesztĆen aktuĂĄlis sorai halla-tĂĄn: âĂsd az orrĂĄt, magyar, ki bĂĄntja a tiĂ©d!"
NĂ©gy Ă©vtizeddel kĂ©sĆbb az AsbĂłth utcĂĄban iselhangzik ez a sor; testes, rosszkedvƱ, tehetetlenidĆsebb Ășr szavalja nagy belsĆ ĂŒressĂ©ggel, s abal szĂ©len hĂĄrom nyiszlett, semmitmondĂł arcĂșstatiszta kurjantja rĂĄ gĂ©piesen: âĂsd, ĂŒsd, ĂŒsd!" Akis nĂ©zĆtĂ©ren enyhe nevetĂ©s.
So far so good, mondanĂĄ a hĂresen tömörangol nyelv, avagy: eddig nincs is semmi baj.DeheroizĂĄlĂł korban Ă©lĂŒnk, amelynek bĂĄlvĂĄny-rombolĂł kedvĂ©t nĂĄlunk csak felszĂtja a fordulatutĂĄni elsĆ Ă©vek vitĂ©zkötĂ©ses magyarkodĂĄsa. MegaztĂĄn a nemzeti klasszikusok mĂĄr jĂł Ă©vtizedealanyai hasonlĂł csĂnytevĆ rendezĆi kĂsĂ©rleteknek -s mert nĂĄlunk ilyenbĆl mindössze hĂĄrom van,termĂ©szetesen a BĂĄnk bĂĄn is. Alighanem alegelsĆ, MohĂĄcsi JĂĄnos 1985-ös, a kaposvĂĄristĂșdiĂłban bemutatott Hogyan vagy, partizĂĄn?-javolt a legjobb; Verebes IstvĂĄn legutĂłbbi, kassainekifutĂĄsĂĄt csak leĂrĂĄsokbĂłl ismerem. MohĂĄcsitĂłlĂĄtfogĂł koncepciĂł telt: egy gazdĂĄtlan orszĂĄg
Egri Kati (Gertrudis), GĂĄlffi LĂĄszlĂł (BĂĄnk) Ă©sEgri MĂĄrta (Melinda)
âdombĂ©rozott", darvadozott, sĂrvavigadt a hatal-mas asztal körĂŒl mindvĂ©gig, duhajkodĂĄs, össze-eskĂŒvĂ©s, szeretkezĂ©s, gyilkossĂĄg, Tiborc zsĂĄk-mĂĄnyszerzĆ portyĂĄi, mind az asztal körĂŒl vagy azasztalon zajlottak, cĂ©ltalanul vagy öncĂ©lĂșan, Ă©r-telem Ă©s folytatĂĄs nĂ©lkĂŒl, mĂg a kirĂĄly ĂĄtlĂĄthatat-lan okbĂłl tĂĄvol volt, s a felelĆtlen uralkodĂł irĂĄntimĂĄgikus hƱsĂ©g mĂĄr eleve kompromittĂĄltaBĂĄnkot, akit a vĂ©gĂ©n Endre pribĂ©kjei el is teszneklĂĄb alĂłl.
MohĂĄcsi, hogy Ășgy mondjam, horizontĂĄlisan,egyetlen nagy vĂziĂłban fogta össze egy orszĂĄg-nak azt a remĂ©nytelen ĂĄllapotĂĄt, amely a BĂĄnkbĂĄnbĂłl mai szemmel kiolvashatĂł. Ruszt JĂłzsefvertikĂĄlis irĂĄnyban prĂłbĂĄlkozik: a törtĂ©nelemegymĂĄsra Ă©pĂtkezĆ korszakainak felhalmozĂĄsĂĄnĂĄt közvetĂt hasonlĂł tartalmat. A kĂ©t, egymĂĄstĂłltizenegy Ă©vvel elvĂĄlasztott elĆadĂĄs összevetĂ©seazĂ©rt lehet indokolt, mert talĂĄn ennyibĆl is kitet-szik: a vertikĂĄlis lĂĄtĂĄsmĂłdbĂłl sokkal kevĂ©sbĂ©fejlĆdhet ki egysĂ©ges összkĂ©p. Sokkal inkĂĄbb azötletdramaturgiĂĄnak kedvez, Ă©s elsĆsorban mo-zaikok, aperçuk felvillantĂĄsĂĄra alkalmas.
Zavarban is vagyok valamelyest a dologgal.Mert kĂ©tsĂ©gkĂvĂŒl jĂłl szĂłrakoztam, egy-egy gagenszĂvbĆl nevettem, az ĂĄtfogĂł elgondolĂĄst Ă©rteni isvĂ©ltem, mĂ©gsem Ă©reztem Ășgy, hogy jelentĆselĆadĂĄst lĂĄtok, mi több: mĂ©g magĂĄt a vĂĄllalkozĂĄstsem Ă©reztem jelentĆsnek. Mint mĂĄr nemegyszerRuszt Ășjabb rendezĂ©sei lĂĄttĂĄn, azzal hĂzelgek ma-gamnak, hogy egy-egy megoldĂĄst nĂ©mi agyke-tyegtetĂ©s utĂĄn (elnĂ©zĂ©st, ezt a szĂłt ugyanebbena kontextusban leĂrtam mĂĄr, de az ismĂ©tlĂ©s kĂ©ny-
szere talĂĄn nem vĂ©letlen!) meg tudok magyarĂĄz-ni, de az elĆadĂĄs minduntalan meg-megzökkenegy-egy ilyen talĂĄlĂłs kĂ©rdĂ©sen, amelynek indo-koltsĂĄga elĂ©ggĂ© hĂ©zagos, Ă©s az ember Ăłhatatla-nul azt gondolja: ehelyett inkĂĄbb az elĆadĂĄs ĂĄtfo-gĂł, önmagĂĄt törĂ©smentesen elfogadtatĂł koncep-ciĂłjĂĄnak kidolgozĂĄsĂĄra kellett volna több idĆt slelemĂ©nyt fordĂtani.
Azt kĂ©rdezte tĆlem a szĂŒnetben a lĂĄnyom: demiĂ©rt kell Tiborcnak ilyen ellenszenvesneklennie? ValĂłban, az ĂjvĂĄri ZoltĂĄn jĂĄtszta Tiborcel-veszi a kedvĂŒnket, hogy az aluljĂĄrĂłban akĂĄregyetlen koldusnak is valaha odavessĂŒnk tĂz fo-rintot: akĂĄr mai toprongyban, akĂĄr az Egy szere-lem hĂĄrom Ă©jszakĂĄja hĂĄrom kirĂĄlyait idĂ©zĆ mĂĄso-dik vilĂĄghĂĄborĂșs katonaruhĂĄban jelenik meg,mindvĂ©gig agresszĂv, kellemetlen lejmolĂł. Vala-mit dadogtam a nyomor, az Ă©vszĂĄzados szerep-nĂ©lkĂŒlisĂ©g zĂŒllesztĆ hatĂĄsĂĄrĂłl, de magamat semsikerĂŒlt igazĂĄn meggyĆznöm.
AztĂĄn azt kĂ©rdezte a lĂĄnyom: amikor KamarĂĄsIvĂĄn OttĂłkĂ©nt Ă©ppen nem szmokingban, hanemközĂ©pkorias jelmezben s rĂ©pavörös aprĂłdparĂł-kĂĄban jelenik meg, miĂ©rt rĂĄntja fĂ©lre idĆnkĂ©nt aparĂłkĂĄjĂĄt, mintha kalapot emelne? Valamit da-dogtam a) a kamĂ©leoni jellemrĆl, b) a korszakokegymĂĄsba csĂșsztatĂĄsĂĄrĂłl, de magamat sem si-kerĂŒlt igazĂĄn meggyĆznöm. Mert Ă©ppĂșgy lehetpuszta gag is, amin prĂłba közben nagyot kacag acsapat, de a nyilvĂĄnossĂĄg elĆtt inkĂĄbb csak fĂ©ligsĂŒlt bohĂł diĂĄktrĂ©fĂĄnak hat.
Es mĂ©g sorjĂĄztathatnĂĄm azokat a kĂ©rdĂ©seket,amelyeket mĂĄr csak Ă©n tettem fel magamnak.Következik-e valami abbĂłl a merĂ©sz szereposz-tĂĄsi megoldĂĄsbĂłl, hogy Melinda, Ă©letkorĂĄttekintve, jĂłszerĂ©vel az anyja lehetnecsĂĄbĂtĂłjĂĄnak, Ot-tĂłnak? Nemigen, mert EgriMĂĄrta kidolgozottan jĂĄtssza el a hagyomĂĄnyos,huszonĂ©ves Melinda-alakot, azzal az egyĂ©bkĂ©ntmĂĄr MohĂĄcsitĂłl is ismert vĂĄltoztatĂĄssal, hogy afĂ©rje ĂĄltal hĂłnapok-ra magĂĄra hagyottfiatalasszony, bizony, erĂ©nyes beszĂ©dĂ©re rĂștĂșlrĂĄcĂĄfolva metakommunikatĂve erĆsen kokettĂĄl aprinccel. MiĂ©rt sejtet a rendezĂ©s OttĂł Ă©s Gertrudisközött vĂ©rfertĆzĆ kapcsolatot, azon tĂșl, hogymiĂ©rt is ne, kĂ©t immorĂĄlis ember jellemĂ©be ez isbelefĂ©r? A âmiĂ©rt"-re azonban szĂnhĂĄzban alighalehet vĂĄlasz a âmiĂ©rt is ne". TovĂĄbbĂĄfelfedezhetĆ-e valami logika a jelmezjĂĄtĂ©kokban,abban tehĂĄt, hogy a szereplĆk felvĂĄltva viselnekkorabeli, pontosabban közĂ©p- Ă©s reformkortidĂ©zĆ, illetve mai ruhĂĄkat? ĂltalĂĄban perszevilĂĄgos, hogy a nemzeti tragĂ©diĂĄnak vĂĄltozĂłkĂŒlsĆsĂ©gek között is vĂĄltozatlan lĂ©nyegĂ©rĆl vanszĂł, s mĂ©g az is kiĂłkumlĂĄlhatĂł, hogy idegenudvarba mulatni mai esti viseletben kĂ©nytelenelmenni a magyar, mĂg egymĂĄs közt összeeskĂŒdnidolmĂĄnyban-mentĂ©ben-csĂĄkĂłban esik jĂłl; Ă©s azis Ă©rthetĆnek rĂ©mlik, hogy kirĂĄlynĂ©gyilkossĂĄg-hoza modern estĂ©lyi ruhĂĄt krĂłnikĂĄs kosztĂŒmre illikcserĂ©lnie az ĂĄldozatnak. De miĂ©rt jelenik meg
âą KRITIKAI TĂKĂR âą
Gålffi Låszló, Dózsa Zoltån (Solom) és HaasVander Péter (II. Endre) (Koncz Zsuzsa felvé-telei)
pĂ©ldĂĄul Biberach a nyitĂł bĂĄlon a szereplĆk közĂŒl -az idegen ajkĂșakat is beleĂ©rtve - egyedĂŒl kö-zĂ©pkori trubadĂșrmezben? Es nem utolsĂłsorban:miĂ©rt âkomolyak" egyes jelenetek? Hol Ă©rzi Rusztazt a hĆfokot, amikor a tragikumbĂłl mĂĄr nemszabad viccet csinĂĄlni? Mert hiszen szinte mĂĄrakĂĄrmilyen hagyomĂĄnyos BĂĄnk-elĆadĂĄsba bele-fĂ©rne Petur meghĂłdoltatĂĄsĂĄnak, Melinda megtĂ©-bolyodĂĄsĂĄnak, valamint a kirĂĄlynĂ©gyilkossĂĄgnaka jelenete is, miközben OttĂł, Biberach, MikhĂĄl Ă©sPetur, valamint a statisztĂ©ria Ă©s nem utolsĂłsor-ban II. Endre jelenĂ©sei mindig a szatĂra, sĆt oly-kor a kabarĂ© sĂkjĂĄra rĂĄntanak vissza...
Ami a jĂĄtĂ©knak bizonyos fokig az egysĂ©g ha-tĂĄsĂĄt kölcsönzi, az BĂĄnk beĂĄllĂtĂĄsa. BĂĄnk, az utol-sĂł jelenetet leszĂĄmĂtva, vĂ©gig dĂszmagyart hord, sjelleme is figyelemre mĂ©ltĂłan konstans: GĂĄlffiLĂĄszlĂł egy szelĂd embert jĂĄtszik, aki nagy bajbanvan, Ă©s nem Ă©rti, miĂ©rt. Mindenki tĆle vĂĄr valamit:nĂĄdornak, orszĂĄg elsĆ emberĂ©nek, gondoskodĂłfĂ©rjnek, gyengĂ©d apĂĄnak, szegĂ©nyek gyĂĄmolĂtĂł-jĂĄnak s nem utolsĂłsorban valami magasabb esz-mekör, a kirĂĄlyhƱsĂ©g Ă©s a hazafisĂĄg egyidejƱmegtestesĂtĆjĂ©nek kellene lennie, s közben min-denki becsapja, kisemmizi, eszköznek hasznĂĄlja,
követel tĆle, anĂ©lkĂŒl, hogy cserĂ©be bĂĄrmit isadna. A magyar honfi, aki kĂ©sz volna szolgĂĄlni,de nem tudja, mit, mert a törtĂ©nelem Ășgy ezerĂ©ve nem teszi lehetĆvĂ©, hogy egyetlen ĂŒgyetszolgĂĄlva tiszta maradhasson. E BĂĄnk bambaszelĂdsĂ©ggel borong a tĆle mĂ©ternyire fetrengĆOttĂł-Melinda pĂĄr lĂĄtvĂĄnyĂĄn, aztĂĄn a szereptudatĂ©letre galvanizĂĄlja: meghĂłdoltatja Peturt az alkal-matlan kirĂĄlynak, s vĂ©gĂŒl besĂ©tĂĄl a legnagyobbcsapdĂĄba: meg kell ölnöm a zsarnoki idegenkirĂĄlynĂ©t, hogy szolgĂĄljam hazĂĄmat, de ezzel sĂș-lyos csapĂĄst mĂ©rek a szeretĆ fĂ©rjre, azaz a ma-gyar hazĂĄt megtestesĂtĆ imĂĄdott magyar kirĂĄlyra.Es ez Ăgy megy tovĂĄbb az Ă©vszĂĄzadokon ĂĄt, bĂĄr-sonydolmĂĄnytĂłl a szmokingig: haza vagy hala-dĂĄs, magasztos indokokbĂłl elkövetett ĂĄrulĂĄs,bölcsessĂ©ggĂ© stilizĂĄlt kĂ©tkulacsossĂĄg, szolgalel-kƱen elfogadott bĂ©ke vagy hĆsi, nemes, de nem-zeti tragĂ©diĂĄba torkollĂł hĂĄborĂș, magyarsĂĄg vagyeurĂłpaisĂĄg - akĂĄrmelyiknek kötelezem el ma-gam, mĂĄs jogos Ă©rdekeket Ă©s szempontokat el-ĂĄrulok, Ă©s a vĂ©gĂ©n senkinek, legkevĂ©sbĂ© a hazĂĄm,hazĂĄmnak nem szolgĂĄlok vele. Ăs a szelĂd,szenvedĆ GĂĄlffi, aki BĂĄnkkĂ©nt is Ruszt kedvesemblematikus figurĂĄjĂĄt, a vilĂĄg, az emberisĂ©g, ezesetben a haza bƱneit magĂĄra vevĆ ĂĄldozati bĂĄ-rĂĄnyt jĂĄtssza, hagyja magĂĄt sodortatni a rĂĄ-kĂ©nyszerĂtett szereptĆl, Ă©s megöli a kirĂĄlynĂ©t,miĂĄltal elveszti felesĂ©gĂ©t, szövetsĂ©geseit, kirĂĄ-lyĂĄt, Ă©s senki sem lesz boldogabb. BĂĄnunk, nagy-
urunk egy alapvetĆen peches törtĂ©nelem botcsi-nĂĄlta, balek hĆse. BĂĄlanya. Ć ĂĄllja a mulatsĂĄgcehjĂ©t.
Es Ăgy jut el a mese a XX. szĂĄzadba, ahol vĂ©greBĂĄnk is szmokingot ölt, Ă©s Ăgy vesz rĂ©szt a finĂĄ-lĂ©ban, ahol elĆször Ă©rzĆdik mƱvĂ©szileg igazĂĄnindokoltnak a laza többĂ©rtelmƱsĂ©g, mert ez atemetĂ©s, a merĂĄniai GertrudisĂ©, nagy magyartemetĂ©seinket idĂ©zi, a Rajk-fĂ©lĂ©t (a beszĂ©dĂ©t pa-pĂrrĂłl olvasĂł kirĂĄly az akkori, PB-ilag kijelölt s abƱntettben elĂ©ggĂ© sĂĄros hivatalos elsiratĂłkatidĂ©zi, a kis Soma meg mĂ©g tĂĄn kĂŒlsĆleg is ha-sonlĂt a koporsĂł mögött ĂĄllt gyermek Rajk Laci-ra), a Nagy ImrĂ©Ă©kĂ©t, sĆt, ĂĄttĂ©telesen, a szĂĄrnyalĂłErkel-ĂĄria hullĂĄmain mĂ©g Vörösmarty vĂziĂłja isĂĄtdereng: â...a sĂrt, hol nemzet sĂŒllyed el..." (Csakne folytassuk. Mert nĂ©pek biz' nem veszik körĂŒl.)
Az sem elĆször esik meg, hogy a Ruszt-rendezĂ©sek zĂĄrĂłkĂ©pe lĂĄttĂĄn az embervisszamenĆleg elnĂ©zĆre hangolĂłdik. Aha, mostmĂĄr Ă©rtem, gondolja, Ă©s hajlamos feledni akorĂĄbbi kuszasĂĄgokat. De egyre kevĂ©sbĂ©hajlamos. Kevesebb rejt-vĂ©nyre Ă©s gagre - többkövetkezetes Ă©s markĂĄns gondolatra vĂĄgyna.
AzĂ©rt mĂ©g emlĂtsĂŒk meg, GĂĄlffi ProkrusztĂ©sz-ĂĄgyba szorĂtott, de azon szĂ©pen szenvedĆ BĂĄnk-jĂĄn kĂvĂŒl KamarĂĄs IvĂĄn most is parĂĄdĂ©san meg-oldott epizĂłdremeklĂ©sĂ©t: OttĂłja lomha vipera,csak azokat marja meg, akik utĂĄn nem kell moz-dulni, de azokat halĂĄlosan. JelenlĂ©te van az Avar
âą KRITIKAI TĂKĂR âą
IstvĂĄn jĂĄtszta Petur vĂ©szesen csökött kĂĄrtĂ©kony-sĂĄgĂĄnak is. A többiek, rĂ©szben a rendezĂ©s hibĂĄ-jĂĄbĂłl, konvencionĂĄlisak vagy jelentĂ©ktelenek. EsessĂ©k nĂ©hĂĄny szĂł ForgĂĄch AndrĂĄs szövegvĂĄlto-zatĂĄrĂłl is, amely elĆször is nem szentsĂ©gtörĂ©s:Shakespeare-rel hasonlĂłkat mƱveinek a mai an-golok. MĂĄsodszor is Ă©rzĆdik a tapintat: a drĂĄga-köveket, a legszokatlanabbakat is meghagyni, s azösszekötĆ lĂĄncszemeket rozsdĂĄsrĂłl frissebbrecserĂ©lni. Az elĆadĂĄs mĂĄsodik megtekintĂ©sekormĂĄr kimaradt a kapitĂĄlis csacskasĂĄg: âOttĂł sMelinda egyarĂĄnt ĆrĂŒltek" - mondta volt kezdet-ben BĂĄnk, de lĂĄm, a szĂnhĂĄziak szerencsĂ©re oly-kor hallgatnak a kritikĂĄra. AzĂ©rt a gyönyörƱ âCsakszĂșnyogok, csak szĆnyeget nekik!"-et mĂ©gvisszaĂĄllĂtani javasolnĂĄm. AmĂșgy szellemesek azidegen - nĂ©met, spanyol - nyelvƱ betoldĂĄsok,
amelyek arra is emlĂ©keztetnek, hogy nagy nem-zeti sorskĂ©rdĂ©seinket ezer Ă©v Ăłta nemcsak idegenajkĂșak ellenĂ©ben, hanem velĂŒk egyĂŒttĂ©lve isszenvedjĂŒk.
Több kemĂ©nysĂ©ggel, kevesebb laza maszato-lĂĄssal, summa summĂĄrum, jobb elĆadĂĄs is szĂŒ-lethetett volna.
Katona JĂłzsef. BĂĄnk bĂĄn (Budapesti KamaraszĂnhĂĄz)Mai szĂnpadra atkalmazta: Ruszt JĂłzsef Ă©s ForgĂĄchAndrĂĄs. DĂszlet: Kis KovĂĄcs Gergely. Jelmez:SchĂ€ffer Judit. Dramaturg: ForgĂĄch AndrĂĄs.RendezĆ: Ruszt JĂłzsef.SzereplĆk: Haas Vander PĂ©ter, Egri Kati, KamarĂĄs IvĂĄn,GĂĄlffi LĂĄszlĂł m. v., Egri MĂĄrta, Tyll Attila, Jakab Csaba,Avar IstvĂĄn, Holl JĂĄnos, DĂłzsa ZoltĂĄn, Nagy EnikĆ,Pindroch Csaba f. h., ĂjvĂĄri ZoltĂĄn, valamint HorvĂĄthIllĂ©s, VĂ©kony ZoltĂĄn, Galambos Attila.
egyik kiadĂłnknak Ăłvatosan felvetettem EuripidĂ©szHippolĂŒtoszĂĄnak vagy HelenĂ©jĂ©nek kommentĂĄroskiadĂĄsĂĄt. Ăgy nĂ©ztek rĂĄm, mintha, mondjuk, azalbĂĄn kommunista pĂĄrt központi bizottsĂĄgĂĄnak az1972-es mezĆgazdasĂĄgi Ă©vrĆl szĂłlĂł bizalmasanyagĂĄt ajĂĄnlottam volna nĂ©pszerƱsĂtĆ, nagy pĂ©l-dĂĄnyszĂĄmĂș kiadĂĄsra.)
HiĂĄba, az anyĂłsvitrin-effektus töretlenĂŒl mƱkö-dik. AiszkhĂŒlosz, SzophoklĂ©sz Ă©s EuripidĂ©szmƱveirĆl sem kiadĂł, sem szĂnhĂĄzrendezĆ nem fĂșjjale a port. Ma kevesen tudjĂĄk, hogy a fentieken kĂvĂŒlpĂ©ldĂĄul a Heten ThĂ©bai ellen Ă©s az Eumeniszek(AiszkhĂŒlosz); a Trakhiszi nĆk Ă©s az OidipuszKolĂłnoszban (SzophoklĂ©sz); a HippolĂŒtosz, a lĂłn,a HelenĂ©, a TrĂłjai nĆk, az Iphigeneia a tauroszokföldjĂ©n (EuripidĂ©sz) nagyon jĂł, jĂĄtszhatĂł darabok.
Nagy öröm tehĂĄt, ha vĂ©gre nem a megszokottantik mƱvek kerĂŒlnek szĂnpadra. Most egyszerrekettĆ is: a LelĂĄncolt PromĂ©theusz Ă©s a MĂ©deia. Nefirtassuk ĂŒnneprontĂł mĂłdon, hogyan kerĂŒl egy mƱ-sorba e kĂ©t nagyon kĂŒlönbözĆ problematikĂĄjĂș,kĂŒlönbözĆ mĂtoszkezelĂ©sƱ tragĂ©dia. BizonyĂĄra vanösszekötĆ kapocs köztĂŒk, az Ă©n hibĂĄm, hogy nemismertem mĂ©g fel. ĂrĂŒljĂŒnk az ĂșttörĂ©s bĂĄtorsĂĄgĂĄnak.
AiszkhĂŒlosz LelĂĄncoltPromĂ©theusza
gyre jobban zavar, ha magukat joggalmƱveltnek gondoló emberek rossz véle-ménnyel vannak az antik görög tragédiå-ról. Pedig åltalånos jelenség ez. Nemnagyon rossz ez a vélemény, de rossz.
Ăgy tekintenek e mƱvekre, mint az anyĂłsvitrinjĂ©ben tĂĄrolt szĂ©p, rĂ©gi vĂĄzĂĄkra: ha jobbanszemĂŒgyre vennĂ©nk Ćket, lehet, hogy tetszenĂ©nekis, de mindenkĂ©ppen kicsit idegenek, idegesĂtĆek.Tudjuk rĂł-luk, hogy ott vannak, idĆnkĂ©nt egy-egypillantĂĄst is vetĂŒnk rĂĄjuk, ha mĂĄsvalaki dicsĂ©riĆket, udvariasan-szĂłrakozottan rĂĄbĂłlintunk,hiszen hozzĂĄtartoznak a csalĂĄdi mitolĂłgiĂĄhoz. Dehogy közelebbrĆl megnĂ©zzĂŒk, elmĂ©lyĂŒltebbenmegvizsgĂĄljuk Ćket?! Ugyan minek?!
Az antik tragĂ©diĂĄk is egyszerƱen vannak, Ă©s kĂ©sz.Ne beszĂ©ljĂŒnk rĂłluk. Sok idegen nĂ©v, bonyolulttörtĂ©net, szokatlan szereplĆk - ott van pĂ©ldĂĄul ez akar, idĆnkĂ©nt megszĂłlal, valamit csinĂĄl - tĂĄncol,Ă©nekel?! -, de hogy minek?! Persze, persze, azeurĂłpai szĂnhĂĄzkultĂșra, Plautusostul, Shakes-peare-estĂŒl, lonescĂłstul ebbĆl a drĂĄmairodalombĂłlszĂŒletett, ĂĄm ez mĂ©g nem ok arra, hogy foglalkozniis kelljen velĂŒk! Ma nekĂŒnk idegenek ezek adrĂĄmĂĄk! JĂł, az AntigonĂ© Ă©s az Oidipusz kirĂĄly, azmĂĄs. Gyerekkorunk Ăłta lĂ©pten-nyomon belĂ©jĂŒk ĂŒt-közĂŒnk: Csiky GergelytĆl Babitson, MĂ©szölyDezsĆn ĂĄt Eörsi IstvĂĄnig fordĂtĂĄsok, tanulmĂĄnyokĂ©s ĂĄtdolgozĂĄsok, szĂnhĂĄzi elĆadĂĄsok sora nĂ©psze-rƱsĂti e kĂ©t legismertebb görög tragĂ©diĂĄt. Nem
mintha nem lehetne hozzĂĄfĂ©rni a többi fennmaradtAiszkhĂŒlosz-, SzophoklĂ©sz- Ă©s EuripidĂ©sz-tragĂ©diĂĄhoz, akĂĄr magyar nyelven is.
Bornemisza PĂ©ter Ăłta ugyanis a tragikus triĂĄszmƱveinek fordĂtĂĄsa MagyarorszĂĄgon hagyomĂĄny.Többek között Kölcsey Ă©s Arany is prĂłbĂĄlkozott azElektra-drĂĄmĂĄk, illetve SzophoklĂ©sz PhiloktĂ©-tĂ©szĂ©nek ĂĄtĂŒltetĂ©sĂ©vel. Csiky Gergely SzophoklĂ©sz-Ă©s Plautus-fordĂtĂĄsait ma is hasznĂĄlja sok szĂnhĂĄ-zunk. Közben a fordĂtĂĄsra (is) szakosodott klasszi-ka-filolĂłgusok is tettĂ©k a dolgukat, s szĂĄzadunktĂzes Ă©veinek vĂ©gĂ©re Csengeri JĂĄnos mindhĂĄromszerzĆ fennmaradt mƱveit (sĆt EuripidĂ©sz töredĂ©-keit is!) megjelentette magyar nyelven. A kĂ©sĆbbigenerĂĄciĂłk - a fentieken kĂvĂŒl: Devecseri GĂĄbor,KerĂ©nyi GrĂĄcia, TrencsĂ©nyi-Waldapfel Imre, JĂĄnosyIstvĂĄn, KĂĄrpĂĄty Csilla, hogy csak a legfontosab-bakat emlĂtsĂŒk - mind filolĂłgiailag, mind esztĂ©-tikailag egyre igĂ©nyesebb fordĂtĂĄsokban tettĂ©khozzĂĄfĂ©rhetĆvĂ© a teljes, fennmaradt görög tragĂ©-dia-irodalmat.
MĂ©gis nĂĄlunk csak kĂ©t biztos pontra, kĂ©t mindigjĂĄtszhatĂł tragĂ©diĂĄra szƱkĂŒlt az antik görög szĂnhĂĄzismerete: az AntigonĂ©t Ă©s az Oidipusz kirĂĄlyt ma isĂșjra Ă©s Ășjra kiadjĂĄk, szĂnhĂĄzaink bemutatjĂĄk - ki neemlĂ©keznĂ©k GĂĄbor MiklĂłs Oidipusz-alakĂtĂĄsĂĄra?! -,nyilvĂĄn iskolai kötelezĆ olvasmĂĄny mivoltuknakköszönhetĆen.
ElgondolkodtatĂł, miĂ©rt nem lehet bĆvĂteni anĂ©pszerƱsĂtett tragĂ©diĂĄk körĂ©t. (NĂ©hĂĄny hĂłnapja
több okbĂłl is talĂĄnyos drĂĄma. Bizonyosnak tƱnik,hogy egy PromĂ©theusz-trilĂłgia közĂ©psĆ darabja. AtrilĂłgiĂĄt alkotĂł mĂĄsik kĂ©t tragĂ©dia elve-szett, Ăgynem tudjuk, hogyan oldotta meg a szerzĆ a titĂĄnbƱnelkövetĂ©sĂ©nek törtĂ©netĂ©t (A tƱzhozĂł Pro-mĂ©theuszban), s azt is csak talĂĄlgathatjuk, mikĂ©ntbĂ©kĂŒlt ki Zeusz a hatalma ellen lĂĄzadĂł titĂĄnnal (AmegszabadĂtott PromĂ©theuszban). ElĆttĂŒnk a bĂŒn-tetĂ©sdrĂĄma, elĆzmĂ©nyek Ă©s befejezĂ©s nĂ©lkĂŒl. NehĂ©zĂŒgy, de tudjuk, az antik trilĂłgia darabjai egyenkĂ©nt isteljes, egĂ©sz törtĂ©netek. KĂŒlönben is legyen afilolĂłgusok gondja a rĂĄnk nem maradt darabokonvalĂł rĂĄgĂłdĂĄs; a szĂnhĂĄzat Ă©s a nĂ©zĆt csak az Ă©rde-kelheti, mit tud kezdeni AiszkhĂŒlosz törtĂ©netĂ©vel amƱvet Ă©rtelmezĆ rendezĆ itt Ă©s ma.
A Nemzeti SzĂnhĂĄz elĆadĂĄsĂĄval Ă©ppen ittkezdĆdnek a bajok. Ez a LelĂĄncoltPromĂ©theuszugyan-is nem szĂłl semmirĆl.Zavaros, kusza ötlet-kavalkĂĄdot lĂĄtunk,összefĂŒggĂ©stelen jelenetfĂŒzĂ©rt, egymĂĄssal köszönĆviszonyban sem lĂ©vĆ stĂlusok olykor nevetĂ©sre,olykor bosszankodĂĄsra ingerlĆ keveredĂ©sĂ©t.AlapvetĆen elhibĂĄzott az Ă©rtelmezĂ©s. A darab azzalkezdĆdik, hogy PromĂ©theuszt a KaukĂĄzussziklĂĄjĂĄhoz erĆsĂtik, s Ć szenved (F. KovĂĄcs Attilacsupasz szĂnpada, közĂ©pen a fĂŒggĆlegesenmagasba emelkedĆ fĂ©moszloppal s a Michelan-gelĂłt idĂ©zĆ, körbe illesztett emberrel egy pontosĂ©rtelmezĂ©sben akĂĄr jĂł is lehetne - itt azonban csaksivĂĄrsĂĄg lĂĄthatĂł egy öncĂ©lĂș herkentyƱvel).TĂ©vĂșton jĂĄr, aki azt hiszi, AiszkhĂŒlosz tragĂ©diĂĄja
E
k A R s A I G Y Ă R G Y
KĂT GĂRĂG VĂZAANTIK TRAGĂDIĂK A VĂRSZĂNHĂZBAN
âą KRITIKAI TĂKĂR âą
a titĂĄn kĂnjairĂłl szĂłl. Dramaturgiai kĂ©ptelensĂ©g egyegĂ©sz elĆadĂĄst arra Ă©pĂteni, hogy a mozdu-latlansĂĄgra kĂĄrhoztatott fĆszereplĆ szenved. MĂ©gszĂ©p, hogy szenved, mi mĂĄst tehetne?! De ettĆl ezmĂ©g nem konfliktushelyzet, nem szĂŒlethet belĆletragĂ©dia!
Legfeljebb akkor lehetne elfogadhatĂł elĆadĂĄstĂ©pĂteni e tĂ©ves koncepciĂłra, ha a Zeusz hatalmaellen lĂĄzadĂł PromĂ©theusz szenvedĂ©seinek bemuta-tĂĄsĂĄt kivĂ©teles formĂĄtumĂș szĂnĂ©sz jutalomjĂĄtĂ©ka-kĂ©nt Ă©rtĂ©kelhetnĂ©nk. Rubold Ădön PromĂ©theusz-alakĂtĂĄsa azonban szĂŒrkĂ©bb, mint az a szikla,amelyhez rögzĂtettĂ©k. ErrĆl nem csak Ć tehet: tĂșl arendezĆi koncepciĂł elhibĂĄzottsĂĄgĂĄn s a szöveg-mondĂĄs unalmas, monoton jellegĂ©n, elĂ©vĂŒlhetetlenĂ©rdemei vannak ebben a jelmeztervezĆnek, Bene-dek Marinak. Ćszinte nosztalgiĂĄval ismertem felrĂ©gen volt tornaĂłrĂĄim fekete klottnadrĂĄgjĂĄt PromĂ©-theusz öltözĂ©kĂ©ben - a szĂnhĂĄz környĂ©ki szĂłbeszĂ©dszerint GaĂĄl eredetileg meztelenĂŒl akarta volna jĂĄt-szatni a szerepet, szerintem a vĂĄlasztottmegoldĂĄsnĂĄl mĂ©g ez is jobb lett volna -, RuboldĂdön fejĂ©re pedig Darvas IvĂĄn egykori, felejthetetlenEgy Ć rĂŒlt naplĂłjĂĄnak kopaszparĂłkĂĄjĂĄt varĂĄzsolta,amitĆl egy elmegyĂłgyintĂ©zet KaukĂĄzusbakihelyezett osztĂĄlyĂĄn Ă©rezzĂŒk magunkat.
Az Ăgy megjelenĂtett tĂ©bolydĂĄba pontosan illeneka levegĆben idĆnkĂ©nt ĂĄtsuhanĂł - illetve a komiku-san primitĂv szĂnpadi masinĂ©ria (csak nem az ĂłkorimĂ©khanĂ©ma parĂłdiĂĄja?!) szeszĂ©lyĂ©tĆl fĂŒggĆen ahuzalokrĂłl lĂłgva idĆnkĂ©nt suhanĂł, idĆnkĂ©nt elaka-dĂł - szereplĆk: RĂ©kasi KĂĄroly bĂ©kalĂĄbas-bĂ©ka-szemĂŒveges, RejtĆ JenĆ Vanek urĂĄnak eleganciĂĄjĂĄtĂ©s Ă©rtelmi szintjĂ©t idĂ©zĆ Ăkeanosza, valamint TĂłthSĂĄndor eszement, villogĂł tĂ©rdƱ lĂ©gi biciklistĂĄja.TermĂ©szetesen jĂłt derĂŒlĂŒnk e cirkuszi megjelenĂ©-seken, csakhogy itt meg az a baj, hogy a lĂĄtvĂĄnyteljesen elnyomja a tartalmat: sem Ăkeanosz, semHermĂ©sz szövege nem követhetĆ, mert egĂ©sz egy-szerƱen nem lehet odafigyelni rĂĄjuk.
Lehetne koncepciĂł ez is termĂ©szetesen: bohĂł-zatnak lĂĄtni PromĂ©theusz törtĂ©netĂ©t. JĂłmagamugyan nem lĂĄtom a komikus elemek tĂșlburjĂĄnzĂĄsĂĄt adarabban, de kĂ©szsĂ©ggel elfogadom, hogy egyĂ©les szemƱ rendezĆ meggyĆzĆen kimutathatjameglĂ©tĂŒket. Csakhogy a többi szereplĆ Ă©rtelme-zĂ©sĂ©be - ha jĂłl Ă©rtem - szemernyi komikum semszorult: jön lĂł, a bögöly Ʊzte lĂĄny (Gregor Ber-nadett korrekt, szĂ©p alakĂtĂĄsĂĄban), s mozgĂĄsa,szavai igazi tragĂ©diĂĄba illenek. GyanĂtom, hogy arendezĆ s nem a jelmeztervezĆ okolhatĂł azelĆadĂĄs itt tetten Ă©rhetĆ, legvaskosabb filolĂłgiaihibĂĄjĂĄĂ©rt. A lĂĄtvĂĄny szintjĂ©n eldönthetetlen, Be-nedek Mari milyen ĂĄllat bĆrĂ©be bĂșjtatta lĂłt: leg-inkĂĄbb egy kecske, esetleg zerge (?) szarvait Ă©sbundĂĄjĂĄt viseli a lĂĄny (az alakĂtĂĄs bravĂșrja, hogy azelĆnyösnek csak jelentĆs eufemizmussalnevezhetĆ jelmez sem tudta elrejteni a szĂnĂ©sznĆszĂ©psĂ©gĂ©t). Ha kecske, hĂĄt legyen kecske. Ne aka-dĂ©koskodjunk, nem filolĂłgiai szövegolvasĂĄs ez, ha-
nem szĂnhĂĄz. Nem kell elfogadni, amit a mĂtoszminden ismert vĂĄltozata ĂĄllĂt, hogy Zeusz tehĂ©nalakjĂĄba rejtette kedvesĂ©t a fĂ©ltĂ©keny HĂ©ra harag-ja elĆl. De akkor viszont PromĂ©theusz se mondjaneki - midĆn vĂĄndorlĂĄsait jĂłsolja meg -, hogy: âAzĂĄtkelĂ©s emlĂ©ke majd örökre Ă©l / az emberek között:a Boszporosz neve / innĂ©t ered." (732-735. sor.TrencsĂ©nyi-Waldapfel Imre fordĂtĂĄsa.)
A tehĂ©n Ăștja - ezt jelenti a Boszporosz szĂł. Eztsem kell feltĂ©tlenĂŒl tudni - ki lehet ugyan nyitni egyszĂłtĂĄrt, vagy meg is lehet kĂ©rdezni -, de ha mĂĄrmegvĂĄltoztatjuk a hagyomĂĄnyt, következetesnek il
lenĂ©k lenni, s legalĂĄbb a lĂĄtvĂĄnynak ellentmondĂłszöveget ki kell hĂșzni.
SzĂłlni kell mĂ©g a karrĂłl, amelynek szintĂ©n sem-mi köze sincs a komikus Ă©rtelmezĂ©shez. SokszorszemĂ©re vetik AiszkhĂŒlosznak, hogy darabjai (pĂ©l-dĂĄul a PerzsĂĄk) statikusak: kevĂ©s cselekmĂ©ny, sokbeszĂ©d, sablonjellemek, elenyĂ©szĆen csekĂ©lyizgalommal kecsegtetĆ szĂłcsatĂĄk. Nem tisztĂŒnkeme summĂĄzott vĂ©lekedĂ©sek, netĂĄn AiszkhĂŒloszĂ©rtĂ©ke-
PromĂ©theusz: Rubold Ădön
âą KRITIKAI TĂKĂR âą
BĂ©res Ilona (MĂ©deia) Ă©s RĂ©kasi KĂĄroly (lĂĄszĂłn)
lĂ©se, de azt azĂ©rt jegyezzĂŒk meg, hogy a LelĂĄncoltPromĂ©theusz lĂĄtszĂłlag aranybĂĄnya az AiszkhĂŒlosz-tragĂ©diĂĄk statikussĂĄgĂĄt keresĆk szĂĄmĂĄra: nehezenkĂ©pzelhetĆ el statikusabb alaphelyzet, mint egy, aszĂnpadon sziklĂĄhoz szögezett szereplĆ, aki atragĂ©dia utolsĂł pillanatĂĄig mozdulatlansĂĄgra vanĂtĂ©lve. GaĂĄl ErzsĂ©bet itt is provokĂĄl, amikorPromĂ©theusz mellett a kart is totĂĄlismozdulatlansĂĄgra kĂĄrhoztatja. Mintha nem lenneelĂ©g PromĂ©theusz statikussĂĄga!
Ărtem Ă©n, illeve Ă©rteni vĂ©lem a rendezĆi szĂĄndĂ©-kot: minden mozdulatlan-mozdĂthatatlan ebben aZeusz uralta vilĂĄgban. A forradalom letörĂ©se utĂĄncsak a hatalom kiszolgĂĄlĂłi mozoghatnakszabadon. SzĂ©p gondolat (kĂŒlönösen Ă©vfordulĂłktĂĄjĂĄn). KĂĄr, hogy AiszkhĂŒlosz szövege, a tragĂ©diaegĂ©sze nem tƱri meg ezt az Ă©rtelmezĂ©st. MĂĄr azkomikus, hogy a darab elejĂ©n közeledĆszĂĄrnysuhogĂĄst hall PromĂ©theusz, majdmegmozdul az addig tapĂ©takĂ©nt funkcionĂĄlĂł,kĂ©kes-lilĂĄs oldalfalborĂtĂĄs, s elĆbukkan alĂłla -talĂĄn felesleges is meg-emlĂteni - ĆrĂŒlt visĂtozĂĄsközepette az ĂkeanidĂĄk Kara. Vagyis mĂĄr akkorott voltak, amikor HĂ©phaisztosz - mint több okbĂłlis orvosi kezelĂ©sre szorulĂł, sĂĄnta hegesztĆ -odaforrasztotta a titĂĄnt a vas(?!)sziklĂĄhoz, s ott ismaradnak vĂ©gig. SzegĂ©nyeknek mĂ©g a tapsrendszerint is e kalodaszerƱ Ă©pĂtmĂ©nybĆl kellkihajolniuk, akrobatĂĄkat megszĂ©gyenĂtĆĂŒgyessĂ©ggel!
Pontos Ă©rtelmezĂ©s kimutathatta volna, hogy aPromĂ©theuszban fĆszereplĆ a kar: ezek a lĂĄnyokfĂ©lĂșton vannak az Ăj Hatalomnak behĂłdolt istenivilĂĄg Ă©s a lĂĄzadĂł PromĂ©theusz között. Ăkeanoszgyermekei Ćk, de önkĂ©nt eljönnek, hogy egyĂŒtt-Ă©rzĂ©sĂŒkrĆl biztosĂtsĂĄk a lĂĄzadĂł hĆst. FigyelemmelkĂsĂ©rik, ki, hogyan viszonyul PromĂ©theusz bƱnĂ©hez
ciĂł rĂ©sze: lĂĄm, mĂ©g a sziklĂĄhoz kötözöttsĂ©gen belĂŒlis megjelenĂthetĆk kĂŒlönbözĆ szenvedĂ©si fo-kozatok.
1938-ban betiltottĂĄk az akkori FĂŒggetlen SzĂn-pad PromĂ©theusz-elĆadĂĄsĂĄt, mert a Hatalom a ti-tĂĄnban Horthy ellen lĂĄzĂtĂł forradalmĂĄrt lĂĄtott.Bitskey Tibor a KörszĂnhĂĄzban (1961-ben) öltö-nyös-frakkos, szĂ©p orgĂĄnumĂș PromĂ©theusz volt,aki a be nem illeszkedĂ©st hirdette Kazimir KĂĄrolyrendezĂ©sĂ©ben. 1987-ben TrokĂĄn PĂ©ter emlĂ©kezetespinceszĂnhĂĄzi PromĂ©theusza a lobogĂł, örök lĂĄza-dĂĄst, a racionĂĄlisan indokolhatatlan meg nem alku-vĂĄst mutatta meg. A VĂĄrszĂnhĂĄzban 1996 ĆszĂ©nannak örĂŒlĂŒnk, hogy Rubold Ădön nem fĂĄzott megott a magasban, klottnadrĂĄgban, kopaszon.
Euripidész Médeiåja
van mƱsoron az est mĂĄsodik felĂ©ben. Ki hinnĂ©,hogy ezt a tragĂ©diĂĄt eddig soha budapesti szĂn-hĂĄznem tƱzte mƱsorĂĄra... BemutatĂĄsĂĄnak van azĂ©rt -igaz: csekĂ©ly - mĂșltja MagyarorszĂĄgon. KĂ©tszerjĂĄtszattĂĄk PĂ©csett: elĆször 1960-ban a PĂ©csiNemzeti SzĂnhĂĄz, Katona Ferenc rendezĂ©sĂ©ben,SpĂĄnyik Eva Ă©s BĂĄnffy György fĆ-szereplĂ©sĂ©vel. Akorabeli kritika egyöntetƱ lelkesedĂ©se kĂsĂ©rte azelĆadĂĄst, amely eljutott a budapesti EgyetemiSzĂnpadra is, bĂĄr Ășgy tƱnik, az esemĂ©nyszĂnhĂĄztörtĂ©neti jelentĆsĂ©gĂ©t több sajtĂłorgĂĄnumegybecsengĆ beszĂĄmolĂłja szerint elsĆsorban azadta meg, hogy âa nĂ©zĆk között ott volt MarosĂĄnGyörgy elvtĂĄrs Ă©s Meruk Vilmos elvtĂĄrs, aMƱvelĆdĂ©sĂŒgyi MinisztĂ©rium fĆosztĂĄlyvezetĆje" is,akik az elĆadĂĄs utĂĄn âlelkesen elbeszĂ©lgettek aszĂnĂ©szekkel Ă©s a szĂnhĂĄzi szak-emberekkel". Hm.
MĂĄsodszor 1988-ban a kaposvĂĄri szĂnhĂĄzcsapata - JordĂĄn TamĂĄs rendezĆ, LĂĄzĂĄr Kati Ă©sSpindler BĂ©la - nyĂĄri elĆadĂĄskĂ©nt a pĂ©csi Anna-udvarban jĂĄtszotta alig nĂ©hĂĄnyszor, mĂ©ltatlanulcsekĂ©ly hĂrverĂ©ssel. Pedig LĂĄzĂĄr Kati egy fĂ©lig kĂ©szelĆadĂĄs emlĂ©kezetes, nagyszerƱ MĂ©deiĂĄja volt -alakĂtĂĄsa Ășgy Ă©l emlĂ©kezetemben, mint a nagyszĂnĂ©sznĆ sikerekben amĂșgy is gazdag pĂĄlyĂĄjĂĄnakegyik csĂșcspontja.
Egy szegedi (1972, MĂ©deia: KovĂĄcs MĂĄria,rendezte: Giricz MĂĄtyĂĄs) Ă©s egy szolnoki (1983,MĂ©deia: Falvay KlĂĄri, rendezte: KoĂłs Olga) elĆ-adĂĄs egĂ©szĂti ki a rövid listĂĄt. Ennyi.
A MĂ©deia mindig aktualizĂĄlhatĂł: a szeretĆje-fĂ©rje ĂĄltal elhagyott nĆ szenvedĂ©se Ă©s gyilkosbosszĂșja kortĂłl Ă©s tĂĄrsadalmi berendezkedĂ©stĆlfĂŒggetlenĂŒl megszĂłlĂtja közönsĂ©gĂ©t. SenecĂĄtĂłlGrillparzerig feldolgozĂĄsok sora bizonyĂtja, hogy aMĂ©deia-mĂtosz izgalmas alapanyag lehet aszĂnhĂĄzban gondolkodĂł szerzĆk Ă©s rendezĆkszĂĄmĂĄra (egyĂ©bkĂ©nt JĂĄszai Mari 1887-ben aNemzeti SzĂnhĂĄzban Ă©ppen Grillparzer
(tehĂĄt nem szenvedĂ©sĂ©hez, hanem bƱnĂ©hez!),majd egyedĂŒlĂĄllĂł mĂłdon eljutnak a döntĂ©shez,hogy PromĂ©theusszal egyĂŒtt vĂĄllaljĂĄk a pusztulĂĄst.A tragĂ©dia csĂșcspontjakĂ©nt Zeusz villĂĄmcsapĂĄsĂĄtĂłlsĂșjtva Ćk is a megnyĂlĂł mĂ©lysĂ©gbe zuhannak. EztörtĂ©nik AiszkhĂŒlosz darabjĂĄban.
De nem a VĂĄrszĂnhĂĄzban. Itt ugyan elmondjĂĄk azesemĂ©nyekre utalĂł, döntĆ fontossĂĄgĂș mondatokat,ĂĄm a kar akkor is a helyĂ©n - Ă©rtsd: a falra szögezet-ten - marad, amikor PromĂ©theusz eltƱnik. Az pedigmĂĄr csak hab a fĂ©lreĂ©rtelmezĂ©s tortĂĄjĂĄn, hogy Pro-mĂ©theusz ahelyett, hogy sziklĂĄstul eltƱnne a földalatt - pedig amikor a szikla az elĆadĂĄs elejĂ©nkiemelkedett a földbĆl, mĂĄr kĂ©szĂŒltem a pillanatra,hogy ugyanez a szikla milyen teĂĄtrĂĄlisan fog eltƱnnia darab vĂ©gĂ©n! -, minta vĂĄrkandallĂłn rossz helyenmegtĂĄmaszkodĂł Indiana Jones, befordul a sziklĂĄ-ba, s Ăgy tƱnik el a szemĂŒnk elĆl, nevetĂ©sbe fullaszt-va mĂ©g ez utolsĂł, tragikus pillanatot is. Sok baj vanezzel az odaszögecselt-forrasztott PromĂ©theusszal.MĂ©giscsak mozgatni akarta valahogy a rendezĆ,nyilvĂĄn, hogy ne unatkozzĂ©k szegĂ©ny. Ha mĂĄr Aisz-khĂŒlosz ezt nem engedte, legalĂĄbb sĂkban körbe-forgatja. Amikor az elsĆ, kilencvenfokos elfordulĂĄstmegtette a szĂnĂ©sz, Ă©rezhetĆ, ĂĄmulattal vegyesnyugtalansĂĄg lett ĂșrrĂĄ a nĂ©zĆtĂ©ren. TermĂ©szete-sen Ă©lesen elhatĂĄrolĂłdom az elĆadĂĄson mellettemĂŒlĆ fiatalember cinikus megjegyzĂ©sĂ©tĆl, melyszerint PromĂ©theusz negyedet mutat, de akkor Ă©sott, töredelmesen bevallom, bizony magam is azĂșgynevezett nehezen elfojthatĂł nevethetnĂ©kĂĄllapotĂĄba kerĂŒltem. A tovĂĄbbiakban kevĂ©s hĂjĂĄnaz âelviselhetetlen" fokozatig jutottam, midĆn ajobb sorsra Ă©rdemes mƱvĂ©sz elĆbb fejtetĆre ĂĄllt -Ă©rtelemszerƱen felet mutatott -, majd elĂŒtötte ahĂĄromnegyedet, hogy vĂ©gĂŒl - feltĂ©telezhetĆen:zĂșgĂł fejjel - ismĂ©t elĂ©rje a megnyugtatĂł fĂŒggĆlegeshelyzetet. Lehet, hogy ez is a rendezĆi koncep-
âą KRITIKAI TĂKĂR âą
MĂ©deiĂĄjĂĄban aratta egyik legnagyobb sikerĂ©t). AszĂnhĂĄzak mĂ©gis Ăłdzkodnak elĆvenni. Pedig mĂ©gfeminista felhangokra ĂĄhĂtozĂł rendezĆ(nĆk)neksem kellene ĂĄtĂrniuk a darabot, hiszen minden ben-ne van, kĂ©szen, csak el kell olvasni: nĆi kiszolgĂĄlta-tottsĂĄg, öntudatos-utĂĄlatos macsĂł, rĂ©mĂŒldözĆkörnyezet, embertelen szenvedĂ©s, vilĂĄgvĂ©ge...
BĂĄtor, tudatosan vĂĄllalt ĂștkeresĂ©s: âA NemzetiSzĂnhĂĄz elĆször tƱzte mƱsorĂĄra ezt a kĂ©t görögtragĂ©diĂĄt" - olvashatĂł a szĂłrĂłlapon. (NyilvĂĄn aszĂnhĂĄz sanyarĂș anyagi helyzete okolhatĂł azĂ©rt,hogy nem kĂ©szĂŒlt mƱsorfĂŒzet e hatĂĄrpontot jelölĆelĆdĂĄshoz!) CsakĂșgy, mint a PromĂ©theuszt, aMĂ©deiĂĄt is GaĂĄl ErzsĂ©bet ĂĄllĂtotta szĂnpadra. AzeredmĂ©ny: figyelemre mĂ©ltĂł, olykor kifejezetten iz-galmas elĆadĂĄs, nĂ©hĂĄny komoly hibĂĄval.
BĂ©res Ilona alakĂtĂĄsa nagyon jĂł. MĂ©deiĂĄja nemazĂ©rt kĂŒzd, hogy visszaszerezze a szeretett fĂ©rfit agaz csĂĄbĂtĂł karmai közĂŒl. A fĂ©ltĂ©keny nĆ sablonĂĄb-rĂĄzolĂĄsa - ami pedig minden nehĂ©zsĂ©g nĂ©lkĂŒl ki-bonthatĂł lenne a szövegbĆl - itt teljesen hĂĄttĂ©rbeszorul, s ez mindenkĂ©ppen bĂĄtor szerepĂ©rtelmezĂ©s.Ezt a MĂ©deiĂĄt elsĆsorban embersĂ©gĂ©ben s csakmellĂ©kesen nĆi hiĂșsĂĄgĂĄban alĂĄzza meg lĂĄszĂłn ĂĄru-lĂĄsa.
A fĂ©rfi hƱtlensĂ©ge MĂ©deia mĂșltjĂĄt teszi tönkre,az egykor közösen vĂĄllalt kĂŒzdelmek, csalĂĄsok,gyilkossĂĄgok Ă©rtelmĂ©t veszi el. EuripidĂ©szMĂ©deiĂĄja BĂ©res Ilona ĂĄbrĂĄzolĂĄsĂĄban ezt amĂșltnĂ©lkĂŒlisĂ©get, s az Ăgy örökre elvesztett jövĆtbosszulja meg. MĂ©deia magĂĄval rĂĄntja a semmibea kettejĂŒk szövetsĂ©gĂ©t megtagadĂł lĂĄszĂłnt. Az Ă©letĂ©rtelmĂ©t meg-semmisĂtĆ bosszĂș vĂĄlik befejezettĂ©MĂ©deia embertelennek tƱnĆgyermekgyilkossĂĄgĂĄval. lĂĄszĂłn megszabadultMĂ©deiĂĄtĂłl, de mĂĄr nincs kivel megosztania frissenvisszaszerzett szabadsĂĄgĂĄt, hiszen mindgyermekeit, mind kiszemelt hitvesĂ©t elpusztĂtottaaz asszony. BĂ©res Ilona pontosan Ă©rzĂ©kelteti abosszĂș motĂvumait csakĂșgy, mint a szörnyƱbosszĂș bevĂ©gzĂ©sĂ©ig vezetĆ Ășt ĂĄllomĂĄsait (agyermekgyilkossĂĄgot megelĆzĆ elbizonytala-nodĂĄsa kĂŒlönösen szĂvet szorĂtĂł, nagy, szĂnhĂĄzipillanat).
lĂĄszĂłn - RĂ©kasi KĂĄroly Ă©rett, pontos megfo-galmazĂĄsĂĄban (ki hinnĂ©, hogy alig egy ĂłrĂĄja el-viselhetetlen ĂkeĂĄnosz volt?!) - ĂŒres fejƱ, vĂ©g-telenĂŒl önzĆ szĂ©pfiĂș. Tudja, hogy mindent a tes-tĂ©nek köszönhet - sĂłhajtoznak is a tini lĂĄnyok,amikor feltƱnik a szĂnen meztelen felsĆtesttel,csinos forrĂłnadrĂĄgban. InkĂĄbb tĂĄrgyilagosan, mintbĂŒszkĂ©n nyugszik bele a Sors rendelĂ©sĂ©be, hogyszĂĄmĂĄra az Ă©rvĂ©nyesĂŒlĂ©shez vezetĆ Ășt a nĆihĂĄlĂłszobĂĄkban aratott gyĆzelmeken ĂĄt vezet.
Nem szerelmi kalandra, csĂĄbĂtĂĄsra kĂ©sz hĂ©-rosz, hanem kitartottsĂĄgbĂłl Ă©lĆ selyemfiĂș. Dol-gozik, amikor MĂ©deia egy gyenge pillanatĂĄt kihasz-nĂĄlva Ășjra elcsĂĄbĂtanĂĄ, de az elutasĂtĂĄsbĂłl nem csi-
Médeia: Béres Ilona (Dusa Gåbor felvételei)
nĂĄl nagy ĂŒgyet: szakmai malĆr, mondja mente-getĆzĆ fĂ©lrefordulĂĄsa. KĂ©sĆn, gyermekei Ă©s Ășjâszerelme" halĂĄla utĂĄn döbben rĂĄ, hogy helyre-hozhatatlan, tragikus bƱnt követett el MĂ©deiaellen. LĂĄtjuk, tudjuk, nincsenek egy sĂșlycsoport-ban, hiszen ez a fĂ©rfialsĂłnemƱ-hirdetĂ©sbĆl elĆ-lĂ©pett szĂ©pfiĂș nem lehet partnere az emberi szen-vedĂ©s mĂ©lyĂ©re jutott, megcsalt-becsapott kirĂĄly-lĂĄnynak. A rendezĂ©s Ă©s RĂ©kasi alakĂtĂĄsĂĄnak Ă©rde-me, hogy a kĂ©t vilĂĄg ellentĂ©te egyetlen pillanatrasem vĂĄlik ironikussĂĄ, sĂșlytalannĂĄ.
A kar meghökkentĆ, mondhatni, provokatĂv,mĂ©gis meggyĆzĆ Ă©rtelmezĂ©sben ĂĄll elĆttĂŒnk: stran-dolni igyekvĆ, kalandra vĂĄgyĂł fruskĂĄk, fecsegĆ-pletykĂĄlkodĂł vĂ©nasszonyok, jĂĄtszadozĂł kis-lĂĄnyokalkotjĂĄk a Peremartoni Krisztina vezette kart.Peremartoni tiszta, szĂ©p szövegmondĂĄssal, Ćszintegesztusokkal irĂĄnyĂt, s teremti meg a mindent tudniakarĂł, de azĂ©rt semmit nem vĂĄllalĂł közössĂ©g han-gulatĂĄt.
Ăgy tƱnik, GaĂĄl elemĂ©ben volt a szĂnĂ©szvĂĄlasz-tĂĄskor. A jelenlegi Nemzeti vĂ©lemĂ©nyem szerintleg-
jlsrcrshsm
ĂĄeMnm
pGkfkkĂvskhr
zekea
mmeahlfkr
kvhvsmshhigapfĂĄ
âą KRITIKAI TĂKĂR âą
obb szĂnĂ©sznĆje, Csernus Mariann is szĂnpadraĂ©p a Dajka szerepĂ©ben. Amikor Ć mondja azöveget, nincsenek elharapott mondatvĂ©gek,osszul hangsĂșlyozott mondatok. KristĂĄlytisztĂĄnseng szava, minden mozdulatĂĄval tekintĂ©lyt te-emt, mĂ©g azt is elhisszĂŒk neki, hogy jobbanzereti ĂșrnĆjĂ©t Ă©letĂ©nĂ©l. (Valaha messze földönĂresek voltak Csernus önĂĄllĂł elĆadĂłestjei; dezĂ©p is lenne Ășjra egĂ©sz estĂ©n ĂĄt hallgatni vers-ondĂł mƱvĂ©szetĂ©t!)
GaĂĄl ErzsĂ©bet kĂ©pekben gondolkozik - ennekldozata volt AiszkhĂŒlosz LelĂĄncolt PromĂ©theusza -,z a rendezĆi kĂ©pessĂ©ge erĂ©nnyĂ© nemesedik aĂ©deiĂĄban. GyönyörƱ vagy Ă©ppensĂ©ggel ször-yƱsĂ©ges-meghökkentĆ kĂ©pek sorakoznak egy-ĂĄs mellett.
GyönyörƱ-fĂ©lelmetes MĂ©deia elsĆ megjelenĂ©se aalota elsĆ szintjĂ©n kinyĂlĂł fal keretĂ©ben: mint egyorgĂł-fejƱ bosszĂșistennĆ, tĂĄvol földtĆl Ă©s Ă©gtĆl
iĂĄltja vilĂĄggĂĄ fĂĄjdalmĂĄt. Majd oroszlĂĄnfejes, Ă©jfeketeekhelyen hozzĂĄk a szĂnre, hogy hĂłfehĂ©r tenger-Ă©nt hömpölygĆ ruhĂĄja mĂ©g jobban kiemelje ĆtörnyezetĂ©bĆl (Benedek Mari jelmezei itt kitƱnĆek).riĂĄssĂĄ magasodĂł, vĂ©gtelen rĂ©zlepelbe burkolĂłzĂłarĂĄzslĂłnĆ a bosszĂș meghirdetĂ©sekor, vĂ©gĂŒl merĂ©-zen kivĂĄgott estĂ©lyi ruhĂĄs, kĂvĂĄnatos dĂ©mon, ami-or lĂĄszĂłnt kell csĂĄbĂtĂł szĂłval csapdĂĄba csalnia,ogy azutĂĄn a tragĂ©dia vĂ©gĂ©n fekete maszk mögĂ©ejtĆzve keljen Ăștra HĂ©liosz szekerĂ©n.
Az ĂĄtgondolt, következetesen kĂ©pekbe fogalma-ott Ă©rtelmezĂ©s egysĂ©ges, magas szĂnvonalĂșlĆadĂĄst eredmĂ©nyezett. Ide tartoznak a kar szĂ©penidolgozott mozgĂĄsai csakĂșgy, minta gyermekek -zek a hĂĄtborzongatĂłan aranyos mini-JĂĄszĂłnok -pjukat utĂĄnzĂł mozdulatai s ruhĂĄzatuk is.
Es mosta hibåkról: nincsenek oly szåmosan,inta Prométheuszban, mindössze néhåny részletaradt megoldatlan, elnagyolt vagy egyszerƱenlrontott. A låtvånyhatåsra törekvés olykor elvonja
figyelmet a tragĂ©dia szövegĂ©rĆl: a szĂn-padraelyezett ĂșszĂłmedence - amely a tragĂ©dia elejĂ©n
ĂĄtvĂĄnynak is kifejezetten felĂŒdĂtĆ - egy idĆ utĂĄnunkciĂłtlannĂĄ vĂĄlik. Ăgy tƱnik, mĂĄr csakötelessĂ©gszerƱen hajĂtanak bele ezt-azt (Ă©ksze-eket, Ă©gĆ fĂĄklyĂĄt, a HĂrnököt).
SĂșlyos hiba a MĂ©deia gyilkos ajĂĄndĂ©kaitĂłlĂnhalĂĄlt szenvedĆ KreĂłnnak Ă©s leĂĄnyĂĄnakĂ©gĂłrĂĄjĂĄrĂłl beszĂĄmolĂł HĂrnök (SzĂ©les TamĂĄs)atĂĄsos megoldĂĄsa. Valami rejtĂ©lyes oknĂĄl fogvaĂ©resen, sebe-sĂŒlten, rongyosan zuhan be azĂnpadra, s a vĂ©gki-merĂŒltsĂ©g hatĂĄrĂĄn mondja elonolĂłgjĂĄt. Ki bĂĄntotta? MiĂ©rt? Es mitĆl fĂĄradt el
zegĂ©ny? RejtĂ©ly. A szövegben nincs utalĂĄs arra,ogy bĂĄrmi köze lenne a gyilkossĂĄgokhoz, azon tĂșl,ogy szemtanĂșja volt urai pusztulĂĄsĂĄnak. ĂltalĂĄban
s ez, Ă©s semmi mĂĄs nem jellemzi a HĂrnököt aörög tragĂ©diĂĄban: tanĂșja olyan esemĂ©nyeknek,melyek a szĂnpadon nem ĂĄbrĂĄzolhatĂłk, s ezekrĆlontosan beszĂĄmol a szĂnen. Nem lehet vĂ©rzĆejƱ, halĂĄlközeli ĂĄllapotba jutott szereplĆnekbrĂĄzolni, mert Ăgy azt hihetjĂŒk,
sorsa, mĂșltja, törtĂ©nete van e mellĂ©kszereplĆnek.ErrĆl pedig termĂ©szetesen szĂł sem lehet görögtragĂ©diĂĄban. SzĂ©les TamĂĄs HĂrnöke lĂĄttĂĄn is egyetlenlogikus megoldĂĄs kĂ©pzelhetĆ el: nem elĂ©g, hogyborzasztĂł dolgokrĂłl kell a szĂnpadon beszĂĄmolnia,gonosz huligĂĄnok nyilvĂĄn el is vertĂ©k valahol a szĂn-falak mögött (a VĂĄrszĂnhĂĄz környĂ©kĂ©n meglehetĆsenrossza közvilĂĄgĂtĂĄs, gyanĂșs alakokban sincs hiĂĄny).De ez mĂĄr egy mĂĄsik, EuripidĂ©sznĂ©l sajnĂĄlatosannem szereplĆ törtĂ©net.
VĂ©gĂŒl egy Ă©rthetetlen hibĂĄrĂłl kell mĂ©g szĂłlni, amia közönsĂ©g egy rĂ©szĂ©t - pontosan az elsĆ nyolcsorban (!) ĂŒlĆket - Ă©rinti: az utolsĂł jelenet fele nemlĂĄthatĂł. Amikor elĆször lĂĄttam az elĆadĂĄst, nyaku-kat idegesen tekergetĆ nĂ©zĆk (köztĂŒk jĂłmagam is)kerestĂ©k, honnan szĂłl MĂ©deia, kihez beszĂ©l lĂĄszĂłnelkeseredetten, a palota teteje felĂ© tekintgetve. Mert-hogy az elsĆ sorokbĂłl semmi nem lĂĄtszikMĂ©deiĂĄbĂłl, a Napisten szekerĂ©bĆl, a szekĂ©ren hol-tan heverĆ gyermekekbĆl. Ez a bosszantĂł baklövĂ©sazĂ©rt is Ă©rthetetlen, hiszen, mint emlĂtettem, GaĂĄlegyik erĆssĂ©ge a kĂ©pi fogalmazĂĄs. Lemondani errĆl
SzƱnni nem akarĂł Ă©rtetlensĂ©ggel ĂĄllok aMerlin SzĂnhĂĄz DeĂĄk Krisztina rendeztebemutatĂłja elĆtt. Pedig szĂnhĂĄzĂŒgyben nemvagyok maximalista. Tudom, ritka, becsestĂŒnemĂ©ny az olyan elĆadĂĄs, melynek rendezĆjerĂĄtalĂĄl Ă©ppen arra a darabra, amellyel apillanatnyilag szĂĄmĂĄra legfontosabbakat tudjaelmondani a vilĂĄgrĂłl, a szĂnhĂĄzrĂłl (miközben Ă©n, anĂ©zĆ azt Ă©rzem: itt rĂłlam van szĂł), Ă©s ehhez azalkotĂłtĂĄrsakat is megtalĂĄlja. De azĂ©rt a kevĂ©sbĂ©kongeniĂĄlis bemutatĂłknĂĄl is a lĂĄtottak alapjĂĄnrendszerint kiderĂŒl, miĂ©rt szĂŒletett meg azelĆadĂĄs. A rendezĆ (a dramaturg) fantĂĄziĂĄt lĂĄtott adarabban. A szĂnhĂĄz remek szerepet talĂĄlt ben-nevalamelyik szĂnĂ©szĂ©nek. A törzsközönsĂ©g is-meriĂ©s szereti a mƱvet (vagy mĂ©g nem ismeri, devĂĄrhatĂłan szeretni fogja). GarantĂĄlt az anyagisiker. Stb. A Merlin bemutatĂłjĂĄt lĂĄtva azonbantanĂĄcstalan maradtam. Esetleg a szĂnhĂĄz szere-pet akart kĂnĂĄlni 'Margitai Ăginak (aki kitartĂłancipeli is a vĂĄllĂĄn az elĆadĂĄs terheit), de hogy erremiĂ©rt a NĂ©zd meg, ki az! (eredeti cĂmĂ©n: NyĂșl NyĂșl)tƱnt a legjobb alkalomnak?!
A darab a NyĂșl csalĂĄdrĂłl szĂłlĂł jelenetek lazafĂŒzĂ©re. NĂ©gyen Ă©ldegĂ©lnek egyĂŒtt lĂ©tminimum
az egyĂ©bkĂ©nt kivĂĄlĂł hatĂĄselemrĆl vagy figyelmet-lensĂ©g, vagy a közönsĂ©g egy rĂ©szĂ©nek semmibe-vĂ©tele (mĂĄsodik alkalommal mĂĄr hĂĄtul ĂŒltem, slĂĄss csodĂĄt, ott volt a palota tetejĂ©n az EuripidĂ©szmegĂĄlmodta szekĂ©r, minden kellĂ©kĂ©vel egyĂŒtt!).
AiszkhĂŒlosz: LelĂĄncolt PromĂ©theusz (VĂĄrszĂnhĂĄz)FordĂtotta: TrencsĂ©nyi-Waldapfel Imre. DĂszlet F. Ko-vĂĄcs Attila m. v. Jelmez: Benedek Mari m. v. Rendezte:GaĂĄl ErzsĂ©bet.SzereptĆk: Rubold Ădön, Gregor Bernadett, Ćze Ăron,RĂ©kasi KĂĄroly, TĂłth SĂĄndor, SzĂ©les TamĂĄs, MĂĄtthyĂĄssySzabolcs a.n., Peremartoni Krisztina, valamint a Nem-zeti SzĂni AkadĂ©mia növendĂ©kei.
EuripidĂ©sz: MĂ©deiaFordĂtotta: KerĂ©nyi GrĂĄciaSzereptĆk: BĂ©res Ilona, Csernus Mariann, TĂłth SĂĄndor,RĂ©kasi KĂĄroly, SzĂ©les TamĂĄs, Ćze Ăron, PeremartoniKrisztina, GyĆri Ilona m. v., CzigĂĄny Judit m. v., SzĂ©csiIlma m. v., Rajna MĂĄria m. v., valamint a Nemzeti SzĂniAkadĂ©mia növendĂ©kei.
alatti hĂ©tköznapjaikban: a szĂŒlĆk Ă©s kĂ©t fiuk, akikközĂŒl a kisebbik, NyĂșl NyĂșl meg hatĂĄrozatlankapcsolatban ĂĄll szintĂ©n meghatĂĄrozatlan földönkĂvĂŒli erĆkkel. Hamarosan hazaköltözik a mĂĄsikhĂĄrom gyerek is, valamint betelepszik mĂ©g azegyik lĂĄny exfĂ©rjjelöltje Ă©s egy öregedĆszomszĂ©dasszony. Az egyhangĂș napokĂĄtlagcivĂłdĂĄsa-inak az vet vĂ©get, amikor az egyik,terroristĂĄvĂĄ lett bĂĄty bombĂĄt robbant, Nyulat pedigmagĂĄhoz szĂłlĂtja az Angyal. A csalĂĄd ĂĄlruhĂĄscselsorozattal Ă©s a Földre ĂșjbĂłl visszatĂ©rĆ NyĂșlsegĂtsĂ©gĂ©vel ki-szabadĂtja a börtönbe kerĂŒlt fiĂșt,akinek Ćrei a helyszĂnen nĆvĂ© vĂĄltoznak - Ă©smindenki boldogtalanul Ă©l, amĂg meg nem hal. AsutĂĄcska törtĂ©netet az Ă©letrĆl szĂłlĂł nĂ©hĂĄnyközhely Ă©s egy-kĂ©t mindig aktuĂĄlis napi utalĂĄstarkĂtja (hogy pĂ©ldĂĄul drĂĄgul a hĂșs, vagy hogy aminiszter-elnök roppantelĂ©gedett mindennel).BizonyĂĄra lakoznĂĄnak lehetĆsĂ©gek a szövegben -az egyre szaporodĂł matracokon összezsĂșfolĂłdĂłcsalĂĄd-tagok Ă©letĂ©nek groteszk tragikuma, azAngyallal tĂĄrsalgĂł NyĂșl mesehĆsszerƱsĂ©ge, areĂĄlis Ă©s a szĂŒrreĂĄlis szint egybejĂĄtszatĂĄsa -, deezek Ă©pp-Ășgy kibontatlanok maradnak, mintamilyen vĂĄz-latszerƱek maguk a figurĂĄk Ă©s ahelyzet is.
DĂMĂTĂR ADRIENNE
NAIV NATURĂLSERREAU: NĂZD MEG KI AZ!
âą KRITIKAI TĂKĂR âą
Margitai Ăgi (Mama), VĂ©gvĂĄri TamĂĄs (Papa)Ă©s KoleszĂĄr Bazil PĂ©ter (BĂ©bĂ©) (SzilĂĄgyi LenkefelvĂ©tele)
Ăs nemcsak a darabban, hanem az elĆadĂĄsbanis - ami elĂ©g meglepĆ DeĂĄk Krisztina korĂĄbbi szĂn-hĂĄzi munkĂĄinak ismeretĂ©ben. A filmrendezĆ szĂn-padi alkotĂĄsai - akĂĄr Gozzi RadnĂłti szĂnhĂĄzi AszarvaskirĂĄlyĂĄra, akĂĄr Audiberti Arad a gazsĂĄgĂĄ-nak Arany JĂĄnos-beli bemutatĂłjĂĄra gondolunk -mindenekelĆtt az erĆs hangulatĂș kĂ©pekrĆl Ă©s agroteszk elĆadĂĄsmĂłdrĂłl emlĂ©kezetesek; arrĂłl, aho-gyan a jĂĄtĂ©k realisztikusan kidolgozott Ă©s stilizĂĄltanmegkomponĂĄlt rĂ©tegei egybefonĂłdtak bennĂŒk.
VĂ©lhetĆleg most is a darabbĂłl kicsiholhatĂł na-turĂĄlis Ă©s groteszk, reĂĄlis Ă©s szĂŒrreĂĄlis kettĆssĂ©gekvonzhattĂĄk a rendezĆt (,,...mint mikor akilkĂĄposzta-fĆzelĂ©kbe az angyal szĂĄrnytolla hull" -olvashatĂł a szĂłrĂłlapon). Az elĆadĂĄsban azonbanmĂ©gsem szikrĂĄznak össze a földközeli keservek,aprĂł, napi abszurditĂĄsok Ă©s a titokzatos erĆk cso-dĂĄi. A produkciĂł meglehetĆs hƱsĂ©ggel követi adarabot, melyen nem javĂtanak sem a közbeĂ©keltsongok, sem az elsĆ felvonĂĄs alatt mindvĂ©gig aszekrĂ©ny tetejĂ©n kuporgĂł Angyal - valĂłdi szerepnĂ©lkĂŒli - jelenlĂ©te. A kĂ©pi vilĂĄg jellegtelen; a dĂszletse nem reĂĄlis, se nem jelkĂ©pes, sem a szĂŒrreĂĄlishoznincs köze, mindössze kĂ©k Ă©s csĂșnya, a jelmezek -egy-egy darab kivĂ©telĂ©vel - olyanok, mintha a szĂ-nĂ©szeknek azt mondtĂĄk volna: jĂĄtsszanak csak nyu-godtan abban, amiben Ă©ppen vannak. (DĂszlet--jelmez: Balla Margit.) A Merlin SzĂnhĂĄz fiataljai - agroteszket Ă©rtĆ KalmĂĄr TamĂĄs kivĂ©telĂ©vel - bi-zonytalannak, görcsösnek lĂĄtszanak, mintha va-lamely (alulinstruĂĄlt?) szĂnitanodai feladatnakigyekeznĂ©nek megfelelni.
Ăm itt van a fĆszereplĆ, Margitai Ăgi, aki menteniprĂłbĂĄlja a helyzetet (valahogy Ășgy, ahogy a NyĂșlcsalĂĄdban az ĂĄltala jĂĄtszott Mama teszi). MargitaiszelĂd tekintetƱ MamĂĄjĂĄnak mosolyra ĂĄll az arca:örömmel Ă©s örömöt adva akar Ă©lni, s ha ezt akörĂŒlmĂ©nyek - mint ĂĄltalĂĄban - nem engedik,inkĂĄbb felĂŒlemelkedik rajtuk, semhogy kĂ©tsĂ©gbeessen. Nem lepĆdik meg semmin, Ă©s nincs az ahelyzet, amelyet kilĂĄtĂĄstalannak talĂĄlna. Naiv Ă©sĂĄlmodozĂł, mĂ©gis a csalĂĄd legĂĄldozatosabb,legerĆsebb Ă©s leginkĂĄbb tettre kĂ©sz tagja; azegyetlen, aki a szeretetĂ©vel egyĂŒtt tudja tarta-
VĂgszĂnhĂĄz HĂĄborĂș Ă©s bĂ©ke-elĆadĂĄsĂĄnakrendkĂvĂŒli Ă©lmĂ©nyt köszönhetek: kedvemtĂĄmadt Ășjraolvasni a HĂĄborĂș Ă©s bĂ©kĂ©t. HajĂł nĂ©hĂĄny nĂ©zĆ (Ă©s szĂnĂ©sz) el- vagy Ășjra-olvasta Tolsztoj regĂ©nyĂ©t, mĂĄris Ă©rdemesvolt bemutatni. Ezt teljes komolysĂĄggal mon-dom. A szĂnhĂĄz szĂĄmos funkciĂłja között ez is egy- kedvet csinĂĄlni az irodalomhoz. Tudom persze,hogy lehet ezt visszĂĄjĂĄrĂłl is nĂ©zni, Ă©s az olvasĂĄs-szociolĂłgia rĂ©gi problĂ©mĂĄja, hogy az âolvastam"vĂĄlasz mögött gyakran csak egy-egy hĂres könyv
ni ezt a furcsa nĂ©psĂ©get. Ăs oda kell figyelnĂŒnkmĂ©g VĂ©gvĂĄri TamĂĄs mosolytalan PapĂĄjĂĄra Ă©sFalvay KlĂĄri sĂŒkebĂłka öregasszonyĂĄra is. VĂ©g-vĂĄri-Papa amolyan bocsĂĄnat-hogy-Ă©lek-fĂ©le
jĂĄmbor emberke, aki bizonyĂĄra soha nem ĂĄrtott,de hasznĂĄra sem volt senkinek; idĆközben pedigvalahogy kimaradt a sajĂĄt Ă©letĂ©bĆl. Falvay-PertisnĂ© az Ă©leterĆs elhagyatottak szĂvĂłssĂĄgĂĄvalmenekĂŒl önmaga elĆl; befurakodik NyĂșlĂ©khoz,mert csĂĄbĂtja a nyĂŒzsgĂ©s meg a mĂ©golyszerĂ©nyen terĂtett asztal is. MindhĂĄrman adĂłsokmaradnak azonban a jĂĄtĂ©k reĂĄlison tĂșli rĂ©tegĂ©nekmegmutatĂĄsĂĄval, összhangban az elĆadĂĄsegĂ©szĂ©vel, melyben a meseszerƱen szĂŒrreĂĄlisataz Angyal (A szarvaskirĂĄlybĂłl egyĂ©bkĂ©nt ismerĆs)tollszĂĄrnyai Ă©s a nyĂlt szĂni nĆvĂ© vĂĄltozĂĄsfelpumpĂĄlt gumicicijei helyettesĂtik.
A kĂsĂ©rletezĆ kedvƱ, többfĂ©le stĂlus kĂ©pviselĆielĆtt nyitott Merlin SzĂnhĂĄz ezĂșttal egy leginkĂĄbbnaiv naturalistĂĄnak nevezhetĆ jĂĄtĂ©kot hozott lĂ©t-re,amelyrĆl nehezen tudnĂĄm megĂĄllapĂtani, vajonkihez szĂłl Ă©s mirĆl. Az Ă©rtetlensĂ©g pedig - bĂĄrmelytĂ©mĂĄhoz Ă©s stĂlushoz tĂĄrsuljon is - meglehetĆsenkellemetlen szĂnhĂĄzi partner.
Coline Serreau: NĂ©zd meg, ki az! (NyĂșl NyĂșl) (MerlinSzĂnhĂĄz)FordĂtotta: Litvai Nelli. DĂszlet-jelmez: Balla Margit. Ze-ne: Melis LĂĄszlĂł. Dramaturg, dalszövegek: LĆrinczyAttila. A rendezĆ munkatĂĄrsa: SzakĂĄcs Ăgi. Rendezte:DeĂĄk Krisztina.SzereplĆk: Margitai Ăgi, VĂ©gvĂĄri TamĂĄs, PĂĄsztor Tibor,KoleszĂĄr Bazil PĂ©ter, HorvĂĄth Ăkos, Orosz Anna, BozĂłAndrea, KalmĂĄr TamĂĄs, Falvay KlĂĄri, KolozsvĂĄri DĂłra,Orosz RĂłbert, Kupcsok ZoltĂĄn.
filmvĂĄltozatĂĄnak, televĂziĂłs feldolgozĂĄsĂĄnak, 100hĂres regĂ©ny-szerƱ tematikus összefoglalĂĄsĂĄnakvagy Ă©ppen szĂnhĂĄzi elĆadĂĄsĂĄnak emlĂ©ke ĂĄll. De azĂ©rtezt sem szabad lebecsĂŒlni. A klasszikus mƱalkotĂĄsegy lehetsĂ©ges meghatĂĄrozĂĄsa, hogy akkor is ismer-jĂŒk, ha nem ismerjĂŒk. A Mona LisĂĄt akkor is lĂĄttuk,ha nem voltunk sohasem PĂĄrizsban. Pierre BezuhovgrĂłf, Andrej Bolkonszkij herceg, Natasa RosztovagrĂłfnĆ pedig akkor is eurĂłpai kulturĂĄlis mitolĂłgiĂĄnkszereplĆje, ha törtĂ©netesen nem olvastuk vĂ©gig az(Ă©n kiadĂĄsomban) mintegy 1600 könyvoldalt.
RADNĂTI SĂNDOR
HĂBORĂ ĂS BĂLPISCATOR: HĂBORĂ ĂS BĂKE
âą KRITIKAI TĂKĂR âą
BalĂĄzsovits Edit (Natasa) Ă©s Rudolf PĂ©ter(Pierre)
Erwin Piscator (1893-1966) feldolgozĂĄsa a re-gĂ©ny hagyatĂ©kĂĄt is hangsĂșlyozza. A sztorival Ă©s adrĂĄmai jelenetekkel nem helyettesĂti a könyvet, ha-nem a könyv fellapozĂĄsĂĄt, illetve fellapozĂłjĂĄt magĂĄtis szĂnre ĂĄllĂtja a MesĂ©lĆ, a narrĂĄtor alakjĂĄban.Piscator tervĂ©t a vilĂĄghĂĄborĂșk kora aktualizĂĄlta,megvalĂłsĂtĂĄsĂĄt egyszerre kĂ©sleltette Ă©s tartottaĂ©letben. Majd' negyedszĂĄzadnyi elĆkĂ©szĂŒlet utĂĄn,1955-ben volt az ĆsbemutatĂłja, s nĂ©gy Ă©vvelkĂ©sĆbb mĂĄr föltƱnt egyszer a VĂgszĂnhĂĄz szĂnpadĂĄn.A harminchĂ©t Ă©vvel kĂ©sĆbbi reprĂzt most az indo-kolja, hogy a vilĂĄghĂĄborĂșk kora nem szƱnt meg,csak szĂ©taprĂłzĂłdott. Az Ășj vĂgszĂnhĂĄzi vĂĄltozatkĂ©szĂtĆi, SpirĂł György, VallĂł PĂ©ter & al. a hĂĄborĂșraĂ©s bĂ©kĂ©re vonatkozĂł narrĂĄtorszöveget ki is terjesz-tettĂ©k napjainkig. Az a heves aktualitĂĄs, amelyet azeredeti vĂĄltozatban, mondjuk, NapĂłleon Ă©s HitlerpĂĄrhuzama gerjeszthetett, persze kilĂșgozĂłdott, hƱ-vösebb ĂĄltalĂĄnossĂĄg kerĂŒlt a helyĂ©re, s ez is aszĂnielĆadĂĄs irodalmi jellegĂ©t nyomatĂ©kosĂtja.
A narrĂĄtort mint a szĂndarab alapjĂĄt kĂ©pezĆ könyvismertetĆjĂ©t nehĂ©z elhelyezni a szĂnpadon. A valahamerĂ©sznek tƱnĆ Ă¶tlet sokat vesztett charmejĂĄbĂłl, Ă©sa rendezĂ©s nem is tud mit kezdeni vele. AzegyszerƱ, sötĂ©t öltözĂ©k Ă©s a modern szemĂŒveghagyomĂĄnyosan elvĂĄlasztja a jĂĄtĂ©ktĂłl, s ezt indokoljais a jĂĄtĂ©kmesteri, a föllapozĂł, a kommentĂĄlĂł, a meseszĂĄlait összekötĆ Ă©s a filozofĂĄlĂł funkciĂł. A nĂ©zĆtudomĂĄsul veszi mint konvenciĂłt, hogy a mesĂ©lĆugyan jelen van, de nem a jĂĄtĂ©k terĂ©ben van jelen.Ennek a feladatnak szĂ©p Ă©s intelligens dikciĂłval tesz
eleget HegedƱs D. GĂ©za. Nem is kellene több. Ezazonban talĂĄn tĂșl szĂĄraznak tƱnhetett, Ă©s ezĂ©rt arendezĆ kĂ©t egymĂĄssal ellentĂ©tes jĂĄtĂ©kfeladattalruhĂĄzza föl: egyszer belĂ©p a szĂnjĂĄtĂ©k terĂ©be, Ă©smaga is szereplĆvĂ© vĂĄlik, mĂĄsszor pedig a (nekemszemĂ©ly szerint fölötte rokonszenves, demĂ©giscsak az intellektuĂĄlis mivoltot sablonszerƱenjellemzĆ) modern, rövid szĂĄrĂș pipĂĄra gyĂșjtĂĄssalmintegy privĂĄt jĂĄtĂ©kot jĂĄtszik a szĂnpadi törtĂ©nĂ©sjĂĄtĂ©ka mellett, s mesterkĂ©lten tĂșlhangsĂșlyozzakĂŒlönĂĄllĂĄsĂĄt. Mindez a bizonyĂĄra PiscatortĂłl eredĆharmadik funkciĂłval egyĂŒtt- hogy ugyanis a narrĂĄ-tor nĂ©ha interjĂșt kĂ©szĂt a törtĂ©nelmi szemĂ©lyisĂ©gekkel- meglehetĆsen zavarossĂĄ teszi helyzetĂ©t.
A törtĂ©nelmi szemĂ©lyisĂ©gek - Kutuzov, SĂĄndorcĂĄr Ă©s NapĂłleon - kĂŒlönĂĄllĂĄsĂĄt ebben az elĆadĂĄsbantĂ©rbeli elhelyezĂ©sĂŒk emelt volta biztosĂtja: NapĂłleonesetĂ©ben, aki egy kinyĂșlĂł hasĂĄbon mintegy oszlop-szentkĂ©nt jelenĂti meg önmaga szobrĂĄt, de a magas-ba azĂ©rt egy kandelĂĄber is elkĂsĂ©ri Ă©gĆ gyertyĂĄival, ezgroteszkĂŒl esetleges ötletnek tƱnik.
Nem is ebben van talĂĄn a rendezĆ becsvĂĄgya,hanem abban a tablĂłban, amelyben a bĂĄl Ă©s a csataösszekeveredik, a bĂĄl forgatagĂĄban szanitĂ©cek visz-nek sebesĂŒlteket, Ă©s a tĂĄncosok a becsapĂłdĂł lö-vedĂ©ktĆl holtan vagy sebesĂŒlten omlanak össze. Ejelenet többszöri ismĂ©tlĂ©se arra a rendezĆi szĂĄndĂ©k-ra utalhat, hogy ez legyen az elĆadĂĄs emblĂ©mĂĄja.De ez elĂ©g kĂŒlsĆdleges ötlet, mert nincs szervesösszefĂŒggĂ©sben az elĆadĂĄs mĂĄs elemeivel, irodal-mi alapjĂĄrĂłl Ă©s elĆkĂ©pĂ©rĆl nem is szĂłlva. Mit mondez a jelenet? HĂĄborĂș Ă©s bĂ©ke olyatĂ©n ellentĂ©tĂ©rĆlbeszĂ©l, amelyben a bĂ©ke gyanĂștlan bĂĄlkĂ©nt je-lenĂthetĆ meg, amelyet idegen, nem vĂĄrt mĂłdon
szakĂt fĂ©lbe a hĂĄborĂș. LĂ©tezik ilyen közhely hĂĄbo-rĂșrĂłl Ă©s bĂ©kĂ©rĆl, s lĂ©tezik az utĂłlagos Ă©rtetlensĂ©gvagy szemrehĂĄnyĂĄs, hogy az emberek gyanĂșt-lansĂĄgukban nem Ă©szleltĂ©k a közeledĆ fenyegetĂ©st.Ez nĂĄlunk lehetetlen - mondjĂĄk, noha közel-bencsapkod a grĂĄnĂĄt. (PĂ©ldĂĄul a közĂ©p-eurĂłpaizsidĂłsĂĄg tĂșlĂ©lĆi gyakran kaptak ilyen szemrehĂĄnyĂĄstmaguktĂłl, mĂĄsoktĂłl a mĂĄsodik vilĂĄg-hĂĄborĂș utĂĄn.) AHĂĄborĂș Ă©s bĂ©ke kontextusĂĄban azonban nincs fĆhelye ennek a gondolatnak.* Mert ugyan kinek lehetilyesmit szemĂ©re vetni? Ha embercsoportnak,tömegnek, akkor azt mondhatjuk, hogy ezeknekugyan TolsztojnĂĄl rendkĂvĂŒli jelentĆsĂ©gĂŒk van, denem ilyen termĂ©szetƱ. KorĂĄntsem gyanĂștlan: azakarnokok csoportja Ă©ppensĂ©ggel meglovagolja ahĂĄborĂșt, a tömeg mĂ©lyĂĄrama pedig (amit KutuzovtestesĂt meg) a nem cselekvĂ©s tĂŒrelmĂ©vel Ă©skivĂĄrĂĄsĂĄval gyĆzedelmeskedik. A Neumann-Piscator-PrĂŒfer-VallĂł-SpirĂł-stb.-fĂ©le fel-dolgozĂĄsbanpedig ezek a motĂvumok teljesen ki is vannakiktatva. A mĂ©ly Ă©s tĂ©pelĆdĆ alakok ugyan sokatfoglalkoznak a hĂĄborĂș irracionalitĂĄsĂĄval - azausterlitzi csatasĂkon az Ă©gboltot fölfedezĆ sebesĂŒltAndrej az ilyesfajta irodalmi ĂĄbrĂĄzolĂĄsok halhatatlanarchetĂpusa-, de ezek a meditĂĄciĂłk Ă©ppen fordĂtotttermĂ©szetƱek: egy hĂĄborĂșs jĂĄtĂ©kokat jĂĄtszĂł, Na-pĂłleon- Ă©s/vagy cĂĄrimĂĄdĂł, pĂĄrbajozĂł, katonaibecsvĂĄgyat dĂ©delgetĆ nemzedĂ©k tagjai fedezik feljĂĄtĂ©kaik hiĂș Ă©rtelmetlensĂ©gĂ©t. (Ha analĂłgiĂĄt kere-sĂŒnk, akkor ez inkĂĄbb Piscator nemzedĂ©kĂ©nek elsĆĂ©s nem mĂĄsodik vilĂĄghĂĄborĂșs tapasztalataival ro-kon.) Marad az elsĆ bĂĄlozĂł gyermeklĂĄny, Natasatekintete, amely kezdetben valĂłban gyanĂștlan, dehĂĄt ez nem lehet a törtĂ©nelmi tablĂł szemszöge, mertkezdetben mindannyian gyanĂștlanok vagyunk.
Pierre Bezuhovot Rudolf PĂ©ter jĂĄtssza. A szĂnĂ©szteste Pierre-kĂ©pzetĂŒnknek tökĂ©letesen ellentmond,Ă©s ez nem azĂ©rt aggĂĄlyos, mert a rendezĆ vĂĄlasztĂĄ-sĂĄval szakĂt a filmes Ă©s szĂnhĂĄzi megszemĂ©lyesĂtĂ©-sek Tolsztoj kĂ©pzeletĂ©hez ragaszkodĂł konvenciĂł-jĂĄval, hanem azĂ©rt, mert egy mĂĄsik konvenciĂłvalhelyettesĂti, amely szerint az Ă©rtelmisĂ©gi tĂ©pelĆdĆsatnya, alacsony, ritkulĂł hajĂș. Az âeredeti" PierrealakjĂĄban a töprengĆ szellem Ă©s a vĂvĂłdĂł lĂ©lekhatalmas, kövĂ©r testbe van zĂĄrva, amely duhajkilengĂ©sekre kĂ©pes; indulatĂĄnak minduntalan szĂĄ-mot kell vetnie erejĂ©vel, Ă©s ez tĂ©tovasĂĄgĂĄnak, gĂĄtlĂĄ-sossĂĄgĂĄnak fizikai oka. Rudolf ebbe az irĂĄnyba nembontakoztathatja ki figurĂĄjĂĄt. AlakĂtĂĄsa mĂ©gsem csa-lĂłdĂĄs, mert gazdagon Ă©s - hogy Ășgy mondjam -
Nem ĂĄllĂtom, hogy ne lehetne ilyen szellemƱ megĂĄl-lapĂtĂĄst a HĂĄborĂș Ă©s bĂ©kĂ©ben talĂĄlni. PĂ©ldĂĄul: âHiĂĄbaközeledett az ellensĂ©g Moszkva felĂ©, a moszkvaiak sem-mivel sem szemlĂ©ltĂ©k komolyabban a helyzetĂŒket, sĆtellenkezĆleg, mĂ©g könnyelmƱbben..." Harmadik könyv, I.rĂ©sz. 17. MĂ©gis, a törtĂ©net ellaposĂtĂĄsa ezt a közĂ©ppontbaĂĄllĂtani. MĂĄsutt ezt olvassuk: âĂs ez a tudat, sĆt ami mĂ©gtöbb: annak elĆĂ©rzete, hogy Moszkva elesik, benne Ă©ltezernyolcszĂĄztizenkettĆ egĂ©sz moszkvai orosz tĂĄrsa-dalmĂĄban." Harmadik könyv, III. rĂ©sz. 5.
âą KRITIKAI TĂKĂR âą
ĂĄllandĂł szellemi hĂĄttĂ©rsugĂĄrzĂĄssal jelenĂti meg avilĂĄgirodalom talĂĄn legnagyobb - fĆhĆssĂ© vĂĄlĂł -rezonĆrjĂ©t. SajnĂĄlattal kell megĂĄllapĂtanom viszont,hogy Alföldi RĂłbert Andrej-alakĂtĂĄsa azelkerĂŒlhetetlen összehasonlĂtĂĄsban csalĂłdĂĄst kelt.NehĂ©z megmondani, miĂ©rt, mert sem a szĂnĂ©szitehetsĂ©g, sem a lelkiismeretes munka nem tagadha-tĂł. JelzĂ©sre szorĂtkozom: Andrej - nemcsak a re-gĂ©ny, hanem a szerep szerint is - Ă©rett fĂ©rfi; AlföldidomborĂtĂĄsĂĄban viszont- fiĂș. Ez apjĂĄhoz valĂł viszo-nyĂĄnak kivĂ©telĂ©vel minden jelentĆs viszonyĂĄban -Pierre, Liza, Natasa - nem indokolhatĂł elmozdulĂĄ-sokat okoz. A botcsinĂĄlta szĂnibĂrĂĄlĂł, mint a sorokĂrĂłja, a NatasĂĄt alakĂtĂł BalĂĄzsovits Edit fĆiskolaihallgatĂł elsĆ jelentĆs prĂłbĂĄlkozĂĄsĂĄt nem Ă©rtĂ©kelheti,mert olyan - jĂłrĂ©szt jĂłslĂĄsokat Ă©s feltĂ©telezĂ©sekettartalmazĂł - elemzĂ©sbe kellene bocsĂĄtkoznia,amelyre nem Ă©rez magĂĄban kĂ©pessĂ©get. NyugtĂĄzomtehĂĄt, ami Ă©rzĂ©kileg jelen van Ă©s szembetƱnĆ: bĂĄjos,naiv, eleven. TalĂĄn csak kĂ©sĆbb dĆl el, hogyszemĂ©lyisĂ©gĂ©t kölcsönözte-e szĂnpadi rĂĄtermettsĂ©g-gel NatasĂĄnak, vagy ĂĄbrĂĄzolta.
Ahol viszont mĂ©gis meg kell prĂłbĂĄlkoznom az -Ă©rett - szĂnĂ©szi mestersĂ©g valamifĂ©le jellemzĂ©sĂ©vel,az KĂĄllai Ferenc öreg hercege, mert ennek az alakĂ-tĂĄsnak olyan tĂșlsĂșlya van, hogy az elĆadĂĄs egyĂĄlta-lĂĄn nem Ă©rtĂ©kelhetĆ nĂ©lkĂŒle. KĂĄllai mint vendĂ©gpersze abban az Ă©rtelemben is vendĂ©gszereplĆ,ahogyan a hĂres Wagner-tenor: Wolfgang Wind-gassen hozta magĂĄval mindenhovĂĄ arany Lo-hengrin-ruhĂĄjĂĄt, fĂŒggetlenĂŒl az Ă©ppen adott rende-zĂ©s koncepciĂłjĂĄtĂłl, jelmeztervĂ©tĆl. KĂĄllai is hoztamagĂĄval Ă©lete nagy szerepeinek tradĂciĂłjĂĄt, Ă©s VallĂłrendezĂ©sĂ©nek visszafogottabb, stilizĂĄltabb szĂnĂ©sz-vezetĂ©sĂ©tĆl elĂŒtĆ mĂłdon a naturalisztikusabb szĂ-
nĂ©szi stĂlust. Ez azonban valĂłban csak stĂlus;rĂ©szletezĆ, aprĂłlĂ©kosan kidolgozott jĂĄtĂ©kot jelent,amely meg is maradhatna a minuciozitĂĄs kiterjedtfölszĂnĂ©n. KĂĄllai jĂĄtĂ©kĂĄnak azonban mĂ©lysĂ©ge van,amely - hiĂĄba ismerjĂŒk fel szĂĄmos alakĂtĂĄsĂĄnakemlĂ©kĂ©t - az öreg Bolkonszkij figurĂĄjĂĄnak sajĂĄtja.Nem tudom, a Mester vette-e magĂĄnak afĂĄradsĂĄgot, hogy erre a szerepĂ©re kĂ©szĂŒlve Tolsztojtolvasson. TalĂĄn nem is Ă©rdekes ez a kĂ©rdĂ©s. Enmindenesetre most, hogy Ășjraolvastam a HĂĄborĂș Ă©sbĂ©kĂ©t, Ćt Ă©s csak Ćt valĂłban bele tudtam kĂ©pzelni azolvasottakba. Ahogy azt a âCsĂłkolj meg - itt"gesztust csinĂĄlja! S bizonyos Ă©rtelemben ez a kĂŒ-lönĂĄllĂĄs a többiek szĂnĂ©szi jĂĄtĂ©kĂĄtĂłl funkcionĂĄlis adarabban, hiszen ahogy a szĂnĂ©sz egy olyan klasszi-kus szĂnjĂĄtszĂĄs egyik utolsĂł kĂ©pviselĆje Magyaror-szĂĄgon, amely talĂĄn jelentĆsebb, nagyobb szabĂĄsĂș amainĂĄl, noha nyilvĂĄnvalĂłan Ă©ppen nem âmai",egyszerre reflektĂĄlatlanabb Ă©s individuĂĄlisabbannĂĄl, ugyanĂșgy az öreg Bolkonszkij is kiveszĆbenlĂ©vĆ kĂ©pviselĆje egy bizonyosabb, kevesebbtĂ©pelĆdĂ©st, önmeghatĂĄrozĂĄst igĂ©nylĆ Ă©s ezĂ©rt na-gyobb szabĂĄsĂș alakokat Ă©s szörnyetegeket, kevĂ©s-bĂ© individualistĂĄkat, de inkĂĄbb individuumokat lĂ©t-rehozĂł Ă©letformĂĄnak. KĂĄllai alakĂtĂĄsĂĄnak tĂșlsĂșlyavalami eredeti tolsztoji elemet hoz be az egyĂ©bkĂ©ntelavult Ă©s sem az aktualizĂĄlĂĄssal, sem a rendezĂ©sselnem javĂtott adaptĂĄciĂłba. TolsztojnĂĄl ugyanis Kutu-zov Ă©s az öreg Bolkonszkij között - noha csakmegemlĂ©keznek egymĂĄsrĂłl, de nem is talĂĄlkoz-
MurĂĄnyi TĂŒnde (Marja) BalĂĄzsovits Edit Ă©s Al-földi RĂłbert (Andrej)(Koncz Zsuzsa felvĂ©telei)
nak a regĂ©nyben - szoros kapcsolat ĂĄll fönn, mint arĂ©gi, nagy generĂĄciĂł kĂ©t reprezentatĂv kĂ©pviselĆjeközött. Az egyik a vilĂĄgszĂnpadon ĂĄll, a mĂĄsik - aregĂ©ny idejĂ©n mĂĄr - csak a csalĂĄd Ă©s a birtok kisszĂnpadĂĄn, s noha az egyik a nagyszĂnpadon alĂĄrendeliakaratĂĄt az esemĂ©nyek elkerĂŒlhetetlen menetĂ©nek, amĂĄsik a kis szĂnpadon mindenki akaratĂĄt zsarnokimĂłdon a sajĂĄtja alĂĄ rendeli, mĂ©gis ugyanaz, ameglehet, korlĂĄtolt, de mĂ©gis biztos alapot jelentĆvilĂĄglĂĄtĂĄs Ă©s vilĂĄgban benne ĂĄllĂĄs jellemzi Ćket,melyet Pierre-nek megannyi botladozĂĄs utĂĄn Ășjrakell teremtenie: utolsĂł, kĂ©tsĂ©gbeesett, nagyszĂnpadikĂsĂ©rlete (a NapĂłleon elleni merĂ©nyletrĆl valóålmodozĂĄs) utĂĄn a kis vilĂĄg, a kis szĂnpad kerĂŒlĂ©lete közĂ©ppontjĂĄba.
Ezt jelzi a tapsrendbe beillesztett, BergmanVarĂĄzsfuvolĂĄjĂĄbĂłl kölcsönzött ötlet: ahogy ottPapageno Ă©s Papagena, itt Pierre Ă©s Natasa csalĂĄdiboldogsĂĄgĂĄt mutatja, hogy cseperedĆ gyermekeik-kel egyĂŒtt jelennek meg.
Alfred Neumann-Erwin Piscator-Guntram PrĂŒfer: HĂĄ-borĂș Ă©s bĂ©ke (VĂgszĂnhĂĄz)Lev Tolsztoj regĂ©nye nyomĂĄn a vĂgszĂnhĂĄzi vĂĄltozatotkĂ©szĂtette: SpirĂł György Ă©s VallĂł PĂ©ter, valamintAlmĂĄsi-TĂłth AndrĂĄs f. h., RadnĂłti Zsuzsa Ă©s RĂĄczErzsĂ©bet. FordĂtotta: SzĂĄntĂł Judit. DĂszlet: SzlĂĄvik And-
rås. Jelmez: Szakåcs Györgyi. Zene: Melis Låszló. Moz-gås: Pintér Tamås. Video: Geréb Anna és Szakåcs
Andrea. KoreogrĂĄfia: Bodor Johanna. Asszisztens: LĂ©vai
Ăgnes Ă©s Viszt Attila. Rendezte: VallĂł PĂ©ter.
SzereplĆk: HegedƱs D. GĂ©za, Rudolf PĂ©ter, Alföldi RĂł-bert, KĂĄllai Ferenc m. v., KĂ©ri Kitty, MurĂĄnyi TĂŒnde,BalĂĄzsovits Edit f. h., IgĂł Eva, KĂĄllĂły MolnĂĄr PĂ©ter,LukĂĄcs SĂĄndor, KirĂĄly Attila, Szoboszlay SĂĄndor,Selmeczi Roland, Gesztesi KĂĄroly, Vallai PĂ©ter, FonyĂłJĂłzsef, CsĆre GĂĄbor f. h.
BĂRCZES LĂSZLĂ
A SZERZĆ SZĂNDĂKA, A SZĂVEG SZĂNDĂKABESZĂLGETĂS KISS CSABĂVAL ĂS PARTI NAGY LAJOSSAL
gy rendezĆ Ă©s egy ĂrĂł volt azoktĂłberi SZĂNHĂZ-est kĂ©t ven-dĂ©ge. EgymĂĄs mellĂ© a kritiku-sok szavazatai sodortĂĄk Ćket:Kiss Csaba a gyĆri PadlĂĄsszĂn-
hĂĄz produkciĂłiĂ©rt, Parti Nagy Lajos pe-dig az Ă©vad legjobb Ășj magyar drĂĄmĂĄ-jĂĄĂ©rt kapott dĂjat. ElĆadĂĄsaik egyĂ©bkĂ©ntaz OrszĂĄgos SzĂnhĂĄzi TalĂĄlkozĂłn is sze-repeltek, sĆt mind a Macbeth, mind aMauzĂłleuma dĂjazottak közĂ© kerĂŒlt. AzoktĂłberi beszĂ©lgetĂ©s mĂĄsodik rĂ©szĂ©-ben elsĆsorban errĆl a kĂ©t elĆadĂĄsrĂłlvoltszĂł. MielĆtt azonban eljutottunk azĂșgynevezett szakmai kĂ©rdĂ©sekhez, sokegyĂ©b elhangzott: nevek, papĂrok, ka-posvĂĄri bokszmeccsek...
- Csaba, amikor ErdĂ©lyben szĂłba kerĂŒl aneved -Ă©s gyakranszĂłbakerĂŒl -, mindenki Ăgyemleget tĂ©ged: âa KabĂĄt". Honnan ez afura becenĂ©v?
K. Cs.: A KabĂĄt eredetileg egyamatĆr szĂnhĂĄz neve volt KolozsvĂĄrotta nyolcvanas Ă©vekben. Ăsszesen ötelĆadĂĄst tartott - ez egyben öt premiertis jelentett. Vagyis mindent egyszerjĂĄtszottunk. Egy barĂĄtommal vezettĂŒk aszĂnhĂĄzat. A barĂĄtom azĂłta LondonbanĂ©l, Ă©s Ă©rtelmi fogyatĂ©kos gyerekekagyagmƱhelyĂ©t vezeti, Ă©n pedigMagyarorszĂĄgra te-lepĂŒltem. Nagyon radikĂĄlis, vadszĂnhĂĄz volt a KabĂĄt. Aki a mostani munkĂĄimatlĂĄtja, el sem tudja kĂ©pzelni, hogy ez az emberegykor egy szĂĄl ĂĄgyĂ©kkötĆben, tetĆtĆl talpigvĂ©resen rohangĂĄlt, Ă©s ĂłgörögĂŒl ĂŒvöltözött aszĂnpadon. Ez egyĂ©b-kĂ©nt a PromĂ©theusz cĂmƱrockoperĂĄban törtĂ©nt - ĂłriĂĄsi sikerĂŒnk volt,aminek oka persze az volt, hogy az egyetlenâavantgĂĄrd" egyĂŒttes voltunk azon a vidĂ©ken. Esiker következmĂ©nyekĂ©nt mindazokat, akik ehheza tĂĄrsasĂĄghoz tartoztak, beidĂ©ztĂ©k a rendĆrsĂ©gre,Ă©s jĂł nĂ©hĂĄny embert kirĂșgtak az egyetemrĆl.
- Miben ĂĄllt az âavantgĂĄrd" jelleg?K. Cs.: Mondok egy pĂ©ldĂĄt: a kĂ©tszereplĆsre
redukĂĄlt Romeo Ă©s JĂșliĂĄt Idegössze-roppanĂĄscĂmmel jĂĄtszottuk...
- ...feltĂ©telezem, egyszer.K. Cs.: TermĂ©szetesen. Az elĆadĂĄs alapgondo-
lata az volt, hogy egy idegbeteg vĂĄrosban bizonymĂ©g a szerelem is tiltva van. Az ideges vĂĄrost,âVeronĂĄt" hangyĂĄk laktĂĄk. Mondtuk a shakes-peare-i vagy Ă©ppen nem shakespeare-i szöveget,az asztalon pedig sok szĂĄz hangya mĂĄszkĂĄlt. EgyidĆ utĂĄn majd' minden nĂ©zĆ vakarĂłdzni kezdett
- pedig az asztalrĂłl egyetlen hangya sem mĂĄszottle... SzĂłval ilyeneket csinĂĄltunk. Ez volt a KabĂĄt. En Ășgy tudtam, hogy eza te nevedvolt.K. Cs.: Ketten voltunk KabĂĄtok. Endre, a
tĂĄrsam volta vatelines, Ă©n voltam a lĂłden. Mikor JöttĂ©l ĂĄt MagyarorszĂĄgra, Ă©s mirĆl van
âpapĂrod"?K. Cs.: TartalĂ©kos Ćrmester Ă©s fizikus vagyok.
1985-ben jöttem ĂĄt, Ă©s egy szakközĂ©piskolĂĄbanfizikĂĄt tanĂtottam nyolc hĂłnapon ĂĄt. AztĂĄn felvet-tek a szĂnmƱvĂ©szeti fĆiskolĂĄra dramaturg szakra. Lajos, akĂ©rdĂ©sköregyelĆre azonos: nĂ©v Ă©s
papĂrok.P. N. L.: A nevem Nagy Lajos, a szemĂ©lyimben
is ez szerepel. ApĂĄm anyja Parti, Ă©s tizenhĂ©t Ă©veskoromban, amikor a Jelenkorban elĆször közöl-tĂ©k egy ĂrĂĄsomat, odabiggyesztettem ezt a nevemelĂ©, mert a szerkesztĆ, PĂĄkolitz IstvĂĄn felhĂvta afigyelmemet arra a kĂ©tsĂ©gtelen tĂ©nyre, hogyNagy Lajos mĂĄr volta magyar irodalomban. Parti -akkor furcsa volt, mĂĄra mĂĄr megszoktam, rajtammaradt, rĂĄm bĂŒdösödött, mint egy rĂ©gi âKa-
bĂĄt". A napokban kĂ©rdezte megvalaki, talĂĄn a villanyszĂĄmlĂĄs: âIvelvagy ipszilonnal?" HĂĄt igen,mostanĂĄban mindenki partykra jĂĄr, atelefonban is partyvonal van, Ă©segyĂĄltalĂĄn, minden ipszilonosanbepartysodott - mintha egy kisstichet kapott volna ez a nĂ©v. DeerrĆl nem Ă©n tehetek, hanem a vilĂĄg.PapĂrom kĂŒlönben a pĂ©csitanĂĄrkĂ©pzĆ fĆiskola magyar-törtĂ©nelem szakĂĄrĂłl van 1977-bĆl.Kaptam egy igazolĂĄst a marxista-leninista egyetemrĆl is, ahovĂĄegyĂ©ves esztĂ©tika tovĂĄbbkĂ©pzĂ©srejĂĄrtam. Ez 1982-ben törtĂ©nt, ami-kora Jelenkor fĆszerkesztĆjĂ©t,SzederkĂ©nyi Ervint megfenyegettĂ©k,hogy baj lesz, ha senkit nem tudbeiskolĂĄzni közĂŒlĂŒnk. Ăn voltam alegkisebb - beiskolĂĄztak.
- HĂĄrom tanĂĄr ĂŒl tehĂĄt itt: Ă©n nyolcĂ©vig tanĂtottam egy közĂ©piskolĂĄban,Csabanyolc hĂł-napig...
P. N. L.: ...Ă©n csak a kötelezĆgyakorlatot teljesĂtettem. Eszem-besem jutott tanĂtani. A gyerekek-kelnem volt semmi baj, de a tanĂĄriszobĂĄk! A hetvenes Ă©vekben ezek aszobĂĄk teli voltak ĂșttörĆ-vezetĆkkelĂ©s tanĂĄcsi macĂĄkkal. Nem tudtamelkĂ©pzelni, hogy Ă©n
ott kollĂ©gĂĄskodjak. KĂŒlönben is,akkoriban mĂĄr
Ărtam. Igaz, nem szĂndarabokat,hanem verseket,
kĂ©sĆbb pedig prĂłzĂĄt. FeltĂ©telezem hĂĄt, hogy Csaba Ă©letĂ©be jĂłval
hamarabb belĂ©pett a szĂnhĂĄz. MĂĄrcsak azĂ©rt is,mert KolozsvĂĄrott a hetvenes-nyolcvanas Ă©vek-ben Harag György, majd Tompa GĂĄbor vezetĂ©sealatt kivĂĄlĂł elĆadĂĄsok szĂŒlettek.
K. Cs.: Ez igaz, csakhogy Ă©n is, mint ĂĄltalĂĄbanaz egyetemistĂĄk többsĂ©ge, kerĂŒltem a ha-gyomĂĄnyos kĆszĂnhĂĄzat. Ăgy tapasztaltam, ezmindig minden egyetemi vĂĄrosban Ăgy mƱködöttĂ©s mƱködik ma is, Antisznobizmus ez, amiakkoriban rĂĄm is jellemzĆ volt. Ăs ha Ćszinteakarok lenni, meghatĂĄrozĂł gyerekkori szĂnhĂĄziĂ©lmĂ©nyem sincs - annak ellenĂ©re, hogy ErdĂ©ly-ben mĂ©g a gyerekek szĂĄmĂĄra is sokkal inkĂĄbbâĂŒgy" a szĂnhĂĄz, mint MagyarorszĂĄgon. Parti Nagy Lajosnak viszont bizonyosan van
meghatĂĄrozĂł gyerekkori szĂnhĂĄzi Ă©lmĂ©nye, leg-alĂĄbbis errĆl olvastam Ă©vekkel ezelĆtt egyik ĂrĂĄ-sodban...
P. N. L.: A Se dobok...-kötetben jelent megInak cukra cĂmmel ez az ĂrĂĄs. A hatvanas Ă©vekelejĂ©n KaposvĂĄrott Ă©ltĂŒnk. Nagyon kövĂ©r kisgye-
E
Kiss Csaba
âČ OSIRIS-EST âČ
rek voltam, Ă©s anyĂĄm beĂratott âvalami sportra" -ez a sport a bokszolĂĄs volt. BennĂŒnket, sport-iskolĂĄsokat el-elvittek bokszversenyeket nĂ©zni.Abban az idĆben az ökölvĂvĂł-csapatbajnoksĂĄgo-kat a szĂnhĂĄzakban rendeztĂ©k. Azt hiszem, hogyaz azĂłta legendĂĄssĂĄ vĂĄlt kaposvĂĄri szĂnhĂĄzbanakkoriban a CigĂĄnybĂĄrĂłn meg a bokszversenye-ken volt telt hĂĄz. Minket a zenekari ĂĄrokba ĂĄllĂtot-tak, onnan bĂĄmultuk a bokszolĂłk lĂĄbĂĄt meg akilĂłgĂł tököket... Igy telt a vasĂĄrnap dĂ©lelĆtt. SzĂn-hĂĄzi Ă©lmĂ©nnyel.
II.
K. Cs.: Nem hiszem, hogy egyetlen elĆadĂĄstartalmazni tudja mindazt, amit a Macbethbe rej-tett a szerzĆ. Nem mellĂ©kes szempontom volt az,hogy az ĂĄltalam lĂĄtott összes Macbeth-elĆ-adĂĄsban izzadsĂĄgszagĂșak voltak a boszorkĂĄny-jelenetek. ĂltalĂĄban az a kĂ©rdĂ©s, kik is ezek alĂ©nyek, Ă©s milyen trĂŒkkökkel mutassuk meg Ćket.De mĂ©g ha lehetne is trĂŒkközni a PadlĂĄsszĂnhĂĄz-ban - nemigen lehet -, szĂĄmomra mĂĄsodlagosmegoldĂĄs lenne azon morfondĂrozni, fĂ©rfiak vagynĆk a boszorkĂĄnyok, Ă©s vajon kĂ©kes fĂ©nyekkelvilĂĄgĂtsuk Ćket avagy pirossal... AkĂĄrhogyan is,Ă©n Ășgy Ă©rzem, ezek a jĂłslatok nem kĂvĂŒlrĆl jön
nek, hanem Macbeth titkolt ĂĄlmait-vĂĄgyait tĂŒkrö-zik. Az ilyeneken az ember ĂĄltalĂĄban ĂșrrĂĄ tudlenni, kivĂ©ve a szĂ©lsĆsĂ©gesen diadalmas vagykĂ©tsĂ©gbeesett, vagy Ă©ppen ĂĄgyszagĂșan intim pil-lanatokat. Ez pedig a Macbethben mind adott:egy szörnyƱsĂ©ges csata utĂĄn egyĂŒtt van hĂĄromigazi jĂł barĂĄt. Macbeth szĂĄmĂĄra kivĂ©telesen nagynap ez: szinte egymaga nyerte meg a csatĂĄt. Atömeg Ă©ljenzi, ö eufĂłriĂĄban lebeg - ha ekkormintegy barĂĄti hĂŒlyĂ©skedĂ©sbĆl, de elhangzik: âki-rĂĄly leszel", nos, nem lehet nem âmeghallani".AztĂĄn talĂĄlkozik a Ladyvel, aki tovĂĄbb erĆsĂti aligkimondott szĂĄndĂ©kait. De szerintem ez az ambĂ-
- Kiss Csaba kolozsvĂĄri avantgĂĄrd âKabĂĄtja"elbizonytalanĂtott: azĂłta elkövetett MoliĂ©re-,Beckett-, Goldoni-, Shakespeare-ĂĄtĂrĂĄsaid lĂĄt-szĂłlag ĂĄrtatlan tettek a Romeo Ă©s JĂșlia hangyĂĄi-hoz kĂ©pest. Ennek ellenĂ©re Ășgy gondolom, hogyâĂĄtirataid" igenis radikĂĄlis megoldĂĄsokat jelen-tettek szĂnhĂĄzi Ă©letĂŒnkben. TulajdonkĂ©ppen miĂ©rtvan szĂŒksĂ©ged a klasszikusokra, miĂ©rt ,,bĂĄntod"Ćket Ă©ppen te, aki magad is Ărsz darabokat?
K. Cs.: Engem nagyon meglep az, hogy azĂĄtĂrĂĄs ekkora âszĂĄm". Posztmodern korban Ă©lĂŒnk,amikor mindenki csapbĂłl folyatva idĂ©zi avilĂĄgirodalmat. De azaz igazsĂĄg, hogy miközbenhatĂĄrtalanul liberĂĄlisnak prĂłbĂĄlunk mutatkozni,ultrakonzervatĂvak vagyunk. Nem a konkrĂ©tmegoldĂĄsokat vizsgĂĄljuk, hanem magĂĄt az ĂĄtĂrĂĄstĂ©nyĂ©t. Te is ezt teszed most. En nem ĂĄtĂrniakarok, hanem pontos elĆadĂĄst csinĂĄlni. Shakes-peare-nĂ©l Banquo arctalanul funkcionĂĄl. IgyâkönnyƱ" Ćt eltenni lĂĄb alĂłl. De ha Macbeth azegyik legjobb barĂĄtjĂĄt öli meg, az mĂĄr izgalmas Ă©semberileg-szĂnhĂĄzilag gazdag helyzet. Egy sokszöveggel ellĂĄtott statiszta kinyĂrĂĄsa engem, anĂ©zĆt nem rĂĄz meg - legfeljebb, ha kellĆkĂ©ppvĂ©res, elborzaszt, mint egy utcai baleset. Amennek semmi köze ahhoz a dosztojevszkiji vi-szonyrendszerhez, amelyet Ă©n ebben a nĂ©gy-szereplĆs Macbethben meg szerettem volna va-lĂłsĂtani.
- A nĂ©gy szereplĆ között termĂ©szetesen nemâfĂ©r el" hĂĄrom boszorkĂĄny, sĆt, egy sem. Szöve-gĂŒket, azaz jĂłslatukat a darab elejĂ©n ĂĄtadodMacduffnak, aki szeretetteljes haveri viccelĆdĂ©sközben mintegy vĂ©letlenĂŒl emlĂti szĂvbĂ©li barĂĄtja,Macbeth fĂ©nyes jövĆjĂ©t. Az elĆadĂĄs valĂłban gyö-nyörƱen beszĂ©l hĂĄrom fĂ©rfiember barĂĄtsĂĄgĂĄrĂłl Ă©sannak szĂ©tesĂ©sĂ©rĆl - viszont, nyilvĂĄn tudatosan,kinyested a drĂĄma transzcendens, irracionĂĄlisvonulatĂĄt, mondhatni: racionalizĂĄltadShakespeare-t.
NyakĂł JĂșlia (Lady) Ă©s HorvĂĄth Lajos OttĂł(Macbeth) a gyĆri PadlĂĄsszĂnhĂĄz elĆadĂĄsĂĄban(Benda IvĂĄn felvĂ©telei)
âČ OSIRIS-EST âČ
ciĂł nem most szĂŒletik meg bennĂŒk: valĂłszĂnƱlegsokszor, mondjuk szeretkezĂ©s elĆtt, utĂĄn, helyettbeszĂ©ltek Ćk mĂĄr errĆl. Ăn a barĂĄti-szerelmi vi-szonyokban vĂ©ltem megtalĂĄlni Macbeth tetteinekmozgatĂłit - lĂĄtszĂłlag racionalizĂĄltam tehĂĄt Shakes-peare-t. Az elĆadĂĄs metafizikai szintjĂ©t a zenĂ©tĆlremĂ©ltem, ezt a metafizikĂĄt ârendeltem meg"Melis LĂĄszlĂłtĂłl, a zeneszerzĆtĆl, aki âszĂĄllĂtotta"is a rendelĂ©st. A hallucinatĂv jellegƱ monolĂłgze-nĂ©k szĂĄmomra nagyon megerĆsĂtik azt a vĂ©gle-tessĂ©get, amelyben Macbeth az elsĆ pillanattĂłlleledzik.
- A shakespeare-i szöveg ĂĄtigazĂtĂĄsĂĄnak van-nak kevĂ©sbĂ© âkoncepciĂłzus", hĂ©tköznapi, ĂĄmnem kevĂ©sbĂ© durva megoldĂĄsai is: a jĂłslatokutĂĄn folytatĂłdik a barĂĄti heccelĆdĂ©s, Banquo Ă©sMacduff azzal froclizzĂĄk barĂĄtjukat, hogy mennyimarhĂĄt kell majd levĂĄgnia a kirĂĄly Ă©s kĂsĂ©retelĂĄtogatĂĄsakor.
K. Cs.: Az ĂĄtĂrĂĄsnak ezek a legpimaszabb Ă©s fƱalatt hatĂł mĂłdszerei: a nĂ©zĆ Ă¶nkĂ©ntelenĂŒl meg-szereti ezeket a közĂ©pkori idegeneket. âHisz ezekolyanok, mint te meg Ă©n", gondolja magĂĄban, Ă©s
Ă©szre sem veszi, mĂĄr drukkol nekik. Ez pedigbizonyosan egybeesik a szerzĆ szĂĄndĂ©kĂĄval.
- A HajĂłnaplĂł nulladik szĂĄmĂĄban is ĂrtĂĄl a gyĆriMacbeth rĆl, Ă©s abban az ĂrĂĄsban is folyton aszerzĆ szĂĄndĂ©kĂĄt emlegetted. Honnan ismeredte aszerzĆ szĂĄndĂ©kĂĄt?
K. Cs.: A szerzĆ pontos szĂĄndĂ©kĂĄt nem ismer-hetem. De a szövegbĆl kikövetkeztethetem - bĂĄr-ki kikövetkeztetheti -, milyen hatĂĄst akart elĂ©rniaz ĂrĂł. Shakespeare azĂ©rt Ărta a âszöveget", hogyhasson. En nem irodalmĂĄrkĂ©nt, hanem szĂnhĂĄziemberkĂ©nt keresem Shakespeare-t, azaz azt ahatĂĄst, amiĂ©rt a szöveg szĂŒletett. Ilyen Ă©rtelem-ben tehĂĄt nem a szöveget akarom megfejteni.Macbethet az gyĆzheti le, akit ânem asszonyszĂŒlt". Mit jelent ez? Azt, ami MacduffrĂłl kĂ©sĆbbkiderĂŒl: Ćt âidĆ elĆtt az anyjĂĄbĂłl kellett kivĂĄgni".Ez Shakespeare korĂĄban döbbenetes esemĂ©nylehetett, vĂ©gĂŒl is felĂ©rt egy gyilkossĂĄggal: vagyaz anyĂĄt, vagy a szĂŒletendĆ gyereket mentettĂ©k,vagy Ă©pp a halott anyĂĄbĂłl vĂĄgtĂĄk ki a mĂ©g Ă©lĆgyereket. BorzasztĂł, nem? Az tehĂĄt, hogy valakiĂgy szĂŒletett, nem volt valĂłszerƱbb, mint hogy abirnami erdĆ elindul Dunsinane vĂĄra felĂ©. Ma, acsĂĄszĂĄrmetszĂ©sek korĂĄban ezzel a szöveggel le-hetetlen elĂ©rni azt a hatĂĄst, amikor a nĂ©zĆt Ă©rzĂ©ki
csoda Ă©ri: âĂristen, ez nem lehet igaz!" Ha tehĂĄthƱ akarok lenni Shakespeare-hez, akkor nem aszövegĂ©t Ćrzöm mindenĂĄron, hanem azt a hatĂĄstprĂłbĂĄlom mĂĄs korban mĂĄs eszközökkel elĂ©rni,amit Ć akarhatott. ElsĆ Shakespeare-rendezĂ©sedben, a Ham-
letben mĂ©g megĆrizted a szellemet. MĂĄrpedigegy halott visszajĂĄrĂł szellemĂ©ben sem hiszĂŒnkma Ășgy, mintaközĂ©pkorban.
K. Cs.: Nem igazi, földöntĂșli szellemet vittĂŒnkszĂnre, hanem arra törekedtĂŒnk, hogy Hamletabban az ĂĄllapotban lĂĄssa viszont apjĂĄt, amilyenaz a halĂĄla pillanatĂĄban volt: vĂ©res, halĂĄlosgörcsöktĆl torzult emberkĂ©nt. A mi antiham-letiĂĄnus korunkban, amikor nem a bosszĂșban,hanem a jogi orvoslĂĄsban hiszĂŒnk, a szellemmegjelenĂ©sekor nem nyĂlik ki a bicska a zsebĂŒnk-ben. Az akkori nĂ©zĆ gyilkossĂĄgra ösztökĂ©lteHamletet, aki ehhez a vĂĄrakozĂĄshoz kĂ©pest habo-zott. Mi viszont vele hezitĂĄlunk. EzĂ©rt szerettemvolna erĆs, Ă©rzĂ©ki, fiziolĂłgiai hatĂĄst kelteni aszellemmel: Hamlet ne csak a gyilkossĂĄg tĂ©-nyĂ©tĆl, hanem a lĂĄtvĂĄnytĂłl is borzadjon el. De hamost rendeznĂ©m a Hamletet, akkor mĂ©g radikĂĄ-lisabb âszellemtelenĂtĂ©shez" folyamodnĂ©k: Ham-let apjĂĄt nem ölnĂ©k meg, csupĂĄn âelfekvĆbe"raknĂĄk valahol a palotĂĄban. NyomorĂ©kkĂ©nt, be-szĂĄmĂthatatlan ĂĄllapotban ott kĂsĂ©rtene a termek-ben, Ă©s egy tiszta pillanatĂĄban megszĂłlĂtanĂĄ fiĂĄt:"Ezt tette velem a mĂ©reg, bosszulj meg!"
- Maradjunk a âszerzĆi szĂĄndĂ©knĂĄl": a HajĂł-naplĂł elsĆ szĂĄmĂĄt Parti Nagy Lajos szĂ©ljegyze-telte. Az egyik oldalon alĂĄhĂșztad ezt a jelzĆsszerkezetet, Ă©s odaĂrtad felkiĂĄltĂłjellel: âa szövegszĂĄndĂ©ka!"
P. N. L.: A szerzĆi szĂĄndĂ©k meglehetĆsen ma-szatos valami, amelyet utĂłlag lehetetlen ponto-san kihĂĄmozni. A szöveg viszont bizonyos hatĂĄ-rokig engedi magĂĄt elemezni, Ă©s ezĂĄltal lehetpĂ©ldĂĄul olyan eredmĂ©nyre jutni, amilyenre Csabajutott a Macbeth esetĂ©ben. Az elĆadĂĄs lĂ©trehozĂłiszempontjĂĄbĂłl mĂĄsod- vagy harmadlagos, mitgondolt eredetileg a szerzĆ. Az azĂ©rt ĂĄrtani nemĂĄrt, ha a rendezĆ beszĂ©l az ĂrĂłval, vagy foglalkoz-nak annak recepciĂłjĂĄval. A lĂ©nyeg mindenesetreaz, hogy a szöveg szĂĄndĂ©ka többĂ©-kevĂ©sbĂ© kide-rĂthetĆ, a szerzĆĂ© alig. Shakespeare esetĂ©ben ez igaz, te viszont
âĂ©lĆ klasszikuskĂ©nt" egyelĆre meg tudod nehe-zĂteni a rendezĆĂ©letĂ©t.
P. N. L.: Szerintem nem nehezĂtem. ErrĆl per-sze MĂĄtĂ© GĂĄbor Ă©s a MauzĂłleum szereplĆi tud-nĂĄnak hitelesen nyilatkozni. Az EllenfĂ©nyben olvashatĂł veled egy interjĂș,
amiben azt mondod, hogy ha a te szĂĄndĂ©kodĂ©rvĂ©nyesĂŒl, akkora MauzĂłleumban kevesebb atörtĂ©nĂ©s. Mintha a bĂĄtorsĂĄgot kĂ©rnĂ©d szĂĄmon aszĂnhĂĄzcsinĂĄlĂłkon.
P. N. L.: Tudod, ha ezt egy fĂ©l mondattal elin-tĂ©zem, mint tettem azt az interjĂșban, akkor Ă©n
Parti Nagy Lajos
âČ OSIRIS-EST âČ
könnyen vagyok bĂĄtor. Ăm haki akarom fejteni, akkor magamis a kibĂșvĂłkat keresem. EngemfelkĂ©rt a Katona JĂłzsefSzĂnhĂĄz, hogy Ărjak a tĂĄrsulatszĂĄmĂĄra egy darabot. Nem lĂ©-vĂ©n drĂĄmaĂrĂł, nem azon jĂĄrĂĄllandĂłan az eszem, hogyĂ©ppen milyen szĂnpadi vĂziĂłkattudnĂ©k rögzĂteni, tehĂĄt csakarra tudtam Ă©pĂteni, amihezvalamelyest Ă©rtek. Ez pedig aszövegĂrĂĄs. Ărtam hĂĄt egy szö-veget, ami ha akarom, drĂĄma,ha akarom, nem. En perszeakkĂ©nt gondoltam el -miközbentudtam, hogy itt akciĂł helyettdikciĂł van, sĆt, azt akartamszinte kiprovokĂĄlni, mit bĂr el eza nyelv az Ă©lĆ szĂnhĂĄzi tĂ©rben.Ez mint szĂĄndĂ©k bizonyĂĄrakevĂ©s, mĂĄsfelĆl pedigmĂ©rhetetlen önhittsĂ©gre Ă©spofĂĄtlansĂĄg ra vall. De higgyĂ©-tek el, meg tudtam volna Ă©n eztakciĂłilag bolondĂtani. Be-lĂ©ptethettem volna mindenfĂ©leesemĂ©nyeket a magyar va-lĂłsĂĄgbĂłl, de ehhez nagyonnem volt kedvem. Ebben atĂ©rben nyelv van, beszĂ©d van.AztĂĄn jött MĂĄtĂ© GĂĄbor, akivelabszolĂșt Ă©rtjĂŒk egymĂĄst, Ă©spersze mondta, hogy ez Ăgynem lesz jĂł.
- PĂ©ldĂĄul mi nem lesz â * "jĂł?
P. N. L.: Semmi lĂ©nyegesnem jut eszembe, ugyanis nemkardinĂĄlis kĂ©rdĂ©sekrĆl, hanemaprĂłsĂĄgokrĂłl volt szĂł. Egyetlenszempont volt csak: alehetĆsĂ©gek szerint minĂ©l többakciĂł kerĂŒljön a darabba, aminyilvĂĄnvalĂłan jĂłt telt azelĆadĂĄsnak. Nem volt ezellenemre, de az is igaz, hogy aâszerzĆi szĂĄndĂ©khoz" kĂ©pestegy picit tĂșlsĂĄgosan realistamƱ szĂŒletett. Es az is igaz,hogy a KatonĂĄban egy picitmindenki megijedt: JĂ©zusMĂĄria, mi lesz ebbĆl? Az-
Takåtsy Péter (Lapos Elemér)és Horvåth József (PaparuskaKåroly) (Koncz Zsuzsafelvételei)
âČ OSIRIS-EST âČ
tĂĄn valahogy bejött a dolog, a szöveg âszĂn-hĂĄzkĂ©nt ĂŒzemel". EbbĆl a szövegbĆl elsĆ elĆ-adĂĄsban ennek kellett szĂŒletnie. Most, egy ĂșjabbelĆadĂĄsban mĂĄr GĂĄborĂ©k is mernĂ©nek bĂĄtrabbaklenni. De a Katona tĂĄrsulata csak a realizmusirĂĄnyĂĄba merhet bĂĄtor lenni - ehhez Ă©rtenek, deehhez nagyon. En persze el tudnĂĄm eztkĂ©pzelni akĂĄr oratorikus mƱkĂ©nt is, kĂ©rdĂ©s,beszĂ©lhetnĂ©nk-e akkor mĂ©g szĂnhĂĄzrĂłl. A kriti-kĂĄk ĂĄltalĂĄban dicsĂ©rtĂ©k a MauzĂłleumot, de aztazĂ©rt mindenki beleszĆtte a mondandĂłjĂĄba,hogy ez nem drĂĄma. Es ez igaz. Ez tĂ©nyleg nemdrĂĄma. Amikor te mĂĄsfajta elĆadĂĄsrĂłl beszĂ©lsz,
akkor elĆtted mi jelenik meg?P. N. L.: MindenkĂ©ppen egy szĂŒrreĂĄlis vilĂĄg.
Olyan, amelybĆl nem tudok azonnal visszakö-vetkeztetni egy jĂłzsefvĂĄrosi közegre. ValaminagyszĂnpadi ĆrĂŒletet lĂĄtok magam elĆtt, mertĂșgy kĂ©pzelem, hogy ehhez a szöveghez tĂ©r kell.Az nem olyan izgalmas, hogy ezek az emberekbe vannak zĂĄrva, Ă©s velĂŒk egyĂŒtt mi is be va-gyunk zĂĄrva egy szƱk, kicsi helyre. IgazĂĄn izgal-mas az lenne, ha egy vĂ©gtelen tĂ©r lenne bezĂĄrva.Ezekre a kĂ©pzelgĂ©sekre nem lehet persze elĆ-adĂĄst Ă©pĂteni - MĂĄtĂ© GĂĄbor Ă©s a szĂnĂ©szek, akik-nek Ćszinte köszönettel tartozom, szerencsĂ©rejĂłval konkrĂ©tabb elkĂ©pzelĂ©sekkel fogtak amunkĂĄhoz.
Mondtad az imĂ©nt, gyakran mondod, âeznem drĂĄma". MĂ©g gyakrabban szoktad mon-dani, szinte mĂĄniĂĄkusan hajtogatod, âĂ©n nemvagyok drĂĄmaĂrĂł". Ugyanakkor e pillanatban kĂ©tszövegedet jĂĄtsszĂĄk Budapesten - a Mau-zĂłleumot Ă©s A test angyalĂĄt -, a kolozsvĂĄriszĂnhĂĄz hamarosan bemutatja az IbusĂĄrt...
P. N. L.: Rendben van, drĂĄmaĂrĂł vagyok. Afolytonos tagadĂĄssal arra akarok utalni, hogyaz, aki ennyire remĂ©nytelenĂŒl szövegben Ă©spapĂrban gondolkodik, mint Ă©n, aki többre be-csĂŒl egy valamirevalĂł jelzĆs szerkezetet, mintegy szĂnpadi szituĂĄciĂłt, az akkor sem drĂĄma-ĂrĂł, ha egĂ©sz Ă©letĂ©t szĂnpadra szĂĄnt szövegekĂrĂĄsĂĄval tölti. DrĂĄmaĂrĂłnak lenni - ez nemszĂĄndĂ©k, hanem alkat, attitƱd kĂ©rdĂ©se.
- A szabadkozĂĄsod akĂĄr azt is jelentheti,hogy az â irodalombĂłl nĂ©ha sajnos le kell eresz-kedni a szĂnhĂĄzba".
P. N. L.: Igen, sajnos ebben az eltorzultkulturĂĄlis tĂ©rben, amelyben közlekedĂŒnk, akĂĄrezt is jelentheti - szerzĆi szĂĄndĂ©ktĂłl fĂŒggetlenĂŒl.Az tĂ©ny, hogy a drĂĄma is szövegbĆl szĂŒle-tik,Ă©rdemes tehĂĄt azt a szöveget finomra, pontosracsiszolni. Es nem tagadhatom, van ben-nemegy pici averziĂł bizonyos szĂnhĂĄzi szövegekkelkapcsolatban, amelyek esetleg erĆs szĂnpadihelyzeteket vĂĄzolnak fel, de a monda-tok nemĂĄllnak meg a lĂĄbukon. Ugyanakkor van bennemcsodĂĄlat is: most, hogy picit be-lelĂĄttam,megĂ©reztem, milyen hatalmas mĂĄ
kony a szĂnhĂĄz. LegszĂvesebben vĂ©denĂ©m maga-mat tĆle, mert könnyen beszippanthatja az em-bert. Az ĂrĂłi lĂ©tezĂ©s radikĂĄlisan magĂĄnyos tevĂ©-kenysĂ©g, ehhez kĂ©pest elementĂĄris Ă©lmĂ©ny csa-patba kerĂŒlni. MĂĄrpedig a jĂł szĂnhĂĄz ezt kĂnĂĄlja.Az ĂĄltalad is emlĂtett tiltakozĂĄsomat fĆleg ez moz-gatja: fĂ©ltem szabad Ă©s magĂĄnyos ĂrĂłi lĂ©tezĂ©se-met. Mindenesetre egyelĆre nem tervezem, hogya közeljövĆben drĂĄmĂĄt, dramatikus mƱvet Ărok.Ugyanakkor nem szakadtam el a szĂnhĂĄztĂłl, merta MauzĂłleum utĂĄn SzilĂĄgyi Marival lefordĂtot-
tam Schwab ElnöknĆk cĂmƱ drĂĄmĂĄjĂĄt, mostpedig RadnĂłti Zsuzsa kĂ©rt meg, hogy ... na, mitis kĂ©ne csinĂĄlnom: nem fordĂtani, nem ĂĄtĂrni...SzĂłval van egy Michel Tremblay nevƱ kanadaidrĂĄmaĂrĂł, aki jual nyelven Ărt egy darabot - ez egyfurcsa kanadai dialektus. SzĂŒletett egynyersfordĂtĂĄs, Ă©s ezzel kellene nekem valamitkezdeni: nemcsak fordĂtani, de nem is ĂĄtĂrni,szĂłval valahogy âmegnyelvezni", âmegmagya-rozni" kellene ezt a szöveget. Azt akarom ezzeljelezni, hogy noha ânem vagyok drĂĄmaĂrĂł", Ă©smost valĂłban nem Ărok darabot, a szĂnhĂĄztĂłlmĂĄr nem szĂvesen szakadnĂ©k el. Azt hiszem,hiĂĄnyozna.
Az ElnöknĆk nyilvĂĄnvalĂłan Parti Nagy-szö-veg. MĂ©g akkor is, ha fordĂtĂĄs.
P. N. L.: EskĂŒszöm, hogy fordĂtĂĄs. SzilĂĄgyiMari volt a garancia: szigorĂș volt, nem engedte,hogy âelszĂĄlljak". Pedig sokszor lett volna ked-vem hozzĂĄ, egy jĂł kis jelzĆs szerkezetĂ©rt sokmindent odaad az ember. MulatsĂĄgos, hogy aSchwab-ĂŒgynöksĂ©g mĂ©g Ăgy is reklamĂĄlt, hogysok a nyelvhelyessĂ©gi hiba. HĂĄt persze, hogysok! Schwab is azzal a rontott nyelvvel dolgozik,amellyel Ă©n. Az ElnöknĆk tehĂĄt fordĂtĂĄs, a kanadaidarab nem lesz az. A darab nem tĂșl jĂł, olyan, mintegy közepes minĆsĂ©gƱ zacskĂłs leves, amit megkell egy kicsit bolondĂtani. EgyfĂ©lekĂ©ppen rontod a nyelvet: a MauzĂłle-
umban mindenki egyformĂĄn beszĂ©l. Ez vĂ©gĂŒl isĂ©rthetĆ, hiszen ugyanabban a közegben Ă©lnek,egy bezĂĄrtsĂĄgon belĂŒli egymĂĄsmellettisĂ©gben.EgyenrangĂș antihĆsök. El tudsz-e kĂ©pzelni valĂłdihĆst a darabjaidban?
P. N. L.: Olyat, aki nagyot Ă©s merĂ©szet akar,majd kĂŒlönfĂ©le hĂĄnyattatĂĄsok utĂĄn elbukik? Nem a bukĂĄs a lĂ©nyeg, hanem az, hogy
kiemelkedĆ szemĂ©lyisĂ©g, kĂŒlönb, minta mĂĄsik.P. N. L.: Szerintem a MauzĂłleumban mindenki
kĂŒlönb, mint a mĂĄsik. Le kellene Ćket nĂ©znĂŒnk,mert az ĂĄltalunk felĂĄllĂtott Ă©rtĂ©kskĂĄla szerint Ćknincsenek a topon? Az igaz, hogy nehezen tud-tam volna elkĂ©pzelni bĂĄrkit is, aki a tizedik perc-ben hĆsiesen kinyitja a kaput. Durva az analĂłgia,de most az jut eszembe, hogy ha az elmĂșlt hĂșsz-huszonöt Ă©vben azt tapasztalhattuk volna, hogyebben az orszĂĄgban egyesek csak Ășgy nyitogat-jĂĄk a kapukat, akkor biztosan Ă©n is mĂĄskĂ©ntviszonyulnĂ©k a hĆsökhöz. Sokan kĂ©rdeztĂ©k, mi-
Ă©rt gondolok ennyi rosszat a âhĆseimrĆl". Ăn eztmĂĄskĂ©nt lĂĄtom. Nem gondolok rĂłluk rosszat,ahogyan magunkrĂłl, âmagas Ă©rtelmisĂ©giekrĆl"sem gondolok jĂłt. Mi is a magunk rontott nyelvĂ©thasznĂĄljuk - csak kevesebb a fantĂĄziĂĄnk. Volt olyan kritika, amelyik azt ĂĄllĂtotta,
hogy nevetsĂ©gessĂ© teszed ezeket az embere-ket, Ă©s ezt azĂ©rt tudod megtenni, mert nemszereted Ćket.
P. N. L.: Erre nincs mit mondanom. Kezdjek elöblögetni arrĂłl, hogy igenis szeretem Ćket?! Az adolgom, hogy viszonylag tisztessĂ©gesen beszĂ©l-jek, Ărjak rĂłluk. De nem ölelgetem Ćket nap mintnap könnyes szemmel, Ă©s nem Ă©lek ennyire le-durrant hĂĄzban, Ă©s nem is vĂĄgyom arra, hogy ottĂ©ljek, Ă©s nem is szeretnĂ©m nap mint nap ezekkelaz emberekkel tölteni az idĆmet. Elem az ĂĄtlagosmagyar Ă©rtelmisĂ©gi Ă©letĂ©t, mint az ittlĂ©vĆk közĂŒlbĂĄrki. Nyelvi szempontbĂłl pedig az a tapasztala-tom, hogy ellentĂ©tben azzal, amit SpirĂł a nyolc-vanas Ă©vekben rögzĂtett: a nyelv nem neutralizĂĄ-lĂłdik, nem minimalizĂĄlĂłdik, hanem ĂĄttĂ©telezĆdik,mint a rĂĄk.
BurjĂĄnzik a nyelvrontĂĄs?P. N. L.: Valahogy Ășgy. Rettenetesen fantĂĄ-
ziadĂșsan ĂĄttĂ©telezĆdik a közbeszĂ©d. Ezt a nyelvetĂ©n mĂĄr jĂłl beszĂ©lem, tudnĂĄm beszĂ©lni vĂ©g nĂ©lkĂŒl- Ă©ppen ezĂ©rt ki kell hĂĄtrĂĄlnom belĆle. Ennyi atervem a jövĆre. Persze, tervezek mĂ©g ezt-azt,szeretnĂ©k verseket Ărni, szeretnĂ©m befejezni Atest angyala cĂmƱ kisregĂ©nyt, de tervezhetek Ă©nsok mindent, valĂłjĂĄban minden ott, akkor, a pa-pĂron dĆl el.
- Vagyis követed a szöveg szĂĄndĂ©kĂĄt.P. N. L.: Igy van. TĂ©nyleg Ăgy van. Csaba, te is kihĂĄtrĂĄlsz valamibĆl: nem a
kicsi PadlĂĄson, hanem a gyĆri nagyszĂnpadonrendezed A vĂĄgy villamosĂĄt.
K. Cs.: Ez szĂnhĂĄzi kĂ©nyszerhelyzet volt. HĂĄ-rom hĂ©ttel az olvasĂłprĂłba elĆtt kaptam meg adarabot, amelyet valĂłszĂnƱleg soha Ă©letembennem akartam volna megrendezni. ĂrzelgĆsnek,hatĂĄscentrikusnak Ă©s amerikaiasan nyĂĄlasnaktartottam, olyannak, amely nagyon fontos pilla-natokban lemond az igazsĂĄgrĂłl a nĂ©zĆk megrĂka-tĂĄsa kedvĂ©Ă©rt. A szĂnĂ©szeknek köszönhetem,hogy lassan beleszerettem a darabba, Ă©s az iz-galmas, nem papĂrforma szerinti szereposztĂĄs(Gyöngyössy Katalin - Blanche, KamarĂĄs IvĂĄn -Stanley Kowalski, Danyi Judit - Stella, Vass GĂĄ-b o r - Mitch) valami nagyon mĂ©ly, emberi igazsĂĄgmegtalĂĄlĂĄsĂĄval kecsegtet. SzĂłval közelebb kerĂŒlthozzĂĄm a szöveg.
- ... azt jelenti ez, hogy kezded ĂĄtĂrni?K. Cs.: KissĂ© ĂĄtalakult a szöveg, Ășj hangsĂșlyok
jelentek meg, kiesett nĂ©hĂĄny szereplĆ, de egy-szerƱen nincs idĆm igazi ĂĄtĂrĂĄsra. EzĂ©rt aztĂĄn kĂ©nytelen vagy a szerzĆ
szĂĄndĂ©kĂĄt a szerzĆ szövegĂ©vel Ă©rvĂ©nyesĂteni.K. Cs.: Igen, valahogy Ăgy.
U P O R L Ă S Z L Ă
A PLURIMEDIĂLIS RIGĂ JĂNOSAVAGY MI FĂN TEREM A MAI MAGYAR?
Debrecen, 1996. november. MĂĄr megint amai magyar drĂĄmĂĄrĂłl tanĂĄcskozunk.SzokĂĄs szerint azzal kell kezdenĂŒnk: alighatudjuk pontosan, hovĂĄ is tegyĂŒk ezt afogalmat, miutĂĄn jĂłszerivel mindhĂĄrom tag-ja tĂșltĂĄg - Ă©s nehezen definiĂĄlhatĂł -terĂŒletet fed.Vagyis: mi fĂĄn terem a drĂĄma, mi az, hogy ma-gyar, mit Ă©rtĂŒnk azon, hogy mar? Ăs vĂ©gĂŒl perszemegint nem lyukadunk ki sehovĂĄ. PĂĄr nappalkĂ©sĆbb jelen dolgozat fölött görnyedvĂ©n eszem-be ötlik a rĂ©gi trĂ©fa Woody Allen-fĂ©le vĂĄltozata (azAnnie HalbĂłl talĂĄn): aki tudja, csinĂĄlja, aki nemtudja, tanĂtja, aki azt sem tudja - az a tornatanĂĄr.En volnĂ©k most ez a bizonyos tornatanĂĄr: "össze-foglalĂł" (Ă©rtsd: leegyszerƱsĂtĆ) beszĂĄmolĂłt fo-galmazgatok egy talĂĄlkozĂłrĂłl, amely maga iscsak korlĂĄtozott Ă©rvĂ©nnyel kĂ©pes körĂŒljĂĄrni a tĂĄr-gyĂĄul szolgĂĄlĂł Ă©lĆ-vĂĄltozĂł mƱvĂ©szetet. (FĂ©l Ă©vvelkorĂĄbban ugyanebben a vĂĄrosban mĂĄr terĂtĂ©krekerĂŒlt a âmai magyar" - akkor csak a szĂnhĂĄz,ezĂșttal a drĂĄma; egyszer meg kellene prĂłbĂĄlniegyĂŒtt a kettĆt...)
A helyszĂn, a Kölcsey MƱvelĆdĂ©si HĂĄz- mond-hatni - egyĂŒtt lĂ©legzett a konferenciĂĄval. ElĆszörFodor GĂ©za korreferĂĄtumĂĄnak vĂ©ge felĂ© produ-kĂĄlt parĂĄdĂ©s fĂ©nyoperĂĄt a teremben elhelyezetttöbbtucatnyi halogĂ©nlĂĄmpa, mintegy figyel-meztetvĂ©n az elĆadĂłt: ideje lejĂĄrt. AmidĆn pedigvĂ©szesen közeledett a zĂĄrĂłra, mĂ©g hatĂĄsosabbattrakciĂłval szolgĂĄlt az Ă©rzĂ©keny lelkĂŒletƱ Ă©pĂŒlet:a konferenciĂĄt cirkalmas betƱkkel hirdetĆhatalmas - legalĂĄbb negyedmĂĄzsĂĄs - tĂĄbla afalrĂłl a földre zuhant, alig nĂ©hĂĄny centivel vĂ©tveel az elnöklĆ PomogĂĄts BĂ©lĂĄt Ă©s a korreferensTarjĂĄn TamĂĄst. Az ĂrĂłszövetsĂ©g sokat prĂłbĂĄltelnökĂ©nek s a professzor-dramaturg-kritikus-rejtvĂ©nygyĂĄros korreferensnek szeme se rebbent,viszont mĂĄsodperceken belĂŒl megjelent kĂ©tkomoly kinĂ©zetƱ rendĂ©szfĂ©le, Ă©s egy tapĂ©taajtĂłnĂĄt szinte Ă©szrevĂ©tlenĂŒl kitƱnt a kĂ©pbĆl a âbƱnjel-lel", amely aztĂĄn feltƱnĆen megerĆsĂtett fel-fĂŒggesztĂ©ssel jelent meg rĂ©gi helyĂ©n mĂĄsnap. Ezta hatĂ©konysĂĄgot alighanem mindannyian iri-gyeltĂŒk.
A mĂĄsfĂ©l napos konferencia egyĂ©bkĂ©nt a ha-gyomĂĄnyos Debreceni Irodalmi Napok idei (sor-rendben huszonötödik) rendezvĂ©nye volt, s mintilyen nĂ©mikĂ©pp hĂjĂĄn volt a szĂnhĂĄzi(as) megkö-zelĂtĂ©snek. Ez talĂĄn nem is baj, de az mindenkĂ©p-pen kĂĄr, hogy az egymĂĄsra következĆ referĂĄtu-mok sora nemigen tette lehetĆvĂ© a felszĂłlalĂłkgondolatainak egyenkĂ©nti-azonnali megvitatĂĄsĂĄt.MagyarĂĄn: egy alapvetĆen a dialĂłgusra Ă©s anĂ©zetek összeĂŒtközĂ©sĂ©re Ă©pĂŒlĆ mƱfajt taglalĂł ta-nĂĄcskozĂĄson nem adatott meg a pĂĄrbeszĂ©d avĂ©lemĂ©nyek ĂŒtköztetĂ©sĂ©nek lehetĆsĂ©ge; a konfe-rencia Ăgy leginkĂĄbb egyetemi elĆadĂĄs-sorozatraemlĂ©keztetett. KövetkezĂ©skĂ©pp senki nem ĂĄllha-tott föl azzal az Ă©rzĂ©ssel, hogy âjutottunk valami-re" (erre persze amĂșgy sem lett volna garancia),
inkĂĄbb csak azt lehet mondani: meghallgattuk azelĆadĂĄsokat, esetleg: vĂ©gighallgattuk egymĂĄsmondandĂłjĂĄt. Nincs tehĂĄt levonhatĂł tanulsĂĄg,nincs a referĂĄtumoknak közös eredĆje. Igyekeze-tem Ăgy csak arra irĂĄnyulhat, hogy röviden (Ă©ssajnĂĄlatosan szĂĄrazon) összefoglaljam az el-hangzottakat, legföljebb jelezve, ha valahol egy-mĂĄsra rĂmelĆ gondolatokra leltem. (Az elĆadĂĄsokteljes, nĂ©mileg javĂtott szövegĂ©t a tanĂĄcskozĂĄstszervezĆ irodalmi folyĂłirat, az Alföld februĂĄriszĂĄma közli.)
Az elsĆ szĂĄmĂș korreferens, Fodor GĂ©za (a szĂłmindkĂ©t Ă©rtelmĂ©ben) kimerĂtĆ törtĂ©neti ĂĄttekin-tĂ©st adott drĂĄma Ă©s szĂnjĂĄtĂ©k - az âirodalmiszövegszubsztrĂĄtum" Ă©s a âplurimediĂĄlis egysĂ©g"-viszonyĂĄnak hangsĂșlyeltolĂłdĂĄsĂĄrĂłl. ElĆbbinekaz utĂłbbin belĂŒli fokozatos leĂ©rtĂ©kelĆdĂ©sĂ©tszellem- Ă©s szĂnhĂĄzhistĂłriai összefĂŒggĂ©sĂ©benvizsgĂĄlva lĂ©nyegĂ©ben arra vilĂĄgĂtott rĂĄ, hogy nemhirtelenjĂ©ben Ă©s nem vĂ©letlenĂŒl jutott el mĂĄra aszĂnhĂĄz addig a pontig, ahol a fogalom âszĂĄmosolyan teĂĄtrĂĄlis jelensĂ©get is lefed, amelynek elha-nyagolhatĂł a nyelvi komponense, sĆt nincs isilyenje, vagyis amellyel kapcsolatban nemhogy»irodalmi szövegszubsztrĂĄtumrĂłl«, de - ha lehetĂgy mondani - mĂ©g »irodalmi szövegakcidenci-ĂĄrĂłl« sem beszĂ©lhetĂŒnk". A szĂnjĂĄtĂ©k radikĂĄlisirodalmiasĂtĂĄsa Ă©s reteatralizĂĄlĂĄsa" a legutĂłbbiidĆkben âvalamifĂ©le »szĂnhĂĄzi fundamentaliz-muskĂ©nt« uralomra jutott Ă©s megszilĂĄrdult" -
Kardos M. RĂłberl (Jani) Ă©s Spolarics Andrea(RĂłzsi) a MĂ©hednek gyĂŒmölcse cĂmƱ KĂĄrpĂĄti-darab kolozsvĂĄri elĆadĂĄsĂĄban (Koncz ZsuzsafelvĂ©tele)
ĂĄllĂtotta Fodor. Vagyis: egyĂ©rtelmƱen (Ă©s kĂĄrosmĂ©rtĂ©kben) a szĂnhĂĄz diktĂĄl. Azoknak, akiknek emagvas gondolatok megfogalmazĂĄsa elsĆ hal-lĂĄsra tiszteletet parancsolĂłan akadĂ©mikusnaktƱnt (e sorok ĂrĂłja feltĂ©tlenĂŒl közĂ©jĂŒk tartozik), azelĆadĂł mĂĄsnap csattanĂłs meglepetĂ©ssel szol-gĂĄlt. Az utolsĂł referĂĄtum elhangzĂĄsa utĂĄn ĂșjraszĂłt kĂ©rvĂ©n tömören Ă©s frappĂĄnsan fejtette kinĂ©zeteit - ezĂșttal mĂĄr arrĂłl, miben lĂĄtja egĂ©szenkonkrĂ©tan a mai magyardrĂĄma Ă©s szĂnhĂĄz rĂĄkfe-nĂ©jĂ©t. NĂ©zete szerint a szĂnhĂĄz beteljesedettemancipĂĄciĂłja restriktĂv hatĂĄssal volta drĂĄmĂĄra.Ezt paradox mĂłdon tetĂ©zi, hogy az egyĂ©b tenden-ciĂĄkra hagyomĂĄnyosan sĂŒketnek tartott magyarszĂnhĂĄz realista tradĂciĂłja komoly megerĆsĂtĂ©stkapott, amidĆn az egyre dominĂĄnsabban teretnyerĆ Ășgynevezett âkaposvĂĄri iskola" visszave-zette a hazugnak tartott szĂnjĂĄtszĂĄst a valĂłsĂĄg, arealitĂĄs közelĂ©be. Ez a nagy jelentĆsĂ©gƱ vĂĄltĂĄsmĂĄra mintegy a visszĂĄjĂĄra fordult, megnehezĂtivagy eleve kizĂĄrja bizonyos hatĂĄsok befogadĂĄsĂĄt.TovĂĄbbi-a szĂnhĂĄz emancipĂĄciĂłjĂĄbĂłl, a rendezĆiszakma mƱvĂ©szi önĂĄllĂłsulĂĄsĂĄbĂłl eredĆ - negatĂvfejlemĂ©ny, hogy a rendezĆk âĂ©letmƱvĂŒket ki-teljesĂtendĆ" inkĂĄbb vĂĄllalkoznak remekmƱvekegyĂ©ni interpretĂĄlĂĄsĂĄra, semmint vitathatĂłbb Ă©r-tĂ©kƱ Ășj drĂĄmĂĄk szĂni kiszolgĂĄlĂĄsĂĄra. KĂŒlön âbal-szerencse", hogy ugyanakkor a drĂĄmaĂrĂłk nagyrĂ©sze is sajĂĄt irodalomtörtĂ©neti helyĂ©nek megha-tĂĄrozĂĄsĂĄval törĆdik, s nem âszĂĄll le" a hĂ©tköznapiszĂnhĂĄz szintjĂ©re. VĂ©gĂŒl: a honi szĂnhĂĄzbĂłl tökĂ©-letesen hiĂĄnyzik az egĂ©szsĂ©ges pluralizmus.Ălesen elvĂĄlik a (szĂnvonaltalan) âtömegkultĂșra"Ă©s az âelitkultĂșra" - mĂg szerencsĂ©sebb orszĂĄgok-ban bĂ©kĂ©sen jĂłtĂ©kony szimbiĂłzisban Ă©l a maga
MAI MAGYAR DRĂMA
nemĂ©ben egykĂ©nt szĂnvonalasan mƱvelt kom-mersz, a konzervatĂv, illetve a radikĂĄlis kĂsĂ©rletiszĂnhĂĄz, valamint a napi aktualitĂĄsra frissen rea-gĂĄlĂł, pillanatnyi Ă©rvĂ©nyƱ âZeitstĂŒck". MifelĂ©nkirtĂłznak a lokĂĄlistĂłl, az efemertĆl, nem lĂ©tezik anapnak, a pillanatnak âtermelĆ" szĂnhĂĄz Ă©s a mĂĄtmegjelenĂtĆ, csak a jelennek szĂłlĂł drĂĄma...
Fodor GĂ©za komoly fogalmi apparĂĄtust felvo-nultatĂł nyitĂł korreferĂĄtuma Ă©s mĂĄsodik - kvĂĄzispontĂĄn - hozzĂĄszĂłlĂĄsa egyszerre zĂĄrta kerekkörbe sajĂĄt gondolatmenetĂ©t, Ă©s âkeretezte be"az egĂ©sz tanĂĄcskozĂĄst.
CsĂĄki Judit szĂnikritikusnak csak a nyelve törtbele nĂ©hĂĄnyszor abba a kĂ©t kifejezĂ©sbe, amelyetaz esztĂ©ta-dramaturg Fodor GĂ©za bevezetĆje akonferencia fĆszereplĆjĂ©vĂ© avatott. AmĂșgy abevezetĆ tĂ©zisekre is reflektĂĄlva, sajĂĄt tapaszta-lataira hivatkozva bĂĄtran biztatott arra, hogy azâirodalmi szövegszubsztrĂĄtumot" meg se prĂł-bĂĄljuk mĂĄsfelĆl, mint a âplurimediĂĄlis egysĂ©g"oldalĂĄrĂłl szemlĂ©lni, elemezni Ă©s Ă©rtĂ©kelni. Az el-mĂ©leti(eskedĆ) vitĂĄkat hiĂĄbavalĂłnak minĆsĂtveszellemesen vĂĄlaszolt az önmaga fogalmaztakĂ©rdĂ©sre: âmibĆl keletkezik?" (tudniillik a magyardrĂĄma). Szerinte âa mai magyar drĂĄmĂĄt rĂ©szintĂrjĂĄk, rĂ©szint keletkezik (...) olykor elĆbb ĂrjĂĄk, Ă©saztĂĄn keletkezik". Arra cĂ©lzott-s pĂ©ldĂĄkkal isillusztrĂĄlta mondandĂłjĂĄt-, hogy nem csak apapĂron is lĂ©tezĆ drĂĄma lehet szĂnjĂĄtĂ©kszöveg.Ennek kifejtĂ©sĂ©vel rĂ©szben Fodor GĂ©za gondolat-menetĂ©t alkalmazta a legĂșjabb âdrĂĄmatermĂ©sre",rĂ©szint NĂĄnay IstvĂĄn okfejtĂ©sĂ©nek egy sarkalatospontjĂĄt elĆlegezte meg, miszerint a drĂĄma amĂșgyis kĂnkeservvel meghatĂĄrozhatĂł fogalmĂĄt mĂ©gtovĂĄbb kell bĆvĂtenĂŒnk-bizonytalanĂtanunk, be-lefoglalva az Ășn. âszĂnpadi szövegeket" is, ame-lyek semmilyen hagyomĂĄnyos Ă©rtelemben nemnevezhetĆk szĂnmƱnek, azonban egy szĂni-elĆadĂĄs verbĂĄlis elemekĂ©nt szolgĂĄlnak. CsĂĄkimĂĄsik ĂĄllĂtĂĄsa - miszerint szĂnhĂĄzi mindennapja-inkban nem a âfĆmƱvek", a majdani szĂnhĂĄztör-tĂ©netbe kerĂŒlĆ irodalmi Ă©rtĂ©kƱ drĂĄmaĂłriĂĄsokszĂŒletnek meg, hanem a folyamatos ellĂĄtĂĄst biz-tosĂtĂł drĂĄmahalmaz Ă rĂłd i k -e sorok ĂrĂłja szerintinkĂĄbb jĂĄmbor Ăłhaj. Magam - Fodor GĂ©zĂĄvalegyĂŒtt-amondĂł vagyok, hogy bĂĄrcsak ĂrnĂĄk-jĂĄtszanĂĄk hĂ©trĆl bĂ©re a tisztes elĆadĂĄsok alapjĂĄulszolgĂĄlĂł tisztes szĂnvonalĂș drĂĄmĂĄkat, s nĆne ki etelevĂ©nybĆl minden, mi szĂnhĂĄznĂ©zĆi szem-szĂĄj-nak ingere! (Abban persze CsĂĄkinak mindenkĂ©p-pen igaza van, hogy azok a bizonyos remekmƱ-vek nemigen ĂrĂłdnak meg, s ez önmagĂĄban nemfeltĂ©tlenĂŒl baj.)
Fodor GĂ©za elĆadĂĄsa tehĂĄt alapfogalmak tisz-tĂĄzĂĄsĂĄval indult, Ă©s azt vĂĄzolta föl, mi fĂĄn terem(Ă©rtsd: hogyan jutott idĂĄig) a szĂnhĂĄz Ă©s a drĂĄma.A mĂĄsik korreferens, TarjĂĄn TamĂĄs arra tett kĂ-sĂ©rletet, hogy a mai magyar drĂĄmĂĄt jellemezze,kategorizĂĄlja. Az elĆadĂł a tĆle megszokott meg-kapĂł logikĂĄjĂș eszmefuttatĂĄsban (ezerfelĂ© ĂĄgazĂł
körmondatait mindig hibĂĄtlanul lezĂĄrva) igyeke-zett fölvenni a âHiĂĄnydramaturgia" tanulmĂĄnya-inak fonalĂĄt, megcimkĂ©zni - implicite: tendencĂ-ĂĄnak felmutatni - mindazt, ami az elmĂșlt Ă©vek(lĂĄtszĂłlag vĂ©letlenszerƱen összeĂĄllt) drĂĄmater-mĂ©sĂ©bĆl leszƱrhetĆ. BĆsĂ©ges pĂ©ldatĂĄrral alĂĄtĂĄ-masztott, több szĂĄlon futĂł fejtegetĂ©sĂ©t vĂ©gtelenĂŒlleegyszerƱsĂtve csak nĂ©hĂĄny esszenciĂĄlis megĂĄl-lapĂtĂĄst emelĂŒnk ki. TarjĂĄn szerint a âvilĂĄg-mag"elvesztĂ©se az abszurd drĂĄmĂĄtĂłl kezdve nyilvĂĄn-valĂł. A drĂĄma közĂ©ppontjĂĄban korĂĄbban aâkizökkent idĆ" ĂĄllt - Ă©s ez a kizökkentsĂ©g valamimeglĂ©vĆ, ĂĄllandĂł igazodĂĄsi ponthoz kĂ©pest voltĂ©rtendĆ -, az abszurd drĂĄma kora Ăłta azonban âakizökkentsĂ©g zökken ki önmagĂĄbĂłl", nincs tehĂĄthovĂĄ visszatolni azt. S nincs is kinekvisszatolnia, mert a drĂĄmai karakterekönazonossĂĄga vĂ©gkĂ©pp megszƱnt. Vagyis: hakorĂĄbban legfeljebb az egyes hĆs keresteelveszett identitĂĄsĂĄt, mĂĄra ĂĄltalĂĄban nem lĂ©teziktöbbĂ© az önazonossĂĄg mint olyan. Az egyetlenlehetsĂ©ges attitƱd: âaz önironikusan viseltönazonossĂĄg-hiĂĄny". E kĂ©t alapvetĆ hiĂĄny(tudniillik a vilĂĄg-magĂ© Ă©s az önazonossĂĄgĂ©)következmĂ©nye-betetĆzĂ©se az a nyelvi közeg Ă©snyelvi anyag, amely a mai drĂĄma szĂĄmĂĄraadottsĂĄg.
Apokaliptikus vĂziĂłjĂĄt kiteljesĂtvĂ©n a korrefe-rens mĂ©ly levegĆt vett, Ă©s megnyugtatta a hall-gatĂłsĂĄgĂĄt: mindezek (Ă©s sok itt nem idĂ©zett ne-hĂ©zsĂ©g) ellenĂ©re a magyar drĂĄma nincs vĂ©gve-szĂ©lyben; vannak tehetsĂ©ges ĂrĂłk, szĂŒletnek jĂłdrĂĄmĂĄk, csupĂĄn (az egyetemes ĂrĂłi koncepciĂł -fenti okokkal is magyarĂĄzhatĂł - hiĂĄnyĂĄnak tulaj-donĂthatĂłan) drĂĄmaĂrĂłi Ă©letmƱvek nem jönneklĂ©tre. TalĂĄn nem mindig Ă©rtettĂŒk pontosan, mirĆlbeszĂ©l TarjĂĄn, de mindvĂ©gig Ă©lveztĂŒk.
PinczĂ©s IstvĂĄn sajĂĄt szĂnhĂĄza praxisĂĄn mutattabe, mit jelent, ha egy alkotĂłközössĂ©g valĂłbaneltökĂ©lten Ă©s tevĆleg törĆdik a legeslegĂșjabb ma-gyar drĂĄmĂĄval. A debreceni tĂĄrsulat sikerei etĂ©ren magukĂ©rt beszĂ©lnek, bĂĄr maga a rendezĆnem tudott elĂ©g lebilincselĆen beszĂ©lni e sike-rekrĆl; persze elsĆsorban nem is ez a dolga.Gerold LĂĄszlĂł az alig-alig lĂ©tezĆ vajdasĂĄgi ma-gyar drĂĄmĂĄt prĂłbĂĄlta bemutatni, meglehetĆsenkritikus szemmel. Visky AndrĂĄs a tĆle megszo-kott finom Ă©s ĂĄrnyalt stĂlusban tett egy tisztelet-kört Harag György emlĂ©kĂ©re. KortĂĄrs drĂĄma Ă©srendezĆi tehetsĂ©g -valamint elhivatottsĂĄg - ritkaegymĂĄsra talĂĄlĂĄsĂĄnak kĂŒlönleges eredmĂ©nyeirĆlbeszĂ©lt, majd bizonyos Ă©rtelemben (az utĂłbbiĂ©vek eredmĂ©nyeibĆl kiindulva) mintha TompaGĂĄbornak is megelĆlegezte volna azt a jelen-tĆsĂ©get-szerepet, amelyet Haragnak tulajdonĂ-tott. A prĂłfĂ©ta szĂłljon belĆle! Tolnai OttĂł kifejtet-te, hogy âvalĂłsĂĄgos" drĂĄmĂĄi nem azok, amelye-ket mi e nemben szĂĄmon tartunk-ezeket mindiga hiĂĄnyt pĂłtolandĂł, mĂĄsok helyett Ărja. Legiga-zibb szĂnhĂĄzi ĂrĂłi munkĂĄjĂĄnak Nagy JĂłzseffel valĂłegyĂŒttmƱködĂ©sĂ©t tekinti. Szerinte a magyar szĂn-
hĂĄz nagy lehetĆsĂ©get szalaszt(ott) el azzal, hogykĂ©ptelen (volt) magĂĄba integrĂĄlni kĂ©t csĂșcstelje-sĂtmĂ©nyĂ©t - az amerikai-magyar Squat Ă©s a vaj-dasĂĄgi-francia magyar Jel szĂnhĂĄz kitörĂ©sĂ©t...MĂĄrton LĂĄszlĂł az ĂrĂłi autonĂłmia fontossĂĄgĂĄrĂłlbeszĂ©lt, elismerve, hogy a drĂĄma az elĆadĂĄsbannyer legitimitĂĄst, tehĂĄt a drĂĄmaĂrĂł alkotĂĄs közbenmindenkĂ©ppen figyelembe vesz egy - valĂłsĂĄgosvagy imaginĂĄrius - szĂnhĂĄzat. MegĂĄllapĂtotta,hogy az a radikĂĄlis vĂĄltozĂĄs, amely a prĂłzĂĄban Ă©sa költĂ©szetben mĂĄr kĂ©t Ă©vtizede vĂ©gbement, adrĂĄmĂĄban, a szĂnhĂĄzban elmaradt. Föl is tette aköltĆi kĂ©rdĂ©st: ha majd egyszer mĂ©gis vĂ©gbe-megy, ez vajon az ĂrĂłkkal egyĂŒtt avagy nĂ©lkĂŒlĂŒktörtĂ©nik? VĂĄlaszĂĄbĂłl inkĂĄbb a remĂ©ny, semmint ameggyĆzĆdĂ©s sugĂĄrzott: a szĂnhĂĄzak valĂłdiinspirĂĄciĂłt csak a fiatal drĂĄma Ășj mƱveibĆl nyer-hetnek. Ez utĂłbbi gondolatra jĂłl rĂmeltek NĂĄnayIstvĂĄn szarkasztikus mondatai: Ćt szemĂ©ly sze-rint nem a magyar drĂĄma, hanem a magyarszĂnhĂĄz sorsa izgatja, Ă©s valĂłban: nem muszĂĄjolyan nagyon erĆltetni, ami nem megy, csakhogyamennyiben a kortĂĄrs honi drĂĄma elsorvad, vagyvĂ©gĂ©rvĂ©nyesen a stĂșdiĂłkba szorul, annak a szĂn-hĂĄz issza meg a levĂ©t. Nem lesz vitĂĄlis a szĂnhĂĄz,ha nem kĂ©pes olyan Ășj magyar mƱveket is pro-dukĂĄlni, amelyek megtöltik a nagy nĂ©zĆtereket.KelendĆ drĂĄmĂĄt kell termelni, s bizony Ășjra felkell talĂĄlni Ă©s meg kell tanulni a jĂł szĂłrakoztatĂłszĂnhĂĄzat. S ha ezt olyan közismerten mosolyta-lan kritikus mondja, mint NĂĄnay, akkor igazĂĄn elkell hinnĂŒnk (ĂĄllĂtĂłlag lĂĄtta ugyan egyszer valakinevetni a szerkesztĆ urat, igazĂĄn mĂ©gsem ezjellemzĆ rĂĄ).
Mint lĂĄthatĂł, a mai magyar drĂĄmĂĄt illetĆen tĂșlsok konkrĂ©tum valĂłjĂĄban nem hangzott el Deb-recenben, s el lehet töprengeni azon, mi is volt ekĂ©t nap beszĂ©lyeinek veleje. IdĆvel kiderĂŒl, ki mitprofitĂĄlt belĆle. A tanĂĄcskozĂĄs legfĆbb nyertesemindenesetre vitĂĄn felĂŒl RigĂł JĂĄnos pesti cuk-rĂĄsz, aki alighanem mĂĄris elfoglalta helyĂ©t a szĂn-hĂĄz- Ă©s drĂĄmatörtĂ©net panteonjĂĄban, hisz aligakadt felszĂłlalĂł, aki meg ne emlĂtette volna PartiNagy Lajos drĂĄmĂĄit, s ne hivatkozott volna kĂŒlö-nös nyomatĂ©kkal a MauzĂłleumra. FeltehetĆlegsokĂĄig tart mĂ©g (hĂĄl' istennek?), amĂg a MauzĂł-leum-tĂ©ma leizzik. RadnĂłti Zsuzsa, aki szĂĄmosszerzĆt Ă©s drĂĄmĂĄt elĆsorolva azt igyekezett bizo-nyĂtani, hogy a mai magyar szĂnmƱirodalomsokrĂ©tƱbb Ă©s sokszĂnƱbb, mint hinni szokĂĄs (s azigaztalan kĂ©p kialakulĂĄsĂĄĂ©rt gyakran az ina-dekvĂĄt bemutatĂłkat terheli a felelĆssĂ©g), a Ma-uzĂłleumot kiemelt pĂ©ldakĂ©nt kezelte. Szerinteebben az ideĂĄlis esetben a âpontosan megfo-galmazott szĂnhĂĄzi bemutatĂł", a âszakmailagpontos kritikai fogadtatĂĄs" Ă©s az âelĆzetes (ki-emelĂ©s tĆlem - U. L.) mĂ©lyen Ă©rtĆ Ă©s elemzĆirodalmi befogadĂĄs" következmĂ©nye az ered-mĂ©ny: âmegtörtĂ©nik a visszaigazolĂĄs gesztusa; amƱ irodalmi Ă©s szĂnpadi Ă©rtĂ©kei felismerĆdtek Ă©s
MAI MAGYAR DRĂMA
rögzĂŒltek a közvĂ©lemĂ©nyben." SĂĄndor IvĂĄnesszĂ©jĂ©t a Godot-ra utalĂł poĂ©tikus-teĂĄtrĂĄliskĂ©rdĂ©s fogta keretbe: âmeddig ĂĄllhat kĂ©t embermozdulatlanul a szĂnpadon?" S e lĂ©nyegeskĂ©rdĂ©seket feszegetĆ szĂ©p ĂrĂĄs lezĂĄrĂĄsĂĄbanRigĂł Ășr immĂĄron metaforikus figurĂĄvĂĄ lĆn: ,,AkĂ©rdĂ©sre pedig, hogy meddig ĂĄllhat kĂ©t embermozdulatlanul a szĂnpadon?, a magyar drĂĄmavĂĄlaszai nemigen tĂ©rnek el egymĂĄstĂłl.Legfeljebb a kĂŒlönbözĆ korszakok lĂ©tĂĄllapotĂĄt,gondolkodĂĄsi
Mindössze kĂ©t hetet töltöttem MagyarorszĂĄgon1994-ben, de rengeteget jĂĄrtam szĂnhĂĄzba(Budapesten, illetve vidĂ©ken tizenötprodukciĂłt lĂĄttam), Ă©s az elĆadĂĄsok energiĂĄjaĂ©s Ă©letöröme nagy hatĂĄssal volt rĂĄm. A heilbronniKatica, a Ma este improvizĂĄlunk Ă©s a 11. EdwardmerĂ©szsĂ©ge Ă©s elevensĂ©ge pĂ©ldĂĄul leginkĂĄbb egyparadoxonnal jellemezhetĆ: komoly jĂĄtĂ©kossĂĄg.Ezekben az elĆadĂĄsokban elkĂ©pesztĆkönnyedsĂ©ggel vĂĄltakoztak a szĂnhĂĄzi stĂlusok,aminek hatĂĄsĂĄra elĆtört belĆlem a tipikusan britbeskatulyĂĄzĂĄsi mĂĄnia: ez most stilizĂĄlt vagyrealista? KözönsĂ©ges vagy mĂ©lyenszĂĄntĂł?
KĂ©sĆbb aztĂĄn elgondolkodtam azon, milyenkevĂ©s Ășj magyar drĂĄmĂĄt lĂĄttam. (Hacsak nemszĂĄmĂtom ilyennek a Katharina Blum elveszetttisztessĂ©gĂ©t, ami persze adaptĂĄciĂł, rĂĄadĂĄsul nĂ©-met regĂ©nybĆl kĂ©szĂŒlt.) Igy aztĂĄn Ćszinte kĂvĂĄn-csisĂĄg fogott el, amikor kĂ©zhez kaptam UporLĂĄszlĂł drĂĄmavĂĄlogatĂĄsĂĄt (Hungarian plays): va-jon mindaz, ami az elĆadĂĄsokban olyan kĂŒlönle-ges volt, fellelhetĆ-e a legfrissebb magyar drĂĄ-mĂĄkban is? (SzĂł szerint a legfrissebbekben:ahogyan Upor az elĆszĂłban Ărja, a kötet összeĂĄl-lĂtĂĄsa idejĂ©n a nĂ©gy darabbĂłl hĂĄrom mĂ©g szere-pelt valamelyik szĂnhĂĄz mƱsorĂĄn.)
Az antolĂłgia nagyon kĂŒlönbözĆ drĂĄmĂĄkat tar-talmaz. A csĂĄbĂtĂł naplĂłja kosztĂŒmös darab, az Elnem kĂŒldött levelek abszurd, a MĂŒller tĂĄncosaikemĂ©nyen realista, mĂg az AkĂĄrki modern mora-litĂĄsjĂĄtĂ©k - a stĂlusok Ă©s szĂnhĂĄzi mĂłdszerek teljesskĂĄlĂĄja. TalĂĄn ez is okozza, hogy nem mind-egyiket könnyƱ elkĂ©pzelni a szĂnpadon. SzĂnhĂĄzirendezĆkĂ©nt munkĂĄm fontos rĂ©sze, hogy dara-
Cserhalmi György (Angelus) Ă©s TakĂĄcs Katalin(Angelina) az El nem kĂŒldött levelek RadnĂłtiszĂnhĂĄzi bemutatĂłjĂĄn (1993)
klĂmĂĄjĂĄt, szĂnhĂĄzi beszĂ©dmĂłdjĂĄt mĂĄs- Ă©s mĂĄsfĂ©-lekĂ©ppen fejezik ki. Valamikor Ăgy: »Mondottam,ember, kĂŒzdj Ă©s bĂzva bĂzzĂĄl.« KĂ©sĆbb Ăgy: »Ho-zott szalonnĂĄval egĂ©rirtĂĄst vĂĄllal doktor Var-sĂĄnyinĂ©.« A tovĂĄbbiakban majd megtudjuk, hogySpirĂł bazdmegjei, MĂĄrton ironikus tirĂĄdĂĄi, NĂĄdasnĂ©masĂĄga utĂĄn kit Ă©getnek el Parti Nagy kemen-cĂ©jĂ©ben."
Vagyis Rigó Jånos cukråszéban. Témånålvagyunk.
bokat olvasok, Ă©s megprĂłbĂĄlom kĂ©pzeletbenszĂnre vinni Ćket. A könnyen szĂnpadra kĂ©p-zelhetĆ darab nagyobb esĂ©llyel talĂĄl rendezĆt,mint az, amelyik jobb ugyan, de valamilyen oknĂĄlfogva nehezen âemelhetĆ ĂĄt" a papĂrrĂłl a kĂ©pzelet
szĂnpadĂĄra. A szĂłban forgĂł vĂĄlogatĂĄsban az Elnem kĂŒldött levelek tette rĂĄm elsĆ olvasĂĄsra alegmĂ©lyebb benyomĂĄst, Ă©s a MĂŒller tĂĄncosaittudtam legnehezebben szĂnpadon elkĂ©pzelni.Mindez lĂĄtszĂłlag lĂ©nyegtelennek tƱnik, csak-hogy kapcsolĂłdik egy fontos kĂ©rdĂ©shez(amelyrĆl kĂ©sĆbb majd bĆvebben szĂłlok): melyikdarab keltheti fel a brit rendezĆk Ă©s a közönsĂ©gĂ©rdeklĆdĂ©sĂ©t? (Arra is kitĂ©rek majd, hogymelyiket szeretnĂ©m akĂĄr magam is meg-rendezni.)
Hadd tegyek mĂ©g egy ĂĄltalĂĄnos Ă©szrevĂ©telt:nagyon meglepett, milyen merĂ©szen vĂĄltogatjĂĄkezek a darabok a helyszĂneket (kivĂ©tel az El nemkĂŒldött levelek). Sok ĂrĂł - nĂ©mikĂ©pp önigazolĂĄsul- âfilmszerƱ szerkezetnek" nevezi az ilyesmit. Bekell vallanom, ha ezt a kifejezĂ©st hallom, mindigerĆs vĂĄgyat Ă©rzĂ©k arra, hogy odaszĂłljak: âAkkormiĂ©rt nem csinĂĄl filmet az anyagbĂłl?" Persze tu-dom, Shakespeare is Ărt âfilmszerƱ" jeleneteket(fĆleg az Antonius Ă©s KleopatrĂĄban), ugyanakkorcsodĂĄlom a klasszikus drĂĄmaĂrĂłkat, akik egyetlenhelyszĂnen Ă©s nagyjĂĄbĂłl a valĂłs idĆben jĂĄtszĂłdĂł,szabĂĄlyos arisztotelĂ©szi mƱveket alkottak. A tör-tĂ©nelem sorĂĄn sok ĂrĂł vĂĄltogatta merĂ©szen ahelyszĂneket, de ezt a kötetet olvasva Ășjraeszem-be jutott, milyen nagyszerƱdĂszlettervezĆk dol-
T I M C A R R O L LMAGYAR DRĂMĂK ANGOL TĂKĂRBEN
MAI MAGYAR DRĂMA
goznak MagyarorszĂĄgon. A Katharina Blum elve-szett tisztessĂ©gĂ©nek dĂszlete pĂ©ldĂĄul, amelyet aKamrĂĄban lĂĄttam, olyan ötletes volt, hogy nem iscsodĂĄlom a drĂĄmaĂrĂłk bĂĄtorsĂĄgĂĄt, amellyel aligkĂ©tperces jeleneteket helyeznek hangszer-boltba,strandra, vidĂĄmparkba, ĂĄruhĂĄzba...
A Katharina BlumrĂłl jut eszembe, hogy a re-gĂ©nyadaptĂĄciĂłkra egyĂ©bkĂ©nt is jellemzĆ a sok aprĂł,a legkĂŒlönbözĆbb helyszĂneken jĂĄtszĂłdĂł jelenet. Ezpersze aligha meglepĆ: a regĂ©ny Ă©s a drĂĄmamerĆben kĂŒlönbözĆ mƱfajok. MĂ©gis, a kötetdrĂĄmĂĄiidĆnkĂ©nt regĂ©nyadaptĂĄciĂłnak tƱnnek. Az egyetlenkivĂ©tel az El nem kĂŒldött levelek, amely nagyon isdrĂĄmaszerƱ. (Az AkĂĄrki, bĂĄr sok jelenetbĆl ĂĄll, szin-tĂ©n csak drĂĄmakĂ©nt kĂ©pzelhetĆ el: nyitĂł jeleneterendkĂvĂŒl teĂĄtrĂĄlis, Ă©s az eredeti közĂ©pkori mƱ ĂĄt-dolgozĂĄsa is követi a drĂĄmaĂrĂĄs szabĂĄlyait. SzĂłnincs tehĂĄt irodalmi stĂlusgyakorlatrĂłl.)
A vĂĄlogatĂĄs elsĆ darabja, A csĂĄbĂtĂł naplĂłja (for-dĂtĂł: Julian Garner) szokatlan eredetƱ: SerenKierkegaard, a dĂĄn filozĂłfus mƱvein alapszik, Ă©selĆször egy Kierkegaard-konferenciĂĄn mutattĂĄk be.Aki mindezek alapjĂĄn szĂĄraz, unalmas darabraszĂĄmĂtana, azzal mĂĄris közölhetem, hogy a mƱ afilozĂłfusnak a szerelemrĆl alkotott nĂ©zeteirĆl szĂłl,tele szenvedĂ©llyel Ă©s konfliktusokkal, a hĂĄttĂ©rbenpedig a XIX. szĂĄzad forradalmai zajlanak aszabadsĂĄgĂ©rt Ă©s a demokrĂĄciĂĄĂ©rt. MeglehetĆsenösszetett tĂ©ma ez egy szĂnpadi mƱ szĂĄmĂĄra.
Sajnos a darab kĂŒlönbözĆ rĂ©tegei nem szerve-sĂŒlnek igazĂĄn. Ahhoz, hogy mindhĂĄrom szint - aszemĂ©lyes, a politikai Ă©s a filozĂłfiai - mƱködĆkĂ©peslegyen, valamennyinek hitelesnek kell tƱnnie. Eztazonban Nagy AndrĂĄsnak nem sikerĂŒlt megvalĂłsĂ-tania. A felvetett gondolatok Ă©s paradoxonok dra-matizĂĄlĂĄsa tĂșl egyszerƱ, mĂg a törtĂ©net fordulĂłpont-jait hosszadalmas szĂłnoklatok magyarĂĄzzĂĄk, s ettĆla figurĂĄk, bĂĄrmily termĂ©szetesen beszĂ©lnek is, kĂ©t-dimenziĂłssĂĄ vĂĄlnak. (A politikai szint pedig egysze-rƱen nem mƱködik.) A darab elĆszava szerintJohannes, a központi figura eredendĆen tragikus,illetve hĆsi karakter, aki aztĂĄn folyamatos hezitĂĄlĂĄsĂĄ-val a tragikomĂ©dia szintjĂ©re sĂŒllyed. Ăn mindebbĆlnem sokat Ă©szleltem: a darab elejĂ©n Johannes nagy-kĂ©pƱ Ă©s enyhĂ©n abszurd figurĂĄnak tƱnt, majd azĂĄllandĂł oda-vissza tĂĄncolĂĄs erdmĂ©nyekĂ©ppen ellen-szenves alakbĂłl hatĂĄrozottan idegesĂtĆvĂ© vĂĄlt.LehetsĂ©ges persze egyfajta produktĂvközönsĂ©gbosszantĂĄs is, amely a figura irĂĄntiĂ©rdeklĆdĂ©sĂŒnkben gyökerezik; engem viszont azĂ©rtdĂŒhĂtettek Johannes tettei, mert nem ĂĄlltakösszhangban jellemĂ©vel. Nem azt jelenti ez, hogy etettek illogikusak lettek volna, inkĂĄbb azt, hogysemmifĂ©le szemĂ©lyisĂ©ghez nem volt közĂŒk; ĂșgytƱnt, pusztĂĄn egy filozĂłfiai gondolatot (sĆt nĂ©hacsupĂĄn egy aforizmĂĄt) kĂvĂĄnt illusztrĂĄlni velĂŒk aszerzĆ. ArisztotelĂ©sz szerint egy karaktert a tetteijellemeznek a legjobban. Itt azonbanbebizonyosodott: elĆfordulhat, hogy hiĂĄba vonultatfel egĂ©sz sereg akciĂłt a figura, mĂ©gsem rajzolĂłdikki hatĂĄrozottan a jelleme.
Ugyanakkor szĂĄmos pozitĂvumot is talĂĄltam adrĂĄmĂĄban: a pĂĄrbeszĂ©dek többsĂ©ge gördĂŒlĂ©keny,szinte hallani Ćket olvasĂĄs közben, Ă©s van nĂ©hĂĄnyigen szĂłrakoztatĂł rĂ©szlet, mint pĂ©ldĂĄul az,amelyben megjelenik Wilhelm, Johannes sze-rencsĂ©tlen lappföldi fĂ©ltestvĂ©re, akinek csöndeskĂ©tsĂ©gbeesĂ©sben zajlĂł Ă©letĂ©rĆl meggyĆzĆ kĂ©petkapunk. De mĂ©g a jĂłl sikerĂŒlt rĂ©szeknĂ©l isĂ©rezhetĆ a darab egyik fĆ problĂ©mĂĄja: az ĂrĂĄsmodern stĂlusĂĄt igen nehĂ©z összeegyeztetni azzal akorszakkal, amelyben a darab jĂĄtszĂłdik. OlvasĂĄsközben ĂĄllandĂłan emlĂ©keztetnem kellett magamatarra, hogy a szereplĆk mĂșlt szĂĄzadi dĂĄnjelmezeket viselnek majd, legalĂĄbbis szerintem.De az is lehet, hogy az Ărott szöveg stĂlusa jobbanhat, ha a rendezĆ a szereplĆket radikĂĄlis lĂ©pĂ©sselegy modern nagyvĂĄros kĂĄvĂ©hĂĄzaiba Ă©s zenemƱ-boltjaiba helyezi; bĂĄr megvallom, kĂ©tsĂ©geim van-nak e megoldĂĄs mƱködĆkĂ©pessĂ©ge felĆl.
Mindent összevetve A csĂĄbĂtĂł naplĂłja tĂșlsĂĄ-gosan is ambiciĂłzus munkĂĄnak tƱnik. AnnyifĂ©lecĂ©lnak akar megfelelni, hogy közben elfeledkezika drĂĄmaĂrĂł kĂ©t fontos feladatĂĄrĂłl: Ă©rdeklĆdĂ©st kellkeltenie a figurĂĄk irĂĄnt, Ă©s nem szabad ki-mondatnia velĂŒk olyan gondolatokat, melyek acselekmĂ©nybĆl nyilvĂĄnvalĂłan következnek.
SzilĂĄgyi Andor darabja, az El nem kĂŒldött le-velek (fordĂtĂł: Gregory Motton) sok tekintetbenellentĂ©te A csĂĄbĂtĂł naplĂłjĂĄnak - szemmel lĂĄtha-tĂłan szĂnhĂĄzi ember munkĂĄja. Ez a törtĂ©net sem-milyen mĂĄs formĂĄban nem kĂ©pzelhetĆ el, csakdrĂĄmakĂ©nt. S mĂg A csĂĄbĂtĂł naplĂłja a leg-kĂŒlönbözĆbb helyszĂneken jĂĄtszĂłdik, itt csupĂĄnegyetlen dĂszletre van szĂŒksĂ©g: egy BeckettetidĂ©zĆ fĂĄra valami vidĂ©ki vasĂștĂĄllomĂĄson, ahol kĂ©tember, Angelus Ă©s Angelina Ășjra Ă©s Ășjra összeta-lĂĄlkozik. Az elĆzĆ darabbal ellentĂ©tben a tĂ©ma ittegyĂ©rtelmƱ: sajnĂĄlkozĂĄs egy soha be nem telje-sĂŒlt szerelem miatt (mindezt egy sorozatnyi elnem kĂŒldött levĂ©lbĆl tudjuk meg, melyek praktikusmĂłdon mĂ©g arra is hagynak idĆt, hogy aszĂnĂ©szek jelmezt Ă©s kellĂ©ket vĂĄltsanak). MintkiderĂŒl, Angelus Ă©s Angelina fiatalon talĂĄlkozott,ĂĄm az elsĆ szenvedĂ©lyes Ă©jszaka soha nemismĂ©tlĆdhetett meg - illetve a darab folyamĂĄnĂĄllandĂłan megismĂ©tlĆdik, mindössze az a prob-lĂ©ma, hogy csak olyankor talĂĄlkozhatnak, amikorĂ©letĂŒk Ă©ppen teljesen mĂĄs szakaszban van (pĂ©l-dĂĄul amikor a fĂ©rfi mĂĄr öregember, a nĆ közĂ©p-korĂș). Es bĂĄr remegnek, ha csak meghalljĂĄk amĂĄsik nevĂ©t, sĆt egyszer mintha fel is ismernĂ©kegymĂĄst - mĂ©gis, az a kĂ©ptelensĂ©g, hogy kĂŒlön-bözĆ tempĂłban öregednek, arra utal, hogy ez akĂ©t ember nem lehet az igazi Angelus Ă©sAngelina. Es mĂ©gis Ćk azok; ezt teszi a szĂnhĂĄzereje Ă©s szabadsĂĄga.
A darab egyik remek hĂșzĂĄsa, hogy az igazsĂĄgotcsak rĂ©szletekben ismerjĂŒk meg. PĂ©ldĂĄul egĂ©szenzavarba ejtĆ a kĂ©t- nyilvĂĄnvalĂłan idegen - emberviszonya. Akkor kezdĂŒnk gyanĂșt fogni,
hogy lehet köztĂŒk valami, amikor feltƱnĆenĂŒgyesen replikĂĄznak partnerĂŒk - lĂĄtszĂłlagĂłvatlanul elejtett-mondataira. A vĂ©gĂ©n kiderĂŒl (bĂĄraddig-ra magunktĂłl is rĂĄjövĂŒnk), hogy ezek amondatok valĂłjĂĄban idĂ©zetek a pĂĄr legelsĆbeszĂ©lgetĂ©sĂ©bĆl. Az utolsĂł jelenetben teljesegĂ©szĂ©ben lĂĄthatjuk ezt az elsĆ talĂĄlkozĂĄst, Ă©snemcsak a rejtĂ©ly meg-oldĂĄsĂĄnak öröme tölt elbennĂŒnket, hanem azt is Ă©rezzĂŒk, mit vesztett ez akĂ©t ember azzal, hogy soha többĂ© nem talĂĄlkoztak.Ărdekes mĂłdon egyfajta feloldĂĄskĂ©nt hat, hogyerre a jelenetre csak a darab vĂ©gĂ©n kerĂŒl sor, bĂĄrazt mĂĄr tudjuk, hogy az esemĂ©nyek idĆrendjefelborult. RĂĄjövĂŒnk, hogy ez az a jelenet, amelyutĂĄn mindketten vĂĄgyakoznak, Ă©s bĂĄr tudjuk, hol avalĂłdi helye a törtĂ©netben, mĂ©gis szinte gyĂłgyĂtĂłhatĂĄssal van rĂĄnk. Eleinte azon gondolkodtam,szĂŒksĂ©g van-e egyĂĄltalĂĄn erre a jelenetre, aztĂĄnrĂĄjöttem; hogy igen. Az öröm, amelyet a pĂĄrtalĂĄlkozĂĄsa lĂĄttĂĄn Ă©rzĂŒnk, Ăgy is csak egy pillanatigtart, hogy aztĂĄn mĂ©g felemelĆbbĂ© tegye amegrendĂŒlĂ©st, hiszen tudjuk, Ăștjaik elvĂĄlnak.KĂŒlönben is, amikor a kirakĂłs jĂĄtĂ©k elemei ahelyĂŒkre kerĂŒlnek, a nĂ©zĆ elĂ©gedettsĂ©ge igaziszĂnhĂĄzi Ă©lmĂ©ny. Es ha ez pĂłtol-ni kĂ©pes adarabban a teljessĂ©gnek azt az Ă©rzĂ©sĂ©t, amely aszereplĆk szerelmi kapcsolatĂĄbĂłl hiĂĄnyzik, hĂĄt miĂ©rtne? A mƱvĂ©szet egyik sajĂĄtossĂĄga, hogy az Ă©letesetlegessĂ©geinek formĂĄt kölcsönöz, sĆt jelentĂ©seillĂșziĂłjĂĄval is felruhĂĄzza.
Az eddigiekbĆl kiderĂŒlhetett, hogy az E/ nemkĂŒldött leveleket nagyon jĂłl sikerĂŒlt darabnaktartom. Erezni, hogy a szerzĆ magabiztosan kĂ©z-ben tartja a tĂ©mĂĄt, a forma, a jellemek, a helyszĂ-nek Ă©s fĆleg a nyelvezet igen hatĂĄsosan mƱköd-nek. FrappĂĄns a helyszĂnvĂĄlasztĂĄs: a vasĂștĂĄllomĂĄsolyan hely, ahol a dolgok naprĂłl napraugyanabban az idĆben ismĂ©tlĆdnek. Mintha aperon a vilĂĄgegyetem egy szelete lenne, ahol azidĆ matematikai egysĂ©gekre bonthatĂł (nem pedigtitokzatos kontinuum, amilyennek ismerjĂŒk), Ă©smintha ezeket az egysĂ©geket algebrai mĂłdsze-rekkel ĂșjbĂłl össze lehetne rakni, hogy kĂŒlönfĂ©leegyenletekkel kĂsĂ©rletezzĂŒnk. (SzilĂĄgyi jĂĄtĂ©ka azidĆkontrasztokkal egyĂĄltalĂĄn nem erĆltetett, Ă©snem is mentegetĆzĆ jellegƱ, Ăgy kellemes ellen-tĂ©tet alkot pĂ©ldĂĄul J. B. Priestleyvel, aki fĆkĂ©pp aMĂĄr jĂĄrtam itt cĂmƱ mƱvĂ©ben minden erejĂ©t meg-feszĂtve prĂłbĂĄlja tudomĂĄnyosan igazolni körkörösidĆĂĄbrĂĄzolĂĄsĂĄt.) Es az ĂĄllomĂĄs persze meg-ĂĄllĂłhely is, ahol megpihenĂŒnk kĂ©t utazĂĄs között,mĂg a vonat az Ă©let egyik mozzanata, amely vĂ©gsĆĂșticĂ©lunk felĂ© robog velĂŒnk.
KĂ©t kritikai megjegyzĂ©s: bĂĄr azt Ărtam, a darabstĂlusa jĂłl megfelel tĂ©mĂĄjĂĄnak, van benne egy-kĂ©tzavarĂł mozzanat. TalĂĄn a fordĂtĂĄs az oka, de a
szövegben akad nĂ©hĂĄny meglehetĆsen elavult an-gol kifejezĂ©s. TalĂĄn a magyar eredetiben is vannakilyenek (ezt nem ĂĄll mĂłdomban megĂtĂ©lni), minden-esetre Angelus szidalmainak sokkal Ă©letszagĂșbbtĂĄrsalgĂĄsi nyelven kellene elhangozniuk, mint ami-
MAI MAGYAR DRĂMA
lyenek azok az enyhĂ©n irodalmias frĂĄzisok, me-lyeket itt olvashatunk. Van mĂ©g egy-kĂ©t mozzanat,melyeknek cĂ©lja vagy tĂșl nyilvĂĄnvalĂł, vagyegyĂĄltalĂĄn nem az. Nem tudtam pĂ©ldĂĄul eldönteni,miĂ©rt kell Angelusnak egy tölcsĂ©ren ĂĄt lĂ©legeznie, bĂĄrlĂĄtvĂĄn a magyar rendezĆk lelkesedĂ©sĂ©t a bizarr dol-gok irĂĄnt, nem akadtam fenn a dolgon. AnnĂĄl kiĂĄb-rĂĄndĂtĂłbb volt a mƱszĂv Angelus bĆröndjĂ©ben.ĂnmagĂĄban vĂ©ve hatĂĄsos kĂ©p, de kĂsĂ©rtĂ©sbe viszia szerzĆt, hogy erĆltetett fejtegetĂ©sekbebocsĂĄtkozzon egy szĂv ĂĄrĂĄrĂłl Ă©s Ă©rtĂ©kĂ©rĆl, Ăgy ametaforĂĄbĂłl ot-romba allegĂłria lesz.
EzektĆl a talĂĄn hajuknĂĄl fogva elĆrĂĄngatott aprĂł-sĂĄgoktĂłl eltekintve az El nem kĂŒldött levelek ĂșgykĂ©pes egyetlen kistörtĂ©netre összpontosĂtani, hogyközben az egyetemessĂ©g Ă©rzetĂ©t kelti bennĂŒnk. Adarabot nemcsak a magabiztos tĂ©makezelĂ©s teszivonzĂłvĂĄ, hanem az is, hogy lehetĆsĂ©get ad kĂ©tszĂnĂ©sznek Ă©lete nagy alakĂtĂĄsĂĄra.
A kötet harmadik darabjĂĄval, a MĂŒller tĂĄncosaival
(fordĂtĂł: Daniel Mornin) Ășjra hangulatot vĂĄltunk.NĂ©meth Ăkos szigorĂșan mai törtĂ©nete egy tĂĄnc-egyĂŒttes szĂ©tesĂ©sĂ©rĆl mesĂ©l, miutĂĄn nagyszerƱ, dezsarnoki vezetĆjĂŒk, MĂŒller fakĂ©pnĂ©l hagyta Ćket. AbevezetĂ©s hangsĂșlyozza, hogy ez tulajdonkĂ©ppenallegĂłria: mi törtĂ©nik egy olyan orszĂĄggal, mintMagyarorszĂĄg, miutĂĄn a szovjet birodalomösszeomlott? Az El nem kĂŒldött levelekrĆl szĂłlvaĂ©ppen az imĂ©nt kifogĂĄsoltam az otrombaallegĂłriĂĄkat, Ășgyhogy most bizonyĂĄra azt vĂĄrjĂĄktĆlem, hogy igen kritikusan szemlĂ©ljem ezt adarabot. ValĂł igaz, a mai angol szĂnhĂĄz ritkĂĄn alkal-maz allegĂłriĂĄt. A magyar szĂnhĂĄz talĂĄn azĂ©rt hasz-nĂĄlja nagyobb elĆszeretettel, mert a szovjet tĂpusĂșkommunizmus bukĂĄsa elĆtti idĆkben a valĂłdi jelen-tĂ©st kĂłdolni kellett, de a beavatott közönsĂ©g Ă©rtette,mirĆl van szĂł. Engem tulajdonkĂ©ppen egyĂĄltalĂĄnnem zavart az allegorikus elem a MĂŒller tĂĄncosai-ban, bĂĄr talĂĄn mĂ©gis van bizonyos köze ahhoz, amiviszont nem tetszett. A szerzĆ olyan pesszimistĂĄn
szemlĂ©li MagyarorszĂĄg jövĆjĂ©t, hogy egĂ©sz sortökĂ©letesen remĂ©nyvesztett figurĂĄt alkotott. AszereplĆk mĂĄr a darab elejĂ©n, MĂŒller tĂĄvozĂĄsakorborzasztĂłan elkeseredettek, kĂ©sĆbb pedig csaksĂșlyosbodik a helyzet: HorvĂĄth, az önjelölt ĂșjvezetĆ Ă©ppolyan zsarnok, mint MĂŒller, viszonttehetsĂ©gtelen, a többiek meg sorra lecsĂșsznak.Van itt minden: prostitĂșciĂł, rablĂĄs, gyilkossĂĄg, Ă©stalĂĄn nem vĂĄdolnak Ă©rzelgĆssĂ©ggel, ha meg-jegyzem, hogy ez a nyomasztĂł alaphangulat szĂĄ-momra sokat levont a darab Ă©rtĂ©kĂ©bĆl. Nem minthahappy endet vĂĄrtam volna, pĂ©ldĂĄul olyasmit, hogya tĂĄrsulat vĂ©gĂŒl befut. De szĂŒksĂ©ges lett volnaĂ©rzĂ©keltetni, milyen is lett volna az a siker, amelyrevĂĄgytak. TalĂĄn egyfajta szociĂĄlis Ă©s kulturĂĄlis szaka-
UngvĂĄri IstvĂĄn (Edward) Ă©s Safranek KĂĄroly(Wilhelm) A csĂĄbĂtĂł naplĂłjĂĄban (BudapestiKamaraszĂnhĂĄz, 1993)(Koncz Zsuzsa felvĂ©telei)
MAI MAGYAR DRĂMA
dĂ©k vĂĄlaszt el engem ettĆl a darabtĂłl, hiszen akötet drĂĄmĂĄi közĂŒl ez a leghangsĂșlyozottabbanmagyar. Hadd hozzak fel egy pĂ©ldĂĄt egy mĂĄsikmƱfajbĂłl: Zola egyik regĂ©nyĂ©ben, A patkĂĄnyfogĂł-ban a hĆsnĆ elkerĂŒlhetetlen hanyatlĂĄsa Ă©s bukĂĄsacsak azutĂĄn kezdĆdik, miutĂĄn mĂĄr lĂĄttuk Ćt viszony-lag sikeres Ă©lethelyzetben, Ă©s mĂ©g a kĂ©tsĂ©gbeesĂ©sidejĂ©n is fel-felcsillan a remĂ©ny. Nem feltĂ©tlenĂŒl hi-szem, hogy jobb lenne a darab, ha lĂĄtnĂĄnk a tĂĄrsu-latot sikerei teljĂ©ben is, hiszen azt pĂ©ldĂĄul jĂłnaktartom, hogy MĂŒller meg sem jelenik. MĂ©gis van afigurĂĄk fĂĄjdalmĂĄban Ă©s sikertelensĂ©gĂ©ben vala-mimegfoghatatlan, Ă©s abban sem vagyok biztos,hogy önmagĂĄban ez a kĂ©t Ă©rzelem elegendĆ volnaegy szĂndarabhoz. Kellene nĂ©mi konfliktus Ă©sfeszĂŒltsĂ©g is. Illetve konfliktus Ă©ppen akad,csakhogy nem aktĂv, cĂ©ltudatos emberek konflik-tusa, hanem remĂ©nyvesztett figurĂĄkĂ©, akik egy-mĂĄst marjĂĄk. SzĂłlhat persze errĆl is a dolog, csakĂ©ppen Ăgy elvĂ©sz a feszĂŒltsĂ©g. MĂĄrpedig konfliktustnĂ©zni feszĂŒltsĂ©g nĂ©lkĂŒl meglehetĆsen fĂĄrasztĂł.
GyanĂtom egyĂ©bkĂ©nt, hogy ez az a darab, amelymeg rendezve egĂ©sz mĂĄskĂ©pp hatna rĂĄm. NemcsakazĂ©rt, mert rengeteg olyan jelenetet tartalmaz, amely-nek szĂnre ĂĄllĂtĂĄsakor a rendezĆ Ă©s a dĂszlettervezĆigencsak kamatoztathatja fantĂĄziĂĄjĂĄt - vidĂĄmpark,börtön, a lakĂĄs, ahol a kritikusnĆt meggyilkoljĂĄk stb.Ezek a helyszĂnek mind lĂĄtvĂĄnyosak, Ă©s segĂtik adarab megĂ©rtĂ©sĂ©t. Ugyanakkor ezt a drĂĄmĂĄt volt alegnehezebb olvasni. NehĂ©z a leĂrt szereplĆketmeg-kĂŒlönböztetni egymĂĄstĂłl, Ă©s csak a mĂĄsodikolvasĂĄsra tudtam rĂĄjuk kĂŒlön-kĂŒlön koncentrĂĄlni. AszĂnpadon persze nem lehetne összetĂ©veszteniĆket; a szĂnĂ©szeknek bizonyĂĄra sikerĂŒlne hĂșs-vĂ©remberrĂ© vĂĄltoztatni a naiv Andit, a rezignĂĄlt RitĂĄt Ă©saz önvĂ©delembĆl nĆgyƱlölĆvĂ© lett HorvĂĄthot. Hamindez megtörtĂ©nik, szĂnpadon egĂ©szen hatĂĄsoslehet a darab, hiszen dialĂłgusai kĂ©tsĂ©gkĂvĂŒl erĆ-teljesek, szenvedĂ©ly Ă©s intenzitĂĄs van bennĂŒk. Va-lami mĂ©gis azt sĂșgja, hogy kevĂ©s közöm lennehozzĂĄ, Ă©s nem is kapnĂ©k tĆle tĂșl sokat.
KĂĄrpĂĄti PĂ©ter AkĂĄrkije (fordĂtĂł: Jack Bradley;versek: Nick Hern) kĂ©t nagyon kĂŒlönbözĆ darabotfƱz egybe, rendkĂvĂŒli eredmĂ©nnyel. Az alaptörtĂ©nethĆse egy budapesti asszony, aki megtudja, hogyrĂĄkos. Ehhez kapcsolĂłdnak a közĂ©pkori angol mo-ralitĂĄsjĂĄtĂ©k, az AkĂĄrki egyes jelenetei (abban azidĆben az angol drĂĄma kizĂĄrĂłlagos tĂĄplĂĄlĂ©ka azallegĂłria volt). Amikor Emma a halĂĄlrĂłl elmĂ©lkedik,megjelenik maga a HalĂĄl, egyenesen a közĂ©pkorbĂłl,hogy szĂłljon hozzĂĄ Ă©s hozzĂĄnk. Es ahogy EmmamegprĂłbĂĄlja elrendezni az ĂŒgyeit, mielĆtt a vĂ©gsĆĂștra indul, Ă©lete szereplĆi az eredeti AkĂĄrkifigurĂĄi-kĂ©nt jelennek meg (az orvos pĂ©ldĂĄul, aki kimondja adiagnĂłzist, a TudĂĄsnak felel meg), bĂĄr ez nem tĂșlhangsĂșlyos, Ă©s csak az utolsĂł jelenetben vilĂĄgoso-dik meg a nĂ©zĆ szĂĄmĂĄra.
Ăgy tƱnik, a MĂŒller tĂĄncosaihoz hasonlĂłan ez adarab is jellegzetesen magyar, hiszen nem csupĂĄnEmma spirituĂĄlis utazĂĄsĂĄrĂłl szĂłl. Ăt- meg ĂĄtszövik
a mai budapesti Ă©let jelenetei, melyekben a szerzĆkĂmĂ©letlenĂŒl Ă©s nagyon szellemesen gĂșnyolĂłdik anehĂ©zsĂ©geken. Az ironikus nyitĂł jelenetbenpĂ©ldĂĄul a nĂ©zĆ egy bizarr lakĂĄseladĂĄs közepĂ©becsöppen. NagyszerƱ ez a nyitĂĄny, mĂ©g az olvasĂłfigyelmĂ©t is azonnal megragadja. Ăs bĂĄr az irĂłniaa krĂłnikus magyar lakĂĄshiĂĄnyra vonatkozik, atĂĄjĂ©kozatlan kĂvĂŒlĂĄllĂł is könnyen megĂ©rtheti, mi-rĆlvan szĂł.
Ez persze nem volt Ăgy minden szatirikus utalĂĄs-nĂĄl: bĂĄr Ă©n tudom, hogy a magyarok gyakran vĂĄl-lalnak mellĂ©kĂĄllĂĄsokat megĂ©lhetĂ©sĂŒk Ă©rdekĂ©ben,mĂ©gsem volt egĂ©szen vilĂĄgos, hogy Emma anyja ezokbĂłl ad bizarr Ă©s nagyon mulatsĂĄgos relaxĂĄciĂłsfranciaĂłrĂĄkat. A jelenet szinte mĂĄr szĂŒrreĂĄlis, Ă©stalĂĄn nem is baj, hogy ez a szint is megjelenik.ĂltalĂĄban vĂ©ve a budapesti Ă©letrĆl szĂłlĂł jelenetekigazĂĄn tanulsĂĄgosak: hiteles kĂ©pet adnak a maiMagyarorszĂĄg Ă©letĂ©rĆl, de ezt egyĂĄltalĂĄn nem szĂĄj-barĂĄgĂłan teszik.
A darab közĂ©ppontjĂĄban Emma ĂĄll, ez a göm-bölydednek Ă©s rokonszenvesnek ĂĄbrĂĄzolt figura, akimindvĂ©gig valĂłsĂĄgosnak tƱnik. (ZĂĄrĂłjelben jegy-zem meg: a nĂ©gy, egyarĂĄnt fĂ©rfiak ĂĄltal Ărott drĂĄmĂĄ-ban ez messze a legjobban sikerĂŒlt nĆalak.) Az ajelenet pĂ©ldĂĄul, amikor elmegy volt fĂ©rjĂ©hez, hogyvisszakĂ©rje tĆle a tĂŒkrĂ©t (ez is szerepel a halĂĄla elĆttelvĂ©gzendĆ feladatok listĂĄjĂĄn), megrendĂtĆ pontos-sĂĄggal ĂĄbrĂĄzolja a meghittsĂ©g Ă©s a kĂnos zavarkĂŒlönös keverĂ©kĂ©t, amely egykori szeretĆk közöttmindig megjelenik. A kivĂĄlĂłan lefordĂtott pĂĄrbeszĂ©-det olvasĂĄs közben szinte halljuk is.
Ez a darab mĂ©g az AkĂĄrkibĆl szĂĄrmazĂł rĂ©szleteknĂ©lkĂŒl is tele lenne megdöbbentĆ kĂ©pekkel: ha pĂ©l-dĂĄul kinyitjĂĄk az egyik ajtĂłt Emma lakĂĄsĂĄban, egycsomĂł bekötött szemƱ, földön heverĆ embert lĂĄ-tunk, egy mĂĄsik ajtĂł mögött pedig forgalmas irodamƱködik; vagy ott az orvos rendelĆje, ahol egypĂĄciens a röntgenkĂ©pernyĆ elĆtt Ă©ppen gipszkĂĄsĂĄtnyel, ami szĂ©pen lĂĄthatĂł a röntgenfelvĂ©telen. (Ez akĂ©p Ă©s a darab nagy rĂ©sze a kivĂĄlĂł lengyel rendezĆ,Krzysztof KieĆ3owski munkĂĄit juttatta eszembe -azt hiszem, elĂ©g hĂzelgĆ Ă¶sszevetĂ©s.)
Az AkĂĄrkibĆl szĂĄrmazĂł jelenetekben a darab egymĂĄsik dimenziĂłba kerĂŒl, Ă©s nem csak vizuĂĄlis Ă©rte-lemben. Az elsĆ jelenetet lezĂĄrĂł halĂĄltĂĄnc kapcso-latot teremt a közĂ©pkori moralitĂĄs Ă©s a modern vilĂĄgközött. Ez a dialĂłgus a darab sorĂĄn többszörfelbukkan, Ă©s a vĂ©gĂ©n megismĂ©tlĆdik. (HaddemlĂtsek meg egy vĂ©letlenszerƱ pĂĄrhuzamot az E/nem kĂŒldött levelekkel; ott egy vasĂștĂĄllomĂĄs voltahelyszĂne kĂ©t emberi Ă©let kĂŒlönbözĆ szakaszainak;az AkĂĄrki-ben az Ă©let utolsĂł ĂĄllomĂĄsa szintĂ©n egyvasĂști meg-ĂĄllĂł, ezĂșttal - stĂlszerƱen - aföldalattiĂ©.) Ahhoz, hogy kiderĂtsĂŒk, miĂ©rt idĂ©zett aszerzĆ az eredeti AkĂĄrkibĆl, fel kell tennĂŒnk egysarkalatos kĂ©rdĂ©st, amely igazolhatja az idĂ©zeteklĂ©tjogosultsĂĄgĂĄt. ElĆszavĂĄban a fordĂtĂł kiemeli: azAkĂĄrki-pĂĄrhuzam nem feltĂ©tlenĂŒl azt jelenti, hogyEmma törtĂ©nete utazĂĄs a megvĂĄltĂĄs felĂ©. Ez igaz,de az idĂ©zetek
mĂ©gis hatĂĄsosan Ă©rvelnek amellett, hogy Ăgy istekinthetjĂŒk a dolgokat. Ha egy mĂĄsik korszak em-berei Ăgy lĂĄttĂĄk a vilĂĄgot, mi miĂ©rt nem vagyunkkĂ©pesek erre? MifĂ©le megvĂĄltĂĄs lehetsĂ©ges az ittĂĄbrĂĄzolt modern, istentelen, lelketlen vilĂĄgban? Ab-ban, amit magunk hoztunk lĂ©tre, nemcsakBudapesten, de New Yorkban, Londonban is...
Mostanra az olvasĂł kitalĂĄlhatta a vĂĄlaszt az ĂrĂĄ-som elejĂ©n feltett kĂ©rdĂ©sekre: melyik darab lennesikeres Nagy-BritanniĂĄban, Ă©s melyiket rendeznĂ©mmeg magam is szĂvesen? Az a gyanĂșm, hogy az Elnem kĂŒldött levelek lenne a legesĂ©lyesebb rĂĄ, hogynĂĄlunk is szĂnpadra ĂĄllĂtsĂĄk, Ă©s nem csak azĂ©rt, mertkĂ©tszereplĆs, Ăgy gyengĂ©n tĂĄmogatott szĂnhĂĄzainkolcsĂłn megĂșsznĂĄk a dolgot. KĂ©t mĂĄsik Ă©rv is melletteszĂłl (arrĂłl nem is beszĂ©lve, hogy a stĂlusa is igenerĆteljes): a szerelem Ă©s az elszalasztott lehetĆsĂ©gtĂ©mĂĄja egyetemes, Ă©s nagy kihĂvĂĄst jelent kĂ©t kivĂĄlĂłszĂnĂ©sz szĂĄmĂĄra. Biztos vagyok benne, hogy ezt adarabot a vilĂĄg minden tĂĄjĂĄn sikerrel szĂnre lehetnevinni, csak Ă©ppen meg kellene nyerni kĂ©t elsĆrangĂșszĂnĂ©szt a szerepekre.
A mĂĄsodik, a kevĂ©sbĂ© fontos kĂ©rdĂ©s (melyiketszeretnĂ©m Ă©n magam megrendezni) visszavezetmĂĄsik kedvencemhez, az AkĂĄrkihez. Mint mindenrendezĆt, engem is a lĂĄtvĂĄnybeli lehetĆsĂ©gek Ă©s abennĂŒk rejlĆ kihĂvĂĄs vonzanak elsĆsorban. Nagyonizgat a szemĂ©lyes Ă©s az egyetemes keverĂ©ke, ponto-sabban az, ahogyan az egyetemes a szemĂ©lyesbĆlkiemelkedik. Ha az AkĂĄrkit nem mutatnĂĄk be Nagy-BritanniĂĄban, azt nem technikai problĂ©mĂĄk vagy atĂ©ma idegensĂ©ge okoznĂĄk, sokkal inkĂĄbb az angolszĂnhĂĄz döbbenetes Ă©s talĂĄn megvĂĄltoztathatatlankonzervativizmusa. Az Ă©vek Ăłta tapasztalhatĂłalultĂĄmogatottsĂĄg eredmĂ©nyekĂ©ppen ma mĂĄr csaka bevĂĄlt klasszikusokban bĂz-nak, Ă©s ehhezszoktattĂĄk a közönsĂ©get is. A Nemzeti SzĂnhĂĄzonĂ©s a Royal Courton kĂvĂŒl nehĂ©z elkĂ©pzelni olyanszĂnhĂĄzat, amely megengedhet-nĂ© magĂĄnak, hogyismeretlen szerzĆ Ășj mƱvĂ©t mutassa be, legfeljebbha bebiztosĂtanĂĄ magĂĄt egy nemzetközi hĂrƱfilmszĂnĂ©sz fellĂ©ptetĂ©sĂ©vel, de hĂĄt az ilyenszĂnĂ©szek többnyire nemzetközi hĂrƱ filmek-kelvannak elfoglalva.
RemĂ©lem, a darabok sorsĂĄra vonatkozĂł pesszi-mizmusom megalapozatlan. ElvĂ©gre mĂĄs utakat isbejĂĄrhatnak: egy vizsgaelĆadĂĄs itt, egy kĂŒlvĂĄrosisiker amott, Ă©s a darab mĂĄris beszivĂĄrgott aköztudatba. Akkor aztĂĄn a profi szĂnhĂĄzak is le-csaphatnak rĂĄ.
Ărömteli feladat volt ezeket a darabokat elolvasniĂ©s elemezni. NyilvĂĄnvalĂł, hogy nem talĂĄlhattamĆket egyformĂĄn jĂłnak, de minden elismerĂ©semUpor LĂĄszlóé, aki összeĂĄllĂtotta ezt a friss, modern,energikus Ă©s az angol olvasĂł szĂĄmĂĄra kĂŒlönösĂ©lmĂ©nyt kĂnĂĄlĂł vĂĄlogatĂĄst.
Nick Hern Books, London, 1996
FordĂtotta: KovĂĄcs Ida
P E T E R B R O O K
AZ ARANYHALMinden olyan alkalom, amikor nyilvĂĄnossĂĄ
elĆtt beszĂ©lek, szĂnhĂĄzi kĂsĂ©rlet. MegprĂłbĂĄlomfelhĂvni a közönsĂ©g figyelmĂ©t arraa tĂ©nyre, hogy itt Ă©s most egy szĂnhĂĄzszituĂĄciĂł rĂ©szesei vagyunk. Ha egyĂŒtteser kĂ©pesekvagyunk rĂĄ, hogy rĂ©szleteiben rnegfi gyeljĂŒk afolyamatot, amelybe ezekben a pillana tokbankerĂŒlĂŒnk, lehetĆvĂ© vĂĄlik, hogy a szĂnhĂĄt jelentĂ©sĂ©tsokkal kevĂ©sbĂ© elmĂ©leti mĂłdon kö zelĂtsĂŒk meg. Ez amai kĂsĂ©rlet azonban sok kal bonyolultabb. ElsĆ ĂzbenjĂĄrultam hozzĂĄ, hogy rögtönzĂ©s he-lyett elĆre megĂrjam mondandĂłmat,mivel a szöveget meg akarjĂĄkjelentetni. Igyekszem Ășgy eljĂĄrni, hogyez ne ĂĄrtson a folyamatnak, sĆt, közöskĂsĂ©rletĂŒnket csak gazdagĂtsa.
Amikor ezeket a sorokat Ărom, aszerzĆ - az âelsĆ szĂĄmĂș Ă©n" - egyforrĂł nyĂĄri napon DĂ©l-Franciaor-szĂĄgban ĂŒldögĂ©l, Ă©s megprĂłbĂĄljaelkĂ©pzelni az ismeretlent: egy japĂĄnközönsĂ©get Kioto vĂĄrosĂĄban. HogymifĂ©le teremben lesznek, hĂĄnyan,mifĂ©le relĂĄciĂłban - nem tudom. EsbĂĄrmily gondosan vĂĄlogatom is megszavaimat, a közönsĂ©gbĆl nĂ©-hĂĄnyantolmĂĄcs rĂ©vĂ©n, egy mĂĄsik nyelvenhalljĂĄk majd Ćket. Ebben a pillanatbanaz önök szĂĄmĂĄra az âelsĆ szĂĄmĂș Ă©n",a szerzĆ eltƱnt, felvĂĄltotta a âkettesszĂĄmĂș Ă©n", a beszĂ©lĆ. Ha a beszĂ©lĆ, apapĂr fölĂ© görnyedve, felolvassaezeket a szavakat, s a tartalmategyhangĂș, pedĂĄns modorbanközvetĂti, Ășgy a szavak, amelyek most,papĂrra vetve Ă©letszerƱnek tƱnnek,elviselhetetlen monotĂłniĂĄbasĂŒppednek, Ășjabb igazolĂĄstszolgĂĄltatva rĂĄ, mitĆl is ĂĄllnak olyanrossz hĂrben a tudomĂĄnyoselĆadĂĄsok. EkkĂ©nt az âelsĆ szĂĄmĂș Ă©n"a drĂĄmaĂrĂłra hasonlĂt, akinek bĂzniakell abban, hogy a âkettes szĂĄmĂș Ă©n"Ășj energiĂĄt Ă©s ĂșjszerƱ vonĂĄsokat viszmajda szövegbe Ă©s az esemĂ©nybe. Azangolul Ă©rtĆk szĂĄmĂĄra a hangszĂnbeli kĂŒlönbsĂ©gek,a hangmagassĂĄg hirtelen vĂĄltozĂĄsai, a crescendĂłk,a fortissimĂłk Ă©s a pianissimĂłk, a szĂŒnetek, a csend- egyszĂłval az emberi dimenziĂłt hordozĂł közvetlenvokĂĄlis zeneisĂ©g kĂ©sztethet figyelemre, Ă©s Ă©ppenez az emberi dimenziĂł az, amelyet mi magunk Ă©sszĂĄmĂtĂłgĂ©peink a legkevĂ©sbĂ© kĂ©pesek pontos,tudomĂĄnyos mĂłdon felfogni. Itt ugyanis Ă©rzĂ©srĆlvan szĂł; az Ă©rzĂ©s vezet a szenvedĂ©lyhez; Ă©s aszenvedĂ©ly közvetĂti a meg-gyĆzĆdĂ©st - mĂĄrpediga meggyĆzĆdĂ©s az egyet-len olyan spirituĂĄliseszköz, amely az emberek-
ben egymĂĄs irĂĄnt Ă©rdeklĆdĂ©st kelthet. MĂ©g akikönök közĂŒl mindezt most egy fordĂtĂł közvetĂtĂ©sĂ©velhalljĂĄk, azok sem szakadnak el egy bizonyos ener-giĂĄtĂłl, amely fokozatosan egymĂĄshoz kapcsolja fi-gyelmĂŒnket, mert ez az energia a hang, valamint agesztus rĂ©vĂ©n kiterjed a helyisĂ©gben; a beszĂ©lĆkezĂ©nek vagy testĂ©nek minden mozdulata, legyenbĂĄr tudatos vagy öntudatlan, egyfajta közvetĂtĂ©s -Ă©s nekem, akĂĄr a szĂnĂ©sznek, tisztĂĄban kelllennem ezzel, ez az Ă©n felelĆssĂ©gem. De aktĂv
Peter Brook
szerepet jĂĄtszanak önök is, mert hallgatĂĄsukbanintenzitĂĄst fokozĂł tĂ©nyezĆ rejlik, amely magĂĄn-jellegƱ Ă©rzelmeiket közös terĂŒnkön ĂĄt visszasu-gĂĄrozza, Ă©s szubtilis mĂłdon bĂĄtorĂt engem, kiiga-zĂtja beszĂ©dmĂłdomat.
Mennyiben Ă©rinti mindez a szĂnhĂĄzat? Min-denben.
TisztĂĄzzuk egyĂŒtt Ă©s egyĂ©rtelmƱen a kiindulĂł-pontot. A szĂnhĂĄz mint szĂł olyan homĂĄlyos Ă©sbizonytalan, hogy vagy semmitmondĂł, vagy pe
dig zƱrzavart szĂt, mert az egyik ember az egyikaspektusĂĄra gondol, a mĂĄsik valami egĂ©szenmĂĄsra. Olyan ez, mintha az Ă©letrĆl beszĂ©lnĂ©nk. AszĂł olyan tĂĄg Ă©rtelmƱ, hogy semmit sem jelent.A szĂnhĂĄznak sincs köze sem Ă©pĂŒletekhez, semszövegekhez, szĂnĂ©szekhez, stĂlusokhoz vagyformĂĄkhoz. A szĂnhĂĄz lĂ©nyege egy misztĂ©riumbanrejlik, amelynek neve: a âjelen pillanat".
A âjelen pillanat" bĂĄmulatos dolog. AkĂĄr ahologrambĂłl letört szilĂĄnkĂ©, ĂĄttetszĆsĂ©ge
csalĂłka. Amikor az idĆnek ez az atomjafelhasad, vĂ©gtelen parĂĄnyisĂĄgĂĄbanbenne rejlik a vilĂĄgegyetemteljessĂ©ge. Itt Ă©s most, ebben apillanatban a felszĂnen nem törtĂ©niksem-mi kĂŒlönös; Ă©n beszĂ©lek, önökhallgatnak engem. De vajon hĂven tĂŒk-rözi-e ez a felszĂni kĂ©p ami mostanivĂĄlĂłsĂĄgunkat? TermĂ©szetesen szĂłsincs ilyesmirĆl. EgyikĂŒnk sem rĂĄzta lemagĂĄrĂłl egyik percrĆl a mĂĄsikraĂ©letĂ©nek teljes szövevĂ©nyĂ©t;gondjaink, kapcsolatrendszerƱnk,aprĂł komĂ©diĂĄink, mĂ©lysĂ©gestragĂ©diĂĄink, mĂ©g ha pillanatnyilagszunnyadnak is, mind jelen van-nak,akĂĄr a kulisszĂĄk közt vĂĄrakozĂłszĂnĂ©szek. Azonban nemcsak sze-mĂ©lyes drĂĄmĂĄink szereplĆi vannakjelen, hanem az opera kĂłrusĂĄhozhasonlĂłan epizodistĂĄk tömegei isbelĂ©pĂ©sre kĂ©szen sorakoznak fel,összekötve a magunk egyĂ©ni törtĂ©-netĂ©t a kĂŒlvilĂĄggal, a tĂĄrsadalomegĂ©szĂ©vel. BennĂŒnk magunkbanpedig, akĂĄr valamilyen megzendĂtĂ©srevĂĄrĂł hatalmas hangszer, mindenpillanatban hĂșrok feszĂŒlnek; ezektĂłnusai Ă©s harmĂłniĂĄi fejezik ki abbelikĂ©pessĂ©gĂŒnket, hogy reagĂĄljunk alĂĄthatatlan spirituĂĄlis vilĂĄg rezgĂ©seire -arra a vilĂĄgra, amelyrĆl gyakorta nemveszĂŒnk tudomĂĄst, Ă©s mĂ©gis, mindenegyes lĂ©legzetvĂ©telĂŒnkkel kapcsolatbalĂ©pĂŒnk vele.
Ha minden rejtvebennĂŒnk Ă©lĆ kĂ©pet Ă©s mozgĂĄst valamilyenmĂłdon egyszer csak kibocsĂĄthatnĂĄnk e teremterĂ©be, a hatĂĄs nukleĂĄris robbanĂĄshozhasonlĂtana, Ă©s a benyomĂĄsok kaotikusörvĂ©nylĂ©sĂ©nek erejĂ©t egyikĂŒnk sem lenne kĂ©pesfeldolgozni. EbbĆl is lĂĄthatjuk, miĂ©rt oly hatalmaserejƱ, Ă©s miĂ©rt vĂĄlhat olyan veszĂ©lyessĂ© mindenjelen idejƱ szĂnhĂĄzi aktus, amely egyszer csakfelszabadĂtja a gondolat, a kĂ©p, az Ă©rzĂ©s, amĂtosz Ă©s a trauma rejtett kollektĂv potenciĂĄljĂĄt.
A leghĂzelgĆbb bĂłkban a szĂnhĂĄzat mindig apolitikai elnyomĂĄs rĂ©szesĂtette. A fĂ©lelem kormĂĄ-nyozta orszĂĄgokban a szĂnhĂĄz az a forma, ame-
⌠SZABADPOLC âŒ
Torgeir Wettal Ă©s Hanajagi Kanicsi a bolognaiNemzetközi SzĂnhĂĄzi AntropolĂłgiai Iskola(ISTA) foglalkozĂĄsĂĄn
lyet a diktĂĄtorok Ă©beren figyelnek, Ă©s amelytĆl aleginkĂĄbb rettegnek. Ennek következtĂ©ben minĂ©lnagyobb szabadsĂĄgot Ă©lvezĂŒnk, annĂĄl mĂ©lyebbenkell Ă©rtenĂŒnk, Ă©s annĂĄl inkĂĄbb kordĂĄban kelltartanunk minden szĂnhĂĄzi aktust: ha azt akarjuk,hogy Ă©rtelme Ă©s jelentĂ©se legyen, nagyon pontosszabĂĄlyoknak kell engedelmeskednie.
MindenekelĆtt közös Ă©lmĂ©nyben kell egyesĂteni akĂĄoszt, amely Ăłhatatlanul lĂ©trejönne, ha mindenegyes ember szabadjĂĄra engednĂ© a maga titkosvilĂĄgĂĄt. MĂĄs szĂłval az elĆadĂł ĂĄltal felidĂ©zett valĂł-sĂĄgaspektusnak egyazon körön belĂŒli reakciĂłt kellkivĂĄltania minden egyes nĂ©zĆbĆl, oly mĂłdon, hogya közönsĂ©g egyetlen pillanatra ugyanazt a kollektĂvbenyomĂĄst Ă©lje meg. EkkĂ©nt a bemutatott anyaglĂ©nyegĂ©nek, a törtĂ©netnek vagy a tĂ©mĂĄnak min-denekelĆtt az a rendeltetĂ©se, hogy közös terepetkĂnĂĄljon, olyan potenciĂĄlis teret, amelyen belĂŒl aközönsĂ©g minden tagja korĂĄtĂłl vagy hĂĄtterĂ©tĆl fĂŒg-getlenĂŒl közös Ă©lmĂ©nyben forrhat össze szom-szĂ©djĂĄval.
MerĆben triviĂĄlis, felszĂnes, tehĂĄt nem tĂșlsĂĄgosanĂ©rdekes közös terepet persze nagyon könnyƱtalĂĄlni. MĂĄrpedig nyilvĂĄnvalĂł, hogy annak az alap-nak, amelyen mindenki talĂĄlkozhat, Ă©rdekesnek kelllennie. De mit jelent voltakĂ©ppen az Ă©rdekessĂ©g?LĂ©tezik rĂĄ egy bizonyos prĂłba. Abban a töredĂ©k-mĂĄsodpercnyi idĆben, amikor a szĂnĂ©sz Ă©s a közön-sĂ©g mintegy fizikai ölelĂ©sben kölcsönösen egymĂĄs-
ra talĂĄl, a pillanat sƱrƱsĂ©ge, telĂtettsĂ©ge, sokrĂ©tƱ-sĂ©ge, gazdagsĂĄga - mĂĄs szĂłval a minĆsĂ©ge alĂ©nyeg. Minden egyes mĂĄsodperc lehet vĂ©kony Ă©sĂ©rdektelen - avagy ellenkezĆleg, minĆsĂ©gileg mĂ©ly.Hadd hangsĂșlyozzam, hogy a pillanatnak ez aminĆsĂ©gszintje az egyetlen mĂ©rce, amellyelvalamely szĂnhĂĄzi aktus megĂtĂ©lhetĆ.
Ezek utĂĄn közelebbrĆl kell megvizsgĂĄlnunk, mit isĂ©rtĂŒnk pillanaton. Ha a pillanat legbelsĆ magvĂĄighatolhatnĂĄnk, minden bizonnyal azt tapasztalnĂĄnk,hogy ott mĂĄr nincs mozgĂĄs; minden egyes pillanatvalamennyi lehetsĂ©ges pillanat összessĂ©ge, Ă©s az,amit idĆnek nevezĂŒnk, elenyĂ©szett. De ha kifelĂ©haladunk azon körök felĂ©, amelyekben normĂĄliskörĂŒlmĂ©nyek között lĂ©tezĂŒnk, azt tapasztaljuk, hogyminden idĆbeli pillanat összefĂŒgg a megelĆzĆvel Ă©sa következĆvel, egy megszakĂtĂĄs nĂ©lkĂŒl kifejlĆ lĂĄn-colatban. EkkĂ©nt a szĂnhĂĄzi elĆadĂĄson belĂŒl egymegkerĂŒlhetetlen törvĂ©nnyel van dolgunk. AzelĆadĂĄs olyan ĂĄramlĂĄs, amelynek emelkedĆ Ă©ssĂŒllyedĆ görbĂ©je van. Ahhoz, hogy egy mĂ©ly Ă©rtel-mƱ pillanathoz eljussunk, pillanatok lĂĄncolatĂĄra vanszĂŒksĂ©g, amely lĂĄncolat egyszerƱ, termĂ©szetesszintrĆl indulva sodor bennĂŒnket az intenzitĂĄs felĂ©,hogy aztĂĄn attĂłl ismĂ©t eltĂĄvolĂtson. Az idĆ, amely azĂ©letben oly gyakran ellensĂ©gĂŒnk, szövetsĂ©gesĂŒnk-kĂ© is vĂĄlhat, ha lĂĄtjuk, mikĂ©nt vezethet egy sĂĄpadtpillanat egy izzĂł pillanathoz, hogy aztĂĄn a tökĂ©letesĂĄttetszĆsĂ©g pillanatĂĄvĂĄ alakuljon, majd ismĂ©t a köz-napi egyszerƱsĂ©g pillanatĂĄvĂĄ sĂŒllyedjen.
Jobban megĂ©rthetjĂŒk a folyamatot, ha a hĂĄlĂłjĂĄtfonĂł halĂĄszra gondolunk. Munka közben ujja min-den rebbenĂ©sĂ©ben figyelem Ă©s szĂĄndĂ©k rejlik.
Ahogy fƱzi a fonalat, ahogy megköti a csomĂłkat,olyan formĂĄkba zĂĄrja az Ʊrt, amelyek alakja pontosfunkciĂłknak tesz eleget. AztĂĄn a hĂĄlĂłt a vĂzbedobja, ide-oda rĂĄngatja, ĂĄrral, ĂĄr ellen, minden-fĂ©lebonyolult minta szerint, Ă©s vĂ©gĂŒl kifog vala-milyenhalat, amely lehet ehetetlen, lehet közönsĂ©ges, defogyaszthatĂł, lehet sokszĂnƱ, ritka, mĂ©rgezettavagy a kegyelem pillanataiban arany-hal. Ki kellazonban emelni egy sajĂĄtos kĂŒlönbsĂ©get a szĂnhĂĄzĂ©s a halĂĄszat között. Ha a hĂĄlĂł jĂłl vanmegszerkesztve, a halĂĄsz szerencsĂ©jĂ©n mĂșlik,hogy jĂł vagy rossz halat fog-e ki. A szĂnhĂĄz-banazok, akik a hĂĄlĂłt csomĂłzzĂĄk, a vĂ©gĂŒl ki-fogottpillanat minĆsĂ©gĂ©Ă©rt is felelĆsek. BĂĄmulatos dologez! Amikor a âhalĂĄsz" megköti a hĂĄlĂł csomĂłit,egyszersmind meghatĂĄrozza, milyen minĆsĂ©gƱ lesza hal, amelyet vĂ©gĂŒl hĂĄlĂłjĂĄba kerĂt!
Az elsĆ lĂ©pĂ©s döntĆ fontossĂĄgĂș, Ă©s sokkal nehe-zebb, mint amilyennek lĂĄtszik. BĂĄrmily meglepĆ, ezaz elĆkĂ©szĂtĆ lĂ©pĂ©s nem rĂ©szesĂŒl az Ćt megilletĆtiszteletben. KĂ©pzeljĂŒk el, hogy a közönsĂ©g vĂĄrja azelĆadĂĄs kezdetĂ©t; szeretnĂ©, ha felkeltenĂ©k Ă©r-deklĆdĂ©sĂ©t, remĂ©li, hogy felkeltik Ă©rdeklĆdĂ©sĂ©t,gyĆzködi magĂĄt, hogy illik Ă©rdeklĆdĂ©st tanĂșsĂtania.De ellenĂĄllhatatlan Ă©rdeklĆdĂ©s csakis akkor Ă©bredbenne, ha az elĆadĂĄs legelsĆ szavai, hangjai vagyakciĂłi minden egyes nĂ©zĆ lĂ©nyĂ©nek legmĂ©lyĂ©bĆlelĆcsaljĂĄk azt az elsĆ morajt, amely összecseng acsak kĂ©sĆbb, fokozatosan felszĂnre törĆ rejtett tĂ©-mĂĄkkal. Ez a folyamat nem lehet intellektuĂĄlis, raci-onĂĄlis pedig vĂ©gkĂ©pp nem. A szĂnhĂĄz a hangzĂĄs, aszĂł, a szĂn Ă©s a mozgĂĄs energiĂĄja rĂ©vĂ©n megĂ©rintegy Ă©rzelmi billentyƱt, amely aztĂĄn rezgĂ©sbe hozzaaz intellektust. Mihelyt a szĂnĂ©sz bensĆ kapcsolatotteremt a közönsĂ©ggel, az esemĂ©ny mĂĄr szĂĄmosirĂĄnyba terelĆdhet. Vannak szĂnhĂĄzak, amelyekpusztĂĄn csak közönsĂ©ges, Ăzletes, gyomorfĂĄjĂĄs nĂ©l-kĂŒl elfogyaszthatĂł halat szeretnĂ©nek fogni. VannakpornogrĂĄf szĂnhĂĄzak, amelyek tudatosan mĂ©rgezettbelƱ halat akarnak felszolgĂĄlni. De tĂ©telezzĂŒk fel,hogy bennĂŒnket a legmagasabb becsvĂĄgy hevĂt: miminden elĆadĂĄssal az aranyhalat szeretnĂ©nk kifogni.
Honnan jön az aranyhal? Nem tudjuk. Ăgy sejt-jĂŒk, valahonnan a kollektĂv, mitikus tudatalattibĂłl,ebbĆl a hatalmas ĂłceĂĄnbĂłl, amelynek hatĂĄrait sohanem sikerĂŒlt felfedezni, mĂ©lysĂ©geit soha nem tĂĄrtĂĄkfel fenĂ©kig. Ăs hol vagyunk mi, nĂ©zĆtĂ©ren ĂŒlĆ kö-zönsĂ©ges emberek? Ott vagyunk, ahol belĂ©pĂ©skorvagyunk: önmagunkban, a mindennapi Ă©letĂŒnkben.EkkĂ©nt a hĂĄlĂł fonĂĄsa azt jelenti, hogy hidat Ă©pĂtĂŒnkszokĂĄsos, normĂĄlisĂĄllapotunkban leledzĆ, minden-napi vilĂĄgunkat magunkkal hurcolĂł lĂ©nyĂŒnk Ă©s amalĂĄthatatlan vilĂĄg között, amely csak akkor tĂĄrulhatfel elĆttĂŒnk, ha rendes körĂŒlmĂ©nyek között csöke-vĂ©nyes Ă©rzĂ©kelĂ©si mĂłdunkat összehasonlĂthatatla-nul Ă©lesebb Ă©rzĂ©kelĂ©si minĆsĂ©g vĂĄltja fel. De vajonlyukakbĂłl vagy csomĂłkbĂłl ĂĄll-e ez a hĂĄlĂł? A kĂ©rdĂ©solyan, akĂĄr egy koan, Ă©s ha szĂnhĂĄzat akarunkcsinĂĄlni, örökösen egyĂŒtt kell Ă©lnĂŒnk vele.
⌠SZABADPOLC âŒ
A szĂnhĂĄz törtĂ©netĂ©ben semmi sem fejezi ki olyerĆteljesen ezt a paradoxont, mint a Shakes-peare-nĂ©l fellelhetĆ struktĂșrĂĄk. ShakespeareszĂnhĂĄza lĂ©nyegileg vallĂĄsi jellegƱ: a lĂĄthatatlanspirituĂĄlis vilĂĄgot hozza be a felismerhetĆ-lĂĄthatĂłformĂĄk Ă©s cselekvĂ©sek konkrĂ©t vilĂĄgĂĄba. Shakes-peare az emberi skĂĄla egyik vĂ©gletĂ©n sem hajlan-dĂł engedmĂ©nyekre. SzĂnhĂĄza nem vulgarizĂĄlja aspiritualitĂĄst, hogy az ĂĄtlagember könnyebbenfelfoghassa, Ă©s nem utasĂtja el magĂĄtĂłl az ala-csonyrendƱ lĂ©tezĂ©s mocskĂĄt, csĂșfsĂĄgĂĄt, abszurdĂ©s nevetsĂ©ges voltĂĄt sem. KönnyedĂ©n siklik tovapillanatrĂłl pillanatra a kettĆ között, s midĆn ha-talmas lendĂŒlettel tör elĆre, olyan intenzitĂĄsighevĂti a bontakozĂł Ă©lmĂ©nyt, mĂgnem mindenellenĂĄllĂĄs szĂ©trobban, a közönsĂ©g pedig felĂ©b-red, s egyetlen pillanatra mĂ©lyen betekint avalĂłsĂĄg szövedĂ©kĂ©be. Ez a pillanat azonban nemlehet tartĂłs. Az igazsĂĄgot soha nem lehet semmeghatĂĄrozni, sem megragadni - a szĂnhĂĄzazonban olyan gĂ©pezet, amely valamennyirĂ©sztvevĆjĂ©nek megengedi, hogy egyetlen pilla-natra megĂzleljĂ©k az igazsĂĄg valamilyen aspektu-sĂĄt. A szĂnhĂĄz gĂ©pezete arra valĂł, hogy felhĂĄg-hassunk Ă©s leereszkedhessĂŒnk a jelentĂ©s lĂ©p-csĆfokain.
Most kerĂŒlĂŒnk szembe az igazi nehĂ©zsĂ©ggel.Ahhoz, hogy az igazsĂĄg egy pillanatĂĄt elkaphas-suk, a szĂnĂ©sz, a rendezĆ, az ĂrĂł Ă©s a tervezĆlegmagasabb rendƱ erĆfeszĂtĂ©seit kell egyesĂte-ni; egymagĂĄban senki ezt vĂ©ghez nem viheti.Egyazon elĆadĂĄson belĂŒl kĂŒlönbözĆ esztĂ©tikĂĄk Ă©scĂ©lok ĂŒtközhetnek. De minden mƱvĂ©szi Ă©s szak-mai technikĂĄnak - Ted Hughes angol költĆ sza-vaival - a hĂ©tköznapi emberi szint Ă©s a mĂtoszrejtett szintje közti âközvetĂtĂ©st" kell szolgĂĄlnia EközvetĂtĂ©s abban nyilvĂĄnul meg, hogy a vĂĄltozat-lant összehozza az örökkĂ© vĂĄltozĂł mindennapivilĂĄggal, amelyben minden szĂnhĂĄzi elĆadĂĄs islezajlik. Ezzel a vilĂĄggal ĂĄllunk kapcsolatban Ă©b-ren töltött idĆnk minden pillanatĂĄban, amikor is ajelen Ă©letre kelti az agysejtjeinkben elraktĂĄrozottmĂșltbeli informĂĄciĂłkat. Ama mĂĄsik, ĂĄllandĂłanjelen lĂ©vĆ vilĂĄg lĂĄthatatlan, mivel Ă©rzĂ©keinkkelnem fĂ©rhetĂŒnk hozzĂĄ, ĂĄmbĂĄr sokfĂ©lekĂ©ppen Ă©sz-lelhetjĂŒk, jĂł nĂ©hĂĄnyszor ösztöneink ĂĄltal. MindenspirituĂĄlis tevĂ©kenysĂ©g, amelynek segĂtsĂ©gĂ©vel abenyomĂĄsok vilĂĄgĂĄbĂłl visszavonulhatunk acsendbe Ă©s a mozdulatlansĂĄgba, közelebb viszehhez a lĂĄthatatlan vilĂĄghoz. A szĂnhĂĄzmindazon-ĂĄltal nem azonos a spirituĂĄlisdiszciplĂnĂĄval. A szĂnhĂĄz kĂŒlsĆ szövetsĂ©gese aspirituĂĄlis lĂ©tezĂ©s-nek; azĂ©rt van, hogy olykor sszĂŒksĂ©gkĂ©pp rövid idĆre betekintĂ©st engedjenabba a lĂĄthatatlan vilĂĄgba, amely ĂĄt- Ă©s ĂĄthatja amindennapi vilĂĄgot, bĂĄr Ă©rzĂ©keink ĂĄltalĂĄban nemvesznek rĂłla tudomĂĄst.
A lĂĄthatatlan vilĂĄgnak nincs formĂĄja, Ă©s - leg-alĂĄbbis ami fogalmaink szerint - nem is vĂĄltozik.A lĂĄthatĂł vilĂĄg ĂĄllandĂł mozgĂĄsban van, jellemzĆ
vonĂĄsa a folyamatos keringĂ©s. FormĂĄi megszĂŒ-letnek Ă©s meghalnak. Legösszetettebb formĂĄja,az ember is Ă©l Ă©s meghal, a sejtek Ă©lnek Ă©selhalnak - Ă©s ugyanĂgy szĂŒletnek, indulnak ha-nyatlĂĄsnak Ă©s tƱnnek el a nyelvek, a sĂ©mĂĄk, aviselkedĂ©si formĂĄk, az eszmĂ©k, a struktĂșrĂĄk is.Az emberisĂ©g törtĂ©netĂ©nek bizonyos ritka pilla-nataiban egyes mƱvĂ©szek oly hitelesen tĂĄrsĂtot-tĂĄk a lĂĄthatĂłt a lĂĄthatatlannal, hogy az egyesĂŒlĂ©sformĂĄi - legyenek bĂĄr templomok, szobrok, fest-mĂ©nyek, ĂrĂĄs- vagy zenemƱvek - örök Ă©letƱneklĂĄtszanak, ĂĄmbĂĄr mĂ©g e tekintetben is jobb, haĂłvatosak vagyunk, Ă©s felismerjĂŒk, hogy mĂ©g azörökkĂ©valĂłsĂĄg sem örök - mĂ©g az is meghal.
A gyakorlati szĂnhĂĄzi embernek, bĂĄrhol Ă©ljen isa vilĂĄgban, minden oka megvan rĂĄ, hogy az ĆketmegilletĆ alĂĄzattal Ă©s tisztelettel közelĂtsen anagy, hagyomĂĄnyos formĂĄkhoz, kivĂĄltkĂ©ppen akeletiekhez. Ezek messze tĂșl ragadhatjĂĄk önma-gĂĄn - jĂłcskĂĄn tĂșl azon a csökevĂ©nyes megĂ©rtĂ©siĂ©s alkotĂłkĂ©pessĂ©gen, amely - s ezt neki is el kellismernie - a huszadik szĂĄzadi mƱvĂ©sz igazi ĂĄlla-pota. A nagy rĂtusok, az alapvetĆ mĂtoszok ajtĂłk,amelyeket nem megfigyelni, hanem megĂ©lni kell,Ă©s aki önmagĂĄn belĂŒl kĂ©pes megĂ©lni ezt az ajtĂłt,az lĂ©phet be rajta a legintenzĂvebb mĂłdon. AmĂșltat tehĂĄt nem tagadhatjuk meg pökhendien.Csalni azonban nem szabad. Ha elcsenjĂŒk rĂtusaitĂ©s jelkĂ©peit, Ă©s megprĂłbĂĄljuk Ćket a magunkcĂ©ljaira kihasznĂĄlni, ne csodĂĄlkozzunk, ha elve-szĂtik sajĂĄtos erejĂŒket, Ă©s legföljebb csillogĂł Ă©sĂŒres dekorĂĄciĂłkĂ©nt hatnak. ĂllandĂł kihĂvĂĄs szĂĄ-munkra, hogy kĂ©pesek legyĂŒnk diszkriminĂĄlni.Bizonyos esetekben valamilyen hagyomĂĄnyosforma mĂ©g eleven; mĂĄs esetben a hagyomĂĄnyhalott kĂ©zkĂ©nt fojtja meg az Ă©leterĆs Ă©lmĂ©nyt. AproblĂ©ma lĂ©nyege: Ășgy megtagadni a âbevettmĂłdszert", hogy közben ne öncĂ©lĂșan hajhĂĄsszuka vĂĄltoztatĂĄst.
A központi kĂ©rdĂ©s tehĂĄt formai: a pontos, azalkalmas forma kĂ©rdĂ©se. EnĂ©lkĂŒl nem lehetĂŒnkmeg; az Ă©let sem lehet meg nĂ©lkĂŒle. De mit jelenta forma? BĂĄrmily gyakran tĂ©rek is vissza e kĂ©r-dĂ©sre, Ăłhatatlanul eljutok a szfota szĂłhoz, amelya klasszikus indiai filozĂłfiĂĄbĂłl ered, Ă©s Ă©rtelme ahangzĂĄsĂĄban rejlik - az ĂĄllĂłvĂz felszĂnĂ©n hirtelentĂĄmadĂł fodrot, a derĂŒlt Ă©gen vĂĄratlanul felbukka-nĂł felhĆt jelenti. A forma nem mĂĄs, minta mani-fesztĂĄlĂłdĂł lehetĆsĂ©g, a testet öltĆ szellem, azelsĆ hangzĂĄs, a ânagy bumm".
IndiĂĄban, AfrikĂĄban, a Közel-Keleten, JapĂĄn-ban ugyanezt kĂ©rdezik a szĂnhĂĄzmƱvĂ©szek: milegyen ma a mi formĂĄnk? Hol kell keresnĂŒnk?Zavaros a helyzet, zavaros a kĂ©rdĂ©s, zavarosak avĂĄlaszok. Az utĂłbbiak kĂ©t csoportra oszlanak.EgyfelĆl sokan azt hiszik, hogy a Nyugat nagykulturĂĄlis erĆközpontjai - London, PĂĄrizs, NewYork - megoldottĂĄk a kĂ©rdĂ©st, Ă©s most mĂĄrcsupĂĄn arra van szĂŒksĂ©g, hogy a többiek ĂĄtve-gyĂ©k az Ć formĂĄjukat, Ășgy, ahogy az elmaradott
orszĂĄgok vesznek ĂĄt ipari folyamatokat Ă©s tech-nolĂłgiĂĄt. A mĂĄsik bevett magatartĂĄs ennek Ă©ppaz ellenkezĆje. A harmadik vilĂĄg orszĂĄgaiban Ă©lĆmƱvĂ©szek gyakran Ășgy Ă©rzik, elvesztettĂ©k gyöke-reiket, belesodrĂłdtak a NyugatrĂłl Ă©rkezĆ s amaga teljes huszadik szĂĄzadi kĂ©pkĂ©szletĂ©tmagĂĄval hozĂł nagy hullĂĄmba, Ă©s ezĂ©rt szĂŒksĂ©gĂ©tĂ©rzik, hogy elutasĂtsĂĄk az idegen mintĂĄkutĂĄnzĂĄsĂĄt, Ă©s dacosan visszatĂ©rjenek a magukkulturĂĄlis gyökereihez, Ćsi hagyomĂĄnyaihoz.MegĂĄllapĂthatĂł, hogy e folyamat korunk kĂ©t nagyĂ©s ellentmondĂĄsos ĂĄramlatĂĄt tĂŒkrözi: azt, amelykifelĂ©, az egysĂ©g felĂ© törekszik, s azt, amelybefelĂ©, a töredezettsĂ©g felĂ© irĂĄnyul.
Csakhogy egyik mĂłdszer sem vezet jĂł ered-mĂ©nyekre. SzĂĄmos harmadik vilĂĄgbeli orszĂĄgszĂntĂĄrsulatai prĂłbĂĄlkoznak eurĂłpai szerzĆk, pĂ©l-dĂĄul Brecht vagy Sartre mƱveivel, de gyakrannem ismerik fel, hogy ezek az ĂrĂłk egy, sajĂĄtkorukhoz Ă©s mƱködĂ©si helyĂŒkhöz kötött, össze-tett kommunikĂĄciĂłs rendszeren belĂŒl dolgoztak,s egy merĆben mĂĄs összefĂŒggĂ©srendszerbenvisszhangtalanok maradnak. A hatvanas Ă©vekavantgĂĄrd kĂsĂ©rleti szĂn hĂĄzĂĄnak kĂŒlönfĂ©leutĂĄnzĂĄsai ugyanebbe a nehĂ©zsĂ©gbe ĂŒtköznek. IgyaztĂĄn a harmadik vilĂĄgban mƱködĆ ĆszinteszĂnhĂĄzi alkotĂłk bĂŒszkesĂ©gĂŒkben Ă©selkeseredĂ©sĂŒkben a maguk mĂșltjĂĄba ĂĄsnak le, Ă©smegkĂsĂ©rlik modernizĂĄlni sajĂĄt mĂtoszaikat,rĂtusaikat Ă©s folklĂłrjaikat, ebbĆl azonban sajnosgyakorta amolyan szegĂ©nyes, âse hĂșs, se hal"keverĂ©k szĂŒletik.
Hogyan lehetĂŒnk hĂĄt hĂvek a jelenhez? UtazĂĄ-saim sorĂĄn nemrĂ©giben eljutottam PortugĂĄliĂĄba,CsehszlovĂĄkiĂĄba Ă©s RomĂĄniĂĄba. PortugĂĄliĂĄban,ebben a legszegĂ©nyebb nyugat-eurĂłpai orszĂĄg-ban azt hallottam, hogy âaz emberek mĂĄr nemjĂĄrnak szĂnhĂĄzba vagy moziba". âA ha- mondtamegyĂŒttĂ©rzĆn -, ebben a nehĂ©z gazdasĂĄgi helyzet-ben az embereknek nem jut rĂĄ pĂ©nzĂŒk." âSzĂłsincs rĂłla!" - hangzott a meglepĆ vĂĄlasz. - âĂppaz ellenkezĆje az igaz. A gazdasĂĄgi helyzet lassanmĂĄr javul. KorĂĄbban, amikor kevĂ©s volt a pĂ©nz,nagyon szĂŒrke volt az Ă©let, Ăgy az emberek rĂĄszo-rultak valamilyen alkalmi kiruccanĂĄsra, akĂĄr aszĂnhĂĄzra, akĂĄr a mozira, Ă©s termĂ©szetesenösszespĂłroltĂĄk rĂĄ a pĂ©nzt. ManapsĂĄg valamiveltöbb az elkölteni valĂł pĂ©nzĂŒk, Ă©s immĂĄr hozzĂĄ-fĂ©rhetnek a huszadik szĂĄzadi fogyasztĂłi lehe-tĆsĂ©gek teljes skĂĄlĂĄjĂĄhoz. Ott vannak a video, avideokazettĂĄk, a kompakt lemezek, a mĂĄs embe-rekkel valĂł egyĂŒttlĂ©t örökös igĂ©nyĂ©nek kielĂ©gĂtĂ©-sĂ©re pedig rendelkezĂ©sre ĂĄllnak a vendĂ©glĆk, achartergĂ©pes utazĂĄsok, a csomagtĂșrĂĄk. AztĂĄnlehet ruhĂĄt, cipĆt venni, fodrĂĄszhoz jĂĄrni...EgyelĆre lĂ©tezik mĂ©g a mozi Ă©s a szĂnhĂĄz is, denagyon mĂ©lyre sĂŒllyedtek a prioritĂĄsok rang-sorĂĄban."
A piacorientĂĄlt NyugatrĂłl tovĂĄbb utaztam PrĂĄ-gĂĄba Ă©s Bukarestbe. Itt is, akĂĄrcsak Lengyelor-szĂĄgban, OroszorszĂĄgban Ă©s csaknem minden
⌠SZABADPOLC âŒ
egykori kommunista orszĂĄgban, ugyanez a kĂ©t-sĂ©gbeesett kiĂĄltĂĄs harsan fel. NĂ©hĂĄny Ă©ve mĂ©gverekedtek az emberek a szĂnhĂĄzjegyekĂ©rt; ma aszĂnhĂĄzak gyakran negyed hĂĄz elĆtt jĂĄtszanak.TehĂĄt az ember egy merĆben mĂĄs tĂĄrsadalmikontextusban ugyanazzal a jelensĂ©ggel szembe-sĂŒl: a szĂnhĂĄzzal, mint amely elveszĂtette vonz-erejĂ©t.
A totalitĂĄrius elnyomĂĄs napjaiban a szĂnhĂĄzegyike volt ama ritka helyeknek, ahol az emberrövid idĆre szabadnak Ă©rezhette magĂĄt, elmene-kĂŒlhetett egy romantikusabb, költĆibb lĂ©tbe, avagya közönsĂ©g anonimitĂĄsĂĄnak vĂ©delmĂ©benmegbĂșjva nevetĂ©sĂ©vel vagy tapsĂĄval csatlakoz-hatott a hatĂłsĂĄg elleni kihĂvĂĄs aktusĂĄhoz. Egy-egytiszteletre mĂ©ltĂł klasszikus szöveg minden egyessora lehetĆsĂ©get adhatott a szĂnĂ©sznek, hogyvalamely szĂł ĂĄrnyalatnyi hangsĂșlyozĂĄsa vagy egyszinte Ă©szrevehetetlen gesztus rĂ©vĂ©n titkoscinkossĂĄgot lĂ©tesĂtsen a nĂ©zĆvel, ily mĂłdonfejezve ki, amit mĂĄs mĂłdon tĂșl veszĂ©lyes lettvolna kifejezni. Most ez a szĂŒksĂ©glet megszƱnt, Ă©sa szĂnhĂĄz kĂ©nytelen szembenĂ©zni egy nehezenmegemĂ©szthetĆ tĂ©nnyel: azzal tudniillik, hogy amĂșlt mesĂ©sen Ă©s boldogĂtĂłan zsĂșfolt nĂ©zĆtereiugyan szĂĄmos alapos okbĂłl teltek meg, de sem-miközĂŒk nem volt magĂĄnak a drĂĄmĂĄnak igaz Ă©sĂ©rvĂ©nyes szĂnhĂĄzi közvetĂtĂ©sĂ©hez.
VegyĂŒk mĂ©g egyszer szemĂŒgyre az eurĂłpaihelyzetet. NĂ©metorszĂĄgtĂłl messze keletig, a ha-talmas orosz kontinenst is beleĂ©rtve, valamintnyugat felĂ©, OlaszorszĂĄgon ĂĄt PortugĂĄliĂĄig Ă©sSpanyolorszĂĄgig totalitĂĄrius kormĂĄnyok hosszĂșsora volt hatalmon. A diktatĂșra minden formĂĄjĂĄrajellemzĆ, hogy a kultĂșra fagyott ĂĄllapotban van.BĂĄrmilyenek legyenek is a mindenkori formĂĄk,elveszĂtik a lehetĆsĂ©get, hogy a termĂ©szeti törvĂ©-nyeknek megfelelĆen Ă©ljenek, kihaljanak, felvĂĄlt-sĂĄk egymĂĄst. A kulturĂĄlis formĂĄk bizonyos skĂĄlĂĄjĂĄtbiztonsĂĄgosnak Ă©s tiszteletre mĂ©ltĂłnak kiĂĄltjĂĄk kiĂ©s intĂ©zmĂ©nyesĂtik, az összes többi formĂĄt pediggyanĂșsnak tekintik, Ă©s vagy a föld alĂĄ szorĂtjĂĄk,vagy gyökerestĆl kiirtjĂĄk. A hĂșszas Ă©s a harmincasĂ©vek az eurĂłpai szĂnhĂĄz szĂĄmĂĄra kivĂ©telesenĂ©lĂ©nk Ă©s termĂ©keny korszakot hoztak. Ekorszakban jöttek lĂ©tre a legfontosabb technikaiĂșjĂtĂĄsok: a forgĂłszĂnpad, a nyitott szĂnpad, avilĂĄgĂtĂĄsi effektusok, a vetĂtĂ©sek, az absztraktdĂszlet, a funkcionĂĄlis szerkezetek. Kialakultakbizonyos szĂnĂ©szi jĂĄtĂ©kstĂlusok, a közönsĂ©ggelvalĂł kapcsolat bizonyos formĂĄi, valamint bizonyoshierarchiĂĄk, pĂ©ldĂĄul a rendezĆ szerepe vagy atervezĆ fontossĂĄga. Mindezek összhangban voltakaz adott korral. AztĂĄn hatalmas mĂ©retƱ tĂĄrsadalmifelfordulĂĄsok következtek: hĂĄborĂș,tömeggyilkossĂĄg, forradalom Ă©s ellenforradalom,kiĂĄbrĂĄndulĂĄs, a rĂ©gi eszmĂ©ktĆl valĂł elfordulĂĄs, azĂșj ingerekre valĂł vĂĄgyĂłdĂĄs, a hipnotikus erejƱvonzĂłdĂĄs mindenhez, ami Ășj Ă©s mĂĄs. Ma a fedĆtlevettĂ©k a fazĂ©krĂłl. De a maga rĂ©gi struktĂș-
Jelenet Brook 1990-es A vihar-elĆadĂĄsĂĄbĂłl
rĂĄiban mereven megbĂzĂł szĂnhĂĄz nem vĂĄltozott;tehĂĄt nem rĂ©sze többĂ© a maga korĂĄnak. Az ered-mĂ©ny: a szĂnhĂĄz, megannyi okbĂłl, vilĂĄgszertevĂĄlsĂĄgban van. Ez jĂł, ez szĂŒksĂ©ges dolog.
LĂ©tfontossĂĄgĂș, hogy kĂ©t dolgot vilĂĄgosanmegkĂŒlönböztessĂŒnk. Egy dolog a âszĂnhĂĄz",merĆben mĂĄs dolog a âszĂnhĂĄzak". A âszĂnhĂĄzak"dobozok; a doboz pedig Ă©ppoly kevĂ©ssĂ© azonos atartalmĂĄval, minta borĂtĂ©k a levĂ©llel. A borĂtĂ©kotközlendĆnk mĂ©rete Ă©s hosszĂșsĂĄga szerint szok-tuk megvĂĄlasztani. Sajnos azonban e pontonvĂ©get is Ă©r a pĂĄrhuzam. A borĂtĂ©kot könnyƱ tƱzbehajĂtani; sokkal nehezebb elhajĂtani egy Ă©pĂŒletet,kivĂĄlt egy szĂ©p Ă©pĂŒletet, mĂ©g ha ösztönösenĂ©rezzĂŒk is, hogy tĂșlĂ©lte rendeltetĂ©sĂ©t. S mĂ©gennĂ©l is nehezebb elvetni az agyunkban rögzĂŒltkulturĂĄlis szokĂĄsokat, amelyek az esztĂ©tikĂĄhoz, amƱvĂ©szi eljĂĄrĂĄsokhoz, a hagyomĂĄnyokhoz kap-csolĂłdnak. Es mĂ©gis: a âszĂnhĂĄz" alapvetĆ em-beri szĂŒksĂ©glet, mĂg a âszĂnhĂĄzak", formĂĄikkal Ă©sstĂlusaikkal egyetemben, csupĂĄn ideiglenes Ă©sfelcserĂ©lhetĆ dobozok.
Igy tĂ©rĂŒnk vissza az ĂŒres szĂnhĂĄzak problĂ©mĂĄ-jĂĄhoz, Ă©s lĂĄthatjuk, hogy a vĂĄlasz nem lehet pusz-tĂĄn a reform - amely szĂł az angol nyelvbenegĂ©szen pontosan a rĂ©gi formĂĄk ĂșjraalkotĂĄsĂĄtjelenti. Ameddig figyelmĂŒnk a formĂĄhoz van bi-lincselve, a vĂĄlasz is pusztĂĄn csak formai lesz, sa gyakorlatban kiĂĄbrĂĄndĂtĂł eredmĂ©nnyel jĂĄr.AzĂ©rt beszĂ©lek ennyit a formĂĄkrĂłl, mert hangsĂș-lyozni szeretnĂ©m, hogy az Ășj formĂĄk keresĂ©seönmagĂĄban nem lehet vĂĄlasz. A hagyomĂĄnyosszĂnhĂĄzi stĂlusokkal rendelkezĆ orszĂĄgokbanmindenĂŒtt ugyanaz a problĂ©ma. Ha a modernizĂĄ-lĂĄs abban merĂŒl ki, hogy Ășj ĂŒvegekbe töltjĂŒk a
rĂ©gi bort, a formai csapda ismĂ©t bekattan. Ha arendezĆ, a tervezĆ, a szĂnĂ©sz szĂĄmĂĄra a kĂsĂ©rletazt jelenti, hogy az aznapi kĂ©pek naturalista rep-rodukĂĄlĂĄsĂĄt tekinti formĂĄnak, nagy csalĂłdĂĄsĂĄraismĂ©t azt tapasztalja majd, hogy alig jut tovĂĄbbannĂĄl, mint amit a televĂziĂł ĂłrĂĄrĂłl ĂłrĂĄra kĂnĂĄl.
A jelen idejƱ szĂnhĂĄzi Ă©lmĂ©nynek közel kellfĂ©rkĆznie a kor Ă©rverĂ©sĂ©hez, mint ahogy a nagydivattervezĆ sem hajhĂĄssza soha vakon az ere-detisĂ©get, hanem titokzatos mĂłdon elegyĂti amaga kreativitĂĄsĂĄt az Ă©let örökkön vĂĄltozĂł felszĂ-nĂ©vel. A szĂnhĂĄzmƱvĂ©szetnek kell hogy legyenegy mindennapi arculata: felismerhetĆ törtĂ©nete-ket, helyzeteket, tĂ©mĂĄkat kell nyĂșjtania, mert azembert elsĆsorban az ĂĄltala ismert Ă©let Ă©rdekli.Am ugyanakkora szĂnhĂĄzmƱvĂ©szetnek tartalom-mal Ă©s jelentĂ©ssel is meg kell telnie. A tartalomaz emberi tapasztalat tömĂ©nysĂ©ge; minden mƱ-vĂ©sz vĂĄgya, hogy ezt a maga munkĂĄjĂĄban Ăgyvagy Ășgy megragadja, Ă©s talĂĄn rĂĄĂ©rez arra is,hogy a jelentĂ©s abbĂłl fakad, ha kapcsolatot tudteremteni a maga normĂĄlis korlĂĄtain tĂșli lĂĄthatat-lan forrĂĄssal, amely jelentĂ©ssel ruhĂĄzza fel a je-lentĂ©st. A mƱvĂ©szet olyan kerĂ©k, amely örökkĂ©egy nĂ©ma Ă©s mozdulatlan központ körĂŒl forog,Ă©s ezt a központot se megragadni, se meghatĂĄ-rozni nem ĂĄll mĂłdunkban.
Mi tehĂĄt a cĂ©lunk? Se több, se kevesebb, mintaz, hogy talĂĄlkozzunk az Ă©let anyagĂĄval. A szĂnhĂĄzaz emberi lĂ©tezĂ©s valamennyi aspektusĂĄt tĂŒkröz-heti, tehĂĄt minden Ă©lĆ forma Ă©rvĂ©nyes, mindenformĂĄnak meglehet a maga potenciĂĄlis helye aszĂnhĂĄzi kifejezĂ©sben. A formĂĄk olyanok, mint aszavak; csak akkor telnek meg jelentĂ©ssel, hahelyesen hasznĂĄljuk Ćket. Shakespeare szĂłkĂ©sz-lete nagyobb volt minden mĂĄs angol költĆĂ©nĂ©l;ĂĄllandĂłan gazdagĂtotta a rendelkezĂ©sĂ©re ĂĄllĂł sza-vak tĂĄrhĂĄzĂĄt, obskurus filozĂłfiai fogalmakat
⌠SZABADPOLC âŒ
kombinĂĄlt a legdurvĂĄbb trĂĄgĂĄrsĂĄgokkal, amĂgvĂ©gĂŒl több mint huszonötezer szĂł volt a kezeĂŒgyĂ©ben. A szĂnhĂĄzban a szavakon tĂșl vĂ©gtelenĂŒlsok egyĂ©b nyelv lĂ©tezik, amelyek rĂ©vĂ©n lĂ©trejöhetĂ©s fennmaradhat a közönsĂ©ggel valĂł kommuni-kĂĄciĂł. Itt a testnyelv, a hangnyelv, a ritmusnyelv, aszĂnnyelv, a jelmeznyelv, a dĂszletnyelv, a fĂ©ny-nyelv - Ă©s ez mind hozzĂĄadĂłdhat ahhoz a bizo-nyos huszonötezer rendelkezĂ©sre ĂĄllĂł szĂłhoz. AzĂ©let minden eleme egy-egy szĂł az egyetemesszĂłkĂ©szletben. MĂșltbeli kĂ©pek, a hagyomĂĄny kĂ©-pei, a jelenkor kĂ©pei, a holdrakĂ©tĂĄk, a revolverek,a durva szleng, egy tĂ©glarakĂĄs, egy lĂĄngnyelv, aszĂvre tett kĂ©z, a zsigerekbĆl fakadĂł kiĂĄltĂĄs ahang vĂ©gtelen zenei ĂĄrnyalatai - mindezek olyanfĆnevek Ă©s jelzĆk, amelyekbĆl Ășj mondatokatkovĂĄcsolhatunk. De kĂ©pesek vagyunk-e meg-felelĆen hasznĂĄlni Ćket? SzĂŒksĂ©gszerƱek-e? Al-kalmasak-e rĂĄ, hogy azt, amit kifejeznek, eleve-nebbĂ©, megrendĂtĆbbĂ©, dinamikusabbĂĄ, kifino-multabbĂĄ, igazabbĂĄ tegyĂ©k?
Napjainkban a vilĂĄg Ășj lehetĆsĂ©geket kĂnĂĄl.Olyan elemekkel tĂĄplĂĄlhatjuk ezt a nagy emberiszĂłkĂ©szletet, amelyek a mĂșltban soha nem talĂĄl-koztak össze. Minden faj, minden kultĂșra a sajĂĄtszavĂĄval gazdagĂthatja a mondatot, amely egye-
sĂti az emberisĂ©get. A vilĂĄg szĂnhĂĄzkultĂșrĂĄjĂĄnaksemmire sincs nagyobb szĂŒksĂ©ge, mint akĂŒlönbözĆ fajĂș Ă©s hĂĄtterƱ mƱvĂ©szek egyĂŒttmƱ-ködĂ©sĂ©re.
KĂŒlönbözĆ hagyomĂĄnyok talĂĄlkozĂĄsakor leg-elĆször akadĂĄlyok merĂŒlnek fel; ĂĄm ha elmĂ©lyĂŒltmunkĂĄval sikerĂŒl megtalĂĄlni a közös cĂ©lt, ezek azakadĂĄlyok eltƱnnek. Ăs mihelyt az akadĂĄlyok le-omlottak, kinek-kinek a gesztusai Ă©s hangszĂneia közös nyelv rĂ©szeivĂ© vĂĄlnak, s egyetlen pillanattartamĂĄra kifejeznek egy közös igazsĂĄgot, amely-ben a közönsĂ©g is osztozik. Ez az a pillanat, amelyfelĂ© minden szĂnhĂĄzi tevĂ©kenysĂ©g törekszik. Ezeka formĂĄk lehetnek rĂ©giek vagy Ășjak, köznapiakvagy egzotikusak, kifinomultak vagy egyszerƱek,bonyolultak vagy naivak. SzĂĄrmazhatnak a leg-vĂĄratlanabb forrĂĄsokbĂłl, s tƱnhetnek merĆbenellentmondĂłaknak, egĂ©szen odĂĄig, hogy ĂșgytessĂ©k: kizĂĄrjĂĄk egymĂĄst. Hadd jegyezzem meg:ha stĂlusegysĂ©g helyett a formĂĄk horzsoljĂĄk egy-mĂĄst vagy összekoccannak, az is lehet egĂ©szsĂ©-ges Ă©s sokatmondĂł.
A szĂnhĂĄz nem lehet unalmas. Nem lehet kon-vencionĂĄlis. VĂĄratlannak kell lennie. A szĂnhĂĄz ameglepetĂ©sen, az izgalmon, a jĂĄtĂ©kossĂĄgon, az örö-mön keresztĂŒl vezet el az igazsĂĄghoz. A mĂșltat Ă©s a
jövĆt a jelen rĂ©szĂ©vĂ© avatja; eltĂĄvolĂt mindattĂłl,ami a hĂ©tköznapok sorĂĄn belep bennĂŒnket, Ă©sközel visz ahhoz, amit ĂĄltalĂĄban tĂĄvolinak Ă©r-zĂŒnk. Egy mai ĂșjsĂĄghĂr egyszer csak sokkalkevĂ©sbĂ© igaznak Ă©s bensĆsĂ©gesnek tetszhet,mint valami, ami egy mĂĄs korbĂłl, egy mĂĄs or-szĂĄgbĂłl kerĂŒl elĂ©nk. A jelen pillanat igazsĂĄgaszĂĄmĂt, az abszolĂșt meggyĆzĆdĂ©snek az az ĂĄlla-pota, amely csak akkor jöhet lĂ©tre, ha a szĂnĂ©sztĂ©s a közönsĂ©get egysĂ©g fƱzi össze. Ez pedigolyankor törtĂ©nik, ha az ideiglenes formĂĄk be-töltöttĂ©k rendeltetĂ©sĂŒket, Ă©s elvezettek bennĂŒnketahhoz az egyszeri, megismĂ©telhetetlen pillanat-hoz, amikor megnyĂlik egy ajtĂł, Ă©s egĂ©sz lĂĄtĂĄs-mĂłdunk ĂĄtalakul.
Peter Brook: There Are No Secrets. Thoughts onActing and Theatre. (Nincsenek titkok. Gondolatok aszĂnjĂĄtszĂĄsrĂłl Ă©s a szĂnhĂĄzrĂłl.) Methuen Drama 1995.
FordĂtotta: SzĂĄntĂł Judit
Mireille Maalouf Ă©s Miriam Goldschmidt aMahĂĄbhĂĄratĂĄban
A SZĂNHĂZ MINT METAFORAUNIĂ-FESZTIVĂL KRAKKĂBAN
tödszörre KrakkĂłban tartottĂĄk azEurĂłpai SzĂnhĂĄzi UniĂł szokĂĄsos Ă©vesfesztivĂĄljĂĄt. A hosszĂșra nyĂșlt talĂĄlkozĂłnnem sikerĂŒlt lĂĄtnom minden elĆadĂĄst-
az elmulasztottak között olyan jelentĆsprodukciĂł is volt, mint Bergman Gombrowicz-rendezĂ©se, az Yvonne, burgundi hercegnĆ-, deĂgy is föltƱnt, milyen gyakori, hogy a szĂnhĂĄzönmagĂĄra reflektĂĄl, sajĂĄt megjelenĂ©si formĂĄjĂĄtmetaforakĂ©nt kezeli. (A jelensĂ©g termĂ©szetesennem ĂĄltalĂĄnosĂthatĂł, a Katona JĂłzsef SzĂnhĂĄzfesztivĂĄl-elĆadĂĄsa, A fösvĂ©ny, pĂ©ldĂĄul, nemtartozik az emlĂtett körbe.)
Ălom a Peer GyntrĆl
Luca Ronconi Peer Gyntje szĂnhĂĄzban jĂĄtszĂłdik.A âjĂĄtszĂłdik" nem a legpontosabb szĂł, mivel arendezĆ nem a cselekmĂ©ny, hanem pusztĂĄn azelĆadĂĄs szĂnhelyĂ©nek tekinti aszĂnhĂĄzat. Vagyis nem az törtĂ©nik,mint oly gyakran, amikor a szĂnpaddĂszlettĂ© vĂĄlik, hogy kĂ©pilegmegjelenĂtse a szĂnhĂĄz az egĂ©szvilĂĄg metaforĂĄjĂĄt, hanem az, hogya szĂnĂ©szek a Peer Gynttelâfoglalkoznak", megközelĂtĂ©simĂłdozatokat dolgoznak ki IbsenszĂnmƱvĂ©nek birtokba-vĂ©telĂ©re, Ă©sennek az eljĂĄrĂĄsnak a termĂ©szeteshelye a szĂnhĂĄz. Az elĆadĂĄs cĂmeis erre utal: Peer Gynt felĂ©-gyakorlatok szĂnĂ©szeknek, amimegtĂ©vesztĆ, mert azt föltĂ©telezi,hogy csupĂĄn âmƱhelymunkĂĄt",rĂ©szlet-analĂzist, a drĂĄmai anyagtöredĂ©kes földolgozĂĄsĂĄra tettkĂsĂ©r-letet lĂĄtunk. LehetsĂ©ges,hogy ez volt a munkahipotĂ©zis, dea vĂ©geredmĂ©ny egy teljes PeerGynt, mĂ©g ha radikĂĄlis hĂșzĂĄsokkalis, fĆleg a drĂĄma mĂĄsodik felĂ©t,Peer utazĂĄsait illetĆen.SzĂnhĂĄzszerte ennĂ©l tetemesebbdramaturgiai ĂĄtszabĂĄsok semkötelezik a rendezĆket el-hatĂĄrolĂłdĂĄsra az eredetitĆl;Ronconi Peer GyntjĂ©nek sincsszĂŒksĂ©ge a cĂmbeli âmentegetĆ-zĂ©sre".
A krakkĂłi televĂziĂłs stĂșdiĂłban,ahol az elĆadĂĄst eljĂĄtszottĂĄk,rekonstruĂĄltĂĄk az eredetiszĂnhelyet, a Teatro di RomĂĄt. AjĂĄtĂ©ktĂ©r ĂŒres szobĂĄbĂłl s fölötteszĂnhĂĄzi erkĂ©lybĆl ĂĄll. A szobaszabĂĄlyos szĂŒrke âdoboz",
merĆleges falakkal, mindkĂ©t oldalon a falba vĂĄ-gott ajtĂłkkal, amelyek nesztelenĂŒl Ă©s önmƱ-ködĆen nyitĂłdnak-csukĂłdnak. A perspektiviku-san szƱkĂŒlĆ teret a szĂnpad mĂ©lyĂ©n lezĂĄrĂł hĂĄt-tĂ©rfal szintĂ©n nyithatĂł egy kis szeletben: ebbenaz alkĂłvszerƱ, nĂ©gyszögletes fĂŒlkĂ©ben jelenikmeg pĂ©ldĂĄul a Grieget zongorĂĄzĂł, nekĂŒnk hĂĄttalĂŒlĆ Solvejg. A szoba fölötti szĂnhĂĄzi erkĂ©lyrĆl -gipszmintĂĄs, barokkos Ăv, az elsĆ sor elĆtt fĂ©m-korlĂĄt, mögötte tovĂĄbbi, lehajthatĂł szĂ©ksorok -âtyĂșklĂ©tra" vezet le a szobĂĄba. A proszcĂ©niumota teljes szĂnpad magassĂĄgĂĄban mindvĂ©gig vĂ©-kony, kifeszĂtett tĂŒllfĂŒggöny vĂĄlasztja el aközönsĂ©gtĆl, ezĂĄltal tovĂĄbb âtompul" az amĂșgy iselmosĂłdott, vilĂĄgos fĂ©nnyel derĂtett fekete-fehĂ©rlĂĄtvĂĄny.
Riccardo Bini Ă©s Massimo Popolizio a Teatrodi Roma Peer GyntjĂ©ben (rendezĆ: LucaRonconi)
PuritĂĄnabb mĂĄr nem is lehetne Ronconi szĂn-hĂĄza. DĂszlet Ă©s kellĂ©k: mindössze nĂ©hĂĄny egy-szerƱ bĂștordarab, asztal-szĂ©k. A ruhĂĄk szĂŒrkĂ©kĂ©s feketĂ©k, csak Peer inge vilĂĄgĂt ki fehĂ©ren.Nincs mĂĄs teremtĆerĆ, minta szĂnĂ©sz, nincs mĂĄsanyag a teremtĂ©shez, csak a szöveg. KĂ©tszer egyĂłra költĆi szöveginterpretĂĄciĂł, csupa belsĆ tör-tĂ©nĂ©s, a lĂĄtvĂĄny minimuma - nem hinnĂ©m, hogyvolna magyar közönsĂ©g, amely kibĂrnĂĄ.
Az elsĆ rĂ©sz nagyjĂĄbĂłl követi a fĆbb sze-replĆkre redukĂĄlt cselekmĂ©nyt. Ebben a rĂ©szbenPeer Ă©s a nĆk kapcsolatĂĄrĂłl van szĂł. Solvejget Ă©sAasĂ©t ugyanaz a szĂnĂ©sznĆ, Annamaria GuarnierijĂĄtssza; a kĂŒlönbsĂ©g annyi, hogy vastag copfbafont hajĂĄt hĂĄtul kontyba tƱzi vagy leengedi. NincsfigurateremtĂ©s", a szĂnĂ©sznĆ nem ĂŒgyeskedik,hogy a kĂ©t alakot fĂŒggetlenĂtse egymĂĄstĂłl, nemruhĂĄzza föl Ćket sem Ă©letkori sajĂĄtossĂĄgokkal,sem kĂŒlsĆ karakterjegyekkel, nem mutogatja ki-fejlett jĂĄtĂ©ktechnikĂĄjĂĄt. Ugyanaz a takarĂ©kos, re-dukĂĄlt mozgĂĄs, ĂĄtmenet a reĂĄlszituĂĄciĂł Ă©s ameg-
lebegtetett ĂĄlom között. A jele-netek egy rĂ©szĂ©ben a szereplĆkcsak keresztĂŒlvonulnak a szĂn-padon, töredezett szövegĂŒkaddig tart, amĂg az egyik ajtĂłtĂłlĂĄtĂ©rnek a mĂĄsikig, tĂĄvozĂĄsukutĂĄn az ajtĂł zajtalanul bezĂĄrul,Ă©s megvĂĄltozik a vilĂĄgĂtĂĄs. Ing-ridet az âerkĂ©lyre" szökteti Peer.A Dovre-jelenetek penĂ©szzöldfĂ©nyben jĂĄtszĂłdnak, a kirĂĄlynagy karosszĂ©kben lĂłgĂĄzza a lĂĄ-bĂĄt, cipĆ helyett uszonyszerƱsĂ©-get visel, segĂ©dei laboratĂłriumimƱszerhez hasonlĂł szerkezettelprĂłbĂĄljĂĄk Peer szemĂ©t megmet-szeni.
A Peert jĂĄtszĂł Massimo Po-polizio nyurga fiatalember, jel-legzetes gyermeki vonĂĄsokkal, amiAase halĂĄlakor sem foszlik le rĂłla.A jelenet minden lehetsĂ©gesmĂ©rtĂ©kkel innen marad aszentimentalizmuson, Peer kis-fiĂșmĂłdjĂĄra âhajtja" fapĂĄlcĂĄjĂĄval aGrane hĂșzta kĂ©pzeletbeli szĂĄnt, nemakarja Ă©szrevenni a pillanatot,amelyben anyja meghal, mĂ©ghosszan tovĂĄbb âjĂĄtszik", hogy nekelljen rĂĄĂ©brednie a valĂłsĂĄgra.
A måsodik rész a hajójelenet-tel
kezdĆdik az âerkĂ©lyen", az
utazĂĄsok- MarokkĂłtĂłl az egyiptomipiramisig - kimaradnak. PeerfĂ©lhosszĂș, Ćszes parĂłkĂĄt kap,egyĂ©b kĂŒlsĆ jel nem mutat-ja azidĆmĂșlĂĄst. Ennek a rĂ©sznek agerince a hĂĄromszori talĂĄlkozĂĄs
Ă
VILĂGSZĂNHĂZ
a GomböntĆvel: Peer Ă©s a halĂĄl, vagy mondjukĂgy, Peer Ă©s a transzcendencia. Megjelenik egyördögszerƱ figura, sötĂ©t ruhĂĄja nem tĂ©r el azĂĄltalĂĄnos viselettĆl, csak magasĂtott talpĂș cipĆjeĂ©s karmokban vĂ©gzĆdĆ, zöldes, ĂłriĂĄsi kesztyƱjejelzi kilĂ©tĂ©t. HĂĄrom, rĂ©gi tĂpusĂș, fekete leplesfotĂłmasinĂĄt hoz be ĂĄllvĂĄnyon, hĂĄromfelĆl ismegörökĂti Peer arcĂĄt, de a kihĂșzott lemezekĂŒresek. A jĂĄtĂ©k vĂ©gĂ©n a Peert rendĂŒletlenĂŒl vĂĄrĂłSolvejg a redĆnyszerƱen fölnyĂlĂł hĂĄtsĂł szobafalmögĂŒl lĂ©p ki. Az alkĂłv most elĆször teljes fĂ©nytkap, a vakĂtĂł, kivĂĄgott hasĂĄb, a zöld pĂĄzsit Ă©leskontraszt a fekete dobozszĂnpad hĂĄtterĂ©ben.Solvejg-Aase rövid, Ćsz hajjal, botra tĂĄmaszkodvaaz elĆtĂ©rbe lĂ©peget, a földre ĂŒl, ölĂ©be fektetiPeert, nĂ©hĂĄny taktust Ă©nekel a zongorĂĄn megszĂł-lalĂł Grieg-zenĂ©re, amĂg elaltatja az örök nyugha-tatlan gyereket.
Van mĂ©g nĂ©hĂĄny kivĂ©teles rendezĆ EurĂłpĂĄban,aki dacol az ĂŒzleti elsilĂĄnyulĂĄssal, az ĂĄrutermelĆszĂnhĂĄzzal, Ă©s a legegyszerƱbb mĂłdon, azemberi szĂł Ă©s az emberi gesztus rĂ©vĂ©n tudközvetlen kapcsolatot teremteni azokkal akevesekkel, akik erre hajlandĂłk. Luca RonconiközĂ©jĂŒk tartozik.
Lear avagy rendezĆk rĂ©mĂĄlma
KĂ©t Lear kirĂĄly-elĆadĂĄs is leplezetlenĂŒl hasznĂĄlja aszĂnhĂĄzi metaforĂĄt; a pĂĄrizsi OdĂ©onĂ© Ă©s a bar-celonai Lliure SzĂnhĂĄzĂ©, amely sajĂĄtos vĂĄltozatĂĄ-nak a Lear avagy a szĂnĂ©sznĆ ĂĄlma cĂmet adja.MindkettĆ lĂ©cekbĆl összerĂłtt deszkaszĂnpadonjĂĄtszĂłdik, a pĂĄrhuzamosan hĂĄtrafelĂ© futĂł deszka-
Marie-Paule Trystram (Cordelia) Ă©s PhilippeMorier-Genoud (Lear) a pĂĄrizsi OdĂ©on elĆ-adĂĄsĂĄban (rendezĆ: Georges Lavaudant)
csĂkok, amelyeket gyakran lapos ellenfĂ©nyek vilĂĄgĂ-tanak meg, szembetƱnĆen azonos vizuĂĄlis formĂĄtkölcsönöznek a kĂ©t elĆadĂĄsnak. A produkciĂłk ab-ban is hasonlĂtanak, hogy ânem törtĂ©nnek meg",mesterkĂ©lt ötletekre, rendezĆi Ă©s szĂnĂ©szi âattrakci-Ăłkra" Ă©pĂŒlnek, a hatĂĄskeltĂ©s dagĂĄlyos eszközeithasznĂĄljĂĄk, mƱvĂ©szi fedezet nĂ©lkĂŒl.
Az OdĂ©on elĆadĂĄsa ĂĄttetszĆbb Ă©s bizonyosĂ©rtelemben âĂĄtlĂĄtszĂłbb" is, minthogy szemĂ©rmet-lenĂŒl kiszolgĂĄl egyfajta mƱvĂ©sziessĂ©get igĂ©nylĆkommersz ĂzlĂ©st. A divatos rendezĆnek szĂĄmĂtĂłGeorges Lavaudant sajĂĄt bevallĂĄsa szerint egy hĂșszĂ©vvel ezelĆtti Lear-elĆadĂĄs szereplĆire tĂĄmaszko-dott, akik azĂłta is a tĂĄrsulatnĂĄl vannak, Ă©s nĂ©hĂĄnyanközĂŒlĂŒk most Ășjra eljĂĄtsszĂĄk rĂ©gi szerepĂŒket. Ezmindenesetre viszonylag egyszerƱ magyarĂĄzat ar-ra, hogy Lear lĂĄnyai miĂ©rt olyan föltƱnĆen öregecs-kĂ©k. (Ha ezt nem tudom meg a rendezĆtĆl, rĂ©girossz szokĂĄsom szerint hajlamos lettem volnakoncepciĂłt gyanĂtani mögötte. A magamfajta gya-nĂștlanul azt kĂ©pzeli, hogy egy elĆadĂĄsban semmisem lehet vĂ©letlen, vagy legalĂĄbbis mindennek im-manens esztĂ©tikai oka van.) AdĂłdik a kĂ©nyszeredettkövetkeztetĂ©s, hogy a gerontolĂłgiai elĆadĂĄs köz-ponti gondolata a szerepjĂĄtszĂĄs Ă©s az IdĆ. Erre vall,hogy a jĂĄtĂ©k kezdetĂ©n a Leart jĂĄtszĂł Philippe Morier-Genoud szĂnhĂĄzi öltözĆtĂŒkör elĆtt ĂŒl hermelinespalĂĄstjĂĄban, Ă©s elĆbb merĆn vizsgĂĄlja, majd ki-sminkeli az arcĂĄt. Itt tehĂĄt föltehetĆen egy szĂnĂ©sz-LearrĆl van szĂł, aki szerepet jĂĄtszik. A keretvisszatĂ©r az elĆadĂĄs legvĂ©gĂ©n, amikor Lear a kar-jĂĄban hozott halott CordeliĂĄt ugyancsak azöltözĆtĂŒkör elĂ© ĂŒlteti, Ă©s mintegy szemrehĂĄnyĂłanâszembesĂti" az arcĂĄval. Amely valĂłban nem elĂ©gvonzĂł. (TalĂĄn azĂ©rt, mert, mint tudjuk, a halĂĄl nagymaszkmester, kĂŒlönösen egy bizonyos Ă©let-korontĂșl.)
A kĂ©t tĂŒkörjelenet között Ășgynevezett âidĆtlen"Lear-elĆadĂĄs zajlik le. A birodalom fölosztĂĄsĂĄravĂĄlasztott alkalom protokollĂĄris összejövetel, aszmokingos-estĂ©lyi ruhĂĄs rĂ©sztvevĆk a hatalmasszĂnpadon ferdĂ©n fölsorakoztatott bĂĄrsonyfotelek-ben ĂŒlnek. A lĂĄnyainĂĄl hĂĄzalĂł Lear bilgeri csizmĂĄ-ban, hosszĂș kabĂĄtban, motorossapkĂĄban Ășgy fest,mint a szĂĄzad eleji nyitott sportkocsik ĂșrvezetĆje.Gloster megvakĂtĂĄsĂĄnak paroxizmusĂĄban AlbantranszvesztitakĂ©nt nĆi ruhĂĄba öltözik, Ă©s az inasok-kal egyĂŒtt spanyol tangĂłt tĂĄncol. Reganhoz nemhĂrnök hoz ĂŒzenetet, hanem egyenruhĂĄs postĂĄskĂ©zbesĂt levelet, miközben Cornwall, a fĂ©rj hĂĄzi-köntösben cigarettĂĄzva ĂșjsĂĄgot olvas. Az anak-ronizmusokkal pĂĄrhuzamosan a Lear-elĆadĂĄsokmĂĄra hagyomĂĄnyossĂĄ vĂĄlt modern teatralitĂĄsĂĄtkapjuk, a hĂĄttĂ©rhorizonton vadul szĂĄguldĂłviharfelhĆkkel, talicskĂĄn cipelt ĆrĂŒlt kirĂĄllyal (a
VILĂGSZĂNHĂZ
nemesuraknak termĂ©szetesen esernyĆ dukĂĄl), adoveri âsziklaugrĂĄs" Kott tanulmĂĄnya Ă©s BrookrendezĂ©se Ăłta kötelezĆ âbecketti" pantomimjĂĄva . Agroteszk mint eltökĂ©lt alapstĂl mindvĂ©gig ĂĄtjĂĄtszik acirkuszi buffonĂĄdĂĄba. Nemcsak a Bolond formĂĄzĂĄtmenetet egy Buster Keaton-i, chaplini bohĂłc Ă©segy modern popĂ©nekes között, akinek pop-songjairaLear nagypapĂĄs diszkĂłstĂlusban âlötyög", hanem atöbbiek is jelenlĂ©t nĂ©lkĂŒli bohĂłzati figurĂĄk, szĂnĂ©szitechnikĂĄbĂłl elĆĂĄllĂtott magĂĄnszĂĄmokkal, ĂŒres,lĂ©lektelen alakĂtĂĄsokkal. KivĂ©tel az Edgart jĂĄtszĂłPhilippe Demorle, akiben kevesebb a nagykĂ©pƱönmutogatĂĄs, Ă©s több a belsĆ, tartalmi igĂ©ny.
Bonyolultabbnak lĂĄtszik, mert delikĂĄt mƱvĂ©sziambĂciĂłkkal terhes a barcelonai Lear-fantĂĄzia. AzalapelkĂ©pzelĂ©s, nevezetesen az a tĂ©ny, hogy LeartAnna Lizaran jĂĄtssza, önmagĂĄban is kĂŒlönös mi-nĆsĂ©get sejtet, holott valĂłszĂnƱleg csak kĂŒlönlegesszerepet kerestek egy vezetĆ szĂnĂ©sznĆnek. AszĂnĂ©sznĆ termĂ©szetesen mindenekelĆtt önmajĂĄtjĂĄtssza, a szĂnĂ©sznĆt, aki nagy szerepre kĂ©szĂŒl,öblös fotelban ĂŒl - akĂĄr egy mĂĄsik âLear-inkarnĂĄciĂł",Beckett Hammja A jĂĄtszma vĂ©gebĆl -, Ă©s az AidabevonulĂĄsi indulĂłjĂĄnak hĂĄttĂ©rzenĂ©jĂ©re mikrofonon ĂĄtprĂłbĂĄlgatja a hangjĂĄt. A helyzet sejtetni
Jelenet a krakkĂłi Stary Teatr SzentivĂĄnĂ©jiĂĄlomjĂĄbĂłl (rendezĆ: Rudolf Ziolo)
engedi, hogy a Nagy SzĂnĂ©sz(nĆ) hosszabb kiha-gyĂĄs utĂĄn tĂ©r vissza a szĂnpadra, pĂłtolni az Ʊrt,melyet hiĂĄnyĂĄval hagyott, ez tehĂĄt az Ć nagy comebackje, mĂ©ltĂł szereppel, ami lehetne akĂĄr Othello is(a szĂnĂ©sznĆ Ă¶ltözĆtĂŒkre elĆtt elkezdi befeketĂteniaz arcĂĄt, mire a rendezĆ-ĂŒgyelĆ kollĂ©gĂĄt vagyvalami hasonlĂłt jĂĄtszĂł szĂnĂ©szpartner beszĂłl akulisszĂĄk mögĂŒl, hogy most nem OthellĂłrĂłl vanszĂł).
Lear Ă©s a szerepĂ©re kĂ©szĂŒlĆ szĂnĂ©sz(nĆ) âtörtĂ©-nete" ettĆl kezdve egymĂĄsba jĂĄtszik. Eszerint aszerepre kĂ©szĂŒlni annyi, mint kimenni a pusztasĂĄg-ba (Ă©rtsd: az ĂŒres szĂnpadra) Ă©s ott ĆrĂŒlten bolyon-gani. Az ĆrĂŒlet magĂĄtĂłl Ă©rtetĆdĆen szĂnhĂĄzjellegƱĆrĂŒlet, ennek megfelelĆen az âĆrĂŒlt szĂnĂ©szek"megprĂłbĂĄlkoznak a leggroteszkebb kĂ©ptelensĂ©-gekkel - a groteszk a Lear kirĂĄly nĂ©lkĂŒlözhetetlen ĂșjkonvenciĂłja -, pĂ©ldĂĄul fĂ©rfiak jĂĄtsszĂĄk a lĂĄnyokat(ha mĂĄr nĆ jĂĄtssza Leart), s hogy mĂ©g Ă©rdekesebblegyen, egyikĂŒk helyes tĂŒllszoknyĂĄcskĂĄban, angolulmondja mikrofonba az atyaköszöntĆt. majdszökdĂ©cselve gyermekdalocskĂĄt Ă©nekel. A rendezĆAriel GarcĂa Valdes szerint ez nem irĂłnia, mĂ©gkevĂ©sbĂ© parĂłdia, mindössze a szituĂĄciĂł eredendĆhumorĂĄbĂłl fakad. A jeleneteket idĆnkĂ©ntmegszakĂtjĂĄk a prĂłbaszituĂĄciĂł közjĂĄtĂ©kai, ilyenkor aKentet jĂĄtszĂł szĂnĂ©sz, aki egyĂșttal rendezĆfĂ©lĂ©nekis lĂĄtszik - az elĆadĂĄsnak összesen öt szereplĆjevan -, kĂŒlönbözĆ instrukci-
Ăłkat ad, pĂ©ldĂĄul hogy ne konvencionĂĄlis gesztu-sokkal jelezzĂ©k a vihart. MegfogadvĂĄn tanĂĄcsĂĄt,behoznak egy fĂŒrdĆkĂĄdat, Edgar mint âszegĂ©nyTamĂĄs" belefekszik - itt is Ć az elĆadĂĄs legjobbja,Eduard FernĂĄndez megĂĄllnĂĄ a helyĂ©t egy hitelesprodukciĂłban -, a többiek körĂŒltĂĄncoljĂĄk, cir-kuszzenĂ©re, a mozgĂĄst szĂ©taprĂłzĂł, villĂłdzĂł, szag-gatott fĂ©nyben.
A rendezĆ korĂĄbban jĂł nevƱ szĂnĂ©sz volt-egyebekmellett sikeres III. RichĂĄrdot jĂĄtszott Avignonban -,de bĂșcsĂșt mondott a jĂĄtĂ©knak. NyilvĂĄn erĆsen Ă©rzi,hogy âƱrt hagyott maga utĂĄn". Miközben azt vallja,hogy jĂĄtszani gyönyörƱsĂ©g Ă©s gyötrelem egyszerre,s szĂnpadra lĂ©pni hasonlatos az Amazonas mentidzsungelban valĂł menetelĂ©shez, nem ĂĄllja meg,hogy emlĂ©ket ne ĂĄllĂtson eme öngyötrĆenszĂ©psĂ©ges, nĂĄrcista konfliktusnak, azaz mintegyĂĄttĂ©telesen: önmagĂĄnak. Az elĆadĂĄst ekkĂ©ppen azaffektĂĄlt rendezĆi hiĂșsĂĄg, e veszĂ©lyespszeudoszĂnhĂĄzi vĂrus fertĆzi.
S z e n t i v ĂĄ n Ă© j i u n a l o m
A krakkĂłi Stary Teatr SzentivĂĄnĂ©ji ĂĄlom-elĆadĂĄsaaz utolsĂł fĂ©l ĂłrĂĄig meglepetĂ©sek nĂ©lkĂŒl folyik le.Addig legföljebb töprenghetĂŒnk rajta, törvĂ©nyszerƱ-e, hogy egy nĂ©gyĂ©ves produkciĂł ilyen frigiddĂ©
SUMMARY
dermedjen - ha mĂĄr szĂŒletĂ©sekor nem volt ha-lott. ValĂłszĂnƱbb, hogy az volt. Rudolf Zio3ofölsorakoztat minden divatos manĂrt, a tĂŒndĂ©rsĂ©gdrĂłtkötĂ©lpĂĄlyĂĄn közlekedik horizontĂĄlisan Ă©svertikĂĄlisan (a szĂnpadi fĂŒggeszkedĂ©seknek avilĂĄg minden szĂnpadĂĄn kitĂŒntetett pillanatuk abiztonsĂĄgi hevederek ki-bekapcsolĂĄsa), a Ti-tĂĄnia-Zuboly nĂĄsz kedvĂ©Ă©rt fantĂĄziakosztĂŒmbeöltözött erdei nĂ©psĂ©g Bizet CarmenjĂ©re Ă©s RavelBolerĂłjĂĄra lejt tĂĄncot, a dĂszvendĂ©g egy farktol-lait teregetĆ pĂĄva Ă©s egy rendezĆirodĂĄtĂłlszerzĆdtetett dizĆz. Az athĂ©ni szerelmes ifjak amegszokott koreogrĂĄfia szerint kergetĆznek,idĆnkĂ©nt minden ok nĂ©lkĂŒl fölmĂĄsznak a bor-dĂĄsfalra, amire valĂłszĂnƱleg azĂ©rt van szĂŒksĂ©g,hogy Helena a szövegnek megfelelĆen maga-sabbnak lĂĄssĂ©k HermiĂĄnĂĄl. A mechanikusrendezĆi gesztusok a nĂ©gyĂ©ves repertoĂĄrjĂĄtszĂĄsalatt vĂ©gkĂ©pp kiĂŒrĂŒltek, az elĆadĂĄsnak egyetlenhitelesen telĂtett, Ćszinte pillanata sincs.
ApĂĄtiĂĄmbĂłl a hĂĄrmas nĂĄszt ĂŒnneplĆ, befejezĆudvari szĂnjĂĄtĂ©k vert föl. A mesteremberek szĂn-hĂĄzĂĄhoz Theseus emberei szĂ©ksorokat hoznakbe a szĂnpadra. Pontosan olyanokat, amilyene-ken mi ĂŒlĂŒnk a nĂ©zĆtĂ©ren, szĂŒrke kĂĄrpittal,lehajthatĂł ĂŒlĆkĂ©kkel. Elhelyezik Ćket egymĂĄsmögött, nĂ©gy sorban, velĂŒnk szemben. Meg-Ă©rkeznek a szĂnielĆadĂĄs nĂ©zĆi, Theseus, Hyp-polita, az udvari kĂsĂ©ret, a hĂĄzasulandĂł fiatalok -mindannyian mai ruhĂĄban. KorĂĄbban korabelikosztĂŒmöt viseltek, Ă©s Ășgy is viselkedtek, ahogy astilizĂĄlt reneszĂĄnsz viselet diktĂĄlta: fölajzottszenvedĂ©llyel. Most, szĂnhĂĄzi közönsĂ©gkĂ©ntnemcsak a ruhĂĄjuk - a magatartĂĄsuk is meg-vĂĄltozik. A Theseus-Hyppolita jegyespĂĄr (öltöny-kiskosztĂŒm) mint dĂszvendĂ©gek az elsĆ sorban,elsĆ titkĂĄrok, önkormĂĄnyzati elöljĂĄrĂłk vagyeffĂ©lĂ©k, a fölkapaszkodott kĂĄderek primitĂvfajtĂĄjĂĄbĂłl. SzĂ©lesen elterpeszkednek az ĂŒlĂ©sen -a hĂșsos Hyppolita fölhasĂtott szoknyĂĄja egy al-kalmas pillanatban bamba Ă©rdeklĆdĂ©st kelt amögötte ĂŒlĆ, rĂĄgĂłgumit csĂłcsĂĄlĂł DemetriusbanĂ©s Lysanderben. A lĂĄnyok, menyasszonyi fehĂ©r-ben, kĂŒlön helyezkednek el, Helena elkĂ©sik, fĂ©l-recsĂșszott harisnyĂĄjĂĄt igazĂtja (a toaletten volt),az elĆadĂĄs alatt cseverĂ©sznek, retikĂŒljĂŒkben ma-tatnak. A szĂnjĂĄtĂ©k a köztĂŒk Ă©s köztĂŒnk, âvalĂłdi"nĂ©zĆk közötti tĂ©rben zajlik le egy dobogĂłn. Amesterember-szĂnĂ©szek kezdĂ©skor felĂ©jĂŒk is, fe-lĂ©nk is meghajolnak, s amikor mi engedelmesenmegismĂ©teljĂŒk a âfentiek" rutinos tapsĂĄt, az ud-vari nĂ©zĆk fölfedeznek bennĂŒnket a nĂ©zĆtĂ©ren:ĂŒlĂ©sĂŒkrĆl kihajolva, tenyerĂŒkbĆl szemellenzĆt
formĂĄlva konstatĂĄljĂĄk, hogy a mĂĄsik oldalon isközönsĂ©g van, ugyanolyanok, mint Ćk. Ezzel el isintĂ©zik a dolgot, többĂ© nem vesznek tudomĂĄstrĂłlunk, ahogy a kĂ©zmƱvesek produkciĂłjĂĄrĂłl sem:ĂŒres tekintettel, ide-oda forgolĂłdva, unatkozva,cinikus közbeszĂłlĂĄsokkal követik a jĂĄtĂ©kot, egyi-kĂŒk, talĂĄn Demetrius, el is alszik a szĂ©kĂ©n, ottmarad hĂĄtraejtett fejjel, a tapsrendben költik fel.A többiek, Zuboly kommentĂĄrjĂĄt meg sem vĂĄrva,az utolsĂł replikĂĄk alatt hirtelen fölpattannak,egyenkĂ©nt kisietnek, Philostrat mĂ©g odavet nĂ©-hĂĄny pĂ©nzdarabot...
A fĂŒggelĂ©k talĂĄn keserƱ szĂ©ljegyzet kĂvĂĄn len-ni a szĂnhĂĄz, tĂĄgabban a kultĂșra tĂĄrsadalmi stĂĄ-tusĂĄrĂłl a mai vilĂĄgban. Ehhez azonban mindkĂ©telĆadĂĄsnak meggyĆzĆbbnek kellene lennie. RĂ©-szint a âPyramus Ă©s Thysbe" cĂmƱnek, azaz amesteremberek szĂnjĂĄtĂ©kĂĄnak - emlĂ©kezhetĂŒnkrĂĄ, hogy Brook volt az, aki csakugyan meta-forikusan kezelte, piedesztĂĄlra emelte, s nemsokkal kĂ©sĆbb kĂ©zzelfoghatĂł magyarĂĄzatĂĄt isadta Ă©rtelmezĂ©sĂ©nek, amikor a Royal Shakes-peare Companyt otthagyta a pĂĄrizsi âkĂ©z-mƱvesszĂnhĂĄz" kedvĂ©Ă©rt. Zio3o rendezĂ©sĂ©benazonban a mesteremberek szĂnjĂĄtĂ©ka ugyan-olyan ihlettelen Ă©s költĆietlen, mint a sajĂĄtelĆadĂĄsa. Az utĂłbbi a nagyobbik baj. Csak akkorlenne erkölcsi joga az esztĂ©tikai Ă©rtelemben min-denkĂ©ppen szervetlen Ă©s disszonĂĄns fĂŒggelĂ©kkela kultĂșra irĂĄnt Ă©rzĂ©ketlen jelen orrĂĄra koppintani,ha a SzentivĂĄnĂ©ji ĂĄlommal az Ă©rtĂ©kteremtĆ ma-gaslatokat ostromolnĂĄ.
EgyĂ©bkĂ©nt nem Zio3o az egyetlen, aki aShakespeare-vĂgjĂĄtĂ©k vĂ©gĂ©n az âudvari meg-rendelĆkkel" alamizsnĂĄt vettet a mƱvĂ©szeknek. ASalzburgi Ănnepi JĂĄtĂ©kok tavaly nyĂĄri elĆ-adĂĄsĂĄban Leander Haussmann a Felsenreits-chule hĂĄromemeletes ĂĄrkĂĄdsorĂĄnak legtetejĂ©rĆldobatta le a zacskĂłnyi honorĂĄriumot a szĂnĂ©-szeknek. A salzburgi SzentivĂĄnĂ©ji ĂĄlom elĆadĂĄsegy piciny dobogĂłrĂłl indult. HosszĂș ideig ĂșgytƱnt, mintha a fĂŒggönnyel elkerĂtett hatalmasteret megcsĂșfolva ez a csöppnyi dobogĂł is elĂ©glenne ahhoz, hogy a vĂ©gtelensĂ©gig röpĂtse tĂŒndefantĂĄziĂĄnkat. Mintha megtennĂ© egy lenge kĂĄrpit,amely mögĂŒl fölsejlik a felirat: THE WOOD. Per-sze, nem teszi meg. A fĂŒggöny föllibbent, Ă©smögötte jĂĄtszani kezdett a gĂ©pezetekkel, fĂ©nyra-kĂ©tĂĄkkal fölszerelt hatalmas tĂ©r. Ha mĂĄskĂ©ppnem lehet Ă©rdeklĆdĂ©st kelteni, Ăgy is jĂł. Csakakkor van baj, ha ugyanazt az ihlettelen elĆadĂĄstlĂĄtjuk, mint TheseusĂ©k a âkrakkĂłi udvarban".Akkor persze, hogy ugyanolyan unott nĂ©zĆk va-gyunk, mint Ćk.
In his leading article IstvĂĄn NĂĄnay reports on around-table conference organized at the PolishCentre in Budapest with the participation of theatremanagers and critics of both countries. The talkrevealed a lot of similar issues and problemsclaiming the attention of Hungarian and Polishprofessionals in this period of radical changes andharrowing uncertainties.
The fellowing group of writings is devoted toTchekhov, always beloved in Hungary but yieldingever and ever new and topical insights. Judit CsĂĄkisawfor us Uncle Uaniaatthe RadnĂłti Theatre, IstvĂĄnSĂĄndor L. The Seagull in NyĂregyhĂĄza and TamĂĄsMĂĄrok the same play performed by a new SzegedVenture, while Gabriella Györffy writes about theperformance of The Wood Demon in Szeged'sNational. We also publish LĂĄszlĂł Peterdi Nagy's essayon the genesis of The Seagull and another essay byplaywright György SpĂrĂł on some specific features ofthe Tchekhovian characters.
Other, miscellaneous reviews are by Judit SzĂĄn-tĂł, György Karsai, Adrienne Dömötör and SĂĄndorRadnĂłti who offer us their opinion on, resp., JĂłzsefKatona's Banus BĂĄnk(Budapest Chamber Theatre),a double-bill of Greek tragedies - PrometheusEnchained by Eschylus and Medea by Euripides - atthe Castle Theatre, Coline Serreau's Rabbit, Rabbit(Merlin Theatre) and War and Peace by ErwinPiscator, Alfred Neumann and Guntram PrĂŒfer(Comedy Theatre).
Our review started a monthly series of meetingsbetween outstanding theatre personalities andinterested parties at the club of the bookshop andpublishing house Osiris. We now publish the editedtext of the first program, moderated by ourcollaborator LĂĄszlĂł BĂ©rczes who talked to authorLajos Parti Nagy and director Csaba Kiss, bothrecipients of this year's critics' prize.
The issue continues with LĂĄszlĂł Upor's accountof a discussion organized in Debrecen on theproblems of today's Hungarian drama and with TimCarroll's medititations on a recent volume of newHungarian plays translated into English.
Next comes a new item of GĂ©za Fodor's theatreresearch column: he now chose for translation andpublication a lecture by Peter Brook, bearing thetitle The Goldfish.
The issue closes with editor TamĂĄs Koltai'saccount of the latest Festival of the EuropeanTheatre Union which was held this time in Cracow,Poland; he reviews Ibsen's Peer Gynt directed byLuca Ronconi, a King Lear by the Paris OdĂ©on,directed by Georges Lavaudant and anotherproduction of the same play by the Barcelona TeatroLliure, directed by Ariel GarcĂa Valdes and theCracow Stary Teatr's A MidsummerNight's Dream,directed by Alfred Ziolo.
Ruth Walz: SzentivĂĄnĂ©ji ĂĄlomA tavalyi Salzburgi Ănnepi JĂĄtĂ©kok esemĂ©nye volt a SzentivĂĄnĂ©ji ĂĄlom lĂĄtvĂĄnyos elĆadĂĄsa, amelyet Leander Haussmann ĂĄllĂtott szĂnre BertNeumann dĂszleteiben Ă©s kosztĂŒmjeivel. A fĂ©nytervezĆ: Lothar Baumgarte. Ruth Walz kĂ©pĂ©n Gusti Wolf lĂĄthatĂł a âFĆtĂŒndĂ©r" szerepĂ©ben. AFelsenreitschule hatalmas szĂnpadĂĄt a jĂĄtĂ©k kezdetĂ©n eltakarĂł fĂŒggöny mögĂŒl AZ ERDĆ jelzĂ©se lĂĄtszik.